2010/06/borito 8/17/10 18:07 Page 5 Tartalom ■ 3

szombat ROMÁNIAI ZSIDÓSÁG 2010. szeptember 5770 elul / tisri 4 Leon Volovici • A Magyar Zsidó Román írók – zsidó írók: Kulturális Egyesület folyóirata. a kulturális identitás dilemmái Megjelenik évente tízszer. • Szerkesztôbizottság: 9A Holokauszt Romániában Deák Gábor Hoffman Iván Itamár Jáoz-Keszt 10 Váltságdíj a zsidókért Kovács András (Gal Beckerman) Seres László Tatár György Turán Tamás 12 Lya Benjamin Szerkesztôség: Moses Rosenrôl 12. oldal Szántó T. Gábor (fôszerkesztô) Gadó János, Novák Attila 12 Erdélyi Lajos

Deák Andrea A fôrabbi, alulnézetbôl (szerkesztôségi titkár) Fritz Éva 15 Román zsidó exodus, 1959 Pári Mirella (terjesztés)

Állandó külsô munkatársak: 16 Max Blecher Uri Asaf, Csáki Márton, Történetek a közvetlen Csôke Zoltán, Panyi Szabolcs, Vári György, Várnai Pál irrealitásban • A megjelenést támogatja: Amerikai Joint Magyarország 20 Salamon Márton László Ronald S. Lauder Alapítvány Magyarországi Zsidó Örökség 25. oldal Az Idegen Közalapítvány 24 A Bukaresti Zsidó Színház rövid története (Mya Liontescu)

Nemzeti Kulturális 25 „Letisztultak a dolgok…” Alapprogram • Harry Eliaddal, a bukaresti A héber és jiddis szavak átírása a szerzôk felfogását tükrözi. Állami Zsidó Színház igazgatójával • beszélget Zsehránszky István Terjeszti a LAPKER Rt. • A kéziratok szerkesztése lezárult: 27 Különleges pillanatok 2010. július 1-én. a zsidó színházban Szerkesztôség és kiadóhivatal: 27. oldal 1065 Budapest, Révay u. 16. Színészek vallomása (Zsehránszky István) Bálint Zsidó Közösségi Ház, 234-es és 235-ös szoba. 29 Telefon: 311-9214/136, 137 Norman Manea Telefon/fax: (36-1) 311-6665 A halál Lapunk e-mail címe: [email protected] 30 Hazatérés – haza nélkül Címünk az interneten: http://www.szombat.com (Csáki Márton)

Elôfizethetô a kiadóhivatalban, illetve postautalványon 32 Gyakran fürdenek, az OTP 11709002-20066703 „Szombat” számú alszámlán. tehát piszkosak Lapengedély száma: (Kápolnai Zoltán) III/Kul/174/1989.

HU ISSN 0865-3844 34 Alkonynapló Nyomdai elôállítás: 32. oldal Mackensen Kft. (Cs. M.) 4 ■ Romániai zsidóság

MIÉRT ROMÁNIA?

nak és üldöztetésnek. A transznisztriai deportálásokban nem mûködött közre a náci Németország, azt a román ál- lami hatóságok egyedül bonyolították. Viszont Dél-Er- iért állítunk össze egy egész lapszámot délybôl és Óromániából nem deportálták a zsidókat, majd a romániai zsidóságról? a román Mihály király és körei által az Antonescu ellené- MMert kíváncsiak vagyunk. ben végrehajtott kiugrás is „autonóm” módon és sikeresen Miért vagyunk kíváncsiak? történt, eltérôen a Horthy-féle kiugrási kísérlettôl. Mert annyira keveset tudunk róluk, pedig Románia köz- Mert a túlélô romániai zsidóság túlnyomó többsége is vetlen szomszédunk, s minden vita és nézetkülönbség el- megszenvedte a kommunista diktatúra éveit, illetve az el- lenére összeköt bennünket a történelem. nyomás elôl jelentôs tömegei, vagyonukat hátrahagyva Mert a 20. század elsô évtizedeiben hasonló folyamatok kivándoroltak Izraelbe. zajlottak le a romániai zsidóság körében – modernizáció, Mert a romániai zsidóság és kultúra ennek ellenére nyo- nagyvárosi asszimiláció, új típusú identitások keresése – maiban ma is létezik, és érdeklôdésünkre tarthat számot. mint a magyarországi zsidóságéban. Mert a 21. századi Európában élünk, és zsidók lévén, kí- Mert a romániai zsidóság nagy tömegei, elsôsorban a váncsiak vagyunk a velünk szomszédos ország és kultúra regáti régióban, a jelentôs részben asszimilálódó magyar közegében azonosságtudatát megôrzô zsidóságra is, s mert zsidóságtól eltérô viszonyok között éltek: nem asszimilá- nem kérünk a 20. századi Közép-Európa egymás identitá- lódtak, jiddisül is beszéltek, megôrizték tradicionális jel- sát megsemmisíteni kívánó törekvéseibôl, melyek szem- legüket, és idegenkedve néztek a nyugat felé orientálódó, befordították egymással a nemzeti, s akár az egyes nemze- beolvadás-párti, vagy éppen a magyarsággal rokonszen- ti kultúrák vonzáskörébe tartozó zsidó közösségeket. vezô, magyar kultúrájú hitsorsosaikra. Egyáltalán: minek kell magyarázat, hogy miért állítunk Mert a román zsidóság egy része, a magyar zsidósághoz össze egy egész lapszámot (sôt októberre átcsúszó közle- hasonlóan áldozata lett a harmincas évek fasiszta gondo- ményünkkel kicsit többet) a romániai zsidóságról? lataiból a ’40-es évekre szárba szökkenô diszkrimináció- Miért ne?

LEON VOLOVICI Román írók – zsidó írók: a kulturális identitás dilemmái

kor erôs zsidó kulturális mány és az írástudás területérôl nem, háttérrel rendelkeznek, mert ott az akkulturáció pár évtized- arra törekszenek – és kö- del korábban kezdôdött. Ronetti-Ro- gy – fôleg zülük nem kevésnek sike- man elsô abban is, hogy a zsidó iden- az elsô vi- rül is –, hogy román írók- titás és a teljes asszimiláció kísértésé- Elágháború utáni – folya- ká váljanak és integrálód- nek dilemmáját az elmélkedés és iro- matot vizsgálok, mely a janak a román irodalom- dalom témájává teszi. Az elsô írói ge- román kulturális és iro- ba. A zsidó történelem- neráció, mely utána 1900 után, jelent- dalmi életben, valamint ben ez általános európai kezik, éli és vállalja ezt a dilemmát, a romániai zsidóság szel- jelenség, éppen csak Kö- ami nem egyszer vezet egzisztenciális lemi életében zajlott, vé- zép- és Kelet-Európában krízishez. gigkísérte a romániai zsidóság életé- nagyobb méreteket ölt. Ugyanabban az idôben, az elsô vi- nek modernizálását, a romániai zsidó A jelenség, mint tudjuk, kizárólag lágháború vége felé kialakult légkör- közösség egy fontos részének akkul- zsidó, más etnikai kisebbségeknél ben, amikor a zsidóknak kilátásuk turációját, valamint szociális és kul- csak kivételes esetekben fordul elô. nyílt az állampolgári jogok elnyerésé- turális integrálódását. Zsidó kö- Romániában a XIX. század végén je- re, valódi kulturális „újjászületés” zegbôl kiemelkedô, különálló és lenik meg. Az elsô zsidó-román író megy végbe, különösen Jászvárosban számszerûen is jelentôs írói csoport minden bizonnyal Ronetti-Roman. (Iasi), ahol a zsidó közösség régi és megalakulásáról van szó, tagjai oly- Csak az irodalomról beszélek, a tudo- számottevô, amit a jiddis irodalom új- Romániai zsidóság ■ 5 rafelfedezése, a judaizmus és a héber M. Sebastian, A.L. Zissu úr és általá- akaratlanul, kizárólag a zsidó közösség tanulmányok iránti érdeklôdés fémje- ban a többi zsidó származású román szimbolikus gettójába zárták ôket, s a lez. Szimultán jelenség volt ez az ak- író azzal a szûk közösséggel szembeni háború éveiben így ôket is elérték a kulturációval, és nem egyszer találjuk magatartásáról, amelybôl indult és megkülönböztetô törvények vagy akár ugyanazokat az írókat mindkét cso- mit arról a tágabbról, amely befogad- a deportálás és a halál áradata. portban, fôként a kialakulás fázisában, ta? (...) Zsidó írók! Az igazság érdeké- „ZSIDÓ” IRODALOM amikor az ingadozások és keresések ben és bármely félreértés elkerülése ROMÁN NYELVEN gyakoribbak. végett, egy pár pillanatra gondolkod- Egy izraeli irodalomkritikus1 újke- jatok el ôszintén és küldjétek el vála- Különösen a 20-as és a 30-as évek- letû szintézise szerint a XX. század szotokat!” ben rajzolódik ki egyre élesebben az elsô négy évtizedében nem kevesebb, A válaszok, a várakozásnak megfe- ideológiai program, amely jelentôsé- mint ötven, a román kritika és iroda- lelôen, ellentmondásosak voltak. get kölcsönöz a zsidó közegbôl kilépô lomtörténet által ismert, többé-kevés- Egyesek, mint I. Peltz vagy Camil írók jól körülhatárolható magatartásá- bé nyilvántartott író létezésérôl tu- Baltazar, kizárólag román írókként nak. Ezeknek a román nyelvû irodalmi dunk. Egyeseket közülük ma is a leg- határozzák meg magukat, mások, mint mozgalmaknak az eredeténél jelen van fontosabbak között tartják számon: Uri Benador, felmagasztalják a kettôs- azonban egy identitási és kulturális ho- Fundoianu, Aderca, Sebastian, Max gyökerû szellemi identitást, ahogy vatartozási krízis is, amelyet a zsidó Blecher, Ilarie Voronca, I. Peltz, I. kissé késôbb Sebastian is tette a Ho- szellemi élet belsô fejlôdése, az elsô Caˇlugaˇru azok, akikre gondolok. gyan lettem huligán címû esszéjében. világháború után újraindult cionista A román társadalom reakciója ezzel Mindezekhez kifinomult hozzászólást mozgalom és a modern judaizmus ke- a jelenséggel szemben persze nem fûz a költô Al. Robot, áthelyezve az retei között létrejött eszmei áramlatok volt egyértelmû: az elfogadás és báto- eszmecserét a mûvészet síkjára: „Zsi- váltottak ki. Romániában ennek a rítás mellett, a nacionalista körök fo- dónak lenni sors. Egy identitás, egy nemzeti-zsidó és cionista „újjászüle- lyamatos visszautasításával és boj- helyzet és valami szigorúan szem- tésnek” az ideológiai hangja kétségkí- kottjával találkozunk. A visszautasí- élyes. Túl ezen a sajátos részleten, vül A. L. Zissu. Ô maga is szerzôje ro- tás, mely rendszerint etnocentrikus és megjelenik az alkotó, a mûvész. (...) A mán nyelvû regényeknek és elbeszélé- xenofób retorikával érvelt, mint tud- származás másodlagos tényezô. (...) seknek, melyeket kizárólag zsidó té- juk, megerôsödött a harmincas évek- Az íróvá lett zsidó ôsi küldetést telje- máknak vagy a saját generációja intel- ben, és a háború éveiben tetôzött.2 sít, kisebb vagy nagyobb mértékben, lektuális válságának szentel. Habár írókról és irodalomról van de képviselheti büszkén annak az or- A. L. Zissu fontos szerepet játszott a szó, a zsidó alkotó elit szintjén leját- szágnak a sajátosságát is, amelynek cionista mozgalomban, zsidó kulturá- szódó jelenség mégis inkább szocioló- mûvészetében részt vesz, és amelynek lis kiadványokat jelentet meg; az elsô giai és kulturális, mint esztétikai. A nyelvén kifejezi magát”. világháború után jelentôs számú fiatal folyamat azonban erôs visszhangra lel E dilemmákról nyilatkoztak nem entellektüel és író tömörül köré, külö- az e csoporthoz tartozó írók formáló- kevesen a román írók és irodalomkri- nösképpen a Megváltás (Mântuirea) és dásában és fejlôdésében. Integráció- tikusok közül, s egyesek (E. Lovines- az Újjászületésünk (Renasterea noast- juk a román kultúrába és a kettôs iden- cu, G. Caˇlinescu) megpróbálkoztak a ra) cionista kiadványok körül. Zissu a titás dilemmái nem egyszer okoznak romániai zsidó írók tipologizálásával judaizmus értékeinek és a hagyomány belsô vívódást és fájdalmat, olykor ér- is. A Fáklya-beli körkérdésben csak ápolásának, a zsidó identitás teljes és zékenyen érintve az alkotásokat. A Lovinescu vesz részt, az esztétikum kizárólagos felvállalásának, a román zsidó írók esetében – nem kevesen az primátusának híve, aki saját szem- kultúra megbecsülésének és elsajátítá- elsô világháború után futottak be – pontja alapján sokukat támogatta és sának híve volt, de anélkül, hogy a ezek a dilemmák a harmincas években ismerte el. Lovinescunak a nemzeti- „keveredés” és a román szellemi és hevesebbé válnak. Az identitás körüli ség „csatlakozási kérdés”, így számá- kulturális közegbe való „integrálódás”, viták zsidó írói körökben a „zsidó író ra túlzásnak és bosszantónak tûnnek véleménye szerint káros kísérlete meg- vagy román író” örökös dilemmáját, a zsidó kollégái identitás-dilemmái. történne. Akár az etnikai tisztaság ro- kettôs kulturális kötôdés lelki hátterét „…a zsidó íróknak – teszi hozzá – mán ideológusai (elsôsorban Nae Io- és belsô struktúráját érintik. E vívódá- megadatik, és megérdemlik, hogy nescu, akivel nagyon jó kapcsolatot sok makacsul visszatérnek azon ro- megadattasson, az a helyzet, amit ápolt), Zissu az autochton (vagyis – mán írók elmélkedéseiben is, akik akarnak; a sorsuk tehát saját akara- magától értetôdôen – román,) és a zsi- odafigyelnek a zsidó kollégáikat kínzó tuktól függ”. Határozott kijelentés, a dó szellem összeegyeztethetetlenségé- feszítô problémákra. A Fáklya (Fac- bekövetkezett események azonban nek álláspontját vallja, sôt aztis, hogy a la), a Ion Vinea által vezetett újság, nemsokára megcáfolják. románoknak joguk van megôrizni körkérdést tesz fel (1935-ben) „Ro- Pár évvel késôbb, mindezeket az író- „tisztaságukat”, és óvakodni a „zsidó mán író – zsidó író” címmel, arra kér- kat, függetlenül attól, hogy minek val- szellemmel” való keveredéstôl.3 ve az írókat, hogy válaszoljanak és ... lották magukat, és mennyire kötôdtek A zsidó kultúra területén Zissu leg- „oldják meg” a kérdést: „Mit hisz F. a román kultúrához, a román irodalmi közelebbi tanítványa a publicista és Aderca, Dorian, Ludo, Andrei Tudor, életbôl kirekesztették, akarattal vagy író I. Ludo volt. Miután rövid ideig 6 ■ Romániai zsidóság

Jászvárosban „tiszta” román irodalmat kulturáció és szekularizáció elôrehala- generációja-béli, valamint a közvetle- mûvelt, Ludo elkötelezte magát Zissu dottabb stádiumában lévô zsidó intel- nül ôket követô nemzedék zsidó iro- mellett, a Megváltás (Mântuirea) és a lektuális környezet közötti hatalmas dalmáraival ellentétben, Fundoianu Zsidó hírvilág (Stiri din lumea evrei- távolság is. A vágy, hogy román íróvá ezt a kettôs identitást a legtermészete- ascaˇ) hasábjain figyelemre méltó pub- váljanak, és integrálódjanak a román sebb módon éli meg, anélkül, hogy a licisztikai és irodalmi mûveket szen- kultúrába, erôsebbnek bizonyult. Na- szokásos drámákat, belsô meghason- telt kizárólagosan zsidó problémáknak gyon hamar felfogják, hogy nehéz, ha lásokat vagy identitás-kríziseket jelez- és témáknak, valamint a jiddis iroda- nem éppen lehetetlen, a nyelv által né. A családi légkörtôl és ér- lom fordításának. 1929-tôl adta ki az hozzátartozni egy irodalomhoz és kul- deklôdéstôl (Fundoianu a híres írástu- Ádám (Adam) címû szocio-kulturális túrához, ugyanakkor követni egy dó Schwarzfeld testvérek unokája), folyóiratot, a legjobb és legtartalma- olyan ideológiát, amely az abból való valamint az általános kulturális pezs- sabb kiadványt, mely judaizmussal, a kilépésre kényszerít. géstôl ösztönözve, Fundoianu a fiatal- világ különbözô részén élô zsidó A fiatal Fundoianu, habár nagyon ság szertelenségével veti bele magát a szerzôkkel és a romániai zsidó szelle- kötôdik Zissuhoz – dolgozott és inten- zsidó és cionista kiadványok körüli mi élet szociális és politikai problémá- zíven együttmûködött vele a Megvál- szellemi és kulturális mozgalomba. ival foglalkozik. Zissu és Ludo volt az tás (Mântuirea) címû újságnál – már Ugyanazon években Zissuhoz fûzôdô ideológusa a román nyelvû, zsidó te- kezdettôl észlelte a román nyelven ki- kapcsolata hosszú idôre rányomja bé- matikájú és fôként a zsidó közösség- fejezett, de csak zsidó kulturális iden- lyegét formálódására. Ami erôs és je- nek szánt „zsidó” irodalomnak. Len- titás vállalásának belsô ellentmondá- lentôs marad a volt tanítvány francia gyelországban a „lengyel nyelvû zsidó sait. Sokatmondóak A. Steuermann- „reinkarnációja” után is. irodalmat” szolgáló hasonló mozga- Rodion költôi sorsáról írt sorai, aki ôt, Fundoianuhoz hasonlóan, Zissu lom a romániainál korábbi, szélesebb az ifjú Fundoianut, elsô lírai próbálko- befolyási körében Felix Aderca-t is és szervezés szempontjából sokkal zásainál vigyázta és bátorította. A megtaláljuk. Ô következetes maradt, strukturáltabb.4 mestersége szerint orvos, fiatal cionis- direkt és heves a zsidó problémákkal A Zissu vagy Ludo vezette folyói- ta publicista Rodion, késôbb a szocia- kapcsolatban, még azokban az évek- ratok és újságok köré publicisták és lista mozgalom aktív tagja, Heinét kö- ben is, amikor a román irodalmi élet- írók egy elég népes csoportja töm- vetô költô, akitôl fordított is, átélte a ben jelentôs tekintélyre tett szert. örült. Létrehoztak egy kisebbségi iro- „román költônek lenni, de megénekel- Idôvel ô is eltávolodott az irányzatos dalmat, amelynek azonban figyelem- ni a zsidó fájdalmat is” próbálkozásá- zsidó lapoktól, elônyben részesítette reméltó kulturális szerepe volt a ro- nak kudarcélményét. Rodion öngyil- az Igazság (Adevaˇrul) típusú függet- mániai zsidók életében. Ebbe a kate- kossága 1918-ban, a frontról való len kiadványokat, amelyek nagyobb góriába tartozik a Zissu által létreho- visszatéréskor, fájdalommal töltötte el mozgási szabadságot biztosítottak zott irodalom is. és nyomot hagyott a volt vetélytárs- számára. Ám e körbôl a legtehetségesebbek ban. Egy évvel Rodion halála után, Publicisztikai tevékenységének elég gyorsan megérezték, hogy ez a Fundoianu elmélkedik (egy Mântui- majdnem a kezdetétôl fogva, antisze- fajta – ideológiailag és tematikailag rea-beli megemlékezésben) Rodion mitizmus elleni retorikáját egy nem programszerû – irodalom arra van ítél- öngyilkosságának jelentésérôl, amely- kevésbé vehemens kritika kíséri a zsi- ve, hogy a periférián maradjon, ezért ben egy meghiúsult vállalkozás tragé- dó értelmiségi autenticitás hiányáról, elhagyták e köteléket, rövid idô alatt diáját látja: ha az programszerûen mellôzi a zsidó beírván nevüket a román irodalomba. „A lelki bizonytalanság korában, tradíciót, kerüli a zsidó tematikát és a Meg akartak szabadulni a nemzeti amikor a cionizmus zavaros, mint a si- zsidó mivolt vállalását, mindezt asszi- megszorításoktól, amelyekhez alapjá- vatag képe, ahol tevék szaladgálnak milációs törekvésbôl, mely rokon a re- ban véve kötôdést éreztek, de nem fo- monotonon – az egyetlen azonnali és generálódással.6 gadták el, hogy ennek a kedvéért fel- magával ragadó megoldás az önelve- Aderca ingadozik, hogy átvegye-e áldozzák az irodalmi hivatást és a jo- szejtés politikája volt. Ehhez még hoz- az egyértelmûen zsidó álláspontot, a gosultságot, hogy mindenekelôtt a zájött, hogy Steuermann-nak fel kellett Zissu vonalat, a mozgósítást és önvé- mûvészet területén létezzenek. vennie a harcot zsidó személyiségével delmet, vagy válassza a román de- Irodalmi karrierje elején Felix Ader- és írásának fájdalmas románságával. mokrata értelmiségi szerepet, és for- ca és B. Fundoianu is nagyon közel Az író tragédiája, hogy nem veheti a máljon jogot megvetni mindent, ami állt az A. L. Zissu által vezetett kör- botját és a nyomor elôl nem szállhat az erkölcsi értékeket és kritériumokat höz. Más, kevésbé kiválókkal együtt, Hamburgban hajóra harmadosztá- veszélyezteti. Saját írói helyzetének az irodalom területén mindannyian el- lyon. Elhibázott hozzáállás.”5 ambivalenciájával azonban ô is tisztá- hagyták Zissut. Az eltávolodás a ren- Fundoianu maga is, kezdeti perió- ban volt, bizonyíték rá ez az 1926-os, díthetetlen vezetôtôl bizonyos mérték- dusban, egyféle kettôs irodalmi és roppant éleslátásról és öniróniáról ta- ben természetes fejlôdésnek mondha- publicisztikai létet folytat: a gyorsan núskodó vallomás: tó. Kiváltója a haszidizmus misztikus befutott román íróét és a zsidó publi- „És végül is, miért ne ismerném be? tapasztalata által táplált messianiszti- cistáét, aki gyakran munkatársa a ro- Minden voltam egy kicsit: jó hazafi is kus zsidó gondolkodás, illetve az ak- mán nyelvû zsidó sajtónak. A többi, (az elsô világháborúban katonai ki- Romániai zsidóság ■ 7 tüntetést kaptam), asszimiláns is (ro- mán író vagyok), antiszemita is, szoci- alista is, bolsevik is – és a cionizmus tökéletesen kibékíthetô e magatartá- sok bármelyikével!” 7 1933 után Adercának nincsenek már illúziói. Annál is inkább, mert sok bal- oldali zsidó értelmiséginél korábban megértette, hogy az idealizált szovjet társadalom sem mentes az antiszemi- tizmustól.8 Pamfletjei drámai hangne- met kapnak. Hite, hogy az integráló- dás a román kultúrába, a zsidó identi- tás megôrzése mellett természetes, kezd ingadozni. Vezetô zsidó értelmi- ségiek néhány nagy visszhangot keltô vitája még nyilvánvalóbbá tette a di- lemmákat, melyek a zsidókat gyötör- ték: a szélsôséges nacionalizmus me- gerôsödése, a megszerzett állampol- gári jogok elvesztésének reális veszé- lye, sôt a kilátásba helyezett kénysze- remigráció. Ezek a viták 1933 után fe- lerôsödnek, párhuzamosan a kam- pánnyal, mely a zsidóknak a román kulturális és mûvészeti életbôl való ki- zárását követeli. Nyilvánvalóak azok az eszmei el- lentétek, amelyeket Zissu hajlíthatat- lan álláspontja váltott ki. Kétségbe vonja a zsidók részvételét a román po- litikai döntésekben vagy ráerôszakolja a zsidó írókra a zsidó hagyomány és szellemiség melletti kizárólagos dön- Bukaresti utcakép – 1920-as évek és érvényesülésre irányult. Orientáló- tést. Felszólítása a zsidó írók ellensze- dásuk feltételezte a szolidaritást a gülésébe ütközik, akik nem engednek szakma és az olvasók részérôl, akik le- doktriner merevségének. gitimálták ôket. Ez az addig is sebez- Sokkal nehezebb a helyzetük azok- hetô és problematikus, íratlan egyez- nak a zsidó íróknak, akiknek karrierje A Szenátus tér, egy bukaresti mény kezdett foszladozni a harmincas a román kultúrába való integrálódásra képeslapon évek második felében. Amíg 1936 után elérkeznek a végsô határra, amely jelzi a román-zsidó kulturális szimbiózis végét, a nevesebb zsidó írók drámai küzdelme zajlik legitimi- tásuk megvédése érdekében és az an- tiszemitizmus ellen, és élénk polémi- ákba bocsátkoznak nemzeti-zsidó sorstársaikkal is. A leghíresebb „eset” 1934-35-ben, Mihail Sebastian és Felix Aderca író- ké volt. Mindkettôjüknek, ahogy má- soknak is – belsô egyensúlyuk és élet- meggyôzôdésük összeomlása köz- epette – nem az antiszemita táborból jövô támadás a legnehezebben elvisel- hetô, hanem a sok kolléga és barát hallgatása, sôt nem ritkán azok szélsôséges „áttérése”. 8 ■ Romániai zsidóság

A botrány, amelyet a Kétezer éve sonlóan, az író és kritikus Ion Trivale ideológiai és etnikai szempontot a kul- (De douaˇ mii de ani), Sebastian regé- esetéhez folyamodik: turális és esztétikai fölé helyezte, nye keltett (Nae Ionescu elôszavával), „Meghalt közülünk a fronton 1916- érintve a két kultúra és két identitás ismert és sok tanulmányt szenteltek ban egy bizonyos Ion Trivale, született keresztezôdésében kialakult alkotó neki. Csak azt említem meg, a tárgyalt Netzler, Pites¸ti-rôl, a gépfegyver mel- komplexitását. Az irodalom területén téma szemszögébôl, hogy az eddig ne- lett, arccal a bolgár front fele, miköz- azt mondanám, hogy azok az írók vezett írókkal ellentétben, Sebastian ben a román csapatok védekezve vo- nyertek, akik kínlódtak, ingadozva a értelmiségi és irodalmi pályáján ezen nultak vissza. Amikor földi maradvá- két törekvés között, harcolva, hogy 1934-ben megjelent regényéig nem lé- nyait nemrég Bukarestbe hozták, a zsi- hûségesek maradjanak mûvészi hiva- tezett egyetlen cionista vagy nemzeti- dó közösség és egy zászlóalj fogadta – tásukhoz, anélkül, hogy kitûzték volna zsidó mozzanat sem. mert a katonák hûségesek. Hol voltak a családi, a történelmi tradícióhoz A Kétezer éve (De douaˇ mii de ani) Trivale bajtársai, a regényírók és vagy – a döntô pillanatokban – sors- címû regényt számtalan támadás érte költôk, akiknek a lelkét akarta feloldoz- hoz tartozás valamilyen módon való mind az antiszemita szélsôség, mint a ni, akiknek a földjét misztikus hévvel „kiirtását”. Ôk sebezhetôbbek voltak, demokratikus és a „nemzeti-zsidó” magasztalta? ...Felteszem a kérdést, jobban ki voltak téve a támadásoknak sajtó részérôl, ez utóbbi élén I. Ludo- kedves Donescu úr, de nem várok rá mind nacionalista és antiszemita val. Két „tûz” közé kerülve, Sebastian választ. Hozzáteszem csak, hogy a vi- irányból, mind nemzeti-zsidó részrôl. mindenkinek egy kitûnô esszében vá- lág bármely országában Ion Trivale Írói egzisztenciájuk függött a román laszol, a Hogyan lettem huligán-ban nemzeti hôs lett volna, és testvéreitôl közeg jóváhagyásától és elfogadásá- (Cum am devenit huligan) (1935), nem kérdezték volna ‚etnikai származá- tól, és éppen ez az életbevágó kapcso- amelyben elemzi könyve viharos fo- sát’, hogy el lehessen ôket távolítani lat lett megkérdôjelezve. gadtatását, meghatározza kettôs iden- valamilyen állásból, mert a származá- Ami Zissu és Ludo programszerû titásának dilemmáit és összegezi Nae sukról a föld beszélt volna, melynek szí- próbálkozását illeti, hogy zsidó irodal- Ionescuhoz való viszonyát. ve magába fogadta Netzler vérét.” 10 mat alkossanak román nyelven, azt A román szellemi közegbe legin- A vitába beleszól Zissu, szemére mondhatjuk, Fundoianut szabadon kább beágyazott zsidó író árulásként hányja volt munkatársának, hogy me- idézve, hogy az ideológia, csakúgy, utasítja vissza az „asszimilációs ko- galázkodik és „magával szemben áru- mint az utópia, „nem vezeti jól az iro- médiát”, mégis bízik a lehetôségben, lást” követ el. Zsidó lévén, a zsidó ér- dalmat”. Az írókat mûvészi ösztönük hogy megvalósul az egyesülés az tékek szellemében nevelkedve, nem megvédte attól a kísértéstôl, hogy „ki- öröklött zsidóság és azok között a lehet román író is. Az egyetlen válasz szolgálják” vagy szemléltessék a kulturális értékek között, amelyekbe az antiszemitizmus kihívására a doktrinér messianizmust és a román beilleszkedett és ismertté vált. A sze- „visszatérés a judaizmushoz”, vállalni nyelven megszólaltatott nemzeti zsidó mélye ellen irányuló durva antiszemi- a zsidó és a zsidó értelmiségi mivoltot, elzárkózást. Különbözô módokon ta támadások és a román írói mivoltá- felhagyva egy másik kultúrába való in- azonban, talán a zsidó nemzeti mozga- hoz való jogának a megkérdôjelezése tegrálódás vágyával és illúziójával.11 lom, s a zsidó sors iránti ifjonti hûsé- ellenére Sebastian hûséges marad a Ludo is csatlakozott Zissu szemrehá- gük visszhangjaként, az ô mûveikbe is „kettôs” opcióhoz: nyásaihoz, sôt agresszívebb hangnem- beépült a prófétaság, mint a személye- „Zsidó vagy és az is maradsz, meg- ben, Adercát „román foglalkozású zsi- sen megtapasztalt zsidóság vállalása. próbálod mégis meghatározni helye- dónak” nevezve, újfent ironizálva a A harmincas években, a román kul- det a román társadalomban és kultú- „zsidó származású román esztéták”- túrába integrálódott zsidó értelmiségi- rában, mellyel szemben kötelességeid on. Ôk, háborodik fel Ludo, „a kultúra ek és mûvészek fejlôdése mind nyil- annál szenvedélyesebbek, minél ke- leprásai”, „bolyonganak az ôket eluta- vánvalóbban a kudarc jegyeit mutatta, vésbé vannak illúzióid.” 9 sító románság és a bennük félelmet amit az évtized vége felé szentesítet- Ugyanabban az évben, vagyis 1935- keltô judaizmus partjai között”.12 tek az ôket a román kulturális szerve- ben, Felix Aderca is belekeveredik Az idô – és a romániai zsidó értel- zetekbôl és szövetségekbôl hivatalo- egy terjedelmes polémiába, melynek miség késôbbi fejlôdésének – távlatá- san is kizáró törvények. Nagy megráz- mozgatója újra a zsidó jelenlét és a ból nyilvánvaló, hogy ebben a kor- kódtatás volt ezeknek az értelmiségi- zsidó értelmiség legitimitásának meg- szakban két, egymással radikálisan eknek, akik a román kultúrába való in- kérdôjelezése a román kultúrában. A szembenálló törekvés létezett: az tegráció mellett döntöttek, diszkréten támadás a publicista C. A. Donescu egyik, amely teljesen azonosul a ro- vagy hangsúlyozottabban megôrizve részérôl jött, aki egyik igazgatója a mán kultúrával, és semmisnek nyilvá- kapcsolatukat a zsidó világgal. Vremea (Idôk) folyóiratnak, amelynek nítja vagy titkosítja a zsidó kulturális Ez a dráma folytatódott – különbözô addig Aderca is állandó munkatársa identitást; és a másik – a zsidóság ki- formákban és teljesen más kontextus- volt. Donescu cikkére, „A zsidók bû- zárólagos választása, de román nyel- ban – a kommunista rezsim berendez- nei”, Aderca egy nyílt levéllel vála- ven, ideológiailag alátámasztva a kedését követô évtizedben is. Új pró- szol, megkérdôjelezve barátja antisze- nemzeti hagyomány érveivel, melye- bálkozás jelent meg a zsidó írók között mita érveit a numerus clausus politi- ket újradefiniált a cionista mozgalom. is, átállás a nemzetközi ideológia von- kája mellett. Aderca, Sebastianhoz ha- Mindkét törekvés meghiúsult, mert az alára. Nem kevesen közülük – Ludo Romániai zsidóság ■ 9 maga is megdöbbentô és szomorú példa – nem tudtak ellenállni az új szocialista realista kísértésnek, melyben – úgy tûnt – boldog véget érnek az identitás dilem- mák is. Egyesek ezért az elkötelezettsé- gért jóvátehetetlen mûvészi kudarccal fizettek. A tehetségesebbeknek, mint a következô évtized többi írójának is, si- került visszanyerniük hitelességüket és hûségesek maradtak mindenekelôtt az irodalom igényességéhez. Kinda Gabriella fordítása

Forrás: Studia Judaica (Kolozsvár /Cluj), XIII, 2005

Jegyzetek 1 A. B. Joffe, In Foreign Pastures: Jewish Iasi pogrom 1941 Writers in Romania, 1880-1940 [in Hebrew] (Tel Aviv, 1996). 2 Leon Volovici, „Zsidó értelmiségiek az elsô világháború utáni Romániában” /„Inte- A Holokauszt lectualii evrei din România dupaˇprimul raˇzboi mondial”/, Tribuna, 45-46, 1994; Ge- orge Voicu, Romanian Literary Anti-Semi- Romániában tism: Histrorical-Ideological Facets, Studia Hebraica, 3 (2003), 138-162. o. 3 A.L. Zissu, „Mi…” /„Noi… “/, Zsidó breviá- rium /Breviar iudaic/ (Bukarest, 1932), 130- rálták a „Nemzeti Légionárius Álla- 131. o. mot”, amelyben Antonescu marsall és 4 Eugenia Prokop-Janiec, Polish-Jewish Li- a Vasgárda osztoztak a hatalmon. Meg- terature in the Interwar Years (New York, ománia, melynek terü- indult az antiszemita törvénykezés: a 2003). lete 1918 után kétszere- zsidókat kizárták a felsôoktatásból, a 5 B. Fundoianu, „Judaizmus és helleniz- Rsére növekedett, a két háború közti közigazgatásból, a jog és a mûvészet mus” /„Iudaism s¸i elenism”/ (Bukarest, idôszakban formális demokrácia volt, minden területérôl, a kamarákból, nem 1999), 146. o. melyet azonban aláástak a szélsôséges tarthattak rádiót, stb. 6 Lásd például: „A képmutató ember” mozgalmak, mindenek elôtt az 1927- Ugyanakkor még mindig komoly /„Omul fals”/, Megváltás /Mântuirea/, 1920 ben alapított Vasgárda (má- június 20; „A megalázkodás iskolája” /„Sco- sik nevén: Mihály Arkan- Kisinyov elfoglalása után ala umilint¸ei”/, Megváltás /Mântuirea/, 1920 gyal Légiói). Az ortodox pogromok törtek ki július 1. vallásos beütésû fasiszta 7 „Egy entellektüel iróniái” /„Ironiile unui in- mozgalmat az államhata- a városban. Az életben tellectual”/, Zsidó hírvilág /Stiri din lumea lom több ízben véres maradt mintegy 11 ezer evreiascaˇ/, IV, 1926, 185. szám. erôszakkal próbálta fölszá- fôt gettóba zárták, 8 Antiszemitizmus a Szovjetunióban ? /An- molni, de az minden alka- tisemitism în U.R.S.S.?/, Vremea /Idôk/, lommal feltámadt és majd nemsokára 1935 június 16. visszavágott. transznyisztriai lágerekbe 9 „Hogyan lettem huligán” /„Cum am deve- 1940-ben, az európai „új hurcolták. nit huligan”/ (Bukarest, 1990), 246. o. rend” keretében az ország 10 „Mindannyiunk bûne” („Pacatele noastre kénytelen volt területi je- ale tuturor”), Vremea, 1935. április 7. Lásd lentôs hányadát átengedni Magyaror- gazdasági pozíciókat foglaltak el, még Marcel Aderca, F. Aderca és a zsidó szágnak, a Szovjetuniónak, illetve Bul- ezért a vasgárdisták rendszeresen kérdés (Bukarest, 1999). gáriának. A nyugatbarát politika esé- fosztogatták, vagy éppen elkobozták a 11 „Nyílt levél F. Aderca úrnak” („Scrisoare des- lyei ezzel megszûntek, a mérsékelt zsidó üzleteket, az utcán bántalmaz- chisaˇ d-lui F. Aderca”), Adam, 81 szám, 1935. erôk teljes vereséget szenvedtek. Szep- ták, vagy gyilkolták a zsidókat. 12 „Zsidó származású roman esztéták” tember 4-én II. Károly királyt leváltot- Miután Antonescu és a Vasgárda kö- („Estet¸ii români de origine evreiascaˇ”), ták, a politikai demokrácia maradékát zött elmérgesedett a viszony, 1941. ja- Adam, 82 szám, 1935. is felszámolták, és hivatalosan dekla- nuár 21-én utóbbi puccsal próbálta el- 10 ■ Romániai zsidóság lenfelét megbuktatni. Ennek során tört ki a bukaresti pogrom, melynek 125 ál- dozata volt. A vasgárdisták több tucat Váltságdíj zsidót öltek meg a városi vágóhídon, akiknek megcsonkított holttestét kam- pókra akasztották. A háromnapos bel- a zsidókért harcban az Antonescut támogató had- sereg, az (1940-ben bevonult) németek segítségével leverte a Vasgárdát. Miután a hitleri Németország megtá- dókról egyre inkább a dollár jutott az madta a Szovjetuniót (melyben a román eszébe. A zsidók értékes tússzá vál- hadsereg is kezdettôl részt vett), más ke- toztak, akikért feltehetôleg pénzt lehet let-európai területekhez hasonlóan Ro- sak a hidegháborúban kizsarolni. És lôn: 1948 után Izrael mániában is pogromok törtek ki. A ha- mûködhetett együtt amerikai fúróberendezéseket szállított tárhoz közel esô Iasi városában rémhí- Colyan furcsa páros, mint Shaike Dan az elaggott román olajiparnak, száze- rek terjedtek el, hogy a zsidók a román és Gheorghe Marcu tábornok. Dan zer kivándorlási vízumért cserébe. katonákra lônek, és szovjet ejtôernyôsö- besszarábiai zsidó volt, akit a II. világ- A barter-kereskedelem nem volt új ket bújtatnak. Elrendelték a zsidók háza- háború vége felé dobtak le ejtôernyôv- keletû. Henry Jacober, londoni zsidó inak átkutatását, s a növekvô hisztéria el Romániába, hogy segítse az életben üzletember a hatvanas évek elejéig üz- légkörében ezreket tartóztattak le, akiket maradt zsidók kivándorlását. Késôbb letelt Marcuval: romániai zsidók nyu- az utcán, a rendôrség fôhadiszállásán az izraeli titkosszolgálat rezidense Ke- gaton élô hozzátartozói az ô segítségé- vagy éppen otthonaikban lôttek agyon. let-Európában, majd miniszterelnöki vel vásárolták ki rokonaikat. A kiala- A pogrom áldozatainak száma mintegy tanácsadó. Marcu a hírhedt Securitate kult együttmûködésbe bevontak egy négyezerre tehetô, s további ezreket de- magas-rangú tisztje volt. vállalkozót, aki a kiengedett zsidókért portáltak, akiknek nagy része már a va- A hetvenes években a két ember ha- cserébe élôállatot (fôként sertést és gonokban éhen- vagy szomjan pusztult. vonta találkozott Ausztriában és marhát) exportált Romániába. Dan per- A Szovjetunió megtámadása után Svájcban – nem álöltözetben, elha- sze hamarosan tudomást szerzett errôl Románia nemcsak a korábban elcsa- gyott utcasarkokon, hanem a román és (Ben Gurion jóváhagyásával) átvette tolt Besszarábiát foglalta el, hanem a követség hivatalos épületében, ahol a az irányítást. 1965-ben Izrael már egy Dnyeszter és a Bug folyó közötti terü- régi üzleti partnerek meghittségével egész sor gazdasági projektet finanszí- letet is (Transznyisztria). Hamarosan tréfálkoztak egymással. Dan többnyi- rozott Romániában: különbözô állatfar- megkezdôdött az újonnan elfoglalt te- re elegáns Samsonite táskával érke- mok évente több tízezer jószágot adtak rületek zsidó lakosságának legyilkolá- zett, melyben dollár-tízezrek lapultak, el, sôt: a Kellogg’s Corn Flakes is fenn- sa vagy lágerbe hurcolása. Kisinyov Marcu pedig listákat hozott. tartott egy üzemet a kommunista or- (Besszarábia fôvárosa) elfoglalása Románia eladta az országban élô szágban, amely így évi 8-10 millió dol- után pogromok törtek ki a városban. zsidókat, Izrael pedig megvásárolta lár exportbevételre tett szert. Jacober Az életben maradt mintegy 11 ezer fôt ôket. minden üzletben benne volt és megkap- gettóba zárták, majd nemsokára A történetet Radu Ionid ismerteti ta a maga részét. Mindezért a rezsim ki- transznyisztriai lágerekbe hurcolták. The Ransom of the Jews (Váltságdíj a vándorlási vízumokkal fizetett. Az újonnan elfoglalt területek zsidó- zsidókért) címû könyvében. A bizarr 1965-ben a virágzó együttmûködés ságára hasonló sors várt: a deportálás együttmûködés a hidegháború éveiben leállt: az új román vezetô, Nicolae Ce- alatt, a lágerekben, s a rendszeres ki- töretlenül folytatódott: Izrael folyama- ausescu engedett arab szövetségesei végzések során túlnyomó részük el- tos deviza-utánpótlást biztosított a le- nyomásának. Az 1967 utáni Izrael-el- pusztult. A román hatalom korruptsá- robbant román rezsimnek – kivándor- lenes hangulat tovább rontotta a hely- gának köszönhetôen egy töredékük lási engedélyekért cserébe. A fejpénz zetet (noha Románia, egyetlen kom- meg tudta vásárolni az életét. háromezer dollár körül mozgott. Az munista országként, nem szakította Az Elie Wiesel által vezetett vizsgá- együttmûködést a két ország tit- meg a diplomáciai kapcsolatokat, és lóbizottság az elfoglalt területek zsidó kosszolgálata bonyolította – valahol nem szavazta meg a „cionizmus = áldozatainak számát 280-380 ezer kö- félúton a diplomáciai megállapodás és rasszizmus” ENSZ-határozatot.) zöttire becsüli. a gazdasági együttmûködés között. 1969-ben azonban a Moszkvától na- A háború elôtti Románia területének A háború végén 350 ezer zsidó ma- gyobb gazdasági függetlenségre tö- zsidó lakossága többségében (mintegy radt életben Romániában – ez volt a rekvô Conducator újra kezdte a tár- 290 ezer ember) túlélte a háborút. Eb- legnagyobb túlélô közösség a három- gyalásokat. Mivel Romániának a sza- ben szerepet játszott, hogy Sztálingrád millió szovjet zsidó után. Közvetlenül bad világ országai közül leginkább Iz- után a román vezetés óvatosabb lett, s a háború után néhány ezren – a Dan raellel voltak kapcsolatai, a zsidó ál- nem teljesítette feltétel nélkül a néme- által szervezett illegális hajóutakon – lam mindebben megkerülhetetlen tek követeléseit. kijutottak Izraelbe. Ám 1948 után a partnernek látszott. A vezér azonban Gadó János román kommunista rezsimnek a zsi- arra utasította a titkosszolgálatot, Romániai zsidóság ■ 11 hogy az „elavult cserekereskedelem” helyett a „modern külkereskedelemre” térjenek át: vagyis dollárban követelte a fizetséget. Shaike Dan és Gheorghe Marcu öt évre szóló szóbeli megállapodást kö- töttek (a titkosszolgálatok nem doku- mentálják mûködésüket). Eszerint a kivándorlókért fizetendô fejpénz függ az érintett személy korától, végzettsé- gétôl, foglalkozásától. Ceausescu nem akart tömeges exodust – ehhez a zsi- dók túlságosan értékes túszok voltak. Évente mintegy 1500 fôt volt hajlandó kiengedni. 1968 és 1989 között – Ioa- nid számításai szerint – 40.577 zsidót adtak el Izraelnek, amiért a rezsim 112.498.800 dollár „exportbevételre” tett szert. Az átlagos fejpénz kezdet- ben 2.500, késôbb 3.300 dollár volt. Ceausescu azonban másféle segítséget Ima egy bukaresti természete. Ioanid részletesen elma- is kizsarolt. Izrael kezességet vállalt a zsinagógában gyarázza az amerikai olvasónak a kü- románoknak nyújtott devizahitelekért lönbségeket. Ceausescunak nagyobb és a kamatokat is fizette! Továbbá ka- szüksége volt Izraelre, mint annak ôrá. tonai felszerelést is szállított a román Nem nélkülözhette sem a zsidókért hadseregnek: Ariel Saron, védelmi kapott pénzt, sem a nyugatnál szerzett miniszter 1982-ben – szakértôk kísé- adót vetett ki az országot elhagyni kí- jó pontokat szovjetektôl független retében – titkos látogatást tett Romá- vánó diplomásokra. A románok gya- külpolitikájáért. Feltehetôleg része niában, ahol a technológiai együttmû- korlata ugyanez volt. Izrael és az ame- volt az Egyiptom és Izrael közötti ködés lehetôségrôl tárgyaltak. rikai zsidók azonban erôteljesen lob- közvetítésben is, ami végül az 1979-es Ioanid nem rejti véka alá, miféle biztak és megszületett a Jackson-Va- ünnepélyes békekötéshez vezetett. Lé- morális problémákat vet föl az ilyen nik féle törvény, amely a kommunista nyegesek voltak az ideológiai különb- együttmûködés. Ceausescu ségek is. A Szovjetunió nem enged- brutális diktátor volt, népé- Ceausescu brutális hette meg a zsidók tömeges kivándor- nek elnyomója, Kadhafi és diktátor volt, népének lását, mert ez a világ elôtt lerombolta Arafat (Izrael akkori halá- volna az „elégedett, boldog szovjet los ellenségei) jó barátja. elnyomója, Kadhafi és emberek” fikcióját. A szélárnyékban Izrael nemcsak parolázott Arafat (Izrael akkori lévô román rezsim és annak egyre az ördöggel, hanem segítsé- halálos ellenségei) jó erôsebben nacionalista-soviniszta ve- get nyújtott gépezete mû- barátja. Izrael nemcsak zére azonban, az „egységes nemzetál- ködtetéséhez. Megérte? Io- lam” víziójától hajtva, nem bánta a anid nem válaszol a kérdés- parolázott az ördöggel, zsidók lassú elszivárgását. re, csak bemutatja, milyen hanem segítséget Igazolható a csöndes diplomácia, ha kényes helyzetben volt Iz- nyújtott gépezete mûköd- – a zsidók kivándorlásáért cserébe – rael a hidegháború idején. tetéséhez. Megérte? meghosszabbítja a gonosz hatalmát? A kommunista rezsimek Ioanid nem von végsô mérleget, de ellenfelei számára nem lé- érezteti, hogy – ebben az esetben – tezhetett stratégiai együttmûködés országok kivándorlási politikájától megérte a zsidók szabadságát ilyen olyan országokkal, amelyek eltapos- tette függôvé a legnagyobb kereske- áron megvásárolni. sák a szabadságjogokat és saját népü- delmi kedvezmény megadását. Ez ket puszta nyersanyagnak tekintik. Iz- nagy pofon volt a szovjeteknek – mi- (Radu Ioanid: The Ransom of the rael azonban nem engedhette meg ma- közben a románokkal fenntartották az Jews: The Story of The Extraordinary gának ezt az elvi álláspontot, mert te- ilyen fajta együttmûködést. Secret Bargain Between Romania and kintettel kellett lennie a vasfüggöny Vajon mivel érdemelte ki a román Israel. Ivan R. Dee, 254 oldal, 26 mögött rekedt zsidókra. Mi a jobb tak- rezsim a különleges elbánást? Egy- USD. A könyvismertetô a www.for- tika? A csöndes diplomácia vagy a részt a romániai zsidók csekélyebb ward.com oldalon jelent meg.) hangos követelés? száma miatt volt erre lehetôség. Ennél Gal Beckerman 1972-ben a szovjet rezsim súlyos lényegesebb azonban a román rezsim Gadó János fordítása 12 ■ Romániai zsidóság

LYA BENJAMIN Ennek eredményei prédikációiban és ju- daisztikai elôadásokban jelennek meg. A háború elôtt és alatt is baloldali be- állítottságú volt, emiatt 1940-ben letar- Moses Rosenrôl tóztatták és a csíkszeredai lágerbe inter- nálták. A Bécsi Döntés után a román ha- tóságok elôbb a caracali, majd a Târgu Jiu-i lágerbe vitték. Egy év múlva kisza- meg ott az elsô mezôgazda- badult. A romániai Holokauszt éveiben sági települést. is folytatta oktatói tevékenységét zsidó Moses Rosen középisko- iskolákban. 1944 és 1948 között rabbi- oses Ro- lás korában, Faˇlticeni-ben – ként tevékenykedett. Miután 1947 vé- sen 1912- ebben az észak-moldvai vá- gén Alexandru S¸afran, a korábbi orszá- Mben született. 1948 és 1994 rosban folytatta tanulmánya- gos fôrabbi, a királyság megdöntése között a romániai zsidóság it – tiltakozott az antiszemi- nyomán távozott Romániából, Moses fôrabbija volt. 1994-ben halt tizmus ellen, amiért bíróság Rosen megpályázta a megüresedô tiszt- meg. Szülôhelye, Moines¸ti, egy Bákó elé idézték felségsértés vádjával. séget. 1948 nyarán ôt választották meg. megyében található kisváros, stetl (ro- Miután befejezte középiskoláit, jogot Ebben feltételezhetôen szerepet játszott mánul târg vagy târgus¸or). Moines¸ti a végzett Bukarestben, majd a 30-as évek közismerten baloldali beállítottsága is – zsidóság szempontjából is érdekes végén Bécsbe ment, ahol rabbi-oklevelet valószínûleg szót értett a hatalmat meg- hely: kereskedôk, értelmiségiek lak- szerzett. Ott éri az Anschluss, ezek után ragadó kommunista vezetéssel. Tisztáz- ták, innen származik például Tristan visszatér Romániába. Bukarestben val- nunk kell, hogy ha Moses Rosen kötött Tzara, a dadaizmus egyik alapítója. És lást tanít a zsidó iskolában, rabbiként te- is bizonyos kompromisszumokat, azo- innen indult 1881-ben az elsô kiván- vékenykedik több zsinagógában is, emel- kat minden bizonnyal az a szándék mo- dorló csoport Palesztinába, s alapította lett tudományos tevékenységet folytat. tiválta, hogy a judaizmus és a zsidóság

ERDÉLYI LAJOS A fôrabbi, alulnézetbôl

szág nemzetközi kapcsola- meztettek: a megszólításnál „Excelen- tainak alakításában is ta” (Excellenciád) az elfogadott forma. tevôleges szerepet játszott. Különösnek véltem ezt, a baloldali Nem volt pusztán egy a elôéletérôl ismert rabbi esetében – de r. Moses Ro- szovjet érdekszféra orszá- kérvényezni jöttem, a cél szentesíti a sen fôrabbi- gaiban mûködô fôrabbik megszólítást. Dval személyes kapcsolatom sorában. Alulnézetbôl igyekszem megközelí- nem volt – egyetlen, szá- Emlékezetem szerint teni egyéniségét. Amilyennek ôt Ma- momra negatív eredménnyel 1946-ban még találkoztam rosvásárhelyrôl, Kolozsvárról, az erdé- járó beszélgetésen túl. Hallatlanul nehéz erdélyi körútján a neves Safran fôrab- lyi és magyar kultúrkörben élô, zsidó korszakban, a háborút követô közel fél bival, aki a királyság megdöntésével, a identitásukhoz ragaszkodó emberek évszázadban állt Kelet-Európa legnépe- királyhoz közel álló közéleti személyi- látták. Hosszú évekig a régi zsidó te- sebb zsidó közösségének élén. Hívei és ségekkel együtt távozott az országból. metôk fotografálásával foglalkoztam, ellenfelei vitatták érdemeit, szerepváll- Nem tudnám megjelölni, milyen elkerülhetetlenül kapcsolatba kerültem alását egy olyan közép- és kelet-európai minôségemben jutottam közelébe; cio- az erdélyi hitközségi elnökökkel, vallá- világban, amelyben az antiszemitizmus, nista apámra való tekintettel, vagy mint sukhoz ragaszkodó értelmiségiekkel – a maga álcázott (utóbb nyílt) formáiban, túlélô gyermek – nem is lényeges: em- vagy egyszerûen ama hitsorsosaimmal, a kormányzati politikák szerves tartozé- lékezetemben nagymûveltségû, köz- akik valamilyen formában (személyes ka volt. Az Erdélyben élô, a zsidóságá- vetlen, barátságos emberként él. Húsz elônyükre) kapcsolatba kerültek a Hit- hoz vallási nézeteitôl függetlenül is ra- esztendôvel késôbb, amikor sikerült el- községek Szövetségével. gaszkodó értelmiséginek látnia kellett, érnem, hogy bukaresti irodájában fo- Nyájának érdekeit nagyszerû diplo- hogy Rosen fôrabbi nem ritkán az or- gadjon utóda, Dr. Moses Rosen, figyel- máciai érzékkel irányító pásztornak lát- Romániai zsidóság ■ 13 fennmaradjon a romániai kommunista szervezett dokumentációs központ, a anyagokat. Minden megmaradt, át- rendszer körülményei között. Tapaszta- romániai zsidóság történelmének ta- mentôdött. A Múzeum látogatói bele is lataim alapján állíthatom, hogy a fôrab- nulmányozására, mely 1989 után Zsidó nézhettek a dobozokba. Ott volt az bi az adott feltételek között olyan ered- Történelmi Kutatóközpont néven foly- észak-erdélyi deportálás anyaga is... ményeket ért el, amilyenekkel, tudomá- tatta munkáját. A dokumentációs központ szerkeszté- som szerint, más, kommunista rendsze- A Múzeum létrehozásának jelentôsé- sében jelent meg az a három kötet, rû országokban nem dicsekedhettek. gét nehéz volna túlértékelni. Abban az amely a romániai zsidóság történetét Közbenjárt a kivándorlás érdekében. In- országban, ahol tilos volt a romániai dolgozza fel, az i.sz. II. századdal kezd- terveniált a cionizmusért letartóztatott Holokausztot dokumentáló anyagot ki- ve (amikor a római légiókkal együtt ér- vezetôk kiszabadításáért. A romániai állítani, Rosen utasítására óriási dobozo- keztek a zsidók is). Az 1990-ig kiadott zsidó közösségek folyóirata, a Cultul kat készítettek, azokban tárolták a buka- kötetek anyaga feldolgozza a zsidó je- Mozaic (Mózesi Hit vagy Mózesi Val- resti és a ias¸i-i pogromra, valamint a lenlétet bizonyító dokumentumokat, le- lás), hasábjain a szövegek román, jiddis, transznisztriai deportálásra vonatkozó véltári anyagokat, eljutva a XVIII. szá- héber és angol nyelven jelentek meg. zad végéig. A kilencvenes években Sok román értelmiségi is elôfizetett rá, megjelent a negyedik kötet, és most vé- mert egyebet kapott benne, mint a kora- gezzük az ötödik szerkesztési munkála- beli kommunista propagandasajtóban. tait. Ez a munka sajnos lelassult, mert a A ’70-es években megalapította a kutatóközpontunk kicsi, kevesen dolgo- Romániai Zsidóság Múzeumát, amely- zunk itt. Másrészt, 1989 után a Holoka- nek székhelye a fôvárosi Szabók Zsina- uszt kutatása lett a fôtéma, s ez leköti gógája volt. A Nagy Zsinagóga a Holo- minden erônket. kauszt kiállításnak ad otthont, a Korál 1989 elôtt is tartottak megemlékezést Templom pedig a romániai zsidóság a ias¸i-i és a bukaresti pogromról, ehhez vallási központja volt. Kezdeményezé- sére a Múzeum mellett létrejött egy jól (Folytatás a 14. oldalon.) tuk. Ezt nem befolyásolta, hogy nem családonként – emlékezetem szerint – volt szeretetreméltó egyéniség. Bizo- havonként háromnegyed kiló kóser nyára nem is tartott igényt arra, hogy húst utaltatott ki. Így a hitközségek szeressék. Az ôszi, vagy tavaszi ünne- adófizetô lélekszáma váratlanul meg- pek idején, országjáró látogatásai során emelkedett – mindenkinek megérte ha- Erdélyben a nagyobb közösségekkel is Moses Rosen fôrabbi vi 5 lejt adózni, cserében a többlet hú- találkozott – kicsiben ezek emlékeztet- sért, a hitközségi raktárból vásárolható tek a pártvezér vizitációira. Autókara- Carmel borért, konyakért. Volt párt- és vánnal érkezett, a zsinagóga környékén állami aktivistáknak is, akik korábban rendôri készültség ôrködött, üdvözlô falvakban, ahonnét kihaltak a zsidók, átmentek a szemközti járdára, nehogy beszédek hangzottak el… Ez volt a for- keresztény gondnokot fizettek. Ko- valaki templomjárónak nézze ôket… maság. Ám ezek ténylegesen munkalá- moly erôfeszítéseket tett a rejudaizáció A rendszer bukása után, amikor meg- togatások voltak. Eredményeit közvet- érdekében. Egyetemi hallgatók éne- szûnt az áruhiány, – a hitközségi adó- lenül tapasztalhatták hívei. A megyei keltek a Hitközség kórusaiban, látogat- fizetôk száma lényegesen csökkent. központokban a hitközségnek volt saját ták a vándor egyetem keretében szer- Korábbi baloldali elkötelezettsége orvosa, és rendelkezett olyan gyógy- vezett judaisztikai elôadásokat. Ran- mellett, vagy annak ellenére, cionista szerekkel, amelyekbôl az ország hiányt gos tudományos erôket mozgósított er- rabbi volt. Érdemének tudták be, hogy szenvedett. A keresetükbôl, vagy re a célra. Ismét magamat idézem: az arányaiban páratlanul nagy zsidó nyugdíjukból nehezen élôknek rend- „Aki nem énekel, (nem tanul) a zsina- emigráció elsôdlegesen Izrael felé irá- szeresen juttattak élelmiszert – néhány gógában, az ne is egyék a kantinjá- nyult. Ellentétben a Szovjetunióban ki- nagyobb városban kóser kantin, Ara- ban”. Kisvárosokban, ahol a nagyará- alakult gyakorlattal, Romániából a don kiemelkedôen jól szervezett öre- nyú kivándorlás nyomán csak néhány ténylegesen zsidó etnikumhoz tartozók gek otthona mûködött. idôs zsidó család élt, s nem lehetett vándoroltak ki. Szigorúan ôrködött, Annak idején úgy fogalmaztam: Ro- összehozni temetésekhez szükséges tíz hogy a betérés ne legyen ugródeszkája sen doktor autokrata irányítása mellett férfit – a megyei székhelyrôl utaztatta az emigrációnak. A vegyes házasság- a zsidóságához ragaszkodó embernek ki ôket. Hasonlóképp a metszôket – ban élôknek sem volt könnyû elnyerni- nem volt szabad éheznie, vagy gyógy- hogy az a néhány vallásos zsidó, aki ük támogatását. (Felejthetetlen élmé- szer hiányában válságos helyzetbe jut- ragaszkodott kóserságához, ne szen- nyem: egy falusi, hagyományaihoz, el- nia. Volt ebben némi túlzás, de alapjá- vedjen hiányt. Mi több, a nyolcvanas különüléséhez mereven ragaszkodó ban a valós helyzetet tükrözte. A te- évek katasztrofális élelmezési viszo- metôinket fallal vették körül, s olyan nyai közepette, a hitközségi tagoknak (Folytatás a 14. oldalon.) 14 ■ Romániai zsidóság

(Lya Benjamin: Moses Rosenrôl) azt, hogy megünnepelhessük a külön- ták, hogy mindezzel a Ceaus¸ecu-rezsi- bözô zsidó ünnepeket: a Hanukát, a Pu- met szolgálja. De az ô felfogása szerint az engedélyt Rosen fôrabbi harcolta ki, rimot, a Pészahot. Ennek jelentôségét a romániai lakosságát (beleértve az or- a történelmi bûnöket rejtegetô hatalom- csak azok érthetik, akik tudják: kollektív szág zsidó állampolgárait) és Románia mal szemben. 1991-ben a nemzetközi megnyilvánulásokat csak a párt szervez- érdekeit szolgálta. Soha nem hallottam nyilvánosság bevonásával szervezte hetett akkoriban. A fiatalok összejöttek, az ô szájából Ceaus¸ecut méltató dísz- meg a pogrom félévszázados emlék- táncoltak és énekeltek, jól érezték ma- beszédeket. napját, amely alkalomból megjelent gukat a közösségben – volt zsidó élet 1986-ban a pápa fogadta ôt a Vati- egy dokumentumkötet és megnyílt a Romániában. Kolozsváron pászkagyá- kánban. Nagy Zsinagógában a Holokauszt-kiál- rat létesítettek, mert egy idôben nem le- Ahhoz, hogy a judaizmus hagyomá- lítás. A tudományos szimpóziumon hetett pászkát importálni. nyai fennmaradtak Romániában, hogy részt vettek izraeli szakértôk, román 1964-ben Moses Rosen lett a Romá- 1989 után volt mit folytatnunk, hogy történészek, stb. Ez volt nálunk az elsô, niai Zsidó Közösségek Szövetségének nem a semmibôl kellett kezdenünk a ro- nemzetközi érdeklôdésre számot tartó az elnöke, miközben természetesen mániai zsidóság történelmének kutatá- megemlékezés. A fôrabbi kezdemé- megtartotta a fôrabbi tisztséget is. Eb- sát; hogy sok dokumentum megmene- nyezésére a Korál Templom udvarán ben a minôségében már külpolitikai kült a pusztulástól, és még hosszan so- felavatták a Holokausztban elpusztul- kérdésekkel is foglalkozhatott. Talál- rolhatnám – ehhez jelentôs mértékben tak emlékére emelt menórát. kozott például az izraeli delegációkkal, hozzájárult Moses Rosen, egyházi és Külön meg kell említeni, hogy a kom- Golda Meirrel, Menahem Beginnel. A közösségi vezetôként is. Hogy sokan és munista rendszer idején Talmud Tóra külpolitikát érintô tevékenysége egya- sok helyütt vádaskodnak ellene, hogy néven az ifjúságnak, gyermekeknek és ránt szolgálta az adott korszakban Ro- egyesek azt mondják, részt vett a romá- fiataloknak külön szemináriumot és is- mánia és a romániai zsidóság érdekeit. niai zsidóság kiárusításában – ennek kolát létesített, ahol fiatalok sokasága ta- Komoly szerepe volt abban, hogy Ro- alaptalanságát nem az én tisztem bi- nulmányozhatta a judaizmust. Zsidó kó- mániának megadták a legnagyobb ke- zonygatni. Tény, hogy a háború után rust és tánccsoportot szerveztek. Elérte reskedelmi kedvezményt. Megvádol- még többszázezres romániai zsidó kö-

(Erdélyi Lajos: A fôrabbi, alulnézetbôl) vetség Érdemes Mûvésze kitüntetô cí- terjedelmes „tanulmányt” közölt. A Iasi mét – nem segített. Azt hiszem (Er- városában végrehajtott mészárlást, a ha- szász település tapsolt, amikor a hoz- délyben többen is így vélekedtünk), a lálvonatokban elpusztított zsidók ezrei- zájuk tartozó fiatal mérnöknô zsidó or- magyarokkal szembeni ellenszenvét a nek történetét feltáró olasz író, Curzio vossal kötött házasságot. Mert – így magyar zsidókra is kiterjesztette. Bizo- Malaparte Kaputt címû regényének va- értelmeztük a szokatlan nyitottságot – nyára közéjük számolt engem is. lóság-alapját igyekeztek megcáfolni. az izraeli kivándorlást a hatvanas Két évvel késôbb, amikor a Kriterion Levéltári jelentésekbôl idéztek, bizony- években átlagosan egy-két éves vára- Kiadónál mégis megjelent az albu- gatták, hogy a szerzô azokban az idôk- kozás után hagyták jóvá; ugyanez a mom, román és angol nyelvû utószóval ben nem tartózkodhatott Iasi-ban, hogy Német Szövetségi Köztársaságba hét- – Rosen fôrabbi utasítására minden a román katonaságnak soha semmi kö- nyolc éves várakozással, hátrányos még fellelhetô példányt összegyûjtöt- ze nem lehetett a vérengzéshez. „Az a megkülönböztetéssel járt együtt. Mo- tek. A marosvásárhelyi Hitközség tit- németek bûne – ilyesmire a mindig em- dern változata a régi tételnek: a vas- kára az én példányaimat is elkérte, csa- berséges román katona képtelen volna”. függöny mögötti világban az útlevél kúgy, mint Bukarestben Domokos Gé- Rosen kérésére zsidó történészek feltár- megér egy misét). záét… Az ok: az Egyesült Államokból ták a cáfolhatatlan dokumentumokat, Moses Rosen a hetvenes évek máso- kongresszusi küldöttség érkezett, s a vallomásokat – a fôrabbi pedig követel- dik felében fogadott fôvárosi irodájá- legmagasabb kereskedelmi kedvez- te: ugyanannak a lapnak hasábjain te- ban. Támogatását kértem, hogy a zsidó mény megadása/megvonása volt a tét. gyék közzé a cáfolatot. Az illetékesek – temetôk kôfaragó mûvészetét bemutató A kormánynak elemi érdeke volt bizo- nyilván Ceausescu utasítására – ennek albumom anyagát további kutatások nyítani, hogy az ország zsidó polgárai a nem tettek eleget. Ekkor a teljes anya- révén gazdagítsam. Metszôen hideg te- kulturális életben is teljes egyenjogúsá- got fénymásolt formában, postán meg- kintete megelôzte az utóbb tömören got élveznek. Szerény albumommal is küldték a hitközségeknek, zsidó értel- megfogalmazott elutasítást. Belenézett ezt óhajtották igazolni. miségieknek. Nyilván a hatóságok a magammal hozott fotóalbumomba, Felejthetetlen élményem, ahogyan a csendes jóváhagyásával, másként ez el- tucatnyi felvételt alaposan megvizs- diktatúrát a román zsidóság érdekében képzelhetetlen a diktatúrában. Magam gált, majd közölte: „Ha temetôkertje- külpolitikai síkon gyakran támogató is kaptam egy példányt – sajnos, áttele- inkrôl akarok albumot csináltatni, New Rosen fôrabbi szembeszállt a Ceauses- pülésem idején elvesztettem. De jel- York vagy Amszterdam neves fényké- cu rezsimmel, amikor az utat engedett a lemzô a taktikusra, a politikus fôrabbi- pészeit fogom meghívni”. Szerényen nyílt, gátlástalan antiszemitizmusnak. ra, hogy ebben a vonatkozásban nem al- közöltem, hogy nemrégiben kaptam A nyolcvanas években a Scinteia Tine- kudott, megtalálta a cáfolat lehetôségét. meg a Nemzetközi Fotómûvészeti Szö- retului, a kommunista ifjúság napilapja Amint hogy a Hitközség hetilapjában is Romániai zsidóság ■ 15 zösség lélekszáma mára hatezerre csök- kent. 1949 és 1952 között, a nagy emig- rációs hullám idején, amikor a romániai Román zsidó zsidók közül 130 ezren hagyták el az or- szágot, Moses Rosen ellenezte a kiván- dorlást. Több ízben is közbelépett azért, hogy állítsák le a rabbik és a zsidó egy- exodus, 1959 házi személyek kivándorlását, mert az itthon maradók körében nem lesz, aki Két, 1959-ben megjelent írás tudósít a TIME magazinban a romániai zsidók ki- ellássa egyházi szolgálatot. És azért is, vándorlásáról. Az elsô, januárban megjelent cikk szerzôje 1958 szeptemberére mert a hagyomány szerint a közösség teszi a kezdetet, amikor Bukarest zsinagógáiban a Jom Kipurt ünneplôk között követi vezetôit: ha ezek elmennek, ama- elterjedt a hír: hatévi várakozás után a hatóságok elfogadják a kivándorolni szán- zok sem fognak maradni. dékozók jelentkezését. „A virulens antiszemitizmusáról ismert Romániában a 1959-ben, a második nagy emigráci- zsidók kevés segítségre számíthatnak. A náci megszállás idején számuk 757 ezer- ós hullám idején, amikor mintegy 80 rôl 430 ezerre apadt.” (A cikk nem említi, hogy ennek nagy részét a Magyaror- ezren távoztak az országból, sok bírálat szághoz visszacsatolt Észak-Erdélybôl deportálták a magyar hatóságok.) érte Moses Rosent. Így engedett az iz- „A háború után 60 ezer ember vándorolhatott ki Izraelbe. A mai antiszemi- raeli (és nyugati) nyomásnak, többé ta fellángolások részben a gazdasági elégedetlenség számlájára írhatók, nem tartotta vissza a kivándorolni részben pedig azon zsidók iránti neheztelésbôl fakadnak, akik az oroszok be- szándékozókat. Korábbi álláspontjáért vonulása után kommunisták lettek. Az oroszok ugyanis úgy látták, hogy egye- azonban olyannyira rossz szemmel dül ôk a megbízható antifasiszták.” nézték ôt Izraelben, hogy 1960-ban, „Az ország elhagyását most annyira megnehezítik, amennyire csak lehetsé- New York-ban, Golda Meir nem is ges. Azok a zsidók, akik négy (!) évvel ezelôtt adták be kérvényüket, még ma akart vele kezet fogni. A kivándorlás is nap, mint nap sorba állnak a hivatalok elôtt, és nem ritkán éjszaka is ott ellenségének tartotta ôt. maradnak, csakhogy másnap bejuthassanak a hivatalba. A jelentkezôknek nem kevesebb, mint nyolcvan különbözô – korántsem együttmûködô – hiva- talnok aláírását kell begyûjteniük, mely tanúsítja, hogy minden hátralékukat minden esztendôben újra meg újra kö- rendezték. zölte a bukaresti pogrom dokumentu- A zsidók gyakran külön borravalót adnak a postásnak, hogy a hatósági vá- mait, az áldozatok névsorát… laszt a kezükbe adja, ne pedig a házmesternek, aki rendszerint kommunista A Saptamina címû, a nacionalista ro- ügynök és alig várja, hogy – az információk birtokában – megszerezze a ké- mán értelmiség számára szerkesztett relmezô lakását és ingóságait. Mikor végre minden engedély megvan, a ki- hetilapban jelentek meg azok a nyíltan vándorlónak be kell szolgáltatnia minden pénzét és igazolványát, továbbá be antiszemita, félreérthetetlenül Moses kell mutatnia a magával vihetô hetven (gyerekeknek ötven) kilogrammos cso- Rosenre utaló versek, amelyeknek mag pontos leltárát. Bútor nem vihetô, nem is adható el. A kivándorlónak to- szerzôje Corneliu Vadim Tudor volt, vábbá (gyakran többször egymás után) írásban ki kell jelentenie, hogy sehol ma a Romania Mare fasisztoid párt el- nem olyan jó az élet, mint Romániában. A megaláztatás utolsó állomásaként nöke. 1984-et írtak, nem volt veszély- a határon még a cigarettát is elveszik tôlük. telen, de több értelmiségi kereste meg a Jelenleg havonta átlag hatezer zsidó érkezik Romániából Izraelbe, ahol fôrabbit, biztosította szolidaritásáról. úgy tartják, hogy a 250 ezer ott élô zsidóból legalább százezer kivándorolna Közöttük két erdélyi magyar író. Ká- – akár a következô hónapokban –, ha módja volna rá… A román exodus na- nyádi Sándor A prédikátor könyve cí- gyobbnak ígérkezik, mint az 1492-es spanyol kiûzetés – vélekedett egy román mû versében írta meg a történteket. hivatalnok.” (Mottója: „Ami volt ugyanaz lesz majd / és ami történt ugyanaz fog történ- * ni…”) Domokos Géza, a Kriterion Két hónappal késôbb a TIME arról tudósít, hogy 17 ezer romániai zsidó ki- szerkesztôje, az Írószövetség nemzeti- vándorlása nyomán az Arab Liga már a vészharangot kongatja. „A kairói és ségi bizottságában tiltakozott az anti- a damaszkuszi rádió napok ót azon szörnyülködik, hogy »az imperialisták ál- szemita vers közreadása ellen. tal támogatott cionista összeesküvés keretében hárommillió kelet-európai zsi- Változtak az idôk, de Kelet-Európa dót akarnak bevándoroltatni a megszállt Palesztinába«.” nagy rabbi-dinasztiáinak hagyománya „A román kommunista kormány elítélte a »vezetô izraeli és cionista körök al- tovább él. New Yorkban volt alkal- jas rágalmait« ám az elmúlt héten elsô ízben beismerte, hogy »humanitárius mam ellátogatni a lubavicsi rebbe alapon« lehetôvé teszi a zsidók »családegyesítését Izraelben élô rokonaikkal«.” székhelyére – az ôszi ünnepek idején Miután legalább további százezer zsidó szeretne kivándorolni, Izrael úgy fogadta híveit. Ott megértettem vala- döntött, hogy lenyeli a sértéseket, és nem teszi szóvá, milyen szisztematikusan mit abból, amit a közösségét autoriter megalázó bánásmódban részesítik a »humanista« román hatóságok a kiván- módon kormányozó Moses Rosennél dorlókat.” tapasztalhattam. 16 ■ Romániai zsidóság

Max Blecher jómódú zsidó porcelánkereskedô fiaként, André Breton, André Gide, Martin Heidegger, illetve a 1909-ben született az észak-moldovai Botos¸ani-ban. román modern- és avantgárd irodalom számos jeles Romanban járt iskolába, majd Párizsban beiratkozott képviselôje: Ilarie Voronca, Geo Bogza, Sas¸a Panaˇ, az orvosi egyetemre. 1928-ban azonban meg kellett Mihai Sebastian. A térdére erôsített deszkalapon írta szakítania tanulmányait, mert Pott-betegséggel (gerinc Corp transparent (Áttetszô test) címen kötetbe gyûjtött tuberkulózissal) diagnosztizálták. Ettôl kezdve külön- verseit, karcolatait, majd prózát. bözô francia, svájci, román szanatóriumokban kezelték Írói hírnevét elsôsorban szürrealista ihletésû prózája, s eredménytelenül. 1935-tôl, három év múlva bekövet- azon belül különösen az Întîmplaˇri în irrealitatea imedi- kezô haláláig, immár gyógyíthatatlan betegként újra ataˇ címû, önéletrajzi elemeket is tartalmazó regénye ala- Roman városában élt és írt, végleg ágyhoz kötve. A be- pozza meg, amelyben Mircea Caˇrtaˇrescu például a poszt- zárt, mozdulatlanságra ítélt életet változatos szellemi modern korai jeleit véli felfedezni. tevékenységgel tette elviselhetôvé, olvasott, írt, szürre- Az itt szereplô részlet fordítása a Babits Mihály mûfor- alista képeket festett. A társasági életet jobbára a leve- dítói ösztöndíj támogatásával készült. lezés helyettesítette: levelezôpartnerei közt ott volt Vallasek Júlia

MAX BLECHER Történetek a közvetlen irrealitásban

A sarokban, sötétségbe merülten he- Miniatûr bádogcintányérjait össze- vert az ágy. Hogy tudtam abban a sö- verô kis, piros-kék bohóc volt. Ott ült, tétben, lázrohamaim idején minden bezárva a szobájában, a kirakatban, lábadozás a fény rendkí- mészrögöcskét kivenni a falon? könyvek, labdák, kalamárisok között, vüli törékenységével je- Lassan öltözködni kezdtem, a ruhák s vidáman, nemtörôdöm módra csat- Alentkezett egy reggel. A szobában, is könnyebbnek bizonyultak, mint ál- togtatta a cintányérokat. ahol aludtam, egy mennyezetre helye- talában. Piócaként lógtam rólam, a Könnyezni kezdtem a meghatottság- zett ripszfüggönyös ablakon keresztül vasalás dögszagát árasztották. tól. Oly tiszta volt, olyan hûvös, olyan jutott be. A szoba mérete furcsán ve- Egyre ritkásabb vizeken lebegve, szép a kirakatnak abban a sarkában! szített sûrûségébôl. A tárgyak tisztasá- kimentem az utcára. A nap azonnal el- Igen, az ideális hely ezen a világon ga már nem volt olyan fontos, és bár- kábított. Hatalmas zöldes-sárgás fény- az, ahol az ember szép, színes ruhákba milyen mélyen lélegeztem volna, mel- pacnik borították a házakat és a járó- öltözve nyugodtan ülhet, és cintányért lemben kiterjedt üresség maradt, kelôket. Az utca is zsengének, friss- csapkodhat. mintha valamilyen fontos részem ve- nek tetszett, mintha maga is súlyos be- Íme valami, amely annyi láz után szett volna el. tegségbôl gyógyult volna fel. egyszerû volt és világos. A kirakatba A meleg ágynemûben morzsák A szekerekbôl kifogott szürke lovak kellemesebben, bensôségesebben hul- csúsztak a combjaim alá. A láb az ágy természetellenesen lôdörögtek. Hol lott az ôszi fény. De jó lett volna át- vasa után kutatott, az pedig pengehi- nehézkesen, botladozva, végtelenül venni a vidám kis pojáca helyét! deggel döfte át. lassan mozogtak, hol pedig rohanni Könyvek és labdák, tiszta, kék pap- Megpróbáltam felkelni. Minden úgy kezdtek, orrlyukaikkal hangosan fúj- íron sorakozó tárgyak között. Piff- volt, ahogy sejtettem: a ritkás levegô tatva, nehogy a gyengeségtôl össze- puff-bumm! De jó, de jó a kirakatban! képtelen volt megtartani. Támolyogva rogyjanak az aszfalt közepén. Piff-puff-bumm! Piros, zöld, kék, lab- lépkedtem benne, mintha párás, lan- A házak sorfala finoman ingott a dák, könyvek, festékek. Piff-puff- gyos folyón keltem volna át. szélben. Távolról az ôsz erôs illata bumm! De szép ôszi nap! Leültem egy székre a tetôablak áradt. „Óh, szép, ôszi nap!” mondtam Lassan, szinte észrevétlenül a pojá- alatt. Körülöttem a fény elûzte a tár- „Ó, csodás ôszi nap!”… ca mozgása lelassult. Elôbb nem ért gyak pontosságát, mintha addig mosta Nagyon lassan sétáltam a poros há- össze a két cintányér, aztán a kis bo- volna ôket, ameddig mind lekopott ró- zak között. Egy könyvesbolt kirakatá- hóc hirtelen ottmaradt égbe meredô luk a máz. ban apró játék ugrándozott. karokkal. Romániai zsidóság ■ 17

Szinte rémülten észleltem, hogy a tasággal teli hullámok áradtak. Én pévé, tengelyévé vagy valami hasonló- pojáca abbahagyta a játékot. Valami arra voltam kárhoztatva, hogy örök- vá váltam. Csak az volt a fontos, hogy fájdalmasan megkövült bennem. ké a szélén maradjak, sötétségtôl, el ne veszítsem az egyensúlyt. Megfagyott egy vidám, szép pillanat. ájulásig menô gyengeségtôl meg- Egy reggel, a cirkuszban, amikor az Gyorsan otthagytam a kirakatot és a gyötörten. artisták gyakoroltak, láttam egy jele- város központjában levô parkocska fe- Kényelmesen elhelyezkedtem: vé- netet, amely most újra eszembe ju- lé siettem. gignyújtottam a lábaimat a padon, ne- tott… Egy amatôr a közönség sorai- A gesztenyefák lehullatták sárga le- kidôltem egy fatörzsnek. Végül is mi ból, egy minden képzettség nélküli veleiket. A régi, deszkákból ácsolt akadályoz meg abban, hogy én is erôs egyszerû nézô bátran, szemrebbenés vendéglô bezárt, elôtte törött padok és közömbös legyek? Hogy érezzem nélkül felmászott a székekbôl és asz- hevertek szerteszéjjel. magamban a friss, életerôs nedû áram- talokból épített piramisra, ahova ko- Rákuporodtam egy törött padra, va- lását, ahogy a fa ezernyi ágain, levele- rábban a cirkuszi akrobata mászott. lahogy úgy, hogy csaknem hanyatt in keresztül is áramlik, hogy függôle- Mindnyájan csodáltuk azt a pontossá- fekve, égre meredve hevertem. Az gesen, értelmetlenül álljak a napon, got, amellyel megmászta a veszélyes ágak közül feldarabolt, kristályos egyenesen, józanon, biztos, jól körvo- építményt, s az elsô akadályok fényt küldött a nap. Egy ideig így ültem, égbe veszô te- kintettel, legyengülten, hihetetlenül gyengén. Hirtelen egy feltûrt ingujjú, vörös bikanyakú, nagy, piszkos kezû, tagba- szakadt siheder ült le mellém. Mind a tíz ujjával megvakarta a fejét, aztán a nadrágzsebébôl kivett egy könyvet és olvasni kezdett. Tenyerét szorosan rásimította a la- pokra, hogy a szél el ne forgassa ôket, hangosan duruzsolva olvasott, s néha, mintegy a jobb megértés végett ujjai- val a hajába túrt. Jelentôségteljesen köhentettem egyet és megszólítottam: – Mit olvasol? – kérdeztem a padon heverve, az ágak közé bámulva. A fiú úgy tette a kezembe a könyvet, mint a vakok. Hosszú, versbe szedett történet volt valami betyárokról, ki- merítô, zsír- és piszokfoltos könyv, látszott, hogy sok kézben megfordult már. Amíg nézegettem, ô felállt, ott maradt elôttem erôsen, magabiztosan, A bukaresti Athene Palota a két legyôzésének öröme az egyensúlyozás feltûr ingujjban, meztelen nyakkal. háború között tudományával ajándékozta meg az Legalább olyan kellemes és nyugodt amatôrt, aki teljes tudatlanságban volt, mint cintányérokat csapkodni mindig a megfelelô helyre tette a ke- egy kirakatban. nalazott élettel, bezárva önmagamba, zét, pontosan nyújtotta a lábát, s meg- – És… nem fáj a fejed, ha olvasol? mint egy csapdába… találta a legkönnyebb utat, amely a – kérdeztem, miközben visszaadtam a Mindehhez legelôször talán mélyeb- magasság újabb fokaira vezet. Tulaj- könyvet. ben és ritkábban kellett volna szuszog- don mozdulatainak biztonságától szé- Úgy tûnt, nem érti. nom: felszínesen lélegeztem, mellem dülten és boldogan pár másodperc – Miért fájna? Nem fáj egy cseppet hol üres volt, hol pedig túl teli. Elkezd- alatt csúcsra ért. Itt azonban valami sem – mondta és visszaült a padra, tem tudatosan venni a levegôt. Pár egészen különleges történt vele: rá- hogy tovább olvasson. perc múlva jobban éreztem magam. döbbent, milyen törékeny pontra tá- Eszerint léteznek olyan dolgok a Éreztem, ahogy a tökéletesség sovány maszkodik, s hogy mindez milyen hi- világon, amelyekhez nekem soha nedve mind jobban dagad bennem, s hetetlen merészség. Fogvacogva, el- nem lehet közöm: közömbös, gépies kezdi elönteni ereimet. Az utcazaj tá- haló hangon létrát kért, és számtalan- pojácák és erôs fiúk, akiknek sosem volról a városra emlékeztetett, a város szor figyelmeztette a lent állókat, fáj a feje. Körülöttem, a fák között, azonban most gramofonlemezként for- hogy jó erôsen tartsák, ne mozgassák. a napsütésben vidám, élettel és tisz- gott lassan körülöttem. A világ köze- A bátor mûkedvelô, csuromvizesre iz- 18 ■ Romániai zsidóság zadva, végtelenül óvatosan, fokról- volna a tökéletes egyensúly érzése a Ez a rövid beszélgetés természete- fokra ereszkedett le, csodálkozva és székpiramis tetején? sen szigorúan csak bennem zajlott le, bosszankodva a gondolaton, amely ar- Vadul megvertem Edda ajtaját. a valóságban egyetlen szó sem hang- ra késztette, hogy felkapaszkodjon. Ijedten tessékelt be. Miért léptem be zott el. Az én helyzetem ott a parkban olyan olyan lassan? Edda az ágyra kuporodott, maga alá volt, mint az övé az ingatag piramis „Lassan?” Azt hittem, egy hozzám húzott térdére ráborította a fésül- tetején. Jól éreztem, hogy áramlik hasonló személy, azazhogy fa jelenlé- ködôköpenyét. Aztán feje alá tett ke- bennem az új, erôs nedv, de igyekez- tét messzirôl meg lehet érezni. zekkel figyelmesen nézett rám. Sokért nem kellett, hogy le ne essem csodála- A szobában azonban sem csodálko- nem adtam volna, ha valami mást né- tos bizonyosságom magasából. zás, sem rettegés, a legkisebb érzés zett volna a szobában. Arra gondoltam, hogy így kellene sem született. Hirtelen megláttam a polcon egy Eddával találkoznom, amikor nyugodt Gondolataim pár pillanatig eszmé- nagy csokor virágot, vázában. Ez vagyok, magabiztos és fénnyel teli. nyi módon, komoly és pontos gesztu- megmentett. Rég nem jártam náluk. Szerettem volna sokkal ruháztak fel. Láttam magam, Hogyhogy nem vettem észre eddig? legalább egyszer egy darabban, megin- amint roppant magabiztosan, könnyed Amióta csak beléptem, mindvégig ar- gathatatlanul megjelenni valaki elôtt. léptekkel bemegyek, s elhelyezkedem ra néztem. Hogy ellenôrizzem hirtelen Hallgatagon, és csodálatosan, mint egy fa. Ez az – egy fa. Teleszívtam a tüdôm levegôvel, és hanyatt fekve, forró, bajtársi üdvözletet intéztem fel- ettem az ágaknak. Volt a fában vala- mi durva és egyszerû, amely nagysze- rûen kapcsolódott új erôimhez. Úgy simogattam meg a fatörzset, ahogy egy barátot veregetnek vállon: „Fa bajtárs!” Minél jobban figyeltem az ágak végtelenbe nyúló koronáját, an- nál jobban éreztem, hogyan oszlik fel bennem a hús, s a vájatokban mozog- ni kezd a friss kinti levegô. A vér ma- gasztosan, erôtôl duzzadva, az egy- szerû élet nyüzsgésétôl habosan áramlott ereimben. Talpra álltam. Térdeim bizonytala- nul megroggyantak, mintha egyetlen Zsidó boltok utcája Bukarestben feltûnésüket, félrepillantottam, aztán tétovázó mozdulatba szerették volna visszatértem hozzájuk. Ott voltak, összegezni minden erômet és gyenge- mozdulatlanok, nagyok, pirosak… ségemet. Nagy léptekkel indultam Ed- Akkor hogyhogy nem vettem észre da háza felé. az ágyon, ahol Edda hevert, Edda lá- ôket? Kezdtem kételkedni fa bizo- A teraszra nyíló, nehéz faajtó zárva bainál. Valós személyem azonban nyosságomban. Íme, a szobában meg- volt. Mozdulatlansága kissé összeza- ügyetlen, rossz utánfutóként kullogott jelent valami, amely egy pillanattal vart. Egytôl-egyik minden gondolat e szép terv nyomában. korábban még nem volt ott. Vajon elröppent a fejembôl. Edda hellyel kínált, s egy székre tiszta-e a látásom? Talán a testemben, Lenyomtam a kilincset. „Bátorság – ereszkedtem, távol tôle. nyomokban még maradt abból a tehe- de megálltam, hogy pontosítsak. – A falióra idegesítô, zengô hangon tetlenségbôl és sötétbôl, amely úgy Bátorság? Csak a félénk embereknek tiktakkolt. Furcsa: a tiktakkolás nôtt járt-kelt új, fényes valómban, mint van szükségük bátorságra ahhoz, és apadt, mint a tenger dagálykor és felhô a ragyogó égen, s mikor a sze- hogy megtegyenek valamit, a normá- apálykor, hullámokban áradt Edda fe- mem elôtt lebegett, elhomályosította a lisak, az erôsek nem bátrak és nem lé, amíg már alig hallottam, majd fel- látásomat, ahogy az égen a felhôk hir- gyávák, egyszerûen csak kinyitják az dagadva visszatért hozzám olyan vad telen elfedik a napot, s árnyékba borít- ajtót, így ni…” erôvel, hogy szinte hasította a fülemet. ják a táj egy szeletét. Az elsô szoba hûvös sötétje békével – Edda – törtem meg a csendet – en- – De szépek azok a virágok! – és nyugalommal öntött el, mintha rég- gedd meg, hogy valami nagyon egy- mondtam Eddának. óta várt volna. szerû dolgot mondjak neked… – Milyen virágok? Ezúttal a nyomomban összezáródó Edda nem felelt. – Ott azok, a polcon…. gyöngyfüggöny furcsán megcsörrent, – Edda, tudod, mi vagyok én? – Milyen virágok? amitôl úgy éreztem, egyedül vagyok, – Mi? – Azok a piros dáliák, olyan szé- egy üres házban, a világ végén. Ez lett – Egy fa, Edda, egy fa… pek… Romániai zsidóság ■ 19

– Miféle dáliák? pinthatatlan, látszólag anyagtalan le- ér a vér, érzem sós, kellemes ízét, és – Hogyhogy… „miféle dáliák”? vegô lebegett szédítôen, amelyben belefulladok… Felálltam és a polchoz siettem. Egy mégis ott volt minden cselekvésre Akaratlanul mozogni kezdett az aj- piros kendô hevert ott egy könyvku- képtelen erôm. Tízkilónyi habozá- kam, s nagyot nyeltem. pacra dobva. Amikor kinyújtottam a sok, hosszú órák hallgatásai, vér és – Éhes vagy? – kérdezte Edda. kezem, és meggyôzôdtem róla, hogy hús szédülések és ôrjöngések, min- – Nem. nem… nem vagyok éhes, tényleg kendô, valami habozni kezdett dez behatolhatott abba a nyomorult eszembe jutott valami… abszurd, egé- bennem, mint a piramis csúcsán a mû- térbe, anélkül, hogy bármi is meg- szen abszurd… kedvelô akrobata egyensúlyozása a di- mutatta volna a benne lévô fekete, – Mondd el, kérlek, nekem is. Egy lettantizmus és az akrobatika között. ködös anyagot. A világon nemcsak szót sem szóltál, amióta megjöttél, én Minden bizonnyal én is eljutottam a szemmel látható, gyenge és átjárható sem kérdeztelek… Látod, várok. legmagasabb pontra. távolságok léteznek, vannak láthatat- – Tudod, Edda – kezdtem, – végsô Most már csak meg kellett fordul- lan távolságok is, ahol szörnyek és soron nagyon, de nagyon egyszerû do- nom és vissza kellett ülnöm a székre. nagyszerû tervektôl, váratlan gesztu- log ez, ne haragudj, hogy megmon- És tovább, mit kell majd tennem, mit soktól való félelmek lakoznak, ame- dom, de én… kell mondanom? lyek, ha egy pillanatra összeálltak Szerettem volna kiegészíteni, „én fa Egy pillanatra annyira megdöbben- vagyok”, de amióta megkí- tett ez a kérdés, hogy a legegyszerûbb Szerettem volna vántam a vért, ennek a mozdulatra sem voltam képes. Mint a mondatnak már nem volt nagy sebességgel haladó motoros re- kiegészíteni, „én fa semmi értéke. Elmosódot- pülôk, olyan gyorsan haladnak, hogy vagyok”, de amióta tan, hervadtan hevert a lel- állni látszanak, mély kétségbeesésbôl kem mélyén, csodáltam, fakadó tétovázásom szobormerevvé megkívántam a vért, hogy valaha is fontos lehe- tett. Az óra hangosan tiktakkolása, ap- ennek a mondatnak már tett. ró, hangszegekkel szúrt belém. Nagy Újra kezdtem. nehézségek árán ráztam le magamról nem volt semmi értéke. – Tudod, Edda, rosszul a mozdulatlanságot. Elmosódottan, hervadtan voltam, gyengének, beteg- Edda ugyanabban a helyzetben ült nek éreztem magam. A te az ágyon, ugyanazzal a nyugodt cso- hevert a lelkem mélyén, jelenléted mindig jót tesz dálkozással figyelt, mintha egy csodáltam, hogy valaha nekem, elég, ha csak lát- rosszindulatú, perfid erô a tárgyak lak… haragszol? legközönségesebb arcát villantotta is fontos lehetett. – Dehogy… – felelte és volna fel, hogy engem minél na- elnevette magát. gyobb kalamajkába sodorjon. Íme, Most már tényleg kedvet mi harcolt ellenem, mi fordult hajlít- volna abból az anyagból, amelybôl éreztem valami véres, vad, abszurd hatatlanul szembe velem: a dolgok látszólag formálódtak, borzalmas ka- tettre. Gyorsan vettem a kalapomat. hétköznapi arca. taklizmává, hihetetlen, kegyetlen – Most elmegyek. Egy ilyen pontos világban minden szerencsétlenségekkel és eksztatikus Egy szempillantás alatt a lépcsô al- kezdeményezés feleslegessé, ha nem szépségekkel teli káosszá változtat- ján voltam. lehetetlenné vált. A vér attól öntötte el ták volna a világ arcát. Most már biztos volt: a világnak az agyamat, hogy Edda sem lehet más, Abban a pillanatban, Eddát figyel- megvan a maga közönséges arca, aho- csak egy jól fésült, ibolyakék szemû ve, lehet, hogy gondolataim valóban va én véletlenül kerültem, sosem vál- nô, ajkain bujkáló mosollyal. Mit is azzá az egyszerû gesztussá sûrûsöd- tozhatom fává, nem ölhetek meg sen- tehettem ezzel a kegyetlen pontosság- tek volna, amely ott ordított a fejem- kit, vér sem ömlik majd patakokban. gal szemben? Például hogyan értethet- ben: felkapom az asztalról a levélne- A tárgyakat, az embereket fogva tartja tem volna meg vele, hogy fa vagyok? hezéket, (a szemem sarkából figyel- a kicsinyes kényszer, hogy pontosak Anyagtalan, formátlan szavakkal kel- tem, papírokat lenyomtatására szol- legyenek, semmi más, csupán ponto- lett volna a levegôn keresztül továbbí- gáló, nemes, középkori sisak volt), és sak. Hiába képzeltem, hogy dáliák tanom egy hatalmas, csodás, lombko- Eddához vágom, hirtelen vér tör fel a voltak a vázában, amikor egy kendô ronát, úgy, ahogy ott éreztem magam- mellkasából, nagy erôvel, mintha hevert ott. A világnak a legapróbb vál- ban. Hogy tehettem volna? vízcsapból ömlene, lassan-lassan vér- tozásokra sincsen ereje, olyan kissze- Közelebb léptem az ágyhoz, ne- rel tölti meg a szobát, érzem, hogy rû pontosságába zártan, hogy nem en- kidôltem a fakorlátnak. Valamiféle bi- elôször csak a talpaim alatt cuppog a gedheti meg, hogy virágnak nézzen zonyosság sugárzott szét a kezeimben, langyos, ragacsos folyadék, majd tér- sálakat… mintha hirtelen minden nyugtalansá- dig ér és végül, (mint az amerikai ka- Elôször éreztem, hogy a koponyám gom leszállt volna beléjük. landfilmeken, amikor egy szereplôt keményen szorítja az agyamat, rette- Nos, hogyan tovább? Köztem és bezárnak egy szobába, amelyben fo- netes, fájdalmas rabság… Edda közt ugyanaz az áttetszô, ta- lyamatosan növekszik a víz) a számig Vallasek Júlia fordítása 20 ■ Romániai zsidóság

SALAMON MÁRTON LÁSZLÓ Az Idegen

fôvárosban nagyságren- használói ne szegjék meg azokat a dekkel több tagja van a vallási törvényeket, amelyeket egy hitközségnek, mint a vidé- zsinagógára vonatkozóan kötelezô be- nevem Sala- ki városokban. Hiszen tartani. Például nem szabad kifüg- mon Márton míg Bukarestben a zsidó geszteni egyéb felekezetek vallási jel- ALászló, foglalkozásom új- közösség mintegy háro- képeit” – magyarázza a zsidó közössé- ságíró. Az Új Magyar Szó mezer tagot számlál, gi vezetô, aki a román parlament alsó- romániai napilap fôszer- Nagyváradon, Temesvá- házának is tagja. kesztôje vagyok, a romániai ron, Kolozsváron, Iasi- zsidó közösség tagja. Öt éve ban – hogy csak a legna- ZSIDÓ KISEBBSÉGI költöztem Kolozsvárról Bukarestbe, gyobb hitközségeket említsük – a he- POLITIKA és erdélyi magyar zsidóként a román lyi zsidóság lélekszáma alig haladja fôvárosban kettôs kisebbségiként élek meg az ötszázat. Romániában a választási törvény és dolgozom. És ez meglátszik a mindennapokon biztosítja a nemzeti kisebbségek – Elôre bocsátom, hogy ami a zsidó is. Bukarestben van némi zsidó élet, köztük a zsidó közösség – számára a közösség helyzetét illeti, a romániai még ha csak töredéke is annak, ami parlamenti képviseletet (eltérôen a körülmények nagyon különbözôek a hajdan lehetett, a többi városban vi- magyarországi helyzettôl, a romániai magyarországiaktól, bár vannak ha- szont jobbára csak a kóser kantinok zsidóság nemzeti kisebbségnek szá- sonlóságok is. Elôször is: Romániá- jelentik az alig pislákoló közösségi mít). Aurel Vainer a 2008. november ban sokkal kisebb létszámú a zsidó élet hétköznapi helyszíneit. A vidéki 30-i parlamenti választásokon a Fed- közösség, mint Magyarországon – zsinagógákban már csak elvétve van rom jelöltjeként a zsidó lakosság lé- alig haladja meg a nyolcezret –, s a minjen, a temetôk pedig gondozatla- lekszámához képest magasan „túltel- közösségi élet is csupán szervezeti nok, gyomosak. jesített”: több mint 23 ezer szavazatot szinten, a hitközségek ernyôje alatt lé- „Harmincnyolc helyi hitközség mû- kapott, miközben a 2002-es népszám- tezik. Az emberek azonban nem érzik ködik Romániában, összesen 94 zsina- lálás szerint a zsidó kisebbség alig 8 magukhoz igazán közelinek a régi, gógát és 817 temetôt adminisztrálunk, ezer személyt számlál. megkövesedett hitközségi struktúrát, amelyek jelentôs része (mintegy 80-90 „Ez engem is meglepett, el kell is- ezért sokan nem is vesznek igazán százaléka) olyan településeken van, mernem. A korábbi választásokon a részt annak mindennapjaiban: hacsak ahol már nem él egyetlen zsidó sem. szavazatszám nagyjából megegyezett lehet, kerülik a jobbára idôs hitközsé- Ezeknek a temetôknek, zsinagógáknak a lélekszámmal. Nem végeztünk kime- gi funkcionáriusok által benépesített, a karbantartása hatalmas erôfeszítést rítô elemzést, de levonható néhány kö- szegényes és barátságtalan irodákat. A igényel” – sorolja Aurel Vainer, a Fed- vetkeztetés. Egyrészt olyan megyék- Romániai Zsidó Hitközségek Szövet- rom elnöke a problémákat. ben is érkeztek szavazatok a zsidó ki- ségében, a Fedromban a mûködési elv Néha a helyi önkormányzatok is be- sebbségi képviselôjelöltre, ahol koráb- ugyanis hosszú évtizedek óta változat- segítenek a hitközségeknek: Vainer ban nem, és ahol nem is létezett ha- lan: nem a szervezet van az embere- Gyergyószentmiklós esetét említi, gyományosan jelentôs számú zsidó kért, hanem az emberek vannak a ahol a nagyon kisszámú közösség zsi- közösség: Olténiában és Munténiá- szervezetért. Az alább megszólaló nagógáját a helyi önkormányzat újí- ban” (a történelmi Havasalföld régiói Aurel Vainer, a Fedrom (a „román totta fel. Hasonló a helyzet Tulceán, – a szerk.) – magyarázza Vainer. Kiug- Mazsihisz”) elnöke, illetve Erwin ahol a városháza biztosítja a zsinagó- ró a Moldova régióbeli Neamt megye Simsensohn, a bukaresti hitközség el- ga külsô éjszakai kivilágítását, mint- eredménye, ahol a zsidó képviselôje- nöke azon kevesek közé tartoznak, hogy a városkép fontos részének tartja lölt több mint 2600 szavazatot szerzett, akik a reformot képviselik. az épületet. „Besztercén a zsinagógát miközben a közösség lélekszáma nem egy kulturális egyesületnek adta át a haladja meg a százat. Némileg beár- közösség, és más ilyen sikeres multi- nyékolja az országos eredményt a bu- VÍZFEJÛSÉG kulturális projektjeink is vannak az or- karesti is: a fôvárosban mintegy háro- A romániai zsidó közösségre is jel- szágban. Ezek mûködésével kapcso- mezer zsidó lakosra jutott 1900 szava- lemzô az a „vízfejûség”, amely annyi- latban egyetlen feltételt támasztot- zat. „Erre magyarázat az is, hogy na- ra meghatározza a magyarországit: a tunk: hogy az illetô ingatlanok fel- gyon sok az idôs hitközségi tag, akik Romániai zsidóság ■ 21 koruk miatt nem tudtak elmenni sza- vazni” – véli a hitközségi vezetô. Az összromániai és a bukaresti zsi- dó közösség demográfiai összetétele valóban nem túl biztató: a tagok mint- egy hetven százaléka hetven év feletti, a tevékenység jelentôs része ezért a szociális munka: – idôsek, rászorultak támogatására. Ezt a célt szolgálja a még meglevô két öregotthon: az egyik Bukarestben, a másik az ország nyu- gati végében, Aradon mûködik. Mivel szinte teljesen hiányzik a középkor- osztály, hatalmas generációs szakadék tátong az idôsek, illetve a fiatalok – húszas-harmincasok – között, akik sokkal inkább jelen vannak a közös- ség életében, mint szüleik, a kommu- nizmusban szocializálódott „második generáció” tagjai.

TEMETÔGYALÁZÁS Lehet-e a parlamenti választásokon elért eredmény annak a jele, hogy Ro- mániában az antiszemitizmus gyen-

Bukarest napjainkban

Purim a bukaresti zsidó közösségi házban (Fotók: Salamon Márton László)

nek a történteket, amit a zsidó vezetôk ki is kértek maguknak.

JIDDIS SZÍNHÁZ, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT, KÖNYVKIADÓ Bukarestben mûködik Európa egyetlen jiddis nyelvû színháza. Igaz, a társulat töredéke zsidó származású, és a nézôk zöme sem feltétlenül a kö- zösség tagja. gülôben van? – kérdeztük Vainert. „A val igen elégedetlenek vagyunk” – A Fedrom kiadja ezen kívül az választások eredménye azt minden- emlékeztet a hitközségi vezetô egy egyetlen romániai zsidó periodikát, a képp bizonyítja, hogy a zsidó közös- másfél évvel ezelôtti esetre. 2008 Realitatea Evreiasca (Zsidó valóság) ség megbecsülésnek örvend Romániá- ôszén a bukaresti Giurgiului úti sír- havilapot, és mûködteti a viszonylag ban. Meglátásom szerint Románia kertben mintegy 130, felbecsülhetet- termékeny Hasefer könyvkiadót is. Új nem antiszemita állam, eltekintve len értékû, évszázados sírkô esett a projekt a tavaly megnyílt bukaresti egyes mentalitásoktól, attitûdöktôl, il- vandalizmus áldozatául, további mint- Zsidó Közösségi Központ, amelynek letve enyhébb vagy súlyosabb inci- egy száz sírkô pedig még helyrehoz- helyi, kisebb „mutációi” beindultak densektôl. Mint amilyen például a ható módon rongálódott meg. A buka- Nagyváradon, Temesváron és Iasi-ban nemrégiben történt bukaresti te- resti rendôrség szóvivôje azonban is. „Igen fontosnak tartjuk, hogy felé- metôgyalázás, amelynek kivizsgálásá- nem tartotta antiszemita cselekedet- lesszük a közösségi életet. Nem ragad- 22 ■ Romániai zsidóság

ahogyan ez például Magyarországon is ismert, magyar nemzetiségûnek is vall- ják magukat” – keresi a magyarázatot a hitközségi vezetô. „Mindenesetre na- gyon valószínû, hogy léteznek olyan zsidók is Romániában, méghozzá hala- ha szerinti zsidók, akik mindeddig nem mutattak érdeklôdést a zsidó közösségi élet iránt, különbözô okokból. Például azért, mert nincsenek megelégedve a zsidó hitközségi struktúrákkal, azok mûködésével. Ezért nekünk meg kell próbálnunk ôket minden lehetséges eszközzel közelebb hozni ôket a közös- ségi élethez.”

PÉNZKÉRDÉSEK Azonban ehhez a – közösség meg- maradásáért folytatott – háborúhoz is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A bukaresti nagyzsinagóga A Fedromnak nincs saját tagsága, Ima közben hiszen a helyi hit- községek központi szövetségeként hatunk le a hitéletnél, amely más tevé- mûködik, így tag- kenység hiányában kihúnyófélben díjat sem szedhet. van” – véli Aurel Vainer, aki a távla- (A helyi hitközsé- tokról is hajlandó beszélni. „Hiszek a gek igen, ám ezek zsidó közösségi élet felvirágzásában általában jelenték- rövid- és középtávon, mondjuk úgy telen összegek.) húsz-harminc éves idôtávban, miköz- „Bevételeink négy ben a lélekszám alighanem tovább forrásból tevôdnek csökken” – vizionálja. „Ugyanakkor össze. Egyik a ro- szükség van tudatos, programszerû tö- mán állami költ- rekvésre a zsidó gyökerekkel rendel- meg, és amely szerint zsidó az, aki ségvetésbôl érkezô összeg, amelyet kezôk közösségbe való integrálása ér- zsidó anyától született. Ám nemzetkö- az Etnikumközi Kapcsolatok Hivata- dekében. Olyan személyekre, akik a zi téren is nagy kihívás ez a zsidó kö- lán keresztül kapunk meg. Ezeket az vallási elôírásoknak nem feltétlenül zösségeknek: hogyan lehet integrálni összegeket infrastruktúra-fejlesztésre, felelnek meg, de zsidónak vallják ma- a vegyes házasságokból származó, illetve kulturális, kutatási és egyéb te- gukat, s rendelkeznek zsidó gyökerek- azokban élô személyeket a közösségi, vékenységekre használhatjuk fel” – kel. Ehhez elôször is átfogó felmérés- és nem feltétlenül vallási életbe?” – magyarázza Vainer. „Másodsorban re volna szükség, amelynek során dilemmázik Vainer. vannak a mi saját bevételeink, ame- meghatározzuk a kiinduló adatokat, il- Már a népszámláláson is tetten ér- lyek rituális jellegû szolgáltatásaink- letve fogalmakat.” hetô volt egyfajta konfúzió: valamivel ból folynak be, ilyenek például a kó- több, mint hatezer személy vallotta ma- ser termékek forgalmazásából szár- gát zsidó nemzetiségûnek, ami viszont mazó bevételek. Harmadsorban, és KI A ZSIDÓ? eltér a szintén a népszámláláson magu- ezek a legjelentôsebbek: a Fedrom in- Ahhoz azonban, hogy ez a kampány kat zsidó vallásúnak vallók számától, gatlanvagyonából származó bevéte- beindulhasson, elôször azt kellene illetve a hitközségi tagok számától is, lek; ezek elsôsorban lakbérek. (A meghatározni, hogy ki mit ért zsidó amely nyolcezer körüli. „Ez azért van Fedrom ingatlanvagyona olyan hit- alatt. „Az én személyes definícióm így, mert egyrészt sok zsidó nem tartja községi tagok adományaiból szárma- szerint zsidó az, aki zsidónak érzi ma- magát vallásosnak. Én magam sem tar- zik, akik életükben igénybe vették a gát. Ez, elismerem, igencsak nagyvo- tom magam annak. Másrészt olyanok Szövetség szociális szolgáltatásait, és nalú és tág meghatározás, és éppen el- is lehetnek, nem is kevesen, akik, bár elhalálozásuk után ingatlanvagyonuk lenkezôje a jelenleg elfogadottnak, vallási szempontból zsidók, más, pél- a hitközségekre szállt – S. M. L.) A melyet a halaha törvényei szabnak dául a magyar kultúrához tartoznak, és negyedik pedig a Joint, amely a múlt- Romániai zsidóság ■ 23 ban a legjelentôsebb anyagi forrásunk forradalmat jelentett a második világ- ANTISZEMITIZMUS volt, most azonban tevékenységét háború elôtt még mintegy kilencve- ROMÁNIÁBAN fôleg a szociális és egészségügyi ellá- nezres, jelenleg alig háromezer fôs bu- tás támogatására korlátozza.” Vainer karesti zsidó közösség számára, hi- Románia csak nagyon késôn, tizen- még megemlíti ötödikként a Caritatea szen elôdje – akit legyôzött a legutób- négy évvel a rendszerváltás után, Alapítvány révén érkezô bevételeket bi hitközségi választásokon – több 2003-ban ismerte el hivatalosan a ho- is: ezek az 1945 után államosított, mint fél évszázaddal volt idôsebb ná- lokauszt létét. Akkor fogadta el a ro- majd az utóbbi idôszakban vissza- la. A legnagyobb román napilap, az mán parlament az idegengyûlöletet, az szolgáltatott zsidó közösségi (és nem Adevarul, a napokban megjelent terje- antiszemitizmust és a háborús bûnösök egyéni) ingatlanvagyonból származó delmes interjúban faggatta az ifjút a kultuszát tiltó törvényt. „Mi, zsidók, bevételek, amelyeket a World Jewish román fôváros zsidó közösségének nem Romániát vagy a románságot vá- Restitution Organization (WJRO) és a jövôjét illetô elképzeléseirôl. doljuk a holokausztért, hanem a román Fedrom által Romániában állam akkori intézményeit. A diszkri- létrehozott és konszenzu- minációs intézkedéseket, amelyek sos alapon mûködô Carita- A Ceausescu-rezsimnek több tízezer romániai zsidó halálát tea Alapítvány adminiszt- a zsidó múlt nyomainak okozták, a román hatóságok hozták rál. Ide tartoznak a koráb- eltüntetésére irányuló meg” – mondja Simsensohn. „Ugyan- ban nem vallási célokat igyekezete sikeres volt: akkor a mai román állam nem tesz szolgáló, visszaszolgálta- semmit az olyan leplezetlen antiszemi- tott hitközségi ingatlanok: egykor egy egész zsidó- ta megnyilvánulások ellen, mint ami- kórházak, iskolák, egyéb negyed állt a román lyeneket például Ion Coja egyetemi épületek, illetve lebontásuk fôváros központjában, professzor követ el módszeresen, im- után keletkezett telkek. kilenc zsinagógával és már évtizedek óta. Szélsôséges nézete- „Ezek a bevételek viszont it egy kis példányszámú lapban, a Cor- igencsak függnek az ingat- hét zsidó iskolával. neliu Vadim Tudor szélsôjobboldali lanpiaci mozgásoktól, és politikus (a kommunista diktátor Nico- ugyebár tudjuk, hogy az ingatlanpiac- Erwin Simsensohn optimista. Úgy lae Ceausescu egykori udvari költôje) cal mi történt az elmúlt idôszakban...” gondolja, hogy a romániai zsidóság- által kiadott Tricolorulban közli. Coja – sóhajt a Fedrom elnöke. nak van jövôje. Az utóbbi években az tanít a Bukaresti Tudományegyetemen Ha prioritásokat kellene felállítania emigrációs ráta csökkent, sôt egyre is, diákgenerációk egész sorát fertôzve a romániai zsidó közösség jövôjével több zsidó család települ vissza Izra- meg az uszító propagandával.” kapcsolatban, Vainer az idôsek szoci- elbôl. „A zsidók többletértéket tudnak Az antiszemitizmus a fiatal hitköz- ális támogatásával kezdené a felsoro- és akarnak hozni a romániai társadal- ségi vezetô szerint inkább csak elszi- lást. „A szociális problémák továbbra mi, kulturális, tudományos és egyházi getelt esetek szintjén érhetô tetten. Sa- is a legfontosabbak maradnak. Az én életbe. Integrálódni akarnak a románi- ját példáját hozza fel: „Én a bukaresti egyik álmom, hogy az egészségügyi ai társadalomba, közben nem adva fel Amzei téren lakom, és amikor odaköl- ellátás támogatását ki tudjuk terjeszte- identitásukat, vallásukat, hagyomá- töztem, a tömbház gondnoka megkér- ni a zsidó hitközség valamennyi tagjá- nyaikat” – hangsúlyozza Kelet-Euró- dezte: miféle név ez a Simsensohn? ra. Másodsorban azonosítanunk kell pa legfiatalabb zsidó hitközségi ve- Mondtam neki, hogy zsidó vagyok. mindazokat a romániai zsidó szemé- zetôje. Mint mondja, a Ceausescu-re- Hónap végén, amikor kifüggesztették lyeket, akik a közösségi életre igényt zsimnek a zsidó múlt nyomainak el- a lépcsôházban a rezsiköltségeket, lát- tartanak. Ez az adatgyûjtés elkerülhe- tüntetésére irányuló igyekezete sike- tam, hogy nálam és még két lakásnál tetlen, ha azt akarjuk, hogy megter- res volt: egykor egy egész zsidóne- kétmillió régi lejjel nagyobb összeg vezhessük a közösség jövôjét, és ne gyed állt a román fôváros központjá- szerepel, mint a többieknél. Magyará- csak a tehetetlenség vigye azt elôre” – ban, kilenc zsinagógával és hét zsidó zatot kértem a gondnoktól, aki azt vá- összegez a közösségi vezetô. iskolával. Egész Bukarestben 55 zsi- laszolta: a lakótársulás döntött úgy, nagóga volt, mára megmaradt há- hogy az idegenek, külföldiek többet rom… És van egy világi zsidó iskola fizessenek, mint a románok. Azt vála- KELET-EURÓPA is, az 1990 után létrejött Lauder Reut szoltam neki, hogy egyrészt nem hi- LEGFIATALABB Gimnázium. szem, hogy a romániai törvények HITKÖZSÉGI ELNÖKE „Krakkóban nincsenek már zsidók, megengedhetik ezt, másrészt én nem Ha Aurel Vainer 78 évével Románia de áll a zsidónegyed. Áll a zsidóne- vagyok idegen. Hát nem azt mondtad, parlamentjének rangidôse, a bukaresti gyed Budapesten is, és ezek rengeteg hogy zsidó vagy? – kérdezett vissza. zsidó hitközség tavaly megválasztott turistát vonzanak. Bukarestben nem Igen, de román vagyok, válaszoltam. elnöke az elôbbiekben már említett maradt meg szinte semmi, és sajnos Akkor, hogy meggyôzôdjön, elkérte a generációs szakadék túlsó szélén áll. mi, a zsidó közösség sem tettünk túl személyazonosságimat. Számára a Erwin Simsensohn alig múlt harmin- sokat azért, hogy az a kevés is meg- zsidó: idegen…” céves, és megválasztása valóságos kis meneküljön” – kesereg Simsensohn. Bukarest, 2010. március 24 ■ Romániai zsidóság A Bukaresti Zsidó Színház rövid története

tenénk. Utóbbi nemcsak nyelven kellett játszaniuk, de jiddis dráma-, hanem regény- nyelvû énekek, refrének, viccek, be- íróként is rendkívül ter- mondások tarkították az elôadásokat, omániában mékeny volt. A Goldfa- és a hatóság szemet hunyt e fölött. a hivatásos den nyitotta úton érke- Így mégis továbbélt a jiddis nyelv a Rjiddis színház Ias¸i-ban zett Iacob Gordin is, a színpadon. (Jászvárosban) született, modern jiddis dráma 1948 radikális változást hozott a a Zöldfa kertven- megteremtôje. romániai zsidó színházi életben. Bu- déglôben. Ott mutatta be A bukaresti zsidó karestben kormányhatározattal meg- Avram Goldfaden (1840- színházi élet történetérôl alapították az Állami Zsidó Színhá- 1908) társulata néhány szólva meg kell említe- zat (TES), így állandó társulat jött rövid darabból álló nünk a vilnai (ma Vilni- létre, biztos fedél került a zsidó szí- elôadását. A darabok, melyeket maga us, Litvánia) zsidó színház vendégjá- nészek feje fölé. Ide gyûltek a két Goldfaden írt, nagy sikert arattak, s ez tékát. A vilnaiak 1923-ban turnéztak világháború közötti vándor színtár- arra ösztönözte ôt, hogy egész itt, majd a vendégjátékot követôen sulatok jelentôs színészei: Dina Kö- elôadássorozatot tartson. Két nappal a még néhány évig Romániában marad- nig, Lia König, Sevilla Pastor, Seidy bemutató után méltató cikk jelent meg tak. Magas mûvészi színvonalú Glük, Mano Rippel, Benno Popliker, az elôadásról a nagy költô, Mihai elôadásaik repertoárja értékes dara- Mauriciu Sekler (aki Reinhart tanít- Eminescu tollából. Az ôszi hidegek bokból állt, a zsidó szerzôk darabjai ványa volt), Samuel Fischer – és beálltával Goldfaden Bukarestbe mellett helyet kaptak benne az egye- még hosszan folytathatnánk a felso- ment. Elôadásaival ott is sikert aratott, temes drámairodalom nagy mûvei is. rolást. ami arra ösztönzött sok zsidó színészt 1940-ben Romániában megszakadt Abban a szerencsében van részem, és írót, hogy jiddis nyelven játsszon, a jiddis nyelvû színjátszás. A zsidó- hogy 1976 óta dolgozhatom ebben a illetve ezen a nyelven írjon darabokat. ellenes törvények megtiltották a jid- színházban irodalmi tanácsosként, és Számos jiddis színtársulat alakult ek- dis nyelv használatát, a zsidó színé- közelrôl is megismerhettem ezeket a koriban, fenn is maradtak rövidebb- szeket pedig minden román színház- nagy színészeket, színház iránti sze- hosszabb ideig, bejárták az országot, ból elbocsátották. Ôk azonban nem retetüket, ragaszkodásukat a jiddis elôadásokat tartottak saját darabjaik- csüggedtek el, sôt harcot indítottak nyelvhez; láthattam, milyen szen- kal vagy a helyi szerzôk mûveivel. egy önálló zsidó színház létrehozásá- vedélyesen és odaadással szolgálják Goldfaden ezután távozott Romá- ért Bukarestben. Ez, Baraseum né- a színjátszást. Sajnos, ekkoriban már niából, s világszerte fellobbantotta a ven létre is jött, és elôadásai hatal- sokan idôsek voltak, és azóta eltá- jiddis színház lángját: Lengyelor- mas sikert arattak. Jóllehet román voztak közülünk. szágban, Oroszországban, és minde- nekelôtt az Egyesült Államokban, ahol élete végéig tevékenykedett. Színész, drámaíró, zeneszerzô, ren- dezô volt. Óriási örökséget hagyott ránk színdarabból, varietébôl és ope- rettbôl. Legismertebb mûvei: József Egyiptomban, A boszorkány, Szula- mit, Judit és Holofernész. Bár egyes darabjai naivak, magukon viselik a kor stílusát, mégis nagy szerepük volt a jiddis színház jövôjének megalapo- zásában. Goldfaden munkásságával utat nyitott egy sor drámaíró számá- ra. Itt most csak Mendele Moicher Szforim, Moise Gersenzon és minde- nekelôtt Sólem Áléchem nevét emlí- Romániai zsidóság ■ 25

A TES elsô elôadásán Solem Ale- chem darabját, A fônyereményt mu- tatta be. A bukaresti Állami Zsidó Színház máig 250 bemutatót tartott. Mûsora mindig változatos volt, elôadásait jelentôs rendezôk vitték és viszik színre. Állandóan mûsoron tartja a klasszikus és a mai zsidó drámairodalom alkotásait, az egye- temes drámairodalom kiemelkedô mûveivel együtt. Így repertoárjában szerepelt Moliére-tôl A képzelt be- teg, Balzactól a Mercadet, Goldoni- tól Az anyós és a menye, Bertolt Brechttôl a Koldusopera és a Kurá- zsi mama, Lessingtôl A bölcs Nát- hán. De a kortárs szerzôkrôl sem fe- ledkeztek meg: Isaac Bashevis Sin- ger mûvei közül színpadra adaptál- ták a Bolond Gimpelt és a Lublini mágust. Lefordították jiddisre és színre vitték a románul író zsidó írók „Letisztultak – Mihail Sebastian, Alexandru Mi- rodan, Aurel Baranga, Alexandru Sever, Dumitru Solomon és mások darabjait. Állandóan mûsoron van- a dolgok…” nak a zsidó klasszikus írók: Solem Alechem, S. Ansky, Jacob Gordin, H. Leivik mûvei. Több bemutatót is Beszélgetés Harry Eliaddal, megért az Anna Frank Naplója, más- más feldolgozásban – az egyik a bukaresti Állami Zsidó Színház hajdani elôadás fôszereplôje, Lia igazgatójával König ma a Tel Aviv-i Habima Színház nagyasszonya. Színdarabok mellett revü-elôadásokat is játszott a Bukaresti Zsidó Színház, sôt hang- – Kérjük, szóljon a színház jövôjérôl, jas jiddis írónak több mûvét is színre versenyeket is tartottak itt, amelye- a tervekrôl, kilátásokról. vittük. Ô az, aki megkoronázta a 80-as ken a zsidó folklórt mutatták be. – Van egy jó tulajdonságom: pers- és a 90-es évek jiddis irodalmát. Jelen- 1989 után újra fellendült a társulat pektívában gondolkodom, két-három leg színházunkban két mûve van mûso- mûködése. Most már nemcsak Ro- évre tervezek. Lehet, hogy ezért álmo- ron: A bolond Gimpel és A lublini má- mániában játszhat, hanem elviheti dozónak tartanak, de ilyen vagyok. gus, ez utóbbinak most volt a bemutató- elôadásait más országok zsidó kö- Színházunknak nagyon széleskörû a re- ja. A közeljövôben pedig színre visszük zönségéhez is. A múlt rendszerben pertoárja. Megtalálható benne a zsidó A rabszolgát, majd pedig a Teibele és a kivételes eseménynek számított, ha a klasszikus dráma, a világirodalom démont. Aztán Mihail Sebastian darab- társulat az Egyesült Államokban tur- klasszikus színmûveivel együtt, a jelen- jának a bemutatója következik: miután nézhatott. Az 1989-es fordulat után kori dráma, a Holokauszt témája, de elôadtuk tôle a Vakációsdit, most a viszont számos külföldi vendégjáté- mindenekelôtt a jelen égetô nagy kérdé- Névtelen csillag van soron. És egy jel- kot tarthatott a bukaresti zsidó szín- seit szeretnénk megszólaltatni, nehogy kép erejû bemutatóra készülünk, ház. Elôadásaival szerepelt – Izra- ezek ismét olyan helyzetet idézzenek amelynek a címe: Egy színházéji álom – elrôl nem is beszélve – Ausztriában, elô, mint amilyen a második világhábo- a romániai jiddis színjátszás 130 évének Németországban, Spanyolországban, rút megelôzô idôszakban volt; nehogy kiemelkedô mozzanatait álmodjuk ben- Magyarországon, Svájcban, Francia- visszatérjen azok az idôk... És a Holo- ne újra. országban, Görögországban, Dániá- kauszt. Nem azért szedjük elô mindun- – Megvan hozzá a forgatókönyv? ban, Hollandiában, nemrég pedig talan ezt a témát, mert szeretünk vájkál- – Én készítem, ôszre meglesz. Töb- Kanadában. Jelenleg a TES-ben ti- ni a múltban, hanem azért, hogy figyel- bek között részleteket játszunk a Zsidó zennyolc darab van mûsoron. meztessünk, hogy idejében szóljunk. Színház történetét fémjelzô, kiemel- Mya Liontescu Tehát figyelmeztetô elôadások ezek. kedô elôadásokból, például Avram irodalmi tanácsos Isaac Bashevis Singernek, a Nobel-dí- Goldfaden híres darabjából, a Boszor- 26 ■ Romániai zsidóság kányból. És miközben tisztelettel gon- kisebbségeknek: színháza van a kisebb- polgár látott színházi elôadást, aki dolunk elôdjeinkre, a színház múltjára, ségek kisebbségének, a hat és félezer egyébként sohasem jár színházba. ezzel párhuzamosan gondoskodni sze- fônyi zsidóságnak, így megôrizheti kul- – Ez a temesvári Csepûrágó Feszti- retnénk a jövônkrôl. Stúdió-színházat turális hagyományait. Bármelyik nagy- vált juttatja eszembe, ahol többszázan akarunk létesíteni alternatív elôadások követ munkájánál többet ér a mi külföl- néztek meg olyan elôadásokat, ame- számára. Ehhez színházzá alakítunk át di szereplésünk. lyekre a színháztermekben már rég egy használaton kívüli zsinagógát. – És biztos, hogy több jiddisül tudó nem volt nézô. Kettô is van belôlük Bukarestben. Te- van Amerikában, mint Romániában... – Meg kell keresnünk a közönséget, a mesváron, Kolozsváron és Marosvásár- – Ahogy mondani szokták: ha egy ar- városi vezetés erre biztat. Ezért nem fé- helyen is elôadások tartására használ- gentínai és egy romániai zsidó találko- lünk a jövôtôl. A mi dolgunk az, hogy ják, kulturális fórummá alakították át az zik, milyen nyelven értik meg egymást? játsszunk a közönségünknek minden- elhagyott zsinagógákat. Jiddisül. hol, ahol rátalálunk: itthon is és külföl- dön is. Mindenekelôtt annak a kisebb- ségnek, amelyért létrehozták ezt a szín- házat, de nemcsak neki. – Önt is arra kérem, meséljen el egy különleges pillanatot, amelyet itt élt át, a Zsidó Színházban. – Ilyen volt már az idejövetelem is. 1989 decemberének végén vettem át a színház vezetését, amikor kint lövöl- döztek, s nekünk itt, a színházban el kellett barikádoznunk magunkat. De ezt megelôzôen is átéltem a TES-ben né- hány különleges eseményt. Bár a plo- ies¸ti-i városi színház igazgatója voltam, gyakran rendeztem az Állami Zsidó Színházban. Éppen próbáltunk egy da- A bukaresti rabot, amikor a színház körüli puszta- Zsidó Színház ságban megjelent Ceaus¸escu... épülete – A Zsidó Színház környéke olyan volt, mint Hirosima a bombázás után: – Kisvárdán láttam egy elôadást a – Ugyancsak a múltkori beszélgeté- a múlt rendszer végén földdel egyen- városka katedrálisnak beillô zsinagó- sünk alkalmával mondta: az Állami lôvé tették az egész zsidónegyedet. gájában, a Határontúli Magyar Szín- Zsidó Színház 2009-ben 4 millió lej tá- – Ceaus¸escu megállt a színház elôtt, házak fesztiváljának keretében. A mogatásban részesült; az idén pedig – és azt kérdezte: „Micsoda ez, itt?” Gyilkosság a székesegyházbant adták válság ide, válság oda – 50 százalékkal „Egy zsidó színház” – mondták neki. elô ott, a Beckett Tamásról szóló drá- többet fog kapni. „És mi az ördögöt csinálnak benne?” mát, és tökéletesen odaillett. – Igen. Azt reméljük. „Elôadást.” Nem szólt semmit, to- – Igen, megfelelô környezet lehetett... – Vagyis a színház 104 alkalmazott- vábbment... Mi a színházi stúdióban elôadásonként ja közül (beleértve a 38 színészt) egyet – És megmaradt a zsidónegyedbôl a legfeljebb száz nézôre gondolunk. Fia- sem kell elbocsátani. színház. tal rendezôk produkcióit szeretnénk kö- – Valóban, egyiküket sem fenyegeti – Lerombolták a zsinagógákat, a la- zönség elé vinni ott, a hagyományos ez a veszély. kóházakat. Sok ember képtelen volt színházi kötöttségektôl szabadon kívá- – Jó ezt hallani. Mert Romániában megemészteni ezt, volt aki belehalt... de nunk játszani, verset mondani, zenélni, sok állami alkalmazott elbocsátására a színház megmaradt. És a rombolók- táncos elôadásokat tartani, helyet adni a készülnek. nak leáldozott a napjuk, színházunk kísérleti színháznak, az újításnak. – De a színházak nincsenek veszély- most már szabadon mûködhet, abban a – Egy beszélgetés alkalmával tréfá- ben. Megkímélik ôket. És nem is te- szellemben, amelyben létrehozták. san azt mondta: javasolták, hogy tart- hetnek másképp, ha tekintetbe veszik, Nincs többé cenzúra, nem kell örökké sanak hathónapos évadot Ameriká- hogy Bukarestben kevesebb színház félni valamitôl. És szabadon járhatunk, ban. van, mint sok más európai fôvárosban. turnézhatunk, nemcsak az országban, – Nem tréfa ez, én voltam a javaslat- A bukaresti polgármesteri hivatalnak de külföldön is. Letisztultak a dolgok... tevô. Több helyen is hangoztattam: ha volt egy nagyszerû kezdeményezése: Rövidesen elkezdôdik a színház épüle- az Állami Zsidó Színház külföldön sze- arra kérte a színházakat, hogy nyáron tének restaurálása. Ha ez befejezôdik, repel, rendkívül nagy szolgálatot tesz játsszanak a város minden parkjában, megrendezzük a Jiddis Színházak III. Romániának. Eleven bizonyíték arra, így színházi elôadást tarthattak mind- Világtalálkozóját. hogy itt milyen lehetôségeik vannak a egyik városnegyedben. És sok olyan Zsehránszky István Romániai zsidóság ■ 27 Különleges pillanatok a zsidó színházban

Színészek vallomása

Maia Leonie Morgenstern Waldman-Eliad – Minden pillanat, amit a TES-ben – Ma is izgalommal gondolok a le- (az Állami Zsidó Színházban) meg- gelsô fellépésemre a Zsidó Színház- élek, különleges. Igazságtalan lennék, ban. Avram Goldfaden Boszorkány ha egyet is kiemelnék. Számomra címû darabjában léptem elôször szín- mindegyik életlecke. Kezdve azzal, padra, a színház nagy színészeinek hogy miután a színiakadémiai felvéte- társaságában. Aztán egy sor jelentôs li vizsgán elbuktam, felvettek a Zsidó szerep következett a klasszikus jiddis Színházba. drámairodalomból, majd a világiroda- – Maia Morgenstern elbukott a szí- lom klasszikus és jelenkori mûveibôl, niakadémiai felvételin? Ez nem lehet amíg eljutottam odáig, hogy én is igaz! egyéni mûsort mutathassak be. Elsô – De így volt. egyéni mûsorom címe: Énekeljenek – A Zsidó Színház becsületére vál- velem egy dalt, amelybôl késôbb le- jék: mégiscsak megláttak valamit. mez készül. Zsidó népdalokat énekel- Felismerték az Önben rejlô tehetséget. tem. Színházunk repertoárja rendkívül – Itt is vizsgáznom kellett ahhoz, változatos, és minden színésznek hogy felvegyenek. Mit láthattak egy egyaránt meg kell állnia a helyét a tra- színházi tapasztalattal nem rendel- ri álomteremtôt. Egyik napról a má- gédiában, a drámában, a vígjátékban kezô, tizennyolc éves leányban... Min- sikra. Állítólag alkatilag hasonlítottam vagy a zenés elôadásban, tudnia kell denestre korlátlan bizalmat élveztem. Radu Mihaˇileanura: nekem is fekete beszélni, énekelni, táncolni – vagyis Elláttak szerepekkel, melyekre valójá- hajam volt, göndör, az orrom is eléggé mindent, amire a színpadon szükség ban nem voltam felkészülve. Nagy is- látható, és ami a legfontosabb: ugyan- van. Visszatérve az elsô fellépésemre: kola volt. És itt tanultam meg a jiddis olyan bátor voltam a színpadon, és nyelvet. Mert a szüleim, most ne rész- ugyanolyan örömmel dolgoztam, mint letezzük miért, otthon sem beszélték ô. Hát ezért kaptam meg a szerepet... ezt a nyelvet, ami nagy hátránnyá vált Egy éjszaka állt rendelkezésemre, számomra, de leküzdöttem. hogy megtanuljam a szöveget jiddisül, – Ott, a színházban meglelte az és megtaláljam magamban Puckot... anyanyelvét... – Hogy aztán másoknak is megmu- – Harminc éve, hogy munkaköny- tassa. vem van. Az Állami Zsidó Színház- – Igen, mert lassan elôjöttek a dol- ban kaptam. Nyilván elôször statiszta gok. A TES-ben nagyon sok zenés kórustagként alkalmaztak. De rövide- elôadás volt, és van ma is. Néha el kel- sen nagy szerepeket kellett eljátsza- lett énekelni azokat a dalokat, amelye- nom. Az elsô beugrás volt. Radu ket édesanyámtól, édesapámtól hallot- Mihaˇileanu külföldre menekült, s át tam, és amelyek itt a színházban más kellett vennem a szerepét, Puckot. súlyt és jelentést kaptak... Aztán elvé- Elég, ha azt mondjuk, shakespeare-i geztem a színiakadémiát is, de soha hôs, és nyilvánvaló hogy mekkora fel- meg nem szakadt a kapcsolatom a Zsi- adat. Nem az eredeti darabban, hanem dó Színházzal. Azóta sem, hogy a bu- egy zenés színházi revüben kellett me- karesti Nemzeti Színház mûvésze let- gelevenítenem ôt, a varázslót, a tündé- tem. Állandóan játszom a TES-ben. 28 ■ Romániai zsidóság nagy-nagy izgalommal járt, de renge- teget segítettek a színház nagy mûvé- szei, akiktôl sokat tanultam. Csodála- tos, jó kolléga volt Sevilla Pastor és Dina König, gondját viselték a fiata- loknak, így nekem is. – És feltehetôleg Ön is hasonlókép- pen viszonyul a mostani fiatalokhoz, hiszen teli van fiatal színésszel a Zsi- dó Színház. – Kétségtelen. Persze csak olyan mértékben segítek, ahogy ôk is hajlan- dóak elfogadni, amit nyújtunk, mert ez más nemzedék, más mentalitás. – De jól érzi magát közöttük? – Valóban jól érzem magam, és se- gítek nekik abban, hogy megtanulják a jiddis nyelvet.

Az Állami Zsidó Színház tara Színházban, a Bulandra Színház- Rudy elôadása ban, a revüszínházakban, mindenütt. Bukarestben és vidéken is sikerünk Rosenfeld volt, pedig tegyük hozzá: olyan korban – Nehéz kérdés. Hogyan válasszak deti címe: Játszd újra, Sam!) Fantaszti- éltünk, amikor senkinek sem volt nevet- ki egyetlen pillanatot?… kusan hosszú életû produkció volt, több hetnékje. Woody Allen értelemre ható – …amikor millió nagy pillanat kö- mint 300 elôadást ért meg. Elôbb jiddis komédiája viszont behozta a nézôt. zött kell válogatni. nyelven játszottuk. Aztán – mert hogy Nagy szeretettel jöttek… – A színész élete teli van rendkívüli kiszállásra nem vihettünk magunkkal – Mikor is történt mindez? momentumokkal. Annyi szerzôvel ta- elég fülhallgatót azoknak, akik fordítás- – 1986-87-ben. Nehéz idôszakban. lálkozik, annyi szereppel, annyi ren- ban akarták hallani a szöveget – át kel- – Szellemi sivatagban. Utolsókat dezôvel, és annyi színésszel! S ha már lett térnünk a román nyelvû elôadások- rúgta a Ceaus¸ecu-rendszer. Veszet- így, ajtóstól rontottunk a házba, el kell ra. Megragadtuk az alkalmat, és Buka- tebb volt, mint valaha… Érthetô, mondanom, hogy nagy szeretettel em- restben is eljátszottuk a darabot, teltház- hogy mindenki oda rohant, ahol lékezem a Hogyan hódítsuk meg a zal, minden színházban. Erre azért volt mégiscsak kaphatott valami mást. nôket? címû elôadásunkra, amelyben szükség, mert a mi negyedünkben ke- – És ami szintén feltûnhetett a szín- Woody Allen szerepét játszottam. (Ere- vés a nézô. Ezért felléptünk vele a Not- házba járóknak: az elôadás plakátjáról hiányzott a rendezô neve. Rendezô nélkül játszottuk, ugyanis Adrian Lu- pu, aki az elôadást színpadra állította, Izraelbe távozott, és nem volt szabad feltennünk a nevét a plakátra. – Ilyen esetben az is elôfordult, hogy az elvtársak letiltották az elôadást… – Pályámon ez volt az egyik csúcs. A másik, az igazi, pedig most van: hogy élek és játszhatok… A nemlét ugyanis meglátogatott, szívinfarktus formájában… És hogy milyen gyor- san telik az idônk: nemrég még, 1965-ben a Vôlegényt játszottam a Dibukban. Kivételes szerencsénk volt: elmehettünk vele Amerikába és Kanadába. Aztán 1994-ben megint bemutattuk a Dibukot, ekkor már a Rabbit játszottam… Ezért érzem ma- gam a csúcson. Zsehránszky István Romániai zsidóság ■ 29

NORMAN MANEA A halál

ték, illik ahhoz a világhoz, tette az egyensúlyát, utolsó pillanat- amely még ôrizte a nemes ban kapta el ôket Licaˇ, a hatalmas, és erényes hölgyek eszmé- borzas vörös unokabáty, akinek vörös játékszabály nyét, az ô tökéletességük hajába most fehér is vegyült, afféle ró- szerint a kislá- felért a próbababák moz- zsás téglaszín, a fiúcska akkor biztos nyokA abban a pillanatban, dulatlanságával. volt benne, hogy bekövetkezett a sze- amikor meghallották a zajt, A játéknak más nevet is rencsétlenség. Rémülten, csak jóval megmerevedtek. Egyetlen adhattak volna. Megme- késôbb merte kinyitni a szemét: a ma- sejt sem lüktetett. Nem pis- revedésük abban az álla- szatosak már megint szaladgáltak. logtak, nem moccantak. potban, amelyben voltak, Igaz, meg voltak ijedve, de éltek, vi- Még akkor sem, ha a kiál- csaknem meztelenül, dámak voltak, hihetetlen. tás, vagy ahogy egy bizonyos módon a csontsoványan, mozdulatlanságuk, …Körben, a kerítésen túl, kirobban- kerítéshez csapott kô a lövés hangját az, ahogy hirtelen minden mozgás- tak a virágok. Megjött a tavasz, ma- utánozta, vagy a falhoz vágott üveg- ról lemondva megálltak – szinte le- dárdal hallatszott. Nem tudta volna cserép csörrenése éppen szaladás vagy vegôt sem vettek –, valahogy rossz felismerni, megnevezni ôket, senkinek ugrás közben érte ôket, vízhordás köz- jelnek tûnt. nem volt ideje arra, hogy madarakról, ben, fésülködve, a legfurcsább pozitú- Amikor ôket nézte, a kisfiú sokszor virágokról társalogjon vele. Sem arról rákban, amelyekben képtelenség volt elgondolkozott azon, vajon ez a játék a sokféle bogárról, amelyek a nappal sokáig megtartani az egyensúlyt. nem sietteti-e a sötét következménye- egyszerre bújtak elô. Nemrég az is megtörtént, hogy két ket. Szinte érezte a közelben leselkedô Nekidôlt az egyik kerítésoszlopnak. kislány hirtelen ott ragadt egy ablak- puskacsövet, amely egy fal vagy egy Behunyt szemmel, beleolvadt a nö- párkányon, majd leestek. Csaknem barakk mögül rájuk céloz. Ez a játék vekvô lustaságba. Elöntötte a meleg, emeletnyi magasságban. Pipaszár lá- remek szórakozás lehetett volna az derékig kigombolta az ingét. Tarka- baik nem bírták tartani ôket, bárme- ôröknek. Abban a pillanatban, amikor barka ing volt, több különbözô darab- lyik pillanatban lezuhanhattak vol- egy többnyire dörrenést utánzó kiál- ból találomra összefoltozva: ki tudja, na… Egy jól megtermett siheder arra tással felhangzott a jel, nem vették honnan szerezte ôket anya. Kigombol- járt, és még idôben elkapta ôket. volna észre, hogy egyikük összeesett. ta a két gombot, a nyakánál a rózsa- Néha akár egy órán át is úgy ma- Nem vették volna észre, hogy a robba- szín paplangombot, és az alulra, szin- radtak, abba a testhelyzetben mere- nás igazi volt, az áldozat pedig való- te már a nadrág vonalához varrt nagy, vedve, amelyben a jelet hallották. ban összeesett. fekete „felöltô-gombot”, így nevezte Felemelt kézzel, fél lábbal a le- Affektáltak, el voltak ragadtatva a Licaˇ, hogy ugrassa ôt. Mindkettôt ki- vegôben, görnyedt háttal. Csaknem tudományuktól, hogy mozdulatlansá- gombolta, széthajtotta az inget, feltár- földig lógatott karokkal, megmere- gukban megôrizik egy másik világ va sovány, csontos, sárga mellét. Ott vedve, mielôtt sikerült volna felemel- büszkeségét, kecses kacérságát, egy maradt lehunyt szemmel, a fényben niük a földrôl egy hajdani kabát ujjá- másik világét, amelyikben, úgy kép- lüktetô, remegô szemhéjakkal. nak egy foszlányát, vagy, szinte hihe- zelték, vagy valaki az idôsebbek kö- A nap melengette a sovány, kiala- tetlen, egy csomag vaj még zsíros zül úgy mesélte nekik, még voltak kulatlan, az induló golyó felé kitárt papírját, amely ki tudja, milyen uta- hölgyek és urak arra a célra, hogy az bordákat… kon tévedt ide egyenest az ôrök ba- ember messzirôl, a kirakat túloldalá- Egyenesen a szívét érte a találat. rakkjából. Lehetett bármilyen erôs a ról csodálja ôket… A fiúcska szinte Mielôtt kinyitotta volna a szemét, az vágy a félben hagyott mozdulat foly- látta a puska, vagy a pár lépésnyire volt az elsô gondolata: „Semmi sem tatására, mégsem moccantak. Meg- rejtôzô revolver csövét, ahogy lesi hallatszott, nem volt lövés.” Valóban, haltak – semmilyen csábítás nem ôket, és hirtelen robbanással új játé- semmi. éleszthette fel ôket. kot indít el, a lesben álló kutyafejû Zümmögés a mellkasához közel. Tehát játékok is voltak. A kislá- szórakoztatására. Mélyen belefúródó golyó. Kétségbee- nyok találták ki ezt a „Próbababásat”. Azon a napon, amikor a riadó a ma- setten kezdett hadonászni, ordított. Ez Hirtelen kisasszonyok, kecses höl- gas ablakpárkányon találta ôket, közel volt a halál, már csak pár pillanat, gyek akartak lenni. Az apró, mocskos a hálóterem tetejéhez, amelyben minden összeomlott, nem volt több és rongyos szobrok mozdulatlansága hosszú sorokban tapadtak egymás alá idô. Sápadtan, leszúrva rohant, kitá- némi eleganciát sugallt, úgy képzel- és felé az ágyak, a két kislány elveszí- gult, fekete, rémült szemû halott, a 30 ■ Romániai zsidóság sárga bogár a vállai felett körözve ül- dözte. Felemelt kezekkel próbált vé- dekezni, megbotlott, felbukott. Csap- Hazatérés – kodott, lecsúszott a válláról az ing, körbe forgott, majd rohant, anélkül, hogy visszapillantott volna. Ugrott, a haza nélkül föld minden ugrásnál kitátotta a szá- ját, zihálva, sápadtan, verejtékezve rohant, hogy elkaphassa az utolsó pil- lanatokat, hogy idôben odaérjen. A fájdalom keskeny röppályán nyomult elôre, gyorsan, a méreg szintén, túl késô lesz… nekiesett a barakk ajtajá- nak, berohant. orman Ma- Nagybátyja szokás szerint a desz- nea amo- kák közt bámult kifele. Az öreg- Nlyan kiveszôfélben lévô asszony egy sarokban imádkozott. író: kelet-európai disszi- Norman Manea: Nem segíthettek rajta, észre sem vet- dens/emigráns, aki 1986- A huligán visszatér. ték. Megingott, tudta, nemsokára el ban – ötvenévesen – el- Egy kelet-európai fogja hagyni az erô, tovább sietett, a hagyta a nemzetiszocialista bujdosó emlékei. szomszédok ajtaján túl, a többiekhez, „Jormániát”, azt az orszá- Pécs, 2009, Alexandra Kiadó, végig a folyosón. Már nem tudott be- got, ahol semmi sem össze- 416 oldal, 3499 Ft szélni, fulladozott, kigyúlt arca egyeztethetetlen, és ahol könnyben úszott. nem ismerik az árnyalatokat, vagyis dista múltját elemzô esszéje nyomán Átugrott a küszöbön, zokogva, két- ahol kizárólag a vörös vagy zöld dik- kezdetét vette a boszorkányüldözés: ségbeesetten szaladta körbe az ud- tatúrákra, esetleg ezek keveréke nyí- pontosan azokkal a vádakkal illették vart. Az idô egyre jobban távolodott, lik lehetôség. Sommás véleményén a szabad Romániában, mint a fasiz- átfutott a következô barakkhoz, és nincs miért csodálkozni, a „haza” va- mus vagy a kommunizmus alatt. Me- végre megtalálta! Még meg tudta lóban alaposan elbánt vele: 1941-ben gint egyszer huligán lett, bár nem is mutatni a duzzanatot a mellén, a he- egész családjával a transzniszrtriai dédelgetett már afféle illúziókat, me- lyet, ahol megsebesült. Lihegett, kö- táborba deportálták, a háború után re- lyek a háború befejezése és a sztáli- nyörgött, gyorsan, gyorsan, próbálja- patriálták, majd néhány boldog év nizmus közötti években megadattak nak meg mindent, most azonnal. után, ifjú sztálinistaként kiábrándult neki. Nem egyedülálló tapasztalatok Mentsék meg… talán… megcélozta, a vörös utópiából, hogy aztán egyre ezek azon értelmiségiek körében, meglôtte, megszúrta valami sárga, gyanúsabb értelmiségivé váljék. akik vannak olyan pofátlan huligá- mérgezô… De a kérges tenyér nyug- Különbözô bölcseletszociológiai nok, hogy rávilágítanak hazájuk tör- tatóan simogatta a feje búbját. Osto- okokból a kelet-európai ellenzékiek ténelmének egynémely vakfoltjára. ba simogatások, ezzel szokta anya az egyik legkedveltebb mûfaja a metszô Egyébként a „huligán” szó jelen- idôt vesztegetni. Tessék, már nincs logikájú, az iróniának tág teret en- tésváltozásai is híven tükrözik a ereje, vége mindennek, még ô sem gedô, a rendszer és a történelem ab- földalatti indulatok változatlanságát, érti a szerencsétlenséget. „Semmi szurditásait leleplezô, kiváló stílu- önmagukból való ki- és visszafordu- baj, egy méhecske, semmi baj”, nyu- sérzékkel megírt esszé volt (ld. Kon- lását. Elôször Eliade használja azo- godt hangja kétségbeestette. Még ô rád, Milosz, Michnik, Brodszkij, Ha- nos címû regényében, az ô értelme- sem érti, tehát… vel és még sorolhatnánk). Manea zésében a huligán mintha valamiféle Szeretett volna felpillantani, üvölte- ugyan nem tartozott az elkötelezett vulgáris heideggeriánus fogalom ni, amikor a háta mögül ismerôs, vad ellenzékiekhez, de a magyar olvasók volna: transzcendens tettrekészség, nevetés harsant. Licaˇ bátyó fetrengett eddig az ô nevét is csak lucidus hôsies nihilizmus. Eliade barátja, a a röhögéstôl. A behemót egyre gyen- esszéi kapcsán ismerhették: Bohó- zsidó Mihail Sebastian – a Hogyan gült, nyavalyásnak nézett ki, de még cokról címmel megjelent kötete tar- lettem huligán? címû esszé írója – volt ereje. Az arcátlanja, mintha min- talmazza például azt az írását is, megpróbál azonosulni ezzel az em- den erejét összeszedte volna abba a amelyik olyannyira megkeserítette berképpel: igyekszik nem tudomást rágördített nevetésbe. Romániában tett 1997-es látogatását, venni a „fajtiszta” huligánok egyre hogy valósággal úgy érezhette ma- erôsödô, ideológiává összeálló anti- Vallasek Júlia fordítása gát, mint a gyilkos – finomabban: szemitizmusáról, kollektív halálvá- huligán –, aki visszatér a tett színhe- gyáról, a tényrôl, hogy ô eleve nem Részlet a szerzô Variante la un au- lyére. A világhírû vallástörténész, a lehet huligánná, hiszen a „huliganiz- toportret (Ias¸i: Polirom. 2008) cí- posztkommunista Romániában nem- mus” számára csupán az Eliade meg- mû kötetébôl. zeti idolként tisztelt Eliade vasgár- fogalmazta „termékeny kezdetet”, az Romániai zsidóság ■ 31 individuum önfelszabadítását jelenti, és a zsarnokságban tapasztalható ab- léjük való újbóli közelítések nem kí- szabadulást a tradíciótól, a pszichó- szurditások közé. Manea pontosan nálnak eltérô perspektívákat, isme- zisoktól, az önmarcangolástól, a zsi- ettôl tart: fél attól, hogy az üldözôvé retlen részleteket; a folytonos ismét- dóságtól mint „belsô ellenségtôl”. vált üldözött szerepében tetszeleg- lés semmiféle terápiás céllal vagy Aztán a huligán a hazaáruló, a nem- jen, hogy Fehér Bohóc – ez egyik hatással nem bír, csupán töltelék- zetgyalázó, a kozmopolita, a pártel- kedvelt metaforája – váljék belôle, a ként szolgál ebben a nemlineáris lenes szinonimájává válik, noha tu- gyôztes hatalom önelégült képvi- struktúrában. „Túl bonyolult, csupa lajdonképpen mindig ugyanazt jelen- selôje. Regénye (?) elsô részében aforizma” – mondja saját történe- teti: zsidó – vagy inkább „zsidó”, és csupán amellett gyûjtöget érveket, térôl az író, ami már csak azért is ezt, az örök, önkéntes kívülálló sze- miért nem utazhat Romániába, ahol igaz, mert a román szellemi élet in- repét, aki immunissá vált tellektuális botrányainak és azok minden többes szám elsô Manea végül adomány- szereplôinek ismerete nélkül szinte személyben szóló lózung- érthetetlen utalásokba botlunk, me- ra, már Manea is vállalja. ként tekint a távolságra, lyeknek megfejtését a cenzurális vi- Annál is inkább, mert a nyelvben lelt otthonra, szonyokat idézô metaforarendszer hosszú ideig azonos di- fenntartásokkal, nem könnyíti meg (ahogy a magyar lemmákkal küzdött, mint de elfogadja a gettó fordítás sem…). Másrészt, aforizmái Sebastian (aki egyébként másoktól származnak – talán ezért mégsem volt annyira naiv, örökségét, és – ez a leg- van végig olyan érzésünk, hogy Eliade politikai szimpátiá- fontosabb – megbékél nincs ott mindezek mögött a szemé- ira többek között az ô új hazájával. lyiség fedezete. Mintha lehetséges posztumusz naplója irá- volna az ôt formáló legbensôbb él- nyította rá a figyelmet). ményekrôl mások szavaival, mások Elôször azért, mert hinni akart, például anyósát folyamatosan zaklat- hangján, mások stílusában szólni. késôbb azért, mert íróként a nyelv ják az ô Eliade-írása miatt. Szégyent Nem hamis ez a hang, csak éppen egyre fontosabbá vált számára, nem érez, amiért elhagyta az országot, de van benne valami idegenség, ami volt hajlandó meghallani anyja és szégyent érez azért is, mert oly soká- önmagától is eltávolítja – meglehet, nagybátyja mantraként ismételgetett ig maradt, ráadásul ott a bûntudat, ez az oka az egyes szám elsô és har- felszólítását: elmenni, elmenni, el- hogy ígérete ellenére, amelyet tulaj- madik személy, amúgy teljesen in- menni… „Anyám, az én neurotikus donképpen meg sem tett, nem volt dokolatlan váltogatásának –, és és nyughatatlan istenem” – írja, ott az anyja temetésén – igen, végül meggátolja elhatározásában, misze- amibôl az is világossá válik, hogy a az emigrálást szorgalmazó anya lett rint „hagyom, hogy az érzelmeim gettótól való elszakadási kísérletek az egyetlen családtagja, akit ott te- kertelés nélkül megszólaljanak”. csupán az anya, a „neurotikus matri- mettek el. Romániában csak halot- Mert pontosan az érzelmek nem szó- achátus” elleni lázadás megnyilvá- tak, temetôk, fájdalmas szembesülé- lalnak meg valódi intenzitással: nem nulásai voltak. sek várják, meg a gyûlölet. A fiktív meri átengedni magát a bukovinai Abból, hogy ilyen hosszas magya- elemeket, hallucinációkat, álomleírá- táj láttán felébredô nosztalgiának, rázatokra kényszerülünk, kitetszik, sokat is magába olvasztó, ám hagyo- nem tud igazán szarkasztikus vagy hogy Manea túl sok megoldhatatlan mányos memoárként olvasható belsô végletesen melankolikus lenni, sem problémával akar szembenézni – utazást a valóságos hazatérés leírása lírai, sem radikális – saját bevallása egyfelôl azzal a lehetetlenséggel, követi, és Manea sejtelmei nagyrészt szerint pedig, mint zsidóból, még az amit ô jelent saját magának, másrészt beigazolódnak. a bizonyos „gyógyító pofátlanság” a Romániának (tetszés szerint behe- Mégis, túl sok minden – egy sze- is hiányzik belôle. lyettesíthetô bármely posztkommu- mélyiség összes rezdülése, egy or- Könyvének egyetlen felkavaró ta- nista országgal) nevezett lehetetlen- szág egész múltja, egy nép pszichi- nulsága az utolsó sorokban jelenik – séggel. Kapunk családtörténetet, kumának rejtélye – kavarog abban dacolva a hasonló, hazalátogatásokat mesteri portrét a szülôkrôl és teker- az örvényben, amely az utazás terv- megörökítô mûvekkel szemben tá- vényes, már-már szándékolt homály- bevételekor éledt fel a szerzôben, és masztott dramaturgiai elvárásokkal, ba burkolt esszéisztikus betéteket a amelynek középpontjában a holoka- Manea végül adományként tekint a vallástalan zsidó idegekben hordo- uszt, illetve a felnôtt fejjel megta- távolságra, a nyelvben lelt otthonra, zott örökségérôl, a demokráciában pasztalt kommunista diktatúra élmé- fenntartásokkal, de elfogadja a gettó tapasztalható „szabadságpszichózis- nyei állnak. Regénye szerkezete is örökségét, és – ez a legfontosabb – ról”, az emigráció és a „nyelvátülte- egy örvényhez hasonlatos: egyre ki- megbékél új hazájával. Azaz nem haj- tés” traumájáról, ami számos mene- sebb körökben közelít a középpont landó megadni azt a lehetôséget Jor- kültet öngyilkosságba kergetett vagy felé, újra meg újra elmesélve ugya- mániának, hogy az, mint egy tékozló arra késztetett, hogy hamis nosztal- nazokat az életmozzanatokat, ám fiúnak, megbocsáthassa neki a holo- giával gondoljon hazájára, ezek a mozzanatok sem önmaguk- kausztot, és minden egyebet… egyenlôségjelet téve a szabadságban ban nem olyan érdekesek, sem a fe- Csáki Márton 32 ■ Romániai zsidóság Gyakran fürdenek, tehát piszkosak

„Egy bojár elvesztette, egy dó nô”, a „bölcs zsidó nô”, az „eré- nem zsidó megtalálta, és nyes/romlott zsidó nô”, a „kereskedô mindketten a zsidóba köt- zsidó”, az „iparos zsidó”, az „uzso- nek bele.” rás zsidó”, a „kocsmáros zsidó”, a (Moldvai közmondás) „vonzó zsidó táncosnô”, a „földmû- ves és pásztor zsidó”, az „intelligens, Andrei Ois¸teanu: de ravasz, gyáva zsidó”, a „jó és A képzeletbeli zsidó. rossz zsidó”, „vak, a süket és néma Kriterion, 2005, zsidó”, „az isten- és gyermekgyilkos kiváló román Kolozsvár. 466 oldal. zsidó”, képzeletbeli toposzával. Töb- Fordította: Hadházy antropológus Zsuzsa bek közt megtudhatjuk, hogy – a A466 oldalas, gazdagon il- moldvai folklór szerint – egy zsidóval lusztrált, hihetetlen mennyiségû for- Olvasmányos nyelvezete és szépiro- történô reggeli találkozás szerencsét rás és szakirodalom felhasználásával dalmi stílusa már-már elfeledteti ve- hoz, hogy a zsidó nôk páratlanul hû- megírt, a kolozsvári Kriterion Könyv- lünk, hogy egy komoly szakkönyvet ségesek (vagy éppen csalfák), és hogy kiadó gondozásában megjelent köny- tartunk a kezünkben, s ha a téma nem- a zsidók manna helyet eszik a fok- ve igazán hiánypótló alkotás, egy egyszer megrázó volta nem emlékez- hagymát. De azt is megtudhatja a rendkívül kényes és indulatokkal át- tetné az olvasót, hogy egy hajdan volt Tisztelt Olvasó, hogy egyes vidéke- fûtött kérdés objektív és ôszinte be- világ mementóját tartja a kezében, ak- ken azért tartották a zsidókat piszkos- mutatása. Egy olyan témáé, amelyet kor mint egy bestsellert forgatná. nak, mert sokszor tisztálkodtak, s egészen az 1990-es évekig elhallgat- A remekül felépített mû az enyhe – ebbôl arra a következtettek, hogy bi- tak és a szônyeg alá söpörtek. (Aho- a népszokások világába tartozó – hie- zonyára nagyon koszosnak kell lenni- gyan a szerzô, a rá jellemzô fanyar delmektôl kezdve, az emberek életét ük, ha rendszeresen fürdenek. humorral megállapítja: „A csausiszta A negatív elôítéletek cenzúra szervei odajutottak, hogy ... ez a soknemzetiségû, mellett a különbözô vallá- jobban féltek a kifejezésektôl, mint a sú és kultúrájú népek fogalmaktól”.) állandó vitákkal tarkított, együttélésének nem egy A végig tárgyilagos és a tudomá- de mégis egyedi és ezért megható és szívbemarkoló nyosság talaján álló, de mégis anekdo- minden gonoszsága epizódját is felfedi: így a tákkal, idézetekkel, szórakoztató elbe- ellenére is csodálatos vészkorszakban meghaltak szélésekkel fûszerezett könyv bámula- emlékére emelt máramaro- tos stílusban mutatja be az évszázados társadalom már nincs si sírokat, ahol az állítólag román-zsidó (valamint magyar-ro- többé. Megszûnt, s a zsidókból készült szappa- mán, magyar-zsidó, román-német, legborzalmasabb módon, nokat a helyiek kegyelettel lengyel-zsidó, lengyel-orosz, görög- százezrek kiirtásával eltemették, s a sír lapjára a román, görög-zsidó…) együttélés né- következô feliratot vésték: pi-társadalmi gyökereit, s ezzel és elüldözésével. „Ide hantolták el a náci együtt, a teljesen egyedi, kelet-európai barbárság áldozatait, zsidóság életét és kultúráját. Mindezt pokollá tevô elôítéleteken át, akikbôl szappant készítettek. Imád- olyan precizitással és mindenre kiter- lépcsôzetesen haladva jut el a legsú- kozzatok értük!” jedô részletességgel teszi, hogy mûve lyosabb antiszemita klisékig, bemutat- Oisteanu egy képzeletbeli idôuta- a társadalomtörténet és néprajz szem- va, hogy a tudatlanságból fakadó kép- zásra invitál bennünket, a 100-200 év- pontjából is megkerülhetetlenné válik. zetek hogyan válhatnak a gyilkos in- vel ezelôtti zsidók és nem zsidók vilá- Erényei közé tartozik továbbá a szá- dulatok táptalajává. (A „vörös zsidó” gába. Feltárja elôttünk a kelet-európai mos korabeli ábra, fotó, karikatúra és toposzától a pogromokig.) zsidóság mindennapi életét, elôször a rajz, melyek gazdagon illusztrálják, Oisteanut olvasva megismerkedhe- velük együtt élô népek többnyire torz egyúttal még közelebb hozzák a vizs- tünk a „szeplôs zsidó”, a „piszkos és és elôítéletes szemüvegén nézve, gált témát. koszos zsidó”, a „szép és elegáns zsi- majd, mint kiváló néprajzkutató és Romániai zsidóság ■ 33 történész, megmutatja szá- Andrei Ois¸teanu munkra a valóságot. A kollektív népi tudatban gyökerezô elôítéletek, babonák és tévhitek mellett elemzi a Mikor a könyv egy fejezetében ol- mindenkori értelmiségi és poli- vastam, hogy a 19. századi néphit mit tikai elitnek a zsidókhoz és a tartott az erdélyi cigány, magyar, né- hozzájuk kapcsolódó elôítéle- met, román, örmény és zsidó nôkrôl, tekhez való viszonyát; Luther- elborzadva gondoltam rá, hogy ezek a tól Marxig, Richard Wagnertôl mondókák azért nem hangozhatnak el Eminescuig. Rajtuk kívül rész- immár senki ajkáról, mivel se zsidó, letesen foglalkozik a román an- se örmény, sôt lassan szász fiatalok se tiszemitizmus mindenkori ide- tartanak ott esküvôt. ológusaival és vezéralakjaival: A mû szolgáljon mementóként min- Nicolea Iorgaval, Corneliu Ze- den olyan zsidó és nem zsidó emléké- lea Codreanuval és Corneliu re, akit Kelet-Európában a tudatlan Vadim Tudorral. Vizsgálatát emberek tévhiteit és elôítéleteit mani- nem szûkíti le román nyelvte- puláló, hatalomra éhes erôk megöltek, rületre, de még Kelet-Európára vagy megnyomorítottak. Marosvásár- sem, hanem az ókortól helyen az egyszerû, félrevezetett és tá- kezdôdôen, az egyetemes zsi- jékozatlan román emberek magyarok- dó-keresztény kultúrkörbe he- kal szembeni félelmeit és tévképzeteit lyezve tekinti át a „képzeletbeli zsidó” ahogy a könyv olvasása után minden- meglovagló politika 1990-ben pogro- és a „valóságos zsidó” kérdéskörét. ki megérti – a „zsidóknak a társada- mot szervezett. E pogrom 20. évfordu- A könyvet végigolvasva magunk lomból való eltûnése nem az antisze- lóján láthatjuk, hogy a társadalmi elôtt látjuk a 19. századi Bukovinát, mitizmus eltûnéséhez vezetett, hanem elôítéletek a mai napig velünk élnek, s Erdélyt, Moldvát, ahol egymás mellett a zsidó mitikus jellegének hangsúlyos- bármikor bárkire lecsaphatnak. állhatott a szászok evangélikus, az ör- sá válásához (mitizálódásához)”. Kápolnai Zoltán mények görög katolikus, a románok és ukránok ortodox, a magyarok kato- likus vagy protestáns temploma és az izraelita hitûek zsinagógája. S ekkor pár percig elgondolkodhatunk, hogy hová vezetett a másik nem kellô isme- rete és démonizálása. Mert hosszú tá- von az etnikai, faji és vallási ellensé- 15 500 geskedésnek nem lehet gyôztese, csak vesztesei. Számomra mégsem a társadalmi kollektív tévképzetek és elôítéletek ol- vasata a legmegrázóbb, hanem annak a ténynek a tudomásul vétele, hogy ez a világ a múlté. S nem azért, mert megszûntek volna a nemegyszer gyil- kos indulatokat kiváltó babonák – mint a könyvbôl megtudhatjuk, a kol- lektív emlékezet részei a mind mai na- pig –, melyek a különbözô vallású és nemzetiségû emberek életét megkese- rítették, hanem mert ez a soknemzeti- ségû, állandó vitákkal tarkított, de mégis egyedi és ezért minden gonosz- sága ellenére is csodálatos társadalom már nincs többé. Megszûnt, s a leg- borzalmasabb módon, százezrek kiir- tásával és elüldözésével. Ahol, bár a zsidók eltûntek, de a hozzájuk kapcso- lódó elôítéletek megmaradtak, mert – 34 ■ Romániai zsidóság Alkonynapló

aki állítja, azért támogatja a Vasgár- dát, mert hisz a szeretetben (!). Te- gyük hozzá: ezek a válságos idôkben ülönös, né- tapasztalt értelmiségi magatartásmo- miképp fáj- dellek számunkra is ismerôsek lehet- Kdalmas a sorsa annak az író- nek. Sebastian nem tudja ôket követni, nak, akinek nevét a titokban ha akarná, sem tehetné, hiszen épp a írt, tán megsemmisítésre Mihail Sebastian: hozzá hasonlóktól akarnak megszaba- Napló 1935–1944. szánt, kusza feljegyzéseket Fordította Vallasek dulni… noha az igazi dráma mégis ab- tartalmazó, minden mûvé- Júlia. ban rejlik, hogy Sebastian, mindennek szi ambíciót nélkülözô nap- Koinónia Kiadó, ellenére, egy ideig görcsösen igyeke- lója ôrzi meg az örökkéva- Kolozsvár, 2009. zett a történelemalattiságból kitörni lóságnak; „kordokumen- 694 oldal, 3600 Ft. vágyó „huligánokkal” tartani. Lé- tum” – ennél megalázóbb szintre talán nyétôl azonban idegen volt a halál- nem is süllyedhet egy írói életmû. És vággyal átszôtt fanatizmus, „a revol- Sebastian regényeit, színdarabjait ver és az ima” misztikája, amelyrôl nagy valószínûséggel alig-alig olvas- Cioran beszél Az én országom címû ná ma valaki, ha ötven évvel a halála írásában. Meglehet, Sebastiant a felü- után, a kilencvenes évek egyik legna- letessége óvta meg, elôször a szellemi gyobb intellektuális botrányát kavar- kalandorságtól, késôbb pedig mentáli- va, meg nem jelenik a fasizálódó Ro- san, hiszen naplója jelentôs része nem mániában tíz éven át vezetett Napló. szól egyebekrôl, mit szerelmi szenvel- Sebastiannal még ebben is mostohán gésekrôl, az alkotásra való képtelen- bánt a sors: saját naplója sem miatta, ségrôl, hivatalbeli kínlódásairól (köz- írásai háttereként, személyisége vagy tük azért olyan megindító epizódok- kiemelkedô intellektuális izgalmai kal, mint a Max Blechernél tett utolsó okán tarthat számot érdeklôdésünkre, látogatás). Ám lassan szaporodnak a hanem azon „barátok”, mesterek mi- rokonokért aggódó, az egyre gyako- att, akiknek neve rendre felbukkan e ribb munkaszolgálatokról, pogromok- lapokon. Lesújtó képet kapunk a kor ról szóló bejegyzések, illetve a szak- kulturális elitjérôl, fôképp az úgyne- mai ellehetetlenülésrôl és az olyan pi- vezett ’27-es nemzedék legkiemel- tiáner irodalmi, színházi intrikákról kedôbb tagjáról, Eliadéról, Cioranról nézni saját felelôsségével, akad leg- tudósító megjegyzések, melyek mö- vagy a Nae Ionescu körül csoportosu- alább egy: olvassuk csak el Márai há- gött a „kiszorítás” szándéka munkál. ló értelmiségiekrôl. Azokról, akik kö- borús feljegyzéseit a végletekig A Naplót olvasva fokozatosan erôsö- zül a kommunizmus alatt számosan kompromittálódott középosztályról, dik az a benyomásunk, hogy Sebasti- emigrációban éltek, átírva, elfeledve, de említhetnénk Berr, Frank vagy an elôtt is csak írása közben világoso- meghamisítva a „fasiszta évekrôl”, Klemperer naplóit is, melyek hol „ár- dott meg, hogy nem a munka kedvéért abban való részvételükrôl szóló emlé- tatlanságukkal”, hol kimagasló meg- menekül a hegyekbe és a zenébe – so- keiket – és akiknek a kommunizmus formáltságukkal ragadják el az olva- katmondó tény, hogy ekkoriban Me- bukása után, kétségkívül hatalmas sót. Sebastian sem nem „civil”, sem nedék címû regényén dolgozik –, ha- szellemi teljesítményüknek, világhí- nem sztárértelmiségi; amolyan „meg- nem az elôl az irtózatos, általános fel- rüknek és a kommunizmustól való bízható” író, aki tisztában van saját bomlás elôl, amely egész országát, de érintetlenségüknek köszönhetôen oly korlátaival, felületességével (szenved fôképp legbensôségesebb kapcsolatait nagy szerepet jutott (vagy juthatott is ezektôl). Ragaszkodó lélek, aki elôtt is elemésztette. Gyakran ô érez ugyan- volna) egy új nemzeti identitás meg- azonban sorra dôlnek le a bálványok: is homályos lelkifurdalást, ô nem alapozásában. Ilyen történelmi pilla- a heideggeri fogalmakkal dobálózó, akarja kínos helyzetbe hozni barátait natban kínos bizonyítékként, valósá- magas kapcsolataikkal kérkedô, ne- puszta megjelenésével… és valami gos vádiratként, „hazaárulásként” hat vetséges, de veszélyes protofasiszta rejtélyes módon még a halála is mint- egy ilyen napló, és ilyen dokumen- kóklerek, vagy éppen a Vasgárdához ha ezt példázná: nem sokkal a felsza- tumból – szerencsére – minden olyan korántsem opportunizmusból, hanem badulás után egy teherautó ütötte el. országban, amely képtelen szembe- meggyôzôdésbôl csatlakozó Eliade, Cs. M.