Markó György • Sándor Ákos • Sz. Kovács Éva

A teniszbajnok

Pétery Jenő és egy polgári család élete és viszontagságai a XX. században

Nemzeti Emlékezet Bizottsága Budapest, 2019 © NEB Hivatala, 2019 © Markó György, Sándor Ákos, Sz. Kovács Éva, 2019

Felelős kiadó: a NEB Hivatalának főigazgatója Olvasószerkesztő: Kállay Sarolta Könyvterv: Varga Júlia Borító: Pétery Jenő 1928-ban. Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség Nyomdai munkálatok: Prime Rate Kft.

ISBN 978-615-5656-24-8 Tartalom

Ajánlás (Máthé Áron)...... 7

A családi fényképalbumok története ...... 9

A Pétery család...... 13

Pétery Jenő háborús fényképei ...... 17

Dizőz a családban: Kállay Angéla...... 45

Gyilkosság Csobajon...... 51

A csobaji gyilkosság utóélete...... 57

Kállay Angéla kártérítési pere...... 63

A szubrett: Várady Ili ...... 67

Várady Ili, a sportlady...... 85

Pétery Jenő, a teniszbajnok ...... 99

Fegyvergyakorlat és házasság 1930-ban ...... 115

Kudarcos szövetségi kapitány, sikeres elnök ...... 127

A bridzs a Pétery családban...... 137

Pétery Jenő utolsó katonai szolgálata...... 141

Pétery János, az embermentő ...... 149

Jeszenszky József és Juhász Katalin internálása ...... 159

5 A Pétery családok kitelepítése Budapestről...... 173

Koncepciós kémper Pétery János ellen...... 189

Epilógus...... 195

A fényképek lelőhelye ...... 201

6 Ajánlás

2018 őszén keresett fel szerzőtársai képviseletében Markó György e könyv ötletével. Az egész XX. századot átívelő kötet gondolata szervesen illeszke- dik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága küldetéséhez. Kitűnően megmutatja ugyanis, hogy miként vetett véget egy csapásra a szovjet megszállás a polgári világnak, és mit jelentett a kommunista diktatúra azok számára, akik pusztán habitusukkal is cáfolták a marxizmus „tudományát”. Egyetemi társadalomtörténet-professzorom, Kovács I. Gábor a két világ- háború közötti időszakot következetesen a „polgári korszaknak” hívta. Jól- lehet, a közkeletű nevén Horthy-rendszer vagy Horthy-korszak máig viták tárgya, egyvalami mégiscsak bizonyos: a polgárság szerves részét képezte az akkori berendezkedésnek. Sőt, ahogyan a könyvből is kiderül, sokkal több modernizációs tartalék rejlett abban a rendszerben, mint ahogyan azt a kom- munista diktatúra idején hirdették. A polgári világot 1945-ben azonban nem a „népi” világ követte. Hiába beszélt népi demokráciáról vagy népi hatalom- ról Rákosi, majd Kádár, a polgárság elpusztítása után megindult a magyar gazdatársadalom, a parasztság elleni hadjárat, amelyet téeszesítés néven is- mert meg az ország. Talán a legszomorúbb, hogy ez a két kampány az ország polgárosodását egyszerre támadta meg alulról és felülről. Jelen sorok írójának nagyszülei és dédszülei közül szinte mindenki érin- tett volt a fenti két csonkítási folyamatban, amelyet ráadásul egy horizontális irányú amputálás is kiegészített: Trianon. Felmenőim közül volt, aki az ott- honi tájakat – Kalotaszeget – veszítette el, mert az új államban lehetetlen helyzetbe került. Később volt, akinek Solton házát és földjét vették el, ráadá- sul még kuláklistára is tették. S volt, akit budapesti lakásából és fogtechnikai műhelyéből semmiztek ki. A magyar családok szinte mindegyikében vannak hasonló történetek, esetenként kiegészülve 1944 borzalmaival.

7 Ami 1945 után következett ugyanis, az Kovács Imre parasztpárti poli- tikus szavaival „mindannak az ellenkezője, amit az ezerév képvisel és szim- bolizál”. 1944–45 valóban „a magyar történelem nagy szakadása” volt, még akkor is, ha egyes szokások megtűrve vagy egyenesen támogatva tovább él- hettek a tiltások mellett. A hagyományok megjelenéséhez hosszú idő kell, újjáélesztésükhöz talán még több. A megszakított tradíciók újrakötéséhez csak 1989 után kezdhetett hozzá az ország, és ami a nemzeti emlékezetet illeti, a helyreállítás-felidézés munkája még három évtized múltán is tart. Kötetünk ehhez a folyamathoz kíván hozzájárulni.

Máthé Áron elnökhelyettes Nemzeti Emlékezet Bizottsága

8 A családi fényképalbumok története

Minden családnak van története, és minden családban vannak fényképalbu- mok, amiket kíváncsian lapoznak az újabb és újabb generációk képviselői, illetve a családba bekerült új tagok. De kevesen hinnék el, hogy a családi fényképalbumoknak is van története, sokszor legalább olyan izgalmas és hi- hetetlen, mint maga a családi história. A sors véletlenül hozta össze a könyv egyik társszerzőjét a régi fényké- pek, kastélyok és egyéb gazdasági épületek iránt érdeklődő Judit asszonnyal. Sándor Ákos felesége Jeszenszky lány, így amikor a világhálón a nagyjesze- ni Jeszenszky család után kutatott, érthetően felkeltette figyelmét az alábbi felhívás: „A Jeszenszky kastélyról vannak képeim 1929-től és a családról is. Ha még vannak élő rokonai, és szeretnék az 5 db fotóalbumot, szívesen vis�- szaadom nekik.” A kapcsolatfelvételt követően hozzá is jutott az említett albumokhoz, és ekkor szembesült azzal, hogy az albumok mintegy háromnegyede nem a Jeszenszky családhoz, hanem a budapesti kötődésű polgári, felső középosz- tálybeli Pétery családhoz köthető. A két család közötti kapcsolat „csupán” annyi volt, hogy dr. Pétery Jenő takarékpénztári igazgató második felesége – válásukat követően – a Tengelic községhez tartozó Alsóhídvég településré- szen, festői környezetben található kastély tulajdonosához, nagyjeszeni báró Jeszenszky Józsefhez ment feleségül. Maga az albumgyűjtemény rendkívül különös úton került megőrzőjük birtokába. Judit az általa gondozott, kivetett, vágóhídra váró haszonállatok – elsősorban lovak – részére keresett olyan, akár rosszabb karban lévő régi épületet, amelyben állatai számára nyugalmas helyet biztosíthat, ahol gaz- dálkodhat. Így akadt az alsóhídvégi kastélyra is. Elhatározta, hogy kinyo- mozza a jelenlegi tulajdonosát, és az épület megfelelő állagban tartása mel- lett bérbe veszi. Bár a tulajdonos elhatárolódott az együttműködéstől, Judit

9 körbejárta a környező települések idős lakóit, és tőlük vásárolt meg három, a Pétery-Jeszenszky családra vonatkozó albumot. Kutatását itt felfüggesztette. Néhány évvel később egy Törökbálint környéki egykori laktanyában bé- relt földet állatai részére, amikor a terület tulajdonosának felajánlása alapján megvásárolta egy taxisofőr hagyatékát, amely részben régi fényképekből, al- bumokból állt. Az albumokat fellapozva – maga is hihetetlennek találta –, de ugyanerre a két családra vonatkozó fényképeket látott. Kiderült, hogy a taxisofőr korábban a Budapest II. kerület, Áldás utca 7. szám alatti egykori Pétery-villa egy leválasztott lakását bérelte, itt jutott – talán nem egészen törvényes úton – a fényképalbumok birtokába. (Ráadásul a kézirat lezárása után derült ki, hogy a családi albumok közül a Pétery Jenő sportolói pályafu- tását dokumentáló darab 2018 őszén egy könyvárverésen szerencsés módon a Magyar Tenisz Szövetség birtokába került, így az abban megőrzött fény- képek is szerepelhetnek a kötetben.) Visszatérve Judit asszony történetéhez, valljuk be őszintén, annak való- színűsége, hogy valaki két független forrásból ugyanahhoz a családhoz köt- hető albumokhoz ilyen úton jut hozzá, vajmi csekély. Az albumok értékét tovább növeli, hogy a felvételek időrendben, nagyrészt feliratozva követik egymást az 1900-as évektől az ötvenes évekig. Azokat Pétery Jenő fia, Tamás látta el címzéssel: I. album: „1934 januártól – Budapest” II. album: „Anyám válása után báró Jeszenszkyvel és máshol (1941– 1944)” III. album: „Utazások, 1939 (Németország, Svájc, Olaszország)” IV. album: „Én baby-től [sic!] 13 éves koromig, Budapest-Rózsadomb, Alsóhídvég-puszta és máshol.” V. album: „Társadalmi élet barátokkal, ismerősökkel (30-as évek eleje, közepe)” VI. album: „Én mint gyerek, 2. rész = báró Jeszenszky kastély körül (40-es évek eleje)” VII. album: „1. rész = Első Világháború, 2. rész = Tartalék[os] tiszti hadgyakorlat 1930. 3. rész = Bevonulás Erdélybe (1940)” VIII. album: „Én mint gyerek”

10 Pétery Jenő és báró Jeszenszky József: a polgár és az arisztokrata. Pétery a fővárosi banktisztviselő, tenisz- és bridzsbajnok, a budapesti társadalmi élet jelentős szereplője, míg Jeszenszky a vidéki gazdálkodó, kastélytulajdonos, vadász, katona és úrlovas. Sorsuk összekapcsolódott, de életük mozzanatai nem csak fényképalbumokban maradtak az utókorra. Sándor Ákos tovább kutatott a két család története után, amikor kezébe került Sz. Kovács Éva tanulmánya Pétery János 1944-es embermentő te- vékenységéről és későbbi meghurcoltatásáról. A személyes kapcsolatfelvétel után kiderült, hogy Pétery Jenő és Pétery János, ha sajátos módon is, de testvérek voltak. Sándor Ákos ekkor egy olyan szakértőt keresett, aki vé- leményt mondhatna az albumok világháborús, illetve katonai vonatkozá- sairól. Így kerültek kapcsolatba Markó Györggyel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának egykori tudományos helyettesével, a Történeti Hivatal (a mai Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára jogelődje) alapító elnökével. Ő azt javasolta, hogy az első világháborús centenáriumi megemlékezésekre építve szülessen egy képeskönyv a Nagy Háborúban ké- szült fényképekből csakúgy, mint a XX. század különböző korszakain át- ívelő családi történetről. Pénzügyi szakemberekről, színésznő feleségekről, teniszbajnokokról, embermentőről – egy polgári család tagjairól. Magánéleti és társadalmi sikereikről és kudarcaikról, az 1950-es években történt meg- hurcoltatásukról. Összeállt tehát a könyv szerzőgárdája, és az olvasó remélhetően értékelni fogja erőfeszítéseiket. Végezetül még egy módszertani megjegyzés. A kötetben meglehetősen sok idézet található, hiszen semmi sem adja vissza jobban a korszak hangula- tát, mint a hivatalos iratok sokszor száraz, vagy a korabeli hírlapok időnként szenzációhajhász nyelvezete. Mivel tudományos igénnyel megírt, de alapve- tően ismeretterjesztő könyvet tart kezében az olvasó, ezért a szerzők lapalji hivatkozásokkal nem akarták széttördelni a szöveget. Az idézetek lelőhelyei, az adatok forrásai mindig az adott fejezet végén találhatóak. A közölt bősé- ges fényképanyag eredetéről pedig a kötet végén álló lista ad tájékoztatást.

11

A Pétery család

A könyv főszereplői, Pétery Jenő és Pétery János különös módon lettek egy család tagjai. Az idősebb Pétery János (1860–1938) kormányfőtanácsosnak, az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár igazgatójának csak egy fia született 1893-ban, Jenő. Pétery János (1892–1975) eredeti vezetékneve Balog volt. Édesapja, a zsidó származású Bottenstein Ágoston (?–1911) textilkereskedő 1887-ben katolizált, és Balogra magyarosította vezetéknevét. Mivel Balog Ágoston felesége 1910-ben, ő maga pedig 1911-ben el- hunyt, ezért gyámot kellett kinevezni a kiskorú János mellé. (A korabeli jog- szabályok szerint ekkor 21 év volt a nagykorúság határa.) Nem sikerült kide- ríteni, hogy miért Pétery János kormányfőtanácsos lett Balog János gyámja. Valószínűleg a két családfő korábbról ismerte egymást, vagy üzleti kapcsolat volt közöttük, de az is elképzelhető, hogy feleségeik révén távoli rokonság- ban álltak egymással. Legalábbis erre utal, hogy Pétery János az Államvédel- mi Hatóság őrizetében egyik vallomásában mint unokatestvérét említette Pétery Jenőt. Mindenesetre Pétery János nemcsak gyámja lett a korábban Balog János nevű fiatalembernek, hanem adoptálta őt, így ettől fogva ő is a Pétery nevet viselte. Jellemző, hogy Balog Ágoston idősebb fia, Gábor megőrizte eredeti csa- ládnevét, hiszen ő már nagykorú volt édesapja halálakor. A könnyebb érthetőség kedvéért egy leszármazási ábrán is feltüntettük a rokoni kapcsolatokat:

13 A könyv főszereplői

Balog Ágoston Pétery János (?–1911) (1860–1938) Pitzek Borbála Gerstl Karolin (?–1910) (1867–1956)

Balog Gábor Pétery János Pétery Jenő (1887–?) (1892–1975) (1893–1982)

1. feleség 1. feleség Várady Ili Kállay Angéla (1891–1945) (1902–?)

2. feleség 2. feleség Hendrich Edméé Juhász Katalin (1907–2002) (1911–?)

2. férj Pétery János Pétery András Pétery Tamás báró Jeszenszky József (1937–) (1939–) (1931–?) (1888–1956)

A továbbiakban részletesen is megismerkedhetünk majd Pétery Jenő első világháborús tüzértiszt, pénzügyi szakember, háromszoros magyar teniszbaj- nok, a Magyar Tenisz Szövetség későbbi elnöke életútjával, és első felesége, Kállay Angéla színésznő kalandos bűnügyi históriájával. Második felesége, Juhász Katalin pedig válásuk után báró Jeszenszky Józsefhez ment nőül; megjelenik tehát egy arisztokrata is a tágabb családban. Pétery János szintén tartalékos tisztként harcolt a Nagy Háborúban, ké- sőbb takarékpénztári tisztviselő, majd a Magyar Nemzeti Bank tőzsdebizo-

14 mányosa lett. 1944-ben százak életét mentette meg, többeknek menedéket adott Tulipán utcai villájában. Első felesége, Várady Ili az 1910–1920-as évek ünnepelt operettprimadonnája volt, aki ráadásul kétszeres magyar te- niszbajnokként írta be nevét a magyar sporttörténetbe. Ezt a polgári családot érzékenyen érintették az 1945-öt követő politikai változások. Internálás, kitelepítés, koholt vádak alapján történő elítéltetés, a vagyon elvesztése – mindezek előfordulnak a jobb sorsra érdemes család mindkét ágának történetében. A végkifejlet egy nagyon szomorú, XX. szá- zadi magyar történelmünkre igencsak jellemző história, de az odáig vezető út mégis annyi színes, elfeledett, ugyanakkor felfedezésre méltó epizódot tartalmaz, hogy érdemesnek tartottuk az olvasó elé tárni azt.

15

Pétery Jenő háborús fényképei

Pétery Jenő az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett, majd Bécsben a Keleti Akadémián tanult. A még Mária Terézia által alapított tanintézmény elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia Külügyminisztériuma számára képzett leendő diplomatákat, főként konzulokat. A tantárgyak között talál- juk a jog- és államtudományokat, a nemzetközi jogot és a diplomáciatörté- netet. Tanulmányait később a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytat- ta, itt szerzett jogi doktorátust. 1914-ben egyévi önkéntesként vonult be a Monarchia hadseregébe. A legalább középiskolát végzett sorkötelesek úgy is teljesíthették katonai szolgálatukat, hogy egy évig tartó tartalékos tiszti képzésben vettek részt, amelynek végén tartalékos tiszti rendfokozatot szereztek. Az önkéntesi szolgálat több kedvezménnyel is járt. Egy év alatt letudhatták a sorkatonai szolgálatot, sőt az alapkiképzést követően már tisztesi vagy altiszti rendfoko- zatot szereztek. Nem lehetett őket alantas munkára kötelezni. Könnyebben elhagyhatták a laktanyát, ekkor a tiszti egyenruhához hasonló kimenő öltö- zéket viseltek. Tisztjelölt mivoltukat a zubbony ujjvégződése fölött rávarrt sárga színű zsinórzat, az úgynevezett karpaszomány jelezte. Pétery Jenőt 1915. január 1-jén avatták tartalékos hadnaggyá, és beosz- tották a 4. lovastüzér-osztály állományába. A császári és királyi (k. u. k.) 4. lovastüzér-osztály 1908 áprilisában ala- kult meg a IV. hadtest tüzérezredének lovas ütegosztályából. Szervezetébe 3 üteg tartozott, egyenként 4–4 löveggel. Az alakulat budapesti kiegészítésű volt, azaz a sor- és a tartalékos állomány a magyar főváros lakosai közül került ki. A Nagy Háború alatt több új tüzér alakulat jött létre, így a 4. lo- vastüzér-osztályból alakult meg 1916-ban a 10. lovastüzér-osztály, amely egy évvel később ezred lett, állományában 6 üteggel. A háborút a déli fronton kezdték meg, majd 1914 augusztus végétől az orosz hadszíntéren, a 4. had-

17 sereg alárendeltségében harcoltak. 1916-ban Erdélyben a Gyimesi-havasok- ban vettek részt a román hadsereg elleni harcokban, majd 1917-től az olasz hadszíntér, az Isonzó folyó melletti Görz (ma Nova Gorica) környékén ve- tették harcba az alakulatot. A továbbiakban Pétery Jenőnek az egyévi önkéntesi kiképzésével kap- csolatos, illetve a harctéren készült fényképeiből közlünk egy válogatást, többnyire a családi albumokban található eredeti képaláírásokkal, megőrizve a szöveg esetleges helyesírási hibáit is.

18 Pétery Jenő karpaszományos tizedes

19 Az Áldás utca 7. szám alatti családi villa (lent) – Pétery János (1860– 1938) családja 1906-tól lakott a Rózsadombon található villában. A hatal- mas kertből pazar kilátás nyílt a pesti oldalra, illetve a Margitszigetre.

„Önkéntes koromból 1914” (jobbra fent) – A képre később golyóstollal írt megjegyzés szerint a fénykép a rózsadombi családi villában készült.

„Filko ugrás közben” (jobbra lent) – Pétery Jenőnek jó néhány ló állt ren- delkezésére önkéntesi ideje alatt. Több fényképen is szerepel Figaro, Filko, Ruszt és Tango.

20 21 „Örkényben gyakorlaton” (lent) – A Magyar Királyi Honvédségben 1913- ban jöttek létre az első tüzér alakulatok, de a császári és királyi (közös) had- seregben ezek története még régebbre nyúlik vissza. A képen egy osztrák– magyar 1905 M (mintájú) 8 cm-es tábori ágyú látható.

„Önkéntes társaim” (jobbra fent) – A kép vélhetően az örkénytábori lőgya- korlatra történt indulás (esetleg az oda való megérkezés) közben készült. Örkénytáborban (ma Táborfalva) 1886-ban jött létre a lőtér, mert az ottani rossz minőségű földeken nem volt gazdaságos a földművelés.

„Tango ugrás közben” (jobbra lent) – Mivel a korabeli tüzérség alapvetően lóvontatású volt, ezért a tartalékos tüzértisztek kiképzésénél nagy hangsúlyt helyeztek a biztos lovaglótudásra. A felvétel az Andrássy laktanya (a Hun- gária körúton napjainkban itt található a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara) egyik lovardájának mindmáig megmaradt oldalhomlokzata előtt készült.

22 23 „Önkéntes társaim” (lent) – Pétery Jenő több képen is megörökítette ön- kéntestársait, majd név szerint is megnevezte őket fényképalbuma képalá- írásaiban. A Hadtörténelmi Levéltárban őrzött első világháborús minősítési lapok tanúsága szerint közülük Heinz Pál, May Imre, dr. Stéger György szin- tén a 4. lovastüzér-osztály állományába kerültek a tisztté avatást követően.

„Vadászat közben” (jobbra fent) – A fénykép tanúsága szerint a kiképzési foglalkozások szüneteiben, vagy a hét végi eltávozások idején mód volt akár vadászatokon való részvételre is.

„Szénakazal tetején” (jobbra lent) – A vélhetően Örkénytábor közelében készült fényképen Pétery Jenő látható egy szénakazal tetején. Az albumban több fényképen is láthatunk jellegzetes környékbeli tanyákat, illetve a mező- gazdasági munkákba besegítő katonákat.

24 25 Hadüzenet Szerbiának (lent) – Közismert, hogy Ferenc Ferdinánd trón­ örökös és felesége Szarajevóban történt meggyilkolását követően az Oszt- rák–Magyar Monarchia a hadsereg mozgósítása után 1914. július 28-án ha- dat üzent a háborút kiprovokáló Szerbiának, amelyet a különböző szövetségi rendszerek tagjainak kölcsönös hadüzenetei követtek. Kitört az első világ- háború, amelyet a kortársak – érthető módon – csak Nagy Háború néven emlegettek.

„Lovas tüzéreink átkelnek a Dnyesteren” (jobbra fent) – Pétery Jenő ala- kulata, a 4. lovastüzér-osztály 1915 tavaszától annak a hadműveletnek az előkészítésében vett részt, amely gorlicei áttörés néven vonult be a hadtör- ténetbe. Az osztrák–magyar és a német csapatok visszafoglalták Przemyśl erődjét, és több mint 50 kilométerrel visszanyomták az arcvonalat.

A hadszíntérre tartó lovastüzér-alakulat (jobbra lent) – A fényképen a Dnyeszter folyó felső szakaszán átkelő tüzérek láthatók. A lovak egy úgyne- vezett lövegmozdonyra kapcsolt osztrák–magyar 1905 M (mintájú) 8 cm-es tábori ágyút vontatnak.

26 27 „Richtkreis állomás” (lent) – A képen egy ütegszögmérő műszer körül csoportosuló tüzérek láthatók. Érdemes megfigyelni, hogy a katonák még a háború előtt rendszeresített díszes egyenruhát viselik, amelyet rövid időn belül felváltott az ellenség által kevésbé észrevehető, csukaszürke uniformis.

„Tüzéreink munka közben” (jobbra fent) – A képen látható tüzérségi eszköz pontos megnevezése: osztrák–magyar 1915 M (mintájú) 7,5 cm-es hegyi ágyú. Az ágyú – a könnyebb szállíthatóság érdekében – hét részre volt szétszedhető. Egy-egy darab súlya nem haladta meg az egy mázsát, így könnyen málházható volt lovakra vagy öszvérekre, ami különösen a sziklás, hegyi terepen volt előnyös.

„Barakkjaink” (jobbra lent) – A 4. lovastüzér-osztály katonái az ukrajnai Sztripa folyó mocsárvidékén a kivágott fenyőfákból ácsolták szálláshelyeiket és tábori fedezékeiket.

28 29 „Fedezék” (lent) – Sík terepen előregyártott elemekből kialakított bádogte- tővel látták el a fedezékeket.

„Üteg állás” (jobbra fent) – Az eredeti képaláírással ellentétben nem egy ütegállást, hanem egy tábori fedezéket láthatunk. Az osztrák–magyar 1905 M (mintájú) 8 cm-es ágyút a légi felderítés elleni álcázás keretén belül fenyő­­ágakkal letakart féltető alá állították.

„Lövészárok Burkanownál” (jobbra lent) – Kimondottan a keleti had- színtérre volt jellemző, hogy a földbeomlások megakadályozása érdekében a helyszínen talált alapanyagokból fonott vesszőfallal látták el a lövész- és futóárkokat. Az 1916-os esztendő elején az orosz csapatok az ukrajnai Bur- kanov körzetében próbálták meg áttörni az osztrák–magyar védelmet, ennek a támadásnak az elhárításában vettek részt a 4. lovastüzér-osztály ütegei is.

30 31 „Légelhárító löveg” (lent) – A hadszíntéren egyre gyakrabban megjelenő ellenséges repülőgépek elhárítására ekkor még nem álltak rendelkezésre megfelelő légvédelmi fegyverek. A képen látható 8 cm-es tábori ágyút jobb híján egy emelvényen helyezték el, ami mögött egy gödröt ástak, így tudták megfelelően meredek szögbe állítani az ágyú csövét. Ezeknek a hevenyészett megoldásoknak érthető módon kevés harcászati értéke és eredménye volt.

„Tábori konyha” (jobbra fent) – A felvételen egy ukrajnai faluban felállított tábori konyhát láthatunk. Az 1905 M (mintájú) tábori konyhából a Weiss Manfréd-gyár több tízezer darabot gyártott a Nagy Háború során, egy pél- dány megmaradt a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjtemé- nyében.

„Bewaggonirozás” (jobbra lent) – 1916 augusztusában Románia hátba tá- madta korábbi szövetségeseit, és betört Erdélybe. A benyomuló román csa- patokat csak a többi hadszíntérről átdobott osztrák–magyar és német ala- kulatokkal lehetett megállítani, majd az év végére kiszorítani a Monarchia területéről. Az August von Mackensen német tábornok vezette csapatok még Bukarestet is elfoglalták. Az időközben 10. lovastüzér-osztályra átke- resztelt alakulatot is az erdélyi hadszíntéren vetették be.

32 33 „Vasúti híd a gyimesi szorosban” (lent) – A képen minden bizonnyal a megsérült és ideiglenesen helyreállított gyimesfelsőloki Tatros völgyhíd lát- ható. Az Erdélybe betörő román csapatoktól a Gyimes völgyét védő néme- tek visszavonulásuk során felrobbantották a hidat. Októberben osztrák–ma- gyar és német alakulatok visszafoglalták a területet, ezután megkezdődött a lerombolt vasúti műtárgyak helyreállítása. A románokat novemberben orosz csapatok váltották fel, és a frontvonal itt megmerevedett.

„Befagyott malom a szorosban” (jobbra fent) – A 10. lovastüzér-osztály az erdélyi hágókat védő arcvonal legészakibb részén, a Tarkő-hegységben volt bevetve. Hegyi ágyúikat a tengerszint feletti 1648 méter magasságon elhe- lyezkedő Csülemér-hegy nyergében állították fel.

„Gyimesi havasok” (jobbra lent) – A háború alatt több síkiképző-tanfo- lyam indult a katonák részére, de Pétery Jenőnek nem kellett részt vennie ilyenben, hiszen 1911-ben Magyarország junior síugró bajnoka lett, és ered- ményeket ért el lesiklásban is. A fénykép szerint a sportember a harcok szü- neteiben is hódolt szenvedélyének, de az is elképzelhető, hogy harci feladatot teljesítve csatolta lábára síléceit.

34 35 „Mesterembereink” (lent) – A fényképen egy tábori műhely látható. Mi- vel a tüzér lövegek lóvontatásúak voltak, ezért sok szakemberre (kovácsok, bognárok) volt szükség a lovak patkolásához, a szekerek, lövegmozdonyok javításához.

„Tiszti szolgák” (jobbra fent) – A tiszteknek egy tisztiszolga állt rendel- kezésére, aki rendben tartotta elöljárója felszerelését és ruházatát, kipucolta csizmáját, megtisztította fegyverét. A tisztek számára külön szálláshely és tiszti étkezde épült.

„Tüzéreink munka közben” (jobbra lent) – A katonai alakulatok az el- látmányt többnyire a hátországból kapták, de a harcok szüneteiben lovaik ellátására – érthető módon – részt vettek a környező rétek lekaszálásában, a széna begyűjtésében is.

36 37 „Az Isonzo mögött pihenünk” (lent) – A 10. lovastüzér-osztályt végül az olasz hadszíntéren, az Isonzó folyónál vetették be. A fényképen az újságot olvasó Pétery Jenő hadnagy egy összecsukható tábori ágyon.

„Lakásunk a Panowitzi erdőben Görz mellett” (jobbra fent) – A pano- veci erdő a szlovéniai Nova Gorica (németül Görz) városa közelében, a Soca (Isonzó) folyó mellett terül el.

„Sport a front mögött” (jobbra lent) – A tiszt urak szabadidejükben ezen a rögtönzött teniszpályán, kötéllel imitált háló mellett hódoltak sportszenve- délyüknek. Balról az első személy Pétery Jenő.

38 39 „Futóárok a Kuk megfigyelő álláshoz, Isonzo” (lent) – A Kuk-hegy el- foglalásáért az olaszok több támadást is indítottak, végül a 10. isonzói csatá- ban foglalták el 1917 májusában.

„Hegyi ágyú az Isonzón” (jobbra fent) – A fényképen a már jól ismert osztrák–magyar 1915 M (mintájú) 7,5 cm-es hegyi ágyú látható.

„Tiszti fedezék Vodicénél, Isonzo” (jobbra lent) – A Vodice valószínűleg egy vízfolyás után kapta a nevét, nem sikerült pontosan azonosítani.

40 41 Az időközben főhadnaggyá előléptetett Pétery Jenő több alkalommal része- sült kitüntetésben, az egyik adományozásáról maradtak fenn iratok. A Had- történelmi Levéltárban őrzött kitüntetési javaslat szerint 1914 októberében vonult be önkéntesként katonának. A tüzértiszti kiképzést követően 1916 márciusától teljesített frontszolgálatot. Április 21-én megsebesült, és május 1-jéig kórházban kezelték. Ezt követően ismét harctéri szolgálat következett egészen 1917 októberéig. Egy rohamzászlóaljhoz vezényelték, majd 1918 januárjától újra az ekkor már császári és királyi 10. lovastüzér-ezred hadrendi számot viselő alakulat következett. Pétery Jenőt, aki ekkor ezred-segédtiszt volt, 1918. április 19-én terjesztette fel kitüntetésre közvetlen parancsnoka, Király Pál százados. Érdemes megjegyezni, hogy Király Pál (1880–1965?) a két világháború között neves fegyverkonstruktőr volt, többek között nevé- hez fűződik a Király-géppisztolycsalád létrehozása. A javaslat szövege – a katonai bikkfanyelvet kissé irodalmivá téve – magyarra fordítva az alábbi volt: „Az elmúlt év [1917.] február 5-én egy [ellenség okozta] rongálódás kö- zepette kitüntette magát egy soron kívüli, veszélyes és nagyon várt [tüzér- ségi] megfigyelés adatainak továbbításakor. Mint elöljáróinak munkatársa kiváló munkát végez a felsőbb parancsnokság számára a védelem előkészí- tése terén.” Egyéb adatok hiányában csak következtetni tudunk a történtekre. Vél- hetőleg az ellenséges lövedékek megrongálták a tüzérségi megfigyelők és az ütegparancsnokság közötti telefonvonalat, és Pétery (ekkor még) hadnagy élete kockáztatásával személyesen vitte a várt adatokat parancsnokainak. A javaslatból kitűnik az is, hogy Pétery Jenő – katonai kifejezéssel élve – a törzsmunkából, azaz az adminisztrációból is kivette a részét, ezt a jó tulaj- donságát később hivatali előmenetele és sportvezetői pályafutása során bő- ségesen kamatoztatta. A Pétery Jenő által kapott bronz Katonai Érdemérem (Signum Laudis) előlapját Ferenc József halálát követően IV. Károly arcképe ékesítette. Pétery Jenő a kardokkal díszített fokozatot érdemelte ki. Ezt azoknak adományoz- ták, akik az ellenség előtt tanúsítottak vitéz magatartást, vagy kiváló csapat- vezetéssel érdemelték ki azt. Láthattuk, hogy Pétery Jenő esetében mindkét feltétel fennállt.

42 A háborús vereséget követően Pétery Jenő leszerelt, és ismét a Fővárosi Községi Takarékpénztárnál helyezkedett el. Szépen haladt előre a hivatali ranglétrán, rövidesen aligazgató lett. 1923. május 15-én feleségül vette Kál- lay Angéla színésznőt.

Források

Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL), első világháborús kitüntetési javasla- tok 29.959, Pétery Jenő. Kovács Vilmos: Az osztrák–magyar, illetve a honvédtüzérség fegyverzete és harcel- járásai az első világháborúban. In A magyar tüzérség 100 éve, 1913–2013. Szerk. Horváth Csaba. Budapest, Zrínyi, 2013. 111–137. [A szerzők külön köszönik Kovács Vilmos ezredesnek, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának a harceszközök azonosítása során nyújtott segítségét.] Magyar feltámadás lexikona. A magyar legújabb kor története. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, Európa Nyomda, 1930. 914. A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Szerk. Felszeghy Ferenc, Reé László. Budapest, Reé László Könyvkiadó, 1938? Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Főszerk. Szijj Jolán, szerk. Ra- vasz István. Budapest, Petit Real, 2000. Söregi Zoltán: Újabb kiegészítések Király Pál életrajzához. Haditechnika, 2018/1. 49–51.

43

Dizőz a családban: Kállay Angéla

A Schöpflin Aladár által jegyzett Magyar Színművészeti Lexikon szerint Kál- lay Angéla 1902-ben született Kispesten. 1920-tól volt színész, az Andrássy úti Színház tagja. Valójában azonban színpadi debütálására már négy évvel korábban sor került. A Pesti Hirlap 1916. május 7-i számában adott hírt arról a jótékonysági előadásról, amelyben a IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium tanulói szerepeltek a Vigadó kistermében. „Az oroszok által feldúlt Zborón újjáépítendő” római katolikus templom javára rendezett eseményen a fellépők között volt Kállay Angéla és egy Neményi Lili nevű társa. Nem a későbbi hírneves operett- és opera-énekesnőről van szó, az a Neményi Lili (1902–1988) ugyanis ekkoriban még nevelőapja nagykárolyi színházának tagja volt Szelényi Lili néven. Hivatásos színésznőként azonban valóban az Andrássy úti Színházban kezdte pályafutását Kállay Angéla. Ez a teátrum 1907-től mint Modern Színház Cabaret működött az Andrássy út 69. szám alatt. Később Modern Színpad néven Nagy Endre kabaréja volt, majd 1918-tól Bárdos Artúr, a neves színigazgató Andrássy úti Színház néven nyitotta meg újra. A kora- beli budapesti napilapok szerint 1920. március 18-án szerepelt itt először a színház új szerzeménye: Kállay Angéla, aki – a Pesti Napló szerint – feltűnt „üde szépségével és egyszerű finomságával”. A bemutató azonban inkább a Dunaparti Színháztól ide szerződött Kabos Gyula miatt követel helyet a magyar színháztörténetben. Az Ujság kritikája szerint a már ekkor népszerű komikus „új otthonában is a legbarátságosabb fogadtatásra talált”. Az áprilisi műsorban Rátkai Márton vendégszereplése volt a szenzáció, Kállay Angéla a Zágon István verseire Pallós Tivadar által komponált Lacika című operett- ben lépett fel. Júniusban mutatta be a színház Szomaházy István vígjátékát, a Kaukázusi herceget, amelyben Abonyi Tivadar volt Kállay Angéla partnere. A Színházi

45 Élet nemcsak kritikát közölt a bemutatóról, de következő számában közzé- tette a hősszerelmes és partnernője fényképét is. A Világ napilap tudósítóját valósággal elbűvölte az előadásban szereplő színésznő, mert azt írta, hogy „kellemes feltűnést keltett Kállay Angéla, kinek tehetsége csak most bonta- kozik ki teljes mértékben”. A jelenetek közötti szünetben elénekelte Juhász Gyula A muszka című dalát, amellyel – ismét csak a kritikust idézve – Kállay „a legelsők közé emelkedik”. Ebben az időben a Színházi Élet beszámolt az egyik első magyar né- mafilm forgatásáról és bemutatójáról. A Márkus László által rendezett Az aranyszemű hölgy című fekete-fehér némafilm kópiája sajnos elkallódott, így csak a korabeli sajtóból tudunk tájékozódni tartalmáról. Női főszereplője a korszak körberajongott filmsztárja, Lenkeffy Ica volt, akit a filmben a Törzs Jenő által megszemélyesített orvos mentett meg az öngyilkosságtól. Vajda László ötletdús forgatókönyve szerint ezután „tiszta, nagy, diadalmas” sze- relem szövődött közöttük, majd kivédték a csábító kalandor (Fenyő Emil) cselszövéseit. Kállay Angéla egy kislányt játszott, de a korabeli kritikákból nem derül fény dramaturgiai szerepére ebben a „legtisztább finomságokkal ható […] izgalmasan érdekes és szenzációsan újszerű” alkotásban. A filmet 1920 október elejétől tűzte műsorára a Royal Apolló filmszínház. A filmes kitérő után ismét az Andrássy úti Színház következett Kállay Angéla színészi pályafutásában. A teátrum vezetése ősszel Drégely Gábor, Karinthy Frigyes, Szenes Béla és Zágon István által írt kabarétréfákból álló műsort kínált a nézőknek. A színésznő Drégely Végkielégítés című jeleneté- ben szerepelt, továbbá magánszámot adott elő, azaz a kabaréjelenetek közöt- ti szünetekben lépett a függöny elé kuplékat énekelve. Novemberben a színház vezetése a kabaré-előadásokhoz szokott publi- kumát színházszerű új műsorral várta. De továbbra is nagy szerepet szántak a nevettető műfajban népszerű művészeiknek, és ahogy a Pesti Napló írta: Kabos Gyula és Kállay Angéla „a műsor kabaré részében hódítják meg újra meg újra a hálásan tapsoló táblás házakat”. A korabeli sajtó előre beharangozta Bárdos Artúr másik teátruma, a Bel- városi Színház Dandin György-előadását. A darab nyilvános főpróbája 1920. december 18-án délelőtt volt. Molière halhatatlan darabja Hevesi Sándor fordításában, Jean-Baptiste Lully eredeti zenéjével került színre, és Kállay

46 Angéla vendégként a tragikomédiába illesztett pajzán pásztorjáték négy szereplőjének egyike volt. A Színházi Élet fényképeket is közölve többször visszatért a Bárdos Artúr rendezte előadás értékelésére. A rangkórságban szenvedő gazdag paraszt históriája, aki bevásárolja magát egy főúri család- ba, cserébe megcsalják és kigúnyolják – méltán keltette fel a későbbi ko- rok színigazgatóinak figyelmét. A címszerepet Harsányi Rezső játszotta, de minden korabeli kritika kiemelte a darabnak keretet adó pásztorjátékban szereplő Kállay Angélát és társait. A következő év januárjában újra az Andrássy úti Színház színpadán lát- hatták a nézők Kállay Angélát Bús-Fekete László Szanatórium című vígjáté- kában, amelyben Szél Katinka színésznő szerepét játszotta. Ezt február 25- én egy olasz vígjáték, a 30 év múlva egyik szerepe követte. Áprilistól ismét egy Bús-Fekete László-darab következett: a Grázleráj a Fekete kutyához című egyfelvonásos vígjátékban játszotta Katinka szerepét. Mivel a Színházi Élet 1924. évi 15. számában nemcsak a színlapot közölte, de a teljes szövegköny- vet is, ezért képet alkothatunk a korszak vígjátékainak hangulatáról. Ezt követően azonban Kállay Angéla egy időre eltűnt a napilapok és a Színházi Élet oldalairól. Ez utóbbi orgánum – amely részben szakmai hetilap volt, de kiszolgálta a színészvilág pletykái iránt érdeklődő olvasói igényeket is – egyik tavaszi számában lábszépségversenyt hirdetett. A közzétett fény- képek alapján az olvasóknak kellett kitalálniuk, kicsoda a formás lábak gaz- dája. Hogy a lapban közölt fénykép, vagy Kállay Angéla művészete bűvölte el az ifjú takarékpénztári aligazgató Pétery Jenőt, ma már kideríthetetlen. Még az is elképzelhető, hogy a MAC (Magyar Athlétikai Club) margitszi- geti teniszpályáin találkoztak, mert mindketten ott hódoltak a sport iránti szenvedélyüknek. Mindenesetre a Színházi Élet Intim Pista rovata már 1921 szeptemberében sejtelmesen utalt Kállay Angéla tervezett házasságára, ami- re azonban jó két évet kellett még várni. A Pesti Hirlap 1923. május 16-i számában ugyanis közvetlenül a Heltai Jenő és Gács Lilla házasságköté- séről beszámoló hírt követően az alábbiakat olvashatjuk: „Dr. Pétery Jenő és Kállay Angéla május tizenötödikén házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.)” Minden bizonnyal a házasságkötés ténye okozott törést Kállay Angéla amúgy sem igazán szárnyaló színészi karrierjében. 1925. szeptember 12-én a

47 MAC kabaréestet rendezett margitszigeti klubházában, és a fellépők között találjuk mindkét Pétery feleséget: Pétery Jenőné Kállay Angélát és Pétery Jánosné Várady Ilit, de Kállay Angéla valójában visszavonult a színpadtól. Ebben az évben a Színházi Élet közölt ugyan róla két fényképet, mintha sze- repelt volna a Vígszínház Békeffy LászlóMária forsza című kabarétréfájának előadásában, majd ugyancsak a Vígszínházban Mály Gerő és Orsolya Böske oldalán Heltai Jenő Menazséria című vígjátékában, de nyomdahibáról van szó: a szereposztást feltüntető beszámolók szerint összetévesztették Kőrösy Angéla személyével. Kállay Angéla tehát színésznőként örökre eltűnt a korabeli magyar saj- tóból, hogy azután egy bűnügy kapcsán teljesen új szerepkörben bukkanjon fel. Az unatkozó szépasszony ugyanis megismerkedett Csobaji József föld- birtokossal, aki 1925 nyarán meghívta vidéki birtokára a házaspárt. A házi- gazda udvarlása azonban annyira nyilvánvaló volt, hogy a férj féltékenykedni kezdett, és „a hosszú ideig boldog házasélet tökéletesen tarthatatlanná vált” – legalábbis az Esti Kurir későbbi beszámolója szerint. Csobaji arra biztat- ta az asszonyt, hogy váljon el az urától, mert ő majd feleségül fogja venni. A hosszas ostromlás hatására az asszony halálosan beleszeretett udvarlójába, és elvált férjétől. A helyzet annyira egyértelmű volt, hogy a bíróság Kállay Angéla hibájából mondta ki a válást. Több napilap is közölte 1926 márciusában a hírt, hogy „Csobaji József földbirtokos eljegyezte dr. Pétery Jenőné Kállay Angélát”. A jegyespár sor- ra látogatta a rokonokat és ismerősöket, hogy közöljék velük a jó hírt. Au- gusztusban pedig Kállay Angéla és édesanyja felkeresték a férjjelöltet annak csobaji birtokán. A kastélyban 7-én este 9 óra tájban a házigazda újságokat lapozgatva hallgatta, ahogy a „romantikus szerelmű” Kállay Angéla tarka pongyolában az egyik ablak mellett álló harmóniumon egy Liszt-kompozí- ciót játszott, amikor eldördült a végzetes lövés…

48 Kállay Angéla és Abonyi Tivadar A kaukázusi hercegben

49 Források

8 Órai Ujság, 1920. december 18. 6. Alpár Ágnes: A cabaret. A fővárosi kabarék műsora, 1901–1944. Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1978. 245. 250–253. 255. Budapesti Hirlap, 1920. szeptember 8. 5. Az Est, 1927. május 24. 5. Esti Kurir, 1927. február 5. 4. A fővárosi kisszínházak műsora, 1904–1944. Összeáll. Alpár Ágnes. Budapest, Ma- gyar Színházi Intézet, 1974. (Színháztörténeti Füzetek 56.) 22. Kerényi Mária: Neményi Lili. Budapest, Zeneműkiadó, 1986. 43–50. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. Budapest, Országos Színész ­egyesület és Nyugdíjintézete, 1929–1931. 1. kötet, 317.; 2. kötet, 354. Népszava, 1920. október 3. 7.; november 26. 6. Ország-Világ, 1925. június 14. 201. Pesti Hirlap, 1916. május 7. 7.; 1920. október 2. 4.; 1923. május 16. 4.; 1925. novem- ber 24. 15.; 1926. március 10. 13. Pesti Napló, 1920. március 19. 5.; december 16. 5. Színházi Élet, 1920/17. 19–20.; 1920/24. 26.; 1920/25. 4–6.; 1920/38. 7–9.; 1920/41. 16–18.; 1920/51. 12.; 1920/52. 14–16.; 1921/13. 20.; 1921/37. 19–21.; 1923/38. 70.; 1925/24. 13.; 1925/49. 7. Szózat, 1925. szeptember 11. 9. Az Ujság, 1920. március 19. 6.; 1921. február 23. 4. Ujság, 1927. május 24. 8. Világ, 1920. június 11. 4.

50 Gyilkosság Csobajon

A korabeli sajtó vezető hírként számolt be az akkori Szabolcs vármegyéhez tartozó (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye része) Csobaj községben tör- tént eseményről: „Véres merénylet egy ismert szabolcsi földbirtokos ellen.” Folyamatosan nyomon követték a nyíregyházi kórházba beszállított Csobaji József egészségi állapotának alakulását, majd közölték a szomorú hírt, mi- szerint augusztus 13-án elhunyt. Egyben tájékoztatták olvasóikat, hogy le- tartóztatták Begre Albert helyi cipészsegédet, akit a gyilkosság elkövetésével vádoltak. A nyomozás, majd a büntetőeljárás közel egy év múlva jutott el odáig, hogy az ügyet tárgyalni kezdje a Nyíregyházi Törvényszék. A legtöbb budapesti lap külön tudósítót küldött a helyszínre. „Személyi bosszú és föld­ éhség” – ragadta meg a lényeget az Ujság riportere, mert a tanúvallomások- ból a korszak földbirtokviszonyaira és a falusi népesség kiszolgáltatottságára rendkívül jellemző kép rajzolódott ki számára. Egy évtizeddel később a téma felkeltette egy fiatalember, a népi írók ke- véssé ismert alakja, Kárász József figyelmét is, aki egy szociográfiai megkö- zelítésű kisregényt szentelt a falu múltjának. A Vitéz József írói álnéven írt Csobaji krónika először Fiala Ferenc nemzetiszocialista Összetartás című lap- jában jelent meg folytatásokban, hogy 1939-ben önálló kötetként is napvilá- got lásson. A szociológiai alaposság azonban alapvetően antiszemita szám- vetéssé változott, mert a szerző minden bűn forrását Csobaji József zsidó származásában vélte meglelni. Szavai szerint Csobaj „ősi magyar település, melyre már rányomta a halál pecsétjét a zsidó földesúr”. A falu lakóinak nyomorúságát azonban elsősorban a torz földbirtok- viszonyok, és nem a legnagyobb földtulajdonos családi eredete motiválta. A község határa 1920-ban 3429 kataszteri hold volt, amelyből 2444 hold (az összterület 71%-a) három földbirtokos között oszlott meg, amelyen zsi- dó származású bérlők gazdálkodtak. Százötvennyolc kis- és középbirtokosé

51 volt a terület 17%-a – 585 hold, a maradék 12% – kereken 400 hold – pedig községi legelő és egyházi birtok volt. A falu lélekszáma ekkor 1057 fő, 190 család. Ez az aránytalan földbirtokszerkezet nem sokat változott az 1920-as évek elején végrehajtott korlátozott földbirtokreform során sem. Egy birtok volt 1000 hold felett (1107 hold – 32%), és négy 100–1000 között (összesen 1256 hold – 37%). A 10–100 hold közötti középbirtokosok száma 18 volt (375 hold – 11%), végezetül 10 hold alatt 267 család (átlagosan 2,3 holdon) összesen 691 holdon (a földterület 20%-án) gazdálkodott. A falu létszáma 267 fővel gyarapodott, a családok száma 370 lett. Vagyis a törpebirtokosok száma nőtt számottevően, ők voltak leginkább kiszolgáltatva a helyi nagy- birtokosnak, Csobaji Józsefnek. Ősei 1885-ben kerültek a faluba; nagyapja, Stein Ábrahám még vándorke- reskedő volt. Apja, Sámuel már földeket bérelt Tarcal, majd Csobaj határában, szőlőt vásárolt Tokajon. Stein Sámuel taníttatta fiait, József jogi egyetemet, Gyula orvosit végzett. Áttértek az evangélikus hitre, felvették a Csobaji nevet, és idővel elkezdték felvásárolni a korábban általuk bérelt földeket. A földre- form során az Országos Földbirtokrendező Bíróság a testvérek birtokából egy részt ki akart sajátítani. A Csobaji fivérek viszont azt szorgalmazták,­ hogy a községbeli földigénylőket abból a báró Radvánszky-féle birtokból elégítsék ki, amelyet ők erre a célra megvásárolnak, és amelyet korábban a kisbirtoko- sok bérlőként műveltek. Csobaji József azonban a szociográfia szerint „a falu népét a földvétellel kapcsolatban félrevezette és becsapta”, 1925-ben meg- szerezte ezt a 454 holdat, és esze ágában sem volt azt felosztani. Amikor a falusiak megfellebbezték az ügyletet az illetékes bíróságnál, akkor annak a helyszínre kiszállt képviselője nekik adott igazat. Másnap pedig valaki me- rényletet követett el a kastély ura ellen. A gyanú szinte azonnal a falusiak szószólójára, Begre Bélára és öccsére, Albertre terelődött. Béla maga is a földigénylők egyike volt, aki a Nagy Há- borúban orosz hadifogságba esett, de nem a vörösök, hanem Kolcsak olda- lán harcolt a polgárháborúban. Begre Albert valóban haragban volt Csobaji Józseffel, mert korábban ellopott két vadászfegyvert a kastélyból, és ezért négy hónap börtönbüntetésre ítélték. A vád szerint bosszúból Begre Albert

52 követte el a bűncselekményt, Béla pedig bűnsegédként a gyilkos fegyvert szolgáltatta számára. A tárgyalás lefolyásáról talán a legrészletesebben a megyei sajtó, a Nyír- vidék számolt be. A bírósági eljárás már az első tárgyalási napon bővelkedett a váratlan fordulatokban. A gátőr, akitől ellopták az elkövetés állítólagos esz- közét, egy Mannlicher puskát, a Begre Bélára korábban tett terhelő vallo- mását azzal indokolta, hogy „a csendőrség verte és megfélemlítette”. „Három napig hordtam a kezemen a szíjazás jegyét” – állította a bíróság előtt. Egy másik tanú ekkor még úgy vallott, miszerint látta, hogy Begre Béla magá- hoz vette a fegyvert. Egész éjjel lelkiismeret-furdalása volt emiatt, és másnap visszavonta állításait, mert – szavai szerint – arra „a kihallgatást eszközlő csendőrök kényszerítettek, akik azt mondották nekem, hogy ha nem vallok úgy, mint Hajdú [Ferenc], akkor mint bűnpártolót letartóztatnak és bekísér- nek Nyíregyházára”. Ugyancsak a második napon hallgatták meg a vád koronatanúját, Raskó Magdolna kastélybeli szobalányt. Állítása szerint a fiatalabb Begre régóta üldözte őt szerelmével, de ő nem viszonozta érzelmeit, már csak azért sem, mert Begre Albert a baptista, ő viszont a református felekezethez tartozott. Begrét közvetlenül a gyilkosság után letartóztatták, de hamarosan szabad- lábra került. Ekkor a lány állítása szerint bevallotta neki, hogy nem ártatlan az ügyben. Másodjára egy este a temető mellett sétálva részletesen beszélt neki a gyilkosságról. A szembesítés során Begre Albert azt mondta, hogy a lány „gyanús melegséggel” közeledett hozzá fogságból történt kiszabadulása után. „Azt hangoztatta azon a sétán is, hogy a feleségem lesz, csak legyek őszinte hozzá. A sétán azt az ígéretet is megkockáztatta, hogy a testi élveze- tet is megosztja velem” – avatta be a pikáns részletekre fogékony publikumot a vádlott. Ráadásul a lány köhintésére három alak lépett elő a bokrok közül. A titokzatos alakokról azután a tárgyalás során kiderült, hogy csendőrök voltak, akiket korábban Raskó Magdolna értesített, hogy fültanúi legyenek a beismerő vallomásnak. A ravasz terv azonban dugába dőlt, mert a csendőrök lekésték a döntő pillanatot. A tanúk erőszakos kényszerítése, manipulálása a csendőrség részéről egyéb vallomásokban is megerősítést nyert. Például ami- kor „bizalmas úton” – magyarán besúgás révén – tudomásukra jutott, hogy Begre Albert a földesúr meggyilkolásával fenyegetőzött, akkor a „Róth-féle

53 vendéglő udvarán az istálló mellett, egy szénakazal fedezetének felhasználá- sával megismételtették a párbeszédet”. A május 25-i tárgyalási napon bemutatták a bűnjeleket: az átlőtt ablak- keretet, a golyó ütötte könnyű karosszéket, amelyben az áldozat ült háttal az ablaknak, a boncolási jegyzőkönyvet. A fegyverszakértő szerint a gyilkos lövést 32 méter távolságról adták le, azaz Begre Albert, aki nem volt katona korábban, mesterlövész módjára bánt az ósdi fegyverrel. Ha egyáltalán ő volt a tettes. Az egymásnak ellentmondó tanúvallomások ellenére, a csupán közvetet- ten rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Nyíregyházi Törvényszék Beg- re Albertet életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, de fivérét felmentette a vádak alól. Begre Albert elsőfokú ítéletét a Debreceni Ítélőtábla 1927 de- cemberében 15 évi fegyházra változtatta. Több mint kilencven évvel a véres merénylet után már nem állapítható meg teljes bizonyossággal a valódi tettes személye. „Begre Albert sírva hangoztatta ártatlanságát a perbeszédek el- hangzása után” – írta az ítélethirdetésről beszámoló Nyírvidék, és Begre évti- zedek múlva is kitartott állítása mellett – elképzelhető, hogy jogosan tette ezt.

Források

8 Órai Ujság, 1926. augusztus 10. 8.; 1926. augusztus 15. 6. Budapesti Hirlap, 1927. december 16. 11. Az Est, 1924. május 24. 5. Vitéz [Kárász] József: Csobaji Krónika. Egy zsidó földesúr természetrajza. Budapest, Összetartás, 1939. Nyírvidék, 1927. május 24. 1. és 4–5.; május 25. 1. és 5–6.; május 26. 1. és 5.; május 28. 1. és 3–4. Ujság, 1927. május 24. 8.

54 A Nyírvidék beszámolója a perről

55

A csobaji gyilkosság utóélete

„A csobaji krónikának nincs vége, amíg a földesúr él” – írta a korábban idézett röpirat szerzője. De ezen a téren sem volt igaza. A Nyírvidék 1940. február 6-án ugyanis címlapon hozta a hírt, hogy Csobaji Gyula Tarcal közelében a szánkóúton szívroham következtében meghalt. Jellemző, hogy a városban eleinte az a hír terjedt el, hogy öngyilkosság történt, de a lap határozottan cáfolta a rémhírt. A cselekedeteivel heves indulatokat kiváltó földbirtokos halála valójában nem jelentette a történet lezárását. A gyilkossági ügy kapcsán perek sorozata indult meg az örökösök és képviselőik között. Csobaji Gyula rágalmazásért feljelentette elhunyt bátyja korábbi ügyvédjét, mert Hellenberg Árpád dr. még 1926 márciusában a ki- hallgatásokat foganatosító csendőr tiszthelyettesnek jegyzőkönyvbe mondta, hogy „Csobaji Józsefet a testvére, Csobaji Gyula ölette meg kedvenc kocsi- sával, hogy ily módon bátyja vagyonához jusson”. A fivérek ugyanis még 1918-ban kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek, és ezzel kizárták az örökségből Margit húgukat. Az ő férje szintén azon a véleményen volt, hogy Gyula lehetett a gyilkosság felbujtója. A hír eljutott Csobaji Gyula fülébe is, ezért beperelte sógorát, Österreicher Oszkár szolnoki földbirtokost. Az el- hunyt jegyese, Kállay Angéla sem maradt ki a sorból: ő 500 millió koronát követelt az elmaradt frigy miatti kárpótlás címén. Őt viszont Csobaji Gyula azzal vádolta meg a nyíregyházi vizsgálóbíró előtt, hogy ő lehetett a városban közkézen forgó névtelen rágalmazó levelek egyik lehetséges szerzője. Az ügyben érthető módon elfogult Begre Albert 1957 áprilisában írt ön- életrajza szerint a faluban nyílt titok volt, hogy a hamis tanúk egyike „25 hold földet, a másik annyi értéket, azaz 50 millió koronát” kapott szolgálatai­ ért. Begre 1929 szeptemberében megszökött hartai börtönéből, mert ahogy később írta: „Hiába vártam, hogy az Igazság istennőjének lehulljon szeméről a bekötött kendő.” „Betörővezér lett a gyilkosságért elítélt Begre Albertből” –

57 kommentálta a hírt a 8 Órai Ujság, amikor beszámolt az ismét bíróság elé ál- lított fegyenc viselt dolgairól. Bandájával végigrabolta a Felső-Tisza vidékét, egyik társát tűzharcban lőtték agyon a csendőrök Nyíregyházán. Tárgyalásán azzal védekezett, hogy az őt korábban börtönbe juttató szobalányt akarta felelősségre vonni. Öt évvel megnövelt börtönbüntetését a váci fegyházban kezdte letölteni. 1936 októberében azonban innen is sikerült megszöknie. Egy reszelő se- gítségével elfűrészelte cellája egyik rácsát. Éjszaka a kifeszített rács mellett kimászott fogdájából, és elrejtőzött a börtön templomában. Itt leszerelte a harang kötelét, és annak segítségével a templomtetőről átmászott egy szom- szédos ház tetejére, onnan pedig esőcsatornákba, villámhárítókba kapasz- kodva leereszkedett a földre. Talált egy fekete zászlót, ebbe burkolódzott, hogy világos darócruhája ne tűnjön fel a hajnali járókelőknek. Elindult Bu- dapest felé, és útközben egy madárijesztő rongyos öltözékét húzta magára. Nem csoda, hogy amikor élelemért bekopogtatott egy zuglói ház ajtaján, megjelenése feltűnést keltett. A háziak értesítették a rendőrséget, akik ha- marosan visszavitték korábbi fogva tartása helyszínére. Vácon együtt raboskodott Vas Zoltán kommunista politikussal, és köze- li barátságba kerültek egymással. 1940-ben, amikor Vas Zoltán kiszabadult és a Szovjetunióba távozott, azzal váltak el egymástól, hogy „ha eljön az ő, illetve a mi időnk, számíthatok rá. Ezt be is bizonyította 1946-ban” – írta Begre korábban már idézett önéletrajzában. Egy 1942-es Don-kanyari ki- térőt követően (munkaszolgálatosként kerültek oda elítéltek is) ismét meg- szökött. Két év bujkálás után 1945-ben Begre Albert hazatért, megnősült, és szülőfalujában gazdálkodni kezdett. Bérelt cséplőgépéhez aranyért feketén kellett vásárolnia egy gépszíjat, ezért orgazdaságért hat hónap börtönre ítél- ték. „Ekkor fordultam Vas Zoltánhoz, és kegyelemmel szabadultam 1947 júniusában” – dicsekedett önéletrajzában magas beosztású pártfogójával. Később azonban már mentora sem tudott segíteni rajta. 1949-ben egy kasszafúrásnak indult bűnügye rablássá változott, mert társával összekötözve a helyszínen hagyták az éjjeliőrt. Ezt 12 év börtönbüntetéssel honorálta a Debreceni Megyei Bíróság. A fogházban „szidtam Rákosit, Sztálint és ál- talában a fennálló rendszert” – áll önéletrajzában, ezért izgatásért 1952-ben kapott újabb két évet.

58 1956. október 28-án szabadult a márianosztrai börtönből. A hírhedt Fe- hér könyvek egyike többek között az ő személyével vélte bizonyítani, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc felkelői között milyen nagy volt a büntetett előéletűek aránya. Valójában Begre Albert nem vett részt a forra- dalmi eseményekben. A forradalom leverését követően pár hónapnyi buj- kálása alatt még az újjászervezett kádárista politikai rendőrség tagjaival is kapcsolatba került. Azok ugyanis betörni szándékoztak a Szabad Európa Rádió bécsi irodájába, hogy – többek között az ő kasszafúrói segítségével – dokumentumokat szerezzenek meg a páncélszekrényből. A kalandos tervet azonban túl kockázatosnak ítélték, és Begre Albert 1957 májusában vissza- került börtönébe. A váci börtönben azután részt vett a felemás amnesztia miatt kirobbant 1960. áprilisi éhségsztrájkban, de további sorsáról nem állnak rendelkezé- sünkre levéltári és könyvészeti adatok. A csobaji gyilkosságnak Kárász József antiszemita hangvételű szocio- gráfiáján túl van még egy irodalomtörténeti vonatkozása. Hamar Péter iro- dalomtörténész kutatásai szerint ez a bűnügy szolgált Móricz Zsigmond Forró mezők című regényének forrásául. Az író 1928 nyarán járt Nyíregy- házán, amikor a vendéglátóitól hallott történet megmozgatta fantáziáját, és megalkotta az életmű egy kevésbé jelentős, a dzsentrivilágot egy bűnügyi történet keretében bemutató alkotását. Az író persze alaposan átalakította az eredeti históriát: nála a földbirtokos feleségébe szerelmes kerületi rendőrfő- kapitány a tettes, aki lelepleződésekor az öngyilkosságba menekül, akárcsak az így végképp magára maradt szépasszony. A regényt film formájában is fel- dolgozták: első ízben 1948-ban Apáthy Imre rendezésében, Karády Katalin főszereplésével, majd harmincegy évvel később televíziós filmként, amelynek rendezője Hajdufy Miklós volt. A Zórád Ernő által rajzolt képregényválto- zat pedig a Füles rejtvényújságban jelent meg 1966–1967 között folytatások- ban, majd önálló kötetként is napvilágot látott.

59 Begre Albert operatív nyilvántartó kartonja

Források

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban ÁBTL) 3.3.1. B-84558 339–344. Begre Albert önéletrajza, 1957. április. ÁBTL 3.1.9. V-152675 Begre Albert izgatási ügye. 8 Órai Ujság, 1927. május 18. 2.; 1930. április 18. 4. Cs. Horváth Tibor–Zórád Ernő: Forró mezők. (Móricz Zsigmond regénye nyomán.) Budapest, Nero Blanco Comix, 2015. Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. 2. kötet. Budapest, Miniszter­ tanács Tájékoztatási Hivatala, 1957–1958. 135.

60 Az Est, 1927. július 8. 8. Hamar Péter: Kellemetlen vendég Szabolcs vármegyében, 1928 nyarán. Móricz Zsigmond Forró mezők című regényéről. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szem- le, 2010/3. 315–326. Kis Ujság, 1949. augusztus 28. 6. Móricz Zsigmond: Forró mezők. Budapest, Gabo, 2009. Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1940. február 6. 1. Pesti Hirlap, 1927. május 18. 20. Pesti Napló, 1936. október 18. 12. Vitéz [Kárász] József: Csobaji Krónika. Egy zsidó földesúr természetrajza. Budapest, Összetartás, 1939.

61

Kállay Angéla kártérítési pere

A Budapesti Közlöny 1926 szeptemberében tette közzé a Budapesti Kirá- lyi Törvényszék idézését abban a perben, amelyet „szegénységi jogon” in- dított Kállay Angéla néhai Csobaji József örökösei ellen. A két szék között földre pottyant asszony 500 millió koronát követelt az elhunyt földbirtokos testvéreitől, arra hivatkozva, hogy az halálos ágyán tanúk előtt azt rebegte: „Adjatok 500 milliót Pipinek, mert különben nem lesz nyugtom a sírban.” Ráadásul amikor a haldokló közjegyzőt akart hívni, hogy új végrendeletet írjon, Csobaji Gyula ellenezte ezt, mondván, az „túlságosan felizgatná a be- teget”. Kállay Angéla védője szerint védence „itt áll teljesen vagyontalanul egymagában”, ezért indokolt kárpótlása. Hosszas pereskedést követően vé- gül megállapodtak, hogy Kállay Angéla 235 millió koronát (18 600 pengőt) kap kártérítésként az elmaradt frigyért. A pernek van egy tanulságos sajtótörténeti vonatkozása is. A Pesti Hirlap 1927. február 26-i számában ugyanis idézett az egyik tárgyaláson elhangzot- takból, miszerint az egyik tanú szerint az elhunyt Csobaji József és testvére, Gyula „halálos ellenségek voltak”. Ezt Csobaji Gyula sérelmezte, és „sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége” címén beperelte az újságírót. A Buda- pesti Büntetőtörvényszék el is marasztalta Szabó Bélát, és ezer pengő pénz- büntetésre ítélte. A riporter fellebbezése során azzal védekezett, hogy ő csak az elhangzottakat idézte tudósításában, és ha a „törvény ítélete megmaradna, úgy az megbénítaná a sajtószabadságot, és lehetetlenné tenné az újságírók működését”. Érveit méltányolva a Budapesti Ítélőtábla felmentette a vád alól, mert a „hírlapírót nem vezette tendencia a cikk megírásakor, amit leírt, az igaz és hív szellemű”. A kártérítésről szóló megegyezést követően már csak a korabeli társasá- gi hírekben találkozhatunk Kállay Angéla nevével. A havi részletekben fo- lyósított összegből egy ideig telt arra, hogy 1928-ban a Duna-parti korzón

63 modellt üljön a Színházi Élet riporterének, illetve a Városi Színház egyik előadásán a „dekoratív és szép” Kállay Angéla – aki továbbra is viselte egyko- ri férje, Pétery Jenő dr. nevét – „zöld muszlin estélyi ruhában” jelenjen meg. A következő évben több ízben játszotta a Magyar Rádió gitárkísérettel előadott dalait, de ezt követően végképp eltűnt a sajtóból. Utolsó adatunk – az 1939. évi budapesti telefonkönyv – szerint az Attila út 9. szám alatt lakott egy bizonyos „Kállay Angéla magánzó”.

Források

A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora, 1939. május. Budapest, m. kir. Postavezérigazgatóság, 1939. 197. Budapesti Hirlap, 1927. április 21. 18. Budapesti Közlöny, 1926. szeptember 18. 6. Esti Kurir, 1926. október 12. 4.; 1927. február 5. 4.; 1928. március 31. 11. Friss Ujság, 1929. május 11. 5. Magyarország, 1926. szeptember 29. 5. Pesti Hirlap, 1927. február 26. 15. Színházi Élet, 1928/21. 48.; 1928/45. 75–76. Ujság, 1927. április 21. 8.

64 Kállay Angéla 1929-ben

65

A szubrett: Várady Ili

Visszatérve a Pétery család történetéhez, a másik Pétery fiú, János a VII. kerületi Állami Főgimnáziumban (ma Madách Imre Gimnázium) érettsé- gizett. „Érettségi vizsgám után apám Svájcba küldött, hogy ott a St. Galleni Kereskedelmi Főiskolán könyvelést és bank- és áruismeretet tanuljak” – írta 1952 májusában kelt önéletrajzában. Pétery János szintén tisztként vett részt a Nagy Háborúban, hiszen 1911-ben egyévi önkéntesi szolgálat után tar- talékos hadnaggyá léptették elő. 1914-ben a szászvárosi császári és királyi 64. gyalogezredhez vonult be, az orosz hadszíntéren azonban hamar megse- besült és leszerelték. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorá- tust szerzett, ezt követően a Lipótvárosi Takarékpénztárnál helyezkedett el, hamarosan osztályfőnök, cégvezető lett. 1923. augusztus 11-én házasságot kötött Várady Ili színésznővel. Váradi Antal (1854–1923) neves drámaíró, a Színművészeti Akadémia igazgatója mindkét lányát a színészi pálya felé terelgette. Aranka (1886– 1966) a Nemzeti Színház örökös tagja lett, Ilona (1891–1945) pedig az ope- rett tündöklő csillaga volt az 1910–1920-as években. Mindketten gyermek­ színészként kezdték pályájukat, a Budapesti Hirlap beszámolója szerint Ilike (közbevetőleg kell megjegyeznünk, hogy Ilona többnyire a Várady Ili név- formát használta) a Színművészeti Akadémia növendékeinek egyik vizs- gaelőadásán lépett először színpadra 1902. november 9-én. Egy hét múlva újabb előadásnak tapsolhatott a közönség: a Várszínházban Gárdonyi Géza A bor című falusi történetét vitték színre. A korabeli kritika kiemelte az aka- démista Rátkai Márton meglepő rutinját és biztos alakító képességét, majd így folytatódott: „Külön kell megemlékeznünk Váradi Ilikéről, Váradi Antal alig tíz éves leánykájáról, aki rendkívül bátran és kedvesen játszotta a kis Jancsi szerepét.”

67 1903 májusában mutatta be a Nemzeti Színház Pierre Wolff A titok című darabját. Ebben olyan színészóriások mellett, mint Rákosi Szidi és Újhá- zi Ede, ő játszhatta Robert, a kisfiú szerepét. A színház egy hónap múlva Nagyváradon vendégszerepelt, és egy A. E. monogramú hírlapíró (termé- szetesen Ady Endréről van szó) az alábbiakat írta a helyi lap, a Nagyváradi Napló hasábjain: „A legkisebb szereplő volt, talán mégis a legbájosabb, Vára- dy Antal csókolnivaló aranyos kis babája, Várady Ilike, akinek bűvös csacso- gásaival nem tudtunk betelni.” Szeptember 3-án Csiky Gergely Proletárok című színművében játszot- ta Senki Gáspár szerepét, majd Molière Képzelt beteg című színdarabjában – legalábbis a Pesti Napló tudósítása szerint – „erősen megtapsolták a kis Vá- radi Ilikét is, aki bájos humorral játszotta a kis Luisent”. Az év decemberé- ben Fényes Samu Messiás című tragédiájának bemutatóján együtt szerepelt a két Váradi lány: Aranka volt Chloé, Ili pedig a Gyermek. Ezt a következő év márciusában ifjabb Alexander Dumas háromfelvonásos vígjátéka, az Alfonz úr Adrienne szerepe követte. 1905-ben Várady Ilike fellépett a Nemzeti Színházban műsoron tartott korábbi darabokban csakúgy, mint jótékonysági rendezvényeken. Április 19- én a Vigadóban az árva gyermekek javára rendezett műsoros délutánon ő mondta el az édesapja által írt prológot, és a számokat összekötő szövegeket, majd december 16-án egy úgynevezett Hólabda-esten a prológ elszavalása után „nagy gráciával egy serpentin táncot lejtett el”. De szerepet kapott új darabokban is, így Gárdonyi Géza 1905. december 17-én bemutatott Zéta című történelmi játékában ő volt Csaba, a hun fejedelem fia. A jótékonysági esten nagy sikerrel előadott táncos produkció jól mutatta, hogy Várady Ili (ebben az időben még Ilike) ekkortól fordult az alkatához leginkább illő zenés-táncos szerepkör felé. Erre utal az is, hogy 1906 márciu- sában a Színészakadémia növendékei egy francia egyfelvonásos dramolettet mutattak be az Uránia Színházban, amelyben a növendék Törzs Jenő játéka és Várady Ili szólótánca érdemelte ki a Budapesti Hirlap kritikusának figyel- mét. A vizsgaelőadáson ott volt a Nemzeti Sport tudósítója is, hiszen ekkor vívótudományukról is számot adtak a hallgatók. Ő így számolt be az „est fénypont”-járól: „Váradi Ilike úgy vívott, hogy bámulatra ragadta a nézőt. Támadása gyors és rendkívül erős, minden mozgása telve bájjal. Aki Váradi

68 Ilikét látta vívni, az elismeri egy nagy és lelkes vívónknak azt az állítását, hogy a vívás a mozgás költészete. Én magam részéről előre is kijelentem, hogy a táncot tartom annak.” A következő év május 6-án játszották először a Nemzeti Színházban Georges Clemenceau A boldogság fátyola című egyfelvonásosát Heltai Jenő fordításában. A későbbi francia miniszterelnök allegorikus darabja összesen négy előadást ért meg. A Budapesti Hirlap kimerítő kritikát írt az előadásról, amelyből csak a főszereplő vak mandarin 12 éves fiára vonatkozó részt kö- zöljük: „Váradi Ilike a kis kínai suhancot pompásan megjátszotta, de hogy miért csináltak neki oly óriási homlokot, nem tudjuk, döntsék el a kínai tu- dósok, kellett-e.” A Nemzeti Színház továbbra is gyermekszínészként szá- mított az ekkor 15 éves Ilire, így játszhatott Jászai Mari oldalán Barabás János ötfelvonásos Delila című drámájában. Személyes élmények híján ismét csak a Budapesti Hirlap beszámolójára támaszkodhatunk, amelyben az Alfa írói álnéven kritikát közlő Alexander Bernát a következőket írta a december 15-i bemutatóról: „Váradi Ilikének jutott föladatul Isai nehéz szerepét ját- szani és a kedves kis leány fényesen kitett magáért.” 1907 márciusában ismét együtt szerepelt a két Váradi lány, ezúttal Henry Bataille francia szerző A nászinduló című darabjában. Októberben kezdőd- tek meg a színiakadémiai növendékek záróvizsga-előadásai. Elsőként Mo- lière Tartuffe című ötfelvonásos darabját adták elő Gál Gyula „gondos beta- nításában”, de a Pesti Hirlap színházi tudósítója ezúttal nem fukarkodott a kritikai megjegyzésekkel: „Váradi Ilike igazi színészvér, akinek Dorinájában máris sok volt az igazi kész színésznők játékából, csak egy kissé túl sok a mi- mikája.” Elmarasztaló véleményét nem rejtette véka alá a következő előadás, Hermann Sudermann A pillangócsata című vígjátékában nyújtott alakítása kapcsán sem. „Az előadást Váradi Ilike (Rózsika) vezette; már most is átve- heti akármelyik nagy színpad, amelyen azonban majd bizonyára fog rajta az a figyelmeztetés, hogy bizonyos mimikai és orgánumbeli faxnikról letegyen” – írta a „kai” szignóval jelzett kritikus. Színművészeti tanulmányai mellett a Zeneakadémia hallgatója is volt, erről tanúskodott az a hangverseny, amelyet 1908. január 30-án tartottak a végzősök, akik közül „Váradi Ilike, Malezkyné [Ellinger Jozefa] tanítványa, bájos és kedves előadásával” aratott sikert.

69 A színiakadémiai vizsgaelőadások sorozata februárban folytatódott Victorien Sardou francia drámaíró A jó falusiak című darabjával, ahol Ilinek jutott a főszerep. Márciusban akadémisták játszották a Nemzeti színpadán Shakespeare Szentivánéji álom című klasszikusát, a kritikus külön kiemelte a „pergő nyelvű és temperamentumos” Várady Ili játékát. Ilyen előzmények után nem okozott meglepetést olvasóinak, amikor a Pesti Napló 1909 áprilisában hírül adta, hogy a Király Színház szerződtette Várady Ilit, mint „énekesnőt”. A Beöthy László neves színidirektor által a Király utca 71. szám alatt 1903-ban alapított teátrum az 1910–1920-as évek legnépszerűbb operettszínháza volt. Várady Ili itteni debütálása előtt azonban még fellépett a szegény sorsú tüdőbetegek javára az Uránia Színházban 1909. május 17-én és 19-én tartott jótékonysági előadásokon, ahol Louis-Albert Bourgault-Ducoudray francia zeneszerző A virágok összeesküvése című zenés játékát mutatták be. Az elő­ adás egyik érdekessége volt, hogy a szatirikus dráma szövegét Ili édesapja, Váradi Antal fordította és alkalmazta a magyar színpadra. A másik kuriózum egy anekdota, amelyet a Pesti Hirlap így osztott meg olvasóival: „Az Uránia-színházban e héten előkelő fővárosi úri hölgyek zenés vi- rágjátékot játszottak és énekeltek. A szereplők közt volt Váradi Ilike, Váradi Antalnak, a kitűnő írónak ifjú leánya is, aki igen kiváló színjátszó talentum. A fővárosi publikum már ismeri a Nemzeti Színház színpadáról finom és rendkívül kedves előadási módját. Ezúttal a nagytalentumú ifjú művésznő különös meglepetéssel szolgált. Képességének egészen új oldalát mutatta be. Énekelt és táncolt, és pedig olyan csodaszépen, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Ennek a művészi éneknek és táncnak hatása alatt jegyezte meg valaki álmélkodva: – Ugyan ki hitte volna, hogy így tud ez a leány énekelni!? Mire egy maliciózus úr mosolyogva jegyezte meg: – Nem csoda, hiszen a Nemzeti Színház tagja volt!” A budapesti napilapok 1909 októberében hírt adtak arról, hogy rendben zajlanak a Vincze Zsigmond–Bródy Miksa–Pásztor József szerzők Tilos a csók című operettjének próbái a Király Színházban. A bemutató október 8-án volt, és a Népszava kritikusa szerint a színház új szerzeménye, a királynőt ját- szó Várady Ili „hangja kisterjedelmű, de kifejezésteljes, az alakja vonzó; úgy

70 lehet, egy igazi operett-színésznő indult el ma a sikerek útján”. A Budapesti Hirlap pedig azt emelte ki vele kapcsolatban, hogy „üde és finom jelenség, a játéka nagyon intelligens, a mozgása sima és hajlékony, kedvesen énekel: őszinte, nagy sikere volt”. Decemberben a színház felújította Buttykay Ákos zeneszerző Pásztor József szövegére írt A bolygó görög című operettjét. Az előadás érdekessége az Operaház ünnepelt tenoristája, Környey Béla vendégszereplése mellett a három primadonna személye volt: az első felvonásban Várady Ili játszotta el Nausika, a másodikban Komlóssy Emma Circe, a harmadikban Medgyaszay Vilma Penelopé szerepét. A Budapesti Hirlap a következő év januárjában már arról adott hírt, hogy a darab megérte 50. előadását. Az estének illusztris vendégei is voltak. Az operettet betanító Kacsóh Pongrác, a János vitéz dal- mű zeneszerzője volt ez alkalommal a karmester, és a díszpáholyban helyet foglalt Lehár Ferenc, aki új operettje, a Luxemburg grófja próbáira és bemu- tatójára érkezett Bécsből Budapestre. A világhírű operett ősbemutatójára az előző év novemberében került sor Bécsben, a Theater an der Wienben. Ezt követte a magyar változat a Király Színházban 1910. január 14-én, amely példátlan sikersorozatot ért meg. A 25. előadást már egy hónap alatt elérték, valamennyit telt ház előtt. A Budapesti Hirlap tudósítása szerint „hangos és virágos kedv uralkodott az első jubiláris esten, a színészek boldogan játszottak, a közönség csak úgy ontotta rájuk a tetszést, a tapsot; a primadonnák: Petráss Sári és Váradi Ili térdig jártak a rózsában”. A 100. előadást április 22-én maga a szerző, Lehár Ferenc vezényelte. A közönség és a kritika lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket, közöttük a Juliette Vermont szerepét játszó Várady Ilit, akinek „fényesen kibontakozó üde talentuma ebben a száznapos csatában szerezte meg a primadonna koszorúját”. Májusban rövid időre szabadságra távozott, amit két okból is érdemes megemlítenünk. Egyrészt, mert a Bihar megyei Árpád községben elképesztő jelenetnek lehettek szemtanúi a falucska lakói. A Pesti Hirlap beszámolója szerint szürke paripán egy délceg amazon vágtatott be a községbe, hogy egy képviselőjelölt mellett korteskedjen. Az „angyali szépségű leányzó” nem volt más, mint a rokonainál vendégeskedő Várady Ili. Másrészt, mert távollétét felhasználva a külföldről visszatérő Fedák Sári átvette szerepét a Luxemburg

71 grófjában, amit még a napilap is furcsának talált. A tudósító nem tudta eldön- teni, hogy a másodiknak számító női szerep elvállalása túlzott szerénységből vagy nagy önbizalomból fakadt. De Fedák nem tudta lejátszani a színpadról a főszereplő Petráss Sárit, bár „temperamentumos játékának, tüzes táncának és szilaj mókáinak” megvolt a hatása. Tapsot váltott ki, amikor felugrott az asztalra, vagy táncra perdült partnerével, Kovács Andorral. Érdekes, hogyan hasonlította össze a kritikus Fedák és kezdő vetélytársnője játékát: „Várady Ili üdébb, fiatalabb, kedvesebb e szerepben, – de korántsem aknázza ki oly rutinnal, mint Fedák Sári, aki ügyes trükkökkel pótolja azt, ami más egyéb művészi kvalitás tekintetében hiányzik alakításából.” El lehet képzelni, hogy ezután hogyan alakult a játékát érő elmarasz- taló kritikákat közismerten nehezen elfogadó Fedák Sári és a fiatal szub- rett viszonya. Várady Ili ősszel visszavette szerepét a Luxemburg grófjában, amely novemberben elérte 200. előadását, míg Fedák egy új Lehár-operett, a Cigányszerelem főszerepével vigasztalódhatott. Közben a színház bemutatta Paul Rubens A balkáni hercegnő című operettjét, amelyben – többek között – Petráss Sári, Rátkai Márton, Latabár Árpád és Király Ernő volt Várady Ili partnere. A Népszava kritikusa fanyalogva fogadta a darabot, miszerint a Hollandi lány „zeneszerzője ezúttal gyönge operett-szöveget zenésített meg és nem is túlságosan ügyesen”. Ili ezt követően prózai szerepet játszott a másik Beöthy László-teátrum- ban, a Magyar Színházban bemutatott Hajó Sándor Fiúk és lányok című víg- játékban Törzs Jenő és Gombaszögi Frida oldalán. A Színházi Élet címlapján Várady Ili fotójával és ajánlásával harangozta be a bemutatót. Operettsikerei után a közönség is érthető módon érdeklődve várta visszatérését a prózai színpadra. Ő maga csak ennyit mondott kipirulva a szünetben a hetilap neki gratuláló tudósítójának: „– Bocsássanak meg, de roppant izgatott vagyok. Most igazán el lehet mondani, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy leány.” Majd következett 1911. február 24-én az igazi nagy siker: címszerep Leo Fall Babuska című operettjében, újra a Király Színházban. De hiába volt a Népszava szerint „nagyon kedves Váradi Ili a címszerepben”, Fedák Sári vitte a prímet: színháztörténeti pillanat volt, amikor először viselt magyar színpa- don nő nadrágszoknyát! A látvány nem nyerte el a Pesti Hirlap tudósítójának

72 tetszését. „Csúnya, ízléstelen portéka” – vélte, amely korlátozza a mozgásban viselőjét, feszélyezi nézőjét. „Ezek után már hastáncot vártunk, de ez elma- radt” – dohogott tovább az ítész. „Helyette bukfencet vágott a művésznő. Valódi, hamisítatlan bukfencet. Nem is egyet, hanem négyet; az ismétlésnél meg kettőt” – zárta tudósítását a kritikus, aki azért kénytelen volt elismerni, hogy mindezzel Fedák „frenetikus hatást keltett”. A Színházi Hét szintén többször foglalkozott az operettel, bőséges képanyaggal kielégítve az olvasói igényeket. De az operett megmozgatta a korabeli élclap, a Borsszem Jankó szerző- jének fantáziáját is, mert imígyen ironizált: ez a „legszebb operett a világon, mert ebben Fedák Sári és Váradi Ili együttesen fordulnak elő. Arról van szó benne, hogy a két művésznő közül melyik tud jobban énekelni. […] Az egyik művésznő elénekel egy szép angol táncot, a másik egy nadrágszoknyát éne- kel, fekete bársony kivitelben, arany sújtásokkal, melyek valóban lesújtóak.” Május 6-án ismét együtt szerepelt a primadonna és a szubrett. Ezúttal a Király Színház énekkarának jutalomjátékán, Rudyard Stone Lotti ezredesei című énekes bohózatában Fedák volt a főszereplő, míg Várady a szobalány. Ezt követően a Színházi Élet még azt írta róla, hogy megtartotta régi szere- pét a felújított Luxemburg grófja című operettben, de nemsokára a Pesti Nap- ló szenzációs hírt közölt olvasóival, amikor beszámolt a Király Színház új tagjairól: „A régiek közül csak Várady Ili nem volt jelen. Szerződését, amely most járt le, nem újította meg: csendben visszavonult a színpadtól, mert leg- közelebb férjhez megy.” 1911. december 5-én a józsefvárosi templomban hámori Bíró Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank cégjegyzője valóban oltár elé vezette Várady Ilit. Ezt követően Várady Ili neve jó ideig csak az újságok társasági (és később ismertetendő sport) hírei között szerepelt. Így számolt be 1913 tavaszán a Színházi Élet arról a mulatságos esetről, ami a Népoperában Zerkovitz Béla Aranyeső című operettjének előadása közben történt. A „temperamentumos” Várady Ili, akit bankigazgató férje „a Király Színház színpadáról vitt el, illet- ve vett el”, megnézte a darabot. Amikor az operett népszerű Uncili-smun- cili kezdetű slágerének szövegét két felvonás között a vászonra vetítették, Várady Ili természetesen együtt énekelte azt a közönséggel. „A férje eleinte megdöbbenve csitította a fesztelenül éneklő ex-primadonnát, és nyugtalanul

73 nézett végig a páholyok során. A zene pedig egyre játszott, Váradi Ili egyre énekelt.” Végül persze a bankár nem tudott mit tenni, „őt is magával ragad- ták a lelkesedés hullámai”, és egy idő után már versenyt énekelte a csacska szöveget feleségével. A házasság azonban nem volt hosszú életű. Elképzelhető, hogy közreját- szott ebben a férj gyenge idegállapota – bár a Pesti Napló beszámolója szerint 1917 októberében gyógyultan távozott az egyik bécsi szanatóriumból. De az is lehet, hogy a temperamentumos Várady Ilinek hiányzott a színház világa, elvégre a „színpad sok gyönyört kínál” – dalolta a Babuska című operett Thá- lia-kvartettjében. Mindenesetre elváltak, és a Színházi Élet 1919 tavaszán közölte olvasóival a jó hírt: Várady Ili a Vígszínházhoz szerződött. A hetilap hosszasan kommentálta is a tényt: „Váradi Ili egyik legbájosabb és legtalen- tumosabb és legünnepeltebb tagja volt a pesti primadonnatársaságnak, az emlékezetes sikerek egész sorozatát aratta és nagyszerű szereplése szorosan összefügg a magyar operett-játszás kifejlődésével.” A magyar színházi életbe történő visszatérést azonban meghiúsították a politikai események. Várady Ili a proletárdiktatúra elől „már mint elvált asszony menekült Bécsbe, ősszel pedig ismét a színpadon működött Itália kék ege alatt” – írta a szakmai hetilap egy későbbi cikkében. Olasz földön egy alkalmi társulathoz szerződött, és Milánóban, Genovában, Nápolyban opera-énekesnőként vendégszerepelt. „Néhány hónappal ezelőtt még Ned- da, Santuzza, Aida és Tosca szerepeit énekelte olasz szöveggel” – zárja sorait a Színházi Élet, hogy egy új darabot ajánljon olvasói figyelmébe. A Magyar Színház ugyanis műsorra tűzte Kardos Andor Éva és a férfi- ak című színművét Törzs Jenővel és Uray Tivadarral a férfi főszerepekben, míg Várady Ili játszotta a címszereplőt. A hetilap kritikusa szerint Ili „több évi szünet után diadalmasan tért vissza a színpadra ebben a különös, hálás feladatokat nyújtó szerepben. […] Évája komoly, átgondolt, minden részle- tében kidolgozott színésznői alakítás.” Emellett átvette „a fárasztó szereplés után pihenni vágyó” Fedák Sári szerepét Vincze Zsigmond Cigánygrófnő című operettjében. A visszatérésről a Budapesti Hirlap az alábbiak szerint számolt be: „A művésznő a hosszú pihenés ellenére otthonosan, frissen mozgott élénk temperamentumával, a derűs kedélyének olyannyira megfelelő operettszínpadon. A közönség tün-

74 tető melegséggel fogadta régi kedvencét.” Még szebben fogalmazott a Pesti Napló kritikusa: „Visszatérését az operett-színpadra rokonszenvvel üdvözöl- te a közönség. Finom, intelligens játéka, vonzó külsőségei, a szilajabb tem- peramentumot pótló kedvessége még [a Fedák Sárihoz kötődő] ötven forró este emléke után is szép sikert hoztak neki.” A Színházi Élet hasábjain pedig Sass Irén egyenesen Fedák Sáriéval vetette össze játékát – sajátos, öltözködé- si szempontból. „Mert Fedák Sári után parádés címszerepet játszani duplán nehéz” – írta, majd így folytatta: „Először Fedák Sári játékművészetével kell felvenni a versenyt és ez nem csekély feladat, – másodszor pedig lépést kell tartani Fedák Sári elismerten elsőrangú, ötletes és egyéni öltözni tudásával – és ez sem kevésbé nehéz feladat, mint az első. Nem én mondom, a közönség zúgó tapsa bizonyítja estéről-estére, hogy Várady Ili e kettős feladatának, a kényes összehasonlítás dacára is győzedelmesen megfelelt. Pompás hangjá- ról, graciózus táncairól és finom játékmodoráról talán ne is beszéljünk ehe- lyütt.” 1920-ban a korabeli sajtóban csak a Cigánygrófnő operett szereplői kö- zött találkozhatunk Várady Ili nevével. Ezenkívül a Színházi Élet hasábjaira csak mint főzőcskéző művésznő került be az év decemberében. A szüleivel élő Ilinek két passziója közül a lovaglást hanyagolnia kellett, de nagy kedvvel főzött szeretteinek. A cikkben szó van titokzatos új szerepéről is, amelyről ekkor még nem árulhatott el semmit. A titokra egy évvel később derült fény: 1921. december 13-án Várady Ili Neddaként először játszotta a Városi Színházban Ruggeiro Leoncavallo Bajazzók című operájának lírai szoprán szerepét. Az Ujság beszámolója sze- rint „már megjelenésével is mindenkit meghódított. Kedves csengésű hang- ja, finom éneke és aprólékosan kidolgozott, minden legkisebb részletében teljes illúziót keltő játéka nagyon tetszett. Zúgó tapsok ünnepelték egész estén át.” A Budapesti Hirlap azt emelte ki produkciójában, hogy érezhetően tovább képezte énekkészségét, miközben „játékának kifejező erejét még az operett-színpadról hozta magával”. Operaszínházi pályafutása azonban nem az elvártaknak megfelelően ala- kult. Érdekes módon a 8 Órai Ujság napilapban rövid közleményben tudatta, hogy ő nem kérte a Városi Színháztól „szerződésének felbontását, és az nem is történt meg”. Ha volt is kontraktus, a hírlapokban nincs nyoma, hogy

75 Várady Ili fellépett volna a dalszínház előadásain. 1922. március 11-én a két Váradi lány szavaló- és dalestje zsúfolásig megtöltötte ugyan a Zene­ akadémia nagytermét, de az eseményről beszámoló 8 Órai Ujság inkább Arankának szentelte figyelmét. Ili Schubert-, Brahms- és Massenet-dalokat adott elő, produkcióját „meleg tapssal köszönte meg a közönség”, de mindezt érezhetően udvariasságból írta a lap kritikusa. Ezt követően Várady Ili, mint művésznő, végleg eltűnt a korabeli sajtó híreiből. Ráadásul 1923. március 6-án édesapja, a munkahelyére tartó Váradi Antal a Nemzeti Színház előtt rosszul lett és összeesett. A színház portása sietett a segítségére, de az ősz drámaíró, egykori színiakadémiai igazgató rö- videsen elhunyt. Hevesi Sándor igazgatónak jutott a szomorú feladat, hogy értesítse a családtagokat. Jellemző, hogy a tragikus hírről beszámoló napila- pok a gyászolók között csak Aranka lányát említik, mint a Nemzeti Színház művésznőjét, Ilona neve mellől hiányzik ez a jelző. A színházi karrierjével felhagyott, családi gyásztól sújtott Várady Ili a há- zasság kötelékébe menekült, több napilap mellett a Pesti Hirlap is hírt adott az 1923. augusztus 11-én történt eseményről: „Várady Ili, a fővárosi társasá- gokban népszerű színésznő férjhez ment dr. Pétery Jánoshoz, a Lipótvárosi Takarékpénztár osztályfőnök, cégvezetőjéhez.”

Források

ÁBTL 3.1.9. V-93055 148–152. Pétery János önéletrajza, 1952. május. 8 Órai Ujság, 1922. január 17. 6.; március 14. 6.; 1923. március 6. 2. Ady Endre összes prózai műve. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955–1982. 4. kötet, 113. Borsszem Jankó, 1911. március 11. 4. Budapesti Hirlap, 1902. november 5. 8.; november 17. 4.; 1904. március 3. 15.; 1905. április 28. 6.; 1906. március 18. 19.; május 5. 2–3.; december 16. 14–15.; 1908. március 8. 18.; 1909. október 9. 13–14.; 1910. január 13. 11.; február 8. 15.; április 23. 12.; 1911. december 6. 10.; 1920. május 7. 4.; 1921. december 13. 9. Koch Lajos: A Király Színház műsora. (Adattár.) Budapest, Országos Színháztörté- neti Múzeum, 1958. (Színháztörténeti Füzetek 21.)

76 Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. Budapest, Országos Színész­ egyesület és Nyugdíjintézete, 1929–1931. 1. kötet, 463.; 3. kötet, 22. 154. és 574– 575. Magyarország, 1920. január 30. 8. Nemzeti Sport, 1906. március 25. 6–7. Népszava, 1909. október 9. 5.; december 17. 7.; 1910. augusztus 13. 4.; szeptember 24. 3.; 1911. február 24. 5.; 1930. szeptember 10. 6. Pesti Hirlap, 1905. december 14. 7.; december 17. 10.; 1907. október 27. 6.; novem- ber 24. 10.; 1908. január 31. 11.; 1909. május 12. 7.; május 21. 14; május 23. 10.; május 24. 9; 1911. február 24. 7.; 1923. augusztus 25. 7. Pesti Napló, 1903. szeptember 2. 12.; október 20. 11.; december 17. 14.; 1907. már- cius 31. 17.; 1908. február 23. 18.; 1909. április 15. 12.; 1910. augusztus 20. 17.; 1911. augusztus 15. 16.; december 6. 14.; 1917. október 11. 8.; 1920. május 7. 3. Petery, Andras: Driven. New York, Craig McGuire, 2011. 5. Sporthirlap, 1927. január 1. 10. Színházi Élet, 1913/11. 20.; 1913/43. 74.; 1919/16. 13. és 23.; 1920/10. 4–9.; 1920/22. 30.; 1920/51. 18–19. Színházi Hét, 1911/1. borító és 1.; 1911/4. 7–9.; 1911/6. 15.; 1911/8. 6–7.; 1911/9. 4–6.; 1911/10. 5–9.; 1911/11. 5.; 1911/14. 8. Az Ujság, 1921. december 13. 6.; 1923. március 6. 3.; augusztus 15. 5. http://www.giergl.hu/index.php?eid=0434be673ff29e8a (2018. március 21.)

77 Várady Ili színésznő 1910 körül

A fénykép a Goszleth István és fia, Gyula nevét viselő fényképészeti mű- teremben készült 1910 körül. A műterem ekkor a Kristóf tér 3. szám alatt működött, születtek itt fényképek népszerű színészekről csakúgy, mint a korszak neves politikusairól. A Színházi Élet több számában reklámozta a „legfinomabb brómezüst kivitelű” képes levelezőlapokat, jelentős árenged- ményt adva a legalább 25 példányt vásárló viszonteladóknak.

78 Várady Ili a Tilos a csók című operettben

A Tilos a csók című operettben szerepelt 1909-ben először a Király Szín- házban Várady Ili. Az operett zenéjét Vincze Zsigmond szerezte, a szöveg- könyvet Bródy Miksa és Pásztor József írta. Várady Ili játszotta III. Balduin király „szépséges ifjú hitvese”, Henrietta szerepét. A király (ki más?) Király Ernő volt, a dada Petráss Sári, a táncos komikus a színház új szerzeménye, Kovács Andor.

79 Táncjelenet a Luxemburg grófja című operettből

Lehár Ferenc 1909-ben komponálta háromfelvonásos operettjét Robert Bodanzky és Alfred Maria Willner szövegkönyve alapján. A bécsi ősbemu- tatót hamarosan követte 1910-ben a budapesti a Király Színházban. Várady Ili Juliette Vermont szoprán szerepét játszotta, későbbi állítása szerint 350 előadáson.

80 Várady Ili és Kovács a Luxemburg grófja című operettben

Kovács Andor (1882–?) színész. Szabadkán kezdte pályáját, majd Miskolcra szerződött. 1909–1912 között volt a Király Színház tagja. Később sanzon­ énekes, kabarékonferanszié. 1924-től a Magyar Artista Egyesület elnöke.

81 Petráss Sári a Varázskeringő című operettben

Petráss Sári (1888–1930) színésznő, operettprimadonna. 1907-től 1910-ig volt a Király Színház tagja, együtt szerepelt Várady Ilivel a Tilos a csók, a Luxemburg grófja és a Balkáni hercegnő című operettekben. Később külföldön (Ausztria, Németország, Anglia, Egyesült Államok) lépett fel. Antwerpen- ben egy balesetben vesztette életét, amikor 1930. szeptember 8-án a Schelde folyóba zuhant az autó, amiben barátnőjével utazott.

82 Várady Ili a Babuska címszerepében

Leo Fall (1873–1925) osztrák zeneszerző 1910-ben komponálta Das Pup- penmädel (magyarul Babuska) című operettjét. A szövegkönyvet Leo Stein és Alfred Willner írta, a magyar fordító Gábor Andor volt. A zenemű története szerint egy márki (Rátkai Márton) elhagyni készül megunt szeretőjét (Fedák Sári), akit unokaöccsének (Király Ernő) szán, míg a maga számára arának az ifjú Babuskát (Várady Ili) nézi ki. A terv természetesen nem sikerül, és végül a fiatalok a boldog házasság révébe eveznek.

83 Várady Ili a Balkáni hercegnő című operettben

Paul Alfred Rubens (1875–1917) angol zeneszerző 1910-ben írta The Bal- kan Princess (magyarul Balkáni hercegnő) című operettjét, amelynek ma- gyarországi bemutatója 1910. szeptember 23-án volt a Király Színházban. A szövegkönyvet Frederick Londsdale és Frank Curson jegyezte, a magyar fordító ismét Gábor Andor volt. A zeneműből több részlet is megtalálható a gramofononline.hu oldalon, sajnos Várady Ili dalbetétjei nem találhatók ezek között.

84 Várady Ili, a sportlady

Várady Ili vonzódása a sport iránt hamar nyilvánvalóvá vált. Már színiaka- démista korában ismert volt ragyogó vívótudományáról. Kiskorától kezdve teniszezett, hiszen a svábhegyi családi villában szülei létesítettek egy tenisz- pályát, elsősorban a négy gyermek szórakozására. Tizenkilenc éves korában, 1910 májusában ott volt a magyar teniszbajnokság indulói között. A Nemze- ti Sport úgy igyekezett hírverést csapni az eseménynek, hogy megemlítette: „A női hendikep versenynek külön érdekességet kölcsönöz a műkorcsolyázás női világbajnokának, Kronberger Lilynek és a Király Színház bájos prima- donnájának, Várady Ilinek a részvétele.” (A hendikep besorolású különböző tudású játékosok pontszámokat kaptak, amit beszámítottak az eredmények- be.) A Budapesti Hirlap arról írt, hogy „a nagyszámú és előkelő közönség […] kitüntető figyelemmel kísérte Várady Ili játékát, ki valamennyi mérkő- zését megnyerte”. Így másnap diadalmaskodott a női hendikep döntőjében Geönczy Margit ellen, viszont kikapott a vegyes páros elődöntőben Löll­ bach Kálmán oldalán. Tizenhét évvel később mégis úgy nyilatkozott egy interjúban, mintha teniszpályafutása 1922-ben, az osztrák bajnokság megnyerésével kezdődött volna. Vége lett a háborúnak, „jött a felfordulás, a kommün és én pusztán időtöltésből teniszezni kezdtem a [Margit]szigeten” – mondta a Sporthir- lap riporterének. Valójában tíz évvel korábban, 1912-ben is indult a magyar bajnokságon Bíró Leóné Várady Ili néven, hiszen az előző évben hozzáment a neves bankárhoz. A Nemzeti Sport röviden annyit írt az eseményről, hogy a női bajnokságot „Cséry Sárika kisasszony nyerte, azonban váratlanul igen erős ellenfelet kapott Bíró Leóné Várady Ili asszonyban, aki vérbeli verseny- játékosnak ígérkezik”. A Pesti Hirlap szerint is az előző évi bajnoknőnek „elkeseredett küzdelmet kellett folytatnia” címe megvédéséhez. Várady Ili a vereség után a Zsolnay Miklós, a pécsi porcelángyár igazgatója által felaján-

85 lott tiszteletdíjjal vigasztalódhatott. Érdemes még megemlíteni, hogy ekkor lett első ízben bajnok férfi egyesben Kehrling Béla, aki azután 1932-ig meg- szakítás nélkül tizenhat alkalommal végzett az első helyen. 1913-ban már a bajnokság egyik esélyesének számított Várady Ili, aki a BLTC, azaz a Budapesti Lawn Tennisz Club tagja volt. A női bajnokságot végül Satzger Rudolfné nyerte, Ili csak harmadik lett. „Messze kimagasló, kitűnő játékosunk, Bíróné Váradi Ili, aki úgy az egyes, mint a páros játékban nagy klasszist érhet el, csekély véletlen folytán esett csak el a büszke bajnoki címtől” – írta a Budapesti Hirlap teljesítményéről. A Sportvilág részletesen elemezte játékát, mert szerinte ő fejlődött a leglátványosabban az előző év óta. „Bíró Leóné játéka az alapvonalról biztos, ütései erősebbek, mint tavaly, azonban volley-játéka [röptéje] még gyenge, azon kellene javítani, hogy »first class« játékossá váljék.” Júliusban rendezte meg a Magyar Athlétikai Club (MAC) országos te- niszversenyét. A Budapesti Hirlap beszámolója szerint erre az alkalomra az egyesület margitszigeti pályáit „sárga agyag pályákká változtatta át, ami tud- valevően a legjobb és Budapesten a legdrágább pályaanyag”. Az indulók kö- zött volt Várady Ili is, de eredményeit nem közölte az újság. A férfiak között felbukkan Pétery Jenő neve is. A húszéves fiatalember elveszítette mérkőzé- sét, de elképzelhető, hogy már ekkor megismerkedett későbbi sógornőjével. A Nagy Háború évei alatt szünetelt a bajnokság, de Ilona továbbra is hódolt sportszenvedélyének. Lovagolt, és Veldesben (ma Bled), valamint Klagenfurtban a Militärschwimmschuléban műugrásból nyert díjat, de vízi- pólózott is. Legközelebb 1922-ben találkozhatunk a teniszjátékosok között a Bíró Leóval történt válása után ismét Várady Ili néven versenyző egykori művésznővel. De ez az év tényleg úgy alakult, mint a mesében. Egy válással és egy hábo- rúval a háta mögött Várady Ilona lement ütögetni a MAC-pályára, ahol Ke- lemen Aurél vette pártfogásába. A kor ismert játékosa arra biztatta tehetséges tanítványát, hogy induljon a bajnokságon. „Semmi kedvem sem volt itt Pes- ten, annyi ismerős előtt kudarcot vallani. Aztán jött Bécsben az osztrák baj- noki verseny, ahova szívesen mentem” – mesélte öt évvel később a Sporthirlap riporterének. És ha már elindult, meg is nyerte azt Mayerné ellen. Kehrling Béla későbbi visszaemlékezése szerint a döntőben „nem kevesebb mint négy

86 bíró váltotta le egymást, mert nem bírták ki a 60–80-szor ide-oda menő lab- dáknak a figyelését három órán keresztül”. Az osztrák bajnokságon egyébként taroltak a magyarok: Kehrling Béla nyerte a férfi egyest, míg a Kehrling–Pé- tery Jenő (igen, a későbbi sógor) kettős a férfi párost. Ráadásul Várady Ilona Troppauban (ma Opava) Szilézia bajnoka lett női egyesben és vegyes páros- ban Kehrling oldalán. Júliusban Brünnben (ma Brno) Kehrling és Várady nyertek az egyéni döntőkben, a Kehrling–Várady kettős lett a vegyes páros, a Várady–Figdor duó pedig a női páros bajnoka. Majd szeptemberben a magyar bajnokság következett, ahol megszerezte első egyéni bajnoki címét Krencsey Médi ellenében. „Remek, könnyed és biztos játéka igen nagy tetszést ara- tott” – írta teljesítményéről a Budapesti Hirlap. A 8 Órai Ujság szerint sikerét elsősorban „férfias erejű és nyugodt, nagytechnikájú játékának” köszönhette. A következő év azonban nem Várady Ili előzetes várakozásai szerint ala- kult. 1923. január 28-án ott volt ugyan az első budapesti fedett teniszpálya avatásánál a városligeti Iparcsarnok mögötti kiállítási csarnokban, és bemu- tató mérkőzést játszott Kehrling Bélával az oldalán későbbi sógora, Pétery Jenő ellen, akinek Göncz Lajos (!) volt a partnere. Márciusban azonban édes- apja váratlan halála miatt nem indult a fedett pályás bajnokságon. Májusban a Berlin város díjáért kiírt versenyen meg kellett elégednie a második hellyel Nelly Neppach mögött. (Ő volt az a zsidó származású német bajnoknő, aki később közvetlenül a náci párt hatalomra kerülése után kétségbeesésében 1933. május 7-én öngyilkosságot követett el.) Szó volt már róla, hogy Várady Ili augusztus 11-én hozzáment Pétery Jánoshoz, az eseményről a Sporthirlap is beszámolt Lawn-tennisz rovatában olvasóinak. Nagyon valószínű, hogy a sport, egészen pontosan a tenisz kapcsán ismerkedtek meg egymással, hiszen háborús térdsérülése ellenére János is lejárt teniszezni a Margitszigetre. Ezekben az években a MAC szervezte a Budapest-bajnokság versenyeit. 1924-ben Péteryné Várady Ili lett a női bajnok, ellenfele, Krencsey Médi az első vesztes szett után feladta a további küzdelmet. Júniusban közép-európai versenykörútra indult Kehrling Béla társaságában. „Százmillió koronás tisz- teletdíjat nyert Kehrling Béla Troppauban” – címmel számolt be túrájukról a Magyarország napilap, és a sikerek valóban alapvetően Kehrling nevéhez fűződtek. Bécs–Berlin–Boroszló (ma Wroclaw)–Troppau–Brünn voltak a helyszínek, ahol a legjobb magyar férfi játékos több bajnoki címet szerzett,

87 míg Péteryné Várady Ilinek egyéniben ez csak Bécsben és Brünnben sike- rült. Troppauban és Boroszlóban a vegyes páros bajnoki cím is a magyarok zsákmánya lett. Ilyen előjelek után következtek az 1924. évi olimpiai játékok Párizsban, ahol a tenisz is szerepelt a versenyek között. Vegyes párosban Kelemen Aurél volt a partnere, de kikaptak a holland Kornelia Bouman–Hendrik Timmer párostól. Egyéniben szintén a második körben kellett búcsúznia. A kitűnő magyar játékos, Kehrling Béla a legjobb nyolc közé jutás során vérzett el, az amerikai Richard Norris Williamstől ötjátszmás mérkőzésen szenvedett vereséget. A játék izgalmaira jellemző, hogy 2:2-es állásnál a pálya mellett szurkoló Várady Ili sírógörcsöt kapott. A Sporthirlap a végeredmények isme- retében levonta a tanulságot: „Az egyszerű modern stílus győzött az affektált német stílus felett.” Várady Ilit egyenesen a futottak még kategóriába sorolta, akinek „érdemes volna intenzívebben foglalkoznia a sporttal”. Szeptemberben a magyar bajnokság következett, amelyet Nelly Neppach nyert meg Péteryné Várady Ili előtt. A győztes udvariasan nyilatkozott a vesztesről („klasszissal jobb, mint a többi magyar játékos”), de a Pesti Nap- ló megjegyezte, hogy rendezési hiba is segítette a német játékos diadalát. Ili ugyanis közvetlenül két fárasztó mérkőzés után kényszerült a döntőben pályára lépni „nem teljesen fit kondícióban”. A bajnokságot közvetlenül kö- vette a MAC nyílt versenye, amit Péteryné nyert meg úgy, hogy Neppach az elődöntőben nem állt ki ellene. Októberben egy tornán vett részt a dél-tiroli Meránban (ma Merano), majd következett a Magyar Olimpiai Bizottság díszülése a Magyar Tudo- mányos Akadémián, ahol a párizsi olimpikonokat köszöntötték. A Nemzeti Sport beszámolója szerint szűnni nem akaró taps fogadta a három hölgyver- senyzőt, a tőrvívásban hatodik helyezett Tary Gizellát, a mellúszó Molnár Ellát, és a „karcsú, fess alakú” P. Várady Ilit. 1925-ben továbbra is a tenisz töltötte ki Péteryné Várady Ili életét. A Pesti Hirlap márciusi értékelése szerint egyedüli nemzetközi klasszisként ő vezette a magyar ranglistát, de a lap kritikusan megjegyezte, hogy „stílusa szemre ugyan nem szép, néha kissé talán unalmas is, de feltétlenül eredmé- nyes”. Májusban Budapest bajnoka lett női egyesben, igaz, vegyes párosban Pétery Jenővel az oldalán a döntőben kikaptak a Kehrling Béla–Paula Hey-

88 mann kettőstől. Majd következtek a külföldi sikerek: Bécsben a női páros- ban, Boroszlóban és Lipcsében egyesben diadalmaskodott. „A tenisz olyan, mint a morfium” – mondta hazatérése után azEsti Kurir tudósítójának, majd így folytatta: „Egy tenisz-lady-nek nem szabad sem inni, sem táncolni, sem éjszakázni, egészen a tenisznek kell élni.” Ezt követően a magyar teniszsport sivár és szegény helyzetét a németek sportkultuszával és anyagi lehetősé- geivel vetette össze, némileg jogosan. Megtudhatjuk még a riportból, hogy hiába sportlady, nem viselt bubifrizurát. Szeptemberben rendezték meg a magyar bajnokságot. Itt Péteryné Vá- rady Ili két második helyet szerzett: női egyesben Ilse Friedlebentől kapott ki, míg vegyes párosban a német színekben versenyző Bergmann oldalán alulmaradtak a Kehrling–Friedleben kettőssel szemben. A Pesti Hirlap hos�- szasan foglalkozott a női döntőn történtekkel. Eszerint Friedleben könnyű győzelmet aratott, úgy kergette ellenfelét ide-oda a pályán, ahogy akarta. Vá- rady Ili javára írta viszont, hogy „tavaly óta határozottan fejlődött, drive-jei [ütései] laposodtak, sebesebbek lettek, sőt most már néha voley-zni [röptéz- ni] is mer”. A döntő résztvevőiről fényképet közölt a Tolnai Világlapja, de a fotó megtalálható Pétery Jenő fényképalbumában is.

Péteryné Várady Ili és Ilse Friedleben 1925-ben

89 Felemás teljesítménye még egykori mesterét és partnerét, Kelemen Aurélt is arra késztette, hogy nyilatkozzon a Magyarország napilapnak. „Péteryné stí- lusa a hölgy teniszsportban meghaladott álláspont” – már az interjú címe is jelzi elmarasztaló véleményét. Méltányolva a tagadhatatlanul legjobb magyar teniszezőnő korábbi hazai és nemzetközi sikereit, kénytelen volt megállapí- tani, hogy amíg külföldön a női teniszezők „férfias irányba terelték játékmo- dorukat”, addig Ili – „nagyszerűen fejlett futótechnikájára” építve megmaradt az „ellenfél kifárasztására felépített [korábbi] német stílus mellett”. Kelemen elárulta a lap olvasóinak, hogy ő és Kehrling Béla hasztalan kérte több íz- ben is játékmódja megváltoztatását. Ezért döntött úgy Kehrling, hogy „nem játszik többet Péterynével párost, mert képtelen olyan erőkifejtésre, mely el- lensúlyozná például Friedlebenné fölényét a magyar bajnoknővel szemben”. A dorgálás minden bizonnyal gondolkodásra késztette Várady Ilit, mert a Sporthirlap tudósítása szerint októberben Meránban „egyenesen az iste- ni Suzanne [Lenglen] stílusában győzött. […] Péteryné hat mérkőzésében mindössze hét gémet veszített.” (A legendás Suzanne Lenglen kétszeres olimpiai aranyérmes teniszezőnő pályafutása során 1914 és 1926 között 21 Grand Slam-tornán diadalmaskodott.) De Kehrling is tartotta a szavát, mert vegyes párosban az osztrák Munk asszonnyal indult – és veszített. A következő év tavaszán mindketten indultak a francia Riviérán megren- dezett versenyeken. Beaulieu-sur-Merben Kehrling kettős vereséget szenve- dett a döntőkben. Egyéniben kikapott Henri Cochet-től, aki abban az évben megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot. Párosban az ausztrál Jack Craw- forddal az oldalán ugyancsak a Cochet–Morpurgo francia–olasz kettőstől. Várady Ili viszont a téli nyílt pályás edzéslehetőségek hiánya miatt nem ért el értékelhető eredményt. A két játékosról egy itt készült fényképfelvétel is az utókorra maradt Pétery Jenő albumában:

90 Kehrling Béla, Várady Ili és Pétery Jenő a beaulieu-sur-mer-i verse- nyen, 1926. március

Amikor 1926 áprilisában az Ujság körkérdést intézett a legnevesebb magyar női sportolókhoz, a teniszezőket természetesen Péteryné Várady Ili képvisel- te. „A tenisz a sportok királynője” – mondta, majd panaszkodott a hazai vi- szonyokra, a téli edzéslehetőség hiányára, az anyagi támogatás elmaradására: „Lassan, de biztosan tönkre kell itt mennie annak, aki internacionális teni- szező akar lenni.” A férj, Pétery János dr. pénze azonban ekkor még lehetővé tette, hogy májusban egy bécsi, majd egy berlini, azt követően egy prágai versenyen méresse meg magát. Bécsben Nelly Neppach oldalán nyert a női párosban, míg Prágában női egyesben elnyerte a csehszlovák bajnoki címet. Júniusban a nevezetes francia nyílt bajnokság, a mostani Roland Garros kö- vetkezett. Itt egyesben balszerencséjére az első körben Suzanne Lenglennel, a későbbi győztessel került szembe. Női párosban viszont a holland Kornelia Bouman oldalán egészen az ötödik fordulóig jutottak. (Kehrling Béla ekkor férfi egyesben a legjobb nyolc közül esett ki.)

91 Szepes Béla karikatúrája Várady Iliről a Nemzeti Sport című lapban

Szeptember 4-én megkezdődött a magyar bajnokság, amelynek első napjá- ról meglehetősen gunyoros cikket közölt a Pesti Napló. Eszerint Várady Ili férje, Pétery János dr. kaotikus körülmények között szinte lasszóval fogdosta össze az indulókat. Ráadásul a botrány szele is megérintette a versenyt, az előző évi győztes, Ilse Friedleben ugyanis egy állítólag hamis távirat hatá- sára („budapesti indulása nem kívánatos”) lemondta részvételét. Ezek után Péteryné Várady Ili a döntőben könnyedén legyőzte Baumgarten Magdát, és megszerezte második egyéni bajnoki címét. A Nemzeti Sport részletesen elemezte a mérkőzést: „A magyar bajnoknő hihetetlen biztossága minden

92 küzdelmet kizárt. Ha ellenfele hússzor ütötte vissza jól a labdát, ő huszon- egyszer, ha ellenfele egy game-ben [gémben] öt-hatszor is vezetett, a ga- me-ballt [mérkőzéslabdát] mégis ő csinálta meg.” A teljesség kedvéért a to- vábbi győztesek: férfi egyes – Kehrling Béla, férfi páros – Kehrling és Pétery Jenő. (Női párosban csak 1928-tól indítottak versenyeket.) A vegyes páros döntőben a Gerda Amende (csehszlovák)–Georg Demasius (német) kettős viszont legyőzte az ismét összeállt Kehrling–Péteryné magyar duót. A Pesti Hirlap tudósítója természetesen nem felejtette el megemlíteni, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is megtekintette a zsúfolt tribünök előtt lejátszott mérkőzéseket. Ráadásul – korábban idézett kollégájával ellentét- ben – külön kiemelte Pétery Jánosnak a lebonyolítás terén kifejtett ügyes szervezői tevékenységét. Csattanós választ adott a bajnoki címe értékében kételkedőknek a hír, hogy októberben Meránban Péteryné Várady Ili végre legyőzte régi ellenfe- lét, Ilse Friedleben asszonyt. A boldog győztes a tényt először férjének táv- iratozta meg, aki azonnal értesítette a Nemzeti Sport szerkesztőségét, amely a lap címoldalán hozta a szenzációs értesülést. „Péteryné Várady Ili meráni nagyszerű győzelmének hírét a főváros előkelő sportköreiben óriási lelke- sedéssel fogadták” – kommentálta ugyanezt az Ujság sportrovata. Ráadásul Kehrling Bélával az oldalán a vegyes páros győzelmét is sikerült bezsebelnie úgy, hogy az elődöntőben az új-zélandi Fischer–német Friedleben kettőst utasították maguk mögé. Pár nappal később azonban kiderült a magyar ol- vasók számára, hogy női egyesben Friedleben asszony még a döntő előtt hazautazott, azaz Ili játék nélkül győzedelmeskedett. A budapesti bajnokságot követően azonban nem egyenesen Merán felé vette az irányt a legjobb magyar teniszezőnő. Először Ótátrafüred (ma Stary Smokovec), majd Pöstény (ma Piešťany) következett. A Tátrában évek óta megrendezett verseny legalább annyira társasági, mint sportesemény volt, ezért az itt történtekről beszámolt a Színházi Élet is. A fényképes riportból megtudhatjuk, hogy a „legkitűnőbb osztrák és csehszlovák versenyzők társa- ságában” ott volt a MAC több kiválósága, valamint családtagjaik, ismerőseik. Pétery János dr. és társai persze „inkább csak a dekórum kedvéért” álltak ki a pályára. Iparkodtak mielőbb kikapni, hogy kirándulhassanak a környéken, majd este a Grand Hotelben mulassanak, hiszen – ahogy a hetilap írta –

93 „minden értékes ezüstserlegnél többet ér egy jó kis charleston »pihenésül« a fárasztó verseny után”. A női versenyt végül Péteryné nyerte, ahogy dia- dalmaskodott a vegyes páros döntőben is Kehrling oldalán. Ezután sikerült nyernie Pöstényben ugyancsak női egyesben és vegyes párosban ugyanebben a felállásban. 1927. január elsején riportot készített vele a Sporthirlap, amelyben vissza- tekintett sportpályafutására, férje, Pétery János pedig büszkén mutatta meg a győzelmi serlegekből álló gyűjteményt. Ezt követően a francia Riviérára utazott Kehrling Béla társaságában, de meghűlése miatt nem tudott verse- nyezni Monte-Carlóban. Májusban Athénban rendezték meg az első magyar–görög teniszviadalt, amelyet a magyarok 4:1 arányban megnyertek. Egyedül Péteryné Várady Ili kapott ki Lenos kisasszonytól, de vegyes párosban sikerült győznie Kehr- ling Béla oldalán. 1927-ben érezhetően kevés versenyen vett részt a korábbi magyar bajnoknő. Júliusban nyert ugyan Sopronban egyéniben és vegyes pá- rosban egy versenyen, majd Karlsbadban (ma Karlovy Vary) egyesben Gerda Amende ellen. Augusztusban Hamburgban a német bajnokság döntőjében diadalmaskodott női párosban Nelly Neppach oldalán, de szeptemberben már nem indult a magyar bajnokságon. A Pesti Hirlap ugyan betegeskedéséről adott hírt, de valószínűbb, hogy távolmaradása összefüggött magánéleti válságával, hiszen elvált férjétől. Pétery János később az Államvédelmi Hatóság őrizetében írt egyik önélet- rajzában megemlítette, hogy „a válás tisztán anyagi kérdések miatt történt”. Pétery a gazdasági válság miatt elvesztette állását, így érthetően nem tudta tovább finanszírozni a külföldi versenyeken való részvétel költségeit. Ráadá- sul ifjabb Metzler Jenő bankár udvarolni kezdett Várady Ilinek, akit a válás után feleségül is vett. A magánéletben történt törés gyakorlatilag a sportpályafutás végét is je- lentette. 1927 decemberében ugyan még vezette a hivatalos magyar ranglis- tát a nők között, de amikor 1928 májusában a görög teniszezők Budapesten viszonozták a magyarok athéni vendégjátékát, az Est tudósítója már Várady Ili elárvult örökségéről cikkezett. Június 6-án pedig ő maga nyilatkozta a Pesti Naplónak, miszerint kiújuló makacs ínhúzódása miatt úgy döntött, vég- leg visszavonul a versenyszerű sportolástól.

94 Augusztusban neve ismét bekerült a napilapok sportrovatába egy kelle- metlen ügy miatt. Amikor az ausztrál csapat Magyarországra érkezett, akkor a Sporthirlap szerint cserben hagyta társait, mert lemondta játékát. Az auszt- riai Veldenben tartózkodó Ili kénytelen volt az Est hasábjain tiltakozni az állítás ellen. Azt írta, hogy valóban nem értett egyet a csapat-összeállítással, ezért jó előre tájékoztatta a magyar szövetséget távolmaradásáról. Szerinte egykori sógora, Pétery Jenő dr. vitte az ügyet a nyilvánosság elé, és így „si- került majdnem meggyűlöltetni” vele a teniszt, de vélhetőleg volt férjének is üzent, amikor azt írta: egyébként „igen jól érzem magam”. A Magyar Or- szágos Lawn Tennisz Szövetség végül olyan határozatot hozott, hogy „dr. Pétery Jánosné ugyan követett el […] bizonyos mulasztást”, de korábbi ér- demeire tekintettel nem vitte az ügyet a fegyelmi bizottság elé. Az affért követően részt vett még egy magyar–német teniszmérkőzésen, de egyesben kikapott a 19 éves Irmgard Rost kisasszonytól. Erről a találko- zóról a 238. Magyar Híradó is beszámolt, ismereteink szerint ez az egyetlen filmfelvétel Várady Ili játékáról. Ezután alapvetően a társasági élettel foglal- kozó újságcikkekben találkozhatunk nevével. 1929-ben például a Színházi Élet által meghirdetett öltözködési pályázatot nyerte meg kollekciójával. Amikor a Sporthirlap 1934 januárjában riportot készített vele, akkor a négy év óta új férje lengyelországi birtokára visszavonult bajnoknő visszate- kintett pályafutására. „Három évig tartott a pünkösdi királyság, akkor férj- hez mentem, visszavonultam, és nagyon boldogan élek. Egy cseppet sem hiányzik a versenyzés” – fejezte be az interjút. Nem szakított a sporttal, mert továbbra is úszik, lovagol és teniszezik, de örömmel áll a pingpongasztal mellé is. Az 1940. évi teniszranglista szerint a MAC színeiben nyilvántartott I/B osztályú versenyző volt, de a Magyar Automobil Klub utazási, sport- és fürdőiroda titkáraként is tevékenykedett. Várady Ili később elvált harmadik férjétől, Metzler Jenőtől is. Nővére, Váradi Aranka naplójából ismertek halálának körülményei. Amikor Buda- pest 1944. évi ostroma során lebombázták Feszty Árpád utca 2. szám alat- ti lakását, Ili egy ismerős házaspárral a Városháza pincéjében vészelte át a harcokat. Amikor a nővérek újra találkoztak, Ili már nagyon le volt fogyva. Aranka megetette a „csak meghalni… meghalni” szavakat mormoló húgát. Egy hét múlva levelet írt nővérének, hogy megdagadt az arca. 1945. február

95 14-én beállított hozzájuk teljesen eltorzult ábrázattal. Az állán volt egy tá- lyog, amelyet ki akart nyomni, de súlyos vérmérgezést kapott. Február 19-én halt meg, ½ 12-kor. „Szörnyű temetése volt: kis tragacson, gyalulatlan ko- porsóban, szemfedél nélkül temettük a Kerepesi temetőben…” – fejezte be a szomorú történetet a Nemzeti Színház örökös tagja. A hálátlan utókor pedig lassan elfelejtette Várady Ili egykor ünnepelt operettcsillag és kétszeres magyar teniszbajnoknő nevét. Míg sógornője, a kevésbé talentumos Kállay Angéla önálló címszóként került be a Magyar Színművészeti Lexikonba, addig Várady Ili nem. Az adatokban amúgy gaz- dag Magyar Teniszlexikon róla szóló szócikke sem mentes a hibáktól: elfe- ledkezik második magyar női bajnoki címéről, illetve férjeként Pétery Jenőt tünteti fel, aki valójában a sógora volt.

Források

ÁBTL 3.1.9. V-93055 148–152. Pétery János önéletrajza, 1952. május. 8 Órai Ujság, 1922. szeptember 14. 6. Árvay Sándor: Magyar Teniszlexikon. Budapest, RedaktorSport, 2009. 293–294. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora, 1939. május. Budapest, m. kir. Postavezérigazgatóság, 1939. 290. Budapesti Hirlap, 1910. május 27. 11.; 1913. június 1. 8.; 1922. szeptember 14. 6.; 1923. március 15.,9.; 1924. május 27. 12.; 1926. szeptember 6. 16. Az Est, 1928. május 1. 15.; 1928. augusztus 29. 11. Esti Kurir, 1925. június 21. 5. Magyar Híradó 238., 1928. szeptember – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id =8966 (2018. március 30.) Magyarok az olimpiai játékokon, 1896–2000. Budapest, Magyar Olimpiai Bizottság, 2000. 77. Magyarország, 1924. június 28. 5.; október 10. 6.; 1925. május 20. 6.; szeptember 11. 14.

96 Nemzeti Sport, 1910. május 28. 21.; június 4. 15.; június 11. 14.; 1912. június 23. 8.; 1922. június 3. 7.; július 24. 4.; 1923. január 29. 6.; 1924. szeptember 11. 8.; szep- tember 18. 7.; október 27. 2.; 1925. június 25. 9.; 1926. május 23. 9.; szeptember 10. 7.; október 13. 1.; 1927. július 25. 11.; augusztus 17. 4.; 1928. szeptember 7. 9. Pesti Hirlap, 1912. június 20. 19–20.; 1925. szeptember 8. 4.; szeptember 10. 18.; 1926. június 19. 17.; szeptember 10. 20.; szeptember 25. 18.; október 17. 17.; ok- tóber 20. 18.; 1927. július 6. 19.; 1927. szeptember 22. 22.; 1942. szeptember 25. Pesti Napló, 1924. szeptember 10. 9.; október 16. 13.; 1925. március 19. 15.; 1926. március 9. 17.; szeptember 4. 13.; szeptember 12. 5.; 1927. december 10. 24.; 1928. június 6. 19.; 1929. április 10. 7. Sporthirlap, 1923. május 28. 8.; augusztus 30. 7.; 1924. július 26. 5.; július 21. 11.; 1925. október 17. 8.; 1926. május 11. 8.; május 31. 6.; október 19. 8.; 1927. január 1. 10.; március 5. 8.; 1928. augusztus 16. 10–11.; szeptember 27. 9.; 1934. január 6. 7.; 1941. február 5. 4. Sportvilág, 1913. június 2. 4. Színházi Élet, 1922/29. 23.; 1926/40. 75.; 1929/19. 73. Szőke Pál: A tenisz története. Budapest, Sport, 1974. 129–148. és 284. Tolnai Világlapja, 1925/3. 4. Az Ujság, 1924. július 18. 6. Ujság, 1926. április 4. 53.; október 13. 11.; 1927. május 3. 14. Váradi Aranka naplója, 1944–1952. In Bánffy Miklós estéje. Levelek, 1944–1949. Közzéteszi: Marosi Ildikó. Kolozsvár, Polis, 2017. 226–227.

97

Pétery Jenő, a teniszbajnok

Pétery Jenő korán elkötelezte magát a sportolás mellett. Mivel édesapja, Pé- tery János a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetségében a Hó-sport szakbizottság Sí csoportjának elnöke volt, ezért érdeklődése eleinte a síelés felé fordult. 1911 februárjában megnyerte a Tátraszéplakon (ma Tatranská Polianka) megrendezett magyar junior síugró bajnokságot, míg második lett a 3 kilométeres lesiklásban. A következő évben síugrásban már a felnőttek között indult, ahol a harmadik helyet szerezte meg.

„Rózsadombi tennis 1911 körül”

Végül a tenisz mellett kötött ki. 1913 júliusában már ott volt a MAC te- niszversenyének indulói között, de ekkor még nem sok babér termett számá- ra. Megcsodálhatta viszont Bíró Leóné Várady Ili játékát, nem is sejtve, hogy

99 tíz évvel később majd sógornőjét tisztelheti a csinos asszonyban. Augusztus- ban Pöstyénfürdőn a vegyes párosban második lett Krencsey Ada oldalán a hendikep indulók között. Egy év múlva viszont már győzni tudott a MAC versenyén a juniorok között, de a Nagy Háború kitörése megakasztotta a reménykeltően indult sportpályafutást. A háború után először 1920 szeptemberében találkozhatunk nevével a magyar teniszbajnokság helyezettjei sorában: harmadik lett a férfi páro- sok között Bayer Antal oldalán. Ugyancsak harmadik lett a vegyes páros hendikep indulók között, párja egy bizonyos Pétery Jánosné, azaz vélhető- en édesanyja volt. A következő évben újra indult, ezúttal sem sok sikerrel. Ebben az évben kezdett külföldi versenyeken is játszani, így augusztusban Karlsbadban harmadik lett a hendikep csoportban. 1922-ben azután összeállt a legendás Kehrling–Pétery férfi kettős, és megkezdte sikersorozatát: megnyerték az osztrák bajnokságot. Kehrling Béla és Pétery Jenő még az óbudai Árpád Gimnáziumban ismerte meg egy- mást, igaz, Kehrling két évvel korábban, 1910-ben érettségizett. „Nem csak az iskolában, hanem azon kívül is barátkoztunk” – mesélte egy negyedszá- zaddal később Pétery Jenő egy interjúban, majd így folytatta: – „Együtt jár- tunk délutánonként teniszezni az óbudai teniszpályákra. A kötelező délutáni tornagyakorlatok helyett – teniszeztünk.” 1922-ben a magyar bajnokságon azonban Pétery Jenő még nem ért el értékelhető eredményt. Télen továbbra is a síelés szenvedélyének hódolt, igaz, a korábbi Magyar Sí Club helyett ezúttal már a MAC színeiben. A következő év januárjában Pétery Jenő tagja lett a Téli Tennisz Társaság választmányának, azaz még harmincéves kora előtt megindult sportvezetői pályafutása. Játékosként ez az év számára nem zárult igazán eredményesen, a Pesti Hirlap a következő évi párizsi olimpián indulásra esélyes magyar teni- szezők között csak holtversenyben az ötödik helyre rangsorolta őt. 1924-ben a fedett pályás bajnokságon harmadik lett egyéniben és má- sodik férfi párosban Kirchmayer Kálmán oldalán. A vesztes háború után Magyarországot kizárták a Davis-kupa résztvevői közül, és hosszas huzavo- na után csak ekkor engedélyezték újra indulásunkat. Májusban került sor a dánok elleni viadalra. Mivel Kehrling Béla a páros összeállításánál ragaszko- dott Pétery Jenő személyéhez, ezért ő is a Koppenhágába utazók egyike lett.

100 Sajnos 3:2 arányban veszítettünk, mert a legjobb magyar hiába nyerte meg egyéni mérkőzéseit, amikor Takáts Imre mindkétszer veszített, ahogyan a Kehrling–Pétery páros is. Ezek után Jenő érthető módon kimaradt az olim- piai csapatból, helyesebben ő maga mondott le a részvételről. A Párizsban történtekről a sógornője, Péteryné Várady Ili sportpályafutását ismertető fe- jezetben már szó esett.

Első Davis-kupa-csapatunk: balról Kirchmayer Kálmán, Pétery Jenő, Takáts Imre, Kehrling Béla

Érdekes cikket közölt a Nemzeti Sport 1924 novemberében a tenisze- zők téli gyakorlásáról. A tréningek a városligeti fedett csarnokban folytak, amelynek pályáján a régi recézett betonra a margitszigetihez hasonló sárga agyagot hordtak fel, és javítottak az esti világításon is. Megtudhatjuk to- vábbá, hogy Pétery Jenő a „legszorgalmasabban kijáró” versenyző, akinek „nagyon szépen megy a játék”. Játéka szépségét emelte ki a Pesti Napló is, amikor 1925 tavaszán összeállította a magyar teniszezők rangsorát. Pétery Jenő a hetedik helyet foglalta el, de a lap szerint „nívós játékával sokkal jobb

101 helyezést érdemelne. Nagyon vigyáz arra, hogy ütései szépek legyenek, de ugyanakkor elmulasztja a poént. Emellett nem elég kitartó” – fogalmazott meg kritikát is az újság. Ez megmutatkozott a fedett pályás bajnokság során, ahol egyéniben csak harmadik, a férfi párosban pedig második lett Kirch- mayer Kálmánnal az oldalán. Májusban a Davis-kupa keretein belül Budapesten a korszak legendás játékosaiból álló francia csapattal kellett felvenni a küzdelmet a magyarok- nak. A válogató versenyek során Pétery Jenő hiába győzte le a rangsorban előtte álló Kelemen Aurélt, nem került be a magyar csapatba. A franciák végül 4:1 arányban diadalmaskodtak, egyedül Kehrling tudta legyőzni Bo- rotrát, az előző évben Wimbledonban is nyerni tudó klasszist. A bemutató mérkőzések során a Pétery–Göncz kettős is a vesztesek között volt. Ugyan- csak májusban Pétery Jenő a Budapest-bajnokságon elért eredményeivel sem igazán vigasztalódhatott: egyéniben helyezetlen volt, vegyes párosban pedig sógornőjével az oldalán csak második lett a Kehrling–Heymann kettőssel szemben. Még rosszabbul sikerült az őszi magyar bajnokság: itt csak egy harmadik helyet tudott elcsípni a férfi párosok között, partnere ezúttal Kirchmayer Kálmán volt. Ráadásul a bajnoksággal egy időben a Davis-kupa-viadalok miatt Európában tartózkodó indiai csapat ellen barátságos mérkőzések zaj- lottak. Szeptember 4-én a Pétery–Kirchmayer kettős mérkőzése a Jacobs– Lal páros ellen az eső miatt félbeszakadt. A másnapi folytatáson azonban Pétery váratlanul nem jelent meg, és a „hindu magyar teniszmérkőzés” má- sodik napjáról beszámoló Pesti Hirlap tudósítása szerint „egyesek már vala- milyen autó balesettől is tartottak”. Végül a Kehrling–Kelemen kettős állt ki a pályára, és veszített az indiaiak ellen. A következő, 1926-os év azért volt különösen jelentős Pétery Jenő éle- tében, mert tovább építette sportvezetői karrierjét, illetve megnyerte első magyar teniszbajnoki címét. Már tavasszal ő volt klubja, a MAC „buzgó” teniszigazgatója, így többek között neki kellett elrendezni a Kehrling Béla nevéhez kötődő kínos ügyet. A sokszoros bajnok még a fedett pályás verse- nyek során nézeteltérésbe került a MAC vezetőivel, megsértődött, és közöl- te, ezentúl egyesületen kívül fog versenyezni. Pár nappal később Pétery Jenő hivatalos minőségében adott interjút a Nemzeti Sport riporterének. Elmond-

102 ta, hogy Kehrling, aki a MAC örökös bajnoka cím viselője, hivatalosan még nem jelezte kilépési szándékát, és ezért az üggyel a klub a továbbiakban nem kíván foglalkozni. A csendes megbékülést jelezte azután az is, hogy ősszel a Pétery–Kehrling kettős nyerte meg férfi párosban a magyar bajnokságot. Még korábban, 1926 augusztusában egy lapszámban számolt be a Buda- pesti Hirlap a kommunista vezetők, közöttük Rákosi Mátyás elleni perről és a parádfürdői teniszversenyekről. Itt Pétery Jenő Kelemen Auréllal összeáll- va megnyerte a férfi párost, vegyes párosban Beöthy Babával második lett, míg a férfi egyesben a harmadik hely jutott neki. Szeptemberben, 34 éves korában a magyar bajnokságon végre elnyerte élete első magyar bajnoki címét: a két régi barát: Kehrling Béla és Pétery Jenő lett a férfi páros döntő győztese a Georg Demasius–Herman von Ar- tens német–osztrák kettős ellen. A mérkőzést egyébként jelenlétével meg- tisztelte Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és felesége is. Érdemes hosszabban idézni a Nemzeti Sport tudósításából a Pétery Jenőre vonatkozó részeket: „Fájós, erősen fáslizott csuklója ellenére is szépen megállta helyét. Szokott erős labdáit ugyan hiába vártuk, de a gyengébb ütés csuklódefektu- sának természetes járuléka. Bombaerős szervizei [szervái], a nyugodt helyze- tekben leadott smash-ei [lecsapásai] mellett sokszor ügyesen dolgozott a há- lónál is. Futótechnikájának hibáit azonban még erős revízió alá kell vennie.” A magyar bajnokság után – részben kikapcsolódásképpen – a legjobb magyar teniszezők a Magas-Tátra felé vették az irányt. Az Ótátrafüreden rendezett versenyen a döntőben „a szokatlanul bizonytalan” Pétery Jenő Hal- ter Bélával párban alulmaradt a csehszlovák színekben induló Fritz Menzel– Richard Nedbalek kettőssel szemben. A versenyt követően a Prágai Magyar Hirlap tudósítója megkérdezte a játékosokat, mi a véleményük a teniszsport- ban tapasztalható profizmusról? Pétery Jenő elítélte azt, egyesülete, a MAC különösen az álamatőröket kívánta színvallásra késztetni. Sógornője, Várady Ili kicsit megengedőbb volt. Szerinte a professzionizmus a „tenisz sport- beli és lélektani lényegével nem igen fér össze, viszont tagadhatatlan, hogy így nem mehet tovább. A tenisz a legdrágább sport és a versenyzőket igen sok kiadás terheli”. Ennek ellenére a professzionizmus gondolatával most még nem tudna megbarátkozni. Kehrling Béla, aki bevallása szerint 1907 óta teniszezett, más véleményen volt. „Ma már a versenyeket igen hatalmas

103 közönség látogatja, a jövedelmet pedig a rendezőség zsebre vágja” – mond- ta, majd így folytatta: „A közönség természetesnek veszi, hogy a színházba befizet és ezért művészi játékot kap, s ugyanilyen szempontból kell nézni a tenisz játékot is.” Említettük már, hogy a sportversenyről mint társasági ese- ményről beszámolt a Színházi Élet is, fényképet is közölve a Pétery Jánost, feleségét, Várady Ilit és Pétery Jenőt soraiban tudó úri társaságról. Ezt követően a Vág-völgy bajnokságáért Pöstyénben negyedik alkalom- mal kiírt versenyre vonultak át a magyar teniszezők. Itt a férfi egyes döntőjé- ben Pétery Jenő kikapott ugyan a Kehrlinget korábban kiejtő fiatal csehszlo- vák Menzeltől, de Kehrlinggel az oldalán sikerült megnyernie a férfi párost. 1927 kora tavaszán a magyar bajnokok: Kehrling Béla, Péteryné Várady Ili és Pétery Jenő a Riviérára utaztak, hogy részt vegyenek az ottani tenisz- versenyeken. A magyarok hölgytagja magánlevelekben tájékoztatta férjét túrájukról, Pétery János pedig továbbította értesüléseit a Sporthirlap szer- kesztőségének. Innen tudható, hogy Várady Ili betegsége és a tréning hiánya miatt kiesett három nyert mérkőzést követően, Kehrling harmadik lett férfi egyesben, és a Kehrling–Pétery kettős győzött a Beaulieu-ben megrendezett verseny döntőjében. Pétery Jenő időközben a teniszszövetség nemzetközi bizottságának tagja lett, és a Nemzeti Sport tudósítása szerint „a nemzetközi érintkezések összes fonalát kezébe vette s azokat igazi rátermettséggel kezelte”. Első sportdip- lomáciai sikere volt, hogy megszervezte a görög–magyar teniszmérkőzést, amelyre májusban Athénban került sor. A legtöbb magyar napilap beszámolt a nagyszerű magyar sikerről, ugyanis 4:1 arányban győzni tudott a Kehr- ling–Pétery–Péteryné összeállítású magyar csapat. A Pesti Napló hasábjain maga Kehrling Béla tájékoztatta az olvasókat útjukról és a mérkőzésen tör- téntekről. A részletes beszámolóból még azt is megtudhatjuk, hogy a vonatút során Nisben eltűnt a hálókocsi-kalauzuk, és saját maguk voltak kénytelenek ágyaikat megvetni. Ennek ellenére szerencsésen megérkeztek, és a városné- zést követően játékra is sor került. A mérkőzés egy Pétery Jenő-győzelem- mel kezdődött, amikor öt játszmában ugyan, de megverte Zachost. Kehrling simán győzött Zerlandi ellen, ahogy a Kehrling–Pétery kettős is a Lenos– Zachos páros ellen. Vegyes párosban ismét a magyar Kehrling–Péteryné Várady Ili duó diadalmaskodott a Zerlandi–Lenos páros ellen. A görögök

104 egyetlen pontját az Egyiptomból elszármazott Lenos kisasszony szerezte, amikor „közel 45 fokos hőségben, nehéz küzdelem után” legyőzte Péteryné Várady Ilit. A rendkívüli körülményeket jól jellemzi az ellesett párbeszéd, amit azután a Pesti Hirlap tudósítója osztott meg a lap olvasóival: „– Nem bírom ezt a szörnyű meleget, – panaszkodik Pétery. – Pedig reggel az Akropoliszon azt mondtad, hogy ez semmi, ez nem is meleg, ez meg sem fog neked kottyanni, – inti meg szerényen Kehrling. – Ja, az reggel volt és nem délután háromkor, – sóhajt fel Pétery, limoná- dét, feketekávét és teát szürcsölve.” Az athéni kirándulást május közepén Budapesten az olaszok elleni Davis-kupa-találkozó követte. A csapat-összeállításban Kehrling Béla és a Kehrling–Pétery kettős helye biztosnak tűnt, de a másik férfi egyes szemé- lyéről válogató mérkőzések döntöttek a jelöltek közül. Pétery Jenő külön kérte, hogy játszhasson Takáts Imre ellen, de veszített. A találkozó már az első napon eldőlt, ugyanis Takáts hiába aratott bravúros győzelmet a ket- tes számú olasz, Giorgio de Stefani ellen, amikor Kehrling öt játszmában elvérzett Umberto Morpurgo ellenében. Veszített a Kehrling–Pétery páros is, a Nemzeti Sport elemzése szerint jórészt Jenőnek köszönhetően. „Kehr- ling mindent elkövetett. […] Péterynek rossz napja volt. Erős első szervize [adogatása] ritkán sikerül, de meg hamar ráismertek. A második pedig oly gyenge, hogy páros játékban nem használható. Mégis befutott utána, aminek az lett a következménye, hogy a labdához süvítő driveket [ütéseket] rendre hibázta. Ha stabil helyzetben, a hálónál kap labdát, azt megöli. De mozgása egyébként lassú volt. Nem tudott felmelegedni. Hiányzott a röss, a lendület.” Másnap azután Kehrling hiába nyert Clemente Serventi ellen, mert Takáts kikapott Morpur­gótól, így alakult ki a 3:2-es végeredmény az olaszok javára. A mérkőzések – beleértve a páros találkozót is – legjellemzőbb mozzanatai szerepeltek a 169. Magyar Híradó felvételeiben. Az 1927. évi teniszversenyek közül érdemes még megemlíteni a ma- gyar–spanyol találkozót, amelyet Budapesten rendeztek július 10–13. között. A magyarok 7½:4½ arányban győztek (egy mérkőzés a sötétség miatt félbe- szakadt, ezért döntetlennek nyilvánították.) Pétery Jenő egy egyéni diadal- lal, és Kirchmayer Kálmán oldalán a férfi páros győzelmével járult hozzá a hazaiak sikeréhez. Ezután ausztriai versenyeken készült az őszi magyar baj-

105 nokságra, így Pörtschachban Takáts Imrével sikerült megnyerniük Karintia férfi páros bajnokságát. A margitszigeti MAC-pályán 1927. szeptember 12-én a Kehrling Béla– Pétery Jenő kettős megvédte előző évi bajnokságát a férfi párosok között. Ellenfelük a Kelemen Aurél–Pierre-Henri Landry magyar–francia kettős volt. A Nemzeti Sport Kehrlinget dicsérve megállapította, hogy partnere „ismét csak akkor funkcionált jól, ha Kehrling elánja vitte magával. Amint Kehrling pihent s csak a saját térfelére koncentrálta magát, Pétery már nem tudta tartani az eredményt”. Ennek a mérkőzésnek a legszebb pillanatai lát- hatók a 185. Magyar Híradó képkockáin is. Az év végén a MOLSZ összeál- lította a hivatalos magyar teniszranglistát, amelyet a férfiaknál természetesen Kehr­ling Béla vezetett. Pétery Jenő holtversenyben a 3–6. helyet foglalta el. Kehrling Béla a Pesti Hirlap hasábjain értékelte a magyar élvonalat, és a következőket írta barátjáról: „Eredményei ebben az évben nem az egyesben voltak, hanem inkább a párosban. […] Ha az adogatását biztosabbá teszi és megtanul gyorsan előre, vagy hátra startolni, úgy még nagyobb eredménye- ket fog elérni.”

A Pétery Jenő–Kehrling Béla páros norvég ellenfeleikkel

106 Az 1928. évi tenisz-versenynaptárban az első nemzetközi esemény a gö- rög–magyar találkozó budapesti visszavágója volt május elején, melyet a ha- zaiak 5:0 arányban nyertek meg. Pétery Jenő két győztes mérkőzéssel (egyik- ben Kehrling Bélával az oldalán) járult hozzá a sikerhez. Május 5–6. között a norvég Davis-kupa-csapatot fogadtuk, akiket 5:0 arányban léptek le a magyarok, benne a Kehrling–Pétery páros győzelmével a Torkildsen–Chris- toffersen duó ellen. Ezt követte május 8–9. között a belgák elleni küzde- lemsorozat, amelyet végül 5:1 arányban nyertünk meg. Pétery Jenő győzött André Lacroix ellen, majd Kehrlinggel lebírták az Ewbank–Lacroix párost.

Pétery Jenő 1928-ban

107 Május 13-án, vasárnap pedig túlzás nélkül állítható, hogy teniszlázban égett a magyar főváros sportszerető közönsége. Pétery Jenő volt az, aki még márciusban rábeszélte a Riviérán turnézó előző évi wimbledoni bajnokot, a francia Henri Cochet-t egy budapesti vendégjátékra. Kétezer-ötszáz fő, köztük Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök várta a margitszigeti MAC-pálya lelátóján a beígért produkciót. Vártak, de Co ­chet­-nek híre-hamva sem volt. Kiderült, hogy Bécsben elvesztette az útlevelét, és a magyar Külügyminisztériumnak aznap délelőtt kellett intéz- kednie, hogy hivatalos úti okmány nélkül is átléphesse a határt. Többórás csúszás után (amit az állami vezetők is türelemmel viseltek) befutott végre a francia bajnokot és kíséretét Bécsből szállító taxi, így már nem volt akadálya a mérkőzés megkezdésének. Először a Kehrling Béla–Pétery Jenő kettős ját- szott az Henri Cochet–Roger Danet duóval. A Nemzeti Sport beszámolója szerint a vendégek elkápráztatták a magyar közönséget. „A francia pár – írta az újság – csaknem kizárólag Péteryre játszott, aki a nehéz helyzetekben sokszor jól feltalálta magát, de egyenértékű ellenfél mégsem tudott lenni.” Végeredményben 2:6, 6:4, 6:2, 6:2-re a franciák győztek, ahogy másnap nagy küzdelemben Cochet diadalmaskodott Kehrling ellen is. Ez a kétnapos esemény megmutatta – legalábbis a Nemzeti Sport érté- kelése szerint –, hogy a tenisz „tömegeket megmozgató, tömegeket vonzó sport”. A két napon összesen 5500 néző látogatott ki a margitszigeti pályára. A teniszsport népszerűsítését szolgálta, hogy a 221. Magyar Híradó 50 má- sodperces összefoglalóban számolt be a páros mérkőzésről. 1928-ban 108 egyesületben mintegy 7000 játékos hódolt a tenisz iránti szenvedélyének, közöttük 1100 aktív sportoló volt. A norvégok elleni győzelemmel Hollandia lett a következő ellenfél a Da- vis-kupa-sorozatban. A mérkőzésre Noordwijkben került sor, és a magyarok 3:2 arányban vereséget szenvedtek. Veszített a Kehrling–Pétery páros is a Timmer–Koopman duó ellen. A hazaérkező magyarok bírói tévedésekre ve- zették vissza a vereség tényét. A Nemzeti Sport szerint a részrehajlást megta- pasztalva a máskor higgadtságáról és sportszerűségéről közismert Kehrling elvesztette türelmét, és „a páros mérkőzés döntő pillanatában – az utolsó szett utolsó gémében – egy kiáltóan hamis vonalbírói ítélet nyomán a kö-

108 vetkező labdát elütötte, azután pedig nem fogadta ellenfele ütését. Eljárását Pétery is követte”. A nemzetközi kudarcot Kehrling Béla és Pétery Jenő számára a Buda- pest-bajnokság megnyerése enyhítette júniusban. Kehrling első helyet szer- zett férfi egyesben, míg a Kehrling–Pétery kettős a férfi páros, a Kehrling– Krencsey Médi duó pedig a vegyes páros győztese lett. Ősszel a magyar nemzetközi bajnokságra érkezett német sportolókkal a magyarok barátságos mérkőzést vívtak, amit a vendégek 5:3 arányban meg- nyertek. Váratlanul kikapott a Kehrling–Pétery páros is az Otto Froitzheim– Heinrich Kleinschroth kettőstől. Pétery Jenő vállrándulására hivatkozott a Magyarország őt faggató tudósítójának: „Képtelen voltam a karomat emelni. Ezt a körülményt Kehrling briliáns játéka sem tudta kiegyenlíteni.” A ked- vezőtlen előjelek ellenére pár nap múlva a Kehrling–Pétery páros sorrendben harmadszor (és utoljára) elnyerte a magyar bajnoki címet. A következő év elején összeállított hivatalos magyar teniszranglistán elsősorban a párosok- ban mutatott teljesítménye alapján érdemelte ki Pétery Jenő a 6. helyet. Az 1929. esztendő első említésre méltó sporteseménye – legalábbis Péte- ry Jenő vonatkozásában – a Budapest–Cambridge városközi találkozó volt, amelynek keretén belül április 7-én didergő publikum előtt, „orkánszerű szélben” megverte Van Alent, majd Kehrlinggel párban a Farquarson–Van Alen kettőst. Májusban a sorsolás szeszélye folytán ismét Norvégia volt a magyarok ellenfele a Davis-kupa-sorozatban. Az Oslóban történtekről részletesen be- számolt a Tennisz és Golf szaklap. 4:1 arányban sikerült nyernünk, úgy, hogy a Kehrling–Pétery kettős legyőzte a Nielsen–Torkildsen párost. A következő ellenfél Monaco csapata volt Budapesten. A Kehrling–Pétery kettős kika- pott ugyan a René Galeppe–Vladimir Landau párostól, de a magyar csapat összességében 3:2 arányban nyert, és így első ízben jutott be a harmadik for- dulóba. A párosokról készült fénykép megjelent a Tennisz és Golf 1929. évi 2. számában, de megtalálható Pétery Jenő fényképalbumában is:

109 A magyar és a monacói páros (balról Pétery–Kehrling, Landau– Galeppe)

Újra Budapest volt a helyszíne júniusban a hollandok elleni következő mérkőzésnek, amit 3:2 arányban a magyarok nyertek. Bár a Kehrling–Pétery kettős öt játszmában kikapott a Timmer–Diemer Kool duótól, érdekes mó- don mégis ez a mérkőzés került be a 277. Magyar Híradóba. A Tennisz és Golf szakmai orgánum szerint a vereség alapvetően Pétery hibájából következett be: „Nem brillírozott, de megbízható játékát produkálta. Végzete, illetve vég- zetünk volt, amin a páros sorsa eldőlt, hogy lassú volt, a játék tempója nála rendszerint elakadt s így a két hollandnak ideje volt helyezkednie.” Nyilván nem véletlen, hogy az angol Davis-kupa-csapat ellen júniusban vívott mér- kőzésen, amit a magyarok 2:3 arányban elveszítettek, már nem ő, hanem Aschner Pál volt Kehrling Béla partnere. Ez az év mindenképpen rosszul sikerült számára. Kehrlinggel kettesben indultak az osztrák semmeringi versenyen, de kiestek az elődöntőben. Vere- séget szenvedett egy kaposvári verseny döntőjében is, igaz, itt Takáts Imre oldalán indult. A legnagyobb csalódás szeptemberben a magyar bajnoksá- gon érte. Nagy meglepetésre a Kehrling–Pétery kettős már a legjobb nyolc

110 között kikapott a csehszlovák Malacek–Sada párostól, és kiesett a további küzdelmekből. Hiába járult hozzá férfi párosban Kelemen Auréllal és vegyes párosban Göncz Lajosnéval együtt a MAC csapatbajnoki sikeréhez, az év végi teniszranglistán már csak a 10. helyet érdemelte ki. Hiába, eljárt felette az idő, már 37 éves volt. Ráadásul legjobb éveiben is meg kellett küzdenie a férfi páros gyengébb tagját sújtó előítéletekkel. Göncz Lajos, aki nemcsak első osztályú játékos volt ezekben az években, hanem elméleti szakember is, így fogalmazta ezt meg a Tennisz és Golf hasábjain: Pétery „tudja, hogy a legnehezebb azzal a biztos tudattal kiállani: hogy a labdák nagyobbik felét én kapom, ok lenni, ha vesztünk, nem elég ok lenni, hanem »dacára«, ha nyerünk”. Az 1930-as esztendő igazából az aktív sportpályafutás fokozatos, de fo- lyamatos feladásának jegyében telt el. Márciusban a fedett pályás bajnok- ságban Gabrovitz Emillel párban veszítettek a döntőben a fiatalokból álló Krepuska Tibor–Bánó Lehel kettőssel szemben. A Budapest-bajnokságon pedig korán kiesett egyéniben, férfi és vegyes párosban egyaránt. De kikapott nyáron a semmeringi teniszversenyen is a holland Timmantól. A szeptem- beri magyar nemzetközi bajnokságon meglepetésre megverte a francia rang- listán 8. Glassert. „Pétery szép, hosszú ütései a szemmel láthatóan bizonyta- lan franciának kevéssé feküdtek” – írta a mérkőzésről beszámoló Budapesti Hirlap. Pétery sajnos a következő körben búcsúzni kényszerült. A sikerek elmaradása ellenére az év végén összeállított ranglistán még mindig a 10. helyet foglalta el. Decemberben a Tennisz és Golf riporterének már inkább sportvezetőként, mintsem sportolóként adott interjút „bájos fiatal felesége” társaságában.

111 Források

8 Órai Ujság, 1925. március 27. 10.; 1927. július 12. 5.; 1928. május 15. 9.; június 5. 9.; szeptember 12. 6.; 1929. április 10. 9.; 1930. július 19. 6. Budapesti Hirlap, 1912. február 6. 17.; 1913. július 27. 16.; 1914. június 4. 17.; 1921. augusztus 16. 8.; 1924. május 20. 9.; 1926. augusztus 3. 10.; augusztus 8. 16.; 1930. július 6. 26.; szeptember 5. 12. Az Est, 1924. május 18. 13.; 1928. május 1. 15.; 1928. május 16. 12. Magyar Híradó 169. – htp://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8680 (2018. már- cius 30.) Magyar Híradó 185. – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8750 (2018. már- cius 30.) Magyar Híradó 221. – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8888 (2018. már- cius 30.) Magyar Híradó 277. – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9163 (2018. már- cius 30.) Magyarország, 1928. szeptember 5. 10. Nemzeti Sport, 1922. szeptember 9. 5.; 1923. február 7. 5.; 1924. március 26. 6.; július 2. 7.; július 8. 8.; november 24. 10.; 1926. március 31. 10., április 21. 7.; szeptem- ber 8. 9.; 1927. március 23. 7.; május 9. 10.; május 15. 7.; május 16. 9. szeptember 12. 15.; 1928. május 9. 9.; május 11. 9.; május 14. 12.; május 25. 7.; szeptember 7. 9.; 1929. október 11. 9.; 1929. február 6. 9. Pesti Hirlap, 1911. február 5. 17.; 1921. szeptember 7. 7.; 1923. december 25. 39.; 1925. szeptember 5. 6.; 1926. szeptember 10. 20.; szeptember 15. 17.; 1927. má- jus 8. 44.; augusztus 26. 20.; 1929. április 9. 19. Pesti Napló, 1925. március 19. 15.; 1927. május 5. 20.; december 10. 24. Prágai Magyar Hirlap, 1925. május 12. 6.; szeptember 16. 8.; szeptember 18. 8. Sporthirlap, 1920. szeptember 20. 4.; 1925. április 26. 11.; április 30. 7.; szeptember 10. 12.; 1927. február 24. 9.; 1927. május 7. 8.; július 14. 1. Sport-Világ, 1911. február 11. 4.; 1912. június 24. 8. Sportvilág, 1913. augusztus 18. 7.

112 Színházi Élet, 1926/40. 75. Szózat, 1922. július 12. 12. Szőke Pál: A tenisz története. Budapest, Sport, 1974. 139–154. és 285. Tennisz és Golf, 1929/1. 9–10.; 1929/2. 32–35. és 39–41.; 1929/3. 92–96.; 1929/7. 187.; 1929/8. 199.; 1929/9. 219.; 1929/11. 27.; 1930/1. 5.; 1930/5. 73.; 1930/6. 94–95.; 1930/10. 168–170.; 1930/17. 336.; 1930/22. 426.; 1930/23–24. 437– 438.; 1931/1. 15. Az Ujság, 1925. május 19. 7. Ujság, 1928. május 6. 22.; május 22. 14.; 1937. április 27. 6.

113

Fegyvergyakorlat és házasság 1930-ban

Az 1930-as esztendő két okból is nevezetes volt Pétery Jenő életében. Egy- részt tavasszal fegyvergyakorlatra hívták be a tartalékos főhadnagyot, más- részt ősszel másodszor is megnősült. A vesztes háborút követő békeszerződés erősen korlátozta a magyar fegyveres erőket mind létszám, mind harci technika területén. Amikor a harmincas évek elején megindult a haderő fejlesztése, annak része volt a tar- talékos tisztek továbbképzése. Különösen fontos volt ez a tüzér fegyvernem esetében, hiszen a tartalékosoknak is meg kellett ismerniük a Magyar Királyi Honvédség új tüzérségi eszközeit, műszereit, azok kezelési módját. Pétery Jenő fényképalbumában tíz fotó található a Budapesten, illetve Hajmáské- ren végzett tanfolyammal kapcsolatban, amelyek közül néhány a következő oldalakon látható. Budapesten, az Andrássy laktanyában történt az elméleti továbbképzés, míg a hajmáskéri lőtéren gyakorlati kiképzésben részesültek.

Tartalékos tüzértiszti továbbképzés, Hajmáskér, 1930

115 „Tiszttársaim” (lent) – A kép közepén (jobbról a negyedik) látjuk Pétery Jenő tartalékos főhadnagyot, hajadonfőtt, szájában cigarettával. Az asztalon levő borospalackok és poharak arra utalnak, hogy a felvétel egy vendéglő teraszán készült.

„Magasházy, parancsnokunk” (jobbra fent) – Balról a hatodik Magas- házy László (1879–1959) katonatiszt, politikus, aki az első világháborúban lovastüzér-tiszt, osztályparancsnok volt. 1919-től Horthy Miklós fővezér, majd kormányzó hadsegéde lett. A fénykép készítése idején az 1. honvéd lovas-tüzér­osztály parancsnoka volt. Nyugállományba helyezése után politi- kai pályára lépett, országgyűlési képviselő lett. 1946-ban háborús bűnösként elítélték. Jobbról a hatodik Pétery Jenő.

Tisztek csoportképe a hajmáskéri fennsíkon (jobbra lent) – Balról a máso- dik Pétery Jenő. Mellette civil ruhában valószínűleg a Haditechnikai Intézet lőkísérleti állomásának mérnöke. Középen egy tüzérségi (ollós) szögtávcső.

116 117 „Autóm 1930” (lent) – Pétery Jenő autója egy 1929-es Nash Standard Six Series 428 Sedan volt. A büszke tulajdonos a kép bal oldalán a második személy. Pétery Jenő ifjúkorától érdeklődött a motorizáció iránt. 1918 de- cemberétől a Magyar Automobil Klub tagja volt, 1924-ben pedig vásárolt egy 500 cm3-es Sunbeam Sport motorbiciklit.

Pétery Jenő az Andrássy laktanya udvarán (jobbra fent) – A képen a tar- talékos főhadnagy egy 28 M (mintájú) tüzérteodolit, azaz szögmérő műszer használatával imitálja a távmérést. Az egykori tüzérségi laktanya területén ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara található a Hungária körúton.

„Fegyvergyakorlaton 1930” (jobbra lent) – Pétery Jenő (balról a második) a fegyvergyakorlattal kapcsolatos legtöbb képének ezt az alcímet adta albu- mában. A helyszínt (Andrássy laktanya udvara) a Kerepesi úton található, Lisieux-i Szent Terézről elnevezett római katolikus templomnak a háttérben látható tornya alapján sikerült azonosítani.

118 119 Az 1930. esztendő másik nevezetes eseménye – legalábbis Pétery Jenő számára – a házassága volt. Immáron másodszor mondta ki az anya- könyvvezető előtt a boldogító igent, amelyről a Színházi Élet is beszámolt: „dr. Pétery Jenő a Budapesti Székesfővárosi Községi Takarékpénztár aligaz- gatója és pánfalvi Juhász Katalin szeptember 13-án házasságot kötöttek.” Az ekkor 18 esztendős Juhász Katalin 1911-ben született, azaz kerek húsz esztendővel volt fiatalabb férjénél. Egy hatgyerekes cukrászmester lánya volt, a család a korabeli telefonkönyvek szerint a VIII. kerületi József utcában lakott. Édesapja 1908-ban a cukrászmunkások sztrájkjának egyik szervezője volt. 1931-ben már meg is született a házaspár Tamás keresztnevű gyermeke. Juhász Katalinról sajnos nagyon kevés adat állt a szerzők rendelkezésé- re. Neve időnként feltűnt a lapok társasági hírei között, például 1937 szep- temberében megnyerte Borhy Sándor oldalán a tál-táncversenyt a lillafüredi Palota Szállóban. A roppant elmés verseny lényege az volt, hogy a verseny- zőknek tánc közben egy teniszlabdát kellett egy tálcán egyensúlyozniuk. Ugyancsak a korabeli sajtóból tudjuk, hogy amikor 1933 februárjában Kern­ stok Károly képeinek bemutatása mellett fiatal művészek bemutatkozására is sor került az Ernst Múzeumban, a kiállított fejszobrok között volt Petri Lajosnak róla készített portréja is. De a fejszobor szerepelt a művész mun- kásságának 25 éves évfordulója alkalmából a Műcsarnokban rendezett gyűj- teményes kiállításán is. A következő oldalakon Pétery Tamás gyerekkori fotóiból láthatunk egy összeállítást, majd a Juhász Katalint ábrázoló fényképekből egy válogatást.

Juhász Katalin portréja

120 Pétery Tomika egy macival

A háttérben a falon Pétery Jenő fényképe

121 Pétery Tamás az Áldás utcai villában

A büszke apa fiával a villa kertjében

122 Balatonfüred, 1932. Balról az első személy Pétery Jenő, jobbról a má- sodik Juhász Katalin

Juhász Katalin a Kékes Szálló kertjében, 1935. szeptember

123 Juhász Katalin és barátnői Kékestetőn a MAC-sporthét alkalmából

A Pétery fiúk hölgyeik társaságában a szálló teraszán

124 Források

ÁBTL 2.5.4. Rendőrhatósági őrizettel kapcsolatos iratok. Jeszenszky Józsefné Ju- hász Katalin A budapesti és környékbeli távbeszélő hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora, 1913. december. Budapest, m. kir. Postavezérigazgatóság, 1939. 205. Kovács Vilmos: A magyar királyi honvédség tüzérsége (1920–1945) In A magyar tüzérség 100 éve, 1913–2013. Szerk. Horváth Csaba. Budapest, Zrínyi, 2013. 147–211. A Motor, 1918/52. 5. Országgyűlési Almanach az 1939–1944. évi Országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest, Magyar Távirati Iroda, 1940. 242–243. Nemzeti Sport, 1924. március 17. 10. Népszava, 1908. december 6. 11–12. Petri Lajos szobrászművész 25 éves munkásságának gyűjteményes kiállítása. Katalógus. Budapest, Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület, 1935. 13. Pesti Hirlap, 1933. február 26. 6. Színházi Élet, 1930/40. 66.; 1935/40. 61.; 1937/40. 68.

125

Kudarcos szövetségi kapitány, sikeres elnök

A Magyar Országos Lawn Tennisz Szövetség 1929 júliusában választotta meg a tanács tagjává Pétery Jenőt (és nem mellesleg Jánost is), majd az 1931. február 24-i közgyűlésén szövetségi kapitánynak nevezte ki az idősebb Péte- ryt. A Nemzeti Sport karikatúrát közölt az új kapitányról, akinek legfontosabb feladata a Davis-kupa-sorozatban az olaszok ellen kiálló csapat összeállítása volt. Már első döntése éles vitát váltott ki. Kehrling és Gabrovitz helye biztos volt a csapatban, a harmadik játékos személyét egymás elleni mérkőzések eredményei döntötték volna el. Hiába nyert azonban a fedett pályás bajnok, a fiatal Dretomszky György a tapasztalt Takáts Imre ellen, Pétery szövetségi kapitány mégis az idősebb játékost jelölte. A felháborodott Pesti Napló egye- nesen arról írt, hogy „baráti kötelékekből, társadalmi elkülönülésből kínai falat vontak” a magyar teniszsport köré, és nem engedtek új erőket a „fehér sport patentírozott képviselői körülbelül két-három bridzspartira való úr és hölgy közé”. Az utalás nyilvánvalóan a bridzs terén is igen aktív Pétery Jenő- nek címeztetett, akit a lap szerint különben sem „lehet elsőklasszisú játékos- nak nevezni”. Végül gunyorosan megjegyezte a cikk szerzője, hogy még sincs veszve minden, hiszen Dretomszky, akit „nem a bridzstársaságban fedeztek fel” ugyan, de „talán még bridzsezni is megtanul”.

127 Karikatúra az új szövetségi kapitányról a Nemzeti Sportban

A Davis-kupa-mérkőzést azután 4:1 arányban simán elveszítette a magyar csapat, egyetlen győzelmünket Kehrling aratta az olasz bajnok, Morpurgo ellen. Pétery Jenő a Tennisz és Golf hasábjain értékelte a mérkőzést, de nem tért ki az őt ért kritikákra. A vereség miatt bűnbaknak kikiáltott Takáts Imre viszont bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván a válogatottban szere- pelni. A kiváló teniszező, civilben banktiszviselő azután júliusban, 34 éves korában váratlanul elhunyt, ezért emléke megőrzése érdekében a szövetség egy fedett pályás vándordíjat alapított. Pétery Jenő 1931 áprilisában még játszott a csapatbajnokságon a MAC színeiben, de már csak annak 3. csapatában. A Budapest-bajnokságon férfi párosban indult a szövetségi kapitányként általa mellőzött Dretomszkyval, de veszítettek. Ott volt a május végén játszott magyar–angol banktisztviselői teniszviadalon is, szintén nem sok sikerrel. Amikor Cochet újra Budapest- re látogatott, már fel sem merült, hogy játékosként szerepeljen, de ő bírás- kodott a Kehrling elleni barátságos találkozón, amit ismét a francia nyert

128 meg. Nem volt értékelhető eredménye a magyar bajnokságon sem, az év végi ranglistán mégis a 10. helyet foglalta el, igaz, a mérkőzéseken megszerzett pontok alapján csak a 36. volt.

Pétery Jenő a magyar–angol bankcsapat-találkozón

1932. február 8-án a magas kormányzói kitüntetésben részesült Kehrling Béla méltatására ült össze a teniszszövetség tanácsa, és Rakovszky István elnök köszöntője után Pétery Jenő „megkapóan közvetlen, szívhez szóló sza- vakkal festette le Kehrlinget, a bajnokot és Kehrlinget, az embert” – írta az ünnepségről beszámoló Nemzeti Sport. Az ünnepeltet annyira meghatották a barát szavai, hogy a Tennisz és Golf szerint „könnyezett”. De a megemlé- kezéseknek ezzel még nem volt vége. Április elején volt a Magyar Orszá- gos Lawn Tennisz Szövetség megalakulásának 25. évfordulója. A Hungária Szálló dísztermében tartott ünnepségen Pétery Jenő is átvehette az Országos Testnevelési Tanács ezüst kitüntető érmét. A kitüntetést elsősorban játékosként érdemelte ki, hiszen szövetségi ka- pitányként nem igazán remekelt. Májusban a Davis-kupa-sorozatban elő- ször játszott a magyar csapat a Budapesti Lawn Tennisz és Korcsolya Egylet

129 Feneketlen-tó melletti pályáján. Hiába jutottunk 5:0 arányban simán tovább Finnország ellenében, ha a következő ellenféltől, Írország csapatától súlyos, 4:1 arányú vereséget szenvedtünk. Nem jött be a kapitány optimista jóslata, amit a sorsolás megtörténte után tett a Tennisz és Golf szaklapban. 1933-ban ráadásul a kitűnő teniszezőkből álló japán csapatot kaptuk el- lenfélnek a Davis-kupában. Most már Pétery Jenő is kevés esélyt adott a mieinknek. Így is történt, május elején Budapesten a japánok 5:0 arányban alázták le ellenfelüket. De ebben az évben a versenysorozat új rendszerű le- bonyolítása miatt a következő év selejtezőit is le kellett játszani. Az ellen- fél Belgium volt, és újabb kínos vereség. „Magyar rekord a Davis Kupában” címmel élcelődött Az Est a magyar csapat két hét alatti kudarcairól. Ezek után nem ért senkit sem váratlanul a hír, hogy 1934 áprilisában Arató Géza váltotta őt a szövetségi kapitányi tisztségben. Cserébe viszont a szövetség közgyűlése ügyvezető alelnökké választotta. Pétery Jenő játékosként is kikopott ekkor már az élvonalból, 1933-ban indult még versenyeken, de nem sok sikerrel. Az év végi ranglistán már nem szerepelt a legjobb 22 játékos között. Ráadásul december végén síbaleset érte. Dobogókőről lefelé jövet elesett, és két helyen eltörte bal hüvelykujját. Sportvezetőként azonban több szerencse kísérte ténykedését a követke- ző években. Érdemes megemlíteni a kezdetben Mitropa Kupa néven em- legetett sportrendezvény létrehozását, amelyben személyes kezdeményező szerepe volt. 1934 augusztusában a magyar–jugoszláv Davis-kupa-találko- zóra érkező vendégek vezetőivel tárgyalt egy új kupasorozat létrehozásáról, amelyben Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország csapatai vennének részt. Két év múlva már öt sportszövetség (magyar, olasz, jugoszláv, csehszlovák, lengyel) képviselői a tenisz Közép-európai kupa megalakításá- ról határoztak, elfogadták annak szabályait, és Pétery Jenő az intézőbizottság tagja lett. Az első mérkőzéssorozat időpontjait 1937 januárjában sorsolták ki Budapesten. 1939-ben pedig felmerült, hogy Svájc és Németország tenisz- szövetsége is jelentkezzen a kupában való részvételre, bár abban az évben nem indultak el. 1934 augusztusa azért is jelentős volt a magyar teniszsport történetében, mert ekkor indult meg az első ifjúsági tenisztanfolyam a Testnevelési Fő­ iskolán. Pétery Jenő már korábban a Teniszoktató Vizsgázó Bizottság tagja

130 lett. Ezek az intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1930-as évek vé- gén egy új sportnemzedék – tagjai között a nemzetközileg is jelentős sikere- ket elérő Asbóth Józseffel – jelent meg a magyar teniszpályákon. 1934 szeptemberében Pétery Jenő Budapest főpolgármester-helyettesé- vel tárgyalt, hogy végre megoldódjon a fedett teniszcsarnok kérdése. Az ügy odáig jutott, hogy 1940-ben maga Horthy Miklós kormányzó tette le a Nemzeti Sportcsarnok alapkövét, amely – a tervek szerint később felépíten- dő nagyobb épületében – helyet adott volna a teniszversenyeknek is. Októberben Pétery Jenőt kinevezték a legjelentősebb magyar teniszszak- osztályt magába foglaló klub, a MAC ügyvezető alelnökévé, így még nagyobb befolyást gyakorolt a „fehér sport” ügyeire. A következő év áprilisában pedig alelnökből ügyvezető elnök lett az országos szövetségben, és protokolláris rendezvényeken egyre gyakrabban helyettesítette a betegeskedő Rakovszky István elnököt, illetve a reprezentatív társelnöki posztot betöltő ifjabb Hor- thy Miklóst. 1936 novemberében kénytelen volt átvenni a lemondott Arató Géza helyét a teniszválogatott szövetségi kapitányi posztján, hogy a követ- kező év áprilisában már Grosschmid Sándor lépjen az örökébe.

A szövetség ügyvezető elnöke 1938-ban egy karikatúrán

131 „Mérhetetlen veszteség érte a magyar teniszsportot Kehrling Béla halá- lával. […] Üstökösként tűnt fel a magyar teniszsport egén, de fényét meg- tartotta két évtizeden át” – idézte Pétery Jenőnek a Tennisz Szövetség taná- csában elmondott szavait a Nemzeti Sport. Kehrling Béla 46 éves korában, 1937. április 26-án hunyt el szívelégtelenség következtében. Pétery az Ujság riporterének adott interjújában elevenítette fel barátjával, gimnáziumi tár- sával, majd teniszpartnerével kapcsolatos több évtizedes emlékeit. Kehrling Béla valóban kivételes sporttehetség volt, 34 magyar bajnoki címet szerzett teniszezőként, de négy alkalommal tagja volt a magyar labdarúgó-váloga- tottnak is. 1926-ban – beugróként – világbajnoki aranyérmet szerzett a ma- gyar asztalitenisz-csapattal.

Kehrling Béla örökös bajnok

Pétery Jenő természetesen ott volt barátja temetésén is a Farkasréti teme- tőben, ahogy szövetségi ügyvezető elnökként több sporttal kapcsolatos ese- ményen és rendezvényen. 1938. április 1-jén ugyanis Rakovszky István le- mondott az elnöki posztról, és Pétery lépett a helyére ügyvezetőként. Elnöki

132 ténykedése természetesen elválaszthatatlan volt a politikai korszellemtől. Így az év őszén a szövetség döntést hozott arról, hogy a jövőben külföldi ver- senyeken csak az kaphat rajtengedélyt, aki „idegen hangzású neve helyett magyar nevet vesz fel”. Ha ezt szegény Kehrling Béla megérte volna! Ügyvezető elnöki időszakában is aktívan sportolt, 1937-ben például pá- rosbeli játékosként tagja volt a MAC magyar bajnokságot nyert csapatának, az egyesület évkönyve szerint ugyanis „fehér fejét teljesen feledteti mindig fiatalos játékereje a pályán”. 1939 tavaszán elnökként sikerült elérnie, hogy a szövetség a válogatott edzőjeként szerződtesse Henri Cochet egykori világhírű teniszezőt. Cochet 1926 és 1932 között egyéniben kétszer győzött Wimbledonban, négyszer a francia nyílt bajnokságon, de 1928-ban Amerikában is diadalmaskodott, hogy a párosokban aratott győzelmeit ne is említsük. A francia alkalmazásá- ról a fiatal magyar tanítványok, köztük Asbóth József elismeréssel nyilatkoz- tak a Sporthirlap riporterének. Az új edző öt hétig maradt Budapesten, hogy felkészítse a válogatott keret tagjait a következő Davis-kupa-mérkőzésekre. Pétery Jenő 1941-ben érte el sportvezetői pályafutása csúcsát, augusztus- ban tagja lett a Nemzeti Sport Bizottságnak, az ország sportéletét irányító állami szervnek. A következő évtől pedig már nem ügyvezető, hanem rendes elnöki minőségben irányította a Tennisz Szövetség életét. 1942 májusában a 953. Magyar Világhíradó is megörökítette, hogy a németek elleni mérkőzésen már elnöki minőségében ülhetett a kormányzói pár mögött a díszpáholyban. Szép számú elnöki megjelenései közül a Horthy Miklós kormányzó ne- véhez köthető gödöllői versenyek is említést érdemelnek. Horthy Miklósról köztudott, hogy élénken érdeklődött a teniszsport iránt, ott volt a díszpá- holyban több hazai és nemzetközi mérkőzésen is a Margitszigeten. Kevésbé ismert azonban, hogy fiatalabb korában aktív versenyző volt. Így 1901-ben Polában az Adria-bajnokság döntőjéig jutott, de ott vereséget szenvedett az osztrák bajnok Rolf Kinzltől. Ebben az évben indult a magyar bajnokságon is, de nem ért el helyezést. 1933-ban pedig vándordíjat alapított, amelyet az ősszel Gödöllőn megrendezett versenyen lehetett elnyerni. 1943-ban a Ké- pes Sport fényképekkel illusztrált riportban számolt be az az évi eseményről. Az egyik képen Pétery Jenő elnök fogadta a kormányzót és menyét, a férje halála miatt gyászruhát viselő özvegy Horthy Istvánnét. Érdemes megem-

133 líteni, hogy a lap felelevenítette az 1939-ben történteket. Ekkor a sötéte- dés miatt úgy tűnt, hogy nem fejezhetik be a versenyt, mire a kormányzó meghívta a játékosokat és a közönséget „a királyi parkban levő gyönyörű teniszpályára, ahol 40.000 gyertyafény mellett folytatódtak a döntők a be- fejezésig”. A háborús években beszűkültek a teniszsport nemzetközi kapcsolatai. Csehszlovákia német megszállása, Ausztria csatlakozása a Német Biroda- lomhoz, majd Lengyelország mint önálló állam megszűnése miatt a Kö- zép-európai kupa korábbi formájában értelmét vesztette. Egyedül az olasz, a német és a horvát szövetséggel voltak tárgyalások mérkőzésekről ezekben az években. Ellehetetlenült a sport technikai háttere is, gondot okozott még a megfelelő teniszlabdák hiánya is. Jellemző, hogy amikor 1941 júniusában magyar–német teniszversenyre került sor Budapesten, a vendégeknek kel- lett labdákat hozniuk magukkal. Talán azt sem lehet a véletlen rovására írni, hogy a Tennisz Szövetség elnökeként Pétery Jenő egyik utolsó interjúját As- bóth Józseffel kapcsolatban adta a Sporthirlap riporterének. A „fehér hajú, csendesen figyelő úr” párhuzamot vont egykori barátja, Kehrling Béla és az ifjú tehetség között. „Kehrling az első világháború miatt, Asbóth pedig a mostani miatt nem tud tudásának megfelelően kibontakozni és eredményes lenni” – mondotta, és 75 év távlatából igazat kell adnunk neki.

Források

8 Órai Ujság, 1934. április 15. 10.; november 28. 10.; 1936. december 1. 13. Budapesti Hirlap, 1931. április 28. 16. Budapesti Közlöny, 1934. február 14. 1. Az Est, 1931. április 30. 14.; május 6. 14.; május 28. 12.; 1932. május 7. 10.; 1933. július 25. 13.; 1937. január 9. 13.; 1939. február 25. 14. Képes Sport, 1940. június 4. 3.; 1941. szeptember 16. 6.; 1943. szeptember 14. 3. Képes Sportlap, 1948. július 27. 14. Magyar Athlétikai Club, 1933–1937. Budapest, MAC, 1939. 158.

134 Magyar Világhíradó 953. – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4655 (2018. március 30.) Nemzeti Sport, 1931. április 17. 11.; július 12. 5–6.; 1932. február 9. 1.; április 8. 6.; május 3. 7.; május 22. 7.; 1933. február 6. 8.; december 21. 6.; 1934. november 27. 1.; 1936. november 27. 1.; 1937. április 1. 5.; 1938. július 15. 5.; 1939. március 20. 6.; 1941. február 23. 5.; május 12. 7.; 1942. április 24. 1. Pesti Hirlap, 1934. augusztus 8. 15.; 1939. április 14. 13. Pesti Napló, 1931. április 30. 17–18.; 1934. október 30. 19.; Sporthirlap, 1933. május 11. 8.; november 29. 7.; 1934. augusztus 29. 7.; 1935. április 17. 6.; 1937. április 28. 1.; 1938. április 2. 6.; június 18. 3.; október 8. 7.; 1939. március 1. 6.; április 15. 6.; április 26. 7.; 1941. június 4. 4.; augusztus 20. 1., 1944. június 21. 5. Szőke Pál: A tenisz története. Budapest, Sport, 1974. 154–174. és 297–298. Tennisz és Golf, 1929/5. 127–128.; 1930/5. 68.; 1931/3–4. 61.; 1931/10. 167–171.; 1931/11–12. 200. és 204.; 1931/21–22. 417. és 420.; 1931/8. 123.; 1932/2. 23. és 26.; 1932/3. 35–37. Ujság, 1937. április 27. 6.

Horthy Miklós kormányzó (balról a harmadik, takarásban) a magyar– német teniszmérkőzésen, 1942. május (középen takarva Pétery Jenő)

135

A bridzs a Pétery családban

A bridzs mint szórakozás és a társadalmi érintkezés eszköze régóta jelen volt a tágabb Pétery család életében. De nemcsak az Áldás és a Tulipán ut- cai villákban zajlottak ádáz kártyacsaták, hanem a család tagjai felbukkantak a különböző bridzsversenyeken is. Még Pétery Jenő édesanyja is nevezett a Tennisz és Golf lap bridzsversenyére 1931 februárjában. Jenő különösen aktív volt nemcsak játékosként, de szervezőként is. Ezen a versenyen pél- dául Kehr­ling Bélával együtt indult, azaz párosként nem csak a teniszpá- lyán vették fel a harcot ellenfeleikkel. Az első bridzsrendezvény, ahol Pétery Jenő neve felbukkant a korabeli sajtóban, a Királyi Magyar Automobil Club bridzsversenye volt 1929 decemberében. A MAC szokásos őszi sporthetei alkalmából az úri közönség nemcsak a teniszpályákon mérte össze erejét, hanem a kártyaasztalok mellett is, hogy azután az estét táncverseny zárja. Ezeket a sportheteket kezdetben Lillafü- reden, a Palota Szállóban, 1935-től pedig a Mátrában, a Kékes Szállóban rendezték meg. 1931-ben alakult meg a Magyar Bridge Szövetség, amelynek első elnöke Huszár Gyula volt. A következő év szeptemberében Siófokon létrehozták a Magyar Bridge Clubot. Az első közgyűlésen Pétery Jenő is a választmány tagjai közé került. „Az alakuló ülést bál követte. Hajnalig táncolt a kongres�- szus…” – írta utalva a napóleoni háborúkat lezáró 1814–1815-ös bécsi ese- ményre a Színházi Élet. Ezt követően az újságok folyamatosan beszámoltak a versenyekről, a legtöbb napilapnak külön bridzsrovata volt. Pétery Jenő ezekben az években anyaegyesülete, a MAC színeiben versenyzett. Már 1933 nyarán javaslatot tett a Bridge Szövetség ülésén, hogy nevez- zenek ki egy szövetségi kapitányt a versenyügyek hatékonyabb intézése ér- dekében. Saját személye melletti lobbizása végül 1934 decemberében hozta meg gyümölcsét, de más irányú elfoglaltsága miatt csak a következő év má-

137 jusában vette át ezt a tisztséget. A Szövetség elnöke ekkor már Kállay Tibor volt. Az Ujság beszámolója szerint a válogatott keret tagjai a Magyar Bridge Club helyiségeiben tréningeztek, és „Pétery Jenő dr. szövetségi kapitány és társainak agilitása végre egy kis élénkséget varázsolt az évekig tehetetlen szövetségbe”. A magyarok persze addig sem szerepeltek rosszul a bridzs-Európa-baj- nokságokon, 1935-ben Brüsszelben és 1936-ban Stockholmban egyaránt a második helyet szereztük meg. Pétery Jenő szövetségi kapitányi ténykedésé- nek első sikere az 1936 novemberében Prágában megrendezett nemzetközi versenyhez köthető, amelyen tizenkét csapat indult. A magyarok a döntőbe jutottak, sőt a körmérkőzéseken legyőzve osztrák és csehszlovák ellenfelei- ket, az első helyen végeztek. Az eredményen felbuzdulva a szövetség merész lépésre szánta el magát, 1937 nyarára Budapestre invitálta a legjobb amerikai és európai bridzsversenyzőket. „A bridzsvilág közepe lesz júniusban Budapest” – így kommentálta a hírt a 8 Órai Ujság, és jogosan, hiszen maga Elie (Ely) Almon Culbertson, a kontrakt bridzs kiváló játékosa és elméleti szakembere is a magyar fővárosba érkezett. A magyar lapok egyenesen bridzsvilágbajnokságként emlegették az eseményt, amelyet végül az osztrákok nyertek meg, míg a magyar csapat a harmadik lett. 1938 januárjában egy kínos ügy foglalkoztatta a Bridge Szövetség ve- zetőjét. Darvas Róbert bridzsbajnokot szabálytalan römi játékkal vádolták meg, mire ő provokáltatta az őt vádoló Alpár Imre bankárt, ugyancsak neves bridzsjátékost. (Alpár felesége állítólag látta az elrejtett lapokat Darvas ölé- ben, és ezt hangosan közölte is környezetével.) A lovagias ügy végül bocsá- natkéréssel zárult. Az affér nem zavarta meg a bridzsválogatott felkészülését, ebben az évben Oslóban volt az Európa-bajnokság, ahol a magyar válogatott a döntőbe került, sőt megnyerte azt. Ekkor született döntés az 1939. évi Európa-bajnokság helyszínéről, amit Prága kapott meg. A nemzetközi politikai változások, Csehszlovákia német megszállása után a rendezést a holland szövetség vállalta magára. A második világháború kitörése miatt azonban a verseny elmaradt, a háborús évek alatt gyakorlatilag megszűnt az európai és ezen belül a magyar bridzs verseny- sport, és a játék visszatért a családi keretek közé. 1945 után pedig a bridzs,

138 mint oly sok egykori „úri passzió” gyanús lett az újonnan berendezkedő kommunista hatalom birtokosai számára.

Matyó mintás bridzskártyák 1932-ből a Piatnik Nándor és fiai Rt. ki- adásában

Források

8 Órai Ujság, 1937. március 6. 4.; június 15. 7. Autó, 1929. december 15. 14. Bridge Ujság, 1931/1. 3–4. Az Est, 1936. november 4. 12. Esti Kurir, 1938. július 5. 9. Homonnay Géza: A magyar bridzs krónikája. Budapest, Melánia, 2010. 23–47. Nemzeti Sport, 1932. december 13. 7. Pesti Napló, 1933. június 25. 46.; 1935. április 7. 47.; 1937. május 30. 48.; június 27. 48. Színházi Élet, 1931/40. 66.; 1932/39. 84–85.; 1935/40. 61.; 1937/23. 127. Új Idők, 1936/2. 493–494. Ujság, 1931. február 1. 41.; 1934. december 8. 38.; 1935. május 5. 38.; 1938. január 14. 4.; január 21. 5.; 1939. február 19. 38.

139

Pétery Jenő utolsó katonai szolgálata

Pétery Jenő az ötvenedik életévéhez közeledve is megőrizte sportszeretetét és sportos alkatát. Erről tanúskodik a Nemzeti Sport egyik szösszenete 1938- ból, amit érdemes teljes terjedelmében közölni: „A teniszszövetség ügyve- zető elnöke a MAC őszi fürdőversenyén minden számot megnyert, amiben csak elindult. Megnyerte a vén fiúk egyes és páros bajnokságát (a párost Petri Lajossal), megnyerte a másik férfi- és vegyes párost, megnyerte a bridzsver- senyt, s – hogy a sorozat teljes legyen – a felesége megnyerte a táncversenyt. Pétery dr. valóban aktív elnök…” De nemcsak aktív elnök és sportember, hanem ifjú házas is volt, aki fe- leségével több ízben is hosszú utazásokat tett Ausztriában és Németország- ban. A továbbiakban a családi fényképalbumokban megőrzött ilyen témájú képekből közlünk válogatást.

1936, ausztriai kirándulás

141 Pétery Jenő a Rajna-vízesésnél Svájcban, 1939. június

Juhász Katalin Nürnbergben, 1939. június

142 1940 nyarán katonai szolgálatra hívták be a tartalékos főhadnagyot. Még az Észak-Erdély hovatartozásáról folytatott magyar–román tárgyalások megkezdése előtt a magyar kormány mozgósította és felvonultatta a Magyar Királyi Honvédség alakulatait a határ mentén. Az I. hadtest, amelyben Pé- tery Jenő szolgált, Kisvárdára került. A tartalékos főhadnagyot – korára való tekintettel – a hadtest törzsébe osztották be. Miután a vitás felek nem tudtak megegyezni, és a megbeszélések meg- szakadtak, a Honvéd Vezérkar augusztus 24-én „Intézkedés a Románia el- leni hadműveletek megindítására” című rendeletével megparancsolta, hogy éjszaka a csapatok foglalják el a támadáshoz kiindulási helyüket. Hajnalra azonban lefújták az akciót. Kevésbé a magyar katonai nyomásgyakorlás, in- kább a német és olasz tárgyalófelek hatására a román kormány meghátrált, és megszületett a 2. bécsi döntés Észak-Erdély visszacsatolásáról. Nincs ada- tunk arról, hogy Pétery Jenő maga is részt vett volna a katonai alakulatok Észak-Erdélybe történő bevonulásában. A következő oldalakon az album- ban Pétery Jenő utolsó katonai szolgálatával kapcsolatos fényképek közlése következik.

„Bewaggonírozás 1940”

143 Bevagonírozás Budapesten

Középen Ullein Károly (1887–?) ezredes, a hadtest híradó főnöke, balról a második Pétery Jenő

144 Balról a második Decleva Zoltán tábornok, hadtestparancsnok

Pétery Jenő tartalékos főhadnagy a hadtest törzsben

145 Decleva Zoltán (1887–1950) 1940. március 1-jétől volt a budapesti I. hadtest parancsnoka

Teniszparti a helyi társasági hölgyekkel

146 „A hadtest tisztikara 1940”

Ullein Ferenc ezredes sportfoglalkozáson

147 1941 márciusában még együtt vett részt Pétery Jenő és felesége, Juhász Katalin a Tenisz című lap teadélutánján a Hungária Szálló zöld termében. A megjelent korábbi és aktuális bajnokokat Anita Best énekszámai és Tabá- nyi Mihály tangóharmonika-játéka szórakoztatta. „Az egybegyűlt vendég­ sereg ezután táncra perdült és a késő esti órákig mulatott” – írta az esemény- ről beszámoló Képes Sport. Jenő és Katalin nem sokáig vigadozott önfeledten, nem tudjuk miért, de megromlott a házasságuk, és elváltak. Vélhetően Juhász Katalinnak elege lett a sportvezetői megbízatásai miatt állandóan távol levő férjéből, megismer- kedett báró Jeszenszky József földbirtokossal, akivel válása után 1944-ben összeházasodott. De ez már egy másik történet…

Források

Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásá- hoz. 1938–1945. Összeáll. Csima János. Budapest, Honvédelmi Minisztérium Központi Irattár, 1961. 35–44. Képes Sport, 1941. március 11. 8. Nemzeti Sport, 1938. szeptember 18. 7. Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés, 1938–1945. Lexikon és adattár. Má- sodik, javított kiadás. Budapest, Ister, 2003. 77.

148 Pétery János, az embermentő

Pétery János közel tízévi magány után 1936 augusztusában újra megnősült. Feleségül vette az ismert építész, Hendrich Antal (1878–1960) Edmée nevű lányát. Hendrich Antal műépítész a tervezési tevékenységen túl tanított a Fővárosi Iparrajziskolában is. Az általa tervezett épületek közül érdemes megemlíteni a pasaréti Star Filmgyárat, az ivánci templomot, a balatonal- mádi Yacht Klubházat, rózsadombi villákat és budapesti bérházakat. Pétery János és Hendrich Edmée házasságából két gyermek született: János 1937- ben, András pedig 1939-ben. Pétery János 1940-ben részben felesége hozományából, apósa segítsé- gével, részben a saját megtakarított pénzéből építette fel a Tulipán utca 15. számú villát. Az épületben hat lakás volt, amelyek közül a legnagyobban a Pétery család lakott, a többi ingatlant pedig bérbe adták. Talán furcsának tű- nik, hogy egy lakóháznak ilyen nagy jelentőséget tulajdonítunk. Persze nem- csak az ingatlan lesz a további történések szempontjából érdekes számunkra, hanem annak lakói is. Ugyanis itt lakott a második világháború alatt – 1940- től – Friedrich Born (1903–1963) svájci üzletember, aki 1936-tól a budapesti Svájci Kereskedelmi Kirendeltség vezetője, majd a Nemzetközi Vöröskereszt svájci delegátusa volt 1944 májusa és 1945 januárja között. Friedrich Born szervezőképességének és bátorságának köszönhetően ju- tott anyagi támogatáshoz a vészkorszak idején a Sztehlo Gábor (1909–1974) evangélikus lelkész vezette gyermekmentő hálózat. A magyar népfőiskolai hálózat megalapítója 1944 tavaszán az evangélikus egyháztól azt a megbíza- tást kapta, hogy a református egyházzal közösen, a Jó Pásztor Egyesületen keresztül, szervezzen a rászorulóknak mentőakciókat. A svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával gyermekotthonokat hozott létre villákban, családi házakban, s ezzel mintegy 2000 ember életét mentették meg. A szervezet munkájában Pétery János is részt vett „mint a Nemzetközi Vöröskereszt Bu-

149 dai Gyermekakciójának helyettes vezetője”. S talán az sem véletlen, hogy az úgynevezett „B” szekcióban tevékenykedett, ami elsősorban a faji törvé- nyek miatt zsidónak minősülő, keresztény gyerekek védelmével foglalkozott. (A törvény szerint „nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresz- tény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt”.) Pétery János ugyanakkor ismertségét és társadalmi kapcsolatait felhasz- nálva más módon is menedéket keresett a rászorulóknak. 1944. december 19-én például az alábbi levelet intézte dr. Istváncsics Józsefhez, a Pajor Szanatórium (később Vas utcai Kórház) főorvosához: „Kedves Főorvos Úr! Tegnapi beszélgetésünkre való hivatkozással kérem e sorok átadóját, aki egy bevonult alkalmazottam felesége [… ] 3 hónapos csecsemőjével a vezetése alatt álló intézetbe felvenni szíveskedjék.” Embermentő tevékenységét Barrey Emilné, a Nemzetközi Vöröskereszt „B” Gyermekakciójának volt irodavezetője 1945. május 7-i levelében így iga- zolta: „A nyilas rémuralom alatt […] a Gyermekakció irodájához forduló üldözött anyák és gyermekek százainak nyújtott segítséget, s az Ön részéről minden társadalmi osztályhoz és minden felekezethez tartozó segélyre szo- rultakkal szemben mindig a legmesszebbmenő jóindulatot és segíteni aka- rást tapasztaltam, még olyan esetekben is, amikor Önre nézve életveszéllyel járt.” De nemcsak menedéket keresett és nyújtott a rászorulóknak, hanem be- folyását felhasználva menleveleket is szerzett a zsidótörvények által sújtott személyeknek. Gelléri Géza ezt 1944. szeptember 22-én kelt levelében kö- szönte meg Pétery Jánosnak. „Mélyen Tisztelt Doktor Úr! Ön kérésemre volt szíves magam és csa- ládom portugál védettsége ügyében a legnehezebb időkben ajánló sorokat írni dr. Gulden Gyula őméltóságához, Portugália budapesti konsuljához. Nyilvánvaló, hogy fenti ajánló sorok eredményeképpen egyelőre kislányom, Gelléri Zsuzsika angol-francia nyelvmesternő, portugál védőlevelet kapott. Engedje meg mélyen tisztelt Doktor úr, hogy jelen soraimmal a leghálá- sabb köszönetemet és nagyrabecsülésemet fejezzem ki Önnek, azért az em- berbaráti, becsületes és készséges segítségért − tolmácsoljam magam és csalá- dom nevében, egy soha el nem múló jó érzést − amivel felkérésemre azonnal

150 rendelkezésemre állott. Büszke vagyok Önre mint emberre és büszke vagyok Önre mint kollégára.” Gulden Gyula (1898–1979) a Herendi Porcelángyár Rt. vezérigazgatója volt 1926–1944 között. A második világháború alatt Portugália tiszteletbeli konzuljaként tevékenykedett, 1944 decemberében elhagyta Magyarországot. Gelléri Géza pár nappal később újabb levelében tájékoztatta Pétery Jánost a családját érintő fejleményekről: „Mint legutóbb Önhöz intézett soraiban jeleztem, kisleányom megkapta a portugál védőlevelet, míg magam és feleségem kérvénye erősen kétséges- nek jeleztetett […] úgy érzem, hogy helyesen cselekszem, ha ismételten az Ön jóindulatához és előzékenységéhez fordulok mélyen tisztelt Doktor úr, és arra kérem, ha nem okozok vele különös kényelmetlenséget, legyen kegyes Őméltóságát délután telefonon felhívni, és […] ügyemet ismételten jóakara- tú figyelmébe ajánlani, érzem, hogy ez nagyot lendítene dolgomon, – maga a védőlevél elnyerése pedig jelen és az elkövetkező időkben életbe való fon- tosságú részemre. Nagyon-nagyon kérem Önt Doktor úr, ne vegye rossz néven zaklatáso- mat, a szorongattatások óráiban kihez forduljak, ha nem a becsületes em- berhez?” Pétery János becsületessége a fentieken túl a rábízott értékek megőrzésé- ben is megmutatkozott, ahogy ezt Barta Sándornak 1947 áprilisában kelte- zett következő sorai is bizonyítják: „Mikor 1944 évben, a zsidótörvények, illetve rendelkezések miatt el- hagyni voltam kénytelen ottani lakásomat, Ön megőrzésre átvett tőlem ék- szereket és különféle ingóságokat. Az átadott ékszereknek és ingóságoknak egy részét Ön még 1944. évben kérésemre visszaadta, a többit pedig a felszabadulás után hiánytalanul vis�- szakaptam. Mint Ön, mint pedig Felesége Őnagysága az üldöztetések ideje alatt igyekeztek segítségünkre lenni, amit Feleségemmel együtt ezúttal is hálásan köszönök.” Az embermentők áldozatos munkájában részt vevők – így Pétery János is – állandóan az életüket kockáztatták, mivel a Jó Pásztor Egyesület munká-

151 ját a Gestapo folyamatosan figyeltette, amint erről a V-10 fedőszámú Ges­ tapo-ügynök jelentése is tanúskodik: „A »Jó Pásztor« protestáns misszióegyesület rendkívül sokat tesz a zsidók lelki és szellemi védelméért. Minden reggel 8 és 9 óra között úgynevezett ájtatosságokat tartanak, amin csak az egyesület legszűkebb köréhez tartozó munkatársak és természetesen zsidók vehetnek részt. A legtöbb ezen részt vevő zsidó, akit a B-egyén [ügynök] a bibliaórákról még mint sárgacsillag viselőket ismert, már nem hord csillagot […] Ez az egyesület a zsidóknak nemcsak a szellemi, hanem a világi érdekeit is figyelembe veszi. A jelenlegi helyzetben minden tőlük telhetőt megtesz- nek, hogy amennyi zsidót csak lehet a sárgacsillag viselése alól mentesítse- nek. Vannak saját embereik a Belügyminisztériumban, akik segítenek nekik. Továbbá mindent megtesznek azért, hogy az »eltűnt« személyek, tehát a foglyul ejtett zsidók tartózkodási helyét kiderítsék.” A front Budapest felé közeledtével Pétery János gyermekeit biztonságba helyezte. Fiai Quandt Richárd családjával együtt a Budavári Sziklapincében vészelték át az ostromot. Quandt Richárd a Nemzeti Bank vezérigazgatója, s egyben a kisebbik Pétery fiú, András keresztapja volt. Pétery János azonban továbbra is a Tulipán utcai villában maradt, aho- va Friedrich Born 1944 karácsonyán a fővárosban dúló heves harcok miatt a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága svájci delegátusi székhelyét áttette. Born így írta le 1945 júniusában keltezett jelentésében az ezután történteket: „Tevékenységemet két munkatársammal együtt a lakásomba helyeztem át, amelynek jó légoltalmi pincéje volt. December 28-án, csütörtökön akna robbant a lépcsőháznak annál a fa- lánál, amely előtt éppen álltam. Az eseményt azért említem, mert akkortájt Svájcban elterjedt, hogy súlyosan megsebesültem. A telefon alig vagy nem működött, s egyre nehezebb lett bárkivel kapcsolatot tartani. Szombaton délelőtt 11 óra körül, mint derült égből a villámcsapás, ször- nyűséges össztűz vette kezdetét. Néhány – valószínűleg igen nagy – ugrással menedéket kerestem a pincében. A vészkijáratot akna rombolta szét. Min- den, a házat vagy a kertet ért becsapódás ezen a nyíláson por- és kőfelhőt zúdított a pincébe. A becsapódások állandó remegést és reszketést okoztak.

152 A pincében tartózkodó tizenhat ember az egyik sarokban, szorongva bújt össze. A tűzzuhatag majdnem egy teljes óráig tartott. A ház vigasztalan képet tárt elénk: mindegyik lakást találat érte. Lakásomból a mélybe szakadt egy szoba, a lépcsőház és a lakás bejárata súlyos károkat szenvedett. A szomszéd házak, s egyáltalán az egész negyed szörnyű látványt nyújtott. A kiköltözésről kellett döntenem, mert innen lehetetlen volt kapcsolatot tartani és feladatokat teljesíteni. Elhatároztam, hogy előkészített szállásom- ba, a várbeli Sziklakórházba költözöm be. Ott a minisztériumok, a német és magyar főparancsnokság közelében leszek. Hátizsákkal és kézibőrönddel indultam a Vár-negyedbe. Az úton a szörnyű pusztítás újabb és újabb képei- vel találkoztam. Mindez fájdalmas gondolatokat ébresztett bennem feladott otthonom iránt, melyben minden kedves és drága volt nekem.” Pétery János és felesége azonban az ostrom végéig a romos villában tar- tózkodott, és segítette a bujkálni kényszerülőket. Erről König Miksa, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank főtisztviselője állított ki 1945 augusztusában nyilatkozatot. „1944 október közepétől Buda felszabadulásáig a Nemzetközi Vörös­ kereszt II. [kerület] Tulipán utca 15. sz. székházában tartózkodtam […] ezen idő alatt dr. Pétery János úr háztulajdonos részéről minden tekintetben a legnagyobb előzékenységet és jóindulatot tapasztaltam. Az akkori súlyos időkben mindent elkövetett, hogy személyem teljes biztonságban legyen, és vállalta a kockázatot, amit magatartása esetleg számára jelenthetett volna.” A Pétery család tagjai azon szerencsések közé tartoztak, akik túlélték Bu- dapest ostromát, s bár a romos villába visszaköltözni nem tudtak, a család azonban ismét együtt lehetett. Azt gondolhatnánk, hogy a béke beköszönté- vel, ahogy Magyarország esetében, úgy a Pétery család életében is új korszak kezdődött. Valóban, csakhogy a következő évtized még sok megpróbáltatást tartogatott számukra.

153 Források

1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. XXXI. törvénycikk kiegé- szítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatos fajvédelmi rendelkezé- sekről. (https://net.jogtar.hu – 2018. április 5.) ÁBTL 2.5.6. 05733/1951. Pétery János kitelepítési iratai ÁBTL 3.2.4. K-1701/1 „Georgette” ügye, ebben a V-10-es fedőszámú ügynök 1944. szeptember 22-én Kurt Graupner SS-Sturmscharführernek adott jelentése. Friedrich Born magyarországi delegátus jelentése a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsá- gának Genfbe, 1945 június. Bev. Szita Szabolcs. Budapest, Magyar Vöröskereszt, 2009. Ivánc, plébániatemplom. Összeáll. Gyürki László. Budapest, Tájak–Korok–Múzeu- mok Egyesület, 1989. Magyar feltámadás lexikona. A magyar legújabb kor története. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, Európa Nyomda, 1930. 668. Sz. Kovács Éva: Egy embermentő kálváriája. In memoriam dr. Pétery János (1892– 1975) Betekintő, 2014/3. (http://www.betekinto.hu/2014_3_sz_kovacs. – 2018. május 4.)

154 A Nemzetközi Vöröskereszt igazolása 1946-ból

155 Sztehlo Gábor igazolása több száz üldözött megmentéséről

156 A Nemzetközi Vöröskereszt „B” (gyermekmentő) irodavezetőjének igazolása

157

Jeszenszky József és Juhász Katalin internálása

Pétery Jenő sportvezetőként sikeresebb volt, mint a házasságait tekintve, hi- szen ugyanúgy, ahogy első felesége, Kállay Angéla, úgy a második, Juhász Katalin is elhagyta őt. Ráadásul Katalin is egy földbirtokost, az 510 holddal rendelkező alsóhídvégi báró Jeszenszky József Ferencet választotta, akivel 1944. április 24-én a Tolna megyei Kajdacson házasságot kötöttek. A nagyjeszeni Jeszenszky család egyik őse még a XIX. század elején fe- leségül vette egy hadiszállító dúsgazdag örökösét, így jutott a család a Ten- gelic környéki birtokok tulajdonába. Jeszenszky József 1888-ban született Pozsonyban, közvetlen rokonságát a mellékelt családfa illusztrálja:

Báró Jeszenszky József közvetlen rokonsága báró Jeszenszky József (1829–1905) Huszár Matild (1832–1871)

báró báró Jezenszky István Jeszenszky Sándor báró (1854–1916) (1857–1936) Jeszenszky Mária gróf Schaffgotsch gróf Zichy Ilma (1862–1926) Eugénia (1860–1950) (1862–1914)

báró báró Jeszenszky Jeszenszky Matild báró báró Alexandrina (1885–1969) Jeszenszky József Jeszenszky László (1888–1974) Inkey László (1888–1956) (1887–1915) Barcza György (1861–1952) (1888–1961)

159 A családnak ebből az ágából többen jelentős szerepet játszottak a ma- gyar történelemben: nagybátyja, báró Jeszenszky Sándor az 1880-as években a Főrendiház, az 1930-as években a Felsőház tagja volt. Alexandrina nevű unokatestvérének férje Barcza György diplomata, Magyarország londoni nagykövete volt 1938–1941 között. Jeszenszky József az alsóhídvégi családi kastélyban nőtt fel. A kastély festői környezetben helyezkedik el, egy parkban áll. A téglalap alaprajzú, földszintes épület jelenleg nagyon elhanyagolt állapotban van. A nyugati oldalon, a bejárati rizalit feletti homlokfalon az 1887-es évszám olvasha- tó. A műemléki leírás szerint feltehetően egy „szimmetrikus, kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, klasszicista épület átalakításával és bővítésével, a homlokzatok egységesítésével jött létre”. József iskolai végzettsége szerint okleveles gazda volt, 1912-ben a föld- művelésügyi miniszter a m. kir. ménesbirtokok és a gödöllői m. kir. korona- uradalom gazdasági tisztviselőinek létszámába nevezte ki díjtalan gazdasági gyakornoknak. Az itt szerzett gyakorlati ismeretek és tapasztalatok birtoká- ban azután az ifjú báró a családi birtok igazgatásában vett részt. Még 1911-ben tartalékos tiszti rendfokozatot szerzett, és egyévi ön- kéntesi szolgálatot követően hadnagy lett a császári és királyi 6. dragonyos ezred állományában. A Nagy Háborúban már huszár főhadnagyi rendfoko- zattal először anyaalakulata, majd a Vilmos porosz királyi és német császári trónörökös nevét viselő császári és királyi jász-kun 13. huszárezred állomá- nyában harcolt. 1915 májusában érkezett meg az orosz hadszíntéren, Sny- atyn (ma Sniatyn, Ukrajna) környékén elhelyezkedő huszár alakulatához. Itt szolgált unokatestvére, báró Jeszenszky László huszár főhadnagy is, aki 1915. november 4-én Rudka mellett egy előretörő orosz osztagot állított meg tár- saival, de a harcokban a „főhadnagy és néhány huszárja hősi halált haltak”. Fél év múlva, 1916. június 16-án éjszaka Chorownál (ma Khoriv, Ukrajna) az oroszok bekerítették az ezred 4. századát. A magyaroknak sikerült kitörni, de Jeszenszky József súlyosan megsebesült, így nem vett részt a további ütkö- zetekben. Ferenc József császár és magyar király 1915 júniusában „a legfelső dicsérő elismerés”-ben (Signum Laudis) részesítette, majd egy év múlva a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát a hadiékítménnyel kitüntetést adomá- nyozta a „súlyosan sebesült tart. [tartalékos] főhadnagynak”.

160 A háborús összeomlás és a tanácskormány bukása után visszavonult az alsóhídvégi birtokra, és gazdálkodni kezdett. A Köztelek című lapban meg- jelent különböző hirdetések tanúsága szerint a korszak átlagát meghaladóan gépesített gazdaságot vezetett, már az 1920-as években rendelkeztek csép- lőgéppel, gőzlokomobillal működtetett ekével, jól felszerelt kovácsműhellyel. Természetesen tagja volt a Nemzeti Casinónak (1917-től), és nagyapja pél- dáját követve, aki híres vadász és ismert vadászati szakíró volt, ő is hódolt a vadászat szenvedélyének. Emellett közismerten jó úrlovas volt. Budapesten a Várkert rakpart 17. szám alatt is tartott fenn lakást, de állandó tartózkodási helye az alsóhídvégi kastély volt. Háborús sérülése miatt gyakran gyógykezeltette magát, 1930 áprilisá- ban Franciaországba utazott e célból. Távolléte alatt kellemetlen ügybe ke- veredett, az eset viszont jól mutatja a naivitás határát súroló becsületességét. Csekket állított ki hatezer pengőről egy gabonakereskedő javára, aki azon- ban az összeg jelentős részével eltűnt, így a megkárosított birtokos kénytelen volt bűnvádi feljelentést tenni. Jeszenszky József részt vállalt a megyei köz- életből, tagja volt Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának, sőt koráb- ban a közeli Kölesden egy időben a bírói posztot is betöltötte. Már 1937-ben felmerült a neve a Felsőház arisztokrata póttag jelöltjei között, 1942 decemberében pedig a Dunántúl című lap hírül adta, hogy „báró Jeszenszky Józsefet a Felsőház igazolt tagjai közé felvették”. 1943 feb- ruárjától azonban már nem volt tagja a kétkamarás parlament Felsőházának, de Horthy Miklós kormányzó – közelebbről nem ismert indokok alapján, vélhetően kárpótlásképpen – a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetésben része- sítette. A közélettől visszavonulva, 52 esztendős korában vette feleségül a nála közel negyedszázaddal fiatalabb Juhász Katalint. Gyermekük már nem szü- letett, de a feleség előző házasságából származó Tamás Jenő nevű gyermeket közösen nevelték az alsóhídvégi kastélyban. A továbbiakban néhány báró Jeszenszky Józseffel és feleségével kapcsolatos fénykép következik az albu- mokból.

161 Jeszenszky József és Juhász Katalin Siófokon, 1942

Az alsóhídvégi kastély szalonja

162 A kastély ura kedvenc kutyájával

Az alsóhídvégi Jeszenszky-kastély oldalbejárata, előtte terasszal

163 Az erősen leromlott állagú kastély napjainkban

Juhász Katalin csak rövid időre találta meg a boldogságot otthon ülő, sze- retnivaló, kedves férje mellett, mert az 1945-öt követő politikai változások hamar véget vetettek az idillnek. Jeszenszky Józsefnek 1945-öt megelőzően 510 kataszteri hold volt bir- tokában. Ebből a földreform során 208 holdat osztottak szét mintegy 30 személy között, így átlagosan 7 hold jutott minden igénylő családnak. Nyol- vannyolc holdnyi erdőt államosítottak. A megmaradt birtokon, réten és ná- dason, illetve bérelt községi földeken, összesen 285 holdon tovább folytatta a gazdálkodást. 1945 őszén ugyanis a báró alkut ajánlott a földhöz juttatott egykori cse- lédeknek: mivel nem áll rendelkezésükre kellő gazdasági felszerelés, a földet bérbe veszi tőlük. Így mintegy 80 hold szántó került bérletébe. Többen az új gazdák közül is alkalmazásban maradtak. Sajátos munkaközösséget hoztak létre; az egykori földbirtokos a juttatott föld traktorral történő megművelését, szántását, a vetőmag biztosítását, a vetést és beszolgáltatási kötelezettségü- ket magára vállalta, míg a további gazdasági munkálatokat közösen viselték. „Ez a munkaközösség kizárólag gazdasági alkalmazottaival áll fönn. Miután

164 állandó évi alkalmazásban vannak, így biztosítottnak látják megélhetésüket. Ezen fenti megállapodás a földhözjuttatottak saját kérésére történt” – fogal- mazott egy 1946 áprilisában keletkezett jelentés az ügyletről. Az új rend azonban nem nézte jó szemmel a megváltozott körülmények- hez alkalmazkodni igyekvő, az 1947. évi IV. törvénnyel bárói rangjától és nemesi előnevétől is megfosztott Jeszenszky Józsefet és feleségét. 1947-ben rendőrhatósági őrizetbe vették, vagyis internálták őket. Mindkettőjük ellen demokráciaellenes kijelentés miatt indult eljárás, bár külön-külön esemény miatt. Jeszenszky József még 1946. január 21-én a saját tulajdonában lévő ko- vácsműhelyben felelősségre vonta egyik alkalmazottját, Haág István kovács- mestert, amiért január 19-én engedély nélkül távol maradt a munkából, illet- ve a tőle korábban kért elszámolást sem készítette el. A két személy között heves szóváltás keletkezett, a szemtanúk szerint Haág a vita hevében egy nagy kalapáccsal hadonászott, majd közölte, hogy „ő ezért az éhbérért ak- kor dolgozik, ha neki tetszik”, mire Jeszenszky azonnali hatállyal felmondott neki. A munkaadó a műhelyt lezáratta, az ott lévő ingóságokról pedig leltárt készíttetett, majd a műhelyben történtek miatt „bűnvádi feljelentést tett a szekszárdi törvényszéknél súlyos testi fenyítés címén”. Jeszenszky feljelentése ellenére az eljárás nem Haág István, hanem őelle- ne indult, feltételezhetően Szűcs György alsóhídvég-pusztai földműves ta- núvallomása alapján, aki később a következőkről nyilatkozott: „Az 1946. évi február hó másodikán felvett jegyzőkönyvet nem saját kérésemre mondot- tam be, hanem Nyúl József, a kommunista párt titkára szólított fel, és kért meg, mert nekem semmi panaszom br. [báró] Jeszenszki [sic!] József ellen nincs.” Az eljárás során beidézett tanúk hiába bizonygatták, hogy Jeszenszky József nem élt vissza munkaadói helyzetével, s nem nevezte Haág Istvánt „föld alatt bujkáló piszkos kommunistának”, és nem vádolta meg lopással. A lefolytatott nyomozás ennek ellenére a következőket állapította meg: „Nevezett politikai magatartása mint párton kívüli és mint volt földbirtokos nem megbízható. A nyomozás során megállapítottam, hogy a múlt rend- szernek a híve. A földreformmal kapcsolatos rendeleteket kritizálja, és abba belenyugodni nem tud. Politikai tevékenységére vonatkozólag megállapíta- ni semmit nem tudtam.” A Kommunista Párt irányítása alatt álló politikai

165 rendőrség által beindított gépezetet azonban már nem lehetett megállítani (nem is volt erre szándék), így aztán 1947. január 29-én demokráciaellenes kijelentés miatt báró Jeszenszky Józsefet rendőrhatósági őrizet alá helyezték, vagyis internálták. Az internálás az igazgatásrendészeti kényszerintézkedések egyik fajtája volt. Ez az intézkedés az érintett személlyel szemben bírói ítélet nélkül csu- pán véghatározattal rendelt el fogva tartást. Az internálásnak egyértelműen bűntető jellege volt, mivel az egyént szabadságában (szabad mozgásában) és állampolgári jogaiban korlátozta. Jeszenszky József internálása előtt, alig két héttel korábban már felesége, Juhász Katalin is rendőrhatósági őrizetben volt, szintén „demokráciaellenes” kijelentés miatt. Az ő internálása ma már ártalmatlannak tűnő megjegyzé- sek miatt történt. 1947. január 11-én hazafelé tartva a vonaton Varró Gábor vajtai lakossal beszélgetett. A szintén a vonaton utazó Harta Imre rendőr százados fültanúja volt a beszélgetésnek, majd az ott elhangzottak alapján élve „rendőri kötelességével” feljelentést tett Jeszenszky Józsefné ellen. Varró Gábor ugyanis arról mesélt, hogy moziban volt, a film nem tetszett neki, csak a híradó, amiben Tildy Zoltán köztársasági elnök az újév alakalmából fogadta a külföldi diplomaták köszöntését. Ezután megkérdezte Jeszenszky- nét, hogy ismeri-e Tildyt. Mire a válasz a feljelentő szerint a következő volt: „Hála Isten én nem ismerem, ilyen tróger alakokkal nem szoktam ismeret- séget kötni.” Majd Harta szerint tovább szidalmazta a fennálló rendszert, a kormányt, a minisztereket és Gerő Ernőt. Dicsérte a háború előtti régi viszonyokat, miszerint „akkor sokkal jobb világ volt, és mielőtt a földeket kiosztották volna, a parasztok is sokkal jobban meg tudtak élni, mert jelenleg nincsen meg a földműveléshez szükséges eszköz”. Jeszenszkynét az üggyel kapcsolatban január 15-én már mint őrizetest hallgatták ki, aki az ellene felhozottakat természetesen tagadta, sőt Varró Gábor sem erősítette meg a vádat teljes egészében. Január 16-án azonban megszületett a javaslat internálására a következő indoklással: „1947. I. 16-án mint őrizetes a fenti kijelentéseit megismételte Gombkötő Sándor r. hdgy. [rendőr hadnagy] előtt is. Továbbá felmagasztalta Horthyt és a szökésben lévő Dálnoki Veress Lajos [az úgynevezett »köztár- saság ellenes összeesküvés« vezetője] iránt való szimpátiáját mutatta ki.

166 Bűnösségét bizonyítja az a körülmény, hogy Harta Imre r. [rendőr] szá- zadost több ízben megpróbálta lebeszélni arról, hogy őt feljelentse. Ezen körülmények figyelembe vétele azt igazolja, hogy nevezett erősen feudális és reakciós érzelmű, kinek szabadlábon való hagyása a demokratikus államrend megóvása szempontjából káros.” Horthy Miklós kormányzónak az a bizonyos felmagasztalása pedig úgy történt, hogy Jeszenszkyné még kihallgatása során kijelentette: „Hor- thynak impozánsabb a megjelenése, mint Tildyé.” A másnap megszületett véghatározatban súlyosbító körülményként megemlítették a fentieken túl azt is, hogy a „nevezett feudális érzelmeivel egy teljesen vagyontalan mun- kásembert igyekezett meggyőzni a mai rendszerrel szemben a múlt rendszer előnyeiről”. Így aztán 1947. január 17-én a Magyar Államrendőrség Tolna Vár- megyei Felügyeleti Körzetének szemlélője, Heisler Imre rendőr ezredes a „fenti üggyel kapcsolatos nyomozás lefolytatása után a demokratikus Ma- gyarország állami és társadalmi rendjének megőrzése céljából nevezettnek a rendőrhatósági őrizetbe vételét (internálását) mint preventív intézkedést szükségesnek” tartotta és elrendelte, egyszersmind a véghatározat azonnali végrehajtásáról döntött. A házastársak mindketten a dél-budai központi internálótáborba ke- rültek, ahonnan a férj már 1947. március 21-én szabadult, mégpedig a kö- vetkező indokok alapján: „A nyomozati iratokból nem látom megnyugta- tó módon bizonyítottnak, hogy nevezettnek a földbirtokreformot illetőleg tett kijelentései – amelyeket egyébként tagad – alkalmasak lettek volna arra, hogy bizonytalanságot keltsenek az államrenddel szemben. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy a földhözjuttatottak földjüket a volt tulajdonossal viszonyban léve műveljék, [de] jelen esetben [ez] interná- lás alapjául nem szólhat.” Jeszenszky József feleségét még néhány hónapig fogva tartották. Az as�- szony egy alkalommal egy papírfecnin üzenni próbált a családjának, amit azonban az őrök megtaláltak. Az egymás alá rótt rövid sorokat egybeírva, betűhíven közöljük: „…tromot [citromot] zsírt ne felejts el kül / deni citrommal tartozom kettővel / kérek egy fél méter keskeny gumit / a nadrágomba tönkre ment.

167 / és egy kuvertét [borítékot] / Teri már oly régen nem / írt mi van vele? / kombinébe[n] levél van.” A másik oldalon: „Az üvegbe több kakao fér azért / szeretem üvegbe / Kérek gyufát.”

A kicsempészni szándékozott levélke két oldala

168 Ezért engedetlen magatartása, valamint tiltott levelezés és a csomagkül- dés szabályainak megszegése miatt megfenyítették, ahogy erről az 1947. jú- lius 5-én keletkezett jelentés is beszámolt: „Nevezettet meg kellett fenyíteni, mert nem az első eset, amikor merő- ben szembe helyezkedik a táborrendben foglalt tilalmakkal, szemtelenkedik a kötelességét teljesítő rendőrnőkkel, azokat alacsonyabb rendű emberek- nek minősíti, és internált társai előtt azt hangoztatja. Fenyítése már azért is indokolt, mert mint az állítólag értelmiségi réteghez tartozó tudatosan cselekedett. Kiszabott fenyíték: 15 napi kemény fekvőhellyel súlyosbított 30 napi el- zárás és 2 havi kedvezmény elvonás. Utána: az elkülönítettek szobájába. – Munkára nem mehet. Azonnal foganatosítandó!” Egy újabb, 1947. július 5-én született véghatározat szerint tekintettel gyenge egészségi állapotára internálását megszüntették, de szigorított ren- dőrhatósági felügyelet alá helyezték teljes utazási tilalommal és heti három- szori jelentkezési kötelezettséggel. Szabadulólevelét 1947. július 30-án kapta meg. Rendőrhatósági felügyelete fenntartásának jogosságát többször meg- fellebbezte, de azt csak két évvel később, 1949. október 8-án szüntették meg azzal a rövidke mondattal, hogy: „További ellenőrzése már nem indokolt.” Jeszenszky József és felesége sorsának további alakulásáról a politikai rendőrség fennmaradt iratai alapján alkothatunk képet. A Pétery János ellen indított kémper dokumentumaiból úgy tűnik, hogy 1949 decemberében a házaspárban felmerült, hogy végleg elhagyják az országot. Jeszenszky József felkereste felesége előző férjének fogadott testvérét, és rábízott egy koffert. A ruhaneműket tartalmazó bőröndöt a Pétery-villában lakást bérlő és Ma- gyarországot elhagyni kényszerülő Southby angol kereskedelmi attasé ki is vitte magával új állomáshelyére, Bécsbe. A „disszidálás” ötlete azonban a ter- vezgetés szintjén maradt. 1951-ben Montenuovo Nándor, az egykor 14 ezer holddal rendelkező herceg ellen fegyverrejtegetés címén nyomozást indítottak. A vád szerint megbízása alapján volt intézője elrejtett nyolc golyós és három sörétes va- dászfegyvert, valamint egy forgópisztolyt. (Nem mellesleg részben muzeális fegyverekről volt szó, de ez a tény nem zavarta a vádhatóságot.) Monte-

169 nuovo Nándort kihallgatásakor ismerőseiről faggatták, eközben merült fel Jeszenszky József neve is, akiről a következőket mondta: „Hetenként két-há- rom alkalommal el szoktam menni a Ferenciek terén lévő Kárpátia nevű étterembe, ahol kb. 10–12 főből álló asztaltársaságom van. Ezek a személyek: Jeszenszky József földbirtokos, amikor utoljára beszéltem vele január végén, akkor lábtörlő szőnyegek készítésével foglalkozott.” Jeszenszky József és felesége 1951 májusában Budapestről történő kite- lepítésüket megelőzendő a Balaton környékére menekültek. Az egykori 510 holdas földbirtokos, a „népi demokrácia” időszakában lábtörlő szőnyegek készítéséből és értékesítéséből tengődő Jeszenszky József 1956. január 1-jén hunyt el Balatonvilágoson. Juhász Katalin neve később is többször felbukkan az állambiztonsági iratok között. Az 1960-as években a régi időkből átmen- tett értékei eladásából próbálhatta megélhetését biztosítani, legalábbis erre utal egy 1960-ban keletkezett ügynökjelentés. Egy Máté fedőnevet viselő ügynök, aki mellesleg katolikus pap volt, egy bunda megvételével kapcsolatban a következőket jelentette róla tartótisztjé- nek: „Megkérdeztem, hogy ki is az illető, akié volt a bunda, mert kiment a fejemből. Az asszony mondotta, hogy neki régi jó ismerőse, egy földbirtokos özvegye, özv. [özvegy] Jeszenszky Józsefné.” Máté ezután ravaszul az illető lakcímére terelte a szót: „Már el is felejtettem, hogy most hol lakik. Bodáné [Boda Béla orvos felesége] mondotta, hogy ő tudja, mert állandóan leve- leznek vele, Szentendrén lakik a Hunyadi J. u. 2. sz. [János utca 2. szám] alatt. Nagyon kedves fehérnép.” A jelentésből kiderül még, hogy az ügynök paptársa, Tersztenyák László plébános Balatonbozsokon ismerte meg Juhász Katalint. „Amíg Tersztenyák Hetesen volt, többször meglátogatta Jeszensz- kynét, aki valamelyik Inkey gróf- vagy bárónőnek a rokona, vagy testvére. [ Juhász Katalin sógornője volt Inkey Lászlóné, született Jeszenszky Matild.] Hogy most összejárnak-e, azt nem tudja. Közben megjött Boda doktor, és másra terelődött a szó. Én többre nem is voltam kíváncsi” – fejezte be jelen- tését az ügynök. Ez a bunda – ha ugyanarról a nercbundáról van szó – majd előkerül még a Pétery János ellen lefolytatott kémper történetének ismertetésekor is. Jeszenszkyék 1949 december elején felkeresték Péteryt annak Tulipán utcai villájában, és arra kérték, hogy közvetítsen a bunda értékesítése ügyében.

170 Az értékes ruhadarab eladására ekkor nem került sor, a távozó angol diplo- mata feleségének nem volt szüksége arra. Nagyjeszeni báró Jeszenszky Józsefné, született Juhász Katalinról az ál- lambiztonsági iratok között található utolsó adat 1964. július 20-val datá- lódott, mégpedig egy úgynevezett személyi igazolvány törzslapról készített fotómásolat formájában. A személyi igazolványok kiállításához szükséges nyomtatványok személyesen kitöltött, fényképpel ellátott példányait az ál- lambiztonság előszeretettel használta a célszemélyek azonosításához. Ebből a dokumentumból megtudhatjuk, hogy Juhász Katalin iskolai végzettsége 4 polgári volt, a foglalkozás rovatban a háztartásbeli megnevezés szerepelt. Állandó lakcíme ekkor Kaposvár, Engels utca 3. volt.

Források

ÁBTL 2.5.2. Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) internálási iratok, Központi Internálótábor. ÁBTL 2.5.2. Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) internálási iratok, Jeszensz- ky József. ÁBTL 2.5.4. Rendőrhatósági őrizettel kapcsolatos iratok, Jeszenszky József. ÁBTL 2.5.4. Rendőrhatósági őrizettel kapcsolatos iratok, Jeszenszky Józsefné Ju- hász Katalin. ÁBTL 3.1.9. V-49142 Jeszenszki [sic!] Józsefné. ÁBTL 3.1.9. V-51848 herceg Montenuovo Nándor. ÁBTL 3.1.9. V-95033 dr. Péteri [sic!] János vizsgálati dossziéja. ÁBTL 3.1.2. M-13393 Máté fedőnevű ügynök munkadossziéja, 126–127. Budapesti Hirlap, 1934. december 19. 5.; 1936. április 29. 2. Budapesti Közlöny, 1911. január 5. 4.; 1916. augusztus 9. 2.; 1943. február 7. 2. Dernyei (Szlavnich) György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története, 1859– 1918. Budapest, Madách Nyomda, 1941. 155., 208., 230., 319., 326., 343. Dunántúl, 1942. december 20. 4.

171 Az Est, 1930. április 9. 9. Esti Kurir, 1937. december 10. 14. Kis Ujság, 1928. június 26. 5. Köztelek, 1920/49. 915.; 1928/21. 456. A Nemzeti Casino szabályai és tagjainak névsora. Budapest, 1918. 41. Országgyűlési almanach az 1931–1936. évi Országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest, Magyar Távirati Iroda, 1931. 364. Pesti Hirlap, 1915. május 17. 8–9.; június 21. 10.; 1943. február 19. 6. Színházi Élet, 1923/47. 75. Vadász-Lap, 1892. március 5. 87. Vakvágány. A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években. Szerk. Horváth Gergely Krisztián. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Ku- tatóközpont–Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2018. (Magyar vidék a 20. szá- zadban. 2.) Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben. Szerk. Csikós Gábor– Kiss Réka–Ö. Kovács József. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóköz- pont–Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2017. (Magyar vidék a 20. században 1.) www.macse.hu (2018. május 15.) http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=8771 (2018. május 15.) https://alfahir.hu/2018/10/26/tengelic_jeszenszky_kastely_schell_kastely_ne- meth_gyorgyi_bonafarm_csoport_dalmand_zrt (2018. december 31.) https://net.jogtar.hu (2018. május 15.)

172 A Pétery családok kitelepítése Budapestről

A második világháború végeztével új világ köszöntött a polgári családokra. 1945-öt követően a köztisztviselőknek, de az állami részesedésű vállalatok, a pénzintézetek alkalmazottainak is igazolniuk kellett a háború előtti és alatti politikai magatartásukat. Pétery Jenőt az Országos Földhitel Intézet Igazoló Bizottsága hivatalvesztésre ítélte, mert tagja volt a Magyar Megújulás Párt- jának. Ez egy, a kormánypártból kivált, jobboldali szerveződés volt, amelyet Imrédy Béla (1891–1946) egykori miniszterelnök vezetett. Fellebbezés után az ügy a Budapesti Népbíróság illetékes tanácsa elé került, amely 1946. áp- rilis 11-én „állásában való meghagyás mellett megfedte” Pétery Jenőt. Pétery ezt követően ügyvédként próbált megélni, 1947-ben felvették az Ügyvédi Kamara tagjai közé. Az 1945 nyarán újjáalakult teniszszövetségben már nem jutott szerephez az egykori elnök, hiszen ahogyan az 1970-es években Szőke Pál, A tenisz története című kiadvány szerzője írta „a teniszsport végérvényesen levetkőzte exkluzivitását, és a pályák kapui mindenki előtt megnyíltak”. Az új hatalmi viszonyok között a régi rend embereinek ezek szerint már nem volt helye a szövetség vezetésében. Jellemző, hogy az amúgy adatokban gazdag kiadvány Pétery Jenő nevét csak a bajnokok között említi meg, de hallgat arról, hogy valaha is a teniszszövetség elnöke volt. Pétery János sorsa szintén rosszra fordult. A háború után ugyanis „tekin- tettel a már hosszantartó tőzsdei üzlettelenségre” tőzsdeügynöki tevékeny- ségét megszüntette, viszont 53 évesen koránál fogva nagyon nehezen jutott álláshoz. Így a család megélhetése is veszélyben forgott, ráadásul a házukat is rendbe kellett hozni. Erre kötelezték őket a háztulajdonosokat érintő kora- beli rendeletek, ráadásul saját lakhatásukat is meg kellett oldani. „1945-ben

173 nyolc belövéstől romos villámat betegen, házilag − családom összes tagjai- val −, saját két kezem munkájával tettem újra lakhatóvá” – írta 1952 áprilisá- ban egy hivatalos kérvényében. A villát tehát sikerült saját erejükből újjáépíteni, és a lakásokat ismét ki- adni. Többek között itt bérelt lakást Meinrad Falser (1896–1972) osztrák követségi tanácsos, később politikai ügyvivő, akinek megbízatása az volt, hogy előkészítse a Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatfelvételt. De itt lakott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai katonai missziójának egyik őrnagya, és 1947-től Edward Philip Southby (1904–?) angol diplo- mata feleségével. Southby az angol követség kereskedelmi attaséja volt 1947 és 1950 között, amikor is állítólagos kémkedés vádjával kiutasították Ma- gyarországról. A ház lakója volt a híres tolmács, Lomb Kató (1909–2003) is. A világ első szinkrontolmácsainak egyike volt, akinek személye nem kerülte el az államvédelem éber figyelmét. Egy 1949. április 26-án keltezett jelentés az alábbiakat rögzítette róla: „Lomb Frigyesné szül. [született] Szilárd Ka- talin. Pécsen született 1909-ben. […] Lomb Frigyesné nagy műveltségű nő, aki 6-7 idegen nyelven beszél. Tökéletesen beszél oroszul, görögül, angol, német, olasz stb. nyelveken.” A családfő „több ízben sikertelenül próbálkozott könyvelői álláshoz jut- ni”, és csak 1951 májusában kapott munkát a Nyersbőrgyűjtő és Kereske- delmi Vállalatnál. A család öröme azonban nem sokáig tartott, mivel 1951. június 15-én értesítették őket, hogy mint nemkívánatos elemeknek el kell hagyniuk Budapestet, s számukra kényszerlakhelyet jelölnek ki Mezőbe- rényben. A kitiltás és a kényszerlakhely-kijelölés tulajdonképpen egy igazgatás- rendészeti kényszerintézkedés volt, amelynek története visszanyúlik a má- sodik világháborút megelőző évekig. A proletárdiktatúra Belügyminisztéri- uma alkalmazta a m. kir. Belügyminisztérium vonatkozó korábbi rendeleteit (a 8.130/1939. M.E. számú rendelet, illetve a hozzá kapcsolódó 760/1939. BM számú rendelet), majd megalkotta a 00487/3-1951. számú BM-rende- letet. Ez a rendőrhatóság kizárólagos jogkörébe utalva úgymond megelőző jellegű eljárásként lehetőséget nyújtott arra, hogy egyes személyeket szabad- ságukban (szabad mozgásukban), illetve állampolgári jogaikban korlátozzon. Ráadásul ez a fajta intézkedés lehetőséget adott nyílt rendőri ellenőrzésre is.

174 A budapesti kitelepítések elsődlegesen politikai indíttatású intézkedések voltak, ahogyan arról a budapesti kitelepítésekről szóló zárójelentés fogal- mazott: „A nem kívánatos elemek kitelepítésével az ellenség ereje, befolyá- sa meggyengült, az államhatalom tekintélye a dolgozók között még jobban megerősödött. Az ellenséges bázis egy jelentős részét szétszórtuk.” A budapesti kitelepítések egy másik – nem is annyira látszólagos – célja a fővárost sújtó lakáshiány enyhítése volt. A lakások száma eleve kevésnek bizonyult, a helyzetet tovább rontotta a lakásállomány háborús pusztulása, valamint a vidéki lakosság tömeges beáramlása a fővárosba a munkalehető- ségek és a jobb élet reményében. A beköltözés jelentősen megnövelte Bu- dapest lakosságát, s ezért 1951 áprilisában már rendelettel szabályozták a beköltözést, vagyis engedélyhez kötötték a betelepülést. A lakáshiány mellett az elitváltás is oka volt a kitelepítéseknek, hiszen a hatalomba újonnan érkezők számára lakhatási lehetőséget kellett biztosítani, lehetőleg jó minőségű lakásokban. Jó példa erre egy honvédelmi minisztériu- mi tanácskozáson elhangzott történet. 1952 májusában az értekezleten Far- kas Mihály honvédelmi miniszternek az egyik tisztképző iskola parancsnoka arról panaszkodott, hogy nem tud megfelelő számú lakást biztosítani tisztjei számára. Farkas Mihály brutális nyíltsággal egyszerű megoldást javasolt: az egykori csendőröket, volt horthysta tiszteket, bírókat ki kell telepíteni a vá- rosból, az ingatlanjaikba pedig tiszteket kell beköltöztetni. A zökkenőmen- tes ügyintézés érdekében pedig azt tanácsolta: „Lépjenek érintkezésbe az Államvédelmi Hatósággal ebben az ügyben, az majd segítségükre lesz.” Mint az előzőekben már láttuk, Pétery János is ilyen jó minőségű lakással rendelkezett. Ráadásul úgymond a „múlt emberei” közé tartozott gazdasá- gi és társadalmi státuszánál fogva, mivel pénzügyi szakember, tőzsdealkusz volt, valamint a Herendi Porcelángyár felügyelőbizottságának tagjai között szerepelt 1937 és 1941 között. Sőt, azt is felrótták neki, hogy tulajdonosa volt a Koppány nevű díjnyertes versenylónak, valamint egy Adler Trumpf márkájú autónak. Így aztán nem véletlen, hogy a kitelepítés ellen benyújtott mentesítési kérelmét a hatóságok elutasították. A kitelepítési véghatározat ellen ugyanis panaszt lehetett benyújtani. Ezek elbírálása és a mentesítések megadása ugyanolyan ötletszerű és jog- szerűtlen volt, mint maga a listára kerülés, annak ellenére, hogy különböző

175 szempontok szerint adták ki a mentesítéseket. Következzen néhány példa a fenti állítás bizonyítására! A kitelepítendők listájára került József Attila testvére, József Etus gyer- mekeivel mint panziótulajdonos, aki mentesítési kérelmét a következőkkel indokolta: „…nem voltam 20 szobás panzió tulajdonosa […] Én Makai Ödönné szül. [született] József Etus hazánk proletárköltőjének József At- tilának egyetlen élő édestestvére vagyok, ezen az alapon megosztott Kos- suth-díjban részesültem.” Sejtve, hogy a testvérére történő irodalmi hivatkozás talán nem éri el a kellő hatást, ezért a párt főtitkárára való utalással folytatta sorait: „Rákosi Mátyás elvtárs az illegalitás idejében az én háztartásomban bujkált és fér- jemmel, aki közismert baloldali ember volt így jó ismeretségben volt, s test- vérem[et] József Attilát is jól ismerte. Ez időkben én magam személyesen hordtam a Vörös Segélyt azokhoz, kiknek címezve volt.” De felkerült a listára Keviczky Sándor mérnök, miniszteri tanácsos, aki- nek mentesítését, illetve a fiához való költözését Illyés Gyula író kérte, arra hivatkozva, hogy a nyilas időkben Keviczkyék bújtatták, ezért a mentesítésü- ket egy mondattal meg is oldotta a hatóság: „Házi [Árpád belügyminiszter] elvtárs telefonált. Illyés Gyulát bújtatta.” Ugyancsak kitelepíteni szándékoz- ták Veress László mérnököt. Ő a Veress-féle irányzókészüléket fejlesztette ki, ami „több ezres szériában a HM, az ÁVH, [a] Rendőrség és [a] Szabad- ságharcos Szövetség részére készül, mint fontos kiképzési eszköz” – áll a mentesítés indoklásában. Volt, akit operatív érdekből mentesítettek. Ilyen volt Halassy Nagy József esete, akit az Államvédelmi Hatóság Halász fedőnéven tartott nyilván, mint ügynököt. Amikor hajnali 4 órakor kézbesítették számára a kitelepítési hatá- rozatot, azonnal intézkedett. Fél 8-kor tartótisztjéhez fordult segítségért, és 11 órakor egy rendőr állított be hozzá a mentesítési határozattal a kezében. Éjjel 2 órakor ismét csengettek, a fejleményekről nem értesült rendőrök vol- tak, akik azonban eltávoztak a mentesítési iratot megismerve. Később még szó esik Halász szerepéről a Pétery család történetében… A kitelepítendők közé került Haggenmacher Ottó textilmérnök is, akit tévesen a Haggenmacher–Dreher sörgyár tulajdonosának minősítettek. Az ő tulajdonát képezte a legendás Bérc utca 16. számú ház, ami szintén

176 Makai Ödönné mentesítési kérelme

177 Friedrich Born védnöksége alatt állt, s ahol „a nyilas időkben […] 35 ül- dözött gyermeket és tíz felnőttet, köztük Völgyesi Ferenc ideggyógyászt is bújtatta”. Völgyesi Ferenc (1895–1967) a hipnózis ideggyógyászatban való alkalmazásának legjelentősebb magyar képviselője volt. 1951-ben, a kitele- pítések idején a Haggenmacher család már csak az épület egy alagsori szobá- jában lakott, mert házukat „teljes egészében az Egyiptomi Követség foglalta el”. Sőt, már 1950-ben az ÁVH igénybe vette a ház egy részét „magasabb államérdekre hivatkozva”. Haggenmacher Ottó azonban nem a háború alatt végzett embermentő tevékenysége miatt menekült meg a kitelepítéstől, ha- nem mert Házi Árpád (1908–1970) belügyminiszter – szintén magasabb államérdekből –, a svájci kereskedelmi kapcsolatokban játszott meghatározó szerepe miatt kérte a mentesítését. Pétery János azonban nem volt ilyen szerencsés, hiába hivatkozott a há- ború alatti embermentő tevékenységére: „A nyilas uralom alatti ellenállási mozgalomban részt vettem, és az üldözötteken egyénenként is, de az üldö- zöttek védelmére alakult nyílt és földalatti egyesülésekhez való csatlakozások révén is, a legmesszebbmenő mértékben segítettem” – írta fellebbezésében, de a mentesítési kérelmét elutasították. Ugyanígy nem helyezték hatályon kívül fogadott testvérének, dr. Pétery Jenőnek az 1951. június 7-ére datált kitiltási és kényszerlakhely-kijelölési véghatározatát. Ez a véghatározat is bizonyítja, hogy a hatóságok a gyors cél elérése érdekében semmilyen körülményt nem vettek figyelembe. Így kerül- hetett a kitiltottak listájára még feleségként Juhász Katalin. „A Véghatározat kiutasítja a velem egy háztartásban élő feleségemet is. Erre nézve előadom, hogy feleségemtől már több mint tíz éve elváltam, és ő azt követőleg újból férjhez is ment. Miután én válásom óta nem kötöttem újból házasságot a Véghatározat idevonatkozó része nyilván tévedésen alapszik” – írta felleb- bezésében Pétery Jenő. Valóban tévedés történt, hiszen Juhász Katalin ekkor már Jeszenszky József felesége volt. Pétery Jenő a kitelepítési határozat elleni panaszában kérte fiának, Ta- másnak a mentesítését is, amit a következőkkel indokolt: „A háztartásomban élő és szintén kiutasított Tamás fiam érdekében felhozom, hogy ő mint a Vasas Sport Klub tagja egyike a legjobb tennis [sic!] játékosainknak, és fiatal kora ellenére a magyar tennis ranglista 11. helyezettje. Jelenleg az előbb em-

178 lített Klub színeiben a tennis csapatbajnokságokban vesz részt. Egyébként a közelmúltban katonának besoroztatott.” Pétery Tamás valóban a magyar teniszsport ifjú reménységei közé tarto- zott. 1948 augusztusában bajnok lett az ifjúságiak között. A fiatal versenyzőt azonban egy év múlva alaposan helyre tette a sportlap: „Igen visszatetsző volt, hogy az ifjúsági döntőben Pétery Tamás többször is ledobta az ütőjét, hangos megjegyzésekkel kísérte rosszul sikerült ütéseit, és a labdaszedő gye- rekkel is sportemberhez méltatlan hangnemben beszélt. Pétery Tamásnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy szorgalmas és becsületes munkával a legjobbak közé kerüljön, de viselkedésén sürgősen változtatnia kell!” Fél év múlva, 1950 májusában már dicsérően írta róla egy II. osztályú verseny kapcsán a sportlap: „Remekül szerepel a 18 éves Péteri Tamás is.” Majd amikor a fiatal tehetség sorra nyerte mérkőzéseit a Budapest-bajnok- ságon, a lap tudósítója így fogalmazott játékáról: „Péteri [sic!] jó alakú, kitű- nő technikájú versenyző, akinek nagy a hajlama a korszerű játékhoz. Jobbról és balról tisztán vezetett ütései vannak, s minden lehetőséget kihasznál, hogy hálózhasson.” Az év végén összeállított erőlistán a 11. helyen szerepelt, amit később a tizenkettedikre módosítottak. A Népsport szerint az ő „erőteljes fejlődése már csak azért is örvendetes, mert még nem töltötte be huszadik életévét”. Pétery Tamás – itt nem részletezendő – zűrzavaros ügyei azonban véget vetettek ígéretes sportpályafutásának.

179 Pétery Tamás (balról a második) és társai egy mérkőzés szünetében

180 Apjának a családtagok kitelepítés alóli mentesítését célzó kérelmét el- fogadták, ugyanis a véghatározat Juhász Katalinra és Pétery Tamásra vo- natkozó részét hatályon kívül helyezték 1951. június 8-án. Pétery Jenőnek azonban el kellett hagynia Budapestet, és Zagyvarékasra kellett költöznie. Az iratok szerint többször adott be kérvényt, hogy rokonaihoz költözhes- sen Balatonfőkajárra, amit a következőkkel indokolva mindig elutasítottak: „Értesítem, hogy kérelmét (panaszát) elbíráltam és azt nem találtam teljesít- hetőnek. Cziráki.” A kitelepítésekkel foglalkozó történészek számára mindmáig rejtve maradt a fenti kérelmet elutasító Cziráki Ferenc életútja. A Pétery család történetét feldolgozó könyvhöz szolgáló adatgyűjtés során előkerült a Had- történelmi Levéltárból a rendőr százados tartalékos honvédtiszti adatlapja. Eszerint Cziráki 1921-ben született Orosházán. A négy polgári elvégzé- se után kereskedelmi iskolát végzett Békéscsabán, majd 1942-ben katonai szolgálatra vonult be. Egy híradó alakulatnál tartalékos tiszti kiképzésen vett részt, így szerzett zászlósi rendfokozatot. 1944 nyarán szovjet hadifogságba esett, majd egy antifasiszta iskola elvégzését követően Szlovákiában és Len- gyelország déli részén egy partizánalakulat rádiósa lett. Hazatérését köve- tően a Magyar Kommunista Párt tagjaként került a rendőrség kötelékébe. 1946 novemberétől a mindszenti járási kapitányságon szolgált, majd Mezőkovácsháza, illetve Székesfehérvár következett. 1949 augusztusában lett a Belügyminisztérium IV/5. ügyosztályának beosztottja rendőr százado- si rendfokozattal. Érdekes, hogy 1952-őt követően neve eltűnik az államvé- delmi, beleértve a kitelepítési iratokból. Elképzelhető, hogy tartalékos hon- védtiszti rendfokozatának elvesztése okozta a karrier megszakadását. Cziráki a karpaszományos, majd a hadapródiskola elvégzését követően 1944. május 1-jével szerezte meg karpaszományos őrmesteri rendfokozatát. Társaival együtt 1944. október 1-jével léptették elő tartalékos zászlóssá, de a tényt már a Szálasi-érában tette közzé a Honvédségi Közlöny. Ezért rendfokozatát 1951-ben érvénytelenítették, Cziráki Ferencet törölték a tartalékos tisztek sorából, és lezárták tiszti személyügyi okmánygyűjtőjét.

181 Cziráki Ferenc rendőr százados

Petrák Károly (1919–?) rendőr százados életútját szintén a tartalékos honvédtiszti iratai alapján lehetett rekonstruálni. Édesapja kőművesmester volt, aki 14 gyermeket nevelt fel. Károly fia a polgári iskola elvégzése után az üvegtechnikusi szakmát tanulta ki. A második világháborúban egy légvé- delmi figyelő és jelző századnál szolgált gépkocsivezetőként, de 1944 végén megszökött alakulatától. 1945 januárjában Budapesten tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, ahonnan egyenes út vezetett a rendőrséghez. 1972 májusáig szolgált a testületnél, utolsó rendfokozata alezredes volt. Közben 1953-ban elvégzett a Szovjetunióban egy felső tiszti iskolát, de a jogi egye- tem befejezése meghaladta képességeit, helyette egy marxista–leninista esti egyetem abszolválásával felelt meg a beosztásához szükséges iskolázottsági követelményeknek. A kitelepítési véghatározatok aláírója Rudas György (1921–1979) ren- dőr alezredes volt, aki érettségi után vasesztergályos segédlevelet szerzett.

182 Munkaszolgálatosként esett szovjet hadifogságba. Innen 1945 áprilisában szabadult ki, majd egyből a politikai rendőrség állományába került rendőr századosként. Kezdetben Budapesten, majd Győrben szolgált. Egy rö- vid belügyminisztériumi kitérőt követően a szombathelyi főkapitányságon volt helyettes, majd a kerületi főkapitányság vezetője lett. 1950 őszétől a Belügy­minisztérium IV/2. Szervezési és szolgálati osztályának vezetőjeként ő döntött a kitelepítésre kerülők köréről. Időközben jogi diplomát szerzett, 1956-tól bűnügyi területen szolgált. 1977-ben rendőr vezérőrnagyként, fő- csoportfőnök-helyettesként vonult nyugdíjba. Az említett rendőrtisztek több ezer ember sorsáról döntöttek – vélhe- tően lelkiismeret-furdalás nélkül. Rudas hozta meg a határozatokat, Pet- rák és Cziráki foglalkozott a mentesítési kérelmekkel, többnyire elutasítva a fellebbezéseket. Ahogy a kitelepítés végrehajtását elemző zárójelentés is írta: „A kitelepítést végző apparátus általában jól és lelkesedéssel dolgozott. A befejezés után egy részüket dicséretben és pénzjutalomban részesítettük.” Nem mentesítették Pétery János édestestvérét, Balog Gábor pénzügyi tisztviselőt és Borbála nevű lányát sem, hiába ismerték el a hatóságok, hogy esetükben tévedés történt. „Lovasi Balogh [sic!] Gábor VIII. Kisfaludy u. [utca] 28/b sz. [szám] alól kitelepített személy ügyében az alábbiakat álla- pítottam meg: Nevezett valóban nem volt lovasi. Nem volt RT [részvény- társasági] igazgató. PM [pénzügyminisztériumi] számvevőszéki ellenőr volt a felszabadulás előtt” – áll az ügyiratban. A Belügyminisztérium illetékesei tehát rájöttek, hogy nem volt azonos lovasi Balogh Gábor részvénytársasági igazgatóval és üzemtulajdonossal, viszont – ahogy a határozat készítője fo- galmazott – „a tévedésből kitelepített Balogh [sic!] Gábor mentesítését nem javaslom, tekintettel arra, hogy 1944 óta együtt lakik nagybátyjával, Pitzek Ferenc nagyvágóval [húsnagykereskedővel]. Javaslom Baloghék véghatá- rozatának kijavítását, és ha lehet, a helyettük tévedésből itt maradt lovassy [sic!] Balogh István kitelepítését.” Vagyis Balog Gábor és lánya hiába kerül- tek tévedésből a kitelepítettek közé, el kellett hagyniuk a fővárost. A névcse- rét pedig úgy „javította” az államvédelmi bürokrácia, hogy a már korábban elhunyt lovasi Balogh Gábor fiát, Istvánt is száműzte Budapestről. Visszatérve Pétery Jánosék esetére, a családfő is beadott mentesítési ké- relmet, melyben a következőkre hivatkozott: „Mindenekelőtt hangsúlyo-

183 zom, hogy a véghatározat foglalkozás megjelölése téves, soha bankár nem voltam: ellenben banktisztviselő voltam a Lipótvárosi Takarékpénztárnál, majd a Magyar Borkiviteli Egyesületnél [… A] csatolt okiratok tanúsága szerint Magyar Nemzeti Bank alkuszi teendőit láttam el. Ez természetesen nem bankári tevékenység volt.”

Pétery János és családja kitelepítési véghatározata

184 A kérelem elutasítását követően a családjával együtt kénytelen volt a magdolnavárosi (ma Angyalföldi) pályaudvaron megjelenni. Miközben Pé- teryék a vasútállomáson az indulásra várakoztak, a kitelepítendők között az a hír terjedt el, hogy valójában valahova Romániába viszik őket, sőt voltak, akik tudni vélték, hogy a Szovjetunióba. „Hosszú, zötykölődő, egész éjszakán át tartó utazás után Mezőberényben szálltunk ki. […] Hála Istennek, még Magyarországon voltunk” – írta évtizedekkel később visszaemlékezésében Pétery János fia, András. Az, hogy Magyarországon vannak, csak pillanatnyi megnyugvást jelen- tett a korábbi életkörülményeitől és minden vagyonától megfosztott család számára. Egy olyan család házába költöztek, amelynek kuláknak minősített tulajdonosa – Litauszky György – 28 hónapot töltött a kazincbarcikai inter- nálótáborban beszolgáltatás elmulasztása miatt, s akit még az 1960-as évek elején is figyelt az állambiztonság. Egy 1960 márciusában keltezett ügynök- jelentés szerint nem rejtette véka alá véleményét ezekről az évekről, amikor ezt mondta: „Rákosi idejében nagy bolondságot csináltak […] a kulákokkal, hogy elszedtek tőle [helyesen: tőlük] mindent, és nem tudtak termelni sem- mit, de fizetni sem.” Péteryék azonban a kijelölt háznak csak egy szobáját használhatták, itt ét- keztek és aludtak, s fizikai munkát kellett végezniük. A másfajta életmódhoz és munkához szokott család tagjainak 1951 forró nyarán a földeken dolgozva hólyagosra égett a bőrük, a szójababszedés pedig véresre sebezte a kezüket. Ha nem jött értük teherautó, ami visszaszállította volna őket a földekről a faluba, kilométereket kellett gyalogolniuk hazáig. Mezőberényben gyanak- vással fogadták őket, nem ismertek senkit, s nem voltak barátaik. Így nekik is, ahogy a kitelepítettek többségének csak az ima, a hit és a remény maradt. Pétery János jogi diplomája birtokában később az Árvízvédelmi és Folyam- szabályozási Vállalatnál kapott állást, „természetesen” nem adminisztratív munkakörben: segédmunkás volt Gyulán. Nem nyugodott bele a helyzetük- be, mindenképpen javítani akart családja sorsán, ezért többször fordult az illetékes hatóságokhoz áttelepülési, illetve felülvizsgálati kérelemmel. Az egyikben így fogalmazott: „Fenti kérelmem odairányul, hogy a fen- tiek és ott bent fekvő eredeti irataim fölülvizsgálata után engem és főleg a 2 fiamat a kitelepítettek listájáról törölni szíveskedjenek, nem akarok Bu-

185 dapestre visszaköltözni, és a régi budapesti lakásomról is ezennel végleg le- mondok, csak azt szeretném ezen kérelmemmel elérni, hogy fiaim, akik már Budapesten III. ker. Áldás utcai iskolában, s itt is, Mezőberényben kiváló éltanulók, továbbtanulhassanak.” Pozitív válasz helyett azonban ügynöki bizalmas nyomozás alapján 1952. május 16-án Pétery Jánost az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette, vagyis egy újabb kényszerintézkedést hajtottak végre vele szemben, ez azonban már egy büntetőeljárás részét képezte.

Források

ÁBTL 2.5.6. 05733/1951. Dr. Pétery János kitelepítési iratai. ÁBTL 2.5.6. 1725/1951. Keviczky Sándor kitelepítési iratai, 15. ÁBTL 2.5.6. 5039/1951. Haggenmacher Ottó kitelepítési iratai ÁBTL 2.5.6. 5118/1951. Veress László kitelepítési iratai, 20. ÁBTL 2.5.6. A 00695/1951. Balog Gábor kitelepítési iratai, 18. ÁBTL 2.5.6. A 00834/1951. Özv. dr. Makai Ödönné József Etus kitelepítési iratai, 15. ÁBTL 3.1.2. M-15332 „Berta” fedőnevű ügynök munkadossziéja, 222. ÁBTL 3.1.5. O-11196/2 Angol követség 104. ÁBTL 3.1.8. Sz-858 Smith követségi tanácsos ügye, 208. ÁBTL 3.1.9. V-95033 Dr. Péteri [sic] János vizsgálati dossziéja. ÁBTL 3.2.4. K-144 Halassy Nagy József, „Halász” kutató dossziéja. ÁBTL 4.1. A-287 Zárójelentés a nemkívánatos elemek Budapestről történt kitele- pítéséről (1951. július 23.) Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban BFL) XXV.1.6. 4469-1945. – Buda- pesti Népbíróság, Nb.Ig.II. 4469/1945. Pétery Jenő igazolási ügye HL Központi Irattár, Tiszti okmánygyűjtők (a továbbiakban KI Ti. ogy.) 11822. Cziráki Ferenc önéletrajza, 1950. február 6., illetve a HL 713/218. számú tájé- koztatása.

186 HL KI Ti. ogy. 38162. Petrák Károly önéletrajza, 1972. július 13. A m. kir. minisztérium 1939. évi 8.130. M.E. számú rendelete a kitiltásról és a ren- dőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezésről. Budapest, 1939. szeptember 1. Magyarországi Rendeletek Tára. Budapest, 1939. 1269. A m. kir. belügyminiszter 1939. évi 760. számú rendelete a kitiltásra, valamint a ren- dőrhatósági felügyeletre és az őrizet alá helyezésre vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. Budapest, 1939. szeptember 1. Magyarországi Rendeletek Tára. Budapest, 1939.1450–1456. 95/1951. (IV.17.) M.T. számú rendelet a Budapest fővárosban történő letelepedés szabályozásáról. Magyar Közlöny, 1951/63. 253–254. Igazságügyi Közlöny, 1947/1. 17. Markó György: A katonai tanintézetek a HM Kollégiuma előtt – 1952-ben. Ma- gyar Honvéd Magazin, 1997. január 17. 21–22. Népsport, 1948. augusztus 13. 4., 1949. július 24. 4., 1950. május 14. 6., május 19. 4., december 29. 1., 1951. január 9. 5. Petery, Andras: Driven. New York, Craig McGuire, 2011. 57–60. Österreichs Spitzendiplomaten zwischen Kaiser und Kreisky. Szerk. Rudolf Agstner– Gertrude Enderle-Burcel–Michaela Follner. Wien, Dokumentation des Öster- reichischen Widerstandes–Österreichische Gesellschaft für historische Quelle­ studien, 2009. 180–181. Szőke Pál: A tenisz története. Budapest, Sport, 1974. 175–176. Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelán- manufaktúra. Veszprém, Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.–Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, 2015. 115. Trójai faló a Belügyminisztériumban. Az ÁVH szervezete és vezérkara, 1953–1956. Szerk. Gyarmati György–Palasik Mária. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–L’Harmattan Kiadó, 2013. 392.

187

Koncepciós kémper Pétery János ellen

Amikor 1952. május 16-án Pétery Jánost Mezőberényben a Rákosi Mátyás utca 12. szám alatt, ahol ekkor laktak, az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette, nem tudhatta, hogy a nyomozást nem ellene, hanem még két évvel korábban Baranyai Lipót ellen indították. Baranyai Lipót (1894–1970) jeles pénzügyi szakember volt, aki jogi diplomája megszerzése után a közigaz- gatásban, majd az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1921-ben lett a Magyar Nemzeti Bank jogtanácsosa, 1936-tól annak vezérigazgatójaként tevékenykedett. 1938–1943 között – nyugállományba vonulásáig − pedig a bank elnöke volt. A németek Magyarország megszállásakor, 1944. március 19-én letartóztatták, fogságukból 1944 októberében szabadult. 1948-ban érvényes útlevéllel elhagyta az országot, ezt követően Angliában élt, s Lon- donban a Bank of England könyvtárában dolgozott, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. 1951–1959 között a Világbank munkatársa volt, ké- sőbb visszatért Európába, s haláláig a frankfurti Deutsche Banknál tevé- kenykedett. Pétery János és Baranyai a harmincas évek második felében ismerkedett meg egymással. Péteryt korábban több sorscsapás is érte, a nagy gazdasági világválság kezdetén a Lipótvárosi Takarékpénztárnál betöltött állását elve- szítette, majd a házassága is felbomlott. Tulajdonképpen kényszerűségből lett önálló tőzsdebizományos, s elsősorban a Magyar Nemzeti Bank megbí- zásait teljesítette, így került hivatali kapcsolatba Baranyai Lipóttal, aki akkor a bankosztály igazgatója volt. „Neki kellett jelenteni, hogy kik az eladók vagy kik a vevők, a hangulatról, a pénzkeresletről, stb., szóval a tőzsdei helyzetről” – írta később kapcsolatukról Pétery János egyik vallomásában. Baranyai Lipót közismerten szemben állt a német birodalmi törekvések- kel, és Kállay Miklós (1887–1967) miniszterelnök utasítására bankelnök- ként jelentős összegeket juttatott külföldre egy esetleges német megszállás

189 esetén a kormányzóhoz hű emigráció anyagi támogatása céljából. 1945 után Baranyai már nem térhetett vissza a Magyar Nemzeti Bankba, de megőrizte kapcsolatait a hazai gazdasági és pénzügyi élet vezetőivel. Többek között ezek a tények keltették fel személye iránt a politikai rendőrség érdeklődését. „Baranyai tevékenysége igen veszélyes, mert […] rendkívül széles és kiterjedt összeköttetési kört szerzett, és feltehető, hogy [azt] ellenséges tevékenység számára felhasználja” – írták róla egy összefoglaló jelentésben. A mindenki- ben imperialista kémet vizionáló államvédelem egyrészt fel akarta térképez- ni Baranyai Lipót magyarországi kapcsolati körét, másrészt adatokat kívánt gyűjteni a pénzügyi élet szereplőiről, akiket ki akartak szorítani a pénzinté- zetek vezető beosztásaiból. A Baranyai Lipót ügyében foglalkoztatott Ha- lász fedőnevű ügynök jelentései alapján került Pétery János is az államvédel- mi szervek látókörébe. Halász nem volt más, mint Baranyai Lipót veje, Halassy Nagy József, aki ezért régóta ismerte Pétery Jánost is. Halassyt 1949-ben szervezték be ügynöknek „pressziós alapon”. Nem a világháború alatti katonai hírszerző tevékenységét rótták terhére, pedig német és francia nyelvtudása miatt a Vkf/2. X. alosztályánál szolgált mint rejtjelező. Megzsarolták, mert egyrészt engedély nélkül akarta elhagyni az országot és elfogták, másrészt gazdasá- gi bűncselekményként könyvelték el azt a tényt, hogy apósa hátrahagyott értékeit megőrizte. Felelősségre vonástól tartva Halassy vállalta az államvé- delemmel való együttműködést, és Halász fedőnévvel több bizalmas nyo- mozásban szolgáltatott adatokat megbízóinak. „Áldásos” tevékenységének köszönhetően volt, akit bitófára juttatott, ezenkívül jó néhány ember neki köszönhette többéves börtönbüntetését. Érdemes megemlíteni, hogy egy 1953 októberében kelt találkozási jelen- tésben újra szó esett disszidálási ügyéről. 1949 januárjában több alkalommal felkereste egy „bizonyos görög származású Konsztantin Idisz, aki félig-med- dig egyenruhában volt, és ki akarta őket csempészni apósa megbízásából. […] A görög szerint Juhász USA ezredes [sic!] sürgette a disszidálást, mert ezért pénzt várt.” Halász ekkor nem akarta elhagyni az országot, és 1000 forint átadásával „lerázta” zaklatóját. Az illető nem volt más, mint André Konstantinidisz egykori görög katonatiszt, aki a háború után kalandos úton került Magyarországra. Görög uniformisának segítségével könnyen átlép-

190 hette a határt, ezt kihasználva zsírt csempészett Bécsbe, amiért 1946 decem- berében életfogytiglani börtönre ítélték, amit másodfokon 15 évre mérsé- keltek. Konstantinidisz 1948. november 24-én szabadult köztársasági elnöki kegyelemmel a szegedi Csillag börtönből, és ezek szerint továbbra sem állt távol tőle korábbi tevékenysége. 1956-ban a Práter utcai iskolában levő fel- kelők egyik vezetője lett, és a Kilián laktanya előtt a szovjetekkel vívott tűz- harcban vesztette életét 1956. november 4-én. De térjünk vissza Pétery János történetéhez! Halász 1950. január 17-én kelt jelentése szerint megtudta, hogy Pétery a villájában lakást bérlő angol diplomata közvetítésével folytat levelezést az ekkor már Angliában tartózko- dó Baranyai Lipóttal. Az ügynök beszámolt arról is, hogy „Pétery János járt nálunk és ismertette Baranyai Lipót egy tanulmányának tartalmát, melyet Southby […] útján kapott meg. A tanulmány, melyet Pétery – a házkutatá- soktól való félelmében – elégetett, foglalkozik Kelet-Európa és a Szovjet­ unió múltjának, jelenének és jövőjének történelmi kutatásával…” Halász elárulta azt is, hogy Péteryné is levelezett barátnőjével, Bara- nyai Lipótnéval. A gyanútlan Pétery elmondta ugyanis az ügynöknek, hogy Edmée „kiöntötte levelében szíve bánatát. Írt a kulákok vidéki sanyargatá- sáról, arról, hogy lehetetlen álláshoz jutni, a középosztály utolsó holmijait adogatja el.” Halász később arról tett jelentést, hogy Pétery János Baranyai Lipótnak intézett leveleit János néven írta alá, ami részben utalhatott a kapcsolat baráti jellegére, de az ügynök szerint mindez konspirációs okokból történt. A Pétery János elleni nyomozás ekkor ismeretlen okból elakadt, hogy az- után 1952 márciusában teljes lendülettel folytatódjon. Az államvédelmi nyo- mozók a két időpont között továbbra is gyűjtötték az adatokat Péteryről, fő hírforrásuk természetesen Halász volt. Ugyanakkor az államvédelmi nyomo- zók ellenőrizték is a Halász jelentéseiben foglaltakat. Többször kihallgatták az őrizetükben levő Bereghy Lórántot, aki elmondta, hogy „dr. Pétery Jánost 1925-26 táján ismertem meg, együtt teniszeztünk a MAC-ban”. Máskor Pé- tery és az angol diplomata kapcsolatáról tett vallomást: „Southby volt angol kereskedelmi attasé 1947 elején megkért engem arra, hogy magyarul tanít- sam. Az első alkalommal, amikor a Tulipán utcai lakására felmentem, láttam meg Pétery arcképét az egyik szobában, és akkor tudtam meg, hogy a villa

191 tulajdonosa és Southby házigazdája, Pétery János. […] Pétery lakásán én egy alkalommal voltam, 1950 elején, amikor meghívott. Ekkor említette azt, hogy Southby valamilyen üzenet közvetítését vállalta a részére.” Bereghy el- mondta azt is, hogy Southby távozása után Pétery János egy Owerton nevű követségi alkalmazott útján levelezett külföldön élő ismerőseivel. Bereghy Lóránt korábban a Magyar Nemzeti Bank, majd az angol nagykövetség al- kalmazásában állt. Mint állítólagos angol kémet ítélték el, majd végezték ki 1952. augusztus 13-án. De „operatív technika segítségével” kezükbe került egy német nyelvű le- vél is, amelyet egy bizonyos „S” írt Péteryéknek egy fiktív címről. „S” nem volt más, mint a korábban kiutasított Southby. A titokban felnyitott és lemásolt levélben az egykori angol kereskedelmi attasé a távozásakor magával vitt tárgyak sorsáról számolt be korábbi házigazdájának. Pétery például megkér- te, hogy vigye ki Bécsbe „Jeszenszky úr kofferját”, azaz fogadott testvérének egykori felesége, Juhász Katalin és annak új férje, Jeszenszky József értékeit. 1952. március 19-én javaslat született az időközben Mezőberénybe kite- lepített Pétery János őrizetbe vételéről, amit végül május 16-án realizáltak. Vizsgálati fogsága idején részletes tervek alapján harminc esetben hallgatták ki, első ízben letartóztatása napján Békéscsabán, később pedig Budapesten. Tudta, hogy nincs értelme tagadni, ezért beismerte a levélváltást és az ér- tékek kicsempészését is. Érdemes idézni a Jeszenszky Józseffel kapcsolatos vallomását: „Jeszenszki [sic!] távoli rokonom, unokatestvérem elvált feleségét vette feleségül.” (Vélhetőleg így volt legegyszerűbben leírható a bonyolult rokoni kapcsolat.) „Vele ritkábban, társadalmilag érintkeztünk” – folytató- dott vallomása. „Southby elutazása előtt Jeszenszki felkeresett lakásomon és megkért, hogy egy ruhaneműket tartalmazó kézi kofferjét Southbyn keresz- tül jutassam ki külföldre.” Jeszenszky József azzal indokolta kérését, hogy az ország elhagyására készül. A távolról és bonyolult módon rokoni házaspár ügye még egyszer előkerült a vizsgálat során. Pétery Jánost 27. kihallgatása alkalmával, 1952. július 1-jén kimondottan a Jeszenszky Józsefhez fűződő kapcsolatáról faggatták. Pétery elmondta, hogy 1943-tól ismerte az egykori bárót, aki azután 1949 decemberében őt egy nercbunda értékesítésére kérte meg, illetve rábízta a már korábban említett bőröndöt.

192 Kihallgatói főként a Magyar Nemzeti Bank vezetőiről kérdezték, illetve mindazokról, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak Baranyai Lipóttal. Érdekes, hogy kimaradt a sorból Pétery Jenő, pedig egykor ő is magas beosz- tásban volt az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnál. Több úgynevezett önvallomást is írattak Pétery Jánossal, azaz a megadott szempontok alapján sajátos önéletrajzot kellett összeállítania. Az egyikből kiderül, hogy Baranyai Lipótot annak felesége révén ismerte meg 1933-ban. Pétery mint elvált férfi szívesen látott vendég volt az asszony családjában, ahol két eladósorban levő lány is akadt még. Később munkakapcsolat jött létre a két férfi között, ami azután barátsággá mélyült. „Nagy vonzerőt gya- korolt rám nagy pénzügyi tudása mellett klasszikus műveltsége, amelyhez szerénység és végtelen emberbaráti szeretet is járult” – jellemezte a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökét Pétery János. „Amidőn második feleségemet neki is bemutattam, az asszonyok között őszinte barátság és szimpátia fej- lődött ki” – folytatta önvallomását. Családi körben gyakran találkoztak egy- mással, amikor kevésbé politikai, inkább társadalmi és irodalmi kérdésekről esett szó. A vizsgálat lezárása után 1952. szeptember 8-án „kémkedés és valuta- üzérkedés alapos gyanúja miatt” Pétery János ügyét átadták a budapesti ál- lamügyészségnek. A kémkedés az ő esetében persze nem jelentett egyebet, mint Baranyai Lipóttal való néhány levélváltást; a devizagazdálkodást pedig úgy sértette meg, hogy külföldre juttatta a még megmaradt vagyona egy részét (625 dollárt és 90 Napóleon-aranyat), illetve közreműködött néhány ismerőse egyéb értékeinek külföldre csempészésében. Pétery János mindvé- gig tagadta, hogy elkövette volna a kémkedés bűntettét, de beismerte, hogy megsértette a devizagazdálkodás szabályait. Arra hivatkozott, hogy fiai ké- sőbbi taníttatását kívánta fedezni kicsempészett értékeiből. A bíróság nem vette figyelembe védekezését, és „10 (tíz) évi börtönre, mint főbüntetésre, 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra, és vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre” ítélte zárt tárgyaláson 1952. október 8-án. A Budapesti Megyei Bíróság ítél- kező tanácsának elnöke a hírhedt Jónás Béla volt, akinek a nevéhez politikai alapon kiszabott súlyos ítéletek fűződtek. Büntetése letöltésére Márianosztrára került. Több ízben fordult perúj- rafelvételi kérelemmel a hatóságokhoz – eredmény nélkül. Az egyik kér-

193 vényében leírtak alapján képet alkothatunk börtönbüntetése letöltésének körülményeiről: „1952. május 16. óta vagyok börtönben! Tehát 46 hónap óta szenvedek ártatlanul! Tavaly április 9-ig a Márianosztrai börtönben, majd az ott szerzett tüdőbajommal kerültem eleinte a Mosonyi utcai Központi [Rab] Kórház tüdőosztályára, majd onnan tavaly július havában a Váci Bör- tön kórházába, ahol jelenleg is kórházi kezelés alatt állok.” Érdemes idézni a kérvény zárósorait is: „Jóindulatú mérlegelést kérve, maradok tisztelettel Pé- tery János 17656 rabsz. [rabszámú] rab. Vác, 1956. február 6.” A börtönben a doktori cím helyett immár a rabszám volt az azonosítás eszköze… Védőügyvédje utoljára 1956 márciusában fordult kegyelmi kérvénnyel az Igazságügyi Minisztériumhoz. Az ügyiraton az alábbi megjegyzés olvasható a kérelem elutasításáról: „A felülvizsgálati bizottság a büntetés mértékéhez nem nyúlt. Budapest, 1956. október 18.” Ügyével ugyanis 1956. szeptember 5-én egy két tagból álló felülvizsgálati bizottság is foglalkozott. A bizottság szerint „annak ellenére, hogy a per­ újítási kérelmét elutasították, érveléseinek van némi alapja”. Pétery ugyanis a tárgyaláson tagadta a kémkedésben való részvételét, korábbi vallomásain kívül nem álltak más bizonyítékok a bíróság rendelkezésére, és az általa in- dítványozott tanúkat sem hallgatták ki. Hiába javasolta azonban a bizottság a büntetés egyharmadának elengedését, arra nem került sor.

Források

ÁBTL 3.1.9. V-93055 Dr. Péteri [sic!] János vizsgálati dossziéja. ÁBTL 3.2.4. K-144 Halassy Nagy József, „Halász” kutató dossziéja. BFL XXV.4.f. 1952-002142 – Budapesti Megyei Bíróság, 002142/1952. dr. Pétery János ügye Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. I. kötet. A–Cs. Budapest, Ma- gyar Könyvklub, 2001. 408. Markó György: Hellasztól a Práter utcáig. Budapest, Kornétás, 2016.

194 Epilógus

A politikai viszonyoknak Sztálin halálát követő időleges enyhülése 1953- ban lehetővé tette, hogy a kitelepítettek elhagyják kényszerlakhelyüket. In- gatlanjaikat, az azokban maradt értéktárgyaikat azonban nem kapták vissza, ahogyan nem helyezkedhettek el korábbi munkahelyeiken sem. Pétery János felesége és idősebb fia, János Székesfehérváron a bicikligyárban dolgozhatott csak segédmunkásként. A kisebbik fiú, András szerencsésebb volt, ő vissza- térhetett anyai nagyszüleihez Budapestre, és a Toldy Gimnáziumban meg- kezdhette középiskolai tanulmányait. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kitörésének híre a váci rab- kórházban érte a családfőt, Pétery Jánost. Amikor a tüntető tömeg október 27-én kiszabadította a politikai foglyokat, ő is szabadlábra került. Azonnal elhagyta az országot, hiszen büntetésének letöltéséből még közel hat év volt hátra, és ösztönei azt súgták, menekülnie kell. Tettével komoly dilemma elé állította családját, elsősorban feleségét. Edmée vonakodott magára hagy- ni idős szüleit, attól tartott, hogy soha többé nem fogja látni őket. Amikor azonban a szovjet csapatok november 4-i beavatkozásukkal fegyveresen el- tiporták a forradalmat és hatalomra segítették a Kádár János-féle bábkor- mányt, ő is a távozás mellett döntött. Kisebbik fia, András évtizedekkel később írt visszaemlékezésében rész- letesen leírta kalandos menekülésük történetét. A Fertő tó mocsaraiban át- gázolva jutottak osztrák területre. Egy földön heverő német nyelvű újság jelezte nekik, hogy már Ausztriában vannak. A kimerült menekülők egy határ menti falu iskolájának tantermében hajtották nyugalomra fejüket. A mély álomba merült András később arra riadt fel, hogy „egy öreg ember sír fölöttem. Ő volt az apám” – emlékezett a drámai eseményre. Pétery János több menekülttáborban is kereste szeretteit, mire rájuk talált. A 17 éves fiú azonban nem ismerte fel évek óta nem látott édesapját, aki sokkal idősebb-

195 nek tűnt koránál, szürke arca magán viselte az igazságtalan rabság minden nyomát… A szerencsésen egymásra talált család eleinte Bécsben lakott. Pétery János azonnal bekapcsolódott a magyar menekülteket segítő First Aid for Hungary munkájába. Ezt a segélyszervezetet az Amerikai Egyesült Álla- mokban élő magyar emigránsok hozták létre. Tizenhét fogadóállomást, négy tábori konyhát és három mozgó gyógyszertárat üzemeltettek a határövezet- ben. Idővel a család is az Egyesült Államokba való távozás mellett döntött. Edmée jól beszélt angolul, de még fontosabb szempont volt, hogy minél messzebb kívántak kerülni a Szovjetunió fenyegető árnyékától. Pétery Já- nos azonban először „megbukott” az ilyenkor kötelező orvosi vizsgálaton, hiszen a börtönben eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. 1957 janu- árjára azonban szervezete annyira megerősödött, hogy sikeresen túljutott az egészségügyi teszteken. Münchenből induló csoportjuk 16 órás repülőút után Reykjavík és egy labradori légi bázis érintésével január 17-én érkezett meg egy New Jersey-beli amerikai katonai repülőtérre. A Pétery család ezt követően a Boston melletti Natickban kezdte meg új életét új hazájukban. Amerika a lehetőségek földje – tartja a mondás, és ez igaz is volt Edmée és a fiúk, János és András esetében. A családfő, az angolul nem beszélő Péte- ry János azonban ekkor már 66 éves volt, a korábbi megpróbáltatások miatt legyengült szervezettel. Hiába volt jogi doktor, hiába rendelkezett több évti- zedes tőzsdei tapasztalattal, nem volt esélye ilyen vagy hasonló állásban elhe- lyezkednie. Egy gyárban kapott állást amolyan hivatalnoksegédként, akinek az volt a feladata, hogy a hivatalos postát és a belső levelezést eljuttassa egyik irodából a másikba. Ennek ellenére – András fia emlékei szerint – boldog élete volt, megélhette, hogy fiai új hazájuk hasznos tagjai lettek. Különö- sen András futott be szép karriert. A Bobson College elvégzését a Harvard Business School abszolválása követte, ahonnan egyenes út vezetett a Wall Streetre, ahol évtizedeket töltött befektetési tanácsadóként, és a híres Mor- gan Stanley egyik vezetőjeként ment nyugdíjba 2005-ben. Amellett, hogy sikeres üzletember volt, az autósportban is jeleskedett. Édesapja, Pétery János soha többé nem léphetett szülőhazája földjére, 1975-ben hunyt el. Nem beszélt gyermekeinek 1944-ben folytatott ember- mentő tevékenységéről, akik csak akkor szembesültek a történtekkel, amikor

196 megkapták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától az édes- apjukra vonatkozó iratok másolatait. András ezért 2018-ban egy könyvet szentelt édesapja emlékének. Idővel ugyanis lehetőség nyílt rá, hogy a család ezen ágának tagjai sze- mélyesen is találkozhassanak az itthon maradt rokonokkal. Jellemző, hogy az első találkozóra 1967-ben még Pozsonyban került sor. Pétery András Bécsből érkezett, anyai ági unokatestvérei és szeretett Hendrich nagyma- mája Budapestről utaztak a szlovák fővárosba. Edméenek már megadatott, hogy 80. születésnapját Budapesten ünnepelje, majd 1990-et követően a két Pétery fiú egyre gyakrabban látogatott Magyarországra. Megmaradt magyar identitásuk, de gyermekeik, unokáik révén igazából már választott hazájuk- hoz kötődtek és kötődnek. A Magyarországon maradt Pétery Jenő élete nem alakult olyan harmo- nikusan, mint fogadott testvéréé Amerikában. Magára maradt, mert Tamás fia, a család fekete báránya 1956-ban elhagyta az országot. Ő még a forra- dalom előtt köztörvényes ügyekben több ízben összeütközésbe került a tör- vénnyel, utoljára 1957-ben – távollétében – ítélték börtönbüntetésre. Tamás a fennmaradt iratok szerint külföldön is meglehetősen kalandos életet élt, az 1990-es évek elején egzotikus vadászkirándulásokat szervezett Indiába és Afrikába. Pétery Tamás a Magyar teniszlexikon szócikke szerint is a ma- gyar teniszsport elkallódott tehetségei közé tartozott, aki 1956-ot követően Svédországban, majd a Német Szövetségi Köztársaságban élt. Hazatérése után, ismeretlen időben „egy dél-magyarországi üdülőhelyen érte a halál”. Pétery Jenő 1956-ot követően a kisnyugdíjasok életét élte. Egy újság- hirdetés szerint megmaradt diósdi ingatlanja eladásából egészítette ki sze- rény jövedelmét. Hosszú évek hallgatása után 1966 májusában említette meg nevét a magyar sportlap, amikor a magyar–angol Davis-kupa-összecsapás kapcsán felsorolta az addigi magyar versenyzőket. Pétery Jenő 1924 és 1929 között hét mérkőzésen volt a páros tagja, amikor is két győzelem részese volt. Szó volt már róla, hogy az 1970-es években keletkezett tenisztörténeti összefoglaló kihagyta személyét a Magyar Tenisz Szövetség elnökei közül. 1974 tavaszán 100 éves a magyar teniszsport címmel kiállítás nyílt a Fővá- rosi Tanács bemutatótermében. A megnyitóról beszámoló Népsport így írt a megjelent egykori sportolókról: „Itt van többek között dr. Péteri [sic!] Jenő

197 is, aki 81 évével a legidősebb élő magyar bajnok. Mosollyal arcán szemlé- li portréját a falon, s a felvételen mellette álló Kehrling Bélára emlékszik.” A fokozatos rehabilitációt jelzi, hogy az év őszén kikérték véleményét akkor is, amikor a Király-kupában az ifjú tehetség Taróczy Balázs legyőzte a spa- nyol Morenót. „Taróczy könnyen nyert, csak annyit adott ki magából, ami a győzelemhez szükséges volt” – nyilatkozta a sportlap riporterének. Kezdtek megjelenni statisztikai adatokat feldolgozó írásai a Magyar Nemzet sport- rovatában, a lap egyenesen „a kiváló magyar teniszszakember” megnevezés- sel illette őt. 1974-ben a Magyar Tenisz Szövetség hivatalos értesítőjében, a korlátozott példányszámú, írógéppel sokszorosított Tenisz című folyóiratban megjelent egy visszaemlékezése sportolói pályafutásáról. Pétery Jenő 1982. január 29-én hunyt el Budapesten. Haláláról az aláb- biak szerint számolt be a Magyar Nemzet sportrovata: „Meghalt dr. Pétery Jenő, a magyar teniszsport egykori híres páros játékosa, Kehrling Béla ál- landó partnere, a teniszszövetség volt elnöke. Dr. Pétery 89 évet élt.” A már korábban említett Tenisz című szaklap így búcsúzott tőle: „Kiváló volt a te- nyerese, jó az adogatása, s a nemzetközi szintet is elérő a fej feletti játéka. […] A vérbeli páros játék, a kiváló taktikai érzék is jellemzői voltak játék- modorának.” Érdekességként jegyeznénk meg, hogy gyászszertartása a Magyar Nem- zet szerint a Farkasréti temetőben történt február 15-én, míg az Új Ember katolikus hetilap szerint hamvait a Kerepesi úti (napjainkban Fiumei úti- ként ismert) temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ez utóbbi temető nyilvántartása szerint Pétery Jenő urnáját a Gerstl család FM jobb 1-538 jelű sírboltjában, anyai nagyszülei, édesanyja és nagybátyjai hamvai mellé helyezték. Minden bizonnyal a halotti búcsúztatásra a kön�- nyebben megközelíthető budai temetőben került sor, majd az urna a Fiumei úti sírkertbe került. A családi kriptát díszítő fekete obeliszkre nem vésték fel nevét, ezért az arra sétáló látogatók nem tudhatják, hogy itt nyugszik a há- romszoros magyar teniszbajnok, a Magyar Tenisz Szövetség későbbi elnöke. Pétery Jenő halála egy igazi polgári család történetének lezárását is je- lentette. Társadalomtörténeti szempontból persze 1945, de különösen 1951 után már nem beszélhetünk klasszikus polgári családokról, hiszen ekkor fosztották meg őket megmaradt legjelentősebb vagyonuktól, a lakástulajdo-

198 nuktól. A családfők 1945-öt követően fokozatosan elveszítették korábbi jól jövedelmező és magas társadalmi presztízst jelentő állásukat. Ezt a folyama- tot tetőzte be a vagyontól való megfosztással együtt a család tagjainak kite- lepítése. A Pétery család sorsa nem volt egyedi, több ezer polgári, felső-kö- zéposztálybeli családnak ugyanez a sors jutott – szó szerint – osztályrészül. „Mint lassú szél háztetőt, elfújta fölülem az idő családom nemzedéke- it” – írta Ágh István Sóhaj című versében. A Pétery családot nem lassú szél, hanem a történelem forgószele sodorta el. Pedig Pétery Jenő és Pétery János jobb sorsra lett volna érdemes. Jól kép- zett jogi doktorok voltak, akik szép sikereket értek el szakmai pályafutá- suk során. Tetemes vagyont örököltek, amit szorgalmukkal, tehetségükkel még gyarapítani is tudtak. Műveltek és tájékozottak voltak. Támogatták a művészeteket, és nem csak a házastárs színésznőkön keresztül. Pétery János Szőnyi István Az ablak című olajfestményét vette meg Várady Ilinek, míg Pétery Jenő fejszobrot készíttetett Juhász Katalinról Petri Lajos szobrász- művész által. Vagyonukból telt arra, hogy kedvteléseiknek éljenek, de a tenisz vagy a bridzs művelése nem úri passzió volt csupán, hanem komoly sport- teljesítmény is egyben. Szívesen vállaltak közéleti szerepet. Életmódjukkal, viselkedésükkel, lakáskörülményeikkel követendő példát mutattak szélesebb néprétegek tagjai számára. Ez a fajta polgári életforma, kultúra végzetes csapást szenvedett az 1945- öt követő társadalmi változások következtében. Megszakadt a magyar tár- sadalom – néha ellentmondásos, de mégis szerves – fejlődése. A remény a polgári világ újjáépülésére csak 1990 után csillant fel. Kérdés persze, hogy a megváltozott világban hogyan tudná magát újrafogalmazni ennek a régi vágású, nemzeti-polgári értékeket képviselő rétegnek a diktatúrákat, válsá- gokat is túlélt jelenlegi nemzedéke.

Források

ÁBTL 3.1.9. V-140925/1 Pétery Tamás és társai. 338. Pétery Tamás üzleti irattöredékei, a szerzők birtokában.

199 Ágh István: Sóhaj. Magyar Napló, 2017/12. 7. Árvay Sándor: Magyar teniszlexikon. Budapest, RedaktorSport, 2009. 210. Magyar Művészet, 1929. 5. Magyar Nemzet, 1959. május 2. 8.; 1976. február 5. 7.; április 13. 6.; 1982. február 4. 10.; február 10. 6.; február 12. 8.; február 16. 10. Népsport, 1966. május 12. 1.; 1974. március 9. 4.; november 17. 4. Pesti Hirlap, 1933. február 26. 6. Pétery Jenő: Emlékeim – 50 év távlatából. Tenisz, 1974/12. 10–11. Petery, Andras: Driven. New York, Craig McGuire, 2011. 67–72. 88. 90–93. 104. 152. 192–193. 253. 274. 277. 297. Petery, Andras: Among the Few Who Rose. New York, Craig McGuire, 2018. 164. Szőke Pál: A tenisz története. Budapest, Sport, 1974. Tenisz, 1982/2. 30. Új Ember, 1982. február 21. 6.

200 A fényképek lelőhelye

Borító Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség

47. o. Pesti Napló, 1914. július 26. címlap

53. o. Nyírvidék, 1927. május 24. 1.

58. o. ÁBTL 2.2.1. Begre Albert operatív nyilvántartó kartonja

63. o. Magyar Rádió Újság, 1929. április 14. 11.

76–80. o. Korabeli képeslapok Markó György gyűjteményéből

81–82. o. Zemplén Múzeum, képeslapgyűjtemény 55975–55976

87., 89. o. Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség

90. o. Nemzeti Sport, 1926. szeptember 10. 7.

104., 105., 108. o. Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség

126. o. Nemzeti Sport, 1931. április 17. 11.

127. o. Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség

129. o. Nemzeti Sport, 1938. július 15. 5.

130. o. Pétery Jenő-fényképalbum, Magyar Tenisz Szövetség

133. o. Fortepan 53208 Romák Éva

137. o. Korabeli bridzskártyák Hoffmann László gyűjteményéből

153–155. o. ÁBTL 2.5.6. 05733/1951. Pétery János kitelepítési iratai

162. o. Béli Balázs felvétele

166. o. ÁBTL 2.5.4. Rendőrhatósági őrizettel kapcsolatos iratok, Jeszenszky Józsefné Juhász Katalin

175. o. ÁBTL 2.5.6. A 00834/1951. Özv. dr. Makai Ödönné József Etus kitelepítési iratai

201 180. o. HL KI Ti. ogy. 11822, Cziráki Ferenc

182. o. ÁBTL 2.5.6. 05733/1951. Dr. Pétery János kitelepítési iratai

A többi fénykép a Sándor Ákos tulajdonában levő Pétery Jenő-féle családi fényképalbumokból származik.

Hátsó borító: korabeli bridzskártyák Hoffmann László gyűjteményéből

A szerzők mindent elkövettek a fényképek esetleg nem jelzett jogtulajdono- sainak felkutatása érdekében.

A szerzők és a kiadó köszönik Béli Balázs, a Magyar Tenisz Szövetség és Hoffmann László nemes gesztusát, hogy hozzájárultak fényképük, illetve a gyűjteményükben szereplő képek közléséhez.

202