A Cionizmus Ideológiává Válása
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR INTERDISZCIPLINÁRIS DOKTORI ISKOLA „A KORMÁNYZÁS TERÜLETI, TÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI DIMENZIÓI” POLITIKATUDOMÁNYI DOKTORI PROGRAM Programvezető: Pálné Dr. Kovács Ilona Önkormányzás és telepítéspolitika Izraelben PhD értekezés Témavezető: Készítette: Dr. Hajdú Zoltán Grünhut Zoltán Pécs, 2012 TARTALOMJEGYZÉK Előszó 3 Bevezetés 5 I. Az államalapításhoz vezető út I. 1. Ábrándból lett világpolitikai kérdés – A cionizmus eszmetörténete 15 I. 2. Palesztina a 19. század második felében 35 I. 3. A palesztinai zsidó közösség a cionista bevándorlást megelőzően 43 I. 4. A cionista bevándorlás kezdete 50 I. 5. Átalakuló nemzetközi erőviszonyok Palesztinában 61 I. 6. Önigazgatásra alapozott államépítés 66 I. 7. Izrael Állam megalakulása 83 II. 1948-tól napjainkig II. 1. Az államterület birtokba vétele 101 II. 2. Az 1948-at követő tömeges bevándorlás 109 II. 3. Az ötvenes-hatvanas évek telepítéspolitikája 114 II. 4. Új szerepben az önkormányzatok 123 II. 5. Izrael Állam önkormányzati rendszere és településszerkezete 127 II. 6. A helyi politika sajátosságai Izraelben 135 II. 7. Az izraeli önkormányzatok gazdálkodása 142 II. 8. Az átalakuló rurális Izrael 147 II. 9. Arab, beduin, drúz és cserkesz települések Izraelben 153 II. 10. A vitatott térségekben fekvő zsidó telepek 166 II. 11. Az izraeli metropolitán körzetek: az önkormányzás új iránya? 185 III. Következtetések, függelék, irodalomjegyzék III. 1. Következtetések 195 III. 2. Függelék 201 III. 3. Térképek 206 III. 4. Irodalomjegyzék 216 2 Előszó A Biblia szerint „[A]mikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat Arbában, azaz Hebronban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halott- ja mellől, és így szólt a hettitákhoz: jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sír- helynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. A hettiták ezt felelték Ábra- hámnak: hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A leg- szebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki nem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhe- lyére temesd halottadat. Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai előtt, és így szólt hozzájuk: ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg en- gem, és bírjátok rá Efront, Cohár fiát, hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szán- tóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!” (Mózes 1:23) Ily módon zajlott le az első zsidó földszerzés, melynek tárgya tehát egy barlang volt, ahova Sárát, majd Ábrahámot, később pedig fiúkat, Izsákot és feleségét, Rebekát, illetve uno- kájukat, Jákobot és nejét, Leát temették gyermekükkel, Józseffel együtt. Az ősatyák és ős- anyák sírjait őrző Hebron harminc kilométerre délre terül el Jeruzsálemtől, megközelítőleg ezer méter magasságban a nyáron forró, télen hűvös júdeai dombok között. Bár a zsidóság történetének térben és időben nehéz kiindulópontot adni, amennyiben e kihívással mégis szándékunkban áll megpróbálkozni, akkor legalábbis a helyszín tekintetében okkal eshet vá- lasztásunk Hebronra. A város ugyanakkor nemcsak bölcső a zsidóság számára, hanem histori- kus tükörkép is egyben, magában hordozza a nép felemelkedésének és megpróbáltatásainak emlékét. Koronázási székhely volt, itt kenték fel Júda, majd Izrael egészének királyává Dávi- dot, s a későbbi birodalom fővárosaként tündöklő Jeruzsálem árnyékában is megőrizte tekin- télyét. A hanyatlást és az elűzetést követően edomiták telepedtek Hebronba, majd sorrendben súlyos pusztításokat és rombolásokat okozva, illetve jelentéktelen, avagy grandiózus újjáépí- téseket megvalósítva görögök, rómaiak, arabok, keresztesek és mamelukok vették birtokukba. 1266-ban megtiltották a városba minduntalan visszatérő zsidók számára, hogy imádkozzanak a makpélai barlangban, mely az idők során zsinagógából bizánci bazilikává, mecsetté, keresz- tes templommá, majd újra iszlám szentéllyé vált. A rendelkezés értelmében a zsidók csupán hét lépcsőfoknyit kapaszkodhattak fel a keleti fal mentén, onnan igyekeztek egy kőbe vájt aprónyi lyukon keresztül a barlangba, Istenhez eljuttatni papírdarabkáikra rótt kérelmeiket. A kiközösítés és a megaláztatás ellenére, a hódításokat átvészelő, sőt magukat a tér- ségben hatalmaskodó népeket is túlélő zsidóság makacsul ragaszkodott Hebronhoz. Ott voltak a felszabadítóként várt oszmánok bevonulásakor a 16. század elején, ám szabadság helyett mészárlásban és önkényben részesültek. Várták a misztikus tanokat képviselő kabbalistákat, akik azonban a tudományok világába vonultak, s kevéssé törődtek politikai kérdésekkel. Üd- vözölték a prófétaként fellépő Sabbatai Cvit, személyében ugyanakkor hamis messiást kaptak. Évszázadokkal később megbékélést reméltek a britektől, ám azok barátságot keresve az ara- bokkal, tétlenül nézték végig a közösség bestiális legyilkolását 1929-ben és 1936-ban. Több mint harminc esztendő múlva a zsidók azonban visszatértek, immáron egy nem- zet, Izrael Állam fiaiként, s az ellenséges fogadtatás dacára voltak bátrak és elszántak, akik házat építettek a város némaságra ítélt, ám mindennél beszédesebb falai között. Időközben a világ azonban sokat változott, s Hebron a zsidó múlt jelképéből a palesztin jelen szimbólumá- vá vált. Pusztító terrormerényletek, drasztikus katonai megtorlások, szeparáció, gyűlölködés és ellenségeskedés színtere lett Ábrahám négyszáz ezüstsékelért vett földje, mely négy évez- rede nyeli el a különböző etnikumú, vallású és politikai meggyőződésű emberek – nézőpont szerint – dicsőséggel, avagy szégyenteljes módon kiontott vérét. 4 Bevezetés Izrael újkori története minden szempontból – úgy a szerteágazó diplomáciai és a szövevényes belpolitikai ismérvek alapján, mind az összetett és igen eseménydús módon változatos hadá- szati, gazdasági, továbbá társadalmi és etnikai aspektusok oldaláról nézve – alaposan feldol- gozottnak tekinthető a nemzetközi szakirodalomban. Több kötetnyi forrás taglalja az állam- alakuláshoz vezető folyamatok sajátosságait és főbb állomásait, miképpen bőséges az 1948 májusában függetlenséget nyert ország történeti mérföldköveinek részletezése is. Jelen dolgo- zat e hatalmas merítési lehetőséget igyekszik kihasználni egy, a hazai tudományos munkák között mindenképpen újszerű, de a nemzetközi irodalmakat olvasva sem „agyonkutatott” kér- déskör bemutatásához: annak vizsgálatához, hogy a palesztinai zsidó települési önkormány- zatok mennyiben járultak hozzá Izrael megalakulásához, illetve a függetlenedést követően annak stabilizálódásához, az államberendezkedés és a közigazgatási struktúra intézményesü- léséhez, továbbá az okkal rendkívülinek nevezhető biztonsági, gazdasági és társadalmi kihívá- sok leküzdéséhez. Mivel indokolható a témaválasztás? Először is mindenképpen kiemelendő, hogy Izrael megalakulása, illetve a nemzetek közötti létjogosultságának kivívása egy nagyon mozgalmas, összetett, emocionális hatásokat kiváltó történet, melyet bármilyen nézőpontból, bármilyen meggyőződést képviselve vizsgálunk, számos érdekességgel szolgálhat. Több mint motiváló a közismert eseménysorokat, a mérföldkőnek tekinthető döntéseket és fordulópontokat új meg- világításba helyezni, bizonyos történéseknek, egy, a főáramlathoz tartózó érveléstől eltérő magyarázatot adni. Másodsorban ugyanilyen ösztönző elszakadni az Izrael kapcsán általában jellemző biztonság- és katonapolitikai, geopolitikai, geogazdasági, illetve nemzetközi jogi vizsgálati fókusztól, módszertantól, s az elkerülhetetlenül is szóba kerülő ilyen típusú aspek- tusoknak egy másfajta megközelítést adni. Harmadsorban gondolatébresztő annak számbavé- tele, hogy a zsidó állam megalakulása óta állandó, nyomasztó fenyegetésekkel kénytelen megküzdeni, legalábbis a létrejöttét követő első két évtizedben folyamatos harcban állt a kü- lönböző belső és külső kihívásokkal fennmaradása érdekében, mely erőfeszítéseihez bár ha- talmas arányú és igen szerteágazó segítséget kapott a határain túlról, mégis önmaga teremtette meg (fegyverrel, politikai, gazdasági és társadalmi döntésekkel) léte elvitathatatlanságát. Ez alapos szervezettséget, elhivatott tudatosságot, valamint fejlett intézményi kultúrát sejtett, olyan fundamentumokat, amelyek a függetlenedést megelőzően kiforrottak már. Hogy meny- nyiben tekinthetőek megalapozottnak e vélelmezések, ennek megválaszolására vállalkozik jelen disszertáció. A dolgozatot alapvetően egy kettős, időbeli és térbeli kontextus határozza meg. Előbbi tekintetében nem a kronológikus rend funkcionál vezérfonalként, noha a történeti folyamatos- ság tetten érhető, sokkal inkább az Izrael Állam megalakulása előtti, illetve az azt követő kor- szak elkülönítése fontos. A térbeliség vonatkozásában ugyanilyen mérvadó fókusz érvényesül 5 az események lokális dimenzióinak hangsúlyozásakor. A kutatás szemlélete multidiszcipliná- ris: politológiai, történelmi és jogtörténeti megközelítés jellemzi. A részben leírói, részben elemzői-értékelői vizsgálati módszer másodlagos szakirodalmi, jogi és statisztikai forrásokra épül, azoknak egy újfajta feldolgozását adja. Kifejezett elméleti alapozó rész, mely az azt kö- vető kutatási lépéseket keretbe foglalná, nem került kidolgozásra, a szakirodalmi utalások és megállapítások folyamatosan köszönnek vissza, szervesen beágyazottan jelennek meg. A dolgozat megírását három kutatási kérdés megválaszolása motiválta: 1) A zsidó te- lepülési önkormányzatoknak milyen szerepük volt Izrael megalakulásában és megszilárdulá- sában? 2) Az izraeli önkormányzatok mennyiben és milyen formában járultak hozzá az 1948- at követő folyamatos