A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése (1936-38) 2.Sz
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
BÜKKSZÉK ÉS KÖRNYÉKE OLIGOCÉN RÉTEGEINEK FORAMINIFERÁKON ALAPULÓ SZINTEZÉSE. (Évi jelentés 1938. évről.) írta: Majzon László dr. Tartalom. Oldal Irodalmi a d a to k ............................................................................................. 908 A terület oligocén rétegei és foram iniferái............................................... 909 Rupélium: 1. Sárgásbarna, mangános agyagmárga . 911 2. Szürke vagy sárgásszürke tömött agyagmárga . 911 3. Sárgásszürke, néhol kissé csillámos agyagmárga . 912 Kattium: 1. Sárgás- és zöldesszürke, csillámos, kissé homo kos a g y a g m á r g a ...................................................... 914 2. Sárgásszürke, csillámos, erősen homokos, márgás agyag .............................................................................. 915 a) Sárgásszürke, csillámos homok .... 915 b) Sárgásszürke, csillámos, márgás agyag 915 Ö s s z e f o g la lá s ..................................................................................... 927 Szerkezeti viszonyok............................... ...................................................... 929 Irodalom ..................................................................................................... 931 A m. kir. Földtani Intézet igazgatósága 1938 szeptemberében Bükk szék és környéke oligocén agyagos rétegeinek részletes, foraminiferákon alapuló szintezésével bízott meg. A rendelkezésemre álló idő alatt be jártam Bükkszék, Terpes, Szajla, Kisfüzes környékét és a Fedémestől D-re eső terület (Mákföld-hegy, Kerekasszó, Sikorasszó) összes természe tes feltárásait. Az idő rövidsége miatt ilyen összefüggően nem dolgoz hattam Pétervásárától É és ÉK-re fekvő Erdőkövesd, Bükkszenterzsé- bet, Tarnalelesz és Szentdomonkos községek területén. Itt csupán egyes mélyebb és hosszabban elnyúló vízmosást és árkot tekintettem meg. 908 MAJZON Vizsgálati eredményeim jelen összefoglalásakor előre kell bocsátanom azt, hogy munkám nem teljes, mivel az engedélyezett idő rövidsége (egy hónap) s az anyagiak hiánya következtében aknákat nem volt alkalmam mélyíteni. Emiatt az egyes lerakódásféleségek határa némely helyen eset leg még módosulhat. Itt vagyok bátor megjegyezni azt is, hogy a területre vonatkozó vizsgálataim eredményeit Bükkszék környékére általánosíthatom s a felszíni vizsgálataim eredményeit igazolták a bükkszéki sűrűn lemélyí tett kincstári mélyfúrások is. IRODALMI ADATOK. A bükkszék-környéki területre vonatkozó irodalmi adatokat „A bükkszéki mélyfúrások“ című munkámban foglaltam össze (7). Itt csu pán a terület térképező geológusainak munkáiról emlékezem meg. Id. Noszky J. 1908 (1) és 1910-ben (2) tanulmányozta a környéket s kéziratos térképét 1926-ban megjelent Mátra monográfiájához (3) csatolt i:75.ooo-es méretű térképen módosítja. Bükkszéktől kiindulva Terpes, Kisfüzes, Szajla, Recsk, Párád és Mátraderecske községek kö zötti területen középoligocén és részben felsőoligocénkorú agyagos ré tegeket említ. Ezt azután különösen É és Ny-on széles sávban felsőoli- gocén glaukonitos homokkő övezi. E két, térképen is feltüntetett réteg sorozatot Noszky, területemre vonatkozólag sok értékes adatot tar talmazó munkáiban (3, 4), szintekre és fácieseket osztja fel. A felsőoli- gocént Noszky két részre, egy alsó és egy felső szintre bontja s az alsó szintben, — mely bennünket a felvételi terület miatt közelebbről érdekel, — három fáciest különböztet meg: 1. Homokos agyagok fáciese, melyet a másik munkájában (4. p. 299.) agyagos fáciesnek nevez. Ezek átmenete a rupéli kiscelli agyagok felé olyan észrevétlen, hogy pontos elválasztásuk azoktól lehetetlen. Ide sorolja az oligocén munkájában elkülönített slír-fáciest is (3. p. 22.). 2. Erősebb szintingadozások vagy agyagokkal váltakozó homokos fácies. 3. Glaukonitos homokkő fáciese. ! N o s z k y-nak oligocén beosztásához R o z 1 o z s n i k P. (6) fűzött megjegyzéseket. A reambuláló felvételek során Sehr ét er Z. (5) foglalkozott Bükkszék földtani viszonyaival. Schréter részletes adatai szerint Bükkszék környékén leginkább a középoligocénkorú rétegek az uralko dók. Megtalálhatók a területen úgy a rupéli, mint a kattiai üledékek. BÜKKSZÉK 909 Schréter Z. a rupéli „kiscelli agyag rétegcsoport“-ot a következő képpen taglalja. A felszínen található legidősebb rétegződés a kiscelli agyag, mely Bükkszék közvetlen környékén bukkan elő. Ebbe barnás, mangános agyagréteg települ a templomdomb K-i oldalán (az iskola s még néhány ház mögötti lemetszett dombrészen látható). Majd kissé ma gasabb helyzetű szürke agyag és agyagmárgarétegek települnek, melyek vékonyabb homokkövekkel váltakoznak. E rétegekben gyakori a repedé seket kitöltő kakit. Ez utóbbi rétegződés Kőröspusztától a Csonkáson át a Gyöngyvirágtető felé húzódik s ebbe települ az oligocénkorú da- cittufa is. A szürke agyag és agyagmárgarétegek felett csillámos szür kés-sárgás homokos agyag és agyagmárgarétegek erősen csillámos ho mokkövekkel következnek. A kattiumot pedig egy mélyebb helyzetű homokos, csillámos agyag és a magasabb tagot alkotó szürke vagy néhol sárgásbarna márgás homokkő képviseli. Legújabban Lóczy Lajos ( i 6.) és t. Roth K (17.) foglalkozik a bükkszéki olajterülettel. Egy másik munkájában (18.) pedig a mély fúrások kapcsán a terület rétegeivel. Szelvényrajzán a rupéliumnak, a fora- miniferás és tufás képződmények alapján több szintjét ismerteti. Itt csak a terület o%océ«-képződményeinek irodalmi adatait emlí tettem meg,, mivel a megbízatásom e rétegek szintezését tűzte ki célul. Bükkszék vidékéről (Recsk, Mátraderecske) F ranzen au Á. (8) és újabban R o z 1 o z s n i k P. (6) említ középoligocénkorú íoramioiíe- rákat. A TERÜLET OLIGOCÉN RÉTEGEI ÉS FORAMINIFERÁI. A magyarországi rupélium agyagmárgák foraminifera-faunája faj- gazdagságáról éppen olyan nevezetes, mint a hasonló korú németországi szeptáriás vagy rupéli agyag. A kiscelli agyagoknak vagy foraminiferadús agyagmárgáknak megfelelő szeptáriás vagy rupéli agyagokat a németek már régebben középoligocénkorúnak jelölték, míg nálunk a budai vi szonyok miatt sokáig az alsóoligocén egyik tagja volt. Újabban azon ban úgy az ősföldrajzi helyzet, mint az őslénytani adatok alapján a magyar foraminiferadús agyagmárgák, valamint az ezekkel váltakozó, illetve beléjük települt homok, homokkő és tufás rétegekről kiderült, hogy az említett németországi és elszászi képződményekkel egyidősek. Először t. Roth K. (9. p. 126.) a Városliget I. sz. mélyfúrásából elő került kiscelli agyag nagyobb részét mondja középoligocénkorúnak s a fúrás 363.76 és 905.26 m közé eső szakaszában fekvő rétegsorozatban folytonos oligocénrétegződést lát. 910 M AJZO N A bükkszéki oligocén rétegek sorozatában a bíikkszéki mélyfúrások rétegmintáinak eddigi vizsgálatai alapján a rupéli lerakódások 432.35 m (8/a. sí. mélyfúrás) és 619 m (34. sz. fúrásban) vastagság között van nak (7). A foraminiferák egy területen bizonyos sztratigráfiai értékkel bír nak, ha nincs is olyan nagy jelentőségük, mint volt Hantken idejé ben, amikor egyes fajok vezérkövületként szerepeltek. Mégis alapos, több helyről származó összehasonlító vizsgálat arra mutat, hogy megfigyelve az egyes rétegmíntákból előkerülő fajok összességét (fajtársaság), az egyes fajok számát, gyakoriságát, úgy bizonyos különbségek adódnak a réte gekben, melyeket jól fel tudunk használni az illető üledék rétegtani hely zetének kérdésében. Ugyanis minden gazdagabb foraminiferás rétegződés alakjai között található néhány faj, amely, ha nem is vezérkövület, de gyakoriságánál, héjának kifejlődésénél (nagyság stb) fogva a kisérő fajok kal együtt jellemző egy bizonyos emeletre s egy területen belül a réte gekre is. Üjabban D. C. Bar tón és G. S a v teile (10. p. 797.) a texasi és louisianai olajterületről 52 munkatárs segítségével kiadott nagy mun kájukban a paieogén rétegekből előkerült egyes foraminifera-fajokat vezérkövületszerűleg állítják be. Hasonlót tapasztaltam én is (7) a bükk széki mélyfúrások foraminiféra-faunáinak részletes vizsgálatánál. Itt is néhány faj esik egy bizonyos szinthez (4. foraminifera-horizont) kötöt ten fordul elő s érdekes, hogy ezek a fajok a most tárgyalandó felszíni rétegek faunájában sem fordulnak elő. Pedig közülük néhány faj Bükk széken a mélyebb rupéli agyagmárgákban fontos vezérkövületszerű sze repet visz. Ügy annyira, hogy megjelenésük a már hatvanat is felülmúló fúrásokban mindig az egyik legjobb tájékozódási pontot adta. Az alábbiakban 254 rétegmintavizsgálatról számolok be. Ezeknek az oligocén (rupéli és kattiai) rétegeknek iszapolási maradékaiból igen sok forarninifera, szivacstű (kattiumból), pár briozoa (rupéliumból, igen sok spatangida-tüske, néhány osztrakoda és kevés halfog került elő. A felszínre kibukkanó rétegek közül a rupéliumba sorozom az alábbi üledékeket: 1. Sárgásbarna mangános agyagmárga, felette 2. sárgásszürke vagy szürke tömött agyagmárga; 3. sárgásszürke, néhol kissé csillámos agyagmárga. Míg kattiai korúaknak tartom a következőket: 1. Sárgás és zöldessárgásszürke, csillámos, kissé homokos agyag márga. BÜKKSZÉK 9 1 Í 2, Sárgásszürke, csillámos, erősen homokos márgás agyagok, ben nük pedig a) sárgásszürke, csillámos homok (néhol több-kevesebb glaukonit- szem is előfordul benne) és b) sárgásszürke, csillámos márgás agyagok, melyek az előbbi rétegek közé települnek. RU PÉLIKU M . i. Sárgásbarna mangános agyagmárga. Ezek a rétegek a bükkszéki templomdomb K-i oldalán, az iskola és még néhány ház mögötti, valamint a fúrótelep N y-i oldalán fekvő lemet- szésekben láthatók. Szerintem ez a rétegféleség a felszínen található leg idősebb lerakódás, melyet a kincstári olajkutató mélyfúrások