DOCSLIB.ORG

Erdély a Magyar Honfoglalás És Államalapítás Korában

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Erdély a Magyar Honfoglalás És Államalapítás Korában EEM EEM ERDÉLYI TUDOMÁNYOS FÜZETEK 231 ERDÉLY A KERESZTÉNY MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN Benkő Loránd Bóna István Jakó Zsigmond Tonk Sándor Vekov Károly Előszó: Benkő Samu Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsvár 2001 A sorozatot szerkeszti Dávid Gyula ISBN 973-8231-05-1 EEM TARTALOM Előszó (Benkő Samu) Benkő Loránd: Észrevételek Erdély déli részeinek korai Árpád-kori történetéhez Bóna István: Erdély a magyar honfoglalás és államalapítás korában Vekov Károly: A keresztény egyházszervezés kezdetei Erdélyben Jakó Zsigmond: Az erdélyi püspökség középkori birtokairól Tonk Sándor: Erdély integrálódása a középkori magyar államba különös tekintettel Kolozsvárra Függelék 4 EEM Előszó Az emlékezetben tartásnak a földgolyónak azon a táján, ahol élnünk rendeltetett bibliai paran- csolat szab rendet. Mózesnek az igazi nevén (Jahvé) megmutatkozó teremtő istene az első kőtáblára írt harmadik parancsolatában megtiltotta, hogy nevét hiába felvegye. De amikor megnevezte magát egyszersmind értésre adta azt az igényét is, hogy nevét választott népe el ne felejtse. A bensőséges kultusz ritkán hívja segítségül a hangerőt. Ha pedig hozzá folya- modik, annak különleges oka van. Ilyen ok a bizonyságtevés. Így lett liturgikus hagyomány, hogy évente egyszer a főpap a szentély fenséges csendjében fennhangon kiejtette a hiába fel nem vehető nevet, bizonyságául annak, hogy az kimondatlanul is hitelesen él a nép emlékeze- tében. Sorsunk és a sorsrendelést szavakba öntő költőnk együttesen tanított meg arra, hogy egybe- tartozásunknak a megszentelt szavait unos-untalan ne vegyük ajkunkra. De köztapasztalatból lettünk tudói annak is, hogy vannak szavak, melyeknek ismeretéről és hozzájuk tapadó érzelmeink elevenségéről időről-időre bizonyságot kell tennünk. Dsida Jenő már tekintélyes életművet tudott maga mögött, midőn papírra vetette zsoltáros vallomását: „Vagy félezernyi dalt megírtam, s e szót: magyar még le nem írtam.” Amikor az Erdélyi Múzeum-Egyesület a magyar nemzetformálódás nagy pillanataira emlé- kezik, nem „ünneplő ruháját s virágos lelkét fitogtatva henceg”, hanem megmaradása törté- nelmi titkai megfejtésére próbál vállalkozni. Hasznos ismeretekkel igyekszünk felszerelkezni hétköznapi küzdelmeinkre és útravalót keresünk jövendőnkhöz. Egyesületünk 1996-ban a honfoglalás 1100 esztendős évfordulóján évi rendes közgyűlésén Jakó Zsigmond ünnepi előadásával emlékezett meg és folyóiratunk az Erdélyi Múzeumnak a szerkesztősége „honfoglalás-központú” számot nyújtott át olvasótáborának. Az államalapítás 2000. évi megünneplésére készülve jeles előadókat kértünk fel, hogy a tudomány legújabb eredményeinek a felvillantásával gyarapítsák tudásunkat a múltról és erősítsék jövőbe vetett hitünket. A régi magyarsággal foglalkozó tanulmányok rendszerint annak a felpanaszolásával kezdőd- nek, hogy mennél távolabbi időkre vetjük tekintetünket, annál kevesebb írott forrásra támasz- kodhatunk. A külföldi kortársak feljegyzései, az eseményekre visszatekintő krónikások szűk- szavú híradásai maguk is igénylik a körültekintő forráskritikát. Óvatosságra int megkésett oklevelezésünk adatközléseinek korábbi időbe való visszavetítése is. Mindezek mellett régi igény, hogy írásbeliség előtti múltunknak a feltárásához feltétlenül vegyük igénybe mind- azokat az információkat, amelyeket nyelvünk (a személynevek és a helynevek révén), vala- mint az anyaföld, a benne rejtekező régészeti leletekkel számunkra megőrzött. A régészeti kutatás és a történeti nyelvtudomány információs bázisa sokat gazdagodott az el- múlt száz-százötven esztendőben. Az ásatások és azok eredményeinek közrebocsátása, illetőleg a nyelvtörténeti, nyelvjárási adattárak (glosszáriumok, atlaszok) publikálása hozta magával, hogy Erdély történelmének eddig nem, vagy csak alig ismert mélyrétegei is láthatóvá váltak. Megemlékezésünkben részt vállaló előadóink a maguk kutatási látószögéből világítanak rá arra az általunk feltett kérdésre, hogy Erdély miképpen illeszkedett be a királysággá szerve- ződő magyar állam keretében az európai keresztény világba. Mik voltak ennek a beilleszke- désnek az előzményei, körülményei, kitapintható sajátosságai és az egész térség jövőjére kiható következményei. 5 EEM Ebben a kiadványunkban közrebocsátásra kerülő tanulmányok terjedelmesebbek, mint ahogy azok az ünnepi közgyűlésünkön élőszóban elhangzottak. Sajnálatos módon Bóna István professzor úr személyes jelenlétét nélkülözni voltunk kénytelenek, mivelhogy az idő tájt éppen szemműtétet hajtottak végre rajta, így mondandóját csak írásban juttathatta el hozzánk. Benkő Loránd professzor úrra viszont közgyűlésünk után támadt betegség, minek követ- keztében nem állt módjában előadását a tervezett szakirodalmi hivatkozásokkal ellátni. Vona- kodva adta át kéziratát. Aggodalmaskodását végül is sikerült elhárítanunk, azzal hogy mon- dandójának évszámos hivatkozásai elegendő támaszt nyújtanak a szakembereknek a közkézen forgó oklevéltárakban való eligazodáshoz. Ama kívánságát azonban feltétlenül teljesítjük, hogy felhívjuk az olvasók figyelmét az előadás tudatosan tudományos vitát provokáló szán- dékára. Előadására készülve biztosra vette, hogy fejtegetéseihez feltétlenül lesz hozzátenni valója a magyar mediavisztika nagymesterének, barátjának, akadémikus társának, Györffy Györgynek. A szerzővel együtt Egyesületünk elnöksége is mélyen fájlalja, hogy a kiváló tudós még e füzet nyomdába adása előtt az örökkévalóságba költözött. Őt gyászolva reménykedünk abban, hogy a nyomába lépő kutatók feladatuknak tekintik a történettudomány és a nyelvtudomány eredményeinek korszerű egyeztetését. Látva a korszak elsőrendű erdélyi intézményei kutatása terén mutatkozó hiányosságokat, Egyesületünk elnöksége Jakó Zsigmond professzor úr hozzájárulását kérte, hogy kiadvá- nyunkban újra közöljük az erdélyi püspökségről a Szabó István-Emlékkönyvben közzétett tanulmányát, melyből alig jutott példány az erdélyi olvasókhoz. Kolozsvár, 2001. január 31. Benkő Samu az EME elnöke 6 EEM Benkő Loránd Észrevételek Erdély déli részeinek korai Árpád-kori történetéhez Viaskodás Romantikus Látomásokkal I. Előzetes megjegyzések 1. Korán szakadtam el gyermekkorom erdélyi világától, s sajnálatosan kurta volt az az idő, amit a sors oda visszatérésemre engedélyezett. Erdély, különösen pedig az erdélyi múlt iránti nosztalgiám azonban végigkísért egész tudományos pályámon, s bár a történeti nyelvtudo- mány tematikája jórészt másfelé terelte munkásságomat, abban mint a búvópatak jöttek elő ismét és ismét Erdéllyel így vagy úgy kapcsolatos kérdéskörök. Innen fakadnak a jelen tanul- mány témájának gyökerei. S hogy miért éppen Dél-Erdély korai története lett az itt elmon- dandók közvetlen tárgya, annak több oka is van. Régóta próbálok fölhozni ezt-azt elsősorban a székelység régmúltjából, s az összekötő szálak nemegyszer vezették figyelmemet a dél- erdélyi térség irányába. A témának Erdély korai történetén belül is nagymértékben forrás- hiányos jellege pedig különösen érdekessé, sőt izgalmassá tette előttem e terület vizsgálatát. Nyomon kísérve az ide vágó újabb történetírói kutatásokat, úgy látom, hogy minden dicséretes és maradandó eredményeik ellenére egy sor részletben nem tudok velük egyetérteni, ponto- sabban nyelvtörténész és névtörténész filológusként más álláspontok elfogadását tartanám indokoltnak. Ezek kifejtése azért itt sem mellőzhető, mert ezeknek a többé-kevésbé tévutakra vezető nézeteknek a kialakulásában nagy szerepe volt és van a századunk első feléből származó, ma már túlhaladottnak tekinthető nyelvtörténeti eredményeknek, amelyeket éppen nyelvtörténeti oldalról szükséges és illik revideálni. A nyelvész-elődöknek minden ide vágó korábbi tiszteletreméltó eredménye mellett is úgy látom, hogy a történeti nyelvtudománynak és névtannak van még tennivalója ebben az ügyben, s ezért idevágó nézeteimet is kár volna tovább véka alá rejtenem, annál is inkább, mert az Erdély korai történetének kutatásában legjobban érdekelt három tudományág, a történettudomány, a régészet és a történeti nyelv- tudomány komplexitásában az utóbbi már évtizedek óta lemaradóban van a másik kettő aktivitásához képest. A történeti nyelvtudomány és névtan elvei és módszerei az elmúlt évtizedekben rendkívül sokat változtak, fejlődtek, ilyen kutatást segítő ismeretanyaga hatalmas méretekben tágult ki a tudományág századeleji hőskora óta, s az akkori, de máig ható eredményeket oly mértékben haladta túl az anyagismeret és főként a szemlélet, hogy az jelentékenyen új nézőpontokat kíván meg a nyelvtörténésztől, és sugallhat a történettudomány irányában is. Azt gondolom tehát, hogy a történeti nyelvésznek és benne a történeti névtan művelőjének ab ovo kell lennie az eddig vallottaktól eltérő, új mondanivalója Erdély korai történetének jónéhány fontos részkérdésében, nem a minden áron mást mondás jegyében és a tudomány természeténél fogva a legkevésbé sem a tévedhetetlenség hitében, hanem csupán a ma nyelvtörténeti- filológiai nézőpontjának követelményeként. 7 EEM 2. Aki a történettudomány fejlődését ismeri, jól tudja, hogy fennmaradt írásbeli forrásokat nélkülöző vagy azokkal csak hézagosan megvilágítható korok kutatását mily régóta és milyen hatékonyan segíti két tudományág: a régészet és a nyelvtudomány, pontosabban a történeti nyelvtudomány. E tudományágak nemcsak a magyarság honfoglalás előtti életéről nyújtanak nélkülözhetetlen tudnivalókat, mely élet csupán a magyar nyelv önállóságát tekintve is mintegy két évezredet tesz ki a honfoglalásig, hanem népünk Kárpát-medencei élete hosszú évszázadainak kutatása is igényli e segítséget. Nem kell bizonygatni, hogy ez utóbbi viszonylatban az Árpád-kor, különösen annak első fele
Load more

Recommended publications
  • Consideraţii Privind Organizarea Cărămidăriei Legiunii a Xiii-A Gemina De La Apulum
    BHAUT, XII, 2010, p. 201-213 CONSIDERAŢII PRIVIND ORGANIZAREA CĂRĂMIDĂRIEI LEGIUNII A XIII-A GEMINA DE LA APULUM Doina Benea Cuvinte cheie: cărămidărie, legiunea a XIII Gemina, stampila de legiune, lut, material tegular Schüsselwörte: Ziegelei, Legio XIII Gemina, Legionsstempel, Lehm, Baumaterialien Zusamenfassung: Bei Apulum sind zwei Haupttypen der Legionsstempel bekannt. Beim ersten kommt nur der Legionsname vor, beim zweiten gibt es daneben auch gewisse Personennamen, die als Namen der Leiter der Ziegeleien betrachtet werden. Unter diesen kommen mindestens drei von Zivilisten vor, die also zu Lokalwerkstätten der canabae gehören. Die bislang erschienenen drei Namen Iulius Serenus, Terentianus, P. Clodius... auf Baumaterialien und auf bestimmten Gegenständen heben das hervor. Von diesen Beispielen ausgehend wurde die Ansicht vertreten, dass in den Werkstätten Baumaterialien aus Lehm auf Bestellung der Behörden oder der Armee für öffentliche Zwecke oder für das Militär hergestellt wurden. Man kann zum ersten Mal feststellen, dass diese bedeutende wirtschaftliche Tätigkeit in den Lagerdörfern der Legion XIII Gemina von Apulum stattfand, und zwar in den privaten Ziegeleien, die sowohl für die Armee als auch für den privaten Bereich gearbeitet haben. Der bedarf an Baumaterialien für die Errichtung der öffentlichen oder militärische Bauten in den neuen Siedlungen Dakiens haben die Behörden dazu veranlasst, sich an private Unternehmer zu wenden. Die keramischen Baumaterialien für die Provinz wurden in den canabae von Apulum hergestellt. Weder die Ausmaße und der Umfang dieser Produktion noch deren Verbreitung auf dem Gebiet der Provinz können allerdings ganz erfasst werden. Die Produktion wurde vermutlich von der Legion XIII Gemina überwacht, von einem magister figlinae oder –arum, wie zum Beispiel Aurelius Godes.
    [Show full text]
  • A Votive Altar Discovered in the Legionary Camp of Apulum
    A VOTIVE ALTAR DISCOVERED IN THE LEGIONARY CAMP OF APULUM Abstract: This paper presents the latest epigraphic discovery in the camp of XIIIth Legion Gemina, represented by a votive altar dedicated to Iupiter Optimus Maximus, the protective Genius of the centuria, by a non-commissioned officer with the rank of optio named M(arcus) Atti(us) Valens. It was identified in situ, next to the entrance in contubernium, more precisely next to one of the rooms used to deposit the weapons (arma). This room was closely to the apartment of the centurion. Considering the chiselling manner of the letters, which are not carefully executed, and the context of the discovery, which is the Radu Ota last level of Roman habitation, the votive monument is chronologically dated National Museum of Union Alba Iulia during a period of the military anarchy as more precise data is forthcoming. [email protected] This is the second monument discovered in Apulum dedicated to a protector Genius of the centuria. This military deity is mentioned in Potaissa by the texts Cristian Titus Florescu of two votive altars1. Our character is attested for the first time expanding the list of optiones associated with this Legion. National Museum of Union Alba Iulia Keywords: divinity, votive altar, legionary camp, legion XIII Gemina. [email protected] he rescue1 archaeological research was made due to the restoration of DOI: 10.14795/j.v4i4.286 the local War Enrolment Office2 (Plate 1), built during the Habsburg ISSN 2360 – 266X Tdomination, as well as for the construction of a new conference hall ISSN–L 2360 – 266X in the area, these allowing us to investigate more of the geographical area of the third terrace of Mureș River, Alba-Iulia County, Romania, investigation which revealed traces of habitation starting with La Tène period as far as the 18th century3.
    [Show full text]
  • An Overall Approach on the Roman Economy of the Province of Upper Dacia
    AN OVERALL APPROACH ON THE ROMAN ECONOMY OF THE PROVINCE OF UPPER DACIA Mateusz Żmudziński University of Wrocław [email protected] Abstract: The present paper is the extensive summary to my book, in Polish, on the economy of Upper Dacia.1 The reason to publish such a summary was the possible high difficulty for the reader if he may not be able to read Polish language. DOI: 10.14795/j.v2i2.108 Keywords: Roman economy, mining, agriculture, trade, imports ISSN 2360 – 266X ISSN–L 2360 – 266X he purpose of this work is to show the many aspects of economy in the region of Upper Dacia. The territorial span of this work corresponds Tto all the lands of this province, including the territories, which received the name of Dacia Porolissensis, as well as Western Transylvania that was incorporated to Dacia Apulensis after political changes. The choice of this territorial span has several reasons. First, it corresponds to the lands on which the most important researches on Dacian provinces were led. Studying the economy of this region is particularly interesting because it provides many information in order to understand Roman economy in general. Second, the present state of the researches on the Dacian provinces is very unequal. It is therefore impossible to analyse the question as a whole, for all the concerned territories: in many aspects, their research degrees and numbers of publications considerably differ from ours. The impossibility to distinguish most of the archaeological objects as anterior or posterior to the epoch of the exclusion of the mentioned territories of Upper Dacia does not permit us to restrict our research to a smaller region.
    [Show full text]
  • By CHRISTER BRUUN King Decebalus of the Dacians Has His
    THE LEGEND OF DECEBALus· By CHRISTER BRUUN 1. Introduction King Decebalus of the Dacians has his given place in the series of great en­ emies of Rome, a series including names such as Hannibal, Viriathus, lugur­ tha, Mithridates, and Boudicca. Classicists working in many different fields are today very much aware of the king: epigraphers, art historians who ad­ mire Trajan's Column in Rome, students of Roman military history, scholars who write about the emperor Trajan, and - why not - those with an interest in anthropology who study the ancient practice of beheading enemies or col­ lecting their heads. 1 Decebalus is also of obvious interest to those who focus on the province of Dacia, and - true to the topic of this volume - the relations between the imperial centre and one of the last provinces to be acquired by Rome will be explored in this paper by means of an investi­ gation of what I call "the legend of Decebalus". In other words, this study concerns how the memory of King Decebalus lived on in a somewhat different form in Dacia than it did elsewhere. The interest of modem anthropologists in the fate of the Dacian king was of course spurred by the sensational presentation by Professor Michael P. Speidel of the "autobiography" of the "Captor ofDecebalus" in 1970. The funerary inscription commemorating the career of the Roman cavalry officer Ti. Claudius Maximus contains a dramatic description of how Decebalus ended his life: quod cepisset Decebalu(m) et caput eius pertulisset ei Ra- • For helpful comments in Leiden I wish to thank in particular J.
    [Show full text]
  • Critical Aspects Regarding the Viability of Settlements in the Târnave Regional System
    Critical Aspects Regarding the Viability of Settlements in the Târnave Regional System HADRIAN -V. C ON țIU , A NDREEA CON țIU 1. Introduction and Theoretical Background istorical , archaeological , economic, sociological, ethnographic, anthro - pological and linguistic research, focusing on the târnave regional system, has highlighted the continuous character of human habitation since ancient times and the liveliness of the romanian population, on the basis of numerous arguments of H 1 historical, archaeological, philological and ethnographic nature. on the other hand, the human settlements in this territorial system have experienced throughout history demographic, economic, cultural or spatial oscillations of varying magnitudes, beyond the unambiguous reality of their continuity. as a mental space, the village constitutes soci - ety’s development matrix, fulfilling, over the centuries, the role of an axiological vec - tor, a supplier of demographic “freshness,” but also of the specificity of language and kin; its imbalances cause serious disturbances to the entire analyzed territorial system, as a consequence of the new globalizing and leveling context, not only from a numerical perspective, but also from the point of view of specificity (loss of traditions and customs). the geodemographic potential of a settlement describes the parameters of its expres - sion in a specific socio-economic and political context, and the individual is called upon to confer economic value to space, respecting the principle of sustainability. however, the smaller human communities, with serious imbalances between the major age groups and with an obvious ageing trend, face the imminent risk of disappearance, without hav - ing the chance to naturally restore the demographic deficit. this raises the question of the viability of these settlements and the question of whether capital infusion (human, financial or technical) is necessary or unjustified and inefficient.
    [Show full text]
  • Castrul Legionar De La Potaissa (Turda). 45 De Ani De Cercetări Arheologice
    Castrul legionar de la Potaissa (Turda). 45 de ani de cercetări arheologice MIHAI BĂRBULESCU Rezumat: Studiul de sinteză înfățișează situația cercetării arheologice în castrul legiunii V Macedonica de la Potaissa (astăzi Turda, România) desfășurată sistematic începând cu anul 1971. Castrul legiunii V Macedonica a funcționat din jurul anului 170 până la abandonarea Daciei. Au fost cercetate elementele de fortificare,porta decumana, bastioane de colț și de curtină, drumurile principale. Au fost cercetate exhaustiv principia și băile legiunii, iar parțial cazărmile cohortei milliaria, ale unor cohortes quingenariae și un complex de horrea. Castrul de la Potaissa se înscrie foarte bine în seria castrelor legionare construite ori refăcute sub Marcus Aurelius. O variantă a acestui text a apărut în limba engleză în volumul Visy 75. Artificem commendat opus. Studia in honorem Zsolt Visy (eds. G. I. Farkas, Réka Neményi, M. Szabó), Pécs, 2019, p. 52-69. Abstract: The legionary fortress at Potaissa (Turda). 45 years of archaeological research This summary report offers an overall incursion into the state of research, as well as the systematic archaeological investigations undergone throughout the years at the legionary fortress of Legio V Macedonica from Potaissa (nowdays Turda, Romania), starting with the year 1971. The legionary fortress had functioned between approximately AD 170 and until the Roman withdrawal. Investigations have focused on the main defense elements, the western gate (porta decumana), the corner bastions, as well as the main roads of the fortress. The headquarters (principia) and the Roman baths have been fully researched, while the barracks of cohors I miliaria, some of the cohortes quingenariae, as well as the horrea complex have been partially investigated.
    [Show full text]
  • Map 45 Tarentum Compiled by I.E.M
    Map 45 Tarentum Compiled by I.E.M. Edlund-Berry and A.M. Small, 1997 Introduction The landforms of South Italy have changed in many respects since the classical period. On both the Tyrrhenian and Adriatic coasts the sea level has risen in relation to the landmass, submerging the Oenotrides islands which once provided anchorage off the west coast at Velia, and drowning Roman coastal installations on the Adriatic (Michaelides 1992, 21). As elsewhere in the peninsula, the increase in human population has led to deforestation of the hills, with consequent erosion of the slopes and sedimentation in the valley bottoms (Boenzi 1989; Campbell 1994; Barker 1995, 62-83). Increased silting in the lower courses of the rivers created marshy conditions in the coastal plains, which were only drained and rendered safe from malaria in the mid-twentieth century. The alluvial deposits have pushed out the coastline along the Ionian Gulf and the Gulf of Paestum, so that the remains of the ancient ports there now lie a considerable distance inland. Deforestation has also led to flash flooding, which in turn has caused rivers to change their courses. Such change is vividly illustrated by the Via Traiana, which crossed the Cerbalus and Carapelle (ancient name unknown) rivers by bridges that now straddle dry land. Other changes have been brought about by more deliberate human intervention. Several inland lakes have been drained since Roman times to provide arable land or relieve malaria. We have reconstructed these on the map where the evidence is reasonably clear, as it is at Forum Popili on the R.
    [Show full text]
  • Cults and Religious Integration in the Roman Cities of the Drava Valley (Southern Pannonia)
    CULTS AND RELIGIOUS INTEGRATION IN THE ROMAN CITIES OF THE DRAVA VALLEY (SOUTHERN PANNONIA) BY BLANKA MIŠIĆ A DISSERTATION SUBMITTED FOR THE DEGREE OF DOCTOR OF PHILOSOPHY DEPARTMENT OF CLASSICS AND PHILOSOPHY ROYAL HOLLOWAY UNIVERSITY OF LONDON JANUARY 2013 1 DECLARATION OF AUTORSHIP I, Blanka Mišić, hereby declare that this thesis and the work presented in it is entirely my own. Signed: ______________________ Dated: _______________________ 2 For my dearest parents. 3 ABSTRACT This work is a detailed examination of pagan cults and deities in three settlements along the Pannonian section of the Drava river (Aquae Iasae – modern Varaždinske Toplice; Iovia- Botivo – modern Ludbreg; and Mursa – modern Osijek) situated within the present-day territory of Croatia. The evidence examined consists primarily of inscribed votive dedications in stone, dating from the Roman conquest of Pannonia to the late third century A.D. Evidence is examined within the theoretical framework of cultural change, taking into account recent theoretical developments in the concepts of “Romanisation”, acculturation, identity- expression and syncretisation in order to determine the extent of cultural and religious integration along the Drava. A thorough examination of evidence reveals the emergence of differing and flexible religious identities specific to each settlement although united by the larger prevailing trend of nature-divinity worship. Our Drava evidence also reveals that economic, social, political and geographic factors all produced an impact on the process and extent of cultural and religious integration, thus helping to form local, regional, provincial and imperial expressions of identity(ies). 4 TABLE OF CONTENTS 1. LIST OF ILLUSTRATIONS AND MAPS………………………………………......07 2.
    [Show full text]
  • Map 22 Moesia Inferior Compiled by A.G
    Map 22 Moesia Inferior Compiled by A.G. Poulter, 1996 Introduction Reconstructing ancient topography and land-use in this region is exceedingly difficult. Although the courses of the Danube and its major left- and right-bank tributaries have changed little since antiquity, land reclamation and dredging to improve navigation along the Danube have substantially narrowed the river’s flow. They have also eliminated much of the marshland which existed between its channels and especially, but not exclusively, along its left bank. Here, the series of 1:200,000 maps produced by the Militärgeographische Institut (Vienna, 1940) has been used in preference to later cartography, since they provide a more reliable, if still tentative, guide to the landscape within the Danubian plain. Eastern Dacia and Scythia Minor are covered by TIR Romula (1969), which takes an optimistic view of the identification of ancient sites and roads. The western limit of Moesia Inferior is included in TIR Naissus (1976). Except for Poulter (1995), no recent detailed maps exist for settlement in the north Danubian plain, and none for northern Thrace. Two publications (Hoddinott 1975; Velkov 1977) remain the best authorities for Bulgaria from the classical to Late Roman periods. For Dacia (present day Romania), there is a useful and notably reliable source for military sites (Cătăniciu 1981), and another for civilian settlements (Tudor 1968). The Directory cites further bibliography for sites of exceptional importance where recent excavations have been carried out. It also registers uncertainty about the function of some sites (fort or settlement, for example). With notable exceptions (cf. Maddjarov 1990), the exact alignment of roads cannot be confidently determined.
    [Show full text]
  • The Defensive System of Roman Dacia Nicolae Gudea Britannia, Vol
    The Defensive System of Roman Dacia Nicolae Gudea Britannia, Vol. 10. (1979), pp. 63-87. Stable URL: http://links.jstor.org/sici?sici=0068-113X%281979%2910%3C63%3ATDSORD%3E2.0.CO%3B2-3 Britannia is currently published by Society for the Promotion of Roman Studies. Your use of the JSTOR archive indicates your acceptance of JSTOR's Terms and Conditions of Use, available at http://www.jstor.org/about/terms.html. JSTOR's Terms and Conditions of Use provides, in part, that unless you have obtained prior permission, you may not download an entire issue of a journal or multiple copies of articles, and you may use content in the JSTOR archive only for your personal, non-commercial use. Please contact the publisher regarding any further use of this work. Publisher contact information may be obtained at http://www.jstor.org/journals/sprs.html. Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears on the screen or printed page of such transmission. JSTOR is an independent not-for-profit organization dedicated to and preserving a digital archive of scholarly journals. For more information regarding JSTOR, please contact [email protected]. http://www.jstor.org Mon Apr 30 01:47:27 2007 The Defensive System of Roman Dacia By NICOLAE GUDEA* HE provisions in the will of Augustus concerning the boundaries of Roman empire came to be disregarded. The Rhine and the Danube, indeed, formed the Northern frontier of Tthe Empire in continental Europe, and mountains and desert bordered the Empire on the east and the south and the Atlantic Ocean on the west.
    [Show full text]
  • Roman Legionary Fortresses and the Cities of Modern Europe Author(S): Thomas H
    Roman Legionary Fortresses and the Cities of Modern Europe Author(s): Thomas H. Watkins Source: Military Affairs, Vol. 47, No. 1 (Feb., 1983), pp. 15-25 Published by: Society for Military History Stable URL: http://www.jstor.org/stable/1987828 . Accessed: 09/05/2011 18:10 Your use of the JSTOR archive indicates your acceptance of JSTOR's Terms and Conditions of Use, available at . http://www.jstor.org/page/info/about/policies/terms.jsp. JSTOR's Terms and Conditions of Use provides, in part, that unless you have obtained prior permission, you may not download an entire issue of a journal or multiple copies of articles, and you may use content in the JSTOR archive only for your personal, non-commercial use. Please contact the publisher regarding any further use of this work. Publisher contact information may be obtained at . http://www.jstor.org/action/showPublisher?publisherCode=smh. Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears on the screen or printed page of such transmission. JSTOR is a not-for-profit service that helps scholars, researchers, and students discover, use, and build upon a wide range of content in a trusted digital archive. We use information technology and tools to increase productivity and facilitate new forms of scholarship. For more information about JSTOR, please contact [email protected]. Society for Military History is collaborating with JSTOR to digitize, preserve and extend access to Military Affairs. http://www.jstor.org RomanLegionciry fortresses aond the Ctiesof ModernEurope by Thomas H. Watkins Western Illinois University England the natives to take up city life.
    [Show full text]
  • Copyright by Susan Grace Crane 2019
    Copyright by Susan Grace Crane 2019 The Report Committee for Susan Grace Crane Certifies that this is the approved version of the following Report: Communities of War: Military Families of Roman Dacia APPROVED BY SUPERVISING COMMITTEE: Andrew M. Riggsby, Supervisor Adam T. Rabinowitz Communities of War: Military Families of Roman Dacia by Susan Grace Crane Report Presented to the Faculty of the Graduate School of The University of Texas at Austin in Partial Fulfillment of the Requirements for the Degree of Master of Arts The University of Texas at Austin May 2019 Dedication I would like to dedicate my work to Virginia Crane, whose grace and perspective are my constant encouragement. Acknowledgements I would like to thank Dr. Andrew M. Riggsby and Dr. Adam T. Rabinowitz for their invaluable guidance and support. Thanks also go to my parents for their endless advice, and to my siblings, Judy, Adele, and Harry, for their love and enthusiasm. v Abstract Communities of War: Military Families of Roman Dacia Susan Grace Crane, MA The University of Texas at Austin, 2019 Supervisor: Andrew M. Riggsby This paper examines the cultural information of epigraphic choices within military communities of Roman Dacia and engages with the private behaviors of members of the military and their families in the ancient world. A case study on votive inscriptions dedicated by members of the military supports this paper’s primary interest in dedicants of military epitaphs. Actions taken by soldiers, veterans, and their families present in votive inscriptions and epitaphs alike as individual and collective decisions intentionally made to communicate private behavior to the audience.
    [Show full text]