A Bakony-Hegység Állatföldrajzi Viszonyai
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai Bevezetés inkább extenzív munka helyett tegyük intenzívvé a Bakony ál Az elmúlt évtizedben fellendült а Bakony ter latvilág á n а к а к u t a t á s á t. „A Bakony mészettudományi és ezen belül állattani kutatá természeti képe" állattani vonatkozásban éppen sa. Számos kutató a veszprémi Bakonyi Múzeum ezt a főcélt tűzte ki. Több állatcsoporttal (belső álltai szervezett „A Bakony természeti képe" ter élősködő férgek, Tardigrada, Collembola, Coleop- mészettudományi program kenetében több-keve tera, Siphonaptera, Hymenoptera, Lepidoptera, sebb rendszerességgel felkereste a Bakony-hegy Trichoptera, Thysanoptera, Rhynchota, Mollusca, séget, hogy itt állattani gyűjtést és vizsgálatot Amphibia-Reptilia, Aves, Mammalia) foglalkoz végezzen. Mindenekelőtt ezek a kutatások érlel nak behatóan kutatóink, jelezve a bakonyi zoo ték meg a Bialkony első és jelen állatföldrajzi jel lógiai kutatások reneszánszát. Az első bekezdés lemzését. Nem lennénk azonban igazságosak zoo ben tett megállapításokat egészítjük most ki az lógiai multunkkal szemben, ha megfelejtkeznénk zal, hogy á 11 a t f ö 1 d r a j z i ö s s z e f о g 1 a - elődeinkről. Amennyire a szakirodalmi publiká lónk az elmúlt 20 év bakonyi-zo ciók alapján következtetni lehet, úgy megálla ológiái munkáját tekinti á t, ugyan píthatjuk, hogy kb. az 1880-as évektől kezdve ke akkor alapot kíván adni a további kutatásoknak resték fel elődeink a Bakonyt, Bár többnyire egy majdani állatföldrajzi alapvetés számára — csak esetenkénti gyűjtéseket végeztek, munkájuk hasonlóan ahhoz a munkához, ami jelenleg ké mégis úttörő jelentőségű vidékünk állatvilágá szül a Mecsek-hegységről (GEBHARDT 1956, nak a megismerésében. Az 1920-as és 1930-as, te 1965—1966). hát a két világháború közti esztendőkben tapasz Jelentősége miatt nem hagyhatjuk említés talható a legnagyobb érdeklődés a Bakony iránt. nélkül a készülő bakonyi állattani bibliográfiát. Önálló közlemény ugyan egyáltalán nem je Faunisztikai és állatföldrajzi szempontból egy zo lent meg ekkor a Bakony állatvilágáról, ellenben ológiai kutatási periódust fog lezárni és ugyanak a különböző terjedelmű és igényű faunisztikai- kor nyitni „A Bakony állattani bibliográfiája" állatföldrajzi feldolgozásokban sok-sok adatot, közeli megjelenése, amit PAPP JÓZSEF állít ösz- megjegyzést, értékelést, esetleg leírást olvasha sze, hasonlóan „A Bakony növénytani bibliográ- tunk vidékünkről, Jelen állatföldrajzi összefog fiájá"-hoz (megjelent 1965-ben). A teljességre laló több eredeti adatát éppen ezekből a közle törekvő bibliográfia előreláthatóan 2000—2200 ményekből vette át (Csiki, Dudich, Entz, Fejér- címfelvételt fog tartalmazni. A bibliográfia majd váryné, Kaszab, Soós, Fauna Regni Hung.). A világosan mutatja, hogy milyen sok közlés jelent Tihanyi-félsziget szárazföldi faunájáról való is meg már a Baíkonyról — és mégis mily kevés a mereteinket zöméiben ekkor publikálták zooló Bakony állatvilágára vonatkozó ismeretünk. A gusaink (Graeser—Szent-Ivány, Homonnay, közlemények tömkelegében alig-alig találkozunk Móczár L., Szent-Ivány, Székessy, 1. az irodalom olyannal, mely kizárólag, vagy legalábbis jórészt jegyzéket). tájunk faunáját ismertetné. A Bakonyra vonat Az új, tehát az 1940—1960-as évek magyar kozó közlésieket jóformán a teljes magyar zooló állattani irodalmában egyre gyakrabban jelen giai irodalom áttekintésével lehetett valósággal nek meg a Bakony állatvilágát ismertető köz előkeresgetni az esetenként tárgyalt terület ada lemények. Ahogy közeledünk „A Bakony ter tainak a rengetegéből. Kitartó, céltudatos és az mészeti képe" munkálataihoz, oly mértékben ügyért lelkesedő munka kellett ahhoz, hogy mi emelkedik az adatközlések és ezzel párhuzamo készen kaphassuk a bibliográfiát, Lényegesen san csak a Bakony valamely állatcsoportjárói szó könnyebb lesz ezután a Bakony állatvilágát ku ló publikációk száma. Önkéntelenül tatni, hiszen rövid idő alatt bármely állatcsoport gondolunk arra. talán éppen a ról szóló irodalmi ismereteink összeállíthatók. Az meg növekedett érdeklődés mint pedig közismert, hogy megbízható irodalmi alap egy megkívánta, hogy az eddigi, pal határozottan gyorsul a zoológiai kutatás. 251 1. A Bakony-hegység földrajzi elhelyezkedése Magyarország 1. Geographical situation of the Bakoiiy Mountain with nagytájainak feltüntetésével (BULLA nyomán, 1962) : 1 : Al indication of Hungary's regions (after BULLA 1962) : 1 : Al maid, 2: Kisalföld, 3: Alpokalja, 4: Dunántúli dombság, 5: föld (= the Great Hungarian Plain); 2: Kisalföld (= the Dunántúli Középhegység (melynek résztája a Bakony-hegy- Plain in North western Hungary); 3: Alpokalja (== the Fore hegység) és 6: Északi Középhegység. (Bulla nyomán raj land of the Alps); 4: Transdanubian Hills; 5; Transdanu- zolta Papp Imréné) bian Central Mountain Range (one district of which is the Bakony Mountain); 6: Northern Central Mountain 1. Географическое положение горной местности Баконь с, 1. Geographische Lage des Bakony-Gebirges mit der Dar обозначением территориальных районов Венгрии (но БУЛЛА stellung der Grossregionen von Ungarn (nach BULLA 1962) : 1 1!Н)2): большая Венгерская низменность, 2. Малая Вен 1. Grosse Ungarische Tiefebene, 2. Kleine: "Ungarische Tief герская низменность, 3. подножье Альп, 4. холимистан ebene, 3. Alpenvorland, 4. Transdanubisches Hügelland, 5. местность Задунайского кран, 5. Задунайское среднегорье, Transdanubisches Mittelgebirge (wovon eine Subregion ist частью которого является горная местность Баконь, 6. das Bakony-Gebirge) und 0. Nordisches Mittelgebirge. Семерное Среднегорье A Bakony-hegység földrajzi helyzete a Bakony-hegység megnevezést, tehát beleértem az összes felsorolt tájat (BULLA 1962). A szóban 2 A Kárpát-medence (és így hazánk) egyik jól forgó terület nagysága kb. 4000 km . körülhatárolható tája a Bakony-hegység, mely a A Bakony-hegység korszerű geomorfológiai is Dunántúl északi-középső területén (a Balatontól mertetését LÁNG SÁNDOR adta (1958, 1962). Az ő északra) helyezkedik el (1. ábra). A magyar föld nyomán vázoljuk a főleg állatföldrajzi vonatkozásban rajzi irodalomban megkülönböztetnek tág és szo lényeges felszíni anyagokat és formákat. A Bakony lekopott tönkhegység. Felszínén a hul ros értelemben vett Bakonyt. Az utóbbihoz so lámosan, 200—700 m magasságra emelkedő hegyek rolják az Északi-Bakonyit, a Déli-Bakonyt és a és dombok fennsíkokkal, illetve medencékkel válta Bakonyalját. Az előbbihez pedig ezeken kívül a koznak. Ahol a felszínen kemény kőzetek vannak, ott a térszín a hullámosból átcsap meredek lejtőkbe, Balaton-felvidéket, a Tapolcai-medencét és a letörésekbe. Ezek azonban csak szórványosan jelent Keszthelyi-hegységet is hozzáveszik (2. ábra). keznek, elsősorban az Északi-Bakony területén. E Magam mindig az utóbbi érttelemben használom tájképileg is szép helyeken a növényzet a helyi 252 2. A Bakony természetföldrajzi tájbeosztása. 2. Physico-geographical regional division of the Bakony 2. Naturgeographische Einteilung des Bakony 2. Физико-географическое разделение Баконя 253 adottságoiknalk megfelelően specialitásokat mutat. Az terrán, mediterrán, dél-európai és hasonló elterjedé- állatvilágról ezt nem mondhatjuk ilyen határozott sű melegkedvelő bogarakra, hártyásszárnyúalkra, csi sággal, inkább csak egyes állatcsoportokról (Gastro gákra. Mai ismereteink szerint a Bakony állatföld poda, Carabidae). A Bakonyra nagyon jellemző hul rajzi karakterét éppen ezek a fajok adják. lámos térszínből legmagasabbra a Kőris-hegy emel kedik ki (704 m) az Északi-Bakonyban, 600 m-en felüli csúcsai pedig a Kékhegy (669 m), Somhegy (650 m), Papod (646 m), Ha jag (646 m) és Kabhegy (600 m). A Bakony éghajlata Hegységünk mai tömege a harmadkorvégi alpi hegységképződés idején törésekkel-pikkelyképződé- Az előzőékben ismertetett földfelszíni viszo sekkel emelkedett ki a magyar medencerendszer al nyok, továbbá a Bakony földrajzi helyzete a Kár ján helyetfoglaló varisz/kuszi alapzatból. Szerkezeté pát-medencében alapvetően határozza meg tá re nagyon jellemzőek azok a törésvonalak, melyek számos esetiben az egyes résztájak határait jelölik. junk éghajlati viszonyait. BACSÓ (1959, p. 264— A hosszanti, még varisztid eredetű, a harmadkor 265) a Bakonyt éghajlati szempontból Magyaror ban újjáéledő törések iránya északkelet-délnyugati, szág harmadik fő körzetébe, illetve ezen belül tehát megegyezik a Magyar Középhegység fő csapás ugyancsak harmadik alkörzetébe osztotta be a irányával (Balaton-ároik, Veszprém—Nagyvázsony— Tapolca, Várpalota—Veszprém—Ajka, Bodajk—Ba- Magyar Középhegység valamennyi dunántúli konyesernye—Bakonynána törésvonalak). A fő tö tagjával (Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) résvonalakat az északnyugati-délkeleti törések harán- együtt. Ennek a területnek az éghajlata önmagá tolják. Mindkét irányú csapások a jelenben több pa ban nem egyöntetű, aprólékosabb felosztás ese tak lefutását szabják meg (Egervíz, Torna, Séd, Gaja — Lesence, Somberekséd, Gerence, Cuha). A törés tén északi és déli részre kellene bontanunk, mert vonalak mentén a felszíni földkéreg nemcsak vető ezek a hőmérséklet és csapadék tekintetében el dött, hanem nagyon változatos módon pikkelyező- térők. Magasságának mérsékelt volta miatt azon dött, továbbá szét-, össze- és egymásratolódoitt (néha ban feltűnő különbségek a déli és északi fele közt több km szélességben). Ezeknek a kéregmozgások nak nagy jelentőségük van a mai felszín kialakulá inkább csak a síksággal való találkozás vonala sában. A mellékcsapások, tehát a Balaton-ároktól mentén jelentékeny (a Balaton-part