Keletkutatás 2016. Tavasz, 5–13
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
A Kőrösi Csoma Társaság folyóirata 2016. tavasz Szerkeszti DÁVID GÉZA, FODOR PÁL ÉS PÉRI BENEDEK BIRTALAN ÁGNES, CZENTNÁR ANDRÁS ÉS IVÁNYI TAMÁS közreműködésével BUDAPEST A borítón: Örmény khacskar (keresztes kő), Jeruzsálem, Szent Jakab székesegyház A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült Kiadja a Kőrösi Csoma Társaság, Budapest Felelős kiadó: Iványi Tamás Műszaki szerkesztés: Terjék Edina Készült a Rocket Digitális Stúdióban ISSN 0133-4778 Tartalom TANULMÁNYOK Vásáry István: Schütz Ödön élete és munkássága (1916–1999) ................. 5 Baski Imre: A turkológus Schütz Ödön ..................................................... 15 Nagy Kornél: Az armenológus Schütz Ödön ............................................. 29 Ferenczi Roland: A Malabár-part kalózai az indo–római kereskedelem idején ..................................................................................................... 39 Péri Benedek: I. Szelim szultán (1512–1520) imitációs technikája. Két Háfiz parafrázis példája .................................................................. 63 Czentnár András: Egy 19. század eleji keleti török nyelvkönyv társadalomrajzi tanulságai..................................................................... 77 Gergely Hanna: A meddőséggel kapcsolatos hiedelmek és előírások a Közel–Keleten .................................................................................... 105 MISCELLANEA Dávid Géza: Az oszmán földbirtokrendszer egy írnok szemével – Ajn Ali Kavaninja és a mű pécsi kézirata .......................................... 129 SZEMLE KÖNYVEK Sidney H. Griffith: The Bible in Arabic. The scriptures of the „people of the book” in the language of Islam (Mércz András) ........... 135 Contents STUDIES István Vásáry: Life and works of Ödön (Edmund) Schütz (1916–1999) .. 5 Imre Baski: Edmond Schütz as a Turkologist ............................................ 15 Kornél Nagy: The Armenist Ödön (Edmond) Schütz ................................ 29 Roland Ferenczi: The pirates of the Malabar Coast during the Indo–Roman trade ........................................................................... 39 Benedek Péri: Yavuz Sultan Selim (1512–1520) and his techniques of poetic imitation. The case of two Hāfiz ghazals ............................... 63 András Czentnár: Sociographic lessons of an Eastern Turkic language course book from the early 19th century ............................... 77 Hanna Gergely: Folk superstitions and juridical opinions concerning barrenness in the Middle East ............................................ 105 MISCELLANEA Géza Dávid: The Ottoman land tenure system as seen by a scribe – Ayn Ali’s Kavanin and its Pécs manuscript ....................................... 129 REVIEW BOOKS Sidney H. Griffith: The Bible in Arabic. The scriptures of the „people of the book” in the language of Islam (András Mércz) .............. 135 TANULMÁNYOK Vásáry István Schütz Ödön élete és munkássága (1916–1999) Száz éve született és nincs még húsz éve sem, hogy távozott körünkből Schütz Ödön, aki még sokunk emlékezetében él elevenen. „Régi”, hosszú évtizedek- kel vagy akár egy évszázaddal azelőtt élt tudósokat, akikhez személyes ismeret- ség nem fűzött senkit, bizonyos fokig objektívebben tudunk megítélni, mint a nemrég elhunyt kedves kollégát, akit hajlamosak vagyunk a „de mortuis nil nisi bene” elve alapján felértékelni. Ugyanakkor nagy előnye is lehet annak, hogy szubjektív emlékünk van az emberről, mert így a tudós emberi oldala is jobban beépülhet az értékelés folyamatába. Mindenesetre megpróbálok egyensúlyt tar- tani a személyes emlékek és az objektív értékelés között. Az is sajátja ennek az írásnak, hogy szinte elsőként vállalkozik egy nemrég elhunyt tudós életművé- nek rövid általános értékelésére, melynek lényegében még nincs szakirodalmi háttere. Schütz Ödön tudományos sokoldalúsága szembetűnő: regionálisan tur- kológusnak és armenistának nevezhető elsősorban, diszciplinárisan pedig nyel- vész és történész volt. A következőkben megpróbálok átfogó képet rajzolni éle- téről és munkásságáról, míg török nyelvészeti és armenisztikai működéséről Baski Imre és Nagy Kornél fog értekezni. Kezdjük az életúttal. Schütz Ödön 1916. március 29-én született Budapes- ten, tisztes polgári családban. 1925–1933 között a Fasori Evangélikus Gimná- ziumnak volt a tanulója, jó nyolc éven keresztül. Ez dicső iskola volt, melyet 1823-ban alapítottak a pesti evangélikusok, és a Deák téren kezdte el a műkö- dését, majd 1864-ben a Sütő utcába költözött, végül 1904-ben vonult át mai végleges helyére, a Városligeti (akkori nevén Vilma királynő) fasorba. A fasori gimnázium 1904 és 1952 között nemcsak a hazai evangélikusságnak, hanem az egész magyar középiskolai oktatásnak igazi fellegvára volt, nagyszerű tanári karral és ambiciózus diákokkal. Évtizedeken át a pesti polgárság iskolájának tartották, melynek nyitott és liberális szellemét az is mutatta, hogy a lutheránu- sok mellett jelentős számban katolikusok, reformátusok és zsidó származásúak is látogatták az iskolát. A gimnázium méltán büszke arra, hogy két Nobel-díjast adott a világnak: itt tanult Wigner Jenő fizikus és Harsányi János közgazdász, mindkettőről emléktábla ad hírt a gimnázium falán. Számos más, később világ- hírűvé lett tudós is tanult a gimnázium falai között, így akadémikusok, kiváló tudósok, művészek is, mint Neumann János, a számítógép atyja vagy Doráti Antal karmester, de folytathatnám hosszan a sort. 1952-ben, mint annyi más Keletkutatás 2016. tavasz, 5–13. old. VÁSáry ISTVÁN egyházi intézménnyel is történt, államosították, s évtizedeken át különböző intézményeknek adott helyet. Utoljára az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) volt elhelyezve a patinás épületben. De hála Isten nek, a hatóságok annyira fele- dékenyek (hanyagok?) voltak, hogy elfelejtették az épületet telekkönyvileg az állam nevére írni, így amikor a rendszerváltozás elő estéjén, 1989-ben felme- rült a gimnázium újraindításának a gondolata, nem volt ad minisztratív akadály, mert az épület az evangélikus egyház nevén maradt a föld hivatalban. Egy jeles egykori fasori diáknak, Gyapay Gábor történelemtanárnak hervadhatatlanok az érdemei a gimnázium újjászervezése terén. Hihetetlen agilis munkássága nyo- mán született újra, elsőként az egyházi iskolák közül 1989-ben. Az akkori kul- tuszminiszter, Glatz Ferenc nyitotta meg ismét a fasori gimnáziumot. A gimná- zium a maga korában, tehát a 20. század első felében Magyarország, de bátran mondhatjuk, a térségnek is egyik legjobb középiskolája volt, nagyszerű tanári karral és nagyszerű diákokkal. Szép templom kapcsolódik az épülethez, mely- nek oltárképét Benczúr Gyula festette és üvegablakait Róth Miksa készítette. E történeti falak között érettségizett tehát Schütz Ödön, 1933-ban. Érettségi után rögtön a Pázmány Péter Tudományaegyetem Bölcsészettudomá- nyi Karára iratkozott be, magyar–német szakon, egyben a Báró Eötvös Collegium tagja lett, amely a magyar egyetemi és tudósképzésnek fontos köz- pontja volt. Szinte minden későbbi professzor innen került ki. Érdeklődése első- sorban a magyar és finnugor nyelvészet körül forgott már gimnazista kora óta, majd török és belső-ázsiai irányban tolódott el, és a magyar őstörténet kérdései is izgatták. Tanárai között olyan kiválóságokat találunk mint Gombocz Zoltán, a legnagyobb magyar nyelvész, Zsirai Miklós, a kiváló finnugrista, a turkológus Németh Gyula és a turkológus és mongolista Ligeti Lajos. De nemcsak a taná- rok voltak kiválók ebben az időben, a tanulók között is sok kiemelkedő tehet- ség volt. Így Schütz nemzedékéből való voltak a turkológus Halasi-Kun Tibor (sz. 1914), a Belső-Ázsia kutató Sinor Dénes (sz. 1916), az arabista és őstörté- nész Czeglédy Károly (sz. 1917) és a történész és turkológus Györffy György (sz. 1917). E „nagy nemzedék” tagjait a barátság szálai is összefűzték egész éle- tükön keresztül, akkor is, amikor Halasi-Kun és Sinor Dénes az 1960-as évek- től kezdve már az Egyesült Államokban folytatták tudományos munkásságukat. 1942 és 1945 között, a zűrös háborús időkben Schütz sem úszta meg a kato- naságot. De túlélte, és a romokban levő országban folytatta életét. A háború után nemsokkal, 1948-ban irodalomtörténetből doktorált Szegeden, „Koszto- lányi Dezső mint műfordító” című disszertációjával, amely kiadatlan maradt. 1949-ben az MTA akkor megalakult Történettudományi Intézetébe került, s húsz éven át volt ezen intézmény munkatársa. Ez a húsz éves periódus sok jó és rossz emlékkel volt tele. „Átdekkolta” ezt az időt, ahogyan ő is és sokan mások mondták. Lényegében elvi megalkuvások nélkül folytathatta munkáját, a korszellem „kötelező hatásá”-t szinte csak egy cikkében látom megnyilvánulni, 6 SCHüTZ ÖDÖN ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA mely a mongol hódítás problémáiról szól, s itt a marxizmus obligát terminológi- áját használta, szemben a „polgári” történetírás „téves, elavult” terminológiájá- val szemben. Egyébként ez a cikke is kifogástalan akríbiával, jól van megírva.1 1969-ben az ELTE BTK Belső-Ázsiai Tanszéke mellett működő Altajisztikai Kutatócsoporthoz került, rögtön annak megalakulása után. Schütz új és nyu- godtabb munkakörét egyértelműen a kutatócsoportot létrehozó Ligeti Lajosnak köszönhette. 1957-től folyamatosan tartott órákat az egyetemen, később címzetes egye- temi docens, majd egyetemi tanár is lett. (Én az 1960-as években ismertem meg őt, örményt és örmény-kipcsakot tanultam tőle, egyedüli hallgatóként.) 1973-tól gyakran járt külföldön, főleg Bloomingtonban oktatott számos alkalommal mint vendégtanár, és volt konferenciák rendszeres előadója. 1980-ban lett a tudomá-