DOCSLIB.ORG

„Oh, Was Ein Langsamer Deutscher Nicht Alles Fragt!”*

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
„Oh, Was Ein Langsamer Deutscher Nicht Alles Fragt!”* Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ UTASI KRISZTINA ÉSZ ÉS KINYILATKOZTATÁS KÖZÖTT. A FRAGMENTENSTREIT ESZTÉTIKATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGÉRŐL Filozófiatudományi Doktori Iskola Doktori Iskola vezetője: Dr. Kelemen János egyetemi tanár Esztétika Doktori Iskola Esztétika Doktori Iskola vezetője: Dr. Radnóti Sándor egyetemi tanár A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk: A bizottság elnöke: Dr. Bacsó Béla, az MTA doktora Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Radnóti Sándor, az MTA doktora Dr. Horváth károly, PhD A bizottság titkára: Dr. Szécsényi Endre, PhD A bizottság további tagjai: Dr. Weiss János, az MTA doktora Dr. Papp Zoltán, PhD Dr. Pintér Tibor, PhD Témavezető: Dr. Balassa Péter, az MTA doktora Dr. Fodor Géza, az MTA doktora 2 „Oh, was ein langsamer Deutscher nicht alles fragt!”* „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon!”** 3 Tartalom Bevezetés 4 1. A ’lassú német’: Gotthold Ephraim Lessing 12 2. Taktika és vívótudomány: Schmidt és Goeze 42 3. A ’névtelen’ és töredékei 58 4. Tudós háborúk 82 5. Szünet a teológiai harcban 105 Exkurzus: Mendelssohn ’élő írás’ fogalma 132 6. Gyűrűk és ékkövek: az igaz vallás mibenlétének kérdése 150 7. A költői nyelv alkalmazásának elméleti háttere 171 8. Válasz egy felesleges kérdésre: Nathan der Weise 194 9. A Nathan der Weise mint Anti-Candide 218 Appendix 239 Bibliográfia 242 4 Bevezetés „Endlich fiel man darauf, selbst das, was mich zu einem so langsamen oder wie es meinen wüstigen Freunden scheint, so faulen Arbeiter macht, selbst das man mir nutzen zu wollen: Die Kritik.”1 A lessingi életművet vagy annak egyes szegmenseit szisztematikus szempontok alapján feldolgozni kívánó kutató nincs irigylésre méltó helyzetben, hisz munkája többszörösen is akadályokba ütközik. Minderre természetesen bizonyos mértékig már a kutatás megkezdése előtt felkészülhetett, tudván, nem egy rendszeralkotó gondolkodó munkásságával fog dolgozni az elkövetkezőkben, hanem egy eklekticizmusát nem kendőző szerzővel, aki éppoly otthonos a színház világában, mint a művészeti vagy teológiai kérdések megvitatásában, s aki e területek között éppoly szabadon, határaikat figyelemre sem méltatva mozog, mint ahogyan problémafelvetéseit emeli ki eredeti kontextusukból. „Ich denke nur zu meiner eigenen Belehrung. Befriedigen mich meine Gedanken am Ende: so zerreiße ich das Papier. Befriedigien sie mich nicht: so lasse ich es drucken.”2- veti máig ható büszkeséggel papírra Lessing az Über eine zeitige Aufgabe-ban, s e kijelentés a Lessing művek egészére érvényes általános érvényű figyelmeztetés: nem kipróbált, rögzített, tömörségükben lezárt tanításokkal van dolgunk; Lessingnek soha, munkásságának egyetlen állomásán sem állt szándékában apodiktikus kijelentésekkel elhalmozni az olvasót, sokkal inkább önálló gondolkodásra kívánta késztetni. A lessingi 1* „Ó, mi mindent nem kérdez egy csigalassúságú német!” G. E. Lessing, Abhandlungen über die Fabel. R 4,46. o. magy. Gotthold Ephraim Lessing, Válogatott esztétikai írásai. (Balázs István) Budapest: Gondolat, 1982. 68. o. ford. Kárpáty Csilla. ** Példabeszédek 26, 13. A Szentírásból származó helyeket a továbbiakban külön említés nélkül Károli Gáspár fordításában idézem. „Végül is fölmerült, hogy azt a képességemet hasznosítsák, amely engem oly lassú, vagy, miként tetterősebb barátaim vélik, olyan lusta munkássá tesz: a kritikát.” HD Hundert und erstes, zweites, drittes und viertes Stück. Den 19. April 1768 R 6, 507. o. magy. im. 527. o. ford. Timár Ilona. 2 „Csak önnön okulásomra gondolkodom. Ha gondolataim kielégítenek, széttépem a papírt. Ha elégedetlen vagyok velük: megjelentetem őket.” G. E. Lessing: Über eine zeitige Aufgabe, in Lessing, Werke, (Herbert G. Göpfert, Karl Eibl, Helmut Göbel, Karl S. Guthke, Gerd Hillen, Albert von Schirnding, Jörg Schönert), München: Hauser, 1970. /H/ 8, 549. o. 5 kritika nyelvi és gondolati nyitottsággal bír, célja a tudósítás, az ellenvetések, kételyek megfogalmazása, a cáfolat – de ezzel egyidőben igyekszik elkerülni az igazság egyoldalú birtoklásának még a látszatát is. E kritikai attitűd prózájának éppúgy sajátossága, mint költői műveinek; ez az, amit „Lust am Text”-ként jellemezhetünk, s ez az, ami arra ösztönzi Lessinget, hogy gyakorta „Gärstoffe” -ként, „unordentliche Collectanea”-ként, „Zufälle”-ként jellemezze papírra vetett gondolatait. A Hamburgi dramaturgia híres szöveghelyén tőle szokatlan egyértelműséggel fogalmazza meg: „ Ich erinnere hier meine Leser, daß diese Blätter nichts weniger als ein dramatisches System enthalten sollen. Ich bin also nicht verpflichtet, alle die Schwierigkeiten aufzulösen, die ich mache. Meine Gedanken mögen immer sich weniger zu verbinden, ja wohl gar sich zu widersprechen scheinen: wenn es denn nur Gedanken sind, bei welchen sie Stoff finden, selbst zu denken. Hier will ich nichts als Fermenta cognitionis ausstreuen.”3 Mindez nem Lessing szeszélyének vagy szisztematikus inkapacitásának következménye – a Laokoónban a XVI. fejezet felütése ennek ellenkezőjét bizonyítja: „Doch ich will versuchen, die Sache aus ihren ersten Gründen herzuleiten. Ich schließe so.”4-, hanem egy megfontolt választás eredménye, melynek elméleti alapjait későbbi elemzésünkben tárjuk majd fel. Ugyenezen elméleti megfontolások második, a Lessing-kutató életét megkeserítő második következménye egy újabb, a rendszeres tárgyalást megnehezítő elem, a szövegek megszokott strukturális rendjének szándékolt mellőzése: „Sie sind zufälliger Weise enstanden, und mehr nach der Folge meiner Lektüre, als durch methodische Entwickelung allgemeiner Grundsätze angewachsen.”5 Lessing gondolatainak keletkezésük sorrendjét megtartó rögzítése szintén nem egyszeri jelenség, s noha saját eljárását a Herrnhutiakról írott szövegében ironikusan „die liebe 3 „Emlékeztetem olvasóimat: e lapoknak legkevésbé sem céljuk, hogy valamely drámaelméleti rendszert tartalmazzanak. Nem vagyok köteles megoldani tehát mindazokat a nehézségeket, amelyeket okozok. S ha gondolataim kevéssé függnek is össze, sőt szinte ellentmondanak, mégiscsak gondolatok, s anyagot adnak olvasóimnak arra, hogy maguk gondolkozzanak. Csupán fermenta cognitionis – a megismerés kovászát – szándékozom elhinteni.” HD Fuenfundneunzigstes Stueck Den 29. Maerz 1768. LM 10, 187- 188. o. magy. Lessing (1982) 524. o. ford. Timár Ilona. 4 „Most pedig megkísérlem az egészet alapjaiból kiindulva levezetni. Így következtetek.” Laokoon, XVI. R 5, 115. o. magyar fordítása: „De megkísérlem az egészet a legeslegelején kezdeni.” (im. 252. o. ford. Vajda György Mihály) elhibázza s ezzel félreérti a rendszeres tárgyalásmódot bevezető mondatot. 5 „Alkalomszerűen keletkeztek; inkább olvasmányaim sorrendjében, mintsem általános elvek módszeres kifejtéséből.” Laokoon, Vorrede. R 5,11. o. magy. im. 195. o. 6 Ordnung der Faulen”6-ként értékeli, e quasi-lustaság hátterében nem elvetendő elméleti megfontolások állnak: Lessing lemondása az igazság birtoklásának igényéről, mi több, az igazság birtokolhatóságának következetes tagadása szükségszerűen együtt jár az argumentáció funkciójának s ezzel szerkezetének változásával is. Nem kész következtetéseket tár olvasói elé, hanem genezisében mutatja fel azt a bonyolult gondolati szövedéket, melynek szikár tudományos prózává formálása mindazon konnotációktól megfosztaná, melyeknek megtartása épp az igazság opaleszcenciájának állításával jár. Lessingről szólva Hannah Arendt ugyanerre, a lessingi gondolkodást kitüntető karaktervonásra hívja fel figyelmünket, melyet a Lessing-Preis-Rede-ben mint „unermüdlich denkende Überallhingehen” jellemez; s ugyanerre utal a lessingi gondolatmenet követésébe belefáradt Goeze, amikor bosszúsan azzal vádolja Lessinget, hogy „als ein Papillon von einem Gegenstande zum andern herum flattert.”7 A kinyilvánított igazság elveszti kitüntetettségét s egy lesz a többi vélekedés között; az olvasó a a szöveggel együtt keletkezésének történetét s ezzel konnotációit is megismeri, s mint az önálló gondolkodás mintáját sajátítja el, hogy aztán a szöveg legváratlanabb pontjain a szerző által önmagára hagyva egyedül folytassa az igazság keresésének végeérhetetlen kalandját. Lessing e döntését nem az atipikus gondolkodó szeszélye diktálja, hátterében a kortárs diszkusszió kereteinek jelentős, szinte földrengésszerű változásai állnak. A 18. századra a sola scriptura elvéhez ragaszkodó álláspontok épp a fenti elv rigorózus alkalmazása során megerősödő teológiai hermeneutika, s a vele együtt fejlődő filológia nyomában kialakuló történeti tudat fényében tarthatatlannak bizonyulnak: az eddig szent szövegként kezelt bibliai textus tudományos vizsgálódások tárgyává válik, s ezzel elveszti a kiinduló elv garantálta integritását. A racionális kritériumokkal s filológiai instrumentáliummal operáló Biblia-kritika azonban nemcsak a Szentírás autoritását kezdi ki; ha a felvilágosult ész fényében az emberi történelem elmúlt tizennyolc évszázadának alapkövei tévedésnek, racionálisan megalapozhatatlannak bizonyulnak, 6 „Die Ordnung, der ich Folgen werde, ist die liebe Ordnung der Faulen. Man schreibt, wie man denkt: was man an dem gehörigen Orte ausgelassen hat, holet man bei Gelegenheit nach; was man aus Versehen zweimal sagt, das bittet man den Leser das andremal zu übergehen.” (A rend, melyet követni fogok, a lusták szeretett rendje. Az ember úgy ír, ahogy gondolkodik: amit a megfelelő helyen kihagyott, azt alkalomadtán bepótolja; s amit figyelmetlenségből kétszer mond, annál megkéri az olvasót, hogy a második alkalommal lapozza át.) Gedanken über die Herrnhuter R 7, 186. o. 7 „mint egy pillangó csapong
Load more

Recommended publications
  • Universidade Do Estado Do Rio De Janeiro Centro De Ciências Sociais Instituto De Filosofia E Ciências Humanas Gabriel Dirma De
    Universidade do Estado do Rio de Janeiro Centro de Ciências Sociais Instituto de Filosofia e Ciências Humanas Gabriel Dirma de Araujo Leitão Friedrich Jacobi sobre a crença, ou realismo e idealismo transcendental Rio de Janeiro 2017 Gabriel Dirma de Araujo Leitão Friedrich Jacobi sobre a crença, ou realismo e idealismo transcendental Tese apresentada como requisito parcial para a obtenção do título de Doutor em Filosofia, ao Programa de Pós-graduação em Filosofia, da Universidade do Estado do Rio de Janeiro. Área de concentração: Filosofia Moderna e Contemporânea. Orientador: Prof. Dr. Ricardo José Corrêa Barbosa Rio de Janeiro 2017 CATALOGAÇÃO NA FONTE UERJ/REDE SIRIUS/ BIBLIOTECA CCS/A L533 Leitão, Gabriel Dirma de Araujo Friedrich Jacobi sobre a crença, ou realismo e idealismo transcendental / Gabriel Dirma de Araujo Leitão. – 2017. 291f. Orientador: Ricardo José Corrêa Barbosa.. Tese (Doutorado) - Universidade do Estado do Rio de Janeiro. Instituto de Filosofia e Ciências Humanas. Bibliografia. 1. Filosofia alemã - Teses. 2. Idealismo alemão – Teses. 3. Realismo – Teses. I. Barbosa, Ricardo José Corrêa, 1961-. II. Universidade do Estado do Rio de Janeiro. Instituto de Filosofia e Ciências Humanas. III. Título. CDU 1(430) Autorizo, apenas para fins acadêmicos e científicos, a reprodução total ou parcial desta tese, desde que citada a fonte. ______________________________ ___________________________ Assinatura Data Gabriel Dirma de Araujo Leitão Friedrich Jacobi sobre a crença, ou realismo e idealismo transcendental Tese apresentada, como requisito parcial para a obtenção do título de Doutor em Filosofia, ao Programa de Pós-graduação em Filosofia, da Universidade do Estado do Rio de Janeiro. Área de concentração: Filosofia Moderna e Contemporânea.
    [Show full text]
  • Hume, Jacobi, and Common Sense
    1 HUME, JACOBI, AND COMMON SENSE AN EPISODE IN THE RECEPTION OF HUME IN GERMANY AT THE TIME OF KANT Jacobi's dispute with Mendelssohn over the alleged Spinozism of Lessing 0 was to be important for the development of subsequent German philosophy, especially because it quickly became intertwined with the reception of Kant's critical philosophy. So far as this paper is concerned, however, we are inter- ested in it only because in the course of it Jacobi appealed to Hume's authority to defend his use of the term "faith" or "belief" (both rendered in German as Glaube ). This appeal, as we shall see, set in motion as intricate a play of conflicting views as can be found in the history of philosophy. It forced hidden ambiguities to light, and exposed conceptual affinities and differences where none would have been suspected. Jacobi himself did not have Hume particularly in mind in his original attack on Mendelssohn. His concern was to publicize what he took to be the Spinozistic implications of Enlightenment philosophy. Yet one can understand why, in retrospect, Jacobi could have appealed to Hume's authority. For Jacobi's brief against Mendelssohn was based on the claim that, when divorced from its basis in sensations and left to its own devices, reason could quite consistently argue itself into conclusions untenable at the level of common experience. Jacobi had accordingly pleaded with Mendelssohn to abandon his rationalistic ways, and to heed to a more primordial authority than that of philosophy--namely to an innate certainty about what is real, a certainty that animates our experiences from the beginning and pervades all levels of language.
    [Show full text]
  • Kant's Practical Postulates and the Limits of the Critical System
    Kant’s Practical Postulates and the Limits of the Critical System Sebastian Gardner The topic that I wish to consider is the significance, both systematic and historical, for Kant’s system as a whole, of the postulates of pure practical reason, more specifically, of the two theological postulates concerning the existence of God and personal immortality which form the basis of Kant’s moral theology. My discussion will focus on the problems of Kant’s moral theology in the eyes of his early contemporaries, for whom it constituted a crux in Kant’s project. Different views were taken by Kant’s contemporaries of what exactly these problems signified regarding the future of Critical philosophy. For the thinkers I will be looking at here, the miscarriage of the moral theology constituted a fatal fault in the Kantian project. For the German Idealists, the moral theology instead provided a vital clue as to how the Kantian system could be transformed into a more radical idealism, while confirming that it needed to be. The role of the practical postulates in the development of German Idealism demands a separate treatment; what I will argue here is simply that the practical postulates do indeed represent a point at which Kant’s philosophical system displays a deep and interesting tension, in light of which both historical responses are prima facie intelligible. I. Kant on practical cognition Let me begin with some examples of Kant’s use, in connection with the moral theology and practical postulation, of the concept of practical cognition, praktische Erkenntnis. The following, key statements are taken from the second and third Critiques: [T]he concept of freedom, insofar as its reality is proved by an apodictic law of practical reason, constitutes the keystone of the whole structure of a system of pure reason, even of speculative reason; and all other concepts (those of God and immortality) ..
    [Show full text]
  • On James's Arguments for Freedom, and Their Relation to Kant's
    8. Round Kant or Through Him? On James’s Arguments for Freedom, and their Relation to Kant’s Robert Stern My title is a reference to a famous remark that James makes about Kant: I believe that Kant bequeathes to us not one single conception which is both indispensable to philosophy and which philosophy either did not possess before him, or was not destined inevitably to acquire after him through the growth of men’s reflection upon the hypotheses by which science interprets nature. The true line of philosophic progress lies, in short, it seems to me, not so much through Kant as round him to the point where now we stand. (WWJ 5:139)1 This comes at the end of his 1904 essay “The Pragmatic Method,” where he is arguing that Kant’s critical philosophy is not really much of an advance on the approach of the “English- speaking philosophers,” who he sees as the ancestors of pragmatism insofar as they “introduced the custom of interpreting the meaning of conceptions by asking what difference they make for life.” “Thus,” James claims, “when all is said and done, it was they, not Kant, who introduced ‘the critical method’ into philosophy, the one method fitted to make philosophy a study worthy of serious men. For what seriousness can possibly remain in debating philosophic propositions that will never make an appreciable difference to us in action? And what matters it, when all propositions are practically meaningless, which of them be called true or false?” Given this 1 References to James 1975-88 are given with the abbreviation WWJ, followed by volume and page number.
    [Show full text]
  • Jacobi and the Pantheism Controversy
    · Chapter 2 . Jacobi and the Pantheism Controversy 2.1. The Historical Significance of the Pantheism Controversy Along with the publication of the Kritik der reinen Vernunft in May 1781, the most significant intellectual event in late eighteenth-century Germany was the so-called pantheism controversy between F. H. Jacobi and Moses Mendelssohn. 1 The controversy began in the summer of 1783,2 initially as a private quarrel between Jacobi and Mendelssohn. But, two years later, the dispute became public and engaged almost all the best minds of late eighteenth-century Germany. Among the celebrities who took part in it were Kant, Herder, Goethe, and Hamann. Furthermore, each party to the dispute had a large supporting cast, including such later stars as Thomas Wizen­ mann, who defended Jacobi, and Karl Leonhard Reinhold, who popularized Kant. It is difficult to imagine a controversy whose cause was so incidental­ Jacobi's disclosure of Lessing's Spinozism-and whose effects were so great. The pantheism controversy completely changed the intellectual map of eigh­ teenth-century Germany; and it continued to preoccupy thinkers well into the nineteenth century. The main problem raised by the controversy-the dilemma of a rational nihilism or an irrational fideism-became a central issue for Fichte, Schelling, Hegel, Kierkegaard, and Nietzsche. It is indeed no exaggeration to say that the pantheism controversy had as great an impact upon nineteenth-century philosophy as Kant's first Kritik. 3 The first and most visible effect of the controversy was the remarkable rise in the fortunes of Spinozism in Germany. Nearly all the major figures of the classical Goethezeit-Goethe, Novalis, Holderlin, Herder, F.
    [Show full text]
  • The Idolatry of Philosophy
    The Idolatry of Philosophy Johann Georg Hamann’s Critique of his Contemporaries as Driven by his Notion of Philosophical Superstition and Idolatry Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät der Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn vorgelegt von Matthew Cierzan aus Iowa, die Vereinigte Staaten von Amerika Bonn 2019 Gedruckt mit der Genehmigung der Philosophischen Fakultät der Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität Bonn Zusammensetzung der Prüfungskommission: Prof. Dr. Rainer Schäfer (Vorsitzender) Prof. Dr. Michael Schulz (Betreuer) Prof. Dr. Phil. Andreas Pangritz (Gutachter) PD Dr. Christian Rode (weiteres prüfungsberechtigtes Mitglied) Tag der mündlichen Prüfung: 13.7.2018 2 Table of Contents Abbreviations and Translations .......................................................................................................................................... 6 Introduction ................................................................................................................................................................................ 7 Course of Argumentation .................................................................................................................................................................. 7 Superstition (Aberglaube) – Idolatry (Abgotterei, Idolatrie, Götzendienst) ....................................................................... 8 Tracing the Thread .................................................................................................................................................................................
    [Show full text]
  • Concordia Theological Monthly
    CONCORDIA THEOLOGICAL MONTHLY Ediwrial Old I csramem Theology as Heilsgl'Jrbirbll' ARLIS JOHN EHLEN Currcnr Roman Carholic Thoughr on Prophetic Interpretation WALTER E. RAST An Approach w the Exegcsis of John 10:34-36 RICHARD JUNGKUNTZ Problems of Mcssianic Imcrpretarion ALFRED VON ROHR SAUER Deuteronomy 18 - God's Choscn People NORMAN C. HABEL Co\'cnanr and Justification in the Old Testalll.cm WALTER R. ROEHRS The Old Tes[;unenr in the Pulpir HERBERT T. MAYER VOL. XXXV October 1964 No.9 Old Testament Theology as Hetlsgeschichte By ARUS JOHN EHLEN n important group of Old Testament 1877), but the conception itself begins A scholars in Germany and America with the Bible's own understanding of is currently making copious use of the history. Basic to the witness of both the term Heilsgeschichte and the ideas associ­ Old and the New Testament is the convic­ ated with it. Avoided until recently by tion that God has taken a direct hand in scientific theologians as suggestive of Bib­ earthly, human affairs, particularly in a spe­ licism and obscurantism, it has staged cific chain of events by which the total a comeback as a key word in some of the welfare of mankind, its salvation (German: most respected scholarly circles. The Heils­ Hei!), is being prepared for and revealed geschichte concept is newly recognized as to the world. The history of this step-by­ basic to the understanding of all Biblical step process is now seen to constitute the theology. It lie . _____ ~ __ ~ ______ ~ _~_e cur- very core of the Scriptures.
    [Show full text]
  • Raccolta Di Ristampe Anastatiche a Cura Carla Simone
    Raccolta di ristampe anastatiche a cura Carla Simone ABEL, JACOB FRIEDRICH Plan einer systematischen Metaphysik / von Jacob Friedrich Abel. - Rist. anast. - Bruxelles : Culture et Civilisation, 1968. - 232 p. ; 19 cm. - Rist. anast. dell'ed.: Stuttgart, 1787. (Aetas kantiana ; 1) ABEL, JACOB FRIEDRICH Versuch über die Natur der speculativen Vernunft Prüfung des kantischen System / J. F. Abel. - Rist. anast. - Bruxelles : Culture et Civilisation, 1968. - 278 p. ; 19 cm. - Rist. anast. dell'ed.: 1787. (Aetas kantiana ; 2) ABICHT, JOHANN HEINRICH De philosophiae kantianae habitu ad theologiam : dissertatio philosophica quam auspiciis summi numinis rectore magnificentissimo Academiae Friderico Alexandrinae serenissimo principe... / Johann Heinrich Abicht. - Bruxelles : Culture et civilisation, 1969. - 28 p. ; 19 cm. - Rist. anast. dell'ed.: Erlangen, 1788 (Aetas kantiana ; 3) ABICHT, JOHANN HEINRICH Hermias, oder Auflosung der die gultige Elementarphilosophie betreffenden Aenesidemischen Zweifel / herausgegeben von Johann Heinrich Abicht. - Rist. anast. - Bruxelles : Culture et Civilisation, 1968. - 146 p. ; 19 cm. - Rist. anast. dell'ed.: Erlangen, 1794. (Aetas kantiana ; 4) ABICHT, JOHANN HEINRICH Neues philosophisches Magazin : Erläuterungen und Anwendungen des kantischen Systems bestimmt / herausgegeben von J.H. Abicht und F.G. Born. - Rist. anast. - Bruxelles : Culture et Civilisation, 1970. - 2 v. ; 18 cm. -Rist. anast. dell'ed.: Leipzig, 1790. (Aetas kantiana ; 5) ABICHT, JOHANN HEINRICH Neues System einer philosophischen Tugendlehre aus der Natur des Menschheit entwickelt / insbesondre zu Vorlesungen bestimmt von Johann Heinrich Abicht. - Rist. anast. - Bruxelles : Culture et Civilisation, 1968. - XVI, 374 p. ; 18 cm. - Rist. anast. dell'ed.: Leipzig: J.A. Barth, 1790. (Aetas kantiana ; 6) ABICHT, JOHANN HEINRICH Versuch einer Metaphysik des Vergnugens nach kantischen Grundsatzen zur Grundlegung einer systematischen Thelematologie und Moral / von Johann Heinrich Abicht.
    [Show full text]
  • Immanuel Kant (Born in 1724 and Died in 1804)
    What Does it Mean to Orient Oneself in Thinking? Was heißt: sich im Denken orientieren? October 1786 Königsberg in Prussia, Germany. By Immanuel Kant (Born in 1724 and died in 1804) Translation into English by Daniel Fidel Ferrer (March, 2014) What Does it Mean to Orient Oneself in Thinking? / By Immanuel Kant (1724-1804). [Was heißt: sich im Denken orientieren? English]. Translation of text, notes, essays, chronology, etc by Copyright ©2014 Daniel Fidel Ferrer. All rights reserved. Free unlimited distribution. Creative Commons General Public License "Attribution, Non-Commercial", version 3.0 (CCPL BY-NC). Table of Contents Translator’s Short Preface for Historical Context (pages 3-4). Immanuel Kant’s Text translated into English (pages 5-22). Translator’s Remarks (pages 23-24). Notes and Background for Kant’s essay and translation (page 25). Earlier translations from German into English of Kant’s essay (page 26). Pantheism Controversy (Quarrel) (Pantheismusstreit) (pages 27-28). Chronology of the Pantheism Controversy (Quarrel) (pages 29-37). Main Philosophers and authors. Ranked by birth year. Lessing first quarrel. Fragments Controversy. Pantheism Controversy or Pantheism Quarrel starts. Atheism Controversy. What is the Purpose of Kant’s Orientation Essay? (pages 38-42). Selected Bibliography related to Pantheism Controversy (pages 42-43). Related Online Resources (pages 43-44). Kant’s Note on his Overall Philosophical Position (pages 45-47). Dedication and Acknowledgements (pages 48-49). Appendix A. Image of first page of Kant Essay (1786) (pages 49-51). Keyword index (pages 51-83). Starts with a green page. 2 Translator’s Short Preface for the Historical Context By Daniel Fidel Ferrer From 1774 to about 1800, there were three intense philosophical and theological controversies underway in Germany, namely: Fragments Controversy, the Pantheism Controversy, and the Atheism Controversy.
    [Show full text]
  • The Provocations of Nihilism: Practical Philosophy and Aesthetics in Jacobi, Kant, and Schelling
    THE PROVOCATIONS OF NIHILISM THE PROVOCATIONS OF NIHILISM: PRACTICAL PHILOSOPHY AND AESTHETICS IN JACOBI, KANT, AND SCHELLING Jeremy Proulx, H.B.A., M.A. A Thesis Submitted to the School of Graduate Studies in Partial Fulfilment of the Requirements for the Degree Doctor of Philosophy McMaster University ©Copyright by Jeremy Proulx, October 2010 DOCTOR OF PHILOSOPHY (2010) McMaster University (Philosophy) Hamilton, Ontario TITLE: The Provocations ofNihilism: Practical Philosophy and Aesthetics in Jacobi, Kant, and Schelling AUTHOR: Jeremy Proulx, H.B.A. (Trent), M.A. (Western) SUPERVISOR: Professor Brigitte Sassen NUMBER OF PAGES: viii; 195. 11 Abstract The purpose of the dissertation is to describe how Friedrich Heinrich Jacobi's diagnosis of nihilism at the heart of the rationalist metaphysics of the Enlightenment provokes a tum to practical philosophy and aesthetics as alternative areas of philosophical scrutiny. I divide my analysis into two basic parts, treating practical philosophy and aesthetics respectively. The first part argues that Jacobi's debate with Moses Mendelssohn provokes the development of two unique approaches to practical philosophy, Jacobi's and Kant's. I interpret Jacobi's famous salto mortale as a balance between passively accepting feeling as a legitimate revelation of truth and actively creating the practical context in which feeling can appear as meaningful in the first place. I also argue that in his practical response to the Jacobi-Mendelssohn debate, Kant is still susceptible to Jacobi's critique of Enlightenment rationalism. In the second part, I tum my attention to how Kant and the early Schelling both develop their aesthetic theories as a response to Jacobi's diagnosis of nihilism.
    [Show full text]
  • What Does It Mean to Orient Oneself in Thinking?
    What does it mean to orient oneself in thinking? Translators introduaion Was heisst: Sich im Denken orientiren? was first published in October 1786 in the Berlinische MonatschriJt VIII, pp. 30 4-30 . The "Orientation" essay is Kant's contribution to the so-called pan­ theism controversy, one of the eighteenth century's most famous and influential philosophical disputes, whose course helped determine the course of German philosophy well into the following century. The princi­ pals in the dispute were F. H. Jacobi and Moses Mendelssohn, and its focus was the alleged Spinozism of Gotthold Ephraim Lessing. Men­ delssohn and Lessing had been close friends for many years. After Lessing's death in I781 Mendelssohn intended to write a laudatory character sketch of one of the eighteenth century's greatest and most respected German writers and thinkers, particularly on the topics of religion and art. Toward the end of his life, however, Lessing had also been acquainted with the much younger Jacobi, to whom (as Jacobi claimed) Lessing had confessed his allegiance to the philosophical princi­ ples of Spinoza. This was extremely disturbing, since Spinoza was widely regarded as an atheist and necessitarian whose principles were subversive of all religion and morality. The suggestion that the great rationalist Lessing might have been a secret Spinozist was both shocking to the learned public and at the same time profoundly ambiguous in its implications. On the one hand, it could mean that the principles of Enlightenment rationalism might in fact be morally and religiously sub­ versive; on the other hand, it could mean that Spinozist pantheism was a more formidable philosophical position than rationalist orthodoxy al­ lowed.
    [Show full text]
  • Le Vademecum Philosophique.Com La Nature II. 2 2. 5
    Le Vademecum philosophique.com La nature II. 2. 5. - LA NATURE 2. 5. B. LE SYSTEME DE LA NATURE I - Le romantisme 2. 5. 19. S’il nous faut à présent traiter du romantisme, c’est pour camper une vision du monde qui est encore assez largement la nôtre et dont la nature fournit l’idée fondamentale, le concept clé. Traiter du romantisme, néanmoins, nous obligera à de nombreuses digressions. D’autant plus que nous prendrons le romantisme en un sens très large. L’impression ne pourra donc manquer ci-après, sans doute, d’un alourdissement de la réflexion par rapport à notre sujet. Nous ne pouvons qu’inviter à surmonter une telle impression, cependant, pour saisir comment les remaniements qui auront affecté l’idée de nature au tournant du XIX° siècle ont eu des racines et des prolongements aussi importants que divers – en art, en politique, etc. * Désignant tout d'abord ce qui est digne des romans, le mot "romantisme" en vint au XVIII° siècle à désigner le “pittoresque”, c'est-à-dire la nature sauvage. Rousseau parle ainsi des rives "romantiques" du lac de Bienne. On se servit également du terme pour caractériser les parcs à l'anglaise. En France, on disait alors indifféremment “romantisme” ou “romanticisme”. Par la suite, le romantisme désigna un mouvement de libération du moi et de l'art qui, s'opposant au classicisme d'inspiration gréco-romaine, s'imposa dès le début du siècle en Allemagne, en Angleterre et plus tardivement en France (sous la Restauration et la Monarchie de Juillet). En Allemagne, dès le début du XIX° siècle, 2 Le Vademecum philosophique.com La nature II.
    [Show full text]