LÉGKÖRKUTATÁS

LANDY-GYEBNÁR MÓNIKA Érdekes légköri jelenségek a sarkvidékeken Első rész

ára már gyakorlatilag bárki szá- mára elérhetővé váltak a sarkvi- Mdékek, modern közlekedési- és navigációs eszközök segítségével. Meg- hódításuk idején azonban a felfedezők a megfigyeléseikre, tudásukra és gyakorlati tapasztalataikra, vagy sok esetben csak a megérzéseikre tudtak hagyatkozni, gyak- ran olyan körülmények között, amiket ma elképzelni is nehezen tudunk. Hete- ket, hónapokat kellett hajózni járatlan vi- zeken, esetleg csak pontatlan vagy nem is létező térképek segítségével navigálva. A fennmaradt hajónaplók, útinaplók, vissza- emlékezések sok érdekességet elárulnak a körülményekről! Leginkább gazdasági haszon reményében indultak ezek az ex- pedíciók, de mindegyik adott a tudomány számára is értékes információt. Az adott kor szellemének, tudásának megfelelő mé- rések, mintavételezések, állat- és növény- világot érintő megfigyelések mind a fel- fedezők, az expedíciókkal utazó tudósok precizitását és kitartását igénylő feladatok voltak. Emellett a beszámolók számos ér- Vízég – a sötét vízfelület feletti ég sötét árnyalatot ölt dekes légköri jelenségről is tanúskodnak. (Mike Brandon felvétele, forrás: Wikipedia) Ezek némelyike segítette a tájékozódást, míg mások ezzel ellenkezőleg hatottak, Az alacsony szintű felhőzet alján lát- jégblink, ami az összetorlódott tengeri jég- sok pedig egyszerűen a szépségével fogta hatták a megoldást. A nyílt vízfelület sö- mezőt mutatja” (Apsley Cherry-Garrard, meg az utazókat. tétebb a jégmezőnél, róla nem verődik Scott utolsó déli-sarki útjának krónikása). vissza annyi fény, mint a jégről. Ha a jég A felhőzet színén kívül még támpon- megnyílt, és nagyobb – hajózásra már al- tot adott a felszín feletti közvetlen lég- Jégblink, vízég, ködfalak – kalmas méretű – jégmentes tengerszakasz réteg is – a nyílt vízfelületek párologtak, a tájékozódást segítő jelenségek volt a távolban, a felette levő felhőzet alja a pára köddé állt össze. A jégmezőn egy is sötétebb volt a környező felhőzetnél. Ezt határozott vonalban látott ködfal kön�- A sarkvidékek időjárása gyakran felhős, az a jelenséget a hajósok vízégnek (angolul nyen jelezhette, hogy ott nyílt víz találha- alacsony szintű rétegfelhőzet, a köd sokszor water-sky) hívják. tó. William Parry 1827-ben a Spitzbergák heteken át kísérte a felfedezők, hajósok út- Ahol a jégtakaró borította a tengert, il- felől az Északi-sark irányába igyekezett a ját. A folyamatosan változó és mozgó jég- letve a szárazulatot, ott világos lett a fel- szakadozott jégmezőn át. Számtalan alka- takaró, főként a nyári hónapokban, mindig hőzet alja, visszatükrözve a jeges-havas lommal figyelte meg a megnyíló csatornák kérdésessé tették, merre lehet továbbhajóz- felszín fehérségét. Ezt hívják jégblinknek feletti párát, s a ködképződést, valamint a ni. Bizonyos távolságba persze elláthattak (angolul ice blink). E felhő-jelek az ár- ködben kialakuló, színtelen szivárványra az árbóckosárból, ám igazán messzire nem. bockosárból már beláthatatlan, sok-sok hasonlító ködívet. 1827. július 23-án így A jó döntésen a hajó épsége, a tengerészek, kilométernyi távolságban is megmutat- jegyezte le a látottakat: „Fél hatkor gyö- felfedezők élete múlt. Honnan lehetett tud- ták, merre lehet járható tengeri út, vagy nyörű természeti jelenségben volt részünk, ni, hogy érdemes-e egy adott irányt tartani hol ütköznek áthatolhatatlan jégmezőbe. először egy széles, fehér ködív jelent meg a hajónak, vagy épp valamerre elkanyarod- „Ha egyenesen előre nézel, semmi mást a nappal szemközti irányban, de a megszo- ni, sokszor a veszélyes, sodródó, feltorlódó nem láthatsz, mint a nyílt tenger sötétjét, kott látványtól eltérően hamarosan erős jégtáblák közt keresni az utat? a horizont felett egy fényes sávval, e sáv a színek mutatkoztak az íven, majd hamaro-

256 Természet Világa 2017. június LÉGKÖRKUTATÁS

jában igencsak Napot felhasználva, majd 1615-ben a Hold megtévesztő le- és a csillagok állását mérve már használ- hetett! A tájéko- ta is a módszerét aktuális szélességi foka zódásban a leg- kiszámítására. A tapasztalt navigátor az nagyobb kihívást egyéb délibábjelenségek alapján a navigá- a horizonton nem ciós táblázatokban megadott átlagértéket várt pillanatban módosíthatta. felbukkanó Nap A tájékozódás a Nap égi helyzete alapján jelentette a sark- főként azon időszakokban jelentett problé- vidékeken – a dé- mát, amikor a Nap csak igen rövid ideig lát- libábjelenség mi- szott, vagy igen alacsonyan járta végig az att. Gyakorlatilag égi útját. Ha a horizonton délibábok látszot- minden sarkvidé- tak, nem volt pontos magának a horizontnak ki felfedező úti- a helye sem, ráadásul a délibáb változhatott naplója beszámol is a szél, a hőmérséklet változásával. Nem olyan helyzetek- egyszer megtréfálta a Nap a felfedezőket. ről, amikor a Nap Shackleton utolsó antarktiszi expedíciójának jóval a csillagá- naplójában így számol be egy eseményről: szatilag lehetsé- „A Nap, holott egy hete már végleg lenyugo- ges első tél vé- dott, meglepett minket ma reggel. A korong gi napkelte előtt több mint fele a horizont fölé emelkedett má- felbukkan a hori- jus 8-án, délelőtt 11 órakor a látóhatár ra- zonton, vagy jó- gyogása a Nap képévé alakult. Negyed órá- val a késő őszi val később a váratlan vendég ismét eltűnt, utolsó napnyugta de csupán kis időre: 11:40-kor újra megje- után újra megje- lent, majd lenyugodott déli egykor, 1:10-kor lenik. A helyzet megint felkelt, de csak azért, hogy 1:20-kor ugyan zavarba ej- szép lassan újból lebukjon a horizont alá. tő, ám az okát a Ezt a különös jelenséget az erős légköri ref- hajósok, sarkku- rakció okozta, déli 1:20-kor 2 fok 37 perccel tatók már régóta emelte meg a Nap képét. A hőmérséklet ek- ismerték: a lég- kor -26°C volt, kiszámítottuk, hogy a fénytö- Novaja Zemlja-jelenség, a fotó Mila Zinkova felvétele köri refrakció rés az elvártnál 2 fokkal nagyobb mértékű (spaceweather.com), a rajzot pedig Nansen készítette északi miatt a horizont volt. Másképp fogalmazva, a Nap 193 km-rel útján, amelyről magyarul „Éjben és jégben” címen jelent meg alatt lévő Nap délebbre jelent meg a horizont felett, mint a útleírása délibáb-képe jön táblázatainkban megadott átlagos fénytörési san öt további ív is megjelent a fő íven be- lül”. Parry tovább részletezi a jelenséget, olyan pontos leírással, amiből ma már azt is vissza tudjuk számolni, hogy mekkora páraszemcsékből állt a köd, amelyet látott. A ködívek apró páracseppekből jönnek létre, amikor friss a köd (tehát épp kialaku- lóban van), az ív fehér. Később a szemcsék a levegőben lebegve egymáshoz tapadnak és nagyobb méretűvé válnak; ekkor jelennek meg a színek, még később a már túl nagy szemcséken nem tud kialakulni a jelenség. A fehér ködív azt jelzi, hogy a jégmezőn fris- sen kialakult hasadék feletti párát látunk, ha színes a ködív, akkor a pára már egy kis ide- je lebeg a hasadék felett. Ha pedig csak köd- fal látszik, holott süt a nap, biztosak lehetünk benne, hogy a köd már „öreg”, s vele együtt a párát biztosító hasadék is.

Távoli hegyek délibábja az erős inverzió hatására. A kép a Fichtelberg tetején Délibábok – a tájékozódást született és a 170 km-re lévő csehországi Iser-hegység torzképét mutatja. A akadályozó jelenségek sarkvidéken ez a látvány mindennapos (Claudia Hinz felvétele)

A sarkvidékeken különösen gyakori és a horizont fölé ilyenkor. mutatók alapján számíthattunk volna rá.”. erős délibábjelenségek alakulnak ki. A már 1613-ban alkotott egy módszert az Nansen 1893–96 közti északi útján jegyez- hétköznapi tájékozódásban a horizonton egyes helyszíneken tapasztalható légköri te fel 1894. február 16-án: „Ma délben még látszó „hegyek” vagy „szigetek” formá- refrakció kiszámítására a horizonton lévő egy érdekesség történt, láttuk a napot, vagyis

Természettudományi Közlöny 148. évf. 6. füzet 257 LÉGKÖRKUTATÁS csak a Nap képét, mivel délibáb volt. Először akkor alig látszik torzulás, ám a légréteg ha- szített térképre is felvitte ezeket a „földeket”. egy lapos, tüzesen ragyogó sáv jelent meg a tára felett azonnal megjelennek a torz for- Későbbi sarkkutatók pontosabb megfigyelé- horizont felett, aztán egy másik is felette – mák. Akár annyi is elegendő a különbség- sei, s közelebbi útjai során e szárazulatok egy sötét csík választotta el őket egymástól – az hez, hogy az ember néhány méterrel maga- részét nem találták. A Wilkest megtévesztő árbockosárból öt ilyen, egyforma hosszúsá- sabbra menjen. Les Cowley fizikus-légkör- délibábjelenségnek köszönhetően a horizont gú, párhuzamos fénysávot láttam. Később ki- optikus az 1970-es években figyelt meg egy fölé emelkedő torlaszok, jéghegyek látszot- számítottuk, hogy a Nap 2 fok 22 perccel volt tengerparti kétszintes házból egy délibábos tak szárazföldi felszíni alakzatoknak. John a horizont alatt délben.”. naplementét, mégpedig úgy, hogy először a Ross 1818-ban a Lancaster-szorost eltorla- Ezt a tüneményt külön névvel is illetik: földszinti ablakból látta a horizont alá bukó szoló hegyláncot pillantott meg hajójáról Novaja Zemlja-jelenség. A Nap horizont fe- Napot, majd felszaladt az emeletre s onnan – a hegylánc a Croker-hegység nevet kap- letti megjelenését jelenti akkor, amikor csil- még egyszer megnézte, amint eltűnik a Nap ta, azonban Parry egy évvel később feltár- lagászati értelemben még/már nem lehetne délibábja a látóhatáron. ta, hogy csak délibáb lehetett, ugyanis ő már a látóhatár felett. A jelenség neve Willem Délibábok persze fényes nappal is van- jóval távolabbra, a Melville-szigetig hajózott Barents 1597-es, Novaja Zemlja szigetén nak – és nem csak a sarkvidékeken. Az a Lancaster-szoroson keresztül. A belga ant- eltöltött telelése idején észlelt „napkelte” ottani délibábok azonban a poláris magas arktiszi expedíció Belgica hajójával Adrien alapján született, ugyanis az expedíció na- légnyomású övezetben a stabil légrétegző- de Gerlache 1898-ban a Bellingshausen ál- vigátora, Gerrit de Veer január 24-én meg- dés miatt erőteljesebbek, gyakoribbak és tal még szárazföldként felfedezett I. Sándor- pillantotta a Napot, holott annak csak két látványosabbak. Nálunk a hortobágyi dé- sziget közelében járt, s így ír: „Déli irányban héttel később kellett volna felbukkannia libáb a közismert, ám sokkal látványosabb szárazföld jeleit láttuk a délután során, ám a földrajzi elhelyezkedésük alapján. Csak délibábjelenséget figyelhetünk meg a téli később eltűnt a látvány. Bizonyos, hogy csak délibáb volt.” 1906-ban egy általa Crocker-föld néven regisztrált, Grön- landtól északnyugatra levő sarkvidéki szá- razulatot rajzolt be a térképére. Csak néhány évvel később, 1913-ban célzott expedíció derítette ki, hogy délibáb volt. MacMillan vezette az expedíciót, és még őket is több- ször megtévesztette a délibáb: „Elértük Peary 1906-os kőrakását, majd kiváló légkö- ri körülmények közepette körülnéztünk, meg- láttuk azt, ami valóban szárazföldnek tűnt, DNy iránytól ÉÉNy irányba terjedt, és ha távcsővel figyeltük meg, még meggyőzőbb- nek tűnt a délibáb szárazföldszerű látványa. Minden bizonnyal ugyanezt láthatta Peary is! Ha magam nem jártam volna be a most látni vélt területet, megesküdtem volna rá, hogy valóban szárazföldet látok.” Érdekes- ség, hogy a MacMillan-expedíció tagjaként velük utazó inuit, Pee-ah-wah-to az észlelés- kor megjegyezte, hogy a távoli szárazulatnak látszó dolog csak „homály”, és nem száraz- Hafgerdingar – a vikingek félelmetes tengeri kerítése, vagyis a távoli vízfalnak föld. , aki Peary versenytársa látszó délibáb (Mila Zinkova felfvétele, forrás: Wikipedia) volt az Északi-sark elérésében, szintén látni vélt egy nagy szárazulatot, s Bradley-földnek az 1970-es években született meteorológi- hidegpárnás időszakban valamelyik ma- nevezte a később szintén délibábnak bizo- ai mérésekből derült ki, hogy a sarkvidékek gasabb hegycsúcsunkról. Amikor a Kár- nyult területet. Pusztán a véletlen játéka a két jégmezői felett sok száz vagy ezer kilométer pát-medencét a télen sűrű köd üli meg, e délibáb-helyszín névhasonlósága: a Peary ál- nagyságú területen kialakuló hőmérsékleti hegyek némelyike kilóg a ködrétegből, s tal Crocker-földnek nevezett délibáb George inverzió okozza a Novaja Zemlja-jelenséget. a csúcson ragyogó, tiszta idő van. A tá- Crocker bankár, Peary egyik szponzora tisz- Az inverziós légréteg a környező levegőtől voli horizonton a tereptárgyak (általában teletére, míg a Ross által látott Croker- jelentősen eltérő sűrűsége miatt „csapdába más, messze lévő hegyek) képe a hőmér- hegység az angol Admiralitás első titkáráról, ejti” a távoli tereptárgy (sziget, hajó, hegy, séklet-különbség függvényében torzul el, John Wilson Crokerről kapta a nevét. horizonton lévő égitest) képét, s a „csap- megemelkedik, felnyúlik, vagy épp ellapul A délibábok időnként valós objektumo- dán” keresztül, mintha csak periszkópon a hegy teteje, az egymás melletti csúcsok kat is láthatóvá tesznek elképzelhetetlenül néznénk ki, megpillanthatjuk azt hatalmas asztallapszerűen egybefolynak, s a legkü- távolról. A felszín vonalát igen nagy terü- távolságból is. Az abnormális időpontok- lönlegesebb alakzatokat veszik fel. Ilyen leten követő egyöntetű inverziós légréteg a ban felbukkanó napkorongot (ami a gyakor- helyzetben, ha a napnyugtát is megfigyel- Föld görbülete miatt nem látható távoli te- latban igen ritkán korong alakú) több sarki jük, tanúi lehetünk a sarkvidékek rejtélyes rület képét is megemelheti annyira, hogy a expedíció említi, ma pedig már fényképek jelenségének. geometriai horizont alól a látható horizont sokasága is rendelkezésre áll a jelenségről. A délibábok sok esetben tévesztették meg fölé helyezi. Robert A. Bartlett kapitány A Nap, vagy egyéb tárgy torzulásának mér- a felfedezőket, a legtöbbször talán Charles 1939-ben Izland és Grönland közt félúton téke és természete attól függ, hogy az in- Wilkes amerikai Antarktisz-kutatót, aki több- járt hajójával, amikor megpillantotta az egy- verziós légréteghez képest hol helyezkedik ször vélt szárazföldet látni a déli kontinens értelműen azonosítható, jellegzetes izlandi el a megfigyelő: ha a légrétegen belül van, közelében tett hajóútja során, s az általa ké- Snæfellsjökullt, mégpedig hajójának pontos

258 Természet Világa 2017. június LÉGKÖRKUTATÁS pozíciója ismeretében 550 km távolságból, reszkető légrétegként is. A magasban érkező tett egy hegyes, miniatűr ’villámhárítót’ az holott a hegyet csupán 150 km-ről szaba- meleg levegő általában közeledő ciklonok- épület tetején lévő zászlórúdra. Innen egy dott volna meglátnia. Egy érdekes elmé- hoz kötött, s a meleget azután hamarosan kö- szigetelt vezetéket húzott be az épületbe, így let (Waldemar H. Lehn, University of Ma- veti a ciklon hidegfrontja, amely heves viha- bentről figyelhettük az elektromos töltés ak- nitoba) szerint a középkori viking hajósok rokkal, igen erős széllel jár – valódi veszélyt tuális jelenlétét. Idebenn kb. 1 hüvelyk távol- is ennek a jelenségnek köszönhették mind hordoz a hajósok számára. ságig kékes fénylés vette körül a drót végét, Grönland, mind az észak-amerikai partvi- s ha elektromosan vezető tárgyat tettünk a dék felfedezését. Elméletben, ha Nyugat- közelébe, szikrák áradatát szórta feléje és Izlandról ÉNy felé nézünk és a Bartlett ál- Szent Elmo tüze – a hajósok eközben ózonszagot is éreztünk. Természe- tal tapasztalt körülményekhez hasonló áll védőszentje hóviharban tesen nem volt folyamatos ez a jelenség, így fenn, megláthatjuk Grönland partjait (kb. érdemesnek találtuk valamilyen automata 400 km). Grönland nyugati pereméről pedig 1912–14 közti antarktiszi jelző elkészítését a detektálására. Hurley a kanadai partokat lehet észrevenni (szintén expedíciója fő bázisának helyéül kiválasztott egy elektromos csengőt kötött a vezetékre, s kb. 400 km). Wegener grönlandi tartózko- pont a Commonwealth-öböl partján az ott ez minden alkalommal megszólalt, amikor a dása idején tanulmányozta a délibábok ezen eltöltött időszak alatt rendkívül szeles hely- tetőről a töltés lekúszott a vezetékünkön, az formáit, s azt vette észre, hogy a partok kis- színnek bizonyult. A kontinens felől (szinte éjjeli őrünk feladata volt rögzíteni a hallott sé kimagasló pontjairól tiszta időben (a lég- kizárólag DK-i irányból) fújó, gyakorlatilag eseményeket. Azonban hamarosan le kel- szennyező aeroszoloktól mentes sarki leve- folyamatosan tomboló, nem ritkán hurrikán lett szereljük a csengőt az alvók nyugalma gőben) sok esetben látszik távoli, egyébként erejű szél finom porhó hatalmas tömegét érdekében, mivel olyan gyakran és hevesen megpillanthatatlan tárgy képe a horizont fölé mozgatta a tenger irányába. Amikor ősszel zajongott. Azt azonban megfigyeltük, hogy nyúló formában. Ha a hajós út közben kerül bele a délibábot okozó inverziós légrétegbe, előfordul, hogy a korábban már egészen kö- zelinek látott sziget eltávolodik – az inverzió ez esetben zsugorítja a távoli tereptárgy ké- pét. navigátor 1820-ban je- gyezte meg, hogy hasonló okból az Atlanti- óceán északi részén gyakorlatilag lehetetlen tisztességes távolságbecslést alkotni a látott partok, szigetek helyzetéről. A viking hajó- sok által ismert jelenség volt a hafgerdingar (a kifejezést „tengeri kerítés”-nek lehet for- dítani). Jellemzően az Izland és Grönland közti tengerszakaszon észlelték a hajósok a távolban magasodó vízfalat, s a látványát fé- lelmetesnek, hajókra veszélyesnek tartották, magát a jelenséget számtalanszor említik, magyarázat nélkül. Az egyetlen fennmaradt leírását a XIII. századi Konungs skuggsjá (A király tükre) címen ismert oktató írás adja, s első könyvének XVI–XVIII. része foglalko- zik Izland és Grönland környékével, köztük a tengeri kerítéssel. A leírás így szól: „Mint- Edward A. Wilson abszolút valósághű pasztellrajza az 1911-ben az Antarktiszon ha a világóceán összes hulláma és vihara megfigyelt gyöngyházfényű (sztratoszferikus) felhőkről (Forrás: NOAA) összegyűlne, körbekeríti az egész tengert, és nincs rajta rés sehol. Magasabb a hegyek- egyre gyakrabban lett sötét, az expedíció az elektromosság akkor volt a legintenzí- nél, meredek falú, kiugró szirtekre hason- tagjai könnyedén megpillanthatták a hajó- vebb, amikor a legapróbb szemcséket hord- lít. Igen kevés eset ismert csak, amikor egy sok körében jól ismert jelenséget, a Szent ta a hóvihar, s nem feltétlen akkor, mikor a hajós megmenekült, ha látta a kerítést.” A Elmo tüzét. Március 22-én észlelték először, legsűrűbb volt.” A későbbiek során, amikor korabeli szöveg modern értelmezése persze a nefoszkóp (felhőmozgást megfigyelő mű- üzembe tudták helyezni a rádiós távírójukat, sok elméletet hozott, köztük például népsze- szer) csúcsain. „Ahogy az idő egyre hide- azt is megfigyelték, hogy a vevőn hallani le- rű volt, hogy cunami látványát vélték kiol- gebb lett, erősödött a jelenség intenzitása. hetett a kisülések okozta zavarást, amikor vasni a leírásból. (Nansen is úgy hitte, hogy … A ládák sarkán, a kövek csúcsain sápadt jelen volt a Szent Elmo tüze. Habár a jelen- tenger alatti földrengések során keletkező kékes fénylés ragyogott. Ugyanez a ruhá- ség igen régóta és igen jól ismert („már a ré- cunamiról emlékezik meg a jelenség leírá- zat kiálló részein, a kesztyűkön, sapkákon is gi görögök is”), a hétköznapi életben ritkán sa.) A megoldást Wegener grönlandi megfi- megjelent – de az ember nem érzett semmit adódik lehetőség a megpillantására, ezért gyelései hozták: alapos meteorológiai kuta- se belőlük, legalábbis a tomboló szélben, hó- különösen érdekes minden beszámoló. Né- tásai és mindennapos környezeti észlelései viharban. Viszont a szélmérő több alkalom- hány éve egy alpesi hegycsúcs időjárási ob- alapján felismerte, hogy egy bizonyos típusú mal is szikrákat szórt Madigan ujjaira, ami- szervatóriumának korlátján és a műszereinek délibábjelenséget igen gyakran követ viharos kor kicserélte az adatrögzítő lapokat. Mivel csúcsán jelent meg a Szent Elmo tüze, s az idő. Ez az úgynevezett felső állású délibáb, ezt csak csupasz kézzel lehetett elvégezni, így obszervatórium webkamerája ezt rögzítet- ami akkor alakul ki, ha a hideg felszíni lég- egyszer még érezte is a mintegy fél hüvelyk te is. A jelenség idején intenzív, aprópely- rétegre melegebb levegő érkezik. A délibáb távolságba húzó szikrát az ujján. Aztán úgy hes havazás volt – a körülmények hasonlóak megmutatkozik például a leírt, falhoz, kerí- döntöttünk, hogy rendszeres megfigyeléseket voltak a Mawsonék által átéltekhez. A jelen- téshez hasonló, a horizonton végighúzódó folyatatunk a jelenségről, ezért Corell készí- ség létrejöttéhez azonban nem kell zivatar –

Természettudományi Közlöny 148. évf. 6. füzet 259 LÉGKÖRKUTATÁS bár kétségkívül ez a leggyakoribb esemény, megfigyelő, azonban csak a sarkoktól távo- fajta. Mivel a két sarkvidék közül a zártabb amelynek során megfigyelik, csupán a leve- labb, mivel a sarkokon nyáron világos hozzá légkörzési rendszer miatt a délin van hide- gő elektromos töltöttsége szükséges (alap- az égbolt. Ez utóbbiról nem is olvashatunk a gebb, így az ózonlyuk ottani kialakulásában vetően 30 000 V/cm térerősség, csúcsos sarki utazók naplóiban, ám pl. hazánkból is is ez játszik szerepet. Azonban, míg nem tárgyaknál picit kevesebb is elég). Ez lét- megfigyelhetjük nyári estéken és hajnalokon. voltak állandó személyzetű kutatóbázisok az rejöhet a már említett aprószemes havazás A kétféle felhőben a sarkvidékhez kötődésük Antarktiszon, addig az északi sarkvidékről során, porviharban vagy vulkáni hamuhul- mellett közös még, hogy viszonylag új jelen- származó PSC-észlelések voltak túlsúlyban. láskor is, de megfigyelték már homokfú- ségek. A PSC-ről az első, hiteles feljegyzések Mivel a PSC a légkör magasabb réte- vásos tisztítás alkalmával is. Az elektromos az 1870-es évekből ismertek (valószínű, hogy gében van, így a megpillantása is speciális töltések a tereptárgyak csúcsai közelében korábbi is lehetett, de még feltáratlanul hever- időponthoz kötött: hajnalban vagy alkonyat összegyűlve ionizálják a környező levegő nek az észlelések valamely obszervatóri- körül, leginkább akkor, amikor a Nap még/ nitrogénjét és oxigénjét, e két gáznak kö- um eseménynaplójában vagy régi króniká- már a horizont alatt van. Nappal is jelen van- szönhető a kékeslila szín, így gyakorlatilag ban), míg a világító felhőről csak 1885-ben nak, de a drámai színhatást akkor érik el, ha plazma fénylését látjuk a Szent Elmo tüzé- születtek az első biztos észlelések. a troposzférát nem süti a Nap, a sztratoszfé- ben. Érdekes lesz (reméljük, hogy sor kerül Mivel az utazók a sztratoszferikus felhők- rát viszont igen, így a sötétebb égi háttérből rá) megtudni, hogy a marsi porviharok és a kel találkozhattak, így a leírásaikban is ez ragyogó színeivel és fényével kiemelkedik e ritka marsi szén-dioxid-légkör képes-e lét- kapott szerepet, erről beszélhetünk bőveb- felhő. A gyöngyházfényű felhő név a II. típust rehozni a jelenséget. ben. Henrik Mohn, a norvég meteorológiai tökéletesen leírja, hiszen a vízjég miniatűr kristályain elhajló és interferenciát szenvedő fény csodálatos színeket hoz létre! A felhőre különösen jellemző a többé-kevésbé szabá- lyosan hullámos, kis lencse alakú párnákból álló formavilág, ami a sztratoszféra erős sze- leinek köszönhetően alakul ki. Valószínűleg a világon legelső, bizonyosan gyöngyházfényű felhőt ábrázoló képet alkotta meg Edward A. Wilson, aki kétszer is járt az Antarktiszon. Wilson 1912-ben, Scott tragikus expedíciója során életét vesztette, ám rajzai, pasztellképei megmaradtak, s ezek közt található a gyöngy- házfényű felhőt, annak jellegzetes forma- és színvilágával ábrázoló kép is. Apsley Cherry- Garrard könyvében, amelyet a Scott-expedí- ció tagjaként vetett papírra, több alkalommal is beszámol különösen színes felhőkről, ame- lyeket télen láttak, amikor a Nap a horizont alatt volt folyamatosan. Wilson számos más légköri jelenséget is megörökített, ezek ábrá- zolásának tudományos pontosságáról Cherry- Szoba a Mawson-féle antarktiszi expedíció bázisán, az asztalon a Szt. Elmo tüzét Garrard külön, kiemelten emlékezik meg, hi- detektáló szerkezet látható (Frank Hurley felvétele) vatkozva a Wilsonnal közösen észleltekre. 1893. december 11-én Nansen a Fram fe- délzetéről észlelt egy különös felhőt, amelyet Felhők a troposzféra felett intézet igazgatója 1893-ban jelentetett meg ő fura sarki fényként írt le: „Este furcsa meg- egy tanulmányt, amelyben a PSC légköri jelenésű sarki fényt láttam, fehéresen fénylő A hétköznapi életben lehet látni felhőket a lég- elhelyezkedését számolta ki, s jutott arra a cirrusz vagy cirrokumulusz jellegű felhő volt kör legalsó rétegében, a 8–14 km magasságig következtetésre, hogy 20–25 km-es magas- a déli horizonton, először azt hittem, a Hold húzódó troposzférában, mivel itt játszódnak le ságban alakulnak ki e felhők. Télen a sztra- világítja meg, de nem volt fenn a Hold. Amíg a felszínre nagy hatással lévő időjárási jelen- toszféra alsó régiójában igen hideg alakulhat a vékony ruhámban kinn fagyoskodva figyel- ségek. A troposzféra felett is vannak felhők, ki, amikor az ott igen kis arányban jelen lévő tem, se nem pulzált a fénye, se oszlopok nem azonban ezek csak speciális körülmények- tiszta vízpára, vagy épp savak és vízpára ke- nőttek ki belőle, csak lassan-lassan kúszott hez kötődve jöhetnek létre, megpillantásuk- veréke alkotta elegy kondenzálódni képes. A az ég alján. Délkelet felé volt a legerősebb hoz jókor, jó helyen kell lenni. Két, teljesen kétféle típusú összetevő kétféle PSC-t hozhat a fénye. Később Hansen, aki éjszaka tovább eltérő magasságban s eltérő körülmények létre: –78°C-on az I. típus, a vízen kívül sa- figyelte, beszámolt róla, hogy lassanként közt kialakuló felhőtípusról beszélhetünk – létromsavat és kénsavat is tartalmazó, rész- észak felé mozgott a felhő, de mozgó sarki ezek mindegyike kötődik a sarkvidékekhez. ben fagyott, részben folyadék állapotú apró fényt nem észlelt.” Ebben az időszakban a A felszínhez közelebbi a sztratoszférában, cseppecskékből álló; –85°C-on a II. típusú Hold keskeny sarlóként folyamatosan a hori- 15–25 km magasságban, télen kialakuló sar- a tiszta vízből álló jégkristályokká fagyott zont alatt volt, így kizárható, hogy az világí- ki sztratoszferikus felhő (röviden PSC), s en- jön létre. A II. típusú a színpompás gyöngy- totta volna be a felhőt. A decemberi időpont nek igen látványos, színpompás változata, a házfényű felhő, s a korai észlelések is erről lehetségessé teszi, hogy I. típusú PSC volt, gyöngyházfényű felhő. A másik, bolygónk számolnak be. Az I. típus viszont az ózon- amit Nansen különös sarki fénynek vélt, ter- légkörében a legmagasabban, a mezoszfé- rétegünk bomlásához köthető, mivel a savas mészetesen ez egyáltalán nem biztos, de a le- ra határán, 80–85 km-es szinten kialakuló cseppecskék katalizálják a légkörbe felkerült írás alapján jó esély van rá. k felhő pedig az éjszakai világító felhő (rövi- klór reakcióit, emiatt a modern tudomány (A cikk második részét következő szá- den NLC), amelyet nyáron pillanthat meg a számára ez a fontosabb és alaposan kutatott munkban közöljük.)

260 Természet Világa 2017. június