V évfolyam 6. szám 2000. június

KLASSZIKUS ÉS JAZZ 3. 18.00 ÓCSA Nagyváradi Partiumi Egyetem Vegyeskara 10. 19.00 FÓT Pá lú r Iános orgonaestje 10. 19.00 ÓCSA Baptista Központi Énekkar 14. 19.30 ZENEAKADÉMIA Koczor Péter zongoraestje 2 4. 19.00 ÓCSA Schola Hungarica 30. 20.00 MÁTYÁS-TEMPLOM Ella István orgonaestje

1. 19.00 VÁCRÁTÓT Mendelssohn Kamarazenekar 1. 19.00 ÓCSA Tomkins Énekegyüttes 1. 20.30 TIHANY Finta Gergely orgonaestje 7. 20.00 MÁTYÁS-TEMPLOM Hock Bertalan orgonaestje 7. 20.00 PALOZNAK Szilágyi Gyula orgonaestje 8. 20.30 TIHANY Karasszon Dezső orgonaestje 10. 20.00 KESZTELY Szalai Antal -hegedű • Koczor Péter -zongora 12. 18.00 BALATONFÜRED Pannónia Fúvósötös 13. 21.00 VAJDAHUNYAD VÁR MATÁV Szimfonikus Zenekar - Ligeti András 14. 20.00 MÁTYÁS-TEMPLOM Lehotka Gábor orgonaestje 14. 20.30 TIHANY Kováts Péter és M ali Katalin orgonaestje 15. 19.00 VÁCRÁTÓT Budapest Jazz Orchestra 15. 20.30 TIHANY jean Klára és Friedler M agdolna orgonaestje 16. 20.30 TIHANY Simon Barbara és Pétery Dóra orgonaestje 17. 20.00 KESZTHELY Camerata Hungarica 19. 18.00 BALATONFÜRED Budapest Saxophone Quartet 20. 20.00 FELSŐÖRS Savaria Baroque 21. 20.00 PALOZNAK Lehotka Gábor orgonaestje 22. 20.30 TIHANY Deák László orgonaestje 22. 20.00 BALATONFŰZFÓ Lehotka Gábor orgonaestje 24. 20.00 KESZTHELY Geiger György -trombita • Maros Éva -hárfa 26. 18.00 BALATONFÜRED Mendelssohn Kamarazenekar A Filharmónia valamennyi 27. 20.00 FELSŐÖRS Lehotka Gábor orgonaestje hangversenyére: 29. 19.00 VÁCRÁTÓT M agyar Kamarazenekar • Nemzeti Énekkar FILHARMÓNIA BP. KHT. 31. 20.00 KESZTHELY Jávorkai Sándor • Jávorkai Ádám • Hegedűs Endre JEGYIRODA

A budapesti és Budapest környéki előadásokra: VIGADÓ TICKET OFFICE 2. 20.00 MÁTYÁS-TEMPLOM Virágh András orgonaestje MUSIC MIX 33 2. 20.00 BALATONFÜRED Teleki M iklós orgonaestje DUNATOURS, 3. 20.00 FELSŐÖRS Hajdók Judit orgonaestje TOURINFORM, Vác 4. 20.00 PALOZNAK Kovács Endre orgonaestje PETŐFI MŰV. KÖZR, Cödöllő 5. 20.00 BALATONFŰZFÓ Zádori Mária • Virágh László • Szabó István KÖZSÉGI KÖNYVTÁR, Fát 7. 20.00 KESZTELY Prunyi Ilona és Falvai Sándor -zongora TÁIHÁZ, Ócsa MÁTYÁS-TEMPLOM Deák László orgonaestje 9. 20.00 MŰV. KÖZPONT, Ráckeve 9. 20.00 BALATONFÜRED Almásy László Attila orgonaestje 10. 21.00 VAJDAHUNYAD VÁR Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar A Balaton környéki 10. 20.00 FELSŐÖRS Kovács György -trombita • Polonyi Ágnes -hárfa hangversenyekre: 12. 19.00 VÁCRÁTÓT Liszt-Wagner Zenekar • Kaposi Gergely BALATONTOURIST 12. 20.30 TIHANY Friedhelm Flamme orgonaestje balatonalmádi balatonfüredi, tihanyi, 12. 20.00 VESZPRÉM Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar veszprémi kirendeltsége, 13. 19.00 RÁCKEVE Gulyás Dénes -ének • Klükön Edit -zongora TOURINFORM 14. 20.00 KESZTHELY Jónás Krisztina • Kónya István • Ksommer Lucia balatonalmádi 16. 20.00 MÁTYÁS-TEMPLOM Kovács Szilárd orgonaestje balatonfüredi, tihanyi 18. 20.00 PALOZNAK Virágh András orgonaestje veszprémi, keszthelyi irdája 19. 20.00 BALATONFÜRED Lehotka Gábor orgonaestje 19. 20.30 TIHANY Ruppert István orgonaestje és az előadások előtt I órával a helyszínen 20. 19.00 ÓCSA A r s R e n a ta • Zádori Mária -ének 20. 20.00 BALATONFŰZFÓ Vagantes Trió 21. 20.00 KESZTHELY Ó h e g y i Filoretti és Ókovács Szilveszter dalestje A műsor- és 26. 19.00 FÓT Kovács Endre orgonaestje szereplőváltoztatás jogát 26. 20.30 TIHANY Kovács Szilárd orgonaestje fenntartjuk! 27. 19.00 RÁCKEVE Szalai Antal -hegedű • Koczor Péter -zongora G ram o fo n j i l n i u lernoza/an/ó

S t o c k h a u s e n

Májusban felgyorsultak az események a zene interneten való terjesztésének jogi szabá­ vonósnégyes lyozásával kapcsolatban. Éppen májusi számunkban ezen a hasábon Zsoldos Dávid adott összefoglalást a zene és a világháló néhány kapcsolódási pontjáról. Az azóta elő­ térbe tolakodó fő kérdés a komputeren hozzáférhető zenei anyag jogvédtelensége, hi­ szen a tömörített formában letölthető zenék áramlására az interneten nehezen alkal­ mazható a hagyományos jogvédelem. A különböző érdekek ütközése egyszerre több fronton zajlik, és nemcsak bírósági tárgyalótermekben, hanem olyan tárgyalásokon is, ahol nem a kártérítés összege a vita tárgya, hanem esetleges kompromisszumok össze­ kovácsolása. Amikor először jelentek meg a neten az illegális - értsd: jogdíjfizetés nélkül terjedő - másolatok, a nagy lemeztársaságok erősen ódzkodtak attól, hogy jogtiszta alternatívát kínáljanak a neten a komputeres zenefogyasztók növekvő táborának, mondván, csak Petruska az illegálisan másolók dolgát könnyítenék meg. De CD-ről Jelmásolva” a zenék ugyan­ úgy elkezdték követhetetlen vándorútjukat a neten. A lemeztársaságok ezért a walk- manhez hasonlatos mp3 lejátszó ellen fordultak, de vereséget szenvedtek a bíróságon. A lejátszó ugyanis nem bátorít a kalózkodásra, mint állították, hiszen számtalan feljövő­ ben levő együttes zenéje ingyen, engedéllyel volt beszerezhető. A döntés nyomán a tö­ mörített fájlok elterjedése felgyorsult, már nemcsak személyi számítógéphez láncolva élvezhetők, így egyre népszerűbbek. Május kilencedikén az internetnek mint médiumnak egyik speciális tulajdonságát kihasz­ náló társaság, a Napster szenvedett vereséget a bíróságon. A Napster a hozzá csatlakozó magánszemélyek vagy más személyiszámítógép-használók „otthon” tárolt zenei fájljait te­ s e a n O t t í N l f H O L A 'i m, iga AtESSANDRO AOiA.üiíB. . . - szi hozzáférhetővé. Míg a hagyományos hanghordozókkal kapcsolatban a lemeztársasá­ ... anasa'va SCARIATTI gok és szervezeteik nem léptek fel a „barátomnak kölcsönadott” lemez esetében, a San Franciscó-i bíróság ítélete nekik adott igazat, hogy ez a terjesztés sérti a jogaikat. Kantáták Néhány nappal korábban az MPPP (az mp3 honlap tulajdonos cégének) részvényárai egyharmadával emelkedtek a New York-i, tőzsdén miután a cég bejelentette, hogy meg­ egyezett a BMI amerikai szerzői jogvédővel: jogszerűen használhatja majd licencdíj fe­ jében a BMI négy és fél millió szerzeményből álló zeneanyagát, sokszorosára bővítve az eddigi repertoárját. Igaz, éppen az mp3 néhány nappal később viszont kénytelen volt felfüggeszteni a My.Mp3 nevű szolgáltatását, mert a majorok, vagyis az öt legnagyobb lemeztársaság ki­ fogásolta, hogy az egyéni felhasználó (saját) lemezét ez a szolgáltatás a világhálón ke­ resztül bárhol, bármikor elérhetővé teszi. Az RAII, az amerikai lemezakadémia ünne­ pelt. Más kérdés, hogy az akadémia saját honlapján a leggyakrabban feltett néhány kérdés között még most is olvasható, hogy „miért ilyen drága egy CD”. A testület vála­ The Melody At sza szerint a promóció és a marketing költségei növelik meg leginkább a CD árát. Nos, Night With ilyen célokra ajánlható jó szívvel az internet - de ezt a következtetést az EMI már le is vonta, több mint 100 lemezt július elsejétől kampányszerűen az interneten keresztül dobnak piacra, tömörítetlen hangfájl formájában. Itthon is gyorsan terjed a módszer, és például az Origó portáljából egy kattintással te­ kintélyes mp3 katalógusban lehet tallózni. Viszont az Origó leszögezi, hogy csak a ki­ adó és a szerző engedélyével terjeszt ilyen tömörített zenei fájlokat, és a „kusza hely­ zet” ellenére felhívja a böngésző figyelmét a tőlük is elérhető oldalakkal kapcsolatos jogi rendezetlenségre. Sajnos az Artisjus nem segíti a magyar netezők eligazodását, ezen a címen még mindig G rencsó Kouektíva csak „fejlesztés alatt” felirat jelzi a zsákutcát. A Mahasz sem tartotta fontosnak - sláger­ listák mellett, legalább a margón - az ilyen irányú tájékoztatást. Holott a zeneipar sem­ milyen szempontból sem mondhat le az új médiumról. Bár a popzenével kapcsolato­ san merülnek fel először ezek a sürgősen megoldandó kérdések, hatásuk már régen érezhető a klasszikus zene és jazz világában is. Csak a szakmai összefogás segíthet majd olyan kereskedelmi, terjesztési és technológiai megoldásokat létrehozni, melyek minden érdekeltnek, így a zene „fogyasztóinak” is megfelelnek.

2 0 0 0 JUMPS 1 The Hungarian CD Review

Retkes Attila Főszerkesztő

Bősze Ádám Gidon Kremer Lapigazgató Zipernovszky Kornél Jazzrovatvezető

H. M agyar Kornél Molnár Szabolcs Munkatárs

Frankfurti Zenei Vásár 2000 Trochilus Grafikai Bt. Lapterv és tipográfia

1025 Budapest M a ndula utca 31. Tel./fax: 346-0393

14 KLASSZIKUS EMI ÍUMKS _J

http://www.bmc.hu/ BRUCKNER gramofon Symphony No. 7 i«t- USES! CXETRKH Rntvl! riSCHER-OlESHU

[email protected]

Amfisz Kft.

Iványi Margó Felelős kiadó

JAZZ 1025 Budapest M cS H A lU N ^ M a ndula utca 31. ■w®« \ Tel./fax: 346-0393

a Lapker Rt. és alternativ terjesztők

Herbie Mann MediaTrade Bt. Tel./fax: 342-2362

Nyomtatás:

Partnereink: H ungaroton Records Kft. NYOMDACOOP Kft. Budapest MTM-SBS Televizió Rt. (TV 2) Bartók rádió Felelős vezető: M atáv Szimfonikus Zenekar Szabó József Budapest Music Center Támogatóink: Nem zeti Kulturális A lapprogram Fővárosi Kulturális Alap

2 2000. JÚNIUS hírek NYARESTI KONCERTEK

A pesti vármegyeháza díszudvarán István - gitár, Katona József - bőgő, Szőke július 2., vasárnap este 8 Károly - dobok) Chuck Loeb: DAVID YENGIBARIAN QUARTET Listen - lemezbemutató koncert (David Yengibarian - harmonika, Váczi Dáni­ Chuck Loeb - gitár, Tony Lakatos - szaxofon, el - szaxofon, Barcza Horváth József - bőgő, W olfgang Haffner - d o b , M ike Ricchiutti - Müller György - ütőhangszerek) billentyűsök, Ron Jenkins - basszusgitár Július 7., péntek július 28., péntek este 8 TRIÓKONCERT Tony Lakatos - szaxofon, Szakcsi Lakatos Bé­ (Ifj. Szakcsi Lakatos Béla - zongora, Egri Já­ la - zongora duó nos - bőgő, Sramkó János - dob, km.: a Zol­ TRIO MIDNIGHT ler Attila gitárverseny 2. helyezettje) On Track lemezbemutató koncert COOLACTIVE-koncert Oláh Kálmán - zongora, Egri János - bőgő, (Pozsár Eszter - alt- és szopránszaxofon, fuvo­ Balázs Elemér - dob la, Urbán Orsolya - bari ton szaxofon, ének, A koncert támogatói: Elek István - tenorszaxofon, C sejtey Ákos - alt­ CIB Bank Rt., N em zeti Kulturális Alap, W el­ szaxofon, km.: Szendőfi Péter - dob, Mitch lington Kommunikáció Hungary, Fon-Trade, Gergő - basszusgitár, Nagy János - zongora) Magyar Hírlap, 9-es Műhely

Július 14., péntek A Matáv Zeneházban TALIZMÁN-koncert Június 25., vasárnap (Ittzés Gergely - fuvola, Stein Ferenc - zongo­ JAZZFRIENDS-koncert ra, szintetizátor, Kalanovics Zoltán - basszus- (Fritz József - klarinét, N a g y Lia - ének, Judt gitár, Gerencsér Gyula - ütőhangszerek)

Claudio Abbado és a Berlini Filharmonikusok Beetho­ ven szimfóniaciklusát a Deutsche Grammophon Sur­ round Sound DVD formában jelenteti meg ez év ok­ tóberében. A felvételek a berlini Filharmónia terem­ ben készülnek. A Deutsche Grammophon DVD-videókkal is megjele­ nik a piacon. Többek közt Verditől az Aida, Mo­ zarttól a Varázsfuvola, Bizet-től a C arm en, Johann Strausstól a Denevér, Richard Strausstól a Rózsalo­ vag szerepel a listán. A DG filmet jelentet meg Anne-Sophie Mutterről - Életem Beethovennel címmel melyen a Lambert Or- kisszal közösen felvett Beethoven-hegedűszonáták- ból is szerepelnek részletek. További jó hír a Mutter­ rajongóknak, hogy a Négy évszakból is készült audio­ változat DVD-n.

linn j i \ ! v s 3 Gidon

A meglepetések hegedűse

„Légy hű önmagadhoz!" - számá­ ra ez volt mesterének, David Ojszt- rahnak a legfontosabb tanítása. Gidon Kremer ugyanis mindig mindenben önmaga akar lenni. A saját egyénisége, értékítélete, el­ képzelése szerint alakítja pályáját és az életét. S bár az eltelt évtize­ dek alatt sok kitűnő baráttal, mes­ terrel találkozott, meggyőződéssel vallja maga is, hogy bármit ért is el az életben, az nem az iskola mi­ Nemcsak játssza, att, hanem az iskola ellen volt. A hegedűvirtuóz generációjának hanem meghallja egyik legmeghatározóbb művésze, valamennyi híres hangversenyte­ és követi is a Hangot remben játszott már, s estéről es­ tére a legkiválóbb együttesek, kar­ mesterek partnereként lép koncert­ dobogóra. Repertoárja szokatla­ nul széles, magában foglalja a ha­ gyományos klasszikus és romanti­ kus műveket, valamint a huszadik századi szerzők kompozícióit is. Gidon Kremer emellett a kamara­ muzsika elkötelezett híve, aki Lo- ckenhausban zenei fesztivált ala­ pított, három esztendeje pedig Ye­ hudi Menuhin örökébe lépve, a gstaadi zenei fesztivál művészeti vezetője lett. A hegedűművész több mint száz felvételen muzsikál, leme­ zei új utakat nyitottak az előadó­ művészetben. Három évvel ezelőtt még egy új vállalkozásba kezdett: életre hívta a Kremerata Balticát.

4 2000. JÚNIUS >í J_h_ü_n_ű_p___interjúja óra N élyi :: :: P otók F ©ramofon: Volt olyan művész, aki a he- gedülést szent rabszolgaságnak nevezte. Önnek mi a véleménye erről? GlDON KREIMER: Nagyon szép ez a meg­ fogalmazás, de én nem mennék annyira messzire, hogy „szent" embernek tituláljam magam. Úgy vélem, mindezt leginkább a hi­ vatás és elhivatottság összehasonlításával le­ het szemléltetni. Ha az ember - s ez nem­ csak a zenészekre, hanem mindenkire vo­ natkozik - maga választja meg a foglalkozá­ sát, s a munkáját nem csupán eszköznek te­ kinti ahhoz, hogy népszerű legyen, meggaz­ ni magam, ezen a módon is szeretném meg­ megosztani másokkal. Jó példa erre a Kre- dagodjon, vagy hatalmat szerezzen, akkor osztani másokkal a gondolataimat. Mindazt, merata Baltica is, hiszen az együttesben fi­ hivatást választott magának. Elhivatottság ami az eltelt évek, évtizedek alatt történt ve­ atal emberekkel osztom meg a muzsikálás pedig az, amikor az ember meghallja a hí­ lem, amit tapasztaltam. Az írásra sosem ta­ örömét, de be kell vallanom, kicsit irigylem vást, és követi a hangot. Amikor maga is hí­ láltam időt, aztán végül tíz esztendővel ez­ is ezeknek az ifjú zenészeknek a vitalitását, vővé válik, és úgy dönt, hogy a tehetségét előtt nekikezdtem, s hat hét alatt, napi tíz­ fiatalságát. megosztja másokkal. Ezt megteheti zenész­ órás munkával hét-nyolcszáz oldalas kézira­ ©: Három esztendeje alapította meg ezt a ként, tudósként vagy bármiként, lényeg az, tot készítettem. Tulajdonképpen ebből szü­ zenekart, amelyet ma már a második csa­ hogy nem a saját, hanem az ügy érdekében lettek az első könyveim. Jelenleg éppen a ládjaként emleget. Hogyan született az öt­ cselekszik. Ekkor persze valóban az adott fel­ Gyermekkor forgácsai című kötet folytatásán let, hogy életre hívjon egy ilyen együttest? adat „rabszolgájává" válik. Bár természete­ dolgozom, s az egykori kézirat képezi ennek G. K Amikor 1997-ben hazatértem, és sen ez nagy teher, mégsem jelent negatívu­ az új munkának is az alapját. Az én könyve­ mindebbe belekezdtem, az egész rövid távú, mot. Nem lehet előle elfutni, az embernek im nem úgy születnek, mintha egy normális nyári ünnepi vállalkozásnak indult, aztán pe­ meg kell küzdenie vele. Hiszen az összes író írná őket, egyszerűen nincs elég időm rá­ dig mára már a Kremerata Baltica valóban az gond, nehézség ellenére így, ilyen „rabszol­ juk, s részben ettől is mások. életem szerves részévé vált. Az együttest a gaként" tenni a dolgunkat is beteljesedés. ©: A beszélgetés alatt sokszor mosolyo- Baltikum fiatal zenészeiből, észt, lett és lit­ ©: Piazzolla Tango balletjeaz ön interpre­ dik el. Ennyire vidám, jó kedélyű a min­ ván muzsikusokból szerveztem. A múltat és tálásában egy táncművet is ihletett, az ön dennapokban is? a jövőt is egyesítik magukban, fiatalok és na­ CD-felvételére készült a Magyar Fesztivál G. K.:a munka erőt és vidámságot ad, gyon tehetségesek. Az átlagéletkoruk huszon­ Balett új produkciója, A bosszú. de nem ilyen vagyok. Most a feszített tempó öt év, s ma is változatlanul nyitott szellemű­ G. K Nem ez az első eset, hogy kore­ és a sok utazgatás közben egy kicsit pihen- ek és kalandos kedvűek. Bár az együttes csak ográfusok az én Piazzolla-lemezeimet hasz­ tebbnek érzem magam, az életem azonban három esztendeje alakult, már számos fesz­ nálják fel. New Yorkban például Paul Taylor állandó stresszből, folyamatos mozgásból tiválra kaptunk és kapunk meghívást. Jelen­ társulata is készített előadást az első, Hom­ áll, s számos dimenziója mellett tele van kö­ leg évente ötven koncertet adunk a világ kü­ mage á Piazzolla című lemezemre. A szülő­ telezettségekkel. Mindig úgy érzem, túl ke­ lönböző pontjain. Időnként a Kremerata Bal­ városomban, Rigában pedig született már vés az időm. Nem szentelek annyi figyelmet tica tagjaiból összeállt alkalmi trió, de kvar­ kétórás produkció a Tangóra és az Hommage- a gyerekeimnek, a barátaimnak, mint tett, szextett és oktett formációban is fellé­ ra. A táncestet a Litván Nemzeti Balett-tal amennyit szeretnék. A kiválasztottak útját pek a muzsikusaimmal, hiszen egyébként is egy moszkvai koreográfus állította színpad­ járom, s ez persze valahol áldozatokkal is nagyon jelentősnek tartom a rendszeres ka­ ra, s ezen a bemutatón magam is részt vet­ jár. S ezen nem tudok változtatni, bár .vala­ maramuzsikálást. Igazgatóként mindenhová tem. Bár a budapesti táncpremierről, Markó hogyan meg kellett volna tennem. Sok dolog elkísérem a zenekart, de az is előfordult már, Iván új darabjáról, A bosszúról sokat hallot­ több időt érdemelne, s vannak olyan tenni­ hogy beültem hegedülni az együttes muzsiku­ tam, szűkre szabott budapesti tartózkodá­ valóim is, amelyekre kevesebb figyelmet sai közé. A zenekar repertoárján Vivaldi és som alatt nem tudtam személyesen megnéz­ kellene fordítanom. Mozart mellett természetesen számos kor­ ni az előadást, és ezt nagyon sajnálom. Valószínűleg egyébként azért látszom nyu- társ mű is szerepel. Az első lemezünk a Tan­ ©: Nemcsak hegedül, születtek-szület- godtnak, derűsnek, mert mindig teljesen go ballet, s most jelent meg a Nyolc évszak nek életrajzi könyvei is. Ilyen fontos életé­ odafigyelek azokra a dolgokra, amelyekkel című albumunk, amelyen Vivaldi és Piazzolla ben egy másik művészeti ág, az írás? éppen foglalkozom. S hogy milyen vagyok Négy évszakját játsszuk. Rengeteget dolgoz­ G. K Nem gondolom magamról, hogy belül? Nagyon spontán életet élek, és lehet, tunk rajta, hogy ne afféle „zenei hetilap" szü­ író vagy novellista lennék a szó professzi­ hogy Schubert vagy Piazzolla zenéje éppen lessen, amit egyszer meghallgat, aztán eldob onális értelmében. De a legjobbat próbálom azért áll hozzám annyira közel, mert érzem a az ember. Lemezünkön olyan muzsika szól, akkor is nyújtani, amikor írok. Nemcsak úgy, muzsikájukban rejlő szomorúságot. Ez per­ amit szeretni lehet, s amit mindenki magá­ öncélúan születnek a könyveim. Azért írok, sze nem azt jelenti, hogy humortalan ember énak érezhet. Számunkra nagyon fontos, mert egy másik műfajban is ki akarom fejez­ lennék, vagy az élet örömeit nem tudnám hogy a zene számos üzenetét eljuttassuk a

2000. JÚNIUS 5 hónap i n t p. r j i'i j n

De aztán úgy döntöttem, kezdenem kell va­ az első néhány magyar szó, amelyet itt megta­ lamit az addigi évek alatt megszerzett tudás­ nultam. Az egyik budapesti hangversenyem al­ sal, a hegedüléssel. kalmával megengedték nekem, hogy hétvégén © : Sokoldalúsága a mai napig megma­ a koncertszervezők Vörösmarty téri irodájá­ radt, hiszen a zenélésen belül is akadnak ban próbáljak, ott volt ugyanis zongora. Este, rendhagyó kirándulásai. Született például amikor a zongorakísérőmmel gyakorolni sze­ egy olyan lemeze, amelyen mozislágere­ rettünk volna, az őr nem akart beengedni ben­ ket játszik. nünket. El sem tudtuk magyarázni neki, mit G. K.: Szeretek úgy élni, hogy idó'nként szeretnénk, mert a magyaron kívül semmilyen ne csak másokat, hanem saját magamat is más nyelven nem beszélt. Ekkor tanultam meg meglepjem. Nem gondoltam volna például az első néhány magyar szót, közöltem ugyan­ soha, hogy ilyen közel kerülök Astor Piazzolla is, hogy „nem próba, nem koncert". Végül si­ zenéjéhez, annak ellenére, hogy mindig is keres volt a budapesti hangverseny... szerettem a pop és a dzsessz néhány képvise­ ©: A modern muzsika elkötelezett híve, lőjét. Az, hogy elkezdtem foglalkozni az ar­ hiszen az ön által alapított Lockenhaus gentin zeneszerző muzsikájával, nem a keres­ Kamarazenei Fesztiválon is a kortárs zene kedelmi irányultságú üzletember logikájából szólalt meg. Ráadásul önnek köszönhető, származott, és nem tartottam magam a tangó­ hogy ma már ismertté és elfogadottá vál­ láz őrültjének sem. Egész egyszerűen Piazzol­ tak olyan zeneszerzők, mint Alfred la muzsikáját játszani kell, mert nagyszerű, s Schnittke, Arvo Párt, Szófia Gubajdulina szellemi rokonságot érzek közte és Schubert vagy Valentin Silvestrov. Rendszeresen között. Mindkét zenében ugyanannyi szomo­ műsorára tűzi ma élő orosz és kelet-euró­ rúság lapul. S annak is nagyon örülök, hogy az pai szerzők darabját, sokan kifejezetten együttesemmel, a Kremerata Balticával is so­ az ön számára komponálják darabjaikat. közönséghez. Talán a Kremerata Baltica kat játsszuk Piazzolla kompozícióit. G. K Valóban igyekszem a zene, zené­ életem legsikeresebb vállalkozása. © : Budapesten két koncertet is adott április szek és a muzsikát életre hívó zeneszerzők ©: Gyerekként a családi hagyományok­ végén. Szívesen jön vendégszerepelni ebbe szószólója lenni. Csodálatos azt látni, hogy a nak, a muzsikus szülőknek köszönhetően a városba, ahol első külföldi sikereit aratta? mai zene hogyan válik klasszikussá. Ma már választotta a zenét, ezért kezdett négyesz­ G. K.: Szeretem Budapestet. Talán kicsit Németországban együtt lehet látni Mahler, tendősen hegedülni? szentimentálisán hangzik, de az első találkozá­ Csajkovszkij és Schnittke szobrát, aki sosem G. K.: Igen, hiszen a családomban nagy­ som a magyar közönséggel éppen harminc gondolta volna, hogy egyszer majd az ő kép­ apám volt a legsikeresebb zenész, de apám esztendővel ezelőtt történt, miután megnyer­ mása is ott sorakozik a legnagyobbak között. foglalkozott velem kilenc esztendőn át, hogy tem a moszkvai Csajkovszkij-versenyt. Azért is Alfred Schnittkének harminc esztendőn át hegedűst faragjon belőlem. Minderről, a ne­ fontos ez az alkalom, mert ez volt az első eset, voltam a barátja, és nagyon sokat jelentett veltetésemről, az édesapámhoz való viszo­ amikor megismertem, milyen a magyar kö­ számomra a zenéje. Úgy vélem, az a külde­ nyomról a Gyermekkor forgácsai című köte­ zönséggel való azonosulás, és milyen ennek a tésem és a hivatásom, hogy terjesszem és temben írok részletesen. Azt ugyanis nem publikumnak a szeretete, támogatása. Buda­ megértessem másokkal is a kortárs muzsiká­ szabad elfelejteni, hogy a tehetséges gyerek pest nyitotta meg számomra a világ kapuját. nak a jelentését és jelentőségét. sokszor válik mások sikervágyának az áldo­ Még egy kedves emlék köt ehhez a városhoz, Réfi Zsuzsanna zatává. Eddigi pályám során rengeteg sokra hivatott fiatallal találkoztam, s úgy vélem, hagyni kellene élni őket, hagyni azt, hogy megtalálják a saját hangjukat, útjukat. Az édesapámnak azért vagyok hálás, mert meg­ tanított dolgozni. Nem a tehetség teszi csu­ pán a művészt, szükség van arra is, hogy a talentumhoz kemény munka kapcsolódjon. © : Gondolom, pályájának másik meghatá­ rozó szereplője a mestere, David Ojsztrah. G. K.: A huszadik század legnagyobb zenei lángelméjének tartom. Nyolc eszten­ dőn át tanultam nála, csodálatos mester volt, fantasztikus zenei tudással, ihletettséggeI, de mindemellett emberként is lenyűgöző volt. Nagy, életre szóló élményt jelent, hogy ennyi éven át dolgozhattam vele. © : S a kemény munka, a rendszeres gya- korolás ellenére sem akart soha más len­ ni, mint hegedűművész? G. K Tizenhat éves koromban nagyon érdekelt a színház és rengeteg minden, pél­ dául filmrendező is szerettem volna lenni.

6 2000. JÚNIUS hegedűművész

mielőbb hozzanak fel a szüleim Pestre, a Fodor Zeneiskolába. Az il­ lető, aki végső soron tehát felfedezett, híres muzsikus volt, a Wald- bauer kvartettben játszó Temesváry János. Sikerült elintézni, hogy apámat áthelyezzék Pestre, felköltöztünk, és akkor kerültem Rados Dezsőhöz. G: Kezdetben tehát ő, később pedig a híres hegedűs, Zathureczky Ede foglalkozott önnel. Kitől mit merített? K. D.: Rados kivételes pedagógus volt. Nem pártolta a csodagye- rekséget. Nála szigorúan minden kötelezőt át kellett vennem, nem ugorhattam át semmit. Amiért így utólag is hálás lehetek neki. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a csodagyerek tudása később erősen hé­ zagos lesz, ha túlságosan a tehetségére támaszkodnak. Bizony ezen a pályán is meg kell tanulni az alapokat. Sajnos Radost a háború idején származása miatt feketelistára tették, ő tulajdonképpen kény- szerűségből adott át Zathureczkynek. Felhívta, és kérte, hogy hall­ gasson meg. Zathureczky ekkor a lakására rendelt, ahol alig két per­ cet játszhattam neki, s máris leállított: föl van véve. Amíg Rados in­ kább a játék technikai oldalára fektette a súlyt, a méltán fenomená­ lis muzsikusnak ismert Zathureczky a darabok zeneiségét sugározta Gramofon: Sok más hegedűshöz hasonlóan ön is igazi csodagyerek át tanítványaiba. Minden órájának csodálatos volt az atmoszférája. volt. Vajon ki fedezte fel önben a tehetséget? A zene igazi szépségeire is ő hivta fel először a figyelmemet, és ta­ Kovács Dénes: Szüleim aligha, hiszen ők nem voltak muzsikusok, lán ezek után az sem véletlen, hogy engem akkor elsősorban maga mindössze annyit tudok, hogy édesapám saját kedvtelésére néha gi­ a zene kerített vonzásába, és nem a hegedülés. Első vásárolt leme­ tározott. Bátyám hegedűjátékára viszont már jól emlékszem, őt sok­ zemen sem hegedűjáték volt hallható, hanem Bach korálelőjátékok szor hallottam játszani. Persze ő sem volt profi. Egyik alkalommal, orgonán Albert Schweitzerrel. Kevesen tudják, de egy időben nem is még hatéves sem lehettem, titokban, amikor nem volt otthon, kicso­ hegedűs, hanem zongorista szerettem volna lenni. Más kérdés, hogy magoltam a hangszert, és magam próbáltam megszólaltatni. És cso­ gyorsan lebeszéltek róla. dák csodájára hallás után egyszerűbb dalokat már el is tudtam ját­ G: Maradt a hegedűnél, és tizennyolc évesen elnyerte a Reményi-dí­ szani rajta. A következő karácsonyra, anyukám nagy meglepetésére jat, amely nem volt más, mint az ismert hegedűkészítő mester, egy hegedűt kértem ajándékba. Szolnokon laktunk, édesapám ott Reményi László készítette hangszer. szolgált a vasútnál, és egyszer az történt, hogy a hozzánk látogató K. D.: Híres verseny volt, nagy érdeklődés övezte, még az újságok védőnő meghallhatta, hogyan hegedülök. Muzikális lélek lévén, is tudósítottak róla. Ez volt első szereplésem, ahol meg is jegyezték megtetszhetett neki, és azt javasolta édesanyámnak, hogy vigyenek a nevem. És ez lett első igazán jobb hangszerem. De nem sokáig... el a zeneiskolába. Azonnal fel is vettek, és alig fél évre rá már fel­ G: Sikerült komolyabbakhoz hozzájutnia? léphettem a színházban rendezett növendékhangversenyen. K. D.: Különböző gyári hangszerek következtek, és volt köztük G: Élete első nyilvános bemutatkozásán vajon mit játszott? Emlék­ olyan is, amely annyira hozzám nőtt, hogy kifejezetten sajnáltam szik még? elhagyni. Amikor az Operaház zenekarának lettem a koncertmeste­ K. D.: Tökéletesen elfelejtettem. Talán valami románcot? De egyből re, az állam vásárolt nekem egy francia Lupot-hegedűt. És azzal a elkönyveltek csodagyereknek, mert emlékszem, szolnoki tanárom hangszerrel már sokat koncerteztem külföldön is. elővette a Bloch-iskolát, és elkezdte lapozni, ezt is tudod, azt is tu­ G: Persze vannak annál is jobbak, a Guamerik, a Stradivarik. Melyi­ dod. Később azután a szakfelügyelő is meghallgatott, és szólt, hogy ket pártolta?

2000. június 7 lő legendák

K. D.: Az állam egy G: Maradva önnél: 1955-ben Londonban megnyerte a Flesch-ver- Guamerit vásárolt senyt. Abban az időben kijutni Nyugatra, csodaszámba mehetett. nekem, aminek per­ Hogy sikerült? sze ugyancsak meg­ K. D.: A minisztérium hívta fel rá a figyelmemet. Utólag hihetetlen­ van a maga története. nek tűnhet, mégis kiengedtek a versenyre, ahol ott ült a zsűriben Me­ Svájcban nézeget­ nuhin is. A siker sokat jelentett nekem, például nyomban koncerteket. tünk mesterhegedű­ Emlékszem, a jó nevű Jascha Horenstein karmesterrel is felléphettem. ket, sok Stradivarit is De amikor hazajöttem, úgy tekintettek rám, mint egy holdlakóra. kipróbáltam, és ma­ G: Fel sem merült önben, hogy kint fusson be karriert? gam is meggyőződ­ K. D.: Őszintén megmondom, hogy nem. Rá egy évre, ’56-ban már hettem arról, hogy igen, de akkor sem cselekedtem. Talán mert kényelmes vagyok. Fél­ milyen nagy a kü­ tem, mi lesz velem egy teljesen idegen világban. És sok minden kö­ lönbség köztük hang­ tött Magyarországhoz is. Pedig megkerestek, és kaptam számos ked­ zásban, hangszínben. vező ajánlatot. Bevallom, volt, ami G: Visszagondolva akkori döntésére, helyesen cselekedett? Ha kint nem is tetszett. Sze­ maradt volna, nem tudott volna nagyobb ívű karriert, akár vi­ rencsére sikerült egy lágsztár-pályát is befutni? hangszerésznél felfe­ K. D.: Nem vitás, hogy sokkal nagyobb karriert futhattam volna be, a dezni egy pompás magyarországi központi impresszálás színvonala meg sem közelítette Guarnerit, ami egyből a nyugati magánirodák lehetőségeit. Ilyen értelemben sajnálom a ki­ megfogott, és kéré­ maradt alkalmakat. De azért is, mert az én esetemben is beigazolódott semre azt vették meg az ősi mondás, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában, nem az nekem. A mai napig a fontos ember, aki itthon teszi a dolgát, hanem az, aki odakint. azon játszom, legutóbb a két 70. éves születésnapi hangversenyemen G: Alig töltötte be a huszonhetet, máris elkezdett tanítani, miközben lehetett hallani, hogy mennyire bársonyosan szól. ott ült az operai zenekari árokban, és persze adta önálló és zene­ G: Igazi kiugrását tulajdonképpen egy beugrásnak köszönhette, még kari koncertjeit. Mi vonzotta a katedrára? 1950-ben, amikor is egy holland művész helyett kellett eljátszania K. D.: Nézze, engem meghívtak az akadémiára, és egy ilyen felkérést a Beethoven-koncertet, amit annak előtte még soha nem adott elő... nem illik visszautasitani. Ez számomra olyan volt, akár egy kitünte­ K. D.: Kun Imre rendezte a hangversenyt az Erkelben, felhívott, tés. A koncertmesteri pulttól pedig egy idő után fel is álltam, mert a hogy be kellene ugranom. Két hetem van rá, hogy megtanuljam. Én hármat együtt soknak éreztem. ugyanis csak az első tételben voltam jártas, de még azt sem tudtam G: A több mint négy évtizedes oktatás során kialakult-e egyfajta Ko­ igazán jól. Hamar felmértem a helyzetet, és arra jutottam, hogy a do­ vács-módszer? log kivihetetlen. Visszamondtam a felkérést, de tíz percre rá szól a K. D.: Ha volt érdemem, talán az, hogy igyekeztem a Rados- és a telefon, a vonalban Zathureczky Ede, aki rám parancsolt, mondván, Zathureczky-iskolát együtt ötvözve továbbvinni. Magam is fontos­ ilyen nincs, ezt nem lehet visszautasítani, meg kell tanulni. Nem te­ nak érzem például a gyakori előjátszást. Soha nem felejtem, mennyi­ hettem mást. De azt a két hetet nem kívánom senkinek. re inspirált bennünket, növendékeket, amikor hallhattuk Zathu- G: Végül is megmentett egy hangversenyt, megtanulta a Beethoven- reczkyt. De meggyőződésemmé lett, hogy hiába tehetséges egy nö­ versenyművet, amit utána a világ minden táján nagy sikerrel tol­ vendék, ha technikai kérdésekben nem kap korán megfelelő eligazí­ mácsolt, és lényegében ennek köszönhette azt is, hogy az Opera­ tást és irányítást, könnyen megmarad félkarú óriásnak. A görcsöket ház direktora meghívta koncertmesternek a zenekar élére. Hogy igyekezni kell mielőbb oldani. Előfordul, hogy a diák rossz ujjrendet emlékszik Tóth Aladárra, akiről az a hír járta, hogy szinte nem használ, vagy rossz vonást, látom, miként akadályozzák a technikai volt este, amikor ne ült volna bent az igazgatói páholyban, és ne hiányosságok a játékban, akkor rögtön közbe kell lépnem. követte volna árgus szemekkel az előadást. Leginkább az éneke­ G: Vagyis nemcsak a jó fül, hanem a jó szem is elengedhetetlen a he­ sekre ügyelt, vagy figyelme kiterjedt a zenekari árokra is? gedűtanárt pályához. K. D.: Az volt a legcsodálatosabb, hogy nemcsak a színpaddal törő­ K. D.: Jó diagnosztának kell lenni. Meg kell érezni, hogy hiába van dött. Máig emlékszem egy pillanatra, amikor az Otelló előadása vé­ meg a jó szándék a növendékben, ha valamit nem megfelelően csinál gén odament a bőgőshöz - a negyedik felvonásban van ugye egy technikailag. Akkor le kell állítani, kigyakoroltatni a hibát, a rossz szólórész a műben -, és gratulált a zenésznek, mondván, nagyon tet­ beidegződést. szett neki, ahogyan játszott. Életem különleges szerencséjének G: Legendás szonátaesteket adott Szenthelyi Judittal, volt feleségé­ mondhatom, hogy vele és feleségével, Fischer Annie-val életen át vel, Szabó Csillával, de Petri Endrével, Bächer Mihállyal is, ame­ tartó baráti viszonyba kerülhettem. Aladár minden koncertemre el­ lyekről több rádió- és lemezfelvétel is tanúskodik, miképpen ne­ jött, és utána mindig meghívott vacsorázni a lakásukra. A hajnalig ves karmesterek - Somogyi László, Kertész István, Ferencsik Já­ tartó beszélgetésen jelen volt Szabolcsi Bence, Ungár Imre... szóval nos, George Georgescu, Lamberto Gardelli - is kísérték játékát. máig büszke lehetek arra, hogy ezek a nálam jóval idősebb művé­ Nevét megismerte a világ, fellépett a legrangosabbnak tartott szek, zenetudósok a barátságukba fogadtak. koncertteremben, a New York-i Carnegie Hallban, de a moszkvai G: Adott szonátaestet Fischer Annie-val? Csajkovszkij teremben és a londoni Royal Festival Hallban is. K. D.: Sokszor tervezgettük, de ő annyira elfoglalt volt, hogy végül K. D.: Felsorolni sem tudnám, ki mindenkivel játszottam életem so­ elmaradt. rán. Szép emlékem például ma is a legendás muzsikussal, Végh Sán-

8 2000. JÚNIUS l ő l e g e n d á k dórral adott hangverseny, ahol a Mozart D-dúr koncertet adtam elő, elmenniük tizenegy hónapra katonának. Ez ügyben például a mi­ de fenomenális volt az említett Petri Endre, akivel számos felvételem niszternél jártam. van a rádióban. De felvettük lemezre a Schubert-triókat Rados Fe­ G: És a kultúra nagy hatalmú pártpolitikusánál, Aczél Györgynél is renccel, és Gardelli vezényletével például Vivaldi Négy évszakját, hivatalos volt néha? amely utóbbi - az eladott több százezres példányszám is mutatja - K. D.: 0 egy időn át erősen pártolt, ugyanis tisztelt szakmailag. Még igazi sláger lett. a koncertjeimen is megjelent néhány alkalommal. Pártfogolta, hogy G: Említette Radost, vele is, de másokkal is gyakran kamarázott, én vezessem a főiskolát, amit viszont sokan félreértettek. Én ugyanis ugyanakkor egy vonósnégyeshez sem kötötte le magát. semmilyen közeli viszonyba nem kerültem vele. K. D.: Lukács Pállal elhatároztuk, hogy csinálunk magunk egy kvar­ G: Miben látja okát, hogy miközben a huszadik század utolsó harma­ tettet. Össze is jöttünk. A másik két művész nevére már sajnos nem dában több klasszis zongoraművészt sikerült adnunk a világnak, emlékszem. Próbálkoztunk, de hamar rájöttünk, hogy nem ülünk Hubayhoz, Telmányihoz, Zathureczkyhez mérhető hegedűs nagy­ össze hangvételben, egyéniségben. A szándék önmagában kevés, de ságok nem kerültek ki a Zeneakadémiáról? még az sem elegendő, ha emberileg azonos hullámhosszon vagyunk. K. D.: Hosszú történet ez. Azzal kell kezdeni, hogy erősen felhígult a G: Ami díjat, elismerést csak lehet, mind megkapott, a Kossuth-díjat, magyar hegedűoktatás, már majdnem minden utcában van egy ze­ a kiváló művész címet, a Liszt-díjat kétszer is, ami után állíthat­ neiskola, és természetes, hogy mindenhová nem jut jó tanár. Gond juk, hogy a Kádár-éra legmegbecsültebb hegedűművészét tisztel­ továbbá, hogy a gyerekek legalább három fázison mennek át, amíg hetjük önben. eljutnak a főiskolára, és minden szinten átállítják őket különböző K. D.: Ez igaz, bár soha nem voltam tagja a pártnak. Persze lehet, metódusokra. De magyarázat lehet a viszonylagos elmaradásra az is, hogy éppen ez volt a jó. Ezért is gondolhattak rám Szabó Ferenc után hogy a hegedűsökben kevesebb a kitartás, mint a zongorista növen­ az Akadémia élén. dékekben. A kép újabban azért kedvezőbb, mert a tehetségekre felfi­ G: Az önről fogalmazott köszöntőjében Breuer János azt írta az ön gyelhet egy impresszárió, aki sínre teheti a sztáijelöltet. A tehetségek rektorságáról, hogy mások intrikáiból került oda, hogy aztán ma­ felkutatását célozzák még a versenyek is, így például a magyarorszá­ ga váljék megannyi ragadós intrika tárgyává... Mit értsünk ez­ gi Szigeti-verseny, amelyből az elsőt még az én kezdeményezésemre alatt? rendezték meg Pesten. K. D.: Ő azt érthette, hogy Szabót az intrikusok váltották le. Ez vi­ G: Immáron nyugdíjasként, de ma is tanít az akadémián. Még kül­ szont nem igaz. Szabó idején ugyanis egy idő után egészségtelen földről is felkeresik növendékek, hogy pár órát vegyenek öntől. szellem uralkodott el a főiskolán. Óriási vétke Szabónak, hogy olyan K. D.: Ma hét növendékem van, és meg vagyok velük elégedve. Öt zseniális tanárokat, mint Molnár Antal vagy Ádám Jenő - politikai éve mentem nyugdíjba, amihez egy ostoba rendelettel kapcsolatos megfontolásoktól vezettetve - hirtelen nyugdíjazott. Én megpróbál­ történet fűződik. Április 18-án van a születésnapom, és képzelje el, tam őket visszacsalogatni, mindhiába. És akkor azért került rám a az akkori vizsgát már nem én vezethettem, mert nyugdíjaztatásom sor, mert a politikai szempontokkal szemben erősíteni óhajtották a miatt nem engedélyezték. szakmai vonalat. Bármennyire is megtisztelő feladat volt azonban a G: Több magyar zeneszerző ajánlotta műveit önnek, így például Haj­ rektorság, áldozat volt számomra, ugyanis minden szerénytelenség dú Mihály, Dávid Gyula, Hidas Frigyes kompozícióinak ősbemu­ nélkül állítom, hogy tizenkét évvel rövidítette meg az életemet. tatója is az ön nevéhez kapcsolódik. Ezeket a dedikált kottákat Annyi megterhelő elfoglaltsággal járt ugyanis... becses emlékként őrzi ma is? G: Nem lehetett visszauta­ K. D.: Nem tartozom a do­ sítani? kumentáló típusú emberek K. D.: Talán megtehettem közé. Ha hiszi, ha nem, volna, de sokan rábeszél­ egyetlen hanglemezem sincs tek. Lettek persze ellensé­ otthon, amelyen magam ját­ geim szép számmal. Csak szom. Miként azt sem je­ egyetlen példa: jelentkezett gyeztem fel egy noteszem­ valaki, hogy tanítani akar, ben sem, hogy melyik mű­ de nem tartottam megfele­ vet hány alkalommal és hol lőnek, nem vettem fel, mire szólaltattam meg. Amíg élt máris lett valaki, aki min­ az öcsém, ő minden velem den fórumon ellenem volt. kapcsolatos emléket, infor­ G: Mi az, amit már az ele­ mációt, híradást összegyűj­ jén megváltoztatott a tött rólam, és ez a tudat ki­ főiskolán? elégített. Én csak előre te­ K. D.: Elértem, hogy a kintettem. Úgy éreztem, hangszeres növendékek hogy ha tegnap játszottam csak délután jöjjenek be az egy szép koncertet, az hol­ elméleti órákra, és délelőtt nap már úgysem érvényes. gyakoroljanak. De elintéz­ És ha a tegnappal foglalko­ tem azt is, hogy mielőtt a zom, a következő hangver­ fiú növendékek megkezdik seny nem lesz elég szép... tanulmányaikat, ne kelljen Végh Sándor és Kovács Dénes Lindner András

2000. JÚNIUS 9 H'\ Ha azt mondjuk: frankfurti vásár, nem csupán egyetlen Corea, Solti, Kupfer vagy épp tavaly Michael Gielen, idén Klaus WB városra gondolhatunk. A 350 millió márkás alaptőkével Doldingemek adományozták. Szaxofonos, a német dzsessz elis­ rendelkező, 60%-ban Frankfurt, 40%-ban pedig Hessen mert képviselője, a Passport együttes alapítója, több német tartomány tulajdonában lévő intézmény 65 vásárt foglal magá­ hanglemez- és más díj birtokosa. Itthon filmzenéi közül aligha­ ban világszerte és 31 -et Németországban. Mindösszesen 42 000 nem a Tetthely című krimisorozathoz írtat ismerhetik. kiállítót és közel 3 millió látogatót számlál, ez utóbbiból 760 ez­ A kiállítás magyar résztvevői közül a két legrégibb képviselte ret külföldön s több mint kétmilliót Frankfurtban. Ennek a vásár­ magát: a Szegedi Hangszergyár és az Editio Musica Zeneműki­ konglomerátumnak vékony szeletkéje a világ legnagyobb és leg­ adó. Az előbbi iskolahegedűit, -gordonkáit és -bőgőit az Egye­ jelentősebb zenei vására, amely idén a szokásos március helyett sült Államok után immár spanyol, angol, olasz, osztrák, svéd, a tavasziasabb áprilisban került megrendezésre. Frankfurt a világ szlovén és német földön is várják. Más hangszerkészítők is zenei vásározásában is növeli részét: jövő júniusban Szentpéter- visszatérő bérlői a 8-as pavilon nehezen megfizethető négyzet- várott nyit kaput, bizonyára erőteljesen konkurálva a megannyi, métereinek: a kecskeméti Legator dorombjai Japán és Amerika mindenfelé Frankfurtot mintázni kívánó helyi zenei vásárral. felé kelnek útra, az ugyancsak az alföldi városban működő Ra­ Ismét növekedett a Frankfurti Zenei Vásár. Négy százalékkal mon Latino ütőhangszerei, Kubából Magyarországra települt több kiállító vonult föl a tavalyinál: 2146. A külföldiek száma készítőjének termékei iránt Nyugat-Európa mutat érdeklődést. és aránya erősebben növekedett: 5%-kal 1170-re, a hazaiaké A Balázs Oszkár vezette Xylo-ton hangbolt harangjai és pedagó­ 2,5%-kal 976-ra. A külföldet legtöbben az Egyesült Államokból giai célú ütős szettjei tavalyi, első frankfurti megjelenésükkor képviselték (232), Európában Nagy-Britannia vezeti a sort váltak népszerűvé. Feltűnést keltett, hogy egyedi gyártású vibra- (170), azt követi Olaszország (145) és Franciaország (93). A fonjuk a nyugati versenytársakhoz képest féláron készül, két mintegy százezernyi látogató 134 ezer négyzetmétert járhatott részre (basszus és felső regiszterek) szétszedhető marimbájuk be. Immár több éve két részre tagozódik a vásár. A Musikmesse pedig szenzáció. egyelőre nem szorul összébb, a növekedés azonban a Pro- Az Editio Musicát ezúttal a tulajdonos céggel, egyúttal németor­ Light + Sound térfelén mutatkozik, a lézershow, a diszkó-szóra­ szági képviselőjével, a Ricordi\/a\ azonos standon találhattuk. A koztatás világában. mindkettejüket tulajdonoló Bertelsmann a közelmúltban meg­ Az igényes zenerajongó lapjában koncentráljunk a Musikmesse vette a francia Durand kiadót is, ami komolyzenei divíziójának pavilonjaira. A 9-esben egy emeletnyi zongora, alatta egy másik erősítését ígéri. Ennek vezetésével a Durand eddigi igazgatóját emeletnyi elektromos gitár található, még alatta mindenféle bízta meg, amiről ez idő szerint még nem tudható, hoz-e bármi­ elektromos hangszer (billentyűs és pengetős) osztozik a helyen lyen változást az EMB életébe. Mozog a föld a nagy kiadók lába zenei szoftverekkel. A billentyűsök mezőnyében tavaly még to­ alatt is. Noha a Boosey & Hawkes még mindig nem talált új gaz­ ronymagasan vezetett a Yamaha Ciavinova márkája, idén a Ro­ dára, a bécsi Universal megvette a mainzi Schott. Az EMB régi land és a Kurzweil felzárkózott. Ezek persze már ezerféle hang­ helyén a Könemann törte át a frankfurti befogadtatás korábbi színnel rendelkező instrumentumok. Mellettük e márkáknak és gátjait. Aki kihagyott néhány esztendőt, most felkaphatta fejét, másoknak a zeneoktatás és az amatőrök számára szánt seregnyi amint hajdani EMB-s arcokat ismerhetett fel Könemann felirat kisebb hangszere sorakozott harmad-negyed áron (mintegy fél­ alatt. A kiírás, „Magyar zeneműkiadók" egyébként nem fedte a millió forint körül). Ott volt minden cég, amely számít az akusz­ tényt. A Könemann ugyanis csak félig magyar, az EMB tárgyaló tikus hangszerek világában is. A 8-as pavilont fúvós skálázás és rejtekhelye a stand hátterében nem volt látható, a további ma­ dobszólók uralták, amelyek árnyékában meg sem hallatszott a gyar kiadó, az Akkord viszont megszokott külön helyén állított sok vonós és klasszikus gitár, miként az Ázsiából és Afrikából ki a Hungarotonnal közösen. Szomorú, hogy a többi magyar ze­ hozott egzotikus hangszerek sem. Az akusztikus hangszerek vi­ neműkiadó, amely az elmúlt tíz esztendőben ígéretesen feltűnt, lágában is mind többfelé tűnik föl a fejhallgató: lehet már hang­ vagy abbahagyta, vagy hazánkra korlátozta tevékenységét. talanul trombitálni, hegedülni, zongorázni, sőt csaknem dobol­ Olyan is akad - az AXA -, amely tavaly rendeléseket vett föl kül­ ni is, bár ez utóbbi mégiscsak hangot kelt olyanképp, ahogy a földi partnerektől, de a kiszállításokat már mellőzte. szenvedélyesen megnyilvánulni akaró süketnéma sem beszél, Segíthet-e rajta és másokon az internet? Ajánlkozó bőven akad. mégis hangot ad. A Gazdasági és Technológiai Minisztérium Akárcsak januárban a Midemen, sorban álltak a jelentkezők a idén is odaítélte a legjobb német hangszereknek járó díjat: a zenéért - Frankfurtban a kottaképekért -, hogy letöltés útján va­ wernitzgrüni Rolf Meinel B-klarinétjának és a Markt Erlbachban ló kereskedelemre felajánlják azokat. Biztonságot ígérnek a fel- működő Kühnl & Hoyer bariton kürtjének. Jövőre vonósok és használás ellenőrzésére, a díjazás behajtására vonatkozóan. Az rezek, főként harsonák pályázhatnak e díjra. égi országút vadnyugata azonban minden komoly kiadót egye­ A Frankfurti Zenei Díjat, amelyet 1982-ben elsőként Gidon Kre- lőre óva int. Isten segítse az első léghajósokat - én várok a me­ mer kapott meg, s amelyben később olyan személyiségek ré­ netrendszerű repülőgépre. szesültek, mint Brendel, Fassbaender, Dahlhaus, Holliger, Chick Hollós Máté

10 2000. JÚNIUS v é s a Warner Classics Hungary

A Warner Music Group hosszú időn át csak az alkalomból retrospektív lemezsorozatot A Nonesuch igazi formabontó kiadó: a popzenében számított lemezóriásnak. A ad ki. Három új felvétel kerül az üzletekbe: klasszikus és kortárs szerzők, world music, műfajok választékát bővítendő komolyzenei Beethoven összes szimfóniája, Wagner A jazz, musical, filmzene, divatos és elfelejtett lemezkiadókat vásárolt meg, amelyek ko­ nürnbergi mesterdalnokok című operájának szerzők. Mindezek kiváló előadók tolmá­ rábban független cégekként működtek. Ezek teljes felvétele és egy brazil ihletésű album. csolásában kaphatók, mint például Dawn a Teldec Classics International, az Erato A Teldec további terveiben szerepel többek Upshaw, Richard Goode, a Kronos Quartet, Disques, Nonesuch, a Finlandia és az NVC között Dvorák: Újvilág-szimfónia Harnon- Gidon Kremer és a Kremerata Baltica. Arts, amely kiadók nemzetközi terjesztésével courttal, Mozart: A-dúr klarinétverseny A kortárs szerzők közül Steve Reich, Philip a Warner Classics International foglalkozik. Glass, Henryk Górecki darabjai, a 1995-ben - elsőként a kelet-euró­ század nagyjai közül Kurt Weill pai régióban - megalakult a és Astor Piazzolla szerzemé­ Warner Music Hungary kere­ nyei hallhatók kiadványaikon. tén belül a Warner Classics Ezek ötvözetei közül most ke­ Hungary; vagyis már öt éve rült az üzletekbe a Nyolc év­ annak, hogy a cég a Warner szak című CD, amelyen Vival­ Music Group tulajdonában lé­ di Négy évszaka és Piazzolla vő komolyzenei CD-, video- és A négy évszak Buenos Aires­ újabban DVD-kiadók felvételei­ ben című darabja került egy nek magyarországi képviseleté­ korongra Gidon Kremer és a vel is foglalkozik. Kremerata Baltica közreműkö­ A hamburgi székhelyű Teldec désével. Classics International - jogelődje, Ezenkívül várható még 2000- a Telefunken tevékenységét is be­ ben a kiadótól Kronos Karavan leszámítva - immár 71 esztendeje címmel a Kronos Quartet le­ készít művészileg és technikailag meze, amely kelet-európai dal­ egyaránt igényes hangfelvételeket. lamfeldolgozásokat tartalmaz. A kiadó katalógusában a repertoár alapját Meier és Harnoncourt közreműködésével, Az NVC Arts jóvoltából emlékezetes opera- képező, középkorúnak számító Das Alte Schnittke: Hegedűversenyek Kremerrel és és balettelőadások, koncertek képfelvételei, Werk sorozat mellett mind a klasszikus ze­ Händel: Armida Bartoli és Harnoncourt köz­ zenei tárgyú dokumentumfilmek jelennek neirodalom, mind a kortárs komolyzene re­ reműködésével. meg immár nemcsak VHS kazettán, hanem mekművei egyaránt szerepelnek. Az Erato Disques legfontosabb szakmai fel­ DVD-n is. A magas művészi színvonalat kiváló muzsi­ adatának a francia zene megismertetését te­ Az előadásokat a londoni Covent Garden kusok garantálják. Néhány név a hosszú sor­ kinti Charpentier-től Messiaenig. Kizáróla­ Operában, a Veronai Arénában, a San Fran- ból: Nikolaus Harnoncourt és zenekara a gos szerződés köti a kiadóhoz Jósé Curát, ciscó-i, a párizsi operában rögzítették Solti Concentus Musicus Wien, Dániel Baren­ Jósé Carrerast, Karita Mattilát és a Les Arts György, John Eliot Gardiner, Lamberto Gar- boim, Zubin Mehta, Giuseppe Sinopoli, Florissants-t. Rendszeres közreműködője az delli és Placido Domingo vezényletével, vi­ Gustav Leonhardt, Gidon Kremer, Itzhak Erato felvételeknek többek között Ton Koop­ lághírű művészek tolmácsolásával. Perlman, Szjatoszlav Richter, Schiff András, man, aki Bach összes kantátáját rögzíti az A 2000-ben megjelenő NVC Arts kiadvá­ Ton Koopman, Msztyiszlav Rosztropovics, Amszterdami Barokk Ének- és Zenekar köz­ nyok közül érdemes megemlíteni Prokofjev Edita Gruberova, és Polgár László. A zenei reműködésével. Rómeó és Júliáját, Puccini Bohéméletét és együttesek közül az II Giardino Armonico, A 2000-ben elkészülő kiadványai közül em ­ Mozart Don Giovanniját. az Amszterdami Concertgebouw Orchestra lítést érdemel Händel: Alcina Fleming, Gra­ A Warner Classics Hungary feladata, hogy és a Berlini Filharmonikusok. ham, Dessay és Christie közreműködésével képviselje a fent felsorolt lemezkiadókat, il­ A Teldec nevéhez fűződik a Bach 2000 össz­ és Verdi: Traviata élő felvételen. letve azok kiadványait a magyar közönség kiadás felvétele, amelyet a szerző halálának A Finlandia lemezkiadó 1999-ben ünnepel­ előtt. A Warner Classics Hungary piaci pozí­ 250. évfordulója alkalmából jelentetett meg te fennállásának 20. évfordulóját. A lemez­ ciója jónak mondható, ezt igazolják a for­ a kiadó. A sorozat 153 CD-jén elhangzik kiadó elsősorban a finn zene megismer­ galmi adatok, a Warner Classics Internatio­ Bach összes műve. A sorozat sikere felül­ tetésén fáradozik, amibe beletartozik a nal és a lemezkiadók értékelései. A cég te­ múlt minden várakozást, eddig több mint klasszikus, a kortárs és a népzene is. Emlí­ vékenységét szerencsésen segítik a nyom­ egymillió példányban kelt el. tésre méltó felvétel Andrew Davis lemeze, tatott és az elektronikus sajtóban megjelent Daniel Barenboim idén ünnepli pódiumra amelyet a Stockholmi Filharmonikusokkal írások, műsorok, kritikák és ajánlások. lépésének 50. évfordulóját. A Teldec ebből készített. (Forrás: Warner Classics Hungary)

2000. június 1 1 A N T 0 L 0 G A Johannes Brahms

l Brahms 1878-ban Joachim József "számára komponált Hegedűver­ senye az ősbemutató után vegyes kritikai fogadtatásban részesült: egyes bírálói „versenyműnek a hegedű ellen” nevezték el; mások (a történelem ítéletét megelőlegezve) azonnal Beethoven és Mendelssohn hegedű- versenyei mellé helyezték. Mondani sem kell, utóbbiaknak lett igazuk: a Brahms-koncert ma minden hegedűművész repertoárjának kötelezően része - a zenei-technikai nehézsé­ geket pedig, melyek ebben a virtuóz csillo­ gást kerülő, súlyos szólószólamban találha­ tók, fölényesen illik győznie annak, aki ma­ napság koncertpódiumra lép. A hanglemezpiacnak azonnal egyik slágerda­ rabjává lett a mű (pl. Fritz Kreisler már 1929- ben lemezre játszotta), napjainkban számta­ lan felvétele található az üzletek polcain. An­ tológiánk ezekből mutat be néhányat, 1975 és 1999 között készült lemezek között tallózva.

Elsőként az idősebb generációhoz tartozó Nathan Milstein felvételét (DG) választottuk ki, melyen Eugen Jochum vezényli az inspi­ ráltán játszó Bécsi Filharmonikus Zenekart (1975). Milstein egyike a század azon nagy hegedűs­ csodáinak, akik pályafutásuk végpontját a le­ hetségesnél is messzebb tolták ki: ezt a felvé­ telt 71 (!) éves korában készítette. Játékán egyetlen pillanatig sem érezhető a bibliai kor eauverseny - egy fiatal szívű, nagy művészt hallunk, aki bámulatos technikai diszpozícióban közvetíti egy mára talán örökre eltűnt világ, a hang­ szeres előadóművészet 19. században gyöke­ nemesebb hagyományainak valóságos encik­ „drámai” megállás nélkül továbblép a követ­ rező és a 20. első évtizedeibe átnyúló (Liszt, lopédiája - egyfelől hatalmas, magvas hang kezőbe (például az I. tétel kidolgozási részé­ Paganini, Busoni, Hubermann fémjelezte) és tökéletes technika jellemzi, másfelől az, ben valósággal „belegyalogol” a G-húron aranykorának örökségét (többek között azzal hogy bár gondosan kidolgozza a részleteket, kezdődő trillasorozatba). Utólag derül csak is, hogy az I. tételhez maga komponálta vir­ mindig a nagy egész érzékeltetését tartja fel­ ki, mennyire organikus is ez az előadás: a té­ tuóz cadenzát játszik - a felvétel egyik csúcs­ adatának: Milstein szinte egykedvűnek tű­ telek hatalmas boltívekként sorakoznak egy­ pontja!). Ez a hegedülés az orosz iskola leg- nik, ahogyan az egyik formarészből minden más mellé nagyvonalú és lendületes interp-

12 2000. JUNIUS relációjában. (A felvétel egy dupla CD-n is certgebouw Zenekar kíséretében (Teldec, 1992 januárjában a tokiói Suntori Hallban, helyet kapott, melyen a Brahms-koncert mel­ 1996) rögzítette, mindkét alkalommal hang­ hangversenyen készítették Viktoria Mullova lett Csajkovszkij, Mendelssohn és Beethoven versenyen. és a Berlini Filharmonikusok felvételét a He­ hegedűversenye hallható.) Kremer interpretációival szembesülni várat­ gedűversenyről (a karmester Claudio Abbado lan fordulatokban gazdag kalandregény olva­ volt, Philips). Ez a felvétel - bár technikai és Anne-Sophie Mutter két felvételével (DG) sásával ér fel - nincs ez másképp a Hegedű- zenei szempontból egyaránt kifogástalan - lé­ szerepel az Antológiában, az elsőt 1982-ben, verseny esetében sem. Vibráló egyénisége, nyegében a darab évszázados előadói tradíci­ a másodikat 1997-ben rögzítette. mely folyton járatlan ösvényeket keres kor­ óit követi, s nem tesz kísérletet ezek újragon­ Mutter a nyolcvanas évek elején felfedezője társ vagy ritkán játszott művek műsorra tűzé­ dolására - súlyos előadás mérsékelt tempók­ és pártfogója, Herbert von Karajan vezényle­ sével, vagy éppen untig játszott repertoárda­ kal. intenzív hangképzéssel, világos artikulá­ tével s a Berlini Filharmonikusok közremű­ rabok új nézőpontokból történő újraolvasá- cióval. Mullovát hallhatóan pontos elképze­ ködésével számos lemezt készített, ezek sorá­ sával, ezúttal is hű önmagához: a Brahms- lés vezeti, s ez a koncepció ott és akkor, azon ba illeszkedik a Brahms-koncert felvétele. Az koncert előadásai a műről eddig alkotott ké­ a hangversenyen azt tartotta fontosnak el­ első és legfontosabb benyomást a hangzásél­ pünket új felfedezésekkel egészíthetik ki. mondani a darabról, hogy a 19. század német mény teszi: annak a határozott, energikus, 1983-ban Bécsben, a Bécsi Filharmonikusok­ romantikus zenéjének ez a komoly és nagy­ mégis nőies hegedűhangnak az élménye, kal, Bernstein reprezentatív és legendává ne­ szabású versenyműve nem több és nem keve­ mellyel Mutter azonnal rabul ejti a hallgatót. mesük Brahms-ciklusában Kremer egy hallat­ sebb, mint a hegedűirodalom egyik legna­ Vulkáni energiák feszülnek ebben a hegedű- lanul friss és energikus Hegedűversenyt ját­ gyobb alkotása. Ennek a feladatnak tökélete­ lésben, egyszerre jellemzi erő és gyengédség, szott, melyben nyomát sem lehetett lelni a sen megfelel, de tovább nem megy - valós, a tizenkilenc éves művésznő ösztönös hege­ főleg német előadói hagyományban gyöke­ de lényegében már minden részletében is­ dűszsenialitása megragadóan nyilvánul meg rező súlyosságnak (vö. például Mutter és Ka­ mert képet ad Brahms művéről. benne - de sokszor az az érzésem, hogy ma­ rajan felvételével): éles akcentusok, acélke­ gáról a darabról még nincs igazán önálló mény vonókezelés, vékony, de intenzív és Kissé hasonló a helyzet Joshua Bell és Cleve­ mondanivalója. fénylő hegedűhang jellemezte - a Brahms- landi Szimfonikus Zenekar Christoph von 1997-ben a New York-i Filharmonikus Zene­ koncert megszokott hangzásideáljától ez az Dohnányi vezényelte felvételével is (Decca), kar kíséretével és Kurt Masur vezényletével a előadás inspirálóan új színekben tért el. A bár a fiatal amerikai hegedűs Mullovához ké­ Lincoln Centerben rögzítette a darabot, hang­ koncert kivételes hangulatát fokozta, hogy pest több egyéni színt kever tradíciókat kö­ versenyfelvételen. A két felvétel között eltelt Kremer ideális partnerre lelt az eksztatikus vető előadásába. Leginkább Kremeréhez ha­ tizenöt esztendő alatt Mutter csodagyer­ állapotban vezénylő Bernsteinben, aki felvil­ sonló hangképzése érzékeny és finom, a mű mekből a világ első számú hegedűmű­ lanyozó egyéniségével teljesen magával raga­ lírai részleteiben bontakozik ki igazán, s a vésznőjévé érett. Hangja a régi, nem kevésbé dott szólistát-zenekart. (Jellemző, hogy a III. drámai pillanatoknak is éneklő jelleget ad. energikus és robbanó, de zenélése hallható­ tétel, melynek időtartama az átlagos előadá­ (Ezekben néha talán erőtlennek is tűnik.) an tudatosabb és - véleményem szerint - szí­ sokon 8-8 és fél perc, itt mindössze 7’ 19” Nem marad adós viszont jó néhány megraga­ nesebb és meggyőzőbb is lett. Jobban elját­ percig tartott.) dó momentummal sem: nagyon invenciózus szik egyes frázisokkal, finom rubatókkal emel 1996-ban Amszterdamban Kremer egy hozzá az I. tétel Bell komponálta cadenzája, s jól si­ ki bizonyos pontokat - beszédesebb, oldot­ hasonlóan kísérletező kedvű muzsikus, Niko­ került a rákövetkező főtéma-visszatérés. A fel­ tabb, ugyanakkor drámaibb előadás ez, mint laus Harnoncourt társaságában lépett fel. vétel csúcspontjának azonban feltétlenül a II. a '82-es. Sokatmondó a két felvétel időtarta­ Együttműködésük eredménye egy még az tétel kivételes megszólaltatását érzem: Bell mainak összehasonlítása: Karajannal az I. té­ 1983-asnál is különlegesebb Brahms-koncert álmodó szépségű hegedűhangja egyetlen tö­ telt majdnem egy perccel gyorsabban, a III.- lett. Az akcentusok még nyersebbek, a dalla­ retlen ívben énekli végig a tételt, valósággal at majdnem egy perccel lassabban játszotta, mos részeknek a lassú és nagy amplitúdójú szárnyalva az érzékenyen kísérő zenekar mint Masurral. Az I. tétel ott inkább egy vibrato különös, fátyolos hangszínt ad - és felett. tömbből faragott, a III. kissé túl súlyos (Kara­ ami a legfeltűnőbb: az 1983-as felvételhez ké­ jan egyébként a maga monumentális tempó­ pest Kremer teljes frázisokat újrafogalmazott, Összefoglalva tallózásunk eredményét: sze­ vételeivel nem egy felvételén érezhetően tempókat változtatott meg - néha az az érzé­ rencsés manapság a vásárló, aki a Brahms-he- visszafogja, ezáltal nehéz helyzetbe hozza a sünk támad, mintha nem is ugyanaz a művész gedűverseny ügyében kopogtat be a hangle­ szólistáit), itt az I. drámai, a III. egyszerűen játszana, aki egy évtizede Bernsteinnel mu­ mezboltokba. Nemcsak a művet vásárolhatja elsöprő lendületű lett. zsikált. A koncepciónak ezekben a módosulá­ meg, de egy darabka interpretációtörténetet saiban nyilván Harnoncourtnak is része van: is - hagyományokra támaszkodó fiatalok és Gidon Kremer háromszor játszotta lemezre a a zenekari kíséretben is fel-feltűnnek a meg­ merészen kísérletező kedvű idősebbek felvé­ Brahms-koncertet. Az első felvétel (valami­ szokottól erősen eltérő frazeálások. A felvéte­ telein. kor a hetvenes években készült Karajannal lek további érdekessége, hogy 1983-ban az I. Szabó Balázs és a Berliniekkel) talán már csak fonotékák- tétel cadenzájaként Kremer Max Reger egy, a ban lelhető fel. Másodszor Leonard Berns­ Hegedűverseny témáira komponált prelúdi­ (Az elmúlt huszonöt év felvételeire koncentrá­ tein Brahms-ciklusában (DG, 1983) a Bécsi umát, míg 1996-ban Enescu tudomásom sze­ ló antológiánkat az olvasó kiegészítheti a Filharmonikusok, harmadszor Nikolaus Har­ rint eddig még senki által nem rögzített ca- Gramofon 1 9 9 9 . áprilisi számában megjelent noncourt vezényletével az amszterdami Con- denzáját játszotta. Vengerov-CD [Teldec] recenziójával. A szerk.)

2000. június 1 3 hónap felvétele

ajda János képest jelent visszaesést. A Szőcs Géza so­ D alok raira írott három Vajda-dal ezzel szemben a lemez érzelmi csúcspontja. d ) r b á n György A„második felvonás”, az Orbán-blokk újra D alok elölről kezdi az építkezést. A Spanyol da­ lok (címével ellentétben - magyar szöveg­ • Hungaroton Classic • re készült) olyasféle színpadi stílusparódi­ ával kezdődik, amilyeneket inkább a le­ mezről hiányzó Selmeczi Györgytől szok­ Meláth Andrea e CD tanúsága szerint már tunk meg. A fokozás - úgy tűnik - a mű­ most kiváló „dizőz”, legalábbis abban az vésznő életeleme, s szerencsére dinami­ értelemben, ahogy a francia szakzsargon kus zongorakísérője, Virág Emese is ké­ használja a szót, szembeállítva a szavakat pes ezen a kalandos úton vele tartani. Az Vajda János: mondó színésznőt (disease) a dallamokat Capriccio, Mellékdalok, öt dalból álló ciklus minden darabja más éneklő cbanteuse-ie\. Nemcsak magyarul, A négyek, Három dal Szőcs Géza soraira stílus: érzelmes sanzon, boszorkányos rá­ de a Christian Morgenstern-szövegeket Orbán György: olvasás többek között. Tátva marad a megzenésítő Vajda-dalokban németül is Spanyol dalok, szánk: minden szó érthető, még az olyan Kilenc dal Weöres Sándor verseire érthető minden, pedig ebben az alig tíz­ nyelvtörő játékban is, mint a Cselédtánc Meláth Andrea - mezzoszoprán perces sorozatban talán még a hagyomá­ Virág Emese - zongora című álnépi ballada. nyos német Lied követelményeinél is na­ A mondanivaló azonban az 1947-ben szü­ gyobb jelentőséget kap a szó. letett Orbán György számára (is) megke­ Hogy énekesnőként milyen s főleg milyen I rülhetetlen. Vannak hangsúlyos pillanatok, lesz Meláth Andrea, az majd későbbi, ope­ piros ceruzás aláhúzások és kiemelések. A rai szerepeiből derül ki, s nem ezekből a Weöres-ciklus első darabja egy perc negy­ pályája kezdetén felvett dalokból. Előadó- venhat másodperc tömény filozófia, létma­ ’Ü művészként már most remekül és gyorsan gyarázat. A következő darabok legtöbbje vált, sokféle színt használ. Kevesebbet még ennél is rövidebb. Posztmodern kor­ ugyan, mint a lemez komponistái, az egy­ ban élünk. Posztweberniánus a zeneszer­ re többet emlegetett magyar Négyek (kö­ r s zés, poszt-Kurtág miniatűrök szólalnak zülük e korongon nem szerepel Cse- meg. Egyetlen karakter felvillanásai, „egy­ miczky és Selmeczi György kompozíció­ percesnél” is rövidebb drámák, tragédiák, ja), akikről köztudott, hogy a zeneiroda­ elégiák. A lemez logikus záródarabja a lom egészéből szemelgetnek műveikben. Hazafelé című Weöres-vers lehetne, hisz Stílusjátékokkal gazdagítják a zenei szöve­ szakaszában „eminens”, tehát minden rímel a kezdő Petőfi-feldolgozásra. (Vigyá­ tet, néha idézőjellel, néha anélkül szólal megoldására csillagos ötöst követel. Pro­ zat! Ne feledjük egyik Vajda János szerze­ meg archaikus mondóka, régi stílusú nép­ dukcióját ez néha görcsössé teszi, viszont a ménye, a másik Orbán Györgyé.) „Elég dal, gregorián, középkori modális fordulat színpadon zavaró modorosságok, elsősor­ volt a világból’’ (...) „hazamegyek apám- festői posztmodem kevercsben, nem is ban a szokásosnál háromszor „több” más­ boz-anyámhoz a koporsóba. ” Ám ezután beszélve a tudós zenetörténeti utalásokról, salhangzó s egyáltalán a túlartikulálás ezen még az elégikus hangot zengeti tovább az hivatkozásokról s a mai akusztikus kör­ a stúdiófelvételen egyáltalán nem jelentke­ utolsó két Orbán-dal, köztük a legutolsó a nyezetszennyezés „talált tárgyairól”! Me­ zik. Ez talán a kiváló hangmérnöki munká­ maga három perc negyven másodperces láth bizony nem sanzonett és nem is szi­ nak köszönhető, bár az sem lehetetlen, időtartamával ebben a közegben maga a bériai sámánasszony, tehát ezekért a ritka hogy „élőben” a művésznő még nem tudja végtelenség. Ez, a Bolero, igazi posztro­ színekért keményen meg kell dolgoznia, vagy nem akarja elrejteni a hatalmas mun­ mantikus volkális-költői csoda. tudatosan ki kell kevernie őket, s ez sokat kát, amelyet az éneklés követel. Tehát a lemezzel kapcsolatban elmond­ elvesz éneklésének spontaneitásából. Ilyen A lemez egyébként úgy kezdődik - szöve­ hatjuk, hogy remekül komponált a prog­ töménységben (56 perc) persze Vajda Já­ gében - mint egy politikai röpirat: „Hogy ram, jó a zene, megvan az intellektuális és nos és Orbán György jobban próbára te­ van, hogy a zt a sok gazembert egytől egyig érzéki élmény. Plusz még miénk a jóleső szik a hallgatót is, mint a pódium, az élő föl nem kötik?’’ Petőfi Sándor segítségével tudat, hogy a mai magyar zenének új és koncert természetesebb adagolásában. azonban becsap bennünket Vajda János. felszentelt papnője van Meláth Andrea Ráadásul élő előadásban az énekest segíti A már említett Morgenstern-ciklus, a Mel­ személyében, akiért és amiért köszönetét a gesztus, a mimika. Meláth mostani élet- lékdalok ehhez az aktuális feszültséghez kell mondanunk akadémiai tanárának, Sziklai Erikának, aki ugyanebben a sze­ J e I m a g y a r á Z a t repben vált felejthetelenné, már életében halhatalanná egy előző korszakban. A mostani dicsőség egy része is az övé! kiváló ió közepes gyenge pocsék Zala Szilárd Zoltán

14 2000. JÚNIUS 7*

fj)asse Olasz kantáták

• Hungaroton Classic •

Az Affetti Musicali harmadik Hungaroton- lemeze Telemann és Pachelbel mindeddig nem rögzített művei után ismét Maiina Já­ nos korabeli kéziratokból összeállított anyagaként Johann Adolf Hasse (1699— 1783) kantátaterméséből ad válogatást. E kantáták, amint Maiina János szakavatott, V parancsot. A két szoprán számára írott rövid műelemzésekkel gazdagított esszé­ Johann Adolf Hasse kettőst, mely közül Orfeo szólama bi­ szerű lemezismertetőjéből megtudjuk, a Se il can to r trace; zonnyal kasztrált szerep lehetett, Zádori szerző 1730 előtti ifjúi éveire datálódnak, Per palesarti appieno; Mária és Kiss Noémi szólaltatja meg obii­ és nemes értelemben afféle tanulmányda­ Euridice e Orfeo cantata a due; gát hangszerek nélküli continuo-kíséret- Clori, Clori, mia vita; Bell Aurora raboknak nevezhetők. Akárcsak Händel, * tel. A hallgató a szereposztást tekintve Lax Éva - mezzoszoprán Hasse is a szólókantáta műfajában érleli Zádori Mária - szoprán csak a fülére hagyatkozhat, mert a füzet, meg a recitativo da capo ária kettősfor­ rt Kiss Noémi - szoprán feltehetően figyelmetlenségből, nem tar­ mán alapuló operadramaturgiai készségét. Affetti M usicali talmazza, hogy a két énekesnő közül ki A lemezt hallgatva azonban mindinkább művészeti vezető: Maiina János kit személyesít meg. Magam úgy érzéke­ erősödik a gyanúnk, hogy e muzsika - az X lem, hogy Euridice szólamát Zádori Mária, Euridice e Orfeo kivételével - az érdekes­ Orfeót Kiss Noémi énekli. Zádori a tőle ség revelációján nemigen jut messzebbre. megszokott virtuozitással énekli szólamát Hasse már fiatalon is jó mesternek bizo­ (Maiina János, Báli János) képviseli. Lax (akárcsak a lemez utolsó kantátájában a nyul, de ez az invenciózus és virtuóz ele­ Éva, mint már többször megbizonyosod­ Bell Aurora kezdetűben), és Lax Éva mekből táplálkozó zene a Weöres Sándor- hattunk róla, a drámai deklamációban re­ énekstílusának kifejezett ellentéte. Hangja féle hátgerincbizsergés próbáját, hiába, mekel, s ez különösen a recitativókban elbájolóan lírai, de dramatikus ereje ke­ nem állja ki. Ám maga a tény, hogy Hasse rendkívül hatásos. Énekmódjában egyfajta véssé meggyőző. A tragikum megjeleníté­ műveiből egy ilyen válogatás megjelenik, drámai közvetlenséget, mindenféle régi­ sére e hangfaj kevéssé alkalmas, sokkal már önmagában jelentős esemény a régi­ zenei manírtól mentes, hiteles erőt tapasz­ inkább a felfokozott életszeretet vagy ép­ zene hazai piacán. talhatunk. E deklamatív erő mellett az ári­ pen az elégikum jellemző rá. Kiss Noémi A Se il cantor trace, a Per palesarti appi- ákban jólesnék némi puhaságot, a szerel­ egészen friss, a beérő szoprán énekesnő eno és a Clori, Clori mia vita kezdetű kan­ mi téma líraibb megjelenítését tapasztalni. gazdag, érzéki hangjával ajándékozza táták mezzoszoprán szólistája Lax Éva. Az Ez persze szemléletbeli kérdés. Lax Éva meg hallgatóját. obiigát hangszereket az első és a harma­ előadásában a drámai deklamációt helyezi Külön meg kell említeni Vályi Csilla gor­ dik’ műben két hegedű (Kertész István, előtérbe - s e választás mindenképp az donkajátékát a continuóban. Egyéni in­ Petőfi Erika), a másodikban két furulya előadó szíve joga. Az obiigát hangszerkí­ venciójával hathatósan hozzájárul a kantá­ séret is hasonló meggondolásokra késztet. ták drámai erejéhez. Játéka ritka szép pél­ Az energikus szólók nekirugaszkodásai és da arra, hogy a sokszor csak a basszus A ( j W f f g ) ajánlata erős hangsúlyvételei az affektív-gesztikus alátámasztásra hagyatkozó continuo szó­ drámai jelleget kiválóan megjelenítik, de lam miként képes tapintatosan kiemel­ kedni e - másodhegedűs - szerepkörből. ERNŐ DOHNANYI az itt is méltán várható széles ívű kantilé- ILONA PRUNYI nák ezáltal felaprózódnak. Talán sok régi­ Vályi egy-egy affektív-megjelenítő figurát zenész számára nem tetsző a gondolat, de a drámai szituációnak megfelelően, szólis­ a nagy ívű legatókat talán nem kellene tához méltón ragad meg. egészen száműzni az interpretációkból. A kamaraegyüttes játéka kiegyensúlyo­ A lemez csúcspontja, talán a mű nagysza­ zott, a zenei dialógus kellőképpen ará­ bású jellege okán is, az Euridice e Orfeo nyos, noha a két hegedű fent említett, duett-kantáta. E remekmű már a téma ba­ markánsan gesztikus hangja néhol túlsá­ rokk zenedrámai toposszerűsége miatt is gosan előtérbe kerül, a figyelmet elfordítja figyelemre méltó. Annál is inkább, mert a az énekes szólistától, s így a zene térbeli A teljes hagyomány számára ismeretlen módon a mélységének-távlatának egyensúlya is ve­ HUNGAROTON CLASSIC katalógus olvasható az interneten: mitológiai történettel ellentétben Euridice szít megfelelő dimenziójából. http://www.hungaroton.hu tekint hátra, megszegve ezzel az alvilági Pintér Tibor

2000. JÚNIUS 15 r i t i k a

B AC H : C A N TATA S Alles nur nach G ottes Willen BWV 72 Herr, wie du willt BWV 73 Was mein G ott will, das g'schch allzeit BWV III Ich steh mit einem Fuß im Grabe BWV 156 C / 'a c h JOHN ELIOT GARDINER Kantáták vízkereszt utáni harmadik vasárnapra

• Deutsche Grammophon - Universal •

Eredetileg a vízkereszt utáni harmadik va­ sárnap ünnepére íródott az a négy Bach- kantáta, amelyek most frissen megjelent CD-felvételével John Eliot Gardiner „Bach- kantáta zarándoklata” folytatódik. A kora­ The Monteverdi Choir ■ The English Baroque Soloists beli lutheránus istentiszteleten felolvasott evangélium (Mt 8: 1-13) két gyógyítás tör­ ténetét mondja el: egyrészt a bélpoklos meggyógyítását, másrészt a kapernaumi X kifogástalan. Az olasz anyanyelvű, egyéb­ százados szolgájáét; a kantáták központi Johann Sebastian Bach ként kiváló mezzoszoprán, Sara Mingardo gondolata - az isteni akaratba való bele­ Kantáták - aki feltehetőleg a lemezfelvételt támoga­ u nyugvás eszméje - is feltehetőleg a bél­ Alles nur nach Gottes Willen, BWV 72 tó milánói „Bach-Settimane” kapcsán ke­ poklos Krisztusnak mondott szavait Herr, wie du willt, BWV 73 rült a produkcióba - helyenként erősen d Was mein Gott will das {„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz en­ g'scheh allzeit, BWV 111 hadilábon áll a német nyelvvel; a mara­ gem. ”) követi. E gondolat a keresztény hit Ich steh mit einem Fuss im Grabe, BWV 156 dék három szólista (Joanne Lunn, Julian nagyon fontos eleme, s természetesen CQ Joanne Luxin - szoprán Podger és Stephen Varcoe) közül pedig Bach passióiban is visszaköszön; a János- Sara Mingardo - alt egyedül Varcoe éneklése nyújt igazi él­ passió esetében a Miatyánk Luther-féle Julian Podger - tenor ményt. Gardiner pedig ez alkalommal is - Stephen Varcoe - basszus versváltozatának idevonatkozó strófá­ Monteverdi Kórus, Angol Barokk Szólisták minden zenei nagyszerűsége mellett, saj­ jában {„Dein Will gescheh, Herr Gott, zu g ­ vezényel: John Eliot Gardiner nos - meglehetősen hajthatatlannak tűnik: leich”), míg a Máté-passióban éppen ab­ a BWV 73-at záró korái előadása legin­ ban a Markgraf Albrecht von Brandenburg kább csatadalra emlékeztet, s ugyanezen által 1547-ben írott korálversben {„Was mű nyitótételében olyan jó lett volna, ha a mein Gott will, d a sg ’scheh allzeit”), amely tutti kómsrészeket egymástól elválasztó - a jelen lemezen szereplő kompozíciók recitativo szekciókban a maestro körülbe­ közül - a BWV 72 és 111 szövegében is alapján szervezi meg e lemezei műsorát. lül öt százalékot enged tempójából a sze­ szerepel. Az előadással kapcsolatban viszont ismét rencsétlen énekes szólisták - olykor tizen- Egy szó, mint száz: Gardiner ismét egy jól nehéz egyértelműen állást foglalni; Gardi­ hatodokra kell szillabikus német szöveget átgondoltan megszerkesztett műsorú CD-t ner kórusa, a mindig tökéletes Monteverdi énekelniük - javára!... Nagy kár, hogy ad ki a kezéből; szerencsés ötletnek tar­ Kórus most sem tagadja meg magát, s itt is nem tette: így e CD - apró, ám vissza­ tom, hogy a DG kantátasorozata, annak briliáns teljesítményt nyújt. A tempók vi­ visszatérő hibái miatt - az előzőnél vala­ ellenére, hogy nem törekszik (nem is tö­ szont néhol (például a BWV 111 nyitóté­ mivel gyengébbre sikerült. Várjuk a foly­ rekedhet) teljességre, mégis egy-egy je­ telében) megint hajszoltnak tűnnek, s a tatást. lentősebb ünnep-, illetve gondolatkör zenekar játéka - talán a felvételnél rendel­ Vashegyi György kezésre állt kevés idő miatt (a négy kantá­ tát mindössze három nap alatt rögzítették A (á f f i g ) ajánlata ez év januárjában egy milánói templom­ ban) - egy fokkal zavarosabb a Gardi- nertől megszokottnál. Számomra némi csalódást keltett az első oboista - hogy ki lehet, sajnos nem tudjuk, mivel a DG el­ veszíteni látszik azt a jó szokását, amellyel a boldogabb időkben „régizenei” lemezei valamennyi közreműködőjét felsorolta a kísérőfüzetben - BWV 73-beli szólója is, de lehet, hogy a karmester is felelős a rossz hangulatú, kifejezetten ideges játé­ kért, mely intonációs szempontból sem

16 2000. JÚNIUS AJ I a sszikus

LPÜ BRUCKNER 8.554269 Symphony No. 7 (ed. Haas) ^ ^ r u c k n e r Royal Scottish National Orchestra posztumusz felvételek is, sőt az sincs ki­ Georg Tintner 7. szimfónia zárva, hogy más karmester veszi kezébe és fejezi be a nagy munkát. „Az emberek alkonya” - így nevezi tu­ • Naxos • dós barátom a Hetedik szimfóniát, an­ nak is utolsó tételét, s valóban - Tintner tolmácsolásában ez az értelmezés külö­ Az E-dúr szimfónia felvétele, mely a Na­ nös erővel ölt testet. Olyan ez a zene, xos kiadásában és terjesztésében mosta­ mintha Csehov enervált hősei szólalná­ nában jutott el a magyar hanglemezbol­ nak meg a Götterdämmerung monumen­ tokba, egy monumentális vállalkozás ré­ tális hangkulisszái között. A hatalmas ze­ sze, egy olyan sorozat darabja, amely „a u nekari tuttik, az exponált rezek, a tremo- Szent Florian-i mester” nyolc teljes szim­ Anton Bruckner lók és a timpani ütései közepette fel­ fóniáján kívül a töredékben maradt, ám u 7. szimfónia, E-dúr hangzó „korái” a tétel során végig kont­ háromtételes változatában kanonizáló- Royal Scottish National Orchestra rasztban áll ezekkel. Az a furcsa szinté­ vezényel: Georg Tintner dott kilencediket, s ezenkívül az úgyne­ zis, amely a kétféle anyag keveréséből vezett Nulladikat, sőt a két nullával jelölt c jön létre, igen jellemző Bruckner egész fiatalkori szimfóniát is rögzítette volna. művészetére. Összkiadásnak készült ez a javából, X Ám a 7. szimfónia és hallgatója között az amely az eddigi hasonló vállalkozások­ igazi „kapu” a harmadik helyen álló tól abban különbözött, hogy CD hordo­ u Scherzo. A dirigensnek két lehetősége zóra tervezett, hangzó kritikai kiadás kí­ van: ha Mahler „trivialitásai” felől közelíti vánt lenni, amelyen az említett darabok 3 meg, vagy éppen a századelő neoprimi- valamennyi változata és variánsa meg­ tív erődemonstrációit vetíti bele (némi­ szólalt volna. U képpen Tintner is ezt teszi megbízható A nyájas olvasó nyilván felkapja fejét a zenekara élén), elijesztheti „finomlelkű” feltételes módú megfogalmazás miatt: hallgatóit, azokat, akik elsősorban az ár­ ezt szomorú tény indokolja. A vállalko­ PQ nyalatokra szeretnének figyelni. A direkt zást elindító karmester tragikus hirtelen­ hatás, a ritmusképlet és a meglehetősen séggel meghalt: 1999 őszén kiugrott szál­ primitív dallam ismételgetése elkábítja, lodája kilencedik emeletéről. Búcsúle­ de el is idegeníti befogadóját a darab vélben - s épp a mi sorozatunk kapcsán zados krimiben végre tisztánlátáshoz jut­ egészétől. Nem hagyhatjuk viszont fi­ - közölte, nincs már ereje ahhoz, hogy tatja napjaink zenehallgatóját. Tudjuk, gyelmen kívül, hogy ez is a kontrasztelv befejezze, amit elkezdett. Ez a szomorú hogy a szerzői kéziratok, a tisztázatok, megnyilvánulása, hiszen a rusztikus rész­ apropója annak, hogy az 1912-ben Auszt­ az első nyomtatott kiadások között igen let közvetlenül a Wagner halálát elsirató riában született karmester személyét is nagy különbségek vannak, s az iden­ lassú tétel után következik. (A szóbeli bemutatjuk. Működési területe az Ansch­ titászavarral, szakmai bizonytalansággal hagyomány ezzel a zenén kívüli „prog­ luss után más, távolabbi kontinensekre küszködő Bruckner gyakran hallgatott a rammal” indokolja a Bruckner-életműben tevődött át. Élete végén Ausztráliában, műveit megszólaltató (ám sokak szerint itt először szereplő úgynevezett Wagner- Új-Zélandon és Kanadában képviselte a korabeli gyakorlat rabságában azokat tubák jelenlétét). Nem minden dirigens köztiszteletben álló agg mesterként a nem nagyon értő) karmesterek tanácsa­ él persze az ilyesfajta durva kontraszttal nagy európai tradíciót. A Naxos kiadó ira is. Ennek „köszönhetően” későbbi (Sergiu Celibidache például pontosan el­ egyik érdeme, hogy felfedezte ezt a ra­ korrekciók, húzások, rövidítések és át- lene dolgozik). Tintner koncepciója sze­ gyogó szellemet és nagy muzsikust, s le­ szerkesztések rongálták meg az eredeti rint viszont éppen ez a határozottan hetővé tette, hogy élete utolsó éveiben a szerzői elképzeléseket. Az életmű hiteles szembeállított végső tételhármas képes szívéhez legközelebb álló mester, Bruck­ feltérképezésére vállalkoztak a XX. szá­ ellensúlyozni az igen szubjektív, finom ner műveivel foglalkozhasson. A másik zadban keletkezett kritikai kiadások. Ám eszközökkel felrakott első tétel líráját. az, hogy rendelkezésére bocsátott egy csak a zűrzavart növelték, hiszen a leg­ Igazi, érvényes nagy Bruckner-olvasat ez, igen fejlődőképes zenekart, a Royal több darabból három-négy különböző, vagy csak egy a sok lehetséges közül, Scottish National Orchestrát, mely a keze más-más esztétikai normának megfelelni nem tudjuk. Tény, hogy személyesség­ alatt (és a feladat súlyának szorításában) akaró „eredeti” partitúra közül válogat­ ben talán csak a másik „utolsó mohikán”, rendkívül gyorsan felzárkózott a na­ hattak az előadók, köztük a század kar­ Günther Wand versenyezhet vele. Tint­ gyokhoz, némiképpen a mi Fesztiválze­ mesteróriásai. Most az új évszázad hajna­ ner helye pedig, a tervezett sorozat töre­ nekarunk tempójában. lán azonban ez a mostani vállalkozás dékessége ellenére ott van a legendás Joggal hihették sokan, hogy létrejön a mindet meg akarta mutatni. Sajnos nagyok: Kabasta, Furtwängler és Jochum hatalmas monumentum, amely a Bruck- egyelőre még nem tudhatjuk, mi került mellett, ez kétségtelen. ner-szimfóniák körül zajló, immár évszá- lemezre Tintner terveiből, várhatók a Zala Szilárd Zoltán

2000. június 1 7 r i l i k a

f rahm s Zongoraversenyek

• Teldec - Warner •

Mint tudjuk, Brahms két zongoraversenye (op. 15, op. 83) a szerző életének felet­ tébb különböző periódusaihoz kötődik, s ennek nyomait nehéz figyelmen kívül hagyni a művek partitúrájában is. Konkré­ tabban fogalmazva: más közös vonást, mint a - sokszor, sokféleképpen, zongo­ risták által főleg hírhedett nehézségűként említett - „brahmsi” zongorakezelést, nemigen találunk bennük. Jól megvilágítja ezt, hogy az első zongoraverseny kezdete nél egy negyeddel előbb penget be egy - - legalábbis a legenda szerint - talán az Johannes Brahms amúgy szép és egészséges hangszínű - egyetlen zene volt, melyet a Brahmstól d-moll zongoraverseny, op. 15 Esz-hangot; ahogy mondani szokás, így zeneileg meglehetősen távol álló Anton S B-dúr zongoraverseny, op. 83 egyből „lőttek” az éneklő dallam alatti Baickner is figyelemre méltónak talált. Rudolf Buchbinder - zongora quasi generálpauzának. (Meghökkentő, Royal Concertgebouw Orchestra Brahms aztán - lassan kiheverve a bemu­ hogy egy ilyen hiba - amelyért a hat ne­ x vezényel: tató sikertelensége, mi több, bukása által Nikolaus Harnoncourt gyedben nehezen boldoguló zenész biz­ elszenvedett csalódást - részben más tosan a maestro elnézését is kérte a kon­ kompozíciós irányba haladt tovább; végül cti cert után - Teldec-lemezen maradhatott: pedig nem máshová, mint éppen Buda­ eddig ennél azért többet feltételeztem e komoly lemezcég zenei rendezőiről.) E pestre - lám, egykor milyen fontos város U terült el e helyen! - sodorta a sors, hogy versenyműben Buchbinder is száraznak második és utolsó zongoraversenye be­ tűnik; ritmusai néha valami furcsa objekti­ mutatóján a szólót eljátssza. 05 vitás jegyében születnek, hangszíne ke­ Ki tudja, talán a koncertek különböző stí­ véssé kontrasztos, néha szinte szürke. Fél­ lusa is oka lehet annak, hogy viszonylag reértés ne essék: szó sincsen arról, hogy e ritkán gyürkőzik neki egyazon zongorista­ tette meg.) Bevallva, hogy a két Brahms- két kiemelkedő tehetségű muzsikus zenei karmester előadópáros mindkét verseny­ koncert közül a másodikat sokkal jobban megoldásai ne lennének eredetiek - min­ mű nagyjából egy időben történő rögzíté­ ismerem, azt is meg kell mondanom, dig azok, mi több: gondolatébresztők is -, sének. Nem így Nikolaus Harnoncourt, hogy ez utóbbi előadásával viszont e fel­ de valahogy nem tudom elképzelni, hogy aki e tervéhez munkatársul Rudolf Buch- vételen nemigen tudtam mit kezdeni. Har­ az ember e B-dúr zongoraverseny olvasa­ bindert és régi partnerét, az amszterdami noncourt dirigálásából itt éppen az a „ro­ tot válassza, ha például a polcról Edwin Concertgebouw zenekart választotta. mantikus” lélegzés hiányzik, amelyet (pél­ Fischer és Furtwängler 1942-es - minden Mondhatjuk persze, h'ogy csupán idő kér­ dául) Mozart-interpretációiban sok egyéb ízében recsegő-ropogó, de mégis milyen dése volt, Harnoncourt - a Berlini Filhar­ érdem mellett annyira szeretek: gyakorla­ szenvedélyt sugárzó! - koncertfelvételét is monikusokkal körülbelül három éve ké- tilag tempóhullámzás nélkül játszik zene­ leemelheti. szitett, általam akkor a Gramofonban mél­ kara, viszont borotvaélesen frazeál, ami Vashegyi György tatott - Brahms-szimfóniaciklusa után mi­ kifejezetten zavaró. A II. tétel drámája itt - kor lép tovább e művek előadása felé. Az legalábbis számomra - túlságosan játékos­ első zongoraverseny sokkoló kezdete - ra (quasi scherzando) sikerült, amit a tétel mint ez talán várható is volt - jól illik Har­ „Allegro appassionato” brahmsi utasítása a noncourt zenei természetéhez: kiválóan legkevésbé sem indokol. (Nem is emlék­ értelmezi a partitúrában megfogalmazott szem arra, hogy instrukcióiban mindig (persze csak látszólagos) zűrzavart, s így meglehetősen visszafogott szerzőnk bár­ annak hatása is sokkal nagyobb a hallga­ melyik másik zenekari műve esetében az tóra. A számomra mindig egy kicsit Schu- „appassionato” szót használná.) A lassú mannra emlékeztető zongoraszólam meg­ (III.) tétel csellószólója - Gregor Horsch formálása bővelkedik finomságokban; előadásában - ihletett, szépségén azon­ úgy tűnik, mindkét előadó elemében volt. ban sokat ront a tutti-csellószólam vala­ (A Teldec e lemezeken mindkét kompozí­ melyik (feltehetően türelmetlen) tagja, aki ciót hangversenyfelvétel formájában jelen- a szóló csúcspontja környékén a kelleté­

1 8 2000. JÚNIUS lasszik us

S tr a v in s k y nagyban hozzásegítik a karmestert ah­ Petruska hoz, hogy elhitesse: a nagy vásári tablók helyenként stilizáltabb, esetenként imp- resszionisztikus felfogása, néhol már- • BMG • már nosztalgikus eltávolítása nemcsak szokatlan dolog, hanem jó is. A szug- STRAVINSKY gesztió csak az 1. kép orosz táncában Mi történt a Petruskával 1947-ben? Az Pétrouchka • Le Chant du rossignol • Feu d’artiHce törik meg: azt viszont valóban enervált- 1911-ben született burleszk hangjain a nak érezzük. A csalogány énekének elő­ WIENER PHILHARMONIKER három és fél évtizeddel későbbi szerzői adását ugyancsak kifinomult hangzás, átirat lényegében nem változtatott. Je­ gondosan részletezett passzázsok és lentősen átalakult viszont a hangszere­ rendkívüli színgazdagság jellemzi. A leg­ lés és egy sor új - tempókat, dinamikát, Igor Stravinsky jelentősebb játszanivalókat a fúvósok akcentusokat és artikulációt érintő - Petruska (eredeti változat); kapják. A flott technikai kivitelezés, a előadási utasítás került a partitúrába. A A csalogány éneke; mindig tudatosan megválasztott és kiala­ változtatások iránya meglehetősen egy­ Tűzijáték kított hangszínek sokfélesége imponáló. Bécsi Filharmonikusok értelmű. Stravinsky egyszerűbb, célra­ vezényel: Maazel végig a lebegés állapotában tart­ törőbb hangszerelést; a robusztus, rusz­ Lórin Maazel ja, és az erőteljes effektusoknál sem en­ tikus karaktereknek megfelelő, erőtelje­ gedi földközelbe ezt az érzékeny, fuval­ sebb dinamikát; a ritmikus figurákat, a C latszerű futamokból, éppen csak felvilla­ motorikus mozgásokat pontosabban ki­ nó hangzásokból, elillanó mozgásokból rajzoló, szálkás-száraz staccato stílust, összeálló, szuverén módon orientalizáló pregnánsabb akcentusokat ír itt elő. Ha zenét - ami igencsak helyénvaló, s örö­ mindezt esztétikai nyereség gyanánt münkre szolgálhat. Mellesleg érdemes könyveljük el (amint azt gyakran meg elővenni és újraolvasni Andersen szép szokták tenni, különösképpen az 1947- meséjét (Rab Zsuzsa fordításában A fü le ­ es változat felvételeinek kísérőszövegei­ müle címet viseli) a kínai császárról, a c í ben), akkor nagyjából tisztában is lehe­ halálról és a csalogányról: ennek alap­ tünk az eredeti változat úgymond „prob­ ján írta Stravinsky azt az operáját, lematikus vonásaival”: szertelen, néhol u amelynek anyagaiból a lemezen hallha­ célszerűtlen hangszerelés; lágyabb hang­ tó szimfonikus költeményt komponálta. zás, kevésbé kontrasztos dinamika; gyak­ A csalogány ékes dalával megszabadítja rabban jelentkező színfestő vagy melo­ a kínai császárt a haláltól, és aztán elre­ dikus legato stílus. Az újabb változat ha­ pül, vissza az erdőbe; a császár pedig tásosságát, elementáris erejét tényleg maga üdvözli azokat, akik úgy hitték, botorság lenne tagadni. De az eredeti, halotti ágyához járulnak. így végződik a század eleji partitúra néhol pasztelle­ mese, amelyet Stravinsky a zenekari da­ sebb színei, instrumentális különcségei pasztalatai győzték meg évtizedek alatt rabban még emelkedett utóhanggal lát másfajta, hedonikus örömökben részesí­ a szerzőt. Eszerint az eredeti változat el: a halász dala köszönti a visszatérő tik a hallgatót, amelyekről miért is kelle­ sem lenne feltétlenül olyan „puha”, mint csalogányt. Ez a zárórész a hárfa üres ne annak lemondania. A két változat vi­ amilyennek látszik. Lórin Maazel mind­ kvintjeivel, a vonósok lebegő, pentaton szonya mindenesetre felvet egy olyan azonáltal kategorikusan elhatárolja olva­ jellegű hangzatával, egy rövid akkordi- problémát, amely érinti Maazel interpre­ satát a későbbi verziótól; célja egy minél kus elszíneződés fojtott feszültségével, a tációját is. Miközben Stravinsky számta­ inkább m ásik Petruska bemutatása. trombita belenyugvón melankolikus lan helyen egyértelműen az eredeti par­ Nem hiányzik persze a drámaiság, a énekével (Mahler, Rachmaninov és Berg titúra ellenében hoz döntéseket az 1947- pantomimszerű gesztikuláció hevessége öröklét-zenéinek asszociációit felkeltve) es változatban, bizonyos változtatásai Petruska és a mór jeleneteiből, de a fel­ felidézi azt az egyszerre felemelő és értelmezhetők az 1911-es változat kor­ vétel poénja nyilvánvalóan nem ez. Ha­ szorongató távlatot, amelyben már élet rekciójaként, illetve kiegészítéseként. nem éppenséggel az, hogy a zsigeri ha­ és halál mondhatni egyre megy. A le­ Felmerülhet bennünk, hogy ez utóbbiak táskeltés elemi eszközeiről lemondva, mez azonban nem hagyja magára hall­ részben nem az új koncepció gyümöl­ viszont egy rafinált zenekari kultúra vá­ gatóját a borongós gondolatokkal: rá­ csei, hanem olyan elképzelések, ame­ lasztékosabb érzéki gyönyörűségeit kí­ adásként az utolsó trackről még meg­ lyek már 1911-ben is a műhöz tartoztak, nálva győzzön meg a mű igazáról. A Bé­ hallgathatjuk a Tűzijátékot. Az igénye­ de írásos rögzítésüknek (vagy a már csi Filharmonikusok puha és rugalmas, sen és ökonomikusán bombasztikus rögzített elképzelés nyomatékosításá­ de egyúttal magvas-tartalmas vonós­ „fantázia” kifogástalanul kivitelezett stan­ nak) szükségességéről csak zenekari hangzása, finoman pulzáló fafúvósállá- dard interpretációban hangzik fel. próbák, elégtelen előadások súlyos ta- sai, elegánsan kidolgozott ütőseffektusai Péteri Lóránt

2000. JÚNIUS 19 r i t i k a

fi avlovits to ck h a u sen Viharmadár-szonáta Helikopter-vonósnégyes

• 2000 The Szeged International • Montaigne Auvidis - MusiCDome • Guitar Festival •

1995. június 26-án négy helikopter - fedél­ Portrélemezzel mutatkozik be egy szegedi fi­ zetén egy-egy zenésszel, hangmérnökkel, atalember (1973), aki minden jel szerint rene­ televíziós közvetítő személyzettel és termé­ szánsz alkat: koncertező gitárművész, termé­ szetesen pilótával - emelkedett fel Amszter­ keny komponista, egyetemi előadó (a JATE damban. A Holland Fesztivál közönsége te­ bölcsészettudományi karán tanít zenetörténe­ levíziótornyokon figyelhette a produkciót, tet) és művészeti vezető (javarészt ő szervezi és a földi irányítás (létszáma ad lib.) gon­ és irányítja a Szegedi Nemzetközi Gitárfeszti­ Henry Purcell: Öt darab doskodott arról, hogy a hangfalakon jó mi­ vált és -Versenyt). Első nemzetközi verseny­ Ludwig van Beethoven: Három bagatell nőségben megszólaljon az Arditti-vonósné- díját játékosként kapta, mégpedig kortárs ze­ (Pavlovits Dávid átirata) gyes - a kontrollmonitorok segítségével jól Pavlovits Dávid: 11 Amethysts, neszerzőtől (Bartlomiej Budzinsky különdíja összehangolt - játéka is. A világpremieren a í* Viharmadár-szonáta ciklusának - Öt improvizáció - legjobb elő­ Isaac Albéniz: Asturias gépek háromszor (a menetrend nagy úr!) adásáért; Zory Nemzetközi Gitárverseny, 0 J. S. Bach: g-moll Siciliana emelkedtek a fel: délután fél ötkor, fél hét­ 1994), majd a XII. Esztergomi Gitárversenyen Pavlovits Dávid - gitár kor és fél kilenckor, minden alkalommal a (1995) aratott fölényes győzelme után rászán­ szerző bevezető szavai után. Leszálláskor ta magát az alkotói megmérettetésre is, és a > pedig „kötetlen beszélgetés keretében” siker itt sem maradt el: Viharmadár-szonátáját Stockhausen meghallgatta a közönség véle­ a zsűri különdíjjal jutalmazta a Viareggióban d ményét. Az előadás körülményeinek leírásá­ rendezett nemzetközi zeneszerzővérsenyen ból kicsengő irónia ne vezessen félre senkit. (1998). Életrajzához ezenkívül számos hazai & Az irónia csak látszólagos, a megfogalmazás koncert és több európai országban tett sike­ fogyatékosságának rovására írható. res tűmé tartozik még, valamint két ösztöndíj: Stockhausen ebben a kompozíciójában egy Pavlovits kimagasló tehetségét Szeged város ven-bagatellek folytatják a műsort: az A-dúr álmát valósította meg, márpedig az ő álmai művészeti ösztöndíjával 1998-ban, a zene­ darabban (op. 119/4) a klasszikus struktúra, adekvát válaszokat rejtenek zenei és általá­ szerzők, zenetudósok és zenekritikusok szá­ az a-mollban (op. 119/9) a virtuóz tempó, nos kérdésekre egyaránt. íme az álom, mely mára létesített Kodály Zoltán-ösztöndíjjal egy korábbi opusban (33/4) pedig a paszto- kommentárt, azt hiszem, nem igényel: 1999-ben méltányolták. Utóbbit zeneszerzői rális hangvétel ébreszt bennünk egyre foko­ „Négy kvartettjátékost láttam az égen négy minőségében nyerte el, ám legalább ugyan­ zódó figyelmet a művek szépsége és az in­ helikopterben, és játszottak. Ezzel egy idő­ ilyen eséllyel az ifjú előadóművészeknek kiírt terpretáló gazdag fantáziája iránt. S ekkor lép ben embereket láttam egy nagy auditórium­ Fischer Annie-ösztöndíjra is pályázhatott vol­ színre a zeneszerző Pavlovits, hogy saját „ba- ban, mások kint álltak a szabadban egy köz­ na - ezt a most megjelent CD egyértelműen gatelljeivel” meglepje és meghódítsa az em­ téren. Előttük négy, televíziókból és hang­ tanúsítja. A korong élő koncertek felvételeit bert. A ll Amethysts címet viselő sorozat csu­ szórókból álló torony állt, balra, balközépen, adja közre; anyaga úgyszólván teljes egészé­ pa finoman megmunkált gyöngyszem, csillo­ jobbközépen és jobbra, a hagyományos ben a szegedi Impala Ház estjéről való (2000. gó füzér egy-másfél perces kellemes hallgat- kvartett-ülésrend szerint." január 20.), csupán a zárószám helyszíne nivalókból. Engem, a zenefogyasztót változa­ Zseniális vízió a földtől elszakadó zenéről, a más, nevezetesen a Rádió Márványterme, tosságával is, hangszerszerűségével is lebilin­ zaj mindenhatóságáról, zenész és közönsé­ ahogy a lekonferálásból kiderül (elég szokat­ cselt, de a zeneüzlettel foglalkozókat sem gének végérvényesen megszűnni látszó lan módon, mert tapson kívül, egyebet az hagyta hidegen, hiszen a patinás és kemé­ kapcsolatáról, virtualitásról, a technika meg- ilyen CD-kiadványokon nem szokás rögzíte­ nyen piacorientált Ricordi cég müncheni fili- zabolázásáról és azokról az energiákról, me­ ni, a bemondó szövege tehát merőben feles­ áléja jelentette meg 1999-ben. Helyet kapott a lyeket a felvétel utolsó negyedpercében a leges). A szerkesztés koncepciózus és szak­ CD-n a már említett díjnyertes Pavlovits-mű csendért folytatunk, a csendért, mely éppen szerű; szembetűnő erénye, hogy sokoldalú is, a Stormbird Sonata; hagyományos három- a lemezen válik a katarzis kimeríthetetlen bemutatkozásra kínál alkalmat az előadónak. tételes szerkezete (Toccata, Largo, Scherzo) forrásává, a csendért, mely, úgy tűnik, a ze­ Purcell apró remekeiben (5 pieces) például érdekes, szellemesen megkomponált zenei ne legősibb és legintenzívebb, még napja­ Pavlovits kivételes formaérzéke és karakteri- ötleteket foglal szilárd keretbe, és olyannyira inkban is hatni képes potenciája - némi zálókészsége mellett iskolázottsága, technikai koncertképes, hogy még egy remek Albéniz- kommentárt mégis megengedve magamnak. felkészültsége is érvényre jut, amit a szegedi darab (Asturias) után is impozáns fináléja a A beinduló rotorok hangja és sebessége kar­ konzervatóriumban töltött évek után a salz­ portré igényével készült programnak. A mesterként irányítja az előadókat. A 31 per­ burgi Mozarteum koncertosztályában (1994), Bach-Siciliana már csak appendix, újabb vo­ ces kompozíció formáját maga az esemény valamint a darmstadti zeneakadémián tökéle­ nással nem járul hozzá Pavlovits Dávid ro­ határozza meg: 1. felszállás, 2. három formu­ tesített (1998-ban kitüntetéses művészdiplo­ konszenves arcképéhez. laciklus lefutása (az emelkedés, a tetőpontra máját is Darmstadtban szerezte meg). Beetho- Kerényi Mária érés és a leereszkedés eseményéhez igazod-

20 2000. JÚNIUS essiaen Húsz pillantás a gyermek Jézusra

• Teldec - W arner •

Vannak olyan művek, melyekben újra és új­ ra meg kell mártóznia előadóknak és hall­ gatóknak. Messiaen monumentális zongora­ ciklusa ilyen mű. (Örvendetes fejleménye hazai koncertéletünknek, hogy Csalog Gá­ bor az idei Tavaszi Fesztiválon vállalta az e < f g w > alámerülést.) Az 1945-ös párizsi bemutatóra Karlheinz Stockhausen az egyik szem- és fültanú így emlékszik Olivier Messiaen V Helikopter-vonósnégyes vissza: „Valahányszor csak hallgatom ez ^ Vingt Regards sur l’Enfant-Jésus (Arditti Quartet Edition, vol. 35) utóbbi kompozíciót, szüntelenül magam (Húsz pillantás a gyermek Jézusra) Pierre-Laurent Aimard - zongora w Arditti-vonósnégyes előtt látom és látni fogom Messiaent, ahogy Irvine Arditti - hegedű éti távolba néző tekintettel áll a zongora mel­ 3 David Alberman - hegedű Garth Knox - brácsa lett, s mielőtt még Yvonne Loriod előadásá­ éti Rohan de Saram - cselló ban felhangoznának a darabok, minden té­ tel előtt elmondja a műveket értelmező-fel- X táró szavakat, mit sem törődve a terem gú­ nyos kuncogásával, ahol lesben álltak mind­ X azok, akik számára ő egy személyben jelen­ tett tréfamestert, rossz irodalmárt és olyan U u muzsikust, aki önmagát is ámítja, mielőtt másokat félrevezet.” (Pintér Csilla Mária for­ 0 dítása, aki kitűnő elemző tanulmányt publi­ S kált a Pannonhalmi Szemle 98/4. számában a Messiaen- és Loriod-tanítvány Hákon Aust- bo fenti műről készült Naxos-felvételéről.) sek, hozzátéve, hogy Loriod felvétele to­ Yvonne Loriod korszakos jelentőségű elő­ vábbra is a megkerülhetetlen kategóriába adása és felvétele óta (Erato) a legtöbb zon­ tartozik. A felhevült hangulatú kritikák is­ va), 3- földreszállás a motorok leállásával és gorista, aki vállalkozik a mű megszólalta­ merete ellenére magam szkeptikusan fog­ a beálló csend. Ha valaki ebben a szerkezet­ tására Messiaen tágabb vagy szűkebb kör­ tam hozzá a CD hallgatásához. Aimard-t iz­ ben a klasszikus formaelvek megjelenítését nyezetében töltött hosszabb-rövidebb időt, galmas, kitűnő pianisztikus adottságú zon­ látja, vagy egy öttételes szimmetrikus ciklus­ melynek hangsúlyozása az előadó részéről goristának ismertem, aki nagy feszültségű rendet vél felfedezni (és egyenesen Bartók egyfajta legitimációt, „felkentséget” is invol­ produkciókat képes létrehozni. A belőle 4. és 5. kvartettjére asszociál), az bizonyára vál. Az idő előrehaladtával egyre kevesebb áradó és benne felgyülemlő feszültség nem téved nagyot, bár Stockhausen egy szó­ ilyen legitimációs törekvésre lesz lehetőség, azonban néha az idegesség (jelen esetben val sem utal (talán mert természetes) ezen ami a mű szempontjából egyáltalán nem az idegek feszítettségének értelmében hasz­ tényezők jelenlétére. (Nem voltam jelen az hátrányos: a darab bemutatója óta eltelt nálom e kifejezést) látszatát keltette szá­ amszterdami premieren, így nem tudhatom, több mint fél évszázad és a szerző halála momra, ami legtöbbször a türelmetlenség hogy ebben az értelemben Stockhausen be- utáni nyolcadik év lassan-lassan elegen­ benyomásával párosult. Messiaen műve igen szélt-e a darab formájáról.) dőnek bizonyul arra, hogy a Húsz pillan­ nagy önfegyelmet, koncentrációt és belső Ez a lemez nem azonos az élő megjelenítés­ tás. .. elkezdje - interpretációs szempontból nyugalmat igényel, az idővel szembeni alá­ sel. Fontos a „nem azonosságot” hangsú­ - önálló életét. zatot. lyozni, hogy világos legyen: a felvétel érté­ Pierre-Laurent Aimard új lemeze azonban Bevallom, Aimard-t sok vonatkozásban nem két nem az adja, hogy mennyi maradt meg még az „apostoli” vonulathoz tartozik. 1973- tartottam a mű megfelelő médiumának, de az előadás élményéből, és mennyit tud köz­ ban, tizenhat évesen Aimard megnyeri a elismerem: tévedtem. Mára spirituális érte­ vetíteni belőle. A felvétel más. A helyszínen Messiaen-versenyt, ami egyben nemzetközi lemben is megérett a mű rögzítésére. Elő­ optimális esetben is egyszer hat, míg a fel­ karrierjének nyitánya. Kapcsolata a Messiaen adásának szerves részévé vált a kontempla­ vételt magam „első nekifutásra”, megszakí­ házaspárral a CD kísérőfüzetében fotókkal tiv hang, ám a rá jellemző szenvedélyes, el­ tás nélkül négyszer hallgattam végig, és va­ és írásokkal meglehetősen alaposan - talán ragadtatott tónusból semmit sem adott fel. lószínű, hogy minden további meghallgatás­ egy kicsi túlzóan is - dokumentált. A CD a Őszintén ajánlhatom ezt a felvételt azoknak, kor is élni fogok az ismétlés (ad lib.) le­ nyugati szaksajtóban lelkes, elragadtatott fo­ akik eddig elmulasztották Messiaen mester­ hetőségével. gadtatásra talált, Aimard előadásáról szinte művének megismerését. Molnár Szabolcs csak felsőfokban nyilatkoznak a recenzen- Molnár Szabolcs

2000. JÚNIUS 21 (Kritik a

reat Pianists Az Anda-legendák közül az első CD-n a há­ Anda Géza rom Bartók-verseny hallható. Legendás maga a koncert, melyen Anda a három darabot egy estén szólaltatta meg, és hanglemezlegendá­ • Philips - Universal • vá vált a Fricsay-felvétel is. (Azt, hogy Anda Bartók-játéka referencia, nyilván nem kell bi­ zonygatnom.) A másik nagy legenda a Mo­ A század nagy zongoristáinak sorában Anda zart zongoraverseny-oeuvre. Igaz, e lemezen Géza neve nyilván senkinek sem szúr sze­ „csak” egy cfarab idézi meg a legendát - bár­ met. A CD összeállítása reprezentatív. Anda csak a Clara Haskillal felvett Esz-dúr kettős- jelentősége és nagysága ezen összeállítás versenyt is meghallgathatnánk ezen a CD-n! alapján is érzékelhető, ami hiányzik róla, az -, de ez az egy is világossá teszi, hogy az An- ezúttal tényleg a két CD szabta terjedelemre dáéhoz hasonló vállalkozásoknak csak egyet­ Bartók Béla: Zongoraversenyek 1-2-3 fogható. A sorozattal kapcsolatban egyszer­ len elérhető célja lehetséges: megközelíteni RSO Berlin, vezényel Fricsay Ferenc egyszer megfogalmazott kritika - miért szere­ ezt a színvonalat, hisz túlszárnyalni képtelen­ Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr zongoraverseny, K. 467 pel éppen ez a zongorista, és miért nem ség. A lemez legfájdalmasabb pillanatai Cho­ Salzburgi Mozarteum Camerata Academica, amaz, a program miért csak egy szeletét mu­ pin légies keringői. 1976-ban, azóta tudjuk, vezényel: Anda Géza; Chopin: Keringők tatja meg az előadó művészetének stb. - ezút­ Anda e darabokkal búcsúzott. tal célt tévesztene. Molnár Szabolcs

t Pieces for Guitar Ki & Fortepiano ® e n e ROSSI NI-CARCASSI, MERTZ, HUMMEL londarabokat, a két korabeli átdolgozó - gi­ gitárra és fortepianóra tárművész - hozzáállásának különbözőségét ILKKA VIRTA \ guitar a kétféle autentikus instrumentummal is MIKLÓS SPÄ fortepi hangsúlyozza. Sajnos szinte semmit sem tu­ • Hungaroton Classic • dunk meg a finnországi gyűjtő, Pekka Va- paavuori tulajdonában lévő, kivételesen szép hangú, Konrad Graf-féle 1827-es datálású for- Boldog északiak! - mondom az új Hungaro- tepianóról. A régi hangszerek elbűvölő színe­ ton-korongon megszólaló Rossini-, Verdi-me- inek, zamatainak szerelmesei számára pedig lódiákat Carcassi és Mertz korabeli feldolgo­ ennek az igen jól karban tartott, eredeti (te­ zásában háttérzeneként hallgatva, miközben hát, ha nem csalódom: nem kópia) hangszer­ a kísérőfüzetet olvasgatom. Ilkka Virta ismer­ nek a hangja és persze Spányi érzékeny játé­ tetőszövege benne van magyarul is, s hála ka jelenti a lemez legnagyobb vonzerejét. Vajda Tünde fordításának, kirajzolódik előt­ Matteo Carcassi: Két ária (Rossini Mózes nyomán), Egy korszak (a 19. század első negyede), egy Johann Kaspar Mertz: Divertissement a Rigoletto motívumaira, tem a felvétel története. No nem világrengető város (Bécs) másik arcát ismerhetjük meg e Mazurka, Barcarole, Vízi utazás a Traunsee-n, dologról van szó, csupán arról, hogy a világ Einsiedel-i erdei haran; Johann Nepomuk Hummel: kiadványból. Az úgynevezett Schubertiádá- boldogabb tájain, melyekről én személy sze­ Potpourri gitárra és fortepianóra darabjai kon a tánczene mellett időről időre remek­ rint szégyenletesen keveset tudok, van egy Ilkka Virta - gitár művek is megszólaltak. A kis- és középpol­ általam ismeretlen (finn) város, Oulu, és ott a Spányi Miklós - fortepiano gárság szalonjainak világában csupán egy konzervatórium tanárai CD-ket (is) készíte­ elegáns, könnyed zenei köznyelv kapott he­ nek. Aztán van egy (finn) lemezcég, Alba Re­ lyet, ennek az igényes, de valljuk be, nem túl cords, s már meg sem lepődöm azon, hogy jól ismer. Magyar vagyok, tehát a Hungaroton mély és eredeti „prózának” vagyunk részesei eddig erről sem tudtam semmit, bár egy is­ márkanév még közelebb hozza szívemhez mi is, ha az új Hungaroton-korongot hallgat­ mert nagyvárosban működik: Tamperében), ezt a nálunk megjelent CD-t. Maga a meghall­ juk. Boldogok azok a távoli északi akadémis- s arra vállalkozik, hogy publikálja egy másik gatás is élvezetes: szórakoztató zenét hallunk ták, akiknek professzorai ilyen anyanyelvi fo­ város konzervatóriumában tanító nemzetközi a XIX. század elejéről, igazi házimuzsikát. A kon képesek „bécsiek” s közép-európaiak hírű professzorok exportképes produkcióit. középiskolás fokon megírt kísérő sorok hasz­ lenni. S vannak technikai lehetőségeik - a fel­ Szerencsére magyar vagyok, tehát (?) isme­ na, hogy a szerzők életrajzi adatain kívül fel­ vétel kiváló stúdiómunkára vall), s van ambí­ rem Spányi Miklós nevét, (bár hangversenyen sejlik egy kultúrtörténeti vázlat is. A lemez ciójuk is, hogy ebben a ritka repertoárban (is) itthon őt magát igen ritkán lehet hallani), akit egyik előadója írta az ismertetőt, a különle­ halhatatlanná tegyék nevüket. Ja, ehhez per­ azért a világ zenehallgató közönsége, főleg a gességeket jó házigazdához illően kínálgatja. sze a Hungaroton is kellett! Sok sikert kívá­ hanglemezdíjakra (is) figyelő nemzetközi Szakértője a pengetős hangszereknek, maga nunk minden említettnek a finn-magyar test­ közvélemény elsősorban BIS márkanév alatt is restaurál és a régi darabok alapján hitelesen vériség nevében. Tesszük ezt jó lelkiismeret­ megjelenő Carl Philipp Emanuel Bach-soro- rekonstruál instrumentumokat. Előadóként tel, hiszen a produkció minden elemében zatai, a billentyűs versenyművek, illetve a pedig jó stílusérzékkel különíti el egymástól a kellemes, élvezetes és fogyasztható! szólódarabok felvételei révén természetesen Rossini- és Verdi-operarészleteit felidéző sza­ Farkas Virág

22 2000. JÚNIUS Al / a s s z i k u s

•1

age Művek ütőhangszerekre 1935-1941 John Cage: Seventy-Four (Első változat, Második változat); Évszakok; • Hungaroton Classic • Concerto preparált zongorára és kamarazenekarra; Szvit játékzongorára; Szvit játékzongorára age Lou Harrison hangszerelésében; É vszakok Margaret Leng Tan - preparált zongora, játékzongora; American Composers Orchestra, vezényel: Dennis Russel Davies • ECM New Series - MusiCDome •

John Cage ütőhangszerre készült kompozí­ ciói (hat lemezre) tervezett összkiadásának első darabját hallgatva, különösebb jóste­ hetség nélkül is ki lehet jelenteni, hogy az Amadinda felvételei a Cage zenéje iránt ér­ deklődő és e zenére fogékony publikum számára a jövőben referenciaértékű leme­ zek lesznek. Az összkiadást előkészítő for­ John Cage Q uartet, 1935 ráskutatás tapasztalatait a kísérőfüzetben (hangszerelte Váczi Zoltán); összefoglaló Wilheim András tanulmányá­ Trio, 1936; ból az is kiderül, hogy a felvételek Cage ál­ Imaginary Landscape, No. 1; First C o nstru ctio n, 1939; tal autorizáltnak tekinthető, a művek ko­ Second C o nstru ctio n, 1940; rábban ismert forrásaitól, kiadványaitól ki- Livin Room M usic, 1940; sebb-nagyobb mértékben eltérő változatai­ Cage-Lou Harrison: ra fognak támaszkodni. Tehát amíg Cage Double M usic, 1941; kompozícióinak kritikai kiadása el nem ké­ Amadinda Ütőegyüttes (Bojtos Károly, Holló Aurél, szül, addig ez a felvétel lesz Cage ütőhang­ Rácz Zoltán, Váczi Zoltán) szeres zenéjének (hangzó) kritikai összki­ Kocsis Zoltán - zongora adása, ami a fentebb említett referenciaér­ Pusztai Gábor - ütőhangszerek téknél összehasonlíthatatlanul nagyobb ér­ téket fog képviselni. „Ez a felvétel nem jö­ hetett volna létre a nélkül a segítség nélkül, amit a John Cage-dzsel való személyes együttműködés jelentett. Már az előkészü­ nulmányozásától és egybevetésétől lehetett emlékeit az általuk annak idején használt letek során világos volt, hogy a nyomtatott remélni. Felejthetetlen - s felbecsülhetetlen hangszerekről, a kottából alig sejthető já­ kották (s nem egy esetben azok a kézirat­ hasznú - az a hét, melyet e sorok írója téktechnikai megoldásokról; kiderült, fakszimilék, amelyek szintén üzleti forga­ (Wilheim András) Rácz Zoltánnal John Ca­ hogy mindenre pontosan emlékszik, s lomban voltak egy időben) számos pontat­ ge lakásában tölthetett 1992 januárjában. hogy azok az emlékek nagyon is lényeges, lanságot, tisztázatlanságot, sejthetően: hi­ (...) Ez a hét arról is meggyőzött bennün­ megkerülhetetlen instrukciók a mai elő­ bákat tartalmaznak. Ezekre egyértelmű ket, hogy egy mítosszal is le kell számolni adó számára.” megoldásokat csak a primer források átta­ - még akkor is, ha e mítosz megalkotója és Az Amadinda felkészültségét, a játék minő­ első számú terjesztője maga John Cage ségét e helyütt felesleges méltatni, elég ta­ volt. Szinte egyetértés van abban a zené­ lán annyi, hogy teljesítményük talán hoz­ szek között, hogy Cage-et nem érdekelte zájárul ahhoz, hogy ne váljon valósággá az műveinek felvétele, s az is szinte közhely­ a félelem, miszerint Cage fontossága a számba megy, hogy visszautasított minden szerző halálával megszűnik majd. érdeklődést régi műveinek részletproblé­ Az ECM Cage-lemezének vitathatatlan kva­ mái iránt, azzal az automatikus válaszfor­ litásaihoz képest indokolatlanul kevés he­ mulával, hogy -oly régen volt, nem emlék­ lyem maradt az érdemi méltatásra. A felvé­ szem«. Ezekben a napokban megbizonyo­ tel legzavarbaejtőbb és számomra legmeg- sodtunk e közvélekedés ellenkezőjéről. indítóbb része a Lou Harrison által készí­ Az érdeklődés komolyságát, a forráselem­ tett, a CD-n afféle ráadásszám benyomását ző munka igényességét látva, Cage bízott keltő, Játékzongora-szvit zenekari változa­ vállalkozásunkban, meghallgatta és véle­ ta, mely rám revelációként hatott. ményezte a korábbi felvételeket, felidézte Molnár Szabolcs

2000. június 23 r i t i k a

'ALESSANDRO A lessandro Scarlatti SCARLATTI 'NICHOLAS ^)travinsky CANTATAS 'VOLUME IT1 MlOEGANI Kantáták V RC A P I A N A CA O F .M V Hegedűverseny B'R IA'N ASA'U'A I

• Deutsche Harmonia Mundi • EMI • - BMG •

A most 26 esztendős Maxim Vengerov, egy­ Összkiadások készítése mindig veszedel­ kori szibériai kistigris, mára a világ fiatal he­ mes vállalkozás: a rendelkezésre álló, vi­ gedűseinek talán legjobbjaként jegyzett kép­ szonylag rövid idő alatt nehéz több tucat viselője, úgy látszik, szalonképes lett Angliá­ NEL SILEKZIO COM UNE • FERMA OMA! • CIO R» W l t . V azonos műfajú művet egyformán átgondol­ PIANGO, SOSPIRO E PESO • SON SÓ QUAl PÍÚ- M 'lNt.ÖAfBRA ban. Az ezüstbetűkkel kiemelt „Venge- tan, egyformán kidolgozottan és éretten rov/Rostropovich” felirat legalábbis erről rögzíteni. Az erre a feladatra vállalkozó elő­ árulkodik. Mindenesetre tény, hogy az EMI adók gyakran csak fáradt, a rutinszerűen Alessandro Scarlatti „kölcsönkérte” őt egy abszolút sztárlemezre a sorozatgyártástól megcsömörlött, sporttelje­ Nel silenzio comune, Teldectől, ahol kizárólagos sztárszerződéssel Ferma omai, sítményekre emlékeztető felvételeket tud­ immár a zeneirodalom legjelentősebb darab­ Clori vezzosa, e bella, nak bemutatni. Persze akad néhány kivétel. Piango, sospiro, e peno, jait CD-re játszotta. Ennek a mostani korong­ Ilyen például a Nicolas McGegan irányítása Non so qual pin m’ingombra nak az a sajátossága, hogy az előkelő képes alatt készült Alessandro Scarlatti kantáta­ Brian Asawa - kontratenor magazinok sztárjai közé is besorolja hegedű­ összkiadás harmadik lemezén hallható kan­ Arcadian Academy, vezényel: sünket: az orosz-szovjet emigráció kiválósá­ Nicholas McGegan táták felvétele is. Annak ellenére, hogy ez gait befogadja a (leg)felső tízezer. Olyan ima­ az előadás inkább szokványosnak, mint ge ez, amely évek-évtizedek óta meghatároz­ eredetinek mondható, s valódi interpretá­ za az orosz zene nyugati recepcióját. Nem ció, újrateremtés helyett megelégszik egy véletlen, hogy Csajkovszkij egy anadalító rá­ közvetítőszereppel mű és hallgató között, adásszám keretében jelenik meg a program mindenképpen érdemes a figyelmünkre. végén. A zenei főfogás Stravinsky hegedű- Alessandro Scarlatti műveinek újrafelfede­ versenye, s előételként a felesége, Maja Pli- zése más nagy barokk szerzőkhöz képest szeckaja révén „szalonképes” Rodion Scsed- nagyon későn indult el, s ezért több mint rin kerül terítékre. Az a komponista, akinek hatszáz kantátájának nagy része még ma is egyetlen bizonyítható érdeme, hogy bár az ismeretlen. A magas számot hallva, hajla­ ötvenes években csodagyerekként tűnt fel mosak vagyunk azt gondolni, hogy e mű­ ányérzetet hagy maga után, s a koncepció zeneszerzőként, soha nem volt párttagsági vek többsége a sorozatgyártás egyenes kö­ okaként ezekben a tételekben inkább az könyve, még akkor sem, amikor az Oroszor­ vetkezményeként sablonos. Ezzel szemben énekes technikai hiányosságai sejthetőek. A szági Zeneszerzők Egyesületét vezette az ezen a lemezen megszólaló öt kantáta kísérő együttes, az Arcadian Academy tagjai (egyik elődje Sosztakovics volt) több mint mindegyike, annak ellenére, hogy közülük azonban lendületességükkel és természetes egy évtizeden át. Ne legyünk azonban igaz­ négy szerelmi témára épül, egy-egy külön muzikalitásukkal átsegítik az énekest a ságtalanok az igen termékeny komponistá­ világot tár elénk. Nemcsak a külső té­ holtpontokon, s nem engedik, hogy Asawa val szemben, aki mellesleg jó zongorista is, nyezők, a tételek egymásutánisága, a hang- egyedül irányítva az előadást, nehézkessé elsősorban saját műveinek interpretátora, és szerelés tekintetében, hanem a téma sokol­ tegye azt. így az összjáték tökéletes, ki­ a BMG-Melodya sorozatban szinte teljes dalú és érzékeny megjelenítésében is. A egyensúlyozott interpretációt eredményez, életműve világszerte hozzáférhető lett CD-n. művek pszichológiai árnyaltsága még eb­ amely nem vonja el a figyelmet Scarlatti ze­ A Concerto Cantabile (1998) nem kellemet­ ben a viszonylag tárgyilagos előadásban is néjétől. len zene, Rosztropovics nagy muzsikus, ke­ kidomborodik, sőt talán így még finomabb, Katona Márta vésbé kiváló karmester, közéleti szerepléseit még plasztikusabb benyomást kelt Scarlatti pedig lehet szeretni vagy sem. Most a Lon­ zenéje. A régizene-előadásokban egyre na­ don Symphony Orchestra élén üzembiztos, gyobb tért hódító exhibicionista, magamu­ talán kicsit fáradt, talán kedvetlen is. Maxim togató interpretációk mellett ez a felvétel (neki szól a mű ajánlása, ő játszotta az ősbe­ megnyugtatóan egyszerűnek tűnik. Hiány­ mutatót is) egyáltalán nem elfogódott. Can- zik belőle mindenféle mesterkéltség, manír, tabilében „nyomul”, ha az van előírva (28 mégis életteli, s a részletek gondos megfor­ percben), melankóliájával csábít és hódít a málása révén a kantáták tisztán önmagukért program végén, ha arra van jogosítványa a szólalhatnak meg. Természetesen az ilyen­ szerzőtől. Csak éppen azt nem érzem, ki ez fajta megközelítésnek is vannak hátulütői. a fiatalember azon kívül, hogy istenien „nyo­ Míg a recitativók érzelmi fűtöttsége Brian m ul”, Talán a négytételes Stravinsky-koncert Asawa kontratenor előadásában jól tud ér­ „áll a legjobban neki”. A zeneszerzői vissza­ vényesülni, addig néhány áradóan dalla­ fogottság, az objektivitás látszata, a neo­ mos áriában visszafogottsága talán már hi- klasszicizmus álarca mögött talán bátrabban

2 4 2000. JÚNIUS CLASSICS

O h o p in K eringők

VENG/ROV ARTonus OSTROPOV1CH iwdoR $*meSon\ SHch»dm Jgf Concerto Cor.íoiMÍe „Le a kalappal, uraim, lángész van jelen!” - S*«xj».n»ky • * V-oü« Concerto e mondat Schumann első, zeneszerző kor­ Tchaikovsky társat „felfedező” híres kritikájából való. Ta­ Séf »node Mélancolrque lán épp ennek az írásnak az olvasásakor gondolkodik el először komolyan napjaink embere: milyen lehetett a kor, a világ, amelyben helyet kaphatott ama „fennkölt C Rodion Scsedrin: stíl”, jelzőivel, határozóival, asszociatív ké­ Fryderyk Chopin Concerto Cantabile (1998) peivel. Merthogy a „romantika” széleskörű­ Keringők op. 18, op. 42, Igor Stravinsky: op. 34/1-2, op. 36/1, op. 64/1-2, en általánosító gyűjtőfogalom. A muzsikus Hegedűverseny (D-dúr) op. 69/1-2, op. 70/1-2-3 Csajkovszkij: azon is elgondolkodhat: kizárólag belső hal­ a Szilasi Alex - zongora Melankolikus szerenád, op.26 lással, a kottakép alapján érzett rá idejeko­ Maxim Vengerov - hegedű rán a fiatal Chopin zsenialitására Schumann. o Londoni Szimfonikus Zenekar Ha ez manapság elképzelhetetlen - nos, vezényel: Misztyiszlav Rosztropovics hasonló „feladat” elé állítja Chopin-felvéte- ' lének hallgatóit a 32 esztendős Szilasi Alex. X A 17 keringő megunhatatlannak tűnik elő­ adásában. Megszűnik az idő, s szinte végte- u lenítve akármeddig elhallgatnánk... Hason­ ló nagyságrendű Chopin-élményt számom­ ra kizárólag Vásáry Tamás játéka jelentett lenni többletnek - talán valamiféle „meg- vagy két évtizede. Amikor megszűnnek a szólítottság” ez (ami viszont sohasem szer- zenei kontrollparaméterek, minden alka­ vezhető-szabályozható, nem érkezik meg­ lommal „első élményként” hat a felcsen­ rendelésre). Óhatatlanul felmerül a kérdés: dülő muzsika. hogyan játssza más szerzők zongoradarabja­ Nehéz elképzelni, hogy kottakép közvetíté­ it Szilasi? S vajon képes-e koncerteken is ih­ sével kelt életre, s főképp, biztosra vehető, letett légkör megteremtésére? Bárcsak a kö­ mer hangot adni szenvedélyének, időnként hogy nem írható vissza. (S ha egy szuperér­ zeljövő koncertélete megadná a választ. agresszivitásának ez a valóban fantasztikus zékeny gép képes lenne is rá, az így nyert Vannak érdekes növények, amelyek láttán képességű hegedűs, akit csak azért nem zenei térképből amúgy sem lehetne újra azonnal fellapozzuk a növényhatározót, akartam itt művészként aposztrofálni, mert elővarázsolni hasonló hangzást.) „Chopin hogy megnevezhessük őket. Máskor „csu­ nincsenek kétségei, nincsenek kérdései. keringői elsősorban zongoraművek, vallo­ pán” lenyűgözve gyönyörködünk, s meg „Nyomatja ” a tökéletességet, a magabiztos­ mások, stilizált jellemdarabok, szabadon sem fordul fejünkben az intellektuális ér­ ságot, s teljesen egyformán, minden korszak előadható fantáziák, gyengéd eleganciával deklődés lehetősége. Szilasi játéka min­ mindenféle művében. Korunkat jellemzi, és varázslatosan változó harmóniákkal” - denképp az utóbbi típus rokona. Produk­ hogy sokan őt tartják a legnagyobb hege­ olvasható a kísérőszövegben, s ezt támaszt­ tuma egy szóval leginkább így értékelhető: dűsnek. ja alá a hangfelvétel minden pillanata. tünemény. Farkas Virág Ezúttal kiszabadult a palackból a Chopin- Fittler Katalin zene szelleme. Szilasi kongeniális előadó, sajátjaként kel életre megannyi miniatűr re­ mekmű. Szabadon árad: néha szárnyal a muzsika, máskor elandalít vagy épp elkáp­ ráztat légies szökellésével, lebbenésével. Ha a prizma a fehér fényt színekre bontja - az ilyen zenélés épp megfordítva, ezer színével a teljesség képzetét kelti. Csoda ez a javá­ ból, s mint ilyen, nem összemérhető, nem hasonlítható - interpretációs mértékkel mér­ ve - más felfogásokhoz. Van, amit nem le­ het megtanítani, van, amit nem lehet megta­ nulni. Utánozni is képtelenség. Itt a tehetsé­ gen és az érzékeny fogékonyságon túl kell

2000. JÚNIUS 2 5 D I E T R I

l A c - M j

I

WARNER MUSIC HB SÉMIM VISION m m 1984- jjoa 1.3

frázisát: „született isten; mindennel rendelkezik”. Vagy kö­ K ? c D,ETR,CH zölhet összesítéseket: az ünnepelt több mint ezer dalt rög­ m rS ." FlSCHER-DIESKAU zített több tucat szerzőtől, némelyiket tucatszor is stb. iifumn Journey A cégek közül a mennyiségileg vezető Deutsche Gram­ A film b y mophon küldte most az első díszdobozt. Huszonegy CD, Bfuno Monscungeon Bruno Mon$aingeon időben és műsorban a pálya minden fontos szakaszát és elemét jelezve. (Egyenként is megrendelhetők.) A Franz Schubert Mint magán-ünneplő én is előkeresem néhány kedvence­ Recital met. Over 3 hours of performance and interview material A költő szerelme. Az. 1965-ös sztereó változat a fenti soro­ zatban, a zongoránál Jörg Demus. De van egy még koráb­ bi mono felvételük is Qualiton (= pre-Hungaroton) li- cenckiadásban. Az ilyesmi akkoriban ritkább volt, mint az oxigén a Himaláján. Kivételesen dátumot írtam a frissen vásárolt példány tasakjára: 1961 karácsony. Talán a kora nyári dalestre emlékezve az Erkel Színházban (!), ahol két­ ezren hallgattuk a ciklust visszafojtott lélegzettel, százak a lépcsőkön ülve, állva. A legelevenebb emlék a végső rá­ ECO adásként ellehelt M ondnacht. Egyébként a Dichterliebét ItTSESf énekelte „az évszázad hangversenyén” is (1976, Carnegie Hall, Sony). Ő mesélte, hogy megdelejezetten a partner Horowitz zongorajátékától. Téli utazás. Szintén 1965-ből, Demusszal. Általános véle­ mény szerint legjobb felvétele a műből. Előbb és utóbb Ötven éve csak közhelyeket lehet írni róla: korszakos előadta még Gerald Moore-ral, Barenboimmal (ez szere­ jelentőségű művész, a XX. század (egyik?) legnagyobb pel a fenti szériában) és Brendellel; lemezen, tévéfilmen, énekese, repertoár- és hanglemezrekorder. Mellesleg kar­ élő koncertfelvételen stb. A ’65-ös a DG Originals soroza­ mester, pedagógus, festő és író. Az ellene fölhozott alapos­ tában jelent meg CD-n 1995-ben. alaptalan kifogások is közhelyesek: „túldramatizál”, a ze­ Vándorlegény-dalok. 1952-ben Furtwängler és a Philharmo- nén túllépve jut el az értelemig és tovább... Olykor adottsá­ nia Zenekar társaságában (EMI). A dirigens első Mahler gainak korlátáit is áthágja: miért próbálkozott Wotannal, a vezénylése; mindenki megemlíti, hogy a közös szereplés Hollandival, Kékszakállúval, olasz operákkal? Közhely volt „térítette meg” Furtwänglert az általa addig mellőzött Ma­ „az év száz legjobb Fischer-Dieskau lemeze” típusú éle is. A hlerhez. köszöntő csak az ömlengő szófordulatokat ismételheti, Schubert- és Wolf-dalok Richterrel (DG). Két élő legenda esetleg (a kollégák iránt korántsem elnéző) Schwarzkopf találkozásai. Wolf Mörike-dalait 1973-ban Innsbruckban

26 2000. JÚNIUS

! nem öblös orgánumú Gobbi volt a példaképe. De a Gobbi baritonja „harapós”, az övé nem. Ám ahol a líra és elegan­ cia ad kellő színt a jellemnek, ott ragyog: az elragadóan nemes Posa (Solti, 1965), a megindító Germont (Maazel, 1968; mindkettő Decca) a Bruson énekével vetekszik. Hu­ morát élvezni elég a Bernstein dirigálta Falstaff, a legjobb portrék egyike a Pocakosról. (’66, Sony. Lenny amúgy a le­ gelső élő muzsikusnak tisztelte Dietert.) S nem hagyjuk említetlen az 1959-ben felvett Verdi-áriák ’95-ös EMI-féle újrakiadását sem. Dietrich Fischer-Dieskau megélte a németség legtragiku­ sabb és egyik legsikeresebb évszázadának háromnegyedét. Együtt nőtt fel a világra zúdított náci borzalommal, pályája annak bukásával indulhatott. Nemzetével együtt lábalt ki a szégyenből és emelkedett föl újra. Őszinte művészi-embe­ örökítették meg. A program Budapesten is elhangzott, A ri „önéletrajza” Bruno Monsaingeon filmjében, az Őszi tüzlovas után üdvrivalgó közönséggel. (A fenti szériában utazásban látható (Schubert-műsorral kiegészítve, NVC kapható.) A Schubert-program ’77-ből való, a Tours-i Fesz­ Arts/Warner). Eveinek száma már közelíti a két nagy német tiválról (CD-n a Galleria sorozatban, 1994-ben). Amióta humanistáét, akik mellé régóta képzelem őt: Fischer-Dies­ egy Melódia-lemezről először hallottam a behízelgő lm kau énekéből Goethe és Thomas Mann szellemét hallom. Frühlinget, a dal minden felvételét „ellenőrzőm”, ehhez Azt hiszem, örökké bámulni fogják és vitatkozni róla. Kí­ mérem. A zongora bevezető és átvezető „énekében” senki vánhat-e művész többet? sem közelíti meg Richtert. A kitűnő kísérők: Moore, Wer- Uhrman György ba, Parsons, Graham Johnson, de jelentős, sőt nagy szólis­ ták: Edwin Fischer, Radu Lupu és mások sem. Csak helyszűke miatt nem folytathatom a híres EMI-leme- zekkel: a ,,’6l-es Molnárlánnyal (Moore) és a két Schwarz­ kopf duett-bravúrral (Az ifjú csodakürtje/Széli Grörgy, Wolf Olasz Daloskönyve/Moore). Az operaénekes DFD is a legelsők egyike. A korai DG-Fri- csay-lemezeken Pizarro a legjobb karakteralakítása. Szin­ tén negatív figurával remekel mint Telramund (Kempe, EMI), ám az Isten Wölframnak teremtette. Lehet mérics­ kélni, 1954-ben hol énekelte szebben a Versenydalt és az Esthajnalit; a bayreuthi előadáson (Melodram) vagy ária­ műsorban a londoni stúdióban? Nekem a teljes Tannhäu­ ser lemezen 1960-ban. (A két utóbbi EMI.) Ellenpontként beszélni kell a Sachs-ügyről is. Ifjan megfogadta, hogy a szerepet majd ötvenéves önmagának ajándékozza. Ezt saj­ nos betartotta, és várt, várt... Amikor Jochum pálcája alatt végre „megcsinálta”, a hang megfakult, a benső szenve­ dély túlfinomult, a modor a lényeg elébe nyomult. Pedig ha ’67-ben vállalja a Kubelík-felvételt (MYTO)! Vagy ’70- ben a Karajant (EMI)... Az egyetlen általam ismert „folt” le­ het a személyes lelkiismeretén, hogy a DG-vel visszatartat­ ta a pazarul sikerült Kubelík-előadást: csak ’92-ben lehe­ tett először hallani; Thomas Stewart lett Sachs, a szerel­ mesek Janowitz és Kónya. Az is igaz, hogy Verdi-szerepekben a hangszíne és kifeje­ zésmódja nem a született olaszé. Mondják, hogy a szintén

2000. JÚNIUS 27 Mártires del Compás

vegőjű kis faluban találja magát, amint valaki hangos fájdalommal panaszolja el be nem teljesült szerelmét. Majd melankolikus spanyolos tangó (El tan- gáo) következik (az egyik legjobban si­ került szám), mely leginkább az ének­ hang miatt kevésbé autentikus hang­ zásával egyfajta átmenetet képez az ezt követő „modernebb" stílusok felé. Az ezután következő hét dalban az együttes a fent már említett zenei stí­ lusokban próbálkozik többé-kevésbé megőrizve a flamencóra emlékeztető gitárkíséreteket. Az Oye el libro (Hall­ gass a könyvre) című számban még elektromos gitár is felbukkan néhány ütem erejéig. Két szám érdekessége (leginkább az utolsóé), hogy gitárkísé­ Mártires del Compás Mordiendo el Duende rete, illetve bevezetője e sorok íróját Erato - Warner egy dögös LGT- (spanyolországi kon­ cert-) felvételre emlékezteti.

Jesús Díaz Benjumea - bőgő; Manuel Soto - gitár, sonanta A stíluskavalkádot az utolsó számhoz Manuel Alberto Alvarez - dob; Julio Revílla - gitár tartozó ráadás zárja és egyben kerete­ Chico O cana - ének; Rafael Rodriguez - gitár zi, mely ismét tiszta, feszültséggel teli flamenco, illetve sevillana nótákat tar­ talmaz mintegy feledtetvén az előtte közel félórás zenei kalandozást. Az al­ bum egyfelől érdekes csemege a stílus­ ötvözetek miatt, bár napjaink zenéjét z andalúziai együttes a flamenco gadja meg az ember fantáziáját. Egy folkelemekkel játszani legtöbbször há­ gyökereihez visszanyúlva vall a idő után azonban már jó eséllyel hoz­ lás feladat. Többszöri (elég sok) hallga­ A mindennapi élet történéseiről. Ezt hol zászokunk egyéni stílusához, ami fő­ tás után ez kétségtelen elmondható. humorral fűszerezve, hol erotikával fű­ leg az énekes hangjának köszönhető. Másfelől viszont pontosan a stílusok tötten prezentálja. Dalaikban napjaink Ocana hangja másképp szól, ha fla- váltakozása (akár egy adott számon zenéjének többféle stílusa ötvöződik a mencót énekel, és másképp, ha mo­ belül is) az, ami megtöri még a válto­ spanyol hagyományokkal. Történetek dernebb stílusokban próbálkozik. zatosságot kedvelők által is jogosan el­ hangzanak el reménytelen szerelmek­ A dalszövegeket (melyek ismerete nél­ várható egységes zenei hangulatot. A ről tangó stílusban, szabadfoglalkozá­ kül teljesen másképp hat a CD-n hall­ hallgató alig szabadul a tangó vagy a súak beszélnek nekünk a paradicsom­ ható zene) spanyolul nem értő zene- flamenco hatása alól, amikor váratla­ ról raggea stílusban és latin elemekkel hallgatók is szerencsére olvashatják nul más ritmus- és dallamvilágba ke­ kevert enyhe rockritmusalappal mesé­ angolul és franciául. rül. Vérmérséklettől függően ajánlom lik el a zenészek a szerelmesen meg­ Az album két letisztult flamencodallal a hallgatóknak, én meglehetősen sok­ erőszakolt asszony történetét. indul utánozhatatlan rekedt ibériai szori hallgatás után váltam meggyőz- Szerintem tipikusan az a lemez, ami hangon, mely hallatán az ember hirte­ hetővé. többszöri hallgatásra érik meg, és ra­ len egy forrón remegő, száraz, déli le­ Vörös Eszter 29 2000. JÚNIUS JÚNIUS 2000. Máté J. György (nyersfordításban: fiatalok vagyunk, ra teszi fűszeressé az ételt, amennyire kompozícióit. zongoristaA korábbi mezein le­ többek között szenegáli, kon­ lyet drogárusok, autótolvajok és pros­ próbált éppen, a Phikelela Sakhula nyi zenésztársakra, akik a zulumányoknak hagyo­ megfelelően nem hangszer, egy-egy hanem az emberi hang mes­ a fekete földrész muzsikusai zenekara az új produkción dél-afrikai zulu mu­ gorista Durban utcáit járvaegy elvetődött lerobbant buszpályaudvarra, me­ de felnövünk). Jasper mester azonnal ába keresett Dél-Afrikában: az eszmé­ rik, a ritmust lábdobogással erősítik, a pajzsokon vert ritmikát idézi. kat (Pajzsai­ assegaikkal, ősi dobverőkkel ütöt­ rock együttes neve: Assagai.) már első fellépésükön egy guineai csa­ karról van szó: Lakatos Antal révén land, egy dán, két német,két brazil egy ghanai, és egy mali muzsikus válto­ mos. Manfred Schoof trombitája azon­ morú. vezte el zenekarát, amely éppen annyi­ gói és ghanai zenészek szólaltak meg; zsikusoké a főszerep. A holland zon­ tituáltak vettek birtokukba.teremben Az azonban egyik egy a capella kórus tudta, hogy rátalált arra, amit addig hi­ terei. Éneküket eleven mozgással kísé­ dalok szövege pedig gyakran történelmi politikai, vagy éppen etikai tartalmú. énekelt és dramatizált dalokból ered. A pat gondoskodott a ról. zenei Később egzotikum­ Angélique Kidjo lett a saságtár­ sztárja. De az afrikai részve­ még magyar vonatkozása is lett Jasper „Igazi" mai világzene: mára mindenki fogyasztható, szá­ könnyed és dalla­ ban nem kap nagy szerepet, ami szo­ A A mai zulu tánc és ének háborúbantradicionális dobkíséret a valaha harci ték, innen a valahai angol-afrikai jazz- A Pili-Pili tizenhat éve koncertezik, s vőktől függetlenül is nemzetközi zene­ gatja egymást az egyes számokban. van't Hof évente turnézó A társulatának. jelenlegi lemezen például két hol­ Sakhula

Incwadi Yothando kálimba ütőhangszerek, harmonika Bo -Stief bőgő Ivan Santos - gitár Peter Thiehuis - gitár Dra Diarra - ütőhangszerek Rosanna Tavares (Dél-Afrika) Pili-Pili Phikelela & Sakhula Zulu Choir elektromos zongora, harmonika, Marion - Klein dob, Owusa Boafo - bőgő Phikelela Sakhula Zulu Choir Sibusiso Ngidi vezetésével JARO - Mafioso Manfred Schoof- trombita Crocodile Gumboot Group - ütőhangszerek, berimbau Jasper van'! -Hof zongora, David David Murray, Randy Weston és Ar­ lyája bizonyos pontján afrikaiakkalhazájában készültek a felvételek. nyos apró, méregerős paprikáról ne- boltba siet, hogy megvegye az első ke­ ha nem lehet tudni, hol talál rejtett az kincseket...ember amerikai nagyság pusztán zenehallga- eredménnyel szokottjárni: HankJones dolgozott együtt, s gyakran a jazz ős­ szólistája, ha jól sejtem, arról a bizo­ tók tucatjain olvashatunk arról, híradásokat hogy valamelyik európai vagy tási-ihletmerítési célból kerestevagy fel azt ezt az arab, illetve országot. fekete-afrikai A merítés persze művészi és Chris Hinze, Pharoah Sanders és chie Shepp (a névsor folytatható) pá­ A holland van't billentyűsjátékos, Hof, az egykori Association Jasper C. P. zébe akadó népzenei CD-t, hiszen so­ Afrika Afrika állítólag nem ilyen. Lemezborí­ fhcwadi ^ o t h a n d a

m«t»

Sakhula

azzvilágsztárnak és turistának lenni egyszerre: szinte elképzelhetetlen.Ha egy zenei csillag messzi tájakat ke­ Xufu Xufu C M r

res fel, hogy kipihenje az otthoni éjsza­ kázások fáradalmait, biztos lehetne, ben­ hogy alkalmi titkárok, tisztelőkkíváncsiskodók hada és fogja kísérni min­ lamelyikébe egy sessionre, stúdióba és a vendéglátó mehet város öntudatos ifjú tehetségeivel. Jobb esetben ehet lágot kizáró hotelszoba mikroklímájá­ mennyezetet, a feleségét, len az nyelven érthetet­vartyogó tévét vagy a tele­ Egyik-másik muzsikus, mielőtt pülőtérre aindulna, még re­ gyorsan taxiba den lépését. Lecsalják a jazzklubok va­ a polgármester reprezentációs kere­ ban, a változatosság kedvéért nézheti a egy helyi specialitásokból álló vacsorát téből. Amikor végre levegőhöz jut a vi­ fonon odarendelt alkalmi barátnőt. vágja magát, és a legközelebbi lemez­ J

Ptiike[e| li-Pili & Phikelela & li-Pili

Jn«per van'l Hof»

T Pi Zulu Choir Zulu 1 ■■ -■■■ ' gyományból él mindenki. Amit összegyűjtöttek A azokon a vidékeken, ahol még él valami ebből: Er­ délyben, a Felvidéken... Mellékesen csak annyit: egy „agresszív nép" ennyi szenvedés után nem marad ilyen néma. ENVE G: Azok a tragédiák, amik itt megtörténtek, érintet­ s? fto lenül hagyták a népzene szellemiségét? Sz. Gy.: Legfeljebb annyiban nem, hogy akik még BESZÉLGETÉS SZABADOS GYÖRGGYEL - MÁSODIK RÉSZ tudják, olyan dalokat énekelgetnek, melyek a ha­ gyományban esetleg ma is idevágnak. Viszont Gramofon: A beszélgetést (Gramofon, 2000/5) ott amit s ahogy játszik, amikor a zongora játszik raj­ nem folytatják, nem építik, alkotják tovább a ha­ hagytuk abba, hogy a jazzt játszó ember ugyan­ ta. A hangszer, és aki játszik rajta, egy egység. gyományt. úgy lenyűgöz, ha érdekel minket, hogy hogyan A jazz vonatkozásában érdemes lenne olykor azt Talán nem olyan nehéz kideríteni ennek az okát. és miért csinálja, mint a leghitelesebb Beethoven- is megvizsgálni, hogy vajon miben különbözik egy Voltam egyszer egy zenei fesztiválon a Vajdaság­ interpretátor. Tehát mondhatjuk úgy is, hogy ér­ „szplínes" Bili Evans-triójáték egy mai gitáros, akár ban, ahol mindennap más-más műfaj volt a prog­ zékelnünk kell a zenén áttetsző személyiséget? egy nosztalgikus Beatles-darabtól. Lehet, hogy ramban: klasszikus zene, improvizatív zene, népze­ Szabados György: Nemcsak a személyiséget, ha­ mindkettőben benne van a „szplín", de ott kezdő­ ne stb. A népzenei napon órákon át különböző fal­ nem az abban munkáló szellemet is. Azt tudnunk dik egy kultúra, amikor ezt ki lehet elemezni. És itt vakból származó emberek, pontosabban nótafák kell, hogy akkor válik igazán elemivé vagy hatá­ mindennek jelentősége lehetne; például, hogy az produkálták magukat. Valóban igazi, öreg nótafák. sossá minden, amit az ember csinál, hogyha maga egyik akusztikus, a másik elektronikus, az egyik az Volt köztük olyan nyolcvan éves néni is, akihez oda a személy is elfelejti, hogy van, és kiderül, hogy ő európai műzene összhangrendjén bánatában kéje- kellett menni, és megrángatni, hogy mostő követke­ médium - nem „fekete" médium, hanem „fehér". leg, míg a másik a három legegyszerűbb tonális zik. Gyönyörűen énekelt - azt, amit hatvan-hetven G: Sok olyan zene van, amit az ember évtizedeken funkciót gyakorolja, miközben neoprimitív alapon évvel ezelőtt az anyjától vagy nagyanyjától tanult, keresztül csak mint érzéki örömforrást alkal­ tud közvetíteni valamiféle nosztalgiát, vagy hogy vagy amit az évtizedek során maga is hozzátett. maz, és jó, ha egy idő után egyáltalán megsejt az egyiknek más a frizurája, hogy zakóban ját­ Csakhogy van itt harminc-ötven év, ami kiesett. Ezt valamit abból a lényegből, ami az érzékiség szik. így könnyen rá lehetne jönni arra, hogy Bili követően már a táncházmozgalom körüli jelenség­ mögött húzódik. Ügy tűnik, túlzottan elnyomja Evans nosztalgiája a reménytelen szépséget jelení­ gel kezdték el újra a népzenét játszani, egy új ge­ a szépség, illetve a felszín hatása a zenében ti-e meg, a Beatles pedig a régi nagy, elveszett neráció, s ez nem igazán élő folytonosság. rejtőzködő szellemiséget. Anglia ifjúsága fölött nosztalgiázik, melyben egyéb­ G: Sokáig bírálták ezt a jelenséget az akadémista Sz. Gy.: Valóban így van. Ez is azt mutatja, hogy ként van erő, s nem hagyja el magát. szemléletet képviselő „kultúrfelelősök". mennyire rejtélyes nyelv a zene, és hogy olyan dol­ Az ehhez hasonló összemérésekben tetten lehetne Sz. Gy.: Igen, de mennyire! Teljességgel jogtalan volt gokról is szól, melyekhez bennünk még nincs meg érni a hangulatokat, a szemléletet, amikor már ez a támadás. Ez az a tipikus tévedés, amikor azt hi­ a rálátás képessége, de valahol a tudat alatt már egyértelműen szellemi szférába kerülünk. így van szik, hogy a múlt valami abszolút érvényű képlet. érezzük, hogy itt valami többről van szó. Vagyis esélye annak, hogy azonosítsuk mindazt, ami az Egyébként a táncházmozgalmat városi fiatalok nem véletlen, hogy előbb gyönyörködünk benne, adott kultúrában létező. kezdték, akik elmentek vidékre, és megtanulták a mint hogy tudatosodna. Olyan ez, mint a híres G: Itthon, a népzenei alapokon születő új zene - le­ dalokat, táncokat az öregektől. Viszont mire meg­ Ady-vers, a Fekete zongora; azt hiszem, Rákosi Je­ gyen az jazz vagy akár úgynevezett kortárs tanulták, addigra elmúlt a fiatalságuk, és már nem nő mondta róla: pusztuljak el, ha értem, de zseni­ zene - milyen mértékben tükrözi a lelki- és szel­ alkotóként viszonyultak a zenéhez, vagyis ők nem ális. Ma már máshogy látom én is ezt a verset. lemi állapotunkat, a közérzetünket? lettek termő nótafák. Számomra a Fekete zongora nőnemű lény. Én mint SZ. Gy.: Ami ma népzeneként ismert, vagy annak Valamennyire tanúja is voltam ennek; gyakran hívtak férfi is kapcsolatban vagyok vele - mint a jang a mutatkozik, abban érdekes módon negyven évre különböző előadásokra, vitákra, ahol - kétségbe­ jinnel. Cecil Taylor azt mondja, hogy akkor jó, visszamenőleg nyoma sincs a történéseknek. A ha­ esett „mi lesz a népzenével?!'' felkiáltással - már leg­

30 2000. JÚNIUS többen belátták, hogy nem képesek tovább építeni a erre az egy momentumra időtálló társadalmat és éli, és végiggondolja, hogy istenként mit is érezne, megmaradt szellemi hagyatékot. Én elsősorban az kultúrát lehet fölépíteni. A kölcsönös tisztelet alapja hogy végül is valamit teremtsen. Ezt, vagyis az ön­ improvizativitás lehetőségét hangsúlyoztam ezeken lehet a családnak az államnak, a birodalomnak, a magát cselekvő, teremtő pozícióba helyező ember a vitákon, de nem nagyon értették ezt az egészet. gazdaságnak és még sorolhatnám, minek. Ha ez észjárását nem lehet túlszárnyalni. Ez az első, és Pedig egyet tudni kell: például a kalotaszegi zene a dolog az európai kultúrában is jelen lenne, ha csak ez után érdemes a részletekkel, a kísérletek­ nem úgy született, hogy a nyereg alatt húst puhító nem nevetség tárgyaként minősítenénk az ilyen kel, az elméletekkel foglalkozni. magyarok valahonnan a Bajkál-tó környékéről be­ megnyilvánulásokat, a nyugati civilizáció valószí­ Utóbbiak közül a relativitáselmélet számít alapmű­ hozták ide. Ez a zene - az erdélyi Kallós-iskola te­ nűleg kisebb csődtömeget termelne. nek számomra; melyet Einstein úgy írt meg, hogy óriája szerint - Bethlen Gábor udvarában született a Tehát egyetemes szinten nem lehet félreérteni a ha­ egy középiskolás is meg tudja érteni. magyar parasztzene és az olasz zene egymásra ha­ gyományhoz kötődő metakommunikációt. A régi Említhetném még Heisenberg elméleti fizikusként al­ tásából. Ez nagyon jól illusztrálja a kultúra természe­ világ még kultikus alapon működött, melynek való­ kotott filozófiai következtetéseit, melyet a XX. szá­ tét, mely úgy él, úgy marad eleven, mint maga az di jelentését már egyre kevesebben fogják fel. Mi­ zad egyik legfontosabb könyvének tartok; a címe: élet, hogy feleséget vagy földet hozunk. Továbbá a lyen kultúra az, ahol már nem tudják, mi a kultusz? A rész és az egész. Nem szabad megfeledkeznem kultúra működésének, sőt létének még ennél is előbb Vagyis a szemléletnek az a szintje és komolysága, Hamvas Béláról sem, aki szerintem a XX. század való feltétele, hogy legyen annak géniusza. Ez utób­ amelyben valaki megérti, mert belátja a világ evangélistája volt, és akinek most már olyan írásai­ bi szót korábban kimondani sem lehetett, mivel szel­ nagyszerűségét, és azt magatartásával, munkájá­ hoz is hozzáférhetünk, melyekhez korábban lehe­ lemtörténeti fogalom. Tettén érni abban lehet, hogy val, művészetével, áldozatával dicsőíti. A kultúra tetlen volt. Az utolsó - a Scientia Sacra című mű há­ van egy ember, akinek az agyában ég valami. fogalma mást takar; annak nincs ilyen szent jelle­ rom kötetében található - tanulmányaiban elké­ Hogy mi, azt csak az Isten tudja - meg ő maga. ge. Ez a fogalom csak a tevékenységünkre vonat­ pesztő következetességgel tekinti és világítja át az Vagy ő maga sem tudja, de jön belőle az ízlés és a kozik, illetve annak következményére - melynek a európai kultúrát, melynek alapegységeként jelöli gondolat. Érzi és őrzi a stílust, és ha jön valami új lá­ nyugati civilizációban ma már a nyolcvan százalé­ meg a keresztény-jelenséget. Felismerte, hogy az tomás vagy hangzás, a kettőt úgy éli meg, hogy ka szemét, és talán tíz százaléka kultusz. emberi fundamentumot, Isten és Ember viszonyát egyszer csak megszólal valami merőben új, ami G: Az a szellemiség, amely az ön művészetében kell újra tisztára mosni az ember szívében és a szel­ egyszerre régi is. Ezek nagyon fontos jelenségek, markánsan jelen van, honnan ered? Nem föltét­ lemében ahhoz, hogy újra lehessen teremteni egy melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden lenül zenei vonatkozásokra gondolok, konkrét életképes világot. S ehhez módszert is adott. Mind­ kultúra elsősorban a géniuszában él, s nem puszta filozófiai, irodalmi vagy bármi más összefüggé­ ezt olyan áttetsző nyelven megfogalmazva, hogy ornamentikájában. Ez utóbbi legfeljebb az eredmé­ sek is érdekelnek, melyek érzékelhető formát öl­ kis erőfeszítéssel mindenki megértheti. De első he­ nyeit, a stádiumait, az epizódjait jelentheti, amelyek tenek a Szabados-zenében. lyen kellett volna említenem a Bibliát, mert amit előt­ nem többek, mint a nyomon követés eszközei. Ha S1. Gy.: A kiindulópont, hogy az ember csodálkoz­ te mondtam, inkább elmélkedések, a ráció nagy és pedig egy kultúra nem ment volna át törvényszerű va bámul a világra, és elkezd véleményt alkotni a szép tornamutatványai körébe tartoznak. A Biblia változásokon, már rég halott lenne. dolgokról. Mint keresztény szemléletű avatott, elég azért megkerülhetetlen, mert kinyilatkoztatás, mert Nagyjából már a tudományos vélemények is kez­ fiatalon jöttem rá - buddhizmussal kapcsolatos logosz. Mert ott a szövegek egyben költőiek is; egy­ denek megegyezni abban, hogy nem elsősorban a könyvek hatására -, hogy lehet az ember termé­ szerűek, áttetszőek és kijelentőek. Valami olyat hor­ tárgyi bizonyítékokból kell kikövetkeztetni a távoli szetéhez, fiziológiai, élettani működéséhez harmo­ doznak és adnak át, amit a zene is: felsejlenek be­ múltra vonatkozó információkat, hanem a ma is nikusan illeszkedő szemlélettel is élni. Ahogyan a lőle a nem látszólagos, leglényegesebb dolgok. működő, élő gyakorlatból, a „géniusz" jelenlété­ kifogyhatatlan érdeklődésű gyerekek. Nem abszt­ Szívesen idéznék itt valakitől, akit tévesen materi­ ből. Ez is azt bizonyítja, hogy vannak alaptörvé­ rakt, hanem direkt szemlélettel. Fontos felismerés alista költőnek tartanak, azaz József Attilától: nyek, melyek nem változnak, s hogy a legidőtál- volt számomra, hogy nem a különlegességet kell „...csak ami nincs, annak van bokra, / ami lesz, lóbb információk a szokások. keresni, hanem az egyszerű, mély, tiszta igazsá­ az a virág, / ami van, széthull darabokra..." G: De a zenén kívül már alig van ilyen élő ha­ gokat, pontosabban a valóságot. A tradicionális fi­ G: A tárgyi valóság csak töredékben igaz? gyomány. lozófia inkább ez utóbbira teszi a hangsúlyt. S1. Gy : Az sehogy sem igaz. Az csak látszat. Leg­ SZ. Gy A nyelv. Azért az fantasztikus dolog. Nyil­ Olyan rövid az élet - és nem tudjuk, hogy hány feljebb addig igaz, amíg az igazságot a maga ván nem véletlen, hogy a zene és a nyelv a legin­ életet élünk, de vegyük úgy, hogy egyet -, hogy az részleteiben interpretálja. kább egymást kiegészítő, egymásra ható emberi embernek nincs ideje mindenféle variációkkal fog­ G: Fennáll-e a veszélye annak, hogy az emberben kifejezési eszköz. A zene kozmikusabb, a nyelv lalkozni. Lehetőleg minél többet át kell látni, ilyen annyira letisztulnak, megkristályosodnak a dol­ pedig egy elhatárolódóbb forma. módon le kell egyszerűsíteni mindent annak érde­ gok - az értékek, a felismerések, akár a bölcses­ G És a metakommunikáció? Ezt azért tartom érde­ kében, hogy megszerezzük a bölcsességet, mely séget is megközelítve -, hogy „perfektté" válik? kesnek, mert jelentős különbség van például a „a dolgok végső természetének kikezdhetetlen tu­ Lehet-e ennek a folyamatnak olyan következmé­ távol-keleti és a nyugati ember gesztusrend­ dása" - bebifláztam ezt a mondatot, mert annyira nye, hogy csökkennek a motivációk, és már nem szere között. Ugyanaz a rezdülés akár az el­ tökéletesnek tartom a bölcsesség magyarázatát il­ ad esélyt annak, hogy tovább gazdagodjon? lenkezőjét is jelentheti a két kultúrában. letően. Ez gyorsabb és mélyrehatóbb folyamat, Sz. Gy.: Szerintem nincs ilyen veszély. Az ember 5z. Gy.: Igen, de a legáltalánosabb, legelemibb mint az absztrakció. Így van esély arra, hogy el­ nem tévesztheti össze önmagát semmi mással.- Mi dolgok szintjén nem különböznek. Mondok egy mondhassuk: egyszer és mindenkorra megértet­ emberek csak részjelenségei vagyunk a világnak, példát. Egyszer egy színházi bemutató szünetében tünk bizonyos dolgokat, és azok „mindigre" így mint minden más. Halandók. Tökéletlenek. egy nagyon ismert személyiség mondta a társa­ lesznek, mert azok ilyenek, mert azok vannak. Tehát van mivel foglalkozni, koránt sincs ok arra, ságának a mai japánokról, hogy milyen kis hülye, Nem is annyira régen - még a háború után is aktí­ hogy az ember befejezze a dolgait. Mondta valaki primitív emberek, rabszolgák, hűbéresek stb. van tevékenykedő - egyik fantasztikus tudású zen azt, hogy aki meghal, az tényleg meghal - végér­ Egy darabig hallgattam a magánszámot, végül buddhista mester, E. T. Szuzuki teoretikusan össze­ vényesen? A halál csupán a változás természetes nem álltam meg, hogy megkérdezzem, elgondol- hasonlította a keresztény és a buddhista gondolko­ része. Sőt: maga a változás. A világban minden kodott-e már azon, hogy miért hajol meg egy ja­ dásrendszert és azok szintjeit. Szerinte a világ te­ születik, és él, és hal. Ami nem látható, az az állan­ pán a másik ember felé. Szerinte azért, mert hülye. remtésének kérdését a keresztény nehezen fogja dó. Az „mindigre" van, örök. Csak az a „perfekt"! Ügy tűnik, mégsem - mondtam -, tudniillik azért föl, mert az ő felfogása szerint Isten teremtette azt, Azon át kell mérnünk magunkat és másokat. Ezen hajol meg, hogy a másik is meghajoljon. Ez lehet, aki rejtélyes módon valahol ott fent van, és belát­ méretik és ítéltetik meg minden. És minden zene. hogy nevetséges az európai ember számára, de hatatlan. Ezzel szemben a keleti ember maga át­ Matisz László

2000. JÚNIUS 31 Egy este telefonüzenetet kaptam, hogy Rengeteg részletet olvastam pá­ Shaw Stardust szólóját tanultam meg, még mi­ Herbie Mann Magyarországra készül, lyafutásáról lexikonokban, a szaksajtóban, előtt az első skálát tudtam volna. A középisko­ kapcsolatokat keres a magyar jazzélet- lemezborítókon, de szinte semmit a család­ lás évek alatt nem is engedtek a tánczenekar­ tel. A meglepetéstől majdnem elejtet­ járól. ban játszani, mert én csak improvizálni tudtam. J-IILR.&E. IY|AN|4 Brooklynban születtem, az 1948-ban voltak először kisebb fellépéseim. tem a telefont. Herbie Mann 13 éven át életem első hét-nyolc évét homály fedi. Apai nagy­ Üdülőhelyeken játszottam egy bécsi tangóhar- uralta a Down Beat szavazólistáin a fu­ apám rabbi volt, és Kijevből jött, alig emlékszem monikással. Eljátszottuk a nótákat rövid szólók­ vola kategóriáját. A beboptól a fúzióig rá. Engem sohasem vonzott a vallás. Anyám, aki kal. A hadseregben nem akartam írnok lenni, je­ minden korszakban stilusteremtő volt most 95 éves, Romániából származik. Mindig is lentkeztem meghallgatásra, és felvettek a New mind hangszerén, mind a zene egészét nagyon zárkózott teremtés volt. így azután kis­ York-i helyőrségi tánczenekarba. Ezután Trieszt­ illetően. Az ötvenes évektől kezdődően koromtól kezdve úgy éreztem, jó egyedül lenni. ben állomásoztam három évig, és ez fantaszti­ Ezért talán túlságosan is magabiztos lettem. Úgy kus tapasztalatszerzés volt. Vezettem tánczene­ tudatosan kereste a kapcsolatot külön­ tartom, hogy a kreatív emberek között sok a ma­ kart, jazz combót, rádióműsort csináltam. Jó te­ böző etnikumok zenekultúrájával úgy, gának való. Azt hiszem, az énem és önvédelmi norszaxofonos akartam lenni. Az AI Cohn-, hogy felkereste a zenék élőhelyeit, és képességem nagyon korán kialakult, és ez nagy Zoot Sims-irány követője voltam, akik maguk a ( anyanyelvükön kommunikálva integ­ biztonságot ad. A túlzott magabiztosság és a si­ Lester Young-iskolához tartoztak. Úgy gondol­ rálta a helybéli zenészeket saját együt­ ker azt eredményezte, hogy senkitől soha nem tam, megpróbálkozom a big band-játékkal, de teseivel. Ily módon a világzene első lét­ kérdeztem vagy kértem. Kilencéves koromban nem tudtam jól blattolni, és még mindig nem láttam Benny Goodmant játszani. Anyám vitt el nagyon tudtam a harmóniameneteket. A meg­ rehozói közé tartozik, aki a jazz kifeje­ a Paramountba. Amikor a zenekar felment a hallgatásokon nagy volt a verseny. Mintha AI zéstárát az afrikai, latin, brazil, japán, színpadra, és elkezdték játszani a Let's Dance-t, Cohn sokszorozódott volna meg, mindenkit le- í arab, zsidó, török, örmény zenével bő­ libabőrös lettem. Visszatekintve nem tudom, játszottak. Küszködtem New Yorkban. Mikor vítette. A hetvenes években sikerrel hogy a zene vagy a sugárzó erő váltotta-e ki, de 1953-ban a tangóharmonikás Mat Mathews el­ tört be a pop-rock piacra is. Fiatal te­ az erő volt, ami elvarázsolt. Mikor mindenki hívott, már elkezdtem fuvolázni. Mat eredetileg hetségek egész sorának - többek között Lester Youngot emlegette, nekem Illinois Sam Mostot akarta, aki nem volt szabad. Szó­ Jacquet volt a középpontban, mert ő hipnotizál­ lóznom kellett volna fuvolán, és nem mertem Chick Corea, Miroslav Vitous, Sonny ta a közönséget. Mikor mindenki balra megy, én bevallani, hogy nem tudok. A fuvola még nem Sharrock és nem utolsósorban Zoller At­ jobbra indulok, persze nem politikai értelem­ volt szólóhangszer akkoriban, és egyetlen Sam tila - karrierjét egyengette. A telefon- ben. Jazz tenorszaxofonos akartam lenni, de Most-lemezt találtam támpontul, melyen né­ üzenetből azt is megtudtam, hogy a ro­ nem voltam hajlandó gyakorolni, csak ha valami hány blueskört játszott. Minden szabadidőm­ mán-orosz származású muzsikus a het­ harmonizálási problémával bíbelődtem, vagy ha ben ezzel gyakoroltam, az arrangement-eket te­ venedik születésnapján elhatározta, be kellett valahová illeszkednem. Mikor rájöt­ noron és klarinéton játszottam. Matnek azt tem, hogy fül után tudok játszani, úgy gondol­ mondtam, hogy a fuvolámat javítják, mígnem hogy megvalósítja régi vágyát, és fel­ tam, így kell ezt csinálni. Elég okos voltam, hogy egy este úgy éreztem, itt az idő, kiálltam, vet­ keresi a család származási helyét, ter­ mindig kitűnő muzsikusokkal vegyem körül ma­ tem egy mély levegőt, és elkezdődött, mészetesen ismét zenei világát tágí­ gam. Ők eveztek, én meg a csónak hátuljában új Azért választotta a fuvolát, majd a basszus­ tandó. Romániát alkalmatlan helyszín­ pöfékeltem. klarinétot, mert ezeket szólóhangszerként nek vélve, Magyarországot választotta a ú Részesült-e akadémiai értelemben vett zene­ nemigen használták akkoriban? kelet-európai régióban mint szimpati­ oktatásban? J-l M : Mikor felvettem a basszusklarinétot, már U_M : Próbáltak tanítani, de nem gyakoroltam. a fuvola volt a főhangszerem. A tenorszaxofon és kus zenei és életkörnyezetet. Sejtetni Hallgattam a rádiót, együtt játszottam a leme­ a fuvola számomra nem volt összeegyeztethető, engedte, hogy nem a straight ahead zekkel. Végül is sikeres lettem különösebb ze­ mert a szaxofon tönkretette a fuvola-ansatzomat. jazz, hanem a magyarul beszélő zenék neiskolai oktatás nélkül. Szükségem lenne arra Ezenkívül túl sok jó tenoros volt. Gondoltam, lás­ és muzsikusok társaságát keresi. A Jazz a tudásra, amit elmulasztottam megszerezni. suk, mit tudok kezdeni a basszusklarinéttal, ami Gardenben és a Fonóban lezajlott ápri­ Azt hajtogattam magamnak, Louis Armstrong csak stúdiómunkára volt alkalmas. Nem fektet­ lisi találkozások eredményeképpen se tudta, hogy milyen harmóniai alapokra ját­ tem bele annyi energiát, mint a fuvolába, de csi­ szik, az afrikai zenészek se tudják, akkor ne­ náltam néhány lemezt. Nagyon szeretem a Great már elkezdődtek a lemezfelvételek a kem minek. Ideas Of Western Mann című albumot, melyet Quartet B-vel, és mire a lap az olvasó Szóval Benny Goodman hatására kezdett el kevesen ismernek. Jimmy Rowles játszott rajta, kezébe kerül, remélhetőleg a Babos klarinétozni? az egyik kedvencem, igazi kísérő zongorista, aki Project Romanival is. J-l. M Ő volt a döntő hatás. Legelőször Artie tudja, hogy mikor nem kell játszani. Akkoriban Kaliforniában éltem, ezt is ki kellett próbálni. választanak Brazília elnökének. A koncert után ■U.K/b Három évvel ezelőtt kiderült, hogy rákos Csináltunk négy albumot egy nyáron a Verve- elmentünk egy bárba, és összebarátkoztam Ser­ vagyok. Ilyenkor az ember rádöbben, hogy nek és a Riverside-nak. Ekkor csináltam először gio Mendeszel és másokkal. A többit biztos tu­ nem fog örökké élni. Meg kell találnom a zenei lemezeket saját produkcióban. Orrin Keepnews dod, visszajártam, lemezeket csináltam velük. hitvallásomat, amiről emlékezni fognak rám. adott erre lehetőséget. Olyasvalaki lettem, akiről a közönség sohasem Játszottam brazil zenét, de nem vagyok brazil. Q Szereti az eredeti helyszíneken megtapasz­ tudta, hogy éppen milyen periódusában van. Ek­ Játszottam a feketék zenéjét, és nem vagyok fe­ talni azokat zenéket, melyek éppen az ér­ kor kaptam az igazi oktatást, ekkor vált minden kete. Egy zenei assimilado vagyok. Harminc év­ deklődése középpontjában állnak. így jutott logikussá. Később a külügyminisztérium szer­ vel ezelőtt írtam egy Balalaika Love Song című el Afrikába, Brazíliába, Japánba és így to­ vezte turnén eljutottam Afrikába is. Nyilvánvaló­ dalt. Sokszor ülök a zongoránál, és olyasmik vább. EJonnan a gondolat, hogy valami mást vá vált, hogy bár a jazzben nincs hagyománya a jönnek ki belőlem, amik talán úgy szólnak, kellene játszani, kiállni a sorból? fuvolának, minden etnikum rendelkezik a maga mintha szomorú román, magyar vagy orosz da­ J-l. K/| A fuvolának nem volt hagyománya a ütőkre és fuvolára alapozott zenéjével. lok lennének. A jazztársadalom nagy része fe­ straight ahead jazzben. A bebopban egyáltalán Q Társai között volt egy, aki minket magyaro­ kete, és azt mondják, ez az ő kultúrájuk, és te nem használták. Furcsa újdonság volt a szaxofo­ kat különösen érdekel: Zoller Attila. nem játszhatod igazán, mert nem tartozol kö­ nokhoz, trombitához, pozanhoz, klarinéthoz zéjük. Ha bárki azt állítja, hogy Bili Evans, Gil szokott közönség számára. Egy latin lemez, a Evans, Gerry Mulligan, Stan Getz, Benny Good­ Jungle Fantasy adta az ötletet, hogy fuvoláznom man, Buddy Rich nem tud jazzt játszani, az kellene. A zenetanárom is ajánlotta, akkoriban nem tudja, mi a jazz. Ha a jazz a blues, és a még tanultam. Ezen a lemezen improvizáltak is. blues a fájdalom és a szenvedés szülöttje, ak­ A latin zene sokkal fogyaszthatóbb a közönség kor meg kell mondanom, a fájdalom és a szen­ számára. Addig csak Dizzy Gillespie jutott el vedés senkinek sem kiváltsága. Az európai zsi­ Kubába, hogy jobban megismerje azt a zenei vi­ dók is a hagyományaik között tartják számon a lágot. A jazz közönsége ezt a zenei stílust is el­ fájdalmat és szenvedést. Az egy másfajta blues. fogadta Dizzytől, és ezután már Norman Granz Mondtam magamnak, miért nem mész oda, és is csinált felvételeket a Machito zenekarral és hallgatod meg. Az életem 4/4-ben telt el, de le­ olyan szólistákkal, mint Tito Puente, Willie Rod­ het más ritmusképletet is játszani, az 5/4 is na­ riguez, maga Machito és persze Dizzy. Évekig gyon jó. Meghallgattam a Muzsikás lemezeit és játszottam az afrokubai zenét, mikor megelé­ másokat is. Májusban készülünk befejezni új geltem a két akkordra épülő harmóniavilágát. lemezünket. Mikor befejeztem a zenei anyag Kicsi volt a mozgástér egy Ravel, Satie, Debussy összegyűjtését, rájöttem, hogy az egész túl zenéjén nevelkedett embernek. Egyre frusztrál- szép, túl sima, túl „zenei", kellenek a „hibák", tabb, elégedetlenebb lettem a játékommal. A jJ.K/j j Már nem emlékszem, ki ajánlotta nekem. meg kell az egészet zsírozni. Ekkor a feleségem zenekarom sztárjai az ütősök voltak, én voltam Dave Pike vagy Don Friedman vagy az Atlantic azt mondta: rendben van, rögtön a születésna­ a zenekarvezető, és ők aratták le a babérokat. A lemezkiadótól valaki. Az volt az az együttes, pod után kerekedjünk fel, utazzunk oda, nyisd menedzserem, Norman Granz egy all stars tur­ amely az afrokubai korszak után következett. A ki a füled, és töltekezz. Az este a Quartet B-vel néra készülődött Rióba. Akkor láttam a Fekete zene akkor kezdett el formát ölteni, és elkezd­ megmutatta, hogyan lehet felszítani a tüzet. A Orpheusz című filmet, és teljesen lázba jöttem. tek keresni fiatal muzsikusok, köztük Zoller At­ gitárosuk azt adja, ami hiányzik az én együtte­ Ebből nem maradhatok ki. Fantasztikus csapat tila. Nagyon megtetszett a játéka, és azonnal semből. Ha csak egy számot fel tudunk venni volt. Al Cohn, Zoot Sims, Coleman Hawkins, szerződtettem. Ő volt az egyetlen nem brazil velük, biztos vagyok benne, hogy az lesz a leg­ Roy Eldridge, Jo Jones, Kenny Dorham, Curtis gitáros, akit valaha is hallottam, aki úgy tudott jobb szám az egész albumon. Jövőre visszajö­ Fuller. Azt mondtam Normannek: ha nem visz játszani, mint Baden Powell. Az összes többi vök, és itt töltök legalább két hónapot. A mos­ el, örökre elveszít egy ügyfelet, mert én öngyil­ amerikai zenész igen leegyszerűsítve játszotta tani egy-két dal lehet az ízelítő és eligazító, kos leszek, elegem van abból, amit játszok, a brazil zenét. Baden Powell sokkal bonyolul­ hogy merre menjünk. Elhozom Gil Goldsteint, nem érdekel, mennyit fizet, el kell jutnom Brazí­ tabb ritmusokat játszott, és Attila azonnal el­ aki egy fantasztikusan improvizáló tangóhar- liába! Tizenhét órát repültünk, és mikor megér­ kapta. Hogy jobb volt-e a füle, vagy ez a ma­ monikás. Persze ő orosz zsidó, és ismeri eze­ keztünk, mindenki felment a szobába, és lefe­ gyar zene hatása, vagy nyitottabb volt, nem tu­ ket a harmóniákat. Remélem, hogy össze tu­ küdt. Én csak ledobtam a holmimat, itt vagyok dom, de leült, és már játszotta is. Azután el­ dom egyeztetni ezt a zenei hagyományt azzal, Brazíliában, és aludjak!? A portás megkérdezte, ment Japánba gagaku zenekarban eredeti zenét amit én csinálok, és kiegészíthetem zenei szó­ ki vagyok. Herbie Mann, mondom, a fuvolás. játszani. Amikor visszajött, együtt játszottunk kincsemet. Sose hallottam magáról, mondta. Ő nem tudott filmekben. Keresztül-kasul turnéztuk az Egye­ Soha nem mondom meg a zenészeknek, hogy angolul, én se portugálul, annyit megértettem, sült Államokat, és én adtam ki a Gipsy Cry cí­ hogyan játsszanak. A kalandvágyó zenésztársa­ hogy menjünk el egy italra. A harmadik kör mű lemezét. Attilának hihetetlen energiája volt. kat keresem. El tudom képzelni, hogy jövőre után, mikor már értettük egymást, mondtam, Mikor megtudtam, hogy súlyos beteg, szervez­ fesztiválturnéra megyek a magyar zenekarom­ kellene egy brazil dal. Ha majd azt elkezdem tünk egy támogatói fogadást a Long lsland-i gi­ mal, mert olyan nagyszerűek. Montreux-ben játszani, mindenki ismerősként üdvözöl. Elmen­ tármúzeumban, és akkor feljöttem New York­ vagy a North Sea fesztiválon mégsem szerződ­ tünk, és megvettük a kottáját egy ismert brazil ba. Akkor találkoztunk utoljára, körülbelül két tetnék őket, mert ismeretlenek, de ha velem filmdalnak, és az éjjel kigyakoroltam. A koncer­ hónappal azelőtt, hogy eltávozott. jönnek, és bemutatom őket mint az új együtte­ ten, egy blues kellős közepén letettem a fuvolát, Q Beszélgessünk végül arról, hogy mi hozta semet, akkor akár a New York-i Blue Note-ba is felkaptam egy bambuszfuvolát, és bejátszottam most ide. Hosszú ideig tartott, amíg eljutott elvi hetem őket. a dalt. Ha jelöltetem magam, akkor biztos meg­ a családi gyökerekhez. Szigeti Péter Győrben a Mediawave 10. alkalommal Zsinagóga összes környék­ hullámzott át a városon, ezúttal a hedo- beli oszlopán és márvány­ nizmus jegyében. A művészeti fesztivál kí­ lépcsőjén. Biztos, hogy nálata most is megkülönböztetett figyel­ Borah Bergman egyéni stí­ met szentelt a zenének. Hallhattunk lusban zongorázik, Matt avantgárd kísérleteket, world musicot ép­ Maneri ugyanezt teszi he­ púgy, mint a díszvendég Emir Kusturica gedűjén. De igazából a tri­ filmjeiből ismerős muzsikát a Boban Mar­ ót inkább Hartyándi Jenő kovié Orkestar prezentálásában és a film­ olthatatlan free-rajongása rendező „balkáni rockzenekarát" is (No hozta el hozzánk. Legyünk Smoking). A jazz mindig is kiemelt szere­ őszinték, sok nézőt a pet játszott a seregszemlén, hiszen a talál­ gasztronómia tanulmányo­ ' * > 1 ' * ' kozó szellemiségével sok rokon vonást zására ösztönzött inkább mutat a műfaj. játékuk, de hát a hedonizmusba ez is potba hoznia. Egy fiatalember próbálko­ Május 26-án az itthon talán kevésbé is­ belefér. zott csupán Jarreau-imitációval, szerény si­ mert Németh Ferenc (képünkön) lépett fel A Grencsó Kollektíva - még éjfél előtt - telt kerrel. S közben - valljuk be - a Trió Mid­ a Zsinagógában. Róla annyit kell tudni, hogy háznak muzsikálhatott. A hívők még emlé­ night lemuzsikálta nagy nevű szólistáját a zenész szülei '56-os emigránsok voltak, ő keztek a tavalyi nagy sikerű koncertre, pódiumról. Kiváló hangzás, invenciózus már Kölnben született. Ott kezdett zenét melynek zenei anyagát az ötvenes évek slá­ szólók jellemezték hiba nélküli játékukat. tanulni, tanára azonban, amint a Gramo­ gereinek jazzátiratai alkották. Akkor trió Nem szabad kihagyni egy beszámolóból, fonnak elmondta, nem biztatta túlságosan. formációban léptek fel, most a szokásos ami a finomságokra koncentrál, a Dél-al­ Már épp fel- s eladta volna a hangszert, ritmusszekciót (Benkő Róbert - bőgő, Je­ földi Szaxofonegyüttes koncertjét sem. A mikor egy rádiós barátja szólt neki, hogy szenszky Gyula - dob) egy vonós duó egé­ jelen egyik leginspiratívabb formációja Count Basie szaxofonosa a városban van, szítette ki: Gyulai Csaba hegedűn és brá­ ezúttal kvartett formációban érkezett, a ha valaki, ő meg tudja ítélni, érdemes-e ze­ csán, Márkos Albert pedig csellón, különle­ fesztivál finanszírozási problémáit méltá­ nével foglalkoznia. Sam Nestico meghall­ gesen egyedi hangzást teremtve. Grencsó nyolva - ingyen. Geröly Tamás ült a dobok gatott egy Bécsben rögzített felvételt, az­ a Wave házi muzsikusa, s most is nagy mögé, a Győrbe már hazajáró Benkő Ró­ tán hosszú barátság lett a dolog vége. így kedvvel játszott, igazolva, hogy érte klub­ bert bőgőzött, Burány Béla és Szokolay Ba­ fordult meg Los Angelesben is. Most is ba, bárba, régi zsinagógába egyaránt érde­ lázs izgalmasan, szellemesen szaxofono­ nagy vitalitással játszott egyéni interpretá- mes manapság elzarándokolni, ha valaki zott, tele különleges ötletekkel, technikai ciójú standardeket. A kísérő triónak mind­ invenciózus muzsikát akar hallgatni, izgal­ bravúrokkal, virtuózán, energiát sugároz­ össze egy órája volt a próbára, így nem masan hangszerelt darabokra kíváncsi. va. Szóval ahogy szoktak. Prezentáltak egy csoda, hogy voltak döccenők a játékuk­ Éjfél után egy trinidadi énekes indult útjá­ kis éji hedonizmust zenében elbeszélve. ban. A nagyon tehetséges, fiatal gitáros, ra, Miles Griffith. Különleges adottságaiból Várjuk őket vissza. Pusztai Antal játékán pedig érződött, hogy tartott egy kis ízelítőt standardek segítsé­ Peter Greenaway a 8 és 1/2 nőben (a fesz­ az ő világa inkább az akusztikus gitáron gével, miközben Oláh Kálmán nagyvonalú tiválon volt a magyarországi premierje) a játszott komolyzene. eleganciával kísérte. A hangszerekkel „ját­ tőle megszokott őszinteséggel mesél az Május 28. a jazznek lett szentelve a Művé­ szott" duók esetében Balázs Elemérrel volt érzelmek és a szexualitás szerepéről az szetek Szentélyében. Igaz, jó órás csúszás több szerencséje, Egri János inkább meg­ ember életében. Amit szavakkal és képek­ keletkezett a programban. Az okot úgy hív­ bízhatóan szvingelt, de nem kockáztatott. kel már nem lehetett elmondani, azt hal­ ták: Andrew Cyrille, aki aztán jó fél óráig Elénekelte Griffith a Mediawave Bluest is, lottuk a zenészektől. Hogy legyen meg hozzá sem nyúlt a nagyon precízen össze­ ami akkor és ott született. A közönségkó­ egyszer a mi akaratunk is. rakott szereléséhez. Helyette dobolt a rust nem sikerült igazán eksztatikus álla­ Iván Csaba

34 2000. JÚNIUS a z z é l ő e n Euromilliók A Magyar Jazz Ünnepe az európai jazzfesztiválokra

Az utóbbi években mintha beindult Ez a vándorfesztivál az idén tízéves Sokatmondó jelentést tett közzé az európai jazzfesz- volna egyfajta pezsgés a magyar jazz Magyar Jazz Szövetség eddigi legje­ tiválokról az Acorn Consultants, egy Miamiban és háza táján. Sorra jelennek meg jazz­ lentősebb eseménye. Az elnökség - az Münchenben működő cég. E szerint a fő európai történeti és -elméleti könyvek, és ta­ évfordulókhoz méltóan - nem kizáró­ fesztiválok összköltségvetése évente mintegy 250 mil­ valy közel hatvan hazai jazz-CD jelent lag a szövetség belső ügyének tekinti a lió euró, összlátogatottsága pedig elérheti a 14 milli­ meg, ezek biztató jelek. Minden ne­ koncerteket, hanem a műfaj lehető leg­ ót. A költségvetés legnagyobb részét a jegybevételek hézség ellenére van okunk fedezik (kb. 1 15 millió), kb. 60 millió származik a ünnepelni, vallja a Magyar szponzoroktól, és 40 millió euróra tehető a helyi és Jazz Szövetség. Az MJSZ ál­ állami támogatás. tal szervezett országos mil­ Megállapításait a tanulmány főleg a visszaküldött lenniumi koncertturné 120 kérdőívre alapozza, emellett 1998 februárja és Nagykanizsán vette kezde­ 1999 szeptembere között helyszíni felméréseket vé­ tét. Az előzetes elképzelé­ geztek, és az európai jazzpiacot is vizsgálták. seknek megfelelően a Hun­ A jelenlegi európai jazzpiac kb. ezer fesztiválból te­ garian All Stars (a Winand vődik össze évente, további 90 fesztivál zajlik Kelet- Gáborral és László Attillával Európában. A fesztiválok átlaghossza 5,6 nap, így kiegészült Oláh Kálmán adódik össze kb. 5600 fesztiválnap évente, melyen Szextett) mellett helyi jazz- átlagosan 1 1 millió nézőt vonz 208 000 muzsikus zenekar vagy -szólista is le­ fellépése. hetőséget kap a fellépésre. A tanulmány nagy, közepes és kis fesztiválokat külön­ A Tavaszi Művészeti Feszti­ böztetett meg: 55% tekinthető kicsinek maximum vál keretében zajló koncer­ 5000 látogatóval, 35% a közepes (5000-25 000) és ten Nagykanizsát Tiborc Iván szaxofo­ szélesebb összefogására törekszik, le­ 10% a nagy fesztivál 25 000-nél több látogatóval. nos, a Cserfői Jazz-land szervezője hetőséget adva a legtehetségesebb Az Acorn szerint - szemben a lemezeladások vissza­ képviselte, a Hungarian All Stars mel­ jazzmuzsikusoknak, hogy tudásukat, esésével - a fesztiválok fejlődnek, minden évben több lett a László Attilával (gitár) és Tiborcz művészi elhivatottságukat és nem utol­ látogatójuk van, és évente legalább 25 új fesztivál je­ Ivánnal (szaxofon) kiegészült Trio Mid­ sósorban a műfaj rangját szerte az or­ lentkezik, a növekedés éves üteme tehát 3-4%. Tavaly night játszott. A jól sikerült koncert fél­ szágban bizonyítsák. év végéig Németországban volt a legtöbb fesztivál idejében értékes CD-ket és egy Ray A hangversenysorozat a tervek szerint évente (330), második Franciaország (155), Olaszor­ Brown által dedikált fotót sorsoltak ki. további öt magyar városban kerül meg­ szág (130) és az Egyesült Királyság (120) előtt. Halász Gyula rendezésre: Székesfehérvár (június 2.), Az átlagos fesztivál-költségvetés 298 000 euró feszti­ Gyula (július 21.), Nesz­ válonként, melynek legnagyobb része a program mély (augusztus 5.). Az színpadra állítása, beleértve a gázsikat (min. 50%). ősz folyamán Cegléd és A szervezést 62%-ban magánkezdeményezéssel old­ Pécs is részese lesz a Ma­ ják meg, vagy az egyesületek vállalják magukra, a gyar Jazz Ünnepe 2000 cí­ kérdőívek tanúsága szerint gyakran anyagi problé­ mű rendezvénynek. A kon­ mákkal küszködve. Az elemzés azt mutatta ki, hogy certeken a fogadó város ál­ inkább érvényesül az amerikai modell Európában is, tal felkért (helyi) együt­ vagyis egyre nagyobb lesz a magántőke szponzori teslek), valamint a Hunga­ jelenléte a helyi és állami szubvencióval szemben. rian All Stars lép színpadra. Az Acorn végkövetkeztetése szerint minden jazzfesz- Utóbbi egy olyan összeállí­ tiválba fektetett euró közvetetten legalább ugyan­ tású zenekar, mely kifeje­ akkora forgalmat generál, míg egy euró helyi, illetve zetten ezekre a koncertek­ állami befektetett szubvenció 6,3-szeres forgalmat re szerveződött országo­ hoz a fesztivál közvetlen üzleti és földrajzi környeze­ san ismert jazzmuzsiku- tében. További részletek az alábbi e-mail címen: sokból. [email protected] Matisz László Z. K.

2000. JÚNIUS 35 ~ f f r T ' » ' k a Keith Jarrett Keith Jarrett

The Melody At Night With You

• ECM — MusiCDome •

a helyzet az, hogy Jarrett mostanában y m nincs jól. Talán nem illendő erről be- Keith Jarrett - zongora szólni, de aggódnunk szabad, sőt kell is. Utoljára a tavaly szeptemberi Down Beatben hall­ hattunk felőle, valami furcsa, még orvos ismerősök számára is ismeretlen betegséget kapott el. Az amerikai szaklap azt írta, hogy ez a „chronic fa­ tigue", krónikus fáradtság, talán a depresszióhoz lehet hasonlatos. Állítólag valamelyik európai turné­ ja során tört rá. Az egész olyan hihetetlen. Arról panaszkodott az említett cikkben, hogy örül, ha na­ ponta kétszer fél órára oda tud ülni a zongorájá­ hoz, és hogy több mint két évig ki se lépett a New Jersey-i otthonából, de már készül - ha óvatosan is - újabb koncertekre. Senki sem tudja viszont, hogy gyógyítható-e ez a különös, fizikai fáradékonyság­ gal járó betegség, és ha igen, mennyi idő kell a tel­ jes felépüléshez. Es akkor kézhez kap az ember egy újabb Jarrett- CD-t, amin otthon felvett rövid darabokat játszik. És az ember tanakodik. Ezek szerint jobban van.

Oscar Peterson Oscar Peterson

My Personal Choice

• MPS — Universal Jazz • változatosság kétélű dolog, ugyanis lehet neki A Once Upon a Summertime című dalban érde­ örülni, ha éppen erre vágynánk, de fordulhat a mes odafigyelni Bonnie Herman kellemes, letisz­ visszájára is, ha mereven ragaszkodnánk egy tult hangjára még akkor is, ha egy pár percig Mgr j M m My Personal Choice című albumon adott zenei stílus követéséhez. Talán éppen ez a azt hinnénk, hogy éppen egy amerikai szerel­ y J f lévő dalokat Oscar Peterson az MPS kettősség hozhatja a kedvenc CD-k sorába a vá­ mesfilm egymásra találós-borulós jelenetének ze­ kiadónál az 1968-tól '71-ig terjedő logatást. Egy biztos: a behunyt szemmel, ka­ nei aláfestésében van alkalmunk ellágyulni. periódusban rögzített felvételeiből válogatta rosszékben hátradőlös zenehallgatásnak kitűnő Az angol nyelvet csak a tévé képernyőjéről tanu­ össze számunkra. Kedvenceinek java az Exclusi­ eszköze lehet ez a korong még akkor is, ha a lók talán megörülnek majd, ha meghallják az ál­ vely for My Friends - My Favourite Instrument, teljes terjedelem végigélvezése egy ülésből egy taluk egy kissé más formában megszokott Se­ Walking the Line, Hello Herbie, Reunion Blues, kissé jazzes mazochizmusnak is tűnhet. same Street című dalt, melynek előadásmódja Great Connections, In Tune, Exclusively for My A szerkesztés abból a szempontból elég jónak nagyon jól előtérbe helyezi a kis létszámú, ám­ Friends - Girl Talk és a Tracks című albumokról mondható, hogy a tempósabb és a lágyabb da­ de kellemes hangzású vokálcsapatot. került át a válogatásba. lok elég jól váltják egymást, biztosítva ezáltal a A CD külső borítója egyszerű, de lényegre törő. Hans Georg Brunner-Schwer, aki az MPS tulaj­ változatosságot. Az első tíz dal nagyjából kime­ A belső, lapozgatás rész tartalmazza a produ­ donosa, hangmérnöke és producere volt, úgy ríti a petersoni zongorajáték teljes technikai és cer-hangmérnök ajánlását, valamint Oscar Peter­ beszél a My Favourite Insruments és a Tracks cí­ művészi tárházát, egyedül a Naptown Blues cí­ son rövid kommentárjait minden egyes dalhoz, mű albumokról, mint a szívéhez legközelebb ál­ mű szvingben kerül előtérbe Herb Mills élveze­ segítve nekünk ezáltal abban, hogy megérthes­ ló szólózongora-lemezekről, amelyeket valaha tes gitárjátéka. sük, miért pont az adott darab került fel a válo­ is módjában állt rögzíteni, mindegyik előadót A tizedik, Dream of You és a tizenegyedik, Re­ gatásra. Ami apró hiányosság lehet, az talán összevetve. union Blues című darabokban Milt Jackson vib- az, hogy a belső oldalakon kétszer is felsorolt A tizenhat érdekesen válogatott zenedarab elég rafonszólói fonódnak össze tökéletes harmóni­ dalcímek mellett egyszer sem találunk időtartam­ jól kielégítheti mindazok igényét, akik egyrészt ában Peterson billentyűfutamaival, egy lágyabb jelző adatokat, és ez talán egy kicsit kétkezessé Oscar Peterson csodálatos zongorajátékának, és egy tempósabb kompozícióban. teszi az olvasgatást. A hátsó borító már mara­ másrészt a műfaj adta széles zenei spektrum Az album utolsó három tételében talán egy kissé déktalanul eleget tesz ennek a kívánalmunknak. nyújtotta élvezeteknek szeretnének adózni. túlzott szerepet kapott a vokálszekció, a szintén Összességében a CD megérdemli a négy csilla­ Találunk itt dinamikus, tempós szvingdarabokat, az MPS-nél tündökölt Singers Unlimited, háttérbe got, de úgy, hogy ebből ötöt a zenei rész és hár­ játékos örömzenélést és az album vége felé már szorítva az amúgy aktívan jelen lévő zongorát, mat a középarányost leromboló szerkesztés-vá­ a cleydermani bugyrokban járó, kissé amerikai és megfosztva ezzel az albumot a szigorúan pe­ logatás kapna. szirupos, lágy vokállal színezett opusokat is. A tersoni zongorát áhítók öt csillagjától. Danila Attila

36 2000. JÚNIUS Flip Phillips

S w in g is the Thing

Vagy mégsem? A borítón maga elé bámul Jarrett, • Verve - Universal • szűkszavú az ismertető is, és egyáltalán a számok­ nak egytől egyig elmúlásszaguk van. Mintha Jarrett nem lenne a régi. Hiányzik a tűz, ami a kölni kon­ r S í ^ 1 a valamikor, hát most nagyon igaz certből vagy a trió felvételeiből árad. Mintha le len­ jfSf / a mondás, hogy „öreg ember nem ne lassulva, két év alatt vagy két évtizedet örege­ -X T vén ember". Flip Phillips születésnapi dett. Minden hangban van valami tragikus, a tőle lemeze hihetetlen teljesítményt nyújt a 85 (!) éves megszokott improvizációs mélységek helyett csak tenorostól. Bár Ben Webster, Coleman Hawkins témákat hallunk, persze gyönyörűen megharmoni­ és Lester Young neve cseng inkább fülünkben, zálva. Valóban nemcsak a tempók lassúak, lineáris mint szving tenorszaxofonosok, tudnunk kell, improvizáció is alig van, a lekottázhatatlan Jarrett- hogy Mr. Phillips is a negyvenes évek óta számít tes hangömlenyekből (valahol a 1 ó-od és 32-ed kö­ a nagy szólisták közé. Elsők között volt, akiket Flip Phillips - tenorszaxofon zött) pedig nincs egy sem. A megszokott dallamkö­ \A Howard Alden - gitár Norman Granz szerződtetett a Norgranhez, ké­ vető morgás is hiányzik. Talán a korálszerűség a Benny Green - zongora sőbb a Verve-höz, és ő volt hangszerének leg- legtalálóbb. I Loves You Porgy; Don't Ever Leave Q. Christian McBride - bőgő hosszabban szerződtetett szólistája a Jazz at the Me; Blame It On My Youth; Be My Love; I'm Kenny Washington - dob Philharmonic sorozatban. Jelen albuma is minta- km,: James Carter, Through With Love, mind-mind ugyanarról és ugya­ példánya lehetne a jó szvingzenének. Joe Lovano - tenorszaxofon nahhoz a kedveshez szólnak. A lemezen kiválóan lettek összeszedve a stan­ Örülünk ennek a CD-nek, noha akarva-akaratlanul dard világából ismert, de nem agyonjátszott da­ felfedezzük bizonytalanságának, tanácstalanságá­ lok. A profi stúdiózenészekből álló ritmusszekció nak jeleit. De addig nincs nagy baj, amig zongorá­ kiválóan teljesíti a rábízott feladatokat, Howard zik nekünk. Jó lenne egy mostanában készült triófel­ Alden ritmusgitározása, Christian McBride meg­ vételt is hallani, hátha az eloszlatná kételyeinket. bízható „beton" négye és a dobos Kenny Wa­ Bori Viktor a shington tökéletes alapot nyújtanak. Már csak hab a tortán Benny Green zongorajátéka. Ezzel szemben Flip Phillips szaxofonozása egy pillanat­ Q. ra sem feledteti velünk, hogy ez az ő lemeze. A □SCAR PETERSDN m , /■>,,....icu „ zenészek hallhatóan alázattal és tisztelettel kísérik minden egyes hangját. A lemezen kiemelkedően stílusos a címadó Swing is the Thing, ahol Green Count Basie stílusában szólózik, és Aldentől Fred­ die Greene-es akkordokat hallhatunk. Ilyen érzé­ sünk lehet az Exactly Like Usban, és a Music, Maestro, Please-ben, ahol Alden játékában Herb gyunkl Sajnos a mester iránti tiszteletük csak ed­ Ellis, valamint Cal Collins stílusjegyeit üdvözölhet­ dig tartott. A lemez legfeltűnőbben félresikerült ré­ jük. Kamarazene-hatású két duó az In a Mellow sze a Where or When, amelyben James Carter a Tone Christian McBride-dal és a This is All I Ask vendég, Nagyon igyekszik, de nyolc ütemnél to­ Howard Aldennel. Mindkettőben szépen formált vább nem bír stílusos maradni, és jól bevált és ki­ zenei mondatok és gondolatok találnak egymás­ gyakorolt futamai, alterációi és coltrane-os ritmi­ b.. ra. Phillips balladajátéka lenyűgöző, szaxofonja kái tönkreteszik és elfedik a kiváló szvingkíséretet. mesél, bár néha kicsit erősek a vibratói, de meg­ Aztán amikor Phillips átveszi a szólót, ismét teret találta azt a pontot, ahol még inkább kellemes, kap az alap, és hátradőlve élvezhetjük McBride Oscar Peterson - zongora mint zavaróan giccses. Gyorsabb szólóinál szinte játékát. Hasonló a helyzet Joe Lovanóval is, igaz, George Mraz - bőgő visszaröppenünk a negyvenes évek koncertjeire, ő jobban kézben tartja a gyeplőt, mint Carter, de Ray Price - dob de természetesen ez a kíséret egészen más, mint azért igyekszik a lehető legrövidebb idő alatt be­ Herb Ellis - gitár az akkori Oscar Peterson, Herb Ellis, Ray Brown, mutatni a kedves hallgatónak a szaxofon teljes, Sam Jones - bőgő Bobby Durham - dob Buddy Rich összeállítás, viszont Flip Phillips egyé­ háromoktávnyi hangterjedelmét. Ezt belátva,-in­ Bucky Pizzarelli - gitár nisége ontja magából az akkorira emlékeztető kább Phillips játszik modernebbül. A lemez kezdő Milt Jackson - vibrafon hangulatot. Kora ellenére sem lehet az az érzé­ és befejező The Mark of Zorro bluestémája aztán Ray Brown - bőgő sünk, hogy elszálltak az évek, ujjai nem akadnak a teljes stílusi zűrzavar netovábbja, ahol mindhár­ Louis Hayes - dob össze, spontán ötleteit kiválóan alkalmazza hang­ man együtt játszanak. Itt már inkább egy jam ses­ Niels-Henning Oersted Pedersen - bőgő szerére, és mindezt hallhatóan laza könnyedség­ sion hangulatát érezhetjük. De mindezeket a hi­ km.: Bonnie Hermann, gel teszi. ányosságokat feledteti velünk a kiváló hang­ Gene Puerling, Don Shelton, Külön részt érdemel azonban a két sztár szeren­ minőség, az igényes borító és talán a gyűjtőket Len Dresslar - vokál csétlen szerepeltetése is a CD-n. Amikor meglát­ még az is, hogy Flip Phillips cirka 55 év után is­ tam a borító hátlapján, hogy ki a két közremű­ mét a Verve-nél hallható. Egy szó, mint száz: ez a ködő művész, örültem, hogy nem rágják a szám­ lemez jó. Igazi amerikai minőség. ba már a címlapon: vedd meg, mert rajta va- Fritz József f$)r' f' kXT John McLaughlin John McLaughlin

The H e art Of Things - Live in Paris

• Verve — Universal • C l ...... j f W S P közé tartozik, akik fontosnak tartják a John McLaughlin ^ különböző zenei korszakaikban létrejött - elektromos gitár élő produkcióikat hangzóanyagon dokumentálni. Gary Thomas Feltehetően az alkotás spontaneitásának, az él­ - tenor- és szopránszaxofon mény megismételhetetlenségének, a hallgatósággal Otmaro Ruiz való közös jelenlétnek a hatása indították arra, - billentyűs hangszerek hogy felvegye a többi közt a Between Nothingness Matthew Garrison and Eternityt, a Friday Night In San Franciscoi, a - basszusgitár Dennis Chambers Live In The Royal Festival Hallt és most a Heart Of - dob Thingst. Ez a koncertlemez a vele azonos című '97- Victor Williams es, barnás borítójú stúdióalbum kék változata. A - ütőhangszerek borítószínek valójában persze teljesen érdektele­ nek, de érzésem szerint véletlenül egészen jól jelké­ pezik a két CD hangulata közti eltérést: a koncert­ felvételben van valami hidegség, ami a zenéből nagy hatással van rá Joe Zawinul, némely hangszín Divide), a Tony című darab pedig feltehetően Tony áradó szigorúságnak köszönhető. az övére emlékeztet, és a szűk tartományban na­ Williams emlékére íródott, akivel McLaughlin Kézzelfoghatóbb különbség, hogy a stúdióban rög­ gyon fürgén játszott hangok is az ő stílusát idézik. 1969-től a dobos Lifetime zenekarában játszott zített lemez - melyről a Gramofon 1998/2. számá­ Érdekes módon a párizsi koncerten csak hármat ad­ együtt. Szokatlan szerkezetű kompozíció, melyben ban jelent meg kritika - közreműködői közül most tak elő a stúdiólemez számaiból. A másik három egy gyönyörű témájú ballada keretez egy közel hiányzik Jim Beard, a zenekarvezető régi kollégá­ közül az egyiket az 1990-es Royal Festival Hall-be- hétperces hajmeresztő dobszólót. Egyébként Den­ ja, helyette a még kevéssé ismert, de szintén kitűnő li triókoncertből készült lemezről ismerhetjük (Mo­ nis Chambers most is úgy dobol, hogy ahhoz órát Otmaro Ruiz kezeli a szintetizátorokat. Hallhatóan ther Tongues), egy Gary Thomas szerzeménye (The lehetne igazítani, bár McLaughlin zenéje meg is kí- Grencsó Kollektíva Grencsó Kollektíva

Rejtély

• Közgáz Vizuális Brigád mit is hasznosítsanak, mindenki a Summertime-ot mofon, 96/4). A Fekete kenyér pedig a tavalyi év — Stereo Kft. • vagy a Tenderlyt nyúzta. Áttörést jelentett éppen tíz gazdag magyar jazzlemezterméséből lapunk kriti­ éve Szakcsi és Ablakos Hosszú, forró nyár című LP- kusainak értékelésében 59 CD közül a harmadik je, amin Gábor S. Pál népszerű slágereiből csinál­ helyezést kapta (Gramofon, 99/5). H r *xs 1 mikor évtizedekkel ezelőtt először hal- tak vérbeli jazzt. Két éve pedig a Take Four együttes A mindig kísérletező kedvű Grencsó és két társa me­ Y K lottam olyan „klasszikus" darabokat, jelentkezett egy jól sikerült CD-vel, amely a Csárdás­ rész elhatározással ment a stúdióba múlt év nyarán: - A mint Rimszkij Korszakov Hindu dala királynő örökzöld dallamait dolgozta fel színvona­ ha a „nagyok" veretes zenévé avathattak csacska Tommy Dorsey zenekarának feldolgozásában vagy las mainstream jazzé (Gramofon, 99/1). Most pe­ dalokat, miért is ne lehetne Fényes Szabolcs Rejtély Verdi Trubadúrjából a Cigánykórus Glenn Millerék- dig itt van a Kádár-korszak legnépszerűbb slágereit vagy Horváth Jenő Járom az utam című remek meló­ kel, azt hittem, hogy ezek valami nagyon ritka kü­ megidéző korong, a - nem a lemez kedvéért elneve­ diáiból kvalitásos jazzt létrehozni. Tanúsíthatom - és lönlegességek. Aztán kiderült, hogy az „eredeti" zett- Grencsó Kollektíva előadásában. erről bárki meggyőződhet - maximálisan sikerült ne­ jazztémáknak hitt standardek többsége - különö­ Grencsó István a hazai jazz meghatározó egyéni­ kik. Természetesen lehetne itt oldalakon át elemezni sen akkoriban - különböző amerikai musicalek be­ sége. Nem csupán jazzt játszó magyar zenész, ha­ a vélt vagy valódi párhuzamokat az együttes játék­ tétdalai, csak éppen a jazzes játékmód tette őket nem magyar jazzt előadó muzsikus. Ez a szerény stílusát illetően a korai Ornette Coleman- vagy Lee „igazi" jazzé. Akkortájt szinte kötelező volt feldol­ művészember minden hűhó nélkül teszi a dolgát, Konitz-triókkal, de ezek a képzettársítások semmit gozni egy-egy musicalt komplett nagylemezzé, így így viszonylag ritkán hallunk felőle. A saját neve sem vonnának le az album valódi értékéből. születtek a Porgy és Bess, a My Fair Lady vagy a alatt kiadott lemezek sorában ez mindössze a nyol­ Grencsóék mindhárman hangszerük profi mesterei, West Side Story LP-i Miles Davistől Dave Brubeckig. cadik albuma tizenkét év alatt, de szerencsére szá­ perfekt szinten beszélik a jazz nyelvét. Ráadásul sa­ Kiderült tehát, hogy a jazz alapanyaga voltaképpen mos lemezen és számtalan koncerten, fesztiválon játos akcentusuk hitelessé teszi őket. Hál' istennek bármi lehet, „csupán" az a fontos, hogy jó kezekbe szerepelt, mindenekelőtt a Dresch Quartet tagja­ vannak ilyen művészeink, akik nemzetközi megmé­ kerüljön. Coltrane még pályájának csúcsán is feldol­ ként. Sokan vagyunk, akiknek fontos élmények rettetésben is képesek arra, hogy ne epigonok, ha­ gozott olyan darabokat, mint Lehár Vilja dala vagy ezek a koncertek, majd 1996-ban a vezetésével nem eredeti egyéniségek legyenek. a Chim Chim Cheree című gyermekdal a Mary Pop- működött héttagú mini big bandje. A Pannon Jazz Ez a lemez fontos állomás a Grencsó Kollektíva pinsból. Kis hazánkban, nem tudni, miért, vezető ze­ gondozásában megjelent Plays Monk című CD-je - pályáján és a magyar jazz történetében is. Köszö­ nészeink évtizedekig kifejezetten ódzkodtak attól, megítélésem szerint-a monki életmű számtalan fel­ net érte. hogy a rendkívül gazdag hazai zenei kincsből bár- dolgozása között kiemelkedő helyet foglal el (Gra­ Márton Attila

38 2000. JÚNIUS vánja a pontosságot. Első hallásra ezek a számok nagy szabadságot engednek a muzsikusoknak, a Philippe Saisse zenekarvezető előzékenyen hosszú szólókra ad le­ hetőséget mindenkinek, melyet megfelelően ki is használnak - csak Gary Thomas játékában érez­ hető valamiféle túlzott visszafogottság. Az viszont már bonyolítja a helyzetet, hogy majdnem minden darab páratlan ritmusképletű, 4 /4 csak páratlan hangsúlyozással fordul elő - amit McLaughlintól már megszokhattunk -, és keményen kell számolni az általában több mint tízperces számokban a peri­ PHILIPPE SAISSE ódusokat is, mert a meghatározott helyeken követ­ kező váltásokat nem szabad elvéteni. Persze nem véletlenül azok a zenekar tagjai, akik, így sosem érezhető náluk bizonytalanság vagy görcsösség. Nekem mégis egy kicsit sok ez a fegyelem, ez a szigor, a borotvaéles zenében nagyon kell az a kis finomság, melyet például a Tony áraszt. A hetven­ hét percnyi plektrumkoptatás, akármennyire is zse­ niális, egy idő után próbára teszi a szobában ülő zenehallgató befogadóképességét, bár az élő zene közvetlensége valószínűleg gazdagabb élményt je­ lenthetett a közönségnek. McLaughlin esetében mindig érdekes kérdés lehet, hogy vajon merre indul tovább a jövőben; úgy érzi-e, hogy a jelenlegi megközelítésével valóban a dol­ gok lényegébe nyert betekintést, vagy nyílnak még számára ajtók a belsőbb termek felé. Nos, aki több mint harminc éve folyamatosan képes megújulni, Philippe Saisse - zongora, billentyűs hangszerek, dob- és szintetizátorprogramok, marimba, vibrafon; amiatt nem kell aggódni, legfeljebb az új lemezeim Jamie Myerson - billentyűs- és dobprogramok; Jeff Golub - elektromos gitár; C ara Jackson - ének; kitalálása okoz majd némi gondot számára. Ron Jenkins - basszusgitár; To Salta - billentyűs hangszerek és dobprogramok; Bércesi Barbara Vanessa Falabella - ének; Jeff Beal - trombita, szárnykürt; Ángélique Kidjo - ének; Richard Bona - akusztikus gitár, basszusgitár; James „D-Train" Williams, Vanesse Thomas, Curtis King, Brenda King - vokál; Mike Davis - harsona; John Clark - kürt; Dave Bargeron - tuba; Chris Hunter - altfuvola; Andy Snitzer - szopránszaxofon; Nick Moroch - gitársamples; Cristian Wicht - dob- és szintetizátorprogram

Philippe Saisse popremix változatát is rátette a lemezre. A groo- veok a legújabb popzenei irányzatokat követik (RMB, jungle) az igényes, de egy idő után kissé Halfway ’Til Dawn fárasztóan vibráló és pulzáló szintetizátorprogra­ mok pedig nagyon mai, majdhogynem futuriszti­ UNI/GRP - Universal • kus hangzást idéznek elő, de az elektronikus hangszerek korai korszakából is előkerülnek a mini-Moog és a Fender Rhodes elektromos zon­ lemez hallgatása közben olyan gora. A jazz előadásmódot csak a zongoraszo- ' alapvető kérdések fogalmazódtak lókban fedeztem fel, igaz, ott maradéktalanul, meg bennem, hogy vajon belefér-e valamint a Strays című szám témájában némi Da- még ez a zene a jazz kategóriájába. Vagy ma­ vis-hatással fűszerezve. Kitűnő kompozíciók szó­ Grencsó István - altszaxofon napság éppen ez a jazz? Egy biztos, az ortodox lalnak meg, a zenét ötletes, és a szó legjobb ér­ Benkő Róbert - bőgő main stream rajongóinak nem ez lesz a kedvenc telmében professzionális, kitűnő zenészekkel Jeszenszky István - dobok lemezük. Philippe Saisse egy interjúban azt ma­ megszólaltatott hangszerelések jellemzik, igazol­ gyarázza, hogy „az afrikai hangzás, az arab ván Philippe Saisse zeneszerzői tehetségét. Hatá­ hangzás és hasonlók sosem voltak távol a francia sos az elektronikus hangszerek lehetőségeinek ki­ kultúrától". aknázása, sőt kiszélesítése (sajnos ez utóbbi a Én viszont semmi world music-elemet nem talál­ magyar jazzlemezeknél igen ritka). A komor, kis­ tam ebben a zenében. Eltekintve talán a La vie cí­ sé talán depresszív hangulatú borító által keltett mű számtól, melyben a fantasztikus nyugat-afri­ várakozások ellenére inkább lüktető vagy melan­ kai énekesnő, Ángélique Kidjo közreműködik, kolikus kompozíciók szólalnak meg, melyek sze­ ezt a dalt nagyon kedvemre való popszámnak ta­ rintem rendkívül jól tükrözik a huszonegyedik láltam. Viszont úgy látszik, Philippe Saisse szá­ század „rohanó ember"-ének életérzését. mára nem bizonyult eléggé annak, mert a szám Barcza Horváth József

2000. JÚNIUS 39 Fumio Karashima — Toots Thielemans

Fumio Karashima — Toots Thielemans

Recontre • Universal •

Fumio Karashima - zongora Toots Thielemans - harmonika

^ o o ts Thielemans a legkedvesebb legrégebbi, m ajd N eal Hefti ötvenes évekbeli kromatikus szájharm onikán adja elő, további mf jazzm uzsikusaim egyike. A zt a ze- Girl Talkján, O liver N elson Stolen M om entsén csodálatunk tárgya. De ez egyben csapda. Ez ~ nésztípust képviseli, aki bárm ilyen át viszonylag m odern kom pozíciókig, a Bird a kis hangszer, elbűvölő játékosa dacára, zenei közegben működik. Ezt úgy értem , hogy című film C han's Songja vagy Pastorius Three mégsem képes a zenei árnyalatok olyan szé­ nincsenek stíluskorlátai, hiszen a legtöbb jazz- W ays of a Secretjéig terjed. K arashim a abszo­ les skálájára, mint valam ely évszázadok óta zenész csupán a m egszokott stíluskörnyezeté­ lúte felkészült jazz-zongorista, m indent tud, bevált és m áig használt instrumentum. Thiele­ ben érzi jól m agát. Thielem ansnak ezt a tulaj­ am it kell, csupán az a bizonyos plusz hiány­ m ans szám om ra talán ezért a rövid szólók, a donságát persze csak onnét ism erhetjük, hogy zik a játékából, amit a jazzben - és persze kis felvillanások m estere. Bárhol csillantja m eg - ezt nyilván m ások is felismerték - ezerféle m ás zenében is - szeretünk. N em tud a földről csodálatos játékát, mindig úgy érezzük, de környezetben hallhattuk. elem elkedni. Ez a lemez egyik baja. A másik kár, hogy csak ilyen rövid jelenet jutott neki. A m ost tárgyalt CD duettlem ez Fumio K arashi- Thielem ansban kereshető. Thielem ans a fenti Sokáig vártam , hogy végre egy teljes lem ezen m a zongoristával. A ritmusszekció hiánya ál­ dicséreteken kívül további erények birtokosa: hallhassam szólistaként. Amikor ez m egada­ talában m eghatározza az ilyen összeállítás­ az a ritka képessége is m egvan, hogy minden tott - és ez több esetben is előfordult - csaló­ ban játszott zene jellegét, am ely inkább a me­ helyzetben m egtalálja a legjobb, legizgalm a­ dást keltett. M inden ilyen lem eze olyan érzést ditativ, szabadabb tempójú balladajátéknak sabb hangot. Ez a képesség kivételes zenei kelt, mintha éppen rossz napot fogott volna ki. felel meg. A mi CD-nk is főleg szabadon hallásról árulkodik. M indehhez megvan az Sajnos ez a lem ez is ilyen, és ráadásul Ka­ előadott, szinte kizárólag lassú darabokat tar­ odaillő titokzatos ritmusvilág is. Az pedig, rashim a is a kiszám íthatóság irányába viszi el talm az. A repertoár főként standardekből áll. hogy Thielemans mindezt nem egy bevált a j á t é k o t . Gershwin darabja, az Embraceable You a hangszeren, hanem egy hagyom ányok nélküli Friedrich K ároly

40 2000. JÚNIUS Trio Midnight Featuring Lee Konitz Trio Midnight

On Track

• Wellington Kommunikáció — Universal •

an néhány kézenfekvő jelző, amit a ' hazai média a Trio Midnight tagjai­ val kapcsolatban állandósult szerke­ zetként használ: fiatalok, barátok, muzikálisak, díjnyertesek, main stream-pártiak, a magyar jazz nagy reménységei. Elég egy csuklómozdulat, s a minősítések előkerülnek a cilinderből, megkímél­ vén felhasználójukat az elemzés, a mindenkori teljesítmény értékelésének fáradalmaitól. Szándé­ kán kívül ezt az automatizmust segít működésbe hozni az együttes legújabb lemezének címe is, amely azt sugallja, hogy minden rendben, a fiúk sínen vannak, a váltóőrnek nincs egyéb dolga, mint biztatóan lengetni zászlaját. A borítón stílszerűen a Keleti pályaudvar, innen húz ki a szerelvény a három (mérsékelten) mo­ solygós „masinisztával". A kocsik pasztellkéken várakoznak a vágányokon, köztük bécsi, mün­ Oláh Kálmán - zongora, hangszerelés, Egri János - bőgő, Balázs Elemér - dob, cheni, New York-i kupék. A sort Oláh Kálmán Lee Konitz - alt- és szopránszaxofon, Lakatos György - fagott, Horváth Béla - oboa, szerzeménye, a Lyric Song nyitja, amely romanti­ Borbély Mihály - klarinét, tárogató, Dresch Mihály - basszusklarinét, kus hangvételével, az európai műzenében hasz­ Fekete Kovács Kornél - szárnykürt, Schreck Ferenc - harsona, nálatos hangszereivel, kulturáltan felrakott fúvós­ Makovics Dénes - fuvola, altfuvola, szopránszaxofon, Müller György - ütőhangszerek kórusával klasszikus zenei kapcsolatokra mutat. Az ECM-hangzásba illeszkedő moll téma finom variációkkal torkollik a zongora nagy ívűén dal­ lamos, illetve a dobnak a szerzemény ritmikai jel­ dés a Trio Midnight elismerésének a jele. A cool ben cserélik ki hangjaikat. A két másik, ritmiku- legzetességeit hangsúlyozó szólójába. Steve és a West Coast egykori meghatározó altszaxo­ sabb szám szerkezete eltér a hagyományos té- Swallow Eiderdown című, hasonlóan visszafo­ fonosa az öntörvényű egyéniségek szabálytalan, ma-improvizáció-téma rendtől, hosszabb rög- gottan megszólaló, szárazul modern kompozíci­ egyenetlen pályáját futotta be. Iskolateremtő mes­ tönzéses kadenciákkal zárul, A szólamok ritka ójában a zongora és a bőgő rendhagyóan imp- tere, Lennie Tristano érzelemmentes előadásmód­ harmóniában szövik át vagy ellenpontozzák egy­ rovizatív felvezető és lezáró kettőse a zongora ján régen túllépett, játékát az utóbbi években a mást. A Porter-szerzeményben a zongora szelle­ lendületes, Egri János kitűnő tempójára épülő bensőséges, szépen megformált dallamok, a rej­ mes párhuzamként Tristano lineáris improvizáci­ szvingelő szólóját fogja keretbe. A lemez utolsó tett hangszeres finomságok és a harmóniai ha­ ós technikáját is megidézi. Az altszaxofon tónu­ három darabjának szerzője ugyancsak Oláh tárokat feszegető, nem ritkán aszimmetrikus fo­ sa azonban tartózkodóbb és időnként bizonyta­ Kálmán, aki a magyar zeneiség (Epigram), illet­ galmazásmód termékenyítő együttélése jellemzi. lanabb, az előadó és a feldolgozásmód között ve Miles Davis (Song for Miles) és a nemrégiben A kihívásokat kereső, a kiszámíthatóságot kerülő némi távolság fedezhető fel. Mintha a Trio Mid­ elhunyt dobos, Tony Williams (In Memóriám mester zenéje sokféle stiláris elemből merít, leve­ night és mindenekelőtt Oláh Kálmán választékos, T. W.) előtt tiszteleg. A pentatóniába kalandozó gős, mégis intenzív szaxofontónusa azonnal felis­ kifinomult játékmódja és Konitz érdesebb, nyer­ rövid szerzemény rokonszenves zenei gesztus, a merhető. Konitz otthonosan mozog a szabad ze­ sebb, szabálytalanabb felfogása között nem vol­ Miles Davisre emlékező main stream triódarab, nében, igazi énje azonban a harmóniaváltások­ na teljes a szinkron. A trió és mindenekelőtt Oláh illetve a Williams* megidéző, fúvósokra is építő, ra épülő improvizációkban tárulkozik fel. Kálmán által újabban követett, dinamikai és har­ cizellált szerzemény azonban formai csiszoltsá- Nem véletlen, hogy a Trio Midnight lemezén fú­ móniai szélsőségektől mentes, a klasszikus zene ga ellenére modorosnak hat, és nehezen hozha­ vósokkal diszkréten megspékelt hangszerelésben felé tájékozódó, esztétizáló játékmódja híján van tó összefüggésbe azzal a természetes kreativitás­ három örökzöldet játszik: Jimmy Rowles Pea­ azoknak az impulzusoknak, amelyek a rendha­ sal, illetve vulkanikus alkotóerővel, ami a válasz­ cocks című érzelmes balladáját szopránszaxofo­ gyó vendég személyiségének ismeretlen vonásait tott alanyok életművét jellemezte. non, Porter So In Love és Brubeck In Your Own felszínre hozhatnák. A lemez harmadik, negyedik és hatodik száma a Sweet Way című szerzeményét pedig fő hang­ Az esti neonfényben a váltóőr felemeli zászlaját. hetvenedik évén túl járó amerikai művészt, a kö­ szerén, az altszaxofonon szólaltatja meg. A Pea­ Jelzést ad a masinisztáknak, hogy az időjárási zös koncertre és a lemezfelvételre Budapestre ér­ cocks előadása során Konitz jazzmuzsikusi egyé­ viszonyok megváltozása miatt módosítaniuk kel­ kezett Lee Konitzot állítja középpontba. Sok ma­ niségének lényeges vonása mutatkozik meg: a lene a menetirányt: a szerelvényt a bécsi és a gyar muzsikus játszott már alkalmi fellépéseken a gyönyörű témát a kromatika disszonanciájával müncheni kocsik lekapcsolásával közvetlenül jazz vezető személyiségeivel, ám a közős lemez- menti meg az érzelgősségtől. Szólista és zenekar New York felé kívánatos irányítaniuk. felvételig kevesen jutottak el. Ez az együttműkö­ a kölcsönös megértés és nagyrabecsülés jegyé­ Túri Gábor

2000. JÚNIUS 41 ' f' k 0 Jay McSharm Jay McShann

Still Jumpin’ The Blues

Stony Plain — Mafioso

úlyos és krónikus elfogódottságot kell bejelentenem rögtön e rövid eszmefut- Jay McShann - ének, zongora tatás elején. Már a lemez második per­ Maria Muldaur - ének cénél teljesen világos volt ugyanis számomra, hogy Duke Robillard - elektromos, erről a munkáról csakis felsőfokon tudok majd írni. akusztikus és steel gitár Ennek ellenére (büntetőjogi felelősségem teljes tuda­ Marty Richards - dob tában] továbbra is úgy tettem, mint aki kritikus füllel John Packer - basszus hallgatja Jay McShann lemezét. Pedig képtelen vol­ Doug James - bariton- és tenorszaxofon tam, és akárhányszor hallgattam végig, mindig ma­ Dennis Taylor - tenorszaxofon gával ragadott a felvételek gyönyörűsége. Az im­ Bob Tildseley - trombita már 91 (!) éves Jay McShann zsenialitása, Duke Dave Babcock - tenor- és altszaxofon Robillard kísérőzenekarának precizitása, nagysze­ rűsége és nem utolsósorban Maria Muldaur elő­ adása. Már a lemezindító Goin' To Chicago megragadja az embert, de az első csúcspont az azt követő Mo- ten Swinggel jön el: hihetetlenül könnyed, finoman elegáns, ugyanakkor sodró lendületű előadásmód, ismét könnyedségével varázsol el - és sorolhatnám ták McShannt, amint kér a bandától egy kis előze­ benne van az egész húszas évek, és (láss csodát!) a szerzeményeket egymás után. Ehelyett kiemelném test, majd megszólal a cin és a fúvósok, és az egész mégis modern. Duke Robillard visszafogott, gyönyö­ inkább kedvencemet, ami nem más, mint McShann szerzemény úgy lesz fajsúlyos, hogy közben hab­ rű gitárszólója, a fúvósok precizitása... szóval csu­ saját szerzeménye, a Say Forward, I'll March. A könnyű, szvingre hívó. pa felsőfok. A rá következő Sunny Side Of The Street szám elején a nagylelkű hangmérnökök meghagy­ Az 1909-es születésű Jay McShann valódi zenei

Terry Evans T e r r y E v a n s

Walk That Walk

• Telarc — Karsay és Tsa. •

Z, ontos, rendkívül nagy hatású, a könnyű- K zene rengeteg irányzatában felfedez- Terry Evans - ének, akusztukus gitár ~ hető nagy hullám a blues, mely egysze­ Jeff Alviani - billentyűs hangszerek rű, 'Aenkét ütemes, négy- vagy hatnegyedes ritmu­ Gil Bernal - tenorszaxofon sával, könnyen kiismerhető harmóniavázával egy­ Ry Cooder - gitár Cszerre könnyű és mély. Ugyan most nem annyira Kenny Dew - basszusgitár divatos, inkább egyszerűbb és használtabb lelkek Willie Green, Jr. - ének élnek vele; akár az előadóit, akár a fogyasztóit Jim Keltner - dobok John Juke" Logan - harmonika nézzük. Azt pedig, hogy milyen volt eredetileg, in­ Jesse Samsel - gitár kább ne firtassuk - a méltatásra kerülő produkció Ray Williams - ének érdekében sem. Mert muszáj tudomásul venni egy viszonylag új as­ pektust, mely meglehetősen más, mint amilyen ere­ detileg illendő lenne. Történetesen azt a tényt, hogy amióta B. B. King meghódította a fél világot - közöttük számos alkalommal a magyar közönsé­ hangjuk, a stílusuk, a hangszeres játékuk alapján mostani produkción, a Walk That Walk címűn is get is -, talán azóta beszélhetünk úgynevezett szinte azonnal azonosítható, nagy egyéniségek. hallható. „blues-starról" - különösen, ha a remek produkciók Ebben az értelemben talán tisztáztuk is, hogy mi Azt nem tudom, hogy Evans koncertre mibe öltö­ mellett felidézzük nevezett muzsikus csillogó Bitte­ az, amitől a blues igazán jó is lehet. zik, de a CD-borítón úgy néz ki, ahogy kell: dögö­ rekkel díszített zakóját is. Rajta kívül még sok, Terry Evans majdnem, illetve Amerikában minden sen, amilyen a zenéje is. Természetesen ő is - mint jobbnál jobb világhírességgel, sőt már klasszikus­ bizonnyal a fentebb, idézőjelben jelzett kategóriá­ a blues-manek közül manapság legtöbben - a nak minősíthető előadóval rukkolt ki a műfaj. A ban jegyzett gitáros-énekes. Korábbi lemezein rockzenében bevált hangszer-kombinációt és hang­ reprezentánsok felsorolása helyett inkább egy na­ együtt dolgozott több nagyobb hírű kollégával is: zásbeli, dinamikai megoldásokat alkalmazza. Ez gyon fontos közös jellemzőjükre hívnám fel a fi­ Bobby King, John Lee Hooker és Ry Cooder voltak az énekstílust is meghatározza, mely így igazán gyelmet: valamennyien nagyon karakteres, a a partnerei. Az utóbbi, nagyon feelinges gitáros a csak annyival több a 70-es évek rockzenekaraitól

42 2000. JÚNIUS I karrierje a harmincas évek közepén Kansas Cityben Marty Grebb kezdődött, ahol ugyanannak a Buster Smithnek a bandájában játszott, ahol 1937-ben Charlie Parker is megfordult. Rá egy évre McShann saját zenekart Smooth Sailin' alapított, amelybe meghívta az akkor 18 éves Par­ kért is. A negyvenes évek legelején - miután Count • Telarc - Karsay és Tsa • Basie-t követve Harlan Leonard is otthagyta a várost - McShann csapata lett Kansas City első számú együttese. A zenekar legnépszerűbb tagja az éne­ blues fogalmára nincs egyértel- kes Walter Brown volt. Az ötvenes és a hatvanas y J f mű definíció: lelkiállapotot, az ezt években valamelyest lejjebb áldozott Jay McShann kifejező zenét, zenei formát, szerke­ csillaga, ám a következő évtizedektől kezdve ismét zetet, előadásmódot is jelent, egyben a legfon­ pompás felvételek garmadáját készítette. Soha nem tosabb összekötő kapocs az amerikai fekete adta fel jellegzetes, könnyedén szvingelő, minde­ népzene és a jazz között. Ebből az archaikus nekelőtt blues alapú zenéjét. formából kiindulva különállóan él és fejlődik to­

A Still Jumpin' The Blues tartalmaz egy úgynevezett vább a népies (country) blues és ennek erősen ■ Q bonus (racket is, ami nem más, mint egy 17 perces kommercializálódott formája, a rock and roll. Marty Grebb - ének, zongora, Hammond orgona, klavinet, tenor-, interjú Jay McShann-nel. A beszélgetésből számom­ Bátran mondhatjuk, hogy az utóbbi félszáz év­ alt- és baritonszaxofon, gitár ra két dolog derült ki: egyrészt, hogy miről kapta ben a blueszene minden változata hallatlan háttérvokál: McShann a „Hootie" becenevet (egy írásban vissza- népszerűségre tett szert, és a jazzhez hasonló­ -Q Taneka Beard, Chris Bolton, adhatatlan kocsmai történet után), másrészt pedig, an a blues előadói között is számos kiváló fe­ Jackie Gouche Farris, hogy az a nyelv, amiről mi azt hisszük, hogy angol, hér énekest és zenészt találhatunk. Marty Mike Finnigan, James G odson, az nem azonos azzal a nyelvvel, amit McShann be­ Grebb is ezek közé tartozik, mégpedig egyike Renee Geyer, Anna Grebb, szél. Ilyen - magyar - szempontból talán nem lett a „nagy öregeknek", annak a 60 felé járó ge­ Bonnie Raitt, Maxine Waters ni a beszélgetést, jutalmul rengeteget megtudhat a letésénél. > - gitár: harmincas-negyvenes évek Kansas Cityjéről. Mégpe­ Feltehetőleg erre utal az is, hogy hősünk a CD- Doyle Bramhall II, Steve Cropper, dig az egyik legautentikusabb forrásból. borítón egy 1962-es Ford Thunderbird panorá­ Amos Garrett, B. B. Chung King, Csák Gyula maülésén domborít, és bárányfelhők között Taj Mahal, Bonnie Raitt, száguld a blues-mennyország felé. Grebb vé­ \J Johnny Lee Schell, Fred Tackett, Rick Vito, Dave W idow , gigélte és játszotta ezeket az évtizedeket. Chi­ Jon W ood head cagói, ami a blues világában olyan, mint a basszus: jazzben Harlem. Már tinédzserként Paul But­ Larry Fulcher, Bob Glaub, terfield és Mike Bloomfield bandájában ját­ Hutch Hutchinson, szott, és középiskolásként lemezszerződésben Gerald Johnson, Reggie McBride megszokott előadásoknál, hogy azért ott van a jel­ állt a Vee Jay kiadóval. Nem vesztegette hi­ dob: Alvino Bennett, Tony Braunagel, legzetes fekete soul és gospel is Evans interpretá­ ába az idejét... Ott volt Woodstockban, majd > Mario Calire, James G adson, ciójában - legalábbis valamivel nagyobb arány­ olyan nagy nevek társaságában tűnt fel, mint Richie Hayward, Jim Keltner, ban, mint a szintén nagyon gyakori boogie-woo- Etta James, Leon Russell, Willie Nelson és a Denny Seiwell gie vagy hovatovább rock' roll. Ha nem is annyira Chicago együttes. zongora: jellegzetesen egyéni Evans éneklése, mint mond­ Hangja magával ragadó, szuggesztív, valahol W alt Richmond juk egy Muddy Waters- vagy John Lee Hooker- Joe Cocker és Eric Clapton között félúton. Ezen Wurlitzer zongora, produkció, azért mindenképpen hiteles és profi - az opuson nem a blues standardjeit nyúzza, ti­ vonós szekció: Bill Payne a kissé monoton fejrázogatós dob-basszus kíséret zenhárom - részben vagy egészben - saját trombita: ellenére is. szerzeményével rukkol elő. A dalok jók, a kí­ Rick Braun, Darrell Leonard Viszont nem állhatok meg egy általános és szubjek­ sérő zenészek kifogástalanul játszanak, a szaxofon: tív kiegészítést ez általam mélységesen tisztelt mű­ background jó hangú énekesekkel, rutinos fúvó­ Jim Calire, Harry Grebb, fajt illetően. Az a tény, hogy a Gramofon és más sokkal van megerősítve, s mivel a mai stúdiók­ Joe Sublett hasonló szaklapok jazzrovatainak feladata a blues- ban nem ismernek lehetetlent, maga Grebb is ütőhangszer: produkciók kritizálása, nem elsősorban a blues- hét hangszeren működik közre. Mindez olyan Lenny Castro, Arno Lucas sztárok érdeme, hanem névtelen, öreg, fogatlan, fe­ ügyesen történik, hogy egyáltalán nem zavaró 2 kete embereké, akiknek véletlenül készült hangfelvé­ a technikai bravúr. telei valahogy kívül kerültek Amerikán - az eredeti Hogy mégis erős hiányérzete támad a hallgató­ helyeken gyűjtött népdalokhoz hasonlóan. Tehát nak, az azért van, mert ez az egy óra inkább sabb - dala, a Mississippi Muddy Water, amin nem éppen a profizmus és a sztárság a műfaj igazi az autórádió és a névtelen URH-adók igényei­ Grebb énekét csak saját zongorajátéka kíséri. erénye. Sőt az előbbi amatőr felvételeken eszünkbe hez igazodik, mintsem az igényes zenebarát A lemez említett pozitívumainak többsége ma se jut, hogy ütemeket számolgassunk, vagy harmó­ elvárásaihoz. Nem vinné magával egy lakatlan már természetes egy magára valamit is adó niákat elemezgessünk. Továbbá idekívánkozik egy szigetre... A legjobb darabok - nem véletlenül zenész, illetve lemezkiadó esetében, így bi­ teljesen szubjektív, de jó szándékú tapasztalatom — azok, amelyeken minimális hangszeres kísé­ zony azt kell mondanom, hogy aki a fehér blues- közzététele is: eddig a Gramofon jazzrovatában ret van, mert ott igazán érvényesül az egyéb­ zal akar megismerkedni, ne feltétlenül ezzel a általam három csillaggal minősített blueslemezek ként remek énekhang. Erre legjobb példa az al­ CD-vel kezdje! többnyire Grammy-díjasok lettek. bum negyedik - egyben messze a legsármo- Márton Attila Matisz László

2000. JÚNIUS 43 a b ó Gábor

£ Gábor Szabó Femme Fatale

Femme Fatale ¥ • Hungaroton • % i "t zen a lemezen nőttem fel. Ez azt jelenti, hogy a Thousand Times című dalt „szedtem le" IK először életemben, és játszottam el leg­ alább ezerszer, hasonszőrű kezdő kollé­ gáimmal. Aztán megismertem azt a zenei közeget, ahonnan Szabó indult, később rengeteget tanultam arról a közegről, ahová megérkezett. Érdeklődésem más \ irányt vett, nem hallgattam Szabó Gá­

bort, annak dacára, hogy néha ironikus F e a tu rin g helyzetbe kerültem a neve miatt. Például Chick Corea egy vidéki koncerten a város polgármes­ tere patetikus keretek között átadott egy köszönő oklevelet, amelyen Juhász he­ lyett Szabó volt a vezetéknév. Vagy olasz A HÓNANlÖHHirT^lAZZLEMEZE

barátom hátba veregetett, hogy nem is Gábor Szabó - gitár; David Campbell - hangszerelés; Jim Keltner - dob; tudta, hogy kiadtam egy mácsós, ferraris- Chick Corea - zongora; Paulinho Da Costa - ütőhangszerek; gitáros lemezt. Mondtam, ő híres példa­ Jerry Hey - trombita, harsona; Kim Hutchcroft - szaxofon; képem volna, és bárcsak én... szóval ma­ Búd Nuanez - gitár; Ken Wild - basszusgitár gyarázkodtam. Néha persze belehallgat­ tam Szabó Gabor zenéjébe, de túl érces­ nek tartottam a hangját, túl közönségba­ rátnak a koncepcióját. Most megkaptam cseperedésem lemezét CD-n, és majdnem tökéletesnek hallom. Talán a megszépítő múlt teszi, vagy az, valaki eléri, hogy saját hangja legyen. A festett végzet (nem asszony formájában), hogy a lemez minden hangjával bensősé­ harmóniai éberség, ritmikai sokrétűség tehát ez a mester egyik utolsó felvétele, ges viszonyban vagyok. Persze a Hunga­ alapkövetelmény, sok emberhez is kell legutolsó lemeze. Gyaníthatóan nagy pél­ roton akkori monopóliuma miatt igazi tudni szólni, mert különben minek az dányszámban fogyott el annak idején a konkurencia nélkül jutottak el hozzánk, egész. De hogy valakinek saját hangja le­ bakelitlemez Magyarországon, ezért so­ jazzszeretőkhöz a magyar lemezek. gyen? Davis, Monk, Garbarek, Coltrane kunknak ez a zene nem újdonság, viszont Nagy részüket valószínűleg hasonló vagy Getz az első hang után felismer­ a CD kínálta könnyebbség sokat jelent. szentimentalizmussal fogadnám, annak hetők, és ráadásul nagyon sokan képesek Nekem például már nincs is hagyomá­ dacára, hogy azóta személyes ismerő­ arra, hogy az első hang után felismerjék nyos lemezjátszóm, és a CD-borítón leg­ sömmé vált majd mindegyik egykori Hun- őket. Pontosan ez az az erény, ami Sza­ alább felsorolták a közreműködő zené­ garoton-szereplő. De azért ez a lemez bót a legnagyobbak közé emeli. Talán szeket, amit a lemezborítón elhanyagol­ egy kicsit mégis más. Egyrészt Chick Co­ közhelyszámba megy, hogy egyike volt tak. Szerintem a zene nem avult el, bár rea egy igazi világsztár, Paulinho Da az elsőknek a világon, akik a latin muzsi­ bevallottan elfogult vagyok. Az újszülöt­ Costa sem akárki. Másrészt az az érzé­ kában rejlő lehetőségeket felismerték, és teknek, akiknek még minden vicc új, érde­ sem, hogy Szabó egy igazi, hamisíthatat- az indiai zene eszközeit beépítette a mes megismerkedniük a legnagyobb ha­ lanul eredeti művész. Pontosan a rá jel­ jazzbe. Ezt most nem is citálnám ide, ha tású, nemzetközi magaslatokra jutott ma­ lemző érces hang és a közönségbarát nem volna annyira jellemző a lemezre. gyar jazz-zenész egyik legkiforrottabb koncepció teszi azzá. Nincs kívánato­ Négy évvel az anyag elkészülte után Sza­ anyagával. sabb magaslat a jazzben annál, mint ha bó Gábort utolérte a lemezeimként falra Juhász Gábor

4 4 2 000 . I L NI l!S BARTÓK

Nyári fesztiválok 2000

Június 20-tól szeptember 10-ig a Bartók rádió segítségévei önök is beutazhatják Európa zenei központjait. Ehhez nincs másra szükség, mint egy jó rádiókészülékre, a többiről mi gondoskodunk. Az Eurorádió idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ez alka­ lomból minden eddiginél több helyszínről jobbnál jobb előadásokat kínálunk a hallgatóknak. A Koppenhágai Tivoli hangulatos nyáresti koncertjeitől a rheingaui, a ravennai fesztiválok remek hangverse­ nyein keresztül a grazi kamarakoncertek és a Salzburgi Ünnepi Játé­ kok rendezvényei is műsoron lesznek, de nem marad el a fribourgi, a chelttenhami és az aix-en-provance-i fesztivál sem. Az idei közve­ títések fénypontja minden bizonnyal a Bayreuthi Ünnepi Játékok új Ringje lesz Giuseppe Sinopoli vezényletével és világsztárokkal a főbb szerepekben, de nagy izgalommal várjuk a több mint negyven élő közvetítést a londoni Royal Albert Haliból, ahol a Promenád kon­ certek egyik kiemelkedő eseménye az anyakirálynő 100. születés­ napja tiszteletére rendezendő ünnepi hangverseny lesz Walton-, Händel-, Elgar- és Berlioz-múvekkel a műsoron. A nyolcvanhét hangverseny, a több ezer zenész és a több mint negyven szólista között ön is biztosan megtalálja kedvenceit, és le­ het, hogy új tehetségeket is felfedez, mert a Bartók rádió mindig szolgál meglepetésekkel hűséges hallgatóinak.

Terdik László

2000. JÚNIUS 45 MATAV Zeneház • 1 0 9 4 Budapest. P á v a u. 10-12. • Telefon: (1) 215-5770, Fax: (1) 215-5462 JANDÓ Jenő és KOCSIS Zoltán KOCSIS és Jenő JANDÓ Anton MARIK MARIK Anton Zeneigazgató Zenekar ETOE: VIEszimfónia BEETHOVEN: . 2versenymű dúr Esz MOZART: BEETHOVEN: II. szimfónia II. BEETHOVEN: BEETIIOVIÍN: Vili. szimfónia Vili. BEETIIOVIÍN: Szimfonikus ETOE:H „ria szimfónia „Eroica HE BEETHOVEN: örmkdk AD Jenő JANDÓ Közreműködik: C-dúr „Elvira MOZART: M adigan Közreműködik: ETOE: V.szimfónia BEETHOVEN: Ligeti András Közreműködik: KOCSIS Zoltán KOCSIS Közreműködik: MOZART: G-dúr zongoraverseny zongoraverseny G-dúr MOZART: szimfónia E BEETHOVEN: Vezényel: MATAV Vezényel: KOCSIS Zoltán Vezényel:KOCSIS Vezényel: LIGETI András Vezényel:LIGETI 00 úni 16. s iu n jú 2000. 00 úis 12. Június 2000. 20 00. 00. úni s iu n jú ÜNÖS ONCERT KO I SD NKÖ PÜ 5. - - 5. (/)) - - - - naaé ia eneakadém Z ns adé ia ém d ka sa sn Z ns adé ia ém d ka sa sn Z

’ ’ ’ ’ zongora verseny

n - n. közreműködésé közreműködésé vei I T Andr s rá d n A ETI LIG kv I t n ltá o Z SIS C O K on n to n A . A ő n e J O D JAN 453 v / 13 MARIK . kv . 415

Kastély Koncertek Kamara zfn ei Fesztivál C ö dől lő 2 0 0 0

BRAHMS BARTÓK művészeti vezető: Szabadi Vilmos

J ú n iu s 2 3 . péntek, 19.3 0 h — D ís z u d v a r J ú liu s 2 . vasárnap, 19.3 0 h — Díszterem MENDELSSOHN KAMARAZENEKAR SZABADI » NAGY » BÜTZBERGER VÁSÁRY Brahms » Debussy Mozart » Bartók

J ú liu s 3 . hétfő, 19.3 oh — Díszterem

J ú n iu s 2 6 . hétfő, 19.3 0 h — D íszte re m WIENER PHILHARMONIA TRIO SZABADI » GULYÁS » CSABA SZABADI » BÜTZBERGER CAUSSÉ » RIVINIUS » BARENBOIM Schubert » Bartók » Brahms Brahms » Bartók

J ú liu s j . szerda, 19 .3 0 h — Díszterem

J ú n iu s 2 7 . kedd, 19.3 oh — Díszterem GEIGER » DRAHOS » MAROS CAUSSÉ » RIVINIUS » BARENBOIM Bach » Händel » Vivaldi » Mozart » Brahms FUCHS » CARRUZZO Ravel » Bartók » Csajkovszkij Brahms » Bartók » Schumann

J ú liu s 7 . pén tek, 19.3 0 h — Díszudvar soiarusi

J ú n iu s 2 9 . csütörtök, 19.3 0 h — Díszudvar ENSEMBLE PRO BRASS SZABADI » CSABA » GULYÁS Bach » Mozart » Gershwin » Bernstein CARRUZZO » CAUSSÉ » RIVINIU

NAGY » BARENBOIM J ú liu s 8. szombat, 19.3 0 h — D íszterem DEBRECENI KODÁLY KÓRUS WORKSHOP Koncert Brahms » Bartók SZABADI » BÜTZBERGER

K i Telefon: 06/28 410-826 • Tet.Fax: 06/28 432-129 n v z M Kamatmentes hitelakció BANK FISCHER A ZÁ SI IRC UTA Tel.:t u Á 374-1060 ® ' ! oR6 ° D A GUANÓN G Ka0Stély]K h tyl BUDAPESTER ZEITUNG Ä S Ä m

DELTACOncert Jegyek kaphatók a nagyobb jegyirodákban, valamint rendkívüli kedvezménnyel a DELTACOncertnél. Tel.: ^.őj-oyjő

www.zeneforum.hu/deltaconcert 8 J t l» I l s II Ml till» UISAGSTS SZAMUNKBÓL: JULIUS-AUGUSZTUSI MEGRENDELŐLAP Schubert-felvétele új András Schiff • Alcina Händel: • ének utolsó Négy R. Strauss: - Antológia • MIZ f. 12 Budapes, nua . Fx 346- 3 9 3 -0 6 4 3 Fax: . 1 3 u. andula M st, e p a d u B 1025 Kft., AMFISZ Az ...... neve: Megrendelő A megrendelőlapot az alábbi címre kérjükfeladni: címre alábbi az megrendelőlapot A Megrendelem a Gramofon - The Hungarian CD Review című folyóiratot, az igényes zenerajongó lapját lapját zenerajongó igényes az folyóiratot, című Review CD Hungarian The - Gramofon a Megrendelem íe ...... (áo, ösg krlt...... uc, é, Itp.) fér, kerület)...... (utca, község, ...... (város, Címe: pé ...... (házszám) ldányban. eőieéi díjat előfizetési C Te! évre: 2200 forintért. 2200 Te! évre: C o a részemre küldendő átutalási postautalványon postautalványon átutalási küldendő részemre a o ' . Egy évre: 4000 forintért. 4000 évre: Egy . ' Keresse Keresse a csatornát kábeltévé szolgáltatójánál! kábeltévé csatornát a ...... eee, jó ...... (irányítószám) ajtó) (emelet, sál elnbn áuaásl geltm ki. egyenlítem átutalással ellenében, számla 1 RMC CRAM h Hnain D Review CD Hungarian The június 29-én, csütörtökön jelenik meg. jelenik csütörtökön 29-én, június A Gramofon július-augusztusi száma július-augusztusi A Gramofon ...... 1 N

Megjelent a Trio Midnight

Oláh Kálmán - zongora

Egri János - bőgő.

Balázs Elemér - dob

és a világhírű amerikai szaxofonos,

Kiadja: www.welling.hij [email protected]

THE H U N G A R IA N CO REV IEW A z

i, ■, í E C 0 N OVUM iy; ' ' r í f ■' I' - „Iványi prof. é$ Társai" Gazdasáq i Tanácsadó és Szolgáltató Kft. az alábbi szolgáltatásokat ajánlja:

Stratégiai diagnosztika és akciótervezés SWOT és portfolió-elemzéssel.

Szervezetfejlesztés, reengineering és a javadalmazási rendszer korszerűsítése.

Átfogó költséggazdálkodás (Total Cost Managament) kiépítése és költségcsökkentő értékelemzés végigvitele.

A kaliforniai Newport University magyarországi képviseleteként - rugalmas távoktatási formában - magyar vagy angol nyelven amerikai közgazdász és doktori fokozat megszerzésének lehetővé tétele.

Információ: (06-30) 940-4342