23 F o lk ló r A r c h ív u m SZILÁGYI MIKLÓS CSALÁD- TÖRTÉnET KÉT HAnGRA m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT NÉPRAJZTUDOMÁNYI INTÉZET I Szilá g yi M iklós CSALÁDTÖRTÉNET KÉT HANGRA Személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a 20. századi változó hatalmak sorsszerű találkozásáról 505^1 23 Folklór Archívum Szerkeszti Szemerkényi Ágnes Szilágyi Miklós CSALÁDTÖRTÉNET KÉT HANGRA Személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a 20. századi változó hatalmak sorsszerű találkozásáról MTAK o 00003 49246 -------------------M TA -------------------- Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet Budapest 2014 A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta MTA KIK KA-973.804 Szilágyi Miklós : Családtörténet két na hangra : személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a ... 201408138 HU- ISSN 0133-3771 ISBN 978-963-567-055-0 Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete 1014 Budapest, Országház u. 30. www.etnologia.mta.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2014 © MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet A borítóterv Szilágyi Miklós családi fotóinak felhasználásával készült. Borítóterv: Kaszta Móni Tördelte: Fancsek Krisztina Dffoituííciós központ A nyomdai munkálatokat a Prime Rate KFt. végezte. Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter ZO'f'iOt M A Folklór Archívum kötetei kaphatók az MTA BTK Néprajztudományi Intézetben. Budapest 2014 Printed in Hungary TARTALOM BEVEZETÉS 7 Személyes érintettség 9 Tiszafüred történetének és népéletének főbb jellemzői 14 A kisiparosok a mezőváros társadalmában 22 BECSÜLETTEL MEGÁLLTAM MINDENÜTT A HELYEMET 31 Nem akartam csizmadia lenni 33 Még kenyírhajra valót se’ keresel! 38 Én vótam a legfiatalabb kisiparos 43 Mentünk a Donig 54 Körül drótkerítís 58 Nehéz idők vótak azok! 63 FELNEVELTÜK A GYEREKEKET, MEG MINDEN MEGVÓT, AMI KELLETT 73 Nekem a Jézuska sose hozott semmit 75 Mindig csinálni kellett valamit 86 Beszéltek ilyeneket 96 Jól megvótunk egym ással 102 Én mindenkivel j óba vótam 114 Nem azért megyek hozzá, mert csizmadia! 120 Megfogadtuk, hogy minden nap írunk egymásnak 132 Itt vótak a nagy harcok 142 Nem mondhatom nekik, hogy nem csinálom 158 IRODALOM 165 Folklór Archívum eddig megjelent kötetei 177 BEVEZETÉS Személyes érintettség Noha egész sor magnetofonnal rögzített és önéletrajzi vallomássá for­ mált: „dokumentumirodalomként” olvasásra felkínált, olykor szépiro­ dalmi folyóiratban közzé tett folklór szöveget1 publikáltam az elmúlt évtizedekben,2 e mostani szövegközlésem keletkezési körülményeit és műfaji jellemzőit illendő részletesebben megvilágítanom. Nem elég arra hagyatkoznom, amit az olvasó a szövegbe belerejtett - s nem is nagyon rejtegetett - utalásokból ki tud következtetni. A fontosabb életrajzi adataimat ismerő olvasó előtt persze úgyis hiá­ ba titkolnám a személyes érintettséget: már az első mondatok után ok- kal-joggal gyanakodni kezdene, hogy a helyszín- és a névegyezés aligha lehet véletlen... Annak megvallásával kell kezdenem, hogy ebben az esetben a minden etnográfus/folklorista számára a legegyszerűbben szóra bírható „adatközlői körből” választottam ki a vallomástevőket. Vagyis két olyan önéletrajzi elbeszélést közlök, melyeket édesapámtól, Szilágyi Mártontól (1913-1990) és édesanyámtól, Szilágyi Mártonné Fodor Margittól (1912-1993) vettem magnetofonra,3 majd haláluk után egységes szöveggé szerkesztettem, s a magam emlékeit, no meg szakiro­ dalmi ismereteimet felsorakoztató kommentárokkal - lapalji jegyzetek­ kel - egészítettem ki, illetve értelmeztem. Az „életútinterjú”-szándékú beszélgetéseink Tiszafüreden: szüleim lakóházában, az esetenkénti ha­ zalátogatásaim alkalmával történtek, s leggyakrabban „négyszemközt”, ha véletlenül mégis volt „tanúja” a beszélgetésnek, a szituáció akkor is „monológra” inspirált: ha a gyűjtői beszélgetés „rokoni eszmecserévé” kezdett átalakulni, inkább felfüggesztettem a magnetofonfelvételt, illetve nem használtam fel ennek az önéletrajzi elbeszélésnek a megszerkeszté­ sekor, csak jegyzetben, „szövegváltozatként” idézem az ilyen alkalmak­ kor rögzített életrajzi adalékokat. Természetesen etnográfiai, nem egyszerűen „fiúi” céllal-szándékkal kezdeményeztem annak idején a szüleimmel ezeket az „irányított beszél­ getéseket”, melyeknek formája, hangneme, megszervezettsége lényegileg 1 Az írásos vagy szóban elhangzó önéletrajzi elbeszélés folklorisztikai és társa­ dalomnéprajzi értelmezéséről lásd Kü l l ő s Imola (szerk.) 1982; K ü l lő s Imola 1988; N iedermüller Péter 1988; M ohay Tamás 2000. 2 Pl. S z ilá g y i Miklós 1978, 1979, 1988,1989, 1990a, 1992,1993, 2002a, 2006a, 2008. 3 Édesapámmal 1986. március 26-án (27 gépelt oldal) és 1986. augusztus 24-én (35 gépelt oldal) beszélgettem az életút megismerése igényével; édesanyámmal - több, inkább témagyűjtés jellegű, nem az élettörténet megismerését célzó magnetofonos beszélgetés után - 1986. november 16-án (40 gépelt oldal); 1990. május 26-án (34 gépelt oldal), 1990. október 6-7-én (115 gépelt oldal) és 1990. december 8-9-én (103 gépelt oldal) készítettem az életútinterjút. Szilágyi Miklós: Családtörténet két hangra ugyanolyan volt (szándékom szerint olyan akart lenni), mint bárhol a ma­ gyar nyelvterületen „véletlenül” kiválasztott - tehát csak a beszélgetés során megismert - alkalmi „adatközlőkkel” folytatott adatgyűjtő beszél­ getéseim voltak. És „ugyanolyan” szeretne lenni ez a mostani közlés is, mint amilyennek az önéletrajzi elbeszélést, mint etnográfiai/folklorisz­ tikai anyagközlő és elemző műformát korábbi publikációimban kialakí­ tani igyekeztem.4 Vagyis: több szempontból elemezhető példaszöveget szeretnék felkínálni mind az etnográfusoknak/folkloristáknak, mind a nem-szakmabeli érdeklődőknek. Mely azonban - mint szövegegész - az alábbi tartalmi és formai jellemzők miatt mégis karakteresen különbözik azoktól az önéletrajzi elbeszélésektől, melyeket korábban publikáltam: - Szüleim mindketten kisvárosi kisiparos, nem paraszti családba születtek, s bár népes paraszti rokonság vette őket körül, iparossá, illet­ ve iparos feleséggé nevelődtek. Csizmadia foglalkozású édesapám, bár másféle foglalkozások jobban vonzották, az apja mesterségét folytatta. Anyai nagyapám pedig kovács volt, s bár fiaival is, lányaival is elvégez­ tette a polgári iskolát, sokszor kinyilvánított szándéka szerint nem akart belőlük „urat nevelni” - a helyben lehetséges „középiskola” (azaz: a pol­ gári iskola)5 elvégeztetése egy rangos iparos számára presztízsnövelő volt.6 Elsősorban annak elemzésére kínálkozik fel tehát az életsorsuk­ nak és a kisvárosi társadalomban elfoglalt helyüket minősítő reflexió­ iknak ez a foglalata, hogy milyen is volt ennek a „kispolgárként”, nem „parasztként” meghatározó rétegnek a viszonya a mezővárosias paraszti kultúrához és az erősen rétegzett, de meghatározóan paraszti helyi tár­ sadalomhoz. - Apám s anyám életideje, a család története az addig érvényesnek tekintett, a hagyomány megszervezte értékrendet gyökeresen (többször és többféleképpen!) felforgató történelmi korszakban zajlott. Ez a körül­ mény minden emlékezőt arra kényszerítene, így őket is kényszerítette hogy tanúságot tegyenek róla: az embert próbáló szenvedés, nyomorú­ ság, a világ lealjasodása, a kényszerű alkudozások a sorssal, a kisebb-na- gyobb megalkuvások mégiscsak túlélhetőek voltak. És arra is inspirálták őket történelmi tapasztalataik, hogy a hatalmi kényszerek és a politika 4 Lásd elsősorban: Sz ilá g y i Miklós 2006a, 2008. 5 „A városok és a nagyobb községek jobb módú kispolgárainak gyermekei számára az 1868: 38. te. által szervezett iskolatípus’’ - Bán Péter (szerk.) 1989: II. 108. 6 Nagybátyáim mindazonáltal nem egyértelmű lelkesedéssel folytatták apjuk mes­ terségét. A legidősebb gyermek, Miklós, a polgári iskola elvégzése után pénzügyőr szeretett volna lenni, de mert távlatosan szükség volt rá a műhelyben, az apja ra­ gaszkodott hozzá, hogy beszegődjön hozzá inasnak. A legfiatalabb, János (a családi szóhasználatban élete végéig Jancsika) pedig fel is szabadult mint kereskedőinas, de Miklós bátyja korai és tragikus halála után mégiscsak kovács inassá kellett lennie, hogy legyen, aki a műhelyt tovább vigye. 10 Bevezetés által színezgetett vágyképek hatása alatt született egykori döntéseikkel őszintén szembenézzenek. Arra is felkínálkozik tehát ez a két szálból szövődő családtörténet, hogy következtessünk rá: mennyit és miért tar­ tott vállalhatónak valaki az élete vége felé - a maga becsület felfogása szerint, s a személyes karrierépítéssel, a család megélhetésének biztosít­ hatóságával megindokoltan - egy absztrakt tisztességfogalom értelmé­ ben esetleg már „nem vállalható” politikai, közéleti, az aktuális hatalmat kiszolgáló szerepekből. - Valamelyes, a vallomástevők által nyilván nem tudatosított7 különb­ ségek adódhatnak abból a körülményből, hogy ugyanarról az élmény­ körről - a 20. század közepén a nagy-történelem forgószelébe vetett ember és családja sorsáról - egy több mint ötven éven át harmóniában élő házaspár idézte fel, s az élőszóban elhangzó önéletrajzi elbeszélés, az „igaz” történet (mint folklór előkép)8 ismeretében strukturálta legemlé­ kezetesebb élet-tényeit és az azokhoz kapcsolódó reflexív tapasztalatait. Feltűnhet pl. az olvasónak, hogy anyámnak sokkalta több mondaniva­ lója volt mind a szűkebb családról, mind a rokoni és baráti kapcsolatok ápolásáról. Apám viszont a maga mestersége s az ezzel összefüggő mun­ kaszervezési praktikák részleteinek