Publius Ovidius Naso Átváltozások
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Publius Ovidius Naso Átváltozások (METAMORPHOSES) FORDÍTOTTA DEVECSERI GÁBOR A JEGYZETEKET SZEPESSY TIBOR ÁLLÍTOTTA ÖSSZE TARTALOM ELSŐ KÖNYV KILENCEDIK KÖNYV A VILÁG KELETKEZÉSE ACHELOUS ÉS HERCULES A VILÁG NÉGY KORSZAKA. A GIGASOK NESSUS. HERCULES HALÁLA LYCAON ALCMENE ÉS GALANTHIS AZ ÖZÖNVÍZ. DEUCALION ÉS PYRRHA DRYOPE. IOLAUS PYTHON BYBLIS DAPHNE IPHIS IO. ARGUS. SYRINX TIZEDIK KÖNYV PHAETHON ORPHEUS ÉS EURYDICE MÁSODIK KÖNYV A FÁK GYÜLEKEZÉSE. CYPARISSUS PHAETHON A NAP SZEKERÉN GANYMEDES. HYACINTHUS A HELIASOK A CERASTÁK ÉS A PROPOETISOK CYGNUS PYGMALION CALLISTO ÉS ARCAS MYRRHA A HOLLÓ. CORONIS. OCYRHOE VENUS ÉS ADONIS BATTUS. AZ IRÍGYSÉG ATALANTA EUROPA TIZENEGYEDIK KÖNYV HARMADIK KÖNYV ORPHEUS HALÁLA CADMUS MIDAS ACTAEON PELEUS ÉS THETIS SEMELE PELEUS CEYXNÉL TIRESIAS CEYX ÉS ALCYONE. AZ ÁLOM NARCISSUS. ECHO AESACOS PENTHEUS TIZENKETTEDIK KÖNYV NEGYEDIK KÖNYV A GÖRÖGÖK AULISBAN MINYAS LEÁNYAI ACHILLES ÉS CYGNUS PYRAMUS ÉS THISBE CAENEUS VENUS ÉS MARS. LEUCOTHOE. CLYTIE A CENTAURUSOK ÉS A LAPITHÁK HARCA SALMACIS. HERMAPHRODITUS PERICLYMENOS ATHAMAS ÉS INO ACHILLES HALÁLA CADMUS ÉS HARMONIA TIZENHARMADIK KÖNYV PERSEUS. ATLAS. ANDROMEDA VITA ACHILLES FEGYVEREIÉRT. AIAX ÖTÖDIK KÖNYV HECUBA PERSEUS ÉS PHINEUS POLYXENA HIPPOCRENE. A PIERISEK MEMNON CERES ÉS PROSERPINA AENEAS ÚTJA. SCYLLA ARETHUSA ACIS ÉS GALATEA. POLYPHEMUS HATODIK KÖNYV GLAUCUS ARACHNE TIZENNEGYEDIK KÖNYV NIOBE SCYLLA ÉS CIRCE A LYCIAI PARASZTOK A CERCOPSOK MARSYAS. PELOPS SIBYLLA PROGNE ÉS PHILOMELA ACHAEMENIDES POLYPHEMOSNÁL BOREAS. ZETES ÉS CALAIS MACAREUS. ULIXES ÉS CIRCE HETEDIK KÖNYV PICUS ÉS CANENS IASON ÉS MEDEA DIOMEDES TÁRSAI. OLEASTER AESON AENEAS HAJÓI. ARDEA PELIAS AENEAS ISTENNÉ VÁLIK MEDEA MENEKÜLÉSE POMONA ÉS VERTUMNUS. ANAXARETE THESEUS ROMULUS ÉS HERSILIA AEACUS. A PESTIS. A MYRMIDONOK TIZENÖTÖDIK KÖNYV CEPHALUS ÉS PROCRIS MYSCELUS. CROTON NYOLCADIK KÖNYV PYTHAGORAS NISUS ÉS SCYLLA EGERIA. HIPPOLYTUS A LABYRINTHUS. ARIADNE KORONÁJA TAGES. CIPUS DAEDALUS ÉS ICARUS AESCULAPIUS PERDIX CAESAR ISTENNÉ VÁLIK A CALYDONI VADKAN. MELEAGROS JEGYZETSZÓTÁR THESEUS ACHELOUSNÁL. PERIMELE PHILEMON ÉS BAUCIS ERYSICHTHON. AZ ÉHSÉG 2 ELSŐ KÖNYV Új alakokká vált testekről indit a lelkem szólani; isteneink! (hisz ez is mind általatok lett), adjatok ihletet, és a világ eredő idejétől végig, az én koromig legyetek vezetői dalomnak. 3 A VILÁG KELETKEZÉSE Tenger s föld, s mindent takaró égboltnak előtte mind e világ kerekén egyarcú volt az egész nagy természet: chaos, így hívták: csak nyers kusza halmaz; csak tunya súly: egymásra sodort, s még össze nem illő magvai nem jól összetapadt elemek tömegének. Nem ragyogott föl még, a világra világlani, Titan; nem nőtt szüntelenül, szarvát újítani, Phoebe; nem függött a körül-lebegő levegőben a föld sem, egyensúlyban tartva magát; nem tárta ki karját part-peremek köribé nagymesszire Amphitrite; s mert hol a föld, ugyanott volt lég is, tengeri ár is, nem volt állani föld, nem volt jó úszni a hullám, légbe sugár nem gyúlt; tartós alakot mi sem őrzött: ellene állt ez amannak, mert egy testben örökkön háboruságot a fagy hővel, nedvessel a száraz és a keménnyel a lágy vívott, a nehézzel a könnyű. Véget egy isten adott, meg a jobb természet, e harcnak: elszakitott égtől földet, vizeket meg a földtől, hígabb égi leget sürü légtől elkülönített. Ezt alkotta, s a vak halmazból mind kiemelte, s rakta helyükre, szilárd békével fűzte is össze. És ama tűzlelkű s minden súly nélküli égbolt felszökkent, s a világ tetejét foglalta lakásul; legközelebb hozzá helyben s kicsi súlyban a lég van; sűrűbb sokkal a föld s viselője nehéz elemeknek, súlya miatt lefelé sűllyedt; s a körébe-folyó nedv szélre vonult s a tömör szárazt körül így keritette. Bármelyik istenség osztotta is így el e halmazt, szelte előbb sokká, azután rendezte tagokká; és legelőbb is a föld tömegét: szintjén egyenetlen itt vagy amott ne legyen, nagy gömbbé gömbölyitette. Szétzuditotta az árt, s dagadoznia adta parancsát vad viharokban, s hogy keretezze habokkal a földet. Sok forrást is adott, tavakat, meg tágterü lápot, sok lefutó folyamárt övezett meredek peremekkel, többfeletartókat, miket itt föld nyel be magába, másutt tengernek törnek, s hol a hab szabadabb már s tágabb síkon fut, nem gátra, de szirtre verődnek. Réteket elteritett, völgyet homorodni lapított, erdőt lombositott, sziklás hegyeket magasított. S mint eget oszt két öv jobbról, s balról ugyanannyi, s van középütt egy, mely tüzesebb, mint mindvalamennyi, így különözte övekre az isten gondja az égtől körbefogott tömeget, s most itt ugyanannyi a tájék. 4 Egy, középütt, forró: sose lakhat rajta az ember; kettőt hó takar el; s közibük helyezett ugyanannyi mérsékelt övet is, tüzet és fagyot összekeverve. Rajtuk fekszik a lég; ami könnyebb sokkal a földnél, víznél is könnyebb, s ugyanúgy nehezebb a tüzeknél. Lakhelyet ott rendelt felhőknek, kósza ködöknek, s emberi elméket rémítő ég-rianásnak, s villámmal fagyokat fúvó fene förgetegeknek. Bár a világ megmunkálója nem adta egészen nékik a tág levegőt, zabolázni alig lehet őket - míg más-más helyeken fúnak -, hogy szerte ne tépjék mind a világot: olyan nagy a testvérháboru köztük. Eurus Napkeleten s nabathaeus tájakon ült meg, s perzsák közt, meg a hajnali fény verdeste tetőkön; míg a bukó naptól hevülő part, alkonyi tájék mind Zephyrust uraló; Scythián meg az északon úr lett borzasztó Boreas; túlsó fele ázik a földnek folyton a felhőktől meg az Auster permetegétől. Mind fölibé a folyékony-tiszta, a súly-nem-igázta aethert rakja, amelyben a földnek semmi salakja. Mind e határaikat csak alig rendezte szilárddá - és, mik a nagytömegű halmaznak alatta lapultak, kezdtek az égen a csillagok is fölfényleni forrón. S hogy ne legyen tájék eleventől árva, az égi térre a számos csillagkép, a sok istenalak lép; csillámló halakat befogad, helyet adva, a hullám; föld vadnak, rezgő levegő madaraknak ad otthont. Még egy fennköltebb s mindnél okosabb eleven lény volt, mi hiányzott, hogy rajtuk gyakorolja uralmát. S ím, ember született; kit formált isteni magból tán az az építő, a világot szebbre teremtő, vagy rokon ég magvát tartotta meg ebben a fönti légtől csak nemrég különült, csak imént alakult föld; mit víz habjaival vegyitett fia Iapetusnak, és mintázta a mindenen-úr magas égilakókról. Minden egyéb állat letekint görnyedten a földre, embernek fölemelt orcát és adta parancsát, hogy föl a csillagokig pillantson, az égre tekintsen. Így, mely imént nyers volt s formátlan, a föld sosemismert emberi orcákkal vált végül tündökölővé. 5 A VILÁG NÉGY KORSZAKA. A GIGASOK S lett legelőbb az aranykorszak, mely nem fenyitéstől s törvénytől, hanem önként folyt becsületben, erényben. Félelem és megtorlás nem volt, felszegezett érc bősz szót nem mutatott, a tömeg nem nézte riadtan esdve a bíráját, bírátlan volt kiki biztos. Bérceiről a fenyő, bebolyongani távoli tájat, nem szállt még le a hömpölygő habos árra, kivágva; senkisem ismert még más partot, mint a magáét. Városokat meredek mély árkok még nem öveztek; görbe, rezes hadikürt s hosszú haditrombita nem szólt, nem volt harci-sisak, sem kard: katonák hada nélkül élt biztonságban minden nép, lágy nyugalomban. Ember nem kötelezte, kapák s eke föl se sebezte, és mégis megadott a mező mindent maga önként; mind megelégedvén a magától-lett eledellel, vackort gyűjtöttek, hegyi epret szedtek az erdőn, és somot és szedret, mely tüskés cserje között csüng, s mit hullat Jupiter terebélyes tölgye, a makkot. Elnemenyésző volt a tavasz, langy lengedezéssel mag nélkül született szirmot simogattak a szellők. Majd meg a fölszántatlan föld meghozta gyümölcsét, szűzi mező sárgult sok súlyos búzakalásszal; egy folyamár tejjel, nektárral folyt le a másik, zöld viruló tölgyből csepegett az aranyszínű színméz. Saturnust miután a sötétlő Mélybe vetették, úrrá lett Jupiter, s az ezüst ivadék kora jött el, gyatrább, mint az arany, becsesebb a vörösszinü réznél. Juppiter ekkor az ősi tavaszt rövidebbre szorítván, tél, lobogó-hevü nyár, s hol langyos, hol hideg ősz jött, s kurta tavasz; velük így négy részre tagolta az évet. Ekkor esett legelőbb, hogy a száraz hőben a lég is izzott, és hogy a szél vizeket jéggé merevített; ekkor költöztek házakba (a ház ezidőben barlang volt, sürüség, s vesszők meg háncs fonadéka); és a Ceres magvát legelőször a hosszu barázda most boritotta be, járom alatt most nyögtek az ökrök. Harmadikul meg a réz-ivadék született meg utánuk, féktelenebb-lelkű, fene fegyvert rántani forróbb, ámde nem elvetemült. Vad vasból vésve a végső. Most e silányabb érc idejébe betört a gonoszság mind, sebesen; menekül hűség, jog, tiszta szemérem; és a helyükbe a csel s a ravasz szív száll, a csalárdság és az erőszak, a birtokolás vétekteli vágya. Vásznat most a szelekre - miket még jól nem is ismer - bíz a hajós; s mik a hegy tetején oly hosszasan álltak, 6 még sosem-ismert sós habokon szökdelnek a szálfák. S mely, valamint napfény s levegő, régente közös volt, mérő gondosság mesgyét vág hosszan a földbe. S már nemcsak gabonát s eledelt követeltek a gazdag föld felszínétől, de a bensőjébe hatoltak, és miket elrejtett, amiket Styx árnyaihoz vitt, kincseket ástak elő, a sok átok létrehozóit. Ekkor az ártó vas, s az arany, vasnál ami ártóbb, színre került; s lett háboru, mely küzd vassal, arannyal s vér-befutott kézzel csörget, ráz vad hadifegyvert. Rablásból élnek. Gazdát retteghet a vendég, vőt az após; ritkán szerető a fivér a fivérrel - férj feleségnek, a nő férjének terveli vesztét; sápad a farkastej: szörny mostoha késziti mérgét; gyermek időnap előtt apjának kémleli évét; verve a jámborság. Vértől iszamos mezeinkről szűz Astraea röpült legvégül