Zsidóüldözés Oka, Az Antiszemitizmus
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Zsidóüldözés Oka, az antiszemitizmus • Már a középkortól jelen van az emberiségben, rendkívül bonyolult jelenség. Többféle hitet, filozófiát, attitűdöt, cselekvésmódot és ezeknek az alapjait foglalja össze. Az antiszemitizmust a középkorban részben a félelem és a primitív előítéletek táplálták, azonban ezek sok tekintetben átalakultak, illetve megszűntek. Később a zsidóság a társadalom sok-sok szegletében jelentős sikereket ért el, és ez újabb forrása lett az előítéleteknek. A zsidóság helyzete Európában • Az európai zsidók helyzete a 11. század közepéig általában viszonylag jó volt, azzal együtt, hogy közösségeiket a keresztény eszme alapján integrálódó Európában idegen testnek tekintették. Ipart űztek, kereskedtek, nem egy helyen földet műveltek és fegyvert is hordhattak. A távolsági kereskedelemben jelentős szerepet játszottak. Ennek az évezredes hagyomány mellett (már a Krisztus születése körüli időkben is léteztek zsidó kereskedelmi telepek) fontos tényezője volt az is, hogy az egymással kapcsolatokat tartó hitközségek hálózata Európa nagy térségeit lefedte. Nem elhanyagolható az sem, hogy ekkor – az egyházon és az államapparátusokon kívül – a zsidóság volt az írásbeliség letéteményese, hiszen vallási előírásuk az írni-olvasni tudás. • A 11. század végétől azonban helyzetük fokozatosan romlott: a keresztes hadjáratoknak ezrével estek áldozatul, az egyre erősödő katolikus egyház is általában ellenségesen tekintett rájuk. Lépésről-lépésre kiszorították őket a földművelésből és az iparból, csak azt a tevékenységet hagyva meg nekik, amit a középkor keresztény erkölcse gyanakvással figyelt: a kereskedelmet, és elsősorban a pénzügyleteket, az uzsorát. A 4. lateráni zsinat (1215) döntéseinek értelmében megkülönböztető viseletet (csúcsos süveget és sárga foltot) voltak kötelesek hordani és eltiltották őket a közhivataloktól is. Ibériai félsziget • 1391. június 6-án kora reggel lángra lobbant a sevillai zsidónegyed. A mintegy 20-30 ezer főnyi zsidó közösséget megsemmisítették: a legtöbb embert megölték, a túlélők nagy részét eladták a mohamedánoknak. Mások, hogy mentsék az életüket, megkeresztelkedtek. Az erőszakhullám végigsöpört a térségen és átterjedt az Aragón királyságra is. Összesen mintegy 70 közösség semmisült meg, sok ezer embert mészároltak le. Az uralkodók és a helyi közigazgatási vezetők sikertelenül próbálták megfékezni a tombolást. • Az idők előre haladtával a zsidóság helyzete egyre csak romlott, minden rossz történésért őket okolták (még a pestis terjedését is rájuk fogták!). A középkor folyamán rengetegszer fordult elő, hogy a zsidóságot száműzetésbe taszították. Nagy Lajos magyar király is száműzte őket Magyarországról, ám miután rájött, hogy nélkülük működésképtelen a mezőgazdaság, visszahívta őket. Zsidóság kialakulása Kelet-Európában • A történelem során 1290-től kezdődően fokozatosan elkezdték a zsidók kitelepítését / száműzését. A kiűzöttek keletre vándoroltak, Oroszország és Lengyelország nagyobb városaiban telepedtek le. Ekkor alakult ki a második világháború idejére több százezres lakosságú krakkói és varsói zsidó közösség. Zsidóüldözések az újkorban • Az újkori zsidóüldözések tárgykörében két dolog emelhető ki leginkább: az oroszországi zsidó pogromok, és a franciaországi Dreyfuss-per. A századfordulón az Orosz Birodalom több mint ötmilliós zsidó lakossága nyílt diszkrimináció, üldözések, megaláztatások célpontja volt. A zsidók számára tilos volt az állami szolgálat, a szabad foglalkozásokban való részvételt (pl. ügyvédek) pedig korlátozták. A hadseregben zsidó még altiszt sem lehetett. A gárdába és a határt őrző hadseregbe zsidókat nem engedtek be. 1890-től kezdve a zsidókat megfosztották a helyi önkormányzati szervekbe (zemsztvók, városi dumák) való választójoguktól, és őket sem választhatták be oda. A Harmadik Birodalom idején… • A Harmadik Birodalom idején Hitler nem titkolta a zsidókról szóló véleményét. Nyilvánosan nem beszélt róla, de például négyszemközt, és a Mein Kampfban is említést tett róla. • Az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. 1933-ban kitiltották őket a közszférából, eltiltották a jogászi, orvosi és mezőgazdasági pályától. 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat. • A holokauszt kezdetét gyakran a Kristallnachttól, 1938. november 9-től számítják. Néhány nappal korábban egy Franciaországba emigrált zsidó - Herschel Grynszpan - tiltakozásul lelőtt egy német diplomatát - Ernst Eduard von Rathot. Válaszul Németországban betiltották a zsidó lapokat, és kitiltották a zsidókat a német oktatási intézményekből. 9- én este civil ruhás rohamosztagosok zsidóellenes zavargásokat szítottak, közel száz zsidót megöltek, több mint ezer zsinagógát és sok ezer zsidó lakást és boltot kiraboltak és felgyújtottak, és mintegy 30 000 embert koncentrációs táborokba vittek.[15] Hasonló események zajlottak Ausztriában is. • Később Németország megszállta Lengyelország nyugati részét. Ekkor a zsidókat a nagyobb vasúti csomópontok mellett összegyűjtötték gettókba. Adolf Eichmann vallatása szerint erre azért volt szükség, hogy a „további lépések” (értsd: deportálása, fizikai megsemmisítése) egyszerűbb legyen. A végső megoldás • 1941-ben döntöttek a zsidók sorsáról. A wannsee-i tárgyalásokon ott volt Adolf Eichmann is, aki később a magyarországi holokauszt megszervezője lett. Magyarországon a zsidók összegyűjtése, deportálása a Judenkommando, és a csendőrség feladata volt. Akiket nem öltek meg azonnal, azokat munkatáborokba szállítottak (pl.: Auschwitz-Birkenau, Bełżec, Treblinka, Buchenwald). A táborok fenntartása a HSSPF (Höheren SS- und Polizeiführer) feladata volt. A Holokauszt áldozatainak száma • 1933-1940: 100 000 fő alatt • 1941: 1 100 000 fő • 1942: 2 700 000 fő • 1943: 500 000 fő • 1944: 600 000 fő • 1945: 100 000 fő • Lengyelország 1939-es megszállása után napirendre került a zsidók és a lengyelek mellett a romák deportálása is. A bűnügyi rendőrség vezetője kérte a zsidók deportálásáért felelős Adolf Eichmannt, hogy a zsidó vonatokhoz csatoljanak „3-4 vagon cigányt”. Eichmann egyetértett, de terv a helyi német hatóságok ellenállásán megbukott, így 1940-ben 30 ezer helyett csak 2800 roma került Lublinba. A nemzetiszocialista Németországgal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10- 30%-át gyilkolták meg. • A világháború alatt többen is megpróbálkoztak a zsidók, romák megmentésével. Ezek a személyek általában rokonokat, barátokat, ismerősöket segítettek, de akadtak olyanok is, akik idegen embereket rejtegettek a saját házukban. Voltak olyanok is, akiknek nagyobb befolyásuk, jobb kapcsolataik voltak, és akár több száz embert is meg tudtak menteni. Több mint 20 000 ember kapta meg 44 országban a Világ Igaza címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején. Közülük az ismertebbek: Oskar Schindler, Emilie Schindler, Raoul Wallenberg, Raile Jakab, Giorgio Perlasca, Nicholas Winton. A kevésbé ismertek: a svéd Per Anger és Valdemar Langlet, a japán Szugihara Csiune, a svájci Carl Lutz és Harald Feller, a spanyol Ángel Sanz Briz. VÉGE .