A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 195–212.

A KÖZÉPKORI GÖMÖR MEGYEI NOAK BIRTOK HELYE ÉS NEVE, AGGTELEK ÉS JÓSVAFŐ BETELEPÍTÉSE

Dénes György

történész-geográfus, Budapest

Absztrakt: Több 13–14. századi oklevél is említ Gömör megye keleti, a tornai királyi uradalommal határos területén Noak birtokot, illetve települést. Ennek helyét, valamint a Noak helynév eredetét is a szakemberek eltérően, egymásnak ellentmondóan határozták meg. Az oklevelek alapos elemzése, különösen a határjárásokban szereplő helyneveknek a terepen történt gondos azonosítása egyértelművé tette, hogy a Gömör megyei Noak birtok határa a mai Imoláéval azonos, neve pedig, mint a 13–14. századi oklevelekben az ország több vidékén is szereplő többi Noak helynévé is, a bibliai Noah ~ Noach személynévből származik. A vizsgált oklevelek, az aggteleki Baradla-barlangban feltárt régészeti leletek és egyéb adatok is arra utalnak, hogy a mai Aggtelek község helyén már a 13. sz. első felében állt egy feltehetően Og > Ag nevű templomos falu, amelyet 1241–42-ben a tatár hordák elpusztítottak, de a barlangban megbúvó lakossága ezt túlélte, és a szomszédos falvakban települt le. Egy évszázaddal utóbb a birtokos család újra betelepítette, részben bizonyára a megmenekültek leszármazottaival, a puszta faluhelyet, amely azóta is az Ogtelek > Agtelek > Aggtelek nevet viseli. Az oklevelek azt is bizonyítják, hogy 1295-ben a Jósva-patak forrásának környékén még nem állt település, de azt követően, még a 13. sz. végén III. András király az egész Jósva-völgyet Szintől Szilicéig és Borzováig, bizonyára Szádvárért és tartozékaiért cserébe, a Szalonnai családnak (a Tekus-fiaknak) adományozta, akik ott a Jósva-patak forrása mellett építették fel és telepítették be új nagybirtokuk központját, a ma is virágzó Jósvafő községet. A Noak helynév személynévi eredetű, és a bibliai özönvíz idején bárkát építő Noach nevének Árpád-kori magyar alakja. Kulcsszavak: történeti földrajz, helynév etimológia, Noak, Aggtelek, Jósvafő, Szádvár

A Sajó–Bódva köze és a Bódva-völgy vidéke középkori valamint a név nyelvi eredetét is. Ha pedig – mint adott történeti földrajzának kutatása során Gömör megye esetben is – történeti helynév a vizsgálatunk tárgya, délkeleti és akkor a tornai királyi uradalommal érint- akkor még a névadás korát, történeti körülményeit is kező határán 13–14. századi oklevelek egész sorában fel kell derítenünk. Munkánk kezdetén természetesen találkozhatunk Noak birtok, illetve település nevével, át kell tekintenünk a történészek, nyelvészek, geográ- amely aztán el is tűnik a későbbi oklevelekből. fusok eddig publikált kutatási eredményeit is. Ha a szakirodalomban utánanézünk, hogy a kö- zépkori Noak pontosan hol feküdt, hol volt Gömör 1. A GÖMÖR MEGYEI NOAK HELYE megyében az a hely, amelyet e névvel jelöltek, me- lyik mai településsel azonosítható, megdöbbenéssel 1.1. Történeti előzmények tapasztalhatjuk, hogy a kiváló szakemberek állásfog- lalásai e kérdésben nemcsak eltérnek egymástól, ha- Vizsgált vidékünk, a Sajó-völgy egyik északi ol- nem némelyek kifejezetten kizárják egymást, és egyes dalvölgyének, a Száraz-völgyek (Ila 1944–1976, I. nézetek összeegyeztethetetlenek a történeti földrajzi 98–107) egyikének, mai térképeink szerint a Csörgős- tényekkel és a terepi adottságokkal is. Vitathatóak a pataknak a völgyfőjében terül el. Az Árpád-korban e szakembereknek a Noak helynév nyelvi eredetét illető völgy patakját Ragály Szuhája (Ragal Zuhaya) néven megállapításai is. említi egy 1283. évi oklevél. A honfoglalás előtt a Ez késztetett arra, hogy megkíséreljem földeríteni Sajó völgye 803–895 között, közel egy évszázadon át a Gömör megyei Noak valós azonosítását és e helynév a bolgár kánság végvidéke volt (Györffy 1963–1998, etimológiáját is. II. 462–463; Kniezsa 1963, 27–44), azután 895-ben Helynév vizsgálata esetén ugyanis mind a helyet, mind a nevet tisztáznunk kell, tehát milyen helyet jelöl,  Z. I. 55: 52–54. 196 Dénes György

Árpád hadainak az uralma alá került. A bolgár meg- nevét őrizte meg. Erre Györffy munkáiban számos szállók többsége vereségük után a magyar hadak elől helyen felhívja a figyelmet (Pl. Györffy 1963–1998, I. hazamenekült, de itt maradtak, és meghódoltak a ma- 205, II. 118 stb.). gyaroknak, a bolgárok által – föltevésem szerint – a bi- A tatárjárás után, 1243-ban IV. Béla király a tor- zánciaktól a 9. század közepe táján elfoglalt és Bulgária nai királyi uradalomról leválasztott, hatalmas pelsőci részévé tett macedón terültekről szolganépeknek ide- uradalmat adományozta a tatárjárás idején mindvégig hurcolt, bolgár jellegű ószláv nyelvet beszélő és már hűséges Ákos nembéli kísérőinek és védelmezőinek, bizánci keresztény szláv népelemek (Dénes 1983, a Bebekek elődeinek. Az adománybirtok határos volt 15–20; 1998a, 341–343; 2012a, 58–62). A honfoglaló a Kacsics nembélieknek a mai Hosszúszó és Kecső magyarok, mint a Bódva-völgyben is tették, a Sajó és területén húzódó birtokaival. Az adománylevélben oldalvölgyeinek felsőbb, még lakatlan szakaszába tele- rögzített határjárás ugyan nem sorol fel e helyütt te- pítették át a meghódolt délszláv szolganépeket, ahol lepülésneveket, de leírja, hogy a határ e szakaszán feladatuk a 9–10. században erdőirtás és vasművesség a Kacsics nembéli Éliás comes fivére, Egruh volt a volt (Heckenast et al. 1968; Dénes 1998a, 346–347; szomszéd birtokos (Katona 1981, 317). 1998b, 274–279). E gyepűvidéket a honfoglaláskor nem ülték meg magyar nemzetségek, így ezek északi 1.2. A terület alaposabb megismerése része a tornai királyi uradalom része lett, más részén István király határvármegyét szervezett, és Gömörvár Még kisdiák voltam, amikor egy iskolai kirándulás alá rendelte a megye talán harmad részét (Györffy során megismertem az aggteleki Baradla-barlangot, 1963–1998, II. 466). Ez utóbbi jelentős területeken a amelynek csodája egy életre megragadott. Az 1950-es 11–12. században félszabad magyar paraszt várnépek- évek elején csatlakoztam a Budapesti Meteor Sport­ kel műveltették meg a földeket (Györffy 1963–1998, egyesület turistáihoz, ahol, mint tapasztalt cserkészve- II. 469). A várnépi családok, amelyeknek feladata volt zető és mint a történelem egyetemi oktatója, rövidesen egy-egy földterület megművelése, fölépítették ott ta- a szakosztály fiataljainak túravezetőjeként jártuk a nyájukat. A 11–12. század szokásainak megfelelően az környező hegyeket és a budai barlangokat. Nyaranta így megült területet rendszerint az első tanyaház föl- pedig többhetes barlangkutató táborokat szervez- építőjének puszta nevével nevezték meg. Ezek azután tünk Aggteleken és vidékén, Teresztenye, Égerszög, kis települések, falvak csírái lettek, amelyek az első te- majd Imola határában is (Szentes 2011; Dénes 1961). lepes nevét viselték továbbra is, némelyek, pl. Kecső Egyik kutatótáborunk alkalmával az imolai Tó-berké- a mai napig is. Ezeket a nagy kiterjedésű várföldeket a ben segítettünk a régészeknek az imolai őskohók fel- 12. század vége felé a király nagybirtokokként adomá- tárásában is. nyozta el híveinek, ezzel az adománybirtokon dolgozó 1957 tavaszán Jakucs László, aggteleki barlangigaz- várnépi családok az új birtokos félszabad földművesei gató felkérésére egy idősebb turistatársammal Molnár lettek (a telkes jobbágy rendszer ugyanis addig még Lajossal, Moli bácsival együtt bejártuk a Sajó–Bódva nem alakult ki). Királyi adomány révén juthattak itt közét Putnoktól Tornanádaskáig, és annak alapján az 1100-as évek végén nagybirtokhoz a Nógrád me- megírtam az általam kidolgozott felszíni túraútvonala- gyéből származó Kacsics vagy Kácsik nembéliek (Ila kat meg azok látnivalóit az általa szerkesztett Aggtelek 1944–1976, I. 98–101; Györffy 1963–1998, II. 468; útikalauz számára (Jakucs 1957; Dénes 1957). E Dénes 1998a, 347–349). E birtok területén állnak ma többhetes bejárás során még jobban megismertem Hosszúszó, Kecső, Aggtelek, Kánó, Imola és Trizs Aggtelek vidékét, és ez ott további felszíni és felszín községek (Ila 1940, 22). E nagybirtok határain belül alatti, meg levéltári kutatásokra ösztönzött. volt a 13–14. századi oklevelekben szereplő Noak bir- 1959-ben részt vettem az aggteleki Baradla-barlang- tok is. A tatárjárás nem kerülte el ezt a vidéket sem, ban a Jakucs által szervezett kétnapos faggyúfáklyás itt is akadt nyilván teljesen elpusztított falu, amelynek expedíción (Dénes 1960a; Jakucs 1962), ahol az éjsza- romos helyét annak idején a nevéhez kapcsolt -telek kát a Szultán pamlaga nevű, pompás mésztufa-kép- utótaggal jelölték meg. Ha a puszta telkeken a tatár- ződmény feletti kis sziklaplatón töltöttük. Ott mesélte járást követő évszázadban újra épültek házak, és lét- el Jakucs, hogy nemrég egy véletlen folytán fölfedezte, rejött új település, akkor az már a hely -telek utótagú hogy a fejünk felett egy emeletnyivel magasabban át lehet bújni a cseppkőoszlopok közti résen egy már

 Anonymus 12: 90–91. évszázadok óta elfeledett, rejtett terembe, ahol egy  Anonymus 18: 96. kis vízerecske mellett cserépdarabkák hevertek, ame- A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 197 lyekről a régész szakértők megállapították, hogy egy 1295. Az eredeti oklevél nem, de szerencsére két részük kora vaskori (hallstadti) edénytöredék, de van hiteles átirata fennmaradt. Az 1315. évi jászói átirat- köztük tatárjáráskori, meg a török hódoltság korából ból értesülünk, hogy a Kacsics nembéli Trizsiek elad- származó is (Patek 1960; Jakucs 1962; Dénes 2011). ták a Gömör megyei Noak földet Noagfew földrésszel Ez a kétségbevonhatatlan hitelességű leletanyag, ame- együtt a Szuhaiaknak. Az 1366. évi kassai átiratban lyet én még a lelőhelyen in situ tanulmányozhattam, a két helynév már Nouak, illetve Nouakfew alakban bizonyította számomra, hogy már a tatárjárás előtt szerepel. magyar település állt a barlang közelében, amelynek 1297/1400. évi oklevél említi Noak adásvételét, és népe az általa jól ismert Baradlában menedéket talált a az új birtokos nevét a későbbi átirat is de Noak alakban támadók elől, akik így csak a települést tudták elpusz- írja le. A helyes név nyilván a Noakfő volt, a Noagfő títani, de annak lakossága túlélte a tatárjárást. Ez a alakban túlkompenzációs helyesírási jelenségként sze- felismerés a környék tatárjárás kori történetének, meg repelhet a k helyett a g. a barlang bevehetetlen erőd szerepének még szorgo- 1324. Égerszög királyi adománylevelében szereplő sabb kutatására késztetett (Dénes 2011). határjárásban is olvashatjuk a szomszédos Noak föld Az 1950–1960-as évek hetekig tartó nyári barlang- nevét. kutató táborai során természetesen alaposan bejártam 1344. A Kecsőieknek és Kurittyákniaknak (Szuhaiak) a vidék településeit, környékük felszínének dombor- az Agtelek és Novák birtok (possessio Nouak) közt hú- zatát, vizeit és megismertem ezek földrajzi neveit is. zódó elzálogosított birtokrész fölötti vitáját rögzítő Mint a középkori, latin nyelvű, kéziratos oklevelek irat küllemén az oklevél tárgyát megjelölő rövid fel- olvasásában és elemzésében jártas történészt ez arra iratban „Nouak alio nomine (Imo)la” vagylagos alakban késztetett, hogy e települések múltját, létrejöttük kö- szerepel a település neve (Kubínyi 1888, 133). rülményeit is kutatassam. Különös örömet szerzett 1348. A vízóvóknak Égerszögért folytatott perében számomra, ha a középkori oklevelekben rögzített ha- hozott ítélet leírásában tanúként szerepelnek a Nováki tárjárásokban említett helyneveket sikerült a terepen (de Nouak) nemesek. azonosítanom, meg etimológiájukat megfejtenem (pl. 1358-ban Noaki (de Noak) Dénes és Agteleki (de Dénes 1960b). Ogteluk) Tamás és társai közötti perről esik szó, mely- Az 1960-as évek második felétől a Budapesti nek tárgya az Agtelek és Noak között fekvő, korábban Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén, elzálogosított földrész (Kubínyi 1888, 203). majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Lássuk, hogy az előbbiek alapján hogyan véle- (VITUKI) Felszín alatti vizek főosztályán a karsztvi- kednek a történészeink a gömöri Noak település és zek és azok izotóphidrológiai kutatásán dolgozva a birtoktest helyének és ez utóbbi határainak azonosí- Gömör–Tornai-karszt közel két évtizeden át a ma- tásáról! gam által meghatározott, hivatásos munkaterületem Csánki Dezső szerint „Nouak alio nomine …la” volt, ahol munkaidőmben kutathattam a felszínen és félig olvashatatlan helynevében „bizonyára Imolára a felszín alatt, szabadnapjaimon pedig az Országos kell gondolnunk. E mellett, Aggtelek felé fekhetett a Levéltárban folytathattam történelmi és helynévtani kérdéses Novák helység” (Csánki 1890–1913, I. 142), kutatásaimat. amely tehát az ő véleménye szerint nem azonos sem Imolával, sem Aggtelekkel, hanem a kettő között fek- 1.3. A Gömör megyei Noak megjelenése a középkori vő harmadik település volt. oklevelekben és történészeink ezekkel kapcsolatos Forgon Mihály az 1295. évi adásvételi szerződésre eddigi megállapításai utalva megállapítja: „Noák földe a mai Imola helyén feküdt, Kánó, Csákány, Dubucvölgye, Ragály és Trizs Az Aggtelek környéki településeket érintő több között” (Forgon 1909, 36–37). Noak északi és észak- 13–14. századi oklevél is említi Noak birtok, illetve te- keleti szomszédjait nem említi. lepülés nevét. Tekintsük át őket röviden! Vladimir Šmilauer Szlovákia régi vizeiről szóló 1272/1303. Teresztenye birtok királyi adományle- könyvében ír „terra Noak … cum particula terre Noagfew” velében rögzített határjárásban találkozunk először a szomszédos Noak föld (terra Noak) nevével.  Jászói o. lt. Met. VI. 7; FEJÉR VII/5: 527–529.  Kassa titk. lt. PP. nr. 31.  W. X: 281–282.  Z. I: 256.  Z. I: 28–32.  Z. II: 337. 198 Dénes György

1295. évi határjárásáról. Tehát felfigyelt arra, hogy az tartalmazó, 1966-ban készült tanulmány a szerző ha- adásvétel nem korlátozódott pusztán Noak birtok terü- lála után, 1995-ben nyomtatásban megjelent, és ettől letére, hanem kiterjedt egy vele összefüggő, az oklevél kezdve a kutatók számára hozzáférhetővé vált, Bódis által Noagfő-nek nevezett földrészre is. Az adásvétel Istvánné ny. aggteleki tanácselnökasszony érdeme. tárgyát képező egész területet, a környék patakjait és A tanulmány – ebben rejlik értéke – Aggtelek kezde- településeit föltüntető ábrán szaggatott ovális vonal- tei kapcsán részletesen elemzi az 1295. évi adásvételi lal csupán érzékelteti, de a lényeget illetően helyesen, szerződés határjárását, és mint elkötelezett helynévku- ugyanis az ovális vonal nem csak Imola területét fog- tató, aki alapos ismerője volt szülőfaluja és környéke lalja magában, hanem É–ÉK-nek felnyúlva, a Jósva- és élő földrajzi neveinek (Antal 1990), a csupán térkép Kecső-patakok összefolyásának vidékét is (Šmilauer alapján dolgozó Šmilauernél pontosabban, ha nem is 1932, 184–185). hibátlanul tudta megfejteni és térképvázlatán ábrá- Ila Bálint Gömör megye című négykötetes művé- zolni az adásvétel tárgyát képező terület általa kissé ben külön címszó alatt ír Imoláról (Ila 1944–1976, nagyvonalúan meghúzott határvonalát (Antal 1995, II. 420–423) és külön Noák-ról (Ila 1944–1976, 9–15, 102). Ugyanakkor azt hiszi, hogy a történész- III. 130–132), a Noakfew ~ Noagfew helynevet pedig kutatók tévedhetetlenek, oklevelek adataira támaszko- Kánó földrajzi nevei között tárgyalja, mert – nyil- dó megállapításaik vitathatatlan tények, amelyekhez ván a Noagfew névalak alapján – azonosnak véli az (itt szó szerint idézem:) „kétség nem fér: Novák el- ott több oklevélben szereplő Nagyvölgyfővel (Ila adása valóban megtörtént 1295-ben, s tény az is, hogy 1944–1976, II. 477). Ebből kitűnik, hogy bár tanulmá- Imola 1295–1344 között Novák határán belül épült”. nyozta az 1295. évi oklevelet, és föl is sorolta a benne „Az egykori Novák határának nem az egész területe foglalt határjárásban szereplő helyneveket, de ez olvadt be Imola határába, hanem csak a déli része, utóbbiak egy részét nem tudta azonosítani, és így nem míg az északi rész Aggtelek területe lett […] sőt egy értette meg az oklevél valós tartalmát sem. – Noák kisebbik része Jósvafőhöz tartozik.” Ezek szerint el- címszó alatt azt írja, hogy ez a falu „Imolától kissé fogadja azt is, hogy Novák nem azonos sem Imolával, északra terült el” ugyanazon völgyben (Ila 1944– sem Aggtelekkel, hanem önálló falu volt, amely a 14. 1976, III. 131). – Imola címszó alatt azt olvassuk, századra elnéptelenedett, és lakosai részben az újon- hogy a településnek az 1344. évi oklevélben szereplő nan felépült Imolán, részben Aggteleken telepedtek vagylagos neve: „Nouak alio nomine (Imo)la” bizonyítja, le (Antal 1995, 6–8). Azt azonban ő sem kockáztatja, hogy Imola „Noák határán belül épült … nyilvánva- hogy megjelölje, hol állt ez a titokzatos Novák falu, ló, hogy Noák népességének legnagyobb része saját amelynek a helyére sem régészeti lelet, de még csak falujának elnéptelenedése után költözött ide át.” (Ila egy dűlőnév sem utal. 1944–1976, II. 420). Ő ezek szerint bár egy birtoktest Györffy György 1987-ben Gömör vármegye határain belül, de – Csánkihoz hasonlóan – két külön- Árpád-kori történeti földrajzában „Novák (Aggtelek)” álló falunak tartja Noákot meg Imolát, és ezt a Kacsics címszó alatt felsorol öt, 1295 és 1358 között készült birtokokat ábrázoló térképvázlatán szemléletesen áb- oklevelet, amelyekben a vizsgált helynév előfordul rázolja is (Ila 1944–1976, I. 99). Pedig máig sem került (de mindenütt Noak alakban és egyszer sem Novák- elő a legcsekélyebb nyoma sem annak, hogy ott valaha ként!). Az 1344. évi oklevél kimaradt a felsorolásból, is Imolán kívül másik falu is állt volna. Érdekes, hogy amelynek a külső oldalán, a tartalmára utaló sorok- ugyanabban a kötetben egy másik falunak is két neve ban a „Nouak alio nomine (Imo)la” vagylagos név sze- szerepel szintúgy vagylagosan, de ott ezt a megjegy- repel, bár ezt az oklevelet előtte már Kubínyi, Csánki zést fűzte hozzá: „A két név vagylagos alakban fordul és Ila is megemlítették. Idézi az 1295. évi oklevelet, elő, tehát azonosságuk kétségtelen.” (Ila 1944–1976, miszerint a Kácsik nembéliek eladták „Novák örök- II. 203). Talán szerencsésebb lett volna, ha a Noák és lött földet a hozzá tartozó Novágfő nevű földrésszel” Imola helynevek esetében is e „kétségtelen” vezérelv- a Szuhaiaknak. Rövidítve leírja a benne foglalt határ- hez tartja magát a szerző. járást, korrektül megemlítve annak valamennyi, az Antal István Bertalan aggteleki születésű volt oklevélben helynévvel szereplő határpontját. Végül az körjegyző és amatőr helytörténész meg helynévku- általa azonosítani tudott Kecső vize (Kechewyzy), Jósva tató 1966-ban egy pályázatra nyújtotta be Aggtelek (Ilsua) patak, Szárhegy (Zarheg) és Pilinka (Palanka) kezdeteiről és a község családjainak történetéről írt kétségtelenül aggteleki helynevek alapján megálla- tanulmányát, amelyet bírálói kiváló munkának minő- pítja, hogy a bejárt határ „Aggtelek mai határán fut sítettek és díjaztak is. Hogy ez a sok értékes adatot csekély eltéréssel” (Györffy 1963–1998, II. 530). Ez A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 199 a következtetés nem helytálló. Minthogy a határjárás- – értelmezésem szerint – Vízóvónak mondott Kovácsi ban az áll, hogy az eladott terület határos Csákánnyal, földből kihasított Teresztenye földrészt (quandam particu- hogy ez utóbbi határos lehessen Aggtelekkel, Györffy lam terre Terestene uocatam, de terra Koachy abcisam dicti Vyzou), Csákányt tévesen Imolával azonosítja (Györffy 1963– amely a királyi erdőóvók falujával, Ardóval határos 1998, II. 490). Az oklevélben foglalt határjárás folyta- (iuxta villam Erdou) az Abaúj megyei Kacsiki nemescsalád tása ezután határosként jelöli meg a Dobrosó-völgyet fiainak adományozza10 (Györffy 1963–1998, I. 100). (Dubuchwelge) és Ragályt (Ragal), amelyeket semmiképp Célszerű itt a fogalmakat tisztáznunk, mert az aláb- sem lehet Aggtelek határára telepíteni, erre Györffy biakban még szükségünk lesz erre. Az eredetileg ’föld’ kísérletet sem tesz. Viszont kötetében Ragály címszó jelentésű terra szó a 13. század közepén és második alatt, miután a településnek több más oklevélben való felében kelt okleveleinkben nagyjából azonos értelmű előfordulását elmagyarázza, ezt az előfordulást lako- a ’birtok’ jelentésű possessio-val (Ila 1944–1976, I. 102), nikusan, két szóval elintézi: „Novák határosa (1295)” amely ekkor már többnyire meghatározott területű és (Györffy 1963–1998, II. 537). Novák (Aggtelek) cím- határjelekkel is körbevett birtoktestet jelentett. A par- szó alatt még megállapítja, hogy „1358-ban már meg- ticula terrae betűszerinti fordítása: földrészecske, tehát különböztetik Novákot Aggtelektől”, az „ó faluhelyet” ’birtokrész’-ként értelmezhető. Vele többnyire akkor az „új telepítvénytől”. Tehát két különálló települést találkozunk, ha valamely, akár a tatárjárás pusztítása feltételez Aggtelek határain belül. Csakhogy ma ezen nyomán, akár a lakosság elköltözése miatt elnéptelene- a területen csak egyetlen falu áll, ő pedig adós marad a dett birtoktestet megosztják, ilyenkor a kisebbik, több- felvilágosítással, hogy a másiknak hol keressük a nyo- nyire településsel nem rendelkező részt nevezik így. mait. Végül leszögezi, hogy Csánki tévedett, midőn A tornai királyi uradalomban a 12. században még Noakot Imolával azonosította (Györffy 1963–1998, lakott Kovácsi faluban az uradalom vasműves szol- II. 530). E kérdésben nem Csánki tévedett. gálónépei éltek és dolgoztak. Ők a 13. században Történészeink megállapításai ellentmondásosak, föltehetőleg átköltöztek a vasércben sokkal gazda- sőt kizárják egymást. Mint láthattuk, van, aki azt ál- gabb Gömör–Szepesi-érchegység vidékére. A király, lítja, hogy: uradalmának így megürült birtokára 1270-ben vízóvó – Noak Imolával azonos. szolgálónépi családot telepített erdőóvó szolgálónépei­ – Noak Aggtelekkel azonos. nek szomszédságába.11 A vízóvók, a királyi uradalom – Noak nem azonos sem Imolával, sem Agg­ halászó-vizeinek gondozói, Böjte (Buhte) és családja telekkel, harmadik település a kettő között bizonyára a birtoktest központjában, az elköltözött a) Imola birtok területén, Imola falutól Aggtelek kovácsok házainak helyén építették fel tanyájukat. felé. A nagykiterjedésű Kovácsi birtoktest keleti és észa- b) Aggtelek területén volt két település: Aggtelek ki sávját választotta le a király a vízóvók által megült = ’ó falu’ és Novák = ’új telepítvény’. birtokrészről, és ezt a „birtokrészecskét” – amelynek Bár az 1295. évi határjárás nyomvonalán felsorolt, központját és egyben névadóját egy náddal benőtt földrajzi nevekkel megnevezett helyeket én korábbi vízállás képezte még a 20. század második felében is terepmunkáim során már többségükben bejártam, de – adományozta 1272-ben az abaúji Kacsiki Mokud történészeink egymást kizáró megállapításait áttekint- birtokos nemes fiainak. Nekik persze semmi közük, ve úgy döntöttem, hogy egyrészt Agtelek területének különösen vérségi, testvéri kapcsolatuk nem volt a 13–14. századi történetét érintő, másrészt a Noakra szomszédba telepített vízóvó királyi szolgálónépekkel, vonatkozó vagy határait érintő oklevelek újabb alapos mint azt egy szerencsétlen fordításon alapuló kivo- elemzése és a bennük szereplő helynevek ismételt te- nat12 nyomán Sárközy Sebestyén tévesen állítja, és láb- repi azonosítása révén, tehát a kétségtelen tények rög- jegyzetben hozzáfűzi, hogy ennek ellenkezőjére egy zítése alapján feloldjam a felmerült ellentmondásokat, publikációjában „tévesen utal Dénes Gy.” (Sárközy és számomra egyértelmű, általam valósnak ítélt követ- 2006, 34). Hát nem én tévedtem. Ma is vállalom, amit keztetéseket vonhassak le. akkor írtam (Dénes 1975). Térjünk vissza az 1272. évi királyi adománylevélre, 1.4. Teresztenye 1272. évi határjárása illetve a benne foglalt határjárásra, amelynek tanulmá-

nevével először egy 1272. évi oklevélben, illet- Noak 10 Dl. 76 193, Z. I: 28–32. ve annak 1303. évi átiratában találkoztam, amely szerint 11 REG. ARP. II/1. 1980: 79. V. István király a tornai királyi uradalomban lévő, és 12 REG. ARP. II/4. 3692: 32. 200 Dénes György nyunk szempontjából legfontosabb pontja az, ahol az általam feltételezett korábbi Og település létét, ezt négy földhányás, négy határjel áll egymás mellett. a gondolatmenetet a magam számára is csak feltételes Négy birtok találkozik itt egymással, e négyes hatá- módban fogalmazhattam meg, és ugyanúgy az ese- ron: a tornai királyi uradalom, Teresztenye, Kecső és mények folytatását is, miszerint, amikor a barlangban Noak. A Gömör megyei Noak nevét itt említi először menedéket találók onnan kilesve észlelték a veszély oklevél. elmúlását és előjöttek a barlangból, köztük a birtokos Teresztenye határa aligha változott azóta; az akkori család is, tapasztalniuk kellett, hogy falujuk feléget- tornai királyi uradalom itteni határvonala ma a 14. szá- ve, romokban hever és ott nincs hová lehajtaniuk a zad első felében telepített és fölépült Jósvafő község fejüket. Valószínű, hogy a hajléktalanná lett családok határa, és ezek találkozásánál ma nem szomszédos többsége a tatárok által talán elkerült, addig jelenték- sem Kecső, sem Noak, hanem ott ma Aggtelek határa telen Kecső faluban talált menedéket, amelynek bir- húzódik. Így az 1272. évi akkor négyes határpontot tokosa a már említett Kacsics nembéli Egreh volt, aki a mai Aggtelek, Jósvafő, Teresztenye hármas határá- Og falut is birtokolta, sőt talán éppen ez utóbbi falu- val azonosíthatjuk, amely a 10 000-es térkép szerint a jában, a biztonságot nyújtó barlang közelében lehetett Vörös-tótól mintegy 300 m-nyire keletre, szekérutak a tatárjárás előtt a rezidenciája is. Og pusztulása után kereszteződésében található. a birtokos család is Kecsőn telepedett le, ott építette Az Agtelek helynév 1346-ban jelenik meg először fel új udvarházát, rezidenciáját meg templomát is, és okleveles anyagunkban Hogteluk (Mályusz–Borsa magát ezután Kecsőinek (de Kechew) nevezte. Néhány 1988, 27), majd 1348-ban Ogtelek alakban (Mályusz– hajléktalanná lett család telepedhetett le az elpusztult Borsa 1988, 28; Dénes 2001, 49–50, 59). Györffy falujától délre szomszédos Noak-ba, amely az ugyan- munkáiból megtanultam, ahogy ezt a korábbiakban csak Kacsics nembéli Trizsiek faluja volt. A lényeg is említettem, hogy a tatárjárás után megjelenő -telek az, hogy az 1272. évi teresztenyei határjárás említett utótagú helyneveinket többnyire úgy értelmezhetjük, adata – úgy ítéltem – arra utal, hogy az elpusztult Og hogy azon a helyen a tatárjárás előtt az előtagban falu határát a Kecsőiek és Noakiak a tatárjárás után megjelölt névvel település állt, miután a tatárok azt el- megoszthatták egymás közt. A birtok nagyobb része pusztították, hogy a házak helyén csak a romos, üres az elpusztult falu telkével együtt a Kecsőiek, kisebb, telkek maradtak, a nép ezt helyet a korábbi település délkeleti része pedig, nyilván közös megállapodásuk nevéhez kapcsolt -telek utótaggal jelölte meg. Az adott alapján, a Noakiak kezére került, akik e birtokrészt, esetben tehát feltételeztem, hogy ott a tatárjárás előtt mint alább láthatjuk, Noakfő-nek ˃ nevezhették. Így egy Og > Ag nevű település állhatott, amelynek helyét tudtam feltételesen magyarázni, értelmezni az 1272. a tatárok pusztítása után nevezte el a környék népe évi teresztenyei határjárásban szereplő négyes ha- Ogtelek > Agtelek-nek, majd miután az 1340-es évek- tárnál, a ma Aggtelekhez tartozó területen Kecső és ben a puszta faluhelyet, Ogtelek-et a birtokos család Noak határjeleinek egymás melletti együttes jelenlé- újra betelepítette, a település újra élő faluvá vált, az tét. A tatárjárás előtti Og falura és sorsára vonatkozó új név véglegesült, de 1906 óta hivatalosan Aggtelek feltevésem helyességét azóta az események igazolták. alakban. Feltételezésem alapja volt, hogy a mai ne- Erre alább visszatérünk. vén aggteleki Baradla-barlang, amely már korábban Az 1272. évi oklevélnek egy fontos adatát még meg is menedékhelye volt veszély esetén a falu lakossá- kell említenünk. A teresztenyei határjárás midőn egy gának, a tatárjárás idejére már tudatosan nehezítve utat keresztez, megemlíti, hogy az a Jósva-forrás pata- a bejutást, biztonságos menedékhelye lehetett a falu kához (ad fluuium Ilsuafey) vezet. Ez a Jósvafej a későbbi teljes lakosságának, beleértve a földbirtokos családot Jósvafő helynév első írott említése. Csakhogy itt még is. Ezt a Denevér-ági és különösen a Szultán pamlaga nem helységnév volt – a mai Jósvafő község helyén feletti teremben talált tatárjárás kori régészeti leletek a 13. században még egy kunyhó sem állt –, hanem egyértelműen bizonyítják (Patek 1960; Jakucs 1962; víznév. A fej vagy fő szavunk pedig, ha víznév utótagja- Dénes 2011). Tehát kellett a közelben lennie telepü- ként szerepel, akkor az előtagban megnevezett vízfo- lésnek, amelynek lakói a menedékhelyet kialakították lyás felső végét jelöli, tehát ’forrás’ jelentésű (Tesz I. és igénybe vették. Ez feltételezésem szerint Og falu le- 862; OKLSZ 1902–1906, 225). Az utóbbi másfél év- hetett. Az Og, Ogh ˃ Ag, Agh, esetleg latinosan Ogus ˃ században a Jósva-patak forrásának és felső szakaszá- Agus gyakori személynév volt a középkorban (OKLSZ nak helye és neve körül sajnos kaotikus helyzet alakult 1902–1906, 7; Fehértói 1983). Minthogy azonban ki. Ez az alább vizsgált 1295. évi oklevél határjárásának sem okleveles, sem régészeti adat nem igazolta akkor elemzése kapcsán tisztázható (Dénes 1997). A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 201

1.5. Az 1295. évi adásvételi szerződés zöld színnel jelzett erdő borítja, és abban a szétága- zó szekérutak között két 375 m-t jelölő szintvonal 1295-ben a Trizsiek eladták Noak öröklött bir- karika látható egymás szomszédságában, a köztük tokukat Noakfő főldrésszel együtt (terram ipsorum lévő sekély mélyedésben a sás és nád térképjele arra hereditariam Noak … cum particula terre Noagfew nomina- utal, hogy ott hóolvadáskor meg csapadékosabb ta) a Szuhaiaknak. Mint az 1272. évi teresztenyei okle- időben időszakosan vízállás lehet, ilyet magam is vél kapcsán már tárgyaltuk, ez azt jelenti, hogy eladták láttam. Ez a hely lehet tehát az oklevélben szereplő a Noak nevű teljes birtoktestet és vele együtt egy má- Kabalasár, amelyet a népnyelv, miután eredeti nevét sik birtoktestből leválasztott kisebb, és valószínűleg értelmezni már nem tudta, a bozótos, gazos erdejé- településsel nem rendelkező birtokrészt is. Akik erre re tekintettel, ma Gabonasár gaza névvel illet (Antal nem figyeltek fel, óhatatlanul téves következtetésre 1990, 18–19). jutottak. A Noakkal együtt eladott részbirtokot – mint Feltevésem szerint innen vezetett tovább az 1272. már említettük – az oklevél 1315. évi átírása Noagfew- évi oklevélben említett négyes határhoz az Og falu nek, 1366. évi átírása Nouakfew-nek nevezi. pusztulása után a Kecsőiek és Noakiak közti birtok­ Az oklevélben foglalt adásvételi szerződés beve- terület-megosztás határvonala. zető szövegében rögzítik az eladók, hogy az ingatlan Az 1295. évi határjárás azonban innen nem a eladását valamennyi, név szerint is hosszan felsorolt Vörös-tótól keletre lévő négyes határ felé vezet, ha- vérrokonuknak, valamint a királynak is engedelmével nem eddigi északkeleti irányát megváltoztatva É–ÉK-i és hozzájárulásával (ex permissione et voluntate) kötötték irányban keresztezi azt a völgyet, amelyben ma a meg, miként ezt a király bővebb tartalmú levelében Jósvafő és Aggtelek közti műút halad. Onnan irányát láthatjuk (sicut in patentibus literis Domini Regis plenibus tartva felvezet a határvonal a Baradla-barlang fölött vidimus contineri). Az ezt követő határjárás leírásában emelkedő Aggteleki-fennsíkra, ahol egy magasabb szereplő valamennyi helynevet igyekeztem a helyszí- dombhát (Berch Wysnicheoldala) keleti oldalában, ez a nen azonosítani és a 10 000-es térképemen is rögzíteni. térképünkön Somos-tető keleti oldala lehet, halad to- E munka részletes leírása és elemzése, terjedelménél vább É–ÉK irányba a Sár (Saar) nevű, nevéből ítélve fogva ehelyütt nem, csak önálló tanulmányban pub- vizes, mocsaras helyre. Terepbejárásom során megál- likálható, itt csak a témánk szempontjából figyelemre lapítottam, hogy ez kétségtelenül a mai, mestersége- érdemes részeit közlöm. sen visszaduzzasztott Tengerszem-tó helye, amelyet a Az 1295. évi adásvételi szerződésben foglalt határ- Baradla-barlangrendszer vizeit felszínre hozó bővizű járás Trizs és Noak határáról indul. Miután már vé- karsztforrás időszakos áradásai gyakran elöntöttek, gig jártam a határjárás nyomvonalát, megállapítottam, így az a középkorban valóban vizenyős, időnként akár hogy ez a kiinduló pont a mai Trizs–Aggtelek–Imola mocsaras is lehetett. hármas határával azonosítható, és útvonala innen Ezt a kis völgyet a jósvafőiek régen Törőfej- észak felé indul el egy bércen (Berch), mai szóhaszná- völgynek nevezték (Szablyár 2012, 14), a Törőfej lattal ’dombháton’ vezető úton a mai Aggtelek, akkor jellegzetes víznév, a fej utótag jelzi, hogy – mint már Noakfő részbirtok területére, majd északkelet felé for- tárgyaltuk – a név eredetileg a forrást jelölte, amely a dulva leereszkedik a Nyíres-völgybe (Nyiresvelg). A név messze-környék legnagyobb hozamú karsztforrása, a egyértelműen arra utal, hogy a szóban forgó völgy Törő előtag pedig az itt fakadó vízfolyás erejét jellemzi, vizenyős, mocsaras hely lehet. Terepbejárásom során mert arra utal, hogy nagy tömegű vize már régen is megállapítottam, hogy ez a hely a hármas határtól 600 valamilyen zúzó, daráló vagy törő, talán kendertörő m-nyire északkeletre fekvő mai Kardos-völgy lehet, művet hajtott. Vass Imre a Baradla forrása-ként nevez- ahol több kis forrás is fakad, így a völgytalp széles te- te meg a völgy vízfakadását (Vass 1831, 71). A 19. rületen ma is tocsogós (Dénes 2001). Innen továbbha- század második felében talán valamelyik geográfusunk ladunk északkeleti irányba mintegy 700 m-t, és újabb Jósva-forrás-nak nevezte el, föltehetőleg azért, mert dombháton érünk el az oklevélben Kabalasárnak a Jósva-patakot tápláló források közül ennek legna- (Kabalasar) nevezett helyre. E helynév sár utótagja vizes gyobb a vízhozama. Ez utóbbi, szerencsétlen névadás helyre utal. Terepbejárásaim során megállapítottam, mára sajnos véglegesült, ami félrevezető, mert ha ez a hogy ez a hely azonos azzal a dombtetővel, amelyre Jósva forrása, akkor csak innen kezdve lehet a völgy a mai Aggtelek községből a templom kőkerítése meg patakját Jósvának nevezni, ami ellenkezik a sok évszá- a temető bejárata mellett délkeleti irányba haladó út zados névhasználattal, és már eddig is több történeti vezet föl. A 10 000-es térképen e dombtetőt sötétebb földrajzi tévedéshez vezetett. 202 Dénes György

Visszatérve az 1295. évi határjáráshoz, a Sártól, nítványai által feltárt Vass Imre-barlang közelében, a vagyis a mai Tengerszem-tó helyétől változatlanul Jósvafő környéki karsztvidék sokoldalú tudományos É–ÉK irányba halad a határvonal, és átkelve a domb- kutatására, így a karsztforrások vízhozamának rend- tetőn a Kecső-patakhoz ér (Kechewyzy), majd átkel szeres mérésére, hozamváltozásaik, -ingadozásaik azon, de egy méternyire sem követi a patak folyását, regisztrálására, és az adatokból levonható következ- ahogy azt az imént említett félrevezető névhasználattól tetések kimunkálására is. A kutatóállomáson dolgozó megtévesztve többen is hibásan vélik (pl. Antal 1995, fiatal kutatók, mérnökök és geológusok kénytelenek 102). Miután a határjárás átkelt a Kecső-patakon, vál- voltak nevet adni a Jósvafő község északi szélén tozatlan irányban halad át a Kis-Galya lealacsonyo- fakadó e nagy vízhozamú névtelen forrásnak, hogy dó délkeleti lábán, és annak túloldalán leereszkedik a regisztrálni, majd publikálni tudják mérési eredmé- Jósva-patakhoz (cadit in fluuium Ilusa). Az a hely pedig, nyeiket. Minthogy e forrás vize röviddel fakadása ahol határjárásunk a Jósva-patakhoz érkezett, köz- után egyesül az észak felől, a Tohonya-völgyön ér- vetlenül a mai Nagy-Tohonya-forrás alatti vízfolyás- kező jóval szerényebb hozamú Tohonya-patakkal, szakasz. Ezek alapján biztonsággal megállapíthatom, annak forrása nevét Kis-Tohonyára, az addig „névte- hogy a Kossuth-barlang vizeit felszínre hozó e nagy len” nagy forrást Nagy-Tohonya-forrás-ra keresztelték karsztforrást tekintette a magyarság a honfoglalás óta, át. Azt igazán nem várhattuk el a lelkes fiatal kutató- közel egy évezredig a Jósva-patak fejének, forrásának, gárdától, mérnököktől, geológusoktól, akik a maguk ezt nevezte Jósva-fejnek, Jósvafőnek. Az itt fakadó területén kiváló szakemberek voltak, hogy közép- vízfolyás tehát e forrástól kezdve Jósva-patak (Dénes kori, latin nyelvű oklevelekben kutassanak az után, 1997, 247). Ezt célszerű számon tartanunk. Mindezt hogy vajon hogyan nevezhették régente a későbbi azért kellett tisztáznunk, mert ezek ismerete nélkül „Névtelen-forrás”-t. nem lehet helyesen értelmezni több középkori oklevél E kettős névadás, a Törőfej-nek Jósva-forrás-ra és a határjárását, köztük az éppen most tanulmányozott Jósvafej-nek Nagy-Tohonya-forrás-ra történő átkereszte- 1295. évi határjárást sem. lése, és az új neveknek valamennyi mai térképünkön Ez a Jósva-patak fogadja be mindjárt a forrása, a való szerepeltetése óhatatlanul félrevezetett már eddig Jósvafej mellett az északról érkező szerény Tohonya- is több történész- és helynévkutatót a terület középko- patakot, azután a Kecső község felől érkező Kecső-pa- ri határjárásainak értelmezésekor. Ez pedig hibás kö- takot, alább a Baradla-barlangrendszer vizeit felszínre vetkeztetések levonásához vezetett. Ezért tartom most hozó, régi nevén Törőfej, a mai térképeken Jósva-for- szükségesnek, hogy e két forrás korábbi, de nem köz- rás néven szereplő vízfakadás patakát, azután a Kajta- tudott névváltoztatását ehelyütt publikussá tegyem, patakot stb. (Dénes 1979). hogy a további tévedések elkerülhetők legyenek. A 13. századtól a Jósvafő név már nem csupán a Az 1295. évi határjárás a forrástól a Jósva vize forrást jelölte, hanem a környékét is, hiszen a vízfaka- mentén haladt tovább déli irányba. Mintegy 300 m- dás helye nem csak a pataknak, hanem a tágas Jósva- nyire a forrástól torkollik a Jósvába a nyugat felől völgynek is a felső vége, kezdete volt. Amikor a 14. érkező Kecső-patak, majd mintegy 100 m-rel alább század első felében Tekus fia István fia István magis- a mai Tengerszem-tó felől érkező patak is, ahol ma ter a forrás mellé, tőle délre falut telepített, akkor azt Jósvafő község házai sorakoznak. De a 13. század vé- a helyet már régóta minden környékbeli Jósvafőnek gén – mint már említettük – még nem volt ott telepü- nevezte, így az odaépült falut nem kellett elnevezni, lés, nem állt ott még egy kunyhó sem. mert az Jósvafőn épült föl (Dénes 2007). A határjárás tovább követte még egy szakaszon a A névadó vízfakadást, a mára már feltárt Kossuth- patak mentét, azután elvált tőle, és a Kajta-patak táján barlang vizeit felszínre hozó nagy karsztforrást, elérte Teresztenye határát, hogy aztán Teresztenye, Jósvafő község népe, nyilván a település létrejötte óta majd a vízóvó Böjte földje (terra Buhthe), a mai Égerszög és még a 20. században is csak úgy emlegette „a for- határán vezessen, majd a Pilinka-tető (Palanka) nyugati rás”. Jakucs László amikor 1952-ben könyvet írt az lábánál elérte Kánó határát, aztán a kánói határ men- Aggteleki-cseppkőbarlangról, abban e vízfakadást, tén a Révhelyhez (Revhel) ért. Ez a rév, vagyis ’vízi át- jobb híján Névtelen-forrás-ként említi (Jakucs 1952, kelőhely’ a Telekes-patak legfelső szakaszán egy talán 8, 37). szélesebb, de sekélyvizű mederszakasz lehetett, ahol Papp Ferenc műegyetemi professzor 1957-ben – feltevésem szerint – az 1272. évi teresztenyei és az karsztkutató állomást alapított Jósvafőtől északra, a 1324. évi égerszögi határjárásban is szereplő, Kassáról Tohonya-völgy fejében fakadó Tohonya-forrásnál ta- Tornán át Gömör várához vezető nagyúton (via magna, A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 203 que vadit ad Gumur) haladó lovaskocsik és szekerek Egy kis okirat-hamisítástól a Kacsicsok koráb- minden nehézség nélkül át tudtak kelni a vízen. ban sem riadtak vissza. Éliás comes a Gömör megyei Itt a határjárás útvonala délkeletnek fordul, és Keszit (Kezew), amely a Zágráb-Korpás nemzetség hosszú szakaszon a mai Imola és Kánó határvonalán birtoka volt, próbálta csalással megszerezni, de siker- halad egészen Csákány (Chakan) határáig, ahol derék- telenül, mert az ezzel kapcsolatos per során a tanúk szögben délnyugatnak fordulva a középkori Noak és ellene vallottak, ezért II. András király 1232-ben ki- Csákány közötti határon fusson a Dobrosó-völgyig adott oklevelében Éliás comes birtokszerzési privilé- (Dubuchwelge). Ezzel a határjárás elérte Ragály (Ragal) giumát hamisnak, az igazság elhallgatásával elnyertnek határát és derékszögben északnyugatnak fordulva nyilvánította, és Kezew földet, részletesen leírva hatá- Noak határa a mai Imola–Ragály, majd az Imola–Trizs rait, Corpas fiainak visszaadta (restituisset) (Ila–Borsa határvonalon fut egészen határjárásunk kiinduló pont- 1993, 27). Minthogy akkor az okirat-hamisítást még jáig, a mai Trizs–Aggtelek–Imola hármas határig. nem büntették, aki ezzel próbálkozott, legfeljebb azt Ha térképünkön e hármas határtól vonalat húzunk kockáztatta, hogy a csalása nem jár sikerrel. a Révhelynél lévő hármas határhoz, akkor ezzel meg- Az 1295. évi oklevél is tartalmilag hamis, a Kacsics húztuk a Noak birtoktest és Noakfő részbirtok közti nembéli Trizsiek Noakfő birtokrészt, a szomszédos határvonalat. Ettől északra fekszik az akkor Noakhoz királyi birtok rovására, a Kecső-patakon át a Jósva-pa- tartozó részbirtok (particula terre), e határvonaltól délre tak forrásáig a Jósva-fejig „kiterjesztve” adták el. terül el Noak teljes birtokteste. Ez a hamisítás, meg a jósvafői víznevek szerencsét- Ezek után minden kétséget kizáróan megállapít- len átkeresztelése vezette félre Györffyt, aki a Kecső- hatom, hogy a Révhelytől ez utóbbi hármas határig és Jósva-patakok nevét látva azonosította Noakot bejárt határvonalak, amelyek a 13. század végén Noak Aggtelekkel, hiszen Imola határa soha nem lehetett birtokot övezték, azonosak a mai Imola határaival, e patakok közelében sem. Györffytől, aki az Árpád- természetesen az akkor még önálló birtoktestet képe- kori oklevelek ezreinek feldolgozásával oly hatalmas ző és egy másik család kezén lévő Csákány falu nélkül, életművet alkotott, nem várhatjuk el, hogy ezernyi ha- amelyet csak a törökdúlás idején történt elnéptelene- tárjárás nyomvonalát bejárja, és pontról pontra azono- dése után csatoltak közigazgatásilag Imola községhez sítsa. Ugyanakkor, személye és műve iránti tiszteletem Csákánypuszta néven (Pesty), de az soha nem volt és és nagyrabecsülésem mellett is, ezt a tévedését feltár- nem is lehetett Agtelek határosa. nom és helyesbítenem kell, mert éppen az ő szakmai tekintélyére tekintettel Noaknak Aggtelekkel való 1.6. Az 1295. évi oklevél tartalmilag hamis azonosítását már elfogadta a FNESZ (FNESZ 1988, I. 58), az Aggteleki Nemzeti Park, az Anjou-kori okle- Az oklevélben leírt határjárással körülzárt teljes te- véltár stb., és ezt a tévedésfolyamatot éppen Györffy rület északi részén a Trizsiek Noakfő néven nem csak tekintélyének megóvása érdekében le kell állítanunk. az elnéptelenedett Agtelekből 1272-ben még rájuk eső részt adták el, hanem a Jósva-patakig terjedő és a 1.7. Jósvafő település létrejötte mai Nagy-Tohonya-forrásig nyúló jelentős területet is, amely pedig a tornai királyi uradalomhoz tartozott. Az Lehetséges, hogy 1295-ben, amikor az adásvételi adásvételi szerződésben – mint azt az imént szó sze- szerződés született, a Trizsiek már tudomást szerez- rint idéztük – azt rögzítették az eladók, hogy a király hettek arról, hogy a király és a Tekus-fiak között meg- írásban hozzájárult az adásvételhez. Csakhogy a kirá- állapodás van készülőben, vagy már meg is született, lyi okirat vagy annak átirata sajnos nem maradt fenn. amely szerint III. András visszakapja a Tekus-fiaktól Ha egyáltalában volt. Ha volt, az minden bizonnyal Szádvárt és tartozékait, amelyeket elődje, IV. László hamisítvány lehetett. cserébe adományozott nekik az ő tulajdonukat képe- A középkori földesurak birtokaik növelésére tö- ző Nógrád megyei Diósjenő váráért és tartozékaiért, rekedve gátlástalanok voltak, szerezni akartak, és ez és most Szádvár meg tornai tartozékai (mai nevükön: gyakran sikerült is nekik okirat-hamisítással vagy erő- Szögliget, Bódvaszilas, Tornaszentandrás, Szőlősardó) szakkal, akár gyilkosság árán is, amint az éppen az fejében a királytól az egész Jósva-völgyi hatalmas bir- 1295. évi oklevélben még szomszédként szereplő, és a toktestet megkapják, Szintől fel egészen Szilicéig és határjáráson is résztvevő Böjte (Buhthe) királyi vízóvó- Borzováig.13 Ha valóban tudtak erről, akkor ki akarták val is történt (Dénes 1973, 121–123). 13 REG. ARP. II/4. 4369: 264. 204 Dénes György használni azt a helyzetet, amikor a király már nem is járás utáni felosztásakor Noakiak kezére került föld- észlel egy ilyen kis „határmódosítást”, a Tekusok meg résszel. 1344-ben Noak birtokosaival még a Kecsőiek nem is tudnak róla. Tény, hogy a királyi uradalom ré- álltak szemben, Ogtelek ˃ Agtelek akkor még lakatlan széről senki sem volt jelen az 1295. évi határjáráson, puszta lehetett a Kecsőiek birtokában. valószínűleg a Trizsiek meg sem hívták oda őket. 1346-ban a Kecsői Eterő-fiak osztoztak családjuk Akárhogy is történt, az 1300-as évek elején, ami- birtokain, és ezek közt először fordul elő Agtelek neve kor a Tekus család, illetve Tekus fia, István egykori Hogteluk alakban. 1348-ban újabb osztályra került sor nádor fia, István berendezkedett a királlyal kötött csere a családban, és itt a birtokok között újból szerepel nyomán a Jósva-völgy birtokába, nem fogadta el az Agtelek neve Ogteluk alakban (Mályusz–Borsa 1988, 1295. évi adásvételi szerződésben leírt hamis határokat. 27–28). Györffy és Kiss Lajos (FNESZ 1988, I. 59) Nyilván a királyhoz fordult, aki megállapítva az okirat- úgy látszik nem tudtak az 1346. évi osztályról, mert hamisítást, intézkedésével helyreállította a törvényes mindketten az 1348. évi oklevelet tekintik Agtelek határokat és a jogszerű birtoklási rendet, mint az Éliás első említésének. comes csalásának lelepleződése után is történt. Valószínű, hogy a család ágai közti birtokfelosztás- Tény az, hogy Égerszög 1324. évi határjárásán, nak is szerepe lehetett abban, hogy a birtokos család amely Noak birtok határát is érintette, Tekus fia, a tatárok által elpusztított Og falu újratelepítése mel- István fia, István, már mint szomszéd volt jelen, 1340- lett döntött. Eszerint az immár egy évszázada lakatlan ben pedig, midőn a Tekus-fiak elosztották egymás Ogteleken az új település fölépítését az 1340-es évek közt a család birtokait, az oklevélben már olvashat- második felére és az 50-es évek elejére tehetjük. juk a Jósva-völgyi települések és köztük Jósvafő ne- 1358-ban kelt oklevél tanúsítja, hogy a vitás föld- vét, tehát akkor már álltak az új telepítvény házai, de részről már per folyt, de most már Noak birtokosaival ugyanebben az osztálylevélben már nem szerepelnek a Kecsői családból származó Agtelekiek (de Ogteluk) Szádvár és a tartozékait képező települések nevei.14 Az álltak szemben (Kubínyi 1888, 126: 203). Ez utóbbi általam az előbbiekben leírt csere tehát megtörtént. megjelölés azt jelzi, hogy a családnak itt birtokos ága 1348-ban, a vízóvók perében a Jósva-völgy új bir- már fölépítette az újjátelepített faluban udvarházát, és tokosa tanúként már Jósvafői (de Ilsuafew) István néven az rezidenciája is lett neki. A birtokos család reziden- szerepelt, ami arra utal, hogy akkor már rezidenciája, ciája mellett templomnak is kellett állnia, így feltehet- ahonnan az egész Jósva-völgyi birtokot irányította, az jük, hogy az újjáépült Agteleken az 1350-es években új településen, Jósvafőn állott. kezdődhetett meg egy új templom fölépítése, vagy pe- Valószínű, hogy Tekus fia István nádor fia István dig – ha volt olyan – a tatárok által elpusztított Og falu éppen azért telepítette a 14. század első felében a mai romos templomának újjáépítése. helyére Jósvafőt, és építtette kúriáját, meg a dombol- 1975-ben az aggteleki templom vakolatának fel- dalba föléje kőtemplomát (Dénes 2012b) a Jósva jobb újítása alkalmával, a régi vakolat leverése közben a partjára a Kecső-patak torkolata alá, tehát olyan hely- templom déli falában elfalazott íves kapubejárat és re, amelyet a Trizsiek 1295-ben eladtak a Szuhaiaknak, fölötte keskeny, rézsűs oldalú, jellegzetesen román hogy vitathatatlanná tegye az 1295. évi adásvételi szer- stílusú Árpád-kori ablakocskák tárultak fel (Dénes ződés e vonatkozásban hamis voltát, valamint birtoka 2001, 52–53). E váratlan lelet helyes értékeléséhez törvényes határait. egyértelműen tisztáznunk kell annak építési korát és azt is, hogy abban a korban milyen stílusban épülhet- 1.8. Agtelek benépesülése és templomának tanúságtétele tek falusi templomok. Ami az első kérdést illeti, arra az előbbiekben is- 1344-ben Kecsői Eterő fia, Eterő mester (magister mertetett oklevelek nagyjából felvilágosítást adtak, de Etheruh filius Etheruh de Kechew) óvást emelt az ellen, célszerű most alaposan szemügyre vennünk a vitatha- hogy testvére a Nouak birtokhoz tartozó földrészt, tatlan okleveles adatokat. amelyet a Noakot megvásárló Szuhaiak Kurittyáni ága 1272-ben a teresztenyei határjárásban szereplő né- nekik zálogba adott, azt a testvére János önhatalmúlag gyes határ kétségtelen bizonyítéka annak, hogy akkor kibocsátotta nekik (Kubínyi 1888, 95: 133). A szóban nem létezett ott Agtelek település, és föltételezett ko- forgó földrész (particula terre) föltehetőleg azonos volt rábbi birtoktestén a Kecsőiek és Noakiak osztoztak. a tatárok által elpusztított Og falu határának a tatár- 1279-ben az Etere-fiak osztozkodásakor Gömörben csak két falu volt a család birtokában Kecső és Szog­ 14 FEJÉR VIII/IV. 242: 469. rágy. Agtelek-puszta akkor még nem volt lakott és nem A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 205 képezett önálló birtoktestet. 1295-ben az előbbiek so- a gótikus boltozat, tám- és nyílásrendszer általános rán részletesen ismertetett noaki és noakfői határjárás is elterjedése a polgári lakóházakon, a falusi templomo- kizárja Agtelek település és birtoktest létezését. Az kon csak a 14. század első felében zajlott le” (Lővei 1330-as években működő pápai tizedszedők jegy- 1998, 41). Nagy Lajos király korának (1342–1382) zékében sem szerepel Agtelek, tehát még nem te- szakértője, Dercsényi Dezső ezt tömören így rögzíti: lepült be a faluhely, nem volt ott még sem működő „A gótikus építészet stílusa […] Lajos korában már templom, sem plébánia. 1346-ban és 1348-ban az egyeduralkodó volt” (Dercsényi é. n. 101). Etere-fiak birtokfelosztási oklevelében szerepel elő- A kérdés tehát eldőlt. A 14. század közepén már ször Agtelek neve, tehát akkor már folyamatban volt falusi templom is csak gótikus ablakokkal épülhetett a falu újratelepítése. 1358-ban pedig, mint az elő- volna. Aggtelek templomának feltárult román stílusú zőkben tárgyaltuk, a birtokos család egyik ága magát ablakocskái kétséget kizáróan igazolják, hogy a temp- már Agtelekinek nevezi, tehát már felépült ott az lom nyugati felének falai a falu pusztulását jelentő ta- udvarháza, amely egyben rezidenciája is volt. Ez idő tárjárás előtt épültek. Ha pedig ott a tatárjárás előtt tájra tehetjük tehát egy új templom építésének meg- templom állt, akkor településnek is kellett lennie, az kezdését, vagy az elpusztult korábbi település romos is bizonyosra vehető, hogy a birtokos család kúriája, templomának újjáépítését. A döntő kérdés ezek után rezidenciája is itt állt a templom mellett. az, hogy a 14. század második felének kezdete táján A tatárjárás előtti Og település létére eddig a milyen stílusban épülhetett fel egy új templom. Baradlában, különösen a Szultán pamlaga feletti terem- Az aggteleki templom középkori ablakocskáinak ben előkerült kétségtelenül tatárjárás korabeli leletek napvilágra kerülése után, 1990-ben adta ki az Országos utaltak. Ezt erősítette meg – mint már tárgyaltuk – Műemlék Felügyelőség Magyarország műemlékjegy- az évszázadig lakatlan hely, Ogtelek ˃ Agtelek nevé- zékét, amely csak annyit ír erről, hogy Aggteleken a nek –telek utótagja. Ezt támasztották alá az általunk „Ref. Templom, gótikus eredetű. Teljesen átépítve.” vizsgált és e vonatkozásban gondosan elemzett okira- A kötet szerkesztői, akik a jegyzéket összeállították, tok adatai is. Most ugyancsak erre utalnak Aggtelek nem ismerhették az általam felsorolt okleveles adato- község templomának román kori ablakocskái is. Ez kat. Nyilván fellapozták Györffy munkáját, ahol Novák a több tudományág, a régészet, nyelv- és történet- (Aggtelek) címszó alatt megállapították, hogy Aggtelek tudomány, valamint az építészet- és művészettörténet neve először 1348-ban jelent meg okiratban, és hogy által igazolt egzakt adatok, tények egymást igazolják. Aggteleket 1358-ban különböztetik meg Nováktól. Külön-külön még lehetett bizonytalankodni, de ezek Helyszíni szemlére bizonyosan nem utaztak oda, csak után már bizton állíthatjuk, hogy a mai Aggtelek terü- az írott adatok, meg az 1348 és 1358-as évszámok letén már a tatárjárás előtt is állt, minden bizonnyal Og alapján írták azt, hogy a templom gótikus eredetű. nevű település. Jómagam viszont a feltárásuk óta számtalanszor meg- Valószínű, hogy a 14. század első felében Kecsőről figyeltem, fényképeztem, és fényképekkel illusztrálva Agtelekre áttelepített földműves-családok egy része is publikáltam a kétségtelenül román stílusú ablakok azok utódaiból került ki, akik Og falu tatárok általi el- leírását (Dénes 2001). pusztítását a Baradla-barlangban élték túl, és azután Ezek után a műemléki épületszakértő művészet- Kecsőbe telepítette őket a földesúr. Így a tatárjárás történészek szakpublikációi lehetnek perdöntőek előtti Og falu és az évszázad múlva betelepített Ogtelek abban a kérdésben, hogy meddig épülhettek falusi > Agtelek népessége között legalábbis részleges lakos- templomok román stílusban, és mikor vált kizáróla- ság-kontinuitást tételezhetünk fel. gossá a gótika a falusi templomok építésében is. A kor legilletékesebb szakértője, Lővei Pál mun- 1.9. Noak helyére vonatkozó következtetések kájából (1998) leszűrhettem, hogy a gótikus építészeti elemek Magyarországon a 12. század végén jelennek Terra Noak, azaz Noak teljes birtoktest kétségte- meg, de akkor – és még a 13. század első felében is – lenül azonos a mai Imolával, természetesen a török csak a király, a főurak és az egyházi vezetők építkezé- időkig önálló települést, illetve birtoktestet képező sein. A 13. század második felében már a városok köz- Csákány területe nélkül, amelyet csak elnéptelenedése épületein és templomain is jelentkeznek, a 14. század után csatoltak Csákánypuszta néven a mai Imolához. elején pedig, Anjou Károly uralkodása alatt (1342-ig) A Nouak alio nomine (Imo)la megnevezést tehát szó a gótika kiszorítja minden területen a késő román for- szerint kell értelmeznünk, miszerint „Novák más né- makincset. „A késői romanikával való teljes szakítás, 206 Dénes György ven Imola” valóban azt jelenti, hogy ugyanaz a birtok- Valkó megyében 1398: p. Kwzepnoak,16 test és település más néven. Verőce megyében 1255: t. Noak,17 A particula terre Noakfew megjelölés – az aggtele- Dráván túl 1308: p. Noak,18 1420,19 ki templom tatárjárás előtti, román kori ablakainak Meg nem határozott helyen 1276: castrum Noak,20 előkerülése után bizton állíthatom – az 1272. évi ha- 1347: p. Noak.21 tárjárásban a tatárok által elpusztított Og ˃ Ag tele- A 14. század második felétől a legtöbb oklevél- pülés birtokteste Kecsőiek és Trizsiek közt felosztott ben és átiratban már Nouak, Novak, Nowak alakban területének a Trizsi család Noak = Imola birtokához szerepelnek a korábbi Noah vagy Noak helynevek kapcsolt része volt. A felosztás határvonala a mai (pl. Nógrád megyében a mai Mátranovák). Ma Trizs–Aggtelek–Imola hármas határtól az 1272. évi már egyetlen Noah ~ Noak helynév sem található oklevél határjárásában említett négyes határig húzott Magyarország Helységnévtárában. kissé ívelt vonallal határozható meg. A Gömör megyei Noak-ról maradt ránk a leggaz- Az 1295. évi adásvételi szerződésben a Trizsiek ezt dagabb középkori okleveles adatsor és nyelvészek meg a részbirtokot csalással jócskán megnövelve, hamis történészek eltérő állásfoglalásai e helynév etimológiá­ határokkal adták el, de ez a Jósva-völgynek a Tekus- ját illetően. Ezért célszerű a Noak nyelvi eredetének fiak részére történt királyi eladományozása nyomán kérdését a gömöri adatsoron vizsgálni, de annak szem kiderült, és azután helyreállították az évszázadokon át előtt tartásával, hogy csak olyan megoldás fogadható érvényes, törvényes megye- és birtokhatárokat. el, amely valamennyi Noak helynév nyelvi eredetére Ezek szerint Aggtelek soha nem volt Noak, és választ ad. Noak sohasem volt Aggtelek. A templom román kori ablakainak előkerülése azt is bizonyítja, hogy a tatá- 2.2. Történészeink és nyelvészeink eddigi állásfoglalásai rok által elpusztított Og falu romos temploma körül a gömöri Noak név etimológiájáról épültek fel a 14. század első felében az újra telepített falu, Ogtelek házai. Ez mindenki által szemmel látható, Kubínyi Ferenc közölte először nyomtatásban az ellenőrizhető tény. Ezek szerint a tatárjárás előtti régi 1344. és 1358. évi oklevelek szövegét. Az 1344. évi és az újratelepítés utáni településhely azonos. Tehát oklevél szövege előtti címsorokban „nováki birtokrészt” Ogtelek ˃ Agtelek, a mai Aggtelek területén nem volt említ (Kubínyi 1888, 133), az 1358. évi oklevél szöve- soha a történelem során külön „ó faluhely” és egy ge előtti bevezető sorokban Nováki Dénesről és Novák – szerintem tévesen feltételezett – ’új telepes’-t jelentő birtokról ír (Kubínyi 1888, 203), holott a két oklevél- szláv novák-ról elnevezett „új telepítvény”. ben Dyonisius de Noak, illetve possessio Noak szerepel. Ezek szerint ő úgy vélhette, hogy az oklevelekben 2. A Noak név eredete szereplő Noak helynév elírás lehet, és Novák-nak kell olvasni akkor is, ha az oklevélben Noak áll. 2.1. Noak helynevek országszerte Csánki ugyan nem foglalkozik a helynév etimo- lógiájával, de azzal, hogy a Gömör megyei helységek A Noak helynév már az Árpád-korban, a 13. majd ismertetésénél megvastagított címszóként a Novák ne- a 14. századi okleveleinkben és azok későbbi átirata- vet írta ki – bár a szövegben az 1344. évi Nouak alak iban országosan több helyütt előfordul. Lássunk né- után korrektül írja le az 1352. évi Noak alakot is – azt hány példát, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül, sugallja, hogy a település valós megnevezésének ő is csupán szúrópróbák alapján, főképp Györffy adataira a Novák alakot tartja, és az oklevelekben előforduló támaszkodva. Noak névváltozat elírás lehet. Gömör megyében 1272/1303: t. Noak,15 1295/ 1315: Ila munkájában már tudatosan foglalkozik a hely- t. Noak (Györffy 1963–1998, II. 530), név etimológiájával, három helyen is leírja vélemé- Győr megyében 1271: t. Noak, 1325/1489/XVI: portio nyét, de eltérően, sőt egymásnak ellentmondóan. in Noah (Györffy 1963–1998, II. 611), – (1) A Gömör megyei települések ismertetése során Hont megyében 1312: de Noak (Györffy 1963–1998, III. 223), 16 ZSO. I: 576. 17 Nógrád megyében 1341/1347: p. Noak (Györffy REG. ARP. I/1–3: 324. 18 1963–1998, IV. 281), A. II. 456: 198. 19 ZSO. VII. 2357: 538. 20 REG. ARP. II/2–3. 2698: 158–159. 15 Z. I. 28–32. 21 A. IV. 467: 176–177. A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 207 a megvastagított Noák címszó után zárójelben közli a – mint az előzőkben láthattuk tévesen – Aggtelekkel különböző oklevelekben előforduló névváltozatokat: azonosítja, és a két név etimológiájáról alkotott véle- Noak, Nouak, Noakfew. Ezek közül ő – Csánkit kö- ményét imígyen rögzíti: „1358-ban már megkülönböz- vetően – a Novák településnevet tartja hitelesnek. Így tetik Novákot Aggtelektől, amely jelentése szerint ’ó ír: „a falunév szerint az első telepes a tatárjárás után faluhely’ és megkülönböztetés az ’új telepes’-t jelentő kezdhette meg a falu építését és valószínűleg szláv szláv novak-tól, nyilván az új telepítvénytől” (Györffy volt; „Novák”-nak, azaz ’új embernek’ hívták.” Ehhez 1963–1998, II. 530). Sajnálatosnak tartom, hogy esze- lapalji jegyzetet fűz: „Novák szláv szó, magyar jelen- rint Györffy elfogadta Ila szófejtését, és részben arra tése: új ember. Ilyen elnevezés a XI–XII. században, alapozva alakította ki etimológiai véleményét, amelyet amikor az új helységeket a minden hozzátétel nélkü- azután Kiss Lajos is befogadott a FNESZ-be. li személynévvel nevezték, aligha keletkezett volna.” Kiss Lajos a FNESZ 1978-ban megjelent első ki- Eszerint ő a novák szót nem személynévnek – és ez- adásában nem is említi a Noah ~ Noak helynevet, de zel a Noak ˃ Nouak ˃ Novák helynevet, helységnevet az 1988. évi negyedik kiadásban, Györffyre hivatkoz- nem személynévi eredetűnek – tekinti, hanem afféle va, az Aggtelek címszó alatti korábbi szöveget kiegé- jelzőnek, ragadványnévnek, amely az első telepes e szítette: Az 1348. évi Ogtelek helynév „az agg ’ó, régi’ voltának megjelölésére szolgált (Ila 1944–1976, III. mn. és a telek ’faluhely’ fn. összetétele. A település régi 131). Ilának ezzel a szófejtésével nem tudok egyetér- nevével a szláv eredetű és ’új telepes’ értelmű Novák teni. A ragadványneveket, amelyekből utóbb gyakran [1295/1315: Noak : Györffy 2: 530] van korreláció- családnevek lehetnek, mindig a környezet adja a hozzá ban” (FNESZ 1988, I. 59). csatlakozóknak és nem az illetők saját maguknak. Ide vezettek az eddigi kutatások. Vajon ez az ere- A környezet természetesen a saját anyanyelvén. Nem deztetés az ország valamennyi középkori Noak helyne- tudom elképzelni, hogy egy színmagyar környezetbe, vére érvényes lenne? Szükségesnek ítéltem kutatásom amilyen Hosszúszó, Kecső meg Agtelek környéke folytatását. volt már akkor – amint ez a 13. század végi határjárá- sokban feljegyzett helynevekből is kitűnik (Györffy 2.3. További kutatásaim eredményei 1963–1998, II. 466) – betelepül egy szláv ember, akkor őt a magyar családok szláv nyelvű ragadvány- Hont megye középkori okleveleit kutatva a Noak névvel nevezték volna meg. Ő meg bizonyosan nem név alábbi adataira találtam: járta körbe a szomszédos magyar falvak lakóit, hogy 1312 előtt a Hont megyei Noaki (de Noak) ne- elmagyarázza nekik, hogyan kell őt szláv nyelven ’új mesek a Százd, illetve Bogátszázd birtokosai voltak ember’-nek nevezni. Ez a föltevés számomra elfo- (Bakács 1971, 78, 349; Györffy 1963–1998, III. 180), gadhatatlan. Magyar környezet csak magyar nyelvű tehát Hontban is volt Noak nevű falu. ragadványnevet adhat egy a szomszédságában letele- 1250-es években készült oklevél 1398. évi átira- pülő új embernek. – (2) A Noakfew ~ Noagfew hely- tában az előbbi nemes család neve már [de N]ouak nevet Ila tévesen Kánó földrajzi nevei közt említi, és alakban szerepel. E település emlékét Györffy szerint lapalji jegyzetben hozzáfűzi, hogy e helynév első tagja Pesty-nél a Nagybörzsöny határában lévő Nováki- a személynévi eredetű szláv ’Novák’ (Ila 1944–1976, dűlő neve őrzi (Györffy 1963–1998, III. 223). II. 477). – (3) Harmadik etimológiai megállapítása a 1394. Predium Noukfeld, Noukfelde nevét Novákfölde Gömör megyéről írt négykötetes művének 1976-ban, címszó alatt közli Bakács (1971, 164) és hozzáfűzi: utolsóként kiadott, és a címoldalon I. kötetnek meg- „Börzsönyhöz tartozó puszta”. Eszerint az előzővel jelölt könyvében jelent meg, ahol összefoglalja a már azonos helyet jelölte. korábban kiadott és a megye településeinek történetét 1358. évi oklevél szerint Mikola (ma Vámosmikola) egyenként ismertető három kötetben írottakat. Itt a és valószínűleg Pásztó is akkor Noak magister birtoká- Száraz-völgy településeit nevük eredete szerint cso- ban volt.22 (Bakács 1971, 80, 349). portosítja és a Noák helynevet a „nem személynévi szláv 1387. évi oklevélből megtudjuk, hogy Nouak magis­ név” csoportba sorolja. Indoklást nem fűz hozzá (Ila ter fiai Pásztót visszabocsátották Zsigmond királynak.23 1944–1976, I. 103). Györffy az 1295. évi oklevélben szereplő határjá- rást úgy értelmezi, hogy az adásvétel tárgyát képező Noak-nak a bejárásban rögzített határa csekély eltérés- 22 Z. III. 86: 134-35. sel Aggtelek mai határán fut. Ő ezek szerint Noak-ot 23 ZSO. I: 124. 208 Dénes György

Adatok a zágrábi püspükség területéről: így lett a kemény h-ból lágy h, a Noach-ból Noah, 1314-ben a zágrábi püspökséghez tartozó Csázma így nyerhetett létjogosultságot a Noah névhasználat, környékén Noak fia János comes birtokcserében egyezik amely angol és német nyelvterületen mai napig is hi- meg.24 vatalos, ez áll a szótárainkban is a Noé név német és 1320-ban Nouach fia János fiú utód nélküli halála angol fordításaként. Miután a szóvégi lágy h-t általá- után a birtok a zágrábi püspökre háramlott, aki akkor ban nem ejtik, mint a magyar méh és cseh szavakban éppen a pápai udvarban, Avignonban volt, és ott kiál- sem, ez oda vezetett már az ókorban, hogy a fordí- lított oklevelével az elhunyt birtokát egy a kíséretéhez tók egyre többen le sem írták már Noah név szóvégi tartozó nemesúrnak adományozta.25 néma h betűjét, így maradt belőle Noa vagy Noe. A Ez utóbbi, honti és délvidéki oklevelek egyér- nevet egyébként leggyakrabban a bárkájával összefüg- telműen bizonyítják, hogy a középkorban a Noah ~ gésben birtokos alakban emlegették, Noa genitivusa Noak ~ Nouak ~ Nouach nemcsak helynév, hanem Noae, német betűkkel Noä. A szótár külön feltünteti, személynév is volt. hogy a Noé bárkája németül kétféle módon írható: die Ezek szerint a Noak helynevek személynévi erede­ Arche Noahs/Noä. tűek lehetnek, de szerintem nem a szláv Novák névből. A Bibliáról már a kereszténység első századaiban A Noah német és angol nyelvterületen ma is élő sze- készültek különböző nyelvű és terjedelmű rész-, majd mélynév. Erről nemcsak a szótárakban győződtem meg, teljes fordítások. Még gót fordítás is született a 300-as hanem mind Németországban, mind Észak-Ameriká­ években. A latin fordítások közül Szent Jeromosnak ban több Noah nevű férfit személyesen is ismerek. a 400-as évek elején befejezett Vulgata néven ismert A személynév etimológiáját fontolgatva a Noak műve terjedt el a következő évszázadokban a legszéle- név korábbi etimológiai magyarázatait elvetve arra az sebb körben. Míg a középkori német papok az ótesta- eddig föl sem merült, senki által fel sem vetett felté- mentumot az eredeti héber nyelven tanulmányozták, telezésre jutottam, hogy a Noah ~ Noach ~ Noak ~ addig mindazok, akik az ótestamentumi szövegeket Nouak ~ Nouach személy- és helyneveink eredetét a inkább latin nyelven ismerték meg, különösen az új- bibliai özönvíz bárkaépítőjének, Noénak eredeti nevé- latin nyelvet beszélő franciák és olaszok, a Vulgatát ben kereshetjük. használták – bár azt az eredetivel egyenértékűnek csak Célszerűnek láttam a kutatással a gyökerekig ha- a tridenti zsinaton, a 16. század közepén ismerte el tolni, de a Biblia, illetve azon belül Mózes öt köny- a katolikus egyház – ebben pedig a vízözön bárkásá- vének eredeti, héber szövegében szereplő eredeti név nak neve Noe alakban szerepel (Vulgata 1986), így vizsgálatához szakértőhöz kellett folyamodnom. Ez ezt a személynevet ebben az alakban fogadták el, és a úton is hálásan köszönöm Deutsch Gábor tanár úr keresztségnél is ezt adták és adják ma is az újszülöt- szíves segítségét. Közreműködésével megállapítottam, teknek. Úgy látszik, hogy a német és angol nyelvterü- hogy Mózes I. könyvében, az eredeti héber nyelven, leten az eredeti Noach ~ Noah név ebben az alakjában ez valóban az özönvíz bárkaépítőjének neve. A hé- a 400-as évekre már annyira meggyökeresedett, hogy ber nyelvben azonban, mint a latinban és németben a Vulgata névhasználata ellenére, a mai napig is kitar- is, van lágy meg kemény h hang, ez utóbbit a latin és tanak a Noah név mellett, és ma is erre keresztelnek a német ch-val írja, a héberben viszont ezeket külön újszülötteket. betűk jelölik. Az özönvíz bárkaépítőjének Izraelben ma is gyakori személynevét az eredeti héber szöveg 2.4. A Noak név magyarországi megjelenése és eltűnése kemény h-val írja le, amelyet az izraeli lakosság is latin betűkre ch-val ír át, így a szóban forgó személynevet Magyarországon a kereszténység Szent István Noach-nak írják. uralkodása alatt kezdett elterjedni. Ebben jelentős A lágy h (héh) és a kemény h (het) héber írásjelei szerepe volt a mélyen vallásos Gizella bajor her- között oly csekély a különbség, hogy az eredeti ótesta- cegnőnek, akivel István 995-ben kötött házasságot. mentumi héber szövegeket tanulmányozó közép-euró- „Gizella hercegnővel bajor papok és szerzetesek, vitézek, pai keresztény papok, teológusok azt már az ókorban […] derék és szorgalmas iparosok, földművesek és szolgané- sem mindig vették figyelembe, nem tettek különb- pek özönlöttek be az országba, akik […] a keresztény hittel séget a lágy és kemény h betűk között. Valószínűleg együtt a nyugati műveltséget, a földművelést és ipart is megho- nosították.” (Galla 1938, I. 304–306). A keresztény- 24 A. III. 675: 302. ség felvételével együtt járt a kereszteléskor kapott, 25 A. V. 789: 304. többnyire bibliai, ó- és újtestamentumi személynevek A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 209 elterjedése. István királyunk után, még a 11. század- hang megfelelőjét alkalmazva az ejtésben: egy [noaχ]- ban két királyunk, Aba Sámuel és Salamon, valamint nak hangzó név ennek megfelelően a korabeli ejtésben I. András király fia, Dávid herceg is ótestamentumi [noak]-nak hangozhatott. Így ejthették tehát az adott személynevet viselt. Az Árpád-korból szép számmal időszakban a magyarba átkerült személynevet, és en- ismerünk más ótestamentumi neveket is, számosan nek megfelelően az ebből alakult helyneveket is. Így a viselték pl. az Ádám, Ábel, Abram, Benjamin, Jakob, kérdéses helynévi alakok korabeli lejegyzése pontosan Josef, Mihal, Moyses stb. személyneveket is (Fehértói tükrözi a korabeli kiejtésüket is.” 1983). Minthogy akkor a keresztény papok túlnyomó Az 1100-as években Magyarországon megerő- többsége német nyelvterületről érkezett hazánkba, ők södött a franciák hatása. A 12. század első felében a bibliai neveket a német nyelvben meghonosodott Könyves Kálmán fia, II. István király (1116–1131) alakban, így az özönvíz bárkásának nevét Noach vagy nem sokkal halála előtt a franciaországi Premontréből Noah-ként adták az újszülötteknek, de jöttek ide akkor Magyarországra hívott és Várad-hegyfokon letelepí- olasz papok is, pl. még Szent István uralkodása alatt tett francia szerzetesekkel behozta hazánkba a pre- Velencéből Szent Gellért, meg aztán franciák is, akik a montrei kanonokrendet (Benda 1981–1982, I. 105), Vulgata nyomán Noé névre kereszteltek. A két névalak amelynek francia szerzetesei rövidesen létrehozták párhuzamosan terjedt el az országban már a 11–12. a jászói premontrei prépostságot, majd további pré- században, és ez tükröződik a személynévi eredetű postságaik sarjadtak ki szerte az országban. A század Árpád-kori helynevekben is. második felében III. Béla uralkodása alatt (1172–1196) A német papok térítő, keresztelő tevékenysége so- jelentős francia cisztercita monostorok létesültek rán adott Noach ~ Noah személynevek és az ezekből Magyarországon, amelyek francia szerzetesei számos lett helynevek középkori okleveleinkben Noak alak- újabb apátságokat szerveztek országszerte. A francia ban maradtak fenn. A Noah ~ Noach személy- és hely- papok és szerzetesek természetesen a maguk nyel- nevekben a h, illetve ch hangnak a középkori magyar vén, a Vulgata nyomán Noé névre keresztelték azokat nyelvben k hangként ejtésére és k betűvel írására való a gyermekeket, kiknek szülei fiukat az emberiséget áttérés folyamatának szakszerű hangtörténeti magya- megmentő özönvízi bárkásról kívánták elnevezni. rázatához Hoffmann Istvántól kértem és kaptam se- Ez idő tájt számos magyar fiatal szerzett diplomát gítséget, amelyért ezúton is hálás köszönetet mondok. francia egyetemeken, köztük a Gesta írója, Anonymus Az alábbi bekezdésben őt idézem: is, aki aztán a királyi kancellárián dolgozott. Ehhez já- „Az a feltevés, hogy a Noak hely- és személynevek, rult, hogy hazánkban a kereszténység felvételét köve- amelyek a 13–14. században viszonylag nagy számban tő évszázadban egyre több magyar születésű, magyar tűnnek fel a magyarországi forrásokban, az indoeuró- anyanyelvű fiatal férfi választotta a papi hivatást meg pai nyelvekben széles körben elterjedt, végső soron a szerzetesi életet, vállalva az ehhez szükséges tanul- héber eredetű Noach ~ Noah személynévre vezethe- mányokat, köztük a latin nyelv elsajátítását is. Ennek tők vissza, az alábbi hangtörténeti körülményekkel birtokában ők a szentírást a Vulgatából ismerték meg, támasztható alá. Az indoeurópai személynév szóvégi amely a vízözön bárkását Noé-nak nevezi. Egyre több mássalhangzója palatoveláris zöngétlen spiránsként plébánián magyar papok keresztelték az újszülötteket, [χ] hangzik, amely a magyarba átkerülve az átvétel ko- és adtak nevet nekik, közülük kerültek ki a hiteles he- rától függően eltérő módon viselkedhetett. A legko- lyek oklevélírói és átírói is, ők rögzítették nemcsak a rábbi átvételekben, amikor a magyar szavak végén is királyi kancellária iratait, hanem magánokiratokat, in- előfordult még ez a hang – többnyire a γ zöngétlen re- gatlanok adásvételi szerződéseit, rögzítették a határjá- alizációjaként –, akkor az eredeti ejtésnek megfelelően rások adatait is. kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd később oszto- A 11–12. században, amikor a birtokokat, telepü- zott a hasonló hangszerkezetű magyar szavak hang- léseket általában a birtokos puszta személynevével ne- történeti változásában: azaz a szóvégi χ vokalizálódott, vezték meg, egyaránt találkozunk Noe és Noah ~ Noak és az előtte álló magánhangzóval diftongust alkotott. helynevekkel is. A földrajzi nevek idők múltával gyak- Ez a korán meginduló folyamat a 13. századra a ma- ran megváltoznak. Pais Dezső okleveles adatok alap- gyarban lezárult (vö. Kiss–Pusztai 2005, 301–302), ján vezeti le, hogyan alakult ki három magyar település így szóvégi helyzetben ezt követően magyar szavak- mai Novaj neve a középkori Noe személynévi eredetű ban χ nem szerepelt. Ennek megfelelően az ezután a helynévből. A Noe név két egymás mellett álló magán- magyarba bekerülő χ végű szavakat a nyelvhasználók hangzója közé beiktatott hiátustöltő v mássalhangzó hanghelyettesítéssel vették át: a kérdéses réshang zár- által Noue, majd a szóvégi e diftongussá válásával a 210 Dénes György

Nouay ~ Noway alakon át váltak Novaj-já. Meggyőzően FEJÉR – Codex diplomaticvs Hungariae ecclesiasticvs ac civilis. hivatkozik Pais az Ehrenfeld kódexre is (Pais 1916, Studio et opera Georgii Fejér. I–XI. (in 43 vol.). Budae, 79–80). 1829–1844. Az általunk vizsgált Noah ~ Noak helyneveknél REG. ARP. – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai ugyanígy, az egymás mellett álló két magánhangzó jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I–II/1. Szerk.: SZENTPÉTERY Imre. Budapest. közé a magyar nyelvérzék, az előzőkhöz hasonlóan 1923–1943, II/2–4. Szerk.: SZENTPÉTERY Imre– beiktatott egy hiátustöltő v hangot, annyival inkább BORSA Iván. Budapest, 1961–1987. magától értetődőnek érezve ezt, mert így a 14. század- W – Árpádkori új okmánytár I–XII. Közzéteszi WENZEL ra már értelmét vesztett Noak helynévből Novák lett, Gusztáv. Pest, Budapest, 1860–1874. amely jól ismert ragadványnév, utóbb családnév volt. Z – A zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytá- Így a 12. század végére, a 13. századra a Noé név ra. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de fokozatosan kiszorította a Noah, illetve Noak nevet. Zich et Vásonkeő. Szerk.: NAGY Imre, NAGY Iván, Az 1300-as évek közepére már a Noak név az okle- VÉGHELY Dezső, KAMMERER Ernő, LUKCSICS vélírók és másolók számára is értelmetlenné vált, így Pál. I–XII. Pesten, [később] Budapest, 1871–1931. nem csodálhatjuk, ha a régi oklevelek átírásakor a ZSO – Zsigmondkori oklevéltár I–II. Összeállította MÁLYUSZ Elemér et al. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai helynevet elírásnak vélték, és az átiratokba a már Noak II. Forráskiadványok.) Akadémiai Kiadó, Budapest, széles körben elterjedt, szláv eredetű Nouak ~ Novák 1951–1958. nevet írták be, amely Hajdú Mihály megállapítása sze- rint: „A leggyakoribb magyarországi idegen eredetű családnév”, jelentése ’új lakos, új jobbágy, új ember Irodalom valamely közösségben’ (Hajdú 2010). ANTAL István Bertalan 1990 Aggtelek helynevei. In: UJVÁRY Zoltán (szerk.): 2.5. Következtetés Gömör néprajza XXVI. Debrecen, 5–45. 1966/1995 Aggtelek község családjainak története. Aggtelek. A középkori oklevelekben, az országban számos BAKÁCS István 1971 Hont vármegye Mohács előtt. Budapest. helyen előforduló Noah ~ Noak földrajzi nevek, BENDA Kálmán (főszerk.) amelyekből utóbb Nouak ˃ Novák helynevek lettek, 1981–1982 Magyarország történeti kronológiája. I–IV. megítélésem szerint személynévi eredetűek. Az ótes- Budapest. tamentumban leírt özönvíz idején bárkát építő Noach CSÁNKI Dezső ~ Noah ˃ Noak – akit a Vulgata nyomán ma Noé-ként 1890–1913 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak tartunk számon – héber eredetű neve a kereszténység korában. I–III, V. Budapest. felvétele során került be a magyar személynevek sorá- DÉNES György ba, és e bibliai eredetű személynévből eredeztethetők 1957 A túraútvonalak részletes ismertetése. In: az említett középkori Noak helynevek. Ez a származ- JAKUCS László (szerk.): Aggtelek és vidéke útikalauz. tatás valamennyi középkori Noak helynévre érvényes- 157–233, 283–291. 1960a Fáklyás expedíció a Baradlában. Természetjárás 1960. nek tekinthető. március, 10–11. Minthogy a magyar nyelvérzék e névben egymás 1960b A Baradla név eredete. Karszt- és Barlangkutatási mellett álló két magánhangzó között hiátust érzett, Tájékoztató 1960. július–augusztus, 373–374. oda hiátustöltő v mássalhangzót illesztett be. Így a 1961 Az Imolai-barlang feltárása. Karszt- és Barlangkutató legtöbb Noak helynévből utóbb Nouak ˃ Novák lett, I, 31–34. de ezt a magyar nyelvérzék alakította ki, és nem vala- 1973 A királyi halászóvizek Árpád-kor végi felügye- honnan odavetődött szláv ’új emberek’ azaz novak-ok lői, a vízóvók. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XII, változtatták meg ily módon Magyarország-szerte tu- 121–127. catnyi vagy még több település nevét. 1979 A Jósva és mellékvizei az Árpád-kori oklevelek- ben. Hidrológiai Tájékoztató. 1979. április, 36–38. 1983 A Bódvaszilasi-medence 700 éves története. Herman OKLEVÉLGYŰJTEMÉNYEK Ottó Múzeum, Miskolc. (Borsodi Kismonográfiák 16.) A – Anjou-kori oklevéltár I. Szerk.: KRISTÓ Gyula. Buda­ 1992 Az Aggteleki Nemzeti Park területének Árpád-kori pest–Szeged, 1990. történeti földrajza. I. Gömöri rész. Kézirat. KvVm. és ANONYMUS – Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének köny- ANP. Adattár. ve a magyarok cselekedeteiről. Hasonmás kiadás és PAIS 1997 The source of the Jósva stream and the name Dezső fordítása. Magyar Helikon, Budapest, 1975. of the town Jósvafő. In: TÓTH, E.–HORVÁTH, R. A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 211

(eds.): Research in Aggtelek National Park and Biosphere ILA Bálint– BORSA Iván Reserve. Aggtelek. 247–251. 1993 Az Abaffy család levéltára 1247–1515. A Dancs csa- 1998a Történeti áttekintés a XIX. század második feléig. lád levéltára 1232–1525. A Hanvay család levéltára 1216– In: BAROSS Gábor (szerk.): Az Aggteleki Nemzeti 1525. Budapest. Park. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 338–377. JAKUCS László 1998b A Torna megyei Galyaság középkori történeti 1952 Aggteleki cseppkőbarlang. Budapest. földrajza. In: FRISNYÁK Sándor (szerk.): A Felvidék 1962 A faggyúfáklyás expedíció. Budapest. történeti földrajza. A Nyíregyházán 1998. április 1–3-án JAKUCS László (szerk.) megtartott tudományos konferencia előadásai. Nyír­ 1957 Aggtelek és vidéke útikalauz. Sport Lap- és Könyvkiadó, egyháza. 273–287. Budapest. 2001 Fejezetek Aggtelek történetéből. In: BÓDIS KATONA Tamás (szerk.) Istvánné–DÉNES György–JAKUCS László: Agg­ 1981 A tatárjárás emlékezete. Budapest. telek – a magyar állam alapításának ezredik évfordulóján. KISS Jenő–PUSZTAI Ferenc (szerk.) Aggtelek. 39–76. 2005 Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest. 2007 Jósvafő kezdetei. Jósvafői Helytörténeti Füzetek 27, KNIEZSA, István 7–13. 1963 Charakteristik der slawischen Ortsnamen in Un­ 2011 Erős vár volt a Baradla. In: 100 éves a szervezett garn. Studia Slavica IX, 27–44. magyar barlangkutatás. Konferenciaelőadások. Budapest. KUBÍNYI Ferencz 15–21. 1888 Oklevelek Hontvármegyei magán-levéltárakból. Diploma­ 2012a A bolgárok hódításai és telepítései a Kárpát- tarium Hontense. I. Budapest. medencében a magyar honfoglalás előtt. In: TÓTH LŐVEI Pál Arnold (szerk.): Néprajz – Muzeológia. Tanulmányok a 1998 Romanika és gótika. In: SISA József–WIEBEN­ múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tisztele- SON, Dora (szerk.): Magyarország építészetének története. tére. Miskolc. 52–64. Budapest. 21–61. 2012b Jósvafő temploma. Ház és Ember. A Szabadtéri MÁLYUSZ Elemér–BORSA Iván Néprajzi Múzeum Évkönyve 24, Szentendre. 81–90. 1988 A Szent-Ivány család levéltára 1230–1525. Budapest. DERCSÉNYI Dezső oklsz = SZAMOTA István–ZOLNAI Gyula é. n. Nagy Lajos kora. Budapest. 1902–1906 Magyar oklevél-szótár. Budapest. FEHÉRTÓI Katalin PAIS Dezső 1983 Árpád-kori kis személynévtár. Budapest. 1916 Helynévmagyarázatok. Magyar Nyelv XII, 78–80. FNESZ PATEK Erzsébet Földrajzi nevek etimológiai szótára. (szerk.): KISS Lajos. 1960 Aggtelek – Baradla-barlang. In: Az 1969. év régé- Budapest, 1978. [4. kiadás: 1988.] szeti ásatásai. Régészeti Füzetek 13, 31–32. FORGON Mihály SÁRKÖZY Sebestyén 1909 Gömör-Kishont vármegye nemes családai. I–II. Kolozs­ 2006 A történeti Torna megye településtopográfiája a kezde- vár. tektől a 18. század elejéig. Perkupa–Miskolc. GALLA Ferenc ŠMILAUER, Vladimir 1938 Szent István apostoli tevékenykedése és e té- 1932 Vodopis starého Slovenska. Praha–Bratislava. ren ismertebb munkatársai. In: SERÉDI Jusztinián SZABLYÁR Péter (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának 900. 2012 [Jósvafő] Településtörténet. In: Ház és Ember. évfordulóján. Budapest. 295–328. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 24, Szentendre. GYÖRFFY György 13–20. 1963–1998 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza SZENTES György I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2011 Az első barlangozások, az első barlangos cikk, HAJDÚ Mihály avagy az egyik legrégebbi kutatótárs emlékei. In: 2010 Családnevek enciklopédiája. Budapest. HAJDÚ Mihály–TÓTH Álmos–BÁRTH M. János HECKENAST et al. = HECKENAST–NOVÁKI– (szerk.): Karszt, történelem, helynevek. Köszöntők és ta- VASTAGH–ZOLTAY nulmányok a 88 éves Dénes György tiszteletére. Budapest. 1968 A magyarországi vaskohászat története a korai középkor- 37–40. ban. A honfoglalástól a XIII. század közepéig. Budapest. TESZ = BENKŐ Loránd ILA Bálint A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (főszerk.): 1940 Település és nemesség Gömör megyében a kö- Benkő Loránd. Budapest, 1967–1984. zépkorban. Turul 51/1–2, 1–28. VASS Imre 1944–1976 Gömör megye I–IV. Budapest. 1831 Az Aggteleki barlang leírása. Pesten. VULGATA 1986 Nova Vulgata. Vatikan. 212

LAGE UND NAME DES MITTELALTERLICHEN NOAK-BESITZES IM KOMITAT GÖMÖR, DIE BESIEDLUNG VON AGGTELEK UND JÓSVAFŐ

Schlüsselwörter: historische Geographie, Ortsnamen-Etymologie, Noak, Aggtelek, Jósvafő, Szádvár

Mehrere Urkunden aus dem 13./14. Jahrhundert erwähnen den im östlichen Gebiet des Komitats Gömör liegenden Noak-Besitz beziehungsweise -Siedlung, die an die königlichen Gebiete von Torna grenzten. Sowie Lage als auch Herkunft des Siedlungsnamens Noak wurden auch von den Fachleuten widersprüchlich und einander widersprechend bestimmt. Die genaue Analyse der Urkunden, insbesondere die sorgfältigen Ermittlungen der auftretenden Siedlungsnamen bei den Grenzbegehungen, zeigen eindeutig, dass die Grenze des Noak-Besitzes im Komitat Gömör der Grenze der heutigen Siedlung Imola entspricht. Sein Name dafür, wie auch die weiteren Siedlungsnamen Noak in verschieden Regionen Ungarns, die in den Urkunden aus dem 13./14. Jahrhundert erscheinen, stammen von dem biblischen Personennamen Noah ~ Noach. Die untersuchten Urkunden, die archäologischen Funde aus der Aggteleker Baradla-Höhle und weitere Daten deuten darauf hin, dass es an der Stelle der heutigen Gemeinde Aggtelek schon in der ersten Hälfte des 13. Jahrhunderts vermutlich ein Kirchdorf mit dem Namen Og > Ag gegeben hat, das 1241–1242 von den Tatarenhorden zerstört wurde Dessen Bevölkerung, die sich in der Höhle versteckt hatte, überlebte und siedelte sich in den umliegenden Dörfern an. Ein Jahrhundert später wurde das verödete Dorfgelände von der Besitzerfamilie neu besiedelt – zweifelsohne zum Teil durch die Nachkommen der Flüchtlinge – das seitdem noch immer den Namen Ogtelek > Agtelek > Aggtelek trägt. (telek = das Ödlande eines verlassenen Dorfes). Die Urkunden belegen auch, dass es 1295 in der Umgebung der Quelle des Baches Jósva keine Siedlung gegeben hat, aber danach, noch am Ende des 13. Jahrhunderts, tauschte König Andreas III. das ganze Jósva-Tal von Szin bis Szilice (Slowakisch: Silica) und Borzova (Slowakisch: Brezová) gegen die Festung Szádvár und ihre Versorgungsgebiete der Familie Szalonnai, die dort neben der Quelle des Baches Jósva das Zentrum ihres neuen Großgrundbesitzes erbauten und besiedelten, die heute auch blühende Siedlung Jósvafő. [Übersetzt von Jan Post]