167

KITAIBELIA XV. évf. 1–2. szám pp.: 167–179. Debrecen (2010) 2011

Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I.

FARKAS Tünde

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, H- 3759 Jósvafő, Tengerszem oldal 1.

Bevezetés

Jelen közleményben az utóbbi 10 év terepbejárásai során gyűjtött adataimat adom közre. A védett fajokon kívül a lokálisan ritka fajok, a kevés adattal rendelkező gyomok, valamit az özönnövények előfordulási adatait is közlöm. A kutatott terület a jelenleg használt növényföldrajzi beosztás szerint (PÓCS 1981) az Északi Középhegység flóravidék (Matricum) Zempléni-hegység (Tokajense), Tornai-karszt (Tornense), valamint a Bükk flórajárásait (Borsodense) öleli fel. A fajok sorrendje alfabetikus, megnevezésük SIMON (2000) munkáját követi. A tájegységek lehatárolása MAROSI – SOMOGYI (1990) alapján történt, ez alól kivételt képez a Galyaság, ahol a SZMORAD (1999) által jelzett területet értettem alatta. A lelőhely meghatározásánál a községnevek után, az 1:10 000 EOTR térképeken található földrajzi neveket, ha ez nem volt megállapítható, akkor az 1:10 000-es kataszteri térképen lévő elnevezéseket használtam, illetve jól körülhatárolható objektumhoz, földrajzi névhez viszonyítva pontosítottam. A megtalálás évszámát az adott évben talált összes előfordulás után egyszer írtam le. A herbáriumi adatok részben az MTM Növénytárból, részben VOJTKÓ (2001) flóraművében szereplő herbáriumi közlésekből származnak A tájegységek rövidítései MAROSI – SOMOGYI (1990) alapján: SH – Sajó - Hernád sík között kelet-nyugati irányba húzódó területet Cs – Cserehát érti alatta. Sz – Szerencsi-dombság KZ – Központi-Zemplén H – Hegyalja Pd - Putnoki-dombság A– Aggteleki-hegység Td – Tardonai-dombság G – Aggteleki-hegység, közelebbről Galyaság, de SZh – Szalonnai-hegység ezt a tájegységet MAROSI – SOMOGYI (1990) Hv – Hernád-völgy külön nem határolja le. SZMORAD (1999) az Aggteleki-karszt és a Rudabányai-hegység

Florisztikai adatok

Acer negundo L. Ez az észak-amerikai eredetű faj míg NAGY (2000) Fony és Mogyoróska mellől ligeterdeinkben mára már teljesen meghonoso- említi. dott. A Sajó és a Hernád partját kísérő galériaerdő Új adatok: SH - Sajóvámos: Rigó-hegy, Kis-erdő; maradványokban sokfelé nő. Szikszó: Felhábor 2003. Sz és H - Abaújszántó: Új adatok: SH - : Zsolcai-oldal; Onga- Sátor-hegy; Tállya: Dorgó-tető; Mád: Nyerges Ócsanálos: Nyárjas-dűlő; Szikszó: Vasútállomás; 2008. Erdőbénye: Sólyom-kő; Erdőhorváti: Felsőzsolca: Zsolcai-oldal 2003. Puszta-vár; Tállya: Kopasz-hegy 2009. Acer tataricum L.: A Sajó - Hernád sík, a Hegyalja Erdőbénye: Mulató-hegy, Barna-máj 2010. és a Szerencsi-dombság hegylábi tölgyes erdő- Adonis flammea Jacq.: Ez a vetésekben, foltjaiban még gyakori előfordulású faj. Miskolc szántókon, útszéleken előforduló faj mára ország- mellől Hazslinszkynek (1869) Budainak (1897) szerte nagyon megritkult. A Sajó-Hernád közéről és Borosnak (1928) vannak herbáriumi példányai. SOÓ (1943) Budai Szendrőlád és Borsodszirák Irodalmi említést és Miskolc mellőli adatait közli. környékéről SOÓ (1943) és GOMBOCZ (1945) Új adat: A Sajóecseg és Sajóbábony közötti munkáiban találunk, ezek Boros, Budai és vasúti-töltés több pontján 2003. Kitaibel gyűjtései. Sajóládról ÚJVÁROSI (1941) és Adonis vernalis L.: A Cserehát, a Putnoki- SOÓ – MÁTHÉ (1938) közlik a fajt, míg FARKAS és dombság, a Szerencsi-dombság és a Hegyalja mtsai (2007) és Novalyidrány mellett lejtősztyeprétjeinek, valamint felhagyott szőlői- találták meg. A Hegyalján SIMON (2005a, 2005b) nek is jellegzetes, még gyakorinak mondható kora több pontról is jelzi az 1950-1960-as évekből, tavaszi virága. Számos irodalmi adata ismert 168 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

mind a négy tájegységből. FARKAS(1996) a Ortvány; Szikszó: Szabad-pást, Gémeskút- Cserehát több pontjáról, VOJTKÓ – MARSCHALL nyomás, Proletár; Felsőzsolca: Közép-dűlő; (1997) a község melletti Jóna-hegyről Szirmabesenyő: Szárító; Arnót: Répás; közli. A Hegyaljáról MOLNÁR – TÜRKE (2007), Sóstófalva: Hoporty; Újcsanálos: Szérűskert; MARSCHALL (2004) valamint SIMON (2005a, Sajóecseg: Sajóecseg- vasúti töltés; 2005b) adatait ismerjük. Sajóbábony: vasúti töltés mentén; Alsódobsza: Új adatok: Cs - Viszló: Bogoly-völgy 2000. Galagonyás; Onga-Ócsanálosipart: Bőgős 2003. Pamlény: Bogoly-völgy 2009. Pd - Gömörszőlős: Amorpha fruticosa L.: Nagy folyóink mentén már Zánkó-hegy, Csató-bérc, Pozsok, Temető, Szőlő- óriási természetvédelmi problémát jelentő hegy, Szeles-kert; Kelemér: Dobos-szőlők 2000. adventív faj. Sajnos a Sajó- és a Hernád-völgyben SZ és H - Tállya: Dorgó-tető; Mád: Nyerges is egyre terjed, és „gyalogol” észak felé. 2008. Erdőhorváti: Puszta-vár 2009. Új adatok: SH - Szikszó: Proletár, Szabad-pást, Ailanthus altissima (Mill.) Swingle: Kis-Ázsiai 96-os út; Sajóvámos: Pálfalai-szög, Kender-föld, eredetű, gyorsan terjedő adventív faj. Sajnos Hangács-tető, Alsó-legelő; Sajópálfala: sokfelé díszfaként ültetik, ahonnan könnyen Prosziszka, Hosszú-föld; : Mudrony-tag; kivadul. A közölt előfordulások is szökevények. Onga: Felső-rét, Temető-dűlő, Bársonyos, Beteg- Új adatok: SH - Szikszó: Gémeskút-nyomás 1 tő, völgy, Hangyás-dűlő töltésén, Nagyrét - Beteg- Malom-pást 2 tő, vasútállomás több tucat tő; völgy közötti vasúti töltés, Kavicsbánya, Pataki- Sajóvámos: Rednek-völgy 1 tő, Alsó-legelő 1 tő; rét út mellett; Felsőzsolca: Téglaszín, legelőn; Szirmabesenyő: Szárító 1 tő 2003. Sajókeresztúr: Mogyorós; Szirmabesenyő: Alchemilla monticola Opiz: A fajnak a Szárító; Onga-Ócsanálos: Nyárjas-dűlő. Miskolc: Cserehátból a mellőli láprétekről (NAGY Miskolci Á.G. Szaporító telep 2003. – PAPP 1992, ENDES – PAPP – SZABÓ 2003), Anchusa barrelieri (All.) Wittm. A fajt FARKAS és valamit az Aggteleki-karszt mészkerülő hegyi mtsai (2007) Alsózsolca, Felsőzsolca, Bőcs, rétjeiről van irodalmi adata (FARKAS 1999). Sajólád: Zsolcai-dűlőről közlik. Korábbi irodalmi Új adatok: Cs - Pamlény: Ubocs, kisavanyodó említése található SOÓ (1943) cikkében, aki Budai tölgyes szegélyében 2000. A - Jósvafő: Nagy- adatait publikálja Tapolca, Diósgyőr, Lillafüred, háló-völgy cserjésedő, töböralji hegyi réten Miskolc: Bedeg-völgy és Bánfalva megjelöléssel. néhány tő 2010. VOJTKÓ (1999) Felsőzsolca és a Hernád mellől Allium angulosum L.: Ritkulóban lévő lápréti több előfordulását jelzi. hagymafajunk. A Cserehát és a Hernád-völgy Új adatok: SH - Alsózsolca: Papi-mezsgye; jobb állapotú láprétjein, ahogy azt az irodalmi Sajólád: Csonkás-dűlő; Felsőzsolca: Közép-dűlő adatok (ENDES 1996; FARKAS 2007) is tanúsítják mezsgyéjében néhány tő 2003. még több felé megtalálható Anemone sylvestris L.: Fogyatkozóban lévő, Új adat: Cs – Viszló: Bogoly-völgy, láprétjén 3 tő mészkedvelő erdőssztyep-növényünk. Az 2009. Aggteleki-karszt és a Putnoki-dombság Alopecurus geniculatus L.: PENKSZA (2009) szerint gyümölcsöseiben és sztyeprétjein még számos a Közép-hegységben ritka és az Alföldön is csak helyen találkozhatunk vele (TÓTH 1998; szórványosan előforduló faj. SZMORAD 2000; PENKSZA – MALATINSZKY 2001; Új adat: SH - Szikszó: Proletár, belvizes foltban, MALATINSZKY 2007; SZENTGYÖRGYI 1996). A szikesedő legelőn 2003. Zempléni-hegységben szórványos előfordulású, Aloplecurus aequalis Sobol.: Az előző fajtól inkább csak a Hegyalja felhagyott szőlőiben él gyakoribb, de hasonló élőhelyeket kedvelő BÖLÖNI (1999). Kiss (1939) Tállya és növény. A Sajó - Hernád síkról Budainak Miskolc Abaújszántó határából írja. A Központi- (1906) és Diósgyőr: Bánya-bükk (1912) mellől Zemplénben csak egyetlen pontról, a Rostalló van herbáriumi gyűjtése. feletti Nagyhangyásról ismert irodalmi adata Új adat: SH - Sajóbábony: vasúti töltés, pocsolya SIMON (2005). mellett 2003. Új adatok: Pd - Kelemér: Doszpoly-völgytől Ambrosia artemisiifolia L.: Bár ezidáig csak a délre eső sztyepréten és a Bucsina-erdő déli Hernád-völgyből (Tornyosnémeti és ) részén található sztyepréten 2000. KZ - ismert irodalmi adata (FARKAS és mtsai . 2007) a Komlóska: Zsidó-rét déli részén, sztyepréten faj sokkal elterjedtebb. Számos helyen találtam Adonis vernalis és Pulsatilla grandis társaságában szántókon, parlagföldeken, zavart felszíneken, 2008. vaddisznótúrásokban és vadászati szórók Asclepias syriaca L.: Az Aggteleki-karszton és a környékén. Cserehátban szórványosan fordul elő. VIRÓK et al. Új adatok: SH - Sajóvámos: Berek, Pálfalai-szög, (2004) a Cserehát és a Hernád-völgy több Pap-szög, Alsó-legelő; Sajópálfala: Malom, pontjáról közli. FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 169

Új adatok: SH - Sajópálfala: Prosziszka, Hosszú- var. Hayneana-ról Welw. (Schult.) Miskolc: föld, felhagyott szántókon 2003. CS -Pamlény: Tapolca megjelöléssel. A subsp. matthioli Csonkás-dűlő, erdősáv szélén 4 tő 2009. (Moretti ex Comolli) Arc herbáriumi gyűjtés Aster amellus L.: A Hegyalja gyakori Budaitól származik Tapolca (1903. 03. 28.) és sztyepnövénye. KISS (1939) már említi az Diósgyőr: Lyukó-völgy megjelöléssel, 1906. 04. abaújszántói Sátor-hegyről, valamint Boldogkő- 14-ei keltezéssel. váralja, Tállya, és Telkibánya környékéről. Új adatok: Td - 2000-ben a Tardonai-dombság SIMON (2005 a) Regéc: Nagybekecsről írja Sajókeresztúr-Sajóbábony közötti szakaszán, előfordulását. MOLNÁR - TÜRKE (2007) az Eperjes szőlőkkel körülölelt völgyecskében, az ún. Istók- – Tokaji - hegység déli részének több pontjáról hegy lábánál levő szép láprétfolton a faj – közli. valószínűleg a subsp. matthioli – többszáz töves Új adatok: Sz és H - Erdőbénye: Sólyom-kő; populációja él. Erdőhorváti: Puszta-vár, Nyugodó 2009. Carduus collinus W. et K.: A fajt a Hegyaljáról Erdőbénye: Barna-máj 2010. THAISZ (1910) Abaújszántó megjelöléssel írja le Aster sedifolius L. subsp. sedifolius: A faj és KISS (1939) is közli a Sátor-hegyről. SIMON Hegyalja több pontjáról ismert KISS (1939), (2005a, 2005b) is több előfordulást jelez PIFKÓ – SOMLYAY – LŐKÖS (2003), MOLNÁR – Abaújszántó, Tállya és Boldogkőváralja TÜRKE (2007). Elsősorban sztyeprétekről jelzik, községhatárból. de szikesedő legelőkön is előfordul. Új adatok: H - Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. Új adat: H - Erdőbénye: Barna-máj, felhagyott Centaurea triumfettii All.: A növény a jobb szőlőben 2010. sztyepréteken, sziklagyepeken gyakori Bifora radians M.B.: Ritka gyom, bár lehetséges, előfordulású. SIMON (2005b) a Központi- hogy gyakoribb, csak kevés adatunk van róla. A Zemplénből és a tokaji Nagy-Kopaszról közöl Sajó - Hernád síkról ezidáig nem volt adata. adatokat, míg MOLNÁR – TÜRKE (2007) a Eperjes- Új adat: SH - Sajóbábony: vasúti töltés mentén Tokaji-hegység déli részének több pontjáról írja. 2003. DÉNES (1999) a Zempléni-hegységből csak a Bolboschoenus maritimus (L.) Palla: A fajt a Sajó füzéri Vár-hegyről közli. A Putnoki-dombságból - Hernád síkról először THAISZ (1910) említi publikált adata ezidáig nem volt, bár a faj a térség Szikszó mellől. SOÓ (1943) cikkében Budai adata sztyeprétjein sokfelé virít. mellett Miskolc: „Sajó-part” megjelölés szerepel. Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Zánkó-hegy, Új adat: SH - Sajóecseg: Nagy-rét belvizes szántó Szőlő-hegy, Kelemér: Doszpoly-völgytől délre nádasa mellett 2000. eső sztyepréten 2000. Sz és H - Abaújszántó: Butomus umbellatus L.: A Magyar- Sátor-hegy; Mád: Nyerges; Tállya: Dorgó-tető középhegységnek csak a szélein előforduló faj, az 2008. Erdőbénye: Sólyom-kő; Erdőhorváti: Alföldön gyakoribb. A Sajó-és a Hernád- Agáros-tető, Vég-hegy 2009. Erdőbénye: Barna- völgyéből THAISZ (1909) Szikszó és Onga mellől máj; : Kulcsár 2010. jelzi, míg SOÓ (1943) Budai Miskolc és Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch: Felsőzsolca melletti adatait közli. MALATINSZKY (2007) Putnoki-dombságból, Új adatok: SH- Sajópálfala: Malom, Sajó-holtág a FARKAS (1996) a Cserehát több pontján jelezi a Lenin TSZ-nél; Sajóvámos: Pálfalai-szög; Onga: faj előfordulását. Nyárjas-dűlő; Onga-Ócsanálos: Nyárjas-dűlő; Új adatok: Pd - Kelemér: Bucsina-erdő 2000. Cs Szikszó: Vadász-patak, Derítő 2003. - : Szép-völgy 2008. Campanula cervicaria L.: SIMON (2000) szerint Chamaecytisus albus (Hacq.) Rothm.: Ez a erdősztyep faj, míg ANONYMUS (2009) már hegyi szórványosan előforduló erdősztyep faj a és lápréteken is jelzi. Az általam talált Putnoki-dombság több pontjáról ismert (PENKSZA előfordulások ez utóbbi elterjedést igazolják. A – MALATINSZKY 2001, 2004; MALATINSZKY 2007; zempléni térségből KISS (1939) Erdőbénye mellől SZENTGYÖRGYI 1994). A Hegyaljáról és a a Szokolyáról és a Verőmájról közli, míg SIMON Központi-Zemplénből SIMON (2005b) és MOLNÁR (2005b) 1961-es adata a Nagy-Mondoháról és – TÜRKE (2007b) közöl adatokat. FARKAS (1996) Abaújszántóról származik. szerint a Cserehátban is számos előfordulása van, Új adatok: H - Erdőbénye: Fás-legelő 2008. KZ - VOJTKÓ – MARSCHALL (1997) pedig a meszesi Füzér: Drahos 2009. Jóna-hegyen találták meg. A Sajó–Hernád síkján Cardamine pratensis L.: PRODÁN (1909) a Bükk nagyon ritka, SOÓ (1943) Lillafüred és hegység rét és legelő növényzetének vizenyős Sajóbábony mellől közli. részein tartja jellegzetesnek. SOÓ (1943) Boros Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Szeles-kert; Cardamine pratensis var. dentata (Schult.) Neilr. Sombokor; Doszpoly-völgytől délre eső adatait közli. Lillafüred: Szinva-völgyből, míg a szytepréteken 2000. SH - Arnót: Répás 2003. Cs 170 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

- Viszló: Cseresi-földek 2008. H - Mád: Nyerges hegy alatt kiszáradó lápréten kb. 20 tő. Tállya: Dorgó-tető 2008. Erdőbénye: Sólyom-kő; Dianthus collinus W. et K.: A Sajó–Hernád sík Erdőhorváti: Puszta-vár, Nyugodó, Vég-hegy (FARKAS 1996, 2007; SOÓ 1943; GOMBOCZ 1945; 2009. Erdőbénye: Mulató-hegy, Barna-máj; THAISZ 1909.) és a Hegyalja (KISS 1939; SOÓ- Olaszliszka: Kulcsár 2010. HARGITAI 1940;. SIMON 2005a, 2005b; . MOLNÁR Clematis integrifolia L.: A növény még jelentős – TÜRKE 2007) számos pontjáról ismert a faj állományokkal bír a Cserehátban és a Hernád- előfordulása. völgyben (FARKAS 1996), valamit a Tardonai- Új adatok: SH - Sóstófalva: Hoporty; Onga: dombság több pontjáról is jelzik (SZIRMAI- Malom-zugi-legelő; Sajósenye: Zsidó-rét; Onga- CZÓBEL 2005-2006) Kiss 1906-1907-es Ócsanálos: Malom-zugi-legelő; Onga- herbáriumi gyűjtései Miskolc: Lyukó-völgyből és Ócsanálosipart: Temető; Gesztely: Víz-sor; a Bábonyi-bércről valók. Országosan szórványos Újcsanálos: Alsó-sóstói-dűlő 2003. H - Mád: előfordulású. Nyerges 2008. Erdőhorváti: Puszta-vár, Nyugodó Új adatok: SH - Sajóvámos: Papp-szög több 100 2009. tő; Pálfalai-szög; Rigó-hegy; Sajósenye: Földvár- Dictamnus albus L.: MOLNÁR – TÜRKE (2007) a rét 20 tő; Sajókeresztúr: Nagy-réti-szántó északi Eperjes-Tokaji-hegység déli részének több része cserjés szegélyben 2 tő; Földvár-réti- pontjáról közli. SIMON (2005a, 2005b) a morotva; Onga-Ócsanálosi-part: Bödös, Hegyalján számos lelőhelyét ismerteti. löszparton 2 tő; Bőgős; Sajópálfala: Széles-földek Új adatok: H - Tállya: Dorgó-tető; Mád: Nyerges Kis-Sajó mellett 10 tő, Malom, Lenin TSZ holtág; 2008. Erdőbénye: Barna-máj 2010. Szikszó: Szikszói-hegy kb. 50 tő, Meleg-oldal, Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb.: A növényt Heling 1 tő, Kövecses 5 tő, Felhábor, Liget, PRODÁN (1909) a Bükk erdei tisztásain írja Szabad-pást, Proletár; Arnót: Répás-oldal; jellegzetesnek. SOÓ (1943) Hulják Tapolca és Sajópálfala: Répás-oldal; Onga; Hangyás-dűlő, Diósgyőr mellől származó adatait közli. LESS – Nagy-rét, Felső-rét; Hernádnémeti: Németi- VOJTKÓ (2001) Miskolc-Tapolca, Miskolc- halom; Sajóhídvég: töltés; Alsózsolca: Papi- Lillafüred és Varbó mellől számos előfordulását mezsgye; Gesztely: Mudrony-tag, Szőlő-sor; leírja. A faj herbáriumi gyűjtései a térségből: Újcsanálos: Bőgő, Alsó-Sóstó-dűlő; Miskolc: Budai (1902. 04.20. és 1906. 04.25.) Miskolcz: Zsolcai-zug; Felsőzsolca: Zsolcai-oldal; kaszálókon; Diósgyőr: Keresztes-szikla; Sajóbábony: vasúti-töltésmentén több helyen Mészáros (1956): Miskolc; Hulják (1914.04.29.) 2003. Td- Sajókeresztúr: Alsó-pincéktől délre kb. Diósgyőr: Köpüs-völgy. 100 tő 2003. Új adat: Td - Sajóbábony: Nagy-Méhes és Kis- Consolida orientalis (L.Gay) Schrödinger: Ritka, Méhes közötti sztyepréten kb. 150 töves szórványosan előforduló gyomfajunk. Nem sok állománya él 2000. adatát ismerjük, a Sajó - Hernád síkról eddig nem Dryopteris expansa (C. B. Presl) Fras.-Jenk.: A is közölték. Putnoki-dombságból adata nem ismert. A faj Új adatok: SH - Újcsanálos: Ócsanálosi-erdő; legközelebbi előfordulása az Aggteleki- Onga-Ócsanálosi-part: Temető mellett 2003. hegységben : Ló-kosár, Gyökér-kút Cotoneaster niger (Thunbg.) Fries: BÖLÖNI (1997) (SOMLYAY-LŐKÖS 1999), Aggtelek: Pitics-hegy, szerint a faj Magyarországon a középhegységben Ló-kosár, Százholdas és Lopó-galya, valamint a általánosan, de csak szórványosan elterjedt, a Haragistya telepített fenyveseiben van VOJTKÓ Keszthelyi-hegységből pedig hiányzik. A (2004). Hegyaljáról SIMON (2005a) : Fehér-kút, Új adat: Pd - : György-szék völgye, Sólyomkő-hegy és SOÓ (1940) Erdőbénye mellől égerligetben 2009. közölt adata ismert. Dryopteris dilatata (Hoffm.) A. Gray: A faj a Új adat: H - Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. Putnoki dombság és az Aggteleki-hegység több Colutea arborescens L.: A növény előfordulását pontjáról ismert. MALATINSZKY (2007) Alsószuha már SZMORAD (2000) Varbóc: Borház-tetőről és Dövény égerligeteiből közli, PENKSZA- közli a Galyaságból. SOMLYAY (1999) Szuhafő, SOMLYAY (2000) Új adat: A (G) - : a Szilvás-töbör és a Imola: Tó-berke, SOMLYAY-LŐKÖS (1999) templomdomb közötti karsztbokorerdőben 2 tő Aggtelek: Hollófészek-völgy és Gyökér-kút 2010. mellől jelzi. Dactylorhiza majalis (Rchb.) Hunt et Summert: Új adatok: Pd - Trizs: György-szék völgye, A faj a Cserehátból egyetlen helyről ismert. égerligetben 2009. VOJTKÓ (1999) közli Bódvalenke és a - Echium maculatum L.: PENKSZA – MALATINSZKY forrásvidékről. (2001) és MALATINSZKY (2007) Sajókaza mellől, Új adat: Cs - Viszló: Viszlói-patak Barvenyka- FARKAS (1996) a Cserehát és a Hernád-völgyből FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 171

több pontról, SOMLYAY (2000) a putnoki Hegyes- Zsolcai-oldal 2003. tetőről közli. KISS (1939), a Hegyaljáról, MOLNÁR Galega officinalis L.: Az Északi-középhegységnek – TÜRKE (2007) az Eperjes-Tokaji-hegység déli csak a szélein szórványosan előforduló faj. részén a faj számos lelőhelyét megtalálta. Irodalmi közlések SOÓ (1943) cikkében Új adatok: SH - Arnót: Répás-oldal 2003. Pd - találhatók, ahol Budai adatai Miskolc, Tapolca, Gömörszőlős: Csató-bérc 3 tő, Szeles-kert- Edelény községhatárral szerepelnek. Sombokor; Kelemér: Doszpoly-völgytől délre eső Herbáriumi gyűjtések a térségből a következők: sztyeprét, Bucsina-erdő déli részén található Budai (1903.8.18.) Miskolc: Ágazat, (1905.8.29.) sztyepréten 2000. H - Abaújszántó: Sátor-hegy Tapolca, (1906.) Edelény; Jávorka (1907.8.27.) 2008; Tállya: Dorgó-tető 2009. Diósgyőr: Tatár-árok. Epipactis helleborine (L.) Crantz: A Putnoki- Új adatok: SH - Sajóvámos: Berek déli része, a dombságból eddig nincs adata. SIMON (2005 a) a Sajópálfalai határnál 20 tő; : Abodi-patak Központi-Zemplénből, a Regéchez tartozó mentén nedves gyepben; Onga: Alsó-máji-rétek; „Hosszúkő: Bohó-rétről” közli. Onga-Ócsanálos: Alsó-erdő, Hernád-part; Új adatok: Pd - Zádorfalva: Keskenyfark 2001. H Szikszó: Gémeskút-nyomás 2003. - Erdőhorváti: Puszta-vár 2009. Gentiana cruciata L.: A Cserehátból VOJTKÓ – Epipactis atrorubens Hoffm. ex Bess: A Putnoki- MARSCHALL (1997) Debréte-Viszló határából a dombságból eddig nem közölték. SULYOK (1999) Nyírjesből, FARKAS (1996) Rakaca és Meszes Hercegkút: Dornóról írja a fajt, a Zemplénből. közötti mellékvölgyekből közli. Új adatok: Pd - Kelemér: Bucsina-erdő 1 tő 2000. Új adatok: Cs - Viszló: Partos-földektől északra; H - Erdőhorváti: Puszta-vár, Szár-hegy 2009. Fás-legelő; : Sas-pataktól délre, Epipactis purpurata Sm.: SULYOK (1999) a legelőn 2000. Zemplénből már jelzi a faj előfordulását. Gentiana pneumonanthe L.: KISS (1939) Füzér, Új adat: H - Erdőbénye: Szokolya északi oldalán, Hejce, Mád és Tállya községhatárokból, SIMON bükkösben 2 tő 2009. (2005a, 2005b) a Zemplénből Bohó-rétről; Equisetum ramosissimum Defs.: A Sajó- Hernád Istvánkútról; Hejce: Cicés-rétről; Lászlótanya: síkról nincs korábbi adata. Legközelebb a Nagy-Álmos-rétről (ma Almás-rét!) kékperjésedő Bükkből jelzi SOÓ (1970). hegyi rétekről jelzi. Új adat: SH - Sajóecseg: Vízmű vasúti töltésen Új adatok: KZ - Komlóska: Zsidó-rét; Fony: 50-60 tő. Fonyi-rét 2008. Erechtites hieracifolia (L.) Raf. ex DC.: HULJÁK J. Gymnadenia conopsea (L.) R. Br.: A faj (1933) Telkibányáról írja a faj előfordulását. KISS előfordulását a Galyaság területéről Szőlősardó: (1939), SIMON (2005), VOJTKÓ (2009) adatai a Farkasakasztó-hegy és Bogdány-tető Központi-Zemplénből származnak. A Hegyaljáról megjelöléssel először SZMORAD (1999) írja. eddig nem jelezték. Új adatok: G - : Mester-hegy, Piszkor; Új adat: H - Erdőhorváti: Puszta-vár, vágásban Teresztenye: Galyaság felhagyott szőlőkben 2009. kialakult félszáraz gyepekben 2010. Eryngium planum L.: LESS – VOJTKÓ (2001) Hesperis sylvestris Cr.: SIMON (2000) szerint a szerint a Bükk peremén szórványosan fordul elő a növény bükkelegyes, üde erdők faja, de lehúzódik faj. A Sajó- és a Hernád-síkjáról SOÓ (1943) az Alföld ligeterdeibe is. Mindemellett BARINA cikkében Boros adatát találtam Miskolc, Tapolca, (2009) üde erdők, erdőszélek, cserjéseket ír a faj Bábony, Szirmabesenyő mellől, valamint élőhelyeként. GOMBOCZ (1945) munkájában Kitaibel Új adatok: SH - Szikszó: Szikszói-hegy út mellett gyűjtéséből származó előfordulást Miskolc felhagyott gyümölcsös 50 tő; Sajóecseg: Sajó- (1803.8.28.) megjelöléssel. PENKSZA – part; Sajóvámos: Rigó-hegy, Kajtárka 2003. MALATINSZKY (2002) Sajókaza, Dubicsány Hesperis tristis L.: A fajt SIMON (2005a) mellett és sajógalgóci elágazásnál említi. Boldogkőváralja: Tekeres-völgyből közli, de a FARKAS(1996) Hernád közelében Szikszóról Hegyalján KISS (1939) adatai alapján többfelé közli. előfordul. Új adatok: SH - Onga: Rétházi-tanyai-földek; Új adat: H - Tállya: Dorgó-tető 2008. Sajókeresztúr: BÉM előtti park; Szikszó: Rétházi- Inula ensifolia L.: A Putnoki-dombság sekély tanya 2003. talajú, kisavanyodó sztyeprétjein gyakori Fallopia japonica (Houtt.) Ronse Decr.: A karakterfaj, ugyanakkor nincs publikált irodalmi térségben is intenzíven terjedő adventív. A Sajó - adat a térségből. CHYZER (1905) és KISS (1939) a Hernád síkról ezidáig nem volt közölt adata. Sátor-hegyről már közli, azóta innen nem volt Új adatok: SH - Sajósenye: Zsombékos, Kerek- közlés, de ezen a helyen én is megtaláltam. tó-dűlő út mellett; Arnót: Répás; Felsőzsolca: SIMON (2005) Boldogkőváralja: Tekeres-völgyből 172 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

jelzi a faj előfordulását. PENKSZA – MALATINSZKY (2001) Trizstől északra, Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Zánkó-hegy, SZENTGYÖRGYI (1996) Szuhafő mellett találta Szőlő-hegy, Bánharaszt, focipálya mellett 10-15 meg. tő; Kelemér: Doszpoly-völgytől délre eső Új adatok: G - Teresztenye: Galyaság sztyepréten 2000. sztyepréten. 2010. Iris aphylla subsp. hungarica (W. et K.) Hegi: Kicxia elatine (L.) Dum.: A Putnoki-dombságból FARKAS S. (1999) a Zemplént, a Szerencsi- nincs adata, de országosan is csak szórványosan dombvidékről községet, a Cserehátot és a előforduló faj. Legközelebb az Aggteleki- Nyírséget jelöli meg előfordulási helyként. KISS hegységben Aggtelektől délre szántókon (1939) a Hegyalja számos pontjáról, SIMON SOMLYAY - LŐKÖS (1999) és -Jósvafő (2005a) Pere mellől, SOÓ- HARGITAI (1940) között JAKUCS (1952 a) jelezték. Abaújszántó és Boldogkőváralja: Bárány-hegyről Új adat: Pd – Gömörszőlős: Meleg-oldal, szántón közli, míg MARSCHALL (2004) a fajt Erdőbénye 2000. határában a Barnamáj-hegyen találta meg. Lactuca viminea (L.) J. et C. Presl: Száraz Új adatok: SZ és H - Abaújszántó: Krakó és gyepek, legelők, erdőszegélyek nem gyakori faja. Sátor-hegy között 2008. Erdőbénye: Mulató- Számos Hegyaljai adatot KISS (1939), GOMBOCZ hegy; Olaszliszka: Kulcsár 2010. (1945), SIMON (2005a, 2005b) közöl. Iris graminea L.: Ezt a szórványosan előforduló Új adatok: H - Mád: Nyerges 2008. Erdőhorváti: fajt FARKAS S.(1999) a Zemplénből csak Nyugodó, Agáros-tető 2009. Erdőbénye mellől jelzi pontosabb Lathyrus aphaca L.: A Sajó-melletti nedves helymeghatározás nélkül. KISS (1939) a fajt a gyepekben többfelé megtaláltam, de ezidáig nem mádi Kővágóról és a tállyai Szokolyáról közli, volt publikált adata a Sajó - Hernád közéről. míg SOÓ - HARGITAI (1940) az Iris graminea Legközelebbi előfordulás : Soros- subsp. pseudocyperus előfordulását „Tállya felett, teberből ismert (LESS – VOJTKÓ 2001). Abaújszántó felé” írja. Itt ma is virít. Új adatok: SH - Sajósenye: Zsidó-rét; Sajóecseg Új adat: H - Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. és Boldva: Török-szögtől délre található gyepen Iris pumila L.: A faj a Szerencsi-dombság és a 2003. Hegyalja számos pontjáról ismert (KISS 1939; Lathyrus nissolia L.: A Sajó-folyó árterének SIMON 2005B; MOLNÁR – TÜRKE 2007). mezofil gyepjeiben többfelé előfordul. SOÓ Új adatok: SZ és H - Tállya: Dorgó-tető 2008. (1943) Budai Lillafüred, Miskolc, valamint Boros Erdőbénye: Sólyom-kő, sziklagyepekben 2009. „Barcika” mellőli adatait közli. A Budai Iris variegata L.: A bükki sziklai növényzet gyűjtéséből származó herbáriumi lapon 1907.7.3. jellegzetes faj. PRODÁN (1909), LESS-VOJTKÓ dátummal, Miskolc: Bábonyi-bérc szerepel. (2001) Parasznya és Varbó környékéről számos Új adatok: SH – Sajósenye: Zsidó-rét; Sajóecseg adatát közli. A Tardonai-dombságból SZIRMAI- és Boldva: Török-szögtől délre eső réten 2003. CZÓBEL (2005-2006) Sajószentpéter és Lepidium densiflorum Schrad.: Adventív gyomfaj, Sajókápolna gyepjeiből és xerotherm tölgyesiből a térségben terjedőben. VIRÓK et al. (2004) jelzi. SOÓ (1943) cikkében Budai Miskolc: Szendrőlád, Sajóhidvég, Sajóecseg -völgyi adata szerepel. Hegyaljai községhatárból közli. előfordulásokat KISS (1939), MOLNÁR – TÜRKE Új adat: SH - Sajósenye: Zsidó-rét 2003. (2007), SIMON (2005b) és MARSCHALL (2004) Lilium martagon L.: A Tardonai-dombságtól a publikációiban találunk. Hegyaljáig, gyertyános-tölgyesekből számos Új adatok: Td - Sajókeresztúr: Király-hegytől előfordulása ismert (SZIRMAI-CZÓBEL 2005-2006; északra lévő gerincen 2 tő 2003. SH - VOJTKÓ 2001; SOÓ 1943; PENKSZA – Sajóhídvég: töltés 2003. H - Tállya: Dorgó-tető; MALATINSZKY 2001; MALATINSZKY 2007; Mád: Nyerges 2008. Erdőbénye: Sólyom-kő SZENTGYÖRGYI 1994, 1996; FARKAS 1996; KISS 2009. 1939; MOLNÁR – TÜRKE 2007, SIMON 2005b) Jurinea glycacantha (Sibth. et Sm.) DC.: A Új adatok: Td - Sajóbábony: Felső-Pincéktől nemzetség egyetlen fajának sincs a Galyaságból délre, gyertyános tölgyesben, elszórtan néhány tő korábbi ismert adata, pedig a Karszton felhagyott 2003. Pd - Szuhafő: Pető-háza, gyertyános- szőlőhegyek sztyeprétjein, félszáraz gyepjeiben tölgyesben 1 tő; Gömörszőlős: Hideg-oldal és a sokfelé virít (JAKUCS 1952 a, 1952b). településtől keletre lévő gyertyános-tölgyes Új adatok: G - Teresztenye: Galyaság; Perkupa: erdőkben mindenhol elszórtan, Gyöngyös-tető, Piszkor, Mester-hegy 2010. Zánkó-hegy gyertyános-tölgyesben; Kelemér: Jurinea mollis (L.) Rchb.: A faj az Aggteleki- Bucsina-erdő, Kijáró, Buda-oldal gyertyános- karszt több pontjáról ismert TÓTH (1998), de a tölgyeseiben 2000. Cs - Tornaszentjakab: Galyaságból nem. A Putnoki-dombságból Gyertyános több tő elszórtan 2000. H - FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 173

Erdőbénye: Óvár-tető, Szokolya-tető 2009. Bodolai-erdőből és a Bervenyka-hegyről. A Linum flavum L.: Jobb állapotú sztyeprétek, Putnoki-dombság területéről eddig nem jelezték. felhagyott szőlők viszonylag gyakori növénye. A Új adatok: Pd - Gömörszőlős: falutól nyugatra Hernád-völgytől a Csereháton át a Hegyaljáig, lévő erdő, Hideg-oldal, Keskenyfark 2000. szinte minden szőlőhegyen előfordul. Számos CS - Debréte: Temető-oldal 2008. irodalmi adata is ismert (PENKSZA – Melica altissima L. Schur: Ennek az erdősztyep MALATINSZKY 2001; MALATINSZKY 2007; fajnak csak szórványos adatai vannak a térségből SZENTGYÖRGYI 1994, 1996, SZMORAD 1999; KISS ÚJVÁROSI (1941) Budai adatát közli 1939, SIMON 2005a, 2005b; FARKAS 1996; Alsózsolcáról, VIRÓK - FARKAS R.(2007) Sajólád VOJTKÓ – MARSCHALL 1997). és Tomor mellől jelzi Herbáriumi gyűjtés Új adatok: SH - Szikszó: Kajtárka felhagyott Sirokitól származik 1944-ből, Aszaló mellől. szőlőben kb. 1000 tő; Arnót: Répás-oldal néhány MOLNÁR – TÜRKE (2007), HULJÁK (1926), SOÓ- tő; Sajóvámos: Rigó-hegy, Kajtárka 2003. Pd - HARGITAI (1940) a Szerencsi-dombság és a Gömörszőlős: Csató-bérc, Pozsok, Karu-fészke- Hegyalja több pontjáról írja előfordulását. tető; Kelemér: Zánkó-hegytől délre lévő szőlők, Új adatok: SH - Szikszó: Szőlő-hegy, Gróznik; Dobos-szőlők, Doszpoly-völgytől délre eső Onga: Kis-hegy 2003. H - Erdőbénye: Sólyom-kő sztyeprét, Bucsina-erdő déli részén található 2009. sztyepréten 2000. G - Teresztenye: Galyaság Neottia nidus-avis (L.) Rich.: Egyik leggyakoribb sztyepréteken 2008. CS - Viszló: Cseresi-földek orchideánk, melynek a vizsgált területről számos 2008. SZ - Abaújszántó: Sátor-hegy 2010. ismert előfordulása van. FARKAS (1996) a Linum hirsutum L.: Több ismert előfordulása van Cserehátról Szendrő és Galvács közötti erdőkből Putnoki-dombság (MALATINSZKY 2007; közli. PENKSZA – MALATINSZKY (2001) és SZENTGYÖRGYI 1996) és a Hegyalja térségében is MALATINSZKY (2007) a Putnoki-dombság (KISS 1939, DÉNES 1999). erdeiben több helyen megtalálta. KISS (1939), Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Csató-bérc, SOÓ - HARGITAI (1940) és SIMON (2005a) jó Temető, Pozsok 2000. G - Teresztenye: Galyaság néhány hegyaljai adatot publikált. félszáraz gyepben 2010. SZ és H - Abaújszántó: Új adatok: CS -Tornaszenjakab: Petenye-oldal Sátor-hegy 2008. Erdőhorváti: Nyugodó 2009. gyertyános-tölgyesben elszórtan; Debréte: Linum tenuifolium L.: PENKSZA- MALATINSZKY műúttól északra gyertyános-tölgyesben; (2001), MALATINSZKY (2007) és SZENTGYÖRGYI Tornaszentjakab: Gyertyános, Hideg-oldal; (1994) a Putnoki-dombság több pontjáról is közli. Viszló: Cseres 2000. Pd - Kelemér: Bucsina-erdő, SZMORAD (2000) a Galyaságban Varbóc: Kijáró gyertyános-tölgyesben, Buda-oldal, Bokány-tetőn találja meg új lelőhelyét. Diószegi-tag, Doszpoly-völgy, Lomova 2000. H - Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Csató-bérc, Szeles- Erdőbénye: Szokolya északi részének kert; Kelemér: Szilas-tető, Dobos-szőlők, bükköseiben 2009. Doszpoly-völgytől délre eső sztyeprét, Bucsina- Onobrychis arenaria (Kit.) Ser.: Ennek a főleg erdő déli részén található sztyepréten; sztyepréteken és löszgyepeken előforduló fajnak, Serényfalva: Galagonyás, Sapica 2000. G - sem a Sajó - Hernád síkról, sem a Putnoki- Teresztenye: Galyaság sztyepréten 2010. dombságból ezidáig nem volt ismert előfordulása. Lotus siliquosus L.: A Magyar-középhegység Új adatok: SH - Sajópálfala: a falu előtt a volt szélein a növény szórványos előfordulású. Termelőszövetkezettel szembeni löszdombon HAZSLINSZKY (1865-66) cikkében azt írja, hogy a 2003. Pd - Gömörszőlős: Zánkó-hegy, déli Zemplénben tenyészik. THAISZ (1910) Gyöngyös-tető, Kelemér: Gálhegyi-oldal, és Onga között enyhén szikes, nedves részekről, Doszpoly-völgytől délre eső sztyepréten 2000. valamint Szikszó mellől közli. Orchis militaris L.: PENKSZA – MALATINSZKY Új adat: SH - Nagy-rét vasúti töltés melletti (2001) és MALATINSZKY (2007) a Putnoki- ecsetpázsitos réten 2000. dombság több pontjáról jelzi ennek a dekoratív Lycopus exaltatus L.f.: A nemzetség másik fajához orchideafajnak az előfordulását. SZMORAD (2000) képest sokkal ritkábban találkozhatunk vele. A Varbóc: Borház-tető, Bokány-tető és Perkupa: Sajó-völgyéből ÚJVÁROSI (1941) cikkében Budai Őr-hegy, Almafa-tetőről közöl adatokat. adataként Szirma és mellőli Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Zánkó-hegy 1 tő, előfordulásokat közöl. Gyöngyös-tető 7 tő, Temető-alja; Viszló: Partos- Új adat: SH - Sajóecseg: Sajó mellett, több földek 2000. G - Perkupa: Mester-hegy, Piszkor; helyen 2002. Teresztenye: Galyaság 2010. Maianthemum bifolium (L.) F. W. Schm.: Orchis morio L.: A Cserehát legelőin, gyepekben Korábbi adatokat a Cserehátból VOJTKÓ - mindenfelé gyakori (ENDES 1994, 1997; FARKAS MARSCHALL (1997) közöl Tornaszentjakab: 1996; VOJTKÓ – MARSCHALL 1997). A 174 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

Hegyaljáról, ezzel szemben csak kevés adata Cserehátból FARKAS (1996) Aszaló határában, ismert (SIMON 2005). ültetett fenyvesben jelzi. A Szalonnai-hegységből Új adatok: CS - Debréte: Nagy-kötél, a telepített eddig nem volt ismert adata. fenyves mellett; Viszló: Bárósi-völgy és a Új adat: SZh - Esztramos északi oldala sziklás Bogoly-völgy által határolt domboldalban kisavanyodó gyertyános-tölgyesben 20 tő, ebből tömeges, néhány fehér virágú példány is van. 2 virágzott is 2008. Viszló: Fás-legelő; Tornaszentjakab: Debrétei- Paris quadrifolia L.: Ennek az üde erdei fajnak völgy, Herceg; Pamlény: Bagoly-völgy északi nincs eddig publikált adata a Putnoki- részén 2000. H - Erdőhorváti: Puszta-vár; dombságból. Erdőbénye: Mulató-hegy, Barna-máj; Új adat: Pd - Kelemér: Bucsina-erdő, gyertyános- Olaszliszka: Kulcsár és a Kondás-kúti-dűlőben tölgyesben 2000. tömegesen virít 2009. Peonia officinalis L.: Csak a Peonia officinalis Orchis tridentata Scop.: MOLNÁR (2009) szerint az subsp. banatica alfaj mecseki előfordulása Északi-középhegységben ritka. A Putnoki- tekinthető őshonosnak, máshol az ültetett törzsfaj dombság és a Galyaság szőlőhegyein, jobb kivadulásaival találkozhatunk. Legközelebbi állapotú sztyeprétjein még sokfelé virít előfordulását SULYOK - SCHMOTZER (1999) (SZENTGYÖRGYI 1994, 1996; PENKSZA – Dédestapolcsány: Nagy-hegyről írja. MALATINSZKY 2001; MALATINSZKY 2007; Új adat: Td - Sajóbábony: Nagy-Méhes délre SZMORAD 2000) néző oldalában 3 tő, kivadulás felhagyott Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Zánkó-hegy kb. 20 szőlőben kialakult félszáraz gyepen 2003. tő, Temető 4 tő fehér virágú változat 2000. G - Phlomis tuberosa L.: A Sajót és a Hernádot övező Perkupa: Mester-hegy, Piszkor; Teresztenye: domboldalakon, a völgyek löszös legelőin, Galyaság több száz tő 2010. töltésein még sok helyen találkozhatunk ezzel az Orchis purpurea L.: Az Északi- és a Dunántúli- erdősztyep fajjal (FARKAS et al. 2007; SOÓ 1943; középhegységben is meglehetősen elterjedt SULYOK – SCHMOTZER 1999; VOJTKÓ 2001; kosborfajunk, a zárt erdőktől a gyepekig SZENTGYÖRGYI 1994, 1996; THAISZ L. 1910; mindenhol megél. Számos ismert előfordulása HULJÁK 1926; KISS 1939; SIMON 2005; MOLNÁR van a Sajó - Hernád síkot övező dombságokból is. – TÜRKE 2007). BUDAI (1907), VIZSLÁN (1997), SZIRMAI-CZÓBEL Új adatok: SH - Sajósenye: Zsombékos, a műút (2005) a Tardonai-dombságból, HULJÁK (1906), mellett 2 tő, Senyei-lapos; Boldva: Kender- SOÓ (1943), VOJTKÓ (2001) Miskolc környékéről, földek, a szennyvíztisztító felé vezető bekötő út FARKAS (1996) a Cserehátból, PENKSZA - mellett 3 tő; Sajóecseg: Bábonyi-patak mellett a MALATINSZKY (2001), MALATINSZKY (2007) és töltésoldalban 6 tő; Onga-Ócsanálos: Vadász- SZENTGYÖRGYI (1994, 1996) a Putnoki-dombság patak és Alsó-erdő között löszös legelőn 10 tő; több pontjáról is közli. SZMORAD (2000) is jó Onga: Nagy-rét löszlegelőn kb. 150-200 tő, néhány termőhelyét megtalálja a Galyaságban. Temető-dűlő kb. 100 tő, Alsó-máji-rétek; Új adatok: Td - Sajókeresztúr: Király-hegy, Sajópálfala: Hosszú-dűlő a műút mellett a félszáraz gyepben 2003. SH - Szikszó: Szikszói- szeszfőzdénél 15 tő; Szikszó: Szőlő-hegy több hegy elszórtan sztyepréten 20-30 tő 2003. Pd - száz tő; Arnót: Répás-oldal több száz tő; Gömörszőlős: Szeles-kert 1 tő, Sombokor; Sajóhídvég: töltés; Alsózsolca: Papi-mezsgye; Zádorfalva: Rókalyuk; Kelemér: Dobos-szőlők, Felsőzsolca: Közép-dűlő; Gesztely: Mudrony-tag; Doszpoly-völgytől délre eső sztyeprét, Bucsina- Sajóvámos: Rigó-hegy, Kajtárka, Felhábor, erdő déli részén található sztyepréten 2000. G - Kövecses 2003. Pd - Gömörszőlős: Szeles-kert, Perkupa: Mester-hegy, Piszkor 2010. Sombokor 2000. H - Tállya: Dorgó-tető 2008. Ornithogalum pyramidale L.: Szórványosan Platanthera bifolia (L.) Rich: A Cserehátból előforduló, nem túl gyakori faj a térségben. A VOJTKÓ – MARSCHALL (1997) Tornaszentjakab: Putnoki-dombság néhány területén PENKSZA – Bodolai-erdő; Viszló: Vigyor, Meszes: Tapolca- MALATINSZKY (2001) és MALATINSZKY (2007) hegy és FARKAS (1996) Keresztéte és írja, FARKAS (1996, 2007) a Cserehát és a Hernádszurdok mellől közli. SZENTGYÖRGYI Hernád-völgy több pontjáról közöl (1994, 1996), PENKSZA - MALATINSZKY (2001) és előfordulásokat a fajról. MALATAINSZKY (2007) és a Putnoki-dombság Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Hosszú; Kelemér: több pontjáról, SIMON (2005) Hejce: Cicés-rét és Kijáró 10-20 tő, Gálhegyi-oldal, Szélmalom-tető, a Regéc községhatárhoz tartozó Hosszú-kő: Dobos-szőlők, Cserje-oldal 15–20 tő 2000. SH - Bohó-rétről írja. Gesztely: 37-es út mellett 2010. Új adatok: Cs - Tornaszentjakab: Petenye-oldal Orthilia secunda (L.) House: SOMLYAY-LŐKÖS gyertyános-tölgyesben 2 tő; Debréte: Debrétei (1999) Aggtelek: Ló-kosárból közli. A nagy kanyar cseres-tölgyesében; 2000. Viszló: FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 175

Tó-völgy, Cseres, Ubocs 2009. Pd - Kelemér: Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Pozsok, Zánkó- Piroska-hegy 2000. H - Erdőbénye: Barna-máj hegy, Csató-bérc, Szeles-kert, Sombokor; 2010. Kelemér: Doszpoly-völgytől délre eső szyteprét, Polygala major Jacq.: A Tardonai-dombság több Bucsina-erdő déli részén található sztyepréten pontján megtalálta SZIRMAI-CZÓBEL (2005) és 2000. G - Teresztenye: Galyaság 2010. H - LESS-VOJTKÓ IN: VOJTKÓ (2001). Herbáriumi Abaújszántó: Sátor-hegy; Tállya: Dorgó-tető adatai Budai gyűjtéséből, a Bábonyi bércről 2008. Erdőhorváti: Puszta-vár, Nyugodó, Agáros- vannak. FARKAS (1996) a Cserehátban több tető, Vég-hegy 2009. Erdőbénye: Mulató-hegy, helyről jelzi a faj előfordulását, de már SOÓ Barna-máj; Olaszliszka: Kulcsár 2010. Td - (1943) is közli Máthé adatait Rakacaszend és Sajószentpéter: Dóczi-oldal felhagyott szőlő mellől. SZENTGYÖRGYI (1994, 1996), helyén kialakult sztyepréten 2003. PENKSZA – MALATINSZKY (2001), MALATINSZKY Pulsatilla pratensis subsp. nigricans (Störck) (2007) a Putnoki-dombságból említi. SZMORAD Zamels: PENKSZA – MALATINSZKY (2001) (2000) galyasági előfordulásait, KISS (1939), Sajókaza és mellől közli. A Hernád- SIMON (2005a, 2005b) és MOLNÁR – TÜRKE völgyből és a Galyaságból eddig nincs adata. (2007) a Hegyalján és a Központi-Zemplénben Új adatok: Hv - Hernádnémeti: Németi-halom található termőhelyeit írja le. 2000. Pd - Gömörszőlős: Gyöngyös-tető, Új adatok: Td - Sajókeresztúr: Király-hegytől temetőnél 2000. G - Teresztenye: Galyaság 2010. északra lévő gerincen több 1000 tő, Dóczi-oldal Pulsatilla montana (Hoppe) Rchb.: A fajt több 100 tő 2003. Cs – Debréte: Nagy-kötél; MOLNÁR – TÜRKE (2007) Erdőbénye: Mulató- Viszló: Bogoly-völgy 2000. Viszló: Szendi-úti- hegyről közli. KISS (1939) és SIMON (2005a, dűlő; Tornaszentjakab: Suta-völgy, Szirákó- 2005b) a Hegyalja több pontjáról leírja, cikkében völgy; Pamlény: Bogoly-völgy 2008. Pd - a sátor-hegyi előfordulás 1957-ből származik. A Kelemér: Kijáró, Cserje-oldal, Zánkó-hegytől fajt itt én is megtaláltam 2008-ban. délre lévő felhagyott szőlők, Dobos-szőlő, Új adatok: H - Erdőhorváti: Puszta-vár, Nyugodó Bucsina erdő déli részén lévő sztyeprét; 2009. Erdőbénye: Barna-máj; Olaszliszka: Gömörszőlős: Zánkó-hegy, Szőlő-hegy, Szeles- Kulcsár 2010. kert, Karu-fészke-tető, Hosszú, Bánharaszt 2000. Pyrola rotundifolia L.: A Cserehátból eddig G - Perkupa: Mester-hegy, Piszkor; Teresztenye: Szemeréről, a Rakaca forrásvidékről jelezték Galyaság 2010. H - Erdőhorváti: Puszta-vár (FARKAS 1996, PENKSZA - SALAMON 1997). 2009. Erdőbénye: Mulató-hegy 2010. Új adat: Cs - Viszló: Ubocs 2001. Prunella grandiflora (L.) Scholler: A Tardonai- Rosa gallica L.: Sztyepréteken nem ritka. VOJTKÓ – dombságból Sajószentpéter és Sajókápolna MARSCHALL (1997) a Cserehátból, KISS (1939), községhatárokból van adata SZIRMAI-CZÓBEL SOÓ (1940), MARSCHALL (2004) és SIMON (2005) (2005). Herbáriumi példányai Hulják (1936) a Hegyalja több pontján jelzi előfordulását. Parasznya: Magas-hegy és Mészáros (1958) Új adatok: Cs - Debréte: Nagy-kötél, a Bábonyi-bércről való gyűjtéseiből származnak. fenyvestelepítés mellett sztyepréten 2000. Viszló: Új adatok: Td - Sajókeresztúr: Király-hegy, Partos-földek, Cseresi-földek 2009. H - Mád: Dóczi-oldal 2003. Nyerges 2008. Erdőhorváti: Nyugodó; Prunus fruticosa Pall.: Száraz, meleg lejtőkön, a Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. Pd - Gömörszőlős: Hegyalján többfelé előfordul (THAISZ 1910; SOÓ Csató-bérc alatt, Szeles-kert, Karu-fészke-tető, 1940; SIMON 2005 a,b; MOLNÁR – TÜRKE 2007). Gyöngyös-tető 2009. Új adatok: SZ és H - Abaújszántó: Sátor-hegy; Rosa spinosissima L.: A Putnoki-dombságból nem Tállya: Dorgó-tető 2008. Erdőbénye: Barna-máj volt eddig adata. KISS (1939) a Hegyalja számos 2010. pontjáról, SIMON (2005 a) Boldogkőváralja: Prunus tennella Batsch: A fajt a Szerencsi- Tekeres-völgyből közli a Hegyaljáról. dombságból SIMON (2005 a,b) Abaújszántó: Új adatok: Pd - Gömörszőlős: Gyöngyös-tető Sátor-hegyről közli. MOLNÁR – TÜRKE (2007) a 2000. H - Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. Hegyalja több pontjáról, MARSCHALL (2004) Salvia austriaca Jacq.: A fajt THAISZ (1910) Erdőbénye Barnamáj-hegyről is leírja. Halmaj és Csobád mellől a Cserehátból, KISS Új adat: H - Tállya: Dorgó-tető 2008. (1939) a Hernád-partról és az abaújszántói Sátor- Pulsatilla grandis Wender.: Elsődleges és hegyről, SOÓ (1943) Miskolc, Diósgyőr, másodlagos sztyepréteken is gyakori előfordulású Sajószentpéter, Sajólászlófalva megjelöléssel faj a vizsgált területen (PENKSZA – MALATINSZKY közli. A Sajó - Hernád síkon viszonylag még 2001 és MALATINSZKY 2007; SZMORAD 1999, gyakori. 2000; SIMON 2005 a,b; MARSCHALL 2004; KISS Új adatok: Cs - Debréte: Nagy-kötél, a 1939; SZIRMAI-CZÓBEL 2005). fenyvestelepítés mellett sztyepréten 2000. SH - 176 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

Felsőzsolca: Zsolcai-oldal, 37-es út elágazásánál; Bába-határából, szántón jelzi ezt a szórványosan Gesztely: Mudrony-tag, Szőlő-sor; Miskolc: előforduló fajt. Rakottyás, Zsolcai-zug; Onga-Ócsanálos: Malom- Új adat: Pd - Gömörszőlős: Meleg-oldal, zugi legelő; Onga-Ócsanálosipart: Bőgős, Onga: felhagyott szántón 2000. Felső-rét, Csürje, Kavics-bánya, Pataki-rét; Stachys germanica L.: A faj meglehetősen Sóstófalva: Hoporty; Szikszó: Méhész-szögi-rét, adathiányos a térségben, mindössze egyetlen Barát-rét; Újcsanálos. Alsó-sóstó-dűlő, irodalmi közlést találtam ÚJVÁROSI (1941) Ócsanálosi-erdő, Szérűskert 2003. cikkében, Budai által talált alsózsolcai Scilla kladnii Schur: A növény előfordulását előfordulását. MOLNÁR – TÜRKE (2007) a Eperjes-Tokaji- Új adatok: SH - Ócsanálos: Alsó-erdő, Hernád- hegység déli részéről, a Szerencsi-dombság és a part; Onga: Alsó-máji-rétek; Szikszó: Proletár és Hernád-völgy több pontjáról, Simon (2005b) a falu déli részén lévő legelőn 2003. Erdőbénye: Szokolyáról közli. Stipa dasyphylla Czern.: Galyaságból eddig nem Új adat: H -Erdőbénye: Barna-máj gyertyános volt adata. SOÓ- HARGITAI (1940), SIMON (2005), tölgyesben 2010. MOLNÁR – TÜRKE (2007) a Eperjes-Tokaji- Scutellaria hastifolia L.: Ez az országosan hegység déli részének több pontjáról közlik. szórványos előfordulású, főleg nedves gyepekben Új adatok: G - Perkupa: Mester-hegy, Piszkor élő faj sem a Cserehátból, sem a Putnoki- 2010. Sz és H - Abaújszántó: Sátor-hegy; Tállya: dombságból nem ismert. Dorgó-tető; Mád: Nyerges 2008. Erdőbénye: Új adatok: Cs - Debréte: Nyírjes 2009. Pd - Sólyom-kő; Tállya: Kopasz-hegy 2009. Gömörszőlős: Keleméri-patak mellett 2000. Olaszliszka: Kulcsár 2010. Senecio doria Nath.: A Hernád-völgyben több Stipa pennata L.: A Galyságból idáig nem volt lelőhelyét megtalálták (FARKAS és mtsai 2007). ismert előfordulása. MOLNÁR – TÜRKE (2007) a Új adatok: Hv - Onga-Ócsanálos: Alsó-erdő, -Eperjesi hegység déli részének több Hernád-part 2003. pontjáról közli. Sisyrinchium bermudiana L.: A faj Új adatok: G - Perkupa: Mester-hegy, Piszkor; előfordulásának PINTÉR B. (2002) Fekete-tó- Teresztenye: Galyaság 2010. H - Erdőhorváti: völgy ex verb. és VIRÓK (2004) Aggtelek: Agáros-tető 2009. Kardos-völgy közlései ismertek az Aggteleki- Stipa pulcherrima K. Koch: A Galyaságból eddig hegységből. nem jelezték. SOÓ - HARGITAI (1940), SIMON Új adat: A - Aggtelek: Baradla-elején, felhagyott (2005), MOLNÁR – TÜRKE (2007) számos szántó szélén 3 virágzó tő 2008. hegyaljai előfordulásáról írnak. Soncus palustris L.: A Cserehát nedves gyepjeiből Új adatok: G - Perkupa: Mester-hegy, Piszkor; BÁNKUTI-VOJTKÓ (1995) számos adatot közöl a Teresztenye: Galyaság 2010. Sz és H - fajról. Abaújszántó: Sátor-hegy; Tállya: Dorgó-tető Új adat: Cs - Pamlény: Janka-patak völgye 2008. 2008. Sorbus aucuparia L.: SIMON (2005a) a Központi- Stipa tirsa Stev.: A faj előfordulásának hegyaljáról Zemplén több pontjáról említi. több irodalmi adata ismert (SIMON 2005; MOLNÁR Új adat: H - Mád: Nyerges 2008. Erdőhorváti: – TÜRKE 2007). Agáros-tető 2009. Új adatok: H - Abaújszántó: Sátor-hegy 2008. Sorbus aria agg. (L.) Cr.: SIMON (2005 a,b): Füzér: Erdőbénye: Sólyom-kő; Erdőhorváti: Nyugodó, Vár-hegy; : Égett-bokor; Telkibánya: Agáros-tető; Tállya: Kopasz-hegy 2009. Amadévárról közli a faj előfordulását. Olaszliszka: Kulcsár 2010. Új adat: KZ - Komlóska: Puszta-vár 2009. Teucrium botrys L. A Cserehátból nem ismert. A Sorbus domestica L.: A faj korábbi előfordulásait a legközelebbi publikált előfordulása Alsó-hegy, Hegyaljáról SIMON (2005b) Erdőbénye: Nagy- Szögliget és Bódvaszilas HULJÁK J. (1934), Mondoha; Komlóska: Pusztavár; Felsőregmec: melyet SOMLYAY (2000) is megerősített. Mátyás-hegyről közli. Új adat: Cs - Tornaszetjakab: Tégla-fej 2008. Új adatok: H - Erdőbénye: Barna-máj; Thalictrum minus subsp. minus L. ANONIMUS Olaszliszka: Kulcsár felhagyott szőlőben 2010. (2009) szerint a faj Magyarországon Sorbus torminalis (L.) Cr.: SIMON (2005a, 2005b) szórványosan elterjedt. A Hegyalja több pontjáról Erdőhorváti, Rostalló, Komlóska mellől közölte. közli KISS (1939). A Putnoki-dombságból nem Új adatok: H és KZ - Erdőbénye: Sólyom-kő; találtam publikált adatot a fajról. Komlóska: Puszta-vár; Erdőhorváti: Puszta-vár, Új adatok: Pd - Putnok: Hegyes-tető; Vár-hegy; Sárazsadány: Szár-hegy 2009. Serényfalva: Galagonyás 2000. H - Erdőhorváti: Spergula arvensis L.: A Putnoki-dombságból nincs Vég-hegy 2009. adata. SOMLYAY (2000) az Aggtelektől délre lévő FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 177

Thelypteris palustris Schott VIRÓK et al. (2004) LESS – VOJTKÓ (2001) Miskolc községhatárból Alsószuha: Alsó-rétről közöl adatokat, korábbról publikáltak adatokat. FARKAS (1996) Cserehátban a Putnoki-dombságban csak a Keleméri- és a Hernád-völgy több pontján megtalálta Mohosokról volt ismert előfordulása. állományait. Új adat: Pd - Trizs: György-szék völgyében, Új adat: Td: Sajókeresztúr: Dóczi-oldal égerligetben 2009. gyümölcsösben 2003. Tordylium maximum L. Északi- és a Dunántúli- Vinca minor L. A tardonai-dombsági lelőhelyei középhegységben szórványosan, ritkán előforduló kivétel nélkül egykori kaszált aljú gyümölcsösben faja. Főleg szárazgyepekben sztyepréteken él. vannak. A térségből SOÓ (1943) Budai adatait CHYZER (1906) mellől, KISS (1939) közli Diósgyőr, Lillafüred, Borsodszirák, , Mikóháza, Kovácsvágáshuta, Tállya, Dubicsány megjelöléssel. LESS – VOJTKÓ (2001) Újhuta és Komlóka községhatárokból közli a Miskolc, Parasznya, Varbó mellől írja le. hegyaljáról. Herbáriumi adata Budaitól (1912. 05. 21.) Új adat: H - Erdőbénye: Sólyom-kő 2009. Diósgyőr: Bánya-bükkből van. Thlaspi jankae Kern. Ezt a ritkulóban lévő pannon Új adatok: Td - Sajókeresztúr: Felső-Pincéktől endemizmust a Tardonai-dombságban BUDAI délre felhagyott gyümölcsös alatt és cserjés (1913) Szirmabesenyő és Miskolcz melletti szegélyben több négyzetméteres foltban; Dóczi- kaszálókban és szilvásokban már leírta. SOÓ oldal felhagyott gyümölcsösben 2003. Pd - (1943) cikkében is Budai adatait közli Miskolc- Gömörszőlős: Hideg-oldal gyertyános-tölgyes Avas, Tapolca és Bábony (Sajóbábony) mellől. alatt 2000.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom mindenekelőtt Dr. Vojtkó Andrásnak a kézirat gondos lektorálásáért és szakmai észrevételeiért. Az irodalmak megszerzésében nyújtott segítségért Pifkó Dánielnek, a közös terepbejárásokon való részvételért Pelles Gábor, Zsólyomi Tamás, Gruber Péter, Huber Attila, Béres István és Visnyovszky Tamás kollégáimnak tartozom köszönettel.

Summary Floristical data from Borsod-Abaúj-Zemplén County I. (NE-) T. FARKAS

This paper contains new floristic results of the author in Borsod-Abaúj-Zemplén County (NE-Hungary) from 2000 to 2010. It presents some intresting floristic data of 112 species. Several new localities of protected species, weed species and adventiv plants are also published here. The occurence of Doronicum hungaricum. in Tardona Hills, Orthilia secunda House in Mountains, and the adventive Sisyrinchium bermudiana in Aggteleki Karst deserve special attention.

Irodalom

„ANONYMUS” (2009): Thalitrum minus subsp. BÁNKUTI K. – VOJTKÓ A. (1995): Adatok a Sonchus minus L.; Campanula cervicaria L. – In: KIRÁLY palustris L. elterjedéséhez. – Folia Hist.-nat. Mus. G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. Matraensis 19: 47–49. Magyarország hajtásos növényei. BÖLÖNI J. (1997): Madárbirs (Cotoneaster) fajok Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Magyarországon. – Kitaibelia 2(2): 174–176. Igazgatóság, Jósvafő. p.162., 403. BÖLÖNI J. (1999): Anemone sylvestris L. – In: BARTHA D. (2009): Castanea sativa Mill. – In: FARKAS S. (szerk.): Magyarország védett KIRÁLY G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. növényei. – Mezőgazda kiadó, . p.113. Magyarország hajtásos növényei. BUDAI J. (1943): Újabb adatok a Bükk-hegység és Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park dombvidéke flórájához. – Magyar Botanikai Igazgatóság, Jósvafő. p. 100. Lapok 12: 315–327. BARINA Z. (2009): Hesperis sylvestris Cr. – In: DÉNES A. (1999): Linum hirsutum L.; Centaurea KIRÁLY G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. triumfettii All. In: FARKAS S. (szerk.): Magyar- Magyarország hajtásos növényei. ország védett növényei. – Mezőgazda kiadó, Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Budapest. p. 181., 249. Igazgatóság, Jósvafő. p. 176. ENDES M. – PAPP L. – SZABÓ S. (2003): A Rakaca- BÁNKUTI K. (1994): Adatok Magyarország partvidék edényes flórája – Calandrella 12: ??–??. flórájához – Folia Hist.–nat. Mus. Matraensis 20: ENDES M. (1997): Agárkosbor (Orchis morio) új 49–50 színváltozata „lusus georgianae”- Calandrella 11: 94. 178 KITAIBELIA 15(1–2): 167–179.; (2010) 2011.

FARKAS (1996): Védett növények a Cserehát web: http://sites.google.com/site/nagygaboroldala dombvidékén. – Kanitzia 4: 185–200. NAGY M. – PAPP M. (1992): Az Alchemilla FARKAS - GULYÁS G. – LUKÁCS B. A. (2007): monticola Opiz előfordulása a Csereháton. –Bot. Adatok a Hernád-völgy flórájának ismeretéhez. - Közlem. 79(1): 29–34. Kitaibelia 12(1):97–101. PAPP L. (1999): Jovibarba hirta (Jusl.) Opiz – In: FARKAS S. (szerk ) (1999): Magyarország védett FARKAS S. (szerk.): Magyarország védett növényei – Mezőgazda Kiadó Budapest. 416 pp. növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest pp: 143. GOMBOCZ E. (1945): Diaria itinerum Pauli PENKSZA K. (2009): Alopecurus geniculatus L. – In: Kitaibelii 1–2. – Verlang des Ungarischen KIRÁLY G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest. Magyarország hajtásos növényei. Határozó- HULJÁK J. (1926): Florisztikai adatok a Gömör- kulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, szepesi érchegység és az Eperjes-Tokaji Hegylánc Jósvafő. pp:531. területének ismeretéhez. – Magyar Bot. Lapok 25: PENKSZA K. - MALATINSZKY Á. (2001): Adatok a 266–269. Putnoki-dombság edényes flórájához. – Kitaibelia HULJÁK J. (1933): A Micromeria rupestris a Bélkőn 6(1):149-155. és néhány érdekes adat Magyar-középhegység PENKSZA K-SALAMON G (1997a): Adatok a flórájából. – Magyar Bot. Lapok 32: 77–83. Cserehát, a Bódva-völgy és a Rakacai HULJÁK J. (1934): Az Erythronium dens-canis és völgymedence flórájához I. – Kitaibelia 2(1):33- néhány érdekesebb florisztikai adat a Magyar 37. Középhegységből. – Bot. Közlem. 34: 45-48. PENKSZA K-SALAMON G (1997b): Adatok a HULJÁK J. (1938): A Calluna vulgaris és néhány Cserehát, a Bódva-völgy és a Rakacai más érdekesebb növény a Gömör-Tornai-Karszt völgymedence flórájához II. – Kitaibelia vidékéről. – Bot. Közlem. 35(3-4): 218–220 2(2):231-132. HULJÁK J. (1941): Adatok a Magyar-középhegység PIFKÓ D. – SOMLYAY L. – LŐKÖS L. (2003): Adatok északnyugati része növényzetének ismeretéhez. – a Zempléni-hegység flórájához – Kitaibelia 8(2): Bot. Közlem. 38: 73–79. 187. HULJÁK P. (1997): Néhány újabb adat a Zempléni- PÓCS T (1981): Növényföldrajz. – In: HORTOBÁGYI hegység dendroflórájának ismeretéhez. – T. – SIMON T. (szerk.): Növényföldrajz, Kitaibelia 2(1):44–45. társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, JAKUCS P. (1952a): Új adatok a Tornai Karszt Budapest. pp.: 27–169. flórájához, tekintettel a xerotherm-elemekre. – PRODÁN GY. (1909): Adatok a Bükk és Ann. Biol. Univ. Hung. 1: 245–260. előhegyeinek flórájához. – Botanikai Közlemé- JAKUCS P. (1952b): Pflanzensystematische Angaben nyek 8: 103–117. aus dem Tornaer-Karst. – Ann. Hist.-nat. Mus. RIEZING N. – ÓVÁRI M. (2004): A Sisyrinchium Nat. Hung. 3: 79–86. bermudiana agg. újabb előfordulásai Magyar- KISS Á. (1939): Adatok a Hegyalja flórájához. – országon. – Kitaibelia 9(1):57–65. Bot. Közlem. 36:181–278. SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra MALATINSZKY Á. – PENKSZA K. (2002): Adatok a határozója. - Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest Sajó-völgy edényes flórájához. – Bot. Közlem. 845 pp. 89(1-2):99–104. SIMON T. (2005a): Adatok a Zempléni-hegység MAROSI S. – SOMOGYI S. (1990): Magyarország flórájához (1950–1980) és a Carpaticum Kistájainak Katasztere I-II. – MTA flórajárás kérdése. – Bot. Közlem. 92(1-2):69–84. Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. SIMON T. (2005b): Botanikai útinaplóim Zempléni- MARSCHALL Z.(2004): Az Iris aphylla subsp. hegységi adatai (1954–1967) – Kanitzia 13: 11– hungarica (W. et K.) Hegi újabb előfordulása a 28. Zempléni hegységben. – Acta Acad. Paed. Agr. SOMLYAY L – LŐKÖS L.(1999): Florisztikai és 25: 39–43. taxonómiai kutatások a Tornense területén. – MOLNÁR V. A. (2009): Orchis tridentata Scop. – In: Kitaibelia 4(1): 17–23. KIRÁLY G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. SOMLYAY L. (2000): Adatok a Dunazug-hegység, a Magyarország hajtásos növényei. Tornai-karszt és környéke flórájához. – Kitaibelia Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park 5(1): 47–52. Igazgatóság, Jósvafő. p:581. SOÓ R. – HARGITAI Z. (1940): A Sátorhegység MOLNÁR CS. – TÜRKE I.J. (2007): Adatok az flórájáról - Bot. Közlem. 37: 169–187. Eperjes-Tokaji-hegylánc déli felének növény- SOÓ R. (1964–1980): A magyar flóra és vegetáció világából. – Kitaibelia 12(1):108–115. rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VI. NAGY G. (2000): Mogyoróska és környéke – A Budapest. Regéc-Mogyoróskai-kismedence növényzete – FARKAS T.: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I. 179

SOÓ R. – MÁTHÉ I. (1938): A Tiszántúl flórája - JVÁROSI M. (1940): Pótlások Soó–Máthé „Tiszántúl Magyar Flóraművek 2. – Debrecen, 192 pp. flórájá”-hoz. – Debreceni Szemle 14: 104–107. SOÓ R. (1943): Előmunkálatok a Bükkhegység és ÚJVÁROSI M. (1941): A Sajóládi-erdő vegetációja. – környéke flórájához. – Bot. Közlem. 40: 169–221. Acta Geobotanica Hungarica 4(1):109–118. SULYOK J. (1999): Epipactis purpurata Sm.; ÚJVÁROSI M. (1941): Adatok a Borsodi sík Epipactis atrorubens Hoffm. ex Bess – In: flórájához Budai József gyűjtéséből. – Debreceni FARKAS S. (szerk.): Magyarország védett Szemle 15: 6–10. növényei. – Mezőgazda kiadó, Budapest. p.301., VIRÓK V. – FARKAS R. – SZMORAD F. – BOLDOGHNÉ 303. SZŰTS F. (2004): Florisztikai adatok Borsod- SULYOK J. – SCHMOTZER A. (1999): Adatok a Tarna- Abaúj-Zemplén-megye északi részéről I. – vidék és a Bükk északi előterének flórájához I. – Kitaibelia 9(1): 143–150. Kitaibelia 4(2): 367–380. VIRÓK V. – FARKAS R. (2007): Florisztikai adatok SZENTGYÖRGYI P. (1994): Adatok a Putnoki- Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részéről II. dombság flórájához. – Calandrella 8(1-2):54–61 – Kitaibelia 12(1):73–79. SZENTGYÖRGYI P. (1996): A Putnoki-dombság VIZSLÁN T. (1996): A réti kardvirág (Gladiolus északi és keleti részének fátlan termőhelyein élő imbricatus) Sajóbábonyban. – Calandrella 10(1- orchideái. – Calandrella 10(1-2):54–57. 2): 222. SZIRMAI O. – CZÓBEL SZ. (2005-2006): Védett VIZSLÁN T. – VIZSLÁN L. – PINGITZER B. (1997): növényfajok előfordulása a Tardonai-dombságon. Adatok Varbó orchideáihoz – Calandrella 11(1- – Kitaibelia 10(1):115–120. 2):94–95 . SZMORAD F. (1999): Adatok az Aggteleki–karszt és VOJTKÓ A. (1997): Új adatok a Tornai-karszt a Galyaság flórájához I. – Kitaibelia 4(1):77–82. flórájához és vegetációjához. – Kitaibelia 2(2): SZMORAD F. (2000): Adatok az Aggteleki –karszt és 248–249. a Galyaság flórájához II. – Kitaibelia 5(1):53–59. VOJTKÓ A. (1999): Anchusa barrelieri (All.) Wittm. THAISZ L. (1909): Adatok Abaúj-Torna vármegye – In: FARKAS S. (szerk.): Magyarország védett flórájához. – Bot. Közlem. 8(6):247–257. növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. p. 191. THAISZ L. (1910): Adatok Abaúj-Torna vármegye VOJTKÓ A. (2001): A Bükk-hegység flórája – flórájához. – Bot. Közlem. 9(4-5):222–230. Sorbus Kiadó, Eger. 340 pp. TÓTH E. (1998): Az Aggteleki Nemzeti Park védett VOJTKÓ A. (2004): Az Aggteleki–karszt növényei. In: BAROSS G. (szerk): Az Aggteleki növényföldrajzi jellegzetességei. – Acta Acad. Nemzeti Park. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. Paed. Agr. 25: 73–99. pp.: 504–507. VOJTKÓ A. – MARSCHALL Z.(1997): Adatok a Cserehát flórájához. – Kitaibelia 2(2):252.