A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

Bevezetés inkább extenzív munka helyett tegyük intenzívvé a Bakony ál­ Az elmúlt évtizedben fellendült а Bakony ter­ latvilág á n а к а к u t a t á s á t. „A Bakony mészettudományi és ezen belül állattani kutatá­ természeti képe" állattani vonatkozásban éppen sa. Számos kutató a veszprémi Bakonyi Múzeum ezt a főcélt tűzte ki. Több állatcsoporttal (belső álltai szervezett „A Bakony természeti képe" ter­ élősködő férgek, Tardigrada, Collembola, Coleop- mészettudományi program kenetében több-keve­ tera, Siphonaptera, Hymenoptera, Lepidoptera, sebb rendszerességgel felkereste a Bakony-hegy­ Trichoptera, Thysanoptera, Rhynchota, Mollusca, séget, hogy itt állattani gyűjtést és vizsgálatot Amphibia-Reptilia, Aves, Mammalia) foglalkoz­ végezzen. Mindenekelőtt ezek a kutatások érlel­ nak behatóan kutatóink, jelezve a bakonyi zoo­ ték meg a Bialkony első és jelen állatföldrajzi jel­ lógiai kutatások reneszánszát. Az első bekezdés­ lemzését. Nem lennénk azonban igazságosak zoo­ ben tett megállapításokat egészítjük most ki az­ lógiai multunkkal szemben, ha megfelejtkeznénk zal, hogy á 11 a t f ö 1 d r a j z i ö s s z e f о g 1 a - elődeinkről. Amennyire a szakirodalmi publiká­ lónk az elmúlt 20 év bakonyi-zo­ ciók alapján következtetni lehet, úgy megálla­ ológiái munkáját tekinti á t, ugyan­ píthatjuk, hogy kb. az 1880-as évektől kezdve ke­ akkor alapot kíván adni a további kutatásoknak resték fel elődeink a Bakonyt, Bár többnyire egy majdani állatföldrajzi alapvetés számára — csak esetenkénti gyűjtéseket végeztek, munkájuk hasonlóan ahhoz a munkához, ami jelenleg ké­ mégis úttörő jelentőségű vidékünk állatvilágá­ szül a Mecsek-hegységről (GEBHARDT 1956, nak a megismerésében. Az 1920-as és 1930-as, te­ 1965—1966). hát a két világháború közti esztendőkben tapasz­ Jelentősége miatt nem hagyhatjuk említés talható a legnagyobb érdeklődés a Bakony iránt. nélkül a készülő bakonyi állattani bibliográfiát. Önálló közlemény ugyan egyáltalán nem je­ Faunisztikai és állatföldrajzi szempontból egy zo­ lent meg ekkor a Bakony állatvilágáról, ellenben ológiai kutatási periódust fog lezárni és ugyanak­ a különböző terjedelmű és igényű faunisztikai- kor nyitni „A Bakony állattani bibliográfiája" állatföldrajzi feldolgozásokban sok-sok adatot, közeli megjelenése, amit PAPP JÓZSEF állít ösz- megjegyzést, értékelést, esetleg leírást olvasha­ sze, hasonlóan „A Bakony növénytani bibliográ- tunk vidékünkről, Jelen állatföldrajzi összefog­ fiájá"-hoz (megjelent 1965-ben). A teljességre laló több eredeti adatát éppen ezekből a közle­ törekvő bibliográfia előreláthatóan 2000—2200 ményekből vette át (Csiki, Dudich, Entz, Fejér- címfelvételt fog tartalmazni. A bibliográfia majd váryné, Kaszab, Soós, Fauna Regni Hung.). A világosan mutatja, hogy milyen sok közlés jelent Tihanyi-félsziget szárazföldi faunájáról való is­ meg már a Baíkonyról — és mégis mily kevés a mereteinket zöméiben ekkor publikálták zooló­ Bakony állatvilágára vonatkozó ismeretünk. A gusaink (Graeser—Szent-Ivány, Homonnay, közlemények tömkelegében alig-alig találkozunk Móczár L., Szent-Ivány, Székessy, 1. az irodalom­ olyannal, mely kizárólag, vagy legalábbis jórészt jegyzéket). tájunk faunáját ismertetné. A Bakonyra vonat­ Az új, tehát az 1940—1960-as évek magyar kozó közlésieket jóformán a teljes magyar zooló­ állattani irodalmában egyre gyakrabban jelen­ giai irodalom áttekintésével lehetett valósággal nek meg a Bakony állatvilágát ismertető köz­ előkeresgetni az esetenként tárgyalt terület ada­ lemények. Ahogy közeledünk „A Bakony ter­ tainak a rengetegéből. Kitartó, céltudatos és az mészeti képe" munkálataihoz, oly mértékben ügyért lelkesedő munka kellett ahhoz, hogy mi emelkedik az adatközlések és ezzel párhuzamo­ készen kaphassuk a bibliográfiát, Lényegesen san csak a Bakony valamely állatcsoportjárói szó­ könnyebb lesz ezután a Bakony állatvilágát ku­ ló publikációk száma. Önkéntelenül tatni, hiszen rövid idő alatt bármely állatcsoport­ gondolunk arra. talán éppen a ról szóló irodalmi ismereteink összeállíthatók. Az meg növekedett érdeklődés mint­ pedig közismert, hogy megbízható irodalmi alap­ egy megkívánta, hogy az eddigi, pal határozottan gyorsul a zoológiai kutatás.

251 1. A Bakony-hegység földrajzi elhelyezkedése Magyarország 1. Geographical situation of the Bakoiiy Mountain with nagytájainak feltüntetésével (BULLA nyomán, 1962) : 1 : Al­ indication of Hungary's regions (after BULLA 1962) : 1 : Al­ maid, 2: Kisalföld, 3: Alpokalja, 4: Dunántúli dombság, 5: föld (= the Great Hungarian Plain); 2: Kisalföld (= the Dunántúli Középhegység (melynek résztája a Bakony-hegy- Plain in North western Hungary); 3: Alpokalja (== the Fore­ hegység) és 6: Északi Középhegység. (Bulla nyomán raj­ land of the Alps); 4: Transdanubian Hills; 5; Transdanu- zolta Papp Imréné) bian Central Mountain Range (one district of which is the Bakony Mountain); 6: Northern Central Mountain 1. Географическое положение горной местности Баконь с, 1. Geographische Lage des Bakony-Gebirges mit der Dar­ обозначением территориальных районов Венгрии (но БУЛЛА stellung der Grossregionen von Ungarn (nach BULLA 1962) : 1 1!Н)2): большая Венгерская низменность, 2. Малая Вен­ 1. Grosse Ungarische Tiefebene, 2. Kleine: "Ungarische Tief­ герская низменность, 3. подножье Альп, 4. холимистан ebene, 3. Alpenvorland, 4. Transdanubisches Hügelland, 5. местность Задунайского кран, 5. Задунайское среднегорье, Transdanubisches Mittelgebirge (wovon eine Subregion ist частью которого является горная местность Баконь, 6. das Bakony-Gebirge) und 0. Nordisches Mittelgebirge. Семерное Среднегорье

A Bakony-hegység földrajzi helyzete a Bakony-hegység megnevezést, tehát beleértem az összes felsorolt tájat (BULLA 1962). A szóban­ 2 A Kárpát-medence (és így hazánk) egyik jól forgó terület nagysága kb. 4000 km . körülhatárolható tája a Bakony-hegység, mely a A Bakony-hegység korszerű geomorfológiai is­ Dunántúl északi-középső területén (a Balatontól mertetését LÁNG SÁNDOR adta (1958, 1962). Az ő északra) helyezkedik el (1. ábra). A magyar föld­ nyomán vázoljuk a főleg állatföldrajzi vonatkozásban rajzi irodalomban megkülönböztetnek tág és szo­ lényeges felszíni anyagokat és formákat. A Bakony lekopott tönkhegység. Felszínén a hul­ ros értelemben vett Bakonyt. Az utóbbihoz so­ lámosan, 200—700 m magasságra emelkedő hegyek rolják az Északi-Bakonyit, a Déli-Bakonyt és a és dombok fennsíkokkal, illetve medencékkel válta­ Bakonyalját. Az előbbihez pedig ezeken kívül a koznak. Ahol a felszínen kemény kőzetek vannak, ott a térszín a hullámosból átcsap meredek lejtőkbe, Balaton-felvidéket, a Tapolcai-medencét és a letörésekbe. Ezek azonban csak szórványosan jelent­ Keszthelyi-hegységet is hozzáveszik (2. ábra). keznek, elsősorban az Északi-Bakony területén. E Magam mindig az utóbbi érttelemben használom tájképileg is szép helyeken a növényzet a helyi

252 2. A Bakony természetföldrajzi tájbeosztása. 2. Physico-geographical regional division of the Bakony 2. Naturgeographische Einteilung des Bakony 2. Физико-географическое разделение Баконя

253 adottságoiknalk megfelelően specialitásokat mutat. Az terrán, mediterrán, dél-európai és hasonló elterjedé- állatvilágról ezt nem mondhatjuk ilyen határozott­ sű melegkedvelő bogarakra, hártyásszárnyúalkra, csi­ sággal, inkább csak egyes állatcsoportokról (Gastro­ gákra. Mai ismereteink szerint a Bakony állatföld­ poda, Carabidae). A Bakonyra nagyon jellemző hul­ rajzi karakterét éppen ezek a fajok adják. lámos térszínből legmagasabbra a Kőris-hegy emel­ kedik ki (704 m) az Északi-Bakonyban, 600 m-en felüli csúcsai pedig a Kékhegy (669 m), Somhegy (650 m), Papod (646 m), Ha jag (646 m) és Kabhegy (600 m). A Bakony éghajlata Hegységünk mai tömege a harmadkorvégi alpi hegységképződés idején törésekkel-pikkelyképződé- Az előzőékben ismertetett földfelszíni viszo­ sekkel emelkedett ki a magyar medencerendszer al­ nyok, továbbá a Bakony földrajzi helyzete a Kár­ ján helyetfoglaló varisz/kuszi alapzatból. Szerkezeté­ pát-medencében alapvetően határozza meg tá­ re nagyon jellemzőek azok a törésvonalak, melyek számos esetiben az egyes résztájak határait jelölik. junk éghajlati viszonyait. BACSÓ (1959, p. 264— A hosszanti, még varisztid eredetű, a harmadkor­ 265) a Bakonyt éghajlati szempontból Magyaror­ ban újjáéledő törések iránya északkelet-délnyugati, szág harmadik fő körzetébe, illetve ezen belül tehát megegyezik a Magyar Középhegység fő csapás­ ugyancsak harmadik alkörzetébe osztotta be a irányával (Balaton-ároik, Veszprém—Nagyvázsony— Tapolca, Várpalota—Veszprém—Ajka, Bodajk—Ba- Magyar Középhegység valamennyi dunántúli konyesernye—Bakonynána törésvonalak). A fő tö­ tagjával (Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) résvonalakat az északnyugati-délkeleti törések harán- együtt. Ennek a területnek az éghajlata önmagá­ tolják. Mindkét irányú csapások a jelenben több pa­ ban nem egyöntetű, aprólékosabb felosztás ese­ tak lefutását szabják meg (Egervíz, Torna, Séd, Gaja — Lesence, Somberekséd, Gerence, Cuha). A törés­ tén északi és déli részre kellene bontanunk, mert vonalak mentén a felszíni földkéreg nemcsak vető­ ezek a hőmérséklet és csapadék tekintetében el­ dött, hanem nagyon változatos módon pikkelyező- térők. Magasságának mérsékelt volta miatt azon­ dött, továbbá szét-, össze- és egymásratolódoitt (néha ban feltűnő különbségek a déli és északi fele közt több km szélességben). Ezeknek a kéregmozgások­ nak nagy jelentőségük van a mai felszín kialakulá­ inkább csak a síksággal való találkozás vonala sában. A mellékcsapások, tehát a Balaton-ároktól mentén jelentékeny (a Balaton-part déli lejtői­ délkelet-északnyugati irányban a Bakony fokozato­ nek az Észak-Veszprém északnyugatra néző san, bár nem egyenletesen emelkedik. Elsősorban ez­ domb- és hegyoldalainak mezoklímái élesen el­ zel az emelkedéssel magyarázható-, hogy hegységünk éppen a Magas-Bakonyban éri el legnagyobb átlagos ütnek), belső területén nehéz volna meghúzni egy tengerszint feletti magasságát, továbbá az előzőek­ körzettagoló határvonalat " (BACSÓ 1. c). Azóta ben felsorolt legmagasabb csúcsokat. KAKAS (1960) vállalkozott arra, hogy Magyar­ Mind a szerkezeti-geomorfológiai, mind a felszí­ ország éghajlati beosztásán belül tovább tagolja nen levő anyagoknak (és a továbbiakban ismertetett a Bakonyt. A továbbiakban főleg az ő nyomán növénytakarónak) döntő jelentősége van az állatvi­ lág összetételére, hiszen más fajok találják meg élet­ jellemezzük területünk éghajlatát, lehetőségüket a fennsíkon, középhegységi területe­ A Bakony éghajlatának a megfigyelése, tehát ken, lankákon-dombokon, medencékben, stb. a hőmérsékleti (termikus), légmozgási (cirkulá­ A Bakony főtömege a triászkori mély tengerből leülepedett, mintegy 2000 m vastag dolomit és mész­ ciós) és nedvességi (higrikus) elemeinek a mérése kő. A jura és a krétakori mészkő-képződmények kb. 50 éves múltra tekint vissza. A termikus és ugyan elterjedtek a Bakonyban, de felszínalakítás cirkulációs elemeket 3—4, a higrikus elemeket szempontjpából távolról sem oly jelentősek. A har­ pedig 35—40 álloimás mérte. Hatalmas adatmeny- mad- és negyedidőszakban tengervizi (eocén, mio­ cén) és édesvízi mészkő (pliocén), kavics (miocén), nyiség gyűlt össze ez idő alatt, feldolgozásuk sok bazalt (pliocén), agyag, homok és lösz (miocén- törvényszerűség felderítésiére adna alkalmat. pleisztocén) keletkezett, melyek a mai felszín össze­ 1940-ben tette közzé RÉTHLY a Balaton-vidék tételében szerepet játszanak. Állatföldrajzi szem­ éghajlati viszonyait ismertető dolgozatát, mely­ pontból a mésztartalmú kőzetek a legjelentősebbek, mert ezek alkotják a Bakony valamennyi résztájá­ nek keretében főleg a Balaton-felvidék hőmér­ ban a felszín jórészét. Érdemes megjegyezni, hogy a sékleti, napsugárzási, csapadék- és szélviszonyai­ Tapolcai-medence és a Déli-Bakony tekintélyes ré­ ról olvashatunk bő leírást, A Bakony más rész­ szét alkotó bazalt jelenlegi ismereteink szerint a fau­ tájáról inkább csak általánosságban közölt ada­ na alakításában számottevő hatást nem tudott gya­ korolni. tokat KAKAS (1960, 1963). A Bakonnyal orszá­ A mészkőről közismert, hogy viszonylag nagy a gos összefüggésben nagyon változatos és sok melegtartó képessége, tehát jelenléte a termofil és szempontú éghajlati jellemzést következtethe­ xerofil állatfajoknak kedvez. Az eddig megismert, tünk azokról a térképekről, melyek a „Magyar­ és a Bakony faunájára valamely oknál fogva jelleg­ ország Éghajlati Atlaszá"-ban (1960) jelentek zetes állatfajok közül számos olyan van, melynek előfordulását vidékünkön éppen a mésztartalmú kő­ meg. Mi is sok adatot vettünk át innen, melyekre zetek teszik lehetővé. Gondolunk itt a ponto-medi- a továbbiakban támaszkodunk.

254 Bár az összegyűlt adatok feldolgozásra vár­ végéig kb. 600—650 mm, míg a fennmaradó téli nak, miégis „a klirnaitográfia mai, korszerű mód­ hónapokban (novembertől februárig) 150—200 szereivel már elérhetővé vált a Bakony éghajla­ mm csapadék esik, jórészt eső és kisrészt hó tára olyan komplex jellemzők megállapítása is, alakjában. Legtöbb a csapadék májusban (80— amelyek az, e térségen belül jól elhatárolható ég­ 90 mm) és júliusban (70—80 mm), legkevesebb hajlati körzetek kijelölését.. . lehetővé tették. szeptember-októberben (60—70 mm), tehát a csa­ E komplex éghajlati jellemzők szerint a Ba­ padék eloszlása az évben eléggé egyenletesnek kony térségében található hazánkban a legna­ tartható. Ezzel szemben a csapadék területi el­ gyobb kiterjedésű, összefüggő nedves, hűvös, de oszlása egyenetlen. Az év valamennyi hónapjá­ enyhe telű terület: nagyjából az Űrkút—Bakony- ban a legtöbb csapadék az Északi-Bakonyban nána—Fenyőfő közötti háromszögben, amelyhez (évente 750—800 mm), a Déli-Bakonyban és a az Öreg-Bakony északnyugati lejtőin Ajkától Keszthelyi-hegységben 700—750 mm, a Balaton- Dudarig egy mérsékelten meleg, de ugyancsak felvidéken, a várpalotai-veszprémi fennsíkon és nedves és enyhe telű, a délnyugati oldalon pedig a Tapolcai-medencében pedig 650—700 mm hull. Bándtól a Tésii-f ennsíkig hűvös, mérsékelten ned­ A csapadék eloszlásával kapcsolatban két érde­ ves körzet csatlakozik. A Déli-Bakonyban Hideg­ kességét kell kiemelnünk. Vannak olyan eszten­ kút környéke, a Kabhegy és a Keszthelyi-hegy­ dők, hogy a Kabhegy és a hozzá csatlakozó he­ ség hűvös éghajlatú foltjai szintén a mérsékel­ gyeik (a Déli-Bakonyban) majdnem annyi csapa­ ten meleg és nedves környezetből válnak ki. dókot kapnak, mint az Északi-Bakony legesapa- E komplex jellemzők azt jelentik, hogy bár a dékosabb pontja, a Kőris-hegy (850 mm-t). A tél aránylag enyhe s legalább fiélidőszakában a Balaton-felvidék keleti vége, Balatonalmádi köz­ nappali hőmérséklet rendszeresen 0° fölé emel­ ség területe a legkontinentálisabfo jellegű: itt kedik, miégis a nyári félévben 5 napot sem ér el esik a legkevesebb eső (600—650 mm). Almádi azon napok száma, amikor a nappali fölmelege- kontinentialiMsa különben más vonatkozásban is dés meghaladja a 30°-ot (ún. hőség napok, Papp), megmutatkozik (hőmérséklet, napsugárzás, stfo.). tehát a természetes növény-takaró itt egyébként Fordított a helyzet, ha a Bakony hőmérsékleti kielégítő vízellátása melletti optimális hőigényét, viszonyait vetjük össze az előbb kifejtett csapa­ ugyanakkor a 25° fölé emelkedő hőmérsékletű, dék viszonyokkal. Legalacsonyabb az évi közép- ún. nyári napok gyakorisága sem éri el a sokévi hőmérséklet, éppen ott, ahol a legtöbb csapadék átlagban az 50-et. esik. Nevezetesen az Északi-Bakony és a Kab- Az Öreg-Bakonynak ebben a hűvös, nedves hegy évi középhőmérséklete 9 C° (ezen belül a (humid), a Déli-Bakonyban már jobbára mérsé­ Kőris-hegy és a csatlakozó hegyek, továbbá a kelten -meleg szubhumid klímájában a csapadék Hajagok és a Papod-Kispapod ennél is alacso­ 7—800 mm-nyi évi összege mindenütt számotte­ nyabb, éspedig 8,5 C°). Az Északi-Bakony pere­ vően több, mint a lehetséges évi evapotranspirá- me, a Balaton-felvidék északi fele és a Keszthe­ ció (a növényzettel borított vagy csupasz-felszín­ lyi-hegység évi középhőmérséklete 9,5 C°; a Ba­ ről végbemenő elpárolgás együttes összege). ... a laton-felvidék, a Tapolcai-medence és a Keszt­ tényleges evapotranspiráció a nyári hónapokban helyi-hegység peremién 10 C°, a Balaton-felvidék, a lehetségestől 20—40 mm-rel marad el, ez azt a Badacsony, a szigligeti hegyek és a Keszthelyi- jelenti, hogy a növényzet vízigénye, a talajból hegység déli lejtőinek (tehát a Balaton menti felvehető vízimennyiség — főleg a nyári hóna­ partsávnak) pedig legmagasabb, 10,5 C° az évi pok vége felé — nem áll mindig optimális mér­ középhőmérséklete. A Bakony átlagos évi közép­ tékben ,rendelkezésre, még a legnedvesefob s leg- hőmérséklete tehát 9—9,5 C° (az országos átlag hűvösebb Öreg-Biákonyban sem. Ám az évi víz­ 8—11 C°), ettől alacsonyabb (9—8,5 C°) az Északi- mérlegben mégis 100—150 mm-nyi vízfölösleg Bakony (ahol a legnagyobb a tengerszintfeletti mutatkozik, s mindössze a nyárutón 20—40 mm- átlagos magasság), legmagasabb pedig a Balaton nyi a vízhiány" (KAKAS 1. a). mentén (10,5 C°), ahol a déli-lejtős kitettség és a A Bakonyban évente lehulló csapadék meny- tó vízéinek az együttes hatása ezt a tényt jól ma­ nyisége 600—800 mm (az országos átlag 300— gyarázza. — Többet mond azonban számunkra 500 mm). Ennek eloszlása az időben megközelítő­ az, hogy a Bakony középhőmérséklete a tenyé- en egyenletes, ellenben a térben már különbsé­ szési periódusban, tehát február végétől—már­ gek észlelhetők a Bakony résztájai között, A ve­ cius elejétől egészen október—november elejéig getációs periódusban, tehát márciustól október 14—15 C°. Ezen belül a tavaszi (március—május)

255 hőmérséklete 12—16 C°, a nyári hónapok (június tározottan atlanti hatásra utal. A felhőzet, ill. a bo­ és az őszi hónapok (szeptember—október közép- rult napok számának eloszlásában feltűnő, hogy a Tapolcai-medencében évente átlagosan az égbolt 60 —augusztus) idején pedig 18—21 C°. —65%-a borult (120 a borult napok száma), míg a Balaton-felvidék keleti negyedében évente csak 50— Az évi középhamérisékleti értékek eloszlásához 55%-ban borult az égbolt (80—100 a borult napok hasonló képet kapunk akkor, ha az 5, ül. 10 C° kö­ száma). A Bakony többi táján, tehát a Bakony na­ zéphőmérsékletet 'meghaladó napok területi eloszlá­ gyobb részén az égbolt 55—60%-a felhős, ill. 100— sát vizsgáljuk meg, ami mind a növényzet, mind az 120 a borult napok száma évente. állatvilág tenyészési lehetőségeit befolyásolja. Ahol A Bakony szélviszonyai országosan is közismer­ viszonylag legtöbb a hűvösséget (-nedvességet-nyir- teik, gondoljunk csak a téli hófúvásokra és a tava­ kosságot) kedvelő fajok és társulások száma, azokon szi-nyári balatoni viharokra. Bár a Bakony nem egy a területeken a legkevesebb a fenti (5, ill. 10 C°-ot kiemelkedő hegység (az uralkodó szelek irányát nem meghaladó) középhőmérsékletű napok száma. A képes megváltoztatni), mégis az atlanti ciklon idején megoszlás számszerint és területenként a követke­ a Balaton északi-északnyugati előterében megemeli ző: Észalki-Bakony és Déli-Bakony északi fele 235— a beáramló levegőt, mely a Balaton-felvidék déli, 180 (ezen belül a Kőris-hegy—Hajagoik—Papod, to­ tehát éppen a Balaton-part felé eső lejtői felett mint vábbá Kabhegy 230—175) ; az Északii-Bakony pere­ leszálló (főnszerű) légáramlás jelentkezik. A Bakony me, a Déli-Bakony déli (nagyabbik) fele ós а Ba­ túlnyomó részében az évi (és havi) uralkodó szél­ laton-felvidék északi harmada 240—185; a Bakony irány északnyugati, a Keszthelyi-hegységben ezt az többi része 245—190; a Balaton (5—10 km-es) parti irányt mintegy mérsékeli a délkeleti szél, ill. az sávja pedig 250—195 nap. Ezeket az adatokat jól ki­ északnyugati szélirány északira módosul. Elsősorban egészítik a tavaszi és az őszi 5, ill. 10 C° középhő­ a tavaszi ós az őszi hónapokban alakul így a hely­ mérsékletű határnapoik területi eloszlásai (melyeik zet, nyáron a Keszthelyi-hegységben is leginkább nagyjából a tenyészési időszak elejét és végét jel­ északröl-északnyugaítról fúj a szél. A tenyészési idő­ zik). Március 15—20—25—április 1-én az 5 C°-os, áp­ szakban sem ritkák a viharos órák-napok száma, ír­ rilis 15—20—25—30-án a 10 C°-ois tavaszi határnapok junk akár nyár-közepi napokat. Évről évre rendsze­ — október 10—15—20—25-én a 10 C°-os, november resen május—június—július—augusztusban kereked­ 5—10—15—20-án az 5 C°-os őszi határnapok köszön­ nek tomboló viharok, amikor a szélsebesség felszö­ tenek be. A határnapok területi eloszlása feltűnő kik 60—80 km-es sebességre és időnként orkán­ egyezést mutat ugyanezen hőfokokat meghaladó na­ szerűvé válhat. Emberi szempontból e viharok rend­ pok évi átlagos eloszlásával (amit az előzőekben is­ kívül károsak (legyenek azok nyáron vagy még in­ mertettünk). Ezek a hőmérsékleti viszonyok, továb­ kább télen), az élővilág azonban a szélviszonyok bá a csapadék és a napsugárzás eloszlása bizonyára szélsőségét könnyen kiheveri. erősen befolyásolja a bükkösök és a tölgyesek elter­ jedését, és ezen keresztül (de közvetlenül is!) az ál­ latvilág eloszlását. Ez is egy olyan szempont, amit A Bakony éghajlatáról általánosságban azt ír­ életföldrajzi (sőt, mező- és erdőgazdasági) szempont­ ják, hogy beleesik az atlantikus, a kontinentális ból nem volna érdektelen részleteiben elemezni ! és a mediterrán klímahatás területébe. Az előző­ Az 5 és 10 C° középhőmérsékletű tavaszi és őszi ekben olvashattuk, hogy ez a „közhelynek" tűnő határnapokait mintegy megelőzi tavasszal és követi ősszel az utolsó, ill. az első fagyos nap (amikor a megállapítás évtizedes megfigyelések és mérések napnak legalább valamely szakában 0 C° alá esik a higgadt értékelésén alapszik. Mindhárom klíma­ hőmérséklet). A tavaszi utolsó fagyos nap az Északi- hatásra találunk számszerűen is kifejezhető bi­ Bakonyban április 25-én, az Észalki-Bakony perem­ területein és a Déli-Bakonyban április 20-án, a Ba­ zonyítékokat (melyekre helyenként felhívtuk a kony többi táján április 10—15-én, a Balaton-part figyelmet). Azt is régóta tudjuk, hogy a klimati­ (5—10 km-es) sávjában pedig a Dráva menti és nyu­ kus tényezőket mind összességükben, mind össze­ gat-somogyi teirületekkel együtt (mediterrán hatás!) április 5-én szokott lenni. Az őszi első fagyos nap az tevőnként legjobban a növényzet és az állatvilág Északi-Bakony és a Balaton partja között fokozato­ indikálja. A különböző klímahatásokat a mérhe­ san tolódik az ősz dereka felé, éspedig október 15— 20—25—31. A Balaton-part őszi első fagyos napja, tő értékeknél is jobbam bizonyítják nekünk azok október 31, szigetszerűen jelenik meg, elszakadva az a növények és állatok, továbbá cönózisok, melyek ország déli sávjától (mediterrán hatás!). gyakran területünkön érik el areáljuk határát, A tenyészidőszak napsütéses, ül. felhős napjainak vagy éppen valamely tájon való jelenlétükkel a száma jól kiegészíti az előzőeket, illetve arra hív­ ja fel figyelmünket, hogy ebben a tekintetben elég jelzik valamely klímahatást (segítsék ezt elő akár egységes képet mutat a Bakony. Az Északi-Bakony- a mező-, akár a mikroklimatikus viszonyok). A ban, a várpalotai-veszprémi fennsíkon és a Balaton­ továbbiakban részletesen ismertetett színező ele­ felvidék keleti felében a tenyészidőszak (április— szeptember) folyamán átlagosan 1450, ettől nyugatra mek százalékos megoszlása nagyon jól párhu­ pedig (tehát a Balaton-felvidék nyugati felében, a zamba hozható a klírnahatások eloszlásával — te­ Déli-Bakonyban, a Tapolcai-medencében és a Keszt­ hát a növények és az állatok valóban jól indi­ helyi-hegységben) átlagosan 1400 a napsütéses órák száma (országos átlag 1450—1500). Ez az észlelés ha­ kálják a Bakony éghajlati helyzetét.

256 A Bakony talajtakarója, vizei és barlangjai lahol a hegység peremén, bővizű karsztforrások­ ban fakadjon ismét a felszínre (Tapolcafő, Gye- A Bakony talajtakaróját két tényező szabja pűkaján, Inota). Jellemző, hogy a bakonyi nép meg: a felszínt túlnyomóan alkotó dolomit és „kúf-raak nevezi azt a sok-sok forrást, mely mészkő, továbbá tájunk középhegységi jellege. A szerte a Bakonyban (főleg az Északi-Bakonyban) talaj a növényzettel kölcsönösségi viszonyban buggyan a felszínre. A „kutak" vízhozama kevés, van: a talajtakaró változása magával vonja a ve­ ami közvetve utal arra, hogy a csapadék elenyé­ getáció átalakulását és fordítva. sző hányada kerül az amúgy nagyon hangulatos A Bakony talajai az erdőtalajok típusába tar­ forrásokhoz. Valószínű, hogy még a közelmúlt­ toznak. A földtörténeti középkori kőzeteken, a do­ ban is bővebb volt a források vize, és napjainkra lomiton és mészkövön kívül a fekete, illetve bar­ a bányászkodás vagy éppen a helytelen erdőgaz­ na rendzina erdőtalaj számos altípusa és változa­ dálkodás apasztotta le, sőt szárította ki őket. ta fordul elő. A rendzina zömében az Északi-Ba- A víz az élet egyik leglényegesebb eleme. A kony déli felében ós a Keszthelyi-hegységben ké­ Bakonyban is fennáll az a visszásság, hogy bár pez talajtakarót. Rajta jórészt különböző tölgye­ hullik bőven csapadék, mégis viszonylag kevés siek és kisrészt bükkösök tenyésznek. marad belőle a felszínen. Emiatt különösen a A Bakony többi táján a középkötött vályo- nyárvégi csapadék-minimum idején a vegetáció gos és agyagbemosódásos barna erdőtalajok ural­ sokfelé küzködik a vízhiánnyal, ami nyilván nem kodnak, melyeknek ugyancsak számos változatát lehet közömbös az állatvilágra nézve sem. A fo­ ismerjük. Ezeket a talajokat csak helyenként lyamat akkor tűnik fel igazán, ha a csapadék-mi­ váltja fel a löszös, kavicsos, podzolos erdőtalaj. nimum idején kánikulai szárazság van, tehát a A kavicsos talajok növényföldraj zi szempontból párolgással járó vízveszteség felszökik. Néha ka­ jelentősek, mert ott különböző savanyúság-ked­ tasztrofális következménye lehet a szárazsággal velő társulások lépnek fel. párosult vízhiánynak, aminek főleg a mezőgazda­ Alárendelt szerepet játszanak a réti- és láp­ ság látja a kárát, talajok, melyek lapályok on, széles völgyekben, * * * medencékben, stb. alakultak ki. Legkiterjedtebb a lápi talaj a Tapolcai-medencében. Réti talajok Hegységünk barlangjainak4íarsztjelenségei- jobbára az állandó vizű patakok öntésterületén nek legjobb ismerője: BERTALAN KÁROLY jelennek meg, termőhelyet biztosítva a kaszáló- szerint a Bakony elaggott karsztvidék. Igazi bar­ rőt társulásoknak. lang a Bakonyban kevés van (balatonfüredi Ló- Sajnos a Bakonyban sokfelé tapasztalhatjuk czy-barlang, tapolcai langyosvízű Tavasbarlang, a talajpusztulást, az erózió nagyon különböző kabhegyi MacskaÜk, Dudar: sűrűhegyi Ördög­ eseteit.. Az erózió elsősorban a múlt meggondo­ lik, Ugod: bajszabarnai Pénzlik, Bakonyszűcs: latlan erdőpusztításainak és olykor a helytelen Odvaskő-ibarlang, kőrishegyi Ördöglik, stb.), a mezőgazdasági gyakorlatnak egyik eredménye. kisebb üregeknek, zsomboly oknak és víznyelők­ Az erózió megfékezése, megakadályozása és meg­ nek a száma kb. 80—85. Ezeknek azonban inkább előzése a jelen egyik legsúlyosabb erdő- és főleg őslénytani jelentőségük lehet, hiszen kitöltésük mezőgazdasági feladata. fossziliákat rejtegethet (pl. Veszprém: tekeres- völgyi Kőfülke, rezi Sikaliktya-barlang). A re­ * * * cens fauna barlangi specialitásokat nem tartogat­ hat, mert egyszerűen a barlangok és üregek kis Annak ellenére, hogy a Bakonyban évente méretüknél fogva alkalmatlanok erre. Szokvá­ 600—800 mm csapadék hullik, mégis kevés a fo­ nyos barlang- és üreglakó fajok szép számmal lyó- és állóvize. Ennek megfelelően szegény a kerültek és kerülhetnek elő innen, ezek azonban vízhez kötött faunája. A víztelenséget azzal indo­ az alapfauna tagjai, semmint a színező elemek kolják, hogy a csapadék kevés helyen tud sédek gyarapítói. Állításunkat a két ismert barlangban, és csermelyek alakjában lefolyni, illetve kisebb- a füredi Lóczy-barlangban és a tapolcai Tavas- nagyobb tavakban összegyűlni, mert a hegység barlangban végzett faunisztikai vizsgálatok szé­ főtömegét alkotó különböző mészkövek és a do­ pen igazolják (LOKSA 1960/ia—b). Hasonló ered­ lomit a mélybe vezeti a vizet. A gyakran több ménnyel végződött a geológiaÜag nevezetes Ko­ száz méter mélységbe eltűnő víz a szerkezeti lej­ vácsi-hegy barlangszerű bazaltfolyosójának a ku­ tésiek-dőléseik irányában folytatja útját, hogy va- tatása (LOKSA 1961).

17 257 A Bakony növényföldrajzi képe nak tekinthetjük. Minden újabb bakonyi florisztikai kutatás Rédl megállapításaira, támaszkodik, ill. azt Közismert, hogy állatföldrajzi vizsgálat a szó- kiegészíti. A legutóbbi két évtizedben, túlmenően a florisz­ banforgó terület növénytakaró járnak (vegetáció­ tikai vizsgálatokon, előtérbe került a Bakony cöno- jának) ismerete nélkül lehetetlen. Valamennyi lógiai-növényföldirajzi kutatása. Számos kortárs bo­ környezeti tényező közül a növényzettel vannak tanikusunk működött ebben közre. Közülük kiemel­ az állatok leginkább kapcsolatban, legyen az akár kedik dr. FEKETE GÁBOR, aki közel egy évtizede foglalkozik a Bakony vegetációjával, elsősorban a közvetett, akár közvetlen függőség. A növényta­ különböző erdő társulásokkal. 1964-ben jelent meg karót alkotó társulások szukoessziós állapota, a tollából „A Bakony növénytakarója (A Bakony cö­ növénytársulálsok összetétele mind faji, mind nológiai-növényföldrajzi képe)" címen egy összefog­ szimtezettségi és egyéb szempontból döntően be­ lalás tájunkról. Mi is enneik nyomán tekintjük át a Bakony növényzetéről szóló ismereteinket, helyen­ folyásolja a benne kialakuló állatvilág minőségi ként szószerint idézve a mű megállapításait. (és mennyiségi) együttesét. Hogy a növénytakaró szemszögéből minél inkább indokoltnak lássuk a A földrajzi értelemben vett Bakony növény- Bakony állatvilágát, azért a növénytakaróval — földrajzilag nem egységes terület, Bakonyicum minit az állatok szempontjából legfontosabb kör­ néven egy flóravidékhez tartozik az egész Du­ nyezeti tényezővel — kissé részletesebben kell nántúli Középhegység a Matricum-on (tehát a megismerkednünk. Magyar Középhegységen) belül. A Bakonyicumot négy flórajárásra osztják fel: Visegradense (Vi­ A Bakony növényvilágával szinte valamennyi bo­ tanikusunk foglalkozott. KITAIBKL PÁL volt az el­ segrádi- és Budai-hegység), Pilisense (Pilis, Bu­ ső, aki a 18. század legvégén tudományos célból dai-hegyek, Gerecse) Vesprimense (Vértes, Ve­ gyűjtött növényeket a Balaton-felvidéken és a Déli- lencei-hegység, Bakony) és Balatonicum (Bala­ Bakonybam. A múlt század derekának egyik legne­ ton-felvidék, Tapolcai-medence a bazalthegyek­ vezetesebb botanikusa, A. KERNER „Bakonyerwald" c. művében foglalta össze saját és mások kutatási kel, Keszthelyi-hegység). A flóra járásokat to­ eredményeit (1856). Századunk első évtizedében je­ vább finomítják és ún. kistájakat különböztet­ lent meg (1908—1910) PILLITZ BENŐ veszprémi nek meg. tisztifőorvos kétkötetes könyve „Veszprém vármegye A Bakony flórájának korszerű analízisével tu­ növényzete" címen. Bár a mű az egykori Veszprém megye, tehát a mai értelemben vett Bakony egy ré­ laj don к ép pen még adós a magyar botanika. szének a növényzetét ismertette, mégis ezt tökint­ RÉDL ugyan adott egy áttekintést a flóraelemek­ hetjük a Bakonyiról írt első összefoglaló florisztikai ről, de ez az általa körülhatárolt, a szűken értel­ munkának. Néhány évvel előbb (1900) készült el BORBÁS VINCE könyve „A Balaton tavának és mezett Bakony flórájára vonatkozik. így ebből partmellékének növényföldrajza és edényes növény­ csak két megállapítást emelünk ki: „Montan­ zete" címen, mely a florisztikai összefoglalón túl a subalpin és alpin elemei tehát nagyobb számúak, kor színvonalát meghaladó növényföldrajzi analí­ jelentősebbek, mint a flórajárás északkeleti ré­ zist, majd szintézist adott a Balaton-felvidék, a Ta­ polcai-medence, a Keszthelyi-hegység (és a somo­ szét alkotó Vórteshegys'égé, valamint a Mátra- és gyi partvidék) vegetációjáról, tehát az általunk Mecsekhegységé" és ,,Az elemek megoszlása sok vizsgált táj déli harmadáról. Korszerűség tekinteté­ hasonlóságot mutat a Mecsekhegységével. Több ben a két könyv között nagy volt a különbség Bor- azonban a középeurópai, kevesebb a keleti fa­ bás javára, úgy látszik Pillitz műve mégis felkeltet­ te botanikusaink érdeklődését a Bakony iránit. Az joknak száma. Feltűnő a mediterrán elemeknek 1920—1930-as években se szeri, se száma a rövidebb- még mindig nagy, százalókban nem sokat külön­ hosszabb lélegzetű közléseknek, melyek újabb ada­ böző száma, a Bakonynál jóval délebbre fekvő tokkal és részletekkel bővítették a Bakony vegetá­ Mecsekétől." ciójáról való ismereteinket. A Bakonyt kutatók kö­ zül legjelentősebb RÉDL REZSŐ, aki majdnem ki­ Tájunk legnevezetesebb növénye az alpin- zárólag erről a területről veszi botanikai közlései­ kárpáti, tehát magashegységi medvefül kankaiin nek tárgyát. Életműve: „A Bakony-hegység és kör­ (Primula auricula), mely a Petőhegy (Keszthelyi­ nyékének flórája" 1942-ben jelent meg Veszprém­ hegység), a Malomhegy (Déli-Bakony), az Eszter­ ben. Rédl, a „Bakony-hegység" alatt lényegében az általunk szoros értelemben vett Bakonyt érti, ill. en­ gáld-völgy és a Tobánhegy (Keleti-Bak on у) észa­ nek flóráját adja teljes részletességgel. A bevezető­ ki kitettségű zárt dolomit sziklagyepjében (Fes- ben áttekinti a Bakony növény földrajzi viszonyait, tuoo-Brometum) virit április végén, május ele­ főleg a florisztikai nevezetességek alapján. Majd jén. Ugyancsak ismert színező növény a győzel­ rendszertani sorrendben közli valamennyi növényfaj összes megismert termőhelyét saját kutatásai alap­ mes hagyma (Allium Victorialis), mely az alhava- ján éis a fellelhető irodalmi adatok felhasználásával. si társulásokban gyakori. A Bakonyban elegyes Művét ma is a Bakony florisztikai forrásmunikájá- karszterdőbe (Fago-Ornetum), ill. szurdokerdő-

258 be (Phyllitidi-Aceretum) húzódott (Esztergáli- lis lilio-asphodelus, Asphodelus albus, Crocus és Bárok-völgy). A legtöbb magas-hegyvidéki Heuffelianus, Sternbergia colchici flora, Stipa növényfaj az Észáki-Bakonyban és a Bakonyal­ bromides, stb.). ján él (Polistychum lonchitis, Lycopodium com- Ismét a földrajzi értelemben vett Bakony te­ planatum, Trollius europaeus, Ribes alpinum, rületén Fekete Gábor a következő kistájakból Anthriscus nitida, Orobanche flava, Carduus gla- fűzi fel a Balatonicum-ot és a Vespremiense^t (a uca, Senecio ovirensis, Epipogium aphyllum, Ca- Vértes és a Velencei-hegység nélkül) : Keszithelyi- lamagrostis varia, stb.), nem zárva ki ezek, ill. hegység, Tapolcai-medence, Balaton-felvidék, más montán faj dk szórványos megjelenését a Bakonyalja, Északi-Bakony, Déli-Bakony, Veszp­ többi résztájon (pl. Primula jarinosa és Pingui- rém—Várpalotai fennsík, Keleti-Bakony és Pan­ cula alpina a Tapolcai-medencében). nonhalmi dombvidék. E kistájiakból összetevődő A színező flóraelemek tekintélyes hányada területnek a „flóráját és vegetációját — éghajla­ atianto'-mediterrán, tehát valamilyen déli-dél- ti jellegének megfelelően — a kiegyenlítettebb nyugati-myugati kapcsolatra utalnak. A fajok klímaigényű, szubatlantikus, középeurópai, illír, többsége a Balatoni cum flórajárásiban találha­ vagy szubmediterrán eltérj edésű fajok fellépése tó, benyomulva számos ponton a Vespremiense és általuk alkotott növénytársulások jellemzik". bakonyi részébe. A fajok hosszú listájából inkább A viszonylag alacsony átlagos tengerszintfeletti a közismerteket emeljük ki, utalva Rédl és Fe­ magasság miatt „kedvező feltételek nyílnak kü­ kete részletes közléseire (Taxus baccata, Primula lönböző szubmediterrán xerotherm, mészkedvelő acaulis, Tamus communis, Daphne laureola, növénytársulások helyenként nagykiterjedésű ki­ Ruscus aculeatus, Ophrys fuciflora, stb.). Kifeje­ alakulásaira. Éppen ezen okok és a magas hegy­ zetten atllanltilkus fiáraelem a csarah (Calluna vul­ ségektől való távolsága miatt hegyvidéki vegetá­ garis), mely éppen a Keszthelyi-hegységben ciótípusok nem, vagy csak szórványosan, akkor is (Uzsa környékén) és a Balaton-felvidéken (Áb­ mikroklíma hatásokra fejlődhetnek ki." A Du­ rahámhegy) éri el legkeletibb elterjedését, önál­ nántúli Középhegységgel együtt a Bakonyt na­ ló társulást képezve kavicsos, savanyú talajon gyon jellemzik még a szilklafüves lejtősztyepp- (Calluno-Genistetum germanicae). rétek, a karszttölgyesek, száraz cseres-tölgyesek, A felsorolásban megemlített tiszafáról (Taxus gyertyános-tölgyesek és szubmontán elegyes baccata) érdemes megjegyeznünk, hogy a déli­ bükkösök. A „szubmediterrán jelleg mellett, a bakonyi Miklóspálhegy északi lejtőjén (legköze­ változó geológiai adottságoknak megfelelően már lebb Bandihoz) található legszebb állománya, t.-k. illír alpesi-illír, stb. hatás is érvényre jut bükkerdő alsó lombkoironaszintjében. Természe­ Dél-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl közvetítésé­ tesen a szomszédos hegyeken is él tiszafa, a Mik- vel. Az uralkodó mészkedvelő növénytársulások lóspáilhegyen levők/kel együtt ötvenezerre becsü­ mellett a nyugati részeken kisebb kiterjedésben lik példányszámát. Bár évszázadokon át tépdes- acidiifil (savanyú talajú) vegetációtípusok is meg­ ték-csomkították, főleg koszorú-készítés céljából, jelennek. Az eredeti vegetációképben a tölgye­ mégis megmaradt. A botanikusok megállapítása sek az elterjedtebbek, szubatlantikus klímahatá­ szerint a tiszafa a fenyő-nyír kor óta tenyészik a sok folytán bükkös zóna is kialakulhat, mely a Bakonyban. Természetes újulajta és ellenállása e dombvidékre is leszáll. Lágyabb alapkőzeteken, feltevést csak megerősíti. Mint nevezetes reliík- medencékben, törmeléklejtőkön elterjedt a szán­ tumnnövényt másfél évtizede részesítik hivatalos tóföldi, szőlő- és gyümölcskultúra. védelemben. A Bakony egyes ré'sztájainak felépítésében Az előzőekben (RÉDL nyomán) már hangsú­ helyenként nagy szerepet játszik a dolomit kőze­ lyoztuk, hogy a színező flóraelemek te. Rajta számos ritka, t.-k. a dolomitkőzethez, közül 1 e g j el e n t ősebbek a balká­ annak speciális növénytársulásaihoz ragaszkodó ni, kelet-mediterrán, mediterrán növényfaj található, mely csiafc növényföldrajzi- és p о n t о - m e d i t e r r á n fajok. Legtöbb­ lag távoleső tájakon jelenik meg ismét. Jelenlé­ jük a Balaton-felvidéken, a bazalthegyeken, ill. tüket a dolomit jelenségekkel magyarázzuk. a többi kistáj déli-, dél-keleti, esetleg délnyugati A dolomitnak, a vele rokon mészkővel szem­ lejtőjén-oldaláin él. Csak a legnevezetesebbeket ben, leglényegesebb tulajdonsága, hogy kémiai­ soroljuk fel (Daphne cneorum, Eranthis hiemalis, lag alig mállik, fizikai mállása, aprózódása ellen­ Cotinus Coggygria, Euphorbia pannonica, Ver- ben nagymértékű, sok apró, sokszor homokszerű bascum speciosum, Scilla autumnalis, Hemerocal- törmelék képződésével. A dolomit állandóan

17* 259 mozgó törmelékű felületán a talaj képző dés las­ Quercetum) uralkodnak, helyet adva más töl­ sú, meredieik lejtői, gerinceiéi természettől erdőt­ gyes-itársul ásnak is. Az Északi-Bakony kivételé­ lenek, kopárak, nemcsak a jelenben, de a vegetá­ vel a Bakony valamennyi táján kiterjedt erdő­ ciótörténet régebbi korszakaiban is. Ennek kö­ ket alkotnak, éspedig elsősorban zonális, és csak vetkeztében a különböző erdőtörténeti korok er­ szórványosan (mező-, ill. mikro-) klimatikus dőinváziói, uniformizáló hatásai csak kevésbé okok miatt. Kontinentális klímahatás magyaráz­ érintették a dolomitterületeket, melyeken így a za azt, hogy a veszprém-várpalotai fennsík déli, régi vegetációtörténeti korok (a jégkorszak előtti kiterjedt lankáira-hajlataira az Alföld felől be­ időktől, ill. az interglaciális meleg korszakoktól nyomul a taitárjuharas tölgyes (Aceri tatarico- kezdve) egyes sziklai, vagy sziklatörmelékes ta­ Quercetum). A különböző tölgyesek ma a he­ lajon élő növényei a mai napig fennmaradhat­ gyekre és menedékesebb dombokra húzódtak ták, mint maradvány, más néven reliktumnövé- vissza, ahol azonban gyakran szép állományt al­ nyek. Különösen jelentősek a dolomit jégkorsza­ kotnak. Az elmúlt századok erdőirtásai során a ki (glaciális) réliktumai. Más fajok egyenesen a medencék és a lapályos-hullámos tájak tölgyesei dolomit sajátos környezeti viszonyainak formáló szenvedtek leginkább a fejszétől. A meglevő töl­ hatására jöttek létre; ezek a Dunántúli Közép­ gyesek — az okszerű erdőgazdálkodás miatt — hegység kis területére korlátozódó dolomit en- helyenként az érintetlen erdők egykori képét deinizimusiai (bennszülött fajai)." sejtetik (pl. a keszthelyi-hegységi Fekete-hegy, a A Bakony klimax-vegetációja Kaibhegy, a keleti^bákonyi Papod—Kispapod— — mint a közép-európai középhegységekben ál­ Gyökeres és Öreg-Futóné tölgyesei). A társulás­ talában — a különböző tölgyesek és os a dominancia-viszonyoktól függően az erdőket bük к -erdők. Tájunkon a tölgyesek átlago­ alkotó cser-, ill. kocsánytalan tölgyek 15—20—25 san 300—350 m tengerszintfeletti magasságig ha­ m magasra nőnek, lombkoronájuk az erdei adott­ tolnak fel, efölött (300—700 m között) a bükkö­ ságoknak megfelelően terebélyesedik és megérik sök övébe kerülünk. A sovány talajú, déli-délke- a 60—80, esetleg a 100 évet. Természetesen ez a leti-délnyugati lejtőkön a mészkedvelő karszttöl­ környezeti feltétel megszabja a tölgyes-társulá- gyesek (Orno-Quercetum) és cserszömörcés bo- sok más domináns fa- és cserje-féléinek a tenyé- koireirdők (Cotino-Quercetum) a legelterjedteb­ szésá lehetőségeit. A gyepszint lágyszárú fajok­ bek. Legszebb bokorerdőket a Balaton-felvidéken ban gazdag. láthatunk, ahol különösen az őszi lombszínező- Faun iszti kai-állatföldrajzi te­ déskor a cserszömörce bokrok teszik hangulatos­ kintetben a bakonyi tölgyesek­ sá a tájat. Ezeknek az erdőknek nagyon változa­ ben érzik magukat igazán otthon tos mind a cserje-, mind a gyepszintje. A bokor­ a középhegységek erdeiben álta­ erdők a Bakony más karsztos táján (pl. az Észa­ lánosan elterjedt állatfajok. A ki-Bakon yban) is megjelennek, de jóval faj szegé­ gyep- és cserjeszint — éppen a változatos össze­ nyebbek, mint a balaton-felvidékiek. Faunisz- tétel miatt — sok ízeltlábúnak (rovarok, pókok) tikai tekintetben valamennyi és gerincesnek (madarak) nyújt táplálékot, sza­ karszterdőnek nagy jelentősége porodásra lehetőséget, búvóhelyet, stb., stb. Az van, mivel zömmel ezekben élnek a legkülönbö­ avar- és a mohaszintben az inkább nyirkosságot, zőbb melegkedvelő állatfajok és amelyek vala­ homályt (sötétséget) vagy éppen hűvösséget ked­ milyen „mediterrán" vagy „ponto-mediterrán" velő ugróvillások, ikerszelvényesek, bogarak, po­ eltérj edésűek. A Balaton-felvidék, majd a Déli- loskák, pókok, atkák, csigák, sitb. találják meg Bakony, a bazalthegyek és a Keszthelyi-hegység életfeltételeiket. Néha a „közönséges" fajok mel­ karszterdejéiben élnek és gyűjthetők leginkább a lett ott találjuk a faunisztikai érdekességeket, xerofil és termofil (mediterrán) rovar-, csiga és jelezve azt, hogy a bakonyi tölgyesek is megőriz­ gerinces-fajok, de az Északi-Bakony szegényes tek számunkra akár korábbi földtörténeti (ne­ karszt-tölgyesében is otthonra találnak — bár gyedkori) időből, akár más területen az alapfau­ gyér számban —• ilyen elemek. nához sorolt, de nálunk inkább specialitásnak A tápanyagban bővebb erdei talajokon, meg­ tartott fajokat. felelően a lúgosságnak, cseres-kocsánytalan A köves-sziklatörmelékes gerinceken-letörése- (Quercetum petreae-cerris), rekettyés (Genisto- ken (pl. a Keleti-Bakonyban) a hárs-kőris törme­ Quercetum), gyertyános4kocsánytalan (Querco- léklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum) jelentkez­ Carpinetum) és mészkerülő tölgyesek (Luzulo- nek, mivel a különböző tölgyesekkel és bükkö-

260 sökkel szemben a nagylevelű hárs (Tilia platy- nem illő faféllévei, az inkább az erdőgazdálkodás, phyllos) és a magas kőris (Fraxinus excelsior) semmint a természet számlájára írandó. Gyep- tud megkapaszkodni és erdővé nőni a sziklák, ki­ szintjéiben gazdag a koratavaszi aszepktus. A Ba­ sebb-nagyobb kődarabok és kőfolyások közt kép­ konyban egyaránt elterjedt az Asperula-, Oxalis ződött talajon. A köves aljzat főleg a petrofil fa­ acetosella-, Melica uniflora és a Carex püosa-tí- joknak (pl, futrinkák, csigák) kedvez. Ugyanak­ pusú bükkös, melyek mindenkori kialakulása el­ kor cserjeszintje változatos, ahonnan olykor fau- sősorban a talajviszonyoktól függ. A magasab­ niszitikai specialitások kerülnek elő. ban (450—500 m felett) fekvő bükkösökben a Kiváltképp az Északi- és a Keleti-Bakony vi­ szubmontán fajok elmaradnák, montán bükkös szonylag mély (és szűk) völgyeinek alján zóna mégsem veszi át a helyét annak ellenére, (Szarvad-, Márvány-, Tóth-, Hálóvetőárok, stb. hogy a Dunántúli Középhegységben (mindenek­ — Sötiéthorog-, Gaja-völgy, stb.) a völgyoldalak előtt az Észaíki-Bakonyfoan) itt lenne erre egye­ zonális tölgyesei, ül. bükkösei — a lejtés és égtáji dül lehetőség. viszonyoktól függően — hirtelen vagy fokozato­ A montán állatfajok igazi élő­ san adják át a helyüket a szurdokerdőnek (Phyl- helye — hasonlóan a vegetáció­ litidi-Aceretum). A kifejezetten montán növé­ hoz •— a bükkösök vagy legalább­ nyek mellett gyakran itt akadhatunk rá mon­ is a b ü к к ö s - ö v. Az eddigi megfigyelések tán állatfajokra, melyek egészében véve ugyan alapján azt kell megállapítanunk, hogy montán (az állat mozgékonysága, differenciált környeze­ fajok aránylag kis számiban élnek a Bakonyban. ti igényei miatt) kisebb eshetőséggel fordulhat­ Pedig éppen a kiterjedt bükkösök a maguk hű­ nak elő, mégis állatföldrajzi jelentőséget kölcsö­ vös mikroklímájával, különösen az avar-, moha- nözhetnek egy-egy szurdokerdőnek. és fatörzsszintben, továbbá a laza záródású ré­ А В а к о n y n а к talán legszebb szek és erdők közötti kisebb-nagyobb tisztások erdei a bükkösök. Legelterjed­ számos lehetőséget kínálnak a különböző állat­ tebb bükkös állományok az Észa- csoportok fajainak. Vagy talán a bakonyi bük­ k i - В а к о n y b a in vannak, de a Bakony kösök szubmontán jellege úgy mutatkozik meg más táján is gyönyörködhetünk öreg bükkösök­ a faunáiban, hogy még a „közönséges" montán ben (pl. a Tátikán, a Keszthelyi-hegység, a Déli­ elemek közül is több faj kihullik éppen a „szub­ és a Keleti-Bakony északi—északnyugati— montán" környezeti feltételek rostáján? Vagy in­ északkeleti lejtőin-lankáin, stb.) Mint már em­ kább csak arról van szó, hogy eddig viszonylag lítettük, a bakonyi bükkösök öve 300—700 keveset gyűjtöttek a bükkösökben? A jövő ku­ m közt van. Néhol, így pl. az Északi-Bakony tatásai fogják végleg eldönteni, hogy a Bakony­ nyugati részén (Durrogóstető, Iharkút környéke) ban miért kevés a montán faj, bár valószínűleg leereszkedik 200 m-re, rojtosan benyomulva a az arányszám lényegesen nem fog változni, ül. tölgyesek zónájába, mezoklimatikus, geomorfoló­ csupán bizonyos csoportok (pl. bogarak, lepkék, giai, esetleg edafikus tényezők közrejátszása csigák) esetében várható az -arányszám lénye­ miatt. A bakonyi bükkösök talaja üde, tápdús, ges emelkedése. Természetesen bükköseinkben csapadékigénye 600—700—£00 mm között inga­ sok-sok olyan faj él, melyek egyáltalán itt élhet­ dozik. Amennyiben az égtáji kitettség, a talaj, a nek, hiszen a „szubmontán" jelleg számos fajnak csapadék, valamint a hűvösebb átlaghőmérsék­ kedvezőbb a „montán"^nál. Az előzőekben az ál­ let kedvező, úgy a bükk egyaránt képes erdővé latföldrajz szemszögéből emeltük ki, hogy a ba­ fejlődni dolomit-, mészkő-, bazalt- és löszfelszí­ konyi bükkösökben milyen párhuzamosság ta­ nen. Általában a bakonyi bükkösök lombkoroná­ pasztalható a montán növény- és állatfajok elő­ ja 25—30 m magasságban záródik, cönológiailag fordulásában. A téma érdekes és érdemes vele a szubmointán bükkösöknek (Melico-, ill. Melitti- behatóan foglalkozni még akár cönológiailag is. Fagetum) sajátos kialakulási formája, néhány at- A Bakony lomboserdeivel kapcsolatban meg­ lanti-sziuibmeditierrán, illír, vagy közép-európai említjük azt a feltűnő jelenséget, hogy — össze­ növény fő termőhelye. A lombkoronaszintben függésben a klímaelemek horizontális gradáció- előfordul a gyertyán (Carpinus betulus), a mezei jával — a bükkös és tölgyes zóna elkülönülése juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus nem oly szembetűnő : ellentétes ökológiai igényű ornus) és a hegyi szil (Ulmus scabra), bár tiszta erdőtársulások kerülhetnek egymással szomszéd­ bükk-állományok is elég gyakoriak. Ha pedig fel­ ságba. Például a Déii-Bakonyban a bükkös és a tűnik a bükk keveredése más, termőhelyileg oda melegkedvelő tölgyes közt kimarad a gyertyános-

261 tölgyes és a csertölgyes zóna. Ez a vegetációs je­ Nemcsak azért pusztították az erdőt, hogy tüzelőhöz lenség a Horváth Karsztra emlékeztet bennünket és művelhető földhöz jussanak, hanem a fából ha- muzsírt főztek, ill. faszenet égettek. Tehát a fát mint — ehhez hasonló fauniszitikai-cönológiai esetet nyersanyagot is használták a tüzelés mellett. A 19. még nem ismerünk. század második felében pedig a vasútépítkezésekhez A Bakony kevés állandó vizű patakja mentén kellett a fa, ami megint csak az erdőt ritkította- helyenként igen szépek az égeresek (Aegopodio- pusztította. Kb. a 19. század utolsó két-három évti­ zedében állapodtak meg az erdőhatárok. Azóta több Alnetum) és az ezt kísérő keserűlapu társulások törvény született a magyar erdők, így a Bakony er­ (Petasitetum hybridi). Ökológiai viszonyai ma­ deinek a védelmére. Ma az erdőgazdaságok a meg­ gyarázzák, hogy itt sok higrofil vagy legalábbis levő erdők mellié igyekeznék ott is erdőt nevelni, nyirkos környezetet kedvelő állatok élnek. ahol azelőtt sivár gyepesek tengődtek. A kopár te­ rületekre főleg erdei fenyőt telepítenek, míg a jobb A Bakonyban sok helyen láthatunk lucosokat, talajokon különböző tölgy es eket alakítanak ki. Ma lucos ligeteket, melyeket ültettek vagy ültetés­ kb. 1700 km'-'-en tenyészik erdő a Bakonyban, tehát ből szaporodtak el. Nevezetes az Északi-Bakony erdősül tségi foka 42% körül van. homokjára települt erdei fenyves (Festuco-Pine- Nyilvánvaló, hogy az összefüggő erdőtakaró, a tum). Természetes újulata, több jellemző virágos poistplleiisztocén idején olyan állatfajok (és -társulá­ sok) találták meg a Bakonyban életlehetőségüket, növény és lepke jelenléte, továbbá nem utolsó melyeik valamilyen igényüknél fogva erdei környe­ sorban közvetve az árpádköri oklevelek bizonyít­ zethez ragaszkodtak. Az akkori faunaképben bizo­ ják, hogy a postglaciális fenyő-nyír korból, első­ nyára a hegyvidéki-magashegyvidéki közép- (és sorban mezoklimatikus okok miatt maradt meg észak-) európai fajok voltak többségben. Rögtöni hozzá kell ehhez tennünk, hogy a faunakép ilyen az ősfenyves. Viszont ültették azokat a fekete fe­ alakulását az erdő mellett a poisltpleiisztocén klíma is nyő ligeteket és erdőket, melyekkel a kopár­ lehetővé tette. A fokozatos klímaváltozás mellett a karsztos területeket hasznosítják. A ma erdőgaz­ történelmi időben (tehát a legutóbbi 3000—3500 év­ dálkodása igen kedveli a fekete fenyőt kietlen ben) az ember is igen hathatósan járult ahhoz hoz­ zá, hogy a fauna összetétele eltolódjon a nyílt nö- tájak (pl. a veszprém-várpalotai fennsík, Kisba- vényszövetkezetekben vagy legalábbis a nem zárt kony) erdősítésére, ezért a jövőben várható a fe­ erdőben élő, meleg- és szárazságkedvelő dél- és ke- kete fenyvesek ujabb telepítése. leteuróipai (balkáni, mediterrán, ponto-mediterrán, pontusi, stb.) fajok javára. — Tehát a Bakony fau­ A Bakony erdeiről való ismereteink nem lenné­ nájának (és állatközösségeinek) mai összetételét a nek teljesek, ha nem emlékeznénk meg pusztulásá­ természetes okok mellett az ember is hathatósain ki­ ról a történeti múltban (WALLNER 1941—1943). Az alakította a maga tájformáló munkájával. ember régtől fogva használja legkülönbözőbb célok­ ra a fát és emiatt tájunkra való települése óta egyre fokozottabban irtja az erdőt. Az erdők pusztítása A Bakony nyílt növényszövetkezetei jobbára alapvetően változtatja meg egy-egy táj arculatát az­ kiszélesedő völgyekben, lapályos részeken, továb­ zal, hogy szántók, gyümölcsösök-szőlők, legelők, bá hegyoldalakon, gerinceken, stb. oszlanak meg. vagy éppen karsztos-kopárosok váltják fel a helyét. Számos esetben itt élnek a florisztikai nevezetes­ Természetesen az erdők irtása az állatvilágot is ti­ zedelte, aminek mértékét ma már inkább csak sejt­ ségek. Sok helyen az oktalan tarvágás másodla­ jük, semmint lépésről-lépésre kinyomozhatjuk. gosan a nyílt társulásoknak kedvez (Senecioni- WALLNER szerint ,,A Bakony postpleisztoeén Chamaenerietum, Atropetum belladonnae), amit erdőtakaróját bátran nevezhetjük őserdőnek, mert a fauna hatványozottan megsínyli. A természetes mentes volt minden emberi hatástól". A honfoglalás sziklafüves és pusztafüves lejtősztyepprétek (Ca- előtti időkig az erdőtakaró még összefüggőnek te­ kinthető, bár például a bronzkorban viszonylag sok ricetnm humilis és Diplachno-Festucetum sulca- helyen irtottak bele az erdőbe. A középkorban foko­ tae), a nyílt és zárt dolomit sziklagyepek (Festu- zatosan terjeszkedtek a szántóföldek és a legelők az cetum glaucae és Festuco-Brometum), továbbá a erdő rovására olyannyira, hogy „a XV. század erdői kaszálórétek (Arrhenatheretum elatioris), a kü­ aránylag kevés helyen terjedtek túj jelentékeny mérteikben a József császár korabeli erdők terüle­ lönböző mészkedvelő láprétek (Molinietum-ok) és tén." A török uralom másfél évszázada kedvezett az a források-patakok öntésterületeit elborító sasos, erdőknek. Gyepűvidék lett a Bakony a Habsburg- szittyós és csátés láprétek (Caricetum-ok, Jun- és a török birodalom közt. A lakosság résziben elme­ cetum-ok és Schoenetum-ok) igen változatossá nekült, részben kipusztult, a megmaradtak pedig nem tudtak annyi földet művelni, mint azelőtt. így teszik a hegyek, gerincek és völgyek növénytaka­ aztán az erdőhatárok leereszkedtek a hegyoldalakról róját. Bennük nagyon sokféle állat él, éspedig a a medencéikbe. Az is igaz, hogy éppen ebben az idő­ gyep- és magasgyep szintben jobbára élénk moz­ ben alakultaik ki Várpalota és Veszprém tág környé­ kén a karsztos-kopárosok. A várak erősítésére kor­ gású, míg a kövek alatt, a moha- és avarszintben látlanul lehetett használni a fejszét... A 18. századi jobbára lassú mozgású vagy éppen nappal rejtőz­ telepítések velejárója volt az erdők újabb irtása. ni szerető, árnyékkedvelő állatfajok (rovarok,

262 pókszabásúak, csigák, gerincesek) találnak ott­ A két világháború közti időben folytatódott az honra. Ha az itt élő, illetve az ezekben a társulá­ ország faunisztiikai-állatföldrajzi kutatása — meg­ felelően a kialakult politikai helyzetnek. Közép­ sokban gyűjtött színező elemek ökológiai igé­ hegységeink közül a Bükk-hegység, a Börzsöny, a nyét csoportosítjuk, akkor a táplálékspecialisták Kőszegi-hegység és a Mecsek, továbbá a Nagy-Alföld száma ugrik ki, és csak másodsorban követik néhány tája (Bátorliget, Duna-Tisza-köze több pont­ őket a termőül, ill. xerofil, az állandó vizű láp- ja) állt az érdeklődés előterében. Természetesen a megnevezett tájakon kívül még számos helyen foly­ réteken pedig a higrofil fajok. tak gyűjtések, ezek azonban inkább egy-egy kutató Faunisztikai tekintetben nagyon változatosak egyéni vállalkozásai voltaik, semmint valamiféle át­ a nyílt növénytársulások találkozásai az erdővel, gondolt faunisztikai munka. A jobbára extenzív ku­ tatások közül kiemelkedik a Kőszegi-hegységben legyen akár bükkös, akár tölgyes. Ezek az ún. végzett terviszerű és rendszeres munka. Hazáinkban ekoton-^ak. A két (vagy több) társulás növényei ez volt az első olyan zoológiai vállalkozás, amikor keskeny sávban keverednek egymással, ami fel­ a budapesti egyetemi Állatrendszertani Intézet szer­ tűnően sok állatfajt vonz. Sőt vannak olyan ál­ vezésiéiben számos kutató a Kőszegi-hegység fauná­ jának megisimeiréséérit majdnem valamennyi állat­ latfajok, melyek majdnem kizárólag itt találják csoportra kiterjedő gyűjtést végzett. Az extenzív meg életfeltételeiket, vagy legalábbis az ekoton gyűjtésit felváltotta az intenzív munka, hiszen a ku­ a fő tartózkodási helyük. Számos faunisztikai ér­ tatók számos biotópon kót-hároim évszakban több dekesség került és még bizonyára fog innen elő­ éven át sok-isok gyűjtési módszer alkalmazásával igyekeztek teljességre törekvő és a faunisztikai alap­ kerülni. vetéshez elegendő zoológiai anyagot összeszedni. Az A természetes növénytakaró mellett a mező­ anyag feldolgozása pedig a maga idejében páratlan gazdaság szántói, gyümölcsösei, szőlői, legelői, volt a magyar zoológiai irodalomban. A munka nyil­ stb. megannyi biotóp sok-sok ízeltlábúnak, ge­ vánvalóan az intézet vezetőjétől, Dudich Endre pro­ fesszortól még 1928-foiain közzétett, alaposan átgon­ rincesnek és más állatnak. A művelt területeket dolt zoogeográfiai program megvalósításának első az egykori erdőtől hódította el az ember. Évszá­ lépése volt. zadok óta tartó munkájával gyökeresen megvál­ toztatta a táj, így az állatvilág képét. Természet­ Bármilyen célkitűzéssel folytak ebben az idő­ átalakítása nyomán önkénytelenül megnyitotta ben a zoológiai kutatások, mindenképpen előbb- számos állatfajnak az utat, melyek éppen a mű­ revitték hazánk faunisztikai és ezen túlmenően velt területekre jellemzőek. Faunisztikai-állat- állatföldrajzi megismerését. Számos állatcsoport­ földrajzi tekintetben ezekkel is kell foglalkozni, ról tetemes elterjedési, ökológiai és egyéb adat alaposan mérlegelve jelentőségüket a fauna ösz- halmozódott fel, melynek alapján lehetőség nyílt szetételéban, hiszen természetes betelepedésük ezek értelmezésére. A legjobban megismert ál­ közvetve másodlagos, sőt mesterséges környezeti latcsoportok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy tényezők eredménye. jellemezni lehessen a Kárpát-medencét állatföld­ rajzi szempontból. A z 1920 - a s é s 1930 - a s évek magyar állattani irodal­ A Kárpát-medence állatföldrajzi kutatásának mában kiemelkedő hely illeti áttekintése meg azokat a tanulmányokat, me­ lyek egy-egy állatcsoport alap­ A magyar állatvilág kutatásának első nagy ered­ ján a középdunai faunakerületet ménye a kölföldön iiS jól ismert A Magyar Birodalom vagy ismertebb földrajzi nevén: Állatvilága — Fauna Regni Hungáriáé. A vaskos könyv több részletben jelent meg a századforduló a Kárpát-medencét jól jellemző idején. Célja az volt, hogy meglehetős részletességgel faunakörzetekre és fauna j árasok­ leírja az egyes állatcsoportok kutatásának a törté­ ra osztotta fel. Három évtizedes távlatban netét, katalógusszerűen isimertesse a történelmi Ma­ és az azóta megismert adatok és jelenségek alap­ gyarországon előforduló állatfajokat, felsorolja azo­ kat a lelőhelyeket, ahol már gyűjtötték az egyes fa­ ján a szóbanforgó tanulmányok közül jelentőség­ jokat, továbbá a tárgyalt állatcsoportról teljességre re nézve kiemelkedik SOÓS LAJOS (1934, 1943), törekvő irodalma összeállítást adjon. A magyar ál­ KOLOSVÁRY GÁBOR (1936), KASZAB ZOL­ latvilág megismerésében mérföldkövet jelez a könyv TÁN (1938) és MÓCZÁR LÁSZLÓ (1939) mun­ megjelenésének az ideje. Összefoglalta az addigi eredményeiket ós ugyanakkor irányt adott a további kája. SOÓS a puhatestű fauna elemzésével, az kutatásoknak. Bár a könyv töibb mint félévszázad­ egyes fajok elterjedésének és ökológiai igényének dal ezelőtt jelent meg, mégis hosszú ideig lesz Ma­ az áttekintésével három „állatföldrajzi tarto­ gyarország és a szomszédos országok, tehát a Kár- mányra" osztotta fel a Kárpát-medencét. A há­ pát-tmedence állatvilágára vonatkozó vizsgálatok rom tartomány (amely elnevezés azonos a ma kútfője.

263 használt faunakerülettel, DUDICH 1954) a kö­ Noricum: Alpokalja és Stájer-medence), melye­ vetkező: Pannonicum (Nagy- és Kis-Alf öld, Ma­ ken belül összesen 18 faunajárás osztokodik. gyar Középhegység, Dunántúl és a horváth hegy­ Üjszemléletű felfogásban vonta meg VARGA vidék), Carpathicum (a Kárpátok íve Dévény­ ZOLTÁN a mai Magyarország állatföldrajzi ha­ től Orsováig, Bihar-hegység) és a Dinaricum (a tárait a nagylepkék szempontjából (1964). Elfo­ Dinári-hegység és az Adriai-tengerpart). Bár gadva Matvejev megállapítását (az alacsony ál­ Soós előtt is megpróbálkoztak a Kárpát-meden­ latföldrajzi kategóriákat: fauna járást, faunakör­ ce állatföldrajzi felosztásával (NAGY J. 1917, zetet ökológiai sajátságok — a nagy kategóriá­ SZILÁDY 1930, HANKÓ 1931), mégis Soós ta­ kat: faunakerületet, faunavidéket, faunaterüle­ golása bizonyult olyan alapnak, mely minden to­ tet, stb. pedig inkább történeti mozzanatok jel­ vábbi próbálkozás kiindulópontja lett. A puha­ lemeznek) az elterjedés és az ökológiai igény testűek megfelelő fajszáma, ökológiai igényeik szövevényes és változatos összefüggéseinek a részleteikbemenő ismerete, az egyes fajok areál- rendszerezése alapján faunakomponenseket ál­ jának értékelése és nem utolsó sorban a bőséges lít fel, melyek valóban jól megokolnak egy-egy pliocén és pleisztocén fosszilis puhatestűek idő­ állatföldrajzi egység elkülönítését. Bizonyos rendi egymásutánjának az értelmezése alaposan visszakanyarodást jelent egy régebbi szemlélet­ indokolta Soós megállapításait. hez az, hogy a Matricum-ot és a Prenoricum-ot SOÓS LAJOS a puhatestűek alapján jelle­ a Pannonicum egy-egy fauna járásának tartja mezte a Kárpát-medencét. Egészen természetes, (bár ugyanakkor az Eupannonicum felosztását 5 hogy más állatcsoport zoogeográfiai elemzése a táj kialakításával finomít ja). A Matricum önálló­ puhatestűektöl eltérő állatföldrajzi viszonyokat ságát annyira bizonyítják a különböző fauniszti- fog mutatni. Az egyes állatcsoportoknak •— ha­ kai vizsgálatok, hogy ma már helytelennek lát­ sonlóan a fajokhoz — megvan a közös ökoló­ juk „visszaolvasztását" a Pannonicumba. — A giai igénye, ami állatföldrajzi viszonyaikban is lepkék esetében megkönnyíti a faunakomponen­ kifejezésre jut. Ugyanakkor egy-egy terület, mint sek felállítását az, hogy a hernyók ragaszkodnak pl. a Kárpát-medence természet-földrajzi jellege tápnövényeikhez és alaposan ismerjük az ország döntően meghatározza a szóbanfoirgó állatcso­ flóráját-cönológiai növényföldrajzát. Más cso­ port elterjedését. Dióhéjban ezek a tényezők ma­ portok esetében is korszerű lenne a hasonló ala­ gyarázzák az)t, hogy a pókszafoásúak (KOLOS- pokon nyugvó állatföldrajzi felosztás, ettől azon­ VÁRY 1936), a gyászbogarak (KASZAB 1938) és ban —• éppen hiányos ismereteink miatt — még a redősszárnyú darazsak (MÓCZÁR 1939) térbeli távol vagyunk. elterjedése alapján készített állatföldrajzi kép a Tehát MÓCZÁR és DUDICH (1. c.) megta­ Soós-féle felosztással közös veretű, és inkább lálta azt az állatföldrajzi kere­ csak a „körzetek" és „kerületek" számának a tet, mely alkalmas m i n d en e té­ szaporításában, határaik megvonásában külön­ mába vágó vizsgálódásra (2. ábra). böznek egymástól. Távol álljon tőlünk az, hogy Az igaz, hogy a határok meghúzását sokféle­ indokolatlannak tartsuk az állatföldrajzi terüle­ képpen lehet módosítani, sőt lehet emelni a fau­ tek elkülönítésének a finomítását. Indokolja ezt najárások és -körzetek számát (csökkenteni nem éppen jóformán valamennyi állatcsoport egyre célszerű!). Mégis a Kárpát-medence egyik kis behatóbb ismerete. DUDICH (1954) véleményé­ tájegységének, a Bakony-hegység állatföldrajzi vel közösen el kell fogadnunk ,, . . . egy olyan viszonyainak bemutatása esetében leghelyesebb felosztást, amely körülbelül az összes megokolt elfogadni a meglevő legjobb felosztást, tehát a körzeteket és fauna járásokat tartalmazza." A re­ MÓCZÁR—DUDICH-félét és ebben vizsgálni a dősszárnyú darazsak vagy Vespoidea (Hymenop- bennünket érdeklő állatcsoportok faunisztikai- tera) csoport elemzése alapján készült el eddig a ökológiai-faunagenetikai helyzetét, semmint egy legrészletezőbb állatföldrajzi térkép a Kárpát­ új felosztással szaporítani a Kárpát-medence ál­ medencéről. Ezt fogadta el DUDICH is (1954) latföldraj zi térképeit. mint keretet minden további hasonló munkához. MÓCZÁR hat faunakörzetet állított fel (Panno­ A Bakony állatföldrajzi helyzete nicum: Nagy- és Kis-Alföld, Bécsi-medence ; Matricum: Magyar Középhegység; Carpathicum : Közelebbről megismerve a Kárpát-medence Kárpátok és Bihar-hegység; Moesicum; Illyri- MÓCZÁR—DUDICH-féle állatföldrajzi térképét cum: Dél-Dunántúl, Horváth Karszt, Dinaridák; (3. ábra), a Bakony-hegységet a Magyar Közép-

264 3. A Kárpát-medence állatföldrajzi térképe (Móczár L. nyo­ 3. Zoogeographical map of the Carpathian Basin mán rajzolta Papp Imréné) 3. Карта географии животного мира Карпатского бассейна 3. Tiergeographische Karte des Karpaten-Beckens

hegység vagy Ösmátra (Matricum, jelzése II) du­ vagilitása, ill. óriási faj száma miatt. Sajnos, mi nántúli részének (II/l) nyugati felében találjuk zoológusok éppen ezért még nagyon sokáig le­ meg. Tehát nem önálló állatföldrajzi táj, hanem szünk hátrányban a botanikusokhoz képest, és a Visegrádi-, Pilisi-, Budai-, Gerecse-, Velencei- bizony gyakran kell az ő megállapításaikat ala­ és Vértes-hegységgel közösen alkot egy állat­ pul elfogadni munkánkban. Az igaz, hogy vala­ földrajzi egységet (Dunántúli Középhegység vagy mely terület faunisztikai-állatföldrajzi viszonyait Pilisi cum fauna jár ás). Növényföldraj zi szempont­ a flórisztikai-nö vényföldrajzi kép ismerete nélkül ból (FEKETE 1964) ugyanezen a területen több lehetetlen felderíteni. Mégis az állatvilág megíté­ flórajárás osztozkodik. Ennek oka elsősorban az, lésében az állatok tér- és időbeli viszonyai legye­ hogy az előbb felsorolt hegyvidékek flórája és nek a döntőek — hasonlóan a vegetációs vizsgá­ növénytársulásai jóval ismertebbek, mint állat­ latoknál a növények tér- és időbeli viselkedései­ világa, tehát bő adatok álltak rendelkezésre a hez. finomabb növényföldrajzi jellemzéshez. A fau- A Bakony geomorfológiai meggondolásokon nisztikai és az állattársulási vizsgálatok lassan alapuló földrajzi és geobotanikai megállapítások­ és nehezen haladnak előre az állatok rejtettsége, ra támaszkodó növényföldrajzi beosztása eltér

265 egymástól. Egészen természetszerűnek keli ezt úgynevezett alapfauna fajainak, másrészt az úgy­ tartanunk, hiszen a geomorfológia a földfelszín nevezett bennszülött fajok (endemizmusok), illet­ alakulását, a geobotanika pedig a vegetációs vi­ ve közeli-távoli területekről származó elemek szonyokat tekinti felosztási alapnak. E szempon­ eredetét és esetleg bevándorlási körülményeit és tok ugyan nem függetlenek egymástól, mégis el­ idejét kipuhatolni. Az ilyen komplex szemléletű térő felosztási eredményt adnak. Ebből követ­ vizsgálattal elérjük azt, hogy mind területi (tér kezően a Bakony állatföldrajzi képe egy harma­ tényező), mind történeti (idő tényező) szempont­ dik, az első két beosztástól többé-kevésbé ugyan­ ból világos képünk lesz egy-egy táj állatvilágá­ csák eltérő eredményt fog adni. A növényföld­ ról. rajzi felosztással szemben ma még távol vagyunk attól, hogy az állattársulások térbeli elterjedé­ A Bakonyban természetszerűen a szárazföldi ja­ jok uralkodnak. Hozzávetőleges számításokat végez­ sét egyáltalán figyelembe vehessük a Bakony tünk arról, hogy kb. hány állatfaj élhet vidékünkön. állatföldrajzi térképének megszerkesztésekor. A Hazánkban jelenleg 30—32 ezerre tehetjük az ismert flórisztikai térképhez hasonlóan kizárólag a fau­ fajok számát. Középhegységeinkben túlnyomólag a nisztikai eredményeket tudjuk szintetizálni, ezt síkvidéki, tehát a Pannonicum-i fajok hiányoznak, melyek száma kb. 6—8 ezer. Középhegységeink szí­ a Bakony térképére kivetíteni és indokolni az nező elemei zömében jól körülhatárolható területe­ egyes területek elkülönülését az ott előforduló ken élnek és együttesen kb. 4—6 ezerre tehető faj- faunaelemek analízisével. Elegendő adat és arra számuk. A középhegységek alapfaunája pedig kb. alkalmas állatcsoport a pusztán faunisztikai in­ 16—20 ezer fajt jelent. Tekintettel arra, hogy a Ba­ kony legkiterjedtebb középhegységünk, továbbá dokolást megerősítheti bizonyos faunagenetikai domborzati és vegetációs viszonyai meglehetősen meggondolásokkal. Általában azonban jelen változatosak, azért joggal tételezhetjük fel a közép­ állatföldrajzi munkánkat fau­ hegységi aiapfauna túlnyomó jelenlétét. Ilyen meg­ gondolással véleményünk szerint a Bakonyban leg­ nisztikai és faunaösszetétel-elem­ alább 12—15 ezer állatfaj él. zések alapján tudtuk elvégezni. A faunaképben az édesvízi fajoknak elenyésző A Bakonyról való állattani ismereteink jelenleg szerepük van, hiszen a Bakony feltűnően szegény csak ezt engedik meg. mind folyó- mind állóvizekben. A Magyar Közép­ A faunisztikai kutatásoknak első célja egy hegység ismert viszonyainak megfelelően a Bakony­ ban is uraik ódnak a nyílt és erdei vegetáció talaján, adott területen (pl. a Kárpát-medencében, a Ba­ gyep-, moha-, cserje-, fatörzs- és lombkorona­ konyban) élő fajok felderítése és katalógusba szintjében élő fajok. Faunisztikailag szinte követke­ foglalása. A további kutatások a részletes fau­ zetesen azok a területek a legérdekesebbek, ahol a nisztikai megismerést tűzik ki célul. Akkor is­ vegetáció akár flórisztikailag, akár a növénytársu­ lások szempontjából nagyon változatos, illetve a nö­ merjük meg egy-egy faj elterjedését az adott te­ vényzet és a domborzati-mikroklimatikus viszonyok rületen, ha lehetőleg valamennyi (vagy legalábbis valamilyen eltérést mutatnak az esetenként szóban­ minél több) lelőhelyét, előfordulását derítjük ki. forgó terület általános képétől. Egy-egy bükkösben A részletes és alapos faunisztikai ismeretek en­ vagy cseres tölgyesben levő tisztás, szirt és szikla, hegygerincek elegyes karszterdeje, ill. molyhos töl­ gedik csak meg a szóbanforgó terület állatföld­ gyese, mély völgyek szuxdokerdeje, vízfolyások gyér rajzi vizsgálatát. A közönséges fajok jellemezhet­ növényzetű öntésterülete, vagy éppen üde vegetá­ nek ugyan állatföldrajzi tájat meglétükkel vagy ciója, nyílt dolomit sziklagyepések apróbb-nagyobb hiányukkal, mégis közismerten az úgyne­ kövekkel teleszórt részei, földszakadásai, a lösz- és homokfalaiknak napsütötte részei, legalább tavasszal vezett színező elemek megfelelő és nyárelején többé-kevésbé állandó vizű erdei po­ számú együttesének és pontos el­ csolyák és tócsák, alig vagy egyáltalán nem boly­ terjedésének ismerete szolgál gatott források, stb., stb. gyakran rejtenek maguk­ egy állatföldrajzi terület elkülö­ ban faunisztikai érdekességeket, ritkaságokat, vagy éppen nagy elterjedésű és gyakori, de vidékünkön a nítésére. A közönséges, a nagy elterjedésű, számára szükséges környezeti feltételek korlátozott vagy egyéb szempontból gyakori fajok mellett a volta miatt szórványosan, sőt ritkán előforduló fajt. színező elemek felderítése, lelőhely adataik tér­ De az ellenkezőjére is tudunk példát találni. Éspe­ képezése, viszonylagos gyakoriságuk megállapí­ dig arra, hogy a középhegységeinkben uralkodó ál­ talános környezeti viszonyok miatt gyéren előforduló tása az adott lelőhelyen, a lelőhely növénytársu­ fajok a Bakonyban feltűnően gyakoriak (főleg a lása, geomorfológiai viszonyai és sok más jelen­ xero- és thermofil mediterrán és pontusi elemek.) ség együttes értékelése és fajonkénti összegezése vezet el az állatföldrajzi terület-elkülönítés szük­ Ilyen állatföldrajzi gondolatok vezettek akkor, ségességéhez. Csak mindezek ismeretében tud­ amikor zoológiai szakirodalmunkat, a legújabb juk egyrészt az általában nagy elterjedéssel bíró, (még publikálatlan) gyűjtési eredményeket és az

266 4. Sárganyakú ezerlábú (Polydesmus coliaris) (foto Papp) 4. Gelbhalsiger Tausendfüssler (Polydesmus coliaris) 4. Yellow-neeked diplopod (Polidesmus collaris) 4. Желтая сороконожка (Polydesmus collaris.)

ebből levont következtetéseket áttekintettem a Bakony állatföldrajzi viszonyainak megrajzolá­ sakor. Az általános gyakorlatnak megfelelően magam is úgy adom elő mondanivalómat, hogy előbb rendszertani sorrendben leírom a színező elemek zoogeográfiai jellemzését, majd mindezek alapján és a lehetőségeknek megfelelően szinteti­ zálom a megállapításokat. Az analízist a Bakony állatföldrajzi alapjának tekintem, amit kellőképp értelmezni kell a korszerű szempontok szerint. Jelen összefoglalásunk a Bakony 40—60 éves Meggyőződésem, hogy GERHARDT ANTAL-nak kutatottságáról egy pillanatfelvétel, magábanfog­ (1965) a Mecsek állatföldrajzáról elmondott sza­ lalva az összefoglalás minden hibáját és. eré­ vai a mi tájunkra is érvényesek: „Állatföldrajzi nyét. Teljességre a dolog természeténél fogva szempontból minden tájegység elsősorban akkor nem törekedhettünk, ellenben igyekeztünk re­ számíthat mind a szakember, mind a nagyközön­ gisztrálni minden felhasználható és értelmezhető ség érdeklődésére, ha élővilágának összetétele adatot-leírást. olyan jellemvonásokkal rendelkezik, melyek azt A Bakony eddig kikutatott, száimszerint 88 más faunaterületektől megkülönböztetik." A Ba­ színező állatfaját rendszertani sorrend­ konyban is él egy egész sor olyan faunaelem, ben ismertetjük. mely karaktert ad és valamiféle területi önálló­ ságot biztosít tájunknak Magyarország, illetve a Kárpát-medence állatföldrajzi képében. DIPLOPODA — IKERSZELVÉNYESEK

LOKSA közel két évtizedes kutatásai nyomán számos érdekességet isimerhettünk meg az iker­ A Bakony színező állatfajainak az ismertetése szelvényesekről. Bakonyi cönológiai felfedezéseit eddig túlnyomóan a karsztbokorerdőkben tette, A színező elemek „adják meg a területnek a így érthető, hogy inkább melegkedvelő „déli" sajátságos jellegét és ezek alapján lehet azt a specialitásokat fedezett fel. szomszédos területegységektől elkülöníteni" (DU- DICH 1954) elv fényében ebben a fejezetben jel­ Polydesmus collaris C. L. KOCH (Polydesímidae) (4. ábra). — A sárganyakú ezerlábú déleurópai faj, lemezzük mindazokat a színező fajokat, melyeket mely hazánkban a Mecsek-hegységben gyakori. A a hazai zoológiai irodalom tanulmányozása és a Mecseken kívül (és ugyancsak a Preillyricuimban) közelmúlt kutatásai nyomán megismertünk. Ko­ Lcfcsa gyűjtötte a Tolna megyei Bátaapátiban. A rántsem állíthatjuk azt, hogy akár megközelítő­ Preillyricumban források és patakok menti égeresek­ ben helyenként tömegesen fordul elő (LOKSA 1954: leg is felderítettük a színező elemeket. Kitűnik 220). Loksa és saját megfigyeléseim szerint az Észa- ez azonban abból, hogy a színező fajok az iker­ ki-Bakony egyes helyein (Száraz-Gerence, Sombe­ szelvényesek, a rovarok, csigák és gerincesek rekséd, Kőosihegy) főleg nyirkostalajú szurdokerdiők rendszertani csoportból kerülnek ki és hiányza­ kövei és farönkjei alatt gyakori. A Kárpát-meden­ cébe tehát a Balkán felől hatolt be a Preillyricumon nak a pókszabásúak, a különböző férgek- és rák- át egészen a Matricum nyugati szárnyáig, ahol az csoportok színező fajai. Rendszertani tekintet­ Északi-Bakony areáljának az északi határába esik. ben igen egyenetlen a Bakony faunisztikai kuta- Chromatoiulus bosniense cotinophilus LOKSA tottsága, ami még az aránylag legjobban vizsgált (Strengylosomatidae). — Loksa a geomorfológiai ér­ csoportra, a rovarokra is vonatkozik. Vannak telemben vett Keszthelyi-hegység karsztbokorerdei­ olyan csoportok (pókok, rákok), melyekről fau­ ből írta le ezt a benszülött vaspondró alfajt (LOK­ SA 1966:370). A törzsalak Boszniában él, tehát a faj nisztikai adatokat csak hellyel-közzel találunk a illír-dunántúli elterjedésű ós mint ilyen fontos szí­ szakirodalomban. nező eleme a Bakonynak.

267 5. Málna szöcske (Barbitistes serricauda) (foto Zeitler) 5. Himbeerhüpfer (Barbitistes serricauda) S. Raspberry grasshopper (Barbitistes serricauda) 5.Малиновый кузнечик (Barbitistes serricauda)

INSECTA — ROVAROK

Collembola — Ugróvillások A rovarok egyik kezdetleges csoportja, az ugró villások közül két faj az, amely állatföldraj­ zi szempontból jelentős a Bakony faunájában. Az ugróvillások kutatása a Bakonyban néhány éves múltra tekint vissza, így érthetően még nagyon hézagos ismereteink vannak róluk. Remélhetően a jövőben további érdekességeket fogunk róluk megtudni. A két faj közül az egyik montan szí­ nező elem (az Északi-Bakonyból!). A másik faj állatföldrajza képe még hiányos, kizárólag disz- junkt areálja miatt illeti kiemelt hely faunánk­ ban. Coloburella zahngherii (DENIS) (Isotomidae). — Montán fiaj, amit Olaszországból és a Keleti-Alpok­ ból ismertünk. Hazánkban először 1963-ban talál­ ták 1 példányát (leg. Loksa) az Odvaskő (Bakony- szűcs: Pálházai-hegy) bükkerdejének (Fagetum sil- vaticae-Caricetum pilosae) avarjában csapdázva (LOKSA—RUBIO 1966:151). Hypogastrura (Cerataphysella) gibbosa (BAG- Barbitistes serricauda (F.) Tettigoniidae) (5. ábra) NALL) (Poduridae). — Megtalálták Nagy-Britániá- — A málna szöcskét a Kárpát-medence több részé­ ban, az Alpokban és 1963-64-ben Magyarországon, ről ismerjük, ellenben a Dunántúlon a Kőszegi- tehát jelenleg ismert areálja diszjunkt. Loksa az Od­ hegységen ós Sopronon kívül eddig csak a Bakony- vaskőn, a Pálházai-hegyen és a Szarvadárokbam (Ba- ból került elő, éspedig Márkótól délre, a Menyekei- komyszűcs) csapdázta májusban és októberben több erdő molyhos tölgyesében (PAPP 1959:85). Dél- és példányát (LOKSA—RUBIO 1966:140). Feltehetően középeurópai faj (HARZ 1957:161—162). Az eddigi elő fog még kerülni egyéb területekről, ezért még megfigyelések szerint euryök-eremofil faj, erős szte- nem lehet róla pontos elterjedési képet alkotni. nökiával. , Phaneroptera nana nana FIEB. (Tettigoniidae). — Orthoptera — Egyenesszárnyúak A négypontos zöld szöcskét (syn. Ph. quadripunctata Br. v. W.) NAGY B. találta meg a Tihanyi-félszige­ Az utolsó 10 év kutatásai alapján eddig 3 ten mint hazánk faunájára új fajt (1948:63). Magam egyenesszárnyú fajról tudunk állatföldrajzi jel­ 1958 szeptemberében gyűjtöttem egy nőstényt az Űrkút környéki legelő egyik galagonya bokrán lemzést adni, éspedig két fajról pozitív, egy faj­ (PAPP 1959:84). A Fauna Regni Hungáriáé (1899) ról negatív értelemben. Az egyenesszárnyúak kö­ kizárólag adria-tengerparti lelőhelyeit sorolta fel zül elsősorban a szöcskék (Tettigonoidea) között (Orkvenica, Fiume, Zengg). Közép-Európában a Du­ találhatunk olyan fajokat, melyek faunisztikai- nántúlról és Burgenlandból ismerjük (HARZ 1957: 144—145). Mediterrán sztenök xero- és termőiül faj. állatföldrajzi vonatkozásban jelleget kölcsönöz­ NAGY B. a következőket írja (1. с.) a négypontos nek a Bakonynak. A közeljövő kutatásai során zöld szöcske kárpát-medencei (tihanyi) megjelené­ pedig bizonyára a 2+1 fajszám tetemesen növe­ séről: „A Phaneroptera quadripunctata — mint ki­ fejezetten mediterrán eredetű faj — magyarországi kedni fog, ami egyben a Bakony Orthoptera- megjelenése teljesen új. Az Adriai-tenger partvidé­ faunájámak elmélyültebb ismeretét is jelezni fog­ ke, amelyet eddig a faj összefüggő elterjedésének ja. legészakibb határának tekintettek, 300 km-re van a

268 Tihanyi-félszigettől (D-re). A Phaneroptera fajok Sympetrum pedemontanum pedemontanum AL- meglehetősen jól repülnek. Szárnyuk nemcsak az LIONI (Libellulídae). — Az Eszaki-Bakony közvet­ ugrást nyújtja meg, hanem a repülés aktív szerve. len szomszédságában, a tapolcafői, ill. pápai Ta­ Számos alkalommal figyeltem meg, hogy megzavart polca-patak mellől ikerült elő számos példányban a egyedek 30—40 m magasra szárnyaltak fel és tűn­ barnacsíkos szitakötő (BENEDEK 1961:32). A két tek el. Ilyen meggondolással magyarázatképpen fel­ lelőhely nem esik a Bakonyba, bár földrajzi és nö- tételezhetjük, hogy megfelelő meleg nyarakon a vénypföldirajzi szempontból Tapolcafő a Bakonyaljá­ Phaneroptera-fajok megtalálják: északra való hatolá- hoz, Pápa pedig ennek 'tőszomszédságában a Kis- sukait" (az eredeti szöveg angol). Nagyon valószínű, Alföildhöz tartozik. Mégis foglalkoznunk kell ezzel hogy a négypontos zöld szöcske az elmúlt évtize­ a fajjal, mert mint hegyvidéki (montán) euráziai deikben jelent meg a Kárpát-medence, közelebbről a (mérsékeltövii) elem a Bakonyban is bizonyára él, Dunántúl (Bakony-hegység) és Burgenland fauná­ csak eddig nem sikerült gyűjteni. SCHIEMENZ sze­ jában, hasonlóan egyes bogár-, lepke és madárfaj­ rint egész areálján szórványosan fordul elő. Ha­ hoz. Ezt a felfogást erősíti meg a lelőhelyek megis­ zánkban a Bükkiben fogtak egyetlen példányt, Ba­ merési sorrendje, továbbá NAGY B. idézett véle­ konyaljái két, egymással szomszédos lelőhelye a leg­ ménye. újabb kutatások során vált ismertté, ahol Benedek Psophus stridulus L. (Acrddidae). — A kerepelő (1. c.) feltűnően nagy egyedszámban (28 hím és 12 sáska bármennyire is gyakori a Magyar Középhegy­ nőstény) gyűjtötte. A Tapolca-patakhoz hasonló a ségben, a Bakonyban mindeziideig mégsem sikerült Bakonyban több van (Vörös János-séd, Somberek- gyűjteni. A faj Közép-Európában gyakori (helyen­ séd, Gerence, Torna, Cuha, Gaja), ahol előkerülhet ként közönséges), de majdnem egész Európában elő­ a barnacsíkos szitakötő. Egyelőre nem tekintjük a fordul. Magyarországon a középhegységekben a ka­ bakonyi fauna tagjának, bár előkerülése várható. szálókon és sztyeppréteken érzi otthon magát. Egyenlőre megmagyarázhatatlan, hogy a Bakonyban Coleoptera — Bogarak miért hiányzik, pedig bőségesen megtalálná a szá­ mára optimális életfeltételeket (Keszthelyi-hegység, Az elmúlt évtizedekben a rovarcsoportok kö­ Északi- és Déli-Bakony). Bár 11 éve rendszeresen keresem ezt a fajt a Bakony kaszálóin, még csak zül viszonylag leginkább a bogarakat gyűjtötték repülés közbeni jellegzetes kerepelő hangját sem a Bakonyban, sőt születtek teljességre törekvő hallhattam. Eddigi hiábavaló keresésemért mégsem bogárfaunalisták is. Gondoljunk WACHSMANN, tartom végleges eredménynek, hanem nagyon való­ LICHTNECKERT, SZÉKESSY, KASZAB múlt­ színű, hogy elő fog még kerülni ez a faj a Bakony­ ban, így azonban csak mint a Bakonyban hiányzó beli és TÓTH L. jelenlegi speciális gyűjtéseire, közép-európai elemet tarthatjuk számon. továbbá WACHSMANN (1907) és SZÉKESSY (1943) irodalmi közléseire. Igaz, hogy a Tihanyi- Odonata — Szitakötők félsziget bogárfaunáját SZÉKESSY kutatásai és publikációi nyomán országosan is a legjobban Az Északi-Bakony szomszédságában, a ba- ismert területnek tartjuk, ellenben még hosszú konyaljai Tapolcafő—Pápa vidékén, főleg a Ta­ ideig nem vélekedhetünk így a Bakony bogár- polca-patak mentén folytak eddig országosan is faunájáról. jelentős kutatások a szitakötő-fauna megismerése Rendszertanilag az ismertetett színező elemek érdekében (BENEDEK 1961, 1965.) Magáiban a megoszlása egyenetlen, ami mindenekelőtt hiá­ Bakonyban gyűjtöttek ugyan több-kevesebb nyos ismereteinknek róható fel. A színező rendszerességgel szitakötőket, ezek feldolgozása fajok többsége — hasonlóan a többi ro­ azonban még nem törtéint meg. A kezdeti kutatá­ varcsoporthoz — termo-, ill. xerofil, sok nyomán egyetlen színező elem bakonyi elő­ elterjedésre nézve pedig dél- és fordulásáról tudunk, illetve további egynek az délkelet-európai kapcsolatokat előkerülése várható. árulnak el. Montán és hilofil fajok száma ke­ Pyrrhosoma nymphula SULZ. (Agrionidae). vés, bár akad néhány ritka és nevezetes specia­ SCHIEMENZ szerint (1953:66) 800 m tszf. magas­ litás. ságig hatol fel Európában ós Kisázsiában. Német­ A fenti általános jellemzésnél többet túlzás országban gyakori. Nálunk csak szórványosan ész­ lelték a Magyar Középhegységben (Sátor-, Bükk- írni. Reményünk van arra, hogy a Bakony bo- Börzsöny-, Pilis-, Bakony- és a Kőszegi-hegység). garászati kutatása el fog mozdulni a holtpontról. Mind a német (Sehiemenz 1. c.) mind a magyar iro­ Az intenzív koleopterológiai kutatás kibontako­ dalom (ÚJHELYI 1957:17) ökológiai igényéről egy­ zóban van. Az ideális az volna, ha a lepkészeti behangzóan azt közli, hogy „álló és lassan folyó vizek mentén" fordul elő. Magam is ilyen körül­ kutatáshoz hasonlóan, helyi szakemiberek bekap­ mények közt gyűjtöttem a Vörös János-séd zsombék- csolódásával terebélyesedne ki a munka. sásos (Caricetum elatae) meanderjénél (Bakony- szűcs: Móricháza) (PAPP 1959:83), ahol ez a szita­ Cicindela silvicola LATR. & DEJ. (Cicindelidae). kötőfaj nagy számban mozgott. — Az erdei homokfutrinka Nyugat- és Közép-Eu-

269 rópa középhegységeiben, továbbá a magashegysé­ Carabus variolosus ssp. nodulosus CREUTZ. (Ca­ gek (Alpok, Kárpátok) lombosövezetében fordul elő. rabidae) (6. ábra). — A vizi futrinka mon­ Montán faj. Életmódjára jellemző, hogy napos időben tán higrofil faj. Elterjedési területe: Kelet- erdei utakon és erodált, növényzetben gyér lejtőkön­ Franciaország, Közép-Európa déli és keleti fele, a hátakon élénken repül, majd levágódva a földre ro­ Balkán-félsziget északi fele (HORION 1941:52). A varokra vadászik. „Faunaterületünkön a Kárpátok Kárpát-medencében a Carpathicumban általánosan száraz, homokos napsütötte erdei útjain gyakori, de elterjedt, míg a középhegységekben szórványosan for­ előfordul a Bükk és a Sátor-hegységben, valamint dul elő. A Dunántúlról két biztos adatunk van: a Dunántúl több pontján is (Mecsek, Kőszegi-hegy­ Kőszeg és Tapolca (CSÍKI 1946:128), továbbá Ka­ ség, Sopron, őszöd, Fertő-tó környéke, Budapest)" posvár környéke (KASZAB Z. szíves szóbeli közlése). (SZÉKESSY 1958:11). A Bakonyban eddig csak a Magam az Északi-Bakony egyik jellegzetes hegyvi­ Kabhegy úrkúti oldalán gyűjtött TÓTH L. 3 pél­ déki pontján gyűjtöttem patakmenti talajcsaipdá- dányt 1964 május 1-én. Várható, hogy a Bakony más zással (Bakonybél: Hubertlak környéke, Somberek- részén is elő fog kerülni. séd, 1964 június 8—10, 1 nőstény, leg. Papp). Ezzel Amara crenata DEJ. (Carabidae). — Pontomedi- az adattal kettőre: emelkedett a faj bakonyi ismert terrán faj, de benyomul Nyugat-Európa déli felébe lelőhelyeinek a száma. Ennek várható további emel­ és Közép-Európába. Közép-Európában, így hazánk­ kedése, hiszen főleg az Északi-Bakonyban más séd ban is, szórványosan fordul elő. A Kárpát-meden­ mentén is lehetnek alkalmas élőhelyek a vizi fut­ céből CSÍKI (1946:353—354) 12 lelőhelyét sorolta fel, rinka számára. melyek közül 3 a Pannonieum-ba, 5 a Matricum-ba Harpalus zabroides DEJ. (Carabidae). — Annak és ugyancsak 5 a Carpathicum-ba esik. A Matri- ellenére, hogy elterjedési területe felöleli a közép­ cum nyugati szárnyán (és egyúttal a Dunántúlon) ázsiai, kászpi-pontusi, szarmata, közép-európai és kizárólag Bakonybél környékén gyűjtötték, feltehe­ mediterrán területeket, tehát a Nyugat-Palearkti- tően a községhez tartozó nyílt (mezőgazdasági) terü­ kum tekintélyes részét, mégis (legalábbis a Kárpát­ leten. medencében) ritka faj (CSÍKI 1946:479). A Kárpát- medencében eddig összesen 10 helyen gyűjtötték (1/1 : 5 lelőhely — H/1: Budapest, Tapolca, — H/2: Pécel — III/5: Torda — VI 2: őszöd). A lelőhelyek megoszlásából láthatjuk, hogy a Kárpát-medencében síksági, ill. domb- és alacsony hegyvidéki területe­ ken él. A Bakonyban négy helyen találták: 1. Ta­ polca (Csiki 1. c.) ; 2. Veszprém, 1965 május 15, 1 nőstény leg. Magyar M.; 3. Veszprém: Látóhegy, 1962 április 21, 1 hím, leg. Dietzel; 4. Csesznek: Kő- árok, Gézaháza, 1957 május 22, 1 nőstény, leg. Papp J. Veszprém környékén a Festucetum glaucae kövei alatt lehet gyűjteni, jelezve azt, hogy a faj mint növényevő futrinka a csenkeszt (főleg magvait) szí­ vesen fogyaisztja, Tekintettel a 3 új lelőhelyre, a Matricum-ban leggyakoribbnak a Bakonyban tart­ ható. Nebria castanea BOR. (Carabidae). — Igazi al­ pesi faj Nyugat- és Közép-Európa magashegységei­ ben (Pireneusok, Vogézek, Feketeerdő, Appeninek, Cseh-erdő).A Kárpát-medencében egyetlen helyről ismerjük: Tihany, 1898 július 12, 1 példány, leg. Ehmann. Állatföldrajzilag annál is inkább megma­ gyarázhatatlan tihanyi előfordulása, mivel a Kár­ pátok alpesi övezetéből nem került elő. A Tihanyi­ félszigetet Székessy több éven át alaposan kutatta koleopterológiai szempontból, mégsem sikerült meg­ fognia ezt a fajt, ill. hivatkozik EHMANN adatára (SZÉKESSY 1943:395). Magam részéről kizártnak tartom éppen a Tihanyi-félszigeten egy igazi alpesi, a Kárpátokban hiányzó fajnak a létezését. A félszi-

6. Vizi futrinka (Carabus variolosus ssp. nodulosus) (foto Zeitler) 6. Wasserlaufkäfer (Carabus variolosus ssp. nodulosus) C. Water-carabid (Carabus variolosus sisip. nodulosus) 6. Водяная жужелица (Carabus variolosus ssp. nodulosus).

270 get [közismert arról, hogy mily gazdag termo- és Alpok déli fele Dél-Tiroltól Piemontig, és az Appe- xerofil fajokban éppen környezeti adottságai miatt. ninek északi fele (Emilia). A Kárpátokban gyakori, Hilofil alpesi fajok számára pedig ellenkezőleg, igen ellenben a Magyar Középhegységben (Sátor-, Bükk-, kedvezőtlenek a körülmények. Egyszerűen lelőhely­ Mátra-, Pilis- és Bakony-hegység) szórványosan for­ cédula keveredés történt, és emiatt állt elő ez az ál­ dul elő (KASZAB 1955:31). A Bakonyban LICHT- latföldrajzi lehetetlenség. Leghelyesebbnek NECKERT gyűjtötte eltérését (ab. litoralis ER.) Zirc tartom (törölni a Nebria castanea-t a ma­ köirnyékén. gyar faunából! Ebaeus caerulescens ER. (Malachiidae). — Dél­ Palistichus connexus FOURC. (Carabidae). — El­ kelet-európai és kisázsiai faj, benyomulva a közép­ terjedési területe hasonlít a Harpalus zabroides-hez, európai területekre (Ausztria, Németország, Magyar­ tehát Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, az európai ország, Románia: Erdély). Közép-Európában jórészt Szovjetunió déli féle, Közép-Ázsia. HORION (1941: hegyvidéki lelőhelyeken találták meg. A Kárpát­ 351) Európában mediterrán fajnak tartja. CSÍKI medencében 6 előfordulását (Párkány, Zirc, Resica, 1946:541) szerint hazánkban a Nagy- és Kis-Alföl­ Herkulesfürdő, Mehádia, Orsova, Zengg-Senj) ismer­ dön él, de benyomul a középhegyvidék völgyeibe. A jük, ezek közül csak Zirc esik hazánk területére, Bakonyban két lelőhelyét ismerjük. Az egyiket SZÉ- ahol Lichtneckert gyűjtötte. A faj zirci előfordulása KESSY (1943:363) közölte (Tihany, 1934 augusztus 2, feltűnő, mert Zirc tág környéke ezzel leg. Székessy). A másik lelőhely új : Veszprém, 1954 beleesik a faj areáljának északnyu­ október, 1 nőstény, leg. MAGYAR M. Mindkét lelő­ gati határába. Mihelyt a faj ökológiai igényé­ hely ugyan középhegyvidéki, de völgy helyett in­ ről bővebbet fogunk tudni (általánosságban az Ebae- kább nyílt vegetáció]ú dombokról, ill. fennsíkról us-fajok erdőszéleken, tisztásokon élnek és levél- kell beszélni. tetveket pusztítanak), akkor talán indokoltabbnak Stenolophus steveni KRYN. (Carabidae). — Mint fogjuk látni a faj zirci, tehát egyetlen hazai elő­ pontokászpikus közép-európai fej hazánkban éri el fordulását. Valószínűnek kell azonban tartani, hogy elterjedésének nyugati határát. CSÍKI szerint (1946: Magyarország más, elsősorban középhegységi vi­ 506 ) előfordul Magyarországon, Romániában, Bosz­ dékéről (pl. Mecsek) is elő fog kerülni ez a faj. niában, Dalmáciában, Ukrajnában, Kazahsztánban Derodontus macularis FUSS. (Derodontidae). — és Örményországban. A legtöbb kárpáit-medencei le­ Közép-Európa déli feléiben (KASZAB 1955:141), il­ lőhely Erdélybe (III—IV) esik (1/1: Siófok — II/l: letve Közép-Európa délkeleti részében (HORION Tihany — II/2: Zebegény — III/3: 4, III/4: 2, III/5: 1953:168) gyakori. Erdélyben, Bánátban (Románia), 1 és IV: 1 lelőhely). Űj lelőhelye: öcs, 1962 augusz­ Boszniában, Hercegoviniáiban, Horváthországban, tus 18, 1 példány, leg. TÓTH L. Másik bakonyi lelő­ Szlavóniában (Jugoszlávia) és Dél-Tirolban (Olaszor­ helyét SZÉKESSY közölte (1943:361): Tihany, 1939 szág) számos lelőhelyről előkerült. Ellenben a felso­ június 21, leg. BICZÓK. Az irodalmi adatok és az rolt területekről északra csak szórványosan fordul új lelőhely alapján tehát Siófok (az Eupannonicum elő, sőt Magyarországon, Ausztriában (Stájerország, nyugati széle) mellett a Bakony (Matricum) is bele­ Észak-Tirol) és Németországban (Dél-Bajorország) esik a faj areáljának a nyugati határvonalába. Ez igen ritka (HORION 1. e). A Kárpát-medencében há­ az állatföldrajzi nevezetesség kissé jobban megkü­ rom helyen (Zirc, Szinnai-kő, Herkulesfürdő = Baile lönbözteti fajunkat a Bakony faunájában. Hercüleana) találták. Zircen Lichtneckert gyűjtötte. Cantharis pagana ROSENH. (Cantharidae). — KASZAB (1. c.) írja előfordulásáról, hogy ,,Magyar - Közép-európai (Ausztria, Csehszlovákia, Magyaror­ szág, Románia) magashegyvidéki-alhavasl faj (KA­ SZAB 1955:39). Hazánkban az Ablakoskőről (Nagy- visnyó), Zircről és Kaposvárról ismerjük. A Kárpát­ medencében ritka, az említett 3 magyarországi lelő­ helyen kívül a Magas-Tátra, Erdély és Horvátország néhány pontjáról került elő. Zirc környékén Licht­ neckert gyűjtötte, valószínűleg az 1930-as évek ele­ jén. Podabrus alpinus PAYK. (Cantharidae). — Ma­ gashegységi és alhavasi, euroszibériai faj, szórványo­ san megjelenik a középhegységekben is. HORION szerint (1953:13) Közép-Európa magashegységeiben meglehetősen gyakori, elterjedésiének déli határába pedig beleesik a Bihar-hegység, a Déli-Kárpátok, az

7. Cirpelő gyászbogár (Enoplopus velikensis) (foto Zeitler) 7. Zirpender Totenkäfer {Enoplopus velikensis) 7. Stridulating tenebrionid (Enoplopus velikensis) 7. Стрекочущая чернотелка (Enoplopus velikensis).

271 Az Enoplopus velikensis elterjedése Európában (Papp J. 8. Habitats of Enoplopus velikensis in Europe nyomán rajzolta Papp Imréné) S. Распространено it Европе luiolopiiu velikensis. 8. Verbreitung des Enoplopus velikensis in Europa országon nagyon ritka (Zirc). Lárvája gyantás kér­ éspedig a pilisi Vöröskőn éri el a faj legészakibb el­ gestaplóban (Placodes resinosus FR.) fejlődik. Az terjedési pontját. A Déli-Kárpátokban 3 (Déva, Fe- imágó csak a tél folyamán (októbertől márciusig) rencfalva, Sztrigy-mellék), a Premoesicum-ban 2 található. Valószínű rejtett életmódja miatt kerül oly (Herkulesfürdő = Baile Herculeana, Mehádia) és az ritkán a gyűjtők kezébe." Ilyen meggondolás alapján Illyricum-ban 6 (ezek közül az egyik Siófok, a töb­ bizonyára tulajdonképp középhegységeinkben elter­ bi mind horvátországi adat) előfordulási helyét is­ jedt faj, hasonlóan tápnövényéhez, a nevezett tap­ merjük. Magyarországról tehát eddig 8 lógombához. lelőhelyről került elő, melyek kö­ Enoplopus velikensis PILL. & MITTERP. (Tene- zül 6 a Bakonyba esik (Balatonalmádi, brionidae) (7. ábra). — Nagyon valószínű, hogy a cir­ Káptalanfüred, Balatonfüred, Vászoly, Veszprém és pelő gyászbogár balkáni faj, mert a Balkán-félszige­ Zirc). A Balaton-felvidéken minden bizonnyal él ten közönséges, máshol csak szórványosan, ill. rit­ azokon a helyeken, ahol megtalálja a számára szük­ kán fordul elő. Elterjedési területe Délkelet-Európa, séges környezetet. Erről írja KASZAB (1. c), hogy Olaszország, Közép-Európa (8. ábra). Dél-Francia­ „száraz tölgyek laza kérge alatt, gombás, száraz fa­ országból egyetlen hiteles adatát ismerjük, ellenben ágakon, vagy száraz helyeken az avar alatt, kövek valószínűtlenek az irodalomban közölt ausztriai és alatt található . . ." Tóth L. és Neruzsil I. több alka­ bajorországi lelőhelyek (HORION 1956:259—260). A lommal gyűjtötte a káptalanfüredi cseres-kocsány- Balkán-félszigettől északra, tehát a Kárpát-meden­ talan tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) avarjá­ cében már ritka (KASZAB 1957:64). Viszonylag gya­ ban Kaszabtól jellemzett körülmények közt. Nyil­ kori a Magyar Középhegység dunántúli felében, ahol vánvaló, hogy a faj a Balaton-felvidéki meleg- és hét lelőhelyéről tudunk. A Kárpát-medencében itt, mészkedvelő karszt- és cseres-tölgyesekben (Quer-

272 9. Bécsi gyászbogár (Laena viennensis) (foto Zeitler) 9. Wiener Totenkäfer (Laena viennensis) 9. Vienna tenebrionid (Laena viennensis) 9. Венская чернотелка (Laena viennensis).

cetea pubescenti-petraeae) mindenütt él. Ezek az er­ dők optimálisan biztosítják hő-, nedvesség- és .táp­ lálék-igényét. Ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a jégkorszak után a karszt- és cseres­ tölgyesek a mogyorókorsziak második félében, illetve a tölgykorszák elején (mintegy 8—6 ezer évvel ez­ előtt) váltak uralkodóvá hazánk növénytakarójában, akkor kézenfekvőnek tűnik az alábbi következtetés. Az előretörő tölgyesekkel és a melegkedvelő erdei elemekkel együtt az Enoplopus velikensis is ekkor hatolt be, ill. foglalta el jelenlegi balaiton-felvidéki területeit. Napjainkban pedig ez a faj a Ba­ kony faunájának egyik legneveze­ tesebb színező eleme. Laena viennensis STURM (Tenebrionidae) (9. ábra). — A bécsi gyászbogár montán-szubalpin, délkelet-alpesi—dunántúli faj. Elterjedési területe Közép-Európára és a Balkán-félsziget északnyugati területeire szorítkozik (Ausztria; Jugoszlávia: Szla­ vónia, Horváthország, Bosznia, Hercegovina; Észak- Olaszország: Velence, Dél-Tirol; Magyarország: Du­ nántúl, Alpokalja) (10. ábra). A faj balkáni előfordulása kétséges (HORION 156 :258—259). A Kárpát-medencében kizárólag a Dunántúli Kö­ szentlászló: erdei fenyves, Csesznek: Kőárok és Zö- zéphegységből (Dunazúg-hegység, Bakony), Hor- rögtető, Porva: Cuha-völgy és Zirc: Pintérhegy), a városzágból (sok helyről) és az Alpokaljáról is­ Dunazug-hegységben pedig 4 (Dobogókő, Csókakő, merjük (KASZAB 1957 :63). Az Alpokaljáról Visegrád, Budapest) lelőhelyről került eddig elő. 4 (Sopron, Velem, Kőszeg, Kőszegi-hegység), a Mind HORION, mind KASZAB (1. c.) szerint a bük­ Bakonyban 6 (Ugod: Hubertlak környéke, Bakony- kösök és tölgyesek avarjában él. Magam mószked- velő bükkös (Melico-Fagetum), továbbá a bakony- szentlászlói erdei fenyves (Festuco-Pinetum) avar­ jában gyűjtöttem 1—1 példányát. FRANZ nyomán HORION (1. с.) is jégkorszakelőtti reliktumnak tart­ ja. Az Alpokban) csak ott tudott megmaradni, ahol az eljegesedés neim volt tartós. Tehát ott, ahol a jég­ korszaki örök hóhatár és a völgyek közt maradó növénytakaró és ezzel együtt az állatvilág át tudta vészélni a lehűléseket eljegesedés nélkül. Ha az Alpesekben fel lehet tételezni, hogy ilyen körülmé­ nyek között meg tudott maradni a faj a jégkorszak­ előtti időből (a pliocénből), akkor annál inkább ál­ líthatjuk ezt a dunántúli-alpokaljai populációkról. Hazánk sohasem jegesedett el, hanem beleesett az ún. periglaeiálíis területbe, ahol megfelelő, mikrokli- maltikusan meleg környezetben a periglaciális növé-

10. A Laena viennensis elterjedése Közép-Európában (Papp J. nyomán rajzolta Papp Imréné) 10. Verbreitung der Laena viennensis in Mittel-Europa 10. Habitats of Laena viennensis in Central Europe 10. Распространение в Средней Европе Laena venniensis.

18 273 nyekkel együtt több állatfaj vészelte át a zord idő­ pereimterületei). A 9 dunántúli lelőhely közül 4 a ket. A faj aránylag kis areálja arra enged inkább Bakonyba esik (Tapolca, Bakonybél, Olaszfalu: Alsó­ következtetni, hogy szétterjedési törekvése (expan­ pere, Bákonysárkány). Fő tartózkodási helyei a töl­ ziója) meggyengült. Hazánkban ez abban mutatkozik gyesek (ENDRÖDI 1956:163—164, 1957:223). meg, hogy a Dunát eddig még nem tudta átlépni. Liocola lugubris HERBST (Melolonthidae). — Szűk előfordulása és földtörténeti múltja miatt pe­ Euroszibériai faj. A Kárpát-medencében sokfelé dig megállapíthatjuk, hogy a faj a Bakony gyűjtötték, de sehol sem gyakori. A Dunántúli Kö­ egyig legfontosabb színező eleme. zéphegységből csak a Pilisből ismerjük, további Pedinus hungaricus SEIDL (Tenebrionidae). — Il­ dunántúli lelőhelyek : 1/1 : Székesfehérvár, Mohács — lír faunaeleim, tehát a Balkánon csak Jugoszláviá­ 1/2: Koimárorn, Mosonmagyaróvár — H/1: Eszter­ ban (Szerbia, Bosznia) gyűjtötték (KASZAB 1957: gom — V/l : Kőszegi-hegység, Sopron — VI/1 : Ka­ 31). Észak felé éppen a Dunántúlra sugárzik ki. A posvár, Pécs, Siófok. A Bakonyból Wachsmann kö­ Preillyricum-ból 3 (Pécs, -Simontornya, Szentlőrinc), zölte (1907). Bár „Bakony"-! nevez meg lelőhelynek, a Bakonyból pedig (Matricum) ugyancsak 3 lelő­ valószínű, hogy a Bakonybél környékén találta, mi­ helyről ismerjük. A 3 bakonyi lelőhely (Tihany, vel erre a vidékire gyakran járt gyűjteni. Magam Veszprém, Porva: Cuha-völgy) egyúttal a faj areál- Ugod határában, a sombereksédi Hubertlakon gyűj- jának legészakibb ismert előfordulási pontjai. Ka­ töttem egy példányt. Az Alföldről (1/1 és 1/2) ismer­ szab szíves szóbeli közlése nyomán meg kell jegyez­ jük több lelőhelyről, mégis hegyvidéki (montan) faj­ ni, hogy a faj „locus typicus"-a Máramaros, de az nak kell minősítenünk. Bizonyítja ezt a kárpát­ újabb kutatások ezt a lelőhelyet kétségbe vonják. medencei teljes lelőhely lista (ENDRŐDI 1957:219), Emiatt a Bakony egyik jellegzetes faunaeleme. Élet­ másrészt a faj ökológiai igénye. A Kárpátok lom- módjáról annyit tudunk, hogy sztyepp, tehát nyílt, boserdeiben és fenyveseiben egyaránt előfordul, míg száraz-fű ves területeken él. Nappal kövek alá rej­ középhegységeinkben a kiterjedt lomboserdők lakó­ tőzik és inkább éjjel mozog, illetve táplálkozik kor­ ja. A Pannonicum-ban határozottan montán színe­ hadó növényi anyagokkal. ző elemnek kell tartanunk. Lehetséges, hogy ami­ Gnorimus octopunctatus FABR. (Melolonthidae). kor összefüggő, nagy erdők díszlettek a Bakonyban, — Jellegzetes középhegységi (montan) faj, mely Eu­ akkor gyakori volt. Az elmúlt évszázadokban az er­ rópa lomboserdeiben él. A Kárpátok (Carpathicum) dők visszavonultak, ezért a faj ökológiai lehetőségei számos vidékéről előkerült, míg hazánkban a közép­ korlátozódtak. Ilyen meggondolással a bakonyi fau­ hegységek magasabb részeiben találták (Matricum: nalistában ugyancsak a montán színező elemek közé Bükk, Mátra, Pilis; Kőszegi-hegység; Pannonicum kell sorolnunk. Rosalia alpina L. (Cerambycidae) (11. ábra). — A havasi cincér a bükkösök jellegzetes l'aevő cin- córje. Lárvájának tápnövénye majdnem kizárólag a száradó bükk-törzs és a vastagabb bükk-ág. Ragasz­ kodása tápnövényéhez elég határozott monofág tu­ lajdonságot kölcsönöz ennek a kecses cincérünknek. Az ivarérett alakot leginkább öreg bükkös irtásban lehet találni. Az előbbiekből önként következik, hogy Közép-Európában, így hazánkban is, a bükkösök jel­ legzetes bogara. Annak ellenére, hogy a Bakonyban még napjainkban is kiterjedt és helyenként „ősi" állományú bükkösök alkotják az erdőséget, továbbá a Bakony tekintélyes része zonálisan éppen a bük­ kös-övbe tartozik, mégis feltűnő, hogy alig lehet havasi cincérrel találkozni. Egyetlen irodalmi ada­ tunk WACHSMANN-tól származik (1907), aki való­ színűleg Bakonybél környékén („Bakony") gyűjtöt­ te. PAPP JÓZSEF éppen egy bükkrönk kérgének hántolásakor akadt rá egy havasi cincér párra (l nőstény és 1 hím) 1951 július 21-én Fenyőfő hatá­ rában, a Tóth-árok völgyfőjében (a Kékhegy északi oldalánál) VIDA GÁBOR társaságában (PAPP JÓ­ ZSEF szíves szóbeli közlése). 11 éve rendszeresen gyűjtök a Bakonyban, a bükkös irtásokban pedig különös figyelemmel vagyok a havasi cincérre, de

11. Havasi cincér (Rosalia alpina) (foto Móczár L.) 11. Alpen-Bockkäfer (Rosalia alpina) 11. Alpine Capricorn beetle (Rosalia alpina) П. Альпийский усач (Rosalia alpi пи ).

274 eddig csak 3 példányt találtam 1957 június 27-én, kén 1899 májusban, a másikat DUDICH a bakony- éspedig a Cuha-völgy egyik mellékvölgyében Vinye- szentlászlói Hódosér-völgyben 1924 május 8-án fű- sándormajorhoz legközelebb, kivágott bükk-törzsön. hálózta. Űgy látszik, hogy enneik az illír színező CSOMBÓ GYÖRGY erdésztechnikus pedig — biz­ elemnek az ökológiai igénye eryök hilofil hajlam­ tatásomra — az Ugod határában levő Kisgyökeres- mal. tetőn gyűjtött egy példányt 1964 július 8-án, érdékes Crepidodera crassicornis FALD. (Chrysomelidae). módon élő vörösfenyő (Larix decidua) tövénél. — —Mediterrán faj, melynek Nyugat-, Közép- és Ke­ Véleményem szerint a havasi cincér esetében egy let-Európában vannak kisugárzásai. A JUNK— szép és jellegzetes bogarunk pusztulásának vagyunk SCHENKLING katalógus a következő területek tanúi éppen az ember pusztító tevékenysége miatt. megjelölésével részletezi areálját: „Mittel -und Süd- A kivágott bükk-törzseket és -ágakat (tehát a hava­ Frankreich, Corsica, Seealpen, Ligurischen Apennin, si cincér majdnem kizárólagos tápnövényét) az erdő­ Istrien, Kroatien, Bosnien, Serbien, Ungarn, Rumä­ gazdálkodás legalább fél-egy éven belül elszállítja nien, Südrussland, Kaukasus". A Kárpát-medencé­ az erdőből. Ezzel lehetetlenné teszi cincérünk szá­ ben egy erdélyi lelőhely kivételével csak Magyaror­ mára a fajfenntartást, hiszen lárvája 2—4 évig él eb­ szágról van adatunk (I/'l : Tiszasüly, Szentes, Szikra, ben, ill. táplálkozik azzal. Létalapjától fosztjuk meg Karapancsa, Újpest, Kalocsa — II/l: Tihany — III/3: tájunkon a havasi cincért, ami egyértelmű tökéletes Marpod — VI/l:Péos). A Balaton-felvidék legjelleg- irtásával. Természetvédelmi szempont­ zstesebb részén, Tihanyban 1 példányt talált SZÉ- ból nem közömbös a dolog és érdemes vol­ KESSY 1934 július 30-án. A mediterrán (és ponto- na valamit tenni a faj megmaradása érdekében. mediterrán) elemekben bővelkedő Tihanyi-félsziget Zoolőgiailag azonban egyelőre szembe kell néznünk ennek a fajnak valószínűleg nem az egyetlen elő­ a ténnyell és a havasi cincért is a montán színező fordulási helye vidékünkön. elemek közé sorolni azzal a megjegyzéssel, hogy fel­ Cryptocephalus bicolor ESCHSCH. (Chrysomeli­ tűnő visszaszorulását a Bakonyban a mai erdőgaz­ dae). — KASZAB (1962:107) szerint „előfordul a dálkodás magyarázza. Kaukázusiban és a Balkán-félszigeten, továbbá a Aphtona atrovirens FÖRST. (Chrysomelidae). — Kárpát-medencében, de igen ritka." A JUNK— A Kárpát-medence egyik ritka levélbogár faja. KA­ SCHENKLING katalógus „Ungarn, Siebenbürgen, SZAB revíziója nyomán (1962:286—287) hat lelőhely­ Südrussiland, Kaukasus" területeket nevezi meg are­ ről ismerjük, ésipedig 1/2: Magyaróvár — II/l: Bu­ áljának, tehát a Balkán-félszigetről még nem jelzi, dapest: Csiki-hegyek, Bp. : Sashegy, Bp: Szépvölgy, ellenben Ukrajnából igen. A két forrásból származó Gyenesdiás — III/2: Kőrösmező. Elterjedési területe irodalmi adat összefüggővé teszi az areált. Valószí­ Nyugat- és Közép-Európa, Olaszország és a Balkán­ nűleg a szóbanforgó zömökbogár pontobalkáni (vagy félsziget északi fele. Németországban ugyancsak kelet-mediterrán) faj. A Kárpát-medencéből a Ter­ szórványosan találták (FREUDE—[HARDE—LOHSE mészettudományi Múzeum gyűjteményében négy le­ 1966:217). Lengyelország déli részéről is van irodalmi lőhelyről van példányunk, éspedig a Matricum-ból közlés. Tápnövénye vagy a napvirág (Helianthe- (Zirc), a Premoesicuim-ból (Mehádia) és a Preilly- mum) vagy a len (Linum). Xerofil faj. Ezt igazolja ricum-ból (Muraköz, Pécs). Féltűnő, hogy ezt a fajt bakonyi előfordulása, ahol Kaszab gyűjtötte Gyenes- Lichtneckert megtalálta Zirc könyékén, ahol inkább diáson ültetett feketefenyvesben. Nem jelentős szí­ a montán európai, euroszibériai, stb. fajok szoktak nező elem, bár mint nyugat- és közép-európai faj­ előkerülni, mint színező elemek. Sajnos tápnövényét nak Magyarország területe areáljának egyik legke­ nem ismerjük, pedig esetleges előfordulása eléggé letibb része. magyarázná a faj jelenlétét éppen Zircen. Magam Chrysomela hemisphaerica GERM. (Chrysomeli­ valószínűnek tartom, hogy ez a faj — hasonlóan dae). — Ennek a Chrysomela-fajnak az areáljáról a többi pontomediterrán zömökbogár faj ökológiai megoszlanak a vélemények. A JUNK—SCHENK­ igényéhez — a zirci medence nyílt részén él, tehát LING katalógus szerint „Alpen, Karpathen". KA­ ott, ahol néhány évszázaddal ezelőtt kiirtották az er­ SZAB azt írja róla (1962:166), hogy „előfordul Hor­ dőket, a területet legeltetik, kaszálónak használ­ vátországban, Krajnában, Isztriában és Boszniában. ják, vagy parlagon hagyják. Ebben az esetben éppen Magyarországon a Dunántúl több pontján találták..., az ember tájalakító tevékenysége nyitott utat a Ma­ de mindenütt ritka". FREUDE—HARDE^LOHSE gyar Középhegységbe ennek a zöimökbogárnak. A jö­ (1966:159) pedig „Südostmitteleuiropa, nördlich bis vőbeni gyűjtések fogják megerősíteni feltevésünk Österreich" területet jelöli meg areáljának, tehát igazát, ami aztán közvetlenül fényt vet a faj bakonyi nagyjából Kaszabbal van közös véleményen. KA­ megjelenési idejére, tehát genezisére. SZAB nyomán illír fajnak kell tartanunk, melynek Cryptocephalus villosulus SUFFR. (Chrysomeli­ a Dunántúl és FREUDE—HARDE—LOHSE meg­ dae). — Tipikus közép-európai faj, bár ezt még jegyzését figyelembe véve Ausztriában (Stájeror­ egyetlen szerző sem írta le ilyen határozottan szág?) vannak a legészakibb előfordulásai, tehát a (JUNK—SCHENKLING : Schweiz, Schlesien, Öster­ két területen mint színező elem jelenik meg. A kár­ reich, Ungarn — FREUDE—HARDE—LOHSE (1966 : pát-medencei lelőhelyek közül 6 esik a Dunántúlra 126): „Südöstliches Mitteleuropa, nordwestlich bis (1/1: Siófok — II/l: Budapest: Óbuda, Pilismarót, Bayern, Niederösterreich, (?) Steiermark" — KA­ Bakonyszentlászló, Bakonybél — VI/1 : Pécs ; Lökve, SZAB (1962:76): „Előfordul Dél-Németország, Szilé­ Fuzine, Zágráb és „Croatia" megnevezéssel számos zia, Felső-Ausztria és a Balkán-félsziget területéin, adat pedig Horvátországra. Valószínűleg az utóbbi Magyarországról kevés adatot isimerünk... és ott területen gyakori. A Bakony-hegységben gyűjtött 2 ritka." (KASZAB joggal illeti a „ritka" jelzővel, példány a Természettudományi Múzeumban talál­ mert a Kárpát-medencében 4 lelőhelyről van példá­ ható. Az egyiket WACHSMANN Bakonybél környé­ nyunk a Természettudományi Múzeumban, éspedig

18* 275 3 hazánkból (H/l: Budapest, Bp: Nagyszénás, Zirc) SCHENKLING: „Nord- und Mitteleuropa, fehlt in és 1 Horvátországból (VI/3: Zágráb). Tápnövénye fia­ der Balkanhalbinsel" — ENDRÖDI (1961:69): „Kö­ tal tölgyek (FREUDE—HARDE—LOHSE 1. c.) vagy zép- és észak-európai faj.") Közép-Európában, köze­ azok hajtásai, bár ezt az adotot KASZAB (1. c.) „állí­ lebbiről a Kárpát-imedencében kifejezetten magas­ tólag tölgyön él" fogalmazásban közli. Hazánkban hegyvidéki (montan) faj. ENDRÖDI irodalmi köz­ közismertein számos olyan növénytársulás alkot er­ lését (1960:49) szinte kiegészíti a Természettudomá­ dőséget, melynek egyik domináns faja éppen vala­ nyi Múzeum gyűjteménye: a közölt magas-tátrai mely tölgyfaj. Tehát ennek a zömökbogárnak a táp­ (II/l) és a déli-kárpáti lelőhelyeikről egész sorozato­ növény bőségesein rendelkezésre áll, illetve neim ma­ kat őriznek a múzeumiban. Látszik, hogy a Kárpátok gyarázza ritkaságát. Bizonyára kell lenni olyan bio- e két jellegzetesen magashegyviidéki táján közönsé­ tiikus vagy abiotikus tényező (k)mek, mely(ek)nek kor­ ges ez a levélormányos. Feltehetően csak a hézagos látozott volta (vagy hiánya) miatt csak helyenként gyűjtéseknek tulajdonítható, hogy a Kárpátok más képes élni. Jelen ismereteink alapján azonban mint táján még nem tarthatjuk közönségesnek, ökológiai közép-európai színező elemet tartjuk számon a Ba­ valenciája valószínűleg euryök, különben nem került kony faunájában. volna elő a Bakonyból, azaz egyik középhegységünk­ Claviger nitidus HPE. (Pselaphidae). — Ezt a ma­ ből, az Alpokaljáról (Kőszegi- és Soproni-hegység), gyarul vas tagcsáp ú hangyabogárnak nevezett fajt sőt a Pannonicum északnyugati széléről, Siófokról. nem mint bakonyi színező eleimet említünk meg, A Bakonyban két helyen találták, a példányokat a hanem KASZAB közlése (1938:97) ós személyes fi­ budapesti Természetitudo'mányi Múzeum őrzi. Zirc gyelem-felhívása alapján. A bogár gyűjtési körülmé­ környékén Lichtneokert (3 db), „Bakony" lelőhelyen nyéről a következőket írja: „Nem nagyon ritka, de (Bakonybél?) pedig bizonnyal Wachsmann (2 clb) olyan tömegben, mint ahogyan azt Veszprémben a gyűjtötte Mint montán közép- és (ész ak-) vasúti töltés mellett 1936 IV. 10-én dr. BALOGH J.- európai színező elem hangsúlyozot­ sal gyűjtöttem, az irodalomban eddig nemi volt is­ tan jelentős a Bakony faunájában, meretes. Alig pár négyzetméternyi területen, ahol a mert éppen a rovarok közit igen kevés az ilyen igé­ Tetramorium cespitum L. és a Lasius flavus FABR. nyű, ill. elterjedésű faj. Bakonyi előfordulását (a a töltésről leguruló kövek alatt nagy mennyiségben siófokival együtt) talán magyarázhatjuk tág értelem­ tenyészett, rövid idő alatt 130 darabot sikerült ösz- ben vett reliktálódással. Tudjuk, hogy a nyír és a szegyűjtenünk. Rostálással természetesen még na­ lucfenyő az elsődleges tápnövénye A jégkorszakot gyobb eredményre lehetett volna számítani.'' Kü­ követő fenyő-nyír korban (mintegy 15—20 ezer év­ lönben majdnem egész Európát felöleli areálja. vel ezelőtt) a Balaton tág környékén (tehát a Ba­ konyban is) kiterjedt nyíreseknek kellett lenni a pol­ Tropideres hilaris FAHRS. (Anthribidae). — E.ND- lenvizsgálatok tanúsága szerint (ZÓLYOMI 1952). RÖDI (1961:16) mediterrán fajnak tartja, míg a ko­ Ekkor a szóbanforgó faj nyilván a nyírrel együtt kö­ rábban megjelent JUNK—SCHENKLING katalógus zönséges lehetett vidékünkön. Az éghajlat felmelege­ csak Francia- és Spanyolországot jelöli meg mint désével és a növénytakaró átalakulásával párhuza­ elterjedést. Ez a mediterrán színező elem benyomult mosan a faj kénytelen volt felhúzódni a nyíresek a Kárpát-medencébe is, ahonnan eddig 4 lelőhely­ mai optimális tenyészhelyeire, a közép-európai ma­ ről ismerjük. Ezek a következők: Budapest: Farkas- gashegységekbe (és Észak-Európába). A nyír azon­ völgy, Buda, Szigliget (H/1), Mecsek: Zobák-ipuszta ban teljesen nem pusztult ki tájunkról (az erdészet (VI/1). A Balaton-felvidék mellett a Tapolcai-me­ természetes újulatát ma is több helyen ismeri a Ba­ dence (főleg a bazalthegyek) bővelkedik mediterrán konyban), csak alaposan meggyérült — amit híven elemekben, így szinte természetesnek kell tartanunk tükröz levélormányosunk mai előfordulási viszonya ennek az oirrosbogárnak a szigligeti előfordulását. a Bakonyban. Ilyen szempontból érdemes volna a Annál is inkább indokolt a faj jelenléte, mert táp- néhány bakonyi nyírest (és nyírcsoportot) alaposan növénye a seprőzanóit (Sarothamnus scoparius) bősé­ átkutatni. Az eredmény csak megerősítené elgondo­ gesen tenyészik ezen a vidéken. lásunkat a faj bakonyi eredetéről. Otiorrhynchus maxülosus GYLL. (Curculionidae). Phyllobius montanus MILL (Curculionidae). — — Az eddigi irodalmi közlések egybehangzóan Igazi balkáni faj, mely mint színező elem jelenik Olaszországot, a Balkán-félszigetet és a Kárpát-me­ meg a Kárpát-medencében, közelebbről Magyaror­ dencét jelölik meg a faj areáljának (ENDRÖDI 1961: szágon. A JUNK—SCHENKLING katalógus előfor­ 48 és 1961:99). Erdélyből és Horvátországból (1—1 dulásának Görögország néhány táját nevezi meg. helyről) kizárólag irodalmi közlés nyomán sorolja fel Csak azóta derítették ki balkáni—kárpát-medencei ENDRÖDI (1960:38), ellenben a két magyarországi areálját. A Kárpát-medencében kizárólag Magyaror­ lelőhelyről származó példányt (II/l : Budapest, Vesz­ szágról találhatunk irodalmi közlést (ENDRÖDI prém) a budapesti Természettudoimányi Múzeumban 1960:71—72). A Matricum három lelőhelye közül 2 őrzik. Veszprém lelőhelyet (Budapesttel együtt) a a Bakonyba esik (Budapest, Királyszentistván, Ti­ Fauna Regni Hungáriáé is felsorolta, tehát régen is­ hany), a 4. lelőhely a preillyricum-i Simontornya. mert előfordulás. A folyó bakonyi kutatások talán Mindkét bakonyi lelőhely a Balaton-felvidéken van újabb adattal (vagy adatokkal) fogják megerősítem és jelölik a faj legészakibb előfordulását (Budapesttel ennek az érdekes mediterrán ormányosbogárnak a együtt). bakonyi előfordulási viszonyait. Mint itáliai—bal­ Polydrosus amoenus GERM. Curculionidae). — káni—kárpát-medencei színező elem jelentős a Ba­ Areálját legtömörebben ENDRÖDI jellemezte (1960: kony (és hazánk) faunájában. 12): „Európai hegyvidéki faj, de előfordul Szibériá­ Phyllobius arborator HERBST (Curculionidae). ban is." A JUNK—SCHENKLIG katalógus a követ­ — Areálja Észak- és Közép-Európa (JUNK— kezőképp részletezi areálját: „Gebirge Mitteleuropas,

276 Alpen, Pyrenäen, Auvergue, Spanien, Sibérien." Ha­ egy hatalmas fajszámú csoport, ebből következő­ sonlóan a Phyllobius arboratorhoz, a Carpathicum- en még igen sok, eddig meg nem talált faj fog ban közönséges. A magashegyvidéki Carpathicum-on kívül csak Zirc környékén (Cuiha-völgy ?) talált 2 előkerülni. A hártyásszárnyúakról készített és példányt Lichtneckert. Igazi magashegyvidéki euró­ teljességre törekvő fajlista, ill. faunakép pedig pait-szibériai) faj, és ezért joggal tartjuk jelentős­ elengedhetetlen a beható faunisztikai-állatföld- nek a bakonyi színező elemeik közt. Ez a faj is iga­ rajzi viszonyok kinyom ozásához. zolja azt, hogy a Balkonyon belül elsősorban az Észa- ki-Biákony éghajlati és főleg vegetációs viszonyai te­ Közismert a levéldarazsak és fullánkosok me­ szik leginkább lehetővé a magashegy vidéki fajok lé­ rőben eltérő alaki tulajdonságai, a környezettel tezését. szembeni igényük, életmódjuk, földrajzi elterje­ Polydrosus spar sus GYbL. (Curculionidae). — désük, stb. A Bakonyban mint középhegységben ENDRÖDI szerint (1960:17) mediterrán faj, ugyan­ természetszerűen sok levéldarázs és fullánkos akkor a JUNK—SCHENKLIG katalógus alapján faj megtalálja életlehetőségét. A közülük megis­ („Mittel- und Südeuropa, Prankreich, Kroatien, Bosnien, Dobrudscha, Kaukasus") inkább pontome- mert színező elemek megoszlása nagyon érde­ diterrán fajnak lehet minősíteni. A Kárpát-meden­ kes. Űgy látszik, hogy a Bakony földrajzi hely­ cében ritka, miiképp ezt ugyancsak ENDRÖDI (1. c.) zete, felszíni viszonyai, növénytakarója és még állapította meg róla. összesen 6 lelőhelyét ismerjük, sok egyéb környezeti tényező a levéldara­ de ebből 2 horvátországi (1/1 : Siófok — II/l : Sümeg — VT/l: Szigetvár •— VT/3: Zágráb, Gospic). Ennek zsak szempontjából a (magas-) a pontoimediterrán fajnak egyik legészakibb előfor­ hegyvidéki, atlanti elemek, míg a dulása a Kárpát-medencében, közelebbről Sümegen fullánkosok szempontjából a me­ van, ezért mint színező elem jelentős a Bakony fau­ legkedvelő mediterrán, pontome­ nájában. dit e r r á n, pontok á s z p i, tehát a Rhynchites lenaeus FAUST (Attellafoidae). — El­ dél- és délkelet-európai elemek­ terjedési képe (areálja) még nem tisztázott, ezért csak azokat a földrajzi tájakat soroljuk fel, ahonnan nek kedve z. Mindkét csoportban több olyan van irodalmi közlés: Kaukázus, Kisázsia, Macedónia fajt ismerünk, melynek elterjedési határába be­ és a Kárpát-medence (JUNK—SCHENKLIG kataló­ leesik a Bakony. A színező levéldarázsfajok több­ gus, ENDRÖDI 1958:26). A Kárpát-medencében éri sége az Észaiki-Bakonyból került elő. Az ismert el legészakibb előfordulását (II/l: Budapest. Buda­ örs, Bicske, Balatonfüred — H/2: Fót — III/l: „Szlo­ orográfiai, klimatikus és vegetációs okok miatt itt vákia"). Balatonfüreden valószínűleg Lenczy R. tudnak leginkább a számukra legkedvezőbb kör­ gyűjtötte az 1950-es évek első felében (ENDRÖDI nyezetre találni a magashegyvidéken, ill. az at- szóbeli közlése, 1967). Szlovákiában mint kártevőt is lantikus területen egyébként gyakori fajok. Ezzel jelezték, pedig állatföldrajzilag mégiscsak „ritka" fajnak kell tartanunk. szemben a színező fullánkosok (kaparó- és pók- ölődarazsaík, méhalkatúak) túlnyomó többségét a Balaton-felvidéken, ill. a Déli-Bakonyban és a Hymenoptera — Hártyásszárnyúak Tapolcai-medencében gyűjtötték — ugyancsak az ismert környezeti okok miatt. Akad magas- A hártyásszárnyúak ismert három alrendje hegyvidékig sőt boreo-alpesi elem is a fullánko­ közül a levéldarazsak (Symphyta) és a fullánko- sok (pontosabban a méhalkatúak) közt, melyeket sök (Aculeata) azok, melyeket annyira ismerünk, az Északi-Bakonyban találtak — mintegy meg­ hogy több fajuk mint színező elem szerepel a erősítve azt a megállapítást, hogy a magashegy­ Bakony faunájában. ségi és boreo-alpesi színező elemek elsősorban Az egyes fajokat MOCSÁR Y S., SZABÓ- itt élnek. PATAY J., HORVÁTH E., MÖCZÁR L., BAJÄ- RI E., SÓLYMOS B.-né és PAPP J. gyűjtései, ill. Blasticomata filiceti KLUG (Blasticotomidae). — közlései nyomán ismerjük. Az elmúlt évtizedben Igen ritka levéldarázs-faj. Areálja bizonytalan. Mind a Bakonyban folyó rovargyűjtések elsősoriban a ENSLIN (1918:627), mind BENSON (1951:34—35) hártyásszárnyúakra terjedtek ki. A veszprémi csak országokat nevez meg, ahol egy-két példányt Bakonyi Múzeumban tekintélyes mennyiségű gyűjtöttek. Eddig Anglia, Hollandia, Svédország, Finnország, Németország és Szovjetunió (Ukrajna: hártyásszárnyú anyag halmozódott fel, amit ed­ Kiev), tehát Nyugat-, Észak-, Közép- és Kelet-Eu­ dig részben határoztak meg (levéldarazsak, méh­ rópa néhány pontjáról isimerjük. Magyarországon alkatúak). Kétségleten, hogy a meglevő gyűjte­ legújabban sikerült megtalálni: az Északi-Bakony­ mény feldolgozása kecsegtet bizonyos állatföld­ ban Kisszépailma környékén (Fenyőfő) fűhálóztam egy nőstényt 1965 -májusban, amit ZOMBORI L. szí­ rajzi törvényszerűségek felderítésiére. A jövőbe­ veskedett meghatározni. ENSLIN ós BENSON (1. с.) ni gyűjtések azonban legalább olyan fontosak, szerint tápnövénye a hölgy páfrány (Anthyrium filis- mint az eddigiek, ment a hártyásszárnyúak lévén femina). Ez a páfrány-faj nálunk gyakori, tehát fel-

277 12. Alfadarázs (Orussus abietinus) (foto Zeitler) 12. Pseudo-Holzwespe (Orussus abietinua) 12. Pseudo-woodfly (Orussus abietinus) 12. Oca (Orussus abielinus).

példányt gyűjtöttek. A budapesti Természettudomá­ nyi Múzeum és a veszprémi Bakonyi Múzeum, gyűj­ teménye alapján a Kárpát-medencében összesen négy lelőhelyét ismerjük, éspedig H/l: Budakeszi, Válluís — III/3: Németbogsán — IV: Herkulesfürdő. Tehát hazánkban és Erdélyben egyaránt 2—2 lelő­ helyen találták. A vállusi (Keszithelyi-hegység) egyetlen nőstényt 1964 május végén egyeltem villany­ póznán Büdöskút közelében. Bár állatföldrajzi szem­ pontból nem lehet jellemezni a fajt, ritkasága miatt mégis van jelentősége a Bakony faunaképében. Sciapteryx consobrina KLUG (Tenthredinidae). — Euryök-mezofil faj hilofil hajlammal. А Fauna Regni Hungáriáé összesen négy (két erdélyi, egy matricum-i és egy tengerparti) lelőhelyét közölte, pe­ dig azóta bebizonyosodott, hogy közép- (és magas­ hegységeinkben) egyaránt gyakori. Ismerjük Észak- és Kelet-Franciaországból, Svájcból, Belgiumból, Kö­ zép-Európából és Svédországból, tehát areálja fel­ öleli Nyugat- és Közép-Európát. Elterjedésének déli határába — jelenlegi isimereteink szerint •— Magyar­ ország is beleesik, sőt bakonyi előfordulása egyik legdélibb elterjedési pontja. A Bakonyban résztájak szerint a következő előfordulásait ismerjük: Északi- Bakony: Fenyőfő: Kisszépalma környéke, Hárskút: Esztergáli-völgy és Borostyán-hegy, Porva, Várpa­ tehetően a szóbanforgó levéldarázs-faj is több hely­ lota: Barokvölgy, Vinyesándormajor: Cuha-vÖlgy — ről fog még előkerülni hazánkban. Déli-Bakony: Márkó — Keszthelyi-hegység: Zala­ Orussis abietinus SCOP. (Orussidae) (12. ábra). — szántó: Kovácsi-hegy. Mint a felsorolásból azonnal Bár az álfadarázs areálja a palearktikum nyugati fe­ kitűnik, az Északi-Bakonyban a leggyakoribb, sőt lére terjed ki, mégis lelőhelyeit csak szórványosan közönséges, más résztájon csak szórványos. A lelő­ ismerjük. A Kárpát-medencében a Carpathicum-ban helyek megoszlása (és a Balaton-felvidéken való hiá­ találták a legtöbb helyen (összesen 8 lelőhelyen), a nya) kézzel foghatóan bizonyítja, hogy a faj ra­ Premoesicumban 2, a Matricum-ban 2 (Buda, Párád) gaszkodik a kifejezetten hegyvidéki, csapadékos- és a Pannonicum-ban 1 (Pápa) lelőhelyről került elő. nyirkos és erdős környezethez. A Bakony raunaké- Valóiszínű, hogy a „Pápa"-i példányt Wachsmann péből kitűnik mint nyugat- és közép-európai, euryök a Bakony északnyugati szélén gyűjtötte, tehát tulaj­ —mezofil (hilofil) faj (PAPP 1962: 102—103). donképp a Matricum-ban. Mint ritka európai-nyu- Tenthredo trabeata KLUG (Tenthredinidae). — A gatázisiai, közép- és magashegyvidéki faj a Bakony közép-európai magashegyvidékeken (és Észak-Eu­ faunájának nevezetes színező eleme. Az Északi-Ba- rópában) gyakori, euryök-hilofil faj. A jövő vizs­ kony területén három ponton találtam meg (Csssz- gálatainak kell még megerősíteni, hogy valóban bo- nek: Gézaháza, Bakonybél: Kőrishegy és Németbá­ reo-alpesi elterjedésű-e. Az Északi-Bakonyban Mó­ nya: Vadászház környéke). Gazdaállata a foltosfejű czár L. gyűjtött 1957 május végén 1 példányt a Cu- díszbogár lárvája (Bupr estis haemorrhoidalis ha-völgyben Vinyesándormajor közelében. Egyelőre HERBST) (PISARSKI 1956:25), gazdanövénye pedig mint közép- és észak-európai magashegyvidéki faj különböző lombosfák, elsősorban a hamvas éger (Al- szerepel a Bakony színező elemei közt (PAPP 1962: nus incana) és a bükk (Fagus silvatica) ENSLIN 105). 1918:717). Annak ellenére, hogy gazdaállata és -nö­ Pompilius nubecula COSTA (Pompiloidea). — vényei gyakori fajok szerte Európában, mégis ritka Nyugat-mediterrán faj, mely hazánk területén Kö­ az álfadarázis. Valószínűleg a parakme állapot elején zép-Európába is benyomul. Kedveli a szárazságot vagy kezdő szakaszában van a faj, ami leginkább és a meleget (euryök xero- és termőül) MÓCZÁR látszik magyarázni ökológiai-állatföldrajzi viselkedé­ 1956:42). A Kárpát-medencében a Matricum-ból (II) sét. Adriai-tengerpartról (VII: Buccari, Crkvenica, Növi, Orussus unícolor LATR. (Orussidae). — A fekete Zengg) ismerjük összesen 9 lelőhelyét. A tihanyi két álfadarázs igen ritka faj. Előfordul Franciaország­ nőstényt Móczár L. egyelte a Csúcshegyen 1943 jú­ ban, Németországban, Magyarországon és Romániá­ lius végén (a 2 példányt a budapesti Természettu­ ban (Erdély). Valamennyi országban csak néhány dományi Múzeum őrzi).

278 Astata jucunda PUL. (Sphecoidea). — Cirkum- Bombus laesus ssp. mocsáryi KRIECHB. (Apidae) mediterrán faj. Hazánkban éri el areáljának egyik (13. ábra). — Az apró dongó turáni—pontusi—szar­ legészakibb pontját. Sík- és dombvidéki, valamint mata—közép-európai—balkán faj, tehát Közép- középhegységi lelőhelyei (összesen 10) egyaránt is­ Ázsia, Közép- és Délkelet-Európái sztyeppéin honos. mertek (l/l : Kéthalolm. Ócsa, Paks — 1/2 : Kapu­ A Kárpát-medencében a nevezett alfaja él, ahol az vár — П/1 : Balatonfüred, Budapest, Nadap, Sukuró Eupannonicum-ban (Nagy-Alföldön) gyakori, míg a — VI/1: Siimontornya, Villányi-hegység: Csukma) domb- és középhegyvidékeken (Matricum, Campa- (BAJÁRI 1957:62, 1957: 135—136). A lelőhelyek kö­ neum, Preillyricum) szórványosan fordul elő. A Du­ zül 8 a Dunántúlra és 2 a Nagy-Alföldre esik. Bala­ nántúlon 6 lelőhelyről került elő (L/l: Csór, Székes­ tonfüreden Horváth E. gyűjtött 1940 augusztusá­ fehérvár — H/1 : Balatonrendes, Nadap, Veszprém — ban egy példányt (amit a budapesti Természettudo­ VI/2: Soimogysád). Balatonrendesen Mihályi gyűjtöt­ mányi Múzeum őriz). te (a példányt a budapesti Természettudományi Mú­ Belomicrus italiens COSTA (Sphecoidea). — „Ed­ zeum őrzi), Veszprém környékén (1957 június, 4 nős­ dig ismert elterjedése: Oran, Jericho, Athen, Korfu­ tény) és a Sárréten Csórnál (1965 július, 1 nőstény) szigete, Zengg, Alsó-Ausztria, a Cseh- ós a Morva- magam gyűjtöttem. Ezek a lelőhelyek be­ medence és Magyarország. Meleghez ragaszkodó faj. leesnek areáljának nyugati határa- Igen ritka, hazánkban Balatonfüredről, Simontor­ b a, ugyanis a Kis-Alföldöin (Arrabonicum) és a Bé- nyáról és a mecseki karsztbokorerdőből mindössze csi-imedencében (Vindobonicum) eddig még nem ta­ 6 példányban került elő" (MÓCZÁR L. 1959:68). A lálták, bár előfordulása várható (PAPP 1963:289). balatonfüredi (Balaton-felvidék) egyetlen nőstényt Mint kifejezetten sztenök xero- és termofil, turáni— még Mocsáry gyűjtötte kb. a századforduló idején (a pontusi—szarmata—kárpát-medencei—balkáni faj példányt a budapesti Természettudo'máinyi Múzeum tűnik ki a Bakony faunaképében, ökológiai tulaj­ őrzi). Alapos gyűjtés valószínűleg újabb balaton-fel- donsága (és elterjedési képe) alapján nagyon való­ vidéki lelőhelyek megismerését eredményezné. A színű, hogy az apró' dongó a klimatikus puszta korá­ számos színező mediterrán elem közül ez a faj ép­ ban, azaz a boreális időben (kb. 9000—6000 évvel ez­ pen ritkasága miatt tűnik ki a Bakony faunájában. előtt) nyomult be a Kárpá^medencébe, így hazánk, Diodontus maior KOHL (Sphecoidea). — Közép­ ill. a Bakony területéire is. Ekkor az egyik leggyako­ európai faj (Alsó-Ausztria, Csehszlovákia, Magyar­ ribb növényfaj a mogyoró volt, innen e kor megne­ ország). A Kárpát -medencében csak hazánkból is­ vezésére a mogyorókor. Elsősorban az éghajlat tette merjük összesein 7 lelőhelyét: ezek megoszlása a kö­ lehetővé, hogy a mogyorókorban a pusztai (tehát er­ vetkező : a Pannomcuïri-ba 3 (1/1 : Budapest, Cinkota, dőben szegény) növényzet váljon uralkodóvá. Az ap­ Ócsa), a Matrimum-ba 2 (H/1: Révfülöp, Sukuró) és ró dongó által pollen- ós nektárgyűjtés céljából lá­ a Preillyricum-ba 2 ("VT/2: Balatonszéplak, Diás) le­ togatott növények (bogáncs-, zsálya- és kígyószisz­ lőhely esik. A révfülöpi (Balaton-felvidék) egyetlen fajok) közül a legtöbb jellemző a pusztai vegetáció­ hímet Szabó-Patay J. gyűjtötte 1936-ban (amit a bu­ ra. A megfigyelések egyöntetűen bizonyítják, hogy dapesti Természettudományi Múzeum őriz). Bár are- az apró dongó ragaszkodik a pusztai környezethez, álja nem tekinthető teljesen tisztázottnak, mint kö­ így semmi okunk sincs ezt tagadni a múltra vonat­ zép-európai, feltehetően euryök-ereniofil faj válik koztatva. A földtörténeti közelmúltban nyilván ak­ ki a Bakony színező eleiméinek a sorából. kor tudott területünkön meghonosodni, amikor a Gorytes tauricus RAD. (Sphecoidea). — BAJÁRI jégkorszak után az éghajlat és a növényzet kedvező­ E. szerint (1957:141) mediterrán faj annak ellenére, vé vált számára. Ez pedig a jégkorszakot követően hogy maga írja: „Szerzője krimi példányok alapján először a boreális időben alakult ki. írta le. Dalmáciából és Dél-Olaszországból is előke­ rült." Véleményem szerint pontomediterrán vagy legalábbis olyan mediterrán faj, mely pontusi terü­ leteiken is jelen van. Hazai (ill. kárpát-medencei) előfordulását éppen BAJÁRI (1. c.) fedezte fel (II/l : Balatonfüred, Sukuró — VI/1 : Simontornya). A ba­ latonfüredi (Balato-n-felvidék) egyetlen nőstényt Hoirváth E. találta 1940 augusztusában (amit a bu­ dapesti Természettudományi Múzeum őriz). A bala­ tonfüredi és a sukurói (Velencei-hegység) lelőhely a faj isimert areáljának legészakibb pontjai, bár rög­ tön meg kell jegyeznünk, hogy pontos areálja még felderítésire vár.

13. Apró dongó (Bombus laesus ssp. mocsáryi) (foto Zeit­ ler) 13. Kleinhummel (Bombus laesus ssp. mocsáryi) 13. Little bumble-bee (Bombus laesus ssp. mocsáryi) 13. Мелкий шмель (Bombus laesus ssp. болотный.

279 14. Etucera caspica ssp. pérezi (foto Zeitler)

túlról 6, egymástól távoleső lelőhelyről (II/l : Pomáz, Köveskál, Tihany — V/l : Kispőse (ma Gyöngyös­ falu), Kőszeg — VI/1: Mecsek-hegység). A Bakony­ ban 2 balaton-felvidéki lelőhelyen találták: Tihany és Köveskál, mindkét helyen júniusban. Ökológiai­ lag feltehetően euiryök-hilofil. Eredetileg talán at- lantikus faj volt és .másodlagosan (az atlantikus kor­ ban, 6000—3000 évvel ezelőtt?) hatolt be messze a közép- és kelet-európai területeikre (PAPP 1963: 297). Chelostoma foveolatum MOR. (Megachilidae). — Isimért dél-európai elterjedése alapján mediterrán fajnak kell minősíteni, bár STOECKHERT szerint (1954:48) „südlichkontinentale Art", ökológiai igé­ Кисета caspica sep. pérezi MOCS. (Apidae) (14. nye az enyhén meleg és inkább száraz területek, te­ ábra). — Az alfaj pontokászpi-mediterrán elterjedé- hát euryök-eremofil. A Fauna Regni Hungáriáé a sű, benyomulva a Kárpát-medence alföldi és közép­ Kárpát-medence legdélibb részéből (Orsova), továb­ hegyvidéki területeire (Pannonicum, Matricum, bá az adriai-tengerparti Fiume környékéről sorolta Campaneum, Premoesicum). A bakonyi lelőhelyek fel. A budapesti Természettudományi Múzeumban (Fűzfő, Vörösberény, Palóznak, Veszprém) nyugati levő példányok alapján megállapítható, hogy a Kár­ elterjedési határának egyik szakaszát jelzik, ugyanis pát-medence belső területén a századforduló idején a Kisalföldön és a Bécsi-medencéiben eddig nem a Pannonicum keleti szélén: Borosjenőn gyűjtötték gyűjtötték. Sztenök-eremofil faj (PAPP 1963:290— először. Majd az 1920-as évektől napjainkig összesen 291). A Balaton-felvidéken Coímo-Qwerceíum-ban, 11 dombvidéki és középhegységi lelőhelyen találták Veszprém környékén (a Gulya-dombon) Festucelurn meg. Közülük a dél-szlovákiai (pannonicumi) Ko­ glaucae-n gyűjtöttem, jelezve a faj melegigényét. vácsfalva a legészakibb. A Dunántúlon a mecseki Sztenök jellegéinek látszik ellentmondani az a tény, Misinán, Simontornyán (mindkettő az Illyricumban), hogy bakonyi lelőhelyein április közepe és május a Kőszegi-hegység 3 helyén (Noricum), a Badacso­ eleje közt találtam, szemben a sztenök-eremofil fa­ nyon, a bodajki Gaja-szurdokban, Balinkán és a joknál szokásos júniusi—augusztusi repülési idő­ monostorapátii Boncsostetőn (Matricum) került elő. vel. — Ha értelmezni kívánjuk az előzőekben ismerte­ Prosopis punctata BRULLÉ (Colletidae). — A tett tényt, hogy a századfordulótól kezdve egyre Mediteiráneumban, így az Adriai-tengerpart mentén gyakrabban gyűjtötték a fajt a Kárpát-medencében, gyakori. A Kárpát-medencébe ugyan benyomul, de akkor a faj jelenkori terjedését kell ebben megsej­ csak szórványosan fordul elő. A lelőhelyek (össze­ tenünk. Az areálnak a Kárpát-medencére való ki­ sen 18) megközelítőleg egyenlő arányban oszlanak terjesztése feltehetően az éghajlat melegebbé válásá­ el a domb- és középhegyvidéki (Matricum, Premo­ val függ össze (PETTERSSEN 1949). Az éghajlatnak esicum,, Illyricum, Noricum), továbbá az alföldi ilyen értelmű változásával növekszik a mediterrán (Pannonicum) körzetek közt, és csak kettő esik a euryök-eremofil fajok, így a Ch. foveolatum terje­ Canpathicum-ba. Míg a felsorolt tájakon zömmel az dési lehetősége. Természetesen az areál-kiterjesz­ 1920-as évek eleje óta gyűjtötték, addig a történelmi tésnek ezt a folyamatát mint feltevést ma már nem Magyarország rövid tengerpartja mentén már a szá­ lehet bizonyítani, mivel elsősorban a múlt század fo­ zadforduló idején 4 lelőhelyről került elő ez a faj. lyamán és a jelen században nem „ellenőrizték" a Legészakibb előfordulását a cseh-morva medencé­ szóban forgó faj terjedését. Ellenben erősíteni lát­ ben és Bajorországban ismerjük. Míg a Dunántúlon szik feltevésünk helyességét, hogy a faj a kelet- viszonylag gyakori (a kárpát-medencei lelőhelyek franciaországi Elzászban „neuerdings . .. mehrfach több mint fele: 11 innen ismeretes), addig a cseh- gefunden wurde" (STOECKHERT 1954:48). Tehát morva medencében ritka. A Bakonyban 4 lelőhely­ Európa nyugati táján is észleltek a kárpát-medencei­ ről került elő, éspedig az Északi-Bakonyban (Me- hez hasonló areál-kiterjesztést ugyanennek a fajnak csérpuszta, Zirc), a Balaton-felvidékről (Tihany) és az esetében. Tovább erősítené az elgondolást az, ha a Tapolcai-medencéből (Szentgyörgyhegy). Euryök- a következő évtizedekben feltűnően gyarapodnának eremofil faj, tehát nem ragaszkod'k a meleg-száraz az új lelőhelyek a Kárpát-medencében (PAPP 1963: területekhez (PAPP 1963:296). 289—290). Prosopis punctulatissima SMITH (Colletidae). — Dioxys pannonica MOCS. (Megachilidae). — Igen Areálja még bizonytalan, eddigi lelőhelyei Angliá­ ritka faj, areálja jelenlegi ismereteink szerint ketté­ ban, Franciaországiban, Közép- és Dél-Európában, szakított (diszjunkt). Eddig a Nyugat-Palearktikum Ukrajnában és a Kaukázusban váltak ismertté. két területén találták: a kárpát-medencei Matricum- Egész areálján nem gyakori, sőt a Kárpát-medencé­ ban 3 (Magyarország, Dél-Szlovákia), Arrabonicum- ben „igen elszórtan és ritkán gyűjtötték" (MÓCZÁR ban 1 (Dél-Szlovákia) és a Vindobonicumban 1 lelő­ M. 1960: 15), éspedig összesen 13 helyen. A Dunán- helyen (Ausztria), illetve Szíriában. Feltehetően szte-

280 nök eremofil faj. A Bakonyban a Tihanyi-félszigeten sének a környezetéhez: a mediterrán jellegű tájak­ fűhálózta Sólymosné 1958 június elején egy nőstényt hoz. A vázolt areál és ökológiai igény alapján úgy (PAPP 1963:290). tűnik, hogy a faj eredeti areálja a Mediterráneum Megachile ligniseca KIRBY (Megachilidae). — volt ós innen feltehetően a jégkorszak utáni felmele­ Areálja kiterjed Nyugat-, Észak-, Közép- és Kelet-- gedések idején (boreáílsíi kor?) előbb a Kárpát-me­ Európára, tehát Dél-Európa kivételével egész Euró­ dencét (a Pannoniicumot és a Matricumot), niajd et­ pára. Észak-Európában sík- és dombvidéken, míg től északabbra fekvő többé-kevésbé xeroterm terüle­ Európa többi részién zömmel közép- és magashegysé­ teiket másodlagosam foglalta el. Lehetséges, hogy ez gekben gyűjtötték. Az utóbbi területekein a faj szór­ az areál-növelés ma is folyamatban van. Érdemes az ványosan fordul elő, elleniben Észak-Európában gya­ egyik ökológiai megfigyelést összefüggésben látni a kori (pl. Finnországban közönséges). A sok gyűjtési faj ökológiai valenciájával (tűrőképességével) és az és ökológiai megfigyelés alapján euryök-hilofil igé­ areál-növelésével. Thüringiában a faj május—június nyűnek látszik lenni. A Kárpát-medencéből ismert —július, míg a Kárpát-medencében április—augusz­ 15 lelőhely közül 11 a magashegységekbe esik. „Fau­ tus folyamán repül. A repülési idő területenkénti naterületünkön ritka. Csak a Dunántúl néhány pont­ módosulása jelzi a faj alkalmazkodását a környe­ járól, továbbá a Kárpátok vonulatából, a Mezőség­ zeti viszonyokhoz, tehát azt, hogy a Mediterráneum- ről, Pregradáról és Zenggről (Senj) ismerjük" (MÓ­ tól távolodva számára az időben fokozatosan rövi­ CZÁR M. 1958:9). A Bakonyban kizárólag az Észa­ dülnek a kedvező környezeti létfeltételek. Ez pe­ ki- és a Keleti-iBakonyban találtam 5 lelőhelyen (Ba­ dig közvetlenül bizonyítja a faj nagy tűrőképes­ kó nyszűcs: Kőrishegy, Bodajk: Gaja-szurdok, Csesz­ ségét, ami aztán — legalábbis részben — magya­ nek: Zörög-tető, Németbánya, Zirc: Cuha-völgy). V a- rázza az előbbiékben kifejtett areál-növélést (PAPP lamennyi lelőhely m i кг о kl i m a t i ku s 1963:292—293). és vegetációs szempontból határo­ Osmia ligurica MOR. (Megachilidae). — Medi­ zott magashegyvidéki jelleggel ren­ terrán sztenök-eremofdl faj. A Kárpát-medencében delkezik, melyek indokolják a faj ritka, összesen 7 lelőhelyről ismerjük (l/l: Csór — bakonyi előfordulását. A Bakony fauna­ 1/2: Kapuvár, Nyitra — H/1: Nadap, Sukuró, Tihany képében pedig azzal tűnik ki, hogy mint a közép-eu­ — H/2: Pelsőc (= Flesivec)). A Tihanyi-félszigeten rópai magashegységekben elterjedt faj az Északi Ba­ SÓLYMOSNÉ fűhálózta az egyetlen hímet 1958 jú­ konyban elég gyakorinak tartható. Az eddigi kutatá­ nius elején, magam pedig Csór határában, Gusztus­ sok alapján ragaszkodik az Északi-Bakonyhoz, tehát pusztán egyeltem ugyancsak 1 hímet 1965 júliusban. ahhoz a területhez, ahol a Bakonyban a legkedvezőbb Valamennyi kárpát-medencei lelőhely kitűnik xero­ az euryök-hilofil fajok tenyészési lehetősége (PAPP term jellegével, emlékeztetve a Mediterránumra, 1963:291—292). ahol a tengerparti vidékeken különösen gyakori. Osmia andrenoides SPIN. (Megachilidae) (15. áb­ Legészakibb lelőhelyei Pelsőc és Nyitra. Ez az elő­ ra). — A Fauna Regni Hungáriáé a mai Magyar­ fordulás az egyik legtávolabbi benyomulása a száraz­ országról csak három, ellenben a Kárpát-medence föld belseje felé. Másik hasonló behatolásit Dél- déli részéből (Bánát, Horvátország) 9 lelőhelyről so­ Svájcban tapasztaltak. Az Adriai-tengerpart mentén rolta fel. Jelenleg a Kárpát-medencében 28 lelőhely­ gyakori. A pelsőci és nyitrai, tehát a Kárpát-me­ ről ismerjük. Ezek zöme a Pamnonicum, a Matricum dencében ismert legészakibb lelőhelyeket kötik és az IMyricum, kevés a Premoesicum és egyetlen mintegy össze a dunántúli előfordulások areáljának előfordulás (Szádelő = Zadiel) a Carpathicum (közel a Matricum-hoz) faunakörzetbe esik. A Dunántúlon a Bakonyom kívül a Matricumban (H/1 : Budapest környéke és az Illyricumban (VT/l : Mecsek — VT/2 : Siimointornya) került elő. A Bakonyban magam kivé­ tel nélkül a Balaton-felvidéken gyűjtöttem ezt a fajt, tehát nemcsák a Bakony, hanem az ország egyik leginkább szubmediterrán éghajlati, felszíni és vegetációs vonásokat mutató táján. A lelőhelyek a következők : Balatonakaii, Balatonkenese, Fűzfő, Lovas és Tihany. Ezzel szemben SOÓS L. Zirc kör­ nyékén (tehát az Északi-Bakonyban) italált csigaház­ ból nevelte. Mint a Mediterráneumban (Dél-Euró­ pában és Észak-Afrikában) gyakori és elterjedt, to­ vábbá valószínűleg euryök-eremofil faj mélyen be­ nyomult közép-európai területekre. Legészakibb elő­ fordulása Thüringia (Németországban). A thüringiai lelőhelyek a faj északi elterjedésének a határát jel­ zik. A közép-európai lelőhelyek alapján megállapít­ ható, hogy a faj nagyon ragaszkodik igazi eltérjedé-

15. Osmia andrenoides (foto Zeiller)

281 egyik optimális szakaszával, az adriai-tengerparttal VI—VIII. hónapokban repül" (STEINMANN 1967: (PAPP 1963:294). 147—148). Osmia pilicornis SMITH (Megachilidae). — Ennek Inocella crassicornis SCHN. (Raphidioptera: Ino- a ritka Qsmia-fajnak eddig csak a nőstényéit talál­ céllidae). — „Közép-európai faj, amely hazánkból taik a Kárpát-medencében, összesen 8 lelőhelyen (II/ néhány példányban több helyről előkerült. Elsősor­ 1: Csesznek, Gézaháza, Hárskút, Márkó — II/2: Ri­ ban domb- és hegyvidéki erdők lakója, bokrokon, maszombat — III 3 : Boksánbánya — III/4: Nyírmező lombokon, főként vadrózsán él; június és július hó­ — VI/1: Mecseik-hegység: Remeteárok). MÓCZÁR napokban repül. Ritka." (STEINMANN 1967:38—39). L. szerint (1957:182) sztenök-hiilofil, magam inkább A Bakonyiban Palióznak környékén (Balaton-felvi­ euryök-hilofil fajinak tartóim. Euryök, azaz tág tűrő­ dék) gyűjtött NÓVÁK 1 példányt 1961 június végén, képessége mellett szód az, hogy a hűvös-nedves lámpázásisal. észak-európai területeken kívül hazánk középhegy­ Chrysopa dorsalis BURM. (Neuroptera: Chrysopi- ségeiben is számára kedvező környezetben érzi ma­ dae). — Ezt a közép-európai fátyolka-félét hazánk­ gát. Míg Észak-Európában és Közép-Európa északi ban először a fenyőfői ősf enyvesben (Festuco-Pine- felében gyakori, addig Közép-Európa déli felében tum) lámpázással gyűjtötte TALLÓS PÁL (1956 au­ (pl. a Kárpát-medencében) ritka. Lényegében gusztus 25, 2 példány). Majd az 1962—63. évi orszá­ tehát Közép-Európába benyomult gos fénycsapdázáskor újabb három lelőhelyét ismer­ észak-európai faj. Feltehetően ilyen meg­ tük meg az Eüpannonicum-ban (Kelebia, Szarvas, gondolás alapján tartja STOECKHERT (1933:207) Tompa). STEINMANN szerint (1967:135) „Magyar­ jégkorszaki reliktum-fajnak, ill. boreo-alpesi elterje- országról homokos talajú fenyvesekből május és jú­ désűnek („Sie ist ein Glazialrelikt und als solches nius hónapokban került elő. Ritka." Hazánkon (ill. ein echtes Waldtier"). A megállapításhoz annyi kí­ a Kárpát-medencén) kívül a legközelebbi ismert le­ vánkozik hozzá, hogy a Kárpát-medence középhegy­ lőhelye Frankfurt a. Main (Nyugat-Németország). ségeiben (így a Bakonyban is) valószínűleg a jég­ korszakot követő fenyő-nyír kor idején volt álta­ lánosan elterjedve ez a faj. Azóta (mintegy 15—20 Lepidoptera — Lepkék ezer éve) legfeljebb meggyérültek a középhegysé­ geinkben élő populációi) a felmelegedés miatt kor­ látozódtak azok a helyek, ahol megtalálja kedvező A rovarok legismertebb és legnépszerűbb cso­ életfeltételeit), de éppen nagyfokú tűrőképessége portja a lepkék — mégis az utóbbi másfél évti­ miatt nem pusztult ki. Három bakonyi lelőhelye kö­ zed vizsgálataitól eltekintve, alig kutatták zül kettő az Északi-Bakonyba (Csesznek, Hárskút), őket a Bakonyban. Az 1940-es évek első míg egy a Déli-Bakonyba (Márkó) esik, valamennyi helyen pedig májusban gyűjtötték. Az Északi-Ba- felében jelent meg a Tihanyi-félsziget lepke-fau­ kony ismét kitűnik azzal (ahol várható még a faj nájáról két közlemény (GRAESER—SZENT- újabb előkerülése), hogy észak-európai (boreo-alpe­ IVÁNY 1940, SZENT-IVÁNY 1943). Közbevető­ si) színező elem találja meg benne megélhetését. leg kívánkozik ide, hogy ez a két munka, továb­ A déli-bakonyi Márkó lelőhely pedig arra utal, hogy nem kizárólag az Északi-Bakonyban élnek észak- bá Székessy tihanyi bogárfauna alapvetése az. európai (euryök-hilofil) elemek (PAPP 1963:295). mely a két világháború közti időben a Bakony résztájának egy-egy rovar-csoportját önállóan is­ N europteroidea — Recésszárnyúak mertette. Tulajdonképpen lepkészeti irodal­ munkban csak szórványosan akadunk bakonyi A tág értelemben vett recésszárnyúak kuta­ adatokra. Meg kell állapítanunk, hogy lepkésze- tása nemcsak hazánkban, de Európaszerte elma­ inik a múltban meglehetősen nagy érdektelensé­ radt a többi rovarcsoporthoz képest. A Magyar­ get tanúsítottak a Bakony iránt. Mai, előrehala­ ország Állatvilága sorozatban ugyan megjelent dottabb ismereteink fényében még inkább ért­ az idevágó kötet (STEINMANN 1967), tehát meg­ hetetlen ez az érdektelenség, hiszen az elmúlt történt hazánk recésszárnyúinak az alapvetése években több újdonság derült ki a Bakony lep­ — mégis inkább a további faunisztikai kutatások kefaunájáról. Általános rovartani szempontból is elindítójának tekintjük a művet. A három ba­ feltűnő, hogy az országnak jóformán minden na­ konyi színező elemet a szóbanforgó kötet alapján gyobb táján működött már amatőr lepkész — a szer epeit etjük. Bakonyban ellenben csak a legújabb időkben tört meg a jég: TALLÓS PÁL az 1950-es, DIETZEL Hemerobius fenestratus TJED. (Neuroptera: He- GYULA az 1960-as évek elején, RÉZBÁNYAI merobiidae). — Ennek a ritka levéltetvésző fátyol- ka fajnak az areálja Közép- és Észak-Európára (Ma­ LÁSZLÓ pedig 1967 óta kutatja tájunk lepke­ gyarország, Csehszlovákia, Németország, Dánia és világát. Tallós a Bakonyalján (fenyőfői ősf eny­ Skandinávia) terjed ki. Hazánkban eddig Zircen (II 1) ves, Széki- és Nyirádi-erdő) és az Északi-Bakony­ Sopronban (V 2) találták. Zirc környékén (Északi- ban (Bakonybél tág környékén), Dietzel He- Bakony) 1963 augusztus végén Steinmann lámpázott egy példányt (aimit a budapesti Természettudományi rend—Szentgál környékén folytatta gyűjtőtevé­ Múzeum őriz). „Nagyobb összefüggő erdők lakója, kenységét, Rézbányai pedig két fénycsapdát

282 működtet, jelenleg Somhegypusztán (Északi-Ba- kozásánál kialakult láprétekről (Tapolca, Lesence- kony) és Fenyőfőn (Bakonyalja). SZÖCS JÓ­ tomaj, Uzsa). Tallós idézett meggondolása alapján az itt élő populációt is jégkorszaki maradványnak ZSEF Közleményünk jelen kötetében teszi közzé tekinthetjük. VARGA (1964:130) boreális higrofil Barkóczi László 1950-55. évi sümegi gyűjtéseinek fajinak tartja. az eredményét. Pieris ergane H.—SCH. (Pieridae) (16. ábra). — Az eddigi eredményeket áttekintve érdekes, Szuhmediterirán-pontusi lejtősztyepp faj (VARGA 1964:138), mely hazánkban (és egyben a Kárpát-me­ hogy a lepkék — ellentétben más rovar-csoport­ dencében) éppen a Bakony és a Vértes délkeleti lej­ tal, ill. hasonlóan a gerincesekhez — montán tőin é'ri el elterjedésének az északnyugati határát. színező elemekkel teszik válto­ SZENT-IVÁNY közleményéből (1941, p. 98—100) zatossá a Bakony faunaképét. Ezek tudjuk, hogy Várpalota környékén BORDÁN I. gyűjtötte először ezt a ritka fehérlepke fajt az 1920- megoszlása elég egyenetlen — megfelelően a lep­ as évek második feléiben. A veszprémi Bakonyi Mú­ kék egyenetlen kutatottságának. A színező ele­ zeumban őrzött 16 példányt Bordán 1927 július— mek többsége az Északi- és a Keleti-Bakonyban, szeptemberben fogba (det, RÉZBÁNYAI, 1967). Majd ill. a Bakonyalján került elő. Nyilvánvaló, hogy hamarosan ismeretessé vált a pétfürdői és a bitó­ pusztai (Iszkaszentgyörgy) lelőhely. A balaton-fel- nem ez a valóságos kép, de ennek kiderítése a vidéki Csopakon pedig már 1903-ban talált 3 pél­ jövő egyik feladata. dányt SCHMIDT A. Hazai (kárpát-medencéd) lelőhe­ lyei (KOVÁCS 1953:97): H/1: Csopak, Öskü, Pétfür- Apatura metis FRR. (Nymphalidae). — Hazánk, dő, Várpalota (Bakony) — Csákvár, Szár (Vértes). és ezen belül a Bakony-hegység egyik igen jelen­ Tehát összesen hat helyről ismerjük, melyből 4 a tős színező eleme. GOZMÁNY (1968:156) a követke­ Bakonyba (Keleti-Bakony: öskü, Bétfürdő, Várpa­ zőképp jellemzi ezt a fajt: „A fajt Mohács környé­ lota — Balaton-felvidék: Csopak) és 2 a Vértesbe kéről származó példányok alapján írták le. Eddig esik. A Kárpát-medence más részén még nem gyűj­ csak Magyarországról és Jugoszláviából (Újvidék, tötték. Tápnövónye a sulyoktáska (Aethionema Óbecse) ismerjük, ahol főként a Duna alsó szaka­ saxatile), amit SZURDOKI kitartó megfigyeléssel szának vizes galériaerdőiben és szigetein él (Mohács, nyomozott ki éppen a várpalotai Várvölgyben (Ko­ Baja), de gyűjtötték a felsőbb szakaszokon is (Baks, vács L. szíves szóbeli közlése). A sulyoktáska ha­ Dunaújváros)." Kovács (1953:93) ismertette egyetlen zánkban ugyancsak a Bakony és a Vértes délkeleti dunántúli lelőhelyét (Bécs). Az eddig ismert lelőhe­ lejtőinek nyílt dolomit sziklagyepesein fordul elő — lyek a következőképp oszlanak meg: 1/1: Baja, Du­ tehát a P. ergane hazai elterjedése egyezik tápnö­ naújváros, Mohács, Óbecse, Baks, Újvidék — H/1 : vényének az elterjedésével. VARGA (1. c.) hívja fel Herend — VT/2: Bécs. A felsoroltak közül a 8. lelő­ figyelmünket arra, hogy ez a fehérlepke fajunk hely: Herend új. Az Északi- ós a Déld-Bakony talál­ (több fajjal együtt) a növény földrajzilag nevezetes kozásánál fekvő Hebenden (a Simon-tanya közelé­ „középdunai flóraválasztó"-t nem lépi át az Északi - ben) Dietzel gyűjtött 1 nőstényt 1965 augusztus 8- Középhegység felé (közelebbről az Északborsodi án. Bár Gozmány és más szerző sem írta, feltehetően Karszton hiányzik). a Kárpát-medence egyik bennszülött nappali lepke­ Loweia (= Lycaena) alciphron ROTH. (Lycaeni- faja. dae). — Az ibolyás tűzlepke euroszibériai, Európá­ Euphydryas aurinia RÓTT. (Nymphalidae). — Eu- ban közép- és dél-európai középhegységi faj. Bár roszibériai-középhegyséigi faj. TALiLÓS (1958:450) a areálja meglehetősen nagy, mégis egész elterjedési következőkeit írta róla: „Véleményem szerint ezt a területén szétszórtan fordul elő. „Hazánknak arány­ lepkefajt a Kárpát-imedenoében hegyvidéki-alhavasi lag kevés pontján és azokon is szűk területre korlá­ fajnak kell tekinteni, amely éppúgy, mint néhány tozva található" (SZABÓ R. 1956:304—305). Hazai szubalpin növény (pl. Trollius europaeus), helyen­ ként alacsonyabban is előfordul. A Dunántúlon fel­ tétlenül az Alpesek állatföldrajzi hatását jelzi . .. Nálunk valószínűleg a jégkorszaki maradvány faj." A nyugati Bakonyalján, a Széki-erdőben mészkedve­ lő lápréten (Molinietum coeruleae) 11 példányt (6 nőstényt & 5 hímet) gyűjtött Tallós 1957 június 2- án. Bár a Széki-erdő a nyugati Bakonyalján, tehát a Bakony határába esik, sőt növény földrajzilag már a Saladiense (Breillyricum) flórájába tartozik, mégis foglalkoznunk kell ezzel a ritka nappali lepkével, miivel mésizkedvelő láprét főleg az Északi-Bakony számos völgyében van. Várható, hogy itt ugyancsak gyűjteni fogják. Régebbi gyűjtések alapján ismerjük a Keszthelyi-hegység és a Tapolcai-medence talál­

16. Pieris ergane (foto Zeitler)

283 17. Paleochrysophanus hippothoe ssp. sumadiensis (foto Zeitler)

Maculinea teleius BERGSTR. (Lycaenidae). — A zanót boglárlka középeurópai—ikon tin en tális faj, te­ hát elterjedési területe felöleli Németországot, Len­ gyelországot, Csehszlovákiát, Ausztriát, Magyaror­ szágot, Olaszországot, a Balkáni-félsziget északi fe­ lét, Romániát, a Szovjetunió európai részét és Kö­ zép-Ázsiát. Hazánkban a következő helyeken gyűj­ tötték 1/1 : Bátorliget — 1/2 : Magyaróvár — H/1 : Bu­ dapest, Balinka, Herend, Várpalota — II/2: Szécsény — VI/2: Balatonföldvár, Kaposvár: Hetes, Lenti­ kápolna. Tápnövénye az őszi vérfű (Sanguisorba of­ ficinalis), ami már eleve jelzi, hogy a zanót boglár­ ka a láp- és mocsárrétekhez (Molinio-Juncetea) kö­ tött, hiszen a vérfű itt a legtömegesebb. A felsorolt lelőhelyei a következők: II: 4 lelőhely — II/l: Sü­ lelőhelyek közül Balinka és Herend új. Mindkét he­ meg—Uzsa, Mankó, Szentendre környéke, Budai- lyen Dietzel gyűjtötte éspedig: Balinka, 1962 au­ hegység — II 2: Gödöllő, Mátra-hegység, Jósvafő, gusztus 2, sok példány lápréten — Herend: Simon­ Zempléni-hegység •— VI 2: Baláta. A Bakonyban •— tanya környéke, 1962 augusztus 21, 1 hím. ,,Ez a faj mint az előző felsorolásból kitűnik — 2 helyről is­ tőlünk nyugatra, az Alpokban jóval nagyobb szám­ merjük: Sümeg—Uzsa környéke és Márkó, mely ban lép fel. . . Feltételezhetjük, hogy az areas (= te­ utóbbi új lelőhely hazánk faunájában. Márkó kör­ leius, PAPP) egykor, mikor klímánk hűvösebb és nyékén, a Menyekéi-erdőben 1963 és 1966 júniusában nedvesebb volt, nagyobb összefüggő területen for­ DIETZEL gyűjtött több példányt (det. DIETZEL & dult elő, az éghajlat fokozatos melegedése azonban RÉZBÁNYAI). Az ibolyás tűzlepke mint középhegy­ nyugati irányba és a hegyvidékre való fokozatos ségi faj jelentős a Bakony faunájában. visszavonulása kényszerítette. Egyes helyeken azon­ Paleochrysophanus (= Lycaena) hippothoe ssp. ban, ahol tápnövényén kívül klimatikai feltételeit is sumadiensis SZABÓ (Lycaenidae) (17. ábra). — A megtalálja, szűk területekre korlátozva, mintegy re- havasi tűzlepke — mint magyar neve is sejteti — fuglumokban még fennmaradt néhány populációja" ritka boglárkafélénk. Areálja ugyan Európa tekin­ (SZABÓ 1956:261). Szabó R. nyomán tehát bakonyi télyes része, de csak a magashegységekben érzi iga­ jelenlétét egy klímára nézve hűvösebb-nyirkosabb zán otthon magát. Vertikálisan a régi értelemben korból (atlantikus kor?) ittmaradt fajnak tekintjük, vett Lycaena-fajok közül ez hatol a legmagasabbra. melyet középeurópai montán elterjedése miatt „Jellemző reá, hogy a re álján belül csak egyes, sok­ mint montán színező elemet kell szor egymástól távoleső helyeken fordul elő. Ha­ kezelnünk a Bakonyban. zánkban a legritkább előfordulású Lycaena faj" Caradrina aspersa RBR. (Noctuidae). — Ponto- (SZABÓ R. 1956:302—304). Magyarországon eddig az mediterrán faj (areálja: Közép-Európa déli fele, Dél- Alpokalján (Noricum): Sopron, Kőszeg, Lentikápol­ Európa, Transzkaukázus, Szíria, Kisázsia). Magyar­ na — a Kisalföld (Arrabonioum) délnyugati (a Nori- országon csak az 1930-as évek eleje óta ismerjük cum-mal határos) szélén: Sárvár — a Bükk-hegy- lelőhelyeit (II/l: Budaörs: Csiki-hegyek, Sümeg, Far- ség fennsíkján, a Tornai Karszton és a Zempléni- kasgyepü — VT/l: Pécs). Sümegen (az öreg-hegyen) hegységben (Matricum) — Kaposváron és Hetesen 1950 július 24-én BARKÓCZI L. gyűjtött 1 nőstényt. (Preillyricum) gyűjtötték, ill. isimerjük előfordulásai Farkasgyepün önműködő fénj^csapda gyűjtött egy (KOVÁCS 1953:95). Hazánkban két alfaja él: a Du­ példányt (az 1960-as években) (det. KOVÁCS L.) nántúlon a ssp. sumadiensis SZABÓ, a Bükkben a Mint pontomediterrán faj feltűnik azzal, hogy ha­ ssp. euridice RÓTT. Míg az első alfaj két nemzedé- zánkban 4 helyről ismerjük. kes és lápi növényzethez ragaszkodik, addig a má­ Spudaea ruticilla ESP. (Noctuidae). — Szubmedi- sodik csak egy nemzedékes. Űj lelőhelye a Bakony­ terrán faunaelem. Az Alpok déli kitettségű völgyei- ban (Matricum) Herend környéke (Presits-malom, nek-oldalainak tölgyes-bokorerdeiben gyakori. Ezzel Simon-tanya, Szolimán) és Bánd: Miklóspálhegy. a megállapítással ellenkezik KOVÁCS L. véleménye, He rend környékén 1962—63—65—66 folyamán, a aki szerint "... ez a faj fenyérekre (»Heide«) jel­ bánd! Miklóspálhegyen pedig 1962 augusztusban lemző állat, amely így Fenyőfőn jégkorszak utáni gyűjtött Dietzel több példányt (det. DIETZEL & maradvány lehet, s mint ilyen, a terület legérdeke­ RÉZBÁNYAI). Érdemes megemlíteni, hogv 1962— sebb elemei közé tartozik" (TALLÓS 1958:451). Ha­ 1963-ban a nyári nemzedék tömegesen repült a he­ zánkban ritka, a bakonyaljai Fenyőfőn kívül csak rendi Presits-malom körüli lápréteken (Molinietum). Kaposváron (Preillyricum) gyűjtötték. Az előbbi le­ Bizonyára előkerül -a havasi tűzlepke a Bakony rnás lőhely közelebbi adatait TALLÓS nyomán (1. c.) kö­ részéről is (Északi-Bakony!) — mint euráziai magas­ zöljük: „Fenyőfő homokvidékén az erdőssztyepp-jel- hegységi színező elem akkor sem fog veszíteni je­ legű erdeifenyvesben 1956 április 14-én fogtam csal­ lentőségéből faunánkban. étken. Ebből 3 hím, 2 pedig nőstény."

284 Eupithecia intricata Z. (ssp. n. KOVÁCS L. szí­ Múzeum őrzi). Valószínűleg a Bakony más részén ves szóbeli iközlése) (Geometridae). — Észak-, kö­ (Tapolcai-medence, Balaton-felvidék) is elő fog ke­ zép-európai és közép-ázsiai faj. Európában a magas­ rülni ez a faj (HALÁSZFY 1959:7). hegyvidékek lakója. A Kárpát-medencében összesen Sehirus ovatus H.—SCH. (Cydnidae). — Ponto- 4 lelőhelyről került elő : II/l : Fenyőfő — III/l : Eper­ meditenrán faj, mely Dél-Európában (Balkán-félszi­ jes — IV: Mehádia — VI/2: Darány. Két hazai le­ get, Olaszország) gyakori, míg máshol — így pl. a lőhelyét (Fenyőfő és Darány) csak 1956-ban fedez­ Kárpát-medencében — csak szórványosan fordul ték fel. Mind Fenyőfőn (1956 május 12 és 27, Festu- elő. Az utóbbi faunaterületről összesen 11 (Magyar­ co-Pinetum, 1—1 hím), mind Darányban, ősfenyves- országon 9) lelőhelyről ismerjük. Ezek megoszlása ben gyűjtötték. „Úgy látszik..., hogy nálunk a ssp. a következő: Pannonicuim 6 (1/1: 3, 1/2: 3), Matri- arceuthata — ssp. п., bejegyzés tőlem — a pleisz­ cum 3 (II/l: Tihany, Buda: Várhegy, H/2: 1), Carpa- tocén kodból eredő növénytársulásokban fennmaradt thiicum 1 (III/5) ós Illyrieuim 1 (VI/2). Nyugat felé a reliktumfiaj" (KOVÁCS L. 1956:129). „Jégkorszak Bécsi-medencéig hatol, Németországban hiányzik. utáni reilifktuim-fajnak kell tartanunk .. . Tápnövónye Száraz, homokos vidékeken él (HALÁSZFY 1954: a boróka, mely Fenyőfőn nagy mennyiségben él, sőt 110, 1959:10; WAGNER 1966:35). Egyetlen bakonyi táj képileg Ls jelentős, az atlanti fenyéreik hangulatát (balaton-felvidéfci) lelőhelyén, Tihanyban Mihályi idéző megjelenésével" (TALLÓS 1958:453). Feltehe­ gyűjtött 1934 április közepén egy hímet (amit a bu­ tően ez a hazánkban ritka törpearaszoló a Bakony- dapesti Természettudományi Múzeum őriz). Való­ nak csak azon a kevés helyén él meg (pl. Uzsa), színű, hogy erre a pontomediterrán fajra a Bakony ahol tápnövénye, a boróka, természetesen tenyészik más táján (pl. Tapolcai-medence, Keszthelyi-hegy­ nagy tömegben. De ellenkező esetben is (ha csak ség, Déili-Bakony) is rábuklkannaik. a fenyőfői ősfenyvesben él) jelentős montán, Thyreocoris scarabaeoides L. (Cydnidae). — talán az atlanti ikuis 'korból megma­ Areálja felöleli majdnem az egész Nyugat-Paleark- radt színező elemünk. tikumot. A Mediterráneumban közönséges, míg az euroturáni faunavidéken ugyan előfordul sokfelé, de seholsem gyakori. A Kárpát-imedencében a legtöbb Hemiptera — Poloskák lelőhelyről a Painnonicum-ból, és ezen belül is a Duna-Tiszia-iközéről ismerjük (l/l: 17, 1/2: 3). A töb­ bi faunakörzetben szórványosan fordul elő, a lelő­ A poloskákat csak az elmúlt évtizedben gyűj­ helyek megoszlása a következő: Matricum 15 (II/l: tötték rendszeresen a Bakonyban, meghatározá­ 10, H/2: 5), Carpathlcuím 11 (III/l: 6, III/2: 4, III/5: suk és feldolgozásuk azonban még nem kezdődött 1), Premoeisicuim 3, Illyricum 5 (VI/2: 4, VI/3: 2) el. Valamennyi ismertetett színező elemet HA­ (HALÁSZFY 1955:78—79, WAGNER 1966:30). Á Ba­ konyban a következő négy helyen gyűjtötték: (Észa- LÁSZFY (1953, 1954, 1959) irodalmi közléseiből ki-Bakony) Bakonyszentilászló : Hódosér, 1940 május vettük át. A színező elemek elterjedési típusa 12, 1 nőstény, leg. Balogh; Zirc környéke, 2 hím, leg. mediterrán és pantomediterrán, tehát általában Pável — (Keszthelyi-hegység) Cyenesdiás, 19Í2, 1 délkelet-európai. Ebből azonban még nem sza­ hím, leg. Horváth G. — (Balaton-felvidék) Tihany, 1940 május 25, 1 hím & 1 nőstény, leg. Székessy. bad azt következtetni, hogy a bakonyi poloska­ Valamennyi példányt a budapesti Természettudo­ fajok között nincs atlantikus, közép-európai (ma- mányi Múzeum őriz. Ökológiájáról a következőket gas-)hegységi, vagy akár boreo-alpesi elem. Az írja HALÁSZFY (1954:409—410): „Tavasszal, kb. má­ egyoldalúság oka abban keresendő, hogy az a ke­ jus végéig, többnyire egyenként, száraz lomb vagy kövek alatt található. Az új nemzedék júliustól késő vés poloska-anyag, amit vidékünkön gyűjtöttek, őszig gyűjthető, gyökerek között, fűféléken, bokrok majdnem kizárólag a Balaton-felvidékről, ill. a tövéiben. Legjobban a Ranunculus-fajokat és a Hy­ Keszthelyi-hegység balaton-menti déli lejtőiről pericum perforatum-ot kedveli. Szeptemberben ho­ való, ahol közismerten sok a „déli" elem. Más mokba beásva, az erdei fenyők lehullott tűi, száraz moha, lehullott lomb, vagy kőzettörmelék alatt át­ rovarcsoportokhoz hasonlóan a poloskák közt is tételesre készül. .." Mint nyugat-palearktikus, me­ lesznek olyan fajok, melyek elterjedési típusa el­ legkedvelő, hegyvidékeken szórványosan előforduló üt a most megismertektől. faj jelentős a Baíkony faunájában. Sciocoris sulcatus FIEB. (Pentatomidae). — Me­ Geotomus punctulatus COSTA (Cydnidae). — At- diterrán faj, mely szórványos előfordulással benyo­ lanto-mediterrán faj, a Mediteráneumban gyakori, mul az Atlantikumba (pl. Franciaország) ill. a Kár­ az atlantikus területen pedig (pl. Franciaországbain) pát-medencébe. Turíkesztánban is megtalálták szórványos. Németországban nem fordul elő (WAG­ (WAGNER 1966:52). „...faunaterületünkön nem NER 1966:28—29). Homokos, laza talajú vidéken él. gyakori; szórványosan fordul elő az Alföld és a Du­ Hazánkban eddig összesen 4 lelőhelyen gyűjtötték nántúl egyes hoimoikos, száraz vagy nedves terüle­ (1/1 : Kecskemét — II/l : Balatonederics, Gyenes­ tein. Gyakran tartózkodik levelek alatt vagy nö- diás — VI/2: Vörs). Mindkét bakonyi lelőhely a vényosomókban" (HALÁSZFY 1959:45). A Pannoni- Keszthelyi-hegység déli (balatoni) lejtőjén van, ahol cumban (l/l) 9, a Matricumban 6 (II 1 : Gyenesdiás, a század elején találták. Balatonedericsen 10 pél­ Budaörs, Pesthidegkút, Tahi és 11/2:3), a Premoesi- dányt (5 nőstény & 5 hím) GYÖRFFY J., Gyenesdiá- cumban 4 és az Illyricumban (V/2: 1, tehát a Kár­ son pedig 1 hímet 1912-ben HORVÁTH G. gyűjtött pát-medencében összesen 21 lelőhelyről van irodalmi (a példányokat a budapesti Természettudományi adatunk (HALÁSZFY 1952: 149—150). A Bakonyban

285 Gyenesdiáson (Keszthelyi-hegység) gyűjtötte 1909- elő a Bakonyban, mely az általá­ ben HORVÁTH G. (a példányt a budapesti Termé­ nos fauna к épnek határozott mon­ szettudományi Múzeum őrzi). Ennek a véleményem szerint szubmediterrán fajnak északi elterjedési ha­ tan színezetet kölcsönöz. A többi ál­ tárába — jelenlegi ismereteink szerint — beleesik a lat- (főleg rovar-) csoporttól eltérően, a Bakony Bakony is. faunáját színező csigafajok többségének az are- álja az európai, ill. euráziai (magas-) hegyvidé­ ARACHNOIDEA — PÓKSZABÁSÜAK kekre és a szöbanforgó földrészek északi felére terjed ki. Van köztük mediterrán, atlanto-medi- Dasumia canestrini KOCH L. (Dysderiidae). — Hazánk faunájára nézve új fojtópók-fajt LOKSA I. terrán elem, de ezek is inkább hegyvidéken él­ fedezte fel. Balkáni—itáliai faj, melynek eddig is­ nek. mert legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében A Bakony puhatestű- (azaz csiga- és kagyló-) Orisova volt. LOKSA a bakonyszűcsi Kőrishegy egyik oldalgenincének, a Pálházi-hegy sajmeggyes-tölgye- faunájának ismerete meglehetősen előrehaladott sében (Ceraso-Quercetum) talaj csapdázással gyűjtött ENTZ G., SOÓS L., PINTÉR L, PINTÉR L., több példányit ebből a fajból 1965-66 folyamán KROLOPP E., VÁGVÖLGYI J. és AGÓCSY P. (LOKSA I. szóteli közlése, 1967). Haza n'k é s kutatásai alapján. A recens faunáról alkotott kép egyúttal a Bakony-hegység egyik kiemelkedő balkáni — itáliai színező a jövőben tovább finomul és a közelmúlt neve­ eleme. zetes felfedezéseit újabbak fogják követni. Aegopis verticülus FÉR. (Gastropoda: Zonitidae) MOLLUSCA — PUHATESTŰEK (18. ábra). — A Bakony faunájának egyik legnevezetesebb tagja а к övi csiga. SOÓS 1933-ban azt írta a Dunántúl malako- Kelet-alpesi faj (Alsó- és Felső-Ausztria, Stájeror­ faunájáról, hogy „egész fizikai alkata, szelíd szág, Dolomitok, Karni- és Juli-Alpok, Karawankák), domb- és alacsony hegyvidéke meglehetősen szá­ mely kelet felé a Dunántúlra (Kőszegi-hegység, Za­ lai-dombvidék, Keszthelyi-hegység, Sopron-környé­ raz klímájával nem különösen hivatott valami ke, Csallóköz), ül. az Illyricum (Bosznia) felé sugár­ nagyon gazdag Mollusca-fauna hordozására", el­ zik ki (SOÓS 1959:80) (19. ábra). A Felvidékről (Szlo­ lenben két vonatkozásban mégis érdemes vele vákiából) is van, egyelőre bizonytalan adatunk. Elter­ foglalkozni: 1. vannak-e (kelet-)a]pesi-dinári fa­ jedése nagyon emlékeztet a bécsi gyászbogár (Laena viennensis STURM) areáljára, mely ugyan hiányzik jok, melyek a Dunántúlon is előfordulnak és 2. az Illyricum-ban, de igen nevezetes színező eleme fa­ „Mennyiben, mily elterjedésben maradtak meg unánknak (1. ott). A Dunántúlon a Kőszegi-hegység a neogén pannóniai fauna leszármazottai napja­ több pontján, a Kemenesalján (Vasvár), a zalai domb­ vidéken (Zalaegerszeg) és a csallóközi Béllyén gyűj­ inkig?" (SOÓS 1933:12—13). tötték a Bakonyon kívül. A Bakonyban kizárólag A Bakonyra vonatkoztatva Soós megállapí­ annak nyugati résztáján, a Keszthelyi-hegységben tásait, annak malako-faunájának mai ismereté­ először ENTZ G. találta meg, aki a következő lelő­ ben bizonyítottnak látjuk az akkor elhangzotta­ helyeket közölte (1941:48). Lesenceistvánd: Lázhegy, Sümeg: Sarvaly és Zalaszántó: Tátika. PINTÉR kat. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a várt­ (1957:105) megerősítette ENTZ közlését („tehát meg­ nál is több olyan csigafaj került állapítható, hogy él a Bazalthegység egész kiter­ jedésében, alkalmas (bükkös) területen"), sőt új le­ lőhelyként nevezi meg a Rezi: Púposhegy alján elvő bükköst (ahol az alapkőzet dolomit), a Kovácsi-hegy bazaltfolyosóját és a Savó-kutat. A faj areál- jának legkeletibb része — jelenlegi is­ mereteink szerint — а К e s z t he 1 y i - h e g y s é g- b e n van. „Korábban jóval messzebbre terjedt el kelet felé, mert előfordul a süttői és brassói (for- tyogódombi) praeglaciális faunában" (SOÓS 1943: 272). Életmódjáról ugyancsak SOÓS írta (1959:80): „Völgyekben és hegyek kisebb magasságaiban a föl­ dön, avar és kövek alatt, kőgörgetegek között, gyak-

18. Kövi csiga (Aegopis verlicillus) (foto Agócsy) 18. Felsenschnecke (Aegopis verlicillus) 18, Rocky snail (Aegopis verticil lus) IS. Улитка (Aegopis verlicillus)

286 19. Aegopis verticülus elterjedése Közép-Európában (Papp J. nyomán rajzolta Papp Imréné) 19. Verbreitung des Aegopis verticülus in Mittel-Europa 19. Habitats of Aegopis verticülus in Central Europe 19. Распространение it Средней Европе Aegopis verticülus

ran sekély mélységű lyukakban él." Ügy látszik, hogy elterjedésében nagyjából követi a bükkösöket, tehát a növényföldrajzi bükkös zónát. Ennek rög­ tön ellemtmond az a tény, hogy a Bakony egyik jel­ legzetes növényszövetkezetóben, a bükkösökben nem fordul elő (vagy legalábbis eddig nem találták). Természetesen areáljának más részén is találunk ez alól kivételeket. Egész areálját tekintve azonban a megállapítás lényegében fedi a valóságot. Sajnos a kövi csiga földtörténeti múltjáról alig lehet valami/t írná. Az említett szerzőik megelégszenek állatföld­ rajzi jellegének a megállapításával, tehát azzal, hogy kelet-alpesi faj. Csak VÁG VÖLGYI (1954:262) az, aki a „negyedkorban kialakult, bevándorolt fajok" csoportban soroilita fel a kövi csigát. Ezenkívül a fajról önállóan semmit sem közöl Ö sem. Vélemé­ nyem szerint a „bevándorlás" ellen szólnak azok a jékgorszak- (tehát negyedkor) előtti kövületek (fosz- sziliák), melyek a faj közép-európai, tehát a mai­ nál lényegesen nagyobb areálját biztosítják. Bár az ismert fossziliák inkább csak sejtetik, 'mégis való­ színűleg preglaciális, legalábbis harmadkorvégi faj a kövi csiga a Kárpát-medencében. Balea perversa L, (Gastropoda: Clausiliidae). — Hazánk faunájában az elmúlt másféil évtizedben vándorolt faj" (p. 266). A bevándorlás közelebbi ide­ felfedezett faj. Atlanti—nyugat-mediterrán elem, jéről nincs szó, feltehetően a jégkorok közti felme­ amely északon a sarkkörön itúlig hatol Norvégiában, legedések idején, az interstadiálisokban történt. Je­ megtalálták Finnország déli részén és a Krim-fél- lenlegi keleti elterjedési határába beleesik hazánk­ szigeten (ahol előfordulása szigetszerű). A Kárpát­ ban a Bükk-hegység és a Tapolcai-medence két ba­ medencéiben hosszú ideig csak az északnyugattá Kár­ zalthegye: a Badacsony és a Szentgyörgyhegy. El­ pátok néhány pontjáról volt adatunk (SOÓS 1943: terjedési jellege miatt egyik nevezetes színező eleme 237, 1959:65). Hazánkban először VÁSÁRHELYI ta­ a Bakonynak. lálta meg a Bükk-hegységben az 1950-es évek ele­ Clausula parvula STUDER (Gastropoda: Clausi­ jén, majd AGÓCSY 1959-ben a Badacsonyon és 1961- liidae). — Hazánk faunájára nézve új faj. SOÓS ben a Szentgyörgyhegyen (AGÓCSY 1962: 23—25). areáljáról és hazai előfordulásáról 1959-ben ezt írta Ugyanő (1. c.) a gyűjtés körülményeiről a követ­ (p. 61): „Közép-európai faj. Franciaország közepe kezőket írja: „Az irodaioni szerint nedves mohapár­ tájától és Belgiumtól keletre fordul elő, északnak a nákban és avar között él. Magam vagy csupasz szik­ Teotoburgi erdőig, délnek Szavojáig, Krajnáig, ke­ larepedésekben, vagy sziklán települt növények gyö­ letnek az Alpok végkiágazásáig és a Lengyel-Jurá­ kerei között találtam. A Badacsonyon és különösen a ig. A Kárpátok területén a Vág-menti hegyekben Szentgyörgyhegyen helyenként nagy egyedszámban eléggé elterjedt, itt keletnek előfordul legalábbis él. Az év minden szakában találtam példányokat is." Hermanec tájáig. Faunánkból az irodalom Keszt­ Legújabban ugyancsak AGÓCSY a Balaton-felvidék helyről sorolja fel, azonban ez az adat minden való­ három helyén : Tátihegy, Hegyesd és Csobánc, továb­ színűség szerint téves, ellenben várható előkerülése bá PINTÉR J. a keszthelyi-hegységi Kovácsihegyen a Dunántúl legnyugatibb pereméről, az Alpok vég- (valamennyi bazalthegy!) gyűjtötte. PÓCS T. és PIN­ nyulványairól". A keszthelyi régi irodalmi adat mé­ TÉR L. a Pilisben akadt lelőhelyére a legutóbbi giscsak fedi a valóságot, mert magam az Északi-Ba- években a pilisszentléleki Feketekőn, ahol néhány kony két pontján gyűjtöttem összesen 26 példányt, négyzetméteren él a gyepszint növényein (PINTÉR melyet dr. PINTÉR ISTVÁN (Keszthely) szíveske­ L. 1968:181—182)." Földtörténeti múltjára kizárólag dett kérésemre meghatározni. A lelőhelyadatok a VÁG VÖLGYI (1954) nyomán következtethetünk, aki következők: 1. Bakonybél: Fehérkőszikla, mész-szik­ az általa IX. csoportba sorolt csigafaj okról (többek la Festucertum glaucae törmelékében egyelve 7 db. közt a B. perversa-ról) ezt írja: „a külföldi pleisz­ 1960 július 2,8. 2. Bakonybél: a Hegyeskőhegyen és tocénből isimert, a kárpát-medencei pleisztocénben a szömörkevölgyi Oltárkő mészsziklán sok példány elő nem forduló" (p. 263), ill. a „negyedkorban be­ egyelve 1966 júliusban. 3. Hárskút: Borostyánhegy,

287 mészsziikla rendziinájában egyelve 19 db, 1961 szep­ kább szigetszerűen fordul elő. Hazánkban elevenen tember 24 (PINTÉR L. 1968:180-181). Mindhárom ba­ Tihanyból és Bérbaltavárról (Kemenesalja) régóta konyi előfordulás beleesik a faj areáljának a keleti ismerjük, újabban AGÓCSY, KÁROLYI és PÖCS határába. Fosszatisan angliai éis németországi pleisz­ az ország délnyugati határvidékén (Örtilos, Zákány) tocénből került elő (Angliában ma nem él), és a xerotherm helyéken, AGÓCSY pedig még a Duna- Kárpát-medencében negyedkori faj (VÁGVÖLGYI Tisza-iközi Ócsán is megtalálta. Szubfosszilisan el­ 1954:263, 266). lenben hazánk több pontján került elő, amiből SOÓS Goniodiscus ruderatus STUDER (Gastropoda: arra következtet (1956:17), hogy „a közelmúltban Enodontidae). — Bár hazánkban több középhegységi jobban el volt terjedve". Hazai ökológiai viszonyairól csigafaj előfordulását ismerjük, mégis érdemes a Ba­ pedig ugyancsak ő a következőket írja (1. с): A kony színező elemei közé sorolni a szóbanforgó fajt. Balkánon „határozottan melegkedvelőnek látszik, s Areal ja kiterjed a holarktikus faunaterület északi Nyugat-Európában is meleg, napos helyeken talál­ felére, déli felén (pl. a Mediterráneumban) legfel­ ható, így annál meglepőbb, hogy Tihanyban a fél­ jebb szigetszerűen fordul elő. Közép-Európában job­ sziget északi, erdős-árnyas oldalán részben szára­ bára szétszórtan ismerjük hegyvidéki lelőhelyeken, zabb helyen (pl. Fehérparton) sűrű bokrok alatt, de bár néhol síkvidékre is leereszkedik. „A Kárpátok részben az ott kibugyogó forrás (Cyprián-forrás) területén szétszórtan fordul elő, de nagy területe­ környékén olyan helyeken él, amelyeket a forrás ken hiányzik, mint pl. az Északkeleti-Kárpátokban. sziétszivárgó vize sáros-tocsogóssá tesz, s ott magán Délnek leér a Mátráig (Kékes, Galyatető), a Bükkig a sáron mászkál, tehát ezen a helyen határozottan (Bánkút) és a Börzsöny-hegységig (Nagyinóc). A hűvösség- és nedvességkedvelőnek mutatkozik." Dunántúlról Kőszegről sorolják fel" (SOÓS 1959:78). Laciniaria сапа HELD (Gastropoda: Clausiliidae). Magam az Északi-Bakonyban gyűjtöttem: Csesznek: — Magashegyvidéki (montán) közép- és kelet-euró­ Gézaháza, Ördögárok, mész-szikla körüli avarban pai faj. SOÓS szerint (1959:69) elterjedésének köz­ egyelve 1 db, 1957 október 31., det. Pintér (PAPP pontja a Keleti-Kárpátok. A Keleti- és a Déli-Kár­ 1959:87). A faj észak-bakonyi jelenléte malakológiai pátok keleti hegységeiben gyakori, míg areáljának szempontból erősíti meg azt, hogy hegyvidéki (mon­ más részein (Lengyelország, Csehszlovákia, Német­ tan) fajok a Bakonynak mindenekelőtt ezen a rész­ ország, Svájc, Ausztria, Balkán, Szovjetunió európai táján képesek megfelelő környezetet találni életfel­ része) többnyire szórványosan fordul elő. Hazánk­ tételeik biztosítására. A magyarországi középhegy­ ban ROTARIDES találta biztos lelőhelyét a dunán­ ségekben (így a Bakonyban) ismert előfordulásai túli, tehát dombvidéki Kardosfapusztán (a kapos­ egyben ennek a holarktikus, Közép-Európában hegy­ vári járásban) (SOÓS 1. с), a Preillyricumban. PIN­ vidéki fajnaik a déli határát jelzik. Fosszilisan szá­ TÉR I. (1962:84) pedig első bakonyi ós második ha­ mos kárpát-medencei (pl. tihanyi) felső-pliocén zai adatát közölte a Kovácsihegyről („bazaltárkok" (mintegy 1—1,5 millió évvel ezelőtti) faunaegyüt­ és „Vadlánlik*") A bazaltárkokban 135 példányt gyűj­ tesben mutatták ki, tehát a jégkorszak előtt már ha­ tött, tehát feltűnően nagy egyedszámban került elő. zánkban is élt ez a faj, azaz földtörténeti szempont­ Legújabban Padragkút környékén találta meg (PIN­ ból preglaciális faunaelem (SOÓS 1. c). TÉR L. szíves szóbeli közlése). VÁGVÖLGYI (1954: Pomatias elegáns O. F. MÜLLER (Gastropoda: 262) negyedkorban kialakult és a Kárpát-medencé­ Pomatiasidae) (20. ábra). — Mediterrán faj, melynek be bevándorolt (tehát nem bennszülött) fajnak tartja Nyugat-Európában vannak atlantikus kisugárzásai. annak ellenére, hogy mai areáljának központja az Közép-Európában (Németország belseje, Csehország, említett Keleti-Kárpátok. Alsó-Ausztria, Magyarország) csak szórványosan, in- Vertigo alpestris ALD. (Gastropoda: Pupillidae). — Boreo-alpesi faj, a palearktikum északi felében sokfelé előfordul, de seholsem közönséges. Közép- Európában, így Magyarországon is jégkori ma­ radvány-faj. Mind az Alpokban, mind a Kár­ pátokban felhatol a fahatár fölé. ,,A Kárpátok terü­ letén nagyon ritka, a Bükkben (Hollókő) Vágvöl- gyi 550—750 m magasságban akadt rá, a Dunántú­ lon, a Tátikán pedig Pintér" (SOÓS 1959:23). Az el­ múlt években derült ki, hogy a Bükkben több he­ lyen él (Garadna- és Szalajka-völgy) (PINTÉR L. 1968:178). PINTÉR I. (1957:104) a következőket írta lelőhelyéről: „a Tátika nyugati lejtőjéről, a bazalt­ kövek közül vett földminta rostálásánál találtaim 6 példányát . . . További kutatásra vár az a kérdés, hogy a Tátika-vonulat reliktum-területnek minősít­ hető-e." Tehát PINTÉR J. nem biztos abban, hogy a faj tátikai populációja valóban a jégkorszak idején jelent meg ott. Legújabban közölte PINTÉR L. (1. c.) további bakonyi lelőhelyeit (Kovácsihegy, Rezi), és

20. Pomatias elegáns (foto Agóosy)

288 feltehetően hasonló véleményen van e két lelőhelyen Triturus alpestris LAUR. (Amphibia: Trituridae) élő populáció földtörténeti múltjáról. Mint boreo- (21. ábra). — Az alpesi gőtét először 1936-ban MOL­ alpesi faj, a Bakony faunájának egyik fontos színező NÁR GÁBOR találta meg a Bakonyban, az Ajka és eleme. Úrkút között húzódó Csinger-völgy egyik pocsolyá­ jában. Annak idején nagy feltűnést keltett és ért­ hetően többen igyekeztek itt ismét gyűjteni alpesi VERTEBRATA — GERINCESEK gőtét. A próbálkozások azonban eredménytelenek maradtak (FEJÉRVÁRYNÉ 1943:44). Az elmúlt más­ A gerincesek törzsét három osztályba tartozó fél évtizedben azután mégiscsak bebizonyosodott, hat faj képviseli. A gyér álló- és folyóvizek miatt hogy él a Bakonyban ez a faj, sőt hegységünk egyik legjelentősebb színező eleme. Annak ellenére, hogy a halak közül várhatóan a jövőben sem ismerünk DELY OLIVÉR a Magyar Középhegység keleti szár­ meg színező elemeket. Különben is a Bakony ha­ nyának számos helyéről kimutatta (Mátra-, Bükk­ lairól alig találunk irodalmi feljegyzést, emiatt és Sátor-hegység), tehát a Bakonyt nem tekinthet­ még az alapfaunát kell felderíteni. A hüllőkről jük úgy, mint az alpesi gőte egyetlen hazai előfor­ dulási területét, jelentősége mégsem csökkent, ítél­ közöltek ugyan faunisztikai megfigyeléseket, ró­ kezzünk akár az egész hazai, akár csak a Bakony luk való ismereteink mégis hiányosak. A pan- faunája szempontjából. nóngyíkot (Ablepharus kitaibelii) említik Várpa­ DELY szerint (1967:16—26) hazánkban, ill. a lota térségéből, az adatot azonban a helyszínen Kárpát-medencében nem él a törzsfaj (a Tr. alpest­ kell megerősíteni. ris (LAUR.)), ausztriai előfordulása alapján pedig feltételezi, hogy a Kőszegi-hegységben megtalálhat­ Két kétéltű, három madár és egy emlős faj ják. Szerinte a Kárpát-medencében négy alfaja él, reprezentálja a bakonyi gerinces színező eleme­ éspedig a Tr. alpestris carpathicus DELY (Déli-Kár­ ket. Ez a szám alacsony, bármennyire kevéssé pátok), Tr. alpestris bükkiensis DELY (Bükk és Mát­ alkalmasak a gerincesek kis területen (mint a ra), Tr. alpestris sátoriensis DELY (Sátor-hegység). A 4. alfajt a Bakonyiból írta le DELY 1967-ben. Tr. Bakony) specialitásokat rejtegetni. Olyan köz­ alpestris bakonyiensis néven (a Magyarország Állat­ kedvelt csoport, mint a madarak, csak a Keszt­ világa sorozat 20. kötet 3. füzetében, a Kétéltűek — helyi-hegységben és a Keleti-Bakonyban találtak Amphibia-ban). Az alfajt zömök test, az orr és az kutatóra, akik (dr. KÉVE ANDRÁS és dr. TAP­ orrcsúcs egymáshoz való viszonya, az elülső végtag rövid 1. ujja és bizonyos mértékben a színezet kü­ FER DEZSŐ) immár több évtizede dolgoznak itt. lönbözteti meg a többi alfajtól. A Bakonyban alpesi Különösen a szoros értelemben vett Bakony avi- gőtét eddig a következő helyeken gyűjtötték: Ajka: faunája „fehér folt" területünkön, sőt hazánk Osinger-völgy (1936, leg. Molnár G.) ; Németbánya: állatföldrajzi térképén. Csak legújabban, a Ba- laposaki erdészház környéke (1960 július 16, 1 pél­ dány, leg. Papp J.); Űrkút: Réger-tó (1960-62 május, kony4cutatás keretében kezdjük részleteiben sok példány, leg. Pataki J.); Németbánya: Bitva- megismerni az Északi- és a Déli-Bakony (MA­ patak meanderei (1964 április 28, sok példány, leg. RIÉN MIKLÓS, ifj. SZOLNOKY KÁLMÁN), és Marián M.); Németbánya: Vadászház környéke a Tapolcai-medence (HORVÁTH LAJOS) madár­ (1964-67 május—június, sok példány, leg. Szabó I.); Csehbánya: Keresztnyiladék (1965, több példány, Ká­ világát. Ennek előtte talán féltucatnyi kutató rolyi—Tállós); Kisszépalma: Barátok-útja (1965, több „merészkedett" ide. A két madárfaj (királyka és kis légykapó) északi-bakonyi megtalálása az ő munkájuk gyümölcse. Állatföldrajzilag ellenben egyenesen feltűnő, hogy az előkerült 6 faj közül 5 magashegyvidéki (montán) színező elem, és csak az egyetlen ke­ recsen a „keleti" síksági—dombvidéki—közép­ hegységi faj. Magyarázatképp még nem tudunk elégséges okot találni, bár az egyes fajoknál rá­ mutatunk azokra az ökológiai körülményekre, melyek valószínűleg elősegítik (és elősegítették) a színező elemek megtelepedését a Bakonyban.

21. Alpesi gőte (Triturus alpestris) (foto Szabó) 21. Alpenmolch (Triturus alpestris) 21. Alpine triton (Triturus alpestris) 21. Альпийский тритон (Triturus alpestris)

H) 289 22. A Triturus alpestris elterjedése Európában (Papp J. nyomán rajzolta Papp Imréné) 22. Verbreitung des Triturus alpestris in Europa 22. Habitats of Triturus alpestris in Europe 22. Распространение Triturus alpestris в Европе

nyosodiik, hogy az alpesi gőte az (Északi-)Bakony egyik jellegzetes és ugyanakkor általánosan elterjedt faja. Bombina variegata (L.) (Amphibia: Bombinidae). — A sárgahúsú unka elterjedési, helyesebben ökoló­ giai alapon megítélt előfordulási törvényszerűségé­ ről hosszú ideig az volt a többé-kevésbé egységes vélemény, hogy az a közép- és magashegységekben él. Számos sík- és dombvidéki lelőhely azonban el­ lentmondott ennek a felfogásnak. SZABÓ I. felisme­ példány, leg. Szabó); Herend: Középső Hajag (1967 rése (1959:161—169) újszerű (és véleményem szerint április 23, sok példány, leg. Papp J.) A lelőhelyada­ kielégítően) ítéli meg ezt a problémát. A sárgahasú tokból láthatjuk, hogy az alfaj fő elterjedési területe unka azoknak a területeknek a lakója (Közép-, Nyu­ a Bakonyban az Északi-Bakony, csak a Csinger- gat- és Dél-) Európában, ahol a csapadék eléri az völgy esik a szomszédos Déli-Bakonyba. évi 700 mm-t. Majdnem valamennyi magyarországi Különben az alpesi gőte elterjedési területe (22. (és európai) lelőhely ezt tanúsítja. A Bakonyban az ábra) Közép- és Dél-Európa (MERTENS—WER- Északi- és Déli-Bakony, továbbá a Keszthelyi-hegy­ MUTH 1960:23—25). A törzsalak (a Tr. alpestris al­ ség évi csapadéka 700—800 mm között ingadozik — pestris LAUR.) a Francia Középhegységben, az Al­ és valóban a sárgahasú unka csak ezeken a terüle­ pokban, a német középhegységben és az észak-né­ teken fordul elő pocsolyákban, kis tavakban, pata­ met síkság több részén él. Feltűnő, hogy a Pireneu­ kok kiöntéseiben. A sárgahasú unka leegyszerűsítve sokban hiányzik. Az Ibériai-félsziget északi részén példázza, hogy valamennyi környezeti tényező (ese­ az Észak-Olaszországban 1—1, míg a Balkán-félszi­ tünkben a csapadék) mennyire tudja befolyásolni geten további 4 alfaját ismerjük. Itt kell megjegyez­ egy különben igénytelen állatfaj előfordulását akár nünk, hogy MERTENS—WERMUTH (1. c.) kataló­ egy kistájon is. A Bakony faunájában éppen ezért gusa szinonimizálja a DELY-féle 1960-ig leírt kár­ van jelentősége. pát-medencei alfajokat. Falco cherrug cherrug GRAY (Aves: Falconidae). Az alpesi gőte a Bakony egyik — A kerecsen Magyarország, illetve a Kárpát-me­ legnevezetesebb színező montán dence egyik legjellegzetesebb sólyomféléje. Ha­ eleme. Túlzás lenne akárcsak valamilyen megkö­ zánkban, és ezen belül a Bakony­ téssel is jégkorszaki maradványnak tartanunk, hi­ ban éri el a legnyugatibb elterje­ szen ezt nem erősíti meg sem a faj elterjedési képe, dési pontját, tehát tőlünk nyugatra nem fész­ sem a faj ökológiai igénye. Jelenlegi ismereteink kel, legfeljebb elkóborol. Areálja felöli a Kárpát­ alapján azt állapíthatjuk meg, hogy több európai medencétől Mongóliáig és Kínáig terjedő sztyepp- magashegységben az egyik leggyakoribb kétéltű (fel­ területeket, vagyis a palearktikum tekintélyes részét hatol 2700 m-ig), a középhegységek felé ellenben a lakja. Hazánk síksági és dombvidéki—középhegy­ tengerszintfeletti magasság csökkenésével fokozato­ ségi lomboserdeiben, továbbá ártéri erdőkben fész­ san szórványosabban fordul elő, 600 m-nél lejjebb kel (PÁTKAI, in BÁLDY—FARKAS—HORVÁTH— ritka. Hazánkban a Magyar Középhegység 600—950 KÉVE—PÁTKAI—SZU J—VERTSE 1958:4:31). Saj­ m magas részein találták, ill. olyan helyeken, ahol a nos a fészkelők száma annyira lezuhant az utóbbi környezeti (elsősorban éghajlati) viszonyok legin­ évtizedekben, hogy egy-egy tájunkon az ott kuta­ kább kedveznek a montán fajok igényeinek. Sza­ tó ornitológus páronként tartja számon. Megcsap­ porodásához — mint a kétéltűeknek általában — panása valószínűleg összefügg a fészkelőhelyek meg­ feltétlen szükség van kisebb-nagyobb vízre (pocso­ megújuló zavarásával, illetve az alkalmas fészkelő­ lya, kerékvágások tócsája, patakok kiöblösödése, helyek számának rohamos csökkenésével az ember stb.). A Bakonyban ugyan kevés a felszíni víz, ami különböző tevékenysége miatt. A Bakonyban inkább pedig van, az számos esetben karsztvíz, tehát még az erdő fölé kiemelkedő szirtekre, sziklatornyok kánikula idején is igen hideg. Talán (a klimatikus párkányára fészkel, melyhez — ha nem háborgat­ okon kívül) ebben kell keresni az alpesi gőte bako­ ják — évről évre hűségesen ragaszkodik (TAPFER nyi előfordulásának a titkát, tekintve azt, hogy fizio- 1966:28—30). Tájunkon a következő helyekről közöl­ gráfiailag meglehetősen különböznek az egyes élő­ ték fészkelését: 1. A bakonyszűcsi Kőrishegy egyik helyek. Ellenben bakonyi előfordulása megerősíti oldalgerincén, cserfán 1952-ben fészkelt (STUDIN- azt a megállapítást, sőt az adatokból már most kitű­ KA 1957:315). 2. Rendszeresen fészkelt a bodajki Ga- nik, hogy ahol gyűjtötték, ott nagy egyedszámban ja-szurdok szirtjén („Varjúvár"), az inotai Hideg­ él, tehát gyakorinak tartható. Hovatovább bebizo- völgyben és az isztiméri (várpalotai) Bárok-völgy-

290 ben 1946—1965 folyamán (TAPFER 1. с). Sajnos mára is lehetővé teszik legfontosabb élettevékeny­ mindhárom helyen éppen az utóbbi években nagyon sége, a tavaszi—koranyári költési idényben való megzavarták fészkelését (oktalan tojás-kiszedés, fi- fennmaradását. óka-elrablás, stb.). „Ennek az ősi magyar sólyoimnak Nyctalus leisleri (KUHL.) Mammalia: Chiropte- a védelmére kíméletet, csendet, a sziklamászás ke­ ra). — A szőröskarú denevér majdnem az egész pa- rülését kell tehát kérnünk a természetvédelem ne­ learktikum északi felében elterjedt. Európában a vében. Nyugat felé hazánk az utolsó rendszeres köl­ Pireneusok-Alpok-Kárpátoktól délre ritka. Hazánk­ tőterülete, ezen belül pedig éppen a Bakony tekint­ ban szórványosan ismerjük, TOPÁL (1954:476—477) hető a legnyugatibb rendszeres kerecsen-előfordu­ összesen 7 lelőhelyét sorolta fel (1/2: Somorja — lásnak, állandó fészkelőhelyen. A jelen időpontban H/1: Tihany — II/2: Cserhátszentiván, Bükk-hegy- (1965-ben, Papp) becslésem szerint mintegy 3—4 ség: ládi és szomorúi rakodó — IH/1: Oravic — kerecisenpár van a Keleti-Bakony területén és leg­ VI/2: Szentgotthárd). A Bakonyban két helyen ta­ alább 8—10 kerecsenpár az egész Bakonyban (a Ba­ lálták: Tihany (Balaton-felvidék) és Ugod: Hubert­ kony területén magam eddig összesen 8 kerecsen­ lak (Északi-Bakony). Az utóbbi helyen TOPÁL GY. fészkelőhelyet kutattam fel: ebből hetet sziklán, gyűjtött több példányt 1964 június 8—10-én. Mind­ egyet fán)" (TAPFER 1. с). 3. А 18 kötetes magyar két bakonyi lelőhely a faj kárpát-medencei előfor­ BREHM-sorozat madártani része szerint költött a dulásának legdélibb határába esik. Magashegysé­ keszthelyi (gyenesdiási) Csókakő mészszirtjén és a gekben felhatol a hóhatárig. Sík-, domb- és közép­ badacsonyi bazaltoszlopokon. hegyvidékeken él, de inkább csak a magashegysé­ Muscicapa parva parva BECHST. (Aves: Musci- gek szomszédságában, illetve ott, ahol öreg erdő­ capldae). — A kis légykapó bakonyi, éspedig vállusi ségre talál. Általában ragaszkodik az összefüggő, (Keszthelyi-hegység) fészkelését először CHERNÉL nagy erdőkhöz, ahol társasán üti fel tanyáját odvas I. állítatta határozottan (1899:534). Ujabban FAR­ fákban, erdei házak rejtett zugaiban, stb. Alkonyat­ KAS közölt (1956:26) biztos megfigyelést az isztimé- kor nagyon korán megjelenik, rendkívül gyorsan re­ ri (várpalotai) Baroik-völgyből (1955-ben). Fiatal pül és ügyesen fogja el zsákmányát. A szőröskarú példányok észlelése miatt pedig valószínűleg költött denevér a Bakony gerinces faunájának jelleget adó (ugyancsak 1955-ben) a bodajki Gaja-szurdokban, magashegységi, palearktikus színező eleme. Úrkút környékén, a bakonykoppányi Gerence-völgy- ben, a zirci Cuha-völgyben és Gézaháza környékén (FARKAS 1. c). „Magyarországon csak helyenként A színező elemek megoszlása fordul elő, és sehol sem gyakori. Domb- és hegy­ a Bakony állatvilágában vidékeink bükköseiben akadhatunk rá leginkább" (HORVÁTH, in BÁLDY—FARKAS—HORVÁTH— KÉVE—PÁTKAI—SZIJJ—VERTSE 1958:10:79). Kü­ A tanulmány címében szándékosan használ­ lönben fészkelési areálja felöleli Közép-Európát, tuk a „viszonyai" kifejezést az „alapvetés" he­ Észak-Európa keleti részét, továbbá Ázsiát egészen lyett, mivel hangsúlyozni kívánjuk, hogy na­ a Himalájáig és Nyugat-Szibériáig. Legnyugatabbra gyon messze vagyunk még a Bakony állatvilá­ Ausztriában fészkel amely előfordulást éppen Ma­ gyarországon, és így a Bakonyon keresztül éri el, gának (faunájának) beható ismeretétől. Az „alap­ tehát hazánk beleesik areáljának nyugati határába. vetés" egy teljességre törekvő monografikus fel­ Bakonyi fészkelésének részletes feltárása megalapo­ dolgozást sejtet, ezzel szemben tanulmányunk zottabbá fogja tenni, hogy a Bakony ornis-ában eu- nem ilyen felfogásban készült. Haladunk a bako­ ro-szibériai elem van jelen. nyi fauna kikutatottsága felé, de még messze Regulus regulus regulus L. (Aves: Regulidae). — A királyka hazai fészkelését HORVÁTH L. fedezte vagyunk úticélunktól. Pihenésképp megálltunk fel éppen az északi-bakonyi, Vinyesándormajortól és visszatekintettünk a megtett útra. Hogy úti­ DNy-ra levő Hódosér-völgyében. Szerencsés helyszí­ eredményeinket jól ismerjük, azért áttekintjük ni megfigyelés alapján a völgy ültetett lucosában és tudatosítjuk őket, majd haladunk tovább. akadt rá egy pár fészkére 1954 június elején. Bár Képletesen beszélve a bakonyi faunisztikai-állat- hazai fészkelését HORVÁTH bebizonyította, maga a felfedező sem tartja állandó fészkelő madarunknak. földrajzi tudásunk mai állásáról, a „viszonyai" Hűvösre forduló időjárási anomália késztetheti a szóval ezt kívánjuk kifejezni. királykát arra, hogy nálunk is fészkeljen (HOR­ VÁTH 1955:49—53). Areálja majdnem az egész pa- A jelen zoogeográfiai megfontolások „tár­ learktikumra kiterjed. Közép-Európában a magas­ gyai" azok a fajok, melyeket az előző fejezetben hegységeik (Alpok, Kárpátok) fenyveseiben feltehe­ rendszertani sorrendben jellemeztünk. Ezek zö­ tően gyakori fészkelő, rejtett életmódja miatt azon­ mében az esetenkénti, kis hányadukban pedig az ban ezt nehezen lehet bizonyítani. Annak ellenére, utóbbi évtized rendszeres gyűjtéseinek az ered­ hogy a királyka nem fészkel nálunk, (ill. a Bakony­ ban) rendszeresen, állatföldrajzi szempontból mégis ményei. A 88 faj közül 73 alkalmas van jelentősége. Mint a lucosok lakója magashegyvi­ arra, hogy mint színező elemet déki környezetet igényel. Bakonyi (időszakos) meg­ kezeljük. A megmaradt 15 faj pedig mint jelenése megerősíti azt a felfogásunkat, hogy az „ritka" faj szerepel összeállításiunkban, mivel Északi-Bakonyban uralkodnak leginkább olyan ve­ getációs, mikro- és mezoiklímatikusi, stb. viszonyok, elsősorban elterjedési területükről hézagosak is­ melyek még egy magashegyvidéki madárfaj szá­ mereteink.

19* 291 A színező elemek megnevezésében, tehát ab­ Loweia aleyphron (Lep.) ; Keszthelyi-hegység, ban, hogy mely fajt nevezünk holarktikus — Déli-Bakony euroszibériai •— európai — mediterrán — atlan- Nyctalus leisleri (Мат.); Balaton-felvidék, to-mediterrán, stb. — stb. elemnek, nem követ­ Északi-Bakony tünk egységes szempontot, hanem az irodalomból 5. Nyugatpalearktikus faunaelemek: vettük át minősítésüket. Ennélfogva megesik, Pyrrhosonia nymphula (Ódon.); Északi-Ba­ hogy amit pl. a malakológus közép-európai fau­ kony, montán naelemnek tart az isimert areál alapján, azt pl. Harpalus zabroides (Col.); Balaton-felvidék, a koleopterológus nem annak minősíti, mégha Keleti-Bakony a rendszertanilag távolálló két (vagy több) faj Polistichus connexus Fourc. (Col.) ; Keleti-Ba­ elterjedési területe megközelítően fedi egymást. kony Figyelembe veszik a szóbanforgó rendszertani Orussus abietinus (Hym.) ; Északi-Bakony csoport kutatottsagat, faunagenezisét, ökológiai Vertigo alpestris (Moll.) ; Keszthelyi-hegység, igényét — és máris felmerülnek azok a szempon­ boreo-alpesi tok, melyek döntően módosítják az areálról al­ kotható véleményt. Tehát merész dolog lenne 6. Közép-európai—szarmata—pontusi—turáni— részünkről arra vállalkozni, hogy a 73 fajt akár mongóliai faunaelem : megannyi színező elem típusba — mintegy Prok- Falco cherrug (Aves) ; Keszthelyi-hegység, rustes-ágyba — erőszakolni. Az irodalom nyo­ Keleti-Bakony mán (de LATTIN 1967) faunaelem típusokról be­ 7. Közép-európai—pontokászpi faunaelemek: szélünk : A különböző rendszertani csoportba tar­ Stenolophus steveni (Col.); Déli-Bakony, Ba­ tozó, de hasonló állatföldrajzi minősítésű színe­ laton-felvidék ző fajokat ugyanabba a faunaelem típusba sorol­ Bombus laesus ssp. mocsáryi (Hym.), Balaton­ juk be. Összesen 23 típust különböztetünk meg, felvidék melyek a következők:* Maculinea (Lep.), Balaton-felvidék

1. Holarktikus faunaelem Európai fajok Gonidiscus ruderatus (Moll.) ; Északi-Ba- 8. Európai faunaelemek: kony, montan Gnorimus octopunctatus (Col.) ; Keleti- és Északi-Bakony, Balaton-felvidék, montán Euráziai fajok Rosalia alpina (Col.) ; Északi-Bakony, montán 2. Euráziai faunaelem: Megachile ligniseca (Hym.) ; Északi-Bakony Apatura metis (Lep.); Északi-Bakony Paleochrysophanus hyppothoe (Lep.); Északi- Laciniaria cana Held. (Moll.); Keszthelyi­ és Déli-Bakony hegység, Déli-Bakony, montán 3. Palearktikus faunaelemek : Bombina variegata (Amph.) ; Északi- és Dé­ Muscicapa parva (Aves); Keleti-, Északi- és li-Bakony, Keszthelyi-hegység Déli-Bakony 9. Észak- és közép-európai—közép-ázsiai fauna­ Regulus regulus (Aves) ; Északi-Bakony, mon­ elem : tan Eupithecia intricata (Lep.); Északi-Bakony, 4. Euroszibériai faunaelemek : montán Podabrus alpinus (Col.); Északi-Bakony, al­ 10. Észak- és közép-európai faunaelemek: pesi Phyllobius arborator (Col.); Északi-Bakony, Liocola lugubris (Col.) ; Északi-Bakony Közép-Európában montán Euphydryas aurinia (Lep.); Északi-Bakony, Tenthredo trabeata (Hym.); Északi-Bakony, montán-alhavasi boreo-alpin? Osmia pilicornis (Hym.) ; Északi-Bakony, bo­ * A faj név után feltüntetjük a rendszertani csoport rövi­ dített nevét (zárójelben), a Bakonynak azt a rés/.táját, reo-alpin? ahonnan ismerjük a fajt. majd a/, esetleges közelebbi Hemerobius fenestratus (Neur.); Északi-Ba­ öikológiaiHziO'Ogcoigráflai jellemzést, pl. montán. kony

292 11. Nyugat- és közép-európai faunaelemek: Chelonus foveolatus (Hym.); Balaton-felvi­ Cicindela silvestris (Col.) ; Déli-Bakony, mon­ dék, Keleti-Bakony tan Triturus alpestris (Amph.); Északi- és Déli- Aphtona atrovirens (Col.); Keszthelyi-hegy­ Bakony, montan ség 16. Közép- és délkelet-európai—kisázsiai fauna­ Sciapterix consoforina (Hym.) ; Északi- és Dé­ elem : li-Bakony, Keszthelyi-hegység Ebaeus caerulescens (Col.) Északi-Bakony 12. Közép-európai faunaelemek: 17. Atlanto-mediterrán faunaelemek: Carabus variolosus (Col.); Északi-Bakony, Sciocoris sulcatus (Hem.) ; Balaton-felvidék montan Goetomus punctatus (Hem.); Balaton-felvi­ Cantharis pagana (Col.); Északi-Bakony, dék rnontán Balea perversa (Moll.); Balaton-felvidék Derodontus macularis (Col.); Északi-Bakony 18. Pontobalkáni faunaelem : Cryptocephalus villosulus (Col.); Északi-Ba­ Cryptocephalus bicolor (Col.) ; Északi-Bakony kony 19. Balkáni—itáliai faunaelemek : Diodonthus maior (Hym.); Balaton-felvidék Otiorrhynchus maxillosus (Col.) ; Balaton-fel­ Inocella crasisicornis (Neur.); Balaton-felvi­ vidék dék Dasumia canestrini (Arachn.) ; Északi-Bakony Chrysopa dorsalis (Neur.) ; Északi-Bakony 20. Balkáni faunaelemek : Clausíilia parvula (Moll.); Északi-Bakony Polydesmus coliaris (Dipl.) ; Északi-Bakony Enoplopus velikensis (Col.) Balaton-felvidék Phyllobius montanus (Col.) ; Balaton-felvidék Dél- és délkelet-európai fajok 21. Illír faunaelemek: 13. Pontomediterrán faunaelemek: Chromatoiulus bosniense (Dipl.) ; Balaton-fel­ Amara crenata (Col.); Északi-Bakony vidék Polydrosus sparsus (Col.); Keszthelyi-hegy­ Pedinus hungaricus (Col.); Balaton-felvidék, ség Keleti- és Északi-Bakony Eucera caspica ssp. pérezi (Hym.); Balaton­ Chrysomela haemisphaerica (Col.); Északi- felvidéki, eremofil Bakony Pieris ergane (Lep.); Balaton-felvidék, ere­ mofil Caradrina aspersa (Lep.); Keszthelyi-hegy­ Közép-európai — alpesi fajok ség 22. Kelet-alpesi faunaelem : Sehirus ovatus (Hem.); Balaton-felvidék Aegopis verticillus (Moll.); Keszthelyi-hegy­ 14. Mediterrán faunaelemek: ség Phaneroptera nana (Orth.); Déli-Bakony 23. Délkelet-alpesi—dunántúli faunaelem: Tropideres hilaris (Col.) ; Balaton-felvidék Astata jucunda (Hym.); Balaton-felvidék Laena viennensis (Col.) ; Északi-Bakony, mon- Belomicrus italicus (Hym.) ; Balaton-felvidék tán-szubalpesi Prosopis punctata (Hym.); Északi-Bakony, A 73 színező fajhoz képest viszonylag soknak В alaton-f elvidék tűnik a 23 faunaelem típus. Ha arra gondolunk, Osmia andrenoides (Hym.); Északi-Bakony, hogy változatos rendszertani hovatartozású fajo­ Balaton-felvidék kat csoportosítottuk, akkor talán még kevésnek Osmia ligurica (Hym.); Balaton-felvidék lehet tartani azt. Ellenben ha egyetértünk a kor­ Spudaea ruticilla (Lep.); Északi-Bakony szerű állatföldrajzi szemlélettel, akkor nem sza­ Thyreocoris scarabaeoides (Hem.); Északi- bad elaprózni a faunaelem típusokat. Az átte­ Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegy­ kinthetőség, a kezelhetőség, a faunagenetikai kö­ ség vetkeztetések megkönnyítése és más szempontok Pomatias elegáns (Moll.) ; Balaton-felvidék miatt célszerű inkább korlátozni mint szaporíta­ 15. Dél- és közép-európai faunaelemek: ni számukat. Különben éppen az áttekinthetőség Barbitistes serricauda (Orth.); Déli-Bakony miatt foglaltunk össze több faunaelem típust, kö-

293 zös, ha úgytetszik: másodrendű kategóriának hegység nyugati szárnyán, a Bakonyban. Nagyon tartható megnevezéssel (pl. euráziai fajok). valószínű, hogy ha egyszer elkészül a Bakony fau­ De LATTIN (1967) a magashegységeket és a nájának az analízise, akkor (legalábbis megköze­ tundrát „Oreotundral"^nak, a többi területet lítően) marad a most kapott %-os arányszám, ,,Arboreal"-nak nevezi a palearktikumban. Az megerősítve a faunagenetikai közelmúltat. utóbbiról egy nagyon fontos és újszerű faunage­ Másik két jelentős faunaelem az „euráziai fa­ netikai megállapítást tesz, aminek messzemenő jok" és „európai fajok" néven összevont csoport. állatföldrajzi jelentősége is van : „ ... az Arbore­ Az előbbiek száma 17 (23%), az utóbbiaké pedig al recens elterjedési központjai azonosak az erdei 23 (30%). Ide soroltuk az egyetlen igazi euráziai fauna jégkori refugiumaival" („ .. . die rezenten fajtól kezdve a közép-európai fajokig valamennyi Ausbreitungszentren des Arboreals sind mit den színező elemet, melyeknek az areálja rendkívül glazialen Refugialgebieten der Waldfauna iden­ változatos. Közülük több boreo-alpin vagy csak tisch") (p. 355). Bármennyire kis terület a Ba­ montán eltérj edésű. A Bakony résztájai kony a Palearktikumhoz képest, mégis kimutat­ közül az Északi-Bakony tűnik ki ható, hogy a megállapítás érvényes a mi tájunk­ a montán elemek magas arány­ ra. A színező elemek első összeállításából is ki­ számával. Korai lenne ennek okát behatóan tűnik, hogy legmagasabb arányszám­ vizsgálni, hiszen az Északi-Bakonyban uralkodó mal a dél- és délkelet-európai környezeti tényezők és az állatfajok közötti köl­ fajok szerepelnek (32 faj — 43%). Az csönhatást alig-alig ismerjük. Általánosságban Északi-Bakony kivételével az egész Bakonyra rá­ tudjuk, hogy szinte valamennyi éghajlati jellem­ üli bélyegét a ,,Dél- és délkelet-európai fajok" ző makroklimatikus méretben (csapadék, evapo- alatt felsorolt elemek jelenléte, melyek közül transpiráció, hőmérséklet, egyes középhőmérsék­ több faj areáljának nyugati-északnyugati határa leti értékek eloszlása) éppen az Északi-Bakony­ a Bakonyon keresztül húzódik. ban közelíti meg leginkább a magashegységek A Bakony mint alacsony közép­ alsó részeiben tapasztalható viszonyokat. Geo­ hegységi táj felszíni, éghajlati, morfológiai tekintetben hasonló megállapítást v í z r a j z i és növényzeti viszonyai­ kell tennünk, gondoljunk az átlagos tengerszint­ val elsősorban a ,,d é 1 i" elemek feletti magasságra, a felszíni és vegetációs vi­ nagyarányú elterjedését segíti szonyokra, melyek nagy mértékben elősegítik e 1 ő. E tekintetben (a geomorfológiai értelemben az előbb említett éghajlati jelenségek ^montán" vett) Balaton-felvidék, Tapolcai-medence, Keszt­ alakulását. Első megközelítésben ennyit mond­ helyi-hegység déli negyede és a Déli-Bakony tű­ hatunk el erről a kérdésről, és — mint már em­ nik ki. Az is igaz, hogy az ember tájalakító mun­ lítettük — egy jövőbeni faunaanalízis bizonyára kája csak előmozdította a déli elemek megtele­ megerősíti állításunkat, kiegészítve esetleg e pedését — de feltehetően az eredeti természetes környezeti tényezők részletekbemenő vizsgálatá­ viszonyok közt kialakult arányszámot nem be­ val. folyásolta tetemesen. Ennyiben tehát az ember­ A közép-európai alpesi fajok elterjedési köz­ nek volt és van hatása a színező elemek összeté­ pontja az Alpok és innen sugárzanak ki szom­ telére. — Faunagenetikai szempontból a magas szédos területekre, mint pl. a Dunántúl, vagy a arányszám azt sejteti, hogy a jégkorszakot kö­ Kárpátok. Ebbe a csoportba 2 színező elem tar­ vető 10—12 ezer évben (tehát a földtörténet leg­ tozik (4%), mindkettő igen jellegzetes faja a Ba- utóbbi évezredeiben) leginkább a „déli" elemek konynak. Amit még el lehet mondani róluk, csak hatolnak be a Kárpát-medence sík- és közép­ ismétlés lenne, ezért hivatkozunk a rendszertani hegyvidékeire, így a Bakonyba is. A színező ele­ részben elmondottakra. mek jellemzésekor mindig igyekeztünk rámutat­ ni olyan elterjedési és ökológiai sajátosságokra, melyek a faj természetes megtelepedésére utal­ A Bakony állatföldrajzi felosztása nak az időben. A jégkort követően a mogyoró­ kor végén, az atlantikus-korban klíma-optimum Ebben a fejezetben érkeztünk el egész tanul­ alakúd t ki, amikor a különböző tölgyesek váltak mányunk legfontosabb mondanivalójához. Amit általánossá. A növényzettel együtt hatoltak be az az előzőekben előadtunk a Bakony állatvilágáról, állatok is, tehát joggal tehetjük erre az időre a azt most szintézisben kívánjuk látni. A zoogeog- „déli" elemek megjelenését a Dunántúli Közép­ ráfiai szintézis egyik megjelenítési eszköze a tár-

294 gyalit terület, tehát a Bakony-hegyvidék állat­ A Bakony faunakistájai a következők: földrajzi résztájainak (fauna-kistájainak) a kö­ rülhatárolása, majd az állatföldrajzi térkép meg­ 1. Balaton-felvidék. — Magába foglalja a szerkesztése (32. ábra). földrajzi értelemben vett veszprém—várpalotai Az állatföldrajzi tájak kijelö­ fennsíkot, a Balaton-felvidéket, a Tapolcai-me­ lését a színező elemek térbeli dencét és a Keszthelyi-hegység déli, balaton-parti eloszlása i n d о к о 1 j a. Mi is igazodunk az hegyoldalait-lejtőit-lankáit (23—24. ábra). Átla­ általánosan elfogadott elvhez: egy-egy terület gos tengerszint feletti magassága 140—180 m, elkülönítését a rajta élő állatvilág összetétele legmagasabb pontjai sem emelkednek az 500 m szabja meg. A Bakony 4iegyvidéket mint állat­ fölé (Badacsony 438 m, Recsek-hegy 430 m, földrajzi faunatájat leghelyesebb ökológiai-állat­ Szentgyörgyhegy 417 m). Ha az egész Bakonyt földrajzi módszerrel jellemezni. Sokszor hangsú­ szemléljük, akkor a legváltozatosabb tájnak tű­ lyoztuk, hogy a bakonyi színező eleméknek igen nik. Az északkeleti (veszprémi-várpalotai) fenn­ változatos az igényük környezetükkel szemben, sík DNy felé a Balaton-felvidék gerincekkel—he­ gondoljunk akár biotikus, akár abiotikus igé­ gyekkel — letörésekkel — völgyekkel — meden­ nyükre. A sokrétű és kölcsönös függőség igen cékkel bőven csipkézett vonulatába olvad. A fel­ leegyszerűsített megnevezései az olyan kifejezé­ vidék nyugati szélét a Tapolcai-medence és en­ sek, mint euryök xerofil (= nagytűrőképességű nék síkjából kiemelkedő világhírű bazalthegyek szárazságkedvelő), stenök hilofil (== szűktűrőké- keretezik. Éghajlata meleg és viszonylag száraz. pességű hűvösségkedvelő), mon of ág (= egy-táp- Évi középhőeüérséklete 10—10,5 C°, tenyészési növényú), montán (= hegyvidéki), petrokol (= periódusban 15—16 C° (június-—augusztusban 20 kő alatt lakó), higrofil (=nedvességkedvelő), ter­ —21 C°). A geomorfológiai Balaton-felvidék ki­ mőül (= melegkedvelő), cseres-tölgyeshez, moly­ tűnik azzal, hogy országosan itt köszönt be leg­ hos tölgyesihez, bükköshöz, hárs-kőris sziklaer­ hamarabb a tavasz és legkésőbb a tél. Legkeve­ dőhöz, sziklafüves lejtőhöz, patakmentéhez, ka­ sebb csapadék ugyancsak itt hullik (650—700 szálóhoz, stib. — stb. ragaszkodó vagy azt kedvelő mm). A Déli-Bakonyban ered az Eger-patak, faj. A kifejezések a faj leglényegesebb ökológiai mely Szigligetnél torkollik a Balatonba. A táj tulajdonságait érzékeltetik, mindig sok tapaszta­ másik patakja a Séd, Herendnél (az Északi- és lat, esetleg kísérleti és mérési megfigyelések Déli-Bakony találkozásánál) ered és a veszprémi alapján. —várpalotai fennsíkon folyik át, majd a Sárrét felé Berhida mellett hagyja el a Bakonyt. A Ba­ A Bakonyt vagy állatföldrajzi latonba több séd siet, legtöbbjük nyáron kiszik­ nevén Bakonyicum-ot mint a kad (24. ábra). A Balaton mérséklő hatása a Ma tri cum egyik állatföldrajzi partsávra és a tó felé néző lejtőkre szorítkozik. egységét (faunatáját) öt résztáj­ Vegetációja inkább egy veretű, bármennyire ra, faun a kis tájra osztjuk fel (32. ábra). Nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni, hogy a felosztást ne tekintsük kiforrottnak. Egy kísérlet, mely elénk tárja a Bakony faunisztikai- állatföldrajzi viszonyait, és ösztönzi a további ku­ tatásokat. Pusztán 73, rendszertanilag egyenet­ len eloszlású színező elemről ítélkezünk ökoló­ giai-állatföldrajzi szemszögből és az eredményt térképre vetítjük.

23. Balaton-felvidéki táj Diszel környékén (foto Vaj kai) 23. Balaton-Hochland-G-egend nächst Diszel 23. Balaton-Highland region around Diszel •23. Пейзаж гористого района Северного Балатопа в окрест­ ностях Диссял

295 24. Az aszófői séd koratavasszal (foto Papp) 24. Das Bächlein von Aszóiéi zu Frühjahrsanfang 24. The brooklet at Aszófő in early springtime 24. Асофёйский пейзаж ранней uecnoü

200—250 m, legmagasabb hegyei a Görbetető (455 m), Láztető (428 m), Rezi (418 m) és Táti­ ka (412 m). Az atlantikus klímahatás jól kimu­ tatható éghajlatában. Évente 700—750 mm csa­ padékot kap, évi középhőmérséklete 9,5 C°. Bár kisebb-nagyobb forrás (,,kút") sokfelé fakad az erdős vidékeken, állandó vizű séd alig akad. Az elég bővizű Lesence-patak a Kisbakonyban ered, az uzsai törésvonalban fut ki a Tapolcai-meden­ cébe, ill. torkollik a Balatonba. Növénytakaró­ jában számos atlantikus vonás mutatható ki — is osztozkodik rajta 4 növényföldrajzi kistáj. Er­ hasonlóan az ághajlatához (Ruscus aculeatus és R. deit alig kímélte az ember: főleg a hegytetőkön hypoglossum, kisbakonyi csarabos). A művelt és a településektől távoli lejtőkön-lankákon ma­ várvölgy—zalaszántói medence kivételével min­ radtak meg az oly jellemző molyhos, cseres és denütt klimax-vegetáció uralkodik (molyhos töl­ mészkedvelő karszttölgyesek. Bükkös csak elvét­ gyesek, elegyes karszterdők, az északi kitettsé- ve akad. A Veszprém—várpalotai fennsíkon a ki­ gű részeken bükkösök, a zonális csertölgyes visz- terjedt nyílt dolomit sziklagyepesek a táj sivár­ szaszorult). ságát jelzik. Sziklagyepesekkel, sztyepprétekkel, Állatvilágát, elsősorban rovar-faunáját, hiá­ kaszálókkal, stb. kisebb-nagyobb foltokban a nyosan ismerjük. Hat színező elem kö­ művelt területek közt sokfelé találkozhatunk. A zül 3 „euráziai", 3 „európai", 3 „déli" és 1 „kö­ civilizáció évezredek óta előszeretettel bontja zép-európai—alpesi" faj. Legjelentősebb az Orus- meg a természetes viszonyokat, ezért leginkább sus unicolor (Hym.), melynek Európában néhány erre a területre illik a „kultúrtáj" megkülönböz­ szórványos lelőhelyét ismerjük, tehát areálja bi­ tetés (KERESZTURY 1960). zonytalan és az előző felsorolásban nem szerepel. A Balaton-felvidéket a változatos eltérj edé- Igen nevezetes színező elem az Aegopis vertieil- sű melegkedvelő (termo- és xerofil) állatfajok lus (Moll.) (18. ábra), melynek itt van a legkele­ jellemzik. 28 színező elemet isme­ tibb előfordulása, továbbá a Laciniaria сапа rünk innen (vagy innen is), közülük 20 (Moll.). (71"о) „déli" faj, tehát mediterrán, atlanto-me- 3. Déli-Bakony. — A Balaton-felvidéktől diterrán, pontomediterrán, pontokászpi, stb. el­ északra eső hegyvidék a Déli-Bakony. Átlagos térj edésű. Előfordul, hogy éppen itt érik el el­ tengerszint feletti magassága 250—300 m; a Kab- terjedésük nyugati, északnyugati határát (Hym.: hegy kereken 600 m, az Agártető 513 m, a Mog- Eucera caspica ssp. pérezi (14. ábra). Lep.: Vie­ szeg 510 m magas. A felszín alakulását nagyon ris ergane (16. ábra). A felsorolt két faj mellett jellemzi, hogy hazánk két legtömegesebb bazalt­ a faunakistáj nevezetes színező elemei : Col. : hegye (a Kabhegy és az Agártető) a táj jórészét Enoplopus velikensis (7. ábra); Hym.: Osmia elfoglalja. A két bazalthegy kúpalakját főleg az andrenoides (15. ábra), O. ligurica; Moll.: Balea eocén mészkőkibúvások gerincei és letörései za­ perversa, Pomatias elegáns (19. ábra). varják meg. A Szentgál—Márkó környéki hegyek 2. Keszthelyi-hegység. — Megközelítően egye­ morfológiailag átmenetet képeznek az Északi- zik a növényföldrajzilag körülhatárolt Keszthe­ Bakony felé. Évi csapadéka azonos a Keszthelyi­ lyi-hegységgel (FEKETE 1964), kiegészítve a Kis- hegységgel, de kevesebb, mint az Északi-Bakony- bakonnyal. Felszíne a középhegységekre jellem­ ban: 700—750 mm, a Kabhegyen olykor 800 mm. ző tagoltságot mutat (25. ábra), itt-ott szinte A nagyobb csapadék alacsonyabb átlaghőmérsék­ szubalpesi. Átlagos tengerszint feletti magassága lettel párosul: 9—9,5 C°. A kistájat csak érinti

296 két állandó vizű patak (Eger, Séd). Az Eger-pa­ Tájunkat a Déli-Bakony (a Várpalota—Veszp­ tak hosszú szakaszon (Hegyesdig) a Balaton-fel­ rém—Ajka törésvonal), ÉNy~on a Kisalföld, K- vidék és a Déli-Bakony közti természetes határ. en pedig a Zirci-medence nyugati széle és a Cu- Több csermely és ér fut le a Kabhegyről és az ha-völgy határolja. Az Északi-Bakonyról mond­ Agártetőről, de ezek tartós szárazság idején ál­ hatjuk el leginkább, hogy „középhegység" A ki­ talában kiszáradnak. Elsősoriban tőzegmoháiról terjedt „hegységek" egy-egy nagyobb hegy köré nevezetesek a kabhegyi tavacskák (pl. öcsi Nagy­ tömörülnek (pl. Kőris-hegy, Pápavár, Durrogós- tó). Bizonyára él bennük faunisztikai érdekesség tető). A hegyek közé az egész Bakony legbő- is (pl. Nematoda fajok). vizűbb patakjai és szurdokvölgyei vágódtak be. A kistály három hegyvidékét erdő borítja (er- A hegyes-völgyes táj gyakran emlékeztet ben­ dősültégi foka kb. 45—50%). A hátak, hegyek, nünket a Kárpátok bérceire. letörések északi oldalán a bükkösök részben zo- Az Északi-Bakony átlagos tengerszint feletti nálisák, részben mezoklimatikusak. Nevezetes ve­ magassága 300—400 m (déli peremén levő Hárs­ getációs jelenség a bükk és a melegkedvelő tölgy kút az ország legmagasabban fekvő községe: 480 erdők találkozása. A gyertyános-tölgyesek mel­ —500 m tszf.), aminek közismert tektonikus oka lett jellegzetesek a genyőtés cserestölgyesek főleg van: az egész Bakony DK—ÉNy-i irányban (a a Kabhegyen. Európaszerte híres a miklóspálhe­ Balaton medencéjétől számítva) emelkedik. A gyi (fenyő—nyír kori) tiszafás. A montán-szub- Bakonynak is legmagasabb csúcsa a Kőris-hegy alpesi növényfajok közül legnagyobb hírnévnek (703 m). Négy hegye emelkedik 600 m fölé: Kék­ a medvefül kanlkalin (Primula auricula) örvend hegy (669 m), Somhegy (650 m), Papod és Hajag (a márkói Malomhegy sziklagyepjében). (646 m). A hegyek anyaga mészkő és dolomit, A 11 színező állatfaj megoszlása majd­ barna erdei, foltokban rendzina és lösz talajta­ nem egyenlő: 4 „euráziai", 4 „európai" és karóval. A térszínre nagyon jellemző, hogy a le­ 3 „déli" elemet sikerült innen kimutatni. Az el­ törések, szurdokvölgyek, patak-völgyek és a sok­ ső zoogeográfiai analízis szerint átmeneti terü­ szor meredek lejtőjű hegyek-gerincek néhány letnek tarthatjuk a Balaton-felvidék és az Észa­ négyzetkilométernyi területen is sűrűn váltogat­ ki-Bak ony között. Színező elemei közül ökoló­ ják egymást, igen változatos tájképet nyújtva giailag a montán fajok vannak többségben: Tri- a gyönyörködőknek (26—28. ábra). turus alpestris (21. ábra) és Bombina variegata Éghajlata ugyancsak hegyvidéki. Ide esik ha­ (Amph.), Cicindela silvestris (Col.), Paleochryso- zánk legnagyobb kiterjedésű, nedves-hűvös, de phanus hypothoe (Lep.) (17. ábra). A két meleg­ enyhe telű területe. Évi csapadékátlaga 750—800 kedvelő faj : Barbitistes serricauda (5. ábra) és mm (a Kőris hegyé 850 mm), tenyészési periódus­ Phaneroptera nana (Orth.) tölgyesek napos-meleg ban (márciustól október végéig) 450—500 mm. sziéléin-tisztásain, ill. nyílt vegetációjú területe­ A Bakonyban ez a kistáj kapja a legtöbb csapa- ken él. Az utóbbi faj areáljának északi határába beleesik a Déli-Bakony. 4. Északi-Bakony. — A Bakony összterületé­ nek kb. egynegyedét alkotja, egyben a legjob­ ban jellemezhető állatföldrajzi kistájunk. Jelenlegi ismereteink szerint a Bakonyalját leghelyesebb ehhez a tájhoz csa­ tolni — bármennyire is szembekerülünk a geo- morfológus vagy a botanikus álláspontjával.

25. A Keszthelyi-hegység a gyenesdiási Nagymezőről (foto Papp) 25. Das Keszthelyer Gebirge von der Nagymező nächst Gye- nesdiás 25. The Keszthely Mountain viewed from the Nagymező at Gyenesdiás 25. Ксстхейскаи горная местность со стороны дьонсшдиаш- ского Надьмезё

297 26. Kilátás a sombereksédi Forrasztókőről a Kőris-hegy felé (foto Papp) 26. Aussicht vom Forrasztókő nächst Somberekséd nach Kőrishegy 26. View from the Forrasztoko at Somberekséd towards the Kőrishegy 26. Вид с шомберекшедьского Форрастокё и сторону Ксриш- хедь

ni (pl. magaskórós irtás). Sovány talajú lejtőkön jelennek meg a sztyepprétek. Leggyakoribb nyílt növénytársulás a völgyek kaszálói és a bakony- alji különböző láprétek (Molinietum-ok). A nyu­ gati Bakonyalján álló erdők zöme kékperjés cse- res^kocsányos tölgyes (Potentülo-Quercetum mo- linietosum), az északi bakonyaljai homokon pedig dákot. Évi átlagos hőmérséklete 8,5—9 C°, a tél a fenyő—nyír-kori erdeifenyves (Festuco-Pine- itt a legtartósabb, a későtavaszi—nyári (május— tum) őshonos. A táj legnevezetesebb növényei: szeptember dereka között) átlaghőmérséklete 13 Trollius europaeus, Primula auricula és acaulis, —18 C°, a kánikulai napok száma (bár nem szá­ Allium victorialis, Polyslichum lonchitis és Lyco- mottevően) itt a legkevesebb. — Csak igen tar­ podium clavatum. tós kánikula apasztja el legnagyobb patakjainak a vízét: Cuha, Gereneo, Somberek-séd, Vörös János-séd, Hódosér. A Torna és a Bittva ugyan az Északi-Bakonyban ered, de a Kisalföldön vál­ nak bűvízű patakká. A hegyekről lefutó ,,sédek­ nek'' se szeri, se száma. Elsősorban az erdős ré­ szeken fakad sok, olykor bővizű forrás („kút"). Erdősültségi foka 70—75(,n-os. Klimax vege­ tációja 300—350 m-től kezdve általában a szub- montán bükk-erdő (Melica- ill. Melitti-Fagelum). Tölgyesek (karsztbokorerdők, karszttölgyesek, elegyes karszterdők) a déli kitettségű mere­ dek lejtőkön-letöréseken ékelődnek a bük­ kösök és szórványosan a gyertyános-tölgyesek, mészkedvelő cseres-tölgyesek közé. A mélyen be­ vágódott völgyekben mindenütt szurdokerdő fej­ lődik ki, legtöbbször élesen elkülönülve a lejtők bükkösétől. A széles völgyek patakjait égerlige­ tek szegélyezik, melyek helyenként erdővé szé­ lesednek. Sajnos számos hegyen találkozhatunk helytelenül alkalmazott tarvágásokkal, ahol az erdőt másodlagos vegetáció kényszerült felválta-

27. A Cuha-völgy egyik kiszélesedő szakasza (foto Jakucs) 27. Ein sich ausweitender Abschnitt des Cuha-Tals 27. A widening Stretch of the Cuha-Valley 27. Один иа расширяющихся участком до.ишы Пуха

298 28. Gyertyános-tölgyes a gyulafirátóti Gyökeresben (foto Papp) 28. Hagebuchen- und Eichenwald im Gyökeres nächst Gyu- lafirátót 28. Hornbeam-oak grove in the Gyökeres at Gyulafirátót 28. Дубово-грабовый лес в дыолафиратотском Дьёкерсше

Állatvilágának színező elemei majdnem kizárólag montán jelle­ gűek. A Bakony kistájai közül a legtöbb színező elemet, éspedig 39-et innen ismerünk. Ezek megoszlá­ sa a következő (zárójelben a montán-szubalpesi fajok száma): holarktikus 1 (1) faj, „euráziai" 9 (4) faj, „európai" 17 (8) faj, „dél- és délkelet­ európai" 11 (1) faj és „közép-európai—alpesi" 1 sét az Északi-Bakonyban? A rendszertani rész­ (1) faj. A megoszlásból láthatjuk, hogy az „euró­ ben mindig igyekeztünk rámutatni ezek okára. paiak" uralkodnak. A montán elemek talán ki­ Most ne a „faj", hanem a „környezet" szempont­ vétel nélkül a bükkös-övben élnek, de szinte jából vegyük szemügyre a dolgot. A felszín kö­ mindig a bükkös valamilyen különleges helyén zép-, helyenként magashegységi jellege, szurdok­ (szikla-szirt, lucos-folt, erdő-széli többszintű tár­ völgyei, idős bükkösei és tölgyesei, nyirkos-pá­ sulás, patakmenti magaskórós vegetáció, stb.). rás kaszáló- és láprétjei, árnyas-hűvös erdei, Boreo-alpesi vagy legalábbis feltehetően boreo- szirtjei-sziklái, északi letörései megannyi mezo- alpesi elemek a következők: Tenthredo trabeata és mikroklimatikus helyek, ahol a természet ma­ és Osmia pilicornis (Hym.), Vertigo alpestris ga kínálja a különböző hűvösség- és nedvesség­ (Moll.). A két hártyásszárnyú faj észak- és kö­ kedvelő montán-alhavasi elemeknek az életlehe­ zép-európai, az egyetlen csiga faj pedig nyugat- tőséget. Nagyon sokszor nem a zonális viszo­ palearktikus eltérjedésű. A montán-alha- nyok, hanem magának a tájnak a felszíni alaku­ vasi fajok száma 14: Pyrrhosoma nym- latai azok, melyek sokkal inkább kedveznek az phula (Ódon.), Carabus variolosus (6. ábra), Can- állatvilág „rendellenes", „azonális" viselkedésé­ tharis pagana, Podabrus alpinus, Laena viennen- nek. Híres botanikusunk, GÁYER GYULA szavai sis (10. ábra), Gnorimus octopunctatus, Rosalia jutnak eszünkbe ezzel kapcsolatban: a flóraele­ alpina (11. ábra), Phyllobius arborator (Col.), Eu- mek (és faunaelemek) nem annyira a magasság­ phydryas aurinia, Eupithecia intricata (Lep.)5 Go- tól, mint inkább a vízmosások, mélyedések, for­ niodiscus ruderatus (Moll.), Triturus alpestris rások rejtett mikroklímájában őrzik azokat a fel­ (Amph.) (21. ábra) és Regulus regulus (Aves). A tételeket, melyek magashegységivé teszik az ott felsorolt fajoknak az elterjedése igen széles ská­ élőket. Mindemellett akadhat olyan eset, amikor lájú: holarktikustól kezdve az areál leszűkülhet az ember mozdítja elő montán faj megtelepe­ egészen a Délkelet-Alpok—Dunántúlra, legtöbb dését, pl. a királyka fészkelése a hódoséri ülte­ (számszerint 17) különböző „európai" elterjedésű tett lucosban. faj. A „déli" elemek sorából jelentőségre Az Északi-Bakony a maga szá­ nézve kiemelkedik a Dasumia canestrini mos montán-alhavasi elemével (Arachn.), mely balkáni-itáliai faj a pálházai saj- eléggé szigetszerűen helyezkedik meggyes tölgyesben éri el legészakibb előfordu­ el a Kárpát-medence állatvilágá­ lási pontját. A meleg- és szárazság-kedvelő ele­ ban. Hozzá legközelebb nyugat felé a Kőszegi­ mek majdnem minden esetben a művelt területre hegység, északkelet felé pedig a Pilis—Börzsöny vagy ezek szomszédságába (Bakonybéli-medence, hegyvidék, ahol ugyancsak magas a montán-al­ Zircij-medence) hatolnak be, tehát jelenlétük nem havasi fajok száma. Mindkét középhegységünk természetes, másodlagos. több száz kilométerre van tájunktól, nem is em­ Mi teszi lehetővé a montán elemek tenyészé­ lítve a Kárpátokat és az Alpeseket. Valószínűt-

299 29. A Cseszneki-medence a várral (foto Fekete) 29. Das Becken von Csesznek mit der Burg 29. Csesznek Basin with the Castle 29. Северный бассейн с крепостью

nonhalmi-dombvidékbe. Leginkább a genyőtés cseres-kocsányos tölgyesek jelzik errefelé a Kele­ ti-Bakony határát (Rédei-erdő, Kisbéri-erdő). A Gaja-pataktól délre eső fele igazi középhegység, míg ettől északra szelíden hullámos, jórészt szán­ tóföldek és legelők váltogatják egymást (29-—31. ábra). Átlagos tengerszint feletti magassága 150 —250 m, az Öreg Futóné 576 m, Kis Futóné 556 m, a Várberek 470 m és a Sárberek 438 m ma­ gas. Több időszaki sédje az állandó vizű Gajába lennek tartjuk, hogy e hegyvidékek közt napja­ siet, mely Fehérvárcsurgónál hagyja el a Ba­ inkban élénk legyen a fauna kicserélődése — ép­ konyt. Átlagosan 650—700 mm a csapadék, mely­ pen a nagy távolság miatt. Ha ebből a szem­ nek eloszlása a déli „középhegységek" javára pontból nézzük a montán fajok eredetét, akkor kissé eltolódik. Hőmérséklete átlagosan 9—10 C°. a postglaciális múltra tett megállapításunk erő­ södik meg. A fenyő—nyír korban és méginkább A Balaton-felvidék mellett az ember legin­ a mogyoró-kor első felében uralkodtak olyan kább a Keleti-Bakonyban alakította át a táj ké­ viszonyok a Kárpát-medence középhegységeiben, pét. A Gaja völgyétől északra a mezőgazdálko­ amikor a most montán-alpesi színező elemként dás majdnem egy évezredes múltra tekint visz- kezelt fajaink képezték, az azóta kipusztult szá­ sza. Az erdők jórészt akácosok, nem tartoznak mos más fajjal együtt az alap-faunát. Elsősorban az elsődleges vegetációhoz. A már említett Ré- az éghajlat melegebbé válásával szorultak vissza dei- és Kisbéri-erdőben sajnos egyre inkább ki­ olyan területekre, ahol a domborzati, mező- és szorítja az akác a cser- és kocsányos tölgyet. A mikroklimatikus viszonyok lehetővé tették fenn­ táj déli fele ellenben őrzi a maga eredetiségét. maradásukat. Ilyen értelemben beszélhetünk e A Gaja szurdoka Bodajknál, a mélyen bevágó­ fajok reliktálódásáról. Két faj esetében (Col.: dott Bárok- és Sötéthorog-völgy felszíni formái Laena viennensis, Hym. : Osmia pilicornis) pedig igen változatosak, az Öreg és Kis Futóné töme­ nagyon valószínű, hogy az utolsó eljegesedés ide­ ge pedig a Gyulafirátót—Alsópere környéki he- jéből származik, tehát valódi jégkori maradvány (reliktum) faj. 5. Keleti-Bakony. •— A Cuha-völgytől és a Prédikálószék—Arnos hegyektől K-re eső terü­ let a Keleti-Bakony. Délen a veszprémi—várpa­ lotai fennsík csatlakozik hozzá. A Vértestől a Székesfehérvár—Mór—Kisbér törésvonal vá­ lasztja el, északon észrevétlenül vált át a Pan-

30. A Tobán-hegy északi letörése a Malom-völgy felé (foto Papp) 30. Nördlicher Abbruch des Tobán-hegy nach dem Malom­ völgy 30. Northern abruption of Tobán-hegy towards Malom-völgy !Í0. Опорный оорьш горы Тобаи и сторону долины Малом

300 31. Égeres a Gaja-patak mentén (foto Fekete) 31. Erlenwald entlang des Gaja-Baches 31. Alder grove along the Gaja-brook 31. Олыпанник воль течения речки Гайя

gyekkel együtt az Északi-Bakony déli hegyvonu­ latának (a Papod—Kispapodnak) a folytatása. Főleg a Barok-völgy vidékén díszlenek szép bük­ kösök, míg az inkább hullámos térszínű részeken főleg cseres-tölgyesek és bükk-elegyes gyertyá­ nos-tölgyesek, a déli meredek lejtőkön-letörése- ken karsztbokorerdők, a gerincek sziklás-köves talaján pedig hárs-kőris törmeléklejtőerdők je­ lennek meg. A mély völgyek alján helyenként szép állományt alkotnak a szurdok-erdők. Külön­ böző dolomit sziklagyepek szórványosan fordul­ nak elő, kaszáló rétek és erdei tisztások a lapá­ lyos részeken kerülnek szemünk elé. A Barok- völgy nevezetes postglaciális növénye a győzel­ mes hagyma (Allium victorialis), a Tobán-hegy dolomitgyepjében pedig a medvefül kankalin. Hézagosak ismerteink állatvilá­ gáról. A 73 színező elem közül 5 fajt sikerült innen kimutatnunk. Közülük legfontosabb a ke­ recsen (Falco cherrug), mely euráziai sztyepp faj­ nak éppen a Keleti-Bakonyban van a legnyuga­ tibb állandó fészkelése (Gaja-szurdok, Barok- A Bakony-hegységet mint önálló zoogeográ­ völgy). Költését még nem sikerült bizonyítani, de az eddigi megfigyelések alapján következtethe­ fiai faunatájat tehát 5 faunakistájra osztottuk tünk arra, hogy a kis légykapó (Muscicapa parva) fel, melyek a következők: Balaton-felvidék, szintén állandó lakója tájunknak. A rovarok kö­ Keszthelyi-hegység, Déli-Bakony, Északi-Bakony zül a következő fajokat érdemes megemlíteni: és Keleti-Bakony (32. ábra). A Bakony állat­ Harpalus zabroides és Gnorimus octopunctatus földrajzi beosztását nem tekintjük minden rész­ (Col.), Chelonus foveolatus (Hym.). letében véglegesnek, változtathatatlannak. Ösz- Tulajdonképp öt faj alapján nem lenne sza­ szességéíben azonban feltétlen megilleti az önálló bad elkülöníteni a Keleti-Bakonyt, hiszen sok­ területi elkülönítés Bakonyicum faunatáj néven. kal több színező elem jellemezhet egy ekkora Az előző fejezetekben elmondottak és jelen­ területet. Közvetve azonban be kell látnunk, legi ismereteink alapján a Bakonyicum-ot az hogy az eddigi eredmények (montán elemek hiá­ alábbi 24 állatfaj jellemzi: nya, számos közép-hegységi elem várható előke­ rülése) kívánják meg a táj elkülönítését. A Ke- Orth. : leti-Bakony esete jól példázza, hogy mennyire Phaneroptera nana nana Fieb. szükség van a részletekbemenő faunisztikai-ál- latföldrajzi gyűjtésekre-vizsgálatokra. Az első, Ódon. : nem meggyőző eredmények „éreztetik" velünk a Pyrrhosoma nymphula Sulz. zoogeográfiai tennivalót, de végül mégsem nyug­ tat meg bennünket a táj egyenértékű rangja pl. Col.: az Északi-Bakonnyal. „Érezzük", hogy a jövő Carabus variolosus ssp. nodulosus Creutz, kutatásai milyen eredményt hozhatnak, de sze­ Enoplopus velikensis Pill. & Mitterp. retnénk már azoknak az ismereteknek a birtoká­ Laena viennensis Sturm ban lenni. Phyliobius arborator Herbst

301 Hym. : Arachn. : Orussus abietinus Scop. Dasumia canestrini Koch Bombus laesus ssp. mocsáryi Kriechb. Moll. : Eucera caspica ssp. perezi Mocs. Aegopis verticillus Fér. Osmia ligurica Мог. Balea perversa L. Osmia pilicornis Smith Clausilia parvula Studer Pomatias elegáns О. F. Müller Lep. : Vertigo alpestris Aid. Euphydryas aurinia Rott. Vert. : Pieris ergane H. — Sch. Triturus alpestris bakonyieum Dely Paleochrysophanus hyppothoe L. Falco cherrug cherrug Gray Spudaea ruticilla Esp. Nyctalus leisleri (Kühl)

32. Л Bakony állatföldrajzi térképe (szerkesztette Papp J., 32. Zoogeographical map of the Bakony rajzolta Papp Imréné) :>•_'. Карта географии viaiitonioro мири Ьакони 32. Tiergeographische Karte des Bakony A Bakony állatföldrajzi kutatásának helye kölcsönösségben áll egymással. SZABÓ ISTVÁN hazánkban (ül. a Kárpát-medencében) megfogalmazásánál (1966) nem lehet jobban ér­ zékeltetni azt, amiről szó van: ,,.. . csak ott le­ Az 1930-as évek állatföldrajzi alapvetései (1. het magasszintű a rendszertani munka, ahol a A Kárpát-medence állatföldrajzi kutatásának az faunisztika élenjáró, (mert ugyan miből rend­ áttekintése с fejezetet) egyrészt kijelölték a Kár­ szerez a szisztematikus, ha nem a faunakutatá­ pát-medence helyzetét a Nyugat-Palearktikum- sok során begyűjtött állatok alapján?)." ban és ezen belül Európában, másrészt feltárta a A részletek be me nő állatföld­ Kárpát-medencében uralkodó viszonyokat. Ismé­ rajzi vizsgálatok egyik formája telten le kell szögeznünk, hogy ezek az alapveté­ a kis terül etek (mint pl. a Bakony-hegy­ sek, és közülük is a MÓCZÁR—DUDICH féle ség — Bakonyicum) faunisztikai-zooge­ szintézis, megalkották a Kárpát-me­ ográfiai viszonyainak a feltárá­ dence állatföldrajzi képét, különö­ sa. A „kis terület" kifejezésen a főleg geomorfo­ sen ami a faunakörzetek és faunajárások elkülö­ lógiai, és ahol már lehet, zoogeográfiai alapon nítését illeti. Akármely szárazföldi (tehát édes­ körülhatárolt tájegységeket értem (PAPP 1965). vízhez nem kötött) rendszertani csoport alapján Zoológiai irodalmunkban számos monográfia és történik a jövőben újabb felosztás, valószínűleg könyv jelent meg, melyek többnyire egy-egy nem válik szükségessé a kialakult határok lénye­ rendszertani csoport alapján jellemzik a szóban­ ges változtatása. forgó tájat. Valamennyi publikációból az a tanul­ A Kárpát-medence állatföldrajzi kutatása te­ ság vonható le, hogy közelebb hozta a Kárpát­ hát szükségszerűen belépett — az ilyen irányú medence állatvilágának zoogeográfiai-faunagene- kutatások menetéből önként következő — má­ tikai megismerését. sodik szakaszba, amit a részletekbemenő állat­ Éppen 40 évvel ezelőtt, 1928-ban tette közzé földrajzi vizsgálatoknak nevezhetünk. Egyik dr. DUDICH ENDRE, a modern magyar zoológia vezető zoológusunk, dr. KASZAB ZOLTÁN ide- megteremtője alaposan átgondolt programját ha­ vágóan így nyilatkozott erről 1962-ben (egyben zánk állatvilágának a kutatására. Ha a program ez a legújabb vélemény a magyar fauna-kutatás nem is valósult meg úgy, ahogy azt elgondolója helyzetéről) : „Első és legfontosabb feladatunk a szerette volna, mégis zoológusaink akarva-aka­ hazai állatvilág rendszertani feldolgozásának a ratlanul e terv szellemében dolgoztak. A prog­ befejezése", tehát az 1955-ben megkezdett „Ma­ ram számos részlete ma is nagyon aktuális, szá­ gyarország Állatvilága" akadémiai kiadványsoro­ munkra legfontosabb mondanivalóját pedig idé­ zat tervezett 22 kötetének az előkészítése. „A zem: „Minden faunisztikai kutatás célja kettős: rendszertani feldolgozással párhuzamosan tovább Először megadni a biztos alapot az ország fauná­ kell folytatni Magyarország rendszeres faunisz- jának összefoglaló, rendszertani ismertetésére, tikai feltárását egyrészt a kevéssé kutatott tája­ vagy legalább is egy faunakatalógus számára. Ma kon, másrészt az állatföldrajzilag-faunagenetikai- azonban már nem elégszünk meg tények ismer­ lag fontosabb területeken ... A faunisztikai ku­ tetésével, hanem azokat megokolni, magyarázni tatások során nyert eredményeket ki kell érté­ is igyekszünk. A faunalkatalógus adattömege ak­ kelni állatföldrajzi és faunagenetikai szempont­ kor válik megemészthetővé, valódi ismeretté, ha ból is. A legkülönbözőbb állatcsoportok részletes a statisztikai, ökológiai és genetikai kutatások faunisztikai és ökológiai elemzése alapján hoz­ harmonikus együttműködésével felépül belőle zá kell kezdeni a magyar állatvilág faunagene­ Magyarország synthetikus állatföldrajza. Ez a zisének megírásához" (p. 14). Véleményem sze­ végcél." rint is a faunisztikai-zoogeográfiai vizsgálatok Jelen tanulmány ennek a végcélnak a szolgá­ alapja hazánk (ill. a Kárpát-medence) állatvilá­ latában készült. gának alapos rendszertani ismerete. De nem sza­ bad elfelejtkezni arról, hogy a két tudomány Papp Jenő

303 IRODALOM — LITERATUR

AGÓCSY P. (1962): A magyarországi bazalthe­ ENDRÖDI SEBŐ (1957): A lemezescsápú bogarak gyek csigafaunájáról. I. A Balaton környéki bazalt­ (Lamellicornia) kárpát-medencei lelőhelyadatai. — hegyek. — Áll. Közlem., 49, p. 21—27. Rov. Közlem., 10, p. 145—226. AGÓCSY P.—PÓCS T. (I960) : Data to the Mol- ENDRÖDI S. (1957) : Az eszelény-félék (Attelabi- lusk Fauna of Hungary. — Ann. hist.-nat. Mus. Nat. dae) kárpát-medencei lelőhelyadatai. — Rov. Köz­ Hung., 52, p. 437—445. lem., 10, p. 481—494. BACSÓ N. (1959): Magyarország éghajlata. — ENDRÖDI S. (1958—1963) : Ormányosbogáralkatú- Budapest, Akad. Kiadó. ak. Rhynchophora (in Magyarország Állatvilága BAJÁRI E. (1957) : Kaparódarázsalkatúak I. Sphe- X/A kötet). — Budapest, Akad. Kiadó. coidea I. (in Magyarország Állatvilága XIII. kötet ENDRÖDI S. 1959—1961): Az ormányosbogarak 7. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. (Curculionidae) kárpát-medencei lelőhelyadatai. — BAJÁRI R. (1957): Magyarországi új kaparóda- Rov. Közlem., 12, p. 215—262, 13, p. 11—56, 14, p. razsak (Hym., Sphccidae). — Rov. Közlem., 10, p. 279—316. 133—144. ENDRÖDI S. (1961): Bestimmungstabelle der BÁLDY В.—FARKAS T.—HORVÁTH L — KÉVE Otiorrhynchus-Arten des Karpaten-Beckens (Cole- A.—PÁTKAI I.—SZIJJ J.—VERTSE A. (1958): Ma­ optera, Curculionidae). — Ostrava. darak. Aves (in Magyarország Állatvilága XXI. kö­ tet). — Budapest, Akad. Kiadó. ENDRÖDI S. (1963): Az orrosbogarak (Anthribi- BENEDEK P. (1961): Adatok a Tapolca-patak dac) kárpát-medencei lelőhelyadatai. — Rov. Köz­ és környéke rovarfaunájához. I. Szitakötők — Odo- lem.. 16, p. 137—144. nata. — Rov. Közlem., 14, p. 175—183. ENSLIN, E. (1912—1917): Die Tenthredinoidea BENEDEK P. (1964): Adatok a Tapolca-patak és Mitteleuropas. — Beih. Dtsch. Entom. Ztschr., p. környéke rovarfaunájához. II. — Rov. Közlem , 17. 1—790. p. 262—282. ENTZ G. (1917): Visszapillantás a magyar állat­ BENEDEK P. (1965): Adatok a Tapolca-patak és tan félévszázad előtti állapotára. — Áll. Közlem., környéke rovarfaunájához. III. Odonata II. — Rov. 16, p. 225—232. Közlem., 18, p. 39—75. ENTZ G. (1941): A Balatonnak és vízkörnyéké- BENSON, R. B. (1951—1958): Handbooks for the nek puhatestű faunájáról. — M. Biol. Kut. Int. Mun­ Identification of British insects. Hymenoptera Sym- kái, 13, p. 35—56. phyta, Section (a), (b), (c). — London, Roy. Entom. FARKAS T. (1956): Ornithofaunistische Angaben Soc. aus dem nördlichen Bakony-Gebirge. — Opusc. BULLA B. (1962): Magyarország természeti tájai. Zool., 1, p. 25—27. — Földr. Közlem., 10 (86), p. 1—16. FEJÉRVÁRYNÉ LÁNG A. (1943): Beiträge und CHERNÉL I. (1899): Magyarország madarai, kü­ Berichtigungen zum Amphibien-Teil des ungarischen lönleges tekintettel gazdasági jelentőségükre. — Bu­ Faunenkataloges. — Fragm. Faun. Hung., 6, p. 42— dapest. 58. CSÍKI E. (1912): A Bakony bogárfaunájának ere­ FEKETE G. (1964): A Bakony növénytakarója (A dete. — A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Bakony cönológiai-növényföldrajzi képe). (In A Ba­ 36. veszprémi vándorgyűlésén elhangzott előadás, kony természettudományi kutatásának eredményei 1912. VIII. 25—29. I.). — Veszprém, Bakonyi Múzeum. CSÍKI E. (1922): Adatok Magyarország bogárfau­ FRANZ, H. (1950): Prä- und Interglazialrelikte in nájához. — Rov. Lapok, 26, p. 39—45. der Bodenfauna der Nordalpen. — Verh. 8. Internat. Kongr. Entom., Stockholm. CSÍKI E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten- FREUDE, H —HARDE, K. W. — LOHSE, G. A. Beckens. Allgemeiner Teil & Caraboidea. — Buda­ (1964): Die Käfer Mitteleuropas. Bd. 9: Ceramby- pest, M. Nemz. Múz. cidae, Chrysomelidae. — Krefeld, Goecke & Evers. DARLINGTON, Ph. J. (1957): Zoogeography: the GEBHARDT A. (1956): Die tiergeographische Geographical Distribution of Animals. — New York, Problemen des Mecsek-Gebirges. — Janus Panno­ J. Wyley & Sons, Inc. nius Múzeum Évkönyve, p. 1—27. DELY O. GY. (1967): Kétéltűek. Amphibia (in GEBHARDT A. (1965): A Mecsek-hegység állat­ Magyarország Állatvilága XX. kötet 3. füzet). — világa I. — Janus Pannonius Múzeum Evkönyve, p. Budapest, Akad. Kiadó. 7—27. DUDICH E. (1925): Faunisztikai jegyzetek I. — GOZMÁNY L. 0968): Nappali lepkék. Diurna. Áll. Köziem., 22, p. 39—46. (In Magyarország Állatvilága XVI. kötet 15. füzet). DUDICH E. (1928): A magyar állatvilág kutatá­ — Budapest, Akad. Kiadó. sának megszervezése. — Áll. Közlem., 25, p. 1—15. GRAESER, F.—SZENT-IVÁNY J. (1940): Beitrag DUDICH E. (1941) : Az állattani honismeret rögös zur Kenntnis der Lepidopterenl'auna der Halbinsel útjain. — Áll. Közlem., 38, p. 131—142. Tihany. — M. Biol. Kut. Int. Munkái. 12, p. 213— DUDICH E. (1954): Állatföldrajz (egyetemi jegy­ 244. zet). — Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó V. HAJÓSY F. (1952): Magyarország csapadékviszo­ ENDRÖDI SEBŐ (1956): Lemezescsápú bogarak. nyai. — Budapest, Akad. Kiadó. Lamellicornia. in Magyarország Állatvilága IX. kötet HALÁSZFY É. (1952): La revision des espèces 4. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. Sciocoris Fall. (Hcmipt, Pentatomidac) da la Hong-

304 rie et de ses territories environmants. — Ann. hist.- KASZAB Z. (1955) : Különböző csápú bogarak. nat. Mus. Nat. Hung., 2 (ser. п.), p. 147—156. Lágytestű bogarák. Diversicornia. Malacodermata. HALÁSZFY É. (1953): A Synopsis of the Hetero- (In Magyarország Állatvilága VIII. kötet 1. füzet). — ptera of Hungary and the Neighbouring Areas I. 1. Budapest, Akad. Kiadó. Birachyplatidae; 2. Cydnidae. — Ann. hist.-nat. Mus. KASZAB Z. (1956): Felemás lábfejízes bogarak Nat. Hung., 4 (ser. п.), p. 187—195. III. Hateromera III. (In Magyarország Állatvilága HALÁSZFY É. (1954) : Magyarország és a környe­ IX. kötet 3. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. ző területek Brachyplatida és Cydnida fajainak öko­ KASZAB Z. (1957): Felemás lábfejízes bogarak I. lógiája és elterjedése. — Rov. Közlem., 7, p. 93—132. Heteromera I. (In Magyarország Állatvilága IX. kö­ HALÁSZFY É. (1954) : Magyarország és a környező tet 1. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. területek Heteropteriáinak határozója. II. rész. 3. KASZAB Z. (1962) : A magyar faunakutatás hely­ Scutellaridae. — Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 5 zete és jövő feladatai. — Állat. Közlem., 49, p. 7—16. (ser. п.), p. 401—417. KERESZTŰRY D. (1960): Balaton. — Budapest, HALÁSZFY É. (1955) : Magyarország és a környe­ Panoráma. ző területek Scutellaridae (Scutellarinae) fajainak KOLOSVÁRY G. (1936): Ein Versuch zur Ein­ ökológiája és elterjedése. — Rov. Közletm., 8 (ser. teilung der Karpatischen Länder mit Berücksichti­ п.), p. 74—94. gung der Spinnenfaunistischen Angaben und ein Bei­ HALÁSZFY É. (1959): Poloskák II. Heteroptera trag zum Rassenikreispirotolem der Spinnen. — Fol. II. (in Magyarország Állatvilága XVII. kötet 2. füzet). Zool. Hydrobiol., 9, p. 92—114. — Budapest, Akad. Kiadó. KOVÁCS L. (1953, 1956): A magyarországi nagy- HANKÓ B. (1931): Magyarország halainak ere­ lepkék és elterjedésük I—II. — Rov. Közlem., 6. p. dete és elterjedése. — Közlem. debreceni Tisza Ist­ 76—164, 9, p. 89-^140. ván Tud.egy. Állat. Int., 10, p. 1—31. KOVÁCS L. (1957): A magyar nagylepkefauna HARZ, К. (1957) : Die Geradflügler Mitteleuropas. gyarapodása 1956-ban. — Rov. Közlem., 10, p. 125— — Jena, VEB G. Fischer. 132. HOLDHAUS, K.—DEUBBL, F. (1910—1911): Un­ KOVÁCS L. (1958): Die Veränderungen in der tersuchungen über die Zoogeographie der Karpathen. Gross-Schimetterlingfauna von Ungarn seit dem Er­ — Abhandl. k.-k. Zool.—Bot. Ges. Wien, 6. scheinen der Fauna Regni Hungáriáé bzw. des HOLDHAUS, K. (1954): Die Spuren der Eiszeit Scihmetterlingbuches von Abafi—Aigner. — Rov. in der Tierweit Europas. — Abhandl. Zool.—Bot. Köziem., 11, p. 133—188. Ges. Wien, 18, p. 1—493 + LH Tafel. KÜHNELT, W. (1965): Grundriss der Ökologie. HOMONNAY N. (1938) : A tihanyi félsziget mada­ — Jena, VEB G. Fischer. rai, különös tekintettel a félsziget tájai által nyúj­ DE LATTIN, G. (1967): Grundriss der Zoogeog­ tott madár életterekre. — M. Biol. Kut. Int. Munkái, raphie. — Jena, VEB G. Fischer. 10, p. 52—83. LÁNG S. (1958) : A Bakony geomorfológiai képe. HOMONNAY N. (1940): A Balaton és környéké­ — Földr. Közlem., 6 (82), p. 325—346. nek madarai. — M. Biol. Kut. Int. Munkái, 12, p. LÁNG S. (1962) : A Bakony geomorfológiai váz­ 245—276. lata. — Karszt- és Barlangkutatási Tájék., 6—7 p, HORION, A. (1941): Faunistik deir deutschen Kä­ 86—91. fer. Bd. I: Adephaga — Caraboidea. — ? LOKSA I. (1958): Budapest környékének állatvi­ HORION, A. (1953): Faunistik der mitteleuro­ lága. — In Budapest természeti képe, p. 643—661 -f- päischen Käfer. Bd. III. Malacodermata, Sternoia. — IX—XVIII tábla. München. LOKSA I. (1960): Faunistisch—systematische und HORION. (1956): Faunistik der mitteleuropäi­ ökologische Untersuchungen in der Lóczy-Höhle bei schen Käfer. Bd. V: Heiteromera. — Tutzimg. Balatonfüred. — Ann. Univ. Sei. Bp., sect. Biol., 3, HORVÁTH L. (1955): A sárgafejű királyka fósz- p. 253—266. kelésének első bizonyítéka. — Áll. Közlem., 45, p. LOKSA I. (1960): Über die Landarthropoden der 49—53. Teichhöhle von Tapolca (Ungarn). — Opusc. Zool., ISSEKUTZ L. (1956): A magyarországi nagylep­ 4, p. 39—51. kefauna újdonságai. — Rov. Köziem., 9, p. 173—186. LOKSA I. (1961): A Kovácsi-hegy ízeltlábúiról. JUNK, W.—SCHENKLING, S. (1910—1939): Col- — Állat. Közlem., 48, p. 65—80. leopterorum Catalogus. — Berlin, s'Gravenhage. LOKSA I. (1966) : Die bodenzoozönologischen Ver­ KAKAS J. (1960) : Természetes kritériumok alap­ hältnisse der Flaumeichen—Buschwälder Südostmit­ ján kijelölhető éghajlati körzetek Magyarországon. teleuropas. — Budapest, Akad. Kiadó. — Időjárás, 6, p. 328—339. LOKSA I—RUBIO, I. (1966): Angaben zu den KAKAS J. (1963): Néhány szó a Bakony éghajla­ Kenntnissen über die Colleimibolenfauna des Bakony- táról. — A légszennyeződés a Veszprém megyei ipar­ Gebirges. — Opusc. Zool., 6, p. 139—156. vidéken. A M. Met. Társ. VIII. (veszprémi) vándor­ MERTENS, R— WERMUTH, H. (1960): Die Am­ gyűlésén (1962 VIII. 10—12) elhangzott előadások phibien und Reptilien Europas (Dritte Liste, nach és hozzászólások, p. 9—15. dem Stand vom 1. Januar 1960). — Frankfurt a. M., KASZAB Z. (1937—1938): A történelmi Magyar­ Verl. W. Kramer. ország Tenebrionidái. — Ann. hist.-nat. Mus. Nat. MÓCZÁR L. (1939): Redősszárnyú darazsaink Hung., 31, p. 16—93. (Faim. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyaror­ KASZAB Z. (1938): Coleopterologiai jegyzetek I. szágon. •— Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 32, p. — Folia Entom. Hung., 3, p. 97—98. 65—90.

20 305 MÓCZÁR L. (1948): Die Seehöhe und die ökolo­ SCHIEMENZ, H. (1953): Die Libellen unserer gischen Gesichtspunkte in der Bezeichnung zoogeog- Heimat. — Jena, Urania-Verl. rapischer Gebietseinheiten. — Fragm. Faun. Hung., SCHILDER, F. A. (1956): Lehrbuch der Allge­ 11, p. 85—89. meinen Zoogeographie. — Jena, VEB. G. Fischer MÓCZÁR L. (1956): Hymenopterológáai jegyze­ SOÓS L. (1933) : Malakofaunisztikai adatok a Du­ tek IV. — Janus Pannonius Múzeum Evkönyve, p. nántúlról. — Állat, Közlem., 30, p. 12—26. 181—183. SOÓS L. (1934): Magyarország állatföldrajzi fel­ MÓCZÁR L. (1956) : Pókölődarázsalkatúak. Pom- osztása. — Állat. Közlem., 31, p. 1—25. piliodea. (In Magyarország Állatvilága XIII. kötet SOÓS L, (1943): A Kárpát-medence Mollusca- 5. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. faunája. — Budapest, M. Tud. Akad. MÓCZÁR L. (1959): Kaparódai-ázsalkatúak II. SOÓS L. (1956—1959): Csigák I—II. Gastropoda Sphecoidea II. (In Magyarország Állatvilága XIII. I—II. (In Magyarország Állatvilága XIX. kötet 2— kötet 8. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. 3. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. MÓCZÁR M. (1958): Művészeméhek. Megachilidae. STEFANOVITS P. (1963) : Magyarország talajai. — (In Magyarország Állatvilága XIII. kötet 12. füzet). Budapest, Akad. Kiadó. — Budapest, Akad. Kiadó. STEINMANN H. (1962): A magyarországi szita­ MÓCZÁR M. (1960): Ösméhek. Földi méhek. kötők faunisztiikai és etológiai adatai. — Rov. Köz­ Colletidae. Melittidae. (In Magyarország Állatvilága lem., 15, p. 141—198. XIII. kötet 9. füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. STEINMANN H. (1967): Tevenyakú fátyolkák. NAGY B. (1948): On the Orthoptera Fauna of Vizi fátyolkák. Recésszárnyúak és Csőrös rovarok. the Tihany Peninsula (Lake Balaton, Western Hun­ Raphidioptera, Magaloptera, Neuroptera és Meco- gary). — Arch. Biol. Hung., 18, p. 59—64. ptera. (In Magyarország Állatvilága XIII. kötet 14. NAGY J. (1917): Magyarország avigeographiai füzet). — Budapest, Akad. Kiadó. felosztása és jellemzése. — Állat. Közlem., 16, p. STUDINKA L. (1957): Adatok az Északi-Bakony 232—260. fészkelő madarairól. — Aquila, 63—64, p. 315. PAPP J. (1959): Contributions to the Hymeno- SZABÓ I. (1966) : Gerincesfaunánk felkutatottsá- ptera-Fauna of the Mountanis Bakony. — Opusc. gának helyzete. — Állat. Közlem., 53, p. 135—139. ZooL, 3, p. 43—44. SZABÓ R. (1956): Magyarország Lycaenidái. — PAPP J. (1959): Contributions to the Fauna of Rov. Közlem., 9, p. 235—361. the Mountains Bakony, I. — Opusc. ZooL, 3, p. 83— SZÉKESSY V. (1943) : Die Koleopteren-Fauna der 88. Halbinsel Tihany. — M. Biol. Kut. Munkái, 15, p. PAPP J. (1962): Contributions to the Hymeno- 358—399. ptera-Fauna of the Mountains Bakony, II. Symphy- SZÉKESSY V. (1958): Homokfutrinkák. Cicindeli- ta. — Rov. Közleim., 15, p. 99—108. dae. (In Magyarország Állatvilága VI. kötet 2. fü­ PAPP J. (1963): Adatok a Bakony-hegység méh- zet). — Budapest, Akad. Kiadó. alkatú (Apoidea) faunájához. — A Veszprém Megyei SZENT-IVÁNY J. (1937—1938): Sketch of the Múzeumok Közlem., 1. p. 287—300. Zoogeographical Division of the Carpathians Basin PAPP J. (1965): Helytörténet és természettudo­ regarding the Distribution of the Macrolepidoptera. mány. — A Veszprém Megyei Múzeumok Közlem., — Ann. Mus. Nat. Hung., 31, p. 129—136. 4, p. 319—329. SZENT-IVÁNY J. (1941): Neue Formen und Fun­ PAPP J. (1966): „A Bakony természeti képe" és dorte von Lepidopteren im Karpatenbecken. — a rovartani kutatások. — Rov. Közlem., 19, p. 429 Fragm. Faun. Hung., 4, p. 97—106. —440. SZENT-IVÁNY J. (1943): Faunistische und öko­ PASZLAVSZKY J. szerk. (1896—1918): A Magyar Birodalom Állatvilága. Fauna Regni Hungariaea. — logische Beobachtungen an den Lepidopteren der Budapest, Kir. M. Term.tud. Társ. Halbinsel von Tihany. — M. Biol. Kut. Munkái, 15, PETTERSSEN, S. (1949): Changes in the general p. 340—357. circulation associated with recent climatic variation. SZILÁDY Z. (1930): Állatföldrajzi területeink — Geograf. Ann. (Stockholm), 31, p. 212—221. kérdéséhez. — Állat. Közlem., 27, p. 125—130. PINTÉR I. (1957): Adatok Keszthely környékének SZILÁDY Z. (1941): Faunakutatásunk egységesí­ Mollusca-faunájához. — Állat. Közlem., 46, p. 99— tése. — Állat. Közlem., 38, p. 87—92. 114. TALLÓS P. (1958): Adatok néhány nagylepkefaj PINTÉR I. (1960): Adatok a Dunántúl egyes tá­ hazai előfordulásához. — Rov. Közlem., 11, p. 449— jainak Mollusca-faunájához. — Állat. Közlem., 47, 456. p. 125—139. TAPFER D. (1966): A Keleti-Bakony madárvilá­ PINTÉR I. (1962): A Kovácsi-hegy csigáiról. — ga. (In A Bakony természettudományi kutatásának Állat. Köziem., 49, p. 81—90. eredményei III.). — Veszprém, Bakonyi Múzeum. PINTÉR L. (1968): Tiergeographisch bedeutsame TOPÁL GY. (1954): A Kárpát-medence denevé­ Molluskenfunde in Ungarn. — Maiak. Abhandl. reinek elterjedési adatai. — Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Dresden, 2, p. 177—183. Hung., 5 (ser. п.), p. 471—483. PISARSKI, B. (1956) : Keys for the Identification ÚJHELYI S. (1957): Szitakötők. Odonata. (In Ma­ of Polish insects. Oryssidae. — Warsaw, Pol. Ent. gyarország Állatvilága V. kötet 6. füzet). — Buda­ Soc. pest, Akad. Kiadó. RÉTHLY A. (1940): A Balaton és környékének VARGA Z. (1964): Magyarország állatföldrajzi éghajlata. — M. Biol. Kut. Int. Munkái, 12, p. 382— beosztása a nagylepkefauna komponensei alapján. — 397. Rov. Közlem., 17, p. 119—167.

306 VÁGVÖLGYI J. (1954): A Kárpátok malakofau- WALLNER E. (1941) : A Bakony erdőtakarójának nájánák kialakulása. — Állat. Közlem., 44, p. 257— átalakulása a XVIII. század végéig. — Földr. Köz­ 278. lem., 69, p. 1—29. WACHSMANN F. (1907) : Pápa és vidékének bo­ WALLNER E. (1942): A Bakony erdőtaikarójá- gárfaunája. — Rov. Lapok, 14, p. 11—23. nak a pusztulása a XIX. században. — Földr. Köz­ WAGNER, E. (1966) : Wanzen oder Peteroptera I. lem., 70, p. 32—42. Pentatomorpha. (In Die Tierwelt Deutschlands 54.) WALLNER E. (1943): A Bakony erdőtakarójának — Jena, VEB. G. Fischer. jelen képe. — Földr. Közlem., 71, p. 260—277. WAGNER, E. (1967): Wanzen oder Heteropteren ZÓLYOMI B. (1952): Magyarország növénytaka­ II. Ciimicimotrpha. (In Die Tierwelt Deutschland 55.) rójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól. — — Jena, VEB. G. Fischer. MTA Biol. Oszt. Közlem., 1. p. 491—543. WALLNER E. (1937): A Bakony. — Pannónia — — (1960): Magyarország éghajlati atlasza. — (Pécs), 1—6, p. 45—148 + 5 térkép. Budapest, Akad. Kiadó.

Die tiergeographischen Verhältnisse des Bakony-Gebirges

Einleitung. — Die zoologische Erforschung des ma ist. Teils der Balaton selbst, teils die geomorpho- Bakony hat in dem letzten Jahrzehnt im Rahmen logischen Gegebenheiten des Hochlands verleihen des Forschungsprogramms „Naturlandschaftsbild der Region einen submediterranen Charakter meso- des Bakony" einen Aufschwung erfahren. Im Zeit­ klimatischer Prägung. Im allgemeinen befindet sich räume von 1940—1960 wurden in der zoologischen das Klima des Bakony (mitsamt mehreren Gliedern Literatur Ungarns Veröffentlichungen über die Tier­ des Ungarischen Mittelgebirges) im Treffpunkte der welt des Bakony immer häufiger. Mit dem Heran­ atlantischen, kontinentalen und mediterranen Kli- rücken der Zeit an unsere Tage vermehren sich die maeinwinkunigen (KAKAS 1960, 1963; RÉTHY 1940). Mitteilungen von Angaben und die Erörterungen — Der Jahresdurchschnitt der Niederschlagsmenge die den Bakony zu ihrem ausschiesslichen Thema ist 600—800 mm (der Landesdurchscnitt ist 300— haben. All das bedeutet das Aufleben der zoolo­ 500 mm), von März bis Ende Oktober (während der gischen Erforschung des Bakony. Vegetationsperiode) ist er 500—650 mm, mit einer Geographie des Bakony. — Der Bakony ist ein ziemlich gleichförmigen Verteilung. Der Jahres­ gut abgrenzbares Mittelgebirge des Karpaten- durchschnitt der Temperatur ist 9—9,5 C° (der Lan­ Beckens, der in der Mitte vom nördlichen Trans­ desdurchschnitt ist 8—11 C°). Die Temperatur danubien liegt (Abb. 1). Geomorphologisch wird er schwankt, von der Meereshöhe abhängend, zwischen in sechs Kleingegenden geteilt, mit der Gesamtgrösse 8,5 und 10,5 C° (Nord-Bakony: 8,5—9 C°, Balaton- von 4000 km2. Der Bakony ist ein abgegriffenes Pochland 10,5 C°), während der Vegetationsperiode Rumpfgebirge auf dessen Oberfläche sich wellein- zwischen 14 und 15 C°, in den Sommermonaten haft erhöhende 200—700 m hohe Berge und Hügel zwischen 18 und 21 C°. Die jährliche Anzahl der sich mit Hochebene und Becken abwechseln. Sein Stunden mit Sonnenschein ist zwischen 1400 und höchster Gipfel ist Kőrisihegy (704 m) ; er hat noch 1450 (der Landesdurchschnitt ist zwischen 1450 und fünf über 600 m hohe Berge. Die heutige Masse des 1500). Herrschende Windrichtung ist die nordwest­ Gebirges hat sich zur Zeit der spät-tertiären Alpen- liche. — Trotzt der Niederschlagsmenge von 600— formation durch Brüche und Schuppenbildungen aus 800 mm gibt es nur wenig Fluss- und Stillwasser. der auf dem Grunde des ungarischen Beckensystems Die Ursache davon ist, dass durch den Kalkstein gelegenen variszischen Grundschicht erhoben. Für und Dolomit das Wasser ins Tiefe hinunterfliesst. seine Struktur sind die vier longitudinalen (NO— Deswegen, insbesondere zur Zeit des Niederschlags- SW) und die zahlreichen Quer-Bruchlinien (NW— Minimums des Spätsommers, schmachtet die Vege­ SO) äusserst bezeichnend, die die Grenzen der einzel­ tation vielerorts vor Wassermangel, was wiederum nen Kleingegenden vertreten können. Entlang der auch die Tierwelt in Mitleidenschaft zieht. Die Brüche hat sich die Erdkruste der Oberfläche ver­ ständigen und wasserreichen Bäche der Gegend worfen, Schuppen wurden gebildet und Erdkrusten­ sind: Gerence, Cuha, Gaja, Séd, Eger und Lesence. teile zusammen- und aufeinander geschoben. Die Vegetation des Bakony. — Das Bakony-Gebirge Hauptmasse des Bakony ist sedimentärer Kalkstein ist das westliche Glied der tranisdanubischen Hälfte und Dolomit (Durchscnnittsdicke 2000 m) aus der des pflanzengeographischen Bakonyicum (FEKETE, Trias, weitere Komponenten in der Ornung der 1964). Das aus geoimorphologischer Hinsicht als eine Wichtigkeit sind Basalt, Süsswasserkalkstein, Kiesel, Einheit betrachtete Gebirge gehört zweien Floren- Lehm, Sand und Löss (LÁNG 1958, 1962). distrikten an (Vesprimiense und Balatonicum), die sich auch auf das Vértes-Geblrge erstrecken. Für Klima des Bakony. — In der nördlichen Hälfte seine Flora und Vegetation sind — seinem klima­ des Bakony befindet sich das grösste, zusammen­ tischen Charakter entsprechend — die subatlan­ hängende, feuchte Gebiet von Ungarn, während die tischen, mittel-europäiischen, iilirischen, oder sub­ südliche Hälfte des Bakony (Balaton-Hochland!) mediterranen Species mit einem balancierten Kli- eine von Ungarns Gegenden mit dem mildesten Kli-

20* 307 maanspruch und die von ihren gebildeten Pflan- entsprechenden Ensembles und der Verbreitung von zengeselischaften bezeichnend. lim Falle einer güns­ sog. Farbelementen. Neben den gemeinen Tierarten tigen mikro- und mesokliimatischen Umgebung kom­ weiter Verbreitung oder grosser Häufigkeit sind es men sogar Florenelemente vor, die für Hochgebirge, die Aufklärung der Farbeilemente, die Kartenauf­ oder subalpine Gegenden charakteristisch sind. Die nahme von den Angaben ihres Vorkommens, die namhaften Pflanzenarten des Bakony sind: Primu- Feststellung der verhältnismässigen Häufigkeit auf lus auricula, Allium victorialis, Trollius europaeus einem Fundort, die Pflanzengesellschaft, die geo- (subalpine Elemente) — Taxus baccata, Primula morphologischen Verhältnisse des Fundortes die si­ acaulis, Ruscus aculeatus (atlantisch-mediterrane multane Auswertung vieler sonstiger Erscheinungen Elemente) — Daphne cneorum, Eranthis hiemalis, mit ihrer Zusammenfassung bezüglich der einzel­ Cotinus Coggyria, Scilla autumnalis, Hemerocallis nen Tierarten, die über die Notwendigkeit für die lilio-asphodelus, Asphodelus albus, Crocus Heuf- Absonderung eines tiergeographischen Gebiets ent­ felianus, Stipa bromoides (mediterrane Elemente). scheiden. Nur im Besitz all dieser Kenntnisse kann Neben den herrschenden kalkliebenden Pflanzen­ der Ursprung einerseits von den Arten der sog. gesellschaften erscheinen in den westlichen Teilen Grund-Fauna, andererseits von den sog. eingebore­ acidophile Vegetationstypen in beschränkter Ver­ nen Arten (Endemismen) bzw. von anderen Gebie­ breitung. In dem ursprünglichen Vegetationsbild ten stammenden (Farbelementen festgestellt, fer­ sind zwar die Eichenwälder mehr verbreitet, infolge nerhin Zeit und Umstände der etwaigen Einwan­ subatlantischer Klimaeinwirkungen können jedoch derung ermittelt werden. Mit Hilfe solch einer kom­ auch Buchenzonen ensitehen. In den Becken und auf plexen Anschauungsweise kann es erreicht werden, den Neigungen sind Feldbestellung, Wein- und Obst­ dass unser Bild bezüglich der Tierwelt sogar von bau verbreitet. Die Klimax-Vegetation des Bakony einer kleinen Gegend sowohl hinsichtlich des Ge­ ist von verschiedenen Eichen- und Buchenwäldern biets (Raumfaktor) als auch der Geschichte (Zeit­ vertreten. In dieser Region dringen die Eichen­ faktor) ein klares sein wird. wälder im allgemeinen bis zur Meereshöhe von 300 Beschreibung der Farbelemente der Tierarten des •—350 m vor, darüber (von 300 bis 700 m) erstreckt Bakony. — Im Lichte des von DUDICH (1954) aus­ sich die Zone der Buchenwälder. In der Ordnung gesprochenen Prinzips „Die Farbelemente verleihen der Verbreitung kommen im Bakony folgende Typen einem Gebiet seinen eigentümlichen Charakter und von Eichenwäldern vor: Ото -Quer cetum, Cotino- auf der Grundlage dieser kann es von der benach­ Quercetum, Fago-Ornetum (hauptsächlich auf den barten Gebietseinheiten abgesondert werden" wer­ südlichen, südwestlichen Neigungen und Berg­ den all diejenigen Arten aufgezählt, über die das rücken) — Quercetum asphodeletosum, Querceto- Erwerben von Kenntnissen durch das Studieren der Carpinetum und Luzulo-Quercetum (auf an Nähr­ ungarischen zoologischen Literatur und durch die stoffen reichen Waldböden). In diesen Eichen­ Forschungstätigkeit der jüngsten Vergangheit er­ wäldern leben sehr viele für Mittelgebirge charak­ möglicht wurde. Die Anzahl der bisher teristische Tierarten, unter denen des öfteren Merk­ nachgewiesenen Farbelemente im würdigkeiten bezüglich der Tierwelt vorkommen. Bakony ist 73. Diese wurden in Faunaelement - Die Buchen des Bakony (Melico- bzw. Melitti-Fa- Typen eingeteilt (DE LATTIN, 1967), deren Liste getum) bilden schöne Wälder insbesondere im Nord- auf Seite (292—293) zu sehen ist. Bakony. Der Lebensraum der montanen Tierarten des Bakony ist die Zone der Buchenwälder deren es, Im Vergleich mit den 73 Farb-Species erscheinen mit der Ausnahme der Nord-Bakony, nur wenige die 23 Faunaelement-Typen zu viel. Bei einer Grup­ gibt. Die Ursache davon dürfte es sein, dass die pierung von Arten unterschiedlicher taxonomischer Buchenwälder submontanen Charakter haben. Die Angehörigkeit dürfte jedoch diese Zahl sogar nied­ offenen Pflanzengesellschaften verteilen sich mei­ rig sein. Im Interesse einer Übereinstimmung mit stens auf breite Täler, Niederungen, Neigungen usw. der zeitgemässen tiergeographischen Anschauung (Diplachno-Festucetum, Festucetum sulcatae, Festu- sollen wiederum die Faunaelement-Typen nicht zer­ cetum glaucae, Arrhenatheretum elatioris, Molinie- stückelt werden. Um der Übersichtlichkeit, Hand­ tum). Durch die Ausrottung der natürlichen Pflan­ lichkeit, der Erleichterung von fauna-genetischen zendecke und die landwirtschaftliche Bestellung Schlüssen und um weiterer Gesichtspunkte willen grosser Gebiete (z. B. Balaton-Hochland, Ost-Ba- ist anstatt der Vergrösserung vielmehr die Vermin­ kony) wurde das weitere Eindrigen verschiedener derung dieser Zahl zweckmässig. Und genau die thermo- und xerophilen Tierarten gefördert. Übersichtlichkeit war das leitende Prinzip in der Zusammenfassung von mehreren Faunaelement-Ty­ Tiergeographische Lage des Bakony. — Auf der pen unter einer Benennung, die als eine Kategorie tiergeographischen Karte von MOCZAR—DUDICH zweiten Ranges betrachtet werden kann (z. B. eu- (Abb. 2) erscheint der Bakony (ohne eine be­ rasische Species). sondere Bezeichung) als ein Glied des westlichen DE LATTIN (1967) verwendet im Palärktikum (transdanubschen) Flügels (II/l) vom Matricum. für .Hochgebirge und Tundren den Terminus ,,Oreo- Die zoo geographische Beschreibung tundral" und für die übrigen Gebiete den Terminus des Bakony wurde ausschliesslich „Arboreal". Über Letzteres macht er folgende sehr auf einer faunal-ökologisch-areal- wichtige und neuartige fauna-genetische Festellung geographischen Grundlage ausge­ von weitgehender tiergeographischer Bedeutung: führt. Die gemeinen Tierarten können zwar durch ,, . . . die rezenten Ausbreitungszentren des Arboreals ihr Dasein oder Fehlen eine tiergeographische Re­ sind mit den glazialen Refugialgebieten der Wald- gion kennzeichnen, die Absonderung eines tiergeo­ fauna identisch" (p. 355.) Der Bakony darf noch so graphischen Gebiets geschieht jedoch aufgrund eines ein kleines Gebiet im Vergleich mit dem Paläark-

308 tiikum sein, es kann doch nachgewiesen werden, zeichnet sich der Nord-Bakony mit dass vorangehende Festellung auf diese Gegend ihre der hohen V e r h ä 11 n i s z a h 1 der G e - Gültigkeit hat. Schon bei der ersten Zusammen­ birgselemente aus. Da die verzweigte Wech­ stellung der Farbeleimente stellt es sich heraus, dass selwirkung zwischen den herrschenden Umwelt- mit der höchsten Verhältniszahl die süd- und süd- Faktoren und den Tierarten des Nord-Bakony nur ost-europäischen Species vertreten sind (32 Species einigermassen bekannt ist, würde eine eingehende — 43%). Mit Ausnahme des Nord-Bakony trägt der Untersuchung in die Gründe davon verfrüht sein. ganze Bakony den Anwesenheitsstempel der unter Im allgemeinen ist es bekannt, dass beinahe sämt­ der Überschrift „Süd- und südost-europäische Spe­ liche klimatische Kennzeichen (Niederschlag, Evapo­ cies" eingetragenen Elemente, unter denen für meh­ transpiration, Temperatur, Verteilung von einzelnen rere Species die west-nordwestliche Grenze des Durchschnittemperaturwerten) dem такгокПта- Areals den Bakony überschneidet. tischen Masse nach genau im Nord-Bakony am Der Bakony, als eine niedrige Mittelgebirgsregion, meisten die für die unteren Zonen der Hochgebirge begünstigt mit seinen Oberflächen-, hydrographi­ charakteristischen Verhältnisse annähern. Aus geo- schen und piflanzengeographisichen Beschaffenheiten morphologisoher .Hinsicht muss eine ähnliche Fest­ in erster Reihe die starke Verbreitung von „süd­ stellung getroffen werden, da die durchschnittliche lichen" Elementen. Aus dieser Hinsicht ragen das Meereshöhe, die Oberflächen- und Vegetationsver­ (im geomoirphologischen Sinne genommene) Bala­ hältnisse die „imontane" Gestaltung der vorhin er­ ton-Hochland, das Becken von Tapolca, das südliche wähnten klimatischen Erscheinungen in hohem Viertel des Gebirges von Keszthely und der Süd- Masse fördern. In erster Annäherung möge so viel Bakony hervor. Es ist zwar wahr, dass durch die in diesem Punkte genügen, was — wie es vorhin regions-umformende Tätigkeit des Menschen die erwähnt wurde — durch die etwaige ausführliche Ansiedluog von südlichen Elementen gefördert wur­ Untersuchung dieser Umwelt-Faktoren von einer de, doch dürfte dadurch die unter den ursprüng­ künftigen Fauna-Analyse bestätigt werden dürfte. lichen natürlichen Umständen entstandene Verhält­ Das Verbreitungszentrum der mitteleuropäischen niszahl nicht beträchtlich geändert worden sein. Alpen-Spezies sind die Alpen, woraus die Verbrei­ Alles in allem, der Mensch hatte und hat einen Ein- tung in die benachbarten Gebiete, z. B. Transda­ fluss auf die Zusammensetzung der Farbelemente. nubien oder die Karpaten ausstrahlt. In diese Grup­ — Aus faunagenetischer Hinsicht läsist die hohe Ver­ pe gehören zwei sehr charakteristische Farbele­ hältniswahl die Vermutung zu, dass in den der Eis­ mente des Bakony. zeit folgenden 10—12 tausend Jahren (d. h. in den Tiergeographische Einteilung des Bakony. — Der letzten Jahrtausenden der Erdgeschichte) meistens Bakony (seinem tiergeographischen Namen nach die „südlichen" Elemente in die Ebenen und Mit­ Bakonyicum) wird, als eine der tiergeographischen telgebirgsgegenden des Karpaten-Beckens somit Fauna-Regionen des Matricum, in fünf Fauna-Klein­ auch in den Bakony eingedrungen sind. Bei der gegenden eingeteilt (Abb. 32 ) Mit Ausnahme der Beschreibung der Farbelemente war es bestrebt Beschreibung der Fauna-Kleingegenden, werden die Eigentümlichkeiten der Verbreitung und der Öko­ für sie am meisten charakteristischen Spezies nur in logie auszuweisen, die auf die natürliche Ansiedlung Klammern aufgezählt. der Species hinweisen. In der Folge der Eiszeit, am 1. Balaton-Hochland (Enoplopus veliken- Ende des Corylus-Zeitalters und im Atlantischen Zeit­ sis, Eucera casipica ssp. pérezi, Bombus laesus ssp. alter ist ein Klima-Optimum entstanden, das die mocsáryi, Osmia andrenoides, Osmia ligurica, Pieris verschiedenen Eichenwälder begünstigte. Da in der ergane, Balea perversa, Pomatias elegáns). Begleitung der Pflanzen auch die Tiere ihren Ein­ zug machten, dürfte die Erscheinung der „süd­ 2. К e s z t h e 1 y e r - G e b 1 r g e (Orussus unico- lichen" Elemente auf dem Westflügel des Trans- lor, Aegopis verticillus, Laciniaria cana). danubiischen Mittelgebirges, d. h. im Bakony, miit 3. S ü d b a к о n y (Barbitistes serricauda, Phane- Recht auf diese Zeit gesetzt werden. Es ist höchst roptera nana, Cicindeia silvestris, Paleochrysopha- wahrscheinlich, dass nach der Fertigstellung der nus hypothec, Bombina variegata). Fauna-Analyse des Bakony durch diese die gegen­ 4. Nord-Bakony (Oarabus variolosus ssp. wärtige prozentuelle Verhältniszahl (mindestens nodulosus, Laena viennensis, Phyllobius arborator, annäherungsweise) aufrechterhalten und die aus Orussus abietinus, Osmia pilicornis, Euphydryas au- faunagenetischer Hinsicht jüngste Vergangenheit rinia, Spudaea ruticilla, Dasumia canestrini, Goni- bestätigt werden wird. odiscus ruderatus, Triturus alpestris, Regulus regu- Die zwei anderen bedeutenden Fauna-Elemente lus). sind in einer Gruppe unter dem Namen „eurasische 5. О s t - В a к о n y (Harpalus zabroides, Gno- Species" und „europäische Species" vereint. Die An­ rimus octopunctatus, Chelostoima foveolatus, Mœei- zahl der Früheren ist 19 (23%), die der Letzteren 23 oapa parva, Falco cherrug). (30%). Hier wurden vor der einzigen wirklich eu- Das Bakonyicum, die am weitesten westlich ge­ rasischen bis zu den mitteleuropäischen Species legene Gebirgs-Gegend des Matricuim wird also (als sämtliche Farbelemente eingereiht und ihr Areal tiergeographische Fauna-Gegend) durch die auf ist ausserordentlich abwechslungsvoll. Mehrere un­ Seite 301—302. aufgezählten 24 Species von den üb­ ter ihnen kommen auf boreo-alpinen, montan-alpi­ rigen Gebirgs-Gegenden gesondert. nen, oder nur auf montanen Gebieten vor. Unter den Kleingegenden des Bakony Jenő Papp

309 A Zoogeographical Outline of the Bakony-Mountain

Introduction. — In the last decade, within the 1450—1500). The prevailing wind-direction is NW. frame of the investigation programme „Nature-land­ — In spite of the 600—800 mm precipitation there is scape of the Bakony", zoologioal investigation in a scarcity of rivers and still water since the lime­ the Bakony has taken an upswing. In the Hungarian stone and dolomite let the water pass through into zoological literature between 1940 and 1960 publi­ underlying cavities. For this reason, especially at cations on the fauna of the Bakony were getting the time of precipitation-minimum in late summer more and more frequent. With the time approaching the vegetation suffers from water-shortage in many to our days publications of data and essays having places, a fact that makes itself felt by the fauna, the Bakony for their exclusive topic are on the rise. too. Gerence, Cuha, Gaja, Séd, Eger and Lesence Facts that indicate the revival of zoological investi­ are steady brooks, abounding in water. gation in the Bakony. Vegetation of the Bakony. — The Bakony-Moun­ Geographical description of the Bakony. — The tain is the western -member of the Transdanubian Bakony is a well-confined central mountain range half (phytogeographical Bakonyicum) of the Hun­ of the Carpathian Basin, lying in the middle part garian Central Mountain Range (FEKETE 1964). The of Transdanubia north of the Lake Balaton (Fig. 1). mountain that is considered to be one geomorpholog- Geomorphologically it is divided into six subdistricts ical unit is divided between two floristic districts with a total extension of 4000 km-. The Bakony is (Vesprimiense and Balatonicum) which extend also a worn-off mountain, whose surface is formed to the Vertes-Mountain. Characteristic of its flora of 200—700 m high mountains and hills alternating and vegetation — according to its climatic condi­ with plateaus and basins. Besides its highest peak, tions — are the sub-Atlantic, Central European, Illyr- Kőris-hegy (704 m), it has five peaks rising above ian, and mediterranean species of balanced climatic 600 m. The present block of the mountain arose demands and their plani communites. In suitable from the Varisoan base at the bottom of the Hun­ micro- and mesociimatic ambients also alpine and garian system of basins through faults and scala- subalpine elements occur. Remarkable plant species tions at the time of late tertiary alp-formations. of the Bakony are the following: Primula auricula, Characteristic of its structure are four longitudinal Allium victorialis, Trollius europaeus (subalpine ele­ (NE—SW) and more transversal (NW—SE) fault- ments) — Taxus baccata, Primula acaulis, Ruscus lines which may happen to be boundaries of certain aculeatus (Atlanto-mediterranean elements) — subdistricts. Along the fault-lines the surface crust Daphne cneorum, Eranthis hiemalis, Cotinus Coggy- is showing faultage and scalation, it is shifted to­ ria, Scilla autumnalis, Hemerocallis lilioasphodelus, gether or pushed apart. The bulk of the Bakony, Asphodelus albus, Crocus Heuffelianus, Stipa bro- consists of sedimentary tertiary limestone and dolo­ moides (mediterranean elements). Beside the pre­ mite (average thickness 2000 m). Its further com­ vailing calciphilous plant communities acidophil ve­ ponents in the order of importance are: basalt, getation types of smaller extension occur in the fresh-water limestone, gravel, clay, sand and loess western parts. In the original floristic picture the ÍLÁNG 1958, 1962). oaks ore prevailing but due to sub-Atlantic climate- effects also beech-woods can occur. In the basins Climate of the Bakony. — In the northern half and on the gentle slopes people till the arable land, of the Bakony has Hungary her largest coherent grow fruits and wine. The climax-vegetation of the humid area. On the other hand, the southern half Bakony consists in the various oak- and beech- of the Bakony (Balaton-felvidék = Balaton-High­ woods. On the average the oak-woods appear up to land) is one of Hungary's regions with the mildest 300—350 m above the sea-level. From 300 to 700 m climate. Due partly to the Balaton partly to the geo- stretches the zone of beech-woods. The oak-woods morphological features of the highland the region of the Bakony in the order of occurrence frequency has a mediterranen character of mesociimatic fea- are as follows: Orno-Quercetum, Cotino-Quercetum. vour. In general the Bakony's climate (similarly to Fago-Ornetum (mainly on southern and south-west­ the climate of more other members of the Hungar­ erly slopes and ridges) — Quercetum petraeae-cer- ian Central Mountain Range) (KAKAS 1960, 1963; ris, Potentillo-Quercetum asphodeletosum, Querceio- RÉTHLY 1940) lies within the area of concurrence Carpinetum and Buzulo-Quercetum (on nutritive of the Atlantic, continental and mediterranean cli­ woodland grounds). These oak-woods serve as hab­ mate-effects. — The annual precipitation of the itats to a great deal of animal species characteris­ Mountain is 600—800 m (the national average is tic of central mountain ranges and often they house 300—500 mm), from March to late October (period faunal curiosities. The beeches of the Bakony (Me- of vegetation) 500—650 mm, with a fairly even year­ lico- or Melitti-Fagetum) form beautiful forests, ly distribution. The yearly average temperature is 9 c especially in the North-Bakony. The usual habitat —9,5 C° (the national average is 8—11 C ). The of the Bakony's alpine species is the zone of the temperature, depending on the altitude above the beech-woods which, apart from the North-Bakony, sea-level, fluctuates between 8,5 and 10,5 C° (North- are low in number. A possible reason for this is Bakony: 8,5—9 C°, Balaton-Highland 10,5 C°), during that the beech-woods themselves are of sub-alpine the period of vegetation it is 14—15 C°, in the sum­ character. The open plant communities are mostly mer months 18—21 C°. The number of sunny hours spread over widening valleys, lowlands, mountain- in the year is 1400—1450 (the national average is

310 sides, etc. (Diplachno-Festucetum, Festucetum sul- to limit their number. For that matter, exactly for catae, Festucetum glaucae, Arrhenatheretum elatio- the sake of good arrangement, several fauna-ele­ ris, Molinietum). By deforesting the vegetation on ment types are grouped under a common denomi­ large areas (e. g. Balaton-Highland, East-Bakony) nation that can be considered as a second-rank ca- and subjecting them to agricultural cultivation, man tagory (e. g. Eurasian Species). has been instrumental in furthering the penetration DE LATTIN (1967) has introduced the denomi­ of various thermo- and xerophil „southern" animal nation "Oreotundral" for high mountains and "Ar­ species. boreal" for the remaining areas of the Palearctic. Zoogeographie situation of the Bakony. — On Concerning the letter one he made the following no­ the Zoogeographie map of the Carpatian Basin drawn vel fauna-genetical statement of great importance by MÓCZÁR—DUDICH (Fig. 2) the Bakony is having also far-reaching zoogeographical meaning: marked (without any adjective) as a member of the "... the recent centres of expansion of the Arboreal western (Transdanubian) wing (II/l) of the Matri- are identical with the glacial areas of refuge of the cum. The Zoogeographie description forest fauna" (p. 355). The Bakony a small area as of the Bakony had been carried out it may be in comparison to the Palearctic, yet the exclusively on faunal-ecological- validity of the statement to this area can be verified. chorological basis. Although the common Already from the first compilation of the colour­ species can, by their presence or absence, shape the ing elements will be seen the highest rate of par­ character of a zoogeographical region, yet the de­ ticipation of the southeast-European species (32 tachment of a zoogeographical area is usually per­ species — 43%). With the exception of the North- fected on the basis of a suitable ensemble and of the Bakony the entire Bakony is housing "Species of degree of occurrence of the so-called colouring ele­ Southern and of Souteast-Europe" and the W—NW- ments. Beside the common species of high occur­ habitat boundary of several such species crosses the rence frequency the exploration of colouring ele­ Bakony. ments, the mapping of data concerning their localiti­ The Bakony, as a low central mountain region, es, their rate of occurrence in a given locality, the with its relief, climatioal, hydrographical and floral plant community of locality, its geomorphological conditions furthers first of all the large-scale ex­ conditions, the simultaneous evaluation of many pansion of "southern" species. From this point of other facts and the synopsis of all these phenomena view (the geomorphologically meant) Balaton-High­ with regard to each species are the decisive criteria land, Tapolca Basin, southern quarter of the Keszt- for the detachment of a certain zoogeographical area. hely-Mountain and South-Bakony take the lead. It Only the knowledge about all these facts can enable is true that man, through his region-forming activi­ us to find out the origin of the so-called native ty has facilitated the settlement of southern species; species (endemisms) of high occurrence frequency, however, he has not changed considerably the pro­ furthermore the origin and migration circumstances portion of species brought about by the original of the colouring elements originating both from forces of nature. All that can be said is that man has adjacent and remote areas. An investigation leaning been conditioning the texture of colouring elements. on such a synopsis can result in a zoological picture — From the fauna-genetical point of view the high even of a small region that will be clear both from rate suggests that, in the 10—12 thousand years fol­ the viewpoint of the area (spatial factor) and that of lowing the Ice Age (i. e. in the recent millennia of history (time factor). Earth History) most of all "southern" elements have penetrated into the lowlands and central mountain The colouring animal species of the Bakony — regions of the Carpathian Basin, a part of which is All those species concerning which scientific knowl­ the Balkony. The description of the colouring ele­ edge can be gained through the study of the home ments was carried out with an eye on certain pro­ zoological literature and through recent investiga­ perties of expansion and ecology which point to the tions" will be listed in the light of the following natural settlement of the species. Following the Ice principle: „An area gets its characteristic features Age, early in the Corylus Age and in the Atlan­ from its colouring elements and these elements are tic Age a climate-optimum came about favouring decisive in detaching it from adjecent area-units" the various oaks. Since plants and animals have (DUDICH 1954). been concomitant phenomena, justified is the as­ The number of colouring elements sumption that the "southern" elements in the west­ established thus far in the Bakony ern wing of the Transdanubian Central Mountain i s 73. They are subdivided into fauna-element Range, the Bakony, had appeared in the same time types (DE LATTIN 1967) whose list is show on period. It is very likely that in the light of future page 292—293. analysis of the Bakony's fauna the present percen­ In comparison with the 73 colouring species the tile rate will still (at least approximatively) hold 23 fauna-element types appear too high. On the and the recent fauna-genetical results will be con­ other hand, in the case of grouping species of vari­ firmed. ous taxonomic orders the number can be considered Two other important fauna-elements are con­ as low. However, accordance with the up-to-date tracted under the headings "Eurasian Species" and zoogeographical contemplation forbids to break up "European Species". The former number 17 (23%), the fauna-element types into small details. For the the latter 23 (30%). Here are listed ranging from stake of good arrangement, manageability, facili­ the one really Eurasian species to the Central Euro­ tation of fauna-igenetic inference and of other points pean ones all those coluring elements whose habi­ of view it is expedient instead of increasing rather tats are unusually varied. Several of them are living

311 in boreo-alpine, mountainy—alpine or mountainy re­ as a faunái region of the Matricum, is divided into gions. Of the Bakony subdistricts the 5 faunal subdiistricts (Fig. 32.) With the exception North-Bakony has the highest num­ of the description of the faunal subdistricts, the char­ ber of mountainy elements. In view of acteristic species will be listed only in brackets. the scanty present-day information concerning the 1. Balaton-Highland (Enoplopus veliken- prevailing factors and the complicated interrelations siis, Eueera oaspica ssp. pérezi, Bombus laesus ssp. between the animal species of the Bakony a thorough mocsáryi, Osmia andrenoides, Osmia ligurica, Pieris investigation into the causes would be premature. ergane, Balea perversa, Pomatias elegáns). It is commonly know that exactly the North-Ba­ kony is that area where almost all climatic factors 2. Keszthely-Mountain (Orusisus unico- (precipitation, évapotranspiration, temperature, dis­ lor, Aegopis verticillus, Laciniaria cana). tribution of average temperatures) in macro-climatic 3. South-Bakony (Barbitistes serricauda, dimensions approximate to the conditions prevailing Phaneroptera nana, Cicindela sylvestris, Paleochry- in the lower regions of the high mountains. Similar sophanus hypothoe, Bombina variegata). is the case from the geomorphological point of view 4. North-Bakony (Carabus variolosus ssp. since the altitude above the sea level, the relief and nodulosus, Laena viennensis, Phyllobius arborator, vegetational relations are to a great extent instru­ Oruasus abietinus, Osmia pilicornis, Euphydrias au- mental in conditioning the climatic phenomena to rinia, Spudaea ruticilla, Dasumia canestrini, Goni- assume a ''mountainy" character. This will do as a odiscus ruderatus, Triturus alpestris, Regulus regu- first approach to the question. A future fauna-analy­ lus). sis — as it has been mentioned — is likely to con­ 5. East-Bakony (Harpalus zabroides, Gno- firm our stand, completing it with a possible detail­ rimus octopunctatus, Chelostoma foveolatus, Musci- ed examination of the environmental factors. capa parva, Falco cherrug). The central European alpine species spread out from the Alps as center to the adjacent areas as The Bakonyicum i. e. the westernmost mountain Transdanubia or the Carpathian Mountains. To this region of the Matricum (as a zoogeographical faunal district) in distringuished from the remaining moun­ group belong two coloring elements, both very char­ tain regions on the basis of the 24 species listed on acteristic species of the Bakony. page 301—302. Zoogeographical division of the Bakony. — The Bakony or by its zoogeographical name Bakonyicum, Jenő Papp

ГЕОГРАФИЯ ЖИВОТНОГО МИРА ГОРНОЙ МЕСТНОСТИ ВАКОНЬ

Введение. — За последние годы оживились зооло­ лении с северо-востока к юго-западу) и множество гические исследования Баконя. Они проводятся поперечных (в направлении с северо-запада к юго- в рамках программы „Естествоведческая картина востоку) разломов, являющихся естественными гра­ Баконя". В течение двух десятилетий, с 1940-го по ницами отдельных районов. Вдоль разломов поверх­ 1960-й год, в венгерской зоологической литературе ностная кора собрана в складки. Породы, образую­ все чаще появляются статьи, освещающие животный щие Баконь — образовавшийся в третичный период мир Баконя. Чем ближе к нашим дням, тем все боль- как результат морских отложений известняк и до­ гае растет количество публикуемых данных и статей, ломит (толщиной в 2000 м), затем по порядку важ­ занимающихся исключительно горной местностью ности — базальт, известняк" пресноводный, гравий, Баконь. Все это означает „ренессанс'1 в изучении песок- и лёсс (ЛАПГ 1958, 1962). зоологии Баконя. Климат Баконя, — В северной части Баконя Географическая характеристика, Баконя. — Это находится самая обширная, целостная, влажная резко очерченная горная местность средней высоты, область Венгрии. В противовес ей, южная часть расположенная в Карпатском бассейне, в верхней Баконя (Балатопская горная местность ) является части Задунайской низменности, к северу от озера областью с самым мягким в стране климатом. Суб­ Балатон (рис. 1-й). В геоморфологическом отноше­ тропический характер климата обусловливается нии ее можно разбить на шесть частей, общая пло­ частью самим Балатоном, частью геоморфологически­ щадь которых составляет 4 тыс. кв. км. Баконь пред­ ми условиями района. Вообще, Баконь совместно ставляет собой горную местность, довольно разру­ с Средиевенгерскими горами находится в месте, где шенную, где горы и холмы высотой в 200—700 м встречаются влияния атлантического, континенталь­ сменяются плоскогорьем. Самая высокая точка •— ного и субтропического климата (КЛКАШ 1960,1963, Кёришхедь (704 м), кроме того, есть еще пять гор, РЕТИ 1940). Среднее количество осадков в горах превышающих высоту 600 м. Тепершиий горный 600—800 мм (среднее количество но всей стране массив сбросового происхождения, образовавшийся 300—500 мм), с марта по конец октября (вегетацион­ в третичный период, когда возникли и Альпы, он ный период) выпадает 500—650 мм осадков, годовое поднялся на базе варисцийской складчатости, за­ распределение довольно равномерное. Средняя го­ полнявшей венгерский бассейн. Для строения мас­ довая температура 9—9,5 °С (среднегодовая темпера­ сива очень характерны четыре продольных (в паправ- тура но стране в целом 8—11 °С). Температура колеб-

312 лется в зависимости от высоты над уровнем моря от бук является растением субмонтанического харак­ 8,5 До 10,5 °С (Северный Баконь 8,5— 9 °С, Балатон- тера. Открытые группировки растений распростра­ ская горная местность 10,5 °С), в период вегетации няются по расщиряющимся долинам, низинам, скло­ температура составляет 14—15 °С, в летние месяцы — нам и т. д. (Diplachno-Festucetum, Festucetum sulca- 18—21 °С. Количество солнечных часов в году 1400— tae, Festucetum glaucae, Arrhenatheretum elatioris, 1450 (среднее число по стране 1450—1500). Господ­ Molinietum). Люди на больших территориях уничто­ ствующее направление ветра северозападиое. Не­ жили естественный растительный покров (напр. Бала- смотря на количество выпадающих осадков в 600— тонская горная местность, Восточный Баконь), ис­ 800 мм, в районе мало речной и стоячей воды. При­ пользовав их под сельскохозяйственные угодия, этим чину этого надо искать в том, что известняк и Доло­ непроизвольно вызвав дальнейшее проникновение мит проводят воду вглубь. Благодаря этому, особенно „южных" термо- и ксерофильных видов животных. в конце лета, бедного осадками, вегетация страдает География животных Баконя. — На карте от нехватки воды, что небезразлично и для живот­ географии животных Карпатского бассейна Мецара и ного мира. Перечислим речки, несущие постоянно Дудича (рис. 2) Баконь (без обослобления) является много воды: Геренце, Цуха, Гайя, Шед, Эгер и частью западного крыла (задунайского) Матрикума Лешенце. (И/1). Зоогеографическую характе­ Вегетация Баконя. — Горная местность Баконь ристику Баконя мы произвели исклю­ является западным членом задунайской части Сред- чительно на фаунистико-экологи- невенгерских гор (в географии растений известна ческо-ареалгеографической основе. как Bakonyicum) (ФЕКЕТЕ 1964). Горная местность, Обычные виды животных своим присутствием рассматриваемая с геоморфологической точки зре­ или же отсутствием могут характеризовать от­ ния как одно целое, по флоре распределяется на два дельную географическую область, все же наличие и района (Vesprimiense и Balatonicum), распростра- описание так называемых „ярких элементов" слу­ наяясь и на горную местность Вертеш. Для флоры и жит для выделения определенного зоогеографи- вегетации •— согласно климатическим условиям — ческого района. Наряду с описанием обычных, очень характерны субатлантические, среднеевропейские, распространенных видов животных выявление „яр­ иллирические и субтропические виды и семейства ких элементов", нанесение на карту их обитания, растений, требующие ровного климата. В благо­ определение относительной частоты их в данном приятных микро- и мезоклиматических районах месте, описание растительности мест их обитания, встречаются и высокогорные, альпийские элементы. оценка геоморфологических отношений и многих Характерные для Баконя виды растений: Primula других фактов, а также повидовое распределение auricula, Allium victoria!is, Trollius europaeus (субаль­ ведет к необходимости отделения определенной тер­ пийские элементы), Taxus baccata, Primula acaulis, ритории в зоогеографический район. Только обла­ Ruscus aculeatus (Атлантико-субмедитерранические дая заниями всего этого, можно, определить про­ элементы), Daphne cneorum, Eranthishiemalis. Cotinus исхождение или условия и время переселения из Coggygria, Scilla autumnalis, Hemerocallis lilio-aspho- других близких или дальних территорий с одной delus, Asphodelus albus, Crocus heuffelianus, Stipa стороны — очень распространенных видов, составля­ bromoides (субмедитерранические элементы). Наряду ющих так называемую основную фауну, с другой с группами растений, любящих известковые почвы, стороны — эндемизмические виды, „яркие элемен­ в западной части небольшими скоплениями встре­ ты". Таким комплексным, наглядным исследованием чаются типы ацвдифильной вегетации. Более рас­ мы достигнем того, что перед нами будет полная пространенными являются дубовые породы, но под картина животного мира каждого мелкого района влиянием субатлантического климата образуется как с точки зрения территориальной, так и истори­ и буковая зона. В долинах и на отлогах распростра­ ческой. нено земледелие, виноградарство и фруктовая куль­ Описание „ярких элементов" фауны Баконя. — тура. Для вегетации Баконя характерны дубовые и „Яркие элементы" — „дают территории харак­ буковые леса Дуб растет в местах, расположенных терное своеобразие и на основе этого можно выделить на высоте До 300—350 м над уровнем моря, выше данную тарриторию из общей массы (ДУДИЧ 1954). (300—700 м) произрастают буковые леса. В Баконе Согласно этой идее мы перечислим все те виды, встречаются следующие породы дуба (перечисляется с которыми мы познакомились на основании изу­ в зависимости от количества распространения): чения зоологической литературы и научных исследо­ Огпо—Quercetum, Cotion—Quercetum, Fago—Orne- ваний неДалекото прошлого. Число до насто­ tum (в основном на склонах южных и юго-западных ящего времени выявленных „ярких хребтов), Quercetum petraeae-cerris, Potentillo—Quer­ элементов" — 73. Мы их распределили по ти­ cetum asphodeletosum, Querceto—Carpinetum, Luzulo- пам элементов фауны (ДЕ ЛАТТИН 1967), перечис­ Quercetum (на богатых питательными веществами ление их дается на 292-293. стр. лесных почвах). В этих дубовых рощах живет много Для 73 видов относительно большим кажется 23 видов животных, характерных для гор средней вы­ типа элементов фауны. Если же принять во внима­ соты, попадаются среди них и интересные с точки ние, что распределение сделано по довольно развет­ зрения фаунистики виды. Буковые деревья (Melico- и вленной систематике, то это число не так велико. Melitti Fagetum) образуют красивые леса в первую Напротив, если мы согласны с современной зоогеог- очередь в Северном Баконе. Местом обитания для рафической теорией, то в соответствии с ней, нельзя баконьских монтанических видов животных явля­ очень раздроблять типы элементов фауны. Как и ются буковые рощи, число которых, за исключением для лучшего обозрения и общей доступности, так и Северного Баконя, довольно невелико. Причину для облегчения фауногенетических выводов и с дру­ этому нужно искать, по-видимому, в том, что сам гих точек зрения — число их лучше не увеличивать,

313 а ограничить. Как раз для лучшего обозрения мы ного настоящего евразиатского вида и кончая всеми объединили много типов элементов фауны в общую, среднеевропейскими видам i, площадь распростра­ можно сказать, второразрядную по названию кате­ нения которых исключительно разнообразна. Среди горию (напр. евроазиатские виды). них имеет распространение борео-альпийские, мон- ДЕ ЛАТТИН (1967) в палеарктике высокогор­ тан-альпийские или монтанные виды. Среди районов ные районы и тундру называет „Ore otundral", осталь­ Баконя Северный Баконь выделяется большим ные территории — „Arboreal". О последней он де­ числом монтанных элементов. Причину этого было лает очень важное и новое определение, имеющее бы еще рано глубоко исследовать, так как мы почти далекоидущее зоогеографическое значение: центры не знаем взаимного влияния между господству­ распространения арбореальных резентов „ . . . . ющими в Северном Баконе местными факторами и идентичны с рефугиумом ледникового периода совре­ видами животных. В основном мы знаем, что в менных лесов" . . . (стр. 355). Какой бы маленькой ни макроклиматическом измерении (осадки, эвапотранс- была территория Баконя по -отношению к Палеарк­ пирация, температура, распределение отдельных тике, можно проследить, что это определение дей­ среднетемпературных показателей) как раз Север­ ствительно и для нее. Уже при первом составлении ный Баконь приближается к условиям, характер­ списка „ярких элементов" бросается в глаза, что ным для нижней части высокогорных областей. И с в самом большом количестве вкетупают южно- и геоморфологической точки зре1 ия нужно сделать юговосточно-европейские виды (82 гида - - 43%). подобное заключение, стоит только посмотреть па За исключением Северного Накопи, на вою терри­ высоту над уровнем моря, условия почвы и веге­ торию горной местности Баконь налагает отпечаток тации. Вышеупомянутые климатические условия присутствие элементов, входящих в рубрику „Южно- способствуют обра зо Bai лпо монтанных элементов. п юго-восточноевропейские виды", площадь распро­ Таким образом, об этом вопросе мы можем сказать странения которых проходит через весь Баконь по приблизительно «только. Как мы уже упоминали, западной и юго-восточной границе. наши заключения, мы надеемся, подтвердит буду­ Баконь как среднегорный ландшафт, его высота щий анализ фауны, дополнив местные показатели над уровнем моря, климатические, водные и расти­ обстоятельными исследованиями. тельные условия — все это способствует распростра­ Центром распространения среднеевропейских нению в первую очередь „южных" элементов. В этом альпийских видов являются Альпы, отсюда виды отношении (взятом в геоморфологическом значении) эти проникают на соседние территории, как напри­ выделяется Балатонская горная местность, Тапол- мер, в Задунайскую область и Карпаты. I! эту группу цайский бассейн, южная часть Кеетхейкой горной входят два „ярких элемента", оба oi и являются местности и Южный Баконь. Хотя работа человека очень характерными для Баконя. по переделке местности и вызвала большее проник­ Зоогеографическое аеление Баконя. — Баконь — новение южных элементов, предположительно, что или по зоогеографическому н; зп;ч но Бакогикум — это не вызвало значительного изменения естествен­ как одну из зоогеографичееких частей Матрикума ного ' пела видов. Итак, в таком виде проявилось мы делим на пять районов (рис 32). Не описывая влнннп ' человека на состав „ярких элементов". фауны района, мы только в скобкгх указывгем С фауногенетической точки зрения относительно наиболее характерные для пего виды. большое число элементов делает возможным пред­ 1. Б а л а т опекая горн а я м ес т п о сть положить, что в течение следующих за ледниковым Enoplopus velikensis, Eueera caspica ssp., pérezi, периодом J 0— 12 тыс. лет (т.е. в последние тысячиле- Bornbus laesus ssp. mocsáryi, Osmia andrenoides, тия истории земли) в основном „южные" элементы Osmialigurici, Pi3ris ergane, B:ilea perversa, Pomatias проникали в горные массивы и плоскогорья Карпат­ elegáns). ского бассейна, так- и в Баконь. При характеристике „ярких элементов" мы стремились указать на такие 2. К e с T x e и с к и e г о р ы (Orussus unicolor, особенности в распространении и экологии, которые Aegopis verticillus, Laciniaria сапа). помогли бы определить время их естественного 3. Ю ж н ы и Б а к о и ь (Barbitistes serricauda. появления. В последующем за ледниковым периодом Phaneropiera nana, Cicindela silvcslris, Palecchrysop- атлантическом веке образовался климатический опти­ hanus hypothoë, Bombina variegata). мум, при котором стало всеобщим распространение \. С e в e p и ы ii Б а к о н ь (Ciraluis variolosus дуба. Одновременно с растительностью проникают и ssp. nodulosus, Liena viennensis, Phyllobius arborator, животные, таким образом, мы с полным правом Orussus abietinus, Osmia policornis, Euphydryas auri- можем считать, что „южные" элементы в западной nia, Spudaea ruticilla, Dasumia cinestrini, Goniodiscus части Задунайских Средневенгерских гор в ruderalns, 'Prit unis alpesi ris, Regulns regulus). Баконе — появились в это время. Вполне вероятно, 5. В о с т о ч и Ki й Б а к о п ь (Ilarpalus zabro- что, когда будет готов анализ фауны Баконя, теперь ides, Gnorimus eelopunolatus, Cbelonus l'oveolatus, полученный процентный состав останется таким же Muscicapa parva, Falco cherrug). (или очень близким), подтвердив тем самым фауно- Бакоиикум, т.е. самую западную горную мест­ генетические предположения близкого прошлого. ность Матрикума (как зоогеографическую фауну), Два других значительных элемента фауны — отличает от других горных районов те 24 вида, „евразиатские виды" и „европейские виды". Число которые мы перечислили па странице 301-302. видов первых — 17 ('23%), последних — 23 (30%). Сюда отнесены все элементы, начиная с единствен­ ЕнёПапп

314