jiy x: <7 ШсоИ ALL ATT AN I каюш . KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 4 ^ h S ^ (> v. • SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÄN LXXI. KÖTET ínffT 1 Ш йьУ AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1984 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN L X XI. KÖTET II II VL-LLiПЗ -JУ AKADÉMIAI KIADÓ, BUD APEST, 1 984 Az Állattani Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Szakosztályának folyóirata. A folyóiratban — a Rövid Közleményeket kivéve — csak azok a cikkek közölhetők, amelyek tartalmáról a szerzők a Szakosztály ülésein beszámoltak. A szerkesztőség kéri a szerzőket, hogy közlésre szánt kéziratukat az illető előadás elhangzása után, lehetőleg nyomban juttassák el a szerkesztő címére: DB. ANDRÁSSY ISTVÁN ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék Budapest, VIII. Puskin u. 3. — 1088 A kéziratokat két gépelt példányban, oldalanként 25 — 30 sorral (ritka sorközzel gépelve), tipizálás (aláhúzás) nélkül kell benyújtani. Az esetleges megjegyzéseket, kívánalmakat külön lapon kell mellékelni. Az egyes cikkek terjedelme az egy nyomtatott ívet nem haladhatja meg. Az ábrák lehetnek fehér kartonra vagy pauszpapírra készített vonalas tusrajzok, illetve repro- dukcióra alkalmas, éles pozitív fényképek. Az irodalomjegyzék összeállítására nézve a jelen kötet irodalomjegyzékei az irányadók. Minden kézirathoz rövid összefoglalást kell mellékelni az idegen nyelvű kivonat számára. ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁS SY ISTVÁN 1984. LXXI. kötet, 1—4. füzet. Megjelent 1985. EMLÉKEZÉS GEBHARDT ANTALRA (1887-1972)* írta: VASS ANNA (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) Pécsett született 1887. április 9-én. Apja takarékpénztári tisztviselő volt. Elemi iskolai tanulmányait a pécsi Belvárosi Elemi-iskolában, közép- iskolai tanulmányait a Zirciek Gimnáziumában végezte. ÁGH TIMÓT ciszter- cita természetrajz tanára keltette fel az érdeklődését a természet szeretetére és vizsgálatára, és szerettette meg vele az állattant annyira, hogy dombóvári bíró korában is az volt a legnagyobb öröme, ha Pécsre jöhetett a Mecsek állat- világát tanulmányozni. Mint mondta, kettőt szeretett nagyon: a természetet és a művészetet — s mégis jogásznak kellett mennie, mert abban az időben nem volt Pécsnek más főiskolája, csak a Jogakadémia, öten lévén testvérek, így arról szó sem lehetett, hogy más városba menjen tanulni, mert nem bírta volna a „családi költségvetés". Jogtudori oklevelét 1910. október 29-én, politikai tudori oklevelét 1911. június 27-én szerezte meg Kolozsvárott. Bölcsészdoktori oklevelét biológia — őslénytan és állatföldrajz tárgykörből, summa cum laude, a Pécsi Egyetemen 1929. április 24-én szerezte meg. Az egységes bírói és ügyvédi diplomáját 1915. október 18-án a budapesti egységes bírói és ügyvédvizsgáló bizottság előtt nyerte el. A Pécsi Egyetem Bölcsészkarán 1933. június havában állatföldrajzból egyetemi magántanári képesítést nyert, amelyet a Vallás- és Közoktatási miniszter 1933. július 21-én megerősített. Az egyetemen rendszeres előadá- sokat tartott tárgyköréből: „Állatföldrajz" és „A mérgező és kórokozó álla- tok" címmel. Ez utóbbi tárgykörből, volt hallgatói még a miízeumban is fel- keresték több alkalommal problémáikkal. 1911. február 3-án nevezték ki bírósági joggyakornokká, 1914. február 7-én jegyzővé, 1919. június 27-én Dombóvárra járásbíróvá, és 1939. július 8-án ugyanott a bíróság elnökévé. 1948. november 10-én kinevezték a Pécsi Felsőbíróság tanácselnökévé. * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1983. január 7-én tartott 731. ülésén. 1* 3 Pécs város polgármesterének 1948. március 22-én kelt felkérésére a pécsi természettudományi múzeum állattárának kezelését végezte, mint tiszteletbeli múzeumőr. Ezt a megbízását június 30-án véglegesítették, majd az Országos Múzeumi Központtól megkapta a megbízást a Janus Pannonius Múzeum Ter- mészettudományi Osztályának vezetésére. 1924-től végzett rendszeres kutatómunkát. 1924 —30-ig a baranyai — mecseki kutatásai mellett, kutató gyűjtőmunkát végzett a Déli-Kárpátok- DR. GEBHARDT ANTAL (1887-1972) ban, a Retyezát-hegységben. 1931—33-ban az abaligeti és a mánfai barlangok, valamint a Mecsek forrásainak élővilágát kutatta. A mecseki barlangokat különösen szerette. Amikor foglalkozni kezdett az abaligeti barlanggal, onnan még csak 8 állatfaj volt ismeretes. A kutatások eredményeként 1934-ben meg- írta „Az abaligeti barlang élővilága" c. monográfiáját, s abban már 184 fajt tudott kimutatni. Dr. EMBRIK STRAND rigai egyetemi tanár 60 éves jubileu- mára, a nemzetközi kutatók által írt emlékkönyvbe, 1937-ben a Mecsek mánfai barlangjának élővilágáról írt tanulmányt. A mecseki barlangokban gyűjtött két állatot róla neveztek el a kutatók: Lartetiagebhardti és a Niphargus fireli gebhardti. 1934 — 38-ban a felső-ausztriai Hochschwab alpesi tájainak faunisztikai viszonyait kutatta, és gyűjtött a területen. 1939-ben a Capella- és a Velebit- hegységben dolgozott, 1940-ben a Triglav gleccsertavainak élővilágát kutatta. 1938-ban az isztriai Rovignoban, 1939-ben a dalmát tengerparton, Splitben végzett kutatómunkát. 1940-ben ismét a rovignoi tengerbiológiai állomáson dolgozott. 1941—43-ban, ugyancsak állami kiküldetésben, az erdélyi Gyilkostó, 4 a Hargita és Bálványosvár környékének állatvilágát kutatta. Kutatóútjai során a Nemzeti Múzeumnak gyűjtött. Párhuzamosan számtalan ismeretter- jesztő előadást tartott, természettudományi szemináriumokat vezetett, s írta ismeretterjesztő cikkeit a Természettudomány Közlönybe, a Tolnai Világ- lapjába, a Búvárba. A felsőbíróságok megszűntekor saját kérésére nyugdíjba vonult, hogy minden idejét a múzeumi szolgálatnak és a természettudományos kutató- munkának szentelhesse. Ő szervezte a múzeum első, 1950-ben nyílt állandó természettudományi kiállítását, majd ennek lebontása után az 1966-ban nyílt állandó kiállítást is. Mint a Természettudományi Osztály vezetője tevékenyke- dett egészen 1968-ig. 20 éves múzeumi munkája alatt megalapozta a termé- szettudományi osztály állattani-, kőzet- és őslénytani gyűjteményét. Külö- nösen gazdaggá tette annak gerinctelen állattani részét, kiemelten a Coleoptera és a Mollusca csoportokat. Ez alatt az idő alatt fő kutatási területe Baranya megye — tekintettel múzeumunk akkori gyűjtőterületére —, de végzett gyűjtőmunkát a Zselicség területén, annak Somogy megyei részén is, valamint a Mátra-hegységben. Tudományos tevékenysége e területek faunisztikai, állat- földrajzi, környezeti és társulástani viszonyainak felderítésére összpontosult. 1956-ban a „Malakológiai vizsgálatok a Mecsek-hegységben és a Harsányi- hegyen" c. disszertációjával elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot, majd 1963-ban ,,A Mecsek-hegység környékének és déli síkjának malakofaunisztikai, környezettani és állatföldrajzi vizsgálata" című értekezé- sével a biológiai tudományok doktora fokozatot. 1967. április 4-én élete munkája elismeréseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1968. június 1-vel vonidt nyugalomba. Ebben az időben már sokat szen- vedett tüdőasztmája miatt. Szeretett olyan időpontokban gyűjteni, amikor más nem gyűjt. A téli harsányi-hegyi gyűjtőiítjai során megfázott és tüdű- mellhártyagyulladást kapott, amelyet minden kérés ellenére, 40 fokos lázzal, lábon hordott ki. Ennek következménye lett a lassan kifejlődő tüdőasztmája. Nyugalomba vonulása nem jelentette a múzeummal és az állattani kutatások- kal való szakítást; rendszeresen, szinte a legutolsó napjáig nyomonkövette a zoológiai kutatások eredményeit, figyelemmel kísérte, mi történik a múzeum- ban. 1972. február 22-én egy újabb asztmaroham érte, és mire az orvos odaért, már nem tudott segíteni. Mindnyájan, akik ismertük, becsültük roppant munkabírását, példaként szolgáló természetszeretetét, hivatás- és kötelességtudását, s azt, hogy munka- társainak jóban-rosszban igaz barátja volt. A fiatal kutatókkal, a természet- tudomány különböző ágai iránt érdeklődőkkel mindig szívesen foglalkozott, ellátta őket útmutatással, tanáccsal. Példamutatásának és munkásságának eredménye tanítványainak a munkájában él tovább. Végül álljon itt befejezésül néhány szava: „Nagyon szerettem a barlan- gokat és a zenét. A barlangok sok százezer esztendős csendjében, mint az élet lüktetése, szabályos időközönként lehullott egy csepp víz, építve a csodálatos cseppköveket. Ez a cseppenés a világ legcsodálatosabb muzsikája. Az emberi tudomány is ilyen cseppekből épül fel, de nemcsak a tudomány, az emberi megértés és a jóakarat is. Joghallgató koromban sokszor hegedültem a szintén joghallgató SURÁNYI MiKLÓssal jótékony hangversenyeken. A húrok hangjai elszálltak, s a szívekbe hullva maradtak meg. Az emberekben levő jószándék és jóakarat erősödéséhez így járultam hozzá én is, s talán ennyit az emberiség tudományához is". 5 Állattani Közlemények, LXXI, 1984 GONDOLATOK A NEMATODÁK EVOLÚCIÓS RENDSZEREZÉSÉRŐL* Irta: ANDRÁSSY ISTVÁN (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest) Akár a legmodernebb rendszertani—származástani munkákat vesszük is kézbe, azok vissza-visszatérő mottója az a sajnálkozó megállapítás, hogy a fonálférgek (Nematoda) rokonsági viszonyairól alig valamit, származásukról pedig gyakorlatilag semmit sem tudunk. A nemrég elhunyt KAESTNER pro- fesszor sok kötetes, monumentális rendszertani munkájában (1965) egyenesen így fogalmaz: ,,Die Phylogenie der Nematoden ist durchaus rätselhaft". Meg- lepőnek tűnik ez a pesszimista hang ma, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az állatvilág egyik legtekintélyesebb, de mindenképpen legsokoldalúbb