CSALÁD- Történet KÉT Hangra
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
23 F o lk ló r A r c h ív u m SZILÁGYI MIKLÓS CSALÁD- TÖRTÉnET KÉT HAnGRA m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT NÉPRAJZTUDOMÁNYI INTÉZET I Szilá g yi M iklós CSALÁDTÖRTÉNET KÉT HANGRA Személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a 20. századi változó hatalmak sorsszerű találkozásáról 505^1 23 Folklór Archívum Szerkeszti Szemerkényi Ágnes Szilágyi Miklós CSALÁDTÖRTÉNET KÉT HANGRA Személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a 20. századi változó hatalmak sorsszerű találkozásáról MTAK o 00003 49246 -------------------M TA -------------------- Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet Budapest 2014 A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta MTA KIK KA-973.804 Szilágyi Miklós : Családtörténet két na hangra : személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a ... 201408138 HU- ISSN 0133-3771 ISBN 978-963-567-055-0 Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete 1014 Budapest, Országház u. 30. www.etnologia.mta.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2014 © MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet A borítóterv Szilágyi Miklós családi fotóinak felhasználásával készült. Borítóterv: Kaszta Móni Tördelte: Fancsek Krisztina Dffoituííciós központ A nyomdai munkálatokat a Prime Rate KFt. végezte. Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter ZO'f'iOt M A Folklór Archívum kötetei kaphatók az MTA BTK Néprajztudományi Intézetben. Budapest 2014 Printed in Hungary TARTALOM BEVEZETÉS 7 Személyes érintettség 9 Tiszafüred történetének és népéletének főbb jellemzői 14 A kisiparosok a mezőváros társadalmában 22 BECSÜLETTEL MEGÁLLTAM MINDENÜTT A HELYEMET 31 Nem akartam csizmadia lenni 33 Még kenyírhajra valót se’ keresel! 38 Én vótam a legfiatalabb kisiparos 43 Mentünk a Donig 54 Körül drótkerítís 58 Nehéz idők vótak azok! 63 FELNEVELTÜK A GYEREKEKET, MEG MINDEN MEGVÓT, AMI KELLETT 73 Nekem a Jézuska sose hozott semmit 75 Mindig csinálni kellett valamit 86 Beszéltek ilyeneket 96 Jól megvótunk egym ással 102 Én mindenkivel j óba vótam 114 Nem azért megyek hozzá, mert csizmadia! 120 Megfogadtuk, hogy minden nap írunk egymásnak 132 Itt vótak a nagy harcok 142 Nem mondhatom nekik, hogy nem csinálom 158 IRODALOM 165 Folklór Archívum eddig megjelent kötetei 177 BEVEZETÉS Személyes érintettség Noha egész sor magnetofonnal rögzített és önéletrajzi vallomássá for mált: „dokumentumirodalomként” olvasásra felkínált, olykor szépiro dalmi folyóiratban közzé tett folklór szöveget1 publikáltam az elmúlt évtizedekben,2 e mostani szövegközlésem keletkezési körülményeit és műfaji jellemzőit illendő részletesebben megvilágítanom. Nem elég arra hagyatkoznom, amit az olvasó a szövegbe belerejtett - s nem is nagyon rejtegetett - utalásokból ki tud következtetni. A fontosabb életrajzi adataimat ismerő olvasó előtt persze úgyis hiá ba titkolnám a személyes érintettséget: már az első mondatok után ok- kal-joggal gyanakodni kezdene, hogy a helyszín- és a névegyezés aligha lehet véletlen... Annak megvallásával kell kezdenem, hogy ebben az esetben a minden etnográfus/folklorista számára a legegyszerűbben szóra bírható „adatközlői körből” választottam ki a vallomástevőket. Vagyis két olyan önéletrajzi elbeszélést közlök, melyeket édesapámtól, Szilágyi Mártontól (1913-1990) és édesanyámtól, Szilágyi Mártonné Fodor Margittól (1912-1993) vettem magnetofonra,3 majd haláluk után egységes szöveggé szerkesztettem, s a magam emlékeit, no meg szakiro dalmi ismereteimet felsorakoztató kommentárokkal - lapalji jegyzetek kel - egészítettem ki, illetve értelmeztem. Az „életútinterjú”-szándékú beszélgetéseink Tiszafüreden: szüleim lakóházában, az esetenkénti ha zalátogatásaim alkalmával történtek, s leggyakrabban „négyszemközt”, ha véletlenül mégis volt „tanúja” a beszélgetésnek, a szituáció akkor is „monológra” inspirált: ha a gyűjtői beszélgetés „rokoni eszmecserévé” kezdett átalakulni, inkább felfüggesztettem a magnetofonfelvételt, illetve nem használtam fel ennek az önéletrajzi elbeszélésnek a megszerkeszté sekor, csak jegyzetben, „szövegváltozatként” idézem az ilyen alkalmak kor rögzített életrajzi adalékokat. Természetesen etnográfiai, nem egyszerűen „fiúi” céllal-szándékkal kezdeményeztem annak idején a szüleimmel ezeket az „irányított beszél getéseket”, melyeknek formája, hangneme, megszervezettsége lényegileg 1 Az írásos vagy szóban elhangzó önéletrajzi elbeszélés folklorisztikai és társa dalomnéprajzi értelmezéséről lásd Kü l l ő s Imola (szerk.) 1982; K ü l lő s Imola 1988; N iedermüller Péter 1988; M ohay Tamás 2000. 2 Pl. S z ilá g y i Miklós 1978, 1979, 1988,1989, 1990a, 1992,1993, 2002a, 2006a, 2008. 3 Édesapámmal 1986. március 26-án (27 gépelt oldal) és 1986. augusztus 24-én (35 gépelt oldal) beszélgettem az életút megismerése igényével; édesanyámmal - több, inkább témagyűjtés jellegű, nem az élettörténet megismerését célzó magnetofonos beszélgetés után - 1986. november 16-án (40 gépelt oldal); 1990. május 26-án (34 gépelt oldal), 1990. október 6-7-én (115 gépelt oldal) és 1990. december 8-9-én (103 gépelt oldal) készítettem az életútinterjút. Szilágyi Miklós: Családtörténet két hangra ugyanolyan volt (szándékom szerint olyan akart lenni), mint bárhol a ma gyar nyelvterületen „véletlenül” kiválasztott - tehát csak a beszélgetés során megismert - alkalmi „adatközlőkkel” folytatott adatgyűjtő beszél getéseim voltak. És „ugyanolyan” szeretne lenni ez a mostani közlés is, mint amilyennek az önéletrajzi elbeszélést, mint etnográfiai/folklorisz tikai anyagközlő és elemző műformát korábbi publikációimban kialakí tani igyekeztem.4 Vagyis: több szempontból elemezhető példaszöveget szeretnék felkínálni mind az etnográfusoknak/folkloristáknak, mind a nem-szakmabeli érdeklődőknek. Mely azonban - mint szövegegész - az alábbi tartalmi és formai jellemzők miatt mégis karakteresen különbözik azoktól az önéletrajzi elbeszélésektől, melyeket korábban publikáltam: - Szüleim mindketten kisvárosi kisiparos, nem paraszti családba születtek, s bár népes paraszti rokonság vette őket körül, iparossá, illet ve iparos feleséggé nevelődtek. Csizmadia foglalkozású édesapám, bár másféle foglalkozások jobban vonzották, az apja mesterségét folytatta. Anyai nagyapám pedig kovács volt, s bár fiaival is, lányaival is elvégez tette a polgári iskolát, sokszor kinyilvánított szándéka szerint nem akart belőlük „urat nevelni” - a helyben lehetséges „középiskola” (azaz: a pol gári iskola)5 elvégeztetése egy rangos iparos számára presztízsnövelő volt.6 Elsősorban annak elemzésére kínálkozik fel tehát az életsorsuk nak és a kisvárosi társadalomban elfoglalt helyüket minősítő reflexió iknak ez a foglalata, hogy milyen is volt ennek a „kispolgárként”, nem „parasztként” meghatározó rétegnek a viszonya a mezővárosias paraszti kultúrához és az erősen rétegzett, de meghatározóan paraszti helyi tár sadalomhoz. - Apám s anyám életideje, a család története az addig érvényesnek tekintett, a hagyomány megszervezte értékrendet gyökeresen (többször és többféleképpen!) felforgató történelmi korszakban zajlott. Ez a körül mény minden emlékezőt arra kényszerítene, így őket is kényszerítette hogy tanúságot tegyenek róla: az embert próbáló szenvedés, nyomorú ság, a világ lealjasodása, a kényszerű alkudozások a sorssal, a kisebb-na- gyobb megalkuvások mégiscsak túlélhetőek voltak. És arra is inspirálták őket történelmi tapasztalataik, hogy a hatalmi kényszerek és a politika 4 Lásd elsősorban: Sz ilá g y i Miklós 2006a, 2008. 5 „A városok és a nagyobb községek jobb módú kispolgárainak gyermekei számára az 1868: 38. te. által szervezett iskolatípus’’ - Bán Péter (szerk.) 1989: II. 108. 6 Nagybátyáim mindazonáltal nem egyértelmű lelkesedéssel folytatták apjuk mes terségét. A legidősebb gyermek, Miklós, a polgári iskola elvégzése után pénzügyőr szeretett volna lenni, de mert távlatosan szükség volt rá a műhelyben, az apja ra gaszkodott hozzá, hogy beszegődjön hozzá inasnak. A legfiatalabb, János (a családi szóhasználatban élete végéig Jancsika) pedig fel is szabadult mint kereskedőinas, de Miklós bátyja korai és tragikus halála után mégiscsak kovács inassá kellett lennie, hogy legyen, aki a műhelyt tovább vigye. 10 Bevezetés által színezgetett vágyképek hatása alatt született egykori döntéseikkel őszintén szembenézzenek. Arra is felkínálkozik tehát ez a két szálból szövődő családtörténet, hogy következtessünk rá: mennyit és miért tar tott vállalhatónak valaki az élete vége felé - a maga becsület felfogása szerint, s a személyes karrierépítéssel, a család megélhetésének biztosít hatóságával megindokoltan - egy absztrakt tisztességfogalom értelmé ben esetleg már „nem vállalható” politikai, közéleti, az aktuális hatalmat kiszolgáló szerepekből. - Valamelyes, a vallomástevők által nyilván nem tudatosított7 különb ségek adódhatnak abból a körülményből, hogy ugyanarról az élmény körről - a 20. század közepén a nagy-történelem forgószelébe vetett ember és családja sorsáról - egy több mint ötven éven át harmóniában élő házaspár idézte fel, s az élőszóban elhangzó önéletrajzi elbeszélés, az „igaz” történet (mint folklór előkép)8 ismeretében strukturálta legemlé kezetesebb élet-tényeit és az azokhoz kapcsolódó reflexív tapasztalatait. Feltűnhet pl. az olvasónak, hogy anyámnak sokkalta több mondaniva lója volt mind a szűkebb családról, mind a rokoni és baráti kapcsolatok ápolásáról. Apám viszont a maga mestersége s az ezzel összefüggő mun kaszervezési praktikák részleteinek