Sárréti Sasok : Nemzeti Ellenállási Mozgalom Kelet-Magyarországon
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Őze Sándor – Őze Sándorné SÁRRÉTI SASOK Őze Sándor – Őze Sándorné SÁRRÉTI SASOK Nemzeti ellenállási mozgalom Kelet-Magyarországon 1948–1953 Kárpátia Stúdió, Budapest, 2012 A könyv megjelenését támogatta: Szabadságharcosokért Közalapítvány szabadsagharcosokert.hu gróf Blanckenstein Imre Füzesgyarmat Város Önkormányzata ISBN 978-963-89291-6-7 © Őze Sándor, Őze Sándorné, 2012 Minden jog fenntartva TARTALOM ELŐSZÓ 9 A TÉRSÉG BEMUTATÁSA 11 Sárrét 11 Szeghalom 13 Karai Antal: A sárréti települések története 13 Giricz Béla: Szeghalom természeti földrajza 15 Füzesgyarmat 17 Az 1825-ben összeírt földesgazdák nevei Füzesgyarmaton 21 A füzesgyarmati ev. ref. egyház történetéből 23 A Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakítása és templomépítése 26 Száz éves a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség 1902–2002 28 Időszaki információ – Füzesgyarmatról 28 SZERVEZKEDÉSEK SZEGHALOM ÉS FÜZESGYARMAT TÉRSÉGÉBEN 33 A „Sárréti Sasok” tündöklés nélküli bukása 33 Mindenki gyanús, aki él Füzesgyarmaton – Fedőnév: „Vadásztársaság” 35 Tárgy: Buri János füzesgyarmati rk. pap környezettanulmánya 35 Tárgy: Jobboldali elemek csoportosulása Füzesgyarmaton 36 Tárgy: Kun Lajos beépítési javaslata 37 Tárgy: Kun Lajos környezettanulmánya 38 Tárgy: Füzesgyarmati gróf és az rk. pap kapcsolata 40 Tárgy: dr. Szász Ferenc füzesgyarmati lakos lakásán tartott összejövetelről jelentés 41 Tárgy: Jobboldali elemek kapcsolata Füzesgyarmaton 42 „Fehér Partizánok” Füzesgyarmaton 45 Egy tolvajnő és egy csavargó vallomása 45 Tárgy: Fehér partizán nevű szervezkedés Füzesgyarmaton 47 Tanúkihallgatási jegyzőkönyv (K. Tóth József) 48 Tárgy: „Fehér Partizánok” szervezkedése Füzesgyarmaton 52 Tárgy: Pocsai Ferenc környezettanulmánya 56 Tárgy: Varga Vincze környezettanulmánya 57 Tárgy: Illegális szervezkedésről összefoglaló jelentés 58 Tárgy: Melléklet az illegális szervezkedésekről szóló összefoglaló jelentéshez 64 Tárgy: Békés megyei kulákszervezkedés 70 A Törő testvérek szervezkedése 1948-ban Szeghalmon 72 Tárgy: Törő László gyulai lakos ügye 74 Törő László kihallgatása 79 Tárgy: Törő László saját kezű feljegyzései „találmányaival” kapcsolatban 90 Törő Mihály kihallgatása 92 Demokratikus államrend elleni szervezkedés 99 Gyanúsított jegyzőkönyv (Szenvedi Sándor) 101 Tárgy: „Vadásztársaság” fn. csoport-dosszié lezárási javaslata. 104 „Sárréti Sasok” 105 Párdy Imre ügye 105 Blankenstein Pál ügye 137 Nagy József ügye 146 Fejér László ügye 158 Técsi Géza ügye 167 Tárgy: Komsa János vizsgálati terve 171 Barkóczi Károly ügye 175 Fekete Péter gyanúsított jegyzőkönyve 182 Czeglédi Pál gyanúsított jegyzőkönyve 185 Tárgy: „Sárréti Sasok” szervezkedésből őrizetbe vett személyek feljegyzésének kivonata 188 Tárgy: A „Sárréti Sasok nevű illegális szervezkedés ügyének lezárására javaslat. 192 Végh Imre és társai ügye 195 Végh Imre és társai ítélete 244 NÉHÁNYAN MÉG EMLÉKEZNEK A „SÁRRÉTI SASOKRA” 289 Fekete János 289 Csenkei Sándor 290 Csenkei Sándorné 298 Nagy László 299 Gyáni Endréné 302 Komsa Erzsébet 305 Komsa Eszter 307 Gábor Sándor 315 Hegedűs János 318 Tóth Imréné 319 Péli Sándorné 324 Csiki József 327 Blanckenstein György 329 6 Blanckenstein Imre 335 Kovács Imre 338 Vígh József 340 EGY HALÁLOS ÍTÉLET ÉS ÖSSZESEN 150 ÉV BÜNTETÉS 341 Molnár Lajos: A Sárréti sasok örök kalitkában? 341 „SÁRRÉTI SASOK”: NEMZETI ELLENÁLLÁSI MOZGALOM KELET- MAGYARORSZÁGON 347 A Sárrét jellege 347 A szervezkedés indulása 348 A szervezkedés továbbfejlődése 349 „Vadásztársaság” 350 „Sárréti Sasok” 351 A társadalmi bázis 353 A szervezkedés oka 355 Ideológia, jelképek 357 A szervezkedés módja, kiterjedése, fegyverzete és akcióterve 358 Külföldi és belföldi kapcsolatok 360 A szervezkedés felgöngyölítése, a per és az ítélet 362 A börtön és a szabadulás 363 A forradalom 364 A föld kisajátításának folyamata és a vidék népességének felszámolása 366 FELHASZNÁLT IRODALOM 369 NÉVMUTATÓ 371 7 8 ELŐSZÓ A dél-alföldi, Csongrád megyében szerveződött Fehér Gárda mozgalom története után, egy megyével arrébb, Békésben, de a Fehér Gárda(ák) történetéhez tartozó, a magyar nemzeti ellen- álláshoz fűződő, „Sárréti Sasok” elnevezésű ellenállási mozgalom eseményeit, dokumentumait1 és történetét tartja kezében az olvasó. Az ellenálló fogalmát a szovjet sztálinista vagy a jugoszláv titóista rendszer nyomán a kelet- közép-európai sajtó és a történeti szakirodalom „kisajátította”, és kifejezetten csak a partizánok- ra alkalmazta. Ellenállás létezett a kommunizmus ellen, és Magyarország függetlenségéért is harcoltak aktív (fegyveresen) és passzív (röplapterjesztés, szellemi szabotázs, illegális sajtó) for- mában ellenállók, csakhogy ezeket a csoportokat az akkori szakzsargon terroristáknak, gyilko- soknak, reakciós, fasiszta elemeknek titulálta 1945 után, az egyre nagyobb hatalmat magáénak tudó Magyar Kommunista Párt, majd a Rákosi-rendszer. Ellenállni egy társadalom tud, és akkor beszélhetünk ellenállásról, ha az ország területén tartózkodik az ellenség, illetve megszállta az országot. Ebben az esetben pedig ez történt. Hogy ellenálltak, és volt magyar nemzeti ellenállás, azt nagyon jól mutatja a rákoskeresztúri köztemető 298-as és 301-es parcellájában felállított kopjafák sokadalma. Ha 1947–1972 között megnézzük, hogy politikai okokból hány embert – nőket és férfiakat, fiatalokat és idősebbeket – végeztek ki hazaárulásért, kémkedésért, a „népi demokratikus államrend elleni szervezkedés” vezetéséért vagy abban való tevékeny részvételért, akkor több száz embert találunk. Ők valami- lyen formában „ellenállói” voltak a diktatúrának. Mivel ellenállni csak a társadalom tud, így foglalkozásra, származásra, nemre, korra való tekintet nélkül jöttek létre kis csoportok, sejtek. Két fontos közös jellemzővel lehetett köreikbe bekerülni: a megbízhatósággal és a szovjetellenességgel. Az antikommunista ellenállás sem létezett provokátorok, beépített informátorok nélkül, amit ennek a történetnek a végkifejlete bizonyít. Hivatkozhatunk a dél-alföldi Fehér Gárdára is, e moz- galmak több szálon futó eseményei összefonódnak egymással. Hogy a mozgalom milyen körülmények, politikai és közhangulat közepette szerveződött, azt megtudhatjuk a különböző megyei, illetve városi, községi hangulatjelentésekből. Egy azonban tény: 1951 nyarán, körülbelül 225 személyt, családot telepítettek ki Budapestről Füzesgyarmatra. Töb- bek között ide telepítették kényszerlakhelyre Lázár Károly testőraltábornagyot, Rassay Károly volt országgyűlési képviselőt és családjaikat. Ekkor már folytak a titkos nyomozások a „Sárréti Sasok” nevű csoport felderítésére, illetve a potenciális tagok letartóztatására. A szervezkedés Füzesgyar- mat–Szeghalom központú volt, de több községre is kiterjedt, illetve a megye határát is túllépte. 1 A dokumentumok szó szerint kerültek a könyvbe, megőrizve az azokban előforduló helyesírási hibákat is. 9 Mintha az embernek dezsavü érzése lenne és visszacsöppenne a Csongrád megyei tanyákra, az ottani Fehér Gárda ellenállási mozgalom helyszíneire. Budapest, 2012. március Bank Barbara 10 A TÉRSÉG BEMUTATÁSA Sárrét „Ha a térképet nézegetjük, szemünkbe ötlik, hogy azon a helyen, amelyet Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé, Bihartorda, Bakonszeg, Darvas, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Túrkeve, Kisújszállás és Karcag közt húzható vonallal keríthetnénk kö- rül, nincs egyetlen falu se. Így van ez a valóságban is. Nem is települhetett ide falu, mert a múlt század közepéig, amíg szabályozatlan folyóink kényükre-kedvükre locsolgatták a földjeinket, ez a kiterjedt lapály volt a Nagysárrét magva. Feneketlen mocsár, amit az utak is messzire elkerültek. A Bakonszegnél medrét veszítő öreg Berettyó vize itt terült szét, és csak Szerep alatt, Bihar, Bé- kés, Jásznagykunszolnok hármashatára táján szorult ismét holmi sekélyes mederbe, de elfért itt még a Tisza vize is! A Mirhó-foknál kiömlő áradást a Kakatér, Mérges, Cinaderek vezette el idáig. A Tiszaszőlősnél partotbontó víz a Tinósdéren, Oktalanlaposán és a Zádoréren jött. A Tiszadobnál kilépő áradást pedig a Hortobágy folyócska szállította. Ennek medre mentén Karcag és Nádudvar közt az Ágota csárdáig nyúlt fel a Nagysárrét s rokonságot tartott a kunmadarasi nagy réttel és a hortobágyi morotvákkal. – De Csökmő, Komádi, Vésztő, Okány környékén is mocsár terült el: a Körös Kissárrétje. E két térségünk tulajdonképpen ikertestvér volt. Zsáka, Darvas, Gyarmat közt számtalan ér kötötte össze őket, mint pl. a Keresztér, Bogárzó, Kengyel, Kenderes, Cseke, Mustó, Gyöngyös, Dózsa, Szunyogos, Nyék. Ezek medrén keresztül osztozkodtak egymás vizén. Volt itt víz bőven a Sárrétjén kívül is! Így pl. a hajdúsági és a bihari oldalon még Nádudvar, Kaba, Földes, Derecske, Konyár határa is tele volt kolokányfészekkel, kisebb-nagyobb tóval, fer- tővel, laposokkal, derekakkal, fenekekkel, amiket felvert a nád és évtizedes aszály, ha kiszívta belőlük a vizet. Számba se vehető nádas ér kanyargott egymásba és egymásból, hol a rétbe folyva, hol meg visszafele. Ha útra szánta magát az itteni ember, inkább csolnakba (vagy sárréti nyelven szólva: hajóba) ült, mintsem szekérre. A városig, a faluig ért a mocsár, kákát, nádat termett a szélső udvarok lábja. Ezeket tudva, mondanunk se kellene, hogy az emberi élet is más módon folyt itt akkor, mint manapság. Szántani, vetni csak a mindössze is kevés ármentes helyeket, az ún. szigeteket lehe- tett. Sokszor ezekre is hajóval vitték be az ekét és hasig érő vízben, vagy ennél is mélyebben úsztatták be a lovakat. A termést is hajóval kellett kihordani. Éppen csak, hogy megtermett az esztendei kenyérnek való. Így hát a földművelés inkább csak mellékfoglalkozásnak számított. A szegényembernek