A Naszály Mohaflórája
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
SZŰCS, P. A NASZÁLY MOHAFLÓRÁJA A Naszály természetrajza és élővilága Rosalia 5 (2009), pp. xxx–xxx. A NASZÁLY MOHAFLÓRÁJA SZŰCS PÉTER Nyugat-magyarországi Egyetem, KTI, Termőhelyismerettani Tanszék 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4; e-mail: [email protected] Az aktuális kutatás, az irodalmi források és a rendelkezésre álló herbáriumi példányok alapján össze- sen 204 mohataxon előfordulása ismert a váci Naszályról, amely a hazánkból ismert mohák közel 32%-át jelenti. Ebből 73 faj adata újnak számít a Naszályra nézve. Sikerült megerősíteni a területről – a ritkább fajok közül – az Acaulon muticum,aBartramia ithyphylla,aDicranum fulvum,azOxymitra incrassata,aPlagiopus oederianus,ésaScapania calcicola előfordulását. Erdőkből lett azonosítva a Dicranum tauricum,aFissidens exilis,aF. viridulus var. incurvus és a Plagiomnium rostratum.Er- dei útrézsűk talajlakó mohái a Buxbaumia aphylla,aLophozia excisa és a Scapania lingulata, mind- három faj országos viszonylatban nagyon ritka. A Lósi-patak völgyéből a Calliergonella lindbergii és az Ulota bruchii ismert. Északi kitettségű karsztbokorerdő mohái a Scapania aspera és a Thuidium recognitum. További mohafajok a területről: Dicranella staphylina, Grimmia dissimulata, G. tricho- phylla, Homomallium incurvatum, Hygroamblystegium tenax, Schistidium elegantulum és S. helveti- cum.AGrimmia elatior új mohafaj hazánk flórájára nézve. Kulcsszavak: BEVEZETÉS A flórajárások határvonalán fekvő váci Naszály ismert kutatási célpont hazai és külföldi mohászok számára egyaránt. Elsőként Borbás Vince flóraművében (BORBÁS 1879) olvashatunk mohaadatokat a hegyről, melyben szereplő fajnevek Hazslinszky Frigyes determinálásának eredményei. Az 1900-as évek derekán ké- szült el és lett összeállítva Band Henrik herbáriuma (Band H., VBI), köteteinek ol- dalain pár példány mohaminta is megtalálható, döntő részük a Naszályról szárma- zik. Degen Árpád kevés – naszályi vonatkozású – gyűjtése a MTM Növénytárának mohaherbáriumában nyugszik (BP). Boros Ádám útinaplója (BOROS 1915–1971) nagyszámú gyűjtésekről és határozásokról árulkodik, amely arra utal, hogy Boros a régmúltban előszeretettel látogatta a környéket. Egy korai apró közleményében (BOROS 1933) a Primula auricula-t jelzi a Vértesből, de emellett mohákat is, me- lyeket kapcsolatba hoz naszályi előfordulásukkal. A Budapest vonzáskörzetéhez tartozó Naszály helyszíne volt azoknak a korai tudományos munkálatoknak, melyet mohakutatóink a főváros környéki hegyek- ben végeztek. Győrffy István is közéjük sorolható, aki vizsgálódásainak eredmé- nyeit 1920-ban publikálta a Magyar Botanikai Lapok oldalain (GYŐRFFY 1920), 2 SZŰCS, P. bár a Naszályról csak egy moha adatát ismerteti. Szepesfalvi János először az Anacamptodon splachnoides naszályi előfordulását jelezte (SZEPESFALVI 1938), majd a 1940-es években közölt bőséges mohaflorisztikai adatot a tájegy- ségből (SZEPESFALVI 1941, 1942). Boros Ádám és Vajda László írása további fontos kiegészítéseket közöl a főváros környéki hegyek mohaflórájával kapcso- latban (BOROS és VAJDA 1952). Orbán Sándor és Pócs Tamás a Rhodobryum ontariense közép-európai elterjedése kapcsán helyi lelőhelyét is jelzi a fajnak (ORBÁN és PÓCS 1976). A revíziós munkák közül Galambos István és Tóth Zol- tán írásai (TÓTH 1986, GALAMBOS 1992) helyesbítenek és említenek több, he- lyi moha-előfordulást. Külföldi kutatók közül Rolf Marstaller munkássága ki- emelkedő, akinek Magyarországra vonatkozó brioszociológiai és -cönológiai írásai (MARSTALLER 1994, 1995a, b, 1996a, b, 1997) értékes és új florisztikai adatokat tartalmaznak. Az elmúlt másfél évben zajlott mohaflorisztikai kutatá- sok kezdeti eredményei egy tudományos konferencia keretében és annak konfe- renciakötetében lettek ismertetve (SZŰCS és ERZBERGER 2007), valamint el- hangzott előadásként a MBT Botanikai Szakosztályának 1430. szakülésén. ANYAG ÉS MÓDSZER A mohaflorisztikai vizsgálatok módszerei A Naszály aktuális mohaflorisztikai kutatása 2007. január 27-től 2008. március 21-ig zajlott. A terepi gyűjtések nagy részét a szerző, kisebb hányadát Peter Erzberger végezte. A terepi begyűjtés során feljegyzésre került a legköze- lebbi község, az élőhely, az aljzat (kéreg esetén a fafaj neve), a gyűjtés ideje, va- lamint rögzíteni sikerült a felvételek EOV-koordinátáit. A mohaminták megha- tározásának időintervalluma 2007 februárjától 2008. június közepéig tartott. A határozáshoz a szerző fénymikroszkópot, határozókönyveket és kiegészítő esz- közöket (pl. csipesz, tárgylemez) használt. A mohataxonok meghatározása a kö- vetkező határozókönyvek és -kulcsok alapján történt: ORBÁN és VAJDA (1983), SMITH (1990, 2004), GALAMBOS (1992), LEWINSKY-HAAPASAARI (1995), ERZBERGER és SCHRÖDER (2008). A „nehézséget okozó” fajok meghatározásá- hoz és ellenőrzéséhez Peter Erzberger, Eva Maier, Jiri Váňa és Papp Beáta segít- ségét vettem igénybe. Rosalia 5 (2009) A NASZÁLY MOHAFLÓRÁJA 3 EREDMÉNYEK Az eredmények rövid számszerű ismertetése A feldolgozott irodalom és aktuális kutatás eredményeképpen összesen 204 mohataxon előfordulása ismert a kutatási területről, amely a hazánkból is- mert mohák közel 32%-át jelenti. Az összfajszámból 73 taxon újnak számít a Naszályra nézve. 78 mohafajt ismételten sikerült megtalálni, míg 53 – korábban leírt – moha az aktuális kutatás során nem került elő a Naszályról. A közönsége- sebb és gyakoribb fajok mellett számos – országos viszonylatban – ritkának szá- mító moha került elő. Hazánk mohaflórájára nézve egy taxon újnak tekinthető. Mohaflorisztikai szempontból értékes élőhelyek A Vác mellett magasodó Naszály rögjét florisztikai szempontból több té- nyező teszi különlegessé és értékessé. Ide tartozik a három flórajárás együttes hatása, a különböző adottságú élőhelyek nagy száma, a hegy geomorfológiai változatossága és – a mohák számára aljzatul szolgáló – sziklák kőzettípusbeli eltérése (mészkő, dolomit és hárshegyi homokkő). A következő fejezetekben a fontosabb mohaélőhelyek és moháik kerülnek bemutatásra a teljesség igénye nélkül. A mohák magyar elnevezése KREMER és MUHLE (1998), valamint PRISZTER (1998) munkáját követi, de mivel sok mo- hafajnak nincs magyar neve, ez több helyen elmaradt. Vizes élőhelyek Az alacsonyabb térszínen csörgedező, a Naszály északi határán végighú- zódó, időszakos vízfolyású Lósi-patak nedvesebb mikroklímát teremt a patak- völgyben, amely megmutatkozik a helyi mohaflóra fajgazdagságában is. Itt találnak élőhelyet a patakmederhez kapcsolódó mohák, valamint a vízfolyástól távolabb élő fajok. Különösen értékes a patak Szendehely alatti szakasza (Ka- páskúti-patak befolyása felé), ahol a víz a felszínre bukkant mészkősziklák kör- nyezetében folydogál Katalinpuszta irányába. Itt található meg a Lósi-patak mészkövein a nagy csőrösfedőjű-moha (Platyhypnidium riparioides), amely a patak vizében alámerülve él, a vízi tompafedősmoha (Hygroamblystegium te- nax) pedig a vízfolyás melletti mészkősziklákon és fák kérgén fordul elő. A fo- dorkamohától (Plagiochila asplenoides) csak méretében különböző Plagiochi- la porelloides különösen kedveli a helyi nyirkosabb patakvölgyet, a naszályi előfordulásai a patak tágabb környezetére korlátozódnak csupán. A vízfolyás közelében, korhadt faanyagon volt kimutatható a bevonatot képező és sajátos szagú nagy fésűsmájmoha (Lophocolea heterophylla), melynek száracskavégi Rosalia 5 (2009) 4 SZŰCS, P. és száracskaalji levelei – nagyítóval megfigyelve – eltérő formájúak. Szintén nedves fakorhadékon jelent meg az éplevelű ligetmoha (Rhizomnium puncta- tum), mely jól látható és ép levélszegélye alapján könnyen elkülöníthető a többi ligetmohától. A nemezes ligetmoha mellett még a karcsútokúmoha (Leptodic- tyum riparium)ésaCalliergonella lindbergii adatai is innen ismertek. A patak- tól kissé távolabb jelent meg mészkövön a laposmoha (Homalia trichomanoi- des), az erőteljes megjelenésű nagy borzasmoha (Rhytidiadelphus triquetrus), valamint az elegáns küllemű puhamoha (Ctenidium molluscum). Utóbbi két faj érdekes módon megtalálható a mintegy 300 méterrel magasabban fekvő, északi kitettségű karsztbokorerdő mészkőszikláin is. Patakközeli sziklákon került elő még a szegélyes ligetmoha (Mnium marginatum), melynek levélszegélyén dup- la fogak sorakoznak. Talajlakó mohák közül a fodroslevelű ligetmoha (Plagio- mnium undulatum) kedveli ezt az élőhelyet, amelynek levélkéi szabad szemmel nézve is jól láthatóan hullámosak. A hajasmoha (Cirriphyllum piliferum) szin- tén itt él, amely egyébként jól érzi magát parkokban, és más nedves, füves he- lyeken egyaránt. Kaszálórétek A Naszály északi lábán keskenyen meghúzódó Gyadai-rét elsősorban ta- lajlakó moháknak nyújt élőhelyet. A mohagyepek főleg a pázsitfüvek csomói között és a nyílt talajfelszíneken kapnak életteret. A rét nyugati felén végzett ku- tatás során sikerült megtalálni a hegyesmohát (Calliergonella cuspidata), mely- nek a szár- és ágvégi tompa csúcsú levelei egy hegyes csúcsba tömörülnek. A fésűsmohák közül a Lophocolea bidentata egyetlen naszályi előfordulását a ka- szálórétről sikerült jelezni. A májmoha értékes gyepek indikátorfajának tekint- hető. A kisméretű rügymoha (Phascum cuspidatum) nyílt gyepek, szántók és parlagok pionír mohája, összezáródó levelei gyakran elfedik a spóratokot. Ha- sonló élőhelyeken fordul elő a Pott-moha (Pottia truncata), ez a faj főleg ta- vasszal és ősszel figyelhető meg. A Gyadai-rét napsütötte, szárazabb részein bukkan fel a Naszályon viszonylag gyakori pusztai tujamoha (Abietinella abie- tina), amely tollszerű megjelenésével, sárgás-barnás színével hívja fel magára a figyelmet. Sziklaerdők A hasonló tengerszint feletti magasságban és kitettségben