DOCSLIB.ORG

Könyv Standard06-192.Indb

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text

Load more

CONVIVIA NEOLATINA HUNGARICA 1. Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon CONVIVIA NEOLATINA HUNGARICA 1. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Budapest, 2015 CONVIVIA NEOLATINA HUNGARICA 1. Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon Szerkesztette Békés Enikő – Kasza Péter – Lengyel Réka MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Budapest, 2015 A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap © Szerzők, 2015 © MTA BTK, 2015 ISBN 978-615-5478-15-4 ISSN 2416-125X Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát egyes fejezeteket illetően is Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Felelős kiadó: Fodor Pál Nyomdai előkészítés: MTK BTK Történettudományi Intézet tudományos információs témacsoport Vezető: Kovács Éva Borító: Horváth Imre Tördelés: Palovicsné Tihanyi Éva Nyomdai munka: Prime Rate Kft. Felelős vezető: dr. Tomcsányi Péter Tartalom Előszó . 7 Havas László A magyarországi neolatin kutatások helyzete: eredmények, hiányosságok, távlatok . 9 Ritoókné Szalay Ágnes Jacobus Publicius művei Mátyás király háborúiról és Vitéz Jánosról. Az Universitas Histropolitana vonzásában . 17 Ekler Péter Augustinus Moravus Olomucensis: Catalogus episcoporum Olomucensium. Adatok a Catalogus keletkezésének történetéhez . 25 Bobay Orsolya A török terjeszkedés visszhangja Ioachimus Vadianus Mela-kommentárjában . 32 Szabó András Majdnem történetíró. Forgách Imre befejezetlen történelmi munkája az 1588-as szikszói csatáról . 40 Nagy Gábor „num Historia … sit … interpolata et corrupta?” Isthvánffi Miklós Historiaeja első kiadásának két szöveghelyéről . 48 Csehy Zoltán Militiae Martisque decus. Adalékok Istvánffy Miklós történelmi tárgyú epitáfi umainak szövegmintázataihoz . 57 Petneházi Gábor Egy kevésbé heroikus gesztus? Zrínyi ujjának mikrofi lológiája avagy a comma Zrinianum . 66 Szvorényi Róbert A Báthory Zsigmondnak ajánlott történeti művek előszavai . 74 Szebelédi Zsolt Egy közmondás lehetséges forrása Szerémi György Epistolájában . 84 Gyulai Éva Turcissare – Verancsics Antal török-képe . 91 Palotás György Egy 16. századi „volusiusi Annales” ellen: hogyan ne írjunk történelmet . 109 Szabó András Péter A Szepesség Istvánffyja? Johannes Jantschius történeti munkája (Bellum Hungaro-Turcicum) . 119 Domokos Gyöngyi A poéta, a rétor és a historikus. Zsámboky és az ‘ars historica’ . 130 5 Zsupán Edina Történeti források funkcióváltása alkalmi művekben. Johann Schwartzkopf leírása August, Braunschweig-Lüneburg-Wolfenbüttel hercege könyvtáráról . 138 Pap Levente Losteiner Leonárd és Chronologiája . 149 Tóth Gergely Bél Mátyás, a történész . 157 Szörényi László Desericzky Ince védirata a magyar műveltségről . 168 Restás Attila Ladislaus Bartholomaeides kisebb latin nyelvű munkái . 178 Tóth Sándor Máté Uralkodók, hadvezérek, csaták. Történelmi témák a 18. századi magyarországi neolatin költészetben . 187 Tóth Sándor Attila A Fáy Dávid Alajosról, a Dél-Amerikában járt jezsuita misszionáriusról szóló emlékirat . 195 Balogh Piroska A nyelvkérdés és a latin újságírás paradoxonai a 18. század végén . 207 Bíró Csilla A késő sztoa fi lozófi ájának elemei Rajcsányi György Laurus tuta című lelkiségi művében . 220 Szabó Ádám A felvilágosodás előzményei Magyarországon. Barkóczy Ferenc kulturális programja . 228 Báthory Orsolya Az irodalmi reprezentáció műfajai. Alkalmi költemények Batthyány József érsek tiszteletére . 236 Simon Lajos Zoltán Tityrus Szombathelyen. Antiárkádia Füsi Pius Josephus, Mariae Theresiae fi lius című eklogájában . 248 Bátori Anna A tudás hálózatai. Rotarides Mihály és Wallaszky Pál: egy kapcsolat olvasatai . 259 Szabadi István Sinai Miklós klasszika-fi lológusi működése . 267 Vizkelety András Hogyan biliárdozott latinul egy brémai utazó 1841-ben a tihanyi bencés páterekkel? . 272 Abstracts . 279 A kötet szerzői . 288 Névmutató . 289 6 Előszó A neolatin jellegű stúdiumok az utóbbi években Magyarországon is örvendetes lendü- letet vettek. Nemcsak az bizonyítja ezt, hogy magyar tudósok, kutatók egyre nagyobb számban képviseltetik magukat különböző neolatin konferenciákon, de 2006-ban a szakma nemzetközi szervezete, az International Association of Neo-Latin Studies (IANLS) is Magyarországon tartotta soros világkonferenciáját. Mivel egyre többen és egyre szé- lesebb tárgykörben foglalkoznak idehaza a neolatin irodalomhoz tartozó szövegekkel, a „Hungaria Latina” Magyar Neolatin Egyesület 2012. decemberi közgyűlésén felme- rült, hogy a szorosabb és főleg rendszeresebb szakmai együttműködés elősegítése ér- dekében szükség lenne egy, a neolatin tanulmányoknak szentelt konferenciára. Egy ilyen konferencia egyrészt lehetőséget biztosítana a kutatók közvetlen és kötetlen esz- mecseréjére, másrészt, minden alkalommal egy-két meghatározott témát állítva a kö- zéppontba, az eddigi eredmények számbavételén túl hozzájárulna új kutatási irányok kijelöléséhez, fontos és elhanyagolt területek felfedezéséhez. Mindemellett remé nyeink szerint kiegészíthetné az Ókortudományi Társaság által szervezett, és immár komoly múltra visszatekintő ókortudományi konferenciákat is. Ennek szellemében került megrendezésére 2013. november 7–9-e között Sze- geden az első magyarországi neolatin konferencia az SZTE Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszéke mint házigazda, valamint a Magyar Neolatin Egyesület, továbbá az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz-Barokk Kutatócsoportja és XVIII. Századi Osztálya közös szervezésében. Mivel a neolatin irodalom mind időbeli kereteit, mind az érintett szerzők számát, mind a műfajokat tekintve egészében szinte befogadhatatlan és kezelhetetlen nagyságú tudományterület, a konferencia meghirde- tése kapcsán arra a döntésre jutottunk, hogy az első alkalommal csak magyar vagy Magyarországon tevékenykedő szerzőkről és műveikről várunk előadásokat. A konfe- rencia tematikáját pedig két, önmagában is jelentős terület, nevezetesen a 15–17. szá- zadi latin nyelvű történetírás, illetve a 18. századi latin nyelvű irodalom köré igyekez- tünk szervezni. A konferencia hírét a szakma nagyon kedvezően fogadta. Nemcsak a nagyszámú jelentkező igazolta ezt, akiknek egy részét a szervezőbizottság kénytelen volt visszauta- sítani, hogy beleférjünk a két és fél napos időkeretbe, de legfőképpen az a harmincöt előadó, aki színvonalas előadásaival végig le tudta kötni és vitára tudta késztetni a szin- tén nem csekély számú hallgatóságot. 7 ELŐSZÓ A tanácskozás zárásaként ígéretet tettünk arra, hogy amennyiben sikerül megte- remteni a fi nanciális hátteret, törekedni fogunk a tudományos tanácskozáson elhang- zott előadások írott változatainak kötetben történő közreadására. Megkeresésünkre előadóink többsége kedvezően reagált, s időközben a kötet megjelentetésének anyagi hátterét is sikerült biztosítani. Reményeink szerint a régóta várt kötetet legalább akko- ra szakmai érdeklődés övezi majd, mint az I. Neolatin Konferenciát, és hogy az itt ol- vasható tanulmányok inspirálóan hatnak a magyarországi neolatin kutatásokra. A konferencia sikere, valamint a kötet megjelenése egyaránt örömteli események. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül két fájdalmas veszteségünket sem. A konferencia szakmai kereteinek kialakításakor még köztünk volt a tanácskozás tárgyául választott humanista történetírás egyik, ha nem a legkiválóbb hazai szakértője, Kulcsár Péter. Váratlan és tragikus halála azonban megakadályozta, hogy jelen lehessen az ő kutatásai által is inspirált tanácskozáson. Havas László professzor, a Magyar Neolatin Egyesület alapítója és örökös elnöke súlyos betegsége ellenére még vállalni tudta, hogy megtartja a konferencia nyitóelőadását, de néhány hónappal később ő is elhunyt. Mivel agilitá- suk, fáradhatatlan tudományos tevékenységük alapjaiban járult hozzá a magyarországi neolatin kutatások újabb keletű felvirágzásához, tisztelettel ajánljuk jelen kötetet kette- jük emlékének. A munkát 2013-ban csak elkezdtük. Most azzal a szándékkal bocsátjuk útjára az I. Neolatin Konferencia kötetét, hogy az egy sorozat, a Convivia Neolatina Hungarica indító darabja legyen, amire annak tudatában írhatjuk rá a kezdetet jelentő 1-es sorszá- mot, hogy bízvást hihetjük, lesz folytatása. Budapest–Szeged, 2015 tavasza Békés Enikő – Kasza Péter – Lengyel Réka 8 HAVAS LÁSZLÓ A magyarországi neolatin kutatások helyzete: eredmények, hiányosságok, távlatok Tisztelt Hungaria Latina – Magyar Neolatin Egyesület! Hölgyeim és Uraim! Collegae illustrissimi! Először is egy mentegetőzéssel kezdem. Nem magam kívántam egy teljesnek ígérke- ző képet adni a magyarországi neolatin kultúráról, amely olyan átfogó téma, hogy gondosabb mérlegelése mindenképpen több kutató összefogását és együttműködését igényelné. A szervezők kértek fel rá, ami egyszerre dicséri tenni akarásukat, másfelől pedig arra utal, hogy az elmúlt tíz évben magam voltam a Hungaria Latina Egyesület elnöke, s így valamiképpen hivatalos kötelezettségem folytán rendelkeznem kellene egyfajta áttekintéssel az idevágó vizsgálatok egészéről. A pontos eligazodáshoz persze mindig szükséges egy nagyobb keretbe való beillesztés, ami együtt jár a történeti múlt felvázolásával, s úgy gondolom, hogy a helyes irányban történő tájékozódás ezt a je- len esetben is megköveteli. A magyarországi irodalom története, mint köztudott, egy latin nyelvű művel, a Szent Istvánnak tulajdonított Intelmekkel kezdődik. Itt most ne menjünk bele abba, hogy az említett alkotás a közép- vagy a neolatin időszakhoz tartozik-e, bár részünkről eleve
Recommended publications
  • Dr. Georg Läntsch Von Ellingen, Domherr Und Professor in Wien, Stifter Der Pfarrbibliothek Zu Aschbach (Gest

    Dr. Georg Läntsch Von Ellingen, Domherr Und Professor in Wien, Stifter Der Pfarrbibliothek Zu Aschbach (Gest

    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich Jahr/Year: 1974 Band/Volume: 40 Autor(en)/Author(s): Uiblein Paul Artikel/Article: Dr. Georg Läntsch von Ellingen, Domherr und Professor in Wien, Stifter der Pfarrbibliothek zu Aschbach (gest. 1519) 57-107 ©Verein für Landeskunde von Niederösterreich;download http://www.noe.gv.at/noe/LandeskundlicheForschung/Verein_Landeskunde.html Dr. Georg Läntsch von Ellingen, Domherr und Professor in Wien, Stifter der Pfarrbibliothek zu Aschbach (f 1519) Von Paul U i b 1 e i n In Niederösterreich mit seiner im Mittelalter und auch weiter­ hin im Vergleich zu anderen süddeutschen Landschaften, wie etwa Bayern und besonders Franken und Schwaben, nur wenig entwic­ kelten städtischen Kultur bestanden Bibliotheken — wenn wir zunächst von der schon im Mittelalter alle anderen österreichischen Städte weit überragenden Hauptstadt Wien absehen — vor allem in den Klöstern sowohl der alten Orden der Benediktiner, Zisterzienser und Augustiner-Chorherren, und der etwas jüngeren Kartäuser, die hier gleich drei Niederlassungen (Mauerbach, Gaming und Aggsbach) besaßen, als auch der Mendikanten, deren größte Niederlassungen mit den reichhaltigsten Bibliotheken sich allerdings in Wien befan­ den. Die größte niederösterreichische Bibliothek zu Ende des Mittel­ alters — wohl noch vor jener der allerdings älteren Bibliothek des Klosters Melk — dürfte jene der Wiener Dominikaner gewesen sein1. Viel weniger bedeutend waren die niederösterreichischen Pfarrbibliotheken, von denen sich auch nur wenige Bibliotheks- Abkürzungen : AC II = Wien, Erzbisch. Diözesanarchiv, Acta Capituli ecclesiae S. Stephani II. — AFA I = Acta Facultatis Artium Universitatis Vindobo- nensis 1385—1416. Nach der Originalhandschrift hg. von Paul U i b- 1 e i n.
  • Christian-Muslim Relations a Bibliographical History History of Christian-Muslim Relations

    Christian-Muslim Relations a Bibliographical History History of Christian-Muslim Relations

    Christian-Muslim Relations A Bibliographical History History of Christian-Muslim Relations Editorial Board David Thomas, University of Birmingham Sandra Toenies Keating, Providence College Tarif Khalidi, American University of Beirut Suleiman Mourad, Smith College Gabriel Said Reynolds, University of Notre Dame Mark Swanson, Lutheran School of Theology at Chicago Volume 24 Christians and Muslims have been involved in exchanges over matters of faith and morality since the founding of Islam. Attitudes between the faiths today are deeply coloured by the legacy of past encounters, and often preserve centuries-old negative views. The History of Christian-Muslim Relations, Texts and Studies presents the surviving record of past encounters in authoritative, fully introduced text editions and annotated translations, and also monograph and collected studies. It illustrates the development in mutual perceptions as these are contained in surviving Christian and Muslim writings, and makes available the arguments and rhetorical strategies that, for good or for ill, have left their mark on attitudes today. The series casts light on a history marked by intellectual creativity and occasional breakthroughs in communication, although, on the whole beset by misunderstanding and misrepresentation. By making this history better known, the series seeks to contribute to improved recognition between Christians and Muslims in the future. The titles published in this series are listed at brill.com/hcmr Christian-Muslim Relations A Bibliographical History Volume 7. Central and Eastern Europe, Asia, Africa and South America (1500-1600) Edited by David Thomas and John Chesworth with John Azumah, Stanisław Grodź, Andrew Newman, Douglas Pratt LEIDEN • BOstON 2015 Cover illustration: This shows the tuğra (monogram) of the Ottoman Sultan Murad III, affixed to a letter sent in 1591 to Sigismund III Vasa, king of the Polish-Lithuanian Commonwealth.
  • A Divided Hungary in Europe

    A Divided Hungary in Europe

    A Divided Hungary in Europe A Divided Hungary in Europe: Exchanges, Networks and Representations, 1541-1699 Edited by Gábor Almási, Szymon Brzeziński, Ildikó Horn, Kees Teszelszky and Áron Zarnóczki Volume 3 The Making and Uses of the Image of Hungary and Transylvania Edited by Kees Teszelszky A Divided Hungary in Europe: Exchanges, Networks and Representations, 1541-1699; Volume 3 – The Making and Uses of the Image of Hungary and Transylvania, Edited by Kees Teszelszky This book first published 2014 Cambridge Scholars Publishing 12 Back Chapman Street, Newcastle upon Tyne, NE6 2XX, UK British Library Cataloguing in Publication Data A catalogue record for this book is available from the British Library Copyright © 2014 by Kees Teszelszky and contributors All rights for this book reserved. No part of this book may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise, without the prior permission of the copyright owner. ISBN (10): 1-4438-6688-1, ISBN (13): 978-1-4438-6688-0 As a three volume set: ISBN (10): 1-4438-7128-1 ISBN (13): 978-1-4438-7128-0 CONTENTS Preface ........................................................................................................ ix In Search of Hungary in Europe: An Introduction ...................................... 1 Kees Teszelszky The Genesis and Metamorphosis of Images of Hungary in the Holy Roman Empire ........................................................................................... 15 Nóra G. Etényi The fertilitas Pannoniae Topos in German Literature after the Second Siege of Vienna in 1683 ............................................................................. 45 Orsolya Lénárt Forms and Functions of the Image of Hungary in Poland-Lithuania ....... 61 Szymon Brzeziński Hungary and the Hungarians in Italian Public Opinion during and after the Long Turkish War................................................................
  • The Turkish Publication

    The Turkish Publication

    Erik Fischer with Ernst Jonas Bencard and Mikael Bøgh Rasmussen and a Contribution by Marco Iuliano Melchior Lorck volume 3: Catalogue Raisonné Part one: The Turkish Publication Translation: Dan Marmorstein The Royal Library Vandkunsten Publishers, Copenhagen Contents volume 1: Biography and Primary Sources Preface A comprehensive survey of the oeuvre The life and works of Melchior Lorck Documents related to the artist and the events of his life Bibliography Credits volume 2: The Turkish Publication, 1626 Edition Facsimile of a Copy in The Royal Library volume 3: Catalogue Raisonné Part one: The Turkish Publication Prefatory remarks 7 The structure of the catalogue 21 Abbreviations 24 Catalogue 25 Concordances 267 Credits 292 volume 4: The Constantinople Prospect Introduction Technique and Inscription Melchior Lorck’s Istanbul in the European context Credits The Constantinople Prospect. A Reproduction of the Original in the Leiden University Library Prefatory remarks to the catalogue On the different editions of The Turkish Publication volume 5: Today, Melchior Lorck’s Turkish Publication des- year catalogue number(s) ignates a collection of 128 woodcuts with Turkish Catalogue Raisonné 1565 1 motives. It seems likely that the woodcuts were 1570 2-14 Part two: Paintings, Drawings, Graphic Works and Architecture originally intended to illustrate a set of books that 1575 15-19 would represent – in words and pictures – the Prefatory remarks 1576 22-31, 33-36, 38-54 day’s Turkish military, clothing, costumes and 1579 55-56 The structure of the catalogue architecture, among other things. The motives 1581 57-77 were gathered on Lorck’s trip to Turkey in 1555- Catalogue 1582 78-110, 112-117, 119-122, 124-125 59; the objective of the publication was clearly Addenda et corrigenda to Vols.
  • Before the Odalisque: Renaissance Representations of Elite Ottoman Women Heather Madar

    Before the Odalisque: Renaissance Representations of Elite Ottoman Women Heather Madar

    Early Modern Women: An Interdisciplinary Journal 2011, vol. 6 Before the Odalisque: Renaissance Representations of Elite Ottoman Women Heather Madar he much-mythologized harem of the Ottoman sultans occupied a Tcentral place in European Orientalist thought for centuries.1 The harem, presented as an exotic world of forbidden sexuality inhabited by compliant yet sexually voracious women, appears in literature, art, and travel writing. While the most famous expressions of this harem fixa- tion date from later centuries,2 a focus on the harem as libidinous zone is demonstrably present in written sources from the sixteenth century. Yet an exploration of sixteenth-century European images turns up a surprising dearth of imagery in this vein. While Renaissance art lacks the languid odalisques or detailed views of the physical environment of the sultan’s harem familiar from later works, a series of largely overlooked representa- tions of elite Ottoman women do exist. Dating from the mid-sixteenth century, these images feature imagined portraits of sultanas — elite women such as Ottoman princesses, the sultan’s mother (valide sultan), or the sul- tan’s preferred concubine (haseki).3 Hurrem, the wife of sultan Süleyman, and his daughter Mihrimah appear most frequently in this genre. Yet strik- ing differences are immediately evident between their depiction and later, more familiar, views of the harem and harem women. The women shown in the Renaissance tradition were members of the sultan’s harem, yet they are not shown within a harem setting, nor do the images make reference to it. Although they are visually marked as Other, largely through the atten- tion given to their exotic dress, they are also presented as women who are of interest as individuals, possessing status and political significance.
  • LARRY A. SILVER Curriculum Vitae Born

    LARRY A. SILVER Curriculum Vitae Born

    LARRY A. SILVER Curriculum Vitae Born: 14 October 1947. U. S. Citizen. married, two children. UNDERGRADUATE EDUCATION: University of Chicago, A. B., June 1969 Concentration: Art. Special Honors. General Honors GRADUATE EDUCATION Harvard University, Department of Fine Arts M. A., 1971; Ph. D., 1974 Dissertation: Quinten Massys (Director: Seymour Slive) ACADEMIC POSITIONS U. of California, Berkeley, 1974-1979 Lecturer in History of Art, 1974-1975 Assistant Professor of History of Art, 1975-1979 Northwestern University, 1979-1997 Associate Professor of Art History, 1979-1985 Professor of Art History, 1985-97 Chairman, Dept. of Art History, 1983-1986, 1997 Master, Chapin/Humanities Residential College, 1988-91, 1992-94, 1996-97 Martin J. and Patricia Koldyke Professor of Teaching Excellence, 1996-98 Smith College, Ruth and Clarence Kennedy Professor in the Renaissance, autumn 1994 Semester at Sea (University of Pittsburgh; University of Virginia; Colorado State) Fall 2001; Fall 2006; Summer 2008; Summer 2010; fall 2012; spring 2018 U. of Pennsylvania, 1997--2017 Farquhar Professor of the History of Art, emeritus 2017--present Chair of Graduate Group in History of Art, 1998-2000 Interim Chair, spring, 2005 Bogen Faculty Exchange Professor, The Hebrew University, fall 2007 Member, graduate group, German, 1999-- Member, graduate group, History, 2001— Director, University Scholars, 2010-17 President, Phi Beta Kappa, Delta Chapter, 2010-12 GRANTS and AWARDS: Woodrow Wilson Fellowship, 1969-1970 Danforth Graduate Fellowship, 1969-1974 Kress Foundation
  • What the Renaissance Knew Piero Scaruffi Copyright 2018 "I Know That I Exist

    What the Renaissance Knew Piero Scaruffi Copyright 2018 "I Know That I Exist

    A History of Knowledge Oldest Knowledge What the Jews knew What the Sumerians knew What the Christians knew What the Babylonians knew Tang & Sung China What the Hittites knew What the Japanese knew What the Persians knew What the Muslims knew What the Egyptians knew The Middle Ages What the Indians knew Ming & Manchu China What the Chinese knew The Renaissance What the Greeks knew The Industrial Age What the Phoenicians knew The Victorian Age What the Romans knew The Modern World What the Barbarians knew 1 What the Renaissance knew Piero Scaruffi Copyright 2018 http://www.scaruffi.com/know "I know that I exist. But what is this I that I know?" (Descartes) “The Army causes Taxes; Taxes cause Discontents; and Discontents make an Army necessary” (Lord Bath, 1749) To do is to be - Descartes To be is to do - Voltaire Do be do be do - Frank Sinatra (Men’w Restrooms, Greasewood Flats, Scottsdale) I play the notes, in order, as they are written. It is God who makes the music. 2 (Johan Sebastian Bach) What the Renaissance knew • Bibliography – Paul Kennedy: The Rise and Fall of the Great Powers (1987) – Henry Kamen: Empire (2002) – Gregory Freeze: Russia (1997) – Geoffrey Hosking: Russia and the Russians (2001) – Simon Schama: "A History of Britain" (2000) – John Crow: “The Epic of Latin America” (1980) – Mary Beth Norton: A People And A Nation (1986) – Daniel Hall: "A History of Southeast Asia" (1955) – Robert Jones Shafer: “A History of Latin America” (1978) – Peter Burke: Culture and Society in Renaissance Italy (1987) – Peter Wilson: “The
  • Humanist I Zagrebački Biskup Nicolaus Olahus (Nikola Olah, Nicolae Valahul Ili Românul, 1543-1548) I Njegova Korespondencija Sa Stjepanom Brodarićem

    Humanist I Zagrebački Biskup Nicolaus Olahus (Nikola Olah, Nicolae Valahul Ili Românul, 1543-1548) I Njegova Korespondencija Sa Stjepanom Brodarićem

    RANI NOVI VIJEK Castilia Manea-Grgin ISSN 0353-295X UDK 262.1 Nicolaus Olahus RADOVI – Zavod za hrvatsku povijest Vol. 42, Zagreb 2010. Izvorni znanstveni rad Humanist i zagrebački biskup Nicolaus Olahus (Nikola Olah, Nicolae Valahul ili Românul, 1543-1548) i njegova korespondencija sa Stjepanom Brodarićem Ovaj rad je posvećen važnoj povijesnoj ličnosti Ugarsko-hrvatskog kraljevstva i ču- venom humanistu rumunjskog podrijetla Nicolausu Olahusu (1491/3-1568), koji je nedovoljno poznat u hrvatskoj historiografiji. Autorica je u članku pokušala ukratko rekonstruirati, prema tiskanim izvorima i relevantnoj literaturi, njegovo podrijetlo te crkvenu i političku karijeru. Težište se stavilo na njegovu djelatnost kao zagrebačkog biskupa te na njegov humanistički opus. Detaljno je analizirana njegova korespon- dencija s hrvatskim prelatom, diplomatom i humanistom Stjepanom Brodarićem. Budući da su Hrvati i Rumunji ili barem dio njihovih nacionalnih korpusa u prošlosti dulje ili kraće živjeli u istim državama (srednjovjekovna Ugarska/Habs- burška Monarhija/Austro-Ugarska ili Osmansko Carstvo), hrvatska i rumunjska povijest više su povezane nego što to danas izgleda. Neki Hrvati imaju posebno mjesto u rumunjskoj povijesti, poput moldavskog kneza Gašpara Grazianija s početka 17. stoljeća,1 dok su neke povijesne ličnosti rumunjskog podrijetla u 15. i 16. stoljeću znatno utjecale i na sudbinu hrvatskih zemalja. Ti su Rumunji potjecali iz Transilvanije, koja je stoljećima bila dio Ugarske. Jedan od njih je i važna povijesna ličnost Ugarsko-hrvatskog kraljevstva i čuveni humanist, poznat pod renesansnim imenom Nicolaus Olahus (1491/3-1568). O njemu se ponajviše pisalo u rumunjskoj i mađarskoj historiografiji, a i u Slovačkoj i Belgiji, na po- dručju zemalja u kojima je živio i djelovao.2 1 Vidi o Gašparu Grazianiju MANEA-GRGIN 2006, 51-77.
  • THE ISTANBUL LETTERS of ANTUN VRANČIĆ Croatian and English Translation of Selected Latin Letters

    THE ISTANBUL LETTERS of ANTUN VRANČIĆ Croatian and English Translation of Selected Latin Letters

    Karta Istanbula. Autor: Giovanni Francesco Camocio. Tiskano u Veneciji 1566. Antique map of Istanbul. By: Giovanni Francesco Camocio. Printed in Venice in 1566 Ilustracija na naslovnici: portret Antuna Vrančića, autor: Martin Rota Kolunić (Martinus Rota) Illustration on the cover page: portrait of Antun Vrančić by Martin Rota Kolunić (Martinus Rota) CARIGRADSKA PISMA ANTUNA VRANČIĆA Hrvatski i engleski prijevod odabranih latinskih pisama THE ISTANBUL LETTERS OF ANTUN VRANČIĆ Croatian and English Translation of Selected Latin Letters Objavljeno pod pokroviteljstvom Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti Published under the auspices of the Croatian Academy of Sciences and Arts Zrinka Blažević / Anđelko Vlašić Urednici / Editors CARIGRADSKA PISMA ANTUNA VRANČIĆA Hrvatski i engleski prijevod odabranih latinskih pisama THE ISTANBUL LETTERS OF ANTUN VRANČIĆ Croatian and English Translation of Selected Latin Letters Istanbul, 2018. / Istanbul 2018 SADRŽAJ / CONTENTS Predgovor g. Oğuza Aydemira / Foreword by Mr. Oğuz Aydemir 10 Predgovor dr. sc. Marijane Borić / Foreword by Marijana Borić, PhD 12 Predgovor Nj.E. Mustafe Babüra Hızlana / Foreword by H.E. Mustafa Babür Hızlan 16 Predgovor urednika / Editors’ foreword 18 Uvodna studija / Introductory study 24 Izvještaj o prvim aktivnostima prvoga carigradskog poslanstva od 1. rujna 1553. godine / 66 Report on the frst Istanbul mission’s frst activities, September 1, 1553 Pismo Antuna Vrančića Pavlu Gregorijancu od 31. listopada 1554. godine / 105 Antun Vrančić’s letter to Pavao Gregorijanec, October
  • Ioan-Aurel POP (Cluj) ETHNIC and RELIGIOUS MENTALITIES in TRANSYLVANIA DURING the TIME of NICOLAUS OLAHUS

    Ioan-Aurel POP (Cluj) ETHNIC and RELIGIOUS MENTALITIES in TRANSYLVANIA DURING the TIME of NICOLAUS OLAHUS

    Ioan-Aurel POP (Cluj) ETHNIC AND RELIGIOUS MENTALITIES IN TRANSYLVANIA DURING THE TIME OF NICOLAUS OLAHUS Around 1536-1537, Nicolaus Olahus, in his work „Himgaria", wro­ te: „This whole Hungarian Kingdom includes in our present time diffe­ rent nations — Hungarians, Germans, Bohemians, Slavs, Croatians, Sa­ xons, Szeklers, RomaniansBCU Cluj, /Serbs Central, Cumans University, Iazygians Library Cluj, Ruthenians and, finally Turks — which all use different languages, except for certain names of things, which, because of the old habit and also of the mutual relations, prove to have a certain similarity and correspondence"1. Abo­ ut the ethnic structure of Transylvania, its birthplace, the classical scho­ lar was even more accurate: „There are four nations in it, [Transylvania] having different origins: the Hungarians, Szeklers, Saxons and Romani­ ans, among whon the less disposed to the fights are considered to be the Saxons. The Hungarians and the Szeklers use the same language, except that the Szeklers have certain words peculiar to their people [...]. The Saxons are, as the rumour is, some Saxon settlers from Germany, bro­ ught here by Charles the Great; a proof for the truth [of this opinion] is the resemblance of the languages of the two peoples. The tradition says that the Romanians are some colonies of the Romans. The argu­ ment is the fact thay they have many identical words with the speech of the Romans, people whose coins are to be found in great quantity in those places; beyond doubt, these are important evidences of the Roman oldness and domination here"2. Concerning the faith of the Romanians, Olahus claims: „The Romanians are Christians, with the only difference that, following the Greeks in the proceeding of the Holly Spirit, they are also different from our church by some other more acceptable points"3.
  • Evropa – Dediščina Humanistov Avstrija

    Evropa – Dediščina Humanistov Avstrija

    EVROPA Dediščina humanistov Humanitas aradi česa smo človeška bitja edinstvena? To vprašanje so razumniki znova Značeli v obdobju renesanse, ob branju spisov rimskega govornika Cicerona (106–43 p. n. št.). o njem se ljudje od drugih živih bitij razlikujemo v razumnosti jezika; upo- Prabljati ga je treba izčiščeno in natančno, saj naj bi negovanje razuma – in ta se izrazi z jezikom – pojilo človeško dostojanstvo (humanitas); humanitas za- objema – širše in globlje od sodobnega izraza »človeštvo« – vidik »človeka, kot ga opredeljuje njegova celovita umnost«. Jezik bi si moral s pravilno uporabo prizadevati k resnici in skupnemu dobru. akšne jezikovne in filozofske misli so se s svojo sodobno noto dotaknile Trenesančnih učenjakov, saj je takratna akademska in kulturna naravnanost jezik omejila na njegov praktični okvir, ki ga je bilo treba strukturirati, klasifi- cirati in opredeliti; miselna svoboda in estetska rast nista bili prednostni vre- dnoti. Skupaj z družbeno-političnimi spremembami se je razmahnilo tudi vpra- šanje človekovega dostojanstva, zlasti v tedanjem obdobju prehoda. Na temelju klasičnega arhetipa so se študij za opredeljevanje Človeka, tako imenovanih studia humanitatis, lotili z daljnosežnimi učinki. Skupaj z razpustitvijo takra- tnih miselnih vzorcev je bil sedaj posameznik poklican, da svoja razum in jezik uporabi za preizpraševanje avtoritete in tradicionalnega znanja, oblikovanje lastnega mnenja, prevzem politične odgovornosti, uveljavitev vrednote osebne izkušnje, zvedavo ustvarjanje lastne predstave o svetu in njeno izražanje ter odpiranje uma na vse mogoče načine, onkraj ustaljenih meja. To so vrednote, na katerih bi morala temeljiti sodobna Evropa. Evropa – zapuščina humanistov Stran 2 od 62 GOETHE-INSTITUT LJUBLJANA IN CANKARJEV DOM Vsebina Čudež Evrope: Hrvaška . 30 Švedska .
  • DISTINCTION Five Centuries of Portraiture

    DISTINCTION Five Centuries of Portraiture

    DISTINCTION Five Centuries of Portraiture portrait seems straightforward enough; it is a likeness of an individual. However, the ways people present themselves, the ways they wish to be A represented, and the ways artists choose to portray their sitters are much more complicated than they may seem. This exhibition challenges the basic definition of a portrait as a likeness, by considering the meaning behind the image—how physical form and individual identity are conveyed in various poses, attitudes, emblems, and artistic styles. An assumption about portraits is that they show how an individual sitter looked. While an attempt to convey appearance is true to an extent, we can never know how accurate a depiction is without having seen the sitter ourselves. We should approach portraits as interpretations of appearance, whatever their degree of verisimilitude or abstraction. They are, after all, still representations even if they are naturalistic—such as those by Hans Mielich, George Caleb Bingham, Gavin Hamilton, and Thomas Hart Benton—or claim to be drawn “from life”—for instance, William Hogarth’s Simon Lord Lovat. Even with examples of photorealism—seen here in works by Andy Warhol, Chuck Close, and Willie Cole—photographs have been manipulated to communicate particular ideas about their subjects. Each work of art displayed here is more than a suggestion of a sitter’s features and comportment, but also a statement about what makes an individual distinct from his or her peers. Using aesthetic and cultural cues, these images communicate the status, character, or significance of those they depict. Posture, clothing, hairstyle, insignia, and text—all of these are points of decision-making for both sitter and artist.