CZUPPON VIKTÓRIA Adalékok a Tamási kistérség fejlettségi vizsgálatához A kutatás célja A Tolna megyében található Tamási kistérséget a központi településsel, Tamásival együtt 2 város és 29 község alkotja. Vizsgálatánál a város környéki önkormányzatok területfejlesztési társulásának határaival megegyező, a KSH által lehatárolt területet vettük figyelembe, amelyet területfejlesztési-statisztikai kistérségként a kistérségek meg- állapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII.18.) kormányrendelet és a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvény is rögzít. A vizsgálat által felhasznált adatok a terület demo- gráfiai jellemzőit és társadalmi-gazdasági aktivitását jellemző KSH-adatbázisokból származnak, elsősorban a településstatisztikai adatbázisrendszerből (T-STAR). A vizsgálat – a hazai és nemzetközi társadalmi-gazdasági mutatók rendszerét figye- lembe véve – új osztályozási rendszer kiépítésére tesz kísérletet. Első lépésben az indi- kátorok a ruralitásra, illetve az urbanitásra vonatkoznak. A mutatók egy része a nemzet- közi és a hazai szakirodalomban is használt és elfogadott. Véleményünk szerint ezek azonban nem adnak teljes képet a városias és vidéki területek közti lényeges különb- ségekről, így a fejlesztés eltérő irányairól sem. Ezért igyekezetünk többfajta indikátor által jellemezhető urbánus és rurális terület megfogalmazására irányult. Az indikátorok alkalmazhatóságát saját kutatásainkkal ellenőrizzük, amelyek igazol- hatják, illetve el is vethetik feltételezéseinket. Részletesen elemezzük a kis- és közép- vállalkozások foglalkoztatottak szerinti megoszlását, a vállalkozások nemzetgazdasági arányait, a decentralizált helyi önkormányzati támogatásokat és azok felhasználási területét. A dolgozatban a fogalmak értelmezésére a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. tv. 5. § h) pontja szerinti kistérség-definíció, valamint az azt módosító 2004. évi LXXV. törvény a mérvadó. Ennek értelmében a települések csupán egy kistérséghez tartozhatnak, illetve illeszkednek a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. A törvény a területfejlesztés összehango- lására, valamint közös területfejlesztési célok elfogadására kistérségi fejlesztési tanácsot hoz létre, megszüntetve ezzel a szervezet és a működtetés területén az eddigi hiátust. Az 1996-os törvény 13. § (3) pontja továbbá megfogalmazza, hogy a megyei területfejlesztési tanács dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök pályázati rendszerben történő felhasználásáról, figyelembe véve a megye területfejlesztési elképzeléseit. Ennek okán minden évben meghirdetik a területi kiegyenlítést szolgáló beruházásokra (TEKI), valamint területi kötöttség nélkül a helyi önkormányzatok felhalmozási, felújítási és vis maior feladatok (CÉDA) ellátására szolgáló pénzügyi forrásokat. A források felhasz- TAMÁSI KISTÉRSÉG 575 nálását vizsgálva igazolódik az a feltevésünk, hogy az önkormányzatok forráselosztása, forrásfelhasználási területe irányadó lehet a települések fejlettségének megítélésekor. Történeti, fogalmi áttekintés A kistérség fogalmának tisztázásakor érdemes megemlíteni a kistérség mint területi lehatárolási egység előzményeit. A nemesi vármegye autonómiája a XIV–XV. századra épült ki, de a megye túl nagy igazgatási egység volt ahhoz, hogy a területi feladatokat hiánytalanul ellássa, ezért járásokra (processus) osztották. A járások a központtól egy napi járóföldre levő területeket foglaltak magukban, ami 15–20 km-es távolságot jelentett. Az 1848-as forradalomnak nem jutott ideje a középszintű igazgatás meg- reformálására, csupán a városok igazgatását alakította át teljes mértékben, a járási igazgatást nem érintette. A Szapáry Károly belügyminiszter nevével fémjelzett, 1886- ban kiadott törvény meghatározta a középszintű közigazgatás kereteit egészen 1950-ig (Hoffman 2003). A megyéket járásokra, a nagyobb járásokat pedig kerületekre osztotta. A tanácsrendszer megalakításakor (1950) 140 járásunk volt. 1971-ben megszüntették a járási tanácsokat. A harmadik tanácstörvény (1971) járási hivatalokat hozott létre, a járások száma fokozatosan csökkent, megszűnésük előtt számuk 83 volt. A járási hivatalok és városkörnyékek kialakulása közti időszakban egyszerre működtek járási hivatalok és városkörnyékek is, vegyesen. 1984. január 1-jével 139 városkörnyéket hoztak létre. A NUTS 4 szintű területi változások bemutatására 2004-ig a KSH által 1992–93-ban lehatárolt tervezési-statisztikai kistérségek voltak alkalmasak. Minden kistérségi adatbázis ezen egységekre épült. A KSH által lehatárolt területek az ország egészére kiterjedtek, hiánypótlásként jelentek meg a területi beosztásban, a megye és a település közötti, korábban létezett szintet képviselve. A lehatárolás a közlekedési kapcsolatok, a lakóhely és a munkahely kapcsolata (ingázás), valamint a középfokú ellátási kapcsolatok vizsgálata alapján történt. A rendszer kialakításában közreműködtek a települési és a megyei önkormányzatok, az érintett minisztériumok, kutatóintézetek, egyetemek, főiskolák (Faluvégi 1994). Az 1993. évi beosztás szerint 138 kistérséget alakítottak ki, közülük 104-nek egy, 34-nek pedig több központja volt. Az Országos Területfejlesztési Központtal egyeztetve a KSH 1997. augusztus 1-jével módosította a statisztikai kistérségek rendszerét és a települések besorolását (Faluvégi 1998). Ezzel a kistérségek száma 150-re nőtt. Az Országos Területfejlesztési Tanács 2001 decemberében hozott határozata alapján 2002 és 2003 között megtörtént a kistérségek felülvizsgálata. Ennek eredményeképpen a 150-ből 168 területfejlesztési- statisztikai kistérség alakult. A 150 közül 60-ban következett be változás, csökkent, illetve nőtt településszámuk, 294 település váltott kistérséget. A központok általában városok, de a városhiányos területeken községek is elláthatják e funkciót. Az egykori járások által lehatárolt kistérségek esetében a funkcionalitás követelményei nem minden esetben jutnak érvényre. Elkülöníthetők társközpontok, amelyek a központi település mellett egyidejűleg töltenek be valamiféle lényeges funkciót. 576 CZUPPON VIKTÓRIA A jelenlegi lehatárolás szerint 168 kistérség létezik, amelyek folyamatos változáson mennek keresztül, igazodva és kihasználva a 2004-es törvény adta kereteket és határokat. A Tamási kistérség életében mindezek az események egyelőre nem hoztak jelentős változásokat. Értelmezésünkben a település, a geográfia aspektusából szemlélve, a társadalmi- gazdasági tér sűrűsödési góca. A klasszikus településdefiníciót Mendöl Tibor alkotta meg. Szerinte a település nem más, mint egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli egysége. A települések fejlődésével, erőteljes urbanizálódásával azonban fel- merültek egyéb, az adott kornak megfeleltethető megfogalmazások. Ilyen például Beluszky Pál definíciója, amely szerint a település nem csupán lakó- és munkahely, de rekreációs célokat is szolgál. Tóth József definíciója komplex, a tér minden részt- vevőjére kiterjedő megfogalmazással írja le a településeket. Ezt egy tetraédermodellel ábrázolja. 1. ábra A település tetraédermodellje Forrás: Tóth, 1996. A térben kialakuló gócok (települések) eltérő kölcsönhatásokkal és eltérő funkciókkal rendelkeznek. Eltérő kölcsönhatásban léteznek a magányos és a csoportos települések. Az eltérő funkciókkal rendelkező települések lehetnek falvak és városok. A település falu akkor, ha a funkciók száma és hierarchiaszintje alacsony, városról akkor beszélünk, ha a funkciók száma és hierarchiaszintje magas, összefüggésrendszere összetett. A város további ismertetőjegye: olyan jellegzetes településtípus, amely a területi munkameg- osztásban különféle tevékenységek ellátására alkalmas. A vidékiség indexének (index of rurality) meghatározásához nem csupán a fejlett európai államokban folyó kutatások, de számos hazai kutatás is kapcsolható. A leg- egyszerűbb, kizáráson alapuló meghatározás szerint minden település falu, ami nem város. Ehhez teremt alapot az OECD 1995-ben megalkotott, a vizsgált térség népsűrű- TAMÁSI KISTÉRSÉG 577 ségére, valamint a népesség városias koncentrációjára vonatkozó definíciója, ahol Európa területére a 150 fő/km²-es küszöbértéket fogalmazták meg. Magyarországon azokat a területeket nevezzük városias tereknek, ahol a lakosság legalább 50%-a él 120 fő/km² népsűrűségű területen (Faluvégi 1994). Az erre épülő kutatások szerint 8 erő- teljesen városias és 49 megközelítően városias terület létezik hazánkban. A vidék- fejlesztési kistérségek száma 92, ebből az erőteljesen vidéki térségek száma 32. Az ezen belüli elkülönítést a településkategóriák segítségével határozzák meg (Csatári 2000). A kategóriák népsűrűség szerinti felosztása nem teszi lehetővé a fejlesztési irányok meg- jelölését. Többek között ezért nem alkalmazzuk kizárólagosan a ruralitás–urbanitás meg- határozásánál. A kistérség fogalmának értelmezéséhez szorosan kapcsolódik, hogy az azonos értékű életfeltételek megteremtése a fenntartható fejlődés alapfeltétele. Erre a lokális tér, vagyis a kistérség a legalkalmasabb. A fogalmat gyakran már a vidéki térség vagy vidékies térségek szinonimájaként használják (Csatári 2000). A vidéki vagy rurális térségek tanulmányozása, lehatárolása nem csupán elméleti síkon fontos. A gyakorlatban, a forráselosztás szempontjából, a vidékfejlesztés nélkülözhetetlen feltétele a rurális és ubánus területek megkülönböztetése. Ebből kifolyólag a rurális térségek nem feltétlenül feleltethetőek meg az agrárium fejlesztési területeinek. A vidék Kovács Teréz szerint olyan kifejezés, amely egy