2009-8-3-42.Pdf
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Bényei Zoltán – Dadányiné Tóth Andrea – Erdélyi Tamás – Kovács Martina – Temesváry Zsolt A Marcali kistérség társadalmi jellemzői – Szociális és gyermekjóléti alapellátások működtetésének tapasztalatai Bevezetés Napjainkban Magyarországon 3154 önkormányzat működik, melyek közel felében a lakosság száma ezer alatt marad. Ebben a széttagolt közigazgatási rendszerben a kis létszámú önkormányzatok kevéssé képesek hatékonyan gazdálkodni, számos területen szakemberhiánnyal működnek, aminek következtében a lakossági szükségletek egy része kielégítetlen marad (Soós, 2009). A szociális ellátórendszer működése, a szolgáltatások elérhetősége a gyakorlatban jelentős mértékben függ az adott település gazdasági lehetőségeitől, a képviselők szociális érzékenységétől (vagy érzéketlenségétől), a polgármester kreativitásától és számos egyéb helyi tényezőtől: fizikai, szellemi, szociális, gazdasági és kulturális környezettől, természeti adottságoktól és a helyi kezdeményezőkészségtől. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezik az önkormányzatok által nyújtandó szociális szolgáltatásokról, mégpedig a „differenciált feladattelepítés elvét” követve, településnagyságtól (lakosságszámtól) függővé téve az egyes szociális és gyermekjóléti ellátások biztosításának kötelezettségét. A feladatellátáshoz állami forrásokat rendelnek, amelyet az önkormányzatok normatíva formájában kapnak meg. A kisebb önkormányzatok a központi támogatás ellenére sem rendelkeznek mindazokkal az (anyagi, humán) erőforrásokkal, amelyek birtokában önállóan képesek lennének az alapellátási szolgáltatásokat finanszírozni. A lakosságszám alapján kötelezően biztosítandó szolgáltatások törvényi meghatározása azzal a nem kívánt jelenséggel párosul, hogy a létszámhatár alatt maradó települések nem érdekeltek a szolgáltatást igénylők 1 észlelésében, valamint a látens igényekre választ adó szolgáltatások működtetésében (Rácz, 2008). A jóléti szolgáltatások minden ágában (egészségügyi, oktatási, kulturális, szociális) a fentiekhez hasonló problémák jelentkeztek, amelyeket a kormányzat a 2003-ban elindult regionális közigazgatási reform bevezetésével kívánt orvosolni. A reform fő eleme a koncentráció, amely a korábban elaprózottan működő szolgáltatásokat igyekszik a gazdaságos működtetés irányába terelni. Ennek a törekvésnek megfelelően egyes közintézményeket a települési önkormányzatok helyett az újonnan létrejövő kistérségi társulások működtethetnek (Soós, 2009). Kutatásunk célja egy átfogó helyzetelemzés készítése a Marcali kistérség szociális és gyermekjóléti alapellátásairól, a térség társadalmi jellemzőinek figyelembevételével. A tanulmány kísérletet tesz a szociális alapellátások működtetési, telepítési gyakorlatának bemutatására, különös tekintettel az önkormányzatok együttműködési gyakorlatára, valamint a törvényi szabályozásból eredő ellátási kötelezettségeikre. Elemzésünk így a későbbiekben lehetőséget biztosít a térség más kistérségekkel való összehasonlítására, vagy egyes ellátások működésének más aspektusból történő részletes megfigyelésére. Az elemzés során különös figyelmet fordítottunk az egyes alapszolgáltatások integrált működtetési gyakorlatának vizsgálatára. Módszertan A vizsgált kistérség kiválasztása során fontos szempont volt, hogy könnyen megközelíthető legyen, aprófalvas kistérségi szerkezet jellemezze, álljanak rendelkezésre a térségre vonatkozó adatok és szociográfiák, valamint legyen kiépített az integrált szolgáltatásnyújtás. A fenti szempontok figyelembevételével esett a választásunk a Marcali kistérség – ezen belül a Böhönyei mikrotérség – 11 településére: Böhönye, Marcali, Nagyszakácsi, Nemesdéd, Nemeskisfalud, Nemesvid, Somogysimonyi, Szenyér, Tapsony, Varászló, Vése. Noha a kutatás elsősorban a Böhönyei mikrotérség által ellátott szociális és gyermekjóléti 2 alapellátásokra terjed ki, egyes többcélú kistérségi társulás útján szervezett szolgáltatások tekintetében, valamint a térséget általánosan érintő tényezők vizsgálatakor kistérségi szintű statisztikákat is használtunk. Kutatásunk során a szolgáltatások minőségi és mennyiségi mutatóit, a hozzájuk kapcsolódó attitűdöket, továbbá igénybevételük lehetőségeit vizsgáltuk a fenntartók, a szolgáltatók, valamint a szolgáltatást igénybe vevők részéről. Ennek megfelelően a fenntartók esetében a kiválasztott célcsoport a polgármestereké volt. A szolgáltatók esetében az adott szolgáltató illetékes vezetőjét választottuk ki, míg a kliensinterjúk alanyai a különféle szolgáltatásokat igénybe vevők közül kerültek ki. Fenntartói részről 11 interjút készítettünk a vizsgált települések polgármestereivel, és még hármat a jóléti ellátásokhoz kapcsolódó civil szervezetek képviselőivel1. Továbbá megkérdeztük az általunk elemzett területen működő két integrált alapszolgáltatási központ vezetőit is2. A szolgáltatásokhoz való igénybe vevői attitűd vizsgálatához 13 kliensinterjút készítettünk, melyek felhasználása nem képezi jelen kutatás szerves részét3. A kutatás során alkalmazott számszerű adatok a TEIR (SZÁIR) elektronikus rendszerből származnak, ezért az adatok forrását csak abban az esetben jelöljük, amennyiben más forrást használtunk. Az idézett interjúrészletek során csak akkor használtunk azonosítható jelöléseket az egyes interjúalanyokra vonatkozóan, ha a tárgyalt elemzési egység szempontjából fontos, hogy mely települést, intézményt, szervezetet képviselik. Kutatásunk logikai felépítését (adatelemzés, majd interjúk) és a tanulmány elemzési szempontjait az alábbi két hipotézis alapján határoztuk meg: a) Az egyes településeken kiépült jóléti ellátások nem a lakosság szükségleteinek megfelelően, hanem a település lehetőségeihez mérten nivellálódtak. Az önkormányzatok jelentős része anyagi lehetőségei miatt a kötelező alapszolgáltatásokat sem képes működtetni. b) Az ellátórendszer diszfunkcionálisan működik és merev szerkezetű, mert a jogszabályban meghatározott „uniformizált” ellátási kötelezettségek gyakran nem adnak választ a településen felmerülő konkrét szükségletekre. 3 A Marcali kistérség társadalmi és gazdasági jellemzői A Marcali kistérség a dél-dunántúli régióban, Somogy megye észak-nyugati részén található. A Somogyi-dombság erdős lejtői az ország egyik legérintetlenebb, természeti kincsekben bővelkedő területét adják. A kistérséghez jelenleg 38 település tartozik. Balatonberény és Balatonkeresztúr csatlakozásával északi határa közvetlenül elérte a Balaton dél-nyugati partvidékét. A természeti erőforrásokban gazdag, erdőkkel, dombokkal szabdalt vidék aprófalvas településszerkezetű. A térség egyetlen városi ranggal rendelkező települése Marcali, amelynek lakossága a kistérségi populáció több mint egyharmadát teszi ki. Jelentősebb (2500 főt megközelítő) lakosságszámmal bír még Kéthely, valamint a mikrotérségi központként működő Böhönye, amely azonban városi rangra még nem emelkedhetett, egy jogosultsági procedúra következtében. Ezzel együtt mindössze hét település (a vizsgált települések ötöde) lakosságszáma haladja meg az ezer főt. A többi 31 jellemzően néhány száz fős kisközség, illetve négy falu (Főnyed, Hosszúvíz, Libickozma, Somogysimonyi), lakosságszáma még a száz főt sem éri el. A kistérségben összesen 15 832 lakás található. Ennek kevesebb mint kétharmadában van kiépített gázhálózat, és alig több mint fele csatlakozik csatornarendszerhez. Lakásminőség szempontjából főleg a falvakban találhatók substandard, komfort nélküli lakások, melyek a korábban elvándorolt lakosság, illetve az elhalálozott idősek tulajdonában álltak. A polgármesterek beszámolói szerint sok problémát okoznak a külföldi tulajdonban lévő, de lakatlan, elhanyagolt ingatlanok. Gazdasági jellemzők A térség mezőgazdasági jellege napjainkig erősen meghatározó. A rendszerváltás idején a lakosság közel harmada dolgozott az ágazatban, mely arány a falvakban még magasabb volt (www.marcalikisterseg.hu). A majdnem minden falusi portán fellelhető háztáji vetemény fontos kiegészítője a családok gazdálkodásának. Több település vezetője is fantáziát lát a háztáji gazdálkodás fejlesztésében, elsősorban a 4 térségben már működő gyógynövény-ágazatot tekintve. Nemesdéden például, ahol a munkanélküliségi ráta eléri a 30%-ot, a szociális földprogram és a képzési struktúra összehangolásával próbálják beindítani és életképessé tenni ezeket a vállalkozásokat. A kistérségi központként működő Marcali kivételével az ipari termelés tartós meghonosodására csak elvétve találhatunk példát. Marcali ipari fejlesztése az 1960- as évektől indult be, amikor két laktanyát is létrehoztak a településen. Lakossága közel egyharmadával növekedett, aminek köszönhetően a község városi rangot kapott. Érdemes megjegyezni, hogy az indusztriális fejlesztések szinte kizárólag Marcaliban mentek végbe, tovább erősítve annak kistérségi dominanciáját. Egyre nagyobb lett a kontraszt a térségi központ és a környező települések foglalkoztatási, társadalmi és gazdasági mutatói között. Ha egy multinacionális cég mégis valamelyik kistelepülésen alapít üzemet, nagyon erős függés figyelhető meg a vállalat és a település viszonyában. A gazdasági kapcsolat lehetőséget nyújthat a kötelezően biztosítandó alapellátásokon túl, más szolgáltatások üzemeltetésére, a szociális ellátáson kívül az egészségügyben vagy az oktatásban is. A gazdasági dependencia (iparűzési adó) így erős, de meglehetősen sérülékeny (gyár bezárása – munkahelyek elvesztése) szociális függőséget is magában hordoz. „Az a szerencsénk, hogy működik egy üzem – egy röntgengép-alkatrészeket gyártó német cég –, amely éves szinten azt a 15-16 millió iparűzési adót befizette. Ebből 14-et