CZUPPON VIKTÓRIA

Adalékok a Tamási kistérség fejlettségi vizsgálatához

A kutatás célja

A Tolna megyében található Tamási kistérséget a központi településsel, Tamásival együtt 2 város és 29 község alkotja. Vizsgálatánál a város környéki önkormányzatok területfejlesztési társulásának határaival megegyező, a KSH által lehatárolt területet vettük figyelembe, amelyet területfejlesztési-statisztikai kistérségként a kistérségek meg- állapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII.18.) kormányrendelet és a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvény is rögzít. A vizsgálat által felhasznált adatok a terület demo- gráfiai jellemzőit és társadalmi-gazdasági aktivitását jellemző KSH-adatbázisokból származnak, elsősorban a településstatisztikai adatbázisrendszerből (T-STAR). A vizsgálat – a hazai és nemzetközi társadalmi-gazdasági mutatók rendszerét figye- lembe véve – új osztályozási rendszer kiépítésére tesz kísérletet. Első lépésben az indi- kátorok a ruralitásra, illetve az urbanitásra vonatkoznak. A mutatók egy része a nemzet- közi és a hazai szakirodalomban is használt és elfogadott. Véleményünk szerint ezek azonban nem adnak teljes képet a városias és vidéki területek közti lényeges különb- ségekről, így a fejlesztés eltérő irányairól sem. Ezért igyekezetünk többfajta indikátor által jellemezhető urbánus és rurális terület megfogalmazására irányult. Az indikátorok alkalmazhatóságát saját kutatásainkkal ellenőrizzük, amelyek igazol- hatják, illetve el is vethetik feltételezéseinket. Részletesen elemezzük a kis- és közép- vállalkozások foglalkoztatottak szerinti megoszlását, a vállalkozások nemzetgazdasági arányait, a decentralizált helyi önkormányzati támogatásokat és azok felhasználási területét. A dolgozatban a fogalmak értelmezésére a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. tv. 5. § h) pontja szerinti kistérség-definíció, valamint az azt módosító 2004. évi LXXV. törvény a mérvadó. Ennek értelmében a települések csupán egy kistérséghez tartozhatnak, illetve illeszkednek a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. A törvény a területfejlesztés összehango- lására, valamint közös területfejlesztési célok elfogadására kistérségi fejlesztési tanácsot hoz létre, megszüntetve ezzel a szervezet és a működtetés területén az eddigi hiátust. Az 1996-os törvény 13. § (3) pontja továbbá megfogalmazza, hogy a megyei területfejlesztési tanács dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök pályázati rendszerben történő felhasználásáról, figyelembe véve a megye területfejlesztési elképzeléseit. Ennek okán minden évben meghirdetik a területi kiegyenlítést szolgáló beruházásokra (TEKI), valamint területi kötöttség nélkül a helyi önkormányzatok felhalmozási, felújítási és vis maior feladatok (CÉDA) ellátására szolgáló pénzügyi forrásokat. A források felhasz- TAMÁSI KISTÉRSÉG 575

nálását vizsgálva igazolódik az a feltevésünk, hogy az önkormányzatok forráselosztása, forrásfelhasználási területe irányadó lehet a települések fejlettségének megítélésekor.

Történeti, fogalmi áttekintés

A kistérség fogalmának tisztázásakor érdemes megemlíteni a kistérség mint területi lehatárolási egység előzményeit. A nemesi vármegye autonómiája a XIV–XV. századra épült ki, de a megye túl nagy igazgatási egység volt ahhoz, hogy a területi feladatokat hiánytalanul ellássa, ezért járásokra (processus) osztották. A járások a központtól egy napi járóföldre levő területeket foglaltak magukban, ami 15–20 km-es távolságot jelentett. Az 1848-as forradalomnak nem jutott ideje a középszintű igazgatás meg- reformálására, csupán a városok igazgatását alakította át teljes mértékben, a járási igazgatást nem érintette. A Szapáry Károly belügyminiszter nevével fémjelzett, 1886- ban kiadott törvény meghatározta a középszintű közigazgatás kereteit egészen 1950-ig (Hoffman 2003). A megyéket járásokra, a nagyobb járásokat pedig kerületekre osztotta. A tanácsrendszer megalakításakor (1950) 140 járásunk volt. 1971-ben megszüntették a járási tanácsokat. A harmadik tanácstörvény (1971) járási hivatalokat hozott létre, a járások száma fokozatosan csökkent, megszűnésük előtt számuk 83 volt. A járási hivatalok és városkörnyékek kialakulása közti időszakban egyszerre működtek járási hivatalok és városkörnyékek is, vegyesen. 1984. január 1-jével 139 városkörnyéket hoztak létre. A NUTS 4 szintű területi változások bemutatására 2004-ig a KSH által 1992–93-ban lehatárolt tervezési-statisztikai kistérségek voltak alkalmasak. Minden kistérségi adatbázis ezen egységekre épült. A KSH által lehatárolt területek az ország egészére kiterjedtek, hiánypótlásként jelentek meg a területi beosztásban, a megye és a település közötti, korábban létezett szintet képviselve. A lehatárolás a közlekedési kapcsolatok, a lakóhely és a munkahely kapcsolata (ingázás), valamint a középfokú ellátási kapcsolatok vizsgálata alapján történt. A rendszer kialakításában közreműködtek a települési és a megyei önkormányzatok, az érintett minisztériumok, kutatóintézetek, egyetemek, főiskolák (Faluvégi 1994). Az 1993. évi beosztás szerint 138 kistérséget alakítottak ki, közülük 104-nek egy, 34-nek pedig több központja volt. Az Országos Területfejlesztési Központtal egyeztetve a KSH 1997. augusztus 1-jével módosította a statisztikai kistérségek rendszerét és a települések besorolását (Faluvégi 1998). Ezzel a kistérségek száma 150-re nőtt. Az Országos Területfejlesztési Tanács 2001 decemberében hozott határozata alapján 2002 és 2003 között megtörtént a kistérségek felülvizsgálata. Ennek eredményeképpen a 150-ből 168 területfejlesztési- statisztikai kistérség alakult. A 150 közül 60-ban következett be változás, csökkent, illetve nőtt településszámuk, 294 település váltott kistérséget. A központok általában városok, de a városhiányos területeken községek is elláthatják e funkciót. Az egykori járások által lehatárolt kistérségek esetében a funkcionalitás követelményei nem minden esetben jutnak érvényre. Elkülöníthetők társközpontok, amelyek a központi település mellett egyidejűleg töltenek be valamiféle lényeges funkciót.

576 CZUPPON VIKTÓRIA

A jelenlegi lehatárolás szerint 168 kistérség létezik, amelyek folyamatos változáson mennek keresztül, igazodva és kihasználva a 2004-es törvény adta kereteket és határokat. A Tamási kistérség életében mindezek az események egyelőre nem hoztak jelentős változásokat. Értelmezésünkben a település, a geográfia aspektusából szemlélve, a társadalmi- gazdasági tér sűrűsödési góca. A klasszikus településdefiníciót Mendöl Tibor alkotta meg. Szerinte a település nem más, mint egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli egysége. A települések fejlődésével, erőteljes urbanizálódásával azonban fel- merültek egyéb, az adott kornak megfeleltethető megfogalmazások. Ilyen például Beluszky Pál definíciója, amely szerint a település nem csupán lakó- és munkahely, de rekreációs célokat is szolgál. Tóth József definíciója komplex, a tér minden részt- vevőjére kiterjedő megfogalmazással írja le a településeket. Ezt egy tetraédermodellel ábrázolja. 1. ábra A település tetraédermodellje

Forrás: Tóth, 1996.

A térben kialakuló gócok (települések) eltérő kölcsönhatásokkal és eltérő funkciókkal rendelkeznek. Eltérő kölcsönhatásban léteznek a magányos és a csoportos települések. Az eltérő funkciókkal rendelkező települések lehetnek falvak és városok. A település falu akkor, ha a funkciók száma és hierarchiaszintje alacsony, városról akkor beszélünk, ha a funkciók száma és hierarchiaszintje magas, összefüggésrendszere összetett. A város további ismertetőjegye: olyan jellegzetes településtípus, amely a területi munkameg- osztásban különféle tevékenységek ellátására alkalmas. A vidékiség indexének (index of rurality) meghatározásához nem csupán a fejlett európai államokban folyó kutatások, de számos hazai kutatás is kapcsolható. A leg- egyszerűbb, kizáráson alapuló meghatározás szerint minden település falu, ami nem város. Ehhez teremt alapot az OECD 1995-ben megalkotott, a vizsgált térség népsűrű-

TAMÁSI KISTÉRSÉG 577

ségére, valamint a népesség városias koncentrációjára vonatkozó definíciója, ahol Európa területére a 150 fő/km²-es küszöbértéket fogalmazták meg. Magyarországon azokat a területeket nevezzük városias tereknek, ahol a lakosság legalább 50%-a él 120 fő/km² népsűrűségű területen (Faluvégi 1994). Az erre épülő kutatások szerint 8 erő- teljesen városias és 49 megközelítően városias terület létezik hazánkban. A vidék- fejlesztési kistérségek száma 92, ebből az erőteljesen vidéki térségek száma 32. Az ezen belüli elkülönítést a településkategóriák segítségével határozzák meg (Csatári 2000). A kategóriák népsűrűség szerinti felosztása nem teszi lehetővé a fejlesztési irányok meg- jelölését. Többek között ezért nem alkalmazzuk kizárólagosan a ruralitás–urbanitás meg- határozásánál. A kistérség fogalmának értelmezéséhez szorosan kapcsolódik, hogy az azonos értékű életfeltételek megteremtése a fenntartható fejlődés alapfeltétele. Erre a lokális tér, vagyis a kistérség a legalkalmasabb. A fogalmat gyakran már a vidéki térség vagy vidékies térségek szinonimájaként használják (Csatári 2000). A vidéki vagy rurális térségek tanulmányozása, lehatárolása nem csupán elméleti síkon fontos. A gyakorlatban, a forráselosztás szempontjából, a vidékfejlesztés nélkülözhetetlen feltétele a rurális és ubánus területek megkülönböztetése. Ebből kifolyólag a rurális térségek nem feltétlenül feleltethetőek meg az agrárium fejlesztési területeinek. A vidék Kovács Teréz szerint olyan kifejezés, amely egy adott társadalomban empirikusan tapasztalható konkrét modellekre épít (Kovács 2002). Időben és térben változó fogalomról van szó. Amikor arról olvasunk, hogy a régi értelemben használt falu–város kontextus megszűnt, akkor a falusi terek fogalmának új értelmezésével van dolgunk. Véleményünk szerint nem megszűnésről, hanem bővülésről, az adott kornak megfeleltethető átalakulásról van szó. (Például a városias funkciók egy része beáramlik a falvakba, községekbe.) Mindezek tudatában még szembetűnőbb a rurális terek, a falusias terek, valamint a vidéki térségek elnevezései közti különbségtétel hazánkban. A fordítási tévedés áldozatául esett rural kifejezést abban az értelemben használjuk e tanulmányban, hogy a rurális terekbe beletartoznak mindazon települések, amelyekben a mezőgazdaság még mindig a foglalkoztatottak többségét, a kis- és középvállalkozások (KKV) több mint 25%-át érinti, továbbá a szekunder és tercier ágazatokban tevékeny- kedő KKV-k aránya nem haladja meg a 25%-ot, mindazonáltal megjelenik a rekreációs tevékenységekre utaló vendégfogadás, a falusi turizmus (rural turism). Ugyanakkor a kistérségi népsűrűségi átlagot meg nem haladó koncentrációban él a lakosság több mint 50%-a. Az urbánus és rurális terek lehatárolására teszünk kísérletet vizsgálatunkban, immár a fentiekben említett definíciók tudatában.

Hipotézis

Ha feltételezzük, hogy a vizsgált területet a földrajzi tér differenciáltsága miatt eltérő jellemzőkkel leírható települések alkotják, akkor a fejlettséget jelző indikátorcsoportok sem egyeznek meg minden településnél. A mutatókat a tetraéder oldalainak megfelelő

578 CZUPPON VIKTÓRIA

szférákhoz rendeljük, így hozunk létre a természeti környezetre, a társadalomra, az infra- struktúrára és a gazdaságra vonatkozó indexeket. Első lépésben két csoportot alakítottunk ki: az urbánus és rurális települések csoport- ját 2–4 jellemző mutató alapján különítettük el. A felhasznált mutatók részben használa- tosak a hazai és nemzetközi szakirodalomban, részben pedig most először használtuk őket. Az analízis későbbi stádiumában javaslatot tettünk a két csoporton belül 25 mutatóból kialakított indikátorcsoport vizsgálatára, de ennek eredményeit itt nem mutatjuk be, csupán a vizsgálat célja és az indikátorok listája jelenik meg. E tényezők közül faktor- analízis segítségével kiválasztjuk azokat, amelyek differenciálják a teret, illetve klaszte- reket hoznak létre. Ezek jellemzően csak a rurális, illetve csak az urbánus területeket írják le. Ezen belül valósulhat meg a mutatók helyettesíthetősége a városias és vidéki területek között. Feltételezzük továbbá, hogy a kistérségen belül a települések hierarchiaszintjét, egymáshoz való viszonyát a közvetlen környezetük határozza meg. Így a kapott értékeknél a küszöbérték első lépésben a kistérségi átlag, később a megyei, majd pedig a regionális átlag lesz. Ez szükséges, mivel a küszöbérték meghatározása elvethet, illetve behozhat plusz településeket az egyes kategóriákba. A kistérségben vizs- gált települések esetében említést kell tennünk a fejlettség és fejletlenség viszonyla- gosságáról, amely helyi szinten értelmezhető. Ebben az esetben már jelentős alakító- szerepe lehet a köszöbértékeknek, meghatározásuk tehát kellő körültekintést igényel.

A Tamási kistérség

A Tamási kistérség esetében a KSH által lehatárolt terület megegyezik a térségi társulás területével, valamint az egykori járás által lehatárolt települések összességével, kivétel ez alól három település (Hőgyész, Dúzs, ). Tolna megye öt kistérsége közül ez a legmagasabb településszámú: 31 települést foglal magába. A kistérség 1028 km2-es területe változatos domborzati adottságokkal rendelkezik: Kelet-külső Somogy, Dél-külső Somogy és a Tolnai-hegyhát kistájakon helyezkedik el. A térség teljes területe a Kapos vízgyűjtőjéhez tartozik, amelynek legnagyobb mellék- folyója a Koppány. Természetes vizekben szegény. A Kapos és a Koppány, valamint mellékvízfolyásaik felduzzasztásával a völgytalpakon mesterséges eredetű halastavakat hoztak létre. A Koppány duzzasztásával alakult ki a Pacsmagi-tavak területe, amely természetvédelmi terület, az ornitológusok és más természetbarátok által közkedvelt hely. A térségben hamarosan lehetőség nyílik a kerékpárturizmusra, a halastavak pedig a horgászturizmusnak szolgáltatnak szép környezetet. A Tamási határában felfedezett termálvízre épül jelenleg a kistérségi központ turiz- musa. A fürdő átalakítására, kibővítésére igen nagy szükség lenne. Ezzel olyan fejlődést generáló erőhöz juthat a térség, amely hosszú távon befolyásolhatja a megyében betöltött gazdasági szerepét. A kistérség népessége 2003 végén 42 507 volt. A lélekszám a második világháború óta folyamatosan csökken (1. táblázat). A lakosság 1949 és 2003 között 25 493-mal lett

TAMÁSI KISTÉRSÉG 579

kevesebb. Jelenleg a megye népességének mintegy 17%-át tömöríti, míg területének 27%-át foglalja el. 1. tábla A Tamási kistérség népességének változása 1949 és 2003 között (fő) Évszám 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2003 Népesség 68 000 62 128 54 091 50 156 44 522 43 188 42 507

Forrás: KSH.

A kistérség a ritkább textúrájú területekhez tartozik, amelyben csupán a vasútvonalak mentén jelenik meg sűrűbb térszerkezet (Tóth 1996). Népsűrűsége az aprófalvas tele- pülésszerkezet miatt 41 fő/km², ami a megyében (megyei átlag: 67 fő/km²) a leg- alacsonyabb. Az 1980-as években megindult országos és megyei tendenciához igazodva a kistérségen belül is felerősödik a népességcsökkenés. A természetes szaporodást, illetve fogyást kiegészítő tényező a negatív vándorlás, amely az 1970-es és 1980-as években jelentőségteljes volt. Az 1990-es évek pozitív vándorlási egyenlege már nem ellensúlyozhatta a magas halandóságot. Ezek a változások, egyes elemzések szerint1, a rendszerváltozáshoz kötődő privatizációs folyamatoknak, gyárbezárásoknak voltak köszönhetők. Az ingázó munkások kényszerűségből visszaköltöztek szülőfalujukba, ahol az alapvető léthez szükséges feltételek adottak voltak. A két legnagyobb népességszámmal rendelkező település a két város: Tamási, a köz- pont, valamint a társközpontként funkcionáló (egykori megyeszékhely) Simontornya. E városok lakossága valamelyest csökkent, míg Tolna megye többi városában 1990 és 1997 között 4,6%-kal2 emelkedett a népességszám. A Tamási kistérség népességcsökke- nése azonban a községeket érintette legfőképpen, azon belül is az 1000 fő alattiakat. A településeken az emberek kormegoszlása kedvezőtlen, a népesség számának csökkenése mellett az elöregedés folyamata is egyre határozottabb formát öltött. A 60 éves és idősebb népesség aránya az állandó népességből 24,3%, amely rosszabb a megyei átlagnál (20,3%), valamint a legmagasabb értéket képviseli a kistérségek között. Az időskorúak aránya az elmúlt három év alatt mintegy 2 százalékponttal növekedett. Nincs szignifikáns összefüggés a településkategóriák és az 59 évnél idősebbek népessé- gen belüli aránya között. A második legmagasabb arányt, 23,1%-ot, a középkorosztály képviseli, ők a 30–49 év közöttiek. (A munkanélküliek többsége is ebből a korcsoportból kerül ki.) A gyermekkorúak lakónépességen belüli aránya alacsony. A kistérség népességének iskolázottsága messze elmarad az országos átlagtól a 2001-es népszámlálási adatok alapján. A 17 évesnél idősebb, legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők aránya 22%, a 24 évesnél idősebb, főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezők aránya 6%.

1 Hozam 2001 Kft: Gazdasági erőforrások felmérése a Tamási kistérségben, http://www.tamasiportal.hu/2004 pdfek/gazderof2004.pdf. 2004. 2 KSH-adatbázis, területi adatok. www.portal.ksh.hu. 2003.

580 CZUPPON VIKTÓRIA

Mindkét adat elmarad a megyei (29,2%–9,0%), a regionális (32,0%–9,9%) és az orszá- gos átlagtól (38,2%–12,6%) (M. Császár 2004). A vándorlási különbözet vizsgálata az 1997–2003 közötti időszak átlagos értékeit vette figyelembe. Pozitív értéket csupán 11 településen lehet kimutatni, közülük 8 köz- ség 1000 fő alatti. Igaz, hogy az itt lévő szociális intézmények – mint például idősek otthona Gyönkön, Hőgyészen, illetve szociális foglalkoztató intézet Regölyben – erősen torzítják a kapott adatokat. A legnagyobb mértékű elvándorlás Tamásit, Hőgyészt, Iregszemcsét és Simontornyát jellemzi. Ahogy a későbbi vizsgálatokból kitűnik, ezek a gazdaságilag fejlettebb területek. A térség népességmegtartó képessége tehát igen kedvezőtlen, s ebben a központi település „jár az élen”. A társadalom aktivitását kifejező mutatók alakulásában meghatározó szerepet tölt be a települések közlekedés-földrajzi elhelyezkedése. A kistérség központján halad keresztül a 61-es és 65-ös közlekedési főút, valamint a közelben (Regölynél) szeli át a térséget a Budapest–Pécs vasútvonal. A településeket összekötő utak rossz állapotban vannak. A térség jelentős infrastrukturális fejlesztésre szorul. A XIX. századi vasútépítések tették lehetővé, hogy az addig a Duna mellett kialakult, dinamikusan fejlődő területeken kívül szerepet kaptak a Tolnai-hegyhát települései is (Erdősi 1980). Javarészt Dombóvár profitált ebből, de közvetett módon a vasútvonal mentén elhelyezkedő kisebb települések is részesültek a vasút innovatív hatásából. A társadalom aktivitását jelző adatok a kistérségen belül drasztikus változáson mentek keresztül 1990 és 2003 között, párhuzamosan az országos és megyei tendenciákkal. Összességében nőtt a munkanélküliségi ráta, az aktivitási ráta pedig csökkent. A munkanélküliségi ráta a kistérségben 13,7%-os volt, ez rosszabb az országos értéknél. Az inaktív keresők aránya közel 10 százalékponttal nőtt 1990–2001 között. A foglalkoztatottak száma 1992 és 1998 között 30%-kal csökkent (Sarudi–Molnár 2004). A megye egészére jellemző, hogy nem tudott a modern településhálózattal rendelkező megyék sorába fejlődni. Hiányoztak területéről a XIX. században erőteljesen megindult iparfejlődés alapját képező nyersanyagok (Fodor–Hajdú, 1985). Az iparosítás elkerülte a kistérséget. (Kivétel ez alól a két világháború közötti időszak, amikor fejlesztették a kis- és középüzemeket, korszerűsítették az intézményrendszert.) A kistérség gazdaságát az 1990-es évek előtt a jelentős mezőgazdasági jellegű nagy- üzemek, nagy múltú termelőszövetkezetek, valamint kisebb ipari telephelyek határozták meg. A rendszerváltozás és a privatizáció igen érzékenyen érintette a területet (munka- nélküliség, kifelé irányuló migráció.) Az 1990-es évek elejétől megindultak a külföldi tőkebefektetések, főként a gépiparban (világítástechnika) és a könnyűiparban (textilipar). A foglalkoztatásban jelenleg is ezek a húzóágazatok, továbbá a vadászathoz kapcsolódva találunk nagyobb foglalkoztatotti létszámmal működő egységet. Az alacsony munka- bérek, alacsony termelési árak tették lehetővé a beruházások megvalósulását, azonban ezek mára már nem versenyképes adottságok. Így a közeljövőben romlásra lehet számí- tani az iparban foglalkoztatottak számának alakulásában. A mezőgazdasági termelésnek sem kedveznek a feltételek. A térség adottságai az északi területeken kedvezőbbek, míg egyéb területeken az átlagoshoz közelítenek. A mezőgazdaság országos problémái e kistérségben is tetten érhetők (Tóth 1996).

TAMÁSI KISTÉRSÉG 581

Előzetes vizsgálatok

Az urbanitás és ruralitás indexének meghatározása előtt elvégzett elemzések egy részét mutatom most be. A kistérségben a települések egymáshoz viszonyított elhelyez- kedését, valamint a centrum–periféria elkülönülését négy, a társadalmi-gazdasági fejlett- ségre utaló mutató segítségével mutatom meg. A kis- és középvállalkozások (KKV-k) 1000 főre vetített száma, foglalkoztatotti létszám szerinti osztályozása, nemzetgazdasági megoszlása (szintén 1000 főre) festhet képet a kistérség társadalmi-gazdasági helyzeté- ről, a települések egymáshoz viszonyított rangjáról. A vizsgálat a továbbiakban a 2002. és 2003. évi decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatásokra, valamint azok felhasználási körére terjed ki. (Ezek a területi kiegyenlítést szolgáló beruházások, vala- mint a területi kötöttség nélkül a helyi önkormányzatok felhalmozási, felújítási és vis maior feladatok ellátására szolgáló pénzügyi források. Az utóbbiakból kiderülhet, hogy melyek azok a problémák, amelyek a településeket sújtják, amelyeknek a leküzdése felemészti minden forrásukat. A negyedik adat a kistérség településein a turizmus lehetőségeire, kihasználtságára utal. Az eredetileg rendelkezésre álló változókat átalakítottam, így származtatott változókat alkalmaztam a vizsgálat során, amelyek intenzitási viszonyszámokat jelentenek.

xi − xmin A települések fejlettségét leíró komplex fejlettségi mutató képlete: KFM = , T x 3 ahol xmin: adott változó minimális értéke a települések között , xi: az x változó értéke az adott településen, Tx: adott mutató terjedelme (a legnagyobb és legkisebb értékkel rendelkező települések adatának különbsége). A települések eltérő változói így 0 és 1 közötti értéket adtak, ez pedig megkönnyíti összehasonlításukat (Molnár 2001). A működő vállalkozások száma 1998 és 2003 között 2082-ről 2466-ra növekedett. A kistérség települései között jelentős különbségek mutathatók ki az 1000 főre jutó működő vállalkozások számát tekintve. A megyei, az országos és a vidéki átlagot4 csupán egy település éri el, Tamási, 90,9 működő vállalkozással 1000 főre. Elsőként a működő vállalkozásokon belül a foglalkoztatottak száma szerinti meg- oszlást vizsgáltam településenként. A létszámkategóriák a következők: 1: 0 és ismeret- len, 2: 1–9 fő, 3: 10–19 fő, 4: 20–49 fő, 5: 50–249 fő, 6: 250 fő és több. A mikrovállalkozások legnagyobb arányban (1000 főre vetítve) Tamásiban találhatók (1 kategória: 61,1 vállalkozás, 2 kategória: 26,6 vállalkozás). Mindkét kategória esetében a központi település közvetlen közelében található szerepel a második helyen. A települések java része (16) a kistérségi átlag alatt található. A 0 és ismeretlen létszámúak az 1–9 főt foglalkoztató működő vállalkozásokkal együtt képviselik a több- séget, arányuk 71,6% és 25,3%. A két létszám-kategória adja az összes működő vállal- kozás 96,9%-át. Ez 0,5%-kal marad el a megyei átlagtól, az országostól pedig 9%-kal.

3 Ez a mutató nem azonos a XXIV/2001-es OGY-határozatban definiálttal. 4 Hódi Tímea: A Tamási kistérség: A KKV-k kistérségi felkészítése, GKM-tanulmány, http://www.gkm.hu/dokk/binary/ 42/80/72/ tamasiC1. pdf. 2003.

582 CZUPPON VIKTÓRIA

A 3-as és 4-es kategória értékei 19%-kal maradnak el a megyei átlagtól, 21%-kal az országos átlagtól. Az 5-ös kategóriában (középvállalkozások tartoznak ide) 26 települé- sen nem találunk kezdeményezéseket. Csupán Simontornya, Tamási, Nagykónyi, Szakály és Hőgyész rendelkezik ebben a kategóriában vállalkozással. Ez a kategória mintegy 28%-kal marad el a megyei átlagtól, az országostól pedig 37%-kal. A 6-os kategóriát jelölő, 249-nél több főt foglalkoztató vállalkozás csupán egyetlen helyen jelenik meg, a kistérség központjában. A kategória átlagosan 66%-kal marad el a megyei és országos átlagtól. Az első 5 létszámkategória adatai alapján (a 6. csak Tamásiban fordul elő) elmond- ható, hogy szignifikáns összefüggés van a települések lakónépessége, infrastrukturális ellátottsága és a vállalkozások száma között. Alacsony számú vállalkozásokkal az 1000 fő alatti települések jellemezhetők. Ugyanakkor 1998 és 2003 között megnőtt a vállal- kozások száma az 1000 fő alatti településeken. E vállalkozások életre hívásában fel- tehetően a kényszer dominált. A következőkben a vállalkozások megoszlását vizsgáljuk nemzetgazdasági ágak sze- rint. A kategóriák megfelelnek a statisztikai nómenklatúrának (TEÁOR.) 1) működő vállalkozások a mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, hal- gazdálkodás nemzetgazdasági ágakban (A+B); 2) működő vállalkozások a bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás nemzetgazdasági ágakban (C+D+E); 3) működő vállalkozások az építőipar nemzetgazdasági ágban (F); 4) működő vállalkozások a kereskedelem, javítás nemzetgazdasági ágban (G); 5) működő vállalkozások a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ágban (H); 6) működő vállalkozások a szállítás, raktározás, posta, távközlés nemzetgazdasági ágban (I); 7) működő vállalkozások az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazda- sági ágban (K). Az 1. kategóriába tartozó vállalkozások túlnyomó részben Szakályban, Regölyben, Ozorán, Miszlán, Újiregben és Nagyszékelyen találhatók. A mezőgazdasági jellegű vállalkozások 1000 főre vetített hányada itt meghaladja az országos átlagot. A 2-es kategóriában Tamási, Simontornya, Hőgyész, , Gyönk és Nagyszékely jár elől. A 3-as kategóriában Mucsi, Dúzs, Iregszemcse, Nagyszékely vállalkozásai képviselik a többséget. A 4-es kategóriában Tamási, Ozora és Hőgyész képviseltetik magukat a legnagyobb vállalkozásszámban. Az 5-ös kategóriában Kalaznó, a 6-os kategóriában Ozora, Regöly, Belecska és Tamási vállalkozásai kerülnek előtérbe. A 7-es kategória vállalkozásai Tamásiban, Szakadáton, Hőgyészen, Simontornyán és Kalaznón találhatók. A kistérségben főleg a kereskedelem területén találunk működő vállalkozásokat, számuk 585, ez 1000 főre 262 vállalkozást jelent átlagosan. A második legnagyobb számban az ingatlanügyekkel foglalkozó működő vállalkozások vannak, számuk 455, ez 1000 főre 211,6 vállalkozást jelent. A harmadik helyen állnak a mezőgazdasági jellegű működő vállalkozások, számuk 390, 1000 főre 268,9 vállalkozás. Egy – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által készített – elemzés számításai alapján a mezőgazdasági

TAMÁSI KISTÉRSÉG 583

vállalkozások 2001-ben még a második helyet foglalták el. A jelenleg negyedik helyen szereplő építőipar és az ötödik helyen álló ipar 2001-ben még fordított sorrendben voltak5. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma esetükben 126 és 100. A legkevesebb vállalkozást a vendéglátás és a szállítás, raktározás, posta, távközlés területén találjuk, 141 (1000 főre 82,8) és 125 (1000 főre 57). Az egyik kategóriába sem sorolt működő vállalkozások aránya 12,1%, így ezek valószínűleg a pénzügyi tevékenységekhez, illetve az egyéb közösségi, személyi szolgáltatáshoz tartoznak. Az elvégzett vizsgálatok szerint a származtatott index alapján három jelentős csoport különíthető el: 0,00–0,33; 0,34–0,66; 0,67–1,00 (1. ábra). Minél közelebb van a kapott érték az 1-hez, annál fejlettebb az adott település az elemzésbe vont adatok alapján. 2. ábra Centrum- és perifériaterületek (Összesített pontértékek a vizsgált adatok alapján a Tamási kistérségben)

Megjegyzés: KSH T-STAR adatbázis alapján a szerzők térképe.

5 Hódi Tímea: A Tamási kistérség: A KKV-k kistérségi felkészítése, GKM-tanulmány, http://www.gkm.hu/dokk/binary/ 42/80/72/ tamasiC1. pdf. 2003.

584 CZUPPON VIKTÓRIA

Az első „csoportba” egyedül Tamási tartozik. A második csoportot képviseli Hő- gyész, Simontornya, , Szakály, Iregszemcse, Ozora, Gyönk, Regöly, Nagy- székely. A harmadik csoportba tartoznak a fennmaradó települések. A második csoport tagjai a relatíve fejlettebb települések a kistérségen belül. Ezek többnyire Tamási közelében, illetve főút mellett helyezkednek el, így közlekedés-földrajzi elhelyezkedésük alapján szerencsésebb helyzetben vannak szomszédaiknál. Azt azonban fontos kiemelni, hogy ez a fejlettség csupán viszonylagos, tekintettel arra, hogy ez a kistérség – némely esetben – az országos átlag alatti értékekkel írható le. A második csoport települései Nagyszékely kivételével egy órán belül tömegközlekedéssel megközelíthetők Tamásitól. E csoport tagjai (3. ábra) a kistérségen belül mind társadalmi, mind gazdasági mutatóik alapján a relatíve fejlettebb területeket, a centrumtérséget képviselik Tamási mellett. A leszakadni látszó periféria a kistérség határához, illetve a déli, délkeleti peremvidékhez kapcsolható. A települések itt igen kedvezőtlen mutatókkal jellemezhetők. 3. ábra A két mutatócsoport által kialakított sorrend

1,00 0,90 0,80 0,70 0,60 0,50 xérték e

d 0,40 In 0,30 0,20 0,10 0,00 i i i i y a y y a e z g y a y d s s l l z ny ád n á c e edi cs s é nya azd é sz h göly csk m aznó kes e Dúzs ékel akál l zántó ár e e okoly ém őnyék Mu l Ozor zékel Újire z s z a z Mi akadát z Ért Gyönk degkút Udvar s őgyés ar n Var Fürge R Ta s nc ntor y s z S gykónyi S ss a K H Be S gy n Pi őhi Fel l a egszem Ki Na z Diósber o r I Nagy M Simo T Nagy Kes Koppán

Forrás: KSH T-STAR adatbázis.

A vizsgálat további részében a TEKI és a CÉDA 2002-es és 2003-as évi felhasználá- sával foglalkozunk. Elkülönítettük azon beruházásokat, amelyek csupán az állagmegőr- zésre koncentrálnak, illetve azokat, amelyek értéket teremtenek. Ezek alapján különb- séget tettünk az állagmegőrzésre, új beruházásra, gépbeszerzésre, vagy ingatlan építésé- re, fejlesztésére, esetlegesen a turizmus elősegítéséhez szükséges beruházásokra irányuló felhasználások között. A településeken az állagmegőrzésre fordított összegek teszik ki a legnagyobb hányadot. A települések 64%-a pályázott, és a 2002-ben és 2003-ban elnyert források több mint 75%-át állagmegőrzésre fordította. Aminek az elemzése több szempontból is lehetséges: léteznek (léteztek) még olyan területek, amelyek nem rendelkeztek szilárd útburkolattal. Egyrészt fejlesztés történt, másrészt viszont igen nagy fokú elmaradottság-

TAMÁSI KISTÉRSÉG 585

ra utal az infrastruktúra-hálózat kiépítetlensége. A központi települések stagnáló gazda- ságát jelzi az is, hogy a források túlnyomó részét itt is állagmegőrzésre fordították, teljességgel elmaradtak a fejlesztési irányú beruházások. Ez utalhat a település infra- struktúrájában még meglévő elmaradásokra, és arra is, hogy nincs meg az a társadalmi erő, amely igényelné a fejlesztéseket, a továbblépést, valamint hiányzik a befektethető tőke. A 4. ábrán sötétebb színnel megjelölt települések tartoznak azok közé, amelyek a ha- zai pályázati források több mint 75%-át állagmegőrzésre fordították. E települések sorá- ba taroznak az előző vizsgálat alapján fejlettnek mondottak is. A fehérrel jelölt telepü- lések esetében pedig nem fejlesztésről, beruházásokról van szó, csupán a pályázatok hiányáról, illetve azok kevés számáról a vizsgált két évben (2002 és 2003). 4. ábra Azok a települések, amelyek a TEKI- és CÉDA-forrást több mint 75%-ban állagmegőrzésre fordították (2002, 2003)

Forrás: Tolna Megyei Területfejlesztési Iroda.

586 CZUPPON VIKTÓRIA

Az urbanitás és ruralitás vizsgálata

Az urbánus területek lehatárolásánál figyelembe vett értékek: 1) a népesség több mint 50%-a él 120 fő/km² feletti népsűrűségű területen, 2) a KKV-k közül a szekunder és tercier szektor magas (térségi átlagot meghaladó) arányú, 3) a KKV-k között a foglalkoztatotti megoszlásban az 5-ös és 6-os kategória aránya meghaladja a térségi átlagot. A 120 fő/km²-es lehatárolás, a magyarországi differenciált településstruktúrát figye- lembe véve, igen magas adatnak tekinthető. A különféle térszerkezeteknél eltérő adattal (fő/km²) kell számolnunk. Az aprófalvas településszerkezetnél még az 50 fő/km²-es le- határolás sem tűnik elképzelhetetlennek a fejlettebb települések definiálásánál. A Tamási kistérségnél a kistérségi átlag (41,68 fő/km², 2003-as adatok alapján) feletti népsűrűséget tartottuk első megközelítésben meghatározónak. A szekunder és tercier nemzetgazdasági ágban működő KKV-k arányát, valamint foglalkoztatotti megoszlását is vizsgáltuk a kistérségi átlaghoz viszonyítva. Ezek az ágak és KKV-típusok megjelentek a falusi területeken is, ezzel alakítva (és nem deformálva) a klasszikus falu–város relációt. Mindazonáltal a kistérségben még mindig a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező – általában valamilyen központi funkciót képviselő – tele- püléseken jelennek meg nagyobb arányban ezek a nemzetgazdasági ágak, valamint a magas foglalkoztatotti létszámú vállalkozások. Figyelembe véve a megnövekedett kény- szervállalkozások számát és a mezőgazdaság privatizációjából fakadó változásokat az előző évekhez képest, itt szintén a kistérségi átlaghoz viszonyítottunk. Ezen adatoknál kívánatos a tényezők (indikátorok) helyettesíthetőségének használata a kistérségi vizsgá- latokban. Ehhez (Csatári Bálint megállapításai alapján) a későbbiekben figyelembe veendők a településstruktúra jellemzői. A Tamási kistérségben lehatárolt urbánus jellegű települések (2. táblázat): Hőgyész, , Mucsi, Nagykónyi, Pincehely, Simontornya, Szakály, Tamási. (A kurzív- val jelöltek városi rangúak.)

A rurális területek lehatárolásánál figyelembe vett értékek: 1) 60–x évesek magas (térségi átlagot meghaladó) aránya a népességből, 2) KKV-k közül a primer szektor 25% fölötti aránya, 3) magyar vándorlási különbözet 1997–1999–2001–2003 átlagában. Az országos tendenciáknak megfelelően hazánk kistérségeinek túlnyomó többségében magas a 60 évesek és idősebbek aránya6. Ez a jelenség nem szűkíthető le csupán a fal- vakra, azonban nagyobb arányban mégis e településtípushoz köthető. A primer szektor továbbra is inkább a rurális területekre jellemző, az indikátor bevonása ezzel magyaráz- ható. A vándorlási különbözet dinamikus változó formájában jelenik meg az elemzésben.

6 Ugyanakkor ez az érték korántsem akkora, mint egyes európai uniós tagállamok értékei. (Például Görögország és Olasz- ország egyes régióiban az időskorúak aránya a 48%-ot is eléri.)

TAMÁSI KISTÉRSÉG 587

A kapott adatok és eredmények mértékegysége nem egyezik meg, ezért szem előtt tartva az összehasonlíthatóság és megfeleltethetőség kritériumait, skálaösszehangoló transzformációt alkalmazunk. Az eljárással minden változó azonos mérőskálára kerül, a mutatók értéke így minden esetben 0 és 1 közé esik. Az egyhez közelebb eső értékek jelentik a fejlettebb települést. Ennél a számításnál az adatok egy részének a reciproka szerepel, miután a tényezők között előfordulnak negatívumnak számító tételek. A rurális települések esetében minél közelebb van az érték 1-hez, annál erőteljesebben falusias területről van szó. 3. tábla Az urbanitás és ruralitás mutatói standardizált adatokkal

Urbanitás Ruralitás a primer a KKV-k a szektorban létszám a komplex az idős- a vándor- a komplex a népsű- szektorok tevékeny- szerinti fejlettségi korúak lási külön- fejlettségi Település rűség meg- kedő meg- mutató aránya bözet mutató oszlása KKV-k oszlása aránya alapján Belecska 0,2 0,6 0,0 0,27 0,2 0,4 0,6 0,40 Diósberény 0,1 0,5 0,0 0,20 0,4 0,5 0,5 0,46 Dúzs 0,1 0,7 0,0 0,27 0,1 0,3 0,7 0,36 Értény 0,1 0,0 0,0 0,03 0,3 1,0 0,0 0,43 Felsőnyék 0,2 0,4 0,0 0,20 0,2 0,6 0,4 0,40 Fürged 0,1 0,7 0,0 0,27 0,1 0,3 0,7 0,36 Gyönk 0,4 0,6 0,0 0,30 0,4 0,4 0,6 0,46 Hőgyész 0,6 0,9 0,3 0,60 0,4 0,1 0,9 0,46 Iregszemcse 0,3 0,6 0,0 0,30 0,2 0,4 0,6 0,40 Kalaznó 0,0 0,8 0,0 0,27 0,3 0,2 0,8 0,43 Keszőhidegkút 0,1 0,9 0,0 0,33 0,5 0,1 0,9 0,50 Kisszékely 0,0 0,9 0,0 0,30 1,0 0,1 0,9 0,66 Koppányszántó 0,1 0,5 0,0 0,20 0,5 0,5 0,5 0,50 Magyarkeszi 0,2 0,9 0,0 0,36 0,2 0,1 0,9 0,40 0,0 0,3 0,0 0,10 0,6 0,7 0,3 0,53 Mucsi 0,1 1,0 0,0 0,36 0,0 0,0 1,0 0,33 Nagykónyi 0,1 0,4 0,8 0,43 0,3 0,6 0,4 0,43 Nagyszékely 0,0 0,3 0,0 0,10 0,3 0,7 0,3 0,43 0,2 0,1 0,0 0,10 0,3 0,9 0,1 0,43 Ozora 0,2 0,5 0,0 0,23 0,2 0,5 0,5 0,40 Pincehely 0,3 0,7 0,0 0,33 0,3 0,3 0,7 0,43 Regöly 0,1 0,3 0,0 0,13 0,5 0,7 0,3 0,50 Simontornya 1,0 1,0 0,9 0,96 0,2 0,0 1,0 0,40 Szakadát 0,2 0,5 0,0 0,23 0,8 0,5 0,5 0,60 Szakály 0,2 0,2 0,6 0,33 0,3 0,8 0,2 0,43 Szárazd 0,2 0,2 0,0 0,13 0,5 0,8 0,2 0,50 Tamási 0,5 0,9 0,9 0,76 0,1 0,1 0,9 0,36 Tolnanémedi 0,4 0,4 0,0 0,27 0,3 0,6 0,4 0,43 0,1 0,8 0,0 0,30 0,2 0,2 0,8 0,40 Újireg 0,2 0,3 0,0 0,16 0,2 0,7 0,3 0,40 Varsád 0,1 0,3 0,0 0,13 0,4 0,7 0,3 0,46 Átlag 0,2 0,6 0,1 0,30 0,3 0,4 0,6 0,43 Szórás 0,2 0,3 0,3 0,20 0,2 0,3 0,3 0,10

Forrás: KSH T-STAR adatbázis. Jelmagyarázat: jellemzően urbánus, jellemzően rurális települések.

588 CZUPPON VIKTÓRIA

A vizsgálatok összegzésekor felmerül a kérdés, hogy az általunk kialakított kritériu- mok szerint rurálisnak, illetve urbánusnak mondott települések mennyire felelnek meg a KKV-k és a hazai decentralizált források odaítéléséhez használt adatoknak. Az urbánus- nak mondott települések megfelelnek az egyéb vizsgálatok által kimutatott centrum- területeknek. Feltételezhetjük tehát, hogy a tárgyalt kistérségben az általunk használt indexek lehetőséget biztosítanak a rurális és az urbánus területek lehatárolására. A kistérség sajátos fejlettségi mutatói okán ezen adatok nem feltétlenül jelölik ki egyéb kistérségekben az urbánus, illetve rurális területeket. Azonban az elemzés célja ebben a publikációban csupán egy, kifejezetten a Tamási, kistérség besorolása. A 3. táblázatban szereplő urbánus települések: Hőgyész, Magyarkeszi, Mucsi, Nagy- kónyi, Pincehely, Simontornya, Szakály és Tamási. A KKV-k vizsgálata több olyan települést sorolt a fejlettek közé, amelyek ebben az osztályozásban rurális jellegűek, de urbánus jegyekkel is leírhatók. Ugyanakkor számos olyan település, amely urbánus jellegű, a ruralitás jellemzőinek vizsgálata során is megjelenik. A vizsgálat további bővítése, mind a kistérségek, mind pedig az indexek számában, elengedhetetlen. A továbbiakban javaslatot teszünk arra, hogy a településeket milyen tényezők alapján célszerű vizsgálni. 4. tábla A vizsgálni kívánt indikátorok

Indikátorok Kezdeményező I. Gazdasági mutatók (1000 főre) A KKV-k száma GKM A primer szektorba tartozó KKV-k aránya Czuppon V. A szekunder szektorba tartozó KKV-k aránya Czuppon V. A tercier szektorba tartozó KKV-k aránya Czuppon V. Uniós pályázatok egy főre eső értéke Czuppon V. Külföldi jegyzett tőke Faluvégi A. A klaszterek, ipari parkok száma Czuppon V. II. Társadalmi mutatók (népességarányosan) Újonnan épített lakások száma KFM A személygépkocsik száma KFM Az óvodai és középiskolai tanulók száma Czuppon V. Az iskolázottság mértéke a 25–x évesek között HDI A vándorlási különbözet 1997–2003 átlagában KFM Az aktív és inaktív népesség aránya Czuppon V. A halandóság mértéke (HDI-beli várható élettartam helyett) Obádovics Cs. A tartósan (180 napon túl) munka nélkül levők száma KFM A diplomás munkanélküliek száma Bálint L. III. Infrastrukturális mutatók (népességarányosan) A közüzemi vízhálózatba kapcsolt lakások KFM A vezetékes gázellátásba kapcsolt lakások KFM A központi települések elérhetősége (izokrón térképen jelölve) Czuppon V. Az ingázók száma Czuppon V. IV. A környezeti állapot mutatói A termőterületek aránya az adott kistérségben az országoshoz viszonyítva Czuppon V. Érzékeny természeti területek (ESA) Czuppon V. A környezeti terhelés mértéke Czuppon V. A szállásférőhelyek kihasználtsága (a terület attraktivitását jelöli) Czuppon V.

TAMÁSI KISTÉRSÉG 589

Az értékek standardizálása után a kistérségi, megyei, majd pedig a regionális átlagot vesszük figyelembe. A vizsgálat végét a faktoranalízis, illetve a klaszterek kialakítása képezi. Így, feltételezhetően, az urbánus és rurális jellemzők száma 4-5-re csökkenne, ami megkönnyítené a további kistérségek lehatárolását. Ez utóbbi vizsgálat támasztja alá, illetve vetheti el azon feltételezésünket, miszerint 4-5 mutatóval lehetséges a rurális és urbánus terek differenciálása, illetve a fejlesztési irányok meghatározása is.

Összefoglalás

A kistérség népességmegtartó ereje igen alacsony, a leggyengébb ebben a központi település, Tamási. Az első és a második csoportba tartozó települések alkotják – a kistér- ség egyéb településeihez viszonyítva – a fejlettebb területeket, az elemzésbe vont muta- tók alapján. A kistérség minden települése elmarad azonban a megyei és a regionális átlagoktól. A leszakadó települések zöme a déli, délkeleti kistérséghatárhoz tartozik, ebbe a kategóriába sorolhatóak még az elöregedő népességű falvak is. A kis- és közép- vállalkozások száma elmarad a megyei átlagtól, de a működő mikrovállalkozások minden településen megtalálhatók. 250 főnél többet foglalkoztató vállalkozás egyedül a kistérség központjában található. A nemzetgazdasági ágak megoszlása alapján a telepü- lések több mint 41%-ában a mezőgazdasági ágban működik a legtöbb vállalkozás. A települések 38%-ában működik a legtöbb vállalkozás a kereskedelemben, valamint a települések 19%-ában működik legnagyobb számban vállalkozás az ingatlanügyek nem- zetgazdasági ágban. A kistérségben elégtelen az iparban, az építőiparban, valamint a feldolgozóiparban tevékenykedő vállalkozások száma, arányuk elmarad a régió kistérsé- geinek átlagától. A kistérség központja nem funkcionál innovatív központként. Ugyan- akkor, ha a Tamásiban lévő, nagyobb létszámot foglalkoztató ipari egységek leépülése bekövetkezik, az megnöveli a kényszervállalkozások, a munkanélküliek, az elvándorlók és a falusi lakosság számát. Tamási mellett megjelennek társközpontok. A kistérség jövője nem csupán egyetlen központi település gazdaságától függ. A települések közötti rangsor első két csoportjába tartozók tartják életben a térség gazdaságát, annak viszonylagos fejlődését. Ezt a gazdasági hajtóerőt a Tamási kistérségen belül 4 település képviseli. A fejlettebbnek mondható települések a következők: Tamási, (egyértelműen a legfejlettebb), Pincehely (kedvező közlekedés-földrajzi helyzetű), Simontornya (hagyományos ipari központ), Szakály (kedvező közlekedés-földrajzi helyzet), valamint Hőgyész (turizmus, kedvező közlekedés-földrajzi helyzet). A további kistérségi vizsgálatok – bővítve mind a kistérségek, mind pedig az elemzés- be vont mutatók számát – várhatóan igazolják azon feltételezésünket, hogy a gazdasági- lag tradicionálisan fejletlen térségek megerősítésében nem elegendő egyetlen központi település fejlesztése. A hosszú távú gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen további tele- pülések bevonása az intenzív gazdaságfejlesztési programokba. A társközpontok fejlesztése természetesen nem csupán egyetlen tényező egyöntetű erősítésével érhető el. Valamennyi településnek megvan az a sajátos fejlődési, lehetséges fejlesztési pályája, amelyet erősíteni szükséges. Így például a központi településen az

590 CZUPPON VIKTÓRIA

infrastruktúrát, a megközelítés feltételeit, valamint a termálfürdőre épülő turizmust kell fejleszteni. Simontornya és Pincehely esetében a vállalkozói szféra, Gyönkön a humán- erőforrás-bázis (német nemzetiségi gimnázium), Regölyben a falusi turizmus (horgász- turizmus), a hagyományokra épülő iparágak (lótenyésztés) fejlesztése kívánatos. Tekintettel arra, hogy sem a centrum–periféria, sem pedig az urbánus és rurális terüle- tek nem különülnek el egymástól élesen, a vidékfejlesztés célterületébe tartozik a kistér- ség teljes territóriuma. Mindazonáltal szükséges az urbánus jegyekkel leírható területek (Tamási, Simontornya, Hőgyész) városiasodásának hangsúlyosabbá tétele, mindhárom település jelentős fejlesztésével; az infrastruktúra, a KKV-k száma, nemzetgazdasági megoszlása, valamint a szolgáltatások területére kiterjedően.

IRODALOM

Bálint Lajos: Kistérségek egyenlőtlensége a Dél-Dunántúlon. In: Területi Statisztika, 2004/4. Czuppon Viktória: A Tamási kistérség vizsgálata kiemelt szempontok alapján. Diplomadolgozat, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2001 Csatári Bálint: A magyarországi kistérségek vidékiségkritériumai. In: Horváth Gyula–Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs, 2000 Erdősi Ferenc: A dél-dunántúli régió közlekedési hálózatának kialakulása a termelőerők és a településhálózat területi sajátosságaival összefüggésben. Földrajzi Értesítő, 1980/1. Faluvégi Albert: Kistérségi területi vonzási rendszer. Statisztikai Szemle, 1994/6. Faluvégi Albert: A területfejlesztés kedvezményezett térségei és települései. Területi Statisztika, 1998/ 2. Fodor István–Hajdú Zoltán: Szekszárd vonzáskörzetének vizsgálata. MTA RKK DTI, Tolna Megyei Tanács, Szekszárd, 1985 Hoffman István: A kistérségi (körzeti) igazgatás múltja, jelene, jövője – különös tekintettel a hatósági igazga- tásra. www.b-m.hu/idea/index.html, 2003 Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika. Kézirat, 2002 M. Császár Zsuzsa: Magyarország oktatásföldrajza. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2004 Molnár Tamás: Társadalmi-gazdasági struktúrák regionális jellemzői a Nyugat-Dunántúlon. Doktori (PhD) értekezés, Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely, 2001 Sarudi Csaba–Molnár Tamás: A fejlettség településszintű elemzése a dél-dunántúli régióban, OTKA- tanulmány. Gazdálkodás 2004/1. Tóth József: Régiók és térszerkezeti egységek. In: Perczel György (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996

Kulcsszavak: területi elemzés, vidékiség indexe, urbanitás, ruralitás, Tamási kistérség.

Résumé

This paper describes settlements of the Tamási subregion in . The level of economic structure of society and demographic statistics are analysed and some possible indicators for further monitoring are determined. The article is also concerned with a few problems of making a distinction between rurality and urbanity.