STRING SERENADES VOLUME � • ANTONÍN DVOŘÁK ANIMA MUSICÆ CHAMBER STRING SERENADES, VOL. 2 SUK – DVOŘÁK

Josef Suk (1874–1935): Serenade for String Orchestra in E flat major, Op. 6 26:17 1 I. Andante con moto 4:56 2 II. Allegro ma non troppo e grazioso 5:19 3 III. Adagio 8:37 4 IV. Allegro giocoso, ma non troppo presto 7:17

Antonín Dvořák (1841–1904): Serenade for String Orchestra in E major, Op. 22 26:18 5 I. Moderato 3:57 6 II. Menuetto. Allegro con moto 6:26 7 III. . Vivace 5:31 8 IV. Larghetto 4:35 9 V. Finale. Allegro vivace 5:40

Total time: 52:45 ANIMA MUSICÆ CHAMBER ORCHESTRA

László G. Horváth 1st violin, Tamás Bartók , principal concertmaster József Sándor viola Csilla Kovács 1st violin Fülöp Görbicz viola (5–9) Anna Rovó 1st violin (1–4) Péter Hamar viola (1–4) Gábor Szabó 1st violin Péter Váray cello, principal Tamás Szabó 1st violin Péter Stoll cello (1–4) Barnabás Vajda 1st violin (5–9) Attila Kónya cello Kata Borsos 2nd violin, principal Balázs Pintér cello (5–9) Zsófia Baráti 2nd violin Gábor Gyetvai double bass Enikő Kiss 2nd violin Ottília Revóczky 2nd violin LÁSZLÓ G. HORVÁTH artistic director

Recording producer & editor: Zsuzsa Dvorák • Balance engineer: Domonkos Timár Assistant of the balance engineer: Máté Timár Recorded on 10–11 October, 2018 (1–4) and 29–31 January, 2019 (5–9) at Hungaroton Studio. Werkphoto: Dávid Tóth • Design and prepress: Béla Ujváry Liner notes & booklet editor: Enikő Gyenge • English translation: Kata Ittzés, Richard Robinson ℗ 2020 Fotexnet Kft. • Catalogue No.: HCD 32824 • Made in EU About the Genre the by its lighter character and more superficial elaboration, and the variable number of The word ‘serenade’ has carried several different movements. Because of the open-air performance meanings throughout music history. The term the ensemble consisted of portable instruments, originates with the Latin serenus (meaning soft, and the frequent marching featured in the opening serene but also bright and light), and was used to and closing movement were not accidental either, designate night music offered under the windows since the musicians had to enter and exit the scene of one’s lady – by good luck it may have meant of music-making. Regular movement-types were singing love songs in bright weather – where a serene slow movement, corresponding to the the singer customarily accompanied himself. accompanied song (and often titled Romance) and This medieval courting practice is the general a movement in variation form. The finale often interpretation of a serenade which has persisted rounded off the serenade with the partial or full through ages and fashions in common practice repeat of the first march. The wonderful Mozart and in musical compositions. The best known serenades belong to the immortal works of the and most beautiful adaptation to art music is the genre both for variety of instrumental ensemble serenade in Mozart’s Don Giovanni (Deh! vieni alla and lyrical content. finestra), sung with mandolin accompaniment by the nobleman to Elvira’s maid. In the 19th century, with the spread of public concert life, new forms of the serenade developed An interesting digression in the genre is the Italian to meet the demands of the acoustics of large Baroque Serenata, which was simply a cantata of concert halls and the audience. Open-air several movements for singers and instrumental performance ceased to be a primary consideration, forces performed occasionally (in the open air or as so multi-movement compositions of lighter quality, the highlight of an evening of entertainment) with termed serenade, were composed for a variety of simple stage props. Its poetic ideas encompassed ensembles from chamber groups to full symphony the night, the world of dreams, and unrequited . These works often employed strings love, its greatest masters were Alessandro Stradella only (Dvořák, Tchaikovsky, Hugo Wolf, Elgar), but and Alessandro Scarlatti. there were also special combinations of string and In the late Baroque and during Viennese Classicism, wind instruments (R. Strauss, Dvořák, Max Reger); the serenade has lost its confessional night-music the mixed chamber orchestra score of Serenade character and, embraced into the fashionable No. 2 of Brahms, for example, lacks violins. Due to occasional greeting and entertainment music of their character and themes the Hungarian Dances the age (cassatione, divertimento, notturno), it was of Brahms and the Slavonic Dances of Dvořák may transformed into an instrumental genre of several rightly be included among Romantic serenades, movements. It was often only distinguishable from even if they are not titled as such. In the 20th century Schönberg, Britten, composition of Los Angeles Olympic Games Stravinsky and Bernstein had a preference for (between 1912 and 1948 the Olympic Games also special combinations of voices and instruments awarded prizes for the arts). in their compositions with serenade features. Suk composed his Serenade for Strings in E flat Neoclassicism, however, had a different taste, and major (Op. 6) at Dvořák’s prompting; his master it brought back the fashion of pieces for string felt that his eighteen-year-old pupil was bringing ensemble (we may think of Bartók’s Divertimento mostly melancholic works, and composing or Lajtha’s two Sinfoniettas), and innumerable a breezy serenade would help to restore the serenades were conceived for small chamber balance. Some scholars see the four movements groups of two, three or four. as musical portraits of Otylie Dvořák, his future Josef Suk: Serenade for String Orchestra wife, whom Suk met that same year. The piece in E flat major, Op. 6 made the instantly famous, and Brahms considered it especially good, enthusing “Ist Czech composer Josef Suk was born in 1874 in das aber nett!” (“Now that’s good!”) and urging the village of Křečovice, where his father (and the prestigious Simrock to publish it. The first first teacher) was organist and cantor. In 1885 movement, in a moderate tempo, is darkly lyrical, he started studying violin and composition in with an A-B-A form conceived in the classical the Conservatory, where his teachers spirit. It is followed by a graceful, playful waltz. included Antonín Dvořák, with whom he later The Adagio is a gem of the string repertoire, and became friends and relatives, marrying Dvořák’s its emotional temperature reaches a climax in the daughter Otylie. In 1892, he founded the Czech closing dialogue between two violins (the voices Quartet with fellow students , of two kindred spirits?). The furious energy , and Otto Berger, and by 1933 they of the closing movement is a nod to Dvořák’s had given more than 4,000 concerts worldwide. In E major Serenade for Strings and also to Brahms, 1922 Suk became the professor of the composition the esteemed model. The world premiere of the master class in the , where he entire work took place in 1897 in the Prague was rector several times, and a prolific composer. Conservatory. His earlier works show mainly the influence of Dvořák and Brahms. Unlike his contemporaries, Antonín Dvořák: Serenade for String Orchestra he had little interest in Czech folk music; his œuvre in E major, Op. 22 comprises a varied range of the genres of the time, Serenades for strings, apparently, are written in from orchestral compositions and concertos to significant years: if the year 1892 was for Suk a pieces and chamber works, choral works year of good fortune and happiness, for Dvořák, and stage works. Interestingly, 1932 his orchestral the year 1875, when he wrote the Serenade in march Into a New Life won him the prize for E major for Strings, Op. 22, was a turning point from the Scherzo and the trio. After a gentle in his career. He produced many works as a Larghetto that tapers away to nothing (though it composer (the Symphony No. 5, the String Quartet contains a reference to one of the striking themes No. 2, the Piano Trio No. 1, the Moravian Duets), of the Scherzo), in the Allegro vivace finale we once his financial problems seemed to be over thanks more find the refined stylization of the rhythms to a generous state stipend, and having recently of Czech folk dances. Here Dvořák recalls the married, he had his first son. The Serenade for opening themes of the slow movement and the first Strings in E major was written in only eleven days, movement, thus rounding off the work in the spirit and its world premiere was given in December of the genre’s eighteenth-century traditions. 1876 in a performance by Adolf Čech and the Enikő Gyenge united orchestras of the Prague theatres, to an enthusiastic reception. The composer himself About the Orchestra liked it, and in his first documented appearance The Anima Musicæ Chamber Orchestra, named as as a conductor (1877, Leipnik/Lipnik nad Becvou) “the soul of music”, has gained the title National he was keen to include it in the programme. The Youth Orchestra 2018–2020. It is one of the most piece shows the composer to be in full mastery dynamically developing youth ensembles in of his compositional ammunition, not least Hungary. They have received prizes and awards in because his years of experience playing viola in an several Hungarian and international competitions orchestra can be felt in the instrumentation. The and are in demand at major concert and festival five-movement structure appears to follow the events in Budapest and Europe. The ensemble tradition of the classical divertimento genre: apart has performed with several renowned artists from the sonata-form Finale, all of the movements partnering Kristóf Baráti, Barnabás Kelemen, are in a simple A-B-A form, filled out with a Katalin Kokas, Kirill Troussov, Giovanni Guzzo, good sense of proportion. The first movement, Zoltán Fejérvári, Sir James Galway, Csaba Klenyán, Moderato, built by suggestive melodic gestures, Ferenc Rados, Ditta Rohmann, Imre Rohmann, seems to conjure up fond memories of true Slavic János Rolla, Gyula Stuller, Dénes Várjon, István nostalgia, with the excitement of the chiaroscuro, Várdai, Tamás Vásáry and Andrea Vigh. They major-minor motivic interplay of Slavic folk music. consider it their mission to commission and It is followed by the longest movement of the cycle, perform contemporary Hungarian works. From a rather melancholic waltz (Menuetto. Allegro the autumn of 2013 they launched a contemporary con moto) coloured with minor harmonies, with music workshop led by Péter Tornyai, the aim characteristic repetitions of folk music motifs of which is to embrace an open attitude to and in the main section. The Scherzo is a perpetuum acceptance of contemporary music, so that they mobile with a childlike scurry, and a finely worked- can convey today’s music to the public in a more out trio section, then the coda, combining material accessible way.

Serenades for strings, apparently, are written in significant years: if the year 1892 was for Suk a year of good fortune and happiness, for Dvořák, the year 1875, when he wrote the Serenade in E major for Strings Op. 22, was a turning point in his career.

***

A vonósszerenádok jó években íródnak: ha Suk számára az 1892-es év volt a szerencse és boldogság éve, úgy Dvořák számára az E-dúr vonósszerenád (Op. 22) keletkezési éve, 1875, sorsa fordulópontjának bizonyult. A szerenádról kidolgozottsága különböztette meg a szimfóniáktól, valamint a tételek számában megmutatkozó A szerenád megjelölés a zenetörténet során változatosság. A szabadtéri előadási lehetőség többféle zenei megnyilvánulást jelölt. A szó maga miatt elsősorban hordozható hangszerekből a latin serenus-ból (csendes, derűs, de derült- álló szerényebb létszámú együttes jelenthette az világos is) származik, és eredetileg éjszakai zenélést apparátust, és nem volt véletlen a nyitó és záró jelölt szíve hölgyének ablaka alatt – szerencsés tételekben gyakran helyet kapó indulózene sem esetben derült időben történő szerelmes dalolást – hiszen a hangszereseknek gyakran fel, illetve le –, amelyet az énekes általában maga kísért. Ez a kellett vonulniuk a zenélés helyszínéről. Szintén középkori eredetű udvarlási gyakorlat a szerenád állandó tételtípusa volt a derűs hangvételű, legáltalánosabb értelmezése, amely korokon mérsékelt tempójú, kíséretes dalnak megfelelő és divatokon át túlélt a hétköznapokban és a lassútétel (sokszor Romance címen) és egy zeneszerzők alkotásaiban; a műfaj legszebb- variációs tétel, a végén pedig sokszor az első induló legismertebb műzenei átültetése Mozart Don teljes vagy részleges megismétlésével kerekítette le Giovannijának szerenádja (Deh! vieni alla finestra), a művet. Mozart csodálatos szerenád jellegű művei amelyet a lovag Elvira szobalányának énekel, mind a hangszer-összeállítás változatossága, mind mandolinkísérettel. költői tartalom szempontjából a műfaj halhatatlan Érdekes műfaji kitérőt jelent az olasz barokk darabjainak számítanak. serenata, amely nem volt más, mint rendhagyó A 19. században a nyilvános hangversenyélet keretekben (szabadtéren vagy esti mulatságok elterjedésével a szerenádnak is kialakultak a fénypontjaként) megszólaló cantata, egyszerű nagy koncerttermek akusztikájára és a közönség színpadi elemekkel előadott, többtételes, énekes igényeire kialakított formái. A szabadtéri és hangszeres erőket egyaránt felvonultató darab. előadhatóság nem volt elsődleges szempont, Költői tartalma az éjszaka, az álmok világa és a szerenád címen könnyedebb hangvételű, beteljesületlen szerelem gondolatköreit járta be, többtételes kompozíciók születtek igen változatos legjelentősebb mesterei Alessandro Stradella és hangszer-kombinációkra, a kamaraegyüttesektől Alessandro Scarlatti voltak. a nagyzenekarig. Gyakran alkalmaztak tisztán A szerenád a későbarokk-klasszicizmus vonószenekart (Dvořák, Csajkovszkij, Hugo Wolf, évtizedeiben elvesztette vallomásos hangú Elgar), de különleges vonós-fúvóskombinációk éjjelizene karakterét, és összeolvadva a korszak is megjelentek (R. Strauss, Dvořák, Max Reger), divatos alkalmi köszöntő és szórakoztató Brahms 2. szerenádjának vegyes kamarazenekari zenéivel (cassatione, divertimento, notturno) hangszereléséből például teljesen kimaradtak a többtételes hangszeres műfajjá alakult. Sokszor hegedűk. Brahms Magyar táncai és Dvořák Szláv csupán könnyedebb hangvétele és felületesebb táncai, ha címadásukban nem is, karakterük, üzenetük alapján joggal sorolhatók a romantikus és színpadi kompozíciókig. Érdekes megjegyezni, szerenádmuzsikák közé. hogy 1932-ben Egy új élet című zenekari indulójával elnyerte a Los Angeles-i Olimpiai A 20. században Schönberg, Britten, Stravinsky, Játékok zenei díját – az 1912–1948 közötti olimpiai Bernstein szerenád jellegű kompozícióikban játékok alkalmával művészeti díjakat is kiosztottak. előszeretettel alkalmaztak különleges énekes- hangszeres hangszín-kombinációkat, a neoklasz­ Suk 1892-ben Dvořák ösztönzésére komponálta szicizmus ízlésvilága azonban visszahozta a Op. 6-os Esz-dúr vonósszerenádját, életművének klasszikus vonószenekarra komponált dara­ talán legtöbbet játszott, legismertebb darabját – bok divatját (Bartók Divertimentójára vagy mestere úgy találta, 18 éves növendéke túlontúl Lajtha két Sinfoniettájára gondolunk), és búskomor zenékkel jelentkezik, ezért egy derűs megszámlálhatatlanul sok szerenád született 2-3-4- szerenád komponálásával bizonyára egyensúlyba tagú kis kamaraegyüttesekre. kerülhet. Egyes feltételezések szerint a négy tétel Otylka Dvořák, későbbi felesége zenei portréja, Josef Suk: Szerenád vonószenekarra, akit Suk ugyanabban az évben ismert meg. A darab Esz-dúr, Op. 6 egyszeriben ismertté tette a zeneszerzőt, Brahms Josef Suk cseh zeneszerző 1874-ben született – „Ist das aber nett!” lelkesedett – különösen Křečovicében, apja (egyben első mestere) a nagyra értékelte és maga szorgalmazta kiadását a helyiség kántor-orgonistája volt. 1885-től a Prágai patinás Simrocknál. Az első, mérsékelt tempójú Konzervatóriumban hegedű- és zeneszerzés- tétel borongósan lírai, a klasszikusok szellemében tanulmányokat folytatott, többek között Antonín fogant A-B-A forma, amit egy kecses, játékos Dvořák vezetésével, akivel a későbbiekben szoros hangú keringő követ. Az Adagio a vonószenekari baráti és rokoni (Suk elvette Dvořák lányát, irodalom gyöngyszeme, érzelmi hőfoka a két Otylkát) kapcsolatba került. 1892-ben diáktársaival hegedű tételzáró párbeszédében – két rokon lélek (Karel Hoffmann, Oskar Nedbal, Otto Berger) hangja? – tetőzik. Az energikus, fergeteges zárótétel megalapította a Cseh Vonósnégyest, amellyel 1933- Dvořák E-dúr vonósszerenádja és a nagy példakép, ig több mint 4000 hangversenyt adott világszerte. Brahms előtti főhajtás. A teljes mű ősbemutatójára Suk 1922-től a Prágai Konzervatórium zeneszerzés 1897-ben került sor a Prágai Konzervatóriumban. mesterosztályának professzora, több ízben rektora, Antonín Dvořák: Szerenád vonószenekarra, termékeny zeneszerző. Korai műveiben elsősorban E-dúr, Op. 22 Dvořák és Brahms hatása érződik. Kortársaitól eltérően kevéssé foglalkoztatta a cseh népzene: A vonósszerenádok jó években íródnak: ha életműve kora műfajainak változatos skáláját öleli Suk számára az 1892-es év volt a szerencse és fel a zenekari kompozícióktól a versenyműveken át boldogság éve, úgy Dvořák számára az E-dúr a zongoradarabokig és kamaraművekig, oratorikus vonósszerenád (Op. 22) keletkezési éve, 1875, sorsa fordulópontjának bizonyult. Zeneszerzőként karakteres témája – az Allegro vivace fináléban számos jelentős művet tett le az asztalra (5. újra felfedezhetjük a cseh népi táncok finommá szimfónia, 2. vonósnégyes, 1. zongorás trió, Morva stilizált ritmusait. Dvořák itt visszaidézi a lassútétel duettek), anyagi gondjai megoldódni látszódtak és az első tétel nyitó témáját, a műfaj 18. századi egy nagyvonalú állami alkotói támogatásnak hagyományainak szellemében kerekítve le a művet. köszönhetően, fiatal házasként első fia születésének Gyenge Enikő örülhetett. Az E-dúr vonósszerenád mindössze 11 nap alatt készült el, ősbemutatójára 1876 A zenekarról decemberében került sor Adolf Čech és a prágai A „zene lelkéről” elnevezett Anima Musicæ színházak egyesített zenekarának előadásában, Kamarazenekar – a Nemzeti Ifjúsági Zenekar remek fogadtatással. A zeneszerző maga is szerette, 2018–2020 cím birtokosa – Magyarország egyik első dokumentált karmesteri fellépésén (1877, legdinamikusabban fejlődő fiatal együttese, több Leipnik/Lipnik nad Becvou) is fontosnak tartotta nemzetközi verseny és hazai díj kitüntetettje, műsorára tűzni. A darab alkotói fegyverzetének Budapest és Európa rangos hangverseny- teljes birtokában mutatja be a szerzőt, nem utolsó helyszíneinek és fesztiváljainak állandó szereplője. sorban hangszerkezelésén jól érződik zenekari Az együttes számos neves művésszel lépett fel, brácsás éveinek rutinja. Öttételes struktúrájával többek között Baráti Kristóf, Kelemen Barnabás, a klasszikus divertimentók műfaji hagyományát Kokas Katalin, Kirill Troussov, Giovanni Guzzo, látszik követni: a szonátaformájú Finálén kívül Fejérvári Zoltán, Sir James Galway, Klenyán Csaba, minden tétele egyszerű, a kisformai méreteket Rados Ferenc, Rohmann Ditta, Rohmann Imre, jó arányérzékkel kitöltő A-B-A formában van. A Rolla János, Stuller Gyula, Várjon Dénes, Várdai rajzos dallamgesztusokból építkező Moderato első István, Vásáry Tamás és Vigh Andrea partnereként. tétel mintha egy kedves emléket idézne fel igazi Hivatásuknak tekintik a mai magyar zeneművek szláv nosztalgiával elmélázva, a szláv népzenék előadását, koncertjeiken rendszeresen hangzanak fény-árnyék, dúr-moll motívumjátékainak el új, a zenekarnak ajánlott kortárs művek. 2013 izgalmas megjelenítésével. Ez a ciklus leghosszabb őszétől kortárs zenei műhelyt indítottak Tornyai tétele; egy szomorkás, mollosra színezett Péter vezetésével. A műhely célja a kortárs zene harmóniákkal teli, melankolikus keringőzene felé irányuló nyitottság és befogadás megragadása, (Menuetto. Allegro con moto) követi, főrészében mellyel a közönségnek értőbb tolmácsolásban jellegzetes népzenei motívumismétlésekkel. A adhatja át a mai zenét. Scherzo gyermekien örökmozgó, mozgalmas tétel, szépen kidolgozott triószekcióval, majd a Scherzo és a trió anyagát kombináló codával. Gyengéd, a végletekig elcsendesedő Larghetto lassú tétel után – amiben azért felbukkan a Scherzo egyik