Elsüllyedt Falu a Dunántúlon. Kemse Község Élete
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
ELSÜLLYEDT FALU A DUNÁNTÚLON KEMSE KÖZSÉG ÉLETE GRÓF TELEKI P ÁL ELŐSZAVÁVAL ÍRTÁK: ELEK PÉTER, GUNDA BÉLA, HILSCHER ZOLTÁN, HORVÁTH SÁNDOR, KARSAY GYULA, KERÉNYI GYÖRGY, KOCZOGH ÁKOS, KOVÁCS IMRE, PÓCSY FERENC, TORBÁGYI LÁSZLÓ, A PRO CHRISTO DIÁKOK HÁZA FALUKUTATÓ MUNKAKÖZÖSSÉGÉNEK TAGJA, (312. ERŐ Ö. CS.) BUDAPEST, 1936. SYLVESTER IRODALMI ÉS NYOMDAI INTÉZET BT. Előszó Felkértek, hogy néhány bevezető mondatot írjak ehhez a könyvhöz − pedig semmi szüksége reá, mert a könyv ön- magáért tanúskodik. Sőt talán az ilyen ú. n. „tekintély-beveze- tés” nem is használ neki az ifjúság körében, amely pedig leg- többet tanulhat belőle. A „falukutatás” divatossá lett, − így mondják. Én azt mondanám, hogy csak kinövéseiben, egyéni és politikai érvé- nyesülést szolgáló törekvésekben, meg naiv egyletesdiben lett divat. Alapjában mély gyökere van, korunk mélységes társa- dalmi átalakulásának tünete. A XIX. század egyoldalúan ma- terialista szellemi fejlődése után korunkban sem csappant meg érdeklődésünk, különösen az ifjúság érdeklődése a technikai és anyagi haladás iránt. De mind egyenlőbb erejűvé fejlődött mellette az ember és saját társadalma iránti érdeklődés. A tudományok széleskörű differenciálódása folytán ez az érdek- lődés mindenfelé merít, életünk minden jelenségére, mozgató erejére, hátterére kiterjed. A falu az ilyen érdeklődésből fakadó kutatásnak nagy- szerű területe, apró, de rengeteg „gén” él benne. A falu, melyet fiatal barátaim kutatásuk tárgyául választottak, egészen kis falu. Mégis mennyi tulajdonság, karakter keletkezett, fejlődött, tokosodott el, zsugorodott itt, folyt ide össze. Okos volt ilyen kis falut választani első munkatárgyul, hol minden kis helyre tömörül és a munka egységesebb lehetett. És mégis egy régi, sok viszontagságon átment, sok elemből összetett falut. A végzett munka módja tanulságos. Különböző tudomány- ágakban képzett munkatársak dolgoztak együtt. A munka- körök, ismeretkörök, tudományszakok egymásba kapcsolódtak, egymást részben többszörösen fedték. Ezáltal a megfigyelések mindent jól behálózhattak, nagyban fokozódott annak bizton- sága, hogy semmi sem marad ki a megfigyelésből. A több oldalról és szemszögből való megfigyelés kritikai kiegyenlítő hatással kellett hogy legyen; minden − sok szomszédra tá- maszkodó − megfigyelőnek nagyobb a biztonsága, − és ellen- őrzése is. 6 A tudományos eredmények értékét növelő ezen synthe- tikus munkamódszert és unnak súrlódás nélküli keresztül- vitelét két tény mozdította elő, amelyeket jó tudni és érdemes megszívlelni. Az első az, hogy ez a munkaközösség mint cserkész- csapat készült elő, ment a helyszínére és dolgozott ott. Ezért dolgozott harmonikusan. Nem az „én” állt előtérben. A máso- dik az, hogy − éppen cserkészösszetartásuk és kitartásuk foly- tán − másfél évig állandó esti összejöveteleken, egymást ta- nítva, buzdítva, ellenőrizve készültek, végeztek széleskörű mód- szeres tanulmányokat magyar és idegen példákon. A könyv megjelenését az a széleskörű elismerő érdek- lődés tette lehetővé, amelyet a munkaközösség tagjainak né- hány közösen tartott, egymásbakapcsolódó előadása keltett. Meg vagyok róla győződve, hogy nem lesz kisebb azok elisme- rése, akik a könyvet olvassák − és érdeklődésük a további, a következő ily munkák iránt. Mert fiatal barátaim már új mun- kába fogtak. Budapest, 1936. május. Gr. Teleki Pál. Bevezetés A tervszerű és eredményes társadalomnevelésnek és tár- sadalompolitikának, de általában a társadalomvezetésnek a ha- tározottan kialakult és a tárgyi igazságra épült valóságszemlé- let az előfeltétele. Ennek megszerzése pedig csakis módszeres, a részletekre kiterjedő, mind az analízist, mind a szintézist ma- gábanfoglaló, elszántan tudományos kutatómunka útján lehet- séges. Csekélyre értékelnénk azonban a társadalomkutató mun- kát, ha csupán gyakorlati szempontból tartanánk jelentősnek, de mégis azt gondoljuk, hogy ennek az örök és egyetemes, be- láthatatlanul sok kincset ígérő feladat elvégzésének válságos napjainkban ez lenne a legértékesebb aktuális terméke. Nincs tehát sürgősebb feladat, mint a lelki, a szellemi és az anyagi Magyarország rosszul vagy kevésbbé ismert vagy ismeretlen vidékeinek bejárása, azok felmérése, a rejtett sebek és kincsek feltárása és a nagy magyar kataszter elkészítése. Ennek a munkának megközelítően teljes elvégzése egy- részt nemzedékek erejét igényli, másrészt pontosan alkalmaz- kodnia kell az életnek állandóan új problémákat felvető dina- mikájához, tehát örök figyelmet és szinte naponkénti újrakez- désre kész elhatározottságot követel. A fenti sorrendhez való merev alkalmazkodás ezek szerint egyértelmű lenne a tettek örök halogatásával, vagy az eddig használt ötlet- vagy kény- szermódszerek állandósításával. Nyilvánvaló tehát, hogy a ku- tató munkának sorrend szempontjából a gyakorlati érdekek- hez kell simulnia, ami azonban egyáltalán nem jelent megal- kuvást, mert itt a tudományos és gyakorlati érdekek rendsze- rint teljesen egybeesnek. Hogy csak egyetlen illusztrációval él- jünk, a bármiféle okból veszélyeztetett vagy pedig egyenesen pusztulásra ítélt jelenségek sorsa csaknem mindig beavatko- zást sürgető társadalmi válságra mutat, viszont a tudományos kutatás számára talán soha vissza nem térő alkalmat jelent a folyamatok megfigyelésére, a kihaló jelenségek megrögzíté- sére és a süllyedő világ képének megőrzésére. Nem vezetheti tehát a kutatásra vállalkozó munkásokat sem az ötletszerűség sem a véletlen játékából kínálkozó alka- 8 lom, hanem kizárólag a nagy népi problémáknak a magyarság egyetemes szempontjai alapján megállapított értékrendje és az ezzel minden komiméin ék között végzetesen összefüggő ve- szélyeztetettség. Ezek a meggondolások kényszerítették a következőkben vázolt kutatások végzőit arra, hogy a mai magyarság egyik legsúlyosabb életkérdését, az egykeproblémát a maga tárgyila- gos valóságában igyekezzék bemutatni, egyetlen falu társadal- mának megrajzolásával. A kiválasztásnál két szempont hatott döntő módon: a jellegzetesség és a tények beláthatósága. - Az egykének az élet minden terére való hatása kicsiny társa- dalmak életében figyelhető meg a legjobban, különösen ha a társadalom kifejezés olyan tökéletesen ráillik egy közös- ségre, mint a kiválasztott faluéra, Kemsére, az egyke rendszer bevonulása előtti időkben. Ugyanekkor azonban szemébe kell néznünk annak a kér- désnek is, hogy a következőkben leírt jelenségeknek van-e va- lami egyetemes jellegük és néni egyetlen elszigetelt kis terü- letre korlátozódó vagy legfeljebb rendkívül szórványosan fel- bukkanó társadalmi tényekkel állunk-e szemben. Ez a kérdés rávilágít arra a követelményre, hogy a kutatandó terület ki- választásánál elsőrendű tényezőként jelentkezik a táj-, illetőleg a társadalomtipológiai probléma. Mennyire hordozza magán a kiválasztott társadalmi egység egy nagyobb, a nemzettestben számottevő egység jellegzetességeit vagy esetleg mennyire tes- tesíti meg egy nagy népi kérdés problematikáját. Amint e munka soraiból közvetlenül és közvetve kivilág- lik, kutatásaink jó része kiterjedt egyik legérdekesebb magyar táj- és népegység, az Ormánság területének tekintélyes hánya- dára és meggyőződéssel állíthatjuk, hogy mindazok a folyama- tok, események és tények, amelyek a tárgyalt kicsiny falut jel- lemzik, egyetemes érvényűek az Ormánság egész területén, leg- feljebb csak a történések ütemében, az átalakulások arányában, a vonalak élességében és apró részletekben találhatók különb- ségek. Mindez azonban nemcsak erre az egy kutató munkára vonatkozik, hanem mindazokra, amelyek komoly és időtálló eredmények elérésére törekednek. Különben a mellékcélok nél- küli kutatások is csak legfeljebb egyéni szempontokból hozhat- nak jelentős eredményeket. Mivel a falukutatás a társadalomkutatásnak egy része, a munka csak társadalomtudományi módszerekkel és alapokon történhetik. Azonban mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy nem hiszünk sablonként alkalmazható módszerek kidolgozásá- nak lehetőségében. Ez tágabb értelemben arra vonatkozik, hogy a magyar falukutatás nem alkalmazhatja átdolgozott formában sem az importmódszereket, még ha azok olyan érettek is, mint amilyen például az amerikai faluszociológiáé vagy a román 9 monografikus társadalomkutatásé. Meg kell találni nem elmé- leti alapon, de a munka lázában a különleges magyar kutatási módszert, amelybe természetesen bele kell dolgozni mindazokat a külföldi értékeket, amelyek a magyar viszonyokhoz hozzá- simulnak. De még ezen a módszeren belül a táj- és népiegységek talán sehol másutt nem található válfajai, nem utolsó sorban pedig a feldolgozandó problematika, sőt bizonyos fokig a kuta- tók egyéni sajátságai nem engedik meg még olyan bő sablon alkalmazását sem, mint amilyen pl. Le Play által kidolgozott és a tanítványaitól tökéletesített munkamódszer. A módszer uniformizálódásának kétségkívül vannak nagy, inkább szub- jektív jellegű előnyei, de ilyen módon az életjelenségek és fo- lyamatok dinamikus bemutatása lehetetlen. Éppen ezért kellett túljutnunk a kérdőíves kutatási módszeren is, amely adhat szempontokat, bizonyos irányítást és külső egységet is, de a sablon veszélye szinte elkerülhetetlennek látszik. A nélkül, hogy a részletekbe elmerülnénk, ki szeretnénk emelni néhány vonást abból a folyékony halmazállapotú mód- szerből, amelyeknek meglátásaink és tapasztalataink szerint feltétlenül alkotó részeinek kell lenniök minden magyar, tudo- mányos színvonalra törekedő falukutató munkának. Az első ilyen vonás, amely főként magukra a kutatókra nézve jellemző, de beláthatatlanul nagy hatással van a munka eredményére is: a kollektivitás. Egy ember a legátfogóbb és legmélyrehatóbb