Aetas 30. Évf. 4. Sz. (2015.)
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
30. évfolyam 2015. 4. sz. AETAS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT A kiadványt szerkesztette: PELYACH ISTVÁN A kiadvány az a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara és a Szerencsejáték Zrt. támogatásával jelenik meg. Szerkesztők: DEÁK ÁGNES (főszerkesztő) VAJDA ZOLTÁN (főszerkesztő-helyettes) BENCSIK PÉTER GALAMB GYÖRGY KOSZTA LÁSZLÓ PAPP SÁNDOR PELYACH ISTVÁN SZÁSZ GÉZA TOMKA BÉLA TÓTH HAJNALKA TÓTH SZERGEJ HORVÁTHNÉ SZÉLPÁL MÁRIA (olvasószerkesztő) Tartalom Tanulmányok TAKÁCS TIBOR A Weidemann-ügy, 1961. Sport, hatalom és állambiztonság a korai Kádár-korszakban ................................................................................. 5 SIPOS-ONYESTYÁK NIKOLETTA A pártállam árnyékában. Kapitalista olimpia helyett Barátság Játé- kok ......................................................................................................... 22 FODOR PÉTER Hírnévpolitika és a történelem esetlegességei. A Csodacsatár két vál- tozatáról ................................................................................................. 38 GLAUB KRISZTIÁN Sport és/vagy politika. Farkas Mihály és a Budapesti Honvéd labda- rúgó csapata .......................................................................................... 50 KOÓS LEVENTE „Ha majd az ellenségek kibékülnek, otthon találkozni fogunk.” Czibor Zoltán és a belügy .................................................................................. 67 ZÁVODSZKY GÉZA Ismert vagy ismeretlen? Kliegl József, a festő-feltaláló ....................... 82 ZAKAR PÉTER Katolikus püspökök kinevezésének minisztertanácsi háttere Magyar- országon, Erdélyben, a Temesi Bánságban és a Szerb Vajdaságban I. (1848–1850) .......................................................................................... 98 Műhely N. PÁL JÓZSEF Lesz-e örömforrás még valaha? Egy „nagy történet” honi históriájá- nak tanulságai – avagy négy könyv margójára ..................................... 120 ZEITLER ÁDÁM A „szocialista” sportélet megteremtése Makón az 1950-es években .... 136 Kitekintés FARKAS ZSUZSA „Mostantól a festészet halott” ............................................................... 144 Határainkon túl „…nem zárt, hanem nyitott, sőt esetleg káosz is”. Beszélgetés Mina- mizuka Shingóval (Az interjút készítette: Watanabe Akiko, fordítot- ta: Watanabe Akiko, Ficzere Kitti) ....................................................... 157 Minamizuka Shingo műveinek válogatott bibliográfiája ..................... 167 MINAMIZUKA SHINGO Szocialista örökség Magyarország agrártársadalmában (Fordította: Klacsmann Borbála) ............................................................................. 169 Figyelő Színe-virága. Francia–magyar kapcsolatok a középkorból (Györkös Attila–Kiss Gergely [szerk.]: Francia-magyar kapcsola- tok a középkorban. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013.) FÁBIÁN LAURA ........................................................................................ 179 A „Nagy Év” küzdelmei röviden (Hermann Róbert: A magyar önvédelmi háború 1848–1849. Nagy csaták, 15. kötet. Duna Könyvklub, Budapest, 2013.; Hermann Ró- bert: A magyar függetlenségi háború 1849. Nagy csaták, 16. kötet. Duna Könyvklub, Budapest, 2013.) KEMÉNY KRISZTIÁN ................................................................................. 184 A történész utolsó üzenete: emlékezzünk 1848–1849-re (Katona Tamás–Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei. 1. Események és helyszínek. Szerk.: László Csorba. Corvina Kiadó, Budapest, 2013.) CSERNUS-L. SZILVESZTER ........................................................................ 188 Sportunk históriájáról – szaktörténész-szemmel (Zeidler Miklós: A labdaháztól a Népstadionig. Sportélet Pesten és Budán a 18-20. században. Kalligram, Pozsony, 2013.) IFJ. PÁL JÓZSEF ....................................................................................... 194 Polifón magyar eszmetörténet (Takáts József: A megfelelő ötvözet. Politikai eszmetörténeti tanul- mányok. Osiris Kiadó, Budapest, 2014.) VAJDA ZOLTÁN ........................................................................................ 199 Számunk szerzői ......................................................................................... 204 TAKÁCS TIBOR A Weidemann-ügy, 1961 Sport, hatalom és állambiztonság a korai Kádár-korszakban 1961. november 2-án a népi demokratikus államrend elleni izgatás és más bűncselekmé- nyek elkövetésének gyanújával letartóztatták Weidemann Károlyt, a Ferencvárosi Torna Club elnökhelyettesét, az egyesület MSZMP alapszervezetének titkárát. A férfit több dolog- gal is gyanúsították: 1945 előtt különböző jobboldali és szélsőjobboldali pártok tagja, nyilas és németbarát meggyőződésű volt, leventeoktatóként tevékenykedett, részt vett zsidók ki- zárásában a sportszervezetekből, a lakásán „fasiszta” és „ellenforradalmi” sajtótermékeket és iratokat tárolt, amelyekhez a látogatói is szabadon hozzáférhettek, a pártra és annak ve- zetőire ellenséges, gúnyos kijelentéseket tett. Egy az elfogása után két héttel készült rend- őrségi jelentés első mondata azonban arról árulkodik, hogy a klubvezető-párttitkár letar- tóztatásának fő oka más lehetett: „A Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály[a] adatai alapján 1961. november 2-án nyomozást rendeltünk el a Ferencvárosi Torna Klubban [így!] folytatott ellenséges tevékenység ügyében.”1 Weidemann Károly személyében tehát voltaképpen az FTC került a vádlottak padjára. Ügye ezért alkalmasnak tűnik a kommunista hatalom (elsősorban a politikai rendőrség) és a Ferencváros közötti viszony vizsgálatára. E viszony genealógiájának a felfejtése, annak elemzése, hogy miként (és miért) vált a Fradi mind a szurkolók, mind a hatalom képviselői szemében a rendszerrel való szembenállás egyik szimbólumává, túlmutat e tanulmány ke- retein. A Weidemann-ügy elemzésével csupán annak fő jellemzőit kívánom előadni, azt, hogy miként kezelte a „politika” az FTC-t és általában a sportot (elsősorban a labdarúgást) a Kádár-korszak elején. Az 1956-os forradalom elsöpörte a sztálinista sportirányítás 1949–1951-ben szovjet mintára kiépített rendszerét, amelyet a kádári vezetés is csak részben állított vissza. Újból létrehozták a teljes hazai sportéletet irányító és felügyelő hatóságot (a Magyar Testnevelési és Sporthivatalt [MTSH], majd Tanácsot [MTST]), ugyanakkor a szakszervezetek, minisz- tériumok és fegyveres testületek ellenőrzése alatt álló országos sportegyesületeket feloszlat- ták, és az azokban működő sportkörök önállóan működhettek tovább – természetesen ez- után is valamely „bázisszerv” felügyelete alatt. A Rákosi-korszaktól való szimbolikus elha- tárolódás jegyében több egyesület visszakaphatta régi nevét és színeit. Az FTC 1949 után az élelmiszeripari dolgozók szakszervezete (ÉDOSZ) Kinizsiről elnevezett egyesületének bu- dapesti sportköre lett, színeit zöld-fehérről piros-fehérre cserélték, legjobb sportolóit (főleg a labdarúgókat) és edzőit pedig hatalmi szóval a rendszer kegyeltjeinek tekintett csapatok- hoz, mindenekelőtt a Honvédhoz vezényelték. Az 1956-os forradalom napjaiban a klub visszavette korábbi nevét és színeit, amelyeket a forradalom leverése után is megtarthatott. 1 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL). 3.1.9. V-147359/3. 119– 121. Jelentés Weidemann Károly ügyében, 1961. november 18. AETAS 30. évf. 2015. 4. szám 5 Tanulmány TAKÁCS TIBOR A hatalom változó hozzáállását mutatja az is, hogy immáron nem kellett lemondania leg- jobb játékosairól, és az FTC a hatvanas években többször bajnokságot is „nyerhetett”. A rendszer politikai erőszakszervei azonban nem feltétlenül követték a (sport)politiká- ban bekövetkező változásokat. Számukra a Ferencváros továbbra is elsősorban „reakciós” és „fasiszta” elemek gyűjtőhelye volt, és ennek megfelelően kezelték a klubot. „Az FTC-ben 1945 óta folyik az izgatás, tüntetések, botrányok kísérik az FTC sportmérkőzéseit” – olvas- ható a Weidemann Károly elleni nyomozás során keletkezett egyik vizsgálati tervben.2 „Ku- tyából nem lesz szalonna” – hangoztatták a belügyi szervek beosztottai még 1960 őszén is, bizonyságot téve arról, mennyire nem tudják követni a pártvezetésnek az „osztályszövetség kiszélesítésére” irányuló törekvéseit. Emellett a megelőzés helyett még mindig az „odacsa- pásra” helyezték a hangsúlyt: „Pl. a karhatalomnál alig várják, hogy a múltkori Fradi- meccshez hasonló akció legyen.”3 Sokatmondó a BRFK Politikai Nyomozó Osztálya vezető- jének a „belső reakció” elleni munkáról 1961 közepén hozott parancsa is, amely a sport te- rületén egyetlen előírást tartalmazott: „Tovább kell folytatni a [ferencvárosi] B-közép terü- letén tevékenykedő ellenséges erők felderítését és leleplezését.”4 A fennmaradt ügynök- dossziék is arról árulkodnak, hogy az állambiztonság az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején rutinszerűen jelen volt az FTC mérkőzésein. A karhatalommal kapcsolatos fenti megjegyzés az 1959 decemberében vagy – és ez a va- lószínűbb – az 1960 szeptemberében a Népstadionban megrendezett FTC–MTK mérkőzést követő utcai megmozdulásokra, illetve az ez által kiváltott rendőrségi fellépésre utalhat. A történtekről a korabeli közvélemény nem értesülhetett. A sportnapilap csak annyit közölt, hogy a durva játék miatt „nagy izgalom uralkodott a játéktéren és a nézőtéren”, pedig „ez a két kitűnő csapat, ez a 22 lelkes és jó képességű játékos azt is megérdemelné, hogy végleg elmaradjon a közönség kicsi, de annál hangosabb csoportjának durva hangorkánja, amely ezúttal is