7. Országos Interdiszciplináris Grastyán Konferencia Előadásai

7. Országos Interdiszciplináris Grastyán konferencia előadásai

Szerkesztette: Rab Virág

Pécsi Tudományegyetem Grastyán Endre Szakkollégium Pécs, 2009 A kötet megjelenését

......

támogatta.

Lektorok:

Dr. Farkas József (134–144.)

Lelovics Zsuzsanna (34–40.; 122–128.; 129–133.; 400–407.; 408–414.)

Nagy Mariann (286–297.)

7 / Baranyai nóra 115 / guzsván alexandra Etnoregionalizmus Lengyelországban A „dunai lovasistenek”, valamint a Baranya megyé- ből előkerült négy emlékük bemutatása 17 / Barta attila Koordináció a központi szint alatti államigazgatás- 122 / Hartmann eszter, lelovics zsuzsanna, ban dr. figler Mária Hazai tápláltsági állapot vizsgálat (nutritionDay 27 / Bartos fruzsina 2008) eredményei nemzetközi adatok tükrében „… rájuk megeskette őket és oldhatatlan átkot helyezett a szájukba…” Átokformulák alkalmazása az 129 / Herczeg anna, lelovics zsuzsanna újasszír államszerződésekben Boldogság és táplálkozás, avagy ha sokat eszünk, jókedvünk lesz? 34 / dobák zita, kovács Ildikó, lelovics zsuzsanna 134 / Horváth gábor Ne csak együk, olvassuk is! Információforrásként The effects of enriched environment in degenerated szolgáló élelmiszercímkék rat retina induced by toxic agent in vivo

41 / dominek dalma lilla 145 / kelemen fruzsina A Szépművészeti Múzeum és a British Museum Harcok a budapesti Duna-szakasz szabályozása múzeumpedagógiai és angragógiai összehasonlító körül. Érvek és ellenérvek a szabályozással kapcso- elemzése latban

51 / erdős zoltán 154 / kiss zsuzsanna A koraújkori politikai közvélemény kutatástörténe- A pszichológiai aspektus alkalmazásának lehetősé- te. Metodológia és fogalmi háló gei a történelemkutatásban

64 / fábián Borbála 162 / konkoly sándor Kaszinói élet – a kaszinók élete Baján a 19. század- Karbonátos rétegösszlet a Mohácsi-szigeten ban 178 / kund attila 73 / farkas péter A dichotóm nacionalizmus-felosztás esélyei Íj és páncél együttes megjelenése az Árpád-kori írott forrásokban 184 / lelovics zsuzsanna Az időskorúak a társadalomban és a hazai szociális 79 / földi zsombor József otthonokban A házbérlet és szerepe az óbabilóni korban 193 / Maráczi nóra 88 / furkó andrea Gyermekvédelmi gondoskodásban élő fi atalok in- A „későn jövő” Német Birodalom helye a nap alatt. tegrációjának nehézségei A német gazdasági fejlődés 1871–1913 201 / Mateisz Martin 99 / galambos attila Antiutópiák „Apátiából” – avagy Lasch és Romero Felelősségünk (teljes?) tudatában sötét szemüvege

107 / grexa Izabella 211 / Mérei andrás Az oral history alkalmazhatóságának problemati- A baranyai háromszög népi németségének kitele- kája a Nagy Imre csoport nőtagjainak visszaemlé- pülése és az azt megelőző évtized problematikája kezése alapján

5 VII. Grastyán Konferencia

221 / Nagy Roland 352 / Szabó Ernő Versenyhelyzetben. A jezsuita pedagógia a Báthory- Iparszervezeti átalakulás Pécsett a 19–20. század kori Erdélyben fordulóján (1890–1914)

230 / Németh Réka 363 / Szappanyos Melinda Magánalapítású bencés monostorok Erdélyben és a A Code civil emberképe Tiszántúlon 374 / Szigeti-Szász Viktória 242 / Noé Renáta, Boehm Günther, A cukorbetegség kezelésének egészségpszicholó- Beermann Christopher, Weyermann Maria, giai megközelítése Rothenbacher Dietrich, Szabó Éva, Decsi Tamás N-3 és n-6 többszörösen telítetlen zsírsavak az 382 / Tortoriello Fiorella anyai és a köldökzsinór vérben A tekenu, az ókori egyiptomi temetési rítusok enigmatikus szereplője 251 / Orsós Julianna Emberbaráti szeretet vagy gyakorlatias gondolko- 392 / Török Éva dásmód Az előszerződés jogintézménye a bíróságok joggya- korlatában 262 / Pálfi Zoltán Hálózatok, kapcsolatok, erős és gyenge kötelékek: 400 / Töttösi Adrienn, Lelovics Zsuzsanna óasszír üzleti stratégiák Turhumitban Mesehősök és gyermekekre pozícionált élelmisze- rek 271 / Pál-Lukács Zsófia Az azonosság tükörképei Nádas Péter Egy családre- 408 / Vági Zsolt, Lelovics Zsuzsanna gény vége és az Emlékiratok könyve című műveiben Táplálkozás az extrém hosszú terhelések és távok függvényében 280 / Répási Roland A repce regulátoros kezelésének a mezőgazdasági 415 / Varga Mónika üzemek jövedelem termelő képességére gyakorolt A saárdi Somssich-család és Sörnyepuszta hatása 425 / Varju József 286 / Schwarczwölder Ádám Az eurázsiai hód vizsgálata a Szigetközben A magyarpeterdi református eklézsia története az 1880-as években (Forrásközlés) 433 / Vér Ádám Az eunuch hűsége Asszíriában 298 / Simon Tamás A mohácsi országzászló története 445 / Vörös Katalin A fantasztikus irodalom és a detektívregény párhu- 307 / Slachta Kriszta zamai A Magyar Népköztársaság és az egykori Német De- mokratikus Köztársaság állambiztonsági szervei 452 / Zárdai István Zoltán közötti együttműködés jogi háttere Gyakorlati észhasználat és reflexivitás

316 / Sneff Marianna 459 / Zsigmond Anna, Boehm Günther, Bevándorlás, belső migráció és szervezett betelepí- Beermann Christopher, Weyermann Maria, tés Zala vármegyében a 18. században Rothenbacher Dietrich, Szabó Éva, Decsi Tamás 327 / Sövegjártó Szilvia Az anyai szérum és az anyatej zsírsavösszetétele Az enumeráció a sumer irodalomban 467 / Zsonda Márk 337 / Stipich Béla Tengerészélet az osztrák-magyar K.(U.)K. haditen- Ki őrizte a hettita határt? Maşat höyük és a hettita gerészet (K.u.K. Kriegsmarine) felszíni egységein határvédelem egyes kérdései

VII. Grastyán KonferencIa

Baranyai Nóra etnoregionalizmus lengyelországban

Bevezetés

sziléziai vajdaság számára 1920-ban biztosított autonóm státusz visszaszer- zéséért küzdő lengyelországi társadalmi szervezet, a Mozgalom Szilézia a Autonómiájáért (Ruch Autonomii Śląska) 2008-ban újra felvetette a különle- ges helyzetet megszüntető, 1945-ben született rendelet felülvizsgálatát, miközben már egy Németországban bejegyzett, Kezdeményezés Szilézia Autonómiájáért (Initiative für Autonomie Schlesiens) nevű társadalmi szervezet is e területi egység státuszának megváltoztatását tűzte zászlajára. Elképzeléseik nem azonosak, tevékenységük, valamint a lengyel 2002-es népszámlálási adatok azonban arra utalnak, hogy a sziléziai problematika felerősödött, amelyet a lengyel államnak, illetve politikai vezetésnek előbb-utóbb rendeznie kell, s ehhez szükség lesz a jelenleg érvényben lévő törvények felülvizsgálatára, módosítására is. Egy ilyen helyzet talán majd lehetőséget teremt arra, hogy az érvényben lévő, számos problémát felvető kisebbségi szabályozást a jelen állapotok fi gyelembevételével racionalizálják.

szilézia történelmi háttere

A történelmi Sziléziát általában négy város, Görlitz és Katowice, valamint Zielona Góra és Opava által határolt területként határozzák meg, amelyen jelenleg három (kelet-)közép- európai állam, Németország, Lengyelország és Csehország osztozik meg. A XV. századtól kezdve tesznek különbséget a nyugati, Görlitz és Wrocław között elterülő Alsó-Szilézia, valamint az ettől keletre, a Nysa és Katowice között fekvő Felső-Szilézia között.1 Az I. vi- lágháborút követően a korábban a Német Császárság, az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország által felosztott Szilézia nyugati része Németországhoz került, míg keleti része Németország, valamint az újonnan létrehozott Lengyelország és Csehszlovákia területén terült el. A lengyel állam 1920-ban autonómiát biztosított a területén létrehozott sziléziai vajdaságnak, így az önálló parlamenttel, azaz törvényhozói jogosítványokkal rendelkezett a sziléziai ügyekre vonatkozóan; a hadi-, külügyi, bírósági és az általános politikai ügyek azonban továbbra is a központi hatalom hatáskörébe tartoztak. A II. világháborút követő határeltolások következtében Felső-Szilézia egészét, valamint Alsó-Szilézia egy részét is a lengyel államhoz csatolták, ezzel egyidejűleg azonban, 1945-ben az Országos Nemzeti Tanács rendeletileg megszüntette a korábban biztosított autonómiát. Szilézia társadalma hagyományosan vegyes összetételű, s ez nemcsak a nemzetisé- gi hovatartozáson, hanem a nyelvhasználatban, s a területi identitásban is megnyil-

1 MALLOY 2005

7 VII. Grastyán Konferencia vánul. Szilézia társadalmát az őslakos szlávok, az egyre nagyobb számban betelepülő németek, valamint a II. világháborút követően a keleti, elcsatolt területekről áttelepült, áttelepített lengyelek, illetve ezek leszármazottai alkotják. A vegyes etnikummal ter- mészetszerűleg párosult a nyelvi heterogenitás, amely egy új, a németből és a szlávból/ lengyelből kialakult jellegzetes sziléziai nyelv, illetve dialektus kialakulását is eredmé- nyezte. Területi identitás tekintetében különbség fedezhető fel a német és a szláv né- pesség között; előbbi egész Sziléziával, utóbbi csak az általuk lakott területtel, Felső- Sziléziával azonosul – ez az eltérés mutatkozik meg a későbbiekben bemutatandó két szervezet elképzeléseiben, illetve azoknak területi kiterjedésében is.

A kisebbségi struktúra változásai és a jelenlegi kisebbségi szabályozás

A soknemzetiségű II. Köztársaságban (1918–39) a többségi és a kisebbségi társa- dalom konfliktusaiban a nemzetiségi csoportok közül elsősorban a németek és az uk- ránok vettek részt. A németek egyre növekvő ellenszenve a többségben lévő lengye- lekkel szemben a hitleri politika sikerességének volt köszönhető, amely propagandá- jában nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy konfliktust generáljon az egy államon belül élő nemzetiségek között. Az ukránok helyzetét a lengyel állam polonizációs törekvései tették egyre kilátástalanabbá; a politikai vezetés az ország területén élő szláv nemze- tiségű csoportok ellengyelesítésére törekedett, s a folyamat felgyorsítása érdekében a kisebbségeket megfosztották nyelvi jogaiktól. A két világháború közötti Lengyelország nemzetiségi összetételét az 1931. évi adatokkal szemléltetjük:

Lengyelország nemzetiségi struktúrája az 1931-es adatok alapján, % (Forrás: TOMANEK 2004)

Annak meghatározása, hogy ez nyelv vagy dialektus, szintén a sziléziai problematikán belüli nyelvészeti vita tárgyát képezi, amely nem kevésbé hangsúlyos, mint a tanulmányban felvázolt politikai-társadalmi jel- legű kérdések, sőt, egyes esetekben – pl. regionális nyelv – azoknak alapját képezik. TOMANEK 2004

VII. Grastyán Konferencia

A második világháborút követő államszocialista időszakban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget sem a nemzetiségi hovatartozás megállapításának, sem a nemzeti- ségek elismerésének, támogatásának, így ebből az időszakból a nemzetiségek lélekszá- mát és arányát illetően csak becsült adatokkal rendelkezünk. Az 1946-os népszámlálás adatai alapján Lengyelország népessége ebben az évben 23 928 000 fő volt, ebből 2 288 000 fő német, 162 000 fő ukrán, míg 138 000 fő belorusz volt, a zsidók számát pedig több mint 110 ezerre becsülték. A jelenlegi nemzetiségi struktúra azóta – a természetes migráció, valamint az át- és kitelepítések, illetve a nemzetiségi tudat módosulásainak hatására – jelentős változásokon ment keresztül. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás során a lengyel társadalom csaknem 97 százaléka (36 983 720 fő) a lengyel többségi társadalomhoz tartozónak vallotta magát, s a fennmaradó 4 százalékból is csak 1,23 százalék (471 500 fő) nevezett meg valamely nemzetiségi közösséget, ahova magát be- sorolja (a lakosság 2,03 százaléka nem nevezett meg semmilyen nemzetet, nemzetisé- get). A sziléziaiak váltak a legnagyobb nemzetiséggé Lengyelország területén – ennek érdekessége az, hogy e folyamattal párhuzamosan az önmagukat németként identifi- kálók száma lényegesen lecsökkent, azaz feltételezhetően – a sziléziai mozgalom fel- erősödésével egyidejűleg – a két csoport közötti átjárásnak lehetünk tanúi.

A jelentősebb (2000 főnél nagyobb lélekszámú) nemzetiségi csoportok tagjainak száma a 2002. évi népszámlálás adatai alapján, fő (Forrás: http://pl.wikipedia.org/wiki/Mniejszo%C5%9Bci_narodowe_i_etniczne_w_Polsce)

Az államszocialista időszak alatt a nemzetiségi, kisebbségi kérdést tabutémaként ke- zelték, így az ezzel kapcsolatos törvények megalkotása csak a rendszerváltást követően vált aktuálissá. Már 1989-ben létrehozták a kétkamarás parlamenten belül az etnikai és nemzeti kisebbségi bizottságot, amely azóta is működik, s a kisebbségi szükségletek,

GRZEGORZ 1994 KAŹMIERCZAK 2003

VII. Grastyán Konferencia igények feltárásán és becsatornázásán keresztül a törvények előkészítésével, illetve az érdekek képviseletével foglalkozik. A népszavazással megerősített, 1997-ben elfogadott alkotmány a következőképpen szól az állam területén lévő nemzeti és etnikai kisebbségekről: „A Lengyel Köztársaság a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó lengyel állampolgárok számára biztosítja saját nyelvének megőrzése és fejlesztése szabadságát, szokásainak és tradícióinak megőrzését, valamint saját kultúrájának fejlesztését.” „A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van létrehozni oktatási, kulturális, illetve vallási azonosságuk védelmére szolgáló intézményeket, s részt venni azokban a döntések- ben, amelyek kulturális azonosságukat érintik.” Az e témában más államokénál valamelyest szűkszavúbb és általánosabban megfogalmazott alkotmány mellett hosszú ideig nem is létezett kisebbségi törvény Lengyelországban, melynek részletes kidolgozására és elfogadására csak 2005-ben került sor. A törvény címe is kifejezi a lengyel szabályozás sajátos jellegét, azt, hogy külön rendelkezik a nemzeti és az etnikai kisebbségekről, illetve bevezet egy más ál- lamokban ismeretlen kategóriát, a regionális nyelv fogalmát. A törvény tételesen fel is sorolja azokat a hat kritérium alapján körülhatárolt csoportokat, amelyeket a nemzeti, illetve az etnikai kisebbségek közé sorol, illetve akként elismer. Ez alapján a nemzeti kisebbségek közé a beloruszokat, a cseheket, a litvánokat, a németeket, az örménye- ket, az oroszokat, a szlovákokat, az ukránokat és a zsidókat, az etnikai kisebbségek közé pedig a karaimokat, a łemkokat, a romákat és a tatárokat sorolják. A regioná- lis nyelv kategóriájának kritériumaiként említi a törvény azt, hogy csak olyan nyelv tartozhat ezek közé, amelyet az állam valamely területén hagyományosan használ az egyébként kisebbségben lévő csoport, s amely különbözik az állam hivatalos nyelvétől, s nem tartozik sem a nyelvjárások, sem a migránsok nyelvei közé. Annak ellenére, hogy Lengyelország területén több olyan nyelv is létezik, amely – természetesen a nyelvet használók saját megítélése szerint (pl. sziléziai, pomerániai, góral) – eleget tesz ezeknek a kritériumoknak, a törvény csak egyetlen ilyen regionális nyelvet nevez meg, a kasubok nyelvét.10

A törvényben nevesített kisebbségek többletjogosítványai

A lengyel alkotmány kimondja, hogy Lengyelország hivatalos nyelve a lengyel, s egyidejűleg szól arról is, hogy ez az előírás nem sértheti a nemzeti kisebbségek azon jogait, melyek ratifikált nemzetközi egyezményekből következnek.11 A lengyel parlament 1999-ben fogadta el a lengyel nyelvtörvényt, amely egyrészt rögzítette azt, hogy milyen esetekben, mely kommunikáció során kell a lengyel nyelvet használni, másrészt

TOMANEK 2004 KONSTYTUCJA 1997. 8. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségekről, valamint a regionális nyelvről USTAWA 2005. 6. 10 USTAWA 2005. 10. 11 KONSTYTUCJA 1997. 6.

10 VII. Grastyán Konferencia pedig azt, hogy milyen lépéseket kell állami szinten megtenni annak érdekében, hogy megakadályozzák a nyelv vulgarizálódását és az idegenszerűségek térhódítását12. E törvény rendelkezéseit azóta többször is módosították, illetve kiegészítették miniszteri rendeletekkel – a belügyekért és a közigazgatásért felelős miniszter rendeleteivel –, amelyekben azt határozták meg, hogy a közhivatalok, a közterületek, közlekedési esz- közök elnevezéseit és egyéb szövegeket mely nyelveken kell leírni. A szabályozás értel- mében lehetőség nyílik arra, hogy a kielégítő tájékoztatás érdekében a lengyelen kívül más nyelveket is használjanak. Az idegen nyelvek közé a 2006-os miniszteri rendelet a Lengyel Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek nyelveit, a regionális nyelveket, valamint az államhatár mellett fekvő területeken a szomszédos állam hivatalos nyelvét sorolja.13 A lengyel kisebbségi törvény nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen módon lehet a törvényben meghatározott nemzeti és etnikai kisebbségek közé be- kerülni, így ennek egyetlen lehetséges útja a törvénymódosítás lenne.14 Erre azonban – a nemzeti kisebbségek automatikus politikai többletjogosítványai miatt – eddig nem került sor, s nincsenek arra utaló jelek, hogy ez a közeljövőben a törvényhozó szándéka szerint megvalósulhatna. A lengyel törvényekben a nemzeti kisebbségek számára lehe- tőséget biztosítottak az országos képviseleti szervben, a Szejmben való képviseletre. A kétkamarás parlament alsóházába arányos rendszerben, választási listák alapján lehet bekerülni, s a magyar gyakorlathoz hasonlóan Lengyelországban is van választási kü- szöb, amely jelenleg, a választási törvény 133. cikkelye alapján 5 százalékos a választá- si bizottságok – azaz a gyakorlatban döntő többségében a pártok – számára (a válasz- tási koalíciók számára azonban magasabb, 8 százalékos választási küszöböt határoztak meg). A választási törvény 134. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek kedvezőbb lehetőségeiről, a választási küszöb alóli mentesség elismeréséről, amely azonban – bár némileg szimbolikus – nem automatikus. „Azok a választási bizottságok, amelyeket bejegyzett nemzeti kisebbségek szervezetei- nek tagságát alkotó választók hoztak létre, mentesülhetnek azon feltételek alól, melyekről a 133. cikkely rendelkezik, amennyiben legkésőbb a választás napját megelőző ötödik napon ez ügyben az Állami Választási Bizottság előtt nyilatkoznak. A nyilatkozattal együtt a bizottság köteles benyújtani a nemzeti kisebbségi szervezet megfelelő alapítási okiratát, ezzel igazolva azt, hogy a választási bizottságot olyan választók hozták létre, akik tagjai a szervezetnek.” „Az Állami Választási Bizottság haladéktalanul igazolja a törvényben meghatározott nyilatkozat kézhezvételét. A nyilatkozat igazolása kötelező.”15 A törvény alapján tehát a nemzeti kisebbségek pozitív diszkrimináció alá esnek a választási eljárás során, amennyiben sikerül annyi szavazatot összegyűjteniük, amely egyetlen mandátum megszerzéséhez szükséges, automatikusan bejutnak az alsóház- ba. Mivel ez a jog csak a nemzeti kisebbségeket illeti meg, világossá válik, miért van

12 BILIŃSKI 2000 13 ROZPORZĄDZENIE 2006. 1. 14 HALÁSZ 2007. 15 USTAWA 2001. 48.

11 VII. Grastyán Konferencia nagy jelentősége annak, hogy a kisebbségi törvényben tételesen felsorolták a nemzeti, etnikai kisebbségek, illetve a regionális nyelvek csoportjait. Mivel a felsorolás zárt, ke- vés esélye van annak, hogy valamely, eddig el nem ismert közösség bekerül a kisebb- ségi csoportok közé, az pedig további problémát jelent, hogy átsorolásra nem kerülhet sor, így nem rendelkezhetnek politikai jogokkal az etnikai kisebbségek. A nemzeti és etnikai kisebbségek közötti különbségtételt a politikai jogok vonatkozásában nem lehetne azzal indokolni, hogy az egyik csoport rendelkezik anyaországgal, míg a másik nem. A politikai képviselet lehetőségének megítélésében ennek a ténynek semmilyen jelentősége nincsen, illetve nem kellene, hogy legyen. A választási jog kedvezményeit ugyanakkor mindössze a német választási bizottság volt képes kihasználni, a gyakorlat alapján ugyanis ez az egyetlen bejegyzett nemzeti kisebbségi választási bizottság, melynek képviselői 1991 óta ülnek a parlamentben.16

A Szilézia-problematika és a társadalmi szervezetek

A fentebb bemutatott 2002-es népszámlálási adatok részben a sziléziaiak tevékeny- ségének újraaktivizálódására, valamint egy új és erőteljes probléma megjelenésére utalnak, arra, hogy az ország legnagyobb lélekszámú kisebbségével komolyan kell számolni, s így követeléseit, törekvéseit a politikai vezetésnek tudomásul kell vennie, azokra megoldást kell találnia. A Mozgalom Szilézia Autonómiájáért (Ruch Autonomii Śląska) nevű lengyel szervezetet 1990-ben jegyezték be, jelenleg körülbelül 7 ezer tagja van, akiknek egy része a régión kívül, illetve külföldön él. A szervezet tevékenysége az egész történelmi Szilézia területére kiterjed, azaz magában foglalja a jelenlegi lengyelországi sziléziai, opolei, s részben a dél-sziléziai vajdaságot. A mozgalom tevékenységének legfőbb célja az 1920- ban megszerzett, majd 1945-ben elveszített autonómia visszaszerzése. 1995-ben a Mozgalom Szilézia Autonómiájáért kezdeményezte a katowicei vajdasá- gi bíróságnál a Sziléziai Nemzetiségű Emberek Szervezete nevű szervezet bejegyzését, amelyet a bíróság meg is tett, a fellebbviteli bíróság azonban – a vajda véleményével megegyezően – azt mondta ki, hogy a sziléziaiak nem tekinthetőek nemzeti kisebb- ségnek, csupán etnikai csoportnak. Az ügy a szervezet kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely úgy határozott, hogy – az előbb ismertetett okoknál fogva – a sziléziai nemzetiség bejegyzésére nem kerülhet sor, mivel az törvénysértő lenne.17 Az alkotmánybíróság is foglalkozott a sziléziaiak kezdeményezésével, s szintén hoz- zászólt az országos vitához. Állásfoglalásuk szerint „a XIX. és XX. századi etnográfiai irodalomban a sziléziaiakat lengyel származású őslakos népességként írták le (…). A sziléziaiak teljes bizonyossággal állíthatóan olyan regionális csoportot alkotnak, amelynek nagy az azonosságtudata, valamint a kulturális összetartozás-érzete, s nem tagadható regionális elkülönülésük sem. Mindez mégsem elegendő annak elismeré- séhez, hogy külön nemzetiségként léteznek. Soha az általános tudatban nem jelentek

16 SAFJAN 2003 17 HALÁSZ 2007

12 VII. Grastyán Konferencia meg elkülönült nemzetként, s eddig soha nem próbálták önmagukat nemzeti kategó- riában kifejezésre juttatni. Sőt, Szilézia története egyértelműen rámutatott arra, hogy a honos lakosok – amellett, hogy néhány száz évig a földjük a lengyel állam területén kívül helyezkedett el, s erős germanizációs hatás alatt éltek – megőrizték kulturális és nyelvi elkülönültségüket, valamint a lengyel kulturális törzshöz való tartozásukat. Tehát sziléziaiak a kifejezés regionális, de nem nemzeti értelmében.”18 A bíróságok érvelésében hangsúlyos szerepet kap az, hogy a sziléziaiak nemzeti léte az általános tudatban, a szélesebb közvéleményben nem elfogadott, nem köztudomású. Az indok- lásban ez szerepel: „Társadalmunk tradicionálisan nem hajlamos olyan csoport nemzeti kisebbségként való elismerésére, amelynek kulturális elkülönülése ugyan van, de nincs állami hovatartozása.”19 A bejegyzésre váró szervezet ezek után az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordult, s az Emberi Jogok Európai Bírósága 2001. december 21-én hozott ítéletet, melyben a lengyel államnak adott igazat, ugyanakkor rámuta- tott arra a joghézagra is, amely a lengyel jogrendszer sajátja, jelesül, hogy a kétoldalú szerződések alapján elismert nemzetiségeken kívül eső etnikai csoportoknak nincsen lehetőségük a bejegyzésre, s csak egyesületeket hozhatnak létre. A sziléziai mozgalom fellebbezése nyomán az ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarája elé ke- rült, ahol végül helybenhagyták az elsőfokú ítéletet.20 A bírósági döntésekben elhangzott megállapítások, vagyis az, hogy a sziléziaiak etnikai kisebbséget, illetve regionális csoportot alkotnak, semmilyen visszhangra nem találtak a lengyel törvényhozásban, hiszen a 2005-ben elfogadott kisebbségi törvény- ben a sziléziaiakat nem említik sem az etnikai kisebbségek, sem a regionális nyelvek között. A sziléziaiak azonban nem adták fel a küzdelmet, s az elmúlt évben több olyan kezdeményezés is napirendre került, amely kisebbségként, illetve regionális nyelvi csoportként való elismerésükre irányul, ám a tervezett törvénymódosításra nem sok esély van. A lehetséges elismerés jelentőségét a sziléziaiak abban látják/látnák, hogy a regionális nyelvet használó közösségek – illetve jelenleg csak egyetlen közösség, a kasubok – számára az állam költségvetési támogatásokat biztosít a nyelv oktatására, illetve ápolására. A Kezdeményezés Szilézia Autonómiájáért (Initiative für Autonomie Schlesiens) nevű, Bajorországban bejegyzett szervezet tagjai lengyelországi származásúak, né- hányan Lengyelországból vándoroltak ki, mások már Németországban születtek, ám felmenőik sziléziaiak voltak. Terveik között az szerepel, hogy az egész ország területén létrehozzák a szervezet hálózatát, s tíz-húsz éven belül olyan státuszt vívnak ki Szilézia számára, mint amilyennek jelenleg Spanyolországban Katalónia, vagy Ausztriában Dél- Tirol örvend, azaz céljuk, hogy a föderális európai struktúrával szorosan összefonódott Szilézia számára egy lehetséges modellt vázoljanak fel. A szervezet – szűkszavú alapító okirata szerint – mindössze a történelmi Szilézia kulturális, gazdasági, tudományos és

18 SAFJAN 2003 19 SAFJAN 2003 20 BARANYAI 2009

13 VII. Grastyán Konferencia történeti örökségét kívánja előmozdítani, s a németek, lengyelek és csehek közötti ösz- szhangon alapuló „sziléziai harmadikutas” megoldást akar találni.21 E ponton érdemes is felhívni a figyelmet arra a nyilvánvaló tényre, hogy e szervezet nemcsak a történelmi Szilézia német, hanem természetesen a lengyel, sőt, a cseh területeire is igényt tart, s ezeknek egyszerre követel autonómiát. Ugyanakkor azok a területek, amelyek a lengyel mozgalom terveiben szerepelnek, a német szervezet számára nem bírnak jelen- tőséggel. Ez az elképzelés egyezik azzal a korábban ismertetett állásponttal, miszerint a német sziléziaiak egész Szilézia területével, míg a lengyelek csak Felső-Sziléziával azonosulnak. Összegzés

A lengyelországi kisebbségi szabályozás, különösen a nemzeti és etnikai kisebbsé- gek, illetve a regionális nyelvű csoportok törvényi meghatározása pontosságában és konkrétságában számos problémát vet fel. A zárt csoportot alkotó közösségek az új folyamatoktól, valamint a valóságtól elzárkózó merev rendszerben helyezkednek el, amelyben ráadásul a politikai jogok tekintetében – megítélésünk szerint – igazságta- lanul, diszkriminatív módon tesznek különbséget az anyaországgal rendelkező, illetve nem rendelkező kisebbségek között. A sziléziai mozgalmak által felvetett kérdések rávilágítanak a kisebbségi szabályo- zás hiányosságaira és hibáira, ugyanakkor az autonómia visszaállítására az unitárius Lengyelországban kevés esély van. Az erre irányuló törekvések, így a 2008-as bead- vány, nem keltenek nagyobb visszhangot az állami vezetésben, míg a németországi szervezet megjelenése tovább bonyolítja a kérdést, s várhatóan még a korábbinál is nagyobb politikai, valamint társadalmi ellenálláshoz vezetnek. A legnagyobb problémát azonban az okozza, hogy a sziléziai vajdaság országos parlamenti képviselőinek – akik pártállásuktól függetlenül, szokatlan összefogással – jelenlegi, a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény módosítására irányuló kezdeményezését is ellehetetleníti a két, autonómiát követelő szervezet. Ugyanakkor a nemzetiségi struktúra átalakulásával, a népszámlálási adatokkal, s a sziléziai csoport létezésének tényével előbb-utóbb a lengyel államvezetésnek is szembe kell néz- nie, s meg kell tennie a szükséges lépéseket. Az elképzeléseikben és követeléseikben egyébként korántsem egységes sziléziaiak számára a lengyel államnak helyet kellene biztosítania a regionális nyelvi csoportok között, így a kisebbségi törvény jelenlegi rendelkezései alapján jelentős állami forrásokat fordíthatnának nyelvük és kultúrájuk ápolására, amely jelen helyzetben a lehetőségek maximumaként értékelhető. További – a mozgalmak számára kétségtelenül elégtelen, de – megoldást jelentene a már fenn- álló cseh-lengyel Szilézia eurorégiónak a földrajzi egység német részével történő ki- bővítése, e módon az Európai Unión belüli határon átnyúló együttműködés keretében „újraegyesülhetne” a három részre szakadt történelmi Szilézia.

21 SATZUNG 2008

14 VII. Grastyán Konferencia

Felhasznált irodalom

BARANYAI 2009 = BARANYAI Nóra: Szilézia autonómiája – Autonómiatörekvések napjainkban. Kultúra és Közösség, 2008/3. 22–29. BILIŃSKI 2000 = BILIŃSKI Lucjan: Nyelvtörvény Lengyelországban. Kisebbségkutatás 2000/3. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2000_03/cikk.php?id=334 GRZEGORZ 1994 = GRZEGORZ, Janusz: Nemzetiségi kisebbségek a mai Lengyelországban. Regio – Kisebbség, politika, társadalom 1994. 5. évf. 1. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00017/pdf/04.pdf HALÁSZ 2007 = HALÁSZ Iván: Nemzeti és etnikai kisebbségek és kisebbségi jogi sza- bályozások Közép-Európában. Kisebbségkutatás 2007/3. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2007_03/cikk.php?id=1455 KAMUSELLA 2003 = KAMUSELLA Tomasz: The Szlonzoks and their language: Between Germany, Poland and Szlonzokian Nationalism. EUI Working Paper HEC No. 2003/1. cadmus.iue.it/dspace/bitstream/1814/1351/1/HEC03-01.pdf KAŹMIERCZAK 2003 = KAŹMIERCZAK Łukasz: Trzy procent odmienności. Przewodnik Katolicki 2003/28. http://www.opoka.org.pl/biblioteka/P/PS/trzy_procento.html?no_ header=1&no=1 KONSTYTUCJA 1997 = KONSTYTUCJA Rzeczpospolitej Polskiej z dnia 2 kwietnia 1997 r. http://www.sejm.gov.pl/prawo/konst/polski/kon1.htm MALLOY 2005 = MALLOY Tove H.: National Minority ’Regions’ in the Enlarged European Union: Mobilizing for Third Level Politics? ECMI Working Paper Vol. 24. European Centre for Minority Studies. Flensburg. http://www.ecmi-eu.org/fileadmin/media/brief_14.pdf ROZPORZĄDZENIE 2006 = ROZPORZĄDZENIE Ministra Spraw Wewnętrznych i Administracji z dnia 19 kwietnia 2006 r. zmieniające rozporządzenie w sprawie wypadków, w których nazwom i tekstom w językum polskim mogą towarzyszyć wersje w pzzekładzie na język obcy. www.mswia.gov.pl/download.php?s=1&id=3518 SAFJAN 2003 = SAFJAN Marek: Pozycja mniejszości w Polsce w świetle orzecznictwa Trybunału Konstytucyjnego. www.trybunal.gov.pl/Wiadom/Komunikaty/20031003/20031003.pdf SATZUNG 2008 = SATZUNG des Vereins Initiative der Autonomie Schlesiens. http://www.iaschlesien.org/Satzung_der_Initiative_der_Autonomie_ Schlesiens_e.V..pdf TOMANEK 2004 = TOMANEK Przemysław: A nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak védelme Lengyelországban, különös tekintettel az ukrán kisebbségre. Kisebbségkutatás 2004/4. szám http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_ 2004_04/cikk.php?id=1320

15 VII. Grastyán Konferencia

USTAWA 1999 = USTAWA z dnia 7 października 1999 r. o języku polskim. http://isip.sejm.gov.pl/servlet/Search?todo=file&id=WDU19990900999&type =1&name=D19990999L.pdf USTAWA 2001 = USTAWA z dnia 12 kwietnia 2001 r. Ordynacja wyborcza do Sejmu Rzeczypospolitej Polskiej i do Senatu Rzeczypospolitej Polskiej. http://isip.sejm.gov.pl/PRAWO.nsf/4326b1a242fc14fd412563d20069fee3/ 6427b8f9a690ce91c1256a530031c754/$FILE/D20010499Lj.pdf USTAWA 2005 = USTAWA z dnia 6 stycznia 2005 r.o mniejszościach narodowych i etnicznych oraz o języku regionalnym. isip.sejm.gov.pl/servlet/Search?todo=file&id=WDU20050170141&type=3&na me=D20050141Lj.pdf

16 VII. Grastyán KonferencIa

Barta Attila koordináció a központi szint alatti államigazgatásban

Bevezetés

1) a koordináció jelentősége a közigazgatásban

lőadásom jogi témájú, azon belül a közigazgatási joghoz kötődik. Az általam vizsgált kérdés a középszintű államigazgatási struktúra sokszereplős jellegéhez ekapcsolódik. Célom az, hogy közérthető módon mutassam be a területi állam- igazgatási szervek közötti összehangoló, azaz koordinációs funkció alakulását hazánk- ban és Európa néhány mintaadó államában. Munkám alapvetően strukturális szemléle- tű, a közigazgatással kapcsolatos kérdéseket és problémákat, valamint az ezekre adható válaszokat a szervezetrendszer felépítésén és változásain keresztül közelítem meg. Ebben a munkában arra a kérdésre keresem a választ, hogy szükség van-e napjainkban a központi szint alatti államigazgatásban koordinációra? A kérdés megválaszolása érdekében a tanulmány négy részre oszlik. A bevezető rész a leggyakrabban használt fogalmakat tisztázza. Ezt két leíró, ismertető jellegű rész követi, melyek keretében előbb a nemzetközi példák felvillantására kerül sor, majd a hazai megoldás ismertetésére. A negyedik rész a jellemzőkből levonható általános kö- vetkeztetéseket tartalmazza.

2) fogalommagyarázat1

Az írás középpontjában az államigazgatás, a központi szint alatti államigazgatás, a dekoncentrált államigazgatási szervek, valamint a területi kormányhivatalok és a területi koordináció fogalmak állnak. A kifejezéseknek és azok egymáshoz való viszonyának megértéséhez a következő fogalmak ismerete szükséges. közigazgatás: a végrehajtó hatalmi ágba tartozó szakigazgatási struktúra, mely egymástól jól elkülöníthető szervekből épül fel. A közigazgatási feladatot ellátó állami szerveken belül megkülönböztetünk polgári és rendészeti szerveket, amelyek közül a továbbiakban csak az ún. polgári közigazgatáshoz tartozó szerveket fogjuk vizsgálni. Azaz a hierarchizált és erős függelmi viszonyok alapján szerveződő rendészeti szerveket (pl. rendőrségi szervek) kizárjuk a tárgyalt szervezeti körből.

1 Vö. FAZEKAS – FICZERE 2004. 160–164.

17 VII. Grastyán Konferencia

Államigazgatás: A magyar polgári közigazgatásnak két nagy ága van, ezek az ál- lamigazgatás és az önkormányzati közigazgatás. Strukturális szempontból az állam- igazgatás és az önkormányzati közigazgatás közötti legalapvetőbb különbség az, hogy amíg az államigazgatás centralizált és vertikális felépítésű, azaz alá-fölé rendelt szervezetek hierarchizált láncolata, addig a helyi (területi-települési) önkormányzatok egymással mellérendeltek és nem rendelkeznek központi szervvel. Ez utóbbi jellemző miatt mondjuk azt, hogy az önkormányzati alrendszer decentralizált, azaz nem köz- pontosított, másképp fogalmazva, ’szétpontosított’. Központi szint alatti államigazgatás: ez azt jelenti, hogy ehelyütt csak azokat az államigazgatási szerveket vizsgáljuk, amelyek nem a központi szinten, hanem közpon- ti szint alatti szinten, gyakorlatilag regionális, megyei, vagy körzeti keretek között mű- ködnek, és végrehajtó feladatokat látnak el. Ezt a szintet szokták még területi, illetve középszintnek nevezni. Ami ez alatt van, azt települési szintnek nevezzük, itt már az államigazgatási szervek is ritkábbak. Dekoncentrált államigazgatási szervek: a központi szint alatt működő államigaz- gatási szervek másik elnevezése. Dekoncentráltak, mivel a központi szervek (minisz- tériumok, kormányhivatalok, illetve napjainkra főként központi hivatalok) kihelyezett szakigazgatási egységei, területi ’csápjai’. Emiatt egy kivétellel mindig valamely szak- ág, pl. egészségügy, földművelésügy, közlekedési igazgatás területéhez tartozó specia- lizált feladatokat látnak el. Területi kormányhivatalok: ezek is dekoncentrált államigazgatási szervek, amelyek azonban kiemelkedő szereppel rendelkeznek a területi államigazgatásban. Nem valamelyik minisztérium szervei, hanem a Kormány általános hatáskörű területi szervei, amit a rájuk vonatkozó Kormányrendelet is kiemel. Általános hatáskörű szervek, melyek több ágazathoz tartozó feladatokat is elláthatnak. Jelenlegi elnevezésük ideha- za: Regionális Államigazgatási Hivatalok, de regionális kormányhivatalokként is gyakran hivatkoznak rájuk. Területi koordináció: a területi államigazgatás működésének összehangolása, a széttagolt szervezet összefogása az eredményesebb feladatellátás érdekében. Ezt a funkciót hazánkban területi szinten a területi kormányhivatalok látják el. A közigaz- gatási koordináció belülről fakadó igény, az integráció egyik formája, melynek célja a munkamegosztás miatt tagolt és differenciált szervezet, valamint az egységesen ellátandó feladatok közötti összhang megteremtése. Azaz a feladatok és a szervezet minél tökélete- sebb összeillesztése. Ennek érdekében a különféle egységek és munkafolyamatok közöt- ti szabályozott kapcsolat kialakítása és fenntartása. Miután a koordináció ezen formája egymástól független államigazgatási szervek között valósul meg, külső koordináció- nak nevezzük.

Habár ezeken kívül ismeretes még a területfejlesztési szervek köre is, ezek inkább atipikus szervek, melyek anélkül, hogy önálló ágat képeznének, az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás között helyezkednek el. SZABÓ 1992. 469–484. 318/2008 (XII. 23.) Kormányrendelet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről. Másik formája a szervezeten belüli, ún. belső koordináció.

18 VII. Grastyán Konferencia

I. A területi államigazgatás koordinációja más államokban

Jelen pont alatt elsősorban az Európa Tanács (Council of Europe) anyagait felhasz- nálva, egy-egy mérvadónak tekintett állam példáján keresztül kívánom ismertetni elő- ször a frankofón-modellt, majd a skandináv államok modelljét, amit az európai köz- igazgatási rendszerek közös jellemzőit összegző rész követ. A kitekintés nem teljes, miután nem tartalmazza sem az angolszász közigazgatás, sem a germán államok köz- igazgatásának vizsgálatát. Specialitásaik folytán ezek másik tanulmány tárgyát képe- zik. Hazánk jellemzőit mindezektől külön, a II. pont alatt ismertetem.

1) Franciaország

A frankofón-modell ismertetésénél Franciaország jellemzőit vesszük alapul, mely közigazgatásának következetes felépítése miatt példaként szolgált más államok, így Olaszország és Spanyolország adminisztrációjának kiépítésénél is. A kulcsfogalom ebben a rendszerben a hierarchia. A frankofón közigazgatásban kiemelkedő szerepe van a Kormány területi reprezentánsainak, a prefektusoknak, akik felettesei a területükön működő bármely tárcához tartozó dekoncentrált államigazgatási szervnek, és erőteljes

http://www.coe.int/t/dgap/localdemocracy/WCD/Structure_Operation_Series3_en.asp#

19 VII. Grastyán Konferencia irányítási jogosítványok birtokában koordinálják azok működését. A tagolt és differen- ciált dekoncentrált szervek hálózata kettős irányítás alatt áll, ami a szakminiszterek és a prefektusok között oszlik meg. A prefektusoknak további feladatai a közrend és közbiztonság fenntartása, kiemelt beruházások engedélyezése, a katasztrófa-elhárítás, valamint egyéb igazgatásrendé- szeti feladatok. Azaz több ágazaton átívelő, ún. ’multiszektorális’ feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. Ebben a rendszerben is vannak azonban olyan területi szervek, amelyek a prefektu- soktól önállóan működnek. Ilyenek pl. a pénzügyi igazgatás, valamint a külső és belső biztonság terén tevékenykedő szervek.

A frankofón területi államigazgatás legfontosabb jellemzői a következők:

• Részletes közjogi szabályozás, hierarchizált kapcsolatok, tagolt és differenciált állam- igazgatás. • A prefektusokat megillető széleskörű (több szektorra kiterjedő) feladat- és hatáskör, amit csak néhány területen lehet redukálni, és ami államigazgatási, valamint rendészeti feladatokat is tartalmaz. • A területi államigazgatási szervek kettős irányítása, ahol az adott ágazati főhatóságon kívül a prefektus is irányítói jogokkal bír. • A területi államigazgatás tagoltságát ellensúlyozó erőteljes koordináció, amely az irá- nyításon keresztül érvényesül.

2) Svédország

A fentiekhez képest más elvek mentén épül fel a skandináv államok közigazgatá- sa. Példának Svédországot tekintjük, de legalább ennyire jelentős a finn megoldás is. Svédországban nagy szerepe van a területi önkormányzatoknak, amelyek kapacitásuk folytán számos közigazgatási feladatot képesek önállóan megvalósítani. Ezen felül a svéd közigazgatási rendszerben nagy a hajlandóság az önkormányzati társulások ki- alakítására, fenntartására, akár a megyei önkormányzatok között is. Az erős megyei önkormányzatok és társulások miatt területi szinten az átlagosnál kevesebb dekon- centrált államigazgatási szerv működik, mivel a központból leadott feladatok többsége a megyékhez vándorol. Ehhez jön még, hogy nem minden ágazat képviselteti magát területi államigazgatási szervekkel, ráadásul ezek jelentős része a klasszikus hivatali formához képest a nagyobb önállósággal bíró ügynökségek jellemzőit hordozza. Ilyen igazgatási környezetben nem lehetséges erőteljes hierarchiát kiépíteni, helyette a szervek közötti megállapodások, együttműködések dominálnak. A Kormány érdekében régiós szinten az ún. Megyei Igazgatási Bizottságok (továb- biakban MIB-ok) járnak el, melyek legfőbb döntéshozó szerve a svéd Kormány által

Az ágazatok önálló dekoncentrált szerveket például az építés-, a mezőgazdasági- és munkaügyben tartanak fenn.

20 VII. Grastyán Konferencia kinevezett Végrehajtó Bizottság. A Végrehajtó Bizottság testületi formában működik, döntéseit szavazás alapján hozza. Az olyan klasszikus teendők mellett, mint az engedélyezés, nyilvántartások ve- zetése, vagy az Európai Uniós pénzek szétosztása, a MIB-ok további teendői abból adódnak, hogy nem minden szakterület rendelkezik régiós szervekkel. Ezért azokban az igazgatási egységekben, ahol ilyen szervek nincsenek, a MIB-ok látják el feladataikat. A MIB-ok tartoznak felelősséggel az illetékességi területükön felmerülő feladatok koordinálásáért is. Az általuk végzett összehangoló tevékenység nagy hangsúlyt fektet a szervek közötti együttműködésre, a kooperációra. Az Igazgatási Bizottságok közre- működnek a helyi, régiós, valamint központi érdekek összehangolásában, emiatt fontos közvetítőkapocsként működnek.

A skandináv területi államigazgatás legfőbb jellemzői a következők:

• Kevésbé hierarchizált közigazgatás, kevésbé tagolt államigazgatás, az ügynökségi modell elterjedtsége. • Az egyszemélyi felelős vezető és a hivatali forma helyett előtérbe kerül a testületi forma, valamint jellemző a központból leadott feladat- és hatáskörök növekedése. • A területi államigazgatás tagoltságát a szervek közötti közjogi együttműködések és meg- állapodások enyhítik.

3) Az európai közigazgatási rendszerek közös jellemzői

A középszintű közigazgatásban az utóbbi évek tendenciája az alábbiak szerint össze- gezhető. Nemzetközi téren általánosságban jellemző, hogy a dekoncentrált államigaz- gatási szervek központi szervekkel szembeni autonómiája növekedett. Az ágazatok jellemzően saját szerveikkel vannak jelen területi szinten. Mindennek egyenes következménye, hogy területi szinten jelentős számú, és egy- mástól jogállásában is meglehetősen differenciált szerv jelent meg. Ugyanakkor a feladatok és hatáskörök központi szintről alsóbb szintre történő áramlása folytán a terü- leti szint szerepe és súlya érezhetően felértékelődött. A fenti jellemzők összességében azt eredményezik, hogy egyre fontosabb a központi közigazgatás helyi képviselőjének a területi államigazgatásban betöltött koordinációs szerepköre. Esszenciális igényként jelentkezik az összehangolás, mely az ágazati ta- goltság szerint kiépült dekoncentrált szervek rendszerének egységes működését biz- tosítja. Leszögezhető tehát, hogy az európai államok területi államigazgatása jellegéből faka- dóan igényli a koordinációt. Eltérések legfeljebb a koordinációs eszközökben vannak.

BALÁZS 2003. 513–520.

21 VII. Grastyán Konferencia

II. Koordináció a magyar területi államigazgatásban

1) A magyar közigazgatási modell fontosabb jellemzői

Hazánk a közép-európai rendszerváltó országok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy Magyarország két évtizeddel ezelőtt az élet szinte valamennyi területére kiterjedő gyö- keres átalakításokat hajtott végre. Ez a transzformáció az igazgatási rendszerre is kiterjedt. A magyar közigazgatási modell hosszú ideje mintakövető, ami azt jelenti, hogy az általa alkalmazott megoldások zöme nem töretlen belső fejlődés eredménye, hanem sok esetben külső behatás következménye. A rendszerváltás erre némileg rácáfolt, amikor nemzeti sajátosságként életre hívta a magasfokú autonómiával rendelkező, de egyszersmind fragmentált, települési dominanciájú önkormányzati rendszert, amely mind a mai napig determinálja közigazgatási rendszerünk alapkarakterét. Az önkormányzati alrendszer mozdulatlanságával szemben a közigazgatás másik ága, az államigazgatás, az elmúlt években látványos strukturális változáson esett át. Középszinten ez formailag regionalizációként jelentkezett, tartalmilag azonban szervezet-összevonásokat és átalakításokat, feladatátrendezéseket is eredményezett. A középszintű államigazgatási szervek viszonylagos bősége és változatossága elle- nére mégsem állítható, hogy a régiók növekvő szereppel bírnának a közigazgatáson belül. A területi államigazgatás súlya érezhető, de ehhez nem társul a másik oldalon erős területi önkormányzat, ami eleve felemássá teszi a mezoszintet. A nemzetközi trenddel ellentétben nálunk a feladatok és hatáskörök mezoszintre történő átruházása még várat magára. Árnyalja a képet, hogy amíg a szervezeti átalakítások racionálisabb struktúrát ered- ményeztek területi szinten, addig az államigazgatási koordináció eszközei és alanyi köre negatív irányba változott. A rendszerváltás óta a hazai területi koordináció esz- köztára stabilnak mondható, mert ugyanazzal a néhány jogosítvánnyal operál, melyek azonban átütő erővel nem rendelkeznek, inkább a kooperáció felé mutatnak. A terü- leti koordináció nálunk horizontális jellegű, mivel az irányításból kiragadva létezik. Ugyanakkor ez a fajta koordináció napjainkban ’takaréklángon van’, aminek oka egy- részt a ’puha’ eszközrendszerben, másrészt a koordináció alanyi körének szűkülésében keresendő.

II. A területi koordináció rendszerváltás utáni története

Magyarországon a rendszerváltás során sokkal nagyobb hangsúly helyeződött az önkormányzati alrendszer alapjainak lerakására. A területi államigazgatás emiatt kikerült a figyelem középpontjából és egységes koncepció hiányában az ágazatok által meghatározott egyedi szempontok szerint épült ki. Ennek következtében az államigazgatás egymással párhuzamosan vertikális szeletekre szabdalta a területi

A teljesség igénye nélkül leszögezhető, hogy közigazgatási rendszerünket osztrák, német, francia, valamint szovjet-orosz behatások is formálták.

22 VII. Grastyán Konferencia szintet, ami viszonylag gyorsan meg is szilárdult. A Kormány felismerte ugyan, hogy a területi államigazgatás szétaprózott jellegén enyhíteni kell, de a strukturális össze- vonások helyett a koordináció megerősítését tűzte ki célként. Ennek érdekében ko- ordinációs jogosítványokkal ruházott fel egy kiemelt területi szervet, a köztársasági megbízottat. Később, a megbízottak intézményének megszüntetésével a koordinációs funk- ció a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalokhoz került, melyek 1996-tól kezdve a Kormány területi szerveiként tevékenykedtek.10 A bebetonozódott területi államigaz- gatási rendszerben azonban utólag nehéz volt elhelyezni az integrációs szerepkört betöltő közigazgatási hivatalokat, miután az ágazatok tartottak attól, hogy a területi kormányhivatalok középszinten negligálják az ágazati szempontokat, az önkormány- zatok pedig friss autonómiájukat féltették egy ilyen szerv megerősödésétől. A rend- szerváltás eleve meghatározott irányt szabott a közigazgatás, és ezen keresztül a terü- leti kormányhivatalok fejlődésének. A sajátos magyar viszonyok sajátos megoldásokat követeltek.11 Ezért tévedés a magyar rendszert azzal illetni, hogy a francia prefektusi szisztéma tökéletlen másolata. Magyarországon a koordinációs jogosítványok soha nem haladták meg egy laza jo- gosítványhalmaz körét. A jogosítványok többnyire a gondoskodásban, közreműködés- ben, az iratbetekintési, valamint értekezési és tájékoztatáskérési, és egyéb jogokban kimerülnek. Előrelépés volt ugyan a megerősített koordinációs jogosítványokkal mű- ködő regionális közigazgatási hivatalok létrehozása, a kedvező irányú folyamatnak azonban 2008-ra vége szakadt. A vonatkozó Alkotmánybírósági döntések nyomán a regionális közigazgatási hivatalok ugyan átadták helyüket a regionális államigazga- tási hivataloknak, de a területi kormányhivatali szerepkörből egyértelmű visszalépés történt. A jelenlegi koordinációs eszközök elégtelenek azon feladatok ellátásához, amiket a hivataloktól elvárnak. A jogalkotó nem teremtette meg a megfelelő koordinációs esz- közrendszert. A feladat- és hatáskörök egy része puszta feladatkijelölés, másik része pedig ’puha’ hatáskör. Elkerülendő a területi államigazgatás működésképtelenségét és fokozandó annak teljesítőképességét, szükség van a jelenlegi eszközrendszer újragon- dolására.

III. Következtetések

1) A koordináció esszenciális belső igény

Az államigazgatás területi szintje valamennyi államban szükségképpen tagolt és differenciált. Különbség leginkább az ágazatok kiépítettségében ragadható meg. Míg Franciaországban szinte valamennyi ágazat létrehozta a maga szervezetét, addig a skandináv országokban az ágazatok egy része nem rendelkezik területi szervekkel.

10 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokról. 11 Ugyanakkor az vitathatatlan tény, hogy mára a rendszer korrekcióra szorul.

23 VII. Grastyán Konferencia

További fontos megállapítás, hogy az ágazatok ’területi nyúlványaiként’ működő szervek az adott szakterülethez kapcsolódóan több feladatot is ellátnak, konkrét feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. Ez számos kapcsolódási pontot jelent a szervek kö- zött, miután a közigazgatásban egy adott ügy elintézésében, főleg ha az térségi, illetve ágazatközi kérdés, több szerv is részt vesz. Például a területi környezetvédelmi program kidolgozásában többek között köz- reműködik a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen kívül a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, valamint az illetékes Földhivatal. Ez utóbbi ugyanakkor érintett a parlagfű-mentesítésben is, ami további területi államigazgatási szervekkel való együttműködést igényel. A fentihez hasonlóan széleskörű együttműködést igényel például az informatikai fejlesztések, vagy a kiemelt beruházások megvalósítása.

A speciális hatáskörű területi államigazgatási szervek néhány kapcsolódási pontja

A dekoncentrált államigazgatási szervek között az együttműködés fenti formája mindig csak egy konkrét ügyhöz kapcsolódik, valamely jogszabályban megfogalmazott esethez kötődik. Ez a sporadikus együttműködés azonban esetlegessége folytán nem pótolhatja a tudatos koordinációt. Az ügyek nagy száma és bonyolultsága min- denképpen indokolttá teszi a koordináció intézményesített formáinak kimunkálását, elkerülendő a döntések izolált meghozatalából fakadó hátrányokat.

24 VII. Grastyán Konferencia

2) A koordináció ellentétes elvárások metszéspontja

Azonban ha kitekintünk a közigazgatásból, egyéb összefüggéseket is felfedezhetünk a koordináció kapcsán. A koordináció ugyanis egymással ellentétes elvárások ütköző- zónájába esik. Az egyik elvárás a közigazgatással, és így az államigazgatással szemben, hogy legyen olcsó, hatékony és átlátható. Erre az egyik lehetséges válasz a szervek számának csökkentése, a területi szervezet racionalizálása. A közigazgatáson belül ez csak integ- ratív eszközökkel oldható meg, ami csökkenti az ágazati tagoltságot, valamint kisebb, olcsóbb szervezetet eredményez. Ugyanakkor állandó elvárás a közfeladatok magas szintű és eredményes ellátása is, vagyis, hogy minél több helyen legyen biztosított az ágazatok szakszerű feladatellátása, ami szükségképpen jelentős számú szervet eredményez az államigazgatás végrehajtói szintjén. Nincs ez másképp a nyugati államokban és hazánkban, vagy tőlünk keletebb- re sem. Ezt az elvárást az államigazgatáson belül a fragmentáció képes biztosítani. A két, egymással ellentétes igénynek van azonban egy közös metszéspontja. Ez a legkisebb közös nevező a területi koordináció. Egy megfelelően koordinált közegben a szervek viszonylagos bősége mellett is biztosítható a takarékos működés és a feladatok eredményes ellátása. Vagyis azon túl, hogy biztosított a központi akarat érvényesülése és a hatékony igazgatás, csökkenthető a túlzott tagoltság és a költséges működés.

3) A koordináció szükségessége

Megállapítható tehát, hogy a koordináció a területi államigazgatás természetszerű elaprózottságának enyhítését szolgálja, az integráció egyik formája. Célja az ágazati tagoltság fellazítása. Esszenciális igény, mely a frankofón államokban éppúgy adott, ahogy a skandináv államokban, vagy a volt rendszerváltó országok államigazgatásá- ban. Látni kell ugyanis, hogy sohasem egy dekoncentrált szerv tartozik az államigaz- gatási struktúrához, hanem mindig többnek a koordinációja. Az is könnyen belátható, hogy a kisebb építőegységek mindig igényelnek valamilyen szintű összehangolást, miután az általuk alkotott bonyolultabb struktúrák rendeltetés- szerű működése csak ezáltal biztosítható. Ebből a szempontból mindegy, hogy tíz, vagy száz szervet kell koordinálni, mivel a kellően kimunkált jogosítványok alkalmasak a koordináció alanyi körének megfelelő befolyásolására, ami a területi államigazgatás működőképességéhez nagyban hozzájárul. Hazánkban, akárcsak Európa más államaiban, szükség van a területi államigazga- tás koordinációjára. Ez esszenciális igény, ami a területi államigazgatás sokszereplős jellegéből fakad. Ennek hiányában a közigazgatás nem működtethető eredményesen. Kérdéses azonban, hogy a koordináció jelenlegi fegyvertára tartósan elégségesnek bizonyul-e a hazai feladatok ellátásához. A puha eszközök nem az integratív koordináci- ót biztosítják, hanem a kooperációt, aminek eredményessége nagy mértékben függ a tárcák együttműködési készségétől. Az alanyi kör változékonysága pedig már önmagá- ban is instabillá teszi a koordinációt.

25 VII. Grastyán Konferencia

Irodalomjegyzék

BALÁZS 2003 = BALÁZS István: A központi szint alatti közigazgatás helyzete és válto- zásai az EU-országokban I. Magyar Közigazgatás, 2003/9. FAZEKAS – FICZERE 2004 = FAZEKAS Marianna – FICZERE Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2004. SZABÓ 1992 = SZABÓ Gábor: Szétpontosítás: Elméleti megközelítések és fejlődéstör- ténet. Magyar Közigazgatás, 1992/8.

26 VII. Grastyán KonferencIa

Bartos Fruzsina „… rájuk megeskette őket és oldhatatlan átkot helyezett a szájukba…” Átokformulák alkalmazása az újasszír államszerződésekben

z újasszír államszerződésekben szereplő átokformulák vizsgálata során arra a kérdésre keresem a választ, hogy a szövegekben történő előfordulásuk alap- a ján kimutatható-e az átokformulák alkalmazásának valamiféle szabálya vagy kötött rendje, megállapítható-e az egyes átoktípusok bizonyos jellegű szerződéseken belüli következetes alkalmazása. Itt szeretném felhívni a fi gyelmet egy terminológiai sajátosságra, ami adott esetben félreértésekhez vezethetne, nevezetesen, hogy amikor államszerződésről beszélek, az természetesen nem a szó mai értelmében értendő, va- lójában itt az egyes uralkodóknak, mint a birodalom vezetőinek egymással kötött meg- állapodásairól van szó. Azért esett választásom a vizsgálat tárgyát képező szövegcsoportra, mert ezek a szö- vegek az átokformulák fejlődésének egy késői, érett szakaszát mutatják be, és ezeknek legváltozatosabb és legbővebb felsorolásait tartalmazzák. A bennük szereplő átoklisták alapján jól elkülöníthetők az egyes átoktípusok, és az egyes formuláknak már letisztult, mondhatni kanonikus formáját képviselik. Ezen kívül, az újasszír átokformulák eddig még nem képezték részletesebb kutatás tárgyát. A kutatók többsége inkább az újasszír államszerződések vizsgálatának, illetve az Ószövetség átokformuláiról szóló összehason- lító értekezések keretén belül tért ki ezekre, ahogyan azt pl. a State Archives of Assyria második, újasszír szerződéseket összegyűjtő kötetében,1 Wiseman Assur-ah-iddina trónu- tódlását biztosító vazallusi szerződésének kiadásában,2 Weinfeld ókori keleti hűséges- küről,3 Fensham ókori keleti átkokról és áldásokról,4 Hillers ószövetségi prófétákról,5 vagy Fensham egy másik, ókori keleti szerződések és kudurru-feliratok átokformuláiról6 szóló munkáiban láthatjuk. E két utolsó tanulmányban azonban kicsit részletesebben is olvashatunk az átokformulákról, mindkét szerző egy-egy tipológiát mutat be, Hillers az

1 PARPOLA – WATANABE 1988 2 WISEMAN 1958 3 WEINFELD 1976 4 FENSHAM 1962 5 HILLERS 1964 6 FENSHAM 1963

27 VII. Grastyán Konferencia

átokformulák formai kritériumai alapján, Fensham tartalmuk alapján csoportosítja őket. Sommerfeld összefoglaló írása pedig az ókori keleti átokformulák előfordulásairól és funkciójáról, tartalmáról és hatásairól ad áttekintést. Az átokformulák a szerződéseken kívül számos más szövegtípusban is előfordulnak, úgymint királyfeliratokban, adományozási feliratokban, értékes táblák kolofónjaiban, vagy sírfeliratokban, de ezek mellett az irodalmi szövegek, bölcsességek, ráolvasások, rituálék, ómenszövegek, sőt még a levelek is tartalmazhatnak átkokat. Az átokformu- lák feladata mindig az állami, jogi vagy szakrális rend, valamint az adott felirat rongálás elleni védelme, függetlenül attól, hogy a szöveg, melyben megjelenik, milyen meghatá- rozott céllal íródott. Az átok alapvetően a vétkes egyén léte, egészsége, életkörülménye, környezete ellen irányul, ezek minőségi romlását vagy megsemmisítését célozza meg. Mielőtt rátérnék magukra az újasszír átokformulákra, szeretném néhány mondatban ismertetni az átokformulák általános előfordulásait, szerepüket és megjelenési for- májukat az újasszír államszerződésekben, valamint szeretnék néhány gondolat erejéig kitérni magukra a szerződésekre is. A jelenleg rendelkezésünkre álló újasszír államszerződések száma igen csekély, mintegy 15 szövegről van csupán szó, melyek egy közel kétszáz éves időszakot ölelnek fel, kb. i. e. 825 és 625 között, V. Samsi-Adad uralkodásától kezdve Szín-sar-iskunig bezá- rólag. A korpuszba tartozó szerződések hat újasszír uralkodótól maradtak fenn, kö- zülük három esetében több szerződés is köthető egyazon uralkodóhoz. V. Samsi-Adad (i. e. 823–811) I. Marduk-zakir-sumi babilóni uralkodóval, V. Assur-nászir-aplinak (i. e. 754–745) Máti’éllel, Arpad uralkodójával kötött szerződése maradt fenn. Ez utóbbi asszír uralkodóhoz köthető feltehetően a Szefiré sztéléken megőrződött szerződés is, mely az imént említett Máti’él és az enigmatikus kilétű Bar-ga’yah, KTK10 uralkodója között köttetett. Szín-ahhé-eribának (i. e. 704–681) a trónutódlását szankcionáló szer- ződése maradt ránk. Assur-ah-iddinának (i. e. 681–669) négy szerződése ismert, egy, mely trónra lépését biztosítja, egy, mely trónutódlását szankcionálja, Baál türoszi ural- kodóval kötött szerződése, valamint egy szövegtöredék, mely az uralkodó trónutódlását biztosító szerződéshez köthető. Assur-bán-apli (i. e. 669–627) nevéhez három szerző- dés kapcsolódik, a Zakutu szerződés néven ismert szöveg az uralkodó trónra lépését biztosítja, egy vazallusi szerződés a fivére, Samas-sum-ukin lázadásának idejéből (i. e. 652–648), valamint egy, az előbb említett lázadás kitörése előttre datálható, arab törzsekkel kötött szerződés. Szín-sar-iskuntól (kb. i. e. 627–612) két szerződés maradt fenn, egy három babiloni egyénnel kötött szerződése, valamint egy szövegtöredék, mely valószínűleg egy Asszíria népességére kivetett hűségeskü kivonata volt. A fennmaradt korpuszon kívül nyilvánvalóan számos szerződés létezett, melyet az újasszír uralkodók

Sommerfeld 1995 Sommerfeld 1993. 448.; Hillers 1964. 11., 86. Ezek közül 14 szerződés bizonyosan újasszír uralkodókhoz köthető, ld. összegyűjtve Parpola – Watanabe 1988, egy szerződés, név szerint a Szefiré sztélé néven ismert szöveg feltételezhetően újasszír kötődéssel bír, bár a feltételezett asszír fél kiléte nem biztos, ld. pl. Parpola – Watanabe 1988. XXVII-XXVIII.; Ikeda 1996. 281–290. 10 Ikeda 1996. 281–290.

28 VII. Grastyán Konferencia kötöttek, ám ezeket talán kevésbé maradandó anyagra írták és mára már elpusztultak, vagy még nem kerültek elő. Az államszerződések az újasszír politika fontos részét képezték, céljuk az volt, hogy baráti és békeegyezményekkel kössék meg más nagyhatalmak kezét, illetve hűségesküvel biztosítsák a legyőzött népek lojalitását. Ez volt az asszírok fokozatos terjeszkedési straté- giájának egyik sarokköve, mivel az eskü vagy a szerződés megszegése jogalapot teremtett számukra az átokformulákban is előrevetített büntetés beteljesítéséhez, jelen esetben a vétkesek megtámadásához, vazallussá tételéhez, majd pedig teljes annektálásához.11 Az államszerződésekben az átokformulák azokat a büntetéseket határozzák meg és teszik világossá, melyek a vétkes egyént sújtják a szerződés esetleges be nem tartása esetén. Ezek a formulák alkotják a szerződések tulajdonképpeni gerincét.12 Asszíriában, mint az ókori világ más kultúráiban, igen fontos szerepe volt a vallásnak. Az emberek életét alapvető mértékben határozta meg személyes vallásosságuk és az istenekben való hitük. A jogi és igazságszolgáltatási rendszer is nagyban az istenekre tett eskükre épült. Egy államszerződés esetében azonban kevésbé volt lehetséges a szerződés ellen vétkezők törvény és bíróság általi megbüntetése, főként, mivel a szerződések egész né- pességeket, birodalmakat érintettek. Az átokformulák töltötték be tulajdonképpen azt az elrettentő szerepet, mely a szerződés megszegését volt hivatott megakadályozni. Ez a megoldás az emberek istenektől való félelmén alapult, éppen ezért az idegen uralko- dóval vagy néppel kötött szerződésekben az asszír istenek mellett esetenként feltűnnek a másik szerződő fél saját istenei is. Az átokformulák megjelenési formájukat tekintve többfélék lehetnek. Mint azt már korábban említettem, Hillers felállított az átokformulákon belül egyfajta formai tipo- lógiát, melynek alapjául az ókori keleti, főként újasszír államszerződések átokformulái szolgáltak. Véleményem szerint Hillers tipológiája megfelelő az átokformulák formai megjelenésük szerinti besorolására, és a szerződéseken kívül az egyéb szövegtípusok- ban megjelenő átokformulák esetében is alkalmazható. Ezt a tipológiát alkalmaztam én is a szövegek elemzése során. Az újasszír államszerződésekben szereplő átokformu- lákat ez alapján négy fő csoportba lehet sorolni13: 1. Egy isten vagy istenek által végrehajtott átkok: ezekben egy meghatározott istent, vagy istenek egy csoportját szólítják meg és kérik, hogy büntessék meg a felirat tartalma vagy maga a felirat ellen vétkező egyént. Weisman a következőképpen írja le ennek a formának a kialakulását: „Az első csoportban felsorolt átkok, név szerint említve az isteneket, bármilyen fontos megállapodásban gyakoriak, ahol az időszak több mint egy generációt foglal magában. Államközi dokumentumokban először Entemena, lagasi uralkodó sumer fel- iratában14 jelennek meg a kora i. e. 3. évezredben és gyakoriak a Hettita Birodalom, az óbabiloni kor és a későbbi korok szerződéseiben is.”15

11 Parpola 1987. 161.; Parpola – Watanabe 1988. 23–24. 12 Parpola – Watanabe 1988. XLI.; Hillers 1964. 6. 13 Hillers 1964. 12–28. 14 Thureau-Dangin 19722. 36–39. 15 Weisman 1958. 27. A cikkben található idézetek a szerző fordításai.

29 VII. Grastyán Konferencia

Szintén ilyen átkok találhatók egy valamivel korábbról származó királyfeliraton, győzelmi emlékművön, Eannatum i. e. 2440 körülről származó úgynevezett Keselyű- sztéléjén.16 Az ilyen típusú átkok általában három részből állnak: 1. az istenség neve, 2. az istenség epithetonja, 3. a kiszabott átok, pl: an.šár ad dingir.meš mu-šim ši-ma-[a-ti ši-mat mí.hul-ti la dùg.ga-ti li-šim-an-na-a-ši] „Assur, az istenek atyja, aki a sorsokat megszabja, rossz és kedvezőtlen sorsot szabjon ki ránk” (Assur-bán-apli babiloniakkal kötött szerződése, rev. 5’)17 Az átok összefüggésben áll az istenség epithetonjával, természetével és funkciójá- val. Előfordul, hogy egy istenség, aki többféle funkciót is betölt, egyes szövegekben más-más epithetonnal és átokkal jelenik meg, vagy egyazon funkció mellé több át- kot is rendelnek. Az átokformuláknak ez a leggyakoribb megjelenési formája. Ehhez a típushoz a kudurru-feliratok átokformulái szolgáltatják a legjobb és legközelebbi párhuzamot.18 2. Hasonlító átkok: egy hasonlítást foglalnak magukban a következő formában: „éppúgy, mint …, úgy …”. Magukat a hasonlító átkokat is három alcsoportba lehet osztani: a.) rituális vagy szertartási átkok, melyek esetében egy mutató névmást használtak az átokformulában, utalva arra, hogy a szóban forgó dolog jelen volt és használták valamiféle rituálé során, pl: u uzu dumu ki-i šá 8 [an-ni]-tú šal-qa-[t]u-u-ni šá -[šá] ina pi-i-šá šá-kín-u-ni ki-i ha-an-ni-e uzu šá šeš.meš-ku-nu dumu.meš-ku-nu dumu.mí.meš-ku-nu a-na bu-ri-ku-nu lu-šá-kil-u-ku-nu „ahogy ez a juh fel lett vágva és borjának húsa a szájába lett helyezve, éhségetekben úgy etessék meg veletek fivéreitek, fiaitok és lányaitok húsát” (Assur-ah-iddina, trónutódlási szerződés 547–550)19 A szerződéskötéssel szorosan összefüggött egy állat levágását bemutató szertartás is, a szerződéskötést ugyanis az akkád parāsu – „vágni” jelentéssel bíró igével fejezték ki, a szertartás szolgált a szerződés „vágásának” gyakorlati megerősítéseként.20 b.) feltehetően szertartással együtt járó átkok, melyek esetében hiányzik ugyan az előbbi csoportnál említett mutató névmás az összehasonlítás alapját képező tárgy mel- lől, feltételezhető azonban, hogy kapcsolódtak valamiféle szertartáshoz, elképzelhető a hozzájuk rendelt cselekvés, pl: ki-i šá %al-mu šá duh.làl ina izi iš-šar-rap-u-ni šá #i-#i ina a.meš i-mah-ha-hu-ni ([k]i-i ha- an-ni-e) la-an-ku-nu ina ƒgiš.bar liq-mu-u ina a.meš lu-#a-bu-u „ahogy egy viaszfigura elolvad a tűzben és egy agyagfigura szétmállik a vízben, úgy -ég jen el a tűzben és úgy süllyedjen el a vízben a te alakod” (Assur-ah-iddina, trónutódlási szerződés 608–611)21

16 Thureau-Dangin 19722. 10–21. 17 Parpola – Watanabe 1988. 67. 18 Ld. King 1912 19 Parpola – Watanabe 1988. 52. 20 Hillers szerint ez volt a szerződéskötéssel leggyakrabban összefüggő szertartás, ami elképzelhető, azonban a fennmaradt szövegek alapján, bár néhány példa megjelenik bennük, nem támasztható alá. Hillers 1964. 20., 21. 21 Parpola – Watanabe 1988. 55.

30 VII. Grastyán Konferencia

Az átok ugyan nem tartalmaz egyértelmű utalást a szerződés kötésekor végre- hajtott rituáléra, azonban az sem zárható ki, hogy elvégezték az adott cselekményt. Feltehetően ez a forma egy fejlődés következménye, mely során a valódi rituális átok- ból csak a forma maradt meg, a szertartást azonban elhagyták, ám ez sem bizonyítható egyértelműen. c.) hasonlító átkok, melyek nyilvánvalóan nem jártak együtt szertartással, mivel ne- héz elképzelni hozzájuk kapcsolódó rituálét, pl: ki-i šá mu[š] ù ƒnin.kilim ina šà-bi 1-et hu-ri-ti la er-rab-u-ni la i-rab-bi-%u-u-ni ina ugu na- kas zi.meš šá a-he-iš i-da-ba-bu-u-ni at-tu-nu mí.meš-ku-nu ina šà-bi 1-en é la te-ra-ba ina ugu 1-et giš.ná la ta-ta-la ina ugu na-kas zi.meš šá a-he-iš du-ub-ba „ahogy a kígyó és a manguszta nem megy ugyanabba a gödörbe, hogy együtt aludja- nak, hanem egymás torkának elharapása jár a fejükben, úgy ne lépjetek ti asszonyaitokkal ugyanabba a szobába, hogy ugyanabba az ágyba feküdjetek, csak egymás torkának elmet- szése járjon a fejetekben” (Assur-ah-iddina, trónutódlási szerződés 555–559)22 Az átkok legnagyobb része valószínűleg sohasem kapcsolódott szertartáshoz. 3. Egyszerű átkok: nem említenek istenséget és nincsen bennük hasonlítás sem, csak egy egyszerű rosszkívánságot tartalmaznak, pl: mim-ma dùg.ga lu ik-kib-ku-nu mim-ma gig lu ši-mat-ku-nu „legyen minden jó dolog tiltott nektek, minden rosszban pedig osztozzatok” (Assur-ah- iddina, trónutódlási szerződés 489–490)23 Ez az átokforma aligha nevezhető irodalmi típusnak, feltehetően a legkorábbi idők óta használatban van, amióta csak az ember rosszat kíván haragosának. 4. „Eredménytelenségi” átkok: ezekben egy feltevés írja le a cselekményt, és egy kö- vetkezmény a cselekmény meghiúsulását, pl: „[…] hét kos feküdjön egy anyajuhon, az ne foganjon meg; hét dajka kenje be mellét és szoptasson egy fiút, ő ne lakjon jól; hét kanca szoptasson egy csikót, az ne lakjon jól; hét tehén szoptasson egy borjút, az ne lakjon jól; hét juh szoptasson egy bárányt, az ne lakjon jól; hét tyúk menjen élelmet keresni, ne öljenek meg semmit” (Szefiré I sztélé, A 21–24)24 Az újasszír szerződések körében ez az átoktípus kizárólag a Szefiré sztélén jelenik meg. Az államszerződések átokformuláinak vizsgálata során megállapítható, hogy nem minden átoktípus jelenik meg egy szerződésen belül. Az egyes típusok szerződések szerinti használata igen érdekes és elgondolkodtató. A legtöbbet használt átokformulák az első csoportba tartoznak, vagyis egy vagy több istent kérnek meg a büntetés végrehaj- tására. Az ezekben megszólított istenek többnyire asszír istenségek, azonban a babiló- ni féllel kötött szerződések esetében babilóni istenek is megjelennek, mint Marduk és hitvese, Szarpanitu, pl. Assur-bán-apli babilóniakkal kötött szerződésében, mely fivére,

22 Parpola – Watanabe 1988. 52. 23 Parpola – Watanabe 1988. 49. 24 Fitzmyer 1995. 45.

31 VII. Grastyán Konferencia

Samas-sum-ukin lázadásának idejére keltezhető, vagy V. Samsi-Adad I. Marduk-zakir- sumi babilóni uralkodóval kötött megállapodásában (i. e. 827–824 körül, III. Sulmánu- asaridu utolsó éveiben, az Assur-dá’’in-aplu lázadás idején). Assur-ah-iddina Baál türo- szi uralkodóval kötött szerződésében (feltehetően Szidón elfoglalása után, i. e. 676) pedig néhány föníciai isten is szerepel, úgymint Baal Shamaim, Baal Malagé, Baal Saphon, Melqart, Eshmun, valamint Asztarte. Rajtuk kívül megjelenik két arámi istenség is, Bétel és Anat-Bétel (észak-szíriai kultusszal). Szintén gyakori a hasonlító átkok használata, ám ezek megjelenése csak két újasszír szerződésre korlátozódik. Az egyik Assur-ah-iddina trónutódlását biztosító vazallusi szerződése, melynek több példánya is fennmaradt, sajnos mindegyik eléggé töredékes állapotban.25 A szerződés i. e. 672-re keltezhető, és az egyes példányok csak a megeske- tett törzsfők és vezetők megnevezésében különböznek, máskülönben közel azonosak. A másik szöveg V. Assur-nirári Máti’éllel, Arpad uralkodójával kötött szerződése, mely feltehetően az asszír uralkodó első uralkodási évében köttetett.26 Ezzel kapcsolatban két érdekesség is feltűnik a feliratok vizsgálata során. Egyrészt ebben a két szerződés- ben, bár idegen uralkodó a másik fél, az asszír isteneken kívül nem szerepelnek idegen istenek, ellentétben a fent említett, Assur-ah-iddina Baállal kötött megegyezésével.27 Másrészt, ennek a fordítottja is igaz, a türoszi szerződésben nem szerepelnek hason- lító átkok. Ez a második megállapítás azért is meglepő, mivel véleményem szerint a hasonlító, és főleg a szertartásokkal kapcsolatos hasonlító átkok elsősorban az idegen uralkodókkal kötött szerződésekkel vannak szoros összefüggésben. Ezt a feltételezé- semet arra alapozom, hogy a királyfeliratokban nem szerepelnek ilyen típusú átokfor- mulák, szinte kizárólag csak isteneket megszólító átkok, valamint néhány egyszerű, illetve „eredménytelenségi” átok jelenik meg ezekben a szövegekben. Az ok, amiért a hasonlító átkok elsősorban az idegen féllel kötött szerződésekben jelennek meg, éppen a másik fél nem asszír mivoltával magyarázható. Úgy gondolom, egyfajta megerősí- tésként szolgálhattak az isteneket megnevező átkok mellett. Az asszírok, bármennyire istenfélő volt is a másik szerződő fél, attól tarthattak, hogy az asszír istenek által kilá- tásba helyezett büntetés esetleg nem jelent számukra kellő fenyegetést, így ezt meg- erősítendő, olyan hasonlító és rituális átokformulákkal egészítették ki az átoklistát, melyekhez a kapcsolódó szertartásokat feltételezhetően be is mutatták a szerződés megkötésének aktusakor, így nem hagytak kétséget afelől, milyen büntetésben része- sül az, aki megszegi a megállapodást. Arra a tényre, hogy Assur-ah-iddina Baállal kö- tött szerződésében nem szerepelnek hasonlító átkok, vannak viszont helyette föníciai istenségek, szintén ez lehet a magyarázat, csak ebben az esetben nem szemléltetéssel, hanem a másik fél saját isteneinek bevonásával erősítették meg az asszír istenek által előrevetített büntetés súlyát. Mindezek alapján, úgy gondolom, elmondható – a fennmaradt szövegkorpusz cse- kély mérete ellenére is –, hogy az újasszír államszerződésekben szereplő átokformulák

25 Parpola – Watanabe 1988. XXIX-XXXI., 28–58.; Wiseman 1958. 1–99. 26 Parpola – Watanabe 1988. XXVII-XXVIII., 8–13. 27 Kivétel Bétel és Anat-Bétel említése Assur-ah-iddina trónutódlási szerződésében, de ebből a szempontból ők sem relevánsak.

32 VII. Grastyán Konferencia alkalmazásában látható a következetesség, és az, hogy tudatosan használták az egyes átoktípusokat a meghatározott szerződéseken belül. További kutatás tárgyát képezné ezen kívül az átokformulák tartalmi elemzése és csoportosítása, valamint annak vizs- gálata, hogy az egyes szerződésekben megjelenő istenek milyen mértékben függnek össze az újasszír panteon összetételével és tükrözik annak változásait az adott időszak- ban. Ez azonban meghaladja a jelen tanulmány kereteit.

Irodalomjegyzék

Fensham 1962 = Fensham, Frank Charles: Malediction and benediction in ancient Near Eastern vassal-treaties and the Old Testament, Zeitschrift für Alttestamentliche Wissenschaften 74 (1962) 1–9. Fensham 1963 = Fensham, Frank Charles: Common trends in curses of the ancient Near Eastern treaties and kudurru-inscriptions compared with maledictions of Amos and Isaiah, Zeitschrift für Alttestamentliche Wissenschaften 75 (1963) 155–175. Fitzmyer 1995 = Fitzmyer, Joseph A.: The aramaic inscriptions of Sefire, Biblica et Orientalia 19/A, Roma 1995. Hillers 1964 = Hillers, Delbert R.: Treaty curses and the Old Testament prophets, Biblica et Orientalia 16, Pontifical Biblical Institute, Rome 1964. Ikeda 1996 = Ikeda, Yutaka: Looking from Til Barsip ont he Euphrates: Assyria and the West in ninth and eighth centuries B.C. In: Watanabe, Kazuko (ed.) Priests and officials in the ancient Near East. Papers of the second colloquium on the ’Ancient Near East – The city and it’s life’ held at the Middle Eastern Culture Center in Japan (Mitaka, Tokyo), March 22–24, 1996, Heidelberg, 1996. 271–302. King 1912 = King, Leonard William: Babylonian boundary-stones and memorial tablets int he British Museum, London 1912. Parpola 1987 = Parpola, Simo: Neo-Assyrian treaties from the royal archives of Niniveh, Journal of Cuniform Studies 39 (1987) 161–189. Parpola – Watanabe 1988 = Parpola, Simo – Watanabe, Kazuko: Neo-assyrian treaties and loyalty oaths, State Archives of Assyria, vol. 2, Helsinki 1988. Sommerfeld 1993 = Sommerfeld, Walter: Flüche und Fluchformeln als Quelle für die Altorientalische Kulturgeschichte, Alter Orient und Altes Testament 232 (1993) 448–463. Thureau-Dangin 19722 = Thureau-Dangin, Francoise: Die Sumerischen und Akkadischen Königsinschriften, Vorderasiatische Bibliothek I/1, Leipzig 19722, 10–21. Weinfeld 1976 = Weinfeld, Moshe: The loyalty oath in the ancient Near East, Ugarit Forschungen 8 (1976) 379–414. Wiseman 1958 = Wiseman, Donald J.: The vassal treaties of Esarhaddon, Iraq 20 (1958) 1–99.

33 VII. Grastyán KonferencIa

Dobák ZitaI, Kovács IldikóII, Lelovics ZsuzsannaIII

ne csak együk, olvassuk is! Információforrásként szolgáló élelmiszercímkék

Bevezetés és háttér

biztonságos élelmiszerekkel történő ellátás az egészségmegőrzés, a prevenció alapfeltétele, ezért is van minden országnak élelmezés- és táplálkozáspoliti- a kája. Az egészségügy azonban nincsen kellőképpen bevonva a táplálkozáspo- litikába, így megfelelő módszer kidolgozására van szükség. A hosszú távú, jól kidolgozott program elősegíti a táplálkozással összefüggő betegségek halálozási arányának csökkenését.1 Az egészséges életmódnak része a kiegyensúlyozott táplálkozás, ezen belül is a tudatos élelmiszer-választás. A körültekintő választáshoz azonban megfe- lelő mennyiségű és hasznosítható információra van szükség, miközben a feltüntetett elemeknek számos kritériumnak kell megfelelniük. Európa-szerte számos tápértékre vonatkozó jelölés található, amely nem mindig a fogyasztók számára előnyös infor- mációt takarja.2 Az élelmiszercímkéken szereplő információk feltüntetésének kérdése visszatérő probléma, ugyanakkor lehetőséget teremt az élelmiszeripar versenyzői szá- mára a fogyasztók megfelelő tájékoztatásához, a fogyasztói igények kielégítéséhez. A Confederation of the Food and Drink Industries of the EU (CIAA) tagjainak meg- állapodása alapján, 2007 tavaszán új jelölési rendszert dolgoztak ki az élelmiszerek csomagolásán szereplő tájékoztatáshoz: az Irányadó Napi Beviteli Értéket (INBÉ), amelyet már számos országban alkalmaznak.3 Magyarországon ma már a szív-ér rendszeri betegségek több áldozatot szednek, mint valamennyi más betegség, baleset és egyéb halálok együttesen.4 A szívbetegségek rohamos terjedése miatt a Szív Világszövetsége (World Heart Federation, WHF) javasolta 1999-ben, hogy minden szeptember utolsó vasárnapja legyen „World Heart Day”, a Szív Világnapja.5 Hazánkban 2008. szeptember 28-án több rendezvény is a szívünk egészségéről szólt: a Magyar Kardiológusok Társasága rendezésében a Városligetben „Ismerje meg kocká- zatát” mottóval várták az érdeklődőket, a Flora Szívünk Napját pedig a Margitszigeten

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs II Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest III Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1 RODLER 2001. 131. 2 HURT 2002 3 CIAA 2009 4 SZÉLES 2003. 43–72. 5 WHF 2008

34 VII. Grastyán Konferencia rendezték meg. Munkacsoportunk e két rendezvényen megjelentek körében készített nem reprezentatív felmérést.

Vizsgálati célok

Egy szív-ér rendszeri prevenciós egészségnapon résztvevő lakossági csoport címke- figyelési és -olvasási szokásait mértük fel. Továbbá kíváncsiak voltunk arra, hogy a fel- mérésünkben részt vevők mennyire vásárolnak egészségtudatosan, mit tartanak fontos információnak a terméken. Vizsgáltuk még, hogy mennyire tudják értelmezni és hasz- nosítani a címkéken feltüntetett jelöléseket, és milyen különbségek találhatók eltérő testtömeggel rendelkező személyek vásárlási szokásai között.

Vizsgálatunk

Vizsgáltak és módszer

Kutatásunkat 2008. szeptember 28-án végeztük, név nélküli, önkéntes, tíz zárt kér- désből álló, önkitöltős kérdőív segítségével. Összesen 344 tizennyolc év feletti egész- ségnapra látogató személy, 94 férfi (26,7%) és 252 nő (73,3%) válaszait értékeltük. Életkoruk 55,0 ± 15,3 év, a legidősebb kérdőívet kitöltő 86,9 éves volt. A megkérde- zettek több mint kétharmadát az ötven év feletti korosztály tette ki, az 51–60 évesek a megkérdezettek 26,7 százalékát, a 61–70 évesek pedig 25,9 százalékát adták. A láto- gatók 2,9 százaléka községben, 18,3 százaléka városban, míg 78,8 százaléka a főváros- ban él. Legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlásuk: általános iskolát végzett 9,6 százalékuk, szakiskolát végzett 16,6 százalékuk, érettségizett 40,1 százalékuk, és felsőfokú végzettségű 33,7 százalékuk. Az egészségnapokra látogatókat testtömegük és testmagasságukból számított test- tömegindexük (Body Mass Index, BMI) – mért érték – alapján három csoportba soroltuk (1. táblázat). Ezek alapján a BMI<25,0 [kg/m2] személyeket soroltuk a normál vagy optimális tápláltsági állapotúak közé (n=157), a 25≤BMI<30 közé esőket a túlsúlyo- sakhoz (n=141), és a BMI≥ 30 értékűeket az elhízottakhoz (n=46).

1. táblázat. A felmérésben résztvevők száma (n = 344)

BMI Tápláltsági állapot Férfiak Nők [n] [n] 18,5 < BMI < 25,0 Normál testtömeg 37 120 25,0 ≤ BMI < 30,0 I. fokú elhízás, túlsúly 41 100 30,0 ≤ BMI II. fokú elhízás 14 32 Összesen 92 252

MNSZ 2008 WHO 2007

35 VII. Grastyán Konferencia

Az adatelemzést a 95%-os konfidencia-intervallumok összehasonlításával és két- mintás t-próbával végeztük (MS Excel szoftver).

Eredmények

A megkérdezettek 66,9 százaléka közepesen, míg 5,5 százaléka egyáltalán nem tartja egészségesnek életmódját. Egészségesen él 24,1 százalékuk, teljes mértékben egész- ségesnek további 3,5 százalékuk értékelte életmódját. Táplálkozási szokásaival a válaszadók 4,7 százaléka nagyon, 69,5 százaléka átlago- san, 20,3 százaléka kevéssé elégedett, egyáltalán nem elégedett az étkezésével a meg- kérdezettek fennmaradó 5,5 százaléka. Táplálkozási szokásain a megkérdezettek 28,2 százaléka kész lenne változtatni, ha beteg lenne, de feleslegesnek ítéli a változtatást minden tizedik személy (10,2%). Nyomós érv lehet a gyógyszerekre fordított kiadás, hiszen minden negyedik válaszadó (28,5%) változtatna étkezési szokásain, ha ezzel egy gyógyszer szedését tudja/tudná kiváltani. Minden hatodik személy változtatna az étkezésén, ha megijesztené az orvosa (16,9%), de nagyobb azok aránya, akik egy táp- lálkozási szakértő meggyőzése eredményeként változtatnának e téren: minden ötödik személy (21,2%). Ha beteg lenne a családjában valaki, 6,4 százalékban változtatna, a reklámok hatására folyamatosan változtat 1,5 százalékuk, de nem tudna, és nem is akarna változtatni 3,8 százalékuk. A lakosság címkefigyelésére vonatkozó kérdésekből kiderült, hogy a magyar lakos- ság árérzékenysége jellemző a Szívünk Napja rendezvény látogatókra, a férfiak 53,3 százaléka, a nők 69,8 százaléka mindig megnézi vásárlás során az élelmiszerek árát, azaz átlagosan három vevőből kettő mindig figyeli, mennyibe kerül az, amit a kosarába tesz. Minden harmadik férfi (29,3%), és minden ötödik nő (22,2%) pedig általában keresi a termékek árát mint információt, amikor a terméket megvásárolja. Összességében száz főből alig egy nem nézi meg soha az élelmiszerárakat vásárlása során (0,8%). A minőségmegőrzési időt három vásárlóból kettő tartja olyan fontosnak, hogy mindig megnézze, mielőtt megveszi a terméket (64,0%), további 23,5 százalékuk, ha nem is mindig, de általában megnézi, néha a vásárlók közül minden tizedik – pontosan 11,3 százalékuk – figyeli ezt az adatot, és csupán 1,2 százalékuk soha. Ezen információk iránt is a nők érdeklődőbbek, ami nem is meglepő, hiszen őket tartjuk az élelmiszer- felelősöknek, a család élelmiszer-beszerzőinek (a nők 67,9 százaléka, a férfiak 53,3 százaléka nézi meg mindig a dátumokat a címkén, de még általában is ezt teszi a nők 37,0 százaléka és a férfiak 18,7 százaléka). A gyártóra és forgalmazóra vonatkozó információk iránt mérsékelt az érdeklődés, 25,9 százalékuk olvassa el minden alkalommal a terméken. A tápanyagtartalomra és tömegre még ennél is kevesebben kíváncsiak, a férfiak mindössze 7,6 százaléka tartja olyan fontosnak, hogy minden élelmiszer-vásárlás alkalmával figyelje. Az összetételre a vevők közel egyharmada (28,2%), általában további 39,0 százalé- kuk kíváncsi, azonban minden harmadik vevő csak néha vagy egyáltalán nem olvassa el a termékek összetételét (25,3% és 7,6%) – szemben a minőségmegőrzési idővel, és az árral.

36 VII. Grastyán Konferencia

1. ábra. Mit néznek meg a Szívünk Napja rendezvényeken aktívan résztvevők élelmiszer-vásárláskor a címkén? (n=344)

Testtömegfüggő érdeklődés

Különböző testtömeggel rendelkező fogyasztók szerint is vizsgáltuk ezen informáci- ókat. Felmérésünkben kiderült, hogy az optimális testtömeggel rendelkezők közül minden harmadik vásárló olvassa el mindig az összetételre vonatkozó jelölést (32,5%). Az elhízottaknál ez a fajta érdeklődés már csak minden ötödik személyre jellemző, vagyis a címkén az összetételre vonatkozó jelöléseket szignifikánsan (p<0,05) többen olvas- sák el minden alkalommal az egészséges testtömegűek, mint a túlsúllyal rendelkező fogyasztók. Általában olvassa a címkén lévő információt a válaszolók többsége (38,3 százalékuk), ami az elhízottaknál a leginkább jellemző magatartási forma – sajnos a mindig figyeléssel ellenkezőleg. A tápanyagtartalomra való odafigyelés szintén az optimális testtömegűek körében a legjellemzőbb (22,3%). Az elhízottaknál ugyanez az információ csak minden tizedik személyt (13,0%) érdekel annyira, hogy minden alkalommal el is olvassa azt. Az ilyen információt soha nem keresők aránya – ezzel ellentétesen – az optimális testtömegűek körében a legkisebb, valamivel nagyobb a hányaduk a túlsúlyosok körében, és az elhí- zottak között fordulnak elő a legnagyobb arányban (21,7%) azok, akik nem figyelik az élelmiszerek tápanyagértékeit.

37 VII. Grastyán Konferencia

2. ábra. Az összetételre figyelők a különböző testtömegű kategóriában (n=344)

Következtetések

A lakosság részéről igény van az egészségtudatos táplálkozásról szóló tájékoztatásra és rendezvényekre, hiszen mára felértékelődött az egészség, egyre nagyobb szerepe van primer prevencióként az egészséges életmódnak és táplálkozásnak. A megállapítást alá- támasztják az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) keretében 2003-ban megkér- dezettek eredményei is, akik közül a férfiak 73,9%-a, a nők 69,8%-a úgy vélte, hogy sokat vagy nagyon sokat tehet az egészségéért. Az egészségnek része a tudatos élelmiszer-fo- gyasztás is, amelynek elkerülhetetlen eleme a címkefigyelés és -olvasás. További vizsgála- tokat tervezünk arra vonatkozóan, hogy a különböző testtömeggel rendelkező fogyasztók vásárlás során tapasztalt magatartása ok vagy okozat, tehát az elhízáshoz hozzájárulnak-e az élelmiszer-vásárlási szokások, esetleg ezért alakulnak-e így a kövérek magatartási szo- kásai. Hajlandóak-e, hogy apró lépéseket tegyenek azért, hogy csökkentsék energia-bevi- telüket, és vásárláskor a nagyobb tápanyagsűrűségű élelmiszereket részesítsék előnyben? Feltételezésünk szerint a még jellemzőbben egészségtudatosak között is elmarad ezen szokásoknak a gyakorlása a kívánatostól: minden nyolcadik megkérdezett (12,4%) semmilyen jelölést nem néz a címkén, míg minden negyedik személy (23,9%) beéri egyetlen információ állandó figyelésével (ez az esetek felében az ár, a másik felében a minőségmegőrzési idő). A címkék célja, hogy egyértelműen tájékoztassanak arról, ami fontos számunkra. Az élelmiszercímkék felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek: fel- tüntetik a termékek tápértékét és összetevőit, például só- vagy zsírtartalmát, és ezáltal elősegítik, hogy vásárlóként tájékozottan dönthessünk. A szív-ér rendszeri problémák- kal küzdő fogyasztók számára a kardioprotektív étrend elemeinek ismerete mellett el-

BOROS 2005. 1–23.

38 VII. Grastyán Konferencia engedhetetlen az is, hogy az élelmiszer választása tudatos legyen. A körültekintő és biztonságos élelmiszer-választáshoz azonban megfelelő mennyiségű és feldolgozható információra van szükség, amit a címkeolvasás mellett értelmezni is kell tudni. Több kutatásból kiderült, hogy erre a lakosságot tanítani kell. A magasabb szintű, tápértékre vonatkozó ismeret és a pozitív hozzáállás növelheti a címkeolvasási hajlandóságot. A fiatalabb korosztály és az alacsonyabb iskolai végzettségűek kevésbé figyelik az élelmi- szercímkét, így a dietetikusoknak ezek a rétegek nyújtanak egyértelmű adatokat arra, hogy milyen körben lenne célszerű a címkék felhasználásának oktatása., 10, 11 A tudatos fogyasztói gondolkodás elsajátítását nem elég felnőttkorban elkezdeni, hanem minél korábban, lehetőleg már gyermekkorban az egészségmegőrzés egyik kulcselemének kell tekinteni, annak érdekében, hogy megőrizzük az egészségünket, és elkerüljük a táplálkozással összefüggő betegségeket. Ma már a gyermekkorú fogyasztó is komoly társadalmi célcsoport az élelmiszeripar számára, ráadásul nemcsak élelmiszer-fogyasztók, hanem pénzzel rendelkező vásár- lók is. A gyermekek igen könnyen befolyásolhatók élelmiszer-vásárláskor, hiszen nem táplálékot vesznek, hanem a csomagoláson megjelenő vizuális élményeket szeretnék átélni. Az élelmiszergyártók ezt kihasználják, és gyermekekre pozícionált élelmisze- rek vásárlására ösztönöznek, ami nem befolyásolja közvetlenül a táplálkozást, de a fo- gyasztásra nagy hatással van.12 A vásárlásnál fontos, hogy ne a reklámok és a rejtett életérzések határozzák meg az élelmiszer-fogyasztást, hanem a tényleges táplálkozási szükségletek. Ezen kívül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a legtöbb zöldségről, gyümölcsről illetve a pék- áruk nagy részéről hiányzik az élelmiszercímke, így egy új jelölési rendszer kidolgozá- sa szükséges ahhoz, hogy fogyasztóként teljes körű információt kaphassunk minden termékről. Az étrendi hatások és betegségmegelőzési szempontok támogatása fontosabb, mint valaha. A hatékony élelmiszerjelölés támogatása része a környezet támogatásnak, mert arra ösztönöz, hogy tudatos fogyasztóvá válhassunk.

Felhasznált irodalom

BOROS 2005 = Boros Julianna: Egészségmagatartás. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003. Budapest, Országos Epidemiológiai Központ, 2005. CIAA 2009 = Confederation of the Food and Drink Industries of the EU. URL: http:// www.ciaa.be (2009. június 29.) HURT 2002 = Hurt, Eva: Nutrition labelling: European Union and United Kingdom perspectives. Asia Pac. J. Clin. Nutr., 2002, 11/2, S77–S79.

KOLODINSKY 2008 10 SATIA 2005 11 MISRA 2007 12 LELOVICS 2007

39 VII. Grastyán Konferencia

KOLODINSKY 2008 = Kolodinsky, Jane, Green, Jennifer, Michahelles, Marina, Harvey-Berino, Jean R.: The use of nutritional labels by college students in a food-court setting. J. Am. Coll. Health, 2008, 57/3, 297–302. LELOVICS 2007 = Lelovics Zsuzsanna: Az élelmiszercsomagolás és címkézés gyer- mekkorú fogyasztóknak. Tejgazdaság, 2007, 67/2, 53–55. MISRA 2007 = Misra, Ranjita: Knowledge, attitudes, and label use among college students. J. Am. Diet. Assoc., 2007, 107/12, 2130–2134. MNSZ 2008 = Magyar Nemzeti Szívalapítvány. URL: http://www.szivunk-napja.hu/ (2008. október 1.) RODLER 2001 = Rodler Imre, Zajkás Gábor: Az élelmiszerek és a táplálkozás köz- egészségügyi hatása. Egészségtudomány, 2001, 45/2, 131–142. SATIA 2005 = Satia, Jessie A., Galanko, Joseph A., Neuhouser, Marian L.: Food nutrition label use is associated with demographic, behavioral, and psychosocial factors and dietary intake among African Americans in North Carolina. J. Am. Diet. Assoc., 2005, 105, 392–402. SZÉLES 2003 = Széles György, K. Fülöp Ildikó, Bordás István, Ádány Róza: A krónikus nem fertőző betegségek okozta morbiditás alakulása Magyarországon a HMAP és a Gyógyinfok adatai tükrében. 43–72. In: Ádány Róza (szerk.): A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón. Medicina, Budapest, 2003. WHF 2008 = World Heart Federation. URL: http://www.world-heart-federation.org (2008. október 1.) WHO 2007 = World Health Organization: Nutrition and food security. A healthy nutrition lifestyle. WHO Regional Office for Europe, 2007.

40 VII. Grastyán KonferencIa

Dominek Dalma Lilla a szépművészeti Múzeum és a British Museum múzeumpedagógiai és angragógiai összehasonlító elemzése

ivételes sajátossága életünknek a felgyorsult eseményáradat. A múzeumi funkciók is folyamatosan változnak, hiszen míg a 18. században a múzeu- K mok a kincsek és ritkaságok felhalmozásának, illetve az emocionális élmé- nyek szerzésének szentelték a fő szerepet, addig a 21. században már a fő funkciók között megjelenik az oktatás, a szórakoztatás és a múzeumi nyelvtanulás is. Egyre népszerűbb a képzések jelenléte a múzeumokban, mely a társadalom számára egyre inkább nélkülözhetetlen. Azért tartom fontosnak a témámat, mert sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy egy múzeum mit is tud nyújtani számukra. Szeretném bemutatni a tevékenységeket és a programokat, a funkciók jelenlétét az adott két intézményben. Számomra a téma rendkívül érdekes, hiszen két múzeumot hasonlítok össze andragógiai és pedagógiai vonatkozásban. Az egyik intézmény az angliai British Museum, a másik a magyarországi Szépművészeti Múzeum. A kutatás célja: bemutatni, hogy mely elemekben azonos illetve különböző a két országos szin- tű múzeum működése. Ez a vizsgálat egy eddig kevéssé elemzett területet érint, ezért a szociológiai kutatási módszerek közül a kvalitatív kutatási eszköztár volt használható. A kvalitatív kutatási eszköztár ismert eszközei közül elsősorban az interjút használtam, vagyis a kutatásom szempontjából releváns személyekkel beszélgettem az adott problémakörökről. Prob- lémakörök között értendők a múzeumok mai funkcióinak betöltése, azok jelenléte a múzeumokban, múzeumpedagógiai és andragógiai szerepük, programjaik, tevékeny- ségük bemutatása. Az intézmények vezetőivel, múzeumpedagógusaival és kommuni- kációs vezetőivel készítettem interjúkat. Alkalmaztam továbbá a dokumentumelemzés módszerét is, hiszen mindkét intézmény lehetővé tette az általuk elkészített feljegy- zésekbe, prezentációkba való betekintést; összehasonlító elemzést készítettem a mú- zeumok tevékenységei, felnőttoktatásuk és felnőttképzésük alapján, ezeken kívül a gyermekeknek illetve időskorúaknak szánt programjaik tekintetében. Megfi gyeltem az intézmények működését, beleláthattam a feladataik elvégzésének módszereibe, azok eredményeibe, és megfi gyelhettem a programok menetét. Ezeken az eszközökön kívül használtam még tartalom-elemzésest, módszertani illetve statisztikai kutatási módszert. Az utóbbit azért tartom rendkívül fontosnak, főleg ebben a kutatási témában, mert a múzeumok mindegyike készít például a látogatók számáról adatokat, ha nem is ponto- sat, de megközelítőt biztosan. A statisztikai adatok segítségével lehetővé válik a múze- umok működésének összehasonlítása egyes területeken.

41 VII. Grastyán Konferencia

Az adatfelvételek 2008 júniusa és szeptembere között történtek. A megállapítások kizárólag a vizsgált időszakra, és intézményekre vonatkoznak.

Hipotézisek

– Vannak közös vonások a két múzeum működésében, amelyek a múzeumok alapfel- adataiból adódnak. A múzeum alapfeladata a gyűjtés, a konzerválás, a kutatás és a tanítás. Az alapfel- adatok köre az elmúlt évtizedek folyamán sokat bővül, így ma már szerepet kap a ki- állítás, a közzététel, a szórakoztatás, de ide soroljuk az intézmény fenntartását, a marketing tevékenységet, a múzeumi nyelvtanulást, és a családi reintegrációt is. Közös vo- nások a két múzeum között, hogy mindkét intézményben alapkutatásokat végeznek, melynek eredményeit később megosztják a látogatókkal. Külön csak ezzel foglalkozó szakembereket alkalmaznak a múzeumokban. Konzerválnak, hiszen az információkat konzerválniuk kell, hogy a jövő generációi számára is hozzáférhetők maradjanak, és ők is megismerhessék a „titkokat”. Szórakoztat, hiszen színes programokkal várják a látogatókat. A Szépművészeti Múzeumban részese lehettem a Múzeumok éjszakája elnevezésű programsorozatban egy fúvós zenekar fellépésének, de a Sziget Fesztivá- lon is érdekesebbnél érdekesebb programokkal szórakoztatták az érdeklődőket. A Bri- tish Museumban is szerveznek programokat a szórakoztatás céljából, például felnőtt tanulói hetet, melynek része például a zeneoktatás, anyagok és technikák elsajátítása, előadások és tárlatvezetés. A családi hétvégék szervezése egyaránt fellelhető mind- két intézményben, ezek a hétvégék csak a családoknak szólnak, ahol együtt tanul nagyszülő, szülő és gyermek. Komplex programokat és tevékenységeket kell ilyenkor szervezni, de mindkét múzeum teljesíti az elvárt eredményt. Kiállításokat természe- tesen szerveznek, hiszen a múzeumok alapfeladata ez. Általában egy évvel a kiállítá- sok előtt már lehet tudni, hogy mit fognak bemutatni a közönségnek. Ezek nagyrészt időszakos kiállítások. Azonban mindkét intézményben jelen van az állandó kiállítás is. Marketing tevékenység szintén jellemző mindkét múzeumra, hiszen ez a terület szükséges ahhoz, hogy a társadalom minden rétegét megszólítsák, illetve felkeltsék az érdeklődésüket.

– A Szépművészeti Múzeum múzeumpedagógiai feladatai közel azonosak a British Museum múzeumpedagógiájával. Az összehasonlító elemzések készítése révén megállapítható, hogy a múzeumok tevékenységei felnőttoktatásuk és felnőttképzésük alapján, valamint a gyermekek és időskorú részére indított programjaikat tekintve a múzeumpedagógiai feladataik közel megegyeznek. Megtalálható mindkét intézmény programja között a saját kézzel készí- tett tárgyak készítése, vagy a tapintható tárlatvezetés, de a fogyatékkal élőknek készí- tett programok is közel megegyeznek. Mindkét múzeum szervez tanárképzést, de kü- lönböző formában valósítja meg, hiszen a British Museumban ez a képzés erőteljesebb, mint a Szépművészeti Múzeumban. Az angol intézményben nagyon sok program közül

42 VII. Grastyán Konferencia választhatnak a pedagógusok, míg a magyar intézményben ennek a tevékenységnek a célja, hogy a tanárok önállóan is tudják használni a múzeumot.

– A British Museum több programot szervez, mint a Szépművészeti Múzeum. Az interjúk és a megfigyelések alapján megállapítható, hogy a Szépművészeti Mú- zeumban nincs lehetőség nyelvtanulásra. A British Musemban van olyan program, amelyben a külföldi látogatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy az angol nyelvet jobban elsajátítsák. Erre az ottani múzeumpedagógusok egy újfajta programot hoztak létre. A felnőttek és diákok választhatnak a napi galériai-vezetések, a kurátori beszél- getések és a magas színvonalú gyűjtemények között. A tanulmánynapokon – melyet szintén számukra szervez a British múzeum – bepillantást nyerhetnek minden ősi és modern kultúrába a világ bármely tájáról. A múzeumnál a szakértőknek az a céljuk, hogy segítsék a gyerekeknek és a felnőtteknek értékelni a gyűjteményüket és termé- szetesen élvezni azokat. A gyermekeknek szervezett programok közül a British Muse- um előtérbe helyezi az állatokkal való megismertetést is. Betekintést enged számuk- ra a kínai, európai, afrikai és a közel-keleti kultúrákba is. Hadrian hadvezér életet és kalandjait is meghallgathatják előadásban a gyerekek, majd elkészíthetnek magunknak egy tetszőleges tárgyat, de természetes csak olyat, mely kapcsolódik a témához. A Szépművészeti Múzeumban is sok gyermekprogram van, de ezek többségükben az európai kultúrához kapcsolódnak. Állandó kiállításukban a bemutatni kívánt tárgyak- nak csak egy része található.

Összehasonlítás

Nyitva tartás: British Museum: Hétfő, kedd, szerda, péntek, szombat, vasárnap: 10.00 – 17.30-ig. Csütörtökön és pénteken 10.00 – 20.30-ig. Szépművészeti Múzeum: Hétfő: szünnap, kedd-szerda: 10-18 óráig, csütörtök: 10 – 22 óráig, péntektől vasárnapig: 10 – 18 óráig.

Belépőjegy: British Museum: ingyenes a látogatás. Szépművészeti Múzeum: Belépőjeggyel lehet megtekinteni a kiállításokat. Belépője- gyek: Állandó kiállítás: Teljes árú: január 1-jétől: 1400 Ft, Kedvezményes: január 1-jé- től: 700 Ft, 10%-os kedvezményes: 1100 Ft. Az időszaki kiállítások belépődíjainak árai a kiállítások függvényében változnak. Jegybevétel 2007-ben: 998,5 millió Ft, 2008-ban a jegybevétel 60,7%-a volt a 2007-es bevételnek.

Kiállítások: British Museum: Brit őstörténet és a római hódítás kora, Egyiptom, Európa, Afrika, ókori görögök és Róma, Ázsia kultúrája. A leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkezik. Időszaki kiállítások is vannak.

43 VII. Grastyán Konferencia

Szépművészeti Múzeum: Állandó kiállítása: ókori kultúrák, az európai képzőmű- vészet valamennyi korszakát és stílusirányzatát felölelő kiállítás. Legfontosabb gyűj- teményei: antik-, egyiptomi-, grafikai-, régi szobor és modern gyűjtemény, régi képtár. Időszaki kiállításai a honlapon megtalálhatók.

Állandó kiállítások: British Museum: Brit őstörténet és a római hódítás kora, Egyiptom, Európa – pél- dául: 1939-ben fedezték fel angolszász királyi temetkezési kincseket. Afrika – Afrikai szobrok, kelmék és a grafikus művészek alkotásainak érdekes kollekciója. Ókori görö- gök és Róma – A múzeum leghíresebb kincse az Elgin márványok például itt található. Ázsia – A kínai gyűjtemény jeles tagjai között szerepelnek különböző porcelánok és a Shang bronzszobrok. Szépművészeti Múzeum: Régi képtár (a 12–18. századi európai festészet, köztük az olasz Bellini, Giorgione, Raffaello (Esterházy Madonna), Correggio, Leonardo da Vinci, Dürer, a németalföldi, id. Bruegel (Keresztelő Szt. János prédikációja), Bernart van Orley (V. Károly képmás), Rubens, Frans Hals, a spanyol El Greco (Bűnbánó Ma- donna), Velázquez (Étkező parasztok), Murillo, Goya stb. alkotásai). Egyiptomi gyűj- temény (az Óbirodalomtól a Újbirodalom koráig ívelő gazdag bemutató a Ptolemaios kori szentély reliefjeivel, az Abdallah Nirqiben végzett ásatás leleteivel stb.); német és osztrák biedermeier művek; Gótikus szobrok

Kiemelkedő attrakciók: British Museum: Közel 4000 program fut egy évben. Például: évfordulókon mindig zenés, táncos mulatságot szerveznek; Karácsonykor hosszabb nyitva tartás, illetve hosszabb ingyenes tárlatvezetések. Szépművészeti Múzeum: Közel 100 program van egy évben. Például: Múzeumok éjszakája, Sziget Fesztivál, Majális, Múzeum+.

Látogatószám: British Museum: több mint 6 millió fő/2007 Szépművészeti Múzeum: 763 349 fő/2007; teljes árú jegyet vásárló: 300 229 fő/2007; Kedvezményes árú belépődíjat fizető: 272 086 fő/2007; Ingyenes látogató: 191 134 fő/2007

Internetes virtuális tárlatvezetés, múzeumi látogatószám: British Museum: több mint 7 millió fő/2007 Szépművészeti Múzeum: 438 000 fő/2007

Interneten a múzeum honlapját keresi fel: British Museum: 13 507 000 fő /2007 Szépművészeti Múzeum: 43 200 fő/2007

44 VII. Grastyán Konferencia

Múzeumpedagógiai foglalkozások száma: British Museum: megközelítőleg 15 500/ 2007 Szépművészeti Múzeum: 2500/ 2007; a változás mértéke +9,8% /2008-ban

Múzeumpedagógiai foglakozásokon résztvevők száma: British Museum: 289 800 fő/2007 Szépművészeti Múzeum: 62 500 fő/2007; a változás mértéke +9,8% / 2008-ban

Tárlatvezetés: British Museum: tárlatvezetés egyénileg és csoport számára is igénybe vehető. Elő- zetes bejelentkezés csak csoportoknál szükséges, egyéni vezetést bármikor igénybe ve- hetünk. Szakképzett munkatársakkal rendelkezik a múzeum, mindig van, aki segíteni tud. Ha több tárlatvezetőre lenne szükség, mint ahányan dolgoznak, akkor a terem- őrökhöz is fordulhatunk, mert ők is vezethetnek tárlatot. Továbbképzéseken sajátítják el a vezetés rejtelmeit. Ingyenes tárlatvezetések keddtől vasárnapig 13:15-ös kezdé- si idővel a galériában. Ezek időtartama 45 perc. Ezen kívül ingyenes tárlatvezetések vannak, minden nap 11 órai kezdettel ismerkedhetünk meg a Japán kultúrával, majd 11:30-tól a Görög kultúra rejtelmeibe vezetnek minket, déltől Afrikával foglalkozunk, 12:15-től Kínába kalauzolnak minket, 13 órától már az Észak-Amerikai kontinensen lehetünk, de választhatjuk helyette akár Mexikót is. 14 órától a Közel-Keletre utazunk, 14:30-tól pedig már az egyiptomi kultúrát tudhatjuk magunkénak. 14:45-től az ide- genvezetőtől már Európa kultúrájáról hallgathatjuk az érdekességeket, de 15:15-től már az Antik Rómával foglalkozunk. Végezetül 15:45 perces kezdettel a tárlatvezeté- sünket az Asszír birodalommal fejezzük be. Ezek csoportos vezetések. Nem kell előre bejelentkezni, 11 órakor kell megjelenni a kijelölt helyen. Szépművészeti Múzeum: a tárlatvezetéseket egyéni és csoportos látogatók számára nyitvatartási időben, hétfő kivételével minden nap 10 és 17.30 óra között tudják biz- tosítani. A Múzeumpedagógiai Osztály tárlatvezetői kilenc nyelven (magyar, angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, holland, japán) vezetnek csoportokat az Egyip- tomi és Antik Gyűjtemény, a Régi Képtár, valamint a Modern Gyűjtemény kiállításain, és az időszaki tárlatokon. Az időszaki kiállításokon és az állandó tárlatokon kizárólag képzett tárlatvezetők tarthatnak magyar, illetve idegen nyelvű tárlatvezetéseket. Ha igény van egy olyan tárlatvezetésre, amely a felsorolt nyelvek között nem szerepel, az utazási irodák idegenvezetői is vezethetnek az állandó gyűjteményben. Ebben az esetben is szükséges azonban az előzetes bejelentkezés. Tárlatvezetés igényelhető időpont egyeztetéssel hétköznap 10.00–13.00 és 14.00–17.00 óra között. Az igényét legalább egy héttel előre jelezni kell. Tárlatvezetés nyitvatartási időn túli, esti (bérelt) rendez- vényekhez kapcsolódóan is igényelhető. Ingyenes tárlatvezetések: Egyéni látogatók számára a Szépművészeti Múzeum önkéntes tárlatvezetői a Régi Képtárban magyar nyelven minden pénteken 14 órakor, angol nyelven keddtől péntekig 11 és 14 órakor, és szombaton 11 órakor ingyenes tárlatvezetést tartanak. A nyári hónapokban minden szerdán és csütörtökön 13 órakor a Szépművészeti Múzeum legismertebb képeit te- kinthetik meg angol nyelvű tárlatvezetéssel.

45 VII. Grastyán Konferencia

Tárlatvezetési díjak: British Museum: felnőtteknek: 8 font; 12 éven aluli gyermeknek: 5 font; csoportos, 10 vagy annál nagyobb csoportnak 100 font. Ingyenes tárlatvezetések is vannak. Szépművészeti Múzeum: magyar nyelven 20 főig, iskoláknak (60 perc) 5000 Ft; magyar nyelven 20 fő fölött 7000 Ft; idegen nyelven 20 főig 8000 Ft; idegen nyelven 20 fő fölött 10 000 Ft.

Önálló tárlatvezetést elősegítő eszközök: British Museum: Audio guide („hangos tárlatvezetés”): A készüléket az előcsarnok- ban, a földszinten lehet átvenni és ugyanott kell leadni. A készülékeket angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, japán és arab nyelvre lehet állítani. Fizetni kell az igény- bevételért: felnőtt egy személynek: £3.50; 12 éven aluli gyermeknek: £2.50; csalá- di csoportnak: £10.00 (2 fő felnőtt, 12 éven aluli gyermek 2 fő); összevont kiállítás: £5.50 (2 különböző időszaki kiállítást választhat). A rászorultaknak (gyengék látók, vakok stb.): ingyenes. Jövő a British Museumban: Az évente ötmillió látogatót vonzó British Museum a személyzet és a látogatók által egyaránt használható interaktív tech- nológiákat keres, ezért vizsgálják a vezeték nélküli hálózatok és PDA-k – különösen a látogatók általi – használatának lehetőségét. Az egyik alternatíva, hogy a látogatókat ellátják egy olyan hardvereszközzel, amely egy kiállított tárgy megközelítésekor képes a lényeges információk fogadására és átadására. Ennek megvalósítása érdekében az intézmény egy Cisco berendezésekre épülő gigabites Ethernet-környezetet telepített a régebbi ATM (Asynchronous Transfer Mode) hálózati infrastruktúra kiváltására. A vezeték nélküli technológia óriási előnye, hogy lehetővé teszi a nagy sávszélességű kapcsolatot anélkül, hogy az épületet a kábelek miatt meg kelljen bontani, ami egy műemlék jellegű épületnél fontos szempont. A múzeum jelenleg is alkalmaz vezeték nélküli hálózatokat. Szépművészeti Múzeum: Audio guide („hangos tárlatvezetés”): A Szépművésze- ti Múzeum kísérő – művészettörténészek és szövegírók által szerkesztett többórányi – hanganyaggal kívánja a múzeumlátogatást még élvezetesebbé tenni. A készülékek az előcsarnokban lévő információs pultban vehetők fel, s ugyanott kell a múzeumlátoga- tás után leadni. Fizetni kell az igénybevételéért: 1000 Ft/fő. Az audio guide két nyelven, magyarul és angolul vehető igénybe. Speciálisan vakoknak és gyengén látóknak szóló hangos tárlatvezetés is készült, amely a tapintható tárlaton vezeti végig a rászorulókat. A rászorulók számára a készülék használatának díja térítésmentes.

Kutatók száma: British Museum: a múzeum kutatómunkájáról is híres. Különösen élen jár az ókori archeológiai leletek kémiai vizsgálatában: már 1920-ban létrehozta önálló laborató- riumát, melyben elsőként használtak a radiocarbon datálásra alkalmas készüléket. A kutatószemélyzet száma közel 300 fő. Szépművészeti Múzeum:70 fő külsős kutatóval dolgozik.

46 VII. Grastyán Konferencia

Könyvtár: British Museum: A Múzeum keretein belül működik az angol uralkodók könyvtá- rából 1757-ben létrejött British Library is, mely többek között Charles Dickens és Karl Marx munkáinak is otthont ad. Mindennap bárki számára használható. Szépművészeti Múzeum: a leggazdagabb és legszínvonalasabb művészettörténeti könyvtár az országban. Olvasótermét és annak szolgáltatásait egyre növekvő számban használják. Kutatók, egyetemi oktatók számára bármikor igénybe vehető, mások részé- re kedden áll rendelkezésre.

A múzeumok műtárgyállománya: British Museum: megközelítőleg 13 millió tárggyal büszkélkedhet a múzeum. Szépművészeti Múzeum: megközelítőleg 125 000 tétel. A sokszorosított grafikai anyag mellett mintegy 25 000 az egyedi műtárgyak száma. A múzeum fő művei közé körülbelül 300 mű számít.

Méretek: British Museum: 75 000 négyzetméter. A világ legnagyobb múzeuma. Kilenc futball- pályányi területű. Szépművészeti Múzeum:12 000 négyzetméter alapterület.

Megközelítésük: British Museum: Metróval: Holborn állomás, melytől 7 percre van gyalog; Totten- ham Court Road állomás, melytől 6 perces sétával érjük el a múzeumot. Russell Square állomástól 10 perces sétára van; Goodge Street állomástól 13 percre van gyalog. Busszal: 1, 7, 8, 19, 25, 38, 55, 98, 242: Leszállás a New Oxford Street megálló- helyen. 10, 14, 24, 29, 73, 134, 390: Leszállás a Tottenham Court Road, északi és a Gower Street, déli megállóhelyein. 59, 68, X68, 91, 168, 188: Leszállás Southampton Row megállóhelyen. Autóval: Bloomsbury Square, London, WC1A 2RJ cím, parkoló rendelkezésre áll a múzeumnál. Szépművészeti Múzeum: Metróval: A kisföldalattival a Hősök tere vagy Bajza utcai megállója felől. Busszal és trolival: a 4-, 20-, 30-as busszal és a 75-ös, 79-es trolibusszal a Hősök tere felől; a 72-es trolibusszal a Szondi utca felől. Autóval: 1146 Budapest, Dózsa György út 41. Parkoló nincsen a múzeumi látogatók részére.

Programok összehasonlítása: Nyelvprogramok: a British Museumban külön ilyen programot is indítanak, itt azok vehetnek részt, akiknek az angol nem anyanyelvük, de az angol nyelvet tökéletesíteni akarják. Ezt a programot ESOL – English for speakers of other languages nevezik. Ez in- kább a felnőttképzési programjukban van jelen. A Szépművészeti Múzeumban jelenleg még nincs ilyen típusú foglalkozás. Családi reintegráció: mindkét múzeum törekszik erre, és a programok közt mindkét múzeum megjeleníti. A céljuk, hogy a család minden tagja együtt töltse az idejét a mú-

47 VII. Grastyán Konferencia zeumban. Minden korosztály számára megfelelő programokkal készülnek a múzeum- pedagógusok. Gyermek programok: a British Museumban fontos szempont, hogy a gyermekeket megismertessék az állatokkal, így számukra nagyrészt állatokkal foglalkozó programokat találnak ki a múzeumpedagógusok. Elkészíthetik a gyermekek például az egyiptomi macskát, mellyel az egyiptomi gyermekek játszottak több ezer évvel ezelőtt. A Szépmű- vészeti Múzeumban inkább kézműves tábort szerveznek, festészetet tanítanak, vagy rajzolnak a gyermekek a pedagógusokkal. A British Múzeum kreatívabb módon vonja be a kicsiket a programokban, kötetlenebb a foglalkozás. A gyermek döntheti el, mit szeretne készíteni, míg a Szépművészeti Múzeumban adott feladatok vannak. Felnőtteknek kialakított programok: a British Museum szabad választást biztosít a fel- nőtteknek a napi galériai vezetésekből, a kurátori beszélgetésekből és a magas színvonalú gyűjteményekből egyaránt. Tartanak egy úgynevezett felnőtt tanulói hetet is, mely csak a felnőttekre koncentrál. A szakértőknek az a céljuk, hogy segítsék a felnőtteknek megér- teni és élvezni a múzeum gyűjteményét. A Szépművészeti Múzeum a felnőtteknek kerá- miaképzést tart, előadások keretében beszélgető esteket, ezen kívül docens programmal is készül, illetve kurzusokat is indít, hogy megismerjék a felnőttek a gyűjteményt. Továbbképzések: a Szépművészeti Múzeum jelenleg a teremőrképzésre fordította a figyelmét. Szeretné a magyarországi múzeum elérni azt, ami már a British Museumban működik, hogy a teremőrök is vezethessenek tárlatot. Idegen nyelvi képzést is tartanak a részükre, hiszen ez már alapfeltétel egy múzeum életében. A British Museumban a továbbképzések bárki számára igénybe vehetők. Képeznek tárlatvezetőket, nyelvi kép- zéseket tartanak stb. Pedagógusképzés: A British Museum komplexen képzi a pedagógusokat, önálló tár- latvezetést tanít, megismerteti őket a múzeum történetével, kultúrájával. Előadásokat tartanak számukra, és a kézműves foglalkozásokba is bevonják őket. A Szépművészeti Múzeum csak az önálló tárlatvezetése tanítja ki őket, mást nem biztosít számukra.

Az összehasonlításból kiderül, hogy mely elemekben és képzésekben kell javítani a magyarországi Szépművészeti Múzeumnak. Javaslatként megjegyezhető, hogy programjaik száma alacsony, a képzések szá- ma kevés, a múzeumi hirdetéseik száma szintén elenyésző. Ezen változtatni kellene itthon, hiszen ha nem tudja a látogató, hogy milyen időszaki kiállítást szervezett a Szépművészeti Múzeum, nem is tekinti meg. Több helyen kellene megjelentetni ezeket a programokat. Ugyanez vonatkozik a képzésekre is. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalán vannak ilyen lehetőségek a múzeumban. A kutatók száma is alacsony és a Szépművészeti Múzeum csak külső kutatók munkájára tart igényt. Ez azért veszélyes, mert ha valamit azonnal restaurálni kell, vagy információknak kell utána járni, azt azonnal nem tudják megtenni, mert nincs szakemberük helyben. A múzeum könyvtára csak egy héten egyszer érhető el a lakosság számára, kivéve a kutatókat és az oktatókat, míg ha a British Museum könyvtárába szeretnénk bete- kintést nyerni, a hét bármely napján megtehetjük azt. A nyitva tartás idejéből levon-

48 VII. Grastyán Konferencia hatjuk a következtetést, mely alapján a látogatóknak tisztában kell lenniük azzal a ténynyel, hogy a Szépművészeti Múzeumban hétfőnként szünnap van, míg ha Lon- donba utazunk, biztosak lehetünk benne, hogy a British Museum kapui minden nap nyitva állnak a turisták előtt. Jobb lenne, ha Magyarországon is minden nap nyitva tartanának. Nagy az eltérés a belépőjegyek terén: Londonban a British Museumot ingyenesen látogathatjuk, csak a plusz szolgáltatásokért kell fizetni, például az audio guide használatáért, míg a Szépművészeti Múzeumban már a belépésért is fizetni kell. A vezetőség elmondása szerint szükségük van a bevételre, hogy talpon marad- hasson a múzeum, azonban ha a költségvetését megnézzük, kiderül, hogy az állam 100%-ban támogatja a múzeumot. Jobb lenne, ha mi is csak a plusz szolgáltatásokért fizettetnénk a látogatókkal. A két múzeum nagyságát tekintve eltérő, így a kiállítások száma és a kiállított tárgyak száma is ennek megfelelően alakul. A múzeumi alapfel- adatok azonban közel azonosak, hiszen minden feladatot ellátnak, amit szükséges. Múzeumpedagógiailag azonban van még tanulnivalónk, hiszen míg a Szépművészeti Múzeum a képzéseken résztvevőket csak a múzeum önálló használatára próbálja ta- nítani, addig a British Museum már nyelvi képzéseket is tart. A British Museumban bátran fordulhatunk a teremőrökhöz, ha valami érdekességet meg akarunk tudni egy adott tárgyról vagy festményről, hiszen képzéseken vesznek részt, hogy segítségük- re legyenek a látogatóknak. Ezzel szemben a Szépművészeti Múzeumban még csak most kezdték el szervezni a képzést, de nálunk gondod jelent az idegen nyelv ismerete is. Így nemcsak tárlatvezető képzéseket indítottak a teremőrök számára, hanem nyelvi képzést is. Ami még nagy gondod jelent a magyarországi múzeumi látogatók- nak, hogy nem tudnak autóval a helyszínen a számukra fenntartott parkolóban meg- állni, mert nincs ilyen. Így véleményem szerint a megközelíthetőségen is változtatni kellene, mert a külföldi turisták nehezen tudják elérni a Szépművészeti Múzeumot. Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a múzeumi feladatokat, képzése- ket komolyabban veszik a British Museumban. Számukra az a fontos, hogy elégedett látogatókat lássanak, nem csak az anyagi bevétel. Segítőkészségüket tekintve is a Szépművészeti Múzeum elé tehető, hiszen e dolgozat létrejöttében is több segítséget kaptam a londoni múzeumtól, mint a helyben lévő magyarországitól.

Felhasznált irodalom:

Ash, T.: Where Do We Go from Here? In: Visions of Europe. Time Special Issue, Winter 1998–1999. Axford, B. – Huggins, R.: Towards a post-national polity: emergence of the Net- work Society in Europe. In: Whose Europe? The turn towards democracy. (Szerk: Smith, D. – Wright) S. London: Blackwell. 1999. 173–206. Delanty, G.: Inventing Europe: Idea, Identity, Reality. 1995. London: MacMillan. E St. John Brooks, Sir Hans Sloane: The Great Collector and his Circle. London. 1954.

49 VII. Grastyán Konferencia

El-Omani, Anne: A múzeumpedagógusok képzése. in: Dr. Foghtűy Krisztina (szerk): Szemelvények az amerikai múzeumpedagógia szakirodalmából. B+V Könyvkiadó, Budapest, 2000. 76–81. Foghtűy K.: Iskolán kívüli nevelés. Bölcsész Konzorcium, Budapest, 2006. Garas K.: Szépművészeti Múzeum. Corvina. 1985. Gavin R. de Beer, Sir Hans Sloane and the British Museum. London. 1953. Koltai Zs.: A múzeumok élethosszig tartó tanulással kapcsolatos új feladatai, kihí- vásai és lehetőségei az amerikai szakirodalom és gyakorlat tükrében. Tudásme- nedzsment, 2007.8/2. 61–66. MacGregor, Arthur: Sir Hans Sloane. Collector, scientist, antiquary. London:1994. Enlightenment. Discovering the World in the Eighteenth Century. Kiállításkataló- gus. London. British Museum; 2003. Németh B.: Az élethosszig tartó tanulás koncepciója és a felsőoktatás modernizáció- jának kapcsolata. Tudás Menedzsment, 2002. március, 97–102.

50 VII. Grastyán KonferencIa

Erdős Zoltán a koraújkori politikai közvélemény kutatástörténete Metodológia és fogalmi háló

olgozatomban a koraújkorban létezett politikai közvéleménnyel kapcsolatos történetírói állásfoglalásokat, meghatározásokat és módszertani kérdéseket Drekonstruálom, Kizárólag a magyar kutatások történetével foglalkozom, hiszen a nemzetközi szakirodalom áttekintése kivihetetlen vállalkozás volna. A központi fogalmakat nem defi niálom, mindössze a szakirodalomban forgalomban levő megha- tározásokat vonultatom fel és rendszerezem. A közvélemény kezdeteinek és történetének kutatása csak több diszciplína mód- szereinek egyesítésével képzelhető el. A hagyományos társadalom- és eszmetörténet mellett szükséges több határ- és rokontudomány (irodalom-, olvasás- és könyvtörténet, sajtó- és információtörténet, szociológia és fi lozófi a) eredményeinek összegzése. A ko- raújkori közvélemény és nyilvánosság historiográfi áját ezért nem szűkítem le azokra a munkákra, amelyek kimondottan ezen témákkal foglalkoznak, igyekszem elhelyezni benne minden művet, amely eredményeivel, szempontjaival és módszertanával hozzá- járult a központi probléma megfogalmazásához, a közvélemény és nyilvánosság szer- kezetének feltárásához és az elméleti bázis kialakításához.

a közvélemény kutatásának kezdetei

Először a 19. század végi történetírás érzett rá, hogy a közvélemény, a nyilvánosság a koraújkori politikai életben olykor nem elhanyagolható szerepet játszott. Azt azonban jó ideig nem tisztázta a kutatás, hogy mi volt ez a szerep, és hogyan határolható körül a közvélemény, vagy a nyilvánosság. A terminust defi niálatlanul és elszórtan, valódi összefüggések említése nélkül használták. A 19. század végének legkomolyabb történetírói vállalkozásaként készült el a Millen- niumi magyar történet, a szakma dualizmus kori eredményeinek és szemléletének nagy szintézise. Angyal Dávid a 17. század történetével foglalkozó összefoglalásában a közvéle- mény fogalmát politikai ügyekben és politikai fórumokon kinyilvánított véleményekként érti, amelyek formálásában kizárólag a politikai jogokkal rendelkező csoportok vesznek részt. A 16. és 18. századról készített kötetekben Acsády Ignác jóval tágabb értelemben használja a kifejezést, szintén a közügyek kapcsán kinyilvánított véleményeket érti alatta, de nem szűkíti csak a politizáló rétegek által kialakított eszmékre és elképzelésekre.1

1 Id.: LUKÁCS 1995. 173.

51 VII. Grastyán Konferencia

Acsádyhoz hasonló nyomon indult el Bleyer Jakab, a Millenniumi magyar történet megjelenésével szinte egy időben. Bár nem használja a közvélemény, vagy a nyilvá- nosság kifejezéseket, mégis jól láthatóan ezekről a jelenségekről ír. Bleyer látványosan a köznép felé fordul: több munkájának legfontosabb forrásbázisát a történeti tárgyú népénekek és újsághírek képezik, amelyek hű lenyomatai a köznép gondolkodásának és hangulatának. Nem annyira valamiféle kiforrott közvéleményt ír le, mint inkább a homogén tömbként felfogott „nép” pillanatnyi reflexióit, benyomásait, hangulatát. Megállapítása szerint egy históriás ének szerzője „a nép fia, ki nem kutat és nem okosko- dik, hanem a pillanat hatása alatt úgy ír, amint épen tud, és azt írja róla, a mi a nép élő, alakuló és ismét változó hangulatának megfelel.” A két világháború közti magyar történetírásban Thienemann Tivadar és Szekfű Gyula munkásságával honosodott meg a szellemtörténeti iskola, karakteres megkö- zelítésmóddal jelentősen átformálva a közvélemény kutatását. Thienemann a mohá- csi csata évfordulóján jelentette meg dolgozatát Mohács értelmiségi nemzedéke és az erazmiánus gondolkodók közti kapcsolatokról, az ország hanyatlásának jeleként érté- kelve az erazmista gondolatok térnyerését a királyi udvarban. Ezzel kapcsolatban két- féle szemléletmódról, a vélemények kétféle modelljéről ír. Megkülönbözteti egyfelől a népies-naív felfogást, amely a politikai eseményekben mindig a személyes mozzanato- kat keresi (a mohácsi vereséget például személyesen Lajos király tragédiájának látták), másfelől a középkor óta ható univerzális szemléletet, amely felülről, az isteni akarat szemszögéből képes látni és láttatni a történteket. Szekfű Gyula Thienemannhoz hasonlóan különíti el a magasabb műveltséget, vagyis a nemesi és városi kultúrát, valamint az alsóbb kulturális fokot, vagyis a jobbá- gyi kultúrát. A közvélemény fogalmát azonban nem köti egyik vagy másik réteghez; míg egy helyen a közvélemény a „politikusok és diplomaták tömegének” véleményével esik egybe, másutt már a széles néprétegek felfogását jelenti, például a törökkép kap- csán. Szekfű ugyanígy nem tesz elméleti különbséget a közvélemény tartalmi elemeivel kapcsolatban: egy általánosan elterjedt felfogás megnyilvánulhat egy átfogó és statikus problémakörhöz fűződve éppúgy, mint egy-egy aktuális politikai probléma, pl. Montecuccoli katonai akciói, vagy a gályarab protestáns prédikátorok ügye kap- csán. A közvélemény Szekfűnél jól érezhetően szórványosan előforduló, marginális fogalom marad. Ugyanezekben az években a szellemtörténeti megközelítésmóddal szemben jelen volt egy másik irányzat is, amely igyekezett elmosni az éles megkülönböztetést magas- és népi kultúra közt. Pukánszky Béla, Trostler József és Waczulik Margit főleg a röp- iratirodalmat kutatva jutottak arra a következtetésre, hogy a közvéleményt alakító és reprezentáló hírlapirodalom, valamint a történeti irodalom nem vált el egymástól, hisz

Bleyer 1897.; Bleyer 1900a; Bleyer 1900b. BleyeR 1897. 236. Thienemann 1926. 4–5. Szekfű III. 500–574. Szekfű III. 52–53; 142. Szekfű IV. 167; 191.

52 VII. Grastyán Konferencia a politikai és tudományos körök véleményében több esetben érhetők tetten hírlapokból származó értesülések. A két világháború között, a Trianon utáni légkörben az értelmiség újból helyet igyekezett biztosítani a magyarság számára az európai népek között, az elveszett hatalmi státushoz és a birodalmi gondolathoz kötődő presztízs megőrzésével. A történészek figyelme ezért minden korábbinál inkább a magyarság érdemei, a magyar nemzeti hi- vatás felé fordult. Deér József a magyar nemzeti tudat kialakulásáról, Benda Kálmán a nemzeti hivatástudatról készített monográfiát, Terbe Lajos, Győry János, Horváth Magda és Polgár Vilmos pedig mindezek nyugati tükröződését, a nyugati népek ma- gyarságról alkotott véleményét vizsgálta, a török veszély és a „kereszténység védőbás- tyája” toposz kapcsán.10 A közvélemény problematikájával kapcsolatban először Horváth Magda végzett rendszeres és nagyarányú kutatásokat. Bár nem határozza meg, elsősorban mely társa- dalmi rétegek körében rekonstruálható valamiféle politikai közvélemény, a forrásbázis kijelölésével (röplapok, históriás énekek, újságok, imádságok, prédikációk, lejegyzett szájhagyomány és híresztelések)11 félreérthetetlenné teszi, hogy minél több réteg véle- ményét igyekszik összesíteni. Eredményeit azonban nem veti össze a társadalomtörté- net adataival, vagyis ténylegesen nem differenciálja a fellelt motívumokat; Bleyerhez hasonlóan megelégszik „a nép széles rétegei”, a „köznép” tagolatlan fogalmaival. A mű további hiányossága, hogy nem különíti el a közvélemény és a propaganda fogalmát, így nem tudja megállapítani, hogy forrásait mennyiben lehet a közvélemény lenyoma- taiként, vagy épp ellenkezőleg, annak formálóiként értékelni.12 A mű érdeme azonban, hogy elsőként mutatott rá a közvélemény formálódásának érzelmi tényezőire: „A német újsághírek mögött ott izzik a közvélemény rémülete, megoldást kereső tanácstalansága, nem csodálhatjuk, hogy elfogult volt mindennel és mindenkivel szemben, ha a törökkér- déshez kapcsolódott.”13 Polgár Vilmos a 17. századi itáliai közvélemény magyarságképéről írt tanulmányá- ban szinte teljes egészében Horváth Magda módszertanát követi: ugyanúgy nem ha- tárolja körül a közvélemény és a propaganda kérdéseit, és ugyanúgy elmulasztja vizs- gálat alá venni a közvélemény rétegződését. Mindössze a felhasznált forrásanyagok és néhány megjegyzés utal arra, hogy elsősorban a politikai elit és az értelmiség, „a tudós világ” véleményét igyekszik rekonstruálni.14 Célkitűzésének is ez felelt meg leginkább: „a ránk vonatkozó külföldi közvélemény történeti vizsgálata könnyen hozzájárulhat törté-

Benda 1942. 17–20. Deér 1936.; Benda 1937. 10 Győry 1933.; Terbe 1936.; Horváth 1937. 11 Érdekes megjegyezni, hogy míg Benda azért marasztalja el Horváth Magdát, mert igen kevés forrástípust vont be a vizsgálatba, évtizedekkel később Lukács Zs. Tibor a munka egyik fő erényének tekinti a széleskörű forrásfelhasználást. (Benda 1942. 16. (lábj.) – Lukács 1995. 174.) 12 (Benda 1942. 17.; Lukács 1995. 174.) – Természetesen ez korántsem Horváth Magda mulasztása, hiszen a kor magyar szakirodalmában hiányzott a közvéleménnyel kapcsolatos mindennemű elméleti reflexió. 13 Benda 1942. 17. 14 Polgár 1942. 8; 53.

53 VII. Grastyán Konferencia nelmi sorsunk alakulásának mélyebb megértéséhez.”15 Megállapítása szerint a 17. századi Itália általában lesújtó véleménnyel volt a magyarokról; innen olyan negatív toposzok örökítődtek tovább, amelyek a megfelelő tájékozatlansággal párosulva a következő év- századokban meghatározták a nagyhatalmak állásfoglalását a magyar ügyekben.16 Az 1940-es évek elején a magyar szakirodalom két, a sajtótörténethez kapcsolódó művel gazdagodott: Dezsényi Béla a magyar sajtó első századát, Benda Kálmán pedig a törökkor német újságirodalmát vette vizsgálat alá.17 Dezsényi a magyarországi infor- mációáramlás szerepét hangsúlyozza, a német újsághírekben magyar forrásokat fedez fel, de ezt – a kortárs kritika szerint – nem igazolja kellőképpen.18 Benda Kálmán a magyar szakirodalomban elsőként ad kutatástörténeti áttekintést, és regisztrálja a korábbi kutatások hiányosságait: nem készült jó bibliográfia a sajtó- termékekről, és a szövegkiadás is rendkívül gyér és rendszertelen; nincs megfelelő fel- dolgozás, sőt a sajtótermékek forráskritikája ki sincsen dolgozva.19 Benda lesújtó véle- ménnyel van az újsághírek tárgyszerű hitelességéről, de kutatásra érdemesnek tartja tartalmuk egy másik rétegét, a bennük rejlő szemléletmódot.20 Bár elődeihez hason- lóan Benda sem definiálja a propaganda és a közvélemény fogalmait, a köztük levő összefüggéseket, egymásra hatásukat jól megragadja. A németek élénken érdeklődtek a magyar események iránt, fő motívum a töröktől való félelem volt. „Ezt a felzaklatott, nem egyszer hisztérikus hangulatot használta ki az újság: kielégítette a tömeg kíváncsi- ságát, de ugyanakkor táplálta, sőt növelte rémületét” azzal, hogy gyakran szenzációhaj- hász módon, de a hitelesség látszatával adott elő mindenféle légből kapott históriát.21 Az újsághíreket tartalmuk alapján három rétegbe sorolja: a landsknecht-szerzők által, főleg kispolgári közönségnek készített híradásokat tárgyilagosságban és a tágabb ösz- szefüggések ismertetésében is felülmúlja a műveltebb és gazdagabb polgárság igényeit kielégítő újságirodalom, végül jelen vannak a kormányzati szándékokat tükröző, ten- denciózus beállításokkal dolgozó hírlapok sora.22

Az elméleti keret kialakításának kezdetei

A magyar történetírás figyelme több évtizedes kihagyás után az 1970-es évek ele- jétől fordult ismét a nyilvánosság, a közvélemény, és a közvélemény-formálás kuta- tása felé. A kérdéskörhöz kapcsolódó kifejezéseket többé nem csak szórványosan al- kalmazták, hanem egy új, önálló kutatási irány központi terminusaiként. Egységes elméleti diskurzus azonban egyelőre nem alakult ki, a fogalmakat és a metodológia egészét minden szerző a saját kérdésfeltevésének és munkája kereteinek megfelelően fogalmazta újra.

15 Polgár 1942. 5. 16 Polgár 1942. 5; 56. 17 Dezsényi 1941.; Benda 1942. 18 Benda 1942. 20. (jábj.) 19 Benda 1942. 3–21. 20 Benda 1942. 58; 66. 21 Benda 1942. 31–32. 22 Benda 1942. 76–77.

54 VII. Grastyán Konferencia

Péter Katalin a magyar nyelvű politikai publicisztika kezdeteit vizsgálva veszi górcső alá a „Siralmas panasz” című röpirat keletkezéstörténetét. Aprólékos szövegelemzés- sel különíti el a vizsgálat alatt álló iratok részleteit, határozza meg azok egymáshoz való viszonyát, gondolati tartalmát, és társadalomtörténeti összefüggései. A vizsgálat eredményeként a szerző megállapítja, hogy a publicisztika a korban szinte kollektív irodalmi tevékenységként fogható fel, bevett módszerei „a közkincsnek tekintett iratok átdolgozása, új összefüggésbe állítása, esetleg a már megváltozott politikai helyzetre való aktualizálása.”23 Az írásművek létrejötte és terjedése széleskörű nyilvánosságot feltéte- lez. Bár a szerző csak a publicisztika fogalmát határozza meg, a közvéleményt nem, a terminust mégis következetesen alkalmazza, kizárólag arra a nemesi közvéleményre, mely formálódásának fő színterei az országgyűlések és a főként ezekhez köthető röp- iratirodalom. Ugyanezekben az években Köpeczi Béla két monográfiát szentelt a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc francia visszhangjának.24 Munkáinak elméleti alapvetése, hogy „valamiféle közvélemény” létét ugyan nem lehet tagadni a korban, de mindenkép- pen „az uralkodó osztály érdekei határozták azt meg”. Ennek alapján határolja körül a módszert és a forrásbázist: „a korabeli újságokat, folyóiratokat, pamfleteket, történeti és földrajzi tankönyveket és szépirodalmi munkákat vizsgáljuk.” 25 Bár a módszer a kötet célkitűzéseinek tökéletesen megfelel (ugyanis a politikai eszmék jobb megértéséhez kíván hozzájárulni26), azonban Köpeczi valójában nem a címben jelzett közvéleményt vizsgálja, hanem a közvélemény-formálás eszközeit, a magyar események tálalásá- nak politikai tendenciáit. A felhalmozott anyagot a propaganda egyes eszközei szerint rendszerezi, de ez a módszer még áttételesen is csak nehézséggel alkalmazható a tu- lajdonképpeni közvélemény szerkezetének feltárására. Azokat a forrásokat, amelyek erre a kérdésre vetnének fényt (magánlevelezések, lejegyzett pletykák, híresztelések), teljes egészében kihagyja a kutatásból.27 Rúzsás Lajos több munkájában érintette a koraújkori közvélemény kérdését, közü- lük legtöbbször a magyar közvélemény Mohács utáni útkeresését tárgyaló cikke.28 A központi problémának rövid definícióját adja: „A közvélemény egy-egy társadalom ál- lásfoglalását, ítéletét fejezi ki az őt foglalkoztató, érintő jelenségekről, eseményekről.” A közvélemény sosem egységes, és az uralkodó osztály véleménye időről időre elnyomja a többit.29 A marxista fogalomkészlet alkalmazása Rúzsást nem viszi arra a tévútra, mint Köpeczit, ő nem téveszti össze a közvéleményt az uralkodó osztály véleményével, a politikai eszmékkel és a propagandával. Bár a későbbi értékelés szerint a szerző csak a politikai eszmetörténet vonulatait tapintja ki, nem annyira a közvélemény állásfoglalá-

23 Péter 1973. 68. 24 Köpeczi 1966.; Köpeczi 1976. 25 Köpeczi 1976. 8. 26 Köpeczi 1976. 9. 27 Köpeczi Béla megközelítésmódjának bírálatára vö.: G. Etényi 2003. 25. 28 Rúzsás 1970.; Rúzsás 1986. 29 Rúzsás 1986. 323.

55 VII. Grastyán Konferencia sát,30 ez az észrevétel nem állja meg a helyét. Bár Rúzsás valóban a dolgozat címében is jelzett útkeresésre helyezi a hangsúlyt, és a politikai elit és az értelmiség megoldási ja- vaslatait taglalja, de a politikai eszmék széleskörű hatását két úton is igazolja. Elsőként kimutatja, hogy a magyar értelmiség tekintélyes része az alsóbb rétegekből (városi, mezővárosi lakos, jobbágy) származik, vagyis az utánpótlása révén folyamatos kapcsolatban állt a közvéleménnyel, így szellemi indíttatását is attól nyerte. Másodszor kifejti, hogy a politikai eszmék nyomot hagytak a nemesi közvéleményben (itt főleg a humanista válaszok hatottak), és az „egyszerű nép” körében (itt legerősebb hatást a reformátorok gyakoroltak) egyaránt.31 A Rúzsás Lajos által járt utat követi bő egy évtizeddel később Fodor Pál, a 15-16. századi törökkép változatait kutatva: bár a dolgozat címében a közvélemény vizsgá- latát jelzi, a munkában mégis sokkal hangsúlyosabb a hagyományos eszmetörténeti érdeklődés. Elméleti bázis nélkül, de tökéletes következetességgel használja a terminu- sokat: a közvélemény fogalmát a politikai elitre és az értelmiségre alkalmazza, míg az alsóbb rétegekre a tudat és szemlélet kifejezéseket használja. A megkülönböztetést az indokolja, hogy utóbbiak esetében a kialakított vélemények források hiányában igen nehezen megfoghatók.32 Ugyanakkor megállapítása szerint a kettő közt levő határ ko- rántsem ilyen éles: a törökkel kapcsolatos attitűdök, vélemények nagyfokú egyezést mutatnak az elit magaskultúra és a népi eszmevilág rétegeiben.33 Fodor – a korábbi kutatáshoz hasonlóan – nem helyez hangsúlyt a törökképet kialakító propagandára, forrásait (implicit módon) a közvélemény tükrének tekinti.

A közvélemény kutatásának elméleti kerete és módszertani lehetőségei

A közvélemény és a nyilvánosság kutatásában fordulópontot jelentett az 1980-as és 90-es évek fordulója. Ezekben az években hasznosította először a történettudo- mány a téma filozófiai irodalmát. Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetválto- zása című műve ugyan már 1971-ben megjelent magyarul, a koraújkorra vonatkozó szakirodalomban ekkor teljesen visszhang nélkül maradt; mindössze a szociológiára hatott termékenyítően.34 Új megjelenésekor, 1993-ban azonban már többen hivatkoztak a műre; ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy ekkorra váltak szélesebb körben is ismertté a nyugati történetírásban elterjedt újabb metodológiák és megkö- zelítésmódok: a mikrotörténet, az információtörténet, a történeti antropológia és szo- ciológia. Habermas a nyilvánosságot a polgári társadalom egy kategóriájaként vizsgálja: véleménye szerint az csak a polgári társadalom és állam szétválásával jöhetett létre, Angliában a 17. század végén, Franciaországban pedig a 18. század során. Ebben az

30 Lukács 1995. 174. 31 Rúzsás 1986. 323–326; 333–335. 32 Fodor 1997. 25. 33 Fodor 1997. 31. 34 Leggyakrabban használt mű Habermas első magyar recepciói közül: Angelusz 1993.

56 VII. Grastyán Konferencia

értelemben a közvélemény a civil társadalom eszköze az államhatalommal szemben, azzal az állammal szemben, amelynek a legitimitása éppen a népszuverenitáson, vagyis a társadalmi konszenzuson alapul. A prekapitalista társadalmakban ez a modell el- képzelhetetlen. Habermas szerint ilyen közegben csak a reprezentatív nyilvánosság modellje állhat meg: a politikai hatalom gyakorlói saját hatalmukat reprezentálják a társadalom előtt, amely ugyan a nyilvános eseményeknek (koronázás, bevonulások) szemlélője, de az aktív véleményformálásból ki van zárva.35 Érdekes, hogy éppen egy olyan mű adott lökést a koraújkori közvéleménnyel kapcsolatos kutatásoknak, amely ezekben a századokban tagadja a közvélemény létét, hisz annak kialakulását a polgári nyilvánossághoz köti. R. Várkonyi Ágnes tette az első kísérletet arra, hogy a közvélemény állásfoglalását egy jól körülhatárolt kérdésben összefüggő elméleti keretek közt rekonstruálja. A prob- léma, hogy a török hogyan jelent meg a 17. század végi magyar közvéleményben olyan, eddig szinte érintetlen témaköröket érint, mint „a hírszolgálat, a magyar és Habsburg politikai kultúra a politikai gondolkodás, a mentalitás, az oszmán birodalom haditervei, a hazai törökség szokásai, a nemzetközi röpiratirodalom, a 17. századi magyar nyelv tö- rök szókincse és még sok más terület. Mindehhez több módszertani feladat és olyan el- méleti kérdések megoldása járul, mint a közvélemény kialakulása, a döntéstudomány, a hagyományok és értékrendszerek…” A korszak forrásszegénységét a szerző nem gátnak, inkább kihívásnak veszi,36 aminek az említett módszertani újdonságok alkalmazásával felelhet meg a kutató. Szövegszerű hivatkozás nélkül, de tekintélyes kutatói tapasztalatra építve határozza meg az elméleti kiindulópontot: „a korélmények határozott értékkategóriák szerint rendeződnek közvéleménnyé. Talán a legfontosabb formáló erő a hagyomány.” A közvélemény és közvélemény-formálás minden eszköze az immár több évszázados, erős törökellenes hagyományokra épülnek, ezért csak ezekre vonatkoztatva érthetők meg.37 Fő források gyanánt a hírközlő levelek és kortársak (Bethlen Miklós, Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc) későbbi visszaemlékezései szolgálnak; ezekből, olykor elejtett fél- mondataik aprólékos összegyűjtésével rajzolható meg „a közvélemény eltűntnek vélt érdemi képe.”38 A magyar közvélemény szerkezetéről megállapítja, hogy a nyugatival sokban megegyezik. A rendkívül rossz viszonyok ellenére a magyar hírközlési rendszer tökéletesen megfelelt a feladatának, sőt az is kimutatható, hogy a nyugati híradások sem hivatkoztak a magyarokénál hitelesebb forrásokra. Mindezek mellett megfigyel- hető a magyar társadalom nyugatiakhoz mérhető, roppant híréhsége is.39 A nyilvánosság-kutatás Budapesten R. Várkonyi Ágnes nyomdokain haladt tovább, szinte kizárólag az ő tanítványainak köszönhetően. Hallgatóinak írásait tette közzé az Aetas tematikus száma 1995-ben. A tanulmányok megjelenése a szakma értékelése

35 Habermas 1993. 55–63.; A mű értékelésére vö.: Lukács 1995. 171–172.; Barbarics 2000. 344.; G. Etényi 2003. 19–20. 36 R. Várkonyi 1988. 3. 37 R. Várkonyi 1988. 13–14. 38 R. Várkonyi 1988. 19. 39 R. Várkonyi 1988. 5–8.

57 VII. Grastyán Konferencia szerint mérföldkőnek tekinthető: „nálunk is ’áttört’ az az angol, német és részint olasz nyelvterületen több mint egy évtizede tapasztalható történészi és irodalomtörténészi tö- rekvés, amely a kora újkori nyilvánosság, közgondolkodás, információáramlás kérdése- inek kitüntetett figyelmet szentel, s teszi mindezt adekvát fogalmi keretben és kérdésfel- tevésekkel.”40 A folyóirat kiváló esettanulmányokat közöl a közvélemény és a közvéle- mény-formálás koraújkori történetéből. Szinte azonos teret kapnak a magyar területek és a német államok viszonyai, de a szerzők jóformán nem foglalkoznak a 16-17. század fordulója előtti kérdésekkel. Az egyes részkérdéseket érintő cikkek után Lukács Zs. Tibor külön tanulmányban vázolta fel a közvélemény kutatásának legfontosabb eredményeit és a kérdéskör kutat- hatóságának néhány problémáját, valamint kísérletet tett – szorosan R. Várkonyi Ágnes nyomdokain haladva – a fogalmi bázis egységesítésére. A kor mentalitását, közgondol- kodását véleménye szerint el kell határolni a közvélemény fogalmától. A közvélemény kutatásának csak akkor van valós hozadéka, hogyha a mögötte meghúzódó statikusabb mentalitásra, normarendszerre vonatkoztatjuk, sőt, a közvélemény kizárólag ezen hát- tér előtt válik láthatóvá. Ennek alapján alkotja meg a definíciót: A„ közvélemény egy közösségnek általános felfogása, ítélete, véleménye közügyekről, melyet a hozzá eljutó friss információk alapján alakít ki az adott kor egységesen elfogadott normái és értékei szerint.”41 Lukács szerint a közvélemény a gyakorlatban nem határolható el élesen a pro- pagandától, hiszen a kettő egyazon folyamat része, kiegészítik és feltételezik egymást. G. Etényi Nóra több tanulmányában vizsgálta a 17. század magyar hadi esemé- nyeinek visszhangját a német hírlap- és röpiratirodalomban42; ezen részkutatásainak eredményeként született meg monográfiája, amely áttekintést ad a nyilvánosság szer- kezetéről a 17. századi Német-római Birodalomban. Nem csak a híráramlás technikai, szervezeti és társadalmi feltételeit kutatja, hanem a hírek kiváló tartalmi elemzését is adja, láthatóvá téve azok megbízhatóságát és torzulásait. Mindezt esettanulmányokkal illusztrálja (híradások Érsekújvár 1663-as ostromáról, és Szigetvár meg nem történt, 1664-es visszafoglalásáról). Definíciója szerint „a nyilvánosság azt a kommunikációs közeget jelenti, ahol az in- formációkhoz mindenki, a ’közember’ is hozzájuthat, az információk alapján a korabeli normarendszert figyelembe véve véleményt alkothat, melyet a propaganda a hírhez jutás és a véleményalkotás szintjén befolyásolhat.”43 A koraújkori nyilvánosság egyik legfontosabb jellemzője, hogy a nyomtatás révén korábban soha nem látott mértékben kitágul: jól adatolhatóan részévé válik a szegényebb városi polgár és a paraszt is. Az újsághírek alacsony áruknak köszönhetően szinte mindenkihez eljutottak, sőt a képes ábrázolá- sok révén az írni-olvasni nem tudók számára is jelentéssel bírtak. A nyilvánosság kitá- gulásával együtt megnőtt annak súlya is. Bár a társadalom inkább csak szemlélő volt, a döntéshozatalban közvetlen szerepet nem játszott, a politikai elitnek mégis figyelembe kellett vennie a társadalom elvárásait. A nyilvánosság jelentőségét hamar átlátták az

40 Bene 1999. 21. lábjegyzet 41 Lukács 1995. 175. 42 Pl.: G. Etényi 1995.; G. Etényi 2000. 43 G. Etényi 2003. 19.

58 VII. Grastyán Konferencia abszolutista udvarok, amelyek egyre gyakrabban éltek a közvélemény befolyásolásá- nak eszközeivel.44 Novák Veronika a problémakör kutatástörténetében elsőként fordul a középkor felé: egy jól körülhatárolható közösség, Párizs lakosságának kommunikációs hálózata kap- csán, egy jól dokumentált korra, a 15. század első felére vonatkozóan. Sorra veszi a királyi és a városi hatalom hírközlési stratégiáit, majd a klerikusok szerepét a hírháztar- tásban, végül pedig az informális kommunikációt vizsgálja. A kommunikációs hálózat teljes bonyolultságát egy esettanulmány segítségével teszi szemléletessé. Bár a középkorban nem beszélhetünk olyan széleskörű nyilvánosságról és közvéle- ményről, mint a koraújkor századaiban, az adott közösségre ezek a fogalmak aggály nélkül alkalmazhatóak.45 A nyilvánosság szerepét, jóllehet az a korban nagyságren- dekkel szűkebb kört érintett, lényegében azonos módon látja, mint a 17. századra vo- natkozó szakirodalom: „ennek a nagyvárosnak a lakosai rendkívül sokféle tájékozódási lehetőséggel rendelkeztek. Az is világossá vált azonban, hogy a tájékoztatás valójában egy fegyver, amelyet a hatalom birtokosai több-kevesebb hozzáértéssel és sikerrel forgattak.” A cél tehát sosem ismeretek közlése volt, hanem minden esetben a befolyás növelése, támogatói kör szélesítése, és az ellenség befeketítése.46 A középkorvégi nyilvánosság- nak és a közvéleménynek Novák Veronika a korábbi kutatásnál jóval nagyobb szerepet tulajdonít. A tájékoztatás természetszerűleg hatalmi stratégia, de ugyanez a tájéko- zódás tétje is: a hatalom üzeneteinek befogadása mellett a társadalom mindig jelezte elvárásait, egyetértését, vagy éppen nemtetszését, aktív részt vállalva a közös álláspont kialakításából, ezzel is nyomást gyakorolva az uralkodóra.47 A szerző több elméleti újítást vezet be a korábbi szakirodalomhoz képest. Mindenek- előtt pontosítja a közös normarendszer szerepéről alkotott fogalmat, amelyet a kutatás R. Várkonyi Ágnes írása óta hangsúlyoz. A népi kultúrában összegződő közös normarendszer mellett a közösségi vélemény egységességét erősítette „a szóbeliség, a közösségi olva- sás és a közös tájékozódási alkalmak nagy súlya”, valamint „a társadalmat jellemző kon- szenzuskeresés és konformitásigény”.48 Emellett bevezeti az „aktív befogadás” fogalmát, amivel a korábbi kutatás buktatóit elkerülve, megfelelően tudja kezelni a propaganda és a közvélemény elméleti elválasztását: „nem szorítkozhatunk csupán a propagandacélok, eszközök, ceremóniák és a tartalmukat képező ideológia feltérképezésére, sőt nem elegendő még az sem, ha egyszerűen bemutatjuk, milyen formában jelent meg a felülről érkező tájé- koztatás a párizsiak életében. Az aktív befogadás (…) felmérését az üzenet értelmezésének, az információk és az ezeket hordozó tájékoztatási formák felhasználásának, valamint a hozzájuk fűződő kulturális gyakorlatok és a rájuk adott reakciók, visszajelzések elemzésével tehetjük teljessé.”49 Ebben a fogalmi keretben elhalványul közvélemény és propaganda különbsége, és inkább maga a kulturális közeg kerül az érdeklődés homlokterébe.

44 G. Etényi 2003. 29. 45 Novák 2007. 17. 46 Novák 2007. 361–362. 47 Novák 2007. 78–79. 48 Novák 2007. 18. 49 Novák 2007. 34–35.

59 VII. Grastyán Konferencia

Bár a nyilvánosság kutatása elsősorban Budapesthez kötődik, mégis egy debreceni kutatótól, Bene Sándortól származik a leginkább átgondolt, és legteljesebb elméleti reflexió a koraújkori közvéleményre vonatkozóan. A szerző mindenek előtt sorra veszi a 18. század óta a történeti és filozófiai szakirodalomban forgalomban levő köz- vélemény-fogalmakat, és ezek nyomán alkotja meg saját meghatározásait. A nyilvá- nosság eszerint a társadalmi kommunikáció tere, kiterjedése, vagyis a „belépésre” jogosultak és képesek köre korszakonként más és más. A közvélemény belépésre jogosultak közös ügyeiről folytatott diskurzusok összessége. Egyik vagy másik szólam, vélemény a társadalmi és politikai viszonyok mentén jut uralomra, válik érvényessé. A közvélemény dinamikus jelenség, kiterjedésében és tartalmában egyaránt változik (a többi meghatározással szemben tehát Bene a közvélemény dinamikus jellegére hívja fel a figyelmet). Alakulásában egyszerre van szerepe a racionális, érzelmi és erkölcsi töltésnek, de mindig hatalmi viszonyok függvénye is. Végül a propaganda mindig manipulatív, az uralomra jutott véleményt alkotó csoportok kísérlete arra, hogy a többi csoportot is saját véleményükhöz hasonítsák, egyetlen diskurzusba in- tegrálják. Eszközeik ehhez többek között a műveltség elosztása, az információkkal való gazdálkodás.50 Bene elsősorban a 15-17. századi itáliai elméleti irodalmat vizsgálja, olyan fogalom- és metaforakészlet mentén, mint például a múzeum, a színház, illetve a dicsőség, hír- név, reputáció, vélemény. „Azt a folyamatot elemezzük tehát, amelynek ’elején’ a politikus magasrendű morális elvárásokhoz igazodva, a közjó érdekében végzi munkáját, hogy bekerülhessen a humanista életrajzgyűjtemények lapjaira, (…) a ’végén’ pedig az Állam (és lehetőleg saját maga) érdekeinek érvényesítéséért küzdő manipulátor, csaló, a politika színházának jól fizetett színésze válik belőle.”51 A munka különleges érdeme, hogy elsőként szentel teret a koraújkori magyar nyil- vánosság és közvélemény szerkezetének feltárására. Az Itáliában alkalmazott fogalmi hálót vetíti át a magyar viszonyokra, és megállapítja: az értelmiség meghonosította ezeket a fogalmakat, tanulmányaik után hazatérve folytatták róluk a diskurzust, bár a magyar nyilvánosság szerkezete – társadalmi feltételek hiányában – jelentősen eltért a nyugati mintáktól. Az értelmiség erőfeszítései nélkül viszont a magyar nyilvánosság szerkezete „sokkal durvább szövedékű, kevésbé strukturált lett volna.”52 Barbarics Zsuzsa a 17. század végi törökkép gyökereit és változatait vizsgálta a né- met nyelvterületen. Dolgozatának fő témáját a propaganda működése alkotja; fő kér- dései például, hogy a propaganda kiket igyekezett megszólítani, mekkora lehetett a ha- tótávolsága, milyen közegben, milyen médiumokkal és tartalmi elemekkel dolgozott. A közvélemény fogalmát nem használja, a nyilvánossággal kapcsolatban is a „magán- ember nyilvánossága” kifejezést használja, a német Peer Schmidt 1995-ben megjelent munkája nyomán. Véleménye szerint a korábbi modellek túl szűkre szabták a nyilvá- nosság körét; a korábban feltételezettnél jóval szélesebb köröket érintett meg az írásos

50 Bene 1999. 35.; 4–42. 51 Bene 1999. 12. 52 Bene 1999. 390–391.

60 VII. Grastyán Konferencia

és képi propaganda, sőt számításba kell venni a szóbeliség, az informális kommuniká- ció hatalmas szerepét is. „Nem érthetjük meg az adott korban az uralkodói propagandát és vele összefüggésben a sajtótermékek nagy számát, ha nem feltételezzük egy, az udvar, illetve a magasabb állami hivatalnokok kereteit túllépő befogadó közeg meglétét.”53 Az udvar ebben a korban bizonyíthatóan nagy hangsúlyt fektetett a kisemberek tájékozta- tására, hiszen hozzájárulásuk nélkül „elképzelhetetlen lett volna a török elleni védekezés bármilyen formája.”54 Persze a propaganda a hatékonyság érdekében a népi kultúra elemeit, kliséket és sztereotípiákat alkalmazott, hogy a közember számára is érthető és elfogadható legyen. (A népi kultúra nem más, mint az a közös értékrend, hagyomány, amely R. Várkonyi Ágnes szerint a közvélemény kizárólagos bázisát jelenti.)

Összefoglalás

A koraújkori politikai közvélemény kutatástörténete két nagyobb szakaszra osztható. 1945 előtt a közvélemény differenciálatlan fogalom, a történeti kutatásokban marginá- lis téma. A kérdéskört maroknyi kutató tette csak alaposabb vizsgálat tárgyává, de ők is erősen érezhető társadalmi-poltitikai indíttatásból. A trianoni sokk által áthatott köz- hangulatban két kérdésre kívántak választ kapni. Hogy újjáépítsék a megtört nemzeti büszkeséget, a magyarság helyét, szerepét, nemzeti hivatását keresték a közép-európai hatalmi viszonyok között (Benda Kálmán, Deér József). Másfelől annak történeti gyö- kereit kutatták, hogyan jutott az ország Trianonig, a politikai okok mellett milyen tár- sadalmi, kulturális tényezők vezettek az ország feldarabolásáig. Ebből a szempontból a 16–17. század tekinthető fordulópontnak, hiszen Magyarország a nyugati közvélemény szemében ekkor vált bonyolult folyamatok eredményeként a „kereszténység védőpaj- zsából” a „kereszténység ellenségévé” (Horváth Magda, Polgár Vilmos). A koraújkori közvéleményre tehát a kutatók sokkal inkább mint politikumra, és nem mint történeti jelenségre tekintettek, éppen ezért nem történt kísérlet a közvélemény definiálására és szerkezetének feltárására. Az 1945-ig tartó kutatások nagy eredménye azonban, hogy a vizsgált jelenségcsoportot, amelyre a 19. század végi szerzők még éppen csak ráérez- tek, a tudomány számára is egyre inkább megfoghatóvá és megfogalmazhatóvá tették. A második világháború után több évtizedes szünet illetve gyér szakirodalmi termés után a rendszerváltást követő években indult meg a közvélemény behatóbb, apróléko- sabb és fogalmilag is megalapozottabb vizsgálata. Ekkoriban születtek meg, illetve ke- rültek a szakmai köztudatba az első szociológiai és filozófiai alapvetések, újabb irány- zatok és módszerek megjelenésével a történetírói eszköztár és érzékenység is kialakult a koraújkori közvélemény vizsgálatához. A fogalmak differenciálódtak, külön meghatá- rozást nyertek a központi terminusok, a közvélemény, a nyilvánosság és a propaganda. A jól használható, adekvát fogalmi keret és módszertan kialakítása után a közvé- lemény szerkezetével foglalkozó kutatásnak rendkívül sok lehetősége van. A korábbi szakirodalom szinte kizárólag a nyugat-európai, főként német, illetve itáliai és francia

53 Barbarics 2000. 344–345. 54 Barbarics 2000. 336.

61 VII. Grastyán Konferencia közvéleménnyel foglalkozott; a kutatás ezen országokra vonatkozóan kiváló monográ- fiákkal büszkélkedhet. A magyar közvélemény kutatása ettől jóval elmarad: mindössze egy-egy részletkérdés kapcsán érintették ezt a kérdéskört (Péter Katalin, R. Várkonyi Ágnes), illetve egy átfogó igényű, de vázlatos dolgozat készült a koraújkori magyar nyilvánosság és közvélemény szerkezetéről (Bene Sándor). A kutatás emellett a kezde- tektől szinte kizárólag a 17. századra koncentrált, ugyanakkor senki sem kísérelte meg feltárni a közvélemény, nyilvánosság és propaganda modelljeit a tizenötéves háborút megelőző korszakokban. A történetírás számára komoly feladatot és kihívást jelent a részletkérdések tisztázása mellett egy átfogó szintézis elkészítése.

Bibliográfia

Angelusz 1983 = ANGELUSZ Róbert: Kommunikáló társadalom. Gondolat, Budapest, 1983. Barbarics 2000 = BARBARICS Zsuzsa: „Türck ist mein Nahm in allen Landen…” Művészet, propaganda és változó törökkép a Német-római Birodalomban a XVII. század végén. Hadtörténelmi Közlemények, 2000/2. 329–375. Benda 1937 = BENDA Kálmán: A magyar nemzeti hivatástudat története. Budapest, 1937. Benda 1942 = BENDA Kálmán: A törökkor német újságirodalma. A XVI-XVII. századi német hírlapok magyar vonatkozásainak forráskritikájához. Budapest, 1942. Bene 1999 = BENE Sándor: Theatrum politicum. Nyilvánosság, közvélemény és irodalom a kora újkorban. Debrecen, 1999. (Csokonai könyvtár, 19.) Bleyer 1897 = BLEYER Jakab: Magyar vonatkozású német népénekek 1551-ig. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1897. Bleyer 1900a = BLEYER Jakab: Magyar vonatkozású német újságlapok a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában. Magyar Könyvszemle, 1900. Bleyer 1900b = BLEYER Jakab: Német siralmas ének gróf Zrínyi Miklós halálára 1664-ben. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. Deér 1936 = DEÉR József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása. Kecskemét, 1936. (A magyarságtudomány tanulmányai 3.) Dezsényi 1941 = DEZSÉNYI Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. Budapest, 1941. Fodor 1997 = FODOR Pál: Az apokaliptikus hagyomány és az „aranyalma” legendája. A török a 15–16. századi magyar közvéleményben. Történelmi Szemle, 1997/1. 21–49. G. Etényi 1995 = G. ETÉNYI Nóra: A 17. századi közvéleményformálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében. Aetas, 1995/1-2. 95–139. G. Etényi 2000 = G. ETÉNYI Nóra: Pécsi ostromhírek a regensburgi birodalmi gyűlés idején 1664-ben. Pécsi Szemle, 2000/tavasz, 4–15.

62 VII. Grastyán Konferencia

G. Etényi 2003 = G. ETÉNYI Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság. A magyarországi tö- rök háború hírei a 17. századi német újságokban. Balassi Kiadó, Budapest, É.n. [2003.] Győry 1933 = GYŐRY János: A kereszténység védőpajzsa. Minerva, 1933. Habermas 1993 = HABERMAS, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozá- sa. Századvég – Gondolat, Budapest, 1993. (Szociológia) Horváth 1937 = HORVÁTH Magda: A törökveszedelem a német közvéleményben. Minerva Társaság, Budapest, 1937. Köpeczi 1966 = KÖPECZI Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Budapest, 1966. Köpeczi 1976 = KÖPECZI Béla: „Magyarország a kereszténység ellensége.” A Thököly- felkelés az európai közvéleményben. Akadémiai, Budapest, 1976. Lukács 1995 = LUKÁCS Zs. Tibor: Közvélemény és propaganda kutathatósága a ko- raújkorban. Aetas, 1995/1-2. 171–178. Novák 2007 = NOVÁK Veronika: Hírek, hatalom, társadalom. Információáramlás Párizsban a középkor végén. Gondolat – Infonia, Budapest, 2007. Péter 1973 = PÉTER Katalin: A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. A „Siralmas panasz” keletkezéstörténete. Budapest, 1973. (Irodalomtörténeti füze- tek, 83.) Polgár 1942 = POLGÁR Vilmos: Magyarország és a magyarok a XVII. századi olasz közvéleményben. Pannonhalma, 1942. (Pannonhalmi Füzetek 31.) Rúzsás 1970 = RÚZSÁS Lajos: A nyugati közvélemény és Magyarország harca a tö- rök ellen. MTA Dunántúli Tudományos Intézete: Tanulmányok a Dél-Dunántúl Történetéből. Budapest, 1970. Rúzsás 1986 = RÚZSÁS Lajos: A magyar közvélemény útkeresése Mohács után a XVI. században. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmá- ból. Szerk.: Rúzsás Lajos – Szakály Ferenc. Budapest, 1986. 323–335. R. Várkonyi 1988 = R. VÁRKONYI Ágnes: Búcsú és emlékezet. (A visszaszoruló török képe a magyar közvéleményben). Keletkutatás, 1988/1. 3–24. Szekfű III-IV = HÓMAN Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet, III-IV. kötet. (A vonatkozó fejezeteket írta Szekfű Gyula.) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1936. Terbe 1936 = TERBE Lajos: Egy európai szállóige életrajza. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1936. Thienemann 1926 = THIENEMANN Tivadar: Mohács és Erasmus. Budapest, 1926.

63 VII. Grastyán KonferencIa

Fábián Borbála kaszinói élet – a kaszinók élete Baján a 19. században

ár a reformkori magyarországi „egyletek legjelentősebb csoportját a kaszi- nók, olvasótársaságok alkották.”1 A kaszinó fogalmát a 19. század közepén Mkiadott magyar lexikonok a következőképpen határozták meg: 1. „CASINÓ: jelent zárt egyesületet, melyben a’ polgárok a’ fejlődés, nemesebb társalgás és mulatság kedvéért egybeállanak. Ez az eszmesurlódások börzéje. Minden ilylyen egyesü- let belső kiállitása rendesen kisebb nagyobb számu hirlapok, könyvtár, tekeasztal és egyéb játékszerekből áll. Az emberek itt látszólag inkább mulatság – mint komoly czélokért vannak együtt, de mulatva komoly czélokat érnek el.”2 2. „Casino. Az olasz (casa) ház szóból származtatják s átvitt értelemben társas egyesü- letet jelent. Magyarhonban gr. Széchenyi István, „ a legnagyobb magyar” honosította meg a casinókat. 182-ben alakult az első pesti nemzeti casinó, azóta az ország majd minden nevezetesebb városában keletkeztek különféle czímek s nevek alatt; üdvös hatásukat s jóté- kony befolyásukat az müveltség terjedésére nézve, elégé méltányolni nem lehet.”3 Baja a 19. században élénk forgalmú kereskedő város volt, ezért korán szükség mutatkozott egy kaszinóra. A város első polgári társadalmi egyesülete már 1803-ban megalakult: a lövészegylet. Ez az egylet azonban csak májustól novemberig működött. 1833 után az új lövészház felépítésétől kezdve a város vezetőrétegének és nemeseinek szórakozó helye, ahol uzsonnákat, társas vacsorákat, bálokat tartottak.4 A bajai első kaszinó megalakulásáról korabeli forrás nem maradt fenn. A későbbi tudósítások, mo- nográfi ák szerint 1822-ben,5 1827-ben6 vagy 1829-ben7 alakult az egyesület. Levéltári adatok alapján az 1830. évi alakulás a legvalószínűbb, hiszen az 1850-es években ké-

1 PAJKOSSY 1993. 7. 2 UJABBKORI ISMERETEK TÁRA 1850. 101. 3 MAGYAR ENCYCLOPEDIA, 649. 4 „Baja városának lövész-társasága, melly mintegy 30 év óta a’ városnak epres kertjében egy elég tágas fater- mében tartá tánczos és vigalmi mulatságait, más fakészületű hajlékban pedig, különben kertetlen helyen, tevé lövészetét – a’ mostani csinosultabb szellemmel haladni akarván diszletesb helyet választott magának mulat- tató térül a’ Zomborba vezető út felé a’ város igen kies pagonyának éppen közeli irányában, hova mulatozó népűnk vasárnaponként leginkább szokott tódulni kedvtöltésül.” (HONMűVÉSZ, 1833. november 24. 547.) 5 FRIDRIK 1878 156. és Hof-und Staats-handbuch des Kaiserthumes Österreich für das Jahr 1856, 153. - A könyv adatai az alakulási évekre vonatkozóan nem minden esetben megbízhatóak, hiszen például a Bajai Takarékpénztár (Spar-Casse-Verein) működésének kezdetének az 1837-es évet írja, holott a takarékpénztár 1847-ben alakult és 1848-tól működött. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben szerint Baja első olvasó-köre 1822-ben alakult. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, cd-rom) 6 LEMBERGER 1900. 62. és BÁCSKA TÁRSADALMI ÉLETE, 137. 7 A BÁCSKAI KALAND, Hasznos mulatságok, 1838. aug. 25. 124.

4 VII. Grastyán Konferencia szült egyesületi statisztikákban ez az év szerepel, valamint ezt az évet írta Szathmári Károly is a Bajáról szóló gazdasági tanulmányában. A bajai kaszinó a Széchenyi-féle elveknek megfelelően a nemesek kaszinója volt, hiszen az 1830-as évek végén a polgárok saját egyleteket alakítottak. 1838-ban a Bajai Jótékony olvasó egyletet, és egy újságolvasó társaságot is. Ez utóbbi a város kávéházá- ban – vagy szállójában – működhetett. A reformkori tudósító mindhárom egyesületet kaszinónak nevezte. A lövészegyletet „Baja lakói mulatságuk és társas viszonyaik szorosabb öszszekötése végett tevék: nem felejték azonban a’ lelki nemesedést is, mire nézve Baja kebelében három Casino keletkezett. Az első – most a’ kereskedés szinhelyén – még 1829ben jött létre, jelenleg 14 hirlapot tart, esztendei dija 8 p. f. – a’ másik az oroszlány vendégfogadó emeletében letéve, 7 ujságot tart, tulajdon billardja s.a.t. van, évi díj 4 p. f.; tagja mindeddig 36; - a’ 3dik „ujság olvasó társaság” nevü egyesület tagjai esztendőnkint két pengő ftot fizetnek ’s 96an vagynak.”10 A cikk további részében a tudósító a tivornya, illetve poharazó klub vádja alól menti fel ezeket a kaszinókat, hiszen „egy olly eleven kereskedésű ’s haladni siető városban, minő Baja, kereskedési tárgyak ’s a’ lelki képződés keletkeztették őket”.11 A reformkorban – és később is12 – a kaszinó nemcsak a tényleg „casino” nevet viselő társaságokat jelentette, hanem az olvasóegyleteket, olvasóköröket is, hiszen ezek ha- sonló tevékenységet fejtettek ki. A szabadságharc után a Vasárnapi Újságban megjelent cikk szerint is az olvasóegylet és a kaszinó hasonlított egymásra, csak a város társadal- mának más része látogatta az egyiket, mint a másikat. „Körülbelől 30 éve, hogy a most is fennálló casinó alakult – irja egy bajai levelezőnk – későbben, nehány évvel utána alakult az „olvasó egyesület,” a mit fáradhatlan buzgalmu Jovanovits Pál ur, és nehány társai közremüködésének köszönhettünk, (később „olvasókör” czimet nyert). – Ez utóbbi volt az elsőnek kinövése, mert ez polgári, amaz pedig nagyrészint aristokratai elemekből állott, és mind a két társulat külön fentartotta magát egész 1856-ik évig, ekkor egyesültek.”13 A két kaszinó egyesülését megkönnyítette, hogy 1856-ban az olvasóegylet elnöke Kardos Dániel volt.14 A Casinó számára nemcsak a tagok számának növelése miatt volt fontos az egyesülés, hanem azért is, mert így saját épülethez jutottak, hiszen a szabad- ságharc előtt a főjegyzői lak átalakításával az olvasóegyletnek volt székháza. A Casinó valószínűleg a város egyik szállodájában, vagy kávéházában működött és az első egyesü- let volt, ami az 1850-es évek elején újjáalakult – illetve megalakult – a városban.15 Az ol- vasóegyesület beolvadásának a kaszinóba politikai oka is volt, hiszen a Magyarországtól

BKMÖL IV. 1105. b. 337/1859. SZATHMÁRI 1864. 25. 10 A BÁCSKAI KALAND 124. 11 Uo. 12 Például Frankenburger Adolf a Fővárosi Lapokban 1876-ban azt írta, hogy „A casinók, s egyéb más nevü de ugyanazon hivatásu egyletek, melyet Széchenyi a magyar társas életbe ültetett” – Idézi dr. Hajnal István. (HAJNAL 1877. 45.) 13 VASÁRNAPI UJSÁG, 1859. febr. 6. 6. 14 Hof-und Staats-handbuch des Kaiserthumes Österreich für das Jahr 1856. V. rész, Wien, é. n. 153. 15 Több forrás is a későbbi Kereskedelmi Kaszinó alakulását 1851-re teszi. Ez a kaszinó újjáalakulásának éve volt. A Kereskedelmi Kaszinó 1858-ban alakult meg, más források szerint már 1856-ban.

65 VII. Grastyán Konferencia elszakított Szerb Vajdaság és Temesi Bánságban ezzel is a nemzet egységét szerették volna erősíteni. 1861-ben, amikor Baja már visszakerült Magyarországhoz, a város pol- gárai újra alakítottak egy olvasóegyletet, mely 1945-ig működött.16 Az 1850-es évek végén pedig a kereskedők is megalakították saját kaszinójukat (Handels-Casino), mely inkább gazdasági társaság volt, a gabonaügyletek lebonyolí- tását segítette elő. Az 1856-ban alakult Kereskedelmi gyüldét német nevén „Handels- Casino”-nak17 is nevezték.18 1857-ben kapta meg a helytartóság megerősítését és tagjainak száma száz körüli volt. „Czélja a piaczi és egyéb üzletbe rendet hozni be, a termesztő és vevő közönségnek alkalmat szolgáltatni solid adásvételek kötésére, az árúczikkek árát jegyzékelni, kereskedelmi statistikai adatokat gyűjteni s ezekkel a kereskedelmi kamará- nak és hatóságoknak szolgálni. E mellett a társas élvezetek sem hanyagoltatnak el, s a tagok ellátvák egy casinó minden kényelmeivel.”19 A kiegyezés előtti években, amikor a politikai egység ismét fontossá vált, felme- rült többször is, hogy a kaszinót és az olvasóegyletet egyesítsék,20 főként miután a „Kereskedelmi gyülde” és a Casinó egyesült 1864-ben.21 Az új egylet neve „Casino és kereskedelmi csarnok” lett. Az egyesülés gondolata már 1860-ban felmerült, amiről a Bajai Közlöny a következőképpen tudósított: „Városunk közkedvességü prépostja egy pompás Kazinczy-szoborral ajándékozta meg kaszinónkat, mely legközelebb a német kereskedelmi gyüldéveli egyesülésünkkor ünnepélyesen föl fog állittatni.”22 A kaszinó a bajai jótékony Olvasó egylethez (1861-től a Polgári olvasó Egylet) ha- sonlóan jótékonykodással is foglalkozott.23 Az olvasókörökhöz hasonlóan a könyvtár gyarapítása is fontos volt, hiszen többen említették a kaszinó szép könyvtárát. Ennek javára bálokat – dalidókat – is rendeztek 1860 körül.24 A 19. század közepi könyvtár összetételéről kevés adat maradt fenn. Ezek egyike, hogy 1866-ban 2000 kötete volt.25 A kaszinóban olvasható folyóiratokról is keveset lehet tudni. A művelődést a bajai casi- nó már a reformkorban is fontosnak tartotta, hiszen a Tudományos gyűjtemény egyik

16 A Bajai Polgári Olvasó Egyletről bővebben FÁBIÁN 2008. 17 BAJAI KÖZLÖNY, 1860. jan. 29. 19. 18 BKMÖL IV. 1105. b. 337/1859. – A Vasárnapi Ujság szerint a kereskedelmi kaszinó 1858-ban alakult: „(Ba- ján egy uj kaszinó) keletkezett a tavasszal „Handels-Kasino”) czim alatt.” (VASÁRNAPI UJSÁG, 1858. júl. 11., cd-rom) 19 SZATHMÁRI 1864. 25. 20 SZEGEDI HIRADÓ, 1866. okt. 14. 1. 21 MOL K150 – 1874 – II – 4-773 (10029/874) és: BKMÖL IV. 1105. b. 4163/1864 – a Bács Bodrog megyei kor- mányzat először nem hagyta jóvá a casinó és a Kereskedelmi gyülde egyesítését, mert ez nem a kereskedelmi gyülde alapszabályainak megfelelően történt. 22 VASÁRNAPI UJSÁG, 1860. nov. 11. 23 VASÁRNAPI UJSÁG, 1860. júl. 1., 27. sz., tárház : „(A bajai kaszinó által) a horvátok javára rendezett hangverseny 219 ft 24 kr és 1 arany tiszta jövedelmet eredményezett.” 24 BAJAI KÖZLÖNY, 1860. jan. 15. 10-11. – „Jótékonyczélú vigalmaink közt első helyen emlékezünk a bajai Casino dalidójáról, mely folyó hó 31-én, a casinói könyvtár javára fog tartatni s melyről mai számunk bő- vebben szól. Figyelmeztetjük arra jó eleve, közel s távolban mindazokat kik valódi magyar / zamatú élvezet után sovárognak. Reméljük sok szépet írhatunk az ott uralkodó magyar öltözet- s azzal párosult nemzeti szellemről.” 25 SZEGEDI HIRADÓ, 1866. okt. 14. 1.

66 VII. Grastyán Konferencia előfizetője volt.26 1860-ban a bajai Casinó a város kulturális életét fogta össze, hiszen például a horvát szűkölködők megsegítésére egy „mükedvelők által zenészeti ’s szaval- lati hangverseny” tartására kértek engedélyt a cs. kir. helyhatóságtól.27 Az előadandó művek közt több magyar vonatkozású volt, például két Petőfi vers – a Hazámról és a Csárda romjai –, valamint Arany Jánostól a Családi kör. A szabadságharc utáni évtizedből már a kaszinó tisztikaráról és tagjainak létszámá- ról is van adat. Bár a Casinó az elsők közt még 1851-ben újjáalakult, az első adat létszá- máról 1856-ból való, amikor az egylet elnöke Alföldy István volt. A kaszinó 181 tagjá- val szemben az olvasóegyletnek csak 94 volt.28 1857-ben – az egyesülés után – 281 tagja,29 két évvel később már csak 183.30 1860-ban a Casinó elnöke Sándor György31 volt,32 aki 1851–1865 között a bajai Takarékpénztárnak is igazgatója.33 Négy évvel később a Kereskedelmi Casinóval való egyesüléskor is ő az elnök. A Kereskedelmi Casinó elnöke ekkor Reich Jonás volt.34 1864. január 11-én – az egyesülés után – a kaszinó új neve „Casino és kereskedelmi csarnok” lett. 1868-ban az egyesületnek már 2600 könyve volt (1000 magyar, 1500 német, 100 tudományos mű). Az olvasás elősegítésére ebben az évben a kaszinó leszállította a tagdíját azoknak, akik csak a könyvtárat akarták használ- ni, 3 forintra. A kiegyezés utáni politikai események felbolydították a város társadalmi életét is. Az 1867-ben alakult „Egyenlőségi kör”-t35 öt évvel később egy politikai kaszinó követte. 1872. január 14-én a Bárány vendéglő kis termében alakuló közgyűlését tartotta az „Uj casino”, mely a város függetlenségi párti értelmiségeit fogta össze. Elnöke Gál Péter, alelnök: Szutrely Lipót, jegyzője dr. Lőwy Mór, pénztárnoka Rothfeld Miksa lett.36 Az Uj casino 83 taggal indult és a választmányi tagjai közt a város szinte összes nemzetisége megtalálható.37 1876-ban például Deák Ferenc gyászünnepélyt tartottak, amelyen Margalits Ede mondott emlékbeszédet.38 Az Uj Casinó céljaként a társalgást és önművelődést határozták meg alapítói, 39 könyvtáráról csupán az Ady Endre Városi Könyvtár gyűjteményében fennmaradt néhány kötet tanúskodik.

26 Az előfizetők névsorában „Casinó Társaság Baján”-ként említették. pl. TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNY, 1833./XII. 120. 27 BKMÖL IV. 1105. b. 3053/1860. 28 Hof-und Staats-handbuch des Kaiserthumes Österreich für das Jahr 1856, V. rész, Wien, é. n. 153. 29 BKMÖL IV. 1105. b. 473/1857 30 BKMÖL IV. 1105. b. 337/1859 31 Sándor György (Szántó, 1804 – Zombor, 1879) táblabíró, hites ügyvéd és Bács-Bodrog vármegye árvaszéki ülnöke volt. Fia Béla (1842-1901) 1880-95 között Zombor és Bács-Bodrog vármegye főispánja volt, 1889–93 között Baja városáé is. (SZLUHA 2002. 318. és RAPCSÁNYI 1934. 393.) 32 BAJAI KÖZLÖNY, 1860. febr. 12. 27. – A tisztikar további tagjai: számvizsgálati elnök: Scultéty János, segédigazgató: Imrédy József; számvizsgálati alelnök: Gál Péter, új választmányi tag: Reich Farkas, segéd- szolga: Bauer János. 33 BERNHART 1898. 117. 34 BKMÖL IV. 1105. b. 2091/1864 35 FRIDRIK 1878. 156. 36 MOL K 150 VII.-1894-8.-5167. 37 Uo.; A választmány tagjai: Milasevits Márton, Rácz József, Loosz Zsigmond, Kratzl Mihály, Kohn József, Lőwy Mór, Szohner Antal, Vidovits Bertalan, id. Tury Mátyás, Scultéty István; póttagok: Pilaszanovits Antal, Milassin Zsigmond, Bandl János, Kazal János. 38 BAJA, 1876. márc. 19. 3. 39 MAGYARORSZÁG EGYLETEI ÉS TÁRSULATAI 1878-BAN 1880. 360.

67 VII. Grastyán Konferencia

A bajai kaszinók életében 1880 meghatározó év lehetett, hiszen a „Casino és kereskedelmi csarnok”-ot több helyi újságban „kereskedelmi kaszinó”-nak nevezik, az év végén pedig megalakult a Nemzeti Kaszinó, amely az úri kaszinó lett. Az új kaszinó megalakulása, tehát a régi kaszinó megváltozásához vezetett, hiszen ettől kezdve csak a kereskedők kaszinója lett, és tagjainak is egy fontos részét elvesztette. A kaszinó „szétválásának” oka a bajai társadalom megosztottságában keresendő, mely ekkoriban az országos politikára is reagált. A gazdasági válság az 1870-es évek végén Baját jobban érintette, mivel ekkor kezdődött a város gazdasági hanyatlása is. Ugyanebben az időben a város izraelita vallású lakossága meggazdagodott, illetve a város gazdasá- gi életében a vezető szerepet átvette. Ebben a légkörben az antiszemitizmus is köny- nyebben megjelent. Az egyik korabeli újságban a Nemzeti Kaszinó alapítói ezért fontosnak tartották megjelentetni, hogy: „a társulat alapításáról keringő hírek – mintha általa netán antiszemitikus mozgalom czéloztatik – teljesen alaptalanok.”40 Az iparosok és a kereskedők eltávolodása is megfigyelhető az 1880-as években, hiszen az 1878- ban alakult Ifjúsági Kör az évtized végére a Kereskedő ifjak Körévé alakul át, ami mellett 1889-ben megalakult a Katholikus Legényegylet, amely a megszűnt Iparos Ifjúsági Kör feladatait is ellátta, például a vándorlegényeknek szállást adott. A Nemzeti Kaszinó alapítóinak célja egy „oly erős erkölcsi testületnek alapját meg- vetni, mely fontos társadalmi, városi és országos érdekű kérdésekben vezérszerepet vinni legyen hivatva.”41 1880. december elején tartotta az alakuló közgyűlését a Horák szál- lodában 135 taggal.42 1881 januárjában már 150 taggal az első feladata a könyvtár alapítása volt,43 hogy a kaszinó célját a „társadalmi mívelődést” ezzel is elősegítse a felolvasások és szakszerű értekezések mellett.44 Az alapszabályban meghatározott célja szerint ugyanis a Nemzeti Casino „a város mivelt közönsége részére oly érintkezési gyülpontot képezni, mely is művelt társaséleteli élvezetek megszervezése mellet alkalmat szolgáltat a közönséget közvetlenül érdeklő helyi – közérdekü, fontos társadalmi, önmű- velődési és közhasznú kérdések feletti eszmecserére. E czélból a nemzeti casinó saját berendezett helyiségében alkalmat nyújt a napontai fesztelen társalgásra, társas játékokra és társas estélyek időnkénti rendezésére egyrészről; a nemzeti hirlapok olvasására érteke- zésekre és felolvasásokra, valamint a casinó hatáskörében felmerülő egyes kérdések feletti tisztes tanácskozásokra”.451882-ben az új városi bérház emeletére, a városháza mellé költözött az egyesület.46 „1884. évi deczember 1-én történt, hogy a különböző társadalmi, sőt talán politikai okok miatt addig szétválasztva volt intelligentiánk végre egy körben tudott egyesülni az Uj casino és a Nemzeti casino fusiója által.”47 A kaszinó elnöke Baja főispánja, Jankovich Aurél lett, és két másodelnököt is választottak Paukovics Ernőt, Szutrély Lipótot. A vá-

40 BAJAI KÖZLÖNY, 1880. nov. 11. 3. 41 Uo. 42 BAJA, 1880. dec. 5. 3. 43 BAJA, 1881. jan. 9. 2. 44 BAJA, 1880. nov. 7. 3. 45 BKMÖL IV. 1407. b. 18/1881 - A bajai „nemzeti casinó” alapszabályai 46 BAJA, 1882. ápr. 2. 2. 47 NAGEL 1903. 3.

68 VII. Grastyán Konferencia lasztmányi tagok névsora azt mutatja, hogy nemzetiségi és vallási sokszínűség is jellemezte az új kaszinót, amellett, hogy Baja elitjét reprezentálta.48 Az új egylet a Casino nevet vette fel, alapszabályának több pontja szinte szó szerint megegyezik a Nemzeti Kaszinó alapszabályáéval. Ebből a szempontból a 2. paragrafus érdekes, mert egy magas célt, a közműveltség előmozdítását is a kaszinó feladatául jelöli ki.49 Az 1880-as években a régi kaszinó még megtartotta nevét: „Bajai kaszinó és kereskedelmi csarnok”50, 1890-ben az új alapszabályok elfogadása után lett a neve: „Kereskedelmi Casinó”. Ez az egyesület is a kereskedelem51 mellett kaszinóként a „köz- míveltség” előmozdítását tűzte ki feladatául, melyet „a szükséghez és igényekhez mért heti és napi szaklapokat és folyóiratokat járatja és tulajdonát képező – körülbelül 2500 kötetből álló – könyvtárt a tagok rendelkezésére bocsátja”, és a könyvtár évenkénti gya- rapításával kívánt elérni.52 A Kereskedelmi Kaszinó az egyleti helységeinek megválasz- tásával is követte a kaszinó régi hagyományát, hiszen azon a helyen maradt, ahol a 19. század közepén működött a kaszinó, mert Nemzeti szálloda53 (Ma: Duna szálloda) rész- ben erre a helyre épült fel. Valószínűleg már a szálló építésekor gondoltak a kaszinóra, hiszen a Sugovicára néző földszintes szárny volt a Kereskedelmi Kaszinóé. Az 1880-as években a kereskedelmi kaszinó 18 hírlapra fizetett elő.54 Ugyanebben az időben a Bajai Polgári Olvasóegylet több mint 20 lapot járatott. A Nemzeti Kaszinóban a következő lapokat lehetett olvasni 1881-ben „Bajai Közlöny, Baja, Budapesti Közlöny, Borsszem Jankó, Bolond Istók, Egyetértés, Ellenőr, Fővárosi Lapok, Függetlenség, Hon, Magyarország és a nagyvilág, Pesti napló, Vasárnapi Ujság” valamint: Természettudományi Közlöny, Jogtudományi közlöny, Themis és nevelésügyi szaklapok.55 A bajai casinó az 1890-es évek elején „nem a szórakozás, a barátságos érintkezés, a közjólét emelkedésén munkálkodó együtthatás, hanem a visszavonás, az izgalom tanyája, a hol az emberek a támadás és védelem fegyvereire és taktikájára gondolnak. Az erkölcsi

48 Választmányi tagok: Allaga Ottó, Atchanaczkovits Lázó, Cserba Ferenc, Drescher Ede, Hesser Gyula, dr. Ladányi Mór, Milasevits Márton, Piukovich antal, Radány Péter, dr Saly Imre, Schumacher Frigyes, Scultéty Zsigmond, Szondy Mátyás, Weidinger Salamon. (BAJA, 1884. dec. 14., 2.) 49 A „CASINÓ” ALAPSZABÁLYAI 3 – „A Casinónak czélja a művelt közönség részére oly érintkezési gyűlhelyet nyujtani, mely a társas életi élvezetek megszerzése mellett alkalmat szolgáltat a közönséget közvetlenül ér- deklő helyi fontos társadalmi, önművelődési és közhasznú kérdések feletti eszmecserére, és a közműveltség előmozditására.” 50 MAGYARORSZÁG KÖZ ÉS MAGÁNKÖNYVTÁRAI 1885-BEN, 1886. 342. 51 Az alapszabály szerint a célja: „Baja városa lévén Bács megye felső – Pestmegye alsó vidékének kereskedelmi gyúpontja az egyesület célul és feladatul tűzte ki magának Baja város kereskedelmét mint ezen város életfeltételét – lehetőleg előmozdítsa, emelje, hitelét megszilárditsa; az ipar és gazdászat felvirágozására, mennyire körülményei engedik” (BKMÖL IV. 1407. b. 13168/1890.) 52 BKMÖL IV. 1407. b. 13168/1890. 53 A magyarországi egyletekről 1899-ben kiadott könyv szerint a Kereskedelmi Kaszinó a Nemzeti szállodá- ban működött 130 taggal, a könyvtárában pedig 3460 kötet volt. A tisztikara elnök: Weidinger Salamon, alelnök: Rosenberg Mór, jegyző és könyvtáros: Scheer Bernát, pénztáros. Lemberger Rezső. (MAGYAROR- SZÁGI TÁRSAS- ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖRÖK KERESKEDELMI, IPARI ÉS GAZDASÁGI SZAKEGYLETEK VALAMINT DAL ÉS ZENEEGYLETEK 1899. 8.) 54 BAJAI KÖZLÖNY, 1881. jan. 1. 3. 55 BAJAI KÖZLÖNY, 1880. dec. 23. 2.

69 VII. Grastyán Konferencia

állapot izgalmait az anyagi gondok csak tetézik.”56 Az új elnök Bodrogi Gyula57 nevéhez fűződik egyrészt az anyagi gondok rendezése, másrészt, hogy a korábbi inkább csak reperzentatív elnökkel szemben ő állandóan részt vett az egylet életében, ezért a fel- merülő gondokat könnyebben el tudta simítani.58 Legnagyobb alkotása, hogy a kaszinó saját házat épített föl 1892-ben.59 „Az uj Casino épület emelkedésével a két régi vágya teljesül a városközönségének. Lesz egy társaskör, mely saját otthonában megujult erővel, megifjodva, megizmosodva kel uj életre és be lesz épitve a már régóta üresen álló Boschán- féle telek is, mely a belváros közepén elég dísztelen látvány volt.”60 A ház északi részét Preimajer Pál vendéglősnek adták bérbe,61 mivel így a kaszinói tagok kiszolgálását is megoldották, valamint a ház fűtését és világítását is ő fizette. A két kaszinó egyesülésének eredményeként Baja előkelősége és értelmisége tagja lett a klubnak.62 A bajai iparkiállítás kalauzában ezért írta Lemberger Ármin, hogy: „városunk társadalmi életére kiváló hatással bir a „Kaszinó”, mely a saját, gyönyörüen épült és a modern igényeknek megfelelőleg berendezett házában van elhelyezve. Igen szépen gondozott kert egészíti ki e kellemes otthont, mely társadalmunk előkelőségének előszeretettel felkeresett ta- lálkozója. a kaszinó évről-évre gyarapodó könyvtárral bir.”63 A kaszinó belső kialakításáról A Bácska társadalmi élete című monográfiában azt írták, hogy:„a Zichy Bódog téri homlok- zaton van két nagyobb és két kisebb (olvasóterem, nagy könyvtárral, billiárdszoba) helyisége, a kert felől világos, tágas verandája. [...] A kora délelőtt az öreg uraké, kik az olvasóteremben végiglapozzák a sok ujságot és folyóiratot; a délutáni órákban a két nagyteremben van az élet sulypontja. ”64 A bajai casinó az 1890-es években a társas vacsorákkal, zártkörű estélyek- kel a kaszinói tagok családjait összehozta és a nők részvételével a kaszinói élet melegebbé vált.65 A társas estélyeken mindig volt vagy egy hangverseny, vagy fölolvasás (előadás) is.66 A bajai casinó a városi tanácshoz írt egyik levelében úgy határozta meg az egylet lényegét, hogy : „a casino közhasznú, nemescélú intézmény, bizalmas kör, mely tagjainak a város intelligentiájának üdülést, szórakozást és művelődésre alkalmat nyújt.”67

56 NAGEL 1903. 5. 57 Bodrogi Gyula (Baja, 1846 – Baja, 1920) ügyvéd, kir. közjegyző. 58 NAGEL 1903. 6. 59 „A „Casino” háza. A bajai casino eddigelé bérben lakik; a választmány azonban kivánatosnak jelezte, hogy más városok példájára – a casino itt is saját hajlékkal bírjon és igy a város összes intelligens elemeinek mintegy központját képezze.” (BAJAI KÖZLÖNY, 1892. febr. 21. 2.) 60 BKMÖL IV. 1407. b. 11247/1892. 61 NAGEL 1903. 8. 62 MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, 1897. máj. 25. 14.; „Az irányt, mely megszabja a társadalom utját, a város kaszinója adja meg. Amennyi előkelősége csak van a városnak: hivatal, városi, állami, megyei, tanárok, ügyvédek, orvosok, a klérus, gyógyszerészek és a katonaság, az mind, mind tagja ennek a klubhelyiségnek. A nagy tekintélyt a tiszta, hazafias érzéstől áthatott szellem adja meg ennek az egyesületnek” 63 LEMBERGER 1900. 62–63. 64 BÁCSKA TÁRSADALMI ÉLETE 137. 65 NAGEL 1903. 12. - „A Casino egyik főfeladatának tekintette mindenkor a tagok családjainak összehozása által a casinói életet melegebbé s igy a társadalmi életet minél szinesebbé vonzóbbá tenni.” 66 például: „A casinó múlt szombati társas estélyén a tagok és családjaik nagy számban vettek részt. Az estély fénypontját Ruppert Antal polg. isk. tanár urnak fölolvasása képezte, ki „az egerek” és „a párbaj” czímű pom- pás novelláit a hallgatóság nagy tetszése mellett olvasta fel.” (BAJAI KÖZLÖNY, 1896. dec. 20. 2.) 67 BKMÖL IV. 1407. b. 11247/1892.

70 VII. Grastyán Konferencia

Irodalomjegyzék

a) levéltári források

BKMÖL =Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1105. Baja Város Tanácsának iratai (1850–72) b. Közigazgatási iratok IV. 1407. Baja Város Tanácsának (1929-től Polgármesteri Hivatalának) iratai 1872-1944 b. Közigazgatási iratok MOL = Magyar Országos Levéltár MOL K150 Belügyminisztérium Általános iratok 1867–1944

b) könyvek, monográfiák, tanulmányok

A BÁCSKAI KALAND. Hasznos mulatságok. 1838. aug. 25. A „CASINÓ”ALAPSZABÁLYAI. Baja, 1885. AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN. Arcanum, cd-rom, 2001. BÁCSKA TÁRSADALMI ÉLETE = BÁCSKA TÁRSADALMI ÉLETE, szerk: Csoór Gáspár, Budapest, é. n. ? BERNHART 1898 = BERNHART Ernő: A bajai takarékpénztár ötven éves története 1848–1898. Baja, 1898. FÁBIÁN 2008 = FÁBIÁN Borbála: A Bajai jótékony olvasó egyesület – és utóélete. Bácsország 2008/4. 50–55. FRIDRIK 1878 = FRIDRIK Tamás: Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerű leírása. Szeged, 1878. HAJNAL 1877 = HAJNAL István, dr.: A békési kaszinó története. Békés-Gyula, 1877. HOF-UND STAATS-HANDBUCH DES KAISERTHUMES ÖSTERREICH FÜR DAS JAHR 1856, V. rész, Wien, é. n. LEMBERGER 1900 = LEMBERGER Ármin, dr.: A bajai helyi iparkiállítás kalauza, Baja város történetének rövid ismertetésével. Baja, 1900. MAGYAR ENCYCLOPEDIA, Pest, é. n. MAGYARORSZÁG EGYLETEI ÉS TÁRSULATAI 1878-BAN. Budapest, 1880. MAGYARORSZÁG KÖZ ÉS MAGÁNKÖNYVTÁRAI 1885-BEN 1886 = Magyarország köz és magánkönyvtárai 1885-ben. I. rész, Budapest, 1886. MAGYARORSZÁGI TÁRSAS- ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖRÖK KERESKEDELMI-, IPARI- ÉS GAZDASÁGI SZAKEGYLETEK VALAMINT DAL ÉS ZENEEGYLETEK, összeá.: Koczányi Béla, Kassa, 1899. NAGEL 1903. = NAGEL [Nádas] Sándor: A bajai Casino multjából és jelenéből. Baja, 1903. PAJKOSSY 1993 = PAJKOSSY Gábor: Egyesületek a reformkori Magyarországon. Historia 1993/2. RAPCSÁNYI 1934 = RAPCSÁNYI Jakab, dr.: Baja. Budapest, 1934.

71 VII. Grastyán Konferencia

SZATHMÁRI 1864 = SZATHMÁRI Károly: Baja szerepe Magyarország kereskedésében és lehető összekapcsolása az alföldi vasúttal. Pest, 1864. SZLUHA 2002 = SZLUHA Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Budapest, 2002. UJABBKORI ISMERETEK TÁRA. Pest, 1850.

c) sajtó

BAJAI KÖZLÖNY HASZNOS MULATSÁGOK HONMŰVÉSZ MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG SZEGEDI HIRADÓ TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNY VASÁRNAPI UJSÁG

72 VII. Grastyán KonferencIa

Farkas Péter Íj és páncél együttes megjelenése az árpád-kori írott forrásokban

dolgozat célja a XI-XIII. századdal kapcsolatos magyarországi írott forrásokban vizsgálat alá helyezni az íj és páncél jelentéssel bíró szavakat, és ezek együttes a előfordulásának okaira keresünk majd választ. géza herceg szerepe a kerlési csatában

Az első vizsgált eset furcsasága, hogy kifejezetten csak az íj használatára van benne utalás, a páncélt, mint kifejezést szövegünk, a Krónika 102. fejezete nem említi. Géza herceg csatabeli szerepéről így ír forrásunk: „Géza herceg, minthogy mindig elővigyázatos volt, az enyhébb emelkedőn kapaszkodott föl és nyilakkal tört rá a kunokra”.1 Azt, hogy Géza nyilat használ, az idézet alapján egyértelmű, viszont abban sem kételkedhetünk, hogy személyének védelmére védőfegyverzetet öltött. Ezt tisztsége és személyének fon- tossága is indokolhatta. Mindezek mellett pedig a Krónika elbeszélése is ezt támasztja alá, mely szerint a magyarokat nehézfegyverzetűként írja le, akik közelharcban győzik le könnyűfegyverzetű ellenfeleiket. A csata leírásának hitelességét több motívum is be- árnyékolja: a Krónika 102. és 103. fejezetét legendás elemek szövik át, gondoljuk csak László csodás gyógyulására sebesülése után vagy a híres leányrablási jelenetre. Az ütkö- zet folyamán pedig a magyarok nomád ellenfelei nem éppen rájuk jellemző taktikát vá- lasztva elsáncolják magukat egy hegyen, ráadásul ezt biztos erőfölényük tudatában tet- ték. Érdemes fi gyelembe venni a lejegyzés idejét és forrásait is. A kutatás jelenlegi állása szerint létezett a korai, valószínűleg XI.századi lejegyzés mellett egy XIII. század elejéről származó betoldás is, ezt támogatja Anonymus munkája és a Krónika idézett része kö- zötti néhány átvétel: a kunok cumani elnevezése, valamint a sereg embola szóval való visszaadása. Nemrégiben felmerült a Cid-mondakörhöz tartozó, XII. században keletkezett Historia Roderici lehetséges mintául vétele is.2 Mindezek után érdemes megnézni, hogy a lejegyzés szerint Salamon király és a hercegek (Géza és László) miként viselked- tek az összecsapás során. Géza szerepéről már esett szó, ő nyíllal harcol a győzelemért, ráadásul a könnyebb utat is választja, egy enyhébb emelkedőn hág fel. Jelzés értékű lehet, hogy az elbeszélés az ő kezébe helyezi az íjat: utal a fegyver tradicionális jellegére, mely olyannyira megbecsült lehetett a lejegyzés korában, hogy a krónikás egy herceg kezébe is helyezhette, a XIII század eleji udvar már bizonyosan lovagi felfogása ellenére is. Nem véletlen azonban, hogy a szerző a providus jelzőt társítja Géza mellé. A jelzőhöz

1 KÉPES KRÓNIKA 2004. 69. 2 VESZPRÉMY 1991. 69–71.; VESZPRÉMY 1994. 36–48.

73 VII. Grastyán Konferencia tökéletesen megfelelt a fegyver, amely szinte valóban óvatosnak is tűnik, mivel távol- sági fegyver az udvari körök által népszerűsíteni kívánt lovagi fegyverzet mellett. Nem véletlen, hogy a visszafogottan ábrázolt Géza herceget látták el a nyilazás eszközével. Salamon király a legmeredekebb emelkedőt választja a rá és csapatára zúduló sűrű nyíl- zápor ellenére is, és így rohamozza az ellenséget. László herceg magatartása a legbát- rabb hármójuk közül: közelharcban vitézkedik és öt pogány harcost öl meg. Mindezek után le kell szögezni, hogy számolni kell a főszereplők eltérő bemutatása mögött rejlő eszmei-politikai beállítottsággal is. Salamon pozitív szerepe sejtet egy Salamon-pár- ti szerkesztést is a László-párti mellett, s mindkét szerkesztőnek tökéletesen megfelelt Géza háttérbe szorítása s ehhez az íj meg is felelt számukra. Mindezek mellett az íjjal kapcsolatban érdemes Anonymus egy mondatát idézni: „A vidéket az egész földkerekség leggyengébb népe lakja, vlachok és szlávok, ugyanis egész fegyverzetük íjból és nyílból áll”. Anonymus vlachokról szóló jelzőjét – viliores – a Krónika is 1116 és 1146 kapcsán a szé- kelyekre és besenyőkre vonatkoztatva is használja. Természetesen ez is egy bizonyítéka a két forrás közötti jelentős kapcsolatnak. Több megoldás is született az ominózus mel- léknév magyarázatára: leginkább a harcmodor és a magyartól eltérő idegen etnikum sújtása a hitvány melléknévvel a legelfogadhatóbb válaszok. A fegyverzet tekintetében viszont nem érezzük helyesnek a megoldást, mivel mindhárom etnikum egyik főfegyve- re az íj, ami a magyar etnikum esetében is helytálló megállapítás lehet. A magyarok által is legnépszerűbb fegyvernek tartott íj nem lehet lebecsült egy másik etnikumú harcos kezében. Jó példa erre, hogy az íj még egy herceg kezében – Géza - is elfogadható volt.

A körmendi hospesek (1244) és Dehter falubeli Miloszt (1252) fiainak oklevele

Most kell szólnunk a tatárjárás utáni, IV. Béla nevével fémjelzett hadügyi fejleszté- sekről. Ez a régebben „hadügyi reform” néven emlegetett folyamat az, melybe ágyazva találjuk azt a két oklevelet, amelyek érdeklődésünket felkeltették. Mindkét diploma szö- vegében együtt szerepel az íj és páncél jelentésére utaló szó. A kutatás mai állapotának figyelembe vétele után érdemes a két oklevélből levonható együttes következtetéseket számba venni. Budul és Damján esetében a következő fegyvereket látjuk: bőrpáncél, vaskalap, pajzs, lándzsa, íj és nyíl, mindemellett – számszerűen pontosan meg nem határo- zott – lovak az alkotóelemek. A körmendi hospesek esetében ez így néz ki: egy páncélos kiállítása, bőrpáncéllal, lándzsával, sisakkal, két lóval és tegezzel – vagyis íjjal. A két hely közös vonásai: az íj, bőrpáncél, lovak, lándzsa, és valamilyen fejet védő felszere- lés: a körmendieknél egy pontosan meg nem határozott sisakfajta, míg a másik esetben egész pontosan vaskalap van megnevezve. Azt mindenestre tudjuk, hogy a vaskalapot az alacsonyabb társadalmi helyzetű rétegek használták (Veszprémy László, Maciejowski Biblia). Ha összeolvassuk a két listát, nem éppen egy tipikus lovagi, nehézfegyveres fel-

Anonymus 2001. 27. Wenzel 2003. VII. 238. Ipolyi – Nagy – Véghely 1876. reprint: Pápa 2004. VI. 43.

74 VII. Grastyán Konferencia szerelést kapunk meg. Az íj ebben a környezetben nem is tűnik kívülállónak, mivel nem csak nálunk, hanem tőlünk nyugatra is találhatóak voltak a lovagságnál könnyebb fegy- verzetű lovasok, akik között lovas íjászok is voltak. Természetesen a fegyverek zöme is tagja a lovagi fegyverzetnek – lándzsa, kard, pajzs stb. –, de a bőrvért, az íj és a vaskalap nem illik bele. IV. Béla lovagi jellegű reformját már többszörösen megcáfolta a kutatás, itt egy újabb bizonyítékát láthatjuk ennek: egy úgynevezett nyugati struktúrájú lovasság létrehozása lett volna a cél: könnyűlovasság, nehézlovasság, átmenetet jelentő – vagy Borosy András szavaival élve – középnehéz lovasság. Nyugaton már jelen lévő kiegé- szítő fegyvernem létrehozása volt a cél, ez látható volt a Maciejowski Biblia képein is, az itt jelen lévő serviens réteg pedig a lovagoktól elkülönült csapatokat alkotott, fegy- verzetük azonban sokban közelített a lovagokéhoz, innen a páncélos lovas elnevezésük.

Fő elterjedésük: Németalföld, Franciaország, Dél-Itália, Szicília, Anglia. Fegyverzetle- írásuk nagyban hasonlít a magyarországi előírt fegyverzetleírásokra. Másfelől a lovagi jellegű reformot – hogy minden adományozott nehézfegyverzetben jelenjen meg – az anyagi realitások is akadályozták – ahogy nyugaton is – a védőfegyverzet súlyának nö- vekedése és drágasága miatt: A teljes páncélzat Szűcs Jenő szerint minimum 30 márka összeget kívánt volna meg: a 13. században a páncél 10 márka, a hadimén 10-15 márka körül mozgott és ehhez jött még a felszerelés többi része: esetleg még egy teherhordó ló, kézifegyverek stb. Ehhez pedig 12 ekealja föld kellett, ami körülbelül 600 hektárt jelentett. Ez pedig már jelentősebb középbirtok kategóriájába tartozott. A társadalom jó részét csak az előbb említett formában lehetett a reformba bevonni. Az előbbiek után

A normann típusú sisakkal rendelkezők a kép bal szélén találhatók. Veszprémy 2004. 151–155. Szűcs 2002. 29.

75 VII. Grastyán Konferencia egyéb példákkal is alá szeretnénk támasztani vélekedésünket, mely szerint a királyi hatalom kívánalma mögött nem biztos, hogy minden esetben nehézlovasokat kell látnunk. Zsoldos Attila hívta fel a figyelmet arra egy 1245-ös diploma kapcsán, hogy három bolon- dóci várjobbágy tíz páncélossal köteles megjelenni a királyi hadban. Gazdasági szempontokat figyelembe véve nem gondolhatjuk ezeket mind nehézfegyveresnek. Hasonlóan vé- lekedhetünk a pesti hospesek részére kiadott 1244-es oklevélről, mely szerint tíz illően felfegyverzett – valószínű páncélos – vitézt kell a királyi hadba küldeniük. Ezek után te- hát megállapítható, hogy az íj egy új fegyvernem létrehozásának kísérletébe is bekerült, minden bizonnyal viszonylagos olcsósága és remek tulajdonságai miatt.

Ják nembeli Csépán és Miklós comes esete

Időrendi sorrendet figyelembe véve a dolgozat végén tárgyalunk két olyan oklevelet, amelynek közös pontja az, hogy immár használat közben láthatjuk az íjat, méghozzá minden bizonnyal páncélosok kezében. Géza hercegről szóló híradás mellett most ta- lálkozunk először íj és páncélos kapcsolattal Ják nembeli Csépán és Miklós comes fiai – Miklós és László – révén, mégpedig a harcmezőn. Ják nembeli Csépán esetében egy 1273-as oklevél során kerül elő az íj használata, oklevelünk így fogalmaz: „az említett Csépán Mosonnál, majd a Repce folyónál hol lándzsával, hol nyilakkal dicséretesen harcol- ván – miközben életveszélyes sebeket kapott – a cseh sereg ellenében győzelmet szerzett…”. Tehát 1273-as oklevél szerint a cseh király elleni 1271-es hadjáratban nyilat és lándzsát is használt Csépán, de érdemes lenne megfigyelni az oklevél teljes szövegén keresztül, hogy milyen fegyvereket használ általában. Ják nembeli Csépán haditetteit megismer- hetjük Regede várától Frösten váráig 1270–1273 között. 1270. Regede váránál: lete- rített és elfogott egy vitéz német katonát (lovagi harc jelei: kiveti a nyeregből); 1271: csehek elleni ütközet; Moson: várvédelem – itt akár mindkét fegyvert is használhatta és a többes szám sem lehetetlen ez esetben; Repce (Rábca) mentén vívott csata: itt az előz- mények a következők voltak: Ottokár cselből visszavonult, hogy kicsalogassa a magyar sereget védett állásaiból – a magyar csapatok a mocsarak védelmét élvezték ekkor– , ez sikeres is volt, s május 21-én a folyó vidékén össze is csaptak. A kezdet cseh sikereket hozott, néhány magyar csapatot a folyóig szorítottak vissza. Ezután a fordulatot a magyar had sűrű nyilazással egybekötött, támogatott rohama jelentette. A csehek ezt az ellentámadást nem viselték már el és megfutamodtak. Csépán tette is beilleszthető a magyar csapatok sűrű nyilazásába. Az íj használatára egyébként is többször is adódott alkalma: a támadás fedezése során és az üldözés alatt is, de valószínűbbnek tartható, hogy a csata elején visszavonuló magyarok fedezése során. A lándzsa használatba véte- lére pedig a lovasroham során adódott alkalma leginkább. Így következtethetünk arra, hogy az íjazás ez előtt kellett, hogy szerepeljen, mivel a roham a csata befejező szakaszát jelentette, és nyilván minden nehézfegyverzetű lovasnak ott kellett lennie a nagyobb siker reményében. Azt leszögezhetjük, hogy ez esetekben inkább a harci szituáció adta a „kezébe” az íjat, mintsem az általában is használt felszereléséhez tartozott volna.

KHO 2000. 106–107.

76 VII. Grastyán Konferencia

Csépán 1272-ben Kőszegi Henrik várainak ostromában, 1273-ban pedig egy stájer te- rületre vezetett hadjáratban vesz részt. Itt „…egy megerősített helyen keresztül mindenkit megelőzve rárontott az ellenséges csatasorra, egy stájer hűbérurat lándzsájával hősiesen leterített és megölt…”.10 A következő vizsgált oklevél szintén IV. László kancelláriájából került ki, 1274. augusztus 4.-én, címzettje pedig Miklós comes fiai és rokonuk voltak. A comes jelző utal Miklós előkelőségére. Itt két eset is felkeltette érdeklődésünket. Az első alkalommal Miklós mester a királyi udvar néhány apródjával együtt a cseh csapatok mozgásainak felderítésére küldték az 1271-es hadjárat során. Ennek során Miklós mester „nem félvén az esetleges haláltól, bátor oroszlánként rontva az ellenséges csatasor kö- zepébe, a cseh király egyik katonáját foglyul ejtette. Majd mikor néhány német áthajózott, ez a Miklós mester őket sűrű nyilazással (telorum velocitatibus) feltartóztatván, többüket megölte.”.11 Az áthajózott németek közül egyet meg is ölt Miklós közelharc után. Az pedig, hogy nehézfegyverzettel bírt, előkelősége bizonyítja. Illetve az is, hogy általában milyen fegyvereket használ: jelen esetben is a lándzsa tűnik hősünk főfegyverének. Az pedig a következők után bizonyos lesz, hogy Mikós lovagi harcmodorban harcolt: 1271- ben az említett párbajon kívül bátor oroszlánként rontott az ellenséges csatasor köze- pébe és egy cseh katonát foglyul is ejtett. 1273-ban is vitézkedik Miklós: Szombathely magyarok általi ostroma alatt a várból kitörő német csatasor közepébe rohant és három- mal közülük végzett is, itt lándzsa által sebesülést is szenvedett, Detrekő alatt elfogott egy híres német vitézt. Még egy helyen említi forrásunk az íj használatát Miklóssal és testvérével, Lászlóval kapcsolatban. 1273-ban Győr visszavétele alkalmával – szintén Gutkeled Joachim tárnokmester hadával –: „Miklós mester és testvére, László többeket megölt nyilakkal (saggittis) és lándzsákkal (lanceis) azok közül a németek közül, akik ki- jöttek a várból.”.12 Jelen esetben is az adott helyzet követelhette meg az íj igénybevételét. A hirtelen a várból kitörő német csapat ellen védekezés gyanánt tökéletesen megfelelt, megeshet hogy annyira hirtelen jött a kitörés, hogy a védőfegyverzetet nem volt idejük a fivéreknek magukra ölteni. Így kerülhetett a kezük ügyébe az íj és a nyíl. Az, hogy több német is holtan maradt, egyértelműsíti az eredményes harcot az iménti fegyverekkel. Más kérdés, hogy a lándzsa ismét előbukkan, s valószínűleg nem is véletlenül. Tehát ismét közelharcra kerülhetett sor, s ebben is sikeresnek bizonyulhattak. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magyar harcosok – legyenek akármilyen társa- dalmi csoport tagjai – érthettek a nyilazáshoz. Mint láthattuk Miloszt fiai és a körmendi hospesek esetében, a hadügyi fejlesztésekbe és egy új típusú fegyvernem létrehozásába is bekerült a fegyver. Géza herceg, Ják nembeli Csépán, Miklós mester és fivére esete pedig mutatja, hogy az előkelőbbek is értették az íj fortélyait. Persze annak használatát akár nap mint nap gyakorolhatták a rendszeres vadászatok alkalmával. Viszont érdemes szá- mot vetni, hogy ez a pár említés a nehézfegyveres kontingens esetében mennyire eltörpül például a lándzsa mellett, amely szinte tömegesen jelentkezik a kor okleveleiben. Néhány példát azért érdemes idézni: 1243-ban Ákos nembeli Detre oklevele megemlíti, hogy a

10 KHO 2000. 108. 11 KHO 2000. 116–117. 12 KHO 2000. 117.

77 VII. Grastyán Konferencia muhi csatában lándzsáját többször megforgatva – vibrata lancea – elsőnek rontott a tatá- rok közé, miközben lovát megölték alatta, s ő maga is sebesülést szenvedett el. Majd az említett Detre 1242-ben II. Babenberg Frigyes kezén lévő Sopron ostrománál is lándzsá- jával verte vissza a kitörő ellenséget.13 Szintén lándzsáját forgatva, rázva – vibrata viliter lancea – támad a tatárokra Bogomerius comes IV. Béla 1244-es oklevele alapján.14 Nyugati társaikhoz hasonlóan tehát a magyar lovag főfegyvere az Árpádok alatt is a lándzsa volt.

Bibliográfia

Források:

KÉPES KRÓNIKA 2004 = Képes Krónika. Osiris Kiadó. Budapest. 2004. Fordította: Bollók János Fejér 2003 = Fejér György: Codex diplomaticus Hungariae. CD-ROM. Arcanum. Budapest. 2003. Ipolyi – Nagy – Véghely 1876 = Ipolyi Arnold – Nagy Imre – Véghely Dezső: Hazai Okmánytár. I-VIII. kötet. Budapest 1876. reprint: Pápa 2004. KHO 2000 = Kristó Gyula (szerk.): Középkori históriák oklevelekben (1002–1410). Szegedi Középkorász Műhely Szeged. 2000. Maciejowski Biblia. http://www.medievaltymes.com/courtyard/maciejowski_bib- le.htm. A letöltés ideje: 2008. 01. 23. 17:49. ANONYMUS 2001 = Anonymus: A magyarok cselekedetei. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Fordította: Veszprémy László Wenzel 2003 =Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. CD-ROM. Arcanum. Budapest. 2003.

Szakirodalom:

Szűcs 2002 = Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Veszprémy 1991 = Veszprémy László: Középkori forrástanulmányok. Hadtörté- nelmi Közlemények, 1991/3. 58–79. Veszprémy 1994 = Veszprémy László: Közös motívumok a 12–13. századi ma- gyarországi és hispániai historiográfiában. Aetas, 1994/1. 36–48. Veszprémy 2004 = Veszprémy László: Servientes, sergants: katonai reformok a 12-13. századi Magyarországon és Európában. In: Erdei Gyöngyi – Nagy Balázs (szerk.): Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Budapest Történeti Múzeum – ELTE BTK Középkori és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest, 2004. 151–155.

13 KHO 2000. 49–51. 14 Fejér 2003. VI/1. 343.

78 VII. Grastyán KonferencIa

Földi Zsombor József a házbérlet és szerepe az óbabilóni korban

z ókori Mezopotámia területéről rendelkezésünkre álló hatalmas anyag egy kis szeletét alkotják az óbabilóni kori (i. e. XX-XVI. sz.) magánarchívumok. Sajnos a a szövegeink nagy része nem szabályos és több-kevésbé jól dokumentált ex- pedíciókból, hanem rablóásatásokból származik, emiatt a régészeti kontextus elvész: nem tudjuk, melyik szövegek tartoztak egy-egy archívumhoz.1 Az óbabilóni korban jelennek meg nagy számban a bérleti szerződések: ezek leg- többje földbérleti szerződés, de házak, üres telkek, szolgák és egyebek (pl. igavonó állatok, őrlőkövek stb.) bérlése is előfordul. A házbérleti szerződések közül Sippar vá- rosából ismerjük a legtöbbet: ez a kb. 200 szöveg az összes ilyen szövegünk mintegy 80%-a; a maradék 20% több lelőhelyről tevődik össze (Ur, Larsa, Nippur, Dilbat, Kiš, Kutalla stb.). A sippari társadalom sajátosságai miatt az innen származó bérleti szerződések erő- sen kötődnek a nadītum-papnőkhöz.2 A korábbi kutatás önmagukban próbálta értel- mezni a szövegeket, így leginkább a bennük szereplő jogi formulák kaptak fi gyelmet. Nem vették azonban tekintetbe, hogy ezek a szövegek archívumokból származnak; egy-egy papnő archívuma pedig többé-kevésbé koherens rendszerbe foglalhatja őket. A bérleti szerződések nem tartoznak a tulajdonjogi iratok közé. A mezopotámiai jog értelmében egy ingatlan birtoklásához rendelkezni kellett az összes olyan dokumen- tummal, ami az adott ingatlan tulajdonosváltásait vagy állapot-változásait rögzítette. Amikor egy földet megvásároltak, az eladó átadta a földre vonatkozó szövegeket a ve- vőnek; így jöttek létre az ún. átadási láncok (chains of transmission).3 A bérleti szerző- dések azonban csak korlátozott ideig voltak érvényesek; miután érvényüket vesztették, kiselejtezték őket.4 Kalla Gábor felvetése szerint már az a tény is érdekes, hogy ezek a szövegek egyáltalán ránk maradtak, hiszen ha a bérleti díj kifi zetésekor nem törték szét a kötelezettséget rögzítő dokumentumot, az ingatlan tulajdonosa akár perbe is foghat- ta a bérlőt, a bérleti díj ki nem fi zetésére hivatkoz va. Vannak azonban olyan számláink, amelyek rögzítik a kifi zetést (pl. PBS 8/2, 187) – ezeket bizonyára a bérlők kapták, és ebben az esetben nem törték szét a szerződést.

1 A rablóásatásokból származó szövegekről, az archívum-rekonstrukcióról és az egyes szövegcsoportokról ld. KALLA 1999. 2 A nadītum-papnőkről máig a legjobb összefoglalás HARRIS 1964; újabban ld. ESZTÁRI 2008. 3 JANSSEN 1996. 240–244. 4 A problémakör egyik legjobb összefoglalása KALLA 2005.

7 VII. Grastyán Konferencia

Rugbum-bérletek időbeli eloszlása az óbabilóni korban

A legtöbb ilyen dokumentumunk olyan időszakokból származik, amikor valamilyen okból (természeti katasztrófa, az ellenség támadása stb.) nem tudták elvégezni ezt a selejtezést, így a korlátozott érvényességű dokumentumok is fenn tudtak maradni. A két legjobban dokumentált időszakunk ilyen eseményeket előz meg: Samsu-ilūna 9-10. éveiben a déli területek lázadása és a kassú betörés bolygatta fel a birodalom nyugalmát (az ezt megelőző periódus figyelhető meg a diagramon), Ammi-şadūqa 18. évében pedig egy hatalmas tűzvész pusztított Sippar-Amnānumban. Amint az 1970-es években lefolytatott belga expedíció kimutatta, a tűz kitörésekor kiválogatták a fontos iratokat, és azokat vitték el (nem pedig a többit selejtezték ki). A házbérleti szerződések egy jól megfigyelhető séma szerint épülnek fel; vannak kötelezően előforduló elemek és opcionális záradékok. Ezek a következők: ház vagy háztípus megnevezése (terület: „amennyi csak van” / számszerűen; fekvés: telepü- lés/utca); tulajdonos neve (esetleg: foglalkozása); bérlő neve (esetleg: foglalkozása); időtartam; bérleti díj; kifizetés állapota; (piqittum-záradék, csak nadītum-papnők esetében); (beköltözés és kiköltözés időpontját rögzítő záradék); (egyéb záradékok, pl. a javításra vonatkozóan); tanúk; dátum. A házak típusát meglehetősen ritkán nevezik meg. Az akkád bītum szó egyaránt jelenthet házat, szobát, vagy bármilyen helyiséget – emiatt néha felmerül a gyanú, hogy a bītumnak nevezett ház valójában csak egy emeleti szoba vagy hasonló (pl. a PBS 8/2, 220 esetében). Az egész házak mellett leggyakoribb a rugbumok („emelet”) és az edakku- mok („épületszárny”) bérlése, néhány esetben fordul elő a bīt mahīrim (egyesek szerint „üzlet”, mások szerint „raktár”). Néha a ház állapotára vagy fekvésére is találunk egy-

A régészeti kontextushoz és az archívum értékeléséhez ld. JANSSEN 1996 és VAN LERBERGHE 2003. Az óbabilóni kor házbérleti szerződéseinek régebbi, de máig használható összefoglalása OPPENHEIM 1936; az újabb feldolgozás STOL 1993–97 (mindkettő főleg a formulák alapján tárgyalja a különböző típusokat).

80 VII. Grastyán Konferencia egy megjegyzést: eššum („új”); epšum („jó állapotú”); „Iškun-Ištarban (lévő)”; ša kīdim („kinti”) – ez utóbbi a nadītum-papnők szempontjából értendő, akik Sippar egy elzárt városrészében (gagûm) éltek. Szintén ritka a házak rendeltetésére történő utalás: csupán egy-két esetben fordul elő az aštammum (kb. „kocsma”) és a bīt kiškatti („műhely”). A szerződéseket a leggyakrabban egy évre kötik – bár, mint látni fogjuk, ezt később meg is hosszabbíthatják. Emellett előfordulnak még 2, 3, 4, 5 és 6 hónapos időtarta- mok is, bár jóval ritkábban. Kutallából ismerjük a szerződéseknek egy másik típusát is: ezekben a bérlő egy üres telket vesz bérbe, felépít rajta egy házat, cserébe pedig 8-10 évig lakhat benne. Érdekes módon két ilyen szerződésben (Tell Sifr 48 és 60) ugyanaz a Şillī-Ištar szerepel bérlőként, és a szövegek kiállítása között csak 6 év telt el – látható tehát, hogy a bérlő nem csak lakhatott az adott házban. A házak bérleti díját általában ezüstben, ritkábban gabonában adják meg. Az összeg nagyban függ attól, hogy egész házról van-e szó: ezeknél 0,33 és 5,5 šiqlum között változik az ár, bár egy levél (AbB 6, 62) 9 šiqlumos díjat említ. Egy bīt mahīrim éves bérleti díja 1,17-3,5 šiqlum, egy rugbumé 0,25-2 šiqlum, egy edakkumé 0,25-1 šiqlum között mozog. A szerződések gyakran megadják, hogy a bérlő beköltözéskor mennyit fizetett ki az éves bérleti díjból. Ez a teljes összegnek legalább a 25%-a szokott lenni, de előfordul, hogy a teljes díjat kifizetik már a beköltözéskor (pl. MHET 2/4, 498). Megfigyelhető ugyanakkor egy törekvés, hogy az első részlet a teljes összeg fele legyen: például a VS 9, 210-es dokumentumban az éves bérleti díj 45 uţţetum (az uţţetum a 1 šiqlum /180-ad része; jelentése „gabonaszem”). A bérlő, Mār-erşetim 22,5 uţţetumot fizet ki első részletként – a probléma csak az, hogy egy fél gabonaszemnyi ezüstöt csak modern módszerekkel lehet kimérni, így valószínűnek tűnik, hogy olyan esetekben is fizethettek gabonában, amikor az árat ezüstben állapították meg. A sippari nadītum-papnők bérleti szerződéseinek egy jellegzetes eleme az ún. piqittum-záradék. A piqittum a papnők és a gagûm hivatalnokainak beszolgáltatási kötele- zettsége volt a gagûm felé, ezt a papnők gyakran áthárították a bérlőikre. Ez a záradék meghatározza, hogy a bérlő hány Šamaš-ünnepre milyen mennyiségű húst, sört, illetve lisztet köteles prezentálni; ezeket minden bizonnyal az ünnepekhez kötődő lakomák keretében fogyasztották el. Az ünnepek száma 3 és 6 között mozog: sajnos nem tudjuk, hogy ezek az ünnepek mikor voltak esedékesek, de az ünnepek száma jól megfigyelhe- tően csökken a kora óbabilóni kortól a későbbi időszak felé haladva. A kora óbabilóni korban nem ritka, hogy évi 5-6 ünnepre szól ez a szolgáltatás (pl. BDHP 6), és még Samsu-ilūna alatt is előfordul az évi 4 ünnep (pl. PBS 8/2, 208), a későbbi szövegek azonban már kivétel nélkül évi 3 ünnepről szólnak. Nem tudjuk, mi lehetett ennek a változásnak az oka – talán az ünnepek rendjében történt valamilyen egységesítés. A piqittum összetételéről megállapítható, hogy hús minden esetben szokott szerepelni (néha speciálisan meghatározzák, hogy milyen húsról van szó); emellett a házbérleti szerződések rendszerint sört, a földbérletiek inkább lisztet tartalmaznak. Ez utóbbinak oka lehet, hogy a föld birtokában sokkal egyszerűbb lehetett gabonát prezentálni, mint anélkül. Mindezek mellett előfordulnak olyan szövegek is, amiben mindhárom élelmi-

MAUER 19842. 116–118.

81 VII. Grastyán Konferencia szer előfordul (pl. MHET 1, 6), illetve liszt helyett néha kenyeret találunk (pl. BDHP 2; CT 8, 40d). Szintén csak Sipparból ismertek a lakó beköltözésének és kiköltözésének időpont- 1 ját rögzítő záradékok. Az itteni házbérleti szerződéseknek mintegy /3-a adja meg a 1 beköltözés dátumát, és ezeknek is csak /3-a adja meg, hogy a bérlő várhatóan mikor fog kiköltözni. Ez a típusú záradék földbérletekben egyáltalán nem szerepel (hiszen az aratás időpontja az időjárástól függően változhat), azonban szolgák bérlésénél gyakran találkozunk vele. A záradék jelentősége abban rejlik, hogy megmutatja, a szökőhó- napok beiktatását mennyire lehetett előre tudni. A babilóniai naptár luniszoláris rendszer volt, ami azt jelenti, hogy szökőhónapok beiktatásával igyekezett kiegyenlíteni a holdév (átlagosan 354 nap) és napév (365 nap) közötti eltérést. A „klasszikus” babilóni naptár 19 éves ciklusokkal számolt; ezek közül a 2., 5., 8., 10., 13., 16. és 19. tartalmazott az év közepén vagy végén beiktatott szökő- hónapot. Ez a rendszer azonban csak i. e. 380 körül, valószínűleg a görög tudományos- ság hatására alakult ki; ezt megelőzően a szökőhónapok kihirdetése minden esetben a király feladata volt. Azok a szövegek, amelyek ezt az aktust említik, jobbára későbbiek – ismerünk ilyeneket Nabû-nā’id, II. Kyros és II. Kambysés idejéből is); az egyetlen II. évezredi forrásunk Hammurapinak a larsai helytartójához, Sîn-iddinamhoz írt levele.10 „Mondd meg Sîn-iddinamnak: Maga Hammurapi mondja a következőket. Ebben az évben többlet-hónap van. A most következő hónapot így kell írni: második Ulūlu (062). Ahol az adót előírás szerint Tašrītu hó (07) 25. napjáig kell Babilónba hozni, a második Ulūlu 25. napjáig hozzák Babilónba.” (Komoróczy Géza fordítása) Jól látható, hogy a szökőhónapok beiktatása egy központilag irányított folyamat volt, és az adók szempontjából fontos volt, hogy mindenki előre értesüljön a szökőhó- napról. A bérleti szerződések fent említett záradékai éppen ezt mutatják meg, ti. hogy mennyivel előre tudtak – vagy nem tudtak – egy-egy szökőhónap beiktatásáról. A szökőhónapok lokalizálásának hagyományos módszere, hogy lista-szerűen össze- gyűjtik az ilyen hónapokra datált szerződéseket; ez megmutatja, hogy mely években volt szökőhónap, és az adott esetben a 6. vagy a 12. hónap után került beiktatásra, de nem mondja meg, hogy mely években nem volt intercalatio.11 A bérleti szerződésekkel két különböző módon lehet finomítani ezt a rendszert. Az első ezeknek a be- és kiköltö- zési záradékoknak a vizsgálata: általánosságban megállapítható, hogy a szerződő felek nagyon ritkán tudnak előre az esedékes szökőhónapról. Előfordul, hogy úgy határozzák meg a kiköltözés időpontját, hogy a beköltözéstől számítva pontosan egy évet számol- nak, ugyanakkor tudjuk más szövegből, hogy az adott időintervallumban egy intercalatio is történt, így a 12 hónap 1 hónappal hamarabb letelt, mint azt előre sejtették.12

Beköltözési záradék – bár csak elvétve – előfordul nippuri (TIM 4, 30), dilbati (VS 7, 20) és larsai (YOS 12, 2) szövegekben is, de a kiköltözés időpontjáról ezek egyike sem rendelkezik. Ezekkel a kérdésekkel részletesen az Erasmus Kollégium Ethnosz – Orientalizmus kutatócsoportjának bemutatkozó konferenciáján (EthnOriens, 2009.06.25.) elhangzott, Naptári rendszer és szökőhónapok az óbabilóni korban című előadásomban foglalkoztam. 10 LIH 1, 14 – kiadása AbB 2, 14. 11 HUBER et al. 1982 56-61., kiegészítve STOL 1976 58. oldalon található táblázatával. 12 Például az MHET 2/2, 186-os dokumentum Ha 16/05/01 és Ha 17/04 vége között határozza meg a bérlet

82 VII. Grastyán Konferencia

Csupán két esetben figyelhető meg, hogy a szökőhónap beiktatása már az eseményt megelőzően is ismert tény volt: a CT 47, 36-os szöveg Ha 18/12/20 – Ha 19/11/20 kö- zött állapítja meg a bérleti szerződés időtartamát (itt valószínűleg egy év végi szökőhó- nappal kell számolnunk, hiszen a következő év közepe még túlságosan távol volt). A PBS 8/2, 213-as dokumentum Ha 38/05/25 – Ha 39/04/25 közötti időtartammal számol; itt egy másik szövegből (TLB 1, 101) tudjuk, hogy biztosan egy évközi szökőhónap volt. Ez azt jelenti, hogy a szökőhónap beiktatása előtt több mint egy hónappal tudtak az ese- dékes intercalatióról!13 A módszer hátránya, hogy Samsu-ilūna uralkodása után ezek a záradékok gyakorlatilag eltűnnek, így a késő óbabilóni korra sajnos nem alkalmazható. A bérleti szerződések alkalmazásának másik módját azok a szerződés-párok adják, amelyeket egy-két év eltéréssel kötöttek, és ugyanarra a házra (esetleg szolgára) vonatkoznak. Ezt egy példával lehet a legjobban szemléltetni: egy Rībatum nevű sippari nadītum-papnő Samsu-ilūna 1. és 2. évében is bérbe adott egy edakkumot Ilīma-abī- nak, Warad-Kūbi fiának. Az első szerződés (BE 6/1, 47) dátuma Si 01/09/01, a máso- diké (BE 6/1, 49) Si 02/08/01. Jól látható, hogy a házbérlet megkötése és 12 hónap- pal későbbi meghosszabbítása közötti intervallumba beleesett egy intercalatio; bár ez a módszer nem mutatja meg, hogy ez Samsu-ilūna 1. évének végén, vagy 2. évének közepén történt.14 Ebben az esetben az a módszer alkalmazását gátoló tényező, hogy nagyon kevés ilyen szerződés-párt ismerünk. A késő óbabilóni korban terjednek el az ún. javítási záradékok, amelyek a bérlő javí- tási kötelezettségeit jegyzik fel. Korábban is előfordulnak ilyenek, de ezek egyrészt igen ritkák, másrészt mindig egyediek. Egy Hammurapi 41. évében keletkezett szöveg (BE 6/1, 35) így ír: „A házzal kapcsolatos fejlesztéseket illetően, amelyeket a lakó végezni fog: Ha a ház tulajdonosa felszólítja a lakót a kiköltözésre, a fejlesztéseket (a lakó) távo- lítsa el; ha a lakó önszántából költözött ki, a fejlesztéseket veszítse el (var.: ne távolítsa el)”. A később klasszikussá váló ūram isêr asurrâm udannan („meg fogja javítani a tetőt, megerősíti az alapzatot”) záradék csak Abī-ešuh alatt jelenik meg (MHET 2/4, 468).15 Felmerül a kérdés, honnan származhatott az az ingatlan-felesleg, amelyet egy töb- bé-kevésbé szűk réteg időről időre nélkülözni tudott, és bérbeadással húzott hasznot belőle. Az óbabilóni korból ismert számtalan levél egyike talán segít közelebb kerül- nünk a probléma megoldásához. Az AbB 13, 110-es szöveg így szól:

időtartamát, de a BE 6/2, 70-ből tudjuk, hogy ennek az évnek a végén volt egy szökőhónap (Ha 16/122/?), amiről a szerződés kiállításakor még nem tudhattak. 13 Csábító lenne az itt beiktatott szökőhónapot azonosítani a Hammurapi levelében említettel, de a király Larsa meghódítása után ezen kívül is legalább két évközi szökőhónapot iktatott be (Ha 35 és Ha 40), így az azonosítás legalábbis kérdéses. 14 Akármelyik megfejtés a helyes, mindenképpen egy olyan szökőhónappal kell számolnunk, amit a hagyo- mányos módszer nem mutatott ki korábban. Rībatum esetében még egy ilyen szerződés-párunk van: TCL 1, 178 (Si 06/10/01) és PBS 8/2, 234 (Si 07/09/01) szintén utalnak egy beiktatott szökőhónapra, amely elvileg azonos lehet a Samsu-ilūna 7. évében beiktatott szökőhónappal (TIM 5, 45), de terminológiai okok miatt valószínűbb, hogy a 6. év végén történt az intercalatio. 15 Egy belga kutató, Luc Dekiere már jóval korábbra, Hammurapi (MHET 2/2, 325) és Samsu-ilűna (MHET 2/3, 398) korára datált szerződésekben is felfedezte ezt a formulát, de ezeknek a dátumformulája igen töre- dékes, és a kiegészítés nem teljesen meggyőző.

83 VII. Grastyán Konferencia

„Kalūmumnak mondd: így szól Ahušina. (…) imigyen szóltam hozzád: »Nincs át- meneti szállásom Sipparban; találj nekem egy házat, hogy megvehessem!« Erre te így feleltél: »Miért fizetnél egy halom ezüstöt? A munkások felügyelője vagy! Kell legyen egy üres telek, találj egy ilyen üres telket és vedd meg!...«” (a következőkben a házépí- tésről van szó). Mint látható, egyáltalán nem volt elképzelhetetlen, hogy egy közmunka-felügyelő a saját céljaira használja fel a rendelkezésére álló munkaerőt. Mivel azonban ilyen lehe- tőségek nem állhattak mindenkinek a rendelkezésére, más módja is kellett legyen az ingatlanok koncentrálódásának. A már többször is említett Rībatum házbérleti szerző- déseinek időbeli eloszlása egy lehetséges választ szolgáltat a kérdésre.

dátum szövegtípus szöveg Ha 38/05/25 rugbum-bérlet PBS 8/2, 213 Ha 38/10/26 házbérlet BE 6/1, 30 Ha 39/04/24 rugbum-bérlet BE 6/2, 74 Ha 41/06/01 házbérlet BE 6/1, 36 Ha 41/06/01 házbérlet BE 6/1, 34 Ha 41/08/01 házbérlet BE 6/1, 35 Ha 43/11/30 rugbum-bérlet BE 6/1, 33 Si 01/09/01 edakkum-bérlet BE 6/1, 47 Si 02/08/01 edakkum-bérlet BE 6/1, 49 Si 03/05/20 bīt mahīrim-bérlet BE 6/1, 51 Si 04/12/17 rugbum-bérlet MHET 2/3, 390 Si 06/10/01 házbérlet TCL 1, 178 Si 07/02/10 házbérlet PBS 8/2, 220 Si 07/09/01 házbérlet PBS 8/2, 234

Rībatum házbérleti szerződései időrendben

Három időszak különül el jól láthatóan: az uralkodóváltás éveiben egyáltalán nincs olyan szerződés, amely egész házak bérbeadására vonatkozna, ezt megelőzően és ezt követően azonban több ilyet is ismerünk. Természetesen nem tudjuk, mennyire repre- zentatív a rendelkezésünkre álló anyag, de ilyen látványos elkülönülés talán nem írha- tó a forrásaink szórványosságának számlájára. Az óbabilóni korban elterjedt gyakorlat szerint a trónra lépő király egyik első intéz- kedése az volt, hogy kiadott egy ún. mīšarum-rendeletet, ami az adósságok eltörlését jelentette.16 Ezt a cselekedetet a királyok uralkodásuk során többször is megismételték. Sajnos nagyon keveset ismerünk ezeknek a rendeleteknek a szövegéből; a legjobb ál- lapotban ránk maradt példány Ammi-şadūqa uralkodásának elejéről származik; emellett főleg az évnevek adnak támpontot a mīšarum-rendeletek időbeli lokalizálásában.

16 Ezekről részletesen ld. KOMORÓCZY 1982 (a korábbi irodalommal) és KRAUS 1984.

84 VII. Grastyán Konferencia

Samsu-ilūnáról tudjuk, hogy uralkodásának 1. és 8. évében is kiadott ilyen rendeletet17 – valószínűleg tehát ennyi idő alatt nőtt ismét akkorára az adósságállomány, hogy kirá- lyi rendelkezéssel kelljen orvosolni. Egy ilyen cselekedet bizonyára jelentősen növelte a király népszerűségét is; egy ilyen tettel helyreállította a felborult világrendet, ami az emberek közül egyedül neki állt módjában. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk a tényt, hogy az adósságok eltörlése mindig egy kihívásra adott válasz volt, amely kihívást a társadalom időről időre törté- nő eladósodása jelentette. A módosabb családok – melyekbe a nadītumok is tartoztak – kölcsönöket adtak a szegényebbeknek, így segítették a nehezebb időszakok átvészelé- sét, ugyanakkor mindig voltak olyanok, akik nem voltak képesek visszafizetni a felvett ezüst- vagy gabonahitelt. A kiegyenlítetlen tartozások függőségi köröket hoztak létre a vagyonos családok körül. A mīšarum-rendelettel ezek felbomlottak; az adósságok fejében lefoglalt házak is visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. Minden valószínű- ség szerint ez történt Rībatum családjánál is: Hammurapi halála után fia, Samsu-ilūna lépett trónra, és a lefoglalt ingatlanok visszaszálltak tulajdonosaikra; a család pedig néhány éven keresztül csak bizonyos házrészeket – talán a családi ház egyes részeit – tudta bérlőknek kiadni. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy Samsu-ilūna 6. évében ismét feltűnnek az egész házakra vonatkozó szerződések; valószínűleg ennyi időnek kellett eltelnie, hogy visszaálljon a korábbi állapot. Alátámasztja ezt a már említett tény is, miszerint az uralkodó 7 évvel később ismét eltörölte az adósságokat. Bár csupán részletkérdés, érdemes elgondolkodni azon, hogy a Hammurapi 43. évé- nek végén kötött BE 6/1, 33-as rugbum-bérleti szerződés vajon az első vagy a második időszakba tartozik-e. Mint a táblázatban is látható, Rībatum az első időszakban is adott bérbe rugbumo(ka)t is; a kérdés csupán az, hogy Samsu-ilūna már trónra lépésének esztendejében (Hammurapi 43. évének második fele!) eltörölte az adósságokat, vagy csak uralkodásának 1. (teljes) évében tette ezt meg. Hammurapi halálának időpont- ját illetően egy Helsinkiben található szöveg ad támpontot: a ZATH 5-ös szöveg (Ha 43/05/10) dátumformulája a következőképpen hangzik: ša mu Zimbir-‹‹na››ki ù Sa-am- ‹sú›-i-lu-na lugal „az év: Sippar (fala) és Samsu-ilūna a király”. A számlát kiállító írnok a 43. év standard évnevéhez („Sippar nagy fala”) csatolta Samsu-ilūna trónra lépését is, tehát az 5. hónap 10. napján Hammurapi már biztosan halott volt. Valószínűnek tűnik azonban, hogy a mīšarum-rendeletet csak az 1. évben adta ki az új király, ugyanis csak 2. évének neve utal erre a cselekedetre (az éveket rendszerint az előző év valamely fontos eseményéről nevezték el). Úgy tűnik tehát, hogy az ingatlanoknak legalább egy része ilyen módon került a bérbeadókhoz, akik – mivel az nem került tartósan a tulajdonukba – nem adhatták el, emiatt úgy tudtak a legtöbb hasznot húzni belőle, ha bérbe adták arra az időszakra, ameddig a rendelkezésükre állt. Érdekes kérdés, hogy vajon mi történt abban az esetben, ha a mīšarum-rendeletet megszakította a bérbeadó rendelkezési jogát – vajon a bérlőnek ki kellett-e fizetnie a bérleti díj második felét? (Az első részletet rendszerint a beköltözéskor fizették.)

17 KOMORÓCZY 1982. 197.

85 VII. Grastyán Konferencia

Összességében megállapítható, hogy a házbérlet fontos szerepet töltött be az óba- bilóni társadalomban; különösen a gazdag családok tudtak profitálni belőle. A bérlők kiléte sokkal problémásabb: többé-kevésbé ugyanazokkal a problémákkal kell szembe- nézni, mint az újbabilóni kor hasonló szerződéseinek esetén (pl. a bérleti díjak alapján kifizetődőbb lenne megvásárolni egy házat, mint hosszabb távon kibérelni).18 A magasabb bérleti díjak alapján úgy tűnik, ezeknek a helyiségeknek legalább egy részét üzleti céllal vették bérbe; olyan vállalkozások számára adhatták ki a házakat, amelyek gond nélkül ki tudtak termelni évi 3-5 šiqlum bérleti díjat (és emellett esetleg a papnőnek járó piqittumot).

Rövidítések

Ha: Hammurapi Si: Samsu-ilūna

AbB = Altbabylonische Briefe in Umschrift und Übersetzung. Leiden, 1964 ff. BDHP = Leroy WATERMAN: Business Documents of the Hammurapi Period from the British Museum. London, 1916. BE = The Babylonian Expedition of the University of Pennsylvania. Philadelphia, 1893 ff. CT = Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum. London, 1896 ff. MHET = Mesopotamian History and Environment, Texts. Gent. 1991 ff. LIH = Leonard William KING, The Letters and Inscriptions of Hammurabi. London, 1898 ff. PBS = University of Pennsylvania, Publications of the Babylonian Section. Philadelphia, 1911 ff. TCL = Textes cunéiformes, Musées du Louvre. Paris, 1910 ff. Tell Sifr = Dominique CHARPIN: Archives familiales et propriété privée en Babylonie ancienne: Étude des documents de ‹‹Tell Sifr››, Párizs, 1980. TIM = Texts in the Iraq Museum. Bagdad/Wiesbaden, 1964 ff. TLB = Tabulae Cuneiformes a F.M.Th. de Liagre Böhl collectae. Leiden, 1954 ff. VS = Vorderasiatische Schriftdenkmäler der (Königlichen) Museen zu Berlin. Berlin, 1907 ff. YOS = Yale Oriental Series, Babylonian Texts. New Heaven, 1915 ff. ZATH = Harri HOLMA: Zehn altbabylonische Tontafeln in Helsingfors. Mit einem Anhang: Zur Datierungsweise der altbabylonischen Geschäftsurkunden. Helsinki. 1914.

18 lásd pl. CSABAI 2003. 96–101.

86 VII. Grastyán Konferencia

Felhasznált irodalom

CSABAI 2003 = CSABAI Zoltán: Egy babiloni magánarchívum házbérleti szerződései. Sic Itur Ad Astra 2005/2-3., 75–108. ESZTÁRI 2008 = ESZTÁRI Réka: „Ímé Sippar emberei kolostorba küldik leányaikat.” A nadītum-papnők szerepe az óbabilóni társadalomban. Sic Itur Ad Astra 58, 65–118. HARRIS 1964 = Rivkah HARRIS: The Nadītu Woman. In: R. D. BIGGS – J. A. BRINKMAN (szerk.): Studies Presented to A. Leo Oppenheim June 7, 1964. From the Workshop of the Chicago Assyrian Dictionary. Chicago: The University of Chicago, 106–135. HUBER et al. 1982 = Peter J. HUBER – Abraham SACHS – Marten STOL – Robert M. WHITING – Erle LEICHTY – Christopher B. F. WALKER – G. VAN DRIEL: Astronomical Dating of Babylon I and Ur III. Monographic Journals of the Near East, Occasional Papers 1/4. Malibu. JANSSEN 1996 = Caroline JANSSEN: When the House is on Fire and the Children are gone. In: Klaas R. Veenhof (szerk.): Houses and Households. Papers read at the 40e Rencontre Assyriologique Internationale, Leiden, July 5-8, 1993. Leiden: Nederlands Historisch-Archeologisch Instituut te Istanbul, 237–246. KALLA 1999 = KALLA Gábor: Die Geschichte der Entdeckung der altbabylonischen Sippar-Archive. Zeitschrift für Assyriologie 89, 201–226. KALLA 2005 = KALLA Gábor: A mezopotámiai magánarchívumok életciklusai. In: FRÖCHLICH Ida (szerk.): Az utókor hatalma. Újraírt szövegek. Kréné 4, Budapest, 81–95. KOMORÓCZY 1982 = KOMORÓCZY Géza: Zur Frage der Periodizität der altbabylonischen mīšarum-Erlässe. In: Muhammad A. DANDAMAYEV (szerk.), Societies and Languages of the Ancient Near East, Fs. I. M. Diakonoff. Warminster, 196–205. KRAUS 1984 = Fritz Rudolph KRAUS: Königliche Verfügungen in altbabylonischer Zeit. Studia et Documenta ad Iura Orientis Antiqui Pertinentia 9, Leiden: E. J. Brill. MAUER 19842 = Gerlinde MAUER: Das Formular der altbabylonische Bodenpachtverträge. Unveränderter Nachdruck von 1980. München. OPPENHEIM 1936 = [A.] Leo OPPENHEIM: Untersuchungen zum babylonischen Mietrecht. Beihefte zur Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes 2, Bécs. STOL 1976 = Marten STOL: Studies in Old Babylonian History. Nederlands Historisch- Archaeologisch Instituut te Istanbul: Isztambul. STOL 1993-97 = Marten STOL: Miete, B. I. Altbabylonisch. In: Reallexikon der Assyriologie 8, 162–174. VAN LERBERGHE 2003 = Karel VAN LERERGHE: Private and Public: The Ur-Utu Archive at Sippar-Amnānum (Tell ed-Dēr). In: Maria BROSIUS (szerk.): Ancient Archives and Archival Traditions. Concepts of Record-Keeping in the Ancient World. Oxford University Press, 59–77.

87 VII. Grastyán KonferencIa

Furkó Andrea a „későn jövő” német Birodalom helye a nap alatt A német gazdasági fejlődés 1871-1913

a „különleges út”

émetország nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi téren is elmaradt Nagy-Britannia és Franciaország mögött. A bő négy évtized alatt bekövet- nkezett német fellendülés – amely során a Császárság egy agrárállamból veze- tő ipari országgá alakult – hatalmas eredmény, de gazdasági fejlődésében viszonylag nagy eltéréseket észlelhetünk a nyugatabbra fekvő országokhoz képest. A 19. század második felében a legtöbb európai ország – Angliával az élen – a szabadkereskedelem megvalósítására törekedett. Ezzel szemben a Német Császárságban a protekcionizmus újbóli előtérbe helyeződését fi gyelhetjük meg. A társadalomban és a politikai életben a porosz arisztokrácia szerezte meg a vezető szerepet, míg Európa fejlettebb államaiban egyre nagyobb befolyáshoz jutott a polgárság. A Birodalom robbanásszerű gazdasági expanzióját – Wehler, német történész után – a Sonderweg, „különleges út” kifejezéssel illetik. Az első ipari forradalom hatása – fő- leg a tőkehiány következtében – késve érkezett a német területekre. A kezdeti lökést a fejlődéshez a brit tőke adta, ám ekkor már egy évszázados lemaradás állt a német te- rületek mögött. A második ipari forradalom fejlesztései csak néhány évtizedes késéssel terjedtek el Németországban. Az ipar ágazati szerkezetének változása az 1890-es években fi gyelhető meg. Németország építi ki elsőként azt a 20. században domináló ipari struktúrát, amelyben már nem a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak, hanem a termelési eszközöket előállí- tó ágazatok uralkodnak.1 A Német Császárság megalakulása pozitív hatással volt az ipari fejlődésre, ez azonban fordítva is igaz. Az iparban bekövetkezett haladás elősegítette a nemzeti piac, a területi munkamegosztás és a gazdasági érdekek összefonódását, amely következtében a különböző országrészek összekovácsolódtak.2 Németország lakossága mindeközben 1871 és 1913 között 41 millióról 67,7 millióra növekedett.3 A négy évtized alatt végbement átalakulások a társadalomra is nagymérték- ben kihatottak, e változásokra terjedelmi okokból ebben a tanulmányban nem térek ki.

1 BEREND – RÁNKI 1987. 270. 2 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 200. 3 FULBROOK 1997. 137.

VII. Grastyán Konferencia

A gazdaság fejlődését megalapozó tényezők

A fejlődést akadályozó tényezők 1871 után megszüntek, létrejött egy összefüggő belső piac és egységes pénznemet vezettek be. A Franciaország által fizetett jóvátétel, amelynek összege 5 milliárd frankot tett ki, fellendítette az új nemzetállam gazdasá- gát. A kormány a hadisarcot a fegyverkezés folytatására és a vasúthálózat kiépítésére használta fel, aminek következtében a nehézipar és a hadianyagipar gyors fejlődésnek indult. A jóvátétel 50-60%-a a gazdaságba áramlott, a kincstár tartozásainak fedezé- sére, emellett a nyersanyagban gazdag Elzász és Lotaringia megszerzése is a gazdaság fellendülését segítette elő. Korábban a német tartományok saját pénzérmével és papírpénzzel rendelkeztek, ez a sokféleség megnehezítette a kereskedelmet, így a pénzrendszer egységesítése elkerül- hetetlen volt. 1873-ban kettős valutarendszert vezettek be, az aranypénz mellett ezüst- érmék is forgalomban voltak. A márka (1. ábra) lett a nemzeti fizetőeszköz. 1876-ban létrehozták a Birodalmi Bankot (2. ábra) a korábbi Porosz Bankból, amely szabályozta az ország pénzforgalmát. Egységesítették a mértékegységeket, bevezették a métert, a litert és a grammot, amelyet Franciaországban már a 19. század elejétől használtak.

1. ábra Ezüst márka 1875-ből 2. ábra A Birodalmi Bank épülete Berlinben (Jägerstraße)

1879-től alkalmaztak védővámpolitikát, és magas vámokat vetettek ki a gabonára, a gyapotfonalra és a vasra. Az importált orosz és amerikai gabona ára nőtt, így a német földbirtokosok termékei számára kisebb lett a verseny a hazai piacokon. A német kor- mány a védővámok bevezetésével új adóforráshoz jutott, amely az állami költségvetés fontos forrása lett. Szükség volt egységes és hatékony közlekedési hálózat kiépítésére, Németországban a vasút jelentette erre a problémára az optimális megoldást. A 19. században a német

NÉMETH 2004. 18–19. NIPPERDEY 1998. 283–284. http://www.dhm.de/lemo/html/kaiserreich/industrie/massegewichte/index.html. http://de.wikipedia.org/wiki/Goldmark. http://de.wikipedia.org/wiki/Reichsbank. TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 207.

89 VII. Grastyán Konferencia

államokban a vasútépítésben az állam és magánvállalkozók vettek részt. A vonalak su- gár- és hálóalakzatban kapcsolták össze az új nemzetállam területeit (3. ábra). A vas- útnak köszönhetően új ipari körzetekben indult meg a fejlődés, ilyen volt a Ruhr-vidék és Berlin környéke.

3. ábra A vasúthálózat fejlődése10

A vasútépítés kedvező hatása figyelhető meg a német gazdaságban, ugyanis a vasút- nak szüksége volt szénre és vasra, így segítette a bányászat és a nehézipar fellendülé- sét, mindemellett megoldotta az áruszállítás problémáját is.11 A gyorsan kiépülő német vasúthálózat már az 1880-as években hosszabb volt, mint a brit (4. ábra).

10 ORMOS 2008. 35. 11 BEREND – RÁNKI 1987. 256–260.

90 VII. Grastyán Konferencia

4. ábra Vasúthálózat Németországban, Nagy–Britanniában és Európában (km)12

Év Németország Nagy–Britannia Európa összesen 1870 18 560 24 999 1880 33 865 28 854 168 983 1890 41 818 2 297 223 869 1900 49 878 25 462 283 525 1910 59 031 37 579 334 041

A belvízi hajózás volt a vasút egyik legrégebbi konkurense. A technikai fejlődés ha- tására a hajók és kikötők építése növelte a produktivitást. Az áruszállításban a szén, az ércek és a gabona esetében felvette a versenyt a vasúti költségekkel. A nyugat-keleti irányú belvízi hajózás érdekében a Német Császárság csatornák építésébe kezdett. A kereskedelmi flotta is fejlődött, 1871 és 1913 között több mint ötszörösére nőtt a hajók befogadóképessége. A világ legnagyobb kereskedelmi flottái között sikerült a német- nek az ötödik helyről a második helyre emelkedni.13 A német államok igyekeztek a gazdasági lemaradásukat az oktatás tudatos fejleszté- sével mérsékelni. Poroszországban már a 19. század első felében nagyon előre haladott intézkedéseket vezettek be, egységes elemi iskolai rendszert hoztak létre és kötelezővé tették az alapfokú oktatásban való részvételt. Az 1830-as évekre majdnem teljesen si- került leküzdeniük az analfabétizmust.14 Ezzel jól képzett és fegyelmezett munkaerő- bázist teremtettek. A császári Németország tudósai az 1914 előtt kiosztott 42 tudomá- nyos Nobel-díjból 14-et érdemeltek ki.15

A német gazdaság fejlődési íve

A Német Császárság megalakulása hatalmas gazdasági és ipari fejlődést eredménye- zett az addig kisebb államokból álló német területen. A jóvátétel és a nyersanyagban gazdag Elzász és Lotaringia megszerzése vezetett az ún. alapítási korszakban, 1869- 1873 között az új vállalkozások rohamos növekedéséhez, nagyrészt a nehézipar, a vas- út és a hitelélet területén.16 A Német Birodalom a nyugat-európai országokhoz képest későn fogott hozzá az iparosításhoz, azonban annál hevesebben. Mindez és a megfe- lelő biztosítékok nélküli gyáralapítás 1873 októberében tőzsdekrachhoz vezetett. Az „alapítási krach” gazdasági hatásai a kereslet, a vásárlóerő, a fogyasztás, a befektetések és az árak visszaesése terén mutatkoztak meg.17 Az alapítási láz és a válság elősegítette a tőkekoncentráció folyamatát, ami a terme- lési folyamatok különböző fokozatait egyesítő tőkeerős nagyüzemek létrejöttéhez ve-

12 DIÓSZEGI 2001. 212–213. 13 NIPPERDEY 1998. 262. 14 VONYÓ 2003. 1281. 15 Uo. 1284. 16 NIPPERDEY 1998. 283–284.; TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 198–199.; NÉMETH 2004. 20–21. 17 NIPPERDEY 1998. 284–285.

91 VII. Grastyán Konferencia zetett. Új ipari központok alakultak ki, elsősorban a Ruhr-vidéken, Szászországban és Felső-Sziléziában.18 Horizontális és vertikális koncentrációs folyamatok is végbemen- tek a Birodalomban. Egyrészt – a megnövekedett tőkeigény következtében – a bányákat már nem volt képes egy család saját anyagi erejéből igazgatni, ezért részvénytársasá- gok alakultak. Másrészt megjelentek a mamutvállalatok, amelyek már vaskohászattal, építőanyag-gyártással, vegyészettel és villamosiparral is foglalkoztak.19 Az 1879–1895 közötti időszak megítélése a Német Császárság gazdaságtörténetében egyáltalán nem egységes. A legkülönbözőbb egymásnak ellentmondó nézetek alakultak ki. Az 1895 utáni időszakra vonatkozóan azonban megállapítható, hogy három-hat éves felvirágzási és visszaesési ciklusok váltogatták egymást 1913-ig. 1895-ben már jelentkeztek az újabb konjunktúra jelei, amely a második ipari for- radalomnak, az elektromosság elterjedésének és a modern iparágak fejlődésének volt köszönhető.20 Az 1890-es években jelentős változások történtek a Birodalomban. Bismarck lemondása után Leo Caprivi lett az új birodalmi kancellár, aki változtatott a gazdaságpolitikán. A 90-es évek elején mutatkozó gazdasági válság és a belőle követ- kező eladási nehézségek miatt Németország letért a védővámpolitikáról, s a külkeres- kedelmi kapcsolatokat nemzetközi kereskedelmi szerződésekkel igyekezett kontrollál- ni. A kormány hosszú lejáratú egyezményekre törekedett Ausztria-Magyarországgal, Olaszországgal és más államokkal, amelyekben a felek kölcsönös vámkedvezményeket biztosítottak egymás számára, Németország pedig csökkentette a gabonavámokat.21 1880 és 1913 között egyedül a Német Császárság növelte részesedését a világke- reskedelemből, amely 1913-ban 13%-ot tett ki, míg Franciaországé 8%, az Egyesült Államoké 11% volt. Az angolok részesedése csökkenő tendenciát mutatott 1880-ban 20%, 1913-ban viszont már csak 15% volt.22

A gazdaság ágazati szerkezetének kérdései

A késői, de rohamos ipari fejlődés, a kormány protekcionista politikája és a 90-es évek szerkezetváltása elindította a Császárságban a monopolizálódási folyamatot. A mono- póliumok a nehéziparban, a szénbányászatban és a vas- és acéliparban tettek szert a legnagyobb hatalomra. A kartellek olyan szervezetek voltak, amelyek több, hasonló piacon tevékenykedő, önálló vállalat megállapodásából jöttek létre. Megegyezhettek egy szabott piaci árról, a piac felosztásáról vagy a termelt mennyiség nagyságáról, így az árakat viszonylag egyenletesen tudták tartani, tehát az árszínvonal ingadozását mérsé- kelték és magasabb profitot érhettek el. A monopolizálódási folyamat a nyersvas és az acél előállításában résztvevő vállala- toknál is megjelent.23 A vasüzemek hatalmas ipari konszernekké alakultak a kartellizá- lási folyamat eredményeképp.

18 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 199. 19 BEREND – RÁNKI 1987. 265. 20 NIPPERDEY 1998. 285–287. 21 VONYÓ 2003. 1292. 22 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 221. 23 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 220.

92 VII. Grastyán Konferencia

A kőszénbányászatban szindikátusok alakultak.24 Az 1860-as években létrejött vegyipari gyárak a századfordulóra óriási vállalatokká nőtték ki magukat. Ebben az iparág- ban is születtek kartellegyezmények.25 Párhuzamosan zajlott a monopolizálódási folyamat a banktőke területén, nagy bankszervezetek alakultak az ipari tőkével szembeni harcban. A legismertebb bank- csoportok a D-bankok voltak: a Deutsche Bank, a Disconto Gesellschaft, a Dresdner Bank és a Darmstädter Bank. A századfordulóra a Német Császárságban összefonódott az ipari és a banktőke, kölcsönös függőség alakult ki közöttük. Az ipari vállalatok függtek a bankok tőke in- jekcióitól, ugyanakkor a bankok pedig az ipari vállalatok termelésétől függtek, mert a befektetésük csak így térülhetett meg. A kezdeti befolyásszerzési harcok után egy váratlan helyzet alakult ki. A bankok vezetői részt vettek az ipari vállalatok igazgatói testületeiben és felülvizsgálták a hitelek felhasználását, de ez fordítva is igaz volt, mivel gyakran kaptak igazgatói helyet az ipari részvénytársaságok képviselői a bankok felügyelő bizottságaiban.26 A német pénzügyi szektort 1914-re öt óriásbank tartotta a kezében, a D-bankok és a Schaffhausener Bankverein. Ezekben az években az öt vezető bank arra törekedett, hogy a gazdaság bizonyos szegmenseit az irányítása alá vonja. A Deutsche Bank példá- ul az elektronikai iparban szerzett vezető szerepet.27

Az nehézipar fellendülése

A német gazdaság fejlődését a nehézipar fellendülésével mutatom be, amely a leg- meghatározóbb tényezője volt a korszaknak. Az nehézipar technikai fejlődése az 1860- as években elsősorban a kohászatban kezdődött meg. A szén iránti kereslet növekedett, felhasználta a vasipar, a vegyipar és exportra is termeltek. Három jelentős szénbányá- szati körzet alakult ki, a Saar-vidéken az állam vezető szerepével, Felső-Szilézia terüle- tén túlsúlyban voltak a nemesi vállalkozások, némi állami részvétellel, a Ruhr-vidéken magántársaságok kezében voltak a bányák (5. ábra). A Ruhr-vidék vezető szerepet ját- szott a szénkitermelésben, 1913-ban a német termelés 60%-a a bányáiból származott.28 Köln környékén a barnaszénbányászat az elektromos energia feltalálásának köszön- hetően fellendült és 1890-1913 között a termelés az ötszörösére növekedett. A bányá- szat ilyen mértékű fejlődése nem jöhetett volna létre a vasút kiépítése nélkül.29 A vasipar a szénbányászat mellett a német gazdasági fellendülés fontos ágaza- ta. Németországban 1870-ig nem álltak korlátlan készletek vasércből rendelkezésre, ugyanis viszonylag kevés és gyenge minőségű, alacsony vastartalmú vasércet bányász- tak. Lotaringia megszerzésével azonban gazdag és jó minőségű érccel rendelkező terü-

24 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 220., 238. 25 STÜRMER 1998. 90., NIPPERDEY 1998. 248. 26 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 220–221.; DIÓSZEGI 2001. 234–236.; NÉMETH 2004. 20. 27 VONYÓ 2003. 1287–1288. 28 BEREND – RÁNKI 1987. 264–265. 29 NIPPERDEY 1998. 228.

93 VII. Grastyán Konferencia let került az ellenőrzésük alá és a modern technika alkalmazása is elősegítette a fejlő- dést. A német vasipar központja Észak-Szilézia volt. Felfedezték, hogy a jó minőségű acél alkalmasabb a gépgyártásra, mint a nyersvas. A vas- és acéltermelés hamar össze- kapcsolódott és létrejöttek nagyüzemek, amelyek már 3-4-szer akkorák voltak, mint az angol üzemek. A termelés során keletkezett hőt és gázokat is hasznosították, így 90%-kal kevesebb energiát használtak fel, mint a brit üzemek. 1893-ban Németország az acél-, 1903-ban a nyersvastermelésben is túlszárnyalta Nagy-Britanniát, olyannyira hogy már Angliába is exportált.30

5. ábra A Német Birodalom iparágazatai31

A gépipar termelését is a kereslet alakította, egyrészt a textilipar, majd a mezőgaz- daság, végül pedig a vasút igényeit igyekezett kielégíteni, másrészt állami megrende- léseket teljesített, amely ágyúk, fegyverek és hadihajók gyártását jelentette. A század- fordulón azonban jelentős átalakulás történt a gyártásban, ugyanis új gépek előállítása került előtérbe, ilyen volt a robbanómotor, a kerékpár, a motorkerékpár és a varrógép gyártása. A gépipar számára már az 1890-es évektől jelentős szerepet töltöttek be a külső piacok, mint Oroszország és Délkelet-Európa országai. Elsősorban mozdonyt,

30 NIPPERDEY 1998 228-230. 31 Készítette: Furkó A.

94 VII. Grastyán Konferencia textilipari és mezőgazdasági gépeket, kerékpárt, varrógépet, motorkerékpárt és írógé- pet szállított külföldre. Az elektronikai ipar az 1890-es években fokozódó gazdasági fellendülés egyik húzó- ágazata volt, a Német Császárság megszerezte az európai elsőbbséget. Nagymértékben köszönhette ez az ágazat is a felfutását a kiemelkedő német tudományos háttér- nek.32 1913-ban Németország egyedül több villamos energiát termelt, mint Anglia, Franciaország, Olaszország és Svédország együttesen. A vegyipar hagyományosan a szervetlen anyagok gyártásával foglalkozott, mint a kénsav, a klór és a szóda. Az 1870-es években következett be szerkezetváltás és ettől fogva a szerves kémia, a szintetikus anyagok előállítása került előtérbe. Szintetikus festékanyagok, gyógyszerek, fényképészeti anyagok, gyanta, műszálak, plasztik és új robbanószerek termelésével foglalkoztak. Az új modern gyógyszergyártás hátterében olyan Nobel-díjas tudósok álltak, mint Robert Koch, aki felfedezte a tüdőbaj és a kolera kórokozóját, Emil von Behringnek kö- szönhető a diftéria ellenszere, Paul Ehrlich az immunológia terén végzett fontos kuta- tásaiért kapta meg ezt a neves kitűntetést. A német gyógyszeripar terméke az Aspirin, a Novocain, a Veronal (altató) és a Salvarsan (szifilisz elleni szer) is.33 A megnövekedett vásárlóerő jóvoltából megnőtt a kereslet a színes textilanyagok iránt, melyet a gépesített textilipar ki is tudott elégíteni. A szénkátrány alapú festék- anyagok előállítása rövid idő alatt szinte teljesen német monopólium lett. Egy mün- cheni vegyész, dr. Bayer fedezte fel az indigó szintetikus gyártásának módszerét, amely segítségével ezután már exportra is termeltek.34 A századforduló után összekapcsolódott az elektromosság és a vegyészet az elektro- vegyészetben, olyan új nyersanyagokat termeltek, mint az alumínium. Az elektrolízis alkalmazása megszüntette Németország függését a külföldi káli- és szódabehozataltól. A vegyipar a leggyorsabban fejlődő iparágak közé tartozott a Birodalomban, az ex- portált termékek 10%-a vegyiáru volt.35

A német gazdaság helye a világgazdaságban

Németország külkereskedelmi forgalma két és félszeresére nőtt36, azonban a korszakban az ország külkereskedelmi mérlege végig importtöbbletet mutatott.37 A népes- ség növekedés miatt élelmiszer behozatalra szorultak és nyersanyag-szükségletük egy részét is importból fedezték. A német széntermelés 1890 és 1914 között 213%-kal emelkedett, mialatt Nagy- Britannia 58,6%-os növekedést tudott produkálni. 1914-re a német acéltermelés meghaladta Anglia, Franciaország és az Orosz Birodalom együttes kibocsátását. A termelés

32 STÜRMER 1998. 90–91., NIPPERDEY 1998. 236. 33 BEREND – RÁNKI 1987. 273–75. 34 DIÓSZEGI 2001. 340–342. 35 BEREND – RÁNKI 1987. 273–275. 36 ORMOS 2008. 64. 37 TOKODY – NIEDERHAUSER 1972. 207.

95 VII. Grastyán Konferencia gyors ütemben történő növekedését a Német Császárságban a 6. ábra adatai is jól pre- zentálják.38

6. ábra Szén-, vas- és acéltermelés Németországban(ezer tonna)39

Év Feketeszén Barnaszén Vas Acél 1870 26 398 1 805 1 391 121 1890 70 238 17 013 4 658 3 164 1900 109 290 40 229 8 521 7 372 1910 14 794 13 149 1913 190 104 87 233

Megállapíthatjuk, hogy a „későn jövő” Német Császárság az első világháború előtti években Nagy-Britannia világgazdaságban betöltött szerepét komolyan veszélyeztette. A dinamikusan fejlődő modern iparágakban a németek domináltak, ahogy a vegyipari kivitelben is, ugyanis Németország 28%-át, míg Anglia csupán 10%-át szállította a vi- lág vegyipari exportjának.40 Lassan meginogtak az évszázadok óta, tipikusan brit veze- tő szereppel létező szférák, például az európai kivitel, a kereskedelmi flotta. A Német Császárság 1913-ra a második legnagyobb ipari hatalommá vált a világon.41

Összegzés

A Német Birodalom fennállásának bő négy évtizede alatt sikerült a német területek egy évszázados lemaradását behoznia az iparosodott, nyugati országokhoz képest. Az új állam létrejötte megteremtette a szükséges feltételeket az ipar fejlődéséhez, amely következtében az ország nemcsak behozta lemaradását, de sok téren meg is előzte a kor vezető államát, Nagy-Britanniát. A Császárság fejlődése azonban nem követte az angliai vonalat, sok tekintetben más vagy akár teljesen új irányban indult el. A mono- polizálódási folyamat a kontinens egyik országában sem öltött olyan méreteket, mint a Birodalomban. Angliában, a szabadkereskedelem bölcsőjében elképzelhetetlen volt, hogy a nemzeti piacok nagy részét kartellek uralják. A Német Császárság gazdasága szempontjából különös jelentősséggel bírt az ipari struktúra változása. A világon elsőként építette ki a később, a 20. században domináló ipari struktúrát, amelyben már nem a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak, hanem a termelési eszközöket előállító ágazatok domináltak. A Birodalom ipari növekedésének hátterében a modern iparági struktúra, a magas termelékenység, a magas beruházási ráta, a széles belső piac és a növekvő exportlehetőségek álltak. A gazdaság fejlődésének különböző ciklusait tanulmányozva arra a következtetés- re juthatunk, hogy nem az egyes szakaszok határozták meg a gazdaság korabeli fejlő-

38 VONYÓ 2003. 1275–1276. 39 BEREND – RÁNKI 1987. 264., 269. 40 VONYÓ 2003. 1285. 41 VONYÓ 2003. 1298.

96 VII. Grastyán Konferencia dését. Az „alapítási krach” után a gazdaság az 1890-es évekig lábadozott, azonban az utána következő időben egy tartós növekedési tendencia figyelhető meg. Az 1890-es évektől 1913-ig terjedő időszakban konjunktúra és dekonjunktúra ciklusok váltották egymást, amelyek azonban nem terjedtek ki a gazdaság minden szegmensére, csupán egy-egy szektorára. Tehát a recesszió által nem érintett területek fejlődése tovább foly- tatódhatott vagy kissé esetleg lelassult, de nem került válságba. Németország Európa legnépesebb, legnagyobb ipari és kereskedő országává vált, ennek ellenére nem mondható minden téren egységes államnak. A nyugati és a keleti területei fejlettségében éles szintkülönbség állt fenn és az agrár és ipari érdekek össze- ütközése is gyakori volt. Nem véletlen, hogy a 20. század elején a Német Császárságban megerősödtek az európai hegemóniára és világuralomra törő igények. Bő négy évtized alatt a Német Birodalom totális gazdasági átalakuláson ment ke- resztül és sikerült egy agrár jellegű országból ipari állammá válnia.

Bibliográfia

BEREND 2008 = Berend T. Iván: Európa gazdasága a 20. században. História, Budapest, 2008. BEREND – RÁNKI 1987 = Berend T. Iván – Ránki György: Európa gazdasága a 19. században, 1780–1914. Gondolat, Budapest, 1987. CRAIG 1989 = Craig, Gordon: Deutsche Geschichte 1866–1945. Verlag C. H. Beck, München, 1989. DIÓSZEGI 2001 = Diószegi István (szerk.): Egyetemes történeti szöveggyűjtemény 1789–1914. Korona Kiadó, Budapest, 2001. FISCHER, FERENC 1999 = Fischer Ferenc: A német - angol geopolitikai metszés- pont: Bréma - Bagdad - Basra kontra Kairó - Kuvait - Karachi (1898-1918). Kutatási Füzetek, 1999/6., (Szerk.: Garai Ildikó – Gál Zoltán – Huszár Zoltán). Pécs, 1999. 65–75. FISCHER, FERENC 1992 = Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai”. Chilei-német katonai kapcsolatok, 1885-1914. Kollár Zoltán, Simor András (szerk): Azonosság és másság: Tanulmányok Latin-Amerikáról. Tótfalusi Tannyomda, Budapest., 1992. 38–45. FISCHER, FRITZ 1962 = Fischer, Fritz: Griff nach der Weltmacht. Droste Verlag, Düsseldorf, 1962. FULBROOK 1997 = Fulbrook, Mary: Németország története. Maecenas, Budapest, 1997. GRAICHEN – GRÜNDER 2007 = Graichen, Gisela – Gründer, Horst: Deutsche Kolonien. Traum und Trauma. Ullstein, Berlin, 2007. LANDES 1986 = Landes, David S.: Az elszabadult Prométeusz: Technológiai változá- sok és ipari fejlődés Nyugat-Európában 1750-től napjainkig. Gondolat, Budapest, 1986.

97 VII. Grastyán Konferencia

MAJOROS 1995 = Majoros István: Fejlődési utak a 19. századi Európában. I. A gaz- daság átalakul. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1995. NÉMETH 2004 = Németh István: Németország története. Egységtől az egységig (1871–1990). Aula, 2004. NIPPERDEY 1998 = Nipperdey, Thomas: Deutsche Geschichte 1866–1918. Band I. Verlag C. H. Beck, München, 1998. RÜRUP 1992 = Rürup, Reinhard: Deutschland im 19. Jahrhundert 1815–1871. Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1992. ORMOS 2008 = Ormos Mária: Németország története a 20. században. Rubikon- Könyvek, Budapest, 2008. STÜRMER 1998 = Stürmer, Michael: Das ruhelose Reich. Deutschland 1866–1918. Siedler, 1998. STÜRMER 2005 = Stürmer, Michael: A Német Birodalom. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. TOKODY – NIEDERHAUSER 1972 = Tokody Gyula – Niederhauser Emil: Németország története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. VONYÓ 2003 = Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császá- ri Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai. Századok (137. évf.) 2003/6., 1275–1305. WINKLER 2005 = Winkler, Heinrich August: Németország története a modern korban I. kötet. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

Birodalmi Bank: http://de.wikipedia.org/wiki/Reichsbank (Letöltés ideje: 2009.01.30.). Deutsches Patent- und Markenamt: http://www.dpma.de/amt/geschichte/index. html (Letöltés ideje: 2009.01.31.). Deutsches Historisches Museum: Das Kaiserreich: http://www.dhm.de/lemo/html/ kaiserreich/industrie/massegewichte/index.html (Letöltés ideje: 2009.03.16.). http://www.dhm.de/ausstellungen/gruenderzeit/exposes/Hierholzer%20-%20Strat egien%20der%20fruehen%20Nahrungsmittelindustrie%20am%20Beispiel%20 Stollwerck.pdf (Letöltés ideje: 2009.03.20.). Ezüst márka: http://de.wikipedia.org/wiki/Goldmark (Letöltés ideje: 2009.01.30.).

98 VII. Grastyán KonferencIa

Galambos Attila felelősségünk (teljes?) tudatában

felelősséggel, mint morális, erkölcsi, jogi fogalommal az európai fi lozófi a már születése pillanatától foglakozott (a jóval korábbi keleti, kínai vagy indiai tár- a sadalomelméletek szintén). Platón utópiája1, majd Arisztotelész etikája már komolyan hangsúlyozta az ember felelősségét a társadalom életében, a Platón társa- dalmi víziójához2 rendkívül hasonló indiai társadalomelmélet szintúgy.3 Arisztotelész is kedvelte a szélsőségekben való meghatározásokat4, így én is a zárt poliszok ellen- pólusaként említem meg a globalizált világunk helyzetét, ahol mindennapi cselekedeteink a világ egy távoli pontján is hatással lehetnek. A zárt poliszokkal szemben a drasztikusan kinyílt világunkban cselekedeteink is más módon hatnak, így felelőssé- günkről is máshogy kell gondolkodnunk. Vajon hogyan értékelhetjük cselekedeteinket ma, hogyan vélekedhetünk saját felelősségünkről akkor, amikor mindennapi fogyasz- tási szokásaink, mindennapi életünk (a mérhetetlen szeméthalmozással, a környezet- szennyező technikai eszközök átgondolatlan használatával, a kizsákmányoló globális gazdaságpolitika fogyasztáson keresztül történő támogatásával) olyan szintre emelte a környezet és társadalom válságát, ami fenntarthatatlan?

Mese a terülj, terülj asztalkámról

A magyar folklórnak egyik legismertebb meséje az, amelyben a szegény ember el- kergeti három gyerekét az ostoba és gonosz kecske miatt. A szerencsét próbáló gyerekek jussát (a terülj, terülj asztalkámat, az aranyat csináló szamarat) ellopja a gonosz kocsmáros, de a harmadik, legkisebb fi ú, az intelligens bottal móresre tanítja és vissza- szerzi a jóléthez szükséges javakat. Ez a mese ma talán többet mond, mint bármikor máskor. Úgy éljük az életünket, mintha a bevásárlóközpontok, a plázák, a hipermar- ketek olyan terülj, terülj asztalkák lennének, melyek soha nem fogynak ki, és nekünk semmi más dolgunk nincs, csak hogy betérjünk oda, és éljük a gazdag csúcsfogyasztók gondtalan életét. Csakhogy a legtöbb termék, amit megvásárolunk, a legtöbb technikai vívmány, amit nap mint nap használunk olyan rendszert támogat, ami súlyos igazság-

1 PLATÓN 2008. 13–33. 2 Ami szerint az uralkodók vagy oktatók rendje az első, mivel a polgárok helyes életmódjáról csak a bölcsek képesek gondoskodni, ezért Platón szerint fontos, hogy az állam élén fi lozófus királyok álljanak; az őrök vagy katonák rendje gondoskodik az állam külső és belső védelméről; a többi állampolgár vagy a földművesek rendjébe pedig kézművesek, az iparűzők és a földművesek tartoznak. 3 A védikus szentírások az emberi társadalomban négy alapvető varņát, osztályt különböztetnek meg, földraj- zi és antropológiai különbségekre való tekintet nélkül: a brāhmaņák: az értelmiség és a papság; a kşatriyák: az uralkodók, a vezető hivatalnokok, a magas rangú katonák; a vaiśyák: a kereskedők és a gazdálkodók, valamint a śūdrák: kézművesek, munkások, akik a másik három osztályt szolgálják. (Bhagavad-gītā 18. 42–44) 4 Elég csak híres erénytáblájára gondolni, amit a Eudémoszi etikában ír le.

VII. Grastyán Konferencia talanságokhoz vezet. Minden cselekedet, amit ebben a fogyasztói mátrixban teszünk, hatással van, és nem csupán lokális szinten, hanem a világ számos pontján és különféle módokon. Már nem csak a terülj, terülj asztalka ételei és italai származnak távoli or- szágokból, ahol ezeknek a termékeknek az előállítása nem paradicsomi körülmények között történik, de a termékek szállítása és a szeméttermelés is globálissá vált. A hajó, ami Európába hozza a banánt, a körtét, a barackot és a dinnyét (!), és a kamion, ami elszállítja azokat a helyi bevásárlóközpontokba, súlyos ökológiai károkat okoz. A kesz- tyűforgalmazó cég, amelyik Kínából szállíttatja hazánkba áruit, jobban jár, mintha itthon készíttetné el azokat, hiszen a kínai munkaerő olcsóbb. A cégeknek pedig nem kell fizetniük a környezeti károkozásért, vagy az embertelen körülményekért a gyárakban. A ruházatunk, a könyveink, az ételünk, az üdítőitalaink, a számítógépeink, az autóink, a játékaink környezetszennyező módon kerülnek hozzánk, az előállításuk számunkra elképzelhetetlen körülmények között zajlik, a termelésben és előállításban részt vevő személyek megdöbbentő összegért dolgoznak. Mindennapi fogyasztói életünk tehát gazdasági, emberjogi és környezeti aggályokat is felvet. A társadalom és környezet válságát számos nemzetközi intézmény és jelentős szervezet ismerte fel, hangoztatva a civil társadalom felelősséget a fentebb említett helyzet fenntartásában. A kérdés mindössze az, hogy a civil társadalom is felismerte-e saját felelősségét, vagy még mindig hisz a terülj, terülj asztalka mítoszában, illetve, hogy milyen módokon lehet tudatosítani az emberekben felelősségüket?

A globális problémák iránti érzékenyítés és a felelősségre nevelés programja – Globális nevelés

A globális nevelést az a felismerés hívta életre, hogy a globalizáció olyan új és komoly konfliktusokat okoz, amelyek eddig ismeretlenek voltak (de legalábbis kevésbé nyilvánvalóak), és ha ezeket nem próbáljuk közösen feldolgozni és megoldani, illetve ebbe a megoldási folyamatba mindenkit bevonni, akkor annak végzetes következmé- nyei lehetnek (az egész emberiségre nézve). Ezért a globális nevelés története nem tekint vissza hosszú múltra. Létrejöttében két meghatározó tényező játszott fontos szerepet. Ezek a nagy, nemzetközi (ENSZ, Európai Tanács, UNICEF, Európai Unió) és civil szervezetek munkái, melyek hatottak egymásra, és inspirálták egymás tevékenységét. Az 1972-ben, Stockholmban megrendezett ENSZ-konferencián fogalmazták meg először a környezet és a társadalom világméretű válságának problémáját. A világszer- vezet, miután részletesebb vizsgálatot tartott ebben a témában, életre hívta a Környezet

Lássuk a tényeket: 1,2 milliárd ember él teljes szegénységben; 1,1 milliárd embernek nincs tiszta ivóvize; 800 millió ember fekszik le minden nap éhesen; 8000 ember hal meg naponta AIDS-ben; a világ felnőtteinek egyötöde analfabéta; évente több tízezer ember kerül menekült, migráns státuszba; jelenleg 100 millió akna fekszik a föld alatt több mint 60 országban. Háttér: Frida 2007. 10. A méltán híres, pécsi illetőségű Pécsi Direkt Kft., aminek tulajdona többek között az Alexandra Könyvkiadó is, részben Kínában készítteti termékeit. Az általam is felsorolt történelmi eseményekre hivatkozik a Fenntartható fejlődés honlapja. Információimat részben innen vettem át. http://www.ff3.hu/stock.html

100 VII. Grastyán Konferencia

és Fejlődés Világbizottságot, melynek elnöke Gro Harlem Brundtland norvég politikus- asszony volt. A bizottság 1987-ben megjelent, Közös Jövőnk című jelentése már tartalmazza a fenntartható fejlődés10 fogalmát, mely a globális nevelés egyik alapfogalma például az ökológiai lábnyom11 mellett. Az Európai Tanács által 1990-ben, Lisszabonban létrehozott Észak-Dél Központ (North-South Centre of the Council of Europe), hivatalos nevén az Európai Központ a Globális Egymásrautaltságért és Szolidaritásért (European Centre for Global Interdependence and Solidarity) koordinálja a Globális Nevelési Programot.12 Az Észak-Dél Központ legfontosabb céljai közé tartozik, hogy fejlessze az egymásrautalt- sággal kapcsolatos oktatást és információáramlást a világ polgárai között. Összetett te- vékenysége Európa mellett Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaira terjed ki.13 2000-ben 189 ENSZ tagállam kötelezte el magát, hogy 2015-ig egy nyolc pontban megfogalmazott programot hajt végre. A tervezet neve Millenniumi Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals (MDG)) és a globális nevelés program céljainak egyik alappillére.14 A MDG egyik legfontosabb kinyilatkoztatása, hogy az ENSZ döntése értel- mében ezeket a célkitűzéseket a civilek bevonásával lehet megvalósítani. Magyarorszá- gon az egyik legnívósabb, globális neveléssel foglakozó szervezet állandó érvei között szerepel az MDG. Azonban az általuk megjelentetett Egyenesen a globalizációról című kiadványukban Balogh Réka komolyan kritizálja az MDG eddig elért eredményeit.15 A globális nevelés történetének egyik, ha nem a legfontosabb és legjelentősebb moz- zanata, ami napjainkig erősen meghatározza a globális nevelésről való gondolkodást, a hollandiai Maastrichtban tartott Global Educaiton in Europe to 2015 kongresszus, melyet az Észak-Dél Központ szervezett. A kongresszuson kétszáz delegált, több mint ötven országból – beleértve az Európai Unió számos tagországát, ázsiai, afrikai, latin- amerikai országokat – megpróbált olyan elméleti és gyakorlati ütemtervet kidolgozni, mely illeszkedik a MDG célkitűzéseihez és megpróbálja elősegíteni annak megvalósí- tását. A globális nevelés koncepciója tehát a MDG egyik gyakorlati programja lehet az oktatásügyben, melyben Magyarországnak is részt kell vennie.

Bővebben: Kiss 2001 http://www.un-documents.net/wced-ocf.htm 10 A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely biztosítani tudja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére. A fogalom a fenntartha- tó gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést jelenti. 11 Az ökológiai lábnyom kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre, vízre és energiára van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez, mindezt hektárban kifejezve. A fogalom William Rees és Mathis Wackernagel kanadai öko- lógusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. 12 Bővebben: http://www.coe.int/t/dg4/nscentre/default_EN.asp 13 Háttér: Berecz 2006. 13. 14 Millenniumi Fejlesztési Célok: 1. A súlyos szegénység és éhínség leküzdése; 2. A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás; 3. A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása 4. A gyermekhalandóság csökkentése; 5. Az anyák egészségének védelme, a gyermekágyi halálozás csökkentése; 6. A HIV/AIDS, a malária és egyéb betegségek leküzdése; 7. Fenntartható fejlődés környezeti szempontból; 8. A világ országainak együttműkö- dése a fejlődés érdekében. 15 Balogh 2007. 8–17.

101 VII. Grastyán Konferencia

Számos külföldi esemény mellett hazánkban is jelentős dolog történt a globális nevelés szempontjából 2008-ban. Az említett év nyarán, június 5-én megnyílt az első magyar Globális Nevelés Tudásközpont16, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a globalizáció kritikai oktatása fontos és aktuális feladat.

A globális nevelés gondolatisága

A környezeti nevelés már nagyjából hatvan éve használatos fogalom, melynek cél- ja a világgal való minél harmonikusabb együttélésre nevelés. Később megjelentek a környezeti nevelés „testvérei”, a fenntarthatóságra nevelés17 és a globális nevelés. Ezek megnevezésükben is tartalmazzák azt az összetettséget, amely fokozatosan a környe- zeti nevelés terén is kialakult. A fenntarthatóságra nevelés a célt fogalmazza meg, a globális nevelés pedig a feladat dimenzióját. A maastrichti deklarációban a globálisnak nevezett nevelés definícióját fektették le, és tapasztalataim szerint ezt a meghatározást használják a legszívesebben azok, akik globális neveléssel foglakoznak, vagy ezt a definíciót gondolják újra, ahogy azt a HAND Globális Nevelés Munkacsoportja is tette. A deklaráció szerint a „Globális nevelés olyan nevelés, amely kinyitja az emberek szemét, kitárja lelküket a világ realitásai felé és ráéb- reszti őket, hogy létrehozzanak egy olyan világot, melyben az igazság, a méltányosság és az emberi jogok mindenki számára elérhetőek.”18 A globális nevelés programja abból a már említett hipotézisből indul ki, hogy a glo- balizáció rettenetes károkat okoz az emberi társadalmakban, és abból a reményből, hogy ha az emberek megismerik a rémisztő adatokat és a globalizáció negatív oldalát, egyáltalán megértik a globalizációt, mint folyamatot, talán saját józan belátásuktól ve- zérelve változtatnak gondolkodásukon és életstílusukon, hiszen a tolerancia, a környe- zettudatosság, a tudatos fogyasztás, stb. tanulható viselkedésformák. Ehhez szükséges az oktatásügynek is reagálnia, hogy az intézményesített oktatásban résztvevő emberek képesek legyenek felmérni saját érintettségüket a globális folyamatokban úgy, hogy érzékennyé váljanak a problémák iránt és aktívan részt vegyenek azok megoldásában.

Az érzékenyítés koncepciója

A globális nevelésnek nem célja és feladata a hagyományos iskolai gyakorlat át- alakítása, vagy annak felülírása, hanem az mellett és azt kiegészítve olyan attitűd ki- alakítása és kompetenciák fejlesztése a cél, melyek a diákokat a társadalom minden szempontból aktív tagjaivá teszik. Ezt az aktivizálást az a tény teszi szükségessé, hogy

16 http://www.globedu.hu/ 17 2002-ben, az UNESCO támogatásával a Tudatos Vásárlók Egyesülete (www.tve.hu) megjelentette a YouthXChange című képzési csomagját a felelős fogyasztásról. A kiadvány hangsúlyozza, hogy a fenntartha- tóság tanulása megkíván egy olyan jövőképet a társadalomtól, mely nem csupán ökológiailag, de szociálisan, gazdaságilag és politikailag is fenntartható. 18 Global Education is education that opens people’s eyes and minds to the realities of the world, and awakens them to bring about a world of greater justice, equity and human rights for all. Global education... 13.

102 VII. Grastyán Konferencia a társadalmi fejlődés újfajta igényeket támaszt az emberek társadalmi és környezeti viselkedésével kapcsolatban. A maastrichti deklaráció négy kulcskomponenst említ meg, melyek az érzékenyítés fogalmának kidolgozásához elengedhetetlen kapasz- kodót nyújthatnak: 1. fenntartható fejlődés ismeretei; 2. szolidáris érzékenység más emberek iránt; 3. empátia más emberek és kultúrák felé; 4. elkötelezett egyéni és tár- sadalmi cselekvőkészség.19 A kongresszus fontosnak tartotta leszögezni, hogy a kulcskomponensek fejlesztése mellett tudatosítani kell az emberekben, hogy úgy gondolkodjanak magukról, mint olyan személyekről, akik helyi, nemzeti és globális szinteken is közösségek részei.20 Ezeken a szinteken való tudatos, felelős és érzékeny cselekvés akár a fogyasztói atti- tűdben is tetten érhető, például a helyi kereskedelem, vagy a Fair Trade21 típusú kereskedelmi forma támogatásában, mivel a szegénység gazdasági és emberjogi vetülete határokon átívelő, a globalizáció hatásához szorosan kapcsolható jelenség. Ezen pedig gazdasági manőverekkel is lehet segíteni, például úgy, hogy a gazdagabb országok olyan igazságos és hatékony gazdasági rendszereket támogatnak, melyek elősegíthe- tik az igazságtalanság és a szegénység felszámolását.22 (A magyarországi Méltányos Kereskedelem Világszövetség olyan iskolai projektet szervezett, melynek keretein belül budapesti és vidéki iskolában tartottak foglalkozásokat. „A projekt az ifjúság oktatása által a fenntartható fejlődés irányelveit kívánja tudatosabbá tenni, valamint a környe- zetvédelem problémák közötti összefüggések szélesebb körben való megismertetésére irányul.” Célként egy felelősségteljesebb magatartás kialakítását határozták meg, melyet a Méltányos Kereskedelem elvein keresztül igyekeztek átadni.23

Célcsoportok

Mikor a globális nevelés oktatási technikáiról és az érzékenyítésről beszélünk, négy célcsoportot lehet megemlítenünk: a középiskolások nevelése mellett az idősebb, az iskolát már befejezett embereknek tartott előadásokat (ennek speciális formája a poli- tikusoknak tartott képzés), illetve a leendő oktatók felkészítését fontos kiemelnünk. A döntéshozók képzése rendkívül érdekes program, és a diákok képzésétől eltérő módszerű, mivel ők más módokon tudnak részt venni a globalizációs problémák meg-

19 Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th–17 th November 2002: Global Education... 45. 20 Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th–17 th November 2002: Global Education... 64. 21 „A méltányos kereskedelem (fair trade) gondolata a legutóbbi negyven év során alakult ki a nyugati világ- ban, válaszul a felismerésre, miszerint a kereskedelemből és annak fejlődéséből származó hasznon nem minden ország, és azok lakosságának minden rétege osztozik méltányosan. A méltányos kereskedelem lényege, hogy az általános világpiaci áraktól függetlenül olyan árban állapodnak meg a résztvevők, amely valóban kifejezi az előállítók anyagi és munkaráfordításait. A méltányos kereskedelemben részt vevő felek minden esetben egyedi árat alakítanak ki, figyelembe véve a mindenkori gazdasági és szociális, sőt, ökológiai körül- ményeket.” (http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/192) 22 Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th–17 th November 2002: Global Education... 72. old. 23 Háttér: http://www.fairvilag.hu/aktualitasok/hirek/hir456

103 VII. Grastyán Konferencia oldásában. Magyarországon a „politikusok globális nevelése” még nem indult be, de a maastrichti deklaráció is utal ennek a fontosságára. Az idősebb generációknak tartott nevelési csomag nem tér el lényegesen az iskolák programjaitól, talán kicsit komolyabb hangvételűek. Az oktatók képzése összetett, speciális folyamat. Egyrészt az oktatók rendszerint a civil szférában aktívan tevékenykedő, autentikus emberek közül kerülnek ki, akiknek már van a birtokukban valamennyi, a témához kapcsolódó tudás és megfelelő affinitás, hogy ezzel foglakozzanak. Másrészt ők is végigcsinálják az iskolások készségfejlesztő programjait, de emellett hozzájutnak a globális neveléssel kapcsolatos irodalmakhoz, megismerhetik ennek a nevelési rendszernek speciális metodológiáját, illetve átfo- góbb képet kapnak a globalizációhoz és a globális neveléshez kapcsolódó fogalmakról. Mindezek mellett azonban kijelenthetjük, hogy a globális nevelés legfontosabb célcso- portjai a még oktatási intézményekbe járó fiatalok. Ezt az önkényes, tapasztalati felosztást kiegészíti a 2006. november 21-én tartott budapesti globális nevelés konferencia24, melynek programja a következő célcsoportokat határozza meg (az Ausztriában felépített stratégia szerint): 1. Tanárok, tanulók… (teachers, pupils, students…); 2. Nyilvánosság, újságírók és a média (public, journalists and media); 3. Civil szervezetek (NGOs); 4. Fogyasztók (Consumers); 5. Ipar és marketing (industry and commerce)

Metodológia

A célcsoportok bevonására, és az információk közlésére minden globális neveléssel foglalkozó csoport speciális módszereket ajánl. Írhatnám azt is, hogy a globális nevelés metodológiája egy izgalmas játszótér, ahol fontos eszközök a játékszerek. Franz Halbartschlager előadása25 szerint a globális nevelés metodológiája átfogó (holistic; ez a fogalom Halbartschlager szerint a világot, és benne az embereket egy- ségként képzeli el), részvételi (participatory), interdiszciplináris (Halbartschlager a transdisciplinary kifejezést használta, de előadásában nem véltem különbséget felfedezni a két kifejezés között). A megváltozott világ átalakította a fiatal diákok igényét az információk, tananyagok is- mertetésével és feldolgozásával kapcsolatban. Ez az új szükséglet és a globalizációs gondok komplexitása kényszerítő erővel hatott a globális nevelés program oktatási stratégiáira. Mivel a globális nevelés a globalizáció által létrehozott és felismert igazságtalanságo- kat próbálja orvosolni az iskoláskorú fiatalok bevonásával, különböző formáin keresztül a fiataloknak végig kellene gondolniuk az alapvető emberi egyenlőség kérdéseit. A globá- lis folyamatok ismerete lényeges, de a tudás önmagában mit sem ér, ha nem társul mellé tudatosság, és nem célozzuk meg rajta keresztül az attitűdök és kompetenciák fejleszté- sét, hogy a fiatalok érzékenyebbé váljanak, és társadalmi aktivitásuk növekedhessen.

24 Global Education in Austria – An overview from an NGO-Standpoint, 21st of November, 2006, Budapest 25 Az előadás 2007. november 24-25-én zajlott a Csillebérci Szabadidő Központban, ahol a PLANET Alapít- vány és az Osztrák Südwind szervezett Globális nevelési képzést.

104 VII. Grastyán Konferencia

A nem-formális oktatás a globális nevelésben

A globális nevelés gyakorlatához állandóan hozzákapcsolják a nem-formális nevelés kifejezést. Az Ugródeszka című, csak interneten olvasható magazin például így ír: „A globális nevelés (Global Education) egy főként nemformális tanulási formaként és gon- dolkodási módként arra ösztökéli a benne résztvevőket, hogy aktív állampolgárként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális szintek között, és vegyék fel a harcot az egyenlőtlenségekkel szemben.”26 A nem-formális oktatás (nonformal education) tehát – a fentebbi idézet szerint mindenképp, de tapasztalatom szerint a globális neveléssel foglakozó emberek szerint is – a globális nevelés metodológiájának az alapját adja. Mindez a globális nevelésben résztvevő oktatók szerint azért fontos, mert egy, a gyakorlati életben is hasznosítható speciális ismeretanyagot biztosabban lehet átadni egy olyan módszerrel, ami maga is gyakorlati, és nem frontálisan oktat. Emellett a nem-formális gyakorlatokkal lényegesebben hatékony az érzékenyítés folyamata, hiszen számos szituációs játékot tartalmaz a globális nevelés metodológiája, így a diákok a saját bőrükön érezhetik a globalizációs jelenség nehézségeit. Az Európai Bizottság 2001-ben kiadott Memoranduma hívta fel a figyelmet a külön- féle tanulási módok (formális, nem-formális, informális) közötti különbség jelentősé- gére, úgy, hogy ezeket a módokat egy szinten kezelte: „Napjainkig az oktatáspolitikai gondolkodásmódot, az oktatási és képzési ellátás módjának alakítását és az emberek tanulásról alkotott képzetét a formális tanulás uralta. Az egész életen át tartó tanulás kontinuuma által egyre teljesebben jelenik meg látókörünkben a nem formális és az informális tanulás is. A nem formális tanulás természetéből adódóan kívül esik az isko- lákon, főiskolákon, képzési központokon vagy egyetemeken. Rendszerint nem tekintik „igazi” tanulásnak, és nincs nagy forgalmi értéke a munkaerőpiacon. A nem formális tanulást ennélfogva általában alulértékelik.”27 „A globális nevelés tehát egy olyan interdiszciplináris terület, mely kiterjed a formális, a nem formális és az informális oktatás területeire egyaránt.”28 Így, a hagyományos, fron- tális oktatás területei (földrajz, történelem, irodalom, stb.) mellett szorosan kapcsoló- dik a következő, fiatalokat integráló oktatási formákhoz, tevékenységekhez: Oktatás és képzés a fejlődésért / nemzetközi fejlesztési képzés, szolidarításra nevelés; Emberi jogi oktatás; Fenntarthatóságért nevelés; Békére nevelés; Interkulturális tanulás / kultú- rák, vallások közötti megértés; Polgárrá nevelés; Nemek közötti egyenlőség; Népesedési és egészségre nevelés; Médiaoktatás / reklámkritikus, környezettudatos vásárlóvá nevelés, fogyasztóvédelmi képzés; Környezeti nevelés, környezettudatosságra nevelés / állatvé- delem.29

26 Ugródeszka, 38. szám, http://www.eurodesk.hu/fajlok/ugrodeszka/38.pdf 27 Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, 2001. 7. 28 HAND 2008. 5. 29 Global Education is understood to encompass Development Education, Human Rights Education, Educati- on for Sustainability, Education for Peace and Conflict Prevention and Intercultural Education as well as the global dimension of Education for Citizenship. (Delegates of Maasricht 2002: Maastricht Declaration.) (Ez az átfogó koncepció és iránymutatás kiegészíthe- tő még a Környezeti nevelés fogalmával, ahogy azt a Globális Nevelés című kiadvány is teszi.)

105 VII. Grastyán Konferencia

Ezek a képzések az ismeretek nagyon széles spektrumát vonultatják fel. A globá- lis nevelés gyakorlatában nem is lehet cél, hogy a gyerekek az összes terület terminus technikusát ismerjék. Sokkal inkább az, hogy a különböző készségfejlesztő játékok és programok segítségével rálátást nyerjenek a globalizációs folyamatokra. Ideális esetben ezek a programok úgynevezett workshop-ok keretein belül zajlanak, ahol az okta- tó iránymutatása mellett, különböző feladatok végrehajtása közben, a diákok maguk fogalmazzák meg a világban felmerülő problémákat, és azok lehetséges megoldásait, miközben, mondjuk pénztárcákat készítenek Tetra Pak dobozokból. Természetesen vannak hagyományosabb előadások is, ahol az oktatók iskolai órákat tekintenek meg. Ezek az előadások az oktatók munkaterülete (emberi jogok, környezetvédelem, tudatos fogyasztás, stb.), érdeklődése és habitusa szerint változhat. Mindezért rendkívül fontos, hogy a globális nevelésben résztvevő szervezetek előadói ismerjék a leglénye- gesebb fogalmakat és azok definiálásában egyet is értsenek, illetve, hogy maximálisan megbízzanak egymásban. De még ezen kitételek mellett is rendkívül nagy szabadságot kapnak az oktatók a programok összeállításban.

Irodalomjegyzék

ARISZTOTELÉSZ 1975 = ARISZTOTELÉSZ: Eudémoszi etika. Budapest, Gondolat Kiadó, 1975 Balogh 2007 = Balogh Réka: Félig teli vagy félig üres? A Milleniumi Célokról, in.: Anthropolis 4. 1-2, 2007, 8-17. A Bhagavad-gita úgy, ahogy van. Lál Kft., 2003. Berecz 2006 = Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 13. Fenntartható fejlődés honlapja: http://www.ff3.hu/stock.htm. Frida 2007 = Frida Balázs: A világ 12 problémája és amit te tehetsz. Budapest, HAND-Anthropolis, 2007. Global education in Europe to 2015 – Strategy, policies, and perspectives. http:// www.coe.int/t/e/north-south_centre/programmes/3_global_education/b_ Maastricht_Declaration/Maastricht_Declaration.pdf HAND 2008 = HAND Globális nevelés munkacsoport: Globális nevelés – ahogy mi csi- náljuk. 2008. 5. Kiss 2001 = Kiss Ferenc: Fenntartható fejlődés. http://www.nyf.hu/others/html/ kornyezettud/megujulo/Fenntarthato%20fejlodes/Fenntarthato%20fejlodes. html. Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, 2001, 7. old. Platón 2008 = Platón: Az állam. Budapest, Cartaphilus Kiadó Kft., 2008. Ugródeszka, 38. szám, http://www.eurodesk.hu/fajlok/ugrodeszka/38.pdf Wachernagel 2001 = Wachernagel, Mathis és Rees, William E.: Ökológiai láb- nyomunk. Föld Napja Alapítvány, 2001.

106 VII. Grastyán KonferencIa

Grexa Izabella az oral history alkalmazhatóságának problematikája a nagy Imre csoport nőtagjainak visszaemlékezései alapján

utatásomban az 1956-ot követő kelet-közép európai (magyarországi, romá- niai) társadalmi realitást próbálom rekonstruálni. Legfontosabb források a K korszak párt és kormányzati iratai, ügynöki jelentések, peres anyagok. A téma földolgozásához – a társadalmi kép minél hitelesebb ábrázolásához – fontos adalék- ként szolgálnak a rendszerváltás után keletkezett oral history anyagok és a visszaem- lékezések. Az oral history, naplók, visszaemlékezések alkalmazásánál több módszertani kér- dés vetődik fel. Jelen tanulmányban kifejezetten csak az oral history, a visszaemlé- kezések alkalmazhatóságának problematikájáról szeretnék szólni. A dolgozat által vizsgált oral history és memoár elemzésével a történettudomány1 mellett a néprajz, a kulturális-antropológia, a pszichológia, az irodalomtudomány és nyelvtudomány egyaránt foglalkozik. Az egyes tudományágak más-más aspektusból vizsgálják e do- kumentumokat, és így fontos adalékként szolgálhatnak a történészek számára is. A történettudomány a mindennapi élet, a történeti helyzetek, az események pontosabb megismerésére; a néprajz és a kulturális antropológia az élet rejtett szintjeinek, az individuumok és ezen keresztül ugyanazon normákkal, értékekkel, hagyományokkal rendelkező társadalmi csoport gondolkodási struktúráinak megértésére; a pszicholó- gia a lélektani, társadalomszociológiai jelentések vizsgálatára, az irodalomtudomány a szöveg narratológiai-retorikai struktúráinak értelmezésére törekszik. E széleskörű vizsgálatok következtében nyilvánvalóvá vált, hogy alkalmazásukkor számolni kell a tudatos-tudattalan szelekcióval, az interpretációval, a torzítás, az eltolás, a csúsztatás fogalmával, fi gyelembe kell venni az elbeszéléseket létrehozó retorikai-grammatikai mechanizmusokat, nyelvhasználatot és azt, hogyan építi fel az egyén saját narratíváját, az elbeszélés szövegszerkezetét, hol helyezkedik el az „én” az elbeszélésben, milyen mértékig lehetséges az emlékezés. Mennyiben és hogyan járul hozzá az individuum emlékezéséhez a társadalom, a kollektív emlékezés, a friss események, az identitás, a megfelelési vágy-kényszer, a pillanatnyi emocionális és fi zikai állapot és egyáltalán az agy fi ziológiai működése. Az interjú rögzítésével elvész sok fontos és árulkodó részlet, ezért a későbbi adatfeldolgozás szempontjából és a rejtett jelentések megértése végett

1 A történetírás a 19. század közepétől a 20. század közepéig – Ranke nyomán – az írott hivatalos dokumentu- mokat fogadta el hiteles forrásként, és e szubjektívnek tekintett forrásokról nem igazán vett tudomást. A 60- as évektől lett újra nagyobb respektuma a történetírásban az oral historynak, a memoároknak, a leveleknek és a naplóknak, amit addig inkább az irodalomtörténészek hasznosítottak.

107 VII. Grastyán Konferencia fontos a testbeszéd (mimikába, gesztusba kódolt) és egyéb beszéd-jellegzetességek (hanglejtés, hangtónus, szünetek) megfigyelése és leírása. A női mesélőknél az érzel- mi élet, a férfiaknál a háborús, katonai élmények állnak a középpontban. A férfiak elbeszélésére jellemző, hogy a cselekvő én áll a középpontban, mint a történet „hőse” és ehhez az idő lineáris értelmezése társul. A nőknél az idő ciklikus szemlélete mellett, a saját életét a másokhoz való viszonyban ragadja meg.

Emlék, emlékezet, történelem

A szubjektív írott és íratlan források felhasználása esetén önként felmerül ben- nünk az a kérdés, hogy mennyire hihetők ezek a források, elbeszélések. Így e források elemzésénél központi szerepet kap az emlékezés pszichológiája. Az emlék döntő tu- lajdonsága a személyes érintettség, mely Maurice Halbwachs szerint: „Nem más, mint kép: a szótól elválasztott kép, az egyénre és csak az egyénre vonatkozó kép.” Viszont az emlékezés szerinte nem individuális természetű, hanem csoportot feltételez, ugyanis az emlékezés szavak által jön létre: „a szavak és a nyelv nem egyetlen embert feltételez- nek, hanem a társult emberek egész csoportját.” Halbwachs – a Durkheim-i „kollektív reprezentáció” nyomán – eljut a „kollektív emlékezetig”. „… az ember nem egyedül emlékezik, hanem mások emlékeinek segítségével, hogy a másoktól hallott elbeszéléseket saját emlékeiként kezeli, hogy privát emlékei megőrzése során tartja magát az évfor- dulókhoz és egyéb nyilvános ünnepekhez, amelyeken csoportja jellegzetes eseményeire emlékeznek …” Frederic C. Bartlett azt hangsúlyozza, hogy már az észlelés is szelektív, azt írja, hogy általános benyomást nyerünk a történtekről, „az emlékezés sokkal inkább konstrukció kérdése, semmint puszta reprodukció” Jan Assman kapcsolja össze a múlt és a jelen reprezentációját a csoportidentitással és megkülönbözteti a kulturális és a kommunikatív emlékezetet. A kommunikatív emlé- kezetre jellemző, hogy azokat a történelmi eseményeket és tapasztalatokat tartalmazza, amelyek az individuum életútján belül zajlottak és kb. 3-4 generációnyi időt foglal magába, míg a kulturális emlékezet az „abszolút múlt” eseményeit öleli fel. A kommu- nikatív emlékezetre jellemző az informális, köznapi, személyközi jelleg, a kulturális emlékezetre a nagyfokú megformáltság, formális tulajdonság. Az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás mind a kommunikatív emlékezetben – a meghurcoltak és közeli hozzátartozóik személyes emlékei és a rendszerváltás után létrejött 56-osok egyesülete, szövetsége által –, mind a kulturális emlékezetben a professzionális törté- netírás által jelen van. Az 1956-os szereplők által megélt, vagy megélni vélt történelem gyakran ellentmond egymásnak és sokszor a professzionális történetírásnak is.

NIEDERMÜLLER 1988. 384. GYÁNI 1998. 297. RICOEUR 1999. 55. GYÁNI 1998. 298. László János http://www.matud.iif.hu/03jan/laszlo2.html (letöltés ideje: 2009. 01. 08)

108 VII. Grastyán Konferencia

Kollektív elfojtás

A kulturális és kommunikatív emlékezettel kapcsolatban ki kell térnünk a kollektív elfojtásra is. Ezt arra értjük, amikor a társadalmi tudatban bizonyos tartalmak háttérbe szorulnak, teljesen elfelejtődnek, s ez egyesek viselkedésébe, tudatállapotába – kivált sokkoló élmények után – elváltozásokat idéznek elő. Jó példa erre az 1956-os forradalom és a megtorlás, Mérei Ferenc ezt „össznemzeti” elfojtásnak nevezi. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy szinte semmit sem tudtak ’56-ról, vagy csak a központi hatalom ál- láspontját ismerhették meg. Volt olyan eset, amikor még az áldozat gyerekei sem voltak tisztában az eseményekkel: „Eleinte mondogatták, hogy majd hazajön. És ahogy múltak az évek, én csak nyaggatóztam, hogy mi van apuval, hol van, mikor jön már haza. És akkor valahogy kiderült, hogy meghalt, majd később azt is megmondták, hogy kivégezték. De se a mutter, se a nagymutter nem tudott igazából mindent, legalábbis pontos történéseket nem tudtak, hogy valójában hogyan vannak a dolgok, meg mint történtek. Feltételezem, hogy főként ezért nem mondtak el nekem mindent, mert ők sem értették. Ha összejött a család, akkor sem hangzott el olyan dolog 56-tal kapcsolatban, ami konkrétum, csak úgy a faternak az emléke jött elő, hogy milyen jó ember volt.” Az elfojtás, elhallgatás gyakori következményei: identitásproblémák, pszichoszomatikus betegségek jelentkezése. Nyílt kommunikációs stratégiára is volt példa: „Anyuka minden este azt mondta, hogy most pedig imádkozzunk apukáért, és vissza fog jönni. Ő nem gyilkolt, nem lopott, csak azért van börtönben, mert Magyarországért jót tett, a magyarokért csinálta, amit csinál, és az apánk egy nagy ember volt...” Az, hogy a család a nyílt, vagy eltitkoló magatartást választotta, sok tényezőtől füg- gött: kulturális szint, iskolázottság, az, hogy az asszonyok mennyiben tudtak azono- sulni férjük ’56-os szerepvállalásával, az asszonyok személyiségétől, kommunikációs készségétől.

Élettörténet, életpálya

Niedermüller Péter megkülönbözteti az élettörténet és az életpálya fogalmát, az életpálya alatt az egyén életében lejátszott összes eseményt érti, az élettörténet szerinte ennél ugyanakkor többet és kevesebbet is jelent. A mesélő, vagy az eseményeket leíró egyén az életpályájából kiválaszt bizonyos általa fontosnak vélt eseményeket és ezeket logikája, gondolkodása alapján, a jelen szempontjából megszerkeszti. A cselek- mények sorából tudatosan, vagy tudattalanul bizonyos eseményeket szelektál, elfojt, bizonyos számára fontosnak tartott eseményeket kiemel, melyeket nagy élménytömb- be, ciklusba von össze – mint pl. a gyermekkor, háborús élmények, börtönévek – úgy, hogy a történetbe beleszövi saját interpretációját, értékelését is. A múltat és jelenbeli önmagát sajátosan megkonstruálja, célja, hogy legitimálja a múltat és a jelent, tetteit,

Litván 1996. 342. KŐRÖSI– MOLNÁR 2003. 108. KŐRÖSI– MOLNÁR 2003. 109–110.

109 VII. Grastyán Konferencia cselekedeteit, kifejezi identitását, a társadalom normarendszerét, gondolkodási struk- túráját, elhelyezi önmagát térben, időben és társadalomban, röviden a valóságról alkotott képét láttatja. A kulturális-antropológusok az életpályát kulturális alkotásnak, az élettörténetet szimbolikus megjelenítésnek tekintik, amely által láthatóvá válnak azon mélyebb struktúrák – közösségi normarendszer, jelentésrendszerek –, amelyek amúgy rejtve maradnának.10 „…az egyéni élettapasztalatok, sorsok egy-egy kisközösség kultúrá- jának termékei és normarendszerének kifejezői egyszersmind. Olyan élettényeket és rejtett összefüggéseket tárnak fel, amelyeket a társadalomkutató csak igen hosszú terepmunka után ismerne fel.”11

Írott és elbeszélt forrás

Az írott (magánlevél, napló, életrajz, visszaemlékezés) és az elbeszélt (oral history) forrásanyag elkülönül. Mindkettőre jellemző a szubjektivitás és a narratív jelleg. A napló szerzője művét eredetileg „saját használatra” szánta, ebből fakad erős intimitása és személyessége. Ezzel szemben az írott önéletrajz, vagy memoár egy precízen, logikusan, íróasztal mellett, gyakran szépirodalmi eszközökkel megkonstruált narratíva, amelyet a szerző megjelentetésre szán, míg az oral history minimum két ember között spontán létrejött interakció eredménye, egy „társalgási narratívum”.12 „…ebben a szitu- ációban létrejövő, verbalizált élettörténet nem egy autonóm, csak a beszélő életpályájának függvényében konstruálódó szöveg, hanem sokkal inkább a kutató és a „benszülött [sic!]” közötti nyelvi interakció pszichológiai, szociológiai szituáció immanens terméke… A ku- tató ui. szükségszerűen és kikerülhetetlenül hatással van a vele szembe álló szubjektumra, amely hatás explicit módon visszatükröződik magában az élettörténetben. A kutató nem egy, a terepmunka szituációjától független élettörténetet, hanem egy ezen szituáció által meghatározott és »megmásított« szöveget rögzít.”13 Különbséget kell tennünk az írott források közt aszerint, hogy az közvetlenül az esemény után, vagy jóval később keletkezett. A különbség egyrészt a memória kétféle működési módjából, másrészt az idő múlásával, a narratív jelleg egyre meghatározóbb voltával magyarázható.14 A megfigyelés rövid időintervallumon belül fotografikus jel- legű, de az idő múlásával beindul a tények szelektálása és konstruálása. „Utóbb, az el- beszélés másfajta perspektívából előhívott emlékképek viszont koherensebb konstrukcióba rendeződnek, ami a célzatos, vagyis a kívánt emlékezés folyamán már olyan múltbéli él- ményeket is előhívhat, melyek a maguk idején, az események sodrában még nem tudato- sodtak kellőképpen.”15 Az ’56-os forradalommal és a megtorlással kapcsolatban a legtöbb esetben csak rész- legesen maradtak olyan írásos feljegyzések, amelyek segíthetik az emlékek felidézését.

10 NIEDERMÜLLER 1988. 376–389. 11 DÖMÖTÖR 2005. 93. idézi Küllös Imolát 12 VÉRTESI 2004. 167. 13 NIEDERMÜLLER 1988. 380. 14 GYÁNI 1998. 300. 15 GYÁNI 1998. 300.

110 VII. Grastyán Konferencia

A memoáríró a „kerek történet” érdekében utánanézett bizonyos tényeknek, esetlegesen megbeszélte régi bajtársaival, ezáltal a professzionális történetírás, a kollektív em- lékezés is formálta emlékeit. „Ez a közbeszédben megnyilvánuló értékrendszer gyakran annyira hatása alá vonhatja a csoport tagjait, hogy az ennek függvényébe létrejövő emlé- kezet egyes elemeit, még ha személyesen át sem élte – vagy másképp élte meg –, igazságnak fogadja el, és sajátjaként használja fel emlékezése megszerkesztésekor.”16

Végezetül egy konkrét példán mutatom be azt, hogy ténylegesen milyen problémák merülnek fel akkor, amikor csak a történeti tényekre, adatokra vagyunk kíváncsiak. Ehhez felhasználtam a Nagy Imre csoport nőtagjainak – Tánczos Gáborné (sz. Bácskai Vera), Szilágyi Józsefné (sz. Gombos Gabriella), Donáth Ferencné (sz. Bozóky Éva), Vas Zoltánné (sz. Pintér Edit), Haraszti Sándorné (sz. Gróf Irén), Losonczy Gézáné (sz. Haraszti Mária), és Vásárhelyi Miklósné (sz. Pór Edit) – visszaemlékezéseit.17 Néhány szempont alapján – amely több női visszaemlékezésben is megjelenik – összehasonlí- tottam azt, hogy mennyire különböznek az emlékek, megélések. Ezekre a szempon- tokra külön az interjúkészítő nem tért ki, hanem a visszaemlékezők az általuk elmesélt történetbe ágyazva – ki részletesebben, ki rövidebben – mondják el. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nőknek periférikus szerep jutott, nem vettek részt a tárgyalásokban, így sok mindennel nem voltak tisztában, vagy csak később jutott a tudomásukra. Ezért is döntöttem úgy, hogy csak a női visszaemlékezéseket vetem össze.

A jugoszláv követség elhagyása…

Tánczos Gáborné „Újabb tárgyalásokra került sor, amire Jugoszláviából ideérkezett Vidics, aki külügy- miniszter-helyettes vagy valami ilyesmi lehetett, ő folytatta a tárgyalásokat a szovje- tekkel, amelynek az volt az eredménye, hogy mindenki bántatlanul hazatérhet”.

Szilágyi Józsefné „Vasárnap elhatározta Nagy Imre, hogy mi is kimegyünk a követségről. Tudniillik ennek az volt az indítéka főleg, hogy az oroszok blokádot rendeltek el, és semmiféle élelmiszert nem engedtek behozni többé a követségre, és most már éheztünk.”

A jugoszláv követség elhagyása körüli bizonytalanság

Szilágyi Józsefné „De a követ, úgy hívták, hogy Dalibor Soldatic, nagyon becsületes ember volt, ő valamit megsejtett abból, hogy minket el fognak rabolni, könyörgött Nagy Imrének, hogy ne menjünk ki.”

Haraszti Sándorné „A szlovén házvezetőnő azonban elkezdett sírni, és azt mondta ne menjünk, marad- junk.”

Haraszti Mária „Egy szlovén lány volt vagy asszony ..., és fölszólított bennünket arra, hogy nehogy kimenjünk és nehogy beszálljunk az autóbuszba, mert az autóbuszban szovjet… orosz sofőr ült.”

16 VÉRTESI 2004. 171. 17 Ehhez felhasználtam Ember Judit Menedékjog-1956. A Nagy Imre csoport elrablása c. film szövegkönyvét és a Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában található videofelvételeket.

111 VII. Grastyán Konferencia

Beszállás a buszba

Tánczos Gáborné „Szürkületkor érkezett meg a busz 22-én, és egy magyar rendőr jött be, aki azt mondta, hogy Münich elvtárs akar szózatot intézni az elvtársakhoz. És amikor kimentünk a buszhoz, akkor kiderült, hogy a sofőrülésen vagy a sofőrülés mellett a bukosisakos orosz ül.”

Szilágyi Józsefné „Én pedig lehajlok a sofőrhöz, és megkérdezem tőle, hogy ismeri-e a pesti utcákat. Ez úgy ül, mint egy bálvány. Gyanús lett nekem… és egy tipikus orosz arcot látok.”

A Nagy Imre csoporton kívül kik szálltak be a buszba?

Tánczos Gáborné „Miután bizonytalanság volt, két jugoszláv attasé fölszállt velünk a buszra, hogy velünk jönnek.”

Szilágyi Józsefné „És mivel az autóbuszban egy géppisztollyal felszerelt magyar katona is állt, nyilvánvaló volt, hogy ellopnak bennünket.”

Donáth Ferencné „Kimentünk az autóbuszba és jöttek a jugoszláv újságírók...”

Haraszti Mária „És akkor elindult az autóbusz velünk. Szoldatics mindenesetre annyit megtett, hogy biztosíték céljából, úgy emlékszem rá, hogy két, ketten a követség beosztottjai közül fölszálltak az autóbuszra velünk együtt.”

Milyen buszon/buszokon szállították a Nagy Imre csoport tagjait a Rákóczy Katonai Középiskolából a reptérre?

Tánczos Gáborné „…majd kora délután megint buszokra ültettek bennünket. Na most ezt nem tudom, hogy ezek a buszok, amik a követségről vittek, gyerekszállító buszok voltak-e, mert kicsit miniatürizált voltak belülről... Tehát tök üres utcákon vittek, de különben is lefüggönyözött buszokon.”

Szilágyi Józsefné „...akkor egy hallatlan döcögős úton egy hatalmas autóbusz elindult velünk, de annyira döcögős út volt, valószínűleg szántóföldeken vittek bennünket, mint a tolvajokat.”

Vas Zoltánné „Az épület előtt két autóbusz állt, most nem tudom pontosan, kettő vagy három autóbusz állt, amibe be kellett szállnunk. Az autóbusznak az ablakai csomagolópapírral voltak leragasztva, csak a sofőrülés előtt volt kilátható az ablak.”

Hány repülőgépen szállították a Nagy Imre csoportot Romániába:

Tánczos Gáborné „El voltunk osztva három különböző repülőgépre.”

Haraszti Sándorné „Elvittek bennünket Romániába két repülőgépen.”

E beszámolókból az átélők saját igazságát ismerjük meg, nem a teljes igazságot. Elsősorban nem a történeti tényekről tudunk meg többet, hanem az eseményt átélő személyiségéről, önképéről azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonít az adott szituá- cióban önmagának, hol helyezte el önmagát a csoporthierarchiában, megtudhatjuk, hogy az elbeszélő számára melyek voltak a fő csomópontok, milyen tényezők befo- lyásolták az akkori gondolkodását, érzéseit. Az elbeszélt élettörténetek által a mesélő életkörülményeire, kapcsolataira18, tanulmányaira, foglalkozására is következtethe-

18 A kapcsolatok milyenségére következtethetünk abból is, hogy a mesélő az egyes szereplőket teljes nevén, vezetéknevén, vagy esetleg becenevén említ.

112 VII. Grastyán Konferencia tünk. Tánczos Gáborné Bácskai Vera a többi elbeszélőhöz képest történészként főként a történelmi tényekre koncentrál. Történészi gondolkodással próbálja megfejteni azt, hogy hol vannak: „Nálam volt egy kulcscsomó, s így sikerült kinyitni a könyvszekrényt, és akkor a könyvben bepecsételt leltári ízé alapján valóban azonosítottuk, hogy ez a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola”.19 Donáth Ferencné – akkori magyar szakos hall- gatóként – igen regényesen meséli el a történteket: „Úgy ültem otthon, hogy mindig a Shakespeare-dráma jutott eszembe, Lady Macduff, aki várja Macbeth embereit, hogy mikor jönnek és ölik meg”.20 Szilágyi Józsefné elbeszélésében megfigyelhetjük az étel, étkezés központi szerepét. A visszaemlékezésében többször kitér az ételekre, étkezésekre, részletesen mesél arról, hogy milyen ételekkel látták el őket a jugoszláv követségen, illetve a snagovi fogság- ban: „Úgyhogy egy szál szerb nő, aki a konyhán teljesített szolgálatot, főzött ránk, az már lisztmaradékból sütött valami kalácsfélét a gyerekeknek, de mi sem kaptunk már kenyeret három napja. El lehet képzelni, hogy milyen borzasztó volt ennünk olajoshalakat és egyéb konzerveket kenyér nélkül, mert se krumpli se kenyér nem volt… Persze, ezek a csomagok már csak konzervből álltak, hogy ha isten tudja, hova kerülünk, mégis legalább konzer- vünk legyen… Pedig hát csak ez után jött a meleg vacsora, a túl zsíros birkapörkölt noked- livel és krumplival, és mindenféle rakott húsok, ezekre már rá se tudtunk nézni, úgyhogy mi nagyon megelégedtünk a francia tállal.”21 Az asszonyoknál Donáth Ferencné22 visszaemlékezésében központi szerepet kaptak a gyerekek, a gyerekekkel való foglalkozás, játszás: „Na akkor derült ki, hogy milyen jó dolog volt bevinni a XVI. századi szöveggyűjteményt: a zongora alatt – mert az volt a biztos fedezék – szavalóversenyt rendeztünk. Én verseket tanítottam a gyerekeknek. Faludi Tarka madarára emlékszem az nagyon tetszett és szerették.23 Összefoglalásul Gyáni Gábor megállapításával zárom a tanulmányt: „A történésznek ily módon kivételes lehetősége adódik rá, hogy ablakot nyisson az egyéni és a kollektív tudat folytonos alakulásának múltbéli folyamataira, melyben a tényeknek és a fantáziának, a jelennek és a múltnak egyként megvan a maga helye.”24

Felhasznált irodalom

BAUMANN 2007 = Baumann Tímea: „Maradjon emléközet?” – Női narratívák a dél- szláv háborúról a kopácsi magyarok körében. Regio : kisebbség, politika, társada- lom, 18. évf. (2007) 2. sz. 141–159.

19 EMBER 1989. 7. 20 EMBER 1989. 49. 21 EMBER 1989. 27–30. Az ételek központi szerepe talán magyarázható azzal, hogy Szilágyi Józsegné igen szegény családból származott. 22 Donáth Ferencné a fogság alatt 3. gyermekét várta és nagyobb gyermekei, a 6 éves Donáth Mátyás és az 1 éves Donáth László is vele voltak. 23 EMBER 1989. 41. 24 GYÁNI 1998. 302.

113 VII. Grastyán Konferencia

CZIRJÁK 2007 = Czirják Pál: Elbeszéléskényszer. Dokumentumfilm és a történeti emlékezet konstruálása. Replika 2007/58. 91–119. DÖMÖTÖR 2005 = Dömötör Bea: A rögzíthetetlen elbeszélői és olvasói pozíció. Népi önéletírások elemzése. Tabula, 8. évf. (2005) 2. 75–94. EMBER 1989 = Ember Judit: Menedékjog – 1956. A nagy Imre csoport elrablása. A film szövegkönyve. Szabad Tér, 1989 GYÁNI 1998 = Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. Buksz, 1998 (10. évf.) 3. sz. 297–302. K. HORVÁTH 1998 = K. Horváth Zsolt: Historizált emlékezet mint „személyes törté- nelem”. Századvég, 1998. Új folyam, 8. 33–66. KÖRÖSI 1997 = Körösi Zsuzsanna: „Egész életemben arra vágytam, hogy egyszer megtaláljam”. In: Virág Teréz (szerk.): Elhúzódó társadalmi traumák hatásának felismerése és gyógyítása. Animula, Budapest, 1997. 74–80. KÖRÖSI – MOLNÁR 2003 = Körösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: „Kemény ta- nulság volt.” Az 1956-os forradalom utáni megtorlás következményei a mun- káscsaládokban. In: Horváth Zsolt, Pethő László, Tóth Eszter Zsófia (szerk.) Munkástörténet – munkásantropológia. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. 104– 114. KÖRÖSI – MOLNÁR 2000 = Körösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lel- kemben éltem. Az ötvenhatos gyermekeinek sorsa. Budapest, 2000 KÜLLÖS – VASVÁRI 2006 = Küllös Imola – Vasvári Zoltán: Áldozatok. A második világháború hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából. L’Harmattan, Budapest, 2006 Litván 1996 = Litván György: Októberek üzenete. Válogatott történeti írások. Osiris Kiadó, Budapest. 1996 MOLNÁR 1997 = Molnár Adrienne: „A hátrányt nem tudtuk behozni soha” In: Virág Teréz (szerk.): Elhúzódó társadalmi traumák hatásának felismerése és gyógyítá- sa. Animula, Budapest, 1997. 68–73. MOLNÁR – LITVÁN 2004 = Molnár Adrienne – Litván György: Szabadulás után. Az ötvenhatos elítéltek visszailleszkedése. Rubicon, 2004/8–9. 36–42. NIEDEDERMÜLLER 1988 = Niedermüller Péter: Élettörténet és életrajzi elbeszé- lés. Etnographia 99. évf. (1988) 3-4. 376-389. RICOEUR 1999 = Ricoeur, Paul: Emlékezet – felejtés – történelem. In.: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 3. A kultúra narratívái. Kijárat Kiadó, Budapest, 1999. 51–67. UDVARNOKY 2008 = Udvarnoky Virág: Szóbeszéd vagy történelem. www. replika. hu/archívum/58 (2008. dec. 10.) VÉRTESI 2004 = Vértesi Lázár: Oral history. A szemtanúként elbeszélt történelem lehetősége. Aetas, 2004/1. 158–172.

114 VII. Grastyán KonferencIa

Guzsván Alexandra a „dunai lovasistenek”, valamint a Baranya megyéből előkerült négy emlékük bemutatása

kutatástörténet

szakirodalomban használt „dunai lovasisten” emlékeinek Magyarországon számos lelete ismert. A környező országokban más elnevezéssel is illetik. Igen a elterjedt volt a múltban a „cabirok” és a „trák lovasisten” kifejezés is. A XIX. század második felében kezdődött a kutatása, de az előkerült darabok száma ekkor még nem volt jelentős. Földrajzi megjelenésük a Római Birodalom Duna menti provinciáira korlátozódik. Leletei ismertek Horvátország, Bulgária, Románia és Magyarország területéről.1 Az első monográfi a huszonnégy darabot közöl, s ez Teohari Antonescu román professzor munkája. Antonescuval együtt vizsgálta az emlékeket Al. I. Odobescu, Gr. G. Tocilescu és E. Gerhard. Több kutató is állítja, hogy a Mithras-kultusz is hat(hat)ott a „dunai lovasisten” szimbolikájának kialakulására.2 A század végén Franz Cumont és E. Nowotny kutatásai fontosak. Nowotny egyetért Antonescu véleményével, aki az ábrázolásokon lévő két lovast a „cabirok”, ill. a „di- oscurok” párosával azonosította. A táblákon lévő fi gurák összessége pedig szinkretizmus eredménye. Az osztrák tudós szerint a Mithras kultusz befolyása, valamint a Négy Évszak fi gyelhető meg a jeleneteken.3 Fontos magyar kutatói: dr. Buday Árpád, Hampel József, Tóth István és Szabó Ádám. Az istennő alakja kérdéses, s persze az is, hogy egyáltalán istent, avagy istennőt tisztelhetünk-e az ábrázolások központi alakjában. Számos kérdés felvetődött ezzel kapcsolatban és mindenki a saját véleményét helyezte előtérbe, így még nem szüle- tett meg máig sem a válasz arra, hogy ki is az emléktárgyak kultuszának fő alakja. Az is kérdéses, hogy egyáltalán a középen álló nőt kell-e központi fi gurának tekinte- nünk, vagy esetleg a Nap- és a Holdistennő alakja áll-e a középpontban. Véleményt nem szeretnénk alkotni ezzel kapcsolatban. Az már sokkal valószínűbb, hogy Sol és Luna4 lennének a központi alakok, de még ez is kérdéses. A feltevések felsorolása helyett inkább következzen a négy Baranya megyei emlék. Magyarország területéről

1 TUDOR 1976. 23. 2 Uo. 25., TÓTH 2003. 585–599. 3 TUDOR 1976. 27. 4 Napisten és Holdistennő

115 VII. Grastyán Konferencia ugyan még több más lelet is napvilágot látott, de jelen munkánkban csak ezeket az emlékeket kívánjuk bemutatni.

Tipológia

Mielőtt ezt a négy darabot bemutatjuk, következzen egy tipológia, mely Tudor a CMRED-ben már elvégzett, de fontosnak tartjuk közölni, hogy milyen formájú, ill. milyen anyagból készültek az egyes táblácskák. Elterjedési területüket vizsgálva Tudor csoportosította a lovasisteneket. Az általa szá- mon tartott darabok közül Pannonia Inferiorból 47, Pannonia Superiorból 25 darab ke- rült elő. Természetesen ezek a számok már megváltoztak, mivel az ásatásokról folyamatosan kerülnek elő emlékei, melyeket vagy már publikáltak, ill. majd publikálni fognak. A környező területeken kívül Gallia, Germania és Britannia provinciában is voltak emlékei, s érdekes, hogy ilyen messzire eljutottak ezek a darabok. Tipológiájuk szerint a táblák formailag lehetnek: kerekek, négyszögletűek, ötszög- letűek és aediculába rejtettek, valamint oválisak. Anyaguk szempontjából készülhettek bronzból, ólomból, márványból, terrakottából, kőből is, de drágakőbe vésett darabok- ra is van példa. Tudor ezeken a beosztásokon kívül még a képi ábrázolásaik alapján is csoportosította az ábrázolásokat. • A csoport: egy lovas, • B csoport: két lovas, • C csoport: lovasok nélkül ábrázolja a három emberi alakot, de csak mellképként.

Meg kell említenünk, hogy a „dunai lovasistenek” táblácskái nem mindig kerülnek elő egy darabban. Többnyire töredékes formában kerülnek a restaurátorokhoz. A ré- gészek általában a hiányzó részek ábrázolásait az előkerült emlékek ábrái alapján, kis fantázia segítségével rajzolják meg. Természetesen ezen rajzok nem biztos, hogy a valódi képet adják meg, de segíthetnek kideríteni, hogyan is nézhetett ki egykor az ábrázolás.

A négy lelet Baranya megyéből

Mielőtt bemutatjuk ezeket, meg kell említenünk, hogy Gábor Olivér már publikált három emléket. Három lelet Pécsről, egy pedig Dunaszekcső-Várhegyről került elő. Két pécsi és a szekcsői darab fémből készült, egy pécsi tábla pedig kőből. A negyedik emlék 2008 nyarán került elő a Janus Pannonius Múzeum raktárából. Ez az emlék a többi háromtól eltérően egészben került elő és még restaurálására sem volt szükség. A képi ábrázolásait sem kellett megrajzolni, hiszen mind tökéletesen látható.

TUDOR 1976. 60. TUDOR 1976. 60. Galliában és Britanniában is egy-egy darab került elő. GÁBOR 2003. 449–466.

116 VII. Grastyán Konferencia

Az első lelet

Pécsen, a Citrom utca 1-3. számú ház telkéről került elő, Kárpáti Gábor és Katona- Győr Zsuzsa ásatásán 1986-ban. Átmérője: 7,6 cm. Sérült állapotban került elő, bal felső része teljesen hiányzik. Öntéssel készült. Megmaradt ábrái alapján valószínű, hogy a „dunai lovasisten” emlékanyagai közé tartozik. Látható rajta a kígyók jelenete, majd a sugaras emberfej, aki Sol-t, azaz a Napistent jeleníti meg. Sol mellett látszik a háromlábú triphus, alatta még egy kancsó is helyet kapott. A kancsóval azonos képi sík- ban vannak a lovasok, és jelen esetben nem az istennő áll középen, hanem egy vonal, ezért nem lehet tudni, hogy mi akart lenni. A lovakon jól látszik felszerszámozásuk is. Az alsó jelenetsorban van egy sétáló kutya, egy fára felakasztott állat, és az azt nyúzó ember. Mellettük három karika van.

Az első pécsi emlék (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 79.) Az első pécsi emlék rajzolt-kiegészített változata (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 79.)

A második lelet

A második lelet szintén Pécsett került elő és ugyanarról az ásatásról, mint fémből készült társa. Ez már kőből készült, viszont sokkal rosszabb állapotban van, mint az első emlék. Hossza: 29,8 cm. Szélessége: 20 cm. Vastagsága: 5,8 cm. Felülete égett volt. Középen két lovast láthatunk, melyek közül az egyik lovas feltartja kezét, s mintha fogna benne valamit, ami egy buzogány-szerű tárgy lehet. Kettejük között nőalak áll, aki két kezével felhúzott szoknyájában tartja az abrakot. A lovasok fríg sapkát viselnek. A lelet művészi értékét tekintve nem jelentős, hiszen a mester nem fektetett az alakok kifaragásába túl nagy munkát, mindannyian elnagyoltak.

Uo. 449–450. Uo. 450.

117 VII. Grastyán Konferencia

A második pécsi emlék A második pécsi emlék rajzolt változata (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 80.) (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 80.)

 A harmadik emlék Dunaszekcső-Várhegyről (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 80.)

A harmadik emlék kiegészített-rajzolt változata  (Forrás: GÁBOR 1999-2000, 80.)

118 VII. Grastyán Konferencia

A harmadik lelet

A harmadik lelet egy ólomtábla, mely Dunaszekcső-Várhegyről került elő. Ez van a legrosszabb állapotban a négy lelet közül, mivel csak bal alsó sarka maradt meg és az azon megtalálható jelenetsor. A sarokban oszlop maradványára figyelhetünk fel, s mellette lakoma jelenete látható. Előfordul, hogy az alsó sarokban nem a nyúzásos je- lenetet, hanem a lakomát ábrázolják, ez esetben viszont a nyúzás is rajta van a képen, s ez pont az étkezés-jelenet mellett kapott helyet. A nyúzó ember mellett áll még egy alak, aki a levágott állat fejét viseli jelképként. Az asztal terítéke is jól látszik: terítővel volt bevonva, amin egy hal fekszik. Az asztal körül pedig emberek állnak és a halért nyúlnak. Az asztal alatt áll egy oroszlán, kinek farka S-alakban kunkorodik. Mellette helyet kapott egy kancsó, a triphussal ellentétes sarokban pedig egy kígyó áll.10 Ezen leletekről nem közöltünk bővebb információt, hiszen mint előbb említettük Gábor Olivér ezt már megtette. A negyedik lelet feldolgozásával engem bíztak meg, így arról részletesebb leírást adok.

A negyedik lelet

A negyedik lelet nemrég került elő a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből és még senki sem publikálta. Ismeretlen lelőhelyről hozták be a múzeumba. Ltsz: 41. 14. 33. Átmérője: 7, 7 cm. Vastagsága: 4-5 mm. Ólomból öntötték. A többihez képest igen jó állapotban maradt meg, teljes egészében ép, az első alaktól az utolsóig minden jelenet tisztán kivehető rajta. Látható rajta Sol és Luna jelenete. Attribútumaik: a Sol fején lévő sugarak, Luna feje fölött pedig egy U-alakú hold. Luna mellett egy madár áll, míg Sol mögött a már ismert háromlábú triphus. A triphuson három kancsó is van. A közép- ső mezőben helyet kaptak a lovasok és a női alak. A nő ruhájában tartja az abrakot, s a lovaknak ezen az emléken is jól megfigyelhető a felszerszámozása. A lovak alatt emberek fekszenek, akikre mindkét ló rátapos. Az egyik lovas mögött kakas, míg a másik mellett felemelt kézzel egy katona áll. A katonának jól látszik a ruházata, egyik kezét feltartja, a másikban meg talán füstölőt tarthat. Az alsó jelenetsorban van a megszokott nyúzó jelenet, de mellettük most nem kutya, hanem oroszlán áll, aki a szájában kígyót tart. A másik oldalon áll egy négygömbös oltár, valamint kancsó, s a kancsó mellett egy ember, aki szétterített kezekkel fekszik. A negyedik emlék párhuzamai Budapestről (Aquincum), Horvátor-szágból és Pécsről ismertek. Annak ellenére, hogy mindegyik hasonlóságot mutat a másikkal, valószínű- leg nem egy öntőformából készíthették őket. Elterjedési hatáskörük miatt a leletek ké- szítési helyét Pannonia Inferior, valamint Illyricum területére helyezném.

10 Uo. 451.

119 VII. Grastyán Konferencia

A negyedik pécsi emlék

A négy emlék alapján levont következtetések

A négy emlék szinte egy területről került elő, azaz a tárgytípus ezen emlékeinek te- rületi koncentrációja figyelhető meg. Ez alapján állíthatjuk, s ezt a magyar kutatók is megerősítik, hogy valahol nem messze lehetett egy műhely, ahol ezen emlékeket gyár- tották. Valószínűleg Dél-Pannóniában, ill. Észak-Illyricumban.11 Egy szentélyhez tar- tozhatott a műhely, hiszen a képi ábrázolásokat nem készíthette el bárki, csak az adott ábrázolásokat ismerő mester. Ennek a szentélynek pedig e területeken kellett lennie. Feltételezzük, hogy a táblácskákon szereplő jelenetek, melyek minden emléknél kissé máshogy állnak, azért készültek így, mert rendelésre készülhettek, esetleg a mester „szabad kezet kaphatott” a kompozíciók összeállításában. Sokáig hitték, hogy a jelenetek a kései szinkretizmus megnyilatkozása, és istenei, alakjai egymással nem álltak belső kapcsolatban. Azonban Tóth István a kultusz központi alakjába a táblácskákon is megjelenő Napistent, Sol Invictus Illyricust helyezte. A táblákat keretező kígyók, valamint a felső mezőben megjelenő csillagok az égboltot jelképezik.12 Sol alakja úgy ural-

11 Tóth 2003. 585. 12 Tóth 2003. 586.

120 VII. Grastyán Konferencia kodik a táblák figurái fölött, mint ahogy Nap a többi bolygón. A két lovas által eltiport emberi alakok pedig az ún. Aries, Pisces, vagyis a kezdet és a vég szimbólumai.13 Egy vé- get nem érő történet, ami már évszázadok óta játszódik és ennek az emberek és állatok ugyanúgy részesei, mint a Nap, a Hold, a bolygók és csillagok. E szimbolikához közel álló vallás volt a Mithras-kultusz (kutatói például Roger Beck, David Ulansey, Reinhold Merkelbach, és Szabó Ádám). Azonban a kapcsolat máig sem teljesen bizonyított, de a Mithras-kultusz igen jelentős vallás volt a Duna vidékén lévő tartományokban és a kérdésre a válasz talán ehhez a valláshoz kötődhet. Az istenség kiléte máig kérdéses, azonban nemrég előkerült a lovasisten egy újabb emléke, ami közelebb vitt a megoldáshoz annak ellenére, hogy ilyen jellegű lelet még nem került elő máshol. Az emléken egy felirat volt olvasható: DOMINO, s e felirat szerint Dominus/Domino és Domina/Domna istenalaknak készült. Vagyis elmondhatjuk, hogy a „dunai lovasistenek” kutatása még ma is tovább folytatódik, hiszen számtalan emléktípus alapján lehet még következtetéseket levonni, melyeket akár megdönthet egy újabb lelet előkerülése.

Felhasznált irodalom

GÁBOR 1999-2000 = GÁBOR Olivér: A dunai lovasisten három újabb emléke Baranya megyéből. In: JPMÉ, 44–45. 1999-2000. Pécs, 2002. 79–88. HAMPEL 1912 = HAMPEL József: Lovas istenségek Duna vidéki antik emlékeken. Ar- chaeológiai Értesítő XXXII. kötet. Szerk.: Hampel József, 1912. SZABÓ 2007 = SZABÓ Ádám: Dominus. Újabb ún. „Dunai Lovasistenek” ólomtábla Pannoniából. Arrabona 45/1, 2007. TÓTH 2003 = TÓTH István: Sol invictus Illyricus, I. Problematik des sog. Donau-län- dischen Reitergottes. In: Pannonica. Provincialia et Archaeologica. (Libelli Arch. No. 1.), Budapest, 2003. TÓTH 2003 = TÓTH István: Egy dél-pannoniai csillagvallás emlékei. In: Lengvári Ist- ván – Vonyó József (szerk.): Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2003. TUDOR 1969 = TUDOR, Dumitru: Corpus Monumentorum Religionis Equitum Danu- vinorum (CMRED) I. The Monuments Leiden, E. J. Brill 1969. TUDOR 1976 = TUDOR, Dumitru: Corpus Monumentorum Religionis Equitum Danu- vinorum (CMRED) II. The analysis and Interpretation of the Monuments Leiden, E. J. Brill 1976.

13 Tóth 2003. 588.

121 VII. Grastyán KonferencIa

Hartmann EszterI , Lelovics ZsuzsannaII, Dr. Figler MáriaII,III

Hazai tápláltsági állapot vizsgálat (nutritionday 2008) eredményei nemzetközi adatok tükrében

Táplálási Napot 2008. január 31-én második alkalommal rendezték meg Európa-szerte. A tápláltsági állapot nagymértékben befolyásolja a betegsé- a gek, a sérülések és a beavatkozások okozta elváltozások súlyosságát, terápiás következményeit, általános és időbeni lefolyását, a költségeket és a végső kimenetelt. Kutatásunk fő célkitűzése a táplálás menedzselésének megállapítása volt a hazai kór- házakban, az információk segítségével támogatjuk a kórházakat a betegek tápláláste- rápiájának javításában, továbbá az adatok és az eredmények független minőségbiztosí- tási projektek alapjai is lehetnek.

Bevezetés

Egy kb. 1390-ben kiadott angol nyelvű szakácskönyv1 befejező mondata „Explicit de coquina que est optima medicina” (A táplálék a legjobb orvosság) az elmúlt évszá- zadok során aktualitásából semmit sem veszített. A megfelelő és kielégítő étkezések betegségek kezelésében betöltött szerepének és fontosságának ősrégi ismerete ellené- re Florence Nightingale 1859-ben a következőt írta: „A bőség közepette betegek ezrei éheznek.”2 A kórházban fekvő betegeket érintő klinikai felmérések továbbra is az alul- tápláltság elfogadhatatlanul nagy előfordulását mutatják Európa-szerte. A kórházban fekvő betegek tápláltsági állapotával számos felmérés és munkacsoport foglalkozott korábban3,4,5, ők a fekvőbeteg-intézményekben a betegek több mint 50 százalékát a malnutríció szempontjából veszélyeztetett csoportba tartozónak találták. A tápláltsági állapot nagymértékben befolyásolja a betegségek, a sérülések és a be- avatkozások okozta elváltozások súlyosságát, terápiás következményeit, általános és

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs II Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs III Pécsi Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum, Pécs 1 THE FORME 1390 2 PHC 2002 3 LELOVICS 2005 4 LELOVICS 2006 5 MENDL 2007

122 VII. Grastyán Konferencia időbeni lefolyását, mindezek következtében pedig a költségeket és a végső kimenetelt. A nem megfelelő tápláltsági állapot, valamint a helytelenül összeállított diéta a betegek állapotát negatív irányba befolyásolja. A kóros tápláltsági állapot a dietetikus munkájának egyik indikációja, beavatkozása eredményének pedig mérhető paraméte- re. Az egyénre szabott táplálás, valamint a cselekvés irányvonalai csak egzakt, mért eredmények alapján határozhatók meg, megfelelő táplálási–táplálkozási tanácsadás és intervenció csak a mért eredmények, valamint megfogalmazott célok alapján adhatók. A dietetikus és az orvos a betegek táplálásterápiáját individuálisan tervezi meg, melynek részletes dokumentálása elengedhetetlen.,

Előzmények

A Táplálási Napot (nutritionDay) 2008-ban január 31-én rendezték meg, amelyet a táplálásterápiáért felelős európai társaság (The European Society for Clinical Nutrition and Metabolism, ESPEN) hívott életre 2006-ban . A felhívás évében Európa országaiból több mint hétszáz kórház és ápolási otthon tizenhatezernél is több betege vett részt a táp- láltsági állapot felmérésében, míg 2007-ben meghaladta a húszezret a felmérésben részt vevők köre. A nemzetközi részvétel némi visszaesése – és a szociális otthonok első részvé- tele10 – mellett 2008-ban 830 kórházi osztály 16 831 betege szolgáltatott adatokat.

Célkitűzések

A felmérés fő célkitűzése a táplálás menedzselésének megállapítása volt az euró- pai kórházakban. Az összegyűjtött információk segítik a kórházakat a betegek táplá- lásterápiájának javításában, továbbá független minőségbiztosítási projektek alapjai is lehetnek. A közép- és hosszú távú terv a nutritionDay évenkénti ismétlése, ezzel moni- torozva a sikeres változásokat a klinikai gyakorlatban, a szervezésben és a betegirányí- tásban egyaránt. A cél konkrétan a tápláltsági állapotból eredő kockázat és táplálkozási beavatkozási profil elkészítése egy-egy egység számára, amely az ún. case-mixen (eset- összetétel-mutatón), a kórházi szerkezeten és a szociális környezeten alapul. Ez kizá- rólag az aznapi eredményeken alapuló pillanatképet ad a rizikó és az erőforrás közti kapcsolatról.

A felmérések résztvevői

Hazánkban a felmérésben 221 önként jelentkező kórházi osztály, 40 ± 26 beteg- számú ápolási egység (maximális ágyszám 42 ± 26) vett részt azokkal a tizennyolc év feletti betegeivel, akik a felmérési napon (2008. január 31-én) reggel hét és másnap

Lelovics 2009 de Looy 2008 Bozóné Kegyes 2008 LELOVICS 2008a 10 LELOVICS 2008b

123 VII. Grastyán Konferencia reggel hét óra között fekvő betegként az intézményben tartózkodtak, az előírt kutatási protokollnak megfeleltek, valamint a tájékoztatás után a beleegyező nyilatkozatot alá- írták. A felmérés 2206 férfi (55,7%) és 1756 nő (44,3%), összesen 3962 beteg adatait összesíti, az átlagos életkor 72 év volt, a legidősebb beteg betöltötte a 97. évet. A részt- vevők 7,5 százaléka műtétre várt, 18,7 százaléka posztoperatív beteg volt, átlagosan 14 napot (3 és 262 nap között) töltöttek az osztályon és a kórházban. A felmérés napján 156 főt (3,9%) intenzív osztályon kezeltek. Az Európán túlnyúló (Brazília és Japán is részt vett) felmérésben pedig nyolcszáz- harminc, önként jelentkező, 31 ± 20 betegszámú kórházi osztály (maximális ágyszám 34 ± 22) vett részt. A nemzetközi adatok 8729 férfi (51,9%) és 8102 nő (48,1%), össze- sen 16 831 betegre vonatkoznak. Az átlagos életkoruk 67,0 év (2 és 105 év között) volt. A résztvevők valamivel nagyobb arányban vártak műtétre a hazai betegeknél, az euró- pai osztályok betegeinek 8,6 százaléka várt műtétre, és 23,2 százaléka posztoperatív beteg volt. A betegek átlagosan tizenöt napot (1 és 2969 nap közötti időt) az osztályon és száznegyvenhat napot (1–2969 napot) a kórházban töltöttek, a felmérés napján in- tenzív osztályon kezeltek közülük 2265 főt (13,5%).

Módszerek

A nutritionDay keretében 2008. január 31-én a fekvőbeteg-ellátásban részesülők önkéntes alapon, kérdőív kitöltésével szolgáltattak fontos információkat – többek kö- zött – a kórházi étkeztetésre vonatkozó tapasztalataikról. A felmérés a betegek testtö- megének változására, illetve kezelésük bizonyos részleteire is kitért. A megkérdezettek rajzos kérdőívet töltöttek ki az e napon elfogyasztott étel és folyadék mennyiségéről. Az intézményi egységek vezetői és főnővérei külön űrlapon nyilatkoztak az osztályok szerkezetéről, a betegek/ágyak maximális számáról, az intézményi humán erőforrásról (kezelő- és ápolószemélyzetről), a betegek étkeztetésével kapcsolatos szervezési kérdé- sekről stb. Az adatelemzést – Cox regressziós és logisztikus regressziós analízissel – a Bécsi Egyetem Orvosi Statisztikai Tanszéke végezte Mohamed Mouhieddine koordinálásá- val.

Eredmények

A magyarországi betegek között a leggyakrabban érintett szervek és szervrendszerek: szív és keringési rendszer (26,5%), mozgató szervrendszer (18,7%), agy és idegrendszer (14,8%), valamint gasztrointesztinális rendszer (12,1%), tüdő (11,9%). A betegek 79,9 százaléka segítség nélkül tudott közlekedni, 12,4 százaléka szintén fenn- járó, de csak segítséggel képes közlekedni, 6,3 százaléka pedig ágyban fekvő beteg. (Hiányzik ez az adat a páciensek 1,4 százalékánál.) A betegek több mint fele (60,8%) segítséget igényelt a kérdőív kitöltéséhez. Az európai betegek között a leggyakrabban érintett szervek, illetve szervrendszerek: a gasztrointesztinális rendszer (21,5%), a szív és keringési rendszer (18,9%), a rosszin-

124 VII. Grastyán Konferencia dulatú daganatos betegségek (16,8%), a csontvázrendszer és az izomzat (16,3%), valamint az agy–idegrendszer (13,3%), és a tüdő (10,6%). A betegek 66,9 százaléka tudott segítség nélkül közlekedni, 17,4 százaléka volt fennjáró, de csak segítséggel tudott közlekedni. A betegek 10,6 százaléka immobilis volt. (A páciensek 5,1 százalékánál hiányzik ez az adat.) A betegeknek szintén több mint fele (57,7%) igényelt segítséget a kérdőív kitöltéséhez.

Kezelő- és ápolószemélyzet, alapápolás és táplálás

A magyarországi osztályokon dolgozó orvosok száma átlagosan 0,4 ± 1,4, a szakorvosok száma 0,4 ± 1,2, míg a szakorvosjelöltek száma 0,1 ± 0,3 volt. Egy betegre átla- gosan 0,01 ± 0,04 orvos, 0,01 ± 0,03 szakorvos és 0,00 ± 0,01 szakorvosjelölt jutott. A nővérek száma osztályonként 0,4 ± 1,2, míg a segédápolók száma 0,1 ± 0,4 volt. A hazai kórházi osztályokon átlagosan 0,5 ± 0,7 dietetikus dolgozott, így az egy betegre jutó dietetikus 0,02 ± 0,03 volt. Táplálási team a felmérésben részt vevő osztályok 71,9 százalékán működött, s az osztályok döntő többségén (83,7%) személyre szabott táplálási tervet alkalmaztak. Az európai, továbbá résztvevő brazil és japán osztályokon dolgozó orvosok száma átlagosan 3,3 ± 4,7, a szakorvosok száma 1,6 ± 2,5, a szakorvosjelöltek száma 1,8 ± 3,3 volt. Egy betegre átlagosan 0,1 ± 0,2 orvos, 0,05 ± 0,08 szakorvos, 0,06 ± 0,12 szakorvosjelölt jutott. A nővérek száma osztályonként 5,5 ± 8,3, a segédápolók száma 1,6 ± 1,9 volt Európában. Az osztályokon átlagosan 0,7 ± 1,2 dietetikus dolgozott, az egy betegre jutó dietetikus 0,02 ± 0,05 volt. Táplálási team a felmérésben részt vevő osztályok közel ugyanakkora hányadában, mint hazánkban, pontosan 75,9 százalékán működött, személyre szabott táplálási tervet az osztályok 68,4 százalékán, és/vagy helyi, illetve regionális irányelvet 36,3 százalékán, és/vagy nemzeti irányelvet az osztá- lyok 34,5 százalékán alkalmaztak.

A tápláltsági állapot szűrésére és az alultápláltságra vonatkozó eredmények

Hazánkban a betegek átlagos testtömegindexe (body mass index, BMI) 26,8 ± 5,8 [kg/m2] volt. A betegek testtömegét minden felvételkor megmérték az osztályok 88,7 százalékán, ám nem mérték három osztályon (1,4%). Alkalmanként mérték az osztá- lyok 11,3 százalékán, ezenfelül mérték akkor, ha az orvos vagy a beteg kérte, illetve ha szükségesnek látták az osztályok (58,8% esetén), hetente egyszer pedig 30,3 százalék- ban. A felmérést megelőző három hónapban a betegek egyharmadának (36,8%) csök- kent, 1,7 százalékuknak nőtt, míg 57,6 százalékuknak nem változott a testtömege. A páciensek 3,9 százaléka nem tudott információt adni testtömegváltozásáról. Azoknál a betegeknél, akik akaratlanul fogytak – válaszaik alapján –, a testtömegvesztés mértéke 0–4 kg közötti a betegek 19,4 százalékánál, 5 és 8 kg közötti 6,7 százalékánál, s ennél is nagyobb mértékű a betegek 9,0 százalékánál. A betegek 1,0 százaléka nem tudta megmondani testtömegvesztésének mértékét.

125 VII. Grastyán Konferencia

Ugyanezek az adatok Európára vonatkozóan: a betegek átlagos testtömegindexe (BMI) 25,4 ± 5,7 [kg/m2] (SD-érték) volt. A különböző osztályú profilok átlagos BMI- referenciaértékeit mutatja az 1. táblázat.

1. táblázat Az osztályok profiljának megfelelő BMI-referenciaértékek

BMI Részt vevő osztályok [n] [kg/m2] Általános belgyógyászati osztály 107 25,5 ± 6,2 Gasztroenterológia és hepatológia 73 24,8 ± 5,5 Onkológia (Radioterápia is) 58 24,7 ± 5,2 Kardiológia 29 27,7 ± 5,8 Geriátria 60 25,3 ± 6,0 Neurológia 38 26,0 ± 4,9 Pszichiátria 12 24,9 ± 5,9 Fül-orr-gégészet 27 25,3 ± 4,8 Általános sebészet 135 25,1 ± 5,4 Kardiológiai sebészet, mellkassebészet 15 25,7 ± 5,1 Ortopédia 31 25,4 ± 5,2 Traumatológia 18 26,0 ± 5,2 Idegsebészet 9 24,7 ± 5,7 Nőgyógyászat 31 25,4 ± 6,0 Ápolási osztály 5 24,9 ± 6,4 Nefrológia 14 26,4 ± 6,2 Egyéb 168 25,9 ± 6,0 Átlag 25,4 ± 5,7

A betegek testtömegét a felvételkor az európai osztályok 77,0 százalékán, az orvos vagy a beteg kérésére, illetve szükség esetén 55,2 százalékán, hetente egyszer mérték 40,2 százalékán, alkalmanként pedig 11,4 százalékán mérték. Nem mérték a betegek testtömegét tizenöt osztályon (1,8%). A betegek 95,2 százalékának adatai ismeretében: a felmérést megelőző három hó- napban csökkent a testtömege a betegek 40,7 százalékának, 41,2 százalékának pedig nem változott. Azoknál a betegeknél, akik akaratlanul fogytak (40,7%) – válaszaik alapján –, a testtömegvesztés mértéke 0–4 kg közötti a betegek 20,3 százalékánál, 5 és 8 kg közötti 7,7 százalékánál, s ennél is nagyobb mértékű 9,7 százalékánál. A betegek 2,4 százaléka nem tudta megmondani testtömegvesztésének mértékét, további 0,6 százalékuk pedig nem válaszolt.

Táplálásterápia a kórházi osztályokon

A felmérésben részt vevő magyarországi betegek 26,4 százaléka enterális táplálás- ban, 1,3 százaléka parenterális táplálásban, míg 1,8 százaléka enterális és parenterá-

126 VII. Grastyán Konferencia lis táplálásban is részesült, s a kórházi étrendet 61,7 százalékuk fogyasztotta (közülük speciális diétát a kliensek 12,1 százaléka, fehérje/energia-kiegészítést 1,1 százaléka kapott). A betegek 6,7 százalékának táplálásterápiájáról nem kaptunk információt. Egy szonda/katéter-behelyezés a betegek 5,3 százalékánál történt. Több mint egy szondája/katétere a betegek 3,7 százalékának, centrális vénás katétere 1,3 százaléká- nak, nasogastricus szondája 2,1 százalékának, míg egyéb táplálási módja (PEG, PEJ stb.) 6,4 százalékának volt. Az európai kórházak betegeinek 11,4 százaléka enterális táplálásban, 4,9 százaléka parenterális táplálásban, 1,7 százaléka enterális és parenterális táplálásban is része- sült. Speciális diétát kapott a kliensek 13,1 százaléka, fehérje-/energia-kiegészítést 5,8 százaléka, kórházi étrendet pedig 60,9 százaléka fogyasztott (a betegek 7,4 százaléká- nak táplálásáról nincs információnk). A betegek 72,3 százalékánál nem volt szonda-, illetve katéter behelyezve, egy szon- dája/katétere a betegek 22,7 százalékának, több mint egy szondája/katétere 5,0 szá- zalékának volt. Centrális vénás katétere az Európában zajló felmérésben részt vevő betegek 7,0 százalékának, nazogasztrikus szondája 2,1 százalékának, egyéb szondája (PEG, PEJ stb.) 20,4 százalékának volt.

Táplálkozás a Táplálási Napon és közvetlenül előtte

A betegek körében vizsgáltuk a Táplálási Napon elfogyasztott élelmiszerek meny- nyiségét: hazánkban a betegek 60,9 százaléka maradéktalanul megette az ebédet, Európában ez az arány 48,5 százalék volt. A kiegészítő tápszereket fogyasztó betegek aránya hazánkban 28,4% volt, az egy betegre jutó napi kiegészítő tápszer mennyisége 2 dl volt. A kiegészítő tápszereket fogyasztó betegek aránya Európában 19,9%, míg ott az egy betegre jutó napi kiegészítő tápszer mennyisége 1,1 dl volt a felmérés napján.

Következtetések és összefoglalás

A központi adatbázis nagy előnye, hogy az összesítések és értékelések után az érin- tett intézmények nemcsak a saját adataikról szereznek tudomást, hanem a profiljuknak megfelelő osztályok összesített adatait is megismerhetik mind a teljes hazai, mind az európai adatbázisból, tehát a referenciaadatok is a résztvevők rendelkezésére állnak. A felmérés nyomán létrehozott adatbázis segítséget nyújt az intézményeknek a betegek táplálását optimalizáló további, tudományos alapokon nyugvó lépések meghatá- rozásához.

Köszönetnyilvánítás

Minden elkötelezett dietetikusnak és szakdolgozónak köszönjük a felmérésben nyúj- tott segítséget és közreműködést, amely a Nestlé HealthCare Nutrition támogatásával valósult meg.

127 VII. Grastyán Konferencia

Irodalom

Bozóné Kegyes 2008 = Bozóné Kegyes Réka, Fekete Krisztina, Lelovics Zsuzsanna, Nagy Gyuláné, Tátrai Lászlóné: A dokumentációs rendszer a dietetikus munkájában. 18. In: Zajkás Gábor, Gilingerné Pankotai Mária, Gelencsér Éva, Lugasi Andrea (szerk.): Magyar Táplálkozástudományi Társaság 33. Vándorgyűlése program és előadás összefoglalók (Pécs, 2008. októ- ber 2–4.). Budapest, MTTT, 2008. de Looy 2008 = de Looy, Anne, Liddell, Judith, Bozóné Kegyes Réka, Favreau, Anne-Marie, Marquez, Iva, Naumann, Elke, Lelovics Zsuzsanna, van Ael, Karin: Dietetikusi kompetenciák Európában. Új Diéta, 2008, 2, 24–25. Lelovics 2005 = Lelovics Zsuzsanna, Henter Izabella, Kubányi Jolán, Bozóné Kegyes Réka, Lindwurm Györgyné, Gyurcsáné Kondrát Ilona, Bonyárné Müller Katalin, Varga Mária, Füzesséry Péterné, Kánya Lászlóné, Hasilló Ferencné, Hegyesi Judit: A tápláltsági állapot monitorozá- sának eredményei az alapellátásból kórházba került betegek körében. Clin. Nutr., 2005, 1/3, 82–88. Lelovics 2006 = Lelovics Zsuzsanna, Henter Izabella, Bozóné Kegyes Réka, Kubányi Jolán, Lindwurm Györgyné, Gyurcsáné Kondrát Ilona, Bonyárné Müller Katalin, Varga Mária, Füzesséry Péterné, Kánya Lászlóné, Hasilló Ferencné, Hegyesi Judit: Az alapellátásból kórházba ke- rült betegek körében végzett tápláltságiállapot-szűrés eredményei. Praxis, 2006, 15/4, 37–42. Lelovics 2008a = Lelovics Zsuzsanna, Figler Mária: Felmérés Európa kórházai- ban és szociális otthonaiban. Új Diéta, 2008, 2, 21. Lelovics 2008b = Lelovics Zsuzsanna, Hiesmayr, Michael. Figler Mária: Átfogó kép a szociális otthonokban élők táplálkozásáról – nutritionDay 2008. Új Diéta, 2008, 6, 8–9. Lelovics 2009 = Lelovics Zsuzsanna, Hiesmayr, Michael, Bozóné Kegyes Réka, Hartmann Eszter, Bonyárné Müller Katalin, Schindler, Karin, Figler, Mária: Átfogó kép a fekvő betegek tápláltsági állapotáról – nutritionDay 2008. Új Diéta, 2009, 1, 4–7. Mendl 2007 = Mendl Edina, Bodai Viktória, Lelovics Zsuzsanna: Tápláltsági ál- lapot felmérése hemodializált betegek körében. Új Diéta, 2007, 2, 6–7. PHC 2002 = Public Health Committee: Committee of experts on nutrition, food safety and consumer health. “Ad Hoc Group” Nutrition programmes in hospitals 6th meeting. Paris, 6–7th February 2002. The Forme 1390 = The Forme of Cury. A roll of ancient English cookery. Compi- led, about A. D. 1390, by the Master-Cooks of King Richard II.

128 VII. Grastyán KonferencIa

Herczeg AnnaI, Lelovics ZsuzsannaII Boldogság és táplálkozás, avagy ha sokat eszünk, jókedvünk lesz?

zért eszünk, hogy boldogok legyünk vagy azért vagyunk boldogok, mert eszünk, ehetünk?! Vajon milyen kapcsolatban áll egymással a boldogság és a táplálko- a zás? Mennyiben határozza meg boldogságunkat az elfogyasztott táplálék? Bevezetés

Születésünket követően az első, kézzel fogható dolog a táplálék. A táplálkozás igé- nye ösztönösen megvan minden emberben születésétől fogva, hiszen ennek hiányában esélye sem lenne a túlélésre. Egyes feltételezések szerint ez az alapvető emberi ösztön is oka lehet annak, hogy néhányan az étkezésben látják a túlélés esélyét, ha valamilyen problémával kerülnek szembe. A hangulat és a táplálkozás között igen szoros össze- függés fi gyelhető meg, ugyanis a szénhidrátban gazdag élelmiszerek nagymértékben javíthatják hangulatunkat. Érzelmi életünket a kémia szintjén elsősorban két moleku- la határozza meg: a szerotonin és a dopamin. E két hírvivő anyag különböző érzelmi állapotokba avatkozik be. Amikor a szénhidrátok lebomlásakor szőlőcukor alakul ki, a hasnyálmirigy fokozottan választ el inzulint, amelynek hatására eltűnik a vérből a felesleges cukor. Az inzulin megtöbbszörözi a triptofán (egy esszenciális aminosav) mennyiségét, amelyből a szerotonin kialakul. A triptofán a vérárammal eljut az agyba, ahol megteremti a szerotoninképződés feltételeit, s a hangulat emelkedik.

Intrauterin tapasztalatok

A kutatók már régóta tudják, hogy jóval a születés előtt rengeteg tapasztalatot szer- zünk. Az ember élete és ízlése nem a születéssel, hanem a fogantatás pillanatával kez- dődik.1 A magzat fejlődése során a száj körüli régió válik először érzékennyé, s a hatodik hónaptól kezdve kifejlődik az ízlelés. Már a hatodik terhességi héten megjelennek az aprócska nyelven az ízlelőbimbók. A magzat főleg a méhlepényen és a köldökzsinó- ron keresztül táplálkozik, s már a harmadik hónapban kisebb mennyiségű magzatvi- zet is iszik.2 A 10. hét előtt a magzat a száján keresztül már folyadékot vesz magához, majd a 14. hét előtt a nyelő- és nyelvmozgások megindulnak, s az ízlelőbimbók éretté

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs II Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1 RAFFAI 2002 2 RAFFAI 1997. 33.

12 VII. Grastyán Konferencia válnak. Egy újszülött nyelvén közel tízezer, egy gyerek nyelvén csaknem 15 000 ízlelő- bimbó van, de ez a szám az életkor haladtával fokozatosan gyarapszik. Ízérzékelésünk azt is lehetővé teszi számunkra, hogy kedvenc ételünk elfogyasztásakor kulináris örö- mökben legyen részünk. A boldogság érzés miatt könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy többet eszünk, mint amennyire szükségünk van.

Vizsgálatunk

A felnőtt magyar nők napjainkban napi 335 kalóriával, a férfiak 168 kalóriával több energiát vesznek magukhoz, mint 1971-ben. Ez a sok kalória nemcsak a testünkön, hanem a tányérunkon is realizálódik. Hazánkban 2005-ben 702 kg élelmiszerfogyasztás jutott minden személyre, míg 35 évvel ezelőtt egy év alatt fejenként csak 609 kg élelmi- szer fogyott. Ez a nagyobb energia felvétel 15%-os növekedést jelent. Erre az időszak- ra, az 1970-es évek elejére teszik az adagok robbanásszerű növekedésének a kezdetét. Tény, hogy egyre nő a túlsúlyosak aránya gyermek- és felnőtt korban egyaránt. A túlsú- lyosak és elhízottak számának növekedésével világszerte gyakoribbá válnak a többlet- súllyal kapcsolatba hozható betegségek, ezek pedig kihatással vannak az egészségbiz- tosítási terhekre (mint például gyógyszerek, kísérőbetegségek, szövődmények) és az orvosi költségekre is., A táplálékfelvétel-késztetésnek több összetevője is van: a napi ritmus mértéke, az evés gyönyörszerző funkciója és az íz- és szagingerek. A kellemes jellegük nagyobb energia-bevitelre ösztökél, mint amennyi az egyensúly beállításához szükséges. Feltételezések szerint a túlsúlyos emberek karcsú társaiknál kevesebb örö- met találnak a zsíros/cukros ételek fogyasztásában, ezért kompenzációképpen többet esznek belőle. Kutatásunk célja volt, hogy a változásokat nyomon kövessük az adagok méretében annak érdekében, hogy megállapítsuk, van-e trend, illetve jelent-e nagyobb energia-bevitelt a nagyobb adag. Kíváncsiak voltunk a változásokra, mert feltételez- tük, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy az évek során az élelmiszerek kiszerelési mennyiségei változnak. Ha pedig ez a fogyasztásukban bármilyen szerepet játszik, akkor célszerű ismernie a szakembernek a kiszerelési mennyiségekben, és kü- lönösen a tápanyagtartalomban, ezek közül is elsősorban az energiaértékben történt változást. Több élelmiszert is megvizsgáltunk, méretbeli változását megfigyeltük. A gyorséttermekre jellemző hamburger 30 év alatt 82%-kal nőtt, ez a méretbeli változás energiatartalom növekedéssel járt, ami 382 kalóriával [kcal] jelent többet. Az élelmi- szerek piacra kerüléskori méretük mellett napjainkban már az eredeti tömeg több mint tízszerese is kapható, így például a szénsavas üdítő italok, a sör, a csokoládék, de a többi élelmiszer esetén is megtöbbszöröződött a kiszerelési mennyiség a bevezetéshez

RAFFAI 1996. 44. Féli 2005 BROWN 1991 FLEGAL 2002 LUDWIG 2009 BOHON 2008 Uo.

130 VII. Grastyán Konferencia képest. Természetesen a piac felkészült az eltérő fogyasztói igények kielégítésére is, így mindenki választhat a különböző terméknagyságból. A méretbeli változás minden esetben magában rejti az energiaértékbeli változásokat is. A sült krumpli az eredetinek közel két és félszeres energiatartalmával bír, a Túró rudi, a sör és a szénsavas üdítőita- lok pedig háromszorosával. Ez a tény önmagában még nem jelentene problémát, ha a fogyasztók odafigyelnének rá, de felmérésünk szerint ezekkel a változásokkal nincsenek tisztában. A vevő úgy látja, hogy csak minimális összeggel kell többet fizetnie a nagyobb adagért, ezt mindenképpen jó üzletnek tartja, és szinte minden esetben a nagyobb kiszerelést vásárolja meg. A táplálkozás boldogságához hozzátartozik az is, hogy a fogyasztó elégedett legyen a vásárlásai során. Kevesen tudják, hogy az akciós ételek csak marketingkutatások eredményei, és a cégek a saját érdeküket tartják szem előtt, a fogyasztók egészségével gyakran nem törődnek. Méret és energiatartalom szempontjából kvantitatív vizsgálatnak vetettünk alá élel- miszereket (n = 23). A hatásvizsgálatot nem reprezentatív csoportban, 381 önként résztvevő fiatal felnőtt (23% férfi, 77% nő; átlagéletkor 25,0 ± 9,9 év) körében vé- geztük név nélküli, általunk összeállított önkitöltős kérdőív segítségével, akiket BMI szerint kategorizáltunk. Adatelemzés egy- és kétmintás t-próbával, valamint a 95%- os konfidencia-intervallumok összehasonlítással történt. Az 5 évvel ezelőttihez kép- est az élelmiszer-kereskedelemben kapható adagok a megkérdezettek 40%-a szerint nagyobbak lettek, de a válaszadók több mint fele (51%) azon a véleményen van, hogy a kiszerelt élelmiszermennyiségek kisebbek vagy ugyanakkorák. A „Mitől függ, hogy mekkora adagot eszik?” kérdésre négy válaszlehetőséget adtunk: a fogyasztók 41%- ának fogyasztására az éhség mértéke van hatással, a megkérdezettek egyhatoda úgy gondolja, hogy annyit eszik valamiből, amennyi van benne, tehát amíg el nem fogy a kiszerelési mennyiség. A válaszadók 33,6%-ának fogyasztását leginkább az határozza meg, hogy általában mennyit szokott enni belőle, míg közel minden tizedik személyt az elé tett étel vagy ital nagysága befolyásol a fogyasztásában. A válaszadókat mért antropometriai paramétereik, azaz a mért testmagasság és testtömegértékből számított testtömegindexük (BMI) szerint kategorizáltuk. Válaszaik megoszlása szerint megállapítottuk, hogy azt, hogy ki mennyit fogyaszt egy-egy csomagolt élelmiszerből vagy készételből, nagy mértékben befolyásolja a testtömeginde- xe. Így az optimális testtömegűek között szignifikánsan többen vannak azok, akiknek fogyasztását az aktuális éhsége határozza meg, ők a megkérdezettek több mint felét adják. Szignifikáns a csomagolt mennyiségnyit fogyasztók aránya is, míg minden huszadik optimális testtömegű nyilatkozott úgy, hogy az ő táplálkozását alapvetően az elé tett mennyiség határozza meg. Ezzel szemben az elhízottak között azok vannak a legtöbben, akik egyszeri étkezési mennyiségét a csomagolt mennyiség befolyásolja leginkább. Eszerint minden harmadik elhízott fogyaszt készített, illetve készen vásá- rolt élelmiszereket. A testtömegből származtatott indexszel jól korrelál a táplálkozás mennyiségét meghatározó legjellemzőbb tényező. Ebben az egészséges testtömegű- eket befolyásolja leginkább az éhségérzetük, az elhízás mértékével ez szignifikánsan csökken, míg az egyéb tényezők előtérbe kerülnek. Régi rögzült szokás, hibás minta, mely szerint az emberek az eléjük tett adagot elfogyasztják, mert az ételpazarlást nem

131 VII. Grastyán Konferencia tartják helyesnek. Vizsgáltuk, hogy vajon mitől függ a táplálkozási attitűd a kedélyál- lapot kapcsán. Az optimális testtömegűek egyharmada az egészség fontos paraméte- rének tartja a táplálkozást, az ő arányuk szignifikáns a többihez képest. A túlsúlyosak között tízből négyen jókedvükben esznek, míg ketten azért, hogy boldogok legyenek. Meglepő, hogy minden tizedik túlsúlyost nem is érdekli az evés, csak azért eszik, mert muszáj. Közel ugyanennyien vannak azok is, akik nem szeretnek enni. Az elhízottak és a túlsúlyosak között még kevesebben vannak azok, akik az egészség fontos paraméte- rének tartják a táplálkozást. A plusz kilókkal arányosan nő azok száma, akik jókedvük- ben esznek, illetve akik azért esznek, hogy boldogok legyenek.

Eredményeink

Eredményeink szerint a vásárolt, csomagolt, és a tányéron lévő adag összefügg az elfogyasztott mennyiséggel. Ezek a paraméterek, valamint a kedélyállapot a túlsúly kialakulásában vagy/és túlsúlyosságban is szerepet kapnak. A fogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy mekkorák az adagok, ezért fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a felszolgált és a szükséges adag között különbség lehet. A túlsúlyosokat és az elhízot- takat ösztönözni kell a kisebb adagok választására, az otthoni adagok alkalmankénti ellenőrzésére.

Következtetésünk

A legtöbb éttermi és kereskedelmi adag mérete, és az ebből származó energia-fel- vétel szinte minden esetben nőtt. Vitathatatlan, hogy a kereskedelemben előnyösek a nagyobb kiszerelések, azonban ez kedvezőtlenül hat a fogyasztásra. Minél nagyobb egy csomagolt adag, annál nagyobb a fogyasztás. Egy kutatás eredményeként a nézők a moziban 44%-kal több popcorn-t ettek, ha nagyobb adagot kaptak.10 A több étel fo- gyasztásából eredő jókedv/boldogság pedig csak átmeneti gyönyör lehet.

Felhasznált irodalom

BOHON 2008 = BOHON, Cara, STICE, Eric, SPOOR, Sonja: Female emotional eaters show abnormalities in consummatory and anticipatory food reward: A functional magnetic resonance imaging study. Int. J. Eat. Disord., 2008, 42/3, 210–221. BROWN 1991 = BROWN Peter: Culture and the evolution of obesity. Hum. Nat., 1991, 2, 31–57. Féli 2005 = FÉLI Józsefné (szerk.): Magyar statisztikai évkönyv, 2004. Budapest, KSH, 2005. FLEGAL 2002 = FLEGAL, Katherine M., CARROLL, Margaret D., Ogden, Cynthia L.,

10 WANSINK 2005

132 VII. Grastyán Konferencia

Johnson, Clifford L.: Prevalence and trends in obesity among US adults, 1999–2000. JAMA, 2002, 288/14, 1723–1727. LUDWIG 2009 = LUDWIG, David S., POLLACK, Harold A.: Obesity and the economy: from crisis to opportunity. JAMA, 2009, 301/5, 533–535. RAFFAI 1996 = RAFFAI Jenő: Beágyazódás. 38–47. In: LUKÁCS Dénes (szerk.): Korai személyiségfejlődés és terápiás folyamat. Budapest, Magyar Pszichoanalitikus Egyesület – Animula, 1996. RAFFAI 1997 = RAFFAI Jenő: Megfogantam, tehát vagyok. Párbeszéd a babával az anyaméhben. Budapest, Útmutató, 1997. Raffai 2002 = Raffai Jenő: Az intelligens magzat. In: Hidas György, Raffai Jenő, VollneR Judit (szerk.): Lelki köldökzsinór. Budapest, Válasz, 2002. WANSINK 2005 = WANSINK, Brian, KIM, Junyong: Bad popcorn in big buckets: porti- on size can influence intake as much as taste. J. Nutr. Educ. Behav., 2005, 37/5, 242–245.

133 VII. Grastyán KonferencIa

Horváth Gábor the effects of enriched environment in degenerated rat retina induced by toxic agent in vivo

(Lektorálta: Dr. Farkas József)

nvironmental enrichment is known to infl uence the development of the nervous system and it provides benefi cial effects in various kinds of brain lesions. eEnriched housing conditions also infl uence the development and functioning of the visual system. The aim of the present study was to investigate whether retinal degeneration induced by neonatal monosodium glutamate (MSG) in rats can be ameliorated by expanded cage size or enriched environment. Control rats were kept in a regular cage, another group of pups was kept in an expanded cage and a third group was kept under complex environmental enriched conditions from the fi rst postnatal day. Half of the rats received MSG treatment on postnatal days 1, 5, and 9, while the other half of the groups received only saline treatment. Retinas were removed at 5 weeks of age and processed for histological analysis. Microscopical analysis revealed a substantial inner retinal degeneration in MSG-treated animals: the retinal thickness was less than 25% of the normal retinas, and the inner layers were completely fused. Expanded cage environment had a signifi cant protective effect: the layers of the retina were well visible, and the thickness of the entire retina had a nearly 50% amelioration. Best results were obtained in retinas from rats living in enriched environment: the retina suffered only an approximately 25% reduction in thickness, and all layers were signifi cantly thicker than in MSG-treated retinas. In summary, the present study showed that expanded fi eld provided some degree of neuroprotection, while a complex environmental enrichment led to a manifest protection against retinal degeneration induced by neonatal MSG treatment in rats.

1. Introduction

Enriched environment causes several neurochemical and morphological alterations in the brain, including thicker cortex, increased dendritic spine density, increased expression of neurotrophic factors and enhanced neurogenesis (FRANKLIN et al., 2006; PHAM et al., 1999; SCHNEIDER et al., 2006). Environmental enrichment also leads to better performance in various learning tasks, enhanced social behavior, increased exploration and lower anxiety (FERNANDEZ-TERUEL et al., 1997; SCHNEIDER et al., 2006; VAN DER HARST et al., 2003). Having such benefi cial effects, enriched housing conditions are able to ameliorate the deleterious effects of various toxic, ischemic and

134 VII. Grastyán Konferencia traumatic injuries in the nervous system (Fischer and Peduzzi, 2007; Held et al., 1985; Iuvone et al., 1996; Schneider et al., 2001, 2006). Enriched housing conditions also influence the development and functioning of the visual system. It has been shown that enriched environment increases the number and size of synapses per neuron as well as neuronal activity in the rat visual cortex (Bengoetxea et al., 2008). Mice kept in enriched conditions have earlier eye opening and have an accelerated visual system development as ascertained through behavioral, electrophysiological and molecular analysis (Cancedda et al., 2004). Early postnatal and even prenatal enrichment have been shown to accelerate retinal development in rats (Landi et al., 2007; Sale et al., 2007). Neonatal treatment with monosodium glutamate (MSG) leads to a nearly complete degeneration of the inner retina (Tamas et al., 2004). We have previously described the different degrees of retinal degeneration in rats treated with various MSG doses (Babai et al., 2005, 2006). We have found that treatment with 2 mg/g bodyweight on postnatal days 1, 5 and 9 causes a degree of degeneration that is possible to improve with neuroprotective agents, while more frequent treatment or with high doses produce such a severe retinal degeneration that it cannot be counteracted with strategies otherwise shown to be protective (Babai et al., 2005, 2006). Using the 3×2 mg/g bodyweight MSG treatment, we have shown that intravitreal administration of the neuroprotective pituitary adenylate cyclase activating polypeptide ameliorates the MSG-induced lesions in the retina (Atlasz et al., 2008, 2009; Babai et al., 2006; Tamas et al., 2004), through inhibition of proapoptotic signaling and activation of antiapoptotic molecules (Racz et al., 2006a,b; 2007). We have found similar protective effects with a mitochondrial ATP sensitive K+ channel opener, diazoxide (Atlasz et al., 2007). It is not known, however, how enrichment would influence MSG-induced retinal degeneration. Enrichment studies usually concentrate on modifying the area inside the cage. However, there are data regarding the effects of the cage size and other housing factors as well, influencing somatic growth of rats, synaptic development and cardiac infarct size (Ichikawa et al., 1993; Moskowitz et al., 1979; Patterson-Kane, 2002; Yildiz et al., 2007). It has been shown in one study that exercise, and not enriched environment, improves learning after kainic acid-induced hippocampal neurodegeneration (Gobbo and O’Mara, 2005). Therefore, the aim of the present study was to investigate the effects of expanded cage size and enriched housing conditions on retinal structure damaged by neonatal MSG treatment.

2. Results

All the layers characteristic for the mammalian retina were well visible in normal preparations without MSG treatment (Fig. 1A). Under the pigment epithelium, the photoreceptor layer (PL) was followed by several rows of photoreceptor cell bodies, forming the outer nuclear layer (ONL). The first synaptic layer, a thin outer plexiform layer (OPL) was followed by 4–5 rows of the cell bodies of bipolar neurons (inner nuclear layer: INL). Finally, the inner plexiform layer (IPL) was followed by cells in the

135 VII. Grastyán Konferencia

Fig. 1 – Light microphotographs of retinal sections from (A) normal control rats, (B) after 3× MSG treatment, (C) from rats housed in expanded cages without further enrichment and (D) rats in enriched conditions. MSG treatment led to a substantial retinal degeneration in animals housed in standard cages. A markedly better retinal structure was observed in rats housed in expanded areas, and a nearly normal retinal structure was found in pups from enriched environment. Abbreviations: PL: photoreceptor layer; ONL: outer nuclear layer; OPL: outer plexiform layer; INL: inner nuclear layer; IPL: inner plexiform layer; GCL: ganglionic cell layer. Scale bar: 20 μm. ganglionic cell layer (GCL) (Fig. 1A). The outer limiting membrane (OLM) separated the PL and ONL layers and the inner limiting membrane (ILM) was the innermost layer of the retina. No apparent morphological differences could be observed in preparations from saline-treated rats in any of the groups (data not shown). Retinal tissue from animals treated with MSG showed severe degeneration compared to the normal controls, consistent with our previous descriptions (Atlasz et al., 2007; Babai et al., 2005). Much of the IPL disappeared and the INL and GCL were intermingled (Fig. 1B). Only the photoreceptor layer seemed unchanged, whereas all nuclear layers of the retina were significantly reduced in thickness as well as reduction in the number of cells in the GCL was observed (Figs. 2A, B). As a consequence, a slight increase in the OPL was found in all MSG-treated retinas. In addition, swollen cell bodies were observed in the ONL. The total thickness of the retina was significantly reduced, almost to one fourth of the control thickness (Figs. 2A, B). A slight amelioration could be observed in the retinas of rats kept in larger cages (Fig. 1C). The retinal layers could be clearly separated, the thickness of ONL, OPL, INL, and IPL, and so the entire thickness of the retina were significantly increased compared to standard housed MSG-treated retinas (Fig. 2A). The number of cells in the GCL, however, was not changed when compared to preparations from MSG-treated animals

136 VII. Grastyán Konferencia kept in standard cages (Fig. 2B). Pups kept in enriched environment had a markedly lower degree of retinal degeneration following MSG treatment and the appearance of the retinal structure was well preserved (Fig. 1D). All layers of the retina were significantly thicker than in the retinas of MSG-treated rats kept in expanded cages (Fig. 2A). The thickness of OPL reached nearly normal level, and the entire thickness of the retina was only approximately 25% less than in normal animals (Fig. 2A). The number of cells in the GCL was markedly higher than standard MSG-treated or those kept in expanded cages without enrichment (Fig. 2B).

Fig. 2 – Morphometric analysis of MSG-treated retinas in different environments. Quantification of thickness of retinal layers (A), and the number of cells/100 μm GCL length (B) in normal control and MSG-treated rats in different environmental conditions (regular cage, expanded cage, enrichment). Abbreviations: OLM-ILM: cross-section of the retina from the outer limiting membrane to the inner limiting membrane; ONL: outer nuclear layer; OPL: outer plexiform layer; INL: inner nuclear layer; IPL: inner plexiform layer; GCL: ganglionic cell layer. *P<0.05 compared to normal control retinas; #P<0.05 compared to MSG-treated retinas of animals housed in standard cage.

137 VII. Grastyán Konferencia

3. Discussion

The present study showed that enriched housing significantly reduced retinal degeneration induced by neonatal MSG treatment in rats. A less marked improvement was achieved by simply enlarging the cage size. Enriched housing has been shown to ameliorate various kinds of nervous system injuries. For example, rats kept under enriched housing conditions have improved functional performance following spinal cord injury or cortical lesions (Fischer and Peduzzi, 2007; Held et al., 1985). Housing conditions also influence the functional outcome after cerebral ischemia: behavioral deficits were most pronounced in rats kept in impoverished environment (Jolkkonen et al., 2003). Enriched housing also promotes postischemic brain repair (Komitova et al., 2006). Vulnerability to some negative effects of repeated immune challenge may also be modified by environmental conditions associated with changes in brain plasticity (Mlynarik et al., 2004). Enrichment during adolescence has been shown to affect basal immune parameters and response to early stress- and drug-induced immunosuppression (Laviola et al., 2004). Less data are available on the effects of such housing conditions following toxic lesions. It has been shown that enriched environment can reverse the cognitive and molecular deficits induced by developmental lead exposure (Guilarte et al., 2003; Schneider et al., 2001). Our present data are in accordance with these previous observations and prove that enriched environment is able to ameliorate the toxic effects of glutamate in the retina. Furthermore, we showed that simply enlarging the cage size also had a beneficial effect on the retinal degeneration by glutamate excitotoxicity. It has been shown in hippocampal damage that increased exercise is able to improve learning deficits without decreasing neuronal loss in the hippocampus (Gobbo and O’Mara, 2005). Our observation that larger cage size was protective against glutamate-induced toxicity can be explained by the increased activity and expanded living area provided by the increased cage size. Much attention has been focused on the visual effects of an enriched environment. Rearing mice from birth in an enriched environment leads to a profound acceleration of important properties of visual system development (Cancedda et al., 2004). Short- and long-term enrichment increases neurotrophic tyrosine kinase receptor type 2 (TrkB) and brain derived neurotrophic factor expression in the retina, superior colliculus and visual cortex (Cancedda et al., 2004; Franklin et al., 2006). However, the latter authors reported that this increased expression of brain derived neurotrophic factor and its receptor did not translate into a neuroprotective effect following transection of the optic nerve (Franklin et al., 2006). MSG treatment leads to various morphological, neurochemical and behavioral changes (Segura-Aguilar and Kostrzewa, 2004). Neonatal MSG administration causes most apparent neuronal degeneration in the retina and arcuate nucleus (Babai et al., 2005; Kiss et al., 2005) and triggers delay in the neurobehavioral development, novelty-seeking behavior, impairment of learning and motor coordination (Kiss

138 VII. Grastyán Konferencia et al., 2006, 2007; Saari et al., 1990). Little is known about the effects of enriched housing in MSG-induced alterations. Earlier studies have reported that environmental enrichment is able to mask the deficits in place navigation, dominance task and motor activity induced by MSG treatment, when environmental enrichment begins at postnatal day 25 (Fisher et al., 1991; Saari et al., 1990). Our present study provides evidence that early postnatal enriched environment is able to ameliorate the severe retinal degeneration induced by neonatal MSG treatment. It is important to emphasize that enriched environment in the present study was applied in early postnatal development, at pre-weaning age. Most of the studies applying different housing conditions have used enriched environment at post-weaning or adult age. Enriched housing conditions have been shown to improve disturbances after neonatal anoxia or hypoxia/ischemia in rats, however, enrichment starts from postnatal day 21 or even later in these studies (Adriani et al., 2006; Ikeda et al., 2006; Iuvone et al., 1996). Fewer studies have described some beneficial effects of early postnatal or even prenatal enrichment. Early enrichment has been reported to counteract effects of stressful pre- and postnatal events (Koo et al., 2003). A previous study has demonstrated that brief and repeated exposure to novelty during postnatal days 2–21 can ameliorate some of the aversive effects induced by neonatal nervous injury (Tang and Nakazawa, 2005). Pre-weaning enrichment has been reported to reverse behavioral alterations in rats prenatally exposed to valproic acid (Schneider et al., 2006). It has been suggested that early enrichment induces beneficial effects through increased maternal enrichment before eye opening and also via earlier exposure to the surroundings due to earlier eye opening (Cancedda et al., 2004). Mothers kept in enriched environment have higher levels of insulin-like growth factor in their milk, which has been shown to accelerate retinal development of the offspring (Sale et al., 2007). It is probable that the observed neuroprotective effects in our present study also result from such a complex effect of early enrichment. In summary, the present study showed that expanded field provided some degree of neuroprotection, while a complex environmental enrichment led to a manifest protection against retinal degeneration induced by neonatal MSG treatment in rats.

4. Experimental procedures

4.1. Experimental animals

A local Wistar rat colony was used for our experiments. Animal housing, care and application of experimental procedure were in accordance with institutional guidelines under approved protocols (No: BA02/2000-20/2006, University of Pecs). Preweaning enrichment was used in the present study. All experimental animals were kept in the same room, under the same illumination and other outside environmental conditions (12 h light–dark cycle, food and water ad libitum). Altogether 9 litters were used (n=10±1) in 4 sets of subsequent studies.

139 VII. Grastyán Konferencia

4.2. Enriched environment paradigm

Animals of both sexes were cross-fostered immediately after birth, to minimize litter differences. Pups were placed in one of the following three cages immediately after birth. (1) Normal control rats were placed in a regular (control) cage with 43×30×20 cm dimensions (n=26). (2) A second group of rats was placed in a larger cage (expanded field), the floor of which was 88×50 cm with 44cm high walls (n=27). (3) A third group of pups (n=39) was placed in a large cage with the same parameters as for group 2 (88×50×44 cm) supplemented with a complex environmental enrichment. Rats were continuously exposed to intensive multisensory stimulation. The cage contained different toys, objects, running tunnels and rotating rods with various shapes, materials and colors. Half of the objects were changed daily, while the other half was left unchanged.

4.3. MSG treatment

Half of the pups in each cage were injected subcutaneously with 2 mg/g bodyweight MSG (Sigma, Hungary) dissolved in 100 μl physiological saline on postnatal days 1, 5 and 9, according to previous descriptions (Babai et al., 2005). The other half of the litters received the same volume of physiological saline.

4.4. Histology

Rats were sacrificed with an overdose of anesthetic at 5 weeks of age (n=5 per each treatment group). The eyes were immediately dissected in ice-cold phosphate buffered saline and fixed in 4% paraformaldehyde dissolved in 0.1 M phosphate buffer (Sigma, Hungary). Tissues were embedded in Durcupan ACM resin (Fluka, Switzerland), cut at 2 μm and stained with toluidine blue (Sigma, Hungary). The sections were then mounted in Depex medium (Fluka, Switzerland) and examined in a Nikon Eclipse 80i microscope. Measurements were taken from the digital photographs with the NIH Image 1.55 program. Six tissue blocks from at least three animals were prepared and central retinal areas within 1 and 2 mm from the optic nerve were used for measurements (n=2–5 measurements from one tissue block). Sections where the GCL appeared thicker than a single cell row, were excluded from evaluation. The following parameters were measured: (i) cross-section of the retina from the outer limiting membrane to the inner limiting membrane; (ii) the width of the outer and inner nuclear and plexiform layers (ONL, OPL, INL, IPL), respectively; (iii) the number of cells/100 μm section length in the ganglionic cell layer (GCL). Results are presented as mean±S.E.M. Statistical comparisons were made using the ANOVA test followed by Tukey-B’s post hoc analysis.

140 VII. Grastyán Konferencia

References

Adriani, W., Giannakopoulou, D., Bokulic, Z., Jernej, B., Alleva, E., Laviola, G., 2006. Response to novelty, social and self-control behaviors, in rats exposed to neonatal anoxia: modulatory effects of an enriched environment. Psychopharmacology (Berl) 184, 155–156. Atlasz, T., Babai, N., Reglodi, D., Kiss, P., Tamas, A., Bari, F., Domoki, F., Gabriel, R., 2007. Diazoxide is protective in the rat retina against ischemic injury induced by bilateral carotid occlusion and glutamate-induced degeneration. Neurotox. Res.12, 105–111. Atlasz, T., Szabadfi, K., Kiss, P., Babai, N., Koszegi, Zs., Tamas, A., Reglodi, D., Gabriel, R., 2008. PACAP-mediated neuroprotection of neurochemically identified cell types in MSG-induced retinal degeneration. J. Mol. Neurosci. 36, 97–104. Atlasz, T., Szabadfi, K., Reglodi, D., Kiss, P., Tamas, A., Toth, G., Molnar, A., Szabo, K., Gabriel, R., 2009. Effects of pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP1-38) and its fragments on retinal degeneration induced by neonatal MSG treatment. Ann. N.Y. Acad. Sci. 1163, 348-352 Babai, N., Atlasz, T., Tamas, A., Reglodi, D., Kiss, P., Gabriel, R., 2005. Degree of damage compensation by various PACAP treatments in monosodium glutamate- induced retina degeneration. Neurotox. Res. 8, 227–233. Babai, N., Atlasz, T., Tamas, A., Reglodi, D., Toth, G., Kiss, P., Gabriel, R., 2006. Search for the optimal monosodium glutamate treatment schedule to study the neuroprotective effects of PACAP in the retina. Ann. N.Y. Acad. Sci. 1070, 149–155. Bengoetxea, H., Argandona, E.G., Lafuente, J.V., 2008. Effects of visual experience on vascular endothelial growth factor expression during the postnatal development of the rat visual cortex. Cereb. Cortex 18, 1630–1639. Cancedda, L., Putignano, E., Sale, A., Viegi, A., Berardi, N., Maffei, L., 2004. Acceleration of visual system development by environmental enrichment. J. Neurosci. 24, 4840–4848. Fernandez-Teruel, A., Escorihuela, R.M., Castellano, B., Gonzalez, B., Tobena, A., 1997. Neonatal handling and environmental enrichment effects on emotionality, novelty/reward seeking, and age-related cognitive and hippocampal impairments: focus on the Roman rat lines. Behav. Gen. 27, 513–526. Fischer, F.R., Peduzzi, J.D., 2007. Functional recovery in rats with chronic spinal cord injuries after exposure to an enriched environment. J. Spinal Cord Med. 30, 147–155. Fisher, K.N., Turner, R.A., Pineault, G., Kleim, J., Saari, M.J., 1991. The postweaning housing environment determines expression of learning deficit associated with neonatal monosodium glutamate (M.S.G.). Neurotoxicol. Teratol. 13, 507–513. Franklin, T.B., Murphy, J.A., Myers, T.L., Clarke, D.B., Currie, R.W., 2006. Enriched environment during adolescence changes brain-derived neurotrophic factor and TrkB levels in the rat visual system but does not offer neuroprotection to retinal ganglion cells following axotomy. Brain Res. 1095, 1–11.

141 VII. Grastyán Konferencia

Gobbo, O.L., O’Mara, S.M., 2005. Exercise, but not environmental enrichment, improves learning after kainic acid-induced hippocampal neurodegeneration in association with an increase in brain-derived neurotrophic factor. Behav. Brain Res. 159, 21–26. Guilarte, T.R., Toscano, C.D., McGlothan, J.L., Weaver, S.A., 2003. Environmental enrichment reverses cognitive and molecular deficits induced by developmental lead exposure. Ann. Neurol. 53, 50–56. Held, J.M., Gordon, J., Gentile, A.M., 1985. Environmental influences on locomotor recovery following cortical lesions in rats. Behav. Neurosci. 99, 678–690. Ichikawa, M., Matsuoka, M., Mori, Y., 1993. Effect of differential rearing on synapses and soma size in rat medial amygdaloid nucleus. Synapse 13, 50–56. Ikeda, T., Mishima, K., Aoo, N., Harada, K., Liu, A.X., Egashira, N., Iwasaki, K., Fujiwara, M., Ikenoue, T., 2006. Rehabilitative training tasks improve spatial learning impairment in the water maze following hypoxic-ischemic insult in neonatal rats. Pediatr. Res. 59, 61–65. Iuvone, L., Gelose, M.C., Dell’Anna, E., 1996. Changes in open field behavior, spatial memory, and hippocampal parvalbumine immunoreactivity following enrichment in rats exposed to neonatal anoxia. Exp. Neurol. 139, 25–33. Jolkkonen, J., Gallagher, N.P., Zilles, K., Sivenius, J., 2003. Behavioral deficits and recovery following transient focal cerebral ischemia in rats: glutamatergic and GABAergic receptor densities. Behav. Brain Res. 138, 187–200. Kiss, P., Hauser, D., Tamas, A., Lubics, A., Racz, B., Horvath, Zs., Farkas, J., Zimmermann, F., Stepien, A., Lengvari, I., Reglodi, D., 2007. Changes in open- field activity and novelty-seeking behavior in periadolescent rats neonatally treated with monosodium glutamate. Neurotox. Res. 12, 85–93. Kiss, P., Tamas, A., Lubics, A., Lengvari, I., Szalai, M., Hauser, D., Horvath, Zs., Racz, B., Gabriel, R., Babai, N., Toth, G., Reglodi, D., 2006. Effects of systemic PACAP treatment in monosodium glutamate-induced behavioral changes and retinal degeneration. Ann. N.Y. Acad. Sci. 1070, 365–370. Kiss, P., Tamas, A., Lubics, A., Szalai, M., Szalontay, L., Lengvari, I., Reglodi, D., 2005. Development of neurological reflexes and motor coordination in rats neonatally treated with monosodium glutamate. Neurotox. Res. 8, 235–244. Komitova, M., Perfilieva, E., Mattsson, B., Eriksson, P.S., Johansson, B.B., 2006. Enriched environment after focal cortical ischemia enhances the generation of astroglia and NG2 positive polydendrocytes in adult rat neocortex. Exp. Neurol. 199, 113–121. Koo, J.W., Park, C.H., Choi, S.H., Kim, N.J., Kim, H.S., Choe, J.C., Suh, Y.H., 2003. The postnatal environment can counteract prenatal effects on cognitive ability, cell proliferation, and synaptic protein expression. FASEB J. 17, 1556–1558. Landi, S., Sale, A., Berardi, N., Viegi, A., Maffei, L., Cenni, M.C., 2007. Retinal functional development is sensitive to environmental enrichment: a role for BDNF. FASEB J. 21, 130–139.

142 VII. Grastyán Konferencia

Laviola, G., Rea, M., Morley-Fletcher, S., Di Carlo, S., Bacosi, A., De Simone, R., Bertini, M., Pacifici, R., 2004. Beneficial effects of enriched environment on adolescent rats from stressed pregnancies. Eur. J. Neurosci. 20, 1655–1664. Mlynarik, M., Johansson, B.B., Jezova, D., 2004. Enriched environment influences adrenocortical response to immune challenge and glutamate receptor gene expression in rat hippocampus. Ann. N.Y. Acad. Sci. 1018, 273–280. Moskowitz, R.M., Burns, J.J., DiCarlo, E.F., Flaim, S.F., Harrison, T.S., Peuler, J., Zelis, R., 1979. Cage size and exercise affects infarct size after coronary artery cauterization. J. Appl. Physiol. 47, 393–396. Patterson-Kane, E.G., 2002.Cage size preference in rats in the laboratory. J. Appl. Anim. Welf. Sci. 5, 63–72. Pham, T.M., Ickes, B., Albeck, D., Soderstrom, S., Granholm, A.C., Mohammed, A.H., 1999. Changes in brain nerve growth factor levels and nerve growth factor receptors in rats exposed to environmental enrichment for one year. Neuroscience 94, 279–286. Racz, B., Gallyas Jr., F., Kiss, P., Toth, G., Hegyi, O., Gasz, B., Borsiczky, B., Ferencz, A., Roth, E., Tamas, A., Lengvari, I., Lubics, A., Reglodi, D., 2006a. The neuroprotective effects of PACAP in monosodium glutamate-induced retinal lesion involves inhibition of proapoptotic signaling pathways. Regul. Pept. 137, 20–26. Racz, B., Tamas, A., Kiss, P., Toth, G., Gasz, B., Borsiczky, B., Ferencz, A., Gallyas Jr., F., Roth, E., Reglodi, D., 2006b. Involvement of ERK and CREB signalling pathways in the protective effect of PACAP on monosodium glutamate-induced retinal lesion. Ann. N.Y. Acad. Sci. 1070, 507–511. Racz, B., Gallyas Jr., F., Kiss, P., Tamas, A., Lubics, A., Lengvari, I., Roth, E., Toth, G., Hegyi, O., Verzar, Zs., Fabricsek, Cs., Reglodi, D., 2007. Effects of pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) on the PKA-Bad-14-3-3 signaling pathway in glutamate-induced retinal injury in neonatal rats. Neurotox. Res. 12, 95–104. Saari, M.J., Fong, S., Shivji, A., Armstrong, J.N., 1990. Enriched housing masks deficits in place navigation induced by neonatal monosodium glutamate. Neurotoxicol. Teratol. 12, 29–32. Sale, A., Cenni, M.C., Ciucci, F., Putignano, E., Chierzi, S., Maffei, L., 2007. Maternal enrichment during pregnancy accelerates retinal development of the fetus. PLoS ONE 2, e1160. Schneider, T., Lee, M.H., Anderson, D.W., Zuck, L., Lidsky, T.I., 2001. Enriched environment during development is protective against lead-induced neurotoxicity. Brain Res. 896, 48–55. Schneider, T., Turczak, J., Przewlocki, R., 2006. Environmental enrichment reverses behavioral alterations in rats prenatally exposed to valproic acid: issues for a therapeutic approach in autism. Neuropsychopharmacol. 31, 36–46. Segura-Aguilar, J., Kostrzewa, R.M., 2004. Neurotoxins and neurotoxic species implicated in neurodegeneration. Neurotox. Res. 6, 615–630.

143 VII. Grastyán Konferencia

Tamas, A., Gabriel, R., Racz, B., Denes, V., Kiss, P., Lubics, A., Lengvari, I., Reglodi, D., 2004. Effects of pituitary adenylate cyclase activating polypeptide in retinal degeneration induced by monosodium-glutamate. Neurosci. Lett. 372, 110–113. Tang, A.C., Nakazawa, M., 2005. Neonatal novelty exposure ameliorates anoxia- induced hyperactivity in the open field. Behav. Brain Res. 163, 1–9. van der Harst, J.E., Baars, A.M., Spruijt, B.M., 2003. Standard housed rats are more sensitive to rewards than enriched housed rats as reflected by their anticipatory behaviour. Behav. Brain Res. 142, 151–156. Yildiz, A., Hayirli, A., Okumus, Z., Kaynar, O., Kisa, F., 2007. Physiological profile of juvenile rats: effects of cage size and cage density. Lab. Anim. (N.Y.) 36, 28–38.

144 VII. Grastyán KonferencIa

Kelemen Fruzsina Harcok a budapesti duna-szakasz szabályozása körül

Érvek és ellenérvek a szabályozással kapcsolatban

Budapest a nagy árvizek idején

udapest Európa egyik legfi atalabb metropolisza, városszerkezete döntő mér- tékben a 19. század elején induló városfejlesztés illetve városrendezés ered- ményeként alakult ki. Lényegében tervezett város, és ezt a városalkotó tevé- B 1 kenységet nagyban befolyásolták az alapvető természeti és gazdasági tényezők. Az előbbiek közül a Duna a meghatározó, hiszen a főváros városépítésének története és a folyó története szorosan összefügg, a középkori Pest például a folyó egy viszonylag árvízmentes hordalékkúpján épült fel. Mindazonáltal a folyó pusztító hatásáról sem szabad megfeledkezni, az ismét- lődő árvizek közül a legpusztítóbb, az 1838. évi kényszerítette ki a rakpartok kiépí- tését, majd ezzel szoros összefüggésben a Duna szabályozását 1870 és 1885 között. Tanulmányomban elsősorban a szabályozás körül kibontakozó széleskörű szakmai és társadalmi vita menetét próbálom nyomon követni, azt, hogy hogyan fogadta a laikus közvélemény a terveket, illetve hogy mi volt az oka annak, hogy a beavatkozások újra és újra ellenkezést szültek. Ahhoz azonban, hogy érthetővé váljanak a közvélemény aggályai, szükséges áttekintenünk azt az időszakot, amelyben a szabályozások igénye felmerült, majd megtervezték és végül elkészítették azokat. Budapest mai területének nagy része a Duna-szabályozás előtt a folyó ártere volt. Budán és Óbudán kevéssé törődtek az árvízveszéllyel, de már erős gátak védték a bal parti síkságra telepedett gazdag kereskedővárost: Pestet. Az emberemlékezet óta leg- magasabbnak ismert 1775. évi árvíz után épült a Váci-gát, délről pedig a Soroksári-gát- tal biztosították a fővárost,2 ezzel szemben Budán nem létesültek hasonló gátak. A felsorolt gátak fontosságát azonnal megértjük, ha egy pillantást vetünk Horusitzky Henrik geológus hidrogeológiai térképére, amely körülbelül a mai Nagykörút helyén egykori Duna-ágat mutat.3 Rendesen ezen keresztül talált utat az árvíz a városba, szük- séges volt tehát, hogy alul és felül erős gáttal zárják le. Mindazonáltal a rendezetlen Duna meder miatt a hivatalos körök szinte állandóan tartottak a katasztrófa bekövet- kezésétől és sürgették a folyó szabályozását.4 Elsősorban a Gellérthegy után hirtelen

1 LOCSMÁNDI 1998. 82. 2 LÁSZLÓFFY 1938. 42. 3 LÁSZLÓFFY 1938. 42. 4 VÖRÖS 1975. 117.

145 VII. Grastyán Konferencia kiszélesedő szakasz okozta a legnagyobb problémát, hiszen a meder közepéig benyúló Kopaszi- és a Nyúlfutási-zátonyokon a felül- ről érkező jégtáblák a Csepel-sziget csúcsánál egymásra tornyosultak, akadályozva ezzel a víz szabad folyását.

A folyamszabályozások kezdete

A reformkorban, az 1808-ban alakult Szépítő Bizottmány munkájának köszönhe- tően nagy előrelépést tettek a város fejlesz- tésében, de egyáltalán nem foglalkoztak az árvízi biztonság kérdésével. A Duna partfalai nagyrészt kiépítetlenek voltak és a város sze- metét is itt rakták le vagy dobálták be a folyó- ba. Az 1838. évi hatalmas árvíz alatt és után azonban már nyilvánvaló volt, hogy nagyot hibáztak a Duna-szabályozás és további gátak kiépítésének elmulasztásával. Az árvíz levo- nulása után megindult a tervszerű újjáépí- tés, a nádor személyes vezetésével folytatott tanácskozások után meghozott három hatá- rozat megállapította a város árvízvédelme érdekében szükséges munkálatokat, a védő- gátak építését, a város területének feltöltését és a Duna szabályozását. Elkezdték az erősen megrongált gátak meg- erősítését, emellett megépítették az északi és déli védőtöltést, melyek a mai Földművelés- ügyi Minisztériumtól felfelé illetve a Fővám tértől lefelé húzódtak. A Duna-part szintjének a felemelését hamar elvetették, mert nem lehetett végrehajtani, hiszen ez a város legszebb ékességét, a Duna-parti palotasort csúfította volna el. Az említettek azonban csak „tüneti gyógymódnak” voltak tekinthetők, nyilvánva- ló volt, hogy a gátak nem elegendőek a város Horusitzky Henrik hidrogeológiai térképe (Víz- árvíztől való védelmére. A szabályozással kap- ügyi Közlemények 1938. (XX. évfolyam) 10. sz.)

LÁSZLÓFFY 1939. 220. KAJÁN 2006 LÁSZLÓFFY 1939. 220.

146 VII. Grastyán Konferencia csolatban hamar kialakult a konszenzus, hogy nem elégséges a kritikus szakaszt szabá- lyozni, hanem csak a két város egészére, sőt környékére is kiterjedő rendezés jelenthet megoldást. Ennek mikéntjéről azonban már erősen eltértek a vélemények. A megyék érdeklődését is felkeltette a téma, és ezért Gömör vármegye kérésére az Akadémia pályázatot írt ki a szabályozással kapcsolatban. A pályázat legértékesebb gyü- mölcse azonban Gáty István és Győry Sándor mérnökök bírálati értekezése volt. Győry már korábban is súlyosan kárhoztatta, hogy hazánkban a javaslatok felett nem szakértők, hanem politikusok határoznak, a Duna medrének összeszorítását és a Soroksári Duna-ág fokozatos elzárását ajánlotta. Gáty határozottan rámutatott arra, hogy a szabályozás fe- leslegessé teszi a város feltöltését és a rendkívül magas árvédelmi gátak emelését, mert ha nem képződhetnek torlaszok, nincs más ok, ami a vízszintet felduzzassza. A Soroksári Duna-ág fokozatos elzárását javasolta és a medernek Paksig való szabályozását. Habár a pályadíjakat nem osztották ki, a hírlapok és folyóiratok cikkei hozzájárultak ahhoz, hogy a soron következő országgyűlés napirendjére tűzte a magyarországi folyók szabályozásának ügyét. Az 1840. évi IV. tc.10 kimondta a Duna szabályozásának szüksé- gességét és országos bizottságot küldtek ki a főváros ármentesítésének tanulmányozásá- ra. A vizsgálatot el is végezték (szakértőként Vásárhelyi Pált is kirendelték), azonban a javasolt szabályozásokhoz szükséges hatalmas összeget nem tudták előteremteni; Pest és Buda város sem tudta vállalni a saját Duna-szakaszuk szabályozásához szükséges költsé- get.11 Ekkor kezdődtek az első viták a dél-budapesti Duna-ág elzárása ügyében is. Mind Pest megye, mind Pest város és a ráckevei koronauradalom aggályosnak látta, hogy a Duna-ág mentén fekvő községek el legyenek vágva a főközlekedési útvonalul szolgáló élővíztől. Érvelésüket megerősítették a meghívott külföldi szakértők, Paleocapa velencei építési főigazgató és Mitisz bécsi építési tanácsos véleménye, mely szerint a mellékág nyitva is maradhat. A külföldi szakértők javaslata értelmében elrendelt tervmódosítás elkészí- tése a tervező mérnökök halála miatt húzódott el, és az ügy dűlőre vitele az 1847-ben újonnan felállított közlekedési bizottság elnökének, Széchenyi Istvánnak sem sikerült.12 A szabadságharc azután teljesen háttérbe szorította a Duna-szabályozás kérdését.

Reitter Ferenc tervei és a Duna-szabályozás körül kibontakozó viták a kiegyezés után

Pest a Bach-korszak birodalmi centralizációs törekvései ellenére is haladt tovább a gazdasági fejlődés útján és kereskedelme óriási méreteket öltött, ezért szükség volt rakpartjainak kiépítésére. A munkálatokat a Dunagőzhajózási Társaság végezte, és 1853-1859 között ki is épült a Lánchíd pesti hídfőjének két oldalán az első kőből épített

KAJÁN 2007 KAJÁN 2007 10 A hivatkozott törvénycikk szövege megtalálható a www.ezerev.hu erre az évre vonatkozó törvénycikkei között. 11 VÖRÖS 1978. 120. 12 VÖRÖS 1975. 295.

147 VII. Grastyán Konferencia rakpart, a hatvanas évek végére pedig a Tudományos Akadémiától felfelé is.13 Ezeket a munkákat Reitter Ferenc királyi főmérnök vezette, aki a Duna szabályozást is vizsgálat tárgyává tette. Felvetette, hogy nem lehetne-e a soroksári Duna-ágat a város belterüle- tén folytatva olyan hajózható csatornává alakítani, amely egyrészt a kereskedelemnek, iparnak és a gyáraknak is közlekedési eszközéül szolgálna, másrészt közegészségügyi szempontból is előbbre vinné a várost.14

Reitter Ferenc csatornaterve (Budapest Gyűjtemény)

13 VÖRÖS 1978. 121. 14 SIKLÓSSY 1931. 71.

148 VII. Grastyán Konferencia

Itt már korábban is hosszú időn át a Duna egyik, árvízvédelmi szempontból legve- szélyesebb mellékága folyt, pontosan a mai Nagykörút helyén. A csatorna két végén, a Margit hídnál és az elzárandó soroksári Duna-ág kezdeténél zsilipkapu épült volna. A terv pártolói a gazdasági előnyökön kívül még a pesti éghajlat javulását is a csatornától remélték (kevésbé van a szélrohamnak kitéve). A csatorna partján feltehetően látványos palotasor épült volna. Az ötletet a vizsgálóbizottság kivitelre alkalmasnak találta, de a városnak sem pénze, sem megfelelő műszaki személyzete nem volt a megvalósítására, úgyhogy helyette felépült a Nagykörút. 15 Ma, a tervre rátekintve, nem sajnáljuk, hogy az elgondolásból nem lett semmi, hiszen a csatorna megépítésével a belváros nagyon összeszűkült volna és körülötte egy ipari gyűrű kialakulását eredményezte volna. A városfejlesztés ügyét 1867 után maga a miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf vette a kezébe, mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. Az új szabályozási terveket 1870-re készítették el és a kormány azonnal beterjesztette őket a képviselőháznak. Az országgyűlés az 1870. évi X. törvényével16 biztosította a Duna-szabályozás alapjait,17 a közlekedési minisztérium feladatkörébe vonva annak elvégzését. Ez azonban nemcsak a Szent Gellért tér alatti szakasz szabályozására, azaz a Soroksári-Duna-ág torkolatnál való elzárására vonatkozott, hanem magában foglalta a Duna-partoknak kőfallal való ellátását. A terv alapján a Margit-szigetnél a budai főág szélesebb lett volna a pestinél, azonban, mint majd látni fogjuk, a későbbiekben több helyen is módosították az eredeti elképzeléseket. A törvényre a Magyar Mérnök és Építész Egylet igen hamar reagált. Közlönyükben a legkényesebb kérdéseket emelték ki, így a soroksári Duna-ág elzárását és a margit- szigeti Duna-ágak ügyét. Az Egylet szerint mindkét kérdés gondos és alapos tanulmá- nyozást igényelt, azonban a rakpartok, és a partfalak építését azonnal el kell kezdeni. Az óvatos megfogalmazásból is kiderül, hogy a szabályozás említett kérdéseiben nem alakult ki az egyértelmű szakmai összhang.18 Ezért Gorove István közmunka- és közlekedésügyi miniszter szakértői bizottságot hozott létre a vitás ügyek tisztázására. Ez a bizottság is szorgalmazta a soroksári Duna- ág elzárását és a promontori ág kotrásának megkezdését, a Margit-sziget körüli kérdés- ben pedig a budai ág főággá fejlesztése mellett foglaltak állást. 19 A bizottság érvelése azonban nem nyugtatta meg a kedélyeket, ezért a kormány ismét két független külföldi szakértőnek adta ki felülvizsgálatra a terveket. Mindketten egyetértettek a soroksári Duna-ág zsilippel való elzárásában, a zsilip helyének meghatározásában és a Margit- sziget ügyében azonban nem. Gorove miniszter továbbra sem tudott dönteni a két kérdésben, mert félt a nagyarányú beavatkozás előre nem látható következményeitől illetve a soroksári Duna-ág elzárásá- nak tervét a part menti települések továbbra is ellenezték. A miniszter a francia kormány-

15 HARGITAI 2007 16 A hivatkozott törvénycikk szövege megtalálható a www.ezerev.hu erre az évre vonatkozó törvénycikkei között. 17 HIERONYMI 1880. 2–3. 18 KAJÁN 2007 19 KAJÁN 2007

149 VII. Grastyán Konferencia tól újabb vízszabályozási szakértő küldését kérte, hogy minél hamarabb elkezdhessék a munkálatokat. Az újabb külföldi szakértő a tervek részletes tanulmányozása után úgy vélte, a Margit-szigetnél a Duna-ágat két egyenlő részre kell osztani, a soroksári üggyel kapcsolatban pedig a mellékág elzárását tartotta több szempontból is előnyösnek.

A soroksári Duna-ág tervrajza (Némethy Károly (szerk.): A pest-budai árvíz Margit-sziget 1884-ben 1838-ban. Székesfővárosi házinyomda, Budapest, 1939) (Budapest Gyűjtemény)

A szabályozási munkálatok megkezdése illetve az 1876. évi árvíz hatása

A munkálatokkal a Bécsi Általános Építőtársulatot bízták meg, mely már 1871 szept- emberében elkezdte a Duna szabályozását. 1872. augusztus végétől október végig tartó munkák során a Csepel-szigetet megkerülő Duna-ágat egy kővel telt hajó elsüllyeszté- sével zárták el és az eredeti tervvel szemben, a torkolattól beljebb megépítették a zsi- lipet.20 A szabályozások első eredményeit a Magyar Mérnök és Építész Egylet szakmai viták során vizsgálta, amelyek az egylet közleményében meg is jelentek.21 Sokan to- vábbra sem helyeselték a soroksári Duna-ág elzárását, de ez nem gátolta a Gellérthegy alatti kiszélesedett mederszakasz összeszorítását szolgáló Kopaszi-párhuzammű meg- építését, amihez kapcsolódóan elkotorták a korábban oly sok bajt okozó Kopaszi-zá- tonyt.22 Itt egy kisebb tó jött létre a töltés mögött, azonban ezt sokáig feltöltetlenül

20 SIKLÓSSY 1931. 418. 21 A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye. Szerk. Szily Kálmán. Pest, 1867-1944. (1869-től és 1871-től címváltozás) 22 KAJÁN 2006

150 VII. Grastyán Konferencia hagyták, számítva egy kikötő esetleges létesítésére.23 A külföldi szakértők véleménye alapján a Margit-sziget melletti két Duna-ágat pedig egyenlő szélesre vették, miközben a sziget csúcsán létrehoztak egy vízosztóművet. Az 1875–76-os tél erős jégtakarót fejlesztett a Dunán és a jégzajlást követően a Duna szintje jelentősen megemelkedett, amely aggodalmat ébresztett az emberekben. Már az árvíz alatt újra elkezdtek vitatkozni a nemrég befejezett szabályozással kapcsolatban, mert sokan a soroksári Duna-ág elzárását okolták a magas vízszintért.24 A műszaki szakér- tők érvei azonban meggyőzték a fővárosi árvízbizottságot és a zárgát megtartása mellett döntöttek, amit még a polgárok aláírásgyűjtése és petíciója sem tudott megakadályozni. Őket elsősorban az zavarta, hogy az elzárt Duna-szakasz bűzös és fertőzi a levegőt.25 1876-ban jelentős pótmunkákat hajtottak végre az újabb árvíz elkerülése érdekében. A Kopaszi-párhuzamművet és a fővárosi partfalakat magasabbra emelték, emellett folytatták dél felé a rakpartok kiépítését, de a legfontosabb, hogy egészen Rácalmásig26 szabályozták a Dunát, mert nyilvánvaló volt, hogy amíg a Budafok alatti rész nincs ren- dezve, addig Budapest árvízveszélye fennáll.27 1879-ben pedig miniszteri előterjesztés született, hogy végre lezárják a szabályozás körüli vitákat, így a munkálatok döntő ré- szét 1885-re be is fejezték.28

Budapest ma

23 A mai Lágymányos területe, ahol többek között a Budapesti Műszaki Egyetem főépülete is található. 24 KAJÁN 2006 25 KAJÁN 2006 26 Rácalmás nagyközség a Duna jobb partján, Budapesttől mintegy 61 kilométerrel délre, Dunaújvárostól tíz kilométerrel északra található. 27 KAJÁN 2006 28 LÁSZLÓFFY 1939. 232.

151 VII. Grastyán Konferencia

Miért alakulhatott ki ekkora ellenszenv a szabályozásokkal szemben?

A magyar mérnökszakma a sikerben szinte teljesen biztos volt. A tervezés során fel- merült kérdésekre hamar választ találtak és nem keresték tovább a problémákat. Sőt előfordult, hogy a külföldi szakértőknek is olyan adatokat adtak meg, amelyek a tervek helyességét támasztották alá, így 1876-ig meg voltak győződve arról, hogy végleg el- múlt a veszélye a budapesti árvizeknek.29 A közvéleménnyel is csak azt közölték, hogy nem lesz több árvíz. Azonban nem sikerült meggyőzniük az embereket, így nem hittek a szabályozásért felelősöknek. A polgárok támadásaival szemben a vízügyi szakma kitartott álláspontja mellett, habár ezt nem indokolták meg kellőképpen. Az indoklás akkor született meg, amikor felismerték, hogy a közvélemény megnyerésére szükség van a feladat gyors megoldása érdekében. Ekkor készült el Hieronymi Károly mérnök munkája,30 melynek segítségé- vel a laikus szemnek is érthetővé vált a Duna-szabályozás. Így tehát a vízügyi szakma elvhűsége és nyugodtsága következtében sikerült a szabályozás körül kirobbant vitákat megfékezni és a szabályozást végigvinni.

Felhasznált irodalom

HARGITAI 2007 = HARGITAI Henrik: Pest – észak Velencéje. http://emc.elte.hu/~ve/ 96okt3/csatorna.html (2007.10.28.) HIERONYMI 1880 = HIERONYMI Károly: A budapesti Duna-szakasz szabályozása. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest, 1880. KAJÁN 2006 = KAJÁN Imre: Az 1876. évi árvíz és a budapesti Duna-szakasz szabályo- zása. http://www.dunamuzeum.hu/modules.php?name=News&file=article&si d=234. (2009.02.23.) KAJÁN 2007 = KAJÁN Imre: Az 1838. évi nagy árvíz hatása Pest város építésügyére. http://www.dunamuzeum.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2 67. (2007. 10. 28.) LÁSZLÓFFY 1938 = LÁSZLÓFFY Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása. Vízügyi Közlemények 1938 (XX. évfolyam) 10. sz. 39–64. LÁSZLÓFFY 1939 = LÁSZLÓFFY Woldemár: Az árvíz műszaki leírása. In: Némethy Károly (Szerk.): A pest-budai árvíz 1838-ban. Székesfővárosi házinyomda, Budapest, 1939. 167–243. LOCSMÁNDI 1998 = LOCSMÁNDI Gábor: Városépítés, településfejlesztés. In: Budapest kézikönyve I. kötet, Magyarország megyéi sorozat, CEBA kiadó, Hatvan, 1998. 82–98.

29 KAJÁN 2007 30 Hieronymi Károly: A budapesti Duna-szakasz szabályozása. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Bu- dapest, 1880.

152 VII. Grastyán Konferencia

SIKLÓSSY 1931 = SIKLÓSSY László: Hogyan épült Budapest? A Fővárosi Közmunkák Tanács története. Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931. VÖRÖS 1975 = VÖRÖS Károly: Pest-Budától Budapestig 1849–1873. In: Budapest tör- ténete III. kötet. Szerkesztette: Kosáry Domonkos, Budapest, Akadémiai, Kiadó, 1975. 117–316. VÖRÖS 1978 = VÖRÖS Károly: Pest-Budától Budapestig 1849–1873. In: Budapest tör- ténete IV. kötet. Szerkesztette: Vörös Károly, Budapest, Akadémiai, Kiadó, 1978. 117–316.

153 VII. Grastyán KonferencIa

Kiss Zsuzsanna a pszichológiai aspektus alkalmazásának lehetőségei a történelemkutatásban

z interdiszciplináris gondolkodás fontosságát a 21. században már senki nem kérdőjelezi meg. Történelem és pszichológia összekapcsolódásának lehetősége is A magától értetődik, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a történészek inkább kerülik ezt a lehetőséget. Ennek oka egyrészt a pszichológiai ismeretek hiánya, másrészt pedig néhány olyan szélsőséges kísérlet, amely egész világháborúkat képes egyetlen ember patológiás gondolkodására, jellemhibájára visszavezetni. A szakma megnyugtatására írom, hogy ezzel ellentétben a két tudomány metszéspontjában születtek már kitűnő írá- sok, és biztos vagyok benne, hogy a jövő kutatása is ebbe az irányba mutat. Szó esik itt a pszichohistóriáról is, amely a nyolcvanas évek nagy boomja után lecsengett és úgy tű- nik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jelen írásomban szeretném megmutatni, mennyiben alkalmazhatóak a pszichohistória eredményei a történelemtudományban, és miért szükségszerű az elutasítás bizonyos esetekben.

Miért is kell nekünk a pszichológia?

Ha a múlt század eseményeire gondolunk, a gomba módra szaporodó diktatúrákra és a totális rendszerekre, elgondolkodtató, hogy a fogalmak mennyire átpolitizálód- tak, ugyanakkor nem jutottunk el a folyamatok elvárt megértéséhez. Ezt a korszakot számos olyan megdöbbentő esemény kísérte, melyek sokkhatása csak szaporította a miérteket. Ezek a kérdések nemcsak a történészeket, hanem egyre inkább a pszi- chológusokat is foglalkoztatni kezdték. „Felmerült a kérdés, hogyan lehetett milliós tömegeket úgy befolyásolni, hogy a kulturális fejlődés adott fokán ember-mészárszé- ket állítottak fel Európa közepén.”1. De nem kell megragadnunk a 20. században. Az emberiség történetét végigkísérve a kérdés örök: hogyan szövi bele magát az egyén, az őt integráló közösségbe, miként simul az ember a történelem durva vásznába. A pszichológiai aspektusú kutatások esetében döntő kérdés, hogy az emberi személyi- ségről milyen képet alkotunk. Egyes nézetek szerint az emberi lélek tértől és időtől függetlenül létező szubsztancia, melyet örök pszichés törvények mozgatnak. Ez a felte- vés nyilvánvalóan kedvez azoknak a kutatóknak (elsősorban pszichohistorikusoknak), akik szerint az emberiség történetét örök törvényszerűségek szabályozzák az ókortól egészen napjainkig. Azonban az a kérdés, hogy az emberi létezés mely sajátosságai

1 MÉREI 1947. 5.

154 VII. Grastyán Konferencia

és struktúrái variábilisak, és melyek invariábilisak, a priori nem eldönthető. Ez sokkal inkább elméleti, empirikus kérdés, melyet kutatásokkal lehet és kell igazolni. A másik nézet szerint az emberi psziché korántsem egységes, hanem a filogenezis során lénye- ges változásokon ment keresztül. Ember és történelem egymásra kölcsönösen ható, egymást kölcsönösen feltételező erők. Egy pszichológiai aspektusú történelemkutatás soha nem választhatja szét az egyént, és az őt alakító kort, társadalmat. Lloyd deMa- usehoz – a pszichohistória megalapítójához – hasonlóan Thomas Ziehe a hamburgi egyetem neveléstudományi tanszékének professzora hívja fel a figyelmet azokra a pszi- chés struktúra-képződményekre, melyek szerinte a történetiség harmadik szintjét jelentik, és a társadalmi változások, korszakváltások elemzésénél többnyire homályban maradnak. Egészen bizonyos, hogy a történelem megértése az emberi motivációk és pszichés mozgatórugók feltárása nélkül nem lehetséges. Mára egy korszak feltárása szükségszerűen több aspektusú lett, a történésztől szélesebb látókört, fokozottabb ér- zékenységet követel.

Trendek és kapcsolódási pontok

A tudományok terén a 20. század második felétől kezdődően egészen napjainkig két nagy tendencia rajzolódik ki; az egyik a tudományágak egyre erősebb differenciálódá- sát mutatja, a másik egy ezzel párhuzamosan futó integrációs folyamatot jelöl, mely – többek között – az antropológiai szemlélet erőteljes térnyerésének köszönhetően a társadalomtudományos kutatásokat egyre inkább a kultúra fogalma alatt egységesíti. A múlt század második felében az amerikai történetírásban végbemenő egymást követő intellektuális „fordulatok” sorába illeszkedve megszületett egy új tudományág: a pszichohistória. Születése, és „gyermekkora” egyaránt viták kereszttüzében állt, de vajon miért a sok kétely? Először is induljunk ki a fogalomból. Beszélhetünk-e pszicho- históriáról, vagy inkább pszichohistóriákról kellene beszélnünk? A pszichohistóriák közül ugyanis néhány már intézményesült, néhány pedig más tudományok leple alatt bontakozott ki. Ennek ellenére vannak olyan jellegzetességek, melyek ezeket az irányzatokat egyér- telműen közös nevezőre hozzák. Az egyik ilyen sajátosság a pszichológia, elsősorban a pszichoanalízis alkalmazása a múltkutatásban. De miért esett a választás épp a pszicho- analízisre? Ha számba vesszük Freud munkásságát, gondolok itt a Mózesről írt tanulmá- nyára, vagy Erikson Lutherről írt könyvére, akkor egyértelművé válik, hogy ez volt az a szellemi irányzat, sőt nevezhetjük világnézeti konstrukciónak is, mely kellő érzékeny- séggel és érdeklődéssel rendelkezett a történelem kérdéseinek megfejtéséhez. Az ame-

BOTOND 2006. 540. BOTOND 2006. 540. Ld. Lloyd deMAUSE irányításával a New York-i Pszichohistorikus Intézet (The Institute for Psychohistory) internetcímük: www.psychohistory.com BOTOND 2006. 539. FREUD 1987 ERIKSON 1998 SZUMMER 2006. 13.

155 VII. Grastyán Konferencia rikai historiográfiában a nyolcvanas-kilencvenes években lezajló nyelvi fordulat tulaj- donképpen a pszichoanalízisben is lezajlott, és egyre inkább előtérbe került a narratíva fogalma. A két tudomány így egyre közelebb került egymáshoz. A pszichoanalízist azonban rengeteg kritika érte mind a pszichológusok, mind a történészek oldaláról. A kritiku- sokat illetően számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az a kutató, aki nem ismeri el a pszi- choanalízis kutatásainak eredményeit, az a pszichohistóriát is illegitimnek fogja tartani. Ugyanez vonatkozik a tudattalan létének és szerepének megítélésére. Legszorosabb ér- telemben tehát a mélylélektan eszköztárát alkalmazza a pszichohistória. Emellett napjainkban egyre nagyobb teret nyer a két tudomány metszéspontjában a narratív pszicholó- gia – ezen belül is a tartalomelemzés –, az identitáskutatás, a traumakutatás, a kötődés- elméletek, a kulturális pszichológia, ezen belül is a nemzeti karakterkutatások, és még sorolhatnánk. De térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy mi kapcsolja össze a szorosabb értelemben vett pszichohistóriai irányzatokat. Peter Loewenberg10 szerint a tudattalan szerepének hangsúlyozása mellett két további sajátosság jellemzi a pszichohistóriát; az egyén fejlődésére vonatkozó genetikus megközelítés – azaz a történeti aspektus –, illetve az individuum érzelmi világának vizsgálata, személyiségének analízise, mely kiterjed az egyén intim szférájára is. A deMause alatt intézményesült pszichohistórián belül három jelentősebb kutatási terület határolható el. Az első híres emberek élettörténetével foglalkozik, a második a család és a gyermekkor variációit vizsgálja, a harmadik terület pedig a tömegek, társadalmi csoportok dinamikájának pszichés mozgatórugóit analizálja. A gyermekkor történetének kutatása a már fent említett – a történetírásban is lezajló – szé- lesebb folyamathoz köthető, amely az ember személyes kapcsolatrendszerének, men- talitásának vizsgálatára irányította a kutatók figyelmét11, és a „bottom up” szemléletű irányzatok sorába illik. A társadalmi csoportok dinamikájának vizsgálatát jórészt a szo- ciál- és politikai pszichológia vette át, a pszichohistória elsősorban az elmúlt évtizedek politikai történéseinek vizsgálatakor alkalmazza. Így sokkal inkább rokonítható ezekkel a tudományokkal, mint a történelemkutatással.

Biográfia és pszichobiográfia, kollektív biográfia

A biográfiaírás, úgy gondolom, a történeti műfajok közül az egyik legösszetettebb, legnehezebb feladat. A történészt arra kényszeríti, hogy kilépjen saját valóságából, és egy másik „univerzumba” átlépve megértesse, betűkből és szavakból újrateremtse egy valaha élt ember gondolatait, érzéseit, motivációit. Schlegel12 joggal veti fel a kérdést: hogyan érthetünk meg valakit, aki lehet, hogy maga sem volt tisztában önmagával? Vagy soha nem tudta megfogalmazni személyiségének magvát, mely így lehet, hogy az életrajzíróra marad. Lackó szerint a biográfia tulajdonképpen a „feltételezések műfa-

Lloyd deMause is alkalmazza ezt pszichohistóriai kutatásaiban, ő ezt fantáziaanalízisnek nevezi (ld. 27. hiv.), bár lényegét tekintve a tartalomelemzés módszereit alakította át saját felfogása szerint. A tartalom- elemzéshez kapcsolódóan erről bővebben olvashatunk Ehmann Bea könyvében. 10 LOEWENBERG 1983. 35. 11 PUKÁNSZKY 2003 12 LACKÓ 2001. 12.

156 VII. Grastyán Konferencia ja”13, mely nemcsak a megírt személyről szól, hanem magáról a történészről is – akár az egymást rajzoló kezek. Az életrajzírás a háború után gyakorlatilag megszűnt, és csak a nyolcvanas években köszöntött be új virágkor. A biográfia műfaját ért kritikák14 nyomán szükségessé vált az életrajzírás szabályainak újragondolása. Hedwig Röckelein 1993-ban egy programadó kötetben15 fektette le a jövő pszichobiográfiájának műfaji elvárásait. E szerint a biográ- fusnak a személyiséget mindig komplexen kell kezelnie, hisz adott eseményekre külön- bözőképpen reagálhat, így cselekedeteit soha nem vezethetjük vissza egyetlen okra, és jövőbeni cselekedetei sem bejósolhatóak. Mivel életrajzírásnál a kutatott anyag meg- lehetősen heterogén, ezért a biográfus feladata, hogy szelektáljon a források közül. (A forráskritika súlyára sok más szerző mellett Lackó Mihály is felhívta már a figyelmet16). Egy jó pszichohistorikai munka magában foglalja az egyén pszichológiai analízisét, be- sorolja a társadalmi hierarchiába, és reprezentativitásának vizsgálatát sem mulasztja el17. Vezető személyiség vizsgálata esetén fel kell tárnia az egyén és a tömeg pszichikai struktúrái közötti kapcsolatot, meg kell vizsgálni, hogy a személyiség milyen helyet- tesítő funkciót tölt be, és milyen tömegpszichológiai hatás lép fel, ha a követők már tömegként cselekszenek. Az eredmény soha nem lehet statikus. Hitler abnormalitását tehát semmi értelme a gyerekkorában keresni, sokkal inkább azokat a lehetőségeket kell megérteni, melyek egy banális családban vannak, és utólag egészen riasztónak bi- zonyulnak. Az életrajzíró feladata egy magatartás magyarázata a történelem kontextu- sában.18 A történelem kontextusa azonban a normalitás patológiáját is mutathatja, a jó életrajzírónak pedig erre is rá kell világítania. Hitler nem volt zseni, sajátságos inkább az a társadalmi és politikai helyzet, mely számára megteremtette a felemelkedés lehe- tőségét. Ma is vannak Hitlerek, akik ugranának, ha a történelmi óra ütött. Szélsőséges pszichohistorikusok – pl. Rudolph Binion19 – szerint a történelem megértéshez elég a tudattalan pszichés motivációk megértése. Ha a pszichológia felől indulunk, ez a szem- lélet egy történelmi személyiség megértéséhez – talán – elfogadható. Ha viszont törté- nelmet akarunk írni, a történész számára ez az álláspont elfogadhatatlan. A biográfiaírás alapkérdése, hogy írója miként szemléli a személyiséget. Az indivi- duális biográfia alkotója a súlyt az egyediségre helyezi, és jól alkalmazhatja a pszicho- lógiai kutatás eredményeit. A kollektív biográfia szerzője a vizsgált személyt korhoz kötöttségén keresztül szemléli, és ha ehhez a pszichológiát hívja is segítségül, elke- rülhetetlenül formalizál. „Formalizált már a legszubjektívebbnek tartott életfilozófiai személyiség-ábrázolás, s nyomában a szellemtörténet is, amikor bevezette pl. a nem- zedék fogalmát. Formalizált a vele egy időben keletkezett jungi pszichológiai irányzat,

13 LACKÓ 2001. 207. 14 Gondolok itt a strukturalista történetírás képviselőinek álláspontjára, mely szerint a biográfia egyenlő a historizmussal. Kocka szerint az egyén vizsgálata a történettudomány kivételes esete. Akkor jutunk ide, ha egy jelenséget már nem tudunk saját struktúrái alapján megmagyarázni. 15 RÖCKELEIN 1993. 16–37. 16 LACKÓ 2001. 43. 17 RÖCKELEIN 1993. 16-37. 18 LEVALLOIS 1993. XX. 19 Ld. BINION 1978

157 VII. Grastyán Konferencia amikor a »kollektív tudatalatti« fogalmával operált.”20 A kollektív biográfiától azonban el kell különítenünk a prozopográfiát, mely egy mesterségesen létrehozott statisztikai tömeget/csoportot különböző szempontok alapján vizsgál, célja a csoportazonosságok feltárása.21 A két előző területtel ellentétben nem tartalmaz narratív elemeket, és nem alkalmazza a pszichológia eszköztárát sem.

A gyermekkortörténet kutatásai

A pszichohistória második nagy kutatási területe a gyermekkor története, mely talán a legsikeresebb területnek mondható. Eredményeiből nagyok sok beépült a pszicho- lógiai, pedagógiai stúdiumokba és kutatásba, a történelemkutatás viszont ritkán élt ezzel a lehetőséggel. Lloyd deMause kidolgozta a gyermekkortörténet pszichogenikus fejlődésmodelljét22, mely szerint a szülő-gyerek kapcsolat tulajdonképpen pszichogén fejlődés eredményeként jött létre és változik a korszakokban. A gyermeknevelési attitűdök változását alapul véve alakította ki az ún. pszichoosztá- lyokat. DeMause szerint ami a családokban nap mint nap történik, az sokkal nagyobb hatást gyakorol a történelmi fejlődésre mint a gazdasági, politikai változások, illetve az esetleges katonai agressziók. Provokatív gondolat – ahogy ezt már megszoktuk a szerzőtől –, de ha Freud esetében elismerjük, hogy viták sorát indította el a tudomá- nyokban, akkor nem biztos, hogy a fürdővízzel deMause-t is ki kell öntenünk. A pszi- chológus szakma esetében a pszichogenikus modell – bár több kritika is érte – beépült a gyermekkor-kutatásba. A történészek számára azonban az ember továbbra is sokkal inkább homo politicus vagy homo oeconomicus, mint a deMause képviselte ’homo re- latens’.23 DeMause fejlődésmodelljére és sokszor elemzéseire is jellemző a nagyvona- lúság – ez egyébként a pszichohistorikus szemléletre általánosan is jellemző. Olyan sötét képet fest24 a középkor gyermekeinek sorsáról, hogy az olvasóban felmerül a kér- dés: hogyan lehetséges, hogy még vannak mentálisan egészséges emberek közöttünk. Hipotézisének megbízhatóságát csorbítja, hogy a hivatkozások között nagyrészt sze- kunder források szerepelnek. Pukánszky szerint ugyanakkor mindenképpen deMause érdeme az a megállapítás, hogy az emberi pszichének önálló fejlődéstörténete van.25

Beépíthető-e a pszichohistória a történelemkutatásba?

Az előzőekben igyekeztem bemutatni a pszichohistória tárgykörének területeit. A harmadik részről – a tömegek és társadalmi csoportok vizsgálatáról – nem beszéltem részlete- sebben, mert ezek valójában már más diszciplínákhoz tartoznak, a kutatások intézménye- sültek, és csak nézőpont kérdése, hová soroljuk őket. DeMause szerint a pszichohistória a

20 LACKÓ 2001. 15. 21 BARA 2007 22 DEMAUSE 2005. 23 DEMAUSE 2005. 75. 24 DEMAUSE 2005. 171–269. 25 PUKÁNSZKY 2003. 14.

158 VII. Grastyán Konferencia történelmi motiváció tudománya. Nem több, és nem kevesebb. Nem a „Mi történt?”, hanem a „Miért történt?” érdekli. A „Miért?” kérdésének kutatása a történész feladata is, van azonban négy lényeges pont, mely a vizsgálódásokat alapvetően elhatárolja egymástól. Az egyik és leglényegesebb az időbeli distancia kérdése, melyet a történelmi kutatás eleve feltételez. Ha egy pillantást vetünk a pszichohistorikus irodalomra, nagyrészt az elmúlt 20-30 év politikai eseményeire fókuszál, itt is elsősorban az Egyesült Államokban lezajlott folyamatokra. A második, és véleményem szerint a leglényegesebb különbség, a történelmi események vizsgálatának célja. A pszichohistorikai megközelítés az álta- lános felől indul, a szabályszerűségeket keresi, és ezt támasztja alá egyedi események taglalásával – tulajdonképpen formalizál, sőt „uniformalizál”. Hogy egy példával érzé- keltessem: a háború – pszichoanalítikus olvasatban – tulajdonképpen pszichés folyamatok manifesztálódása, és széles tömegek gyermekkori traumájára vezethető vissza. Egyfajta rituális megtisztulás és újjászületés, mely lehetőséget ad a tömegnek rossz/ bűnös én-részének feláldozására. Tehát ha a pszichohistorikus egy háború elemzésébe kezd, célja ennek a korokon átívelő elméletnek az alátámasztása. Logikusan következik ebből az a tény, hogy a történelem így csak díszes kulisszaként szerepel majd egy nagy gonddal felépített elmélethez, és ekkor válik érthetővé az a sokat kritizált forrásszelek- ció, mely a pszichohistorikus szerzőket jellemzi. A harmadik alapvető eltérés az irracionalitás kérdése. Ami a mélylélektan számára magától értetődő, az a történészek többségében azonban komoly ellenállást vált ki. A negyedik eltérés pedig egészen nyilvánvalóan az, hogy a történelemkutatásnak nincsenek a jövő megváltoztatására vonatkozó aspirációi. Bár a pszichohistória nem tekinthető egységes szellemi áramlatnak, a Lloyd deMa- use vezette Pszichohistorikus Intézet, és a hozzá világszerte kapcsolódó szövetségek törekvéseit figyelembe véve, napjainkban ők jelentik ebben a szakmában a mainstrea- met. A pszichohistóriáról összegzésképpen el kell mondanunk, hogy értékes informá- cióval segíthet az egyéni és kollektív lélekrajzok megszerkesztésében, naplók és egyéb kordokumentumok szövegeinek mélylélektani elemzésében (ld. fantáziaanalízis26), de a fent említett négy alapvető eltérést figyelembe véve nem látom reális esélyét annak, hogy eredményeit a történészek beépíthetik kutatásaikba. Módszertanát, szemléletét vizsgálva véleményem szerint sokkal inkább a pszichológia, mint a történelem segéd- tudományaként kell kezelnünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pszichológiai aspektust mellőznünk kellene a kutatások során.

Összegzés

A történészek a multidiszciplinaritásnak köszönhetően egyre távolabbra tolhatják kutatásaik határát, és a más tudományokban elért eredmények átemelésével egyre differenciáltabb képet adhatnak az elmúlt korokról. Mivel a társadalomtörténet egyre

26 A fantáziaanalízis deMause saját fejlesztésű szövegelemző módszere, mely az adott szöveg – pl. elnöki be- széd – tudattalan tartalmának kiszűrésére szolgál, és ennek segítségével bemutatja a tömeg és vezető között kialakuló interakciókat és a tömeglélektani hatásokat.

159 VII. Grastyán Konferencia inkább a kultúra paradigmáját részesíti előnyben, ez egyre szélesebb teret nyit a kultu- rális antropológiai, a pszichológiai, szociálpszichológiai, irodalomelméleti, nyelvészeti kutatásoknak. Ebben az egységesülni látszó térben nyer igazán jelentőséget a pszicho- lógiai aspektus alkalmazása többek között a történelmi tudat és identitás vizsgálatánál, az emlékezés és felejtés dinamikájának feltárásánál, a trauma- és holocaustkutatásnál. A jövendő kutatók számára komoly lehetőségeket rejt a szövegkutatás, a narratív pszi- chológia, mely az új adatfeldolgozásos módszerekkel hozzájárulhat a szöveg mélyén rejtőző „hiteles” olvasat(ok) feltárásához. S végül a pszichológiai aspektus lehet az a tükör, amelyben rápillanthatunk önnön identitáskeresésünk útjaira, hogyan emlékezünk önmagunkra, s emlékezetünk hogyan alakította és alakítja ma is önképünket.

Irodalom

BARA 2007 = BARA Zsuzsanna: Az ismeretlen prozopográfia. Neveléstörténet 2007/1-2. BINION 1978 = BINION, Rudolph: ,... daß ihr mich gefunden habt’, Hitler und die Deutschen: eine Psychohistorie. Stuttgart, Klett-Cotta, 1978. BLÉNESI Éva: Felébresztett történelem. In: Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből II. Szerk. Kovács Nóra és Szarka László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004. BOTOND 1991 = BOTOND Ágnes : Pszichohistória – avagy a lélek történetiségének tudománya. Budapest, Tankönyvkiadó, 1991 BOTOND 2006 = BOTOND Ágnes: Pszichohistória. In: BÓDY Zsombor, Ö. KOVÁCS József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Budapest, Osiris, 2006. 539– 563. DEMAUSE 2005 = DEMAUSE, Lloyd: Das emotionale Leben der Nationen. Klagenfurt/ Celovec, Drava, 2005. DEMAUSE, Lloyd: Was ist Psychohistory? Eine Grundlegung. Gießen, Psychosozial, 2000 DEMAUSE, Lloyd : Hört ihr die Kinder weinen?Eine psychogenetische Geschichte der Kindheit. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1989. EHMANN Bea: A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés. Budapest, Új Mandátum, 2002. ERIKSON 1991 = Erik H. ERIKSON: A fiatal Luther és más írások. Budapest, Gondolat, 1991 FREUD Sigmund: Mózes. Michelangelo Mózese. (Két tanulmány). Budapest, Európa, 1987. GYÁNI Gábor: A rendszerváltástól a JÖVŐ „VÁRHATÓ HATÁSÁIG”. In: Magyar Tudomány, 2004/11 GYÁNI Gábor: Történészdiskurzusok. Bécs-Budapest-Prága, L’Harmattan, 2002

160 VII. Grastyán Konferencia

LACAPRA, Dominick: A gondolkodástörténet újraértelmezése és a szövegolvasás. In: Kisantal Tamás (Szerk.): Tudomány és művészet között. A modern történelemel- mélet problémái. Budapest, L’Harmattan, 2003. 204. LÁSZLÓ János: Szociális emlékezet: A történelem szociálpszichológiája. Magyar Tudomány, 2003/1. LÁSZLÓ János: A narratív pszichológia tartalomelemzés. Magyar Tudomány, 2005/11 LEVALLOIS 1993 = LEVALLOIS, Anne: Biographie, Psychohistorie und Psychoanalyse. Der Stand der Forschung in Frankreich, in: Hedwig Röckelein (szerk.): Biographie als Geschichte. Tübingen, 1993. 39–61. MAJTÉNYI György: Az „új kultúrtörténet”-ről. Nyelvi fordulat – kritikai fordulat – kul- turális fordulat. Aetas 20. évf. 2005. 3. 162–169. MÉREI 1947 = MÉREI Ferenc: Az együttes élmény. Budapest, Officina, 1947. SZUMMER Csaba: A pszichoanalízis kulturális jelentősége és módszertani heterogeni- tása. Thalassa (17) 2006, 60 13–19. LACKÓ 2001 = LACKÓ Mihály: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok. Budapest, L’Harmattan, 2001. LOEWENBERG 1983 = LOEWENBERG, Peter: Decoding the past: The psychohistorical approach. New York, Alfred A. Knopf, 1983. PUKÁNSZKY = PUKÁNSZKY, Béla: Bevezetés a gyermekkor történetébe. Kézirat. http:/www.arts.u-szeged.hu/~pukanszk/mars/gyertort.pdf RÖCKELEIN 1993 = RÖCKELEIN, Hedwig: Biographie als Geschichte. Tübingen, 1993. SZÉLPÁL LÍVIA: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe. Aetas 22. évf. 2007. 1. szám 135.

161 VII. Grastyán KonferencIa

Konkoly Sándor karbonátos rétegösszlet a Mohácsi-szigeten

Bevezetés

Dél-baranyai síkság területén a fi atal üledékekkel borított felszínből több he- lyütt mezozóos rétegek bukkannak elő. A kutatók fi gyelmét már a XIX. század- a ban felkeltették a Mecsek és a Villányi-hegység közt felszínre kerülő karboná- tos szigetrögök. A többnyire ÉK-DNy-i vonulat – szerkezetét tekintve – szoros kapcsolatot feltételez a Mecsek és a Villányi-hegység felszín alatti folytatásával. A szigetrögök által kijelölt vonulat rétegeinek dőlésiránya jellemzően északi, vagy ahhoz közelítő. Egy részük eléri a felszínt, némelyek csak megközelítik azt, de a viszonylag vékony üledéktakaró alatt jól nyomozhatók. Az antropogén hatásra megszűnt kibukkanások adatai pedig a feljegyzésekből és egyéb dokumentációkból rendelkezésre állnak. A nyugatabbra lévő mészkőrögök a villányi rétegekkel, a Duna menti rögök a mecseki képződményekkel mutatnak nagyobb rokonságot. Kutatásom során a legkevésbé ismert, ugyanakkor a legtöbb vitára okot adó Vári- pusztai1 mészkő előfordulásra összpontosítok.

célkitűzés, kutatási módszerek

Vizsgálatom célja a földtan kutatói által régóta ismert, ám méltatlanul elfeledett Mohács-szigeti mészkőkibúvás anyagvizsgálata és kormeghatározása. A szigetrög föld- tani viszonyaival, kőzetanyagával kapcsolatos kutatási eredmények erősen hiányosak. A Vári-pusztai rétegekkel kapcsolatban újabb ismeretek a feldolgozás hiánya miatt mai napig nem születtek. Ezért célul tűztem ki a korábbi lito- és biosztratigráfi ai vizs- gálatok összegzését és újabb eredményekkel való kiegészítését. Laboratóriumi munkák során mikro- és makroszkópos, illetve anyagösszetételt elemző munkákat végeztünk, vékonycsiszolatokat készítettünk. Elvégeztük a kőzet röntgenfl uoreszcens (XRF) és röntgendiffrakciós (XRD) analízisét.

kutatástörténet

Elsőként Szabó József2 (1865) tesz említést a Mohácsi-sziget északi részén kibukka- nó mészkőszirtről, melyet triász korúnak határoz meg. Szabó vizsgálta a Mecsek és a

1 Vári-puszta : A Vári-család egykori birtoka, tévesen Várpusztaként jegyzett hajdani tanyaközpont 2 SZABÓ 1865. 133–141.

12 VII. Grastyán Konferencia

Villányi-hegység között kibukkanó néhány szigethegységet, köztük a szabari és a bátai kibúvást is. Egyik levelében így ír a kezdetekről: „A Mohácsi-szigetről több ízben hallottam, hogy rajta mészkő bánya fordul elő, melyet azelőtt míveltek, sőt nem csak égetés- re, hanem még márványra alkalmas anyagot is kaptak.” Az általa szerkesztett 1857-es földtani térképen már szerepel a Vári-pusztai mészkő kibúvás. Lóczy Lajos (1912) is vizsgálja a Dél-baranyai mezozóos feltárásokat, és részletes leírást ad róluk. A Kelet-nyugati irányú, pannóniai rétegekkel és lösszel fedett elszi- getelt kibúvásokat szerkezeti alapon a Mecsek-hegység délkeleti végével hozza kapcsolatba. A rétegek korát faunamaradványok alapján középső-liászra teszi. Lóczy meg- említi, hogy a bátai- és kiskőszegi magaslatok, melyeknek „magvait a lösznél idősebb és keményebb kőzetek alkotják, a Duna bal parti teraszai alatt is folytatódhatnak”. Vári-puszta környékén viszont nem talált szálban álló kőzetet, hanem megállapította, hogy ott egy régi épületrom (várrom, vagy erőd) odahordott építőköveit fejtették és azt többek között mészégetésre használták. Ugyanakkor említést tesz a tudomására jutott Dunaszekcső melletti mederszabályozások során megvalósult mészkőrobbantásokról is. (Hajdók-Kőhegyi 1976) Vadász Elemér (1913) Lóczy megkezdett szerkezeti értelmezését továbbvezeti és a Mecsekkel összekapcsolva, de északon annak vonulatával szembe állítva „déli me- zozóos vonulat” néven kiterjeszti a Dunáig. Faunaelemek, valamint Ófalu környéki kőzetanalógia alapján a jura korú rétegeket az alsó-doggerbe helyezi. Később a nyugati szigetrögök korát a krinoideás mészkő analógia hangsúlyozásával pontosítja és az aaleni emeletre teszi. Vadász a Bátán és Vári-pusztán kibukkanó kőzeteket a mecseki kagylósmészkő rétegekkel azonosította. Kaszap András (1963) is vizsgálta a Mohácsi-szigeten lévő Vári-puszta térségének földtani viszonyait. Megállapította, hogy Vári-pusztán meredek dőlésű (300/80°) szál- ban álló triász korú mészkőrög bukkan a felszínre, a bátai rögök pedig szürke színű dolomitos rétegekből állnak. Szederkényi Tibor (1964) megállapítása szerint a Vári- pusztai kibukkanás karbonátos kőzete világos barnásszürke színű, aprógumós, limonitfoltos és rétegzetlen, pados elválású. Padjainak vastagsága 12-80 cm. Korát középső triászra teszi, mecseki analógiák alapján kifejlődése szerint alsó-anizusi. Az alluviális üledékekből kiemelkedő halom jellegzetessége, hogy azonos megjelenésű a mecseki anizusi képződményekkel. A kőzet vékonycsiszolati anyagának és oldási maradékának vizsgálata ősmaradványokban rendkívül szegény. (Magyarország földtani térképei is triász korú kibukkanást jelölnek a Mohácsi-szigeten.) Szenthe István (2003) a Kbfi-Triász Kft felkérésére végzett kutatásokat a térség- ben, amelyek a Duna menti, jobb- és bal parti geofizikai mérések eredményeit egé- szítették ki.

LÓCZY 1912. 45–56. VADÁSZ 1961. 156–182. 5 KASZAP 1963. 42–48. 6 SZEDERKÉNYI 1964. 27–32. 7 SZENTHE 2003 www.kbfi-triasz.hu

163 VII. Grastyán Konferencia

A Dél-baranyai mezozóos kibukkanások és jellemző dőlési értékeik (Forrás: saját szerkesztés)

A Vári-pusztai mészkő előfordulás

A Mohácsi-sziget északnyugati részén Vári-puszta szomszédságában az alluviális üledékekből mezozóos szigetrög bukkan a felszínre. Bár régóta ismert feltárásról van szó, valamiért mindig elkerülte a tudományos érdeklődés figyelmét, és földtani feldol- gozása máig csupán a nyilvántartás állapotában maradt. A medencealjzat Vári-pusztai felszíni előfordulását már a XIX. századi földtani térképek is jelezték, és született né- hány próbálkozás a kormeghatározásra is (Szabó 1865). Dél-Magyarország e térsé- gének alapos földtani megkutatása – ásványi nyersanyagok híján – elmaradt. Elsőként Kreybig által 1931-ben készített talajtérképek ábrázolják hitelesen a medencealjzat kibúvásait, viszont nem foglalkoztak azok földtani tartalmával. A terület módszeres és részletes földtani felmérése az ország 1: 25 000 méretarányú, egységes szemléletű földtani térképezése keretében 1952-ben valósult meg. Ezek és az időközben lemélyí- tett fúrások, többcélú geofizikai mérések eredményei szolgáltak alapul a különböző méretarányú és tartalmú – ma is használatos – tematikus térképek megszerkesztésé- hez. A Vári-pusztai mészkő előfordulás eredetileg a Duna ártéri szintje fölé 10 méter- nél magasabbra emelkedő, kb. 200 000 m2 területű, szirtszerű kiemelkedés volt, mely közvetlenül a hajdani Duna meder jobb partján helyezkedett el. A Duna árterületéből kibukkanó mészkőszirten a római korban, a dunai átkelőhelyet védő erőd állott, amelynek építőköveit a lakosság az évszázadok során maradéktalanul széthordta. E robosztus, mállott kockatömbök még id. Lóczyt is megtévesztették, aki 1912-ben járt a Mohácsi-szigeten és nem ismerte el a szálban álló kőzet helytállósá- gát (Lóczy 1912). (Megjegyzendő, hogy Cholnoky, Kertai és kezdetben Vadász sem, akik – másokkal együtt – térképezési hibának vélték a kibúvást.) Bátához hasonlóan Vári-pusztán is nagyon korán megindult a mészkő bányászata, bizonyítják ezt a hajdani mészégetők romjai, melyeknek szétszórt darabjai a területen ma is megtalálhatók. A

164 VII. Grastyán Konferencia

XX. század elejére a bánya kimerült, a magas talajvízszint és a vastagodó meddő miatt a további fejtés gazdaságtalanná vált, így azt 1939-ben végleg bezárták. Az uránipar az 1950-60-as évek fordulóján újabb lelőhelyek felkutatása érdekében terjesztette ki föld- tani kutatási tevékenységét a Dunántúl délkeleti részére. A kutatási koncepció kiemelten vizsgálandó területként jelölte meg a mórágyi gránittömb közvetlen környezetét. Mindez megkívánta a Duna mentén található természetes feltárások ilyen szempontú értelmezését, és a rendelkezésre álló földtani ismeretanyag felszíni, geofizikai kuta- tásokkal történő kiegészítését. Ekkor került sor először a bátai és a Vári-pusztai rögök geoelektromos vizsgálatára, melyek kimutatták azok egymással való szoros összefüg- gését és a mórágyi gránittömeg fedőjéhez, ill. tágabb értelemben a villányi-hegységi kifejlődéshez való tartozását.

A Báta – Vári-puszta feltárások érintésével szerkesztett földtani szelvény (Forrás: Szederkényi T. (1964) nyomán saját szerkesztés)

1. Gránit 7. Alluviális üledékek 4. Jura rétegek 2. Kataklázos gránit 8. Lösz 5. Triász anizusi mészkő 3. Felső permi homokkő 9. Diszlokációs öv 6. Pannóniai rétegek

A tudományos körökben egyre ismertebbé váló feltárást – mint földtani kuriózumot – Vadász kezdeményezésére védetté akarták nyilvánítani, ám ez kellő támogatottság híján megtorpant és mára sajnos végleg meghiúsult. 1972-ben Vári-puszta települést megszüntették, épületeit lerombolták, és megpróbálták az egyenetlen felszínt elsimíta- ni. Ma a tájból alig 1-2 méter magasságban kiemelkedő, lankás, kb. 100 méter átmérőjű kettős lapos halommá vált az egykori szirt. A mészkőrög kiemelt helyzetű részeit 1- 1,5 méter vastag bányameddő, mészkőtörmelékkel kevert agyagos talaj fedi, amelyen mezőgazdasági termelés folyik. A megszűnt feltárást az 1990-es években – ugyancsak bányászati céllal – ismét megnyitották. A szükséges vizsgálatokhoz kapcsolódóan ku- tatóárkot mélyítettek, ezáltal a rétegeket megint hozzáférhetővé tették. A feltárás em- lített szakaszán a kutatók elvégeztek néhány technológiai vizsgálatot, ám mindazok a korszerű rétegtani és kőzettani vizsgálatok, amelyek alapján a képződmény korrelációs kapcsolatai is hitelesen tisztázhatók lennének ismét elmaradtak. Mielőtt erre sor kerül-

SZEDERKÉNYI – ULBRECHT 2007. 8–32.

165 VII. Grastyán Konferencia hetett volna, a területet kezelő illetékes önkormányzat betemettette az árkot. A modern műszerekkel elvégzett geoelektromos mérések ugyanis megerősítették a már korább- ról is ismert eredményeket, miszerint a kőzettömegnek csak aránytalanul kis része van a talajvízszint felett, így gazdaságtalan volna egy mészkőbánya nyitása. A kutatóárok- ban mért dőlésszögek eltérnek a korábbi, szálban álló kőzetpadon mért értékektől, ami alapján feltételezhetjük, hogy gyűrt képződményről van szó (23o illetve 78o-82o). A ré- tegdőlés északnyugati (300o-305o), amely egybeesik az általános Délkelet-dunántúli fő szerkezeti csapásiránnyal. Kőzetanyaga jellemzően világos barnásszürke, gyakran limonitfoltos, kalciteres, törésekkel szabdalt. Aprógumós változata rhizocoralliumos, makroszkóposan megegyezni látszik a lapisi mészkővel. A rétegzetlen kőzet pados el- válású, padjainak átlagos vastagsága 22-27 cm. Pontosabb földtani kora mecseki ana- lógiák alapján és kifejlődése szerint középső triász alsó anizusi. Jellegzetessége, hogy nem a villányi, hanem a korban egyező mecseki anizusi képződményekkel rokonítható. (Szederkényi 1964) A mészkő tömeg erősen karsztosodott, kiváló vízleadó képes- sége összefüggésbe hozható a környezetében lévő Jelmagyarázat: folyami üledékekkel, amelyen keresztül szoros kom- munikáció mutatható ki a Duna vizével. A hidrogeo- 1. Törmelékkel kevert talaj. lógiai viszonyok értékelése során feltűnt a karsztvíz 2. Talajjal kevert egykori bánya med- feltűnően magas oldott szén-dioxid- és metántartal- dő, 5-20 cm-es mészkő darabokkal. ma, melynek okát eddig nem sikerült „megnyugtató- 3. Szürke színű triász anizusi mészkő, an” megmagyarázni. A mészkőhalom környezetében 7,5-8 cm-es padvastagsággal. világosszürke, apró szemű, csillámos, agyagos ho- 4. Szürke színű vastagpados triász moklencsék foszlányai láthatók. Vadász szerint ezek anizusi mészkő, 18-22 cm-es pad- a felső pannóniai homokos rétegek maradék összleté- vastagsággal. nek tekinthetők, melyeket az erózió eddig megkímélt 5. 7-10 cm széles vetőzóna, vöröses- a teljes lepusztulástól. (Vadász 1961)10 barna kőzetmorzsalék-és agyagki- töltéssel. (Hidrotermás nyomokat mutat.) 6. Enyhén hajlított vastagpados triász anizusi mészkő, 10-17 cm-es pad- vastagsággal. 7. Enyhén hajlított szürke vékonypa- dos triász anizusi mészkő, 5-6 cm- es padvastagsággal. 8. Enyhén hajlított szürke vastagpados triász anizusi mészkő, 12-20 cm-es padvastagsággal. 9. Szürke, lemezes anizusi mészkő A Vári-pusztai kutatóárok északkeleti falának vázlatos földtani 0,5-2 cm-es lemezvastagsággal. szelvénye (Forrás: Szederkényi T. (1999) nyomán saját szerkesztés) Enyhén hajlított.

SZEDERKÉNYI 1964. 27–32. 10 VADÁSZ 1961. 156–182.

166 VII. Grastyán Konferencia

A Dunafalvai Polgármesteri Hivatal 1994-ben megbízta a GEO-S Bt.-t, hogy Vári- puszta térségében geofizikai méréseket végezzen a már korábban külszíni fejtéssel mű- velt alaphegységi mészkőrög elterjedésével kapcsolatban. A kőfejtő újbóli megnyitását alapos földtani elővizsgálatoknak kellett megelőznie. A tektonikusan kiemelt helyzetű, horst szerkezetű triász mészkő összlet bányászatát a magas talajvízszint miatt az 1970- es években egyszer már gazdaságtalannak minősítették. A terület tengerszint feletti abszolút magassága +90,5 méter, a közepes talajvízszint +83 – +84 méter Bf. közé tehető. Jelenleg a nagy ellenállású mészkőtömeg talajvízszint feletti legnagyobb vas- tagsága csupán 6,5 méter. A mészkőrög területi és mélységi elhelyezkedésének vizsgálatát a vertikális elektromos szondázás (VESZ) módszerével végezték. A területen három szelvény mentén 20 pontban végeztek minimálisan 70 méter lehatolási mélységet biztosító VESZ mérést. (1. számú melléklet) A fajlagos elektromos ellenállás értékek változása alapján kirajzo- lódott egy vékony, talajréteg alatti kis ellenállású (15-30 ohm/m) rétegcsoport, majd egy lépcsős átmenettel következik a nagy ellenállású (100-200 ohm/m) alaphegységi kőzet. Ahol a nagy ellenállású képződmények közelebb helyezkednek el a felszínhez, ott a lépcsős átmenet mélysége is kisebb. Az átmenet felső, alacsonyabb ellenállású tar- tományba eső 1-2 rétege még a fedőüledékekhez tartozhat, a többi pedig már a nagy el- lenállású alaphegységhez. Az átmeneti szakasz az alaphegységi kőzet repedezettségét, bontottságát ill. jelentős víztartalmát is jelezheti. A vizsgált terület változó vastagságú ártéri agyagos-homokos üledéke 20-25 ohm/m, a fedőüledékek alatti alaphegységi mészkőrög mindenütt 100 ohm/m feletti értékeket mutat (1/a, 1/b, 1/c sz. melléklet). Általános törvényszerűség és tapasztalati tény, hogy az agyagos-agyagmárgás réte- gek elektromos ellenállása 15-20 ohm/m, az agyagos-homokos üledékeké 25-35 ohm/ m, a homokos-kavicsos képződményeké 40-70 ohm/m, a kemény alaphegységi kőzete- ké (homokkő, gránit, mészkő) pedig 100-200 ohm/m. A rétegellenállás izoohm/m tér- képe alapján megállapítható, hogy a 60 ohm/m-es izovonalakon belül (lépcsős átme- net) elhelyezkedő területek már a nagy ellenállású alaphegységi mészköveket jelzik az adott mélységben. Nagyobb mélységek irányában a „mészköves” terület alakja változó, nagysága egyre inkább növekszik. Az összlet területe 2 méter mélységben mindössze 0,75 ha, 5 méter mélységben 3,1 ha, 10 méter mélyen pedig már 7,3 ha. Mindazonáltal a terület hidrogeológiai viszonyai (magas talajvízszint) negatív módon befolyásolják a felszíni kiterjedésű, de a mélységbe meredek oldalakkal lehatoló mészkőrög ipari bányászatának lehetőségét. A geoelektromos szelvények tanulsága szerint a talajvíz- szint feletti területrész nagysága csupán 2,2 ha. Számítások alapján a talajvízszint felett elhelyezkedő nagy ellenállású mészkőtömeg térfogata 57 000 m3, a törmelékes (60 ohm/m) összleté további 18500 m3. Az 1. számú geoelektromos szelvény mentén az el- lenállás értékek alapján három, egymástól jól elkülöníthető réteg figyelhető meg. (1/a sz. melléklet) Az alsó, legnagyobb ellenállású réteg (100-170 ohm/m) egyértelműen az alaphegységi kőzetekkel azonosítható. Leginkább felszín közelbe ott kerül, ahol koráb- ban kőfejtő is működött. A VESZ görbék alapján az alaphegységi kőzetek nem homo- gének. A görbék szárnyain helyenként erős torzulások figyelhetők meg, amely vagy a mészkőösszlet talajszint közeli részének erős töredezettségére, szerkezeti zóna hatásá-

167 VII. Grastyán Konferencia ra, vagy valami más, a makroporozitás jelentős megnövekedését előidéző hatásra utal. A mészkőrög inhomogenitására utalhat a nagy ellenállású mészkőfelszín domborzatá- nak szabdaltsága is. A szelvény tanulsága szerint a talaj közeli mészkőrög két szélére viszonylag alacsony ellenállású (14-34 ohm/m) agyagos-homokos üledékek települ- nek. Ezek nagy valószínűséggel a Duna ártéri üledékei. Az alaphegység egyes pontjai felett észlelt igen alacsony értékek (7,5 ohm/m) zsíros agyagos üledékekre jellemzőek, de lehet, hogy a nagymértékű ellenállás csökkenés valamilyen szennyező sós oldatok hatására következett be. A szelvény által jelölt harmadik geoelektromos réteg ellenál- lása átmeneti a kis ellenállású Duna hordalék és a nagy ellenállású alaphegység értéke között. A regisztrált 60-100 ohm/m közti érték csak az alaphegység legkiemeltebb sza- kaszán, ill. az 5-ös pontban kimutatott árokban figyelhető meg. Nagy valószínűséggel ez a kiemelt helyzetű mészkőrög helyben keletkezett, fiatal üledékekkel kevert törme- lékes anyagával azonosítható. A nagy ellenállású alaphegység mélysége a szelvények szélei felé egyre inkább növekszik. Újbóli felszín közelbe történő kiemelkedése a térség más részein, a korábbi földtani-geofizikai vizsgálatok alapján nem várható. A geofizikai vizsgálatok eredményei hozzásegítenek a nagy ellenállású alaphegység felszínközeli összlete helyének, alakjának, területi méreteinek pontos meghatározásához. A hajdan szálban álló mészkőszirtből mára csak a szántóföldé alakított területen szétszórt kőzet- törmelék maradt, mint a kőzetblokk felszíni indikációja. (2. számú melléklet)

Vári-puszta. Az eltemetett mezozóos gerinc déli oldala (Fotó: saját felvétel)

168 VII. Grastyán Konferencia

A Mohács-szigeti Vári-puszta térségében 1997-ben, ivóvíz nyerés céljából kutatófú- rás mélyült a kibillent helyzetű mezozóos mészkőrögbe. A fúrás vizsgálati eredményei kiemelt fontossággal bírnak az alaphegységi kibúvás rétegtani-kőzettani viszonyainak pontos megismerése céljából. A Vári-puszta - 1 számmal jelzett kutatófúrás 103 méter talpmélységig hatolt. A teljes szelvénnyel mélyülő pilótafúrásból nyert fúró- mag minták kőzettani minősítését Szederkényi Tibor (1997) végezte. A fúrómag min- tavételre csak négy mélységszakaszon került sor: 40,0 – 41,0; 60,0 – 61,0; 80,0 – 81,0; 100,0 – 101,0 méter között. Mind a négy fúrómag minta váltakozó repedezettségű (hol gyengébben, hol erősebben), gyakran előforduló nyitott oldási járatokkal és má- sodlagos kalcit bevonattal átszőtt mészkőből áll. Az oldási járatok mentén ma is aktív vízáramlási útvonalak valószínűsíthetők. A fúrómagokon gyakran megfigyelhetők limonitos festődések ill. kitöltések, ami megmagyarázza a fúrásból vett vízminta magas vastartalmát. A fúrásban 9,0 – 85,0 méter közötti mélység-intervallumban végeztek karotázs méréseket, és két fajta behatolási mélységű elektromos ellenállást és ter- mészetes potenciált (SP) vizsgáltak. A mérések pontossága és jó minősége következ- tében lehetővé vált a főbb kőzethatárok, töredezett vízjáratos ill. karsztos szakaszok megbízható ki- jelölése. A fúrási rétegso- rok alapján egyértelműen kijelölhetők a legjobb víz- tároló szakaszok a víz- nyerésre alkalmas, karsztosodott triász mészkő- összlet vonatkozásában. Feltételezhető azonban, hogy a fúrás térségében nagyobb mélységben (300-400 m.) jelentős sótartalmú, gázos termál- vizek jelentkeznek. Ilyen magas ásványi anyag tartalmú vizek általában szénhidrogén lelőhelyek környezetében, vagy azok peremein fordulnak elő, ezért a fúrás térsége más aspektusból ugyan, de továbbra is földtani, hid- rogeológiai vizsgálatok, A Vári-puszta -1. számú kutatófúrás földtani szelvénye valamint nyersanyagku- Forrás: Fúrási adatok alapján - saját szerkesztés tatás tárgyát képezheti.

169 VII. Grastyán Konferencia

Anyagvizsgálatok

Terepbejárás alkalmával felkerestük a Mohácsi-sziget egykori alaphegységi kibúvá- sának Vári-pusztai helyszínét. A felszíni indikációból mintegy 20 kg kőzetmintát gyűj- töttünk. A laboratóriumban 5 eltérő típusjegyet felmutató kőzetet válogattunk szét, melyek- ből kőzetvágó géppel szeleteket vágtunk a makroszkópos vizsgálatokhoz, majd néhá- nyukból vékonycsiszolatok készültek a mikromorfológiai leírásokhoz. A csiszolatok előkészítését és leírását a PTE Földrajzi Intézet fizikai laborjában Jevtuhov Boglárka végezte. Conodonta és Radiolária vizsgálatokhoz 2×5 kg kőzetet aprítottunk fel helyi készí- tésű törő, zúzó géppel, majd a zúzalékot feloldottunk 60 liter 17%-os ecetsavban. Az alkalmazott ecetsavas oldás kiszabadítja a kőzetből a nem mészvázú fossziliákat és az ecetsavban nem oldódó ásványokat. Az oldási maradékot ezután vizsgálat alá vetettük. A maradék mikroszkópos vizsgálata közben néhány klorit, limonit, gőtit és magnetit szemcse is felismerhető volt. Ugyancsak találtunk kvarc, mangán és azurit szemcséket, amelyek hidrotermális jelenlétre utalnak. A műszeres analitikai vizsgálatok számára további kőzetmintát őröltünk. A kőzetszeleteket mikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá, melynek eredményeként megállapítható, hogy a kőzettestet intenzív tektonikai hatások érték. Minden mintá- ban erős repedések láthatók, a tektonikai igénybevétel során a kőzet breccsásodott valamely miocén esemény következtében. A breccsásodás valószínűleg annak a felpik- kelyeződésnek köszönhető, amely a közeli Dunafalva-1. számú fúrásban a malm kép- ződményekre rátolta a középső-triász kőzettömeget. Egyes kőzetszeleteken jól láthatók a vashidroxid és az esetleges agyagásványok jelenlétére utaló vöröses-sárgás foltok. Néhány mintában makroszkópos méretű, mészvázú ősmaradványok is találhatók, melyek az erős átkristályosodás miatt fajra meghatározhatatlanok. A minták mátrixa finom szemű, intraklasztok nem találhatók benne. Az egyik elkülönített kőzettípus makroszkópos jegyei alapján megegyezni látszott a Mecsek-hegység Lapisi Formációjának krinoideás mészkövével, így külön figyelemmel voltunk az elsődlegesen előforduló Crinoidea maradványokra. Várakozásunk sajnála- tos módon nem igazolódott. A vékonycsiszolatok szövetében szabályos és szabálytalan repedések egyaránt talál- hatók. Foltokban vasas elszíneződések jellemzők, főleg a repedések mentén, melyek ebben az esetben is a hidrotermás folyamatokat bizonyítják. A szabad hely kitöltése mikropátitos, a kőzet szövete mikrites, porózus. A másodlagos ásványok elszórtan hull- tak ki a minták jelentős hányadában. Egyes mintákban agyagásványok, intraklasztok jelentkeznek, némely esetben a mátrix biomikrites. A molluszka váztöredékek rossz megtartásúak, a vékonycsiszolatokban sem azonosíthatók. A vasas lerakódások min- denütt jellemzők, a repedések kitöltése mikrites karbonát-ásvány együttes. Egyes repe- désekben mikropátit kitöltés található. A kalcitkristályok az üregeket töltik ki, vagyis ortopátitok. Egyik mintánkban idiomorf, enyhén koptatott mikropátitos intraklasztok figyelhetőek meg, melyek színe világosabb szürke, mint a mátrixé.

170 VII. Grastyán Konferencia

Makroszkópos vizsgálatok

A töredezett kőzet erős tektonikai hatásra utal Átkristályosodott váztöredékek a szövetben

Mikroszkópos vizsgálatok vékonycsiszolatokon

Limonitos elszíneződés a kalcittal kitöltött Mikrites szövet, mikropátitos intraklasztok repedések mentén Eredmények

A makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatok eredményei során bebizonyosodott, hogy a kőzetet a feltételezéseknek megfelelően vasas-karbonátos hidrotermás folyamatok érték, elsősorban az alsó-kréta bazalt vulkanizmus (Mecsekjánosi Bazalt Formáció) hatására. Feltűnően erős repedések találhatók a kőzetben, melyek a mikro- tektonikai folyamatok (miocén felpikkelyeződés) eredményeként jöhettek létre. A re- pedéseket nagykristályos kalcit tölti ki, melyek a vékonycsiszolatokban is jól láthatóak.

171 VII. Grastyán Konferencia

A kőzetekben gyakoriak a vashidroxid és az esetleges agyagásványok jelenlétére utaló vöröses-sárgás foltok. Néhány kőzetmintában makroszkópos méretű ősmaradványok is láthatók: kagylók, csigák, Brachiopodák(?) A vékonycsiszolatok faunamaradványai az átkristályosodás miatt meghatározhatatlanok. A kőzet külső jegyei alapján (apró- gumós, szürke, rizocoralliumos) leginkább a Lapisi Mészkőre hasonlít, bár krinoidea maradványokat ez idáig nem találtunk a kőzetben. A kőzetet, relatív korának megha- tározása céljából Conodonta és Radiolaria vizsgálatoknak vetettük alá, melyek negatív eredménnyel zárultak. Az ecetsavas oldás maradékát mikroszkóppal vizsgáltuk, melyben többek közt félgömb alakú, kérges bevonatú szemcséket találtunk, amelyek kérge vasoxidhidrát bevonatú, belső része pedig fekete színű, mangános anyagú. Az oldási maradékból és a mészkő porított mintájából XRF és XRD vizsgálatokat végeztünk, amelyek során bebizonyosodott, hogy dolomitos mészkőnek minősíthető a kőzet. Agyagásványok közül illit és halloysit jelenlétét detektáltuk. A fő- és nyom- elem-analízis során aktínium, ittrium, ytterbium, stroncium, titán és króm tartalmat mutattunk ki. Némely elem az anomális Zn-tartalommal, továbbá az említett agyagás- ványokkal együtt hidrotermás folyamatok jelenlétét igazolja. Ezek hozzájárulhattak a dolomitosodás folyamatához. Saját kutatási eredményeink és az eddigi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Vári-pusztai rétegek kőzetanyaga nagy valószínűséggel középső-triász (anizusi) korú.

A Vári-pusztai mészkő porított mintájának XRF-vizsgálati eredménye

172 VII. Grastyán Konferencia

A Vári-pusztai mészkő oldási maradékának XRF-vizsgálati eredménye

További kutatási lehetőségek

– Új feltárást (kutató aknát) vagy magfúrást kellene létesíteni ahhoz, hogy a vizs- gálatok szálban álló kőzeten legyenek elvégezhetők. A törmelékfeltárásból származó minták csak szerencsés esetben helyezhetők el a rétegsorban és gyakran állaguk sem megfelelő. Sajnos manapság nem várható el egyetlen intézménytől sem, hogy Vári- pusztán ilyen mesterséges feltárást létesítsen. Maradnak tehát a törmelékeken elvé- gezhető alábbi továbbkutatási lehetőségek: – Újabb és minél nagyobb méretű üde kőzettömböket találni az előforduláson. – Mivel a vizsgálatok igazolták, hogy fossziliák meglehetősen ritkák ebben a kőzet- ben, olyan faunaelemeket találni, amelyek elfogadható módon meghatározhatók és rétegtani jelentőségük is van. – Olyan mennyiségben és minőségben végezni ásvány-, kőzettani és geokémiai vizs- gálatokat, amelyek már biztonsággal értelmezhetők. – További agyagásványtani vizsgálatok eredményei újabb összehasonlítási bizonyí- tékokat adnának más, azonos korú kőzetekkel. – További kutatási lehetőség volna a nehézásványok vizsgálata.

Irodalomjegyzék

A Dunafalva – Vári-pusztai mészkő előfordulás geoelektromos vizsgálata (1994) GEO- S Bt. A Dunafalvai mészkőbánya Műszaki üzemi tervtérképe. (1995/97) M = 1:500 HAJDÓK – KŐHEGYI 1976 = HAJDÓK Imre – KŐHEGYI Mihály: Nagybaracska Földrajza és Története. Bajai Dolgozatok 2. KASZAP 1963 = KASZAP András: A Dél-baranyai mezozóos szigetrögök. Földt. Közl. XCIII. 4. füzet, 42–48.

173 VII. Grastyán Konferencia

KONRÁD 2005 = KONRÁD Gyula: Földtörténet és őslénytan. Kézirat, PTE-TTK KUBOVICS 1973 = KUBOVICS ISTVÁN: Kőzetmikroszkópia. ELTE Természettudományi Kar, Tankönyvkiadó, Budapest Kutatási jelentés – Földtani lehetőségek termálvízkutató fúrás lemélyítéséhez Baja vá- rosában és környékén. (2002) GEOMEGA Kft, Budapest LÓCZY 1912 = LÓCZY Lajos: A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. Földt. Közl. XLII. 45–56. SZABÓ 1865 = SZABÓ József: Földtani Jegyzetek Batina-Bán és a Mohácsi-szigetről. Magyarhoni Földtani Társ. Munkálatai III., Budapest, 133–141. SZEDERKÉNYI – ULBRECHT 2007 = SZEDERKÉNYI Tibor – ULBRECHT István: Földtani szakvélemény a bajai termálkút helykijelöléséhez. AKTINOLIT Kutatási és Oktatási BT, Szeged. 8–32. SZEDERKÉNYI 1964 = SZEDERKÉNYI Tibor: A baranyai Duna menti mezozóos sziget- rögök földtani viszonyai. Földt. Közl. XCIV, I. füzet. 27–32. SZEDERKÉNYI 1997 = SZEDERKÉNYI Tibor: Zárójelentés – A Váripuszta-1 sz. vízkuta- tó fúrás vizsgálati eredményeiről. GEO-CONSULT Bt. Pécs SZEDERKÉNYI 2002 = SZEDERKÉNYI Tibor: Ma már nem látható, jelentős kőzetki- búvások Tolnában és Baranyában a Duna mentén. Tanulmányok Tóth Józsefnek, Egyetemi Kiadó, Pécs, 209–219. SZENTHE 2003 = SZENTHE István: Adalékok a Mohácsi-sziget földtani felépítéséhez. Kbfi-Triász Kft. www.kbfi-triasz.hu VADÁSZ 1961 = VADÁSZ Elemér: Magyaroroszág földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 156–182. www.kbfi-triasz.hu (2008. 10. 25.) www.mafi.hu (2008. 12.10.)

174 VII. Grastyán Konferencia

Mellékletek

1. számú melléklet: VESZ mérés geoelektromos szelvény nyomvonala (Vári-puszta)

Jelmagyarázat: •18 Mérési pont helye és száma; 1 ______1’ Geoelektromos szelvény nyomvonala (Forrás: GEO-S Bt. 1994)

1/a. sz. melléklet: 1. sz. geoelektromos szelvény (Forrás: GEO-S Bt. 1994)

175 VII. Grastyán Konferencia

1/b. sz. melléklet: 2. sz. geoelektromos szelvény (Forrás: GEO-S Bt. 1994)

1/c. sz. melléklet: 3. sz. geoelektromos szelvény (Forrás: GEO-S Bt. 1994)

176 VII. Grastyán Konferencia

2. sz. melléklet: A szálban álló kőzet előfordulása a ’60-as években…

….és törmelékes formában jelenleg. Fotók: Hajdók 1962, Konkoly 2008

177 VII. Grastyán KonferencIa

Kund Attila

a dichotóm nacionalizmus-felosztás esélyei

nemzetekről és nacionalizmusokról szóló – akár tudományos, akár publicisztikai – diskurzus közkeletű velejárója egy dichotóm modell, amely szerint a a nemzeteknek és a nacionalizmusoknak két alapvető típusa létezik.1 E kettőssé- get több néven ismerhetjük, ha jelentésük nem is teljesen azonos, kimondható, hogy az általánosan elterjedt nézet szerint ugyanarról szólnak. Az első típus egyetemes elveken alapul, voluntarista, befogadó és liberális; itt a nemzethez tartozás kritériuma az ál- lampolgárság. A másik típus nem liberális, inkább exkluzív, partikuláris, és valamiféle etnicitáson, kultúrán alapul.2 Dolgozatomban röviden bemutatom ezt a duális nacionalizmus-tipológiát, az azt megalapozó gondolatokat, és felvázolom az ebből adódó problémákat. Végül egy megoldási javaslattal élek, amely lehetővé teszi a fogalompár – korlátozott – használatát. E fogalompár, mint már említettem, több néven is ismeretes. A magyar nyelvű irodalomban a neves német történész, Friedrich Meinecke államnemzet (Staatnation) illetve kultúrnemzet (Kulturnation) elkülönítése a legelterjedtebb. Nagyhatású magyar szer- zők használták fel e tipológiát – például Bibó István és Szűcs Jenő –, de a tudományos szakmunkákon túl a közéleti és sajtóvitákban is találkozhatunk ezen elkülönítéssel. A nemzetközi – pontosabban az angol nyelvű – szakirodalom leggyakrabban polgári (ci- vic) és etnikai nacionalizmusról beszél, illetve ezek nyomán politikai és kulturális nem- zetekről. Az előbbiek kombinációja sem ritka, így előfordul, hogy egyes szerzők polgári nemzetről vagy éppen kulturális nacionalizmusról írnak. Nem hagyható fi gyelmen kívül, hogy a nacionalizmus-kutatás nemzetközi szakiro- dalmában ismert még több, a kettős modellnél kifi nomultabb osztályozási kísérlet, de tárgyalásuk e dolgozat kereteit meghaladja.3 A dichotóm modell megfogalmazásai közül – legalábbis a társadalomtudományok területén – Hans Kohn felosztása futotta be a legnagyobb karriert. Terminológiáját ugyan nem, de elgondolásait sokan átvették, vagy éppenséggel polemizáltak azokkal, ezért röviden az ő elméletét ismertetem, majd annak problematikus pontjait. Kohn múlt század közepén készült munkáiban a két nacionalizmus-típust földrajzi szempontok alapján határozta meg. Így beszélt nyugati, illetve keleti típusú nacionalizmusról.

1 Meg kell jegyeznem, hogy a nemzet és a nacionalizmus fogalmát leegyszerűsítve, ha nem is szinonima- ként, de egymáshoz nagyon közelálló fogalmakként fogom referátumomban használni. Kiindulási pontnak a modernista nacionalizmuselméletek – uralkodó paradigmának számító – kronológiáját és egyben kauzális modelljét tenném meg, amely szerint a nacionalizmus terméke a modern nemzet. 2 BRUBAKER 2004a, 133. 3 Lásd pl. GELLNER 2006. 85–105.; HROCH 2004. 233–235.

17 VII. Grastyán Konferencia

A Nyugat – ez alatt Anglia, Franciaország, Hollandia, Svájc és az Egyesült Államok ér- tendő – fő jellemzője, hogy az állami keretek megelőzték a nemzet kikristályosodását (noha ebben az USA kivétel). Keleten – ami Közép- és Kelet-Európát, valamint Ázsiát jelenti, vagyis lényegében a Rajnától keletre eső területet – a nacionalizmus későbbi fejlemény. Ezek a régiók szociális és politikai tekintetben elmaradottabbak voltak a Nyugatnál. A fennálló államokhoz való viszony is más volt keleten, leginkább ellensé- ges; a nacionalista mozgalmak főleg azokkal szemben határozták meg magukat. Céljuk a határok újrarajzolása volt. Ugyanakkor – éppen a fejletlenség miatt – a fő terep a kultúra. A főszereplők értelmiségiek, költők, filológusok, történetírók.Ő k nem annyira a nemzeti közvéleményt kívánták befolyásolni, hiszen az még nemigen létezett: céljuk inkább e közvélemény megteremtése volt. A Nyugat rendkívül nagy hatást gyakorolt a Keletre kulturálisan is, ám ez sértette a keleti értelmiség büszkeségét. S mivel a nyugati nacionalizmus léte a Kelet számára alapvető impulzust jelentett, az idegennek tartott liberális, racionális nyugati hagyománnyal szemben fogalmazták meg a keletiek a saját különlegességüket. Így rajzolódik ki a híres kohn-i dichotómia: a nyugati nacionalizmus az egyéni szabadságon, racionalista kozmopolitizmuson alapul és politikailag realista. A jelen problémáira, azok megoldásának lehetőségeire törekszik, kerüli a szen- timentális múltbafordulást. Bázisát főként a polgárság jelenti. A nemzethez tartozás kérdését politikai és társadalmi tények alapján határozzák meg, de a tagság lényeg- ében önkéntes. Mindezeknek a Kelet nacionalizmusa mondhatni ellentéte: nem a jelen, hanem a mitikus múlt és egy álombéli jövendő a kulcskorszak. Következésképpen a jelen gyakorlatias problémái kevésbé érdekesek, „nem tőlünk függ…”, ehelyett vég- hetetlen viták zajlanak a nemzet lelkéről, küldetéséről. Az egyén szabadsága nem alap- vető, mivel a nemzet nem egyének közössége, hanem természetes, organikus közösség – ennek példája a német Volk-fogalom. Az egyén beleszületik a nemzetbe, nem ő dönt a hovatartozásáról. Alkalmasint itt a szerződéselméletek társadalomfilozófiájával és antropológiájával szemben álló, herderi, nyelvbe és kultúrába zárt embert látjuk. Természetesen az elmélet az általam röviden összefoglaltaknál összetettebb, de a Kohn tételét ért fő kifogások éppen annak idealizáló és leegyszerűsítő voltát emelik ki, illetve rámutatnak normatív jellegére. Világos ugyanis, hogy ha választanunk kellene, valószínűleg a többségünk számára egy nyugati típusú nemzet lenne vonzóbb, szíve- sebben élnénk Nyugaton. Kérdés, hogy mennyire megalapozott ez az elkülönítés. Sok bírálat érte Kohn nomenklatúráját, részben a már említett normatív és leegy- szerűsítő jelleg miatt, másfelől pedig empirikusan vonták kétségbe megállapításait. A következőkben Taras Kuziora támaszkodom, aki hat pontba gyűjtötte kifogásait: 1.) Minden nyugati államban kimutatható az adott nemzetfogalomban egy kulturális horizont, melynek fontos része az elkülönülés másoktól és az ezt megalapozó mitikus törté- nelem. 2.) Nyugaton is léteznek „keleti attribútumokkal” bíró nemzetek, nacionalizmusok, melyeket Kohn elmélete nem vesz figyelembe (pl. Írország, Belgium). Ugyanakkor

KOHN 1958. 329–330. Synder 2003. 53. KOHN 1958. 330–331.

179 VII. Grastyán Konferencia egy – 72 európai etnikai és nemzeti csoportot vizsgáló – kutatás alapján a nyugati (politikai) és a keleti (etnikai) nemzet közé került köztes kategóriába soroltattak a „nyugati” angolok és a „keleti” németek. 3.) Kohn modellje ignorálja a nyugaton lezajlott – keleti sajátosságnak tartott – területi és etnikai konfliktusokat, háborúkat. Kuzio arra is utal, hogy az utóbbi évtizedekben néhány súlyos és véres háborútól eltekintve nem borult lángba az egész Kelet, ugyanakkor a Nyugat is sok konfliktust megszenvedett, az erőszak sem maradt el (Korzika, Bretagne, vallon-flamand, északír kérdés stb). 4.) Az idealizált Nyugat úgy jelenik meg, mintha mindig is polgári lett volna. Az 5.) pont talán a legproblémásabb, mivel Kuzio szerint mind keleten, mind nyugaton egy polgári modell felé fejlődik a nacionalizmus, és Kohn ezt figyelmen kívül hagyja. 6.) Az asszi- miláció nyugati nemzetépítésként aposztrofált jelenségét keleten a homogenizáló naci- onalizáció korántsem pozitív konnotációjában említik, tehát – Kuizo szerint – a nyugati társadalomtudomány nem mentes a keletiekkel kapcsolatos előítéletektől. A kohni modellen túl e problémák általánosnak tekinthetőek, tehát nemcsak az előbb bemutatott keleti és nyugati nacionalizmust szembeállító, de a más neveken ismert dichotóm modellekre is érvényesek e kritikai megállapítások. Közkeletű e két- típusú nacionalizmust – az esszenciálisan különbözőnek tekintett nemzetfogalomra hivatkozva – német és francia modellnek nevezni. E két nemzet eltérő történelme két- ségtelen: a kis német államok sokasága állt szemben a területileg lényegében változat- lan Franciaországgal. Az sem tagadható, hogy az eltérő történelmi út eltérő nemzetfo- galomhoz is vezetett. A kétféle nacionalizmusnak kanonikus szövegei is közismertek: a már említett Herder és főleg Fichte az egyik, Ernst Renan a másik oldalon. A kép mégsem ilyen egyszerű, akkurátusabb történeti vizsgálódás könnyen ellentmondá- sokra mutathat rá. Így például a francia nemzettudat sem nélkülözi az etnikai elemet, pontosabban szólva a francia politikai eszmetörténetben is megfogalmazódtak és je- lentékeny befolyással bírtak az etnicitást középpontba állító nemzet-koncepciók – lásd Maurice Barrčs vagy Charles Maurass, illetve az Action Française politikáját. A néme- tek esetében nem kisebb gondolkodó, mint Hegel hangsúlyozta az állam kitüntetett szerepét történelem- és jogfilozófiájában. Ha weberi értelemben csupán ideáltípusként (az elemzést segítő kategóriaként) értelmezzük a kétféle nacionalizmust, akkor is problémákba ütközünk: vagy kezelhe- tetlenül tág halmazokat kapunk, vagy pedig annyi köztes esetet kell megkülönböztet- nünk, hogy értelmét veszíti a tipológia. A dichotóm nacionalizmus-felfogás láthatóan sok sebből vérzik, mégis hiba lenne teljesen mellőzni a nemzet és nacionalizmus kutatása során azokat az alapfogalmakat, amelyekkel operál (mint az állam, az állampolgárság, a nyelv, vagy az etnicitás). A felsorolt nehézségek dacára az intuíció azt súgja, hogy valamiképpen megmenthető lehet ez az elhatárolás, már csak azért is, mert – a problémák ellenére – nem tűnik teljesen használhatatlannak. Sok esetben – ilyen a magyar történelemben is előfordul – talán mégsem inadekvát kétféle nemzetről vagy kétféle nacionalizmusról beszélni. Az intu-

Kuzio 2002. 24–29. DICKHOFF 2004. 300.

180 VII. Grastyán Konferencia

íció azonban tudományos érvelésben nem elégséges, ezért a következőkben kísérletet teszek annak vázlatszerű körvonalazására, miként használhatnánk e fogalmi oppozíci- ót úgy, hogy mindeközben nem esünk a történelmietlenség hibájába. A nacionalizmus az utóbbi évtizedekben a társadalomtudományok egyik legkuta- tottabb problémája volt. A nyolcvanas években főleg a nacionalizmus születéséről, eredetéről szólt a diskurzus – és el is dőlt a vita a modernista elmélet javára. A kilencvenes évek közepén-végén megjelentek olyan fogalmi-módszertani megközelítések, melyek a nemzet és nacionalizmus kérdésének adekvát megoldását tűzték ki célul. Nyilvánvalóvá vált, hogy a hétköznapi fogalmak tudományos vizsgálatra – többértel- műségük, rejtett előfeltevéseik miatt – alkalmatlanok, illetve e fogalmak csak a vizsgá- lódás tárgyai lehetnek, és nem a vizsgálódás eszközei. Ezen új paradigma talán legfőbb teoretikusa Rogers Brubaker. Szerinte a társada- lomtudományoknak a kollektív fogalmak – nemzet, etnicitás, rassz – esetében egy új, dinamikus nyelvi keretre van szüksége, amely kiküszöböli a csoportizmust. A csoportizmus az a szubsztancialista felfogás, mely az elemzés alapjának az – etnikai, faji – csoportokat teszi meg. Csoportokat, mint egymás között elhatárolt, belül homogén entitásokat. A világot így a különböző csoportok mozaikszerűen borítják be. A konfliktusok a csoportizmus szerint mindig a csoportok között robbannak ki. Míg az osztály fogalma már csak idézőjellel használandó a társadalomtudományokban, az etnikumot, nemzetet továbbra is objektív létezőnek tekintik. Az etnikai konfliktus Brubaker szerint nem etnikai csoportok között robban ki, a résztvevők ugyan így interpretálják, még- sem lehet ez az elemzés alapja. A fő aktor az etnopolitikai vállalkozó. Kategóriáival mobilizál, és tetteket legitimál. Megidézi a csoportot. Ha sikeres, létrejön az egységes csoport fikciója. De nem mindig sikeres. Sokszor – súlyos konfliktusok esetén is – -ku darcot vallhat az etnopolitikai vállalkozó, a mobilizáció sikertelen. Mi a nemzet? Ez a kérdés Brubaker szerint megválaszolhatatlan. Tengernyi válasz született, de maga a kérdés a rossz. A jó kérdés az lehet, hogy miként lesz valami nemzetivé? Hogyan zajlik a nemzetivé tétel, a kategorizáció? Így talál rá Brubaker arra az értelmezési keretre, mely szerint a nemzeti kérdés úgy vizsgálható, mint intézményesült forma, gyakorlati kategória és esetleges esemény.10 A brubakeri gondolatmenetet továbbvíve, véleményem szerint lehet helye a dualista nacionalizmus-felfogásnak. Több szempontból is. Mivel a csoportizmust el kívánjuk ke- rülni, ezért nem teszünk, nem tehetünk olyan kijelentéseket, hogy a „bergengóc nemzet a kultúrnemzeti kategóriába sorolható, – vagy éppenséggel – a bergengócok állam- nemzetet alkotnak.”. Azt viszont vizsgálhatjuk, hogy a beregengócságot milyen kate- góriák alapján határozzák meg a különféle szereplők. Beletartoznak-e a Bergengócián kívül élő bergengóc nyelvűek, vannak-e olyan állampolgárai Bergengóciának, akiket mégsem tekintenek a bergengóc nemzet tagjainak. A válaszok különbözőek lehetnek, a kutató feladata e diskurzusnak leírása, értelmezése, de általános állítást nem tehet, különben maga is etnopolitikai vállalkozásba kezd, vagy – akár észrevétlenül is – egy

BRUBAKER 2004b, 7–27. 10 vö. BRUBAKER 2004c

181 VII. Grastyán Konferencia meglévő etnopolitikai vállalkozás csapdájába eshet. A kérdést vizsgáló társadalomtu- dós egy szemantikai küzdelemmel – különböző kulcsfogalmak jelentése fölötti vetélke- déssel – találja szemben magát. E küzdelemben nem vitapartnerként kell részt vennie, hanem – amennyire lehetséges – külső szemlélőként kell elemeznie a vitát. A nemzet versengő konstrukciói – mint mobilizációs kísérletek – éppenséggel nem mentesek a dichotóm nemzet–tipológia által kínált tényezőktől. Az állam, az etnicitás és hasonló fogalmak ugyanis megjelennek a szereplők definíciós kísérleteiben. A különböző akto- roknak különböző a befolyása is. Nemcsak politikai retorikáról, értelmiségiek vitáiról, de akár a törvényhozóról is szó lehet, tehát esetenként a törvényhozó hatalom – a többi hatalmi ág is – a vita részvevőjévé válhat. E küzdelem megvívásában saját eszközeit veti be – esetünkben az állampolgársági törvénytől (pl. jus sanguinis vagy jus soli) a közoktatásig sok lehetősége adódik. A nemzet fogalma – természetéből fakadóan – többértelmű. Ezért sem sikerül álta- lánosan elfogadott definíciót találni. A társadalmi csoportok diszkurzív konstrukciója – az azonosság és a különbözőség meghatározása azonban minden mást megelőz egy nemzeti identitás megteremtésében vagy újrateremtésében.11 Csakhogy a mi és az ők meghatározása nyilvánvalóan nem magától értendő, vagy nem vezethető vissza abszo- lút alaptípusokra, ezért időről-időre változhat. Francia példát felhozva: a renani elkép- zelésben az elveszett Elzász-Lotaringia német anyanyelvű lakói a francia nemzet tagjai, másságuk ellenére is. Ugyanakkor e Sorbonne-on tartott híres előadásnál bő évtizeddel később, a Dreyfus-ügy által keltett antiszemita közhangulat szószólói a zsidóságot már nem a francia nemzet részeként írták le – tehát egy alternatív argumentáció jelent meg és tett szert jelentős befolyásra.12 Összegzésképpen elmondható, hogy a nemzetek és nacionalizmusok dichotóm tipo- lógiája mint analitikus eszköz elvetendő. A felvázolt dimenziók, mint az állam, a nyelv, a származás önmagukban indifferensek ugyan, de egy adott szituációban jelentéssel ruházhatják fel őket. A kutatónak ezért ezeket mint a nemzeti diskurzusok diszkurzív tematikáit érdemes vizsgálnia.

Irodalomjegyzék

Brubaker 2004a = Brubaker, Rogers: „Civil” and „Ethnic” Nationalism. In: Brubaker, Rogers: Ethnicity without Groups. Cambridge, Harvard University Press, 2004, 132–146. Brubaker 2004b = Brubaker, Rogers: Ethnicity without Groups. In: Brubaker, Rogers: Ethnicity without Groups. Cambridge, Harvard University Press, 2004, 7–27.

11 WODAK 2006. 105. 12 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy maga az antiszemitizmus Renantól sem állt távol.

182 VII. Grastyán Konferencia

Brubaker 2004c = Brubaker, Rogers: A nemzet mint intézményesült forma, esetleges esemény. (Ford: Sisák Gábor). In: KÁNTOR Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek: szöveggyűjtemény. Budapest, Rejtjel, 2004, 387–395. DICKHOFF 2004 = DICKHOFF, Alain: Egy megrögzöttség túlhaladása – a kulturális és politikai nacionalizmus fogalmainak újraértelmezése. (Ford: Kéri Rita). In: KÁNTOR Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek: szöveggyűjtemény. Budapest, Rejtjel, 2004, 298–311. GELLNER 2006 = GELLNER, Ernest: Nations and nationalism. Oxford, Blackwell, 2006 HROCH 2004 = HROCH, Miroslav: A nemzeti mozgalomtól a nemzet teljes kifejlő- déséig: a nemzetépítés folyamata Európában. (Ford: Erdősi Péter). In: KÁNTOR Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek: szöveggyűjtemény. Budapest, Rejtjel, 2004, 230–247. KOHN 1958 = KOHN, Hans: The idea of nationalism A study of its origins and back- ground. New York, The Macmillian Company, 1958 KUZIO 2002 = KUZIO, Taras: The myth of the civil state: a critical survey of Hans Kohn’s framework for understanding nationalism. Ethnic and Racial Studies Vol. 25 No. 1, January 2002 Shnapper 1995 = Shnapper, Dominique: The Idea of Nation. Qualitative Sociology, vol. 18, No. 2, 1995 SYNDER 1990 = SYNDE, Louis Leo: Encyclopedia of nationalism. New York, Pargon House, 1990 SYNDER 2003 = SYNDE, Louis Leo: The new nationalism. New Brunswick and London, Transaction Publishers, 2003 WODAK 2006 = WODAK, Ruth: Discourse-analytic and socio-linguistic approaches to the study of nation(alism). In: DELANTY, Gerrard; KUMAR, Krishan (eds.): The Sage handbook of nation and nationalism. London, Sage, 2006, 104–114.

183 VII. Grastyán KonferencIa

Lelovics ZsuzsannaI az időskorúak a társadalomban és a hazai szociális otthonokban

az időskor defi níciója

z élettartam meghosszabbodását szerte a világon alapvetően pozitív folyamatnak tartják. A történelem folyamán először – a miénkhez hasonló társa- dalmakban – arra számíthat a legtöbb ember, hogy megéri az időskort. A XXI. a 1 századot nem véletlenül nevezik Az idősek évszázadának is. Az egész élet folyamán progresszív és regresszív folyamatok mennek végbe. Mindaddig, amíg a progresszív folyamatok vannak túlsúlyban, előrehaladó fejlődésről beszélünk, a regresszív folyamatok előtérbe kerülése azonban már az öregedés fázisát jelenti.2 Tovább árnyalja a problémát, hogy az egész szervezet öregedése és az egyes szervek öregedése nem mindig van szinkronban, más esetekben viszont az egyes szervek–szervrendszerek (pl. központi idegrendszer) öregedése megnyilvánul az egész szervezet általános öregedésében is. Az agy állapota jól jelzi az egyén biológiai korát, amely azonban nem feltétlenül egyezik a kronológiai (naptári) életkorral. Beregi Edit meghatározása szerint az öregedés a szervezet reprodukciós érettsége után fellépő progresszív funkcionális kapacitáscsökkenés.3 Általános defi níciója szerint öregedésről beszélünk, ha a szervezet dinamikus homeosztázisát fenntartó képessége csökken. A homeosztázis valójában egy tartományt jelent, melyen belül optimálisan játszódnak le a fi ziológiás folyamatok, és amelyen belül a szervezet ellenállása a külső kihívásokra (ingerekre) a legnagyobb.4 Egy másik megállapítás szerint: az öregedés időben elke- rülhetetlenül és törvényszerűen kiszélesedő, jóval az öregkor előtt fejlődő, soklépcsős biológiai folyamat, mely elkerülhetetlenül a szervezet alkalmazkodóképességének csökkenéséhez, a halál valószínűségének növekedéséhez vezet. Az öregedés az önsza- bályozó mechanizmusok potenciális lehetőségeinek csökkenése a genetikai apparátus szabályozásában bekövetkező primer változások során. Az idősödés paradoxona, hogy nemcsak anyagcsere- és funkciózavar és degradálódás jelentkezik, hanem az alkalmaz- kodást elősegítő fontos mechanizmusok is mobilizálódnak.5 James E. Birren és Judy M. Zarit ezzel megegyező tartalmú jól használható defi níciót javasolt az öregedésre: „A biológiai idősödés, megöregedés a szervezet megváltozásának folyamata, amelynek során

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1 HEFLIN 2008 2 CSABA 1988 3 BEREGI 1999 4 RADÁK 2008 5 FROLKISZ 1980

14 VII. Grastyán Konferencia az idő múlásával csökken a túlélés valószínűsége, valamint az önreguláció, a gyógyulás és a környezet által támasztott követelményekhez szükséges fiziológiai alkalmazkodás ké- pessége”. A mai napig nincs egyezményes korhatár, hogy mi tekintendő az öregkor alsó hatá- rának. Az egzakt körülírást nehezíti, hogy az öregség nem statikus tény, hanem folyamat, esetleges egyetlen mérföldkövének a gazdasági aktivitás megszűnése tekinthető, mivel a nyugdíjba lépést többnyire az életmód markáns változása kíséri. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – definíciója szerint és demográfiai szem- pontból – időskorúaknak a hatvan év felettieket tekinti, újabban a következőképpen kategorizál: az 50–60. életévek az áthajlás korát, a 60–75. életévek az idősödés korát jelentik, 75–90 év között időskorról, 90 év felett aggkorról és 100 év felett matuzsálemi korról beszélünk. Nem vitatva, hogy az emberek öregségét valójában nem a kronológiai, hanem a szervezet tényleges állapota határozza meg, a továbbiakban a hatvan éveseket és idő- sebbeket értjük időskorúak alatt.

Időskorúak a társadalomban – epidemiológiai adatok

Magyarországon napjainkban a születéskor várható átlagos élettartam a férfiak esetében 69,0, a nők esetében 77,4 év, ami a most hatvan éveseknek csak 59,3, illetve 63,4 év volt. Sőt, azok is bízhatnak abban, hogy még sokáig fognak élni, akik jelenleg már „öregek”. A hatvan éves férfiak várható élettartama még átlagosan több mint ti- zenöt év (16,3 év), a hatvan éves nőknél pedig még a húsz évet is meghaladja (21,1 év). Hetven évesen a férfiak azt remélhetik, hogy még átlagosan 10,7 év, az ugyanilyen korú nőknek pedig még ennél is több, átlagosan 13,5 év van hátra az életükből. A nyolcvan éves férfiak átlagosan további 6,4, a nők 7,2 évet remélhetnek.10 A várható átlagos élettartamban a nemek között jelentős különbségek vannak, ami azt eredményezi, hogy jóval több az idős nő, mint férfi. Az idősödés elnőiesedése (fe- minization of ageing) nem csak hazai jelenség, a WHO már tíz éve figyelmeztetett a jelenségre.11 A Sullivan-módszerrel becsült egészségesen eltöltött várható élettartam hazánkban a 60–64 éves férfiaknál átlagosan 9,6 év, a nőknél 9,0 év.12, 13, 14 Magyarország népessége 2007. január elsején a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 10 millió 64 ezer fő volt, közöttük 2 170 467 (47,5% férfi, 52,5% nő) hatvan

BIRREN 1985 Dobossy 2004 WHO 1989 Bódiné Vajda 2007 10 FARAGÓ 2007 11 WHO 1999 12 Sullivan 1966 13 Sullivan 1971 14 FARAGÓ 2007

185 VII. Grastyán Konferencia

éves vagy ennél idősebb ember élt, ők tették ki hazánk népességének 21,6%-át.15 Az időskorú népesség az össznépesség egyetlen olyan szegmense, ahol nagyarányú nö- vekedésre lehet számítani az elkövetkező évtizedekben. Előrejelzés szerint a hatvanöt év felettiek aránya a következő harminc évben megkétszereződik16, 2040-ben minden harmadik személy hatvan éves vagy idősebb lesz (32,4%), minden negyedik személy (23,8%) pedig betölti a hatvanötödik életévét.17 A kutatási eredmények szerint 2040- ben a hatvanéves és idősebb személyek az európai népesség 32–35%-át teszik majd ki. Bár a közép- és kelet-európai országokban ez az arány ma alacsonyabb (ti. a 2004-ben csatlakozott tagországok népessége ma még fiatalabb, mint az Európai Unióé), a vára- kozás szerint rohamosan emelkedni fog, és 2050-re eléri az Európai Unió tagállamai- nak átlagos szintjét.18 A nagyon idős emberek (85 évesnél idősebbek) képezik az egyik leggyorsabb ütem- ben növekvő alcsoportot. Magyarországon 2007-ben 135 523 lakos – köztük két és félszer több a nő mint a férfi – volt legalább 85 éves, és a matuzsálemi korba lépett mintegy másfél ezer fő.19

Az időskorúak tartós bentlakásos intézményi ellátása

Általános probléma, hogy nem tudunk mit kezdeni idős embertársainkkal. Tapasztalható korunkban az a magatartás, ami az időseket igyekszik félretolni, mivel tehernek – nem termelő rétegnek – tekinti őket a társadalom. Az időseknél a testi ha- nyatlás gyakran súlyos lelki válsággal jár együtt: feleslegesnek érzik magukat. Emiatt nemcsak az egyedül élő idősek szorulnak fokozott közösségi gondoskodásra, hanem minden olyan korban előrehaladott személy, akinek a szó klasszikus értelmében a csa- lád (családi környezet) nem adatott meg. Vannak helyzetek és körülmények, amelyek maguk késztetik, vagy éppen elkerülhetetlenné teszik, hogy az időskorú idősek ott- honába kerüljön, ezáltal más emberek társasága vegye körül, és szakszerű ápolásban részesüljön.20 A tapasztalat azt mutatja, hogy a szociális ellátórendszer értékes szolgá- latot tehet, ha nemcsak a szervezési hatékonyság, hanem a szeretetteljes gondoskodás szempontjai is érvényesülnek az idősek ellátásában. Az időskorúak életkörülményeivel és fizikai aktivitásukkal foglalkozó vizsgálat sze- rint21 ebben a korban nagy számban igénylik az egészségügyi és szociális gondokosko- dást. Az állandó orvosi felügyeletre nem szoruló idősek számára alternatíva lehet – az egyre nagyobb szerepet kapó otthonápolás mellett – az idősotthon, azonban a kapa- citáshiány miatt indokolatlanul hosszú időt töltenek kórházban az időskorúak, főként

15 Bódiné Vajda 2007 16 TARISKA 2003 17 WPP 2009 18 Hablicsek 2004 19 Lelovics 2009 20 Horváth Varga 2008 21 Lakatos 2000

186 VII. Grastyán Konferencia a magukról gondoskodni nem tudók. Az egészségügy látja el őket életük végén, mert nincs, aki az otthonukban törődne velük, sőt, idősek otthonában sincs elegendő férő- hely.22 Ugyanakkor a szakemberek előtt is ismert, hogy „minél idősebb a beteg, annál inkább veszélyes környezet számára a kórház”.23 A szociális gondoskodás keretében nyújtott ún. alap- és szakosított szolgáltatásokat különböztetünk meg. Az előbbihez tartozik – többek között – az étkeztetés, a házi se- gítségnyújtás, a családsegítés, míg az utóbbihoz a nappali intézmények (idősek klub- ja), az átmeneti és tartós elhelyezést nyújtó bentlakásos szolgáltatások. Amennyiben az időskorú egészségi állapotában, életkörülményeiben, szociális helyzetében olyan mértékű romlás következik be, hogy állandó felügyeletre és rendszeres gondozásra szorul, megvan a lehetősége, hogy ápolást-gondozást nyújtó intézménybe (idősott- honba) kerüljön. Több vizsgálat24, 25 és a tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a hatályos ún. szociális törvényben26 előírt személyes gondoskodás egyes elemei (alap – nappali – átmeneti – tartós intézményi ellátás) a gyakorlatban – a jogalkotó szán- déka ellenére – alig épülnek egymásra.27 Erre utal az a tény is, miszerint alacsonynak találták azok arányát, akik bentlakásos intézetbe kerülésük előtt a személyes gondos- kodás más formáiban részesültek. 2008. január 1-jétől az idősek bentlakásos otthoná- nak igénybevétele megváltozott28, ez nem teszi lehetővé az adatok összehasonlítását. Feltételezhető, hogy olyan gondozásra szorulók is bekerültek a tartós ápolást nyújtó intézményekbe, akiknek ellátása otthoni, családi környezetben – kisebb fajlagos költ- ségek mellett – is megoldható lenne.29 (A már említett jelentős módosítás: 2008-ban a házi segítségnyújtás és az idősotthoni ellátáshoz való hozzáférés változott, mindkettő csak meghatározott gondozási szükséglet fennállása esetén nyújtható az igénylő szá- mára. A gondozási szükségletet az önellátási képesség hiánya alapozza meg, ami az egészségi állapottól, az ápolásra való rászorulás és az önkiszolgálási képesség mérté- kétől függ. Megjegyezzük, hogy ezzel párhuzamosan a humán erőforrásra vonatkozó rendelkezések nem változtak.) Egyesült államokbeli adatok szerint a nők több mint fele, és a férfiak egyharmada várhatóan idősek otthonába kerül majd valamikor azok közül, akik 1990-ben ünne- pelték 60. születésnapjukat.30 Hazánkra hasonló prognózist – egyelőre – nem tudunk adni. A felmérésünk megkezdésekor, 2004-ben hazánkban az 1310 tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményben – 96,7%-os kihasználtság mellett – 78 462 fő31, a legfrissebb adatok szerint pedig az 1410 ugyanilyen profilú intézményi telep-

22 ÁSZ 2003 23 Siró 1999 24 ÁSZ 1998 25 ÁSZ 2003 26 1993. évi III. törvény 27 Bácskay 2004 28 36/2007. SzMM rendelet 29 Bácskay 2004 30 Spar 2002 31 Féli 2005

187 VII. Grastyán Konferencia helyen 84 133 fő élt 96,2%-os kihasználtság mellett.32 Mindeközben becslések szerint emellett csaknem tizenötezer fő várólistákon várja elhelyezését33, 34, 35, nem ritka az egy éven túli várakozás sem36, a legfrissebb adatok szerint az elhelyezettek 4,7%-a öt évnél régebb óta várakozott.37 Az országban a legtöbb intézmény (916 telephely, az összes intézmény 65,0%-a) időskorúak otthona és gondozóháza, 2006-ban az összes tartós bentlakásos elhelye- zést nyújtó intézményben élők 59,5 százaléka (50 037 fő) élt itt. Ugyanekkor további 16 267 fő fogyatékosok otthonában, valamint 2118 fő szenvedélybetegek otthonában és 8132 fő pszichiátriai betegek otthonában élt. E négy intézettípusban élők alkották az összes tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben élők 91,0%-át.38 A tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményekben a lakók létbiztonságot, teljes ellátást és nyugalmat találnak, valamint napi rendszeres és egész napos (napi leg- alább háromszori) étkezésben részesülnek. Ezt a már említett 1993. évi III., ún. szociális törvény39, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatait és működésük feltételeit meghatározó 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 20–24. és 45. paragrafusa szabályozza.40 Csak a napi négy órát meghaladó gondozási szükségletet igénylő időskorú jogosult bentlakásos intézményi ellátásra, a négy órát meg nem haladó gondozási szükséglet esetén házi segítségnyújtásra jogosult. A bentlakásos intézményi elhelyezést kérel- mezők vizsgálatát az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) Regionális Igazgatósága Területi Kirendeltségének bizottságai végzik el a vizsgálatra irányuló kérelem alapján, a jogosultságról szakvéleményben döntenek.41 2008. január 1. és 2009. január 16. között országosan 23 510 kérelem érkezett be a bizottságokhoz, 20 781 szakvéleményt adtak ki, ez az összes feldolgozott kérelem 92,1%-a.42 A bentla- kásos intézmény sürgős esetben sem vehet fel ellátottat gondozási szükséglet vizsgá- lata nélkül, még oly módon sem, hogy állami normatívát nem vesz igénybe az adott személy ellátására.

A szociális ellátások szervezése és finanszírozása

Az önmagukról az élet kezdetén és vége felé gondoskodni nem képesek segítése, ellátása a társadalmi biztonság kiterjesztésének egyik sarkalatos pontja. Az időskorú- ak ellátására szerveződött szolgáltatásoknál a közfelelősség elsődleges értelmezési

32 Bódiné Vajda 2007 33 OC 2009 34 ÁSZ 2008 35 ÁSZ 2009 36 ÁSZ 2003 37 ÁSZ 2008 38 Bódiné Vajda 2007 39 1993. évi III. törvény 40 1/2000. SzCsM rendelet 41 340/2007. Kormányrendelet 42 ORSZI 2009

188 VII. Grastyán Konferencia kerete az, hogy mely szolgáltatások hozzáférhetők egy társadalomban az időskorúak számára. Ezeket milyen kockázati tényezők vagy helyzetek esetén lehet igénybe venni, és mely szereplőnek mit kell azért tennie, hogy a szükséges szolgáltatást a megfelelő csoportok (a legrászorultabbak) vegyék igénybe. A közfelelősség (állami felelősség) az állam és az önkormányzatok egymás közötti viszonyrendszerében tulajdonképpen bárki lehet szolgáltató (önkormányzat, egyház, egyházi intézmény, egyéni vagy társas vállalkozás, alapítvány, egyesület stb.), de az egyes szolgáltatások településeken való hozzáféréséért a felelősséget a települési önkormányzatoknak kell vállalniuk. Az időskorúak ellátásában az állam elsősorban finanszírozóként, a települési önkor- mányzatok szolgáltatást szervezőként vagy szolgáltatóként vannak jelen.43 A szociális ellátás állami és önkormányzati feladat, a finanszírozásához szükséges pénzeszközök javát a költségvetés fedezi, az állam – jogszabályok segítségével – határozza meg a pénzfelhasználást és a szolgáltatást. A szociális ellátás magában foglalja a személyes gondoskodást végző intézmények ét- keztetési ellátását is, ide tartozik valamennyi bentlakást nyújtó intézmény (időskorúak otthona és gondozóháza, pszichiátriai betegek otthona, fogyatékosok otthona, szenve- délybetegek otthona, hajléktalanok otthona). Bár az időskorúak ellátásában jellemző a csak ebédszolgáltatás is, melyet az étkezők helyben vagy házhoz szállítást követően fogyasztanak el, ilyennel a tartós bentlakásos intézményekben nem találkozunk. Szükség esetén biztosítani kell a megfelelő diétás ellátást, amelynek lehetőség szerint egyénre szabott megvalósítása fokozott figyelmet, szakértelmet igényel. A már említett, hatályos szabályozás és előírások ellenére ezekben az intézményekben a meg- felelő dietetikai szakellátás nem megoldott. Azokban az intézményekben, ahol elsősor- ban gazdasági okokból a rendeletben előírt módon nem foglalkoztatnak dietetikust, elképzelhetetlen a megfelelő minőségű – igény szerint diétás – étkeztetés, pedig koráb- bi adat szerint44 az időskorúak otthonaiban lakók legalább 50%-a valamilyen diétára szorul. Több intézményben komoly problémát jelent a nem megfelelő összegű nyersanyagnorma. Az élelmezésre fordítható napi nyersanyagnorma összegének lehetővé kell tennie az ellátottak tényleges táplálkozás- és (kór)élettani igényeinek megfelelő étren- dek alkalmazását. Az egészségi állapot, mint például a fogazat állapota (hiánya) egy- értelműen befolyásolja a táplálkozást, sőt, gyakran a fogyasztható ételek választékát is, valamint az étrendi specialitások adott esetben a „hagyományostól” eltérő élelmi anyagok beszerzését is indokolhatják, ezek költségvonzata nagyobb (lehet). Bizonyos diéták esetében napi ötszöri vagy hatszori étkezés indokolt, ami további költségnöve- kedést jelent. Ezekkel a körülményekkel a nyersanyagnorma megállapításakor a fenn- tartók nem számoltak. Az említett igényeket kielégítő diétás étkeztetést az intézmények többsége nem engedélyeztette, ami további problémát jelent. A kialakult helyzet (alulfinanszíro- zott, ellenőrizetlen stb.) többtényezős, melyek közül kiemelendő, hogy az Állami

43 Patyán 2008 44 Fehér 2005

189 VII. Grastyán Konferencia

Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) intézetei – amelyek élelmezés- egészségügyi osztályai a legalkalmasabbak erre a feladatra – nem rendelkeznek felké- szült szakmai háttérrel, szakember-kapacitással, amely lehetővé tenné az intézmények étkeztetésének dietetikai (táplálkozás-élettani, táplálkozásbiológiai stb.) szempontú ellenőrzését, valamint a diétás étrendek engedélyezését, amely magában foglalja az étrendek értékelését is.45

Összefoglalás

Az időskorúak az össznépesség egyetlen olyan szegmensét alkotják, ahol nagyará- nyú növekedésre lehet számítani az elkövetkező évtizedekben. Hazánkban több mint kétmillió hatvan éves vagy ennél idősebb ember él, ők teszik ki hazánk lakosságának több mint egyötödét, közülük a közel ezerötszáz tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben 84 ezren élnek. A szociális szférában dolgozók fontos feladata az élethosszig tartó, fenntartható egészség és a lehető legjobb életminőség megteremtése.

Felhasznált irodalom

1993. évi III. törvény = 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról. 1/2000. SzCsM rendelet = 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondosko- dást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételei- ről. 340/2007. Kormányrendelet = 340/2007. (XII. 15.) Kormányrendelet a szemé- lyes gondoskodás igénybevételével kapcsolatos eljárásokban közreműködő szak- értőkre, szakértői szervekre vonatkozó részletes szabályokról. 36/2007. SzMM rendelet = 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet a gondozási szük- séglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatá- nak és igazolásának részletes szabályairól. ÁSZ 1998 = Jelentés a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti szolgálta- tásai helyzetéről. Budapest, Állami Számvevőszék, 1998. ÁSZ 2003 = Jelentés a helyi önkormányzatok tartós szociális ellátási feladatainak ellen- őrzéséről az idősek otthonainál. Budapest, Állami Számvevőszék, 2003. június. ÁSZ 2008 = Jelentés az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről. Budapest, Állami Számvevőszék, 2008. július. ÁSZ 2009 = Jelentés a tartós szociális ellátást nyújtó intézmények helyzetének és fi- nanszírozásának vizsgálati tapasztalatairól. Budapest, Állami Számvevőszék, [2009].

45 Uo.

190 VII. Grastyán Konferencia

Bácskay 2004 = Bácskay Andrea: Gondozási formák az idősellátásban – a szociá- lis alapellátás. 185–196. In: Giczi Johanna, Sághi Gábor (szerk.): Időskorúak Magyarországon. Budapest, KSH, 2004. Beregi 1999 = Beregi Edit: Egészségben megöregedni. Budapest, Medicina, 1999. Birren 1985 = Birren, James E., Zarit, J. M.: Concepts of health behavior, and aging. In: Birren, James E., Livingston, Judy (Eds.): Cognition, Stress and Aging. New Jersey, Prentice-Hall, 1985. Bódiné Vajda 2007 = Bódiné Vajda Györgyi (szerk.): Magyar statisztikai év- könyv, 2006. Budapest: KSH, 2007. CSABA 1988 = Csaba György: Orvosi biológia. Budapest, Medicina, 1988. Dobossy 2004 = Dobossy Imre, Virágh Eszter: Mit gondolunk az öregségről? 207–220. In: Giczi Johanna, Sághi Gábor (szerk.): Időskorúak Magyarországon. Budapest, KSH, 2004. FARAGÓ 2007 = Faragó Miklós: Egészségesen várható élettartamok Magyarországon, 2005. Budapest, KSH, 2007. Fehér 2005 = Fehér Ágnes, Greiner Erika, Domonkos Andrea, Ágoston Helga, Varga Anna, Szórád Ildikó: A közétkeztetés mint étkeztetési forma. 37– 110. In: Ágoston Helga, Bácsy Ernő, Domonkos Andrea, Drábik László, Fehér Ágnes, Greiner Erika, Szórád Ildikó, Tusor András, Varga Anna: A közétkeztetés stratégiai kérdései, helyzete és fejlesztési lehetőségei. Innovációs kutatás, 2004–2005. Budapest, Cordi, 2005. Féli 2005 = Féli Józsefné (szerk.): Magyar statisztikai évkönyv, 2004. Budapest, KSH, 2005. FROLKISZ 1980 = Frolkisz, Vladimir Veniaminovic: Az öregedés és az életkor. Budapest, Gondolat, 1980. Hablicsek 2004 = Hablicsek László: Demográfiai öregedés Európában. 11– 26. In: Giczi Johanna, Sághi Gábor (szerk.): Időskorúak Magyarországon. Budapest, KSH, 2004. Heflin 2008 = Heflin, Mitchell T.: One size does not fit all: geriatric health mainte- nance in the 21st century. N. C. Med. J., 2008, 69/5, 377–382. Horváth Varga 2008 = Horváth Varga Zsuzsanna: Fejlődés vagy hanyatlás. 413–421. In: Semsei Imre (szerk.): Gerontológia. Nyíregyháza: DE EK, 2008. Lakatos 2000 = Lakatos Miklós: A családi kapcsolatok és a fizikai aktivitás szerepe az időskorúak életében. In: Daróczi Etelka, Spéder Zsolt (szerk.): A korfa tete- jén. Az idősek helyzete Magyarországon. Budapest, KSH NKI, 2000. Lelovics 2009 = Lelovics Zsuzsanna, Figler Mária: Az időskori alultápláltság előfordulása a családorvosi gyakorlatban. Magyar Családorvosok Lapja, 2009, 2/1, 33–35. OC 2009 = Otthon Centrum: Luxusotthon időseknek – jó üzlet. URL: http://www. oc.hu/ingatlanpiac/72 (2009. január 5.) ORSZI 2009 = ORSZI: Gondozási szükséglet vizsgálatok. Budapest, Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet, 2009.

191 VII. Grastyán Konferencia

Patyán 2008 = Patyán László: Az időspolitika dimenziói. Önfelelősség és közfelelős- ség az időskorúak ellátásában. 367–380. In: Semsei Imre (szerk.): Gerontológia. Nyíregyháza, DE EK, 2008. Radák 2008 = Radák Zsolt: Testedzés és öregedés. 510–517. In: Semsei Imre (szerk.): Gerontológia. Nyíregyháza, DE EK, 2008. Siró 1999 = Siró Béla: Az idős beteg a kórházban. 66–67. In: Siró Béla, Bódor Csilla: Gyakorlati geriátria. Budapest, Springer, 1999. Spar 2002 = Spar, James E., La Rue, Asenath: Geriátriai pszichiátria. Budapest, Lélekben Otthon, 2002. Sullivan 1966 = Sullivan, Daniel F.: Conceptual problems in developing an index of health. US Public Health Service Publication Series No. 1000. Vital and Health Statistics Series 2. No. 17. National Center Health Statistics, 1966. Sullivan 1971 = Sullivan, Daniel F.: A single index of mortality and morbidity. HSMHA Health Reports, 1971, 86, 347–354. TARISKA 2003 = TARISKA Péter: Szellemi hanyatlás időskorban. Budapest, Therapia, 2003. WHO 1989 = World Health Organization: Health in the elderly. Geneva, WHO, 1989. WHO 1999 = World Health Organization: Ageing. Geneva, WHO, 1999. WPP 2009 = World Population Prospects: The 2006 Revision Population Database. United Nations Population Division. Population Division of the Department of Economic and Social Affairs of the United Nations Secretariat, 2009.

192 VII. Grastyán KonferencIa

Maráczi Nóra

gyermekvédelmi gondoskodásban élő fi atalok integrációjának nehézségei

azánkban egyre több perifériára szorult ember él. Sokuk életében a különböző társadalmi problémák – munkanélküliség, alkoholizmus, drogfogyasztás, rossz Hlakáskörülmények – halmozottan játszanak szerepet. ők saját gyengeségük, vagy a társadalom által felállított korlátok miatt képtelenek változtatni sorsukon. Gyerme- keik is belekerülnek ebbe a számukra nem megfelelő élethelyzetbe. Sok esetben bebizo- nyosodik, hogy a szülők alkalmatlanok gyermekeik felnevelésére, ezért őket a hatóságok kiszakítják a családból, és nevelőszülőknél, vagy gyermekotthonokban kapnak helyet. Kutatásom helyszínéül a Pécsi Gyermekotthon- és Gyermekek Átmeneti Otthona szolgált. 18 és 24 év közötti utógondozott fi atalokkal készített félig strukturált interjúk és az otthonban végzett résztvevő megfi gyelés során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miként alakul a gyermekvédelmi gondoskodásban élő fi atalok társadalomba tör- ténő integrációja. Feltételezem, hogy a szakellátásban felnövő gyermekek társadalomba történő beilleszkedése nem, vagy nehezebben megy végbe, mint családban élő társaiké. Az őket ért bántalmak, a család hiánya, a társadalomban jelen levő előítéletek, és az állami gondozott fi atalok motiválatlansága sok esetben azt eredményezik, hogy a lakók az intézmény elhagyása után nem állják meg helyüket az önálló életben. A kérdést négy alappillérre helyezve jártam körül. A gyermekotthonban szerzett tapasztalatok, az iskolában őket ért élmények, a munkaerő-piaci lehetőségek, és a sze- mélyes kapcsolatok alapján. Jelen tanulmányban a kutatásom vázát, és annak főbb megállapításait ismertetem. Munkámhoz a gyermekvédelemmel kapcsolatos szakirodalmakat, a Pécsi Gyermek- otthon és Gyermekek Átmeneti Otthonának Szakmai Programját, az állami gondozottak és a roma fi atalok identitásához fűződő kutatásokat, tanulmányokat használtam fel. A gyermekotthon a gyerekek életkorának, élethelyzetnek, speciális szükségletei- nek megfelelő, minél inkább családszerű ellátást biztosít. Ez lehetőséget ad a speciális szükségletek kielégítésére, a lemaradások pótlására, a praktikus készségek és társas helyzetek elsajátítására, az érzelmi biztonság, állandóság megtapasztalására.1 Az in- tézmény lakóit egyrészt életkoruk szerint, másrészt azon tényező mentén sorolják csoportokba, hogy átmeneti, vagy tartós gondozásba kerültek-e. A tartós gondozásba vett gyermekek életkoruk szerint négy csoportba sorolhatók. A gyermekotthoni lét utolsó állomása az utógondozói csoport. Az utógondozói otthonban 18-24 év közötti fi atalok laknak. Azok kerülhetnek ide, akik tanulmányaik folytatása, vagy egyéb okok miatt még nem állnak készen arra, hogy kilép-

1 HERCZOG 2001. 208.

13 VII. Grastyán Konferencia jenek az intézmény kapuján, és önálló életet éljenek. Mivel az utógondozói ellátás nem jár, csak kapható, az itt levő fiataloknak vállalniuk kell, hogy dolgoznak, vagy tanulnak. Nevelőik ez idő alatt teljes önállóságra szoktatják őket, segítik a társadalomba történő beilleszkedésüket, valamint bevezetik őket a munka világába. A felnőttekre vonatkozó szabadságjogokkal rendelkeznek, viszonylag önállóak, de még támogatásra szorulnak. A Pécsi Gyermekotthon 1961-ben alakult. Az épület a város szívében helyezkedik el. Jelenleg 41 lakója van. Az intézmény 5 lakóegységgel működik. Háromban a tartós gondozásba vett gyermekek, egyben az átmeneti gondozottak, és egyben az utógondo- zott fiatalok élnek. Kutatásom idején az utógondozói csoporthoz 12 fiatal tartozott. Platthy István igazgató úr a következőképp fogalmazta meg a Pécsi Gyermekotthon küldetését: „Mire a gyermek hozzánk kerül, már túl van az elsődleges szocializáció idősza- kán. Ezek a bekerülő gyerekek rosszul szocializálódtak, magatartászavarban szenvednek, tanulási nehézségekkel küszködnek. Ezt a gyermekotthon teljes mértékben megváltoztatni nem, csak javítani tudja. Megpróbálunk nekik családias környezetet biztosítani, aminek keretén belül próbáljuk korrigálni az ő szocializáltságukat. Életükben a bizonytalanság állandósult. Ezt ellensúlyozva a gyermekotthon megpróbál biztonságot nyújtani.” Az igaz- gató elmondása szerint a dolgozók mindezt az egzisztenciális biztonság megteremté- sével, megfelelő gondozással, példamutatással igyekeznek elérni. Az intézmény továb- bá terápiás közösségként működik. A szakemberek részéről fontos az elhivatottság, a szakmai tudás. „Az elhivatottság a hajtómotor… Aki érzelmileg tud illeszkedni a gyerekekhez és elfogadja őket, sok értéket kaphat tőlük.” Az utógondozottakkal való bánás- mód terén Platthy István szerint nagyon fontos, hogy érezzék, teljes értékű emberként kezelik őket. Fontos a személyes hozzájuk állás, támogatás. Érintetté kell tenni őket a saját életükben. Nem szabad helyettük dönteni, ügyeiket elintézni, hanem velük együtt kell megoldani a problémákat. Támogatni kell őket, de közben meg kell tanulniuk a felnőtt szerepeket. Mindezt azért, hogy később az önálló életben helytálljanak. Annak érdekében, hogy az olvasó számára megfoghatóbb legyen az állami gondozott fiataloknak a sorsa, következőkben nyolc interjúalanyom portréi közül bemutatok egyet: Dani 20 éves. Pécsett született. 3 éves koráig 3 testvérével és szüleivel élt. Édesapja bán- talmazta a családot, emiatt szülei elváltak. A 6 évig tartó gyermek elhelyezési per ideje alatt a szülők és a gyermekek egy lakásban éltek. Miután a bíróság az édesanyjuknak ítélte a gyermekeket, eladták a házat, és édesapjuktól külön költöztek egy Pécs köze- lében fekvő településre. Nehéz évek következtek ezután is. Az anyának több helyen is dolgoznia kellett, mégsem keresett elég pénzt a gyermekek eltartásához. A nagy teher súlya alatt az anya összeroppant, 2001 tavaszán felakasztotta magát. A gyermekei ta- láltak rá. Még nehezebb időszak következett Dani életében. Egy ideig édesapjukkal, és az apa új családjával éltek. Dániel 12, öccse 9 éves volt, mikor bekerültek a gyermekott- honba. A beilleszkedés nehéz volt, az idősebbek sokszor megverték, terrorizálták. Az ottani körülmények nagymértékben befolyásolták személyiségének további alakulását. Nagyon fiatalon drogozni, lopni, inni kezdett. Majd egy egyetemistának köszönhetően – aki edzéseket tartott nekik, és közben jó útra próbálta téríteni őket – Dani megváltozott.

PLATTHY 2006 14.

194 VII. Grastyán Konferencia

Értelmet nyert az élete, célokat tűzött ki maga elé. Jelenleg érettségire készül. Szeretne továbbtanulni, és a hasonló helyzetben levő fiatalokon segíteni, mint szociálpedagógus. Szabadidejében sportol, táncol, és az Ágota Alapítvány munkájának segítője. Eddigi élete bizonyos mértékben megpecsételte sorsát, de igyekezete, akaratereje, szorgalma segítségével nagy esélye van egy boldog, sikeres életre, egészséges párkapcsolatra. Kutatásom szempontjai közül elsőként a gyermekotthoni lét és a társadalmi integráció kapcsolatát mutatom be. A gyermekvédelmi gondozásban résztvevők életében a gyermekotthon pótolja az otthont, a családot. Ezért az itt szerzett élmények, tapasztalatok releváns szereppel bírnak életükben. Az itt látott mintákat veszik át, az itt eltöltött évek formálják személyiségüket, identitásukat. Az intézményben mindannyian biztonság- ban érzik magukat. Fedél van a fejük felett, nincsenek anyagi gondjaik, minden téren segítséget kapnak. Ám a gyermekotthon a családot nem pótolhatja. Ebben a közegben nagyon könnyű rosszba keveredni, és nagyon nehéz kikerülni a bajt. A gyermekotthonosok közt jellemző a drogozás, bűncselekmények elkövetése. Ám ez nem mindegyi- kükre igaz. A társadalmi előítéletek viszont azokat is érintik, akik soha semmi rosszat nem követtek el. Az állami gondozottak egytől-egyig megbélyegzett emberek. A sok őket ért sérelem miatt elkülönülnek a külvilágtól. Magukat belsősnek, míg mindenki mást külsősnek definiálnak. B. Dani így vélekedik az őket sújtó megbélyegzésről: „Szóval van egy hiedelem a gyermekotthonról, hogy milyen egy gyermekotthonos, milyen egy intézetis, és egy idegen úgy tudja, hogy a gyermekotthonosok lopnak, csalnak, hazudnak. És kb. a 80%-a így tudja azért, mert mit tudom én, vagyunk itt harmincan, és abból 3-4 gyerek balhés. És ugye bekerül az újságba, hogy intézetis gyerekek meg ilyesmi, és hát ugye az embereknek meg a társadalomnak meg kell mutatni, hogy én nem olyan vagyok. Attól még, hogy én állami gondozott vagyok, attól még a B. Dániel vagyok”. A gyermekotthonon belül egy speciális programmal is igyekeznek segíteni a lakók egészséges személyiségfejlődését, valamint társadalmi integrációját. Platthy István, az otthon igazgatója egy, a természet változásának rendjére épülő rítusrendszert dolgozott ki. A rendszer lényege az, hogy az emberek életében bekövetkező változásokat sokkal kön- nyebb elfogadni, átvészelni akkor, ha azok bizonyos rítusokhoz kötődnek. Ezeknek a gyö- kerüket vesztett, családi minta nélkül felnövekvő gyermekeknek ez nagy segítséget jelent. A beavatás szembesíti az egyént az adott új helyzettel, megerősíti abban, hogy nem esik bántódása, segít lezárni az addigi időszakot, és biztonságérzetet nyújt az új szerepkörben. Beavatási szertartások vannak a deviáns fiatalok körében is. A deviáns „kvázi rítusok” el- lensúlyozására valódi, ősi hagyományokon alapuló rítusokat sikerült beépíteni az itt élő gyermekek életébe. Ez sokban hozzájárul az identitásuk kialakulásához, átsegíti őket aka- dályaikon, jelképesen átvezeti őket az átmeneti helyzeteken, és legtöbbjüket megóvja attól, hogy szélsőséges környezetben keressék a megoldást életük problémáira. Évente kb. húsz, általában valamilyen ünnephez kötődő ilyen alkalom vagy időszak van a gyermekotthonban. Az intézmény sajátos módszere a vezető elmondása szerint sikeresnek bizonyult. Az iskolához fűződő tapasztalatok tekintetében a következőket állapíthatom meg: A gyermekotthon lakói minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy iskolai tanulmánya- ikat zökkenőmentesen végezhessék: tanszereket, könyveket. Az otthon dolgozói segí- tenek a megfelelő iskola kiválasztásában. A nevelők figyelemmel kísérik tanulmánya-

195 VII. Grastyán Konferencia ikat. Részt vesznek a szülői értekezleten, rendszeresen tartják a kapcsolatot az iskola oktatóival. Ennek ellenére tanulmányaikkal kapcsolatban számos probléma merül fel. Az érzelmi labilitás, a kudarctól való félelem rontja az állami gondozottak iskolához való hozzáállását. Amikor csak tehetik, kibújnak a tanulás és a kötelezettségek alól. Tanáraikkal és diáktársaikkal egyaránt számos konfliktusba keverednek, magatartási problémákkal küzdenek. Szorgalmuk hanyag, tanulmányi eredményük a legtöbb esetben rossz. Nyolc interjúalanyom mindegyike bukott már legalább egy tárgyból, többen osztályt is ismételtek. Gyakran váltogatják iskoláikat, részben önszántukból, részben azért, mert eltanácsolják őket. Mivel azonban a gyermekotthonban maradás feltétele, hogy tanuljanak, vagy dolgozzanak, általában a „jobbik rosszat”, a tanulást választ- ják. Így 24 éves korukig nagy eséllyel megszereznek legalább egy szakmát. Legtöbbjük szakmunkásképzőben tanul, de vannak, akik szeretnének továbbtanulni. B. Dániel így nyilatkozik jövőbeli terveiről: „Először szeretnék leérettségizni. Aztán vegyenek föl főisko- lára. Aztán azt fejezzem be. Utána, mivel rendészetből érettségizek, és aztán szociálpeda- gógia szakon szeretnék tanulni, gyermekotthonban szeretnék nevelő lenni, ha az nem jön össze, akkor a rendőrségnél szeretnék fiatalkorú bűnözőkkel foglakozni.” A fiatalok társadalomba történő integrációját a munkaerőpiac tekintetében is meg- vizsgáltam. Az intézmény gondoskodásában élő fiatalok mindegyike dolgozott már hosszabb-rövidebb ideig. Iskolai gyakorlaton vettek részt, nyári munkát vállaltak, vagy tanulmányaik szüneteltetése alatt dolgoztak. A munka világába való bekerülést a gyermekotthon dolgozói segítik. Mivel mindannyian szakiskolában tanulnak, az oktatási intézmény szakmai gyakorlatot biztosít a diákok számára. A gyakorlat és az elméleti képzés legtöbb esetben váltakozva, heti vagy kétheti munkarendben történik. A gyakorlati helyszín légkörével kapcsolatban interjúalanyaim eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek. G. Roland szakácsnak tanul. Egy neves pécsi étteremben tölti gyakorlati idejét. Azt mondja, teljesen elégedett az ottani légkörrel. Munkatársaival, főnökével jó a viszonya. Úgy érzi, a munkáját megbecsülik, elismerik. Szereti a szakmáját és szorgalmasan, be- csülettel dolgozik. K. Éva a szakmai gyakorlat ideje alatt rossz élményeket szerzett. Számára különö- sen fontos, hogy ne érjék sérelmek gyermekotthonos mivolta miatt, hiszen talpraesett, igyekvő, értelmes lány. Azt mondja, a főnöke negatív megkülönböztetésben részesítet- te, mikor megtudta, hogy a gyermekotthonban él. Végül kemény munka segítségével sikerült bizonyítania: „A főnökasszonyom az elején nagyon utált, mikor megtudta, hogy hol lakok, mert azt mondta, hogy a gyerekotthonosok lopnak, a gyerekotthonosok csalnak, hazudnak, vandálkodnak, drogoznak, csak rosszat hall róluk. És ez nagyon rosszul esett. Fél évembe telt, mire bebizonyítottam neki, hogy ez nem így van, mert én például nem ilyen vagyok. Igaz, hogy vannak ilyen gyerekek, csak az a baj, hogy ha rossz történik, annak rögtön elterjed a híre, és száz jóval sem lehet – hogy is mondjam – felváltani.” A fiatalok munkavégzésének következő formája a nyári diákmunka. Interjúalanyaim mindegyike dolgozott már, mint diákmunkás. Nyári munka keresésében a nevelőik, esetleg barátaik segítenek nekik. Ezzel kapcsolatban a legrosszabbak a tapasztalataik. Azt mesélik, kevesebb pénzért, rosszabb körülmények között, kisebb elismerésért töb-

196 VII. Grastyán Konferencia bet kellett dolgozniuk, mint a többi diáknak. Munkáltatóik főként magánszemélyek, vállalkozók voltak, így könnyedén variálhatták a fizetés mértékét, vagy a ledolgozott órák számát. Elmesélésük szerint onnantól kezdve, hogy kiderült, állami gondozottak, a munkaadók teljesen kihasználták őket. H. Anita több társával együtt vállalt nyári munkát. „Ofrűn panziót takarítottam. Hárman mentünk. Nagyon ment a szívatás. Mi elmentünk reggel hétkor, kértük, hadd jöjjünk el este a fél hatos busszal. Akkor már nem kellett semmit se csinálni. De nem engedtek el, várni kellett a kilences buszig. Nem volt ki- mondva, hogy azért vagyunk szívatva, mert gyerekotthonosok vagyunk, de érezhető volt. Rajtunk kívül mindenki más négykor már haza mehetett.” Azok a lakók, akik nem tanulnak, ha bent szeretnének maradni az otthonban, mun- kára kényszerülnek. Ezt csak végső esetben vállalják. Ha mód van rá, inkább beiratkoz- nak valamelyik oktatási intézménybe. Pécsett a Forrás Szakiskolába és a József Nádor Szakképző Iskolába könnyű ilyen céllal bekerülni. Ha mégsem sikerül, megpróbálnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. V. Anett takarítónőként, konyhalányként, cukrász- dai alkalmazottként dolgozott, majd mikor lehetősége nyílt, folytatta tanulmányait. Mivel interjúalanyaim 18-22 évesek, érthetőnek tartom, hogy szívesebben tanulnak, mint dolgoznak. Habár a tanulás több lakó számára a „jobbik rosszat” jelenti a bent maradás érdekében, és nem teljesen önálló döntésen alapszik, mégis nagy esélyt nyújt arra, hogy időközben szakmát vagy több esetben újabb szakmát szerezzenek. A későbbiekre nézve tisztában vannak a munkavégzés jelentőségével. Úgy gondolom, tanulva szüleik hibájából igyekeznek megteremteni a családjuk anyagi biztonsá- gát. Valamennyien tudják, hogy csak a saját kezükkel megkeresett vagyonra számíthat- nak. Arra a kérdésre, hogy fontosnak tartja-e a munkát, Éva így válaszolt: „Persze! Így még csak félig állok a lábamon, ha elkezdek dolgozni, csak magamra számíthatok!” A lakók személyes kapcsolatai az integráció szempontjából rendkívül meghatáro- zók. Az otthonban élők kapcsolatrendszere eltérően alakul, mint a külsős fiataloké. Személyes kapcsolataik feltérképezéséhez 3 szempontot választottam. Egyrészt a csa- ládjukkal való kapcsolatukról kérdeztem őket. Másrészt a baráti kötelékeikről, végül pedig a párkapcsolatukról. Úgy gondolom, hogy a család intézménye pótolhatatlan egy ember életében. A csa- lád biztonságot, szeretetet nyújt. Családban sajátítja el a gyermek az alapvető emberi értékeket, normákat. A család biztosítja a gyermek egészséges fejlődését. Normál esetben a család a szocializáció fő színtere. Ez az alapvető kapcsolati forrás hiányzik az állami gondozottak életéből, vagy csak hézagosan van jelen. Ez a hiány része a minden- napoknak, és végigkíséri életüket. Több interjúalanyom félárva. Az életben levő szülők nagy része alkoholista és/ vagy beteg. Van, aki az egyik szülőjét sosem látta, sőt, olyan lakó is van, akinek nem tudni, hogy ki az édesapja. A szülőkkel nagyon kevesen tartják a kapcsolatot. Próbálkozások voltak és vannak, de minden estben kiderült, hogy rendezett, kiegyensúlyozott kapcsolatra nincs esély. A családtagok közül testvéreikkel jobb a lakók kapcsolata. Sok esetben a testvérek már felnőttek, önálló életet élnek, családjuk van. Több esetben a testvérek együtt élnek a gyermekotthonban. Ha anyagilag nem is, de lelkileg támogatják egymást. Rájuk szá- míthatnak, ha segítségre, támogatásra van szükségük.

197 VII. Grastyán Konferencia

Az intézmény lakóinak nagyon fontosak baráti kapcsolataik. Többüknek a barátaik nyújtanak biztonságérzetet, megértést. Nehezen barátkoznak, a legtöbb fiatallal csak az ismeretség szintjéig jutnak el. A haverokban nem bíznak. „Régebben haveroztam, az- tán párszor rácsesztem erre. Inkább akiben megbízom, azzal megyek el bulizni. Ismerős és barát között nálam már nincs átmenet.” – mondja Dani. Sokkal fontosabb számukra a pár meglévő barátjukkal való kapcsolat fenntartása, mint új ismeretségek kötése. „Nem ismerkedek gyakran, inkább a barátságokat ápo- lom. Legutoljára a barátnőmmel ismerkedtem meg, november 27-én” – meséli B. Zoli. Jellemző, hogy legjobb barátaik külsősek. Az otthonon belül köttetett barátságok nem igazán tartósak, nem válnak a fiatalok javára. S. Bálint a következőképpen indokolja, miért nem barátkozik az intézményen belül: „Itt bent nem lehet barátkozni, mer’ itt mindegyik gusztustalan, mindegyik kicsinálná a másikat szíve szerint. Én nem, én nem vagyok ilyen gyerek. Kint van több barátom.” Úgy gondolom, az otthonon kívüli baráti kapcsolatok kialakítása a fiatalok javára vá- lik. Megtapasztalhatják, milyen a külsős kortársuk élete, értékrendje. Pozitív mintákat láthatnak, elsajátíthatják a kinti világ normáit. Ezáltal reményt kaphatnak arra, hogy ők is hasonlóképpen éljenek, cselekedjenek. A kint köttetett barátságok az állami gondozottak társadalomba történő integrációjának egyik fontos állomáspontjául szolgálhatnak. „Az állami gondozott gyermekek családjukból való kiszakítása következtében szoci- alizációjuk más módon zajlik, személyiségfejlődésükben a továbbiakban a kortárskap- csolatok és a másodlagos szocializációs színterek lesznek meghatározóak.” Az utógondozottak életében a párkapcsolat különösen nagy szereppel bír. A párjuk azon kevesek egyike, akik szeretetet, támaszt nyújtanak számukra. Mivel a legtöbb esetben szüleiktől nem láttak példát arra, milyen egy egészséges, rendezett párkap- csolat, ezért nem könnyű számukra ennek kialakítása, megtartása. „Nem mindig meg- felelő ezeknek a fiatal felnőtteknek a szocializációja, ami a partnerkapcsolatokat illeti. Gyakran szüleik viszonyában látott mintaként, agresszíven, kapcsolat rombolóként viselkednek párkapcsolataikban is. Segíteni kell őket, hogy megtanulják az udvarlás, a kapcsolatok ápolásának kulturált formáit. Főképp a már korábban jelzett, a korai kapcsolatokon való „csüngés”, a birtoklás vágya és az egészségtelen féltékenység okoz komoly összeütközéseket kapcsolataikban.” Jellemző, hogy a gyermekotthonban szerelmek szövődnek. Nyolc interjúalanyom kö- zül hatnak volt már az intézményen belül párja, és közülük két, jelenleg is együtt levő párral készítettem interjút. Az itteni kapcsolatok azonban nem kiegyensúlyozottak. K. Éva és B. Dániel kapcsolatát mindkettejük elmondása szerint inkább a közös sors köti össze, mint a szerelem. Mégis sokat jelentenek egymásnak, támogatják egymást, egymásba kapaszkodnak. Éva párja segítségével lábalt ki öngyilkossági szándékából, a fiú pedig Évi támogatásával tért jobb útra. Cs. Renátának 2008 októberében abortusza volt. Teherbe esett egy fiútól, aki szintén a gyermekotthonban lakott. Azóta a kapcsolat megszakadt, a fiú kiköltözött. A lány azt

GYŐRI 2003. 29. PLATTHY 2006. 60.

198 VII. Grastyán Konferencia mondja, többek között azért nem vállalta a babát, mert nem lett volna hova menniük. Időközben megismerkedett egy nála hét évvel idősebb vállalkozó férfivel. Most anyagilag is nagyobb biztonságban érzi magát, és abból sem származott gond a kapcsola- tukban, hogy ő gyermekotthonban él: „…az elején, mikor kérdezte, hogy hol lakok, hát, húúú, mondjam el, ne mondjam el, de hát elmondtam. És nem zavarja.” Az utógondozottak nagy része nem helyesli az otthonon belül kialakuló párkapcso- latokat. Habár nagy részüknek volt, vagy jelenleg is van párja az intézményen belül, a jövőre nézve úgy tervezik, mindenképpen külsős emberrel szeretnék összekötni az életüket. Legtöbben hajlandóak lennének átvenni a másik fél mintáit, szokásait egy normális családi élet érdekében még akkor is, ha nem biztosak benne, hogy egy külsős ember a legnagyobb igyekezete ellenére is megértheti, hogy zajlott az ő gyerekkoruk. Az igazgató elmondása szerint a fiatalok társadalomba történő sikeres beilleszkedésé- nek egyik lehetséges módja az, ha külsős párral alapítanak családot, valamint ha társuk jól működő családjába belesimulnak. A nyolc interjú és a résztvevő megfigyelés tapasztalatai alapján megállapítom, hogy az utógondozottak élete a gyermekotthon, az iskola, a munka világa, és személyes kapcsolataik terén egyaránt rendezetlen, konfliktusokkal, problémákkal telített. A „külvi- lággal” való érintkezéseik során újra és újra akadályokba ütköznek. Hétköznapjaik ré- szét képezik az otthonon belül, és leginkább azon kívül elszenvedett sérelmek. Ahhoz, hogy bebizonyítsák, ők is a társadalom értékes tagjai, sokkal többet kell küzdeniük, mint másoknak. Ha pedig valamelyikükben nincs meg a kellő akaraterő, ha valaki nem bírja vállalni a küzdelmet, akkor ő végleg elbukik. Az igazgató sokéves tapasztalata és az utánkövetéses vizsgálatok azt mutatják, hogy az intézményből való kikerülés után körülbelül öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fiatalok élete helyes mederbe te- relődjön. Vannak, akiknek ez sokkal hamarabb, akár egyből a kiköltözés után sikerül, vannak, akiknek öt év sem elegendő hozzá. Ez idő alatt sokan hajléktalanok lesznek, vagy ismerősöknél szereznek átmeneti szállást. Többen börtönbe is kerülnek. Aztán belefáradnak a sodródásba, a bizonytalanságba, és mindent megtesznek azért, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Egy komoly párkapcsolat vagy egy stabil munkahely megszerzése ebben sokat segíthet. Úgy gondolom, hogy a Pécsi Gyermekotthon egy gyermekközpontú, humánus in- tézmény. Az otthon munkatársai hozzáállásukkal, lelkes munkájukkal, nyitottságuk- kal, szakmai képzettségükkel egyaránt a lakók érdekeit szolgálják. Az utógondozottak az intézményi lehetőségekhez mérten minden emberi és anyagi támogatást megkapnak ahhoz, hogy ha eljön az idő, felkészülten lépjenek ki a gyermekotthon kapuján. Természetesen ez csak akkor valósulhat meg, ha ők is akarják, ha ők is tesznek érte. Bízom benne, hogy interjúalanyaim életének további alakulása egy-egy sikertörténet- ként szerepel majd a nevelők emlékeiben. Ha pedig nem így alakul, a hibát nem csak bennük kell keresni. Véleményem szerint a társadalomnak elfogadóbbnak, az állami gondozottaknak motiváltabbnak kell lenniük ahhoz, hogy a két világ közti szakadék megszűnjön. Mindkét fél igyekezetével elérhetővé válna, hogy a jelenleg állami gon- dozásban élő fiatalok gyermekeinek ne kelljen majd átélniük mindazt, amin szüleik keresztül mentek.

199 VII. Grastyán Konferencia

A kutatáshoz felhasznált irodalom

Aratóné Győri Eleonóra: Állami gondoskodású, gyermekotthonban élő cigány fiatalok etnikai identitása. Pécs, PTE BTK Romológia Tanszék, 2003 Domszky András (szerk.): Gyermekvédelmi Szakellátás. Segédanyag a szociális szak- vizsgához. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 2003 Hanák Katalin: Társadalom és gyermekvédelem. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978 Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2001 Papházi Tibor (szerk.): Javítóintézet, család, gyermekvédelem. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 2004 Platthy István: A Pécsi Gyermekotthon és Gyermekek Átmeneti Otthona Szakmai Programja. Pécs, 2006 Willis, Paul: A skacok: Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2000 Erős Emese: Útkereszteződés interjú. Láthatatlanok. Neményi Mária az identitásku- tatásról. http://www.amarodrom.hu/archivum/2007/10/5.html Letöltés ideje: 2008. 11. 05. Krámer Veronika – Szotyori Nagy Viktória: Intézményben élő gyermekek: megelőzés és alternatív gondoskodás. www.szochalo.hu/uploads/media/csagyi0505szotyori_ children.rtf Letöltés ideje: 2009. 03. 15. Neményi Mária – Herczog Mária (2008): Roma gyerekek a gyermekvédelemben. http://szochalo.hu/hireink/article/114270/3218/ Letöltés ideje: 2008. 11. 05. Neményi Mária: Serdülő roma gyerekek identitásstratégiái. http://www.mtaki.hu/ docs/080611_12/teljes/nemenyi_maria_serdulo_roma_gyermekek_identitas_ strategiai.pdf Letöltés ideje: 2008. 11. 06. Platthy István (2003): A természet változásrendjére épülő évkörös rítusjátékok, ün- nepek, mint a személyiségfejlesztés eszközei. A népszokásokra épülő pedagógiai modell a Pécsi Gyermekotthonban. http://www.pecsgyo.org/web/tan/tanul- many1.htm Letöltés ideje: 2008. 11. 12.

Jelen tanulmányban megjelenő irodalmak

HERCZOG 2001 = Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv. Budapest, KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2001. PLATTHY 2006 = Platthy István:A Pécsi Gyermekotthon és Gyermekek Átmeneti Otthona Szakmai Programja. Pécs, 2006. GYŐRI 2003 = Aratóné Győri Eleonóra: Állami gondoskodású, gyermekotthonban élő cigány fiatalok etnikai identitása. Pécs, PTE BTK Romológia Tanszék, 2003.

200 VII. Grastyán KonferencIa

Mateisz Martin antiutópiák „apátiából” – avagy Lasch és Romero sötét szemüvege –

témánál vagyunk

lőfeltevésem, hogy az íratlan normákat nélkülöző, a bizonytalan relációkban élő, és politikai agresszióval terhelt közösségek dezintegrációja, valamint a fo- egyasztói társadalmak visszáságai jól vizsgálhatóak a zombi fi lmek kritikai kon- textusain keresztül. Próbáltam eljutni a zombi szubzsánerig, de előtte kitekintettem az adott korra refl ek- táló amerikai, és más nemzetiségű társadalomkritikai megközelítésekre is. A téma ak- tualitását a napjainkban megjelenő és kialakuló „válság-társadalom” bizonytalan, ter- vezhetetlen és nem létező jövőképe adja, melyre ugyan vigaszt és megoldást nem, ám lehetséges alternatívák antiutópisztikus narratíváit kínálják a zombi fi lmek, gyakran időben is megelőzve a kortárs művészetek hasonló koncepciójú problémaérzékenysé- gét. Ennek csekély számú példáját is bemutatom a dolgozatomban, egy fi lm elemzésén keresztül. A téma egyediségét pedig jelzi, hogy Magyarországon néhány fi lmesztéta rövid megemlékezésén kívül – lásd a későbbiekben Varró Attila – semmilyen átfogó elemzés nem született korábban a vizsgált területen. Az ő írásaikat is tartalmazza a bib- liográfi a. Dolgozatomban a zombi fi lmek – George A. Romero munkái – mellett hang- súlyt fektettem a horror esztétikumának bemutatására is. A zombi fi lmek a nyugati, elsősorban az amerikai tömegkultúra termékei. Az amerikai társadalom a világban elfoglalt helyzetéből adódóan irány-, bár nem mértékadó. Éppen ezért, a mindenkori zombi fi lmek társadalomkritikai vonatkozásai jelzésértékű- ek lehetnek a többi, hasonló gazdasági, politikai és társadalmi berendezkedésű ország- nak is - különös tekintettel a posztmodern alkotásokra, melyek üzenete akár minden ma fennálló, nyugati típusú országra érvényes. Dolgozatomban emiatt is foglalkozom a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásaival, és a látszatdemokráciák fenntarthatat- lanságával, melynek fi gyelmeztető jelei napjainkban is észlelhetőek. Mindehhez segítségül hívom többek között Király Jenő fi lmesztéta és Cristopher Lasch társadalomkritikus elméleteit, és próbálom összekapcsolni munkásságukat az élőhalotti fi lmek világával. Így a realizálható eredmény egyfajta szintézis létrejötte az ismeretterjesztés és a társadalomtudományok határterületein.1

1 A lábjegyzetek közül a dőlt betűvel szedettek mindig fi lmeket jelölnek. A feloldást ld. a Filmográfi a és a Felhasznált irodalom c. fejezetekben.

201 VII. Grastyán Konferencia

Társadalomkritika

Hasonlítsuk össze az ismert és az ismeretlen világ – a horrorfilmek esetében az ismert- be destruktívan betörő – normáit, szokásait! Míg a valóságos világban az élet, az emberi természetszerűség, a tudatos én, az épelméjűség, az egészség, a kultúra és a hagyomá- nyos szex az értékes, addig a fekete fantasztikum világában – aminek a zombi alkotások is szerves részét képezik – a halál, az idegen abnormitás, a tudattalan én, az elmebeteg- ség, a betegség, a társadalmi rendezetlenség és a szex abnormálissága az uralkodó. A valóságos világban az elromlott relációkat próbálják reformokkal helyrehozni. Az itt és most kritikájában akarják az új világot megalkotni, azaz kritikát gyakorolni a már létezőn – mondja Lukács György is. A horrorfilmek – és a dolgozat szempontjából sokkal fontosabb élőhalott-filmek – nyitóképe azonban mindig az, hogy elkéstünk már a frázisok és közhelyek puffogtatásával és azok menedzselésével, valamint a problémát kifejező szavak zsonglőrködésével. Válság van, ez nem kérdés. Akár belső, akár külső dezintegráló tényező hatására, lényeg, hogy megkezdődött az emberi közösségek szét- hullása. Több generáció tartós együttéléséről is már csak nyomokban hallani. Az egyén szocializációját leghatékonyabban alakító primer közösségeink – a családok – veszély- be kerültek. Ha hallunk is arról, hogy esetleg két, egymást követő korosztály együtt él, annak oka is legfőképp a gazdasági megfontolásokban keresendő, és a társadalom legalacsonyabb státuszú rétegeire jellemző. Épp ott, ahol a legkisebb az esély a felemel- kedést biztosító minták továbbadására. A lejtőn már fékezhetetlenül gurul a mélybe a társadalom – vagy egy bizonyos ré- sze –, ahol már nem az a kérdés, hogy hogyan kössünk ismét konszenzust és kompro- misszumot a tagok között, hanem hogy ki, milyen módon akadályozhatja meg saját élete elvesztését – mint azt már említettük –, ideig-óráig kitolva végső bukását. A mítosz logikája szerint a katasztrófát mindig jobb időknek kell követnie. Ez nincs így a fekete fantasztikumban és a zombi filmekben sem. A betegségek, terror, őrület, bűnök elharapódzása jóval kevésbé konkrét reményeket táplálnak felénk. A válságok át- és megélése, a számos megrendülés kora ráveti az árnyékát az emberi ítélőképes- ségre is, és terméke az ösztönös önleértékelés lesz. Ezek után ne lepődjünk meg, hogyha a felsorolt borzalmak valamelyike, ne adj’ Isten minden tényező egyszerre áll fenn a horrorfilm által bemutatott társadalmi szituációban, és ott a demokratikus törekvések elnémulnak, az egoista, nárcisztikus én- és önvédő ösztönök kerülnek előtérbe.

G.A. Romero és C. Lasch

„Alig több mint negyedszázaddal azután, hogy Henry Luce meghirdette »Amerika év- századát«, Amerika önbizalma a mélypontra süllyedt.” – olvasható C. Lasch Az önimá- dat társadalma című könyvének a ’70-es évek végén (1978) megjelent előszavában.

LUKÁCS 1976. 55. KIRÁLY 1993b, 622. LASCH 1978. 5.

202 VII. Grastyán Konferencia

Megadva ezzel az alaphangot a – későbbiekben hosszasan tárgyalt – romeroi zombi film életmű társadalmi szemléletének. Romero és Lasch egyazon időben éltek és al- kottak ugyanabban az Amerikai Egyesült Államokban. Míg egyikük a horror alműfaja felől, a zombi filmeken át jutott el végkövetkeztetéseihez, addig a másik a szociálp- szichológia és a szociológia eszköztárát hívta segítségül kritikai nézőpontjának bemu- tatásához. Annak ellenére, hogy nem lelhető fel adat arról, hogy életükben bármikor is kapcsolatba kerültek volna egymással, az sem zárható ki, hogy találkoztak volna a másik munkásságával. Legalább is eszmerendszerük hasonlósága és párhuzamai sok helyütt erre engednek következtetni. Persze ennek egész egyszerű magyarázata is lehet. Mindketten abban az USA-ban éltek tele kételyekkel, mely a ’70-es évek közepére túl volt egy elvesztett vietnámi hábo- rún, a politika – és ezen belül a karizmatikus elnöki tisztség – teljes bizalomvesztésén (lásd Nixon és a Watergate-ügy), valamint egy gazdasági kiábrándultságon az 1973-as olajválságot követően. Egy olyan 200 milliós nemzetet sokkoltak a korszak gazdasági és állami szintű megingásai, amely nemrégiben még világhatalomról ábrándozott. Úgy tűnt, hogy nem tudnak megbirkózni még az egyes államok eligazításával sem. Ezek együttesen a felsőbb körök pesszimizmusát erősítették, amely azonban átterjedt a tár- sadalomra is, és az emberek elvesztették a vezetőikbe vetett bizalmat. Erős, meggyőző példaképek és az általuk stabilan képviselt értékek és útmutatások nélkül a társadalom elbizonytalanodik, és idővel elvesztheti képességét és akaraterejét is arra, hogy a fenn- maradását veszélyeztető nehézségekkel megküzdjön. „A modern társadalom remény- vesztetten néz farkasszemet jövőjével.” A bizalomvesztés mértékétől függően gyengül a bürokratikus rendszer, ám jó esetben növekszik az alulról jövő kezdeményezések száma. Ezt sem Lasch, sem Romero nem gondolja így. Számukra a kiábrándultság egyenértékű egyfajta elidegenedéssel, mely a nárcisztikus túlélés stratégiájában bontakozik ki. Lasch könyve – mint ahogy Romero összes filmje – egy haldokló létformát mutat be – ő ezt a szabad versenyes individualizmus kultúrájaként aposztrofálja -, „amely hanyatlá- sában a mindenki háborúja mindenki ellen szélsőségéig vitte az individualizmus logikáját, a boldogság hajszolását pedig az »én«-be feledkező önimádat zsákutcájába”. Azaz meg- szabadulunk a múlt értékeitől, kötöttségeitől és szokásaitól, bíráljuk a hagyományokat, és kritikai vizsgálat alá vesszük minden értékét és normáját, mintegy megkérdőjelezvén tegnapunk történéseit. Mindeközben a közösségi létünket szabályozó eszmerendsze- rekben keletkező űrt antiszociális, polgári individualizmussal próbáljuk kitölteni, mely már kialakulásakor anomáliákkal és a társadalomra káros mellékhatásokkal terhelt. Lasch szerint ez az önimádat társadalma, ahol már nem mások meggyőzése – és ezáltal csoportokba való tömörítése – a cél egy magasztosabb eszme oldalán, hanem az egyén destruktívan önző kiteljesedése és az élete értelmének kutatása a végsőkig. „A felszínen higgadt és toleráns, nem érdeklik a faji és etnikai tisztaságot őrző dogmák, de cserébe le kell mondania a csoport összetartó biztonságáról, és mindenkit ellenfelének

LASCH 1978. 7. Uő. 8.

203 VII. Grastyán Konferencia tekinthet a gyámkodó állam osztogatta kegyekért folyó küzdelemben.” – ez a laschi és egyben romeroi emberkép is. A közös munka mellett teszi le voksát, hirdeti az együtt- működés magasztosságát, de lelke mélyén gyanakvás és antiszociális érzések gyötrik. A legfőbb célja önmaga megvalósítása – önzés egy életen át –, melyhez a többi ember csak mint statiszta szükséges, hogy biztosítsa számára a megfelelő mennyiségű meg- erősítést, vállveregetések és fejsimogatások formájában. Bár hangsúlyozza kifelé a tör- vények és normák tiszteletét, önmagára nem tartja érvényesnek, és kiskapukat keresve igyekszik kibújni minden közösségi felelősségvállalás alól. A boldogság kalkulusának maximalizálása és a szerzés vágya hajtja, az azonnali kielégülést keresi, mert étvágya határtalan. Emiatt sohasem elégedett, fogyasztania kell, hogy a lénye mélyén forrongó és kitörni készülő szorongásait örökké el tudja hallgattatni. „Azonnali kielégülést kíván és életét nyughatatlanul, örökké kielégítetlen vágyainak vonzásában éli le.” Menekül a fájdalmas érzések elől, nem érdekli a jövő, és a múltnak sincs számára relevanciája. Hogy jelenik meg mindez közösségi szinten? Ugyanúgy, mint az egyén esetében, a társadalmon belül is eluralkodnak a nárcisztikus jegyek. A múlt kultúrája negligálódik, aminek következtében elveszítik kapcsolatukat a valósággal. A nosztalgia és a vissza- emlékezés leértékelődése – amely a problémák elharapódzásának idején fontos és a közösség erejében rejlő tartalékokat biztosíthatna a számukra – egy szegényes ideoló- gia adaptálását teszi csak lehetővé. Megközelítésükben a múlt avítt, olcsó fogyasztási szokásai és viselkedésmintái túlzottan kispolgáriak, triviálisak, így nem képezhetnek viszonyítási pontot e társadalom működésében. „A szeretetteljes emlékezést manapság automatikusan lebecsülik – ez a divat.” Időről időre belekapaszkodik hasonló tévesz- mék sokaságába a társadalom, különösen a XX. században. Miközben tudjuk, hogy a múlt radikális és nem radikális, de mégis haladó gondolkodású társadalmai egyaránt erőt és ösztönzést merítettek a még korábbi múlt értékeiből, eseményeiből, mítoszai- ból. Nem kell pszichoanalitikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, a szeretetteljes emlé- kezés az ember – és a társadalom – felnőttkorában nélkülözhetetlen és kiapadhatatlan forrás és kapaszkodó, mely nélkül a kínszenvedések szinte elviselhetetlenné válnak. „Ahogyan a huszadik század a vége felé közeledik, mind szilárdabb bennünk a meggyő- ződés, hogy sok egyéb dolog is véget ér vele. Viharjelzések, baljós jelek, a katasztrófa előérze- te kísérti korunkat. A »világvége-hangulat«, melyben a huszadik századi irodalom oly nagy része fogant, most átitatja a mindennapi képzeletet is. A náci népirtással, a nukleáris meg- semmisülés fenyegetésével, a természetes nyersanyagforrások kimerülésével, az ökológiai katasztrófa megalapozott előrejelzéseivel mintegy beteljesülnek a költői próféciák, konkrét történelmi tartalmat nyer, amit először avantgárd művészek fogalmaztak meg, a lidércnyo- más és a halálvágy”10 – írja Lasch, mintegy programadó kiáltványt adva a járvány meta- forákat bemutató élőhalotti filmek készítőinek, különös tekintettel Romeróra. A katasztrófa előérzete annyira általános emberi érzéssé vált, hogy a társadalom tagjainak eszükbe sem jut a lehetséges megoldások és az elhárítás mechanizmusain

Uő. 8. Uő. 9. Uő. 10. 10 Uő. 13-14.

204 VII. Grastyán Konferencia gondolkodni. Ehelyett pusztán az ösztönkésztetéseik kielégítésén fáradoznak, saját lelki és fizikai egészségükkel foglalkoznak, azaz csupán az egyénre szabott legmegfe- lelőbb túlélési stratégia kidolgozása motiválja őket. Az „egyén fejlődésének” kultusza a modern társadalmakban azt a kétségbeesést tükrözik vissza ránk, hogy az egyes ember elvesztette hitét arra vonatkozóan, hogy a közösségi lét és a magasztosabb, felettünk álló eszmék működtetésében bármekkora szerepet is vállalhat immár. A nárcisztikus individuum a félelmei közé bezárva éli látszólag nyitott életét, miközben a társadalmi- ságban való inkompetenciái napról napra szembesítik társas tehetetlenségeivel. Jól tükrözi az eddig vázolt szemléletet a ’70-es években felfutó New York–i filmren- dező, Woody Allen Alvó11 című filmjének bemutatóján tett nyilatkozata miszerint, mivel a politikai megoldások nem működnek többé, így fel kell azokat számolni, és ezt a folyamatot tovább kell gondolni a vallás és a tudomány esetére is. Tehát minden olyan intézményt meg kell szüntetni, ami a társadalom integrációs erejét adja. Mikor meg- kérdezték tőle, hogy akkor mégis miben hisz, tökéletesen individualista választ adott: „a szexben és a halálban. Ez a két érzés ugyanis csak egyszer adatik meg az embernek egy emberöltő alatt”.12 Éljünk a mának meg a hawaii nyárnak. A carpe diem huszadik századi önző koncep- ciója ez, mely mit sem törődik elődjeivel és utódaival, csak kizárólag saját jelenével. A legfontosabb motiváció a túlélés lett, míg az általános közérzet a kollektív önimádatnak adta át helyét, a spirituális önmegvalósításnak, a privát teljesítmények fokozásának és a transzcendens önmegfigyelésnek. Mindennek, ami elfeledteti velünk szorongásaink fő forrását, hogy egykor igazi közösségekben – és értük – éltünk. Ennek a kaotikus időszaknak az előfutára még például Romero Az élőhalottak éj- szakája című filmje (1968), de a ténylegesen e korszakra reflektáló alkotása, mely mondanivalójában – és megjelenési idejét is tekintve – szorosan összecseng a laschi gondolatokkal, az 1978-ban készült Holtak hajnala című zombi filmklasszikus. Filmjeit nézve szinte látjuk magunk előtt Romerot, amint fatalista közönnyel az arcán a rende- zői székében ülve a következőket gondolja: „Ez az egész elképesztően egyszerű. A dolgok széthullnak. Semmit sem tehetünk. Legyen takarónk a mosoly.”13

A zombi film –N yitókép

„Amikor már nincs több hely a pokolban, a holtak ellepik a Földet!”14 Ezzel a keresz- tény-erkölcsi reflexióval zárja második zombi filmjét, e műfaji zsáner ma is élőleg- népszerűbb rendezője, George A. Romero. Kifejezve azt a társadalmat élesen átható szorongást, amit ebből a szemszögből még senki nem mert, vagy csak nem akart megmutatni. Ám éppen azon tömegek számára, kikről és kiknek filmjeit készíti, a cellulo- idra nyomtatott képi világ tényleges üzenete többnyire falra hányt morálborsó marad csupán.

11 ALLEN 1973 12 LASCH 1978. 15. 13 Uő. 16. 14 ROMERO 1978

205 VII. Grastyán Konferencia

E fejezet hivatott rávilágítani a célhoz nem ért realista, mindig az adott jelenre vála- szoló élőhalotti filmek más-más társadalomkritikai ábrázolásmódjaira, a műfaj filmjeinek történetén keresztül. Az elidegenedés problematikája nehezen vizsgálható, ezért szükséges mindig az adott kor társadalomtörténeti kontextusában szemlélni. Összefoglaló képet nem kap- hatunk, hiszen mindig csak az adott korszakban megjelenő társadalmasodási, vagy épp dezintegrációs hatásait vagyunk képesek bemutatni. Ennek segítésére, kortörté- neti aktualizálására „hívom tetemre” a zombi filmeket, melyek a társadalomhoz való sajátos viszonyuknak köszönhetően megkönnyíthetik az elemzést.

Járványmetaforák – Expozé George A. Romeroról

George A. Romero. Minden idők legnagyobb zombi filmrendezőjének kiáltották ki. 1999-ben Az élőhalottak éjszakája15 című filmjének egy kópiáját a National Film Registry of the Library of Congress beválasztotta a megőrizendő filmek közé.16 Mind a zombi film, mind – ha csak közvetetten is – Hollywood reneszánsza egyaránt, neki is köszönhető. Tabudöntögető jelenetei, szinte tényszerű, dokumentarista hangvételű próféciái, hűvös, szürke képi világa egyaránt a nagy amerikai filmkészítők ’68-as nem- zedékéhez sodorja, független filmes státusza ellenére, vagy épp miatta. A zombi lét megjelenését egy természetes társadalmasodási folyamat eredménye- ként fogja fel. A borzongatás eszköztára kiegészül a semmilyen közösséget nem kímé- lő mély kritikával (például a krisnások, mint zombik a Holtak hajnala17 című filmjé- ben). Nem csupán áthallásokon, utalásokon és jelképeken keresztül reflektál saját kora problémáira, de attól sem riad vissza, hogy nyíltan megidézze őket (ld. Az élőhalottak éjszakája18 sötét fináléjának állóképsorozatát a zombik máglyára hurcolt tetemeiről a vietnámi mészárlások dokumentumfotói ihlették). Már első filmjében az élőhalotti létet párhuzamba állítja az élőkével. „Ők vagyunk mi, és mi vagyunk ők!” Nála kapcsolódik először a zombi filmekhez az Apokalipszis képe és közeledő érzete. Kérdéseket fogalmaz meg az american wayjel kapcsolatban. Merre tart a társadalom, a politika, a gazdaság, a tudomány fejlődése? Filmjein keresz- tül ezekre kapunk lehetséges válaszokat, sokszor egy szociológus érzékenységével, és éleslátásával kiegészülve. A XX. század második felének első nagyhatású vérbeli szocio-horrorjai a filmjei, melyek eltérítették a műfajt az elavult rémtörténeti konvenciók- tól és koncepcióktól, a jelen könyörtelen és rideg valóságába. Romero filmjeinek nem titkolt célja, hogy kiszakítson minket a zombi világból, s rádöbbentsen, mily ingatag mindennapi életünk, mennyire tisztázatlanok társadalmi kapcsolataink, és milyen könnyen felborulhat ez a ránk erőltetett és pattanásig feszült, törékeny egyensúly. Felvetődik az örök kérdés: hol vannak a zombik? Kinn, vagy benn? A zombik rémisztőek, és úgy tesznek, mintha élnének. Akárcsak mi…19

15 ROMERO 1968 16 MOZIPLUSSZ 2005 17 ROMERO 1978 18 ROMERO 1968 19 COTCOT 2004

206 VII. Grastyán Konferencia

Ahol a holtak feltámadnak, a társadalmi problémák kifejezésének csekély a jelentő- sége!

Társadalomkritikai összegzés Romero filmjeiről20

Az élőhalottak éjszakája21 a vietnámi háború, a diáklázadások, a politikai merényle- tek hatására szétszakadó amerikai társadalom erőszakos konfrontációit ülteti az agy- halott zombik és a lövöldöző polgárőrök közé szorult családi otthon közegébe – ebben az időszakban egyébként is a radikális amerikai horrorfilm a virág-gyermekeket követ- kezetesen szörnyeteg alakban ábrázolja. A Holtak hajnala22 már a mértéktelenül eluralkodó fogyasztási láz keserű torzképét mutatja az ostromlott bevásárlóközpont beszédes metaforáján keresztül. És nem szabad megfeledkezni az amerikai kapitalizmus politikai válságáról sem, a vietnámi hábo- rú elvesztésétől az 1973-as olajválságon át a Watergate botrányig, melyek közvetve és közvetetten mind hatással voltak a nyugati típusú kultúrák általános hanyatlására, és közvetve pedig ennek a filmnek a születésére. A Reagen-érában feltámadó hidegháborús paranoia idején forgatott Holtak napja23 pedig a földalatti atombunkerben meghúzódó katonák és tudósok viszályáról mesél – a zombikat egyfajta sugárfertőzésként kezelve, híven a korszak horrorfilmjein eluralko- dó betegség-szimbolikához, amire a ’80-as évek testkultusza és testfilmjei csak ráerősí- tenek, mint látható például a Légy című moziban.24 A nagyjából két évtizedes szünet után tovább bővülő trilógia soron következő da- rabja, A holtak földje25 esetében Romero bátran felhagy a burkolt stratégiával, és egé- szen egyértelmű társadalmi felépítményt választ színhelyül. Egy szuperbiztos erőddé alakított, nagyvárosi toronyházat, amelynek lepusztult alagsoraiban a kizsákmányolt nincstelenek tengetik olcsó élvezetek közt mindennapjaikat, miközben a felső szinteken a kiválasztott gazdasági elit próbálja fenntartani a múltbéli jólét illúzióját. Mintha csak az ezredforduló Amerikáját látnánk, amelyet ezúttal a déli határvidékről feltar- tóztathatatlanul nyomuló harmadik világ „emigráns hordái” – a zombik – fenyegetnek pusztulással. Elődeivel szemben a Holtak naplója26 felhagy az ostrom tematikával, kerete egyfajta road movie, amelyben egy filmszakos egyetemistákkal megrakott kisbusz vágja át magát az országban elszaporodó élőholtakon. A kortárs amerikai állapotokra való kitekintés Romero zombi filmjeiben először tágabb kontextusba kerül, és többször is konkretizálódik a korábbi művekhez képest. A járvány első terjesztőiként egy emigráns családot látunk az egyik nyitójelenet híradófelvételén – amelyet később a hatóságok

20 VARRÓ 2008. 48–49. 21 ROMERO 1968 22 ROMERO 1978 23 ROMERO 1985 24 CRONENBERG 1986 25 ROMERO 2005 26 ROMERO 2007

207 VII. Grastyán Konferencia meghamisítanak, hogy a bevándorlókra hárítsák a felelősséget –, a diákokat kísérő alkoholista professzorról pedig a későbbiekben kiderül, hogy maga is háborús veterán – valószínűleg vietnámi, a korából ítélve –, aki az eseményeket szorgosan dokumentáló rendező-hallgatóját több ponton is az Abu Ghrab-i tortúra-felvételeket készítő kato- nákhoz hasonlítja. A film záró képsora pedig a legegyértelműbb megfogalmazása a hagyományos romeroi társadalomkritikának. Miután a vidéki csőcselék egy hajtóvadászat végén szétlő egy hajánál fogva fellógatott zombi nőt, a főhősnő narrátorhangja a „Vajon megérdemli az emberiség, hogy megmeneküljön?” kérdésével búcsúzik. Romero sohasem tartozott az idealista moralistákhoz, világképe kezdettől éjfekete, munkái a rossz és a még rosszabb kereszttüzében kiszolgáltatottá vált emberek történetei, amelyekben a haladásra, fej- lődésre esély sincs. Míg korábbi négy zombi filmjében az áldozatok hússá váltak, itt inkább kép lesz belőlük. Az emberevés naturalisztikus prezentálása sem fontos már. Továbbá különbség még, hogy az eddigi műveiben a két tűz közt lassanként felper- zselődő kisközösségek játszották a főszerepet, ebben a művében már utazásra cseréli a statikus ostromtematikát, egyfajta átfogó tablóját nyújtva a teljes amerikai társada- lomnak. Egymást felzabáló családok, széthulló kórházak – ahol a gyógyítás eszközei halálos fegyverekké válnak –, saját gettókba önkéntesen szegregálódott kisebbségek. „Végre miénk a hatalom!” – jelenti ki a fekete bandavezér egy sötét raktárhelyiség fo- gyasztási cikkekkel megrakott polcai között. Fosztogatókká silányult a katonaság is, megbízhatatlanná vált a média – Az élőhalottak éjszakájában még a televízióból tudták meg a túlélők, hogy hol találhatnak menedéket –, valamint légkondicionált lidércnyo- másaik pánikszobáiban pusztul az elitréteg. Ez a társadalom Romero szemében meg- érett a pusztulásra. Noha George A. Romero ezredfordulós élőhalottjai hagyományőrző módon eltérnek a manapság divatos hipergyors zombi-trendtől – lásd a továbbiakban a 28 nappal ké- sőbb27 és A kaptár28 (Resident Evil) című filmeket –, a zsánermester kéznyoma a mai napig ott virít minden egyes élőhalotti filmen. Miközben a vámpírok, farkasemberek, kísértetek a posztmodern alműfaji dömpingekben ezernyi alakot vettek fel a romantikus hősöktől prédákon át a kártékony kórokozókig, addig a zombi a mai napig megőrizte eredendő tisztaságát és direkt romeroi üzenetét, ami a 200 millió videokamera korában még aktuálisabb, mint a ’70-es évek idején. Hisz „ember és zombi között olyan hajszálvé- kony a határvonal, hogy azt bármikor átléphetjük. Akár anélkül, hogy észrevennénk.”29

Összegzés

Végül álljon most itt egy tömény szelete a saját társadalomkritikai látásmódomnak. A fantasztikum világának végállomásaként jegyzett horrorfilmnek – tömegfilmek –, csak kis szegmensét birtokolják a zombikról szóló alkotások. Ám szerepük a filmuniver-

27 BOYLE 2002 28 ANDERSON 2002 29 VARRÓ 2008. 55.

208 VII. Grastyán Konferencia zumban már keletkezésükkor vitathatatlan. Minden esetben a jelenre válaszoló társada- lom negatív előérzetét és félelmeit tárják elénk. Megmutatják, ahogy a funkciója vesztett, elidegenedett társadalom rémképe való- sággá válik, és begyűrűzik életünk minden szegmensébe. A fel-, illetve beismerés keltette Apokalipszis érzete immár elkerülhetetlen. Rávilágít, hogy nemcsak beprogramozott gépei vagyunk önnön világunknak, a ránk erőszakolt, ám esetlegesen is csak felületesen megkérdőjelezett struktúráknak köszön- hetően. De egyben pókhasú, szuperfogyasztói ösztöneink kielégítésén fáradozó, pusz- tán megszokásból elégedetlenkedő sorban állói is. Bemutatják, ahogy a nagy többség hátat fordít a problémáknak, és jól magára zárja az ajtót. Ahol már csak egy kattintásra vagyunk az öntudatlan, ám a szellemi létmini- mumhoz feltétlenül szükséges digitális kanálistól. XXI. századi szeretteinket csak egy modem, vagy wireless választhatja el tőlünk. És végül szembesítenek azzal is, mint temetjük el magunkat az átlagosan számunk- ra fenntartott néhány m2-es kriptákba, körömpusztító beletörődéssel, ám megalkuvást nem tűrve.

De hát ezek csak zombi filmek. Nem kell őket komolyan venni.

Felhasznált irodalom

COTCOT 2004 = Legjobb zombifilmek (szerző nélkül), 2004. (http://cotcot.hu/kozosseg/cikk/87 – letöltés ideje 2008.04.12) KIRÁLY 1993 = Király Jenő: Frivol múzsa (A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. 622. LASCH 1978 = LASCH, Cristopher: Az önimádat társadalma. Európa Könyvkiadó, Debrecen, 1984. 5–16. LUKÁCS 1976 = Lukács György: A társadalmi lét antológiájáról. Magvető, Budapest 1976. 55. MOZIPLUSSZ 2005 = A Horror nagymestere. (szerző nélkül), 2005. (http://moziplussz.hu/cikk.php?id=307 – letöltés ideje 2008.04.12 ) VARRÓ 2008 = Varró Attila: A holtak apja – George A. Romero és a zombifilm. Mozinet 2008/12. 48–55.

Filmográfia

ALLEN 1978 = ALLEN, Woody: Alvó (Sleeper). Rollins – Joffe Production, 1973. ANDERSON 2002 = ANDERSON, Paul W.S.: Kaptár (Resident Evil). Constantin Film Produktion, 2002. BOYLE 2002 = BOYLE, Danny: 28 nappal később (28 Days Later). British Film Council, 2002. CRONENBERG 1986 = CRONENBERG, David: A Légy (The Fly). Brooksfilms, 1986.

209 VII. Grastyán Konferencia

ROMERO 1968 = ROMERO, George A.: Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead). Laurel Group, 1968. ROMERO 1978 = ROMERO, George A.: Holtak hajnala (Dawn of the Dead). Laurel Group, 1978. ROMERO 1985 = ROMERO, George A.: Holtak napja (Day of the Dead). Laurel Entertainment Inc., 1985. ROMERO 2005 = ROMERO, George A.: Holtak földje (Land of the Dead). Universal Pictures, 2005. ROMERO 2007 = ROMERO, George A.: Holtak naplója (Diary of the Dead). Romero– Grunwald Productions, 2007.

210 VII. Grastyán KonferencIa

Mérei András a baranyai háromszög népi németségének kitelepülése és az azt megelőző évtized problematikája

Bevezetés

baranyai háromszög Európa etnikailag egyik legtarkább területei közé tartozott. Mint a történelmi Magyarország perifériája, mindig is a különböző nem- a zetiségi érdekek ütközőzónája volt. Az 1940-es évek közepe hozta talán az egyik legnagyobb fordulatot, ami a nemzetiségi arányok látványos eltolódását eredmé- nyezte, a németség kitelepülését. A németséggel eltűnt egy gazdaság, egy társadalom, egy kultúra, amely odáig szervesen hozzájárult a vidék fejlődéséhez. A világpolitikai események áldozatai lettek. Hitler hatalomra kerülését követően a népi németség ki- lépett a realitásokból, de nem csupán más népekkel volt konfl iktusa, önmagán belül is feszültséget hordozott, noha alapvetően nem ezek, a látszólag jelentéktelen folyamatok vezettek teljes lenullázódásához. E tanulmányban ismertetjük a népi németség baranyai háromszögben folytatott nemzetiszocialista mozgalmának és a vele azonosulók magatartásának vonásait. Rávilágítunk a németség és a többi nemzetiség konfl iktusának jellegére. Végül – a tel- jesség igénye nélkül –a menekültek külföldön történő letelepedési helyét térképen áb- rázoljuk az 1950-es évtizedtől kezdődően.

20. századi változások a terület népességi, állami hovatartozási és közigazgatási viszonyaiban

Az 1158 km2-nyi baranyai háromszög a Trianon előtti Baranya vármegye délkeleti része volt. A magyarok aránya 1910-ig (50 800 fő lakosságszám) 40,0%-ra, a németeké 26,7%-ra nő, a horvátoké 19,6%-ra, a szerbeké 12,2%-ra csökken. Az 1918. november 13-i belgrádi konvencióval szerb megszállás alá kerül a Baja- Pécs vonaltól a Dráváig terjedő terület Péccsel, továbbá Baranya, valamint Tolna és Somogy megye egy részével (magyar közigazgatás mellett). Az újvidéki szerb gyűlés november 25-én kimondja a megszállt megyék csatolását Szerbiához. A békekonferen- cia 1919. május 12-én elfogadja a jugoszláv Mura-Dráva határt. A szerb fél Temesvár és Klagenfurt kompenzációjaként a Vendvidék (Szentgotthárddal) és a szegedi három- szög mellett igényt tart a baranyai háromszögre. Utóbbit elismerve augusztus 25-ével a Torjánc – Baranyavár – Dályok vonallal elcsatolják a területet (az igényelt Baja nélkül). A Fővezérség október 28-án utasítást ad Baranya megszállására, Pécs viszont 1920.

211 VII. Grastyán Konferencia február 26-án a fehérterror miatt a szerb megszállás meghosszabbítását kéri, majd a munkapártit felváltó szocialista vezetés december 12-ére autonómia-tervet dolgoz ki (míg nemzetközi szerződés nem dönt a terület ügyében). A szerb annexió elkerülé- se érdekében kerül sor 1921. augusztus 14-én a csírájában elvetélt „Baranyai Szerb- Magyar Köztársaság” kikiáltására, antant-védelem és SZHSZ-protektorátus alatt. A magyar kormány – a baranyai problémát Burgenland kérdésével összekapcsolva – addig nem kívánja átadni a nyugat-magyarországi területet Ausztriának, míg a szerbek ki nem vonulnak Baranyából. A magyar csapatok 1921. augusztus 22-én vonulnak be Pécsre, de a baranyai háromszög Szerbiához, ezen belül a formálódó Vajdasághoz ke- rül. A 83 km-nyi Dráva-Duna határt 1922. április 3-án véglegesítik. A megalakuló Vajdaságnak a legkisebb területe volt a baranyai háromszög. A német- ség egyedül itt alkotott – egyes településeken – relatív többséget. 1931-ben, a jugoszlá- viai népszámláláson a németség 30%-át, a magyarok 26%-át, a horvátok 21%-át, a szerbek 20%-át adták az össznépességnek. A jugoszláviai németek majd 3%-a élt a baranyai háromszög két körzetében, a batinaiban (kiskőszegiben) 12, a dárdaiban 22 településen (1. Térkép). A zömmel alacsony lakosságszámú települések közül Dárda, a maga 3841 lakójával a legnépesebbnek számított. A 34 községből a németség 8-ban abszolút több- ségben, 2-ben relatív többségben élt. A németség 62%-a településén többséget alkotott, 8%-uk pedig erős, 20-40%-os kisebbséget. Mindössze 14%-uk élt a maga településén abszolút kisebbségben. A gazdasági és kulturális értelemben vett legjelentősebb közsé- geikben, Pélmonostoron 54,5%-át, Dárdán 38,7%-át adták az összlakosságnak. A töb- bi nemzetiség száma a németekhez képest nagyobb ingadozást mutat. A magyarok az elcsatolás után tömegesen költöztek át a trianoni Magyarországra, a szerbek létszáma pedig – a tudatos elszerbesítés következtében – egyes településeken megnövekedett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1929-ben kirobbanó válságát követően átszerve- zésre került az immár Jugoszláviának nevezett délszláv állam közigazgatási szerkezete is. A sikeresebb integráció és a szerb nemzetiségi fölény megteremtése érdekében a Vajdaságot 1931-ben felszámolták, és a területét az ekkor létrehozott Dunai bánságba olvasztották. A következő, jelentős változás 1941. április 11-12-én történt: a magyar csapatok, jelen- tős ellenállás nélkül, bevonultak a baranyai háromszögbe. A magyar revíziós politika sikere volt ez a hadművelet. Egyedül Dárda mellett csaptak össze magyar és német katonák, és esett el két német tiszt és egy közkatona. A megszállás során a magyar katonák lelőttek Baranyakisfaludon 3 szerb civilt, Kőn, Dárdán, Pélmonostoron és Kácsfaluban csetnikeket, Karancson 3 rab jugoszláv katonát és 2 helyi szerbet. Több településen letartóztattak zsi- dókat és cigányokat (Baranyakisfalud, Dályok, Baranyabán, Laskafalu), Baranyabánból németeket is elhurcoltak, akiket Mohácsra vittek. A szerbeket Komáromba internálták, őket 3 hét után engedtek szabadon. A Laskafalura bevándorolt horvátokat kiutasították.

A Magyarországtól elcsatolt területeket – Horvátország természetesen nem tartozott ide – nevezték a szerbek Vajdaságnak (Maruzsa 2008). Romsics 1998. 210. Horváth – Lengyel 2005. 8. Wüscht 1965. 158.

212 VII. Grastyán Konferencia

A Baranya vármegyéhez történt visszacsatolást követően, 1941. szeptember 17-ére kialakították a baranyai háromszög területén a járásokat, a felosztás viszont megválto- zott a Trianon előtti állapothoz képest. A szerb megszállásig a siklósi, mohácsi és bara- nyavári járások érintették, 1941-től viszont a siklósi, a villányi, a mohácsi és a dárdai járás osztozkodott területén. A baranyavári járás a szerb uralom alatt Villányon székelt egészen az 1941-es revízióig, amikor megszüntették. Baranya vármegye főispánja 1941. október 28-án kelt bizalmas leveleiben megbízta a járások főszolgabíróit, hogy a felszabadított községekben végeztessenek népszámlá- lást lakosságszám, anyanyelv és nemzetiségi megoszlásról (1. Táblázat). A baranyai háromszög lakóinak száma 57 831 fő volt. Az összesített eredmények nagyon nagy el- téréseket mutattak az anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozást illetően. Egyedül a magyarok esetében fordult az elő, hogy többen vallották magukat magyar nemzetiségűnek (28 280 fő), mint magyar anyanyelvűnek (19 057 fő). A többieknél kivétel nélkül az anyanyelvi részarány volt magasabb (pl. 14 383 német anyanyelvű szemben a 12 292 német nemzetiségű). A németség erős terror alatt állt, ezért majdnem minden község- ben akadtak német anyanyelvű polgárok, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat. Érdekesség, hogy a németek csak ott vallották be német nemzetiségüket is, ahol szórványban éltek (Nagybodolyában 79-en, Hercegmárokon 22-en, Izsépen 28-an és Torjáncon 42-en). A horvátok és a sokácok között fennállt ellentétek ellenére Torjáncon 287 egyén sokác anyanyelvűnek és horvát nemzetiségűnek, és ugyanitt 138 cigány kö- zül 131 szintén horvát nemzetiségűnek állította be magát. A főispán meg is kérte a sik- lósi járás főszolgabíróját, hogy deríttesse ki ennek okát. Kiderült, hogy a petárdai római katolikus plébános Petárdán és Torjáncon élénk horvát propagandát folytatott.

1. Táblázat

A baranyai háromszögben, 1941-ben végzett népszámlálás eredménye anyanyelv nemzetiség magyar 19057 28280 német 14383 12292 horvát 3560 2079 sokác 4832 2810 szerb 7542 4582 cigány 903 672 egyéb 2410 1747

Forrás: 655/főisp. biz. 1941.

655/főisp. biz. 1941. 160/eln. 1941. 180/eln. 1941.

213 VII. Grastyán Konferencia

1. térkép (Szerk.: Mérei A.)

Belső konfliktus: a népi németség radikalizálódása – Kulturbund kontra Volksbund –

A világgazdasági válság, az átalakuló geopolitikai helyzet, az európai társadal- mak polarizációja radikalizálta a népi németek vezetőinek új generációját, és a Basch Ferenc vezette csoport előretörését hozta. Jogos nemzetiségi törekvéseket fogalmaztak meg, teljes autonómiát, nemcsak kulturális, hanem az önálló gazdasági szervez- kedés szintjén is. A baranyai háromszög – Magyarországhoz történt visszacsatolása nyomán – a ma- gyarországi népi német mozgalom egyik legaktívabb színterévé vált. A német lakos- ság körében azonban mindvégig kétellyel tekintettek a szélsőséges, lakosságot izgató szervezetekre. Ezek legnagyobb támogatási arányukat a német villámháborús politika sikereinek hónapjaiban élvezhették, de a fanatikusok és főleg a fiatalok lelkesedése (a hamis ígéretek következtében) csaknem a bukásig kitartott. Mi volt a Volksbund a német falvak egykori lakossága számára? Ez a kérdés számos, újabb lezáratlan kér- dést vet fel, amire nem lehet egyértelműen válaszokat adni. Formailag törvényesen bejegyzett egyesület helyi csoportja, amely a falusi kulturális élet és a szervezkedés kereteit biztosította? Az asszimilációt kiküszöbölő iskolarendszert és korlátlan nyelv- használatot, a német identitást megőrző és követelő egyre inkább autonóm szervezet?

214 VII. Grastyán Konferencia

A német nemzetiség alsóbb néprétegeinek, az agrárproletariátusnak, a kisbirtokosok- nak gyámolítója, a mobilitás élesztője? Támaszt adó szervezet a magyarosítást helyben képviselő közigazgatással, iskolákkal, egyházzal szemben? Az 1930-as években a jugoszláviai németek érdekeit az 1920-ban, Újvidéken alapí- tott Schwäbisch-Deutscher Kulturbund képviselte. A Kulturbund megalakításakor a következő irányelveket tűzte ki maga elé: „A kultúrszövetség feladata a jugoszláviai német kisebbség szellemi, esztétikai, erkölcsi és társadalmi törekvéseinek helyes ápolá- sa és nemesítése, valamint gazdasági és társadalmi jólétének hathatós előmozdítása.” Jelszavuk – „Államhűség és néphűség” – alapján a jugoszláv állam kereteiben, saját identitásuknak megfelelően szándékoztak életüket szervezni. A Harmadik Birodalom agresszív külpolitikai fellépése és a világ németségének egyesítési szándéka felszítot- ta az indulatokat a délvidéki, jugoszláviai németek és a többi nemzetiség körében. A Kulturbund kilépett eredeti elképzeléseinek hatóköréből és a szélsőséges német nem- zetiségi mozgalom szolgálatába állt. Minden visszatért baranyai községben először a Kulturbund alakult meg. Taglétszáma Pélmonostoron és Baranyaszentistvánban a németség 100%-a. Baranyabánban 456 rendes tag mellett az egyesület nevében működő ifjúsági csoport 123 fiú és 96 lány tagot számlált. Baranyaváron a községben és a szőlőhegyen is létrejött egyesület, mintegy 70-70 fővel, a szőlőhegyi viszont már 1941 augusztusában feloszlóban volt. A ju- goszláv uralom alatt az egyesületek fő célja a kisebbségi jogok kivívása és a szerb elnyo- más elleni védekezés volt, azonban a baranyai háromszögben a szervezetek kiépítésén kívül csak a német hadüzenet után fejtettek ki érdemi tevékenységet. Ekkor a helyi ve- zetők a tagok között azt hirdették, hogy a visszacsatolt községek nem magyar, hanem német fennhatóság alá fognak kerülni. Az ebben a hitben élt lakosokat azonban nagy csalódás érte, amikor a várt német csapatok helyett a magyar honvédség vonult be. A csalódásuknak hangot adó németek azt nyilatkozták, hogy számukra a magyar uralom is idegen uralom, ők csak „gazdát cseréltek”, és ha német fennhatóság alá nem kerül- hettek, akkor nekik a régi szerb befolyás is elfogadhatóbb a magyarnál. Az efféle véle- mény-nyilvánítások azért szűntek meg oly hamar, mert azzal nyugtatták a németeket, hogy a magyar uralom a Führer akarata volt, tehát ezért, és csakis ezért kell magukat a magyar törvények alá vetni. Követelték ugyanakkor a kisebbségi egyezmény teljes be- tartását. A lakosok között viszont sokáig az a nézet terjedt el, hogy az említett rendezés nem végleges, hamarosan Németországhoz lesznek csatolva. Egyedül Baranyaváron vélekedtek másképp, ahol – a német lakosság mellett – már a helyi kulturbundisták szerint sincs a Kulturbundnak létjogosultsága azáltal, hogy a magyarokkal egyenrangú állampolgárok lettek. Más községekben a Kulturbund tagok és nem tagok között kisebb nézeteltérések alakultak ki; a kulturbundisták azzal ijesztgettek és fenyegetőztek, hogy aki nem tag, az nem tagja a német népközösségnek sem, tehát a német megszállás után ki kell majd költözniük.10

Sváb-Német Kultúrszövetség Bécsi népcsoportegyezmény, 1940. aug. 30. 10 ad. 66/eln. 1941.

215 VII. Grastyán Konferencia

A baranyai háromszög német nemzetiségű lakói Lutz József, laskafalui földművest választották körzetvezetőjüknek, helyetteséül pedig Konrád Antal fakereskedő lett ki- nevezve. A Kulturbund a magyarországi Volksbund mellett nem tudott egyértelmű szervezete lenni a német érdekek érvényesítésének, már 1941-től, a Délvidék részbeni vis- szacsatolása után fokozatosan adta át a teret a Volksbundnak, amelyet Magyarország miniszterelnöke, Darányi Kálmán, a szövetség 1938. november 26-i megalapításakor legitimált. A németség ugyanakkor szinte teljesen megosztott volt abból a szempont- ból, hogy ki kulturbundista, ki volksbundista, vagy ki magyar, szerb, horvát stb. ér- zelmű. A Kulturbund felszámolását maga a Volksbund kísérelte meg, de egybeolvadá- suk csak részben történt meg, nem minden esetben lehetett pontosan elkülöníteni az egyes gyűlések vagy fontosabb események szervezőit. Példa erre az 1941. okt. 25-én, Baranyaszentistvánban, 700 résztvevővel, Schmidt Ádám udvarán tartott Volksbund- gyűlés11, illetve ugyanezen a napon, Albertfalu községben rendezett, a Kulturbund községi szervezetei részéről előterjesztett és a közigazgatási hatóságok ellen irányuló panaszok okán megtartott Volksbund összejövetel. Utóbbin jelen volt dr. Basch Ferenc, a Volksbund országos vezetője, Szauernhorn József és Dr. Mischung Konrád is.12 A Kulturbund különösen a polgári közigazgatás bevezetése után vesztett jelentőségéből. A szélsőséges német lakosság nagy része nem volt megelégedve a Volksbund céljaival, továbbra is a Kulturbund fenntartását kívánta és kizárólag egykori vezetőivel volt haj- landó tárgyalni.13 Mischung az okt. 25-i, albertfalui felvonuláson azt a kijelentést tette, hogy a németség elindult azon az úton, melyet a volt Jugoszláviában megkezdett. Noha a Kulturbund tevékénységét elismerte, a Volksbundot ugyanakkor az érdekérvényesí- tés egyetlen, kizárólagos eszközének állította be. Nem kizárt viszont, hogy Mischung – a német nemzetiség egységének hangsúlyozása mellett – a visszatért baranyaiak kör- ében tudatosítani akarta a V.D.U-hoz való csatlakozásuk szükségességét pozíciójának erősítése érdekében. Ennek kiharcolására a nem szélsőséges nézeteket valló vagy nem szervezeti tagokat és esetleg magyar érzelmű német lakosokat állandó félelem alatt tartva próbálták rábírni az embereket a Volksbundba lépésre.14

Külső konfliktus: a népi németség szembenállása a többi nemzetiséggel

A fokozódó politikai nyomás, elsősorban a Volksbund tevékenyégének hatására ki- mutatható, hogy a baranyai háromszög több településében etnikai alapon történt tár- sadalmi kettészakadás. Az egyik oldalt a Volksbunddal, vagyis a Harmadik Birodalom eszméivel szimpatizáló csoportot, a másikat a hazájához hű, magyarbarát elemek jelentették, akik közé németek, horvátok és szerbek is tartoztak. A magas arányban német nemzetiségűek által lakott falvakban volt megfigyelhető az a konfliktusforrás,

11 5394/1941. 12 31/eln. 1941. 13 671/főisp. biz. 1941. 14 31/eln. 1941.

216 VII. Grastyán Konferencia amelynek háttérben majdnem minden esetben a magyar, pontosabban a megszálló hatalom legitimitását, illetve a baranyai háromszög területi hovatartozását megkérdője- lező indítékok álltak. A szélsőséges eszméket éltető szervezetek és egyének a többi nemzetiséget a gyakorlatban nem tisztelték, durva szavakkal vádolták, kiközösítették, gyakran erőszakosan léptek fel ellenük. A világháborús fordulat és főleg a háborús helyzet miatt kialakult nélkülözés kény- szere hirtelen a nemzetiségek elleni izgatások lanyhulását, esetenként a kibékülést is jelentette. A leglátványosabb ellentétet a németek a visszacsatolás után természetesen a magyarokkal szemben tanúsították, de a szláv és zsidó lakosokat is kiközösítették. A zsidók száma a baranyai háromszög zömmel kis népességszámú, községi település- szerkezete következtében nem volt magas, ezért a konkrét, zsidó származású szemé- lyek elleni bűntettek is alacsonyabbak voltak, de a gyűlések alkalmával a propaganda- beszédek szinte minden esetben antiszemita hangvételűek voltak. A magyar hatósági rendeletek és törvények elleni kibúvások egyik legtipikusabb esetei voltak a kulturbun- tisták és a volksbundisták bojkottjainak. Összegzésként kijelenthető, hogy a szélsőséges nézetek következtében erőszakos- ságig fajuló politikai nézetek eluralkodtak a Magyarországhoz tartozás 4 évében. Területileg azokon a helyeken mutatható ki ennek magasabb aránya, ahol a németek, elsősorban a Volksbund-tagok előfordultak.

A települések eleste, a népi németek kitelepülése

A szovjet csapatok viszonylag nagy nehézségek árán tudtak csak átkelni a Dunán és behatolni a baranyai háromszögbe: a kiskőszegi átkeléstől, 1944. november 18-tól Baranyakisfaludig – utcai harcokba keveredve – csak november 24-én értek el. Dárdát 27-én, Laskafalut és Kácsfalut 28-án vették be. November végére az egész baranyai há- romszög szovjet-orosz kézre került. Több településen voltak harcok, amelyekben feljegyeztek német sebesülteket és ha- lottakat. (Baranyakisfalud, Dályok, Pélmonostor, Albertfalu, Karancs) A német civil lakosság, köztük nők és gyermekek, a visszavonuló német csapatokkal, ill. szállítmá- nyokkal menekült el. (Baranyakisfalud, Dályok, Baranyabán, Dárda) A német lakosság a harcokban nem vett részt, a Deutsche Mannschaft azáltal lett felszámolva, hogy a zömmel idősebb tagjai a Waffen-SS-be léptek. Az evakuálást a Volksbund körzetvezetők tervszerűen készítették elő és hajtatták végre, a legtöbb esetben a menekültek gyalog vagy bevagonírozva, a szovjet csapatok bevonulása előtt elhagyták a területet. A legtöbb menekült Sziléziába, Ausztriába és Csehszlovákiába érkezett, de sokukat, főleg 1945. június-júliusában, amikor a szovjetek oda is bevonultak, kitoloncoltak, de egyesek szabad akaratukból is távoztak. A többség a jugoszláv határig jutott, ahol meg- tiltották nekik a belépést. Nem hagyták el otthonaikat a dályoki és többnyire az albertfalui németek. Utóbbiak a német katonák tanácsára maradtak házaikban.

217 VII. Grastyán Konferencia

1944–1945 fordulóján a véres megtorlások következtében tehát a német lakos- ság szinte teljesen eltűnt, helyébe a zagorjei és a muraközi túlnépesedett horvát fal- vakból érkeztek betelepülők. Ekkor vált horvát faluvá Baranyaszentistván, Keskend, Albertfalva, Laskafalu és Bellye. Ezzel egy időben, 1946-ban zajlott le a „történelmi csere” is, Szerémség Szerbiához került, a baranyai háromszög – az egykori, királyi Jugoszlávián belüli Duna-bánság szerves része – pedig Horvátországhoz.

A baranyai háromszögből elmenekült németek letelepedése

Az elmenekült németek adatait a bayreuthi Bundesarchiv Lastenausgleichsarchiv részlegéből származó, a kitelepültek kártérítését tartalmazó aktákból gyűjtöttük. 289 akta által tartalmazott levelezésekből és kérdőívekből állítottuk össze az adat- bázist. Törekedtünk arra, hogy a lehető legtöbb településből tudjunk „mintát” venni. Nincsenek adatok azokról, akik nem a Német Szövetségi Köztársaságban, hanem az egykori NDK-ban nyújtották be kártérítési igényeiket, de sokan ki sem települtek ott- honaikból, vagy délszláv családba házasodtak. Kimutatható viszont az USA-Kanada határterületére kiköltözöttek (Chicago, Cleveland, Syracuse, Kitchener, Toronto) csoportja. Mivel több ezren hagyták el a baranyai háromszöget, ezért célunk az volt, hogy megállapítsuk a kitelepülések idejét, és térképen ábrázoljuk, hová érkezett, illetve holt élt a legtöbb menekült. A 2–5. térkép azokat a németországi Landkreis-okat/Stadtkreis- okat tűnteti fel 1950 és 1989 között, amelyekben a kitelepült személyek az adott idő- szakban lakóként be voltak jelentve. Jól látható, hogy két nagyobb területen, Baden- Württemberg, Hessen és Rajnavidék-Pfalz tágabb határterületén és Bajorországban al- kottak tömböket. Kiemeljük Göppingent (Baden-Württemberg), ahol – a városrészek- kel együtt – mindvégig a legnagyobb számban fordultak elő, ugyanakkor legtovább a Berchtesgadener landiak éltek. Érdekes jelenség, és nem egy esetben történt meg, hogy a kitelepülők – mivel ismer- ték egymást (szomszédok, barátok, rokonok stb. voltak) – igyekeztek térben egy helyre költözni. Ez azért is volt fontos, mert a kártérítések benyújtásához megfelelő számú tanúnak kellett igazolnia az egykori birtok, lakóház, műhely stb. meglétét.

Összegzés

A Volksbund és a Harmadik Birodalom a népi németek bukását is előidézte, a náci ideológiával, idegengyűlöletével magára haragította a többi nemzetiséget. A történtek miatt volt kénytelen több ezer német a több generáció óta lakott, birtokolt, művelt ott- honát elhagyni. Embereknek kellett új életüket megkezdeni, megélhetésüket biztosíta- ni, kapcsolataikat kialakítani egy másik, idegen vidéken. Egyértelműen kijelenthető, hogy politikai tévedések miatt nem lehet, nem szabad az egész népet kollektív bűnösnek nyilvánítani.

218 VII. Grastyán Konferencia

2. térkép 3. térkép

4. térkép 5. térkép Szerk.: Mérei A.

219 VII. Grastyán Konferencia

Irodalom

A Délvidék településeinek vallási adatai (1880–1941). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1999, 63–70. A Délvidék településeinek nemzetiségi-anyanyelvi adatai (1880–1941). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1998, 309. A. Sajti E.: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918–1947. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 108–143, 179–235. A visszatért Délvidék. Halász Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1941, 44–50, 103–104. Csuka J.: A délvidéki magyarság története 1918–1941. Püski Kiadó, Budapest, 1995, 306., 406., 420., 440. Fehér I.: A soknemzetiségű Baranya a 20. században. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 1996, 119–131. Füzes M. (szerk.): Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938–1944. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2000, 297 Horváth – Lengyel 2005 = Horváth Cs. – Lengyel F.: A délvidéki hadművelet 1941. április. Puedlo Kiadó, Budapest, 2005, 8–25. Kókai S. (szerk.): A Délvidék történeti földrajza: A Nyíregyházán 2006. november 17- én megtartott tudományos konferencia előadásai. Nyíregyházi Főiskola Földrajzi Tanszéke, Nyíregyháza, 2006, 314. Maruzsa 2008 = Maruzsa Z.: A Vajdaság mint történeti régió. Közép-Európai Közlemények, 2008/1. 71–79. Romsics 1987 = Romsics I.: Gróf Bethlen István politikai pályája 1901–1921. Magvető Kiadó, Budapest, 1987. 210. Tilkovszky L.: Ez volt a Volksbund. A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938–1945. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978. 60–70, 118–132, 302–321. Wüscht 1965 = Wüscht, J.: Die Baranja. Ost-Dok. 1965 17/1. 142–159. Zentai L. – Kósa P. (szerk.): A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Talma Kiadó, Pécs, 2003, 89–176.

Levéltári források

Baranya vármegye főispánjának bizalmas levelei: 655/főisp. biz. 1941. 671/főisp. biz. 1941. A siklósi járás főszolgabírójának levelei: 160/eln. 1941. 180/eln. 1941. A villányi járás főszolgabírójának levelei: ad. 66/eln. 1941. 5394/1941. A dárdai járás főszolgabírójának levele: 31/eln. 1941.

220 VII. Grastyán KonferencIa

Nagy Roland Versenyhelyzetben A jezsuita pedagógia a Báthory-kori Erdélyben

z Erdélyi Fejedelemség gyakorlatilag a három részre szakadt ország korában nemcsak politikai, hanem művelődési és oktatási válságba is került. A refor- a máció terjedésének első szakaszában nem álltak rendelkezésre magas színvo- nalon működő iskolák Erdélyben. Vagy azt is mondhatnám, egyáltalán iskolák kielé- gítő számmal. A hitvitázó korszak első felében a reformátorok is inkább a saját vallási rendszerük megteremtésén fáradoztak, mintsem iskolák megteremtésén és színvona- luk emelésén. A korszak második felében változás következett be. A korszakhatár véle- ményem szerint Báthory István fejedelemségének kezdete. A jezsuita rend behívásával természetesen a Katolikus Egyház megújításának célja vezette, de az ekkor már protes- táns rendek csak azzal a feltétellel engedték Erdélybe a rendet, mely szerint csak ok- tatási tevékenységet végezhetnek. A katolikus és protestáns erdélyi társadalom „verse- nyének” súlypontja így áthelyeződött az oktatás és az iskolaügy kérdésére. Ez az a versenyhelyzet, amely egy óriási szellemi pezsgést indított el az Erdélyi Fejedelemségben. Erdélyt bekapcsolta Európa szellemi életébe és paradox módon a politikai széttagoltság és az államigazgatás szétesése közben egy fénykorszakot indított el a magyar kultúrá- ban és magyar irodalmi nyelv fejlődésében. E történelmi korszak fejezetcíme valóban lehetne „Romon virág”.1 Meggyőződésem, hogy koraújkori magyar-erdélyi nevelés- és művelődés történetéből leszűrhetünk olyan elemeket, amelyek használhatók a mai pe- dagógiai praxisban is. A jezsuita módszerek eredményessége és sokszínűsége egyértel- műen túlmutat sok kritikán, amely szerint ezen pedagógia kizárólag bevésésen alapult és nem szolgálta az önállóságra és kritikai készségre való alkalmasságot. A jezsuita rend hatalmas latin nyelvű forrásanyagot hagyott maga után, melyek a korabeli Erdély és Magyarország fontos kultúrtörténeti forrásai. Ezen kívül kiemelkedő szakirodalom állt segítségemre: Veress Endre munkái illetve forráskiadványai, Velics László római kutatásai és Barlay Ö. Szabolcs összegző munkái, valamint G. Pachtler forráskiadványa az ausztriai jezsuita provincia iskoláiról, melyet sok esetben az erdélyivel történő ös- szehasonlításra használtam. Véleményem szerint a jezsuita pedagógia egy még kellően fel nem dolgozott és sokszor talán meg nem értett pedagógia. Midőn Báthory István Erdély fejedelme lett, a Katolikus Egyház siralmas állapotok között tengődött. A törvények között számos korlátozás, tiltás található, mely a katolikusok jogait és természetesen létszámát is csökkentette. 1556-ban securalizálták2 a katolikus egyházi vagyont, 1566-ban pedig a tordai országgyűlés száműzte Erdély te-

1 BARLAY 1986. passim 2 1556/48 tc., az erdélyi Katolikus Egyház vagyonának elkobzása.

221 VII. Grastyán Konferencia rületéről a katolikus papokat és szerzeteseket. Már itt felmerülhet a kérdés, vajon milyen vallásegyenlőségről van szó a korabeli Erdélyben? Ezen korlátozások természetes következményei a paphiány és az iskolák hiánya, lévén az oktatás intézményi kereteit eddig a papok irányították. Igaz, hogy a neves iskolák jórészét átveszik a protestánsok és az oktatás-nevelés folyamata tovább folyik protestáns szellemben, de nyilvánvaló, hogy az átállás nem zökkenőmentes és rövidtávú folyamat. A paphiányról számos esetben megemlékeznek, például midőn Kolozsvárott egy asztalos mester „misézett”. Egy világi ember saját tudása szerint próbálta magyarázni az evangéliumot. Ezen időben Erdélyben nincs mód katolikus keresztelésre, esketés- re, bérmálásra és temetésre. Nincsenek papok, de utánpótlást sem várhatnak, hiszen katolikus püspök sincs Erdélyben és így a papnevelés sem kaphat intézményes keretet. Papok felszentelését a csanádi vagy a kemeneci püspök végezte. Az erdélyi egyházi állapotokról kiváló képet fest 1583-ban Antonio Possevino jezsuita atya Transilvania című művében, amelyben leírja, hogy Székelyföldön 2600 falu él pap nélkül. Az 1560- as évek végén tehát a hitviták korszakának csendesedésével kialakul Erdély mozaik- szerű vallási-felekezeti képe. János Zsigmond uralkodása idején a Katolikus Egyház elvesztette szinte minden addigi pozícióját és szinte már létéért küzdött a megerősödő protestáns egyházak mellett. De vajon az erdélyi mindennapokba nézve mit lehet tudni az erdélyi emberekről? Ilyen gyorsan ment a váltás és vajon megértették a változá- sok lényegét? A vallásgyakorlatot vizsgálva azt láthatjuk, hogy nem volt letisztult kép, mely abszolút elkülönítette volna a protestáns és katolikus vallásgyakorlatot, liturgiát. Sőt sok katolikus és protestáns elem keveredett a liturgiában. Báthory István tehát egy olyan korszakban kerül Erdély élére, mikor a hitviták hevessége alábbhagy és lassan megszilárdulni látszanak a felekezetek egymás mellett élésének feltételei és stabil nézetrendszerei. A Katolikus Egyháznak azonban ez a megszilárdulni látszó helyzet elfogadhatatlan és a lassú felőrlődést hozná magával. Báthory ezen változtat, ebben a veszélyes helyzetben talál kiutat egyháza számára, a kor legeredményesebb szerzetesrendjét, a jezsuitákat hívja segítségül. A lecsendesedő Erdélyben azonban ezzel újra vihart kavar és elindul egy bámulatos szellemi pezsgés, amely sokszor túlmutat a felekezeti küzdelmeken és a magyar nyelvű kultúra gazda- godását szolgálja. A Báthory-korszak Erdélyben a vallásegyenlőség valódi, gyakorlati megvalósulásának kora. Ezen kívül pedig a közoktatás fellendülésének kora is, mely egyértelműen a jezsuiták műve. Báthory István célja a Katolikus Egyház megerősítése a jezsuiták által: „… a nép Krisztus egyetlen aklába visszavezettessék!” A jezsuita rend pedig ekkor már elismert és eredményes tanító rend volt. Báthory felismerte a jezsuiták képességeit és tőlük remélte a Katolikus Egyház védekező állásból történő kimozdítá-

A száműzés után csak a csíksomlyói barátok maradhattak Erdélyben, ez lesz később az innen induló feren- ces misszió bázisa. TEMPFLI 2000. 33. Bornemissza Pál erdélyi püspök 1556-ban hagyta el Erdélyt, de természetesen püspöki címét halálig viselte. POSSEVINO 1584. 65. BÍRÓ 1917. 79. TEMPFLI 2000. 59.

222 VII. Grastyán Konferencia sát. Tanító rend lévén pedig azt a korosztályt foglalkoztatták, mely a legfogékonyabb és életének azon szakaszában van, melyben személyisége és szellemi irányultsága ki- alakulóban van. Tehát a Katolikus Egyház erdélyi újraépítésének reményét az ifjúság tudatos nevelésébe vetették. Báthory István János Zsigmond követeként Bécsben fogságba kerül az ifjú electus rex meggondolatlansága miatt, ekkor ismeri meg Szántó István jezsuita atyát és akkor ismerkedik meg a renddel. Minden tiltás ellenére jóval fejedelemmé választása előtt letelepíti őket szilágysomlyói birtokán. 1567-ben már oktatási feladatokat is kapnak Báthory megbízásából.10 1571-ben fejedelemmé választása után írt Lorenzo Maggio ausztriai provinciálisnak és Szántó Istvánnak is.11 A kezdeményezésről V. Pius pápa is értesül. Báthory a neki írt levélben kimondottan iskolaalapítás szándékával kér 1574- ben Váradra, 1575-ben pedig Gyulafehérvárra jezsuita atyákat. Báthory fejedelemmé választása tehát óriási esély volt az erdélyi katolikus egyháznak, az erdélyi oktatás és művelődés helyzetének, és nem utolsósorban Erdélyt ezúttal egy briliáns szervezőké- pességű ember igyekezett újra bekapcsolni Európa politikai vérkeringésébe. Báthory felismerte a kiváló tanítókat a jezsuitákban, leveleiben állandó az iskoláztatás fel- lendítésének és iskolák alapításának előmozdítása. 1579-ben mehetnek a jezsuiták Erdélybe, ettől fogva indul el oktató-nevelő munkájuk. Ismét felmerül a kérdés, vajon miért kellett eddig várni? A válasz két fontos és egymástól független gátló tényezőt tartalmaz. Az egyik fő hátráltató tényező az erdélyi belpolitika rendezetlensége és a Bekes Gáspár-féle zavargások.12 A másik, véleményem szerint, nagyobb hátráltatás a bécsi udvarig nyúlik. A bécsi udvar pusztán hatalmi féltékenységből minden erejé- vel gátolta a jezsuiták erdélyi misszióját. A Habsburg udvar nem szívlelhette volna a katolikus Báthory fejedelmet maga mellett, aki időközben 1576-ban lengyel király is lesz. Másrészt attól tartottak, hogy a katolikus Báthory egyesítheti Erdélyt a Magyar Királysággal.13 A bécsi udvar keze, Lorenzo Maggio a jezsuiták ausztriai provinciálisa gördített újra és újra akadályt az erdélyi misszió elé. Csak egy gyermeteg indok, amivel Maggio próbálta visszatartani az atyákat az erdélyi úttól, mely szerint nem biztonsá- gos. A találékony magyar atyák válasza az volt, hogy Afrika sem biztonságos, mégis számtalan jezsuita misszió célja. A harcias atyák 1576-ban regénybeillő módon hívják fel a jezsuita rend generálisának figyelmét. A pestis elől menekülve átszöknek a királyi országrész határain. Ez természetesen fegyelmi vétség a szigorúan engedelmes jezsuita atyák számára, de ahogy Antonio Pisa atya megfogalmazta: „lelkünk és Erdélyért”.14 A generális megvizsgálván a szökött atyák ügyét, a Missio Transylvanica ügyét Sunyer lengyel provinciálisra bízta. 1579-ben Leleszi János jezsuita lépett először Erdély föld-

TEMPFLI. 2000 77. 10 TEMPFLI 2000 37. 11 FRT I. 15–16. 12 Bekes Gáspár trónkövetelő Báthory Istvánnal szemben, akit a Habsburg udvar is támogat, de 1575-ben végleg alul marad Báthoryval szemben. A Bekes felett aratott győzelem óriási politikai siker és tekintély forrása Báthory számára. 13 BARLAY 1979. 112. 14 BARLAY 1986. 113., Alfonso Pisa: „sed animus noster ardet in Transilvaniam”.

223 VII. Grastyán Konferencia jére. 1579. október 1-jén érkezett meg Jakob Wujek vezetésével és Báthory András bí- boros könyvadományaival a misszió Erdélybe. Wujek társai voltak: Stanislaw Zabielsky, Jakob Koritowsky, Nicolaus Kurtič, Johannes Ilzensis és Luigio Odescalchi atyák.15 1580 februárjában megérkezett Szántó István is. A jezsuiták Kolozsmonostoron kaptak földet és ott alakíthattak maguknak residentiát. De a jezsuita rend megtelepedett és iskolákat alapított Kolozsvárott, Gyulafehérvárott és Nagyváradon is. Letelepedésüket országgyűlési rendelet hagyta jóvá, melyben szigorúan kikötötték, hogy a rend csak a tanítás céljából érkezett Erdélybe és más tevékenységgel nem is foglalkozhat.16 Ahogy az országgyűlési határozat kimondta: „az mi végre hozatta őket, viseljék csak abban magukat, az az tanításon kívül ne menjenek…”17 A jezsuita atyák persze a tanítást, mint tevékenységi kört igen tágan értelmezték és ebből számos konfliktus adódott a protestánsokkal, ill. kitiltásukkor is ezekre igyekeztek hivatkozni. Az erdélyiek azonban, akár katolikusok, akár protestánsok voltak, tisztelték bennük a képzett és ered- ményes tanítókat. Az atyák pedig felismerték a nevelés fontosságát, céljuk egy képzett, művelt és vallásos réteg kialakítása, amely majdan a katolikus megújulás fő pillére lesz.18 Nem utolsó sorban pedig a tanítandó gyermeken keresztül igyekeztek eljutni a szülőkhöz, így formálva a szülők vallásosságát is. Az Erdélybe érkezett jezsuita atyák feladata a közép- és felsőfokú oktatás megszer- vezése volt. Létrehoztak gimnáziumokat, bentlakásos típusú iskolákat, ún. internátust, szegény ifjak számára felállított konviktust és egy felsőoktatási intézményt, mely filo- zófiai ás teológiai karral működött.19 Az első iskolájukat Kolozsmonostoron alapították meg. Ezen iskolát 30 tanuló látogatta. 1581-ben azonban már Kolozsvárott a Farkas utcában hoztak létre kollégiumot a pápa engedélyével.20 Báthory István az intézmény alapítólevelét 1581. május 12-én Vilnában írta alá.21 Az alapítólevélben Báthory feljo- gosította az Akadémiát a baccalaureatus, a magisteri és a doktori címek adományozá- sára. A tanrendből sajnos semmi nem maradt fenn, de az alapítólevél elrendeli, hogy az intézményben tanítsanak széptudományokat, zsidó, görög és latin nyelvet, hittudo- mányt és bölcsészetet. Leírja, hogy a retoricát és grammatikát külön is gyakoroltatni kell iskolai disputatiók tartásával.22 Az iskola ünnepélyes megnyitóját május elsején rendezték, erre az alkalomra a fejedelem is Kolozsvárra érkezett és országgyűlést is tartottak. A jezsuita iskola megnyitása alapvetően új élmény lehetett, de az országgyűlés és a fejedelem látogatása abszolút érdeklődést biztosított az új tanintézmény számára. A protestáns erdélyi rendek az országgyűlésen le is szögezték, hogy jezsuiták lehetnek Monostoron, Gyulafehérvárott és Kolozsvárott, de „ujabb helyekre, városra avagy falukra ne plántáljon”23, azonban azt jóváhagyták, hogy a fent említett városokban tá-

15 TEMPFLI 2000. 64. 16 TEMPFLI 2000. 64. 17 EOE III. 143. 18 FRT V. 54. 19 MÉSZÁROS 1984. 82. 20 VERESS 1906. 8. 21 TEMPFLI 2000. 65. 22 VERESS 1906. 11. 23 EOE III. k. 157.

224 VII. Grastyán Konferencia mogassa őket. Az ünnepélyes megnyitón a jezsuita atyák disputatióval és az általuk gyakran alkalmazott iskolai drámával mutatkoztak be. Hitvita ekkor nem volt, pedig a jezsuiták felkészültek. Schreck Farkas atya 31 tételben elmélkedett Isten igéjéről. Az általa írt mű nagy teológiai tudásról és felkészültségről ad tanúbizonyságot. Idézi a Bibliát, prófétákat, Szent Jeromost, Szent Ágosont és a tridenti zsinatot is.24 Schreck művét Krakkóban nyomtatták, de a nyomtatás helyszínéül Kolozsvárt jelölték meg. Sokan úgy gondolhatták, hogy működött ezidőtájt jezsuita nyomda Kolozsvárott, de a betűtípusvizsgálat bebizonyította, hogy a művet Krakkóban nyomtatták. Kolozsvárt feltehetően azért jelölték meg a nyomtatás helyszínéül, hogy az egész szellemi kezde- ményezés ne hasson idegenből jött beavatkozásnak.25 A város protestáns papjai nem vállalkoztak az általuk is megismert mű megvitatására, így a jezsuita atyák maguk ve- zették le a vitát. A kolozsvári disputa egyetlen megmaradt példánya a székelykeresztúri gimnáziumé volt, de eltűnt.26 Nem is ismernénk az értékes teológiai mű tartalmát és részleteit, ha Laskai Csókás Péter 1584-ben Genfben nem válaszol rá. Laskai műve egy reflex, 400 oldalnyi filozófiai és teológia értelemben is nagy értékű szellemi alkotás. Schrek összes tételét közli és ezután válaszol és cáfol, tehát a kutatás nagy szerencséjé- re mindkét alkotás elérhető.27 Ugyan az erdélyi jezsuita iskolák tanrendjei nem maradtak fenn, de a jezsuita isko- lák jellegéből adódik, hogy egy központi elv szerint szervezik az iskolai élet minden színterét. Az oktatás-nevelés folyamata megközelítőleg ugyanúgy zajlott Erdélyben is, mint Nagyszombatban vagy Grazban. Összehasonlításra és alapvető következtetések levonására alkalmas forrás a grazi kollégium 1579. évi tanredje.28 Az 1581-ben megnyitott kolozsvári iskola élén a rector állt. A lengyel jezsuita Jakob Wujek vezette az in- tézményt. A tanári kart Szántó István, Thomány Mátyás, Ladó Bálint, Schreck Farkas, Pusch János és két itáliai atya, Sfondrato és Odescalchi alkották. Jogait és kötelességeit a Jezsuita Rend 1577. évi utasítása írta elő.29 Az intézményben 5 osztály működött. A diákok létszáma fokozatosan nőtt. Az erdélyi jezsuita iskolák fénykorukat 1579 és 1588 között élték. Adatokat találunk arra, hogy protestáns papok fiai, de még ortodox episcop unokája is tanult iskoláikban. Az atyák gondosan vezették az áttérések számát, nagy hangsúlyt helyezve a főúri gyermekekre, de nem elhanyagolva a szegényebb ifjakat sem. Nemcsak az áttérések száma nőtt meg az első sikerkorszakban, hanem a papi pályára jelentkezők száma is. Capece 1583-as jelentése szerint a szegény konviktusban ekkor 150-200 diák tanult. 1585-ben Kolozsvárott 230 diákról tudunk. 1586-ban pedig húszan kérik felvételüket a rendbe, köztük volt az ifjú Pázmány Péter is.30 A gimnáziumban három osztálytípus működött, grammatikai, humanista és retorikai osztályok. A tanulás egyik fő célja az eloquentia, ékesszólás kialakítása a tanulók-

24 VERESS 1906 10. 25 VERESS 1906. 9. 26 BARLAY 1979. 118. (Veress Endre még látta az eredeti plédányt) 27 BARLAY 1979. 119. Laskai Csókás Péter ebben a művében nevezi a jezsuitákat Júdás Rendjének (Societa- tis Judae) 28 PACHTLER 1887. 247. 29 VERESS 1906. 11. 30 BITSKEY 1986. passim

225 VII. Grastyán Konferencia ban, azaz a tökéletes kifejezés képessége mind írásban, mind szóban.31 Az Akadémián filozófiai és teológia fakultás működött. Ami különleges és kevésbé ismert a kolozsvári jezsuita iskolákban, az a két konviktus intézménye. S mivel az Akadémia történetével könyvtárnyi irodalom foglalkozik, alábbiakban a két konviktus történetét és pedagó- giai módszereit szeretném bemutatni. Már 1581 októberének végén Báthory István és Antonio Possevino jezsuita atya megállapodott abban, hogy egy szemináriumot alapíta- nak Erdélyben. Possevino igyekezett állandóan felszínen tartani az alapítás gondolatát, tehette ezt annál inkább, mivel 1582 tavaszától mindennapos, személyes kapcsolatban volt Báthoryval.32 Báthory István terveiben két szeminárium szerepelt, egyet nemes ifjak számára, másikat nem nemesek számára kívánta felállítani. Elképzelései között szerepelt, hogy egyiket saját maga tartaná fenn, másikat közösen, azonos mértékben a pápá- val. Possevino azonban meggyőzte, hogy a két szeminárium két külön apparátust, tanári kart jelentene. Sőt nagy valószínűséggel a két intézmény versengene egymással. Ami pedig az éleslátó jezsuitát legjobban aggasztotta, hogy az időközben protestánssá vált erdélyi szülők valószínűleg nem nagy bizalommal iratnák gyermeküket egy pápai intéz- ménybe. Ebben feltehetőleg igaza volt, félelme valóban reális. Possevino meg is győzte a király fejedelmet, így egységes szeminárium jött létre.33 Báthory és a jezsuiták sokat reméltek az új intézménytől: az ifjúság katolikus hitéletének gyarapodását és fellen- dülését. 1583. február elején kelt a szeminárium alapítóleve a niepolomice-i táborban. Ellátására évi 1000 magyar arany forintot rendelt a fejedelem34 a szász papok dézsmájá- ból és évi 1200 tallért 15 évre a pápa.35 A pápai ellátás időbeli korlátozása már azt sugall- ja, hogy a pápa talán nem remélte annyira a kezdeményezés sikerességét. Mondhatjuk azt, hogy Báthory a jezsuiták Erdélybe történő telepítését egyrészt személyes tekintélyé- vel érte el. Ezt az állítást igazolja a halála utáni kitiltások sora, amely a jezsuiták erdélyi sikereit derékba törte és Erdély elhagyására kényszerítette a rendet. Vajon a pápai udvar felismerte, és annyira ismerhette Erdély belpolitikai életét, hogy Báthory személyes te- kintélyének tulajdonítsa, és ehhez kösse a jezsuiták erdélyi sikereit? A fejedelem a megvalósítást Antonio Possevinóra bízta, aki 1583. március 1-jén érkezett meg Kolozsvárra az alapítólevéllel.36 A felvett tanulók létszáma ekkor 160 fő volt. Létrejött a Szent István pápai és királyi szeminárium XIII. Gergely pápa és Báthory István adományából. A főúri ifjak nevelésének fő célja a papi utánpótlás volt.37 Possevino terveivel ellentétben mégis a következő évtől már két konviktus működött Kolozsvárott. 1584-ben Campano atya a második erdélyi misszió alkalmával alapította a Szentháromság Konviktust, amely gyakorlatilag egy domus pauperumként főleg sze- gény sorból származó ifjakat nevelt. A Szentháromság Konviktus eredményességét mutatja, hogy 1584 és 1586 között tizenketten mentek át a szemináriumba és négyen kér-

31 MÉSZÁROS 1984. 81. 32 VERESS 1906. 13. 33 VERESS 1906. 14. 34 adománylevelében a szemináriumnak adja még az egykori ferencesek birtokait és utasítja Kolozsvár taná- csát, hogy biztosítsanak temetőt, harangot és malmot az érkező atyáknak. 35 VERESS 1906. 14. 36 VERESS 1906. 15. 37 TEMPFLI 2000. 82.

226 VII. Grastyán Konferencia ték felvételüket a jezsuita rendbe.38 A kolozsvári konviktusok is szigorú rendben élték mindennapjaikat. A ház élén a rector állt, közvetlen munkatársai a minister, aki fegyelmi kérdésekkel foglalkozott, a spirituális, aki a lelki ügyek intézője volt és a procurator, aki a ház anyagi helyzetéért volt felelős.39 Ezen vezetői felállás alapján szerveződik a mai oktatási intézmények többsége is. Az intézmény vezetőjét szakigazgatási helyettesek segítik, mint a nevelési, oktatásszervezési helyettesek és a gazdasági vezető. A consultatorok jelentették a nevelők és tanárok testületét. A szeminárium ugyan a rector vezetése alatt állott külön prefektust neveztek ki, aki a bentlakást vigyázta. A prefek- tusnak jeles erkölcsű, erényes embernek kellett lennie, aki a ház kiadásairól pontos elszámolást vezetett, melyet félévente ellenőriztek az atyák.40 A kolozsvári Szent István pápai és királyi szeminárium szabályzatát maga Possevino alkotta. Bevezetőjében az általános erényekről írt. Központi elem benne a szeretet és a jó magaviselet illetve a fel- vétel feltételei: „jó alapozástól függ az épület jósága”.41 A szeminárium szabályzatában pontosan meghatározza az ellátás feltételeit és finanszírozási kérdéseit. Eszerint jómó- dúak számára nem ingyenes, de a szegények és a papi pályára készülők ingyen tanul- hatnak.42 A felvétel alsó határa 15 év volt, amit nem mindig tartottak be. Különlegesnek számított és újdonság a korban az a felvételi eljárásmód, melyet a jezsuiták alkalmaztak. A felveendő diák pár napig iskolába járt, hogy a nevelők kiismerhessék a gyermek hajlamait, megfigyeljék magaviseletét.43 Amennyiben alkalmasnak találtatott, egy hétig elkülönítve élt diáktársaitól, hogy megismerhesse a szeminárium szabályait és életmódját. A felvételi eljárásban prioritást élveztek az erdélyi és partiumi diákok, de többen érkeztek a Hódoltság, Temesvár közeléből.44 Possevino munkájában pontosan meghatározta az elbocsátás feltételeit is: elbocsátandó az a diák, aki tanulmányait befe- jezte, nehezen gyógyítható beteg, megbotránkoztató dolgot művelt, vagy veszedelmes tanokat és könyveket terjeszt.45 A szeminárium főbb nevelési céljai között szerepelt: a tisztelet fejlesztése, a lélek és a test ápolása, a kölcsönös szeretet és a faji önérzet.46 Az utolsó kifejezés talán meglepő a jezsuiták nevelési repertoárjában, de jelen esetben fontosnak érezték a magyar kultúrát sok új hatást érő korszakában hangsúlyozni a magyar kultúrához való tartozást. Ebben is egyfajta versenyhelyzet alakulhatott ki, hiszen a protestánsok folyamatosan építettek az anyanyelvi liturgiára és anyanyelvi kultúra művelésére, melyben a jezsuita rend is eredménnyel vette fel a versenyt. Tehát a je- zsuiták feltehetőleg nem saját meggyőződésükből építették a „faji önérzet” kérdését programjukba, hanem mert a reformált nézetek erre ösztönözték őket.47 A szabályzat

38 TEMPFLI 2000. 92. 39 TEMPFLI 2000. 93. 40 VERESS 1906. 17. 41 VERESS 1906. 15. 42 Amennyiben azonban a papnövendékek kiléptek, a tanulásukra költött összeget vissza kellett fizteniük. 43 VERESS 1906. 16. 44 TEMPFLI 2000. 95. 45 VERESS 1906. 16. 46 VERESS 1906. 16. 47 Szántó István több idegennyelvű könyvet fordított magyarra, mint pl. Johann Gerson Krisztus követése c. művét és Granata Gufa de pecadores c. művét is. 1582-ben már magyar nyelvű imakönyvet is szerkesztettek,

227 VII. Grastyán Konferencia továbbá előírta, hogy az iskola eseményeiről rendszeres házi krónikát vezessenek. Ezt a dokumentumot tekinthetjük az iskolai évkönyvek és értesítők előképének is. Possevino éleslátása abban is megmutatkozott, hogy a szabályzatból szándékosan kihagyta, hogy a tanulótól elvárják a katolikus hit letételét. Ezen pont kihagyásával remélte, hogy nem riasztja el a protestáns szülőket. A Possevino által alkotott szabályzatban fellelhetők a jezsuita pedagógia vezérelvei, de nem másolat. Possevino saját tanügyi tapasztalatai alapján állította össze a művet, melyet provizorikusnak tekintett. Készült egy terjedelmesebb és részletesebb mű kidolgozására, amire sajnos már nem volt lehetősége.48 A kolozsvári szemináriumi szabályzat azonban kuriózum a maga nemében, ugyanis ezelőtt egy jezsuita szemináriumnak sem volt önálló, helyi viszonyokhoz alkalmaz- kodó tanrendje és szabályzata. Különösen fontos a konviktusok mellett az 1582-ben Campano által alapított Mária Kongregáció, mely a lelki és szellemi elitképzést volt hivatott ellátni. A Kongregáció tagja volt az ifjú Báthory Zsigmond is.49 A jezsuita pedagógia egyik alapja a bemutatás, a látványos barokk reprezentáció. A jezsuita rend erdélyi tartózkodása idején kiválóan kihasználta az adódó alkalmakat, hogy eredményeiket bemutassák és minél több protestánst térítsenek vissza a katolikus hitre. A misszió központja Kolozsvár volt, ahol a korszakban több országgyűlést is tartottak, ez azt jelentette, hogy ezidőtájt a város népessége akár meg is duplázódhatott. A tömeg előtt pedig látványos színdarabokat, iskolai drámajátékot és tudományos vitát tartottak a jezsuita diákok. Nem volt ritka a jezsuita atyák által tartott szentbeszéd sem, holott ezt tiltotta az őket beengedő határozat. Az egyik legfontosabb ma is hasz- nálatos jezsuita találmány a röpirat. Ezen rövid írásokon tették közzé a megvitatandó kérdéseket, valamint rövid tartalmú kivonatokat a prédikációkból.50 A jezsuita peda- gógia alapkoncepciója a tudományosság, a lelki nevelés és az egészséges életmódra történő nevelés. Nagy hangsúlyt fektettek a testgyakorlásra. Az exercitum corporale jelentette a tanítás utáni munkát, a ludus a testi felfrissülést, amely lehetett kerti séta vagy sport.51 Sport és szórakozás egybekapcsolódik a jezsuita pedagógiában, a sokszor túlzottan szigorúnak ítélt atyák ugyanis fontosnak tartották, hogy a végzett diákok majdan jó szívvel kellemes élményekre emlékezzenek. Tehát a jezsuiták fontosnak tar- tották a tanulók megismerését és komolyan figyeltek lelki épülésükre. A jezsuita peda- gógiában jelent meg továbbá először az ének, a földrajz és a történelem tanítása. Ami a pedagógiai praxist illeti, a jezsuiták írják elő először a tanári értekezleteket, a kollégák óráinak látogatását és náluk jelenik meg először a tanárképzés is.52 Tehát a pedagógia szakmódszertan tudománya sokat meríthet az egykori atyák tanügyi tapasztalataiból. A jezsuita pedagógia másik alapvető jellemzője a versenyeztetés volt. A tanárok a mai értelemben vett osztály fogalmával dolgoztak.53 magyar nyelvű szentbeszédekkel és énekekkel. 48 Possevino tanügyi tapasztalainak összefoglalása a római Bibliotheca Selecta II. kötetében található. Én Veress Endre közlése nyomán használtam. VERESS 1906. Forrásgyűjtemény melléklet 49 MAH II. 344-347. 50 TEMPFLI 2000 86. 51 MÉSZÁROS 1984 76. 52 MÉSZÁROS 1984 78. 53 Osztály: megközelítőleg azonos korú és tudásszintű diákok egységes képzési színtere.

228 VII. Grastyán Konferencia

A jezsuita rend ugyan nem maradhatott Erdélyben, de munkájuknak köszönhető- en az erdélyi Katolikus Egyház túlélte a reformáció viharát. Erdély iskoláinak színvo- nala pedig Európa szerte elismert színvonalúvá fejlődött. A XVI. század végétől pedig Erdély művelődéstörténetének egyik fénykorszaka kezdődött. A jezsuita pedagógia ma is használható elemei között pedig a legfontosabb kiemelni a tanulók egyéni fejleszté- sét és folyamatos munkáltatását.

Felhasznált irodalom:

BARLAY 1979 = BARLAY Ö. Szabolcs: Vázlat a jezsuita „Missio Transilvanica” tevé- kenységéről és könyvtárának sorsáról. In.: Könyv és könyvtár. Debrecen, 1979. BARLAY 1986 = BARLAY Ö. Szabolcs: Romon virág. Fejezetek a Mohács utáni rene- szánszról. Gondolat, Budapest, 1986. BÍRÓ 1917 = BÍRÓ Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése. 1542–1690. Kolozsvár, 1917. BITSKEY 1986 = BITSKEY István: Pázmány Péter. Gondolat, Budapest, 1986. EOE III = Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. kötet. Szerk: Szilágyi Sándor, 1877, Budapest. FRT I = Fontes Rerum Transylvanicarum. Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából. I. kötet 1571–1583. gyüjt: Veress Endre. Budapest, 1911. FRT V. = Fontes Rerum Transylvanicarum. Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából. V. kötet, gyüjt: Veress Endre. Budapest, 1921. MAH II. = Monumenta Antiquae Hungariae II. kötet, Edidit Ladislaus Lukács, Róma, 1969–1987. MÉSZÁROS 1984 = MÉSZÁROS István: A humanizmus és a reformáció-ellenreformá- ció nevelésügye a 15–16. században. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. PACHTLER 1887 = Georg Michael PACHTLER: Ratio Studiorum et Institutiones Scholasticae Societatis Jesu : Per Germaniam olim vigentes. Osnabrück, 1887. POSSEVINO 1583 = Antonio POSSEVINO: Transilvania (1584). In.: Fontes Rerum Transylvanicarum III. Ed. Veress Endre. Budapest, 1913. TEMPFLI 2000 = TEMPFLI Imre: A Báthoryak valláspolitikája. Budapest, 2000. VERESS 1906 = VERESS Endre: A kolzsvári Báthory-Egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. Kolozsvár, 1906.

229 VII. Grastyán KonferencIa

Németh Réka Magánalapítású bencés monostorok erdélyben és a tiszántúlon (váradi, csanádi és erdélyi egyházmegyék)

utatásom célja átfogó képet kapni arról, hogy mi volt az a motivációs tényező, mely a magánkegyúri alapításokat elindította a bencés monostorok esetében K a Kárpát-medence keleti részében. Emellett a monostorok létrejöttének a kö- rülményeire is választ kerestem. Továbbá szerettem volna a kutatás folyamán választ kapni arra a kérdésre is, hogy az az általános tény, melyet minden magánalapítás cél- jának megjelölnek – miszerint minden monostort a nemzetség összetartó erejének te- kinthetünk – valóban érvényes-e? Ezekre a kérdésekre a szakirodalomból, a régészeti kutatások dokumentációjából, valamint az monostorok és a templomépületek alapraj- zából találtam meg választ.

a bencés szerzetesrend megjelenése a kárpát-medencében

A magyarság a vándorlása alatt már kapcsolatba került a keresztény vallással. A Kazár kaganátus fennhatósága alatt élő magyarok a zsidó, az iszlám és az ortodox ke- reszténységet is megismerték. Egyes források megemlítik azt is, hogy a vezetők közül egyesek megkeresztelkedtek, de a keresztény szokások mellett a pogány szokásokat is megtartották. Vallási szinkretizmus alakult így ki, ami azt jelenti, hogy nem fordultak el ősi vallásuktól, a sámánizmustól, hanem a kereszténység egyes elemeit egyesítették a pogány vallás elemeivel.1 A honfoglalás után, a Kárpát-medencében letelepedő magyarság újra kapcsolatba került a kereszténységgel. Az itt élő avarok, a szlávok és a bolgárok keresztények voltak. Viszont ez már nem a Bizánc által terjesztett ortodox kereszténység volt, hanem a római egyház által terjesztett vallás.2 Az első bizánci térítők Taksony fejedelemsége (931–972) alatt érkeztek a Kárpát- medencébe. A déli és a délkeleti vidékeken folytattak térítő tevékenységet. Géza (972–997) folytatta apja tevékenységét. ő is felismerte, hogy valamelyik egy- házhoz csatlakoznia kell az országnak, különben az addig fosztogatott keresztény országok összefoghattak volna ellenük, és bekebelezhették volna az akkor még nem egységes államalakulatot.3 Géza Quedlinburgba, a birodalmi gyűlésre küldött követe-

1 KRISTÓ 1993. 45 2 CSÓKA J. 1970. 251. 3 CSÓKA J. 1970. 256.

230 VII. Grastyán Konferencia ket I. Ottó császárhoz, azzal a kéréssel, hogy küldjön neki térítőket. I. Ottó szívesen teljesítette ezt a kérést. I. Ottó Sankt Gallent jelölte ki a térítésre, mivel Sankt Gallen a császári kápolna alá tartozott. A császár célja tehát az volt, hogy a megtért uralkodók a római egyház védnökétől, a császártól függjenek. Fel is kérte Regensburg püspö- két, Piligrimet, hogy szervezze meg a hittérítést a Kárpát-medence területére. Piligrim Sankt-Galleni Brúnót jelölte ki vezetőnek. Sankt-Galleni Brúnó valószínűleg Kalocsára érkezett a társaival együtt. A hagyomány szerint ő keresztelte meg Gézát, és annak családját, illetve a király környezetében élő embereket is. Ő közvetítette Szent István vértanú és Szent Márton tiszteletét Magyarországon. A térítők következő nemzedékét Szent Adalbert és társai képviselték. Adalbertnek csak csekély hatása volt a magyar egyházra, illetve annak fejlődésére. Társai sokkal jelentősebbek voltak nála. Társai között szerepel Radla és Querfurti Brúnó is. Géza halála után fia, István is folytatja ezt a tevékenységet. Az országba érkező térí- tőket az uralkodó az által alapított monostorokban helyezte el. Így elősegítette a térítők missziós munkáját is. Ezen munkák a missziós utak megtervezése és elindítása, valamint a lelki ápolás és a térítés feladatai közé tartoztak. A 10. század végére még nem épült ki az egyházi szervezet. I. István a koronázása után a politikai rendszer kiépítése mellett az egyházszervezet felállításának is nekikez- dett. Az ő egyházszervező tevékenysége nyomán alakultak ki a püspökségek, valamint a plébániahálózat rendszere is.10 Az egyházszervezet részét képezték a monostorok is.11 Az első monostorok az ország nyugati felében épültek fel.12 A királyi alapítású monostorok nem csak a térítők munkájának az elősegítésére szol- gált. A királyi alapításokat más okok is motiválták, amelyek a következők: – az alapító maga és családja lelki üdvösségét akarta ezzel szolgálni, – hálából is alapíthattak kolostort az uralkodó, – egyéb okok is motiválhatták az uralkodót az alapításban: temetkezőhelynek szán- ta (például Abasár, Somogyvár, stb.), egyéb kultikus célok (például Szentjobb, stb.). Az országba érkezett térítők a bencés rend tagjai közé tartoztak. Így az első monostorok bencés monostorok voltak. A tatárjárásig közel 80, a bencések részére alapított monostort ismerünk. A királyi alapítások a XII. század első feléig voltak nagyon jelen-

Györffy 1983. 70. Csóka J. 1970. 257. Hervay F. L. 2001., 48-72. A Szent Istvánról szóló nagy legendában azt találjuk, hogy maga Adalbert volt az, aki Istvánt megkeresztel- te és nevelte. Kristó 1999. 275. Ő valóban Magyarországra akart jönni, hogy térítési szándékát beteljesíthesse (994-ben jött az országba). Querfurti Brúnó (Bonifác) nem Magyarországra tervezte a térítő útját, csak a véletlen folytán került az országba (Eredetileg a szlávok közé akart menni, de a lengyel-nemet háború miatt nem valósíthatta meg a tervét.) Az ország déli részén, a fekete magyarok között folytatott térítői munkát. Ezt II. Henrikhez intézett levelében is leírja: „…Bizonyára már a napokat és a hónapokat is kitöltötte az egész év, [amióta] a magyarokat, ahol sokáig hiába időztünk, elhagytuk, és utunkat az összes pogány közül legkegyetlenebb besenyők felé vettük. …” Kristó 1999. 91. 10 Koszta 1988. 191. 11 Koszta 1988. 194. 12 Koszta 1988. 198.

231 VII. Grastyán Konferencia tősek. Ezután a királyok már csak a ciszterciek és a premontreiek részére alapítottak monostort, illetve a XIII. században megjelenő koldulórendek számára.13 A királyi alapítások mellett jelentősek lettek, főleg a XII. század második felétől a magánalapítású bencés monostorok is.14 A magánalapításokat a következők válthat- ták ki: – az alapító és annak családja temetkezőhelyéül szolgált, – az itt élő szerzetesek a család lelki üdvéért imádkoztak, – reprezentatív cél, a király példájának a követése, – a nemzetség összetartó erejét is jelenthette15, – plébániai funkciók ellátása, – oktatásban való részvétel16. A XII. század második felében a magánalapítású bencés monostorok száma nő. Ennek oka az volt, hogy a bencések regulája volt a legrugalmasabb a többi szerzetes- rendéhez képeset. Az alapító birtokon belül maradhatott. A monostorok vagyonából a magánkegyúr részesült. A kolostor vagyona mellett a család részesedhetett a kolostor tizedjövedelméből is. A kegyuraságot a családtagok – ez lehetett oldalági rokon is – örökölhették. A kegyurak a monostorokat a ius patronatus17 jogán, a bennük élő szer- zetesekkel együtt el is adhatták, sőt még el is ajándékozhatták.18 Mivel az alapító a saját birtokán alapította a monostort, az egyházi befolyás a minimálisra csökkent.19

Magánalapítások Erdély és a Tiszántúl területén (váradi, csanádi, erdélyi egyházmegye) Mint a Kárpát-medence nyugati részén, az erdélyi részeken is megjelentek a térítők. Azonban a térítők megérkezésének időpontja jóval későbbi. Ennek oka az volt, hogy a Kárpát-medencébe érkező lakosság nem azonnal szállta meg ezt a területet. Mint isme-

13 Hervay F. L. 2001. 465. 14 A magánszemélyek által alapított kolostort, melyhez templomot is építtettek magánegyháznak (Eigenkir- che) nevezi a szakirodalom. Az alapítónak a magányegyházban nem csak a vagyoni joga érvényesült, hanem a személyi hatalma is, amiatt, mert saját tulajdonának tekintette az általa alapított egyházat. (Beneficium: vagyon és föld) Ez magát a patrónusi jogot is kifejezte. Az alapítók, valamint azok utódai gazdasági jellegű dolognak tekintették a magánegyházat. Kristó 1994. 510. 15 A nemzetségi monostorok a világi személyek által alapított magánegyházak utódai. Az alapítóval a legszorosabb összeköttetést a bencések vállalták. Az alapító a bencéseknél birtokon belül maradt. A monostornak adott vagyon után nem kellett adót fizetnie. Ez volt a holtkéz. A kegyuraságot a nemzetség tagjai örökölték. A nemzetségi monostorok plébániai funkciókat is elláthattak, valamint részt vehettek az oktatásban is. Kris- tó 1994. 490. 16 Fügedi 1991. 35. 17 A ius patronatus vagy kegyúri jog azokat a személyeket illette meg, akik egyházi intézményt alapítottak. Az alapító, aki lehetett király, világi vagy egyházi személy, ebben az esetben korlátlan hatalommal rendelkezett az általa alapított egyházi intézmény életében. Magyarországon is kialakul ez a jog, de csak a XII. században szilárdult meg. Az alapító köteles volt a monostort, illetve a monostorhoz tartozó templomot fenntartani és anyagilag támogatni. A kegyuraság átruházható volt abban az esetben, ha az alapító az általa alapított egy- házi intézményt eladta, vagy elajándékozta. Kristó 1994. 338. 18 Ez Zselicszentjakab esetében is megtalálható. Ezt a monostort szinte évről évre más kegyúr birtokolta. 19 Kristó 1994. 490.

232 VII. Grastyán Konferencia retes, Erdély földrajzi adottságai nem feleltek meg a Kárpát-medencébe érkező hon- foglaló magyaroknak, illetve a honfoglalók életformájának. Ugyanis Erdély nagyobb részét erdőség borította (Erdőelve), ami nem kedvezett az állattartásnak.20 A gazdasági szempontok az amfibikus árterek és ezek ellenpólusait igényelték.21 A honfoglalás so- rán a terület egy részét megszállták. Az itt letelepedetett csoportok biztosították a keleti határok védelmét, valamint a sóbányákat is védték.22 Véglegesen csak Szent István és Szent László uralma alatt szállta meg a magyarság Erdély teljes területét. Ezt három lépésben tették meg. 1. A XI. század elején a Marostól északra lévő területek betelepedése. 2. A XII. század elején elérik a mai Hargitát. 3. A XII. század közepére és második felének elejére egészen a Kárpátok kanyarula- táig nyomultak, és ezzel birtokba vették Erdély teljes területét.23 Egyes történészek Anonymus munkájára hivatkozva azt mondják, hogy a honfoglaló magyarok a Mezőséget a Nagy-Szamos és a Maros közötti területet a honfoglalás idő- pontjában szállták meg. Az itt letelepedett magyar törzsek szoros kapcsolatot tartottak fent a sószállító utakon keresztül a Kárpát-medence sík területeire telepedett törzsek- kel. Az itt megtelepedett törzsek Anonymus szerint azok a csoportok lehettek, melyek majd a későbbi nagy és jelentős nemzetségeket jelentették. Ilyen volt a Zsombor, az Agmánd, a Borsa, a Kalocsa, valamint egy ismeretlen nevű, de ismert ágakkal (Mikola, Gyerő, Kemény, Kabos, Vitéz, stb.) bíró nemzetség. Ezek a nemzetségnevek a későbbi alapításoknál szintén előfordulnak. Ugyanis ezekből a nemzetségekből kerültek ki a későbbi nemzetségi monostorok alapítói.24 A késői betelepedés maga után vonta azt is, hogy a nyugati térítések is sokkal később kezdődtek el Erdély területén. Erdélyben már a korai időktől voltak Bizáncból érkezett papok és szerzetesek, akiket Zombor gyula hozott magával saját területeire. A kons- tantinápolyi pátriárka Zombor kérésére Hireotheoszt küldte a Kárpát-medencébe mint térítő püspököt. Ő mint Turkia metropolitája működött az erdélyi részeken.25 I. (Szent) István egyházszervező tevékenységének kezdetén kiépítette egyházme- gyei rendszerét, amelyhez az erdélyi püspökség is tartozott. Az erdélyi püspökség felte- hetően a gyula legyőzése után, 1003-ban jöhetett létre. Egyesek szerint ez jóval később, 1009-ben történt.26 A püspökség megalapítása nyitotta meg az utat a nyugati térítők előtt, hogy letelepedjenek Erdélyben, és az ott élő lakosság életében aktívan közremű- ködjenek, illetve térítsenek. Az erdélyi területeken először szintén királyi alapítású monostorok voltak a jelentő- sek, majd ezeket követte a magánkegyúri alapítású monostorok sora. A késői betelepü- lés mellett a másik hátráltató tényező az volt, hogy a Kárpát-medence nyugati területe-

20 Makkai 1986. 261. 21 Az amfibikus ártér a váltakozóan nedves-száraz területeket jelenti. Frisnyák 1990. 8. 22 Vekov, 2001. 97. 23 Egyed 2006. 14. 24 Makkai 1986. 264. 25 Makkai 1986. 278. 26 Vekov 2001. 102.

233 VII. Grastyán Konferencia in alapított szerzetesrendekből nem sok szerzetes érkezett az erdélyi részekre, illetve a monostorok nem is igen menesztettek oda szerzeteseket.27 Így nagyon kevés monostort alapítottak ezen a területen. E miatt eleinte itt nem is alakult ki jelentős szerzetesi élet. A legjelentősebb királyi alapítású bencés monostor a kolozsmonostori apátság volt. Alapítóként I. Bélát és I. Szent Lászlót is megtalálhatjuk a forrásokban. A kolostornál végzett ásatások során azonban nagyon sok I. Béla kori pénz került elő, de ez alapján sem lehet biztosat kijelenteni azt, hogy az alapító I. Béla lett volna.28 Az Erdélyben található nemzetségi monostorok esetében az alapító rendelkezett a patrónusi joggal, ugyanúgy, mint az ország nyugati területein. Ennek értelmében tehát az alapító birtokának szerves részét képezték az általa alapított egyházi intézmények. Az alapító nemzetség, vagy a nemzetség egy ága ez esetben is – mint a Kárpát-medence többi területén alapított bencés szerzetesrend esetében – rendelkezett az egyházi épü- let mellett a pap személye felett is. Így a kegyúr szabta meg, hogy leváltja vagy pozíció- ba helyezi-e az adott személyt. Az egyház joga ebben az esetben sem érvényesült.29 Az erdélyi magánalapítások esetében is hasonló, illetve ugyanolyan indok szolgált alapul, mint a Kárpát-medence nyugati területein. A magánalapítások céljai: – a családot alapító ős tisztelete, – az alapító és annak családja temetkezőhelyéül szolgált, – az itt élő szerzetesek a család lelki üdvösségéért imádkoztak, – reprezentatív cél a lakosság/társadalom körében, – a király példájának a követése, – a nemzetiség összetartó erejét is jelenthette. A korai időkben a felsorolás közé nem került be a plébániai funkció. Ez a funkció majd később válik fontossá, amikor már az alapító nemcsak monostort alapít, hanem a monostorhoz tartozó templomot is. A korai időkben alapított monostorok nem voltak nagy létszámúak. Az alapítási indok nem is tette szükségessé azt, hogy népes kolostorokat hozzanak létre. Valamint a másik indok, mely a kisebb létszám mellett szólt, az az volt, hogy az alapítónak kevesebb költségébe került egy kisebb monostor ellátása, valamint fenntartása. Ugyanis az alapító feladata volt a ius patronatus alapján a monostor és a templom megépítésének lehetővé tétele anyagi szempontból. Valamint az alapító feladata volt a kolostor és a benne élő szerzetesek fenntartása és ellátása. Ezeket a birtokadományok és a pénzado- mányok elégítették ki.30 Erdély monostorairól csak nagyon keveset tudunk. A monostorok nagy részének nem maradt fenn írásos anyaga, valamint sok monostor esetében nem volt régészeti feltá- rás, így tárgyi bizonyítékok sincsenek. Sok monostornak emiatt a rendi hovatartozása is kérdéses. Kutatásom során és a szakirodalom alapján 16 bencés monostort sikerült felkutatnom. Ezek a következők: Ajtonymonostor, Almásmonostora, Ákosmonostor,

27 Makkai 1986. 265. 28 Makkai 1986. 373. 29 Dercsényi – Zádor 1980. 46. 30 Dercsényi – Zádor 1980. 47.

234 VII. Grastyán Konferencia

Bizere, Bulcs(ú), Egyed, Eperjes, Harina, Kaplonymonostor, Kenézmonostor, Magyargyerőmonostor, Meszes, Pankota, Rahonca, Szentimre és Szentjános. A monostorok nagy része a bihari-, majd a későbbiekben a váradi püspökség területén helyezkedett el. A váradi püspökség északi részén helyezkedett el Egyed, Szentimre, Almásmonostor, Gyerőmonostor, míg a déli részén pedig Szentjános.

A monostorok bemutatása

A cikk korlátait tekintetbe véve a 16 monostor közül négy monostort szeretnék bemutatni. Ajtonymonostor

A monostor a mai Romániában, Arad megye nyugati részén, a Maros jobb partján helyezkedett el. Sörös Pongrácz leírja, hogy a század elején a monostornak a helyét nem tudták pontosan. Így két helyet is feltételeztek, ahol a monostor állhatott.31 1. Az egyik elképzelés szerint a Keve megyei Ittebő (Ittheweb) helyén állhatott az egykori monostor. (Sörös Pongrácz, mint kiderült a későbbi művekből, összekeverte a két települést).32 2. A második elképzelés szerint a monostor a Maros bal partján, a mai Pécska és Szemlak között helyezkedhetett el. A mai kutatások alapján ez a legvalószínűbb elkép- zelés.33 Kérdéses, hogy a névadó Ajtony lehetett-e? Bár a hely fekvése és a név alapján az a legbiztosabb feltevés, hogy valóban az Ajtony nemzetség alapította az apátságot.34 Annyi azonban bizonyos, hogy bencések részére alapították a monostort. Ezt egy, a pápa által írt okleveléből tudjuk. Ugyanis az oklevelében az Ajtonymonostorában élő szerzeteseket monachi nigrinek35 nevezte a pápa. Az oklevelekben csak nagyon későn tűnik fel a monostor neve. Ez a nemzetség ül- döztetése miatt lehetett.36 Az üldöztetésre onnan is gondolhatunk, hogy a családtól elvették az apátságot, de később a törvényszék visszaítélte nekik, valamint a király is visszaadta a nemzetségnek. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a nemzetséget erős jogi szálak fűzték az apátsághoz. Ajtonymonostorát 1329-ben még említik, de ekkor már mint birtoknév szerepel. Tehát a monostor már nem állt.37

31 Sörös 1912. 444. 32 F. Romhányi 2000. 8. 33 Sörös 1912. 444. 34 Karácsonyi 2004. 105. 35 Ruhájuk után hívták a bencés szerzeteseket monachi nigrinek, azaz fekete szerzeteseknek. 36 Miután I. István a gyulát legyőzte és annak birtokait egyik rokonának, Zoltánnak a kezébe adta, az egyházi térítés irányításával, valamint a sószállítás jogával együtt, Ajtony, hogy az elesett só jövedelmét és az abból befolyó jövedelmet biztosítani tudja, a Maroson feltartoztatta a sószállító hajókat. E mellett görög főhatóság alá adta magát. I. István ezt nem tűrhette, így Ajtony ellen egy hadjáratot vezetett. A hadjárat során I. Ist- ván győzelmet aratott Ajtony felett. Fontos megemlíteni, hogy az uralkodó Ajtony családját nem ölette meg, hanem megbocsájtott nekik. A családtagok a birtokaikat és a családi monostor is megtarthatták. Györffy 1983. 176. 37 Ortvay 1892. 779.

235 VII. Grastyán Konferencia

A monostor maradványainak nagy részét a Maros elöntötte. A Maros medre a kö- zépkor óta folyamatosan észak felé húzódik, így az egykori száraz területek ma már víz alatt vannak. E miatt került a monostor nagy része is víz alá. De nemcsak a monostor, hanem a monostorhoz tartozó templom is víz alatt áll. A becsült adatok alapján a templom nagy lehetett. Ebből következik, hogy maga a monostor is egy monumentális épület volt valaha.38 A monostor leletmentésekor egy fakoporsót találtak, melyben egy gazdag női csont- váz feküdt. A koporsóban talált mellékletek alapján a temetés a 11. században történt. Ez a monostor alapításának az idejére utal. Ezen kívül még találtak vörösmárvány lap darabokat, melyek valószínűleg sírok, illetve szarkofágok fedőlapjai lehettek. E mellett számos faragott töredék is előkerült.39 Ez a templom gazdagságára is utal. A nemzetségnek nagyon fontos volt Ajtonymonosotora. Ez feltételezi az alapítási szándékot is. Mégpedig azt, hogy a monostor jelentette a nemzetség összetartó erejét. E mellett pedig temetkezőhelynek is használhatták. Ez az előbb említett leletanyagok alapján igazolható, valamint az is, hogy jelentős adományokat adhattak a monostornak, mert a díszített kődarabok csak jelentős anyagi ráfordítások révén kerülhettek a monostorba és a hozzá tartozó templomba.

Ákosmonostor

Ákos a mai Szatmár megye déli részén, a középkori Közép-Szolnok vármegyében, a Kraszna folyó síkságán helyezkedett el. A monostort a falu birtokosa, az Ákos nemzet- ség alapította a XII. században. Ekkor a neve Ákosmonostora (Akusmonostura) volt.40 A XII. századi alapítás abból feltételezhető, hogy a nemzetséget már 1135-ben említik. Ákosmonostora az oklevelekben csak későn, 1342-ben tűnik fel.41 Az alapító nemzetségnek csak az ágait ismerjük a XIII. századra, ami azt feltételezi, hogy a közös őstől már régen elváltak ezek az ágak. A politikai szerepük is ezt mutatja. Ugyanis az ágak sohasem lépnek fel egységesen.42 A pontos alapítási év hiányában nem lehet megmondani azt sem, hogy maga az Ákos nemzetség közösen alapította a monostort, vagy a nemzetségből kivált valamelyik ág. Az azonban biztos, hogy a XIII. századra a Micsk ág a kegyura a monostornak. Ez az ág élt a nemzetség központját jelentő Ákos faluban, így a kegyuraság is az övék volt. Az apátságot könnyen tudták támogatni ekkor, ugyanis az ág ebben az időszakban tölt be jelentős pozíciókat a politikai életben is. A monostor feletti kegyuraságot még a XIV. század folyamán is a Micsk ág gyakorolja.43 Alapítási szándékként több helyen is feltűnik, hogy a nemzetség központjában (Ákosmonostora) emelt apátságot a nemzetség tagjai, illetve a Micsk ág közös temet-

38 Heitelné 2001. 267. 39 Heitelné 2001. 267. 40 Kiss-Tóth 1996. 1. 41 Kiss-Tóth 1996. 1. 42 Karácsonyi 2004. 114. 43 Karácsonyi 2004. 114.

236 VII. Grastyán Konferencia kezőhelynek használta.44 Ez feltételezi azt is, hogy az apátságban élő szerzetesek imád- koztak a család, illetve a nemzetség tagjainak a lelki üdvéért is.

Egyedmonostor

Bihar vármegyében Egyedmajor mellett állt a Gut-Keled nemzetség Egyedmonostori ágának Mindenszentek tiszteletére alapított monostora.45 1214-ben jelenik meg először a neve a Váradi Regestrumban. Ezután, főleg 1275 és 1325 között számos oklevélben találkozhatunk a nevével. Ugyanis 1275-ben a Gut- Keled nemzetség Egyedmonostori ága úgy egyezett meg a kegyuraság felett, hogy Dorog (Durug, Drug) és Sem, valamint Odun (Adony) és Kozma (Cosma) fiai válto- gatva, egy-egy évig fogják a jogot gyakorolni, illetve a monostor jövedelmeit is egy-egy évig kapja az épp jogot gyakorló kegyúr.46 Ebből az következtethető, hogy ezek a külön- álló ágak egyenlő rokonsági fokon álltak. 1278-ban nemcsak a monostort, hanem annak birtokait is felosztották egymás között. Még ebben az évben Dorog fiai a monostort elfoglalták, a szerzeteseket pedig kizárták onnan. Céljuk az volt, hogy a monostorból egy várat építsenek.47 E mellett Dorog fia, Péter a monostor faragott köveit elhordatta, és azokból egy tornyot állíttatott fel Diószegen.48 Ez a nemzetség többi tagjának nem tetszett, és a váradi püspökhöz fordultak panaszukkal. A püspök igazat adott nekik, és felszólította Dorog fiait, hogy hagyják el a monostort, és a szerzeteseket helyezzék vissza a kolostorba. 1279-ben a nemzetség tagjai újra megállapodtak a kegyuraság kérdés- ében. Egy ideig be is tartották a megállapodást, de 1287-ben újra felrúgták azt. Dorog fiai ugyanis ebben az évben újra elfoglalták a monostort várépítés céljából. A sértett felek szintén a váradi püspökhöz fordulnak segítségért, aki megint felszólította Dorog fiait a távozásra. Még ebben az évben rendeződött a vita, és a nemzetség tagjai között újra béke lett.49 Olyannyira, hogy 1304-ben közös erővel foglalták vissza Szentgyörgy falut, mely a nemzetség ősi birtokát képezte. A béke azonban csak 1310-ig tartott.50 Mint ahogy Bunyitay Vincze is írja, itt is érvényesült az a nézet, hogy „ha nem lehet az enyém, a tiéd sem legyen”.51 E miatt a nemzetség ágai, mint ellenség álltak egymással szemben. 1310-ben még egy csapás érte a monostort. Mégpedig az, hogy a monostort Kopasz nádor megostromolta. A monostort ugyan nem tudta bevenni, de jelentős káro- kat okozott benne.52 A váradi püspök ítélkezett ebben az ügyben is. Minden résztvevő felet felszólított, hogy mind az apátságnak, mind egymásnak fizessék meg a kárt. Ez megtörtént. Azonban birtokaiban is veszteség érte a monostort.53 A nagy veszteségek

44 Kiss – Tóth 1996. 6. 45 Hervay 2001. 531. 46 Györffy 1963. 614. 47 Györffy 1963. 614. 48 Karácsonyi 2004. 494. 49 Györffy 1963. 615. 50 Karácsonyi 2004. 497. 51 Bunyitay 1883. 373. 52 Bunyitay 1883. 374. 53 Nagy 1865. 623.

237 VII. Grastyán Konferencia

és károk hatására, mely a monostort sújtotta, a XIV. század második felében még állt, de szerzetesek már nem lakták.54 Bár egy 1374-es oklevélben még kegyurát említik.55 Mint láthattuk, a nemzetség tagjainak fontos volt a monostor, és annak birtoklá- sa. Az egyedmonostori apátság feletti kegyuraságát eleinte még együtt gyakorolták a felek, és élvezték annak javait, de ez a későbbiekben ellenséges kapcsolattá fajult.56 Kérdés, hogy miért lett rossz a viszony a kegyuraságot közösen gyakorló felek között. Valószínűleg a miatt, hogy a monostorból minden egyes félnek nagy jövedelme szár- mazhatott. Bár emellett, mint láthattuk, közösen is fellépnek a közös birtokokért, talán a közös ős tisztelete is szerepet játszhatott a kolostort érintő közös fellépés hátteré- ben.

Szentjános

A mai Biharszentjánosi községtől délnyugatra, a Sebes-Körös jobb partján Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt monostor állt. A Hont-Pázmány nemzetség Battyáni- Czibak ágának a tagjai tartották kézben legtovább a nemzetség legrégibb és közös mo- nostorát és annak birtokait. A monostor neve 1215-ben tűnik fel a Váradi Regestrumban mint Dusnok falu birtokosa. A monostor neve 1229-ben tűnik fel újból. Schemcha fia Ágost, örököse nem lé- vén, Pál nevű szolgáját a monostorra hagyta, úgy, hogy az köteles a monostornak éven- te bizonyos juttatásokat adományozni. 1238-ban már a szentjánosi apát mint pápai megbízott szerepel az oklevelekben, mint Almásmonostor ügyének bírája.57 1249-ben a ciszterci generális káptalan szerint a lengyelországi Koprzywnica apátjának kellett volna átvennie az apátság irányítását, de ez nem történt meg. Majd a Plassy ciszterci apátot rendeli ki a monostor irányítására, de ő sem tett eleget ennek a kérésnek. Ezután sem tudunk arról, hogy a ciszterciek kezén lett volna az apátság.58 1282-ben már mint a Hont-Pázmány nemzetség birtoka szerepel. Már a Battyáni-Czibak ág kezében van ekkor a monostor. De miután a XIV. században II. Miklósnak nem született gyermeke, így a monostor a legközelebbi rokonra, az Újhelyi ágra szállt át.59 A monostort a nemzetség közös monostoraként alapították. Ez volt a közös kapocs az egyes ágak között. Mint látható, a monostor öröklődött az egyes ágak között. Ezzel együtt a kegyuraság is öröklődött. A nemzetség ágai fontosnak tartották a monostort. Ez abból is kitűnik, hogy az Újhelyi ág már a XIII. században Szentjánosra költözött, és a Sebes-Körös folyó bal partján egy kisebb várat építtetett magának. E miatt nem volt pereskedés az egyes ágak között. Tehát ebben az esetben a monostor tényleg egy kapocs volt a nemzetség tagjai között.60

54 Bunyitay 1883. 375. 55 Fejér 1829. 778. 56 Karácsonyi 2004. 501. 57 Így rendi hovatartozása is biztos. Ugyanis egy meghatározott rendhez tartozó apátság esetében ugyanazon rendhez tartozó, de másik monostorból való apát bíráskodhat, valamint hozhat ítéletet peres ügyekben. 58 Koszta 1993. 118. 59 Karácsonyi 2004. 678. 60 Karácsonyi 2004. 678.

238 VII. Grastyán Konferencia

Összegzés

Erdélyben is, bár későbbi időpontban, az egyházi fejlődés mindegyik szintje, amely a Kárpát-medencét jellemzi, megjelent. Szent István egyházszervezete és a magánalapí- tású bencés szerzetesrendek – melyek száma folyamatosan növekedett – is megjelentek ezen a későn benépesedett erdélyi területen. A szerzetesrendek alapításának fő motivációi, illetve céljai ugyanazok voltak, mint a Kárpát-medence nyugati területein. Tehát a reprezentáció, valamint az alapító család lelki üdvéért való imádkozás. E mellett a kutatás folyamán választ kaptam arra a kér- désre is, hogy a nemzetségi monostor valóban a nemzetség összetartó ereje. A források alapján elmondható, hogy egyes esetekben valóban e miatt alapítottak monostort. Sok esetben azonban nem ezek voltak az alapítási célok. A források és mindenekelőtt a régészeti leletanyagok alapján az alapítók célja az volt, hogy a nemzetség tagjainak temetkezőhelyéül szolgáljon az alapított szerzetesrend. Azonban arra a kérdésre, hogy a magánalapítás célja valóban az volt e, hogy a ma- gánalapítású szerzetesrendben élő szerzetesek a plébániai funkciókat ellássák, nem kaptam egyértelmű választ a források szűkössége miatt.

Bibliográfia

Rusu 2006 = Adrian Andrei Rusu: Bizere. Cluj-Napoca, 2006. Rusu 2000 = Adrian Andrei Rusu: Dictionarul manastirilor din Transilvania. Banat, Crisana si Maramures, Bóna 1993 = Bóna István: A magyar honfoglalás. In: Erdély rövid története. Főszerk.: Köpeczi Béla, Budapest, 1993. Bunyitay 1883 = Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapítástól a jelen- korig. Nagyvárad, 1883. Csóka J. 1970 = Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete különös tekintettel Magyarországra. Budapest, 1970. Dercsényi 1980 = Dercsényi Dezső – Zádor Anna: Kis magyar művészettörté- net. Budapest, 1980. Egyed 2006 = Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig. Csíkszereda, 2006 F. Romhányi 2000 = F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a közép- kori Magyarországon. Pytheas, 2000. Fejér 1829 = Fejér György: Codex diplomaucus Hungariae. Budae, 1829. Arcanum 2004. Frisnyák 1990 = Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1990. Fügedi 1991 = Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nem- zetségi monostor. Századok 125, 1991. 35–67.

239 VII. Grastyán Konferencia

Györffy 1963 = Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. Györffy 1978 = Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1978. Györffy 1983 = Györffy György: István király és műve. Budapest, 1983. Györffy 1997 = Györffy György: Árpádkori oklevelek. Budapest, 1997. Heitelné 2001 = Heitelné Móré Zsuzsanna: Monostorok a Maros mentén. In: Paradisum Plantavit. Szerk.: Takács Imre, Pannonhalma 2001. Heitel 2006 = Suzana Móré Heitel: Abaţia de la Pâncota şi vastigiliie ei. Cluj- Napoca, Editura Mega, 2006. Hervay F. L. 2001 = Hervay F. L.: A bencések és apátságaik története a középko- ri Magyarországon (Bencés élet a középkori Magyarországon. A bencés apátsá- gok). In: Paradisum Plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Benedictine Monasteries in Medieval Hungary. Szerk.: Takács I., Pannonhalma, 2001. Karácsonyi 2004 = Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század kö- zepéig. Reprint, Nap Kiadó, Budapest, 2004. Képes Krónika. Szerk.: Gyurgyák János, Pótó János, Budapest, 2004. Kiss – Tóth 1996 = Kiss Imola – Tóth Géza: Ákos. Református templom. Kolozsvár, 1996. Koszta 1988 = Koszta László: A kereszténység kezdetei és az egyházszervezés Magyarországon. In: Az államalapító. Szerk.: Kristó Gyula, Budapest, 1988. Koszta 1993 = Koszta László: A ciszterci rend története Magyarországon a kolosto- raik alapítása idején 1142–1270. Áttekintés a rend magyarországi megtelepedé- sének 850. évfordulójára. Magyar egyháztörténeti vázlatok, 1993. Kristó 1993 = Kristó Gyula: A Kárpát-medence. A magyarság régmúltja (1301-ig). Szeged, 1993. Kristó 1994 = Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon. Budapest, 1994. Kristó 1999 = Kristó Gyula: Az államalapítás írott forrásai. Szeged, 1999. Levárdy 1982 = Levárdy Frenc: Magyar templomok művészete. Budapest, 1982. Makkai 1986 = Makkai László: Erdély a középkori magyar királyságban. In: Erdély története. Főszerk.: Köpeczi Béla, Budapest 1983. Márki 1885 = Márki Sándor: A pankotai ásatások. Régészeti és Történelmi Értesítő ÚF 1 (1885) 196–202. Miklósi Sikes 1999 = Miklósi Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A ro- manika és a gótika évszázadai (1540-ig). Adattár. In: Architectura religioasâ me- dievalâ din Transilvania, Középkori egyházi építészet Erdélyben, Coordanatori: Kiss Imola – Szőcs Péter Levente, Satu Mare, 1999. Nagy 1865 = Nagy Imre: Anjou kori okmánytár. Győr, 1865. Ortvay 1892 = Ortavy Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Budapest, 1892. Oszvald 1957 = Oszvald, F.: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 6 (1957), 231–254.

240 VII. Grastyán Konferencia

Sörös 1912 = Sörös Pongrácz: A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Az elenyészett benczés apátságok. Budapest, 1912. Theiner 1859 = Theiner Ágoston: Vetera Monumenta historica Hungariamsacram. Rome, 1859. Török 1996 = Török József: Bencések: Szerzetesrendek a Kárpát-medencében. Budapest, 1996. Vekov 2001 = Vekov Károly: A keresztény egyházszervezet kezdetei Erdélyben. In: Erdélyi Tudományos füzetek 231., Sorozat szerkesztő: Dávid Gyula, Kolozsvár, 2001.

241 VII. Grastyán KonferencIa

Noé RenátaI, Boehm GüntherII, Beermann ChristopherII, Weyermann MariaIII, Rothenbacher DietrichIII, Szabó ÉvaI, Decsi TamásI n-3 és n-6 többszörösen telítetlen zsírsavak az anyai és a köldökzsinór vérben

Bevezetés

hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak (LCPUFA) fontos szerepet játszanak az emberi szervezetben. A legjelentősebbek ezek közül az esszenci- a ális n-6 linolsav (C18:2n-6, LA), az n-3 alfa-linolénsav (C18-3n:3, ALA) és a belőlük képződő arachidonsav (C20:4n-6, AA), valamint a dokozahexénsav (C22:6n- 3, DHA). Az emberi szervezet nem képes az esszenciális zsírsavak bioszintézisére, mert nem rendelkezik azokkal az enzimekkel, melyek n-3 és n-6 pozícióban kettős kötést képesek létrehozni, ezért az esszenciális zsírsavakat étrendünknek kell tartalmaznia. Azonban a tényleges biológiai hatás kifejtéséért elsősorban a hosszú szénláncú, több- szörösen telítetlen metabolitjaik, így az AA és DHA a felelős.1 Az AA delta-6 deszatu- ráció, elongáció és delta-5 deszaturáció során keletkezik az LA-ból. A DHA szintézise az ALA-ból bonyolultabb, több lépésből álló folyamat. Itt nem csak telítetlen kötések kialakulása és lánchosszabbodás történik, hanem peroxiszomális béta-oxidáció is. A DHA és az AA fontos szerepet játszanak a sejtmembránok felépítésében, azok fl uidi- tásának és permeabilitásának biztosításában, részt vesznek a kémiai jelátvitelben és a membránokhoz asszociált fehérjék konfi gurációját is szabályozzák. Ezen zsírsavak nem csak mint strukturális alkotók fontosak, hanem jelentős szerepet töltenek be az eikozanoid hormonok előanyagaiként is. Az n-6 zsírsavakból elsősorban proinfl ammatorikus hatású prosztaglandinok, tromboxánok és leukotriének képződnek, míg az n-3 LCPUFA-k elsősorban antiinfl ammatorikus hatású eikozanoidok előanyagai. Az n-3 és n-6 LCPUFA-k fontos szerepet játszanak az idegrendszer perinatális fejlő- désében, a látásélesség és kognitív funkció megfelelő érésében.2,3 Az AA nagy koncent-

I PTE ÁOK Gyermekklinika, Pécs II Danone Research, Center for Specialised Nutrition, Friedrichsdorf, Németország III German Cancer Research Center, Heidelberg 1 DECSI T: Táplálkozási zavarok gyermekkorban, Medicina Kiadó 2005. (63-70) 2 DECSI T, CAMPOY C, DEMMELMAIR H, SZABÓ É, JAKOBIK V, DOLZ V, KOLETZKO B: Várandós anyák étrendjének kiegészítése halolajeredetű n-3 zsírsavakkal: a NUEHAL nemzetközi vizsgálat. In: Gyermekgyó- gyászat. 2005. 56. (73-8) 3 DECSI T: A hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak szerepe az emberi idegrendszer korai fejlő- désében. In: Orv Hetil. 2000. 51. (2767-73)

242 VII. Grastyán Konferencia rációban található a frontális kéreg neuronjaiban, a DHA pedig a retina zsírsavtartal- mának több mint 90%-áért felelős. A zsírsavak a placentán keresztül facilitált transzporttal,,, jutnak át a magzatba, így biztosítva a megfelelő magzati zsírsavellátottságot. Jelen vizsgálatunkban egészséges várandósok és egészséges újszülöttjeik zsírsavel- látottsága közötti összefüggést tanulmányoztuk komplikációmentes terhesség után, a szüléskor.

Személyek és módszerek

Német kollégák anyai vénás vérmintát, valamint köldökzsinór vénás vérmintá- kat gyűjtöttek édesanyáktól illetve újszülöttjeiktől a szüléskor, akik az Ulmi Egyetem (Németország) Szülészeti Osztályán, egy születési kohort vizsgálatban vettek részt. Az anyák életkora 31,8 [3,9] év (átlag [SD]), BMI értékük a terhesség kezdetén 23,6 [4,0] kg/m2, míg újszülöttjeik születési súlya 3528 [447] g volt. A további vizsgálatokból ki- zártuk, azokat az újszülötteket, akik a 32. terhességi hétnél korábban születtek, vagy 2500 g-nál alacsonyabb volt születési súlyuk vagy a megszületést követően speciális ellátást igényeltek a perinatális intenzív centrumban. A szérum lipidtartalmát vékony- réteg kromatográfiával választottuk szét frakciókra. Jelen vizsgálatunkban a minták nagy száma miatt csak a szérum foszfolipid frakció zsírsavösszetételét határoztuk meg. A zsírsav metilésztereket nagy felbontású kapilláris gáz-folyadék kromatográffal hatá- roztuk meg. Statisztikai analízishez az SPSS Windows 15.0 programot használtuk. Az anyák és újszülöttjeik köldökzsinórvérének szérum LCPUFA értékei közötti összefüg- géseket Spearman rho korrelációs együttható számolásával határoztuk meg. Az ered- ményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Az egyes zsírsavértékeket az összes zsírsav tömegszázalékában adtuk meg.

Eredmények

Az újszülöttek szérumaiban szignifikánsan alacsonyabb esszenciális zsírsavértékeket találtunk, míg a belőlük képződő LCPUFA-k értékei szignifikánsan magasabbak voltak, (1. ábra) mint az anyai szérummintákban.

Connor W E: Importance of n-3 fatty acids in health and disease. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71 (171-75) LARQUÉ E, DEMMELMAIR H, BERGER B, HASBARGEN U, KOLETZKO B: In vivo investigation of the placental transfer of (13)C-labeled fatty acids in humans. In: J Lipid Res. 2003. 44. (49-55) DUTTA-ROY A K: Transport mechanisms for long-chain polyunsaturated fatty acids in the human placenta. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71. (315S-22S) KOLETZKO B, LARQUÉ E, DEMMELMAIR H: Placental transfer of long-chain polyunsaturated fatty acid. In: J. Perinat Med. 2007. 35. (S5-S11) Weyermann M, Brenner H, Rothenbacher D, Adler G, Yasar Z, Handke-Vesely A, Grab D, Krienberg R: Helicobacter pylori infection and the occurance and severity of gastrointestinal symptoms during pregnancy. In: Am J Obstet Gynecol. 2003. 189. (526-31) Szabó É, Boehm G, Beermann C, Weyermann M, Brenner H, Rothenbacher D, Decsi T: Trans Octadecenoic acid and trans octadecadienic acid are inversely related to long-chain polyunsaturates in human milk: results of a large birth cohort study. In: Am J Clin Nutr. 2007. 85. (1320-26)

243 VII. Grastyán Konferencia

Szignifikáns és erős pozitív korrelációkat találtunk az újszülött köldökzsinórvérének n-3 esszenciális zsírsava, az ALA értékei valamint az anyai ALA (r = 0,318; p < 0,001) (2. ábra) és legfontosabb metabolitja, a DHA (r = 0,227; p < 0,01) értékei között. Az újszülött DHA értékei szintén szignifikánsan és egyenesen aránylottak a két legfontosabb anyai LCPUFA, az n-3 DHA (r = 0,502; p < 0,001) (3. ábra) és az n-6 AA (r = 0,345; p < 0,001) értékeihez. Szintén szignifikáns pozitív korrelációt találtunk egyrészt a köldökzsinór n-6 esszen- ciális zsírsava, az LA másrészt az anyai esszenciális zsírsavak, így az n-6 esszenciális LA (r = 0,312; p < 0,001) (4. ábra) és az n-3 esszenciális ALA (r = 0,202; p < 0,05) ér- tékei között. Ehhez hasonlóan szignifikáns és erős pozitív korrelációt találtunk a köl- dökzsinór AA értékek és az anyai AA (r = 0,380; p < 0,001) (5. ábra) értékek között. Ugyanakkor szignifikáns negatív korrelációt találtunk az újszülöttek legfontosabb n-6 metabolitjának, az AA-nak értékei és az anyai n-6 esszenciális LA (r = -0,364; p < 0,001) (6. ábra) értékei között. Míg az újszölöttek n-3 metabolitjának, a DHA-nak ér- tékei esetében nem találtunk korrelációt az anyai n-3 esszenciális ALA értékeivel (r = 0,016) (7. ábra).

Megbeszélés

Jelen vizsgálatunkban szignifikánsan magasabb n-3 és n-6 LCPUFA értékeket talál- tunk a köldökzsinór vérmintákban, mint az anyákban a szüléskor. A perinatális élet- ben fontos szerepet játszó LCPUFA-k tehát magasabb koncentrációban jutnak át10,11 a magzati szervezetbe, melyeket a méhen belüli élet 3. trimeszterében és az extrauterin élet korai szakaszában (1-3 hónap) a magzat illetve később az újszülött jelentős men- nyiségben épít be12 elsősorban az idegrendszer szöveteibe. Ezt az eredményt támasztja alá az az izotóppal jelölt zsírsavakkal végzett tanulmány13 is, ahol a jelölt zsírsavakat az elektív császármetszés előtt 4 órával adták be az anyáknak, majd óránként az anyá- tól vérmintát vettek, valamint a szüléskor köldökzsinór vérmintát és placentamintát is gyűjtöttek. A placentamintákban a jelölt DHA feldúsult, míg a jelölt LA értékében nem láttak ilyen dúsulást. Ez összecseng azokkal a korábbi vizsgálatokkal, melyek szerint a placentán keresztül az LCPUFA-k facilitált transzporttal jutnak át a magzati keringés- be, míg az esszenciális zsírsavak esetén ilyen transzport nincs.14 Vizsgálatunkban a köldökzsinór vérmintákban szignifikánsan magasabb LCPUFA értékeket találtunk, míg az n-3 és n-6 esszenciális zsírsavak értékei szignifikánsan

10 Connor W E: Importance of n-3 fatty acids in health and disease. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71. (171-75) 11 KOLETZKO B, LARQUÉ E, DEMMELMAIR H: Placental transfer of long-chain polyunsaturated fatty acid. In: J. Perinat Med. 2007. 35. (S5-S11) 12 Smithers L G, Gibson R A, MCPhee A, Makrides M: Effect of long-chain polyunsaturated fatty acid supplementation of preterm infants on disease risk and neurodevelopment: a systematic review of randomized controlled trials. In: Am J Clin Nutr. 2008. 87. (912-20) 13 LARQUÉ E, DEMMELMAIR H, BERGER B, HASBARGEN U, KOLETZKO B: In vivo investigation of the placental transfer of (13)C-labeled fatty acids in humans. In: J Lipid Res. 2003. 44. (49-55) 14 DUTTA-ROY A K: Transport mechanisms for long-chain polyunsaturated fatty acids in the human placenta. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71. (315S-22S)

244 VII. Grastyán Konferencia alacsonyabbnak bizonyultak az anyai értékeknél. Ez az eredmény megerősíti azokat a korábbi vizsgálatokat, ahol szintén szignifikánsan magasabb AA és DHA értékeket találtak az újszülöttekben, mint az anyákban15,16, míg az esszenciális zsírsavak értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak az újszülött, mint az anyai vérben. Az LCPUFA-k facilitált transzportjára vezethető vissza annak a tanulmánynak17 az eredménye is, melyben olyan újszülöttek fejlődését követték nyomon és vizsgálták a későbbi életkorokban, akik édesanyját a várandósság 18. hetétől vagy DHA-t nagy mértékben tartalmazó tőkehalmájolajjal vagy DHA-t nem tartalmazó kukoricaolajjal szupplementálták a szülésig. A 4 éves gyermekek intelligenciaszintjét mérő K-ABC teszt során a mentális feldolgozás altesztben szignifikánsan jobb eredményt értek el azon gyermekek, akik édesanyját a várandósság során DHA-val szupplementálták, mint azok a kortársaik, akik édesanyja a várandósság során nem részesült DHA szupp- lementációban. Vizsgálatunk legfontosabb eredménye, hogy nem az anyai esszenciális zsírsavak (LA, ALA), hanem az anyai hosszú szénláncú metabolitok (AA, DHA) vannak kapcsolatban az újszülöttek idegrendszerének érésében fontos szerepet játszó magzati AA és DHA ellátottsággal. Ez alapján ajánlható, hogy az édesanyák a halolajokat és az n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag ételeket részesítsék előnyben, az esszenciális zsírsavakban gazdag ételek rovására. Ezen adatok felvetik annak a le- hetőségét, hogy újszülöttekben a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak szintje, az anyák szintén hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolitokkal tör- ténő szupplementálásával növelhető. Az ESPGHAN (European Society for Paediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition) 2007-ben megjelent ajánlása alapján a várandós nők és szoptató anyák DHA szupplementációja naponta legalább 200 mg DHA-val történjen18, lágy zselatin kapszula illetve hal eredetű táplálék formájában. A szupplementáció kiegészíthető heti egy-két alkalommal n-3 LCPUFA-ban gazdag halak fogyasztásával, mint a hering, makréla vagy a lazac.

15 BERGHAUS T M, DEMMELMAIR H, KOLETZKO B: Fatty acid composition of lipid classes in maternal and cord plasma at birth. In: Eur J Pediatr. 1998. 157. (763-68) 16 BERGHAUS T M, DEMMELMAIR H, KOLETZKO B: Essential fatty acids and their long-chain polyunsaturated metabolites in maternal and cord plasma triglycerides during late gestation. In: Biol Neonate. 2000. 77. (96-100) 17HELLAND I B, SMITH L, SAAREM K, SAUGSTAD O D, DREVON C A: Maternal supplementation with very- long-chain n-3 fatty acids during pregnancy and lactation augments children’s IQ at 4 years of age. In: Pe- diatrics. 2003. 111. (39-44) 18 KOLETZKO B, CETIN I, BRENNA J T: Dietary fat intakes for pregnant and lactating women. In: Br J Nutr. 2007. 98. (873-77)

245 VII. Grastyán Konferencia

Irodalomjegyzék

Decsi T: Táplálkozási zavarok gyermekkorban, Medicina Kiadó 2005. ISBN: 963 242 985 0 (63-70) Decsi T, Campoy C, Demmelmair H, Szabó É, Jakobik V, Dolz V, Koletzko B: Várandós anyák étrendjének kiegészítése halolajeredetű n-3 zsírsavakkal: a NUEHAL nemzetközi vizsgálat. In: Gyermekgyógyászat. 2005. 56. (73-8) DECSI T: A hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak szerepe az emberi idegrendszer korai fejlődésében. In: Orv Hetil. 2000. 51. (2767-73) Connor W E: Importance of n-3 fatty acids in health and disease. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71. (171-75) LARQUÉ E, DEMMELMAIR H, BERGER B, HASBARGEN U, KOLETZKO B: In vivo investigation of the placental transfer of (13)C-labeled fatty acids in humans. In: J Lipid Res. 2003. 44. (49-55) DUTTA-ROY A K: Transport mechanisms for long-chain polyunsaturated fatty acids in the human placenta. In: Am J Clin Nutr. 2000. 71. (315S-22S) KOLETZKO B, LARQUÉ E, DEMMELMAIR H: Placental transfer of long-chain polyunsaturated fatty acid. In: J. Perinat Med. 2007. 35. (S5-S11) Weyermann M, Brenner H, Rothenbacher D, Adler G, Yasar Z, Handke- Vesely A, Grab D, Krienberg R: Helicobacter pylori infection and the occurance and severity of gastrointestinal symptoms during pregnancy. In: Am J Obstet Gynecol. 2003. 189. (526-31) Szabó É, Boehm G, Beermann C, Weyermann M, Brenner H, Rothenbacher D, Decsi T: Trans Octadecenoic acid and trans octadecadienic acid are inversely related to long-chain polyunsaturates in human milk: results of a large birth cohort study. In: Am J Clin Nutr. 2007. 85. (1320-26) Smithers L G, Gibson R A, MCPhee A, Makrides M: Effect of long-chain polyunsaturated fatty acid supplementation of preterm infants on disease risk and neurodevelopment: a systematic review of randomized controlled trials. In: Am J Clin Nutr. 2008. 87. (912-20) BERGHAUS T M, DEMMELMAIR H, KOLETZKO B: Fatty acid composition of lipid classes in maternal and cord plasma at birth. In: Eur J Pediatr. 1998. 157. (763-68) BERGHAUS T M, DEMMELMAIR H, KOLETZKO B: Essential fatty acids and their long- chain polyunsaturated metabolites in maternal and cord plasma triglycerides during late gestation. In: Biol Neonate. 2000. 77. (96-100) HELLAND I B, SMITH L, SAAREM K, SAUGSTAD O D, DREVON C A: Maternal supplementation with very-long-chain n-3 fatty acids during pregnancy and lactation augments children’s IQ at 4 years of age. In: Pediatrics. 2003. 111. (39-44) KOLETZKO B, CETIN I, BRENNA J T: Dietary fat intakes for pregnant and lactating women. In: Br J Nutr. 2007. 98. (873-77)

246 VII. Grastyán Konferencia

1. ábra: A szérum foszfolipid frakció legfontosabb zsírsavai az anyákban illetve újszülöttjeikben (tömeg%). A könnyebb ábrázolhatóság kedvéért az alfa-linolénsav (ALA) értékét megszoroztuk tízzel. A zsírsavadatok me- diánként szerepelnek. Rövidítések: AA = arachidonsav, ALA = alfa-linolénsav, DHA = dokozahexénsav, LA = linolsav

2. ábra: Összefüggés az n-3 esszenciális zsírsav, az alfa-linolénsav (ALA) értékei között az anyai szérum és az újszülött köldökzsinórvér szérum foszfolipid frakciójában (tömeg%).

247 VII. Grastyán Konferencia

3. ábra: Összefüggés a legfontosabb n-3 metabolit, a dokozahexénsav (DHA) értékei között az anyai szérum és az újszülött köldökzsinórvér szérum foszfolipid frakciójában (tömeg%).

4. ábra: Összefüggés az n-6 esszenciális zsírsav, a linolsav (LA) értékei között az anyai szérum és az újszülött köldökzsinórvér szérum foszfolipid frakciójában (tömeg%).

248 VII. Grastyán Konferencia

5. ábra: Összefüggés a legfontosabb n-6 metabolit, az arachidonsav (AA) értékei között az anyai szérum és az újszülött köldökzsinórvér szérum foszfolipid frakciójában (tömeg%).

6. ábra: Összefüggés az anyai szérum n-6 esszenciális linolsav (LA) értéke és az újszülött köldökzsinórvér szé- rum legfontosabb n-6 metabolitja, az arachidonsav (AA) értéke között a foszfolipid frakcióban (tömeg%).

249 VII. Grastyán Konferencia

7. ábra: Összefüggés az anyai szérum n-3 esszenciális alfa-linolénsav (ALA) értéke és az újszülött köldökzsi- nórvér szérum legfontosabb n-3 metabolitja, a dokozahexénsav (DHA) értéke között a foszfolipid frakcióban (tömeg%).

250 VII. Grastyán KonferencIa

Orsós Julianna emberbaráti szeretet vagy gyakorlatias gondolkodásmód

Bevezetés1

XVI. század elején Európa-szerte nagy érdeklődés kísérte Johannes Reuchlin és Johann Pfefferkorn vitáját. A Reuchlin-Pfefferkorn-vita egyik fő érdekessé- a ge, hogy ez az első német nyelven folytatott nyilvános polémia, amelyet sok történész egyenesen a reformáció publicisztikai előjátékának tekint. Ezt megelőzően német nyelvterületen latinul zajlottak hasonló eszmecserék vagy sértegetések.2 Jelen esetben Reuchlin álláspontjának bemutatását kísérlem meg, amely az I. Miksa német-római császár megbízásából 1510-ben, Stuttgartban készült munkán alapul. Az elrendelt vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, vajon a Talmud, az Ószövetség és a többi zsidó vallási irat tartalmaz-e bármit, ami a kereszténység, a keresztény rend ellen való. Az ezt vizsgáló bizottságnak kizárólag nem zsidó tagjai voltak, Johannes Reuchlin is közéjük tartozott.3 A magyar történetírásban Johannes Reuchlin (1455–1522) német humanista mun- kássága terra incognitának tekinthető. Magyar nyelvű munkák csak említés szintjén tárgyalják a humanizmust és a reformációt megelőző folyamatok bemutatása során.4 Sem Reuchlin szakvéleményét, sem az azt követően (1511-ben) Augenspiegel címmel megjelenő, latin nyelvű összefoglalóval kiegészített művét nem fordították le eddig magyar nyelvre, így munkám során az általam készített nyersfordításra támaszkodtam.

reuchlin életútja

Reuchlin szülőhelye, Pforzheim latin iskolájának elvégzése után a freiburgi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Később tanult Párizsban, Baselben, Poitiers-ben, Orléans-ban és Tübingenben. A hét szabad művészet elvégzése után magiszteri foko- zatot szerzett, majd jogi stúdiumait doktorátussal zárta. Már egyetemi éveiben megismerkedett az ógörög és a héber nyelvvel,5 de komolyabban csak 1492-ben kezdett el héberül tanulni III. Frigyes császár udvari orvosától, Jakob ben Jechieltől, és 1506-

1 Ez a „tanulmány” a 2009-es OTDK-ra készült dolgozatom rövidített változata. 2 HACKE – ROECK 2002.170. 3 AUGENSPIEGEL Aii.r-v.; A fordítás alapjául szolgált facsimile kiadás (WENDT. é.n.) oldalszámaira hivatkozom. A mű bevezetőjében Reuchlin latin nagybetűket és számokat használt, majd latin számokat dupla oldalakra vonatkozóan. A jobb oldali oldalt r-rel (recto), a bal oldalit v-vel (verso) rövidítem. 4 Ld. pl. CSEPREGI 2004 5 PÄTZOLD 2005

251 VII. Grastyán Konferencia ban tankönyvet is írt, Rudimenta Hebraica címmel. Körülbelül harminc éves lehetett, amikor elvett egy nála idősebb és sokkal gazdagabb hölgyet. Fiatal jogászként nősült be Stuttgart bíródinasztiájába, amelyben a városi bírósá- gi tagság apáról fiúra szállt. Ez bevett gyakorlat volt abban a korban, és noha a törté- neti munkák elsősorban Franciaországgal kapcsolatban emlegetik, Reuchlin példáján is látszik, hogy máshol is jellemző volt. A házasság tizenöt évig tartott, Reuchlin negy- venhat éves volt, amikor megözvegyült. Valamikor 1502 és 1505 között nősült meg újra. Reuchlin mindkét frigyét egziszten- ciáját biztosító érdekházasságnak tartják a kutatók. Hatvannégy éves volt, amikor má- Johannes Reuchlin (1455–1522) sodszor is megözvegyült, majd Stuttgartba költözött, ahol még két évig élt. Reuchlin politikai szerepvállalása sem elhanyagolható. Előbb Eberhardnak, Bart grófjának szolgálatába állt. Az ő jogi képviselőjeként találkozott IV. Sixtus pápával, és III. Frigyes császárral is, aki palotagrófi címet adományozott neki 1492-ben, ezáltal be- emelve a főnemesek sorába, és elismerve fontosságát. Eberhard halála után Reuchlinnak menekülnie kellett Württembergből az ifjabb Eberhard tanácsadójának zaklatásai miatt. Ezt követően a pfalzi választófejedelem, Fülöp vette pártfogásába. Tanácsossá nevezte ki, és megtette gyermekei nevelőjévé. Nem egyedi és kivételes dolog tehát, ami majd Lutherrel történik pár év múlva, amikor Bölcs Frigyes szász választófejedelem a védelmébe veszi. A birodalom politikai szereplői számára íratlan szabály volt, hogy állást kellett foglalniuk a fontosabb kérdésekben. Két évvel később Reuchlin visszatért Württembergbe, és felkérték a Sváb Szövetség Fejedelmi Táblája bírájának. Ezt a feladatot több mint egy évtizedig látta el. Miután 1513-ban lemondott bírói tisztségéről, időnként Würtembergi Ulrich hercegnek tett jogi szolgálatokat.10 Ezen világi tevékenységek és körülmények biztosították az anyagi feltételeket ahhoz, hogy Reuchlin igazán elmélyülhessen tanulmányaiban, és megszerezhesse azokat a kéziratokat, amelyeket aztán górcső alá vett. Elsősorban humanistaként és nyelvészként alkotott maradandót. Itáliai útjai során találkozott Pico della Mirandolával, levelezett Erasmus-szal, tagja volt a Konrad Celtis

HACKE − ROECK 2002. 12. Uo. 29. Uo. 27. PÄTZOLD 2005 10 Uo.

252 VII. Grastyán Konferencia

által alapított Sodalitas litteraria Rhenanának, egy rajnai humanista egyesületnek, ahol a tagok számára görög és héber órákat tartott.11 Mindez egy olyan Németországban va- lósult meg, ahol a főurakat rendeletekkel kellett visszatartani attól, hogy udvari ebédek alkalmával a tányérba köpjenek, vagy éppenséggel az orrukat az asztalterítőbe fújják, esetleg meggymaggal köpködjék egymást.12 A korszakban élő zsidóság helyzetére terjedelmi okok miatt nem áll módomban ki- térni. Csak annyit említenék, hogy a Német Birodalomban 1421-től kezdődött meg az ül- dözésük, ám csak a XVI. század elejére érte el tetőpontját. Ebben nem kevés szerepe volt a Reuchlin személyével összekapcsolódott vitának. A zsidóellenes propaganda különösen megerősödött a XV. század közepe táján. 1432-ben Szászországot, 1435- ben Speyert, ennek eredményeként nem sokkal később a zsidók Mainzot, Augsburgot, Würzburgot, Salzburgot és Württemberget is elhagyták.13

Reuchlin és a zsidók

Reuchlin héber tanárainak egyike volt Guglielmo Raimondo Mocanda, aki Pico della Mirandolát is tanította. Mocanda Itáliában IV. Sixtus védelme alatt állt, ám miután eretnekséggel vádolták, a Német Birodalomba menekült. Kölnben és Tübingenben ta- nította a héber nyelvet. Ő is áttért zsidó volt, csakúgy, mint Paul Ricius és Todros ha- Kohen, akik szintén tanították a birodalom számos humanistáját, köztük Reuchlint is. Noha a zsidókat Reuchlin ellenségeknek tekintette a hit kérdéseiben, nem voltak fel- tétlenül személyes ellenségei: Iudei cives Romaninak nevezte őket. A Veritas Hebraica csodálata tehát nem jelentett feltétlenül barátságot a zsidó néppel.14 Reuchlin kétféle áttért zsidót különböztetett meg: a „bátor” zsidót, aki meggyőző- désből át mer térni a keresztény hitre, és a többi „szélhámost”, aki a pénz, a kényelem és a biztonság miatt tér át.15 Egy testvéréhez írott levélben úgy nyilatkozik, hogy mivel nyomorúságban élő (im elend lebende) zsidóknak Spanyolországból és a Német Birodalomból is el kellett menekülniük, félő, hogy a Szentírás és a héber nyelv is el- tűnik. Számomra itt is megmutatkozik a kettősség, amire a címben próbáltam utal- ni. Vagyis egyfelől emberbaráti szeretetből sajnálja őket üldöztetéseik miatt, másfelől praktikus gondolkodásmódra vall, hogy főleg a héber nyelvet, a Szentírás nyelvét félti. Miközben más szakértők, mint például a kölni teológus, Jakob Hoogstraeten a zsidó írások megsemmisítése mellett foglaltak állást, addig Reuchlin elutasított minden effajta megoldási lehetőséget. Így került konfliktusba Johannes Pfefferkornnal is, egy kikeresztelkedett zsidóval, aki a héber szent szövegek lefoglalása mellett érvelt, noha a nyelvet

11 Uo. 12 MIROW 1996. 290. Az asztali etikettel és a civilizációval, mint az emberi viselkedés sajátos megváltozásá- val Norbert Elias foglalkozott részletesen. Ld. ELIAS 2004. 13 RICHARDS 1991. 99. 14 HACKE – ROECK 2002. 162–164. 15 Uo. 166.

253 VII. Grastyán Konferencia nem beszélte.16 Érdekes Pfefferkorn átváltozása. Kikeresztelkedett zsidóként a kor egyik legradikálisabb antiszemitája lett. 1507 és 1509 között négy röpiratot írt zsidók ellen.

Pfefferkorn és térdelve Reuchlin (korabeli metszet)

1511-es Handtspiegel (Kézi tükör) című munkájában keményen támadta Reuchlint, aki az Augenspiegellel válaszolt. Kettejük vitája beszédtéma volt. Úgy is fogalmazha- tunk, hogy szerepelt az akkori köztudatban. A Reuchlint pártfogásukba vevő német humanisták 1515-ben megírták a Epistolae obscurorum virorum (Rejtőzködő férfiak levelei) című kritikus művet a kölni inkvizítorok módszereiről. E levélgyűjteménnyel vitájuk irodalmi-filozófiai magaslatokba emelkedett, s Pfefferkorn nem tudott lépést tartani, még a kölni dominikánusok segítségével sem. Az egyházat és módszereit kriti- záló értelmiség Reuchlin mellett állt.17 Hoogstraeten inkvizíciós eljárást kezdeményezett az Augenspiegel ellen. Noha az annak lefolytatásával megbízott speyeri püspök nem talált kivetnivalót a műben, Reuchlin ellenfelei nem nyugodtak, és a pert Rómába helyeztették. 1516-ban egy pápai bizott- ság jóváhagyta a speyeri püspök ítéletét. Maga a pápa is bekapcsolódott és elnapolta a döntést, majd a Luther keltette feszültség miatt 1520-ban megtiltotta a könyv és a kézirat terjesztését, Reuchlint pedig megfosztotta a további publikálás lehetőségétől, mert veszélyesnek tartotta, hogy tovább erősödjön a közvéleményben az iránta érzett szimpátia. A döntést Reuchlin tudomásul vette, és élete hátralevő részében filológiai munkát végzett, kerülve a nyilvánosságot.18

16 Hacke − Roeck 2002. 165. 17 Hacke − Roeck 2002. 172. 18 Pätzold 2005.

254 VII. Grastyán Konferencia

Élete végén, 1521-ben az Ágoston-rendi Salve Regina Társaság tagja lett.19 Ezzel is kifejezte tartózkodását a reformációval szemben és kitartását a katolicizmus mellett. Reuchlint nem tarthatjuk egyértelműen sem a zsidók védelmezőjének, sem pusztán a korabeli egyházi álláspont képviselőjének. A magam részéről humanista filológus- nak, nyelvésznek és jogásznak nevezném, aki meg akarta menteni a keresztény tanítást megelőző, részben az ahhoz vezető kor ismereteit. Ehhez minden, saját magához mél- tónak ítélt eszközt felhasznált.

Reuchlin szakvéleménye: Az Augenspiegel20

Leopold Ranke az Augenspiegelt a tisztább szellem és a fölényesebb belátás emlékmű- vének tartja.21 Nagyon érdekes és fontos, hogy a szakvélemény német nyelven íródott, de egy latin összefoglalás is készült belőle, tekintettel azokra, akik – ahogy Reuchlin fogalmazott – azt szokták meg az iskolában. Szakvéleményének fő témája: el kell-e vetni, meg kell-e semmisíteni a zsidók szent könyveit? Ahhoz, hogy a fenti központi kérdést megválaszolhassuk, Reuchlin szerint hagynunk kell egyszerre nőni a konkolyt és a búzát, mert majd az aratásnál úgyis elválik egymás- tól a kettő. 22 „Hagyjátok, hogy együtt nőjön a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek ké- vékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.”23 A Talmud első része szent dolgokkal foglalkozik – írja. Ünnepekkel, szertartá- sokkal (theologiam), a második magvak- kal és gyógynövényekkel (medicinam), a harmadik a házassággal és az asszonyokkal (canones), a negyedik a bíráskodással és a jogokkal (leges). Kifejti, hogy a Talmud sokkal régebbi ezer évnél, és négy fő rész- re osztották, ahogy az egyetemen is négy facultas superiort lehet megkülönböztetni – így von párhozamot Reuchlin a Talmud és az egyetemi tananyag felépítése között.24 Az Augenspiegel címlapja

19 Korábban egy dominikánus testvéri közösség tagja volt, de Pfefferkornnal való vitája miatt megromlott a viszonya a renddel. HACKE – ROECK 166. 20 Az elemzés alapjául az általam készített nyersfordítás szolgál. Nem törekedtem pontos idézetek közlésére, csak egy tartalmi összefoglalás felvázolását tűztem ki célul. A Bibliai idézeteknél az alábbi kiadást használ- tam: Szent Biblia 1990. 21 Idézi: WENDT é.n. és oldalszám nélkül, az utószóban. 22 AUGENSPIEGEL I.v. 23 Máté, 13:30 24 AUGENSPIEGEL III.r.

255 VII. Grastyán Konferencia

Arra a császár által feltett kérdésre, hogy a Talmudot el kell-e elégetni, meg kell-e semmisíteni, Reuchlin válasza egyértelműen tagadó. Indokai a következők: Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének 11. fejezetében írja, hogy az olyan embereket, akik a Szentírást jól értelmezik, és emellett eltökélten kitartanak, kiállják a próbákat, azok az igazság szolgái.25 Itt a textus-kontextus viszo- nyára utal, a katolikus egyház bibliamagyarázatra fenntartott jogaira. Másrészt a zsidók nem eretnekek, mert nem a keresztény hitről váltak le, soha nem tartoztak oda. Ezért őket nem kell és nem szabad eretnekeknek, cselekedeteiket pedig eretnekségnek nevezni.26 Harmadrészt, szerinte azért hasznos és jó, ha a Talmud minél hiányosabban és esen- dőbben marad meg, mert a keresztényeket annál összeszedettebbé teszi, hogy ellene érvelhessenek, vagy írhassanak, és hogy kellően erőszakosak legyenek másokat a helyes tanításokra figyelmeztetni.27 Hogy tudna azonban valaki vitatkozni olyasmiről, amit nem ért? – kérdezi. Legalább érteni kellene a Talmudot ahhoz, hogy valaki azt mondhassa, a Talmud helytelen, és hogy a keresztényeket gyalázza. Mert aki a szavak erejét és a nyelvet nem ismeri, sajnos téved – hivatkozik Arisztotelészre.28 Szent Ágostont is idézi, aki a De vera religione-ban azt írja, hogy a Szentírás szava- inak megértéséhez fontos képességek kellenek: minden nyelvnek megvan ugyanis a saját modora és beszédmódja. Ebből adódik − érvel Reuchlin −, hogy mivel a Talmud olyan sok nyelven íródott, hiába tud egy zsidó jól héberül, a Talmudnak csak egy részét érti meg.29 A zsidók jogi státusáról a következőket írja: Az egységes Római Birodalom (értsd: Német-Római Császárság) polgáraiként ugyanolyan jogaik vannak a keresztényeknek, mint a zsidóknak. Hogy lehetnének akkor ellenségek? – teszi fel a költői, kissé idealista kérdést Reuchlin.30 Az imperium volt a korszakban az a római jogból átvett kategória, mely a leginkább befolyásolta a politikai gondolkodásmódot. Az uralkodó eszme szerint a latin kereszténység volt a Római Birodalom örököse. A respublica Christiana humanista modellje egy új, fejlett, főleg az oszmán fenyegetéssel kapcsolatban érvényes politikai dimenziót hozott magával.31 A továbbiakban Reuchlin így folytatja: „Amennyiben valaki azt akarná mondani, hogy a keresztények gyalázása jelen van a zsidók gondolataiban, még ha ez írásaikban nem is kimutatható, úgy ezt senki nem tudhatja, csak Isten, minden szívek teremtője. Senkit nem lehet meggyalázni vagy megbüntetni azért, ami a fejében van”32 – fogalmazza meg nagyon is modernül a gondolat szabadságának elvét Reuchlin, majd ekképpen folytatja: „tehát minden értelmes ember ismerje be és jegyezze meg, hogy a Talmudot nem vetheti el senki jogosan, aki

25 Uo. 26 Uo. 27 AUGENSPIEGEL IV.r.-v. 28 Uo. 29 Uo. 30 AUGENSPIEGEL V.r. 31Ld.pl. NÓTÁRI 2003. 32 AUGENSPIEGEL V.v.

256 VII. Grastyán Konferencia nem érti. Ha valaki a matematikusok ellen akarna írni, de járatlan volna a matematiká- ban, gúny tárgyává válna.”33 „Még soha nem akadt senki, aki meg is mutatta a megalázás és az ellentétek okát. Egy közmondás másik felét is hallani kell, hogy az egészet megértsük. Jogilag szabályozott, hogy valakit nem lehet elítélni addig, amíg kellőképp fel nem derítik, mi is történt.”34 A gondolat szabadsága mellett a hallgattassék meg a másik fél is (audiatur et altera pars) elve szintén megjelenik tehát, mint ma is használt római jogi elem. Reuchlin szerint a Talmud megőrzésének praktikus okai is vannak. Úgy véli, az írás- tudóknak céltáblaként kellene kezelniük a Talmudot, amelyre nap mint nap lövöldözni kellene, hogy annál pontosabbak és erősebbek legyenek a hitetlenek szavakkal való ostromlásában.35 Másrészt a Szent Evangéliumra alapozza véleményét. Krisztus azt parancsolta, hogy a könyvekről vitatkozni kell, nem pedig elégetni őket.36 „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizony- ságot tesznek rólam.”37 A továbbiakban a jó és a rossz fájával indokolja meg tanácsát. „Mindkét fát Isten ültette a Paradicsomba. Azért nem volt szabad szakítani róluk, mert Isten megtiltotta. És noha Ádám és Éva leették a halált a rossz fájáról, Isten még azután sem vágta ki, vagy égette el a fát – írja −, hanem meghagyta mind a mai napig, ahogy azt most is tapasztaljuk. Néhányan a keresztények közül azt állítják, hogy a Talmudban sok gonosz- ság van – folytatja −, ám az mégsem gonoszság, ha a gonoszságot tanulmányozva és olvasva, könnyebben felismerjük, mi a jó, és ahhoz kötődünk”.38 Egyfajta viszonyítási alapként szolgálhat tehát azoknak is, akik gonosznak tartják, hogy segítségével kön- nyebben felismerjék, mi a jó. Majd így folytatja: „a Szentírás többi művelt doktora, akik a héber nyelvet ismerik, amikor a zsidókkal vitáznak, előveszik a Talmudot, és azzal harcolnak ellenük, mintha a zsidókat a saját késükkel akarnák ledöfni.39 Mindegyikőjükről elmondható, hogy nem tartották a Talmudot teljesen rossz fának, amely nem képes jó gyümölcsöt hozni, és amiért ezt ki kellene vágni, és el kellene égetni. Az, hogy a hozzá nem értőket bos- szantja tudatlanságuk, az az ő hibájuk, és nem a könyvé.”40 Akik nem ismerik a kontex- tust, nem képesek értelmezni a textust. Kihangsúlyozza, hogy mindezt nem azért írja a Talmudról, mert jóvá akarja tenni (értsd: mentegetni akarja), hanem csak azért, hogy bizonyítsa, nem kell elégetni és eltö- rölni. Úgy véli, hogy olyan bolondságokat emelnek vita szintre belőle, amelyeket ha szó szerint értelmeznek, és kiragadják őket eredeti környezetükből, értelmük megváltozik.41

33 Uo. 34 AUGENSPIEGEL VI.r. 35 Uo. 36 AUGENSPIEGEL VII.v. 37 János, 5:9 38 AUGENSPIEGEL VIII.v. 39 Erre ld. még: ADAMIK 1991. 102. 40 AUGENSPIEGEL IX.v. 41 AUGENSPIEGEL X.r.

257 VII. Grastyán Konferencia

Majd így folytatja: a régi, antik korok költőinek művei sokkal több káros dolgot tartalmaznak, mint a Talmud, és sokkal ártalmasabbak a keresztény hitre nézve, mint a Talmud.42 A későbbiekben fontosnak tartja leszögezni: lehetséges, hogy a zsidók könyveiket nem a keresztények ellen, hanem csakis saját maguknak írták. Ezzel nagyon modern hozzáállásról tesz tanúbizonyságot. Majd így folytatja: „Lehet, hogy magamnak valami jót teszek, ami neked árt, de nem ellened [kiemelés tőlem] teszem, tehát valójában jogosan ezt nem veheted tőlem zo- kon.”43 Elkerülhetetlen a természetjog (ius naturale/lex naturalis) megemlítése, mivel így folytatja: „Ahogy a keresztényeket nem kötik Mózes törvényei, úgy ők sincsenek alá- vetve Jézus parancsainak, hanem kötelesek Mózes törvényeit betartani, mert azt nekik [kiemelés tőlem] adta Isten, és senki másnak, épp így a keresztényeknek Jézus törvénye- it kell betartaniuk, amit Isten nekik [kiemelés tőlem] adott. Ezért, minden, amit a zsidók írnak, arra utal − folytatja Reuchlin −, hogy Jézust nem tekintik Istennek és minden, ami ebből következik, az az ő hitük, és ezzel nem akarnak senkit megbántani.”44 Ezután kifejti, hogy az Ószövetségnek oltalmul kellene szolgálnia a zsidó könyvek számára, mert példa arra, hogy a zsidók a keresztény egyházat a legigazabbnak, és nem rossznak tartják.45 Továbbá nincs olyan helytelen, vagy hazug dolog a zsidó köny- vekben, ami elegendő volna ahhoz, hogy elégessék azokat – érvel tovább Reuchlin. Arról, hogy a zsidók minél inkább ragaszkodnak könyveikhez, annál kevésbé lesznek keresztények, mert ifjúkoruktól kezdve így nevelték őket, azt írja, hogy az emberek fiatal korukban esetlenek, később jobb fellépésűek, tehát mindenkinek meg kell adni az esélyt a fejlődésre, továbbhaladásra. A zsidók „hasznosságára” példaként Pál apostolt hozza fel, aki a zsidók összes tudo- mányát megtanulta és rabbikhoz járt iskolába, így sokkal nagyobb lett, mint bármely más apostol. Mondhatnák, hogy Isten erre szánta, de erre válaszol Krisztus: senki nem jön magától hozzám, hanem Atyám küldi elém.46 Majd így folytatja: Ezért nincs érdeme azoknak, akik keresztények lesznek. Nem szü- letünk kereszténynek, hanem azzá tesznek minket, mondja Szent Jeromos.47 Aztán Isten szavai a füleken keresztül a szívbe jutnak, a szívből az akaratba és az akaratból az érte- lembe. És ebből lesz a hit. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.”48 Az isteni törvény előtti egyenlőségről ezt írja: „a zsidó ugyanolyan a mi Istenünk szá- mára, mint én. Ha feláll, ura miatt áll fel, ha elbukik, miatta bukik el.”49 Mindenkinek saját magával kell elszámolnia. „Mi jogon ítélünk el egy lelket, amit Isten, ha akar, felemel? A Mindenható, aki nem engedélyezi a rosszat, de hagyja megtörténni.” 50

42 AUGENSPIEGEL XI.v. 43AUGENSPIEGEL XV.r. 44 Uo. 45 AUGENSPIEGEL XVI.v. 46 AUGENSPIEGEL XVII.r. 47 AUGENSPIEGEL XVII r.-v. 48 Róma, 10:17 49 AUGENSPIEGEL XVIII.r. 50 Uo.

258 VII. Grastyán Konferencia

A könyvek elégetésének lehetséges következményeiről azt írja: „Sok harag keletkez- ne, ha elégetnénk a könyveiket.”51 További eshetőségekként az alábbiakat sorolja fel: 1.) „Ha a zsidók beszélni szeretnének velünk erről (értsd: a Talmudról), attól kellene tartanunk, hogy vitában fölénk kerekednek, okosabbak, mint mi.”52 2.) „A zsidók újfajta furcsaságokat akarnának írni, amik gonoszabbak lennének, mint a mostaniak, és gyermekeik száz év múlva is mondanák, hogy ez és ez állt az elégetett könyvekben.”53 3.) „Ha valamit megtiltanánk valakinek, azt tenné a legszívesebben. Ezért menné- nek a rabbik és mesterek Törökországba, hogy tanuljanak, és aztán hazajőve fiaikat még nagyobb szorgalommal tanítanák a gonoszságokra, amiket tanultak.”54 7.) „Nem fog sokat jelenteni, ha épp Németországban, ahol – Reuchlin szerint – a legalacsonyabb a zsidók létszáma, elégetik a könyveiket. Konstantinápolyban, Keleten, Itáliában és más királyságokban is vannak iskoláik, ahol szabadon olvashatnak, amit csak akarnak.”55 8.) „Mikor a két császár, Diocletianus és Maximianus uralkodásuk nyolcadik évében közös rendeletet és parancsot adtak ki, hogy minden keresztény könyvet el kell égetni, mindenki azt kutatta, hol vannak a keresztény könyvek. Nem gondolhatjuk úgy, hogy néhány keresztény ember kevesebb lett azzal, hogy elégették a könyveket. Ez a keresz- tény egyházat csak megerősítette. Itt is ez történne. Ha a zsidók látnák, hogy ilyen nyo- mást és erőszakot gyakorlunk szentségeikre, akkor még inkább feltüzelnénk őket.”56 „Ha a zsidók megtartják a békét, akkor békén kell hagyni őket. Ezt írja a Pál apostol: »Továbbá pedig kérünk titeket atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindin- kább gyarapodjatok… Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.«57 Tehát ha egy zsidótól elvennék a könyveit, hogy keresztény hitre térítsék, az kényszer lenne.” A lehetséges következményekről szóló érvelését így zárja: „Csekély hozzáértésem- mel igazán nem tudok jobb tanácsot adni, mint hogy Miksa császár rendelje el, hogy Isten akaratából tíz éven belül minden egyetemen két-két olyan mester tanítson, akik a hallgatókat héber nyelvre oktatják. Ehhez a zsidóknak a mi földjeinken kell élniük, és könyveiket készségesen rendelkezésünkre bocsátaniuk, úgy hogy ebből ne származzon káruk, addig, amíg le nem másoljuk azokat. Így nincs kétségem afelől, hogy diákjaink rövid időn belül olyan jártasak lesznek héber nyelvben, hogy képesek lesznek a zsidókat értelmes, baráti szavakkal hozzánk (értsd: a keresztényekhez) vezetni. Akiket tehát a keresztény hit felé akarunk vezetni, azoknak nem nyers szavakra van szükségük, amik

51 Uo. 52 AUGENSPIEGEL XVIII.v. 53 Uo. 54 Uo. 55 Uo. 56 AUGENSPIEGEL XIX.r.-XIX.v. 57 AUGENSPIEGEL XIX.v. Thess.I. 4:1, 4:6

259 VII. Grastyán Konferencia mindenkit megijesztenek, inkább értelemmel kell őket a tévedéstől elfordítani. Ezért kell tehát úgy tenni, hogy inkább értelmes indokok mozgassák őket, sokan szíveseb- ben kövessenek minket, mint meneküljenek előlünk, ha könyveikkel szemmel láthatóan szeretnénk őket egyházunkba vezetni. Akin Isten akar, azon megkönyörül, és uralkodik rajta. Ezért az ilyen embereket nem kell hívekké tenni bosszúból, csak jóakaratból, hogy az igazságosság formája és tárgya megmaradjon. A zsidók könyveit nem kell elégetni, értelmes vitákkal, jóságosan kell őket Isten segítségével hitünkre téríteni.”58

Reuchlin időszerűsége

Mint láthattuk, Johannes Reuchlin korát megelőzve érvelt az Augenspiegelben, olyan alapvető emberi jogokat is számításba véve, mint a törvény előtti egyenlőség, a gondolat szabadsága vagy az ártatlanság vélelme. Nagyon is megfelelt viszont kora elvárásainak és a katolikus egyház zsidókkal szembeni állásfoglalásának abban a tekintetben, hogy elsősorban teológiai vitákra akarta felhasználni a Talmudot és a többi zsidó iratot. Megőrzésüket gyakorlatias és emberi okokból tartotta fontosnak azért, hogy a keresztényeknek maradjon viszonyítási alap- juk arra vonatkozóan, mi a rossz és mi a jó. Mindemellett a humanista gondolkodás- móddal nem fért össze, hogy könyveket semmisítsenek meg, anélkül, hogy pontosan értenék, mit tartalmaznak. Nagyon kemény kritikával illette kora egyházi, vallási gon- dolkodóit héber és görög nyelvi hiányosságaik miatt. A császár által elrendelt vizsgálatnak valószínűleg nem pusztán dogmatikai okai lehettek, sokkal elképzelhetőbbnek tartom, hogy esetleg gazdasági, társadalmi okok miatt történt meg. Az Augenspiegel érdekes és tanulságos olvasmány, amely képes ár- nyalni sokszor egyoldalú elképzeléseinket, és értékként szabja meg az emberséget, a szakértelmet és az ezek mellett való töretlen kiállást. Reuchlin vitakultúrájáról mai intoleráns világunkban sokan vehetnénk példát.

Felhasznált irodalom

Adamik 1991 = Szent Jeromos: Nehéz az emberi léleknek nem szeretni. (Latinból ford., a jegyzeteket és az utószót írta: Adamik Tamás), Harmonia Mundi Könyvek, Helikon Kiadó, Budapest, 1991. csepregi 2004 = Csepregi Zoltán (A forrásokat válogatta, fordította, a bevezetést és a magyarázatokat írta): Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika. Ötven forrás a refor- máció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez. Luther Kiadó, Budapest, 2004. elias 2004 = Norbert Elias: A civilizáció folyamata. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Hacke – Roeck 2002 = Daniela Hacke − Bernd Roeck (Hsg.): Die Welt im Augen- spiegel. Johannes Reuchlin und seine Zeit, Jan Thorbecke Verlag, Stuttgart, 2002.

58 AUGENSPIEGEL XX.r.-v.

260 VII. Grastyán Konferencia

Mirow 1996 = Jürgen Mirow: Geschichte des deutschen Volkes. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Band 1. Casimir Katz Verlag, Gernsbach 1996. NÓTÁRi 2003 = Nótári Tamás: Aeneas Sylvius Piccolomini és a defensio impe- rii Christiani gondolata. http://jesz.ajk.elte.hu/notari16.html (letöltés ideje: 2008.11.01) Pätzold 2005 = Stefan Pätzold: „Zu seiner Zeit ein Wunderzeichen” Johannes Reuchlin aus Pforzheim Philologe, Jurist, Humanist und Streiter wider die Dunkelmänner. http://cma.gbv.de/dr,cma,008,2005,a,02.pdf (letöltés ideje: 2008.11.17) Richards 1991 = Jeffrey Richards: Sex, Dissidence and Damnation – Minority Groups in the Middle Ages. Routledge London – New York 1991. Szent Biblia 1990 = Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglalta- tott egész Szentírás. Magyar Biblia Tanács, 1990. (ford. Károli Gáspár) Wendt é.n. = Bernhard Wendt (Hsg.): Dr. Josef Benzing: Quellen zur Geschichte des Humanismus und der Reformation in Faksimile – Ausgaben, Band 5., Johann Reuchlin: Augenspiegel Tübingen 1511, Johann Froben Verlag München, é.n.

261 VII. Grastyán KonferencIa

Pálfi Zoltán Hálózatok, kapcsolatok, erős és gyenge kötelékek: óasszír üzleti stratégiák turhumitban

arabási Albert László hálózatokkal foglalkozó könyvében leírja azt a folyamatot, mely a skálafüggetlen hálózatok felismeréséhez és a skálafüggetlen modell meg- Balkotásához vezetett.1 Kiderült, hogy e modell széles körben alkalmazható, az informatikától kezdve a sejtbiológián át a szociológiáig. Megfi gyelhető, hogy a hálózatok nagy részében néhány jelentős központ sok, míg a pontok többsége alig néhány kapcsolattal rendelkezik. A sok kapcsolattal rendelkező összekötőknek kiemelt szerep jut úgy az internetes hálózatban, mint a kereskedelemben vagy az üzleti életben. Ahhoz, hogy a véletlen hálózatok elméletétől eljussanak a skálafüggetlen hálózatokéig, Barabási szerint fontos lépés volt egy szociológiai felismerés, mely Mark Granovetter nevéhez köthető.2 Granovetter alapvető tanulmányában3 kimutatta, hogy a sűrű ismerethálózattal, ún. erős kötelékekkel összekapcsolt csoportok csak a helyi kohéziót biztosítják, a társadal- mat a távoli vagy ritkább ismeretségek, az ún. gyenge kötelékek tartják össze.4 Ezek közt is különösen fontosak a hidak, melyek két, eltérő ismeretségi csoportba tartozó, ott számos kapcsolattal rendelkező személy közt állnak fenn.5 Kiderült, hogy ezen hidak és gyenge kötelékek alkalmasabbak arra, hogy az emberek új állást találjanak, küldemények gyorsabban érjenek célba stb. Alkalmanként tudományos és kulturális újítások is terjedhetnek a gyenge kötelékeken keresztül6; mindez nem jelenti azt, hogy néhány esetben ne az erős kötelékekre hagyatkoznánk. Megfi gyelhető ez sürgős állás- keresés esetén, vagy a társadalom helyzetéből fakadóan fragmentálódott rétegeiben, például a szegény embereknél.7 A fenti fogalmak természetesen az assziriológiában is használhatók. Amennyiben ásatás során tárnak fel egy kompakt levéltárat, az ott szereplők kapcsolatai, a családta- gok és üzleti partnerek fontossága könnyen átláthatóvá és ábrázolhatóvá válik, különö- sen, ha más hasonló levéltárakkal vetjük össze az eredményeket. Sajnos más a helyzet

1 BARABÁSI 2003. 1-6. fejezet; a továbbiak e modell alkalmazhatóságával, korlátaival, a hálózatok időbeli változásával foglalkoznak. 2 Uo. 61–64. 3 GRANOVETTER 1973; bár azóta többször is megjelent fordításban (először a Szociológiai Figyelő 1988/3. számában), mivel előbb jutottam az eredetihez, és a folytatását nem fordították le, mindig az angol cikkre hivatkozom. 4 Uo. 1378., előtte néhány esettanulmány olvasható. 5 Uo. 1364. 6 GRANOVETTER 1983. 214–217. 7 Uo. 212–213.

22 VII. Grastyán Konferencia azon szövegekkel, melyek rablóásatásokból származnak. Ez esetben elvész az eredeti szövegcsoportok egysége, sok táblát még a bennük előforduló nevek alapján sem lehet egy-egy archívumhoz sorolni. A jelen előadás egy ilyen problémás időszak, az óasszír kor egyik kereskedőtelepe, Turhumit néhány üzletemberének és cégének kap- csolatrendszerét vizsgálja a fennmaradt szöveganyag alapján. Tekintve, hogy a telepek lokalizálása, egymástól való távolságuk, a szabályos ásatásokról származó szövegek kiadatlansága, valamint a táblákon előforduló személyek pontos azonosítása a kutatás legfőbb problémái közé tartozik, minden ilyen kísérlet eleve csak ideiglenes eredményt hozhat. Ennek ellenére, csupán a rablóásatásokból származó publikált táblák tanulmá- nyozásával is megfogalmazható néhány észrevétel. Néhány további problémáról kell még szólni. Az eddig kiadott szövegek néhány család rablóásatásból származó tábláit jelentik, így fennáll e családok túlértékelésének veszélye, illetve ismeretségeik egy részéről nem szerezhetünk tudomást. Ehhez járul még az óas- szír névanyag is: rengeteg azonos név található, megnehezítve ezzel az egyes személyek azonosítását. Amennyiben nincs apanév feltüntetve (és a levelekben ez elég ritka), az illető kapcsolataira kell hagyatkoznunk, de sajnos itt is sok az egyezés. Könnyen belátha- tó, hogy emiatt el kellett tekinteni a hálózatok megrajzolásától is: nagyon nem mindegy például, hogy egy kereskedő egy személynek küldött öt levelet, vagy ötnek egyet-egyet. A III. Ur-i dinasztia összeomlása utáni hatalmi vákuumban az északi régiók önál- lósultak, ugyanekkor Anatóliában több kisebb helyi fejedelemség létezett, tehát itt is hiányzott egy nagyhatalom erős politikai ellenőrzése. E helyzetben a kedvező fekvé- sű Aššur városa ki tudta használni az egyes térségek eltérő nyersanyagigényét. Az itt élő családok hamar meglátták a közvetítő-kereskedelemben rejlő lehetőségeket, és elkezdték kiépíteni Anatólia felé kapcsolataikat. E kereskedelem során az asszír üzlet- emberek ónt és import vagy helyi szöveteket, kisebb mennyiségben gyapjút szállítottak Anatóliába, onnan ezüstöt és aranyat hoztak magukkal, de az Anatólián belüli rézke- reskedelmet is ők bonyolították. Az aranyat Aššurban halmozták fel, az ezüst dél felé továbbmenve a babilóniai gazdasági élet alapjává vált.10 A legjelentősebb kereskedőte- lepek Kaniš, Purušhattum, Wahšušana, Hahhum, Zalpa és Turhumit voltak.11 Turhumit azért tűnik jó választásnak, mert a városban nemcsak a családi, hanem kifejezetten az üzletileg kialakult erős kötelékek is fontos szerepet játszanak. A város az északi régióban feküdt, s mivel egy szöveg megemlíti a turhumiti gázlót vagy átkelőt,12 azt is tudjuk, hogy egy nagyobb folyó partján terült el. A hagyományos elképzelések szerint a Kızılırmak és a Tuz Gölü északnyugati partja közt található,13 mások a Kızılırmak medencéjébe helyezik.14 Egy újabb elmélet alapján a település az eddig gondoltaknál

Ez nemcsak az óasszír, hanem általában a mezopotámiai levelezésben is probléma. OACC, 86.; a textil eredetéről: VEENHOF 1977. 114., és AOATT 102. 10 VEENHOF 1997. 339. Kifejezetten e kor teljes kereskedelmi rendszerének felrajzolása: LARSEN 1987. 11 Az óasszír korról olvasható legújabb összefoglaló (történelem, kereskedelem, ásatások stb.): VEENHOF – EIDEM 2008. 12 A szövegnek e részét, a nēbartumot már a kiadás előtt említette Dercksen: OACT 12. 13 NASHEF 1991. 176. 14 E nézet képviselőinek összefoglalása: MICHEL 1991b, 254.

263 VII. Grastyán Konferencia jóval északabbra, a pontusi térségben fekszik!15 Akármelyik feltételezés bizonyul majd igaznak, a város mindenképp rézbányák közelében terült el, így rézpiaca miatt lett kiemelt fontosságú.16 Jelentőségét jól mutatja, hogy az itteni kereskedelemben az óasszír fejedelemi család is részt vett (AKT2 22). Piacán nemcsak nagy mennyiségű réz talált gazdára, hanem rendszeresek az ide érkező ón- és szövetszállítmányok, és feltűnően gyakran szerepel a gyapjú és az irha is, valamint többször bukkan fel a meteorvas is. A következőkben a város gazdasági életét meghatározó kapcsolatrendszereket tár- gyalom, sorba véve előbb az erős, majd a gyenge kötelékeket.17 Az erős kötelékek ta- nulmányozását néhány táblázat teszi érthetőbbé, a gyenge kötelékeknél a szövegek kis száma miatt ennek nem láttam szükségét.

Erős kötelékek

1. A domináns csoport: A turhumiti kereskedelmet jelentős részben ellenőrzése alá vonta egy befolyásos kereskedőkből álló csoport, melynek tagjai Hinnāja, Qarwāja, Lāqēpum, Elamma és Pūšu-kēn voltak. Ez utóbbi kereskedő más településeken inkább saját vagy fiai cégének tagjaival kooperál, e városban ténykedése azonban nem választ- ható el a másik négy kereskedőétől; ők ugyan más régiókban is hagyományos partnerei, de nem figyelhető meg ilyen szoros összefonódás. Hinnāja Aššurban lakott s onnan irányította az ügyeket, de egy tárgyalásról tudjuk, hogy Kanišban is volt háza, mivel az ott tárolt ónt osztották egy alkalommal többfelé (RA 60, 128.). Szintén e szövegből tudjuk, hogy Qarwāja időnként Turhumitban lakott, tehát legalább egyiküknek háza volt e városban. Elamma és Lāqēpum többször tűnnek fel levelezőpartnereiként. E kör tagjai megjelentek a purušhattumi levelezésben is, de csak Turhumittal együtt. Hinnājának, aki valószínűleg a legtekintélyesebb kereskedő volt, egy leveléből kiderül, hogy Ištar- pilah és Kuzallum házát is igénybe vették Turhumitban; feltehetően az ő, esetleg a csoport képviselői voltak (I 676). Pūšu-kēn leveleiben rendszeresen megjelenik Hinnāja (BIN4 19, 26, CCT5 6b, I 676, TC1 14, TC2 23), Qarwāja (BIN4 19, CCT5 6b, I 676, bár itt nem e város kapcsán, TC2 23), (BIN4 26, CCT5 6b, bár nem a város kapcsán, I 676 – itt a fia szerepel), és egyszer Elamma (BIN4 19). E térségben a külső körhöz tartozott Šalim-ahum, aki hagyományos partnernek számított, de itt kevéssé volt aktív, és csak két levelet írt, s máshogy sem szerepelt (BIN4 26, TC1 14). E csoport más régiókban is együttműködött, de ekkora befolyásuk, és ilyen szoros kötelékek másutt nem tapasz- talhatók. A jelenség oka egyelőre nem ismert. Igaz, hogy Turhumit komoly piac volt, de ugyanez elmondható Purušhattumról is, márpedig ott ilyen erős összefonódás nem figyelhető meg. Elvileg a rézbányák közelsége, és a rézkereskedelemben való érdekelt- ség jó magyarázat lenne, de a csoport tagjai közül egyedül Pūšu-kēn üzletel ezen áru-

15 BARJAMOVIC 2008. 91. (szöveg), és 93. (térkép). 16 MICHEL 1991b, 257., OACT 14. 17 Az irodalomjegyzékben nem tüntetem fel a szövegkiadások rövidítéseit, ezeket az érdeklődők megtalálják C. Michel óasszír bibliográfiájában (Old Assyrian Bibliography of Cuneiform Texts, Bullae, Seals and the Results of the Excavations at Aššur, Kültepe/Kaniš, Acemhöyük, Alişar and Boğazköy. Old Assyrian Archives Studies 1. Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten, 2003. 145–153.)

264 VII. Grastyán Konferencia cikkel, és erről is mások leveleiből értesülünk. Akármi is a megoldás, az erős kötelékek kifejezetten komoly előnnyel jártak az itteni piacon játszott meghatározó szerepben.

1. táblázat: A domináns csoport: Hinnāja, Qarwāja, Lāqēpum, Elamma és Pūšu-kēn

név feladó címzett említés ottani árucikk egyéb telep Hinnāja BIN4 19 BIN4 26 Au, Ag, Sn, Kaniš, CCT5 6b RA 60 128. o, szövet, szamár, Purušhattum I 676 TC1 14 aši’um TC2 23 Qarwāja CCT5 6b BIN4 19 RA 60 Ag, Sn, szövet, Purušhattum TC2 23 128. o. aši’um Lāqēpum BIN4 26 CCT5 6b? Ag, szövet CCT6 18c TC1 14 Elamma CCT3 1 BIN4 19 Ag, Sn, Cu, Tuhpia CCT5 6b szamár RA 60 128. o TPAK1 44 Pūšu-kēn BIN4 19 CCT4 27a Au, Ag, Sn, Cu, Purušhattum BIN4 26 KTS2 39 szövet, aši’um, BIN4 87 POAT 8 edény CCT5 6b TPAK1 44 I 676 TC1 14 TC2 23 VS26 18

2. táblázat: A domináns csoport külső köre: Šalim-ahum és Buzāzu, Pūšu-kēn fia

név feladó címzett említés ottani árucikk egyéb telep BIN4 26 Šalim-ahum Ag TC1 14 Buzāzu, Pūšu-kēn CCT2 30 TPAK1 44 Kaniš, szövet, szamár fia CCT4 48a VS26 172 Purušhattum

2. Imdīlum: E család nagyon aktív ebben a városban is.18 Egy alkalommal maga a cégvezető is ír levelet, amelyben szamarakat kér, az adóssága és Pūšu-kēn ezüstje iránt érdeklődik (KTS2 39), ám többnyire címzettje a különböző értesítéseknek. A levelek- ből kiderül, hogy nagybátyja, Amur-Ištar intézi Imdīlum rézügyeit, s foglalkozik a cég más embereivel is, s néha maga is útra kel; e levelekben további itteni jelentős sze- mélyiségek is előfordulnak, pl. Hinnāja, Elamma (CCT3 1). Rajta kívül Imdīlum egyik testvére, Aššur-ëulūlī is feltűnik a városban vagy annak kapcsán; Wahšušanába uta- zott, s Turhumitot illetőleg nagybátyja látta el utasítással (ICK1 85). Egy adósságtábla szerint fia, Puzur-Ištar Turhumitban kapja majd meg unokatestvérétől, Su’en-rē’ītől a

18 E család tevékenysége, Imdīlum kapcsolatrendszere: ACMI 5–49., LARSEN 1982. 215., 32.

265 VII. Grastyán Konferencia rezet, tehát mindkét családtag megfordult e városban. (OIP27 56).19 Több levelet ír a Purušhattumban is ismert szállító, Uzua is, aki néha panaszkodik Amur-Ištarra, miköz- ben Turhumit mellett Wahšušanába, Šalatuwarba és Purušhattumba is utazik (TC2 36). Előfordul, hogy panaszkodik, mert Tišmurnában nem tud rézzel üzletelni, Turhumitban pedig nem engedik (CCT4 27a), továbbá írt egy kétségbeesett levelet, melyben mel- lőzve érezte magát, s fölajánlotta szolgálatait Turhumitban, Purušhattumban (VS26 71). Imdīlum a településen és a térségben is együttműködött több kereskedővel: ilyen volt Pūšu-kēn (KTS2 39), Innāja, Elālī fia és Lāqēpum (CCT6 18c), s ahogy már fentebb szóba került, Elamma is. E városban tehát Imdīlum a másokkal való szorosabb együttműködést választotta, ezenkívül volt itt egy állandó rezidense, s több családtag megfordult itt. Viselkedése egy másik jelentős központban, Purušhattumban gyakorolt stratégiájától különbözik jelentősen: ott a szövegek számát tekintve jóval kisebb arányban jelennek meg nem hagyományos partnerei. (Ez a másfajta üzleti magatartás, ahogy láttuk, Pūšu-kēn esetében különösen szembeötlő.) Amur-Ištar külön figyelmet érdemel:20 nemcsak az Imdīlum-cég ügyeit intézte, s látta el utasítással a családtagokat és a szállítókat (CCT3 1, CCT4 27a, ICK1 185), hanem egy levél alapján kapcsolatban állt Šalim-ahummal, Pūšu-kēnnel, Elammával, Lāqēpummal, Hinnājával (BIN4 26). Az ő házában lehetett elhelyezni táblákat (ICK1 187). Ahogy láttuk, fia, Su’en-rē’ī itt fizeti vissza réztartozását, s mivel apja itt lakik, elképzelhető, hogy ő is itt működött. Uzua, ahogy láttuk, nemcsak szállítással foglalkozott, hanem üzletelni is próbált. Ő nemcsak Imdīlum cégének dolgozott: egy alkalommal Buzāzu vett tőle kölcsön szamarakat (VS26 172). 3. táblázat: Imdīlum

Imdīlum KTS2 39 CCT3 1 I 504 Ag, Sn, Aššur, Kaniš CCT4 27a ICK2 54 Cu, szövet, Kunanamit CCT6 12a szamár, Šalatuwar, Purušhattum CCT6 18c gyapjú, Tišmurna ICK1 185 irha Tuhpia TC2 36 Wahšušana VS26 71 Amur-Ištar, CCT3 1 BIN4 26 ICK1 187 Ag, Sn, Cu, Tuhpia Imdīlum CCT6 12a BIN4 87? TC2 36 szamár Tišmurna nagybátyja CCT4 27a ICK1 185 VS26 71 Aššur-ëulūlī, ICK1 185 Cu Wahšušana Imdīlum testvére Puzur-Ištar, OIP27 56 Cu Imdīlum fia Su’en-rē’ī, Amur- OIP27 56 Cu Ištar fia

19 Michel szerint egyenesen ott laktak, de ez szerintem nem igazolható, legalábbis az Imdīlum-fiú esetében semmiképp: MICHEL 1991b, 268. 20 Michel egyenesen a legtekintélyesebbnek nevezi; tevékenységének részletezése: MICHEL 1991b, 268–269.

266 VII. Grastyán Konferencia

3. Aššur-nādā: e cég is inkább saját családtagokkal és szállítókkal dolgozott.21 Maga Aššur-nādā több levelet is írt testvérének, Aššur-taklākunak, valamint a cég partneré- nek, Alāhumnak (BIN4 49, BIN4 52, CCT3 7b, az egyikben egy harmadik címzett is megjelenik). Egy rézelszámolásból kiderül, hogy ő maga is járt e városban (AKT1 17), de tudjuk, hogy a fent említett, illetve egy másik fivére, Ilī-ālum is írt neki innen egy- egy levelet (TC1 27 és POAT 8). Fiának, Iddin-Ištarnak háza is volt e településen, ahogy egy halála utáni bírósági ügyletből kiderül (CTMMA1 84). Egy levél szerint ő intézke- dett Ilī-ālum egy részben itteni ügyletében (BIN4 64), és apjával is találkozott itt (CCT3 16b), aki részben itt összegyűlt adósságaiban is kisegítette (POAT 2). A cég állandó szállítói is megjelennek a levelezésben, ilyenek Iddin-Aššur, Ennam-Bēlum (POAT 8), Uëur-ša-Aššur (AKT1 17), Ìāb-ëill-Aššur (CCT3 16b), Šalim-bēlī (TC1 27), s ezek mellett helyi alkalmazott is található, ilyen Hannānum, Ikuppīja fia, Ikua unokája (BIN4 52). A cég a domináns csoporttal is kapcsolatba került, ahogy azt több szöveg is mutatja: a cégvezető az egyik partner, aki Hinnāja kaniši házából vinne el ónt a fent említett tárgyaláson; a másik két tag Elamma és az épp Turhumitban tartózkodó Qarwāja (RA 60, 128.). 4. táblázat: Aššur-nādā

név feladó címzett említés ottani árucikk egyéb telep Aššur-nādā, AKT1 17, BIN4 64 CCT5 6b Au, Ag, Purušhattum, Aššur-idī fia BIN4 49 BIN4 CCT3 RA 60 128. o Sn, Cu, Kaniš, 52 CCT3 7b 16b POAT 2 szövet, Kunanamit kt c/k irha, 279 szamár POAT 8 TC1 27 Aššur- TC1 27 BIN4 49 BIN 19 Au, Ag, Kunanamit, taklāku, BIN4 52 KTS1 55a Sn, Cu, Šalatuwar Aššur-nādā CCT3 7b szövet, fivére szamár Ilī-ālum, POAT 8 BIN4 64 Au, Ag, Kunanamit, Aššur-nādā CTMMA1 Sn, Cu, Purušhattum, fivére 84? szövet, Šalatuwar KTS1 55a irha Iddin-Ištar, BIN4 64 CCT3 POAT 2 CTMMA1 84 Ag, Sn, Kaniš, Aššur-nādā 16b Cu Kunanamit, fia Purušhattum

4. Puzur-Aššur, Išar-kitt-Aššur fia: E kereskedő Turhumitban is komoly forgalmat bo- nyolított,22 és itt is kitartott legfőbb szállítójánál és képviselőjénél, Ilī-wēdākunál. Ő az, aki a legtöbb levelet írta, és aki mindennel üzletel e városban: rézzel, szövettel, ga- bonával, gyapjúval, irhával, és több levélben tárgyalja az amūtumot(CCT2 16b, CCT4 38a, CCT5 13a). Két levélben szól a sikkatumról (valamilyen katonai esemény lehe-

21 A cég partnereiről, állandó alkalmazottairól részletesen olvashatunk Larsen e témájú feldolgozásában: LARSEN 2002, xxxiv-xxxvii. 22 A cég tevékenysége: OACT 131–139.

267 VII. Grastyán Konferencia tett), ami miatt nem tudott nemesfémet küldeni, és a cég ismert szállítója, Hutka sem tudott elindulni (I 598, POAT 28). Ezenkívül egy levélben szó esik a csempészúton ide szállított áruról is (CCT4 38a). Ez a cég is érintkezésbe kerül a befolyásos csoporttal, mégpedig az amūtum-kereskedelem kapcsán (CCT5 13a), bár Turhumit nem ilyen ös- szefüggésben fordul elő. A cégnek e térségben is voltak partnerei, alkalmazottai: Aššur- dūrī, (CCT2 16b), illetve a Turhumitban lakó vagy tartózkodó Kuzum (POAT 28). Ilī- wēdākun kívül egy levelet Buzāzu írt e kereskedőnek, erről már volt szó. Ezeken kívül egy levél érkezett Adad-ëulūlī, Kuskusum/Šū-Anum fiától, aki Puzur-Aššur megbízott- jaként működött Purušhattumban is; a levelében beszámol a purušhattumi, wahšuša- nai és turhumiti ügyletekről, a szövetekről, szamárról, rézről (BIN4 36). Talán Puzur- Aššur gyakori turhumiti jelenléte magyarázhatja, hogy itt zárták le a kārum működésé- nél már említett ügyet (CCT5 10b). E cég tehát jórészt saját lábakon állva tevékenykedett, még ha az amūtum-kereskedelemben érintkezésbe is került a tekintélyes kereskedő-csoporttal. Szintén érdemes megemlíteni, hogy sokkal szélesebb skálán mozogtak az árucikkek, mint a kereskedők többségénél. 5. táblázat: Puzur-Aššur, Išar-kitt-Aššur fia

név feladó címzett említés ottani árucikk egyéb telep CCT2 16b CCT4 38a Au, Ag, Cu, szövet, Marithum, Ilī-wēdāku CCT5 13a irha, aši’um, Purušhattum I 598 amūtum, gabona POAT 28 BIN4 36 CCT2 16b Marithum, Puzur-Aššur, CCT2 30? Au, Ag, Cu, szövet, Purušhattum, Išar-kitt-Aššur CCT4 38a CCT5 10b szamár, irha, Ulama, fia CCT5 13a amūtum, gabona Wahšušana, I 598 Wašhania POAT 28

Gyenge kötelékek

E kötelékfajtánál először azon kapcsolatokat tárgyalom, melyek a domináns csoport és más szereplők között jöttek létre (1-3), majd két speciális esetet ismertetek (4-5). 1. Domináns csoport – Imdīlum: Ahogy láttuk, Amur-Ištar, Imdīlum rezidense önma- gában is tekintélyes helyi kereskedő volt, így nem meglepő, hogy a befolyásos csoporttal is érintkezett (BIN4 26, CCT3 1); az Imdīlum-cég tehát részben rajta keresztül mű- ködött velük együtt, de az anatóliai cégvezetővel is volt külön ügyletük (CCT6 18c). 2. Domináns csoport – Aššur-nādā: Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy Aššur- nādā cége szórványosan ugyan, de korábban is együttműködött a csoport tagjaival, különösen Hinnājával és Elammával.23 Apja, Aššur-idī pl. levelet írt az Aššur városában folyó raktározási ügyben (CCT5 6a). Az itteni együttműködés tehát nem előzmények

23 Ehhez l. LARSEN 2002. xxxvii.

268 VII. Grastyán Konferencia nélküli; az erős kötelékeknél említett tárgyaláson két, egymást ismerő, még ha nem is szoros partneri viszonyban lévő üzletfél szerepelt. (RA 60, 128. Érdemes megemlíteni, hogy az Aššur-nādā név felbukkan még egy levélben, de e személyről nem derül ki egy- értelműen, azonos-e itt tárgyalt névrokonával: CCT5 6b24). 3. Domináns csoport – Puzur-Aššur, Išar-kitt-Aššur fia Ez esetben nincs közvetlen adatunk. Láttuk, hogy Ilī-wēdāku, Puzur-Aššur hagyományos képviselője az amūtum- kereskedelem révén érintkezésbe került a domináns csoport tagjaival: egy levélben ilyen összefüggésben említi Hinnāja fiát/szolgáját25, de nem Turhumitban, hanem Purušhattumban, és később szerepel Lāqēpum is (CCT5 13a). A levélben ugyan megjelenik Turhumit városa, de más árucikkek kapcsán. E közvetett adatok alapján feltétele- zem, hogy valamilyen kapcsolat létezett e két csoport/cég között, bár ez esetben igen gyenge kötelékről lehetett szó… E három esetben (még ha a harmadikban kérdőjelesen is) egyértelműnek tűnik a stratégia: a domináns csoportot nem lehetett megkerülni, így a legjobb megoldásnak a vele való együttműködés tűnt; Aššur-nādā és Puzur-Aššur cégének esetében az együtt- működés másutt is megfigyelhető. 4. Buzāzu, Pūšu-kēn fia – Puzur-Aššur, Išar-kitt-Aššur fia: Buzāzut azért érdemes külön tárgyalni, mert jóval önállóbban tevékenykedett, mint a többi cégvezető fia, rokonsága mégis egy újabb kapcsot jelenthetett a domináns csoporthoz. Bár turhumiti ügyletekről egyetlen levélben szólnak, a két cég rendszeresen együttműködött más térségekben is (CCT2 30): egyén számára tehát erős, a cég számára hídszerepet betöltő kötelékről van szó. Emellett Puzur-Aššur szórványosan levelezett a Pūšu-kēn-cég más tagjaival is, még ha a tárgyalt városban e kapcsolat nem is mutatkozik. 5. Pūšu-kēn – Imdīlum: Megint csak egy szövegre, s ez esetben is közvetett adatokra vagyunk utalva (KTS2 39). Imdīlum előbb Pūšu-kēn ezüstjét, majd a turhumiti áruból származó pénzt kéri a címzettektől; mivel az árut e településen értékesítették, feltéte- lezhető, hogy Pūšu-kēn pénze is ott realizálódott. Mivel a két cég hagyományos part- nere volt egymásnak (sőt egy esetleges távoli rokonság sem zárható ki26) ezért ezt a kapcsolatot érdemes elkülöníteni a domináns csoport más tagjaiétól. Az utóbbi két esetben tehát hagyományosan erős, csak e városban gyenge kötelékről van szó. Az erős kötelékekre a többi település említésekor derül fény; Turhumitban a kötelékek gyengévé válását a domináns kereskedőcsoport miatti megváltozott üzletpo- litika okozhatta. *

A fenti vizsgálatból kiderült, mennyire befolyásolhatja egy tekintélyes csoport meg- jelenése a hagyományos stratégiákat. Ilyen csoport megjelenése egyetlen más város- ban sem figyelhető meg, tehát a turhumiti üzleti stratégiák valamennyire minden cég- nél módosultak. Mark Granovetter módszereinek alkalmazása így az erős kötelékek

24 Larsen sem vette fel a cég szövegeivel foglalkozó munkájába. 25 Az óasszír mer’um szó egyaránt jelenthetett családi köteléket és függő viszonyt. 26 Ehhez l. MICHEL 1991a, 147.

269 VII. Grastyán Konferencia egy új fajtáját mutatta ki. E módszereket célszerű lenne valamennyi óasszír településre alkalmazni, ám igazából komplett levéltárak ismeretében várhatunk teljes eredményt. Ha egyszer valahára megkezdődnek a török ásatások korszerű szövegkiadásai, minden településről, és minden archívumról átfogó képet nyerhetünk.

Irodalom

ACMI = M. ICHISAR: Les archives cappadociennes du marchand Imdilum. Paris, 1981. AOATT = K. R. VEENHOF: Aspects of Old Assyrian Trade and its Terminology. Leiden, Brill, 1972. OACC = M. T. LARSEN: The Old Assyrian City-state and its Colonies. Mesopotamia 4. Copenhagen, 1976. OACT = J. G. DERCKSEN: The Old Assyrian Copper Trade in Anatolia. Istanbul, 1996. BARABÁSI 2003 = BARABÁSI A. L.: Behálózva. A hálózatok új tudománya. (Ford. Vicsek M.), Budapest BARJAMOVIC 2008 = G. BARJAMOVIC: The geography of trade. Assyrian colonies in Anatolia c. 1975–1725 BC and the study of early interregional networks of exchan- ge. In: J. G. Dercksen (ed): Anatolia and the Jazira during the Old Assyrian Period. OAAS 3, Leiden, 87-100. GRANOVETTER 1973 = M. GRANOVETTER: The strength of weak ties. American Journal of Sociology 78, 1360–80. GRANOVETTER 1983 = Uő: The strength of weak ties: a network theory revisited. Sociological Theory 1, 201–33 LARSEN 1982 = M. T. LARSEN: Your Money or Your Life! A Portrait of an Assyrian Businessman. In: M.A. Dandamayev et al (eds): Societies and Languages of the Ancient Near East. Studies in Honor of I.M. Diakonoff. Warminster, 1982, 214–45. LARSEN 1987 = Uő: Commercial networks in the Ancient Near East. In: M. Rowlands – K. Kristiansen – M. Larsen (eds.): Centre and Periphery in the Ancient World. CUP, 47–56. LARSEN 2002 = Uő: The Aššur-nādā Archive. OAA1, PIHANS 96, Leiden. MICHEL 1991a = C. Michel, Innāya dans les tablettes paléo-assyriennes. I. Analyse. II. Edition des textes. Paris. (A lábjegyzetekben csak az 1. kötetre utalok.) MICHEL 1991b = Uő: Durhumid, son commerce et ses merchands. In: D. Charpin – F. Joannēs (eds.): Marchands, diplomates et empereurs. Études sur la civilisation mésopotamienne offertes ā Paul Garelli. Paris, 1991. 253–273. NASHEF 1991 = KH. NASHEF: Die Orts- und Gewässernamen der altassyrischen Zeit. Wiesbaden, 1991. VEENHOF1977 = K. R. VEENHOF: Some Social Effect of the Old Assyrian Trade. Iraq 39, 109–118. VEENHOF 1997 = Uő: „Modern” Features in Old Assyrian Trade. JESHO 40, 336–366. VEENHOF – EIDEM 2008 = K.R. VEENHOF – J. EIDEM: Mesopotamia. The Old Assyrian Period. OBO 160/5. Fribourg – Göttingen, 2008.

270 VII. Grastyán KonferencIa

Pál-Lukács Zsófi a az azonosság tükörképei Nádas Péter egy családregény vége és az emlékiratok könyve című műveiben

„…semminek nem ismerem eredetét… Az erkölcsötök pedig nem érdekel.”1

Nádas Péter prózájával foglalkozó recepció 1986-ot, az Emlékiratok könyvé- nek megjelenési időpontját – Esterházy Péter „Bevezetés a szépirodalomba” a című művével együttesen – az „epika korszakhatáraként”2 datálja, mint ami a modern írásmód és szemlélet megkésett érvényre jutását tette lehetővé a magyar irodalomban. Ugyanakkor „…a kritika a hetvenes évek második felében kezdődő próza- történeti szakasz lezárulását is részben e könyv megjelenéséhez köti”.3 Az Emlékiratok könyve a magyar irodalom diskurzusában tehát olyan szövegként értelmezhető, mint ami a „történetmondás egyfajta modernizációját” tette lehetővé, a „mentális-, kultúra- és politikatörténeti”4 kontextus szintetizálása révén. Tegyük hozzá, hogy nemcsak a magyar irodalomtörténet írásban, de a Nádas élet- műn belül is kiemelten refl ektált szerepe van azEmlékiratok könyvének; transzdiszkur- zív jellegéből adódóan belső referenciaként értelmezhető, más szövegek metszéspont- jában helyezkedve el. Noha az Emlékiratok könyve már szervesen illeszkedik ahhoz az „individuumszem- léleti és jelhasználati fordulat”5-hoz, mely a magyar próza hetvenes-nyolcvanas éveit jellemezte, nem hagyhatjuk fi gyelmen kívül, hogy ehhez a beszédmódhoz nagy mér- tékben hozzájárult azon prózapoétikai és ideológiai előzmény, melyet az Egy családre- gény vége teremtett meg számára. A szerző műveinek recepciótörténetében mégis kevés utalás található az együtt- olvasás lehetőségeire, a két regény között fellelhető belső párhuzamok vizsgálatára, eltekintve egy-egy „vezérmotívum” összefüggésrendszerének nélkülözhetetlen elem- zésétől. Ebben az értelmezői paradigmában az Egy családregény vége egy narratív szemlélet lecsengését jelentené, amelyet egy gyökeresen új írásmód, új poétika követ az Emlékiratok könyvében. Ily módon míg az Egy családregény vége „… a legnehezebb

1 NÁDAS 1998. II. kötet, 123. 2 BALASSA 1997. 198. 3 SZIRÁK 1995. 125. 4 BALASSA 1997. 199. 5 SZIRÁK 1995. 128.

271 VII. Grastyán Konferencia bizonyosság keresésének a jegyében áll”, addig az Emlékiratok könyve „… a törékeny bizonyosságot követő rémült kérdőmondatban foglalható össze”. Természetesen az összehasonlítás során ezeket a szempontokat mérvadónak tekintem, hisz egy poétikának a fokozatos átíródását szemléltetik. A következőkben azonban nem kifejezetten prózapoétikai, hanem ontológiai aspektusában elemzem a két művet. Az ontológia fogalmát ezúttal a szubjektum teremtésének majd elvesztésének a megnevezésére használom. Ezt a megközelítést úgy az Egy családregény végében mint az Emlékiratok könyvében az önazonosság kérdésének vizsgálata teszi lehetővé, mivel e regényekben a fogalom egyfajta jelentésmódosulásával találkozhatunk. Az idézett két szöveg az önazonosság-elmélet olyan átírt szemléletét strukturálja, amely „a más- ságon való átfedésnek (közösségnek)” valamennyi formáját ellehetetleníti a szubjektum számára. Az önazonosságot tehát a szereplők nem a másság és nem is a másikhoz való hozzáférés viszonyában, hanem éppen az ezektől való elkülönülés folyamatában veszítik el. Úgy vélem, ez utóbbi szempont a két narratíva között egy árnyalt kapcsolatot teremt, mely a narratívák közötti (vissza)tükröződésben strukturálódik, mivel „…a szubjektumok mindegyike a maga felcserélhetetlen nézőpontjából tekint a másikra”. Ennek a tükröződésnek a megjelenési formáit kívánom áttekinteni, kiemelve azon hangsúlyváltásokat, melyek az idézett két szöveg (transz)diszkurzív kapcsolatát lehe- tővé teszik és feltételezik. Értelmezésemben az Egy családregény vége és az Emlékiratok könyvének belső világa egymásra több szempontból is reflektál. Azok az elemzések, melyek az „identitás problematikája”, „a személyiség diszperziója, …a rossz identitástól való menekülés”10 vonatkozásában kapcsolják össze a két szöveget, nem tekinthetnek el a történelmi, a szemantikai és motivikus párhuzamok vizsgálatától sem. Az önazo- nosság mint a tematikus egyezés kérdésköre kiegészítheti ezt az értelmezői paradigmát azáltal, hogy a szubjektumok egymáshoz fűződő viszonyára helyezi a hangsúlyt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezt a viszonyt nem a szubjektumok kapcsolatában11, hanem az ezek között létrejövő differenciában határozom meg. Az Egy családregény végének performatív zárlata, a „nem” tagadószó az önazonos- ság és másság feloldásának lehetőségére, szimbolikus kontinuitásra „kérdez rá”. Ezt az ambivalenciák közötti elbizonytalanodást az Emlékiratok könyve egy új narratívába helyezi, amelyben a testközösséggel megteremthető azonosság is torzulttá és sikerte- lenné válik. Amellett tehát, hogy „…motivikus, tematikus és atmoszférikus rokonság”12

Balassa 1985. 229. Balassa 1985. 235. Tengelyi László értelmezésében Husserl az önazonosság és másság reprezentációját az idegentapasztalat és visszaemlékezés kapcsolatában határozza meg, s „…a visszaemlékezést értelmezi az idegentapasztalat mintájára”. Eszerint az emlékezés nemcsak az én és a másik közötti viszonyt, de a „jelenbeli és múltbeli én viszonyá”-t is idegenszerűvé teszi. Tengelyi 2007. 188–193. Tengelyi 2007. 191. 10 Uo. 133. 11 Nádas szövegei a fenomenológiai megközelítést tagadják. Míg Husserlnél „együttes-lét” jelenik meg az ön- azonosság formájában, mely által „…életegység létesül: a nyelvi közlések síkján ’én- te közösség’, a szerelem- ben ’személyek kettős egysége’”, addig Nádas idézett regényeiben inkább ezek ellehetetlenítésére tevődik a hangsúly. Tengelyi 2007. 189. 12 Balassa 1997. 91.

272 VII. Grastyán Konferencia jellemzi az idézett két művet, újra írja és tovább írja egyik szöveg a másikat, így a kettőt az egymásra való reflektáltság jegyében próbálom meg értelmezni.

Egy családregény vége

Az Emlékiratok könyvének narratív technikája, a gesztusnyelv által kiépített utalás- rendszer már az Egy családregény végében is meghatározó elemként funkcionál, de ez utóbbiban az átpoétizáltság még plasztikus formában jelenik meg. A történelmi refe- renciák (vagy az ettől való eltávolodás) és az emlékezés poétikája, mint értelmezési lehetőség a Nádas kommentárok olvasati módját is alapvetően meghatározták. Az iro- dalomelméleti diskurzus a historiográfia poétizáltsága kapcsán olyan szövegalkotói eljárást észlel, mely a prózanyelv megújításának lehetőségét a nem nyelvi világként megkonstruált narrációban ismeri fel. Balassa Péter értelmezéseiben kiemeli a Nádas szövegekbe íródó érzéki tapasztalás „nyelvét”, melyet az Egy családregény vége című műben leggyakrabban az egyszavas mondatok tükröznek.13 Ebbe a nyelvbe, a „non-verbális észlelés szag- íz- tárgy- anyag- tapintás”14 élményébe ékelődik be a metaforák világa, az állatfigurák pedig a kollektív tudattalan és a gyermeki, családi tudattalan asszociatív jelentésrétegeit képezik. Az ebből a szempontrendszerből építkező interpretációk a nagyapa elbeszélői pers- pektívájából közelítenek a szöveghez. Ebben a megközelítésben a nagyapa által közve- tített narráció az identitásnak egyfajta konstrukciójaként jelenik meg, mely által a saját szemléletét és viszonyulását jelöli ki a történelem eseményeihez és önmagához egyará- nt. Így a regényben szereplő metafora- és szimbólumrendszert olvashatjuk úgy is mint „A főszereplő individualizációjának, sorsának, mint alannyá válásnak a történeté”-t15, s ezt az olvasatot számos, a regényben található szöveghely is alátámaszt(hat)ja. Eszerint Nádasnak ebben a művében még van valamilyen lehetőség önmagam nyelvbe helyezé- sére, önmagam „meghatározására”. Felmerül azonban a kérdés, hogy miként értelmezhető az individualizáció akkor, ha a nagyapa történetmondása nem öncélú? Hisz a múlt idézését tekinthetjük úgy, mint ami ahelyett, hogy az önreprezentáció lehetőségét teremtené meg, inkább a narráció- ba bevont Simon Péter számára kíván egy perspektívát adni az (ön)azonosság megta- lálására. De vajon jellemzi-e Simon Pétert a narráció iránti fogékonyság? Kálmán C. György is jelzi ezeknek a viszonyoknak a problematikusságát a Csalárd regény16 című tanulmányában, s olyan szempontok vizsgálatára irányítja a figyelmet, melyek átírhat- ják a fentiekben szemléltetett olvasatot és ezáltal az azonosság megtalálása illúzióvá válhat. A továbbiakban magam is igazodnék ehhez a felvetéshez; a két opus között fenn- álló kapcsolat lehetőségét az identitás ideológiájának fokozatos széttörésében ragadom meg. Eszerint az Emlékiratok könyve az identitás és önazonosság keresésének a

13 Vö.: Balassa 1988. 149.; Balassa 1997. 91–159. 14 Balassa 1988. 151. 15 Balassa 1997. 114. 16 Kálmán C. 2002. 1054.

273 VII. Grastyán Konferencia létjogosultságát nemhogy megkérdőjelezi, de olvasatomban szándékosan tagadja. Érzékelhető egy alapvető törés a két mű között, de ez az éles elhatárolódás úgy vélem, csak látszólagos; sem a nyelvben, sem a testben eltemetett titok nem elég, hogy eljut- hassak önmagamhoz. A következőkben azt vizsgálnom, hogyan artikulálódik az (ön)azonosság kudarca az Egy családregény vége című regényben. Amint azt a fentiekben jeleztem, Nádasnak ebben a művében a narratív identitás a nyelv által, a közlés által tematizálódik17. Az el- beszélt történetek töredékessége, a valós és imaginárius elemek folyamatos váltakozá- sa azonban a beszédfolyamnak ezt a jellegét fokozatosan széttöri. A nyelv önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az azonosságot a nagyapa és Simon Péter számára lehetővé tegye. A „főszövegben”, a nagyapa szövegében található rejtett utalások ugyanis éppen a közösség vállalás kudarcát, a megalkuvó szemlélet filozófiáját tükrözik. Ez egyféle janzenista álláspontot jelöl, mely a bukott világgal való (test)közösség helyett a kivo- nulást, az egész filozófiája helyett a rész filozófiáját vallja.18 A nagyapa történetéből ugyanis kiderül, hogy kívül helyezkedik el az előtte levő és az utána következő nemze- dékétől, mert azáltal, hogy keresztény nőt vett feleségül, „megosztotta a vért”. A nagyapa történeteit Simon Péterhez intézi; az „eredetmítosz” közlése kontinui- tást ad az életnek, viszont ez felszámolódik benne azáltal, hogy tudja, Simon Péter is vélhetően teremtett-közösséget, zsidó- keresztény közösséget hoz létre a saját élettörté- netén belül, ami ezt a kontinuitást megtörheti. Az elbeszélt történettel ezért a nagyapa Simon Péter számára nem az azonosságot, hanem az elszakadás lehetőségét teremti meg: „Az elkövetkezőkben ez a feladatom! Elszakadni!”19; a nagyapa életében pedig a vállalt végzetét idézheti elő: „…azért jövök a világra, hogy a törvényt beteljesítsem, a végzetet”.20 Ez a nyelv a filozófia diskurzusában Blanchot nyelve, a nyelvnek azon aspektusa, amelyben „Rendkívül nehéz … a gondolatnak hű nyelvet adni”21. Ennek a fajta nyelv- szemléletnek Foucault által adott olvasatát emelném ki, mely a nagyapa önmegírásá- nak22 kudarcát mutatja. Foucault a reflexív diskurzus kontextusába sorolja nemcsak a „…megélt tapasztalat leírása… a másik eltörölhetetlen jelenlétének tapasztalásá”-t,

17 Az önazonosság fogalmát itt az ipseitás, a narratív identitás értelmében használom, mint ami „…nem igényli…, hogy lényünknek legyen valamiféle magva, amely minden változás közepette megőrződik…, hanem hogy minden átalakulás, amelyen életünk során keresztülmegyünk, egyetlen egységes történet keretei között elbeszélhető.” Tengelyi 1998. 18. 18 A rész-egész filozófiájában főleg a Pascal-i filozófia alapvető terminológiájára és elméletére gondolok, kiemelve a 72. szakaszt Az ember aránytalansága címmel, valamint ennek a L. Goldmann által adott értel- mezését, miszerint „Pascal felismerte, hogy a világgal minden dialógus lehetetlen, ezért ahhoz az egyetlen hallgatóhoz fordul, aki megmarad a számára, a néma és rejtőzködő hallgatóhoz, aki nem fogad el semmiféle fenntartást, semmiféle hazugságot és óvatosságot, de aki mégsem válaszol semmit.” Goldmann1977. 118. 19 Nádas 2005. 67. 20 Nádas 2005. 71. 21 Foucault 2000. 103. 22 Az önmegírás mozzanatát a nagyapa elbeszélésében a Foucault-i értelemben használom, s olyan narra- tívaként értelmezem, melyben a nyelv, a szavak „... a már mondottat akarják rögzíteni, azt akarják össze- gyűjteni, amit hallhattunk, vagy olvashattunk, s kizárólag azzal a céllal, hogy az önazonosság konstitúcióját elvégezzék.” Uo. 334.

274 VII. Grastyán Konferencia de egy olyan átfordítás szükségességét is, melyben a nyelvnek „…mindig kétségbe kell vonnia önmagát; önmaga peremére érkezvén, nem a neki ellentmondó pozitivitással kell szembenéznie, hanem az ürességgel, amelyben szétfoszlik majd.”23 Következésképpen nem az önteremtés és megírás privát módjáról, mint inkább az individualizáció tükröződéséről beszélhetünk; a két főszereplő között megjelenő me- taforikus-asszociatív viszonyok ezt az átfordított személyiségkonstruálást mímelik. Ennek megfelelően az önteremtés a szerepek meghatározásának játékában, a másik emberbe való bele-helyezkedés pillanatában konstituálódik meg. Az etnikai azonosság megtörése révén viszont nem jöhet létre teljes azonosság, a múlt időbeli töréspontja kö- vetkeztében pedig csak egyféle „idegenségtapasztalaton” osztozhat a nagyapa Simon Péterrel. Ez a tapasztalat szisztematikusan végigvonul a szövegen, s éppen az „idegen- ség legyőzésének”24 a folyamatában határozódik meg, melyet a múlt elbeszélése tesz lehetővé. A nagyapa a mitikus és historiográfiai történet perspektívájából közelítve próbálja meg elhelyezni Simon Pétert a család történetében: „Ezek az évek: tessék, ezt adhatom. De Istent majd magadnak kell megnyerned, ha akarja, ha tudod.”25 A múlt tehát a nagyapa számára amellett, hogy emlék(fikció), Simon Péter ideológiai, egzisz- tenciális meghatározásának is elemi feltétele. Ez a retrospektív időszemlélet azonban Simon Péterben nem a közösségvállalás, hanem az elszakadás lehetőségét teremti meg; a regény végén szereplő „nem”-el pedig performatív értelemben is elkülönül a múlt közösségétől, az „ölni kezdik majd a bárányokat” mozzanatától. A megmaradás és elkülönülés effajta viszonyát nevezem narratív tükröződésnek, mely a múlt és a jövő, én és a másik közötti esetleges kontinuitást a végső „nem”-el játssza ki és számolja fel ezáltal.

Emlékiratok könyve „S megértettem végre, hogy fekszem a kövek között”26

Az Emlékiratok könyvének névtelen narrátora szintén a történetmondás kontinu- itásában tapasztalható törést írja szét, melynek következtében egy olyan elbeszélés- formát közvetít, amely „…a nagyforma látszatába beépített töredékesség és megír- hatatlanság romboló… hatalmában foglalható össze”.27 Ez, az egyrészt szintetizáló, realista hagyományt követő, másrészt dekonstruáló írásmód is a narratív identitás szilárdnak hitt konstrukcióját „írja szét”. A családregény vége című műhöz viszonyítva lényegi megkülönböztetés az, hogy az Emlékiratok könyvében a narráció már testhez kötött. Így az emlékezés mint az önazonosság megteremtésének egyik feltétele, a test által jöhet létre.

23 Uo. 103. Kiemelés tőlem, P. Lukács Zsófia 24 Az „idegenség legyőzésének” kontextusa nemcsak az önmegértés folyamatában lényeges, de az irodalom kulturális kódjainak olvasatában is kiemelt jelentőségű lehet, amint arra Kulcsár-Szabó Ernő felhívta a figyelmet. Bednanics – Kékesi – Kulcsár-Szabó 2003. 40. 25 Nádas 2005. 122. 26 Nádas 1998. I. kötet. 93. 27 Balassa 1997. 201.

275 VII. Grastyán Konferencia

Károlyi Csaba Egymás tükörképei avagy az önvizsgálat regénye28 című tanulmányá- ban utal az Emlékiratok könyve és az Egy családregény vége című művek között fellel- hető párhuzamokra. Ebben a megközelítésben lényeges az, hogy Károlyi a nevelés és művelődés funkciójának összekapcsolása által emeli ki az Emlékiratok könyvének azt az alapvető retorikáját, ami a test által, a testben és a testen íródik. Értelmezésében „A nevelődés szempontjából a leglényegesebb kérdés a leírások mögött az, hogy mi a test értelme, ha az emberről gondolkodunk, mit kezdjük vele, ha a történetünket meséljük, mit kezdjünk vele, ha az életünkről akarunk beszámolni”.29 Nyilvánvaló az, hogy a nyelv testbe-ágyazottságának az Emlékiratok könyvében kiemelt szerepe van, hisz amint azt a fentiekben jeleztem, maga a narráció is „…a testben és a testek között zajlik”30. Ugyanakkor amellett, hogy a test a narratív identitás felüle- teként jelenik meg, a személyiséghez való hozzáférésnek31 is egyetlen fóruma. A testhez viszonyítva „…a nyelv alárendelt helyzetbe kerül”32, s ezért „…mint egyetlen támasz, mint végső, bár törékeny bizonyosság, mint eredet és vég”33 határozódik meg. Következésképpen minden interperszonális és intraperszonális megnyilatkozás színhelyéül a test szolgál, pótolva azt a hiányt, amit – látszólag – a nyelv nem tud, képtelen betölteni. „Az önidentitás kivívása csupán az idegen által konstituálódó in- terszubjektív világon (a testközösségen) keresztül vezet”34. A modern (nyelv)filozófiai dogmákat Nádas felülírja a test narratívájával, jelezve, hogy a nyelv önmaga számára is hiányként determinálódik. Találni kell tehát valamit, ami helyre billenti a személyiség kimondásában észlelhető káoszt: tapasztalhatóvá kell tenni a verbalitást, „Kockára kell tenni a nyelvet… kockára kell tenni a létet”.35 Abban az estben, ha a test a kimondásnak a felületeként jelenik meg, akkor a név- telen elbeszélőnek36 testekkel való találkozása olyan eljárásként értelmezhető, amely az önazonosság megtalálására irányul. Ez az akarat azonban paradox helyzetbe kerül, hiszen a testek kapcsolatának ismétlésével az eredendőség megtalálása kizárt. Ha a narratív identitás mint az önazonosság megtalálásának elemi feltétele csak akkor tud létrejönni, ha magam tudom önmagam számára elbeszélni, akkor erre a törek-

28 Károlyi 1995. 648-663. 29 Uo. 658. 30 Balassa 1997. 207. 31 A nyelv és a test a pszichoanalitikus diskurzusban is „egymás metaforájaként” értelmeződik. Az Emlékira- tok könyvének narratív technikája ebben a megközelítésben Lacannak azzal a koncepciójával rokonítható, melyben egymásba olvassa a nyelvet, a testet és a beszédet. Lacannál „a testi folyamatok maradványa” be- épül a nyelvbe, így „…a tudattalan nyomai a tudatos diskurzusban fedezhetők fel, és a szubjektum nyelvhez való viszonyáról árulkodnak”. Lacan megközelítésében tehát nem(csak) a test és a szubjektum, de a nyelv és a szubjektum viszonya is a testen keresztül definiálható. Darabos 2008. 82–83. 32 Bacsó 1994. 153. 33 Szirák 1995. 133. 34 Bagi 2005. 65. 35 Blachot a mű és művészet viszonyát a kockázat kérdésén keresztül köti össze a tapasztalattal, „A műalkotás a kockázathoz kötődik, egy szélsőséges tapasztalat igenlése”. Blanchot 2005. 198–200. 36 Tanulmányomban a – Foucault által megkülönbözetett – szerző-író-narrátor hármasát használom, abban a felosztásban, ahogyan azt Károlyi Csaba alkalmazta: „ …az Emlékiratok könyvének szerzője az, aki határo- zottan elhárítja az önéletrajziságot… a műcímmel…, a fülszöveggel, …a narrátorok… a címnek megfelelően saját emlékirataikat adják elő”. Károlyi 1995. 649.

276 VII. Grastyán Konferencia vésre az Emlékiratok könyvében ily módon nincs lehetőség. Azáltal, hogy az élettörté- net37 helyét a test narratívája veszi át, a szubjektum mindig egy másikhoz, pontosabban másik testhez viszonyítva határozódhat meg. A testnek ezt az „önmeghatározó” funk- cióját maga a narrátor is kijelöli, már a szöveg elején, az individuum történet nélküli- ségét célozva. Azonban bármennyire is leválasztódni látszik az élettörténet a test által közvetített történettől, mégis érzékelhető a kettő között egy belső azonosság. Ennek az azonosságnak a felszámolása végett következik be a törés önmagam elbeszélése és a test elbeszélése között. Az elkülönülést a névtelen elbeszélőnek a gyerekkorára vonat- kozó szólamai magyarázhatják. Károlyi Csaba az eredet és nevelődés szempontjait vizsgálva jelzi azt a szakadást, ami a narráció belső terében zajlik: „A nevelődési történet mindkét esetben megszakad, nincs folyamatossága, csak előre és visszautalások vannak. Csak a gyerekkor van és a jelen”.38 A „ gyermekkort, mint mágikus-rituális külön-létet, mint a leigázó világtól elkülönülő mitikus egységet”39 nemcsak a belső, névtelen elbeszélő által köz- vetített narratíva, hanem a külső, az Egy családregény vége című mű narratívája is előtérbe helyezi. Ezáltal a történetmondás szerkezetében egy közvetett kapcsolatot tételezhetünk. Az Emlékiratok könyvében a „… saját életére emlékező névtelen elbeszélő… a gye- rektörténet és felnőtt- történet narrátora”40 erre a két időintervallumra, a gyerekkorra és a jelenre reflektál, értelmezésemben ez a szemlélet szándékolt. Az apa-fiú között kialakuló testi viszony megtörése íródik újra a testközösség későbbi formáiban. Bacsó Béla Szó és szenvedély41 című tanulmányában a múlt fontosságát hangsúlyozva kiemeli „…a múlt, mint egy életösszefüggés része nem elmúlt, hanem újra és újra belejátszik a jelenbe”42, ez kitűntetett jelentőségre tesz szert a testek „körülírásában”. Az Emlékiratok könyve már nem(csak) azzal a múltképpel operál, mint az Egy csa- ládregény vége című mű, ahol a múlt felidézése egy eredetmítoszhoz való hozzáférést tesz lehetővé, hanem a múlt jelenbe íródása éppen ezt a hozzáférést lehetetleníti el. Az a jelenet, amikor a fiú megfogja apja nemi szervét, a testközösség prototípusáként artikulálódik, hiszen itt válik evidenssé a névtelen narrátor számára, hogy semmilyen közösség és semmilyen egyedülvalóság nem segíti hozzá ahhoz, hogy megtalálja az eredetet, hogy elbeszélhesse önmagát. A névtelen elbeszélő ezért a test narratívájával határfelületet hoz létre, amely nemcsak megkülönböztetést, hanem egyben elkülönülést is eredményez: „…bárki láthat, és mégis el vagyok takarva”(35..)

37 Az élettörténet funkcióját mint a narratív identitás egyik komponensét tételezem. Tengelyi László – Paul Ricoeur alapján – a narratív identitás elméletét úgy értelmezi, mint ami „…két állítás köré rendeződik. Az első így hangzik: Személyes azonosságunk – helyesebben önazonosságunk – élettörténetünk egységében áll. A második fő állítás ehhez az teszi hozzá, hogy élettörténetünk egysége ugyanolyan jellegű, mint az elbeszélt történetek egysége.” Tengelyi 1998. 16. 38 Károlyi 1995. 656. 39 Bacsó 1994. 154. 40 Károlyi 1995. 649. 41 Bacsó 1994. 150–162. 42 Uo. 152.

277 VII. Grastyán Konferencia

A magányt, „…azt a magányt, amit a test puszta léte okoz”43, tehát maga a testkö- zösség determinálja. A névtelen narrátor a test által a narratív identitásnak nem a fo- lyamatszerűségét, hanem ennek rendezetlenségét idézi. A test nem a történethez rendelt potenciális egységnek és maradandóságnak a hordozója, s nem is maga a történet, amely a narratív identitáshoz való hozzáférést biztosítaná, hanem egy olyan felület, amelynek funkciója az, hogy hangsúlyossá tegye az önazonosság kimondásának, „köz- zétételének” a lehetetlenségét. Nem tudom tehát felszámolni a testek, valamint a belső narratívák között íródó különbségeket, maradok megközelíthetetlenül önmagam44: az Emlékiratok könyve ebben a vonatkozásban posztmodern. Míg a „… modern, magát a bensőség üveg- kastélyába menekítő ember teste által áttörheti az én és a másik közti korlátokat, azaz a léleklehetőségek nyelv által kijelölt határait, és traszcendentálhat egy olyan tapasztalat felé, melynek nyelvi értelemrögzítése csak jóval később következik be”45, az Emlékiratok könyvének névtelen narrátora ezeket a korlátokat nem áttöri, hanem a korlátok között él, azokat testével építi. Az Egy családregény végében még meglel- hető illúzió, önmagam és a másik körülírása fennáll, az Emlékiratok könyve ennek a lehetőségétől elkülönböződik. A narratív identitás ideológiája folyamatosan megtö- rik: „ valamilyen végső otthonosságot kerestünk egymásban, …egy olyan otthonos- ságot kerestünk, melyet valójában nem is lehet talán megteremteni soha, mert maga a keresés ennek a vágynak az otthona”46, a (test)közösség ebben a vonatkozásban lehetetlen. Az Emlékiratok könyve nemcsak „… a modern, európai ember összeom- lásához… és történetfilozófiai tragédiájához”47 vezető út kiteljesedését, de az önhi- telesítés lehetőségének kudarcát is új perspektívába helyezi. Az önhitelesítés, amely „..a modern regény alapkérdése” itt megbukik, s nemcsak az önazonosság, de „…a szenvedéstörténet megszakadásának, megszakíthatóságának ígérete”48 is esetlegessé válik általa.

Bibliográfia:

Balassa 1985 = Balassa Péter: Észjárások és formák. Tankönvvkiadó, Budapest, 1985 Balassa 1996 = Balassa Péter: Bolgár kalauz. Pesti szalon, Budapest, 1996 Balassa 1997 = Balassa Péter: Nádas Péter. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1997

43 Nádas 1998. I. kötet, 308. 44 Az én és a másik közötti távolságteremtés egyben „öneltávolodást” is eredményez. Paul Ricoeur a feno- menológia és hermeneutika kapcsolatát vizsgálva jelzi az ideológiakritika szükségességét, mely a „ távol- ságteremtés elemén nyugszik”, s melyet úgy is nevezhetünk, mint „önmagam eltávolodása magamtól”. Az Emlékiratok könyvében lényeges ez a szakadás, mivel „A távolságteremtés e végső és radikális formája romba dönti az ego azon törekvését, hogy önmagát a végső kezdetként konstituálja”. Ricoeur 1997. 25–31. 45 Bacsó 1994. 154. 46 Nádas 1998. II. kötet, 20. 47 Balassa 1996. 137. 48 Szirák 1995. 129.

278 VII. Grastyán Konferencia

Bacsó 1994 = Bacsó Béla: Határpontok. Hermeneutikai esszék. T- Twins Kiadó, Budapest, 1994 Bagi 2005 = Bagi Zsolt: A körülírás. Nádas Péter: Emlékiratok könyve. Jelenkor, Pécs, 2005 Bednanics – Kékesi – Kulcsár 2003 = Bednanics Gábor – Kékesi Zoltán – Kulcsár Szabó Ernő (szerk.): Identitás és kulturális idegenség. Osiris Kiadó, Budapest, 2003 Darabos 2008 = Darabos Enikő: Nem- játék. Nyelv, nem szerepek, pszichoanalí- zis. Jószöveg műhely Kiadó, Budapest, 2008 Goldmann 1977 = Goldmann, L.: Rejtőzködő Isten. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977 Blanchot 2005 =Blanchot, Maurice: Az irodalmi tér. Kijárat Kiadó, Budapest, 2005 Foucault 2000 = Foucault, Michel: Nyelv a végtelenhez. Latin Betűk Kiadó, Debrecen, 2000 Nádas 2005 = Nádas Péter: Egy családregény vége. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005 Nádas 1998 = Nádas Péter: Emlékiratok könyve. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1998, I- II. kötet Ricoeur 1997 = Ricoeur, Paul: Fenomenológia és hermeneutika. Kossuth Kiadó, Budapest, 1997 Tengelyi 1998 = Tengelyi László: Élettörténet és sorsesemény. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1998 Tengelyi 2007 = Tengelyi László: Tapasztalat és kifejezés. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2007

Folyóiratok:

Kálmán C. 2002 = Kálmán C. György: „Csalárd regény”. Jelenkor, 2002. október Károlyi 1995 = Károlyi Csaba: „ Egymás tükörképei avagy az önvizsgálat regénye”. Jelenkor, 1995. július- augusztus Szirák 1995 = Szirák Péter: Az ész reménye a sors ellenében. Nádas Péter prózájá- ról”. Jelenkor. 1995. február

279 VII. Grastyán KonferencIa

Répási Roland a repce regulátoros kezelésének a mezőgazdasági üzemek jövedelem termelő képességére gyakorolt hatása

absztrakt

utatásom során az őszi káposztarepce regulátoros kezelésének gazdasági kérdéseit vizsgálom. Az elemzés során összeállítottam egy extenzív és inten- Kzív technológiát, melyben számszerűsítettem az ősszel elvégzendő technoló- giai műveletek költségeit, a növekedés szabályozás elhagyásával kockáztatott bevé- teleket és költségeket mind a közvetlenül, mind a közvetetten jelentkező hatásokat fi gyelembe véve. Az elemzés eredményeképp elmondható, hogyha ki kell tárcsázni a repcét és kukorica a helyettesítő növény, akkor az extenzíven termelők esetében a minimális veszte- ség, ami a termelőt éri 36 800 Ft/ha, az intenzíven termelők esetén 43 009 Ft/ha. Az extenzíven termelőknél jelentkező 6200 Ft/ha költségmegtakarítás azonban könnyen eltűnhet.

Bevezetés

Kutatásom témája a repce hozamfokozó anyagjellegű ráfordításainak elemzése. Jelen tanulmányban az őszi káposztarepce regulátoros kezelésének illetve a kezelés elhagyásának eredményeit vizsgáltam. Az utóbbi időkben egyre közkedveltebb a hazai termelők körében az őszi káposzta- repce. 2005-ben még 122 000 ha volt a vetésterülete, azonban ez mára 250 000 ha-ra növekedett (KSH 2005), és egyre jelentősebb hányadot képvisel a mezőgazdasági üze- mek jövedelmében. Az őszi káposztarepce vetésterületből való részesedésének változását régiónként az 1. sz. táblázat szemlélteti. Látható, hogy a legkisebb változás is 173%-os növekedést jelent illetve elmondható, hogy a termelő üzemek által megtermelt jövedelemből a nyugat-dunántúli, közép-dunántúli, illetve az észak-magyarországi régiókban jelentős mértékben részesednek is a vetésterületből való részesedésük alapján.

20 VII. Grastyán Konferencia

1. táblázat. A repce vetésterületből való részesedése (Forrás: saját számítás)

2004 2008 Változás mértéke Dél- Dunántúl 3,1% 5,7% 185% Nyugat-Dunántúl 5,9% 12,2% 209% Közép-Dunántúl 2,9% 8,3% 283% Észak-Alföld 1,4% 4,4% 310% Dél-Alföld 1,8% 5,0% 274% Észak-Magyarország 2,9% 7,6% 260% Közép-Magyarország 3,6% 6,3% 173%

Az elmúlt 20 évben a repce be nem takarított területe az országos vetésterületre ve- títve átlagosan 3 százalék volt, 2003-ban elérte a 14 százalékot. 2005-ben 1 százalékot, 2006-ban 3,5 százalékot, míg 2007-ben ez 7 százalékot tett ki. A betakarítás elmaradá- sának oka a kifagyás volt.(Kurtz 2008) Az ősszel jól fejlődött repcenövényeknél a további enyhe időjárás hatására fokozott növekedéssel és megnyúlási hajlammal kell számolni, ami az elágazódási hajlamra kedvezőtlen hatást gyakorol, mely közvetetten a későbbiekben kialakuló növényen- kénti becőszámot korlátozhatja és az áttelelés biztonságát csökkenti. (Brunn 2007) Az őszi regulátoros kezelés hatására csökken a kifagyás kockázata és nő az oldalel- ágazások száma. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a triazol tartalmú készítmények csökkentik az apikális dominanciát, ezáltal növelik repcében a virágzati tengelyek el- ágazásainak számát, ami következtében több lesz a becő. Valamint az apikális domi- nancia csökkentésével nem indul szárba a repce elhúzódó meleg ősz esetén, tehát nem fog kifagyni szárbaindulás miatt. Az áttelelést továbbá azzal is elősegíti, hogy vasta- gabb gyökérnyakat és nagyobb gyökértömeget fejleszt a triazol típusú szerek hatására. A kezelés elvégzésének optimális ideje a repce 4-6 leveles fejlettségi állapotában van. A biztonságos átteleléshez 8–10 leveles tőlevélrózsás állapot, 25–30 cm gyökérhos- szúság szükséges (Eőri 2001). Figyelembe kell venni, hogy ha a kifagyott repce alá tárcsás alapművelést végeztünk és kukorica a helyettesítő növény, akkor az alá szántani kell. A tavaszi szántásokban pedig köztudottan korántsem terem olyan jól egyik kultúra sem, mint az őszi szántás esetén. Ezért terméskieséssel kell számolni, aminek mértéke 1-2 t/ha. Ha mégsem olyan mértékű a kifagyás, hogy ki kell tárcsázni a repcét, akkor is termés- veszteséggel kell számolni, ami a gyakorlati tapasztalatok szerint elérheti az 1-1,5 t/ha-t is.

Anyag és módszer

A termelőkkel folytatott interjúk során kapott eredményeket használom fel a regu- látoros kezelés elhagyásának elemzésére. Az ország különböző repcetermő területeiről gyűjtöttem be a termelők által alkalmazott technológiát. Összeállítottam a termelők által leginkább használt extenzív és intenzív termesztés- technológiát az őszi munkálatokkal bezárólag. A technológiai költségek kalkulálása so-

281 VII. Grastyán Konferencia rán az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet adatait használtam fel. Kutatásom során árbevétel és költség kalkulációkkal hasonlítom össze az extenzív és intenzív termesz- téstechnológiák során vállalt kockázat nagyságát. A technológiák őszi költségeinek meghatározása során a felhasznált inputok esetében 2008. év októberi árait vettem figyelembe, mely a KITE ZRT.-től származik, a vetőmagok tekintetében a legolcsóbb fajta és hibrid árakkal kalkuláltam. A műtrágya felhasználás extenzív technológia esetén 100 kg AN, míg intenzív körülmények között 300 kg 15:15:15 NPK.

Eredmények

A regulátoros kezelés elhagyásával vállalt kockázat számszerűsítésére összehason- lítottam a termelők körében leginkább alkalmazott növekedés szabályozás nélküli ex- tenzív és intenzív technológia őszi költségeit, melyet az 2. táblázat tartalmaz.

2. táblázat:Technológiai költségek (Me: Ft/ha) (Forrás: Gockler, 2008)

Megnevezés Extenzív Intenzív Tarlóhántás 3982 3982 Lazítás - 18 104 Tarlóápolás 3982 3982 Műtrágya kijuttatás 2020 2020 Műtrágya 8500 36 000 Vetés 4842 4842 Vetőmag 4400 11 500 Gyomirtószer kijuttatás - 2600 Gyomirtás - 17 500 Összesen: 27 726 100 530

A táblázatból látható, hogy míg egy extenzív technológia őszi költsége 27 726 Ft/ha, az intenzívé 100 530 Ft. A regulátoros kezelés 7100 Ft-ba kerül. Kijuttatás költsége 2600 Ft, a vegyszer mini- mális költsége pedig 4500 Ft. A kitárcsázással a minimális veszteség összetevői a következők extenzív technológiai körülmények között:

3. táblázat: Extenzív technológia minimális veszteségei (Me: Ft/ha) (Forrás: saját számítás)

Megnevezés Költség Tárcsázás 2x 7964 Vetés 4842 Vetőmag 4000 Összesen: 16 806

282 VII. Grastyán Konferencia

Az 3. táblázatban a kétszeri tárcsázás a repce kitárcsázásából, illetve a nyári kötelező tarlóhántáson kívüli minimum 1 tárcsázás veszteségét jelenti. Intenzív technológia esetén a minimális veszteség nagyságát a 4. táblázat szemlél- teti.

4. táblázat: Intenzív technológia minimális veszteségei (Me: Ft/ha) (Forrás: saját számítás)

Megnevezés Költség Tárcsázás 2x 7964 Vetés 4842 Vetőmag (hibrid) 11 500 Gyomirtás 18 700 Összesen: 43 006

Mindkét esetben az álhernyó illetve repcebolha elleni védekezés szintén emeli a költségeket, ami 3000-6000 Ft/ha vegyszertől függően. Így közvetlenül a repce kifa- gyásából származó veszteség elérheti a 22 806 Ft/ha-t extenzív termesztéstechnológiai színvonalon, intenzív körülmények között 49 006 Ft/ha-t is. Az álhernyó elleni védekezés bekövetkezésének valószínűsége az egyre gyakoribbá váló elhúzódó meleg ősz hatására igen nagy. Ráadásul a repcedarázs álhernyója ellen tartamhatású insecticid-del célszerű védekezni, mivel 2 nap alatt tarrá rágja az egész repceállományt. (Kassai 2006) A kitárcsázott repce után valószínűleg kukorica következik vagy valamilyen tavaszi kalászos. Azonban mindkét kultúra esetén alacsonyabb jövedelmezőséggel kell számolni. A tavaszi kalászosok átlagos évjáratban 3,5-4 tonnát teremnek, tehát nem sokkal nagyobb az árbevételük, mint a költségük. A kukorica mélyművelést igényel, amit extenzív termesztéstechnológia esetén tavasszal kell elvégezni. A tavaszi szántás esetén jelentkező terméskiesés minimum 1-2 tonna, ami 20 000 Ft/t felvásárlási ár esetén 20-40 000 Ft/ha bevételkiesést jelent.

5. táblázat: Minimális veszteségek (Me: Ft/ha) (Forrás: saját számítás)

Megnevezés Extenzív Intenzív Őszi veszteségek 16 806 43 006 Terméskiesés kukorica 20 000 - utónövény esetén Összesen: 36 806 43 006

Így a regulátorozás elmaradásának következtében, mint azt a 5. táblázat is mutatja, ha tárcsás alapművelést kapott a repce, és ha ki kell tárcsázni, az minimum 36 806 Ft veszteséget jelent hektáronként, ha a legkisebb lehetséges veszteségeket vesszük figyelembe. Magasabb hozamkiesés és magasabb felvásárlási árak következtében a veszteség elérheti a 80-100 eFt-ot is hektáronként. Intenzív termesztéstechnológiai körülmények között a minimális veszteség egyben a maximális veszteséget is jelenti a kitárcsázás esetén, hiszen a kukorica utónövény esetén nem lesz hozamkiesés.

283 VII. Grastyán Konferencia

Ha mégsem kell kitárcsázni, de nagy mértékű a repce tőszámcsökkenése, akkor a veszteség a felvásárlási ártól függően 50-150 eFt/ha is lehet.

6. táblázat: Extenzív és intenzív technológia költségkülönbözete a kukorica hozamkiesése és felvásárlási árának függvényében (Me: Ft) (Forrás: saját számítás)

Hozamkiesés t/ha Felvásárlási ár Ft/t 1 1,1 1,2 1,3 1,4 20 000 6200 4200 2200 200 -1800 21 000 5200 3100 1000 -1100 -3200 22 000 4200 2000 -200 -2400 -4600 23 000 3200 900 -1400 -3700 -6000 24 000 2200 -200 -2600 -5000 -7400 25 000 1200 -1300 -3800 -6300 -8800 26 000 200 -2400 -5000 -7600 -10 200 27 000 -800 -3500 -6200 -8900 -11 600

Az 6. táblázatból látható, hogy a kukorica hozamkiesés és felvásárlási árának nö- vekedésével az extenzív körülmények között termelőknél 1 t /ha hozamkiesés és 20 000 Ft felvásárlási ár esetén számított 6200 Ft/ha költségmegtakarítás, 20 000 Ft/ha felvásárlási ár esetén már 1,3 t/ha hozamkiesésénél, 1t/ha hozamkiesés esetén 26 000 Ft/t felvásárlási ár esetén 200 Ft. Az extenzív technológia költségelőnyei hamar eltűn- hetnek, mivel a különbség egyébként sem számottevő.

1. ábra A regulátoros kezelés megtérülése (Forrás: saját számítás)

284 VII. Grastyán Konferencia

A regulátoros kezelésnek nem csak az az előnye, hogy nem fagy ki a repce, hanem a hozamokra is kedvező hatással van az oldalelágazások számának növelésével. Az őszi regulátoros kezelés többletköltségének többlethozamból történő megtérülését az 1. ábra szemlélteti a különböző felvásárlási árak esetén. Az őszi regulátorozás következtében a repce biztosan többet terem mind a 2 t/ha, mind a 3,5 t/ha termelési színvonalon termelőknél 100-140 kg-mal, mint azt a KITE kísérleti eredményei is igazolják.

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy az őszi káposztarepce regulátoros kezelésének hatására a túl korai vetés, vagy a hosszan elhúzódó meleg ősz hatására történő szárba indulást ki lehet küszöbölni, növelhető az áttelelés biztonsága a tőlevélrózsás állapot- ban tartással és a gyökérvastagságra gyakorolt kedvező hatással. A kifagyást elkerülve nemcsak az addig befektetett tőke nem jelentkezik veszteségként, hanem további az utónövényre gyakorolt kedvezőtlen hatásoknak köszönhető jövedelmezőségcsökkenés is elkerülhetővé válik. A regulátoros kezeléssel mind az ősz végéig felmerült forgótőke védhető, mind a helyettesítő növényre gyakorolt negatív hatások elkerülhetőek. Extenzív technológiát alkalmazva a termelő 36 806 Ft-ot, intenzív körülmények között pedig 43 006 Ft-ot kockáztat 7100 Ft-tal szemben, ami a regulátorozás költsége. Az extenzíven termelés esetén az őszi technológia költsége 6200 Ft-tal kevesebb, mint az intenzíven termelőknél, azonban az intenzíven termelőknél nem kell hozam- kieséssel számolni kukorica esetén, míg az extenzíven termelőknél ez a kisebb koc- kázatvállalási előny már 1,3 t/ha hozamkiesésnél, vagy 26 000 Ft/ felvásárlási árnál eltűnik. A termelőnek döntése során figyelembe kell venni az alkalmazott technológia for- góeszközigényét, illetve fagykár esetén termelhető utó illetve helyettesítő növények jövedelemkülönbségét. Ezzel nagyobb hangsúlyt fektetve az élő és holtmunka kapaci- tásának tervezhetőségére, valamint az üzem jövedelemtermelő képességének stabili- tásával a beruházások finanszírozhatóságának biztosítására.

Felhasznált irodalom

BRUNN 2007 = BRUNN, Frank: Bestandesführung im Winterraps. Raps, 2007/1. 4. EŐRI 2001 = Dr. EŐRI Teréz: A repce termesztése. 57. KASSAI 2006 = KASSAI Miklós: Aktuális növényvédelem. Agrárágazat, 2006. október, 14. Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2005: A fontosabb növények vetésterüle- te. 2005. 16. KURTZ 2008 = KURTZ György: A sikeres repcetermesztés alapköve. MezőHír 2008. augusztus, 47.

285 VII. Grastyán KonferencIa

Schwarczwölder Ádám a magyarpeterdi református eklézsia története az 1880-as években

Forrásközlés

tanulmány célja, hogy Magyarpeterd (ma Peterd) református lelkésze, Mészáros István 1886. március 22-én keltezett levelén keresztül mutassa be a a helyi református gyülekezet 19. század végi mindennapjait. A forrás betűhíven kerül bemutatásra.

a településről

Peterd Baranya megye középső részén, a Pécs és a Villányi-hegység között elterülő vidéken, a megyeszékhelytől délnyugatra fekszik. Szomszédai északon Lothárd, észak- keleten Birján, keleten Belvárdgyula, délen Pécsdevecser, nyugaton Kisherend. Pécstől való távolsága légvonalban körülbelül 20 km. Alig több mint 200 fős népességével Baranya aprófalvai közé tartozik. A község területe már a bronzkor óta lakott. Ezt számos régészeti lelet igazolja. Írásos forrásban először 1276-ban bukkant fel.1 A török hódoltság alatt is lakott község maradt, s népe áttért a református hitre. Ezt bizonyítja, hogy a református templomot már 1573-ban is említik.2 A 17. század folyamán néhány rác család is letelepedett Peterden. Ettől kezdve az ő lakóhelyüket Rácpeterdnek, míg a magyarok települését megkülön- böztetésül Magyarpeterdnek nevezték. A törökök elleni felszabadító háborúk idején és a Rákóczi-szabadságharc alatt a rácok községe elnéptelenedett. Az első német telepes családok a 18. század közepén érkeztek.3 Magyarpeterd református egyháza a Dunamelléki Református Egyházkerület Felső- baranyai Egyházmegyéjéhez tartozott. Anyakönyvének kezdete 1756-ra datálható.4 A lélekszám rohamos csökkenése már a 19. század első felében kimutatható. 1840-ben 415 fő reformátusról tudunk5, 1886-ban már csak 302-ről6.

1 KASZA 1997. 246. 2 PESTI 1982. 972., 973. 3 Uo. 4 BREL. Mo-i. Ev. Ref. Egyh. Egy. Névt. 1886 20. 5 BREL. Magyarpeterd Anyakönyve 6 BREL. Mo-i. Ev. Ref. Egyh. Egy. Névt. 1886 20.

2 VII. Grastyán Konferencia

A forrásról

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Szász Károly 1886-ban vizitá- ciót tartott a Felső-baranyai egyházvidékben. Előkészítendő látogatását, a püspök kör- levelében mindegyik lelkésztől kért egy jelentést gyülekezete erkölcsi állapotáról. A válaszlevelek korábbi keltezésűek, mint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Így van ez Magyarpeterd esetében is. A Dunamelléki Református Egyhézkerület Ráday Levéltára 43/1886 szám alatt tartja nyilván Mészáros István lelkész 1886. március 22-én keltezett levelét, és 44/1886 szám alatt a március 25-én keltezett egyházlátogatási jegyző- könyvet. A bizalmas levél sokkal terjedelmesebb és szabadosabb, mint a jegyzőkönyv. Mészáros István, aki 1882 és 1890 között szolgált Magyarpeterden, 32 kézzel írott, kö- rülbelül A4-es méretű oldalon keresztül tárja elénk gyülekezetének hibáit. Terjedelmi okokból nincs lehetőség a forrást teljes egészében közölni, csak a legérdekesebb részek kerülhetnek bemutatásra.

43/1886 szám

Méltóságos Fötisztelendő Püspök úr. Mélyentisztelt Uram.

Nagybecsü útasítása következtében, gyülekezetem erkölcsi állapotáról való jelentése- met, nem harag, vagy gyülölettől vezéreltetve, hanem a tiszta igazságnak megfelelöleg, lelkem legtisztább meggyözödéséböl – sajnálattal bár – a bizalom pecséte alatt, a követke- zökben foglalhatom össze. Teszem pedig azt az utasításban lévő sorrend szerint. 1ör […]az egyház szétmállására irányuló minden törekvés meg van, mit alább úgyis jel- lemeznem kell, hogy ezek mikben nyílvánúlnak, tehát ezen állításomat most elölegesen és röviden abban foglalhatom össze, hogy ezeknek semmisem vólna nagyobb öröm, mintha ma ki lenne mondva a szabad vallás, mert ezek lennének talán a legelsők, a közoktatás- ügyi minister úr által igen találóan nevezett „nemfizetők vallásfelekezetében”. Ezeknek a legiszonyúbb teher, az egyházi teher, ha papnak, tanítónak, vagy az egyház felsegítésére kell fizetni csak egy fillért, azt zugolódás közt teszi, és kiválasztja ott is melyik fillér a leghitványabb, legkopottabb, szóval itt mindent elkövet, hogy a papját, tanítóját, és egyházát megcsalhassa valamiképen, hogy ha már ki nem módolhatja, hogy ne fizessen. Korcsmába a nagy rész nem sajnálja, de ott is ha lehet hitelbe iszik – a míg kap – hogy aztán azt vagy egészben, vagy részben eltagadhassa. Ügyvédnek nem sajnálja, fizet, mert perelni szeret, minden csekélységért ügyvédet állít, és inkább annak fizeti, mint az egyháznak, vagy papjának, vagy felebarátjának. 2or „A vadházasság, a nemi élet erkölcstelenségei, mint magzatvesztés és fajtalanság” tekintetében , még a mai kor viszonyaihoz képest dorgálást nem igen érdemelnek, legfel-

RL. Fb. Em. el. jkv. 1886 BREL. Magyarpeterd Anyakönyve

287 VII. Grastyán Konferencia jebb talán csak figyelmeztetést, mert még a magzatvesztés csak pár éve hogy lábra kapott köztök, de ez sem oly általános mint itt közel szomszédságunkban Nagy-harsányban és Kis-harsányban, hanem már az elmúlt két évben 5 esetet hallottam, de ezeket is a többiek mindnyájan elítélik. Most azonban talán a magzatvesztés, az u. n. elkenés szünni fog, mert a legföbb gyerek elkenöjök Gyenis Ferencné egy szomszédfalubeli német lány gyermeke elkenéseért pör alatt van – ámbár itthon szabadlábra helyezve – tehát az majd el lesz csukva, és a német lány is, és így most egy kissé meg vannak ijesztve. A gyermekvesztés /: elkenés :/ itt nem a leányoknál szokott történni, mert Istennek hála, még ez a neme az erkölcstelenségnek nem kapott be, azok meg szokták őrizni magokat, míg férjhez mennek. Hanem az elkenés menyecskéknél törvényes házasságban szokott történni. […] De talán ezen kérdés támad fel itt Főtiszteletű úr lelkében, hogy hát miért nem jelentettem be ?? Hiszen ez a papnak kötelessége. Azért nem jelentettem be, mert már én mind utólagosan, későn hallottam, a mikor már Corpus delicti10 nem vólt, kigyógyúltak egészen, sött már másik gyermekkel vóltak viselö- sök. Továbbá azért mert akik mondták egyúttal kijelentették hogy őket ha tanúnak hivatom megesküsznek rá, hogy nekem nem mondták, és az egész dologról nem tudnak semmit. Végre nem jelentettem és nem mertem pláne ilyen körülmények közt, azért mert ez olyan nép, hogy még semmit nem vétettem nekik egynek sem, csak hogy nem engedtem el a luk- mát11, és nem adtam nekik pénzt ajándékba, mégis már 3—4 fökortes annyira lázitotta öket, hogy a múlt tavaszon egy mindenféle gyalázatos, hazug rágalommal telt panasz levelet adtak be ellenem az egyházmegyére […] az egyh. megyei törvényszék engem „hal- gatóim iránti szelidebb és szeretetteljesebb bánásmódra” figyelmeztetett, csakhogy ezen 4 tanú közül 3 hamisan esküdött meg, és már egyik tanú, egyik presbiterem, be is ismerte a presbiteri gyűlés előtt, hogy hamisan esküdött meg ellenem, és kért hogy bocsássak meg neki, a mire én meg is bocsátottam, sött azóta már segítettem is rajta, a váltója alá írván nevem, mint kezes, mert a pécsi takarékpénztár ha én nem írom alá, nem ád nekik. […] Tehát így is elkövettek ellenem mindent, hogy hivatalomtól megfosszanak, mert nem kevesebbet akartak, mint azt, – hátha még valamelyik általam igazán bajba kerül vólna a gyermekvesztés följelentése folytán, csináltak vólna olyan hazug rágalmakat ellenem, a minöket még nem hallott soha sem egyházmegyei, sem kerületi törvényszék, vagy pedig a könnyebb végét fogták vólna, és vagy agyonlöttek, vagy agyonütöttek vólna. Mert hogy ez kitelik töllök – a ki ismeri öket – mindenki tudja és hiszi. Két ízben már próbálták is, egyszer 1884ben egy pécsi Augusztusi vásárról mikor haza jöttem, két idegen bosnyák suhancot béreltek fel, és ezek aztán revolverböl ugyancsak lö- völdöztek is a kocsiba hozzám, a golyók csak úgy zörgették a kocsi óldalát, de hála Istennek sem engem, sem lovaimat nem találta.

Az egykerendszer ekkorra már teljesen elterjedt volt az Ormánságban, s úgy látszik, a Felső-baranyai Egy- házvidék más eklézsiáira is átterjedt. 10 bizonyíték, bűnjel 11 természetben fizetett egyházi adó

288 VII. Grastyán Konferencia

Én pedig, nálam nem lévén sem puska, sem revolver, a kocsisomnak csak azt mondtam vágj közé, hadd menjen, és elsiettünk mint a szél vész. Nekem pedig szent meggyözödésem, hogy ezek az idegen bosnyák suhancok az ö fölké- résökre tették, mert bizonyosan ígértek nekik valamit. Mert épen az én ellenem lázitók egyike […] Szabó Sándor már egy ízben a saját testvére meggyilkolására felfogadta a budméri /: itt közel lévő rácz falu :/ ráczokat, azonban a testvérének valaki megsúgta, és a ráczoknak nem sikerült azt meggyilkolni, hanem elfog- ták őket. Másodízben engem ök magok, akkor akartak meggyilkolni, mikor másnap az egyh. megyei vizsgáló bizottság vólt kijövendö, az az május 2ára virradóra, és az Isten úgy őrzött meg, hogy a feleségem ébredt fel a kopogtatásra, mindőn a konyha ajtón zörgettek, ’s azt mondták a szolgálómnak Judi, Judi, nyisd ki az ajtót, és a feleségem gondolván reggel felé van az idő és gondolván hogy egy akkor nálunk lévö rokon lány Novák Mari, a gang ajtón kijövet kelti a Judit, kiszóllt hozzá, eredj fenébe, hisz nincs még reggel, és ezen szavak után eltávoztak, de a kutyáim igen ugatták öket. Az egész dolgot én csak reggel tudtam meg, hogy mi akart történni, mikor a 3ik kisszobá- ból Novák Mari bejött, ö mondta el hogy ö látta öket a mint az ablakra felkapaszkodnak, és azután a gangajtóra jöttek, de nem mert a szobán és a konyhán keresztül hozzánk be- jönni, mert félt hogy a nagy szoba ablakán is van valaki, és meglátja, és agyonlövi. De ezekre vonatkozólag jellemzésül meg kell emlitenem azt is hogy elődöm Kovács Bálint úr, ki most aderjási lelkész, az nagyon is szelid és félénk ember vólt, mert az mindent eltűrt nekik, az senkit sem össze nem szidott, se be nem perelt, mint már én, a ki minden gonoszsá- gok mellett sem ijedek meg töllök; ö mondom félénk és gyáva ember vólt, és mégis egy időben egy estve rá lestek és meg akarták gyilkolni, de az Isten csodálatos gondviselése úgy mentette meg, hogy a tanító Nagy Lajos jött azon az úton haza, és ezt szúrták meg, de nem jól talál- ták, azonban az első szúrás után tévedésöket észrevették, és látva hogy az nem a pap, tehát elfutottak, Nagy Lajos pedig hírt adott Kovács Bálintnak, hogy azon az éjen haza nem jöjjön. Ezt úgy hallottam, hogy mi igaz belőle nem tudom, de tudja az esperes úr is, őket pedig nem kérdeztem még rólla, mert rég hallottam, hogy „nem jó az ördögöt a falra festeni, mert megjelen”. Hanem annak szemtanúja vóltam, hogy Kovács Bálint úr valahányszor eljött ide Peterdre már az én időmben, nappal sem ment ki soha az utczára revolver nélkül, sött a legelső alkalommal engem is arra figyelmeztetett, hogy én se menjek ki soha nappal sem revolver nélkül, csak épen a templomba, mert ö is úgy tett, mindíg a míg itt lakott is köztök. Én azonban nappal sohasem kötöttem fel még a revolvert, hanem estve mindíg szoktam, és ezt tudják is, mert jó azt tudni nekik, tudják különben azt is hogy elődöm nappal is re- volverrel járt. Ilyen a tisztelet Magyar-Peterden a lelkész iránt. Vadházasság 5 eset van, de négy már elődöm alatt történt és csak egy eset az én időm- ben, és én már tettem is jelentést, sokszor, de az eredmény kevés vólt. Fajtalanság nem igen fordúl elő, különösen leányok és legények közt nem hallottam, hanem két esetet hallottam, nős emberek közt, de az is egyik róm. cath. vólt, ’s csak egy vólt ref. de az is muzsikus, tehát nem rendes polgár.

289 VII. Grastyán Konferencia

3or Iszákosság tekintetében, nem lehetne mondani hogy nagyon rosszabb mint általá- ban, mert a nagyobb rész nem mondható iszákosnak, hanem egy jó rész, de kissebbség itt is igen szereti a korcsmát. 4er Korhelységre nézve inkább korhelyeknek, mint iparkodó dolgosoknak mondhatók, mert ha már annyit dolgozott, hogy van enni inni valója, azután nem dolgozik, az az ipar- kodás hogy gyüjtsön, szerezzen öreg napjaira, vagy gyermekeire, az már 2—3 családot kivéve, nincs meg bennök, nagyon elegendönek, sött dicséretesnek tartja, ha még annyira mehetett teljes életében, hogy az apja által ráhagyott 1, 2, 3 vagy 4 fertályt /: egy fertály = Ľ telek föld :/ megtarthatja a gyermekeinek, de azzal is kevés dicsekedhetik, mert a nagy- rész tele van adóssággal. 5ör Fényűzés még nincs, valami nagyobb mértékben, hogy e miatt pusztúlásnak néz- hetnének eleibe, mint példáúl hozzánk nem messze eső Nagy-harsány egész vidékén, de csendesen kezd ide is bekapni, mert már a tehetösebb menyecskék kezdenek igen selymesek lenni. 6or Pazarlóknak pénz tekintetében nem mondhatók, mert egyiknek sincs annyi pénze hogy pazarlásra is jusson, ha a polgári és egyházi adóját kifizette, elég ha annyija marad hogy maga szüken megélhessen, hanem pazarlóknak inkább az idöre nézve mondhatók, a mennyiben a drága időt nem használják úgy mint kellene és lehetne, ámbár biztosan ál- lithatom, hogy a pazarlásra nagy hajlandóságok van, mert örömesebb áldoz a korcsmára száz frt12, mint egyházi, vagy más közczélra egy frt. És az is bizonyos, saját szemeimmel is láttam eleget, hogy ha Pécsett valamit árúlt, és kapott 10 vagy 20 frt nem elég neki rendes és rangjához illö egyszerü ebéd, és egy fél liter bor, hanem akkor egy forinton felül ebédel, és bort legalább is fél részegségig iszik, és míg haza ér, ha 10 korcsma vólna az útba, ott mindenütt megállna bort inni. Tehát igazi torka vesztett nép, mely a torkát és gyomrát szereti legjobban, áldomás a lelke, áldomásért megtesz mindent, eladja vagy legalább oda ígéri a templomot is, áldo- másért kész a hamis esküre is. 7er A vallás iránti közöny, a templom megvetése, ’s átalán egyháziatlanság, és az egyház javára való áldozatoktól idegenkedés, ilyen müveltségű nép közt, mint ez is, már rosszabb lábon nem állhat mint itt Magyar-Peterden. […] Tehát itt a vallás iránti közöny és a templom megvetése a lehető legnagyobb mértékben meg van, és a mi legkülönösebb a presbiterek a legnagyobb templomkerülők, mert egy presbitert kivéve, a ki a múlt évben talán 5ször 6szor vólt templomba, a többi egész éven keresztül nem vólt, kivéve ismét azon legközelebbi esetet mikor 2 presbiter a sok atyai intés és dorgá- lásra eljött, de 3 presbitert már több mint esztendeje mióta nem láttam a templomba. Szintén az egyház javára való áldozatoktól idegenkedés , mint fentebb is emlitém a legnagyobb mértékben meg van, […] mert így gondolkodnak, mint már többtől hallottam saját füleimmel, hogy „mi hasznát veszem én az eklézsiának, semmit, és mégis mindíg én adjak az eklézsiának.” […]

12 Forintot. 1886-ban még az ezüstforintok voltak használatban.

290 VII. Grastyán Konferencia

Itt nem kell semmi rend, semmi jó, a ki valami rendet, vagy jót akar, és az eklézsia elő- menetele mellett int, buzdít, serkent, dorgál mint egy lelkész, ki azt hivatásánál fogva teszi, az nem jó, ha Isten angyala vólna is. De csak legalább annyit tennének meg, hogy az egyháznak azt az Ľ telkét párszámra, megtrágyáznák, vivén minden párra legalább évenként egy egy kocsi trágyát, de ezt sem teszik, hasztalan mondani nekik, sött….. Még többet mondok csak azt tennék meg, hogy a mi azon a hitvány főldjökön terem, egy kevés hitvány rozs, azt takaritanák be idejébe, míg a szél ki nem veri, de én 1883ban megértem már azt is, hogy az egyház rozsát a gondnokok pénzért aratták le, mert részéből nem vólt már érdemes learatni, mivel a szél kiverte a szemet belőlle. Hogy tehát csúfságúl, az eklézsia világhírü gyalázatjára, ott ne vesszen aratatlan, pénzért lekaszáltatták. És a kik aratni ki nem áltak, a kik miatt annyi kára lett az eklézsiának, hogy meg lettek vólna büntetve, arról szó sem volt, itt az nem szokás vólt, és csak én nagynehezen hoztam öket annyira, hogy már a múlt évben határoztak a felett, hogy ha valaki a lelkésznek, taní- tónak, eklézsiának, ki nem áll aratni idejében, az minden pár után fizessen 2 frtot. Tehát a határozat már megvan, de más kérdés hogy ki hajtja végre, mert a büntetendők közt van a helyettes bíró, és egy pár presbiter, és ezek minden féle akadályt csinálnak hogy ne lehessen azt végrehajtani. A lelkész pedig magától nem sokat tehet, ha a presbiterium nincs mellette, sött nem is igen tanácsos mereven a törvény útján maradnia, mert ha épenséggel agyon nem ütik, vagy agyon nem lövik, mert nagyon vigyáz magára, mert meggondolja hogy mikor, hova lehet menni – mint egy orosz czár13 – akkor addig leselkednek, suttognak, gyüléskeznek, míg egy elejtett szavát a legkomiszabb módon félre nem magyarázhatják, és be nem pere- lik, hol aztán ha kell megesküsznek hamisan is ellene. […] De Magyar-Peterden a pap elleni gyülölség már a régi időkben gyökeredzik, mert egyik másik jobb érzésü öreg emberrel beszélve, az megmondta, hogy Tisztelendő uram, igy vól- tak ezek minden papjokkal, mióta én élek, mindig így vólt kisebb nagyobb mértékben. Hogy a presbiterek is mennyire nem érdeklődnek az egyház iránt – hiszen azok is Magyar-Peterdiek – bizonyítják a presbiteri gyűlés jegyzőkönyvei, abból meglátszik, hogy én hányszor hivatom össze a presbiteri gyülést, de hol egy, hol kettő jelenik meg a mikor gyülést tartani nem lehet, hol három, négy jelenik meg, a mikor aztán valami nevezetesebb tárgy felett azért nem határoznak, mert kevesen vannak, kimondják hogy ök magok en- nyien nem határoznak, hanem legyen itt mindnyája, hogy pedig minden presbiter együtt legyen, arra egy évben alig van két eset, akkor is aztán valami felett összevesznek, és a mikor már bent jól kikáromkodták magokat, káromolván egyenesen az Atya Istenét, akkor kiugrálnak hogy kint is hadd hallják a káromkodásokat, és hazamennek. Megtörtént már az is hogy összeverekedtek vólna, ha közbe nem állok, és erősen meg nem ragadom a verekedni gyürköző presbitert. […]

13 II. Sándor orosz cár 1881-ben lett merénylet áldozata.

291 VII. Grastyán Konferencia

8or Az iskola iránti közöny épenolyan, mint az egyház iránti közöny, az is nagy teher rájok nézve mert pénzbe kerül, egy frt papírra nehezebben adnak a gyermekeknek, mint a korcsmába 100 frt, vagy a fiskálisnak ezer frt. […] 9er A gyermekek iskoláztatásábani hanyagság - rendetlenség ez előtt hogy borzasz- tó vólt, megmutatja a tanító által vezetett mulasztási napló, a melyből kitünik, hogy a legszorgalmasabb iskolás gyermek, a szorgalmi időből 10 hónapból legfeljebb 4 hónapot töltött iskolába, de némelyik felét sem , sött voltak akik egész éven át 5ször 6szor vetödtek fel iskolába, és ez így ment egész a múlt év 1885 tavaszáig, csak akkor kezdhettem meg egy kissé az iskolaügy rendezését, valamint az egyházi ügyek rendbehozatalát is, holott 1882 Nov 1én jöttem ide Garéból, hol már 4 és fél évig rendes lelkész vóltam. Mikor itt vóltam egy pár napig átláttam hogy bejöttem a földi pokolba, alig vártak egy hetet, eljöttek a tyúkjaimat zsákra szedni, de én tudtam hogy itt sok bitang zsivány, és rabló lakik, ritkán vetkőztem le éjjel, hanem ruhástól aludtam a divánon, és mihelyt a Garéból hozott két jó kutyám ugatni kezdett, a revolvert felkötöttem a dupla hátúl tőltő puskámat magamhoz vettem, és kimentem, így ekkor is kimentem, de már ekkor 3 tyúk melyet a cseréptető felbontása után már kiszedtek nálok vólt, – de hallva hogy én kimentem elfutottak, én pedig a sötét és havazó téli éjszakában utánok dupláztam; azután fá- mat, szénámat, répámat lopták, sött az istállómba is be akartak törni, de mivel bátran kimentem mégis elmentek. […] Tehát most már van rend az iskolában, a milyen még M. Peterden nem vólt, és azt én csináltam, de még sok van hátra, hanem Isten segedelmével hiszem hogy nem sokára minden meg lesz. Lehetne itt mindenben rendet csinálni könnyen, csak olyan szolgabiránk vólna, mint a Siklósi járásnak Antal Pál, a ki midőn a pap bepanaszolja valamelyik /: paraszt :/ polgárt, négy szemközt a hajdújával jól elvereti, és míg a vörös vagy kék fóltok elmúlnak addig 3—4 napra bezáratja az egyesbe, legtöbbször étlen szomjan, aztán ha ki megy az Antal Pál os- kolájából már megtanúlta, és tudja hogy a pap ellen nem szabad neki, az ő ostoba fejével, és rövid eszével henczegni. De a mi főszolgabiránk a Pécsi járásban Forra˙ Iván úr, ez már nagyon gyenge, és vagy nagyon jó szivü a /: paraszt :/ polgárhoz, vagy nagyon elnéző vagy hanyag e tekintetben azok iránt a papság rovására. Pedig a magyar-peterdi népben, minden igen igen rossz híre mellett is, – mert az egész megyében igen nagyon rossz híre van ennek a Peterdnek – megvan még az a robotos job- bágy öseitől öröklött tulajdonsága, hogy hamar megijed, csak legyen valami törvényes úr, a ki jól rá ijeszt. Hanem aztán ha valamely felette állóra, példáúl papjára, vagy más törvényes urakra rászabadítanák, ők is nyugodt szívvel megtennék azt mit Dózsa alatt a híres parasztláza- dás a mit mivelt. Itt tehát legjobban segítene, a világi urak által is nyilvánosan támogatott papi tekintély, de a mi hivatalos uraink nem úgy szoktak elöttök nyilatkozni, hogy az a papi tekintélynek hasznára válhatnék, hanem ellenkezőleg.

292 VII. Grastyán Konferencia

Ezért mer aztán a legkoszosabb is úgy beszélni a pappal szembe, hogy „hiszen kigyelmed nekünk szolgánk, mert mink fizetjük”. Meg vagyok arról gyözödve, hogy az egész nép itt úgy is gondolkodott csakugyan, és a pa- pot szolgájának tartotta, hanem aztán én nem igen ijedve meg töllök, hol szelidebben, hol keményebben megmagyarázom nekik, hogy igenis én szolgája vagyok az Istennek, és a Mi Urunk Jézus Krisztusnak, a kinek szent tudományát hirdetem a ti süket füleiteknek, de embernek, még külömbeknek sem, sött semmiféle hatalmas embernek is szolgája nem vagyok, annyival inkább nem pedig halgatóimnak, kiknek lelki gondozása reám bízatott. sat. sat. 10er Az egyházi szolgák iránti kicsinylés most jönne sorrend szerint, azonban erről épen most fentebb szóllottam, mivel a másik tárgyba épen belevágott. De hogy nem csak velem bánnak így, hanem elődöm sem volt jó nekik […] Hogy milyen jól bántak vele, az is bizonyitja, hogy egy kisebb jövedelmü egyházba is elment örömest, de már ha oda meg nem választják le is köszönt vólna inkább mint itt legyen még tovább lelkész. Ezt nekem maga mondotta. […] Ha mindazt a méltatlanságokat, azt a bosszantásokat, azt a szemtelenkedéseket, a mi egy henczegő müveletlen és szabados ember részéről jöhet egy müvelt emberre nézve, és a mik itt mind megtörténtek, elakarnám sorolni, vagy leírni, akkor – csak ami még eszembe jut – arra legalább hat hónap, és két rizsma papír kellene. […] Csak egy kérésem van az én jó Istenemhez, csak az hogy innen segitsen el még valamelyik más egyházba, ha az kissebb lesz is, mert itt úgy gondolom, hogy még a földbe sem tudnék nyugodtan pihenni – mert itt én igazán elmondhatom Szent Dáviddal hogy „mert az egész földet /: falut :/ bár el nézd, nem találhatsz igaz embert”. […] Nem adnám hű képét a m. peterdi állapotnak, ha a következőket meg nem emliteném. Daczára a fentebb előadottaknak, már annyira mentem velök, hogy búzát, kukoriczát és disznólábat, már tisztességesen, azt kellő időben, és óly minőségben hozzák, hogy azokra nézve már nagy panasz nem lehet, még a bor az, a mit valódi minöségben senki sem hoz, mert ott legkönnyebb a csalás, abból nem lehet kiválasztani hogy hány liter víz van benne – és ezzel a legtöbben hátralékban maradnak. De ök magok azt mondták az idén hogy még ilyen bor – már t. i. lukma bor, mit ők hor- danak – pap pinczéjébe még sohasem ment le. Tagadhatatlanúl igaz is, mert mikor ide jöttem 1882ben összel, olyan bort hordtak hogy én nem bírtam meg inni, kénytelen vóltam ő töllök az egyes polgároktól készpénzen venni mindig, magam, családom, és vendégeim számára, egy kevés inni való bort, mert azt meg inni nem lehetett, hanem aztán 1883ban a gazdasági épület csinálásakor nagy részét nekik adtam ajándékba, a többit pedig potom áron elvesztegettem. […] Elmondhatom azt is, hogy most már őket ismerve, úgy a hogy, mindamellett ura vólnék a helyzetnek […] ha nem vólna itt még 3 fölázító, a kik nem szűnnek meg mindenféle utat és módot felhasználni arra, hogy a nép elött – a hiszékeny nép előtt – tekintélyemet, becsü- letemet le rontsák, és ez által a vallásosságnak is ártsanak.

293 VII. Grastyán Konferencia

Ez a három fölázító Szabó Sándor, Szösz János, és Gergely József templomba sosem jár, és úgy tüntetnek az ellen, hogy mikor a nép legjobban gyülekezik a templomba, a 3ik harangozáskor, ök akkor mennek – különösen Szösz János, és gyakran Szabó Sándor is – a pinczébe, a vállukra akasztott tarisznyával, a mi által czéljok nem más mint a templomba járás parodizálása. […] 11erAz utasitásban lévö sorrend szerint itt kellene beszámolnom arról, hogy ha a gyüle- kezet valamely erényben ékeskedik, arról is jelentést tegyek. De: Szorgalomban nem ékeskedik, mint fentebb elöadtam, ezen a téren dicséretet nem érde- mel, inkább buzditást, mert ez bizony nem szorgalmas nép, pedig szorgalmat tanulhatna a szomszéd falukban lakó németektől. De itt hogy csak egyet emlitsek fel, ösztől tavaszig alig tesz valamit a nép, különösen az asszonyok – nem mind – de a legtöbb, a helyett hogy mint más vidéken fonna 10-11 óráig éjjel, lefeküsznek már estve 6 órakor, és fölkelnek reggel 6-7 órakor, és azt a kis fonni valót is mással valami szegény asszonnyal fonatják meg lisztér és zsirért. Békessészeretet épen nincs köztök, mert egymással is örökös háborúban, torzsalkodás- ban, és pörben vannak, itt minden embernek rendes fiskálisa van, és ritkaság, hogy szolga- birónál, járásbiróságnál, törvényszéknél vagy királyi ügyésznél ne legyen dolga. […] 12er Az anyagi helyzetről is – valamint minden másról – az én legnagyobb bajomra és sajnálatomra, igen rosszul referálhatok, mert röviden annyit mondhatok, hogy itt a leggazdagabb polgárnak is 6 az az hat fertálya van, vagyis 1 és ˝ telek föld birtoka, de ez is csak egy van a faluba, és az is mint a többi jó csomó adóssággal van terhelve. A többi birtokosok 5 fertályos van egy, 4 fertályos egy, azután lefelé mindég több, és legtöbb az egy fertályos, de tudtommal egy sincs, a kinek több vagy kevesebb adóssága nem volna. Pedig nem volna ez rossz lakóhely a gazdának még sem, mert igen finom és elegendő mennyiségű búzájok terem, ilyen búza termőhely mint ez, és itt két szomszéd falu, az rit- kaság, és a búza mindég jól sikerül. Igaz, hogy a tavaszi veteményök már ritkán sikerül olyan jól, de azt tapasztalom hogy a ki jól trágyáz, javítja a földjét, és idejében megadja a munkáját a földnek, annak mégis vannak rendesen jó tavaszi veteményei. […] Vólna vagy lehetne szükségleteik és igényeik kielégitésére mindenök, ha 2or gondosab- bak volnának. De még mindig meg van köztük az a régi robotos világból, öseikről rájok maradt parasztszokás, hogy ha van mindennel igen böven bánnak, a míg van. Csakhogy öseik ha nem vólt mentek a földes urasághoz, és kaptak előre költsön, de ők most mennek a takarékpénztárhoz, a mely pontosságot kíván a mit a polgárnép nem igen tud megszokni, és nem lévén rendes biztos fizetése, sokszor nem is tud ha akar sem pontosan fizetni, a minek vége per, perköltség, és elpusztúlás. […] Vólna vagy lehetne szegénységökhöz képest mindenök, ha volna 3or Békességszeretet köztök de az nincs semmi, de semmi, itt nincs egyetlen egy ember sem, a ki egyik a másik-

294 VII. Grastyán Konferencia nak igaz barátja volna, itt sem igaz testvériség, sem igaz rokonság, sem igaz barát közöt- tök egymáshoz, nincs. Csak akkor, és addig kell egyik a másiknak, a mikor és a meddig hasznát veheti, például mikor valami perbe van, és tanú kell. Mert gyakran perelnek, nem csak papjok ellen hanem egymás ellen is, ilyenkor aztán gyűléseket tartanak, etetnek itatnak a pinczékben, és ilyenkor nem sajnálják bármiféle költségbe kerül a per, vagy a traktálás. Ez a békétlenség, örökös torzsalkodás, s az ezzel járó biróságokhoz, ügyvédhez való já- rás és az ügyvéd veszi el a legtöbb jövedelmöket. Hozhatnék föl erre temérdek példát […] Bíró Andrásnak [korábbi gondnok S. Á.] az idejében történt, hogy az egyháznak egy váltója lejárt, és már az egyház be volt perelve érte mikor én megtudtam. De ezen váltót a régi presbitérium írta alá, és vette fel. Én összehivattam az új presbiteriumot, és kértem hogy ne hagyják tovább perelni a vál- tót, hanem most ők az elöljárók tehát vegyék át a váltót, írják alá és adják be. Egyik okoskodó presbiter – mikor már délután 1 órától esti 5 óráig kapaczitáltam őket, mikor a tüdöm már majd kiszakadt a sok beszédbe – ekkor azt mondja, hogy ő nem irja alá, míg Pécsett meg nem kérdi a törvényes urakat. Én erre – természetesen dühös lévén már – azt mondtam, hogy hát tudja é kik azok a törvényes urak Pécsett, azok katholikus urak, azok a mi ügyeinkhez, különösen ezen ügy- höz óly szamarak és ostobák, mint a milyen szamár vagyok én a harangöntéshez […] Másnap a presbiterium összejött, és Bíró András írt egy lamentabilis folyamodást egyenesen a Föszolgabirónak, hogy a mi papunk a pécsi törvényes urakat szamárnak, ostobá- nak nevezte, sat. sat. kérjük őt, mint a Katholikus vallás ellen lázítót keményen megbün- tettetni, „mert mink elismerjünk azt, hogy a Katholikus vallás előbb való mint a mienk”. Aláirta az egész presbiterium. A világtörténetben tehát páratlanúl áll még az én presbiteriumom, mert az ismerte el legelöször hivatalosan, hogy a Katholikus vallás elöbb való mint az övé. A kinek vallása van, még a pogány is, a maga vallását tartja legjobbnak, legelöbb való- nak, de az én presbiteriumom ezt is megtagadta, csakhogy a pógárság közös ellenségének – az ő hitök szerint – a papnak árthassanak vele. […] 13or Hogy miképen – könnyen é vagy nehezen – viselik az egyházi terheket azt már fentebb kifejtettem […] 14er Más felekezetekkel való viszonyáról e gyülekezetnek azt mondhatom, hogy ezek ugyan nem vakbuzgók, sem vallásokra, nemzetiségökre, nem bánják ezek, ha akármiféle vallásu valaki, vagy akármi nemzetiségü, vallásáért, vagy nemzetiségeért senkit, sem nem gyülölnek, sem nem üldöznek. Ebben az egyben a legjobbak, és ez egyben állanak a müvelt- ség legmagasabb színvonalán. […] Nagy vétket követnék el magam ellen, és családom ellen, ha mindezek után nem kérném meg Fötisztelendő Püspök urat, miszerint arról hogy ezen adatokat és felvilágosításokat én írtam meg, s általam tudja Fötisztelendő úr, ne méltóztassék nyilatkozni, mert ha ők

295 VII. Grastyán Konferencia azt tudnák hogy én adtam róllok ilyen relatiot, nekem menthetetlenül vagy el kellene szök- nöm, vagy kivárni a bizonyossághoz igen közel járó agyonütést, vagy agyonlövést. Tudják ők azt magok is, hogy nekik mindenütt, úgy a politikai megyén, mint az egész egyházmegyén igen rossz hírök van, és magok is elismerik, sött magok is mondják számta- lanszor, hogy ilyen rendetlen, ilyen lázongó, ilyen rossz nép talán a világon sincs több. […] Megvallom, és könnyen elhihető, hogy nem szeretném Fötiszteletü úr haragját magamra vonni, ezért a rettenetes sok írásért, de reménylem megbocsát nekem ha még egy körül- ményre előre felhívom becses figyelmét. Az a három főlázító Szabó Sándor, Gergely József, Szösz János […] Ezen emberek jellemzéseül meg kell emlitenem, hogy Szabó Sándorról itt a presbiteri gyülés jegyzökönyvében van 1871ben jegyzökönyvezve hogy mint gondnok az egyház vetni való búzájából 28 iczét ellopott, és ez ügy az egyh. megyén is forgott. Akkor a gondnokságból kicsapatott, késöbb presbiter volt, onnan is a Nt. esperes úr egy Canonica visita alkalmával egyszerűen kicsapta. Most volt 1884ben talán négy hónapig bíró, de abból is ki lett csapva, nem csak hanem még utána egy hónapi börtönt is kapott. Gergely Józsefről azt beszélik, hogy az apját egyszer a vízbe akarta fojtani, és ezért bör- tönt is ült, egy alkalommal Pécsett szénát lopott, a miért majd agyongázolták, már nem sok kellett volna neki; egy más alkalommal Mohácson a kocsikból a stézliket kiszedte, de rajta veszitvén jól eldöngették. Különben is egy mindenkivel kötekedő, veszekedő, okoskodó, véres szájú ember, és nagyon furfangos, a miért a falubeliek csak zsidó józsinak hívják, igaz nevén soha sem nevezi senki. Engem is, és a papságot örökösen sértegeti, annyira, hogy már legalább 6szor perelhet- tem volna be becsületsértésért. […] De bizalmasan megsúgva nem merem beperelni, mert ha megnyerem, a mi bizonyos, és neki fizetni kell, és börtönt ülni kell, ez a milyen fösvény, és vakmerő vérengző ember, ez laghamarább megtenné hogy fényes nappal is leszúrna. Szösz Jánosról semmi ilyen jellemtelenséget nem mondhatok, az a három fölázitók közt legmérsékeltebb, és legszelidebb előéletű ember, hibája csak a kevélység, a nagyzás volt, szerette volna szép lovakkal magát mutogatni, és ezekkel sokat bukott, most a bukás szélén áll, és gondolta, hogy ha engem ki tudna innen valahogy fúrni, hát majd a másik leendő pappal, ő már mint olyan dicsö és hatalmas ember, előre kialkudna és fizettetne magának egy pár száz forintot és lukma elengedést, és most csak ezért képes minden szemtelenség- re.

Magyar-Peterden 1886 Márczius hó 22én

Mészáros István ref. lelkész

296 VII. Grastyán Konferencia

Rövidítések jegyzéke

BREL. = Baranyai Református Egyházkerület Levéltára el. jkv. = egyházlátogatási jegyzőkönyv Fb. Em. = Felső-Baranyai Egyházmegye Mo.-i Ev. Ref. Egyh. Egy. Névt. = Magyarországi Evangélikus Református Egyház Egyetemes Névtára RL. = Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltár

Felhasznált irodalom

KASZA 1997 = KASZA Sándor (főszerk.): Magyarország megyei kézikönyvei. I. kötet: Baranya megye kézikönyve. Hatvan, 1997 PESTI 1982 = PESTI János: Baranya megye földrajzi nevei. Kiadja a Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1982

Felhasznált levéltári források

Baranyai Református Egyházkerület Levéltára: Magyarországi Evangélikus Református Egyház Egyetemes Névtára az 1886. évre. Tóth Sámuel (szerk.), Budapest, 1887 Baranyai Református Egyházkerület Levéltára: A Magyar-Peterdi Ev. Ref. Egyház Anyakönyve az 1817ik évtől az 1860ik évig Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltár: A Dunamelléki ref. Egyházkerület egyházainak külső és belső állapota 1885 – 1893 években Szász Károly püspök idejében II., A Felső-Baranyai Egyházmegye egyházainak állapota 1886-ban. Visitatioi jegyzőkönyvek és bizalmas levelek. 43/1886 számú irat.

297 VII. Grastyán KonferencIa

Simon Tamás a mohácsi országzászló története

elveszített világháború, válságos átmenet1

agyarország az első világháborúból vesztes félként került ki. Egy kusza helyzetet teremetett – a fegyveres vereségeken túl –, hogy a Monarchia fel- Mbomlóban volt, ráadásul a hivatalos fegyverszünet megkötésekor már nem is létezett. Ezt a történelmi helyzetet sem Károlyi Mihály, sem a Tanácsköztársaság nem tudta megoldani. Eközben ellenséges csapatok szállták meg Magyarországot. 1919 végére a politikai helyzet stabilizálódott, így az 1920. januári választások után ös- szeült Nemzetgyűlés tisztázta Magyarország államformáját, kimondta, hogy ide- iglenesen kormányzót kell választani, eltörölte mind a Károlyi-kormány, mind a Tanácsköztársaság összes rendelkezéseit.2 Horthy Miklóst megválasztották Magyarország kormányzójává. „Az egymást váltó rendszerek után az 1920-as években alakult ki és stabilizálódott egy olyan politikai struktúra, amely kisebb-nagyobb válto- zásokkal ugyan, de 1944-ig fennmaradt.”3 Mindezek után 1920. június 4-én aláírták a trianoni békét.

a béke

A békekonferencia 1919. január 18-án ült össze Versailles-ban, azonban a magyar békedelegációt csaknem egy évvel később hívták meg, így az 1920. január 6-án érke- zett Párizsba.4 Vezetője gr. Apponyi Albert volt, aki híres január 16-i beszédében5 kitért a béke túlzásaira, főként a nagyszámú magyar népesség határokon kívülre szorulására, illetve a gr. Teleki Pál által készített „vörös térképre” hivatkozva kívánta a konferencia által kialakított határokat népszavazások kiírása révén módosítani. Több nyelven elmondott beszéde6 nem maradt teljesen hatás nélkül. Azonban a változtatási szándék csak szándék maradt, és május 6-án az előre megírt békeszöve- get kapta kézhez a magyar békedelegáció; majd 1920. június 4-én Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a békét a Nagy-Trianon palotában.7

1 Erre vonatkozó irodalom: BOTLIK 2004; ROMSICS 2000; 2 ROMSICS 2000. 133–137. 3 PüSKI 2006. 6. 4 ROMSICS 2007. 794. 5 ROMSICS 2000. 125-133. 6 ZEIDLER 2001a, 30. Franciául mondta el felszólalását, amit fejezetenként angol nyelven, majd a beszéd végén olaszul foglalt össze. 7 ROMSICS 2005. 147.

2 VII. Grastyán Konferencia

Magyarország a béke által hatalmas veszteségeket szenvedett. Elveszítette terü- letének kétharmadát, lakosságának 63,5%-át, valamint a határokon kívülre került 3 312 856 magyar nemzetiségű állampolgár. 1920. június 4-én az egész megmaradt ország gyászba borult, az újságok gyászkeret- tel jelentek meg, zúgtak a harangok 10:00 órától 12:00 óráig. Már a békeszöveg kézhez vételekor nyilvánvalóvá vált, hogy a kialakult állapot a lakosság valamennyi rétege szerint tarthatatlan, és annak módosítását követeli.

A békére adott válasz: a revízió

A revíziós gondolatot jól jellemzi Bethlen István 1928. március 4-i debreceni beszéde: „Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet.” Ehhez kapcsolódik az a gondolat, mely szerint a Csonka-Magyarország életképtelen, s rövid időn belül meg fog szűnni. A magyar külpolitika mindig a revíziót képviselte (némelykor erőteljesebben, más- kor kevésbé, az adott külpolitikai helyzettől függően),10 ugyanakkor a hazai közvéle- mény nagy részét és a kérdés belpolitikai felhasználását jórészt irredentizmus jellemezte.11 A revízióban reménykedés „jogi” alapját főképp a béke 19. cikkelye,12 valamint a Millerand-féle kísérőlevél13 adta. A revízió többféle változata ismert. Az egyik a „Mindent vissza!” jelszóval jellemez- hető (Urmánczy Nándor). A másik revíziós gondolkodás az etnikai határokig szerette volna kitolni az ország határait (Fenyő Miksa). A harmadik változat a két vélemény között foglalt állást, és a lehetséges optimumra törekedett (Bethlen István, Teleki Pál). Az országzászló mozgalom az első változatot képviselte, azonban békés eszközökkel (emlékművek állításával).

Az országzászló14 mozgalom

„Az országzászló az a történelmi erőforrás, amelyben a magyar történelem tradíció és az új nemzeti törekvések gyökerei élnek.” /Székely György/15

Kovács 2004. 7., illetve Zeidler 2001a, 45. Romsics 2000. 234. 10 Zeidler 2001d, 77. „Ilyen vagy olyan formában minden párt hirdette a revíziót…”. 11 Gergely – Glatz – Pölöskei 2003. 58. Egységes Párt programja (1922 tavasza; 2 pont): „Tántorítha- tatlanul ragaszkodunk ezeréves hazánk régi határaihoz. A ránk kényszerített békét, ha el is fogadjuk, régi hazánk egy talpaltnyi földjéről sem fogunk soha lemondani.” 12 Zeidler 2003. 173. „A Közgyűlés időnkint felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szer- ződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbé- két veszélyeztetné.” 13 Romsics 2000. 138–140. (1920. május 6.) illetve Zeidler 2003, 148-151. (Eredeti címe: „A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának kísérőlevele a magyar békedelegáció elnökének”) 14 Tegzes 2007b, 323. Az is érdekes kérdés, hogy miért zászló, és nem lobogó az elnevezés, ti. a lobogó esetében a zászló („a jelképet hordozó puha anyag”) egyik felével mozgatható módon van az őrfához kap- csolva. 15 Baranya Megyei Levéltár (a továbbiakban BML) IV. 1428 114 (Székely György a Magyar Nemzeti Szövetség

299 VII. Grastyán Konferencia

Az országzászló „köztéren magas rúdra felhúzott, a nemzet identitását és egységét jelképező nemzeti lobogó.”16 Országzászlót mindig a helyi lakosság adományaiból, illetve némi önkormányzati (községi, városi) támogatásból állítottak. Általában terv- pályázatot hirdettek, s a legjobban sikerült pályamunkát valósították meg. Három fajtája ismert: ereklyés országzászló, országzászló, országzászlós Hősi em- lékmű.17 Az első fajta a legköltségesebb, mert ereklyét – általában földet – kellett hozzá gyűjteni Nagy-Magyarország meghatározott tájairól. A második típus hagyo- mányos, leginkább a városokban jellemző. A harmadik fajta leginkább a falvakra jel- lemző, mivel ez a legolcsóbb, nem kell hozzá más, csak egy farúd, egy zászló; még igazán helyfoglalási és építési engedély sem18; Hősi emlékművet pedig minden tele- pülés köteles állítani.19 Az országzászlóknak volt egy általános sémája, mely alapján a kisebb települések, a szegényebb falvak emlékművet állítottak. Kettes, néhol hármas lépcsőzetes talap- zaton egy fölállított hasábforma képezte az országzászló „törzsét”20, majd ehhez erő- sítették hozzá – általában a hasáb tetejére – az őrfát, avagy rudat. Ez legtöbbször fá- ból, néhol fémből készült, és piros-fehér-zöldre volt festve. Természetesen a nagyobb városok igyekeztek minél impozánsabb, egyedibb, drágább emlékművet állítani, ép- pen ezért ezeket nem lehet egy séma szerint vizsgálni. Az országzászló-állításoknak volt egy meghatározott rendje, mely szerint az elké- szült terveket be kellett mutatni a központi Bíráló Bizottságnak, és ha az megfelelő- nek ítélte, engedély adott az építésre. Ugyanígy zajlott a hősi emlékművek fölállítása is. Egy 1939 októberi belügyminiszteri körrendelet arra hívja föl a figyelmet, hogy mindenképpen be kell mutatni az elkészítendő hősi emlékmű, vagy országzászló terveit az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak.21 Nem csak az emlékmű-avatásoknak, de a zászlótartásnak is szigorú szabályai voltak. Az Ereklyés Országzászló Nagybizottság egyik 1940-ben kiadott körlevele például nyomatékosan fölhívja a figyelmet arra, hogy mindig legyen – akár hétköznapi, egysze- rű piros-fehér-zöld – zászló a rúdon,22 ugyanis „a zászlótartás állandó tiszteletet jelent a zászlóval jelképezett nemzeti eszmény iránt”.23 Véleményem szerint ez a mondat hiány- talanul összefoglalja az országzászló szellemiségét, célját és összetartó erejét.

Pécs-Baranyai Körének volt a főtitkára.) 16 Lapoda Multimédia, Országzászló http://www.kislexikon.hu/orszagzaszlo1.html (2009. 03. 06.; 23:16) 17 Horváth József, Országzászló http://www.kepeslap.vnet.hu/eszk/pdf/ujsag/200706.pdf (2009.03. 06.; 23:42) 18 Éppen ezért alig maradt nyoma a községi iratanyagokban 19Az 1917. évi VIII. törvénycikk http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7380 (2009.03. 07.; 00:11) 20 Nagy mértékben hasonlít egy útszéli kőkereszt alsó részéhez. 21 BML IV. 410. b. 176/1946 („Hősi emlékművek és országzászlók felállításánál követendő eljárás”) 22 BML IV. 1406. R (F-V-51682/1944) 2923/1940 („…az Országzászlók zászló nélkül ne maradjanak…”) A zászlókat mindig félárbócon kellett tartani, csak központi engedélyre lehetett más magasságba húzni, s akkor is csak a meghatározott időre. 23 BML IV. 1406. R (F-V-51682/1944) 2923/1940

300 VII. Grastyán Konferencia

Az Ereklyés Országzászló

A budapesti Ereklyés Országzászlót 1928. augusztus 20-án avatták föl24 a Szabadság téren, szemben az irredenta szobrokkal.25 Az emlékművet Füredi Richárd és Lechner Jenő, a lobogót Lechner Marianne tervezte.26 Talapzata haraszti mészkőből készült és egy szószéket ábrázolt – az isteni áldást szimbolizálva. A zászlórúd 20 méter magas volt, bronzból készült, és beleverték a vármegyék és községek zászlószögeit is.27 A rúd tetején Horthy Miklós esküre emelt kezének egy méteres mását helyezték el.28 A talapzat alatt – a koronázási dombhoz hasonlóan – ereklyeföldet gyűjtöttek össze. A földet csonka-Magyarország összes községéből, az elszakított területek összes koráb- bi törvényhatóságából, továbbá a magyar történelem nevezetes helyszíneiről: a muhi csatamezőről, a mohács melletti Csele-patakból, az 1848–49-es csataterekről, Petőfi és Kossuth – feltételezett – szülőházából, valamint a galíciai és doberdói katonai te- metőkből hozták.29 Az Ereklyés Országzászló egy szimbólum lett, a nemzet összetar- tásának, Nagy-Magyarország visszaállításának szimbóluma, mely teljesen beleépült a két világháború között egyébként is virágzó zászlókultuszba. Vasár- és ünnepnapokon zászlóőrséget30 és revíziós tüntetéseket szerveztek. Itt ünnepelték március 15-ét, vagy gyászolták június 4-ét,31 október 6-át. De itt rendeztek nagygyűlést az első bécsi döntés alkalmával. A lobogó előtt gyászolták Horthy Istvánt, illetve itt szentelték föl a vidéki országzászlókat is.32

Baranya különleges történelmi helyzete

Az első világháború utáni megszállás elsők között Baranyában indult el, még 1918 novemberében. Megtartották a magyar közigazgatást,33 azonban nagyrészt szerb tiszt- viselőket neveztek ki. Leszedték – egyes esetekben erőszakosan – a magyar zászlókat,34 háborgatták a magyar lakosságot,35 és a terület megtartására törekedtek. Még a so-

24 Dömötörfi 1991. 233. Az avatást eredetileg június 4-ére tervezték, azonban addigra nem gyűlt össze a szükséges összeg. (Mivel teljesen társadalmi úton, közadakozásból épült, a többi országzászlóhoz hasonló- an. Még Prohászka Ottokár is adakozott.) 25 Pótó 2003. 62. Az Ereklyés Országzászló felől nézve, a szobrokkal szembefordulva, balról jobbra haladva: Nyugat, Észak, Kelet, Dél. 26 Zeidler 2002. 21. 27 Zeidler 2002. 21. 28 Pótó 1989. 26. „…Magyarország népe sohasem mond le az ezeréves földről.” 29 Pótó 2003. 54. 30 BML IV. 1406. R. (F-V-51682/1944) 2923/1940 a sz. Az V. számú igazgatási irat rendelkezik a zászlóőrsé- gekről. (Ezek általában cserkészek, leventék, a Turul Szövetség tagjai voltak.) 31 Zeidler 2001d, 82. Itt emlékeztek meg 1930. június 1-jén a tizedik évfordulóról is. 32 Mohácsi Hírlap 1941. 09. 21.: 1 (Itt iktatták be 1941. 09. 14-én a Mohács által adományozott bezdáni, mo- nostorszegi és vörösmarti országzászlókat is.) 33 Tegzes 2003, 531. 34 A pécsi országzászló 1937. 27. Nendtvich Andor beszéde a pécsi országzászló avatásán. (1935. 10. 06.) 35 BML XIV. 13 „…nappal az utcán való ácsorgás, munkakerülés, este pedig 8 órán tul való kinntartózkodás tilos. Akiket a hatóság közegei…előállítanak, azok kíméletlen és szigorú büntetésben fognak részesülni.” (Mohács, 1919. január 4.; korabeli plakát)

301 VII. Grastyán Konferencia kác lakosságot is meg akarták nyerni egy esetleges népszavazás sikeressé tételére.36 1921 augusztusában Antant nyomásra történt meg a délszláv visszavonulás; először Pécsett,37 majd Siklóson38 és utolsóként Mohácson. Az öröm azonban nem volt teljes,39 mivel a Drávaszög a határon kívülre került.40 Vitéz Horváth Kázmér így fogalmazott: „Nekünk azt a területet vissza kell szereznünk…, hogy békés fejlődés legyen biztosítható a Duna és a Dráva szögletében, a Mecsek aljában.”41 Ezért is lesz kiemelten nagy jelentősége az 1941 utáni országzászló-avatásoknak a Drávaszögben. Baranya megye helyzete azért is érdekes, mert: „Baranya évszázadok óta soknemze- tiségű vidék.”42 Ez sok más megyében is így van, de ezen a területen több helyütt bizo- nyítható, hogy a nem magyar nemzetiségű éppen úgy akarta a revíziót, mint magyar honfitársa.

A mohácsi országzászló

Az újabb kutatások szerint Mohács lehetett az első vidéki település, ahol országzász- lót avattak.43 Tény, hogy az emlékmű fölállításának terve – ekkor még felszabadulási emlékmű – már 1931. február 25-én megfogalmazódik a Magyar Nemzeti Szövetség Mohácsi Körének választmányi ülésén.44 Az alapkövet 1931. augusztus 26-án avatták föl a város anyagi hozzájárulásával; a felszabadulás tíz éves évfordulójának ünnepségei keretében.45 Érdekesség, hogy a fölállítást többször megelőzte társadalmi diskurzus, illetve vita arról, hogy megépüljön-e az emlékmű, és a legjobban a Mohácsi Sokácok Olvasóköre támogatta az állítást.46 Az avatást az 1932. évi augusztus végi ünnepségek keretében bonyolították le.47 Az esemény jelentőségét jelzi, hogy az országzászlót maga Horthy Miklós adományozta a városnak,48 illetve hogy különvonatot indítottak Pécsről az avatás napján.49 Az emlék- mű leleplezésére 1932. augusztus 28-án, délelőtt fél tizenegykor került sor a Városháza előtt.50 Ebben az időpontban az országzászló mellett leleplezték mind a város, mind a me-

36 Hornyák 2006. 64. (Természetesen itt szerb siker értendő.) 37 Fischer 2006. 195. („VIII/21-én délután –kor bevonult a magyar csendőrség. Extázisban a lakosság.”) 38 Nagy 2000. 245. (1921. augusztus 22.) 39 Fischer 1931. 3. „…még mindig maradt egy tátongó seb…” 40 Szeghalmy 1938. 60. (Baranya vármegye 5107 km2-ből elvettek 1143 km2-t; 34 települést, 51.321 lakossal.) 41 Horváth 1932. 7. 42 Fehér 1996. 285. 43 Teljesen biztos információ egyelőre még nem áll rendelkezésünkre. 44 Mohácsi Hírlap 1931. 03. 01.:5. 45 Mohácsi Hírlap 1931. 08. 30.: 1. 46 Mohácsi Hírlap 1931. 04. 26.: 1. Azért érdekes, hogy egy nem magyar közösség mennyire együttérez a magyar lakossággal. 47 Mohácsi Hírlap 1932. 08. 21.: 2. 48 Rosanthal 1932. 6. 49 Mohácsi Hírlap 1932. 08. 28.: 3. 50 Mohácsi Hírlap 1932. 08. 21.: 2.

302 VII. Grastyán Konferencia gye zászlótartóját is.51 Az avatást Schmidt Lajos – a Magyar Nemzeti Szövetség Mohácsi Körének elnöke – beszéde nyitotta meg,52 őutána Soós Károly következett. Majd Perényi Zsigmond53 ünnepélyesen átadta az országzászlót dr. Margitay Lajosnak,54 „megőrzés vé- gett”. A vármegye zászlóját Fischer Béla alispán, a városét pedig dr. Kápolnai Zsigmond esperes-plébános nyújtotta át a polgármesternek. A zászlóátvételek után dr. Margitay tartott beszédet; majd dr. Réder Dezső szavalta el Szózat Mohács ünnepén című versét, amelyet erre az alkalomra írt. Végül az avatást ünnepi ebéd zárta. Maga az emlékműcsoport55 Martinelli Jenő56 szobrászművész alkotása. Középen állt az országzászló rúdja, melyet három bronzból kiöntött nőalak (magyar, német, sokác) vett közre. Az emlékmű szoborcsoportja és a rúdtartót ma is látható. A nőalakok jellegzetes népviseleteikben vannak ábrázolva, kezeiket egymáséiba kulcsolják, illetve a két oldalsó alak57 egyik-egyik kezét a városházára néző magyar középcímeren nyugtatja. Az emlékmű alsó része műkőből készült téglatest, a térre néző oldalán egy Lessing idézet olvasható58; a hátsó oldal tábláján pedig néhány adat tudható meg a zászlótartóról.59 A jobboldali városi zászlótartón egy mészkőből faragott oroszlán az ég felé üvöltve vigyázza az őrfát, illetve a városi címerpajzsot fogja közre jobb mellső mancsával.60 Az országzászlótól balra található vármegyei emlékművön is egy mészkő oroszlán – az országzászló felé ordítva – vigyázza a rudat, bal mellső mancsát a vármegye címerén pihentetve.61 A szobrok között alacsonyan bekerített díszkert szépíti a teret. A szoborcsoport még napjainkban is közvetíti az „összefogás” szellemiségét, azt, hogy bár több nép él itt a Kárpát-medencében együtt, de ez nem hátrány, sőt szépíti, változatosabbá teszi kultúránkat, tanulhatunk egymástól. Az országzászló a város életének szerves része volt. Az emlékmű előtt ünnepségeket tartottak, ilyen volt például a Sokacok Magyar Olvasókörének zászlóavatása.62 Itt nyi-

51 A zászlótartókkal szemben állva középen található az országzászló, attól jobbra a város, balra pedig a megye zászlótartója, melyeket egy-egy oroszlán őriz. 52 Mohácsi Hírlap 1932. 09. 04.:1. Az ünnepség részletes leírása. 53 A Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke, az avatáson Horthy Miklóst képviselte. 54 Mohács polgármestere. 55 Középen áll az országzászló-emlékmű („Három leány”), szemből nézve attól jobbra a város, balra a vár- megye címerét vigyázó oroszlán látható, külön egy-egy zászlórúddal – ezek ma is állnak –, amikre a város, illetve a vármegye zászlóit húzták föl. 56 Lenkey-Tardos 1997, 27. Martinelli Jenő (1886–1949) egy másik munkája is megtalálható a téren – szemben az országzászló emlékművel–, amelyet a török alóli fölszabadulás kétszázötvenedik évfordulójára készített el 1937-ben. 57 Szemből nézve az emlékművet balról a sokác, jobbról a német lány veszi közre a magyart. 58 „Nyújtsatok itt kezet egymásnak, / jöjjetek! / Hadd tartsa meg mindnyája az ő / szokását, hadd vélje anyját szebbnek / mindenkinél, hadd járjon azután a / nyelvetek ezerfelé. A szívnek / csakis egy nyelve van kö- zöttünk.” Véleményem szerint ez a legfontosabb mondanivaló, amit magunkénak kellene tennünk, és amit Mohács közössége meg is tudott valósítani: az összefogást, a békés egymás mellett élést! 59 „A szobor a mohácsi magyar, / délszláv és német lakosság / összefogásának jelképe / / Martinelli Jenő szobrászművész / alkotása. 1932.” 60 A téglatest emléktáblájának szövege: „Mohács város címere / a 18. századból” 61 Az elülső emléktábla szövege: „Baranya vármegye / címere”. A városháza felőli (hátsó) emléktáblán olvas- ható szöveg: „A főtér szobrainak / felújítását a / Városvédő és Szépítő / Egyesület végeztette / 1985-ben.” 62 Mohácsi Hírlap 1942. 08. 16.: 1. „A városháza zászlócsoportjában ott lengett Mohács város piros-fehér- zöld zászlaja is.”

303 VII. Grastyán Konferencia tották meg a tanévet szeptemberben,63 megemlékezéseket tartottak, illetve a területi revíziók alkalmával a rúd tetejéig húzták a zászlót.64 Érdekes, hogy szinte az összes képeslapon, levelezőlapon, fotón lobogó nélkül láthatjuk.65 Miután 1935-ben elkészült a Hősi emlékmű, melynek avatásán maga Horthy Miklós is részt vett, ide kerültek át a nagyobb irredenta megmozdulások, mint az 1938. no- vemberi megmozdulás a „Felvidék mellett”.66 Többször előfordult az is, hogy egy anyaországi város küldött országzászlót a visszacsatolt területek egy-egy községének. Mohács is ezen zászlóküldő városok közé tartozott, ugyanis 1941 áprilisa után „dél-baranyai Vörösmart”67, illetve a Duna másik oldalán elhelyezkedő Bezdán68 és Monostorszeg69 községeknek küldött zászlót.

Megváltozott történelmi helyzet

A szovjet csapatok 1944 októberében érték el a megnagyobbodott Magyarország ha- tárait, és folyamatos előrenyomulással közeledtek a trianoni határokhoz is. Mohácsot a német parancsnokság 1944. november 23-án adta föl, a pécsváradi járást a szovjet csapatok november 28-án, Pécset pedig november 29-én foglalták el.70 Az ellenséges csapatok bevonulásával leszerelték az országzászlókat, de azonnal nem bántották az emlékműveket. Azonban a későbbiekben az új „politikai felállás nem vállalt semmiféle kontinuitást az addigi revíziós-irredenta célokkal. Ezért az ilyen jellegű emlékműveket–emlékeztető műveket eltávolították.”71 Érdekes módon a mohácsi országzászlót nem bontották le, sőt a korábbiakhoz hason- lóan a város életének szerves részét képezte, természetesen megváltozott tartalommal. Mint ahogyan 1960-as, 1970-es fényképeken látszik,72 úttörő és kisdobos ünnepségeken, busójárásokon az országzászló rúdján a megye háromszög alakú zászlója lengedez. Az emlékmű ma is ott áll a városháza előtt (2003 óta zászlórúd nélkül) a város dí- szeként, szervesen beleilleszkedve a Széchenyi tér jól megkonstruált kompozíciójába a városházával és a Fogadalmi templommal együtt. Érdekesség, hogy ma is az összefo- gás üzenetét hordozza, ugyanis ezzel kapcsolatban megjelent 2005-ben egy naptár,73 melynek címe: „Sokszínű világ. Pillanatok a mohácsi nemzetiségek köréből.”

63 Mohácsi Hírlap 1938. 09. 11.: 2. „…a tanuló ifjúság az országzászló elé vonult, ahol Schneider Lajos igaz- gató az igaz magyarság öntudatának kötelességtudására buzdította őket….” 64 BML IV. 1406. R. (F-V-51682/1944) 2923/1940 a sz. Erre csak az Ereklyés Országzászló Nagybizottság intézkedése kapcsán kerülhet sor. 65 BML IV. 1406. R. F-V-51682/1944 (2923/1940 a sz.) Nyilván ennek országos problémává válása késztette a Nagybizottságot a körlevél kiadására. 66 Mohácsi Hírlap 1938. 11. 06.: 4. „Mohács város lelkes tűntetése a Felvidék mellett” 67 BML IV. 410. b. 4009/1941 illetve BML IV. 410. b. 136 kgy./4666. kgy./1941 68 Mohácsi Hírlap 1941. 10. 05.: 3. Az avatásra október 12-én került sor. 69 Mohácsi Hírlap 1942. 06. 21.: 2. Június 28-án avatták az emlékművet. 70 Rozs 2001, 439. 71 Tegzes 2008, 11. 72 Fényképek a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum tulajdonában. 73 MOFA 2005. A naptár előlapján öt népcsoport lánya látható népviseletben (német, magyar, cigány, sokác, szerb), egymás kezét fogva; szintén az összetartozás jelképeként.

304 VII. Grastyán Konferencia

Irodalom

A pécsi országzászló 1937 = A Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre: Hogy jött létre a pécsi országzászló? Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, Pécs, 1937 Botlik 2004 = Botlik József: Impériumváltozás a Délvidéken (1918. október 17. – 1920. június 4.). In: Székely András Bertalan (szerk.): Kárpát – medencei ke- reszteződések. Kráter, Pomáz, 2004, 286-292. Dömötörfi 1991 = Dömötörfi Tibor: Az országzászló mozgalom. Élet és Tudomány, 1991/8. 232–234. Fehér 1996 = Fehér István: A soknemzetiségű Baranya a 20. században. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 1996 Fischer 1931 = Fischer Béla: Csonka-Baranya vármegye sorsa. Magyar Külpolitika. 1931/4–5. 3. Fischer 2006 = Font Márta – Vonyó József (szerk.): Fischer Béla visszaemlékezései. Források Pécs történetéből. Pécs története Alapítvány, Pécs, 2006 Gergely – Glatz – Pölöskei 2003 = Gergely Jenő – Glatz Ferenc – Pölöskei Ferenc (szerk.): Magyarországi pártprogramok 1919–1944. Eötvös Kiadó, Budapest, 2003 Hornyák 2006 = Hornyák Árpád: Pécs szerb megszállása egy szerb újságíró szemé- vel: Milan Glibonjski visszaemlékezései. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006 Horváth 1932 = Horváth Kázmér: Délbaranya és a trianoni békeszerződés revízi- ója. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs, 1932 Kovács 2004 = Kovács Ferenc: A hódmezővásárhelyi országzászló története. Szoliter Nyomda, Hódmezővásárhely, 2004 Lenkey – Tardos 1997 = Lenkey István – Tardos Mária: Mohácsi séták – városis- mertető. Mohács, 1997 MOFA 2005 = MOFA: Sokszínű világ. Pillanatok a mohácsi nemzetiségek életéből. Mohácsi Farostlemez Rt., Mohács, 2005 (naptár) Nagy 2000 = Nagy Imre Gábor: Siklós története a két világháború között (1921– 1944). In: Vonyó József (szerk.): Város a Tenkes alján. Siklós évszázadai. Siklós, 2000 Pótó 1989 = Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989 Pótó 2003 = Pótó János: Az emlékeztetés helyei: Emlékművek és politika. Osiris, Budapest, 2003 Püski 2006 = Püski Levente: A Horthy-rendszer. Pannonica, Budapest, 2006 Romsics 2000 = Romsics Ignác: Magyar történeti szöveggyűjtemény. 1914–1999. I., Osiris, Budapest, 2000 Romsics 2005 = Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest, 2005 Romsics 2007 = Romsics Ignác: A Horthy-korszak (1919–1944). In: Uő. (szerk.): Magyarország története. A 20. századi Magyarország. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 2007, 789–844.

305 VII. Grastyán Konferencia

Rosanthal 1932 = Polgármesteri jelentés az 1932. évről. Rosanthal Márk és Fia Könyvnyomdája, Mohács, 1932 Rozs 2001 = Rozs András: A „koalíciós korszak” Pécsváradon. In: Füzes Miklós (szerk.): Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata, Pécsvárad, 2001 Szeghalmy 1938 = Szeghalmy Gyula Dunántúli vármegyék. Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Budapest, 1938 Tegzes 2003 = Tegzes Ferenc: A közjegyzőségek, a községek pecséthasználata az antant-szerb megszállás alatti Baranyavármegyében (1918–1921). In: Lengvári István – Vonyó József (szerk.): Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2003 Tegzes 2007b = Tegzes Ferenc: Jelképek használata az első világháború alatti hát- országban. A zászló. In: Kaposi Zoltán – Pilkhoffer Mónika: Tanulmányok Pécs Történetéből 19., Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007, 323–348. Tegzes 2008 = Tegzes Ferenc: Egy tér a revíziós politika szolgálatában. A Pécsi Országzászló szerepe a város társadalmi életében. 2008, kézirat Zeidler 2001a = Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Osiris, Budapest, 2001 Zeidler 2001d = Zeidler Miklós: Közvélemény és propaganda. Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között. Rubicon, 2001/8-9. 78–87. Zeidler 2002 = Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború kö- zött. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002 Zeidler 2003 = Zeidler Miklós (szerk.): Trianon. Osiris, Budapest, 2003

Levéltári források (Baranya Megyei Levéltár)

Baranya vármegye alispánjának iratai IV. 410. b. 176/1946 Dr. Horváth Kázmér hagyatéka XIV. 13. Pécs város egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye IV. 1428 (114) Pécs város műszaki ügyosztályának iratai IV. 1406. R (F-V-51682/1944)

Korabeli sajtó

Mohácsi Hírlap (1931, 1932, 1938, 1941, 1942)

Internetes források http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7380 http://www.kepeslap.vnet.hu/eszk/pdf/ujsag/200706.pdf http://www.kislexikon.hu/orszagzaszlo1.html

306 VII. Grastyán KonferencIa

Slachta Kriszta a Magyar népköztársaság és az egykori német demokratikus köztársaság állambiztonsági szervei közötti együttműködés jogi háttere

Bevezető

z egykori NDK állambiztonsági szervek magyarországi tevékenységének ku- tatása közben merült fel bennem a kérdés: milyen alapon, milyen keretek a között engedték meg a Stasinak, hogy saját operatív csoportot tartson fenn Budapesten és a Balatonnál, és megfi gyeljék az ideutazó állampolgáraikat, vagy akár magyarokat is? Egyre érdekesebbé vált számomra a kérdés: milyen jogi keretei voltak – voltak-e egyáltalán – annak, hogy egy, a magyar hatóságok által valamilyen bűn- cselekmény elkövetése, vagy annak csak kísérlete miatt elfogott NDK állampolgárt átadnak a Stasinak az eljárás lezárulásakor? Az egyes NDK állampolgárok átadásáról szóló jegyzőkönyvek végén mindig ott volt a formula: „az érvényben lévő egyezmény- ek alapján” – és teljesen egyértelműen nem derül ki, hogy melyik szintű egyezmény- ekre gondoltak itt a magyar szerv munkatársai: a jogsegélyegyezményekre, vagy az együttműködéseket konkrétan szabályozókra?

a magyar és a kelet-német állambiztonsági szervek együttműködésének főbb területei

A két ország állambiztonsági szerveinek együttműködése gyakorlatilag egyidős a két szerv, illetve a két ország „keletkezésével,” kiindulási pontnak így 1949-et tekint- hetjük.1 Ekkor azonban még csak eseti segítségnyújtásról, információcseréről volt szó egy-egy ügyben,2 hiszen a szovjet érdekszférába tartozó országokban ezekben az évek- ben formálódik, alakul, majd lassan megszilárdul a proletárdiktatúra intézményrend- szere, köztük az állambiztonság is.3 Az együttműködés alapjainak jogi szabályozása, csakúgy mint a két szerv közötti konkrét megállapodások csak pár évvel később születtek meg. Az egyes szocialista or- szágok állambiztonságai közötti együttműködés, egymás munkájának segítése alapve-

1 GIESEKE 1999. 23. 2 UNVERHAU 2005. 7. 3 GYARMATI 1996.165–176.

307 VII. Grastyán Konferencia tő, a rendszer önmagából fakadó, magától értetődő feladata volt a keleti blokk szerveinek. Kutatásom nem terjed ki a több országra együttesen vonatkozó, a testvérszervek együttműködését kijelölő megállapodások, moszkvai utasítások feltárására, hanem csak konkrétan az NDK és a Magyar Népköztársaság (MNK) viszonylatában gyűjtöttem ki azokat. Az egyes állambiztonsági szervek közötti együttműködéseket szerződések, egyezmények szabályozták, melyek hivatkozási alapja rendszerint az adott két ország között érvényben lévő jogsegélyegyezmények voltak. A megkötött megállapodások alapján születtek meg aztán az évenkénti közös munkát már részletesebben szabályozó tárgyalási jegyzőkönyvek. Az NDK és a MNK közötti állambiztonsági együttműködésnek az első lökést 1956 adta: az „ellenforradalmi erők” elleni küzdelemben a magyar szerveket a Stasi is tá- mogatta. Ez a hatás olyannyira erős volt, hogy még a berlini fal felépítése után meg- kötött együttműködési megállapodásokból sem tűnik el, sőt, alig kap helyet bennük az „imperialista védőgát” felépítése miatt keletkező újfajta veszélyek elleni közös küzdelem. A két ország állambiztonsági együttműködésének történetében különös és kiemelten fontos szerepet kap az idegenforgalom. Mire a berlini fal felépülése miatt a kelet- és nyugat-németek a két Németországon kívül kerestek találkozási lehetőséget elszakított családtagjaikkal, a magyarországi idegenforgalom már jelentősen megvál- tozott az ’50-es évekhez képest. Akkor minden nem baráti országból érkező külföldit igyekeztek minél alaposabban ellenőrizni, mivel mindenkiben a „nyugati imperialista hatalom kémét, szabotőrét, ellenforradalmi, reakciós erejét” látták. Ez a figyelem az idegenforgalom népgazdasági felértékelődésével párhuzamosan, szinte ’56 után azonnal, de nagyobb mértékben csak a ’60-as években, fokozatosan csökkent, a beuta- zó baráti és nem baráti országok állampolgárainak száma pedig a statisztikai adatok tanúsága szerint is rohamosan, és az átlag állampolgár számára is érzékelhetően és látványosan nőtt. Közvetlenül az ’56-os forradalom után egészen különös ok miatt kapott kiemelt figyelmet az idegenforgalom: fejlesztése, a nyitás Nyugat felé már 1956 decemberében az egyik legfontosabb kérdés volt, mivel a régi-új pártvezetés a forradalom leverése és a megtorlások miatti nemzetközi elszigeteltségből való kitörési pontnak tekintette azt, valamint az ország elleni „hidegháborús propaganda” hatásának csökkentésének lehetőségét látták az ide érkező, és pozitív tapasztalatokkal távozó nyugatiak növekvő számában. Ezzel párhuzamosan fokozódott az az igény is, hogy az idegenforgalomból származó bevételek hozzájáruljanak az ország devizabevételeinek növeléséhez. Az országba beutazó növekvő számú külföldiek ellenőrzése azonban különösen nagy kihívást jelentett a magyar állambiztonság, de még a határőrizeti szervek számára is. Ez a folyamat 1961-ben – a berlini fal augusztus 13-i felhúzásától függetlenül – csúcsoso-

KNABE 1999. 284. A két szerv közötti 1958-as együttműködési megállapodás. ÁBTL BM NKO 550. doboz 1.11.12. 41-11-N- 132/10–68. Az 1963-as megállapodás. ÁBTL BM NKO 550. doboz 1.11.12. 41-11-N-32/12-68. HORVÁTH 2008. 60–83. KRAHULCSÁN 2008

308 VII. Grastyán Konferencia dott ki, amikorra már konkrét intézkedéseket is hoztak. Szabályozták a nagyobb állami szervezetek, vállalatok külföldi kapcsolatait, ekkortól kezdve születtek összefoglaló je- lentések a külföldiek által elkövetett bűncselekményekről,10 és ebben az évben születik belügyminiszteri szintű javaslat „a társadalmi segítség megszervezésére a kapitalista országokból beutazó állampolgárok közötti elhárító munkára vonatkozóan.”11 A nem-baráti országokból beutazó külföldiek által jelentett veszélyről és az ellen- őrzésükről szóló jelentésekből kitűnik azonban, hogy a magyar állambiztonság, kü- lönösen a kémelhárítás számára, sokkal nagyobb veszélyforrást jelentett az 1946-ban kitelepített, illetve az 1956-ban, és az azóta disszidált, az idegenforgalomban lezajló nyitással párhuzamosan, valamint az 1963-as amnesztiát követően rokonlátogató ví- zummal, már külföldi állampolgárként, de nyelv- és helyismerettel rendelkező hazalá- togatók egyre növekvő köre.12 A hatvanas években a gazdasági érdek, az idegenforgalomból származó valuta-be- vételek növelésének lehetősége miatt a magyar állambiztonság az ötvenes évekhez képest már kevésbé ellenőrizte a beutazó turistákat, majd az egyre növekvő tömegeket már képtelenség is lett volna ellenőrzés alatt tartani. A ’80-as években az állambizton- ság érdeklődését – és kapacitásának nagyobb részét – már nem az NDK-ból és/vagy az NSzK-ból érkező turisták kötötték le, hanem a magyar ellenzék egyre erősödő és egyre szélesebb rétegeket érintő tevékenysége. A magyar állambiztonság 1972-es átszervezése után volt csak az elhárításnak olyan önálló alosztálya, ami kifejezetten az idegenforgalommal foglalkozott, a III/II. 8. Osztály a Kémelhárító Csoportfőnökségen belül.13 Ez nem jelenti azt, hogy 1972 előtt ne lett volna már több évtizedes múltja a Magyarországra beutazó külföldiek ellenőr- zésének, megfigyelésének. Nagyon fontos azonban különbséget tennünk a „beutazó külföldiek” között, nem csak abból a szempontból, hogy baráti, vagy nem-baráti országból14 érkeznek-e, hanem abból a szempontból is, hogy milyen céllal jönnek. A beutazások célja a vízum minő- ségéből meglehetősen pontosan megállapítható, két alapvető kategória volt ekkor: a rokonlátogató és a turista vízum.15 A Magyarországra a növekvő idegenforgalom révén beutazó külföldiek ellenőrzése miatt az egykori NDK állambiztonsági szerveivel évente többször megtartott tapaszta- latcseréken, előkészítő tárgyalásokon kitapintható egy különös húzd-meg-ereszd-meg játék: a magyaroknak egyre kevésbé volt érdeke és kapacitása a Balatonnál találkozó

Az MSZMP PB 1961. február 20-i határozata. Lásd: Khahulcsán Zsolt: A nemzetközi kapcsolatok állambiz- tonsági szabályozása (1961-1965) In: Betekintő. Az ÁBTL internetes forrásközlő folyóirata. 2008/2. 10 ÁBTL 1.11.9. 40. doboz: J/3.; 34-322/68; 34-154-1974 és 34-53/1973 11 OSA Online Archívum, BM Parancsgyűjtemény. 10-61/2/1961. 12 ÁBTL 3.1.5. O-17243/4. „Nyugat-német vonal, ki- és beutazók móri és sárbogárdi járás területére”, valamint ÁBTL 3.2.5. O-8-121/1.; 2. és 3. „NSzK-ban működő ellenséges sváb szervezetek” című 3 részes Objek- tum-dossziék 13 CSEH 1999. 73–90. 14 Az állambiztonság tevékenységében is nagyon fontos a szóhasználat: az idegenforgalom felértékelődésé- vel párhuzamosan már nem ellenséges, hanem „csak” nem-baráti országokról beszéltek. 15 ÁBTL 3.1.5. O-17243/4. „Nyugat-német vonal, ki- és beutazók móri és sárbogárdi járás területére”

309 VII. Grastyán Konferencia kettészakított német családok ellenőrzésére, ezzel szemben a Stasi tevékenységében egy gyakorlatilag ellentétes folyamat rajzolódik ki. Folyamatosan fokozott figyelem övezte a Magyarországra utazókat, mivel az NDK vezetése és a Stasi szemében gyakorlatilag mindenkinek, aki egy nyugati országgal ha- táros szocialista államba ment nyaralni, szándékában áll illegális határátlépést meg- kísérelni, azaz disszidálni is.16 Valóban sok NDK állampolgár próbált meg egy baráti, szocialista országon keresztül eljutni egy nyugati országba, de természetesen nem minden nyaralónak voltak ilyen tervei. Ezekhez a próbálkozásokhoz Magyarország föld- rajzi helyzetéből adódóan is kitűnő lehetőséget jelentett, így a Stasi figyelő tekintete egészen a Balatonig terjedt, amit „meghosszabbított fal” kifejezéssel illetett Monika Tantzscher, 17 a téma német kutatója, a BStU egykori munkatársa. Míg a Balatonnál megvalósuló családi és baráti találkozók a ’60-as évek elején szinte titokban zajlottak, és mindkét ország állambiztonságának erős figyelme kísérte azokat,18 addig ezek a találkozók a ’80-as években már akár teljesen nyíltan is megtörtén- hettek, az utazást a nyugat-német rokon szervezhette, és akár egy szálláson, együtt is lakhattak a családok.19 A kiutazók létszámának növekedésével egyre nehezebb dolga lett az NDK állambiztonságának és a Magyarországon tartózkodó operatív csoportoknak is. A ’80-as évek vége felé ez a kiemelt figyelem a Stasi részéről ha lehet, csak még tovább fokozódott, sőt, az események csúcspontjának tekinthető ’89-es évben szinte pánikszerűvé vált, olyannyira, hogy már saját nyaraló munkatársaikat is megfigyeltet- ték a capingező FDJ-os segítőkkel.20 A két szerv együttműködésének másik fontos területe volt az NDK-ban dolgozó ven- dégmunkásokról és az ott tanuló vendégdiákokról szóló információk kicserélése. A Magyarországon tapasztalható – az NDK-hoz képest – relatív szabadság, az ellenzéki mozgalmak kialakulása miatt a magyar vendégek NDK-beli jelenléte jelentett nagyobb veszélyt, így ellenőrzésük szintén a Stasi számára volt fontosabb. Természetesen egy- egy kiemelkedő magyar ellenzéki személyiség, vagy író kelet-berlini látogatásának részleteire a magyar szervek is kíváncsiak voltak, így kifejezetten ők figyelmeztették a testvérszervet a pontos érkezésről, illetve kérték meg őket operatív ellenőrzésre és a szerzett információk átküldésére.21

A magyar és a kelet-német állambiztonsági szervek együttműködésének jogi háttere

Az állambiztonsági szervek együttműködésének jogi háttere több szinten vizsgál- ható, érinti a nemzetközi egyezmények és a két állam közötti jogsegély kérdéskörét is, amelyek a joggyakorlat egy-egy hierarchikus szintjét képviselik a nemzetközi jogban.

16 GIESEKE 2001 175. 17 TANTZSCHER 2001 7-33. 18 Mint például azt az ÁBTL 3.1.5. O-13535 „Berlini” Személyi-dossziéban is olvashatjuk. 19 Például: BstU AZ MfS ZKG Nr. 17540 20 BstU AZ MfS – HA – VI Nr. 4434. 314-367. 21 DALOS 2003 5.

310 VII. Grastyán Konferencia

Ezekre a szerződésekre hivatkozva jöttek létre aztán a két állambiztonsági szerv közöt- ti együttműködési megállapodások, és ezekre hivatkoztak a közösen végzett operatív akciók, vagy egy elfogott NDK-ásnak a Stasi budapesti képviselőjének való átadással végződő ügyében is. Mivel nemcsak ezek a törvényként beiktatott barátsági szerződések, hanem a jogse- gélyegyezmények is nyilvánosak, jogászok, ügyvédek és bíróságok által – még a korlá- tozottan működő polgári jogban is – gyakran használt dokumentumok, nem lepődhe- tünk meg azon, hogy nem találunk semmilyen konkrétumot, de még csak utalást sem az állambiztonsági együttműködésekre vonatkozóan. Azt gondolom azonban, hogy pontosan az ilyen általános megfogalmazások mögött kell nemcsak a tudományos, a technikai, gazdasági együttműködésekre gondolnunk, hanem a „minden területre ki- terjedő együttműködés” fogalma mögött feltételezhetjük az állambiztonsági szervek kapcsolatára is kiterjedő közös munkát. Ha egyszer „minden területre kiterjedő együtt- működésről” írnak, akkor az bizonyára valóban minden területre kiterjedt. A szerződések legmagasabb szintje az egyes szocialista országok között megkötött Kölcsönös Segítségnyújtási és Baratsági Szerződések. Ezeket ugyan – részben – idő- ben megelőzi az első jogsegélyegyezmény az NDK és Magyarország között, de mivel jogi szempontból magasabb szintűek a barátsági szerződések, ezért ezeket mutatom be először. Ezek az államközi szerződések szinte alig tartalmaznak valamilyen konkré- tumot, az NDK-val kötött szerződések sajátossága azonban, hogy kitérnek az NSzK-val és Nyugat-Berlinnel kapcsolatos kérdésekre is. A szocialista táborhoz tartozó országok közötti kapcsolatokat az egyszerűen csak Varsói Szerződés néven emlegetett, 1955. május 14-én Varsóban aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés határozta meg, és minden to- vábbi, két ország között megkötött barátsági szerződésben erre, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányára hivatkoztak. A szerződések szerint a felek a fent említett egyezményekkel összhangban „hozzájárulnak Európa és a világ békéjének biz- tosításához, szilárdan eltökélve, hogy hatékonyan fellépnek a békét és a nemzetközi biz- tonságot veszélyeztető nyugatnémet militarizmus és revansizmus erői ellen és szavatolják a két szerződő állam biztonságát (…)”22 Nemcsak egy „központi” barátsági szerződés volt, hanem az egyes országok közötti „barátságot” is ilyen szerződésekben rögzítették. A jogsegélyegyezmények alapjainak tekinthetjük ezeket a két állam viszonylatában megkötött kétoldalú szerződéseket, melyekben az együttműködések minden területre történő kiterjesztéséről, a „szocializmus vívmányainak védelméről” állapodnak meg. Ilyen megfogalmazásokat találunk példá- ul az első ilyen barátsági szerződésben is, ami – nem meglepő módon – a szovjetek- kel jött létre, és az 1948. évi XXI. Törvényként iktattak be, 7 évvel megelőzve a Varsói Szerződést:

22 1967. évi V. törvény, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés törvénybe ikta- tásáról, valamint ennek a szerződésnek a megerősítése az 1977. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Berlinben, az 1977. évi március hó 24. napján aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés megerősítéséről és törvénybe iktatásáról

311 VII. Grastyán Konferencia

„…a Szerződő Felek (…) igénybe vesznek minden rendelkezésükre álló eszközt arra, hogy kiküszöböljék bárminő, Németország, vagy bármely más, vele közvetlen, vagy akár- milyen egyéb formában szövetkezett állam részéről megismétlődő támadás veszélyét.” Ezeknek a szerződéseknek a szövege azonban annyira általános, hogy csak az állam- biztonsági iratokon edződött paranoiás szem, illetve fül hallja ki a „szocializmus vívmá- nyainak minden áron történő megvédése” mögött, hogy ebbe bizony minden belefér, a berlini fal által kettészakított házaspár 1965-ös első találkozásának közös lehallgatása egy siófoki szállodában, vagy egy, a szerelme után Jugoszlávián át disszidálni akaró fiatal lány elfogása és átadása a Stasinak. Az NDK és az MNK viszonylatában az első ilyen barátsági szerződést 1967. május 18-án Budapesten írták alá. Ennek szövegében is csak az általános megfogalmazások mögött bukkanhatunk olyan nyomokra, amik elvezethetnek egészen a közös állambiz- tonsági operatív munkához. Ilyen például a 2. §., ami az egyetlen kicsit is konkrét meg- fogalmazása a két ország békéjét veszélyeztető tényezőknek: „A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság attól a törekvéstől ve- zettetve, hogy a két állam közös érdekeinek, a szocialista internacionalizmus alapelveinek megfelelően tovább erősítsék népeik baráti kapcsolatait és hogy ezáltal az 1955. május 14-én Varsóban aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés szellemében, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának elveivel és céljaival összhangban hozzájáruljanak Európa és a világ békéjének biztosításához, szilárdan eltökélve, hogy hatéko- nyan fellépnek a békét és a nemzetközi biztonságot veszélyeztető nyugatnémet militarizmus és revansizmus erői ellen és szavatolják a két szerződő állam biztonságát (…)” Hasonlóan általános, bár mégis sokatmondó megfogalmazásokat találhatunk az 1. és a 3. Cikkekben is: „A Magas Szerződő Felek a szocialista internacionalizmus, a köl- csönös segítség és a kölcsönös előnyök elveivel összhangban, valamint az egyenjogúság, a szuverenitás tiszteletben tartása és a másik Fél belügyeibe való be nem avatkozás alapján fejlesztik és erősítik barátságukat és együttműködésüket minden területen.” Valamint: „(…)hatékonyan védelmezik mindkét állam határainak sérthetetlenségét, beleértve a két német állam közötti államhatárt is. Minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy megakadályozzák és visszautasítsák a második világháború eredményeinek revíziójára törő nyugatnémet vagy bármely más militarista és revansista erő agresszióját. Tehát: a magyarok is minden eszközzel védelmezik a két német állam közötti határt is, ha kell akkor akár a Balaton partján is. A szerződés megerősítését pontosan 10 évvel később, 1977. március 24-én írták alá Berlinben, mely szintén tele van a két ország barátságának mélyítését szolgáló hangza- tos mondatokkal. Ebben az egyezményben is az 1. Cikkben találunk olyan részt, amibe beleolvashatjuk a közös állambiztonsági munkát is: „A Magas Szerződő Felek a szocialista internacionalizmus elveivel összhangban a jövőben is minden területen fejlesztik és erősítik az örök és megbonthatatlan barátságon és a kölcsönös testvéri segítségnyúj- táson alapuló kapcsolataikat. Tervszerűen és fáradhatatlanul fejlesztik és mélyítik a sokoldalú együttműködést, és sokrétű segítséget, támogatást nyújtanak egymásnak az állami szuverenitás és függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatko- zás tiszteletben tartása alapján.”

312 VII. Grastyán Konferencia

A következő jogi szint már közelebb visz az állambiztonsági együttműködésekhez, ezek a két állam közötti jogsegélyegyezmények, az NDK és az MNK viszonylatában ez az 1957. október 30-án aláírt Jogsegélyegyezmény,23 amire aztán szinte az összes ál- lambiztonsági kapcsolatokat szabályozó szerződésben hivatkoznak.24 A konkrét ügyek- ben, jelentésekben röviden csak az „érvényben lévő egyezmények alapján” kifejezést olvashatjuk, amiből nem derül ki, hogy a kelet-német nyaralókat megfigyelő,25 vagy tiltott határátlépés kísérlete vádjával elfogott, és az „NDK illetékes szerveinek” átadott személyekről szóló jelentésben26 erre a jogsegélyegyezményre, vagy az állambiztonsá- gi szervek közötti szerződésekre gondolnak. A 2. Cikk (1) bekezdésében tömören összefoglalják a szerződés lényegét: „A Szer- ződő Felek bíróságai, ügyészségei és állami közjegyzői polgári, családjogi és bűnügyekben jogsegélyt nyújtanak egymásnak.” Majd az egyezményben részletesen szabályozzák a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély kérdéskörét, amibe a kiadatási bűntett defini- álása is beletartozik a 64. Cikk (1) és (2) bekezdésében: „(1) A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy kérelemre a jelen szerződésben meg- határozott feltételek mellett a büntetőeljárás lefolytatása, vagy a büntetés végrehajtása céljából a bűntetteseket egymásnak kiadják. (2) Kiadatásnak csak olyan cselekmény miatt van helye, amely mindkét Szerződő Fél joga szerint büntetendő és büntetésének felső határa a törvény szerint legalább egy évig terjedő szabadságvesztés, vagy szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés (kiadatási bűn- tett).“ Az 1989 nyaráig27 a gyakorlat szerint a Magyarországon tiltott határátlépés kísérlete vádjával elfogott NDK állampolgárokat is ennek a cikknek az alapján adták át az NDK illetékes szerveinek – ami a Stasi volt. 1989. június 12-én azonban érvénybe lépett Ma- gyarország csatlakozása a Genfi Konvencióhoz, aminek következtében joghézag alakult ki az ország területén elfogott NDK állampolgárok esetében.28 Erre a megoldást a 65. Cikk (2) bekezdése adta: (2) Ezenfelül a kiadatás megtagadható, ha a bűntettet a megkeresett Szerződő Fél terü- letén követték el.

23 1958. évi 20. törvényerejű rendelet a a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Berlinben az 1957. évi október hó 30. napján aláírt szerződés kihirdetéséről. 24Hivatkozások rá az egyes állambiztonsági együttműködési szerződésekben: ÁBTL BM NKO 550. doboz 1.11.12. 41-11-N-132/10-68.; ÁBTL BM NKO 550. doboz 1.11.12. 41-11-N-32/12-68.; ÁBTL BM NKO 550. doboz 1.11.12. 41-11-N-32/11-68.; ÁBTL BM NKO 551. doboz 1.11.12. 41-11-N-26/2-72; ÁBTL BM NKO 551. doboz 1.11.12. 41-11-N-32/13-68; ÁBTL BM NKO 551. doboz 1.11.12. 41-11-N-26/4-72; ÁBTL BM NKO 551. doboz 1.11.12. 41-11-N-32/14-68; ÁBTL BM NKO 551. doboz 25 ÁBTL 3.1.2. M-39326 „Balaton” Munka-dosszié, melyben a fonyód-alsóbélatelepi Napsugár Kemping por- tásának jelentéseit olvashatjuk a kempingben nyaraló kelet- és nyugatnémet családokról. 26 Például az ÁBTL V-164019 Carola Stelzer Vizsgálati dossziéja 27 Az egyezmény 1977-es módosítása során a kiadatásra vonatkozóan nem történt érdemi változtatás. 28 OPLATKA 2008. 124.

313 VII. Grastyán Konferencia

Példák a magyar és a kelet-német állambiztonsági szervek együttműködésére a balatoni idegenforgalom terén

Végül szeretnék röviden bemutatni néhány olyan esetet a magyar állambiztonsági szervek tevékenységéből, amikben a gyakorlati operatív munka területén láthatjuk viszont a fennt bemutatott egyezmények és szerződések általános megfogalmazásai nyomán megvalósult együttműködést az NDK szerveivel. Az egyik legjobb ilyen példa az ÁBTL 3.1.5. O-13535 „Berlini” Személyi-dosszié,29 melyben egy, a berlini fal felépítésével kettészakított, eredetileg kelet-német család siófoki találkozásait követik nyomon több éven keresztül. A dossziéban jelentéseket olvashatunk róluk a siófoki Hotel Lídó portásától, egy német származású, Siófokon élő idegenvezetőtől, aki baráti viszonyban volt a feleséggel, valamint a magyar és az NDK szervek konkrét együttműködése során megvalósult szállodaszobai lehallgatások né- met és magyar nyelvű gépelt szövegeit, értékelő jelentéseit is olvashatjuk. Az együttműködések hátterét adó ún. akció-lakás létesítéséről szól az ÁBTL Bt-2521 „Antik” Ügy-dosszié,30 melyben egy zamárdi nyaralóban külügyminisztériumi fedés- sel fenntartott, és a Siotoursnál dolgozó társadalmi kapcsolat segítségével egy titkos megbízottak, ügynökök beszervezésére, beszámoltatására, elhelyezésére alkalmas akciólakásról tudhatunk meg részleteket. A dossziéban szerepelnek munkatervek és év végi jelentések is a házban tervezett, majd megvalósult akciókról, elszállásolt NDK ügynökökről, amiről a tulajdonos valószínűleg a mai napig sem tud. A magyar szerv által a Stasinak nyújtott segítségre kitűnő példa az ÁBTL 3.1.2. M- 39326 „Balaton” Munka-dosszié,31 melyben a fonyód-alsóbélatelepi Napsugár Kemping portásnőjének jelentéseit találjuk meg 1970 és 1979 között a kempingben nyaraló kelet- és nyugatnémet családokról, és minden egyes jelentés végén olvashatjuk a követke- zőket: „Intézkedés: A jelentésben szereplő személyekről tájékoztatom az NDK állambizton- sági szervek siófoki képviselőjét. A jelentés egy példányát az „NDK” dossziéban helyezem el, kiegészített adatokkal.” A dossziéban szereplő jelentések aztán egyre kevésbé szólnak a beutazó külföldiekről, és egyre több jelentés szól az idegenforgalommal kapcsolatos munkahelyeken – bank, pénzváltó, ÁFÉSZ – dolgozó helyi lakosokról, illetve azok kül- földi kapcsolatairól, utazásairól. A német turistákról szóló jelentések végén olvasható utalás az „NDK” dossziéra, ami legnagyobb sajnálatomra nem található meg még a levéltári adatbázisban sem, pedig aranybánya lehetett volna a téma kutatásához.

29 ÁBTL 3.1.5. O-13535 „Berlini” Személyi-dosszié 30 ÁBTL Bt-2521 „Antik” Ügy-dosszié 31 ÁBTL 3.1.2. M-39326 „Balaton” Munka-dosszié

314 VII. Grastyán Konferencia

Irodalomjegyzék

CSEH 1999 = CSEH Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézmény- történeti vázlata, 1945-1990. In: Gyarmati György (Szerk.): Trezor I. A Történeti Hivatal évkönyve 1999. Történeti Hivatal. Budapest. 1999. 73–90. DALOS 2003 = DALOS György: Die Zusammenarbeit zwischen dem MfS der DDR und der Staatssicherheit der Volksrepublik Ungarn. Forschungsverbund SED-Staat. Berlin. 2003. GIESEKE 2001 = GIESEKE, Jens: Der Mielke-Konzern. Die Geschichte der Stasi 1945- 1990. Deutsche Verlags-Anstalt, München, 2001. GYARMATI 1996 = GYARMATI György: Politika és társadalom 1945–1989 között. In: Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. Szekszárd, Babits Kiadó, 1996–, 1. köt. Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. 1996. 140- 280. HEGEDŰS B. András (Szerk.): Az egykori állambiztonsági szervek és azok iratai Németországban és Magyarországon. Az 1997. október 8-i konferencia jegyző- könyve. 1956-os Intézet. Budapest. 1998. HORVÁTH 2008 = Horváth Sándor: Csudapest és a fridzsiderszocializmus: a fogyasz- tás jelentései, a turizmus és a fogyasztáskritika az 1960-as években. Múltunk, 2008/3. 60–83. KNABE 1999 = KNABE, Hubertus: West-Arbeit des MfS. Die Zusammenspiel von „Aufklärung” und „Abwehr.” Ch.Links Verlag, Berlin, 1999 KRAHULCSÁN 2008 = Krahulcsán Zsolt: A nemzetközi kapcsolatok állambiztonsági szabályozása (1961–1965) In: Betekintő. Az ÁBTL internetes forrásközlő folyó- irata. 2008/2. OPLATKA 2008 = OPLATKA András: Egy döntés története. Magyar határnyitás – 1989. szeptember 11. nulla óra. Budapest, Helikon Kiadó, 2008 TANTZSCHER 2001 = TANTZSCHER, Monika: Die verlängerte Mauer. Die Zusammenarbeit der Sicherheitsdienste der Warschauer-Pakt-Staaten bei der Verhinderung von „Republikflucht.” Berlin, Die Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der ehemaligen Deutschen Demokratischen Republik, Abteilung Bildung und Forschung, 2001 UNVERHAU 2005 = UNVERHAU, Dagmar (Hrsg.): Vorläufiges Findbuch zur Abteilung X: „Internationale Verbindungen” des Ministeriums für Staatssicherheit der DDR. Münster – Hamburg – Berlin – London, Lit Verlag, 2005

315 VII. Grastyán KonferencIa

Sneff Marianna Bevándorlás, belső migráció és szervezett betelepítés zala vármegyében a 18. században

a vármegye kiterjedése, határai

lsóörs falutól egészen a német Raklsburg helységig körülbelül 20 mérföldnyi hosszan terül el, de észak-dél irányban, Vas vármegye és a Balaton tó között a alig szélesebb 6 vagy 7 mérföldnél a vármegye kiterjedése. Nyugaton a Dráva és a Mura folyók határolják. Az északi oldalon Vas vármegye, keleten pedig Veszprém vármegye kapcsolódik hozzá, majd határa a Balaton tavánál végződik, a tó pedig ös- szefüggő vizével választja el Somogy megyétől.1

természeti viszonyai

Zala vármegyét három nagyobb tájegységre lehet felosztani, dél-nyugaton a Dráva és a Mura által körülvett Muraközre, középen a Kerka és Zala folyók által határolt Göcsejre és a Balatontól északra fekvő Balatoni-hegyvidékre. Szabad királyi városa nem volt. Jelentősebb városai Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Csáktornya, Keszthely végig földesúri joghatóság alatt álltak.2

Birtokviszonyok, birtokosok a 18. században

A 18. századra a megye egyik nagyvárosa, Zalaegerszeg megmaradt a veszprémi, majd 1776-tól a szombathelyi püspökség oppidumaként. Kanizsát és környékét Nádasdy Tamás özvegye, Kanizsai Orsolya felvidéki cserebirtok fejében még a 16. század végén átengedte a kincstárnak, mivel saját erőből nem tudta fenntartani a kulcsfontosságú várat. Az 1600-ban török kézre került, majd 1690-ben felszabadított város közvetlenül a kamara irányítása alatt volt, széleskörű önállósággal rendelkezett. Később került a Batthyány család hercegi ágához. A legnagyobb a muraközi uradalom volt. A Zrínyiek sikeres védelmi politikájának köszönhetően a megye legsűrűbben lakott területe maradt, részben Zrínyi Péter kivég- zése (1671) után aztán később Zrínyi Miklós fi ának, Ádámnak a halála után véglegesen a koronára szállt, végül a stájeri (gráci) kamara kezelése alá került. A muraközi ura-

1 BÉL 1999. 13. 2 TURBULY 2000. 109.

31 VII. Grastyán Konferencia

Zala vármegye térképe (Forrás: http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/zala.jpg) dalomhoz száznál több falu tartozott, úrbéres földterülete 1767-ben 27.911 hold volt. 1695 és 1709 között egy bizonyos Marchio de Prie birtokolta, nem tudni pontosan, hogy bérelte, vagy saját tulajdonában volt. 1715 és 1719 között Chikulini János bérelte. 1720–21-ben királyi adományként szállt az indigena gróf Althan Mihály generálisra, aki mellé a megye főispánságát is megkapta. Althan III. Károly egykori apródja volt még spanyolországi tartózkodása idején, aki egy alkalommal állítólag az életét is meg- mentette. Azonban 1721-ben meghalt. Az uradalmat és a főispáni széket az 1710-ben született Althan Mihály János örökölte, amelyet csak 1733-ban vett át Batthyány Lajos főispáni adminisztrátortól, aki egyben 1721 és 1746 között volt magyar kancellár. Az Eszterházy család, amely 1671 és 1721 között a vármegye főispáni tisztségét is betöltötte, a 18. század folyamán jutott Zala megyei birtokaihoz, az alsólendvai, a lenti és a csobánci uradalmakhoz. Az alsólendvai uradalmat királyi adományként Nádasdy Tamás országbíró kapta meg, akit a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt 1670-ben kivégeztek, birtokait pedig elkobozták. Az uradalom a kincstár kezelésébe ke- rült, ezután kapta meg 1712-ben a Nádasdyval leányágon rokonságban álló Eszterházy Pál nádor, aki az alsólendvai és lenti uradalom fejében 102 500 forintot fizetett be a kamarának. Az úrbérrendezés idején ezt a részt a hercegi ág feje, Miklós birtokolta (27 896 hold), de jelentős területek voltak a devecseri uradalom részeként a grófi ág kezén is (4042 hold).

317 VII. Grastyán Konferencia

A 10 000 holdon felüli birtokok Zala vármegyében (Forrás: FELHŐ 1970. 527.)

Bánffyak kezén volt a bellatinci uradalom, ami Nádasdy Ferenc halálát követően kincstári birtok lett, majd 1682-ben 100 000 forintért Széchenyi György esztergomi ér- sek vette zálogba. Ezt végül vételárként ismerték el, ezért kerülhetett a Széchenyi csa- lád kezére. Felesége, Széchenyi Julianna révén gróf Ebergényi László generális, majd lánya házasságával, veje Csáky György örökölte. 1767-ben a tulajdonos gróf Csáky György volt 6740 hold úrbéres területtel. A szécsi-szigeti uradalmat gróf Kéry Ferenc tábornok kapta meg elmaradt illetmé- nyei fejében, ezt követően a Szapáry család birtokába került. Gróf Szapáry Péter úrbé- res területe 1767-ben 3808 hold volt. A 100 hold feletti birtokok a Széchényi és Festetics családok kezén voltak. Széchényi György 1677-ben vásárolta meg a kincstártól a pölöskei és szentgyörgyvári birtokot. Birtokosuk az úrbérrendezéskor gr. Széchenyi Zsigmond volt 1780 hold úrbéres terü- lettel. A Festeticsek a 17. század végén jutottak Kemend birtokába, 1737 és 1740 között ré- szenként vásárolta meg a gersei Pethő, majd Hagymásy családok kezén lévő Keszthelyt, Rezit és Tátikát a Muraközből érkező Festetics Kristóf. 1767-ben a család úrbéres föld- területe a megyében 6105 hold volt. Batthyány Ádám még az 1650-es években vásárolta meg a szentgróti uradalmat, amely 1712-től a grófi ág kezén volt. Kanizsa 1743-ban, Homokkomárom 1744-ben került Batthyány Lajos kezére. A grófi és hercegi ág összes úrbéres területe 1767-ben

318 VII. Grastyán Konferencia

8480 hold volt. Még báró Sennyey Antal és Bernáth György birtokolt 1000 hold feletti úrbéres területet. Legjelentősebb egyházi birtokosok a veszprémi püspökség (8480 hold), a veszprémi káptalan (3490 hold) és a budai társaskáptalan (4531 hold). 1776-ban a veszprémi püspökség javaiból részesült a szombathelyi püspökség is. Szerzetesrendi birtokosok is rendelkeztek úrbéres területekkel, amely 1140 és 1693 hold között voltak, ők a tihanyi és zalavári bencések, csáktornyai pálosok, türjei premontreiek voltak. Kicserélődött a középbirtokos nemesség is. A 16–17. századi tekintélyes birtokosok- kal, akik folyamatosan jelen voltak a közéletben, mint a gersei Pethő, pölöskei Eördögh, osztopáni Perneszy, berekszói Hagymásy, nádasdi Darabos család tagjai férfiágon ki- haltak. Egykori területeket leányágon, vagy úrbérrendezés során az 1000 hold feletti birtokosok szerezték meg. Pölöske ezután a Széchényiek, Hagymássyak központja lett, Szentgrót a Batthyányakhoz, Keszthely a Festeticsekhez került. Dóczy, Hertelendy, Forintos, Sárkány családok tagjai gyarapították birtokaikat és a megye elit vezetőivé váltak. Mások, mint a Niczky, Sigray és Inkey családok, mivel több megyében is birtokosok voltak, később ott terjeszkedtek, vállaltak közéleti szerepet, vagy felemelkedésükkel túllépték a megyei szerepvállalásuk kereteit. 18. század első felében néhány új família emelkedett fel, 1-2 telkes nemesből önerő- vel vagy patrónusaik révén jelentős hivatalokat kaptak. Ezek a Deák, Tuboly, Csertán családok.

A török hadjáratok és a török elleni felszabadító háborúk

Zala megye a középkorban a sűrűn lakott megyék egyike volt, Holub József feljegy- zései 1227 zalai települést említenek. A legtöbb faluban 5-10 jobbágycsalád élt. Azonban a török elleni háborúk két évszázada alatt a lakosság száma visszaesett, a te- lepüléshálózat szétzilálódott, de a jelentős településeket a 18. században újratelepítették. Az első csapásokat az 1529. és 1532. évi török hadjáratok jelentették, amelyek teljesen végigpusztították a vármegyét. Ennek oka elsősorban a központi hatalom gyengü- lése volt, majd 1541-ben az ország három részre szakadása a belső rend felbomlásához vezetett. 1566-ban Szigetvár elfoglalását követően gyarapodtak a törökök zsákmányszerző portyái, egyre több faluról jegyezték fel, hogy leégett, vagy lakói elhagyták. De sokat szenvedett még a lakosság a vármegye zsoldosaitól és a 15 éves háború pusztításaitól. 1600-ban Kanizsa elesett, ezzel török kézre került a megye déli része is. A hosszú várlánc, amely Csáktornyától Lentin, Lövőn, Egerszegen, Szentgróton, Zalaváron át Komárig tartott, nem volt képes egy nagyobb haderő feltartóztatására sem. A hódolt peremvidék egyaránt szenvedett magyar és török földesurától, valamint a fizetetlen végvári zsoldosoktól.

TURBULY 2000. 110–111. DEGRÉ 1976. 79. TURBULY 2000. 111. DEGRÉ 1976. 79.

319 VII. Grastyán Konferencia

A főbb útvonalaktól távol eső, erdők, dombok között elbúvó falvak és a Zrínyiek által őrzött Muraköz menekültek meg a nagy elnéptelenedési hullámtól. Ugyanis a Muraköz jól védett volt, ugyanakkor a területen nem vonultak végig sem a törökök, sem a császá- riak seregei és Zrínyi Péter kivégzése ellenére Zrínyi Ádám földesurasága a Muraközben megmaradt egészen haláláig. A hagyományoknak megfelelően a lakosság utánpótlását a hajdúk telepítésével és végvárak védelmével próbálta fenntartani. Többször előfor- dult, hogy egy-egy portya után a lakosok a házaikat néhány kilométerrel az eredeti helytől védettebb területen építették fel. Az 1660-as években először a pestis, majd az éhínség kezdte tizedelni a lakosságot, az 1663 és 1664. évi hadjáratok folyamán Kanizsa sikertelen ostroma, Új-Zrínyivár le- rombolása követik egymást. A legnagyobb pusztítást kétségtelenül az 1683-ban megindult felszabadító háborúk okozták. 1689-ben kezdődött meg Kanizsa ostroma. Kanizsa várának visszafoglalásánál a felégetett föld taktikáját alkalmazták, a környező várak kapitányai parancsot kaptak, hogy a Zalától délre eső falvak lakosságát költöztessék ki, az állatokat hajtsák el, a házakat és vetéseket pedig égessék fel. Mivel Kanizsa vára egy hatalmas mocsár közepén feküdt, a sorozatos kudarcok után úgy döntöttek a császári csapatok, hogy kiéheztetéssel veszik be a várat. 1690-ben a törökök valószínűleg éhsé- gükben adták fel a várat. A vár ismét keresztény kézre került, de a megye déli és keleti fele romokban hevert. Azonban a lerombolt földek visszahódítására egyre több munkaerőre volt szükség, amit or- szágszerte a bevándorlás, a belső migráció és a szervezett telepítés forrásai biztosítottak.

A betelepítést megelőző intézkedések

Kollonich Lipót grófot bízták meg a Magyar Királyságot érintő új reformtervezet kidolgozásával. 1689 novemberében elkészült az Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn, az öt fejezetre tagolt tervezet a legsürgősebb közigazgatási, vallásügyi, belpolitikai, katonai és gazdasági problémákra nyújtott megoldást. A felszabadító háborút követő időszakban annyira visszaesett Magyarország népessé- ge, hogy senki nem akadályozhatta meg az elnéptelenedett területek betelepülését. Az egykori végvárvonalon túlra szorult magyar parasztok elindultak a Délkelet-Dunántúl gazdátlan földjei felé, hogy a megsemmisült települések helyén újakat hozzanak lét- re, vagy az újjáépülőkből kivegyék a részüket. A középső és déli területeket körülvevő országrészből egyre beljebb húzódtak a lakosok és helyükre a Kárpát-medence nem magyar nyelvű lakossága érkezett. Így vándoroltak be dél-délnyugat felől horvátok és szlovének. Míg a nagyobb népsűrűségű nyugati peremvidékről az Ausztriával szom- szédos megyékbe német nyelvű lakosok érkeztek.10 A telepesek kedvezményeit az Einrichtungswerkben foglaltak alapján állapították meg, az eltéréseket csak a hely jel- legzetességei indokolhatták.

DEGRÉ 1976. 81. TURBULY 2000. 111. VARGA 1997. 137. 10 VARGA 1997. 144.

320 VII. Grastyán Konferencia

A betelepítések első hulláma

Zalában is, közvetlenül Kanizsa visszafoglalását követően megindult a lakatlan te- rületek benépesítése, elsősorban azoké, amik a török korban is működőképes uradalmakhoz tartoztak. Az uradalmakhoz tartozó falvak benépesítésének ügye uradalmon belüli feladat volt, oda csak a földesúr maga telepített le embereket. Jellemző, hogy saját túlnépe- sedett falvaiból telepítette át jobbágyait az elnéptelenedett területekre, mint például a Muraközből a Mura mentére. Máskor a szomszédos végvárakból érkeztek új lakosok. A magyar kézben maradt végvárakban a lakosság száma magas volt, egyrészt a végvá- riak, másrészt a helyi lakosok miatt, de a környező településekről szökött jobbágyok miatt is.11 Mivel rengeteg volt az üres hely a településeken, ezért ha megkísérelték az úrbéri terhek emelését, a lakosok jó része máshol keresett lakóhelyet. De akkor is továbbáll- tak, ha a számításaiknak nem megfelelő helyet találtak.12 Változóak voltak a földesúri kedvezmények is, a lakatlan területek földbirtokosai sokszor egymás ellenére is próbálták megszerezni földjeik művelésére a szükséges munkaerőt. Kilencedet szinte sehol sem kértek, robotot is csak néhány helyen, kevés volt allodiális föld. A kedvező feltételeket ritkán foglalták írásba, mivel a magyar telepesek nagyobb része szökött jobbágy volt. Ezt bizonyítják a század első felében egyre növekvő jobbágy visszakövetelési perek, valamint, hogy a szerződéseken nem tűntet- ték fel a telepesek származási helyét. Így kedvezőbb helyzetbe kerültek a német telepesek, mivel esetükben általában írásban rögzítették a szabad költözködést és a különböző szolgáltatások iránti kötelezettséget. Az első telepítések nem hoztak tartós sikert mindenhol. A lakosság növekedését gá- tolta az 1703 és 1711 között zajló Rákóczi-szabadságharc és az 1710-es években kitört pestisjárvány, amelynek mértékéről az 1711. évi adóösszeírások tudósítanak. Sok helyen a lakosság 50–70%-a áldozatul esett a kórnak.13

A betelepítések második hulláma

Zalában az 1720-as években indult meg a puszta helységek benépesítésének máso- dik hulláma, ami eredményességét tekintve sokkal számottevőbb, mint az eddigi, hiszen ebben jelen voltak a későbbi nemzetiségek is, de számuk nem volt olyan jelentős, hogy a nemzetiségi arányok eltolódását eredményezte volna. A belső migráció mellett korán megindult a más nemzetiségűek egyéni bevándorlá- sa vagy szervezett telepítése magyar területre, melyet az 1723. évi törvények 103. és 117. paragrafusai segítettek. A német anyanyelvűek az osztrák örökös tartományokból és német területekről a 17. század kilencvenes éveiben kezdtek megjelenni. A bécsi ud-

11 TURBULY 2000. 111. 12 DEGRÉ 1976. 82. 13 TURBULY 2000. 111–112.

321 VII. Grastyán Konferencia var, valamint a 18. század elejének indigena földesurai mind a horvát, mind a német ajkúak betelepítését támogatták.14

Németek

Az 1720-as évek végén a Szapáryak Koblenz környékéről érkezett németeket telepí- tettek le Homokkomárom, Hosszúvölgy, Fűzvölgy Szentmiklós, Obornak és Korpavár nevű településekre (1730-ban 8 illetve 19 német családból álltak). Szepetnek már 18. századtól németnek számított, már 1701-ben lakott volt, a la- kosság 2/3-a részben horvát, 1/3-a részben magyar volt. Ide 1740 után a Batthyányak földesurasága alatt kerültek németek. Kiskanizsára szintén a Szapáryak telepítése révén került 1711 és 1720 között egy aránylag egységes német földműves csoport. Nagykanizsa várát a felszabadító háborúkat követően részben a német katonaság szállta meg, amely a vár 1702-ben történt felrobbantása után is helyben maradt. 1690-től folyamatosan érkezetek német földről jobbágyok és kézművesek. A város teljes jogú polgárai körében jelentős volt a német befolyás, és egészen 1755-ig ők tar- tották kezükben a város vezetését. 1745 és 1825 között a polgárrá fogadott 426 betele- pülő közül 139 érkezett közvetlenül Ausztriából, vagy más német területről, de ennél többen viseltek német nevet.15 Az 1715. évi adóösszeírás szerint a város lakóinak 60%-a magyar, 22%-a német és 18%-a délszláv nevet viselt.

18. század végi összeírások a Nagykanizsa környéki német nyelvű településekről Forrás: ZALA MEGYE (1773–1808). I.

A nyelv használata Lexikon Korabinsky, Birtokos Vályi, Birtokos szempontjából Locorum, 1786. összeírás, 1796-1799. 1773. 1787. NAGYKANIZSA magyar magyar magyar,német, - gr. Batthyány Lajos horvát KISKANIZSA magyar magyar magyar, - gr. Batthyány Lajos német HOMOK-KOMÁROM német német magyar, német magyar gr. Batthyány Lajos HOSSZÚVÖLGY - - magyar, elegyes gr. Batthyány Lajos (LANGVIZ) német KORPAVÁR - - magyar, magyar gr. Batthyány Lajos német FŰZVÖLGY - - magyar, elegyes gr. Batthyány Lajos (FRAJVIZ) német SZENTMIKLÓS - - magyar, - gr. Batthyány Lajos német OBORNAK - - magyar, elegyes gr. Batthyány Lajos (OBERNACKH) német SZEPETNEK - - magyar, német német gr. Batthyány Lajos

14 TURBULY 2000. 112. 15 DEGRÉ 1976. 82-83.

322 VII. Grastyán Konferencia

Szlovének

A bellatinci és az alsólendvai uradalom a Muraköztől északra helyezkedett el, hódolt- sági terület volt, ahol a törökök pusztítása bár nem volt annyira intenzív, de az itt élő job- bágyok két urat szolgáltak. A 17. században az alsólendvai vár fontos stratégiai pont volt a Muraköz és Alsólendva között, hiszen biztosította a biztonságos közlekedést a Zrínyiek csáktornyai várához. 1644-től a vár nőágon a Nádasdyaké lett, majd a Wesselényi-össze- esküvés után minden birtokot elkoboztak, később Eszterházy Pál I. Lipóttól kapta meg adománylevélben a jószágot, így került birtokába Alsólendva és Lenti. A 16. század első felében még csak 10-12 településből állt. A török hódoltság korá- ban a népesség megfogyatkozott. A törökök kiűzése után viszont a lakosság és a telepü- lések száma is megnövekedett. (1771-ben már 15 települést említettek.)16 Az uradalomba nagyobb arányú betelepítés nem történt, önkéntes bevándorlás ré- vén kerültek új családok a településekre. Mivel a környező községekből érkeztek több- ségében jövevények, ezért a terület etnikai összetétele nem változott, tehát megmaradt a szlovének dominanciája.

Horvátok

A letenyei és kanizsai járásban napjainkig megvan a horvát jellege a Mura menti falvaknak, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Molnári, Semjénháza, Petrivente, Murakeresztúr, Bajcsa lakói javarészt a túlnépesedett muraközi falvakból kerültek a 18. században egyénileg, vagy földesuraik révén erre a vidékre. Tótszentmártont (Sumarton) 1688-ban a Kanizsa felszabadítására érkezett zsoldos- sereg pusztította el.17 A török kiűzése után Szentmárton újra betelepült, de a közelében fekvő Kislak (Szeliscse) falu emlékét csak néhány dűlőnév őrzi. Földesura a 18. század folyamán többször változott. 1698-ban Taródy Farkas örö- köseié, ezután vásárolta meg 1716-ban a horvát származású Budor Miklós. 1747-ben került királyi adományként a szintén horvát Bedekovich család és leányági leszárma- zottai birtokába. A 18. század közepétől Szentmárton határát a környező települések földesurai fog- lalták el. 1770-re több hullámban érkeztek telepesek és nagyjából megszállták a területet. A családnevek összehasonlítása révén képet kapunk a lakosság összetételéről, az ekkor összeírt 76 családfő közül 6-nak Premec, 4-4-nek Hederics, illetve Kuzma, 3-3-nak Mihovics, illetve Mihalics volt a neve. Több név már 1728-ban fellelhető és sok közülük ma is megtalálható a falvakban és a környékén.18 Tótszerdahely (Serdahelj) története összefonódik Molnárival és a török időben elpusztult Szentmihállyal, mivel földesuraik már kezdettől közösek voltak.

16 GYURICA 1982. 61. 17 KERECSÉYI 1983. 35. 18 KERECSÉNYI 1983. 36–38.

323 VII. Grastyán Konferencia

A török többször végigpusztította Szerdahelyet, hiszen a Zrínyiek egyik végvára a szomszédos Molnáriban állt. Emiatt sokszor évekig lakatlan volt. 1690-ben Kanizsa felszabadítására gyülekező hadak ismét felégették. Lakosai ezután a Murán túlra me- nekültek. A település 18. századi birtoklása igen változatos: 1697-ben Patacsics Boldizsár és Szegedy Pál, 1720-ban Mercy generális, 1728-ban Festetics Kristóf, majd 1738-tól Zajgár György a földesura. A század második felében gr. Fekete György vásárolta meg zálogjogon 15 000 Ft-ért a falut Molnárival együtt. A Feketék kihalása után a Festeticsek próbálták újra rátenni a kezüket, de eredménytelenül.19 1770-es években főként a Murán túlról érkeztek jobbágyok, a horvát falvak közül a legnépesebb lett. Mivel a földesúr itt építette ki gazdasága székhelyét, szüksége volt munkaerőre és a betelepülés után a falu gyors fejlődésnek indult. 1775. évi összeírás- ból megfigyelhető, hogy számos magyar családnevű egyén viselt horvát utónevet. A 91 családból 10 az Andrasek, 7-7 a Kanizsai, a Dobos, a Lukács, illetve a Ribarics volt a neve. A vezetéknevekből ítélve a lakosság még vegyes lehetett, de már ekkor elkezdő- dött a magyarok horvátosodása.20 Molnáriba (Mlinarce) 1710 körül vándoroltak be főleg muraközi, illetve Murán túli horvátok, de csak kevés család telepedett le tartósan. A század derekától a falu lakossága folyamatosan növekedett, 1770-ben már 50 család lakta, melyeknél 6 Horvát, 4 Vuk, 3-3 Ferencsák, Kobra, valamint Dobos nevek fordultak elő.21 Semjénháza (Pustara) elnevezése utal valódi állapotára, a horvát betelepülők ne- vezték el pusztaságnak, a népnyelvben a mai napig is így szerepel.22 A felszabadító há- borúk után mint újszerzeményi birtok a kincstáré lett, majd Gyöngyösi Nagy Ferenc vásárolta meg. Örököseitől pedig 1719-ben Inkey János, Zala megye akkori alispánja szerezte meg Petriventével (Petriba) együtt és a rigyáci birtokához csatolta őket. Semjénházán az 1770-es az összeírás 39 vegyes nemzetiségű családról tesz említést (186 lélek).23 Míg Petriventén ugyanez az összeírás 162 lelket tartott számon, a 1728. évhez képest a migráció erősödött (1-2 lélek).24 Murakeresztúr (Murski Krstur) Keresztúrból és Kollátszegből alakult ki. Az 1720-as években a település Prekrik István légrádi plébános kezén volt, halála után visszaszállt a kincstárra, melyet visszakapott a bencés apátság. 1737-ben már az apátság pusztája- ként tartják számon.25 Bajcsát (Bajca) mint újszerzeményi birtokot Gyöngyösi Nagy Ferenc szerezte meg Kanizsával és a környező falvakkal együtt, majd 1717-től földesura kezdetben Inkey János, majd báró Szapáry Miklós, aki szepetneki uradalmához csatolta. Fia örökösök

19 KERECSÉYI 1983. 48–50. 20 KERECSÉNYI 1983. 58–59. 21 KERECSÉNYI 1983. 68–69. 22 KERECSÉNYI 1983. 73. 23 KERECSÉNYI 1983. 74–77. 24 KERECSÉNYI 1983. 85. 25 KERECSÉNYI 1983. 90–93.

324 VII. Grastyán Konferencia nélkül halt meg, így a birtok a kanizsai uradalommal együtt visszaszállt a koronára. 1744-ben Kanizsát, Bajcsa és Fityeház pusztát Batthyány Lajos nádor kapta meg. A ma- jorság nagyarányú kiépítését tervezte erre utal, hogy 1744-ben deszkametszőt és tégla- vetőt létesített. Viszont az építkezéshez nem volt elegendő munkáskéz, ezért az 1750- es években az uradalmi tiszttartó azt javasolta, hogy Bajcsát is be kellene telepíteni. Az 1781-ben kelt telepítőlevél csak 3 évre ígérte a kedvezményeket. Új telepesek a Muraközből és Horvátországból érkeztek, mert 1770-ben a horvát nyelvűek voltak túlsúlyban.26 Azonban Vályi ennek ellenére német faluként tűnteti fel a települést.27

18. század végi összeírások a Mura menti horvát nyelvű településekről (Forrás: ZALA MEGYE (1773–1808). I.)

A nyelv használata Lexikon Korabinsky, Birtokos Birtokos Vályi, Birtokos szempontjából Locorum, 1786. összeírás, összeírás, 1796-1799. 1773. 1787. 1789. TÓTSZENTMÁRTON horvát - horvát - elegyes Bedekovich Miklós (SUMARTON) TÓTSZERDAHELY horvát - horvát - - gr. Fekete György (SERDAHELJ) MOLNÁRI magyar horvát magyar, - horvát gr. Fekete György (MLINARCE) horvát SEMJÉNHÁZA magyar horvát magyar, - horvát Inkey Boldizsár (PUSTARA) horvát PETRIVENTE magyar - magyar, - - Inkey Boldizsár (PETRIBA) horvát MURAKERESZTÚR magyar magyar magyar, - magyar Kollátszegi (MURSKI KRSTUR) horvát Apátság BAJCSA - - - magyar, német gr. Batthyány (BAJČA) horvát Lajos

1725 körül települtek újra az Alsó-Zala völgyében fekvő Udvarnok és Gyülevész kö- zségek, első lakosaik is horvátok voltak, de a magyar környezetben hamar asszimilá- lódtak. Az 1740-es években a zalavári apátság újra megindította telepítéseit. III. Károly az apátságot az alsó-ausztriai Göttweig bencés apátságnak adományozta, aminek jöve- delmei érdekében a falvak újratelepítésén kellett munkálkodnia. Így érkeztek Csácsba, Esztergályba, Kisradára többségükben német, Bárándra, Zalavárra, Nagyradára pedig magyar telepesek. Az idegen ajkúak bevándorlása, illetve betelepítése ellenére Zala vármegye nemze- tiségi összetétele nem változott meg jelentősen. Nyugati felén, Csesztreg és Lövő kör- nyékén a lakosság jelentős részben magyar, ugyanakkor megmaradt a Muraköz horvát és a Muravidék szlovén dominanciája. A szántói és tapolcai járások elpusztult falvaiba többnyire magyar lakosság került.

26 KERECSÉNYI 1983. 115–117. 27 VÁLYI 1796. 92.

325 VII. Grastyán Konferencia

Az Alsó-Zala völgyébe letelepült horvátok és a németség jelentősebb része asszimilá- lódott. Ez alól kivételt csak a Mura menti falvak és részben Nagykanizsa német lakosai jelentettek. Az 1773. évi helységnévtár adatai szerint Zala megye helységeinek száma 563, tehát majdnem fele a Holub József által közöltnek. Ezekből 20 mezőváros, az 543 falu közül 401 magyar, 120 horvát, 22 szlovén és 18 német nemzetiségűek által lakott.28

Összegzés

A XVIII. században a legtöbb vármegyében a török utáni időszakban megindult a lakatlan területek helyreállítása és benépesítése. A század folyamán vándoroltak be a kör- nyező terültekről különböző nemzetiségűek, emellett pedig a Habsburg vezetés céljainak megfelelően megindult a nagy arányú német telepesek behívása a birodalom különböző részeiről. Ennek a népességmozgásnak a folyamán alakult ki az ország különböző nem- zetiségű emberek gyűjtőmedencéjévé. Zala vármegye nyugati fekvése révén már évszá- zadok óta kapcsolatban állt környező szomszédjaival, így talán kézenfekvő, hogy a fel- szabadító háborúk után németek, szlovének és horvátok jelentek meg a megye területén. Saját kultúrájukat hozták magukkal új hazájukba, ezzel is színesebbé téve a vármegyét.

Bibliográfia

BÉL 1999. = Bél Mátyás: Zala vármegye leírása. In: Zalai Gyűjtemény 46. Zala megye a XVII-XIX. században két korabeli leírás alapján. Zalaegerszeg, 1999. DEGRÉ 1976. =Degré Alajos: Zala megye betelepítése a XVIII. század elején. In.: A Dunántúl településtörténete 1. (1686–1768). VEAB Értesítője II. Veszprém, 1976. FELHŐ 1970. = Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. 1. kötet. Dunántúl. Szerkesztette: Felhő Ibolya. Budapest, 1970. GYURICA 1982. = Gyurica Klári: Hetés és Lendva vidék történeti-területi, etnikai elterjedésének rövid áttekintése. In: Naptár ’83. A szlovéniai magyarok szemléje. Murska Sobota, 1982. KERECSÉNYI 1983. = Zalai Gyűjtemény 20. Kerecsényi Edit: A muramenti horvá- tok története és anyagi kultúrája. Zalaegerszeg, 1983. ZALA MEGYE (1773–1808) = Magyarország történeti helységnévtára. Zala megye (1773–1808) I. és II. kötet. Szerkesztette: Breinerné Varga Ildikó, Szaszkóné Sin Aranka. Budapest, 1996. TURBULY 2000. = Turbuly Éva: Nemesi társadalom, birtokviszonyok – Újratelepí- tések, nemzetiségi viszonyok. In: Zala megye ezer éve. Zalaegerszeg, 2000. VARGA 1997. = Varga J. János: Kísérletek Magyarország újratelepítésére 1689– 1723. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Szerkesztette: Hanák Péter, Pécs 1997. VÁLYI 1796. = Vályi András: Magyarországnak leírása. I. kötet. Buda, 1796–1799.

28 TURBULY 2000. 112–113.

326 VII. Grastyán KonferencIa

Sövegjártó Szilvia az enumeráció a sumer irodalomban

Bevezetés: sumer irodalom és lexikográfi a

kortárs irodalom olvasói számára ismert jelenség, hogy egy szöveg irodalmi- ságának megítélése olykor nem egyszerű feladat. Elég felidéznünk Örkény a István Mi mindent kell tudni vagy Petri György Egy szép nap című alkotását. Ezekben az esetekben azonban segítséget kapunk metanyelvi utalások formájában. Hivatkozhatunk a kiadás és a címadás által megmutatkozó szerzői szándékra, vagy az újra felhasznált szövegek konnotatív jelentésére, mellyel korábban nem rendelkeztek. Mit tehetünk azonban, ha a metanyelvi utalások hiányoznak, a szövegek eredeti funk- ciójáról pedig szinte semmit sem tudunk? A sumer irodalmi korpusz is hasonló kihívásokat rejt magában. Az irodalmi szöve- gek meghatározásához ismernünk kell formai sajátosságaikat, tematikájukat és intéz- ményi kontextusukat. Az utóbbi szempontot leszűkítve azokat az alkotásokat sorolhatjuk ide, melyek az óbabilóni kor írnokiskoláihoz kötődtek, mert ez az intézmény teremtette meg a mezopotámiai kultúrkörben az irodalom meghatározására alkalmas interpretációs közeget.1 Szem előtt kell tartanunk, hogy a sumer az óbabiloni korban már holt nyelv volt, a hétköznapokban felváltotta az akkád, a műveltségben azonban megőrizte fontos szerepét. Az írnokiskolákból nemcsak irodalmi művek kéziratai kerültek elő, hanem különféle lexikális listák is, mindkét szövegtípus a tananyag részét képezte. A lexikális listák közé változatos tartalmú és funkciójú szövegek tartoznak: az ékírás elsajátítását segítő jellisták és jelgyakorlatok, akrografi kus listák, tematikus listák, valamint nyelvtani, ragozási táb- lázatok. Az első évezredben egy további típussal bővült a korpusz, a szinonima-listákkal. Egyes listáknak egynyelvű és bilingvis változata is létezett, de három- vagy négynyelvű lis- ták is előfordultak. Az óbabilóni korban az ún. proto-listák voltak használatban: folyamatosan alakították, a helyi igényekhez igazították őket. Az i. e. 12. században a listák tartalma rögzült, ezt követően szokás kanonikusnak nevezni a használatban lévő szövegeket. A dolgozat tárgyából adódóan a tematikus listákra érdemes külön is kitérni. Ezek egy adott szemantikai kategóriába tartozó szavakat gyűjtöttek össze a teljességre való törekvés nélkül, tehát nem feleltek meg a mai lexikonoknak vagy szótáraknak. Szelektív válogatást nyújtottak, elsajátításuk pedig a tananyag szerves részét képezte. Ez a funkció elképzelhető az irodalmi szövegekben megjelenő, jegyzékszerűen szervezett egységek esetében is. Lexikális listákat és irodalmi szövegeket egyaránt ismerünk az archaikus kortól fogva, rendeltetésük azonban az idők során megváltozott. Az iskolák új funkciót rendeltek

1 VELDHUIS 2004. 59.

327 VII. Grastyán Konferencia mindkét hagyományhoz: az írnokok képzésének eszközeként használták a szövegeket. A két hagyomány között nem húzható éles határvonal. A lexikális listák tanulmányo- zása közel állhatott az irodalmi szövegek befogadásához, mivel összefüggő szövegnek tekintették őket. Tartalmilag a lexikális listákból eredeztethető vagy velük szerkezeti kapcsolatban álló jegyzékeket találunk irodalmi szövegekben, melyek betoldott egységként, de alap- vető szervező elemként is megjelenhetnek. A kapcsolat a lexikális listák és néhány irodalmi szöveg között olyan szoros, hogy felmerül, jelenthették-e ezeknek az irodalmi szövegeknek közvetlen forrását a lexikális listák. Az alábbiakban ezzel a sajátos inter- textualitással, vagy inkább transztextualitással foglalkozom. Célom olyan összefüg- gések feltárása, melyek magyarázatot jelenthetnek a két szövegtípus kapcsolatára és szerepére az írnokiskolák tananyagában.

Az enumeráció a sumer irodalmi szövegekben

Az enumeráció alakzata a sumer irodalomban egy lista elemeinek formulákba fog- lalását és a formulák ismétlését jelenti a szöveg egy rövidebb-hosszabb egységén ke- resztül. Az irodalmi szövegekben szereplő jegyzékek sajátos környezetbe kerülnek: az alapszó egy kommentárral vagy leírással egészül ki. Máskor a lista elemei és a kapcso- lódó kommentárok formulába ágyazódnak. A jegyzéket narratív vagy himnikus keret veszi körül. Hat irodalmi szöveget ismerünk, melyek közös vonása, hogy a bennük szereplő jegy- zék tematikája megfelel az óbabilóni ur5-ra lista valamely szakaszának: Ninurta mezői [ETCSL 1.6.4] Šulgi R [ETCSL 2.4.2.18] Išme-Dagan I [ETCSL 2.5.4.09] Dumuzi nyája [ETCSL 4.08.23] Nanše és a madarak [ETCSL 4.14.3] A halak otthona [ETCSL 5.9.1] A sumer irodalmi művek műfajba sorolása eleve problémás, ezek a szövegek viszont további kérdéseket is felvetnek. Ennek oka abban rejlik, hogy a modern műfaji kategóriák nem alkalmazhatóak a sumer irodalomra. Ha azonban belső szempontokat veszünk figyelembe, rendelkezésünkre áll egy olyan csoportosítás, amely kimutatja a szövegek rokon vonásait. Veldhuis nevéhez kötődik egy ilyen csoportosítás kidolgozá- sa a sumer irodalmi alkotásokra. Az általa kidolgozott három kategória: himnuszok, narratív szövegek és paradigmatikus szövegek. A narratív szövegek szereplői istenek

EDZARD 2007. 19. RUBIO 2003. 202. MICHALOWSKI 1999. 74. Michalowski az intertextualitás helyett, mely a szövegek szó szerinti átvételét jelenti, a transztextualitás kifejezést javasolja a szöveg tágabb értelemben vett hatásának jelölésére. CIVIL 1987. 37. Dolgozatomban erre a meghatározásra támaszkodom a fogalom használatakor, ez azonban nem felel meg az antik retorikák enumeráció-fogalmának. VELDHUIS 2004. 67–69.

328 VII. Grastyán Konferencia vagy ismert emberek a történelmi emlékezetet megelőző korból, a szövegek elbeszélő stílusban íródtak. A himnuszok főszereplői szintén ismert történeti alakok vagy istenek, az események a történeti korhoz kapcsolódnak, a szövegek stílusa emelkedett. A paradigmatikus szövegek heterogén csoportot alkotnak. Szereplőik gyakran egy-egy típus képviselői, nem egyénített alakok, az események nem kötődnek időhöz, nyelvük- re jellemzőek a szójátékok. Veldhuis kategóriái szerint a Šulgi R és az Išme-Dagan I himnuszok, a másik négy szöveg pedig a paradigmatikus szövegek közé sorolható. A narratív rész a Nanše és a madarak esetén csupán a kompozíciót uraló lista bevezetésére szolgál, a Dumuzi nyája és A halak otthona pedig nem tartalmaz narratívát vagy a himnuszokra emlékeztető, emelkedett stílusú egységet. A Ninurta mezői kapcsán a kérdést nehéz eldönteni, mivel a szöveg nincs kiadva, de általában az említett három alkotással hozzák kapcsolatba. A paradigmatikus szövegek funkciójára vonatkozóan nincs adatunk, sajátos stílusuk és szerkesztésmódjuk miatt azonban közelebb állnak egymáshoz, mint más alkotásokhoz. A himnuszok és a paradigmatikus szövegek közötti különbségek indokolttá teszik, hogy a továbbiakban külön tárgyaljam ezt a két csoportot, illetve a bennük megjelenő enumerációt.

Himnuszok

A himnuszokban megjelenő enumeráció nem a szöveg központi eleme, de elég egy- séges és terjedelmes ahhoz, hogy felismerhető legyen kapcsolata a lexikális listákkal. A szövegekben egy kultikus tárgyat – egy csónakot, illetve egy harci kocsit – bemutató egységben jelenik meg az enumeráció, a tárgy leírásának részeként. Tehát a jegyzék nem önálló szakasz a kompozíción belül, hanem egy nagyobb tartalmi egység része, az érzékletes leírás eszköze. A központi téma, a tárgy elkészítése és felajánlása ennek elhagyásával is megállná a helyét. Az enumerációt alkotó sorok egy egyszerű formula felhasználásával épülnek fel:

„(a felajánlott tárgy részének neve)-zu-u3 (metafora képi eleme)-me-en3” „a te (a felajánlott tárgy részének neve) (metafora képi eleme)”

A nyelvtani elemek a formulákban minimálisak, egy második személyű birtokos szuffixumra és egy kopulára korlátozódnak. A párhuzamosság a szöveg szembetűnő jellemzője, mivel az a sorok szintjén jelenik meg. A párhuzamos szerkesztés vizuáli- san is érzékelhető a táblán az egységeket lezáró nyelvtani elemek grafémáinak ismét- lődése révén. Az enumeráció a himnuszok stilisztikai eszközeinek egyike. A felsorolás nem kata- lógus-jellegű, elemeihez sem olyan kommentárok kapcsolódnak, melyek azonosításu-

A két himnuszban használt formula csak a /zu/ birtokos szuffixum ortográfiájában tér el egymástól. Az itt közölt formula a Šulgi R himnuszban használt alakkal azonos, Išme-Dagan himnuszában a lejegyzésére csak a ZU jelet használták.

329 VII. Grastyán Konferencia kat segítik elő, hanem metaforák. Ezek alapján keveset tudunk meg a felajánlott tárgy részeinek funkciójáról vagy alakjáról. A metaforák a környező világhoz kapcsolódnak és a tárgy remek kivitelezését, különlegességét hangsúlyozzák. Mindkét tárgy leírásá- hoz hasonló képeket használnak a szövegek és a környező világ valamennyi fontosabb területét érintik, a földi, emberi szférától az égig, az istenekig és mitologikus lényekig. Úgy tekinthetünk a felajánlott tárgyra, mint a környező világ leképezésére, allegóriájá- ra, melyben benne foglaltatnak a természetre, az emberi társadalomra és az istenekre vonatkozó párhuzamok is. Mindez a tárgy szimbolikus értékét hangsúlyozza.

A hajó és a harci kocsi részeinek felsorolása felidézi az óbabilóni ur5-ra lista megfe- lelő szakaszát. A hajó részei az I tábla 297–306. soraiban, a harci kocsi részei az I tábla 326–346. soraiban találhatók. Ha megvizsgáljuk, milyen szoros kapcsolatban állnak az irodalmi művek ezzel a listával, láthatjuk, hogy mégsem beszélhetünk a lexikális lista átemeléséről az irodalmi szövegbe. Nem meglepő ez az eredmény, mivel ezek az irodalmi művek feltehetően az óbabi- lóni kor előtt keletkeztek. Ezt bizonyítják a két uralkodó évnevei is. Šulgi nyolcadik év- d neve örökíti meg az eseményt: mu ma2 nin-lil2 ba-du8 / az év, amelyben Ninlil csónak- ját vízre bocsátották. Išme-Dagan évnevei között az erre vonatkozó szöveget Frayne d d ĝiš d d rekonstruálta: mu iš-me- da-gan lugal-e ĝigir-mah en-lil2 nin-urta-ra mu-ne-dim2 / az év, amelyben Išme-Dagan király Enlil és Ninurta hatalmas harci kocsiját elkészítet- te. Az éveket általában az előző uralkodási év jelentős eseményeiről nevezték el, felte- hetően maguk a himnuszok ugyanerre az eseményre készültek. Egy másik lehetőség, hogy az irodalmi szövegek a királyi évformula kihirdetéséhez kötődtek.10 A szövegek az óbabilóni kor írnokiskoláiban új funkciót nyertek, mely eltér az őket életre hívó eredeti alkalomtól. A kéziratok egyértelműen ebből a korból maradtak ránk, incipitjük viszont nem fordul elő a korabeli katalógusok11 egyikében sem. Ez azzal magyarázható, hogy ezek az alkotások valószínűleg nem a képzéshez kötődtek, nem képezték a tananyag részét, hanem egy olyan hagyományt képviseltek, melynek fennmaradását ez az intézmény biztosította. Az írnokiskolák keretein belül őrizték meg és hagyományozták a jelentősebb dinasztiák uralkodóihoz kapcsolódó irodalmi alkotá- sokat a III. Ur-i dinasztia korától az óbabilóni korig.

Paradigmatikus szövegek

A paradigmatikus szövegek olykor olyan szoros kapcsolatban állnak a lexikális listák- kal, melyek szókincséből merítenek, hogy az irodalmi szövegbe foglalt jegyzék csupán az eredeti lexikális lista predikátumokkal kiegészített változatának tűnik.12 Ezeknek a szövegeknek is meghatározó jegye a párhuzamos szerkesztés, formulák sorakoznak egy- más után, listaszerűen. A szövegek alapegysége azonban a sornál nagyobb terjedelmű.

KLEIN 1990. 94. lábjegyzet KLEIN 1990. 14. lábjegyzet 10 HALLO 1976. 191. 11 Egyes katalógusok feltehetően a képzés során feldolgozott szövegek listái voltak. 12 RUBIO 2003. 207.

330 VII. Grastyán Konferencia

A párhuzamot itt nem csak a nyelvtani elemek ismétlődése hozza létre. Egyrészt a formulák is bővebbek, másrészt a formulákba épülő kommentárok is néhány vissza- térő sémán alapulnak.13 A párhuzamos szerkesztésnek ez a formája néhány lexikai és grammatikai elem ismétlésén alapul. A formulák szerkezetét az egyes szövegekben az alábbi képletek írják le:

„(madár neve) (kommentár)” (Nanše és a madarak)

„a-ša3 (mező neve) (kommentár)-ĝu10” „(mező neve) mező, az én (kommentár)-mezőm” (Ninurta mezői)

„(kommentár)-ĝu10 u2-ĝu10 (növénynév)-ĝu10 udu-ĝu10 ha-ma-gu7-e” „amely (kommentár), az én növényemet, bárcsak megenné az én juhom az én (nö- vénynév)-növényemet” (Dumuzi nyája)

„ku6 (kommentár) ku6-ĝu10 (halnév)-ĝu10 he2-en-ga-mu-e-da-an-ku4-ku4” „a hal, amely (kommentár), az én halam, bárcsak ő is bejönne veled, ó én (halnév)- halam” (A halak otthona)

mušen „(kommentár) ku6-ĝu10 (madárnév) -ĝu10 šu-še3 ba-e-la2-e” „amely (kommentár), az én (madárnév)-madaram karmaiba kerülsz, ó halam” (A halak otthona)

A felsorolt lexikális elemekhez tehát minden esetben tartozik egy kommentár, a formula terjedelme azonban eltérő az egyes szövegekben. A formulák általában hangsú- lyozzák a lexikális elem szemantikai kategóriáját. Még a Nanše és a madarak esetében is determinatívum (mušen) tartozik a madárnevekhez, mely egyértelművé teszi a szó szemantikai besorolását. Ez a szöveg a leginkább listaszerű, egy kommentárokkal ki- egészített lexikális listának felel meg. A kommentárokra jellemző az alárendelő mondatok használata, melyekben a ragozott ige helyett igenevek állnak. A szerkezetet birtokos szuffixum zárja, mely a formulába illeszti a kommentárokat. A szövegek az írnokképzésben betöltött szerepének meghatározásához hozzájárul- hat a lexikális listákkal fennálló kapcsolatuk vizsgálata is. Növény-, hal-, illetve madár- neveket tartalmazó listák egyaránt ismertek az archaikus, a kora dinasztikus IIIa és az óbabilóni korból.14 Az egyes korokban elterjedt változatok önálló, egymástól független kompozíciók. A fő kérdés, hogy a vizsgált irodalmi szövegek melyik hagyománnyal áll- tak szorosabb kapcsolatban, pontosabban, hogy a szövegekben előforduló jegyzékek elemeit milyen arányban találjuk meg a kora dinasztikus IIIa kori lexikális listákban és 15 az óbabilóni ur5-ra listában.

13 A nyelvtani elemek párhuzamossága és a grammatikai párhuzamosság közötti különbségekről lásd KOMO- RÓCZY 1979. 659–662. 14 A lexikális listákra vonatkozó adatok alapjául a DCCLT kiadása szolgált. 15 Az archaikus listák ortográfiai eltérései miatt elemeik azonosítása bizonytalan és időben is megelőzik a

331 VII. Grastyán Konferencia

A vizsgált szövegek közül a legterjedelmesebb enumeráció a Nanše és a madarak szövegében található. Veldhuis amellett érvel, hogy a szöveg szorosabb kapcsolatban 16 áll a kora dinasztikus listával, mint az óbabilóni ur5-ra listával. Negyvenhét madárnév közül harminchetet sikerült megfeleltetnie a kora dinasztikus madárlista elemeivel, míg az óbabilóni listával csupán harmincegyet. Az ETCSL kiadásában már összesen ötvenegy madárnevet sikerült azonosítani.17 Amennyiben ezt a kiadást vesszük alapul, ezek közül harminchatot találhatunk meg a kora dinasztikus kori listában, de az ur5-ra listában is sikerül harminchármat azonosítani. Ez a különbség már korántsem meggyőző, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szövegnek az a része, mely a madárkatalógust tartalmazza, még mindig töredékes, így az esetleges új töredékek azonosítása módosíthatja az arányt. Érdemes külön figyelmet fordítani azokra a madárnevekre, melyek nem fordulnak elő az óbabilóni katalógusban. Ezek között szerepel négy olyan név (gubiguzaga, nuerimla, salsal, zuses), melyeket semmilyen más forrásból nem ismerünk. További tíz madárnév ugyan mindkét listában szerepel, ortográfiájuk a kora dinasztikus listában azonban jelentősen eltér az óbabilóni kori szövegekétől. Veldhuis is megállapítja, hogy az ortográfiai különbségek miatt nem minden esetben egyszerű ezeket a neveket azo- nosítani.18 A lexikális anyagban azonosított madárnevek némelyike (arabu, esig, hurin, mušgu, te, ubi) előfordul az irodalmi korpuszban vagy a közmondásgyűjteményekben is, a kora dinasztikus kori listától eltérő, a Nanše és a madarakból ismert alakhoz azonban közel álló vagy azonos ortográfiával.

Irodalmi szöveg Kora dinasztikus IIIa Óbabilóni ur5-ra

a12-ra2-bu adab a12-ra2-bu

anzud anzud2 anzud dar dar dar

du7-uš2 ga-usx he2-uš2

e-sig sig17 e-sig

ga-nu11 ga-nu11 ga-nu11 gambi gambi gambi

giri16-i-lu gir-gi4-lu2 giri17-gi4-lu

giriš-šita3-na HI×AŠ2-uš giriš-šita3-na ma ha-mun ha-mun -na u5-munu4 igi-ĝeštin-na igi-ĝeštin igi-ĝeštin-na

li-li-bi-sig li-li-sig17 lib-lib-bi-sig sim sim sim sipad sipad sipad paradigmatikus szövegeket, így ezekre a vizsgálat nem terjed ki. A kora dinasztikus IIIa kori listák figyelembe vételét az indokolja, hogy ezekről az óbabilóni korban is készültek másolatok. (TAYLOR 2008. 204.) 16 VELDHUIS 2004. 102–105. 17 A két kiadásban megjelölt kéziratos források megegyeznek. 18 Különösen problémás a kišibar és a kišibargurug madár esete, melyeket csupán a kora dinasztikus szöveg óbabilóni másolatai alapján sikerült azonosítani. (VELDHUIS 2004. 104.)

332 VII. Grastyán Konferencia

Irodalmi szöveg Kora dinasztikus IIIa Óbabilóni ur5-ra

še21 (HU×NA2) NA2 še21

te8 da te8

te8-uz da-uz te8-uz

ti-gi4-lu da-gi4-lumx ti-gi4-lu

tum12 tum12 tum12

tum12-gur4 tum12-gur4 tum12-gur4

u5 u5 u5

u5-bi2 u2-bi2 u5-bi2

u5-dar uz-dar u5-dar um? um um

1. Táblázat: A Nanše és a madarak kapcsolata a lexikális listákkal

A madárnevek, melyek előfordulnak a korai lexikális listákban, az óbabilóni korig részét képezték a hagyománynak. Az sem zárja ki ezt a lehetőséget, hogy nem jelennek 19 meg az óbabilóni ur5-ra listában, hiszen kötődhettek más forrásokhoz is. Nem felté- telezhetjük, hogy a szöveg szerkesztője különleges madárnevek után kutatva a kora dinasztikus listához nyúlt vissza. Lehetséges, hogy ez a szókincs az írnokok számára más kontextusból, például az irodalmi szövegekből volt ismert, még akkor is, ha a szö- vegben előforduló ötvenegy madárnévből az ETCSL keretében publikált óbabilóni irodalmi korpuszban csupán mintegy húsz elemre találunk párhuzamot. Az itt megfogalmazott hipotézist alátámasztja A halak otthona és a Dumuzi nyája lexikográfiai vizsgálata is. A lexikális listákkal való összehasonlítás alapján a szövegek nem állnak szoros kapcsolatban a korai listákkal, sőt, a Dumuzi nyája esetében kimu- 20 tathatóan szorosabb a szöveg kapcsolata az ur5-ra listával. A szavak ortográfiájából valamennyi esetben következik, hogy az irodalmi szövegek szókincsének közvetlen forrásai nem lehettek a kora dinasztikus listák. Az is egyértelmű, hogy a szövegekben található listák nem egy konkrét lexikális lista felhasználásával készültek. A szerkezeti kapcsolatok erősebbek a tartalmi egyezéseknél, tehát inkább a lexikális listák hatásáról beszélhetünk. A paradigmatikus szövegek kommentárjaiban közös leíró jellegük, mely az elemek azonosítását segíti elő: az elemek fizikai tulajdonságait, szokásait emelik ki, vagy ne- vük etimológiájáról tudósítanak. A kommentárokra szinte egyáltalán nem jellemző a képes beszéd, ha találkozunk is néhány hasonlattal, azok a képes beszéd köznyelvi használatát képviselik. A paradigmatikus szövegekkel feltehetően már tapasztaltabb írnokok foglalkoztak, akiknek célja szókincsük bővítése volt, mivel számos olyan szót találunk a művekben,

19 Ha az ur5-ra listával kapcsolatban szem előtt tartjuk, hogy az írnokok képzésének egyik eszköze volt, melyet a képzés korai szakaszában kezdtek elsajátítani, nem meglepő, hogy a szókincs gyakoribb elemeit talál- juk meg benne. 20 A növénynevek 50%-át sikerült azonosítani az ur5-ra listában, míg a kora dinasztikus listában csupán 18%- ot.

333 VII. Grastyán Konferencia melyek az irodalmi szövegek kivételével más kontextusban nem fordulnak elő. A for- mulák leegyszerűsítették a szövegek nyelvtani komplexitását, ami szintén amellett szól, hogy a hangsúly a szókincs fejlesztésén lehetett.

Összefoglalás

Az írnokiskolák tananyaga nem merül ki az általunk ismert kompozíciókban. Egyes szövegek nem csupán azt feltételezik, hogy másolás helyett diktálás útján jegyezték le őket, de olyan listáink is vannak, melyek kizárólag a tanító magyarázata által válhattak érthetővé a tanulók számára.21 Az oktatás szóbeli formái, bár számunkra ismeretlenek, nem hagyhatók figyelmen kívül, amikor az iskolákhoz kötődő szövegek forrásait keres- sük. Elképzelhető, hogy az írnokok képzése nem merült ki a sumer nyelv elsajátításában, hanem más ismeretanyaggal is kiegészült, melynek átadása szóbeli oktatás keretében valósult meg. A lexikális listák tanulmányozását kiegészítő szóbeli oktatás szerkezet- ében hasonló lehetett a tárgyalt paradigmatikus szövegek kommentárjaihoz. A mintát, melyet ezek a szövegek felhasználnak, és amiben különböznek a lexikális listáktól te- hát egy olyan szóbeli hagyomány is jelenthette, mellyel az írnokok az oktatás során nap mint nap találkoztak. A paradigmatikus szövegek tanulmányozása talán nem volt öncélú, nem az állatok- ra, növényekre vonatkozó tudás elmélyítését szolgálta, hanem olyan tudást közvetített, amely megfelelő hátteret jelentett az írnokok számára, hogy kreatívan tudják alkalmazni szókincsüket, például irodalmi szövegek szóképeinek létrehozásakor. Ez a tárgyi tudás megmutatkozik az irodalmi szövegek összetett metaforáiban és hasonlataiban. A metaforák képeit a sumer irodalmi szövegek általában a környező világból merítik, így a szókincs elsajátítása mellett fontosak lehettek az írnokok számára azok az ismeretek, melyek ennek a ritka szókincsnek az alkalmazásához és értelmezéséhez nyújtottak se- gítséget. A tárgyalt szövegek módosítják az óbabilóni irodalmi szövegek a „tábla házában” be- töltött funkciójáról kialakított képet. A tananyagként szolgáló szövegek mellett olyan műveket is találunk közöttük, melyeknek elsődleges kontextusa nem az intézményhez kapcsolódik. Ezek a szövegek a sumer irodalmi hagyomány részét képezték és ez az intézmény volt hivatott a megőrzésükre. Más szövegek viszont a sumer nyelvvel és az ékírás rendszerével kapcsolatos ismeretek átadására szolgáló gyakorlatok voltak. Ezek a szövegek valószínűleg az óbabilóni korban keletkeztek egy olyan nyelven, mely már nem rendelkezett anyanyelvi beszélőkkel, tehát nem sorolhatjuk őket a sumer irodalmi hagyomány szövegei közé.

21 Lásd VELDHUIS. 1998

334 VII. Grastyán Konferencia

Irodalomjegyzék

Civil 1961 = Civil, Miguel: „The Home of the Fish: a New Sumerian Literary Composition.” Iraq 23 (1961). 154-175. Civil 1987 = Civil, Miguel: „Feeding Dumuzi’s Sheep: The Lexicon as a Source of Literary Inspiration.” In: Rochberg-Halton, F. (szerk.): Language, Literature, and History: Philological and Historical Studies Presented to Erica Reiner (American Oriental Studies, 67). New Haven, American Oriental Society, 1987. 37–55. DCCLT = Veldhuis, Niek – Tinney, Steve – Peterson, Jeremie – Fitzgerald, Madeleine – Carnahan, John W. – Tanaka, Terri: Digital Corpus of Cuneiform Lexical Texts (http://cdl.museum.upenn.edu/dcclt/). Berkeley, Univeristy of California, 2003. Edzard 2007 = Edzard, Dietz O.: „Die altmesopotamischen lexikalischen Listen – verkannte Kunstwerke?” In: Wilcke, C. (szerk.): Das geistige Erfassen der Welt im Alten Orient. Sprache, Religion, Kultur und Gesellschaft. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 2007. 17–26. ETCSL = Black, Jeremy A. – Cunningham, Graham – Ebeling, Jarle – Flückiger- Hawker, Esther – Robson, Eleanor – Taylor, Jon – Zólyomi, Gábor: The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature (http://etcsl.orinst.ox.ac.uk/). Oxford, 1998–2006. Hallo 1976 = Hallo, William W.: „Toward a History of Sumerian Literature.” In: Lieberman, S. J. (szerk): Sumerological Studies in Honor of Thorkild Jacobsen on his Seventieth Birthday, June 7, 1974 (Assyriological Studies, 20). Chicago, University of Chicago Press, 1976. 181–203. Klein 1990 = Klein, Jacob: „Šulgi and Išme-Dagan: Originality and Dependence in Sumerian Royal Hymnology.” In: Klein, J. – Skaist, A. (szerk.): Bar-Ilan Studies in Assyriology dedicated to Pinhas Artzi (Bar-Ilan Studies in Near Eastern Languages and Culture). Ramat-Gan, Bal-Ilan University Press, 1990. 65–136. Komoróczy 1979 = Komoróczy, Géza: „A šumer vers elmélete.” In: Komoróczy, Géza: A šumer irodalmi hagyomány. Tanulmányok. Budapest, Magvető, 1979. 637–692. Michalowski 1999 = Michalowski, Piotr: „Commemoration, Writing and Genre in Ancient Mesopotamia.” In: Shuttleworth Kraus, Ch. (szerk.): The Limits of Historiography: Genre and Narrative in Ancient Historical Texts. Leiden, Brill, 1999. 69–90. Rubio 2003 = Rubio, Gonzalo: „Early Sumerian Literature: Enumerating the Whole.” In: González Blanco, A. – Vita Barra, J.-P. – Zamora López, J. Á. (szerk.): De la Tablilla a la Inteligencia Artificial, 1. Homenaje al Prof. Jesús-Luis Cunchillos en su 65 anivesario (Próximo Oriente Antiguo, 1). Zaragoza, Instituto de Estudios Islámicos y del Oriente Próximo, 2003. 197–208.

335 VII. Grastyán Konferencia

Taylor 2008 = Taylor, Jon: „Lexicographical Study of the Already-Ancient in Antiquity.” In: Biggs, R. D. – Myers, J. – Roth, M. T. (szerk): Proceedings of the 51st Rencontre Assyriologique Internationale held at The Oriental Institute of the University of Chicago, July 18-22, 2005 (Studies in Ancient Oriental Civilization, 62). Chicago, The Oriental Institute of the University of Chicago, 2008, 203–210. Thomsen 1975 = Thomsen, Marie-Louise: „’The Home of the Fish’: a New Interpretation.” Journal of Cuneiform Studies 27 (1975). 197–200. Vanstiphout 1982 = Vanstiphout, Herman L. J.: „An Essay on ’The Home of the Fish’.” In: Quaegebeur, J. (szerk.): Studia Paulo Naster oblata 2 (Orientalia Lovaniensia Analecta, 13). Leuven, Departement Oriëntalistiek – Uitgeverij Peeters, 1982. 311–319. Veldhius 1998 = Veldhuis, Niek: „A Late Old Babylonian Proto-Kagal / Nigga Text and the Nature of the Acrographic Lexical Series.” Acta Sumerologica 20 (1998). 201–216. Veldhuis 2004 = Veldhuis, Niek: Religion, Literature, and Scholarship: The Sumerian Composition Nanše and the Birds, with a Catalogue of Sumerian Bird Names (Cuneiform Monographs, 22). Leiden – Boston, Brill – Styx, 2004.

336 VII. Grastyán KonferencIa

Stipich Béla ki őrizte a hettita határt? Maşat höyük és a hettita határvédelem egyes kérdései

z Ókor című folyóirat 2006-os évfolyamának hasábjain Simon Zsolt publikált tanulmányában1 egyes hettita sziklareliefek ikonográfi ai sajátosságainak funk- a cionális elemzése során arra a megállapításra jutott, hogy egyes ábrázolás-tí- pusok határvédő, határjelölő szerepet töltöttek be. Véleménye szerint Karabel A és B, valamint Hatip reliefjén feltűnő szarvkoronás, lándzsás és íjas alakok nem a hettita királyt jelenítik meg, hanem Kurunta/Inara védőisten (más adatok alapján is beazono- sítható) ábrázolását láthatjuk, mégpedig pontosan határvédő, határjelölő funkcióban. Jelen tanulmány, a jelzett alapokból kiindulva, a hettita határvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik – a hettita királyok ugyanis, isteneik feltétlen tisztelete mellett, határaik védelmét a fenyegető ellenségek közeledtével nem bízhatták kizárólag rájuk.

Karabel A Karabel B Hatip sziklareliefek

a Hettita Birodalom államszervezete a korai időszakban

Sajnos nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű adminisztratív dokumentum, hogy a Hettita Birodalom korai fázisának államszervezetét rekonstruálni tudjuk. A korszakra vonatkozó szövegeink vagy későbbi korok retrospektív (és nem egyszer tendenciózus, propagandisztikus jellegű) visszatekintésekkel, vagy meglehetősen sztereotip formulák- kal operálnak, amikor az államszervezettel kapcsolatosan állítanak valamit. Sajnos azzal a lehetőséggel is számolnunk kell, hogy a Hettita Birodalom korai időszakában egyálta- lán nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkezett írásbeliséggel – mindenesetre ad- minisztratív szövegek felbukkanására jelenlegi ismereteink szerint nem sok remény van.

1 SIMON 2006

337 VII. Grastyán Konferencia

Valószínűnek tűnik azonban, hogy az óasszír korból megörökölt hatalmi struktúrák a Hettita Birodalom korai időszakában is tovább éltek: a korai hettita állam az egyes uralkodócsaládok és városállamok között fennálló szövevényes rendszerre épülhetett rá. Szintén csak gyanítjuk, hogy az a fajta, családi alapokon nyugvó rendszer sem hettita találmány, amit a legelső hettita királyok alkalmaztak a fiatal „birodalom” kor- mányzására: szövegeink arról tájékoztatnak, hogy a király családtagjait („fiait”) küldi szét kormányozni az egyes tartományokba:

Régen Labarna volt a nagykirály. Fiai, testvérei, rokonai, családtagjai és csapatai egységesek voltak. Az ország kevés volt. Akárhova hadba vonult, az ellenség országát erővel legyőzte. Az országokat legyőzte és megfosztotta hatalmuktól. A tengert tette határukká. Amikor vissza- tért a hadjáratról, mindegyik fia elment valamelyik országba. Hupišnában, Tuwanuwában, Nenaššában, Landában, Zallarában, Paršuhantában, Lušnában kormányozták az országot. A nagyvárosok jól el voltak látva.

Ez a több generáción át tartó gyakorlat nem bizonyult kellően hatékonynak, és szá- mos konfliktus forrása lett a királyi családon belül. Közismertek a Hettita Birodalom történetében a családon belüli véres konfliktusok, amelyek a központi hatalom tekinté- lyét, befolyását gyengítve a birodalom védelmi potenciálját is negatívan befolyásolták. Márpedig a védelemre szükség volt szinte a birodalom létrejöttének pillanatában. Szintén nem rendelkezünk kielégítő mennyiségű és minőségű szöveggel a Hettita Birodalom terjeszkedésének korai fázisáról sem. Az expanzió egyik elsődleges iránya kelet és délkelet felé mutatott, ahol a hettiták a sajátjukénál jóval magasabb civilizációs szinten álló kultúrákkal találkoztak. Mégis (vagy talán pont ezért?) nehezükre esett az ellenségeikkel való interakció, és néha egészen furcsa elképzeléseik voltak a velük szemben állókról. Az egyik szövegünk például arról tudósít, hogy a Szíria felé hadjá- ratot vezető hettita hadúr (egy nehezen azonosítható földrajzi térben, valószínűleg a Tur Abdin régiójában) olyan emberekkel találkozik, akik emberevők. Ráadásul még próbára is teszik az egyik elfogott „kannibált”:

Kaniu főtt disznóhúst vett, és a DUMU.MAH.LIL2 elé tette. Ha ezt megérzi (?), akkor isten.

Ha azonban ezt nem érzi meg, akkor (csak) egy ember. […] harcolunk. DUMU.MAH.LIL2 [vette] a disznóhúst, és utána megette …

A szöveg töredékessége miatt nem tudjuk pontosan, hogyan folytatódott a történet – mindenesetre érdekes és tanulságos az eset a hettitákban uralkodó ellenségképpel kapcsolatosan.

Vö. STIPICH 2008b Telipinu-ediktum, kiadása: HOFFMANN 1984 12ff. Jelen írás terjedelmi okok miatt részletesen nem tudja tárgyalni ezt a folyamatot; ehhez ld. pl. BRYCE 2005. 70 KBo 3.60 col II. 12ff. (CTH 17.) A szöveg értelmezési lehetőségeihez ld. DE MARTINO 2002, régebbi irodalommal. Ld. még DE MARTINO 2004. 38, HAAS 2006. 51.

338 VII. Grastyán Konferencia

A tanulmányban szereplő városok

Az ősellenség megjelenése: a kaskák – a birodalom átszervezésének szükségessége

A kaskák szinte az egész hettita történelmet végigkísérték, mint a birodalom állan- dó ellenségei, akik északkelet felől folyamatosan veszélyeztették a Hettita Birodalom határait. A leírások a kaskákat általában úgy láttatják, mint egyfajta „ősellenséget”, annak minden szükséges kellékével felszerelve:

A templomokat …a kaskák lerombolták, és istenek, a ti szobraitokat ledöntötték. Ezüstöt, aranyat, ezüst-, arany- és bronzedényeket, bronzszerszámaitokat, díszruháitokat elrabol- ták és felosztották maguk között. A felszentelt papokat, papnőket, az „istenanyákat”, a fel- kenteket, a zenészeket, az énekeseket, szakácsokat, pékeket, szántóvetőket és kertészeket elosztották maguk között és rabszolgáikká tették őket. Szarvasmarháitokat és juhaitokat is elosztották maguk között, földjeiteket és mezeiteket, az áldozati kenyér forrását, a szőlős- kerteket, az áldozati bor forrását, elosztották maguk között.

Sajnos az interakció kezdete és korai története is homályba vész; két, több száz év- vel később uralkodott király, III. Hattusili és IV. Tudhaliya nagymértékben alakították (és valószínűleg saját propagandisztikus céljaikra fel is használták) az utókor kaskák- kal kapcsolatos képét. E két uralkodó a mitikus ősidők felemlegetésével, konkrétumok nélküli sztereotip leírásaikkal feltehetőleg olyan mértékben torzította a tényeket, hogy lehetetlen a kaskák feltűnését a hettita határokon pontosan datálni.

Vö. GLATZ – MATTHEWS 2005, a térségben folytatott régészeti terepbejárásokhoz. KUB 17.21 Vs. II. 26ff. (CTH 375) A kaskákkal kapcsolatban máig alapvető VON SCHULER 1965, a vonatkozó szövegekkel. Kiegészítéskép- pen vö. SINGER 2007, bőséges szakirodalommal (és megkérdőjelezhető végkövetkeztetésekkel).

339 VII. Grastyán Konferencia

Annyit biztosan tudunk, hogy I. Arnuwanda és felesége, Asmunikal uralkodása ide- jén már erőteljes kaska invázióval kell számolnunk (ld. a fenti szöveget) – a kaskák feltehetőleg ekkor foglalták el és rombolták le az egyik legfontosabb ősi hettita vallási központot, a Viharisten kultuszáról nevezetes Nerik városát. Nem tudunk róla, hogy Arnuwanda érdemleges ellentámadást tudott volna indítani a kaskák ellen az elveszett területek visszaszerzése érdekében. A múló katonai sikerek helyett sokkal fontosabb lépések történtek az I. Arnuwanda és apja, I. Tudhaliya ál- tal fémjelzett korszakban: felismerték a korábbi hatalmi-igazgatási struktúra hiányos- ságait és gyengeségeit, és megpróbálták új alapokra helyezni a birodalom igazgatási rendszerét – többek között a határvédelmet is. Az új rendszer lényege abban állt, hogy a korábbi, családi hálózatokon nyugvó adminisztratív szervezetet központi rendelkezé- seken, írásba foglalt hűségeskükön, szerződéseken alapuló lojalitást biztosító rendszer- rel váltsa fel. Mindez egy új „műfaj” bevezetését is jelentette a hettita írásbeliségben: az ún. ishiul- (és a témánk szempontjából kevésbé releváns lingai-) típusú szövegek megfogalmazása „abból az igényből nőtt ki, hogy mindenre kiterjedő, mindenkor ér- vényes irányelveket fektessenek le” a Hettita Birodalom államszervezetének hatéko- nyabb működése érdekében. A szövegeket tartalmazó táblák kolofónjai (amennyiben megmaradtak) azokat a kompozíciókat jelölik az ishiul (kötelék, kötöttség, kötés) kifejezéssel, amelyek bizonyos, király által kinevezett méltóságviselők feladatait és kötelességeit rögzítik, igen nagy pontossággal és részletességgel.10 Az ishiul és a lingai (eskü) típusú szövegek nem minden esetben különülnek el: a fejlődési vonal elején valószínűleg esküvel erősítet- ték meg a kötelékeket (tehát a két típus együtt figyelhető meg), végül pedig az esküt nagyon pontosan körülhatárolt szabályrendszerek meghatározásával egészítették ki, így mindig és mindenkor érvényes (tehát nem csak eseti) irányelveket fektettek le.11 Ez természetesen nem jelentette az esküvel történő megerősítés mellőzését – a Hettita Birodalom története során számos ilyen esettel találkozunk. I. Tudhaliya és I. Arnuwanda idején (természetesen nem előzmények nélkül12) tehát létrejött, majd általánosan teret nyert az államszervezet normatív szabályozásának a módszertana. A hettita szövegkorpusz katalógusa13 nem kevesebb, mint 23 bejegyzést tartalmaz az ilyen jellegű szabályozó szövegekből (CTH 251-272, 275), amelyek átfog- ják a katonai, a templomi (kultikus), a jogi szervezet, a palota, a városi adminisztráció, és a társadalmi reformok színterét – tehát az állami élet legfontosabb komponenseit. Jelen tanulmány a határvédelem problémáira koncentrál – a hettiták erre is kidolgoz- tak egy részletes rendszabálycsomagot.

PECCHIOLI DADDI 2005a 280. 10 Az adminisztratív szövegek tipológiájához ld. PECCHIOLI DADDI 2005b, 601. 11 PECCHIOLI DADDI 2005a 285. 12 Vö. STIPICH 2008a, 258. 13 Ld. http://www.hethport.uni-wuerzburg.de/CTH/

340 VII. Grastyán Konferencia

CTH 261 – BĒL MADGALTI-INSTRUKCIÓ

A Hettita Birodalom adminisztratív rendszerében a BĒL MADGALTI (hettita nyelven auriyas ishas = ’őrtorony ura’) tisztséget viselő személy a határtartományok kormány- zója, a határvédelmet helyi szinten felügyelő és koordináló méltóság.14 Ennek a tiszt- ségviselőnek a feladatait és kötelességeit rögzíti (tulajdonképpen mint egy „munkaköri leírás”) a CTH 261 sorszámon nyilvántartott szöveg, amelynek jelentős számú töredé- ke került elő a hettita főváros, Hattusa Nagytemplomának romjai közül.15 A majdnem 40 töredék valószínűleg három különböző változathoz tartozott,16 amelyek közül az α verzió a középhettita korból származik, a többi az újhettita, illetve késő-újhettita korszakra datálható. A három különböző változat nem teljesen egységes: a jogi feladatok, a felügyeleti szabályok és a vallási ügyek tekintetében nincsenek lényeges eltérések, azonban a specifikusabb, körzetenként eltérő szabályozást igénylő feladatok (élelmi- szerellátás, erődítések, építkezések, munkaerő elosztása) az egyes változatoknál né- miképp eltérnek egymástól. A töredékek időbeli eloszlását tekintve elmondható, hogy a középhettita kortól a Hettita Birodalom utolsó uralkodóinak idejéig terjednek, tehát az I. Arnuwanda idején kidolgozott mintát a további időszakokban is használták. A szöveget feldolgozó kutató szerint az uralkodók egy mintaszöveget adtak ki, amely tartalmazott „kötelező”, ál- landónak tekinthető szabályokat, illetve igazgatástechnikai részeket, amelyeket a helyi körülményeknek megfelelően alakítottak ki.17 A töredékek lelőhelye kizárólag a hettita főváros, Hattusa – ez már csak azért is meglepő, mert a fővárostól igen messzi területek ügyeiről van szó. Sajnálatos módon azonban a hettitológiai kutatás nem jeleskedik a sok száz, a hettita szövegekben fel- bukkanó földrajzi név lokalizálásában,18 és a régészeti kutatások is egyenlőre gyerek- cipőben járnak. A fennmaradt szövegek pedig több várossal kapcsolatban is beszélnek BĒL MADGALTI-ról: II. Mursili évkönyvei (CTH 61) Istahara városban,19 IV. Tudhaliya a birodalom főméltóságainak (LU2.MEŠ SAG) kiadott rendelkezésében (CTH 255) pedig Azzi, Kaska és Luqqa országokban20 említ ilyen tisztviselőt. Sajnos ezeket a földrajzi neveket szintén nem tudjuk pontosan azonosítani, szövegek nem kerültek elő. A het- titológusok nagy reményekkel tekintenek az ortaköyi archívum felé:21 az ott felszínre került több ezer szöveg között jó eséllyel bukkanhatunk a BĒL MADGALTI-instrukció töredékeire is.

14 A hettita hadszervezetről újabban ld. BRYCE 2007, korábbi irodalommal. 15 Ld. http://www.hethport.uni-wuerzburg.de/hetkonk/hetkonk_abfrage.php?c=261. Legújabb kiadása: PECCHIOLI DADDI 2003 16 PECCHIOLI DADDI 2003. 38. 17 PECCHIOLI DADDI 2005a, 287. 18 Ld. STIPICH 2006. Az időközben megkezdett és ígéretes ásatások között kiemelendő Oymaağaç Höyük; ld. http://www.nerik.de 19 KBo 2.5 I 13 20 KUB 26.12 II 14–15 21 STIPICH 2006. 40.

341 VII. Grastyán Konferencia

A Hattusából ránk maradt szöveg(csoport) minden valószínűség szerint I. Arnuwanda uralkodása alatt keletkezett: ugyan a kezdő sor eléggé töredékes, mégis nagyjából a következőképpen rekonstruálható:22

UM-MA dUT[UŠI Ar-nu-wa]-an-da LUGAL.GAL [LUGAL KUR URUHat-ti Így (szól) a felség, Arnuwanda, a nagy király, Hatti ország királya.

Arnuwanda nevének kiegészítése nagyon valószínű; a szöveg belső ismérvei alapján a középhettita kor jöhet szóba, és a megmaradt jelnyomokból kiindulva Arnuwanda neve az egyetlen lehetőség. Maga a szöveg, mint már említettük, a határtartományok kormányzójának feladatait és kötelességeit rögzíti. A feladatokat strukturáltan, fontossági sorrendben sorolja elő; első helyen természetesen a katonai feladatok szerepelnek: városok védelme és megerősítése, csatornák tisztán tartása, épületek karbantartása, tűzvédelmi feladatok, csapatmozgások felügyelete, a kémtevékenység ellenőrzése. A BĒL MADGALTI ennél azonban sokkal tágabb szerepkörrel rendelkezett. Körzetében rá hárultak a vallási élet- tel és kultusszal kapcsolatos feladatkörök: a kultusz-személyzet nyilvántartása és szük- ség esetén utánpótlása, a kultuszhoz szükséges eszközök biztosítása, a vallási ünnepek megtartása, és a kultuszok ápolása. Emellett bírói feladatokat is ellátott: részt vett bírói testületek munkájában, illetve a mezőgazdasági munka megszervezéséből is kivette a részét (koordinálta az időszaki munkákat, diszponált a mezőgazdasági munkaerő felett, felügyelte az állatállományt, és felelős volt a raktárak rendben tartásáért). Látszik tehát, hogy elméleti szinten igen részletes szabályozás volt érvényben a ha- tártartományok vezetői számára. De vajon van rá lehetőség, hogy ellenőrizzük, való- ban meg is tudták oldani ezek a tisztségviselők a rájuk bízott feladatot? Szerencsés helyzetben vagyunk, legalábbis ami a határvédelem kérdéseit illeti: előkerült egy kisebb hettita archívum, amelynek révén a Hettita Birodalom és a kaska törzsek településterületei közti ütközőzóna határvédelmi problémáit tudjuk „testközel- ből” vizsgálni.

Maşat Höyük és archívuma

A lelőhely a hettita fővárostól 150 km-re északkeletre fekszik, térségének valószínű- leg adminisztratív és gazdasági központja lehetett. Ezt támasztják alá az 1973 és 1984 között folytatott ásatások leletei:23 az öt hettita települési réteg legjelentősebbjében, a III. rétegben sikerült feltárni hatalmas alapterületű (72 X 65 méter) palotát, vagy legalábbis adminisztratív központot,24 tárolóedényekkel, raktárakkal, személyneveket tartalmazó pecsétlőkkel, és nem utolsó sorban az archívummal.

22 PECCHIOLI DADDI 2003. 68. nyomán. 23 Ld. ÖZGÜÇ 1978, 1982, 2002 24 Maşat-tal kapcsolatban a hettita szövegek nem említenek palotát (E2.GAL); VAN DEN HOUT 2007–2008. 397.

342 VII. Grastyán Konferencia

A III. réteg adminisztratív épületének feltárt részei

A rendszeres ásatások megkezdése előtt, már 1943-ban találtak itt egy ékírásos táb- lát25 – ezzel együtt megközelítőleg 120 táblát és táblatöredéket fedeztek fel a régészek. A szövegek túlnyomó része levél volt, emellett napvilágra került néhány adminisztratív szöveg (elsősorban leltár-listák), illetőleg csekély számú vallási szöveg.26 A levéltár kü- lönös jelentősége abban áll, hogy a hattusai szövegek után ez az archívum volt az első, nagyobb számban előkerült hettita táblalelet.27 A levelek a középhettita korból szár- maznak, nagyjából III. Tudhaliya uralkodása idejéről (Kr. e. 14. század közepe) – tehát a BĒL MADGALTI-instrukció már érvényben volt. A Maşatból előkerült szövegek eloszlása a következőképpen alakul:

Levelek a királytól HKM 1-45 Levelek / levéltervezetek a királynak HKM 46-51 Hivatalnokok levelei egymás között HKM 52-74 Töredékes levelek HKM 75-97 Adminisztratív szövegek HKM 98-114 Vallási szövegek HKM 115-116

25 Ennek kiadása: ABoT 65 26 Kiadásuk: HKM / HBM, ehhez hozzáadódik: DE MARTINO 2005. 307. adatai. 27 A Maşat-szövegek és a hattusai anyag kapcsolatához ld. KLINGER 1995, DE MARTINO 2005 293.

343 VII. Grastyán Konferencia

A határvédelem problematikájának vizsgálatához szinte mindegyik szövegcsoport felhasználható, mivel az adminisztratív központ (valószínűleg a Tapikka nevű város28) a Hettita Birodalom és a kaskák összeütközésének színtere volt. Jellemzően lokális anyaggal állunk szemben: a szövegek földrajzi spektruma meglehetősen szűk, a lefedett idő- tartam néhány évre terjed csak ki, a szereplők mindennapos ügyeiről szólnak.29 Pont ez adja az értéküket: mentesek a tendenciózus torzításoktól, a valós képet tükrözik – így kiváló összehasonlítási alapként szolgálhatnak az instrukciókban foglaltakhoz képest. A továbbiakban, terjedelmi okokból, egyes szövegek illetve kisebb szövegcsoportok segítségül hívásával mutatom be, hogy a Maşat-szövegekből kiolvasható gyakorlat mennyiben feleltethető meg a BĒL MADGALTI-instrukcióban lefektetett utasításoknak.

Kaska hadifoglyok listája – HKM 102

A HKM 102-es szöveg30 magas rangú kaska hadifoglyokat sorol fel név szerint, a származási hely, illetve az értük kapott váltságdíj megadásával:31

Szeme lát Tamiti-nak, Takaštából, ár 2 túsz fiú, 1 férfi. Šunailim, vak, Kaštaharukából, 1 férfi, 1 nő, 6 szarvasmarha, 3 kecske az ár. Pihinas, vak, Kutupitašából, 2 férfi, 3 szarvasmarha az ára. Himuili, Kammaból, szeme lát, 2 túsz lány, 1 férfi az ára. Tuttu Zaqapurából, Takuri Iškilából, 2 vak férfi, (és) Gapiya, visszatérnek. Kurruri, vak, Iškilából, 2 fiú, 8 szarvasmarha, 10 kecske. Kašaluwa Malaziyából vak (és) Gapiya visszatérnek. 1 túsz nő, 1 férfi. Pišgatallinak Takaštából 3 szarvasmarha az ára. 9 kaška férfi visszatérnek, áruk (összesen) 20 szarvasmarha, 13 kecske, 6 férfi, 3 nő, 2 túsz fiú, 3 túsz lány.

A szöveg több szempontból is tanulságos. Egyrészt a puszta tény, hogy hadifoglyokkal állunk szemben. Márpedig a BĒL MADGALTI feladatai között szerepel a hadifoglyok ejtése – őket itt ráadásul név és származási hely szerint is ismerjük, ami a névanyag (földrajzi- és személynévanyag egyaránt) kutatása szempontjából sem elhanyagolható. Az instrukció a következőkép- pen fogalmaz:32

Ha a Felség a közelben tartózkodik, az őrtorony ura a Felség színe elé igyekezzen és a vétkes urakat vigye elé.

Az elfogáson kívül tehát adott esetben a nagykirály elé kellett vinni az elfogott „urat” (EN) – valamiféle magas rangú tisztségviselőre utalhat a szöveg, amit megerősíteni látszanak a HKM 102 váltságdíj-tételei is.

28 Vö. STIPICH 2006. 40. 29 VAN DEN HOUT 2007–2008. 30 Feldolgozása: DEL MONTE 1995. 103. 31 HKM 102 1–21 32 KUB 13.2 I 20–21

344 VII. Grastyán Konferencia

Magyarázatra szorul az a tény, hogy az elfogott kaska méltóságok egy része vak – feltételezhetően megvakították őket. Más Maşat-szövegekben is felbukkannak vakok: a HBM 58-as és 59-es levél is foglalkozik velük: Šapinuwában munkaerőként alkal- mazták őket a malomban, és amikor szökni próbáltak, erőket mozgósítottak az elfo- gásukra. Munkaerőként tehát értékesnek számítottak – de miért vakították őket meg? Siegelová33 felhívja a figyelmet a hettita katonai eskükre (CTH 427), ahol a vakítás az esküszegés büntetéseként szerepel:34

… Aki a királlyal és a királynővel gonoszat tesz, azt ragadják meg az eskük (lit. ’istenek éle- te’), férfiból nővé tegyék, és vegyék el a látását, vegyék el a hallását …

Elképzelhető, hogy az elfogott kaskákra is esküszegőként tekintettek,35 és ezért al- kalmazták velük szemben ezt a büntetést. A HKM 102-es szöveg a hadifoglyok, a (bővebben nem részletezendő) 109-es szö- veg például a kaskák területein betakarított termények felsorolását tartalmazza, ami szintén bizonyítja azt, hogy a hettiták szemmel tartották a szomszédaikat, feljegyezték a fontosnak vélt információkat – ez is azt bizonyítja, hogy a gyakran unalmasnak és sablonosnak látszó adminisztratív szövegek is tartalmazhatnak (a határvédelem vizs- gálata szempontjából is) releváns adatokat.

Maşat-levelek

A Maşat Höyükről előkerült szövegek túlnyomó többsége levél: a nagykirály és a méltóságviselők, illetve a méltóságviselők egymás közötti levélváltása. Magának a ki- rálynak a nevét egyetlen levél sem említi, valószínű azonban, hogy III. Tudhaliyáról van szó – bár az sem kizárt, hogy a levelekben említett események apja, I. Arnuwanda uralkodásának idejét is magukba foglalják.36 A levelek egyik legértékesebb információtartalma a feladók és címzettek neve, amelyek nemcsak a rendszeren belüli viszonyokra vetnek fényt, hanem lehetővé teszik a többi hettita lelőhelyről (Hattusa, Ortaköy) előkerült szövegek és események közötti kapcsolatok feltérképezését (és ezáltal a relatív kronológiai elhelyezést is).37 A levelekben a következő személyek/tisztségviselők bukkannak fel címzettként és feladóként (a nekik címzett, illetve általuk „feladott” levelek számának megadásával):

Címzett Levelek száma Feladó Levelek száma Kaššu 28 „Felség” 35 Himuili 11 GAL LÚ.MEŠIŠ 2

33 SIEGELOVÁ 2002. 736. 34 KBo 6.34 Vs III 5-9. Ld. OETTINGER 1976 35 A hettiták, szokásukhoz híven, a kaskákkal is szerződéskötések révén próbálták szabályozni kapcsolataikat, vö. NEU 1983. – a kaskák ezeket a szerződéseket azonban rendre megszegték. 36 DE MARTINO 2005. 315. 37 Ehhez a módszerhez ld. pl. KLINGER 1995, DE MARTINO – IMPARATI 1995

345 VII. Grastyán Konferencia

Címzett Levelek száma Feladó Levelek száma „Felség” 6 Hattušili 2 Pulli 5 Hulla 2 Huilli 3 Kaššu 2 Zilapiya 3 Piyamatarhu 2 Adad-bēli 2 Šarpa 2 Hulla 2 Tarhumima 2 Pišeni 2 Adad-bēli 1 Uzzu 2 Atiuna 1 Tahazzili 2 Dudduši 1 Zartummanni 2 GAL DUB.SAR 1 BĒL MADGALTI 2 GAL DUB.SAR.GIŠ 1 Haššu 1 Gašturrahseli 1 Inumbçli 1 Hapiri 1 Mešeni 1 Himmuili 1 Pallanna 1 Ilali 1 Pipappa 1 Kaštili 1 Tarhuni 1 Kikarša 1 Tatta 1 LÚSANGA 1 Zaldumanni 1 Mariya 1 Ismeretlen 32 Pišeni 1 Pulli 1 Šahurunuwa 1 Šarla-dKAL 1 Tarhunmiya 1 UGULA NIMGIR.ERÍNMEŠ 1 Ismeretlen 30

Az összeállításból látszik, hogy címzettként a leggyakrabban előforduló személy Kassu, aki az UGULA NIMGIR.ERÍNMEŠ katonai tisztséget viselte.38 Kassu több magas rangú tisztségviselővel is kapcsolatban állt: magával a nagykirállyal, a főírnokkal (GAL DUB.SAR és GAL DUB.SAR.GIŠ), egy papi tisztséget viselő személlyel (LÚSANGA), illetve a GAL LÚ.MEŠIŠ (szintén katonai) tisztséget betöltő főméltósággal is. Kassu ráadásul a hattusai és az ortaköyi szövegekben sem ismeretlen39 – fontos személlyel állunk tehát szemben. Sőt, azt is leszögezhetjük, hogy a Maşat-levelek középpontjában nem a BĒL MADGALTI (Himuili) áll, hanem Kassu, az UGULA NIMGIR.ERÍNMEŠ. Ez levezethető ab- ból a kapcsolati hálóból is, amelyet Theo van den Hout szerkesztett:40

38 Ld. HBM 71 Rs. 10 39 DE MARTINO 2005. 310. 40 VAN DEN HOUT 2007–2008. 391.

346 VII. Grastyán Konferencia

A Maşat-levelekben szereplő személyek kapcsolati hálózata

Ez a tény Maşat Höyük hierarchiában betöltött szerepére is enged következtet- ni: a Siegelová által felállított rendszerben a legalsó szinten állt, felette valószínűleg Sapinuwa és az ott található palota (talán az lehetett a BĒL MADGALTI hivatalának a központja?) gyakorolt fennhatóságot.41 Mindez azonban további következtetéseket is lehetővé tesz: ha a hierarchiában egy viszonylag alacsony szinten elhelyezkedő ad- minisztratív-katonai központ rendelkezett ilyen szintű írásbeliséggel, akkor van remé- nyünk arra, hogy további ilyen jellegű archívumok bukkannak elő a jövőben.42

A Maşat-levelek és a határvédelem

A levelekben elég jól nyomon tudjuk követni a határvédelem mindennapos tevé- kenységi területeit, és összevethetjük ezeket a BĒL MADGALTI-instrukcióban lefektetett alapelvekkel. Terjedelmi okokból nincs rá mód, hogy teljes részletességgel tárgyaljuk a problémakört, ezért csak egyes levelek részletei alapján veszünk sorra néhány, a BĒL MADGALTI-instrukciónál felvázolt határvédelmi feladatot.

41 SIEGELOVÁ 2001. 200. 42 Egy másik, kevésbé kecsegtető magyarázat is elképzelhető: Maşat archívuma kivételesnek (és egyedinek) tekinthető, mivel kiemelt fontosságú területen helyezkedik el – máshonnan tehát nem feltétlenül kell vár- nunk levelek előkerülését.

347 VII. Grastyán Konferencia

Az egyik levél alapján több mozzanatra is rávilágíthatunk:43

Felségnek, uramnak, mondd! Így (szól) Adad-bēli, a szolgád. Lásd, az ellenség sokasága két helyen átlépte (a határt)! Egy törzs Isteruwánál átlépte (a határt)! Egy (másik) törzs Zispánál átlépte (a határt)! Amikor a Sakaddunuwa hegyhez átmegy, és visszafordul, akkor az országba bemegy. Mögötte semmi sem látszik. Ha Felség, az én uram, valamilyen pa- rancsnokot kiküldesz, akkor az országban az ellenség nem tudna kárt okozni. Én a hosszú ösvény kémeit a Happiduni-hegyhez küldözgetem, hogy ott éjszakázzanak. Amikor vissza- térnek a hírrel: „A hegy az ellenségtől megszabadult.” – akkor Tapikkából a szarvasmarhá- kat és a juhokat folyamatosan engedem le. Felség, uram, vedd ezt tudomásul!

Ez az egyetlen levél több érdekességet is tartalmaz. Megtudjuk belőle, hogy a hetti- ták árgus szemekkel figyelték az ellenség csapatmozgásait, tisztában voltak a terepvi- szonyokkal, és saját erőiket ennek megfelelően tudták mozgatni.44 Noha Adad-bēli nem volt elég magas rangú tiszt, hogy saját maga diszponáljon a csapatok felett, de ajánláso- kat fogalmazott meg a király felé. A hettiták figyelme még arra is kiterjedt, hogy a kaska területeken dúló sáskajárást és annak esetleges hatásait is számításba vették!45 A kémtevékenység felügyelete, mint láthattuk, szintén a határvédelmi tevékenység fontos eleme volt, és mint ilyen, a BĒL MADGALTI hatáskörébe tartozott annak a fel- ügyelete.46 A kémek széleskörű alkalmazása, a katonai hírszerzés az egész ókori Keleten elterjedt volt, de kevés helyen maradt meg róla részletesebb dokumentáció.47 Sajnos nem kapunk részletes képet a kémszervezet működésének részleteiről, de nyilvánvaló, hogy a stratégiai tervezésnek része volt a kémek által szolgáltatott információ. Az idézett levélben megfigyelhető, hogy Adad-bēli csak akkor hajlandó az állatál- lományt a legelőre hajtani, amikor elmúlt a közvetlen veszély. Láttuk: a kaskák elő- szeretettel hajtottak el állatokat nagy számban a hettita területekről, ezért nem volt mellékes az állatállomány megfelelő védelmezése. Nem meglepő tehát, hogy ez is a BĒL MADGALTI feladatai közé tartozott.48 Figyelemre méltó továbbá a nagykirály igen közvetlen beleszólása a napi operatív működésbe. Egy viszonylag alacsony rangú tiszt, mint Adad-bēli, közvetlenül a nagy- királyhoz küldte jelentését, és feltehetőleg fogadott is el tőle utasításokat. A táblázatos összeállításból pedig egyenesen az derül ki, hogy a legtöbb levél feladója maga a hettita uralkodó, aki közvetlen utasítások révén vette ki részét a határvédelem mindennapos életéből; igen életszerűek azok a levelek, amelyekben a nagykirály – már-már ironizáló hangvételben – vonja kérdőre parancsnokait:49

Így (szól) a Felség: Kassunak mondd! Ezt írtad nekem: „Lásd, az ellenség jött. Hapara váro- sát szorongatta, Kasepura városát innen szorongatta és ahogy átment, és aztán hova ment, nem tudom.” – hát az az ellenség (talán) varázserővel bírt, hogy nem láttad?! Az ellenség-

43 HBM 46 44 Ld. KUB 13.2 I 13–16 45 Ld. HBM 8, 19, 24, 45 – ún. Kasepura-dosszié, vö. VAN DEN HOUT 2007–2008. 394. 46 Ld. KUB 13.2 I 2–6 47 Szerencsés kivétel az újasszír birodalom urartui határszakasza, ehhez ld. DEZSŐ 2004 48 KUB 13.2 I 7–8 49 HBM 6

348 VII. Grastyán Konferencia

gel szemben légy óvatos. Ezt írtad nekem: „Lásd, a kémeket elküldtem. És ők megfigyelték Malazziya és Takasta városát.” – tudomásul vettem. Jól van. Áldás jöjjön (rád)! Az ellenség- gel szemben légy óvatos!

Itt is felmerül a kérdés, hogy vajon a nagykirály közvetlen beavatkozása általános- nak tekinthető, vagy csak a kiemelt fontosságú határszakaszt tüntette ki figyelmével az uralkodó – sajnos további szövegek előkerüléséig ezt a kérdést nem tudjuk megvá- laszolni.

Összegzés

Ez a rövid tanulmány azt kívánta bemutatni, hogy a hettita határvédelem jól átgon- dolt és felépített szervezetben működött: az elvi szintű, de normatívnak tekinthető sza- bályozást a gyakorlati megvalósulás kimutathatóan követte. A maşat höyük-i levéltár anyaga azonban rávilágított arra is, hogy a BĒL MADGALTI tisztségviselő az instrukcióban rábízott feladatokat nem egymagában végezte el, hanem egyes feladatköröket a hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő hivatalnokoknak delegálhatott, akik adott esetben közvetlenül a nagykirállyal kapcsolatba lépve intézhették napi feladataikat. A kutatás következő állomása a feladat- és hatáskö- rök pontos körülhatárolása és tisztázása lehet, hogy még pontosabb képet kaphassunk a határvédelem mindennapos működéséről.

Felhasznált irodalom

Bryce 2005 = Bryce, Trevor: The Kingdom of the Hittites. Oxford, University Press, 2005. (Revised.) BRYCE 2007 = BRYCE, Trevor: Hittite Warrior. Oxford, Osprey, 2007. DEZSŐ 2004 = DEZSŐ Tamás: Asszír katonai hírszerzés. In: Genesia. Tanulmányok Bollók János emlékére. Szerk.: Horváth László et al. Budapest, Typotex, 2004. 321–350. GLATZ – MATTHEWS 2005 = GLATZ, Claudia – MATTHEWS, Roger: Anthropology of a Frontier Zone: Hittite-Kaska Relations in the Late Bronze Age North-Central Anatolia. Bulletin of the American Schools of Oriental Research 339 (2005) 47– 65. GÖTZE 1967 = GÖTZE, Albrecht: Die Annalen des Muršiliš. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1967R HAAS 2006 = HAAS, Volkert: Die hethitische Literatur. Texte, Stilistik, Motive, Berlin, de Gruyter, 2006. HOFFMANN 1984 = HOFFMANN, Inge: Der Erlass Telipinu. Heidelberg, Winter, 1984. [TH 11.] VAN DEN HOUT 2007–2008 = Some observations on the tablet collections from Maşat Höyük. Studi Micenei ed Egeo-Anatolici 49–50 (2007–2008) 387–398.

349 VII. Grastyán Konferencia

KLINGER 1995 = KLINGER, Jörg: Das Corpus der Maşat-Briefe und seine Beziehung zu den Texten aus Hattuša. Zeitschrift für Assyriologie 85 (1995) 74–108. DE MARTINO 2002 = DE MARTINO, Stefano: The Military Exploits of the Hittite King Hattušili I in Lands Situated between the Upper Euphrates and the Upper Tigris. In: Silva Anatolica. Anatolian Studies Presented to Maciej Popko on the Occasion of His 65th Birthday. Szerk. Taracha, Piotr. Warsaw, Agade, 2002. 77–85. DE MARTINO 2004 = DE MARTINO, Stefano: König, Gott und Feind in den althethiti- schen historiogra-phischen Texten. Kaskal 1 (2004) 31–44. DE MARTINO 2005 = DE MARTINO, Stefano: Hittite Letters from the Time of Tuthaliya I./II., Arnuwanda I. and Tuthaliya III. Altorientalische Forschungen 32 (2005) 291–321. DE MARTINO – IMPARATI 1995 = DE MARTINO, Stefano – IMPARATI, Fiorella: Aspects of Hittite Correspondence: Problems of Form and Content. In Atti del II Congresso Internazionale di Hittitologia. Szerk. : Carruba, Onofrio – Giorgieri, Mauro – Mora, Clelia: Pavia: Gianni Iuculano Editore, 1995. [StMed 9.] 103-115. DEL MONTE 1995 = DEL MONTE, Giuseppe: I testi administrativi da Masat Höyük / Tapika. Oriens Antiqui Miscellanea 2 (1995) 89–138. OETTINGER 1976 = OETTINGER, Norbert: Die Militärischen Eide der Hethiter. Wiesbaden, Harrassowitz, 1976. [StBoT 22.] ÖZGÜÇ 1978 = ÖZGÜÇ, Tahşin: Maşat Höyük I. Ankara, Türk Tarih Kurumu Basýmevi, 1978. ÖZGÜÇ 1982 = ÖZGÜÇ, Tahşin: Maşat Höyük II. A Hittite Centre Northeast of Bođazköy, Ankara, Türk Tarih Kurumu Basýmevi, 1982. ÖZGÜÇ 2002 = ÖZGÜÇ, Tahsin: Maşathöyük. In: Die Hethiter und ihr Reich. Das Volk der 1000 Götter. Ausstellungskatalog zur Ausstellung „Die Hethiter. Das Volk der 1000 Götter” vom 18. Januar bis 28. April 2002 in der Kunst- und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschland in Bonn, Stuttgart, 2002, 168–171. PECCHIOLI DADDI 2003 = PECCHIOLI DADDI, Franca: Il vincolo per i governatori di provincia. Pavia, Italian University Press, 2003. [StMed 14, Series Hethaea 3.] PECCHIOLI DADDI 2005a = PECCHIOLI DADDI, Franca: Die mittelhethitischen išhiul- Texte. Altorientalische Forschungen 32 (2005) 280–290. PECCHIOLI DADDI 2005b = PECCHIOLI DADDI, Franca: Classification and new edition of politico-administrative texts. In Acts of the Vth International Congress of Hittitology Çorum, September 2-8, 2002. Szerk.: Hazýrlayan, Yayýna – Süel, Aygül. Ankara, 2005. 599–611. NEU 1983 = NEU, Erich: Überlieferung und Datierung der Kaškäer-Verträge. In: Beiträge zur Altertumskunde Kleinasiens. Festschrift für Kurt Bittel. Szerk.: Boehmer, R.M. – Hauptmann, H. Mainz, Zabern, 1983. 391–399. VON SCHULER 1957 = VON SCHULER, Einar: Hethitische Dienstanweisungen für höhere Hof- und Staatsbeamte. Graz, 1957. [Archiv für Orientforschung Beiheft 10.] VON SCHULER 1965 = VON SCHULER, Einar: Die Kaškäer. Ein Beitrag zur Ethnographie des alten Kleinasien. Berlin, de Gruyter, 1965.

350 VII. Grastyán Konferencia

SIEGELOVÁ 2001 = SIEGELOVÁ, Jana: Der Regionalpalast in der Verwaltung des he- thitischen Staates. Altorientalische Forschungen 28 (2001) 193–208. SIEGELOVÁ 2002 = SIEGELOVÁ, Jana: Blendung als Strafe für den Eidbruch. In: Anatolia Antica. Studi in memoria di Fiorella Imparati. Szerk.: de Martino, Stefano – Pecchioli Daddi, Franca. Firenze, LoGosima, 2002. 735–737. SIMON 2006 = SIMON Zsolt: Ki őrzi a hettita határt? A hettita sziklareliefek és ikonog- ráfiájuk néhány kérdése. Ókor 5 (2006)/3–4. 33–37. SINGER 2007 = SINGER, Itamar: Who were the Kaška? Phasis 10 (2007) 166–181. STIPICH 2006 = STIPICH Béla: „Így szól a felség…” Helyi archívumok Anatóliában a Hettita Birodalom idejéből. Ókor 5 (2006)/3–4. 38–44. STIPICH 2008a = STIPICH Béla: „… Apámnál nem vagyok jó…” A Zalpa-szöveg és a hatalom megosztásának gyakorlata a Hettita Birodalom korai időszakában. In: Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola. Kutatási Füzetek 13. Szerk.: Bene Krisztián, Sarlós István, Vitári Zsolt. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, 2008. 245–265. STIPICH 2008b = STIPICH Béla: Piyusti és segítői. Politikai berendezkedés Közép- Anatóliában a Hettita Birodalom létrejöttének előestéjén. In: 5. Országos Interdiszciplináris Grastyán Konferencia előadásai. Szerk.: Rab Virág, Dévényi Anna, Sarlós István. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Grastyán Endre Szakkollégium, 2008. 256–267.

Rövidítések jegyzéke

ABoT Ankara Arkeoloji Müzesinde Boğazköy Tabletleri CTH LAROCHE, Emmanuel: Catalogue des Textes Hittites. Paris, Klincksieck, 19712 http://www.mesas.emory.edu/hittitehome/CTHHP.html http://www.hethport.uni-wuerzburg.de/CTH/ HKM ALP, Sedat: Hethitische Keilschrifttexte aus Maşat Höyük. Ankara, Türk Tarih Kurumu Basımevi, 1991. HBM ALP, Sedat: Hethitische Briefe aus Maşat Höyük. Ankara, Türk Tarih Kurumu Basımevi, 1991. KBo Keilschrifttexte aus Boğazköy KUB Keilschrifturkunden aus Boğazköy MDOG Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft Rs. Recto (előlap) StBoT Studien zu den Boğazköy-Texten StMed Studia Mediterranea TH Texte der Hethiter Vs Verso (hátlap) ZA Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie

351 VII. Grastyán KonferencIa

Szabó Ernő Iparszervezeti átalakulás pécsett a 19–20. század fordulóján (1890–1914)

kis embernek mind nehezebbé válik a boldogulás, a tőkegyűjtés, üzleti kö- rének terjesztése. A gyenge alig hogy fenntarthatja magát, az erős pedig „a még jobban erősödik. A küzdés, a vesződés a kockázat nagy, a jutalom kicsiny. A tőke egyre értéktelenedik s csak nagy tömegben nyujt alkalmas eszközt a sikeres eredményü tevékenységhez. A verseny eddigelé csak a kisiparos és gyáros, kiskereskedő és nagykereskedő közt folyt, de most már egyre szaporodik a versenyzőknek egy új faja: a névtelen versenyzők, a nagy gyári részvénytársulatok, a bankok, melyek milliókkal lép- nek a sorompóba. A harcz nagyon egyenlőtlen fegyverekkel folyik a felek közt s hozzá azt látjuk, hogy az államok rendszerint az erősebb mellé állnak, támogatva őket mindenféle kedvezményekkel. A direct és indirect szolgáltatások az állam részére egyre sulyosodnak s a verseny által törekvéseiben megbénított kisebb existentiák szolgáltatnak vért és pénzt – és gyökeret ver bennük az elkeseredés állam és társadalom iránt.”1 Nincs új a Nap alatt. Habár a fenti sorokat 1891-ben jegyezte le a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara alkalmazottja, olvasásuk közben könnyen asszociálhatunk napjaink gazdasági tendenciáira is. A hasonlóság nem véletlen, a tanulmány által vizsgált idő- szakban az átalakuló magyar gazdaság tágabb értelemben oly formát öltött magára, amely korunk gazdasági viszonyainak is meghatározója. Ha a szocializmus majd fél év- százados időszakát kiiktatjuk, a 19–20. század fordulóján létrejött gazdasági struktúra napjaink magyar gazdasági viszonyaiban újra visszaköszön. Pécs, a tradíciókban gazdag város manapság mindinkább kultúrájával, kultúrtör- téneti értékeivel kerül az érdeklődés homlokterébe, elég csak az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére gondolnunk. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy a város fejlődésében milyen jelentős szerepet játszott a 19–20. század fordulóján kibon- takozó ipari átalakulás folyamata, amely lehetővé tette a kulturális élet felvirágzását is. A vizsgált időszak kezdőidőpontjának megválasztásában részben kényszerű okok játszottak közre: az 1890. évtől állnak rendelkezésünkre olyan megbízható iparstatisz- tikai adatok, amelyek összehasonlítható adatbázist képeznek a későbbi évek statisztikai felméréseivel. Az 1891., az 1900. és az 1910. évi népszámlálások ipari felmérései, kiegészítve a korszak üzemi- és munkásstatisztikáiból, a különböző ipari címtárakból, kamarai jelentésekből, pénzügyi évkönyvekből, korabeli leírásokból nyert adatokkal megfelelő alapját képezhetik annak az összehasonlító vizsgálatnak, melynek célja, hogy bemutassa: milyen változásokon ment keresztül a 19–20. század fordulóján a pé- csi ipar szervezeti rendszere.

1 KAMARA 1891. 10.

352 VII. Grastyán Konferencia

A statisztikákból kirajzolódó századfordulós pécsi ipari termelés vizsgálata módot nyújt arra, hogy egy magyarországi vidéki városban figyeljük meg az ipari kapitalizmus kialakulásának sajátosságait. A pécsi ipar alakulását jellemző adatok mellett mindig közlöm egy struktúrájában igen hasonló város, Győr ipari mutatóit is az összehasonlít- hatóság végett. Úgy gondolom, Győr megfelelő viszonyítási alapot jelent, hiszen korszakunkban csakúgy, mint Pécs, a kereskedővárosból ipari várossá alakulás folyamatát éli, továbbá mind területét, mind népességét tekintve Pécshez hasonló nagyságú és szintén önálló törvényhatósági jogú város.

A kisipar és a gyáripar küzdelme

„A kisipar a gyáripar nyomása alatt alig tarthatja fönt magát; a mindennapi fogyasz- tás czikkeit – értve ezalatt nemcsak az élelmezési ipart – előállító kisipar egyik napról a másikra teng.” – írja a pécsi iparról korabeli forrásunk. Vizsgáljuk meg, milyen gaz- dasági folyamatok ösztönözték e szavak papírra vetését! Pécs gazdasági fejlődésének legfontosabb jelensége a tárgyalt időszakban az iparosodás folyamatának felgyorsulá- sa és kiszélesedése. Az alapvető változást az ipari termelés műszaki feltételeinek, szervezeti és üzemi kereteinek minőségi átalakulása jelentette. Az első világháborút meg- előző negyedszázad döntő változásokat eredményezett az ipar szervezeti modelljében: korszakunk a kézműipari technikáról a gépi technikára, a hagyományos kisüzemről a modern tőkés nagyüzemre való átmenet időszaka. Ebből adódóan a pécsi ipar szervezeti modelljét (tágabb értelemben az egész magyar ipar szervezeti modelljét) szélsősé- ges kettősség jellemzi a tárgyidőszakban. Egyrészt kialakult egy koncentrált gyáripari rendszer, másrészt továbbra is jelentős maradt a hagyományos kisipar. Az újonnan kialakult, dinamikusan fejlődő gyáripar és a régmúlt iparszervezetének hagyatékaként továbbélő kisipar egyszerre van jelen Pécs századfordulós iparában. Felmerülhet a kérdés, hogy hol húzódik a határ a korban értelmezett kisipar és gyár- ipar között? „A kisipar vagy kézműipar, az ipari termelésnek az az ága, mely termelését segédszemélyzet korlátolt számával és kisebb gépek igénybevételével végzi. A kisipar határa a különböző államokban nagyon eltérő, […] nálunk 20 munkás, illetőleg segéd vagy tanonc ez a határ, az azon aluli üzemek a kisipar az azon fölüliek a gyáripar kör- ébe tartoznak.” Az 1914-es kiadású lexikon tehát kizárólag a segédszemélyzet száma alapján húz konkrét határvonalat az ipar két nagy szervezeti rendszere között. A gépi teljesítőképesség alapján nem konkretizálja a két kategóriát, csak annyit tudunk meg, hogy a kisipar üzemeiben „kisebb gépek igénybevételével” folyik a termelés. A közép- ipar helye még korszakunk utolsó évében sem körvonalazódott a korabeli közgondol- kodást tükröző lexikon szerint. Vizsgáljuk meg, hogyan nézett ki az első világháború előtti negyedszázadban a pécsi ipar a segédszemélyzet száma alapján elkülönített üzemi kategóriák tekintetében:

VÁRADY 1896. 584. RÉVAI XI 1914. 685.

353 VII. Grastyán Konferencia

1. táblázat: A pécsi és győri üzemek számának változása az alkalmazott segédszemélyzet mennyisége alapján kategorizálva (1890-1910) (korrigált adatokkal)

1890 1900 1910 Pécs Győr Pécs Győr Pécs Győr Kisipar (20 fő alatt) 1119 781 1212 894 1164 1307 Gyáripar (20 fő fölött) 18 11 22 20 36 38

Ipar összesen 1137 792 1234 914 1200 1345

Forrás: MSK-UF II, 170–175., 182–187., MSK-US XII, 115–116., 160–161., 166–167., MSK-US LII, 1032–1033., 1059–1061., 1065–1067. adatai alapján számolva és szerkesztve

Az adatok elemzése előtt meg kell jegyeznem, hogy az 1. táblázat nem tükrözi egé- szében a tanulmány tárgyát képező, az egykorú statisztikai munkákban a „tulajdonké- peni ipar” körébe sorolt gazdasági szegmens alakulását. Ennek oka az, hogy az 1891. évi népszámlálás adatai – bizonyos szempontokból – a két későbbi népszámlálás adataival való teljes összehasonlításra nem alkalmasak. Az 1900. és az 1910. évi népszám- lálás több olyan foglakozást is a „tulajdonképeni ipar” körébe sorolt, melyek 1891-ben még az őstermelésben, a közlekedésben, vagy egyéb foglalkozási csoportban kaptak helyet. Természetesen ezek a foglalkozások az 1890-es üzemstatisztikában sem szere- peltek, ezért a későbbi adatok között sem közölhettem őket. Ugyancsak mellőznöm kellett – az adatok egyöntetűsége érdekében – az 1891-es felvétel alkalmával a „személyes szolgálati és élvezeti iparba” sorolt foglalkozásokat, mivel ez a kategória üzemek szintjén nem került részletezésre. A korrekció során te- hát bizonyos foglalkozások adatait ki kellett hagynom az 1900-as és 1910-es üzem- statisztikákból, ugyanakkor az 1890-es üzemstatisztika is módosításra szorult, mivel a „tulajdonképeni ipar” keretei között tárgyalt néhány foglalkozást, melyek a későbbi felvételekben már az őstermelés, illetve a kereskedelem alrendszerben kaptak helyet. Értelemszerűen ezeket a foglalkozásokat is figyelmen kívül hagytam az összehason- lításnál. A korrekció segítségével sikerült homogén, összevethető adatokat nyernem a három népszámlálás üzemstatisztikáiból. Azonban ez azzal jár, hogy javarészt az

Az egykorú statisztikai munkák a „tulajdonképeni ipartól” elkülönítve kezelték a bányászatot, a vándor- ipart, a háziipart és a népipart, ezért ezek tárgyalását tanulmányom is mellőzi. A következő foglalkozásokról van szó: 1. gépész, 2. mészégetés, 3. kavics-, homok-, agyagbányászat, 4. kőbányászat és kőfejtés, 5. ásványvíz-kiaknázás, 6. vasútépítés, 7. vízszabályozás és ármentesítés, 8. kikö- tőépítés A „személyes szolgálati és élvezeti iparba” sorolt foglalkozások: 1. vendéglős, szállodás és korcsmáros, 2. markotányos és kifőző, 3. kávéházak, kávémérések, tejcsarnokok, 4. vendéglői, kávéházi és korcsmai segéd- szem. k.m.n., 5. pálinkamérő, 6. fürdős, 7. hímzett és csipkeárúk gyártása, 8. varrás, 9. ruha- és folttisztítás, 10. mosás és vasalás, 11. borbélyipar, 12. lakás-, szoba- és ablaktisztító, 13. köztisztasági vállalatok A következő foglalkozásokról van szó: 1. kertész, 2. zsibárus Az 1891-es népszámlálás és a későbbi felvételek adatainak összevethetőségéről bővebben itt olvashatunk: MSK-ÚS XXVII, 170*.

354 VII. Grastyán Konferencia ipar szolgáltató jellegű üzemei esnek kívül a táblázat által nyújtott elemzési lehetősé- geken. Ezt nem feledve mondhatjuk el a 1. táblázat alapján, hogy 1890 és 1910 között Pécsett a 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató (kisipari) üzemek száma 4%-kal nőtt, a 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató (gyáripari) üzemek száma 100%-kal, azaz megduplázódott a számuk. A gyáripar bővülése a számok alapján messze felül- múlja a kisipar bővülését.

1. ábra: A kisipari és a gyáripari üzemszám alakulása a pécsi iparban (1890-1910) (korrigált adatokkal)

Ha az ipar szolgáltató szegmensét is figyelembe tudtuk volna venni, az arányok némileg módosulnának, méghozzá a kisipar javára, ugyanis a szolgáltató szektorban erősen dominált a kisipari jelleg. Ennek érzékeltetésére érdemes megnézni, hogyan alakulnak a számok, ha a korban értelmezett teljes ipart „lefedő” 1900-as és 1910-es üzemstatisztikák adatait vetjük össze a korrigált adatokkal:

2. táblázat: A kisipari és a gyáripari üzemszám alakulása Pécsett (1900–1910)

1900 1910 Korrekcióval Teljes ipar Korrekcióval Teljes ipar Kisipar 1212 1826 1164 2089 Gyáripar 22 22 36 38

Ipar összesen 1234 1848 1200 2127

Forrás: MSK-US XII, 115–116., 160–161., 166–167., MSK-US LII, 1032–1033., 1059–1061., 1065–1067., adatai alapján számolva és szerkesztve

355 VII. Grastyán Konferencia

A korábban említett okokból kifolyólag csak 1900 és 1910 között elemezhetjük az ipar egészének változásait: ebben az időszakban Pécsett a kisipar 14,4%-os növekedést produkált. Ne feledjük, hogy a korrigált számok Pécsett 1900 és 1910 között 4%-os csökkenést mutattak a kisipar üzemszámában. Ez azt jelenti, hogy 1900 és 1910 kö- zött Pécsett kisüzemi szinten kizárólag az ipar szolgáltató jellegű üzemei szaporodtak (ezek adatait a korrigált számok nem tartalmazzák). A növekvő városi fogyasztás a szolgáltató jellegű iparok számára teremtett konjunktúrát, ahol a kor technikai színvo- nalán az igényelt minőséget csak a kisiparosok tudták biztosítani. Ezek a kézműipari tevékenységek a termelőerők akkori fejlettsége mellett még gyáriparilag nem voltak megszervezhetőek, ezért művelőik száma nőtt, annál is inkább, mert az urbanizáció következtében fokozódott az irántuk megnyilvánuló kereslet. Az ipar egészét figyelembe véve a pécsi gyáripari üzemek száma 72,7%-kal növekedett a vizsgált 10 év során.

2. ábra: A kis- és gyáripari üzemszám alakulása a pécsi iparban (1900-1910)

A kisipar és a gyáripar üzemeinek száma mellett a népszámlálások adataiból ki- számolhatjuk a kisipari, illetve a gyáripari üzemekben alkalmazott segédszemélyzet számának változását is. Ez a következőképpen alakult városainkban a korrigált adatok szerint:

356 VII. Grastyán Konferencia

3. táblázat: A kisipari és a gyáripari üzemekben alkalmazott segédszemélyzet száma (1890–1910) (korrigált adatokkal)

1890 1900 1910 Pécs Győr Pécs Győr Pécs Győr Kisipari alkalmazottak 1876 1538 1682 1643 2427 2466 Gyáripari alkalmazottak 1161 601 1575 2729 3097 5038

Összes alkalmazott 3037 2139 3257 4372 5524 7504

Forrás: MSK-UF II, 170–175., 182–187., MSK-US XII, 115–116., 160–161., 166–167., MSK-US LII, 1032–1033., 1059–1061., 1065–1067. adatai alapján számolva és szerkesztve

1890 és 1910 között Pécsett a kisipari üzemek segédszemélyzete 29,4%-kal nőtt, a gyáripar üzemeiben viszont 166,8%-kal dolgozott több alkalmazott 1910-ben, mint 1890-ben. A statisztikai adatok szerint tehát nemcsak a gyáripari üzemek száma, hanem az üzemekben alkalmazott segédszemélyzet száma is rendkívül dinamikusan nö- vekedett. A 3. ábrán nyomon követhető, hogyan hódították el fokozatosan a segédsze- mélyzetet a gyáripari üzemek a kisipari műhelyektől:

3. ábra: Az ipari üzemekben alkalmazott segédszemélyzet megoszlása Pécsett és Győrben (1890–1910) (korrigált adatokkal)

Pécsett 1890-ben a segédszemélyzetként alkalmazottak 62%-ka még a kisiparban dolgozott, 1900-ra a kisipari és gyáripari alkalmazottak aránya körülbelül kiegyenlítődött (52% és 48%), majd 1910-re a mérleg nyelve átbillent, a pécsi segédszemélyzet 56%-kát már a gyáripar foglalkoztatta. Ha megvizsgáljuk az egy üzemre jutó alkalmazottak átla- gos számát a kisipari és a gyáripari üzemekben, a következő eredményeket kapjuk:

357 VII. Grastyán Konferencia

4. táblázat: Az egy üzemre jutó alkalmazottak átlagos száma a kisipari és a gyáripari üzemekben (1890–1910) (korrigált adatokkal)

1890 1900 1910 Pécs Győr Pécs Győr Pécs Győr Kisipar 1,7 2 1,4 1,8 2,1 1,9 Gyáripar 64,5 54,6 71,6 136,5 86 132,6

Forrás: MSK-UF II, 170–175., 182–187., MSK-US XII, 115–116., 160–161., 166–167., MSK-US LII, 1032–1033., 1059–1061., 1065–1067. adatai alapján számolva és szerkesztve

A számok alapján egyértelművé válik, hogy a gyáripar növekedése jelentős kon- centrációt eredményezett a vizsgált időszakban, egy gyárra egyre több munkás jutott. Ugyanakkor a kisipar átlagos alkalmazotti létszáma mindvégig 2 fő körül mozgott. Az ipar egészét tekintve (nem a korrigált adatokkal számolva), a kisipar még kisebb üzem- nagyságot mutat: Pécsett 1900-ban 1,2 alkalmazott üzemenként, 1910-ben 1,5.

A fenti statisztikákból egy kétpólusú ipari szervezeti modell bontakozott ki előttünk. A pécsi ipar szervezeti modelljének sajátos, dualisztikus vonása egyrészt a nagyszámú hagyományos szervezetű és technikájú kisüzem, másrészt a viszonylag kisszámú, de a legkorszerűbb termelő-berendezésekkel ellátott nagyüzem egymás mellett éléséből származott. Ez az erős polarizáltság egyébként nem pécsi kuriózum, hanem az egész korabeli magyar ipar sajátja. A pécsi ipar szervezeti rendszerének változásait az alábbi táblázatban foglaltam össze:

5. táblázat: A pécsi üzemek fejlődése az üzemnagyság szerint (1890–1910) (korrigált adatokkal)

Üzemek Segédszemélyzet Foglalkoztatottak száma Változás száma Változás megoszlása 1890 1910 1890 1910 1890 1910 Kisipari üzemek 1119 1164 4% 1876 2427 29,4% 61,8% 43,9% Gyáripari 18 36 100% 1161 3097 166,8% 38,2% 56,1% üzemek

Forrás: MSK-UF II, 170–175., 182–187., MSK-US XII, 115–116., 160–161., 166–167., MSK-US LII, 1032–1033., 1059–1061., 1065–1067. adatai alapján számolva és szerkesztve

Híd a kisipar és a gyáripar között?

Felmerül a kérdés, hogy volt-e átjárási lehetőség kisipar és gyáripar között? A 20 fő feletti segédszemélyzettel dolgozó gyáripari üzemek és az abszolút kisüzemek (segéd nélkül, vagy 1-5 segéd) közötti üzemkategória (6-20 segéd) aránytalanul kis mérték- ben volt jelen a szervezeti rendszerben (4. ábra). Ennek oka az, hogy Magyarországon kevésbé volt járható az ipar szervezeti átalakulásának nyugat-európai útja, miszerint a

358 VII. Grastyán Konferencia kisüzemek anyagilag megerősödnek és folyamatosan egyre nagyobb szervezetté vál- nak, majd egy masszív középüzemi hálózattá fejlődnek. A hazai gazdasági környezet- ben (így Pécsett is) az abszolút kisüzemek zöme szívósan továbbélt:

6. táblázat: A pécsi kisipar változásai az üzemnagyság szerint (1900–1910)

Üzemek aránya Üzemek száma Növekedés a kisiparon belül 1900–1910 1900 1910 1900 1910 0-5 segéddel 1738 1938 11,5% 95,2% 92,8% 6-20 segéddel 88 151 71,6% 4,8% 7,2%

Forrás: MSK-US XII, 115–116 és MSK-US LII, 1032–1033. adatai alapján számolva és szerkesztve

4. ábra: A kisipar szerkezeti aránytalansága (1900–1910)

1900 és 1910 között Pécs üzemeinek több mint 90%-ka abszolút kisüzemnek, azaz segéd nélküli, avagy néhány főt alkalmazó műhelynek tekintető. Korabeli forrásunk ennek okát a korlátlan iparszabadság következményekét jelöli meg: „A mielőbb önál- lóvá levés volt kitüzött czélja már az iparos-tanoncznak s mikor fölszabadult, a helyett, hogy a tanoncz korában fölületesen elsajátított iparában tovább képezte volna magát, csekélyke tőkével önálló iparos lett, hogy rövid idő mulva tudatára jusson annak, mi- szerént a boldogulásra szükséges szakértelem és anyagi erő nélkül megkezdett ipara megélhetését nem képes biztosítani s időnként más foglalkozásra térjen át.” A kisipar örökölte és tovább éltette az egy ember tulajdonában lévő kisüzemi formát, amelyben

VÁRADY 1896. 584.

359 VII. Grastyán Konferencia segéd nélkül, avagy csak néhány fős segédszemélyzettel dolgoztak. Az abszolút kisüze- mek arányát vizsgálva a kisipari szervezeten belül Pécsett némi csökkenés figyelhető meg (míg 1900-ban arányuk 95,2%, addig 1910-ben már csak 92,8%). Más a helyzet a 6-20 főt foglalkoztató üzemek esetében, ezek számában nagymér- tékű növekedés következett be a vizsgált időszakban, ugyanakkor a kisiparon belüli arányuk is jelentősen nőtt. A 6-20 alkalmazottal dolgozó pécsi üzemek száma 1900 és 1910 között 71,6%-kal nőtt, arányuk 1900-ban 4,8%, 1910-ben már 7,2% volt. Ezek a tendenciák arra engednek következtetni, hogy a kisipar dinamikusabb ágai nem maradtak meg a hagyományos kézműipar keretei között.

Nézzük meg, mennyiben igazolja fenti megállapításunkat a kisipari szervezeten be- lüli munkaerő megoszlása:

5. ábra: A kisiparban alkalmazott segédszemélyzet megoszlása az abszolút kisüzemek és a 6-20 segéddel dolgo- zó üzemek között Pécsett és Győrben (1900–1910)

A 4. ábra az 5. ábrával kiegészülve teljesebb képet ad a kisipar helyzetéről. A 6-20 se- géddel dolgozó üzemek aránya 1900-ban mindössze 4,8% volt, azonban a kisiparban alkalmazott segédszemélyzet 38,9%-át foglalkoztatták. Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a két ábrán szemléltetett különböző adatok együtt mutatják meg az egyes üzemtípusok súlyát a kisiparon belül. A munkaerő vizsgálata az üzemtípusok szám- és arányváltozása kapcsán megállapított tendenciákat erősíti. Az abszolút kis- üzemek által foglalkoztatott segédek aránya csökkent, míg a 6-20 segéddel dolgozó műhelyek segédszemélyzete egyre nagyobb szeletet hasított ki a kisipar alkalmazot- tainak tömegéből. E fejlődés azonban elsősorban nem a kisipar anyagi erőforrásainak bővülését, a tőke felhalmozását tükrözi, sokkal inkább azt a jelenséget, hogy a fejlesz- tés a magyar árutermelő kisüzem jellegéből adódóan nem a tőke, hanem a munkaerő

360 VII. Grastyán Konferencia oldalára támaszkodott (a segédszemélyzet számának valamint a szakképzettségének növelésére).

7. táblázat: A kisiparban alkalmazott segédszemélyzet számának és arányának alakulása 1900 és 1910 között

Segédszemélyzet Segédszemélyzet aránya Növekedés Üzemnagyság száma a kisiparon belül 1900–1910 1900 1910 1900 1910 1-5 segéddel 1344 1575 17,2% 61,1% 50,9% 6-20 segéddel 857 1519 77,3% 38,9% 49,1%

Forrás: MSK-US XII, 115–116 és MSK-US LII, 1032–1033. adatai alapján számolva és szerkesztve

Ezek után megadhatjuk a választ kérdésünkre: a kisipari műhelyek többsége tovább- ra is megmaradt az abszolút kisüzemek keretei között, kis részük azonban fokozatosan megindult a középüzemmé fejlődés útján, ám ez korántsem volt általános érvényű. A gyáripar kialakulásának szerves útja tehát – ha csak szerény keretek között is, de – fel- fedezhető Pécsett a tárgyidőszakban. Több hajdani kisvállalkozó vált nagyiparossá10, a kis- és a nagyipar határozottan elkülönülő modellje között volt átjárási lehetőség. A növekedés lehetőségét azonban behatárolta a kisipar erőforrásainak alacsony szintje, a tőkeszegénység következtében a fejlesztési lehetőségek korlátoltak voltak. A gyárak többsége új létesítmény volt, s csak kisebb részük fejlődött egykori kézműipari kis- vagy középüzemből gépesített nagyüzemmé.11

Összegzés

A tanulmány oldalain felsorolt adatok és tények azt mutatják, hogy Pécsett az első világháborút megelőző negyedszázadban szélesedett ki az ipari forradalom, a város ekkor kapcsolódott be intenzíven az európai iparosodás évszázados folyamatába. Ekkorra értek meg a gazdasági és társadalmi feltételek a korszerű gyáripari technika és szervezet tömeges és folyamatos átvételére. Pécs gazdasága ekkorra tudta leküzde- ni azokat az akadályokat és nehézségeket, amelyek az előző évtizedekben gátolták a gyáripar nagyobb arányú fejlődését. A korszerű gyáripari technika és szervezet átvé- tele, sikeres adaptálása nem volt könnyű feladat, mert a belső termelőerők fejlettségi szintje elmaradt a modern iparosodás gyorsan növekvő műszaki és gazdasági követel- ményei mögött. A korszerű technika gazdaságos alkalmazása megkövetelte az állótő- ke és a munkaerő nagyarányú koncentrációját, az optimális üzemnagyság növekedett. A kisipar és a gyáripar szélsőségeit egybehúzó iparszervezetben a mérleg nagyjából a

10 Rúzsás Lajos a kisárutermelésből, ipari műhelyből gyárrá növő üzemek példájaként a következőket említi: Zelms téglatelep, Weidinger gőzmalom, Hamerli kesztyűgyár, Hoffman bútorgyár. (RÚZSÁS 1954. 35.) Ide sorolhatjuk még az Angster orgonagyárat, a Höfler bőrgyárat és a Haberényi gépgyárat is. 11 Az 1911-ben Pécsett fennálló „jelentékenyebb ipari vállalatok” 50%-a 1890 után jött létre. (THIRRING 1912. 303–304.)

361 VII. Grastyán Konferencia századfordulón billent át a gyáripar javára. Ugyanakkor a tárgyidőszak folyamán a pé- csi kisipar is megindult azon az úton, hogy a hagyományos kézműipar kereteiből kinő- ve modern kisárutermelő szektorrá, a tőkés gyáripar szerves kiegészítőjévé alakuljon. Habár a feltárt adatbázis néhol szűknek bizonyult a sokoldalú közelítéshez, mégis re- mélem, hogy a tanulmány segítségével kitapogathatóak azok az új jelenségek, melyek a pécsi ipar szervezeti átalakulását hozták a századforduló éveiben.

Irodalomjegyzék

KAMARA 1891 = A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarának jelentése a kerületét képező Baranya-, Somogy- és Tolnamegyének, továbbá Pécs szab. kir. városnak általános gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól az 1890-ik évben. Pécs, k. n., 1891 MSK-UF II = A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam, 2.), Budapest, Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, 1893 MSK-US XII = A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Ötödik rész. A népesség foglalkozásának némely részletei és a vállalati statisztika. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 12. kötet), Budapest, Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1906 MSK-US XXVII = A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Tizedik rész. Végeredmények összefoglalása 24 grafikai térképpel. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 27. kötet), Budapest, Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1909 MSK-US LII = A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Harmadik rész. A népesség foglalkozása részletesen és a vállalati statisztika. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 52. kötet), Budapest, Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1914 RÉVAI XI 1914 = Révai nagy lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. XI. kötet. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1914 RÚZSÁS 1954 = RÚZSÁS Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története. Budapest, Művelt Nép, 1954 THIRRING 1912 = THIRRING Gusztáv (szerk.): A magyar városok statisztikai évköny- ve: 1. évfolyam. Budapest, k. n., 1912 VÁRADY 1896 = VÁRADY Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje. Első kötet. Pécs, k. n., 1896

362 VII. Grastyán KonferencIa

Szappanyos Melinda a code civil emberképe

apóleon maga nevezte a Code civil-t „gránitnak”, és sorolta azon alkotásai, mű- vei közé, amelyeket arra szánt, hogy a „homokszemekből álló” Franciaországot nstabilizálja.1 Szándéka többé-kevésbé megvalósult: ugyan számos módosítás- sal, de a Code civil des Français, azaz a Franciák Polgári Törvénykönyve ma is hatályban van, és rendezi a franciák polgári jogi viszonyainak többségét. A törvénykönyvek célja, hogy az „általánost” szabályozzák, tehát azokat a jogviszonyokat, amelyek tömegesen fordulnak elő a mindennapi életben. A törvénykönyvek ilyen szabályozási módszere nemcsak cél, hanem szükségszerűség is: „A társadalom szükségletei olyan változatosak, az emberek közötti kommunikáció olyan aktív, érde- keik olyan sokfélék, kapcsolataik olyan kiterjedtek, hogy képtelenség a törvényhozó számára erről mind gondoskodni.”2 Ennek megfelelően megfogalmazásuk is meglehe- tősen általános azért, hogy ne szoruljanak állandó módosításra és – lehetőség szerint – kövessék a társadalmi és jogi viszonyok kisebb változásait. A törvénykönyvek – fent említett természetük miatt – alkalmasak arra, hogy segítségük- kel következtetéseket vonjunk le arról a társadalomról, amelyet szabályoznak. A törvény szövege és persze szelleme alapján szeretném néhány jellemzőjét felvázolni a kor – és így a jogalkotás – emberképének, ideáltípusának. Elsősorban azokra az aspektusokra koncentrálok, amelyek az „emberhez” leginkább kapcsolódnak, az átlag franciát legin- kább jellemzik. Teljes társadalomkép felvázolására nem törekszem, hiszen az egyetlen munkában lehetetlen vállalkozás lenne. Kutatásaimhoz több tudományág eredményeit és módszereit hívom segítségül, je- lesül a történelemét, a jogtörténetét és a szociológiáét, nem hagyva fi gyelmen kívül a polgári jogot, különösen annak tudománytörténetét.

1. a code civil születése

A kodifi káció 1800 augusztusában (VIII. év thermidor 24-én) vette ténylegesen kez- detét, mikor az első konzul négy személyt bízott meg azzal, hogy készítsék el a Code civil tervezetét. Az előkészítő bizottság élére François-Denis Tronchet került, tagjai Bigot de Préameneu, Jean-Etienne-Marie Portalis, és Maleville márki voltak.3 Alkotóinak so- rából nem hagyhatjuk ki az első konzult sem: „Bonaparte tudott hallgatni és amikor megszólalt, világos volt és rövid. Amint érezte, hogy a vita megfeneklik, közbelépett.

1 TULARD 2006. 171. 2 PORTALIS 1801. [2008. 07. 24.] 3 Cour de cassation – bicentenaire du Code civil, Biographies, http://www.assemblee–nationale.fr/evene- ments/code–civil–1804–biographies.asp [2008. 08. 01.]

33 VII. Grastyán Konferencia

Egy téma iránt sem volt közömbös, még a süket-némák házassága iránt sem. Minden tanú, még a kevéssé jóindulatúak is egyetértenek Bonaparte jelentős szerepét illető- en.” Az első konzul által kinevezett bizottság meglepő gyorsasággal készítette el az „előze- tes tervezetet”: mindössze négy hónap alatt (1800. október-november). A Semmítőszék véleményezése után került az Államtanács elé a tervezet, amely azonban azt első ízben 65 szavazattal 13 ellenében elutasította. A 36 törvényből összeszerkesztett és 2281 szakaszból álló Code civil-t végül 1803. márciusában fogadták el és 1804. március 21-én került kihirdetésre.

2. A törvénykönyv általános jellemzői

Az antikvitás óta követelmény a jogi normával szemben a világos, egyértelmű meg- fogalmazás. A szakirodalom egyöntetű véleménye, hogy a Code civil e követelménynek maradéktalanul eleget tesz, nyelve a francia köznyelv. A Code civil szerkezete az institúció-rendszeren alapul. Három könyvre (szemé- lyek, dolgok, tulajdonszerzés módjai), azon belül címekre, majd fejezetekre és szekci- ókra oszlik, mely szekciókban találjuk az egyes rendelkezéseket tartalmazó cikkeket. Azonban az egyes könyvek szabályozási mélysége eltérő, ezért további tagolásokat alkalmaztak: a második könyv 5. címében egyszer előfordul a részekre tagolás és több- ször használják a § jelet kisebb egységek jelölésére. Bár a Code civil-t a jogtudósok zöme azért becsüli, mert nagyon letisztult szöveggel rendelkezik, megfigyelhetőek benne szerkesztési következetlenségek, természetesen a rendkívül nagy terjedelem miatt. Példaként említhető, hogy míg az első könyvben nem szerepelnek cikkek kisebb szerkezeti egységen kívül, pusztán egy cím, vagy egy fejezet alá rendelve, ez a máso- dik, és különösen a harmadik könyvben gyakori. Nem ritkák az előre- és visszautalá- sok sem a szövegben. Ezen utalásoknak egy része a logikus szabályozás követelménye miatt indokolt, de vannak olyan esetek is, amikor zavarják a rendelkezések értelme- zését. A Code civil a különböző jogintézményeket logikai sorrendben szabályozza. Az álta- lánosabbtól halad a különös felé. Ahol több jogintézmény között logikai összefüggés van, ott általános rendelkezéseket használ. Például a harmadik könyv által szabályo- zott egyes szerződéstípusok előtt általános rendelkezésekben magyarázza meg a szer- ződési jog alapfogalmait. Előnye e megoldásnak, hogy rövidíti a szabályozást. Törvénykönyvekkel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy ne csak tük- rözzék a társadalmi, gazdasági viszonyokat, de kövessék is azok dinamikus változá- sait. Ennek egyik eszköze lehet olyan jogszabályok alkotása, amelyek egyszerűen és gyorsan módosíthatóak. Egy ekkora terjedelmű törvénykönyv esetében azonban ez elképzelhetetlen. Ilyen esetben az egyetlen kínálkozó megoldás „gumiszabályok” al-

TULARD 2004. [2008. 08. 07.] KECSKÉS 2004. 218. Az eredeti francia szövegben: Livre, Titre, Chapitre, Section, Article.

364 VII. Grastyán Konferencia kalmazása. E szabályok lényege az, hogy valódi jelentését a normaszöveg a jogalkal- mazói gyakorlattal nyeri el. Mivel a bíró tölti ki tartalommal, értelme a joggyakorlattal – ami a társadalmi, gazdasági viszonyok változásának megfelelően alakul – módosul, folyamatos mozgásban van. A Code civil is tartalmaz általános klauzulákat, ilyen pél- dául az 1382. cikk, amellyel a kódex „a jogalkalmazóra bízta a deliktuális felelősség kifejlesztését”. A törvénykönyv nem pusztán egy polgári törvénykönyv, tehát nem csupán a klasszi- kusan a polgári jog által szabályozott jogviszonyokat fed le. Találhatunk benne szép számmal családjogi rendelkezéseket, gazdasági és kereskedelmi jogot, sőt olyan nor- mákat is, amelyeket a modern jogrendszerekben polgári eljárásjogi kódexek, vagy közigazgatási eljárásról szóló törvények szabályoznak (pl. az első könyv II. címe szinte kizárólag eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz).

3. A Code Civil emberképe

Magyarországon a jogtörténet tudománya viszonylag keveset foglalkozott a Code civil elemzésével. A legtöbb egyetemes jogtörténeti tankönyv megemlíti ugyan a tör- vénykönyvet – annak vitathatatlan jelentősége okán – ám mélyebb vizsgálatára nem vállalkozik, ami természetesen magyarázható terjedelmi korlátokkal is. Annyit mon- danak általában, hogy a Code civil tükrözi a francia forradalom utánra körvonalazódó gazdasági és társadalmi változásokat, újfajta embertípust tekint szabályozási kiinduló- pontnak: a citoyen-t felváltja a burzsoá. Sajnos a legtöbb munka további magyarázatot nem fűz e kategóriákhoz, megállapításhoz, így a szocialista jogtudomány fogalmait feledő történész-jogász generáció e kijelentésekkel nem tud mit kezdeni. A francia forradalom (társadalmi) hatásainak ismeretében azonban könnyű belátni, hogy abban teljes mértékben igaza van a jogtörténészeknek, történészeknek és jogtu- dósoknak hogy a Code civil „más”, új. „Ugyanaz” az ember került teljesen új társadalmi, gazdasági környezetbe és kényszerült arra, hogy az új körülményekhez igazodjon. E tényeket figyelembe véve egyáltalán nem különös a Code civil szerkezetére, nyelveze- tére vonatkozó jogalkotási koncepció: törvényt elsősorban a francia polgároknak kell alkotni, nem a jogászoknak. A Code civil „az individuumot helyezte a társadalom középpontjába.” De mit is vizsgálhatunk, ha egy törvénykönyv emberképére, alaptípusára vagyunk kíváncsiak? Természetesen szinte bármit, amit az adott szabályozás tartalmaz. A Code civil nagy szabályozási mélysége miatt vizsgálhatjuk az átlagember életét szinte születésétől a halá- láig. Dolgozatom az emberi alaptípus viszonyait a legközelebbi, személyes kapcsolatai- tól (családi viszonyai) a távolabbiak (tulajdonviszonyok, részvétel a gazdasági életben) felé haladva vizsgálja, mely megközelítés tulajdonképpen – kis eltérésekkel – megfelel a Code civil szerkezetének is.

KECSKÉS 2004. 212. Eörsi Gyula megállapítása, idézi: KECSKÉS 2004. 216. LENTZ 1999. 439.

365 VII. Grastyán Konferencia

3.1. Polgári jogok

E tárgykör fontosságát mutatja, hogy az erre vonatkozó szabályozás rögtön a tör- vénykönyv elején kapott helyet: az I. könyv első címe 27 cikket tartalmaz a polgári jo- gokról. E központi hely tükrözi egyrészt azt, hogy a Code civil az életviszonyok szabá- lyozásánál az egyénből indul ki, másrészt érződik rajta a francia forradalom öröksége, mely alapvető jelentőségűnek tekintette a jogrendben a polgári jogok elismerését és védelmét.10 A Code civil szerint minden francia rendelkezik polgári jogokkal (8. cikk). Ennek kimondásával a törvénykönyv tulajdonképpen megvalósította a francia forradalom egyik fő törekvését, a jogegyenlőséget. A cím további cikkeiben a francia állampolgár- ság megszerzéséről és elvesztéséről rendelkezik az 1799-ben született Alkotmány vo- natkozó rendelkezéseinek megfelelően. A törvénykönyv számol a polgári jogok elvesztésével is: ha súlyos bűncselekményért jogerősen elítélnek valakit, az polgári jogi értelemben „meghal” („la mort civile”). A törvénykönyv a „polgári jogok” címszó alatt nem a klasszikus szabadságjogokról rendelkezik. Későbbi rendelkezésekben sem találjuk ezeket annak ellenére, hogy azok megjelentek már a forradalom idején az Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozatában és a VIII. év Alkotmányában is. A Code civil-ben a nyomát sem találjuk a véleménynyilvá- nítás- vagy a sajtó szabadságának, a korábbi ünnepélyes deklarációk egyetlen prog- rampontja kerülhetett be a jogszabályba: a tulajdon szabadsága.11 Ennek magyarázata tulajdonképpen egyértelmű: a hatalom megszilárdítása, a rendszer konszolidációja nem tűri a kritikát.

3.2. Családmodell

Adott korszak családmodelljének jellemzése több tényező együttes vizsgálatát kö- veteli meg. Ilyenek elsősorban a demográfiai változások, amelyek következtében a forradalom után, a napóleoni kor első éveiben a család létszáma jelentősen csökkent, így a családszerkezetben is változás következett be. Addig a családonkénti átlag hat gyermek volt, ez korszakunkban lecsökkent négyre. Bár továbbra sem lett jellemző, mégis gyorsan terjedt az egy- vagy kétgyermekes családmodell.12 Ez a dolog természete szerint kihatott a család szerkezetére és a családtagok közötti viszonyokra is. A Code civil rendelkezéseit olvasva kitűnik, hogy a családnak – mint a társadalom legkisebb egységének – jelentősége nagyon nagy. Ezt a következtetést a családra vonat- kozó rendelkezések terjedelméből is levonhatjuk: a 2281 cikkből 762 cikk foglalkozik kifejezetten a családjog területéhez tartozó intézményekkel (pl. házasságkötés, válás, atyai hatalom, házassági vagyonjog, stb.), ezen felül pedig számos rendelkezés kap- csolódik e területhez közvetetten. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a törvénykönyvek

10 Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata, 1789. augusztus 26. 11 BERGERON 1972. 17. 12 BERGERON 1972. 123–124.

366 VII. Grastyán Konferencia a tipikust szabályozzák és azokkal a jogintézményekkel foglalkoznak részletesebben, amelyek nagy jelentőséggel bírnak, akkor a Code civil szabályai, azok sokasága is alátá- masztja, hogy a család a társadalom legalapvetőbb egysége, amelynek viszonyrendsze- rét lehet és kell is szabályozni. Az állam után következő befolyásoló hatalom az egyének életében a család, azon belül is a családfő. A családfő jogai rendkívül kiterjedtek. A feleség csak „fél ember” a házasságban, önálló döntési joga sem a saját személyét, sem a saját vagyonát illetően nincsen. A Code civil összes vonatkozó rendelkezését tekintve azt mondhatjuk, hogy bár megvalósult a franciák közötti jogegyenlőség, de ebből a nők kimaradtak, nem voltak jogképesek. A szülői – különösképpen az atyai – hatalom a gyermek felett is nagyon sokáig, egészen nagykorúságáig (21 év) érvényesül. A család egyén feletti rendkívül kiterjedt hatalma megfelel Bonaparte Napóleon csa- ládról vallott nézeteinek is, bár bizonyítékunk nincs a két tény közötti szoros összefüg- gésre. Napóleon minden testvéréről gondoskodott vagy egy előnyös házassággal, vagy egy királyi trónnal, az anyjára pedig egyenesen szent asszonyként tekintett. Egyértelmű tehát, hogy olyan kijelentései ellenére, miszerint „nem hiszem, hogy van a világon bár- ki, aki nálam szerencsétlenebb a családjával”13, családcentrikus jellem volt, sőt saját családjának feje, összetartója.

3.3. Tulajdonviszonyok

Bár gyakran idézik Napóleon azon mondását, miszerint „mindenkinek ott van a marsallbot a zsebében” annak igazolására, hogy a kor jellegzetessége az volt, hogy sa- ját képességek, egyéni érdemek nyomán bárkiből lehetett a napóleoni társadalom elő- kelője, a franciák többsége számára a boldogulás útja mégis a hagyományos maradt: a földtulajdon és az azon való gazdálkodás. A tulajdon abszolút volt és örökös, és mindenki szabadon rendelkezhetett tulajdo- nával és szedhette annak hasznait, amíg az nem ütközött jogszabályba (544. cikk). Senkitől sem lehetett – és nem lehet ma sem – elvenni tulajdonát, csak és kizárólag a köz érdekében és igazságos, előzetes kártalanítás mellett (545. cikk). Ez a két norma valóban a francia társadalom pillére mind a mai napig, hiszen ezeket a cikkeket sohasem módosították, a szövegük ma is pontosan ugyanaz, mint volt több mint kétszáz évvel ezelőtt. A földtulajdonnak volt a legnagyobb a jelentősége a korban, ezt mutatja például az is, hogy a második könyv első címe a dolog fajai között az ingatlanokat tartalmazza elsőként, vagy hogy a teljes házastársi vagyonközösség esetén a házasfelek minden tulajdona közös volt, kivéve a bizonyos jogcímeken szerzett ingatlant (1402. cikk). A dolgokról, az azok feletti tulajdonjogról és részjogosítványokról és az egyéb dologi jogi intézményekről a második könyv szól. A tulajdonviszonyok esetében is csorbát szenved azonban a jogegyenlőség, megfi- gyelhető ugyanis aránytalanság a férj és felesége jogai között. A nőnek például hiába

13 Idézi: STACTON 1975. 9.

367 VII. Grastyán Konferencia van tulajdonjoga, annak legfontosabb részjogosítványát, a dologgal való rendelkezés jogát nem gyakorolhatja saját belátása szerint, csak férje, vagy bíróság engedélyével.

3.4. Szerződések

A kötelmi jog a Code harmadik könyvében kapott helyet, ott is a harmadik címtől kezdődően, és szintén nagyon bő a szabályozása (1101–2204. cikk). A szabályozást a Code civil sok bevezető rendelkezéssel kezdi, amelyekről kimondja, hogy azok az összes szerződésre alkalmazandók (1101–1369. cikk), és olyan alapfogalmakat tisztáznak, mint a szerződés, a szerződési képesség, a vélelem, stb. A Code civil már többször emlegetett alapvető elvei közül az egyik a szerződési sza- badság elve. Egyéni akarat szabadságát fejezi ki az a szabályozás, mely szerint a szerző- dés az azt megkötők között olyan erővel bír, mint maga a törvény (1134. cikk). A szer- ződési szabadság azonban természetesen korlátozott: nem lehet megsérteni a törvényt (és a nők által kötött szerződések esetében érvényességi kellék a férji hozzájárulás). A szerződések jogát a formamentesség jellemzi, a legtöbb szerződés megkötésére nem ír elő formai feltételeket. A következő címet a törvény a házassági vagyonjognak szenteli, ahol a főszabály az, hogy a házastársak vagyonközösségben élnek, amelynek igazgatásáért a férj felel, azzal a férj rendelkezik a feleség beleegyezése, sőt megkérdezése nélkül (1421. cikk). A Code civil nevesít a harmadik könyv kötelmi jogi részében számos szerződést, pél- dául az adás-vételt. Vannak azonban olyan szerződések is a szabályozásban, amelyek nem kapnak külön címet, azaz nem nevesíti őket önálló szerződéstípusként, pedig ezek a mai törvényekben önálló szerződésként – szövegszerűen és tartalmi szabályozás szerint is – elkülönülten szerepelnek, esetleg önálló törvényben. A Code civil által szabályozott önálló és altípusként – tehát nem önállóan – nevesített szerződések: •Adás-vétel • Csere • Bérlet • Társasági szerződés • Kölcsön • Letét • „Szerencseszerződések” • Megbízás • Kezesség • Egyezség • Zálog A fenti felsorolásból látható, hogy a legtöbb olyan szerződés, amelyet ma önálló szerződéstípusként ismerünk, bent van már a Code civil-ben is, csak ezek rendszere- zése más. A mai polgári jogi jogviszonyok majdnem minden elemére vonatkozóan találunk már szabályozást e törvénykönyvben, a mai intézmények csírái itt is megta- lálhatók.

368 VII. Grastyán Konferencia

A szerződések szabályozásának léte, de kiforratlansága arra enged következtetni, hogy a fenti szerződések kialakulóban lévő viszonyok rendezésére szolgáltak. A kapitalizmus fejlődésével, előrehaladtával e szabályok lassan csiszolódtak, a társadalmi és gazdasági tapasztalatok pedig beépültek a joganyagba.

3.5. Egyéb társadalmi jelenségek

Az embert közvetlenül, egyénileg érintő társadalmi jelenségek mellett szót kell ejteni olyan folyamatokról is, amelyek – magasabb dimenzióban – érintik az egész társa- dalmat.

3.5.1. Állami gyámság a társadalom felett

A napóleoni államszervezettel foglalkozó szakirodalom annak fő jellemzőjeként ál- talában a központosítást nevezi meg, és kiemeli, hogy ennek folytán az állam élén álló egyetlen akarat – Napóleoné – a társadalom legkisebb szegmensében is egyedüliként érvényesült. A téma szempontjából főleg az a tény érdemel figyelmet, hogy az állami igazgatás a közigazgatási szerveken és az igazságszolgáltatás széles hatáskörein keresztül az egyén életébe nagyon mélyen behatolt. A törvénykönyvek által megállapított részletes sza- bályok végrehajtásához hihetetlen apparátusra, bürokráciára volt szükség. Példaként említhető az a tény, hogy bevezették a polgári anyakönyvvezetést (addig csak egyházi nyilvántartások alapján lehetett tájékozódni) az egész országban, meghatározva a pol- gári jogi aktus eljárási szabályait is (55. cikk). A holtnak nyilvánítási eljárás szabályai között találunk olyat is, amely kimondja, hogy az állami hivatalnoknak adott letétet 30 év múlva vissza kell adni (129. cikk). Az ilyen normák mutatják, hogy a Code civil rendelkezései nemcsak területileg kiterjedt közigazgatással számolnak, hanem hosszú időn keresztül fennálló, jól szervezett hivatalokkal és nyilvántartásokkal is, amelyeket pontosan vezetnek és folyamatosan figyelemmel kísérnek. Az állam jelenléte nemcsak abban fogható meg tehát, hogy a törvényhozó hatalom részletes szabályozást alkotott a legkülönfélébb életviszonyokra, hanem abban is tetten érhető, hogy a közigazgatás az emberek mindennapi életének része lett.

3.5.2. A háborúk időszaka

A Napóleon színre lépése és a bécsi kongresszus közötti időszakot gyakran nevezik a „napóleoni háborúk korának” is, kifejezve ezzel azt, hogy e rövid időszak alatt Franciaország majdnem folyamatosan háborúban állt más európai országokkal. A mai törvénykönyvekben furcsán hatna olyan szabályozás, amely rendkívüli körül- ményként számításba venné a háború lehetőségét és ilyen esetre külön normákat rendel- ne alkalmazni. Az pedig még inkább elképzelhetetlen, hogy a mai törvények bármelyike a mindennapi élet szerves részének tekintené a háborút. A Code civil azonban számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely – mint természetes jelenséggel – számol a háborúval.

369 VII. Grastyán Konferencia

Például az első könyv második címében egész fejezetet szán a törvénykönyv a Fran- ciaország területén kívül tartózkodó katonák polgári jogi aktusainak szabályozására.

3.5.3. Nacionalizmus

A nacionalizmus, mint fogalom születését a francia forradalomhoz kötik. A francia nemzetet akkor is és ma is vádolják azzal, hogy a nacionalizmus szélsőségesen értelme- zett változata, a sovinizmus, idegengyűlölet hatja át a közvéleményt. A napóleoni korban kétségkívül ilyen érzések, ilyen vélemények kialakulását segítették elő a háborúk, amelyek során idegen országok katonái (kölcsönösen) pusztították a francia népet és nemzeti javakat. Sokan ezt a xenophóbiát is Napóleon számlájára írják, hiszen Ő tekintett minden idegenre úgy, mint lehetséges ellenséges katonára. A Code civil-ben valóban találunk olyan rendelkezéseket, amelyek arra engednek következtetni, hogy állami – pontosabban jogalkotói – szinten is előnyben kívánták ré- szesíteni a francia állampolgárokat többek között azzal, hogy a polgári jogok élvezetét csak számukra tette lehetővé. A polgári jogok szabályozásán kívül más olyan rendelkezést is találunk, amely hát- rányosabb helyzetbe hozza a külföldieket a franciákkal szemben. Kimondja, hogy idegen nem örökölhet olyan javakat, amelyeket felmenője – akár francia, akár idegen – Franciaország területén birtokolt (726. cikk).14 A szakirodalom e cikkek elemzésében azonban itt megáll, és nem veszi figyelembe e rendelkezések második felét, ami finomít a tiltásokon. Ugyanis az utóbbi két rendelkezésnek eleme a viszonosság: csak akkor örö- kölhet idegen a cikkben meghatározott hagyatékból, ha az ő országában van lehetőség arra, hogy francia örököljön a rokona után. Ez utóbbi szabály figyelembevételével a képet kicsit árnyalni lehet: a Code civil egyáltalán nem mentes nacionalista szabályoktól, de a külföldiekre vonatkozó megszorítások nem minden esetben kategorikus tiltások. Annak kijelentése tehát, hogy a Code civil egyértelműen idegengyűlölő, túlzásnak tűnik.

4. Következtetések

4.1. A francia társadalom és a Code civil

Mint ahogy azt már jogtudósok segítségével a bevezetőben kifejtettem, a törvény- könyvek törekszenek az általános szabályozására. Nem céljuk az, hogy minden lehetsé- ges helyzetet szabályozzanak, a legtipikusabb jogi viszonyokat teszik csak a szabályo- zás alapjául, azokról azonban feltétlenül igyekeznek rendelkezni. A Code civil szabályai nagyon szerteágazóak és több jogágat fognak össze egyetlen törvénykönyvvé. Ezek között a szabályok között vannak olyanok, amelyeknek egyértel- műen kimutatható a társadalmi háttere és vannak olyanok, amelyeknek nem, vagy csak nagyon aprólékos kutatás alapján. Például nincs pontos adatunk arról, hogy az adott korban pontosan mennyi szerződés köttetett, hiszen ezek többségének nem formai kelléke

14 KECSKÉS 2004. 222.

370 VII. Grastyán Konferencia az írásbeliség. Ez utóbbi esetben tehát csak a szabályozás mélységéből vonhatunk le bizonyos következtetéseket a jogintézmény gyakoriságára és fontosságára vonatkozóan. Egy olyan formátumú törvénykönyvnek, mint a Code civil nemcsak az a feladata, hogy leképezze és a valós viszonyoknak megfelelően szabályozza a társadalmat. Egy jól, átgondoltan megalkotott törvénynek szinte „jósolnia” is kell tudni. Készítésének idején fennálló viszonyokból és történelmi tapasztalatokból következtetéseket kell le- vonnia arra vonatkozóan, hogy a társadalom milyen irányba tart, merre fejlődik. Tehát miközben a jelen viszonyait szabályozza, gondolnia kell a jövőre. A Code civil-t az 1880-as években15 módosították először átfogóan, addig csak kisebb módosításokkal alakították a változó viszonyokhoz, pedig ezek a változások többször igen jelentősek voltak a társadalom szempontjából. Azóta természetesen több átfogó módosításra is sor került, de magát a struktúrát ezek nem érintették mélyen, alapjai- ban azt nem változtatták meg.16 A tartalmi szabályozást tekintve leginkább a családra és tulajdonra vonatkozó alapelvek maradtak érintetlenek.

4.2. Az „átlagember törvénykönyve”

A szakirodalom – többek között – a törvénykönyv nyelvezetének letisztultságából már levonta a következtetést: „e törvénykönyv nem jogászoknak, hanem a francia pol- gárok összességének, társadalmának készült”.17 Ezt az állítást azonban nemcsak a jog- szabály szövegének elemzésével lehet alátámasztani. Ha áttekintjük a Code civil által szabályozott jogintézményeket, azt figyelhetjük meg, hogy a szabályozás nagyon szerteágazó, szinte „mindenre gondol”. A 2281 szakasz minden olyan eseménnyel, aktussal és folyamattal foglalkozik, amely az átlagpolgár átlagéletében előfordulhat születésétől haláláig: ami megeshet egy francia polgárral, arra – kis túlzással – van megoldás a törvényben. Sok jel mutat arra, hogy a jogalkotó szándéka tényleg az volt, hogy az átlagember számára is mindennapokban használható törvénykönyvet alkosson. Találunk például a Code civil-ben több exemplifikatív felsorolást, melyek orientálják a jogot alkalmazót adott jogintézmény tartalma tekintetében. Van benne azonban olyan cikk is, amely a joggyakorlatból vett példát adja segítségül annak, aki azt nem ismeri, tehát nem jogér- tő, hanem laikus (pl. az 1201. cikk).

5. Összegzés

A Code civil megalkotása olyan feladat volt, amely régóta váratott magára, és amelynek a francia és az egyetemes jogtörténetben máig meghatározó jelentősége, máig érezhető hatása van.

15 TULARD 1989 431.; Más kutató az első jelentős módosításként az 1960-ast jelöli meg. Ld. LENTZ 1999 441. 16 TULARD 1989. 431. 17 KECSKÉS 2004. 209.

371 VII. Grastyán Konferencia

A kódex nem hagy ki semmi fontosat, szinte „útmutató a hétköznapi élethez”. Ahhoz, hogy ilyen részletes szabályozás szülessen meg, a jogalkotóknak nemcsak hihetetlen el- méleti, de gyakorlati tudásra is szükségük volt. Bizonyos értelemben a „teljes jog” isme- retére szükség van a kódex értelmezéséhez, nem elégséges egyik vagy másik területen szakértőnek lenni, hiszen a szabályozás nagyon szerteágazó. A Code civil nemcsak jogi munka, hanem a francia történelem egy nagyon jelentős korszakának a leképezése és így történelmi, társadalmi pillanatkép is. Sokan, sok helyen vélték már felfedezni a szabályozásban Napóleon világnézetének, ötleteinek, véleményének nyomát. A legtöbben döntő szerepet tulajdonítanak neki a törvénykönyv megalkotásban, bár arról ma is folynak viták, hogy a szakmai munká- ba mennyire tudott, akart beleszólni. Ha valakihez igazán köthető a Franciák Polgári Törvénykönyve, akkor az Napóleon. Nem véletlen tehát, hogy a konzulátus egyik legnagyobb műve az Ő nevét viselte 1807-től pár éven keresztül (később III. Napóleon idején újra), s ma is sokan ismerik a kódexet Code Napóleon-ként.

Felhasznált irodalom

I. Monográfiák

BERGERON 1972 = Bergeron, L.: L’Episode napoléonien (Aspects intérieurs 1799– 1815), Nouvelle histoire de la France contemporaine – 4., Éditions du Seuil, 1972. Bessenyő András,: Római magánjog I., A római magánjog az európai jogi gondolko- dás történetében. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998. Broglie, D. de: La langue du Code civil, Bicentenaire du Code civil – Séance solennelle du lundi 15 mars 2004. http://www.asmp.fr/fiches_academiciens/textacad/ broglie/code_civil.pdf [2008. 08. 04.] Castelot, A.: Napóleon. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999. Hamza Gábor – Földi András: Az európai magánjog fejlődésének főbb útjai. Savaria University Press, Szombathely, 1998. KECSKÉS 2004 = Kecskés László: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben, Történeti vázlat. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. Lefebvre, G.: Napóleon. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975. LENTZ 1999 = Lentz, T.: Le Grand Consulat. Fayard, Paris, 1999. Manfred, A. Z.: Napóleon. Kossuth Könyvkiadó/Gondolat Kiadó, 1981. PORTALIS 1801 = Portalis, J.-E.-M.: Discours préliminaire du premier projet de Code civil. 1801. http://classiques.uqac.ca/collection_documents/portalis/dis- cours_1er_code_civil/discours_1er_code_civil.doc#portalis [2008. 07. 24.] STACTON 1975 = Stacton, D.: A Bonaparték. Gondolat Kiadó, 1975. Tarle, J.: Napóleon. Gondolat Kiadó, 1972. TULARD 1989 = Tulard, J. (szerk.): Dictionnaire Napóleon. Fayard, Paris, 1989.

372 VII. Grastyán Konferencia

TULARD 2004 = Tulard, J.: Code Cambacérčs? Code Portalis? Code Napoléon?, Bicentenaire du Code civil – Séance solennelle du lundi 15 mars 2004. http:// www.asmp.fr/fiches_academiciens/textacad/tulard/code_civil.pdf [2008. 08. 07.] TULARD 2006 = TULARD, J.: Napoléon. Les grandes moments d’un destin. Fayard, Paris, 2006. VARGA 2002 = Varga Csaba: A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002.

II. Források

Code civil des Français (Bibliothčque nationale de France, F–18383, http://gallica.bnf. fr) Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata, 1789. (Déclaration des droits de l’homme et du citoyen) A VIII. év Alkotmánya (La Constitution du 22 Frimaire An VIII, 13 decembre 1799)

373 VII. Grastyán KonferencIa

Szigeti-Szász Viktória a cukorbetegség kezelésének egészségpszichológiai megközelítése

1. az egészségpszichológia tudományterülete

z egészségviselkedéssel foglalkozó pszichológiai tudományterület, az egész- ségpszichológia csupán néhány évtizede látott napvilágot. Európában az 1990- a es években kezdett önálló tudományterületté válni a pszichológián belül. Az Amerikai Pszichológiai Társaság defi níciója szerint az egészségpszichológia olyan tu- dományos pszichológiai irányzat, amelynek célja az egészségesség elősegítése és fenn- tartása, illetve a betegség megelőzése és kezelése. Már kialakult, krónikus betegség esetén pedig a betegséggel való együttélés megkönnyítése a cél. Az egészségpszicho- lógia tehát az egészség és a betegség hátterében húzódó pszichológiai tényezők azo- nosításával, feltárásával és e faktorok értékelésével foglalkozik (például hiedelmek, megküzdési módok, másoktól kapott támogatás, bizonyos személyiségjellemzők). A pszichológiai tudást (például énhatékonyság növelése) és technikákat (például relaxá- ció) pedig a betegség megelőzésének, gyógyításának, illetve enyhítésének szolgálatába állítja. E tevékenység folyamán a szakember maximálisan fi gyelembe veszi a beteg ak- tuális érzelmi állapotát, előzetes tapasztalatait, szociális helyzetét. Figyelembe veszi a betegek tapasztalatait és viselkedését az orvosi kezelés alatt. Az egészségpszichológiával foglalkozó szakember a kliens mentális egészségével és esetleges pszichológiai zavarával − mint például depresszió, szorongás − csak olyan mér- tékben foglalkozik, amennyiben azok hatással vannak az illető személy fi zikai egész- ségére.1 A tanulmány a cukorbetegségnek, mint krónikus betegségnek az egészségpszicholó- giai vonatkozásait mutatja be. Az elmúlt húsz évben publikált empirikus kutatási ered- ményeket tekintem át, amelyeket 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekekkel, serdülőkkel és fi atal felnőttekkel végeztek. A tanulmány fókuszában a krónikus be- tegséggel együtt élő páciensek önirányítása, önszabályozása (szelf-menedzsment) áll.

2. a cukorbetegség orvosi vonatkozása és előfordulási gyakorisága

A cukorbetegségnek két típusát különböztetjük meg egymástól. Az 1-es típusú cu- korbetegséget évtizedek óta öröklődő megbetegedésként tartják számon, amelyet genetikai hátterének bonyolult volta miatt a legutóbbi időkig a genetikusok „rémálmá-

1 CARROL. 1992

374 VII. Grastyán Konferencia nak” tekintettek. Az 1-es típusú cukorbetegség gyermekkori (15 év alatti) incidenciája világszerte növekedést mutat. 1978–2002 között Magyarországon a gyermekkori 1-es típusú cukorbetegség standardizált incidenciaértéke a 15 év alatti gyermekpopuláci- óban 8,6/100 000 fő/év volt. Az 1989–2002-ig tartó prospektív periódusban az incidencia 10,3/100 000 fő/év. 1-es típusú cukorbetegség esetén lényegében egy autoim- mun folyamattal állunk szemben, ahol a szervezet olyan anyagokat termel, amelyek az inzulintermelő – béta - sejtek pusztulását okozzák. Ez a folyamat általában teljes inzulinhiányhoz vezet. Ezzel ellentétben, a 2-es típusú cukorbetegségnél nem alakul ki teljes inzulinhiányos állapot és kialakulásában is elsősorban a szociális tényezők (például az elhízás) a leg- meghatározóbbak. Incidenciája világszerte jelentős növekedést mutat: 2000-ben 151 millió beteget tartottak nyilván, míg 2010-re várhatóan 221 millióra tehető a diagnosz- tizált esetek száma. Ez 46%-os növekedésnek felel meg. A betegség kezelése három módon történhet: megfelelő étrenddel, vércukorcsökkentő gyógyszerrel, illetve inzulinnal. A 2-es típusnál az étrendi kezelésen van a hangsúly, amelyet vércukorcsökkentő gyógyszerekkel egészítenek ki. Az 1-es típusú cukorbetegségnél – az inzulin bevezetése óta – a gyógyszeres kezelés került előtérbe, miközben a diéta be- tartása szintén rendkívül fontos. Mivel a tanulmány az 1-es típusú cukorbetegekkel foglalkozik, ezért az alábbiakban ezen betegcsoport kezelését tekintem át részletesebben. Az 1-es típusú cukorbetegek kezelésében az inzulin beállítása meghatározóbb, mint a diéta, noha ez utóbbi is rendkívül fontos. Ennek oka az, hogy az alkalmazott inzulin- készítmények hatástartama hosszabb, mint a táplálékból felszívódó szénhidrátok által okozott vércukorszint emelkedés tartama. Például a gyorshatású inzulin hatástartama kb. 4-6 óra, ugyanakkor az étkezés utáni vércukorszint emelkedés tartama nem haladja meg a 3 órát. Illetve amennyiben a beteg elhúzódó hatású inzulint is kap (ez egyébként az általánosabb), akkor az inzulinhatás 6-8 órán keresztül fennáll és a szervezetben közepesen magas inzulinszint állandósul. Ez a helyzet teszi szükségessé a gyakori, 5- 7-szeri étkezést naponta. Következésképpen, nagyobb mennyiségű szénhidrát egyszerre történő elfogyasztását követően még az úgynevezett intenzív inzulinkezelés keretei között sem védhető ki a vércukorszint túlzott megemelkedése. Ez az oka annak, hogy egyszerre csak korlátozott mennyiségű szénhidrátot fogyaszthat a cukorbeteg. Az 1-es típusú cukorbetegek leggyakoribb inzulinkezelési módja a napi három-, négy-, esetleg ötszöri inzulinadagolás. Az előbbi stabil életvitelt igényel (napközben négy töb- bé-kevésbé meghatározott időpontú és szénhidráttartalmú étkezést tesz szükségessé), ezért a betegek kisebb hányada választja ezt a formát. Az utóbbi, amit intenzív inzu- linkezelésnek hívunk, ma már az 1-es típusú cukorbetegség legfőbb kezelési formája. A kezelésben a szervezet számára külön biztosítják az egyes étkezésekhez szükséges „étkezési-” és az étkezési szünetekben szükséges alap inzulinellátást. Az intenzív inzu-

BARANYI 1998. 10. www.lam.hu BARANYI 1998. 10. www.medlist.com BARANYI 1998. 12–13.

375 VII. Grastyán Konferencia linkezelés elengedhetetlenül megköveteli a beteg rendszeres vércukor önellenőrzését, fokozott motivációját, a beteg lehető legnagyobb mértékű bevonását kezelésébe, amely kellő mélységű, teljes körű és folyamatos oktatást tesz szükségessé. Ebben a kezelés- ben a vércukorszint önellenőrzése talán a legfontosabb, hiszen ez által biztosítható a kielégítő anyagcsere. Részletes felvilágosítást ad az előző időszak anyagcsere-állapo- táról, valamint a beteg ez alapján tudja módosítani az étkezési gyorshatású, és az alap inzulinok algoritmusát, valamint az adott vércukorszintnek megfelelően a gyorshatású inzulin adagokat. Ez az ellenőrzés azonban a kezelés neuralgikus pontja: egyrészt a vércukormérő csík drága és másrészt, tűnjön bár nagyon csekélynek, mégis fájdalmas az ujjbegy napi többszöri tűszúrása. A kezelés az orvosi gondozás része. A gondozás fő célja az idült állapottal együtt élni kénytelen cukorbeteg számára biztosítani mindazokat az előfeltételeket, amelyek révén a beteg képessé válik állapota szinten tartására az optimális életminőség elérése mellett. A betegek oktatása is komplex, hiszen a képzés keretein belül a betegnek megfelelő mennyiségű és mélységű ismeretanyag (például lehetséges kockázati tényezők) elsajátí- tására van szüksége, miközben számos készséget és technikát kell megtanulnia (például a szúrás módja). Mindez a beteg részéről nagyfokú felelősségtudatot, önkontrollt (ön- szabályozást) és önbizalmat követel. Végül, a betegnek azt a képességet is birtokolnia kell, hogy úgy éljen együtt a cukorbetegségével, hogy az egyrészt ne okozzon megoldha- tatlan problémát a mindennapi életben, másrészt lehetőség szerint mindent meg tudjon tenni mind az akut állapot, mind a késői szövődmények megelőzése érdekében.

3. A cukorbetegség vezetése

A cukorbetegség eddig tárgyalt orvosi kezeléséhez szorosan kapcsolódik a betegek viselkedéses teendője, amelyet a betegségvezetés kifejezésével lehetne összefoglalni. A cukorbetegség vezetése a vércukorszint kiegyensúlyozásának szabályozását foglalja magában. Hiszen vannak olyan események, amelyek növelik a vércukorszintet, ilyen például a szénhidrát tartalmú élelmiszerek fogyasztása, illetve mások csökkentik azt (például a mozgás, az inzulin, vagy a vércukorszintet csökkentő gyógyszerek). A cél az, hogy a beteg – amilyen hosszú időre csak lehetséges – fenntartsa a vércukorszint többé-kevésbé normális egyensúlyát, ezáltal csökkentve a káros következmények meg- jelenési kockázatát. A betegségvezetés tehát az anyagcsere kívülről történő (táplálék- fogyasztás, gyógyszerszedés, mozgás, stb.) szabályozásában mutatkozik meg, amely elsődlegesen viselkedéses tényezők mentén szerveződik. A test természetes kontroll mechanizmusainak hiányában tehát megfontolt, átgondolt cselekvésekre van szükség a vércukorszint szabályozásában, következésképpen az önszabályozás képessége és a személyes kontroll funkciója alapvető e folyamatban. Az önszabályozás és a kontroll képessége egy sajátos, ún. proaktív attitűdöt követel meg a pácienstől. Ez azt jelenti,

BARANYI 1998. 20–29. BARANYI 1998. 30. SHILLITOE 1995

376 VII. Grastyán Konferencia hogy a páciens, aki korábban elszenvedte a betegséget (vö. a páciens latin eredetű szó, eredeti jelentése = türelmes, illetve akinek tűrnie kell) és passzívan követte az orvos utasításait, az aktív, cselekvő ágenssé válik, s a személyes kontroll érzését növelve pró- bál megküzdeni a betegségével. A beteg tehát aktivitása által elébe megy a betegség kö- vetkezményeinek, miközben önmaga szabályozza, kontrollálja a betegségfolyamatot. A beteget voltaképpen felhatalmazzuk önmaga kezelésére, több szabadságot és egyben kontrollt adunk a kezébe, miközben képessé tesszük arra, hogy felelősségteljes dönté- seket tudjon hozni saját állapota monitorozása által. Ebben az egészségpszichológiai szemléleti keretben az orvos társként van jelen a betegség vezetésében. A cukorbetegek legfőbb önszabályozás mentén szerveződő feladatai az alábbiak: a) megfelelő mennyiségű étel megfelelő időben történő fogyasztása; b) megfelelő adagolásban és adott időben történő gyógyszer bevitele; c) a vércukorszint monitorozása pontosan előírt és meghatározott időpontokban; d) testgyakorlatok és más, megelőzést szolgáló mérések elvégzése.

4. A cukorbetegség viselkedéses tényezőire vonatkozó empirikus kutatások

A cukorbetegség azon krónikus megbetegedések egyike, amely pszichológiai szem- pontból igen megterhelő a páciens számára.10 A cukorbetegség egészségpszichológiai faktorainak feltárására irányuló kutatások mintegy húsz évvel ezelőtt kezdődtek el. Az empirikus kutatások elsősorban az önszabályozás jelentőségét hangsúlyozták.

Az önszabályozás jelentősége

A cukorbetegség kezelésének jellemzői (bonyolultsága, tartóssága, mennyire kíván megerőltetést, a beteg felelőssége) jól bejósolják az orvos utasításainak követését. Az orvosi utasítások betartása (adherencia) a cukorbetegség-kutatások központi eleme. A tanulmányok szerint az orvos utasításainak betartása az idő előre haladtával gyerekek- nél és felnőtteknél egyaránt romlik.11 Az öngondoskodó magatartás témakörén belül az alábbi pszichológiai változóknak szenteltek kitűntetett figyelmet a kutatók: a) a betegek jellemzőinek (személyiségvonások, megküzdés, stb.); b) a beteg szociális- és családi közegének; c) valamint a tágan értelmezett környezeti tényezőknek.12

A betegek jellemzői

Már az 1980-as években mind gyerekeknél, mind felnőtteknél összefüggést találtak a pszichológiai zavarok (például depresszió, szorongás) és a nem megfelelő cukorbe-

10 COX & GONDER 1992 11 Uo. 12 Uo.

377 VII. Grastyán Konferencia tegség-vezetés között, bár voltak tanulmányok, amelyek ezt a kapcsolatot nem erősí- tették meg. 13 Egy pozitív összefüggést kimutató tanulmányban leírták például, hogy az elidege- nítő, megalkuvó és lobbanékony természetű betegek rosszabb vércukorértéket mutattak.14 A kutatások megerősítették azt is, hogy a stresszhelyzetekkel való megküzdésnek szintén van hatása az önszabályozásra és a kezelés kimenetelére egyaránt.15 A kutatók a legtöbb cukorbetegnél felismerték és azonosították a pszichoszociális zavar különbö- ző típusait is a diagnózist követően, így például a depressziót, a szorongást és a társas visszahúzódást. Ugyanakkor kóros mértékű distresszről csupán a páciensek harmada számolt be, amely a betegséggel való együttélés első évének végére számottevően csök- kent.16 Leírták azt is, hogy a pszichoszociális problémák gyakran csupán másodlago- san – a cukorbetegség előrehaladtával megjelenő járulékos egészségügyi problémák megjelenésével egy időben – következnek be. Például azoknál a betegeknél, akiknél a cukorbetegséget látásromlás kísérte, ott gyakrabban jelent meg a depresszió és a csök- kent önbecsülés. Ugyanakkor a stabil látással rendelkező betegek kevesebb pszichés problémát mutattak rosszabb látású betegtársaikhoz képest.17 Az empirikus kutatások azt is megállapították, hogy az 1990-es évektől elterjedtté váló intenzív inzulinkezelés hatására sem növekednek a pszichológiai problémák.18 Az 1990-es évek közepén az egészségpszichológián belül a tudományos érdeklődés a páciensek egészségbe vetett hitére irányult. A betegek egészségbe vetett hite függ a betegség súlyosságától, a negatív következmények előfordulásának valószínűségétől, a kezelés hasznosságától és költségességétől, illetve a személy önszabályozó képes- ségébe vetett hitétől, azaz énhatékonyságától. Az énhatékonyságra irányuló empirikus kutatások pozitív kapcsolatot mutattak ki az énhatékonyság és a cukorbetegség vezetésében megtapasztalt önállóság között. Ez utóbbi, vagyis a cukorbetegség ve- zetésében megjelenő önállóság pedig az élettel való elégedettséggel hozható össze- függésbe. Az egészséghiedelmekkel kapcsolatos kutatási eredmények szintén tovább bővültek. Megállapították például, hogy serdülők inkább a cukorbetegség rövidtávú (napi vércukorszint) következményeitől tartanak a kezelés hosszú távú következmé- nyeivel (jövőbeli komplikáció) szemben. A kutatók igazolták azt is, hogy ha az egész- séghiedelem bizonyos alkotóelemei kognitív torzítás áldozatává válnak (például a be- tegség súlyossága lefokozódik), akkor az rosszabb hosszútávú anyagcsere kontrollal jár együtt. Az egészségbe vetett hit a kontroll helyének problémáját is felveti. A kontroll helye kétféle lehet: belső és külső. A kontroll helye belső, amennyiben a páciens azt hiszi, hogy ő maga irányítja életét, és ezáltal betegségét egyaránt. Ezzel ellentétben, a kontroll helye külső, ha a páciens lemond saját sorsa kovácsolásáról és a kontrollt az orvosi

13 COX & GONDER, 1992 14 Uo. 15 Uo. 16 Uo. 17 Uo. 18 Uo.

378 VII. Grastyán Konferencia team kezébe adja. A kontroll helye iránti attitűd, mint személyiségjellemző tehát közve- tett úton – az önszabályozáson keresztül – befolyásolja az anyagcsere folyamatokat.19 Ahogy azt már említettem, a cukorbetegség önszabályozási modelljében a tápanyag- bevitelre és az inzulinadagolásra kell koncentrálni. Következésképpen serdülőknél és fiatal felnőtteknél a cukorbetegséghez társuló étkezési zavarok (például az anorexia vagy a bulimia; ez utóbbi vezető tünete a zabálás és az azt követő önhánytatás) tovább nehezítik az anyagcsere-folyamatok kontrollját. A kutatások tanúsága szerint a fiatal cukorbeteg nők kb. 20%-a szenved valamilyen étkezési zavarban; ez az arány magasabb, mint a po- puláció átlaga.20 Örvendetes azonban, hogy a kognitív viselkedés-terápia sikeres megol- dást jelenthet a cukorbetegséget kísérő étkezési zavarok kezelésében.21 Az evészavarokat gyakran kísérő szégyen és bűntudat élménye szintén a vizsgálódás középpontjába került. A kutatások igazolták, hogy a bűnösség és az önvád érzése a vércukorszint ellenőrzésé- nek alacsony szintjével és a gyakoribb inzulinváltoztatással járt együtt. Mi több, a klinikai depresszió és a magas vércukorszint (hiperglikémia) közötti összefüggés már régóta ismert, a kapcsolat oki mechanizmusai továbbra is tisztázatlanok. A bűntudat és a szégyen szorosan kapcsolódik az aggodalomhoz, a szorongáshoz is. A vizsgálatok kimutatták, hogy a magas vonásszorongással jellemezhető 1-es típusú cukorbetegek az alacsony vér- cukorszint (hipoglikémia) testi tüneteit könnyen összetévesztették a szorongás tünetei- vel, amely szükségtelen kezeléshez és magas vércukorszinthez vezetett.22

A szociális- és a családi faktorok jelentősége

Nem meglepő az a tény, hogy a családi kapcsolatok bizonyos esetekben erősítik, míg más helyzetekben gyengítik a kezelést. Már az 1990-es évek elején megállapítást nyert, hogy a családi támogatás és összetartozás pozitívan korreál az orvosi utasítások betartásával és a jobb anyagcsere szabályozással, míg a családi konfliktusok ellentéte- sen hatnak.23 Érdekes viszont az, hogy a családi kötelékből származó társas támogatást sok kutatás vizsgálta, ugyanakkor a családon kívüli társas támogatás forrásait (barátok, vallási közösség, egyesületi tagság) egyetlen sem. Ebben az időszakban csupán csekély számú kutatás foglalkozott a cukorbetegek életminőségével, illetve a betegség karrierre és családi életre gyakorolt hatásával. A betegek társas kapcsolatait és szocioökonómiai státuszukat sem vizsgálták. A 21. századi egészségpszichológiai kutatások már felis- merték a társas támogatás tompító hatását, amely védőfaktort jelent a cukorbetegség komplikációját kísérő depresszió ellen.24 A társas támogatás protektív szerepe felvetette a konfliktusmegoldó képesség és a kommunikációs készségek fejlesztésének szükséges- ségét a családtagok körében. Egy empirikus vizsgálatban a cukorbeteg gyermekek szü- leinek gyermekük jövőjével kapcsolatos kérdéseket állítottak össze. A kutatás eredmé-

19 SHILLITOE 1995 20 COX & GONDER 1992 21 SHILLITOE 1995 22 GONDER és mtsai 2002 23 COX & GONDER 1992 24 Uo.

379 VII. Grastyán Konferencia nye szerint az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú szülőknek több információra volt szükségük gyermekük jövőjének bejóslásával kapcsolatban. A családi kapcsolatokból táplálkozó társas támogatás tehát fontos védőfaktor: a kutatások igazolták, hogy azon cukorbeteg gyerekek, akiknek családja – a diagnózis idején – kevesebb konfliktust és nagyobb együttműködést mutat, kevesebb súlyos hipoglikémiás epizódot élnek át.25 A szülők és a gyerekek közötti felelősség megosztása szintén jelentős figyelmet kapott az utóbbi években: empirikusan igazolták, hogy az idő előtti függetlenedés az öngondoskodásban negatív klinikai következményeket von maga után. Hiszen azok a beteg gyerekek, akikre nagyobb felelősség hárul a betegségük kezelésében, több hibát vétenek, kevésbé követik az orvos utasításait és rosszabb anyagcsere-szabályozást mutatnak azokhoz a gyerekekhez képest, akiknek szülei tovább vonódnak be a gyerekük kezelésébe. Másrészt, vizsgálták a szülői túlóvást, túlvédést is. Megállapították, hogy az édesanya stressz szintje pozitívan korrelált a gyermek cukorbetegséget kísérő dep- resszió szintjével. Ugyanakkor a szülői túlóvás (tkp. a szülő aggodalma) nem hozható összefüggésbe az 1-es típusú cukorbeteg gyermek depresszív tüneteivel.26 A cukorbetegség és a párkapcsolat vonatkozásában azt találták, hogy a párkapcso- latok alapvető hatással vannak a cukorbetegség kezelésére, különösen a serdülőknél. Mindemellett ez a terület sem kapott eddig annyi figyelmet, amennyi megillette volna.27 Összefoglalva a fentieket megállapítható tehát, hogy a krónikus betegek és család- tagjaik menedzselése olyan komplex orvosi-, pszichológiai- és szociális feladat, amely csak egy orvosokat, pszichológusokat és szociális szakembereket egyaránt magába fog- laló team által valósítható meg maradéktalanul.28

A környezeti faktorok és a viselkedéses lehetőségek

A 80-as évektől kezdve vizsgálták a környezet által felállított gátak szerepét az orvosi utasítások követésében. A 90-es évektől figyeltek fel arra, hogy az orvosi szabályköve- tés negatív következményekkel is járhat: az intenzív inzulinkezelés kapcsán túlzottan alacsony vércukorszint jöhet létre, illetve súlygyarapodás következhet be. Ezek a hatá- sok az anyagcsere folyamatok szintjén mutatkoznak meg. Ugyanakkor nem feledkez- hetünk meg a betegség és a szabálykövetés pszichés hatásairól sem: a páciens mindezt büntetésként is megélheti, amely még inkább kiszolgáltatottá teszi őt, egy gyermeki szerepbe kényszeríti az aktív, önszabályozó, proaktív attitűd megtapasztalásával szemben. Ebben az esetben a betegek csupán akkor végeznek önellenőrzést, amikor érzik, hogy megfelelő a vércukorszintjük. Ez azonban csapda forrása, hiszen a megfelelő – jó időben mért – vércukorszint nem biztosít „táptalajt” az önszabályozás számára. Összességében tehát a pszichológusok számos változót azonosítottak, amelyek hatnak a cukorbetegek önszabályozására. Bizonyára még több releváns faktor felismerése várat magára, a különböző elemek közötti bonyolult kölcsönhatások azonosítása mellett.

25 GONDER és mtsai 2002 26 MELLINS és mtsai 2004 27 GONDER és mtsai 2002 28 COLLIER és mtsai 2001

380 VII. Grastyán Konferencia

Következtetések

A cukorbetegség elmúlt húsz éves egészségpszichológiai kutatásában egy új kezelé- si modell rajzolódott ki, amely a beteget „felhatalmazza”, voltaképpen lehetőséget ad számukra ahhoz, hogy saját belső erőforrásaikat felhasználva javítsák aktuális egész- ségi állapotukat. Ebbe a szemléleti keretbe illeszthető például a Bátor Tábor, amely komplex terápiás rekreációs programokat kínál cukorbeteg vagy daganatos gyermekek és családtagjaik számára. A tábor által nyújtott élmények (pl. lovaglás, íjászat), a biz- tonságot nyújtó társas közeg lehetővé teszi a pozitív önértékelés, az énhatékonyság és a társas támogatás megtapasztalását, amely proaktív attitűd által közvetett úton, de hosszútávon képes befolyásolni a krónikus betegséggel való megküzdést.

Felhasznált irodalom

Baranyi 1998 = Dr. Baranyi É. és mtsai: Tények és adatok Diabetes mellitus. Melania, 1998, 10–30. Budapest Carrol 1992 = Carrol, D.: Health Psychology Stress, Behavior and desease. Routledge 1-10. University of Glasgow, 1992 Collier 2001 = Collier, J. és mtsai: Parental information needs in cronic renal failure and diabetes mellitus. Eur J Pediatr, 2001. 160. 31–36. Cox & GONDER 1992 = Cox, J. D. és Gonder-Frederick, L.: Major development in behavioral diabetes research. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 2001. 4. 628–638. Gonder és mtsai 2002 = Gonder-Frederick, L., Cox, J. D. és Ritterband, L. M.: Diabetes and Behavioral Medicine: The Second Decade. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 2002. 3. 611–625. Hídvégi 2003 = Dr. Hídvégi T.: A diabetes cardiovascularis betegség? A 2.-es típu- sú diabetes macrovascularis szövődményeiről. Hippocrates, 2003. 6. sz. (online folyóirat) a http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/6/411.htm címen, Internet, 2009.június 20. Gyürüs 2004 = Dr. Gyürüs É. (levelező szerző), Dr. Soltész Gy.: Az 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája Európában, az EURODIAB adatai alapján. 2004. má- jus 25. http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0406/3.htm címen, Internet, 2009. június 20. Matarazzo 1980 = Matarazzo, J.: Behavioral health and behavioral medicine: Frontiers for a new health psychology. American Psychologist, 1980. 35. 807–917. Mellins és mtsai 2004 = Mellins, L. L. és mtsai: Relationship of parental overprotecti- on and perceived child vulnerability to depressive symptomology in children with Type 1 diabetes mellitus: The moderating influence of parenting stress. Children’s health care, 2004. 1. 21–34. Shillitoe 1995 = Shillitoe, R.: Diabetes mellitus. In Health Psychology Processes and applications by Annabel Broome and Sue Llewelyn. Chapman & Hall, 1995. 187-198.

381 VII. Grastyán KonferencIa

Tortoriello Fiorella a tekenu, az ókori egyiptomi temetési rítusok enigmatikus szereplője

anulmányomban az egyiptomi temetési processziók egy kevéssé ismert részt- vevőjét, a tekenut szeretném bemutatni. Az egyiptomi név számunkra nem so- t kat árul el, a jelentése: „közelítő”. Ezzel a szarkofág és a kanópusz edények nekropolisz felé vezető útját kísérő, meglehetősen változatos külsővel ábrázolt alakot jelölték. A processziók ábrázolása az 5. dinasztia alatt jelent meg, és (számos változtatással) a Ramesszida kor végéig a sírok dekorációs programjának a részét képezte, átvészelve a II. Amenhotep alatti ábrázolásbeli és a IV. Amenhotep alatti ideológiai reformokat is. Az Óbirodalom idejéből 16 temetési jelenet maradt fenn. Ezek összetétele és elhelye- zése igen változatos, általánosságban jellemző rájuk a kísérő és magyarázó szövegek szűkszavúsága, ami megnehezíti a sokszor töredékes ábrázolások értelmezését. A Középbirodalom kezdete és I. Amenhotep uralma közti időszakban (Settgast-féle „Korai csoport”) kialakult a sírképek rögzült helye és összetétele (az ide sorolható sí- rok Thébában, el-Kab-ban, Asszuánban és el-Berseh-ben találhatók1), amin Hatsepszut korában változtattak először (Hatsepszut- IV. Thotmesz kora: „Kései csoport” – egy el- Kab-i kivételével thébai sírokról van szó2), majd III. Amenhotep alatt és a Ramesszida kor folyamán.

A temetéshez kapcsolódó processziókat és rítusokat először a második terem (fo- lyosó) falán ábrázolták, de III. Amenhotep korától az első terembe kerültek (TT 55, 181). A Ramesszida korban is itt a leggyakoribb, akár a bal, akár a jobb oldali falakat elfoglalva, míg a második teremben csak ritkán fordul elő. A jelenetsor a következő elemekből tevődik össze: 1. ház (ritkán jelenik meg, pl. TT 80) 2. purifi kácós sátor 3. „Zarándoklatok” (abüdoszi és szaiszi utazás) 4. temetési menet: a. átkelés a nyugati partra b. a Nekropolisz felé vezető út c. megérkezés a sírhoz 5. temetési rítusok és a szájmegnyitás szertartása

1 BARTHELMESS 1992. 117. 2 BARTHALMESS 1992. 117–120.

32 VII. Grastyán Konferencia

A tekenu első leírása Maspero nevéhez fűződik. 1891-ben a Montuherhepeshef-sír ábrázolásaira támaszkodva tényleges, vagy imitált emberáldozatként azonosította. Lefébure ezen némileg finomított, és a holtak világát őrzőknek szánt áldozatot látott benne, majd Max-Möller szintén feláldozott núbiaiakról írt 1904-es cikkében, Innj sír- jának (TT 81) feketére festett tekenuját is bizonyságul hívva. A döntő lépést a Norman de Garris és Nina Davies, valamint Allen H. Gardiner nevé- vel jegyzett sírpublikációk jelentették, lehetővé téve az egyes sírokban ábrázolt jelenetek pontos megismerését, ezzel pedig bizonyos fokú kategorizálását. Bár a tekenu tény- leges azonosításához ez sem segítette hozzá a kutatókat, a szövegek és képek további tanulmányozásával újabb elméletek születtek: A két szerző, és később Säve-Söderbergh, Helck és Otto, majd Kákosy László a zsugorított, bőrbe burkolt archaikus temetkezés – Junker szerint a butói királytemet- kezés – hagyományának továbbélésévé tompította a korábbi elméleteket. A. Moret10 ezt a foetus-i asszociációval egészítette ki. Van der Leuw11 és az ő nyomán Griffiths12 és Settgast13 azonban ennél aktívabb szerepet juttatott a tekenunak. a sm-pap által megszemélyesítve. Griffith szerint oroszlán- bőrt viselve játssza el Hórusz, a szeretett fiú (s3 mry.t=f), a halott túlvilági boldogulá- sáról gondoskodó személy szerepét. 1956-ban Kees14, majd Weinstein azonban visszatért a TT 20-as sír alapján kialakí- tott emberáldozati koncepcióhoz. Szerintük egyfajta bűnbakként, marhaáldozat kísé- retében temették el a holttest felett hatalmat követelő démonok elhárítására. Ehhez kapcsolható Assmann15 elmélete, amely a halál ellenségként való felfogásának meg- testesítőjévé tette a tekenut, azaz ő képviselné mindazt, amit a halál megközelíthet, anélkül, hogy a holttestnek bántódása esne. 1959-ben Vycychl magát a ’tekenu’ szót vetette vizsgálat alá és az akkád tuk(k)an(n)u (bőrzsák) szóból vezette le. A bőrrel borított külső ragadta meg Bárta figyelmét is, szerinte ez azonban békabőrt imitál, Heket papját rejtve maga alatt.16 Egy egészen más megközelítést alkalmazott Erick Hornung17, amikor a szarkofág, a kanópusz korsók és a tekenu megbonthatatlan egysége alapján az utóbbit is a test része- ként értelmezte, és a mumifikálás eltávolított, viszont nem a kanópuszokban elhelye-

Maspero 1893. 298. és 1907. 154. Lefébure 1893 Max-Möller 1904 Säve-Söderbergh 1957 Helck-Otto 1967 Kákosy 1998. 355. Junker 1940 10 Moret 1923 11 Van der Leuw 1938. 151–167. A gondolat már Masperonál is megjelenik: Moret 1923. 71. 12 Griffith 1958 13 Settgast 1963 14 Kees 1956. 250–251. 15 Assmann 2005. 308–310. 16 Bárta 1999, 116. 17 Hornung 1992. 169–174.

383 VII. Grastyán Konferencia zett részek (pl. az agy), illetve a holttesttel érintkezésbe került anyagok (tamponáló, ill. a bandázsolásból hátramaradt szövetcsíkok, egyéb anyagok, ún. ’Körperlichen Reste’) bőrbe csomagolt halmazaként írt róla, melyet egy élethűen festett maszk segítségével tettek emberszerűvé. Hasonló, a mumifikálás során hátramaradt anyagokból összeál- lított csomagokat találtak is Deir el-Medinében, azonban arra vonatkozó utalást, hogy ezek bőrrel lettek volna beburkolva, vagy maszk fedte volna őket, nem találtam. Megfontolandónak tartom mindezek mellett Serrano felvetését, aki a tekenut a Sed- ünneppel hozta összefüggésbe. Szerinte, mivel a Sed-ünnep a király újjászületését szol- gálja, a tekenu nem más, mint a királyi test mindazon része, mely meghal a rítus alatt.

Összesen ötvennégy sírt sikerült összegyűjtenem, amelyben a tekenu szerepel, ezek alapján három nagy csoportra – „típusra” – tudtam osztani az ábrázolásokat, melyeken belül további alcsoportokat alakítottam ki a fej láthatóságának fokozatai alapján. A temetkezés menetének elemzését, mint azt fentebb már sokszor megemlítettem, Jürgen Settgast végezte el és tette közzé 1963-as, Untersuchungen zur Altägyptischen Bestattungsdarstellungen című könyvében. Ebben négy fejezet foglalkozik a tekenu- val18, két alapvető kategóriába sorolva az ábrázolásokat19: Az első a Korai csoport (Frühe Gruppe), mely a Középbirodalommal veszi kezde- tét és röviddel I. Amenhotep után ér véget. A második, Kései csoport (Späte Gruppe) már az Óbirodalom idején megjelenik, Idwt sírjában, majd Hatsepszut korától IV. Thotmeszig tart. Settgast ezt a vizsgálatot 27 sír tanulmányozásával végezte. Ebből a könyv 19 sír esetén mutat be kézzel rajzolt, helyenként pontatlan képet.20 Ez a lista azonban nem tartalmazza az összes tekenu ábrázolással bíró sírt. A Porter-Moss gyűjteményben21 további sírokat találunk (összesen harmincegyet), melyekhez H. Altenmüller a mww- táncosok kapcsán újabb adatokat szolgáltat (összesen tizennégyet)22, még mindig a teljesség igénye nélkül. Meg kell említenünk mindezek mellett azonban a TT 11-es, TT 41-es, TT 45-ös, TT 57-es, TT 61-es, TT 66-os, TT 84-es, TT 147-es, TT 157-es TT 389-es és TT 424-es sírokat, melyekről ezeken a helyeken nem esik szó, feltehetőleg az ábrá- zolások töredékes állapota miatt. Az ezen sírokból származó adatokat összevetve Settgast tipológiája nem tekinthető megbízhatónak az időrendi besorolás tekintetében. A korai és kései csoport helyett – ami a koporsó-processzió esetében helytálló, a ka- nópusz és tekenu processzió esetében azonban, az áttételnek köszönhetően korrekció- ra szorul –, én ikonográfiai sajátosságok alapján különítettem el a képeket: Az 1. típusba 5 alcsoportot soroltam, ezek: 1a-b-b1-b2-c. A tekenu itt, az 1c kivételével, mint fekete bőrbe burkolt, a maga alá húzott kézzel és lábbal kuporgó emberi alak hátának ívét követő „csomag” (1b), ill. alaktalan „köteg”

18 Settgast 1963. III. fejezet: 21–26., IV. fejezet: 26–32., VI. fejezet: 38–48. és X. fejezet: 89–94. 19 Settgast 1963. 2. 20 Settgast 1963. 1-2, 4. táblák 21 Porter – Moss 1985 22 Altenmüller 1975

384 VII. Grastyán Konferencia jelenik meg (1a); melyből esetenként kilóg az arc (1b1), vagy az egész fej és az arc elé tartott kéz (1b2). Kivételes esettel állunk szemben Montuherhepeshef sírjában (TT 20), ahol a tekenu teljesen meztelenül kuporog a tm hieroglifát formázó szánon (1c).

Az 1.b típus Rekhmiré sírjában Az 1.c típus Montuherhepeshef sírjában

Az első ilyen tekenu ábrázolás az Óbirodalom korából, Idut sírjában maradt fenn. Itt már megjelenik a tekenu elnevezés, de az 1a típussal jelölt forma folytatás nélkül maradt.

Idut sírja

385 VII. Grastyán Konferencia

A típus ezt követően Hatsepszut korában tért vissza, annak ellenére, hogy a köz- ben kialakult 2. típus is tovább élt IV. Thotmesz koráig. Settgast rajza szerint23 ez az újbóli megjelenés az Óbirodalom típusát követi, majd némi módosulással (1b) III. Thotmesztől folyamatosan képviselteti magát, de előfordul II. Ramszesz alatt is (TT 157), majd a Szaiszi kort követően egy rövid reneszánsz után végleg eltűnik. A fénykor egyértelműen III. Thotmesz kora (TT 20, 53, 57, 82, 84, 100, Paheri), ekkorra tehető az 1c típus egyetlen előfordulása. Kivételes ábrázolást találunk a TT 147-es sírban (1b1 típus, IV. Thotmesz kora), ahol az arc és az elé tartott kezek szabaddá váltak a bőr burkolat alól. Ez az ábrázolásmód a Ramesszida korban (TT 284), majd a Szaiszi korban (TT 34, 36, 387) teljes fejet látni engedő 1b2 típussá alakulva élt tovább. A Szaiszi kor a tekenu ábrázolások utolsó vi- rágkorát hozta el – kimutatható ekkor a leghősibb 1c típus (Neferrenpet) mellett az 1b (TT 36, 389), illetve az 1b2 (TT 34, 36) csoport is. A 2. típuson belül, az 1.-hez hasonlóan 5 alcsoportot tudtam elkülöníteni: 2a-a1-a2- b-c. A csoport az időrendi határokat figyelmen kívül hagyva Settgast „Korai-csoport- jának” felel meg, és annak ellenére, hogy igen változatos ábrázolások alkotják – for- mátlan, felállított zsákra emlékeztető, foltos marhabőrbe csavart ‘göngyölegtől’ (2b, Szehetepibré) az állati alakhoz hasonlító, elnyújtott, nagyméretű tekenun át (2c, TT 78, 172) a kétségtelenül emberi alakig (2a-a1-a2) – a felegyenesedett pozíció alapján egy kategóriaként kezelhető. Az utóbbi három alcsoport egy lábait maga alá húzva ülő, bőrbe burkolózó emberi alakot mutat, melynek feje és arca egy esetben nem kivehető (2a, TT 81), máshol viszont látszik az arc (2a1, TT 11, 12, 24, 39, 42, 61, Reneni), vagy a parókás fej (2a2, TT 15, 17, 60, 260). Az Óbirodalom 1a típusa után a tekenu a Középbirodalom alatt tehát megválto- zott külsővel tért vissza a temetési processzió ábrázolásain. Az alak egyre jobban ki- bontakozik, és egyre inkább a függőleges kiterjedésre törekszik. A XII. dinasztia alatt, I. Szeszosztrisz korában a még formátlan 2b típus mellett már megjelenik az ülő, a parókás fejet szabadon hagyó ábrázolás (TT 60), ami megmaradt az Újbirodalom idején, I. Jahmesz alatt is (TT 15). Ezt követően, I. Amenhotep korától (Reneni) III. Thotmeszig (TT 11, 12, 24, 39, 42) az arcot kivéve eltakarták a fejet, de III. Thotmesz és III. Amenhotep alatt visszatért a parókás megjelenítés is (TT 78, 172). Az arcot is elfedő ábrázolásokra kevesebb példát találunk, a 2a csoportot egyetlen I. Thotmesz korára tehető sír képviseli (TT 81), Szehetepibré típusa (2b) a Középbirodalom után eltűnt, a 2c csoport kizárólag III. Thotmesz (TT 172) és IV. Thotmesz - III. Amenhotep alatt mutatható ki (TT 78). A 2. típus fénykora egybe esett az 1. típus virágzásával: III. Thotmesz korában egyaránt képviseltette magát a 2a1 (TT 11, 12, 39, 42), a 2a2 (TT 60), valamint a 2c típus (TT 172). A 2. típus tehát a középbirodalmi megjelenés tekintetében megelőzte az 1.-t, majd hosszú párhuzamos fejlődés után IV. Thotmesz – III. Amenhotep korában megszakadt.

23 Settgast 1963. 4. tábla

386 VII. Grastyán Konferencia

A 2.b típus A 3. típus az első kettőtől eltérően nem a temetési processzióban jelenik meg, hanem a sír környezetében elhelyezke- dő „Szent körzetben” játszódó jelenetek egyikében, az azonosításhoz azonban a formai hasonlóság mellett a kísérő feliratok alapján sem férhet kétség. Itt a teke- 2a.1 típus, Reneni sírja nu az 1b2 típussal megegyező alakot ölt, de már egy maga alá hajló oroszlánlába- kon álló zsámolyra vagy ágyra fektetve jelenik meg, a „Két obeliszk felállítása”, egy Xrj-Hb pap, a „Négy füstölőállvány” és a „Szentélyek purifikációja” mellett. Kivétel ez alól a TT 41-es sír, ahol mintha a Mww-csarnokban állna. Itt az 1b típust idéző megjelenítés, az alá helyezett szán és a Mww-k testhelyzete azonban arra utalhat, hogy a művész már helytelenül értelmezte, vagy esetleg átértelmezte a csoport jelentését. Az alaptípus (3a1) Hatsepszut korától IV. Thotmeszig öt esetben jelenik meg, szemben a rendhagyó 3a csoporttal, mely- A 2a.2.típus Szenet sírjában nek egyetlen előfordulása a XIX. Dinasztia korára, az I. Széthi és II. Ramszesz uralma alatti időszakra tehető. Talán éppen ez az időbeli eltérés szolgáltathatja a magyará- zatot a változásra, illetve az esetleges té- ves értelmezésre. Bár a meghatározást és a pontos sta- tisztikák összeállítását sokszor teszik ne- hézzé a hasonló állapotban fennmaradt jelenetek, a következő következtetések vonhatók le: Az 1. típusba összesen huszonkét ábrá- zolást tudtam sorolni, a 2. típusba tizen- ötöt, míg a 3. típusba mindössze hatot. A 3. típus Duauneheh sírjában

387 VII. Grastyán Konferencia

További 14 sír képeit a publikációk hiánya, vagy a falak állapota miatt nem tudtam megvizsgálni. A legtöbb sír, összesen negyvenkilenc, Thébában található, ezen belül is a Sheikh Abd el-Gurnán, ahol tizennyolc tekenu ábrázolást találtam. Dira Abu el-Nagán további nyolcat, a Khokha dombon hármat, az Asasifon négyet, a Gurnet-Muraion egyet. Ezek térbeli eloszlásában is megfigyelhetők bizonyos tendenciák: a Sheikh Abdel-Gurnán levő sírok közül tizenegyben az 1. típusú ábrázolás jelenik meg, míg a további hét, fő- ként a terület északi részén kialakított sír a 2. típust tartalmazza. Ez az arány Dira Abu el-Nagán kiegyenlítődik, az Asasif-on viszont az 1. típus kizárólagos uralma figyelhető meg. A Khokha-domb ilyen szempontból nem vizsgálható teljes bizonyossággal, az itteni ábrázolások közül csak a TT 49 és a TT 172 képeit sikerült átnéznem, az első az 1., a második a 2. típushoz tartozik. Thébán kívül négy ábrázolás ismert, Gízában és Memphiszben egy-egy, valamint Paheri és Reneni sírja el-Kabban. Itt érdekes, hogy bár Reneni sírja később épült, mégis a korábbi típust választotta, míg Paheri már a nemsokkal a sír kialakítása előtt elterjedt 1.b típust választotta.

Összességében tehát elmondható, hogy az ábrázolások az Óbirodalom korában jelennek meg, ismertek a Középbirodalom idején, majd az Újbirodalom során végig álta- lános maradt, végül a tekenu a Szaiszi korban tért vissza a kánonba. A fénykor egyér- telműen a Hatsepszuttól IV. Thotmeszig terjedő időszak. Érdemes megjegyezni, hogy az Amarna kor sem jelent egyértelmű törést a tradícióban, hiszen a tekenu jelen van a III.-IV. Amenhotep és Ay korában készült TT 55-ös és TT49-es sírokban.

A tekenu ábrázolásokat tartalmazó sírok és azok elhelyezkedése: 1. Számozott sírok: TT 10: Ttj-ky (XVIII. Din., Jahmesz) Dira Abu el-Naga TT 11: Dhwty (XVIII. Din., Hatsepszut-III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 11- 12 között: Seikh Abd el-Gurna TT 12: Hrj (XVIII. Din., Hatsepszut) Seikh Abd el-Gurna TT 17: Nb-Jmn (XVIII. Din., II. Amenhotep) Dira Abu el-Naga TT 20: MnTw-Hr-xpS=f (XVIII. Din., III. Thotmesz) Dira Abu el-Naga TT 24: Nb-jmn (XVIII. Din., III. Thotmesz) Dira Abu el-Naga TT 29: Imn-m-jpt (XVIII. Din., II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 34: MnTw-m-HAt (XXVI. Din.) Asasif TT 36: Jbj (XXVI. Din.) Asasif TT 39: Pwy-m-ra (XVIII. Din., III. Thotmesz) el-Khokha TT 41: Imn-m-jpt (XIX. Din., I. Ramszesz-I. Széti) Seikh Abd el-Gurna TT 42: Imn-msw (XVIII. Din., III. Thotmesz-II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 45: Dhwty (XVIII. Din., II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 49: Nfr-Htp (XVIII. Din., Ay) el-Khokha TT 53: Jmn-m-HAt (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 55: Ra-msw (XVIII. Din., III.-IV. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna

388 VII. Grastyán Konferencia

TT 57: xA-m-HAt (XVIII. Din., III. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 60: Sn.t (XII. Din., I. Szeszósztrisz) Seikh Abd el-Gurna TT 61: Wsr (XVIII. Din., IV. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 66: Hpw (XVIII. Din., IV. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 78: Hrw-m-Hb (XVIII. Din., IV. Thotmesz-III. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 81: Jnnj (XVIII. Din., I. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 82: Jmn-m-HAt (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 84: Jamw-nDH (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 92: Sw-m-njwt (XVIII. Din., II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 96b: Sn-nfr (XVIII. Din., II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 100: Rx-mj-Ra (XVIII. Din., III. Thotmesz-II. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 104: Dhwty-nfr (XVIII. Din., II. v. III. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 112: Mn-xpr-Ra-snb (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 120: ann (XVIII. Din., III. Amenhotep) Seikh Abd el-Gurna TT 122: Jmn-Htp & Jmn-m-HAt (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 123: Jmn-m-HAt (XVIII. Din., III. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 125: DwAw-nHH (XVIII. Din., Hatsepszut) Seikh Abd el-Gurna TT 127: Sn-m-jaH (XVIII. Din., Hatsepszut) Seikh Abd el-Gurna TT 147: ? (XVIII. Din., IV. Thotmesz) Dira Abu el-Naga TT 157: Nb-wnn=f (XIX. Din., II. Ramszesz) Dira Abu el-Naga TT 172: MnTw-jy-wj (XVIII. Din., III. Thotmesz-II. Amenhotep) el-Khokha TT 179: Nb-Jmn (XVIII. Din., Hatsepszut) el-Khokha TT 224: JaH-msw (XVIII. Din., Hatsepszut-III Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna TT 260: Wsr (XVIII. Din., III. Thotmesz) Dira Abu el-Naga TT 276: Imn-m-jpt (XVIII. Din., IV. Thotmesz) Gurnet-Murai TT 284: PA-Hm-nTr (Ramesszida kor) Dira Abu el-NAga TT 366: Djar/ Zar (XI. Din., Mentuhotep Nebhepetré ?) Asasif TT 389: BA-sA (XXVI. Din.) Asasif A.4: SA-wsr (XVIII. Din., Hatsepszut-III. Thotmesz) Dira-Abu el-Naga A.26: ? (Ramesszida kor) Dira Abu el-Naga C.6: Jpy (XVIII. Din., IV. Thotmesz) Seikh Abd el-Gurna 2. Számozatlan sírok: Jdwt (VI. Din.) Gíza Nfr-rnpt (XXVI. Din.) Memphisz? PA-Hrj (XVIII. Din., III. Thotmesz) el-Kab Rnnj (XVIII. Din., I. Amenhotep) el-Kab Shtp-jb-Ra (XII. Din.) Théba, Ramesszeum “Thuraieff-relief” (?) ?

A vizsgált sírok datálása: 1. Óbirodalom: VI. din.: Idut (VI. din.) 2. Középbirodalom:

389 VII. Grastyán Konferencia

XI. din.: TT 366 XII. din.: Szehetepibré, TT 60 3. Újbirodalom: XVIII. din.: Jahmesz: TT 15 I. Thotmesz: TT 81 I. Amenhotep: Reneni Hatsepszut: TT 12, 125, 179 Hatsepszut - III. Thotmesz: TT 11, 224 III. Thotmesz: TT 20, 24, 39, 53, 82, 84, 112, 122, 123, 127, 260, Paheri III. Thotmesz - II. Amenhotep: TT 42, 100, 172 II. Amenhotep: TT 17, 29, 92, 96b II. vagy III. Amenhotep: TT 104 IV. Thotmesz: TT 61, 66, 147, 276, C.6 IV. Thotmesz - III. Amenhotep: TT 78, 90 III. Amenhotep: TT 57, 120 III. - IV. Amenhotep: TT 55 Ay: TT 49 XIX. din.: I. Ramszesz - I. Széthi: TT 41 II. Ramszesz: TT 157 Ramesszida: TT 284, A. 26 4. Szaiszi kor: TT 34, 36, 38, Neferrenpet

Bibliográfia

Altenmüller 1975 = Altenmüller, Hartwig: „Zur Frage der MWW”. Studien zur Altägyptischen Kultur 2 (1975) Assmann 2005 = Assmann, Jan: Death and Salvation in Ancient Egypt. Cornell University Press, Ithaca, London, 2005 Barthalmess 1992 = Barthelmess, Petra: Der Übergang ins Jenseits in der the- banischen Beamtengräbern der Ramessidenzeit (SAGA 2). Heidelberg, 1992. Bárta 1999 = Bárta, Miroslav: The Title „Priest of Heket” in the Egyptian Old Kingdom, JNES 58 No. 2 (1999) Griffith 1958 = Griffiths, G.: The Tekenu, the Nubians and the Butic Burial. KUSH, VI. (1958) Helck-Otto, 1967 = Helck, Wolfgang: „Einige Bemerkungen zum Mundöff- nungsritual”. MDAIK 22, (1967), 27–41 Hornung 1992 = Hornung, Erik: Der Geist der Pharaonenzeit. Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH & Co. KG, München, 1992 Junker 1940 = Junker, Herman: Der Tanz der Mww und das Butische Begräbnis im Alten Reich. MDAIK 9 (1940)

390 VII. Grastyán Konferencia

Kákosy 1998 = Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 1998 Kees 1956 = Kees, Hermann: Totenglauben und Jenseitsvorstellungen der alten Ägypter: Grundlagen und. Entwicklung bis zum Ende des Mittleren Reiches. Akademie Vlg. Berlin, 1956 Maspero 1893 = Maspero, Gaston: Le rituel de sacrifice funéraire, Études de myto- logie et d’archéologie égyptiennes. Paris, 1893 Maspero 1907 = Maspero, Gaston: L’Archéologie Egyptiens. Paris, 1907 Moret 1923 = Moret, Alexandre: Mystčres égyptiens. Libraire Armand Colin, Paris, 1923 Porter – Moss 1985 = Porter, Bertha – Moss, Rosalind L.B.: Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Reliefs and Paintings. I. The Theban Necropolis, Part 1. Private Tombs. Oxford, 1985 Säve-Söderberg 1957 = Säve-Söderberg, T.: Four Eighteenth Dynasty Tombs, Vol I. Oxford University Press, Oxford 1957 Settgast 1963 = Settgast, Jürgen: Untersuchungen zu Altägyptischen Bestattun gsdarstellungen. Verlag J.J. Augustin, Glückstadt, Hamburg, New York, 1963 Van der Leuw 1938 = Leuw, G. van der: Hockerbegräbnis und der Ägyptische tjk- nw. Studi e Materiali di Storia delle Religioni (1938)

391 VII. Grastyán KonferencIa

Török Éva az előszerződés jogintézménye a bíróságok joggyakorlatában

Bevezetés

anulmányom célja, hogy feltárja az előszerződés – mint a szerződés létrehozá- sának egyik formája – jogintézményének sajátosságait és problémáit a bírósá- tgok gyakorlatának elemzésén keresztül. A szerződéskötés folyamatában érvényesül a szerződési jog egyik alapelve, a szerző- dési szabadság elve. Ennek egyik eleme a szerződéskötési szabadság, melyet expressis verbis a Ptk. nem tartalmaz, azonban a törvény 198. § (2) bekezdéséből1 a contrario következtetéssel megállapítható. A szerződési szabadság korlátját jelenti a szerződés- kötési kényszer, mely alapulhat a felek megállapodásán, vagyis előszerződésen vagy opciós szerződésen, illetve jogszabályi előíráson, azaz közjogi szabályon. A szerződés- kötési szabadság elvével összhangban igen szűk körben ír elő törvény szerződéskötési kötelezettséget a piacgazdaság viszonyai között. Ilyen jellegű előírásra elsősorban az olyan területeken van szükség, amelyeken a gazdasági feltételek hiánya miatt jogi be- avatkozás nélkül nem jön létre a kereslet és a kínálat kívánatos egyensúlya, s így nem alakulhat ki megfelelő verseny a gazdasági szereplők között. Ebbe a körbe tartoznak pl. a monopolhelyzetben lévő közüzemi szolgáltatók vagy tömegközlekedési vállala- tok. Ilyenkor tehát szükséges, hogy törvény tegye kötelezővé a szerződés megkötését. A kötelezettséget más közérdekű célok is indokolhatják: társadalmi érdeknek minősül a kártelepítés biztosítási úton való megoldása gépjárművezetésnél (kötelező gépjár- műfelelősség-biztosítás) vagy meghatározott foglalkozás gyakorlásánál (pl. ügyvédek kötelező felelősségbiztosítása). A közjogi előíráson alapuló kényszer kategóriájába tartozik továbbá a gyógyszertáros kötelessége a gyógyszerek kiszolgáltatására, illetve a vasutak továbbítási kötelezettsége.2 Az előszerződés (pactum de contrahendo) – mely jogintézmény az 1977. évi IV. tör- vénnyel került be a Polgári Törvénykönyvbe – önkéntesen, a felek kölcsönös vállalása alapján keletkeztet szerződéskötési kötelezettséget. Általában akkor kerül sor megkö- tésére, ha a felek még nem tudnak jogviszonyuk tartalmi részleteiben megegyezni és végleges szerződést kötni.3 Az előszerződés különösen abban különbözik a végleges szerződéstől, hogy a viszonyok változásának közvetlen behatása alatt áll.4 Az előszerző- désben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban szerződést

1 „Jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti.” 2 SZLADITS 1941. 41. 3 PETRIK 2001. 723. 4 SZLADITS 1933. 18–19.

32 VII. Grastyán Konferencia kötnek egymással. A gyakorlatban problémát jelenthet a „későbbi időpont” kifejezés értelmezése. A bíróság ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy a későbbi időpontnak meg- határozottnak kell lenni, ami azonban nem feltétlenül jelent dátum szerinti megjelölést. Megállapítható úgy is, hogy azt a felek valamely jövőbeni esemény bekövetkeztéhez kötik. Az előszerződés kapcsán rögzíteni kell, hogy nem tekinthető előszerződésnek az olyan kötelezés, melyben valaki dologi rendelkezésre kötelezi, pl. adásvétellel obli- gálja magát a tulajdon átruházására. A magyar jogirodalomban egyesek szerint a tár- gyalt korlát valójában nem gátolja a felek akaratszabadságát, hiszen előszerződésüket önkéntesen kötik meg. A felek éppen szerződési szabadságukkal élnek, amikor vállalva annak valamennyi jogkövetkezményét, jogviszonyukat előszerződésben rendezik.

Elhatárolási kérdések

Az elemzett kontraktust el kell határolni az ún. előkészítő szerződéstől, ahol az egyik fél egyoldalú nyilatkozatával hozhatja létre a szerződést, például elővásárlási, vissza- vásárlási vagy vételi jog kikötése. Ezek gyakorlása egyoldalú alakító jogok, hatalmassá- gok révén valósul meg, míg az előszerződés kétoldalú jogügylet. A fogalmak egymástól való elválasztását nehezíti, hogy valamennyi esetben kétfázisú megállapodásról van szó. Azonban míg az előszerződés létrejöttéhez elegendő annak rögzítése, hogy a felek későbbi időpontban megállapodnak egymással, addig a másik három jogot megalapo- zó ügyletek valamennyi szerződéses feltételt tartalmaznak. A jogkövetkezmények szempontjából fontos az előszerződés és a végleges szerződés megkülönböztetése is, melyet nagyban akadályoz az, hogy az előszerződés tartalmára vonatkozóan a törvény egyedül azt követeli meg, hogy a felek arra kötelezzék magukat, hogy a jövőben egymással szerződést fognak kötni. Amennyiben ugyanis az „előszerző- dés” alapján a felek a teljesítésre is kötelezettséget vállalnak, vagy a teljesítés pl. vételár fizetése már meg is történt, akkor nem előszerződésről, hanem szerződésről van szó.10 Az elméleti bizonytalanság következtében a bírósági döntésekben csak ritkán kerül sor az előszerződés szabályainak alkalmazására, és minden határeset vagy kétséges ügy a végleges szerződés javára dől el. Az azonban üdvözlendő, hogy amennyiben a felek valamelyike a jogügylet létrehozásán túlmutató egyéb kötelezettségeket teljesített, akkor a bírói gyakorlat a végleges szerződés létrejöttét állapítja meg.11 A hasonló vonások miatt végül érdemes kitérni az előszerződés és a felfüggesztő feltételt tartalmazó kontraktus elkülönítésére, melyet a szerződés értelmezése tesz le- hetővé. Az utóbbi esetben arról van szó, hogy a szerződés hatályát a felek valamely jövőbeni esemény beálltától teszik függővé. A felfüggesztő feltétel már önmagában is

Ptk. 208. § (1) bekezdés. BH1999. 159. Szladits 1941. 40. Lásd pl. Bíró 1995. 162. és Molnár 1992. 218. Molnár 1992. 222. 10 Köles 1996. 7–8. 11 Molnár 1992. 219.

393 VII. Grastyán Konferencia a végleges szerződés létét erősíti, mert az előszerződés ennek hiányában is, értelem- szerűen magába foglalja, hogy a szükségletek kielégítését szolgáló jogi hatások csak a jövőben állnak be.12

Az előszerződés tárgya, mentesülési lehetőségek

Az előszerződés tárgya a végleges szerződés megkötése, mely alapján szerződéskö- tés, nem pedig teljesítés követelhető. Az előszerződéssel vállalt szerződéskötési kötele- zettség alól csak akkor szabadulhat a fél, ha azt tudja bizonyítani, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetve a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy a végleges szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.13 Ezek az esetek a clausula rebus sic stantibus elvének sajátos érvényesülésére utalnak. Magyarázatot igényel az „előszerződés létrejötte után” kifejezés: a szerződéskötés megtagadására okot adó kö- rülménynek az előszerződés megkötése után kell beállni. Egy ítélet indokolása szerint az előszerződés érvénytelenségére a foglaló visszaszerzése érdekében a fél sikeresen nem hivatkozhat arra, hogy nem rendelkezik a tulajdonjog-szerzési korlátozás alóli fel- mentéssel, ha ez a korlát már az előszerződés megkötésekor is fennállt, és elhárításáról a szerződő félnek kellett volna gondoskodni.14 A főszabály alóli kivételek tényleges tartalma bizonytalanságot jelez a mindennapokban. Nem elegendő csupán előadni azt a védekezést, hogy az előszerződés megkötése után olyan körülmények léptek fel, amelyek a szerződés teljesítését megakadályozták, azt bizonyítani kell. A szállító nem tagadhatja meg a szerződés megkötését arra hivat- kozással, hogy a rekonstrukció elhúzódása miatt elmaradó kötelezettségei emelkedtek. A szállítási lemaradások ugyanis jobb munkaszervezéssel és más szükséges intézke- dések megtételével pótolhatók úgy, hogy az a folyó kötelezettségeket ne akadályozza – rögzítette a Legfelsőbb Bíróság.15 Az előző esethez hasonlóan a vállalkozási szerződés megkötése sem tagadható meg olyan kapacitáshiányra történő hivatkozással, amelynek bekövetkezését a vállalkozó már az előszerződés megkötésekor előre láthatta. A bíróságnak az adott ügy kapcsán azt kellett megvizsgálni, hogy a vállalkozási szerződés megtagadásának okául felhozott körülmények olyan jellegűek-e, hogy azok alapján el- fogadható az a védekezés, hogy az érintett fél képtelen a szerződés teljesítésére. A tri- bunál egyrészt azt állapította meg, hogy a speciális célú feladatok már az előszerződés előtt ismertek voltak az érintett fél előtt, másrészt pedig nem nyert bizonyítást, hogy a kapacitáshiány ne lett volna elkerülhető. Mindezek alapján a vállalkozási szerződés létrehozása nem tagadható meg.16

12 Molnár 1992. 222. 13 Ptk. 208. § (5) bekezdés. 14 BH1983. 232. 15 BH1980. 344. 16 BH1981. 111.

394 VII. Grastyán Konferencia

Alaki és tartalmi követelmények

A Ptk.-beli alaki követelményekre vonatkozó előírások szűkszavúsága a gyakorlatban komoly problémát jelent. Írásbeli alakot kívánó szerződés kötésére vonatkozó elő- szerződés is csak írásbeli alakban érvényes.17 Így ingatlan ajándékozási előszerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges, tekintve, hogy a Ptk. 579. § (2) be- kezdése alapján ingatlan ajándékozási szerződés csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták.18 A tartalmi követelményekről a kódex kifejezetten nem rendelkezik, az azonban nyil- vánvaló, hogy az előszerződésből egyértelműen ki kell tűnni a felek későbbi időpontra vonatkozó szerződéskötési akaratának. Ugyanakkor előírja, hogy figyelembe kell venni a végleges szerződésre vonatkozó szabályokat. A tartalmi elemeket kívánatos olyan mélységig meghatározni, hogy azok alapján akkor is létrehozható legyen a szerződés, ha később valamelyik fél már nem kívánja a szerződést megkötni, s így a felek között nem alakul ki konszenzus.19 A bíróság joggyakorlatában rögzítette, hogy ingatlan adásvételét célzó előszerződés- re is vonatkoznak a XXV. számú PED követelményei, illetve nem feltétel, hogy a később átruházandó vagyontárgynak az eladó már az előszerződés megkötésekor tulajdonosa legyen. A kérdéskörrel összefüggésben a bíróságnak adott ügyben egy ingatlan adásvéte- lével kapcsolatos írásbeli megállapodásról kellett eldönteni, hogy az előszerződésnek vagy adásvételi szerződésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a megállapodás tartalma szerint nem irányult azonnali tulajdonátruházásra, előszerződésnek kell tekinteni. A felek ugyanis kikötötték, hogy az adásvételi szerződés megkötésére csak meghatá- rozott későbbi időpontban, a vételár teljes kifizetése után kerül sor. Felmerül a kérdés, hogy a megállapodás nem tekinthető-e tulajdonjog fenntartásával kötött adásvételi szerződésnek. A válasz nemleges, ugyanis azt kifejezetten tartalmazni kellett volna az okiratnak, amelyben azonban ezt nem rögzítették. A megállapodás tehát tartalma szerint előszerződés, melyben a felek rögzítették, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Előszerződésüket pedig az ingatlan adásvételi szerződésre előírt formában, azaz írásban kötötték meg, így az érvényesen létrejött.20 Az előzőekhez hasonlóan az is a bíróságok joggyakorlatából olvasható ki, hogy egy megállapodást nem teszi előszerződéssé önmagában az a körülmény, hogy az ingatlan adásvételére létrejött szerződés alapján a tulajdonjog, az elidegenítési és terhelési ti- lalom jogosultjának hozzájárulása hiányában, nem volt bejegyezhető. Ha a felek által aláírt okirat olyan hiányosságokban szenved, amelyek miatt nem történhet meg a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése, attól önmagában nem válik a megál-

17 Már az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat is tartalmazta, hogy ha a törvény megszabott alakot ír elő, ez az alak az előszerződésre, vagyis az olyan megegyezésre is irányadó, amely a szerződésnek jövőbeli megkö- tésére irányul (Mtj. 968.). 18 BH2001.121. 19 Kisfaludi 2003. 123. 20 BH1981. 59.

395 VII. Grastyán Konferencia lapodás előszerződéssé, ha az egyébként megfelel az anyagi jogszabály által előírt azon követelményeknek, amelyek szükségesek az adásvételi szerződés érvényes létrejötté- hez.21 Ahhoz tehát, hogy a megállapodás előszerződésnek minősüljön, a feleknek kifejezetten, írásban rögzíteni kell, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek.22 Az eljáró bíróságok több esetben is megállapították, hogy a kötelezettségvállalás je- léül foglaló az előszerződés megkötésekor is adható, vagyis az előszerződés teljesítése is biztosítható mellékkötelezettségként kikötött foglalóval.23 Ennek a lehetőségnek az alapja az, hogy az előszerződésre a Ptk. 208. §-ában nem szabályozott kérdésekre a megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók. A biztosíték célja ebben az esetben az, hogy a végleges szerződés megkötésére sor kerüljön, nem pedig az, hogy a végleges kontraktus teljesítésére ösztönözzön.24

A bíróság szerepe

Bár főszabály szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó ki- fejezésével jön létre25, kivételesen a bíróság is alkothat a felek között kontraktust. A végleges szerződést adott esetben tehát a bíróság is létrehozhatja, tartalmát megálla- píthatja az érintett kérelmére, feltéve, hogy a végleges szerződés megkötését az egyi- kük megtagadta, vagy a felek annak tartalmát illetően nem jutottak megegyezésre. A bíróság a szerződést még akkor is létrehozhatja, ha az előszerződésből a végleges szer- ződés lényeges tartalmi elemei hiányoztak, de azok a nemzetgazdaság és a felek érde- keinek figyelembevételével, a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az eset összes körülményei alapján meghatározhatók.26 Ebből következően a bíróság a szerződés tar- talmát az előszerződéshez képest módosíthatja, akár ki is egészítheti, azonban ezt csak úgy teheti meg, hogy a felek feltehető akaratát veszi alapul. Erre akkor kerülhet sor, ha az előszerződéshez képest a végleges szerződés kiegészítését az egyik fél különös mél- tánylást érdemlő érdeke indokolja, és az számottevően nem sérti a másik fél érdekeit. Adott ügyben arról volt szó, hogy az 1986-ban kötött, ingatlan adásvételére vonatkozó előszerződés alapján csak 1991-ben került sor a végleges szerződés létrehozására. Bár a vételárat az előszerződés is tartalmazta, a bíróság megállapította, hogy az időmúlás a lakás értékében olyan változást okozott, amely miatt az ellenszolgáltatásnak a korabeli viszonyok mellett való meghatározása az eladóra nézve sérelmet jelentene, ezért mó- dosította azt.27 További konkrét esettel összefüggésben állapította meg a bírói testület, hogy egy ingatlan adásvételi szerződés visszavásárlási joggal való kiegészítése a felek megállapodásának olyan kiegészítése lenne, amely nyilvánvalóan és számottevően sértené az érintett fél érdekeit.28

21 BH1997. 179. 22 BH1986. 59. 23 BH1993. 740., BH1997. 491. 24 Molnár 1992. 221. 25 Ptk. 205. § (1) bekezdés. 26 Ptk. 208. § (3) bekezdés. 27 Molnár 1992. 220. 28 BH2004. 319.

396 VII. Grastyán Konferencia

Amennyiben a szerződés tartalmának meghatározása nem lehetséges, a bíróság kénytelen a szerződés létrehozására irányuló keresetet elutasítani, tekintve, hogy lé- nyeges tartalmi elemek nélkül még a bíróság sem hozhat létre szerződést.29 Kivételesen, ha a nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja, a bíróság a szerződést az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja.30 Ez a lehetőség azonban további korlátok közé szorul: nem hozható létre a szerződés, ha az az előszerződésben megállapított feltételek lényeges módosítá- sát eredményezné. A bíróságnak ez a jogköre nem korlátozza teljes mértékben a felek szerződéskötési szabadságát, ugyanis az előszerződés megkötésekor a felek akarata egybehangzott. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a bíróság csak közreműködik a megfelelő szerződés teljesítésében.31

Az előszerződés az új Ptk.-ban

A T/5949. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Javaslat) a tárgyalt jogintézményt fenntartja, arra vonatkozóan részletesebb szabá- lyokat tartalmaz. A fogalom-meghatározásban a „megállapodhatnak abban” kifejezés helyett a „kötelezettséget vállalhatnak arra” fordulatot alkalmazza (jelezve ezzel, hogy az előszerződés is kötelezettségeket von maga után), a „későbbi időpontban” szókap- csolatot pedig kiegészíti azzal, hogy „általuk meghatározott”. A hatályos szabályozás- sal ellentétben a Javaslat az előszerződés tartalmát illetően meghatározza, hogy a feleknek meg kell állapodni a végleges szerződés lényeges kérdéseiben.32 Megítélésem szerint ezek a módosítások üdvözlendők, hiszen a tartalmi követelmények révén akkor is létrehozható a szerződés, ha később valamelyik fél már nem kívánja azt megkötni. A megtagadási okok rendszerén is változtat a Javaslat: a fél bizonyíthatja, hogy az előszerződés megkötését követően beállott, érdekkörén kívüli, előre nem látható körül- mény folytán a szerződés megkötésére nem képes, vagy a szerződés megkötése után el- állásnak vagy felmondásnak lenne helye.33 Látható, hogy a feltételek bővültek, ugyanakkor az okok közül a „nemzetgazdasági érdeket sértene” eset kikerült. A Javaslat jelentősen módosítja, pontosabban szűkíti a bíróság szerepkörét, ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a bíróság az előszerződésben megállapított feltételek módo- sításával hozza létre a szerződést34, hiszen ez összeegyeztethetetlen a piacgazdaság követelményeivel. Véleményem szerint a feltételek változtatása adott esetben indokolt lehet (pl. az előző fejezetben leírt 1991-es jogesetben), így a módosítással ilyen formá- ban nem értek egyet. A hatályos Ptk. tartalmazza, hogy jogszabály előszerződés kötését kötelezővé teheti, azonban ezen túlmenően erre vonatkozó rendelkezéseket nem foglal magába. Éppen

29 Kisfaludi 2003. 123. 30 Ptk. 208. § (4) bekezdés. 31 Kisfaludi 2003 122. 32 Javaslat 5:43. § (1) bekezdés. 33 Javaslat 5:43. § (2) bekezdés. 34 Javaslat 5:43. § (3) bekezdés.

397 VII. Grastyán Konferencia ezért helyeslendő módon a Javaslat a tárgyalt kérdést külön szakaszban, részletesebben szabályozza: a jogosult ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel, s a kötelezettnek 30 napon belül kell ajánlatát megtenni.35 A megtagadási okok között szerepelnek az alábbiak: teljesítésre nem képes, vagy szerződéstől történő elál- lásnak vagy felmondásnak volna helye.36 Ezekben az esetekben tehát a szerződéskötési kötelezettség ellenére is ésszerűtlen lenne a szerződés létrehozása. A bíróság szerepe a fent említett korlátozást figyelembe véve a már leírtak szerint alakul. A szerződés bíró- ság általi létrehozására sor kerülhet, ha pl. a közüzemi szolgáltató elzárkózik a szerző- déskötési tárgyalások megkezdésétől, vagy azokat indokolatlanul elhúzza. Ezeknek az előírásoknak a kógens jellegét mutatja az a rendelkezés, mely szerint az eltérő szerző- déses kikötések semmisek.37 A Javaslat önálló szakaszban rendezi azt az esetet, ha a vállalkozás gazdasági erőfö- lényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik a szerződés létrehozásától vagy fenntar- tásától.38 Ennek megállapítására a GVH jogosult, feltéve, hogy a szabályok alkalmazá- sát a sértett fél kezdeményezte.

Befejezés

A Ptk. tehát lehetővé teszi a felek számára, hogy előszerződést kössenek, amely nem szükséges, hogy olyan mértékű kötöttséget tartalmazzon, mint maga a szerződés. Amennyiben a konkrét szerződés megkötése elmarad, a bíróság azt bármelyik fél kérel- mére létrehozhatja, tartalmát megállapíthatja. A jogszabály a szerződés létrehozásá- nál vitás elemek vonatkozásában a felek megállapodását pótló és azt módosító jogkört is biztosít a bíróságok számára, feltéve, hogy a tartalom az eset összes körülményei alapján meghatározható. Módosításra természetesen csak kivételesen kerülhet sor. Tekintve, hogy az előszerződés megkötésétől a konkrét szerződés megkötésére meg- határozott időpontig hosszabb-rövidebb idő telik el, a felek körülményeiben olyan vál- tozások következhetnek be, amelyek esetén az előszerződést nem kötötték volna meg, indokolt lehet a szerződés tartalmának eltérő megállapítása, sőt, adott esetben a szer- ződés létrehozásának megtagadása. Megállapítható, hogy a Ptk. lakonikus megfogalmazása a gyakorlatban számtalan kérdést vet fel, melyeket a bíróságoknak kell megoldani.

35 Javaslat 5:44. § (2) bekezdés. 36 Javaslat 5:44. § (4) bekezdés. 37 Javaslat 5:44. § (5) bekezdés. 38 Javaslat 5:45. §.

398 VII. Grastyán Konferencia

Bibliográfia

Bíró 1995 = BÍRÓ György: A szerződési szabadság mint alkotmányos alapjog. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XI., Jubileumi kötet a Miskolci Egyetem fennállásának 206. évfordulója alkalmából, Miskolci Egyetem Kiadó, Miskolc, 1995 Kisfaludi 2003 = KISFALUDI András: Az adásvételi szerződés. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003 Köles 1996 = KÖLES Tibor: Az előszerződés. Ügyvédek Lapja, 1996/2. szám MOLNÁR 1992 = Molnár Ambrus: Jogalkalmazási kérdések az előszerződéssel kapcsolatban. Magyar Jog, 1992/4. szám Petrik 2001 = PETRIK Ferenc (szerk.): Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás. II. kötet. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001 Szladits 1941 = SZLADITS Károly: A magyar magánjog III. kötet. Kötelmi jog általá- nos rész. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941 Szladits 1933 = SZLADITS Károly: A magyar magánjog vázlata. Második rész. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1933

Jogszabályok, bírósági határozatok

Ptk. 198. § (2) bekezdés. Ptk. 205. § (1) bekezdés. Ptk. 208. § (1)-(5) bekezdés. Ptk. 579. § (2) bekezdés. T/5949. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről 5:43-5:45. §. BH1980. 344. BH1981. 111. BH1981. 59. BH1983. 232. BH1986. 59. BH1993. 740., BH1997. 491. BH1997. 179. BH1999. 159. BH2001. 121. BH2004. 319.

399 VII. Grastyán KonferencIa

Töttösi AdriennI, Lelovics ZsuzsannaII Mesehősök és gyermekekre pozícionált élelmiszerek

Bevezetés

ogyasztói társadalomba születtünk, ahol a gyermekkorúak a fogyasztó társada- lom jelentős célcsoportját alkotják, ráadásul nemcsak potenciális fogyasztók, fhanem pénzzel rendelkező vásárlók is. A felnövekvő nemzedék korábban nem állt a napjainkat jellemző mértékű tömegtájékoztatási eszközök és reklámok hatása alatt, amelyek alól az élelmiszerek sem jelentenek kivételt. A gyermekek korukból adódóan rendkívül gyengék, és igen könnyen befolyásolhatók, amikor élelmiszerre költenek, elsősorban nemcsak táplálékot vesznek, hanem a csomagoláson megjelenő vizuális élményeket szeretnék átélni. Az élelmiszercsomagolás és -címkézés marke- tingelemei révén az általuk közvetített emberi érzéseket is „megvásárolják”. Az élelmi- szerforgalmazók a gyermekek könnyű befolyásolhatóságát használják ki akkor, amikor az – élelmiszer-kereskedelem jelentős szegmensét kitevő – gyermekekre pozícionált élelmiszerek értékesítésének ösztönzésére olyan elemeket használnak, amelyek köz- vetlenül a táplálkozást nem befolyásolják, mégis azok fogyasztására nagy hatással vannak. Ezek felismertetését, tudatossá tételét minél korábban el kell kezdeni annak ér- dekében, hogy a gyermekek élelmiszerfogyasztását ne a reklámok és a bennük elrejtett életérzések határozzák meg, hanem valós táplálkozási szükségleteik.

Újdonságok az élelmiszer-csomagolás terén

Az elmúlt két és fél évtizedben rohamos fejlődés indult meg az élelmiszerek csoma- golása területén, a csomagolási kultúra fejlődése azóta is töretlen. Több új helyettesítő termék jelent meg a piacon, amelyekkel a cél a csomagolásra fordított költségek mini- malizálása mellett például zsírállóság, vízhatlanság, aromazárás, légáteresztés stb. A környezetvédelmi rendelkezéseknek és jogi szabályozásnak köszönhetően az ár mellett a minőség is meghatározó tényezővé vált. Ma már egyes esetekben a csomagolás drágább, mint maga az áru, ami benne van. A szemenként papírba csomagolt cukorka minden darabján megjeleníthető a márkajelzés, ugyanakkor nem ragad össze, mérték- tartóbban és higiénikusan fogyasztható. A másik oldalon minél praktikusabb, környe- zetkímélő, költségtakarékos csomagolási törekvések tapasztalhatóak.1

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs II Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1 KERTÉSZ 2002. 222–224.

400 VII. Grastyán Konferencia

A praktikus szempontok mellett a csomagolás megjelenése és a vevőre tett érzelmi hatása egyre fontosabb. A csomagolásnak egyre nagyobb szerep jut a marketingben, különösen a marketingkommunikáció esetében. A jól megválasztott csomagolás és csomagolási megoldás fontos impulzusfaktor a termék értékesítésében, ráadásul ön- magában is eladásnövelő, márkaépítő és márkaérték-növelő marketingeszköznek te- kinthető. A vásárlók hasonló minőségű termékek közötti választását nagy mértékben befolyásolja a csomagolás. Különösen igaz ez a megállapítás gyermekekre, akiknek figyelme jellemzően megakad a csomagoláson, és már nem figyelnek (vagy még nem képesek figyelni) arra a tartalomra, amelyet a csomagolás rejt.

A gyermekek beleszületnek a fogyasztói társadalomba

„Egyetlen olyan iparág sincs, amely ne érdeklődne a gyermekek és fiatalok iránt, hiszen ők a jövő ügyfelei.” Brigitte Melzer-Lena megállapítása az élelmiszeriparra is igaz. Ma már a gyermekek a fogyasztói társadalom jelentős részét képező célcsoportja, ezért fontos, hogy minden életkorban megadjuk a lehetőséget számukra, hogy öntuda- tos, szabad akarattal rendelkező fogyasztókká váljanak. A felnövekvő nemzedék eddig nem tapasztalt mértékben áll a tömegtájékoztatási eszközök és reklámok hatása alatt: tizennégy éves korukig 18 000 órát töltenek el a képernyő előtt, míg iskolapadban csak 14 000 órát. Ennyi idő bőven elegendő, hogy a holnap fogyasztóinak akár már- kahűsége, akár fogyasztási szokásai kisgyermekkoruktól kezdve alaposan kiforrjon, és megmerevedjen. Egy egyesült államokbeli 2007-ben publikált vizsgálat megdöbbentő adatai szerint: a csecsemők 40, a kétévesek 90 százaléka rendszeresen néz tévét vagy DVD-t. Több mint ezer, két hónap és két éves kor közötti gyermekek szüleivel készí- tettek telefonos felmérést, melynek során kiderült, hogy a két hónapos csecsemők 40 százaléka naponta körülbelül egy óra hosszat néz tévét. A két éves gyerekeknek már 90 százaléka ül a készülék előtt akár napi 90 percet is. A nézett műsoroknak mindössze a fele nevezhető oktató jellegű programnak, a többi nem mondható hasznosnak, ráa- dásul a „bébiprogramok” és az egészen kicsik számára készült műsorok marketingesei igen jó munkát végeznek. A kisgyermekek nem tudnak különbséget tenni a termék hirdetése és annak valós tartalma között. A gyermekek nemcsak potenciális fogyasztók, hanem pénzzel rendelkező vásárlók. Egy németországi felmérés szerint a hat–tizenhét éves gyermekek tizenhét százaléka 1–10 euró zsebpénzt kap havonta, huszonhét százalékuk 10–19 eurót, húsz százalé- kuk 20–29 eurót, tizenkét százalékuk 30–49 eurót, tizennyolc százalékuk még ennél is többet költekezhet minden hónapban. Ebből az összegből az élelmiszerre fordított rész megoszlása: átlagosan 42 százalékát édességre, 12 százalékát innivalóra költik, további 11 százalékát gyorséttermekben hagyják ott.

Kotler 2006 Dammler 2000 MÜLLER 2001 Pecora 2007 Szvetelszky 2005. 41–50.

401 VII. Grastyán Konferencia

Gyermekekre pozícionált élelmiszerek

Egészséget érintő kérdések terén a csecsemők és gyermekek teljesen elkülönülő csoportot képeznek – nem tekinthetők egyszerűen kis felnőtteknek. A csecsemők és gyermekek érdekében az Európai Unió olyan intézkedéseken dolgozik, amelyek célja a magas színvonalú egészségvédelem biztosítása. Sok egészséget érintő kérdés merül fel a csecsemők és kisgyermekek kapcsán már kezdetektől fogva, ide tartoznak a táp- lálással-táplálkozással kapcsolatos kérdések, a kiegyensúlyozott étrend és a testtömeg kontrollja is. Annak ellenére, hogy talán élelmiszer-biztonsági szempontból (kockázatelemzés) lenne leginkább kívánatos gyermekeknek készített és forgalmazott élelmiszerekről be- szélni, ilyen kategória nincs. (Az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápsze- reket a 23/2003-as ESzCsM rendelet szabályozza. Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény értelmében a csecsemők és kisgyermekek számára készült, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekről és bébiételekről a különleges táplálkozási célú élel- miszerekről a 36/2004. ESzCsM rendelet szabályoz.) Az élelmiszer-kereskedelemnek igen jelentős szegmensét teszik ki a gyermekekre pozícionált élelmiszerek, a legtöbb árucsoportban a gyermekeknek készült termékek fontos helyet foglalnak el. A gyermekek bizonyos árucsoportokban nagyon befolyásolhatják a családok fogyasztását. A Szonda Ipsos és a GfK Product Media Index adatbázisa alapján ebbe az árucsoportba tartoznak például az édes krémek, a gabonapelyhek, a jégkrémek, a fagyasztott hús- készítmények, a hűtött szeletek és az instant kakaók. Ha nagyító alá tesszük ezeket az árucsoportokat, megállapítható, hogy ezekben a gyerekmárkák száma nagy, erősek és ismertek, valamint a folyamatos termékfejlesztés jellemzi a rendszeres média-megjele- nések mellett ezeket a termékeket.

A gyermekekre pozícionált élelmiszerek ismérvei: – játékos csomagolás (gyakori az aktuális mesehős, sztár megjelenítése, illetve állan- dó kulcsfigura esetén az akkor éppen divatos, „trendi” tevékenység ábrázolása), – színes, érdekes, figyelemfelkeltő csomagolás (szezonális külső), – a termékek felismerését segítő alkalmazások (pl. a csomagolás teljes felületét be- borító színes címke), – az alkalmazott betűk mérete, formája gyermekbarát (a még olvasni nem tudók is be tudják azonosítani, amennyiben visszatérő elemről beszélhetünk), – a kiszerelés a gyermekek igényeihez igazított, – újdonságok megjelenése (pl. sportkupak, visszazárható palack, különleges alakú csomagolások), – a gyártó a termékek fejlesztésénél figyelembe veszi a gyermekek élettani, életkori sajátosságait (igen gyakori például a növekedéshez és csontokhoz szükséges kalcium érdekében eszközölt kalciumdúsítás), – laktózmentesség, gluténmentesség,

Sárközy 2007. 49–50.

402 VII. Grastyán Konferencia

– promotált termékek (a csomagolás egy részét gyűjteni, beváltani stb. lehet) vagy a termékben helyeznek el erre alkalmas tárgyat (pl. matrica, korong), – a termékekhez csomagolt ajándékok (on-pack) szintén nagyon gyakran használt vásárlást ösztönző eszközök (élelmiszerek esetén általában csak apró ajándékok férnek el, azonban így is komoly impulzusvásárlást generál egy-egy hűtőmágnes, „tetoválás” vagy mozgó kép), – játékokat tartalmaznak vagy játékká alakíthatók a termékek (társasjáték, színező, kivágós), – gyakrabban kapnak idegen nyelvű – leggyakrabban angol – elnevezést a termékek (mivel a gyermekek nyitottabbak), – jókedv, szórakoztató elemek (a termék kommunikációja során), – az üzlettérben való elhelyezés (a bevásárló szülőket elkísérő gyermekek figyelmét a nekik szemmagasságba kihelyezett, látóterükben elhelyezkedő termékek tudják fel- kelteni).

Tartoznak a gyermekekre pozícionált élelmiszerek közé joghurtok, tejitalok, sajtok, tejdesszertek, számos édesség, gabonapelyhek, gabonapehely- és müzliszeletek, fel- vágottak, üdítő- és gyümölcsitalok stb., ezen élelmiszercsoportok között sok ún. gye- rekmárkát is találunk. Hazánkban – miként Európa számos országában – az élelmi- szergyártók kiemelten foglalkoznak a gyermekeknek szánt élelmiszerek előállításával és marketingjével. A gyártók tudják, hogy aki egészségesnek tartott készítményekkel bővíti árukínálatát, annak nemcsak azon termékek vásárlása által nő a népszerűsége, hanem a többi termékének vevőköre is bővül. Egyre több szülő várja el, hogy a gyermekeknek készült termékek ne csak jó minőségűek, de egészségesek és táplálóak is legyenek.10 Az átlagosnál – feltehetően – gyakrabban dúsítják ezeket az élelmiszereket vitaminokkal, ásványi anyagokkal (pl. kalcium), mikroelemmel (jód stb.), kiszerelé- seik a gyermekek igényeihez igazodik, a csomagolásaik pedig szinte minden esetben színesek, rajzosak.11 A szakembereket is megosztja a kérdés, hogy szükség van-e az élelmiszerek (a gyermekeknek készített termékek esetében is) ilyen mértékű vitami- nozására.12 Ugyanakkor az is tény, hogy a címkeinformációk nem minden esetben fe- lelnek meg a valóságnak, és nem tartalmazza azt a mennyiségű mikroelemet a termék, mint amelyet feltüntettek a tájékoztató címkén.13 Azzal nyilván nincs minden szülő tisztában, hogy a vitaminozott élelmiszerek kontroll nélküli fogyasztását engedélyez- ve, lehetővé téve akár veszélyeztetheti is gyermeke egészségét.

LELOVICS 2007a, 15–17. LELOVICS 2007b, 8–9. 10 Kibelbeck 2007. 63–64. 11 LENKOVICS 2007. 32–33. 12 SÁNDOR 2007. 30–31. 13 FVF 2005

403 VII. Grastyán Konferencia

A gyermek nem csak élelmiszert vásárol

Sok gyermek rendelkezik ahhoz elégséges zsebpénzzel, hogy vásárlóként vegyen részt a fogyasztási folyamatban. A gyermekek korukból adódóan rendkívül gyengék, és igen könnyen befolyásolhatók. Gyakori, hogy a csomagoláson megjelennek az aktu- ális vizuális élmények. A grafikák, mesehősök, ügyeletes sztárok stb. segítségével a ter- mékek olyan jelentőséget kapnak, mintha azok valamilyen fontos (misztikus) szerepet játszanának a gyermekek életében. Így például barátságot teremtenek, varázserővel bírnak, emberi érzéseket közvetítenek (az önbecsülés érzésének professzionális imi- tációjával), és nem utolsó sorban szocializáló hatással tölti fel a terméket (ami szeret minket, óvja egészségünket stb.). Nem ritkán a csomagoláson jelölik a kapcsolt (nyeremény)játékokat. A termékfejlesztéseket a gyermek érdekében tett erőfeszítésként mutatják be, ezért a csomagolásokon gyakran különböző színes és látványos diagramokat, táblázatokat használnak illusztrációként, amely elvonhatja a figyelmet a termék egyéb tulajdonsá- gairól (pl. összetétel). Ne felejtsük el azonban, hogy a gyártók és forgalmazók célja a vásárlók egzakt informálása és minél jobb minőségű kiszolgálása, hiszen hosszú távon – a márkaépítésre is gondolva – ez a legjobb befektetés. Amíg a médiában történő megjelenés súlyos reklámra költött összegekbe kerül, addig a csomagolás felületének kihasználása szinte „ingyen” van, amelyet minden esetben hazavisz a vásárló. Ennek érdekében az élelmiszergyártónak és -forgalmazónak érdemes élnie az élelmiszercsomagolás felületének kihasználásával, a termékcímkén megjelenő – jogszabályban meghatározott14 vagy egyéb javaslatok15 szerinti – szövegek és elemek informatív használatával. Egy európai uniós kezdeményezés eredményeként például 2007 tavaszától a Confederation of the Food and Drink Industries of the EU (CIAA) tagjainak megállapodása alapján az élelmiszerek csomagolásán szereplő tájé- koztatás egységesen bővülhet egy, a korábbinál részletesebb élelmiszer-jelölési rend- szerrel (irányadó napi beviteli értékek, INBÉ).16 Annak felismerése, hogy érdemes egyszeri költségként áldozni a címke tartalmára (tápanyagértékek, a rendelet által lehetővé tett hiteles tájékoztatás megjelenítése, véd- jegyekre pályázás és logók feltüntetése stb.), valamint a csomagolás megterveztetésére, gyártására és aktualizálására, leginkább a tudatos fogyasztásban mérhető, valamint az sem utolsó szempont, hogy hatékony marketingelem, amely egy-egy hirdetés árának töredékébe kerül. Igaz, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás alapvető ismeretei elengedhetetlen részét képezik az egészség megőrzésének, azonban ezekkel az információkkal a gyermekkorú fogyasztókhoz eljutni nem egyszerű, és további kutatásokat igényel.

Az élelmiszereken feltüntetett táplálkozási információkkal szemben támasztott kö- vetelmények:

14 MÉK 2001 15 GDA 2007 16 CIAA 2009

404 VII. Grastyán Konferencia

– egyértelmű, a nem szakember számára is könnyen érthető és értelmezhető ismeretek, – az adott élelmiszerre vonatkozó releváns és hiteles ismeretek, – a mindenkor érvényben lévő nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak (2000/13/ EC direktíva)17 megfelelők. A fentieknek minden esetben a gyermekeknek szánt élelmiszerek címkeinformáci- óinak is meg kell felelniük. A már említett irányadó napi beviteli értékek a felnőttek mellett gyermekreferenciát is megadnak: az öt–tíz éves korosztályra megadott átlagos energia-felvétel értéke 1800 kcal, további tápanyagmennyiségek 24 g fehérje, 200 g szénhidrát (melyből 85 g cukor), 70 g zsír (melyből 20 g telített zsírsav), 15 g élelmi rost és 4 g konyhasó (megfelel 1,4 g nátriumnak).18 Optimális esetben a gyermekek táplálkozási magatartására, életmódjára ható környezetben jelennek meg az élelmi- szerekkel kapcsolatos információk és reklámok.

Micimackó, Mikiegér és társaik

A vállalatok egy része – éppen a könnyen befolyásolható gyermekekkel kapcsolatos kommunikáció miatt – a gyermekeknek forgalmazott élelmiszerek eladása érdekében is a felnőtteket célozza meg, és nem a gyermekekhez szólnak. Ma még azon felelő- sen gondolkodó gyártók vannak kevesebben, akik úgy gondolkodnak, hogy a könnyen megtéveszthető gyermekcélcsoportot nem célozzák meg. Egyes édességek csomagolásáról Micimackó eltűnését ígérte a Disney cég 2005 végén, mint ahogy Mikiegér arcával történő reklámozást zöldségek és gyümölcsök esetében. A nagy élelmiszergyártók már aligha térhetnek ki a változtatás kényszere elől a mind gyakoribb gyermekkori túlsúly és elhízás miatt. Különböző társadalmi szervezetek sürgetik a hatóságokat és politikusokat (döntéshozókat), hogy szigorú lépéseket tegyenek azon világcégek ellen, amelyek továbbra is a jól bevált marketingeszközökkel veszik rá a fiatal vásárlókat az egészségtelennek minősített ételek vételére és fogyasztá- sára. Néhány nagy élelmiszergyártó megígérte a jó irányú változtatásokat, míg mások azt az utat választották, hogy új, egészségesebb csemegéket fejlesztenek ki, és ezekkel jelennek meg a piacon. Más gyártók pedig azt hangsúlyozták, hogy bőséges választékot kínálnak, és aktív partnerek a gyermekkori elhízás elleni küzdelemben.

Következtetések

Az egyre erősödő reklámkorlátozásokat, és főleg -tiltásokat követelőknek érdemes ez utóbbiakat átgondolniuk, hiszen – a teljes körű tájékoztatás mellett – reális alterna- tívát nyújtanak a tudatos fogyasztóvá nevelésben. A gyermek csak gyermek, ezért tisz- tában kell lenni azzal is, hogy kiemelkedően fontos számára, hogy egy termék ne csak egészséges és finom legyen, hanem jól is nézzen ki, valamint ha csak lehet, köthesse

17 Directive 2000/13/EC 18 GDA 2007

405 VII. Grastyán Konferencia valamilyen tevékenységhez, aktív szórakozáshoz.19 A célunk csak egy lehet: a gyerme- kekből akaratnélküli „shoppingolók” helyett értően és kritikusan címkeolvasó, tudatos fogyasztót nevelni, akinek cselekedeteit nem a termék mögé rejtett életérzések, reklá- mok és színes selyempapír-csomagolások határozzák meg.

Felhasznált irodalom

CIAA 2009 = Confederation of the Food and Drink Industries of the EU. URL: http:// www.ciaa.be (2009. május 30.) Dammler 2000 = Dammler, Axel, Barlovic, Ingo, Metzler-Lena Brigitte: Marketing für Kids und Teens; Wie Sie Kinder und Jugendliche als Zielgruppe richtig ansprechen. Landsberg – Lech, Moderne Industrie, 2000. Directive 2000/13/EC = Directive 2000/13/EC of The European Parliament and of The Council of 20 March 2000 on the approximation of the laws of the Member States relating to the labelling, presentation and advertising of foodstuffs. FVF 2005 = FVF: Ásványvizek fogyasztóvédelmi vizsgálata, 2005. URL: http://www. fvf.hu (2009. május 30.) GDA 2007 = Guideline Daily Amounts: Confederation of the Food and Drink Industries of the European Union, Brussels, 2007. URL: http://gda.ciaa.eu (2009. május 30.) Kertész 2002 = Kertész B.: Hozzáadott érték több csomagolóanyaggal. Élelmiszer, 2002, 11–12, 222–224. Kibelbeck 2007 = Kibelbeck Mara: Túlsúlyos gyerekek. Élelmiszer, 2007, 6, 63– 64. Kotler 2006 = Kotler, Philip, Keller, Kevin Lane: Marketing menedzsment. Budapest, Akadémiai, 2006. LELOVICS 2007a = LELOVICS Zsuzsanna: Gyermekekre pozícionált élelmiszerek. Új Diéta, 2007, 3–4, 15–17. LELOVICS 2007b = LELOVICS Zsuzsanna: Gabonapelyhek és tápanyagértékeik. Új Diéta, 2007, 1, 8–9. Lenkovics 2007 = Lenkovics Beáta, LELOVICS Zsuzsanna: Élelmiszercsomagolás és -címkézés gyermekkorú fogyasztóknak. Új Diéta, 2007, 3–4, 32–33. MÉK 2001 = Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) 1-1-90/496 számú előírás. Az élelmiszerek tápértékének jelölése. Budapest, Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság, 2001. MÜLLER 2001 = Müller, Melissa: Az áruvilág kicsi királyai. Budapest, Geomédia, 2001. Pecora 2007 = Pecora, Norma, Murray, John P., Wartella, Ellen: Children and television: Fifty years of research. Mahwah, Lawrence Erlbaum Associates, 2007.

19 Kibelbeck 2007. 63–64.

406 VII. Grastyán Konferencia

Sándor 2007 = SÁNDOR Tünde: Pro és kontra: vitaminokkal vagy nélkülük? Kosár, 2007, 2, 30–31. Sárközy 2007 = Sárközy Ildikó: Croko Kid – a kölyökmárka végre megérkezett. Élelmiszer, 2007, 1–2, 49–50. Szvetelszky 2005 = Szvetelszky Zsuzsanna: Kis zseb, kis pénz. Fordulópont, 2005, 27, 41–50.

407 VII. Grastyán KonferencIa

Vági ZsoltI, Lelovics ZsuzsannaII táplálkozás az extrém hosszú terhelések és távok függvényében

Bevezetés

a futni akarsz, fuss egy mérföldet! Ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy maratont!” – mondta Emil Zatopek, a híres négyszeres olimpiai bajnok H (maratoni távon 1952-ben Helsinki-ben) cseh maratonista. A történelmi feljegyzések szerint az i. e. 490-ben vívott ütközetben sikerült a gö- rögöknek első ízben győzedelmeskedniük a perzsák felett szárazföldön. Az ismert le- genda szerint, amikor a csata véget ért, a görögök hírnököt küldtek a 42 kilométerre fekvő Athénba: ez volt a világ első maratoni futása. Amikor a hősi hírhozó megérkezett a városba, a következő szavakkal esett össze: „Örvendezzetek, győzedelmeskedtünk!”, majd a kimerültségtől azonnal meghalt. Bár több történész úgy véli, hogy a történetnek ez a része csupán mítosz, a maratoni távot a mai napig övezi némi titokzatosság, mindenkinek van valami fogalma arról, hogy mekkora megpróbáltatás lehet (amíg egyszer meg nem próbálja). Azonban a maratoni távon túl is van „élet”, vannak legyőzhető távolságok: futva, a sivatagban túrázva-futva, kerékpározva, evezve, és ezek extrém kombinációi. A szoros értelemben vett verseny, az emberi teljesítőképesség határainak kitolása, önmagunk előtti bizonyítási vágy gyakran összemosódik: nehéz meghúzni a határt, mikor a győzelem vagy önmagunk legyőzése a cél. Mindenkori vágyunk, hogy legyőzzük önmagunkat, teljesítsük azt, amit előttünk még soha senki. Teljesítőképességünk határainak megismerése és annak folyamatos bővítése alapvető természetünkből adódik. A mitológiából ismert, imént idézett klasz- szikus maratoni táv megtétele után a görög katona Athénba érve holtan esett össze. Mostanra az emberi teljesítmények határa annyira kitolódott, hogy a sportoló felkészü- lési vagy verseny közbeni (frissítési) hibájának, rossz stratégiájának tekinthető, ha egy ehhez hasonló távon fel kell adnia a versenyt. Külön fi gyelem fordítandó a szakemberek részéről arra a tendenciára is, hogy ezen versenyek résztvevői köre folyamatosan bővül. Míg 1992-ben a hosszú távú (Ironman táv: 3,8 km úszás és 180 km kerékpározás után futás maratoni távon) triatlon országos bajnokságon kilencvenhárom versenyző állt rajthoz, addig mára ez a szám megötszöröződött, így mondhatjuk, hogy napjainkban az extrém hosszú versenyek tömegeket érintenek.1

I Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs II Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1 HERR 2007

40 VII. Grastyán Konferencia

Napjainkban számos olyan sporteseményt szerveznek és bonyolítanak le, mint például a Bécs–Pozsony–Budapest Szupermaraton, Ultrabalaton, Marathon des Sables (246 km futás a sivatagban), Spartathlon (250 km futás), Ironman, dupla Ironman (7,6 km úszás, 360 km kerékpározás, 82 km futás) tízszeres Ironman (38 km úszás, 1800 km kerékpáro- zás, 422 km futás), Le Tour de France, amelyek szokatlan, extrém terheléssel járnak.

Az energiaigény meghatározása

A sportban a táplálkozás az életfunkciók fenntartása mellett természetesen a terhe- lés energetikai fedezetére szolgál, azonban egyre inkább előtérbe kerül annak terhelés utáni regenerációban betöltött szerepe a kutatások és a gyakorlat során is. Az olyan szintű terheléseken (hosszú ideig végzett magas szintű teljesítmény vagy „önmagában” a hosszú időtartam), ahol szükség van terhelés közbeni táplálkozásra, a sportolók táplálkozásának lényege a kielégítő energia-felvétel és a megfelelő tápanyag- összetétel (szénhidrátok, fehérjék, zsírok), aminek a tápanyagsűrűsége sem elhanya- golható tényező. A több órán vagy akár napon át tartó igénybevétel esetén az állóképesség és a mentális felkészültség mellett a harmadik nagyon fontos tényező, ami nélkül elképzelhetetlen a sikeres célba érés, a megfelelő táplálkozás, a menet közbeni energia visszatöltés és frissítés. Ennek mértékéről viszont nem teljesek ismereteink. Azt könnyen meg tudjuk határozni, hogy mennyit fogyaszt egy jármű, például 100 km-en, de nem rendelkezünk az emberre hasonló adatokkal, mert sokkal összetettebb biokémiai folyamatok eredményéről van szó, valamint megemlítendő az, hogy egy sportoló verseny közben az idővel is versenyben áll, ezért nem kötelezhető arra, hogy kutatásokban részt vegyen. Ugyanez fordítva is igaz, nem éles versenyhelyzetben pontosan nem lehet modellezni a pszichikai feszültséggel és a szimpatikus idegrendszeri aktivitással járó versenykörülményeket. A kérdést tovább árnyalja, hogy nemcsak egyszerűen fogyasztásról, azaz energiapótlásról van szó, hanem nagyon érzékeny energiát adó tápanyagok arányának – fehérjék, zsírok és különös tekintettel a szénhidrátok – megoszlásáról és az energiát nem adó csoportok, elsősorban ásvá- nyi anyagok, ionok, vitaminok menet közbeni „visszatöltéséről” és a folyadékfogyasztás, azaz a frissítés harmóniájáról, továbbá arról, hogy ez az energia miből származik. Ahhoz, hogy megközelítsük a tényleges energia-felhasználást, becsült adatokra kell támaszkodnunk, ennek számítását a sportági viszonyok, az időjárás, a sportoló felké- szültsége, de még a kerékpár technikai felszereltsége is módosítja. Táplálkozástudományi szempontból a legfontosabb figyelembe venni azt, hogy az edzés a szervezet energia- termelés hatásfokát javítja, így az energiaigény folyamatosan változik.

Energetikai alapok

A terhelés közbeni optimális táplálkozás azt jelenti, hogy a táplálékfelvétel össze- tevőinek aránya, minősége és energiatartalma figyelembe veszi a sportolás közbeni

Lelovics 2007. 37–40.

409 VII. Grastyán Konferencia felszívódási lehetőséget, a sportág szükségleteit és az egyéni toleranciát, edzettségi állapotot. Az extrém hosszú terhelések alatti táplálkozás mércéje a terhelés energetiká- jának optimalizálása, és nem maga a terhelés közbeni étkezések. Az izomműködés közvetlen üzemanyaga az adenozintrifoszfát (ATP). Az izmok rendelkeznek saját energiaraktárakkal: a szervezet könnyen mobilizálható szénhid- ráttartaléka – edzettségtől függően – 150 g körül van, ami az izomban és a májban glikogén formájában raktározódik. Edzéssel a szervezet szénhidrátraktárainak összes befogadóképessége kb. 500 grammig növelhető, amely 2100 kcal energiát jelent. Az izom saját energiaraktárai: ATP, glikogén, kreatinfoszfát és trigliceridek. Izommunka során a szénhidrát a legelőnyösebben felhasználható energiaforrás, valamint a köz- ponti idegrendszer (agyműködés, belátó gondolkodás, koordináció) is glükózt éget. A mitokondriumokban kizárólag glükózból keletkezik energia, így az összetett szénhid- rátokat is glükózzá kell először bontani. Az izom-összehúzódás során a nagy energiatartalmú ATP kisebb energiatartalmú adenozindifoszfáttá (ADP) bomlik le. A felszabaduló energiát hasznosítják az izmok. Az izommunka során felhasznált energia nagy része (75–80%) hő formájában szabadul fel, a felhasznált energiának csak kb. 20–25 százalékát hasznosítják az izmok. Specifikus edzésekkel ez a hatásfok javítható. Ugyanakkor egy extrém hosszú terhe- lésű sportoló szervezetének energetikai szinten az ATP szintézise (ADP-ből való újra előállítása) az egyik legfontosabb feladata a teljesítménypróba során. Az ATP-szintézis történhet kreatinfoszfátból, glükózból, bizonyos aminosavakból és szabad zsírsavak- ból – az izommunka időtartamától és intenzitásától függ, hogy mely energiaforrások felhasználásából nyer ATP-t a szervezet. Optimális helyzetben elegendő mennyiségben áll rendelkezésre glükóz, hiszen a glükóz elégetése által egy perc alatt tízszer annyi energia termelődik (aerob körülmények között 18-szor több, mint anaerob viszonyok mellett), mintha ugyanez szabad zsírsavakból történne. Bár a zsírsavak eredményezik a legkevesebb energiát, a raktárzsírok szinte kimeríthetetlenek egy egy-két napos ter- helés során, így elegendő energiát tudnak szolgáltatni egy huszonnégy órás verseny- hez, egy Ironman-hez. A glikogénraktárak kb. másfél–két óra intenzív terhelés energia- szükségletét tudják tárolni – táplálékfelvétel nélkül.

Feltöltés, feltöltődés

Az edzettségi állapot, a terhelés erőssége, intenzitása, valamint időtartama határoz- za meg döntően a szervezet és a működő izomzat glikogén-anyagcseréjét. Az izomgli- kogén mennyisége 100 mmol/kg-mal is csökkenhet kimerítő fizikai aktivitás eredmé- nyeként. Az izomglikogén reszintézisének ütemét figyelembe véve óránként 5 mmol/kg mennyiséggel kb. húsz óra szükséges a glikogénraktárak feltöltéséhez. A felvett cukor is befolyásolja a glikogén-reszintézis gyorsaságát, így például a fruktóz lassú glikogén- reszintézist eredményez (nagyobb mennyiségben adva kellemetlen mellékhatásként hasmenéssel is számolnunk kell). A glikogénkészletek feltöltése és regenerációja függ az étrend minőségétől, annak ösz- szetételétől. Nagy intenzitású állóképességi edzéssel készülve az extrém igénybevételre,

410 VII. Grastyán Konferencia a glikogénraktárak nagy részét felhasználják a sportolók. A raktárak feltöltése a terhelés utáni első órában a leghatékonyabb, óránként 1 g/ttkg mennyiségben. A tapasztalat szerint a glikogén reszintézise és a raktárak feltöltése a terhelés utáni első órákban lezajlik. Nagyobb terhelés, kimerítő fizikai tevékenység után a feltöltődés akár két–három napot is igénybe vehet. Ha ebben az időszakban folytatni szükséges a fizikai próbát, számolni kell a mobilizáció és a feltöltődés hiányával, valamint a glikogénraktárak kedvezőtlen telítetlenségi állapotával. Ha elmarad az ún. glikogén-„szuperkompenzáció”, lassan ki- merülnek a glikogénraktárak. A folyamat a teljesítőképesség csökkenéséhez vezet, és lényegében az anyagcsere-deficit miatt túledzettségi tünetek alakulnak ki. Nem arról van szó, hogy a verseny előtti napon kell túlennünk magunkat a raktáro- zás reményében. Önmagában az evés vagy a sok evés (gyakori hiba) nem elegendő az energiaraktárak kapacitásnövelésére. Erre példa Wu és munkatársának megfigyelése, akik szerint a sportolás előtt fogyasztott alacsony glikémiás indexű (GI<37) étrend javítja a teljesítményt, mint ahogy a versenyt megelőzően fogyasztott folyadék is szig- nifikánsan javítja a teljesítményt. A táplálkozás jelentőségét bizonyítja, hogy Costa és munkacsoportja tanulmányuk- ban azt bizonyították, hogy az étkezés az immunrendszerre is jótékony hatással lehet: eredményeik szerint a versenyt megelőzően hat napig a túledzéssel kombinált nagy (>12 g/ttkg) szénhidrátfogyasztás jótékony irányba befolyásolta az immunrendszert, így az Ironman versenyzők fogékonysága csökkent a felső-légúti megbetegedésekkel szemben.

A teljesítménypróba közbeni energetika

Egy tíz–tizenkét órás vagy maximum egy napig tartó extrém próba energiaigénye kb. 42 000 kJ (10 000 kcal). A legtöbb energia (kb. 7000 kcal) ennek fedezésére a rak- tárzsírokból áll rendelkezésre, a glikogénraktárak kb. 1200 kalóriával [kcal] járulnak ehhez hozzá. A napi felvétel során a tápanyagokból kb. 1800 kcal-nyi energiához jut a szervezet. Ezt ismerve „visszafelé” is számolhatunk, azaz mennyi energiát kell az adott idő alatt elfogyasztanunk. Ha a sportág végig azonos (pl. futás), akkor az egyenletes- séget szem előtt tartva, míg ha eltérőek a mozgásformák (mint amilyen a triatlon), akkor figyelembe véve a „sportági” jellemzőket (úszás közben igen nehéz megoldani a táplálkozást, futás során kevesebb folyadékot tudunk fogyasztani, mint a nyeregben ülve, ami alapvetően határt szab a szénhidrát-felvételnek is, stb.). Extrém hosszú távú állóképességi sportoknál nemcsak a tevékenység előtti (gliko- génraktárak feltöltése), hanem az alatti (hipoglikémia megelőzése), és az azt követő (endogén szénhidrátraktárak pótlásának optimalizálása) nagy szénhidrátbevitel is fontos. A fáradság kialakulását lassíthatja a viszonylag nagy (>6 g/ttkg) szénhidrát- felvétel, valamint a sportolás alatti óránként 30–60 g szénhidrát elfogyasztása. Az ún.

Pucsok 1998. 417–442. WU 2006. 510–527. COSTA 2005. 880–885. Peters 2003. 427–434.

411 VII. Grastyán Konferencia rövidebb távú (<6 nap) terhelések során nagy (>60 energia% zsír) zsírtartalmú ét- rend, amelyet egy nap szénhidrát-feltöltés követ, csak az extrém hosszú távokon látszik hasznosnak, mint amilyen például a Tour de France. Hosszú távú kerékpározás során Lambert és munkatársai azt találták, hogy az időfutamon jobban teljesítettek a nagy zsírtartalmú (>65 energia% zsír) étrendet fogyasztók. Stevenson és munkatársai szerint a sportolás után fogyasztott magas glikémiás in- dexű táplálék által okozott magas inzulinszint a glikogén-reszintézist segítheti. A sportolók tápanyag-fogyasztását, teljesítményét és mentális státuszát vizsgálták 160 km-es ultramaraton során. Az eredmények szerint mentális problémák (pl. zavart- ság) a nagyobb energia-, szénhidrát- és folyadékbevitel esetén fordultak elő. Az ered- mények azt mutatják, hogy a verseny során elfogyasztott átlagosan 6047 kcal energia és 18 liter folyadék a sportolás közbeni felszívódás felső határa. Az ennél nagyobb fo- gyasztás mentális és gasztrointesztinális panaszokat okozhat.10 Az extrém hőségben (38 °C) teljesített ultramaraton során óránként a 750 ml folyadék- fogyasztás elegendőnek bizonyult a testtömeg fenntartására, és alátámasztja az extrém hosszú távú állóképességi sportolóknak javasolt óránkénti maximálisan 1 liter folyadék- felvétel mennyiséget. E mellett a nátriumfogyasztás (Na) nem érte el a kívánatos 1 g/h- t, ennek megfelelően a szérum nátrium-szintje folyamatosan csökkent az ultramaraton alatt. A távot nem teljesítők között nagyobb volt a tényleges energia-felvétel és a becsült energiafelhasználás közötti különbség, mint a távot teljesítő esetén. Az alacsony nátri- umszintű sportolóknál nagyobb arányban tapasztaltak eltérést a mentális státuszban.11 Régi, nagy igazság, hogy a szomjúságérzet már megkésett jel annak érdekében, hogy a dehidrációt elkerüljük, és mindig fejben kell tartani, hogy a fizikai terhelés ké- pes elnyomni a szomjúságot. A szomjúság érzetének kialakulásához kb. 700–750 ml fo- lyadék hiányzik a szervezetből, amelyet nem elég, és nem is szabad egyszerre pótolni. A megfelelő hidratáltsági állapot fenntartása a verseny előtt és alatt teljesítményjavu- láshoz, a folyadékvesztés csökkenéséhez, a plazmavolumen fenntartásához, hő-stressz csökkentéséhez vezet. Ennek érdekében az extrém hosszú távú állóképességi sportolók folyadékbevitele legyen 600–1200 ml óránként, ezzel együtt a szénhidrátfogyasztás 30–60 g/h és a nátriumbevitel 0,5–0,7 g/l, javasolja egy texasi teljesítményvizsgáló laboratórium munkacsoportja.12 A szervezet nátrium-egyensúlya más tanulmány szerint is igen nagy jelentőséggel bír: a hosszú távú sportolás során jelentős változás következik be a szervezet nátrium- háztartásában, amely nagyobb mértékben érinti a nőket. A szervezet nátriumtartal- mának csökkenése valószínűleg a sportolás során fogyasztott folyadéknak köszönhető. Twerenbold és kutatócsoportja három különböző elektrolit-tartalmú folyadék hatását vizsgálták a szervezetre. A teljesítményben nem találtak szignifikáns különbséget, ám

Lambert 2003. 194–201. Lambert 2001. 209–225. Stevenson 2005. 291– 307. 10 Glace 2002a, 414–427. 11 Glace 2002b, 553–559. 12 Von Duvillard 2004. 651–656.

412 VII. Grastyán Konferencia a szervezet nátriumtartalmából a legkevesebbet a nagy elektrolit-tartalmú (nátrium) folyadékot fogyasztók veszítettek. Ezen eredmények alapján sportoló nőknek óránként maximum egy liter folyadék és 630 mg nátrium elfogyasztása javasolt.13 Ezzel szemben Rehrer összefoglaló cikkében több nátriumfogyasztást javasol: 1,7–2,9 g/l meny- nyiségben, miközben felhívja a figyelmet az elfogyasztott folyadék koncentrációjának a fontosságára is. A folyadéknak izo-ozmotikusnak, azaz állandó töménységűnek kell lennie, mivel az előforduló gasztrointesztinális problémák hátterében leggyakrabban a hiperozmolaritás áll.14 Ironman távon teljesítő sportolóknál a mérsékelt folyadékfogyasztás ellenére a hipo- natrémia kialakulásának egyik fő oka a folyadék-túltöltés. Ezekben az esetekben még a nátriumpótlás sem előzi meg a hiponatrémia kialakulását. Extrém hosszú távú triatlonosoknál végzett mérések alapján már régebb óta ismert, hogy a szénhidráttal kombinált fehérje – legalábbis a sport utáni felépülés időszakában –, javítja a fehérje-anyagcserét. A sportolók egyik csoportja 0,7 g/ttkg/h szénhidrá- tot (maltodextrin), a másik 0,7 g/ttkg/h szénhidrátot (maltodextrin) és 0,25 g/ttkg/h fehérje-hidrolizátumot kapott. A hosszú távon, de „csak” közepes erőkifejtést igénylő mozgás során a fehérjeegyensúly nem borul fel. Ennél intenzívebb aktivitás során a tel- jesítmény előtti és alatti hatásokat vizsgálva megállapították, hogy a fehérjeegyensúly negatívnak bizonyul kizárólagos szénhidrátfogyasztás esetén. Az eredmények szerint a nettó fehérjelebontás és oxidáció kicsi olyan sportok esetén, mint az ultramaratoni futás és a hosszú távú kerékpározás, ha közben szénhidrátot is fogyaszt a versenyző. Abban az esetben, ha fehérjefogyasztás is társul a szénhidráthoz, akkor a nettó fehérje- egyensúly javul a sport alatti és utáni fázisban is.15 A koffeinfogyasztás tekintetében Desbrow és munkatársa végzett vizsgálatot 2005- ben Ironman versenyzőkkel. Eredményeik szerint a versenyzők olyan plazma koffein- szinttel fejezték be a versenyt, ami arra utal, hogy a teljesítményt befolyásoló mennyi- ségű (>3 mg/ttkg) koffeint fogyasztottak el.16

Felhasznált irodalom

COSTA 2005 = Costa, Robert J. S., Jones, Gareth E., Lamb, Kevin L., Coleman, Robert, Williams, Justin H. G.: The effects of a high carbohydrate diet on cor- tisol and salivary immunoglobulin A (s-IgA) during a period of increase exercise workload amongst Olympic and Ironman triathletes. Int. J. Sports Med., 2005, 26/10, 880–885. Desbrow 2006 = Desbrow, Ben, Leveritt, Michael: Awareness and use of caf- feine by athletes competing at the 2005 Ironman Triathlon World Championships. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab., 2006, 16/5, 545–558.

13 Twerenbold 2003. 300–303. 14 Rehrer 2001. 701–715. 15 Koopman 2004. E712–E720. 16 Desbrow 2006. 545–558.

413 VII. Grastyán Konferencia

Glace 2002a = Glace, Beth W., Murphy, Christine A., McHugh, Malachy P.: Food and fluid intake and disturbances in gastrointestinal and mental function during an ultramarathon. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab., 2002, 12/4, 414–427. Glace 2002b = Glace, Beth W., Murphy, Christine A., McHugh, Malachy P.: Food Intake and Electrolyte Status of Ultramarathoners Competing in Extreme Heat. J. Am. Coll. Nutr., 2002, 21/6, 553–559. HERR 2007 = Herr Éva: Ironman történelem. URL: http://www.ironman.hu/hu/ node/17 (2009. május 30.) Koopman 2004 = Koopman, Rene´, Pannemans, Daphne L. E., Jeukendrup, Asker E., Gijsen, Annemie P., Senden, Joan M. G., Halliday, David, Saris, Wim H. M., van Loon Luc J. C., Wagenmakers, Anton J. M.: Combined inges- tion of protein and carbohydrate improves protein balance during ultra-endurance exercise. Am. J. Physiol. Endocrinol. Metab., 2004, 287/4, E712–E720. Lambert 2001 = Lambert, Estelle V., Goedecke, Julia H., Zyle C., Murphy, Kevin, Hawley, John A., Dennis, Steven C., Noakes, Timothy D.: High-fat diet versus habitual diet prior to carbohydrate loading: effects of exercise metabolism and cycling performance. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab., 2001, 11/2, 209–225. Lambert 2003 = Lambert, Estelle V., Goedecke, Julia H.: The role of dietary mac- ronutrients in optimizing endurance performance. Curr. Sports Med. Rep., 2003, 2/4, 194–201. Lelovics 2007 = Lelovics Zsuzsanna: Táplálkozás, extrém hosszú távon. Fitnesz és Tudomány, 2007, 3/3, 37–40. Peters 2003 = Peters, Edith M.: Nutritional aspects in ultra-endurance exercise. Curr. Opin. Clin. Nutr. Metab. Care, 2003, 6/4, 427–434. Pucsok 1998 = Pucsok József: A sportolók táplálkozása. In: Jákó Péter, Martos Éva, Pucsok József (szerk.): A sportorvoslás alapjai. Sárbogárd, Print City, 1998. 417–442. Rehrer 2001 = Rehrer, Nancy J.: Fluid and electrolyte balance in ultra-endurance sport. Sports Med., 2001, 31/10, 701–715. Stevenson 2005 = Stevenson, Emma, Williams, Clyde, Biscoe, Helen: The metabolic responses to high carbohydrate meals with different glycemic indices consumed during recovery from prolonged strenuous exercise. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab., 2005, 15/3, 291–307. Twerenbold 2003 = Twerenbold, Rebecca, Knechtle, Beat, Kakebeeke, Tanja H., Eser, Prisca, Müller, Gabi, von Arx, Patricia, Knecht, Hans: Effects of different sodium concentrations in replacement fluids during prolonged exercise in women. Br. J. Sports Med., 2003, 37/4, 300–303. Von Duvillard 2004 = Von Duvillard, Serge P., Braun, William A., Markofski, Melissa, Beneke, Ralph, Leithäuser, Renate: Fluids and hydra- tion in prolonged endurance performance. Nutrition, 2004, 20/7–8, 651–656. WU 2006 = Wu, Chang-Lin, Williams, Christopher: A low glycemic index meal before exercise improves endurance running capacity in men. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab., 2006, 16/5, 510–527.

414 VII. Grastyán KonferencIa

Varga Mónika a saárdi somssich-család és sörnyepuszta

omogysárd északi határában fekszik egy kicsiny község, Sörnyepuszta. A kis falu mára szinte elnéptelenedett: 15 házban alig 50-en élnek, holott az 50-es sévekben még több mint 500-an laktak itt. Sörnyéhez személyes szálak is fűznek, mivel édesanyám itt született. Vele kezdtünk el két éve kutatgatni a falu múltjáról, először csak érdeklődés céljából. Közben egyre több anyag gyűlt össze, így tanulmányomhoz a szakirodalom és a levéltári anyag mellett a lakók visszaemlékezését, illetve fényképeit is fel tudtam használni. Ezek segítségével szeretném bemutatni, hogy egy látszólag Isten háta mögötti tele- pülésnek is milyen gazdag története lehet, melyet bizonyít, hogy a falu múltja egészen a középkorig nyúlik vissza. Az oklevelek mellett1 a Törökhányás vagy Törökhagyás néven ismert középkori eredetű vár maradványai is erre utalnak.2 Bár a település a török időkben elpusztult, 1726-ban már ismét említik az összeírások pusztaként. Ezt követően több kis- és középnemesi család birtokolta a területet, köztük a Jankovich és Thulmon család. A 19. század elején a több jelentős közéleti személyiséggel is büszkél- kedő Kozma családé lett a birtok, akiktől a Somssich família vásárolta meg a területet.

a saárdi somssich család

A család tagjai közül az első név, akit megemlítenék: Somssich Antal. Amellett, hogy ragyogó pályát futott be, ő alapozta meg a család somogyi birtokait. 1741-ben Mária Terézia Sárd (és Simonfa) helységet örökös jogon neki adományozta, majd 1746-ban felhatalmazta a „saárdi” nemesi előnév használatára. A barokk stílusjegyeket mutató „sárdi ház” jelentette a megyében szétszórva elhelyezkedő birtok központját, és a ké- sőbbiekben is szimbolizálta a család összetartozását.3 Antal legkisebb fi a, József, akitől egyben a fi atalabb vagy köznemesi ág is származik, örökölte Sárdot több más birtokrésszel együtt. ő már több mint húszezer magyar hold nagyságú birtokot hagyhatott utódaira, az idősebb Miklósra és a fi atalabb Pongrácra. A testvérek kétszer is megosztoztak az örökségen4, a sárdi központú uradalom végül is Miklósé lett.

1 A falu első említése 1263-ból való. 2 A várról ld. bővebben: MAGYAR Kálmán – NOVÁKI Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Kaposvár, 2005 3 KAPOSI 2002. 61. 4 Először 1808-ban, amit 1812-ben korrigáltak. KAPOSI 1999. 208.

415 VII. Grastyán Konferencia

Somssich Miklós apja halála miatt kénytelen volt lemondani a fényes közéleti pályáról, de így is sikeres hivatali karriert futott be, többek között Somogy országgyűlési követeként. Legalább ilyen sikeres volt gazdálkodási tevékenysége is. Tekintélyes örökölt vagyonát, birtokait előnyös vásárlásokkal és birtokcserékkel gyarapította, melyhez hozzájárult megyei és országos befolyá- sa, s a jogi trükköktől sem riadt vissza. 1812-ben 9780 holdja volt, 1840-ben 14 407 magyar hold- dal rendelkezett, 1848-ban már 14 565 magyar holdat tett ki összes birtoka. Tudatos birtok- és gazdaságépítést folytatott: a megszerzett földek kizárólag a Sárd és Nagybajom közötti uradalom körül helyezkedtek el.

Sörnye betagolása az uradalomba Somssich Miklós (1784–1870)8

A megszerzett területek között volt a sörnyei birtoktest is, melyet Somssich Miklós 1830-ban vett meg a Kozma családtól, tulajdonjogát azonban ekkor Lőrinc fiának engedte át. A község jó természeti adottságokkal rendelkezett, a birtoktest mintegy 2000 magyar holdat (kb. 2670 kataszteri hold) tett ki, ezen belül 1800 holdas tiszta allodiális határral bírt. A falu és környéke egyre inkább betagolódott a Somssich-uradalomba, s ez fokozatos változást jelentett a település és környéke számára. Sárd már 1757-ben, illetve 1801-ben országos vásárok tartására nyert szabadalmat10, s most már Sörnye is az uradalom részeként kapcsolódhatott be a kereskedelmi forgalomba. A birtokszerzés azonban a család számára is a korábbinál kedvezőbb adottságokat biztosított a magyar mezőgazdaság átalakulási folyamatában való részvételre. Ez az 1848-as jobbágyfelszabadítás miatt különösen fontos lett, hiszen a törvény az úrbéres telkeket kiemelte a nagybirtokrendszer kereteiből. Sörnye azonban egybefüggő, tiszta Somssich-tulajdonú allodiális földet jelentett, ezért tevődhetett át ide az eddig Sárd- központú uradalom centruma.11 A nehézségek ellenére Somssich Miklós uradalma a kor legjobb színvonalán állt. A sárdi ménes és merinói juhai messze földön híresek voltak. Noszlopy Tivadar azt is említi, hogy Somssich Miklós maga is elment a neveze-

A családi emlékezet szerint visszafogott természetű volt, megtartotta a hagyományt, segített a bajba jutotta- kon, a szegényeken. Ezt bizonyítja, hogy amikor a törvények lehetővé tették a földesúri és a jobbágyi földek elkülönítését, az urak közül elsőként kötött ilyen egyezséget sárdi jobbágyaival. Több reformországgyűlésen részt vett, a Deák-csoport egyik vezéralakja volt. KAPOSI 1999. 209. KAPOSI 2002. 77. SZÁNTÓ 2001. 85. KAPOSI 2002. 77. 10 Egész pontosan 1757. január 2-án, illetve 1801. április 18-án. CSÁNKI 1914. 146. 11 KAPOSI 2002. 78.

416 VII. Grastyán Konferencia tesebb vásárokra, főleg a székesfehérvárira, „ahol szép lovait és csikóit örömest vették meg drága pénzért”.12 Az 1848/49-es szabadságharc más változást is hozott, Somssich Miklós ugyanis visz- szavonult a politikai élettől birtokára, mégpedig a számára kedves sörnyei uradalmi kastélyba, míg sárdi birtokát és ottani épületeit fiainak engedte át. A sörnyei kastélyhoz számos épület tartozott, ez az idők során változott. A nagyobb úrilak a régebbi, ezt „fehér kastélynak” is nevezték, és már a Kozmák idején is állt. Itt kapott helyet a család levéltára is egészen 1896-ig.13 Volt még egy kisebb úrilak is, ezt valószínűleg Somssich Miklós építtette, a hitbizományi iratok mindkettőt említik. A kastélyhoz park, konyhakert és különféle gazdasági épületek is tartoztak.14 A kastélyban kapott helyet a család tekintélyes magánkönyvtára is, melyet még Somssich Antal alapozott meg, Somssich Miklós pedig különösen sokat tett a bővítéséért, így a 19. század közepére már egy több mint 2000-es állomány gyűlt össze.15

A kisebb úrilak az 1950-es években16

Az is segítette az uradalom kereskedelmi forgalmát, hogy az 1860-as években Somssich Miklós fiával, Pállal elérte, hogy néhány évig országos postaútként szolgált a Sárdon áthaladó országút, amely Marcalit és Kaposvárt kötötte össze.17 Így a postai

12 NOSZLOPY 1910. 40. 13 KANYAR 1989. II. kötet 52. 14 Részletes leírás ld. SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. IX.1. doboz Magyar Királyi Kúria 0484/1923 főlajst- romszámú iratai, 1., 5., 23.sz. iratok; Az igazságügy-minisztérium 35528. sz. iratai, 15., 51. sz. iratok 15 KAPOSI 2002. 76–77. 16 Egy volt lakó fotója. 17 Pesty Frigyes is említi az utat 1864-re vonatkozóan. In: PESTY 1914. 287.

417 VII. Grastyán Konferencia szolgáltatás egészen 1872-ig Sörnyén keresztül jutott el Sárdra.18 Ezt bizo- nyítja, hogy Sörnyén postaépületről is szólnak a hitbizományi iratok. A gazdasági fejlesztéseken túl a Somssichok nevéhez fűződik a kis ká- polna megépítése is 1835-ben, melyet Mária tiszteletére szenteltek fel, s bár romosan, de még ma is áll. Van olyan adat, hogy a család temetkezési helyé- ül is szolgált egy ideig.19 Ezt cáfolja az a tény, hogy a mauzóleum a kastély park- jában állt a család kriptájával és a ká- polna szerkezete sem utal ilyenre. 1815 körül egyébként a sörnyei fília már a so- mogyfajszi plébániához tartozott és a la- kosság többsége az előző századhoz ha- sonlóan a Somssichok idején is változat- lanul katolikus vallású maradt. Fényes Elek 1851-es művében20 354 katolikus, 4 ágostai hitvallású és 16 református lakost említ, míg Pesty Frigyes szerint 1864-ben 236-an laktak a faluban.2122 Somssich Miklós nyugalmas vidéki A sörnyei kápolna 2008-ban22 életének egy majdnem tragikus ese- mény vetett véget 1863 decemberében. Ekkor ugyanis hét fegyveres rabló támadta meg a sörnyei kastélyt.23 Megfenyegették, majd súlyosan bántalmazták az ekkor 79 éves öregurat24, a kastélyt pedig kirabolták. A bűnösöket viszonylag hamar kézre kerítették, két rabló a tett helyszínén, a Sörnyei út mentén ácsolt bitófákon nyerte el büntetését 1864. március 15-én, a helyet ma is Akasztó-dombnak nevezik.25 A korábban bátorságáról híres idős urat nagyon megviselte a rablótámadás, ezért el- hagyta sörnyei lakhelyét, és először Pestre költözött idősebb fiához, Pálhoz, majd pedig másik fiánál, Lőrincnél töltötte utolsó éveit Sárdon. Itt halt meg 1870 decemberében, sírjánál országos és megyei nagyságok sokasága rótta le utolsó kegyeletét.

18 SZÁNTÓ 2001. 32–33. 19 VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYEI NÉVTÁR 1975. 301. 20 FÉNYES 1851. 42. 21 PESTY 1914. 287. 22 Saját fotó 23 A hatvanas években „virágzott” a somogyi betyárvilág. A legveszedelmesebb csárdák közé tartozott a sör- nyei Réce csárda is, a főispán kérte is a lebontását. KANYAR 1989. I. kötet 326. Ld. még részletesen: GÖNCZI 1944. 80–82. 24 Koponyáját betörték, bal karja pedig ettől kezdve béna maradt. 25 SZÁNTÓ 2001. 29–31.

418 VII. Grastyán Konferencia

Halála előtt azonban gondoskodott az öröklésről is: 1869-ben hitbizományi alapít- ványt tett a sörnyei birtokán, melyet ettől kezdve nem lehetett felaprózni vagy eladni. A későbbiekben Somssich Pál és Lőrinc növelték a kötött birtokot, így a sárdi-sörnyei, a vrácsiki (később: Újvárfalva), a nagybajomi és a simonfai birtokok képezték a több mint nyolcezer kataszteri holdas hitbizomány részeit. A sárdi és a sörnyei birtoktest együttesen négyezer katasztrális holdra terjedt ki, s időközben – az 1870-es évektől a hitbizomány létrehozásával – Sörnyepuszta határá- ban is kialakult egy önálló uradalmi alközpont, amelynek nagysága majdnem pontosan azonos volt a sárdiéval.26

Az utolsó Somssichok Sörnye életében

Somssich Pál és Lőrinc idején is fontos szerepe maradt a sörnyei birtoknak. A sör- nyei, majd a sárdi kastélyban számos alkalommal folytak a megye sorsát befolyásoló tárgyalások s rendeztek itt rangos társasági összejöveteleket, köszönhetően Pál köz- életben betöltött szerepének.27 Mivel Somssich Pál örökös nélkül hunyt el, testvérének, Lőrincnek a fia, Andor örö- költe az egész hitbizományt. Somssich Miklós, Andor fia a 19. század végétől gazdál- kodott előbb a birtok egyik részén, majd az egész területen, miután apja 1908. április 9-én lemondott javára a hitbizományról.28 Elődeihez hasonlóan ő is tevékenyen részt vett a közéletben, többek között a Somogy Megyei Gazdasági Egyesület elnöke is volt. Közéleti érdemeiért Horthy Miklós kormány- zó 1938-ban a Magyar Érdemrend középke- resztjét adományozta neki.2930 Somssich Andor halála után Miklós ha- szonbérbe adta a sárdi uradalmat egy ka- posvári bérlőnek, a Ring Lipót és Társa me- zőgazdasági vállalkozásnak, ő pedig ezentúl csak a sörnyei uradalomhoz tartozó földeken gazdálkodott. Ennek a birtokrésznek volt az intézője Kovács János 1918–1933 között, aki családjával élt a birtokon. Őt Hirsch Imre kö- vette, akit azonban zsidó származása miatt a Somssich Miklós (1876–1959)30

26 SZÁNTÓ 2001. 48. 27 Noszlopy írja Somssich Pálról, hogy a szabadságharc után elsőként szólalt fel az osztrák újítások ellen, s ezzel kapcsolatban könyvet is írt, melyet a zsandárok elől Sörnyén rejtett el egy szénakazalban. Művét nem találták meg, így titokban szétküldhette sok ezer példányban. NOSZLOPY 1910. 41–42. 28 SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. IX.1. doboz A III. 1884/4. számú peres ügyhöz tartozó, az irattári iro- mányjegyzékben nem szereplő iratok, 5. sz. irat 29 ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1940. 504. 30 ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1940. 504.

419 VII. Grastyán Konferencia második világháborúban koncentrációs táborba hurcoltak.31 Ennek ellentmond a lakók elbeszélése, mely szerint a kastélyban főbe lőtte magát.32 Nagy számú cselédség is tartozott az uradalomhoz, akik számára cselédháza- kat építettek, a sommások pedig munkásbarakkokban lakhattak. A tekintélyes nagyságú szántóföld mellett négyszáz-hatszáz hold rét, legelő és erdő alkotta ekkoriban a birtokot. A ked- vező körülmények mellett a család is sokat tett a major fejlesztéséért, a korszerű technikai eljárások beve- zetéséért. Már az 1880-as évektől használtak egysze- rűbb mezőgazdasági gé- peket, később gőz- és ben- zinmeghajtású eszközöket is beszereztek. A fejlesztés keretében lóvontatású kis- vasutat építettek ki a kis- korpádi vasútállomásig33, az 1910-es években bekap- csolták az uradalmakat a telefon- és távíróhálózatba, de urasági gőzmalom, vágó- híd és téglavető is működött a birtokon. A gazdaságon belül Sörnyepusztán bú- zát, burgonyát és hüvelyes növényeket termesztettek elsősorban, de a halgazda- ság, a hízómarhatartás és a minőségi lótenyésztés is Sörnye specialitása volt.34 Sörnye az 1888-as hitbizományi leltárban

31 Az iratok szerint „a gettóba költözött”. 32 SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. IX.1. doboz Magyar Királyi Kúria 0484/1923 főlajstromszámú iratai, 23. irat 33 Ezt pánvádli útnak nevezték. 34 SZÁNTÓ 2001 49-52.

420 VII. Grastyán Konferencia

Cselédlányok Hirsch Imre idejéből35

Masinálás36

35 Egy volt lakó fotója. 36 Egy volt lakó fotója.

421 VII. Grastyán Konferencia

„Emlékszem édesapám fél háromkor kelt ment kalapálni. Egy nagy vasat ütött, azzal ébresztette a többi cselédet. Voltak kocsisok, béresek, juhász, bivalyos. Ezek közül voltak hetesek is, akik egy hétig kint voltak az istállóban még éjszaka is. A cselédsorban volt tehe- nünk, disznónk, baromfik és egy hold földünk, ahol szüleink megtermelték a takarmány kukoricát, krumplit, babot, meg volt egy kis konyhakert, ahol megtermelték a főzéshez való zöldségféléket.” (Egy volt lakó visszaemlékezése)

A korszakra jellemző gazdasági nehézségekről sem szabad azonban megfeledkezni, ezek Somssich Miklóst sem kímélték, így kénytelen volt kölcsönöket felvenni. Adósságai következtében a hitbizományt fia, Somssich Andor kérésére 1932-ben zár alá vették, zárgondnoknak dr. Zsobrák János ügyvédet rendelték ki.37 Ez az állapot egészen a má- sodik világháború utánig fennállt. A gazdaság mellett fontos esemény volt Sörnye életében, hogy a század végén hoz- zácsatolták Sárdhoz. A dátum azonban kétséges, Pesty Frigyes 1864-ben még önálló községként említi, az 1869-es népszámlálásban már pusztaként jelent meg. Van olyan adat, amely 1870-re, egy másik lexikon pedig 1890-re teszi az egyesülést. Mivel 1882- ben már Sárd részeként szerepel, az egyesítés valószínűleg az 1870-es években történ- hetett, annak is a második felében.38 A népesség ezekben az évtizedekben csekély mér- tékben változott. 1873-ban 291 lakos élt itt, míg 1902-re 214-re csökkent a népesség. A második világháborúig azonban már kb. 500 főre duzzadt a lakosság. Somssich Miklós gondoskodását mutatja, hogy 1880-ban uradalmi népiskolát ala- pított Sörnyepusztán.39 Ez először a volt posta épületében kapott helyet, majd az ún. fehér kastélyba helyezték át. A két világháború közötti időszakban egy tanító okította a nebulókat. A volt lakók Bogdán László kántortanító nevét emlegették. A második vi- lágháború után a kisebb úrilakba költöztették az iskolát. A fentieken kívül az 1920-as évek elején Somssich uraság a birtoktest legtávolabbi részén, Sörnye határában a vitézi rend három tagjának, majd nem sokkal később a cse- lédség számára is földterületeket mért ki. Ebből alakult meg Újsörnye település.

„Sörnye nagyon szép major volt. Ezen a részen volt egy kis tiszti lakás úgynevezett kis- intézői lakás vagy segédtiszti, vagy számtartói. Általában a bérlőnek valamilyen rokona szokott ott lakni. Apám volt az intéző. 2 ezer holdas birtok volt, ez azt jelenti, hogy mai

37 SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. IX.2. doboz 26. sz. irat 38 Az egyesülés oka a birtokosok és így a lehetséges adóalanyok megfogyatkozása lehetett. A zsellérek legfeljebb haszonbérletben gazdálkodhattak, a többi lakos adója így minimális volt. Az egységes községi szervezet létrehozása ezért kézenfekvő lehetett, ez a lakosoknak is jobb volt anyagilag. Ettől kezdve azonban teljesen az uradalom árnyékában élték az életüket. SZÁNTÓ 2001. 31. 39 Az egyháznak és a hatóságoknak sok fejtörést okozott hovatartozása és jellege. Sörnye katolikus filiája Fajszhoz tartozott, ezért a felekezeti jelleg alapján annak a plébániának kellett volna működtetnie az intéz- ményt. Az ellentmondásos helyzetet jelzi az a tény, hogy a mezőcsokonyai körjegyző nem tudta kinyomozni az iskola fenntartásának és működésének mikéntjét, az uraság nem válaszolt a hozzá küldött levélre. Ettől függetlenül katolikus uradalmi népiskolának tekintették a hatóságok. A körjegyző vizsgálata során a bajomi plébános enyhe rosszallással fejtette ki, hogy a sörnyei iskola patrónusa nem enged beleszólást az intézmény ügyeibe. SZÁNTÓ 2001. 114.

422 VII. Grastyán Konferencia számítás szerint 900-1000 hektáros gazdaság lehetett. Ez volt a főmajor és volt egy kisebb major a Szövécspuszta. Nem tudom, hogy az még megvan-e egyáltalán. Ezen a részen a lovakat meg talán a disznókat tartották, meg itt is állt néhány cselédház, az alsó részen folyt egy kis patak, attól lejjebb volt a mi lakásunk. Volt egy nagy kert, ahol megtermett a krumpli meg minden. Itt végeztem el az elemi iskolát. Bogdán Laci bácsi volt a tanító, egyedül vitte a 6 osztályt. A 80-90 cselédlakásban mindenkinél volt néhány gyerek, így volt gyerek elég. Ide jártak iskolába a mellettünk 1-1,5 km-re levő Újsörnyéről is a gyerekek. Ez telepes község volt, az I. világháború után kiosztottak ilyen kis házhelyeket némi kis föld- del.” (Kovács János intéző fiának, Kovács Jánosnak visszaemlékezése)

Iskolai csoportkép az 1926/27-es tanévből. Középen Bogdán László kántortanító40

A második világháborúban a lakosság kénytelen volt elmenekülni, mivel a nagybajomi front vonala érintette a falut, végül 1945. március végén térhettek haza. A lakók visszaemlékezéséből kiderül, hogy a háború idején és után a szovjet katonák mindent elhordtak és feldúltak, amit értek (pl. a Somssich-kriptát, az állatokat), felbecsülhetet- len kárt okozva ezzel. A háború után sem lett kedvezőbb a helyzet. Somssich Miklósnak jutott osztályré- szül, hogy megélje az 1945-ös földosztást, amely véget vetett a nagybirtokrendszernek, s ezzel a Somssichok mint sárdi földbirtokos família történetének is.41 Az idős Somssich Miklós nem hagyta el szülőföldjét, a faluját sem. 1959. május 18-án Somogysárdon hunyt el, 79 éves korában.

40 Egy volt lakó fotója. 41 SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. IX. 3. doboz 190. sz. irat

423 VII. Grastyán Konferencia

„A gazda lánya férjhez ment Szövécspusztán. Mi is hivatalosak voltunk a lakodalomba én még kislány voltam. Somssich uraság is ott volt a családjával, de akkor már ki voltak az uraság földjei osztva. Kezet fogott apámmal és azt mondta: fiam, tőletek nem sajnálom, mert jó szolgáim voltatok, tudom, hogy jó kezekbe került, csak azt sajnálom, hogy minde- nemtől megfosztottak.” (Egy volt lakó visszaemlékezése)

Bibliográfia

CSÁNKI 1914 = Csánki Dezső: Somogy vármegye. Budapest, Orsz. Monografiai Társ., [1914] 145–146. FÉNYES 1851 = Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára. Budapest, 1851. II. kötet, 42. GÖNCZI 1944 = Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, Új-Somogy Nyomda, 1944. 80–82. GŐZSY Zoltán: Hitbizományi iratok. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 2003. 135– 154. KANYAR 1989 = Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1989 KAPOSI 1999 = Kaposi Zoltán: A Somssich-família az 1848-as forradalom időszaká- ban. In: Emlékezet, kultusz, történelem: tanulmányok az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. Szerk. Hudi József, Tóth G. Péter. Veszprém, Laczkó D. Múzeum, 1999. 197–219. KAPOSI 2002 = Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy várme- gyében (A Somssich-család felemelkedése) In: Somogy megye múltjából 2002. Kaposvár, 2002. 59–87. NOSZLOPY 1910 = Noszlopy Tivadar: Elmúlt időkből. Kaposvár, Hagelman Nyomda, 1910. 39–42. ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1940 = Országgyűlési almanach az 1939–44. évi or- szággyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest, 1940. 504. PESTY 2001 = Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára. Kaposvár: Somogy Megyei Levéltár, 2001 (Fontes Comitatus Simighiensis ; 1.) 287. SML HITBIZOMÁNYI IRATOK S.M. = Somogy Megyei Levéltár, Hitbizományi iratok – Somssich Miklós – Sörnyepuszta IX.1, IX.2, IX.3. sz. doboz SZÁNTÓ 2001 = Szántó László: Somogysárd. Budapest, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., 2001 VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYEI NÉVTÁR 1975 =A veszprémi egyházmegye papságának névtára 1975. Veszprém: Veszprém Egyházmegyei Hatóság 1975. 301.

424 VII. Grastyán KonferencIa

Varju József az eurázsiai hód vizsgálata a szigetközben

z eurázsiai hód különböző okok (az élettér megváltozása, prémvadászat) miatt eltűnt a magyar faunából az 1800-as évek végén. Azóta több helyen próbálkoz- atak sikeresen a visszatelepítésével (pl. Gemenc). A Szigetköz egy speciális helyzetben lévő terület, mivel ide természetes úton települt vissza a hód a 80-as évek végén. Vélhetőleg osztrák telepítésekből származó egyedek úsztak le a Dunán és alapítottak életközösséget itt. Kutatásom célja az volt, hogy felmérhessem a terület hódállományá- nak nagyságát, megvizsgálhassam a faj populációdinamikai jellemzőit és javaslatokat tehessek egy olyan erdőgazdasági eljárás kifejlesztésére, mely mérsékelhetné az ember és az eurázsiai hód között fellépő súrlódásokat.

anyag és módszer

Az abszolút sűrűségérték meghatározásához az ún. territórium-térképező módszert használtam a teljes állományfelméréshez. Túrakenuval a szóban forgó teljes folyósza- kaszt végigjártam és térképre rögzítettem a friss hódrágások helyét. Az így született ponthalmazokat körülhatároltam és e ponthalmazokat territóriumoknak tekintettem. Az így megkapott territóriumok száma alapján következtettem a szigetközi hódpopu- láció nagyságára. A módszer eléggé megbízható, énekesmadarakkal végzett kutatások során 96%-os pontosságot is kimutattak. Az ökológiai állapotfelvételek meghatározásához mintaterületes módszert használ- tam. Kijelöltem 10x50 méteres partszakaszokat, ahol az ott élő növényzetet vizsgáltam. A mintaterületek kijelölése úgy történt, hogy legyen benne olyan partszakasz, melyet biztosan, és melyet biztosan nem látogat a hód. A felvett adatokat adatbázisba vezet- tem, hogy különböző statisztikai módszerekkel kimutatásokat készíthessek.

eredmények

állományfelmérés

Az irodalmi adatokból kiindulva minden olyan partszakasz, ahol 0,5-2,5 fkm hosz- szan terülnek el a rágások, tekinthető egy territóriumnak. Ez egy igen tág határ, és mivel nem ezen az élőhelyen mérték, szerintem korrigálásra szorul. Az általam mért ponthalmazok hossza átlagosan kb. 0,78 fkm, mely kétségeket kelt bennünk afelől, hogy azt 1 vagy 2 territóriumnak számoljuk az irodalmi adatok tükrében. Sajnos a

425 VII. Grastyán Konferencia rágások intenzitása is eléggé változatos, tehát nem alapozhatunk arra a tudományos tényre sem, miszerint az eurázsiai hód „central place” gyűjtögető stratégiát követ a táplálékszerzése során, vagyis egy központi helyre raktároz. Nyilván ebből kifolyólag a rágások sűrűségének változása támpontot adhatna nekünk, de a használt módszer pontatlansága miatt erre nincs mód. A fentiekből kifolyólag kénytelen voltam a leíró statisztika szövevényes világához nyúlni. Lemértem a megrágott partszakaszok hosz- szát és abból Excel segítségével számtani közepet és szórást számoltam: Számtani közép: 782,07 ≈ 780 méter Szórás: 479,19 ≈ 480 méter A fenti értékek tükrében a következőképpen korrigálom a Szigetközben haszná- landó eurázsiai hód territórium nagyságokat: azok a partszakaszok, ahol 0,3-1,3 fkm hosszan terülnek el a rágások, tekinthető egy territóriumnak. Ezek után kiszámoltam, hogy évekre lebontva hány territórium található a Szigetközben:

Az eurázsiai hód territóriumainak alakulása a Szigetközben

Számolásaimat a következő rendszerben végeztem:

azt a partszakaszt, melyen rövidebb, mint 0,3 fkm volt megrágva, nem tekintettem territóriumnak azt a partszakaszt, melyen 0,3-1,3 fkm közé esett a megrágott hossz, 1 territórium- nak tekintettem azt a partszakaszt, melyen 1,3-2,6 fkm közé esett a megrágott hossz, 2 territórium- nak tekintettem azt a partszakaszt, melyen 2,6-3,9 fkm közé esett a megrágott hossz, 3 territóriumnak tekintettem.

SCHOENER 1979. 908.

426 VII. Grastyán Konferencia

Az ilyen magas növekedési rátával rendelkező populációk feltételezhetően stabil ál- lományok, melyek igyekeznek elfoglalni az adott populáció rendelkezésére álló ökoló- giai niche-t. Az ilyen folyamatok gyors változásokkal járnak, ezért javaslom egy, a teljes Szigetközt vizsgáló eurázsiai hód monitoring hálózat kiépítését! Más oldalról megkö- zelítve: egy kevésbé ismert és kutatott jelenség zajlik most a Szigetközben, hisz egy őshonos faj, mely kipusztult a területről, természetes úton visszafoglalja az őt meg- illető élőhelyet. Ez egy igen speciális eset, melyre kutatási lehetőséget nehéz találni. Meglátásom szerint fontos populációdinamikai tanulságokat vonhatnánk le! A hódok családokban élnek, mely egy felnőtt párból, újszülöttekből, egy- és gyakran két éves egyedekből áll. Erősen territoriális állatok, egész évben birtokolják a családi territóriumot, melyet erősen védenek. Doboszyńska és Źurovski reprodukciós vizsgá- latokat végeztek Lengyelországban. Arra jutottak, hogy egy családban átlagosan 3,5 egyeddel lehet számolni. Fontos megjegyeznem, hogy az általuk vizsgált területen a faj predátor nyomás alatt áll. Magyarországon, ahol ez nem teljesül, én magasabb átlagos családlétszámot feltételezek, mivel almonként átlagosan (1) 2,7 (6) kölyök születik, ehhez hozzájönnek a juvenilis egyedek és a monogámiában élő szülők. Mivel erre vonatkozólag nincsenek adataim, így kénytelen vagyok ezzel a fent említett 3,5-es átlagos családlétszámmal számolni, de akkor mindenképpen megjegyzem, hogy ez a minimum! A fentiek alapján, számításaim szerint a következőképpen alakult a sziget- közi hódpopuláció egyedszáma:

Az eurázsiai hód állományának alakulása a Szigetközben

BRÉHM 1989. 19. WILSSON 1971. 201. DOBOSZYŃSKA – ŹUROVSKI 1983. 125.

427 VII. Grastyán Konferencia

A négy éves kort betöltő hód általában elhagyja a családot, és új territóriumot foglal. Ennek következménye, hogy a hód terjedésének legfontosabb limitáló faktora az élő- hely nagysága lehet, mivel egyetlen ragadozó sem tizedeli állományát és tömeges meg- betegedés is csak magas állománysűrűség mellett tapasztalható. Meglátásom szerint a szigetközi hódpopuláció növekedése annak tudható be, hogy a terület nem érte még el a fajeltartó képességének határát. Várhatóan bizonyos mértékig a jövőben a tendencia megmarad. Fontos tényező lehet még az emberi zavarás és vízszennyezés mértéke. Mivel Mosonmagyaróvár belterületén találtam hódrágást, ezért azt feltételezem, hogy egyelőre e tényezők nem olyan mértékben vannak jelen, hogy jelentős mértékben kor- látozhatnák az elterjedést. Szót kell még ejteni pár mondatban az élőhely-fejlesztési lehetőségekről. Mivel rengeteg turista fordul meg ezeken a helyeken, fontosnak tartom, hogy a partszegélye- ket úgy kell kialakítani, hogy azokat ne rombolhassák. Egy megfelelően karbantartott ágas-bogas partszegély remek búvóhely a hód számára. Ehhez nem megy közel az ember csónakkal, nem zavarja jelenlétével a hódot. Törekedni kell arra is, hogy minél kevesebb szemét kerüljön a vízbe. Fel kell venni a kapcsolatot a helyi túravezetőkkel, és rajtuk keresztül szorgalmazni a szemetelés mérté- kének csökkentését, illetve a nevelő hatású programok szervezését gyerekek részére.

Ökológiai állapotfelvételek

Az adatbázisból kimutatásokat készítettem, hogy megtudjam, miként alakult a nö- vényfajok száma az egyes mintaterületeken. A táblázatokból látható, hogy mely nö- vényfajok fordultak elő nagyobb számban nagyobb vagy egyenlő 3 A-D értékkel:

Mosoni-Duna 1.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Allium ursinum medvehagyma 40 3 Aegopodium podagraria podagrafű 30 3 Urtica dioica nagy csalán 50 4 Stellaria media tyúkhúr 40 3

1. táblázat: M1 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

Mosoni-Duna 2.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Phragmites australis nád 60 4

2. táblázat: M2 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

428 VII. Grastyán Konferencia

Mosoni-Duna 3.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Urtica dioica nagy csalán 25 3

3. táblázat: M3 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

Szigetköz 1.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Phragmites australis nád 80 5 Poa trivialis sovány perje 30 3 Galium aparine ragadós galaj 40 3 Solidago gigantea magas aranyvessző 25 3 Urtica dioica nagy csalán 50 4

4. táblázat: Sz1 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

Szigetköz 2.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Urtica dioica nagy csalán 25 3 Aegopodium podagraria podagrafű 75 5

5. táblázat: Sz2 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

Szigetköz 3.

Növényfaj (tudományos névvel) Növényfaj (magyar névvel) Borítás(%) A-D érték Solidago gigantea magas aranyvessző 35 3

6. táblázat: Sz3 mintaterület 3 vagy annál nagyobb A-D értékű növényei 2008-ban

A táblázatok alapján szétválogattam, hogy a hód által látogatott és nem látogatott mintaterületeken, milyen növények vannak jelen nagyobb számban. Jól látható, hogy a hódok által nem látogatott M2-es és Sz3-as mintaterületen a nád és a magas aranyvessző növényfajok vannak csak jelen magas borítottságban, és viszonylag alacsonyabb a nagy csalán (Urtica dioica), podagrafű (Aegopodium podagraria), sovány perje (Poa trivialis), ragadós galaj (Galium aparine), medvehagyma (Allium ursinum), tyúkhúr (Stellaria media) növényfajok borítása. Sajnos arra nem találtam irodalmi adatokat, hogy pontosan milyen lágyszárú fajokat fogyaszt a hód, de a szakirodalom 150 lágyszárú és 80 fás szárú növényfajról ír. Annyit viszont találtam, hogy ebbe a 150 lágyszárú fajba beletartoznak a fűfélék és egyéb más part-menti fajok is. Ebből azt feltételezem, hogy az általam a fentiekben felsorolt növényfajok beletartozhatnak az eurázsiai hód táplálékspektru-

BOZSÉR 2003. 5. CZABÁN 2003. 10.

429 VII. Grastyán Konferencia mába. Bozsér szerint Gemencen főleg a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a vízitök (Nuphar lutea) szerepelt a hódok étrendjében5. Mivel a Szigetköz térségében is általáno- san előforduló fajokról van szó, ezért nincs okom feltételezni, hogy ez itt másképpen volna. Viszont ezek a növények mind hydrophyta fajok. Ökológiai állapotfelméréseim célja viszont az, hogy olyan növényfajokat találjak, melyek érdekében a hód elhagyja a vizet. Készítettem egy táblázatot, az általam főbb tápláléknak vélt növényfajok védettségéről:

növényfaj védettséget élvez nagy csalán nem podagrafű nem sovány perje nem ragadós galaj nem medvehagyma nem tyúkhúr nem

7. táblázat: növényfajok státusza

Mint ahogyan láthatjuk, egy faj sem védett. Tehát a velük való gazdálkodásnak elvileg törvényi akadálya nincs. Vizsgálataim szerint a 7. táblázatban szereplő növényfajok azok, melyek nagy mennyi- ségben fordulnak elő azokon az élőhelyeken, ahova a hód táplálkozni jár és kisebb men- nyiségben, ahová nem jár. Okunk lehet feltételezni, hogy ezen lágyszárú fajok kedvelt csemegéi lehetnek az eurázsiai hódnak, amiért képes arra, hogy elhagyja a biztonságot nyújtó vizet. Mivel egyik faj sem védett, így nem tilos a kaszálásuk sem. Ezzel azt érhetjük el, hogy e fajok hiánya kevésbé kívánatossá teheti a szóban forgó partszakaszt, így talán mérsékelhetők az erdőgazdasági károk. Bár köztudott dolog, hogy a kaszálással egy vé- geláthatatlan körforgás veszi kezdetét, hisz ismerjük annak hatásait. Mégis érdemes lenne kutatásokat végezni a témával kapcsolatban, hisz egy megfelelően kialakított, kevésbé kívánatos lágyszárú fajösszetételű part-menti flóra nem biztos, hogy elegendő késztetést nyújtana a hódnak, hogy elhagyja a biztonságot adó és ízletes tündérrózsával (Nymphaea alba) és vízitökkel (Nuphar lutea) szegélyezett vízszakaszt. Így bár csak lokálisan, de megóvhatók lennének a vegetációs időszakban az erdőgazdasági szempontból nagyobb értékű part-menti erdőtársulások, főleg abban a korban, amikor igen sérülékenyek. A fentiekben a lágyszárú fajokra éleztem ki a vizsgálataimat, pedig köztudott, hogy a hód – elsősorban télen – fogyaszt fás szárúakat.5 Az eurázsiai hód az irodalmi adatok szerint több dologtól teszi függővé a megrágandó fa vastagságát. Ennek vannak toxiko- lógiai okai, hogy milyen mérvű a rá ható predátor nyomás, és magyarázható a növény- evők táplálékválasztási stratégiájával is. Toxikológiai szempontból Basey és munkatár- sai a relatív fenol tartalom esetében szignifikánsan negatív preferenciát mutattak ki. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb volt a fa kérgében megtalálható fenol tartalom,

KIRÁLY 2007. 26. BASEY ÉS MTSAI 1998. 280.

430 VII. Grastyán Konferencia annál kevésbé kedvelte a hód. Ez nemcsak fajfüggő, hanem egy fajon belül korfüggő is. Ez azért fontos, mert ezen átmérők ismerete megmutatja nekünk, hogy mikor van kitéve legjobban a fás szárú vegetáció a hód kártételének. Nolet és Rosell megfigye- lései szerint a hód szinte alig fogyasztotta a 4,5 cm és annál kisebb átmérőjű fákat. Legjobban a 19,5 cm, vagy annál vastagabbakat kedvelte. Itt meg kell jegyeznem, hogy ezen átmérők 40 cm-es törzsmagasságra értendők, mivel a hód a hátsó lábain állva vagy ülve farkát támasztékként használva rágja a fákat.10 Ezeket a számokat igazolja a hód táplálékszerzési stratégiája is, miszerint a hód (mint minden növényevő) úgy választ, hogy maximálja a nettó energia felvételt.11 Jelen esetben ez a stratégia maradéktalanul megvalósulhat, hiszen nincs, vagy gyakorlatilag elenyésző a predátor nyomás, ami a fajt éri. Természetes ellenségei a barnamedve, hiúz, farkas és az aranysakál.12 Utóbbi kivé- telével egyik ragadozófajt sem írták le már régóta a területen.13 Hatással lehetne a hód viselkedésére az ember jelenléte is, de azok az adatok, hogy lakott területhez igen közel, sőt lakott területen belül is vannak territóriumok, és az, hogy olykor nappal is találkoz- hatunk hóddal, pedig egy éjszaka aktív rágcsálóról van szó, magukért beszélnek.9 Ezen adatok ismerete felvetheti bennünk a gondolatot, miszerint egy megfelelően kialakított part-menti erdőtársulás megléte és az azzal való gazdálkodás megoldást jelenthet a hód téli károkozásának csökkentésére. Ezen gondolat nem újszerű, hisz más vadfajok esetében ismeretes az ún. rágósűrűk kialakításának lehetősége.

Összegzés

Az állományfelmérés eredményeinek összegzése

Az eredmények alapján a következő téziseket állítom fel: Az irodalmi adatoktól eltérően szerintem azok a megrágott partszakaszok minősül- nek egy hód territóriumnak a Szigetközben, melyek 0,3-1,3 fkm közé esnek. Méréseim szerint 2003–2008-ig folyamatosan nőtt az eurázsiai hód állományának nagysága a térségben. Jelenleg kb. 104 territórium található. A fent említett territórium szám alapján becsülhető az állománynagyság, mely kb. 360–370 egyedet jelent, mely vélhetőleg egy alábecsült szám.

Az ökológiai állapotfelvételek eredményeinek összegzése

Az eredmények alapján a következő téziseket állítom fel: A vegetációs időszakban a rágáskárok enyhítése végett érdemes volna kidolgozni egy olyan lágyszárú gazdálkodási formát, mellyel kevésbé vonzóvá tehetjük a megvé- dendő partszakaszokon élő fás vegetációkat.

NOLET ÉS ROSELL 1994. 1231. 10 NIETHAMMER – KRAPP 1978. 241. 11 BELOVSKY 1984. 103 . 12 PILLERI 1985. 102 . 13 FARAGÓ 2002. 192 .

431 VII. Grastyán Konferencia

A vegetációs időn kívül történő rágáskárok enyhítése végett érdemes volna kidolgozni egy olyan part-menti erdőtársulásokkal történő gazdálkodási formát, amivel a hód már közvetlenül a part közelében megtalálja a számára kedvező átmérőjű fákat. Így védve a parttól távolabb eső, erdőgazdasági szempontból nagyobb értékű fás vege- tációkat.

Irodalomjegyzék

BASEY ÉS MTSAI (1998) = BASEY, J.M., JENKINS, S.H., BUSHERR, P.E. (1998): Optimal central-place foraging by beavers: Free-size selection in relation to de- fensive chemicals of quaking aspen, Oecologia 76: p. 278–282 BELOVSKY 1984 = BELOVSKY, G. E. (1984): Herbivore optimal foraging a comparati- ve test of three models, The American Naturalist 124: p. 97–115 BOZSÉR 2003 = BOZSÉR, O. (2003): Szigetközi hódelőfordulások 2003 nyarán, WWF kutatási jelentés, Budapest BRÉHM 1989 = BRÉHM, A. (1989): Az állatok világa, ÁKV-Maecenas kiadó, Budapest CZABÁN 2003 = CZABÁN, D. (2003): A Hanságba visszatelepített hódok (Castor fiber) élőhely- és táplálékválasztási szokásai, ELTE, TTK, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, diplomadolgozat, p. 10 DOBOSZYŃSKA – ŹUROVSKI (1983) = DOBOSZYŃSKA, T., ŹUROVSKI, W. (1983): Reproduction of the European beaver, Acta Zoologica Fennica 174: p. 123–126 FARAGÓ 2002 = FARAGÓ, S. (2002): Vadászati állattan, Mezőgazda kiadó, Budapest KIRÁLY 2007 = KIRÁLY, G. (2007): A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai, saját kiadás, Sopron NIETHAMMER – KRAPP 1978 = NIETHAMMER, J., KRAPP, F. (1978): Handbuch der Säugetiere Europas I, Akademische Verlagsgesellschaft, Wiesbaden NOLET – ROSELL (1994) = NOLET, B. A., ROSELL, F. (1994): Territoriality and time budgets in beavers during sequential settlement, Canadian journal of zoology 72: p. 1227–1237 PILLERI 1985 = PILLERI, G. (1985): Investigations on beavers IV., Brain Anatomy Institute, Berne SCHOENER 1979 = SCHONER, TH. W. (1979): Generality of the size-distance relation in models of optimal feeding. The American Naturalist 114: p. 902–914 WILSSON 1971 = WILSSON, L. (1971): Observations and experiments on the ethology of the European beaver (Castor fieber L.), Viltrevy 8: p. 115–266

432 VII. Grastyán KonferencIa

Vér Ádám az eunuch hűsége asszíriában

alotához és háremhez köthető eunuchok funkciója egyidős a palotákkal és a há- remekkel. Eunuchok megtalálhatók már a harmadik évezred elejének mezopo- támiai írásos forrásaiban is. Koradinasztikus III. kori fárai lexikális listákban sze- P 1 2 repel a tiru tisztség , amelynek eunuch jelentése az Enki és Ninmah illetve a Gilgames, Enkidu és az Alvilág3 című sumer irodalmi szövegekből válik világossá. Az óbabilóni korban a girseqqûm szintén olyan palotához köthető tisztség, amelyet eunuch tölt be.4 Az írott forrásokban egy rendkívül érdekes szövegben, a középasszír palotarendtartá- sokban tűnik fel Asszíriában először az eunuch (ša rēši)5, ekkor még mint a királyi palota lakrészének és háremének személyzete és őrsége. A középasszír palotarendtartást (más- néven „Hárem ediktum”) I. Tukulti-apil-Esarra (i. e. 1114–1076) idején szerkesztették egységes szöveggé, ő gyűjtette össze a megelőző asszír uralkodóknak a palota háremnek is helyet adó lakórésze (bītānu) életének szabályozására vonatkozó rendeleteit.6 A szö- veg corpus kilenc táblán maradt fenn, amelyből Ernst Weidner adta ki a Berlinben őrzött nyolc táblát7, Gary Beckman és Benjamin Foster pedig a Yale gyűjteményéből előkerült kilencediket.8 A rendeletek részletesen szabályozzák a hárem lakóinak életét, az erőfor- rásokhoz való hozzáféréstől kezdve egészen a halálesetekig. A palotarendtartásokban két helyen is foglalkoznak a palota szolgálatába lépő ifjak kasztrációjával. „Tukulti-Ninurta9, a felügyelő10, Sulmánu-asarédu11, a felügyelő fi a a következő rendeletet hozza kísérete12 számára. Azon a napon mikor az Utazás Istene13 belép a pa- lotába, a palota előljáró (ša muhhi ekalli), a palota hírnök (nāgir ekalli), a vízöntők

1 ED Lu A 17. sor; ED Lu D 4. sor. 2 ETCSL c.1.1.2. szöveg 77. sor. 3 ETCSL c.1.8.1.4. szöveg 268. sor. E szöveghely kapcsán érvel a tiru eunuch jelentése mellett GEORGE 1997. 91–92. 4 Hammurapi-kódex vonatkozó részei: §187, §192, §193, magyarul megtalálható ÓKTCh 143. 5 A ša rēši olvasathoz ld. Igituh sorozat (rövid változat) 232 skk sorok: lu2.sag = ša re-ši, lu2.sag.lugal = MIN

šar-ri LEICHTY 1970. 233: 6, DUMU E2.GAL = ša re-eš. Szó szerinti jelentése: „aki a fejé” vagy „aki a fejnél (áll)”, ld. OPPENHEIM 1973. 327. 6 ROTH 1995. 195–196. 7 WEIDNER 1954–56. 257–293 és Taf. VII–XII. A táblák: A: Assur 4463 = VAT 9629; B: Assur 5649b = VAT 9614; C: Assur 6603 = VAT 9571; D: Assur 7377b = VAT 9491; E: Assur 17315 = VAT 14407; F: Assur 4463g + 4489 + 4347 + 4466 = VAT 9652 + 9655 + 10402; G: Assur 6543 = VAT 9140 + 12959; H: Assur 6310 = VAT 9567. 8 BECKMAN – FOSTER 1988. 1–26. A tábla az YBC 7148. 9 I. Tukulti-Ninurta (i. e. 1243–1207). 10 UGULA / uklu – templomi tisztség. 11 I. Sulmánu-asarédu (i. e. 1273–1244). 12 Akkádul mazziz pannûte, szó szerint az arcánál állóknak, tehát a királyi lakosztályokban dolgozó vagy oda bebocsátást nyert szolgálattevőknek, a király személyes kíséretét adóknak. 13 il harrāne valószínűleg a főisten, Assur egyik megnevezése, vö. WEIDNER 1954–56. 277.

433 VII. Grastyán Konferencia parancsnoka (rab zarīqī) és a királyi lakosztályok orvosa (asû ša bētānu) ellenőrizzék a királyi kíséret tagjait, és ha nem sikerült a kasztráció14, akkor küldjék második beavat- kozásra akár a királyi eunuchokat (ša rēš šarri) akár a kíséret más tagját. Ha ezek a hivatalnokok nem rendelik el (a szükséges második beavatkozást) bűnt követnek el.”15 Ugyanebben a kérdésben több mint száz évvel később I. Tukulti-apil-Esarra is rendeletet hoz: „Tukulti-apil-Esarra, a világmindenség királya, Asszíria királya, Assur-rés-isi, Asszíria királyának fia rendeletet hoz a Belső Város16 palota parancsnoka (rab ekalli), a palota hírnök, a vízöntők parancsnoka, a királyi lakosztályok orvosa és az ország összes pa- lotájának előljárója számára. Mind a királyi kíséret tagjait, mind a palota szolgálatra felajánlott (ifjakat) a palotába lépés előtt vizsgálják meg (ezek a hivatalnokok), és ha nem sikerült a kasztráció, akkor ne engedjék be (az illetőt) a palotába, hanem adják át második beavatkozásra. Ha a Belső Város palota parancsnoka, a palota hírnök, a víz- öntők parancsnoka, a királyi lakosztályok orvosa és az ország összes palotájának elől- járója olyan szolgát enged a palotába, aki nincs megfelelően kasztrálva, és ez később kiderül, akkor ezeknek a hivatalnokoknak vágják le az egyik lábát.”17 Sajnos az újasszír korszakra vonatkozóan nem maradtak fenn a palota belső életét szabályozó rendeletek, a királyi lakrész és a hárem őrzésével megbízott eunuchokról mégis vannak képi és írott forrásaink is.

Fegyveres eunuchokat ábrázoló freskó a kalhui Fort-Shalmaneser palota háremébe vezető lépcsősor aljában (S 5 szoba).

14 A marruru szó kasztráció jelentése mellett meggyőzően érvel DELLER 1999. 305. Mezopotámiában a kasztrációt nem a férfi genitáliák teljes eltávolításával, hanem a herék összetörésével végezték. A témához ld. BIGGS 1969. 100. 15 WEIDNER 1954–56. 48–51. sorok (E 19, F 11–14, G 3–6, I 16), a szerző fordítása. 16 Libbi-āli azaz belső város, Assur városának másik neve. 17 WEIDNER 1954–56. 95–101. sorok (F rev. 20–26, G rev. 17–22), a szerző fordítása.

434 VII. Grastyán Konferencia

Abban a kutatók túlnyomó többsége egyetért, hogy az akkád ša rēši szókapcsolat a fent idézett középasszír szövegekben eunuch jelentéssel bír. A szó újasszír előfordulásai tekintetében azonban több assziriológus kételkedett az eunuch jelentésben.18 Sajnos itt nem áll módunkban mélységében áttekinteni e vita állomásait19 és megvizsgálni az eunuch jelentést elvető filológusok elméleteiben a metaérvek szerepét, csupán aša rēši eunuch jelentése melletti érveket tudjuk vázlatosan bemutatni. Általánosan elfogadott nézet, hogy az asszír palotadomborműveken szakáll nélkül ábrázolt férfiak eunuchok.20 A vélemények azonban megoszlanak arról, hogy ezek az eunuchok azonosak lennének a forrásokban szereplő ša rēšikkel. A nagy akkád szótárak készítő nem támogatják a ša rēši kifejezés „eunuch” jelentését21, mivel filológiai alapon nem látják bizonyítva ezt az azonosítást.22 A ša rēši eunuch jelentése mellett érvelők filológiai23 és etimológiai24 érvek mellett véleményüket az ábrázolásokon eunuchnak elismert alakok és a ša rēši kifejezés közötti kapcsolat bizonyításával támasztják alá. Kazuko Watanabe pecséthenger ábrázolásokat vizsgáló kutatásában arra az eredményre jutott, hogy nincs olyan pecséthenger, ahol ša rēši megnevezésű tulajdonos esetén szakállal ábrázolt imádkozó alak szerepelne.25 Az ilyen pecséthengereken a tulajdonost megjelenítő imádkozó alakokat mindig szakáll nélkül ábrázolják. A domborműveknél már elismert ábrázolási konvenció alapján a szakálltalan férfi alakokat tehát eunuchoknak tartjuk, s ezeket a pecséthenger feliratok alapján a ša rēšikkel azonosíthatjuk. A IX. századtól kezdve Asszíria az ókori Kelet nagy részét birodalmába olvasztot- ta, s a VIII. századra korábban nem látott méretű területi birodalmat alakított ki. Ez a folyamat új kihívásokat jelentett az asszír adminisztráció számára: kezelnie kellett a birodalmon belüli hatalmas távolságok és a különböző adminisztratív hagyományok- kal rendelkező területek integrációjából adodó kihívásokat. Az új birodalmi adminiszt- rációban megjelentek a professzionális hivatalnokok, akik képesek voltak a birodalmi központoktól távol autonóm döntések meghozatalára. És bár az asszír uralkodó a hivatalnoki hierarchia bármelyik szintjén szabadon beavatkozhatott, a királyi levelezésben fennmaradt ügyek inkább a kivételt jelentik a rendszer működésében, az anomáliát

18 A ša rēši eunuch vagy nem eunuch polémiát ZIMMERN 1899. 116. 2. jegyzet indította el. A ša rēši az újasz- szír szövegekben nem bír eunuch jelentéssel véleményhez ld. OPPENHEIM 1973, BRINKMAN 1968. 309– 311., DALLEY 2001. 199–206., SIDDAL 2004. 225–240. 19 A vitát elemzi TADMOR 2002. 604–607. 20 READE 1972. 91. és 95.; CURTIS – READE 1995. 55. 21 W. von Soden AHw 974. „kein Eunuch!”; CAD R 292–296: a főjelentésnek hivatalnok, tiszt, katona szavakat adja meg, és csak második jelentésben eunuch. A királyfeliratokban, adminisztratív szövegekben és levelekben szereplő ša rēši azonban a chicagoi szótár szerint nem eunuch! 22 Az arab szótárak a szintén eunuch jelentésű khâdim szóval kapcsolatban hasonlóképpen jártak el, ld. AY- ALON 1979. 84–87. 23 DELLER 1999 valamennyi érvet összegyűjti. 24 TADMOR 1983 és TADMOR 1995 kimutatja, hogy az arámi közvetítéssel a héberbe került sārîs szó az akkád ša rēšiből származik, és valamennyi bibliai előfordulásában eunuch jelentéssel bír. Ld. továbbá KAUF- MAN 1974. 100. Az arámi srs akkád ša rēši azonosításhoz ld. II. Sarrukín eunuchjának, Pán-Assur-lámurnak arámi pecsétlőjét (AVIGAD 1997. 283. No. 755), valamint akkád nyelvű leveleit (SAA 1 156; SAA 1 157). 25 WATANABE 1992, WATANABE 1993, WATANABE 1999.

435 VII. Grastyán Konferencia

és nem a normális ügyvitelt. Ugyan az asszír adminisztráció és hivatalnoki rendszer történeti rekonstrukciójakor felhasználható forrásaink szinte kizárólag írásos források, a rendszer működésében az írásbeliség mégis másodlagos volt, alapvetően szóbeli uta- sításokon és jelentéseken alapult.26 Az asszír hivatali hierarchiában a IX. századtól megfigyelhető egy új, a hagyomány áramába nem illeszkedő, a korábbi mezopotámiai birodalmak adminisztrációjában nem tapasztalt vonás. Az eunuch kilép korábbi, szorosan a háremhez köthető pozíciójából és egyre növekvő számban jelenik meg a palota adminisztrációján kívüli szektorokban.27 A VIII. század végére az asszír király hivatalnokainak összességét leíró szókapcsolat a ša ziqni u ša rēši, tehát a szakállasok és az eunuchok; a teljes hivatali apparátus allegórikus megjelenítése is e két alakkal történik az asszír domborműveken. Az Újasszír Birodalommal kor- társ államok adminisztrációjában is nagy számban jelentek meg eunuchok: Urartuban II. Rusza uralkodása idején a királyi kíséret 5507 tagja közül 3892 volt eu- nuch28. Maraşból, a szíriai késő- hettita utódállamból került elő az a feliratos szobortöredék, melyet feltehetően III. Halparuntiyas fő- eunuchja, Astiwasus állíttatott.29 Az eunuchok alkalmazásának szokása hivatali és katonai tiszt- ségekben az Asszír Birodalom bukása után is fennmaradt, és folyamatos hagyományt alkotott az ókori-Kelettől a huszadik szá- zad első évtizedéig, az Oszmán Birodalom összeomlásáig. A Téma-oázisból előkerült feliratok tanúsága szerint Nabú-náid, az utolsó babilóni király seregét a fő- eunuchja vezette.30 Nagy számban Szakállas és eunuch hivatalnokot ábrázoló palotadombormű és befolyásos pozíciókban talá- Dur-Sarrukínból (Horszábád). lunk eunuchokat az Akhaimenida

26 POSTGATE 2007. 334–338. 27 Az Asszír Birodalom adminisztrációjának vázlatos áttekintéséhez legújabban ld. POSTGATE 2007. 331– 360. Az i. e. IX. századi asszír hivatalnokok tíz százalékára teszi az eunuchok arányát GRAYSON 1995. 93., a VIII. században ez az arány tovább növekszik. 28 DIAKONOFF 1985. 137. 29 HAWKINS 2000. 265–267. IV.5. MARAŞ 14. Pl. 114–115. A luwi wasinasi szó eunuch jelentéséről i. m. 266. 30 MÜLLER – AL-SAID 2001. 109–119.

436 VII. Grastyán Konferencia

Birodalomban31, a hellenisztikus államok adminisztrációjában32, a késő Római- majd a Bizánci Császárságban33, az arab kalifátusokban34 és az Oszmán Birodalom35 hivatali rendszerében is. Bár a hagyomány azonos, a különböző államalakulatokban eltérő az eunuchok reg- rutációja. Hérodotosz évente ötszáz babilóni fiúról tud, akiket eunuchnak küldtek a perzsa udvarba (III. 92.), de arról nincs információnk, vajon perzsa fiúkból lehetett-e eunuch.36 A Római Birodalom államapparátusában szolgáló eunuchok rabszolgák és hadifoglyok köréből kerültek ki37, azonban Bizáncban más volt a helyzet. A bizánci társadalom legfelső rétegéhez tartozó családok saját gyermekeik közül többet kaszt- ráltak, így biztosítva számukra a hivatali karriert.38 Az iszlám eunuchok a Dār al-Harb világából származó rabszolgák közül kerültek ki, sosem a Dār al-Islam moszlimjai kö- zül, így a teljesen gyökértelenül, családi támogatás nélkül szolgálatba kerülő eunuch hivatalnokok hűsége megingathatatlan volt.39 Vajon mi deríthető ki az asszír eunuchok társadalmi helyzetéről? A IX. századot megelőző időszakból származó feliratokban a hivatalnokok a felmenőiket is feltüntetik, és ezek alapján úgy tűnik, nagy múltú asszír családok sarjai töltötték be a kormányzói és egyéb magasrangú hivatali tisztségeket. A IX. századtól kezdve eltűnik a limmuk assuri sztéléiről a felmenők felsorolása40, ettől kezdve tehát valószínűleg a nem eunuch hivatalnokok nagy része is homo novus. Az eunuchok társadalmi helyzetére vonatkozó adatok nagyon elszórtak, és több tényező is megnehezíti valamiféle egységes kép megrajzolását. Az eunuchok névanyagát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy döntő többségüknek akkád neve van41, ám éppen azért, mert az eunuch nevek a király őrzésére reflektálnak, nagyon valószínűnek tűnik, hogy a szolgálatba lépő eunuchok új nevet kaptak42, a névanyag alapján tehát nem rekonstruálható származásuk. A VIII. század első évtizedeinek egyik legbefolyásosabb hivatalnoka Bél-tarszi-ilumma, Kalhu kormányzója, a 797. évnek nevet adó limmu. Egy Kalhuból előkerült földvételi szerződés43 tanúsága szerint e magasrangú eunuch testvére, Szín-etir földbirtokos volt Kalhuban, tehát valószínűnek tűnik, hogy Bél- tarszi-ilumma asszír család sarja volt. Egy Damaszkuszból származó arámi feliratú

31 BRIANT 2002. 268–276. 32 GUYOT 1980. 130–176 és HOPKINS 1978. 172–196. 33 Legutolsó összegző monográfia RINGROSE 2003. 34 AYALON 1979. 67–124. 35 PIERCE 1993. 219–266 és SCHOLZ 2001. 193–234. 36 SANCISI-WERDENBURG 1987. 33–45. 37 HOPKINS 1978. 172–180, ugyanitt Hopkins találó párhuzamot von a római eunuch és a koraújkori európai udvarok Hofjudéjének társadalmi státusza között. 38 ECKSTEIN-DIENER 1938. 70. 39 AYALON 1979. 69–72. Hilāl al-Sābī beszámolója szerint az abbászida al-Muqtadir kalifa (295–320 / 908– 932) udvarában 11 000 eunuch szolgált, akik közül 7000 volt fizikai munkákra és testőri feladatokra beosz- tott, 4000 pedig hivatalnok. (Rusū Dār al-Khilāfa, Bagdad, 1383/1964, 8, II. 3–5.), idézi AYALON 1979. 76. 40 Az assuri sztélésorról ANDRAE 1972. 41 Az újasszír corpusban mindössze négy nem akkád nevű eunuchot találtam: Abdaj (ADD 805), Abdilimum (ADD 857), Ima’in (ABL 527) és Milki-núri (ADD 287). 42 DELLER 1999. 306. 43 CTN 2 64: 3.

437 VII. Grastyán Konferencia pecsétlő44 bizonyítja, hogy a VIII. században egy bizonyos ’Kdbp szabad ember fiaként lett eunuchhá a damaszkuszi királyságban. Származásukat tehát nem ismerjük45, de az asszír társadalmon belüli státuszukat igen: mindenben megegyezett a férfiakéval. Számtalan ingatlan és rabszolga vételi szerződés bizonyítja, hogy az eunuchok városi szabad polgárokként gyarapíthatták vagyonukat46, saját háztartást vezethettek47, a hadseregben komoly katonai karriert futhattak be. Nem csupán a király szolgálatában álltak eunuchok. A királyi palotában rendezett bankettek ültetési és fejadag listái alapján megállapítható hogy a VII. század közepén a trónörökösnek és a királynőnek saját főeunuchja (rab ša rēši) volt. A magánháztartások alkalmazottai között is voltak a legkülönbözőbb mesterségekben dolgozó eunuchok.48 Az eunuch által elérhető legmagasabb rang a főeunuch méltóság49 volt, igazi bizalmi pozíció. A főeunuch volt a parancsnoka az asszír hadsereg magját alkotó kiëir šarrūti alakulatnak50; a turtánu mellett a VIII. század elejétől ez volt a másik olyan méltóság, amely az asszír hadsereget önállóan vezethette hadjáratra, a birodalom utolsó ötven évében a királyon kívül már csak ő.51 Assur-ah-iddina uralkodásának utolsó két évében a király halálát jövendölő ómenek elhárítására háromszor végeztette el a helyettes király szertartását.52 A száznapos szertartás során a király elrejtőzött, az ország kormányzá- sában nem vehetett részt, távollétében egy helyettes királyt iktattak be, akit a száz nap leteltével a jóslatot beteljesítendő meggyilkoltak. Adad-sum-uszur jelentése alapján úgy tűnik, a teljes szertartássorozat főszervezője Assur-nászir, a főeunuch volt.53 Ekkora hatalommal a kezükben felvetődik a kérdés: Mi biztosította az eunuchok hűségét? A számos lehetséges válasz közül itt most egy sajátosan asszír tényezőre sze- retném felhívni a figyelmet. Assur-bán-apli idejéből származik az a földadományt és adómentességet rögzítő királyi adománylevél, melynek egy részlete alább olvasható:

44 VOGÜÉ 1902. 75. A felirat: l ’kdbp br gbrd srs hqrb hdd = ’Kdbp tulajdona, Gbrd fiáé, a Hadadnak szentelt? eunuché. 45 GRAYSON 1995. 95 úgy vélekedik, hogy az eunuchok többsége zsákmányként Asszíriába került idegen gyermekek közül kerülhetett ki, de a birodalmi főméltóságokat betöltő eunuchok előkelő asszír családok tagjai lehettek. 46 Az újasszír kori szerződéseket és bennük az eunuchok helyzetét legutóbb GALIL 2007 vizsgálta. 47 MATTILA 2000. 65–67; ND 2640, SAA 6 31, SAA 10 113, CTN 2 17. 48 READE 1972. 96–97. 49 A főeunuch méltóság elemzéséhez ld. MATTILA 2000. 61–77, valamint TADMOR 2002. 603–611. 50 DEZSŐ 2006. 93–140. 51 Főeunuch önállóan vezeti az asszír hadsereget V. Samsi-Adad (823–811) uralkodása alatt Na’iri ellen, III. Tukulti-apil-Esarra (745–727) idején Tabal és Türosz ellen, II. Sarrukín (721–705) alatt Urartu ellen, Szín- ahhé-eriba (704–681) utasítására Kis városa ellen, és a harmadik hadjárat idején a Jeruzsálem ostromára rendelt kontingens parancsnoka, Assur-ah-iddina (680–669) idején Mannaj, Egyiptom, Amul, Melid, Média, Elám és Ellipi ellen, Assur-bán-apli (668–631) uralkodása alatt Egyiptom, Mannaj, Gambulu, Uruk, Elám ellen. 52 671. Tammuz 14., 671. Tebet 15., 669. Sivan 14. 53 SAA 10 377. Adad-sum-uszur személyére és a helyettes király szertartásra vonatkozóan ld. KOMORÓCZY 1995. 83–90.

438 VII. Grastyán Konferencia

Assur-bán-apli adománylevele Baltayának (657. VIII. 9.) „4-10. Én, Assur-bán-apli, nagy király, erős király, a mindenség királya, Asszíria kirá- lya, a négy világpart királya, az igaz pásztor, jóságos tettek végrehajtója, az igazságos király, aki szereti a biztonságot, a népét gazdaggá tevő, aki a kíséretében szolgáló54 eunuchokkal kedvesen bánik, és megjutalmazza királyi parancsainak végrehajtóit. 11-20. Baltaya, Assur-bán-aplinak, Asszíria királyának rab kisittije, aki kiérdemelte a ki- rály jóságát és kedvességét, aki a trónörökösi kinevezéstől kezdve a királyság gyakorlá- sában rendíthetetlen híve volt urának, a királynak, ki hűségesen szolgált, biztonságban járt (előttem), palotámban hírnevet szerzett magának, királyságom őrségét ellátta. […] rev. 19-25. Mikor Baltaya, a rab kisitti palotámban jó nevet hagyva maga után meghal, oda temessék el, ahová ő maga kívánta, oda fektessék, ahová ő maga rendelte. Fekhelyét ne háborgasd, gonoszat cselekedni kezed ne emeld fel ellene, mert az ő szol- gálata megelégedésére szolgált királyának, az ő urának.”55

A fentihez hasonló királyi adománylevelekből kb. nyolcvanat ismerünk Asszíriából, de csak hármon szerepel a temetkezéssel kapcsolatos kitétel, mindhárom esetben a kedvezményezett eunuch. Hogyan értelmezhetjük ezt a passzust? Mezopotámiában a III. évezred közepétől a temetkezés nem temetőkben, hanem a lakóházakon belül tör- ténik. A ház valamely szobája alatt alakították ki a családi kriptákat, s a halottak túlvi- lági ellátásáról a házat öröklő utód gondoskodott, ez a szertartás az úgynevezett kispu. Egy utóddal nem rendelkező eunuchnak ki gondoskodik túlvilági ellátásáról, ki őrzi a sírját? A kérdés megfogalmazásra kerül a Bibliában is: Ésaiás 56:3–5: „És ne mondja az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! (4) Mert így szól az Úr a heréltek- nek: A kik megőrzik szombataimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: (5) Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész.”56 (héber: ha sārîs; görög: eunukhosz). A kalhui Északnyugati Palota régészeti feltárása során az 1950-es években Max Mallowan üres sírokra bukkant a palota lakószárnyának (bītānu) több szobájában is. Az 1990-es évek legelején iraki régészek a lakószárny más helységeiben három további sírt találtak, immár gazdag temetkezési melléklettel57.

54 manzaz pānišu szó szerint „arca előtt álló”. 55 SAA 12 25 (K 211; ADD 647; NARGD 9) kiegészítve SAA 12 26 (K 2729; ADD 646; NARGD 10) és SAA 12 29 (Rm 368; ADD 648; NARDG 11) szövegek segítségével, a szerző saját fordítása. 56 Károli Gáspár fordítása, kiemelés tőlem, V.Á.. 57 Ezek az ún. Királynő sírok, DAMERJI 1998. 19–84. valamint HUSSEIN – SULEIMAN 2000.

439 VII. Grastyán Konferencia

A kalhui Északnyugati Palota lakószárnyának (bītānu) alaprajza. A járószint alatt talált sírok szürkével jelöltek.

440 VII. Grastyán Konferencia

A testek antropológiai vizsgálata58 és a sírmellékletek bizonyos tárgyai59 is alátá- masztják, hogy a sírokban elhelyezett bronz szarkofágokban nem csupán a királyi há- remhez tartozó nőket temettek el, hanem eunuchokat is. A királyi szolgálatban álló eunuchok hűségét nem pusztán a király evilági hatalma szavatolta, túlvilági jólétük egyetlen garanciáját is az uralkodóban láthatták.

Bibliográfia

ANDRAE 1972 = ANDREA, Walter: Die Stelenreihen in Assur, Osnabrück, Otto Zeller Verlag, 1972. (Az 1913-as kiadás reprintje.) AVIGAD 1997 = AVIGAD, Nahman, Corpus of West Semitic Stamp Seals, Jerusalem, The Israel Academy of Sciences – The Israel Exploration Society – The Institute of Archaeology, Hebrew University, 1997. AYALON 1979 = AYALON, David: „On the Eunuchs in Islam”, in: D. AYALON: Jerusalem Studies in Arabic and Islam I., Jerusalem: Magnes Press, 1979, 67–124. BECKMAN – FOSTER 1988 = BECKMAN, Gary – FOSTER, Benjamin: „Assyrian Scholarly Texts in the Yale Babylonian Collection” in: E. Leichty et al. eds.: A Scientific Humanist: Studies in Memory of Abraham Sachs, Philadelphia, University Museum, 1988, 1–26. BIGGS 1969 = BIGGS, Robert: „Medicine in Ancient Mesopotamia”, History of Science 8 (1969) 94–105. BRIANT 2002 = BRIANT, Pierre: From Cyrus to Alexander: A History of the Persian Empire, Winona Lake, Eisenbrauns, 2002. BRINKMAN 1968 = BRINKMAN, John: A Political History of Post-Kassite Babylonia, 1158–722 B. C., Roma, Pontificium Institutum Biblicum, 1968. DALLEY 2001 = DALLEY, Stephanie: „Boekbespringen: Mattila, R. – The King’s Magnates. (State Archives of Assyria Studies 11) Helsinki 2000.” BiOr 58 (2001) 197–206. DAMERJI 1998 = DAMERJI, Muayad Said Basim: „Gräber Assyrischer Königinnen aus Nimrud”, JRGZ 45 (1998) 19–84. DELLER 1999 = DELLER, Kalrheinz: „The Assyrian Eunuchs and Their Predecessors”, in: Kazuko Watanabe ed., Priests and Officials in the Ancient Near East: Papers of the Second Colloquium on the Ancient Near East - The City and its Life held at the Middle Eastern Culture Center in Japan (Mitaka, Tokyo), March 22-24, 1996, Heidelberg, Universitätsverlag C. Winter, 1999, 303–311. DEZSŐ 2006 = DEZSŐ Tamás: „Reconstruction of the Assyrian Army of Sargon II (721–705 B. C.) Based on the Nimrud Horse Lists” SAAB 15 (2006) 93–140.

58 SCHULTZ – KUNTER 1998. 85–128. 59 Például Inurta-ahíja-suksid, III. Adad-nírári eunuchjának feliratos arany pecsétlője: HUSSEIN – SULEI- MAN 2000. Pic. (183), IM 115644.

441 VII. Grastyán Konferencia

DIAKONOFF 1985 = DIAKONOFF, I. M.: „Media” in: I. Gershevitch ed., The Cambridge History of Iran vol 2. The Median and Achaemenian Periods, Cambridge, Cambridge University Press, 1985, 36–148. ECKSTEIN-DIENER 1938 = ECKSTEIN-DIENER, Bertha: Emperors, Angels and Eunuchs: The Thousand Years of the Byzantine Empire, London, 1938. FADHIL 1990 = FADHIL, Ali: „Die Grabinschrift der Mullissu-mukannišat-Ninua aus Nimrud/Kalhu und andere in ihrem Grab gefundene Schriftträger”, BaM 21 (1990) 471–482. GALIL 2007 = GALIL, Gershon: The Lower Stratum Families in the Neo-Assyrian Period, Leiden – Boston, Brill, 2007. GEORGE 1997 = GEORGE, Andrew R.: „Sumerian tiru = »eunuch«”, N.A.B.U. 1997 no 3 (Septembre) 91–92. GRAYSON 1995 = GRAYSON, A. Kirk: „Eunuchs in Power: Their Role in the Assyrian Bureaucracy”, in: M. Dietrich – O. Loretz, eds.: Vom Alten Orient zum Alten Testament. Festschrift für W. von Soden, Kevelaer – Neukirchen-Vluyn, Neukirchener Verlag – Verlag Butzon und Bercker, 1995, 85–98. GUYOT 1980 = GUYOT, Peter: Eunchen als Sklaven und Freigelassene in der grei- chisch-römischen Antike, Stuttgart, Klett-Cotta, 1980. HAWKINS 2000 = HAWKINS, J. D.: Corpus of Hieroglyphic Luwian Inscriptions vol. I. Inscriptions of the Iron Age part 1. Text, Berlin – New York, Walter de Gruyter, 2000. HOPKINS 1978 = HOPKINS, Keith: Conquerors and Slaves: Sociological Studies in Roman History, vol. I., Cambridge University Press, 1978. HUSSEIN – SULEIMAN 2000 = HUSSEIN, Muzahim M. – SULEIMAN, Amer: Nimrud: A City of Golden Treasures, NABU Bookseller, 2000. KAUFMAN 1974 = KAUFMAN Stephen A.: The Akkadian Influences on Aramaic, Chicago – London, The University of Chicago Press, 1974. KOMORÓCZY 1995 = KOMORÓCZY Géza: „Nabú-zuqup-kéna, Adad-sum-uszur, Már- Istar. Az értelmiség helyzete és lehetőségei a birodalmi Asszíriában”, in: uő.: Bezárkózás a nemzeti hagyományba, Budapest, Osiris, 19952, 83–99. LEICHTY 1970 = LEICHTY, Erle: E., The Omen Series šumma izbu, Locust Valley, J. J. Augustin, 1970. MATTILA 2000 = MATTILA, Raija: The King’s Magnates: A Study of the Highest Officials of the Neo-Assyrian Empire, Helsinki, The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2000 MÜLLER – AL-SAID 2001 = MÜLLER, W. W. – AL-SAID, S. F.: „Der babilonische König Nabonid in Taymanische Inschriften”, Biblische Notizen 107 (2001) 109–119. OPPENHEIM 1973 = OPPENHEIM, A. Leo: „A Note on ša rēši”, JANES 5 (1973) [The Gaster Festschrift] 325–334. PIERCE 1993 = PIERCE, Leslie P.: The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire, Oxford University Press, 1993.

442 VII. Grastyán Konferencia

POSTGATE 2007 = POSTGATE, John N.: „The Invisible Hierarchy: Assyrian Military and Civilian Administration in the 8th and 7th Centuries BC”, in J. N. Postgate: The Land of Assur and the Yoke of Assur: Studies on Assyria: 1971–2005, Oxford, Oxbow Books, 2007, 331–360. READE – CURTIS 1995 = READE, Julian – CURTIS, John: Art and Empire: Treasures from Assyria in the British Museum. New York, The Metropolitan Museum of Art, 1995. READE 1972 = READE, Julian: „The Neo-Assyrian Court and Army: Evidence from the Sculptures”, Iraq 34 (1972) 87–112. READE 1981 = READE, Julian: „Neo-Assyrian Monuments in their Historical Context”, in: F. M. Fales, ed., Assyrian Royal Inscriptions: New Horizons in Literary, Ideological and Historical Analysis, Roma, Istituto per l’Oriente, 1981, 143–168. RINGROSE 2003 = RINGROSE, Kathryn M.: The Perfect Servant: Eunuchs and the Social Construction of Gender in Byzantium, Chicago, The University of Chicago Press, 2003. ROTH 1995 = ROTH, Martha T.: Law Collections from Mesopotamia and Asia Minor, Atalanta, Scholar Press, 1995. SANCISI-WERDENBURG 1987 = SANCISI-WERDENBURG, Heleen: „Decadence in the Empire or Decadence in the Sources? From Source to Synthesis: Ctesias”, in: H. Sancisi-Werdenburg, ed., Sources, Structures and Synthesis: Proceedings of the Groningen 1983 Achaemenid History Workshop, Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten, 1987, 33–45. SCHOLZ 2001 = SCHOLZ, Piotr O.: Eunuchs and Castrati: A Cultural History, Princeton, Marcus Wiener, 2001. SCHULTZ – KUNTER 1998 = SCHULTZ, Michael – KUNTER, Manfred: „Erste Ergebnisse der anthropologischen und paläopthologischen Untersuchungen an den mensch- lichen Skeletfunden aus den neuassyrischen Königinnengräbern von Nimrud” JRGZ 45 (1998) 85–128. SIDDAL 2004 = SIDDAL, Louis R.: „A Re-examination of the Title ša reši in the Neo- Assyrian Period”, in: Joseph Azize – Noel Weeks, eds., Gilgameš and the World of Assyria: Proceedings of the Conference held at Mandelbaum House, The University of Sidney, 21–23 July 2004, Leuven – Paris – Dudley, Peeters, 2007, 225–240. TADMOR 1983 = TADMOR, Hayim: „Rab-saris and Rab-shakeh in 2 Kings 18”, in: C. L. Meyers – M. O’Connor, eds., The Word of the Lord Shall Go Forth: Essays in Honor of David Noel Freedman in Celebration of His Sixtieth Birthday. Winona Lake, 1983, 279–285. TADMOR 1995 = TADMOR, Hayim: „Was the Biblical sārîs a Eunuch?”, in: Z. Zevit – S. Gitin – M. Sokoloff eds., Solving the Riddles and Untying Knots: Biblical, Epigraphic, and Semitic Studies on honor of Jonas C. Greenfield, Winona Lake, Eisenbrauns, 1995, 317–325.

443 VII. Grastyán Konferencia

TADMOR 2002 = TADMOR, Hayim: „The Role of the Chief Eunuch and the Place of Eunuchs in the Assyrian Empire”, in: S. Parpola – R. M. Whiting, eds.: Sex and Gender in the Ancient Near East: Proceedings of the 47th Rencontre Assyriologique Internationale, Helsinki, July 2-6, 2001, Helsinki, The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2002, 603–611. VOGÜÉ 1902 = VOGÜÉ, Melchior de: Corpus Inscriptionum Semiticarum ab Academia Inscriptionum et Litterarum Humaniorum conditum atque digestum II, Paris, E. Reipublicae Typographeo, 1902. WATANABE 1992 = WATANABE, Kazuko: „Nabû-usalla, Statthalter Sargons II. in Tam(a)nūna”, BaM 23 (1992) 357–369. WATANABE 1993 = WATANABE, Kazuko: „Neuassyrische Siegellegenden”, Orient 23 (1993) 109–138. WATANABE 1999 = WATANABE, Kazuko: „Seals of Neo-Assyrian Officials”, in: K. Watanabe, ed., Priest and Officials in the Ancient Near East: Papers of the Second Colloquium on the Ancient Near East - The City and its Life held at the Middle Eastern Culture Center in Japan (Mitaka, Tokyo) March 22-23, 1996, Heidelberg, 1999, 313–366. WEIDNER 1954–56 = WEIDNER, Ernst: „Hof- und Harems-Erlasse assyrischer Könige aus dem 2. Jahrtausend v. Chr.”, AfO 17 (1954–56) 257–293, Taf. VII–XII. ZIMMERN 1899 = ZIMMERN, Heinrich: „Über Backer und Mundschenk im Altsemitischen”, ZDMG 53 (1899) 115–119.

444 VII. Grastyán KonferencIa

Vörös Katalin a fantasztikus irodalom és a detektívregény párhuzamai

z egyetemes irodalomtörténet két sajátos jelenségével, az elbeszélő irodalom két különleges műfajával foglalkozom, nevezetesen: a detektívtörténettel és a a fantasztikus elbeszéléssel. Mindkét műfaj többnyire az irodalom „alterna- tív” kánonjának – a ponyvairodalomnak – népszerű részeseként kerül említésre, noha számos, a „magas” irodalom soraiba léptetett mű is fellelhető képviselőik között.1 Kétségkívül felmerül a kérdés, miben is áll e két irodalmi kategória kapcsolata, miért is említhetők együtt. A válasz összetett: a nyilvánvaló népszerűségükön, a populáris irodalomban elfoglalt helyükön túl számos más közös momentumot találhatunk e két műfaj kapcsán, melyekre talán kevéssé gondolunk. A következőkben viszonyrendsze- rük, érintkezési pontjaik rövid bemutatását szeretném nyújtani, mivel feltárásuk szá- mos későbbi elemzésnek kínálhat táptalajt. A detektívtörténet és a fantasztikus irodalom kifejezések az irodalom egy-egy tí- pusára, avagy – ahogy széles körben nevezzük – irodalmi műfajára vonatkoznak.2 Sematizmusuk révén a műfajok segítik az irodalomról való gondolkodásunkat, beszé- dünket, bár nyilvánvaló, hogy az egyes műfajok eltérő általánossági szinteken léteznek, a róluk alkotott elképzeléseink még a statikusabb egyedeknél is változnak, állandónak alig-alig mondhatóak. Mégis fontos és meghatározó szerepet töltenek be, de a róluk szóló diskurzusok önmagukon túlra is kell, hogy mutassanak, mert könnyen öncélú, terméketlen kategorizálássá válhatnak. Amennyiben a két műfajról kívánunk értekez- ni, célszerű röviden felvázolni, mit is értünk, illetve érthetünk ezeken a fogalmokon. Láthatjuk majd, hogy defi nícióink nem tekinthetők teljesen egzaktnak és megkérdője- lezhetetlennek, de pontosabbá, egyértelműbbé teszik későbbi fejtegetéseinket.

a fantasztikus irodalom

A fantasztikus irodalomnak és magának a fantasztikumnak a meghatározására szá- mos elmélet, elképzelés született az idők során, sokszor egymást kizáróak. Ha pontosan szeretnénk meghatározni, hogy mit jelent, s hogy melyik művek is tartoznak e (műfaji) kategóriába, gyakran elbizonytalanodunk. Vegyük elsőként a szótári jelentést: különös, csodás, mesés, kitalált. Ebből is érezhetjük, hogy önmagában túl tág terét tárja elénk a

1 Jóllehet a „magas” és „alacsony” irodalom szembeállítása nem azonosítható az irodalmilag értékes vagy értéktelen fogalmával. (BÉNYEI 1993. 8.) 2 Az irodalom műfajelméleti problémáira nem kívánok részletekbe menően kitérni, hiszen nem ez a témája tanulmányomnak, de Todorovval élve a következő megjegyzést tenném: „A műfajok létét el kell fogadnunk. A műfajok, épp azok a hálók, melyek révén a mű kapcsolatot létesít az irodalommal.” (TODOROV 2002. 7–23.)

445 VII. Grastyán Konferencia lehetőségeknek. Más műfaj, műnem kategóriákhoz hasonlóan, a különböző rokon és társműfajai között sem mindig sikerül az éles határvonalak fenntartása. Így fordulhat az elő, hogy B. W. Aldiss Trillió éves dáridó című munkájában a science fiction műfajba sorol számos alkotást, amelyeket például Todorov egyértelműen a fantasztikus irodalom reprezentánsaiként tárgyal. Az eltérések nyilvánvalóan a különböző műfaji meghatáro- zásokból következnek. B. W. Aldiss a science fictiont a következő módón határozta meg: „A science fiction az emberiség meghatározását és az univerzumban elfoglalt helyét kutatja – ami összefügg ismereteinek (a tudománynak) fejlett, ám zavaros állapotával –, és jellem- ző módon a gótika vagy posztgótika módszereit követi.” Ez a definíció kétségkívül lehető- séget ad a különböző átfedéseknek. A fantasztikus irodalom számos definíciója közül az egyik legismertebb és legelfogadottabb az 1970-ben kiadott Bevezetés a fantasztikumba című Tzvetan Todorov által írt könyvben található, amely így hangzik: „Egy olyan világban, mely nagyon is a miénk, amelyet ismerünk,(…) bekövetkezik egy olyan esemény, melyet nem tudunk megmagyarázni e jól ismert világ törvényeivel. (…) A fantasztikum e bizonytalanság idejét tölti ki. Amint az egyik vagy másik választ fogadjuk el, elhagyjuk a fantasztikumot, és valamelyik szomszédos műfajba lépünk: a különösbe vagy a csodásba. A fantasztikum tehát a csak természeti törvényeket ismerő ember habo- zása egy természetfölöttinek tűnő esemény láttán.” E definíció kapcsolatba hozható Luis Vax elméletével is, aki egy tanulmányában a kü- lönös érzése mellett a kétértelműséget, a bizonytalanságot, a stabilitás hiányát véli a fantasztikus irodalom egyik fontos visszatérő jelenségének. Todorovhoz hasonlóan szintén más műfajokat hív segítségül a fantasztikum meghatározására. Vax koncepciójában a műfaj lényege egy sajátos belső, pszichés élmény, a félelem, a rémület jelenléte, ezzel szemben Todorov a félelmet egyáltalán nem tartja alapvető sajátosságnak, sőt számos műben egyáltalán meg sem található véleménye szerint. Ebből is láthatjuk, hogy két egy- máshoz közeli elmélet is milyen ellentéteket hordozhat magában. Todorov ugyancsak a Bevezetés a fantasztikumba című művében felhívja a figyelmet munkája lehetetlenségére, Northrop Fryet bírálva: „Ha egy kritikus mindent elmondott a szövegről, még semmit sem mondott el; mert az irodalom meghatározásában benne van, hogy nem lehet róla beszélni.” Ugyanakkor mégis írunk róla, ezáltal a lehetetlent is lehetségessé tesszük. Magának a fantasztikus irodalomnak az értelmezéstörténete több mint egy évszá- zadra nyúlik vissza, és eltérő nézőpontú megközelítéseket eredményezett. Az egyik talán legelterjedtebb és legnyilvánvalóbb értelmezésmód a pszichoanalitikus. Ennél is nagyobb múltra tekint vissza e szövegeknél az eszképizmus motívuma, főként a cso- dás műfajú szövegeknél bevett értelmezési stratégia. Jellegzetes még a marxista, társa-

Aldiss a sci-fi műfajába sorolja E. A. Poe, Ann Radcliff, Franz Kafka vagy Howard Philips Lovecraft bizonyos műveit, e sajátos helyzet is mutatja műfajok és művek fluiditását. ALDISS 1986. 27–28. TODOROV 2002. 25. MAÁR 2001. 14–21. TODOROV 2002. 23. Ennek legfelszínesebb felhasználási lehetősége az irodalmi művet a szerző „kórtörténeteként” olvasni, ám sokkal termékenyebb interpretációk is születtek, mint például a freudi énfelfogás felőli értelmezések. (Stem- ler 2007. 61.)

446 VII. Grastyán Konferencia dalmi bírálatként való olvasat is. Mindegyik esetben erőteljes ideológiai terheltségről beszélhetünk. Talán a legszerencsésebb próbálkozások egyike lehet, ebben az esetben, az irodalmi szövegek narráció felöli megközelítése, mint ahogy ezt Stemler Miklós is vallja tanulmányában.

A detektívtörténet

A klasszikus detektívtörténet műfajának születését három, a XIX. század közepén keletkezett Edgar Allan Poe-elbeszéléshez szokták kötni.10 Ezekben a művekben jelentek meg mindazon jegyek, amely az idők során a műfaj kliséivé alakultak. Habár Oidipusz királyt is gyakran említik, mint az első detektívek egyikét, de az ő története a Poe által teremtett műfajjal nem tekinthető minden elemében koherensnek; sőt a később születő úgynevezett anti-detektívtörténetek is kifejezetten a tizenkilencedik szá- zadi elődjükre reflektálnak.11 Ha pontosabban szeretnénk megfogalmazni, mit is értünk ezen a műfajon, akkor a detektívtörténet meghatározásának kísérleteinél kevésbé szerteágazó definíciókat talá- lunk, mint a fantasztikus irodaloménál. A következő gondolat Benyovszky Krisztiántól is jól megragadja a lényegi sajátosságokat: „Olyan regény vagy elbeszélésről van szó tehát, amely összekapcsolja a bűn(tény) tema- tikáját a titokkal. A bűntény általában tehát nem szokványos, nem hétköznapi, van benne valami rejtélyes, ami különös rátermettséget igényel attól, aki a megoldásra kísérletet tesz. Ez a valaki pedig nem más, mint a Nagy Detektív, aki a műfaj hajnalán még szürkeagy- sejtjeit, később pedig fizikai erejét is beveti a nyomozómunka sikere érdekében. Három fő kérdésre kell válaszolnia: ki, miért és hogyan követte el a bűntényt.”12 A krimi tipológiája kapcsán különböző alműfajokat határozhatunk meg, így az analitikus vagy klasszikus detektívtörténetet, a kemény krimit, a roman noirt (ezen belül a lélektani thillert és a bűnregényt), de a kategorizálásnak ez csak egyik lehetséges módja. Számos aspektust kereshetünk magunknak, hogy csoportosíthassuk e műve- ket, vagy a meglévő kategóriákat tovább cizelláljuk. De mit is takar pontosan az előbb említett három alkategória? Az analitikus detektívtörténetet képviselő művekben a nyo- mozás történetét követhetjük figyelemmel, ami a gyilkosság feltárását és újramesélését jelenti. Látványos akciójelenetekkel itt nem találkozunk, helyette a minden apró mozzanatra kiterjedő intellektuális jelfejtés izgalma tartja fogva az olvasót. A cselekmény csúcspontja az elbeszélés záró fejezetében jön el, amelyben a Nagy Detektív kérlelhe- tetlen logikával felépített, a teatralitás vonásait sem nélkülöző magyarázat keretében rekonstruálja a bűntény elkövetésének folyamatát és leleplezi a gyilkost. (Képviselői például: A. C. Doyle, G. K. Chesterton, A. Christie, J. D. Carr, D. L. Sayers, W. Collins.)13 A kemény krimi a klasszikus detektívtörténet ellenpólusaként született meg, egy at-

STEMLER 2007. 59–62. 10 A Morgue utcai kettős gyilkosság, A Marie Roget-rejtély, Az ellopott levél. 11 BÉNYEI 2000. 25. 12 BENYOVSZKY 2007. 19. 13 BENYOVSZKY 2007. 39.

447 VII. Grastyán Konferencia tól gyökeresen eltérő poétikai elképzelés megvalósításaként. Stílusában és témavá- lasztásában is egyaránt szemléletváltásról beszélhetünk. Egyik fő törekvésük, hogy a „való világ” nyomozóinak munkájához közelítsék a történetet. Ez pedig együtt jár a(z) (al)világ realisztikusabb ábrázolásával, ami maga után vonzza a durva, brutális mozzanatok előtérbe kerülését. A detektívnek itt már nincs szüksége valamilyen spe- ciális ismeretre vagy elvont logikai következtetésekben való jártasságra, annál inkább kemény öklére, bátorságára és gyors alkalmazkodó képességére. (Az intellektuel nyo- mozó a kemény krimi világában nem élne túl talán egy napot sem.) Ezekben a törté- netekben a narrátor már maga a nyomozó, nem egy társ vagy segéd, mint a klasszikus krimi esetében. (Képviselők: Dashiell Hammett, Raymond Chandler.)14 A klasszikus és kemény krimi mellett a bűnügyi irodalom palettájának van egy sötétebb, komorabb, harmadik vonulata is, ez a roman noir. Ezen történetek egy markáns nézőpontváltás következtében jöttek létre: a detektív helyett sokszor a potenciális áldozat (ezt hívja Benyovszky lélektani thrillernek), vagy a gyilkos (ezt pedig bűnregénynek, Varga Bálint nyomán) szemszögéből mesélik el a történetet. A roman noir a film világában is meg- találta a maga helyét, melynek nem egy jellemző vonása az irodalomra is visszahatott. Nyomasztó atmoszféra, fojtogató feszültség, sodró cselekménymenet ezen művek gyakori sajátosságai. Tipikusnak mondható, amikor a főszereplő versenyt fut az idővel, s a tét vagy az ő élete vagy a hozzá közel állóké. A többség nem hisz neki, s a végén már saját maga is kezd kételkedni az épelméjűségében.15 (Képviselő: Cornell Woolrich, Alfred Hitchcock)16 A detektív-történetekről, illetve detektívregényekről az idők során számos különböző szempontú értelmezés látott napvilágot, mint például: szemiotikai, narratológiai, hermeneutikai, retorikai és referenciális. Ezek az interpretációk azonban nem különülnek el egymástól élesen, hanem egymást táplálva, egymásba átlépve, „bele-beleszólnak egymás beszédébe” (még a referenciális is). Az elemzések legtermékenyebb csoportját a szemiotikai szempontú megközelítések adták, köszönhetően a rejtélyként felfogott bűntény feltárásában a tettesek által hátrahagyott nyomok jelként való felfogásának, amelyek az elkövetés körülményére, talán magára az elkövető személyére utalnak.17 Elmondható tehát, hogy szinte minden interpretációs iskola, irodalom- vagy egyéb társadalomtudo- mányi irányzat „kérdéseire” képes volt válaszokat nyújtani sajátos textúrája révén.18

Párhuzamok

A két műfaj kapcsolatának vizsgálatakor elkerülhetetlen megemlíteni a sokak által közös ősként aposztrofált XVIII. századi angol gótikus regényt, illetve ennek egy jellegzetes formáját, a bezárt szoba rejtélyén alapuló „kulcslyukkrimit”. Természetesen az ese-

14 Uő. 45. 15 Ez a motívum, a főszereplő épelméjűségében való kételkedés egyébként nagyon gyakori a fantasztikus irodalomban is. 16 Uő. 48. 17 BENYOVSZKY 2003. 22–23. 18 Uő., 99–100.

448 VII. Grastyán Konferencia mények nem minden esetben egy zárt helyiségben játszódnak, de abban megegyeznek, hogy egy megmagyarázhatatlan esemény történik az elbeszélés világában és az olvasó habozik a csodás vagy különös magyarázatok között. A 19. század közepére megfigyel- hető, hogy az események magyarázatában a fantasztikus, csodás elem háttérben szorul, a csoda lehetőségével csak kacérkodnak. A végeredmény tehát a különös irányába moz- dítja el a történetet. A kísértet históriák helyét a józanész logikájával megmagyarázható rejtélyek története, a detektívregény veszi át a 19. században. A képletes őrségváltás nem egyszerű helyettesítés volt, hanem olyan hagyományalkotó művelet, amely a korszak világképi változásait is magával vonta: az új műfaj kiiktatta a csodást és magát a tiszta fantasztikummal szemben határozza meg. A természetfeletti idegen a klasszikus-analitikus detektívtörténet műfajától. Rokonságot tehát azon kísértettörténetekkel mutat, amelyek a csodásnak ható eseményre racionális magyarázatot adnak (gótikus rémregények). Poe művei közül számos mindkét típusba besorolható.19 További hasonlóságot mutatnak sajátos atmoszférájuk megteremtésében. A krimi műfaja elsősorban a feszültég keltés terén mondható a (elsősorban a gótikus) fantasztikus irodalom folytatásának. A szorongás, a félelem, az egzisztenciális veszélyérzet hatásos ábrázolását adják a roman noirba sorolható művek és nem a kialakulása szerint közelebbi analitikus detektívregény.20 A következő műfaji összefüggés a cselekményszerkezet kapcsán mutatható ki. Mind a fantasztikus irodalom, mind a detektívtörténetek szigorú konvencióknak engedelmes- kednek, az alineáris vagy kombinatorikus olvasat sok esetben csak nehezen elképzel- hető. (Gondoljunk csak arra, ha a történet közepén hátralapozunk, hogy megtudjuk, ki követte el a bűntényt, az egész mű jól megszerkesztett befogadási élménye felborul.) Mind a két műfaj esetében a második olvasatnál az azonosulás lehetősége a mű világával szinte lehetetlen, az olvasás elkerülhetetlenül metaolvasássá alakul át. (A fantasztikum, a detektívregény eljárásait felismerjük, ahelyett, hogy átélnénk a gyönyörűséget.) A történet sajátosságait nézve elmondhatjuk, hogy a következő módon építkezik: a kezdeti nyugalmi állapotot (vagy látens konfliktus) megzavarja egy esemény, amely egyben a történet folyamának elindítója is. Változások, fordulatok egymásutániságát követően bekövetkezik a nyugalmi állapot, a végső helyzet. Amelyből új változás már nem következik szükségszerűen, s nem azonos a kezdeti állapottal, hiszen ha minden tekintetben azonos volna azzal, nem beszélhetnénk történetről.21 A cselekmény és főleg a főhős ténykedése arra irányul, hogy visszaállítsa az egyensúlyt, amely azonban már nem lesz ugyanaz, mint kezdetben volt. A természetfölötti elem és a bűntény narratív funkciója pontosan az, hogy megbontsa e rendet, nyugalmat. František Miko szerint is az elbeszélő művek keltette élményért egy zavaró és egy kiegyenlítő elem kontrasztja felelős. A szüzsé tehát feszültség-oldás, elrejtés-felfedés, illetve tenzió-

19 Benyovszky 2007. 22. 20 Alfred Hitchcock elméletét a félelemről is itt említeném meg, amely elvileg mind a fantasztikum, mind a krimi sajátja lehet. A félelemnek két fajtája van: a rémület és a feszültség. A rémületet a meglepetés váltja ki, egy pillanatnyi sokkszerű élményről van szó. A feszültség ezzel szemben tartós, van benne fokozás és csúcs- pont, Hitchcock szerint pont ezért élvezhetőbb, mint a rémület. Így e műfajok is inkább ezt használják. 21 MAÁR 2001. 160.

449 VII. Grastyán Konferencia detenzió dialektikájára épül, s ez tetten érhető mind a nyelv, mind a téma síkján.22 Ez a kontraszt nem mindig szembeötlő a történetekben, általában burkoltan jelenik meg, azonban vannak műfajok, amelyeknél nyíltan jelenik meg, ilyenek a fantasztikus elbeszélések, de ilyenek a detektívtörténetek is (utóbbi esetén elsősorban a rejtély központúak). A csoda narratív funkcióját a bűntény, a gyilkosság tölti be a krimiben. Megteremti a tenziót, amely ugyanakkor lehetővé teszi az oldást is, az egyensúly a bűnös leleplezésével helyre áll ugyan, de ez az egyensúlyi állapot már más lesz, a meg- történt események nyomai nem tűnnek el.23 A fantasztikus történet világa, univerzuma titokzatos összefüggések hálózata, amelyben nincsenek véletlenek, ellenkezőleg, todorovi szóval pándeterminizmus uralkodik, de ezek az összefüggések nem nyernek (mindig) értelmet a megismerő alany, a világban élő ember számára. 24 De amikor a történet szereplője elfogadja a természet- feletti létét, a dolgokba való beavatkozását, minden eseményt egy kauzális láncolat, háló elemeként lát. Ebben a világban – ahogy Benyovszky írja – minden tárgy, minden lény mondani akar valamit. A detektívregény műfajának világában is minden jelentés- sel bír, a tárgyaknak annyiban van jelentőségük, amennyiben a bűntettre vonatkozó információval bírnak. A dolgok, személyek így e történetekben is jelekké válnak. Az összefüggések itt is gyakran rejtettek, de míg a fantasztikus művekben ezeket gyakran a főszereplő sem fejti fel, addig a krimiben a Nagy Detektív megfelelő eljárásai révén feltárhatóak. A mindenre kiterjedő okság (természetesen) a klasszikus detektívregény világát is átjárja.25

Összegzésül

Az általam vizsgált műfajok analógiája bizonyára folytatható,26 de a fent említésre kerülők is jelzik párhuzamosságuk kiterjedtségét. Az irodalom intertextuális voltának köszönhetően egyértelmű, hogy a szövegek egymásból táplálkoznak, zárt, körülhatá- rolt sémarendszerek alkotására ugyan van lehetőség, de az elemzéseink során ezek egyoldalú felhasználása nem lehet célszerű. Az általam tárgyaltakat kiinduló pontként szeretném felsorakoztatni, hogy egy-egy mű kapcsán milyen új olvasatokat nyithat meg két műfaj hasonlóságainak feltárása és ezek lehetséges rá- illetve beleolvasása egy adott elbeszélésnél. Ilyen lehet például: a fantasztikum problémáit a megértés problémáiként is felfoghatjuk,27 nagyon gyakran a Bényei által metafizikusnak nevezett detektívregények sora a nyomozás nehézségei révén allegorikus módon utalnak ugyancsak a megértéssel (vagy például az olvasási-értelmezési tevékenységgel) kapcsolatos akadályokra. Míg a tiszta fantasztikum kapcsán elmondhatjuk, hogy az értel- mezhetetlenséget tartósítja, addig a klasszikus detektívtörténet pont az ellenkezőjén

22 Arisztotelésztől Todorovig számosan gondolták hasonlóan a történetek e fajta felépítettségét. 23 BENYOVSZKY 2007. 23. 24 MAÁR 2001. 161. 25 BENYOVSZKY 2007. 24–25. 26 Számos mű, ill. szerző kapcsán merül fel mind két műfaji besorolás. 27 STEMLER 2007. 64.

450 VII. Grastyán Konferencia fáradozik, hogy majd a posztmodern „továbbgondolásai” dekonstruálva visszahozzák azt a nyugtalanságot, bizonytalanságot, amit korábban már levetkőzött. Ezen keresztül talán megfoghatóbbá válhat, hogy mi is okozza egy mű feszültségét, játékosságát, stili- záltságát. Talán (e) két műfaj párbeszéde?

Bibliográfia

ALDISS 1995.= Aldiss, Brian Wilson: Trillió éves dáridó : A science fiction története. Cédrus-Szukits, Szeged, 1995. BÉNYEI 1993 = Bényei Tamás: Esendő szörnyeink és más történetek – világirodalmi esszék. Pesti Szalon, Budapest, 1993. BÉNYEI 2000 = Bényei Tamás: Rejtélyes rend – a krimi, a metafizika és a posztmodern. Akadémiai, Budapest, 2000. BENYOVSZKY 2003. =Benyovszky Krisztián: A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai. Kalligram, Poszony, 2003. BENYOVSZKY 2007 = Benyovszky Krisztián: Bevezetés a krimi olvasásába. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007. STEMLER 2007. = Stemler Miklós: A magyar irodalom modernség függelékei. Szemelvények a magyar fantasztikus irodalomból. In: Idegen univerzumok. Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a scinece fictinről és a cyberpunkról. Szerk. H. Nagy Péter, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007, 59–75. MAÁR 2001.= Maár Judit: A fantasztikum irodalma. Osiris, 2001. TODOROV 2002. = Todorov, Tzvetan: Bevezetés a fantasztikus irodalomba. Napvilág, Budapest, 2002.

451 VII. Grastyán KonferencIa

Zárdai István Zoltán gyakorlati észhasználat és refl exivitás

gy a gyakorlati észhasználaton belüli irányvonalat fogok bemutatni, amit alkalmaznak a mesterséges intelligenciák fejlesztésében, és jó alapokat szolgál- etat önállóan cselekvő programok előállításához. A gyakorlati észhasználat azzal foglalkozik, hogy hogyan döntünk egyes cselekvéseinkkel kapcsolatban. Ezekhez a döntésekhez és felülvizsgálatukhoz nagyon fontos a refl exivitás, azaz hogy foglalkoz- zunk azzal, hogy mit akarunk tenni. Így van lehetőségünk felülvizsgálni, újragondolni valamit.1 Az előadásom tézise, hogy kialakíthatók jövőbeli cselekvésekre irányuló szándé- kok, melyek adott esetben a refl exivitásunk segítségével felülírhatók. Vannak bizonyos normák, melyeket megadhatunk a gyakorlati észhasználat számára és ezek segítséget nyújtanak számunkra, hogy feloldjunk fi lozófi ai problémákat is. A cselekvésfi lozófi a azzal foglakozik, hogy mi játszik szerepet a cselekvéseinkben. Fontos kérdése, hogy bennünk, autonóm cselekvőkben milyen mentális állapotok eredményezik egy cselekvés megtételét. Az elméletek nagy része egyes cselekedeteket vizsgál, és ezek alapján határozza meg a mentális állapotokat, melyek a cselekvéseket eredményezik (szándékosan nem azt mondtam, hogy okozzák, hisz vannak nem oksá- gi cselekvéselméletek is). Megmagyarázzák, hogy hogyan értsük a mindennapokban használt fogalmakat egészen pontosan és miért helyesek vagy helytelenek ezek a fogalmak. Arra mutatnak rá, hogy bizonyos fogalmakat azoknak értelme vagy más fogal- makkal való összefüggése miatt nem helyes a cselekvésekkel kapcsolatban használni, mert nem magyarázzák meg, hogy hogyan jön létre egy cselekvés. Ezeket a kapcsolatokat csak leszűkítetten egy-egy cselekvés esetén vizsgálják.2 Az általam vázolt megközelítésben ezeket a fogalmakat egy átfogóbb keretben vizsgáljuk, fi gyelembe véve azt, hogy emberi cselekvőkként konzisztensek és kohe- rensek igyekszünk lenni.3 Ennek a konzisztenciának és koherenciának fontos eszkö- ze a tervezés, és a tervezés jövőre vonatkozó döntésekkel jár.4 A cselekvéseinkről és a hozzájuk vezető mentális állapotainkról hasznos tudást nyerhetünk, ha összefüg- géseikben vizsgáljuk, és nem csak a jelen idejű cselekvések szempontjából tekintjük őket. Előadásomban most arról fogok beszélni, hogy a jövőbeli cselekvéseinkre vonatko- zóan hogyan alakíthatunk ki szándékokat, és ezek milyen viszonyban állnak a cselek- véseinkkel. Az ilyen jövőbeli cselekvésekre irányuló szándékok szervesen beágyazot- tak a gyakorlati észhasználatba, és ki vannak téve refl exiónak: azaz felülvizsgálhatjuk

1 BRATMAN 1987. 62–70., 106.; BRATMAN 2008. 1. 2 ANSCOMBE 1963. 1.; BRATMAN 1987. 5–9.; BRATMAN 2008. 3–4. 3 BRATMAN 1987. 30–32. 4 BRATMAN 1987. 28.

452 VII. Grastyán Konferencia

őket (és sokszor így is teszünk). A jövőbeli cselekvésekre irányuló szándékokat, tehát így, a gyakorlati észhasználat felől fogom megközelíteni és ebben Michael Bratman Intentions, Plans and Practical Reason című könyvének érvelését veszem alapul. Bratman 1987-es nagyhatású könyvének témája a gyakorlati észhasználat. A filozó- fia szerint a gyakorlati észhasználat segítségével döntjük el, hogy mit csináljunk. Mikor egy cselekvésről akarunk dönteni, akkor mérlegelő és döntéshozó folyamatok játszód- nak le bennünk. Elfogadva azt az előfeltételezést (melynek bizonyítására itt most nincs hely), hogy az ember mint cselekvő képes szándékosan cselekedni, a szándékok helye központi jelentőségű a gyakorlati észhasználat szempontjából. Két nagy megközelítés típus különíthető el a szándékokkal kapcsolatban: az egyik hagyomány szerint (Alfred Mele, John R. Searle, etc.) a szándékok egy jelenben zaj- ló cselekvésre irányulnak. Akkor rendelkezem egy szándékkal, amikor cselekszem: a cselekvés közvetlen oka a szándék. Lehet, hogy a cselekedetem időben kiterjedt, de amikor már elkezdem, akkor a szándékom a cselekvésben megnyilvánuló szándék és nem jövőre irányuló. A jövőre irányuló szándékok elvetésének több oka is van: Hogyan hat egy most ki- alakított szándék egy később véghezvitt cselekvésre? Ha elköteleződést jelentenek és visszavonhatatlanok, akkor nem racionálisak. Ha a körülmények állandóan változnak, minek alakítanánk ki előre szándékokat? A másik pozíció az, hogy ilyen szándékok lehetségesek, sőt lényeges szerepet ját- szanak a cselekvésünkben. Bratman is ezen az állásponton van. A modellje szerint az ember életében a racionalitás központi szerepet játszik. A racionális döntések megho- zatalának egyik fő eszköze a tervezés. A tervezés teszi lehetővé, hogy hosszú távon konzisztensen cselekedjünk. A tervezésnek pedig lényegi része, hogy bizonyos csele- kedetekről előre döntünk. Azaz kialakítjuk azokat a szándékokat, melyek a cselekvés megtételének okai lesznek. A cselekedeteink előre megtervezésére azért vagyunk rá- utalva, mert korlátozott forrásokkal rendelkezünk, azaz nincs végtelen időnk és ener- giánk egy-egy döntésünk mérlegelésére, és előnyhöz juthatunk, ha előre döntünk bizonyos esetekkel kapcsolatban. Ez a pozíció egyrészt a jövőre irányuló szándékokkal kapcsolatos szkepticizmus elutasítását célozza, másrészt pedig a Herbert Simon által megfogalmazott korlátozott racionalitás problémára keresi a választ: T1 időpontban kialakítom az SZ szándékot, hogy T2-kor CS-t fogom tenni. Háttér: SZ szándékom mellett azért döntök, mert vannak olyan hiteim és vágyaim, melyek ezt a szándékot tüntetik fel legelőnyösebbként. Azaz ha van egy V vágyam, hogy elérjem B célt és van egy H hitem, hogy T2-kor végrehajtott CS cselekedet segítségével érhetem el B-t, akkor V és H vezetnek ahhoz, hogy kialakítsak egy SZ szándékot, hogy T2-kor végrehajtsam CS-t. Erre a mérlegelő folyamatra egy egyszerű példa: Le akarom mosni az ablakokat. Ma este vihar lesz, ezért holnap délelőtt lenne a legjobb lemosni őket. Ahhoz, hogy le tudjam mosni az ablakokat, le kell szednem a füg-

BRATMAN 1987. 2–3. BRATMAN 1987. 10.

453 VII. Grastyán Konferencia gönyöket. Kialakítom a szándékot, hogy holnap reggel leszedjem a függönyöket, azért hogy lemoshassam az ablakokat. Ha közbejön olyasmi, ami miatt ésszerűtlenné válik az ablakok lemosásának terve időközben (pl. még mindig esik az eső), akkor meg kell változtatnom a szándékomat. A gyakorlati észhasználat terv-jellegű elmélete megad olyan normákat, melyek mentén meghatározhatjuk, hogy egy cselekvő számára mikor ésszerű megváltoztatni a cselek- vési terveit. Ezek a normák pedig rámutatnak néhány fogalmi nehézségre, amiket a hétköznapi szóhasználat segítségével nem tudnánk felderíteni, pedig a cselekvéseink- kel kapcsolatban érdekes mondanivalójuk van. A jövőre irányuló szándék beágyazott- sága a gyakorlati észhasználatba megfelelő alapot fog nyújtani a redukcionista, a cse- lekvést csak vágyakra vagy más mentális állapotokra redukáló felfogásokkal szemben. A vágyaink nem tudnak olyan racionalizáló és mérlegelő szerepet betölteni a cselekvé- sek során, mint amilyeneket a szándékaink betöltenek a terveinkben. A gyakorlati észhasználatnak ez a modellje funkcionalista: az egyes fogalmak men- tális állapotokat jelölnek, melyek az észhasználatban meghatározott szerepeket töl- tenek be. Ezek az állapotok bizonyos szabályok szerint kapcsolódnak egymáshoz és ezek alapján érthetők meg. Ezek a szabályok külső elvek lesznek, melyeket a cselekvő nem feltétlenül használ a mérlegelésekben. De szükség van rájuk, ha elfogadjuk, hogy a mentális állapotokat, mint a cselekvések okait komolyan vesszük és lehetségesnek tartunk elköteleződéseket irántuk. A gyakorlati észhasználat során végzett mérlegelésekhez kétféleképpen viszonyul- hatunk: a cselekvő maga mindig intrinzikusan viszonyul ezekhez, ami azt jelenti, hogy a saját tervei és szándékai megadják a racionalitás kereteit. Ezeken belül kell racionális döntéseket hoznia. Külső szemlélőként extrinzikusan ítélhetjük meg a cselekvőt, és hitei, valamint vágyai tükrében kerülhetünk olyan pozícióba, hogy más szándékot vagy tervet ítéljünk racionálisnak, mint ami mellett a cselekvő elköteleződött. Extrinzikus szempontból a cselekvő hitei és racionalizált vágyai határozzák meg azt, hogy mi a racionális számára. Egy példa arra, hogyan működik ez a megkülönböztetés. Tegyük fel, hogy San Fransiscoba akarok menni és választhatok, hogy a 101-es vagy a 280-as úton autózok-e. A két út gyakorlatilag ugyanolyan hosszú, fárasztó, stb. Ha kialakítok egy szándékot, hogy a 101-esen menjek, akkor az intrinzikusan nézve racionális, míg a 280-ason menni nem az. Extrinzikusan nézve az alapján a vágyam alapján, hogy San Fransiscoba jussak, mind a két út választása racionális. De ha van egy arra irányuló vágyam, hogy a 101-esen menjek, akkor már extrinzikusan nézve is csak az ennek meg- felelő cselekvésre irányuló szándék kialakítása racionális. Két fő elv, melyeket Bratman meghatároz a gyakorlati észhasználattal kapcsolatban, hogy a jövőre irányuló szándékok vizsgálhatóak legyenek racionalitásuk szempontjá- ból (és jelenlegi előadásomhoz relevánsak): 1. A szándék-cselekedet elv: akkor vagyok racionális egy cselekedet szándékozása- kor, ha a cselekedet megtétele esetén is racionális vagyok.

BRATMAN 1987. 42. BRATMAN 1987. 57.

454 VII. Grastyán Konferencia

A konzisztencia elve azt szolgálja, hogy a szándékokat komoly elköteleződésekként értelmezhessük. Ha egy szándék kialakításakor komolyan elköteleződök egy cselekvés megtétele irányába, akkor csak olyasmit racionális szándékoznom, amit meg is fogok tenni. Ez egy megfelelő kontrollja ugyanakkor annak is, hogy mit nevezünk szándék- nak, vagyis az ötleteket, hangulatokat, felbuzdulásokat, stb. nem értelmezi szándék- ként. 2. A nem mérlegelő racionalitás történeti elve alap esetekre: Alap esetben akkor racionális, hogy S cselekvő T1 időpontban A-t szándékozza tenni T2 időpontban, ha: a) racionális volt, hogy S T0 időpontban ezt a szándékot alakította ki; és b) racionális volt S részéről, hogy T0-tól T1-ig ne gondolja újra ezt a szándékot. Az elv arra szolgál, hogy olyan esetekben, amikor egy cselekvőnek lenne lehetősége újragondolnia egy szándékát, ne tekinthessen el ettől, arra hivatkozva, hogy erőfeszí- tésekkel járna az újragondolás. A szándék racionalitásának szempontjából azért nem csak a pillanatnyi állapotokat veszi figyelembe az elv, hogy egy korábban nem-racioná- lis, nem mérlegelésen alapuló szándék ne lehessen hirtelen racionálisként igazolható. A cselekvésfilozófiában jelentős figyelmet kapott Gregory Kavka 1983-as cikke a Toxin Puzzle, vagyis Méreg rejtély.10 Kavka cikke röviden a következő történetet tartalmazza: képzeljük el, hogy egy milliomos 1 millió dollárt ajánl nekünk, ha éjfélkor szándékunkban áll meginni másnap délben egy fiola mérget. Viszont a mérget nem kell meginnunk. A milliomos feltétele csak annyi, hogy álljon szándékunkban meginni. A méreg egy napig komoly rosszullétet okoz, de azt követően nincs semmilyen káros hatása. Mégis különböző okok miatt egy ilyen szándék kialakítása komoly nehézsé- geket okoz. A fő probléma abból adódik, ahogy a szándékok a legtöbb elmélet szerint felépülnek. A szándékok nem egyszerűen tudatos döntések vagy akaratlagosan létrehozott men- tális állapotok, hanem van valamilyen motivációjuk. Azaz van valamilyen indokunk, hogy végrehajtsunk egy cselekedetet. A szándékunk a közvetlen oka a cselekvésnek, a cselekvést szándékozzuk, de a cselekvés által elérni akarunk valamit. Azaz van valami miatt egy viselkedési hajlandóságunk, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat céljaink elérése érdekében. Ezekre a célokra irányulhatnak vágyaink, hajlandóságaink, stb. A fenti esetben nincs közvetlen indokunk arra, hogy a mérget megigyuk. Sőt a ször- nyű fájdalmak, amiket a méreg elfogyasztása okoz inkább ez ellen a cselekedet ellen szólnak. A problémát az a tény okozza, hogy tudjuk, nem kell meginnunk a mérget az egymillió dollár elnyeréséhez. Így a tény, hogy ha megisszuk a mérget, akkor megkapjuk a pénzt, nem játszhat instrumentális szerepet a szándékunk kialakításában, mivel nem igaz. Nem a méreg elfogyasztása a pénz megkapásának kritériuma.11 Tehát amire indokunk van, az a cselekvés szándékozása, de ezek az indokok nem a cselekvésre irányulnak. A szándékok racionalitását és a cselekvők racionalitását vi-

BRATMAN 1987. 80. Ez az elv nagyon közel áll a szándékok racionális újra nem gondolásához. 10 KAVKA 1983 11 BRATMAN 1987. 101., KAVKA 1983. 34.

455 VII. Grastyán Konferencia szont a szerint értékeljük, hogy mennyire szolgálják jól, hogy a cselekvő elérje velük, amit akar. Jelen esetben ütközik a két racionalitás. A cselekvő jelen esetben egyáltalán nem akarja meginni a mérget, tehát egy arra irányuló szándék, hogy megigya azt, nem lehet racionális. Viszont a szándék racionalitásának szempontjából figyelembe szoktuk venni azt is, hogy racionális-e, ha a cselekvő végrehajtja szándékát. Jelen esetben nem az, ezért ezt a cselekedetet szándékozni sem racionális. Azonban az előzőekben bemutatott terv-jellegű szándék segítségével jól kivédhe- tővé válnak a méreg rejtély érvei. A méreg rejtély a szándék-cselekedet elvet sértené. Ugyanis nem lenne racionális azt szándékoznunk, hogy megigyuk a mérget, mivel ez szükségtelen. A cselekvés és szándék közti szoros kapcsolat értelmében tehát nem raci- onális, ha van egy ilyen szándékunk.12 A szándék, amit kedden kialakítasz, hogy szerdán megidd a mérget, tartalmaz a körülményekre vonatkozó elképzeléseket. Ám szerdán a körülmények épp olyanok, amilyennek elképzelted őket, így nincs semmi okod, hogy újragondold a szándékodat, azaz racionális lesz, ha nem gondolod újra. Tehát racionális, ha szerdán szándékosan megiszod a mérget, mert racionális volt kedden megfontolásaid alapján szándékozni, hogy megidd a mérget szerdán, valamint racionális, ha nem gondolod újra a szándé- kodat szerdán. És ez a problémás pont, mert szerdán már nem nyersz semmit azzal, ha megiszod a mérget, ellenben komoly szenvedéseket kell kiállni. Nem tudunk vitába szállni azzal, hogy kedden racionális szándékoznunk a vágyaink alapján, hogy szerdán megigyuk a mérget, hiszen ezen múlik, hogy megkapjuk-e az egy millió dollárt. Az is egyértelműnek tűnik, hogy ha a keddi döntésünk racionális volt, akkor amennyiben szerdán olyanok a körülmények, amilyennek kedden elképzeltük őket, megvan minden okunk megtenni, amit szándékozunk. A támadható pont valószí- nűleg az, hogy bár látszólag erre a két esetre érvényes lenne a gyakorlati észhasználat két korábban bemutatott érve, valamelyik mégsem alkalmazható.13 Azonban másról van szó. A millió-dolláros indokunk arra szól, hogy most kialakít- sunk egy szándékot, ami arra irányul, hogy megigyuk holnap a mérget, azaz egy jelenbeli és nem egy jövőbeli cselekvésünkre vonatkozik. Így ez az indok csak azokban a mérlegeléseinkben fog szerepet játszani melyek a jelenlegi cselekvésünkre vonatkoznak, hogy valahogy rábírjuk magunkat a szándék létrehozására. Tehát ennek az indok- nak nincs köze a méreg későbbi elfogyasztásával kapcsolatos mérlegelésekhez. Tegyük fel, hogy valahogy elő tudjuk idézni, hogy úgy szándékozzuk kedden, hogy szerdán megigyuk a mérget. A kérdés az, hogy következik-e abból, hogy a) racionális szándékosan azt okozni magadban, hogy szándékozd kedden, hogy szerdán megidd a mérget. Azaz hogy, b) racionális, hogy így szándékozol tenni kedden. Lehet, hogy racionális olyan szándékot kialakítanunk magunkban, amellyel nem ra- cionális rendelkeznünk. Ez esetben viszont nem mérlegelésen alapul a szándék kialakí-

12 BRATMAN 1987. 102. 13 BRATMAN 1987. 103.

456 VII. Grastyán Konferencia tása. Ha az érvelés kedvéért elfogadjuk mégis, hogy racionális, hogy kedden szándékoz- zunk meginni szerdán a mérget, akkor megváltoztathatjuk a kiinduló feltevéseket.14 Racionális lesz kedden szándékoznunk, hogy megigyuk szerdán a mérget, ha erős hit-vágy indokaink vannak erre kedden. És ha racionális kedden ennek a szándéknak a „birtokába jutnunk”, akkor racionális szerdán meginnunk a mérget, feltéve, hogy a körülmények pont olyanok, amilyennek kedden elképzeltük őket. Ami változott a két esetben az a szándék kialakulásának módja. Az előzőekben arról volt szó, hogy a szán- dékot mérlegelés alapján kialakítjuk, míg az utóbbi esetben hozzájutunk, ami történ- het mérlegelés alapján, de máshogy is. Ez esetben azonban már nem az alap esetről van szó és nem kell alkalmaznunk rá a racionális újra nem gondolás történeti elvét, mert az csak akkor lép életbe, amikor mérlegelésen alapul egy szándékunk. Az előzőekből viszont az nem következik, hogy racionális lesz szerdán szándékoz- nunk meginni a mérget és szándékosan meginnunk. De tehetünk még egy engedményt, és azt mondhatjuk, hogy a történeti elv kiterjeszthető a nem megfontoláson alapuló szándékokra is. Azaz elfogadhatjuk, hogy ha racionális volt T0-kor S T2-kor való meg- tételét szándékoznia a cselekvőnek, és racionális volt a cselekvőtől, hogy T1-ig nem gondolta újra szándékát, akkor racionális lesz, ha T1-ben nem mérlegelés alapján rendelkezik a szándékkal, hogy T2-kor S-t tegye. A szándékokhoz jutás, szándékok elfogadása az, ami mérlegelés hiányában történik, ennek pedig két értelmezése lehet. Az első szerint ahhoz a szándékhoz, hogy szerdán megigyuk a mérget erre a cselekvésre irányuló mérlegelés alapján jutunk. Ám felvet- hető, hogy ez esetben el kellene fogadnunk az alapján azt, hogy ha a körülmények olyanok, mint amikor a szándékhoz jutottunk, akkor szerdán racionális megtennünk, amit akarunk, akkor is, ha nem mérlegelés alapján jutottunk a szándékunkhoz, hiszen a körülmények akkor is lehetnek ugyanolyanok. Tulajdonképpen a szándékaink válto- zatlan körülmények általi racionalizálásával lenne dolgunk. Ami pedig nem állja meg a helyét akkor, ha nem mérlegelés alapján jutunk a szándékunkhoz. Ezért ilyen kritéri- umot nem állíthatunk fel.15 A második olvasat szerint a szándékhoz jutás magában foglalja a nem-mérlegelésen alapuló szándék kialakítást is (pl. ön-hipnózis vagy valami hasonló segítségével). De még ha racionális is így, mérlegelés nélkül szándékokhoz jutnunk, akkor sem követke- zik, hogy ne kellene újragondolnunk ezeket a szándékokat, még a megfelelő körülmé- nyek fennállása esetén is. Tehát azt kellene elvetnünk, hogy racionális lesz szerdán meginnunk a mérget, csak mert volt indokunk kedden ezt a szándékot elfogadni és a körülmények megfelelőek szerdán. Egy racionális cselekvő kell, hogy rendelkezzen reflektív lehetőségekkel arra nézve, hogy mit nyer, és mit veszít egy ilyen esetben és újragondolja a szándékát. Tehát a reflexivitás eszközének segítségével meg tudjuk oldani a helyzetet. Mi szól amellett, hogy ennek a modellnek a szándékokról adott leírását fogadjuk el? Többek közt az, hogy megfelelő kiindulópontot nyújt az ember autonóm cselekedetei-

14 BRATMAN 1987. 104. 15 BRATMAN 1987. 104–5.

457 VII. Grastyán Konferencia nek magyarázatához. Teljesebb képet tud adni nekünk a rivális cselekvéselméleteknél, mert segít megérteni az emberek együttműködésre való képességét és azt, hogy hogyan tudják megvalósítani összetett terveiket és elérni nehezen megvalósítható vágya- ikat. Mindezt úgy teszi, hogy egy teljes számadással lát el minket a szándékokkal és a cselekvésben betöltött szerepükkel kapcsolatban és megoldást kínál néhány, a jövőre irányuló szándékokkal kapcsolatos filozófiai problémára.

Irodalomjegyzék

ANSCOMBE 1963 = Anscombe, G. E. M.: Intention. Ithaca: Cornell University Press, 1963. BRATMAN 1987 = Bratman, M. E.: Intention, Plans and Practical Reason. Cam- bridge, MA: Cambridge University Press, 1987. BRATMAN 2008 = Bratman, M. E.: Reflections on the Philosophy of Action. Philoso- phy of Action: 5 Questions. Ed. Jesus Aguilar and Andrei A. Buckareff. Autho- matic Press/VIP, 2008. KAVKA 1983 = Kavka, Gregory S.: The Toxin Puzzle. Analysis (1983): 33–36.

458 VII. Grastyán KonferencIa

Zsigmond AnnaI, Boehm GüntherII, Beermann ChristopherII, Weyermann MariaIII, Rothenbacher DietrichIII, Szabó ÉvaI, Decsi TamásI az anyai szérum és az anyatej zsírsavösszetétele

Bevezetés

z esszenciális zsírsavakat az emberi szervezet nem képes előállítani, hiszen nem rendelkezik azokkal az enzimekkel, amelyek n-3 és n-6 pozícióban kettős a kötést hoznak létre. Ezen zsírsavakat az étrendnek készen kell tartalmaznia. A legfontosabb biológiai hatásokért azonban nem az esszenciális zsírsavak, hanem az ezekből képződő hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolitok a felelősek. Az n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolitok, mint az eikozapentén- sav, a dokozapenténsav illetve a dokozahexénsav az esszenciális α-linolénsavból lánc- hosszabbodás és telítetlen kötések kialakulása során képződnek (1. ábra). A természet- ben azonban előfordul a dokozahexénsav kismértékű visszaalakulása dokozapentén- savvá, valamint a dokozapenténsav kismértékű visszaalakulása eikozapenténsavvá is. A legfontosabb n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolit, az arachidonsav szintén lánchosszabbodás és telítetlen kötések kialakulása során képződik az esszenciális linolsavból (2. ábra).

Biológiai szerep

Az n-3 és n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolitok fontos szerepet játszanak a membránstruktúrák felépítésében, ezek fl uiditásának és permeabilitásának a biztosításában, valamint az elektromos és a kémiai jelátvitel fenntartásában. Az n-6 zsírsavakból elsősorban proinfl ammatórikus hatású eikozanoidok keletkeznek, míg az n- 3 zsírsavak elsősorban antiinfl ammatórikus hatású prosztaglandinok, tromboxánok, le- ukotriének előanyagai. A retina magas hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav tartalmának szerepet tulajdonítanak a rodopszin térszerkezeti változásaiban, azaz ma- gában a fényérzékelésben. Az agykéreg hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav tartalmát pedig az agyállomány növekedésével, a sejtek közötti kölcsönhatások intenzi- tásával és az acetil-kolinra adott válasz erősségével egyaránt kapcsolatba hozták.1

I PTE KK Gyermekklinika, Pécs II Danone Research, Center for Specialised Nutrition, Friedrichsdorf, Németország III German Cancer Research Center, Heidelberg, Németország 1 DECSI 2005

45 VII. Grastyán Konferencia

A linolsav nélkülözhetetlen strukturális alkotóeleme bizonyos dermális ceramidok- nak, ezáltal fontos szerepet játszik az epidermális vízáteresztőképesség szabályozá- sában. Nikkari és mtsai negatív korrelációt találtak a szérum össz-koleszterin és az átlagos linolsav tartalom között minden lipid frakcióban, tehát a linolsav csökkenti a szérum összes koleszterin szintjét. Az érelmeszesedésben és iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegek szérum koleszterinészter frakciója arányaiban kevesebb linolsavat tartalmaz, valamint a grönlandi eszkimók sajátos szérum zsírsav összetétele összefügg a koronária ateroszklerózis alacsonyabb prevalenciájával. Kapoor és mtsai vizsgálták az α-linolénsav szerepét gyulladással járó folyamatokban. Az α-linolénsavból keletkező dihomo-γ-linolénsav antiinflammatórikus hatású eikozanoidok, prosztaglandinok és leukotriének képzésében vesz részt, valamint számos gén expresszióját befolyásolja, így különböző gyógyszerekkel kombinációban hatékony szerepet játszhat bizonyos gyulladással járó betegségek kezelésében. Koletzko és mtsai vizsgálták az anyatej többszörösen telítetlen zsírsavtartalmát valamint ennek összefüggéseit az újszülöttek korai fejlődésére. A membránban gazdag szövetekben – mint az agy és a retina – a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak a perinatális időszakban akkumulálódnak és fontos strukturális alkotórészei lesznek ezen membránoknak, ezáltal az arachidonsav és a dokozahexénsav rendkívül jelentősek az idegrendszer és a látásélesség perinatális fejlődésében. Az arachidonsav különösen magas koncentrációban található meg a frontális kéreg neuronjaiban, a dokozahexénsav pedig a retina fotoreceptorsejtjei zsírtartalmának több mint 90%-át alkotja. Smuts és mtsai vizsgálataik során azt találták, hogy a várandósság utolsó tri- meszterében történő magasabb dokozahexénsavat tartalmazó tojás fogyasztás átlago- san 6 nappal meghosszabbítja a terhesség időtartamát, illetve ugyanezen édesanyák újszülöttjeinek köldökzsinór vénás vérében szignifikánsan magasabb dokozahexénsav koncentrációt mértek mint az alacsonyabb dokozahexénsav tartalmú tojást fogyasztó édesanyák újszülöttjeiben. Az anyai diétának igen nagy szerepe van az anyatej zsírsavösszetételének alakulásá- ban: növényi olajok gyakori fogyasztása (mely gazdag többszörösen telítetlen zsírsa- vakban) megnöveli az anyatej linolsav és α-linolénsav tartalmát, míg olívaolaj haszná- lata esetén az anyatej olajsav tartalma nő meg és a linolsav tartalom alacsonyabb lesz. A nagy mennyiségben tengeri eredetű ételeket (mely gazdag eikozapenténsavban és dokozahexénsavban) fogyasztó populációkban az anyatej n-3 hosszú szénláncú, több- szörösen telítetlen zsírsavtartalma magasabb lesz a nyugati típusú diétát követő anyák anyatejéhez képest.

Koletzko 1999 Nikkari 1983 Kapoor 2006 Koletzko 1999 Decsi 2005 Smuts 2003 Koletzko 1999

460 VII. Grastyán Konferencia

A vizsgálatban résztvevő személyek, adatgyűjtés

Az Ulmi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján a 2000. november és 2001. november között szült összes nőnek felajánlották a lehetőséget, hogy részt vegyenek egy születési kohort vizsgálatban. Kizárási kritérium volt a 32. terhességi hétnél koráb- bi szülés, az újszülött 2500 grammnál alacsonyabb születési súlya, illetve azon anyák, akiknek újszülöttjeit a szülés után neonatális intenzív centrumba szállították, hiszen a vizsgálat célja egészséges, érett újszülöttek édesanyjától származó anyai szérum és anyatejek vizsgálata volt. Kizárták továbbá azon édesanyákat, akik németül, törökül vagy oroszul nem értettek, valamint akik szülés után azonnal elhagyták a kórházat. A vizsgálat részletes leírása egy korábbi közleményünkben található meg. Jelen vizsgálatunkba a bevont anyák egy alcsoportját vizsgáltuk, akiknél a szüléskor levett szérum és a szoptatás hatodik hetében levett anyatej minták is rendelkezésünkre álltak. A vizsgálatban résztvevő nők átlag [SD] életkora 32,2 [4,4] év, átlag testtömeg indexe 23,6 [3,2] kg/m2 volt. Az anyáktól a szüléskor német kollégák vérmintát vettek zsírsavanalízis céljából, majd a plazmát Eppendorf-csőben -80 şC fokra fagyasztották. Szülés után a 6. héten a vizsgálatban résztvevő nőket telefonon megkeresték, majd otthonukban szakképzett védőnő látogatta meg őket és 10 ml anyatejet nyert a még szoptató anyáktól. Az anya- tejmintákat azonnal lehűtötték és 24 órán belül -80 °C fokra fagyasztották. A szérum- és az anyatejmintákat fagyasztva, szárazjégen szállították a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájára.

Módszer

A szérumminták feldolgozása során a lipidfrakciókat vékonyréteg kromatográfiá- val választottuk szét, majd sósavas metanol segítségével zsírsav metil-észtereket ké- peztünk belőlük. Az egyes zsírsavak azonosítását, mennyiségi meghatározását belső standard segítségével nagy felbontóképességű gáz-folyadék kromatográffal (Finnigan 9001, Finnigan/Tremetics, USA) végeztük. A kromatogramm alapján az egyes csúcsok retenciós (időbeli megjelenés) sorrendjének megfelelően azonosíthatjuk a különböző zsírsavakat, mennyiségüket pedig a görbe alatti területből számítjuk ki. Az anyatejminták feldolgozása során a fagyasztott anyatej minták 36 °C-ra lettek felmelegítve. A zsírsav analízishez a lipideket tejből sósavas metanollal vontuk ki, majd a szérummintáknál leírt módon történt meg a minták kromatográfiás értékelése. A minták zsírsavösszetételét az összes zsírtartalom tömegszázalékában fejeztük ki. Eredményeink feldolgozását a Windows SPSS 15.0 statisztikai programmal végeztük. A többszörösen telítetlen zsírsavak értékei közötti összefüggést Spearman’s rho kor- relációs koefficiens számolásával határoztuk meg. A különbségeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak.

Szabó 2007

461 VII. Grastyán Konferencia

Eredmények

Az n-3 zsírsavak vizsgálata során nem találtunk összefüggést az anyai szérum esz- szenciális α-linolénsav és anyatej α-linolénsav értékei között. Ezzel szemben az anyai szérum α-linolénsav értékei szignifikánsan és egyenesen aránylottak az anyatej doko- zahexénsav értékeihez. Szintén szignifikáns, pozitív korrelációkat találtunk az anyai szérum és az anyatej n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen metabolitok, tehát az eikozapenténsav, dokozapenténsav és dokozahexénsav értékek között (1. táblá- zat). A szérum n-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalma, valamint az anyatej n-3 hosz- szú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavtartalma között szignifikáns, pozitív kor- relációkat találtunk. Ehhez hasonlóan a szérum n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav értékei szignifikánsan és egyenesen aránylottak az anyatej n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav értékeihez (2. táblázat). Az n-6 zsírsavak vizsgálata során szignifikáns pozitív korrelációt csak a szérum esz- szenciális linolsav és az anyatej linolsav tartalma között találtunk. Ugyanakkor, az n-3 metabolitokkal ellentétben nem találtunk korrelációt a szérum és az anyatej n-6 me- tabolitjai, a dihomo-γ-linolénsav és arachidonsav értékek között (3. táblázat). Az n-6 többszörösen telítetlen és az n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav érté- kei között szintén nem találtunk összefüggéseket, ezért ezeket nem ábrázoltuk táblázat formájában.

Megbeszélés

Jelen vizsgálatunkban a szérum n-6 többszörösen telítetlen zsírsavtartalma kevés- bé függött az anyatej n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavtartalmá- tól. Ezzel szemben erős, pozitív összefüggést találtunk a szérum n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav és az anyatej n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítet- len zsírsavtartalma között. Egy összefoglaló tanulmányban kutatócsoportunk áttekintette a méhen belüli n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak lehetséges hatásait a fejlődő ideg- rendszerre a korai gyermekkorban.10 Több tanulmány bizonyította, hogy halolajjal szupplementált anyák újszülöttjei a későbbi életkorban jobban teljesítettek a mentá- lis fejlődést és látásélességet vizsgáló különböző tesztek során, mint a halolajjal nem szupplementált anyák gyermekei. Williams és mtsai11 3,5 éves gyermekek térlátását vizsgálták: azon gyermekek, akiket legalább 4 hónapos korukig anyatejjel tápláltak (tehát jobb volt a dokozahexénsav ellátottságuk, hiszen a vizsgálat időpontjában még nem voltak forgalomban dokozahexénsavat tartalmazó tápszerek), jobb eredményeket értek el, mint az anyatejjel nem táplált gyermekek. Szintén jobban teljesítettek a térlá- tás vizsgálata során azon gyermekek, akiknek az édesanyja a terhesség alatt halolajat

10 Szabó 2007 11 Williams 2001

462 VII. Grastyán Konferencia fogyasztott (mely nagy mennyiségben tartalmaz dokozahexénsavat), mint a halolajat nem fogyasztó édesanyák gyermekei. Helland és mtsai 4 éves gyermekek intelligenciáját vizsgálták K-ABC tesztek során.12 A mentális feldolgozás altesztben szignifikánsan jobb eredményeket értek el azon anyák újszülöttjei akik a várandósság és a szoptatás ideje alatt tőkehalmájolaj (magas n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavtar- talmú) szupplementációt kaptak, mint azon gyermekek, akinek az édesanyja a váran- dósság és szoptatás alatt kukoricaolajat (n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavtartalma magas, n-3 zsírsavat gyakorlatilag nem tartalmazó) szupplementáció- ban részesült. Egy, a kutatócsoportunkkal együttműködő holland kutatócsoport13 18 hónapos gyermekek idegrendszeri fejlődését vizsgálta NOS (Neurológia Optimalitási Pontszám), PDI (Pszichomotoros Fejlődési Index) és MDI (Mentális Fejlődési Index) tesztekkel. Szignifikáns pozitív összefüggést találtak a neurológiai optimalitási pont- szám (NOS) és a köldökzsinórvér arachidonsav tartalma között. A NOS szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott, ha a köldökzsinórvér dokozahexénsav tartalma a legalacsonyabb kvartilisben volt. A születéskori alacsony DHA státusz tehát kevésbé kedve- ző neurológiai kondíciókkal volt összefüggésben a 18 hónapos életkorban. Willatts és mtsai14 vizsgálataik során azt találták, hogy a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavakkal szupplementált tápszert fogyasztó gyermekek 10 hónapos életkorban jobb problémamegoldó képességgel rendelkeztek, mint a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavakkal nem szupplementált tápszert fogyasztó újszülöttek. Kutatócsoportunk korábban vizsgálta a dokozahexénsav és arachidonsav ellátott- ságot szoptatott és tápszerrel táplált csecsemőkben.15 Vizsgálataink során az arachidonsav, a dokozahexénsav illetve az összes n-3 és n-6 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav szérum szintje szignifikánsan magasabb volt az anyatejjel táplált cse- csemőkben, mint a tápszerrel táplált csecsemőkben. Ekkor felmerült a csecsemőtáp- szerek hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavakkal történő kiegészítésének a kérdése, azonban az akkor rendelkezésre állt irodalom eredményei nem voltak egy- értelműek: a koraszülöttek esetében a vizsgálatok eredményei meggyőzően igazolták az étrendi hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav kedvező hatását, ugyanakkor az időre született újszülöttekben végzett vizsgálatok eredményei kevésbé voltak egyöntetűek16. A World Association of Perinatal Medicine Dietary Guidelines Working Group legújabb ajánlása alapján17 viszont az időre született, egészséges csecsemők táp- lálására szolgáló tápszerek esetében is javasolják a tápszereknek dokozahexénsavval és arachidonsavval történő kiegészítését. Eredményeink felvetik annak a lehetőségét, hogy az idegrendszer perinatális érésében fontos szerepet játszó n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak jobban átjutnak az anyatejbe. Ezért várandós és szoptató édesanyáknak javasolt heten-

12 Helland 2003 13 Bouwstra 2006 14 Willatts 1998 15 Decsi 1995 16 Decsi 2000 17 Koletzko 2008

463 VII. Grastyán Konferencia te kétszer minimum 200 gramm tengeri halat fogyasztani, lehetőség szerint párolva vagy grillezve, ennek hiányában pedig halolaj kapszula szedése ajánlott. A NUHEAL nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy várandós édesanyák étrendjének a terhesség 20. hetétől napi 400 mg dokozahexénsavval történő kiegészítése alkalmas az újszülöttek dokozahexénsav ellátottságának javítására18.

α-linolénsav (18:3n-3, ALA)

1., 2., 3.

Eikozapenténsav (C20:5n-3, EPA) N-3 PUFA N-3 LC-PUFA 2.

Dokozapenténsav (C22:5n-3, DPA)

1., 4.

Dokozahexénsav (C22:6n-3, DHA)

1.= Δ-6 deszaturáció 2.= elongáció 3.= Δ-5 deszaturáció 4.= β-oxidáció

1.ábra: Az n-3 zsírsavak egyszerűsített metabolizmusa

Linolsav (18:2n-6, LA) N-6 LC-PUFA 1., 2. N-6 PUFA Dihomo-γ-linolénsav (C20:3n-6, DHGLA)

Arachidonsav (C20:4n-6, AA)

1.= Δ-6 deszaturáció 2.= elongáció 3.= Δ-5 deszaturáció

2. ábra: Az n-6 zsírsavak egyszerűsített metabolizmusa

18 Decsi 2005

464 VII. Grastyán Konferencia

1. táblázat: Az anyai szérum és az anyatej n-3 zsírsavösszetétele közötti összefüggés

Szérum ALA Szérum EPA Szérum DPA Szérum DHA Anyatej ALA 0,716 -0,111 -0,051 -0,112 Anyatej EPA 0,151 0,243** 0,359*** 0,219* Anyatej DPA 0,167 0,018 0,160 0,074 Anyatej DHA 0,213* 0,200* 0,238** 0,148

Rövidítések: ALA = α-linolénsav, DHA = dokozahexénsav, DPA = dokozapenténsav, EPA = eikozapenténsav * = p < 0,05; ** = p < 0,01; *** p < 0,001

2. táblázat: Az anyai szérum és az anyatej n-3 többszörösen telítetlen zsírsav (n-3 PUFA) és n-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav (n-3 LCPUFA) értékek közötti összefüggés

Szérum n-3 PUFA Szérum n-3 LC-PUFA Anyatej n-3 PUFA -0,016 -0,023 Anyatej n-3 LC-PUFA 0,196* 0,185*

* = p < 0,05

3. táblázat: Az anyai szérum és az anyatej n-6 zsírsav összetétele közötti összefüggés

Szérum LA Szérum DHGLA Szérum AA Anyatej LA 0,280** -0,060 -0,050 Anyatej DHGLA 0,099 0,089 0,089 Anyatej AA 0,084 0,078 0,015

Rövidítések: AA = arachidonsav, DHGLA = dihomo-γ-linolénsav, LA = linolsav ** = p < 0,01

Irodalomjegyzék

Bouwstra H, Dijck-Brouwer J, Decsi T, Boehm G, Boersma ER, Muskiet FA, Hadders- Algra M: Neurologic condition of healthy term infants at 18 months: positive association with venous umbilical DHA status and negative association with umbilical trans-fatty acids. Pediatr Res 60 (3): 334–339, 2006 Decsi T, Campoy C, Demmelmair H, Szabó É, Jakobik V, Dolz V, Koletzko B: Várandós anyák étrendjének kiegészítése halolaj eredetű n-3 zsírsavakkal: a „NUHEAL” nemzetközi vizsgálat. Gyermekgyógyászat 56 (3): 73-78, 2005 Decsi T, Thiel I, Koletzko B: Essential fatty acids in full term infants fed breast milk or formula. Arch Dis Child 72: F23-F28, 1995 Decsi T: A hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak szerepe az emberi idegrendszer korai fejlődésében. Orv Hetil 141. 2767–2773, 2000 Decsi T: Táplálkozási zavarok gyermekkorban. Medicina Kiadó, 63–70, 2005.

465 VII. Grastyán Konferencia

Helland IB, Smith L, Saarem K, Saugstad OD, Drevon CA: Maternal supplementation with very-long-chain n-3 fatty acids during pregnancy and lactation augments children’s IQ at 4 years of age. Pediatrics 111 (1): 39–44, 2003. Kapoor R, Huang YS: Gamma linoleic acid: an inflammatory omega-6 fatty acid. Curr Pharm Biotechnol 7 (6): 531–534, 2006. Koletzko B, Lien E, Agostoni C, Böhles H, Campoy C, Cetin I, Decsi T, Dudenhausen JW, Dupont C, Forsyth S, Hoesli I, Holzgreve W, Lapillonne A, Putet G, Secher NJ, Symonds M, Szajewska H, Willatts P, Uauy R; World Association of Perinatal Medicine Dietary Guidelines Working Group: The roles of long-chain polyunsaturated fatty acids in pregnancy, lactation and infancy: review of current knowledge and consensus recommendations. J Perinat Med 36 (1): 5–14, 2008. Koletzko B, Rodriguez-Palmero M: Polyunsaturated fatty acids in human milk and their role in early infant development. J Mammary Gland Biol Neoplasia 4 (3): 269–284, 1999. Nikkari T, Räsänen L, Viikari J, Akerblom HK, Vuori I, Pyörälä K, Uhari M, Dahl M, Lähde PL, Pesonen E, Suoninen P: Serum fatty acids in 8-year-old Finnish boys: correlations with qualitative dietary data and other serum lipids. Am J Clin Nutr 37 (5): 848–854, 1983. Smuts C M, Huang M, Mundy D, Plasse T, Major S, Carlson S E: A randomized trial of docosahexaenoic acid supplementation during the third trimester of pregnancy. Am Coll Obstetr Gynecol, 101(3): 469–479, 2003. Szabó É, Boehm G, Beermann C, Weyermann M, Brenner H, Rothenbacher D, Decsi T: Trans Octadecenoic and trans octadecenoic acid are inversely related to long- chain polyunsaturates in human milk: results of a large birth cohort study. Am J Clin Nutr, 85: 1320–1326, 2007. Szabó É, Jakobik V, Marosvölgyi T, Decsi T: A méhen belüli tápanyag-ellátottság. A gyermekkorra áthúzódó kognitív hatásai. Gyermekorvos Továbbképzés 6(1): 48–53, 2007. Willatts P, Forsyth J S, DiModugno M K, Varma S, Colvin M: Effect of long-chain polyunsaturated fatty acids in infant formula on problem solving at 10 months of age. The Lancet 352: 688–691, 1998. Williams C, Birch EE, Emmett PM, Northstone K; Avon Longitudinal Study of Pregnancy and Childhood Study Team: Stereoacuity at age 3.5 y in children born full-term is associated with prenatal and postnatal dietary factors: a report from a population-based cohort study. Am J Clin Nutr 73 (2): 316–322, 2001.

466 VII. Grastyán KonferencIa

Zsonda Márk tengerészélet az osztrák-magyar k.(U.)k. haditengerészet (k.u.k. kriegsmarine) felszíni egységein1

tengerészet2 feladatai közt először a birodalom partvédelmét jelölték meg. Később a távoli képviseletek, messzi kolóniákban lakó polgárok védelmét, majd a a nagyhatalmi státusz tengeri képviseletét. Ehhez a birodalom iparának leadott megrendeléseken keresztül vezetett az út, hisz a fl ottafejlesztésben így a politikusok, gazdasági erők is érdekeltek lettek az ipari megrendelések által.3 A hajóhad először in- kább az Adrián és a Földközi Tengeren, majd a világóceánokon is megjelent, képviselte a birodalom érdekeit, védte kereskedelmi hajóit.4 A technikai-minőségi és legénységi ál- lomány „fejlődésével”, gyarapodásával egyetemben a világ több pontján szerepet vállalt (illetve vezetett) fl otta-demonstrációkban, vagy blokádszolgálatban, megszállásban.5 Kiépítette a hajóállomás hálózatot.6 A haditengerészet ugyanakkor részt vett nemzetkö- zi ünnepeken,7 illetve nagyobb volumenű tudományos expedíciókon.8 Ekkorra az o-m hdt. „képességeivel és nem szándékaival” kellett a tengeri hatalmaknak számolni.9

1 Köszönetet kell mondanom Dr. Krámli Mihálynak (külön a Hardy kéziratért is), illetve Csepregi Oszkárnak segítségükért. Szintén itt jegyzendő meg, hogy a jelenlegi írott formában – az előadástól eltérően – csak az I. vh időszakáról teszek említést, helyszűke miatt. 2 Továbbiakban: Osztrák-Magyar Haditengerészet (K.U.K Kriegsmarine) = O-M. (Tisza Kálmán miniszterel- nök követelése által lett a K.K. ból K.U.K.; (Kaiserlisch und Königlisch); Császári és Királyi elnevezés. A vál- tozás, illetve későbbi változtatások heraldikai vonzattal is rendelkeztek. Az elnevezés ugyanakkor tükrözte a magyarság fokozatos térnyerését is a haditengerészeten belül.) KRÁMLI 2004. 33. A haditengerészetében 1913-ban 20 528 fő, ebből hajón 15 736 fő teljesített szolgálatot. (HEJ. 1913. 32.) 3 Lásd: KRÁMLI 2004. művét. 4 A Monarchia kereskedelmi fl ottája a világon majd 400 gőzhajóval a 11. (903 067. Brt.) legnagyobb volt hajóteret tekintve. A fi umei hajósgazdák, magyar tengerészek és hajók történetéhez lásd: ÁKOS-HORVÁTH 2007 művét. 5 1905 nov. 15. SMS. SANKT GEORG Rippel Gyula altengernagy vezetésével nemzetközi fl ottademonstráció vezetője Törökország ellen, SMS ZRINYI 1913 ápr. 2.: Antivari előtt….stb. 6 Ahol a politikai, kereskedelmi érdekek fenntartására, mélyítésére, védelmére, biztosítására szükség volt erre, ott a haditengerészet hadihajót állomásoztatott. 1869 Kelet Ázsia: ERZHERZOG FRIEDRICH, Török Bir.: TAURUS, Kína: KAISEREN ELISABETH, stb… E szolgálatokat többször egymást váltó hajóegységek (vagy akár egyszerre több is) végezte, akár egy időben a világ több pontján párhuzamosan is. CSONKARÉTI 2002, 124-128. , HEJ évfolyamai. 7 1869: Szuezi csatorna megnyitása, 1895: Kiel (Vilmos császár) csatorna megnyitása, 1911: V. György ko- ronázása… 8 Csak pár: 1859–70: Adria kutatás, 1871–72: É-Amerika, Nyugat Indiák, 1874–76: világ körüli út, 1872–74: Északi-sarki expedíció, 1882: arktiszi Jean-Mayen szg. kutatóállomása, 1893–94: Azori szgk, 1895–97: világ körüli út, 1913–14: Kelet Ázsia, stb… Ezen kutatások geológiai, geográfi ai, biológiai, tengerbiológiai, stb. kutatások voltak, nem ritkán társadalomtudományi (etnológiai) hozadékkal is. Lásd: NAGY 2003. művét 9 HALPERN 2007. 21.

47 VII. Grastyán Konferencia

Az I. vh. sajátos hadszíntere: az Adria

Igen sok körülmény tette az egyik legérdekesebb és legveszedelmesebb csatatérré. Az Adria olaszországi partja tagolatlan, nyitott, a felkelő nap a védők szemébe vág, ugyanakkor sötétebb vizű, tehát nehezebb észrevenni az o-m tengeralattjárókat. A keleti, vagyis a Monarchia partjai mentén rengeteg szigettel, öböllel tagolt, tiszta vizű, ami megnehezíti az ellenség bejutását. A fő kikötők Pola, illetve Cattaro di Boche. Mindkettő jól tagolt öböl, amely kiválóan védett parti ütegekkel, erődökkel, tengeri zárakkal (barikád-és aknazár), hadihajókkal.10

Az o-m (k.u.k.) flotta harcértéke, rövid értékelése az I. vh. idején

A világ hatalmainak számolnia kellett a Monarchia tengeri erejével. Rombolói, torpe- dóhajói, páncélos (védett) és könnyű/gyorscirkálói, sor és csatahajói komoly erőt képvi- seltek, és újabb hajóosztályaikról elmondhatjuk, hogy a világ élvonalába tartoztak. Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy együttes erővel sem tudták legyőzni a magára hagyott o-m haditengerészetet. Ezt a háborúban elért teljesítményük, illetve a győztes hatalmak flottáiban való továbbszolgálásuk is bizonyítja.11 A kisebb hajóegységek (rom- bolók, cirkálók) támadó akciókat, konvojkíséretet, mentést, felderítést végeztek, majd az otrantói zár elleni támadásokkal vívták ki maguknak az elismerést, (sokszor nagyobb el- lenséges egységek túlerejével is megbirkózva) íme.1213141516

ÉV Osztrák – Magyar Hdt. által elsüllyesztett/megsemmisített ellenséges egység 1914 U -12 Jean Bart dreadnought 1914 Őrnaszádok, pólai erődök Curie tengeralattjáró, (kiemelése után U – 1412) 1915. IV. U – 5 Leon Gambetta nagycirkáló 1915.V.23. Teljes o – m flotta13 Ol. o keleti partjának végiglövése 1915 Monarch, Radeczky osztály hajói14 Fr. ütegek szétlövése a Lovčen hegyen15 1915.VII. 17. UB – 14 16 (o-m nél: U 26) Amalfi nagy páncélos cirkáló 1915.VII. 18. U – 4 Giuseppe Garibaldi

10 HALPERN 2007. 17. 11 Lásd pl.: Novara –> Thionville 1941-ig; 100M (I. o. torp. naszád) ->1943-ig; lásd még BAK 1984. 121–163. 12 Többször megpróbáltak az o-m fő hadikikötőbe betörni, ez egyszer egy MAS-nak sikerült. Több kísérletet meghiúsítottak, pl. a Grillo („ugrónaszád” lánctalpas mászó naszád GIBBONS 2001. 320.) betörése, elsüly- lyesztése. Horthy adm. lovagias magatartására utal, hogy gratulált az ellenség személyzetének vakmerő pró- bálkozásáért! Ez a vágy oda fajult, hogy az USA is 1918-ban tervet készített a betörésre (Williems E. Sims által) Pre-dreadnoughtokkal, ill. Sabbioncello-n való partraszállással. HALPERN 2007. 185. 13 Lásd pl.: WINTERHALDER 1921. 17–20.; HALPERN 2007, 23.; HORTHY 1990. 82–86. 14 Jól mutatja a k.u.k. haditengerészet és a haditengerészeti repülők együttműködését az eset, hiszen repülő- gépes tűzvezetést kaptak a hadihajóink! CSOMKARÉTI 2002. 160., 186. Otrantónál: HALPERN 2007. 109. 15 CSONKARÉTI 2002. 168–171. és 185–86; HALPERN 2007. 22. 16 Német, Pólában állomásozó tengeralattjáró (magyar bemérőtisztel), amelyet az o-m hdt. felvett lajstromá- ba, hiszen Németo. ekkor még nem állt hadban Olaszországgal. Így lett U-26. az UB 14.

468 VII. Grastyán Konferencia

Tehát a kisebb egységek végig aktívak voltak mindkét félnél. A semi-dreadnoughtok, és dreadnoughtok azonban a kikötőkben álltak (o-m: Pola, az antant: Málta, Tarantó, Korfu) várva a döntő ütközetre, illetve – mert mint föntebb kitűnik – a nagy hajóknak „egészségtelen” az Adria vize. Ez így maradt a háború végéig, és igazolódott az SMS Szent István elsüllyesztésével (1918. jún. 21). Ugyanakkor azt is tudni kell, mindmáig ez az olasz győzelem nemzeti ünnep (1919-től), Mussolini óta (1939-től) állami ünnep (Festa della Marina).17

Állomány, képzés

Hogy a Monarchia haditengerészetét nem győzték le, annak nemcsak technikai, de állománybéli, kiképzési okai is voltak. A legmodernebb hajó is csak célhajó képzetlen legénység kezében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szövetséges flotta egyik nagy problémája, hogy a világ leggyorsabb hajóinak betudott o-m cirkálókat egyrészt a kép- zetlen, és az Adriai körülményekhez (hirtelen gyors támadás, sokáig „teljes erővel” jára- tása-táplálása a gépeknek, gyors kagylólerakódás képződése a hajótesten, ami lassítja a hajót, stb.) nem szokott fűtők, és gépészek miatt sem tudták utolérni.18 A britek által említett o-m cirkálók, amelyek „pokoli gyorsasággal száguldottak”19 és „kétségbevonha- tatlan tény, hogy óránként 1,5-2 csomóval gyorsabbak a mieinkhez képest”20 ellenszere Vivian szerint, az antant gépészek, fűtők túl gyakori, nagy leváltó csoportjainak hajó- kon tartása, ti.: amúgy: „kevés lehetőséget adtak arra, hogy gyakorlatra tegyenek szert a nagy gyorsasághoz szükséges gőzfejlesztésben, és a gőznyomás fenntartásában.”21 Hasonló jelenséggel állunk szemben a tüzérségnél is. Megfigyelhető, hogy már az első, de a korrigálás után a következő össz/sortüzek igen eredményesek. Szintén a háború tapasztalata, hogy az adott ágyú hatótávolságának peremén is igen pontosak a tűzvezetések, és a találatok minden körülmény között, szárazföldi célok, hajók, re- pülők ellen. „A háború utáni közleményekből tudtuk meg, hogy ellenfeleink tengerésze- tünk tüzérségi kiképzését páratlannak, és megsemmisítő hatásúnak tartották.”22 Ennek oka szintén a képzésben, illetve az állandó, „utálatos egrecíroztatásnak”23 (exerzieren

17 CSONKARÉTI 2002. 207. A nem legyőzött, de sok bosszúságot okozó hajók közül az SMS Prinz Eugent a Jean Bart, a France, és a Bretagne célhajónak használta. Máig nem lehet roncsához lemerülni. Ez volt a francia flotta szimbolikus „elégtétele” a fegyvereitől megfosztott, kikötött hajóval szemben, az o-m hdt.-től elszenvedett szégyenért. 18 Érdekes, az o-m flotta a Vörös tengeren is saját személyzetét tartotta a gépek mellett, sokszor 70°c fölött is, nem vették igénybe a „bennszülött (egyiptomi) fűtőket”. BOZOKY 1911. 23.; HORTHY 1990. 17.; GYÖRGY 1935. 150. Viszont kijárt a tisztelet is e „néma hősöknek” (Scholcz Andor fregatthadnagy), a „derék fárad- hatatlan fűtők példás teljesítménye előtt” (norvalli Konek Emil) id: CSONKARÉTI 2002. 120. Ezen felül a folyamatos gyakorlatozás is mindennapos volt. Az égés ellen a fűtők locsolásával védekeztek. E kegyetlennek tűnő körülmények edzették meg a személyzetet, és adtak plusz pár csomót a háborúban, ami viszont az életet jelentette! (ilyen melegben a fedélzeten is felállították a tust, kifeszítették a „cetelét” (árnyékoló vásznat) békeidőben a legénység részére.) GYÖRGY 1935. 165. 19 HALPERN 2007. 163. 20 HALPERN 2007. 164. 21 HALPERN 2007. 164. 22 HARDY kézirat 76. 23 GREGUSS 1881. 46.

469 VII. Grastyán Konferencia

= gyakorlatozik szóból) köszönhető. Ez ált kézi(fegyver)tusa, ágyúgyakorlat, (part- raszálló ütegekkel is), torpedógyakorlat, légvédelmi és fényszóró gyakorlatból. Ez vontatott célokra, álló célokra (hajóra és természeti képződményekre), nagyobb ka- libernél (24cm, 30,5cm) betétcsővel, vagy flóberrel is történhetett.24 Ezt kiegészítette a haditengerészetre jellemző „mániákus” fegyver karbantartási-tisztítási szokás, ami hozzájárult a fegyverzet megbízhatóságához. Technikai résztét jelentette a jó minősé- gű ágyúk és célzó-tűzvezető rendszerek. E tény olyannyira szembetűnő volt, hogy a brit tisztek az o-m cirkálók 10 cm-es gyorstüzelőit 15cm-esnek gondolták, hiszen „10 800m távolságról is tűzvillába fogták a Dartmoutht [Otrantónál Zs. M.], míg ellenben a brit 10 cm es ágyúk csupán 10 400 m-ig tüzeltek”.25 Röviden, és a teljesség igénye nélkül tekintsük át, hogy csak e két kiragadott példa által is bemutatott gyakorlati tapasztalatra hogyan tehettek szert haditengerészeink.

Oktatás-kiképzés

Nem volt külön sorozási körlete a haditengerészetnek. Az egész birodalom területé- ről soroztak. Sokan önként jelentkeztek részben a kalandvágy, perspektíva miatt. 4 év volt a rendes szolgálati idő, utána a tengerész tartalékosként lett nyilvántartva az ille- tőségi helyén. A tengerésztisztek (14-15 éves kortól) a Fiumei Tengerészeti Akadémián tanultak (4 év), egy évig hajón szereztek tapasztalatokat, majd Pólában (+1év) tették le vizsgájukat. Ezután még a gyakorlatszerzés, és a szakképzések sora várta őket. Az alapkiképzés után speciális alakulatokhoz válogatták az embereket. 17 féle különleges kiképzőszázad gondoskodott a kiképzésről. Ehhez tartozott 17 oktató és vezérlő pa- rancsnokság. A századok szárazföldi épületekben és iskolahajókon voltak elhelyezve. A képzési idő 3–6 hónap, majd elkerültek a hajókra.26 A kiképzőhajókon, illetve a hadiha- jókon folyvást zajlottak a gyakorlatok.27 Mindenkinek, a tiszteknek is kellett mindenhez érteni. A szaktárgyak között szerepelt a hajóépítéstan, géptan, gépkezelés, „nautika”, tengerészeti ismeretek, gyakorlati hajózás, gép és vitorla manőver, tüzérség (balliszti- ka, és gyakorlat), tengerész hadtörténelem, taktika, rádió és „elektro”-ismeretek, nem- zetközi tengerjog, büntetőtörvénykönyv ismeret, gyalogsági gyakorlat, egészségtan.28 Ezen felül kellett tánc-zene és illemtan, angol, német, francia, olasz, horvát illetve a birodalom nyelveiből egy, azok irodalmi műveltségével egyetemben, történelem, fizika, kémia, biológia stb. Ebből kitűnik, milyen fontos volt az általános műveltség is. Ennek felértékelődik a jelentősége, ha a tengerésztisztekre, mint diplomáciai küldöttekre, és érdekérvényesítőkre is gondolunk.

24 GYÖRI 1935. 108. 25 HALPERN 2007. 164. Lásd még az o-m hadihajók tüzérségéről bővebben: BECK: A HADIHAJÓK TÜZÉRSÉ- GE 1916. Sem a páncélzat, sem az lövedék átütőereje terén nem volt okunk a szégyenkezésre. Ebben a korban 16–18 km-nél messzebbre nem lehetett célozni, fizikai okok miatt. Ezen a radar, és az „intelligens fegyverek” segítettek, a célkövető/rávezető eszközökkel. 26 GYÖRI 1935. 53. 27 BENE – Tordy 1993. 8. 28 HARDY kézirat: 62.

470 VII. Grastyán Konferencia

A hajó, mint élettér: napirend29

A különböző egységek, (hajóosztályok) más-más lehetőséget nyújtottak. Egy tenger- alattjáró, romboló igen szűkös, egy cirkáló sem bővelkedik helyben, egy csatahajón is a gyakorlatban csak a tiszteknek volt igazi „élettere”. Az o-m hajók (itt csak a csatahajó- kat említem) kevesebb szén, és édesvízkészlettel hajóztak,30 mint pl. francia kortársaik, így méretük is kisebb (152 m, 21 600 t). Ez azonban előny is volt, hiszen fegyverzetük, páncélzatuk erős, ugyanakkor kisebb találati felületet jelentett a kisebb test. A hajón a fegyverzetnek, gépeknek kellett a hely, az emberi tényező másodlagos volt a tervezés- ben. Az állandó zaj, a nedvesség, a tumultus, a kiabálás, a legtöbb helyen a mestersé- ges fény, és a hullámzás miatti imbolygás, szálló szénpor és a legkülönfélébb szagok (a trimmtől a sózott marhahúsig) szokványosnak számított.31 A matrózok ”kabinja” a naponként kiosztott, kampókra akasztott függőágy (Hängematt), ezen aludtak, vagy kint a fedélzet valamely részén. Minden felszerelésük, tárgyuk a tengerészzsákban, a kadétoknak a kb. 1m3-es tengerészládában volt.32 A tiszteknek rang szerint különböző kabinok, sokszor értékes kiegészítőkkel, az admirálisi szalon egyenesen luxussal állt rendelkezésre (a tat részében, a hajó utolsó harmadában, kb. 60-80 főnek). A matróz („a mali”) a hajó elején, az első fedélzeten kapott szállást33 (kb. 1000 ember). Békében (jellemzően) a tisztek a hajó jobb oldalát (feljáróit) és tatját, még a bal oldalt, és az orrészt (kb. első harmad) a legénység tagjai használták.34 A hajón ezen kívül számos helység akakdt, ahová nem léphetett be csak az illetékes (fegyverraktár, muníciós rak- tárak, vezérlők stb.). Harcászati készültségben (ún. ütközetállásban) mindenki a szol- gálati helyén (pl.: ütegek mellett) tartózkodott, evett. Az étkezésnél meg kell említeni, hogy a tisztek a tiszti étkezdében (békeidőben) a (nagyobb hajókon) zenekar dallamai mellett ettek, míves porcelánból. A legény- ség a sorszámozott „bak-on” (ami 12-14 személyes felfüggesztett asztalt jelent, fel- ügyelője, kiszolgálója a „bakgast”),35 ütközetállás alatt a padlón, a szolgálati helyen fémedényekből. A kortól ugyanakkor nem szokatlan tisztek és a legénység szolgálati körülményei közötti különbség. Jelen esetben a rendelkezésre álló terek használata

29 Nyilván a tengerészélet kutatásához rengeteg forrást kell felhasználni, a hajó tervrajzok (élettér), tárgyi em- lékek, személyes, hivatalos dokumentumok, korabeli és mai párhuzamok keresése a jobb megértés végett stb. 30 Ez azért volt, mert nem folytatott gyarmatpolitikát Ausztria-Magyarország. Ugyanakkor ezt többen fel is vetették, mint Tegetthoff, és Horthy admirálisok. Ők szenelő, és egyéb (nyersanyag)depó biztosítóbázisok megszerzésére, népességfelesleg levezetésére gondoltak, így függetlenítve a flottánkat a többi nagyhatalom- tól. Pár terület szóba is jött, és felmérték, mint a Salamon szigetek, Vörös tengeri szigetek, Kelet Ázsiai terü- letek, stb. HORHY 1990. 27–29. 31 Éppen emiatt igyekeztek tisztán tartani a hajót. Mindennap fedélzetmosás, hetente a függőleges falak, és az függőágyak tisztítása, stb. GYÖRI 1935. 61. 32 Külön vizsgálati terület természetesen a tárgyi kultúra is, mint kincstári, és személyes tárgyak. 33 A hajó ilyen térbeli megosztása igen régi (ókori) eredetű. A o-m korai vitorlás hajóin már szintén tudhatunk az „első” és a „hátsó” sánc közötti különbségekről. 34 BOZÓKY 1911. 8.; ez persze harckészültségben nem, csak szabadidő alatt tartható. Akkor is mindenképp történik keveredés, hiszen az egész legénységet érintő „semmittevés” soha sincs egy hadihajón. 35 GYÖRI 1935. 79.

471 VII. Grastyán Konferencia Az SMS Szent IstvánAz SMS Szent csatahajó keresztmetszete. Forrás: BALOGH-CSEPREGI 4 7 .

arányaiban valóban szembetűnő.36 Az étel minőségét egy tiszt ellenőrizte kóstolással, a parancsnok adott engedélyt felszolgálásra. Evés alatt nem zavarhatták a legénysé- get. Az ételt a hajókonyhán, illetve a pékségben készítették, ugyanakkor azt a ma- gán üzemeltetésű kantinban ki lehetett egészíteni.37 A ranglétrán előrehaladva egyre

36 KRÁMLI Mihály szóbeli közlése alapján ez az amerikai tengerészeknek is feltűnt az I. vh. után. 37 A grammra kiporciózott adagok a végzett munka energiaigényét figyelembe vették. Pl.: a fűtők dupla reg-

472 VII. Grastyán Konferencia

könnyebb a megélhetés is. Főhadnagyként: „23 éves korom- ban biztosan önálló leszek, mert rendes nyugodt életet élő ember a behajózási pótlékokkal kapott annyit havonta, amiből gond nélkül meg lehetett élni”38 A napirend: Az ún. „várták” a legénység 50%-át érintette. 4 óránként váltva egymást volt őr- ség, és pihenő. (00 – 24:00ig.) Egy átlagos napon békeidőben a feladatok a következőkből áll- tak (1912 nov. Sanghaj, SMS I. Ferenc József cirkálón): Reggeli: 06:00 Ruhamosás hajótiszto- gatás: (Wäsche waschen und Schiffreinigung); 8–9:30 elészül- ni (Einstallen!). Ekkor szokott a kötelező orvosi vizsgálat is meg- történni. Zsák, ruha cipőtisztí- tás; Quartierwisit: szakaszszem- le/kihallgatás. Utána javítások, apróbb munkák. 12:00 ebéd: (Allemann Schaft) 14:00-ig pi- Étkezés „ütközetállásnál”, a kazamatákból kinyúló lövegek közt henő. 14:00 sorakozó (Antret) foto: Dietter Winkler album valami gyakorlatra; lékponyva gyakorlat, tűzriadó, partraszállás stb. (Neider Exerzier). 18.00: Abendverlesen, 18:30 vacsora, 20:00-ig szabadidő, éjjel fényszórógyakorlat stb. Ezt tarkította néha egy-egy „kirándulás” szárazföldön, teljes menetfelszerelésben.39 Éjjel őrségek, és megfigyelők szolgálatban lévő csoportjai válto- gatták egymást. Voltak hetente ismétlődő feladatok, mint pl.: a zsák- és ruhavizsgálat. Ha a hajó éppen haladt, természetesen minden érintett talpon volt, aki szükséges a hajó működéshez. Ezen kívül lehetőséget kaptak, ha a körülmények engedték a „ki- menőre” szigorú szabályok alatt, és időre vissza kellett érkezni a hajóra, ahol utána létszámellenőrzés, és kihallgatás várta a visszatérőt.40 geli, és emelt ebédadagot kaptak, az éjjeli szolgálatok szintén (ill. tea, kávé). (HEJ. 1913.) Az ebéd pl.: (konzerv) hús, tészta, krupli, savanyúság, rizi bizi, rastafiol (bab), kenyérből, és borból állt.Ü nnepen, (nagypén- tek): Tealeves borral, szárított tőkehal, burgonyával. (GYÖRI 1935. 79.) Étkezéskor békeidőben igyekeztek nem zavarni a legénységet, még ha az a fedélzeti etikett rovására is ment. (GÁSPÁR 1906. 59.) 38 HARDY (kézirat) 63. 39 BENE – TORDY: 1993. 40. 40 A legtöbbet emlegetett bűn ilyen esetekben a „markant”, azaz „önkéntes kimaradás”, vagy késve érkezés a hajóra.

473 VII. Grastyán Konferencia

Parancsátadások, hírközlés

A parancsátadások a hajón kürt (korábban síp, dob) jelekre történtek. Ez tulajdon- képpen egy 300 dallamból álló,41 kombinálható jelegyüttes volt, amely a szóbeli pa- rancsokat (pl.: Klar „Schiff zum Gefecht!”, vagy a fentebb zárójelezetteket) jutatta el a hajó minden zugába42 (a riadóktól át a horgony/bójára állásig gyakorlatilag minden parancsot). A haditengerészet partraszálló matrózait (tengerészkülönítményt43) is kür- tösök kísérték. A hajók egymással és a szárazfölddel zászló és fény, illetve rádió, mor- se jelekkel kommunikáltak. Ezek tökéletes elsajátítására külön gyakorlatokat szántak. Kiemelendő William Haslam, Brindisiban dolgozó brit kódfejtő hadnagy jelentése az o-m hdt. rádiósaival, rejtjelezőivel kapcsolatban: „1918 elején szakértő kódfejtők dolgoztak velem a Room 40-től, akik nem tudták megfejteni az osztrák-magyar haditengerészet kódjait, mert jobban kódolnak, mint a németek, és mert az osztrák-magyar haditengeré- szeti akciók az Adrián az ellenség csöndjével párosulnak…”44 Az o-m hadt.-nek kitűnő kódfejtői voltak. Több titkos ellenséges akciót (evakuálás, cirkálások, stb.) sikeresen lelepleztek.45

Egyéb jellegzetességek

Nagyobb hajókon két kórház működött, az egyik ebből a kétágyas izolálható, fer- tőtleníthető járványkórház. Mindennapi vizsgálat, és heti nagyvizit volt a legénység számára. Ütközetállás idején a börtönfolyosón (hajó első fele) volt a sebészet, illetve a hátsó kötöző az olajfürdővel (égési sérültek, gőzzel forrázott fűtők részére) pedig a gőzfürdőben (hajó hátsó fele) lett felállítva.46 A büntetések megemlítésénél figyelembe kell venni, hogy zárt közösségről, és roppant veszélyes munkatérről van szó, ahol több száz, ha nem ezernél is több ember élete a tét. Emiatt, illetve mert a hadihajó magában is jelentős katonai/politikai erőt képvi- selt, igen fontos volt a fegyelem betartatása. Mivel a hajón mindig szem előtt vannak a tisztek, látványosan ceremoniális etikett is biztosította számukra a tiszteletet. A leggyakoribb büntetés a kiköttetés – (pl.: gyakorlat megtagadásáért), (régebben hágcsón állás – „hurrá”-zásért, sapkadobálásért), vasba verés – („oktalan kiabálásért”), elzárás

41 GYÖRI 1935 42 BARCZY – KARCH 1985. 63. Megjegyzendő, ezen felül természetesen voltak belső telefonok, és beszélő- csövek a különböző részlegek eléréséhez. (Itt kell köszönetet mondanom Flumbort Klárának, amiért kürtön feljátszott pár parancs és hívójelet az előadásom számára.) 43 1852től vannak kürtösök a hajón, a tengerészgyalogság 1866-ban megszűnt, minden feladatot a matróz látott el. 44 CSONAKARÉTI 2002. 208. Ehhez megjegyzendő, hármas nyelvi (osztrák, magyar, horvát) kódkönyv, előre egyeztetett kód és értelmezési kulcs, illetve szigorú rendtartás is segítette a hatékonyságot! Lásd: RÉVAY 2001. 202–207. 45 HORTHY 1990. 87–88.: Horthy tanácsára helyezik a „mi Penkalánkat” a kódfejtőkhöz, hiszen a kitűnő elméleti ember a gyakorlati hajózásban nem vált be. Nevéhez fűződik pl.: Péter szerb király tengeri útjának, és San Giovanni di Medua elleni o-m hdt-i támadáshoz való hírszerzés. 46 GYÖRI 1935. 69. A gőzfürdő a gépészek, fűtők tisztálkodását szolgálta. A legénység a hajón tussal, a fedél- zeten dézsákból mosakodott.

474 VII. Grastyán Konferencia

– (pl.: foltos ruháért), sötétzárka – (pl.: kimaradásért), kihajózás megtiltása, büntető feladatok elvégezetése – (apróbb szabályszegésért) stb.47 A szolgálati hely elhagyása miatt fegyver is használható volt.48 Bizonyos büntetés alól (indokolt esetben) a hajóor- vos felmentést adhatott.49

Presztízs, versengés a flották között

Ennek megértésére vegyünk egy egyszerű esetet a sok közül: Beyrut kikötője (1914, amikor az SMS Viribus Unitis, SMS Tegetthoff, SMS Zrínyi és torpedóhajóik indultak cirkálóútra): „egy francia, és egy orosz hadihajó vesztegelt ott. Mi annak rendje és módja szerint kikötöttünk, gyönyörűen, katonai fegyelemmel végeztük a horgonyok leeresztését, hadd tanuljanak tőlünk a francia, és orosz tengerészek, akik az egész horgony leeresztés alatt nem vették le a rólunk a szemüket”.50 Ezután Alexandriában: „összehasonlítottan a mi tengerészeinket az Alexandriában lá- tott francia, orosz tengerészekkel. Büszkén mondhatom, hogy míg nálunk délután is vég- zett munkát a legénység, addig a francia és orosz hajókon csak délelőtt dolgozott, és már délután 2 órától zeneszó mellett táncoltak, szórakoztak. Nálunk minden nap mindenki munkaideje be volt osztva, még külföldön is. A francia és orosz hadihajón meglátszott ennek a félnapi munkának az eredménye. A egész hajó festése mindenütt szennyes, piszkos volt.”51 Átmeneti, de szintén presztízzsel bíró kategória a sport is. Itt főleg a regattára, és a nemzetközi tengerész sportversenyek jelentőségére gondolok. A hajón a legénység többféle sportot űzhetett, a birkózástól az atlétikáig. Szabadidejükben játékkal (pl.: móra, tiltott tarakk) és amatőr zenekarokkal múlatták idejüket a fedélzeten.52

Ünnepek, tengerészünnep; szakrális tér a hajón

A következő részekre lehet bontani a szakralitást a fedélzeten. Az istentiszteletek, és hivatalos egyházi ünnepek (általában nemzetiségek szerint külön ünnepelt pl.: ka- rácsony, újév, speciális, tengerészhagyomány diktálta formában),53 temetés (hajóról, illetve szárazföldön), szentelés, áldás. A hajón a hajólelkész (katonai plébános) a szer- tartások vezetője, a haditengerészeti plébánia, ill. a kerületi esperes alá tartozott ren-

47 GREGUSS 1881. 17. 48 Horthy ezt oldja föl, amikor a Monarchia bomlása miatt az összeomláskor többen elmennek a hajókról. CSONKARÉTI 1993. 133. 49 GÁSPÁR 1903. 50 GYÖRI 1935. 163. 51 GYÖRI 1935. 166. 52 Army & Naval Tennis Champion (Árvay-Horthy páros győzelme). Horthy itt is kitűnt gyakorlatiasságával; átalakította a Sankt Georg Holzbarkasséját (egyfajta csónakját), és „legyőzhetetlenné tette.” Az 1907-es USA Hamptom Roads-i Amry & Nawy life regattán kétszer 1., egyszer 2, és 3. lett a csónak 25 induló közül. CSON- KARÉTI 2002. 141.; ill. HORTHY 1990. 45–46. 53 Ebben keveredett a szolgálati szabályzat, és a hallgatólagos engedékenység (szolgálaton kívülieknek a 21.00-ás RUNDÉ – esti hajóvizsgálat – kivételesen nem bünteti azt, aki megvárja az éjfélt. A rundé egyébként óránként ellenőrizte az alvókat, akik a leírt várta rendszer miatt egyszerre csak 3h 45 percet aludhattak.)

475 VII. Grastyán Konferencia deletileg (1887. szolg. szab. 23.§ által) meghatározott módon, aki az apostoli tábori he- lyettestől kap lelkészi jurisdictiot.54 Ezen felül meg kell említeni a tengerészünnepeket, mint például a „félidő”, és az utolsó 100 (még szolgálatban eltöltött) nap”,55 illetve a vegyes (főleg dalmát) nemzetiségek hiedelemvilágából összeállt roppant érdekes hie- delemrendszert.56

Diszharmónia. Egy cirkáló tatján kialakított szentéj, egy gyorstüzelő szomszédságában. Forrás: DIETTER WINKLER album

Zárszó gyanánt

A fenti, kiragadott példákból is látszik talán, mennyire embert próbáló, ugyanakkor változatos volt a tengerészek élete. Sok, fontos jellegzetességre nem tértem ki, de talán arra jó volt e rövid írás, hogy érzékeltessem a hadihajó, mint egység nem csupán kaliberhossz-lövegszám adatok megtestesítője, és nem is lehet az. Az emberi-szellemi tényező kihagyása, a mindennapok, a szabályzatok nem ismerete sok „félreértéshez” vezethet! Egy példa: Horthy Miklós, mint tengerész értékelése. Hamis vád érte többek között a Cattarói matrózfelkelés „brutális megtorlásáért”, holott a közelében sem volt

54 MELICHÁR 1899. 161. 55 GYŐRI: 1935. 121. 56 Mint az Öreg matróz lelke (egy madárfajta), veszélyre, (természeti) csapásra vonatkozó hiedelmek, jós- latok stb.

476 VII. Grastyán Konferencia

Cattarónak, és hatásköre sem volt semmifajta megtorlásra!57 Sőt, kivételes empátiával viseltetett legénysége, később tengernagyként flottája irányában, amit ki is fejeztek, szolgálatukkal meg is háláltak emberei.58 A parancsnok személye meghatározta a „hajó személyiségét”. Az antant erők általá- ban „bátor”, „vakmerő”, „lovagias” jelzőkkel illetik az Osztrák – Magyar haditengeré- szet tengerészeit. Már a háború után a német birodalom „Prinz Eugen” nehézcirkálójá- nak nem csak neve, de zászlója, harangja, és fedélzeti zászlóátadási-őrségváltási cere- móniái is az Osztrák – Magyar haditengerészet idézték, és, mint Raeder vezértenger- nagy Horthy kormányzónak kijelentette: „a német haditengerészet az Osztrák – Magyar haditengerészet nagy hagyományai megőrzésére és követésére teljes erejével mindenkor kész!”59 A haditengerészet nemcsak tudományos és művelődéstörténeti, illetve hadtörténe- ti sikereket hagyományozott ránk, hanem személyes életutak tanúságait is, amelyet örökre meghatározott a Haditengerészeti Akadémia bejárata fölött álló jelmondat: „a kötelesség az életnél is fontosabb”. Összefoglalásul megállja helyét a Lockroy francia tengerészeti minisztertől, szak- írótól származó megállapítás: „Az osztrák – magyar birodalom haditengerészete kicsiny ugyan, de van egy közmondás, amely szerint »a legkisebb üvegben van a legfinomabb par- füm« […] az egész világon kitűnő híre van. Tisztjeiről tudták, hogy kitűnően képzettek, hajóik pedig valósággal mintaszerűek.”60

57 A marxista történetírásban mint „Cattarói véreb” szerepel. Horthy ugyanakkor a Prinz Eugen csatahajó parancsnoka volt, közelében sem lévén Cattarónak! A tüntetésből lett zendülés nacionalista (Merényi L. idézi CSONKARÉTI 2002 149.) alapon állt szemben a Monarchiával, illetve részben jogosan követelték szociális körülményeik javítását. Több zendülő maga tért vissza a szolgálatba, csalódván a zendülés vezetőiben. A rend helyreállítója a III. csatahajóosztály parancsnoka Karl Seidensaher altengernagy, és a kikötői parancsnok volt. Az ítélet a korabeli flották bevett gyakorlatához képest enyhébbnek számít. Úgyszintén valótlanság az, hogy Horthy nem mentette a Szent István hajótörötteit. Ez lehetetlen volt, mert: 1. 120 tengeri mérföldre volt a helyszíntől; 2. csak Slanó kikötőjében tudta meg a Viribus Unitisen a hírt, 3. a szabályzat miatt a hadi- hajók nem vihettek mentőcsónakokat bevetésre a repeszhatás miatt; 4. a flottaszabályzat szerint csatahajó nem menthet csatahajót, hiszen ő maga is célponttá válna, legénységével együtt! A rosszindulatú kreálmány alapja Egon Erwin Kischtől származik, aki magyarokkal szembeni ellenszenvének e kitalációjában is hangot adott, akár szemtanúk ezrei állításával szemben is. Vö.: CSONKARÉTI 2002. 207.; HORTHY 1990. 108–109., BALOGH – CSEPREGI én. 185. 58 Ritkábban idézett a Novara egy tisztjének naplója. Az otrantói csata közepén…: „mialatt Horthy eszmé- letlenül feküdt [ti.: elégett ruhában, repeszsérülésekkel, gázmérgezetten, majd később újra átvette az irá- nyítást. Zs. M.] a fedélzeten a szabad őrség fűtői, és gépészei felkeresték, körülállták, cigarettát vittek neki, kormos kezükkel az arcát simogatták, »megható volt, ezeknek az embereknek így kifejezett aggodalmuk parancsnokukért. Mi, tisztek, akik parancsnoksága alatt álltunk, vakon hittünk vezetésében; tökéletes, ren- díthetetlen nyugalom és biztonság áradt belőle, amely az utolsó emberre is kisugárzott, és mindannyian lelkesen követtük akár a pokolba is.« ” id. CSONKARÉTI 1993. 108. Jellemző a kor lovagiasságára, hogy a legyőzött egységek halottainak temetésén maga is megjelent, a túlélőknek emberi ellátást biztosított, és mindig mentették (Pl.: Otrantó 72 fő!) (a máltai egyezmény alapján!) a kilőtt ellenség túlélőit, számukra a hajó elhagyására lehetőséget adtak. HALPERN 2007. 93. 137.; stb. (HORTHY 1990. 86.). Szemben az antant erőkkel; vö: a Zenta cirkáló elsüllyesztésével! 59 HORTHY 1991. 211. Ehhez lásd még: KAJTÁR 2007. 187. 60 GÁSPÁR 1903. 512.

477 VII. Grastyán Konferencia

Felhasznált irodalom

ÁKOS – HORVÁTH= Ákos György – Horváth József: Amerre szél visz, s hullám utat ád (Avagy: magyar tengerészek a világ óceánjain, vitorlák alatt) Budapest, HA – JÓS Bt., 2007 BAK 1984= Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor – Sárhidai Gyula: Hadihajók típuskönyv. 97–113., 121–163. Budapest, Zrínyi, 1984. BALOGH – CSEPREGI én. = Balogh Tamás – Csepregi Oszkár: A Szent István csa- tahajó és a csatahajók rövid története. Budapest, General Press, é.n. BARCZY – KARCH 1985 = Barczy Zoltán – Karch Pál: Hangászok – hangszerek - hangjegyek; trombita és dobjelek az Osztrák – Magyar hadseregben, és haditen- gerészetnél (1629–1918). Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1985 BECK 1916 = Beck Zoltán: A hadihajók tüzérsége. Budapest, Magyar Adria Egyesület, 1916 BENE – TORDY 1993 = Bede Anna: Hadihajón Kínában (Egy magyar tengerész napló- jából 1910 – 14). Budapest, Z – füzetek 45., 1993 BOZÓKY 1911 = Dr. Bozóky Dezső: Két év Keletázsiában [sic!] (útirajzok). I. Kötet. Nagyvárad, Sonnefeld Adolf nyomdája, 1911 CSONKARÉTI 1993= Csonkaréti Károly: Horthy a tengerész. Budapest, Zrínyi, 1993. CSONKARÉTI 2002= Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók. Budapest, Hajja és fai, 2002 GÁSPÁR 1903 = Gáspár Ferenc: Hét év a tengeren (egy tengerészorvos naplójából). Budapest, Singer és Wolfener, 1903 GIBBONS 2001= Toni Gibbons: Hajók enciklopédiája. Pécs, Alexandra, 2001 GREGUSS 1881 = Greguss György: Utazás Keleten 1881 – Ő Felsége Zrínyi korvett- jén. Repr. é.n. GYŐRI 1935 = Győri Lajos: A császári és királyi haditengerészet békében és háború- ban. Budapest, 1935 HALPERN 2007= Paul G. Halpern: Otrantói ütközet. Győr, Laurus, 2007. HARDY (kézirat) = Hardy (kézirat): A Cs. és Kir. Haditengerészetben, és a nemzeti hadseregben c. rész. HEJ= A Cs. és Kir. Hadi tengerészet Éves Jelentései 1913. Wien, Cs. Kir. Udvari Államnyomda, 1914 HORTHY 1990= Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, Európa – História, 1990 KAJTÁR 2007= Kajtár István: A császári és királyi haditengerészet jelképei – jogtör- téneti háttérrel. JURA 13. évf. 2007/2 KRÁMLI 2004= Krámli Mihály: A császári és királyi haditengerészet, és Magyarország. Pécs, Pro Pannonia Kiadó, 2004 MELICHÁR 1899 = Dr. Melichár Kálmán: A katonai lelkészet az Osztrák – Magyar monarchia közös hadseregében (haditengerészetnél) és a magyar királyi honvéd- ségnél. Budapest, Pallasz, 1899.

478 VII. Grastyán Konferencia

NAGY 2003 = Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei. Budapest, Kornétás, 2003. RÉVAY 2001 = Révai Zoltán: Titkosírások (fejezetek a rejtjelezés történetéből). Szeged, Lazi, 2001. 202–207. WINTERHALDER 1921= Theodor Winterhalder: Die österreischisch – ungarische Kriegsmarine im Weltkrieg. München, Lehmanns Werlag, 1921 WINKLER = Dieter Winkler: K. (U.) K. Matrosenleben 1860-1914. Album. Wien, 1997

479 Kiadja a PTE Grastyán Endre Szakkollégiuma. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke

Készült a Bornus 2009 Kft. nyomdájában Pécsett, 2009-ben. Felelős vezető: Tamon Attila

Borító- és könyvterv: Ocsovai Gábor Nyomdai előkészítés: Erőss Zsolt

ISSN 1587 6721 ISBN 978 963 642 305 6