ROBERT®

ALAGN«1 A FŐVÁROS RÁDIÓ J A

1 0 2 2 BUDAPEST, BIMBÓ ÚT 7 . TELEFON: 2 1 2 -4 5 0 7 , 2 1 2 - 5 6 4 3 • FAX: 3 1 6 - 2 0 7 3 G r a m o f o n

a • / a l e m e z a / a n hanglem ezipar k a r á c s o n y a

Szakmai körökben ma már mindenki elismeri, hogy a klasszikus ze­ nei hanglemezkiadás a kilencvenes évek második felében világszerte súlyos válságba került. A zenekedvelők, a lemezvásárlók ugyanakkor még nem érzékelik ezt a krízist, sőt ellenkezőleg: a lemezboltok pol­ cai Montrealtól Wellingtonig és Buenos Airestől Tokióig mindenütt roskadoznak az újabb és újabb komolyzenei kiadványoktól, s ezek a CD-k egyre szebbek, egyre változatosabbak; igaz, egyre drágábbak is. A kínálat bővülését jelzi, hogy miközben az egyetlen magyar hanglemez-szaklap, a Gramofon (terjedelmi okokból) hónapról hó­ napra csupán arra vállalkozhat, hogy ízelítőt adjon a legfrissebb és legértékesebb klasszikus és dzsesszkiadványokból, a londoni „nagy Zongora- testvér”, a hetvenöt éve alapított Gramophone egymás után indítja speciális érdeklődést kielégítő, negyedéves magazinjait. A „Quart- versenyek lerlykben” ma már nemcsak operáról, zongoraművekről vagy kama­ razenéről, hanem újabban fimzenéről és world musicról is olvas­ hatunk. Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben van, de mégis egyre- másra érkeznek hírek arról, hogy valamely patinás, nagy múltú le­ mezkiadó szerződést bontott sikeres (nemritkán világhírű) művészé­ vel, mert nem tudja foglalkoztatni többé; egyszerűen azért, mert pro­ dukciói iránt nincs megfelelő kereslet. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ezúttal is a világgazdaság történetéből már jól ismert túltermelési vál­ ozart ságnak lehetünk tanúi. Hiába játssza egy zongorista költői érzékeny­ fl MOZART M B Gran Partita séggel a Chopin-noktürnöket; hiába szólaltatja meg egy vonósnégyes M Sérénade Gran minuciózus pontossággal, a szerző előírásait maradéktalanul betartva H pour vents K. 388

H Bi Harmonie de a Beethoven-kvartetteket, és hiába adja elő egy zenekar megrendítő Bpi* l'Orchestre des Cnamps Éiysées drámai erővel Richard Strauss szimfonikus költeményeit - az elké­ á l PHILIPPE m HERREWEGHE szült CD-felvétel (néhány kivételes esettől eltekintve) nem kerül ref­ lektorfénybe. A kritikusok nem háborodnak fel, de nem is lelkesed­ nek, a zenebarátok pedig nem ostromolják az üzleteket, hogy mie­ lőbb hozzájussanak az új lemezhez. S hogy miért? Mindenekelőtt azért, mert a piac telítődött. Ma már a Chopin-noktürnök, Beetho- ven-kvartettek és Richard Strauss szimfonikus költeményeinek több tucat interpretációja verseng a fogyasztók kegyeiért, s a vásárlót - tel­ jes joggal - egy idő után már nem érdekli az előadó személye. Mert míg egy szívbe markoló noktürn, egy remekbe szabott kvartett és egy pompás szimfonikus költemény a harmadik évezredben is érték ma­ rad, egy interpretáció - még a legkiválóbb is - valójában a pillanat­ nak szól, s nem az örökkévalóságnak. A piaci körülmények kedveződen változásaira a lemezkiadók - a multinacionális „oroszlánok” éppúgy, m int a függeden „kistigrisek” - a korábbinál összehasonlíthatatlanul agresszívebb promóciós és marketingmunkával reagálnak. Ezekben a hetekben világszerte való­ ságos karácsonyi kiárusítás zajlik. A kiadók elárasztották termékeik­ kel a piacot, s most különböző trükkökkel, akciókkal próbálkoznak, hogy eladják portékájukat. Még az évszázados múltra visszatekintő kiadóbirodalmak is olyanok most, mint a piaci kofák: hangoskod­ nak, veszekednek, az egekig magasztalják saját „terményüket”, s nemritkán igazságtalanul becsmérlik a vetélytársakat. Ha jól belegondolunk, valahol szánalmas ez az agresszív igyekezet; hiszen itt mégsem autóalkatrészről vagy szórakoztatóelektronikáról van szó, hanem művészetről: klasszikus zenéről. A Gramofon szer­ kesztősége és kiadója, valamint a magyar kultúrát évek óta elkötele­ zetten támogató Antenna Hungária Rt. ezért is döntött amellett, hogy a Zempléni Művészeti Napok legemlékezetesebb pillanatait fel­ idéző CD ne kerüljön kereskedelmi forgalomba. Legyen ez a hangle­ mez karácsonyi ajándék a Gramofon olvasóinak, az igényes zenera­ jongóknak.

1 998. DECEMBER 1 Szerkesztőség

T a t a o m The Hungarian CD Review

A Gramofon decemberi hírei 3 Retkes Attila Főszerkesztő

4 A hónap interjúja: Bősze Adóm Lapigazgató Angela Gheorghiu Zipernovszky Kornél és Roberto Alagna Jazzrovat-vezető

H. Magyar Kornél Molnár Szabolcs Kiadói panoráma: Chandos 7 Munkatárs Antológia: Bizet - A gyöngyhalászok 10 Trochilus Grafikai Bt. Lapterv és tipográfia Filharmónia Budapest Kht. 12

1025 Budapest 13 Kritika: Klasszikus Mandula utca 31. Tel./fax: 212-4782 LISZT (WWTQ PARAPHRASES Internet-cím: TCHAIKOVSKY • GLINKA • RUBINSTEIN i s tTT n sTUTT eT y http://www. bmc.hu/ gramofon

Kiadja:

18 Amfisz Kft.

Iványi Margó Forrás-estek a Gramofonban 27 Felelős kiadó A Nemzeti Tankönyvkiadó ajánlata 28 1025 Budapest Mandula utca 31. Tel./fax: 212-4782 A Budapesti Fesztiválzenekar a Gramofonban 30 Terjeszti: 31 Kritika: Jazz a Hírker Rt., az NHE, a Kiadói Lapterjesztő Kft., és alternatív terjesztők

MediaTrade Bt. Tel./fax: 342-2362

Athenaeum Nyomda Rt. Budapest A Budapest Music Center a Gramofonban 45 Felelős vezető: Dr. Garáné Bardóczy Irén az Igazgatóság elnöke LAPUNK TÁMOGATÓI: • Nemzeti Kulturális Alap, Fővárosi Kulturális Alap

1 9 9 8. DECEMBER " h í r e k

November 15-én a Ro­ yal Albert Hallban mutat­ ta be Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes legújabb lemezét, amely a tervek szerint még ka­ rácsony előtt Magyaror­ szágon is megjelenik. A lemezen, melyet a Rykodisc jelentet meg, többek között eredeti Bartók-gyűjtések és -fel­ dolgozások hallhatók.

Decemberben jelenik meg Saint- Saéns Sámson és Delila című operá­ ja az Eratónál. A címszerepet éneklő F en y ő M érei Jósé Curának ez az első teljes operaleme­ L ászló T am ás ze. Partnere O lga Borodina, a zenekart Sir Colin Davis irányítja.

November 7-én az ünnepélyes eredményhirdetést és díjki­ N o v e m b e r osztást követő gálakoncerttel zárult a Magyar Rádió Orszá­ 1 3 -á n N e w gos Gordonkaversenye. A nagy múltra visszatekintő zenei ver­ York-i otth o n á ­ senyek sorában ez volt a második csellóverseny, amely újabb bizonyíté­ ban holtan találták kul szolgált, hogy érdemes a Bartók adó-főszerkesztőség mecenatúrá­ Kenny Kirklandet, jának ezt az oldalát ismét felújítani. A zenei versenyek 3 2 évvel ezelőtt Branford és Wyn­ megkezdett sorozata tízéves kényszerszünet után folytatódott a gordon­ ton Marsalis, kaversennyel, amelyen 37 jelentkezőből 23 kezdte el a válogatót, Kenny Garrett és majd tíz ifjú muzsikus versengett a középdöntőben, míg végül hat ját­ Sting állandó zon­ szotta el Kodály szólószonátájának egy tételét, valamint Schumann, gorista partnerét. Csajkovszkij és Sosztakovics versenyműveit a döntőben. Ez alkalom­ Mindössze negy­ mal a dr. Újfalussy József elnökletével működő zsűri - Csurgay István, venhárom éves volt. Lapzártakor még nincs hiva­ M ező László, Onczay Csaba gordonkaművész, Kovács Sándor zene- talos rendőrségi adat arra vonatkozóan, hogy történész - és a rendező Bartók adó-főszerkesztőség úgy állította össze Kirkland halála összefüggésbe hozható-e kábító­ a három forduló anyagát, hogy abban nagy hangsúlyt kapott a kama- szerek k el. razenélési készség a Bachtól a magyar zeneszerző kortársakon át Kirkland 1955-ben Brooklynban született, Schubert vonósötöséig ívelő programban. Az első két fordulóban kivá­ hatéves korától zongorázott. Michal Urbaniak ló zongorakísérők és a Danubius vonósnégyes működött közre, míg a volt egyik első partnere, de az áttörést Wynton döntőben az MRT Szimfonikus Zenekarával játszottak a versenyzők, Marsalisszal való találkozása hozta meg a Kovács László vezényletével. A szakmai közvélemény szerint kimagas­ nyolcvanas évek elején. W ynton öccsével is tar­ ló színvonalú versenyen a bírálóbizottság III. díjat nem adott ki, a II. he­ tós baráti és zenei kapcsolata volt, nem csoda, lyezést megosztva Kántor Balázs, az operaház zenekarának ifjú hogy Sting együtt hívta meg őket legendás együt­ szólamvezetője, és Somodari Péter, a Zeneakadémia III. éves hallgató­ tesébe, mellyel tavaly Budapesten is megfordult, ja nyerte. A Magyar Rádió Országos Gordonkaversenyének két a kisstadionbeli koncerten. Jellemző visszahúzó­ győztese: Fenyő László, a lübecki (Németország) Zeneművészeti Főis­ dó alkatára, hogy összesen két szólólemezt feje­ kola növendéke és Mérei Tamás, a Yale Egyetem (USA) ösztöndíjas zett be életében. Utolsó felvételeit Branforddal és hallgatója. Mindketten a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerez régi dobos barátjukkal, Jeff Tain Wattsszal tek diplomát, jelenleg posztgraduális tanulmányokat folytatnak. készítette.

1 998. DECEMBER 3

WkŐsszeljeleni meg az EMI 'ff Classics kiadónál Angela Gheorghiu és Roberto Alagna Verdi per due címet vise­ lő CD-je, amelyen a művész há­ zaspár az olasz operaszerző népszerű és ritkaságszámba me­ nő operáinak duettjeiből váloga­ tott. Mindketten a legelismertebb operaénekesek közé tartoznak. ©ramofon: Néhány órával ezelőtt még a To- fogunk élni. A nyelvi előnyök mellett ki kell emelnem Roberto Alagna, a Pavarotti- kió—Párizs repülőjáraton ültek, pár nap múlva pe­ azt a családi hátteret, amely lehetővé tette számom­ Domingo-Carreras „trió” után a dig utaznak tovább. Hozzászoktak-e már a sztá­ ra, hogy zenész legyek. Édesapám mozdonyvezető­ legkeresettebb tenor, Franciaor­ rok hektikus életéhez? ként dolgozott, és rengeteget volt távol. Otthon rádi­ R O B E R T O A L A G N A : Kénytelenek voltunk ót hallgattunk, hiszen Bukarest azon kevés városok szágban, szicíliai szülők gyer­ megszokni, hiszen a legtöbb meghívásnak eleget te­ közé tartozik, ahol rendszeresen sugároznak klasszi­ mekeként jött a világra. Zenei ta­ szünk. Ha egy utazás előtt talán kedvetlenek va­ kus zenét. Tinennégy éves koromban kezdtem zenei nulmányait Párizsban végezte, s gyunk, annak csak a pihenni vágyás az oka, a kon­ tanulmányaimat, állítólag ezzel a hanggal születtem. 1988-ban Philadelphiában a certpódiumon vagy az operaházakban már eltűnik Mia Barbu volt a tanárom, akinek nagyon sokat kö­ mindez, és szíweHélekkel vagyunk jelen. szönhetek. Szerencsére a családomban más is ér­ Luciano Pavarotti-verseny első A n g e l a G h e o r g h i u : Most például deklődött a zene iránt: húgom két évvel később köve­ helyezettje lett. Ugyanebben az Japánban hatvanezren voltak kíváncsiak a hangver­ tett engem. Egy évvel később már egy koncertelő­ évben, a Glyndebourne Touring senyre. Ilyen tömeg előtt csak ritkán van alkalom éne­ adáson énekelhettem Susanna szerepét a Figaró há­ Opera La Traviata előadásán kelni, megrázó, amikor ennyien tapsolnak művésze­ zasságából. Később, a diplomakoncertemen Mimi­ tünknek. Egyébként valóban csak pár napot pihenhe­ ként léphettem fel. Családom és tanáraim szeretete Alfredóként debütált. Sikeres be­ tünk, hiszen utazunk Milánóba, ahol a Decca lemez- tehát legalább akkora segítség volt számomra, mint mutatkozása után a világ nagy társaságnak vesszük fel Puccini Bohéméletét. a francia- vagy olasznyelvtudás. operaházaiba kapott meghívást, © : Anyanyelvűket tekintve mindketten a franciához © : Következő kérdésemre, úgy gondolom, csak s 1990-ben már a milánói La Sca­ állnak közel, mégis legnagyobb sikereiket olasz Roberto Alagna válaszolhat, hiszen neki kell in­ operaelőadásokkal érik el. kább számolnia a három tenor világot uraló zenei la meghívására a Traviatában R. A.: Szerencsésnek érzem magamat, hiszen „hatalmáról". Nem jelente túl nagy nyomást, kapott lehetőséget, Riccardo mindkét nyelvben otthon vagyok, igaz, a francia az hogy Ont „csak" a negyedik tenorként emlegetik? Muti irányításával Angela anyanyelvem. Úgy érzem, az énekhangomban mind­ R. A.: Olyan ez, mint amikor egy pillangósúlyú Gheorghiu Adjudban (Románia) két nép alapérzése megtalálható: a franciákra jellem­ bokszokat küldenének a ringbe egy nehézsúlyúval. ző elegancia, amely legtöbbször tartózkodó és hű­ Természetesen óriási nyomásként nehezedik rám, ha született, és a bukaresti Zene- vös, de az olaszokra jellemző exhibicionizmus is, Pavarottival, Domingóval vagy Carrerasszal emleget­ akadémián diplomázott 1990- amely forróságot áraszt. Mindkét repertoárt szeretem, nek együtt. Fiatalabb koromban úgy gondolkoztam, ben. Négy évvel később már Solti s törekszem is arra, hogy egyensúlyban tartsam. Bár­ mintha egy generáció szülöttei lennénk mi négyen. György irányításával énekelt a melyik felé mozdulnék is el, az a másik kárára válna. Majdnem összeroppantam e súly alatt. Mostanra már Személyes érzelmeimnek is fontos, hogy olaszul és teljesen megváltoztam: „csak" a közönséget szeret­ Covent Gardenben, s fiatal szop­ franciául is énekeljek. ném meghódítani, nem akarok versenyt futni, hiszen ránként hamarosan olyan felvé­ A. G.: Szólólemezem készítésekor a z a cél le­ az életemről van szó. tellel is büszkélkedhetett, mint begett előttem, hogy többféle stílusból és különböző A. G.: Igaz, hogy Róbertot kényesebben érinti Verdi Traviatája, szintén Solti nyelven írt darabokból válogassak. Robertóval meg­ a téma, de úgy gondolom, hogy ez minden kezdő beszéltük, hogy szerepeljenek francia és olasz áriák énekesnek vagy a karrier elején álló művésznek álta­ György vezényletével Párizsi ri­ is. Angolul is meg kellett tanulnom, egyrészt a zene lános problémája. A hallgatók ugyanis önkéntelenül portunk a házaspár tokiói kö­ miatt (Bernstein West Side Storyjának Tonight felvéte­ az előtte álló nagyságokkal mérik össze teljesítmé­ zös hangversenye után készült. le), másrészt, mert úgy határoztunk, Londonban nyét. Számomra az áttörés a Solti Györggyel való

1 998. DECEMBER 5 nemcsak a virtuozitásuk lélegzetelállító, hanem a bele­ érző képességük is. Ez pedig elengedhetetlen, ha a karmester vagy a zenekar énekesekkel dolgozik együtt. Magam részéről, ha érzem, hogy szeretnek a muzsikusok, hihetetlen eredményekre vagyok képes. A Verdi per due CD egyik jellemzője a magas szintű ensemble-muzsikálás. Mindenki, legyen az fuvolista, hegedűs, karmester vagy tenorista, a saját hangján „énekel". Ettől lesz a produkció színes és izgalmas. Erre a tolmácsolásra csak olyan művészek képesek, mint Abbado, a zenekar vagy Angela. A. G•: Berlinben egy templomban vettük fel a zenei anyagot, több barátunk is részt vett a felvételen. A Traviata-részlet utolsó akkordja után néztünk csak fel, s láttuk, hogy sírnak. Ez a hatás nem csak a mi ér­ demünk. R. A A vezető művészeken túl meg kell említe­ nem a közreműködőket, akik szintén elsőrangú pro­ dukciót nyújtottak: Rigoletto (Giovanna: Sara találkozáskor történt meg. Ö hallott ugyanis Violetta­ fon zavart, hiszen éreztem, hogy mikrofon nélkül is ki­ Mingardo, Ceprano: Rodney Gibson, Borsa: Brian ként a Covent Gardenben, s utána egy meghallga­ válóan hallhatják a hangomat. Később, a tanulás Parsons), Aida (Amneris: Sara Mingardo) vagy a le­ tásra invitált. Úgy léptem a terembe, mint egy gyerek, mellett kabarédalokat kezdtem előadni, halálra un­ mezen közreműködő London Voices kórus. kérdezte, tudom-e a Traviata szólamát. Nem mertem tam magamat. Az első operaprodukció után rájöttem, © : Ezen a lemezen is található egy ritkaság. bevallani, hogy csak a zeneakadémia évei alatt éne­ hogy ez az én világom, a popsztárok ugyanis cseré­ R. A.: Igen, ez Verdi I Masnadieri (A haramiák) keltem. Kottából énekeltem, de ennek ellenére engem lődnek, a tenorok pedig nem. Egyegy világnagyság című operájából való, Amalia és Carlo duettje a har­ bízott meg a szereppel. Alom volt együtt dolgozni ve­ neve hosszú évtizedekig fennmarad, elég, ha csak madik felvonásból. Ez a mű különösen közel áll a szí­ le, hiszen meghallgatta az én elképzelésemet is, sőt Giglire vagy Carusóra gondolunk. A nevekről jut vemhez: Amelia értelmetlen halála ugyanis különös sok helyen azt részesítette előnyben. Spontán művész eszembe, hogy először csak magamtól tanultam. Ki­ színt kölcsönöz a muzsikának, olyan tragikus szürkesé­ volt, zenei gondolkozásában pedig friss és fiatalos. dolgoztam egy olyan módszert, amely szerint azt get, mellyel csak kevés más Verdi-opera rendelkezik. Nagyon szerettem. énekeltem, amit akartam, s akkor, amikor akartam. Le­ Szerintem ez a mű is nagyobb odafigyelést érdemelne. © : Ha közös lemezen szerepelnek, számos eset­ het, hogy öntörvényűnek hangzik, de csak a nagyo­ A. G.: Szívemhez, minden más darab gyönyö­ ben ritkaságokat is megszólaltatnak. Miért ez a kat hallgattam, Giglin és Carusón kívül még rűségén túl, a Traviata áll legközelebb, talán nem vé­ misszió, hiszen a komolyzene mai válságidősza­ Björlinget. Ök voltak az én mestereim. Feltettem a le­ letlenül, hiszen ez az opera hozta meg mindkettőnk kában a kiadók inkább a popularitást részesítik mezeiket, s együtt énekeltem velük, mindeközben fel­ számára a hírnevet. előnyben. vettem a saját hangomat, s utána visszahallgattam © : Úgy tudom, Ön ki nem állhatja a zenekritikusokat. R. A Az EMI Classics-szal az elejétől fogva azt. Hallottam, hol vagyok magas, mély vagy túl zárt. R.A.: Ez igaz. Lehet, hogy a következő kijelen­ kiváló viszonyban állok. Hallgatnak az elképzelése­ Így dolgoztam először. Később nemcsak a hangom, téssel sok ellenséget szerzek magamnak, de ki kell imre, természetesen én is megértem az övéket. A ze­ hanem a gondolkozásom is jelentősen megváltozott. emelnem, hogy - talán Angliát kivéve - a világ min­ ne a szenvedélyem, ezáltal tudok a publikumnak Évek múltán rájöttem, hogy a színházban mi vagyunk den országában a kritikusok érzéketlen emberek. Rá­ üzenni, legyenek azok koncertlátogatók vagy lemez­ a művészet felkentjei, s mint ilyen sokkal nagyobb fe­ adásul szakmailag sem igazán felkészültek. Az angol hallgatók. Mivel, szerencsémre, a hangversenyek, lelősség tölt el, mint ha csak a rajongók vágyait kelle­ kritikusok konstruktívak, megmagyarázzák, ha valami operaelőadások, amelyeken én szerepelek telt ház­ ne kielégíteni. rossz, de azt is, ha valami jó. Máshol gyakran kapok zal mennek, lemezeimet pedig sokan hallgatják, üze­ A. G.: Nagyon becsülöm férjemet szigorú el­ olyan bírálatokat, amelyek a sárba tipornak anélkül, netem igen sok emberhez eljut. Éppen ezért felelős­ vei miatt, hiszen ezen a pályán csak így lehet tisztá­ hogy leírnák, miért. Franciaországban például van ségteljes munkának érzem szakmámat. A szórakozta­ nak maradni. Roberto számára nemcsak a művészet, egy kritikus, aki minden fellépésemről rosszat írt. Le­ táson túl missziós feladatot is kell vállalnom, s ezért hanem az Isten iránti szeretet is mérvadó. het, hogy próféta nem lehetek a saját hazámban? - énekelek kevésbé ismert darabokat is. Lehetőséget kí­ © : Legújabb lemezükön, amely a Verdi per due cí­ gondoltam. Most, hogy sztár lettem, mindenki azt vánok adni mindenkinek, hogy újra felfedezzenek met viseli, Claudio Abbadóval és a Berlini Filhar­ hangoztatja, hogy francia vagyok. Vésse minden kri­ olyan muzsikákat, amelyek nem tartoznak a „sláger­ monikusokkal dolgoztak. tikus jól az agyába, hogy az énekesek érzékenyek, repertoárhoz". A. G.: Nem az első alkalom, hogy Claudio és finoman kell velük bánni, mert egy mondattal nem­ © : Ön az angol Gramophone magazinnak egy­ Abbadóval dolgozunk együtt. Kivételes tehetség. A csak egy pályát, hanem egy érző lelket is teljesen szer azt nyilatkozta, hogy popsztár szeretett volna felvételkor minden ideális volt. Félreértés ne essék, tönkretehetnek. Mindemellett szerintem egy-két helyen lenni gyermekkorától kezdve. Nem bánta meg nem akarok mindenről szuperlatívuszokban beszélni, előfordul, hogy a politika is közrejátszik a kritikaírás­ döntését? de olyan témákat érintünk, amelyekről csak a legna­ ban, bár erre csak ritkán gondoltam. R. A Autodidaktaként kezdtem a pályámat, gyobb lelkesedéssel tudok nyilatkozni. A. G.: Ugyanígy gondolom én is, azzal a kü­ de soha nem akartam operaénekes lenni. Sokáig R. A.: Abbado és a Berlini Filharmonikusok lönbséggel, hogy jobban viselem a negatív kritikát, de csak könnyűzenét énekeltem. Egyetlen célom volt, egyformán nagy művészek. Álom a munka ilyen em­ a magyarázat nélküli becsmérléseket én is elítélem. hogy művész legyek. A könnyűzenében csak a mikro­ berekkel: nemcsak a Verdi-muzsikát érzik kiválóan, Bősze Adóm

6 1998. DECEMBER CHANDOS B ritten

CHORAL EDITION uuluJss VM.D.Ci.. ( hor.il Dances & Rejoice in the L.nnh

Andrew LumsJen organ T H E FINZI SINGERS Paul Spicer Ämter

angol lemezcég legfrissebb katalógusát böngészgetve, mind­ össze egyetlen jelentős magyar művészre bukkanhatunk, igaz, ő három CD-vel is CHANDOS jelen van: Vásáry Tamás Honegger-, Martinu- és Respighi-mfiveket vezényelt le­ mezre. De magyar vonatkozású hír azért az is, hogy a novemberi újdonságok kö­ zött fellelhető Dohnányi első szimfóniája, illetve az opus 47-es Amerikai rapszó­ Henri Dutilleux dia, együtt egy CD-n a BBC Filharmonikusok tolmácsolásában, Matthias Bamert l’arbre te songes dirigálásával, ami már érdemes lehet a figyelmünkre. Vajon kit dicsérhetünk - (Concerts for tiolin and orchestra) vagy szidhatunk - a repertoár összeállítása miatt a familiáris vállalkozásként működő Chandos Recordsnál? A cég élén ma is a kiadót 1979-ben életre hívó Timbres, espaee, mouvement Brian Couzens áll, aki annak előtte zenei darabok átírójaként, hangmérnökként, premier recording producerként éppoly ismert volt, akárcsak zeneszerzőként. A zenei polihisztor Twii Sonnets by Jean Cassou Couzens egyszer csak gondolt egyet, és megpróbált a maga ura lenni: alapított egy céget magának - és családjának. Az újszülött Chandos aztán az iparban elsők kö­ premier recording zött alkalmazta a digitális felvételtechnikát, és ugyancsak úttörő volt az új, CD friere pour nous autres charnels formátumú felvételek előállításában. Az ambiciózus alapító már az első perctől Man fiain arch. Outillnui kezdve mániákusan ügyelt kiadványainak pompázatos hangminőségére, és hogy e törekvését mindvégig siker koronázta, arra legjobb bizonyíték, hogy amikor a jövőre huszadik születésnapját ünneplő kiadóról bárhol szó esik, a lemezszakma egyöntetűen a dicséret hangján szól a „Couzens-CD-k” nagyszerű megszólalásá­ ról. E tekintetben talán Brian legidősebb fiának jár az igazi elismerés, aki a nyolc­ vanas évek eleje óta áll a családi cég kötelékében, és mint főhangmérnök már jó ideje elsősorban ő a felelős a „Chandos-konyhán kotyvasztott” termékek jó minőségéért.

19 9 8. DECEMBER o B N Grimethorpe Colliery Band

A kiadó nem óhajt sem repertoárjának gazdagságát, sem foglalkoztatott művészei­ nek hírnevét tekintve versenyre kelni a lemezipar gigászaival, mégis sikerült gyöke­ ret vernie közöttük, elsősorban azzal, hogy havonta legalább nyolc új kiadvánnyal jelentkezik, továbbá, hogy mindenekelőtt más cégek által elfelejtett kompozíciók felkutatására és megszólaltatására vállalkozik A negyvenfős apparátussal közel két­ ezer lemezes katalógust kínáló cég vezetőit jogosan töltheti el büszkeség más tekintetben is: olyan brit zeneszerzők kapnak náluk „felvételi startengedélyt”, mint Bax, Parry, Rubbra, Stanford vagy Walton, hogy csak néhányat emeljünk ki a hosszú sorból. A kiadó nemzetközi rangját azonban természetesen nem kizárólag a brit komponisták presztízsének fokozására tett próbálkozása növeli, sokkal inkább bizonyos népszerű ciklusok, mint a slágerdarabokként játszott Csajkovszkij-szim- fóniák, valamint az ismert Prokofjev- és Dvorák-sorozatok megjelentetése, ame­ lyek keretében szimfóniák, versenyművek és szimfonikus költemények teljes spekt­ rumát kínálja a cég. A máshol alig játszott ciklusok amúgy pedig vérbeli Chandos- csemegék, hiszen hol nyílna alkalma bárkinek is egy ültő helyében meghallgatnia Dutilleux valamennyi zenekari művét, Gliere zenekari darabjait, Tippett szimfóni­ áit vagy éppenséggel John Field zongoraversenyeit? Ezek a felvételek már 1997-ben elkészültek, és hozzájuk 1998-ban most olyan sorozatritkaságok sorakoztak fel, mint például Schnittke szimfóniái vagy a Verdi-nyitányokat, prelűdöket és balett­ zenéket tartalmazó ciklus. A Chandos-CD-k versenyre kelnek tehát bármely más kiadó portékáival, amit a tíz Gramophone-díj, továbbá a Britten Peter Grimesért kiadott Grammy-díj is

8 1998. DECEMBER adói panoráma

fémjelez. Amúgy a kortárs brit muzsika első számú sztárjának számító Benjamin Britten Háborús requiemje, de Walton Troilus és Cressida operája és a Sosztako- vics-hegedűversenyeket tartalmazó kiadvány is ott szerepel az említett rangos ze­ nei szakfolyóirat, a Gramophone évente kiadott szuper-elismerései között. A ne­ ves kritikusokat, zenei szaktekintélyeket felsorakoztató, nemzetközi díjkiadó zsűri ízlése természetesen más, mint az egyszerű zenehallgatóké, akik évről évre ugyan­ csak „díjazzák” a kiadványokat, köztük a Chandos-CD-ket is. Anélkül, hogy a tel­ jes százas listát közreadnánk: Hummel zongoraversenyeit, Csajkovszkij vala­ mennyi szimfóniáját, Mendelssohn Éliás oratóriumát, Dvorák Újvilág szimfóniá­ ját, Glazunov Évszakok-ját, Chopin etűdjeit, továbbá Nigel Kennedy Elgar tol­ mácsolását is megkülönböztetett figyelem övezi - tudható meg az eladott CD-k mennyisége alapján a Chandos-bestsellerekről készített házi brosúrából. A kiadó kebelén belül ma hét címke létezik. Az első maga az 1500 CD-t felvonul­ tató Chandos, a cég zászlóvivője, amely tehát nem igényel külön bemutatást. Itt jelennek meg a már szóba hozott ciklusok, köztük ismert kortárs avantgárd szerzők kompozíciói is, mint Schnittke vagy Norgard, Tavenes, Leifs, illetve Yoshimatsu szerzeményei. A cég igyekszik a klasszikusból a populáris zenébe való átlépést megvalósító crossover CD-ket is folyamatosan felvenni repertoárjára, hi­ szen egyértelműen célja a megjelentetett kiadványok számának növelése és eljutta­ CHANDOS tása a legszélesebb zenehallgatói körbe. A Chaconne címke 1989 óta hirdeti a Chandost, és kimondottan a régi zene alko­ 'I Schnittke tásaira összpontosít. A középkor zenéjétől a klasszikusokig eredeti és mai instru­ mentumokon előadott kompozíciók sorakoznak itt szép egymásutánban. A már több mint száz Chaconne CD-n természetesen a „kötelező” Bach-, Händel- és Vi- valdi-darabok mellett kevésbé népszerű szerzők - Leclair, Albinoni vagy Telemann - is szép számban megtalálhatók. í i M A Chandos Brass a fúvószenei alkotások propagátora, a Collect nevű címke pedig premier recordings I Penitential Psalms a régebbi Chandos-termékek újracsomagolásával előállított, közepes árkategóriájú I Voices of Nature CD-ket kínál, köztük Nigel Kennedy jazzlemezét, a King’s Singers számos kiadvá­ nyát, de ezzel a jelzéssel vásárolható meg például Rachmanynov valamennyi zon­ goraversenye a kevésbé ismén Earl Wild zongoraművész tolmácsolásában az annál ismertebb Royal Philharmonic Orchestra kíséretével. Az Enchant címkével piacra dobott CD-k között olyan igazi zenei csemegék is fel­ lelhetők, mint Bartók vonósnégyesei vagy a Jan Pascal Tortelier vezényelte Ulster zenekar előadásában Debussy zenekari művei. A Flyback a népszerű klasszikuso­ I Danish National Radio Choir kat igyekszik egy csomagba gyűjteni, és az első kiadvány, a Test Card Classics már­ I Stefan Parkm anjc»** is sikert aratott. Utoljára hagytuk az egyik legeredetibb címke, a Chandos Opera in English ismer­ tetését, amely a Peter Moores Alapítvánnyal együtt mind szélesebb közönséghez igyekszik eljuttatni az operaműfaj remekeit és kevésbé ismert darabjait, mindenek­ előtt a brit vásárlókra számítva, miután a műveket angol nyelven kínálja. A sevil­ laival indult sorozat időközben már a Parasztbecsület, a Tosca és a Don Pasquale angolosított verzióját is piacra dobta. A legújabb kiadványok egyikeként pedig Dennis O’Neill tenorista az operairodalom legnépszerűbb tenoráriáit tolmácsolja anyanyelvén: részletek hallhatók például Verdi operáiból (Luisa Miller, Álarcosbál, A végzet hatalma), és emellett Az arles-i lány, Az afrikai nő, A gyöngyhalászok, il­ letve a Turandot slágerdallamait vonultatja fel a lemez. A kevésbé ismert, de jó ké­ pességű mezzoszoprán, Diana Montague pedig hasonlóra vállalkozik a népszerű mezzoáriák csokorba gyűjtésével. A kiadó saját stúdiótechnikájának és személyzetének köszönhetően CD-i többsé­ gét Colchesterben állítja elő, de modernül berendezett stúdiókat tart fenn Man­ chesterben, Cardififban, továbbá Koppenhágában, Amszterdamban, sőt a tenge­ rentúlon, Montrealban is. A lemezek nyomását az ausztriai Sony DADC végzi, majd a CD-ket visszaszállítják az Egyesült Királyságba, ahol az eladással, terjesz­ téssel és a marketinggel kapcsolatos minden teendő már ismét a colchesteri köz­ pont feladata. Lindner András

1 998. DECEMBER 9 ANTOLÓGIA

II

Noha a Carmen 125 éves megszakítatlan világsikere Bizet más lényegbe vágtak. Az 1. képben egyes kihagyott sorokon kívül lerövidítették alkotásait gyakran elfedi az operaigazgatók és lemezkiadók sze­ Zurga és Leila duettjét, kidobták Nadir és a kórus drámai epizódját és a sze­ re elől, tíz stúdió- és öt élő felvétel arányos A gyöngyhalászoknak relmespár fontos jelenetét. Mindezek helyére Benjamin Godard egy triót a hierarchián belüli helyezésével. Egy rosszmájú kritikus ugyan sem halá­ komponált! E „javított”, helyesebben romlott, még helyesebben rontott szatra a történetben, sem gyöngyre nem lelt a zenében, viszont a szigorú változat a 20. században bevett színházi gyakorlattá vált és szinte kizáróla­ Berlioz dicsérte a muzsikát, amely valóban kiemelkedik a lírai alaphangú gossá a hanglemezeken. Elemzők, dramaturgok olykor azzal érvelnek, hogy francia romantikus dalművek közül, és a mára elfeledett Félicien David a finálé ebben a formában drámaibb stb., s ha Bizet megérte volna, szokás Brazília gyöngye című darabja mellett egyik megalapítója az opera úgyne­ szerint maga is javítgatott volna. Mivel nem érte meg, illendő tiszteletben vezett egzotikus válfajának. A 19. század közepétől ugyanis a tarka és titok­ tartani az általa hátrahagyott kéziratot, a maga hibáival és zseniális részlete­ zatos forró égövi országokban játszódó művek kiszorították a francia ivel együtt - vallom a többséggel. A Choudens kiadó csak 1975-ben szánta színpadról a romantika addigi kedvenc témakörét, a középkori Európát el magát, hogy visszatérjen az eredetihez, az első hiteles lemezfelvétel idéző lovagdrámákat és kísértethistoriákat. A biblikus fogantatású Sába ki­ (Prétre, EMI) két évvel később készült el. Szintén a hiteles zenét rögzíti Mi­ rálynője (Gounod-nak a Goldmarkéhoz föl nem érő daljátéka), a Sámson chel Plassons digitális EMI-lemeze, az ismertető azonban furcsamód héza­ és Delila, a Heródiás és más egyebek között A gyöngyhalászok nem a drá­ gos, sőt félretájékoztat a helyreállításról, illetve az eredeti és a „romlott” ver­ mai lendületnek vagy szerkezeti tökélynek köszönheti előkelő rangját, ha­ ziók közötti értékkülönbözetről. nem dallamgazdagságának és Bizet mesterségbeli tudásának, ahogyan a behízelgő melódiák „horderejét” cselekményhordozóvá alakítja. Emlék­ Szót érdemlő felvételek szem, a II. világháború körüli években a rádióban táncdalénekesek is búg­ ták a népszerű Románc cukrozott-tangósított változatát; Tinó Rossi franci­ A két hiteles kiadványt az évszám utáni csillag jelöli. A szereplőket: Nadir (te­ ául, magyar kollégái „A gyöngy, a drága gyöngy” kezdettel. (Megjegyzendő, nor) - Leila (szoprán) - Zurga (bariton) - Nourabad (basszus) - karmester, hogy az árialemezek zöméről sem eredeti hangnemben és kadenciával hall­ zenekar, sorrendben közöljük; a kiemelkedőket kövér betűvel szedettük. juk.) A még nemesebb dallamvonalú tenor-bariton látomást (az Au fond du temple saint kettőst) Gigli és de Luca, Björling és Merrill, majd Domingo 1. Simoneau -Aiarie - Bianco - Depraz - Fournet, Lamoureux Zk. - és Milnes lemezeiről szintén milliók kedvelték meg világszerte. Újabb szép Philips, 1953 felvételével az Alagna-Terfel duó nyitja meg a Metropolitan 1996-os jubi­ A fenntartások ellenére ez a „romlott” zenéjű felvétel őszintén ajánlható. leumi gálakoncertjét (DG), az amerikaiak kedvenc Tom és Jerry párosa, az­ Újrakiadása a Duó sorozatban tálcán kínált ürügyet Antológiánkhoz. A az Hampson és Hadley még átszellemültebb és csiszoltabb (Teldec, 1992). hang monoaurális, a karmester középszerű, az énekesek jók. Kivéve Pierette Ha ezekhez hozzácsapjuk Nadir szerenádját, Leila áriáit és kettőseit a férfi­ Aiarie férjét, az utóbbi félszáz év egyik ragyogó lírai tenorját, Léopold Si- akkal, azokkal értünk egyet, akik valódi gyöngyszemeknek ítélik a partitúra moneau-t. ő nagyszerű. A kanadai művészt fejedelmi dísz illeti meg a fran­ e lapjait, s az „egyáriás darabról” elménckedőkre legyintünk. cia repertoárban, de Mozart-énekesként is a legelsők - Tauber, Pataky, Pat- Hiteles mai előadásnak két buktatója van. Az első az „igazi” francia énekis­ zak, Dermota és Wunderlich - klubjából való. kola halódása, majd kihalása. E valódi vagy vélt tény fölött évtizedek óta hangzik a kritikai sirám, legkevésbé sem indokolatlanul. Mert csakugyan 2. Legay - Angelici - Dens - Nougerra - Cluytens, Opéra Comique Zk. kevés francia anyanyelvű tehetség tűnt ki ezen a területen, s a „mindentu­ -Columbia, 1954 dó” sztárok igyekezete csupán részben kárpótolt a régi kiválóságok folyé­ Elsőrendű tananyag az operát betanítani, vezényelni készülők részére. Tucatnál kony és sima énekéért, stílusuk tisztaságáért, amit például az Edmond Clé- több esztendővel a kompakt lemez bevezetése után André Cluytens „felfogása” ment-Marcel Journet kettős (Pearl CD-n) vagy Ninon Valiin és Arthur és gyakorlati zenélése megérdemelné a CD-kiadást. (Nyilván a tenor-szoprán Endréze remekléseiből ismerhetünk. (Ugyanakkor a modern felvételek páros szürkesége késlelteti. Ha tudtomon kívül mégis volna, elnézést kérek.) ajánlásakor néhány örvendetes kivételről szólhatunk.) A másik buktató a különféle kottakiadásokban rejtezik. Az 1863-as ősbe­ 3. Vanzo - Micheau - Bacquier - Lovano - Rosenthal, Francia Rádió, mutató után Párizsban csak 30 esztendő múlva újították fel az operát, szá­ Op. Z k .-Gala, 1959 mos „részletjavítást” eszközölve. így az I. felvonás nagy férfikettőséből el­ A karmester gazdagabb képzeletű, Gabriel Bacquier nem szép hanggal is a hagyták az utolsó szakaszt, újra megismételve az elbűvölő főtémát. (Azt per­ legnagyobb baritonista volt 1960 és ’80 között. (Még ma is énekel karak­ sze mindannyian szívesen halljuk viszont.) A III. felvonásban szó szerint is terszerepeket, 74 évesen.) Jeanine Micheau (1914-76) már némileg koros

10 1998. DECEMBER és kopottas Leila szólamához. Alain Vanzót szívesen nevezném „a francia Tagliavininek”. Karcsú, lírai hang, ezüstös a színe, az éneklése bravúros; kü­ lönösen a hipnotikus elragadtatást kifejező, fejhangból és mellhangból ke­ vert magas pianók. A Simoneau-é értékesebb orgánum, de Vanzo vele egyenrangú stiliszta, s izzó drámai légkört teremt. Egymaga megéri a (kü­ lönben olcsóbb kategóriájú) lemez árát. A második CD-n nyolc ráadást ka­ punk tőle Verdi, Massenet és Gounod operáiból, köztük a Romeo és Júlia teljes V. felvonását. Szívből ajánlom!

4. Gedda - Micheau - Blanc - Mars - Dervaux, Opéra Comique Zk. - EMI, 1961 Hosszú időn át ez uralta a piacot, habár Pierre Dervaux sem szolgáltat teljes elégtételt Bizet eksztázist keltő ihletének. Ernest Blanc-ra a Bacquier-képlet fordítottja érvényes: impozáns bariton, de nem a karakterfestés, az árnyala­ tok mestere. Micheau még ékesebb; Gedda, a sztár, elmarad legjobb színvo­ nalától. Kissé kötelességszerűen dalol és alakít. De nem szabad elfeledni, hogy neki köszönhetjük a Románc egyik legbensőségesebben szerelemittas előadását; nem itt, hanem fiatalkori Columbia-árialemezén (1952 körül).

5. Vanzo - Cotrubas - Sarabia - Soyer - Prétre, Párizsi Opera Zk. - EMI, 1977* (Utoljára Classics for Pleasure CD-n.) Ha Prétre-t látom (s gyakran látom újabb s régebbi tévéfelvételeken), pózo­ ló és üres lelkű iparosnak érzem. Ha nem látom, sem jobb a véleményem. Vanzo maradt, ki volt, de vállát tizennyolccal több év nyomta már... A fő ér­ ték az eredeti verzió és Cotrubas, a legjobb Leila mind között.

6. Aler - Hendricks - G. Quilico - Courtis - Plassons, Toulouse-i Capito- le Zk. - EMI, 1989* Aki digitális felvételhez ragaszkodik, ezt vegye! A produkció egésze átlag fö­ lötti, üdítő a szereplők fiatalsága, megnyugtató a magabiztos karmester. Gi- no Quilicót hallgatni kellemesebb, mint a szintén baritonista papát, Louis-t tizenöt-húsz évvel ezelőtt. (Ök is kanadaiak.) Gino a legrokonszenvesebb Zurga, de ő sem tud meggyőzni a gyakorta dicsért baritonária kiváló minőségéről. A férfikettőst itt a visszatérő nagy dallammal fejezik be; erede­ ti formában a függelékbe került. Barbara Hendricks éneke olyan, mint fény­ képe a dobozon: finom, csinos, bájos; szopránja, mint a fejékén pompázó gyöngyök fénye. De mitől „őrülnek meg” érte ezek a férfiak? Rengeteg ame­ rikai lírai tenor szaladgál a nagyvilágban, s eléggé egyformák: muzikálisak, kulturáltak, megbízható „jó tanulók” - szerényebb vokális adottságokkal. John Aler jellegzetes képviselőjük. Habár a szerenád a legsikerültebb pillanata, nem képes megéreztetni velünk a mámoros, egzotikus éjszakák hangulatát.

A kövér betűsökből kiolvasható az általam javasolt álomszereposztás. Uhrman György

1 998. DECEMBER 1 1 ~IL HA R MÓNI A >BUDAPEST KHT.

AJÁNDÉKOZZON FILHARMÓNIA BÉRLÉTÉT KARÁCSONYRA / •• SZERETTEINEK, BARÁTAINAK, ÜZLETI PARTNEREINEK! TAVASZI FILHARMÓNIA BÉRLET Négy hangverseny a Zeneakadémián

1999. február 28. NEMZETI FILHARMONIKUSOK • AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES V ezényel. KOCSIS ZOLTÁN TORU TAKEMITSU: From Me FlowsYou Call Time (magyarországi bemutató) PAULCRESTON: Marimbaverseny (szóló: Rá c z Z o l t á n ) • BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára

1999. április 22. LISZT FERENC KAMARAZENEKAR • Hangversenymester. ROLLA JÁNOS JAIME LAREDO - hegedű • SHARON ROBINSON - gordon ka • JOSEPH KALICHSTEIN - zongora Vezényel: LUKÁCS ERVIN BEETHOVEN: Hármasverseny, C-dúr, op. 56. • 6. (Pastoral) szimfónia, F-dúr, op. 68.

1999. m á ju s 25. MALCOLM BILSON zenekari fortepiano-estje Közreműködik az ORFEO ZENEKAR • Vezényel-. VASHEGYI GYÖRGY MOZART: B-dúr szimfónia, K. 319. • F-dúr zongoraverseny, K. 459. • B-dúr zongoraverseny, K. 595.

Early Russian Plain chant- 1999. m á ju s 30. 17th «»wry lituygy THE RUSSIAN A MOSZKVAI PATRIARCHÁTUS PATRIARCHATE CHOIR Anatoly Grindcqko ORTHODOX KÓRUSA Vezényel: ANATOLY GRINDENKO Műsoron régi orosz egyházi énekek a 17. századból, orthodox liturgikus énekek és kórusművek a 18-19. századból

A bérletsorozat támogatói: a Nemzeti Kulturális Alap, a Turisztikai Célelőirányzat és a Soros Alapítvány. Bérletárak: 2.500 - 3.800 - 4.900 - 5.900,- Ft

D E C E M B E R 2 3 -IG 1 5 % KEDVEZMÉNYT ADUNK és minden bérletvásárlónk a Liszt Ferenc Kamarazenekar egy-egy CD-jét kapja (illetve adhatja ) díszcsomagolásban ajándékbal

SZÁMOS DECEMBERI ÉS JANUÁRI HANGVERSENYÜNKRE 1 5 - 3 0 % KEDVEZMÉNY ! jegyek és bérletek válthatók: Filharmónia Budapest Kht. jegyiroda (V, Mérleg utca 10., tel.: 318-0281), • Zeneakadémia jegypénztár (V I., Liszt Ferenc tér 8., tel.: 342-0179) • H uszár Gál (Könyvesbolt (V, D e á k té r 4., tel.: 266-6329) Fortissimo Ö T jegyiroda (VI., Nagymező utca 19., te l.: 302-3841) • Musf'cMix 33 (V, V á c i u tca 33., tel.: 338-2237). 'klasszikus

D elibes CLASSICS

{ Jje lib e s L akm é NATALIE DESSAY GREGORY KUNDE • EMI • JÓSÉ VAN DAM Choeur & Orchestre du Capitole de Toulouse MICHEL PLASSON

Ez a lemez kitűnő példa arra, hogy az elsőrangú előadás miként értékel föl harmad­ rendű darabot. Harmadrendű: ezt csöppet sem lebecsülő éllel ejtem, ha - a francia reper­ toárnál maradva - elsőrangúnak a Carment, másodrendűnek a M anont mondjuk. Delibes egyetlen életképesnek bizonyult operáját - A varázsfuvola és a Hoffmann meséi virtu­ 1883-ban mutatták be, sikerrel. Műfaji és ze­ óz áriáiban - nem mutatkozott ily természe­ nei szempontból, akár cselekményét tekint­ Léo Delibes: Lakmé tesnek és magabiztosnak. Törékeny Lakméja ve, nem nevezhető különösebben eredetinek. Lakmé - Natalie Dessay szívesebben teljesíti be az ember (szerelmes) Gerald - Gregory Kunde Az egzotikus témakört (1. Antológia) folytat­ lányának tragikusra forduló sorsát, mint az Nilakantha - Jose Van Dam ja, A gyöngyhalászok és Az afrikai nő (1865) Mallika - Delphine Haidan „istenek leányának” kötelmeit. A híres Van nyitotta sort, melyben a tárgy többnyire a Frederic - Franck Leguérinel Dam utóbbi lemezein fáradtnak tűnik fel, A Toulouse-i Capitole Ének- és színes bőrű, szakrális funkciójú (bár király­ ám simábban énekel Gabriel Bacquier-nél Zenekara, vezényel: lányból, papnőből gésává lefokozódó) benn­ Michel Plasson (Decca), aki egyébként markánsabb hangsú­ szülött szépség és a fehér vezér, katona- vagy lyokkal szólaltatja meg az egyszerre gyöngéd tengerésztiszt fellobbanó, ám a boldog véget és bosszúszomjas atyát. Gregory Kunde, az illetően eleve reménytelen szerelme. (A hat­ egyetlen nem francia anyanyelvű, remekül árokon áthúzódó vonulatban az Aida a leg- érzi a stílust, és maradéktalanul átéli (nem messzebbről látható csúcs, a Pillangókis­ épp megerőltető) feladatának érzelmi fokoza­ asszony a végső magaslat.) A gyöngyhalászok III.-ra az invenció kifulladóban, a sápadtabb tait. Némileg színesebb, magvasabb orgá­ ugyan ceyloni „belügy”, a többi librettó azon­ összképből az előadók sem tudnak kira- nummal számos mai vetélytársát maga mögé ban nagyjából egy kaptafára készült; és gyogni... utasíthatná a „könnyed” tenorok között. A színháztól, rendezőtől függ, milyen erkölcsi A francia énekstílus továbbörökítésében a Decca-lemez legjobbja viszont épp az az A k­ választásokkal (például: hon vagy szerelem?), modern Lakmé-felvételek sikeresebbek az in Vanzo volt, akinek dicséretét már az Anto­ vallási-ideológiai vagy faji, sőt világrészek kö­ átlagnál. Harminc esztendővel a mértékadó lógiában elzengtem. A Lakméban ugyan nem zötti ellentétekkel terheli a szerelmi képletet. Sutherland-Bonynge Decca-lemez után Plas- a legfrissebb hanggal csillogott, de meg­ Nálunk az 1952-es felújítás antikolonialista son „vidéki” társulata még erőteljesebben rá­ erősíti, hogy ő volt az utolsó „franciás” fran­ felhangot kapott; másutt és máskor a pri­ cáfol a hagyomány elparentálóira. Zenekar, cia tenor. (Mivel a fiatal Alagna csak félig az.) mitív vallások és az egyistenhit vagy a brahma- kórus és a mellékszereplők (legjelesebben Uhrman György nizmus/buddhizmus/sintoizmus kontra ke­ Leguérinel), valamint a szerződtetett sztárok reszténység hátteret vetítik mögéjük, esetleg a tisztában vannak azzal, hogy ez a modor a „Vadember” és a „civilizált” Nyugat összeüt­ könnyű kézzel meghúzott, tiszta vonalú raj­ közését. Delibes szövegírói érintik e problé­ zot részesíti előnyben a hangterjedelem és ma felszínét, ő maga azonban mindenekelőtt hangerő fitogtatása helyett, s hogy a szenve­ ISTVÁNFFY . B 0f MliSSA DI'DICATA I kellemes, ravaszul finomított zenét szolgáltat dély ábrázolásában az árnyalatnyi fokozás ha­ AI PATRIARCH A '■rJ' SANTO BENEDE1TO szerkezetileg is fegyelmezett alkotásában. Ki­ tásosabb a totális kitárulkozás fortissimóinál. KRAUS REQUIEM emelkedő számai: az ima, a virágkettős, Ge­ E tekintetben és sokkal érthetőbb szövegének SZILVIA HAMVASI NOÉMI KISS JUDIT NÉMETH rald és Nilakantha áriái, a Csengettyűdal és köszönhetően Natalie Dessay túltesz az egy­ PÉTER DRUCKER i i ISTVÁN KOVÁCS a (kissé offenbachos) első szerelmi kettős ki lf P Á L B H N K ó kor La Stupendának (Bámulatosnak) tisztelt PURCELL CHOIR 1 3oim* i0% arányosan oszlanak el I—II. felvonásban. A Sutherlanden. A francia művésznő korábban iitcanj Hh jÉ ORCHESTRAO R l: E O • m GYŐR G V VASHEGYI 11 J e I m a g y a r á z a t A teljes HUNGAROTON CLASSIC katalógus olvasható az interneten: http://www.hungaroton.hu kiváló jó közepe: hallgatható hallgathatatlan

1 998. DECEMBER 1 3 r i ti k a

zent Jakab csodái Codex Calixtinus

• Harmonia Mundi - Karsay és Tsa • postela híres kódexének, a Codex Calixtinus- nak az anyagából ad válogatást e hanghordozó, mégpedig a többszólamú tételeket gregorián Valljuk be, kutya nehéz dolog az előadói hite­ tételek közé ágyazva, ezzel is hitelesítve azt a li­ lesség kérdése, különösen manapság. Ha példá­ turgikus-zenei környezetet, amiben ezek a 12. ul a 12. századi zarándokhelyen, Compostelá- században elhangzottak. Talán van, aki eleve ban énekelte volna az Anonymus 4 nevű előadó­ berzenkedve fogadja, hogy középkori liturgi­ együttes négy - amúgy perfekt tudású - hölgy kus zenét - gregorián korálist és korai polifóni­ szólistája a Codex Calixtinus polifon tételeit oly át - négy virtuóz hölgy énekel, ám tudnunk P Miracles of Sant’Iago módon, ahogyan azt a legújabb Miracles of kell azt is, hogy a férfikolostorok mellett nagy­ Codex Calixtinus P Anonymous 4 Santiago című CD-n teszi, valószínűleg nem jából ugyanazt a gyakorlatot követték a külön­ csupán őket, de még a szent hely klerikus őrzőit böző rendek női ágai is. Ez tehát önmagában •fH is megkövezték volna a jámbor zarándokok. még nem elvetendő. Különben is: ha valami 'M Am ma már más a helyzet, hiszen ki vonná két­ kellőképpen jó zene - márpedig ez az -, bár­ ségbe például a zongoristák azon jogát, hogy mely előadónak vagy együttesnek jogában áll

mondjuk a Wohltemperiertes Klaviert Steinway azt hangversenyen megszólaltatni vagy lemezre •tH zongorán játsszák koncertjeiken - a legjobb ze­ venni. Hozzátehetjük még: ha megfelelő mű­ néknek meg éppen megvan az a tulajdonságuk, vészi eszközei is vannak hozzá. Erre az ilyenfaj­ hogy mindent kibírnak; akár még azt is, mond­ ta régi zene előadásakor különösen szükség is hatnánk némi malíciával, hogy előadják őket... van, mivel a kis, rövid darabok - kivéve az össz- De térjünk vissza a fenti társulathoz: bár igen művészet jellegű liturgikus közegből - könnyen U sokszor varázsos hatásúak a különböző kolos­ egysíkúvá válhatnak, vagy mozaikkockákként torok gregorián felvételei, amelyek valóban hullanak szét, mivel nincs a szertartás kerete, közvetítenek valamit abból a miliőből, ami a ami egybefogná őket. Az Anonymus 4 ének- X hely szellemét, lelkiségét jellemzi, mégis a pro­ együttes e tekintetben szerencsés kompro­ v fesszionista énekesekből álló együttesek más misszumot választott: mint fentebb említettem, oldalról felvillanyozóbb vagy elgondolkozta- a gregorián és többszólamú darabok váltakozá­ tóbb, vitára serkentőbb élményt képesek nyúj­ sával némileg szertartásos jellegűvé válik az tani, különösen, ha munkájukat tudományos összeállítás, anélkül, hogy konkrétan követné o kutatómunka és a források gondos tanulmá­ akár a mise, akár valamely zsolozsmaóra mene­ u nyozása előzi meg. Mindezeket joggal várhat­ tét. Invitatorium (a nagy imaóra nyitótétele) és tuk el a fent idézett együttes CD-jének kézbe­ processziós antifóna (ünnepi menetet kísérő té­ vételekor mind a kiállítás, mind pedig a kí­ tel), benedicamusok (elbocsátó imádság) és an- sérőszöveg alapján. A középkor egyik legked­ tifonák (a zsoltárok keretrefrénje); trópusokkal nem találtam eléggé árnyaltnak és rugalmasnak veltebb zarándokhelyének, az idősebb Szent (szövegi-zenei betétekkel) kiegészített misetéte­ sem hangszínben, sem ritmikailag. Mi persze itt Jakab apostol relikviáit őrző Santiago de Com­ lek, himnuszok és responzóriumok (válaszos Magyarországon el vagyunk kényeztetve a Scho- énekek) éppúgy hallhatók e lemezen, mint a la Hungarica 35-40 lemezével, de itt nem erről szertartásos tételeknél szabadabb szövegezésű van szó. A hangszín számomra nem elég szín­ conductusok és prosák. Mégis ez nem kavargó gazdag, felhangdús, hanem mesterségesen kiva­ összevisszaságban hangzik föl, mint említettem, salt és egyenes. Hiányzik belőle az a természetes, hanem gondos elrendezésben. Susan Hellauer észrevehetetlen kis vibrálás (nem vibrato!), ami kísérőszövege még azt is ígéri, hogy a nagy sike­ életet ad a hangnak, és még a jó népi énekes rű és Nyugaton már neves együttes előadói stí­ előadásában is megvan. S ha már a népi éneke­ lusa nélkülöz mindenféle teoretikus előföltevést, sek előadásánál tartunk: bizony még a professzi­ s annak alapja egyszerűen a szövegek természe­ onista előadónak is van mit tanulnia a népzenei tében rejlő költői struktúra. Be kell vallanom, felvételeket hallgatva. Az idővel való bánásnak ezek után a CD meghallgatása nekem csalódást az az ösztönös, teljes biztonsága, a ritmikai át­ okozott. Miért? Valamiképpen sok apró ok mi­ meneteknek a végtelen gazdagsága tudna még a att. Mindenekelőtt a gregorián tételek előadását képzett zenészeknek is inspirációt adni. Itt saj-

14 1998. DECEMBER l a s s z i k u s

1 l)e e th o v e n Zongoraversenyek

nos ezt nem kaptuk meg. A ritmikai skála is - • Deutsche Grammophon számomra érthetetlen módon - mesterségesen — PolyGram • leszűkített, néha kínosan az az érzésem támadt, hogy m ég a gregorián tételek némelyikét is le lehetne kottázni a hangzás alapján negyedekkel, Teljessé vált Robert Levin és John Eliot Gardi­ nyolcadokkal. Sőt valamiképpen még ebben ner Beethoven-zongoraversenyciklusa: a har­ sem elég gazdag; mintha egyfajta páros ütemű madik és negyedik versenyművet tartalmazó elképzelés lappangana tudattalanul az interpre­ CD megjelenésére kellett a legtöbbet várnunk, táció mögött, ugyanis páratlan lüktetést elég ne­ de e lemez sem okoz csalódást. Hasonló eré­ Ludwig van Beethoven héz volna belehallanunk, jóllehet az elkövetke­ nyekben gazdag, m int az általam e lap hasábja­ c-moll zongoraverseny, op. 37 G-dúr zongoraverseny, op. 38 zendő zenetörténeti korszakokban (a Notre- in már méltatott két elődje volt: szólista és ze­ Robert Levin - fortepiano Dame stílusban és a 13. század motettaművé­ nekar kivételes koncepcionális harmóniájának O rchestre szetében is) ez az uralkodó. éppúgy okunk van örülni, mint előadásuk Revolutionnaire et Romantique, vezényel: Másfelől magával a hangzással, annak eredeti­ egyenletesen magas technikai színvonalának. A John Eliot Gardiner ségével sem voltam kibékülve, különösen a CD Forradalmi és Romantikus Zenekar egyre in­ utolsó harmadában. Hellauer ugyan írja, hogy kább nyilvánvaló módon utasítja maga mögé a néhol a korabeli hangszeres gyakorlat mintájá­ többi, szimfonikus babérokra törő - s hasonló ra orgonapontos-kvintes bordunnal egészítet­ módon, zömben szintén angol szervezési min­ ték ki ezt vagy azt a tételt, mégis a lemezt hall­ ta alapján működő - régi hangszeres zenekart: gatva úgy tűnt, hogy az, ami koncertszituáció­ e soha meg nem torpanó fejlődés alighanem az ban még elmegy, lemezfelvételen már semmi­ együttes kompromisszumot ritkán kötő kar­ képpen. Tudniillik a megírt többszólamú kom­ mesterének érdeme. (Gardiner manapság - pozíciók stílusa más - mozgékony, szabad el­ megszokott angol zenészein kívül - évente egy­ lenpont —, s így ez az előadói ötlet belezavar a két lemezt a Bécsi Filharmonikusokkal vesz fel, beli hangszeres interpretációban, úgy érzem, képbe, olyannyira, hogy már nem választható s mindeközben az általa alapított együttes játé­ ideje egy melankolikus percet szentelnünk an­ szét, hogy mi az, ami eredeti, és mi az, ami kának színvonala immár ezt az összehasonlítást nak a gondolatnak: mi lett volna, hogyha a nem. Ez pedig szerintem olyan baj, ami a hite­ is állja: az embert nem tölti el az az oly gyakran DG nem áll el eredeti tervétől, és e műveket lesség kérdését alapjaiban rendíti meg. Csak érzett sajnálkozás a - rosszabb indulatúak sze­ Bilson szólójával rögzíti? Most sincs ok panasz­ egy konkrét példát: a Portum in ultimo prosá- rint „múzeumba való” — hangszerekkel folyta­ ra, de nem tartom kizártnak, hogy még na­ hoz illesztett alaphangos-kvintes orgonapont tott reménytelen küzdelem hallatán.) S e felvé­ gyobb élményben lenne részünk... az ellenpontos kétszólamú darab hangzását telekhez visszatérve: a hangszeres virtuozitás Vashegyi György olyan módon dúsítja fel, hogy annak eredeti mellett talán az egység szó az, amely e három rajzosságát teljesen elveszíti. Terces-szekundos CD-t a leginkább jellemzi. E felettébb drámai Kiegészítés hangfürtök szólalnak meg sokszor, ami lehet, művek ugyanis itt úgy szólalnak meg izgalmas hogy tetszik sokaknak, csak éppen nem korai előadásban, hogy az egymással „konfliktusba Előző számunkban Vashegyi György Hog- polifónia, mivel úgy szól, mint egy Steve Reich- keveredő” szereplők - szólista, zenekar és kar­ wood Mozart-felvételei közül az egyházi kompozíciókra is kitért, ám terjedelmi okok mű kivágata. Ügy vélem, át kellene gondolni­ mestere - zenei, szinte zenedrámai szembenál­ miatt e felvételek CD borítóját nem tudtuk uk az előadóknak, hogy a művek „Sitz im Le­ lásán túl egybekapcsolóan érződik a közösen közölni. Sajnálatos módon elkerülte a szer­ ben”-jével kapcsolatban meddig mehetnek el, birtokolt zenei nyelv mély értése. Ennek eléré­ kesztő figyelmét, hogy recenzensünk csilla­ gokkal is kifejezett értékelése kimaradt ebből és hol az a határ, amit semmiképpen nem lép­ séhez pedig - a sok-sok együttes munkán, pró­ a számból, ezért utólag elnézést kell kérnie hetnek át. Persze ma már mindent szabad, így bákon, koncerten túlmenően - az a néhány év­ olvasóinktól. Mulasztását most pótolja: ez sem jogi kívánalom, „csupán” erkölcsi - a tized volt nélkülözhetetlen, melyet szólista, ze­ C-dúr („Koronázási”) mise KV 317 C-dúr templomi szonáta KV 278 művek, a szerzők és a zenei stílus oldaláról. S nész és karmester a zenetörténet időrendbeli Vesperae solennes de confessore KV 339 talán éppen azért támasztjuk ezeket a követelé­ megértésére fordított: nézetem szerint a stílus (1990) seket az előadókkal szemben, mert megvan iránt fogékony, hivatásos előadóművész egyet­ bennük annak a lehetősége és képessége, hogy len járható útját követve. c-moll mise KV 427 (1988) - akár ebben, akár más zenei stílusban - való­ S most pedig, hogy Lubin, Tan, Immersei és Requiem KV 626 (1983) ban nagyszerűt alkossanak. még ki tudja, kinek az előadása után Levinnel *** Mezei János is hozzáférhetők CD-n e csodás darabok kora­

1 998. DECEMBER 1 5 r i t i k a

d l ozart Zongoraszonáták

• H ungaroton Classic •

Több mint öt óra zongoramuzsika, tizenkilenc kompozíció, öt CD, Ránki Dezső és Kocsis Zoltán 1980-ból. Az impozáns számsor szoná­ taösszkiadást takar. Akár a szerző és a műfaj, akár a pianisták felől nézzük, a Hungaroton Classic ezen kiadványának ott lenne a helye Wolfgang Amadeus Mozart Zongoraszonáták, K. 280, 282-284, minden könyvespolcon: alapművek, vagy ha 310-311,332-333,545 tetszik, kötelező olvasmányok. Két ifjúkori Ránki Dezső - zongora arckép. Tudom, hogy szemérmesebbnek kelle­ ne lennem, de az ember óhatatlanul összeha­ N Wolfgang Amadeus Mozart sonlít, főleg, ha az összehasonlítás lehetőségét a Zongoraszonáták, K. 279, 281, 309, 330-331,457, 475, 533/494, 570, 576 fenti kiadvány látványosan felkínálja. Termé­ O Kocsis Zoltán - zongora szetesen nem az a kérdés, hogy 1980-ban a két pianista közül ki volt a „jobb”, hiszen ostoba­ ság volna egy nem létező rivalizálás mitológiá­ 2 jával bíbelődni, de a kihívás elől nem szabad kitérnem. Ránki 1980-as Mozart-játéka - fi­ gyelem, most vall színt a recenzens! - közelebb csábítás trükkjeit nem ismerve. Megfoghatat­ is. És ott vagyunk, ahová Ránki kifürkészhe­ áll hozzám. Lehet, hogy a megfogalmazásra ke­ lan az a pillanat, amikor menthetetlenül belül­ tetlenül már elcsalt bennünket. A mű mágne­ rülő különbségek csak bennem léteznek, és tu­ re kerülünk, és nem tehetünk mást: figyelünk. ses terében. Gondolkozunk. Ránkinál ponto­ dom, hogy a két produkció összevetésekor csak Kocsis nyíltan polemizál. A megközelítés távla­ san nem tudhatjuk, hogy miről elmélkedünk, egyetlen jelzőnek van érvénye: más. tai, a művekre vetett pillantás, majd e művek nem érezzük a nyomást, a nyílt állásfoglalás Precizitás és líra olyan bámulatos együttese, birtokbavétele nem egy külső szempont erőlte­ kényszerét. Nem így Kocsisnál, aki egyértelmű mint például az Esz-dúr szonáta (K. 282) nyitó­ tett keresztülvitelét jelenti, ahogy azt első látás­ kérdéseket tesz fel, olyan szuggesztivitással, tételének megfogalmazása vagy az a-moll ra hinni lehetne. Kocsis azzal vezet be, hogy ál­ hogy válasz helyett inkább nyüszíteni lenne (K. 310) lassúja, a művek interpretációtörténe­ landóan az „így is lehet” dilemmáival szembe­ kedvünk. tének alapesetei, a kötelező olvasmány hason­ sít, néha egészen extrém felvetéseket proponál­ Enyhülésnek azért ott van a D-dúr szonáta (K. latánál maradva: kötelező érvényű olvasatok. va, m int az A-dúr szonáta első, variációs tételé­ 576) fenséges lassúja, feltéve, hogy nem me­ Nem arra a Ránkival kapcsolatban sokszor nek előadásában. Azok a karakterek, melyek az gyünk bele egy újabb, részünkről eleve vesztes megfogalmazott költőiségre gondolok itt el­ egyes variációkhoz kapcsolódnak, játéka nyo­ vitába: romantikus szerző volt-e Mozart? sősorban, ami alapvetően lírai énjéből fakad, mán teljesen új elgondolású architektonikát al­ Mintha erre a kérdésre egy Hoffmann nevű úr sokkal inkább arra a „vers-mérnöki” kreativi­ kotnak. A tétel végére úgy tűnik, hogy a kiin­ már majd’ kétszáz éve válaszolt volna. tásra, ami csak a legnagyobb lírikusokra jel­ dulást jelentő anyag egy első fogalmazvány, Molnár Szabolcs lemző, József Attilára vagy Pilinszky Jánosra. csak árnyék. Árnyéka az éles, határozott kon­ Ránkinál mintha a művek belső horizontja túrral megrajzolt egyes variációknak. Megfog­ lenne szélesebb, míg Kocsisnál az előadóé. Ná­ hatatlan, elillanó, szublimált párlat. Különösen la a darabokhoz való közelítés távlatai az izgal­ markáns akcentusokkal játszott első variáció, masak, az a pont, magaslat, ahonnan e művek­ szélsebes második és a harmadik moll-variáció re pillant. Ebben rejlik a különbség akár tem­ mintha nem is szolgálna mást, mint a dinami­ póválasztásról, artikulációról, billentésről vagy kai plafon elérését. Ha eddig követtük Kocsist, dinamikáról, árnyalásról legyen szó. (Azokat a és elfogadtuk az általa felkínált lehetőséget, közszájon forgó állandó jelzőket, melyeket az­ nem lepődünk meg, hogy a negyedik variáció óta hallhatunk, amióta Kocsis és Ránki a pá­ veszi át azt a funkciót, amit általában a rákö­ lyán vannak, ki-ki elhelyezheti ebben a sémá­ vetkező adagio variáció szokott betölteni. A ge­ ban.) Eltérő az a mód, ahogy hallgatójukat be­ ometriai középre kihegyezett koncepció, ami­ vezetik a mű világába. Ránki észrevétlenül, a lyen kijózanítóan világos, olyan megdöbbentő

16 1998. DECEMBER Iflasszik us

(ft ozart Zongoraversenyek

• Philips — PolyGram • dozatául esett ennek).” A gondolatot éppúgy verifikálják az 1980-as szonátafelvételek, mint ezek a versenyművek. Nincs lehetőség kaján Ideális állapot. Sohasem érünk a dolgok vé­ „lám, lám”-ozásra. (Talán nem véletlen, hogy gére. Épphogy elhagytam 1980-at, 1996-ban Kocsis polemikus hangja - egy csipetnyi vagyunk - ekkor készült a felvétel majd itt, múlt - éppen a kadenciákban szólal meg fél­ 1998 végén, a korong megjelenésének évé­ reismerhetetlenül.) Vajon osztályzatomat fal- ben. Abba nem is merek belegondolni, hogy szifikálja, falszifikálhatja-e a helyenkén túlsá­ mi történt 1980 és 1996 között, elég ez az Wolfgang Amadeus Mozart gosan vastagra sikerült zenekari hangzás, a F-dúr zongoraverseny, K. 413 utolsó két esztendő is. Véletlenül (?) a ke­ G-dúr zongoraverseny, K. 453 nem mindig meggyőző belépések (elsősorban zembe került Kocsis egyik írása (Holmi, F-dúr zongoraverseny, K. 459 a fafúvósok részéről), a kíséretben bizonyta­ 1991/12) „Mozart kadenciáiról”, melyben Budapesti Fesztiválzenekar, lankodó vonóskar. így ír: „Mozart életműve, stílusa - annak el­ vezényel és zongorán játszik: Kocsis Zoltán Tisztulás, klasszicizálódás, növekvő empátia, lenére, hogy némely darabja meglehetősen kiforrás, zenit, fordulópont - sorolhatnánk a avantgardistának tűnik - egyébként is zárt vi­ tait az adott műről. Mozart ugyanis kegyet­ pontatlanabbnál pontatlanabb kifejezéseket. lág, amely kivet magából minden oda nem len. Ahogy az előadót habozás nélkül rúgja Rossz, tévútra vezető fogalmak. A történet, tartozó elemet. A legkézenfekvőbb, hogy farba, ha bármi anakronisztikus megoldást biztos vagyok benne, még nem ért véget. ezen a világon belül maradva fejtse ki a szólis­ csempész be olvasatába, ugyanígy utasítja el a Soha sem érünk a dolgok végére. ta az inkább társszerzőség, mint reproduká­ stílusa ellen idegen területről történő táma­ Ideális állapot. lás, interpretáció ismérvébe tartozó gondola- dást (nem kisebb mester, mint Brahms is ál­ M olnár Szabolcs

(I^idor, Dupré Orgonaszimfóniák

• Virgin Classics — EMI Quint • ban rögzítették) templomoknál jóval szárazabb akusztikája általában gyorsabb tempóra sarkallja az orgonistákat, ám Marshall sebességét ez ön­ Wayne Marshall felkészült, kiváló orgonista, magában nem indokolja. Különösen W idor da­ hangszerének elsőrangú virtuóza. Gazdag reper­ rabjánál szembetűnő az eltérés, annál a kom­ toárjának jó néhány darabja izgalmas, eredeti pozíciónál, melynél mind a metronómszámok, kompozíció, zömében a francia iskolához tarto­ m ind a m ű előadási hagyománya és néhány W i- zó szerzők tollából. Játéka makuládan, regisztrá­ dor-felvétel is közel húsz százalékkal hosszabb ciója választékos, eredeti. Művészi elhivatottsá­ játékidőt tenne lehetővé. Marshall mentségére gához nem fér kétség. Wayne Marshall tehát legyen mondva, hogy egyetlen hang, ritmus sem nem összekeverendő néhány virtuóz sztárral, vész el játéka nyomán, csodálatra is méltó voná­ sztárocskával, akik itt-ott felbukkannak, néha sa interpretációjának, hogy egy pillanatra sem Charles-Marie Widor: 6. szimfónia, op. 42 No. 2 Marcel Dupré: 2. szimfónia, op. 26, Evocation nagyon is messze a hangszertől. Fentieket szük­ válik ragacsossá. (Schweitzer a jól főzött rizshez Jean Roger-Ducasse: Pastorale séges volt leszögeznünk, nehogy kritikánk nyo­ hasonlítja az orgona kívánatos hangzását, Mars­ Naji Hakim: Vexilla Regis prodeunt mán hamis kép alakuljon ki az olvasóban. (A hall eszerint ideális konyhafőnök.) Ami viszont Wayne Marshall - orgona személytelen királyi többes ezúttal valóban több elvész, az sajnos a mű arca, „személyisége”. Ám személyre utal, az alábbiakban elmondott né­ az üres virtuozitás címkéjével mégsem illethet­ hány kritikai észrevétel megfogalmazásában jük Marshall lemezét, megmenti ettől Naji Ha­ mindig meleg érzéseket kelt. Talán a pontozás­ segítségemre volt a francia orgonaiskola egyik kim (sz. 1955) - Messiaen hangszerének örökö­ nak ellentmond, de Wayne Marshall, azt hi­ nagyszerű hazai tolmácsolója.) Marshall pro­ se a párizsi Trinité karzatán - darabjának inven- szem, azt hisszük, joggal vehette át 1998-ban a dukciójának egyik legproblematikusabb vonása ciózus, ihletett előadása. Az új művek iránti BBC Music Magazintól az év művészének járó a szélsőségesen gyors tempó. A hangversenyter­ odaadó művészi lendület, még olyan notórius díját. mek (e lemezt a manchesteri Bridgewater Hall- gyorshajtók esetében is, m int Marshall, bennem M olnár Szabolcs

1 998. DECEMBER 1 7 r i t i k a LISZT @§!S) PARAPHRASES ------ON WORKS BY RUSSIAN COMPOSERS------iszt Ferenc TCHAIKOVSKY • GLINKA • RUBINSTEIN jukban egyébként is legfeljebb ráadásszá­ Parafrázisok mokként hallhatja a koncertlátogató, ha orosz szerzők műveire egyáltalán hallhatja. A művek egy része a két oroszországi hangvesenykörút doku­ mentuma: az ekkor megismert zeneszerzők • Hungaroton Classic • (és művek) Lisztre gyakorolt nagy hatását mutatja, másik része baráti gesztusként ké­ szült, harmadik része a fiatal orosz zeneszerző­ generáció alkotásai iránt is érdeklődő idős A leggazdagabb és legjátszottabb életművek­ mester alkotása. nek is vannak olyan részletei, melyek - még Időben is és műfaj tekintetében is igen válto­ ha keletkezésük idején népszerűek voltak is - zatos a lemez programja, az előadó számára a zeneszerző halála után háttérbe szorulnak. pedig szinte mindegyik mű a virtuozitás és Bár nem mindig van összefüggés a kompozí­ Liszt Ferenc: Parafrázisok orosz szerzők műveire az ízlés erőpróbája. Székely István interpretá­ (Glinka, Aljabjev, Dargomizsszkij, Csajkovszkij, Rubinstein, ciók műfaja és utóélete között, leggyakrab­ Wielhorski, Cézár Kjui) ciója mindkét tekintetben meggyőző. Zon­ ban mégis az életrajzi események fontosabb Székely István - zongora gorahangja árnyalt, billentése sokszínű, s já­ pillanataihoz kapcsolódó „alkalmi” művek és téka a pianisztikus felkészültségnek azon a (még inkább) az átiratok sorsa a későbbi fe­ fokán van, mely a technikailag legnehezebb ledés. Különösen igaz ez Liszt életművére, zeneszerzők műveiből készült átiratokat tar­ pillanatokat is könnyedén valósítja meg. Ze­ mely nemcsak átíveli a 19. századot, de - kö­ talmazó lemeze tehát fontos és hiánypótló nei ízlése megóvja őt a túlzásoktól és az ön­ szönhetően a zeneszerző rendkívül mozgal­ felvétel, mely nemcsak a zeneszerző, hanem célú bravúroktól, emellett jótékonyan tudja mas pályájának - műfaji szempontból is igen a zongoraművész Liszt képzeletbeli portréját korrigálni a kompozíciós szempontból ke­ sokszínű. Zongoraműveinek jelentős részét is új vonásokkal gazdagítja. Szokatlan intel­ vésbé érdekes pillanatok üresjáratait is. A le­ teszik ki az átiratok és parafrázisok, melyek lektuális és zenei kaland tehát végighallgatni mezt hallgatva csak sajnálhatjuk, hogy Szé­ egyrészt szinte dokumentumszerűen jelzik a felvételt, mely Glinka, Aljabjev, Dargo­ kely István messze nem szerepel annyit a Liszt személyes és szakmai szimpátiáit, ér­ mizsszkij, Csajkovszkij, Rubinstein, Wiel­ hangversenyéletben, amennyire az itt meg­ deklődésének irányait, másrészt mutatják a horski és Kjui művein keresztül Liszt szem­ szólaltatott művekben megmutatkozó kiváló koncertező zongoraművész repertoárjának szögéből m utatja a 19. századi orosz zenét. kvalitásai feljogosítanák. folyamatos alakulását is. Székely István orosz Az itt szereplő kompozíciókat ebben az alak­ Szitha Tünde

í&ecilia Bartoli Hangverseny Itáliában

• Decca — PolyGram • örvendetes. Egyrészt azért, mert nem hivalkodó- ak, míg a korhű előadói gyakorlatot követő olasz együttesek sokszor igen agresszívek és extrava­ Cecilia Bartoli önálló estjét a vicenzai Teatro gánsak, másrészt azért, mert a háttérben megfe­ Olimpicóban örökítették meg. Itália múltja és lelő kíséretet nyújtanak, eltérően jó néhány ária­ jelene különös módon olvad össze ezen a leme­ lemeztől, melyen elsikkadnak a kíséret mélysé­ zen. Caccini, Bellini, Donizetti, Rossini, Gior- gei. Thibaudet zongorázása hangsúlyosabb dani alkotásai mellett Mozart Voi ehe sapete ugyan, de szintén nem tolakodó. kezdetű áriája és Schubert La pastorella című Bartoli nem maradt meg a szélesebb értelemben dala is az olasz művészet részének tekinthető. vett itáliai repertoárnál, a kört kiterjesztene Ibé­ Az épület és a klasszicizáló szövegek az antikvi­ ria felé is. Mozart akkor sem sorolható a francia tást idézik fel. Bartoli egyike azoknak az éneke­ Caccini, Händel, Vivaldi, Mozart, Schubert, Viardot, Berlioz, iskolához, ha francia szöveget zenésített meg. Xa­ seknek, akik a múlt legnagyobbjainak színvon­ Bellini, Donizetti, Rossini, Giordani, Montsalvatge és Bizet művei vier Montsalvatge Fekete dala az egyetlen, ame­ Cecilia Bartoli - mezzoszoprán alán alkotnak a jelenben, művészete által ritka Sonatori de la Gioiosa Marca lyik kilóg a sorból, ugyanis a néger stílus idegen­ eredetiséggel kelnek életre elmúlt századok éne­ Jean-Yves Thibaudet - zongora nek tetszik a többi dal között. Bizet Seguidillája kei. Bartoli igazi természeti tünemény. Megszó­ igazi spanyol zene. M últ és jelen után ezúttal a lalása elemi erővel hat. ha a hangsúlyozás tekintetében jócskán eltérőek jövőről is szót ejthetünk, hiszen Bartoli született Ezért van, hogy az em lített Mozart-áriát akkor is a preferenciái. Az Örvendetes Jel Hangászai ide­ C arm en, s még vár rá ez a szerep. felejthetetlennek érzi az ember az ő előadásában, ális tartózkodással kísérik az első ö t számot. Ez Zay Balázs

8 1998. DECEMBER V lasszikus

ffla y d n lönbözik kissé. A Nelson mise eredetileg nem is Missa in angustiis tartalmazott fafúvósokat, koncertáló orgona he­ „Nelson m ise” d-moll lyettesítette azokat. Ez a megoldás inkább csak a Te Deum C-dúr szükség szülte kényszer volt, mert a bemutató al­ kalmával nem álltak rendelkezésre fafúvós hang­ szerek, a mű kiadásakor Haydn a fafúvósokkal • Teldec — Warner • ellátott változatot hagyta jóvá. Harnoncourt CD-jén is ez a változat hallható. A lemezen helyet kapott még egy rövid, ugyan­ Joseph Haydn élete alkonyán, 1796 és 1802 kö­ csak ezekből az évekből származó C-dúr Te De­ zött hat remekmívű ünnepi misét komponált, um is, amelyet egy királyi látogatás alkalmából közöttük az 1798-as keletkezésű ún. Nelson mi­ mutattak be 1800 decemberében Kismartonban. sét. A legenda szerint Haydn épp e mű kompo­ Harnoncourt zenei teljesítménye, s így a CD nálása közben értesült Nelson admirális abukiri legfontosabb értékmérője makulátlan. Nincse­ Joseph Haydn Missa in angustiis „Nelson mise” (d-moll) győzelméről, s Benedictusában ennek állít emlé­ nek m egdöbbentő újdonságok vagy zenei felfe­ Te Deum (C-dúr) ket. A mise eredeti címe Missa in angustiis (Mi­ dezések ezen a felvételen, de épp ettől derül ki, Luba Orgonasova - szoprán se az ínségben). Tény, s a ragadványnév keletke­ hogy nem ezek a fontosak, hanem a régi polgári Elisabeth von Magnus - alt Deon van der Walt - tenor zésének oka lehetett, hogy 1802 szeptemberében világban „szolid”-nak nevezett tulajdonságok. Alastair Miles - bariton elhangzón Kismartonban ez a mise, amikor Nel­ Azaz a profizmus legjobb változata, a megbízha­ Concentus Musicus Wien, Arnold Schoenberg Chor, vezényel: son admirális néhány napot ott töltött. tóság, a pontosság, az érdeklődő, friss kivitelezés, Nicolas Harnoncourt A d-moll mise (Haydn egyetlen moll hangnemű az esések nélküli, egyenletesen magas színvonal. miséje) felismerhetően Mozart szellemi öröksé­ Harnoncourt megtalálta az említett szimfonikus gét hordozza. Különösen igazolva érezzük ezt a koncepció és a vokális szólamok ideális arányait, mára, aki azóta Bellini- és Verdi-szerepekben is zenetörténészek által régóta hangoztatott össze­ egyensúlyát. Ebben a felvétel készítői maradék­ bizonyította képességeit Európa színpadain. függést, ha a művet indító Kyrie hangvételére talanul segítségére voltak, mert bizony ez az a Alastair Miles, a neves brit baritonénekes mély­ gondolunk. pont, ahol a legjobb karmesteri szándékot is ségei egy-egy múló pillanatra kissé bizonytala­ Mind a hat késői mise erőteljesen szimfonikus tönkreteheti egy arasznyival odébb helyezett nok, magasságai erőltetettek, de teljesítménye gondolkozású zene, a vokális szólamok szerepe mikrofon. összességében ezen a CD-n is méltó híréhez. De­ nem annyira kiemelt, mint Haydn korábbi mi­ Az énekesek közül a nálunk talán kevésbé ismert on van der Walt tenorhangja kifejezetten kelle­ séiben. Az énekes anyagok, a szólisztikusak épp­ Luba Orgonasova (szoprán) hangja és muzikali­ mes, az őt, akárcsak az alt szólamokat éneklő Eli­ úgy, m int a kórusszakaszok, tökéletesen szervül­ tása adott számomra élményt ezen a felvételen. sabeth von Magnust a feljebb említett szolidság nek a szimfonikus zenei szövet egészébe. Ráadá­ A szlovák énekesnőt még Karajan fedezte föl éle­ jellemzi. sul mind a hat mise hangszer-összeállítása kü­ te végén a Beethoven- és Mozart-szerepek szá- Mácsai János NEW YORK VARIATIONS COPLAND Piano Variations CORIGUANO Ftude Fantasy (Stephen Hough STEPHENTSONTAkiS HOUGHC-ncs* * Yaiitvions PtN WEBER Fantasia New York Variations

• Hyperion — Karsay és Tsa. •

A nemrég Gramofon-díjjal kitüntetett zongora- Corigliano Etűd-fantáziája és George Tsontakis művész lemezének címe igencsak találó: négy (1951) Ghost Variationsa ráadásul lemezbemuta­ New York-i illetőségű, huszadik századi zene­ tó felvétel. Az elmélyült m unka nemcsak a kí- szerző zongoraművei szerepelnek a CD-n, amely­ sérőfuzeten, hanem az előadáson is m egm utatko­ nek igencsak részletes és a műveket részletekbe zik: a helyenként kifejezetten virtuóz letétet menően taglaló kísérőfüzetét szokatlan (de talán (amely főleg a Corigliano-sorozat sajátja) Hough követésre nem érdemtelen) módon maga az kifejezett pianisztikus fölénnyel és aprólékos pre­ előadó írta. Szükséges is az alapos eligazítás, hi­ cizitással adja elő. Játékán érződik, hogy szemé­ szen a lemez szerzői közül csak Aaron Copland John Corigliano: Etűdfantázia, lyes kedvenceit válogatta össze, a m űvek némelyi­ Aaron Copland: Variációk zongorára (1900-1990) neve örvend valamelyes ismertség­ Ben Weber: Fantázia ke azonban, félő, ennek ellenére is könnyűnek ta- nek, a többiek jószerivel ismeredenek a nagy- George Tsontakis: Ghost Variations láltatik majd, és fennakad az idő rostáján. közönség számára. Az 1938-ban született John Stephen Hough - zongora Zsoldos Dávid

1 99 8. DECEMBER 1 9 r i t i k a

<7T orton Feldman Coptic Light

• Argo — PolyGram •

Örvendetes, hogy a század második felének zene- történetét meghatározó komponisták művei kö­ zül ma már nemcsak kamaraművek vagy szóló- hangszerre írt darabok, hanem egyre nagyobb számban zenekari kompozíciók is hozzáférhetők hangfelvételen. Igaz, többnyire posztumusz dicsőség az ilyesmi, a klasszicizálódás jele - a ve­ zető zenekarok többsége elzárkózik e művek előadásától, és akkor kerül csak sor a felvételre, ha a név vonzása és publicitásértéke miatt már-már megkerülhetetlenné válik, vagy ha egy hivatott karmester ambíciója nem törik meg a mene­ minden újabb megszólalás a kapcsolatok egész Ö dzsment ellenállásán, vagy mint ez esetben is: egy rendszerét tárta fel a hallgatónak. újonnan létrehívott zenekar elsőrendű céljának te­ Morton Feldman: Coptic Light, Zenekari előadásban az ilyesmi: szinte elképzelhe­ kinti a kortárs művek rendszeres megszólaltatását Piano and Orchestra, tetlen. A feladat is óriási, csaknem megoldhatat­ Cello and Orchestra is. Mindezzel persze együtt jár, hogy e darabok­ S Alan Feinberg - zongora, lan; nem érhető el olyan próbaszám, és aligha ala­ nak nem alakul ki a hangverseny-gyakorlatban Robert Cohen - cselló kítható ki olyan metódus, hogy a zenészek szinte edzett előadói praxisa, a betanulás voltaképpen a New World Symphony, vezényel: mindegyike pontosan átlássa, mi is az a folyamat, ’d stúdiómunka számára, rosszabb esetben annak Michael Tilson Thomas amelyben részt vesz. A karmester m unkája és té­ során történik, s a valódi előadás helyett inkább vedhetetlen biztonsága ehhez aligha elegendő; csak makuládan megszólaltatásban részesül ez a Michael Tilson Thomas mostani felvétele meg­ zene. A kissé hűvös precizitás jellemzi tehát több­ mutatja, hogy körülbelül hol húzódik az a határ, nyire a közelmúlt és a majdnem jelen darabjainak ameddig el lehet jutni. A pontosság, a ráismer- előadását, a gyanútlanabb hallgatót némi bizony­ hetőség és a zökkenőmentes gördülékenység; hi­ talanságban is hagyva afelől, hogy nem a m ű saját ányzik azonban az újabb események megjelenésé­ világához tartozik-e a távolságteremtő gesztus. nek magától értődő természetessége s persze az a Vannak olyan szerzők, akiknek a műve nem veszít élyesség. Egész pályája során ezt kereste; paradox személyes megközelítésmód, amelyet interpretáci­ ettől az attitűdtől, de gyakran sérül a zene karak­ módon még legkorábbi darabjaiban is, amelyek­ ónak nevezhetnénk. Nagyszerű azonban, hogy e tere, nem jön létre zenei értelemben vett folyama­ nek grafikus kottaképe látszólag szinte mindent művekkel mégis találkozni lehet: Feldman műve­ tosság, minden megszólal, csak éppen a megértés az előadói belátására, meghatározott keretek kö­ inek időbeli dimenziói nagyon is indokolják a jele és a megértetés szándéka nélkül. zötti rögtönzőkészségére bízott. Már akkor is fel­ hangszíngazdagságnak, a megszólalások sokfélesé­ Morton Feldman zenéje bizonyosan abba a kate­ ismerhető volt azonban egyéni kézjegye, forma­ gének ezt a léptékét. Meglehet, nem ebből a felvé­ góriába tartozik, amelynek fontos eleme a szem- érzékének sajátos működése, a zenei folyamat­ telből fogja valaki igazán megszeretni Morton nak csakis őrá jellemző tagoltsága, lélegzése. Feldman senki máséhoz nem hasonlítható művé­ Később, amikor ismét precízen lejegyezte a zené­ szetét. Megismerve azonban azt a néhány produk­ szek számára játszanivalójukat, nem történt lát­ ciót, amelyben ő maga is előadóként működött ványos változás zenéje struktúrájában. Mint közre, vagy ritka szerencsésként hozzájutva né­ nagy zeneszerző barátja, John Cage mondotta hány kongeniális előadó felvételéhez, ennek a ze­ (akinek körében működve, az ötvenes évek ele­ nekari felvételnek a kissé hűvös közegében is ráis­ jén létrejött a ma New York-i iskola névvel szá­ mer e művészet egységes atmoszférájára, s megérti mon tartott csoportosulás), Feldman leírt darab­ azt a paradox törekvést, hogy józanul tudva a vál­ jai úgy hangzanak, mint grafikus notációjú lalkozás csaknem lehetetlenségét, miért kereste kompozíciói, „mikor ő maga játssza őket”. A Feldman a megszólalás lehetőségét egy búcsúzó visszatérő, ismétlődő, nagy időbeli távolságból is kor hagyományosan reprezentatív intézményé­ jól felismerhető fordulatok hihetetlen folyé­ ben, a nagyzenekarban is. konysággal következtek egymásra, ha ő játszott; W ilheim András

!0 1998. DECEMBER [flasszik us

Í J j ) o z a r t Gran partita Fúvósszerenád

• Harm onia Mundi — K arsay és Tsa. •

Két rejtélyes mű került egymás mellé e CD-n. A Gran partita esetében például máig csupán találgatások tárgya, kinek a megrendelésére (vagy esetleg konkrét megbízás híján, milyen alkalomból) fogott neki Mozart a komponálás­ nak. És hol? Még Münchenben vagy már Bécs- ben? Egy ismeretlen megbízó kívánalma lett volna az egészen egyedi, 13 hangszert foglal­ koztató apparátus, vagy Mozart saját ödete? És vajon kinek a kezétől (s ami érdekesebb volna: kinek a fejéből) származhat a kéziraton talált 9-* a váradan hangsúlyok és a hosszabb forte szaka­ Gran partita cím, mellyel ezt a nagyszabású szok, mikor a fúvósok ilyenkor hatványozottan szerenádot máig illetjük? u Mozart: Gran partita, K. 361 jelentkező mellékzörejei hihetetlenül naturális Serenade pour vents, K. 388 A K. 388-as szerenád keletkezéséről többet tud­ Harmonie de l’Orchestre des Champs hangzást eredményeznek. Philippe Herreweghe ni, de ez a többletismeretünk csak még zavarba Elisées, vezényel: talán kicsit hűvös, néha (érezhetően tudatosan) ejtőbbé teszi a mű szerenád műfajt meghazud­ Philippe Herreweghe egészen kézenfekvő agogika-lehetőségeket is toló, sokkal inkább „komoly” kamarazenét N kihasználatlanul hagy. Ebből persze a vámon idéző vonásait. Ha Mozart ezúttal kifejezetten sok mindent visszanyer, hiszen amikor aztán a császári fúvósegyüttes számára komponált, o mégis elszánja magát egy-egy gondosabban ki­ amely köztudottan elsősorban a nem különö­ dolgozott lassításra, a hatás annyival elementá- sebben igényes operaátiratok előadásában je­ risabb. És azt se feledjük, hogy (különösen e leskedett, miért választotta e koncentrált négy­ S szerenádokban, melyeket annak idején Bécs- tételes formát, s ráadásul a „szórakoztatónak” ben valóban csupán háttérzeneként hallgattak) szánt műfajokban fehér hollónak számító ez a fajta „szenvtelenség” valószínűleg történe­ c-moll hangnemet? Nem kifejezett felségsértés-e nyalatok bemutatása volna, akár a teljesség igé­ tileg hitelesnek is tekinthető. II. Józsefnek, aki m ár a Szöktetésben is sokallta nyével. Az Harmonie de l’Orchestre des Aki tehát kedveli a klasszikus fúvósszerenádok a hangjegyeket, kanonikusán induló menüet­ Champs Élysées előadásában pedig ezek a par­ jellegzetes hangzását, de többnyire bosszantó­ tet komponálni? (Ebben a tételben egyébként titúrába rejtett tónusok meg is szólalnak: a nak találja azok túlságos zenei egyszerűségét, - ellentétben a kísérőfüzet értelmezésével - ta­ hangszerek mindvégig megőrzik ugyan egyéni­ forduljon bizalommal a Harmonia Mundi e lán nem annyira Bach, mint inkább Haydn ha­ ségüket, de bármikor készek visszahúzódni, felvételéhez. Igen jó előadásban hallhat rajta tását érezhetjük.) Nem bujkált-e ott kezdettől engedelmesen belesimulva az együttes lágy két különös remekművet. fogva a gondolat Mozart fejében, hogy e szere­ hangzásába. A legnagyszerűbbek azonban talán M ikusi Balázs nádot később valódi kamarazenévé, vonósötös­ sé alakítsa (1. K. 406, 1788), s nem ebből szár­ mazik-e az eredeti fúvósverzió kamarajellege? Ami viszont bizonyos: ez a két mű zenei igé­ nyességét tekintve kenterben veri a korban komponált, a szerenádműfaj konvencióinak jobban megfelelő társaik zömét, megőrizve ugyanakkor a kizárólag fúvósokra számító hangszerelés (Harmoniemusik) csodálatos szí­ neit. Sőt a Gran partitát hallgatva nem egyszer támadhat az a benyomásunk, mintha az egész kompozíció legfőbb célja épp a rendhagyó összeállítású együttesen kikeverhető hangzásár­

1 998. DECEMBER 21 r i t i k a

(dm il Gilels M E A O A M 5 I Great Pianists 1 I MELODIYA«THE RUSSIAN LABEL

• Philips - PolyGram • N épszerű orosz operák

Mikor tavaly először hallottam a Philips készülő sorozatáról, az ötlet igencsak megdobogtatta a szívemet. Átfogó antológia a huszadik század legnagyobb zongoraművészeinek válogatott fel­ J. S. Bach: Francia szvit, G-dúr (No. 5) vételeiből - mindez álomszépnek tűnt. Aztán Mozart: B-dúr zongoraverseny, K. 595 egyszer csak megérkezett. A nagy kiadók, félre­ Beethoven: G-dúr zongoraverseny, op. 58 téve az öldöklő konkurenciaharcot, közösbe ad­ Debussy: Images (Első kötet) stb. Emil Gilels - zongora ták archívumuk legféltettebb kincseit, s mind­

74321-29346-2 ezt az anyagot - az itthon eddig megjelent kö­ ••pH tetek tanúsága szerint - hozzáértő, a század zon­ goramuzsikáját jól ismerő szerkesztők kezére O bízták. Az eredmény nem is m aradt el. Az 1916-ban született Emil Gilels pályája sok szempontból rokon Richterével. Mindketten ansz maximálisan érvényesülhessen; így ez az Ukrajnában (Odessza, ill. Zsitom ir), zenész csa­ oly sokszor harciasán virtuózra „értelmezett” té­ ládban, s mindössze egy év különbséggel, szület­ tel a nagy virtuóz kezében hátborzongató szép­ tek. A fiatalabb Gilels 1933-ban megnyerte az séggel ragyogtatja meg cantabiléit. A Bach-szvit össz-szövetségi zongoraversenyt (Richter 1945- 1960-as felvétele komoly tanulságul szolgálhat ben), majd 1935-től Neuhaus osztályában tanult mindazoknak, akik a „legkorszerűbb” Bach- 74321 -29349-2 (Richter 1937-től). Mindketten az ötvenes évek­ értelmezések bűvöletében hajlamosak kiátkozni ben robbantak be az európai és tengerentúli a pár évtizeddel korábbi „romantikus” Bach-fel- koncertéletbe, s ettől fogva meghatározó alakjai fogást. Ugyanolyan makulátlanul „tiszta” Bach maradtak a zenei életnek egészen halálukig. Fel­ ez is, mint Schiffe, csak az eszközök mások. A vételeiken keresztül pedig valószínűleg örökre... Weber-szonáta sajnos nem tartozik a remekmű­ Egy ilyen, fél évszázadnál is hosszabb életmű vek közé, de a pianista teljesítménye itt is csak szinte tálcán kínálja a lehetőséget, hogy a mű­ szuperlatívuszokkal mérhető. Debussy és Ravel vész repertoárjának (Gilels esetében különösen impresszionista zongoraműveit hallgatva pedig széles) spektrum a mellett az előadó különböző lassan megértettem, miért is oly népszerű Gilels korszakait is bemutassa. Gondolom, a szer­ és generációjának zongorázása: játékukban

74321-29347-2 kesztők is éltek ezzel a lehetőséggel, és „csak” Rachmanyinov és Busoni romantikussága és ezért korlátozódik a két kötetre tervezett váloga­ poézise a huszadik század második felének per- tás első része a Beethoven-zongoraverseny fekcionizmusával ötvöződik. 1957-es felvételétől a Mozart-versenymű 1973- Zsoldos Dávid as előadásáig terjedő időszakra. Döntésükben persze az is közrejátszhatott, hogy a késői 70-es és 80-as években készült Gilels-felvételek kevés utánjárással megszerezhetők, míg a korai Gilels- felvételeket jószerivel reménytelen keresni. A Busoni-átirat Gilels kedvelt koncertnyitó da­ rabja volt, a CD-n is egy leningrádi koncertfel­ vételt hallhatunk, a Mozart-mű pedig a DGG egyik legsikeresebb felvételének bizonyult az FORGALMAZZA A BMG ARIOLA idők során. Megkapó a „fiatal” Gilels visszafo­ 1 0 2 3 BUDAPEST, LEVÉL U. 4 . gott és érzékeny előadásmódja a Beethoven-

TEL: 316-0316, FAX: 336-0336 koncertben. Az első tétel kissé visszafogottabb tempója lehetővé teszi, hogy minden apró nü-

1 99 8. DECEMBER 'flasszikus

(JJ) o z a r t S z i m f ó n i á k

• Teldec — Warner •

Az 1772-es esztendő a viszonylagos nyugalom A Menuetto témájának egymást követő hangja­ éve volt a tizenhat éves M ozart életében. Az előző iban, illetve a hangok árnyalatnyi ritmikai tágí- év végén tértek vissza apjával második itáliai út- tásában-szűkítésében szinte érezni a táncosok jukról, s csak 1772 októberének végén hagyták el forgását, lépéseik súlyát, testük apró emelkedé­ ismét Salzburgot, ezúttal is Itália felé. Ebben az seit, hullámzását. Ritkán hallható, érzéki erejű U évben vette át a hatalmat Salzburgban az a Collo- Wolfgang Amadeus Mozart összhangja muzsikusoknak s persze az őket irá­ redo érsek, akinek Mozarttal később sorsdöntő C-dúr szimfónia (K. 128), nyító karmesternek. Az F-dúr szimfónia legje­ CS G-dúr szimfónia (K. 129), konfliktusa támadt. Ekkor azonban még kie­ F-dúr (K. 130) szimfónia, lentősebb tétele a finálé, forte-piano ellentétpár gyensúlyozott volt a viszony közöttük, Mozart N A-dúr (K. 134) szimfónia játékával J. C. Bach modorára utal, de a darab m ár az év elejétől az udvar szolgálatában állt, nyá­ Concentus Musicus Wien, vezényel: formai arányai, súlya révén fontos előrelépés Nicolas Harnoncourt ron ki is nevezték a fontos koncertmesteri poszt­ 0 Mozart pályáján. Harnoncourt nem áll meg a ra. Bizonyítja a fiatalember zenei tekintélyét, tétel változatos dinamikai és ritmikai esemé­ hogy a hercegérsek beiktatására is ő komponál­ nyeinek bemutatásánál, hanem formailag is ko­ hatta a zenét. Szimfóniatermése igen gazdag volt moly szonátatétellé fogja össze ezt a sziporkázó ebben az évben (ez összefügghetett koncertmes­ finálét. teri feladatával), nyolc szimfóniát komponált. vaskosabb, de az adekvát a darabhoz. Harnon- Az A-dúr (K. 134) szimfónia tételei közül eb­ Harnoncourt CD-jén ezek közül négy kapott he­ court-nál az ilyen alig észrevehető dinamikai ben az előadásban az Andante tűnik a legizgal­ lyet, a K. 128-as, 129-es, 130-as és 134-es számú- nüanszok is koncepcióból fakadnak, jelentésük masabbnak, szinte operai hangvételű tétel, zenei ak. A Teldec számára nyilván fejtörést okozott, jó- van, a darab lényegéről közölnek információt. anyagának fordulatait akár drámai jellegűnek is e ennyire hasonló műveket egy CD-re tenni. A A zárótétel a később nagy karriert befutott tekinthetnénk, s Harnoncourt erre - szintén sorozatjelleg nem áll teljesen, hiszen a 16-18 szá­ mannheimi eredetű ún. „rakéta vagy szurony” té­ csak a jóleső mértékkel - rá is játszik. mú szimfóniákat keletkezési sorrendjükben a 19., mák világából robban ki, de még sokkal kevésbé A hangzásában is kiváló CD egyetlen apró tech­ 20., (K. 132, 133) követi, tehát válogatásról kell drámai karakterrel, mint az idősebb Mozartnál, nikai szépségpöttyét említhetem csak: a tétel beszélnünk. Ha azonban közelebbről vesszük vagy különösen majd Beethovennél. Harnon­ végi lecsengések rövidsége zavaró, némelyik ki­ szemügyre a szimfóniákat, hamar feltűnik válto­ court természetesen elkerüli a túldramatizálás fejezetten elharapottnak tűnik. zatosságuk, sőt kifejezett sokféleségük. csábítását, s megmard a tétel annak, ami: lendü­ Nem tudom, hogy Harnoncourt vagy a zené­ Például a C-dúr (K. 128) szimfónia nyitótéte­ letes, változatos, élvezetes szimfóniafinálénak. szek lélegzését hallani a lemezen, de mindegy is, lének kidolgozási része érzékelhetően kapcsoló­ Mozart az F-dúr (K. 130) szimfóniában hang­ a fontos az, hogy - bár némelyik ortodox hifista dik a Sturm und Drang atmoszférák világához. szerelési újdonságot vezet be, az addig szokásos szerint az ilyesmi zavaró mellékzaj - nemcsak Harnoncourt keze alatt ezek a megvastagodásra két kürt helyett négyet ír elő. Ennek nemcsak az élővé teszi a felvételt, hanem valóban lélegzővé a hajlamos epizódok is áttetszők marad, és a csak egész darab hangzásképére vannak messzemenő zenét, élő fenoménná, lélegzet és lélek etimoló­ kicsit is szokatlanabb modulációk kifejezetten következményei, hanem a zenei anyagra is. A giai rokonságának dicsőségére. pikánssá válnak. kürtök mellé mindössze fuvolák társulnak fúvós Mácsai János Az a részletgazdagság, ahogy Harnoncourt az hangszerként. Ennek a szokatlan hangszerelés­ Andante graziosóban a barokk zenei retorika vi­ nek nem könnyű egészséges arányokat találni lágára emlékezik, egy nem különösebben meg­ egy hangfelvételen. Harnoncourt CD-jén a fel­ rázó tételt hallatlanul tesz izgalmassá. Tovább vétel terében nemcsak a fúvóskarnak talál elég fokozza ezt azzal, hogy feltárja az echólehetősé- mélyen helyet ahhoz, hogy még a forte szaka­ geket, és ezt a lemezen ízléses visszafogottsággal, szokban se nyomja el a vonósokat, hanem a de mégis jól érzékelhetően el is helyezi a sztereó csellók mély regisztereinek finom kiemelésével, térben. Ez a C-dúr szimfónia gondtalan, játé­ vagy inkább csak hangsúlyozásával, hárompólu­ kos, épp csak egy halvány minőre árnyékot súvá tudja tenni ennek a szimfóniának a hang­ megengedő kiegyensúlyozottságával maga a ko­ zásterét. Az ilyen ötleteknek köszönhetően eb­ rai bécsi klasszika. ben a korai szimfóniában Mozart zenei gondol­ A G-dúr (K. 129) szimfóniának súlyosabb az kodásainak rejtettebb dimenziói is felsejlenek a első tétele, a megszólaltatás hangzásban is kissé CD hallgatói számára.

1 99 8. DECEMBER 23 r i t i k a

o iszt Ferenc Ungarischer Romanzero

• Hyperion — Karsay és Tsa. •

Meglepő felfedezés a Magyar Nemzeti Galé­ ria egyik ismert Barabás-vásznát az angol Hyperion-cég CD-borítóján viszontlátni, de hát mi egyéb is illenék jobban egy 19. száza­ di magyar táncmuzsikát kínáló Liszt-lemez­ hez, mint e romantikus falusi zsánerkép? Templomtorony és zsupfödél, vőfénybot és kulacs, keszkenő és rámás csizma, „vollg­ lanz” népszínműkörnyezet, eszményített szereplőkkel. Művészi megjelenítése egy ősi­ nek hitt, valójában azonban a kordivat kiala­ kította múlt századi pszeudofolklórnak, ami az idő múlásával történelmivé patinásodott. S ne feledjük: a nagyvilágra ez a kultúra ha­ tott, kiváló képző- és zeneművészek közvetí­ tésében ezt ismerték és kedvelték meg m int sok. Azt az anyagot, amit Liszt bennök fel­ „magyar stílust” Európa-szerte, de más föld­ használ, nem lehetne szebben, jobban, na­ részeken is, úgyszólván napjainkig terjedő Liszt Ferenc gyobb művészettel feldolgozni.” S Leslie Ungarischer Romanzero érvénnyel. Jelentősége tehát már csak ezért is Howardot hallgatva kijelenthetem, hogy Deux marches dans le genre hongrois rendkívüli, nem csupán egyéb sajátos értékei Leslie Howard - zongora megszólaltatni sem... Elbűvölő az az anya­ okán. nyelvi közvetlenség és magától értetődő pia­ Mindezt előre kellett bocsátanom, hogy jel­ nisztikus tökély, amivel az ausztrál származá­ lemezni tudjam a Hyperion gondozásában sú brit művész a verbunkos fordulatok és ci- készülő, szenzációs Liszt-sorozat új (immár gányos cifrázatok előadásában él. Ami pedig 52.!) korongján megjelent anyag különle­ a CD programját elemző tanulmányt illeti, gesség-voltát. Egyedülálló teljességre töre­ én még ilyen naprakész tájékozottságot a kedve, Leslie Howard, a századvég rene­ magyar Liszt-kutatás személyiségei (Papp szánsz egyéniségű (zongoraművész, muzi- jes sorozat 94 CD -t fog tartalmazni). A leg­ Géza, Mező Imre, Eckhardt Mária és Gud- kológus, zeneszerző) muzsikusa 1985 óta több Liszt-katalógus említést sem tesz pél­ run Föttinger) és publikációi felől itthon folyamatosan játssza CD-re Liszt összes dául arról a mindmáig kiadatlan autográf- sem nagyon tapasztaltam, nemhogy külföldi zongorára írt opusát, köztük olyan darabo­ ról, mely a bayreuthi Wagner-múzeumban kiadványban. A szerzőt, ugye mondanom se kat is, melyeket a komponistán kívül más fekszik, a mester korabeli magyar szerzők kéne, Leslie Howardnak hívják. feltehetően nem is szólaltatott meg. (A tel­ tánczenemotívumaira kreált ciklusával. A 18 Kerényi Mária számból álló Ungarischer Romanzero min­ den darabja a 19. századi magyar tánczene­ karok standard repertoárját idézi, a Lavotta-, Csermák-, Bihari-, Rózsavölgyi- (stb.) meló­ diák Liszt saját pianisztikus virtuozitásához igazodó feldolgozásban. S annak, aki a „dár­ dáját a jövőbe hajító” (Carolyne Sayn-Witt­ genstein meghatározása) alkotó életművé­ nek e vonulatát elhanyagolhatónak véli, hadd ajánljam figyelmébe a Magyar Rapszó­ diákért kevéssé rajongó Bartókot: „De az igazság kedvéért hangsúlyoznom kell, hogy ezek [...] a maguk nemében tökéletes alkotá­

2 4 1998. DECEMBER B E S Z E L G E T E S BCD 31736 PACHELBEL IAS & DUETS MARIA Z Á D O R l M a i i n a JUDIT

N é m e t h ! GÁBOR KÁLLAY J á n o s s a l ISTVÁN

K o v á c s

a i i l t t i MUSICALI ön period instruments Pachelbelt elsősorban orgonamü­ JÁNOS MALINA vek szerzőjeként ismeri a közvéle­ d i r e c t o r ' t s m mény, vokális műveiről kevesebbet tudunk. A Hungaroton Classic gondozásában megjelent CD-n © : Más hangszerek esetében nem volt nehézség? mindig meglévő ritornellek súlya megnő, mintegy Mindig el lehetett dönteni, hogy az adott szóla­ aláhúzva a szöveg tartalmát, és vannak egészen áttört Pachelbel vokális termésének egy m ot mivel kell megszólaltatni? darabok, melyekben szinte a szólókantáták átkompo- különleges területével ismerkedhet M .J Nem mindig. A continuo esetében náltságára hasonlító módon szavanként közbeszólhat­ időnként ki van írva a csembaló vagy az orgona, vagy nak a hangszerek. meg a hallgató. nincs kiírva semmi. Ez utóbbi esetben el kellett dön­ © : A ritornellek megformálásában, bár miniatű­ teni, hogy melyiket válasszuk. rökről van szó, Pachelbel egészen nagy formátu­ © : Kiegészítésre, hozzákomponálásra nem volt mú egyéniségnek mutatkozik. Milyen zenetörté­ szükség? neti asszociációkat keltett ez önben? © ramofon: Hogyan került a látószögébe ez az M . J .: Alapvetően nem. Az egyik C-dúr hangne­ M . J .: Valóban nagyon igényes zenékkel talál­ érdekes repertoár? m ű darab anyagában egy a-moll basszus szólam találha­ kozunk a ritornellekben, amelyek igen különböző

M a l i n a JÁ N O S : 1984 óta, amikor az együt­ tó, nyilván egy másik kompozíció szólama keveredett a szólamszámú, de egyaránt finoman kidolgozott mun­ tes megalakult, gyűjtöm azokat a műveket, melyeket többi közé, illetve egy másik nagyon szép darabban kák. Az egyiknél egyenesen Bach 6. Brandenburgi a mi erőinkkel - egy-két énekessel, néhány hangszer­ csak a refrén szövegkezdete van kiírva, a többi hiányzik, versenye is eszünkbe juthat. Az a különös, hogy Pa­ rel - meg tudunk szólaltatni. Hosszú listám van az így ezeket, mivel kiegészíthetetlenek, nem tudtuk chelbel milyen keveset komponált hangszeregyüttesre, ilyen művekről, zöme a 17-18. századból, amit kül­ előadni. Egy másik esetben az átvezető instrumentális pedig amit ír, az abszolúte átütő. Nagyon pontosan földi útjaim során magammal viszek, és ha olyan vá­ anyagból csak a continuo maradt meg, de feltételez­ tudta, hogy mitől szép valami hangszereken. Két ke­ rosban járok, ahol a könyvtárban ezek közül valami hető, pédául a szövegből, hogy elveszett két fuvola vagy zemen meg tudom számolni ismert hangszeres műve­ fellelhető, azt megnézem. Már régóta szerepel ezen a blockflőte szólama. Ebben az esetben az orgona díszíté­ it, gondolok itt elsősorban kéthegedűs szvitsorozatára listán egy olyan feljegyzésem, miszerint létezik Pa- sei valamit pótolnak ebből, és talán így is élvezhető. a Musikalische Ergötzungra, a Kánon és Gigue-re chelbeltől világi ária két hegedűvel. Egyszer, amikor © : Ezek a dalok alkalmi kompozíciók, és egy speci­ vagy két rövid szvitjére hegedűkre és gambákra... És Berlinben jártam, az Állami Könyvtárban alkalmam ális nürnbergi hagyományba, a város zenei életébe kész! Ezen tú l m ár csak a billentyűs m űvek és az egy­ nyílt megnézni ezeket a műveket, és láttam, hogy na­ engednek bepillantást. Milyen kapcsolatai van­ házi kompozíciók állnak. Néha tényleg az az érzésem, gyon szép darabok. Ügy tűnt, elég nehéz lesz megcsi­ nak ennek a lokális hagyománynak Európa nagy hogy nyolc- meg tizenhat ütemnyi zenékben, nem nálni, mert a kéziratokat, elsősorban a szövegeket, zenei központjaival? Önálló műfaj ez? akarom bántani Vivaldit, de egy concertóra való zenei nem mindig lehetett jól olvasni, hosszú időbe tellett, M . J .: Tulajd ónképpen nem. Azt hiszem, a 17. szubsztancia fű t le. Egyébként itt is olasz hatást, konk­ míg sikerült megnyugtatóan rekonstruálni. Ebben század elejének itáliai monódiájának és a strofikus rétan a concerto hatását vélem felfedezni. felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott dr. Jóná- áriáknak egy német leszármazottja. © : Tervezi a Pachelbel-repertoár nagyobb lélegzetű csik László az ELTE német tanszékéről. © : Nekem is feltűnt, hogy ezeknek a kompozíciók­ műveinek a bemutatását? © : Volt valamilyen sajátos probléma a kéziratok nak mintha lenne egy régebbi, a korai monódiá- M . J . : Saj nos nem tervezhetem, mivel mi alap­ értelmezésekor, ami már a zenei megvalósítást ban gyökerező rétegük, és egy, a saját korukhoz vetően kamaraegyüttes vagyunk, de nagyon boldog érinti? képest modernebb aspektusuk. Elsősorban arra a volnék, ha Pachelbel motettaszerű műveinek - csodá­ M .J A darabok kétharmada Pachelbel-auto- dalszerű közvetlenségre gondolok, ami a lemezen latosan gazdagon hangszerelt kóruskompozíciók ezek, gráf, kifejezetten jól olvasható, szép lejegyzésben. hallható darabok zömét jellemzi. melyekből tudomásom szerint csak kettőt-hármat vet­ Ami inkább érdekesség, mintsem probléma volt, az a M . J .! E tekintetben nagyon összetett az a kép, tek fel eddig - lenne egy apostola, de ezek sajnos, mint scordaturák kérdése, illetve az, hogy a violának írt ami elénk tárul. Vannak egészen zárt, dalszerű, négy­ mondottam, nem a mi méreteinkre szabott művek. szólamok hol brácsát, hol gambát jelentenek. soros kompozíciók, és van néhány olyan is, ahol a Molnár Szabolcs

1 998. DECEMBER 2 r i t i k a

mama ÍGACIES

^)m adinda Ütőegyüttes szólal meg, amely kálimba vagy zanza néven talán Legacies — Hagyományok nem teljesen ismeretien az itthoni zenehallgatók körében: néhány magyar zenész is alkalmazza a hangszert, igaz, elsősorban a bensőségesebb • Hungaroton Classic • akusztikus jazzműfajok körén belül. A Nonesuch kiadó Zimbabwe - The Soul of Mbira című le­ MADIND4 mezén (amely egy tekintélyes etnikus zenei so­ l Percussion («rou|>11 Az Amadinda Ütőegyüttes hat év után először rozat része) a kelet-közép-afrikai zenészek saját jelentkezik önálló lemezzel. Bojtos Károly, Holló nemzeti hangszerüket szólaltatják meg. (Ennek a Aurél, Rácz Z oltán és Váczi Zoltán a Fesztiválze­ tök- vagy konzervdoboz-rezonátorral felszerelt, nekar tagjai voltak, előző lemezük (ZÖRR, rezgő fémnyelveken megszólaló instrumentum­ Hungaroton-Gong) pedig a jazz keretein belül nak nem kevesebb, m int száz kompozícióból álló mozgott: ez sem idegen a számukra. A mostani Amadinda Ütőegyüttes repertoárja létezik, amely több ezer éves szájha­ új, Legacies, azaz Hagyományok című lemez Legacies - Hagyományok gyomány eredménye.) A darabok legtöbbje rész­ Bojtos Károly, mindent megmagyaráz: az Amadinda a zenét Holló Aurél, let, hiszen az állandó és feszes ritmikus körben a mint globális entitást kezeli, nem idegen tőle Rácz Zoltán, zene eltarthat akár több napig is. egyik ága sem. Ars poeticájuk szerint az európai Váczi Zoltán Az Amadinda Mbirája éppen a ritmikai feszes­ zeneirodalom századokra visszatekintő egésze és séggel szakít, amely a legkézenfekvőbb afrikai jel­ az évezredes Európán kívüli zenekultúrák nem a legzetesség. A darab mellesleg a kanadai Nexus szó szoros értelmében vett művészi színvonaluk ütőegyüttes feldolgozása, amely bensőséges han­ alapján összevethetőek, hanem egyetemes, ha gulatával, lágyan hullámzó ritmikájával és dina­ úgy tetszik, transzcendens üzenetük alapján. Eb­ mikájával formabontó hangszerelésű, kifejezet­ ben a tekintetben legalábbis egyenrangúak egy­ ten európai hangulatú szerenádot idéz. így már mással, csak meg kell tanulni egy szinten élvezni inkább tekinthető itthoni, mint afrikai zenének. őket. Hasonló a helyzet a gamelán elemek kiaknázása Az Amadinda új lemeze kulcsot nyújt az idegen esetében: A Traditions című darab a Mbirához jelrendszerek megértéséhez. A lemez két, egy­ hasonlóan elsősorban hangszerválasztásban, eset­ mást át- meg átszövő része a tradicionális zenék leg egy-egy ritmikai elem átvételében, virtuozitá­ hű tolmácsolása, illetve az azokból ihletett fel­ instrumentális sokszínűséget. sában idézi az autentikus indonéz gamelánt (for­ dolgozások és önálló szerzemények előadása. A A lemez másik részét - a saját szerzemények rásanyagunk a Deutsche Grammophontól a ze­ polinéziai Tonga szigetéről és Tahitiról, valamint előadását - összevetettem az egyébként nagyszá­ nekar balinéz típusát mutatja be). A Traditions az afrikai Malawiból származó tradicionális ze­ mú autentikus világzenei kiadvány közül két első része (Sikerszám) ugyanis szerkezetileg sok­ nék tolmácsolása során az Amadinda játéka át­ forrásanyaggal. A hasonlóságok és különbségek kal közelebb áll az európai „hagyományokhoz”: a szellemült és hiteles. A darabok ritmikája az nemcsak arról árulkodnak, hogy milyen szinten felcsendülő gamelán és ketjak (balinéz „majom­ egyes népek sajátos rituáléihoz illeszkedő tánclé­ befolyásolja a népek zenéje a mai európai zenét; ének”, összetett kiáltásokból kialakuló ritmus­ péseket idézi. A darabok kiválasztása kitűnően egymás mellett szemlélhetjük a világ három vé­ kompozíció) motívumok szinte teljes egészében szolgálja az Amadinda másik fontos törekvését, gén élő közösség műzenéjét is. a darab expozíciójának és visszatérésének a témá­ az új hangzások minél szélesebb feltárását, az A Legacies második darabja az afrikai mbirán ját alkotják. Ütőszene szonátaformában: ez ter­ mészetesen John Cage hagyatéka. Ám az Amadinda figyelmét a könnyűzene sem kerüli el. Lásd a Manicheus álmában (Holló Aurél) felhangzó ostorparafrázis a Jézus Krisztus szu­ persztárból, sőt a Reconstruction rapszerű betét­ jét. Váczi Zoltán kilenctételes darabja a lemez kétségtelen csúcspontja. A kilenctételes „ütős- költeményben”, bravúros sűrítettsége ellenére sem a szerkezeti figurák ragadnak meg minket: olyan egyetemes tematikai szférát sikerül hihe­ tetlen szuggesztióval megelevenítenie, amely mellett az eszköztár háttérbe szorul: legyen hangszer, toll vagy ecset, csak a legnagyobb mű­ vészek tudnak ennyit elárulni a „másik világról”. H. Magyar Kornél

6 1998. DECEMBER A Zeneakadém ia N agyterm ében

M agyarországon először!

Az újévi koncerttől a karácsonyi hangversenyig

H angversenybérlet januártól decem berig!

A b é r l e t B b é r l e t j a n u á r 7 . Újévi koncert j a n u á r 1 6 . Vigh A ndrea hárfaestje közreműködik: Horgas Eszter - fuvola, február 12. Farsangi koncert Gulyás Dénes - ének, március 20. H orgas Eszter és Vigh A ndrea Onczay Csaba - gordonka

április 17. Liszt Ferenc K am arazenekar február 13. Farsangi koncert Bach, Haydn és Mozart versenyművel március 19. Keller V onósnégyes Közreműködik: Joseph Kalichstein - zongora, Jaime Laredo - hegedű, április 16. Joshua Bell és Kocsis Zoltán Sharon Robinson - gordonka Schubert, Brahms, Beethoven és Bartók művei november 13. Gulyás D énes és Vigh A ndrea november 12. MRT Szim fonikus Zenekar december 3. Bartók Vonósnégyes december 4. Am adinda Ütőegyüttes december 23. Nemzeti Filharm onikusok - Kocsis Zoltán december 21. Forrás karácsonyi koncert Händel: Messiás

1999-es jegyárak: 500, 700,1000, 1500, 2000, 3000 Ft; Szólójegyek is vásárolhatók! Bérletárak: 3000,4000, 5000, 7000, 9000,12 000 Ft A bérletek 7 hangversenyt tartalmaznak! A bérletek megvásárolhatók a Zeneakadémia jegypénztárában 10 órától 21 óráig. Tel: 342-0179

Karácsonyi vásár december 24-ig! A bérletekből 20% kedvezmény!

1999. január 10., vasárnap este fél 8 órakor

A Forrás és az Új Színház közös hangversenye

Közreműködnek az Új Színház és a Forrás estek művészei

A Forrás estek Zenei Klub tagjai és az Új Színház pártoló közönsége részére a belépés díjtalan. Az előadás támogatói a Forrás estek Zenei Klub céges klubtagjai. O ^ k o b i Koncert Kft

1 99 8. DECEMBER 27 28 28 1998. DECEMBER

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ RT. vábbképzésében Kitűnően is. élményt nyújt, nem utolsósor­ antológia, amellett, Azgál. készségfejlesztésttos szol­ isformájában egyéni éscsopor­ alkalmasarra, hogy külön­ a egyéb területein karveze­ (a felhasználható zeneoktatás a A sás vagy többszólamú dalkíséret,szeéneklés partitúraolva­ hallgatók tanároksőt és to­ tés,kórusirodalom, zeneelmé­ főiskolai a tő énekjegyzetek­ gyűjtemény szaktudással hasznos összeállított kiegészí­és egyoldalú helyére gyakorlat gyűjteménynek, hogytekkel voká­a villantja Érdeme fel. a digmég ki nem aknázott gyakorlatia terü­ zenélés terén ed­ zenei műveltségéttók nagy főiskolaia tananyagot. Szélestumgyűjteménnyel gazdagítja egyik lektora munká­ a volt irodalmiismereteket ban jelentősen is." növeli zene- a maradandó,hogy sokoldalú hiszen példák a túlnyomó ré­kooperáció megteremtődjék, közötti tárgyak zeneiböző let és zongoraórák keretében), azonkívül sokoldalúanhez, kívülgazdag, nagymunkával méltatja a munkát:Frank„Ez Oszkár lektorként a rend­ így kezdeményez." sokoldalú zeneitevékenységet lásra ötleteket hogy s az ad, hangszeres éslis interpretá­ mereteit mélyíti,kezete,értékes hogy idéze­ akortárs nösen zene kiemelendő is­ azon igye­ letről meríti példákat. a Külö­ mértékbenbővíti, ugyanakkor látókörűválogatása hallga­ a dokumen­munkája értékes Eszter Zenei antológia című ígynak, vélekedik: „Kerényi aki zeneszerző,Erzsébet meg.Az összeállításról zeneiló antológiát Szőnyi jelentetett 1997 decemberében egy kivá­ ezt Tankönyvkiadó Nemzeti anárok és di ­ á v b b o y g a n l lta a á r z e á m á , z s m ítse k v ő o k ib k iá d a y g t s o á é h g , a k m y o r n y lo á é a g c n e ta k a a k lt á o r v llíts ó z á s e z A z é s s t. lf ö y o n z é s y m g o jte ű ­ h y e g z , i a s e r r o n a e d z tt a ö z z á n z tö s ­ z d s ítá e ö s y o r m g o e te z s n k o ' s jd , a e m s é a z r e z illetve s e t z, b n E é k . g tták a é ko s s z é ő h v e n te á ő s r s é t to a z s is tí­ v b b ig tö d in tt M la a t. s ő z id lfé o z ly s e m t, n é k r á n ta e n e z m o z aszt n ta és el t együtt­ ü y g e z a m e íts g e s lő e s é , jtsak ú ny t o k té z s la - re e m is ű m e n e z s é ltam ú m i a i g ó g a d e p e n n a b r o s ő s l e , m tta íto n ta n e b y n é m z té in ú s u p más t árgyakkal A ant ­ to n a i e n e Z A l. a k k a y g r tá n ta s á m t s é d ö k ű m ­ a z lto á v t á g a y n a k á r ó s z é lf o z s a tt e z e tk n le je A A I G Ó L O T N A ES R E T SZ E I Y N É R E K lt a mut j e b tja ta u m ja llító á e z s s ö go­ o lg o d e v é y g é n n o z s u H t: já á k n u m t te ö k a n tá u szter, E s lá i n y n á j ré a e K ő t e z e v e b zt tte te sz e k r e z S I E N E Z ógi ezet ­ o g a t e tr e z je e f y g a n y g é n ia g ló o t n a z A n a ly o y g o h , m te d e k re tö a r r a l á n á s tá a g o l á v XII. y g e , n o j d a t elítő íz l ó b k o k a z s r o k i e n e z g y a r t n e m s z á m ítv a tíz n y e lv e n o lv a s h a tó k . . k tó a h s a lv o n e lv e y n tíz a ítv m á z s is­ m e n , t k r e a tő y e g h r é f , á k z z lje o ö z h ö k n is e b t b e e k z te e le h z s e n ré k e e ly illetv e m a t, a k o b a r a d ­ e z rs rtá o k a n e z s é g e otet"-től „m i d a z á z s ­ s lá u n -ta s é k a n s ítá n ta s z é lf o z s a y g o h i, n te ódi amel csoport oszlik z s o t n é k n to r o p o s tc a d a l e f ly e m a ­ a m , ik d a ló l, e g ­ g e r e e v z ö s z s m ti e n e d e r n e a b k k e o v ű y n m á v A d ia . k k e ln e ű r p e z s p é n ert, m g a y n a z A . n ­ a e b z s s á lít s l o á ly e ú z s s g s n ö a h z a n e s tt ö o n p a lö k ü k t e i p b e b r tó u z E . ő ig z é ö n b n lö ü k ­ a n y ta g r o e z h s ­ d l ó e rli, e é m n ís k e s g z é e m l a l, v s y s n á tte l, ö s e a k a n m A té lv m r o a lo tö l. r a e a d n n e titú z iro r s a p ru ó a k lettel, é n e m y l, g e s le s té e z í­ e ta v g r a e a l s k o ő s l c e p a m k ta n á ív k k a n t z a l a v á s llítá á e z s s ö ia g ló

ZENEI

ANTOLÓGIA

meg. A fejezeteken és műfajokon belüli tanulandó kórusmű minden szólamát. Az éneklik a diákok szolfézsórán, akkor is, ha szemelvények kronológiai sorrendben talál­ antológiából ötleteket meríthetnek darabvá­ csak egy-egy ember alkot egy szólamot. hatók. A darabok különböző nehézségi fo- lasztáshoz, és gyakorolhatják a művek Három-négy szolfézscsoport társulásával kúak, melyekből felkészültségtől, igénytől m egtanulásának mechanizmusát. és próbáival pedig akár házikoncert kere­

és érdeklődéstől függően lehet válogatni. A N éhány cím a fejezetből: tében is előadhatók ezek a művek. nehézségi fokot a művek címe után jelö­ - Hindemith: Ludus tonális Néhány'KÓrusmű címe: löm: x = könnyebb, xx = közepes nehézsé­ - M onteverdi: Odüsszeusz visszatérése -Scandellus: Canzona napoletana gű, xxx = nehéz feladat. - Gluck: Iphigenia Aulisban - Sfadlmayr: Pange lingua

A lapról olvasás fejezetében 9 0 százalék­ - Casella: Három dal az 1 30 0 as évekből - Kar/iinski: Szeretnék otthon lenni ban zeneirodalmi művekből válogattam - Enescu: Lusta hölgyeknek barátaiktól - Hilton: If It Be Love részleteket; zöm ében énekhangra írt, szö­ - Honegger: Chanson - Distier: Vorspruch veges szemelvényeket. Ezenkívül néhány, -Bodenschatz: Kedves Józsefem - Pepping: A gólya elhivatottsága kifejezetten szolfézsgyakorlat is található - Lidholm: Laudi - Eben: A vízbefulladt benne. Elsősorban egyéni lapról olvasási A társasének fejezet darabjainak éneklése - Stockhausen: Kórusok Dorisnak gyakorlat céljára javasolt részleteket tartal­ lehet csoportos lapról olvasási vagy több­ Az utolsó fejezet könnyűzenei válogatást maz ez a fejezet, de a példákat diktandó- szólamú diktálási feladat is, illetve azok tartalmaz, feltehetően sokak szám ára örö­ ként és memorizálási feladatként is lehet alapos kidolgozásával a kamara- és kórus­ met szerezve. A spirituálé-, jazz-, musical-, hasznosítani. éneklés, valamint a karpartitúra-olvasás filmzene- és rock and roll-darabokat bizo­

Néhány mű címe: gyakorolható. Minden szemelvény elsősor­ nyára szívesen éneklik az ezeket kedvelők.

- Händel: Dettingeni Te Deum ban a közös éneklést szolgálja; legyen az Az antológiában 131 zeneszerző 209

- Schubert: Pásztor a sziklán kánon, egy misetétel vagy operaegyüttes műve található. Használatát minden, kö­

- Schönberg: A függőkertek könyve (tercettől kvintettig). zép- és felsőfokon zenét tanuló diáknak ja­

- Varése: Integrales Az oratóriumrészletek általában ismertek, vaslom, de haszonnal forgathatják zene­

- Lutoslawsky: Sziléziai triptichon nem „különleges csemegék". Szerepelteté­ tanárok is.

- Boulez: Variációk M allarmé verseire süket azért tartottam mégis fontosnak, mert

-Tippet: Három dal Arielnek a legtöbb intézményben ezekből a művek­ Kerényi Eszter A II. fejezetben az érdeklődők olyan, ke­ ből a tanár nem tud megfelelő mennyiségű w véssé ismert m agyar népdalokkal bővíthetik kottát biztosítani a főiskolai szolfézscsopor­ tudásukat, amelyek hangkészlete az ötfokú­ tok vagy a szakiskolai osztályok szám ára. tól a tizenkét fokúig terjed. Jelm agyarázatot Az érdeklődők egy-egy rövidebb tétel ere­

és szükség szerint szövegm agyarázatot is jéig több műből találnak részleteket; lehető­ k ö z ö lte m . vé téve ezek együtt éneklését, ezáltal ked­ Kerényi Eszter: M agyarországon - kevés kivételtől eltekint­ vet ébresztve a teljes mű megismeréséhez. Zenei antológia ve - az ének-zongorás feladat Bertalotti A kórusművek válogatásánál arra töreked­ Solfeggióit és Kodály Triciniumait jelenti. tem, hogy egy nagyobb lélegzetű darab Nemzeti Könyvem III. fejezete ehhez a feladattípus­ egy tételét teljes egészében közöljem. Ta­ hoz is ad bő kínálatot: orgona- és zongora- lálhatók ugyanakkor kórusrészletek is olyan Tankönyvkiadó/ darabokat, recitativókat és dalokat, segítve hosszabb művekből, amelyeket szépnek, 1997 ezzel a lapról zongorázást és a művek mé­ érdekesnek vagy fontosnak tartottam, de Ára: 2735 Ft + áfa lyebb megismerését is. Ebbe a fejezetbe is terjedelmi okokból nem lehetett elejétől a válogattam kórusmú'veket, hiszen a főisko­ végéig szerepeltetni. Közöltem néhány, na­ lákon képzett szolfézs- és énektanárok kó­ gyobb előadói létszámot igénylő darabot rusvezetők is lesznek, akiknek illik ismerni a is. Tapasztalataim szerint ezeket is szívesen

1 998. DECEMBER 29 A Fesztiválzenekar dán és amerikai turnéja

A N a m i n g rom helyszín - Berkeley, Ann Arbor, Iowa K . T.: Az a Bartók három zongoraver­ W Fesztiválzenekar nyári City - kevesebbet mond nekünk. Miért senyéből és Sztravinszkij-művekből (Kártyajá­ nagy sikerű hollywoodi pont rájuk esett a választás? ték, Szimfónia három tételben, Petruska, Tűzma­ vendégszerepléséről, és a zenekar K .T.: Az amerikai zenei élet sajátossá­ dár) álló ciklus, amellyel tavaly az edinburghi máris új amerikai meghívásnak tett ga, hogy két nagy pilléren nyugszik. Az fesztiválon is felléptünk. A Bartók-művek szólistá­ eleget. Erről a turnéról kérdeztük egyik azokra a nagyvárosokra, zenei köz­ ja, mint Edinburghban, Schiff András volt. Körner Tamást, a zenekar mene­ pontokra jellemző, ahol saját, helyi szimfoni­ • Ha jól tudom, ötödször jártak az USA-ban. dzserigazgatóját. kus zenekar működik. Itt az évad hangverse­ Mi volt a benyomása, ismeri már a kinti kö­ nyeinek döntő részét a városi zenekar fellépé­ zönség a Fesztiválzenekar nevét? • Alighanem egyfajta rekord, hogy három sei adják, vendégzenekarokat csak ritkán hív­ K .T.: Feltétlenül. Berkeleyben, Ann Ar­ hónapon belül kétszer is az amerikai földré­ nak meg. Ez a helyzet az olyan, amúgy kivá­ borban és a Carnegie Hallban is már másod­ szen vendégszerepeit a zenekar. Hogyan ló zenekarokat fenntartó városok esetében, szor vendégszerepeltünk, sok ismerős arcot kapcsolódott egymáshoz a két turné? mint Boston, Baltimore, Pittsburgh, Minneapo­ láttunk a közönség soraiban. A New York-i K.T.: Véletlen egybeesésről van szó lis, Cincinnati, Los Angeles, San Francisco hangversenyeinket megelőző vasárnap a csak: augusztusban a Los Angeles-i Filharmo­ vagy Cleveland. A struktúra másik pillérét a New York Times régi ismerősként irt a Feszti­ nikusok meghívására hollywoodi nyári feszti­ nagy egyetemek alkotják, ott is elsősorban válzenekarról és Fischer Ivánról (ez már a har­ váljuk rezidens zenekara voltunk, most egy öt azok, amelyek nagy és rangos zenei tago­ madik New York-i fellépésünk volt, hiszen két hangversenyből álló, a nyugati parton induló zattal, mi azt mondanánk, zeneakadémiával éve a Lincoln Centerben is játszottunk már), és és New Yorkban záródó rövid turnén voltunk. rendelkeznek. Nekik megvan az az előnyük, az is magáért beszél, hogy a Carnegie Hall­ A kettőt időben nem lehetett összekapcsolni, hogy nem lévén saját szimfonikus zenekaruk, ban mindkét este zsúfolt, táblás ház volt. A ze­ hiszen a hollywoodi nyári fesztivál időpontja azt hívnak meg, akit akarnak. Ha ez a sza­ nekar Gramophone-díjáró! itt tudtak, a nagy adott, most pedig a nemrég indult hangver­ bad kéz megfelelő anyagi háttérrel és szak­ lemezboltokban külön polcon hirdették a díj­ senyszezon keretében léptünk fel az USA mai tudással párosul, izgalmas és olykor nyertes Bartók-lemezt, és az USA-ban éppen négy fontos zenei központjában. irigylésre méltóan sokoldalú koncertélet jön a turnéhoz kapcsolódva forgalomba hozott • Es Koppenhága? létre. Berkeley, Ann Arbor és Iowa City há­ Líszt-CD-t is (Magyar Rapszódiák). K.T.: Ott a Koppenhágai Magyar Na­ rom ilyen jelentős egyetemi zenei központ. • Decemberben izgalmas Mahler-ciklust ját­ pok megnyitó rendezvénye volt a mi fellépé­ Ann Arborban például közvetlenül előttünk és szanak Budapesten, majd a hagyomá­ sünk, útban Amerikába. Ennek a hangverseny­ utánunk olyanok léptek, lépnek fel, mint a nyos karácsonyi koncertek zárják az évet. nek különösen örültünk, mert Dánia furcsa mó­ Leningrádi Filharmonikusok, a Kirov Opera A külföldi turnék programjában mi a követ­ don egyfajta fekete lyuk még a sokat turnézó Giergiewel, az NHK zenekar Dutoit-val, a kező állomás? szimfonikus zenekarok számára is, ritkán sike­ salzburgi Camerata. Ez a fejlett és igényes K .T .: Hatodik éve tartó Mahler-soroza- rül beilleszteni a hangversenykörutak program­ zenei élet hosszú évek munkája, és megvan tunk épp a decemberi budapesti ciklus egyik jába. Mi is először voltunk ott. Nagy öröm a maga tradíciója. Ann Arborban, ebben a műsorával vendégszerepelünk január elején a volt az is, hogy hosszabb szünet után újra kis michigani városkában van például az bécsi Konzerthausban, majd még január má­ együtt játszhattunk Ránki Dezsővel, aki Bartók USA egyik legrégebbi és legnagyobb kon­ sodik felében a franciaországi Caenban, az II. zongoraversenyének szólistája volt. certterme, a 4200 férőhelyes, még a múlt angliai Birminghamben és a londoni Royal • Az amerikai turnét záró két koncert a New században épült, fantasztikus Hill Auditorium. Festival Hallban játsszuk el itthoni karácsonyi York-i Carnegie Hallban volt. A másik há­ • Mi volt a turné műsora? Mozart-hangversenyünk műsorait.

30 1 99 8. DECEMBER a z z

ovember Music: Szabados

I N o v e m b e r v é g é n a rég i, jól b ev á lt Rot- "tenbiller utcai stúdió egy új kezdemé­ S h u - nyezés első eseményének színhelye volt: a magyar avantgárd atyamestere, a korlárs zene és a népi hagyományok között utat törő Szabados György F a n g új szólólemezét rögzítették. A producer, Shu-Fang

W ang Londonból érkezeit a felvételre. A Gramofon kér­ désére a következőkben foglalta össze a lemezfelvétel létrejöttének történetét, W a n g

„Egy barátom , aki lemezterjesztéssel foglalkozik, Pallai

Pétertől (a BBC magyarországi tudósítója, lapunk mun­ katársa - a szerk.) megkapta egy fiatal magyar együt­ tes lemezét. Ez a lemez a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes egyedi csomagolású CD-je volt, amit meg is mutatott nekem. Rögtön megtetszett, ahogy lejátszottam. Cso­ dálkoztam, hogy még nem hallottam felőlük, úgyhogy

Pallóitól érdeklődtem róluk és más magyar zenészek felől. Azelőtt csak a Muzsikásról és Sebestyén M ártáról hallottam, magyar jazz alapú zenéről nem. Júniusban jöttem M agyarországra először, és a Fonónak köszön­ hetően élőben hallottam a Dél-alföldit, Dresch Mihályt

és Szabados Györgyöt. Később mind a hármukkal megállapodtam, hogy lemezt készítünk, szeretnénk a lemezeiket az egész világra eljuttatni."

Ennek a sorozatnak az első lemeze készült el most, ami nem mondható korábban rám jellemző stílusba Hogy van szél, és az fúj, és vihar van, ez az élettel

Szabados György szólózongora-felvétele, amelyet tartozónak. Sok ilyen visszatekintő jelleg van egy-két együtt jár. Ez a széljárás is természetes, mert a termé­

Shu-Fang W ang cége, a November Music fog kiad­ darabban, mert az volt a célunk, hogy olyan dara­ szetben a szél viszi a magvakat, és ugyanakkor edzi a ni. Viszonylag új brit cégről van szó, amelyik színvo­ bok legyenek ezen a lemezen, amik »vannak, de sziklát, miközben koptatja és formálja. M iközben vala­ nalas zenékre specializálódott. Csak néhány felvételt még nincsenek*, és belátható időn belül M agyaro­ ki megszületik, tanul, ébred, csodálkozik, dolgozik és készítenek egy évben, de azt az egész világon meg­ rszágon nem lesznek kiadva. Ez ellen a kiadónak gondolkodik, kialakul egy bizonyos felfogása és látá­ próbálják piacra dobni. Ebbe Nag^Britannia mellett nem is volt kifogása. Valószínűleg nem fogok egyha­ sa. Ez ugyanolyan, mint ahogy egy mag felfakad, ab­ természetesen Európa, valamint az Egyesült Államok mar itthon szólólemezt készíteni, mert azokat a dara­ ból lesz egy fa vagy egy virág, vagy bármi. Én teljesen

és Ázsia is beleértendő. bokat, amiket szólóban játszom, nagyjából ez a két természetes viszonylatokat élek és látok, és ez a tár­

A márka legközelebbi felvétele a M ax Nagl Quartettel lemez tartalm azza.” saság, ami most már a Dél-alföldiekkel kezd háromge­ készül B é c sb e n , L o n d o n b an p e d i g a N e w York-i z o n g o ­ Szabados azért hozzátette, hogy az Időzene (Fonó Re­ nerációs társasággá alakulni, egyszerűen természete­ ristával, Rob Schiwimmerrel fognak dolgozni, de a finn cords) és a most megvalósuló lemez után is vannak tá­ sen él és ocsúdik és gondolkodik."

ütős, Edward Vesala saját együttesének következő lerne volabbi tervei, de ez a felvétel olyannyira hagyomá­ Szabados hite szerint nem puszta véletlen, hogy az zét is ők adják ki. A Dresch-lemez felvétele, mely való­ nyos jellegű és személyes érzelmeihez kötődő, sőt ab­ ember hova születik. „Ami ránk szakad itt, abban az színűleg főleg balladákat tartalmaz majd, már január­ szolút lírai, ami kevésbé volt jellemző rá, hogy tán épp örvényben kell helytállni, és lehetőleg nem haszonta­ ban elkészülhet, és a Délalföldieknek sem kell sokat vár­ ezért itt volt az ideje, hogy ez is megszólaljon. Olyan lannak lenni. A nem-haszontalanság alatt a lélektáplá- niuk első külföldi lemezükre. A m agyar zenét illető műkö­ darab is hallható lesz, amit még koncerten sem játszott. lást értem. A minap azon gondolkodtam, hogy annyi­ désük előreláthatólag kiterjed a Fonélemezek importjá­ Remélhetőleg, mondta, több olyan ajánlat és ajánlko- szor megszólal ez a mondat, ez a fogalom, hogy a ra is. Shu-Fang azt is elmondta, hogy csodálattal tölti el zás után, amiben korábban része volt, de hamvába zene üzenete. Évtizedek óta magam is muzsikálok, a Fonó tevékenysége, ilyen meghitt és színvonalas klu­ holt terv maradt, ez az együttműködés sikeres lesz. efölött mindig elsiklottam, hogy mi az, amit üzenek. bot sem Londonban, sem Párizsban nem látott még. Szabados György a Gramofonnak arról is beszélt, ho­ Igazából nehéz ezt azonosítani, de erre a felvételre

A magyar „sorozat" első darabjának tartalmáról Sza­ gyan tekint azokra a nála fiatalabb zenekarvezetőkre, készülve most értettem meg azt, hogy mi a zene üze­ bados György nyilatkozott a Gramofonnak a Rotten- akik személyesen vagy közvetve tőle, az ő szél ellen is nete. Semmi más, mint pzitív energiák átadása. És biller utcai stúdióban. folytatott tevékenysége nyomán kapták az indíttatást. ez nem kis feladat. Be kell gyűjteni, m eg kell érlelni, és

„Anyagában a korábbiaknál kötöttebb zenét ját­ „Nagyon egyszerű a képlet. Ahogy én gondolkodom, tudni is kell átadni." szom ezen a lemezen, és egy-két olyan darabot is, úgy érzem, hogy az teljesen természetes gondolkodás. Zipernovszky Kornél

9 98. DECEMBER 31 { f r T - r H - f e - a

N iels Lan Doky Niels La n Doky

Niels Lan Doky

• Verve Forecast - PolyGram • Gabriel, R. Kelly, Prince, Michael Jackson, Eric Clap­ A Fool Believes is egy visszafogott, cool interpretáció­ ton és hasonlók tollából. Nem új dolog a jazzben, ban részesül. Helyenként azonban váratlanul be bop hogy popdarabok képezik egy-egy lemez repertoár­ (I Believe I Can Fly) vagy modern, vad jazz-zongorá- ját. Popszámokat alkalmazott Louis Armstrong már a zás (Kiss, Don't Stop...) kerül csizmaként az asztalra, iels Lan Doky Dániában született 1963- húszas években improvizációi alapjaként. Az úgyne­ ami hazai jazzstílusunk egyik kevésbé szimpatikus M t ban. Édesapja vietnami származású or- vezett jazz standardek zöme is popkompozíció volt a oldalára emlékeztetett. Érdekes, ezek a stílusbeli kilen­ ^ f f vos, képzett klasszikus gitáros, dán édes­ maga idején. Cole Porter, Gershwin, Irving Berlin, Ri­ gések csak az idegen darabokban fordultak elő. Doky anyja pedig sikeres popénekes volt. Családjában ál­ chard Rodgers vagy Jerome Kern örökzöldjei eredeti­ saját kompozícióiban nem akarja jazzes oroszlánkör­ landóan szólt a zene, és Doky gyerekkorában gitároz­ leg musicalbetétszámok voltak. Miles Davis kora leg­ meit mutogatni. ni tanult. Tizenegy esztendősen hallotta a Nagy balhé nagyobb popsztárja, Frank Sinatra slágereit játszotta. Lars Danielsson svéd bőgős, a lemez társproducere című filmben Scott Joplin muzsikáját, ez késztette a Nem is volt ezekkel a zenékkel probléma, hiszen nagyon jól játszik, példamutató önuralommal. Több­ zongoratanulásra. Két esztendő múlva már hiva­ nagyjából azonos zenei nyelvezettel élt a jazz és a ször is az ő feladata a témák exponálása, egyszer jut tásszerűen zongorázott, tizenöt évesen pedig az ak­ pop egészen a 60-as évekig. Nagyjából a Beatles hosszabb szólóhoz a What a Fool Believesben. Szin­ kor Dániában tevékenykedő Thad Jones pártfogolta. megjelenésével fordult a popzene ritmus- és harmónia­ tén svéd az énekesnő Viktoria Tolstoy, Lev Tolsztoj Jones javaslatára tizenöt esztendősen a Berklee School világa más irányba, melyet a jazz igen hamar köve­ egyenes leszármazottja, aki egy kompozícióban of Music növendéke lett, melyet kitüntetéssel végzett. tett, bár mintha az eredeti popkompozíciókat kevésbé (More To Come) hallható. Kellemesen, finoman éne­ Ezután New Yorkba ment, ahol többek között Joe alkalmazta volna, mint azelőtt. Elég nagy feltűnést kel­ kel, nem esik egyik végletből a másikba. Bizonyára Henderson, Clark Terry, Charlie Haden, Ray Brown, tett, amikor Davis egy Cindy Lauper-darabot vett fel re­ hallunk még róla. Terry Lyne Carrington egy Michael David Sanborn és Woody Shaw partnereként dolgo­ pertoárjába. A mai popdarabok jazzben történő fel- Jackson-darabban szerepel, valószínűleg neki nem zott. Debütáló albuma, a Here and There óta számos használása továbbra is váratott magára. Herbie Han­ mertek szólni, ezért e darabban sokkal jobban előtér­ lemezen hallható zenekarokban, illetve együttesek cock New Standards albuma volt az első ilyen je­ ben van a dobolás, mint a többiben, ahol Jeff Boud­ élén egyaránt, nem kisebb partnerekkel, mint Jack De- lentős vállalkozás. Hancockék a popkompozíciókat reaux játszik, igen finoman, alig észrevehetően, na­ Johnette, Al Jarreau, John Scofield, John Abercrombie, saját stílusukra alakították. Niels Lan Doky albumára is gyon szimpatikuson. Az ütős Xavier Desandre-Navarre Michael Brecker, Toots Thielemans, Niels Henning egy egységes nyelv jellemző, amely inkább emlékez­ hasonlóképpen alig észrevehetően munkálkodik a ke­ 0rsted Pedersen, Gary Peacock, Billy Hart. Doky a tet a jobb „tapétazenék" stílusára. Doky saját kompo­ vesebb több elve alapján. A szintén francia Louis legismertebb mai dán jazz-zongorista, aki sikeresen zíciói sem lógnak ki a sorból, saját szavai szerint úgy Winsberg gitáros két darabban játszik, itt sem jut tölti ki játékával a modern jazz és a popzene közti űrt. hangszerelte a popszámokat, hogy aki ezeket nem is­ egetrengető szerephez, csupán egy helyen tűnik fel Lemezei egyaránt előkelő helyeket foglalnak el mind a merte korábbról, a sajátjaival keverve hallgatva nem egy ízlésesen játszott unisono menetben. pop-, mind jazzeladási listákon. tudja megmondani, melyik melyik. Ez valóban sikerült Nem világot rengető zene Niels Lan Doky új albuma, Niels Lan Doky mostani albumának címe saját neve, is neki, magam sem ismerve az összes itt hallható de kellemes, a néhány stíluskiesés kivételével ízléses melynek nemcsak zongorista főszereplője, de egyben popdarabot, állandóan néznem kellett, mit is hallok. zene, jólesik hallgatni. Doky kompozíciói legalább producere és felerészben szerzője is. A kompozíciók Kellemes, autentikus, nyugodt hangvétel jellemző az olyan jók, mint a híres pop standardek. másik fele csupa nem túl régi, sikeres popdarab Peter egész albumra, még az eredetiben fergeteges What Friedrich Károly

M arco Locurcio Marco L o c u r c í o Peter Hertmnans Peter He r t m a n s B u d d i e s

• Jazzhalo — ITT Promedia • A példaválasztás nem véletlen. A világ jazz tokát. A haverok (buddies) nem túl bátrak. Ál­ tanszakain manapság háromféle gitáros van. landóan visszatérnek a kályhához, a már emlí­ Az egyik Methenyre hajaz, a másik Scofield- tett kettőhöz. Címével a Bye-bye Tune szám azt r£ J pigonnak lenni jó. Tudom. Próbál- re, a harmadik pedig különc, aki még nem tud­ ígéri, hogy itt egy tiszta hangoktól elrugaszko­ -^ ta m . Akik az eredetit szeretik, haj­ ja, mi a dörgés. dott vad freeben lesz részünk, ennek ellenére © landók szeretni a másolatot is. Az Az első darab a gyönyörű csomagolású leme­ egy nagyon is konszonáns balladát hallha­ út ki van taposva. Viszont epigonnak lenni zen mindjárt a legérdekesebb is. Az állandó tunk. Szép. Metheny egy ilyen balladából mil­ rossz is. Egyrészt unalmas, másrészt nem tű­ osztinátó 15/4-ben van. A fődallam is össze­ liókat ad el. Az epigonok pedig jeleseket kap­ nik fel az igazi érték, ha van. Elbújik a má­ tett. A szólókban felvonul a már említett két gi­ nak ilyenekért a szakiskolákban. De mi közöm solat mögött. Definiáljunk: kik az epigonok? táros manírjainak a zöme, de a kompozíció van nekem mint zenehallgatónak mindéhez? Akik lopják a külcsínt. A belbecs más lapra némiképp a Mahavishnu-darabokra emlékez­ Nem akarok igazságtalan lenni, két jó gitáros­ tartozik. Az olyan, mint a virág, nem bűn, ha tet. Ez az idézet azt sejteti, hogy hőseink hall­ ról van szó. Szólóik gurulnak, akkordfűzéseik lopják. gattak már más gitárost is, nemcsak a már em­ finomak. Sikerült elcsenniük sok mindent a bel­ A két belga fiatal, M arco Locurcio és Peter Hert- lített kettőt, akik ha még talán nem is szentek, becsből is. Az eredetiség meg majd vagy jön, mans lemeze pontosan úgy szól, mint egy Pat minden bizonnyal már boldogok. vagy nem. Metheny-John Scofield-lemez. Illetve majdnem. Innentől viszont ne keressünk más kiindulópon- Juhász Gábor

32 1998. DECEMBER Peter H ertm ans - elektrom os, akusztikus gitár, gitárszintetizátor gitárszintetizátor gitár, akusztikus os, elektrom - ans ertm H Peter [BUDDIES] X avier D e s a n d r e - N a v a r r e - ü tő h a n g s z e re k ; ; k re e z s g n a h tő ü - e r r a v a N - e r d n a s e D avier X N ie ls Lan D oky - a ku sztik us z o n g o r a ; ; a r o g n o z us sztik ku a - oky D Lan ls ie as el austku bőgő; ő g ő b us sztik aku - n o s ls ie n a D Lars oi Wi - k zi s itár; g us sztik aku - g r e b s in W Louis N ic o la s Thys - b ő g ő , b asszu sg itár itár sg asszu b , ő g ő b - Thys s la o ic N M a rc o Locurcio - elektrom os g itár itár g os elektrom - Locurcio o rc a M Vn sehot- b o d - osterhhout O Van s n a H koi Tlty- k e n é - Tolstoy iktoria V er Ln Cari on n to g rrin a C Lyne Terry Jeff B o u d rea u x , , x u rea d u o B Jeff dob; b o d - aaie nhzbe tll prnr a utóbbi az partnert talált nehezebben valamivel elvá­ ugyanakkor közül, felfogásúak hasonló zá vke. idnklt aáys oa, komp­ lovag, magányos Mindenekelőtt években. István) Grencsó és Mihály „Dudás" Dresch dául (mint egy­ pél­ nyitotta vezéregyéniségeknél mai A György ségfronttól. Szabados a laszthatatlan hoz­ a (klasszikus) kortárs zenéhez a legközelebb áll mert ő Talán próbakő. vízválasztó, egyben pe annak illusztrálására annyit elég megjegyezni, megjegyezni, elég annyit illusztrálására annak készteté­ kommunikációs kifu­visszafogott némimáshol tást jelent tanítás a tudom, Úgy számára. „csak pinceklubokban hangszeren, akármilyen hajlandó Nem írójáként. muzsikák alkalmazott, zene­ színházi főleg és alkotóként, zenekarvezetőként ismerő szerzőként, nem romisszumot sének. Hogy ezek az energiák milyenmértékűek, energiák az ezek Hogy sének. lehet döntés fájdalmas ami zongorázni, úgy" Tin gadulkása, valamint a Vujicsics együttes és a a és Vujicsics együttes a valamint Tin gadulkása, formai a merül is ki meggondolom, jól Ez­ ha használ. zel, is elektronikát késztetésére Faltay Csaba tanítványa, volt és ellenérzésével, eddigi fenti a módosítja is szempontból több lemeze Új hogy a Reptropolis összesen a huszonhetedik huszonhetedik a hanghordozója. összesen Reptropolis a hogy gyobb szerepe a retro, a felidézés, amennyiben amennyiben felidézés, a retro, a szerepe gyobb beszélik. nyelvet a ugyanazt Balapitója Quartet leg­ egyik az között többek Partnerei, hozza. gát önma­ régi is környezetben szokatlan számára a Szabolcs, Szőke Gyula, Csepregi sora. újítások szakít hogy az, szembetűnő leginkább A képet. a legtöbb darab témáját, kiindulópontját vagy vagy kiindulópontját témáját, darab legtöbb a Vikár- eleji, Bartók-féle és adják gyűjtések század Tin- a frontembere, jazzrockegyüttes népszerűbb Binder hat. értetődőnek magától szinte lemezen a közreműködése többiek a meg BorbélyMihály tón játszott". A Retropolis hallatlanul dinamikus dinamikus hallatlanul Retropolis A játszott". tón nagyszülőjé­ egyik ő, nemcsak de Csepregi, pél­ dául hogy adalék, elgondolkodtató csak Amihez ti­ mai bármelyik melyet hangzásához, szerezett elvonat­ csak a musicnak world a közelít mény ered­ Az pontját. tájékozódási lelki kulturális és legna­ elektronika az Merthogy nyelvét. Bartók éze knyn znst e vla Polis). a volna (ez azonosít könnyen nédzser fű­ dobgépekkel és groove-okkal igazán befogadható, stíluseszményéhez, létező koztatásban á a iet a eetoia idg sk kísér, csak mindig elektronika az sikert, a ják garantál­ arányok megállapított gondosan A re. lét­ hoz szintézist izgalmas roppant pillanatokkal tároga­ tilinkón és „...aki anyagot, az nekajánlja Bne Msc Manufactory Music Binder • W U eltérő hitvallású táborokat, de szere­ de hitvallásútáborokat, eltérő magyar zenei életnek, össze isköt össze életnek, zenei magyar ~\ nde Károly er d in B inder Károly különleges alakja a a alakja különleges Károly inder etropolis R Wane • er arn — W

főleg Binder zenei kibontakozásának útjába. útjába. kibontakozásának zenei Binder főleg a tolakszik nem de elindít, kezdeményez, csak dott bennem; jó volna, ha én is regölhetnék, így így regölhetnék, is én ha volna, jó bennem; dott dalo­ regölő tanultam iskolában általános kor ami­ ide: kívánkozik megjegyzés személyes Két és produkciójának mesteri egyig egytől szólisták volna, mint elég. Ha csak Binder eszmei célját célját eszmei Binder csak Ha elég. mint volna, Ha fellelni. tudtak nem máshol zene­ sehol - szülei értő egyébként - amit (!) népdalt, lemezről olyan egyik a az tanulja lányka iskolás általános da­ feldolgozó is dalt regölő ér­ a vágyat kisugározni zem megélési la­ újra de az Ezt házra, lakásra. házról kásról is nem ha - járhatnék kal jókívánságok­ ráolvasó-éneklő táján karácsony megfogalmazó­ szinten öntudatlan valami kat, ejsl. itsvgo en, oy áor is másokra hogy benne, Biztosvagyok teljesült. hogy megtudtam, is azt napja Néhány rabból. ézk a mreátl zey iln la be­ által kislány egy az ezáltal már az nézzük, több ennyi lemeznek, a ennek apológia kellene aol htsa lesz. hatással hasonló p ro g ra m o z á s , sz e m p le re k , , k re le p m e sz , s á z o m ra g ro p B in der K ároly - z o n g o ra , , ra o g n o z - ároly K der in B enorz on, ár ó, tó a g ro tá , n fo o x rsza o n te mptr ogr s á z o m ra g ro p puter om k Zipernovszky Kornél Zipernovszky J u h á s z E n d re - o b o a , , a o b o - re d n E z s á h u J F e k e te -K o v á c s K ornél ornél K s c á v o -K te e k e F billentyűsök, k om puter puter om k billentyűsök, 99 8. DECEMBER DECEMBER 99 8. - g a d u lk a , s a ra n g i, i, g n ra a s , a lk u d a g - Gyula u y G i g e r p e s C uza -- r o b á G zsa ru B cs s lc o b a z S e k ő z S la Csaba - - a b a s C altay F bl Mi ly á ih M rbély o B te n o rsza x o fo n , , n fo o x rsza o n te szoprán- s é - n á r p o z s - s é - n á r p o z s - b asszu sg itár, itár, sg asszu b - tro m b ita, ita, b m tro - 3 3 John Patitucci John Patitucci

N o w

• Concord - Karsay és Tsa • rane és Ornette Coleman zenei világában érzi zán és szabadon hömpölygő, lírai linearitást otthon magát, és alkotja mai zenéjét. Kettejük vették ihletőnek. közül egyértelműen Coltrane a fontosabb szá­ A lemez felépítése egy furcsa, aszimmetrikus mára, akinek a zenéjét az ember fizikai mivol­ triptichon, melyben mégis megnyugtató egyen­ E f ® o h n Patitucci most! Helyzetjelentés tát hitté feloldó, eksztatikus révület hatja át. Pati­ súly van. Évezredes szárnyasoltár és egy kis K jelenidőben a zenész lelkének álla- tucci azért tartózkodóbb és földhözragadtabb, mai design. A hét kvartettdarabból négy Coltrane- ^ pofáról. A mélyen hívő lélek számá­ inkább a mai kor embere, mintsem apostoli alkat. Ornette-áramlás, repülés. Ezek egy három da­ ra aki az Extra Special Thanks kolumnában a Partnerválasztását is ezek a meggondolások rabból álló belső teret fognak körbe, melyre in­ templomi gyülekezet mellett mindenekfelett határozzák meg. A vendég Michael Brecker, kább az éteri líraiság és a stilizált, egyáltalán Megváltójának, Istenének és Királyának, Jézus aki csak két darabban játszik, mindig is Coltrane- nem könnyed fúziós, gospeles groove a jel­ Krisztusnak mond köszönetét - a legfontosabb követő volt, de még inkább az az állandó sza­ lemző. Utóbbiakban Brecker a főszereplő, és a család pillanatnyi helyzete. Felesége, Sachi xofonos Chris Potter, aki Coltrane zenéjének saját lemezeinek hangulatát lopja be. Ezekben nemrégiben hozta világra kislányukat, Grace-t, 1958 és 1964 közötti szakaszában mélyül el, a darabokban Patitucci akusztikus bőgőn ját­ aki némileg enyhíti fájdalmukat előző gyer­ és Coltrane-on kívül a fiatal Wayne Shorterre szik. Könnyed, szárnyaló, fürge de nem kereset­ mekük, a halva született Miya elvesztése miatt. emlékeztet. John Scofield is végleg szakítani ten virtuózkodó, természetes, ha kell, sodró, ha Ok és a velük, valamint a születéssel kapcsola­ látszik a fúziós világgal. A Paul Bley kvartett és kell, lírai. Ám a triptichonnak van még egy szár­ tos érzések állnak a lemezen szereplő nyolc a Bili Frisell-lel alkotott Bass Desires, valamint nya. A három utolsó opus: egy Tyner darab trió­ Patitucci-kompozició többségének középpont­ az évekkel ezelőtt Debrecenben szerepelt és le­ ban, a Giant Steps duóban és egy emelkedetten jában. mezen azóta is reménytelenül hiába üldözött, lírai Patitucci-szóló befejezésül. Ezekben basszus- És a változások. A korábban elsősorban, de csodálatos trió után most ismét egy lebegő, re­ gitáron játszik inkább gitárszerűen. „Remélem, legalább felerészben basszusgitárosként szá­ pülő világba érkezett. Hangszínei, effektjei, lát­ meg tudok mindenkit győzni, hogy érdemes ku­ mon tartott muzsikus egyre nyilvánvalóbban az szólag akadozó, botladozó, de mégis sodró di­ tatni e hangszer lírai lehetőségeit, bár a puris­ akusztikus bőgőt tartja fő hangszerének, bár namikájú frazeálása Parkerre, Coltrane-re, Or- ták bizonyára kérdőre vonnak majd, hogyan most sem mulasztja el megjegyezni, hogy szűk nette-re asszociálnak, aki mai nyelvezettel ját­ szabad elektromos basszust alkalmazni McCoy látókörű előítéletnek tartja a basszusgitárt a fú­ szik - gitáron - bopot nagy-nagy szabadság­ és Trane kompozícióiban." ziós zenével azonosítani. A Los Angelesből vég­ gal. „Hangzásában a gitár több helyet hagy a Patitucci most. Hittel játszott, lélek által ve­ leg New Yorkba telepedett Patitucci, akit még többieknek, mint a zongora, és John úgy kísér, zérelt, sodró, magával ragadó, elegáns, mai mindig a Chick Corea Electric Band sikereivel mint egy zongorista" - mondja Patitucci partne­ mainstream jazz. azonosítanak, most már mindenekelőtt John Colt- réről. Ornette Colemantól valamennyien a la­ Szigeti Péter

Chick Corea Chick Corea

Origin — Live at the Blue Note

• Stretch/Concord — Karsay és Tsa. • nére is képes pengeéles és objektív maradni. A lankolikus basszusklarinéthangjával is bizonyít­ Say It Again két rövid része hangolás és prelűd, ja figyelemreméltó muzikalitását: ez a Dream­ a hangszerek atonalitásából kibontakozó fan­ less című számban hallható, amelyben viszont fárnyitány. A fúvósoknak ezután is kiemelkedő keresve se találtam azt a magyar népdalokra iz Origin Chick Corea vadonatúj szerep jut: A Double Image dinamikája, hang- emlékeztető motívumvilágot, amely Corea szán­ ^zenekarának a neve is egyben, szerelése engem a Pastorius-féle Birthday Con­ dékai szerint megszólalna. Bár valóban sok itt­ ' amelynek bemutatkozó koncertje a cert legendás felvételére emlékeztet, alighanem honi zenész beszél a kétféle zene analógiáiról, New York-i Blue Note teltházas klubjában zaj­ szintén a kibővített fúvósszekció miatt, ami ritka sőt a közös elemeket stílusukban is kiaknázzák, lott. Corea híve a koncerthangzásnak, ami ön­ Corea hangszerelő gyakorlatában. A 17 és fél ez C oreának nem sikerült. magában is kvalitásairól árulkodik. Másrészt perces opusban egyértelmű a latin hatás, ám A lemezkompozíció piramidális szerkezetének azért is megteheti, hogy új projektjeit a közön­ szándékoltan elnagyolt, „piszkos" ritmikával. A csúcspontja a Molecules: az atonalitás határait ség reakcióival együtt a zene őseredeti közegé­ fiatal dobos, Adam Cruz, Peter Erskine modorá­ érintő, nagyon bonyolult darabbal a zenészek ben, a koncertteremben rögzíti, mert állandó ban szintén a fent említett példát idézi. Az elté­ valóban visszamennek az eredetig, belenyúlnak hangmérnökével, Bernie Kirshsel 1975 óta dol­ rés kulcsa Avishai Cohen súlyos hangzású, ön­ az őslevesbe. A végig visszafogott, emelkedő­ goznak együtt. Most például az tűnt fel, hogy magában is perkusszív benyomást keltő bőgő- ereszkedő sodrású darab szövétnekének vissza­ milyen régen hallottam nagybőgőt ennyire rele­ soundja; és persze Corea játéka, aki kitűnő for­ visszatérő motívuma, a G-Fisz-G-H-Gisz hang­ váns, a többi szólammal egyenrangú minőség­ mában van ezen az estén; a lefogott zongora­ sor a mélyfúvókon a káoszból kiemelkedő, kér­ ben megszólalni, ami persze nem utolsósorban húrokon való ritmizálása pedig egyébként sem lelhetetlen világrend szigorára céloz. Avishai Cohen érdeme is. helyettesíthető mással. A lemez végén hallható standard találó oldása Az Origin nehéz, veretes, ambivalens zene, A két szaxofonos később kifinomult fuvoladialó­ a zene hiteles és művészi feszültségének. amely szenvedélyes hangvétele mellett és elle- gussal (Soul Mates), Bob Sheppard pedig me­ H. M agyar Kornél

3 4 1998. DECEMBER Thierry Maillard Trio

Paris, New York

• EmArcy - PolyGram •

okán úgy gondolják - teljes jog- gal hogy a jazz már nem a ré- ^ gi. Manapság nemigen találni olyan irányzatot, amelyre gondolkodás nélkül azt mondhatnánk, ez az, amely leginkább magán viseli a kor jellemzőit, közvetíti érzésvilágát és mindemellett maradandó értékeket is hordoz. A napjainkban tapasztalható stílusbeli szétaprózó­ Thierry M ailbrd - zongora, dás egyre inkább az egyéni utak keresésére buz­ John Patitucci - bőgő, basszusgitár, dítja a művészt. Nem könnyű feladat. John Patitucci - bőgő, Dennis Chambers - dob M ichael Brecker, A triójáték sajátja, hogy nemcsak lehetőséget ad Chris Potter - tenorszaxofon, rá, de ösztönzi is az előadót arra, hogy őszintén John Scofield - gitár, és egyéni módon nyilvánuljon meg. Talán nem vé­ Bill S te w a rt - d o b letlen, hogy a közelmúltban több kiemelkedő, főként zongora-bőgő-dob felállású triólemez szü­ letett; gondoljunk például Gonzalo Rubalcaba The Triójára, Brad Mehldau-tól a The Art of the Trio Wl-re vagy Keith Jarrett Tokyo '96 című albumá­ ra (bár hozzájuk képest Jarrett már élő klasszikus). A Martial Solal és Michel Petrucciani nyomdoka­ iba lépő francia zongorista, Thierry Maillard cseppet sem hajlik a megalkuvásra. A harmoni­ káról a zongorára átnyergelő Maillard ezt talán éppen a Franciaországban élő, legendás ma­ gyar avantgárdistától, Yochk'o Seffertől tanulta, aki tanára és muzsikus társa volt. Yochko lányá­ val, Deborah Sefferrel is játszott annak egyik le­ mezén. Első triólemezét két olyan amerikai kollé­ gával rögzítette, akik külön-külön és együtt is a világ egyik legkiválóbb ritmusszekcióját alkotják. Mellesleg mindketten a trióformáció nagymeste­ rei: Patitucci kapcsán elég visszaemlékezni a Chick Corea Akoustic Bandre, Chambers, az élő legenda pedig egyebek mellett az imént emlí­ tett The Trio támpillére volt. így nem alaptalan a hallgató részéről, ha nagy várakozással közelít Maillard zenéjéhez. móniák; ha netán kvartetté bővülne a trió, igen­ Már az első hangok után felhagyhatunk az csak feladnák a leckét a szólóhangszeresnek. A összehasonlitgatással, nem lehet kétséges, hogy lírai számok finom áramlása próbálja ellensú­ méltó partnere társainak. Rendkívüli tehetsége lyozni a kemény és erőteljes darabokat: egy kis mind játékában, mind kompozícióiban megmu­ megnyugvás a nagy hajszában. tatkozik. A CD-n elhangzó tíz szerzeményből ki­ Végül mégis elveszni látszanak az arányok, mert lenc Maillard sajátja, amelyeket egy szólóban túl sűrű a zene. Mintha Maillard mindent egy­ előadott Stella by Starlight zár. A darabok sora: szerre akart volna kizongorázni magából. A bal végletek játéka, amit a végletek városa, New kéz szinte sose áll meg, Így alig jut levegőhöz a Chick Corea - zongora York inspirált. Sokszor még egy számon belül is muzsika. Egy idő után a lendületesség majd­ Avishai Cohen - bőgő nagy intenzitásbeli különbségek vannak, egy­ hogynem agresszivitásba fordul. Adam Cruz - dob szer rakétagyors a tempó, azután hirtelen lehig­ Egészen biztos, hogy még hallani fogunk Thierry Steve Davis - harsona gad, majd megint elszabadulnak az indulatok. Maillardról, hiszen magabiztos, nagy egyéniség Bob Sheppard - fuvola, szoprán- és tenorszaxofon, A dallamívek néhol kiszámíthatatlanul mozog­ basszusklarinét és kitűnő zongorista. A várakozás iránta feltétle­ Steve W ilson - fuvola, szoprán- és altszaxofon, klarinét nak, nemcsak a szólók, hanem a téma is zabo­ nül megmarad. látlanul futkos. Meglehetősen komplexek a har­ Bércesi Barbara

1 99 8. DECEMBER 3 5 Í f i T 1 t i k ci

Stefon Harris Stefon Harris

A Cloud of Red Dust

• Blue Note - EMI-Qulnt • komponista Harris sűrű, titokzatos, itt-ott nosz­ a koncepciózus zenei irányításra példaértékű. talgiával átitatott fantáziaszövetét. Ezek a ze­ Szólói kötődnek az előre és szigorúan megsza­ nei eszközök mellesleg pillanatok alatt ócska bott korlátokhoz, ám azokon belül szárnyalok közhellyé válhatnának, ha nem lennének jó ke­ és sokszínűk. Ugyanezt kívánja meg zenész tár­ ^ B m négy „harang" mellé az ötödik fé- zekben. Harris partnerei azonban - ki tudja, saitól is, akik ennek tökéletesen megfelelnek - E , E lig-meddig karácsonyi ajándék a hogyan - képesek aranyat csinálni belőlük. A kivéve a bőgős Dwayne Burnót, aki erőtlen, ka­ 'T lemeznek, másrészt a kritikus dön­ zseniális Steve Turre tengeri kagylóit száz meg raktert mellőző játékával talán túlzásba is viszi tésképtelensége fölött is hivatott kongatni. Az öt száz profi harsonás próbálja utána fújni - a feladat teljesítését. viszont mégiscsak öt: bár ifjú tehetségektől külö­ vesztére, mert a kagylóval visszafejlődik arra a Harris szerzeményeinek sűrűn változó ritmusai nös kegyetlenséggel lehet megvonni ezt a kitün­ szintre, mintha a harsonaiskola első kötete fe­ folyamatosan lekötik a hallgató figyelmét. A tetést, most mégis más a helyzet. A fiatal Stefon lett fuldokolna. többször is elhangzó aritmikus, atonális intrók Harris feltűnése akár a Blue Note ajándéka is Turre alig fúj pár hangot egy számban, de a az előbb említett elbeszélő igény eszközei, és lehet a közönségnek a cég közelgő hatvanadik hallgató mégis kénytelen újra és újra vissza­ ilyen értelem ben Harris stílusának sajátjai. születésnapja tájékán. A 25 éves vibrafonmű- menni a szakasz elejére. Ugyanilyen hatásos Ugyanez a mesélőkedv magyarázza a hosszabb vész lemeze még az európai közönség körei­ Kimati Dinizulu kongója is. Lehet akár a legpa­ szerzemények közti rövid, egy-két perces, ter­ ben is zajos sikerre számíthat: pedáns hangsze­ tinásabb ősmainstream: szolid, de rendkívül mészeti, illetve afrikai zenei ihletettségű és res felkészültsége a generációkon át töretlen be- friss árnyalattal gazdagíthatja egy olyan ütős, hangszerelésű promenádmotívumokat. bop-mallet vonal prominens képviselőit idézi. akinek a játéka inkább afro- (és kevésbé -cuban) Az utolsó szám Bobby Hutcherson szerzemé­ Európát kifejezett művészi igénye ragadja meg gyökerekből táplálkozik. Turre és Dinizulu „ef- nye, aki félidőben helyezkedik el az újak és a jó eséllyel: az egyes hosszabb-rövidebb szá­ fektjei" hajszálpontosan illeszkednek a lemez Lionel Hampton, Milt Jackson nevével fémjel­ mokból kibontakozó dramaturgia ugyanis tisz­ post-bop alaptónusába. zett aranygeneráció között. Harris személyé­ tán zenei eszközökkel teremt elbeszélő struktú­ Harris nem esik a kókler művészek hibájába: él ben ez a darab is méltó interpretátorra talált. rát, amely érzékletesen tárja elénk a vibrafonos- a „kevesebb által többet" eszközével. Készsége H. M agyar Kornél

T a k e 6 T a k e 6

S o C o o l

• Reprise - Warner • virtuozitással adtak elő. Az ő hagyományaikat tetnek, de fűszerezve a mai soul és rap elemei­ leginkább a Manhattan Transfer folytatja elké­ vel. A Take ó-nél mindez olyan szimpatikus ad pesztő technikai tudással, viszont korántsem hoc-jelleggel ötvöződik, mintha ezek a csodála­ ilyen biztos ízléssel. tos harmóniák és szólamvezetések véletlenszerű­ l ^ E ^ J S M jazzvokálnak hosszú időre vissza- A Take 6 énekegyüttes 1988-as debütáló leme­ ek, improvizáltak lennének. Ez persze az anyag E J u ^ nyúló hagyományai vannak. Már a zével üstökösként tűnt fel, melyet kétévénként bonyolultságánál fogva lehetetlen, de az „imp­ szvingkorszakban szinte minden big követett egy-egy újabb darab. Az első öt kivétel rovizáció" hatása így is érvényesül. Ez csak a band mellett működött egy-egy vokáltrió vagy nélkül arany-vagy platinalem ez lett, tizenötször legjobb jazzkompozíciók tulajdonsága, hogy -kvartett, néha alkalmi énekesekből, a zené­ jelölték őket Grammy-díjra, ebből hetet meg is nem tudni, hol végződik a megkomponált és hol szekből alakulva. A harmincas években indult nyertek, meg hozzá még nyolc Dove Awardsot. kezdődik az improvizált rész. első önálló vokál, a Mills Brothers tekinthető a A hatodik, a legújabb, régóta várt lemez szin­ A Take 6 új lemeze, főleg a két előzőhöz ké­ Take 6 egyik ősének, mert ők is főleg a capella tén rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, me­ pest, nyíltan hangoztatott visszatérést jelent az vagy legfeljebb egy gitár kíséretével énekeltek, lyek révén be fog kerülni a sok kitüntetést kiér­ a capella gyökerekhez, csupán egy-két alka­ sőt gyakran imitáltak hangszereket. A bebop demlő többi közé. lommal szólal meg némi hangszeres kíséret hőskorszaka után több vokálegyüttes működött, A Take 6 főleg a Hi Lo's és a Four Freshmen ha­ (lásd interjúnkat: Gramofon, 1998. szeptem­ közülük a Four Freshman olyan felrakásokat al­ gyományait vegyíti a gospel énekstílusával és ber). A Fly Awayben dél-afrikai énekelemek kalmazott, mint egy big band szaxofonkórusa - harmonizálásával. A gospelben énekelt hajlitá- hallhatók, a Love and Harmonyban rhythm and ezzel embert próbáló feladat elé állítva az éne­ sok, melizmák a harmonizációval együtt mára blues-jelleg érvényesül, de zömmel a Take 6-re keseket, sokszor egymás mellett szekundokat in- már a popzene mindennapi gyakorlatává vál­ jellemző csodálatos harmóniák uralják a hang­ tonálva. A Hi Lo's, és utódegyüttese, a Singers tak, Így ez a szextett roppant szerencsésen tudja zást, mesteri előadásban. Hihetetlen biztonság­ Unlimited ezen a téren még tovább ment, főleg a népszerű elemeket a legjobb hagyományok­ gal éneklik nagyon nehéz szólamaikat, de ( a playback technika segítségével. A legendás, ból származó, csodálatos jazzharmonizációval, mindez az öncélúság legkisebb jele nélkül, és de rövid életű Lambert Hendricks and Ross trió valamint az ennek megszólaltatásához nélkülöz­ olyanniyre zeneien, hogy az ember nem győzi viszont élőben is képes volt egy big-band hang­ hetetlen fantasztikus intonációs és technikai tu­ a fejét kapkodni. A Take 6 eddigi lemezei is zását kelteni. Erősségük a vokalizálás volt, dással ötvözni. Ezek a harmonizációk egyrészt magas szinten álltak, új opusuk sem kevésbé tö- j Hendricks zseniális szövegeket írt lemezekről is­ G ene Puerlingre, a Hi Lo's és a Singers Unlimi­ kéletes. mert hangszerszólókra, melyeket fantasztikus ted általam mindig is csodált munkáira emlékez­ Friedrich Károly

3 6 1998. DECEMBER E a r l K l u g h The Rest Of EarlKlugh

The Best of Earl Klugh

• Warner •

nalmas, előre kiszámítható le- " V W . m f mez, dinamikai és dramaturgiai csúcspontok nélkül. És ez, azt hi­ szem, a lemez erénye. Megmagyarázom. Nem­ rég egy jó ízlésű ismerősömmel, egy teázó tulaj­ donosával beszélgettem, talán nem meglepő, zenéről. Elmondta, hogy nem mindegy, milyen zene szól a boltjában. A kellemes latinok jók, Earl Klugh - gitárok, billentyűk Stefon Harris - vibrafon, balifon, csőharangok, de ha Coltrane Love Suprame-jét teszi be a le­ George Benson, Michael Powell, percussion mezjátszóba, a lemez közepénél benyitó ven­ Perry Hughes, Chuck Silva - gitár Mulgrew Miller, Jason Moran - zongora dég megriad, mert nem ismeri az előzményeket. Abraham Laboriel, Marcus Miller, Dwayne Burno - basszus Al Turner, Louis Johnson, Gary Alvester Garnett - dob Természetesen rajongok az olyan darabokért, King, Calvin Bryant, Luico Kimati Dinizulu - percussion, egyhúrú hárfa amelyek egy hosszabb folyamat végeredménye­ Hopper, Paul Jackson, Greg Osby — altszaxofon ként eljutnak valahonnan valahová, és közölni Freddy Washington - basszusgitár Steve Wilson - szoprán- és altszaxofon akarnak valamit, de tény, hogy ezek háttérzené­ Ralphe Armstrong - nagybőgő Steve Turre - tengeri kagylók, harsona nek nem használhatók. Azon persze sopánkod­ Harvey Mason, Gene Dunlap, Kaoru Watanabe - fuvola Buddy Williams - dob June Gardner - ének hatunk, hogy az emberek igénye a tartalmas ze­ Paulinho Da Costa, Leonard nék iránt manapság milyen csekély, de valószí­ „Doc" Gibbs, nűleg mindig is csekély volt. Jimmy Maelen - ütőhangszerek Az ilyen besztofok persze mindig a legrosszab­ Ronnie Foster, Barnaby Finch, Mark Nilan, bak. A producerek kiválogatják a legnépsze­ Greg Phillinganes, Lerry Williams, rűbb darabokat, amik általában a leglaposab­ r ö David Spradley, bak. Ha még lett volna is valami koncepciója Luis Resto, Bo Tomlin, Bob James, az alkotónak, az is darabokra törik a váloga­ Thom Hall, tásban. Klugh nem az a zenész, aki magvas John Mahoney, Richard Tee - billentyűs hangszerek mondatokat akar elmondani. Csak fecseg a gi­ Kayla Parker, Parkes Stewart, tárjával. Viszont azt is be kell látnunk, hogy egy Mary Thomas, kedves ismerősünk fecsegése kellemesebb - és Eddie „Key" Bullard, Kymberli sokszor fontosabb -, mint némely fellengzős Wright - ének előadás. Fred Hammond, Don Sebesky - A lemezen rengeteg szintetizátor hallható, a hangszerelés közreműködő zenészek nagy része billentyűs, Lerry Prince - szaxofon de a főszereplő mégis a számomra elképzel­ hető legszebb hangú hangszer, az akusztikus gitár. Klugh nem játszik spanyolos modorban, frazírozása kifejezetten jazzes, George Benson hatása felismerhető. Benson részt is vesz a leme­ ne improvizáció, csak a fülbemászó dallam zen egy csodálatos szólóval. Róla köztudomá­ ismétlődik számtalanszor. A dallamismétlés Take 6: Alvin Chea Cedric Dent, Joel Kibble, sú, hogy egy kellemes hangú, jóképű popéne­ amúgy is jellemzője a lemeznek, de attól félek, Mark Kibble, Claude V. McKnight III, David Thomas kes, de azért ő egy személyben minden idők ez semmiféle tudásnak nem anyja. Sok dal is­ egyik legjobb jazzgitárosa is. Ugyanebben a merősen cseng ezen a CD-n annak dacára, darabban Marcus Miller basszusgitározik, aki hogy sohasem volt birtokomban egyetlen Klugh- Harvey Masonnal rendkívül mozgalmas pulzá- lemez sem. Ez azzal magyarázható, hogy a lást, grooveot hoz létre. A groove-ok szándékol­ jazzklubok, kocsmák, bárok Magyarországon tan egyhangúak a lemezen, de megfigyelhető, már felfedezték maguknak Klugh kiszámítható­ hogy ahol Mason dobol, a zene táncosán lüktet, ságát. Túl szintetikus hangzása miatt én még ott­ ahol nem ő, ott egy kicsit lapos. Bob James honi háttérzenének sem választanám, de nem „popguru" ezen a lemezen is játszik egy darab­ emlékszem, hogy valaha is irritált volna, amikor ban, amely finomságával, árnyalt hangzásával az éjszakai élet bugyraiban merítkezve Earl kitűnik a mezőnyből, de amelyik még a többi Klugh zenéjét kellett hallgatnom. darabnál is óvatosabb; gyakorlatilag nincs ben- Juhász Gábor

DECEMBER i f i r i t i k a E g r i J á n o s Egri János

M o o d s

• Infoimpress •

griről mindenki tudja, hogy jó bőgős. Már vagy két évtizede állandó részt- vevője a legnívósabb hazai jazz-zeneka- roknak. Azt is tudjuk, hogy basszusgitározik is. Nem Tony Lakatos, meglepő, szinte minden bőgős váltóhangszernek Hangya Nagy József - szaxofon használja a basszusgitárt. Persze zömében kénysze­ Fekete István - trombita rűségből. Kisebb, jobban elfér a kocsiban. Viszont Schreck Ferenc - harsona az meglepő, ha egy jó bőgős élete első szólóleme­ Babos Gyula - gitár, gitárszintetizátor zén csak basszusgitározik. Egri zenész családból Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Lakatos Vilmos származik, apja is bőgős volt, Így a hangszerválasz­ - zongora, billentyűsök tás nem volt számára kétséges, de a basszusgitáron Egri János - basszusgitár nagyobb szabadságra lelt. Néha úgy érzem, mintha í t FERENC SCHRECK TONY KALMAN ÓLAM Horváth Kornél - ütőhangszerek Pastorius inkarnációját hallanám, néha mintha Mar­ , \ JÓZSEF HANGYA MXGY —FERENC NCMETM EtTWIfcMALAli Balázs Elemér, Németh Ferenc - dob Ih &RVATH BELA SZAKCSI-LAKATOS ISTVÁN FEKETE* cus Miller felvétele szólna, de mindezeken a példá­ Paczári Károly - dobprogram kon átcsillan Egri számomra már nyilvánvalóan felis­ merhető egyénisége. Valószínűleg, mivel a zenét örökségként kapta, fontos számára is az átörökítés. Magicje. Az első Davis nyolcvanas évekbeli zeneka­ A másik leginkább Shorternek a Weather Report utá­ Lemezét ezért örököseinek, gyerekeinek ajánlja. ri hangzásának a szellemében íródott, így állítva em­ ni korszakát juttatja az eszembe. Babos Gyula a A lemez két legátgondoltabb kompozíciója Szakcsi léket a mesternek. Ebben a számban hallhatjuk a Song for My Son című Egri-számban szólózik emlé­ In Memóriám Miles című darabja és Oláh Kálmán már-már világsztár Tony Lakatos gyönyörű szólóját. kezetesen, legendás öreg Gibson Super 400-án. A

Scott H am ilton S c o tt H a m i l t o n Bucky Pizzarelli B u c k y P i z z a r e l l i Rem em ber Zoot Sims: The Red Door

• Concord — Karsay és Tsa. •

mainstream jazz kedvelőinek évti- Mzedeken át volt nagy kedvence az 1925-85 között élt tenoros Zoot Sims, a „szaxofon szultánja". Nem volt akkora géniusz, mint Stan Getz, akivel stílusa leginkább rokonságba hozható, de ő is csodálatos lemezek sorát hagyta az utókorra. Két igen kiváló muzsi­ kus emlékezik rá e nemrég megjelent CD-n, amelynek felvételei 1995-ben készültek N ew Yorkban: a negyvennégy éves tenorszaxofonos Scott Hamilton és Bucky Pizzarelli, a hetvenegy éves gitáros. Két különböző generáció, két telje­ sen azonos felfogásban gondolkodó és játszó művész. Néhány szó a lemez címének történetéről. Gerry Mulligan 1954-es kaliforniai koncertjeinek felvé­ mezborító szövegét Mulligan írta, ebből idézek: amely egy sivár homlokzatú, öreg épületben volt, teleiből '55-ben megjelent LP-n egy válogatás, „a Red Door pompás dal, Zoot Sims komponál­ de volt rajta egy előkelő, fényes, piros ajtó - az első oldalon kvartett, a másodikon szextett ta. New Yorkban a 40-es években Zoot és én ba­ erről kapta a szám a címét." Nem közismert játszott, ez utóbbiban Zoot Sims tenorozott. A le­ rátainkkal Don Jósé stúdiójában játszottunk, standard tehát, mint e CD műsorának legtöbb

1 998. DECEMBER Pharoah Sanders

Save Our Children

• Verve — PolyGram •

^ ■ zzal, hogy Pharoah Sanders né- kvintett/szextett hangzásokat rendre kis formációk K I W hány éve a Verve-höz szerződött, váltják fel. Az egyik gyakorlatilag a Trio Midnight ^ egyben egy új pályaszakasz is előadásában Egri bonyolult kompozíciója, a többi vi­ kezdődött munkásságában. Ugyanakkor a vál­ szont mind elektromos dobprogrammal felvett zene, tozás nem volt igazán látványos már az első Bili ahol kihasználták a többsávos felvételi technikát. Ér­ Laswell producerkedésével kiadott Verve-CD-n dekes, hogy annak dacára, hogy általában a dob­ (Message from Home, 1996) sem, az igazi me­ programot a könnyebb érthetőség kedvéért használ­ \A tamorfózis kezdete korábbra nyúlik vissza: vala­ ják, ezen a lemezen éppen ezek a számok a legin- mikor a hetvenes évek derekán, amikor a funky- káb avantgárdabbak. Pharoah Sanders - és soulhatás feltűnően megerősödött a jazzben, Elfogulatlansággal senki sem vádolhat. De ha meg­ tenorszaxofon, Sanders is új utakra lépett - zenéje sok populá­ próbálok objektív lenni, akkor érzésem szerint ez szopránszaxofon, harangok, ris elemet szívott magába, s ennek jegyében fo­ ütőhangszerek, ének; egy remek lemez, amely ellentétben a rossz magyar gant mára már jószerivel teljesen elfeledett William Henderson - gyakorlattal, végre jól is szól. Ma már nem azt a kort zongora, harmonium; LP-je, a Love Will Find a Way. Az az érzelmes, éljük, amikor egy magyar jazzlemez elfogy több tíz­ Bernie Worrell - orgona, helyenként vállaltan szentimentalizmusba hajló ezres példányban csak azért, mert nincs más. Egri elektromos zongora, sound (Phyllis Hyman - ének), ami azon a leme­ János lemezének fel kell vennie a versenyt az ameri­ szintetizátorok; zen hallható, lényegében máig jellemzi az ősz Tony Cedras - harmonium; kai dömpinggel, ami nem könnyű, de - köszön­ szakállú mester ismertebb produkcióit. A Colt- Jeff Bova - szintetizátorok, hetően az ízléses stilisztikai egyensúlyának - jó esé­ programozás; rane halála utáni évek fekete-afrikai és arab (Ta- lyekkel bocsáthatjuk útjára. Alex Blake - bőgő; Zakir uhid, Thembi, Jewels of Thought), illetve ázsiai Juhász Gábor Hussain - tabla, fadoboz, (Karma) zenei és filozófiai-vallási motívumokkal mbira, ének; Trilok Gurtu - dob, tabla, átszőtt akusztikus-atonális teljesítményeit szinteti­ ütőhangszerek; zátoron mixelt vonóskíséret, lágy női énekhang Abdou Mboup - és édes-bús szaxofonbúgás váltotta fel munkái­ ütőhangszerek, ének; ban. A nyolcvanas években egy-egy lemezen Abiodun Oyewole - ének; (Journey to the One, Live) visszatérni látszott a Asante - ének régi Sanders hangzáseszménye, a Journey...-n például egyes szerzeményekben egzotikus ja­ pán húros hangszer - koto - szólalt meg, de a * darabja, de nagyon jó téma. Emellett jobbnál fő trend mégis a hetvenes évek közepén megta­ jobb dalokat, jobbnál jobb improvizációkat hal­ lált közérthetőbb stílus maradt. S ez jellemzi a lunk végig a lemezen, a különleges összeállítású két Verve-lemezt is. duó előadásában. A szaxofon-gitár kettős A CD-játszón szóló új anyag egyrészt elképesz­ egyébként nem új találmány, elég, ha Stan Getz- ti a sokat próbált hallgatót, aki méltán ámulhat re és Jimmy Raineyre gondolunk, vagy Sonny Pharoah Sanders témáinak dallamgazdagsá­ Rollinsra Jim Hall társaságában. Zoot Sims is so­ gán, miközben a jól ismert érdességet sem hiá­ már a kísérő információk elolvasása után is, kat duózott valamikor éppen Bucky Pizzarellivel. nyolhatja a soundból, másfelől mintha minden minden együtt van itt, ami egy ázsiai-afrikai-afro- Szívesen hallgatja az ember ezt a CD-t, lélekkel túlságosan profivá érett volna a szaxofonos vilá­ amerikai zenei egyveleghez szükséges, s még mélységesen teli muzsika két szuperprofi művész gában: Sanders egyszerre igyekszik megfelelni az arrangement-ok is hibátlannak tűnnek, de előadásában. Egy idő után azonban némi hiány­ a legújabb, fekete zenékkel szembeni elvárá­ mintha mindenen eluralkodna a rutinszerűség, a érzetünk támad, úgy a lemez közepe felé. Job­ soknak (rap, programozott zene) és azoknak, precízen kiszámított piaci meggondolás. Pharo­ ban szólna a produkció, ha bőgőt, dobot is hal­ akik a régi akusztikus hangot vagy legalábbis ah Sanders elemi erejű művész, akit már a lanánk. Kerekebb lenne az egész. Mindezt nem azt a bizonyos „kozmigroove"-ot keresik, illetve kezdő lendület az öt csillag közelébe visz, de a hagyományoshoz, megszokotthoz való ragasz­ nosztalgizálják vissza az új lemezeken is, mely szinte semmi újat nem mond nekem előző Verve- kodás mondatja velem, szívesen adnék akár öt a hatvanas évek végén és hetvenes években a lemezéhez képest. Az Art Davisszel (1986), csillagot is a kitűnő párosnak, de ehhez azért Sanderséin kívül többek között Azar Lawrence Sonny Sharrockkal (1991), a New York Unittal még valami hiányzik: eredeti, sziporkázó ötle­ és Gary Bartz, McCoy Tyner és Joe Henderson, (1992) vagy a Franklin Kiermyer Quartettel tek, ha már a ritmusélmény hiányos. Pizzarelli Alice Coltrane és Roland Kirk munkáit jellemez­ (1994) készített felvételek sokkal kedvezőbb ké­ néhol próbálkozik ugyan héthúros gitárján alul te. így, a túlzott nagyotakarás révén kerülhetett pet nyújtanak az új Sandersről. Nem lepne basszusmenetet is pengetni, de ez kicsit sovány egy csapatba két szintetizátoros és két indiai meg, ha más „csillagozó" szaklapok kegyetle­ pótlék. Mégiscsak jobb lett volna egy komplett ütős néhány kipróbált, régi Sanders-kísérővel nül lepontoznák eme legújabb produkcióját. ritmusszekció. (A. Blake, W. Henderson). S ahogy sejteni lehet Máté J. György Deseő Csaba

1 998. DECEMBER 39 4 f } ' i,ikD

Al Di M eola A 1 D i M e o l a

The Infinite Desire

• Telarc — Karsai és Tsa. • legelőkelőbb oldalait és a legnagyobb koncert­ bízzon. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem le­ termeket. het felismerni a forrásokat. Zenéje nagyon is ek­ Egy hagyományos értelemben vett jó jazzszólista lektikus. Mint az irodalmi posztmodernben az „hátra" játszik, ami annyit tesz, hogy minden alkotók, AI Di Meola sem fél a pontatlan idé­ ( ■ p ' jttf M mikor először meghallgattam a le- hangja egy kicsit lustán, később szólal meg, mint zéstől, mivel ezek nem igazi idézetek, hanem a W f mezt, meg voltam győződve arról, az odavágó kísérő hangok. Di Meola inkább si­ tudatalattijából előbányászott zenei emlékek. hogy dörgedelmes kritikát fogok a et, mint késik. Egy jó jazzista játszik hangnemen Az akusztikus gitár hérosza már a kezdetektől két csillag alá írni, ami azzal a mondattal kívül. Di Meola ritkán. Nem is foglalkozik azzal, használta a legradikálisabb elektronikát. Ezen a kezdődött volna, hogy AI Di Meola a jazz nagy hogy megpróbálja elsajátítani a hagyományt. Vi­ lemezen is gitárszintetizátorok, szemplerek töm­ tévedése. Még néhányszor meghallgatva a CD-t, szont meghívja a lemezre vendégszólistának kelegé hallható. A borítón a gitáros az elektro­ megenyhültem. A zenei gondolatok mennyisége Hancockot, aki maga az élő jazz. mos hangszerek fejlődéséről beszél. A fejlődés lenyűgözött. Di Meola az akusztikus gitárzene panteonjába tény, de az irány az akusztikus hangszerek Di Meola ellentmondásos személyiség, jazz- a Friday Night in San Francisco című csodával hangjának az utánzása, márpedig egy pánsíp­ sztár anélkül, hogy jazz-zenész lenne, az robbant be. Azóta ők hárman (John McLaughlin- hangú szintetizátor és egy valódi pánsíp hangja akusztikus zene hérosza anélkül, hogy akuszti­ nal és Paco De Luciával) mindig összehasonlítás között mindig is lesz különbség, és mindig az kus zenét játszana. Egyetlen vitathatatlan értéke áldozatai, és az igazi áldozat leginkább Di utóbbi lesz a szebb. Akkor már inkább az iga­ az apadhatatlan kreativitás. A jazz világába, Meola. Paco De Lucia a tradíció szobra, márpe­ zán szintetikus hangok. mint Pilátus a krédóba, C orea mellett került be, dig a tradíciók vonalán nagy mélységekbe lehet Azoknak ajánlom ezt a lemezt, akik eddig is ra­ aki annak idején a Mahavishnu sikerén felbuz­ eljutni. John McLaughlin örök kísérletező, de jongói voltak AI Di Meola kiapadhatatlan kreati­ dulva gyors kezű gitárost keresett, és talált. Di mindig a legtisztább forrásból merít. Di Meola vitásának és villámgyors kezének. Meola ezután évtizedekig bérelte a szaklapok van annyira önhitt, hogy csak a saját kútfejében Juhász Gábor

M a k á m M a á m

a P a r t

• Fonó Records • szentelni ezeknek a kérdéseknek - talán némi Szembetűnő a vázig redukált hangzásvilág, de empátia is segíthet. ez tulajdonképpen csak a jelzés- vagy motívum­ Többféle fejlődési görbét, ívet lehetne most szerű dallamokra igaz. Valójában egy nagyon előrángatni népzene-jazz-world music vonat­ kidolgozott, néha homogén, néha pedig cizel­ a B r í á f J É z “i Makám-produkció más. így, kozásában, divatokat, kísérleteket, értékrende­ lált, összetett hangzás jellemzi a zeneszámo­ J v „mihez képest" nélkül. Ebből követ- ket illetően, és nem utolsósorban a fejlődési kat. A hangszerek között ősi, népi, egzotikus és Kezik, hogy értékelni (csillagozni) irányt elemezgetve a közel negyedszázados ritkán egy-egy ismertebb is akad, de feltehetően sincs túl sok értelme, mivel nem vethető össze Kolindától a mai Makómig, de nem valószínű, olyan is, amit eddig nem erre a célra használ­ egy stílus vagy műfaj átlagszintjével, továbbá hogy ezáltal közelebb kerülnénk az alkotói kon­ tak - vagyis nem hangszer. Már a rövid motívu­ nem kritizálható akadémikus, de még csak vala­ cepcióhoz. Tudniillik nem csupán egy változó mok variálgatása, ismétlési szisztémája sem milyen tematikus értékmérővel sem. Tehát job­ összetételű zenekarról van szó, de még csak könnyen kiismerhető, de a ritmusokkal - melyek ban járunk, ha most szépen elfelejtjük a kompo­ egy uralkodó vezéregyéniségről sem (bár né­ sok helyen aszimmetrikusak - néha már-már zíció, arány, dinamika, dallam, variáció, harmó­ hány domináns muzsikus állandó jelenléte fon­ megfejthetetlen kombinációt adnak. A zeneszá­ nia stb. ismérveiről szóló iskolai leckénket, de tos), hanem egy több mint két évtizedes múltú, mok előbb monoton hatást keltenek, majd egy még a hangszeres interpretációra előírt jó taná­ rendkívül koherens szellemi műhelyről. A min­ idő után valamilyen rituális vagy transzcendens csokat is - ugyanis ahhoz is általában azonosít­ dig jellegzetes ismérvek: az akusztikus hang­ atmoszférát teremtenek. Bizonyára megoszla­ ható hangú hangszerek szükségesek. Ha mind­ zás, a szinte alázatos tisztelet az archaikus ze­ nak majd a vélemények arról, hogy kortalan és ezek nem hiányoznak is teljes egészében ebből ne iránt, a nagyfokú szenzitivitás és az önma­ időtlen, archaikus kultúrákat idéznek-e, vagy in­ a zenéből, annyi föltétlenül igaz, hogy nem jel­ gukkal szembeni zenei igényesség. Ezek a jellem­ kább a kísérleti kortárs zene minimál irány­ lemzők rá. zők oly ritkán vannak jelen együtt, hogy itt már zatát. Alkotói koncepció? Talán. Általában nem fontos nem is kell igazán semmiféle koncepció. Ami ki­ Ez viszont nem változtat a produkcióhoz való olyasmit feszegetni, hogy ki mennyire tudato­ indulópont lehet ezeknél a produkcióknál, az egyetlen lehetséges viszonyuláson: lelki alkat, san, vagy ösztönösen zenél, hogy valaki miért legfeljebb egy téma, egy népdalfoszlány, egy fogékonyság motiválta biztonságos közeg vagy akar szórakoztatni vagy elvarázsolni, esetleg ritmusképlet és persze a hangok. Ezek származ­ pedig idegen, nyugtalanító hangulat. Ez dönt­ mit akarhat közölni, adni az érdeklődőnek. hatnak bárhonnan, bárkitől, bármilyen tárgytól, hetné el a Gramofonban szokásos kis értékelé­ Van, amikor érdekes a „vajon hogy csinálja" és a zene már szinte csak a közös nevezőt jelentő sünket is, ami a fentiek alapján ezúttal (is) ter­ ehhez hasonló kérdések, de a lényegen, a pro­ kifinomult ízlésen múlik - illetve jön létre. mészetesen szubjektív - ti. a recenzens az előb­ dukció értékén ez semmit sem változtat. Viszont Mindez igaz általában is a műhely munkáira, bi típushoz tartozik. a Makám-zene más, ezért érdemes néhány szót és fokozottan igaz az új, a Part című CD-re. Matisz László

4 0 1998. DECEMBER Carmen McRae

Dream of Life

• Qwest — Warner •

I közelmúltban eltávozott Carmen " McRae... akartam kezdeni. Hiszen « nemrég még ott sugárzott a színpa­ don valamelyik fesztiválon, gondoltam. Nem emlé­ keztem pontosan, mikor jött a szomorú hír, és ami­ kor utánanéztem, alig akartam elhinni. Éppen négy éve. Carmen a nyolcvanas években állandó vendé­ - asszonyok - Lady Day, Ella, Sarah - egyik legelső jelentős követője. Billie Holiday az első ideálja, aki­ m hez egy életen át tartó, szoros barátság fűzte. Car­ u men nagyszerű zongorista is volt, és többek között a Minton Playhouse-ban, a bebop egyik szülőhe­ get kap, amit a legmagasabb szinten ki is használ. A lyén játszott, ahol az elsők között szívta magába tizenegy kompozíció közül talán a legfontosabb a ezt az új zenét, és került Monk és Sarah Vaughan címadó Dream of Life, melyet Carmen tizenhét éve­ hatása alá. Egész életében elutasítja a dizőz, a ze­ sen írt Billie Holiday számára, és ő maga Lady Day nekar előtt magát mórikáló, szórakoztató sztár sze­ iránti tiszteletből nemigen énekelte. Természetesen repét. Nem csoda, hogy igazán csak a jazz belső van néhány standard a Holiday-repertoárból is. A köreiben volt ismert. A jazz stíluskorszakain átívelő triótagok szólóin kívül néhány trombitaszóló jelenti a előadásmódja magába sűríti a Billie Holidaytől bonuszt a hallgató számára az ugyancsak vendég­ öröklött daléneklést, amely a legbanálisabb slá­ ként szereplő Roy Hargrovetól és Jón Eardleytől. gerből is keserű, izzó bluesdrámát teremt, ugyan­ Gyakori promóciós trükk, hogy sztárok vendégsze­ akkor a dalokat zeneileg ízekre szedi, kihasználva replése támogatja az egyébként általában remek a bennük rejlő variációs lehetőségeket, de ezt min­ európai muzsikusok sokszor nehezen létrehozható dig alárendelve a dal dramaturgiai felépítésének. lemezkiadását. A Kölni Rádió big bandje John Scatjei tömörek, kevéssel sokat mondóak. Clayton vezetésével - aki a kitűnő hangszerelése­ Hálásak lehetünk a Kölni Rádiónak, hogy kilenc év ket is jegyzi - világszínvonalon kíséri Carment, sőt Bencze László - nagybőgő, tampura, kínai gong elteltével sem adták fel, hogy ezt a nagyszerű talán még jazzesebben, mint esetleg tette volna Juhász Endre - oboa, fuvola, kaval, nádak anyagot megismertessék velünk (rejtély, hogy miért egy olyan amerikai zenekar, mely vokalisták kíséré Krulik Zoltán - gitár, cseleszta, fadob, lapharangok sére specializálódott. Szalai Péter - tabla, zanza, harangjáték, tabla, lárang nem előbb). Ügy látszik arrafelé is rögösek, nehe­ Szőke Szabolcs - gadulka, sarangi, ektár, zanza zen járhatók a minden kommerciális vonást nél­ Az ötvenes években volt szokás a magyar mozik­ Thurnay Balázs - kaval, marimba, gatham külöző jazz útjai. A 67 éves Carmen csúcsformá­ ban az artistaműsor, amikor is 50 filléres felár elle­ ban. Mindenki által irigyelt orgánuma dörög, telt, nében a nagyérdemű a híradó és a nagyfilm között füstös, de hajlékony, simogató, bársonyos is. Szóval élvonalbeli artisták rövid fellépését láthatta az erre a jazzének tökéletes, megtestesült definíciója. a célra nem nagyon alkalmas moziszínpadon. A Az, hogy Quincy Jones az album egyik producere, közönség ezt inkább eltűrte, vagy kiment a büfébe, garancia arra, hogy a repertoár felépítése is tökéle­ hiszen ők a film miatt jöttek. Ezt a lemezt Carmen tes. Kezdődik egy elsöprő Monk-darabbal (In Wal­ McRae miatt vásárolják meg, de a WDR Big Band ked Bud), majd egy régi dixielandsláger (Sunday) - az „artisták" - produkciója nagyban hozzájárult, bravúros Carmen McRae-i átfogalmazása jelenti hogy a kedves zenehallgató az énekesnő életművé­ mindjárt az album súlypontját, melyben az itt ven­ nek egyik legjobb darabját élvezhesse. dégként jegyzett, állandó kísérőtrió is szólólehetősé Szigeti Péter

1 998. DECEMBER 41 i t i k a

Ittzés Tamás Ittzés Tamás

W ild Romantic Blues

• PianoMania — Kecskeméti Jazz Alapítvány • lerne, a spirituálék, a rabszolgadalok énekhangja és rit­ vele az előadója. A War Bride Blues improvizációjában musa", igazából ez a zene amerikai polka, vagyis kom­ például meglepően modern alterációkat használ. Bőví­ pozíció és harmonizáció szempontjából az európai ze­ tett kvint, szűkített nóna? Vigyázat, a hitelesség jegyé­ A nei összetevő nagyobb szerepet játszik benne. Adott ben, hiszen a darab 1917-ben íródott! £ S zen ei előadóművészét interpretáció korban valószínűleg klasszikus zenei képzésben része­ A zongorista Ittzés Tamás remek társra talált önmagá­ W W szempontjából két nagy táborra oszlik. sült előadók játszották. A blues a másik oldal, benne ban, a hegedűs Ittzés Tamásban. A lemezen nekem a Az egyik a hitelesség híve. Az ebbe a tá­ van az összes fekete vonás (dirty tones, improvizáció hegedű-zongora duók tetszenek legjobban. A Black borba tartozók igyekeznek a műveket minél korhűbben stb.). Cat Bluesban például olyan pontos a hegedű-zongora előadni, nem kis energiát fektetve annak kutatására, Ittzés Tamás - mint az a borítón is látszik - sokoldalú mu­ unisono, hogy az embernek eszébe sem jutna, hogy rá- hogy az előadandó mű hogy szólhatott a maga korá­ zsikus. A Bohém Ragtime Jazzband vezetője és aktív játszásos felvételről van szó. Remek a You're Such A ban. A másik nézőpont hívei szerint mi sem bizonyítja klasszikus zenész. Valószínűleg ebből is következik, Cruel Pa to Me és a Regretful Bluesban is a pizzicato he­ jobban, hogy egy mestermű örök érvényű, hogy minden hogy a darabok két összetevő eleme közül a ragtime gedű és zongora együttes játéka. A Blue Law Sunday kornak van üzenete, mint az, hogy mindig újrafogal­ szólal meg sokkal hitelesebben előadásában. Magabiz­ Bluesban több érdekes vonás is van. Egyre gyorsuló mazható, hozzátéve a kor és előadó értelmezését. tos technika mindkét hangszeren (zongora, hegedű), íz­ tempó, moll hangnemben indul, azután átmegy azonos A Wild Romantic Blues című CD borítóján szereplő mél­ léses, finom ritartandók - ez alól a Luisville Blues kivétel, alapú dúrba, a zongoraimprovizáció alatt a hegedű kí­ tatásokban az egyik és a másik tábor hívei is hangot ad­ ahol túl hosszúnak érzem a késleltetéseket a stop time sérőszerepet tölt be. Ami az énekes darabok előadását nak - természetesen elismerő - véleményüknek, tehát utáni belépéseknél - jó tempók, remek jobb kéz-bal kéz illeti, azok bennem a szvingkorszak fehér énekeseinek meghallgatás előtt korhű előadást várunk olyan formá­ kontrasztálások jellemzik a ragtime-elemek interpretáci­ stílusát idézik. ban, hogy számunkra is legyen üzenet. óját: „to hit a note twice" - ahogy Jelly Roll Morton meg­ Mindezt összevetve: a jazz egy zenei kifejezési forma. A darabok a húszas évek elején íródtak. Eklektikusán határozta a ragtime-ot. Amikor azonban a dologba be­ Mivel az egyik leglényegesebb eleme az improvizáció, keveredik bennük a ragtime, a blues és a jazz. Egyedül jön a blues, számomra hitelét veszti az előadás. A szvin- ezért minden korban és földrajzi területen tartalmazhat a Jerry The Junker a kivétel, mivel ez a darab nem rag­ gelés általában lovacskázás (ezt a kifejezést akkor hasz­ üzenetet. A klasszikus zene remekművei annak ellenére, time, és nem is blues. nálják, amikor a nyolcad első szára túlságosan hosszú hogy hangról hangra rögzítettek, pontosan szerzőjük A ragtime- és blueselemek keveredése a New Orleans-i és hangsúlyos lesz a másodikhoz képest). A Jogo Blues zsenialitásának köszönhetően tartalmazzák mondaniva­ Jim Crow-féle törvények hatásának köszönhető, amikor előadója viszont - képletesen szólva - a ló másik olda­ lójukban az örökérvényűséget. A ragtime hangról hang­ is a kreolokat, akik addig a belvárosban ragtimeokat lára esik. A darab boogie, de ragtime-ízzel játssza. A ra megkomponált zene. Valljuk be: kompozíció területén játszottak, kitessékelték a külvárosba, és kénytelenek vol­ „lovacskázás" előadásra a 19. számú darab (It Takes...) nem vetélkedhet a nagy klasszikus művekkel. A század­ tak átvenni a vidékiek népszerű bluesfigurációit, mivel a a legjobb példa. elő amerikai szórakoztató zenéje. De tény, hogy még közönségnek az jobban tetszett. Bár Sidney Bechet sze­ A darabokban nagyon kevés lehetőség van az improvi­ sokakat szórakoztat a századvég Európájában is. rint „ha azt mondom, ragtime, benne van a dolog szel- zációra, amikor azonban akad, nem mindig helyesen él Márkus Tibor

A r t F a r m e r Art Farmer

Art in W roclaw

• PolyGram Polska • árad valami földöntúli szépség, ahogy e lemezen el­ unisonoban Farmerrel. A dobos Adam Czerwinski lel­ kezdi a What's New-t, az ember szinte beleborzong. kiismeretesen ellátja feladatát, akárcsak a New York-i A lengyel partnerek kitűnő, fiatal muzsikusok, akik bőgős, Harvie Swartz. Ez utóbbitól talán szerencsé­ egy hullámhosszon éreznek Farmerrel, az egész pro­ sebb lett volna, ha letesz arról a kísérletről, hogy szó­ ^ ^ ^ ^ J o o l jazz. Idősebb jazzrajongók még dukció egy jól összeszokott, homogén hangzású egy­ listaként zongora- és dobkísérettel előadja Jimmi Van H F jól emlékeznek az 50-es, 60-as évek üttest mutat be a hallgatónak, pedig valójában nem Heusen Deep in a Dream című balladáját. Ez a ^ — egyik kedvelt stílusirányzatára, amelyet a túl gyakran játszanak együtt, hiszen Farmer Bécsben 6 perc 20 másodperc nem méltó ehhez a lemezhez, beboppal, hard-boppal szemben a hűvös, nyugodt, él, a lengyel fiúk meg Wroclawban. Közös felvételük különösen a vonóval játszott részeket kínos hallgatni. A melodikus előadásmód jellemzett. Ez a fajta jazz-ze- 1996-ban készült, előzőleg csak néhány közös kon­ CD-n hallható többi 45 perc viszont kellemes, tiszta nélés sajnos szinte teljesen eltűnt az idők folyamán, certjük volt Lengyelországban. Külön érdekesség, jazzmuzsika. Art Farmer ma is csúcsformában játszik, de azért egy-két nagy egyéniség napjainkban is gon­ hogy az együttes állandó bőgőse nem tudott részt a lengyelek pedig, ha az utóbbi évtizedben elveszítet­ doskodik róla, hogy ez az érték is tovább éljen a venni a produkcióban, így a New York-i Harvie ték is korábbi vezető helyüket a kelet-európai jazz­ jazz sokszínű palettáján. Az egyik nagy apostol a Swartz volt segítségükre. A három lengyel zenész kö­ ben, ma is rendkívüli affinitással játsszák a legkülön­ most hetvenéves Art Farmer, aki ugyanolyan meg­ zül a zongorista Kuba Stankiewicz érdemli a legtöbb bözőbb stílusú, amerikai ihletettségű zenéket. Kelet- győző erővel játssza e zenét, mint három-négy évti­ jó szót. Kiválóan felkészült zenész, aki nem csillogó Európa, vagy sem, azért Farmer társai annyit megér­ zeddel ezelőtt. O azon kevesek egyike, aki trombita virtuozitással hódít, hanem invenciózus, intelligens, demeltek volna, hogy nevüket ne csak a kísérőszö­ helyett ősidők óta előnyben részesíti a bársonyos, lí­ cool szólókkal. A tenoros Piotr Baron a korai Coltrane- vegből lehessen kibogarászni. De azért szívből aján­ rai hangú szárnykürtöt és annak saját képére formált iskola követője, szólói kitűnőek, néhány kisebb fraze- lom e lemezt az igényes hallgatóknak. változatát, a flumpetet. Mindenekelőtt balladáiból álási hibát azonban elkövet, amikor témát játszik Deseő Csaba

4 2 1998. DECEMBER Joni Mitchell W ild Romantic

Taming the Tiger

• Reprise — Warner •

magasztaljam néhány mon- djg W datban a titkos csodát, melyet Jo- ' ni Mitchellnek neveznek! A szőke hajú énekesnő több mint negyed év­ százados pályájának már korai szakaszán rá­ ébredt, hogy még átlagosan jó gitártudásával, teljesen egyéni, hol balladisztikusan elbeszélő, hol líraion átforrósodott s tónusváltásokban igen gazdag énekesi stílusával, valamint igé­ Joni Mitchell — ének, bőgő, nyesen megfogalmazott dalszövegeivel se tud­ gitár, billentyűs hangszerek, Ittzés Tamás - zongora, hegedű ja tökéletesen kialakítani sajátos művészi vilá­ ütőhangszerek; gát. A rock- és countryklisékből szőtt zenei hát­ larry Klein - bőgő; teret, jött rá, jazzmotívumokkal kellene keverni, Brain Blade - dob; W ayne Shorter - így jönne létre a még hibátlanabb, egyedül az szopránszaxofon; ő kompozícióira jellemző feeling. Ebből a Michael Landau - gitár; meggondolásból születtek azok a munkák, így Greg Leisz - peddle steel a rocktörténet szerintem egyik legjobban sike­ rült lemeze, a Don Juan's Reckless Daughter, melyeken a néhai Jaco Pastorius basszusgitá­ rozott, illetve az olyanok - mint amilyen a mos­ tani CD is -, amelyeken Wayne Shorter szop- ránszaxofon-kísérete tette tartalmasabbá hangszerelést. Mitchell vállalkozásai úttörő je­ lentőségűek voltak: Paul Simon, Tom Waits vagy Sting hasonló próbálkozásai lényegesen későbbi fejlemények a műfaj történetében. Az általa létrehozott csodát titkosnak mond­ tam, mert mindig is túl intelligens zenével állt elő ahhoz, hogy tömegsikert arathasson. S tit­ kos e csoda azért is, mert a mi féltekénkén a zeneszerető társadalom jószerivel máig nem vette észre, hogy e csoda egyáltalán létezik. A videoklipekkel/PR-cikkekkel/botránykrónikák- kal/óriásplakátokkal megtámogatott mega­ sztárok újabb és újabb lemezei mellett fel se szerelés stb. stb. - mind a régi. De míg a Don tűnhettek a tengernyi M betűs előadó egyiké­ Juan lemez vagy a Mingus nálam *‘ ***-o nek jobbnál jobb teljesítményei: a Blue, a Court lenne, ez a CD csak ****, mert a tizenegy and Spark, a Hejira vagy a jelen rovat olvasó­ szám között akad sikerületlen is (Lead Bal­ inak lényegesen többet mondó című Mingus, loon). A nyitó Harlem in Havanát viszont nap­ mely az elhunyt mester és barát emléke előtt jában háromszor-négyszer is jó meghallgatni. tisztelgett a szokásos halk szóval. Azoknak a Nem jazzlemezt hallunk, hanem egy rockéne­ rajongóknak jelentős hányada pedig, akik kesnő rocklemezét szórványos jazzelemekkel. amúgy fogékonyak lettek volna (lennének) a tit­ De ez a rockénekesnő minden tiszteletünket kos csodára, a sok merőben külsődleges megérdemli. Modern, de sosem modernkedő. előadóművészi allűrt alkalmazó Laurie Ander- Mellesleg az új CD borítóját saját festményei sont vagy a fiatal, intellektuális énekesnők díszítik, impresszionistákon iskolázott, jó egyikét-másikát hallgatta (hallgatja) helyette. amatőrmunkák, a legkedvesebbek közülük Art Farmer - szárnykürt Szerencsére a jó zene nem propagandakér­ macskákat ábrázolnak. Nekem, akinek Mese, Piotr Baron - tenorszaxofon dés. És Joni Mitchellt, úgy tűnik, csöppet sem Panni és Zozó - három cica - a barátja, ez Kuba Stankiewicz - zongora zavarja, hogy nem ő kapta az Evita címszere­ különösen vonzó a CD-hez mellékelt könyvecs­ Adam Czerwinski - dob Harvie Swartz - bőgő pét. Újabb munkáit eddigi ars poeticájához hí­ kében. ven készíti. A jó dalszöveg, a megkapó hang­ Máté J. György

1 998. DECEMBER 4 3 f f r ' i'll*“ Astor Piazzolla Astor Pi a z z o 1 1 a

Adiós Nonino Hommage á Liége

• Milan - BMG • Az általában tangószerzőként és bandoneonjátékos- ként elkönyvelt argentin muzsikus és hagyatéka ezúttal a kortárs művészet mércéjével, illetve annak fényében £ A ki jobban szereti maga felfedezni a kerül méltatásra. A Gramofon rendszeres olvasói ta­ W i f még ismeretlen művészetet, Astor Pi- pasztalhatták, hogy az idén már két számunkban is azzolla műveit elsőre hallgatva könnyen (februárban és szeptemberben) foglalkoztunk a CD- az a benyomása lehet, hogy itt a szépség és az ér­ ken újra kiadott Piazzolla-produkciókkal, méghozzá zékiség olyan formában érvényesül, mint az ötve­ egyszer a klasszikus zenei, utóbb pedig a jazzrovat- nes években készült francia filmekben. Mint egy ban. Ezek után joggal feltételezheti az olvasó, hogy a csupa vitális bohémmal benépesített esős Párizs, mostani - kissé fennköltnek tűnő - kortárs zenei aspek­ ahol a boldog, szerelmes félzsenik megható álmo­ tust valami eredetieskedő, szubjektív műelemzői sze­ dozásait még egy ilyen „borzalmas" körülmény szély motiválhatja. Tehát késedelem nélkül indoklásra sem árnyékolhatja be - mármint hogy zuhog az szorul, hogy miért nem az mégsem, illetve miért nem si­ eső. A hangfal eleinte valami szentimentális szalon­ kerül a magamfajta szaktollnoknak olyan simán beska­ zenét sugároz, ami talán emlékeztet a tangóra is, tulyázni e különleges művészt - pláne, hogy eszem de mégsem igazán az. Latinos, de olyan távoli, ho­ ágában sincs. mályos temperamentum: bongódobok vagy hason­ Nos, a legáltalánosabb indok épp ez utóbbi ritka jel­ ló „nikkelezett ritmushangszerek", vonószenekar, lemző, vagyis azok a muzsikusok, akik tehetségüknél Astor Piazzolla - bandoneon tangóharmonika (?), mellette hegedű, gitár és egy fogva messze túlnőnek a személyiségükkel, a lénye­ Pablo Ziegler - zongora kevés zongora, ami még szólóban hallható. Vi­ gükkel szinte azonos műfaji kereteken, és egy idő után Fernando Suárez Paz - hegedű szont kifejezetten jazzakkordok szólnak, és valami már nem ők alkalmazkodnak egy műfaj szabályaihoz, Oscar López Ruiz - gitár magával ragadó atmoszféra kezd kialakulni... Pe­ hanem ők maguk szabják meg azokat, jó esélyük van Héctor Console - bőgő dig „nagyon" műzene. a halhatatlanságra. Ezeknek az alkotóknak nincsenek De ki is lehet valójában ez az Astor Piazzolla? titkaik, ugyanis mindenki előtt világos, hogy honnan in­ Nem ismeretlen jelenség az alkotó, vagy újító - néha dulnak, mire építkeznek. E században jó néhány ilyen niségei hamarabb csatlakoznak egy szokatlannak tűnő talán különcnek számító - zenész „karriertörténeteket" zenész született; talán emiatt terjedt el a modern művé­ produkcióhoz, mint ahogy azt fogyasztói vagy műked­ nézve, hogy először a kollégák, a kortársak, majd a szetek megjelölését jobb híján pontosító contemporary, velői logikával követni tudnánk. Piazzolla művészetére közönség érzékenyebb rétege, utána a kiadók, végül azaz „kortárs" kiegészítés. A képzavaros és kissé vonatkoztatva itt muszáj felsorolni a legfontosabbakat: a széles néptömegek fedezik föl a már befejezett élet­ sznobízű „kortárs klasszikus zene" - ami ugye rendkí­ AI Di Meola, Gidon Kremer, Gary Burton, Phil Woods; művet. Ez történik most Piazzollával, és ahogy ez lenni vül komoly, tudományos dolog - csak az elmélet szint­ vagyis ez a zene nem jazz, nem klasszikus, és még na­ szokott, ismét egy másik aspektusból mérlegelve a mű­ jén létezik, mivel maguk a művészek, Bartóktól Benny gyon sok minden nem, hanem Piazzolla, amely az vészi hagyatékot. Goodmanig, Sztravinszkijtól Scott Joplinig, Gersh­ előbb sorolt kvalitású muzsikusokhoz méltó. wintől Bernsteinig, Carlos Antonio Jobimtól Stan Maga a művész egy - a borítón olvasható - évekkel Getzig, Coltrane-től John Cage-ig, Bouleztől Nino Ro- ezelőtti interjúban tíz százalékban határozta meg a ze­ táig, Honeggertől Lloyd-Webberig, Pendereckitől néjében fellelhető eredeti, szegényes argentin tangót és Namyslowskiig, Kurtág Györgytől Szabados Györ­ kilencven százalékban a kortárs műzenének minősíthető gyig vagy Steve Reichtől a 180as Csoportig tökélete­ részt. Ennek valójában nincs túl nagy jelentősége, de sen tisztában voltak és lennének ma is egymás - a szá­ annak a következetességnek, kitartásnak, szerelemnek, zad zenekultúráját meghatározó - jelentőségével; a hűségnek annál inkább, mellyel ehhez a szerény műfaj­ sok esetben közös munkákról nem is beszélve. hoz kötődve, alkotó fantáziáját arra építve, teljes életét Hosszan sorolhatnánk még jó néhány műfajt és annak a tangónak szentelte. Mindezt egy olyan pillanatban - jeles alkotóit, popzenészeket, mai trubadúrokat is - és 1954-ben -, amikor a nyugati, főleg amerikai popkultú­ mondanom sem kell, az argentin tangótól induló Piaz- ra gyakorlatilag elsöpörte a tangót Argentínában is. zollát is - annak érdekében, hogy valóban hiteles ké­ Ha az eddigiekből nem derül ki egyértelműen, hogy pünk legyen a kortárs zenéről. Nem könnyű meghatá­ megérte«, az újra kiadott Hommage á Liége című le rozni a közös nevezőt, de az mindannyiukra igaz, mezen, a valamikori „B" oldalt sejtető trackek füve hogy előttük, másoktól nem hallhattunk olyan zenét, la—gitár duóban megszólaló Piazzolla-szerzemén eí hogy környezetükben nemcsak a műfaji, de az ország­ kétséget kizáróan bizonyítják, hogy igen. Persz a határok is elmosódnak, és ami ennél is fontosabb, szerző vezette zenekari interpretációk is tartalmazzák hogy az emberekben belső, személyes igénnyé válik mindazt, amit a szerényebb, duóforma nyújt, de utób­ Astor Piazzolla - bandoneon ezeknek a muzsikusoknak a produktuma, lelki vagy ér­ Cacho Tirao - gitár biban mintha légiesebben, áttetszőbben jelenne meg valamint a Liége-i Filharmonikusok zelmi tényező lesz, gyakran beépülve a lételemnek ez az egyre személyesebb hangú zene. Ezek közül is Leo Brouwer vezényletével számító értékek közé - és most nem csupán a kompakt különösen egy, a Café 1930 című, amelynek varázsla­ a 2. blokkban: hangkonzervek birtoklására gondolok. tos szépségét nem is érdemes itt verbalizálni. Gyönyö­ Marc Grawels - fuvola E szerény kitérő után, talán már nincs okunk csodálkoz­ rű és kész. Guy lukowski - gitár ni azon, hogy különböző műfajok nagy muzsikusegyé- Matisz László

4 4 1998. DECEMBER Budapest music center

A hónap lem ezei

a - b e n

Eötvös Péter - Atlantis Arthur Honegger - Symphony No. 2 A századvég egyik legelismertebb zeneszerzőjének új Camerata Transsylvanica, lemeze a címadó mű mellett két további darabot tartal­ vezényel: ERICH BERGEL maz: a Psychokosmost és a Shadowst. Erich Bergel, aki a zenei előadás egyedi és megismé­ Budapest Music Center „Kevés zenét ismerek a kortárs zenében, amelynek gesz­ telhetetlen voltában hitt, nem szerette a stúdiófelvétele­ 1093 Budapest, Lónyay u. 41. tusai annyira világosak, elevenek és erőteljesek, mint ket. Karmesteri pályafutása alatt összesen három albu­ ezekben a művekben. Talán épp e gesztusnyelv magya­ mot készített. Ehhez a lemezhez különösen találók a Tel./fax: 216-7895, rázza azt az elementáris hatást, amelyre a kortárs zené­ „zenei prédikátor" saját szavai: „A zene: meghívás a Tel.: 216-7896 ben oly ritka tüneményként csodálkozik rá a kritikus." legnagyobb vidámságra és ugyanakkor a legnagyobb komolyságra. Mindkettőre ránevel. Nem tudok össze­ E-mail: [email protected] Johann Sebastian Bach: tettebb pedagógiát elképzelni, mint a zenét." http://www.bmc.hu A fúga művészete Kolozsvári Filharmonikusok, vezényel: ERICH BERGEL A BMC szolgáltatásai: Erich Bergel kiegészítette Bach monumentális ciklusának befejezetlenül maradt zárófúgáját, s ezt a befejezést • H azai és nemzetközi információs Karajan „korszakalkotó teljesítménynek", a század központ - szöveg, kép, hangadatok Bach-kutatóinak egyik legjelesebbje, Friedrich Smend pedig „Bach kései művébe való, forradalmian új" bete­ felvitele és lekérdezése kintésnek nevezte. Bergel a hagyományostól eltérően az Internet-hálózaton meg is hangszerelte a teljes művet. Az ő belső lángolás­ tól izzó változatát hallhatjuk ezen az élő felvételen. • Kiadói tevékenységek koordinálása - Bouvard & Pécuchet

• Zenei fesztiválközpont - előadások, The Hungarian Jazz Trombone Company koncertek, hang- és fénytechnika with Can Fontana - First Time Together szervezése, lebonyolítása, stb. A világ talán legnevesebb élő jazzharsonása tavasszal

egy koncert erejéig tiszteletét tette hazánkban. Ennek • Zenei kiadványok árusítása apropóján készült ez a felvétel a hazai jazzharsonások krémjével: Szalóky Bélával, Gőz Lászlóval és Schreck • Hangfelvételek készítése, Ferenccel. A találkozás eredményeképpen elkészült hanghordozók gyártása, teljes körű CD a klasszikus mainstream amerikai jazzhangzás szolgáltatásokkal - zenészek, stúdiók, egyfajta európai lenyomata. grafikai-nyom dai kivitelezés, stb.

Sáry László - Lokomotív szimfónia • Rendezvényszervezés Sáry László három évtizedes alkotópályája során először készített elektroakusztikus kompozíciókat, amelyekben a környezet konkrét hangjait, pl. a gőz­ mozdonyok nyers zaját használta fel. A két darab - A BMC a GRAMOFONBAN a Lokomotív szimfónia és az Etűdök gőzmozdonyok­ ra - azokhoz a rajzfilmekhez hasonló, melyekben a • A hónap lemezei vonatoknak emberi arcuk van; Sáry fölismeri a ze­ nét a vasút, az élet hangjaiban. A lemezt még meg­ jelenése előtt nemzetközi díjjal jutalmazták. Richard Strauss - Metamorphoses,

Liszt Ferenc - Prometheus, Mazeppa, Tasso, Les Preludes Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényel: HAMAR ZSOLT Liszt halhatatlan szimfonikus költeményeit az egykori nagydíjas Ferencsik-lemez után ismét a nemzet első számú zenekara vette lemezre. A régi-új zenekar debü­ táló albumán a hazai dirigensmezőny legnagyobb ígé­ rete, Hamar Zsolt vezényel. Másfél évtized után ismét van egy Liszt lemezünk, amelyik újra toronymagas eséllyel indulhatna egy nemzetközi megmérettetésen.

Az ECM, JVC, DREYFUS, VERVE, WARNER, HUNGAROTON CLASSIC, FONÓ, ENJA, BMG, DOUBLE TIME A KIADÓK JAZZVÁLASZTÉKA KAPHATÓ, ILLETVE MEGRENDELHETŐ (POSTAI UTÁNVÉTTEL is) a BM C-ben!

1 998. DECEMBER 4 5 Az ország egyik legjobb független lemezkiadója

1116 Bp., Sztregova u. 3. Tel.: 203-1751, fax: 206-6295 e-mail: [email protected] http ://ww w .c3.hu/" f ono

a g y a r

Ú jdonságok:

g n n y ú z e n e i K o n c e r t ’9 8 szólisták • Lajkó Félix és Zenekara: együttesek albumok • V o c e s A e q u a l e s : Apocalipsys 1998 •'«'•».Mátok(falcímek ko*'emúködők slágerlista- helyezések • S t e p h e n J a m e s -S z a l a i P é t e r : EXIKON Ragas of Pandit Ravi Shankar • MakáM: a Part

• D r e s c h D u d á s M i h á l y Q u a r t e t :

Révészem, révészem...

• If j ú M u z s i k á s :

Egy (Ifj. Csoóri Sándor új zenekara)

• Ú j P á t r i a s o r o z a t 3 . :

A lexikon tartalmazza magyar Báré - M agyarpalatka

szólisták és együttesek (Mezőségi népzene) történetét és 1962 óta • K a l l ó s Z o l t á n : megjelent albumaik adatait: Idegen földre ne siess... dalcímek, dátumok, • valamint további 50 cím a katalógusban katalógusszámok, kiadók, hanghordozó-típusok, Folk, world music, jazz, életrajzi adatok, kortárs és komolyzene közreműködők, slágerlista-helyezések... „...hogy legyen egy hely, ahol össze lehet jönni!” KERESD A KÖNYVESBOLTOKBAN! Keresse a jobb lemezboltokban, a FONÓ Budai Zeneház lemezboltjában (1116 Bp., Sztregova u. 3., tel.: 206-5300), ZENEBARLANG 1114 Budapest, Villányi út 10 illetve a Vörösmarty téren, a Fonó Records standján december 24-ig! Itt mindig megtalálod. Kérje ingyenes katalógusunkat!

4 6 1998. DECEMBER antenna f j) hungária

Az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Rt. az egyik életie hí­ vója és fó' támogatója a Zempléni Művészeti Napok évről évre egy « gaz­ dagabb programkínálattal jelentkező rendezvénysorozatának. Társasagunk hangsúlyos szerepet szán a kultúra és a művészet támogatásának. £ művé­ szet, a zene a kommunikáció egy sajátos formája, mely segít a minkét körül­ vevő világ szépségeinek felfedezésében, megismerésében, eszközként szolgál érzelmeink kifejezésében. Mi mugpnk során is a kommunikáció szolgálatában állunk. Honfitársunk milliói „nap mint nap találkozhatnak tevékenységünkkel, ha bekapcsoljál! a rádiót, a televíziót vagy7 vidékre, külföldre telefonálnak. Az Antenna Hungária Rt. jogelődjei révén immár több mint 70 éves diúltra tekint vissza. Az elmúlt évtizedekben alapvetően műsorszórási feladatokat ellátó cég a kor és a piac követelményeinek megfelelve stratégiai céM nt tűzte maga elé a már ma is végzett távközlési szolgáltatások mellett a telekommunikáció új területein történő markáns megjelenést. m Dinamikus fejlődésünk biztosítéka, hogy szolgáltatási palettánk folyamatosan júj színekkel gyarapodik. Újításaink megvalósításánál stratéáai szövetségese­ inkkel azon fáradozunk, hogy fejlesztéseinkkel a kommtmikáció és az em ­ beriség szolgálatában álljunk és a jövő minél hamarabb jelenné váljon. Az emberek közötti kapcsolatokon túl az emberi kapcsolatokat is nagy7 súlyt fek­ tetünk. Szponzori szerepvállalásunk híven tükrözi ars poeticánkat. Törekvésünk, hogy ha­ zánk egy7 történelmi tájegy sége visszakapcsolódjon az ország kulturális vérk­ eringésébe, a Zempléni Művészeti Napok rendezvénysorozat támogatása ál tál jut kifejezésre. A hétköznapok mellett szükség van ünnepnapokra is, amijpr kicsit több figyelmet ■■elítélhetünk egymásnak, időt fordíthatunk saját szellemi feltöltődésunkre. fcT ' ^H pszeretnénk segítséget nyújtani ajándék CD-nkkel,Ízzel - a Zempléni Klűvé- W p szeti Napok eddigi hétéves története során készüli? felvételekből összeállított tm -válogatással.

Reméljük, hogy7 sikerül felidézni a fesztivál varápos hangulatát a zene segítségével, mely bizonyára kellemes kikapcsolódás#nyújt majd és segít megteremteni az ünnepek hangulatát az Önök számára.

Antenna Hungária Magjar Műsorszóró és Rádióhírközlési Rt. 8 4 1998. DECEMBER MEGRENDELŐLAP MIZ f. 12 Bdps, nua . 1 Fx 212- 2 8 7 -4 2 1 2 Fax: 31. u. andula M Budapest, 1025 Kft., feladni: AMFISZ kérjük címre alábbi az megrendelőlapot A neve:...... Megrendelő zeőieéi díjat előfizetési Az íe ...... (áo, ösg kerület) község, ...... (város, Címe: Megrendelem a a Megrendelem p ...... ( éldányban. o o forinttal olcsóbban, 252 O boltiárnál a évre: Egy Q a részemre küldendő átutalási postautalványon postautalványon átutalási küldendő részemre a Fél évre: a bolti árnál 7 6 forinttal olcsóbban, forinttal olcsóbban, 6 7 árnál bolti a évre: Fél A i lapja ó g n o j a r e n e z s e y n é ig |Az fiN M A R Gramofon Gramofon ásá)...... eee, jó ...... (irányítószám) ajtó) házszám)...... (emelet, - The Hungarian CD Review CDReview Hungarian The aón mglgdsr lpna idls óa átzta áo kínáljuk. áron változatlan óta indulása lapunkat Ol­ emelkedjen. ne megelégedésére ára példányonkénti vasóink és előfizetési az hogy azért, elkövet most nem következik áremelési bejelentés: a Gramofon továbbra is mindent mindent is továbbra itt Gramofon sajtótermékkel, a más sok bejelentés: oly Ellentétben áremelési következik nem célunk. most legfőbb előkészítése­ évfolyam marad negyedik ez a ne­ is - kor egyre kínálatban az zenei elősegíteni áttekinthető tájékozódását hezebben Azolvasó Gramofon. a szaklap, kai H armadik évfolyamát zárja a jelen számmal az egyetlen magyar lemezkriti­ magyar egyetlen az számmal jelen a zárja évfolyamát armadik 1700 1700 3300 3300 című folyóiratot, az igényes zenerajongó lapját lapját zenerajongó igényes az folyóiratot, című forintért. forintért. O ...... zma leée, ttlsa eyníe ki. egyenlítem átutalással ellenében, számla A 1999. január 13-án, szerdán jelenik meg. jelenik szerdán 13-án, január 1999. Gramofon következő száma következő Gramofon uc, é, ltp.) tér, (utca, ......

1 MATÁV J Szimfonikus l Zenekar

Békés, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog áj esztendőt kívánunk minden kedves Zenerajongó Barátunknak!

INFORMÁCIÓ • Telefon: 215 7901

Szeretne naprakész információt kapni a Igen, szeretnék információt kapni a Zenekar programjairól □ le v é lb e n O e-mailen keresztül. M ATÁV Szimfonikus Zenekar programjairól?

Adja meg adatait és mi minden hónap elején elküldjük N é v :

Önnek pontos műsorunkat levélben vagy e-mailen C ím : keresztül. Várjuk megtisztelő érdeklődését! e - m a i l : ...... T elefo n : ______... antenna

Kellemes karácsonyi ünnepeket

és sikerekben gazdag új esztendőt kíván a z Antenna H ungária Rt., m int a Zem pléni M űvészeti Napok és a m agyar kulturális élet elkötelezett támogatója. K _