A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 195–212. A KÖZÉPKORI GÖMÖR MEGYEI NOAK BIRTOK HELYE ÉS NEVE, AGGTELEK ÉS JÓSVAFŐ BETELEPÍTÉSE Dénes György történész-geográfus, Budapest Absztrakt: Több 13–14. századi oklevél is említ Gömör megye keleti, a tornai királyi uradalommal határos területén Noak birtokot, illetve települést. Ennek helyét, valamint a Noak helynév eredetét is a szakemberek eltérően, egymásnak ellentmondóan határozták meg. Az oklevelek alapos elemzése, különösen a határjárásokban szereplő helyneveknek a terepen történt gondos azonosítása egyértelművé tette, hogy a Gömör megyei Noak birtok határa a mai Imoláéval azonos, neve pedig, mint a 13–14. századi oklevelekben az ország több vidékén is szereplő többi Noak helynévé is, a bibliai Noah ~ Noach személynévből származik. A vizsgált oklevelek, az aggteleki Baradla-barlangban feltárt régészeti leletek és egyéb adatok is arra utalnak, hogy a mai Aggtelek község helyén már a 13. sz. első felében állt egy feltehetően Og > Ag nevű templomos falu, amelyet 1241–42-ben a tatár hordák elpusztítottak, de a barlangban megbúvó lakossága ezt túlélte, és a szomszédos falvakban települt le. Egy évszázaddal utóbb a birtokos család újra betelepítette, részben bizonyára a megmenekültek leszármazottaival, a puszta faluhelyet, amely azóta is az Ogtelek > Agtelek > Aggtelek nevet viseli. Az oklevelek azt is bizonyítják, hogy 1295-ben a Jósva-patak forrásának környékén még nem állt település, de azt követően, még a 13. sz. végén III. András király az egész Jósva-völgyet Szintől Szilicéig és Borzováig, bizonyára Szádvárért és tartozékaiért cserébe, a Szalonnai családnak (a Tekus-fiaknak) adományozta, akik ott a Jósva-patak forrása mellett építették fel és telepítették be új nagybirtokuk központját, a ma is virágzó Jósvafő községet. A Noak helynév személynévi eredetű, és a bibliai özönvíz idején bárkát építő Noach nevének Árpád-kori magyar alakja. Kulcsszavak: történeti földrajz, helynév etimológia, Noak, Aggtelek, Jósvafő, Szádvár A Sajó–Bódva köze és a Bódva­völgy vidéke középkori valamint a név nyelvi eredetét is. Ha pedig – mint adott történeti földrajzának kutatása során Gömör megye esetben is – történeti helynév a vizsgálatunk tárgya, délkeleti és akkor a tornai királyi uradalommal érint- akkor még a névadás korát, történeti körülményeit is kező határán 13–14. századi oklevelek egész sorában fel kell derítenünk. Munkánk kezdetén természetesen találkozhatunk Noak birtok, illetve település nevével, át kell tekintenünk a történészek, nyelvészek, geográ- amely aztán el is tűnik a későbbi oklevelekből. fusok eddig publikált kutatási eredményeit is. Ha a szakirodalomban utánanézünk, hogy a kö- zépkori Noak pontosan hol feküdt, hol volt Gömör 1. A GÖMÖR MEGYEI NOAK HELYE megyében az a hely, amelyet e névvel jelöltek, me- lyik mai településsel azonosítható, megdöbbenéssel 1.1. Történeti előzmények tapasztalhatjuk, hogy a kiváló szakemberek állásfog- lalásai e kérdésben nemcsak eltérnek egymástól, ha- Vizsgált vidékünk, a Sajó­völgy egyik északi ol- nem némelyek kifejezetten kizárják egymást, és egyes dalvölgyének, a Száraz­völgyek (ila 1944–1976, I. nézetek összeegyeztethetetlenek a történeti földrajzi 98–107) egyikének, mai térképeink szerint a Csörgős­ tényekkel és a terepi adottságokkal is. Vitathatóak a pataknak a völgyfőjében terül el. Az Árpád­korban e szakembereknek a Noak helynév nyelvi eredetét illető völgy patakját Ragály Szuhája (Ragal Zuhaya) néven megállapításai is. említi egy 1283. évi oklevél.1 A honfoglalás előtt a Ez késztetett arra, hogy megkíséreljem földeríteni Sajó völgye 803–895 között, közel egy évszázadon át a Gömör megyei Noak valós azonosítását és e helynév a bolgár kánság végvidéke volt (GYÖRffY 1963–1998, etimológiáját is. II. 462–463; KNIEZSA 1963, 27–44), azután 895-ben Helynév vizsgálata esetén ugyanis mind a helyet, mind a nevet tisztáznunk kell, tehát milyen helyet jelöl, 1 Z. I. 55: 52–54. 196 Dénes György Árpád hadainak az uralma alá került. A bolgár meg- nevét őrizte meg. Erre Györffy munkáiban számos szállók többsége vereségük után a magyar hadak elől helyen felhívja a figyelmet (Pl. györffy 1963–1998, I. hazamenekült, de itt maradtak, és meghódoltak a ma- 205, II. 118 stb.). gyaroknak, a bolgárok által – föltevésem szerint – a bi- A tatárjárás után, 1243-ban IV. Béla király a tor- zánciaktól a 9. század közepe táján elfoglalt és Bulgária nai királyi uradalomról leválasztott, hatalmas pelsőci részévé tett macedón terültekről szolganépeknek ide- uradalmat adományozta a tatárjárás idején mindvégig hurcolt, bolgár jellegű ószláv nyelvet beszélő és már hűséges Ákos nembéli kísérőinek és védelmezőinek, bizánci keresztény szláv népelemek2 (DÉNES 1983, a Bebekek elődeinek. Az adománybirtok határos volt 15–20; 1998a, 341–343; 2012a, 58–62). A honfoglaló a Kacsics nembélieknek a mai Hosszúszó és Kecső magyarok, mint a Bódva-völgyben is tették,3 a Sajó és területén húzódó birtokaival. Az adománylevélben oldalvölgyeinek felsőbb, még lakatlan szakaszába tele- rögzített határjárás ugyan nem sorol fel e helyütt te- pítették át a meghódolt délszláv szolganépeket, ahol lepülésneveket, de leírja, hogy a határ e szakaszán feladatuk a 9–10. században erdőirtás és vasművesség a Kacsics nembéli Éliás comes fivére, Egruh volt a volt (HECKENAST et al. 1968; DÉNES 1998a, 346–347; szomszéd birtokos (KATONA 1981, 317). 1998b, 274–279). E gyepűvidéket a honfoglaláskor nem ülték meg magyar nemzetségek, így ezek északi 1.2. A terület alaposabb megismerése része a tornai királyi uradalom része lett, más részén István király határvármegyét szervezett, és Gömörvár Még kisdiák voltam, amikor egy iskolai kirándulás alá rendelte a megye talán harmad részét (GYÖRffY során megismertem az aggteleki Baradla-barlangot, 1963–1998, ii. 466). Ez utóbbi jelentős területeken a amelynek csodája egy életre megragadott. Az 1950-es 11–12. században félszabad magyar paraszt várnépek- évek elején csatlakoztam a Budapesti Meteor Sport­ kel műveltették meg a földeket (györffy 1963–1998, egyesület turistáihoz, ahol, mint tapasztalt cserkészve- II. 469). A várnépi családok, amelyeknek feladata volt zető és mint a történelem egyetemi oktatója, rövidesen egy­egy földterület megművelése, fölépítették ott ta- a szakosztály fiataljainak túravezetőjeként jártuk a nyájukat. A 11–12. század szokásainak megfelelően az környező hegyeket és a budai barlangokat. Nyaranta így megült területet rendszerint az első tanyaház föl- pedig többhetes barlangkutató táborokat szervez- építőjének puszta nevével nevezték meg. Ezek azután tünk Aggteleken és vidékén, Teresztenye, Égerszög, kis települések, falvak csírái lettek, amelyek az első te- majd Imola határában is (SZENTES 2011; DÉNES 1961). lepes nevét viselték továbbra is, némelyek, pl. Kecső Egyik kutatótáborunk alkalmával az imolai Tó-berké- a mai napig is. Ezeket a nagy kiterjedésű várföldeket a ben segítettünk a régészeknek az imolai őskohók fel- 12. század vége felé a király nagybirtokokként adomá- tárásában is. nyozta el híveinek, ezzel az adománybirtokon dolgozó 1957 tavaszán Jakucs László, aggteleki barlangigaz- várnépi családok az új birtokos félszabad földművesei gató felkérésére egy idősebb turistatársammal Molnár lettek (a telkes jobbágy rendszer ugyanis addig még Lajossal, Moli bácsival együtt bejártuk a Sajó–Bódva nem alakult ki). Királyi adomány révén juthattak itt közét Putnoktól Tornanádaskáig, és annak alapján az 1100-as évek végén nagybirtokhoz a Nógrád me- megírtam az általam kidolgozott felszíni túraútvonala- gyéből származó Kacsics vagy Kácsik nembéliek (ILA kat meg azok látnivalóit az általa szerkesztett Aggtelek 1944–1976, I. 98–101; györffy 1963–1998, ii. 468; útikalauz számára (JAKUCS 1957; DÉNES 1957). E dénes 1998a, 347–349). E birtok területén állnak ma többhetes bejárás során még jobban megismertem Hosszúszó, Kecső, Aggtelek, Kánó, Imola és Trizs Aggtelek vidékét, és ez ott további felszíni és felszín községek (ila 1940, 22). E nagybirtok határain belül alatti, meg levéltári kutatásokra ösztönzött. volt a 13–14. századi oklevelekben szereplő Noak bir- 1959-ben részt vettem az aggteleki Baradla-barlang- tok is. A tatárjárás nem kerülte el ezt a vidéket sem, ban a Jakucs által szervezett kétnapos faggyúfáklyás itt is akadt nyilván teljesen elpusztított falu, amelynek expedíción (dénes 1960a; JAKUCS 1962), ahol az éjsza- romos helyét annak idején a nevéhez kapcsolt -telek kát a Szultán pamlaga nevű, pompás mésztufa­kép- utótaggal jelölték meg. Ha a puszta telkeken a tatár- ződmény feletti kis sziklaplatón töltöttük. Ott mesélte járást követő évszázadban újra épültek házak, és lét- el Jakucs, hogy nemrég egy véletlen folytán fölfedezte, rejött új település, akkor az már a hely -telek utótagú hogy a fejünk felett egy emeletnyivel magasabban át lehet bújni a cseppkőoszlopok közti résen egy már 2 ANONYMUS 12: 90–91. évszázadok óta elfeledett, rejtett terembe, ahol egy 3 ANONYMUS 18: 96. kis vízerecske mellett cserépdarabkák hevertek, ame- A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése 197 lyekről a régész szakértők megállapították, hogy egy 1295. Az eredeti oklevél nem, de szerencsére két részük kora vaskori (hallstadti) edénytöredék, de van hiteles átirata fennmaradt. Az 1315. évi jászói átirat- köztük tatárjáráskori, meg a török hódoltság korából ból értesülünk, hogy a Kacsics nembéli Trizsiek elad- származó is (Patek 1960; jakucs 1962; dénes 2011). ták a Gömör megyei Noak földet Noagfew földrésszel Ez a kétségbevonhatatlan hitelességű leletanyag, ame- együtt a Szuhaiaknak.5 Az 1366. évi kassai átiratban