UJABB Levelek

A Fensöbb KAT110LI€18imJ8R0L.

Dieu s’ oxplique pár són premier mi- nistre au départcment de ce monde, le temps. _ Maislre.

I.

B e c s b e n ScbWeiget Antal nyomdájában 1855. H a töredékes leveleimből a figyelmes olvasó csak azon egyszerű meggyőződést meriti, mikép a sajnos em­ lékű hilujitás türelem és műveltség dolgában egy fokkal sem áll fölebb ösegyházunknál, elölegesen ez is elég nyeremény; mert ekkor, fonák elöitéleteitöl menten s elfogultság nélkül, a szemközt álló két vallási rendszer­ nek egyedül belérlékét vizsgálandja, mitől az igaz ügy mindig csak jót várhat. Ez iij kötet tartalma leginkább történeti szemé­ lyek és események körül forog, mikről átöröklött ferde nézeteivel az irodalmi rágalom fölhagyni nem akar. Hlyen kérdések nyugodt ismétlése, harag és kedvezés nélkül, miért ne történhetnék? Nekem legalább bizonyosan nem szándékom ingerelni; a mire, tudom, sem az egy­ háznak, sem a fejedelemnek és hazának nincs szüksége.

Pedig én egyiknek úgy mint a másiknak örök hive maradok. T a r t a l o m .

I.

Indokok és eredmények. — Botrányos idők. — A* alma fája. — Bor­ zasztó sötétség, — Kényszerült avatkozás. — Spittler Oroszhonrul. — Szalma cséplés. — IV, Incze bullája. — Nép embere. — Gyalázott iralom. — Lőpor és nyomda. — Europa ébren. — Fölvilágosult barátok. — A középkor vállai.

II.

Kedves félhomály. — Csiga haladás. — Igazi reform. — Tövis irtók. — Régi curia. — Baglyok és szárnyasegerek. — Elkopott aprópénz. — Önzetlen korszak. — Roppant nagy háló. — Kénytelen segéd. — Társulati jog. — Üdvös menhelyek. — Vidor népélet. — Négy jeles emlék. III.

A műveltség zászlósai. — Betöltött hivatás. — Irodalmi rőf. — Csilla­ gászat és exorcismus. — Három főnök. — A bolond franczia. — Sok irka- lirka. — Törhetlen gát. — Udvarias vilahős — Világhirü férfiak. — Két nagy Fridrik. — Első rendű csillagok. — Rajnán túl. — A szép félsziget.

IV.

Poros könyv. — Fűszeres eledel. — Hibátlan versek. — Ahriman es Or- muzd___Hajfodros múza. — Német Voltaire. — Szellemi torkosság. — Regény ostrom. — Égett bor és rajnai. — Két búzaszem. — Nyugoti mákony. — Helyet kérünk. — Spanyol dalfüzér. — Racine hóna. — Pyrker versei. — Karthauzi Virgil. y V. ^

Észgyakorló fejtörés. — Ágymeleg és zárt ablak. — Egy olasz, két német. — Romok és fellegvárak. — Mindig előlrül. — Rendszeres gyűlölet. — Régi tévely, uj ruha. — Göttingai szerencse. — Tévesztő csere. — Ipse dixit. — Finomabb rendőrség. — Kölcsönös tömjénfüst. — Értelmi düh. — Hivatalos védnök, — Az okos atyafi VI VI.

Magasb egység. — Emészthcllen vegyület. — Csak várni kell. — Uj (iklan, — Elme-tánczoltalás. — Henye ábránd. — Ész és képzelem. — Elvont semmi. — Eszeveszett káromlások. — Önislenités. — A lélek álom. — Fátyol- szaggatók. — Küszünjük a bókot. — Végtelen távolság. TIl.

Istenfélő szerep. — Velö-böség. — Csupa terminologia. — Jobbra ka­ nyarodás. — Érdekes nyíltság. — Megbukott roham, — Gondolat-forgácsok.— Nevekkel ijeszteni. — Giordano Bruno. — Galilei poré. — Hallei index. — Hermes és Günthcr. — Drága monopolium. — Két szélsőség — Üdvös mozga­ lom. — Egy kis levonás. VIII.

Vége a csodáknak. — Föltárt codex. — Természet-csinálók. — Szol­ gaság jele. — Ritka állkapocs. — Láva-rétegek. — Humboldt vallomásai, — lljabb tömkelegek. — Az empiria fönnbéjázása. — Puszta elnevezés. — Esz­ meszülő vilió. — Okén sírja fölött. — Ragyogó cosmogoniák. — Kiállott ostrom. — Mesés régiség. — Nyelvészeti bölcselem, — Előleges bizlositás.

IX.

A történet mezeje. — Követelt nimbus. — Kávéházi nézetek. — Papir fegyvertár. — A regetan hősei. — Pro domo sua. — Magdebnrgi századok. — Scbiller zsebkönyve. — H. Fridrik brevéje. — Lipcsei váltóbank — Raiimer jó kereszténye. — Ranke mint bűvész. — Kis franczia levél. — Hnme kia­ dója. — Józanabb protestánsok. — Hangya, pók és méh. — Saját embereink.

X.

Inquisitioi borzalmak. — Kilenoz mea culpa. — Llorente és Hefele. -* Allam-intézet. — Európai közveszély. — Zsidók és maurok. — Roma s a hit- nyomozók. — Politikai gép. — Alaptalan számilás. — Szent ministerelnök. — Mi az Autó da Fé? — Ciírpzov és Torqnemada. — Csillagkanvara. — Lassú kinzás. — A kincstár hajdún, — Dr. Huber a spanyol népről.

XI.

Párizsi vérmenyegző. — Rendszeres gyilkosság. — Romai Te Deum. — Szörnyű visszafizetés. — Hiénái szenvedély. — Briquemaut nyakkötője. — Más vérfördők, — Párvonal az atyafiakkal. — Vallási álarcz. — Horczegi verseny- VII gcs. — Slaliis in stiitu. — Coligny és Medici. — üragoiinade meg Crom- welliade, — llavaillac és Poltrot, — Miliőn fenyegetése, — Purilnnus bárd. — Sand esete. — Szelidebl) jelenliorunk.

XII.

Húsz máglyája. — fíyönge liileliinli, — Csupa ironia. — .Jámbor papunk jelleme, — Elszánt önhittség. — A menlevél ereje — Elv- és fökérdés, — lljnbb kihágások. — Gieseler dccretunia. — Szabadalmas rágalom. — Es- kiiszegés a szomszédban. — Holíert és a sűrű fiist, — Kégi pörfolyam. — (üenf és Koszlnicz. — forradalmi szinezet.

XIII.

Delvalvátio. — Annyi vérontás — Gusztáv Adolf meggyüzödése. - Uugótollak ösmerete. — Öröklött koholmányok. — Tartsd a hátad. — Szép területek. — Megeredö szélvész. — Világi czélok. — Nyugoti fuvalom. — Letépett koszorú. — Hazafias iiszinleség. — Richelieu protest. érdemei. — Pénz és vér, — A ravasz király. — Scopus principalis. — Nemes indokok. — Toronygombi oklevél. — Fejedelmi kalandor, — Evangel, szeretet. — Német­ hon siralmai. XIV.

Magdeburg lángjai, — A bajor Miksa. — 11. Ferdinand a jezuita. — Pró- kátori fogás, — A bitorlók babérjai.— Levéltári titkok. — A svédek érdeke. — Tilly és kortársai. — Hetedik ég. — Heidelbergi könyvtár. — Kathol. liga. — Wallenstein és a kapucinusok. — Keleti kőszikla. — A véres öltöny. — Min­ dent maga olvas. — Lázadási ürügy, — A császár kíméletlensége, — Hol a nagyobb önkény? — Jus reformandi. — Hurter és Menzel,

XV.

A szűz királynő. — Regényes erény. — Bűnös szentek. — Boleyn Anna leánya. — Valódi gyümölcs. — Raumer pótléka. — Udvari enyelgé- sek. — Hazug ima. — Stuart Mária vétkei. — Mérgében elájult. — Szikra- elesztök, — Harang s örömtűz. — Örzse vérszomjas előde, — Cranmer a niartyr, — Nero nővére. — Jámbor családok. — Magas gallér, — Parla­ menti függetlenség. — Börtön-hiány. — Pénzügyi forrás. — Szép me­ sterség XVI.

Fulöp és Álba. — Oraniai Vilmos. — Antwerpeni fosztogatás. — Két lator kímélve. — Melanchthon gyakorlata. — Kényurak otthon. — Neve- VIII zetes érvágás. — Az átkozolt faj, — IV. Fridrili éljen! — Sziléziai fran- ciscanus, -- Kurfniig és sekrestye. — Pénz és ujonczok. — A nagy Frilzi kéz Hlall. — Ultima ratio regis. — Uj macliiavellismus. — Szigoru pn- rancs. — Keserű végmosoly. XVII.

Vox populi. — Mennyi gonoszság! — Divati szeszély, — Hallatlan nagy bűn. — Méltó harag. — Százados ragály. — Semmit félig. — Protest, jczuiták, — A kor áldozati, — Átlátszó takaró. — Mi jött napfényre? — Legszebb apologia. — .lansenisla pókok. — Két gazember vagy három. — Minister és kéjhölgy. — A hasznos uralkodó. — Titkos csomó. — Áldott idük. — Független tanuk. XVIII.

Világi befolyás. — Az ördög ellenszenve. — Pascal meg a bolygó zsidó. — Monita secreta. — Pamlag és vértanú. — Paraguay titkai. — Nagy üzérkedés. — Korlátlan uralom. — Gyanús adatok. — Loyoláék valódi becse. — A régi huszár. — Két nagy reformátor. — Szörnyű alkotmány. — Tág morál. — Finis et média. — Porosz áleskü. — Cambridge! misék. — Genfi szokás. — Méreg és gyilok. — Népfölség tanári. — A restauratio színészei. — Gyóntató rendőr, — Ganganelli halála. — Közharag és félelem. ♦ halom, Hovemb. 2. 185S.

Nagyon Jól cscU a inozcí gazdászat földicscrcso, mellyel iLszl, Barátom utolsó levelét ;bozárá, s mondhatom, ez gyakran enyliité a nyári hőség lankasztó súlyát. Azonban Márton napja közelgőt, s kis családommal esténként a meleg kandalló körül időzvén, annak szelíd világa s ollykor ollykor kipattogó szikrája kikelettel félbeszakadt barátságos vitánkra emlékeztet. Van-e kedve megint rám vesztegetni drága pcrczeit? Ha igen, akkor talán engedékenyebb ellenfélre, vagy meglehet fogékonyabb tanít­ ványra talál bennem, mint tavai illyenkor. Képzelje csak, már azt is be kezdem látni, hogy a katholicismus igazolásának egyik legrö­ videbb, kézzelfogható módja épen a vele szemközt álló protestan- lismus szemlélete; nem veszem tehát ezután rósz nevén, ha ön erre is kiterjeszkedik; hiszen magam sem igen tudom jobban ostromlani Romát, mint ha folyvást visszatérek a vallási nagy reform előnyeinek magasztalására. Meglehet, abban talán hil)áz- lam, hogy olly nemes, magas czélzatokat keresők a XVI. századi mozgalom hőseibenj de hátha mégis következményei leg­ alább azok voltak a hitujilásuak, miket én indokainak álliték? A patak és folyam lehet azért tiszta, egészséges, ha eredeti for­ rását talán mocsár és mérges füvek környezik is. Nem tudok védeni sokai, a mi kezdetben történt; mindamellett civilisatio, műveltség, fölvilágosodás, béke, türelem, szabadság, humanitas, tudvágy, sat, 1 mindenesetre nagyrészt a reformationak eredményei közöttünk; ezt már csak még sem fogja tagadni, iia visszagondui a Luther föllépését megelőző tudatlan, szomorú, botrányos időkre. Az a bárdolatlan sötét kor, buta vadságával, hasztalan dühös keresztes hadaival, világi dolgokba avatkozó büszke pápáival, üres mysticismusa - s érthetlen száraz schola- s t i c á j á v a 1 val()di philosophia nélkül, hitvány theol. veszeke­ déseivel, még csak prédikálni sem tudó neveletlen papjaival, i?igy henye szerzeteseivel, sat. olly leveröleg nehezedik Jel- kemre; csak azt lehetne kitörleni egyházunk történetéből, sokért nem adnám. Minő nyomom szolgaság lehetett az, midőn a romai szentszék alatt minden meggörnyedett, parancsára halál­ szomjazó lovagrendek figyelének, s egy intése milliókat dobott a kész örvénybe! Azalatt pedig, mig az esztelen sokaság messze- földön képzelt javakért vaktában ontá vérét, itthon a szegény elnyomott nép érdekében semmi sem történt; hiszen az akkori merő deák világ ennek nyelvén szólani sem tudott. Hiába csilloga itt ott némi külfény; belül rohadt, beteges, penészes állapotban sinylett minden; s ki tudja, meddig tar­ tott volna még e senyvcsztő lelkihomály, ha Luther Márton olly erélyesen föl nem kél ? Csak mondjuk meg az igazat, egye­ nesen a reformatio varázsvesszeje büvölé elő a szellemi szabadság s emberi műveltség minden kincseit Európában. 3

B o c s , novemb. 5. 1853.

Örömmel fogom föl újra értekezleteink idenyujtott fonalát; hiszen a pásztor is elhagyja biztosan legelő juhait, s a tévelygő bárány után indul. Kivált miután olly békés hangon szélit föl a vitára, hogy ne volna kedvem csöndesen pörölni? Talán csak­ ugyan a földművelés szelidité meg annyira, mellynek még Ro- bespierro is nagy tisztelője vo lt*); legalább önnek a reform- rul használt gyöngéd hasonlata mezei vándorra mutat. Az érintett forrás környezetére én sem adnék sokat; de hol a kútfő maga is zavaros vagy épen mérges, ott előleg hasonlónak kell tartanom a folyamot is; annál inkább, miután utólag is bebizonyult, hogy az alma nem esik messze fájától. A melly tényeket én eddig föl­ hoztam, azok nem csak eredetéi állítják elő kedvetlen, de igaz szinben a hilujitásnak; hanem bebizonyítják, miként kifejlődése, folytatása is mindig méltó volt első származatához. Szép szavakra igen, de tettleg rendesen sem szellemi, sem földi szabadságnak, avagy igazi műveltségnek és türelemnek nyomára nem akadánk; sőt mind ennek ellenkezőjét tapasztalok. Ha talán szándéktalanul valami jó keletkezett volna is az egyházi forradalombul, az a mennyei Gondviselésnek válik dicsőségére, melly a roszat is saját czéljaira szokta fölhasználni; nem pedig a szakadásnak, melly mindig kárhozatos marad, habár csupa emberiségi szempontbul tekintjük. Isten az embereket gyakran engedi parányi kilátásaik érdekében működni, s oda irányozza a dolgokat, hogy végre is az ö terveit viszik ki. «Quelle immense part il fant laisser á la destinée dans les plans des hommes!« Mi eredt tulajdonképen s

* ) Robespierro, ainsi quo tous les Icgislateurs de Tanliquitc, con- sidérait lo travail apptiqué á la terre commo l e plus mo­ rál et le plus social des travaux de riiomme, parce qu’il nourrit plus direcicment le iravailleux, qu’il excite moins l’ápre cupidité du gain, et qu’il crce moins de vices et moins de misere que le truvail des manufiictures. — Lamartine, Hist. des Girond. I. 39. XIX. 1 * közvetlen a hires reformaliobul, azl a história véres bölükkel föl- jegyzé: pórlázadás, polgárvérontás Helveliában és inindcnütt, a scliinalkaldi, franczla, németalföldi, liartnincz-éves, sat. bel- és külliáboruk, Anglia csatadus iszonyú forradalma, melly csaknem 100 évig dühöngvén teljesen megérlelé a vallástalanságot. Onnan szivárgott a deisinusba takart atheismus finom mérge szárazföl­ dünkre , jelesen Frankhonba á l, hol iijra megtenné borzasztó gyümölcseit s olly szörnyű zendülést okozott, mellynek még min­ dig súlyos nyomait viseljük, s 1830-ban szelíden, 1848-ban élesen kitörő lángjai fölött, a tátongó örvény szélén, gondatlanul szen­ dergünk. Ez nemde másként hangzik, mint u divatiralom ösmeretes kürtölgetésci ? A lipcsei Convers. Lexicon, meg a- közönséges történeti gyármüvek a reformnak, ezen valódi következményeiről semmit sem tudnak; igen, mert az jllyen igazságokat másféle alaposabb kathol. és protcst. munkákból kell tanu'ni. ') Ha ezeket is forgatni kezdenék a mi uraink, szégyenléni fognák a közép­ korra szórt rágalmak majomszcrü ismétlését; mert épen amit Luther előtti századok embereinek, s az akkori nemes törekvések­ nek részletes ösmorote győz meg azon három század óta hiven ápolt colossalis előítélet alaptalanságáról, mintha csak a reformatio varázsvesszeje bűvölte volna elő a szellemi szabadság s emberi műveltség minden kincseit Europál)an. Protestánsok saóljanak először is mellettünk: »Es ist uns einc papageienartige Tenninologie über die Verderbnisz jener Zeiten so zungcn- gerecht geworden, dasz mán sich eher zu beweisen erkühnen darf, zvvoimal zvvei sei fünf, als dasz nicht im Mittolalter einc Finsternisz gewesen sei, die sich mit Hiinden greifen und mit Mcssern schneiden liesze« Humboldt Sándor, ki-

* ) Daniol Theol. Controvers. Halié 1843. «Annyira hozzászokou nyel­ vűnk a szajkóncniü s7,ójárásh07, atuíiz idfik r o ni 1 o llságáro 1, liogy inkább mcrhetnflk bcLizonyilanl azt miként 2-szer 2.= 5, mint sem hogy a középkorban nem uralkodo' olly sötétség, mellyet kézzel tapogatni vagy késsel vágni lehelne ■■ Alzognál, 72? I. nck érdekes vallomásaira még visszatérünk, Kosmos-ában elösmcri, hogy: a közéi)korl tudományos tekintetben, jelesen a tormészeltant illetőleg, eddig nagyon is kevésre becsülték*); ö abban »olasz malliematikusok fénylő korszakáról, nagyteliet- ségü kathol. férfiakról, tágulni kezdő eszmekörrül, jeles bará- tokrul s meglepő tudós müveikről» is mer emlitést tenni. “) Feszicr szerint is: »csak az ujabb idők túlbecslése s a jelen­ kor fiainak liiu önelégültsége Iái a közép századok folyamában mindenütt vadságot és homályt és tudatlan butaságot; mig az igazságos történelem a kedéiyi műveltség- s értelmi tevékeny­ ségnek gyakran világló nyomaira talál.« — Rückblicke auf meine 70, ele. — A némel proleslantismus, mikénl Kurier mondja, saját igazolására sokáig csak a roszat szemeié ki hóna régibb lörté- neleiböl; jobb ir(')i most már csupa hazafiuságból is hajlandók elös- merni, hogy a világ nem 1517-ben kezdődön. Hiszen illyesmit állítani ép olly oktalanság voll tőlük, mini volna p. o. azt vitatni, hogy Magyarországnak a reformalio elölt nem vala dicső uiull- ja, nagyszerű története. Jelesen a középkori papság sokoldalú érdemeit kezdik az evangel. atyafiak, teszem azt Gfrorer, méltánylaui; talán azéri is, mivel látván jelenleg annak meg­ gyöngült politikai hatalmát, nem félnek annyira löle, mint a mi­ dőn még gazdag káptalanok és kolostorok állának velők szem­ közt. Azonban a rósz akaral meginl egy kis konkolyt szerelne hinteni közbe; «Da musz jelzt das ganze deulsclie Mitlelaller mit seincr roichen, organischeii Blüthe, seinem vielgeglieder- ten Lcben im bcslándigcn Gegcnsatze zu Rom sich entwickelt habén; was ciné kolossale Lüge ist<' Mivel ma már nem tagadhatják, hogy sok szép s nagy jelenet tűnt föl a múlt

*) Die Forlscliriltc, w elclie atii Schtusse (les wissenscliaftlicli zii gering geaclileten Mittelalters die eiiuelnen Disciplinen geniachi tiallon , bcsciileiiiiiglen das Aul'i'assen und die sinnige V e r- glcichimg dcr Erscheinungcn. Kosmos U. .312, 1. UgyanoU a 2(í(i. 208. 270, 287. sat lapolion niv, a kiizóplior Indoni. írdenieit 6 időkben, legalább Roma ellenébe tennék azokat; holott tudjuk, valahányszor a német császárok Romával pöröltek, a valódi ha­ zafi párt rendesen ezzel tartott. Szabadjon reményleniink, hogy e szűkkeblű irigykedések az igazság deli fényénél ma holnap általánosan el fognak enyész­ ni, s való szinében tünend föl ama tettdus korszak, mellyel »nehányan egyoldalulag dicsérni, s számtalanok egyol- dalulag szoktak gyalázni«*). Sokféle modorban lehet ugyan c kathol. századokat folderiteni; de legrövidebb ut a törrénet egyenes fonalán indulva fölfogni azok egyetemes jellemül, s ebből Ítélni meg azon egyes felöllíl jeleneteket, mellyekben a félszegség néha megbolránkozik. Ez a sötét kor tulajdonképen egy rondkivül nagy népvándorlással kezdődik: »die Bewohner des Nordens und Ostens drangten gleichsam dem neu aufgehenden Lichte cntgegen« E fontos körülményt, ez uj tényezőt s európai életelemet sohasem kell felednünk, ha igazán akarunk szrólani ama nehéz idökrül. »Gerechtigkeit gegen die Vorwelt ist die erste Bedingung, wenn wir von dér Nachwelt Gerechtigkeit für uns verlangen wollen.« — Igazságosoknak kell lennünk elődeink iránt, ha utódinktól is azt követeljük. — A nyu­ gati romai birodalom az érinlett vándor népek rohama alatt össze- roskadván, e félvadak szeliditése egyedül a^egyház gondjára hagyatott. Igaz ugyan, a mit Radovitz mond, hogy nimelly népfajok a durva külhéj alatt olly erényeket liozának ma­ gokkal , mik Európában elenyésztek vala j de mégis tagadhatlanul szellemi nevelésre volt mindnyájának szüksége, s hogy az illyen nagyszerű népiskola működését nem évek- hanem századokra kell számítani, ezt a nt;mkeresztény népek története, egy pillanat

*) Das MiUclaller, welchcs von Wenigen einseiliíj gepriesen und von Unziihligen einseilig gesciuniiht w ird. — Uauscher, 0. Mai 1850. •*) Éjszak és kelet népei mintegy tódnltali a fölkeli) iij világosság elébe. Alzog. Ázsia- s Africára lanitja. Korunknak fogalma sincs azon nehéz­ ségekről, mikkel az egyház e dicső föladat kivitelében folyvást küzdeni kénytelenült; csak lassan s kés ön ^fejlődhetett ki az uj műveltség: igen mert a nevelőnek előbb saját lételcért kelle növendékeivel vivni, s uj társadalmi és polgári életet alkotnia, föl­ det művelni, őserdőket ritkítani, városokat alapítani, vérboszut és rabszolgaságot eltörleni vagy legalább enyhíteni, mielőtt a szel­ lem magasabb röptére gondolhatott volna. És mégis sükerült a természet dm'va-erős fiait egy sajátszerü, bámulatos cultura ma­ gaslatáig emelnie; miről kétkedni lehetetlen, ha csak egyszerűen összehasonlítjuk a középkor elejét annak végével, socialis, vallá­ sos, állami, tudományos és művészeti fejlődését tekintve. Valóban igen érdekes, nagyszerű átmeneteli korszak az, melly ben­ sőbb s mélyebb tanulmányozást érdemel és követel. Legyen szabad csak némelly jelesebb tüneményeit érinteni, miután álta­ lános jellemét abban szemléljük, miszerint előkészítője, nevelője, a 1 a p i t (5 j a volt egy uj világnak. Az ó világ szétomlását s a történet színpadán uj nemze- t c k föllépését a Gondviselés bölcs művének kell tartanunk, melly utón ezeket az egyház ölébe vezérlé, hogy általa Istennek s a cí- vilisationak országába vitessenek. Már csak ez oknál fogva sem hiheti józan ember azt, hogy Krisztus egyháza ezer éven át sötét­ ben ült s a halál árnyékában szunnyadozotl, mig a szászhoni csillag föl nem derült. Hát ugyan mi végre alapittatott volna, ha olly sokáig csak hibába vezette az emberiséget? A katholicís- mus volt egyedüli hírnöke az evangéliumnak ama becsmérlett kö­ zépkorban, melly egyszersmind a népek keresztényülésének nagy időszaka; hiszen tudjuk, hogy éjszaki Európának legnagyobb része azon ócsárlott századok folytában téríttetett meg, és pedig Roma küldötte hittanítók által. »A mint az akkori népfajok sorban egymás után történeti jelentőségre vergődtek, azonnal letelepednek az egyház láhaihoz.« — Moeller. — Partout la cí- vilísalíon a marché sur les pás de 1' Évangíle; — et le s pon- tifes romains étaient le principe de ce mouvement génó- 8 -ral vers les lumicres. — C’ esi une cliosc assez géneraleiíKMit rcconnuc, que 1’ líiirope doil au saiiit-siégo sa civilisalioii, une pariié de ses meilleures lois, et presque loiites sós sciences et ses arls *). Nem is sükerülendetl olly biztosan o nagyszerű nepnevelés, ha felsőbb tekintély egy közoppontbul nem vezérli azt. Azért avatkozott teluíl bo az időben egyházunk s annak feje a világ dolgaiba, mert: »arra öt, Monta 1 einbert szerint, az egész világ fölhivá, mert az akkori társadalom e közbenjárást — Intervention — nem csak eltüró, hanem azl paranesolóJag követelte is.« Ha kész volt a pápa e nehéz mütételre, képes is volt arra; mivel «Romában törvényhozási eszmék, nyilvános jog, szépmüvek, tudomány és politika már osmerelesek voltak, midőn máshol még minden a régi sötétségben fetrengett.» — Du- panloup. — Voltaire is a romai útnak tulajdonilja nagy Károly országlásának némi csinosb színezetéi: »Le régne seul de Charlemagne out une lueur de politesse qui fül probablemenl le fruil du voyagc de Rome.« De nem is igen függött az egyház szabad tetszésétől az, hogy a dolgok élére álljon, vagy nem; sőt, Radovitztzal szólva, c szerep azon szenvedései közé tartozott, miknek a világban alája von vetve; s ezt már Schelling is kimulatá. Azonban hogy kizáró egyed uraságra ko­ rántsem törekedett, annak fényes bizonyságát adá, midőn a ke­ reszténység atyja, gondviselési hivatását s látnoki jelentéséi a po|rány-romai világbiralomnak fölfogván, az uj keresztény német­ romai birodalom alapjait megveté A császárban hatalmas véd­

*) C li a tcaubri a nd, Gónio du Clirislianisme. iV . P. I. ti. cii. VI. A civilisatio niindenütt az evangélium nyoiiiúban járt; sa romai pá- p á It valának ez áUalános mozgalomnali a világosság felé kezd- és 1 é t- okai. Szinte ktízönségescn el van iismerve, hogy Europa polgáriso- dását, legjobb törvényeinek egy részét, s csaknem minden tudomá­ nyát és művészetét a szentszéluiek köszöni. **) Egy lelkesült német a romai szent birodalom alapitásál legnagyobb socialis és politikai eszmének n e v e zi: nDas grosze christlichc K ai- serreich war die grosste socialo und polilisrlio Cnncoption, dcrcn dió Mcnselílieit fiiliig isi. í) nököt, (le politikiii ellenőrt is koronáza magának; ezzel egye­ sülve, nem pedig egyedül akará lelki áldásait az emberiségre kiá­ rasztani. »A meddig éjszak népei Roma keresztje s a császár koronája vagy kardja előtt niegliajloltak, addig hatott föl vallás, tudomány és általános műveltség a derültebb dél-foldrüI.« '*) A pápaság előcsapatai s legliivebb bajnokai e szellemi 1k)- ditás kivitelében mindig a barátok valának; s azért szinte le­ hetetlen amannak védelmét emezek igazolása nélkül megkísérteni. Spittlcr is, a protestáns, mindkettői egybefüzve kénytelen magasztalni, midőn Oroszhonrul szólván: »nagy szerencsét­ lenségnek állítja, hogy ott a görög, s nem a romai hit lön ural- kodovallás. Mert, úgymond, a nyugoti szerzetesség sok­ kal kedvezőbb volt az országos és nemzeti culturá- n a k, mint a keleti; sőt a pápa uralma is, midőn a különböző tartományokat minél bensőbben összekötött egyházi birodalommá törekedett egyesíteni, sokkal jótékonyabban hatolt a népköz- lekcdés-, műveltség- s állami szervezetibe, mint a tágultabb görög hierarchia. Kár, hogy a romai törvény oda— az oroszokhoz— cl nem jutott, s hogy az egyházi jog alkotmányuk-s nem­ zetilétükre befolyást nem gyakorolhata. Hiszen az európai kö­ zépkor története bizonyítja, miszerint ott, hol illynemü segéd­ eszközök nem használtattak, az egész nemzeti kifejlődés sze- rencsétlen csenevész állapotban tengődött» *). Igaza volt tehát a saint-flouri püspöknek abban, hogy: «zsinatok valának a keresztény világ első kamarái, s a jus canonicum veié meg alapját a fcöz jogok- és mostani alkotmányoknak;» valamint Canning is remekül monda 1825-iki april lí)-én: «Valódi sza­ badságaink azon korbul erednek, midőn még minden angol m i- fiére járt.» Azért irja Dahlmann, hogy midőn az angol par­

*) L. Ausbreitung (les Christenlliiiiii, a kalhol. egyházi szn- lárban Welzerlíil. •*) Fnx pedig pzi iiyilvánilá; Uraim! c/, ország legnagyobb szabadságai a/,oii K()rl);'lii U, midiin a1>ban a pápa egyházi fclsíibbséggel birt. 10 lament 1628-ban hires kérelmét a jogért — petition of riglit — kidolgozá, abban egyetlenegy uj jogot sem követelt; s hogy a bires Habeas Corpus Act sem állapított meg tulajdonképen oly- lyasmit, a mi az angol törvényben nj lett volna. *) ®) Tehát még sem lehetett épen olly nagy szolgaság ama régi világban, melly a szentszék alatt meggörnyedett; habár egy szavára milliók rohantak is a kész halálnak. Nem szándé­ kom részletesen beereszkodni ez ügy tárgyalásába; de a jelen­ kornak, melly politikai ideálokért hasonlólag milliókat üz a ve­ szély torkába, nincs joga fönakadni azon, hogy azelfttt vallási eszmék tudták illy erővel megragadni az emberiséget. Kérész- tesháboruk az igaz csak akkor valának lehetségesek, midőn még a keresztény hit magasztosságának érzete Europa szivében s öntudatában eleven volt. Azonban e csodaszerü föllelke- s ü 1 é s a világ érdekeinek sem ártott: sok fölösleges kártékony nedvet lecsa])olván a telivérü nyűgöt testéből, s nem egy uj esz­ mét és hasznos ösmeretet hozván helyette vissza keletről; kü­ lönösen pedig épen a köznép sorsának enyhítésére, s a közép­ rend erejének emelésére sokat tőn. Csak egy tekintélyes tanura hivatkozom; Conscience irja szép kis hóna történe­ tében ; «Valamint Europa többi népei, mellyek a keresztes had­ járatokban részt vonek, úgy Belgium is jótékony következé­ sét tapasztalá azoknak a hazai állapotokra nézve.« ®) • Legkönnyebb, és már szinte unalomig ösmert dolog a középkor szerzetes rendeinek védelme; jelesen a köz műveltség érdekébeni fáradalmaikat tekintve. Goethe és Her- der dicsüitette tudományos érdemeiket nem akarom újra ma­

*) Geschichte dcr englisclicn RevoIuUon. Leipzig, I8 i8 .170. 6s 316. i. **) Die Kreuzziige, cinerseits Fruclil oines geineinsamen idealen Intc- resses dér V ölker, andercrseits Wurzel und Keim ncuer gemein- samer Entwickelungen, wirkten anf lange Zeit befreiend nnd anresfond fórt aiif allon (íobielen dcs Lehens. 11 gasztalni; •>^) en jelenleg csak a száraz^ philosophia nélküli scholasticának akarok röviden szemébe nézni, mellynek hasonlókép ök voltak legnagyobb Iiílsei. Az igaz, hogy ollync- mü bölcselet náluk nem létezett, a minő az, meliy most Sisy­ phus módjára hasztalanul erőlködve keresi a valót; mivel ök bírták és békében élvezek a legszebb igazságokat s legna­ gyobb szellemi javakat; inkáb!) csak a meglevőnek előadása, védelme, kimutatása körül forog egész működésük. Ha ehhez ész nem kell, úgy igaza van Hillenbrandnak, — Geschichtc dér philos. Idee — ki szerint: a középkorban nem is lehetett valódi tudományosság, hiszen akkor az embereknek csak a k é s z- szel volt dolguk; mire valaki azt jegyzé meg: most az igaz sohasem jutnak el a készig e bölcs urak, s épen ez a nagy baj. — Das ist eben die Misére. — Akkor azt hitték, hogy a bölcselet és vallástan közös téren állanak, hogy ez és az tettleges alapon, nem a légben, nyugszik, tapasztalásból indul­ ván ki mindkettő, emez természetesen a liitnek fensöbb tapasz­ talataiból. ürült az okos philosophia, hogy a theologia karjain azzá válhatott, mire a régieknél hiába törekvék, t. i. gyakorlati életbölcseséggé. Mindenesetre szellemi tevékenységet — Liebe zűr Speculation, zum Philosophiren — árul el ama becsmérlett scho­ lastica, mellynek szervezetét Möhler és Staudenmaier olly szé­ pen hasonlítják a dicső góth építmények, az akkori jeles mün- sterek és dómok remek alkatához; ugyanazon szellem hozá eze­ ket is, csak más körben, létre. Leó azt mondá, hogy a kö­ zépkori speculatiohoz képest az ujabb philosophia csak üres szalm ács éplés; Abt Jerusalem a vallás t ü s k c - s ö v é- n y é u e k nevezé amazt, mivel annyira képes volt a hit ellenei­ nek rohamait visszatorlani; talán e miatt haragusznak rá a vi­ lág fiai. Schelling is gúnyolva: kényelmesebbnek állítja leszólni a régi dogmatica scholasticus zavarékát s a helyett nép­

*) I/. Goetliél Bacorul, Hcrderi a Bcncdekiekriil Anerniíl "Kirclien- viilcr ■ a. ti7. 6s (ifl, I, 12 szerű Iiitlaiiükrtt irni. *) Csak a tudatlanság- helvenkedclt e téren is egy ideig; a mint ez enyészni kezd, sokkal inéllá- nyosiibb Ítéletek inorülnek l'öl minden oldalról. Hasonlítsuk pél­ dául össze Tennemaun és Bulile avas nézeteit Ritter illendő mo­ dorával ama szemlészet birálatában, mellynek értelmi becséről olly nagy férliak, mint Ansolm, Aquinoi Tamás, Duns, Occam sat. nevei kezeskednek. Ö kész megvallani őszin­ tén, a bölcselet történetéről irt jeles müvében, hogy a XIII. szá­ zad folytán, a scholastica legszebben virágzó korszakában, A ,ri- stoteles eszméit jobban értelték s Ibgák föl, mint most; tehát még sem volt olly tudatlan a nemzedék, melly a finom görög bölcs által magát elbájollatni engedő. ’’) Azonban az egyház holmi egyoldalú törekvések túlzó pár­ tolásától mindig óvakodott; IV. Inczének a philos. tanulmányok behozatala iránti bullája általánosan szól a bölcseletről: »melly- ben az örök igazság első hajnalát szemléljük.» Nem egyik vagy nu'isik félszeg rendszer uralmának, hanem a közmű­ veltségnek érdekében emelkedtek egymás után Olasz-, Frank-, Német- és Angplhonban a pápai engedelenniiel alapított egye­ temek. Rendesen a székesegyházak és zárdák iskoláiból, sőt egyes tudósok házitanodáiból is alakulának lassanként ez óriási tanintézetek, - - studia generalia — mellyckben ismét nevelet­ len papok s többnyire szerzetesek valának ama hires tanárok, kil^Bologna, Párizs, Oxford, Prága, Pavia sat. falai közt eze­ reket gyüjtének össze igézö székeik körül. Hihellen szám­ mal seregi oltok oda minden folöl a ritka szabadalmakban

•jUequemer mag cs freilich scin, von dein s c h o 1 a s t i s c h e n Wiist dér aUen Dognialik zu rcden, dagegeu po pulii re Dogm a- tiken zu sclireiben. — Methode des acad. Stud, **) Branisz is ignzságosabl): (ícscliichte dér Philos. seit Kant; Ein- Icitung. * * * ) Das Mittelalter w ar os, das sioh von Aristolclos l)e7,anl»CTn liesz, nlso

dorh nii lil gar .

* ) L’ Imi tation d u Christ, cc vasc tlc doiilciir du chrélicn, oú toiitcs les liirmcs se clinngciU, piir la résigiialion, en apaisCHicnl du roeiir cl on joics anticipccs d' Inimorlalitó. 14 inalio előtt; Bért hold atya regeiisburgi, s Dávid augsburgi né­ met prédikátorok a XIII. században még Gcrvinus és Grimm urak magas tetszését is kiérdemlék; pedig tudjuk, milly nehéz ezek­ től katholikusok s kivált barátok számára egy kis dicséretet kicsi­ karni. *) Már Gerson több iratot készítő a ndp tanítása s lelki épülése végett az otthonos franczia köznyelven j tehát nem várta be Luther föllépését. Minden nemzetek újabban fö- dözgetik fül s becsülni kezdik akkori nyelvészeti kincseiket; mikből kitetszik, hogy nem csak beszélni, hanem énekelni is tudtak az időben a nép nyelvén. Mindent egyszerre terem­ teni nem leheteti; de nehány becses drága gyöngy még sem hiányzik. Példa többi közt az őskathol. spanyol iralom, mollynél jobban egy nemzetét sem gyalázák le a divatos Íté­ szek, míg a hamis bírák alávaló méltatlankodásának a protest. Clarus Lajos némi gátot nem vetettszerinte a refor- matiora épen nem vala szükség, olly szépen indulóban volt már olt is az emberi szellem. >“) Legszebb az, hogy rendesen pro­ testánsok adják s zsákmányolják ki az olly soká becsmérlelt középkori kathol. írókat. Bonus lucri odor o re qualibet. Ök veszik az egyptomi sötétségnek is hasznát; igazán életrevaló, ügyes emberek. Hossza vége nem volna levelemnek, ha kitünőbb müveit s nagy embereit ama korszaknak csak nehány tollvonással ecse­ telném is. Olvassuk például sz. Erzsébetünk remek élet­ iratának Montalemberttől elő szavát: látjuk, minő jelle­ mek tűnnek föl az egykorú személyek soraiban. De tudni kell becsülni azokat; »vver von dér Vergangenheit nichts wis- sen w ill, hat kein Rechl auf die Zukunft.» »A pogány

*) Bertliold des Frandscaiiers I’redigten sind cin koslbares KIcinod des niitlclalterlich-dcutschen Predigt- und Sprachsciiaizes. ■“*) »Die spanischo Literatur im Millelalter. Maiuz, 18i6.« czimü jeles könyv szcllemdiis írója. * * * ) A ki semmit sem akar tudni a múltról, annak a jövüre sincs joga. 15 civilisalio és a miénk közölt egy egész világ fekszik, iniiiden- neinü értelmi és erkölcsi jelességekkel tündökölve. Nem csak Plató és Cicero méltók figyelemre, hanem Ágoston, Alcuin, Bernát, Anselm és Tamás is ; nem csak a Lyceum vagy az Aka­ démia, liánom egyszersmind a középkori Citeaux, Clugny, Crow- líind, Oxford sat.« Öröm olvasni, milly őszinteséggel ösmeri, ül Humboldt a legutolscí barátnak is természettani ér­ demeit , minő lelkesedéssel szól egy Basilius, nagy Albert, Ba- co Roger, Cusa Miklós sál. személye s mély tudománya felöl. ” ■) E lángeszü bibornok, kinek platói ünomságu böl­ cseleti remek eszméit az időben Olaszhonon kivül méltánylani sem tudlak, volt az első, ki földünknek, 100 évvel Copernicus elölt, önteugelye s a nap körüli forgását határozottan kimondá; miután V i r g i 1 i u s salzburgi püspök az ellenlábasak — An­ tipodes — léteiét már a VIII. század második felében tanitá. Egy másik tudós bibornok irala pedig — Imago mundi Petri de Alliaco — America fe 1 f ö d ö z é s é r e volt nagy befolyással; s csakugyan különben is méltán dicsekszik a minden jóban, nagyban részt vevő kathol. egyház e merész vállalat eredmé­ nyével: tőle származván az első gondolat és ösztön, tőle az eszközök annak kivitelére, s egyedül nála találván pártfogást a jámbor, lelkes és bátor tengerész, ki a végéhez siető kö­ zépkor törekvéseinek örökemlékü zárkövül szolgáló dicső tett hőse vala. Csak nagy szerencse mégis, hogy e roppant esemény 1517 elölt, s a lőpor és nyomda föltalálása is jóval előbb történt; a reformatio másként ezeket is okvetetlenül magá­ nak tulajdonítaná, egy porosz tanárnak azon bölcs elve szerint hogy az emberiség kénytelen lett volna «szénát és szalmát enni« ha dr. Márton közbe nem jön. Egyes országok irodalmi s művelődési fejlettségének raj­ zolatába nem bocsálkozhaloin; nézzük inkább befejezésül

*) Wiseman idézi ..Morcs Catholici, London 1833." czimü jeles könyvbül. 10 egész összegét a XV. század folytán olökészitetl s a XVI-ik elején uralgó állapotoknak. ‘ *3 Igen jó ezeket ösmerni körül­ ményesen, iiogy kiki átlássa végre oktalanságát a vallási nagy szakadásnak; hiszen ez az első lépés a viszontegyesülésre, ha mindnyájan elösmerjük, hogy nem volt elég okunk a különvá­ lásra. Már a kereszteshál)oruk folyama s Konstanti­ nápoly elfoglalása több hasznos uj tapasztalatok- s eszmékkel gazdagitá nyugatot, miknek megérlelésére a következő egy pár század csöndes működése sokat lön. A görög tudósok, első bevándorlásának ideje Olaszországban szerencsésen összeesik a némethoni uj nyomda első kisérleteivel. Americának ösme- rete s a távcsőnek föltalálása még jobban tágiták az emberi gondolat és szem láthatárát. Minden mozgásba jö tt; különösen pedig a classicus iralom iránti hódolat a tudományokat melegen pártoló V. Miklós korától fogva szemlátomást novekedék; mit éleseszü Möhlerünk is előhaladolt lelki műveltség jelének tart, olly szépen irvánr hogy «barbár csordák Platónak nem szoktak örülni, s Thucydides erejét és Herodot kellemét nem tudják becsülni.» Egyébiránt ő idézi Leó Henriket, a szellemdus történetírót, annak bebizonyítására, miként a clas- sicusok föléledése elölt m ár ébren volt Európában a mű­ veltség s tudomány szeretete. Ezek csak uj, s némileg veszé­ lyes irányt adtak a mozgalomnak; mivel azt lehet mondani, ré­ szint nagyon is tu'zó lelkesedéssel karolák föl a régi literatura becses muradványit az időben. Egyházi méltóságokra legbizto­ sabb lépcső classicai tökély volt a romai udvarnál is; hol a bi- bornoki fövegel illynemü tanulmányok utján Aleanderként nem egy tanár nycré el: Sadolet, Contareni s Denibo mind b í­ boros humanisták valának. Nem szándékom X. Leóban

üic bcgcislcrlc Aiifnahinc (les ilassisi-heii Alterlluim.s setzl von scibsl cinc schon selír weit fortgcseliriUciic ücislcsbildimg voraiis, Bar- Iiarischo llorden crfrciicn sich dcs Plalo u ir lil; sic wissen vvcdcr dió Kraft dcs Thucydidcs, nocli dió Aiiim illi des Herodot zu w ü rd i- gcn. Möhicrs kleine Scliriften II, B. a 10 lapon. 17 kárhoztatni azt, hogy a midőn Tacitus elveszettnek hitt. öt első könyvét Corveyban megtalálák, s drága kincs gyanánt neki ajánlák, tudós örömét 500 arany értékű ajándékkal nyilvá- nitá; vagy hogy Lascaris Jánost ritka kéziratok szerzése végeit Göröglionba küldé: hiszen Erasmus is általa ösztönöztetett az Uj - szövetségnek első kritikailag ellátott kiadására; s a finom pápa vélt hitlenségét R o s c o e, a protestáns, alaposan megczá- folá. Hanem annyi mégis igaz, miszerint a szép, tetszetes kül­ alak kedveért akkoron elnéztek néha megrovást érdemlő dolgo­ kat is, olly fokra hágván az irodalmi rajongás, hogy a különben nem igen szigorú Erasmus sem titkolá uj pogányságtóli fé­ lelmét. *) Az a mit korunk műveltségnek hirdet, épen nem, de valódi alapos tudomány sem hiányzott a reformatio kitörésekor; tehát amannak előmozdítása végett erre szükség nem volt. Azon kitűnő férfiak, kik a vallási viták s colloquiumok alkalmával, meg az országgyűléseken és a trienti zsinaton őshitünk szószólói gya­ nánt fölléptek, mind széles ösmeretek s bámulatos kiképzettség jeleit adák. Még sem lehetett olly igen elbutiló a régi kathol. egyház befolyása az elmékre; hiszen a belőle kiszökő papok és barátok egyszerre olly szép világot tudának ébreszteni magok kö­ rül! Honnan jöttek elő a hires reformerek? talán Jupiter agyá­ ból? Hol járt Luther iskolába? s a többi főnökök hol tanultak ? Ki látta el Kálvint már ifjúkorában egyházi javadalommal, hogy szép tehetségeit kifejthesse ? Nem a pápa követe nyújtott Zwin- glinek akadémiai pályája végén évpénzt iralmi segédszerek gyűj­ tésére? Korántsem tudomány, hanem inkább vallási buzgalom és

*) Ne sub obtentu priscae literaturae renascentis capul erigere coneiur paganismus, ul sunt inter christianos, qui titulo paene dunlaxat Christum agnoscunt, ceterum intus gentilitatem spirant. — Fervet illic paganismus quorundam, quibus nihil placet, nisi Ciceronianum, ac non Ciceronianum appellari multo probrosius esse ducunt, quam appel­ lari haereticum. 2 ÍS jámborság hiányzott ama kor fiaiban; ezt pedig a hitújítás mondha­ tom szépen restaurálá mindozideiglen, Möhler talpraesett, el­ fogulatlan észrevétele szerint: »az teszi nagyszerűvé s neve­ zetessé a XVI. századbeli szakadást, hogy önkénytelenül ragyogó fényt vet az egyházra, mellyel ostromlani kezde. Luther, Me- lanchthon, Kálvin, Beza, Chemnitz iratai egyrészről, egyEck, Catharinus, Cochlaus, Pighius Albert, Sa- dolet, Fisher, Morus Tamás, Pólus Reginaid, Vega András, Payva a Andrada, Bellarmin sat, munkái-más oldalról mennyi szellem, ékesszólás, elmeél és tanultsag kin­ cseivel bővelkednek!» Mindenesetre pedig a középkor erős vál- lain nyugszik egész jelen európai civilisationk; s ezt el nem ös- merni nagy hálátlanság, konokul tagadni tudatlanság. Szülőfölde történeteit ösmervo mindenki bátran elmondhatná saját hónáról azt, mit egy elkeseredett buzgó német boszusan és csípősen ugyan, de igazán állita: hogy t. i, hazájában a kathol. tudomány és szel­ lemi élet korosabb, mint a jezuiták és protestánsok együttvéve. A hihetőleg gyanútlan Humboldt szerint is: Columbus kor­ szaka csak azért jutott olly hamar czéljálioz, mivel termékeny magvak szórattak el korábban nagytehetségü férfiak által, kiknek szép sora fénysugárként vonul keresztül az egész közép­ koron. *)

’ *) Die Epoclie des Columbus rrlangle iiur desliaib so schnell dió Er- füllung ihrer Bestimmungen, weii bel'ruch tende Keimc von einer Reihe hochbegabter Miinncr ausgesireut worden waren, díe w ie ein Lichtstreifen durch das ganze Mitlelalter h in - durchgeht. — Bin einzigcs Jahrhundert, das XIII., zeigt mis Roger Baco, Nicolaus Scotus, Albert den Grossen, Vincentius von Beavais, cinen Franciscaner-Möncb aus llchester. — Kosinos. II. B. 2tí8. 19

II.

# halom, novemb. 8. 1853.

Szerelném megfordítani a fegyvert, már most azt állitván magam is, hogy a wittenbergi reform épen a XVI. szá­ zad elejéni pogány humanistaság, hitetlen tudomány, és erkölcsrontó fölvilágosodás ellen volt irányozva, tehát annak sem szülője, sem szülöttje, hanem ellensége s üd­ vös gyógyszere vala; de jelenleg ezt nem akarom sürgetni, a kétes-világu középkorral leven még egy kis beszédem. Tudtam én azt, hogy önöknek minden dicső, fényes, tün­ döklő ama kedves múlt időben, mikor kényök szerint ural­ kodhattak. Hogy ne tetszenék papnak az ollyan kor, midőn a lüttichi káptalanban egyszerre — 1145-ben — 9 királyfi, 14 herczeg, 30 gróf, 7 báró és lovag ü lt;* ) smidőn hatalmas csá­ szárok, p. o. Zsigmond a kosztniczi gyűlésen, kivont karddal állának készen az evangélium védelmére, vagyis az egyház szolgálatára! Tehát ön is föltétlen laudatortemporis acti, miként az öreg urak; s a hajdani számos visszaélésekről egyházunkban semmit sem akar tudni? Tehát mind roszakaratu ember volt, a ki ezek ellen kikelt? Hiszen az akkori tagadhatlan súlyos hiányok magokban eléggé igazolják areformatiot, ha talán különben valami rósz keletkezett volna is belőle. De természetesen önök borzadnak, ha csak ezt a veszedelmes szót hallaniok kell, s kivált Romában k i nem állhatják a reform nevét. Azt akarnák, hogy mindig a középkori félhomályban maradtunk volna,

■*) Hurter III. Incze életében, a III. köt. 3i9. lapján. 2'^ 20

mellynek háttérében a curia szabadon üzheté nyerészletét. Igen, mert a XII. században született excommunicatiok és egy­ házi büntetések minden ellentállást megtörének; mig ellenben a valódi gonoszság templomi menedékhelyre, asylumra bizton számolhatott. Hát az esztelen o r d a 1 i á k-, képzelt Istenitéletck- ríH mit mondjunk; meg az ipar és kereskedelem rovására behozott számtalan ünnepek, henye társulatok s bucsu- járások felöl? Jó volt bezzeg a vagyoni és személyes men­ tesség, a drága immunitás védpaizsa alatt kényelmesen élni; mig a hiszékeny fejedelmeket sokszor sanyarú törede- lemre kényszeriték! Ha önmagokat önkényt reformálták volna a papurak, úgy elhiszem, nem leendett szükség a hit- szakadásra; de hát miért nem kellek föl benn az egyházban olly bátor, lelkes férfiak, mint a német reformátorok? Sietni kellett volna e fontos ügygyei; nem pedig szántszándékkal húzni halasztani a keserű javulást. Ugyan kérem, ne védjük azt, a mi nem menthető. Ama hanyatlásnak indult, durva nyers erejével kérkedő korszak, melly örökös nyugtalan­ ság - s bizonytalanságban élve, máról holnapra nehezen tengő­ dött, olly komor leverő képet nyújt, a mai biztos nyugalom derült arczához s társadalmi életünk finom műveltségéhez képest, hogy az ember önkénytelenül elborzad, ha rá gondol. Korunk ^öngéd humanitásával szembe, aránylag milly kevés töftént akkor a nép saszenvedő emberiség javára; minő esi ga- léptekkel halad a mindenható egyház p. o. a rabszolgaság eltörlésében! Ez általános tespedésnek csak egy roppant zivatar vethete véget; miért is áldani kellene az Ur nevét, hogy fölrázá, megFOStálá szunnyadó egyházát, mellyben tudjuk, kóbor főpapok sem hiányzottak annak idején. Bizony, bizony sokat köszönhetnénk a szász reformationak; de háladat- lanok vagyunk!

*) Lásd Bonifácz életiratát Seiterstöl a 418. s következő lap. 21

B é c s , tiovemb. i í . 1853.

Nagyon szeretem, hogy a fegyvert kedve volna niegfor- ditani, az az önmaga ellen irányozni. Jó jel, mikor az ellen­ fél így habozik, s a mit tegnap állitott, azt ma visszavonni kény­ telen. Tehát egyszerre pogány fölvilágosodással vég­ ződik ama durva kor, mellynek sötét arczára tekinteni bor­ zasztó. Igen is irtózatos uraim, de micsoda?... Ama szörnyű ostobaság, mellyel a napi- és ujságiralom hősei boto­ rul fecsegni s mesélni szoktak a kathol. századokrul; miként J á r eke mondá: »Jener Zeitraum, über den viele Tagesschrift- steller und Zeitungsschreiber, besonders in Deutschland, soviel maaszlos Unverstandiges geschVatzt und gefabelt habén — dasz ein Grausen... « Vakbuzgó volna, ki a régi egyházban merő jó t, semmi bajt vagy visszaélést, semmi rán- czot és foltot sem akarna szemlélni; de még nagyobb fanati­ kusok azok, kik abban csupa roszat és homályt, a reform me­ zején ellenben csak fényt, áldást és üdvöt látnak. Édes öreg­ anyánk redöit mi nem titkoljuk; de sajátlag az emberi hiányok ránczai s foltjai azok, nem pedig az örökifjú egyházéi, melly­ nek isteni jegyese minden szeplötül ment épséget igért. Azon­ ban a gyanútlan Guizot szerint: az sem igaz, hogy a közép­ kori hibák s fogyatkozások számosabbak és kiáltóbbak valának, mint másszor. A hitujitást megelőző századok kétségkivül sok tekintetben, ámbár nem az értelmi világra nézve, a borúsak közé tartoznak; de m ég borusabbak a szakadás szomorú napjai, s orkölcstclenitö következményei. Hogy akkor, midőn egy mainzi érsek Albert is beszennyezé kezét, ha igaz, a bucsu árulásával, némelly jó lélek megbotránkozva elidegenedett az egyháztól; mások tudatlanság- vagy emberi gyarlóságból kez­ detben eltántorodtak, az igen is lehetséges; de a valóban jók hamar kiábrándulva visszatértek, látván, miként az uj evangélium mindent reformál, csak az erkölcsöket nem. Egyházunk a XVI. században legkevesbé titkolá cl valódi sérveit, egy csöppet sem 22 paláslolá a visszaéléseket. Javításra bizonyosan volt szükség; de benn az egyházban, nem pedig rajta vagy kivüle, Élet- ujulás kellett volna mindnyájoknak, s a helyeit hitujit(5k léptek föl, kiknek eljárása kártékony, merénye kárhozatos vala. Nekik legfölebb azért tartozunk köszönettel, hogy az igazán gyöke­ resen reformáló trienti zsinatnak, Maistre szerint, öntudatlan szerzői levének: »Les véritables auteurs du concile de Trcnte furent les deux grands novateurs du XVI. siécle.« Különbeni érdemeiket az elmés gróf maga jól bélyegzi, mondván; hogy a város fölgyujtására egy gyermek vagy örült elégséges; de fölépitése nehezebb. »Pour brfller une vilié, il ne faut qu’un enfant ou un insensé; pour la rebátir...?« Essai sur le Prin­ cipe Générateur des Constitutions Politiques. Lyon, 1838.22.51.1. Nevetség azt képzelni, hogy az egyház még azon szó­ iul is irtózik reform alio; hiszen a Irienli zsinat épen e ki­ fejezéssel él, midőn az életben szükséges javítások felöli ren- deleteit Decretum de Reformatione czim alatt adja ki; a hittani határozatokat pedig jellemzöleg canonnak, szabálynak nevezi. Élénk színekkel rajzolják ama decretumok a gyakor­ lati hiányok részleteit, s egyszersmind élesen kijelelik a kellő gyógyszereket; úgy, hogy e remek közzsinati végzemények a leg- áthatóbb megujulás és föléledés örök alapjai gyanánt tekint­ hetők. Egyébiránt az igazi reform egyházunk egész Történetén keresztül vonul; a hit- és erénytan őre nem akar egyebet, mint reformálni; az önjavítás, jobbulás örökös jelszava s intése, fölhívása valamint az egész emberi nemhez, úgy annak minden egyes tagjaihoz. «Corriger sans cesse, am é 1 i 0 r er toujours, c’est la justice d’étres imparfaits comme nous.c De jegyezzük meg jól, az ösegyliáznak csak egyik, emberi kézbe adatott, külső oldala változékony, csak is ez refor­ málható s reformálandó. Az e tekintetbeni hibák orvoslata

*) Doch nur die iiussere, den Menschen anliciingegcbene Seilo dér Kirche ist veranderlich, und darum rcformbedürftig’. • — Görrcs lap. II. B. 23 végeit minden időben hatalmas szóza tok emelkedtek, a nélkül azonban, hogy az egyházi térről leléptek volna. Sohasem hiány­ zottak nálunk erre törekvő bátor, lelkes férfiak, fönnt és alant; de mindig benn az egyházban, az Ur által örökre le­ telt szilárd alapon állva, belülről kifelé működlek. Szóval, nekünk voltak igazán nagy reformátoraink szakadatlanul, és pedig tudja, ki volt egyike a legnagyobbaknak? Az annyira becsmérlőit Hildebrand VII. Gergely, ki teljes erővel föl akará emelni kora papságát mély sülyedéséből, kiragadni a világi viszo­ nyok súlyos rablánczaibol. Azok a hatalmas, uralomravágyó, büszke pápák rendesen egyszersmind igen kemény reformátorok valának; csakhogy nem az örök igazságot, hanem a gyarló em­ bereket szerelték reformálni. Hlyen vezérek alatt sükerült a nyu- goti világ közerkölcsiségének azon bámulatos nemes­ bítése, mellyel annyi baj s gyakori visszaesés mellett sem lehet tagadni. Europa megtérítése a keresztény hilre , midőn apostolaink a szivet szenvedélyeitől, s a földet töviseitől megliszti- ták, ez volt az igazi első nagy reformatio. *) Ila lassan ment a dolog s körülbelül ezer évig tartott, az onnan magyarázható, mivel »egy társadalmat nem lehet az utczakövezelen egyszerre átalakitani.x — Élne Umgestaltung dér Gesellschaft vollbringt mán nicht auf dem Slrassenpllaster. — Bensőbb rugótoliakhoz kell nyúlni, a lélek mélyébe szállani, hova behatni nem olly könnyű, mint sokan képzelik. Azért is a középkorban, Mahler szép meg­ jegyzése szerint, leginkább szentélelü férfiak nyúlnak e nehéz föladathoz;*^0 Bornál, assisi Ferencz, Domonkos kü­ lönösen jó példával akarák a világot reformálni. Hasonló apostoli szellemmel löltek a zsinatoknak fejedelmek-, püspökök-, papok-

* ) A speieri püápük ez eszmél Kémelhon térilöiröl használja: Sie bil- deten die Herzen durch Religion, und zugleich auch das Land durch Ackerbau. — Hirtenbrief, 30. Aug. 1837. Kalholik. Octoberheft. **) lm Millelaller sind es meistens Heilige, die sich in cin reformirendes Verhaltniss zu ihrer Zeit stellen. 24 és szerzetesekhez irányzóit komoly intései; mikben az egyháznak örökké nemesítő, javító életerejét folyvást tündökölni látjuk. A hitszakadást megelőzi) századokban általánosan nyilvá­ nuló közohajtás, mondhatni sóvárgás a reform után igen jó jel, s mintegy első lépés volta javulásra. »A pisai, kost- niczi, báseli nagy gyülekezetek, minden kihágásaik daczára, bebizonyiták, milly erős egészséges magvak rejlének az egyete­ mes egyházban, melly különböző tartományaiból annyi derék s méltán dicsőitelt főpapot, annyi jeles hittanárt vala képes össze­ gyűjteni, A korszak, melly hasonló férfiakat illy szép szám­ mal mutat föl, korántsem indult hanyatlásnak, hanem a tökély magasabb fokára kivan emelkedni.» Kitűnő vezérei, zász­ lósai a jótékony mozgalomnak sokan voltak. De mégis különösen N i- cole deClemangue felől mondják, hogy tanítója Pierre d’A il- 1 y val és G e r s o n nal együtt hárman az egyházi élet és theol. tudomány kathol. szellemű javításának föbajnokai valának, — das T r i u m vi r a t kathol. Reformátoron, — kikre a XIV. század vé­ gén s a XV-ik elején Párizs hires Sorbonnája, egész Frankhon, sőt az egész egyház büszkén tekintett s tisztelettel hallgatott. ®) A bá­ seli zsinaton ért némileg czéljához ama nagyszerű, hatalmas fölgerjedés, melly a mélyen gyökerezett visszaélések, s ne­ hány szakadár pápa elviselhetlen járma ellen küzdve, az egész kathol. világot meginditá. Egyrészről több, régen ohajtott, üdvös v^gzemény keletkezése lecsillapitá a nyugtalan kedélyeket; más oldalról sokan beláták veszélyes voltát azon merész e l­ ve k n e k az egyházi alkotmány felöl, mellyek a fönebbi úgynevezett reformáló zsinatokon irányadó szerepet látszottak játszani. Egyéb­ iránt Roma sem* irtózott annyira, mint némelly regényes történetírók mesélik, a gyökeres reformatiotul, Allemand bi- bornok volt a báseli ellenzéknek feje, s YII. Kelemen mégis

*) Eine Periode, die solclie Miinner in solcher Anzaiil besitzt, ist nicht im V erfalle , sondern sie will sich aufeise noch hühere Stufe erheben. Höhler. 25 megengedé, hogy üdvözült — beatus — gyanánt tiszteltessék. Gerson elölerjeszlései V. Sándorhoz, és Julián bibor- nokéi IV. Jenöhöz korábban, valamint utóbb Erasmus iratai, tanúsítják, hogy az igazságot meg lehetett mondani. Cusa Mik­ lós a pápa meghagyásából fogott reformáló utazásai­ hoz Némethonban, s Aeneas Sylvius, II. Pius a kathol. re­ formnak nagy barátja volt; valamint utóbb IV. Pius is szívesen hallgatá bragai érsek Bertalannak, — Bartholom. de Mar­ tyribus — borromei Károly lelkibarátjának, őszinte nyilatkozatait a romai udvar s némelly ottani előkelő urak hibáiról. Azonban ne képzeljük oily igen feketének a hajdani pápák környezetét, mint a divatos rágalom elhitetni akarná, ügy tetszik Cusa Miklós mondá a régi curia felöl, hogy ott, ám­ bár nem oldhatja föl minden vád alól, mégis sokkal nagyobb illedelém, méltóság és erkölcsösség vala található, minta világi udvarok legtöbbjeinél. Az ujabb curiáról pedig ellenei sem tagadják, miszerint VI. Adorján, tehát 1522 óta jó szellem uralkodik fölötte. Scliarpf szerint: »011y férfiak, mint borromei Károly az alpesek déli oldalán, ésszalézi Ferencz azok éjszaki lejtőjén, ermelandi püspök és bibornok Hosius Szaniszlo, kölni érsek Emészt bajor herczeg, paderborni püspök Fürstenberg Tivadar, würzburgi főpap E c h t e r Gyula, bécsi püspök és bibornok Kiesel sat. a hit­ ben bátor, nagymüveltségü s jólszervezetl jezuita rend által támogattatván, a XVI. század utóbbi tizedeiben, Németország halárain belül és kivül, tetemes restauratiot eszközlének a ka- tholicismus terén.K — Vorlesungen I. — De mindenesetre leg­ több érdeme van e sükerben a trienti zsinatnak, melly a fön- emlitett század igazi főreformere lévén, a mi ellen pro­ testáns atyánkfiai méltán panaszkodhattak volna, mindazt re- formálá; s még sem tértek vissza, mivel egészen más indok, nem a vallás, nem az egyház java vezérlé ,őket. Hogy a nagy concilium üdvös rendeletei nem maradtak papiroson, azt az élet, azt tények bizonyiták. Ugyanazon korszak, melly első 26 felében az erőszakos reformatio botrányos jeleneteit szemléié, nem sokára egy Ignácz, borgiai és xaveri Ferencz, egy neri F ü 1 ö p és lelli C a mi 11, paulai Vinczc és Tlieresia sat. tündöklő erényeit bámulá. Ezek a mi valotli reformátoraink, kik önmagokat reformálák először, Aegidiusa Viterbo ágostoni rendfőnöknek a laterani V. zsinat végén adott bölcs taná­ csát követvén: Homines per sacra immutari fas est, non s a- cr a per homines. ®) Ki merné velők, jelesen erkölcsi tekintetben, egy sorba állitani a szász, és lielvét, vagy angol reformatiö fő­ nökeit s többi pártfogóit? Milner legalább bátran fölhí­ ja földiéit, Buchmann is a németeket: hasonlitsák össze Cranmer érseket Fisher püspökkel, Seymour protectort M ó r US Tamás kancellárral, B o

*) Sowolíl in dem Concil von Trient, als in deni auszerordenlllchen Auf- s c h w u n g des Uirchlichen Lebens in der letzten Hiiirte des X V I. Jahrhunderls hat sich die innere Reformkraft gliinzend bowáhrt. — Die Kirche zeigtc sich grosz, wie vielleicht nie zuvor; grosz in ihren Papsten, grosz in ihren neuen Orden, grosz in ihren Heiligen, welche der wüsten Bande der Reformátorén gegen- über cin H e h le s Heer bildeten; grosz in ihren Geistcsman- nern, welche in W o rt und Schrifl das tiefsinnige, majeslStische Reich der Gedanken auf dem Pundamente der Offenbarung cr- richteten. Jerusal. 51. 53. 28

sten Aufschwunge zu Gott hin, und ruht nicht, bis es ain Thron des Allerhöchsten angekominen, in Anbethung versin- ken kann«. Ez a merész fö l lengés Istenhez, ez önkényles föláldozás Istenért a világ fiainak észkörén lul esik. Az egyol­ dalú protestantismus sokáig nem foghatá föl e tisztán kathol. századok különös irányát, sajátszerü törekvéseit. Hogy akkor a szellemi czélokat többre becsül ék az anyagiaknál, hogy a vallás érdekében keresztes háborúk támadhattak, hogy a zárdái magányt sokan olly szenvedélyesen tudák szeretni, s több efl'éle különczködéseket nem bírt megemészteni; ez mind megfoghatlan képtelenségnek látszott előtte. Nem csoda hát, hogy azon neki érthetetlen dolgokrul mindannyi torzképeket alkotván, a müveit evangel. közönség nagy örömére, s ön- tetszelgésének tápiá la tár a huzamos ideig e szalmavázakat billegteté *). Még a többihez képest józanabb embereik is olly savanyu arczczal tekintének a múlt időre, mintha mostoha gyermekük volt volna; s olly igazságtalanul itélgetének felöle, mintha nem mindenik század egyenlő joggal követelhetné, hogy akként vegyék föl s úgy irják le, a minő igazán volt. De hála Istennek! a köteles becsmérlések s elcsépelt rá­ galmak ideje lejárt, az üres nagy szavak és divatos közmonda- lok ereje megszűnt, a középkor vakságár öli megszokott fe­ csegés, értékvesztett elkopott régi aprópénz gyanánt, ki­ megy a forgalombul. Méltányosabb nézetek kezdenek helyet fog­ lalni ama nagy jellemekben s nevezetes eseményekben annyira gazdag századokrul; miután a bal oldalon is kibontakoznak lassanként előítéleteik sürü ködéből s látják, hogy az a kép­ zelt sötétség jórészt mesélő historicus uraimék regény- tölt agyában uralkodott. Moeller loweni tanár, jeles mun­ kálataival: Précis, és Manuel de l’histoiro du moyen-

* ) Dicse Zerrbilder (les Mittelallers habén lange Zeit dér protest. Welt zűr Ergötzung und NaIirung ilirer Selbstgefüllig- keit gedient. 29

ágé, nagy mértékben járult a történeti fogalmak tisztázásá­ hoz, s kivívta, hogy igazán müveit körökben nem szokás többé kathol. elödinket röviden bedobni a lomszekrénybe. Mindig szem előtt tartván az akkori fejlődés legfontosabb elemét egy­ házunkat, kellő fénybe helyezi ugyan azt, a mi valóban nagy, jeles, csodálatra méltó volt hajdanában; de azért nem mulasztja el részletesen s életliün beszöni az emberi hiányok, tévedések, társadalmi bajok árnyéklatait. Dambergerünk «Synchro- nistische Geschichte dér Kirche und dér Welt im Mittelalter« czimü terjedelmes rajzaiban folyvástuj babérokat arat e téren. De a mi több egy Luden, Guizot, Leó sem félnek már most igazat szólani, s tényeken alapuló bátorsággal kikelni sa­ ját hitsorsosaik megrögzött balitéletei ellen Még Raumernak is érdemül tulajdonítjuk, hogy legalább törté­ neti nagyszerű, önálló korszakot szíveskedik látni a re­ formatio előtti nagy homályban. A ki csak félig tiszta szemmel betekint a történelmi források mélyébe, annak a középkor- bul igenis erős, egészséges jeli emar ez tűnik elébe. Azon derék fejedelmek s deli bajnokok, kiket akkor a kormányböl- cseség és hősi bátorság keresztény előképei gyanánt magasz­ taltak, snagy és szent melléknévvel tisztelvén, az évkönyvek lapjain, népdalok, regék és legendák szárnyain ünnepeltek: mind nem megvetendő al akok. Jeles lovagrendeinka becsület és föláldozás szellemének gyönyörű virágai;*) Mignet sem veszi nekik rósz neven, hogy fölváltva hazájukat a külföld s Eu­ rópát az islam ellen védék. Fogékony kebelre az a mi erélyt, szilárd meggyőződést árul el, soha sem téveszti lelkesítő hatását; s így lön Uhland a kathol. múltnak csaknem páratlan dicsőítő­ jévé. Kegyed azt hiszem Redwitzünk Amaranthját is ös- meri; de csupa mükedvelés, széptaiii s költészeti gyönyör, vagy például németben a kölni dóm kiépülése iránti hazafias részvét nem elegendő, korántsem vezet czélhoz. A képzelet örömei na­

*) Die Ritterorden waren herrliche B 1 ü t h e n des Gefühis für Éhre und Opfer. 30

gyón gyönge támaszok; s jól mondá valaki, hogy a »Ritlerro- man zum Miltelalter« olly arányban áll, mint egy százhoz. Mind­ az, mit a középkor létrehozott, szépmüvei, költészete, polgári s egyházi alkotmánya, jeles tettei s csöndes erényei, tudományos és jótékony intézetei, műveltsége s irgalma, mind vallásos mind kathol. szellemtől van áthatva; s épen e miatt olly gyűlöletes. E nemtelen szenvedélyt kell mindenekelőtt kiirtani, e vak ellenszenvet az egyház iránt legyőzni; akkor igen könnyű a múltnak, igazságszeretö protest. Írókkal együtt, elfogultság nélkül szemébe nézni. Egyébiránt akárhogy tetszik felőle itéFni, a középkor csak mosolyoghat az urak alaptalan ráfogásaira, mintha például örök nyugtalanság s bizonytalan tengődés ideje volt volna. Hát a reform utáni pór és vallási háborúk, meg a 30 éves né­ met polgári vérontások, meg az angol és franczia forrada­ lom iszonyú jelenetei mit mondanak? Vagy talán most Europa szerte teljes biztosság ölében szendergünk? — Menjünk sorban keresztül a többi divatszerű s kegyed által hiven ismételt vá­ dakon, a lények hatalma előtt mind hasonlókép elenyész­ nek. Durva, nyers időszak volt az, úgy mondják; de hol kell nagyobb durvaság és orczátlan féktelenség, mini az, mellynek ma gyakran szomorú tanúi vagyunk? Jelen korunk­ ban ollykor a legsimább kűlszin alatt elyetemült szemtelenség «jlik. Ilahn grófnő, kiről föltehetjük, miként elég érzékeny megitélhetni, mi finom, mi nem, azt kérdi: »Roh soll die Zeit gewesen sein! und die erhabenen Döme? und die mystische Poesie? und die lieblichen Bilder? ®) Sind die Mysteres de Paris roher,‘oder das Buch: de imitatione Christi? Jene Jahrhunderte müssen sehr mánnlich und sehr frei ge­ wesen sein, denn aus ihrer ganzen Hinterlassenschaft entneh- men wir, dasz sie immer die Zukunft und das Uebersinn- liche im Auge hatten« Csakugyan nem rósz jel volt az,

Durvának mondják azon korszaliot! és a fönségcs egyházak? a titok- 31 midőn a nagy góth templomok építéséhez hozzáfogtak, jól tud­ ván, hogy ök a munkának végét nem érik. Tehát nem magok­ ért, hanem utódaik javára fáradoztak; Istenbeni határtalan biza­ lom saz emberi nem egységének élénk érzetétől in­ díttatván. A középkor legremekebb müvei szerzőjének sokszor nevét s hazáját sem tudjuk bizonyosan, p. o. a kölni dóm mesterének, vagy a fő n dicsért könyv Írójának; igen mert 6 férfiak korántsem tulajdon hasznukat dicsőségüket keresék, hanem egyedül a jó ügynek éltek. Nesciat sinistra, quid fa­ ciat dextra. Tehát nem olly számitgató, bőbeszédű nemzedék volt az, mint mi vagyunk; pedig a valódi civilisatio, humanitas önzetlen tettekben, nem szép szavakban vagy finom ha­ szonlesésben áll. A hajdani jobblelkü emberek inkább rom­ latlan érzelmük mint elmélet által engedék magokat vezé­ reltetni, sa becsületességben több része volt a vallástól melegült jó szívnek, mint a hideg fontolgatásnak; szó­ val akkor keresztényileg-bölcsek voltak a gyarló halandók, most pogányvilágilag-okosak. Mi jobb? azt az eredmények bizonyítják. Amazoknak tiszta emberszeretetük nagyszerű tények­ ben nyilatkozott, humanitásuk a nőnem és szegények iránti gyöngéd viszonyban tündöklött; minket meg az akkor ösmeretlen rém-pár proletariat us és pauperismus vég- veszélylyel fenyeget. Ki a szenvedő emberiség nevében akarja ostromolni a faragatlan középkort, nem tudja, mit cselekszik; öntudatlanul annak fényoldalára mutat. Egy sokszor idézett p ro test. pietis ta, érdekes könyvében »Lí ehter im Katho licismus«

toli költészet? a gyönyörű képek mit tamisilanak? Mi durvább igazán és nyersebb: a párizsi rejtelmek, — Sue Jenőtől — vagy a kis könyv (le imitatione Christi? Ama századok valóban igen férfiasak és szabadok valának, mert egész hagyományukból azt látjuk, hogy min­ dig a jövöt s az érzékiül! világot tárták szem előtt. — Von Babylon nach Jerusatem. 15, 19. 20 1. 32 cziin alatt teszi le kedvező vallomásit ez ügyről Szerinte az egyház a jótékonyság megmórhetlen hálóját veié ki a világra, sa szegények és betegek ápolását történeti ese- inénynyé, az emberi társadalom lánczának lényeges g yű ­ rűjévé tette. Nem győzi leirni, minő terjedelemben s milly nagyszerűen lepték el a keresztény föld színét egymásután az alapítványok, kórodák, gyám- és tápházak. Még eredeti szem­ rehányásaival is dicsőíti ellenét, azt vitatván: hogy az egyház maga nem szolgált a szegényeknek, hanem másokat rendelt s fizetett e czélra,és szentekké teve azokat, kik személyesen kivántak szolgálni. Továbbá, hogy az ős katholicismus föladata volt nem annyira kereszténynyé, mint inkább emberivé tenni a világot*). Watté vilié a frankhoni jótékony intézetek főfel­ ügyelője , 1851-ben megvallá, hogy ollyan nagy ispotályokat rögtönözni bajos, azok idő jártával keletkeznek; a keresztény h it müvei lévén, a régiek előtt ösmeretlenek, sa hazájabeliek többnyire a középkorban támadtak ®). Méltán állítja tehát O’Donell, említett jeles beszédében: Engedjük meg, hogy az akkori nép vad, tudatlan, beteg volt, műveletlen földön tévelygett; annál szebb, hogy az egyház minden bajnak gyógy­ szert talált, s igyis fölneveié a vándor nemzeteket. Az a

*) Armuth und Ch r iste n thiim; von Dr. Ileinrich Merz, Diaconus, Stuttgart. 1849. Diescr protest. Pieti.st findct auch in dieser llin - siclit Lichter im Katholicismus; ersagt: »AIle Wolilthatigkeilsanglaltcn gingen von dér Kirche aus. In welcheni Umfango, mit wclcher Groszartigkeit Stifter und Spitaler, Armcn- und Siechcniiüuser die christliche Weit nach und nach bedecktenf Wie die Kirche über die W elt ein unermeszliches Netz des Wohlthuns spannte, und die Arnien- und Krankensorge zűr VVe 1 tthatsache niachte, zum wesentlichen Ring in dér Kelte dér menschlichenGeselischaft, Die Kirche diente nicht mehrselber den Armen, sondern beorderte, bezahlte und niachte zu He iligen diejenicen, welche selbst diencn wollten. War ja doch in Wahrheit die Aufgabe dér altén Kirche weniger die W e lt christlich, als nur erst menochlich zu machen.<. Szép szemrehányások! Lásd az idézett könyv 18, és 20. lapján. 33 nép meglehet szegény vala; de az egyház nem törlé el a nyomort, hanem kolduló barátiban keresztényi nemes erénynyé magasztala az önkénytes szegénységet. »Wo irgend ein Be- dürfnisz auftauchte, gleich dán eben ein Orden.« Hahn. — Hogyan segit korunk e bajokon, jól megmondá Radovitz : Miután az emberiség Istennek s egyházának fegyelme alól magát kivoná, az á 11 a d a 1 o m lett kénytelen segitö sok dologban, s az is maradand, mig a tömegeket más szellem nem halja át. Hanem ö mégis kételkedik, valljon a keresztény szeretetet jo g beli kötelezettséggé át tudják-e változtatni? A véletlen szeren­ csétlenség, p. 0. vizár, tűzvész, sat. egy részét az igaz rá lehet a többire róni; de a családi szenvedéseket, betegséget, s külö­ nösen a halált kipótolni, vagy házanként fölosztani nehéz. Astatus maga nem képes az élet sebeit mind orvosolni, ha milliomokat utalványoz is az alattvalók erszényére, ha legügyesebben kiszámolt rendeléseket tesz és szinré legfényesebb intézeteket alapit is. Már csak azért sincs áldás rajta, mivel kénytelenség, s nem a keresztény irgalom lelke az, mi benne működik; nem is az a modor, mellyel a gyöngéd szeretet ápolni, segíteni szokott. Minap p. 0. az osnabrücki Tageblatt tudósit egy nevezetes árlej­ tésről — im Orte Dissen im Anite Iburg — gyermekek és tehetetlen öregek eltartására; nem szomorú jelenet ez? A hol valami nagyobbat mutathat föl az állam. H ú r té r elmés észrevétele szerint, az is közönségesen olly alapítvány, melly asölétidöbon keletkezett, mikor még tettekkel, nem merő hittel k eresék azüdvet; a mai fölvilágosodott urak pedig ezeket elsajátítván, kényelmesen hasznukra fordítják Még sok mondani valóm van, azért nem szólhatok többet e tárgyról, sa vele rokon rabigáról. Csak rövid tö rténeti váz­

*) Indesz samintliche Jubilanten in den Spitalern, Armenanslallen, Stif- tungsgüiern und Aelmlichem, was diese enlseUliclie Werkheilig- keitinderfinstern Zeit gegründct, die lichthelle Zeit aber a n sich gerissen hat, sichs garw old sclimecken lassan. Géb. und Wiedergeb, 34fi, 1. 3 34

latát olvassa valaki a rabszolgaság eltörlésének Euró­ pában, látni fogja k ié az érdem, s érezni annak igazságát mit Guizot monda: hogy t. i. az egyház századok óta véd- hatalom gyanánt őrködolt s többet tőn, mint bárki más, az embe­ rinem erkölcsi méltósága- s legdrágáb érdekeiért. Lassanként ugyan, de annál biztosabban megsziinteté ama sötét korban azt, mi olly lényeges alkatrésze volt a pogány társadalomnak. — »Vom X.—XIII. Jahrhundert verschwand in Europa das Sklaven- thum ganz.« Hirscher. — Mutasson föl az uj civilisatio hasonló nagyszerű eredményt, és pedig tisztán az end)eriség, nem pénz- tozsérok és gyárnokok, érdekében! Nagyon elavult dolog már az e x c o m m u n i c a t i ó n fön- akadni, melly természetes t á r s u 1 a t i j o g ; de még nagyobb tudat­ lanság annak eredetét a XII. században keresni: holott egy gangrai zsinat 355-ik évben a gonosztettek egész hosszú sorát egyenesen anathema alá veti, hogy sz. Pál korinthiaibünhönczérol ne szól­ junk. Hanem tetszik tudni, miért is szokták volt ama sötét időkben k i k ö z ő n i t e n i az embereket ? Lássunk nehány esetet: A ki szolgáját megölte, ki a .szökött szolga iránt lelt egyház szerződést megszegé, ki a végrendelet által vagy más igaz utón fölszabadultai isinél elnyomni akará, ki az országos ulakoni közlekedés biztosságát megsérteni merészlé, sat. sat. az egy­ házból kizáralott. Hogy tetszik? Párvonalul halljuk Dahlmann saerint — id. könyve 98. 100. 1. — a szép szabad protest. világban nyakas pápisták-, s undok papok-, barátok- és apáczákra milly lisztes társaságban s minő fenyegetéssel alkalmazák a kiüzési jogot: »Dic Generalversammlung in Scholtland hat das Rechl einer Kirchencensur, welche bis zűr Bannslrafe sleigen kann. — Dér Magislrat von Edinburg verwies allé Ehe- brecher, Hurer, Trunkenbolde, harlniickige Papisten und ahnliche ünflálher, als Priester, Mönche, Nonnen ele. bei Karrenstrafe und Brandmark innerhalb 24 Slunden aus dér Sladt.« — Igen olcsó tréfa most a rég elhunyt ordaliak és asylumok ellen pattogni; de hajdan sok ártatlan embernek jól esett, hogy a féktelen 35 harag és személyes b o s z u vad kitörései ellen közösen elösmert szabályok némileg oltalmazák. A lehető kinövések s bajok gátlására, valamint az ideiglenes óvszerek fokonkénti mellő­ zésére czélzó intések s intézkedések nem maradtak el. A g o b a r d lyoni érsek, a rabszolgák nagy védnöke, már 816-ban irt az ordaliak ellen; szabinai Gunhelm bibornok pedig Svécia- és Norvégiában 4 század múlva erélyesen sürgeté; ferri igniti et servitutis abrogationem. Az egyházi menhelyek is gyakran enyhiték a rabszolga sorsát, midőn az oda menekülőt holmi for­ malitások nélkül röviden fölszabaditák; de különösen az akkori bünfenyitő jo g és porfolyam kiáltó hiányai miatt valának rendkívül jótékonyak e biztos menőd ék. Azonban III. Incze korától fogva pápai rendelvények által apródonként a bűnök nagy száma kivétetett ez egyházi kedvezmény alól; s a mint idő jártával behatott a világi törvényhozásba isaszelidség és humanitás azon szelleme, mellyet régenten a menödejog képviselt, ennek korlátozása természetesen bekövetkezett. Nem volt tehát egészen olly oktalan s gonosz találmány az asylum, mellyet Hye jogtanár, Bécsben 1849-iki öszsze'tartott egyetemi köz vitatás alkalmával, jelesen politikai vétségekre nézve, szerfölött magasztala. Legfurcsábban járt egy régi hatalmas ellene ama szabadalomnak, Eutropius kamarás, ki azt Chrysostomus daczára el akará törölni; de a szent atya nem sokára nagy elégtételben részesült, látván, hogyan kerese menedéket egyházában a gót király Ga inas tói üldözött E u t r o p. Személyes biztosságra főpapjainknak mindig nagy szükségük van; miként a protest. MüllerJános megmagyarázá : »Wer wollte ohne Immunitat cinem Fürsten sagen: Du bist dér Mann des Todes?« Reisen dér Pápste. — Ama hires fe j e d é l m i bünhödésekről pedig meg kell jegyeznünk, hogy akkor nem a töredelmet, hanem a vétket tárták szégyenitőnek; s e magas poenitentiák rendszerint igen jó 1 ütöttek ki. Például sz. Dun- s t a n, kinek nevére Angol- és Irhon ma is esküszik, Edgár király­ nak bűnbánati elégtételül azt hagyámeg, hogy az igazság rész- 3* 36

rehajlatlan kiszolgáltatása végett u j törvénykönyvet adjon ki. Hogy tetszik? — Mi a papság hajdani adómentességét illeti, teljesen i gazolva találjuk az által, hogy istenitisztelet és iskola, törvény s rendőrség, beteg- és szegényápolás körlili közköltsé­ gekről a középkorban egyházunk maga gondoskodott, azokat nagyrészt saját erejével födözvén. R a d o v í t z többet mond: »lm Mittelalter warBerufderKirche die Forderungen aufrecht zu erhal- ten, vvelche jetzt dér L i b e r a 1 i s m u s sicli zum Ziele setzt. — Neue Gesprache. I. 47.— Közelebbről tekintve azt tapasztaljuk, miszerint sok ollyan föladat, mellynek kivitele jelenleg az állam tiszte, hajdan egyházi társulatok által szépen megoldatott, «Fratres pontifices« hidépitö rokonok sem hiányzottak; jelesen a Uőna mentében. Midőn a XIV. század elején Europa szerte, fekete halál neve alatt, borzasztí) dögvész uralkodék, azonnal jámbor egyletek táma- dának betegápolás, meg tisztes eltemetés végeit: alexianusok és fekete nén ék. Még csak a k é z m ü v e k, jelesen posztógyár tás érde­ kében is látunk a XM. és Xlll. század folytán alázatos szerzeteseket, a milánói nemességtől alapított humiliatusokat, működni; s a lombard ipar nagy része akkor e vallásos testület kezében öszpontosult; de bezzeg nem is találkozott annyi koldus, mint G ö r r e s lapjainak VII. kötetében gyönyörűen leírva olvassuk. Az sem lehetett rósz idő, mikor a mesterembernek megvolt igazi vallásos- és ezen nyugvó tiszta becsületérzése, — point d’honneur — mellynél fogva saját állását tisztelvén, nem irigylé s nem ulánozá a felsőbb rendűek fényűzését. »Ona tűé le sentiment le plus tutélaire, le bonheur d’étre a. sa piacé, á són rang;« úgy tetszik La m ar tine mondata. Az oktalanul gú­ nyolt ez éhbeli szertartások költ ői derűt, kedvélyt hozának a munkás élet száraz magányába: »Sie wareu die Poesie des Ar- beiters, dessen Leben armundőde: sie waren dér H umo r, den das Mittelalter überall in die T r ockenheit des bürgerlichen Lebens zu legen wuszte.« Az állalánosan divatozó egyházi színjátékok is kezeskednek a népélet vídorságáról; 37 melly felöl Vicomte de Vaublanc elmésen monda: Ne higyétek, hogy a középszázadokban minden komor és sötét vala. Mi feledjük, hogy az a multidö vidám és ifjú volt, mivel ránczai és kopasz feje ma jelenkorunk uj szüleményeivel komoly ellentétben látszanak állani. — Frankhon a keresztes hadak idején. — Ezt tanúsítják a legtisztább emberiség szellemét lehelő számos ünnepek, a sokféle teher súlyát érezö nép enyhülési napjai. Végre azok a henye zarándokló emberek egy csöppel sem valánakroszabbak a mostani vasárnap-ízego szorgalmasoknál. A VI. Kelemen alatt 1350-ikben hirdetett romai közbucsúra olly tömcrdek nép sereglett össze, hogy a vendégfogadósoknak nem voltidejök a pénzt egyenként beszedni. Minden vándor tehát az asztalra t ev é tartozását, és más senki sem nyúlt hozzá. így áll megirva régi krónikákban; most nem igen tanácsolnám a hasonló kísérletet ®). Szóval igazán valami kedélyes, sajátszerü jóság van az egész középkor jellemében; mii szerelni, s magasb jeleneteiben becsülni, bámulva tisztelni kell. Például a becsmérlett XIII. század, mellyben egy sz. D omonko s lánghitc, sz. Fe rcncz lángszive, s egy sz. Tamás lángesze a kereszténységei mcgdicsöiteni, újra megalapítani hivatott, nem k i tűn ö-c? Ha kételkedik, hallja felöle a korán elhunyt lelkes Donoso Cortes gyönyörű Ítéletéi ola­ sz ul: »Per far prova dclle sue forze, il cattolicismo disse un giorno: io sceglierö un secolo barbaro per rieinpirlo delle mié maraviglie; e scello il secolo terzodecimo, lo incoronö di qualtro monumenti i piu magnifici di quanti ne abbia il genio umano innalzali: la Sonnna di S. Tommaso, il Codice de las Parlidas d’Alfonso il Saggio, la Divina Commedia e la Caltedrale di Colonia.« *)

*) Mull övi april ITi-ikén Párizsból írl levelében, a Civillá Callolica U I. szám. ..Hogy erejét megmutassa, egyszer azl mondá a kalholicis- inus: kiszemelek egy barbar századot, s megtollöm azt csodáimmal; es kiválasztván a XlU-ikat, megkoszoruzá négy olly emlékkel, miknél nagyszerűbbet az emberi lángész sohasem alkotott, s ezek: sz. Tamás humma-ja, bölcs Alfonz törvénykönyve, a Divina Commedia, és Köln székesegyháza... 33

III.

♦ halom, novemb. l i . 1853.

Legyen tehát önöké' a dicsőség eltűnt uradalmuk le ­ tarolt mezején, ha olly melegen vívnak érette. Száraz scho- lasticájokkal dicsekedhetnek bizvást; senkisem akarja elragadni e fonnyadt biibérokat: »Die relative Berechtigung dér kathol. Kirche wird nicht mehr bestritten.«Tartsák magoknak a szép, de halvány múlt időket; hanem a jelenkor deli fénye, s az élet zöld pázsitja kétségkívül a protestantismusé. Komolyan is meg­ állhat ugyan a tréfa, miszerint a híres reformátorok mind az ösegyházban születtek s növekedtek; tehát okos ember is támadhatott valaha belőle. Illy értelemben, ha tetszik, a XVI. századot, sőt némellyek még talán a XVII-iknek elejét is oda­ dobják martalékul a tudós jezuitáknak; de a bölcselő XVIII- ikra^ meg a fölvilágosult XlX-re önök semmi szin alatt se számoljanak. Tisztán áll az, hogy a modern cultura min­ den ágaiban protestánsoké az elsőség, ők az ujabb mű­ veltség zászlóvivői; ezt jelenleg általánosan kimondom, s ha saját vesztére kényszoriteni talál, majd részletesen is bebizo­ nyítom. Tudom én jól, hogy e kínosan érzett értelmi felsőbb- ség miatt bizonyos urak belül mérgelődnek; kívül pedig azt lehe­ tőleg kisebbíteni szeretik. Mind hiába; bármint vonakodjunk viselni, az iga nyakunkon ül. A reform közvetőleg bizonyosan szebb korszakot nyitott a tudományoknak; s e téren a ka- tholicismust amannak hívei rég tulszárnyalák; irodalmuk bőség, rendszer és sokoldalúság tekintetében magasan áll 39 fölötlünk. Őszinteségem jeléül megvallom, hogy a protestanlis- mus mint egyház, kivált a ralionalism>usnapjaitól fogva, tete­ mesen alászállott; de viszont tessék elösmerni, hogy a humanis- mussal szövetkezve, s minden nem kathol. irányoknak esz­ ményi központul szolgálva, büszke öntudattal nézhet a vallás, állam és iskola mezején kivivott elsőségére. Jó katholikustól haliam, miként evangel. tudósok az egyházi tör­ ténetek, keresztény régiségtan és irodalom egyes ágait olly elfogulatlanul dolgozák ki, s tisztán tárgyilag adják elő, hogy buvárlataik eredményit a mi hittanárink is bátran elfogad­ hatják; jelesen azon érdemük tagadhatlan, miszerint a régi nyelvemlékeket, leginkább a keresztény hturgia és vallási költészet szüleményit, rendesen ök szokták napvilágra hozni. Ekként azután nem csoda, hogy mi kénytelenek vagyunk az ö vizsgálataikat figyelemmel kisérni; ok pedig a mi csekély kísérleteinket egészen megvetik. Hasztalan idövesztés ma sopánkodva emlegetni, milly kifejlett állapotban volt p. o. Olaszország a középkor végén; jelenleg az a kérdés, azóta hol művelik igazán az alapos tanulmányokat, hol ápolják a tudomány lelkes szerelmét?— Felelet: a protest. országokban, nem pedig minálunk. A katholicismus ez utolsó három százév alatt min­ denben tespedésnek indult; semmi, de semmi szellemi élet jelen­ ségeit nem adja. Ha régenten némi joggal büszkélkedhetett egy pár jól hangzó tudós vagy költő nevével: bezzeg kipótolja bőven hajdani dicsőségét mai szánandó sülyedése. Névszerint Olasz­ honban, azt mondják, a reform óta szörnyen félnek a termé- szetösme roppant haladásától; nem szégyen ez?

Bécs, novemh. 17. 1853. Köszönjük a jóakaratot; igen bölcsen teszi, hogy a múlt idők elhervadt koszorúit nekünk hagyja; mert a nélkül is rend­ kívül nagy és hires tanúink vannak erre nézve, kik egyik 40

félhez sem tartozván, egészen részrehajlatlanul tárják ki véle­ ményüket. Nem árt a közös ellenségtől valamit tanulni; ki­ vált midőn ezek különben is élesen jellemzik a protestantis- mus sajátlagi viszonyát a katholicismushoz. Gróf Saint-Simon Ili vei azt mondják: »Igaz, hogy a kereszténységnek legtökéle­ tesebb társadalmi valósítása épen a kathol. egyház volt, ez a legterjedelmesebb emberi egyesület minden valaiia lé­ tezettek közt. Az által, hogy magát az államtól mindig szo­ rosan megkülönbözteté, a szellem vallásának bizonyult be, s egyszersmind a népének, mivel a nyájörbül pápa leheteti. Ennek kifolyása minden régi jó, s a közöttünk még fönma- radt némi hit, fensöbb tudomány, jobb erkölcsök, s emberszeretö intézetek mind rá emlékeztetnek; eddig öntudatlanul mindnyá­ jan katholikusok valánk«. Hanem miután a katholicismus ekként az evangéliumot teljesen kimerité; már most azt hiszik, rajok került a sor az emberi nemet boldogítani. »Le catholi- cisme a reálisé tout ce que l’evangile contenait de réalisablej l’ evangile est épuisé.« Szerintök a protestantismus küldetése az lévén, hogy a katholicismust s vele a kereszténységet e l­ pusztítsa, e hivatását szerencsésen b e l ö 11 é. — Lásd M ö h 1 e r apróbb irataiban a Saint-Símonismust. — Tehát a jelen cultura jobb elemeiben van még egy kis érdemünk; a jövö babérokat pedig más készül elragadni a fölöslegessé vált prolestantismustól. De ha jó kedvünkben neki tulojdoni- tanók is egészen a mai civilisatiot, bátran kiálljuk a hasonla­ tot; Boosttal ezekben látván a nagy különbséget; »Statt dér Un trüglich kei t dér Kirche seben wir den Wahn und die fixen Ideen dér Philosophen; statt dem Grundadel die schlechte Zimft dér beschniltenen und unbeschnittenen B ö r s e n- manner; statt dér Bettelmönche Bettelháuser und er- zwungene Armentaxen; statt dér E in beit dér Lehre die Vielheit dér Gesetze« *), Mindenekelőtt jó a küzdőnek hálát

* ) Az eg yliáí csalhallaiisána helyeit láljuk abiilcselök álirányait 41 szabadon tartani, hogy visszavonulás esetére is hiztositva legyen. Ez okbul figyelmeztetem kegyedet, arra, hogy mi e le­ velekben tulajdonkép a vallás igazságáról vitatkozunk; mit a puszta tudományosság előnyeivel összezavarni nem szabad. Mikor a kereszténység a pogánysággal vivni kezdett, az irodalmi fensöbbség kétségtelenül ezen a részen álla; de az igazság amazon. Hogy később a korban, midőn életerejét a ke­ resztény hit szabadon kifejtheté, műveltségi tekintetben is nagy eredményeket szült, az tudvalévő dolog. Ha most egy uj paganismus sál szemközt állván, a megvesztegetett elmék újra ezt ösmernék is el az irodalmi téren felsőbbnek, ebből a hitlenség igazságára következtetni neuí lehet. Egyébiránt a szerény alázat, mi különben igen szép erény, ilt épen nem volna helyén; minthogy a valósággal ellenkeznék, olly könnyen s általánosan másnak engedni a tudomány nemes babérait. Egyházunk örökké becsülte s becsülni tanitá a hasznos ösmereteket,. azért is becsülettel megáll folyvást az értelmi világ tünékeny mozgalmainak köze­ pette; jelesen a protestantismussal szembe, akár a theologiai komoly pályán, akár azon kivül, nem szűnt meg soha régi bo- rostyánaihoz ujabb repkényeket fűzni. Mindig vo 11ak és van­ nak jeles tudósaink; csak ösmerni kell őket: ignoti nulla cupido. De a túlsó részen igen jó hadicsellel élnek, egyszerűen hallgatván arról, mi nem az övék. Brockhaus Convers. Lexiconából, vagy lipcsei hazug újságából saját Íróink érde­ meit méltánylani nehezen tanulandjuk. Valaki azt monda: Ca- pefigue hihetőleg részrehajlallan, mert a Convers. Lexiconnak nem tetszik. Görres lapjai meg Pfizer Ausland-ját idé­ zik, melly hasonló makacssággal kerüli el a külföld irodalmi termékeinek említését, mihelyt azok némi kathol. érzelmet

B rögeszméit; a földbirtok uralma helyeit a körülineléll s nem metélt tÖ7, sérek csoportját; koldul óbarátok helyett a koldus- linzakat s kényszerült szegényadót; hitlani egység helyett a törvények sokaságát, 42 tanúsítanak. ■**■) Ez a protestantismus eredendÖbüne: »die pro- testantische Erbsünde ist das geflisscniliche Ignoriren.« S ez mindig Így volt; saját embereiket és müveiket égig emelni, az ellenfélt ignoráini, vagy köz-erövel sárba tapodni, ritkán mu- laszták el. Mi több, e lacticát kiterjesztek a reform előtti sötét időkre is; s onnan ered a középkori kathol. tudománynak iszonyú becsmérlése Luthertól mai napíglan. Pedig épen a miért gyalázá dr. Márton, sőt gyülölé a scholasticát, ugyanazért kellene azt a jelenkornak nagyrabecsülni: t. i. az ész hasz­ nálata miatt. Csak a tudatlanság ócsárolja mindig azt, a mi­ hez nem ért; lám a nagy Leibnitz, kinek philos. tehetségét elvitatni bajos, sokszor ohajtá: bárcsak valaki a scholasticuso- kat közelebb hozná mihozzánk. Rosmini, Staudenmaier, Kuhn napjainkban ezt teszik; s látjuk, hogy a protest. Ritter már is igazságosabban ítél felölük. Így jár minden ember álta­ lában a kathol. iralommal, ha közelebbről megösmerkedik vele. Bátran egybevethetjük az utolsó 3 százév alatt is, kik foglala­ toskodtak valóban, s minő sükerrel a tudományok különbö­ ző ágaival; miénk a tiszta nyeremény. Máshol a művelt­ ség és hiilenség egy arányban növekedett; nálunk hit és tudo­ mány együtt virágzanak. Ha mi többet gondolunk a szom­ széd kincseivel, mint viszont ö a mienkkel; ez is elfogulatlan tudományszeretet, s részrehajlallanság, nem alárendeltség jele. Bajos az irodalmat rőffel mérni, vagy pedig egyenként személyesen kijelölni: ez kathol. tudós, ez nem. Általánosan szá­ mítva lehetne talán a franczia műveltséget nagyban kalholikusnak, az angolt protestánsnak nevezni; már pedig e két nemzet a

W ir fordern jeden a iif, im BeiblaUe des Pflzcrischen Auslan- des, das bestinimt ist, die Deuláchen mit dcr Literalur dér nuswiirli- gen Völker bekannt zii machen, ein einziges frenides, etwa fralizö- siscli üder englisch in katliolischer Gesinnung geschriebenes VVerk anziigcben, das die geringste Wiirdiguiig oder auch nur eine anerkennende Ervviilmung eriangt. Histor. polit, Blálter. II. B. 43 civilisatio minden ágaiban bálran vetekedik. Albion fiai lon­ doni hires kiállitásuk alkalmával azon észrevételt tevék, hogy a párizsi szomszéd ökel mindenben föliilhaladja, mihez egy kis művészet és jó izlés kell. Hanem az illyen apróság nem dönt; nekünk leginkább a vallással van dolgunk; e té­ ren kié az ép, egészséges cultura, azé a jövendő. A XVlll. századnak majdnem közepéig sok tekintetben rokon pályán, a positiv keresztény h it ösvényén haladtak az Európában küzdő szellemi hatalmak. A westphaliai béke után még jobban megszilárdult a concordiae formuláért élő haló protest. orthodoxia, s az életben magát egyházi fenyíté­ sek és kicsikart*eskütételek által erőszakosan föntartván, isko­ laiban a legdurvább theologiai vasgyúrók védelmére szorult, kik a fölvilágosodásnak színétől is irtóztak, s a mi philo- sophiához csak távolrul hasonlított, azt rögtön ünnepélyesen ledorongolák. íme ^ehát a protestantismusnak épen nem hiány­ zott igazi rósz értelemben vett scholasticus időszaka, melly hq|ni száraz, szűkkeblű, csökönös melléknevekre hason- llthatlanul érdemesebb a mienknél; — de hiszen Hegel dialecti- cája sem kevésbbé száraz, mint a középkoré. — Jól monda Möhler, hogy: a mig Luther és Kálvin tanításához híven ragaszkodtak, addig az atyafiaknál nem volt költészet, sem hi­ storia, sem philosophia; csak azután kelt föl Goethe, ki utá- nozhatlanul szépen festi az életet, a minő az hit, remény és sze­ retet nélkül; csak azután virágzott Kant; sat *). Ugyan hol volt akkor a tudomány lelkes szerelme, midőn tüblngai evangel. tanárok Keplert hazájából száműzették, mivel a kálvinistákat kárhoztató concordiae formulát aláírni, meg a lutheran u b i-

") So lange Luthers und Kalvins Lelire Ireu geglaubt wurde, gab

08 in dér protest. Kirche kcinc Poesie, keinc llistorie, keine l’hilo- sophie , . . Dann erst stund Goethe auf, dér mit unnaclialimliclier Schünheit das Lében mait, wie es ohne Glauben, ohne Hoffnung imd Liebe ist; dann blühie Kant, ele. Mölilers Schriften, I, B. 25^1. 44 quitas elméletét hinni nem akará? Az ölel eretnekitö or­ szágházi prédikálor Hilzler Dániel protestáns; az ötét Bolo­ gnába meghívók, s vele általában jól bánók katholikusok. Grátz- ben a jezuilák kedvelik; azután meg Tycho Prágában ajánl neki nyughelyei. Ez a protest. tudós is — Tycho Brahe — kát hol. czászárnál talált menedéket, miulán IV. Keresztély Dá­ niából elkergette, nem rósz astronomiája, hanem az exor­ cismus elhagyása miatt. Az A ra tus énál is alábbvaló csil­ lagászati rendszere bizonyosan nem ártott volna neki ott, hol az aslronomice helyes naptárt csupa tudományszeretetböl any- nyira vonakodtak elfogadni. Az ész tannal épen olly kevéssé tuda megbarátkozni az cvangel. buzgalom, mint a csillagok já­ rásával. Tudjuk Wolffal mit csinált; hogy vádolá nyilvSn atheismusról az uj modorú bölcselőt: minő szép sükerrel ül- dözé egyik városbul a másikba. Egy kis tartomány protest. theo- logusai meghallván, hogy a porosz államban akasztófára való reményekkel kecsegtetek Farkas uramat, azonnal siettek ott­ hon is fejedelmi tilalom alá szorítani veszedehnes randszerét.^ Mindamellett beszivárga biz az lassanként iskoláikba; valamint ké­ sőbb Fi eh te befolyását sem csökkenték azzal, hogy Jenából kihajták. Hogy illy észellenes társaságban olly általános fö mint Leibnitz, s olly éles elme mint Les sing nem igen jól érzék magokat, az természetes. Amannak katliol. érzelmei ösmeretesek; ennek nyugtalan fölkiáltása 1771-ben igy hangzott: »Es isi un- endlich schwer zu wissen, wo mán bleiben soll.« Mi történt ez alatt a 3 száz év óta mindenben tespedésnek indult kalhol. egyházban, igen érdekes összehasonlitani. Nem szükséges eloszámlálnom a magasmüveltségü franczia egyház ragyogó csillagait egy Bossuet ésFenelon korában; a kathol. iralcmnak ezektől eredő termékei örökre legtisztább élvezetet nyújtanak minden elnemfogult sziv- és léleknek. Mellőzve jelenleg azt, hogy am i hittanunk akkor is olly dicső hírben és fényb en állott, mellyel a száraz protestáns theologia sorom­ póba szállani semmi esetre sem vala képes; általában büszke 45

öntudattal nézhetünk a tudományoknak hires férfiaink által minden irányban kifejtett virágzó állapotára. A classica p h i­ lologia valódi atyja Erazmus katholikus; Justus Lipsius, a németatföldi jeles régiségbuvárok elsrt vezére, hasonlóképen. Az ujabb astronomia, physica és philosophia élén katholikusok állanak; Triumviri: Copernicu s, Galilei, Des­ cartes. Mi több, az uj csillagászat nagy mestere buzgó pápista kanonok volt; ki tanulmányait 01a szhonban, név- szerint B o 1 o g n a és Ro m a tanintézeteiben végezvén, nagybátyja ermelandi püspök Alleni Waiszolrode Lukács kegyéből 1510-ben a frauenburgi javadalom birtokába jutott; hol még 33 évig biztos csöndben elmélkedhetett; de revolutione orbium coelestium. Nagyszerű vállalatára, saját vallomása szerint: non pauci viri doctissimi et e irft ne n t i s s i m i buzditák. S c h o n b er g bibornok 1536-iki novemberben Romából küldött levelével sürgeti a munka kiadását;*tüso Tidemann culmi püspök ugyanazt teve már évek óla. Végre becses könyvét t543-b,an napfényre bocsátván 1^1. Pálnak ajánlá, hogy öt a rágalmazók marásától megmentse; miután buvárlataira Romából, a szentszéktiil nyert magasabb ösztönt. Dedicatio-jából is kiteszik, hogy kathol. érzelem s egyházi czél vezeté müvében, a naptár javítása nyújtván rá alkalmat; de különben is Galilei egyik levelében nemcsak jókatholikuyiak,hanem egy­ szersmind áj t a to s kanonoknak nevezi. A protestantismus büsz­ kesége verulami Baco tudománya felül mit mond a protest. Humboldt, párvonali^l ide jegyzem: Baco, die Richtigkeit des copernicanischen Systhems unmathematisch láugnend; — e r, dessen allgemeine, im ganzen freie und methodische An- sichten von einem leider! selbst für seine Zeit recht g er in­ gen Wissen in Mathematik und Physik iegleitet waren ! — Kosmos, II. B. 379, és 515. 1. — Galileiről most röviden csak azt ironi, hogy Hume Dávid elösmerése szerint is : o az okgyüjtési módszer atyja, az erötan alapi tója, s a kémlelő physica teremtöje; >fVater dér inductiven Methode, Gründer dér Dynamik, Schöpfer dér Experimentalphysik,« C a r t e s i u s t végre 46 általánosan az uj bölcselet, atyjának vallják; pedig jezuitáknál tanult, s egész életében egyházához igazán hü katholikus maradt; tudjuk, hogy Lorettoba is zarándoklóit. Philos. rendszerét 1656-ban a hollandiai országos rendek eltilták; korábban megengedvén, hogy Egmont nevű helységben lakjék, hol hitrokoni nagyobb számmal lévén, vallásukat szabadon gyakorolhaták. Általában a ^ megmerevült evangel. orthodoxia minden áron szerette volna kizárni tanodáiból a fölébredett elmélíidést, ha mindjárt Baco neve alatt kopogtatott is; hiszen méga nagy Leibnitz Theodicea- jának sem sükerült nálok tetszést nyerni. Pedig ö azon derék férfiak egyike volt, kik a hit és tudomány, ész és kinyilatkoztatás hajdani kapcsait nem csak nem szakiták el, sőt a kettőnek szükséges összeköttetését elméletileg és teltleg győztesen bebizonyiták *). Még sem kerülé el a felekezeti keserű gáncsokat^ mi Cartesiussal nálunk mindenesetre kisebb mértékben történt. De hát mikép támadhatott mégis ama kopár mezV körül­ belül száz év óta olly élénk értelmi fölgerjedés, minőt egyházunk­ ban nem láttunk, de nem is akarunk soha látni ? Nagyon termé­ szetesen; azon elv szerint: »les extrémes se touchent.u Épen mivel a hitszakadásból eredő vad orthodoxia meg akará fojtani esz őket, száraz papir vallásával pedig nem tudá kielégíteni lelki szük­ ségeiket : azért rohantak annyian a katholikusok által megnyitott elmélet és tudomány szabad terére, hol a mi jótékony irányvona­ lainkat nélkülözvén, nem sokára k o rl á ti a n u l garázdálkodni kezdenek. Egyik túlzás szülé tehát a másikat; mi a kellő középút elhagyása után elkerülhetlenül bekövetkezik Nincs okunk tagadni vagy megvetni kivált alakzatilag — formell;— föltűnő roppant előhaladását ez uj mozgalomnak; ámbár lényeges befolyást neki

*) Egy buzgó tisztelője azt irja felöle: Leibnitz war dír Einzige, dér bei seinem allseitigon Wisscn^ mit iicht deulschem Gemüthe und deu- t«cher Tiefe, das Bánd, das trüherW issen und Glauhen, Vernunft und Offenbarung umschlang, nicht zerrisz, sondern die nothwendige Zusammengehörigkeit beider nachwies. 47 saját ügyeinkre sohasem engedhetünk. Mi abban csak m á s o d ik megbövitett, de nem javított kiadását szemléljük a pogány világtól már egyszer hajdan sükeretlenül megkisértott emberi törekvésnek: saját erejével az igazság teljes ösmeretére jutni, s a földi boldogság szakadatlan élvezetében kéjelegni. Szerfölött nagyok az erőlködések, rendkívül fényesek akisér­ lelek; de az eredmény nem csak nem irigylendö; sőt igen sajnos, siralmas. A valódi műveltség végczélja bizonyosan nem a gyarló ember islenitése, hanem az élfl Isten dicsőítése, kit a valónak minden oldalróli földerítésére irányzott szellemi tevékeny­ séggel müveiben csodálni tanulunk. Szaadi »Rózsakertje« szerint é is: »a tudomány arra való, hogy a vallást ápolja;» nem pedig, hogy elpusztítsa. E fötekíntet a protest. civílisationak korántsem kedvez, miután az vég kifejlődésében nyilván vallástalan, s e szomorú babért tőle elvitatni nem lehet. Vagy ha másokkal a tudomány hivatását abban tartanók is, hogy a meggyő­ ződést az élettel s ezt amazzal kiegyenlítse; akkor is bajosan ér czélt a rendszer, melly csupa szakadozottságot árul el és terjeszt minden irányban, sohasem vetkőzhetvén le eredeti negatív természetét. A kalholicismus szerepe illy eredményű törekvésekkel szemközt épen nem alárendelt, szégyenilő vagy kínos; sőt igen előkelő, tisztes és háladatos: magas és dicső föladata t. i. minden körökben az igazat és jót ellenőrködve főn tartani, s e végre az ujabb kor valódi nyereményeit a múlt idők becses hagyo­ mányaival összeegyeztetni.Sokan ugyan hajlandók, minden katholikus főrül úgy vélekedni ma, mint egy bolond franczía,B o u h o u r s, 1671 - ben a német agy vei őrül általában kételkedvén: »Siun Allemand peut avoir de l’e s p r i t ?« Az evangel. atyafiak mindenütt szerelnék pápista honlársaikat észhiányról gyanúsítani. De azillyen balgaság önmagát teszi nevetségessé. Egyházunk lelkes fiai mindig készek; »a keresztény hit fonalán behatni a tudomány fegyverével az emberi buvárlatok tömkelegébe;» s ha p. o. a német irodalom hű bajnokinak hangya-szorgalma dicsé- 48 retes, mivel olly szép és tágas ösincretek kincs-halmazát gyüjté össze, inelly okosan fölhasználva hitünknek is nagy nyereményül szolgálhat: az is igaz, miszerint a kibányászott nemes érez korántsem merő protestáns fáradalom gyümölcse. Kegyed isészrevevé, hogy tulajdon drágaköveinkkel gyakran elleneink uzsoráskodnak Mi katholikusok igen sokszor gondatlanok valánk fontos okleveleink, kedvező adataink és történeti becses kutforrásaink, valamint sok hitrokonunk jeles müve irányában is. Azért panaszkodik egy jólelkü sógor: Ugyan mióta tudjuk, minő költészt birNémethon s az egész kathol. világajezuita Spee Fridrikben? vagykiösmcré Bér told chiemseei püspök «Teutsche TheoIogei«-ját I52í5-ból, a német iralom egyik legérdekesebb tüneményét? »Unsere Schwiiche rührt daher, weii wir zu v\^enig kennen, was unsere Vorfahren gethan, welche Schátze sie besaszen und gesammelt habén.« Jó uraink a mostaniakra sem ügyelnek, nem hogy a régiekkel gondolnának. Azonban ha tollainkkal mások ékeskednek, ez némileg mellettünk szól. A katholikus ember különben is biztos positiv téren állván nyugodtabb, s igy rendesen mintegy vallási alapelvénél fogva kevésbbé hajlandó a sok irka-ürkára. Én ugyan részemről azon eljárásnak vagyok barátja, mellyel sz. Efrem követett, midőn a gnosticus Bardesanes csábitó dalait uj kathol. hymnusok által ü z é ki a divatból. De még sem fogom soha könyveink szá­ mától föltételezni az emberi nem boldogságát. Azért sem harag- sz«n, ha egyházamban kevés példányait találják azon kiasz ott' tudósoknak, kikről Feneion mondá, hogy: »saját tanul­ mányaikba lesülyedve, véget nem érő vizsgálódásaik fölött elsor­ vadnak.» Mindazáltal ha kellett, mindig tudtunk mi becsülettel megállani a sikon, s nines kinek engedni az elsőséget, ha csak nehány felötlöbb jelenetre figyelünk is az irodalom terén utóbbi századaink- s évtizedeinkből. A világi tanulmányokat illetőleg azt hiszem elég nagy dicsőség az, mit fönebb kimutattam, hogy t. i. a mostani csillagászat, természettan s bölcselet a t y j a i katholikusok. Hogy ezeket s a többi tudományokat utódaik sem hanyagolák e l, arról bővebben 49

értekezni lesz alkalmunk. Jelenleg térjünk csak ismét a vallásra vissza; mert hiába ez a födolog, ez minden valódi műveltség gyú- pontja, ez éltünk legfontosabb föladata. »Am Ende frágt sich’s erst, wozu mán eigentlicli gelebt, und besonders wofür mán gestorben ist ?« Tudjuk, hogy a szász evangélium Írástudóiba szoruló roppant bár gy uság — esprit borné — türelmetlen lieve kolté ki a némethoni »Aufkliirung«-ot, melly rövid idő alatt rettentő haladást tőn. Saját megdermedt scholasticájok és álpietismusuk ellen keltek föl az első rationalisták. Láttuk milly szerencsétlenül ütött ki a minister W ö 11 n e r indítványozta kísérlet, egy porosz király Edictu mával menteni meg a veszély­ ben forgó wittenbergi hitet. Kant hívei annál bensőbben csatlakoztak a romboló sereghez; s már most evang. theologia és philosophia testvérileg törekedtek egy czélra: t. i. a keresz­ ténységnek tiszta ész tanná emelésére. De nemsoká marad­ hatott ez irány a polczon; uralmát kénytelen vala megosztani a besompolygó pantheismussal, sőt ez által, különösen az ifjabb nemzedéknél, fokonként egészen háttérbe nyomatott. Ez a m ín- denistenlés most az ur, ki a müveit protestánsok felének legalább szivében a positív keresztény hitet meggyilkolá. Egy­ házunk tiszte folytonosan őrt állani, hogy aprotestantismus lobo­ gója alatt vívó antichristianismus ellen a tudomány és élet mezején egyaránt törhetlen gátul szolgáljon. Mivel pedig a napjainkban kifejlett rosznak csirái tagadhatlanul a refor­ matio méhébcn szunnyadának; emennek szelidebb vagy kemé­ nyebb , egyenes vagy közvetett ostromlói három század óta mindnyájan a mai nagy küzdelem csatárai. E hatalmas viadalban dicsőséget aratott nehány bajnokra merem önt figyelmeztetni; mivel eddigelé szokott olvasmányainak ösmeretes irányánál fogva nehezen tud sokat felőlük. Hisz a derék kathol. írók nevei kegyeteknek gyakran spanyol falvak

*) Aus dem Wanderbuclie eines vernbschiedeten Lanzknechlei. — Herczeg Schwarzenberg Fridrik. — Wien, 1844. 4 50 avagy chinai bölük gyanánt hangzanak. A magyarhoni Kram- mert sem ösmerik; pedig Düsseldorfban egy Binterim for­ dítása szerint most adják ki. Hallotta például hirét B e l- larminnak, a kalhol. igazság egyik legerélyesebb védőjének a protest. tévely ellenében? Terjedelmes munkája 11 év előtt Mainczbanújra kiadatott; melly alkalommal Kuhn e szép Ítéletet nyilvánitá felöle: »Nála nem találunk szenvedélyes kifakadások- vagy szidalmakra, sem az ellenfél tanának roszlelkü elferdítésére. Komoly nyugalommal ír, s a valódi tudds méltóságával, és olly udvariassággal, meliy a romai egyház bibornokát árulja el. Minő zavarba jönnének, ha más nehány vita-hősét ama kornak, különösen az ellenfél soraiból, századunk előtt be kellene mu­ tatni.» És mégis e finom írónak becsmérlésére még életében kijött egy borzasztó halálát eiregélő protest, könyv: Zuver- lassige und wahrhafte Geschichte des verzweiflungsvollen Todes Róbert Beliarmins; mellyről ma Ersch és Gruber ösmerettára is kénytelen mcgvallani, hogy: «otromba hazugságok- és rágalmakkal teljes, mi a kortársak tiszteletét a bibornok iránt csak növelhető.» A nagy jezuita főin dókát az írásra szeretném arany bötükkol márványra, és minden müveit hitro­ konom agyába vésni ■•*). Mit ő a hittan mezején kivívott, annak a történetírás evangel. elcsavarása elleni védelmére Baro- nius Caesar kelt föl, egyike a XVI. század borús egén jó Istontink kegyéből támadt fénylő csillagoknak. Mély tudo­ mányát s ernyedetlen szorgalmát csak jámborsága előzé meg; kis nyaralójának bölcs fölirata: «Morituro sat« eleget mond. Halliatlan müvének azonban szellemi atyja sajátlag nerei

*) Illa príma iiie lalio luovil, i|uo(l non íolum non obeise, séd etiam prodesse censeam ecclesiasticae causae, si plurimi hoc tempore scribant. S. Augustini sententia est, et nota multif el digna, quae ab omnibus cognoscatur: optandum esse, ubi haereses vigent, ut quicunque aliqua scribemii facultate praediti sunt, ii scribant omnes. 51 Fülű p, a mennyiben e szent fórfiu bizá meg hü társát az egy­ házi történelem előadásával. Raynald méltó folytatója. Bossuct tulajdonképen a két elöbbenit egyesíti magában; ö az utolsó három század ptispöki-rendéböl keletkező nagy theo- logusok közt egyike a legjelesebbeknek. Ki tudta nálánál jobban igazolni keresztény hitünket, épen a történetek összehangzó egy­ sége-, sgondviselési — providentialis — jelleméből? «Discours sur l’histoire universelle« czimü könyve igazán történelmi theodicea. Leghíresebb irata: «Expositiondeladoctrine catholique«, mellyel az atyafiak gyanúsító jóslatának ellenére XI. Incze jóváhagyott, többi közt a nagy T ú r enne megtérését eszközlé. A prolest. egyházak változásainak érdekes raj­ zában kivált gyönyörű világos előadásával remekelt. Gyász­ beszédei — Oraisons funebres — végre legtökéletesebb szónoklatí példányok, nem csak a franczia iralom, hanem általában az ujabb egyházi ékesszólás mezején. Világhírű hon- és vetélytársait e téren: Massillont, Fléchiert, Bourdalouet emlitsem-e? A szelíd Fenolonnali ösmeretes vitájáról, hír szerint Romában, elmésen mondatott: Feneion peccavit excessu amoris Dei, Bossuet defectu amoris proximi. A Rajnán innen Sailer püspök hasonlita némileg hozzá. Csakhogy ez olly korban élt, midőn inkább az evangélium erkölcsi szépsége- s társadalmi hasz­ nosságából merített okokkal szokták a keresztény hitet általában védeni; mellőzvén egy ideig a részletesebb küzdelmet. Szépen irá felőle az öreg Görres, hogy: »a vizsgálatnak bármilly magaslatától sem rettent meg, hanem mindig nyugodtan s megfontolva e g y lépcsövei fölebb vívé a keresztet.» Igaz is, miszerint szellemdus*beszédei- s irataiban — Grund- lehren dér Religion, Briefe aus allén Jahrhunderten, etc. — a kereszténységet valódi életbölcseségnek bizonyítván be,

* ) Vor keiner Hőhe des Korschcns ist er bestUrzt worden, immer nur eine Stufe hüher hal er besonnen und ruliig das Kreuz hinaufgetragen. 52 tani lyányait s általában az ifjúság jobb részéi annak legbensflbb szeretelére tiulá füllelkesileni “). Most már ezek állal Nénietbonban is erélyesen kifejlett a kathol. öntudat, mellynek irodalmi szüleményeit néha jó ked­ vében az ellenfél is ogyrangunak — ebenbürtig — tartja; mi tőle nagyon sok, és rilka engedmény ••*). Az egyházi és tudomá­ nyos szellemnek ezen fölébredését közönségesen Slolberg, Ka- terkamp, Möliler neveihez csaloljuk. Mindannyi szilárd osz­ lopok, az igaz, egyházunk diszcsarnokában; de a legújabb föl­ virágzás elsí) koszorúja mindeneseire halhallan Möhlerünket illeti. Benne ismét kiválélag föllünl, hogy valódi szellem s igazi tudomány a kaiból, egyház iránti hű vonzalommal nem csak megfér, hanem rendszerint elválliallanul össze van kötve; nála forma mentis aeterna: az egyház szerelme. Olvassa kegyed bármilly parányi értekezéséi a nagy írónak; minő lángész ragyog minden sorából! A kereszténység öserejü élet-fuvalma lengedez müveiben, mellyeknek hatása ellenállhatlanul lelkesilö Sym- bolikja páratlan benyomást lön az ellenoldalon is; tiz év alatt a szigorúan tudományos munkát 6-szor kellett újra nyo­ matni. Buchmann szerint a 7. §. 8 lapjából többet tanul­ hatni , mini a philosophia történetét rajzoló Tenne mann 8 kötetéből. Möhler otl; »az isteni világ elveszett suga­ rait a halál árnyékában és a pogánykor éjjelében szft'elellel gyűjti egybe, s azokbul Isten dicsöitésére áldozati lángot gyujt.ii Hlyen férfiúra tekintve büszke önérzettel mond­ hatja kiki: Anch’ io sono caltolico. Egy Baur, Nitzsch, Mar-

*) Jelzt hat sich dér Katholicisnius auf dem Gebiete dcr Wissenschaft eine ehrenvolle Stellung erworben, und slelil auf theologischcm Ge- bieto demProtestantisinus ebenbürtig gegonüber.— Az igazság min­ dig fönebb á ll! Wer aucli uur ein einzigcs Mahl Mühiers Werke geleson, in denen dér lu'kraftige Lebenshauch des Christenthunis weht, musz begei- sterl werden für seine heil. Kirche. 53 heinecke, sat. hogyan enyészik el mellellc! Sírkövére való­ ban tnéllán jegyzék: Defensor Fidei, Literarum Decus, Ecclesiae solamen. Vele szokták nevezni, ha valakit meg akarnak dicsőí­ teni Némethonban; p. o. azt mondák; »Möhler und Klee, die rüsligsten Lehrer und Zierden dér kathol. Theologie, Er- neuererdesaltén kernhaftenWíssens; — Möhler, Hirscher und Drey sínd leuchtende Namen!« S csakugyan Klce-t, a korán elhunyt finom h it tudóst, meg Hirscher t, a szellemdus erénytanárt és megfejtőjét a jelenkor vallási nagy kérdé­ seinek, s a régi jeles apologetákhoz méltó Dreyt jobb társaságban nem láthatnék A világiak élére kell állítanom két nagy Frídrikot: gróf Stolberget ésSchlegelt, hiszen őket a német kathol. iralom két O’Connell-jának híják; továbbá Görres Józsefet, a tüzes hazafit és buzgó katholikust, egykor «rajnai Merkúrjában» Europa 5-ik hatalmasságát Napoleon ellen. Sajátszerü irálya talányos mélységét Hahn grófnő Rembrandt árnyékdus ecsetéhez szépen hasonlítja Magok a protestánsok Schleier- macher-jök mellé sorolják: »ennek styljét épen olly épité- szileg emelkedőnek állítván, a minő Görres nyelve;« mi náluk rendkívüli dicséret. Pedig ők jól tudhatják, miután szellemdus tollának erejét igenis érezék a kölni csatában, melly alkalom­ mal a halántékait rég övező koszorúba drága virágokat fűzött. Becses emlékét örökitendé, ha csak Athanasiust vagy a Triariert irta volna, mellyben értelmi felsőbbségét egy Leó, Bruno, Marheinecke fölött olly könnyedén kivívta **). Az öreg Windischmann is sokáig eleven központul szolgált a jobb iránynak hazájában. »Die Philosophie im Fortgang dér W elt-

* ) Görres ist ja e in w a h re r Rembrandt, eiiiKönig dér Schatten; mán musz viel errathen, vielleicht zu viel! * * ) Diinkte uns schon dér Athanasiiis unüberlreiriich schön: so miichien w ir dieses Büchloin ■— dió Triarier — noch übev denselbeii setzen. 54 geschichte« nem közönséges vásári mii; hanem kathol. szellem­ ben rajzolt, roppant tudományu, nagyszerű képe: az örök igazság birtokába öneröködéssel jutni törekvő hasztalan kísérleteknek. Egyik azelőtt irt munkája felöl még Hegel is nagyon kedvezöleg szólott*). Nevezhetném még az ifjúbbik W indisch m annt, kinek remek fürkészetei az indus iralom koráról »Sonkara«- jában, különösen a bölcseletre nézve, maradandó becsüek; Haliért és Müller Ádámot, meg Jarcket az éleseszü publicistát és Phillipsét a nagy canonistát, kik a franczia Bonalddal együtt az állam tannak valódi restaura torai, — Haller war Schöpfer dér Naturlehre des Staates — s irataikban a keresztény ter­ mészetjog ösmeretére bő anyagot nyújtanak. Herbst és Becke- dorf, Lasaulx és Görres Guido, Busz és Radovitz, Hurter, Florencurt, sat. mind arról ösmeretesek, hogy szívvel lélekkel átkarolják a kathol. ügyet. Miként volna tehát az a tudatlanság frigyese, amiért illy kitűnő műveltségű, szilárd jellemü férfiak élni halni készek! De talán nagyonis felöllö a sok convertita név e pá­ pista jelességek hiányos sorozatában? Ha egykor a reform tárt karokkal fogadá, s ma is büszkén emlegeti nálunk képzett s tőlünk elpártoló főnökeit; mi sem késünk bátran m agun­ kénak vallani az önkényt visszatérőket; annál inkább, minthogy illeíékes tanúi a protestantismus ki nem elégitő ürességének alípos műveltségű emberre nézve, mihelyt egyszersmind lelke üdvéről is gondolkodni szeret. Ök fejtik meg tisztán a katho- licismus és tudomány igazi kölcsönös viszonyát; midőn tettleg bebizonyítják, hogy a valódi műveltség nem csak nem ellenkezik az ősvallás rendszerével, sőt épen ez tölti be a földi ösmere- tekkel tömött éhező kebel legmagasabb vágyait. Ellenben az egy­

* ) W i n d i s c h m a n n ; »Ucber E lw a s , das dcr Hcilkunst Noth ihut.u Darübor sagle Hegel am 11. April 1824. ”Es isi einÉ dcr wenigen Schriften, welche mir wieder habén wohlthnn können,. und wei- tere Hoffnung fiir die Zukunft geben.» 55 házon kívüli tudomány kétes hullámai s elrejtett sziklái közt a h it rendesen hajótörést szenved. Azért örülünk, ha lelkes férfiak ama zajos tengerről hozzánk menekülnek; nem pedig szorult­ ságból. Hiszen egy D ö 11 in g e r, meg a ritka elmeéllel szemlészkedö, Hegelt megkeresztelő Staudenmaier, s egy Kuhn, a böl­ cselet és theologia mezején remeklő mester, ki előtt sok elsőreiiJu protest. csillag elhalványul, meg a Strauszt leverő S e p p, sat, különben is megvédnék igaz ügyünket. E lángkeblü, fiatal kalhol. Íróban ama hirhedt mythikus és pseudo - kritikus nagy bölcs, tanodájával együtt, olly hatalmas ellenfélre talált, kivel eszmetelj­ és mélység dolgában száz evangel. hittanár sem ér föl: »W ir sagen ohne Bedenken, die ganze protestantische Leben-Jesu-Literatur kann diesem Werke von Sepp — das Leben Christi — nichts Aehnliches an die Seite stellen, weder was Wissenschaft, noch was Gláubigkeit betriíTt. Das Buch strotzt von Gelohr- samkeit, und glüht von Begeisterung.« Ezt mondák róla hazájában. Ö a mythologiát is kényszeríti, hogy a keresztény­ ségnek tanú s elöábra gyanánt szolgáljon. A hílregészek, ha valami hasonlatra találnak más vallásban, az nekik jele üdvirataink hamisságának; Seppnél pedig ugyanaz épen az egy igazság jele, mellynek nyomai mindenütt mutatkoznak. Fösegédesz- köze az evangéliumi szöveg történeti igazolása- s földeríté­ sében rendkívül terjedt ösmeretsége a rabbinusok müveivel. S annyi ragyogó tulajdonok daczára mégis, mialatt külföldön Belgium- és Frankhonban összehangzó magasztalásban részesült, itthon a protest. íralom hírnökei többnyire kegytelenül fogadák a váratlan jövevényt. Csak a rendszerint méltányosabb M e n z e 1 F. nevezi: »szeretetre méltó kedves jelenetnek, mivel belőle olly lelkesedés szól,mellyre csupán az ifjúság képes tiszta virágában.» * ) Mások haragusznak azért, és pedig nagyon keményen, hogy az uj

) >'Eine liebenswürdige Erscheinung in dér neucstcn kalhol. Litcratur. LiebenswUrdig niimlich, weil sich darin ciné Begeisterung ausspricht, deren nup die Jugend in ihrer reinen Bliithe fiihig ist;« így kezdi felőle ludóskását irodalmi lapja IS^ili-iki 94. számában. 56

kalhoJ. nemzedék kitanulván a rationalismus és pantheisnius közös fortélyait, s kicsikarván a kétélű fegyvert kezéből, saját okaival torolja vissza, s tulajdon váróban ostromolja a tévelyt. Sehogy sem tetszik az nekik, miszerint a bibliai kritika, értelmezéstan és böl­ cselem mezejéni roppant haladást, a m i vei ök magok szereltek volna mindig kérkedni, buta pápista tudósok elsajátítván, e szer­ zeménynyel nagyobb s áldottabb eredményekhez jutnak rövid idő alatt, mint a hitlenség apostolai századok óta *). Meglehet, hogy talán nagyon is sokat bíbelődöm e levelekben a német szomszéddal. De hiszen ök esnek hozzánk legköze­ lebb, s tulajdon sebeinket érinteni nem mervén, szeretném, hogy mások kárán okuljunk; különben is a tanulságos irodalmi csata nálu k f 0 1 y legélénkebben. Hogy azonban a többi nemzetek jeles férfiai közt is találkozik néha egy pár kathol. érzelmű ember, arról nehány szárazon idézett név kezeskedjék. A Rajnán túl: C h a t e a u b r i a n d, kit a h i t r e k ö n y e i tanítanak, a keresztény­ ség első legszellemdusabb véd iratát nyujtá századunkban, — Le Génié du Christianisme, 1802. — mellyröl Thiers is azt itéli, hogy talán egyedül marad főn az akkori könyvek közül. Mais tre gróf, a pápai tekintély rettenthetlen bajnoka, messzclátó politikus, éles bölcselő, derék philolog. Laniartine némelly irataiban s jobb perczeiben a miénk; Lamennais is egészen az volt mély bukása előtt. Bonald, Gerbet, Genoude, Geramb, Si- gurtor,Sabatier,Vedrine,Gaumc,Dupanloup,Mon- talembert, Ozanam, Veuillot, Nicolas, sat, mind jeles kathol. müvek szerzői. Boulogne, Fraissinous, Ravignan, Bautain, Deguer ry , Combalot: XIY. Lajos korához méltó szónokok: hát még Lacordaire: »az Illés buzgalmával, Isaiás sasszemével biró, s néha Jeremiás fájdalomhangjain panaszkodó nagy barát!« Belgiumból; Conscience, Bőmmel,Moe 1- ler;Angolföldrül: O’Connell, Sheil. Lingard, Milner, Moore, Wiseman, Pugin, Digby, Lucas, Newmanj Spanyolhonbul: Balmés és Donoso Cortes neveit szemelem ki. Ez utóbbi: «remek iratai-s beszédeiben az angol Búrke-t 57 egyesíti Maistre lángjával; ö a keresztény geniusl, egyik leg­ tüzesebb, legélesebb színezetében, ü a spanyol keresztény szellemet képviseli.» Hátravan még a hosszú félsziget, melly különösen a természetösme roppant haladásától annyira fél; csak az kár, hogy Wiseman bibornok minapi nyilvános előadásában, a loedsi kathol. irodalmi egylet évünnepén, Newton és Watt, Davy és Faraday, Harvey,Bell, Herschel, Hinde, s több iliyen nevekre méltán büszke honfiai előtt, épen Olaszországot s épen a természettan különféle ágait választá annak bebizonyítá­ sára: minő jótékony befolyással van a katholicísmus folyvást egész napjainkig az alapos tudományok kiművelésére. Galilei után, ki Newton óriási rendszerének lényeges előkészítője, derék tanit- ványit említi; t. í. a physicában :Vívíanit,Castellít, Torri- ccllit; a csillagászatban : Cassinit, Bianchinit, Maraldit. Galva ni t és Voltát azt hiszem elég nevezni. A theatinus P. Piazzi századunkban födözé föl Cerest; s a jezuita De Vico lö éve Saturnus 2 szolgáját, egy csapat üstökössel. A legújabb bolygók számát Nápolybul is vetekedve bővíti G a- sparis; Zantedeschi meg P adu ából villanyos kísérleteivel lep meg. Cuvier is elösmerí, hogy a physiologia szülőit ott kell keresni Vesalli- és Fallopi óban; R. Colum­ bus, Fabricius Harvey tanára, Casalpíno, Spallanzani, Malpigli, Morgagni, Bellingerí, sat. jeles utódaikkal. A vizerőtan és vízépítészét első hősei természetesen.oda­ valók. B 0 n e 11 i minap villanyos szövőszéket talált föl Hanem ezek az olasz tudósok nem sokat gondolnak a világgal; nem is szokták egymást úgy híresztelni, mint a berlini vagy lipcsei bölcsek. Idegen ember, kivált ezelőtt, alig tudott nagy nehezen birtokába jutni becses müveiknek. Angelo Mai bi­ bornok rendkívül dús kalászatáról, Spicilegium Romanum 8 köt. toldalékkal, melly által igen érdekes kincseket hoza nap­ világra s a tudomány forrásait valóban gazdagítá, keveset hal­ lani; pedig ő a régi s ujabb irodalom legnagyobb búvárainak 58

ügyike, s maga egyedül több és nevezetesebb munkát vitt vég­ hez, mint sokszor egész tudós-társulatok évtizedek alatt. Hurter közleményeiből tudjuk, miszerint: Abbé Guarini Nápolyban osci nyelv-maradványokkal, Cario Trója történetirással, Bel- monte herczeg byzánczi oklevelekkel, Monsignore Scotti az ó-göröggel, Jorio kanonok régiségtannal, Abbé Quadrari patristicával eredménydusan foglalkoznak. ^ Én egy csöppet sem kétlem, iiogy már rég megunta kegyed e száraz névsorok összehalmozását, s azért be is zárom hosszú levelemet. De tes­ sék elhinni, nekünk is szerfölött unalmas a százszor megczá- foU oktalan becsmérlések örök ismétlése. Ezzel hagyjanak föl egyszer a túlsó részen; akkor mi som késünk a kényszerült polémia helyett kedvesebb eszmékkel lépni föl.

lY.

• halom, novemb. 20. Í8 5 3 .

• A természeti tudományokat illetőleg még súlyosabb vád­ dal készülök elöállani nem sokára. Addigis mondhatom, a theo­ logia mezején fűzött bármi szép koszorúkkal nehezen fogják önök a müveit világ előtt feisöbbségüket bebizonyítani. Jelen korunk igen keveset' ád az illyen hittani érdemekre, s egy­ általán nem szenvedheti a vallási vitákat. Egészen más téren kellene dicsőséget aratni, hogy becsülettel megállhassanak a köz­ vélemény magas itélőszéke előtt. A philosophia, történetírás, meg a költészet virágdus küzdhelyén vívják ki mai nap az eszme férfiai elsőségüket; pedig épen e pályákon igenis szégyenitőleg hátra maradtunk. Hic Rhodus, hic salta! Én ugyan magain s«m 59 vagyok barátja holmi túlzott tudákosságnak, és valóban sajná­ lom az ollyan embereket, kiknél a lélek helyét egy poros könyv foglalja el: Ueberstudirte und Abstudirte Men- schen. De mégis szép az, hogy Lipcse meg Berlin éjszakon, Stuttgart és Basel délen oUy kimerithetlen mügyárai a protestantismusnak. Azokban tudnak igazán fűszerezett ele­ delt készitení a müveit közönség számára. Bezzeg a finom Ízlés­ nek megfelelő Salon-iralom csak nálok s általok virágzik. A legpompásabb versezeteken kivül, minő tanulságos időtöltést szereznek ama jeles történeti regények és szebbnél szebb drámái költemények! Hogy emelik általában a nép műveltsé­ gét s tudomány-szeretetét ezek a csipös, élezés belle- tristikai müvek! Minő hirben állanak p. o. az ifjú Némethon merész tollhosei! Hiszen illyesmi a kathol. Austria vagy Bajor- föld határai között nem is teremhet! És ez így van legalább egy század óta, igy is lesz hihetőleg mindig. Ki meri tagadni p. o- hogy azujabb classica literatm-a fényes csillagait, egy Goethet, Schillert, Wielandot, Herdert, sál. egyenesen a refor­ matio szülte? Illy óriási vállakon nyugszik az evangel. sajtó rendületlen uralma, melly előtt meghajlani örökre kénytelenek vagyunk. Hiába, ennek a német szépirodalomnak roppant ter­ mékenysége, szellemi tisztasága, lelkesítő befolyása nemes iránya, s józan fölvilágosultsága tagadhatatlan. Sehogysem vetekcdhetik ezzel a mi sovány költészetünk; s csak­ ugyan jól monda a berlini tudós Weber: »Wo die Hierar- chie herrscht, konnte die Poesie nicht gedeihen!«

B é c s novemb. 23. 1853.

Bátorkodom figyelmeztetni, miként a katholicismus örök poésisát nem rég súlyos vád gyanánt emlegeté; most meg annak soványságáról panaszkodik. Azonban ez nem újság kegye­ 60

leknél; illyen iniiulennapi elloninondásaikon többé föl scin aka­ dunk. Azért nem csodálkozom rajta, hogy az irodalmi tor­ kosság iránti utálatának erélyes nyilvánítása után, megint rög­ tön úgy beszél, mintha: «valódi nagyságát az embernek csak­ ugyan a tőle származó könyvek száma- s rímjeinek tiszta­ ságától föllételezné.x Mondhatnám ugyan a buzgó protestáns Merzzel: »Ein eben an Büchern krankes Leben wird nicht durch Bücher geheilt;

lan sóvárgásban kerestek némi pótlékot. A jámbor Klopstock sem álla felekezeti szűk téren, ft nem egyik vagy másik con- fessiőt, nem is a morál fönségét, hanem a keresztény hit alap­ tanát, az emberi nem üdvét, választá magas éneke tárgyáulj azonban inkább alanyi mint tárgyszerű, s e tekintetben protest, müvét nem igen olvasák, megelégedtek a ráhalmozott nagy dicséretekkel. Történetileg hamis és nevetséges dolog tehát a magasztalt szépirodalom fölvirágzását egyenesen a hitújításnak róni föl érdemül; holott a részrehajlatlan biró kénytelen elös- merni, miszerint egy kis müveit német udvar különös párt­ fogása tön legtöbbet, mellynek árnyékában Goethe és tár­ sai pihentek. Pedig a reformatio szelleme Weir^arban épen nem volt központosítva; olt bizony nem igen buzgólkodtak a szász evangélium melleit. S miért nem tenyészett akkor úgy m ás német tartományokban, mellyek hatalmasabb, népe­ sebb , gazdagabb állapotjukon kivül, még protestansabbak is vol­ tak a kis herczegségnél ? »Bei dér Schöpfung dér deutschen Literatur hat sich Würtembergs Herzog Kari als Ahriman, Weimars Kari August als Ormuzd bethatigt«. Mind a két fejedelem protestáns volt, az első bizonyosan még szigoruabb; s a classicus uj szülöttnek mégis egyik dajkája, másik halálos ellene. De azért az evangel. elfogultság, keveset gondolván a logicSval, — post hoc ergo propter hoc — sok dolognak valódi okát félretéve, mindig a z t sürgetendi, melly elóitéleteinek kedvez; s egy esetleges körülményt saját érdekében általá­ nossá emelni meg nem szUnend. Azt sem veszi föl, hogy kez­ dettől fogva megoszlottak a vélemények ama szellemi kifejlődés felötlö irányának becséről. Mig némellyek égig emelék azt, má­ sok fejcsóválva kétkedének, vagy nyiltan kifakadtak ellene. Perthes már 1805-ben fenyegetödzve irta Müller Jánosnak: »Noch 20 Jahre solcher Hurerei mit dér Literatur, solcher Krti- merei mit belletristischem Luxus;« hát ha még most élne! Az ígRzí protestánsoknak nem nagy örömük van ez ujgő- «3 rög Parnassus virágaiban. Schoibel, a buzgó lutheránus, föl­ indulva kérdi: Was haltén Goethe, Schiller und «Ile Dichter unseres neuhellenischen Pamasses hervorgebrachl? S azt mondja, hogy emennek »rablői« Lipcsében egy ifjú haramia-bandái szültek. L e ó sem átallja Schiller érzelgö lelkesedését »pa- ganistisch-rhetorische» melléknévvel bélyegezni. A francziául hajfodrozott görög muza hivéröl Wielandról tudjuk, hogy a lélek halhatlanságát az emberinem boldogságának egyik akadá­ lyéul tekinté. II e r d e r folyvást ingadozott a • költészet és reli­ gio, rationalismus és kinyilatkozás, a kereszt és annak ellentéte között Goethe is annyira ledér volt, hogy Lamarline ftt Né- melhon Yoltaire-jának nevező; '■*) és Stolberget a vele társalko- dástól a lelke üdvét féltő Klopstock visszatartóztatá. Hogy őket sokan mindamellett hazájuk örök dísze gyanánt tisztelik, nem £Sodá- lom; de az is bizonyos, miként vezérlelök alatt népük a keresz­ ténységtől még jobban elidegenedett: midőn annak helyét szebb, jobb és szellemdusabb valami által, t. i< a hittartalonimal sem- mitsem gondoló humanismus vagy olcsó világpolgárság üres eszméjével akarák betölteni. Némileg menteni látszik e hiú tö­ rekvést azon körülmény, miszerint a keresztény hit valódi alak­ ját nem ösmerék, egyedül torzképe állván szemök elölt a proteslantismusban; de alapirányzatuk, mi csakugyan nem egyéb az érzelem fölingerlése- s a szenvedély dicsőítésénél, min­ denesetre kárhozalos. Azért mondja Hahn: Mán machl aus dér Leidenschafl einen Genius, eine InspirationjésFlorencourl: "ünsere so sehr gerühmle schöngeislige Literatur von Klopstock und Wieland bis zu Schiller, Jean Paul und Heine herab isi vor- trefflich geeignet zu dieser Aufslachelung eines überreizten Gefühles, und zűr Erregung leidenschafllicher Senlimentalltat. Die Grundtendenz dieser ganzen Literalur isi mehr oder weniger

*) A* iga*, hogy Goethe sem maradt adós a kölcsönnel, Frankhon ujabb literaluríjái a kétségbeesés irodalmának neveivén. 64

die Verherrlichung der Leidenschaft«. Nem is csode, hogy öröiíké ezt énekelik; mivel szerinte; Leidenschaft ist die durch Christus noch nicht eriösle Liebe. Ök pedig, a keresztelt pogányok, ennél az Urunk által meg nem váltott szerelemnél jobbat, szebbet nem osmernek ’).

A természetes következmények el nem maradhattak Jülelkü németek sopánkodnak aa úgynevezett wielandi muza idegrontó — eninervend — befolyásán; s megvallják, hogy classica literaturájok csak a testi lelki tobzódásra való kedvet — die Lust an goistiger und sinnlicher Schwelgerei — ébreszté fői sokaknál. Keresztény te I eii iránya világos az olly költészetnek, nielly gunydalokka! üdvözli Krisztust, mig az érzékiség csiklandásában fáradoz: »Der Protestantismus hat in seiner sogenannten klassischen Lileratur Liebeslieder dem F le is c he, Christo aber S p o t I l i e d e r zugesungen.« Hanem az erkölcstelenség is karöltve jár vele, midőn Balmés szerint: »az emberi szivnek egyetlen bálványul a gyönyört, s egyedüli szabályul az önzést állitja föl.« A házasságtörés fénymázo­ lásában remekel ez a vallástalan S al on-iralom, mellynek jellem- telen müveit közönsége frakkban jár, és Allgem. Zeitungot olvas, egy­ szersmind a pornépet lerészegito pálinka helyett piszkos buja müvek bóditó mámorába fojtja napjait ^0 “)• Amaz irodalmi söpredék, melly egész tudományát Convers. Lexiconokbul m eriti, néha főrendi álarczot vesz magára, s lord Byron elegans arszlán- illatával kérkedik *'*0; de kecske lábai mindig kilátszanak. A finom keztyüs köznép eltompult érzékeinek ingerlő, csipös eledel k eli, minél nagyobb a botrány, annál viharosabb az

* ) Es gibt einen gebildeteu Pöbel iiller Nationen, Schmarolaerpflaníen und wahre Supermímcrarien dér Geselltchaft. Das gemeine Volk berauschi sich in Branniwein, diese gebildete Welt in dér destrncliven Literatur. Daher die platté Gesinnungslosigkeit des Pöbel?, welcher Frack und Glacé-Handschuhe iragt, und an die Allgem. Zeitung glaubt. • * ) Lord Byron’* eleganter Dandistnuí, ein Parfüm von high-life. 65 ulczai taps * ). Hozzá méltó firkászai nem is keresik többé a józan eszü, nemes izlésü körök tetszését; hasznosabb vállalat az olvasók nagyobb részének nyavalygó feslelt ujságvágyát kie­ légíteni. Azért olly fontos mai nap a kávéházi literatura s annyira becsesek a gyárilag készült beszélyek és színdarabok irói, kik a szaporodó kölcsönkönyvtárak híveiben együgyü hiszé­ keny tanítványokra számolhatnak; mert az illyen olcsó táp­ szerekkel hizlalt s úgynevezett történeti románokkal tömött ferde képzelet mindent megemészt. Nagy okosság tehát a vallás elleneitől, hogy elavult ostromaikat a divatos regé ny segedelmével újítják meg; mellyhez különben is nagyon közel álla mindig az antíkathol. történetírás hazug modora. Közön­ ségesen egyházunk rovására szokás táplálni Europa mulatság ulán sóvárgó olvasási-dühét; miként egykor Lajos Fülöp a forra­ dalmi közvéleménynek minden nap egy carlistát, meg egy jezuitát dobott oda martalékul. S ez idő és lélek vesztő, rágalomdus olvasmány mohonkapó kedvelésében áll rendszerint a társadalom műveltebb rétegeinek is hiresztelt tudomány-szeretete ®). Azonban ez ujabb belletristíkának, mellyben a méreg és öngyilkosság olly nagy szerepet játszik, komor, hideg, kiaszott Isten-tagadása iszonyúan bélyegzi korunkat, melly önmagán segíteni sehogy sem tudván, nyakra főre vesztének rohan. Ha ez a protestantismus vég eredménye dicsőítőit szépirodalmában is, igazán nincs miben büszkélkedjék. E téren uralgó nehány ujabb hírhedt ember valódi becsét saját józanabb hontársaik rövid s eltalált jellemrajzából kár volna nem ösmerni; talán a követelt nemes irány, tisztaság, sat. felőli magas vélemény alábbszálland. Mundt Tivadar költészeti h a l ikrájáról mondják, hogy csak romlott gyomornak való: »Sein poetischer Caviar für verdor- bene Gaumen und Magén schmeckt dein Pöbel.« A szolgailag

*) SpoU, Uolm und Scaiidíil ist die Sphare, in dcr sich cin Tlieil des I’ublicuins, leidcr auch unscrcr Jugend, am liebslen bewcgt; das Hohe in den Schlainm ihrer Gemeinhcit herabzurciszen ihre Lust. — B ü la u . 5 66 hízelgő M űn eh Emészt alávalosága miatt nevezetes: »Der durch servile Denkvveise und platté Speichelleckerei gegen den Pro- testantismushinlánglich bekannteE. M.« Az erkölcs- és elmeronto, édeskés méreggel lelt könyvek szapora gyárnoka Zschokke; »Der Sitién und Verstand verpestende Allerweltsbücher- macher Z. mit seiner s ü s z í ich-giftigcn Begeiferung.« Gutzkow is, kit ocsmány káromló firkálalaiért megbüntettek, napszámra, sőt pillanatnyi sükerre dolgozik; »G., dér sich aus dér Geschichle herausleben w ill, war immer ein Tagesschrift-' steller, und scine Wcrke sind a la niinute bereitet.« Varnhagen és Heine nagy emancipatorai a testiségnek; ez és Börnc a juIiusi napok forró magasztalói; egyikben párizsi ledérség egyesül német rationalismussai, a másik franczia-faiónak csúfolja Menzelt, olly nemzeties érzelmű. Freiligrath a forradalom dalnoka; Herwegh is az, a borzasztó zürichi nyomtatvány «Gedichte eines Lebendigen« szemtelen szerzője. Gans, Kühne, Laube, Mar gr a ff, Wienbarg, sat. mind a költői feslettség — poe- tische Liederlichkeit — és lázasztó szellemről ösmeretes ifjú Némethon tolihősei, azon férfiak sorába tartoznak, kik évek óta zenditik a világot: »Manner, die seit Jahren die deutsche Poesie, Philosophie und Politik revolutionircn.« Ezek természetesen a divat rabszolgáinak kedvencz irói; hiszen a tömeghez kell hasonlítania, ki annak tetszeni akar; s viszont a ki égett- borffoz szokott, a legfinomabb rajnai sincs Ínyére, tiszta fris víztől pedig undorodik ^0 - Termékeny, gazdag irodalom az illyen, megengedem; de valóban jeles müvek ez uj szellemi vizözönben igen gyéren úszkálnak: sunt rari nantes ín gurgite vasto. Sokszor mondhat- nok a röf számra készült románok szerzőjének; »Ha bölcse-

*) Mán niusz dér Menge gleichen, um ihr zu gcrallen. — W er gcwolvnt

ist, sich in B r a n n t w e i n t a \ beraixschen, den lockl nichf dér edelste Rheinwein, iind reines klares VVasser weist er mit Abscheu von sich. — Alkalmazd a jY) i5s rósz sajtóra. 67 séged olly mély volna, beszéded a minő hosszú!« Rendesen úgy vagyunk e hitetlen irók munkáival, mint Shakespeare V e- lenczei Kalmár-jában Bassano Gratianoval: »Okos gondolatai, úgymond, 2 mérő polyva közé rejtett 2 buzaszemhez hasonlók; egy egész napon át kell keresgélni, hogy megtaláljad , s ha megleléd, akkor veszed észre, hogy nem érdemié meg a kere- sést.« De a bizonyos idövesztés még aránylag kisebb része a bajnak, azon iszonyú elfajuláshoz képest, melly az életet merő élvezet gyanánt ecsetelő olvasmány szükséges következ­ ménye. Az illy eledellel táplálkozó, hitében tönkre jutott ember ágyát is elzálogosilja, csakhogy egy álarczos bálban tánczol- hasson; s a lelketlen családatya egy vigan töltött éjszakáért szegény övéinek utolsó falatját is oda veti. Ekként nyilatkozik ama 1 e 1 k e s i t ö befolyás, mellynek romboló hatását Lamartine a kelet népeit megvesztegető mákonyéhoz hasonlítja; »Les romans, qui sont pour l’Occident ce que l’opium est pour les Orientaux, les réves éveillés du jour.«. Ez ollyan literatura, mellyben nem akarunk vetélkedni, s minden dicsőségről önkényt lemondunk e téren; saját embereinket is átadjuk tüstént, mihelyt e sikos pályára lépnek: p.o. a Rajnán túl ragyogó díszpéldányait ez iránynak; bírják őket békével Ha még annál nevezetesebbek volnának, úgy sem irigylenők; jól tudván mindnyájan, hogy lesznek sokan szert az irodalmi hírességre; a mint t. í, Betty Paolí egyikről irja: «Stieglitz war nur das Product einer 11 tc - rarischen Coteríe, einer jener gegenseitigen Vergötte- rungsanstalten, wie es deren in Norddeutschland víele gibt.K Ezek az egymást kölcsönösen istenítő czimbo- raSágok jobbadán evangel., vagy zsidó kézben vannak; ha közülök valaki — ein getaufter oder ungetaufter Literat von Jungísrael — valakit dicsér, okvetlenül koszoruzolt író; s leg­ nagyobb kitüntetés, a kit drága körükre méltatnak, azt mondván felőle: »Der Mann ist so aufgeklart, dasz er verdíente ein Leipzíger zuseyn!» Mióta Nícolaí fölvilágosodása Berlinből Lipcsébe vándorolt a zsibvásárra, hozzászoktak a német irodalom

5 ^ 68 mezején egyedül uralkodni; inagokrul ugyanazt hívén, mit egy büszke franczia honfiairól: «Quand la Providence veut, qu’ une idée embrase le monde, elle Tallume dans l’áme d’un Fran^ais *).« Ha másként nem lehet, ostoba túlzásaik által kivannak szembe tűnni: »Les médiocrités croienl égaler le genie en dépassant la raison;« Rousseau mondását igazolván, ki azt veszi Emiljében észre, hogy az ember kezei közt minden elfajul, mivel a torzalakot, a szörnyeket szereti. Hlyen pártos és eszeveszett poésisról értve szivesen elfo­ gadjuk a szemrehányást, miszerint el akarnák a berlini és lipcsei babér-osztók hitetni, hogy kathol. földön költő nem is teremhet; ámbár egyik déli hírnökük uj napot hirdető, csattogó pacsirtákat födözött fel Ausztria kopár síkjainHanem a valódi köl­ tészet virányos kertében helyet kérünk magunknak, akar tetszik másnak akár nem, hogy mi is itt vagyunk. Az olasz, spanyol és franczia szépirodalmat általán véve bátran szembe állíthat­ juk az angol- és némettel; pedig ez utóbbiak sem kizárólag protestánsok, miként egy Popé vagy Moore Tamás, Pyrker és Redwítz nevei bizonyítják. Nagy Dantenk s Calderonunk erély- és fönségben S h a k e s p e a r e- vagy G o e t h e nek engedni épen nem kénytelenek. Ugolino kínjai Richard lélekmar- dosásaíval legalább is fölérnek. A gyönyörű félsziget, hol Tasso » Petrarca énekelt, Rafael és Tizian festett, Michel Angelo és Canova vésett, Brunelleschi és Palladio épített, a szépmüveszetnek általában örökre anyja marad; pedig ha valahol, o tt uralkodott a hierarchia. Századunkban M án zoni «Jegyesei»- s szent énekeiről — Inni Sacri — mondják, hogy

Ha Isten akarja, liogy valamelly eszme a világot fölgyujlsa, egy franczia lelkében külti tol azt. <**) Mán belrachte einmal, was in diesen österrei eh i schen Provinzen in Zeit von 10—20 Jahren nur aus dem Gebiele dér Poesie sich erhoben hat, gleich schniette rnden Lerchon oines neuen Tages. — Allgem. Zeitnng, 18i7. 69 magokban elegendők volnának az olasz iralom és kalhol, költészet számára kivívni azon világállást, mellyel tőlük elvitatni sokan hajlandók. Spanyolhonban sem érezhető a papi uralom kárté­ kony hatása p. o. C áld erőn remek szinjátékaira, mellyek a hitöri sz. hivatal szigorú bírálatát kiállván, jelenleg olly szeren­ csések, Cotta stuttgarti műhelyében nyomtatás alá kerülhetni. Berl in-ben is kegyeskedtek Geibel és Heyse tavai onnan eredő csinos dalfüzért — Spanisches Liederbuch — nyújtani. Luis Ponce de León müveit Münsterben adják ki. Ez az ágostoni barát szép hazája számos nagy költészei közt egyike a legjobbaknak. Elmésen mondja Hahn grófnő, hogy a nép, melly akarni és szeretni ugyanazon szóval — querer — fejezi ki, lelkes és erélyes férfiakat tud nemzeni ®). C o r n e i 11 e, R a c i n e, és Chateaubriand hónáról most csak futólag emlékezvén, a német irodalom terére sietek, honnan leginkább szeretnének az evangel. atyafiak minden pápistát leszorítani; de nem lehet. Külö­ nös is volna, ha más nyelveken ollykor zengeni tudván a kathol. lant, épen it t némulna el ijedtében a reformatio árnyékától. Ámde úgy látszik, nincs kedve hallgatni, ha még annál mélyebben hallgatnak is dalairól a protest. világ mühirái; kik fejrázva bámul­ ják, hogy a XIX. században R e d w i t z »Amaranth»-ja rövid idő alatt Ití-szori kiadásra szorul. Ha Pyrker hatosversei valamellyik evangel. superintendens tollából folynak; ha B r e n t an o, G ö r r es, üiepenbrock, Beda Weber az ő embereik: hossza vége nincs a hivatalos tömjénezésnek; igy alig számolhatnak némi fö l tételes elösmerésre. Annál kevésbbé: Dalberg, Denis, Wernor, Wessenberg, Schenk, Körner, Brunner, Gartner, Hahn Ida, Zingerle, Marinelli, sat. Nagy csoda, hogy Droste Anna »egyházi évét« a fönebbi protest. nyomda bötüire méltatja! — Das geistlicho Jahr, von Annette v. Droste-HülshoíT. Stuttgart, Cotta. 1851. — Miért is e verseket az ágostai Allgemeine kötelesen dicséri ‘’O. Hanem sokkal régibb s általánosabb a katholicismus igénye azon babérokra, mellyek a költészeti pályán nyelv- és nemzeti 70 különbség nélkül öt s lelkes fiait illetik. Jelenkorunk is igazsá­ gosabb akar lenríi e dicső múlt irányában: midőn anfiak örök- becsü maradványait csinos gyüjteménytikbe fűzni, vagy ismételt fordítások- és kiadásokban föléleszteiii törekszik. Aurelius Prudentius az utolsó évtized folytán Tübingában, a keresztény Horatius B a 1 d e Münchenben látott napvilágot; keresztény Y ir- giliusunk pedig Klarke Róbert személyében épen most kél ki a niewporti karthauzi magány csöndéből. Milton és Klop- stock hihetőleg általa támadlak ’ ). Röviden szólva minden arra mutat, hogy mi nem vetjük meg az élet szende virágait; de nem is adunk túlságos értéket annak, a mi tulajdonképen csak pillanatnyi gyönyörül szolgál s tartósan nem boldogít. Komolyabb föladata éltünknek az igazság, jelesen a vallási elvek uralma, mellyektöl örökkétartó jövőnk függ. Hogy e téren legyünk elsők, az a dolog lényege; pedig ezt néha következetes elleneink is elösmerik.

V.

« halom, novemb. 26. 1853.

Jó, hogy az igazságot említi. Magam is épen azt akarám mondani, hogy költőileg talán szebb színe van a katholicismusnak; de a komoly igazság szigorú vizsgálata, mi egy abölcs elette 1, csak a proleslanlismus ölében tenyészik. Ez észgyakorlö fej­ törés, melly az ég és föld ezerágu jeleneteit föl- és összefogván, azoknak legtitkosabb rejtelmeit kilesi,s ugyanazon pillanatban a legmélyebb alapokat kutatja és legfellengüőbb elmélet szárnyain röpdös: nem nekünk való. Katholíkus embernek fogalma sincs az iliyen íinoui szemlélő desekröl. Másoké a dit^söség; '?1 s kivált a német philosophia hervadhatlaii koszorút fűzött saját homlokára; szinte vetélytárs nélkül áll a világöntudat magaslatain; «monumentum aere perennius« emelt magának szebbnél szebb ujdonan uj rendszereiben! Vallja meg igazán, ugy-e boszankodva irigyli a protest. bölcselet nagy­ szerű kifejlődését? És méltán; mert erre bámulva tekintenek Europa minden nemzetei. Minő felfödözések 1 Milly roppant óriási haladás ! mennyi gondolatszikra egy k i s velőben! Illyesmit a föld kereksége talán még s o h a s e m 1 á t o 11. Különösen az a szabad önállás, mellyet magának kivívott; ama hideg elfogulatlan­ ság, részrehajlatlan igazságszeretet,és bátor független­ ség, mellyel működik: imponál mindenkinek. Kan t,Fich te, Hegel, Schelling rövid évtizedek alatt milly tisztán égő fáklyát gyújtottak a legelvontabb eszmék országában! minő derűit vilá­ gosságot terjesztenek el a legtávolabb körökben. Ez a valódi népművelés, melly a tudomány fönséges talányait meg­ oldván, könnyen érthető nyelven s népszerű alakban leszáll a legalsóbb társadahni rétegekhez; s o tt is enyhülést, örömet, nyugodt megelégedést szül. Van bezzeg mit, és van kitől tanulnunk; ha egy kis tehetségünk volna rá. De a jelen tespedés mellett nehezen boldogulunk; s az a velünk született irtózás minden gondolat- és elmefeszitéstől örökre lehetetleniti fölvergődésünket. Jobb lesz tehát, maradjunk önkényt hátra; ne is tegyük magunkat nevetség tárgyaivá hasz­ talan erőlködéssel. Érjük meg azzal, ha igaz, miszerint vallási tekintetben biztosabb téren állunk; s mondjunk le a reményről is valaha oda juthatni, hol a reformatio jelenleg philosopliiai végczélját elérve, köztiszteletet igénylő s föltélien hódolatot követelő magas állásában, fénykörzötten ragyog, és szá­ zadokra kiható bámulatos eredményeiben jogosan büsz­ kélkedik. 72

BéCH, novemb. 29. 1853.

Bell liamar feledé kegyed, hogy az uj európai bölcselet elösmerlatyjai katholikiisok. Descarles, a született szemlélkedö, már növendék korában fölmentvényért esedezett a korán fölkelés napi kötelme alól, hogy a reggeli kellemes ágymeleg által szokott mély contemplati o-inak erejét gyarapítsa. Hát M a 1 e b r a n c h e- nak sem hallotta hirét, ki szobájába temetkezve, betett ablak ládák mögött bocsátkozott metaphysikai buvárlataiba, nehogy azokat a physikai hitvány világ behatása megzavarja? De tréfán kivül B a 1 m é s, a finom spanyol bölcs, ki e furcsaságokat említi, komolyan azt vitatja, hogy kalholikus ember, az élet legfontosabb íigyeit illető igazságnak birtokáról máshonnan biztosilva lévén, sokkal nyugodtabb s hidegebb lélekkel foglalkozhatik a philosophia talányival, mint a kétkedők vagy hitetlenek csoportja. Egyházunk maga ugyan nem állit föl holmi csillogó tudományos elméle­ teket és bölcseleti uj rendszereket, épen azért mivel az örök igazság vállozhatlan forrását hordja keblében; de szellemdus fiai jól tudják, hogy a hit bajnokának többi közt a h^j^is eszmékkeli küzdelemre is mindig készen kell lennie: »dasz die Theologie, will sie nichl erstarren, allé neuen Ideen bewaltigen musz." Illy értelemben kathol. bölcselők megszándálhatlan sere­ gével találkozik ön az egyház minden századaiban, ha tetszik sz. Pál apostolon kezdve, a sz. atyákon keresztül, napjainkig. Kü­ lönösen sz. Ágoston az, ki valamint az Aristotelestöl csak alakot kölcsönöző középkori theologiában eszméivel ural­ kodott, úgy az uj európai bölcselet alapitójának, C a r t e s i u s nak is irányadóul szolgált, P o u j o u 1 a t egyenesen azt követeli, hogy a X V II. század philos. iskolájának, melly egészen kathol. és franczia — ? — valódi atyjául a hippoi püspököt kell tekinteni. Nem csoda tt'hál, hügy illy nagy védnök szárnyai alatt annyian 73 keltek föl liittársaink közül, minden nemzetek soraiból, az ész fegyvereivel vívni ügyünkért. Különböző modoruk s okoskodásaik belső becséről az egyház ítéljen; nekünk ez úttal elég a tény, miszerint a komoly igazság szigorú vizsgálói nálunk sem hiányzanak. Például hármat nevezek a legújabb idöbül, s egyiket épen Olaszhon éjsötét liierarchícus ege alól. Staudenmaier irta: »die Philosophie des Cliristen- thums« hol az igaz és a hamis bölcselet elveit, törteneli-s elmé­ letileg szembe állítván, nagyszerű vonásokban ecseteli. Ugyanő Hegel rendszerét bírálva fényes jeleit adá s p e c u 1 a t i v erejének, s e térení egyenjogúságát bebizonyitá. Rosmini philos. iratai hazája jelen tudományos iralinának egyik t e tő p o n tj á t képezik. Romában megjelent fontos és tartalmas főműve: »Nuovo Saggio suli origine delle idee« rendkívüli figyelmet ger­ jesztett, s az általánosan nyilatkozó részvét, mellyhez foghatót a bölcsek német hónában alig láthatni, eloszlatja azon balítéletet, hogy e kathol. nép az eszmék világában járatlan vagy azoktul idegen. Éles, mély, szorosan össze függő, s az észtan kifejiődési folyamának alapos ösmeretén épülő nyomozatait könnyű, világos, élénk előadása még becsesebbé teszi. A valóban keresztényileg gondolkodó férfiút pedig az árulja el, hogy boldog szegénység- és sanyarú önmegtagadásban töltvén napjait, tetemes vagyonát szám­ talan jó tettek gyarkorlatára szánta. Még egy bécsi tudós papot említek, kit ugyan naplemenet előtt dicsőíteni annál bajosabb, minthogy philos. rendszere épen jelenleg forog kérdés alatt Romában; de hiszen nekem csak azon tényre van szükségem, miszerint kathol. agyvelötül ama híres kemény német speculatio is kitelik. E tekintetbeni érdemét emelé ki egyik kemény bírálója is nehány év előtt: »Wenn Günther auch nur das einzíge Ver- dienst hiítte, seit einer Reihe von Jahren gezeigt zu habén, dasz ein katiiol. Theologe sich mit der Wissenschaft beschaftigen kann, und zwarso,dasz seíneLeístungen jedwodem Produkto dér modernen Wissenschaft an die Seíte dürfen gestelll werden: so wáren wír íhm schon dadurch zu nicht geríngem Danke ver- 74

pflichtel.« * ) Dr. Volkmuth pedig, ki szemére veti, hogy nála pantheistnus és dualismus egy födél alatt laknak, mindamellett Hegei után az első helyre méltatja, mivel azt teljesité, a mi eddig az uj philosophiában senkinek sem sükerült Hogy Brockhaus >>Gegenwart«-jában: »Der genialste Reprásen- tant des speculativen Katholicismus«, sa karlsruhei hírlapban: »Einer dér denkkráftigsten Mánner dér Gegenwart® c zi- mekkel illeltetik: csak azért idézem, mert jól tudjuk, milly nehéz dolog onnan egy kis bókot kapni a jámbor hivonek. Mi, hasonló szerény kathol. bölcselőkkel annál inkább megelégszünk, mivel ezek a mi tudós embereink p. o. Rosmini, Bautain olly együgyüek, hogy Roma intésére Feneionként hallgatnak; s ez nekik és a kathol. rendszernek becsületére válik. Ha pedig valaki á la Lamennais makacskodik, leghivebb tanitványitól is elhagyatva, magában marad; s ez ismét az egyház isteni organis- musának diadala 0 - Nincs tehát mit irigyleni, sőt inkább sajnálni kell azon sisyphusi hálátlan erőlködést, mellyel a túlsó részen mindig újra előlrül kénytelenek az elrejtett igazság hasztalan fürké- szetét kezdeni; mig a kathol. hit lényeges tartalmával be nem töltendi egykor a protest. tudomány üres alakjait: »Die objective S ubstan z des kathol.Glauhens musz dér subjectiven Form des protest. Wissens zu ihrer reellen Wahrheit verhelfen.« Addig olt elkeflilhetlen marad az a szünet nélküli nyugtalan és féktelen szőrszálhasogatás: jenes unbándige, ruhelose, ewige Philoso-

*) Günilier und scin A^crhallnisz zűr neucn kathol. Schule ; a tiikingai Quartalschrirt 18^4-iki III. köt,

* * ) Dasz Güntlier die erste Stello nacli Hegel für sicli bcanspruchen dnrf. — E r hat gethan, was vor ihin noch kein Andercr in dcr neueren Philosophie hat thuu könncn: er hat endlich den üeist zuni forniellcn oder zustündlichen Scibsthewusztseyn gehracht; und dicse ehrenvelle Steliung kann ihm nicht bostritten werden. - ügy tetszik a bonni folyóirat 1847-íki III. fűz. 75 phiron; mert a Luther teremtette vallás nem elégíti ki felsőbb szükségeiket. A német philosophia tehát természetesen, sőt szük­ ségképen fejlett annyira ki a protestantismus mezején, hol a wittenbergi theologia üresen, sötétben és bizonytalan kétségben hagyá a lelkeket; s ez értelemben igenis áll Erdmann érte- ményezése; Die neuere Philosophie ist Protestantismus in dér Spháre des denkenden Geistes. — Darstellung und Kritik dér Philos. des Cartesius. — Nem mintha magában a XVI. századi hitújításban rejlett volna valami különös észszerüség; hiszen Ritter, a bölcselet protest. történetirója megvallja: dasz dér Reformation dér philosophische Sinn gefehlt habé; s The- remin szerint: az ö egyházuk kezdettől fogva inostanig ingadozik a hittclen philosophia és philosophia nélküli hit, az álbölcselet és mysticismus közt. — Lehre vöm Reiche Gottes. — Hanem, a mint többször érintők, egyenesen az evangel. orthodoxia romjain keletkezett a mai protest. tudomány széditő fellegvára ; s amannak kiáltó hiányait szeretnék pótolni a rég elvesztett igazság mohó keresésével. »Die deutsche Wissenschaftlichkeit in ihrem heutigen Sinne ist nicht altér, als dér Sturz dér pro- testantischen Orthodoxie und die Entstehung dér neuern ratio- nalistisch-pantheistischen Richtung. Erst seitdem dér Protestan­ tismus in Deutschland durch den Einfluszder englischen Frei- denker sich von sciner altén positiv-theologischen Basis los- gemacht und in baaren Deismus umgesetzt halté: packte ihn jene Unruhe an, die verlorne Wahrheit auf allén vvis- senschaftlichen Gebieten zu suchen.» A nagy buvárlat eredményei szemünk előtt állanak: »die Philosophie hat die Theologie am hellen Tagé a u f g e fress e n.« — A philosophia fényes nappal fölfalá a theologiát. Görres. — Ma­ gasztalt tudományosságuk sok kalandozás és többszöri átváltozások után a pantheismus vad sivatagjaiba vesz, hova öt követni okos embernek nincs kedve; habár Fischer ur mondja is, hogy: »Jedu Philosophie, wenn sie sich treu bleibt, ist nothwendig Pan­ the ismus.u — Vorlesungen über die Geschichte dér neucren 76

Philos. Stuttgart, 1852. — Ez az iszonyú kisértet Kant rend­ szerében csak lassan kopogtat az ajtón; F i c h t e-nél szerényen belép az alanyi eszményiség, Idealismus alakjában, mellytűl Scbelling közöny tana — IndifTerenzlehre — lényegesen nem különbözik; végre Hegel országában teljesen készen állva ural­ kodik. Katholikus szellem e téren s illy irányban, szivesen be­ vallom, nem is működhetett soha; e szomorú fejleménynek épen az vala rendeltetése, hogy a protest. szellemnek tehetlenségét a vallás körében újólag kitüntesse, fölfuvalkodó merényét meg-, szégyenitve semmivé tegye. Nem lehet, nem is szükséges azt tagadni, hogy ezek a hires német bölcselők igen éleseszü, tudós férfiak; de minél okosabbak különben, annál rutabb fiascot csinálnak fellengző Ígéreteikkel. Meghiúsult vállalataik folyamát kisérni valóban épületes és tanulságos. Kell-e alázatosabb val­ lomás, mint az, melly szerint Isten, hal hat lan lélek, sat. olly tulkelö transcendens eszmék, miknek valóságát a gondol­ kodó, theoret. ész be nem bizonyíthatja? «Kant’s Lehre war die volle Bankerolterklárung des menschlichen Geistes gegen den Kimmel.« Nem volt ugyan szükségünk a königsbergi tanár »Critik dér reinen Vernunft«-jára, hogy belőle tanuljuk, miszerint az emberi ész képtelen az elmélet legfőbb tárgyait tisztán megösmerni; saját értelmi-köre józan bírálatából tudhatja kiki, hogy a vallás dolgában felsőbb tanítóra van szüksége. De ha másdk kárán mindinkább okulni akarunk, az sem baj. Azért találja Hahn grófnő érdekeseknek a philosophia tüneményeit, mivel azt mutatják, hogyan kínlódik az elesett halandó szelleme annak kivitelében, a mi erejét meghaladja; s azt tanú­ sítják, hogy lelkünk, fénsőbb világ nélkül, eltört tükör gya­ nánt, csak fényszegett megtört sugarait fogja föl az Isten­ ségnek, mi által az előkép torzalakká fajul * ). Florencourt szerint is a hosszú speculatio, szemlélődés, végpontjaihoz

Sie siiid íw a r höchst inleressant, well sic zeigen, wie dér abgc* fallcne Mcnschengcist sich «nstrengt um das zu erzeugen, wa* 77

érve, hol mindig kevesebbet tud az ember, mint azelölt tudott, be kell látnia, hogy természetes elme-szabályai nem elegendők. S Így lesz a h it észparancsolta szükség, észszerű oklánczolat utolsó szüleménye. — »So wird dér Glaube eine vernünflige Nothwendigkeit; er erscheint als letztes Product eines vernünf- tigen Processes.« — Azonban mentsen Isten tőle, hogy mind­ nyájan illy elmefuttatás utján jussunk czélhoz! Ha nem ez érdekes és tanulságos szempontbul tekintjük az egyházon kivüli Philosophia folyamát, akkor annak évrajzai csakugyan igen szomorú képet s unalmas olvasmányt nyúj­ tanak. K uhnnak igaza van; »Több mint harmadfél évezred bölcseleti története áll előttünk; s valljon e hosszú tanév alatt sükerült-e habár csak egyetlen egy követ is úgy letenni a tudomány csarnokának alapjaiba, hogy arra tovább épiteni lehetne? Épen nem, sőt ollyannak bizonyult be ama pálya, hol minden kitűnő szellem megint egészen elül kezdi a munkát; s alig van más tudomány, mellyben ugyanazon férfiú rövid évek lefolyta alatt olly gyakran változtatta volna zászlóját, mint itten.« R e inhold nak Kiél ben más rendszere volt, Jenában megint más. Fichte »tudornánytana« — Wissenschaftslehre — drága tartalmát később cserben hagyá. Se he 11 in g vénségében elégtelennek találja ifjúkori bölcsészeiét, mellyel hajdan mindent kimerilőnek kürtölt; azt tehát mostan negatív czim alatt elnyomja, s egy más positiv philosophia szükségét hirdeti a nagy föladat megfejtésére. Hozzá is fog a nehéz munkához, de minő sükerrel! Néha ugyan jó kedvében azt akarná magával

nicht in seiner Mncht steht. — Uer Menschengeist ist ohne die Offenbarung ein zerbrochener Spiegel, unfahig das GöUlíche anders als gebrochen in sich aufzunehmen. Das Urbild wird ein Zerrbild. — Von Babylon nach Jerusalcm, a 74. 1. ‘) Die Philosophie seiner J u g e n d , die selbst in einem steten F 1 u s s e begriffen war, ist nicht die Philosophie seines Alters; angeprie.sen aber als die absolute Wissenschaft hat er jene mit derselben begeisterten Zuversicht, wie er jetzt diese anpreist. 78 s másokkal elhitetni, hogy ujabb eszmélete csak a réginek kifejlődése, holott az egészen uj lapot nyit a bölcselet évkönyveiben; de hiába, mindenki belátja, hogy a korábbi nem­ leges rendszernek haszontalannak kellett lenni, ha tevő­ legesre van szükség a valóság kikutatásában. Nem lévén állandóság bennök, annál kevésbbé lehet össze hangzás köztük, s csak a legnagyobb tudatlanság beszélhet a német philosophiáról, mint valameily szilárd egységről. Hogy fogal­ maik a souverain ész felöl sem egyenlők, az még csekélység: »Nach Kant war die Vernunft das formale Se hl uszvermögen, nach Jacobi ein Ans chauungsvermögen des Abso!uten.<( Hanem a mi több, é le th aláír a üldözik egymást e különböző rendszerek makacs hivei; s épen a «Vernunftstaata mennyköveit szokták egymás fejére leszállítani. »Die H e g e l’sche Schule hat ihren Atheismus geheim gehalten, und mit Hülfe des preu- szischen Staatcs entgegenstehende Systeme unterdrückt.« Ez iszonyú zavar és bizonytalanság azon okos gondolatra vitt sokakat, hogy vissza menjenek a philosophia lépcsőzetén nehány fokkal; csak azt nem tudják meghatározni, meddig. — Épen úgy, mint az egyház követelt elfajulásának időpontját! — Ahrens a külföldrül Ausztriába hivott brüsse 11 tanár, valamint Zimmer- m a n n is megnyitó beszédeikben elösmerik, hogy a német böl­ cselet Kanttól fogva olly circulus vitiosusban kereng, melly- ből jjincs menekvés; hanem újra kell a dologhoz fogni. De az egyik csak K r a u s e-val, a másik L e i b n i t ztzal; mások ismét S p i n 0 z a val, legtöbben K a n t tál akarnák kezdeni. Egy jellemző indulatban mégis rendesen megegyeznek mind­ nyájan e nagy világbölcsek, t. i. a kereszt elleni gyűlölet­ ben. Valamint egykor Alexandriában a philosophia és többi szép tudományok tanárai legdühösebb ellenei valának a keresztény­ ségnek, úgy ezek is. »Die gottesfeindliche Dialectik von Celsus bis H egei bleibt sich immer gleich.« Okát némellyek abban talál­ ják, hogy a két irány belső lényegében éltéi’ : mig amaz untalau keres és eszmélkedik, ez nyugodtan b ír és cselekszik. Ez is 79 igaz; de még igazabb, hogy a mai philosophia szellemére sőt tartalmára nézve is észrevétlenül az avas élőkor hitlen rendszereihez tért vissza. Nihil növi sub sole; annak tanuságaul, hogy az emberi tehetség bizonyos eszmék szűk körén túl lépni képtelen, Hegel és tanitványi — »In dem ununterbrochenen Werden besteht das Seyn« — csak az ös Heraklit azon elméletét ujiták meg, miszerint nincs semmi állandó, hanem minden az örök átváltozás folyamában úszik. Schelling tanitja; «Der wahre Gott ist dér lebendige, lebendig aber ist dér Gott, dér aus eigener Maciit aus sich herausgeht, ein Anderes von sich in seinem unvordenklichen Sein wird, ver- schieden von dem Sein, in dem er a se ist;« igen de Her­ mogenes is úgy okoskodott, hogy az Isten világ nélkül nem volna Isién és Úr. Dr, H i 11 ebrand Gicszcnben a k ü l anyag tíröklételét hirdeti; már a chartresi Amalrich is azt vitatá Aristotelessel, hogy az öselemek mindig megvoltak, s csak indító erőre vala szükségük. Mintha ez első mozgalom eredete a teremtésnél könnyebb volna! Göröghon bölcsei szegény Jupiter- jöket a falum, sors végzetéhez kötötinek tariák; korunk tudósai legalább az örök természeltel folyvást küzdve vagy annak bilin­ cseibe szorítva képzelik. A pogányoknál is olly hamar álrohana hivékeny polytheismusok a mindent összekeverő pnntheismusba; s jelenleg sincs a protest. philosophiának szebb jövendője, mint a mindenisteniség sürü zagyvalékába vagy az alheismus komor éjjelébe sülyedni, A régi és uj sophislák szerint legfőbb valóság nem létezik; vagy legalább az ember nem képes azt megös- merni, s ekként nem az ő számára való. Az álbölcselet ennél fogva teljes bizonytalanságba merül; s Ciceróval jónak látja mege­ légedni a valószínűséggel. Tehát nem újság az, a mit eszeske- dőink most beszélnek; csak régi tévely uj ruhába, csodálatos kifejezésekbe burkolva ®). Ez a rejtélyes burok sokkal lényegesebb része a mai spe culaliónak , mint gondolnék. »Man löscht das Licht aus, um imFinstern besser philosophiren zu können,» Már szegény 80

Arislotelesre ráfogják, hogy irataiban néha szántszándékkal homá­ lyosan beszél; nagy ulódi e tekintetben, önkénytelenül vagy késza­ karva nem tudom, de hiven követik. Goethetöl reményiem nem veszik honfiai rósz neven e szavakat; »Die Doutschen besítzen die Gabe die Wissenschaften unzugánglich zu machen.u — Aphorismen. — Montalembert is panaszkodik azokrul, kik a philosopliiából fátyolt szőnek, mellyel a legkülönbözőbb s legel- lenkezöbb dolgokat befödik. Közönségesen az öreg Kantnak tulajdonitják e «fogalom- és bábeli nyelv-zavart: »Yon Kant an beginnt jene Yerwirrung dér Begriffe, jene babylonische Sprachen- verwirrung, wie die Geschiclite keine zweito kennt;« legalább Staelnö elég gyöngédtelen e mély tudósnak szemére vetni, hogy a szavakat algebrai jelek gyanánt használja. De ha ö kezdé is e badar-beszédet, mások rendkívül fölülmulák abban. Hegel önmaga dicsekszik vele, mikép öt csak egy ember értette, s az is félreérté. Hogy ez igenis valószínű, azt a finom mesternek e rövid okoskodásából is látni, mellyel a tul- kelö idealismust kijavilá: »Seyn und Nichtseyn construiren das Werden, das Werden wird Daseyn, dieses wird A n - dersseyn, daraus entspinnt sich dér Begriff, dér sich in die Idee metamorphosirt, in die absolute Idee, in das re in é ungetrübte Denken.« Tehát ez az a tisztán égő fáklya s derült fénysugár, melly a katholicismust egészen beár- n^'kolja? Tetszik tudni, mit mond felőle, nem valami bigott pápista, hanem a göttingai tudományos folyóirat? »E naponként fölmerülő uj philos. systemák melleit, kétség­ kívül nagy szerencse az, miszerint többnyire úgy adatnak elő, hogy senkisím értheti *^).« S ezt irigylenők mi az atyafiaknak!

* ) Bei den viclen neu aiiftauchentlen Syslcmcii dér Philosopliie ist es ohne Zweifel cin groszes Glücii, dasz die nicislen gleich so dar- geslellt werden, das sie doch Nioinand verstelien kaim. Got- lingisclje gelehrte Anzeigen, 30. Stück, 23. Február 1847. pag. 298. 81

Korántsem; sőt Balmessal tartunk, ki a kétkedőnek e tanácsot adá: »Nc hagyja magát üres czimek által elámittatni, menyekkel a különböző rendszerek önmagokat fölczifrázzák; s amaz állitólagos nagy titkok iránt se hódoljon holmi babonás elöitéleteknek. Miért nem mutatják meg nekünk e német bölcsolök a föld méhéböl kiaknászott színaranyat ?« Azért, mert nem minden homály feneketlen mélység, hanem sokszor csak üres verem, mollybe hiába tekintünk fáklyával is, nincs benne semmi. Gyakran úgy rémlik, hogy ezek a nagy tudósok talán, épen úgy mint Goethe Faustjával, bolondnak tartják a világot, s ha lehet a sírban is kaczagnak rajta, miként töri sok ember fejét annak uiegérlése végett, mit ok magok értlietlennek alkottak: »Díe Philosophen sclireiben so dunkel, dasz mán sie für g r ősze Geister balt, weíl mán sie nicht vcrsteht.a Hihetőleg azért is beszélnek sokszor olly homályosan, mert nem merik a panlheismust mindig és mindenütt nyiltan bevallani. Ez ugyan nem igen philos. indok; de mit tegyen a bátor philosophus, ha bőrét félti? Az sem lehetetlen, hogy ök néha önmagokat is m e g c s a 1 j á k a speculatio hevében; mire csakugyan a n é ni e t nyelv ritka sajátságai közel alkalmat nyújtanak, s a tévesztő cserére nagy könnyebbségül szolgálnak. Ezért mondja Florencourt: »Man liiszt sich durch anderc Worte für eiii und denselben BegriíT l a u s c li e n , und gleich ist eine n e u e I’hilosophie da; wo doch allé Möglichkeiten dér Speculation herzlich vvenige sind.« Nehezen szemlészkednének a jó szomszédok annyit, ha én-jökct — das I eh — olly szabadon nem forgat­ hatnák. Milly könnyű továbbá fölváltani: Gott ist das Absolute, és: Gott ist d é r Absolute; pedig a különbség e két hasonló téléi között végtelen. Ki tudja, támadhatott volna-e más földön olly magas észhaladó bölcselet? »Die Transcendental- philosophie hatte kaum in einem anderen Lande als in Deutschiand entstehen können; da die deutsche Sprache sehr leicht das Pronomen der ersten Person Ic h objectiv zu gebrauchen gestattet.« Különös dolog, mikor egy névuiáslól 6 82 vagy neinszócskától függ nz örök igazság ereje s ra­ gyogó fénye! E félhoumlylioz illő példáira találunk a képzelt ünállás­ nak és független bátorságnak is ujabb bölcselőink magavi­ seletében. Ahhoz értő emberek mondják, hogy »jiirare in verba Magistri« a német philos. pályán sem szokatlan jelenet s az »ipse dixit» köztük igen nagy mértékben uralkodik. Azok az Europa bámulatát felköllö liires elméleti rendszerek közönségesen valamelly önkényes eredetű alaptételen nyugszanak, mellyel a hű tanítványok nagy mestereik szavára hinni s elfogadni tartoznak. Már Rousseau is mérgelődött a miatt, hogy a philosophusok dogmaszerü tekintélylyol állanak elő még akkor is, midőn scepticismust szinlenek. Én ezen nem akadok föl, s természetesnek látom, hogy a ki saját lábán állani nem tud, másnak karjára támaszkodik. Nagyobb figyelmet érdemel az a tapasztalás, miként magok a jeles vezérek igen ügyesen és bölcsen tudjak eszméiket a világi körülményekhez szabni, s irányukat az épen lu'alkodí) hatalmas nézetek szerint m ü d 0 s i t a n i. Ezt g y ö n g é d e n úgy fejezik ki, hogy: »a phi­ losophia is gyakran az é 1 c t b e f o 1 y á s a alatt áll, s rendesen csak abban fáradoz, hogy a divatos közvéleményt tudományos mintába nyomja.« Az Hlyen eszélyes bölcsészei alkal­ milag finomabb rendőri szolgálatokat is tud tenni a társada- lonma^; mellyekért p. o. Hegelnek Brockhaus Gegenwartja e czimet adja: »der philosophische Bureaukrat dór königlich preu- szischen evang. Staatskirche.« Hogy ez elnevezést voltaképcn megértsük, előbb tudnunk kell: miszerint az öreg Kant örömében sirva fakadt, midőn a franczia közlársaság kikiáltásának hirét hallá. F i c h t e iskolája hasonhí rokonszenvet táplált, s ama fórra-

“) Unsz dió I'liilosophic schr liiiulig iintcr dcin Einfliissc dcsLobuns stchl, und diisz sic niclil scitcii in ilirer giiazcn Tiiiitijrkcit diirimf bcscliriinkt isi, die wisscnsciiaftiiclic !<'ö n n e l zu sihulfun, iinler wclche sicli dic herrschendc Lcbc ns u n si eh t buíusacn lászt. 83 dalom eg-yenlöségi jogtanát akará a honi bölcselet sürii rcdoibe takargatni; azért a mester is leginkább politikai lelkesedése miatt totszék az akkori szédolgoifjus ágnak. De miután F i e h t e, mint édes Icli-jének martyra, tanári hivatalát Jenában lázas elveinek kény­ telen volt föláldozni; az utódok hamar kiábrándulva más húrt kezdénok pengetni a hatahnas statusok irányában, mellyek cathodrát és jó kenyeret adlak. Azért hilta meg a gyökeres javulási óhajtó reaclioiialis aggo­ dalom Hegelt is Berlinbe, hogy bűvös formuláival segitsüii a nagyon elterjedetl deniocraticus szellemet kiirtani. De a gyógyszer következuiényeiben veszélyesebb lön a betegségnél. Az ideális panlheisiiius nagy látnoka nem mnlasztá ugyan el fé l hivatalos elméleleibon a porosz államot kitelhetöleg magasztalni; hanem azalatt az Is len-tagad ás tillotl áruját gondolat-üres fogal­ maiba rejtve becsempészte. Mivel ö azt lanitá, hogy a status az emberiség erkölcsi eszméjének valósulása, viszont a kormány csupa hálából kezére járl az egyházi h it elrontására irányzott törekvésében. A kedves Slaatspliilosoph hires állitmánya, miszerint: »Alles was wirklich isi, isi vernünflig;» a bölcs országiároknak igen lelszetl, meri esetleg ők is épen az időben létezlek. Nem csoda, hogy ez állam-is te ni tő piiilosophiának külön minislere is akadt n l'aiiiosus A 11 e ii s l e i n bán; az som csoda, hogy a mesler, iiült tetemei fölött tartott halotti beszédl)en, megteslesUll eszmének s a szenlirásban igért p aradéinak nevezletelt. Tulajdonképeii az egész mysterium kölcsönös tömjéníüstben álla, s körülbelül Így hangzott: Isten nem egyéb, mint az emberi nem értelmisége, s mivel ez az intelligentia szerfölött nagy mértékben laláltatik roroszhonban, itt pedig nu)sl különösen Hegeléi! hivei a legokosabb endicrek: tehát a jó Isten in ullima analysi ez idő szerint a porosz statusban, jelesen az ö agyukban személyesült meg. «Der Geisl dér Menschheil hal sich durcli Hegel offenbart, und so fand die Idec dcs Slaates auch in ihm ihre Yolleudung.a Mire nézve a becsüld és illendőség azl kívánná, hogy az elavult kereszléiiység az uj bálvány elölt meghajolva iiútlérbe vonulni, sőt szívesen (i^ 84

kimúlni méltóztassék. Mivel pedig a keresztény hitnek, legalább a mennyiben a kathol. egyház dogmái közt megcsökönösödött, erre legkisebb kedve sem látszik lenni: a makacs beteget szel­ lemileg agyon kell ütni Nagy baj is az, mikor nem akar meghalni, a kinek helyébe jutni régen ápolt titkos óhajtásuk a világ bölcseinek. Innen magyarázható amaz esztelen dühősség, mellyel a Hegelingek — die halle’schen Jahrbücher — mindent megrohannak s eltiporni szeretnek, a mi kathol. szint mutat. E végre már Hegel, a protest.. műveltség legdicsöbb virága, — euere gröszte Staatsintelligenz — korlátlan kényuraságot prédikált, és a katholicismusnak szemére veié, hogy benne a lelkiösmeretnek jogai lehetnek a külső törvények ellenében. Ezenkívül iszonyú dolgoka t és elveket fo g ránk, az állam féltékenységének fölébreszlése végett; mig a reformatiot, a status iránti kötelmek hü teljesitésére nézve, jámborul engedelmeskedő bárány bőrébe öltözteti. Fölcsigázott sima kifejezéseiben hihetlen gonoszság és árulkodási vágy rejlik: »Dic kathol. Confession lászt die innere Gerech- tigkcit und Sittlichkeit des Staates nicht zu, die in dér liinigkeit des protest. Prinoips liegt. — Nach dér Refor- mation vvurde dér Gehorsam gegen die Staatsgesetze als die V e r n u n f t des W o 11 e n s und des T h u n s zum Princip gemacht. — Die Fürsten können zwar noch immer schlecht sein, aber sie werdwi nicht mehr dazuvonSeiten des religiösen Gewissens berechtigt und aufgefordcrt. — In dér kathol. Kirche dagegen kann das Gewissen sehr wohl den Staatsgesetzen entgegen- gesetzt werden. Königsinorde, Staatsverschwörungen sind von den Priestern oft untörslützt und angeführt worden.« És ez mind a történet philosophiája fölötti leczkébe való! Tőle szár­ mazik tehát az iskolájában uralkodó, jacobinusféle hideg értelmi fanatismus, mclly ujjongott örömében, mikor a porosz hatalom ö lutheránus és kathol. alattvalóit kinozta, s önkényt ajánlá szolgálatát a közös üldözésre. Akkor még Ruge Arnold is azt jövendőlgeté, hogy Poroszhonban forradalom nem is leheiséges; 85 mivel ott a hegeli bölcsészet a reformatioval együtt békés utal nyit a kifejlődésnek. — 'fiz év múlva láttuk, szépen betel­ jesedett! — Illy nézetek és elvek mellett részrehajlatlan igaz- ságszeretetröl szó sem lehet; az egész linóm speculatio csak az antikathol, absolutismus köteles apológiája; tehát már ezen egyoldalú gyűlöletes törekvésénél fogva sem méltó a philo- sopiiia nevére. Schelling, kinek elevenebb rendszere jobban látszott érdekelni a kathtfl. mint a protest. hittanárokat, az igaz néiia igen szeliden beszélt; de fájdalom e x officio; miért is a kedvkeresö szolgaiság gyanújátólösem ment. Valamint egykor Hegelre bizták, hogy a F i eh te által megrontott ifjú nem­ zedék eszét helyrehozza: úgy szerettek volna megint a vesze­ delmes Hegelingek ellen benne hivatalos védnököt szerezni. Miután t, i. az állam ápoló karjai közt fölmelegedett a meztelen atheismus: észrevevék Berlinben, hova vezet az emberi léleknek ezen óriási vakmerősége. Csak addig simul, szineskedik és tetteti magát az álbölcselet csörgőkígyója, mig fensöbb párt­ fogásra szorul s abban részesül; azután természetes mérgét legelőbb is ápolóira föcskendi. Hova fejlett a dicső »Vernunft- staatw szellemi éicle, legélesebben jellemzi azon ösmeretes körül­ mény, miszerint a porosz kir. statusbölcs Hegel utódi ellen a berlini kormány S c h e 11 i n g e t három p o t e n z eivel hívja segé­ dül, amannak pantheismusát ennek gnosticismusával akarván legyőzni. Nem is volt szerencsétlen a választás; mert udvarias nevelt emberre akadtak, ki első föllépésével tüstént igen szerényen a német philosophia metropolisának nevezé a Spree melletti főhelyet; ámbár ez anyavárosba Ka n l eszméit egy ideig nem bocsáták be, s régebben Wolfot is onnan üldözék. E finom ur már most valami hallatlan bölcse­ leti juste-milieut akara teremteni a rationalismus és a protest. orthodoxia közt; igen, mert a porosz király is illy kie­ gyenlítő, közölni szerető jellemmel birván, a jól fizetett tiszti bölcselet is az udvari lég fuvalmához alkalmazkodék. íme illyen 8fi

siindorg»> lormészelü a hircs német philosopliiának kőt legneve- zelcsc))!) képviselője; az egyik éjten olly készséggel nnikociőll a Slaalspolizei érdekében, mint a másik. Én ngyan nem veszem rósz neven a legnagyobb bölcsésznek sem, lia tiszta szivbői szolgál a fönálló rendnek és hatalomnak; csak hogy aziilán ne kérkedjék holmi bátor, független, szabad, elfogulatlan, önálló, sat. hazug czimekkel. Suum cuique. Reményiem, e föltilctes vázlat után hűlni fog egy keveset az antikalhol. bölcselet apotheosisáért lángoló buzgalma; s olliiondi,' hogy a mi embereink nem ugyan akkora zajjá 1 és bajjal, hanem több sükerrel, nyugodtan, csöndesen, con amore bőlcseikod- hetnek, épen azért, mivel az egyház véd falai által hátuk födve van. Nálunk: »la religion est 1’ aromate qui empéche la Science de se corrompre;« a vallás fűszere gátolja a tudomány megrom­ lását. Mi olly nagy varié tás sál, s örökös ingadozással nem dicsekedhetünk; olly merész túlzásokra és szélsőségekre sem ragadtatunk: a föllegekbeni nyaktörő repülés helyett inkább csak józanul akarván haladni a biztos földi ösvényen. »Wer zn gehcn verschmaht, w^eil er nicht fliegen kann, dér bieiht sitzen.ii Szegény népünk is alkalmasint több örömet, enyhülést s megelégedést talál egyszerű hitében, mint a világ bölcseinek szövevényes eszméiben. A mit végre B a 1 m é s hazájáról mond, hogy t. i. Spanyolországban szerencsére nagyobb adag maradt főn *z éj» velő s józan ész kincséből, mintsem ott az uj philosophia szörnyeteg véleményei gyökeret verhessenek; én is merem a magaméról állítani, Azt hiszem, a magyar Ízlésnek sem fel(>l meg az a légvári speculatio; s kivált az alföldi atyíili sokkal okosabb és életrevalóbb ember,'hogy sem Hegelianer lehessen. 87

VI,

halom, (krcmh. 2, 1853.

Közelebbről tekintve s részletesebben vizsgálva semmi sem lehet olly nagyszerű, mini n

eddig is; hát még jövcnd/ibcn mennyire melleinek? Egy pár évezred csekélység az emberi nem örök éleiében; addig próbálják, mig végre lörlénelesen sükerülend a bölcseség kövét föltalálni. Én részemről azzal is meg vagyok elégedve, mit a mai napig léire hoztak: az észtan, a logica általuk fölülte kimüvellelett, az értelem láthatára rendkívül tágult, a szem- lészet darabos, hosszú, nehéz ösvénye rövid, egyenes és sima lön. Hányan és niilly könnyedén speculálgalnak most a régi sötét idökhöz képest. Nézetem szerint, minden jeles bölcselőnek, sirjára lehelne vésni Newton föliralát: »Sibi gratulentur mortales, tale tan tumque exstitisse humani generis decus;» olly hálá­ val tartozunk nekik mindnyájan, dicső s életbevágó elméletoikérl. Vagy talán el merné ön vitatni a német speculatio érdemeit a fensőbb természeti vallás és szigorú morál megalapításá­ ban, egyszersmind a vallás philosopbiájának kifejtésében, valamint az é s z uralmának bizlositásában? Azt hiszem, csak fölér jelen bölcsészetünk a XVIII. századi malerialismus iszonyú tanaival. De ha megengedném is azt, hogy szükségleien, hogy semmi kézzelfogható haszna s eredménye nincsen; tetszik tudni, mit mond egy elmés német: »Die Philosophie sei, wie Aristo­ teles sagt und Plató so schön darslellt, eine unnöthige, aber eben deszhalb d ie alléin freio, alléin absolute Wis- senschaft.K

Bécs, deremh. 5. 1853.

Vannak emberek, és pedig liires protest. férfiak, kik nem csak a német philosophia érdemeit, hanem általában a speculatio becsét s józanságát kétségbe vonják. Igen nyers szavakkal fejezi ki ez iránti nézetét koszorús költőjük Goethe mondván: 89

— Ein Kcrl der spekulirt Ist wie ein Thier, aiif dürrcr Heide Von cincin bősen Geist herumgefüln t, Und rlngsuin ist schönc griine Weide. A berlini legújabb evangei. közgyűlésen egyik szcínokuk, PrSlat K a p f , azon panaszkodott: »Die Piiilosophie und die Wissenscbaft habén sicb zuui gebietenden Golt gcmacht;« a másik szerint: »Unserc moderne Cultur ist vergiftet von RationalismusundPanlbeismus,die dasGewissen unterdrückt baben.M Tebát ők magok bevallják hiresztelt bölcscszctük mérges befolyását, melly parancsoló Istenné tolá föl magát náluk, s a lelkiösmeretet elnyomta. A keresztény világ ugyan sohasem monda föltótlen káriiozatot a pogány bölcseletre som. Plató, ki azt egyszer a halálra való készületnek nevezé, az egyházi-atyáknál, Aristoteles az igazhitü scholasticusok előtt nagy tekintélylyel birt. Eredeties Boostunk az elsörül azt állitá, hogy »philosophiája emberi előszó az evangélium égi üzenetéhez.»! Hanem miután jelenleg született keresztényeket látunk, szándékosan behunyt szemmel rohanni egyik esztelen- ségböl a másikba, méltán kérdheti az ember: mi haszna nemünk­ nek ez örökös badarságok- és szélmalomharczokbul? Nem is szükséges, hogy mi gyalázzuk őket; önmagok rontják legjobban egymás hitelét kölcsönös becsmérléseikkel. Ha valaki egyhez akar szegődni közűlök, a többi mind egy szívvel lélekkel b o - londnak tartja; ha pedig mindnyáját össze akarná egyeztetni, a legtarkább c l lenmondások megemészthetlen vegyülctére tenne szert, ük ejtik rósz hirbe, leginkább fonák eljárá­ sukkal s fölcsigázott és be nem tölthető Ígéreteikkel, az egész bülcseletet. »Einheil des Bewusztseins sucht die Philosophie;« az öntudat egységét keresik, s ezer pártokra szakadnak. Mindenik azt mondja, hogy mások hibáztak, de ö elérte a n e - 10 V á b b a t, nincs többé mit keresni; s ez utón egyik a másikat teszi tönkre. Némellyik ugyan azzal szokott ániit- gatni, hogy elődjének alapelveit elösmeri s azokra épiteiid; !)0

azonban egészen más eszmék jünnck ki belőle. F i eh te meg ulódjával akará niaoát azonilani; úgy lelt, ininlha maga is cl hinné, hogy ennek nézete az övé, s így korábbi tanait maga mcgbuktatá. Ellenben Sclieliing berlini hallgatóinak bátran kijelenté, miszerint előbbi bálványuk Hegel csak annyit Inda bebizonyítani, hogy Isten ha létezik, szükségképen létezik, nem pedig hogy létezik. Roppant tévedésnek — ungehcurer Irrthum — nevezé tehát annak rendszerét, inelly a lehetőt a valóval — a posse ad esse — fülcseréli. Bezzeg ha élt volna ' Hegel, majd megnuilalandá neki.! De kérdés, mellyiknek van igaza? Felelet: e bires bolcsészeknak munkái mindmegannyi oklevelei a tépelödő érlelem barangolásának olly mezőn, hol nz önmagára hagyatva szegény vak koldusként tapogalódzik. Mit a politikáról Mignet á llil, hogy t. i. vannak olly körülmények, midőn csak várni kell, s a győzelem napja önkényt elér­ kezik ; az történik a philosopiiia terén is: ha van egy kis béke- lür(;sünk várakozni, bizonyosan meglátjuk, hogy emószli föl egyik hős a másikat, mignem a pálya üresen áll. Az is oka továbbá az állalános hitelvesztésnek, hogy olly képtelenségeket tálalnak föl, miktől az épeszű end)er und orodva kénytelen elfordulni. Elvont — abstract — alakban néha még türhelőlog hangzik a botorság; de minél részletesebb, concret kérdéseket teszünk, annál jobban, kitűnik a silány eszelftsség gyönge oldala. Már ki higye azt, a tapasztalás ellenére, mii Kant olly erősen követel, hogy t. i. a k ü l t á rg y ak n ak kell a mi gondolatainkhoz alkalmazkodni? Jól felelék neki: nich darf nicht mich an dió Stelle dér Dingc setzen, denn so würde ich nicht das zu Erkenncnde, sondern n u r mich selbst erkenncn und zugleich betrügen.ii Hegel még tovább ment: ő az emberi gondolat alapformáit, a lélek alanyi életéből, át akará vinni a korlátlan Valónak bellényegébe; nem tekintvén, miszerint azok csak a véges szellem ösmereteit .szabályozván, a Végetlcnre nem tukmálhatók. Ugyanő találá föl a létre- jövetel nagy titkát: »Zur E x is te nz kommen heiszt eine 01

Vorandcriing erlciden, und dcnnoch dasselbcí blcil)cn.« Szép líiagyarázal az igaz; de az illyenekkol nem igen bizonyilja bo öninagnról érteti kedvencz mondalnt: »dasz dcr schlech- leste Einfall cines Menschen besser sei als dér Sonncn- aufgang;« hogy a legroszal)!) ötlet többet ér n n a p l'ö l- kelésnél. Sebe Ilin g is jól éri az eszmezavarhoz, pedig sokkal okosabb akar lenni. Hegel ösmevetes léteiéi: »Obne Wolt isi Gotl nicht Golt« igy igazilja meg: »Ohnc die Potcnzen ist Gotl nicbt Golt,« Az ö álistene közvetlenül nem is Ind valami öntudatos lényt alkotni, »Unniitlelbar kann Goit kein Bewiisztsein und kein Bewnszles hervorbringen, sondern nur aus dem Bewusztlosen kann Bewuszlsein enlstehen;» teliát a minek esze nincs, abból kelelkezik az ész. Pedig régen azt bilték: Non polesl plus esse in olFeclu, quam in causa; s az ollyan nézetei: »dasz aus dem Verslandlosen dér Versland ge- boren vverde« absurdumnak larlák. Most már a talány egy kis involutio- és ovolutioval igen természetesen meg van fejtve: »Golt soll seyn die absolute Involution aller Pinge ihrer Möglichkeil nacb, und das Universum die Evőintion einer unendlioben Involution.» Magyarán szólva; Sclielling leremtőjc nem egyéb, mint a világ csirája; s a mindenség annak ki fe j lése, olly értelemben, hogy a fölsarjadzó mag teljes öntudatra csak az ember fejében jut. Szép dolog, a ki fölfogja; de én azt, hogy Isten a halandó lelkén kivid nem létezik, lianeni magát az emberi nem öntudatában fejti ki, s p. o. egy berlini vagy ballei tanár képében nyilvánítja, sehogy sem birom elhinni, — tóul en étant eatholiíiue. Ha Isten maga gondolkodnék önmagáról a bölcs emberek agyvelejél)en, honnan eredhetlek volna olly különböző, sill ellenkező eszmék felőle, minőket a vallás és philosophia történetének folyama fölmnlal? Más

*) Heget tnnn ez: dnsz lm Gelst, wenn er GoU denlit, Goll síeli ocllier (lentié.— Hni sieti mm das Atisotule sell)sl von jetier in den speeuta- liven Geistern gednelit, wie lionnlen docti ilire von 92 részről, ha az egész emberiség összes önludalábol kellene Istennek alakulnia: minő hiányos, tökéletlen, örök fogyatko­ zásban sínylődő, korlátolt lény fogna lenni! miulán nz emberi szellemek öszvegéböl mindig hibázik azoknak roppant száma, kik még nem születtek, s e rendszerben hihetőleg azok is levonandok, kik már meghaltak 0 - Kérdés, miként fajulhattak ennyire különben tudós, eszélyes férfiak? — Mert erőnek erejével kitekerték a józan ész nyakát; szilárd sarkaiból kiemelék az okoskodás régi tengelyét. Komolyan Írja valaki, hogy: az e 11 enmondás meg azonosság alap- elveiről — principium contradictionis et identitatis — le kell mondanunk, azokat m eg kell tagadnunk; ez nélkülözhetlen föltétel a legújabb német philosophia megértésére. Hegel arra figyelmezteté a világot, hogy a gondolkodás tudománya két ezer év alatt, Aristoteles korától fogva, egy csöppet sem haladott; ö neki tehát uj oktant kelle szerveznie, hogy rend­ szerét megalapíthassa. Ez igen rósz jel ugyan; de természetes következménye és büntetése oz álbölcseletnek. Mióta Kant az öreg metaphysícát illetlenül, hálátlanul, és helytelenül elevenen eltemette, az uj philos. nemzedék hiába kínlódik, mondva csinált uj logicájából sehogy sem tud a valódi metaphysicába álmenni. «Diese fó r melle Logik ist vvie die frechste Lüge, so auch das nutzloseste Ding ín dér Welt.« A csupa merő gondol­

selbein, dcm Zeugnisse dér Geschichte dér Pliilosopliie und dér Religion zu Folge, g a r so verschiedcn ausfalleii, wenn es sich doch immer ols Ein und dasselbe Wcsen in ilinen dachte ? Eine absoluto Persönlichkeit, die zugleich eine imiiianente /Vllpersün* lichkeit sein soll, kann nian von jenem Standpunkte uus mit dein besten Willen doch niclit gewinnen; weü bis jetzt noch uicht allé mensciillchen Geister ins Dasein getreten sind, niitliin im absoluten S el b slb e w u s z ts e i n sich ein gewaltiges Deficit vor- finden musz. — Hogy is tudna magúról valamit az illyen hiányos Isten? hiszen ö mint egy egész egység nem is létezik többé, ö az egyes lényekbe föloszolva elmerült, úgy szólván a nagy világba veszett. 93 kodástól nem látják, nem is akarják látni az életet. Pedig az igazság a dolgokban, a valóságban rejlik; onnan kell azt meritenünk, ha bírni akarjuk; a speculationak legfölebb az lehet föladata, hogy a valót eszményileg újra összeállitsa: »eine ideelle Reconstruction des reell Gegebenen.« De a jelenkor böl­ csészei, Kos mini szerint: többnyire csak a lélek alanyi tehet­ ségeit elemezik, nem pedig azok terményeit, az emberi tár­ gyilagos ösmereteket. A hajdani Melaphysicát, melly igazi eszmevilágtan, s érzéktuli bölcselet vala, száraz 1 o gi cá v á lej e b- b i t é k ; elannyira, hogy a mint Frankhonban észrevevék, jelenleg az egész philosophia csupa módszer, mellynek üres helyeit a képzelet szüleményeivel töltik be. Szóval, a mostani német szemlélődés az elméleti rendet fölcseréli a dolgok valódi ren­ dével ; alfktalan abstractioival visszaél, s a legmagasabb problé­ mákba kap, mielölt a legközelebb állókat megoldaná. Mindun­ talan csak elvontan gondolkodni szeret; s az előtte levő tárgyak vizsgálatához nincs kedve, mivel az úgymond nem tudomány. Mire nagyon jól válaszolák: Hanem tudomány annak ösmerete, a mi létezik, akkor legjobb lesz a természetet elpusztilani s az égen ragyogó csillagok fényét kioltani, hogy ekként igazi természet-philosophiánk és független csillagászatunk legyen Nem is olly ártatlan mulatság ez a szüntelen észgyarkorlat, magya­ rul elmetánczoltatás, mint gondoinókj a pantheismus jelen uralmát okos emberek ennek a tiszta fogalmakkal vesződő finom üres logicának tulajdonítják. »Nur dér Stand- punkt dér Idce führt conscqucnt zu einem transcendenten und

* ) Die W'cislicit dcrer, weKho sagcn, die Erkenntnisz vöm Gc gé­ bén en sei iiichl Wisscnschafl, am «ilerwenigstcn Pliilosopliio, inüszte wenn es ihr Ernst würe, daniit anfangen, die Nalur zu zerslören, dainit NaUiriiliilosophic, die Sternc ani Firmámente auslöschen, damit cndllch eine reclit wissenschaftliche Aslronomie cnlslchen köiinie; eben so mit dcr tVcclitsphiiosophie, Philosophie dór Geschichle, Acslhetik, u. s. w. 94

persöuliclien Gott, der des Begriffes dagegen zu einein iniina- ncnten und iinpersötilichen. — Allcr Pantlieisinus hat darin den lelztcn Gr und, dasz inan die ganze Wirklichkcit iiacli deii Moinenten des 1 o g i s c h e n Begriffes betrachtet; so dasz jedes Einzelne niclit otwas für sicli Seiendes isi, sondern nur intc- grirendes M o m e n l des Einen A 11 g c in c i n e n.« És inie az elinélelteli végetlen bibelödés daczára, meg sem az ép elme, hanem a henye ábránd uralkodik ama rend­ szerekben, hol a józan ész ereje lebilincselve nyög az értelmi Önkény túlsúlya alaü. Ezek a bölcs urak lelsz ésok szerint enyelegnck az eszmékkel; s nem hiába nevezi Ilerbart a philo- sophiát: »BearbeitungderBegrifre« — mert ugyancsak bedolgoznak neki: »Alles wird durch die dialecti se he Bewegung des Begriffes hindurchgeführt.« Valóban mondhatni, merő poéták az értelem világában, s elméjökkel koholnak, miként a kül- lészek eleven képzöerovel. Sőt talán az o bölcs eleli lég­ váraik épilésében is legnagyobb része van fölhevüll s kiaszott képzolüdósüknek. Hiteles taiuiim vannak e merész állításra. Már Rousseau, ki saját tapasztalásából tudhalá, miként nyomja el a rémito agymámor és ingerült érzelem az igazság egyszerű tanait, Emiljében azt mondja: »Ncm észlelnek többé, hanem ébren á 1 m 0 (10 z n a k, s néhány komoran átvirasztott éjszaka lüneinényeil fontos arczczal nyújtják ide philosophia gyanánt; mi viszont azt hiszsziik, hogy eszünkkel áthatottuk azokat, pedig alig érintők képzclclünkkel.K Dr. Hanus prágai tanár elmozdításakor az oszirák közoktatási ministerium, tavai februárban, azzal indokolá rendeletét, mikép: »Hegel iskolájának bölcsészeti rend­ szere nem annyira tiszta, s érett gondolkozáshoz szoktat, mint inkább a képzelem sajátszerü m üködésé t igényli; s minda- mellclt olly határozottan védi elveit, mellyek a romboló irányzat

'■) Es iinisz ülies aiil' I’íintlicisimis liiiiaiislaiifun, vvo das Verlinltni#/, (ioltes ziir W cll bestiiiiint isi, wic das des Allgciiicinen /iiiii Be- Süjidurcn. 95

ülöinozditására lényegesen befolytak.« Egyébiránt abból is lát­ szik , hogy az egész h e g e 11 a n i s nui s csupa külzelesség, — Formalilát — önkényes játék a fogalmakkal: mert Alten- slein képes volt a hegei szerű fonnák lelkiösmeretes hasz­ nálata mellett minden más, néha ezzel homlokegyenest ellenkező fejleményeket is pártolni. Azért veti szemükre Claudius a mostani bölcselőknek, hogy: régi elődeik legalább komolyan törekedtek; lóháton, szekérén, sőt gyalog is ügyekezfek az Ígéret földére bejutni; ezek pedig, a nélkül hogy a kar­ székből fölkelnének, láblógázva kényelmesen akarnák magokat oda be-speculálni: »und sich ohno von ihrem Lehnsluhl aufzustelien, hinein speculiren wollen.» Günther is ollyannak jellemzi e kort, melly köllöileg szemlészkedik: »Eine Zeit, die in dór Speculation dichtet, und in dér Poesie speculirl.» Wég szebb a m ü n c ii e n i E o s-bul kölcsönözött hasonlata, miszerint: e nagy mesterek a fölolvasztott philosophiai semmit szalmaszállal tarka bubor(ikká fújják föl, s azt liiszik, abenne tükröző világot ők teremték Csak azt nem tudják, valljon az emanatio nedves, vagy pedig az effulguratio száraz utján ? B a I m é s szerint: a németeknek zordon és ködös éghajlatuk miatt idejök van a bölcselelet jelképekbe rejlett á b rá n d 0 z á s a i k k a 1 fölczifrázni. R i 11 e r S c h e 11 i n get a XIX. század mély és gazdag szellemű Plotinjának nevezvén, azt állitja, miként hatalmas nyelve- s bűvös képzeletének erejé­ vel liódita meg sokakat: »durcli die Maciit sciner Sprache und die zauberische Naturfülle eincr beseelten Phantasie!« — Valamint Fichte és Hegel sem győzött csupa észszel; lianum az egyik tüzes hazaliui s z (i n o k 1 a t á v a 1, a másik állami p á r t- fogással. — Még jobban megmondá Kuhn felőle az igazat.

* ) Anderc hallcri diis philosopliischc Niciils, in cinc Tincliir aufgc- liisl, in gliiscrncn Sclialcn vor sich slolicn, und blicscn es mit Slroh- iiiilnicn zii I)iinlcn lílascn luil', wiilmcud, sic liiiUca dic Wclt, die sich in ilincn s|iicgcltc, lici'voigcbracíu. 96

hogy t. i. nála «ugyanazon gondolat számtalan változatokban isinél előfordulván, az olvasó türelmét nehéz próbára teszi, s alapos és tiszta fogalmat mégsem szerez.» Továbbá; rendszere kifejtését olly szövevényes és bősz autónak találja, hogy a legelszántabb ember sem követheti okoskodásának folyamát; igen mert ö maga sem merő gondolattal, hanem szokása szerint egy kis imaginatio segedelmével járt el benne *). E méltó szemrehányás csak megérdemlett kölcsön azon egyéb­ iránt igazságos bókért, mellyel Schelling Hegelnek őszintén kimutatá, hogy a mit elül elutasított, azt kénytelen a hátulsó ajtón bebocsátani, mivel fictio nélkül ö sem boldogulhat Tehát az é sz követelt uradalmában az ártatlan csalásnak és képzelgésnek is van némi helye. De talán az ős haj- danban is igy volt ez, midőn Gorgias aztmoiidá: »Szép dolog a philosophia Socratcs! ha ifjúságában foglalkozik az ember vele;« mikor t. i. élénkebben tud képzelődni ^). Illy modor és eljárás mellett a mai bölcselet érdemeiről, jelesen vallási tekintetben, legfölebb ironice, gúnyosan lehet szólani; miként a bonni philos. és theol. folyóirat 1847-iki I. füzetében «R e 1 i g i o s i t a t dér D e u t s c h e n« czim alatt énekli;

* ) Üiesen Gang nímint auch süine negativo l’hilosophie, auch nur ein Spicl mit Regriffun, inclein sie jenen l’ruuesz an dein BegriiTe dcr Potcnz ganz ins Einzcine hinein, aber auch aiil' so verschlun- gcnc uud vcxalorische Weise entwickcit, dasz dcr cntschlos- senste Dcnkcr durch bloszes Dcnken ih iii nichl wird fo 1- gcn k önnön; dcnn dcr Wcg ist von ihm selbst offenbarnicht blosz mit Hülfe des Denkcns, sondcrn, wie es immer so scine Art war, zugleich dnrch blosze Imagination ziirückgciegt worden. “ *) Das von v o rn abgewieseno Empirische wird durch die H inIcr- Ihür des Anderswerdens dér Idee wicder cingcl'ührt, damit nbcr auch dcr Beweis geliefcrl, dasz es unnioglich sei mit dcin rein Ralionalcn Hcgefs an die Wirklichkeit heranzukomnien.

Uhi niinzum R e á le n zu gelangensei einczwcite F id ion nöthig. L. Kuhn über Schelling. Tübing. Quartalschrift. 1844. I. 97

F r 0 m m ist die clcutsche Nation Das musz auch selbsl dér Neid ilir lassen; Dcnn hat sic keitie Rcligion, Gleich wird sie ciné sclbst verfasscn. És hogy ez nem csak kőlloi csintalan elménczkedés, hizo- nyilja F i eh te döre mondata egyik fülolvasása végen: «Morgen, incine Herren, werden wir einen Gott machen;« holnap, uraim, Istent csinálunk. Milly esztelen szitok! Pedig nem áll egyedül e téren. Mikor Hegel azt állitja, hogy Isten az emberi gondolat állal jut öntudatra, ez épen olly vakmerő káromlás. Azért mondja Thiersch: Ha megtartja s használja is e szavakat: Isten és halhallanság a Hegel féle iskola, ez csak alacson ámitás és nyegleség. Hiszen a berlini bölcs halála után kedves tanit- ványi közölt tetemes pör keletkezeit arról, valljon az elhunyt mester személyes Istenben hitt-e, vagy nem. Képzelhetjük, hogy a nagyobb és bátrabb rész lagod(') véleményben volt, s önkezére is illy szellemben dolgozott. Feuerbach Lajos szerint: a személyes Isten lételéröli fogalom merőben tapasztalati dolog, arról csak az érzék ek tanúskodhatnának. Carriörc M(')ricz, a Münchenbe hivott nagy tudós , hasonlóképen bevallja, miként csak e g y urat ösmer el, az emberiséget. — Die philos. Weltanschauung dér Reformationszeit. — Cousin is azt hiszi, hogy Isten az anyagban lappang, s önmagának jelenik meg az ember öntudatában. Ezeknél a néha fitogtatott religio nem egyéb, mint jelképek-és rejtvényekbe burkolt hitlen philosophia, melly tulajdonképen a kételyt fogadá el alapelvül, s azt kész rendszerré alakitá. Ez a gyönyörű kifejlődés lefelé igen rövid idő alatt s igen következetesen ment végbe. Leibnitz és Wolf iskolái vallásilag sokkal fölebbállottak a Kanténál, kinek elmélete annyira száraz és hideg volt, hogy melegebb érzelmű emberek, p. 0. Herder, Jacobi botorságnak tárták. Hiába erosité ő többször és a legünnepélyesebben, hogy Istent s a lélek halhat- lanságát tagadni nem lehet, a nélkül hogy az é s z önma- 7 98

gával ellenkezésbe jöjjön; mert az állal, hogy a melapliysikai véd- vekcl e nagy igazságok mellett és ellenük hasonértékűék- nek á 11 itá, mindent elrontott. Az ö rendszerében alapos vallási pliilosophiáról szó sem lehet, miután, az eszmélő egyén nála gondolkodása tárgyait(51 örökké áthághatlan távolságban marad, s e ledönthetlen választó-fal azokrul minden igazi tudo­ mást kizár. Ok nélkül kérdik sokan, niikép fajulhatott el a königs- bergi szigorú dualismus olly hamar egyazonossággá: zum Idenlitiitssystem. Azért, mivel nem vala igazi kettcsdiség. Kritikai bölcseletében, mellynek félszeg irányát utódja sebesen kifejté a legtulzóbb szélsőségig, csiraként szunnyadóit az Énség elmélete, die Ichheits Theorie; sebben az Ugyan- azonság. Többször mondám, hogy a hamis elvek szükséges következményeinek kitüntetése a Gondviselés tervében fekszik; s igy történt ez úttal is. Kantnak öntudatos szándéka csak az volt, hogy minden tevőleges, egyházi hitet kiirtson ; azonban észrevétlenül magát az Isten eszméjét jól kitaszitá a világból®). Nehány év múlva F i eh te már úgy látta, hogy az egészen fölösleges; meg lehet elégedni azon erkölcsi világrenddel, melly Igaz-biró nélkül halvaszületett elvont semmi. Ez a rendszer sajátlag mindannak tagadására vezet, mi nem a gondolkodó Én: benne das Ic h lép az elűzött Örökkévalónak helyébe. De a világ még nem érett vala meg c fmoift szemléletre; a mestert nyilván a t h e i s m u s r ó I vádolák, s botrányos Isten tagadásaért rendes törvényszék elé állit­ ván, Jenából számüzék. Nemde hirtelen bukás! A reá követ­ kező érzéktulieszményiségben — dér transcendentale Idealismus — mintha, visszajött volna valami az eltűnt vallási eszmékből; de nem volt nagy köszönet benne. Schelling is csuk szellemdusan játszik ez üres szólamokkal: über die Iden-

*) A magas É n n ő k büvebb nyilalkozHlai c8 működése tanulságosak. Ritter legalább arra utal: Wie die Idee in Fichte selbst sprach und w irkte, darüber siche K W. F. Solgers nachgelasscnc Schriften. 99 titat lles Idealen und Realcn. Minden fátyol és takaró daczára kirí belőle Spinoza meztelen panlheisnmsa. Ö nem tagadja Isten léteiét; csak azt hirdeti, miszerint: a Végtelen e világ teremtése által s abban jutott öntudatra; »das Absolute sei durch und in dér Wellschöpfungzum Selbslbewusztscingelangt.« Azt hiszem igen könnyű belátni, hogy ez tulajdonképen egy a mindenistenséggel: Er laugnete Golt nicht, hielt aber Alles für Goit. Pedig jól mondá egy elmés német: Die All-Einheits- Lehre in dér Theorie wird in dér Praxis Alles-Eins- Lehre; a minden-egység tana gyakorlatilag mindegy­ tanná, az az vallási közönyösséggé válik. Nem hiába nevező valaki az azonosság első tanárának a sátánt, ki már para­ dicsomi üssziilöinket azzal kecsegteté: ollyanok lesztek, mint Isten *). Végre Hegel gyökeresen segített a dolgon az által, liogy a pantheismusnak legmagasabb alakját s egészen kimerilö jelentését föltalálván, azt e mondatba szoritá, melly minden földi bölcseségnek öszvege: dasz das unpersönliche Dónkén Alles in Allém sei; a személytelen gondolat minden. Neki a vallás nem egyéb, mint azon öntudat szüleménye, mellynél fogva szellemünk magasb eredetéi s az egyetemes szellemmeli azon­ sa gát érezi. Lerminier szerint, a nagy mester magát Socrates és Krisztus közt legfőbb itélőbirónak tartá; s lia néha kedve kerekedett is megengedni, hogy Isten leremté a világot, arról bizonyos volt, mikép egyedül ö fogta föl. Nem akarom tovább fűzni ez eszeveszett káromlások fonalát; csak azt kérdem, minő hatálya van ez istentelen elveknek az életben? «Wenn Alles Gott und Gott Alles ist, dann ist Golt Nichls.'i A vallás ekként csak az emberiség történetében örökké megujuló költemény; Frankhon encyclopaedisláinak érzékies anyagtana, Némethon silány rationalismusa, Hegel statusböl-

* ) Dér crste Id entitiilslehrer aber ist dér Teufel, dér, als I’rii- ceptor dér Sünde, schoii den ersten Menschcn ges.igt hal; llír werdel sein wie Gott! 7 * 100

cselete, Strausz hilregéje álmeneti fokozatok. Proudhoii csak következetesen akarja Istennek emlékét is megsemmisiteni, miután Ö maga személyesen iigy sem létezik a világ bölcsei szerint. Tehát ama szent Nevet, melly évezredeken át a tudósnak utolsó igéje, a szegénynek vég reménye, a megtért bűnösnek menedéke volt, a büszült ember átok és megvetés tárgyául tűzi ki: »Car Dieu c’ est sotlise et lácheté, Dieu c’ est hypocrisie et mensonge, Dieu c’ est tyrannie et misére, Dieu c’est le mai. Esprit menteur, Dieu imbecille, tón régne est fini! Dieu, retire tói! Cár dés-aujord’hui' guéri de la crainte et devenu sage, je jure la main étendue vers le ciel, que tu n’es que le bourreau de ma raison, le spectre de ma conscienceI« íme igy örzé meg a fensöbb termé­ szeti vallást azon uj speculatio, mellyben személyes Istennek s a lélek halhatlanságának semmi helye; pedig ez eredményben testvérileg részt veitek a Kant-Fichte féle idealismus, s a Schelling- Hegel szerű pantheismus. Nincs mit szemére vetni egymásnak, A hires föltétlen parancs — dér kategorische Imperativ — országa is hamar elenyészett; kár vala Fesslernek elsíi mát­ kájáról azért lemondani, mórt ez ama szoros papir-szabály érvényessegét nem akará elösmerni. Hiába keresünk más hitvány pótlékot: »ha Istent a világ egyetemből kiveszszük, ez maga vakeset szülöttje, a sors értelemnélküli üres szó, a természet föloldhatlan talány, az emberi lélek csalódás, a morál hazugság.« — B a lm és. — Pantheisticus t e r m és z e ti m á d ás, meg az önző idealis­ mus okvetlen gyilkosai minden valódi erény- és humanitásnak. Midőn a modern bölcselet az ember látkörét csupán c földi létre szorítja, keblében a haszonleső vágyak ezreit költi föl; egyszersmind a társadalmat összekötő engedelmes'ség érzetét az önistenitós örvényébe fulasztja. Müveit korunk irtózik a communismustó 1; pedig az csak a kedvelt pan­ theismus gyakorlati alkalmazása, mellynek életrevaló­ ságát a schweizi szabó Weitling 20 ezer rablóval ohajtá megkísérteni. Jól mondja Rousseau, ámbár önmagát is sújtja vele, hogy a phílosophusok nagy része úgy működik, mintha 101

szánlszándékkal lealacsotiyitani s kétségbc ej t eni akarná nemünket. Isten- s öröklétbeni iiit nélkül ez a bizonytalan rövid élet arra sem méltó, hogy gondolkodjunk felöle; s milly sötét jövendő nyilik a szegény halandónak szemei előtt, ha számtalan gond, Ínség és fájdalmak által az önistenités csalékony álmából fölveretvén, nyomorúságának lesújtó érzetében liasztalan keresi elvesztett Istenét! Ennyire hozott bennünket ama szemlészeti szörnyeteg, melly a reformatiovali benső rokonságát azzal is bizonyítja, hogy rendszerében a lélek szabad akaratának nyoma sincs. Vak falum foglalja el annak helyét, melly elölt erkölcs vagy erkölcstelenség, érdem és bűn érthetlen kifejezések. )>Eíne Goltheit, welche ím Mörder mordel und ím Erschlagenen ermordel wírd« az erénynek különös őre. Hlyen iszonyú elvekhez képest majdnem ártatlannak tetszik azon elavult vélemény, miszerint abban áll a bölcseség csúcsa, hogy Isten örök nyugalomban szendereg s a világ menetére, a halandók jótettei- vagy vét­ keire semmi gondja. Sőt végeredményeiben alig volt ártalmasabb a csupasz materialismus, mellynek egész bölcselete az ö t érzék színterére vonult, s lelkünket a test álmának tekinté: »wo die Piiilosopliiü in das Reich dér fünf Sinne sich zurückzog, vvo dér Geist nur als Traum des Fleísches galt.« Bízvást egymás mellé tehetjük a két rendszert; annyira hasonlítanak egymáshoz, mint ikertestvérek. Az legalább nem té t tété magát; a «Systéme de la nature« mellyben diadalát ünnepié, olly nyersen szólt, hogy még Voltaire is meghökkent rajta. Tankönyvei; «L’homme plante de la Mettrictől, L’homme machine, Vénus métaphysíque ou l’origine des ames« puszta czimeíkkel elárulják az üres tar­ talmat. A szellemnek árnyéka sem maradt főn: alles Spiritua- listische ist vveg. Az anyag kitérjeszkedve gondolja külalakját: a parányi pont t. i. a vonalt, ez a fölületet, ez ismét a tömör testet. Ugyanazon erő, melly forrva bort és sört alakit, más viszonyok közt gondolatokat, szenvedélyeket s hatá­ rozatokat szül. Az ember ál lat társaitól csak v e 1 ej ének 102

nagyobb mozgékonysága állal különbözik; a lélek egyedül életmüvezelüiik — organisinus — tünékeny eredménye, sál. Ez mind nyíltan ki van mondva; ha tetszik nevethetünk rajta, mint p. 0. Lichtenberg állitásaiu, miszerint: ha állok más ötleteim vannak, mint ha ülök, s ekkor ismét mások, mint a midőn fekve gondolkodom. Csak azt nem tudjuk, minő helye- zetben jutott eszébe azon bölcs tanács, hogy az orvosok arra idomítandó kutyákkal szagoltassák ki betegeik különféle bajaíf. Ismétlem, a nyilvános eszelösség kevésbbé veszélyes. Azonban elég érthető a mai pantheismusnak e kérdése is; Valljon maga az ürökkévaló-e az, mi ragyogó csillag gyanánt hatalmas kanya- nílatban forog, mint kristály szabályos alakba vonul, a növény­ ben tenyészik és virágzik, az állatban érez és mozog, miben- nünk végre öntudat- és szabadságra kél? Jelen korunk az, melly az embert, mint a természet halvány sárga habját megéneklé. Tehát egy csöppel sem vagyunk előbb a XV III. századbeli anyagiasoknál. Illy finom tanokbul önkényt következik a szigorú böl­ cseleti morál uralma, azé t. i., mellyről már régen megmon- dák: Sapientia est artifex conquirendae voluptatis. Hogy ennek sokáig rejtegeletl titkát kiméletlenül napfényre hozák, ez Feuerbachék valódi érdeme. Pókhálóként szétszakgalák ők a fátyolt, — den Phrasenschleier — mellyel mások minduntalan szőnek a lévcly elfödésére; irgalmatlanul kiegésziték a félénk félszegségeket, — Halbheiten ®). Megmondák egyenesen, hogy nem kell nekik világfölötti, öntudattal biró Isten, sem sze­ mélyes halhatlanság; it t e földön keresik teljes üdvöket, nem pedig a siron tú l. »Kein transcendenler selbstbewuszter Golt, keine persönliche Unsterblichkeit, daher auch kein Heil aus Golt, alles Heil aus dem Menschen, kein Wille Gottes, nur dér Wille des Menschen, keine Bestrebung für das Jenseits, alles nur für das Diessoits !« S ha talán ez elvek ellen a kebelbeni kis birónak kedve volna tiltakozni, azt kiáltja Feucrbach: »Wcg mit dem Gewissen! das müssen wir auch übcrvvinden;« félre a lel- 103 k i ö s m e r e 11 e 1! azt is le kell győznünk. Pedig lelkiösmeret nélkül a morál lelietségét, az erénynek tulajdonképeni helyét kimutatni nagyon bajos; de annál könnyebb e szép bölcselet érdemeit a józan ész, vallás, erkölcsiség iránt tisztán belátni. A tali philosophia libera nos Domine! Csak maradjunk inkább a szerényebb katiiol. speculatio mellett. Nem olly magas és fellengzö talán; de legalább biztos alapja van. Nem szokta kérdeni: valljon boldo­ gabb-e a teremtmény, ki Teremtő nélkül csak önmagában hiszen ? mert jól tudja, hogy az ember szellemileg egyedül akkor ép, ha Isten iránti kellő hódolatában valódi szabadságát s üdvét föltalálja. A ki más törvényt akar életszabályul választani, hama­ rább elér halálos ágyához, mint azon időponthoz, mellyben vala- melly általa kigondolt egészen bizonyos , kétségtelen és rendit hetlen igazságot gyakorlatilag alkalmazhatna. Eleven koronás példa II. Fridrik, a mind végig kételgő, még csak halhatlanságo sem reménylő bölcs — ? — fejedelem. A vallás e g y nap alat- oda vezet, hova bölcselelünk még Lám a rt in é szerint sem előbb a halálnál: >>La religion y conduit en un j our, la philosophie n’y conduit que pár une longue vie, pár le malheur, et p ár la mort.a Jac0 bi sem tagadja elégtelenségét minden emberi bölcsel­ kedésnek; de nem tud hitrokoninak jobb tanácsot adni, mint hogy továbbpliilosopháljaiiak vagy katholikusok legyenek. »Ueberdió Unzulanglichkeit allesunsersPhilosophirens stimme ich leider von ganzem Herzen ein; weisz aber doch keinen andern Rath, als n u r i m m e r F 0 r t z u p h i 10 s 0 p h i r e n. Dieses, oder katholisch werden — es giebt kein Drittes.« Köszönjük szépen és elfogadjuk a bókol, annál inkább minthogy Lichtenfelsis kénytelen a «philosophia tör­ ténetének» végszavában őszintén bevallani: »dasz das philosophi- rendeGeschlecht wohlháufigvom rechtenWege abgeirrt, hieiind da mit sich selbst inW i d e r s p r u c h gerathen, und auchimglück- lichstenFalle immer noch unendlich fern von seinem Ziele geblieben ist.« Ha egy száraz kritikus azt hiszi, hogy kedves bölcselői még mindig végtelenül távol állanak czéljoktul; nekünk is szabad lesz kérdeni, valljon elérik-o azt 104

valaha? Bizonyosan sohasem; kivált miután csak a hi tlens ég- beni niagasb egységet szemléljük bennök, ezta vérpiros gyönge fonalat, melly minden rendszereiken végig vonul. Okos ember a majd jövendőben földeridö bölcseletlíil — Pliilo- sophio dér Zukunl’t. — nem vár senmiit.

VII.

« halom, deremb. 8. 1853.

Látom , igen nagy kedve telik i)enne, a német speculatio kihágásait élénk színekkel festeni; pedig ha voltak is korábban sajnosan elfajult kinövései, azért a gyakran föltűnő jobb jele­ netek iránt nem kellene igazságtalannak lenni. Méltányosabb emberek úgy látják, hogy valamint Hegel a status hatalmának szilárdítására sokat tön: úgy a bölcsészet legújabb fordulata keresztény hitünk helyreállításának érdekében ügyesen és szerencsésen működik. Nem tetszett olvasni a magyar Heinsius- ban,»Herbart neve alatt milly istenfélő szerepet j á tsz a In ak a bölcselettel? »A philosophiának úgymond meg kell mutatni, hogy semmi értelmiség sem képes a hiányzó erényt, vagyis arra való törkevést, hogy akaratunk az Istenével egyezzék, kipó­ tolni.» Nemde örvendetes vallomás ez, mellyel a legbuzgóbb barát is megelégedhetnék ? Minden jelenségekből az tetszik ki, hogy a messzecsapongott féktelen speculatio gyökeresen javulni s egészen m e g akar t é r n i, sőt igazán u j j á s z ü 1 e t é s i folyamat­ ban van; hiszen az emberi szabad akarat védelmére megint készen áll, s p. o. egy Schelling ajkain a kereszténységről milly épületesen szól! Azoknak, kik helyébe valami újat akar­ 105 nának lenni, ö véli szeiiiokre, igen de ö smeri lek-e már azt? »Sie sagen, dasz elwas Neues an die Stelle des Chrislenlhums trelen müsse. Aber dicsen kann mán die Frage enlgegenlmlten, habi ihr das Chrislenlhum denn schon erkannl?« Kell ennél nyomosabb válasz a helvenkedöknek? — Mi a kalhol. philo- sophiál illeti, én nem mondom, hogy a pápisla mint ember nem volna képes épen olly finomul bölcselkedni, mint az atyafiak; miután koponya-nagyság s velő-bőség tekintetében úgy hiszem irántunk sem mostohább az anya-lermészet. Hanem a rendszer, a hierarchiai rendszer az, melly a bölcsészeinek hasonló fölvirágzását nálunk akadályozza, sőt egyáltalában lehe­ tetlenné teszi. Roma különösen eskikil ellensége a tudományos előmenetelnek; ott hol az okos embert a háttérben lappangó «Index librorum prohibitorum»-mai fenyegetik, részrehajlallan vizsgálatról szó sem lehet. Pedig nagy kár, hogy a jobb szel­ lemeknek egy k is tért nem engednek az üdvös mozgalomra; mindjárt elevenebb volna egyházunk, s jobb hirben állanánk a müveit világ előtt. De most kénytelenek vagyunk pirulva hallgatni, midőn szemünkre hányják: hogy p. o. RogerBaco és Campanella tudományuk miatt börtönben lakoltak, Gior- dano Bruno máglyára kerüli, Galilei csúfos visszavonásig kinoztatolt. Továbbá Rosc el Unt, Lamennaist, Hermest, Bautaint, Rosminit, Günthert, sál. mihelyt lángeszükkel egy kicsit bátrabban akarának élni, rögtön kárhozlaták. Ugyan kinek lenne kedve nálunk szemlészkedni ? Nem is említem, hogy Savonarola esetében bebizonyult, mikép a merészen kimondott igaz szót sem szenvedhetjük. Csak arra figyelmeztelem, milly türelmetlen harczot inditának minap Frankhon püspökei a párizsi szabad egyetem ellen! Máshol, névszerint a protcstanlismus nyilt mezején, sohasem történlek efféle szégyenilő s a tudományt lealázó faggatások. 106

B ecs, decemb. 11. 1853.

A képzeli ineglérés, mcllyhoz kegyed olly vérmes reménye­ ket csatol, igenis érdekes jelenet; de más, ellenkező értelemben. »Ubi deficit philosophia, ibi incipit theologia« ezzel gunyolák egykor a mi liittanáraiukat; s most az ö nagy bölcseik is erre szorulnak. Az a kénytelen jámborság, mellyet dicsérve Ictszett emliteni, sajátlag tehete-tlen kétségbeesés müve. »Das Herüberschreiten dér Pliilosophie auf das Gebiet dér Theologie isi alléin schon ein liinliinglicli sicheres Zeichen dafür, sic wisse für sich auf philos. Boden pbilosopliisch nicbts dér Rede Werthes zu produciren.K Ha tudnának valamit teremteni önerejökkel az elmélet országában, nem bajlódnának elavult Vallási eszmékkel. Ehhez még egy kis félelem és alkalmazkodási-szükség is járul a nyilván hitetlenkedni nem akaró állam irányában. E magát emancipáló, fölszabadult philosophia előbb ellenzéki szerepet viselt, sőt a hol lehetett ollykor a lázadásban is részt von; később, midőn a forradalom és hitlenség megbukni lát­ szottak, hamar loyalis köpenybe rejtezve, magát a keresztény hittel azonitani, sőt azt meré állitani, hogy csak ö érti helye­ sen, csak ő fogta föl igazán és tisztán annak eszmi^’ét. Nem is valami nagy újság c színlelt buzgalom az ész embereiben; Athén és Roma már láttak hasonló képmutatókat; s Kant

épen úgy tudott hozza, mint Hegel és S eh el ling, íz érzék- fölötti dolgok bölcseleti fogalmát a szenlirási szöveg öltönyébe takarni. De nekem hiába czimezik a kereszténységei «absolute Religion«-nak, midőn tapasztalom, hogy csak jólhangzó szavakat és sima kifejezéseket használnak könnyű palástul. Nem tagadom én azt, hogy korunk istentelen vagy mindenistenleli borult nézeteit vallásos eszmékkel földeríteni nemes, dicséretes vállalat; hanem őnáluk örökké csalás-, vagy csalódás-, és mindeneseire dogma­ 107 rontással végződik: mint p. o. Hegel szörnyeteg három­ sága. Mind csupa szemfényvesztő játék ez a mélyebben betekintő előtt; szerepelnek a jó urak, s igen jól mondá kegyed, istenfélő szerepet j áts za tnak a bölcselettel Nincs olly philos. rendszer, melly elé keresztény álarczot nem lehetne akasztani; de azzal nehezen boldogulunk, mig elveink nem lesznek keresztények. S eh el ling például igen szellemdus férfiú, s a természeti jelenetek mélyebb fölfogásában igaza lehet; azonban theologiája merő gnosticismus, orthodoxiája csupa terminologia; »er behielt die Nomenelatur dér chrislllchen Dogmatik.x Tőle is bálran lehet azt kérdeni, mit ő másoklul kérdezett: valljon üsmeri-e tulajdonképen a kereszténységet? mellynck régi műszó tára molU'll kénye kedve szerint ábrán­ dozik. Hogyan lehelne máskép olly megfoghatlan keveré­ kével lépni föl az igazság- és hazugságnak! A katholicis- musról azt mondja, hogy a történeti összeköttetést ő tartá föl Krisztussal, s a dolgot magát birta és birja, de nem annak értelmét; mintha szellemi tárgyakban ez a keltő nem volna egy. Az önmegtagadásról gyönyörűen ir: »Sich von sich s e 1 b s t z u b e f r e i e n ist die Aufgabe aller Bildung. Je höher die Macht dieser So 1 b s ten ts cli 1 agu n g und En t áuszerun g, desto producti ver, unabhangiger, göttlicher erscheint derMensch.« Ezzel igazán a legbuzgóbb szerzetes is megelégedhetnék, csak gyakorolná. A kinyilatkoztatás, hit és tudomány felöl szebben nem lehet nyilatkozni: »Die OíTenbarung musz etwas über die Yernunft Hinausgehendes enlhalten. — Die allén Zweifel aufhebende G e w i s z h e i t isi GI a u b e ; dieser daher das E n d e des W issens.K De miként veri agyon egész bölcseségét azon silány ötletével, miszerint Istennek világ nélkül mindig csak önmagáról kellene gondolkodni; miben ő reltenetes korláto­ zást — eine ungeheuere Beschrankung — talál, azértis a

* ) Uebcr Kant, FIchlc, Sclielling, Hegel in ihrem Verhiiltnisse zuni Ciiristcntiiuni; 1. Zcilscliriri für Tliilos. und kalliol. Tlieologie. 77. fii/.. 108

megösmertotés utáiii vágyat beerölteti a Mindenhatónak keblébe. Valóban ncui bölcselőhöz illő nézet, hanem indiai brah- m i nők hoz, kik térilöinket állilólag azon kérdéssel ejték — ? — zavarba : ugyan mit csinált az Ur Isten olly sokáig a világ alkotása előtt? A tiszta szellemnek gondolata élet s élte boldogság lévén, nem szorul külvilágra. Tudjuk, hogyanagy szemlészkedő még alább sülyedett, midőn a teremtés nagy titkát akarta megfejteni; nem hiába mondogalá: DasNichts ist das Kreuz des Verstandes. E kősziklán hajótörést szenved egész elmélete, mellyböl az emberi akarat szabadságát sem tudá megmenteni. Természetesen, mert ha Isten a világot ön kén ytelen ü 1 alkotá, akkor abban minden, lelkünket sem véve k i, az elkerülhet len szükség törvénye alatt áll; ha pedig önkényt, jószántából hoza létre bennünket, úgy szabad szellemek vagyunk. »Nur in dér wahren Creationslehre ist dic etiiische Freiheit gerettet.« A teremtés sza­ badsága biztosilja lelkünk szabadságát. Schelling az elsőt tagadván, »Ueber das Wesen dér níenschlichenFreiheit« czimü dolgozatában kénytelen Istenre hárítani a rosznak eredetéi, hanem a még kinem- fejlett — ? — Istenre! Illy zátonyra kerülnek a philosophia legú­ jabb törekvései is minden irányban, s igazán világtörtén c ti tapasztalásokkal gazdagítják e különféle rendszerek siral­ mas végükben az emberi nemet *)• , Épen azért nem kell, nem is lehet azon előtiünk fekvő tény valóságát tagadni, miszerint a szemlészetnek korunkban nagy kedve kerekedett jobbra kanyarodni. Miként valaki csípősen megjegyzé: megint valami újat szeretne föltálalni, tanaiba tett­ leges tartalmat önteni, s üres osztályzatok helyett theo­ logi a i buvárlatainak eredményeit sajátságos történeti alakba öltöztetni; mivel észrevette, hogy a positivumra szükség van ott is, hol a számok ereje megszűnik s a königsbergi értelem semmit sem lát * ) . De tőle várni hitünk fölelevenitését,

*) Die Pliil0 S0 |iliie des XIX. Jalirhund. wollte mit aller VVillkührIichkeii philos. Hochiuuthes elv^as Neues conslruiren. Schelling urnl 109 nevetséges. »Die atzende Sáurc dér negaliven Philosophie kanii nur ein Fouerbach-artiges Christenthuui producircn, wo dcr Tcufel niclits ist als Golt, dér sich maskirt hat.« Most is az lesz vége az egész vállalatnak, a mi korábban volt. Legjobb cselben ismét a kereszténység külszínével lakarandják el az alanyi észliitet, mint a vén ralionalismus, melly valahányszor komoly tudományba kapott, mindig szégyent vallott. Meglátja, csak oda megy ki jámbor bülcsészelük, hogy vallásunk isteni ténye iben psychologiai, lélektani igazságokat sejditcnek; vagy Jouffroyval azt hiszik, mikép az üskercszténység nem egyéb, mint az akkori nép eszméinek természetes szüleménye. Ámbár eddigelé még nem tudják meghatározni, valljon a zsidó vagy a p 0 g á n y tömeg agyából keletkezett az evangélium ; s magok is fejcsóválva bámulják, iiogyan teremhettek a Tiberius és Herodes korabeli köznép fejében illy magas gondolatok. Tapasztalt emberek tehát nem is Ítélnek olly hcvüll kebellel e kétes érdemü javulás felöl, azt inkább elgyön­ gül és jelének tartván. Csakugyan e bágyadt tespedés jelenleg a protest. hillenség legfinomabb alakjában, a Hegel- t h u m bán is mutatkozik , melly kiszabott formuláival, minden látható eredmény nélkül, vesződik. Igen őszinte vallomásokat tudok fölmutatni e tárgyban, s é r d e k e s nyíltságuk miatt eredetiben is jó lesz közleni azokat, habár hosszacskák. Az egyik tanú : nem tudja, haldokló vagy újjászülető félben van-e a philosophia, melly kialudván mámorát, a tobzódás utáni szokott kellemetlen állapotban sinylik, s az élvezettől undorodva uj tápla mege­ mésztésére képtelen'’^). Hogy élesebb kifejezései nem túlzók,

anderc síiclilcn ihrer Lchrc eiiien p o s i t i v o n I n h a 11 zu geben. Sie WDiidcn sicli von bloszen Kategorieii zu eigenlliűiiilichen Ge- schichtsconstructionen theologischer Forschungen. Weil die An- nahme dcs Positi ven auch da, wo die ZilVer niclit mehr ausreicht, und dcr Verstand aus Königsberg nichls mehr ausninimt, cin Bedíirfnisz ist. 0 Mán weisz nicht, ob dió Philosophie ini Dahinsterben, odor in 110 bizonyítja Humboldt, ki hasonlólag: >>die Iicitoren und kurzcn Saturnalien eines rein ideellcn Nalurwissens» cinlili. — Kosmos I. 69. — Beteljesedett újra Lessing mondata: »Tau- senden für Einen ist das Zicl iiires Naclidenkens dic Steile, \vo sie des Naclidenkens mii de wurden.c Bussc Vilmos Halléban a bölcselet foloszlásáról beszél, niellynek helyébe a történeti tapasztalásnak kell lépni; »An F i eh te erliíutert er dic Auflösung dér Philosophie und zeigt, dasz dic historische Empirie fortan an deren Stelle treten musz.« Kegyeteknek az augsburgi Allgcmeine kedves olvaímányuk s bizonyára gya­ nútlan, ha némellykor a protest. philosophiát becsmérli; mint tavai augustus 7-iki számában «System dér Ethik, von Emmán. Hcrmann Fichte« czimü könyvet bírálván: »Az emberi tudomány, úgymond, törekvéseinek végpontjához ért, s azon kevéssel, mit bizonyosan tud, szembe tudatlanságának nagysága fölött áImélkodhatík.« Már az 1848-dik év utolsó napjaiban 358. szám alatt épületes resignatioval hirdeté, miszerint: az úgynevezett philos. rendszerek kimerülése s kölcsönös és benső megsemmisittetése után, mindinkább a történeti eredetnyomozó fölfogás és tárgyalási modor jön divatba. »Nach dér Erschöpfung und gegenseitigen wie inneren Selbstvernichtung dér logisch-rationalen soge- nannten philos. Systeme dér letztcn Zeit, tritt mehr und mehr in íllen Zweigen des Wisscns die historiseh-genetischc

dér Wie(1 crge b virt hegriircn ist. Dér Rnusch, in weichcn dic IVatur|>iiilosüphie, die eniancipirle Tochter dós gositteten kuntischen Idenlismiis, eiii üeceniiiutn vcrselzle, ist uusgcsclilafcn, und hal dcni iinangenehtnen Gerülilc Platz geinaclu, das stcts auf Excesso zu rdgen pflegt: Ekel vor dem Genusse und ünfühigkoit ncuo Nahrung zu vertragén. “) Die mensclilicho Wissenschaft vollends l)clindet sicii am Ausgangs- punkte ihror Bestrcbungcn; denn sie kanii nur dem Wenigen gegcniiber was sie gewisz weisz, über die Grösze ihrer Unwis* senheit erstaunen. I l i

Auffassungs und Bchandlungswcisc hervor.« Kézzelfogható bizony­ ságul szolgált erre: a berlini »Jahrbücher für vvissenschafllichc Kritikw cs a «Zeilsciirift für Philosopliie und speculative Theo- logie von Fichtc« megszűnése. Az utóbbi minap újra föléledt; de nagyon szeliden és halkan piheg. Legszebb s legbővebb nyilatkozat azonban az, mellyet Herbart összes munkái bírá­ latában, tavali 161. sz. melléklapja nyújt: Igen mély csönd uralkodik a philosophia terén, mert legelőkelőbb irányaiban tagad- hatlanul tulrohanva megbukott; az általány utáni zaklató vadászaton ép szemeit a ténylegesek látására elveszte; az elvont elmélet túlbecslésével, annak értékét s terjedelmét, a mit közvetlenül bizonyosan tudhat, kevésre számitá, s ekként a kiegyenlités helyett meghasonlást okozott. A természet vizsgáló tudományok már korábban leveték jármát az által, hogy a dolgok végokainak ösmeretével fölhagyván, a tüne­ mények szabályainak ösmeretével megelégedtek A most érintett lankad tság- s reményvesztett lemondással szemközt a kathol. philosophia mindig ép, eleven s örökké ifjú marad. Igen, mert a természet és szellem közötti lényeges különbséget, az emberi józan bölcseség-, méltóság- és szabadságnak ezen egyik föalapját, rendületlenül föntartja. Nem akarja Isten elébe saját parányi gondolatait szabni, hanem az Ö nagyszerű eszméit lehetőleg utána- s átgon-

* ) Es ist selír slill gewordeii auT dcm Gebieto dér Philosophie. — Denn unvcrkennbnr hat sie sich in iliren vorziigsweise ziir Horrscliat't gelaiigteii Uichtiingcn ü b c rs lü r •/t; auf dér hasligen Jagd nacli dem Absolülcn den gesimdcn Blick lur das T ba t jiicbIiche verlorcn, mit Ueberscbiiizung dcs abstractcn Denkens den W erlh und bmfang des unmittelhar Gewissen zn gcring veranschlagt, und so entzweil anstalt zu versöhnen. — Die Nalurwissenschaften habén sich dadurch, dasz sie auf die Erforschuiig dér letzten Gründc dér Dinge verzichleten, und sich mit deni Erkcnntnisz dér Gesetzo dér Erscheinungen begiiügten, dér Ilerrscbaft dér philos, Systeme langst entzogen. 112 dőlni: »Golt nicht vorgedacht, sondern Ilim in selncr Gc- dankenwelt nur na cli gcd a cli t habén will.« Elménket legfolebl) az ö smer el egyik forrásának, nem pedig az igazság kútfe­ jének tartja: »Der Geist ist nicht Quelle dér Wahrheit; aber er ist Quelle dér Erkenntnisz dieser Wahrheit. — Die Wissenschaft kommt nur durch Denken, niiher durch das N a c h denken zu Stande; aber das Denken ist nicht auch die Quelle dér W ahr- heit.K K u U n. — Szorosan ragaszkodik azon üdvös szabályhoz, miszerint előbb hinni kell, s azután s az által tudni azt, a mit hiszünk; a nélkül, hogy a tudomány e földön valaha kime­ rítő teljes ösmeretté válhatnék. Fides praecedit intellectum; credo ul intelligam. Nem tűz ki tehát magának olly magas czélt; de nem is bukik annyira mélyen. Korántsem hiszi az elmélet föladatának, az élet talányait megfejteni, mire soha sem vala képes; hanem a véges értelem gondolat-forgá- csainak összeállitásával megelégszik. ''PhilOsophie ist das System von Rcsultaten des endlichen Erkenntniszvermögens.« A helyett, hogy az emberi szellem egyik erejét kifejlödheté- sének végső fokáig fölcsigázná, minden tehetségeit össze- hangzólag kiműveli. Szerintünk az é s z különben sem találja fö ^ a hi te n kivül teljes nyugalmát, s önmagát rongálja, ha minden korláton túlad. Azért nevezi Rosmini valódi bölcseletnek a kereszténység szellemét, midőn az a természetes igaz­ ságok tanulmányát s szemléletét áthatja. Pogány bölcsészeink eljárása mellett az emberiség mindig újra gyermekké lesz, s újra elkezdi azon munkát, mellyet elödimárjótoya vittek; úgy tesz­ nek ők, mintha még a'gondolat is m ai találmány volna. Mi örök alapokra építünk, s az értelem kellő kiképzéséhez a szív nemesítését is csatolni bölcs emberhez illő dolognak tart­ juk. Alelkiösmerct ugyan minálunk csak vádló és bíró, nem pedig egyedüli törvényhozó; hanem a legfőbb bírónak szava gyanánt hangozván, a híttelegyesülve biztos vezérül szol­ gál. Azért nemingadoz erénytanunk: mivel hi ttanunk állandó; hiszen a szelíd M a nz o n i «Kathol. Morálja» szerint az ember 113

ösmcrelei vallás nélkül még a jo g és jogla 1 anság felöl is hiányosak “). E józan bölcselkedés folyamában a szerény gondolkodói senkisem akadályozza, mig csztelenségekre nem vetőmül. Egy­ házunk valamelly philos. vagy másféle tudományos nézetet sohasem szokott félrevetni; hacsak a vallás szentélyébe nem tolakodik. Láttuk, mekkora szabadságot engede Róma tudósainknak a XV; században, midőn C u s a Miklóst a bibornoki méltóság elnyerésében azon tana, hogy földünk a nap körül forog, épen nem gátlá; s egy laterani kanonok, Laurentius Valla bátran kételked- hedett amaz okirat hitele felöl, melly a pápai államot Con- stantin császár ajándékának lekinté. Abból lehet igazán s elfo­ gulatlanul megitclni a hierarchia szellemét, hogyan viselé magát a tisztán kathol. világ kifejlödési folyama iránt. Később a sajnos reformatio, még sajnosabb következményeivel együtt, rendkívüli óvatosságra hivá föl; elannyira, hogy még egy Marca Péter sem kerülheté el egészen a gyanú árnyékát. Különösen pedig a könnyen kisikamló bölcselet irányában joga van szemesnek lenni; miután Cartesiust is okolják, hogy az «Identitatssystem» kifej- lésére alkalmat nyújtott, s a különben derék Bonn etet is vádol­ ják, hogy philos. eszméivel a materialismust elömozditá. Független hirü emberek sem hajlandók a féktelen iralomnak pártját fogni; például Tocquevilié azt vallja: «J’avoue que je no porté point á la liberté de la presse cet amour complet et instantané qu’on accorde aux choses souverainement bonnes de leur nature.« II. József 1783-ban már szükobb térre szoritá bécsi szabad sajtóját, s maga Bl.umauer cs. kir. censor lön. Hihetőleg észre- vevék, miszerint a rósz könyvek nagyon is kedvesek és hatal­ masak lesznek az által, hogy a néptömeg rút szenvedélyeit, kárö­ römét, irigységét sat. ápolják, és korlátlanul garázdálkodhatnak; mig a jobb Írónak szilárd elvei bizonyos határokat szabnak elébe ® jo íí"’ l^ecsület-, igazság-, béke-, rend-, kímélet- és méltá­ nyosságra folytonos figyelmet kell fordítania. Ki az emberiség történeteit olly gyűjteményekből tanulá ösmerni, minők: Chronik 8 114 des Oeil de Boeuf, Pariser Nachte, Fiinfzig Jnlirc, sal.; a kalho- licisiniist pedig illy firkalatokbul; Goscliiclitc der Bcichtviiter, Cliro- niqiie scaiidaleiise des papstlichen Stuliles, Priesterlist uber Alles, s általában Suc és társai szennyes regényeiből, az Fcnelon remek iratiiilól undorodik. Szerinte alkalmasint legjobb volna ártatlan liülgycinknek is olly müvekkel szolgálni, mint Gutzkow Wallyja Vagy das Bach dér Freihcit, mellyekben a legocsmányabb fajta­ lanság istenittetik. Egyébiránt az egyház I n d e xét nem valami kisszerű politikai censura szempontjából, hanem nagyszerű elv- kérdés gyanánt kell tekinteni. Roma sem postán le nem tartóztatja, sem a könyvárusoknál el nem kobozhatja rósz könyveinket, szóval rendőri hatalommal világ-szertc nem bir, csak a Iclkiösmcrethez szól; mire beljoga s magasabb hivatása van, mihelyt a hit és erény örök igazságai érdekeltetnek. »Dic geist- iiche Censur gründet sich auf den anerkannten Beruf zum Urtheil über Wahrheit und Irrthum in Sachen dér Religipn.« Mi az egyes tényeket illeti, nagyon könnyű a hiszékeny világot szárazon elsorolt nevekkel ijeszteni; de a körülmények bővebb ösmerete más szinben tünteti föl az eseményeket, s azt bizonyítja, hogy az eljárás felöli vádak egy része túlzott, más része önmagát igazolja. Roscellint p. o. korántsem nominalismusa miatt kárhoztaták, hanem mivel egyoldalú nézeteit a Szenlhá- roíjság tagadásáig vitte. Hogy Baco egy ideig fogva volt, az épen nem feküdt az egyház rendszerében; mert az egyik pápa kedvezett neki, a másik pedig elragadtatni engedé magát olly rágalmazók által, kik egy fejlődésben lévő kornak hiányos fogal­ mait saját egyéni czéjjaikra fölhasználni tudák. Az erélyes domon- kosi barát Savonarola Jeromos politikai fondorlatok- és össze­ esküvésekbe keveredett a Mediciek ellen, s azokért lakola, nem az igaz szóért; melly miatt tudjuk Dante- s másoknak sem volt bajuk az egyliáz részéről. Campanellát a spanyol politika Nápolyban fogva tartá, s csak az által szabadult meg, hogy a pápa üt az inquisitio elébe állittatá, hol fölmentetett. Giordano Brúnónak sem a nagy tudomány törte nyakát, hanem a nagy 115 crkölcstclcnség, nyugtalan lézcngés, vakmerő bolondság. Ez a Irágiír panUicista, kiről T o 1 a n d is azt monda, hogy a legnagyobb mértekben istentelen vala, szerzetesi fogadalmát megszegvén iitnak indult veszélyes tanait nyilvá’n hirdetni, melly alkalommal esztelen hiúságát hosszas czimeivel áruiá el. Nagyon rosznak kellett a szökött barátnak lenni, hogy még Kalvinnak sem tetszett, VVitlenbergben sem maradhatott, Frankfurtból is úgy elkergeték mint Frankhonbul és hazájából. Hitetlen gondolatai nem ártottak volna neki, talán azoknak mindenároni terjesztése sem; hanem ö egyszersmind a Icgaljasabb ledérség s pórias gúny fegyvereivel törekvők sárba tiporni azt, mikorlársainak meggyőződésében szent lís igen becses volt. S mindamellett ostoba dölyfösséggel vissza mert térni az általa megbecstelenitett olasz földre; hol szigorú biráit eleinte megtéréssel kecsegteté, mire két év alatt elég ideje lett volna. Hanem oktalan nyakassága s csufondáros magaviseleté megtörvén a hosszú türelmet, kegyelemérti szokott kérelemmel átadatott a világi hatóságnak. Ott a megrögzött eretnekkel ter­ mészetesen akkori köztörvény szerint bántak, s elégették »nach dem Strafeodex damaliger Zeit<>, mellynek tanúja Luther Prierias ellen; »So wir Diebe mit Strang, Mörder mit Schwert, K e t z 0 r m it F e u e r strafen; warum greifen wir nicht vielmehr an Bapstc, Cardinale, Bischöve ?« így veszett el az Olaszhonban lelkesedve fölkarolt természettani buvárlatoknak egyik éretlen, rohadt gyümölcse. Tudományos érdemeit fölölte «nagasztalják azok, kiknél a dicséretre több mint elég indok az, ha valaki egyházunknak dühös ellene. Tréfából nekünk is dicsekedni kellene azzal, hogy a korunk büszkeségéi alkotó magas pantheismusnak egyik legjelesebb tudora kathol. exbarát: »er hat Cusa in crassen Pantheismus herabgezogen;<. tőle tanulák a mai szemlélet nagy titkát. Annyi bizonyos, miszerint az uj bölcselet meglehe­ tősen avas lesz arra nézve, ki Bruno müveit olvassa; mert ott rejlenek a mostani hires német philosophiának csaknem minden elvei. Roma gyűlölői Galilei üldöztetésének iszonyú meséjét

8 '^ 116 gyönge tehetségük szerint fölékesiteni kedves kötelmüknek tartják. Förster olasz-uli kézi-könyvében szorul sz(5ra ez áll: er vi'urde von den Jesuiten vor das Inquisitionsgericht nach Rom gerufen und zu ewigem Kerker verurtheilt am 23. Juni 1633. Pedig a kegyetlen bánásmódnak árnyéka is rágalom; miként legú­ jabban Reumont Alfréd porosz kir, ügyviselö »Beitrage zűr italien. Geschichte« czimü értekezéseibenj Radovitz munkáiban, sWiseman leedsi beszédében szinte unalomig olvasható. Hiszen csak azért kapott igen szelíd büntetést eretnekségi bélyeg nélkül, mivel adott szavát megszegte. Cusa Miklós azelőtt 200 évvel megdonté a régi csillagászat alapjait, midőn a tudósok tudatlanságáról irt könyvében földünk mozgását tanitá, mégis bibornok lön; Copernicus a pápa elébe terjeszté uj rend­ szerét, a nélkül hogy legkisebb bántalom érte volna. G a lile itő l sem kivántak egyebet, csak hogy, mig teljesen bebizonyul s ellenmondásaiból kibontakozik elmélete, addig azt csupa véle­ mény gyanánt állitsa föl. S az egyházi biráknak e józan Ítéletét az akkori leghíresebb férfiak, egy Verulami Baco, Tycho de Brahe, Cartesius igazolák; nem csak nem helyeselvén, sőt a két első megtámadván ama nézetet, Baco bolondságnak nevezé azt, Descartes középutat kerese. Mindenesetre, bármílly szép volt az eszme, további vizsgálatokra volt szükség, hogy bizony- tal£\j;i tételnél több legyen, Lalande szerint is néhány évvel későbben találák föl azon rendszer igazi, kielégítő védokaít. Roma tehát nem a tudomány haladását akará gátolni, hanem csak a tudósokat szerény vigyázatra inteni; mivel a tökéletlen gondolatnak kételhetlen — apodicticus — vitatása magának az igazságnak árt. Nem is valami sajátszerü kathol. dogmáért buz- gólkodott; hanem a szentírás tekintélyét oltalmazá, mi becsületes protenstansok előtt is érdem, Hogy pedig a szükséges korlát kitűzése a csillagászat fejleményét Olaszhonban s a kathol, világban épen nem akadályozá, arról tények s olly férfiak nevei kezes­ kednek, minők Riccíoli a jezuita, Cassíni Domonkos, Piazzi, De Vicc, sat. Lalande az elsőt kora legtudósabb csillag­ 117 vizsgálójának nevezi, Cassinit csaknem az astronomia leremlö- jének Frankhonban, Piazzirol azt mondja, hogy neki a csillagászai többel tartozik, mint bárkinek Hipparchus óta, a jezuita De Vicot Arag0 is nagyrabecsüló. Ha kedvünk volna visszatorlássál élni, mondhatnók, hogy reformált theologusok Leibnilzot és W olfot úgy üldözék mint Cartesiust; s emlilhetnök Kep­ lert, kinek Ausztriában kelle kenyeret keresni, miként Tycho de B r a h e nak is. Hivatkozhatnánk HumboldtKosmos ára, hol meg van irva: »Diese Verpönung hatte schon früher Kepler selbst in dem p ro test. Deutschland erfahren;« továbbá; »dem Prioritásstreit mit Leibnitz wurden sogar Anschuldigungen gegen Newtons Rechtgláubi gkeit eingemischt.» Jobb is vala Newton nak a látható égi testek körüli halhatlan érdemeivel megelégedni, s az Apocalypsis magyarázatát, mellyhcz nem értett, másra bízni; non omnia possumus omnes. Dahlmann Írja, hogy John Locket az oxfordi Christ-church-collegeból kizárták. Wiseman beszéli, hogy Casalpino hires termé­ szetbúvárnak Romában megjelenő munkáit, Angliában Dr. Parker a canterbury-i érsek diaconusa hitetlen irányról vádolá. Minap olvasók, hogy a h a 11 e i lutheran consistorium e folyóiratot; «Das Weltall und die Menschen« a tiltott könyvek jegyzékébe igtatta. Bajos tehát az épszemü emberrel elhitetni, hogy aflele gya­ núsító faggatások a protcstanlismus részéről soha sem történlek •'). Lamennais, a kathol. irodalomnak évek során keresztül egyik legnagyobb disze, megbukott; mivel a bőszül nem akará Istenre hagyni, s az igazság nevében már i 11 e földön végkép diadalmaskodni kívánt. Az egyház elnyomói ellen táplált féktelen gyűlöletből, ö maga lön saját egyházának féktelen ellensége. Ünne­ pélyes kárhoztatását utóbbi elvei- és magaviseletével nagyonis igazolá. nAffaires de Rome« czimü iratában a szerencsétlen azt mondja, hogy ö csak a romai pápával folytatott p o r alkal­ mával vette észre, mikép sohasem volt igazi katholíkus. Milly jelentékeny vallomás! De jólelkü tanítványí magokat a szentszék Ítéletének mindenütt egyszerűen s őszintén, olly értelemben a 118

mint az hozatott, alávetvén, a kedélyekre bűvös erővel ható nagy lángész egyszerre minden befolyását elveszte, s körünkből nyom nélkül eltűnt‘‘3. Bárcsak e szép példát azonnal kövellék volna Hermes pártolói, kinek rendszere, úgy minta szerzőnek irataiban foglaltatik, egyes tételek fölemlitése nélkül, általában mint nem katliolikus félrevettetett. Hogy ez apostoli határozat állal a phi­ losophia nem veszteit, azt tudományosan kimulaták: K iihn, Balzer «Beilráge zűr Vermitllung eines richligen Urlheils über Kalholicismus und Protestanlismus», Berlage »Einleilmig zűr christ-kalhol. Dogmatik« sat. A mester, ha él, bizonyosan megadja magát; hiszen ö maga kivánla, hogy kinemnyomolt iratait eléges­ sék. Ö kétségkívül jót akarl; de nemes törekvése nem sükerüll. Elméiele nehézkes, száraz és hideg; a philos. küvelkezelességlől ép olly távol áll, mint a keresztény öntudattól; Kant elavult nézeteihez akarván visszatérni, kél szék közt a földön maradi, nliermes kehrte zurück zűr allenlhalbcn übervvundenen Kanti.schen l’hilosophie.d — Rosmini kél kisebbszerü könyvének az Indexbe jutása öt a derék kathol. bölcselő nevétől annál kevésbé fosztja meg, minthogy az utbaigazilásnak hódolt. Günlher rendszere még csak kérdés alatt van, s mig Koma nem szól, addig vitat­ kozni igen, de kárhoztatni nem szabad. Követői vele együtt mindenesetre fogják tudni, mivel tartoznak a hőn szerelőit egyház fejének. S épen e körülmény tünteti löl ujfa hilegységünk becses előnyét, hogy minden ügyeink eldöntésének nyugodtan nézhetünk elébe; mig máshol hossza vége nhics a kétely és vetély hullámainak. Az igazság nálunk mindig győz; akár van igazuk egyes tudorainknak, akár nem. Legbolorabb szemrehányás az, miszerint püspökeink a párizsi szabad egyetem iránt türelmetlenek; holott a dolog épen meg­ fordítva áll, s ez intézet kiállhatlan egyedárussága fölöli a protest. gróf Gáspár in csak úgy panaszkodik, mint La m a r­ t i n e , vagy M 0 n t a 1 e m b e r t , ki az oktatás szabadságáról mon­ dott jeles beszédében azt keményen megrója. »E kényurak, úgy­ mond, a szabadság bai'átinak szerepéi játszák, s rögtön nagy zajt 119

ütnek a zsarnokság ellen, mihelyt őket az ember akadályozni akarja mások elnyomásában. Hasonlók a gyarmatainkban lóvö l)irtokosokhoz, kik a négerek fölszabadilásának legkisebb hirére tüstént jajgatni kezdenek, hogy őket az anyaország megrontja, végveszélybe donli.« Fölfelé minden despolisinusnak hódolt, minden bálvány elolt letérdelt c fötanoda, csakhogy lefelé sza­ badon uralkodhassék. Napoleon «eszközül alapitá a politikai és moralis közvélemény hajlitására, egyszersmind gátul, hogy az ifjak se nagyon bigoltok, se hitetlenek ne legyenok.« Büntetésül ugyanazon gonosz szellem fészkeié bele magát, melly ellen védfalul emelteteti. A Collégé de France-ban nem rég azzal fenyegetodztek, iiogy még 10 dynastiát is elűznek, ha őket kor­ látolni merik. Olvassuk csak, minő kézikönyveket adtak ki Frankhon iljiiságának lanitására> valóban csoda, hogy még egy szikrája maradt a vallásosságnak. Milly iszonyúnak kell lenni az egyelem nevelésének, mellyről még a Nati ona 1 is «zavaros, erkölcsleien elvetemült

szabad esztelen tulságokra vetemedni; de józanul annál bizto­ sabban esztnélkedhelik. Philosophiánk azt mondja: elméletedben Istenig eljuthatsz, az istentelenségig nem. Valljon szellemi zsar­ nokság ez, vagy pedig a természetes korlátnak jótékony kitűzése? Hiszen lelkünk Teremtöje nélkül el nem lehet; s az atheismuson azzal áll boszut, hogy p a n theismussá válni kény­ szeríti, miként Gerbet olly szépen kifejté: »L’esprit de l’homme en s’ éloignant de Dieu, ne peut se passer de cette grande idée. Mcme en la détruisant, il en cherche, il en poursuit encore Tömbre. Au moment oú il vient de dire en són coeur: Dieu n’est pás, sa raison troublée s’écrie que tout est Dieu.« A kit sehol sem akart látni, azt mindenütt szemlélni kénytelen. Hasonló fülvirágzás nálunk az igaz lehetetlen; de nem is kell nekünk olly speculatio, melly á la F i eh te uj istent csináljon, vagy á la Hegel általános semmivel kedveskedjék. Mi sohasem imádhatunk minden emberben Istent; csak azért sem, mivel ha Ö gondolkodik a bölcsek agyában, miért gondolkodik önmagáról annyira különbözöleg? Illy oktalan bálványozástól a józan ész szabályai, természet és történet megóvnak bennünket;*) nem engedvén, hogy a Mindenható helyett fejünkben 1830-tól 1840-ig a »Weltgeist« világszellem, azután 10 évig az emberi-szellem, végre talán még a rosz-szellem — dér bőse Geist — uralkodjék. Az «rök Alkotó szerintünk is maga tartja főn, élteti és mozgatja 0 világot; — in Illő enim vivimus, movemur et sumus; — de nem úgy, mint lelkünk a testet, s teremtményeiben bizonyosan el nem vész. Azt sem hihetjük, hogy az Ur »csak egy szép

* ) «Wenn dic Philosopliie nicht eine geistige Phanlasinagorie w er- tlen* soll, so ist sie vorersl an L o g i k gebunden, fürs Zweite sleht ihr die Nalur und cndlich aiich die Geschichtc als einc grosze NotliwendigUeit zűr Seite. Es gibl keine unbeschriitikle Freilieit zu philosophiren. Sine lege vagari non potcst." Az a korhilinn csa- vargási szabadság csak a hibában, tévelyben és bűnben gondol­ ható ; az igazság egy is iigyanai és összehangzú mindig, '.ehál nem féktelen. 121 lámpát adott volna nekünk, mellyet magunknak kellene világgal ellátni.K Mi a világosságot is Tőle várjuk; s az észföl ség bűnébe esni nem akarunk. Ámde az ellenkező tulságtol is épen Roma fölügyelete biztosit mindnyájunkat. Bautain, í'ranczia hitludor és bölcselő azt képzelő, hogy az ész maga sem Istenben hinni, sem az Örökkévalónak léteiét bebizonyitani nem képes. Főpász­ tora, a straszburgi püspök, s fölebbvitel utján a szentszék is ellene nyilatkozott; melly Ítéletnek magát az örökvárosban pél­ dásan alávető. Ugyanott, a hol Lamennais s Hermes ni erény ét kárhoztaták, Bautain félénkségét sem helyeslék; a két szél­ sőség egyszere bukott meg. Szellemdus Möhlerünk igen szépen irt az utóbbinak e tárgyban, arra figyelmeztetvén őt, hogy az emberi nem eleslének egyik tanúja épen e szükség, miszerint Isten léteiét okoskodva kell bizonyítgatnunk, a Kit különben igen könnyen s közvetlenül megtalálhatnánk*). Perrone is, a romai hires jezuita, theologus urbis et orbis, olly nagy védnöke az ész használatának, hogy Belgiumban valaki rationalismus-, cartesia- nismus- és hermesianisinusról vádolá. Ne álmodjék tehát valami vakbuzgó gyűlöletéről az észnek és bölcseletnek, á la Luther, minálunk. Nem tartjuk ugyan ez utóbbit elkerülhetlenül szükségesnek az üdvözségre, s azt szeretnők minden philosophusnak szivére kötni: »Wnrum verbietet ihr denjenigen, die zu eueren pliilos. Anschauungeu nicht gelangen können, durch religiöse Anschauungen glücklich zu sein?« Hanem azért készen állunk minden irányban s minden illendő fegyverekkel szent ügyünk igazságának védelmére; »dic

*) GoU bcwcisen niüsscn ist dér aulTullcndste Beweis des Falles des Meiiscliengeschlechts in Adain, und an sich eine furehtbare Erscheinuiig. Dér Nichigcfallcne würde Gott unmitlelbar und auf die leichtcete Weise in sich finden, dér lebendigo Gedanlio a» Golt würde ihm stets gegenwiirlig sein, und allé Gescliöpfe würden ihmGottes Bild in lauten .lubellönen cnlgegenbringen. — Sendschreiben an Bautain; in den kleinen Schriften. 11. 122

kathol. Wissenscliafl scheut sich uichl mit dem Wichligslen und Bedeutcndsleii in der gcsainniten Wissenschaft, der Kunst, und dem Lcbeu in Beziehung zu selzen.« Mig a protest. specu­ latio, hitlenseget terjesztve, szemfodelet vont az ég és föld közé, mi e sürii leplet irgalom nélkül széttéptük, s a mennynek csoda szépségeit szabadon akarjuk szemlélni. Embereink e végre bátran hozzányúlnak az egyházon kivüli rendszerek taglalatához, fülbonczolnak mindent, s fölhasználják azt a mi czélszerü saját elveik érdekében. Mondtuk már, hogy S t a u d en m a i er Hegelt' megkeresztelte. Windischmannak is úgy tetszett, hogy ennek philos. müszótára befejezett változhatianság jellemével bir, s iogicája a gondolatnak eredetétől fogva egész bevég­ zéséig szigorúan következetes, elmés kifejtése; de csak az elesett, gyarló, véges ember gondolatának, mellyet Istennel azonitani káromlás. Megkísértő tehát dialecticája sajátszerü éles alak­ jait okosabb eszmék öltönyéül alkalmazni. Azonban ne képzelje, hogy csak mások majmolásában áll, vagy talán mindig egyhangú, egy kaptára szorított, unalmas a mi bölcsészetünk; egészen önlábukon álló s egymással szembeszálló bölcseink is vannak; szóval az üdvös mozgalom és kívánt elevenség nem hiányzik. Günther 20 év óta küzd He'gel, Herbart, s F'iclile és Weísze philos. juste-milieu-je ellen; az ő bölcseleti s tbeol. iskolája gazdag irodalommal dicsekszik; de bezzeg neki sem hagy­ nak békét. O is eh inger az o dualismusa-, valamint Hegel monis- musával ellentétben hármas rendszerével áll elő: Ideál, Ueal, Formai. Másrészről Dr. Schmid Dieringert Balzer Clemenst támadja meg; mig Gártner »Világ«ával babérokat arat. Ez irányhoz tartoznak Pabst, Trebisch, Zukrigl, Mayrhofer, sat. müvei Az érdekes vitákat most épen a katholicismus terén kell keresni. Kegyed ugyan bizonyosan nem fogja sem az egyik, sem a másik rész vád- és védiratait olvasni; tudom én, hogy a magyar embernek e philos. speculatio nem kedvencz dolga. De annyit mégis tanuljon meg, iiogy elég embernek van kedve nálunk is szemlészkedni. 123

Részletesebben megösnierkediii velők, s kivált a prolest. philoso- pliiával szemközti érdemeik iránt tisztába jönni kegyednek nehezen lesz ideje; a mélyebben elemező párvonalozás tőlem is külön munkát igényelne. Hanem az eredmény föltüníi különbsége, olt eltakart vagy nyilt pantheismus, itt a legtisztább s legala­ posabb keresztény theismus, nyilván kezeskedik a kaiból, bölcseleti elvek szilárdsága- s elméleteink józan modoráról ’ ). Újra figyelmeztetem, hogy irodalmunk jeles féríiainak ösmeretéro prolest. források után indulva bajosan jutand. Igen régi már s roppant nagy a megrögzött elfogultság irányunkban. Tho- masius nem akará hinni, hogy az általa dicséretekkel halmozott Spee »Caulio criminalis«-a katholikuslól, mi több jezuitától való. Gruber és Ersch nagy ösmereltárában megigértetett, hogy a vallást érdeklő czikkek kidolgozásában kathol. munkatársak is fognak használtatni; hazugság volt. Buhle nyilt egyházellenes szellemben rajzolá a philosophia történelmét; Tenne- manhoz toldalékot kellett irni Polinak; Kixn értől többet tanul­ hatni. Gervinus irta: Geschicbte dér poetischen National- Literatur, mellyben nevetséges erőlködéssel ügyekszik gróf Stol- berg Christian költeményeit megtért jeles fivére rovására föl- magaszlalni; a basonlólag katholikussá lelt derék Se hl egei Fridriket nem kevésbé igazságtalanul ^birálja; s minden a kalbo- licismus terén fölmerülő tüneményeket üldöz. Tudósainkat az atyafiak csak akkor emlitik, ha lehetetlen elkerülni, s akkor is egy kis levonással; p. o. Húg tudományosságát a »Gegen- wartd is elösmeri, azon észrevétellel, hogy ö maga sem liiszi a mit tanít, s az sem tetszik benne, hogy a vegyes házasságok ügyében Romával tartott. így járt Günther is: »Er ist dér genialste Reprásentant des speculativen Katholicismus;« hanem egyszersmind: »der pbilosophische Abraham a Sanda Clara.« Legjobban meg monda valaki az igazat Brockhaus Convers. Lexiconáról; »Katholische Gelehrte werden nur dann angefübrl, wenn nian sic scblecbterdings nicht umgehen konnlo; was abor die Protestanten betriílt, so íindet mán sie in Hülle und Fülle 124 bis zum zweiten und drillen Grad. Dieses Lexicon ist eigentlich eine Legende zur gröszercn Elire der prolest, Pfarrer.« Omnia ad majorem proleslaulisitii gloriam.

VIII.

# halom, decemb. 14. 1853,

Látom én, liogy a piiilos. spcculalio képzeieti világában vég nélkül lehet p ro et contra vitatkozni, s kitekert nyakú szólamokkal utoljára mindent hihetővé tenni. Hagyjuk el tehát az üres versenygést; átmenvén inkább a nagy természet kézzel­ fogható jeleneteire. Bezzeg itt a real-tudományok szi­ lárdul szervezett országában nincs helye semmi önkénynek; csak azt hiszszük el, a mit tapogathatunk. Azért rettegnek önök ugy-e a legújabb felfödözésektöl, mivel látják, hogy e téren vége a csodáknak? Évezredes világsugarak elüaik a százados homályt; szebbnél szebb elmés rendszerek tisztába hozzák a teremtés titkait; Mózes tekintélye oda van. Antediluvianus őslények roppant csontvázai nehezednek a gyönge bibliára, s abból még talán a vízözön léteiét is kiszorítják. Mióta Eerschel Vilmos_ «coelorum perrupit clauslrau — slrirata hangzik igy, — más szinben tűnnek föl a dolgok; úgyszólván gépileg tudunk minden égi talányokat kimagyarázni. Másrészről a föld méhébe szállanok le mélyen fáradhatlan búváraink, s megbecsülhetlen igazságokat hoznak napvilágra. Vegytanunk annyira ment, hogy maholnap csak­ nem teremteni kész; s a physiologiával karöltve bete­ kint a gondolatok anyagi műhelyébe. Az a g y velő nem egyéb, 125 mint galvános villanytelep: »das Gehirn ist die groszc galvanischo Battcrie.« Meg van mutatva, hogy az erő, melly idegeink mozgalmát előidézi, teljesen azonos a villanyossággal. Többet mondok: élelmünk rendes tárgyai kenyér, hús, tej, tojás mind V i 11 ó nemű — phosphor — zsiradékot adnak, melly az e s z m é k kedves tápláléka; »ohne Phosphor kein Gedanke.« Azért nem támadhat lángész a forró égöv alatt; de a földsarki körökhöz közel sem. Ugyan mit is ne fejtenének meg azok, kik pontosan kiszámiták, hogy a vér 100,000 fontnyi sulylyal tolul ereinkben! Még csak az életmüvezet létrejövése — wie die Organismen geworden — sem titok elöltük. Olly nagy férfiak, mint egy Okén, Oersted, Lotze mindent kikutatnak; s föltárják aCodexet, mellyet a végetlen bölcseség önmagának elébe szabott. Sajnálom, de nem tehetek róla, hogy e csalhatlan természettudományok a katholicismusnak hatalmas és halálos ellenei. Egyrészről magok is okai a bajnak, miért hanyagolják el azok művelését, s miért akarja Roma gátolni szabad kifejlésüket? Talán még Diesterwegnek is igaza lesz benne, miszerint politikai gyű­ löletből szeretnék sokan kiküszöbölni a világból ez egyenlő­ séget tanitó szép ösmereteket: »Die conservative Partéi sei dem Unlorrichte in dér Naturkunde f e i n d , denn in dér Natúr herrsche volle Gleichheit, nirgends Bevorzugung, nirgends Unter- dr ückung; darum wolle mán sie aus dér Volksschule verbannt wissen.K Eddig csak a szorosan physicai tanulmányokrul szólék; hát ha még elkezdeném a föld-, ország- és népösme, nyelvészet, történelem és régiségtan legújabb eredményeivel ostromolni a szcntirás hitelét! Seimnisem marad épen belőle A r arat tói Sodoniaig. Amerika, India, China, Egyptom őseredetü megold- hatlan nehézségekkel állanak elő; a zsidó korszámlálás zavarba jő ; s az emberinem egysége megbukik. Sajnálom; de . . . 126

Becs, decemh. 17. 1853.

Keg'yed ismét nem látszik ószrcvenni, hogy eilcnvetéseivul sajátlag a keresztény iiit és minden vallás alapjait, s nem köz­ vetlen a kalhol. egyházai támadá meg; hanem jól teszi, csakugyan ezt érintik igazán ama dühös ostromok a biblia ellen, mellynck Istentől rendelt őre. Nélküle s kivüle iigy is már csak az elve­ szett könyv üres bekötésén veszekednek az emberek. Hogy csak kézzelfogható jelenetekkel akar a külvilágban törődni, nem bánom; reményiem tehát azoknak sem fog vakon hinni, kik: «Íróasztaluknál csinálják a nagy természetet, s azt olvassák le roppant lapjairól, a mit önmagok firkáltak oda.« Elmésen jellemzi őket a költő párverseiben: W eil du liesest in ihr, was du selber in sie geschrieben, Weil du in Gruppén für’s Aug’ ihre Erscheinungen reih’st, Deine Schnüre gezogen auf ihrem unendlichen Feldc: Wíihnst du, es fasse dein Geist ahnend die groszo Natúr. Tudom én azt igen jól, hogy e szellemdus férfiak tuczat- számra készitik a teremtés uj meg uj terveit, p. o. Gieichcn ur upthadt halakból származtatja földünket. Száznál több geo- gonia keletkezett már képzeletdus agyaikból; de okos ember a rendszerek e folytonos változását nem nagy nyereménynek. Süt a bizonytalanság és tévely bizonyos jelének tartja. Buffon is úgy nyilatkozott a .geologusok felö l, mint Cicero az augu- rokrul; s Lichtenberg szerint a föld történetéhez nem igen sokat, hanem annál több adatot szereztek az emberi csaló­ dások történelméhez. A r e a 1 tudományok országa koránt sincs olly szilárdul megalapítva, mint a hivékenyek gondolják; gyakran megesik, hogy a mit ma csalhatlan tapasztalás gyanánt árulnak, az holnap kétely, holnapután nevetség tárgya. Nem csak Schu­ bert ur kételkedik azon számtalan évezredek felöl, mellyekre 127 szüksége van a világosságnak, hogy iszonyú messzeségü liizholyei- röl hozzánk jusson. Ha igaz, hogy azon lencsealalui világszigetnek, inellyhez tartozunk, nagy tengelye 7— 800 Sirius-távolságu, pedig onnan a világsugár 3 óv alatt incgúrkezik, akkor jóval alább szállanak ama félelmes nagy számok. Legszebb az a kegyelet, mellyel könnyen elhiszik, hogy ma megsemmisülő csillagok fónyót még 2 millióm évig láthatni; de azt, hogy J o s u e seregei a nap sugarait egy pár órával tovább szemlélek, hihetlennek tartják. He rs eh e l érdómeit nem tagadjuk; de Coper nicusunk előbb tanita meg bennünket az égi testek szabályos szerkezetébe pillan­ tani; s Laplace »Exposition du Systeme d« Monde«-ja már úgy állitja föl az ég alkotványát, mint a géptan egyik nagy föladatának egyszerű megfejtését. Hogy abban szilárd törvények uralmát s ezeréves ösvények kitűzését látjuk: az épen a természet szol­ gaságának jele, s felsőbb Urra utal, ki a megszámlálhatlan pályák bonyodalmát gondosan kikerülé. »Gott musz die Idce dér Welt gedacht habén , da sich sowohl in dér Natúr, wie im Geisterreiclio eine feste Ordnung und ein eigener Lebens- zvveck ausspricht.K Azért nekünk a légüregben keringő napok és csillagok milliói mind Istent dicsoitő nyelven szólanak; s előt­ tünk : »an undevout astronomer is mad.n Még sem lehet azt mon­ dani, hogy a világrendszer olly szorosan gépleges, mint például az óra belseje, mellyben a legkisebb rész hiánya s aránytalansága zavart ós végveszélyt okoz. Némelly bolygóink viszonyában napunkhoz az ano mali a föltűnő; a távolabbi Mars kisebb föl­ dünknél, Saturnus is az Jupiternél; s a tömöttségben hasonló aránytalanság tapasztalható * ). A föld kérgén mintegy 2000 lábnyira rágódó bölcsek sem mentek holmi apró ellenmondások-, csalódások- és kiábrándulá-

*) Kein mcchanisches Nalurgeselz ist auf dió Verhiiltnissc dér Pláne tón znr Sonne und zu einandcr anwcndbar. Dcr Sonncn fcruero Mars ist kleiner als dió Erde; Satum klciner als Jupiter. Die DicU- tigkoiten sind eben so unproportionirt. Kosmos, I. 90. 128

soktul; föltétlen hitelre tehát nem számolhatnak. Ha véletlenül kitörő nyilatkozataikat figyelemmel kisérjük, gyakran némi zavar és határozatlanság nyomaira bukkanunk. A Gosauról czimzett rétegek Hallstadt közelében Me c ca gyanánt vonzák magukhoz a külföldnek oda zarándokló geológusait; azonban a bennök rejlő organicus maradványoknak minden eddigi tapasztalással ellen­ kező csoportulata miatt élénk vita tárgyai, s a legkülönbözőbb nézetekre nyujtának alkalmat. Ettingshausen minap az élő­ világ proteaceairól szólván,azokat legnagyobbrészt talányos­ aknak mondá: »ünter den sparlichen und noch grösztentheils ráthselhaften Pflanzenresten dieser Formation.« Ugyanő kritikai fürkészeteivel igazolá a tudomány egyszerüsitésére nézve igen becses meggyőződését, miszerint a természetrajzban eddig önálló fajok és nemek gyanánt szereplő sok alakok merő változatok, vagy külerőtül származó esetleges eltorzítá­ sok, vagy természetes összefüggésükből kiszakasztott részek. W ürtembergben nem rég egy állkapcsot találván Dr. Jáger tüstént palaeotherium- vagy anoplotheriuménak keresztelé; holott dr. Ritter szerint közönséges disznó-csont vala. Poroszhonban frohnstetteni ravasz munkások egy szenvedélyes geognostának porhadt lófogat adtak el antcdilu- vianus ritkaság gyanánt. így csalatnak meg a vaktában buvár- kodóW, s többször igy csalják meg önmagokat. A tenger tükrének általános vállozhatlansága ollykor axioma náluk, ollykor nem. Lyell szerint a Missisippi torkolatánál levő háromszögnek alakulására G7 ezer év kellett, az 0 h i o befolyá- sánáli uszadék-földéro pedig 37 ezer év; ámbár az elöbbeni térség csak 14 ezer angol négyszög mérföldet tesz, az utóbbi 16 ezeret; hol itt az arány? Dr. Bialloblotz ky tavai a vörös- tengor mellékéről irja: hogy a vízbe hulló szikladarabokat néhány év alatt mindenféle héjasállatok sürüen ellepik s azokba magokat egy ujnyira befíirják; s a part sekélyes helyein lerakodó homok réteges és építésre alkalmas fövenykővé keményedik olly hamar, hogy benne, valamint az Antillák porondjában, ujabb eredetű műtér- 129 inélickrc laláltiak Teliát a lonriészeliiek nem kell minden kövülésrc olly hosszú idő, mini képzelik. Egy igen világos példáját a geologiai alaplahui lielvenke- désnek lehetellen nem közlenem. Brydonc »A tour Irough Sieily and Malta« czimü útirajzában Recuperor a hivatkozva azt irá, hogy Jaci-Reale mellett h ét egymás fölött párvona- losan fekvő láva-réteget ástak ki, mellyek többnyire termő földdel vastagon födve valának. Már pedig, úgymond, arra hogy az illyen tüzfolyadékot növényföld vonja be, legalább 2 ezer év szükséges; tehát az első lávafolyam körülbelül 14 ezer esztendő elölt omlott ki a tüzokádó hegy öléből. E fölületes ellenvetést Smyth, Ha mii tón és üolomieu fényesen megczáíblák; kimutatván, mikép: l. nem 2000, de 200 év sem kell arra, hogy a láva ollyasmivel befedődjék, mit ügyetlen vizsgálók löldnek tarthatnak; 2. a Jaci-Realenál lévő rétegek koránt sincsenek termékeny földdel betakarva; .‘í. Recupero kanonok sohasem mondá azt, a mit neki ez angol utazó tulajdonit. Smyth kapitány — »Memoir on Sicily and its Islandsi' — bebizonyítja, hogy a ham u zápor közönséges esővízzel egyesülve csak hamar agyaghoz hasonló földréteget képez. Továbbá léteznek a 1 ipari szigeteken emberi emléket fölülhaladó vulkánneinü tömegek egy zöld levél nélkül; holott máshol alig százéves kitörések buja növényzetet hordanak fölszinükön. Az Aetnának 153ö-iki lávája most is fekete, száraz, kopár; mig az 163tí-iki fölött tölgyek és szőlő vesszők tenyésznek. Tehát a láva fölületénck termékeny volta nincs arányban a régiséggel. H amilton szerint: Hercu­ lanum fülé is nem egy, hanem hét megkülönbözlclhelö lávafolyam

*) Dió vor wcnigeii Jaliren al)gesprenglcn imd in das Mocr gclallciicn Fcisblíitko sind von fíchalllücrcii allcr Artdicht übcrzogeii und /.olltief angcbohrt. Dcr an dió soichten Ul'erstellcn ange- schwcmmlo Mocrsand V^orhiirtot zu gcscliichlcleni, für Bautou braiichbarcn Sandsloiii, so sclinoll, dasz mán darin, wic in dein Mcersando dór Antillcn, Kuuslproduclc ncucrcr Entstchung fmdct. 9 130

ülepedett le ; s ezek közt is találni jc5 fold-ereket. »Philosophical 'fransactions.K Végre D ő l o miéu — »Memoires sur les isles l’oiiccSK — saját tapasztalásából egyenesen tagadja, hogy Jaci- Realenál növényföldet találtak a lávarétegek közt. Ex unó disce omnes. Górini u r, természetrajz tanára Lodiban, a Times közlötte érdekes kísérleteket tön a hegyek eredete s ala­ kulása felöli elméletének bebizonyítására. Csak előtte ösmeretes többféle anyagokat fölolvaszta egy edényben, s a folyadékot lassan engedő meghűlni. Először egészen sík, síma fölület mutatkozék, mellyen apródonkint iszapos domborulatok támadtak s később (ípen olly alakú halmok és hegyek, minőket a föld hátán szem­ lélünk; mi több e parányi bérczeknek ré tegze te is tökéletesen megegyezett a nagy természetben előforduló sorozattal. Valljon nem gyöngíti meg e kis műtétel sebes eredménye azon geoló­ giai okoskodás erejét, melly földünk alakulását nehány millió év lefolyása nélkül lehetetlennek tartja. Idevágó adat az is: miszerint az ősvilági roppant uszomászók óriási maradványit betemető krétaréteg olly parányi állatkákból alakult, mellyek- nek egy része tengereinkben ma is él; s e szerint »a velünk élő természet hajnala sokkal mélyebben hat le a föld tör­ ténetébe, mint eddígelé gondolák * ). Illy tapasztalások után a józan természetbúvár sohasem fog szcrénytelenkední; hanem a derék Newtonnal azt mondja, hogy ö csak egy pár ritka szép kagylót talált a csodateljes óceán partjain. Mit is tudunk mi tulajdonképen a teremtés titkairól, mig azt sem magyarázhatjuk meg, hogyan fejlődik ki a fűszál

Kreidcschichtcn, welclie Saiiroiilen, Fische und riescnhaftc Ilcplilien, wie eino ganze bereits unlergcgangcne Welt von Corallen und Muschcln darbiolcn, sind nach Ehronbergs scliöner Ent- deckung aus microscopischen P o l y th a 1 amién zusammcngesctzt, déren viele no eh lienle in unseren Mceren leben. Donn die Mor- gendiimmerung dér mii uns lebenden Natúr reicht viel Ucfer in dic Geschiehle dér Erde, als mán bislier gcglaubl liatte. Kosnios. 1.289. 131

picziny inagvából? Humboldt Kosmosában is, a német ludomány becsületére váló tágas ösmerotok mellett, azon ftsziiite vallomások halmaza előttem legérdekesebb, mellyekböl a kellő alázat s emberi korlátoltságunk érzete szól. A sok közül lássunk nehány rövidebbet. »Minden mélyebb vizsgálat ujabb tömke­ legek ajtajához vezet; minden törvény még ösmeretlen fel­ sőbb szabályra utal. Ki kezcskcdhelik róla, hogy csak számát is tudjuk a mindenségben működő eleven erőknek ? A hol (lynamicus nézetekkel nem érjük be, mivel az anyag saját- szerű tulajdonai s különnomüsége jönnek kérdés alá, ott a fogalom egysége utáni líirekvésbeu megmérhetlen mélységű h é z a g 0 kra találunk. Csak a mennyiség, nem pedig a minőség tartozik észleléseink szűk körébe. Az alak és v e g y ü 1 e t különbségeire szorítkozik egész tudományunk, s ez elemekkel azt hiszszűk, hogy a világegyetemet fölfogni, megmérni, szét­ bontani képesek vagyunk. Igen távol állunk még azon pilla­ nattól, midőn érzéki tapasztalataink összegét egy rendszerbe központo.'itanunk lehetend. Azt sem tudjuk bizonyosan, valljon e perez elérkezik-e valaha? Sőt a föladat szövevénye s a tárgy roppant terjedelme majd minden reményünket meghiusitja. Valameily tudomány terén várandó felfödözéseknek biztos jele az, mikor a tények összefüggetlenűl állani, sőt egymással o 11 e n- k e z n i látszanak. Illy állapotban szemléljük a m e t e o r o 1 o g i á t, ujabb opticát, a meleg kisugárzásáról fi az clectro- magnetismusróli tant. Vigyázni kell tehát, nehogy töké­ letlen kísérletek s még tökéletlenebb következtetések nyomán hibás nézetek támadjanak a természeti erők lényegéről, s óva­ kodni az empiria fönnhéjázásálül, melly azt képzeli gyakran, pedig helytelenül, hogy tapasztalásával a dolgot kimerité. Könnyen megesik, hogy a régi elemek egyikének tulajdonítják a többiek hatását, teszem azt a víznek, mi a földet vagy léget illeti. A levegőbeni kövek alakulását illetőleg, épen mint az organicus élet körében, homály födi mindazt, ini a kifejlődés történetéhez tartozik. A lé g villany sajállagi forrása nincs meghatározva,

9 * 132

s okát a felliökbeiii részletes föloszlásának nehéz megmondani. A V i I á g tünemények is részint még kincmfiirkészctt föltéte­ lekhez kötvék; s a szürkület határain, valamint az állat­ övi fé n y körűi felötlö változékonyságon bámulnunk kcll« ‘) így beszélnek az igazi tudósok; s nem hogy kcdvök volna teremteni valamit, sőt épen e téren legalázatosabbak, hol a titkok és csodák nevétöl sem irtóznak. »Die ge­ b e i mn is zvollen und ungelösten Probleme des Werdens;» a létrejövetel megnemfejtett ti to k teljes föladatait érinti a Kosmos I. 367.; s azt mondja, hogy az eleven organismusok physiologiai jelenetei olly csodavilágot — Wunderv/elt — tárnak föl, mellynek kezdetéhez alig értek: »an derén E in gang wir kaum gelangt sind.« II. 311. Radovitz ujabb beszélgetéseiben is azon vallomást teszi egy okos ember: hogy kiirthatlan csodák — unvertilgbare Wunder — léteznek, mit a physica sem tagadhat; az organicus és anorganicus természet közötti üreg fönniarad, bármint ügyekezzék is azt az ujabb vegykémlö iskola betölteni; puszta elnevezése valamelly uj erőnek a belátást elő nem mozdítja. Miért nem tudnak e hires chemicusok és physiologok habár csak egy pa­ rányi kis organicus lényt is összerakni? Mert az életerő minőségileg különbözik a holt anyagtól, s annak kezelését Isten nem Ijizta rájok. A mint 0 renddé, úgy marad minden, jófor­ mán még csak utánozni sem képesek. «Die urtiefe Kraft dér Organisation fesselt, trotz einer gewissen Freiwilligkeit im Ent- falten einzelner Theile, allé thierische und vcgetabilischc Ge- staltung an feste, ejvig vt^iederkehrende Typen.« Ezek az állandó s mindig újra visszatérő példányok az égre mu­ tatnak; valamint a tenyészet modora is, mellyről Baco nyomosán veszi észre: hogy a képet vagy szobrot készitő művész csak egymás után foglalkozhatik az egyes részekkel;

*) Kosinos, I. 17, 21, 31, Oö, (i7, 69, 125, 148, 317, 301, 486. II. 103, 257. lap. 133 a virágot vagy eleven lényt alkotó természet ellenben egy­ szerre működik az egésznek kifejtésén. De azért nincs hatalmábíin a majombul idő jártával embert képezni; mint némclly esztelenek nagy bölcsen gondolák. Még kevesebb okosságot látok azon fejtörésben, melly bennünket szám vető gépezet-, galváni készület- vagy cbemiai vegyületté kiváti alacsonitani. Ott lehet az üres villany telep, ha véletlenül elröpül a lélek; csak egyszer töltsék meg nekem azt a battériát újra valódi szellemmel, s hinni fogok mély bölcseletükben. Galvanismus által pillanatnyi mozgást esz­ közleni a dögtestben nem elég; mert ez esetben is közvetöleg eszes élő lény szükséges az eredmény kivitelére. Hiába keresik az életerő kútfejét idegrázó villanyban, vagy gondolat-szülő phosphornemü kövérségben; egyik ábránd alaptalanabb s nevetségesebb a másiknál. Dr. Schlesinger újólag szoros birálat alá vevén némelly természetbúvároknak azon véleményét, miszerint az idegek tevékenységét okozó erő a villanyossággal azonos, Dubois-Reymond, Longet, Matteucci és mások legújabb dolgozataira tekintve, azt erősíti, hogy physicai szempontbul véve az idegrendszer alkati viszonyaiban egyálta­ lán h i á n y z a n a k a villanyfolyam vezetésére szükséges kel­ lékek. Izmaink, ellenkezőleg az eddigi közvéleménynyel, alkalmasabbak volnának e czélra. Tehát ama nézet a prrori hibásnak tekintendő.« Még nagyobb tekintély nyilatkozik a phosphor - szülte gondolatok ellen Liebig személyében. Szerinte az illyen képzelődések közönségesen természeti mű­ kedvelők agyában keletkeznek, fölületes szemlélet utján, min­

* ) Dasz vöm physikalischen Standpnnkto aus in (len Strukliirver- hiiUnissen dc8 Nervcnsystems die Grundbedingungen zu elektrischen Strfimen, Eleklromoloren, Isolaloren, ele. durclvwegs mangeln. Die Muskeln sind bessero Leiter als die Nerven. Somit ist jene Behaup- lung, von dér Identitat dér Elektricitiil' und dér K raft, vtrelche dér Nervenlhiiligkeit zu Grunde liegt, von vorn herein als eine irrige zu beiracbten. 134 den tudományos alap nélkül. Ama p li o s p h o r nemű zsírt, mellylöl az agyvelö eredete- s tevékenységénük függni kellene, még eddig senkisem találta föl testünk - s élelmünkben, s ekként a vilio be nem bizonyitolt tartalmával együtt ele­ nyészik az emberi eszmék anyagi tápláléka is *). A világ mindazáltal iszonyú hitlensége daczára olly hiszékeny e képtelen ötletek irányában, hogy rendesen csak a nagy mesterek halála után meri valaki megtámadni üres képzeteiket. Halljuk p. o., mit írnak a híres Okenról, miután szemeit behunyá, «Talán egyetlen egy müveit természetbúvár sincs, kit Okén legalább egy pár hétig ne lelkesített volna ifjú korában; de azt hiszem, jelenleg hasonlókép egy sincs a természet (ismével gyakorlatilag foglalkozok közül, ki az Okén féle rendszercsinálgalás h asz tá ­ lá n ságát s az élet- és tudományra nézve terméketlenségét be ne látná. Napjaink tevőleges buvárlata, valamint azelőtt a híres párizsi tud(5s Cuvier, Okén tanainak legnagyobb ellene, tisztán napfényre hozák az ö s z ó j á r a t a í s képzelődései legnagyobb részének tarthatlanságát. Okén inkább a gondolat embere volt, mint a tényéké; ö jobban szeretett elmélkedni, mint bonczolni, cin Mann, dér lieber speculirto als se- cirte; — elkezdett bölcselkedni valamelly dolog felől, mielőtt

■ * ) Dasí das Fleiich und Brot Phosphor, die Milcli unil Eier ein phosplior- haltigcs F elt, gleichwie das Geliirn, enthalten, und dasz un das pliosphorartige Fctt dic Entstehung folglicli auch die Tliiiligkeit des Gehirns geknUpft sei: behauplen Manche. Doch die VVissenschaft kennt keinen Beweis, dasz dér tliierische Körper und die Nahrung dér Mensciien und TJiiere Ptjosphor als solchen enthalten. Nieniats ist bis jetzt in irgend einem Felt das Körpers, des Gehirns, odor dér Nahrung ein Phosphorgchalt wirklich nachgewiesen worden. Die Ansichten , dasz eolche Verbindungen exisliren, und dasz ihre Gegenwart mit dér Erzeugung von Gedanken im nienschlichen Ge- hirn in Bezichung stehe, gehen in dér Regei von Dilettanten in dér Naturwissenschaft ans, und beruhen auf oberdiichlichen An- schauungen, ohne den geringsten wissenschaftlichen Grund. Chemischer Brief. Juni, 1851. 135 j ó l megnézte volna, s ha rátekinte is , inkább eszményi szemüvegeit használá, mint a tennészeltöl nyert ép szemeit. Általa bizonyosan nem tudá meg a világ, hogyan lettek az organismusok; s a codex, mellyel a végellen bölcseség ön­ magának szabott, előtte is zárva maradt.» Oersted, Lotze, Burdach, Carus, Vogt, Ule, sat. hasonló színben lünnek föl Giirtner ösmeretes Világában; hol azl is látjuk, mi­ szerint korunk pantheismusának egy Oersted, Lotze, és minda­ zok nem tetszenek, kik legalább az eleven t é r emlői eszme léteiét, habár anyaggal terhelve, hirdetik. Kegyedre bizom már most megítélni, valljon van-e okunk annyira rettegni ez egymást öldöklő törpe öriásoktul? Lelkünk szellemiségét ok ép olly kevéssé fogják elvitatni, mint elvroko­ naik Mózes tekintélyéi megrendíteni. Erősebb vállu férfiaknak sem sükerült az örök igazság megdöntése; sőt jobbjaik már ma önkényt hódolnak a sokáig ostromlott Genesisnek. De­ mer són elösmeri, hogy az idő vas foga megemészté a többi elmésen ragyogó cosmogoniákat: )>Le lemps, qui fait ju- stice de tóul ce qui n’ est pás vérité , appesantit ses mains de fér sur CCS i n géni e US es el brillantes cosmogonies.» Igaza van Fellernek: »La pliysique de Moise est la plus simple, la plus modeste , la plus sűre , qui ait jamais été écritc . . landis que les systémes les plus ingénieux se sont évanouis en se dévorant lesunslesautres.« B o u b é e vallomása is gyönyörű: »Ha egy olly időben irott könyv, midőn még a természeti tanul­ mányok igen csekély előmenetelt tőnek, mégis ne hány sor­ ban öszvegét foglalja magában azon nevezetes eredmények­ nek, mikre csak a 18. és 19. század roppant haladása által juthalánk; ha e könyv olly magasan állván kora fölött tudo­ mányos tekintetben, épen olly magasan áll erénytan- és ter­ mészeti bölcseletben is: kénytelenek vagyunk megengedni, hogy van benne valami emberi fölfogásunkat fölülmúló. »0 n est obligé d’ admettre qu’ il y a dans ce livrequel que chose de su- périeur á I’ hommo, quelque chose qu’ il ne voit pás , qu’ il no 13fi

cotiQoit pás, mais qui le pressc irrcsislibleimínt.« Balbi szerint sem lehet, akár történeti akár csillagászati cnilékek nyo­ mán, Mózes könyveiben hibát találni; sőt a legtudósnbb nyel­ vészek s legalaposabb inathematicusok fürkészetei meglopöleg összehangzanak az ö előadásával. Ez örvendetes megegyezésnek a tudomány és kinyilat­ koztatás közt adatokkali bö kimutatását látjuk W is cm a n remek müvében; »Lecturcs on the connexion betvveen Science and revealed religion.« E rendkívül dús gyűjteményből alig tudja az ember mit közöljön, a sok érdekes idézet, felfödözés, név, bizonyitvány, sat. közül. Humboldt Kosmosa s ennél is ujabb jelentések folyvást igazolják nagy bibornokunk állilásait. Nemünk őstörténete valamint geologiai, ügy-nyelvészeti és arczulati szempontbul is egyaránt kiállá már az ostromot. Deluc, Saussure, Dolomieu s Cuvier a bibliai vizö- zönrül tanúskodnak, midőn egyetértőleg azt vallják, hogy föl­ dünkön egy utolsó, hirtelen kitört, nagy dúlás — Révolution — nyomai láthatók, melly körülbelül 5 — 0 ezer év előtt történt. xRecherches sur les ossemens fossiles.« — nUmwálzungen in dér Diluvia 1 - Periode habén den plötzlichen Untergang so vieler riesenartiger Wirbelthiere herbeigeführt. Kosm. I, 302.« Dr, Gützlaff negyed éve nyilván hirdeté, mikép a régi chi- na^ törlénetrajzok szentirásunk tartalmát ez esetre nézve is megerősítik; más népek hagyományai tudjuk Perutól Japanig ugyanazt bizonyítják; pedig az emberiségnek illy egyetemes közvéleménye sokat nyom. Ararat hegyénél alkalmasabb helyet Noé bárkájának megállapodása- s egy uj népesség kiindulására, merő geographiai tekintetből sem lehetett volna találni; hiszen a három összefüggő nagy földrész, Europa, Ázsia, Africa súlypontját képezi: »Ararat, dér mit dem Kaukasus wie ím Schwerpunkte des altén Conlinents liegt.« Kosm. I. 423. Sodoma sorsának megvizsgálására külön expeditio indult meg Amerikából, mellynek tagjai személyes tapasztalás után egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a bibliában leirt pusztulás 137 szcmmelláthafólag igaz. Mindenesetre födolog előttünk az ein- heri-nein egysége, melly összehasonlitó nyelvtan és physio- gnomicai nehézségek daczára fönáll; s cl van ösmerve korunk jelesebb tudósait()l5 kik elölt Voltaire, Desinoulins, sat. ellenvetései elavultak A testbíir feliér szinének feketére átváltozliatása tettleges példában bebizonyult. Amerika »fönsé- ges természetével, mellyben még a teremtés lehelete fuval« mellettünk szól, miután bokroságu nyelveinek rokonsága s nép­ fajainak egysége, az éjszaki 65-ik foktul déli 55-ik ig , tisztába jött. Mindenütt áll a Kosmos I. 381. lapján érintett gyámok: »Sonst vvürden ihre Bastarde unter sich unfruchtbar sein.» Valóban fönálló fajkülönbség az emberek között második nem­ zedékben okvetlenül meggátolná a szaporodást. A bibliai korszámlálást megzavaró régiségek is a me­ sék országába tartoznak. Nagyon alább szállottak az ujabb irók e hosszú lépcsözeten, s a sok ezer évekből sokat engednek, ügy hogy jelenleg már velünk nem igen van bajuk, hanem egymás közt vetekednek a fölött, ki tudja korunkhoz köze­ lebb hozni ama regélyes ösiségeket. Az indiai képzelődés­ nek három ezer év előtti tevékenysége, ha igaz is, nem fenye­ get bennünket; Buddha megjelenését a 6 -d ik századba te­ szik Urunk szül. előtt; Sakuntala szerzője Kalidasa Vir­ gillel egykorú; Rama, kinek tettei az ottani költészet kedvencz tárgyai, mintegy 1000 évvel régibb. Krischna kalandjai a kereszténység utánzását árulják el, miként a dalai Lama hie­ rarchiája is. A Ganges melletti csillagászatot Schaubach arab eredetűnek tartja; Laplace szerint a tábláikon följcgy-

") Glaubt jetzl noch irgend cin Gebildelcr an die Autochthonie dér Völker, wie solche im Aiifange dieses Jnhrhundcrtes ziemlich allgemein gelehrl wurde? Wird nicht in so vielen ihrer Zweige durch die Wissensciiaft beslatigt, wie Alics anf die Abslammung dér Menschen aus einer gcmeinscliaftlichen Heimalh und von einem gemeinschaftlicben Eltornpaare hinweijet? Kar an Bopp und Grimm denke mán. las

zett egi jelenetek nem is eshettek ugy össze; Klaproth azt liiszi, liogy U. szül. iiliini 7 - ik században készíttetvén, ügy­ etlen számitgatással régibb időkre visszavitettek. Cole- brookc, liires sa nskril-tudós, a Wedakban kifejtett szép ösineretekböl okoskodván, azoknak keletkezését 14 századdal előbbre teszi hitünk eredeténél. De Ritter ennyit sem enged meg neki; mivel üres véleményét egyetlenegy bizonyos adattal sem támogatja. Bölcs észrevétele szerint az óriási épületek­ ben nyilatkozó sajátságos izlés nem csalhatlan jele valamelly kiszámithatlan régiségnek; valamint a nyelv kitűnő tökélye sem, melly kedvező körülményekben aránylag igen rövid idő alatt ki szokott fejleni. Azért figyelmeztet Humboldt is a nyelvészeti bölcselem veszélyeire: »Wio in allén Gebieten idealer Speculation, so steht auch in dér Sprachphilosophie die Gefahr dér Tauschnng neben dér HoíTnung ciner reichen und sicheren Ausbeute.« Kosm. I. 384. Ide tartozik Voltaire megérdemlett csalódása is E z o u r - V e d a m czimü sanskrit munkával, mellyet ö nagyon réginek tartván egy seringhami brahminnak tulajdonita; pedig Nobili Róbert jeles téri­ tőnk irta 1621-ben a keresztény eszmék utjának egyengetése végett. Az úgynevezett mennyei birodalom évkönyvei­ ben történeti bizonyossággal Roma építése koránál feljebb nem igen lehet menni. Egyébiránt azt sem bánjuk, ha nehány századdal előbb már delejtüs kocsijok volt, s az üstökösök pályáját jegyezgeték. Sőt még Abel-Remusat 2 ezer évvel öregebb chinaí hagyományait is elfogadjuk. Egyptom félelmes rémei hasonljikép eltűntek, mióta Champollion, Letronne, Rosellini templomait és emlékeit kérdőre vevék, A nagy disz gúlákon Ptolom aeus meg Cleopa­ tra neve ragyog; D e n d e r a h és E s n e h állatövei romai z 0 d i a c u sokká válnak : »Das Altér jener Thierkreise sínkt erstaunlich herab; es sind blosz Werke dér römischen Herrschaft in Aegypten.» A Nílust környező csodák megköszö­ nik, ha 2 — 3 ezer esztendőt adunk nekik. Lalande, Delambre, 139

Biot, Cuvier és mások igy éreznek. Hogy szokták az utó­ világot zavarba ejtő hibás nézeteket nicgörükiteni, láthatjuk egy uj, köbe vésett hazugságban: »Nouet’s an agyptischen Monu- menten eingegrabene Breiten gebén uns cin neueres Bei- spiel von dér Gefahr, welche eine feierlicUe Perpetuirung falscher oder unvorsichtig berechneter Resultate darbietet.«i Ezeknél fogva gondolom, nyugodtan nézlietiink a jelen és jövő ostromoknak elébe. Az által, a mi eddig történt, úgy szól­ ván előre biztosítva liiszszük magunkat a tudon)ány ezuláni felfodözései ellen. Csak tessék bátran vizsgálódni; látjuk, hogy a pillanatnyi homály bővebb tapasztalás következtében mindig szépen l'ölderiil; s legyözhetlen arczn kételyek és nehézségek véletlenül elosztanak. Mi az örök igazság birtokában lévén, sem­ minemű igazságtól s valódi tényéktől nem félhetünk. Frays- sinous-val mondhatjuk: »FouilIez tant que vous voudrez dans les entraillcs de la terre;« ellenünk a föld gyomrában semmitsem találhattok. Sz. Ágostonnal tartunk, ki a Genesis magyarázatában igy nyilatkozik: »Ha ők a dolgok természetéről valamit hite­ lesen be tudnak bizonyítani, arról mi bebizonyítjuk, hogy szent- irásuukkal nem ellenkezik.» Szerencsénkre olly tá g körben mozognak a különféle tudományos rendszerek: neptunismus, plutonismus, vulcanismus , sat., hogy bibliánk számára könnyen fül tudjuk bármellyiket használni. Mi több a nem tudom hány ezer éves sziklarétegek és százlábnyi hosszaságu csontvázak mellett is csöndesen alszunk; mert W i s e m a n észrevétele szerint: Volt ideje mindezeknek a teremtés, meg a jelen organisatio közti hosszú korszakban, mellyel Mózes elbeszélése épen nem zár ki. Ha pedig valakinek jobban tetszik az a fölfogás, melly a Genesis 6 napjaiban ugyanannyi tartósb időszakot lát, bátran élhet vele. S hogy ez nem egyéni kényszerült mentség, hanem az egyház engedte tudományos szabadság: arról Perronc, romai hires theologus, neve s müve kezeskedik; és azon körülmény, mi­ szerint a Mózes kosmogoniáját illy értelemben védő Serres Marcel XVI. Gergely pápától sajátkezüleg irt dicséretei aratott. 140

Ezt tudva talán elhiendjiik a föntisztelt angol bibornoknak ön tapasztalásából merilett azon állítását, hogy Romában a ter­ mészettan körül, épen úgy mint a keleti és kritikai literatura mezején, élénk forgalom és fensöbb részvét uralkodik. Ugyan/i sürgetve lelkesíti paptársait arra, hogy tanulmányaik állal mindennemű ellenvetések megczáfolására képesítsék magukat. »A liítlenség változékony külseje, úgymond, s azon P r o t e u s-szerü könnyű­ ség, mellyel alakjait cserélgeti, s mozgalmainak uj irányt ad, kény­ szerit minket, hogy fáradliatlan tevékenységgel álljunk vele szembe. Mivel is tölthetnénk hasznosabban az időt? Olly tünékeny dol­ gokkal bizonyosan nem, mellyek az ember lelkét csak egy napig foglalják el; azon alávaló szépiralommal sem, melly a sajtó szapora műhelyeiből szakadatlan folyam gyanánt áradoz.«

IX.

# halom, decemh. 20. i8 5 3 .

Miután a philosophia magas föllegvárai s a geologia mélyen fekvő rétegei között eleget ögyelgénk, térjünk a föld színére vissza, s a napvilágnál fényesebb historiaijelenetek orszá­ gában nézzünk szét egy keveset. Mi tagadás benne, ama follengzí) speculatio és szőrszálhasogató dialectica nem nekem való; de én azért békét hagyok másnak, ha kedve telik az illyen fejtörésben; miattam bátran bölcselkedhetnek mind a két oldalon, ha úgy tetszik a világ végéig. Én sokkal jobban érzem s mintegy otthon találom magamat a gyakorlati élet és történet mezején, hova engem már többször utasítani kár volt; sőt inkább vissza kellett volna önnek tartóztatni, mivel épen e téren keletkeztek a katholicismus 141 elleni legdriásibb panaszok. »Die Gcschichle slrotzt vonBei- spiclcn und Daten überdie íürchterlichsto Intolerunz, Ver- folgungssucht, ja Blutdurst dér katliolischen Machtbaber geistlichen und weltlichen Slandes.« Nem is tudom, hol kezdjem először a megtámadást, annyi rést látok az egyház sziklavárán. Mikor fogják ezeket betömni önök, s mi módon gátolhatják, hogy az ellenség tömegestül be ne törjön azokon? Sokszor tűnődöm rajta, miért telvék a jelesebb évrajzok lapjai többnyire olly ese­ tekkel, mellyek a katholicismus gyalázatára válnak? Én legalább talán sohasem olvastam könyvet, mellyben valami szégyenitot nem találtam volna ránk nézve; és pedig mind tények valának, tagadhatlan lettdolgok az egész világ köz véleménye szerint. Illy események irgalmatlanul széttépik a követelt nimbus fényködét; s ha máshol mindenütt győzni tudnánk is, e téren a priori elveszett az ön által melegen védett kétes ügy. Ha igaz volna, mikép egyházunk isteni szerzemény, egészen más színben kellene neki föltűnni az idők folyamában. Ki higyen állitólagos fensőbb eredetében, mikor látjuk, hogy a szenvedély árjai kimélöleg szólva csakúgy csapkodják, a világtenger zajos hullámai csakúgy hányják vetik, mint többi gyarló intéze­ teinket? Nekem úgy rémlik, mintha nem igen nagy gondja volna tulajdonképen a Magasságbelinek parányi dolgainkra: ibant qua poterant. Hozzájárul az is, miszerint egyáltalában nem tudjuk mi kellőleg fénymázolni embereinket s azok tetteit. Miért nincsenek nekünk oly iinomtollu, derék Íróink, mint p. o. Ranke meg Raumer? Nemde rettenetes hangzatu nevek az elfogult kathol. fülre nézve? Milly dicső állásra emelek ők a protest. történetirást! Minő tekintélyes férfiak a tudományos élet komoly csarnokaiban épen úgy, mint a divatiralom vig teremeiben! Min­ denki csak tőlük s elvrokonaiktól akarja megtudni; hányat ütött a nagy világ-órán? Mi szegény katholikusok örökké háttérben maradunk. 142

Bécs, decemh. 23. 1853.

Úgy látszik, kegyctl is olly alapos nézelokkcl bir a história, körélten, minők a szín- és kávéházakban otthonosak, s regények-, drámák- és daljátékokban uralkodók. Hanoin azért ne képzelje, hogy tüsténl rósz embernek tartom; jól tudom én azt, iiogy a hazug elvek és hirek épen úgy terjednek cl, mint a hamis pénzek: az első kiadó rendesen gonosztévö, a többiek sokszor becsületes, de rövidlátó gondatlanok. Mit mondana rá, ha valakiMeyerbecr dalműveiből akarna magának az anabapti- stákéshugenották felöl kellő tudomást; vagy Birch-Pf ei fér Karolina rajzából: »Zwingli’s Tód dramatisch zergliedert« a schweizi reformátor végperczeiröl hü képet szerezni? Pedig nem sokkal bölcsebb vállalat, a történeti ösmereteket Convers. Lexiconbul, vagy valamelly hasonló szellemű divatos férczmü nem tudom hányadik kiadásából meriteni. E hiteles forrásokban nem kétlem, több borzasztó vérfürdők mellett, ártatlanabb nevet­ ségei» ráfogásokat is találhatni: hogy p. o. transsubstantia- tionk a X III. század egyik pápájának találmánya, holott annak védelmére már Berengar ellen azonnal 12 iró kelt föl; vagy hogy Mária tisztelete is az idő tájban eredett, egy igen tudós német tanár képzelődése szerint. Hányszor kellene az embernek boszankodva fölkiáltani H u r t e rral: »Heiszt das Geschichte schrei- ben?« Hát igy irják a történetet? Hol a protestantismus irodalmi dictatur át gyakorol, ott a históriát egyoldalú szíikk eblüség- vagy nyilt részrehajlással meghamisítani nem átallja; merő fegyvertárt csinál belőle, felekezeti czéljainak kivívására. Hiába Írja le körülményesen és szinleg híven a dolgokat; mindig újra csak azt kell Buchmannal kérdeni: »Was sagt die Ge- 143

schichle dazu?ii Valljon úgy lörlént-e igazán? A pártérdek épen olly állandó jellemrajzokal tud költeni, mint a regetan régi hősei- s félisteneiben; azért inondá valaki elmésen; »Es ist die Zeit gekommen dér Mythologie in dér Geschichte cin Ende zu machen.« Ki kell űzni az igazság országából o ré­ gészetet , melly az ellenfél leikébe csempészi a legundokabb czélokat; pedig a kebel rejtekében csak Isten olvas. »Dieu lit sóul dans la conscience des individus; I’ histoire ne lit que dans la conscience des partis.« Lamar tine. Kivált Némcthonban látjuk ama nemleges és gyűlöletes irányt, mellyet a reformatio természetes kifejlődése szült, még mindig garázdálkodni, sokszor nem egészen rósz férfiak agyában s szivében is; mivel a szel- élet általa teljesen meg volt vesztegetve. Nem igen rég kezdének itt olt találkozó elfogulatlan emberek kételkedni ez eljárás helyessége felöl; p. o. Florencourt: »Ich wurdc immer m isztrauischer gegen unsere ganze SOOjahrige Ge- schiclUschreibung. — Dér Geschichtsunterricht impfte uns eino unchristliche Morál systematisch ein.« De azért a nagy tömeg folyvást régi utain jár. Nagyon szeretem, hogy e térre tetszeti jönni, s bevárom a részletes küzdelem sorompói közé. Addig is általános ijesztgeté­ seire hidegen válaszolok a protestáló történetrontás nehány kisebb példájával. Az eseményeket p ro domo sua földolgozni, szükség esetében gyártani, fölötte jól tudják az evangelicusok, a historia-cs in álás hoz nagyon értenek; kivált mióta Flaccius Mátyás és társai a bátor elferdités tág ösvényét megnylták. Az egyház valódi múl tjára utalni feleiket nem marék; mivel abban a katholicismus igazságát saját elpártolásuk kárhoz- tatásával együtt olvasandották. Uj századokat kelle koholni tehát, s vastag köteteket hasztalanul összefirkálni, hogy megmu­ tassák a megmutathatlant. Luther tanait a keresztény elökorral összeköttetésbe hozni nem könnyű föladat; e végre szükséges a tények legnagyobb részét erőszakosan fölforgatni, s mindazt, a minek kathol.szine van,egész az ösmerlietlenségig el torzítani. 144

Hogy e magdeburgi centuriatorok csakugyan nem a tár­ gyilagos igazság füidcrilésc, hanem a wittenbergi nézetek bebi- zonyitása körül fáradoztak, azt ma nehéz tagadni; miután szenve­ délyes részrehajlásukat tulajdon hitrokonaik is, p. o. Cave, Mon- lacutius elösnierik. Maga Stáudlin kénytelen bevallani: »dasz sie oft Thatsachen entstellen, dér kathol. Kirche in ihren Vorstehern hie und da Unrechl thun, manelie Begebenheiten einseitig darstellen.« Geschichte dér theol. Wiss. II. Pedig iiánynak volt e gunyirat egyedüli forrása, tudatlansága- s képte­ len előítéleteinek beszivásában! S igazat szólva most is akad ember, ki ez ideál szerint dolgozik. Teszem azt Fiat he ur «Geschichte dér Vorlíiufer dér Reform.« elég szemtelen VIII. Inczéröl komolyan azt állitani, hogy az o rendelete szerint Isten dicsőségére minden papnak ágyast kelle tartani; holott épen e feslettség ellen emelé szavát a főpap: »Talis effecta est vita sacerdotum, ut vix reperiatur, qui concubinam vei sallcm ineretrieem non retineat ad laudem Dei et fidei christianae!» Az illyen világtörténet nem világitélet, — die Weltgeschichte ist das Weltgericht — hanem az egyház elleni rágalmak tárháza. Némelly irók igen könnyedén, jó kedvvel, mintegy tré­ fálva űzik ezt a szép mesterségei; nem is csinálnak valami nagy titkot belőle. Schiller p. o. költői lelkesedésében azt hitte, misztyint neki korlátlanul szabad a képzelet rámájára feszileni embereit; de legalább őszintén megvallá, hogy örökké zavaros forrásul szolgáland a lörténetbuvárnak, ki szerencsétlenségére hozzá fordul: »Ich wcrde immer eine schlechte Quelle für den künfligen Geschichlsforscher sein, dér das Unglück hat, sich an mich zu wenden. Die Geschichte ist überhaupt nur cin Magazin für meine Phantasie; und die Gegenslande müssen sich gefallen lassen, was sie unter meinen Handen werden.« Illy szellemben készité 30 éves háborúját egy női-zsebkönyv számára. Jules Janinrol meg Laube irja : hogy a históriával virgoncz csikó módjára ledérkedik; hanem a francziáknak hihe­ tőleg leend annyi eszük, hogy szellemdus ötletein nevessenek, 145 s történeti adatait elfelejtsék ^0- Valljon nem lehetne többekre nézve is e tanácsot adni ? Azonban a költészekkel nem kívánunk pörölni; hiszen illy egyenes vallomások után kiki tudhatja, hánya­ dán van velők, s okosan nem kereshet náluk valódi lényeket: »Nicht von historischenTaschenspielern musz mánGeschichte lernen.« De annál nyíltabban kárhoztatjuk a komoly történetíróban, ha megfelejlkezve szép hivatásáról az igazat elcsavarja; vagy épen alacson hamisításokra vetemül. Néha igen magas kézből ered­ nek az Hlyen álmüvek; p. o. II. Fridrik maga költőit i759-ben egy intoleráns breve-t XIII. Kelemen pápa nevében Daun tábor­ nagyhoz a h 0 c h k i r c h i gyözedelemért, mellyröl Marqiiis d’Argens hizelgöleg irá neki; »Sire, je n’ ai jamais lu d’ aussi plaisant que votre bref du Pape.« A csalás mindenesetre illetlen volt egy fejedelemhez; s annál gonoszabb, minthogy vele ritka műveltségű alattvalóit könnyen tévedésbe ejthető. Nagyon vesze­ delmes dolog illy tárgyakban cnyelegni a buzgó protestánsokkal, mert a tréfát nem értve mindent elhisznek; divatos iróik pedig olly szemtelenek, hogy ezer czáfolat- és fölvilágositás daczára szüntelen főitálalják a kedveli csalétket. Példák szóljanak. »Taxa Cancellariae Romanae« czim alatt ösmeretes egy gyalázatos, áleredetü, s a romai szentszék által többször kárhoztatott könyv, mellyel a nemet és franczia protestánsok mégis igen sokszor kinyomallak, mindig ujabb változatokkal gazdagítván a vétkek nemeit s azokért járó váltság árjegyzékét. A jezuitákra tukmált “Monila secreta« hasonló nemtelen koholmány; de azért tavai kétszer kiadták a jámbor atyafiak '). Mintha Berlinben különös szabadalommal bírnának az illyen mütételekre, olly bátran gyakorolják azt, s olly emberek

") Dicsem inunteren Füllen kommt es auf eino Frivoliliit melír nicht an, wenn sie auch das Historischo betriíTt, und holTentlich sind dió Franzosen klug gcnug, sich an seinen geistroichen VVendiingcn zii ergötzen, seinen geschichtlichen Daten aber kein Gediichtnisz zu leiben. — Reisenovellen, 10 146

sem irtóznak tőle, kik magokat legalább nagy historicusoknak tartják. Valami F Örs té r nevű tudor ur, becses személyét mé­ lyen búvárkodó egyéniség külszínébe burkolva, Becsbe jött a levéltárakban kutatni; mire kész engedőimet kapott, pedig otthon egy magas állású férfiú azt mondá felöle, hogy elég lett volna neki a szekrényeket mutatni: »Ware zu uns so einer gekommen, so hatte mán ihm wohl die Schranke dér Archive gezeigt.« Haza térvén kiadta: »Die Höfe und Cabinetle Euro-, pa’s im XV III. Jahrhundert,(i mellyben a költött okleveleket egész terjedelmökben közleni bátorkodik. Az egyik »Copia dér secreten Staatsfinten aus Ihrer pábstlichen Heiligkeit eigenem Cabinet,« miszerint a pápa Licpsében 12 milliónyi tőkével biró váltóbankot akart fölálliíani, s a reformatio korában elrejtett kincseket kiá- satni. Második azon vallástételi nyilatkozat, mellyel a szász választó fejedelem Bécshez közel Badenban előbbeni tévtanait ünnepélyesen meglagadá. Ez az clesküvési fornula kétségtelenül hamis; és még is idörül időre meg szokott jelenni evang. nyomtatványokban a szükséges gyűlölet hivatalos élesztésérc. Ha Fridrik August csak a lengyel korona miatt tért meg, nem nagy nyeremény egy­ házunkra nézve; de azért még sem kell rá minden szennyet mázolni. Schlosser és Cramer is csak árnyékoldalait raj­ zolják; pedig alatta virágzott föl annyira Szászország, Drezda egyikfi lön Europa legszebb városainak, s az akkor gyűjtött mű­ kincsek ma is idegen utazók- és helybelieknek tanulmány és gyönyör tárgyául szolgálnak. Raumer és Ranke hasonlólag porosz, evang. irók, kik művészi tehetségben ugyan Förstert fölülmúlják, de igazság- s'/eretetben nem igen; mivel ök is elszánt protestánsok minden áron. Az első, mint akadémiai ünnepélyes szónok, H. Fridri- ket j ó kereszténynek meré nevezni; s ez által eléggé meg- alapitá históriai hitelét. Még jobban bélyegzi öt az angol ürzse- és a skót Máriávali bánásmódja, mellyröl most csak röviden szólok; majd bővebben rííjövünk. Az igaz, hogy angol és franczia levéltárakban keresgélt; hanem csak a szűz királynő 147 részrehajló fogadott ügyvédeként; tehát szükségkép félszeg eredményiiyel. Akkor vizsgálgat, mikor már beszennyezé sze­ gény Stuart Máriát; s most is többnyire gonosz elleneit hall­ gatja ki. De megadja neki Fraser Tytler, Skútia történetésze; kimutatván, hogy a mit Raumer uj anyagnak tartva kinyoma­ tott, azt igen csekély kivétellel már 1734-b en közié Keith. «Ismételni e leveleket, úgymond, fölösleges, megcsonkítani s roszul érteni szerencsétlenség, de a tévely legnagyobb foka volt azokat újság gyanánt adni ki« Mire valaki pajzánul meg- jegyzé, hogy azon »uj világosság» mcllyet bizonyos könyvcsi- nálók Poroszhonbul támadónak hirdettek, ottan meglehet igazán uj; de máshol legalább is egy évszázad óta ragyog. Ranke még ügyesebb nyegleséggel játsza szemfényvesztő szere­ pét: »Einer dér keckesten und gewandtesten Meister in jenen Taschenspielerkünsten ist oíl'enbar dér berühmte preu- szische Historiograph Leopold Ranke.« Ez az ember kebellá- zitó orczátlansággal szépíti Vlll. Henrik iszonyú gonoszságait; Morus Tamás és Fisher püspök iránt a részvétnek sennni ár­ nyéka sincs nála; tudjuk, hogy a hassiai Fülöp kétnejüséget is mentegeté; s nagyon rósz neven vette, hogy a már 6 évig hetvenkedö schmalkaldi szövetség ellenében végre a katholiku- sok is frigyet kötének egymás közt. Az ö munkája: «Deutsche Geschichte im Zeitalter dér Reformation« nem egyéb , mint a bitszakadás erőltetett apológiája; mintha bizony a világ csak 1517-ben kezdődött volna. Pedig tudna ö igazat is irni, ha akarna; milly remekül ábrázolja például azt, mikép crigedé ma­ gát Luther valódi megfontolt szándék nélkül, söl a lelke mé­ lyében folyvást intő szózat ellenére, tagadásról tagadásra, meg­ támadásról megtámadásra, mindig tovább, s a vita szüntelen növekedő hevében végre olly örvény szélére ragadtatni, mellytől

* ) )'To repeat ihese leUers was superfliious, to mutilate and misundcr- slantl thcm was unfortunate, — bút the cliiiiax of error was to give them as new matter... 148 feje szédülni kezdett. Hanem ez az őszinteség csak kivétel nála; s rendesen úgy irt, hogy józan férfiak ítélete szerint önmagának kaczagni kelle vakmerőségén; mert száz meg száz állilásait bizonyosan maga sem vette komolyan. Kell-e p. 0. nagyobb hazugság Ranke ur azon mondatánál, misze­ rint : a nemzet kathol. része szakadt el az egyház és birodalom egységétől? »Der kathol. Theil dér Nation sei es gewesen, dér sich von dér Einheit des Reiches und dér Kirche ge- trennt habe.« A ki ezt s több illyen képtelenséget le mer írni, az bármilly .szép előadása legyen is különben, nem történetész, hanem közönséges mesegyártó. Jól tudom én, hogy protest. Írónak több okoknál fogva nehéz egészen elfogulatlanul Ítélni a három utolsó század ese­ ményeiről. Vassyban egy esetlegesen támadott verekedés még Leo-nál is vérfördő czimére méltatik: das Blutbad von Vassy; nem nagyobb joggal nevezhetnők mi a stockporti összeütközést annak? A thorni állítólagos vérfördő 1724-ben veszélyes lázadásra következő törvényes vizsgálat s ezen alapuló bírói ítélet végrehajtása vala. — Bezzeg nem so­ kat gondolt illyen formalitásokkal az idő tájban 1. Frídrík W íl- mos, hanem tetszése szerint akasztatott. Hát H, Frídrík kis franczia levele mit jelent? »Mon Lieutenant Colonel! Vous avez a fairé pendrt! le Pere Jesuite Faulhaber sans lui laisser un con- fesseur. 29. dec. 1757.« — Bensen egy igen alapos munkát irt: «Geschichte des Bauernkrieges in Ostfranken;« de gyű­ löletét az egyház iránt ebben sem títkolhalá. Eichhornnak a jogtörténet mezején‘nagy érdemei vannak; csak Roma irá­ nyában ne volna olly igazságtalan. Néha jó kedvükben magok iselösmerikhitfeleíknekoz eredendő bűnét. P. o. B ú r ne t egyház­ történetét protestánsok is fölötte részrehajlónak tartják; dr. Gieseler göttingai tanár — eín Rationalist vöm reínsten Wasser — ellen dr. Meinhold kelt k i, s levoná róla bitorlott tudós hírének álarczát: «Er hat ihm die Hülle eines unverdien- ten gelehrten Rufes abgezogen.« Az angolokat Dahlmann 149 is pártszellemröl vádolja: »bei den englischcn Historikern ver- dirbt es dér Parteigeist;» azonban észre lehet venni, hogy a Yorki herczeget ö sem örömest dicséri, mivel katholikus volt, s a bibornokot ex oflicio gyanúsítja. Valóban igen bajos nekünk onnan igazságot várni, hol még Macaulayröl is nyilván a parlamentban azt kelle Grahamnak bevallani, hogy »a forra­ dalom nagy történetirója teli van protest. elvek- és kathol. ellens zen vekkel.» Az episcopalisták és presbyterianusok közti ellentét láthatólag végig vonul Britannia évrajzain; hát még a pápisták elleni rósz akarat mire nem vetemedik? Aránylag méUányosabb féríiaik is, teszem azt egy Goldsmith, egyházi ügyekben szerfölött igazságtalanok tudnak lenni. Hume és Gibbon felöl elmésen mondá Fox, mikép: amaz annyira szereti a királyokat, ez pedig annyira gyűlöli a papokat, hogy a midőn illyen állású személyekről van szó, egyiknek sem lehet hinni.®) Az is jellemző adat Humeról, hogy Stuart Mária maga­ viseletét előbb a tényekhez kép est ürzse rovására igazolván, kiadója egyenesen kinyilatkoztatá, miszerint ez utón nem fognak boldogulni: «Önnek, úgymond, Anglia bálványát kímélni kell; a szűz király­ nét dicsérni, s Máriának még emlékét is átkozni. Ha illy szellem­ ben megváltoztaljfi c fejezetet, akkor számolhat kelendőségre.® Hiába mondják tehát, hogy az angol az ámitó füstöt nem szereti: »an Enemy to Humbug.« Tudósai s népe egyaránt él­ nek vele. A november 5-iki lőporösszeesküvés nagy napját, noha régen meggyőződtek az igazságról, most is a hajdani piszkos mo­ dorban ülik meg. S ámbár az illető emlékoszloprul évek óta eltűn­ tek a katholikusokat Vádoló szavak, azért ama sületlen bohózat sohasem'maradhat el; mert hiszen, úgy látszik, alap-ünnepe az angol egyháznak; legalább az akkor Angolhon szerte visz- hangzó, stereotyp szitkokkal tölt sz. beszédek azt tanúsítják. A T ab l e l igen jól nevezi ez ostobaságot: «évfordulatos nagy nem­ zeti-hazugságnak.« Sok idő kell még neki, mig a lefolyt századok kedvencz előitéletei és superlativ-eszméi hitelöket egészen elvesztik. 150

Cicero inondií: Nihil esi tam improbabile, quod dicendo non fiat probabile. A világ sokat elhisz. Azonban G u iz o t szerint: Vannak olly erősen szernbeszükö, ragyogó tények, hogy semmi emberi hatalom vagy fortély sem képes azokat végkép elpalástolni. Kettő meg három az öt minden században, s,minden éghajlat alatt: úgy véli a »Wandsbecker Bote.« Tehát ne essünk kétségbe az egyház ügyének vég diadalmáról. Addig is meg kell mondani az igazságot százezerszer s kitüntetni jogunk erejét minden oldalról: »Le droit est la plus dangereuse de toules les armes. Malheur á qui la laisse á ses ennemis.x Müller, Menzel, Gfröror, sat, nevei kezes­ kednek róla, hogy az elfogultság és részrehajlás nem épen elke- rülhetlenül szükséges kelléke minden protestánsnak. A »pápák utazásainak «szellemdus Írója hatalmas lökést adott a jobb iránynak: »Durch Joh. von Müller ist wieder Objectivitat, Geistund christ- liche Auffassung in die protest. Geschichte gekommen.« Erélyes, egyenes jellemével széltépte kora s felekezete balitéleteinek nagy, részét, és több alkalommal nyíltan bizonyságot tőn az igazságról Menzel Károly dicséretére elég legyen azt megjegyezni, hogy Raumer és Ranke féle urakkal össze sem hasonlítható: »Er steht an Redlichkeit und Adél dér Gesinnung ebenso hoch über Ranke, wie an Geist und gesundem Urtheil über Raumer.« Gfrörer-röl, kit jelenleg édes örömmel nevezünk a mienknek, tudjuk, hogy azelőtt is éles szemmel bírt, s a hol mások csupa homályt akarának látni, t. i. a. X. század folytában, ott ő az egyházi rend érdemeiből is szemlélő valamicskét. Egy jóakaró­ ja régebben He erennel hasonlitá össze, ki a szó tagokkal bíbelődő phílologusok országában eszméket ébreszte föl; úgy vete ő is véget a középkor eddigi, symbolicus könyv szaga tárgyalásának.*) De Yoigt már jóval előbb kiragadá VII. Ger­

* ) Wie Heeren cin bleibendes Verdienst hat, dasz cr in die Duináne dér Pliilologcn die Alterlhumswisscnschaft, Poiitik und den Handel hineinbrnchle und Ideen da hervorrief, wo die andern sich von Sylben und Lesearten bezaubetn lieszcn: so hat Gfrörer’s 151 gelyünket 8 protest. ínylhus ködéből; és Roscoe felfödözé a X. Le 0 elleni rágalmak eredetét. Ezek hihetőleg úgy vélekedének mint H ú r tér: »Die Geschichte musz mán schreiben, nicht machen.» — írni kell a történetet, nem csinálni. — Az is jó tanács, miszerint a légkört és elemet, mellyben valamelly esemény véghez ment, nem szabad a birálatbél kifeledni; a t e n- geri csatát még sem Ítélhetjük meg olly szempontbul, mint ha szárazon történt volna. Baco véleménye is az volt, hogy a va­ lódi historicus ne legyen csupa halomra gyűjtő hangya, annál kevésbé önmagából fonogató pók; hanem a fürge m éh szor­ galmát s ügyesen alkotó finom tehetségét egyesítse. Mindenek fölött pedig hü tükörhöz hasonlító tiszta keblet óhajtunk a múlt időket helyesen fölfogni kivánó tudósnak. Mi szivből örü­ lünk rajta, ha számukat e ritka madaraknak az ellenkező oldalon naponként szaporodni látjuk. Nem, mintha segedelmükre szorul­ tunk volna; hanem mivel nekik igazán szükségök van saját irodalmukban elfogulatlan emberekre, hogy valahára mégis ki­ ábránduljanak. S ez érdemük a jobb irányú protest, szerzőknek tagadhatlan, és közvetve a katholicismusnak is természetesen ja­ vára szolgál; hiszen tulajdon elfogult hiveink is inkább szoktak hinni az ellenfél \ ;;!lomásának. ‘‘) Azonban mindig voltak nekünk és vannak jeles férfiaink e téren is szép számmal, kikben a lelkes buzgalom mélyen búvár­ kodó szellemmel párosul. így is kell lenni; mert a kathol, rend­ szer lényegesen históriai mü lévén, csupa képzelettel vagy száraz fogalommal föl nem érhető. Figyelemre méltó dolog, hogy az igazán jó történetész, ha nem katholikus is, legalább némileg elösmerő méltánylatot, sőt többször észrevehető rokon- szenvet tanusil ügyünk iránt; annyira föltűnik a múlt századok ővlapjain ennek igazsága. Okos embert a szenvedély sürü

allgeincino Kirchengeschichte der bisherigcn Behaiidlungswcise des Mittelalters iiii Geiste der symbolischcn Bücher ein für allé Mai eia Ende bereitet. 152 lángjai s az üldözés csapkodó hullámai nem fognak elidege­ níteni egyházunktól, meilynek a veszély nagysága s az ellenség ereje mindig csak uj győzelmi babérokat szerzett. Inkább azt kell gondolnia, hogy isteni eredet nélkül annyi bel- és külos- tromot, annyi bajt, zavart, és gonoszságot ki nem állhatott volna. Ez a historia felsőbb pragmaticája: »So wie ciné wahre W elt- gescliichte die groszartigste Theodicee Gottes, so ist sic auch die herrlichste Apologie dér kathol. Kirche.« llly szem- pontbul tárgyalják a mi tudósaink e világ történeteit, s ujabb időkben különösen sokat tőnek e szellem fölelevenitése- s az által a kathol. öntudat szilárdítására: Stolberg, Sehlegel, Görres, Katerkamp, Möhler, Binterim, Döllinger, Befele, Hurter, Riffel, Höfler, Theiner, Boost, Rítter,Alzog,Seiters,Damberger,BumülIer,Busz, Weisz, sat. Némethonban; Pacca, Pa lm a, Delsignore, Cantü Olaszországban; Audin, Artaud, Maza, Monta- lembert,Ozanam,Champagny, Poujoulat, Abbé Rohr- bacher, Abbé Christophe, Abbé Müller, Balleydier Frankhonban; Lingard, Moore, Challoner püspök Angliá­ ban. Ezekre támaszkodva bátran ki lehet a tudományos vita küzd- homokára szállani épen a historia mezején; meilynek leg- dícsőbb föladata százados előitéleteket eloszlatni, kitűnő személyeket s érdemdús testületeket az undok rágalom agyarát közül kiragadni; ez által közeledik legjobban magas ideál­ jához, az örök Igazság csalliatlan végítéletéhez. Alapos tör­ téneti ösmeretek általában legbiztosabb utón vezetnek a fensőbb katholicismus előcsarnokaiba; s azért nem ajánlhatom kegyednek eléggé azok megszerzését. A h istoriai tanulmányokkal is úgy vagyunk, mint Baco szerint a philosophiával: egy kevés néha megárt, a fölületesség könnyelművé, ' igazságtalanná tesz; de alaposság s mélyebb buvárlat ismét visszavezetnek a hit és egyház kellő méltánylására 153

X.

# halom, decemb. 26. Í8 5 3 .

Elérkezett végre a boszunak nagy napja minden eddigi bán- talmaiért. Ma szégyenül meg azon hihetlen vakmerőség, mellyel önök sikra szállani készek, meg nem fontolván sajnos következé­ seit a kiliivásnak. »Die Zeit ist gekommen, wo allmahlig die ver- borgensten Geheimnisse aus dem Moder derArchive wieder an das Licht des Tages treien!« E napfényt némelly híres elődök tettei ki nem állják; a szabad vizsgálat erkölcsileg megöli őket. Azt csak nem kívánhatja senki tőlem, hogy vérszopó barátok nap­ világra jött alacson gonoszságait s az inquisitio vérfagylaló borzalmait védelmezzem. Ezzel nem csak nevetségessé, de gyűlö­ letessé is tenném magamat; a mi nem szokásom; én békében szeretek élni az egész világgal. Azért sajnálom és boszankodom rajta, hogy különben tisztelt egyházam mindig, de kivállképen a sötét középkorban olly iszonyúan kegyetlen tudott lenni némelly ártatlan és legfölebb egy kicsit tulbuzgö secták iránt. Mit vétettek a nyomorult albigai eretnekek, hogy a laterani zsinat őket kiirtalni rendeli? S egy szent Domonkos és társai segéd­ kezet nyújtanak a rettenetes vérontásra! Pedig ez csak aránylag csekély előjátéka volt a félelmes spanyol drámának. Akarja, hogy Llorentekritikuá munkáját kibányászva, megnevezzem a 100 ezereket, kik áldozatul estek a katholicismus vcrszomjának? Nem halaványodik elTorquemada borzasztó nevének hallatára? Sőt a nagy Ximenes tisztes arczán is, nem látunk-e vérfoltokat? Spanyolországban meg vagyunk bélyegezve mindnyájan; örök 154

szégyen, gyalázat ránk nézve, liogy embertársaink hite, lelkiös- ineretc valaha egy H. F ü 1 ö p puszta önkényétől függött. Rémito Autó d a F é-k szakadatlanul lobogó vérpiros lángjainál szemléljük, hogy kínozzák, vallatják, égetik a szegény zsidókat, együgyü mórokat s a bátor eretnekek ezreit. A haszonleső vádoskodás- és ember- árulásnak nyitott szabad tér; ama nyom nélküli titkos elfo- gatások; minden törvényes szabályokat mellőző, homályba burkolt eljárás: milly szörnyen elerkölcstelenitő befolyást gya­ korlottak mindezek a másként is boszura hajló nép jellemére! De súlyosan rá is nehezedett Isten büntető keze a szerencsétlen országra. Nem csak szellemi életét s erélyét fojtá el a türel­ metlenség örökre; hanem egykori roppant hatalmát is végkép aláásta, megszámlálhatlan kincseit fölemészté, s büszke nagyjait a koldulásig szegény sorsra juttatá. Legszomorubb az, hogy Roma olly nemtelen szerepet játszott ez iszonyú jelenetekkel szemközt, s aranyszegélyü bíborával fődé el a legszennyesebb dolgokat. Nincs itt a legkisebb mentségnek sem helye; három­ szor három m ea culpa-t mondani legtanácsosabb. Ugyan, ha kedvem volna is védeni rósz ügyünket, mit tudnék felelni elle­ neinknek? Okvetlenül el kell némulni az illyen hallatlan gonosz­ ságok említésére. Hol van a történetben egyházunkon kivül esemény, mit a hihetőség árnyékával legalább távolrul lehetne hasonlítani az átkos-emlékü förtelmes inquisitiohoz ? Egészen páratlanul áll e lemoshatlan vérmocsok a múlt századok évraj­ zaiban. Isten bocsássa bününket I Nostra maxima culpa!

B e c s , deccmb. 29. 1853.

Megnyíltak, az igaz, titkos zárai sok régi levéltárnak; de a m i számunkra is. Ide vele, hadd lássuk, mi van a penészes tekercseken följegyezve; az igazságot ösmerni soha sem árt. 155

Lingard, Döllinger, Hefole, Hurtor, sat. mind régi oklevelekből dolgoztak; s ránk nézve türholö ercdinénynycl. Az avas papir elsárgult ivei közül kirepülő molyok nem a kallioli- cismust falják föl} Iianem annak százados elleneit lepik el, meg- szégyenitve s elnémilva őket, ha becsületérzés volna bennök. Addig tetszett a szabad vizsgálat, mig egyedül nekik látszott . kedvezni; de most nincs ínyükre, hogy más is be mer tekinteni az archívumok rejtekeibe, s napfényre hozni sok váratlan kellet­ len tényt. »Sie drangen auf freie Forschung, so lange dadurch dér kalhol. Sache schlecht gedient schien; aber jetzt ist sie ihnen unangenchm.« Ne védje kegyed a rósz papokat, ne mentse az inquisitio borzalmait; csak a történeti valóság mellett küzdjön; ez azt hiszem becsületére válik. Én nekem sincs kedvem gúny tárgyává tenni kegyeteket; de épen az által lesznek nevetségesek, ha olly ellen­ vetésekre hallgatnak, sőt néha teljes megegyezésüket nyilvánitják, miket a pajzánul fölmelegitö protestáns maga is igen jól tudna megczáfolni. Tehát a ravasz ellenfél saját gyönge oldalát igen jól ösmeri; s ha esze van, kaczag rajta, hogyan állilja némelly uracs önmagát pelengérre a történet teréni vastag tudatlansá­ gával, midőn a tudományos világ előtt elcsépelt szalmán kérőd­ zik, s az inquisitio 100 ezerekre menő ádozatairől fecseg. A hazug ráfogásairól hires hit- és honáruló Llorente nem is érdemes arra, hogy ellenébe diadalmas öntudattal állítsuk egyik szelleindus történetirónkat Hefele-t, ki a nagy bibornok és országiár Ximenes életrajzában kitünteté, minő játékot űzött a protest. sajtó mindeddig a spanyol hitnyomozás rémképével. Előtte s utána számtalanszor meg volt mondva ez ügyben a mez­ telen igazság; Brunner 1853-iki »csillag-naptárában« ugyanazt protest. Írókra hivatkozva bebizonyítja; szégyen volna tehát müveit férfiúnak kevesebbel tudni, mint egy bécsi kis kalendárioni. Elég gyalázat, hogy érett emberek évek óta Schiller Don Car- losából tanulák a históriát, s a föntiszlelt hitvány pap által engedek magokat orruknál fogva hurczoltatni; a helyett, hpgy a dolgot 156

kellő szemponlbul véve hidegen és függcllenül ítéltek volna felülő, iigy mint a nevezett jeles tanár remek müvében. Lel- kiösmeretes vizsgálatok eredménye, s a történetírás jelen fel­ sőbb állásához íllö nézet az ínquísítiorul az; hogy vallási szinü fegyverekkel ellátott államíntézet vala, melly ellen Romá­ nak kezdettől fogva küzdeni kellett. Spanyolhon fejedelmei csak egyházi alakját hagyák meg a hajdani hitnyomozó széknek; s rövid idő alatt olly politikai jellemet öntének bele, melly világi hatalmuk emelésére sokat tön. Egyébiránt illy álruhában seiti érdemli meg azon undok arczképet, mellyet a regényköltök rá mázolának. A komoly lörténetbuvár mindenekelőtt nagy különbséget tesz az inquisitio kezdete, indokai, eredeti rendeltetése és későbbi eljárása közt; s azt találja, hogy a tévedők elleni kegyet­ lenség korántsem fekszik a kathol. rendszer lényegében; sőt épen az arianusok kezdek legelőször börtön, száműzés, vagy vízbefojtás által lérítgelní az őshilüeket. Azóta vérében van a türelmetlenség minden szakadásnak és tévelynek, ha módja van benne. Egyházunk isteni Szerzőjétől tűrni, szen­ vedni tanult; s legfölebb azon jogát érezteti másokkal, hogy mél­ tatlan tagjait, a megtérésig, kizárja kebléből. Hanem az íllyen íté­ letek kimondásában is fölötte szelíd, s a szigorú igazság szellemi fegyvereivel csak többszöri óvások, és atyai intések után szokott élni. »Áttendre est toute la vengeance de la véríté.« Az eretnekek elleni véres büntetéseket sz. Márton, sz. Ambrus, Sirícius pápa, nagy Leó, sz. Ágoston, s a középkor tanárainak legnagyobb része p. 0. sz. Bernát helyteleníték. »Nolo mortem peccatoris, sed ut convertatur et vivat:« ez az egyház elve és törvénye; s a mi ez ellen bármikor és bárhol történt, az az emberek müve, nem a vallásé. Mikor egyes főpapok és zsinatok a világi hatalom karját némelly eláradó felekezetek ellen segédül hítták, ezt a jámbor hívek veszélyeztetett személy- és vagyonbátorságának biztosítására tevék; azt tartván a lateraní III. gyűlés nézete szerint, hogy: az erőszak ellenébe gátul erőszakot kell szegezni. 157

Illyfen rendeletek inindig a külerövel biró hatalom tekintélyén alapultak; mint p. o. a laterani IV. zsinat 3. canona 2 császár s több fejedelem részvétével hozatott, azon természetes záradékkal: oDamnali verő saecularibus potestatibus praesentibus, aut eorum bailivis, relinquantur.« Hogy berni, berlini és königsbergi historicusok e vallási ürügyet használó pártütöket simogatják, az könnyen megmagyarázható; de Leó legalább 1836-ban visz- szavoná 1830-iki ötleteit, s az akkori sectáknak egészen keresz- ténytelen jellemét elösmeré. Beguardi, Fratricelli, Schwe- striones, Apostoli, Fra Dolcino és Margit hivei, a szabad szellem testvérei, sat. szép czimek alatt ösme- retesek e rakonczátlan szakadárok, kiknek durva kicsapongásait, kebcllázitó erkölcstelenségét, hallatlan gonosztetteit Mosheim sem tagadhatja. Az Albiga várostól nevezett eretnekek, valódi kettős alapelvü manichaeusok, e tettleges lázadássá fajuló irány tetőpontját képezék; rendszerük a családi erények romjain keresztül, nem csak a legsúlyosabb bűnök mocsárjába, hanem minden társadalmi rend fölbontására vezetett. A t o 1 o s a i inqui- sitionak egy protest. theologus Limborch által kiadott irományai telvék a vérfertőzés, lassú öngyilkolás, — Endura, — gyermek- ölés, sat. iszonyú példáival. Llorento bölcsen elhallgatja kedves hitpártosainak kegyetlen dühöngését templomok, igazhitüek, s özvegyeik és árváik ellen; de tagadhatlan tények bizonyítják, hogy a legnagyobb veszedelem, nem csak egyházunkat, hanem az emberi nem társas életét, s az európai köz műveltséget fenyegeté. nNicht blosz dér Glaube, sondern auch die Civilisalion Europa’s war bedroht.a Ekkor küldé III. Incze követeit és missionariusait a déli Frankhont elárasztó rajongók térilése, a világi hatóság pedig seregeit a zendülök megfékezése végett. Szelidebb eszközöknek huzamos üdéig sükeretlen alkalmazása után, a politikai veszély elhárítása- s a polgári dögvész elterjedésének meggállására mi tör­ tént, azt képzelhetjük; de annyi bizonyos, hogy sz. Domonkos, a fáradhatlan buzgalmu vándor hitszónok, soha inquisitor nem volt; és hogy Romának tulajdonítani némclly hadivezérek szén- 1Ö8 vedélyes vágyait nem lehet. «Solite ich,Angesichts dér unzweideu- tigsteii Beweise für das Gegentheil in vollgültigen Documenten, die Gráuel dér Albigenserkriege und die Liindergier Simons von Monlfort dennoch dem apostoiisciien Stuhl zűr Last legen?« Húr tér '). E X III. századbeli franczia keresztesliáborutól s lassanként elenyésző következményeitől ismét jól meg kell különböztetni a Castiliában eredett uj sta tusinquisitiot; melly eleinte csak abban állott, hogy a buzgó püspökök nem engedék híveiket mórok, zsidók és apostaták által elcsábittatni. Azért is igen népszerű intézet vala ez Spanyolhonban, mivel az íishit és nemzetiség nevében s érdekében működött, a rósz szemmel látott idegenek, m ar a nos és moriskos, ellen. Hogy az államnak oka volt gya­ nakodva tekinteni nem keresztény alattvalóinak növekedő számát, az tagadhallan. A zsidók mindig nagy szerepet játszottak a pyrenaei félszigeten; Mahomed híveivel egyetértöleg titkos össze­ esküvések és nyilt erőszak utján akarának boldogulni; 1473-ban Gibraltárt pénzzel csaknem kezeikre keriték; téritgetési ármányuk határt nem ösmere; mondják, hogy lappangva egész a püspöki hivatalig fölvergödtek; Borrow angol biblia-szatócs, ha igaz, még e században is talált alattomos zsidókat a spanyol papság soraiban. Hasztalan állítja Llorente gyanútlanoknak a judaismus észrevjjtt jelenségeit; mert ha külsőleg keresztény házban szom­ baton tüzet nem tűrvén, ünnepi ruhában jártak; ha megkeresztelt gyermekeik fejéről a szentelt olaj maradványit levakarák, mi több azokat körülmetélték; akkor csakugyan világos jeleit adák a kétszínűségnek. Tudjuk, hogy a maurok is folyvást lázon- gottak, sőt külön fejedelmet választánnk maguknak; s azért űzettek ki az országból. Tehát a kormány a közjog terén állott, midőn a veszélyeztetett nemzetiség és önállóság védelmére kikelt; csak maradott volna mindig saját körében. Vagy ha a hit álar- czával visszaélők ellen vallási fegyverekr# szorult, használta volna azokat az egyház szellemében és törvényei szerint! De midőn IV. Sixtustól 1478-ban az egyházi engedőimet kicsa- 159

Iák, vele a királyi terv csak általában közöltetett; mivel részletes szabályai a szent atyák rendeleteivel, s a romai köz szokással ellenkeztek. Panaszkodik is nem sokára némelly sevillai hitkutatók ellen, szelidebb bánásmódot ajánl, s e végre felsőbb bírónak nevezi az odavaló érseket; de minthogy annak nem engedelmeskedtek, 1483-iki bullájában a fölebbvitelt Romába elrendeli. Nem hiába vonakodott ö sokáig a kétesbecsü inté­ zetet elösmerni, iigy hogy a halogatásból eredő feszültség követ­ keztében a két udvar követei kölcsönösen fogságba jutottak. Mintha elíire érezte volna, hogy utódinak s a püspököknek foly­ vást jajgatni és pörölni kellend az állam tulhágásai miatt. Pápáink legfölebb enyhíteni tudák némeliykor a bajt, a gyermekek számára követelt restitutiok, s az eretnekségtölí titkos absolutiok által; illyen föloldozó breve adatott ki 1486-ban 5 hónap alatt 200 egyén számára. — Már IV. Kelemen a X III. században igy segített a káromkodást iszonyúan fenyitö franczia törvényeken. — De a kormány rendesen meg szokta gátolni a Romába folya­ modást, s egészen függetlenül kezeié dolgait. Az inquisitorok többször kereken megtagadák a szentszék iránti köteles engedel- met; mire maga Llorente több esetet idéz. Roma viszont ünne­ pélyesen megsemmisité a spanyol hitörszék ítéleteit; sőt néha kiköz ö ni lő levéllel sujtá az engedetleneket, mint p. o. X. Leó 1519-ben a toledoi bírákat. Nem csoda e szerint, hogy a szent­ szék, miként Ranke ur romai követ Yiscon ti leveleiböllátja, ezen inquisitio fölállításának tulajdonitá régi tekintélye tetemes gyöngülését. III. Pál keserű panaszai ösmeretesek, és azon törek­ vése, hogy a spanyol hitnyomozás behozatalát Nápolyba meggá­ tolja ; IV. Píus és borromei Károly meg Milánóiul akarák elhárilani e veszélyt. Természetesen, mert közelről lálák, miként szokta ez intézet által a zsarnok Fülöp elmozditlatni a neki nem tetsző főpa­ pokat. Például Carranza, toledoi érsek, Spanyolhon prímása, is igy jutott börtönbe,mellyből öt a pápa és trienti zsinat erélyes közbenjárásai sem bírák kiszabadítani. Jól mondá tehát Rauscher akkor még scckaui püspök, 1850-iki körlevelében, mellesleg a 160

bécsieknek is megnyugtatására: »A spanyol inquisitiorul adjon számot az állam, mellynek az egészen alája volt vetve, s a föpásztorokra nézve nem kevesbé vala félelmes, mint a zsidók­ és mauroknak.ii De az is igaz, hogy az illyen intézetet egyhá­ zinak egyedül v a k ember, vagy dühös fanaticus nevezheti *). A romai szentszék ez eseményekkel szembe, s az inquisitio tör­ ténetében, mindig becsülettel áll meg, az üldözöttek védőjének dicső szerepét viselvén Elfogulatlan emberek igy vélekednek az inquisitiorul, mióta megszűntek a toledoi fölfüggesztett kanonok munkáját egyedüli forrásul használni. A müveit névreszámottartónak ma már He fele Ximenes-ét kell olvasni, és gróf de Maistre leveleit: »Lettres á un gentilhomme Russe sur 1’ inquisition espagnole;« azután meg Lacordairc kis iratát a szerzetesekről, melly szerint a pápa befolyása alól kivont politikai gép kezelésében a do- monkosiaknak sem volt olly nagy részök, mint közönségesen kiabálják. Vagy, nem bánom, tessék p ro test. irók vallomásait olvasni; az ujabb idők alaposabb történeti nyomozásai velők is beláttaták némileg az igazságot. »Den staatlichen Charak- t e r dér spanischen Inquisition hat die genauerc Geschichts- forschung dér neueren Zeit vollkommen anerkannt.« Még csak Ranke sem tagadja, hogy Llorente azafrancesados, spanyol josepMlnisták, érdekében irt. Szerinte is királyi hivatalnokok valá- nak az inquisitorok, onnan nyervén a beigtatást és tiszti utasí­ tást; az elkobzott javakbóli haszon mind az állam zsebébe hullott; s a fejedelem olly hatalmas törvényszéket kerite kezébe, melly alól magát egy érsek. Vagy országnagy sem vonhatá ki. »Seinem Sinn und Zwecke nach ist es vor allém ein politisches Institut;

*) Ueber die spanische Inquisition mag dér Staat Rechenschaft geben; denn sie w ar giinzlích dem Königc Unterlhan, und den ihm inisí- falligen Bischiifen liaum weniger fürchterlich, als den Juden und Mauren. — W er so ein Institut ein kirchliclies nemien kann, der musz blind, oder fanatisch wüthend eingenommen sein. 161

— es war die Inquisition, durch welche die unbedingle Auto- ritiit der Regierung voliendet vvurde:® ezek Ranke tulajdon szavai. L e o Henrik »világtörténeté«-ben hasonlókép nyilatkozik. G u i z 0 1 véleménye tudvalevő: »Elle fut d’ abord plus p o 1 i t i q u e que religieuse, et destinée ü niaintenir l’ordre plutót, qu’ á défendre la foi.« Cours d’ Iiistoirc moderno. Tanári helyettese Lenormant is»igen jól ellátott rendörségnek« nevezi. Spittler több mint félszázad előtt inondá: »Es war zum Vortbeil des Königs und nicht dér Kirche;« s ezt az 1812-iki fölötte-liberalis cortesek sem tagadták. Nagyon jellemző az a körülmény, mellyel gróf Saint-Priest a »Rcvue de deux Mondes«-ban kiemelt, hogy t. i. «Pombal, a jezuilák kiirtója. Romának s az egyházi szabadságnak halálos ellene, a kényuraság apostola, egyszersmind az inquisitio meleg bar á tj a volt. Magasztalva értesité annak hasznos voltáról a franczia követet; s Malagrida atya meg- fojtatásával tettleg bebizonyilá azt; testvéréi pedig portugalliai nagy- inquisitorrá teve.» Ha kérdjük a nép valódi érzelmét s öszlön- szerü közvéleményét felőle: úgy látjuk, iiogy Arragonia, Nápoly és Sicilia lakosait csak erőszakkal leheteti az uj járom alá haj­ tani, ők inkább a régi papi vizsgálat mellett maradtak volna ; miként a templariusok is egykor független egyházi törvény­ szék Ítéletére hivatkoztak s z é p Fűlő p önkényének hódoló biráik ellen. Ne képzelje senki, hogy a kaiból. Írókban alázatos védőire talál minden elnyomásnak, mihelyt az vallási köpenybe rejti magát. He fele bátran kimondja nézetéi: »Wir reden nicht das Wort dér spanischen Inquisition. W ir sind jeder slaatlichen Religions- bedrückung abhold, ob in Kutte oder in dér Staatsuniform des XIX. Jahrhunderts. Aber das schandliche U n g e h e u e r war sie nicht, wozu Parteigeist und Unkenntnisz sie stempeln.« Józan ember, a szélsőségektől (ivakodva, részrehajlatlanul nézleli a történeti jelenetek fény- és árnyékoldalait; a mi rósz azt rosznak nevezi, ha testvére tette volna is, a jót ellenfelében is elösmeri; de a sátánt sem engedi feketébbre festetni, 11 162

mint érdemli. Ki győzné elöszámlálni az inquisitio felöl eltcr- jedett mesék ezreit? Nem csak regényekben, hanem komo­ lyabb munkák lapjain is hemzsegnek a szándékos vagy szán- déklalan tévedések. Az 1502-iki szigorú rendelményt is Tor­ que m a d a nak kellett kiadni; pedig az első nagy-inquisltor akkor már nem élt. Prés colt amerikai történetész azt hazudja, hogy a keresztelt zsidónak nem volt szabad újszövetségi nevet adni gyermekeinek, és mégis büntették, ha ószövetségit adott; A titkos elfogat ások is mende mondán alapulnak; hiszen minden lépes­ nek megvolt előre kiszab ott rendes módja s külalakja. Vélet­ lenül nem bánthatlak senkit, mivel többször megnjitott időha­ tárt szoktak engedni az önkénytes magábaszállásra, s a meg­ tér öt sohasem adák a súlyosan fenyitö külhatalom kezébe. Az árulkodásnak sem lehetett ollyszabad tere, mint gondolják; mert egy hamisan vádolót Sevillában 500 ostorcsapás- és 4 évi gályarabságra Ítéltek. A vádlott megnevezheté ellenségeit, s azok tanúságát félrevethette; ellenben az ö mentö-tanuit Ameri­ kában is föl kelle keresni. Abban sincs igaza Prcscottnak, hogy az elkobzott javak egy része a hitnyomozókat illette. Legnagyobb hazugságokba keveri azonban magát Llorente ; ügy hogy a most nevezett amerikai sem átallja: «könnyelmű­ ségről vádolni, s jegyzékeit gyanúra méltóknak« állítja. Azon költeményét, miszerint Phalaris módjára kinzák az embereket, későblT maga is visszavoná. Számításai hamis alapon nyugszanak, s mindig túlzottak, a valószínűség árnyéka nélkül. Világosan csalárd idézetektől sem irtózik. Torquemada-ra 8800 elégetett személy bélyegét süti, azt erősítvén, hogy a sevillai és cadizi megyékben egyetlenegy' óv alatt 2000 ember jutott máglyára; pedig Mariana, kire hivatkozik, ez utóbbi számot a mondott nagy-inquisitor 18 évig tartó hivataloskodása- s egész Castília és Arragonia határaira terjeszti ki. Hasonló csalfasággal említ Mariana szakálára 800 ezer kiköltözöl, elhallgatván, hogy a forrás e számot túlságosnak tarlja, s igazabban 30 ezer csa­ ládra szállítja le. Midőn 3 törvényszék helyett 11 állott főn, akkor 163

is önkénylesen annyi fegyenczet lulajdonila egynek egynek, mint korábban; mintha a birák számával a bűnösökének is aránylag kellett volna növekedni. Castiliában ötször annyi zsidó lakos volt, mint Arragonban; mégis egyenlőnek veszi az elítéltek számát. A köztiidomás szerint szolid és az üldözötteket pártoló Ximenes kormányidejét elődeiével egyformán rója meg; holott felöle Robertson is úgy nyilatkozott: nEz az egyetlenegy ministerelnök a világ történeteiben, kit tulajdon kortársai szent gyanánt tiszteiének.« — Ö tiltá meg a négerek álhur- czolását is Amerikába. — A félelmes Autó da Fé borzasztó lángjai gyakran csak a bűnbánók kezeiben égő gyertya vilá­ gából állottak. »Gar viel Autós da Fé — actus fidei — gegeben, wo nur die Kcrze des Poenitenten brannte.« Ez ünnepélyes cselekmények alkalmával részint a hamisan vádlottak fö l men­ té se, részint a töredelmesen megtérök egyházi kiengesz­ telése volt a födolog; ekkor az inquisitorok eltávozának, s ha volt eset rá, a büntető hatalom karja működni kezdett. De a megkegyelmezettek aránya úgy áll a kivégzettekéhez, mint 100 egyhez. Toledoban 3300 bűnhődő mellett 27 múlt ki erőszakos halállal. ALlorente közlötte hitőrszéki pörök legnagyobb része vér nélkül végződött; pedig bizonyosan a javát szemelő ki. Ö maga 1486-ból 4 ünnepélyes Autó da Fé-t emlit, mellyek 750, 900, 750, 950 fegyenczczel egyetlenegy halálos Ítélet nélkül tartattak meg Ezenkívül még egy igen fontos körülményre kell figyel- mezni, a spanyol katholícismus vérszomjának áldozatul esők roppant számát illetőleg. A boszorkányok és bübájolók nagy seregét isidé sorolják; pedig ezek máshol sem hiányzottak; s jele­ sen Carpzov Benedek 200 évvel később gyujtata nekik máglyát, mint a mi Torquemadánk. Az inquisitio ártatlan fegyen- czei közt továbbá szép számmal találtatnak: sodomiták, kétnejűek, csábítók, nős papok és barátok, vétkes gyónatyák, Isten károm­ lók, egyházrablók, uzsorások, gyilkosok, csempészek, babonával nyerekedők, sat. Ha mindezeket kivonjuk a követelt 30 ezer-bői, nagyon leolvad a csupa eretnekség miatt szenvedők csoportja. 11 164

Valaki még azt is kiszámilá, hogy miután Nördlingenben, a buzgó evangel. városban, 6000 lakos közül 4 év alatt, 1590-töl 1594-ig, 35 boszorkányt égettek meg: Spanyolhon 4 évre 50 ezerrel állhatna elő. De még Llorenle sem mer ,‘{30 év alatt 30 ezernél több áldozatot említeni; a fönnevezett mindenféle bűnö­ söket ide számítva. Nekem ez is elég; ez is igen sok. Én nem fogok soha dicséröi közé tartozni a vérpadnak; csak az igazságot szeretem egyenlő adagban kimérni jobbra és balra. Úgy hiszem, igen könnyen és bátran beszélhetünk mi prolest. atyánkfiaival az inquisitio szörnyeiről; minthogy annak alap cl vét: Cujus est regio, illius et religio, a XVI. és XVII. században — néhol ma is — náluknál senki jobban nem védé, s keményebben nem gyakorié. Tehát nekik legkevesebb joguk van ellene kikelni; mert a reformatio is leginkább annak köszöni elterjedését. Velők szemközt, kiktürelmük- és lelkiösmereti szabadságukkal annyiszor kérkednek, sohase felejtsük el Gibbon vallomását, miszerint az egyetlen Serve de kivégeztelésén jobban megbotránkozott, mint Spanyol- ország és Portugallia minden hekatombáin. Azonkívül: Gen­ tilis, Bolsec, Carlstadt, Grüet, Castellio, Ameaux tanácsnok, sat. száműzés-, fogság-, vagy halállal bizonyiták a protest. egyház inquisitiojának szelídségéi. Hát a német evang. udvar^ theologiának nem voltak hítfürkészo bizottmányai? S az angol reformatio titkos törvényszékeiről hallgassunk ? Leliet-e borzasztóbban bánni emberrel, mint Anglia bánt kathol. polgáraival? A Whítgift püspök indítványozta híres »csíllagkamara« talán nem is használt kínzó eszközöket? És a szűz Örzse magas udvari-commíssioja hihetőleg enyelgett a pápistákkal ? Cobbet*' csodálkozik rajta, hogy ezt nem emlegetik olly gyakran, mint a spanyol inquisitiot. Pedig ez igen természetes; hiszen régi ügyes tactícájuk, saját hibáikat palástolni, a másét unlalan kürtolní. A föntísztelt királyné olly korlátlan hatalommal uralkodott alatt­ valóinak hite fölött, minővel H. Fülöp sohasem bírt. Olvassuk csak az ő nevezetes országlásátiak 35-ik acta-ját azon ártatlan 165 czim alatt: mikcpen tartsák meg Ö Felsége jobbágyait az enge­ delmességben ? Röviden azt rendeli, hogy a dissidens, az az máshitü, ha el nem hagyja hazáját vagy oda titkon visszatér, honárulóként büntettessék; t. i. föl kell akasztani )>mig a halál bekövetkezik.» E törvényre támaszkodva remekelt a kegyes fejedelemnö, miként H e fele mondja: »Die Gráuel dér spani- schen Inquisilion erbleichen vor Elisabeth’s Thaten. Sie hat selbst überzeugungslos dió Puritaner mid Katholiken verfolgt, Wenn die Inquisition unter Isabella Tausende schlug, so hat die Reformation Elisabeths Zehntausende geschlagen.« Hogy a puritanusok egy csöppel sem voltak szelidebbek irántunk, azt a királygyilkos Milton őszinte nyilatkozatából is látjuk, mellyet a St. David-ról czimzett keresztény püspök, evangel. katechismusának elején és végén, drága gyöngyként idéz: »A papismust, úgymond, nem szabad tűrni, sem nyilván, sem a magánéletben; síit rajta kell lenni, hogy azt elpusztítsuk, s föle­ melkedését gátoljuk. Mi nem tartozunk tekintetbe venni olly lelkiös mer etet, mellynek a szentirásban alapja nincs.» Illy szomorú tapasztalások után lehetetlen az embernek simogatva Írni. Ha valaki, én bizonyosan igen nagyon óhajtók békében élni; de az igazságot föláldozni nem békeszeretet, hanem meg­ vetésre méltó s azt szülő gyávaság. Okos protestáns nem hara- gudhatik a tagadhatlan lények előadása miatt. Azonban ha már választanom kellene, inkább elszenvedném, hogy ok nélkül gyű­ löljön a kinek tetszik, mintsem hogy vallásom ügyének elárulá­ sáért méltán megvessenek. Bátran usszehasonlithatjuk azon szigorú rendszabályokat, mikkel Olasz- és Spanyolhonban a hitújítás elharapódzását meg- gátolák, az öshit elnyomására Helvetiában, Németországban, Angliában, Svécziában, sat. fölhasznált eszközökkel. Olvassuk csak a Genf-, Zürich-, Basel-, Straszburg-, Münsterbe, s más helyekre behozott reformatio részletes történeteit, legalább is egyenlőnek találjuk a kölcsönös erőszakot. Sőt ha mind igaz volna is, mit a spanyol inquisitio borzalmairól regélnek, I r h o n 166

sanyargatása százszorosán főiér vele: »Dle irisclien Helolen des Protestanlisinus!» Minden szemrehányásra csak Irlaudot emlilse a kafliolikus; s ellenfele elnémul, ha egy csöpp becsülelérzés van benne. Az egyetlen kis ország páratlan szen­ vedései jóval túlhaladják azt, mit a katholicismus valaha s bár­ hol a protestantismus ellen tett. E zöld szigeten öszponto- sul minden rósz, a mi másutt szerteszét fekvő, nagy terjedel­ mű színpadokon történt. Máshol az események összetolulása néha rémitö lángokban tört ki; de itt a lassú kinzás szünet nélkül gyakoroltatott. És pedig korántsem egyes zsarnokok vadul kicsapongó szenvedélye dühöngött; hanem az érzéketlen, szigorú törvény ereje, jéghideg combiuatioval, megfontolva szo- ritgatá mindig szükebbre a több mint 2 százados járom láncz- szemeit. Ez igazi rendszeres kipusztitás volt, azok által, kik ugyanazon keresztény hitnek, csakhogy tisztább, világosabb alakbani bírásával dicsekedtek. A szentek és tudósok hajdani szép hónában 72 ezer embert öletott meg Anglia reformátora; többi közt Dr. T r a v e r s - et is máglyával győzte meg a pápai primatus felöli hibájáról. Húsz ezer lélek adatott el Westindiába rabszolgának; roppant mennyiségű földbirtok, körül belül 5 millió hold, elkoboztatván protest. kézre került. Gyönyörű ind­ ok a reformatiora! Égy vitéz ezredes , M a t, t h e w , nagy va­ dászatot tartott kaiból, parasztokra, s több százat elejtett közü­ lük. A ki 10 font sterlingnek ura volt, megköszönheté, ha életben maradt; öt fontosnál drágább lovon a pápista nem jár­ hatott; különben akánnellyik buzgó reformatus utón útfélen annyiért elvehette tőle'. Nem igen régen egy jámbor lord a kormányhoz folyamodott, hogy egy npápista hid« készítését aka­ dályozza. Nevetni kellene rajta, ha olly borzasztó nem volna. S jaj volt annak, a királyi széken is, ki némileg eny­ híteni akará e képtelen zsarnokságot! Hogy II. Jakab tró­ nusát utódival együtt épen c kiállhatlan merényeé'rt veszté el örökre, azt Macaulay csakúgy elösujeri, mint Cobbett és D a h 1 m a n n. 107

Ebből láthatjuk azt is, milly oktalan ráfogás az inquisitlo- nak tulajdonitani Spanyolhon elszegényedését; hiszen Anglia sokkal türelmetlenebb volt, és fülgazdagodott. A pyraenei Félsziget erejének csökkenését nem az öshit erélyes védelme, lianem, más világi körülmények mellett, épen egy idegen, oda nem illő elem-, a hitlenségnek beszivárgása okozá, melly a katholicismus jótékony hatását akadályozta. Ámbár R a n k e vizs­ gálatai szerint Amerika legkedvezőbb években sem igen hozott be az államnak többet 400 ezer tallérnál, s Németalföld 2 és fél millió aranynál: azért mégis akkor, midőn a spanyol egy­ h á z gazdag volt, a királyi kincstár boltozatait is oszlopokkal kelle támogatni, hogy a vertpénz és veretlen nemes érczek súlya alatt be ne dőljenek. A tisztán kathol. Spanyolország volt az, melly Európát nem egyszer óvta meg a kdeidéiről fenye­ gető vallási és politikai zsarnokság rohamától; s a lelkiösmeret szabadságát és a keresztény államok függetlenséget óriási csa­ tákban megmenté. Akkor mondhaták büszke fejedelmei magok- rul igazán’, mit jelenleg Britannia követel, hogy a nap le nem megy soha birodalmukban. Tehát az inquisitio daczára erős, hires és gazdag vala e szép föld; sőt épen ennek tulajdonítják érdemül, hogy századokon ál elkerülé azon vallási és polgári háborúkat, mellyek Europa többi részeit marczongolák. »Die Inquisition hat die grosze Krisis, mit dér die neuere Zeit in Europa beginnt, dcn Protestantismus des XVI. Jahrhunderts und mit ihm die Religions- und Bürgerkriege, welche Deutschland, England, Frankreich und die Niederlande zerfleischlen, drltlhalb hundert Jahre láng von Spanien abgehalten.» Annak sincs nyo­ ma, hogy a műveltségnek, jelesen a philologiai és humanislicus tudományoknak fölvirágzását, melly egész nyugaton a XV. szá­ zad közepe táján kezdődött, gátolta volna. Erasmus dicséri a spanyolok előmenetelét »in scientiis liberis.« A spanyol ira­ tomnak legfényesebb korszaka épen a XVI. és XVII. század folyamára esik, tehát azon időközre, mi alatt az inquisitio leg­ hatalmasabb vala. Ennek engedőimével jöttek ki a legjelesebb 168

munkák; egyetemek és más tanodák nagy számmal keletkeztek; könyvnyomdák virágzottak; a classicus tanulmányokkal főnemesek és úri hölgyek foglalkoztak; a spanyol művészeket is mély vallá­ sos érzelem lelkesité. Cervantes, Lopez de Voga, Ca Ide- ron, meg a nagy történetirók: Fernand de Pulgar, Zurita, Mariana mind e korbul valók, Llorente ugyan 118 üldözött tuddsrul beszél; de a kiknek egy hajszáluk sem sérült meg. Nem csoda tehát, hogy a nevezett hires férfiakon kiviii, még a nagy humanista Petrus Martyr, és Hieron. Blancas is, noha szabad­ elvű Írók, pártolják azon intézetet, melly hónukban a vallási egységet föntartotta. Egy elfogulatlan protest. tanár, dr. Huh e r őszinte vallo­ másával fejezem be levelemet, ki a berlini »Evangelischer Véréin» tavai februariusi gyűlésében, a spanyol nemzeti­ ségről szólván, bölcsen figyelmczteté hallgatóit ama rósz ke­ resztények, rósz zsidók és rósz moslim - ok által okozott vészteljes zavarra, mellyböl csak rcndkivül erős eszközök ragadhaták ki az országot; egyszersmind kellő igazságszcretettel dicséri a lelkes nép hősi crélyét, mellyot legújabb küzdel­ meiben is tanusita. Méltányos szavai följegyzésre méltók: »In Spanien erhielt dér Katholicismus seinc Vollendung gerade um die Zeit dér Reformation. Um die Zu s tán d e zu beurtheilen, aus welchen die Reaclion, die in dér Inquisition ihren Gipfelpunkt er- langte, Spanien b e f r e i t hat, musz mán bedenken , dasz von Afrika her durch die Bekenner des Islam die gröszte Gefahr drohte. Das Chaos, welches durcii schlechtc Cin-isten, schlechte Juden, und schlechte Moslims herbeigeführt wurde, trug dazu bei, dasz Spanien nur durch heroische Miitől gerettet werdon konnte. Ein solches war die inquisition. Ob ein zu scharfes Mittel, mögen die beanlworlen, welche den Maszstab stets auf dér Spilzc dér Zunge oder dér Feder tragen. Die spani- sche Nation war Vorkámpfer in dem Kanipfe dér Refonnalion mit dem Katholicismus, in dem Kampfe dér Christenheit gegen den Islam, und dér kathol. Kirche in Amerika. Die gcw'öhiiliche Cha- 169 rakteristik von Spanien ist fals eh. Noch in dér neueslen Zeit liat es eine Energie in dem Kampfe für Thron, Altar und Frei- heit bewiesen, welche andere Nalionen tief bescliamen musz.« Ouandt József is, kinek könyve Lipcsében jelent meg 1850-ben, egészen más szellemben ir Spanyolországról, mint a pro­ testánsoknál eddig szokásban volt.

XI.

« halom, ja n u á r 2, 185Ú.

Boldog újévet kívánok, s részreliajlallan igazságszeretetet a vitában ! Megengedem, hogy vollak olly időszakai a spanyol inquisitionak, midőn eljárását s tetteit a pápának vagy jezuitáknak fölróni nem lehetett; de van a kathol. egyház küléletébcn egy véres folt, mellyet letörölni semmi történeti vizsgálat sem képes. Reményiem, ön sem fogja dicső merénynek nevezni az ártatlan és védetlen polgártársak iszonyú fölkonczolását. Egy­ szerre , minden ok és előzmények nélkül illy rettenetes ember - mészárlás a világon sohasem történt. A párizsi vér- menyogzo nevével bélyegzett tény egészen pusztán és mez­ telenül áll előttünk egész borzasztóságában; s fájdalom ép olly tagadhatlan, hogy az egész kathol. világ tombolt öröincben fö­ lötte. Roma ünnepélyes Te D eum -ot énekelt a gyalázatos éjjeli orgyilkosság szerencsés sükereért; ágyú - dörgésben visz- hangzott a hit véres győzelme; a pápa nagy körmenetet ren­ delt s búcsút hirdetett az öldöklés tiszteletére; s egymást érő röpiratok dicsőiték az istenes, jámbor cselekvény érdeméi. Nem örökre szégyenitő,, menthellen visszaélés ez a reli­ gio szent nevével? Az is tudvalévő dolog, hogy jezuita ke­ zek szövék titokban az undok ármány sűrű fonalait; minden­ 170 esetre papok, gyonatyák ösztönzésének köszönjük a gyönyörű Bertalan-éj ragyogó fényét; ezek taniták a lelketlen feje­ delmet palotája erkélyéről hű alattvalóira lövöldözni. Mellőzve számtalan áldozatait a fölingerlett vakbuzgó nép dühének, csak a tctőtül talpig becsületes, egyenes lelkű, derék, ártat­ lan Colignyt cmlitem; milly alacson hálátlanság volt a jeles tengernagy tántorithatlan hűségét igy jutalmazni. Igen szomorú jelenet az, hogy nálunk a politikai gyilkosság mintegy rendszeresen taniitatott, s az Ur fölkentjei ellen olly gyakran incgkisértve lön. Az uj »Pitaval« - bán kétségte­ lenül bebizonyítva látjuk; »dasz dér heil. Stuhl und die Gcsell- schaft Jesu den Meuchelinoni gchegt, gepílegt und gebilligt habén.« A kathol. liga gonosztevőket kuldc ki a hős Oraniaiak ellen; az angol Örzse számára is uiár köszörültették a gyilkol; Ravaillac kése jól talált. Különben is mennyi üldözésre, milly iszonyú vérengezésekre nyujta vallásunk alkalmat a ke­ resztes háborúktól kezdve XIV, Lajos Dragonnade-jaig, s még tovább! Az ujabb kor finom műveltsége hogy ne irtóznék e förtelmektöl s azoknak egyedüli forrásától . . .

Becs, január 5. Í8 5 i.

Senkisem kívánja; hogy a roszat Jónak nevezze kegyed; hiszen kathol, írónak szavai ezek a »Bluthochzeit« - ró l: »Eine dér verrucht e sten Thaten, welche die Geschichte jemals zu berichten gehabt hat.« De indokait a gonosz tettnek ne fogja vallásunkra; holott annak politikai rugó tollai olly tisztán állanak. Aztán meg ne engedjen bármilly eseményt kiszakittatni történeti összefüggéséből; és soha se feledje azon igaz­ ságos elvet: audiatur et altera pars. Midőn kathol. férfiakat m gyalázlalni hall, mindig azt kérdje: mit tőnek hasonló viszo­ nyokban a protest. atyafiak? Főkép pedig ne húzza mindenbe ha­ juknál fogva be a jezuitákat, meg a romai pápát, mintha ez megtestesült antikrisztus volna. Bellar min csak nagy jezuita volt; s felöle bizonyosan tudjuk, hogy Párizsban egyedül egyházi küldetésének élvén, a pártokkali szövetkezés árnyékát is eltá- volitá magától. A generális Aquaviva nyiltan kárhoztatá a liga-báni részvételt; pedig egy hngenotta vezér Sori a a Brasiliába hajózó Azcvedo Ignácz atyát 40 társaival együtt el­ fogván mindnyájokat a tengerbe fulasztá. Hát IV. Henrik hogy szerethette általában a szerzetet, lia tagjai olly fondorlók és rendszeres gyilkosok valának? Xlll.Gergely örvendezése, a ne­ vetségesen túlzott folpiperézésen kivül, igaz; de neki azon hirt hozák, hogy a király «is az ország roppant veszélytől szabadult meg, egy álnok merény felfödözése és megliiusilása által. A fran- czia udvar iiivatalos emlékiratban közié a többi kormányokkal e szerencsés esetet: miszerint a iuigenotláknak fejedelmük vesztére czélzó összeesküvése napvilágrajövéii, a kitörés perczében elnyo­ matott. Hogy a romai T e I)eum is illy tartalmú értesítés követ­ keztében, a király életének megmentéséért, nem pedig az öldöklés tiszteletére tartatott, azt a józan ész sugallatán kivül. Műre tus alkalmi szónoklata is tanúsítja: »Vcriti non sunt adversus illius regis caput ac salutem conjurare, a quo post tot atrocia faci­ nora non modo veniam consecuti erant, sed etiam benigne et amanter excepti.« — Mikor a XIX. században Lajos Fülöpnek hálálkodtak, azt hiszem, korántsem F i csehi vagy Alibaud kivégeztetését dicsöiték. — Nehány kathol. írónak kegyetlen helyeslésével nagyon is fölér számos kálvinista zsinatok határozata, mellyek Isten nevében parancsolák a polgári háborút élesztő fegy­ verragadást. Ellenben II. Miksa, S ehwendinek irt levelé­ ben, keményen kikéi a rút mészárlás ellen; s a mi több R a n k o szerint herczeg A 1 b a - nak sem tetszett a dolog, mivel katonai becsületérzésével ellenkezett az alattomos eljárás. Előlegesen még csak azt említem, hogy 1572-ben a Louvre-nak azon pa- 172 villona nem is létezett, honnan a király alattvalóira állitolag lövöldözött. Mélyebben beereszkedve az ügy tárgyalásába, ininclenekelött azon alaptalan eloitéletröl kell lemondani, hogy a világtörténet­ nek illyen borzasztó jelenetei elszigetelve állanak a többi körülményektől; vagy esetleg hullanak alá a felhökbül. Sok rosznak kell apródonként összehulmozódni, hogy valami nagy gonoszságot teremjen. A mi Bertalan éjjelén történt, az a hosszas liugenotta-háboruk egyik alkatrésze — »nur ein Moment dér Hugenotten Kriege;« .tegyük be a kölcsönös polgári vérontás folyamának közepébe, tüstént megfogható lesz. Akkor látni fog­ juk, hogy a sikamlós ut nagyon is cl volt készitve, különösen egy 5 évvel korábban N i s m e s falai közt 3 napig tartó mészár­ lás által, melly vérfördönek M i eh elad e nevet szoktak adni. »Wénn es in Frankreich zu den Gráueln dér Bluthochzeit gekommen, so muszten , dainit sie möglich wurden, a n d e r e Gráuclhaftigkeiten, in Mitte eines im scheuszlichsten Bürgerkrieg zerrissenen Volkes, ihr d en W e g b é r eiten; es bedurfte eines noch scheuszlicheren Blutbades, das fünf Jahre früher die Hugenotten, in dér sogenannten Miehelade, durch dreitágige kaltblütige Hinschlachtung ihrer Gegner von Nismes angerichtet. 1838-iki 226-ik számában mondatott, hogy: »a nevezetes Bertalanéjt Capefigue^ Histoire de la reformé, de la ligue ct du régne de Henry IV. — Mackkintosh-ősRaumerral együtt, nem hideg politikai számítás szüleményének, hanem egy különféle hatások és viszonthatások által e lő készített, s egy rendkívüli veszélyes perezben rögtön m e g é r 1 e 11 catastro- phának tekinti.« Nagy örömmel olvasám Ranke Lipót egyik legú­ jabb müvének — Französische Geschichte, vornchmlich im XVI. und X V II. Jahrliund. — ösmertetésében , hogy ez úttal ö is az igaz­ ság égbekiáltó szavának némileg engedve: «valódi dramaticus ügyességgel akként fűzi egybe az előzmények és készületek, a 173 bel és kül indokok szövegét, hogy a tény maga iszonyatot ébresztöleg ugyan, de mint clkerülhetien következménye a múltaknak teljesen megfejtve áll elöttünk.o Ha meggondoljuk, milly bántalinak és ingerlő tények előzék meg a sötét éjjeli boszut, hajlandók leszünk, egy katlioi Íróval, szörnyű visszafizetés-nek tartani az egészet; »Eine schaurige Wiedervergeltung dér tiefgekrankten und empörten Katho- liken gcgen die übermüthig und grausam gewordenen Prote- stanten Frankreichs.w A protest. történetirók ugyan többnyire konokul elferdítik s felekezeli czéljaikra zsákmányolják ki a rút eseményt; de a szenvedélyesen összekevert hamis állítások cso­ móját nagyon könnyű megoldani azon egyszerű kérdéssel: mi történt azelőtt? Csak egynéhány felötlöbb esetre utalva, bátran mondhatnék: uraim! legalább is egy fokon állunk; bővebben vizs­ gálva pedig kitűnik, hogy rémitő kegyetlenségekei vitt ugyan véghez mind a két rész; de szám- és súlyra nézve a huge- nottákéi sokkal nagyobbak. Picot >>emlékczetességei«, s Cimber és Danjon »archives curieuses« idetartozó tudósításai a milly igaz, ép olly szomorú képét nyújtják a franczia kálvinisták által elkövetett iszonyuságoknak. Vallásunk szemtelen kigúnyolása-, papjaink vakmerő megtámadása-, templomaink s zárdáinknak, a hol csak leiietett, még a fővárosban is , elpusztításával eléggé megmutaták, hogy a kathol, hitet egészen cl akarják nyomni. Különös kedvök telt a s ir ok hiénái földulása-, s koporsók kifosztásában: sz. Bonaventura tetemeit köztéren égetők el s a hamut vizbe szórák. Egy protest. zsinat egyenesen megparancsolá az oltárok lerombolását. Bearn-ban a vallási járdalatot halálos büntetés alatt tilták el, lelkészeinket elüzék s az egyházi

* ) Da werden ilie Vorgánge und Vorbereitiingen, die inncrn und auszern Bevveggriinde mit vvahrhaft dranialischer Kunst so verknüpft, dasi die Tliat selber, wic eine nnvermcidliche Folge des Gcschclienen, entsetzenerrcgend und doch wicder vollkonimen begreiflich, sich vor unserii Aiigen eniwickell... 174

javakat elfoglalák. Saint-Severnél 200 papol dobtak egy mélységbe. Háromszor megujuló vallási ds polgári harczaik foly­ tában 50 székesegyházat s legalább 500 kisebb templomot rabol­ tak k i, s nagy részét le is rontották. A Delphinatus czimii tartományban, egyik saját Írójuk vallomása szerint, 900 várost és helységet gyiijtoltak föl, s 378 papot és barátot öltek meg egyetlen egy zendülés alkalmával. Báró Beaumont, ugyan­ csak a Dauphiné-ban, azt parancsolá fiainak, hogy a katholikusok vérében föröszszék kezeiket, a foglyokat tornyok és sziklák csú­ csáról taszittatá le, s alul álló katonái alabárdjaikkal fogták föl a Iczuhanókat. Egy másik hugenotta vezér Briquemaut nyak- kötőt viselt meggyilkolt áldozárok füleiből. B. des Adrets kegyellensége ösmeretes. Navarrai királynő Johanna hason­ lókép a százanként megfojtott papok és szerzetesek kínjaiban találá örömét. Még nehány idevaló adattal szolgálhatunk, ha kell. A m b o i s e -i összeesküvésnek nevezik azon 1560-iki kisérletet, miszerint a királyi családon véletlenül rajtaütni s ez alkalommal a katliol. párt vezéreit élve vagy halva elfogni törekedtek. Később a protest. Poltrot Guise herczeget 0 r 1 ean s-nál csakugyan orozva meglőtte. Uj vállalatuk, a fejedelmet Monceaux várában 1567-iki september 29-ikén kezükbe keríteni, Iiasonlókép meghiúsult; de boszuvágyuk kielégítése végett az nap 80 előkelő nismesi lakost, házaikból kihurczolván, egy mély kútba buktatlak, melly szörnyűség a fönérintelt Michelade fényköréhez tartozik. A párizsi Sz. Medard templomábani vérfördől se felejtsük el, midőn Calvin követői az isleni tiszteletre számosán egybesereg- lett híveket megrohanván fölkonczolák vagy iszonyúan megcson- kilák. Még rettenetesebb az orthezi mészárlat 15GÍ)-ben, hol 3000 kalholikus, kor- és nemkülönbség nélkül, esett el a jámbor hugenották testvéri csapásai alatt. E körülményt jól meg kell jegyezni, hogy mindig fölmutathassuk dús ellenképül a véres éjszaka ne hány száz halottjai mellett. Nem valami nagy iíjság gyanánt, hanem csak azért, hogy »a fáradhatlan lörlénet-hami- 175

silásnak fáradliatlaii történet-igazilást« állítsunk ellenébe, följe­ gyezzük: miszerint a párizsi vérmcnycgzönek, s a reá követ­ kező napoknak áldozati egész Francziaországban öszvesen 786-an voltak, a képzelt ezerek és százezerek helyett; miként ez már tiz év múlva iiitelesen kimutattalott. Napjaink szomorú tapasztalásából tudván, mennyire feszüllietnek, polgári háború alkalmával, a kölcsönös sérelmek s alattomos izgatások és nyilt megtámadások által fölcsigázott szenvedélyek; nem fogunk annyira csodálkozni rajta, hogy a végkép elkeseredett franczia nép boszuja majd 800 életet olta el. Eleinte az igaz 10— 100 ezer közt ingott a kósza hír óramutatója; de a calvinísta martyrolo- gium számára saját prédikátoraik utján szedetvén be névszerint az egyes frankhoni városokban megöltek jegyzékét, 1582-ben 786 személy nevét hirdették ki. líasonlitsuk ezt össze a huge- notlák által legyilkolt papok, barátok és világiak számával; nem is kell a szomszéd Angliában akkor tájban divatozó vérenge- zéseket emliteuünk, hogy a párvonalozást nyugodtan álljak ki. Popeliniére, protest.iróFrancziaország történetében megvallja, hogy épen katholikusok ügyekezlek az elrejtett atyafiakat további üldözés ellen védeni. Guise, Aumale, Biron, Bellievre herczegeket emliti, megaderék főpapot: Hennuyer de Lisieuxt, ki a megyéjcbeli hugenottákat, legfelsőbb parancs ellenére, oltalma alá vcvé; melly atyai szelidségének azon örvendetes sükerét tapasztala, hogy az anyaegyház kebelébe majd mindnyájan visz- szatértek. Tehát a katholicismusnak, mint illyennek, semmi része sincs a gyalázatos tényben; melly az emberiség elleni hasonló bűnös merény volt, vallási álarczczal alacson politika szolgá­ latában, miként a forradalmi gyászos öldöklések szoktak lenni a szabadság csalékony szine alatt. Általában háromszoros vaksággal kell megverve lenni annak, ki az egész hugenottismus túlnyomó politikai jellemét be nem akarja látni. A XVI. és XVII, század minden összeesküvései- s polgári háborúiban ez elem befolyását érezzük : ->Der Calvinismus hatte in allén Verschw^örungen und allén Bürgerkriegen des XVI. 176

und XVII. Jahrhund. seino Hande.« Egy ösinereles levelezés — La correspondance de D ii Plessis-Mornay — napfényre hozá ama nagy ármány titkos fonalait, melly szerint a kálvi­ nisták az ideiben egész Európát hálójukba szerették volna kerí­ teni. Hogy a protestánsok c leveleknek kiadását, mellyekböl az elncmnyert püspökség miatt mérgolödrt Sarpinak is velöki szövetsége kiviláglott, meg akarák akadályozni, az csak hite­ lüket emeli. Francziaországban különösen kedvező tér nyilt szá­ mukra, némelly sajátszerü körülmények közbejöttével. A nép szivében ugyan nem tudtak mély gyökeret verni, miként IV. Henrik megtérése közvetőleg bizonyltja; hanem annál több alkalmat adott a pártoskodásra nehány királyi vér b ili eredő bér­ ez e g n e k versenygése. A Bourbonok küzdelmét a Valois-k ellen ök sziták legjobban. Illy menedékre számítva, mérges gunyiratokatsz(5r- tak a király ellen, mitBayle is szemökre vet; s a protest, theolo- gusoknak is csak az volt egyedüli óhajtásuk, hogy «fejedelmi sarjadék álljon a lázadás élén.« Ha megverelíek is többször, mindig volt közbenjáró, a ki tűrhető békét, vagyis inkább fegy­ verszünetet eszközle számukra, mig ismét erőre kaptak. Még Ranke szerint is ők kozdék újra 1567-bon a polgári vérontást, így sükerült nekik, a trónra vágyók rósz szenvedólyeif fölhasz­ nálva, s hol egyik hol másik fél érdekének kétszinüleg szolgálva, olly félelmes politikai hatalommá növekedni, mellyel otthon megltirni, mig máshol pártolá, Ilichelieu egész erejével alig birt. Hiszen D ah 1 man n is az á 1 lamb an i 1 egy veres állam- nak nevezi őket; »Dasz Frankreich, welches die neue Lehre auf eigenem Boden ungern sab, und um jeden Preis dicsen bewaff- neten Staat im Staate los sein wollte, den dcutschen Prote- stantismus zum Naehtheilc Oesterreichs gern fördortc.« Gescb. d. engl. Revol. 1848. 169. I. De leginkább k é t nevezetes egyéniség, egy féríi s egy liölgy, befolyása körül forgott egy ideig a vita sarkpontja. Colignyra néztek mindenhol a protest. elemek, a pyrenaei hegyeken túl is benne bizlak az elégedetlenek; miért is hazáját 177 orövel háborúba szerelte volna keverni Spanyolhonnal. Hogy ö külföldi protest. hatalmakkal egyetértve szervező a iuigenoHii pártütést, az tagadhatlan. Anglia követe Throckmorton jól kiszárnitott ingerléseivel oda vitte a dolgot, hogy a derék haza­ fiak három fontos tengerparti várost: Havre de Grace, Dieppe és Roiient, kezére játszottak. Condé herczeg Lyon városát is megkisérté véletlen rohammal bevenni; de a másnak ásott verembe bukott. Mindamellett olly hatást gyakorlott az admirál IX. Károlyra, hogy öt anyjától és testvérétől elidegeníteni képes volt. Eddigi korlátlan hatalmának elvesztése, mihez sze­ mélyes bántalmak is járultak, a mélyen sebzett, cselszövö, büszke nö keblét halálos gyűlölettel tölté el Coligny ellen, kit azon­ kívül is Guise herczeg orgyilkolása részesének hitt. Előbb az utczán lövetett rá ; de midőn e miatt nagy ingerültség támadott, s a Párizsban levő hugenották véres boszuval fenyegetőztek: megrettenvén, hogy a nem sükerült merénynek félelmes követ­ kezéseit megelőzze, különösen pedig saját veszélyeztetett állá­ sának megmentése végett, a kétségbeesett gonoszság szülte fekete tényre határozá magái. Hol van itt a vallási indokoknak legkisebb nyoma? Medici Katalinban, ki majd a protest. félnek majd a katholikusoknak hizelgett, s egyik leányát G u i s e- nek a másikat Bourbonnak adá, hitbeli buzgalmat oktalanul keresnénk. Csak a katonai párt főnökeivel látjuk mindig tanács­ kozni, kiket igen könnyen ingerelhetett haragra, minthogy saját tapasztalásukból ösmerék elleneiknek a polgári háború folytán fölváltva űzött ármányait s kegyetlenkedéseit. Ezek terjesztették el Párizsban a hugenották árulásáróli liirlj s mire a vészharang éjjel megkondult, a bőszült néptömeg mindent megrohanva, vak szenvedélyében vallás különbség nélkül öldöklött. Az ingadozó feje­ delem először megijedve másokat kezdett okolni; augustus 26-íkán pedig a partement előtt azt nyilvánítá, hogy a kitörő félben lévő zendülést meg akarván előzni, a förtelmes óvszert ö rendelé, melly nézetét ama testület is helybenhagyta. Ezen királyi szózat következtében más városok is utánozgaták, Bordeaux p. o. 12 178

october 3-ikáii, a szörnyű példát. Miből ismét kitűnik, hogy nem valamelly előre kifőzött általános terv szerint, hanem a fövá- rosbul terjedező hir nyomán következtek a többi merények. Igaza van tehát B oost-nak, ki a kathol. egyház szemére vég nélkül hányogatott utálatos eseményben merő korma nyes ínyt — Staatsstreich — szemlélj és pedig annál nagyobb joggal, miután a hugenoUa martyrologiumból is kitetszik, hogy az a polgári béke biztositása végett történt. — V. ö. Dió aufge- hellte Batholomáusnacht von Wilheim Schütz. Leipzig, 1847.' — Hlyen erőszakos segédszerek, iigy látszik, igen divatosak valának azon korban, midőn III. Henrik a két testvért, Guise herczeget és a lotharingiai bibornokot, szeme láttára öloté meg a Blois-i várlak teremeiben. XIV. Lajos elcsépelt Dragonnade-jaira Cromwelliadok- és Irlandiadok-kal volna kedvem felelni. Bizonyosan nem túlzó kalhol. érzelem inditá a hugenották elnyomására őt, ki a romai pápát is annyira Síorongntá, hogy az elkeseredett XII. Inczc már vértanúi halálra készült. Egyébiránt tudjuk, hogy gyűlöletes zsarnoki modorát nem csak Bossuct, hanem a szentszék is roszalá; ez utóbbi arra figyelmeztetvén a kényurat, miszerint Üdvözitőnk nem dragonyosokat, hanem apostolokat küldött a tévelygők megtéritésére. Mignet legújabban azzal indokolja e kérdéses üldözést, hogy a franczia közvélemény akkor a protestánsok ellen fordult, a nagy befolyású janzenista főnök Arnaud is ezt tanácslá, s mivel Anglia- és Hollandiavali épen nem ártatlan közlekedésök kitudódott; hanem a király, úgy mond, tartományi helytartóihoz küldött leveleiben mindig kíméletet ajánla. Mindenesetre politikai kinézésekböl tévé ezt is amazt is az a nagy fejedelem, ki Ma z á r in nógatására, Cromw'ell Protector halálakor, egyedül törvényes uralkodót illető udvari gyászt rendele; s lé g keresztényibb czimnevét azzal szennyezé be, hogy a királygyilkos angol köztársasággal egyesült a kathol. főhatalom megbuktatására. Mi a nálunk rendszeresen tanitolt politiltai gyilkos- 179

Ságot illeti, ámbár előre tudom, hogy akármit mondjak is, e gaz rágalomra kegyed, a jeziiilák hátralévő megrostálásában, okvetetleniil visszatérend: az éii béketürésem forrón szeretett egyházam védelmében mégis kimerithetlen. Azt hiszem, előbb meg fogja más unni az annyiszor kifejtett igazságnak elkopott fegyverekkeli ostromlását, mint én örök értékű védveim kény­ szerült ismétlését. Hogy ama súlyos vád hitünk elleneitől köny- nyelmüleg vagy roszakarólag számtalanszor kimondatott, s jelesen a berlini historia-csinálásnak kedvencz tárgya, az igaz; de bebizonyitva sohasem volt, nem is lehetett: mert a mit nálunk valóban tanítanak, azt mindenki tudja, az a kate chismusban á ll; ott pedig egyszerűen, kivétel és föltétel nélkül olvassuk; N e ölj. Hanem Jár eke megfordítván a fegyver élét, azt mondja, hogy: I)orzasztó polgári háborúk folytában a felbőszült, elke­ seredett vallási vagy politikai pártok igenis kölcsönösen üldözők egymást halálig, — «erklarten sich gegenseitig für vogelfrei;« de p. 0. Sand tette Kotzebue ellen hidegen kiszjímitott gyil­ kosság vala, még is hogy örült neki a protest. Némethon ! sőt akadt ember közülök, ki e lv gyanánt is oltalmazá. Ez igazmon­ dásért természetesen nagy harag támadott; de megczáfolva nem lön. Ha olly örömest emlegetik a franczia Ligue korábóli orgyil­ kosokat, ne felejtkezzenek meg a naumburgi prédikátor fiánSl Staps Fridrikről, ki Schiller »orleansi szüzét« addig olvasgatá, mig aNapoleon elleni merényre lelkesült, Ravaillac kése nem volt élesebb, mint a buzgó hugenotla Poltrot töltése, ki G u i s e herczeget, hihetőleg Colígny megbízásából, agyonlőtte; melly hősi tettéért a rajtakapott s kivégeztetett orgyilkos a genfi martyrologium válogatott lapjain tündököl. Azt is kár volna elliallgatni, hogy a lutheránus Grumbach Miklós a würzburgi püspököt egyik embere állal megölette. íme az angol ürzse számára csak fent gyilok itt már tettlegesen működött; s az Oraniaiak ellen csak kiküldött gonoszok ide meg is érkeztek. Hogy Mariana János a »tyraimicidium«-ot némelly ese- 13 * 180

lekben, legszorosabb korlátok közt, megengedő elméletet fejte ki, spanyol k ir. censura mellett s az inquisitio engc- (lelmével negjelent könyvében, az tagadliatlan tény; de az Is tudvalévő dolog, hogy magok a jezuiták keltek ki tüstént ellene, s Aquaviva generálisnál bevádolák, ki nem csak a tbeoriát kárhoztatá, hanem minden példányok megsemmisítését elrendelé. Minthogy pedig Weckel nevű ealvinista Mainzban a tiltott munkát újra kinyomatta, 1610-ben ismét egy roszaló decretum jelent meg a szerzet fejétől azon tanítás ellen, mellyet Bellar­ mi n, a legnagyobb jezuita, már jóval azelőtt elutasított, habár pogány, eretnek vagy nyíltan üldöző fejedelemre akarna is szorít­ kozni. A skót Buchanan ellenben és Suleau de Rozíer Frankhonban minden kalhol. uralkodók kiirtását, föltétel és kivétel nélkül, érdemleges jámbor cselekvénynek hírdeték. Milton hason- lólag jogot tulajdonítván a népnek királyát megbüntetni, azzal fenyegeti Salmasíust, hogy a vitába idézendő Luther, Zwíngli, Calvin, Bucer, sat. tekintélyével képes öt, a tagadó véleményüt, eltiporni. Igaz is az, miszerint a nagy reformá­ torok többnyire úgy beszéltek, mint a kis jezuita Mariana későb­ ben ; csakhogy ennek kikötései nélkül, és nem általánosan elmél­ kedve, hanem gyakorlatilag élő személyek irányában. Törvényes elöljárók valának azok, kik ellen Luther követőit fölhívá; »uud wascheii unsre Hándo ín íhrem Blut.« Asztali^-beszédeiben pedig a buja zsarnokrul szólván: »so möchte ich ilin umbringen, wie einen andern Mörder oder Straszenráuber.« A szelíd Melanchthon is, utánozva mesterét, a Cromwellt megölető YIH. Henrik ellen ez ösmeretes szavakra fakadt: Ouam vere dixit ille in Tragoedia, non gratiorem victimam Deo mactari posse, quam Tyrannum. Utinam alicui forti viro Deus hanc mentem inserat.« Nem ok nélkül jőve tehát a királyölés épen a reformatio korától fogva divatba; s az angol I. Károly feje például épen azon puritánok bárdja alatt hulla el, kikből állítólag mindig a Szentlélek beszélt. Azt is tudjuk, a Junius Brulus neve alá rejtező ealvinista mit írt. Pedig az a roppant különbség köztünk, hogy a kathol. rendszerben bármilly 181

számos nép telte cp olly kevéssé szolgálhat irányul, mint egyes taná­ rok véleménye. Hogyan lehetne tehát egyházunknak tulajdonitani azon pogány elvet, mellyet már a kosztniczi gyűlésben ünne­ pélyesen elvetett, midőn azt némellyek a régi classicus iraloinbul átszivárogtatni kezdék? A túlsó részen, tudtunkra, eddig még nem kárhoztatták, nincs is tekintély, melly mindnyájok nevé­ ben kárhoztathatná az illyen tanokat. Süt a hires protest. theo­ logus ok egyike, Sand esete alkalmával, e lv gyanánt állitá föl: »dasz Jeder Recht Ihut, dér seiner Ueberzeugung gemiisz handclt, auch vi^enn ihm diese einen M o r d gebietet.« Mi vezette sajátlag a nevezett ifjú karját, elárulja jelszava, mellyel halálos döfését kiséré: »die Reformation musz vollendet werdenl» — V. 0. Dér polit. relig. Meuchelmord und die protest. Polemik. Görres és Phillips lapjai IX. kötetében. Az ujabb kor finom műveltségének sincs joga büszkén tekinteni a katholicismus okozta hajdani vérengezésekre. A dicső franczia forradalom következtében bizonyosan hullott annyi nép el, mint a keresztes hadjáratok idején 200 év alatt; csak 1799-ig más fél millió ember esett amannak áldozatul. Mig a mai korszellem és divatiraloin nyilvános közlönyei a halálos­ büntetés ellen lá.'.náznak, az alatt a lázadás bátor hősei kivé- geztetési modorul az orgyilkolást választják A civili- satio eszközei náluk tör, méreg és pokolgép. A frank­ furti alaptörvények szép szavait Auerswald és Lich- nowszky személyében jól megmagyarázák, A becsületes schvveizi polgár és jezuita-pártoló L eu halálát sem feledök még el; hiszen, Dupin erélyes nyilatkozata szerint, épen azóta kapott lábra egész Európában a gyakorlati orgyilkosság politikája. H ú r torunk is jól mondá, hogy a jelenkor ha tetszik versben és prózában olvashat egyenes fölliivásokat a királyöiésre; s épen jezuiták elleneitől. A belgiumi republicanusok hírlapja lep­ lezetlen irányú czikkeket adott illy tartalommal, ismételve, Napó­ leon Lajos ellen; s egy kézmüves-gyülekezet szavazatát közié a gonosz merény kiviteléről. London b a n is kimondá végítéletét a 182 titkos vérliataloin, s fölszabadita mindenkit annak eszközlésére. Az illyen gyümölcsöket termo szabadelvüs(;g és fölvilágosodás jobban teszi, ha elhallgat a szentszéket vagy bármelly szerzetet rósz elvekről gyanusilí'» ráfogásaival.

XII.

* halom, január 8. 185i.

Én nem bánom, síit örülök rajta, ha sükerül önöknek egy- iiáziinkat a százados piszoktul megtisztilani. Magam is gyakran sejditém azl, hogy a vallás rendesen kénytelen volt álarczul szolgálni az ég tudja minő szándékok elfödésére. Azonban egy igen sajnos esetet okvetlenül ki kell vennünk e szabály alól; s ámbár a jeziiitákra nem lehet fogni, mivel akkor még nem isiéleztek, a kathol. papság vállairól semmikép semrázhaljuk le. Már ezt a véres foltot igazán nem tudja lempsni, nem birja kiva­ karni senki a történet érez lapjairól; hiszen egy hires »oecume- nicum concilium» előtt és általa történt az ártatlan szelid Húsz Jánosnak puszta vélemény-különbség miatti, hitszcgö elége­ tése. Csak legalább azt a gyalázatos zsinati határozatot ne hozták volna, mellyel Gieseler tanár ur olly méltán ostoroz, hogy t. i. eretnekeknek adott szavunkat nem kell megtar­ tani. Nagyon szomorú dolog a z , mikor egy német-romai császár a kostniczi atyák unszolására megszegi egy jámbor tudós papnak ünnepélyesen kiadott védlevelét. Kinek higyen az ember ezután, ha illy magas állású férfiak biztositása is egy perez alatt elenyészik. Előbb az Ígérettől, később az eskütől is föloido- 183 galják a híveket; minek igen rósz befolyása lehet az alattvalói hűség kapcsainak gyöngitésére. Talán épen itt rejlik azon ösme- retes körülménynek is oka, miszerint a forradalomra kathol. népek mindig hajlandóbbak; ellenben a j ó protestánsok job­ bágyi esküjöket a világért meg nem törnék. Húsz esete min­ denesetre mély sebet ejt a mi hitelünkön; különben is gyönge lábon álló türelmünket még jobban lesiijtja; sörökké jogot ad elleneinknek saját tolerant iajukkái kérkedni. Még az a szerencse, hogy kevesen tudják, miként egy nevezetes ország hongyülcse, nem csak egyel kettőt, hanem a lutheránusokat álta­ lában mind iszonyú máglyára kárhoztalá. Hogy ne szenvedne a vallás becsülete illy rendeletek által, niollyek a kathol. századok évrajzaiban, fájdalom, igen gyakoriak.

Bécs, január 11. 185i.

Többször hallottunk már kegyedtől illyen érzékeny nyilat­ kozatokat, elannyira hogy lassanként hozzászoktunk a dolgot nem olly komolyan venni, mint első pillanatra látszik. Miután annyiszor fül világositok a kathol. tolerantia felöli kétségeit, s kézzelfogható nyomaira mutattunk az ellenkező részen uralkodó roppant türel­ metlenségnek: valóban csupa ironia gyanánt hangzanak újra megeredö sopánkodásai. Jegyezze meg jól magának, hogy az igaz hit szolgái nem szokták embertársaik vérét ontani; hanem önmagok hullanak el százanként a hitetlenek csapásai alatt. Az egyház soha sem tagadá meg köteles szelidségét, soha kezét vérrel nem fer- tőzteté, halálos Ítéletet soha alá nem irt. Kiállhatlanul garázdálkodó tagjait legfölebb excommunicálja; mi által azok az idő szerint érvényes álladahnl törvények ereje alá esnek. Ez történt Húsz .lánossal is, miként a zsinati végítélet szavaiból kitetszik: »Haec 184

Sancta Synodus Constantiensis Joannem Hus, allento quod Ecclesia Dei non habeat ultra quid gerere valeat, judicio saeculari relinquere et ipsum curiae saeculari relinquendum fore decernit.« Sess. XV. A mi erre következett, azért nem tar­ toznánk felelni; de bőven megfelel helyettünk az ügy tör­ téneti folyama s a kérdéses jámbor pap valódi jelleme; melly- nek osmeretét azonban nem protestáns vagy ultra-cseh hyper- patriota tollából kell meríteni, ki túlságos nemzeti büszkeséggel vegyes liitfelekezeti gyűlöletből mindent jónak tart, a mit egy-, házunk rovására honfiai valaha tőnek. Az elfogulatlan historia más adatokkal szolgál tudós taná­ runk ártatlan szelídségéről. Az egyenlőséget hirdető angol Wycleff tanait fölkarolván, elveit olly ügyesen alkal- mazá, hogy a prágai egyetem többségét, az udvar által, ki­ vándorolni kényszerilé. Nagyon jól tudta, mit cselekszik, mi­ dőn a világiaknak nem csak jogot tulajdonitott arra, hanem kötelességüknek állitá, hogy az egyházi javakat bir­ tokosaiktól erővel elvegyék. Dús zsákmány nyal akará ő is a fejedelmi pártfogást megvásárlaní, mint később nagy utóda Luther; de még akkor nem é rt vala meg az idő teljesen e kecsegtető csábétek élvezetére; nehány templom kirablásával megelégedtek. Minél jobban gunyolá szónoklataiban az érse­ ket és a barátokat, annál szívesebben hallgatá őt a botrányt mindig szerető néptömeg; s párthívei gyakorlati például a pa­ pokat nyilván bántalmakkal illetni, helyeikről elűzni kezdék. Prágában e szerint nem maradhatván, a vidék földművelői közt terjesztgelé szörnyen fanatizáló tévelyeit; s hiába veték szemé­ re az általa okozott nyugtalanságot és rendháborgatást; szeré­ nyen azt válaszolá: «non vení pacem mittere, sed gladium!» Miután a kétszeri fenyítést föl sem vette, s izgató rendszerével az egyház ős alkotmányát alapjaiban feszegetni meg nem szűnt: ügye Romába került. Ekkor irá a bibornokokhoz intézett ne­ vezetes levelét, mellyben, valamint az egyetemhez benyújtott hitvallomásában, önkényt klnyilalkoztatja, hogy magát az elé- 185 g e t é s i büntetésre érdemesnek ösmeri, ha tanait igazolni nem tudná, vagy iia felsőbb Ítélet hozatala után, annak enge­ delmeskedni vonakodnék. Mintha jövendő sorsát előre érezte volna, mindig ezen föltételt köté ki a prágai hittudorok­ kal folytatott vitályában is, hogy a mellyik félnek hibája kiderül, azt égessék meg; valamint ö magát e büntetésnek szivesen alá veti, ugyanazt szenvedjék ellenei is, ha nincs igazuk. Saját szavai ezek: »Si me de errore aliquo convicerit, et me aliena a fide docuisse probaverit, non recusabo quas cunque haere­ tici poenas ferre.« Ezt is ő maga mondá: »Si vero omnino non vellent haeretici ab erroribus desistere praemissa instructione ego dico, quod tales etiam corporaliter puniri deberent.«Acta Hussi. Csak ezen vakmerőén elszánt önhittségnek tulajdonit- halü, hogy önkényt elliatározá magát az egyetemes egyházi zsi­ nat szine elé járulni; mellyre az igaz maga hivatkozott a pá­ pától; de úgy látszik azt is reményiette, hogy számos rokon- érzclmüekkel találkozván ottan, a gyűlöletes hierarchiát együtt megdöntik. E végre nem kivánt egyebet Zsigmond császártól, mint az iránti biztosítást, hogy bántalom nélkül megjelenhetvén ügyét nyilvános ülésben védelmezhesse: »ut in pace ve­ niens, in ipso generali concilio valeam fidem quam teneo publice profiteri; nam sicut nihil in occulto docui, sic opto non in secreto sed in publica audientia audiri.« Valószinüleg azt hitte, hogy a prágai Betlehem nevű kápolnában élvezett szónoklati diadalra itt is tág mező fog nyilni. Azért be sem várván a megígért menlevél valóságos elérkezését, bátran útnak indult; s azt némellyok szerint Nürnbergben, vagy, a mint njabb fürkészetek nyomán állitják, csak Kos z tn i cz bán kapta kezéhez. Mindenesetre áll az, hogy a birodalom feje neki ol­ talmat egyedül a t e 111 e g e s sérelmek ellen nyújthatott: »de violentia, quae de facto contra jus infertur;« nem pedig a törvényszerű vizsgálat folyama s következményei ellen. Rendes utilevelet adathata ki számára, melly a tartományi és városi hatóságokhoz szólott; de nem a zsinathoz, ^azon felsőbb 18G

törvényszékhez, inclly elölt a vádlottnak magát igazolnia, inelly- töl a végítéletet várnia kellett, E független biroság hatalma alól nem akarta, nem is vonhatta ki öt; mert az alá tartozott az eretnekségről gyanús pap, s ö maga is fölebbvitel utján ügyének eldöntését erre bizá. Midőn helybeli föpásztora tekin­ télyét megveté, s a rosziil értesült pápa helyett jobban értesül- tet keresve nem talált, mindig az egyetemes egyház tág palástja mögé vonult. Most szaván fogták az embert. Hiába csavarák el későbben elfogult irók a mondott iromány érleimét; egy szó sincs benne, melly az utókort arra jogosítaná. Húsz pártfogói és követői sem mertek olly erőt tulajdonítani a «szabad mene- telnek.« Zsigmond- és a zsinathoz intézett leveleikben csak szabad védelmet kérnek a csehek számára; elösmervén, hogy azon esetre ha bűnös, az egyház ítélete alá tartozik. Azért halála után sem panaszkodtak a »salvus conductusnak« a zsinat általi megsértéséről. — A prágai Jeromosnak adott biztosításba egyenesen kitétetett: »a violentia; ju­ stitia semper salva.« — Hogy a császár szóval többet igért volna, nem hihető; miután a közgyűlésben olly erélyesen nyil- vánítá, inkább saját kezével gyújtja meg a máglyát, mintsem valamelly eretnekséget pártoljon. Ha ez elv- és főkérdés, melly az egyháznak Húsz fölötti törvényhatóságát illeti, el van döntve: akkor igen a lá ­ rendelt körülmény az előttem, valljon szabad lábon védhe- té-e magát a vádlott, vagy nem. Hiszen utóljára mégis csak ugyanazon eretnekségí bűnben marasztaltatik el az egyház részéről; az után pedig így is úgy is a világi hatalom kezébe kerül, melly ekkor szabadon eresztheté, ha védlevelét föltétle­ nül akará értelmezni. Közönségesen két okát adják annak, hogy az eleinte saját szállásán tartózkodó tévíönök, később a zsinat parancsára elfogatott: mivel ugymondják tévtanainak ott hely- beni terjesztésével újra bűnbe keveré magát; s azonkívül el is akart volna szökni. A jogtudósok véleménye szerint illy esetben önmaga sulyosbitá sorsát: »Hoc casu, superveniente 187 novo delicto, salvum conducluin non lam a dante, quam ab ipso accipicnte frangi exislimamus. — Item si reus jam praesens clandestina fuga judici illudere conatur.» Ha szabad is a másodikról némileg kételkedni, az első annál tagadliatla- nabb; miután útja közben sem tudá megtartóztatni magát az illyen kihágásoktul, sőt dicsekedve l)eszélt azok eredményéről, Szerintem leghelyesebb nézet az, melly az általa igért, de nem teljesi- tett igaz olás hiányának tulajdonit el ha t á r oz ű fontosságot. A valaha létezettek közt legnagyobb, legnépesebb egyházi gyü­ lekezet, mellyen Europa virága jeleni meg, hova minden keresz­ tény nemzet legjelesebb férfiait küldé, egy szivvel lélekkel ellene nyilatkozott; egy D’Ailly és Gerson is kárhoztaták elveit: meg volt tehát, a mennyire lehetett, erkölcsileg győzve arról, hogy az ő tana nem az egyházé, hogy ő hitujitó. Ez esetben tudjuk ö maga sem számított császári védelemre, hanem az annyiszor emlegetett s elleneinek szánt máglyára. »IIusz würde durch seine attentirte Flucht, durch die Ausbreitung dér Irrlehre, besondersaber durch seine verheiszene und unerfüllte Rechtfertigung den kaiserlichen Geleitsbrief verwirkt habén, im Falié dieser aucli über das Ziel seiner Ileise nacli Konstanz hinaus sich erstreckt hatte.« Nem vala szükség Ígéretétől föloldani Zsigmondot, vagy arra lanilani, hogy eretneknek adott szavát ne tartsa meg. A Meinhold által eléggé megrovott Gieselor maga szem- tolenked'k, midőn illy szemtelen határozatot akar egy kathol. zsinat actái közé csempészni; s először az igazi canont megrontja, melly az Ígérőt a tőle kitelhető működésre kö­ telezi: »Nec sic promittentem, cum alias fecerit quod in ipso est, ex hoc in aliqua re mansisse obligatum;« azután meg egy hamis decretumot idéz, melly a múlt század elejéig egészen ösmeretlen, nincs Piacet rajta, s a baseli zsinattal egyezke­ dő hussiták sem tudtak róla semmit. Hiába irt a jezuita B e - canus egy könyvet; »De fide haereticis praestanda;« hasztalan adott ki Roma 1791-iki junius 23-án világos rendeletet e tárgy­ 188

bán: az egyház «szabadalmas rágalmazói traditionalis hazug­ ságuk melleit maradnak.® Sokkal bizonyosabb adataival kedves­ kedhetnénk mi az Ígéret- és eskiiszegésnek épen a protestan- tismus elméleti s gyakorlati világából, Knoxtul kezdve a Schweizi hős radicalokig; olvassuk csak például; »Die Befein- dung dér kathol. Kirche in dér Schweiz.« Mílnertöl tudom, hogy a genfi angol bibliában sz. Máté II. 12. versét úgy magyarázzák: Nem kell az Ígéretet megtartani, ha Isten dicső­ sége vagy az igazság terjesztésének ellene van. A nagy re­ formátorok és utódaik moráljának föelve mindig csak a liitujitás érdeke volt. Usher és Williams angol érsekek I. Károlyt rávették, hogy lelkiösmeretén erőszakot téve Strafford gró­ fot a vérpadra küldje. Büntetésiil viszont a parlament is fölol- dá katonáinak lelkiösmeretét azon eskütől, miszerint királyuk ellen nem küzdenek. Nem kell tovább mennünk, hogy az alatt­ valói hűség kapcsainak gyöngülését szemléljük; a skót apo­ stolok mindent megtettek e czélra. Knox szerint; Sem Ígéret, sem eskü nem kötelezheti az embert arra, hogy zsarnoknak engedelmeskedjék. Goodmann szép tanácsa így hangzik: Ha az uralkodók Istentől elpártolnak, az akasztófára velők. Bucha- nan sem átallja kimondani gonosz nézetét, mellynél fogva joga van a népnek fejedelmét letenni s minden eskü és engedel­ messég köteleit szétszakgatni. ügy hiszem, elég történt elvileg és ten^-leg is azon oldalon jobbágyi tántorithatlan hüségük bebizonyítására; midőn p. o. Mária királynő ellen a prote­ stánsok föllázadtak, Örzsinek pedig a katholikusok híven szol­ gáltak. Az I. Károlyért halálig küzdők három ötöd része pápistákból állott; II. Károlyt is ezek menték meg, ezek fizették meg a hűséget földbirtokuk felének elvesztésével. A forradalmi hajlamok hol és miből eredtek, igen jól tudjuk; Cromwell kírályölő puri- tanusai nagyon j ó , buzgó protestánsok valának; különben is jónak tartani magát minden reformátusnak, akár pietista akár atheista, egyenlő joga van. A tüzes francziák hideg angol szomszédjaiktól tanulák megölni vagy elűzni fejedelmeiket; 189 azt lehet mondani aránylag késön jöttek rá, másfél század iitán, a dicső evangel. példa követésére. Olly apróságokat nem is akarok emliteni, hogy a hamis eskünek éj szaki Némelhon- ban, egy pár éve, rendesen 5 ezüst garas volt az ára. Tehát a hűség, becsület és hitel dolgában sincs kegyednek oka magát szégyenleni. Visszatérve megint a vita főtárgyára, mellynél szorosan megmaradni a mindent összekeverő szemrehányások ellenében alig lehet, nekem igen kevés reményem van arra, hogy a kost- niczi máglya 4 százados sűrű füstjéből kibontakozzunk. Hel- fert ugyan legújabb munkájában: »Hus und Hieronymus. Prag, 1853.« nagyon ügyekszik részrehajlatlanságát tanúsítani, midőn Palacky mérsékeltségét dicséri. Húsz elszökési szándékát kétségbe vonja, s az akkori papság erkölcsi szennyeit kímélet­ lenül föltárja; de azért egy csöppet sem bizik benne, hogy az atyafiaknál megrögzött előítéleteket ez ügyben eloszlatandja. >>Es gibt Ereignisse in dér Geschichte, über welche sich durch eine Reihe von Generationen eine gewisse AulTassung fortpflanzt und mit solcher Záhigkeit festgesetzt hat, dass dér Versuch, die Irrthümlichkeit derselbeu nachzuweisen und einer richtige- reu Ansicht Eingang zu verschaíTen, auf die Erzielung eines nur irgend lohnenden Erfolges in vorhinein verzichten musz. Hie und da lasst sich eine véréinzelte Stimme ver- nehmen, welche gegenüber dér allgemein verbreiteten Meinung besseren Gründen und billigerer Würdigung Recht wiederfahren lásst. Alléin die vereinzelte Stimme verhallt, und aus deni groszen Ha u fen ertönen na eh w ie v o r dió seit langem eingewohnten Urtheile, gleicli als wenn deren Richtigkeit gar ni cm als in Zweifel gezogen worden wáre oder w er- den konnte.<( így panaszkodik a nevezett mii 176. lapján. Mind­ amellett kötelesek vagyunk az igazság szavát örökké hangoz­ tatni, s a jobbakaratuakat legalább figyelmeztetni; miként a XV. század elején lejárt pörfolyam megrostálásában a mai divatos esz­ mékből indulni ki oktalanság; hanem az akkori viszonyok és 190

szokások, fogalmak és jognézetek körébe kell magokat elfogu­ latlanul áthelyezni ^0- Akkor látni fogják, hogy a régi világ criminalis codex- ének egyik közönséges, általánosan bevett szabálya volt: elégetési büntetés a makacs eretnekek és hitetlenek számára. Például a S a c h- senspiegel egyszerűen azt rendeli: »So Mann oder Weib ungláubig ist, soll mán sie auf eine Hürde setzen und ver- brennen.K Ez állott H.Fridrik császár törvénykönyvében a Schwa- benspiegelben is,melly szerint itéléa kosztniczi városi hatóság el a reá bízott Húsz Jánost. Nincs oka Palackynak azon föna- kadni, hogy »a különben olly szelíd jus canonicum is szigo- ruabb eljárást parancsol az eretnekségrőli gyanúba esők iránt.« A casselí levéltárban ín origine olvashategyLuther,Melanch- thon és Bugenhagen által 1536-ban kiadott «responsum theologicumot,» melly az eretnekeket érő halálosbüntetés jogos­ ságáról szól. Calvin fegyelmi törvényei közt, miket a párizsi protest. zsinat is elfogadott i 55í)-ben, ott áll, hógy az elöljárók kötelesek az eretnekeket kivégcztetni. Tőle való az értekezés is: »ubi docetur jure gladii coercendos esse haereticos.« Beza pedig könyvet irt: »de haereticis a magistratu civili puniendis.» Ne felejtsük el soha, mi Ily tettért dicséré amazt a szelíd Melanchthon 1554-iki october 14-röl kelt szép levelében. Azt js jegyezzük meg jó l, hogy a genfi eset másfél századdal késötiben történt, mint a kosztniczi; ez a különben is sötét középkor éjjelében, amaz a tiszta evangélium déli fényes nappa­ lánál; ez a kemény büntető jog müve, az az egyéni kegyet­ lenségé. Ebből kitűnik az is, hogy ama félénken emlegetett igen is ösmeretes országgyűlés, melly a lutheránusokat papiroson

“) Wenn von dem Prozesse Hus’s ilie Kede koiniiit, so ist vor allém nolhwendig, dasz inan sich in die AuíTussungen und ReclitsansiclUen, in die Verhilltnissc und Sitten dér damaligen Zeit mit unbefangenem Blicke hineinversetxe, und im vorhinein aller Erwartungen entiiuszore, welche zu hegen mán nach heutigen Ideen sich etwa gedrungcn fühito. I. m. 191. 1. 191 máglyára itélé, elöro a nagy reformátorok szellemében cselekedett. Máshol nem igen sokat rendelkeztek in theoria, hanem azonnal gyakorlatilag hozzá fogtak a katholicismus kiirtásához, és fájdalom nagyon szépen sükeriilt nekik. Már egyszer érintem, hogy a magyar diaeta határozatának megértésére csak Luther müveit, véres fenye­ getéseit , dühös kihívásait kell olvasni, meg a teljesen megfelelő tényeket tekinteni; hogy az illy elvű és magaviseletü emberektől a Duna mellett sem várhattak sok jó t, az igen természetes. Egyéb­ iránt a súlyos Ítéletet, melly nálunk hozatott Luther kövotöiro,^ másutt alkalmazák és hajták végre ök az öshitüek ellen; miként a protest. századok évrajzaiban unalomig olvashatjuk. Még egy fontos körülményre kívánom emlékeztetni, mielőtt jelen soraimat bezárjam. Egyház és állam szorosabb összekötte­ tésben lévén az egész középkoron ál uralkodó nézetnél fogva, nem lehetett akkor puszta vélemény-különbségről álmodozni; annál inkább minthogy a hitszakadást okozó eretnekek közönségesen egyszersmind politikai zavarokra nyujtának alkalmat. Csak­ nem általános szabály az a történetek tanúsága szerint, hogy a szinleg vallási téren keletkező uj vállalat és tan majd mindig for­ radalmi színezettel bírt mára főnökök agyában,de kíváltkép aki­ vitelben. Wycleff embereit valaki a XIV. század jacobinu- sainak nevezi: »sie waren die Gleichmacher und Jacobíner jener Zeit.« A hussiták antisocialis elvei még borzasztóbb láza­ dások- és pusztitó háborúkban nyilatkoztak Csehország határain kivül is. Felsü-Ausztriában visszavonulásuk után is sokáig haran­ goztak estenként, a rabló szomszédok kelletlen látogatásának emlékére, e czim alatt: Husz-Ausliiuten. Nem igen éles szem kellett hozzá, e következményeket megjósolni a prágai tanár első föllépéséből, midőn szenvedélyes, gőgös lelkületénél fogva minden fönállüt megtámadni merészle. Ha nem tekintjük is azt, hogy sze­ mélye-s törekvéseiben a nemzeti gyülölség iszonyú lángjait ápolva növelé; teljesen elégnek tartjuk az önásta verembe bukás megfej­ tésére azon Hurter idézte tanát, miszerint: »a zsarnokot — t. i. azt, a ki neki nem tetszik — minden embernek joga van, sőt köte­ Í92

lessége nyilván vagy alattomban, birói parancs es ítélet nélkül, bár- inilly eskü vagy szerződés daczára megölni.» Úgy gondolom, illycu ártatlan vélemény-különbségek ma is nyakát szegik a tanítónak, mi­ helyt kézre kerül. Ha meggondoljuk, mennyi vérontást szülének, hány ezeretgyilkolánakmeg, sükerülés esetében, az eftele tanokra fajuló szakadások, nem könnyű tagadólag felelni azon állításra, miszerint az első szerzőknek, nem mondom elégetése, hanem erélyes meg- gátlása nagyon sok bajtól mentendette meg az emberiséget ')•

XIII.

Megvallom igazán, nem gondoltam volna, hogy önnek sükerüljön ama három csúnya foltot, az inquisitiot, vérmenyegzöt és Húsz máglyáját, csak ennyire is letörülni egyházunk arczképérol. A fölhozott tények és körülmények valóban ollyanok, hogy elfo- gulrfllanul megfontolva sok dolgot más színben állítanak elő, mint eddig hallottam. Marad ugyan még mindig elég kárhoztatni való az érintett eseményekben; hanem legalább közvetlenül a hitnek rovására nem tehetni azokat. így már egy keveset tartok tőle, hogy a hátralévő Vádak nagy része is hasonló becs-leszállítást, devalvátiot fog szenvedni. Azonban semmi esetre sem ártand, ha megkísértem önt nehány történeti jelenet és föltűnő szemé­ lyesség iránti nézetének őszinte nyilvánítására föliugerelni. Apróságokkal többé nem faggatom; ezeket csakugyan már magam is unni kezdem. Beszéljünk inkább oliy világhírű neve­ zetes tárgyakról, mellyek a reájok fordított időt és figyelmet 193 teljesen megérdemlik. Szeretném p. o. hallani, mikép oszlatja el azon nehézséget, miszerint a kalhol. egyház oktalan makacs­ sága mindenütt iszonyú vérontásra nyújtott alkalmat; annyi polgári és vallási háborút okozott nem csak Angliában, Németal- földön és Frankhonban, hanem legközelebbi szomszédinknál is. jMindig önök gerjeszték föl igazságtalanul és könnyelmülcg a kíméletlen harcz pusztító lángjait; miért nem hagytak békét a protestánsoknak, miéri nem engedtek nekik legalább a köz nyu­ galom kedvéért? Nem csoda, hogy ők szegények lételük s legszentebb jogaik érdekében élet halálra küzdöttek; hiszen csak az egy »Corpus Evangelicorum in Germania« úgy tetszik 4 vastag kötetnyi sérelmeket tudsi fölmutatni a katholikusok ellen. Mikép számolhatnak ezek azon leirhatlan nyomorrul, mellyel például csupán a 30 éves némethoni villongások szülének? S valljon nem nyomják-e akkor el a protestantismust, ha G u s t a v A d o 1 f bán a vallásszabadságnak buzgó hőse, fényes csillaga nem támad az éjszaki tiszta látkörön; s ha jeles katonái nem ontják vérüket a lelkiösmeret rablánczainak szétszaggatásaért? Az illyen nagy­ lelkű bajnokot szeretem én, kit nem alacson érdek, haszon- és dicsvágy, hanem élénk meggyőződés hozott a tengeren at, hogy a szabad vallás dicső eszméjének uralmát nagyreményű éleiével váltsa s alapítsa meg.

BécM, január i7. i85i.

Nagyom fölösleges dolog engem bármilly ügy fölötti véle­ ményem közlésére meslerkéllen ösztönözni; minthogy a nélkül is igen könnyen és egyenesen meg szoktam én mondani a maga­ mét. Hanem azt lessék elhinni, az illyen megrögzött általános vádak elleni lollliarcz többnyire hasztalan és sükerellen, ha mind 13 194

a két részről, egykorú források nyomán, szigorú történeti alapon lelkiösmeretesen és komolyan nem folytaltatik. A rugó­ tollak és részletek pontos ösmerete nélkül sötétben tapogatód- zunk. Europa ujabb története, s kivált Németországé leginkább a vallási meggyőződések és elvek ellentéte körül forog; azért olly nehéz azt teljesen részrehajlatlunul megítélni és leraj­ zolni: «darum ist die moderne Geschichte zűr stereotypen L ü g entradition herabgesunken.« De szerencsénkre akadtak az evangel. táborban is valahára nyilt jellemü tudós férfiak, kik erélyes elszántsággal széttépték az álhagyományozott kohol­ mányok sürü fonalait; s nem sokat gondolnak vele, ha mélyeb­ ben fürkésző buvárlataik eredménye homlokegyenest összeüt­ közik is az úgy nevezett müveit körökben eddigelé divatos nézetekkel. »Was D e cken, Geijer, Menzel, Aretin, u. A. über den 30jáhrigen Krieg forschten, das vertrágt sich nun einmal nicht niehr mit den bisherigen untcr den sogenannten Gebildeten verbreiteten Ansichten.» Menzel Károly Adolf igazán majd egészen pártatlan előadásával sokat tőn arra, hogy a refor­ matio s a ^ követő véres kicsapongások folyamát ma már saját felei seml^ tallják ollykor ollykor józanabban fölfogni. Tagadhatlan, hogy a hitszakadás kezdetén a katholikusuk voltak nándennek birtokában: erant in pacifico possessorio; tehát mindenesetre ama vészteljes mozgalom, szerzői egyszers- min(^okai a zavarnak és szomorú következményeinek. Igen együgyü kivánat és kérdés az, miért nem engedtek az őshilüek az újítóknak? Sokkal nagyobb joggal meg lehetne fordítani, miért nem engedtek ezek, vagyis inkább miért háborgaták a közbékét és amazokat ? Ha csak azon szép elvet föl'nem akarjuk állitani, miszerint a pápista szelíd vallásánál fogva köteles h á t á t t a r t a n i ha ütik, s csöndesen elsom­ polyogni, ha tulajdon házából ki akarják dobni. Ne higyesenki, hogy az Europa szerte dulongó vallási vitákban csak a protest. fél küzde léteiéért; a kalholicismusnak is önállásaért kelle vivni; mert jaj volt neki, a hol gyöngének találtatott, p. o. Angliában s egész Éjszakon, A XVI. és XVII. századbeli véres 195 háborúk megfejtésére korántsem elegendő azon indok, hogy a reformatio hivei magoknak is szabad valiásgyakorlatot akarának szerezni; hanem azt kell tudni, hogy a hol lehetett monopó­ liumra kívántak az atyafiak szert tenni. A protestantismus c századok folytában a magasztalt tiszta evangélium mellé, for- télylyal és erővel még igen szép és jövedelmes területeket is keresett magának. Tehát nem annyira mennyei, hanem a földi kézzelfogható érdekek összeütközése szttlé e végetlen pör- patvart. A kathol. fejedelmeket ősi hitük oltalmára vallási kötel­ mükön kivül az a körülmény is kényszerité, hogy minden oldal­ ról bujlogatott, lázongó alattvalóik irányában felsöségi jogaikat megvédjék. Stülz munkájában: »Geschichte des Klosters W il- heringx olvasható, mikép nógatá Luther a felső osztrákokat, levelek és kiküldött kémek által, merészebb föllépésre. Illy ármányok ellenében ölhetett kezekkel nyugton maradni nem igen volt volna tanácsos. Mire törekedtek ők tulajdonképen, azt Stephan ur is, a reformatio 3 százados ünnepének dicsőíté­ sével 1842-ben megbízott mühlhauseni történetész, elárulja e szellemi öltönybe takart világos értelmű szavaival: »Die W ahr- heit konnte, wollte sic Wahrheit bleiben, dió Unwahrheit nicht ohne Kampf neben sich duldon.

nemzetek közt. »Toute guerre entre les nations civilisées est une guerre civile!» Kalholikus iiilrokonink lévén a megtámadott fé l, a legnagyobb hevességet és erőszakot természetesen az ellenkező részen kell keresnünk. Hogy későbben amazok sem maradtak a büntelen önvédelmi mérséklet — n)oderamen incul­ patae tutelae — finom határai közt, azt képzelhetjük. De H ú r té r méltán kérdi: »Darf mán nur das Leben, nur die zeitliche Habé vertheidigen, und nicht auch seine Religion?» Sérelmeket össze­ halmozni s nagy zajjal kürtölni az ellenzék mindig jobban tudott, s Így keletkezett a «Corpus Evangelicorum« 4 kötete is olly nevetséges panaszokbul, mint p. o. hogy a pápisták járdalatai nem maradnak egyenes vonalban, hanem k ö r menetet alkotnak. Azon­ ban valódi bántalmakra nézve súlyosabb vádakat emelhettek az ös- egyliáz hivei. Mennyi jogtiprás, erőszak, és égbekiáltó igazságta­ lanság követtetett el rajtok, jelesen a német birodalmi városok­ ban! Az egyszer nagy nehezen helyreállott vallási béke világos föltételeinek ellenére kalhol. egyházi javakat elfoglalni; az úgy nevezett »jus reformandi» körül viszonyosán kikötött tilalom csalárd kijátszásával egész megyéket az ösmeretes szép modorban reformálni,meg nem szűntek. Végre a prágai várlak ablakaiból ledobott császári helytartók esete csordultig megtöltvén a poharat, újra meg kelle gyűlni a rémito harez fáklyájának; melly hogy Némethüuban a vallási szabadság kölcsönös biztosítása után is még sokáig, öszveseu 30 évig lobogott, annak köszönjük : mivel iszonyú lángjait egészen más irányú politikai és külföldi, éjszaki és nyűgöti szellők élesztgetek. Lipcsében jelent meg 184tí-ban a «keresztény vallási háborúk népszerű története,» melly azok számát igen leol­ vasztja, mindenütt a háttérben lappangó világi czélokra nmtatván. »Die politischen Interessen sind entweder in einzel- nen Falién gcradezu übcrwiegend gewesen, oder sie habén deutlich erkennbar im Hintergrunde golauert; so dasz die Zahl dér eigentlichen Religionskriege sehr zusaminenschmilzt.» E talpraesett észrevétel különösen áll a Gustav Adolf neve- 197 hez csatlakozó hadi eseményekről. Müller János óhajtását, miszerint legkedvesebb foglalatossága leendett, a hírnév bitor- I()inak koszoriiit lelépni, s valóban nagy férfiak homlokára tűzni, a nevezett svéd király irányában hiven teljcsiték a többi közt Leó, Gfrörer, Bárt hold és Heising is. Ezeknek és fönemlitett társaiknak legújabb alapos vizsgálataiból tessék a némethoni hosszas csatázások történetét tanulni; nem pedig a hires költésznek hölgy-almanach számára készített munkájából. Schiller mondvacsinált előadása képzelet! ködbe boritá ama nyugtalan kor arczulatát; csaknem elkerülhetlen is az, hogy a tetteknek poétái modorú földolgozása néha szándéktalan elferdí­ tésekkel ne legyen egybekötve. Másként jár el a komoly tör­ ténetíró dolgában; ha részint igazságszeretete, részint haza- finsága nem engedi, hogy a hongyilkoló gyalázatos fondorla­ toknak, ámbár protest. feleitől eredtek, hivatalos védője gyanánt lépjen föl. Illy részrehajlatlan szellemben, s tisztán nemzeti szempontbul fölvéve irta Barthold, greifswaldí egyetemi tanár: »Die Geschichte des grossen deutschen Krieges.» Senki nálánál jöbban s világosabban be nem bízonyitá, hogy a 30 éves háborii kezdete- s viselésének indokai többnyire politikai szí­ nezetűek: u. m. a habsburgi ház erejének csökkontése, Né­ metország földarabul;i;;a és gyöngílése, a svéd és franczia udvarok haszon- és uralkodási vágyának kielégítése. Gfrörer ■iGustav Adolfja« is, meg Hoisingé — Guslav Adolf in Teutschland. Berlin, 1846. — nagyon alkalmatos arra, hogy elűzze a protest. hős feje köré hazudott fénykort, mellynek eredetét az utóbbi értekező egyenesen a lutheránus theologusok befolyásának tulajdonítja: »Nur dem verderblichen Einflusz lu- theríscher Theologen auf die teutsche Geschichte isi dér H e i- 11 gén se he in zuzuschreiben, mit dem dér Name Gustav Adolfs bis jetzt in dér Geschichte prangt.« K é t elem egyesült a «német nemzet romai szent birodal­ mának» megdöntésére: benn a vallást ürügylö forradalom, kívülről a zsarnoki hódítás szelleme; ez megint kétfelől, 198

éjszak- és nyugolrul egyszerre, ostromolván a beteg (íriást. ojcder bcsser Unterrichlele wcisz es, dasz die politisch-revo- lutionáron Pláne dér calvinistischen Parthei den 30jalirigen Krieg herbeiführtcn.« Mindenült ez volt a reformatio jámbor híveinek kedves fegyverük, hogy a haza halálos elleneit uszitsák polgártársaikra: igy hitták be az angolt Frankhonba, a francziát Németországba, az oroszt Lengyelhonba, a törököt Becs alá. A protestantismus honszeretetével egyedáruskodni akaró A r n d t- nak jól megmondák a minap, hogy: nem a katholikusok nyitot­ tak utat a birodalom elpusztitóinak; Móricz választófejedelem jullatá Metz, Tóul és Verdiin-t II. Henrik kezébe; a 30 éve.s háború alatt ismét az evangelicus részen állanak az idege­ nek, s awestfáliai béke alkalmával szép német tartomá­ nyokkal fizettetik meg drága segedelmöket. A reformált sógorok nem panaszkodhatnak a miatt, hogy a gonosz franczia meg- nyesle a rajnai határt, s elcsipte a szép Straszburgot, Alsa- tia és Lotharingiával együtt; nekik legalább hiven megszolgált e becses ragadományért. »Zu láugnen , dasz dér Yerrath dér Selbststandigkeit Deutschiands an Frankreich %von den Auszerkirchlichen ausging, ist eine dér allerunverschámtesten Geschichtslügen.d Ugyan hogy volt volna tisztán vallási háború az, mellyben a k a i hol. Frankhon, bibornok-ministere alatt, az otthon üldözött protestanlismust a szomszédban ápolá; a pro- tesT Svéczia pedig a protesl. Dániát véletlenül megtámadá, nehogy ez a kathol. császárnak segédkezel nyújthasson? R í eh é li eu épen azon perczben köte véd- és támadó szövetséget a német protestánsok éjszaki hősével, midőn L a Rochelle-la hugenották végmene­ dékét leghevesebben ostromiá. Azért mondám már egyszer, hogy az uj Gustav Adolf egyletet helyesebben Richelieu-egyletnek ne­ vezhetnék; mert a svéd király korábbi győzelmeinek sükere Nördli ngen nél elveszendett, ha Frankhon közbenjárása nem segit rajtok. Amannak halála után csak a franczia követ F e u- quierés ármányai tárták össze az evangel. urakat a birodalom feje ellen irányzott csapás kivitelére. «Damals war es, wo die 199

Franzosen die Flamme des Völkerkrieges nfihrten, und dazu ihr t re u 10 s e s G 01 d unter dio Feinde ihres Glaubens ausstreutcn.« *) Nem ok nélkül gyűlölik a valóban hazafias érzelmű törlénet- irók emlékét is e liáborunak, melly egyedül az idegenek hasznára szolgált. Barthold azt mondja róla, hogy a francziák pénzzel, a németek vérrel járultak hozzá: »Ein Krieg, zu welchemFrankreich Geld, DeutschlanddasBlut hergab.» Egyéb­ iránt adott biz ahhoz szegény szomszédunk vérén kivül egyebet is. Mindenféle drága ékszerek és nagyértékü holmik, képek, kely- hek, szentségtartók, keresztek, ezüstből készült ég- és földtekék sat. vándorollak ez úttal Svécziába; valóságos kizsákmányo­ lása volt ez a középkorban fölgazdagult Németországnak. Jól tudta Gustav Adolf, miért jön le a hideg éjszakról; ingyen még a jámbor evangelicusok sem segítenek egymáson. Szépen csillogó vallásos eszmék alá rejté ugyan hóditási terveit; de tettei bizonyi- lák, hogy nagyban rabolni, s ha lehet a német császári koronát is elsajátítani törekedett. »Ein durch den Schimmer religiöser Ideen verhüllter Geist dér Eroberung hat den Schw^eden über die Ostsee herübergeführt. Wie ein Ráuber ist er in utiser Reich eingebrochen. Dasz er nach dér deutschen Kai- serkrone streblo ist sonnenklar.« Gfrörer. A szellemdus svéd történetész Geijcr sem titkolja, hogy a milly nagy hadvezér olly ravasz statusférfiu volt. Épen olly csalfa szerepet játszott az időben, mint egy ösmeretes olasz fejedelem nehány év előtt; a császár követeivel Danzigban a béke felöl alkudozott, s egy­ szerre berohant. II. Fridrik — Mémoires de Brandenbourg — is elég őszinte bevallani, hogy Gustav Adolfot nem vallási, ha­ nem politikai rugótollak, s a többi közt franczia bujtogatások inditák a beavatkozásra. Nyilatkozványát — Manifest — királyi álokoskodás remekművének nevezi; de úgymond a frankfurti c o n - venten előadott követelésből tetszik ki valódi értelme, Pome- rania átengedése az igazi Commentar. Oxenstjerna, mini- steri titkolódzása daczára, legalább annyit mondott, hogy a »de fensio religionis»! nem volt »scopus principális.»; És ez áll nem 200

csak a rablók módjára berontó idegenekről, hanem a velők tarló hütelen birodalmi rendekről is: »Ein erkaufter Reiclis- stand, welcher Machlvergroszerung- und Boreicherung suchle.« Ha vallási szabadságuk kivívása lett volna valódi czéljok, a háborúnak 1035-ben a prágai békével véget kelle érni, midőn a legbuzgóbb protesl. urak az országot ptrsztiló külföldiek ellen császárjok melíé állottak. De például w^eimari Be mát épen akkor adta el újra magát, mikor a lelkiösmeret követelt jogai biztosítva voltak, s Frankhon zsoldosa lön. Azonban eleinte sem a hit és reformált egyházak érdekében keletkezett e moz­ galom , hanem egy fölülkerekedni akaró pártnak a külfölddel egyetértve szőtt fondorlataiból; miként Ménzel tisztán kimond­ ja: »Díe Geschichte ist dér Wahrheit das Bekenntnisz schuldig, dasz die Forderungen nícht von den altén protest. Standén, ím Inleresse íhres Glaubens und ihrer Kirehenreform, sondern lediglich von dér Pfalzisch-Culvinisclien Partéi, im Sínné ihrer mit dem Auslande zusammenhangenden politischen Umtriebe gemacht wurden.« Neuere Geschichte dér Deutschen. VI. B. * ) E kezdethez s czéljához méltó volt a háború egész folyama. Az illyen nemes indokok könnyen megfoghatóvá teszik, hogy a vallás és emberi legfőbb javak nevében indított küzdelem olly hamar gyújtogatás-, rablás- és embertelen gyilkolássá fajult. A katholikusokon elkövetett kegyetlenségek iszonyú példái Bar- th»ldnál olvashatók. A svéd országférfi Adlor Salvius Isten ostorától fél ezek miatt: «Vereor, ne punitis aliis Deus tandem nos ipsos punire decreverit, ob enormia scelera et probra plus quam barbara, quae hoc bello impune committuntur.»' H e i- sing, a nagy patriota, írja: »dasz die Schweden in Deutsch- land furchtbarer gehaust haben, ais H u n n e n , U n g a rn und N o r manne n.« Köszönjük a szép összehasonlítást. Mit is lehe­ tett egyebet várni a jórészt szabad csapatokbul alakult csőcse-

* ) L. Pffilzische Umtriebe gegen das Haus Oesterreich in den Jahreu 1618 und 1619. Hislor. polit. BlfiUer, XXX, B. 201 léktől, mellynek féktelen dulását néha még koronás vezére is szégyenlelte. Hassiában saját hitfeleikkel, egy torony gomb­ jában talált oklevelek nyomán , mit tettek, az leirhatlan. Most is a nép ajkain él a monda: »Bet, Kinder, bet! Morge komnU dér Schwed. Morge kommt dér Ochsestern; dér soll euch wohl bete lern.K * ) Hasonló dolgok tűnnek ki Görrcsék lapjainak egyik érdekes czikkéböl: »Gus!av Adolf und Kurfürst Georg Wilhelm.« A szász és brandenburgi választó fejedelmeknek, ámbár igen buzgó protestánsok voltak, nem igen vala kedvük a svéd királylyal egyesülni; mert igen jól tudták, hogy csak foglalni és fosztogatni jön. S csakugyan minden módon (igyekezett is a porosz rendeket és városokat elidegcnitoni törvényes uroktul. Connar protest. Író egy kalandor ajkaira valóknak mondja az alattvalókat hozzá pártolásra csábító beszédeit. «Pacta non suntpacta:» egy fejede­ lemhez íllö elvi De neki mindegy volt; ö fegyveres erővel kény- szerité Brandenburgot és a Szászt, hogy vele tartsanak. Tudjuk, hogy az Oder melletti Frankfurt jámbor protest. városát rohammal bevevén kíméletlenül kizsákinányoltatniengedé, állítólag büntetésül a hamis, az az kálvinista tanokért. BarthoId szerint: »Von dér Duldung verschiedener Bekenntnisse waren damals dió eifrigsten Lutherischen noch weiter entfernt als die Kaiserlíchen.« Hasonló evangel. testvéri szeretettel viseltettek viszont a kálvini­ sták is a lutheránusok iránt, a hol módjuk volt benne. Türelem dolgában nincs mit vessenek egymás szemére. De mégis jellemző Gustav Adolfnak azon ösmeretes nyilatkozata, miszerint: «inkább saját szivébe döfjék katonái dsidáikat és kardjaikat, mintsem az ö fegyverei által Calvin vallása valamit nyerjen.» Nem csoda hogy az, ki a lelkiösmeret jogaiért ekként harczolt a külföldön, otthon is olly nagy barátja volt a vallás szabadságnak, m i- kép egy jezuitát, és három megtért katonát, meg három derék hivatalnokot, mivel kathol. Intőket megtagadni nem akarák, kivégeztetett.

• ) L. Die Schwedcn in Hessen. Hístor. |)olit. Blüuer XIX. H. 202

Legyen ennyi elég azon keserű panaszoknak igazolására, niellyek hazafias lelkületű német irók keble- s tollából kitörnek a most vázlott események és a reformatio mint azoknak oka fölött. Hazájuk 3 utolsó századát a legszomorubbnak nevezik. Azt mondják, Némethon akkor volt Europa közép­ pontja , mikor még katholikus vala. Erojök meg van törve, mióta a hitben ingadoztak. «Unsere Kraft ist gebrochen, seit wir im Glauben gewankt.a A reformatio, melly őket a világ­ történetből kitaszitá, Író népet csinált a cselekvöbül: » Seit dér Reformation, wo wir aus dér W e 11 g e s c h i c h t e hinausgeschoben wurden, sind wir Deutsche aus eineui h a n- delnden ein schreibendes Volk geworden.« Menzel szerint is: lejátszá dicső szerepét birodalmuk a világ szinterén, midőn megszűnt ügyvéde lenni, sőt ellensége lön az egyháznak. A hitszakadás nemzetük szivét is ketté szakította, úgy hogy a protest. német közelebb állott a hazáját rongáló idegenhez, mint kathol. polgártársához. Ez okozá a .30 éves háborút is, melly az ország nagy részét elpusztitá, s lakosainak k é t harmadát fölemészté; mig végre a westfáliai békében annak sirját is megásta. »Das deutsche Reich ist zu Münster und zu Osnabrück begraben worden.« Hahn. nDer westphahsehe Friede ist die Selbstze rs t ör un gsa r b eit eines Reichs- Volks - Ganzén, das 8 Jahrhunderte hindurch mit wechselndem Erfolg sich aufgebaut.a Barthold. Talán más nemzetnek is volna joga igy keseregni a hitújítás következményein! 203

XIV.

* halom, janu ár 20. 1854.

Lehetséges, söl valószínű az, mit ön a svéd hős király alat­ tomos czéljairól s búj togato föllépéséről mond; igen de gondolja meg, hogy azok sem voltak angyalok, a kik vele szemközt állának. Suum cuique. Miért nem tetszik mósokrul is beszélni, kik ugyanakkor szerepelvén, a részrehajlatlan történetirás előtt örökre meg vannak bélyegezve? Értem én jól ezt a régen ösmeretes hadi fortélyt, minélfogva némán kellene mellőzni mindazt, a mi gyöngélkedő ügyünknek talán árthatna. Hanem mit használna ez végre, ha én hallgatnék is ott, hol a kézzel tapo­ gatható szörnyű tények égbe kiáltanak? Vagy a felpörzsölt, kifosztott Magdeburg lángjai nem vetnek-e rettenetes vérszint a vad lelkü T illy csúf ránczos képére? Lehet ennek csak távolrul is párját találni a 30 éves háború folyamában? Ki fogja továbbá a kathol. ligát alkotó bajor Miksa szolgailag csúszó vakbuzgalmának sa heidelbergi könyvtár ellopásának lealázó emlékét a história lapjairól letörülni? Meri-e valaki a kegyetlen jelleniü, nyakasj mogorva zsarnok IL F é r d in and jezuita politikáját, a derék Wallenstein iránti rút hálátlanságát, örökös tartományait elti- pró kíméletlen eljárását, szóval a dicső reform véres elnyomását menteni? Csakhogy a maga hatalmát s birtokát növelje, semmi alacsonságtól sem irtózott. Mit tőn a békeszerető becsületes hü Csehországgal? mellyik protest. uralkodó bánt illy nemtelenül alattvalóival? A szegény felső ausztriai rendek, a császár jogait mélyen tisztelve, csak ősi szabadalmaik föntartásaért esedeztek, s hogy kellett lakolniok az igazság bátor védelmeért! Ugyan mi 204

okbul becsmérlené csaknem az egyetemes történeti iralom vas következetességgel e most nevezett férfiakat, ha valóban rósz emberek, vérszopók álnokok és gyújtogatok nem volnának? Lehetetlen róluk valami jót mondani j azért kénytelenek a kathol. Írók is nagy részben ellenök nyilatkozni, s például egy Gustav Adolf szelíd, igazságos, nagy lelkét a mindenben önkényiileg intézkedő császár rovására dicsőíteni.

Bécs, január 23. 1854.

A részrehajlatlan történetírás, minden kérdő és fölkiáltó jelek daczára, igenis bátorkodik az érintett ügyek- és személyekről egy kevéssé szelídebben, méltányosabban ítélni, s egészen más hangon szülani, mint a bal oldalon századok óla bevett megcsökönosült szokás parancsolja. Sok ember a historia változó képeinek salakjainak tarka vegyületében egyedül képzeletét csiklandó gyönyört, henye óráiban mulatsági tárgyat, vagy legföleb czéltalan tud vágyának könnyű élelmet, gondolat-játékot keres; mások az események rajzát merő párteszközzé, prókátori fogások tárházává alacsonitják: ezeken a komoly tudomány megboszulja magát s zárva marad előttük, hogy ne tanulhassanak belőle semmit. De a ki tiszte­ lettel s igazságot szomjazó nyílt kebellel járul a történetek fön- séges előcsarnokához, a hosszas ámítások szétfoszló ködfellegein áttörve, bejut a szentély fénykörébe, hol gyakran a valóval együtt önüdvét is föltalálja. Ilurterés Gfrörer példája lebeg szemem előtt. Emennek még protestáns korában irt »Gustav Adolfjau Müller János kedvencz föladatának nem csak első sza­ bályát teljesité, melly a bitorlók babérjait letépi, hanem a máso­ dikat is , melly a koszorút valóban nagy emberek fejére teszi. Jeles müvének egyik föérdeme, hogy a pártszenvedély által legyalázott, vagy legalább kellőleg nem méltánylott kathol. 205 férfiak becsületét lovagilag oltalmazza; sFordinand és Maxi­ mi lián fényes tulajdonai mellett T i Ilyn ek önzetlen, nemes, valóban erényes jellemét illő fénybe helyezi. »Als ein Haupt- verdienst dieses Werkes betrachten wir die Ehrenrettung mehrerer ausgezeichneter Kath oliken, welchc durch die Partheileidenschaft früherer Zeiten schwer verunglinipft, oder die wenigstens nieht naoh Gebübr anerkannt worden waren. So Ferdinand, Maximilian, Tilly, dessen edler, uneigennütziger, wahr- haft tugendhafter Charakter im schönsten Lichte erscheint.<' Mióta saját lábán állva eszmél, függetlenül gondolkodik és vizsgál, nem pedig vakon majmol, a törlénetirás, apródonként lejár az ollyan koholmányok ideje, minő például Magdeburg elégetése Tilly állal. Sok üdéig előkelő forrásul szolgált ez ügy­ ben a hitvány röpiratokbul összeférczelt «Theatrum Europaeum«, melly a »Fax Magdeburgica«-t szorul szóra ismétli. Nagyon ritka kivétellel mind o mocsárbul meritgetének az atyafiak, szántszándékkal mellőzvén a másként hangzó hitelesebb ada­ tokat; mint a Pappenheim jelentését megcsonkító s a Tilly- éhöl csak mellékes dolgokat közlő Zs eh ok ke. De szerencsénkre ma már jobban behat a napsugár némelly archívumok rejtekeibc, s a müncheni országos levéltárnak, a 30 éves háborúra vonat­ kozó, iratai közt rámutat Ruepp főbiztos — General-Commissár — terjedelmes tudósításaira. Mindenből az tetszik ki, miszerint Falken bér g svéd tábornok tanácsa- vagyis inkább sürgetésére magok a polgárok égeték el a várost, hogy a kathol. ostromló sereg benne semmit se találjon. Tekintélyes protestánsok az időbül egy szóval sem érintik, hogy e tűzvész a császáriaktól eredett volna*). Florus Germán, csak annyit mond, hogyPappen-

* ) "Dór Brand Magdeburgs 1G31." a Histor. polit. Blatter III. kötelében említi Winshemius dicsbeszédét Gustav Adolf fölött, Salvius jelentését a svéd birodalmi tanácshoz, Gustav Adolf szavait a stral- sundl polgárokhoz, Florus Germán., Bustum Virg. Magdeb., Epit. rer. germ., Annál. Boic., etc, 206

heim egy házat fölgyujtatolt; a mi ostrom alkalmával ezerszer megtörtént azelőtt és azután is. De ő maga egy helmsta

die Stadt zu zerstören?« Természetesen az ostroinloUak magok szándékosan azon voltak, hogy a kathol. ellenség birtokába csak romokat juttassanak. Tagadliatlan tényekre alapítja végi^eazonfí kedvező Ítéletét, miszerint az ok nélkül bccsmérlett férfiút nem­ zete legjelesebbjei közé számítja, kinek erényeivel bir(5 hadivezért Europa többi államai nehezen mulathatnak föl: «Tilly nimmt in dér deutschen Geschichte einen ehrenvollen Platz ein; vielleicht kein Staat in Europa hat in seiner Geschichte einen Feldherrn aufzuwcisen, dér ihn in allén Tugenden erreicht hat.« Erős lelkének bizonysága az is, hogy a sirhoz közel azzal dicsekhetett, miként éleiében nőhöz nem nyúlt, ittas nem volt, és csatát nem vesztett: »Tilly isi ein Éhren- mann, wie ihm die deutsche Nalion wenige an die Seile zu stellen hat. lm hohen Altér konnte er sich rühmen, kein Weib berührt, keinen Rausch erfahren, keine Schlacht verloren zu habén. Gewisz ein Beweis seines starken Geistes.« Az akkor szerepelt vasgyúrók közt jó értelemben igazán nem találhatni párját. MannsfeldErneszt, Braunschweigi Keresztély, s a Regensburggal olly embertelenül bánó Wel­ mar i Bernát, hogy a svéd Bannerről ne is szóljunk, mind jellemtelen, durva kalandorok valának: »In unseren Tagén würden wir sie Anführer von Rauberbanden nennen.« De az illyenek- röl természetesen hallgat az irás; mivel a protestantismus hősei voltak. Kulmbachi Albrecht határgrófrul még Ranke is azt Írja: »Er nahm wohl selbst eine Fackol zűr Hand, um das náchste Dorf seiner Feinde anzuzünden.» Ezekhez Tilly t csak távolrul is hasonlítani valóban vétek volna ’)• M i ks a választó-fejedelemmek okvetlenül szolgai lelkű vak buzgónak kelleti lenni, minthogy az ős hitet férfiasén, nyillan, rettenthetlenül oltalmazá; ellenkező esetben, ha t. i. az övék volna, bizonyosan a hetedik égbe emelnék. A komoly történetirás azt jegyzi meg felölő, hogy a kisebb német fejedelmek jogai és a császári hatalom közötti sulyegyent ő állitá helyre, mielőtt Gustav Adolf egy lépést tett: »Ehe Gustav eine einzige Eroberung 208 in Deutschiand machte, hatte Maximilian von Baiern das Gleich- gewiclit zwischen deutscher Fürstcnmacht und dein Kaiscr- tlium wieder hergfestellt.w Gfrörer, Hogy ö a heidelbergi könyvtárt Romába jultatá, az nagy baj; de Iiogy a würzbur- git üpsalába hurczolák a svédek, az semmit sem tesz. Pe­ dig a pápa, többször nyújtott apróbb segedelmen kivül, 200 ezer koronáspénzt adott Miksának és a császárnak; tehát az ajándékot háromszorosan megfizette, — Schenkung dér Heidel- berger Bibliothek; von Aug. Theiner. — Ha nem csalatkozom, a bécsi congressus ez adományt Badennak visszaszolgáltatta; de a mit tölünk elraboltak a protestánsok, annak megtéritéséröl szó sem volt. Legnagyobb vétke Miksának a z, hogy kathol. ligát alkotott a külfölddel szövetkezett protest. unió ellen; melly a Motz, Tóul és Verdun-t elidegenitö szász Móricz példáját követve, most meg a német birodalmi koronát oliajtá előbb a franczia, később a svéd királynak kezére játszani. Mel- lyik részen volt itt a valódi hazafuiság? Hogy ne lett volna szent kötelesség illyen merényekkel szembe szilárd frigyet kötni az clvrokonokkal? Kivált miután nem is az összes evangel. rendek ellen kelle föllépni, kiknek legnagyobb része akkor a császárral tartott. A palatinatusi calvinismus édesgette leginkább a roszakaró szomszédokat hazájába; mivel a szász választó fejedelemtől erővel el akará venni a vezéri szerepet: «die protestantische Hege- möTiie.» Ebből isniét kitűnik, tulajdonképen milly nemtelen érde­ kek és vágyak palástjául szolgált ama vallásinak czimzett háború, mellynek folytában a császári fővezér irigysége Tilly s a bajo­ rok irányában legtöbbet használt a furfangos ellenségnek. Wallenstein liitSzegő árulásáról Schiller drámái daczára ma már senkisem kételkedik; ő nem csak a svédekkel, hanem a francziával is alattomos alkuba bocsátkozott; talán arra is támaszkodva, hogy katonáinak nagy része protestansokbul állott. Gonoszságát azonban nem, miként Menzel képzeli, kapucinusok, hanem a szabaudiai herczeg és saját tábornokai által tudták meg. A részletes történeti vizsgálatok hoznak mindent napfényre; 209

általános előadásban igen könnyű a feketét fejérré s ezt viszont feketévé mázolni Ha valakinek, II. Ferdinandnak bizonyosan joga van arra, iiogy emlékét a rágalom- és hazugságnak azon szemét­ dombja alól kivonjuk, mellyet nevére hárítani az egyházon kivüli mesegyár lók igen jól tudtak; p. o. a porosz »Ge- schichtenschreibera Förster, ki évek óta mindent összehord, a mi képzete szerint az ausztriai háznak szégyenére válik®). Nem fogják ök azt sohasem feledni, hogy a XVI. században kiütött egyházi és politikai forradalom hullámai, miután fél Euró­ pát elpusztiták, ama kősziklán törtek meg; s hogy a keleti nagy államtest, melly szemeikben örökös szálka marad, lételet a katholicismus helyreállilásával megmenté a végenyészettöl. A kathol. történetirás érdemei mindenesetre nagyok e csúfosan félreösmort korszak irányában; midőn azt, a mit mások csak töredékesen vallottak be, II. Ferdinand életrajzában nagyszerű egészsíé alakitá. H ú r terünk maradandó becsü, jeles müvéből kitetszik, hogy a bécsi katliol. egylet elnökének elmés kife­ jezése szerint, ö volta >ilegjobban-rágalmazott

* ) V. ö. "Kaiser Ferdinand II, iin Kampfo gegen die proteslantischcn Standé Oberöslerrciclis." Hist, polit, Bliitter, III, IV, köt. 211

alles, also keine Hoffnung der Bcs,seruiig.« Nem volt elég, hogy a nemet birodalmi liiitleii urak az angol követ által még a törö­ köt is fölhivák a protest. unió báni részvételre; a császárnak saját alaltvalói Konstantinápolyba küldött ajándékokkal keresék a szullán kegyét, a többi tartományok elégedetlen embereivel foly­ vást alkudoztak, s katholikus társaikat, ha velők tartani és a pártiilésre kötelező esküt letenni vonakodtak, az országból elű­ zéssel fenyegették. Engedékenységgel mire lehetett volna menni, arra eleven például szolgáltak a csehek, kikről a bajor Miksa tulajdon tapasztalásából mondá, hogy sohasem akartak igazán kibékülni: »Den Bohmen ist es mit dér Aussöhnung nie ein Ernst gewesen; dér Kaiser Mathias gab ja dem Kurfürsten von Sachsen so ausgedohnte Vollmachten, dasz die Beilegung Icicht halté zu Slande gebracht werden kömien.« Igen, mert a vallás mindig csak ürügyül szolgált a lázadás- és szabados­ ságra; miként a protest. orvos Crusius Flórian irja; »Auslria quoque plurimos habet, qui sub praetextu Evangelii puti sunt Epicuraei et quibus nulla religio, nisi ea, quae gulae et libidini ipsorum servit, curae est.a S mégis e rosz emberek erővel izgatták a békeszerelő népet; miként a becsületes föld­ művelők 1604-iki erélyes tiltakozásukban élénken panaszkodva részletesen leirják a protest. birtokosoknak jobbágyaik elcsá­ bítására irányzott utálatos törekvéseit. Hasonló merények ellen a legkeményebb visszatorló esz­ közök alkalmazása fölött sem lehetne csodálkoznunk; s mit lön a jezuila politikát űző Ferdinand? A nyílt lázadásra vetemedő ausztriai rendeket fegyveres erővel úgy legyőzvén, hogy egészen kegyelmétől függlek, igazi szabadalmaikkal újra megajándékozá. Bátran össze lehet az illyen kiméletlenséget hasonlítani más evangel uralkodók szelíd bánásmódjával; miként például Gfrörer azt a mit Csehország szenvedett Irland kínjaival élesen párvonalozva megjegyzi, hogy; az angolt alacson hír­ vágy ösztönözé csúf tetteire, a császárnak pedig oka és j oga' volt ax elkövelell méltatlanságokat megbüntetni; s a kathol.

1 4 * 212

uralkodó ház mégis jóval előbb el kezdő az ejtelt sebeket gyó­ gyítani, mint az angol korona. »Das über Bő Innen ausge- gossene Wehe erscheint geringer, als die Last, welche auf Irland gewalzt wurde. Audi hatte Ferdinand in Bohmen w irk- lich erlittenes Unreclit zu bestrafen, wiihrend die Englánder gegen Irland Habsucht Irieb. Endlicli begann das Kaiserhaus früher die gesclilagenen W u n d e n zu li e i 1 e n als die Krone Englands.« Épen illy credinénynyel állitlialjuk a mogorva zsar­ nokot szembe G u s t a v Adolf nemes , lovagias alakjával. II. Ferdinand az ellene pártot Utó protestánsokat országából számüzé; de megengedte nekik, hogy vagyonukat magok­ kal vigyék, s a fekvő jószággal bíróknak szabad volt éven­ ként egyszer haza jönni dolgaik rendezésére. A svéd király ellenben békés alattvalóit kényszerité, régi hitök miatt, a kiván­ dorlásra, vagyonukat elkoboztatá, s ha valamellyik vissza­ térne, a legközelebbi fára akasztatni rendelő ^). Mellyik részen van tehát a nagyobb önkény ős kegyetlenség? Vallási oldalát tekintve a dolognak, no felejtsük el soha, miszerint a hitújítás kovelkeztében a prolcst. fejedelmek általában »jus reformandi« ezim alatt a népot erővel evangelizálni, vagy az ős egyházhoz makacson ragaszkodókat elkergetni fő Is é g i jognak tárták. A történetekből azt is jól tudjuk, milly terjede­ lemben éllek ők ez evangéliumi szabadsággal a katholicismus elnyomására. És ezen nem akad föl senki; hanem az már rette­ netes álnokság, jezuilismus, gonosz vérszomj, hogy a kathol. császár is merészlé a maga vallását kitelhetőleg oltalmazni s fö n - larlani. Pedig ő csak akkor használta erejét, ha törvényes szer­ ződések nem kötötték meg kezeil; s ekkor is valóban sokkal sze- lidcbb, emberibb modorban, mint amazok: »so wie kein anderer Fürst dér Gegenparthei vöm Ausbruche dér Glaubensspaltung an bis zum Érieden von Münsler und Osnabrüek.« Én ugyan egyrész­ ről jó jelnek tartom azt, ha tőlünk katholikusoktul a világ nagyobb humanitást vár; mert arra magyarázom, hogy nemesebb fogalmat alkot magának az igaz hit szellemi hatásáról. Mindazáltal 213 korántsem engedhetem meg, hogy ez ürügy alatt tagadhatlan polgári jogaink félőnk elhanyagolását követeljék; s oktalan gyávaságnak avagy mély tudatlanságnak tulajdonitom kalhol. Íróban, ha nagy fejedelmeink életét olly egyoldalú igaz­ ságtalan szempontbul hirálgatja. Ha nem akarnak H ú r té r tol, legalább a protest. Menzellől tanuljanak igazi részrehajlallan- ságot, ki nem átallja megvallani, hogy: »a máshitüek üldözése Ferdinand részéröl csak következetes alkalmazása volt a rofor- matioval életbe lépő azon elvnek, miszerint az uralkodónak joga van alattvalói számára kiszabni a hit és isteni tisztelet nu)djál.« — Seine Verfolgung dér Protestanten war nur folgereehte An- wendung des Grundsatzes, dér mit dér Reformation ins Leben getreten war , dasz dem Landesherrn das Rccht zustehe, den Glauben und den Gottesdienst dér Unterthanen zu be- stimmen. — A hol ádáz forradalommal s nyilt zendülökkel nem volt dolga, ott minfi kímélettel szokta Ferdinand a régibb egyházi rendes állapot föntartását eszközleni, Hurter vizsgá­ latainak okleveleken alapuló eredményei bizonyilják. ügy tetszik a belsíi ausztriai tartományokat illetíileg azt meri mondani a lelkiösmeretes történeti búvár, hogy a vallási rend helyreálli- lása ezekben ogy csöpp vérontás nélkül ment végbe; nem úgy, mint az angol vagy svéd reformatio: »Wie mán aiich Ferdinand des H. Herstellung beurtheilc, Blut ist nirgends vergossen worden. M e n soh en 1 eh en hat sie, wie dic Unterdrückung dér kalhol. Kirche in Schweden, und besonders unter Elisabeth in Kngland, keines go- kostet.« IV. B. 214

XV.

i> halom, január 26. 1854.

Mondhfltom igen jól (5rt ön liozzá, rngyogó fénybe helyez­ ni a kalholicisinus hőseit protestáns egyének rovására. Még csak az hiányzik, hogy Anglia tündöklő csillagát, a dicső szűz Erzsébetet is porba merészelje vonni. De már arról biztosítom, hogy ennek történeti nagyságát előttem sárba tiporni hasztalan kisértené. Hol van hozzá fogható népszerű fejedelem, kivált nő, kit emberi és uralkodói tökélyeire nézve fölül nem múlna? A jólétnek és hatalomnak minő fokára emelé hazáját az igazságos, nagylelkű, férfias jellemü, derék hölgy! Azért csatlakozának ügyéhez és személyéhez olly megtörhetlcn hűséggel, egészen önzetlenül, az ország lelkes nagyjai és szabadelvű rendei. Nem bámulatos jelenet-e az, hogy ve­ leszületett magas erélyét ösmereles szelidsége s finom műveltsége által egyensúlyozván, remek tulajdonait holta napjáig tartó ártatlan tiszta életével koronázá? Milly szépen hangzik a teljes hitelű Raumer szerény Ítélete felőle, s eré­ nyes és regényes udvaráról! »Bis dahin sah mán keinen Hof zugleich so gebildet und so sittsam, so verstündig und so romantisch.« Valóban irigylendő illatos virága, drága gyümölcse és halhatlpn szülöttje ö a neniefS angol reforniatio- nak! És mintha maga a sors is hizelegni akart volna kedvén- czének, két silány kathol. Máriát állila mellé, kiknek sötét alakjai s alacson tettei még jobban kiemelik aprolest. O rz se valódi becséi. Kegyetlen előde s n ő v é r e képét a smithfieldi máglyák iszonyú lángjai, és Cranmer vértanúi halála éktelenilik; álnok vetélytársának emléke pedig a Riccio és Both\ve11 ne- 215 véhez kötött s férjöléssel tetézett házasságtörés fortéiméi miatt örökre undorító marad. Ugyan hogy nem szégyenük a katholi- kusok csaknem martyrnö gyanánt tisztelni azon Stuart Má­ riát, kinek hatalmas karral levert gyáva fondorlatai a nagy királynő élete s koronája ellen tudvalevők? Hlyen bűnös szen­ tekkel nem sokra megyünk. Ellenben milly testvéri szeretet, hosz- szas héketürés, irgalom, s a százszor megérdemlett büntetés alkalmával is minő nyilt, becsületes, egyenes eljárás jellemzi a megbántott, elárult kegyes fejedelemníH! Az ö nemes telteit örökítő évrajzokban igazán márvány lapokra, érez bötükre méltó jelenetekkel találkozunk. Raumer és az ön dicsérte L e ó szellemdus irataikban biztosíták számára hervadhallan ko­ szorúját ama történeti dicsőségnek, melly ellen a pápista szinü irigység agyarait hiába feni. Pedig tudjuk, hogy a föntisztelt, nagyérdemű, tudós historicus minden állítását Europa szerte fáradhatlan buzgalommal összekeresett s lelkiösmeretesen föl­ használt régi oklevelekre szokta rendesen alapítani; azért is olly maradandó becsüek az ö finom tollából kikerülő csalhatlan igazságok.

Ilé c s . já n u a r 2.9. ÍS.54.

Boleyn Anna leánya nem csak igen ügyes uralkodó, hanem különben is tiszteletre méltó hölgy lehetett volna, a nélkül, hogy e körülmény a katholicismus igazságát megdöntené; iiiszen a pogány világban is voltak derék fejedelmek s jeles nők, ámbár Jupiter és társainak országa gyönge lábon állolt. Azonban történetileg, úgy tudom, nincs szükség rá, hogy az angol szüzet én vonjam porba, talán vnlaini pápista szinü 21tí

irigységből; saját telteivel eléggé beszennyezte ö magát a bi- torlott királyi széken. Senkisem tagadja, mikép Anglia hatalmát emelni s kétséges tr(>nját biztosítani nagyon jól tudta; de kér­ dés, minő eszközükkel, s valljon nem Maccliiavelli féle politiká­ val? hogy e divatos elnevezést használjam. Azt is igen helye­ sen tetszik észrevenni, hogy ö a reformationak valódi gyümölcse; kétség kivül annak köszöni léteiét s törvény­ telen születése daczára koronáját. Már csak ezért is köteles vala bevégezni a proteslantismus diadalát, s Angolhonnak Romá­ tól teljes elszakadását kivinni, hogy eredete forrásának más szint adván, a trónra jogosnak tartathassék. Ez okbul nagyrészt a reformationak köszöni nevezetességét is; mert a protest, hi­ storia nem mulasztá el őt egész erejéből fénymázolni, mig Hlenfelét csak azért is, mivel katholika volt, ex officio gya- lázni szokta. A fondorlatokhoz ki érlelt legjobban, azt tüstént látni fogjuk, bármit mondjon is Raumer, és Leó; kinek el­ fogultságából a kathol. Stuart Maria iránt csak az tűnik ki, hogy az igazságnak részünkön fölötte világosnak kell lenni, valahányszor nekünk kedvező vallomásokra kényszerül. Amazok elferdítései ellen ennek emlékét védeni történetírói kötelesség, becsületbeli dolog minden igazságszerető emberre nézve; s illye- nek találkoztak örömünkre a protestánsok közt is egy C h a I m e r egy D a h 1 m a n n személyében. * ) • Raumer kutatásai mit érnek, s milly részrchajlatlanok már egyszer röviden érintém; a »Hohonstaufenek« híres szer­ zőjének, mihelyt a reformatio korához é r , igazságtalannak kell lenni. Néhány év elölt a British Museum- és országos levél­ tárból szedegetett Pótlékot adott ki az ujabb történethez, mellyben nem csak ledérül és vakmerőén ítél a skót királynő szándékáról, hanem újra ollyanokat állit, miket angol

* ) Chalmer Stuart Mária életéi adú ki egészen oklevelekből raj­ zolva; Londonban, 1822. D ah Imánn pedig az angol forrada­ lom történetében mond sok igazat. 217 prolest. életir()ja, világos oklevelek nyomán, jóval azclolt lünkre telt. L eó mégis «alapos dolgozalnak« nevezé azt, a mit szerzője később maga is kénytelen volt igon lényeges pon­ tokban megváltoztatni; valamint az általa közlőit hiteles iratokat is nem sokára visszavoná. Raumer ur igen szereti a botrá­ nyokat akkor, ha kathol. egyének rovására miilatlathaljn velők olvasóil; többi közt a vérfertőzés alacson gyanúja kizárólag az ő érdeme, ki részéről «mindent meglőn, hogy Máriát, ha le­ helne, másodszor is a vérpadra juttassa.« Ellenben mikor E r­ zsébetnek a nagy tömeg előtt puritannsi képmutalással titkolt, de azért ösmerotes kicsapongásairól kellene szólani, akkor mélyen hallgat, ezekről semmitsem akar tudni; noha egykoruak tudósításai léteznek a dolog felöl, névszerint Leice- ster-hezi viszonyát a franczia követ jelentése is bizonyilja ; Cobbett meg egy parlamenti végzési idéz gyermekeinek el­ tartásáról. Ezt tudva, minek nevezzük azt az orczállanSá­ got, mellyel »sittsam«-nak meri hirdetni az angol szűz udva­ rál? A »romantisch» melléknévvel inkább kibékülnénk, ha nem ösmernők a regényességnek azon szép jeleit, miszerint kedves ministereinek és udvarnokainak pofokat osztogatott és szemökbe köpött. Jól moiidá He fele Ximenesében: »Es ist ciné colossá le Unwahrheil, was Friedrich von Raumer von dem Hofe Elisabelhs sagt.« Az illyen iróra és magas véden- czére közösen illenek a költő szavai: »Weh Euch, wenn es von Euren Thaten einst den Ehrenmantel zieht!« E szerint csak következetesség tőle azon ügyvédi fogás is, miszerint az Örzse kormányát bélyegző kegyetlen kínzásokat és számos kivégzéseket nem is emliti, az angol Mária királynő alatti üldö­ zéseket pedig körülményesen rajzolja. L e ó tanár urról igazán sajnálva kell mondanunk, hogy a berlini tudósnak méltó társa ez ügyben. Ö is újra fölmele- giti mind azon alaptalan vádakat, miket Stuart Máriának politikai és vallási ellenei vakbuzgalmukban századok óla összehordottak; ámbár azoknak legnagyobb részét a prolest. Chal mer eredeti 218

í'orrásokbul inegczáfolta, hogy ne is emlitsük a komoly nyuga­ lommal s pártallaniil iró kalliol. Lingard fölvilágositásait. Alig hisz az ember szemeinek, mikor olvassa, hogy azon iszonyú tényt, miszerint egy királynő a másikat ravaszul kézbekeritvén, 18 évi sanyargatás ulán, be nem bizonylton gyanúból megöleté, igazságos-, szükséges-, erkölcs és vallás állal követelt- nek meri valaki nevezni. »Es blieb nur das Auslöschen desFeuer- brandes im Blute übrig. W ir sehen so die Hinrichtung als eine g e re eh te , als eine nolhwendige, als eine silllich und reli- giös sogar geforderle That an.« Méltán velék oda e botrányos állításához a h al le i tudornak: «Und mán sagt den Jesuiten noch nach, s i e lehrten den Königsmord!« Azonban a méltallankodás tetőpontját L e ó akkor éré el, midőn a szerencsétlen áldozatot végső perczeiben sem átallja marczongolni. «Mária, úgymond, 1587-iki februárban kivégeztelett s meghalt tagadva, még utolsó imájában is hazudva, mint mindig.« Bezzeg l’cltroInak, ki Beza és Coligny unszolására Guise herczeget meggyilkolván, azokat terhelő vallomását halála óráján visszavevé, szívesen elfo­ gadja e nyilatkozatát; ez hihetőleg azért nem hala meg hazudva, mivel hugenotta volt? így boszulja meg a történetet elcsavaró felekezeti részrehajlás magát önkénytelenül a tudományt ügyészi czélokra használó tollvlvőkön! Olvassuk csak La Mothe- Fene 1 on franczia köveinek Purton Cooper által egész terjedelmükben közlött tudósításait az itlőbül, látni fogjuk a fejedelmi nemtelen ármánynak titkos fo­ nalait. Erzsébet szegény rokonát a leghatározottabb Ígéretekkel csábiiá el, hogy nála menedéket keressen; ministerei pedig alattomban elleneivel tartottak. Tagadhatlan bizonyítványok szerint kezdettől fogva ezek gerjeszték s táplálák a türelmetlen skó­ tok fölkelését törvényes királynéjok ellen; az angol követ vala elrejtett rugötolla minden mozgalmaiknak. Igen nierl a háttérben az rendelé pénzzel és rágalommal szítni a lázadás tüzét, ki atyját(il tanull az esküvel játszani, ki a 18 éves korában egészen magára hagyatott szerencsétlen nőt már 1562-ben el akará fogatni, ki 219

öt a börtönben liivei által orozva szerette volna uicggyilkoltatni. Pedig nem volt szükséges ingerelni azon »biblia-demagógokat és puritanus inquisitorokat,« kikről Mignet sem tud jobbat mon­ dani, mint hogy: »Mária minden vétkeivel együtt feljebb áll minden elleneinél kivétel nélkül.» Közte, a ki egyenlő szabad­ ságot követelt másoknak és magának számára, s azon makacs rajongók között, kik a magoké mellett más hitet és isteni- tiszteletet meg nem szenvedhettek, igazi béke sohasem lehe­ tett volna. * ) Mégis annyira félt ürzse a netaláni kiengesztelő- déstől, hogy a szinleg c czélra törekvő Yorki értekezéseket Londonba tételé át, mivel amott csakugyan kedvező eredmény­ től tartott. Mindenből az tetszik ki, hogy nem az igazságot és egyességet, lianem gyűlölt vágytársának s a vele rokonérzel- müeknek minden ároni vesztét kérésé. IX. Károly és fivére Anjoui Henrik hiába tőnek Írásbeli bizonyságot a felöl, mi­ kép nem igaz, hogy az angol koronához! jogát Mária ez utóbbinak engedte légyen át. Mikor Norfolk ártatlansá­ gát saját biztosai erősiték, mérgében elájult, s fölocsudva egye­ nesen kinyilatkoztatá, hogy ha őt a törvények halálra nem Ítélik, majd megteszi ö tulajdon hatalmával. A menhelyet kérő s tömlöczöt és vérpadot találó kaiból, királynőt is épen ez igazság­ talan, erőszakos eljárásával emelé vértanúi méltóságra; kivált miután szolgai parlamentja által ünnepélyesen nyivánittatá, hogy annak élete a reformált vallás biztosságával meg nem egyez­ tethető. Hozzá járulván az utolsó vallási vigasztalástól is meg- fosztatott fejedelmi hölgynek nemes magatartása, miszerint ellenei­ nek megbocsátva s ártatlanságát végleheletéig erősítve nyugodtan

* ) Ezen buzgó cvangcl férfiak szc|) tuliijdoiiairól egy kathol. hajla- iiiukriil gyamitlan kritikus az Allgcin. Zeitungban 4. .luni 1852. IMiilarötc Chasles Stuart Máriája fölötti bírálatában, azt mondja: "Dasz Ebrgeiz, Pcrlidie, tíifliniscbcrci, Doppolzüngigkeit und Künke- síicbt in dcni p ro test. Schottland ebenso gnt als in deni pa­ p is ti se b en Italien zu Jlause gcvvescn sei." 220 inult ki, inig lialalinas gyiliíosiuiak lialála csakugyan borzaszló volt: nem csoda, hogy ii méllányosabb utókor némileg márlyr- szerü fénykoszoruval környezi szelíd arczát, jól tudván, miként dühös ellenei egy csöppel sem voltak nálánál kevésbbé 1) íi n (»s szentek. Közelebbről érintve a legsúlyosabb vádakat, litoknokával összeköttetése- valamint a férje véletlen lialálábani részvétre nézve büntelennek hirdeti öt korunk higgadt történctirnsa. Ricciot Darnley nem is szercleniféltésböl, hanem boszuból ölelte meg, mivel a koronát egyenesen reá jutni nem engedé; ötét meg Bothwell röpitteté légbe, h

En de maciién. II *'). Nagyon természeles, hogy ezen meggyő­ ződése melleit a lefejezési gonosz tényt sem akarja szépíteni kétér­ telmű szólamokkal, hanem inkább az ártatlan áldozat vég- perczeit dicsőíti: »Auch ilire Feíndc bekennen es, dasz síé mit edler Ergebung und treu íhrem Glauben starb.« Londonban 24 óráig kongaták a harangokat mindenütt c rút esemény hírére, s örömtüzekct gyujtának a házak előtt, mint Sz. János estéjén; annyira kioUa kebleikből a vak pártgyülölet minden emberi érzel­ met. Talán a párizsi vérmenyegző miatti romai »Tedeumii-ért fülgerjedő haragot is enyhitendi ez angol vigalom emléke! Leg­ jobban bélyegzi a szűz királynét azun alacson képmutatás, mellyel a szívből ohajtott végrciiajtás felcletterhét színlelt fájdalommal másokra hárítani lörekedoU; pedig ő maga volt mindennek szer­ zője, ama kétélű politikai elv: »Aul fér anl féri, ne feriare feri« védpaízsa alatt. Halála óráján bajosabb vala magát és másokat ámítani s ön vétkét ártatlanokra fogni; hihetőleg azért eredtenek meg akkor olly sürüen a kő nyék és fohászok csatornái. »Elísa- beth verbrachle Tagé und Nachle in Tiiránen und Seufzern auf Kissen, die am Fuszboden lagen. Hulb mit Gewalt brachte mán sie zu B ette. II Hátra van még, hogy a magasztalt igazságos, nagylelkű, szelíd uralkodónőt sötétalaku elődjével, az angol Máriával, hasonlítsuk össze; de nem csupán Hume, Blakstone, Fox, Sturges elferdítésekkel tölt pártirataik nyomán. Boost, ki tehetsége szerint levoná, Cobbettel együtt, a követelt szűz Örzsc képéről ama csalóka fátyolt, mellynek háta mögött az áldicsőség csinált sugarai környezek, bátran kikéi annak védel­ mére, kit a protcst. írók közönségesen »vérszomjazó« mellék­ névvel csúfolnak. Anglia legjobb fejedelmei közé sorolván, jám­ borságát, a szegények iránti könyörűletét, ellenségeit is tiszteletre késztő erkölcsiségét, igazságszeretelét és szilárd jellemét dicséri.

* ) Geschichlc dcr englisclien Revolulion von Dali lm am i. 5. Auflago. Leipzig 18iÖ. a lO'i. 108. 117. 11«. 121. l'i l . 1«P 222

Igaz ugyan, Iiogy 5 évig tartó kormányára ü79 kivégzett egyént rónak föl; de ha sorsát inindenik iigy inegérdcnilé, mint a VIII. Henrik dogmatikai szeszélyeinek iszonyú kitöréseiben is folyvást hódoló, s vallási elveit Írásban hatszor visszavonó Cranmer, akkor igazság szempontjából nincs mit panoszkodni. Azonban az öshitnek, mellytöl a népet atyja s fivére külföldi bérenczek segélyével foszták meg, lielyreállilására nem volt szük­ séges illy erőszak, s az első két évben nem is használtatott. A pápai utasilás, meg a bibornok-követ Pole tartotta zsinat, a püspökök nagy része, valamint Alphonso di Castro, spanyol szerzetes, II. Fülöp káplánja s udvari szónok is ellene volt az üldözésnek*). A megtért parlament 1554-iki végzésében: «szánva, bánva emlékezett a szakadásra vissza.» Tehát másféle indokbul kell ama kemény büntetéseket megmagyaráznunk; s a történet csakugyan azt tanúsítja, hogy a reformatio és revolutio kevés de merész párthívei makacsul ingerlék a szelid királynét e rend­ kívüli szigorra. Grayék lázadását alig bocsátá meg, Suffolk, Wyat Tamás, sat. már uj zendülést gerjeszlének ellene. Knox és Goodman a szomszédban nyíltan fölhivák az angol népet J e z a b e 1 megölésére; ezért imádkoztak közhelyeken, s mások tettleg ólálkodtak élete után. A szónokló kathol. papra egyszer lőttek, másszor gyilkot dobtak; az áldoztatni menőket megaebesiték. Lehet ugyan az clTéle gonosz tettekért bünhödőt, mint Humc Cranmert, a »hit martyrának« nevezni; de pár­ tatlan ember többnyire nyugtalan lázadóknak fogja tartani e kétes vértanukat, s méltányosabban itélend a mialtok becsmérlett fejedelemnörül. Úgy látszik, hasonló véleményben vanCobbett Vilmos is, ki «sokkal rettenetesebb mészárlásokat emleget

* ) "Es lieszen von den mir 14 dainals ini Amte slelicnden Biscliöfen PJngiands niclU inelír uls fiinfo solcho Graucl iii ilircn Sjirengcin zu, und (íardincrs Sprcngcl war nicht untor dcn fünf. — Dic Feucr- tode iiesz Föle {jcsclielim, olme sic zu billigcn.» Dnlilmaiin, i. k. 83. 8.Í. lap. 223

Örzse kormányidcjéböl, mikor, úgymond egyellenegy év alatt több angol veszett el, csupán csak az uj egyház föutartása végett, mint a vérszomjazó Mária egész uralkodása folytán minden kigondolható vétkek miatt.« Mások is azt gondol­ ják, hogy Albion szűz királynője Néróval és Deciussal bátran mérküzhetik; mivel az általa véghezvitetett szörnyű kínzá­ soknak p á rj át nehezen találni. Ha nem zárnák el szeműket ezek elül erőnek erejével a protest. atyafiak, bizonyosan ritkábban hal­ lanék ismételtetni a kathol, intolerantia vádját; mert saját házuk előtt elég söpörni valót találnának. Jó lesz ez úttal részletesebben ecsetelni a nagy Erzsébet határtalan kedvessége- és jóságának nehány márvány lapokra s érez bötükre méltó jelenségét; hadd lássa közelebbről, a kinek tetszik, imádott bálványa páratlan kellemeit, Ha tisztelői mind olly önzetlenül hódolának neki, mint az elrablóit egyházi javakon hízott lelkes országnagyok, akkor nem nagy öröme lehetett bennük; ezeknek természetesen protest. uralkodó kellett minden áron, hogy a drága ragadomáuy félteit birtokát ne veszélyeztessék. Mióla VHI. Henrik és VI. Eduard alatt a reformatio magas elvei német zsoldosok által a szabad Angliában is uralomra jutottak, az elógedellen nép, melly katholikus akart maradni, elnyomatván, mindig csak a gazdag zsákmányban osztozó számos jámbor családok voltak, s jelenleg is azok, főtámaszai a hitujitásnak. Örzse saját népszerűségének o szilárd alapját osmerve, a többivel nem sokat gondolt; s olly zsarnokilag kor- mányozolt, a mint csak egy szeszélydus, bolondságig iiiu nőiül kitelhetett. Ha valamelly divat neki nem tetszeit, azonnal eltiltá egész országában, mint egyszer a hosszú kardokat és magas gallérokat: »Einnial waren ihr 1 a n g e D e g e n und h o h e K r a g c n zuwider; da schickte sie Offiziere durch die Slraszen, welche allé lange Degen zerbrechen und allé hohen Kragen abschnői­ den muszten, die ihnen begegnelen.« Jaj volt annak, a k i för­ telmes szépségét és rósz verseit és minden ötleteit nem bámulá; egy purilanusnak azért vágata el kezét, mivel Anjoui 224

Fcrenczczel tervezeti házassága ellen írni merészelt, Képzelhet- jük, hogy fontos dolgokban még aránylag növekedett e féktelen kényuraság. Midőn trónra léptekor 15 élő püspök közül egyik sem akarta megkoronázni, mind megfosztá őket méltóságaiktól;’) a parla­ menti függetlenség megerősítésére pedig uj protest. p e c r eket teremtett, saz engedelmes sh é ri f fé k önmagokat, vagy más a kor­ mány állal kijelölt, szolgálatra kész bátor egyéneket neveztek ki kö­ veteknek, a községek választási jogainak legkisebb sérelme nél­ kül. Illyeredeti modorban összefűzött szabadelvű karok és ren­ dekkel mindenben megegyezni milly történeti dicsöségITetszik tudni, kik voltak igazán, s csaknem egyedül haszonkeresetlen alatt­ valói Erzsébetnek? A kalholikusok; kikrolDahlmann is méltólag kiemeli, hogy II. Fülöp megtámadása ellen, liazájok védelmére határozottan és lelkesen fölkeltek. — Milly jellemző ellenkép ez a német és franczia protestánsok honáruló magaviseletéhez! — Lord Howard is, az angol hajóhad vezére 1588-ban, pápista volt *). Stuart Máriának a franczia trónörökös seli egybekelése már azelőtt elidegenité tőle, s vetélytársához bilincseié a jó hazafiakat; mert a külföldiül függni egy kalhol. angol se m akart. Annál inkább készek valának már most élőtökkel és vérökkel föntartani a nemzet önál- lását. Hanem e példátlan hűség szemlélete korántsem zavara meg a nagylelkű protest. szüzet üldözési terveiben. Azért ő egy pillanatig sem szűnt meg az angol kalhol. egyházat, elnyomó rendszabálya­ inak fokonkénti keményilésével, a legaljasabb helotismus álla­ potára juttatni, s leginkább alatta keletkezett azon iszonyú téri- tési rendszer, inellynek emlékét napjainkban O’Connell «Memoirs of Ireland» czim alatt mennydörgő szavával fölele- vcnité. Mindent körülményesen le nem irhatok. Elég azt tudni, hogy Londonban nem volt elég börtön u hit áldozatainak befo-

*) Párvonalul ctiilitcrn, inilicp Wellington parlamenti n'yilvános ülés­ ben niondá, hogy wiitcrlooi győzelmet különösen az irhoni kathol. vitézeknek köszöni. 225

gfldására; újakat kelle építeni. Ha ezek is nagyon megtelének, az uj vendégek kedveért nehány százat a régiek közül elbocsá­ tottak, füleiket előbb tüzes vassal megjelölvén. Kezdetben gondja volt rá, hogy nyilván legalább ne folyjon annyi vér, mint édes atyja VIII. Henrik alatt; azért a fogházakban kinozá, s akasztatá büntelen alattvalóit; később azonban neki bátorodott. Kedvencz halálos Ítélete az volt, hogy az embernek hasát föl­ vágván, beleit szakaszszák ki. Ranke szívtelen gunynyal csak 200 martyrt számlál alatta; de Milner kormányának aránylag szelidebb első feléből is már 1200-at tud fölmutatni ®). Pedig tudjuk, hogy magas Commis sí o-ja utóbb remekelt legjobban: »lhr hoher Commissionshof erkannte in ihren spáterenJahren öfter als sonst Strafcn gegen Puritaner und Katholiken.n Ezt mondja Dahlmann, ki ámbár néha lehetőleg szépíti a dolgot s kevesiti a véráldozatok számát; még sem tagadhatja, hogy a misehallgatók és protest. templomba járni vonakodók ellen rendelt tetemes bírságok valóságos pénzügyi forrásul szolgállak a kegyes és jól gazdálkodó fejedelemnönck. «Elisabeth hob die Untersuchungen gegen Katholiken wieder an, und die Strafcn gegen die Recusanten, mochten sic nun blosz die Gottes- hauser dér Staatskírche nícht besuchen, oder gar den Supremat verwerfen, benutzte sie recht eigcntlich als P'inanzquelle. Die Taxe war 20 Pfund monatlich; cinem líesz sie 69 Monate nachrechnen. Das Anhören einer Messe kostele 100 Mark und ein Jahr Gefángnísz.» ’O. Irlandot nem is akarom . említeni, mert a hajam szála föláll azon kímondhallan raffiuirt gonoszság emlékére, mellyel azt a szegény becsületes népet mindennél

* ) Datilmann i. k. 113., 130. és 173. lapján a fíinidczetltkcn Itivül ü m e korából még a il is olvassuk; -Es blicb nichl bei Censiircn und Geldbusien dcr Puritaner, auch GefRngniszslrafcn und Ent- sctr.ungen erfolgten, Gcgcn ein Paiir Wicdertüufer wnrd sognr mit dein Scheilcrhaufen verfahren. — Wio nnzahlige Miile bnlle m.in die Folter iintcr Elieabcth z.ugclassen ! 15 226

többre becsült ősi liitélöl megfosztani, vagy pedig végnyomorra juttatni s gyökerestül kiirtani törekedett legközelebbi keresztény rokona. Gróf Essex, a királynő kegyeneze, M un s t é r bán 600 ezer hold földet adott át angol birtokosoknak azon föltétel alatt, bogy egyetlenegy irhonit se szenvedjenek meg jószágaikon. Hihetőleg ettől tanulta Cromwell a szép mesterséget, misze­ rint 4 kipusztitott tartomány fönmaradt lakosságát egyetlen egy kerületbe Connaughtba szorilá ®). Valóban oliy hosszasan tartó rendszeres kegyetlenségek és irtóztató jelenetek közt hajta­ tott végre Anglia elszakasztása régi egyházától, hogy a kathol, Mária 4 — 5 évi rövid kormánya alatt történlek a többihez képest elenyésznek; mivel ha igazságosak akarunk lenni, mérlegbe kell vetnünk a túlsó részről mindazt, mit elődei és utódai a katholi- cismus elnyomására századokon át tőnek ■*).

XVI.

# halom, február 1. i85i.

Még egy pár világhirü személyre kívánom önt ligyelmez- lelni; azután, nem bánom, menjünk át nyakas vitályunk fény­ pontjára, korunk ijesztő rémképeire, a hatalmas jezuitákra. Csak azt akarnám előbb, hogy vallja meg önkényt, mikép a prote- stantifimusnak is akadlak néha minden kifogáson fölülálló jeles férfiai, kiknek bátor vezérlete alatt a reformatio elterjpdése, némelly tartományokban legalább, igazán egyenes utón, nemes és bámulatra kényszerítő módon ment végbe. Vegyük például 227

a németalföldi reltenlhetlen férfiak óriási küzdelmét a fél- vilíígol lenyűgöző II. Fülöp s hozzá méltó AIbája ellen. Már ill még sem tagadhatja, hogy a szép színek mind a túlsó részen, s náliiiik csak homályos árnyéklatok találkoznak. Kedvem volna elleniéiül a nevezett feketelelkü, vakbiizgó, fuigyilkos spanyol zsarnokkal szembe állítani egy fölvilágosult bölcs p ro test. fejedelmet, azon gyönyörű elv kimondóját: Üdvözüljön kiki a maga módja szerint. De ön valamint Angliát nem szereti, úgy nem állhatja ki Poroszországot sem; s a mi o tt tör­ ténik, azt mind sötét szemüvegen keresztül szokta nézegetni. Ez elfogultság igazságtalanná teszi Némethon legműveltebb része iránt. Kathol. egyházunk az igaz, nehezen várhat a reformatio védbástyájától különös oltalmat; nem is akarom menteni az egyenjogúság némellykori tagadhatlan megsértéseit. Hanem azért vannak a porosz történetek évkönyveinek igen tiszta lapjai; s a nagy Fridrik teszem azt, országának valódi alapitója, min­ denesetre fényes kivétel a követelt evangel. intolerantia ereden- döbüne alól. 0 bezzeg papi javakat nem kobozott el, a zárdáknak békét hagyott, s az egyház belügyeibe iragát nem avalá. Berlin­ ben is neki köszönhetik Sz. Hedwig templomát; mi több, önök kedves jezuitáit is pártolá. Lehet ennél világosabb jelét kivánni a kathol. rokonszenvnek ? Nem hiába tükrödzött tiszta kék szemeiben a türelem szelleme. Nagy lelke megérdemlé, hogy jövendölése szerint, mosolyogva távozzék ez árnyék világból.

Bécs, február 4. 1851.

Már látom, a világtörténet egész terjedelmén ál kellene kegyedet kisérnem, hogy vaktában beszivott számtalan elő- s bali- téleteit megigazitsam. Schiller Don Carlosát, és Goethe 15 * 228

Egmontját szemlélem megint ámitó kisértetek gyanánt baran­ golni a historia mezején; mit keresnek e költői alakok a száraz valóság komoly rajzában? A hires Conscience, buzgó német- alföldi hazafi, tudja mit itél az oltani reformatiorul? Ö annak ciáradását F ü 1 ö p oktalan és fonák rendszabályainak, egyszers­ mind Oraniai Vilmos és pártja forradalmi, haszonleső tervei- s fondorlatainak lulajdonitja; Egmont és Hoorn csak aláren­ delt eszközök valának amazok kezében. Ugyanezen eredményhez vezeték Leót is történeli vizsgálódásai; egy protestáns sem irta le olly igazán és pontosan a niederlandi revolutiot, mint ö. Szavai ezek: »Aber sehr friih vermischten sich, wie es gar keines Beweises bedarf, mit dér Reformation revolutionare Interessen und Elementc an mehr als einem Orte, und namentlich in den Niederlanden; Interessen und Elemente, für deren Ein- führung ins Leben Feuer und Rád noch viel zu gelinde Strafen waren.a Tehát a spanyol királynak nem csupán elméleti hitujilással volt dolga, hanem kézzelfogható lázadással. Ö eleinte szelidebb eszközökkel akart volna boldogulni; s csak azután küldé szigorú Alba-ját, mikor a forradalom lángjai elhatalma- sodlak. Rajongó prédikátorok által felbőszítve szörnyű pusztítá­ sokat vittek véghez a zendülö csapatok. Templomok és zárdák leromboltattak, s bennök minden összetöretett, Az antwerpeni nagyszerű egyház, századok óta fölhalmozott kincsekkel telve, néhány óra folytán kipótolhallan veszteséget szenvedett. A buzgó evangelicusok K r i sztus urunk képét mindenütt összezúzták, a mellette függő k é t latort pedig szándékosan kimélék. Továbbá kedvencz foglalatosságuk volt ezeknek is a feltört sirboltokbul kiragadott tetemek szélszórása; Fülöp is, a kétnejü tartományi gróf, egyik legszelidebb s legkedvesebb elődének, sz. Erzsébet­ nek hamvait ugyan azon idő tájban dobatá ki nyughelyéből- Kevés napok alatt 400 templomnak lön vége; s a mi megmaradt azt elfoglalák, miután a papokat elűzték, és büntetéssel fenye- gelék, a ki gyülekezeteikben meg nem jelen. Ekkor jött Álba; 229

s hogy a párlütöket koránlsem sikkeztyüvel verte le, azt gon­ dolhatjuk. Kegyetlen eljárása tagadhatlan; deöcsak Melaneli- thon elméletét,sőt gyakorlatát alkalniazá nagyban; mert, Arnold »Kirchen- und Kelzerhistorie«-ja szerint, három jénai anaba­ ptistát amannak véleménye- s tanácsára végeztek ki. »Wic denn solche blutige Urtheile die ganze theol. Facultat zu Wit- tenberg und fást allé andere lutherische Ministeria und Universitaten dazunial an den Landgrafen geschickt habén.® Tehát az időben általános nézete volt ez a reformált világnak, azon finom megkülönböztetéssel, mellyet az ulmi bölcs tanárok feleletéből ösmerünk: »Der Religion halber dürfe mán zwar Niemanden strafen, aber doch dér Ke tz erei wegen.« Pedig a spanyol hadvezér sem a vallásért, hanem nyilt lázadá­ sért fcnyité a makacsokat. Azonban tessék jól megjegyezni, hogy nekem nem szabad, s nem is akarom én bárkinek vérontásait és mészárlásait védel­ mezni. Csak ama kiállhatlan szineskedést ohajlom leálar- ezozni, melly áhitatos képpel minden roszat a katholicismus vál- laira szokott hengeriteni; mintha nem tudná, hogy p. o. a jelen esetben Anglia épen akkor segité Németalföldet az úgy nevezett vallásszabadság kivívásában, midőn nála otthon legnagyobb vallási zsarnokság uralkodott. Ahelyett/íiogy a kényuraságnak példányképeit saját feleiknél keressék, mindig csak II. Fiilüprc utalnak; kiben legalább szilárd meggyőződést, hivatásáróli magasb fogalmat, komoly igazságszeretetet, rendületlen lelkinyugalmat talá­ lunk. Midőn egyszer, irás közben, meggyözhetlcnnck hitt hajóhada megsemmisüléséről értesiték, hálát adott Istennek, hogy valami nagyobb baj nem történt, s dolgát tovább folytatá. Más alkalommal, betegségében nem mervén az orvosok neki eret vágni: Dcsak rajta, úgymond, az egyház állapota nem engedi, hogy még most meghalljak.» Azt is tudjuk róla, hogy későbbi halálos ellenét, az angol Erzsébetet, fiatal korában újra törvénytelen születésűnek nyilvánittatni és Spanyolhonba vagy máshová külföldre száműzetni nem engedte. Hihetőleg sok más ráfogott iszonyuságokra nézve 230 is olly áiiallan biz ö, miül a saját kicsapongásai kövelkez- tébcn elveszett trónörökös D on Carlos halálát illetőleg Eredeti, de szerencsétlen ötlet vele párvonalozni a XVIII. század hitlcn közönyösségének fejedelmi példányát. Nem tudnám hamar megmondani, miben egyeztek meg, ha csak az emberiség felöli rendkivül hizelgö véleményüket nem tekintjük. »Ah mon Cher Sulzer, vous ne connaissez pás assez cette maudite race, á laquelle nous appartenons! *)« Ez a Sanssouciban fuvolázgató nagy bölcsnek ösmcretes mondása; kit majdnem hajánál fogva tetszik levelezésünk körébe vonni. De minthogy benne s életrajzában is találok adatokat a proteslantismus ezer- alaku arczképének kiegészítéséhez; én nem bánom, szívesen megmondom felöle mit érzek, valamint másról is, akár berlini polgár, akár nem. Ha nézetünket illy körülményektől függesz- tenök is fö l, az csak niegérdemlett kölcsön volna; miután az atyafiak Olasz- és Spanyolországot, Bajorhont meg Ausztriát nem szenvedhetik, s vallási gyűlöletüket még a földleírásban is elárulják. Mind a mellett én azt a mi jó, a S p r e e partján is méltánylani szoktam; s a mostani porosz királyt p. o. minden gyöngeségei daczára őszintén becsülöm. És ha teszem azt, öl személyesen tetszenék elöltem fölmutatni az evangel intolerantia kivételéül, könnyebben megegyeznénk csupán egyéniségére, habár nem is egészen kormányára nézve; IV. Fridrik Vilmost inkább elfogadnám a türelem hősének, mint e tekintetben nagyon kétesérdemü ősét. Tudok én egyébiránt erről is jót mondani, noha termé­ szetesen nem osztozom az elfogultak bolond túlzásaiban. Midőn a hozzá folyamodó sileziai franciscanust, kit elöljárója fo­ gadalmának megszegéséért büntetés alá vonni akart, a borosz­ lói püspökhöz utasítotla; máskor meg a halberstadti do­ mo nkosiakat, kik az egyházi törvény ellenére házasulónak

* ) Kedves Sulzer ein , ön nem üsmcri eléggé azon á t k o it o 11 fajt, inelljliez mi tarloíiink.o II. Fridrik. 231 a szcnlscgekel ineglagadták, arra kényszerittelni nem engedte: igen okosan cselekedell, és talán liálábol, mivel a huszárok elő'', egyszer zárdába menekült. Azon annyiszor idézett sza­ vakat is: »mus ein jeder nach seiner Fasson selicli werden* épen a kathol. katona-iskolák érdekében monda ministerének; s illy értelemben nincs kifogásom ellenük. Hogy Sz. Hedwig temploniíínak építését Berlinben nem gátolá, azt is köszön­ jük; de magáéból nem adott ö e czélra semmi segedelmet; egy mantuai carmelitaMccenatinak az egész világon összc- koldult filléreiből emelkedett az 26 év alatt, Különbenis a katholicis- mus iránti magaviseletében sok ostentatio, litogtatás volt, s az ausztriai ház tekintélyének Németlionban gyöngitésére irányzott f u rf a n g. Azért nevezé II, J o z s e fet gúnyosan sekrestyésnek; s legnagyobb gondja volt rá, hogy nem csak szóval és Írással, hanem kormányzási tetteivel is elhárítsa magáról azon gyanút, mintha belügyeibe avatkozni vagy épen hadat akarna országá­ ban üzenni a kathol. egyháznak. Ö pápista jobbágyaitól, csak­ úgy minta többitől, egyedül pénzt és uj onczoka t követelt. Hanem k é z alatt elég igazságtalanságot követelt biz ö el névszerint a sileziai katholikusok ellen; kiket titkos rendeletek által minden nagyobb befolyású, jövedelmesebb hiva­ talból kizárt, L. Preusz Friedrich dér Grosso. Ritter is azt veti szemére: «Friedrich II. garantirte den Status quo in Schlesien, und schlosz die Kathohken aus von den Staatsám- lern, und trachtete den Katholicismus zu untergraben.« Olvassuk csak Theiner egyik ujabb munkájában, mi történt ott 1740 és 1758 közölt. Azt sem kell felednünk, hogy az egy­ házi javakat 50 száztóli súlyos adóval róta meg. Midőn romai ügyviselöjének azt irta, hogy: »a jezuitáknál jobb papokat sohasem talált» nem kétlem, tiszta meggyőződését követé; de má­ sok az »ellenmondás szellemét* sejditik ebben is, mintha kedve telt volna azon gondolatban, hogy ő birja majd a pápát rá az eltörlő bulla módosítására. »Der König wollte, so zu sagen, conspi- riren mit den Gliedern des Ordens zu jenem Zwecke.« Hanem 232 a szerzet engedelmessége megliiusilá terveit. Azt is tudjuk, hogy egy jezuilát alattomban föiakasztatott, a gyóntató atya szándékos kizárásával. Szerintem valakinek azon kétértelmű dicséretét sem érdemli meg tölünk, mikép: róla legfölebb azt mondhatni, hogy öshitünket minden előtte ösmeretes vallások közt legkevésbbé utálta; hiszen kell-e gyalázatosabb rágalom ellenünk az övénél, miszerint; »a trienti atyák majd megcsinál­ ták a Boldogságos Szüzet a Szentháromság 4-dik személyének ?« L. »Friedrich’s des Groszen Verháltnisz zűr kathol. Kirche« a Hist. polit, lapokban. A protestantismust talán még kevesebbre becsülte, az igaz, mint vallást; de politikai s hadi czéljainak kivitelére eszközül igen jól tudta használni. Különösen a 7 éves háború folytán M a­ r ia Theresia ellen mindig vallásos harcz színében állitá elő a dolgot. Tagadhallan az, miszerint a würtembergi katonák az időben protest. befolyás állal lőnek árulókká. Másrészről meg a franczia szabadkő művesek keli szövetségéből is hasznot húzott Ausztria ellen, ügy hogy, ámbár ágyúin olvasható azon őszinte vallomása: »ultima ralio regis,« hires csatáiban és győzel­ meiben mégis lángeszén s erején kivül amollyan érintett segéd­ szerek is hatalmasan működtek. Sokszor meg lehet a nagy eseményeket kisebb okokbul is fejteni. Röviden szólva. Po­ roszhon emelésére czélzó lelkiösmeretlen politika volt mindig a nagy Fridriknek vezér-csillaga; s ezt mai nap leghívebb tisztelői sem titkolják; önkénytelcn vallomásaikból legalább kiviláglik. Bülow-Cummerow nagy porosz, sPreuszen, seine Verfassung, etc.« czímü könyvében, illyeneket ir: »Gleich nach dem Antritt seiner Regierung benutzte cr dic Verlegenheitcn dér Maria Theresia, und eroberte Sciilesicn. — Preuszen sclbst war bislicr seiner Existenz wegen gezwungen sich zu vergröszern.» Félni lehet tőle, hogy ez állítólag szükséges politika még most sem hall el; s magas czéljának elérésére ezután is minden eszközt jónak és szükségesnek fog tartani; mint p. o. 1805-ben, midőn 233 frigyesét a legigazságosabb háború közepén, saját kárára, cserben hagyta. Azért az okos országiárok csak kötve hisznek az evangel. komának, »Si le cabinet autrichien a la patience germanique pour caractére, le inachiavélisme, transporté en Allemagne pár Frédéric, a élé souvent le génié du ca­ binet prussien.« La mar ti ne Hist. des Girond. 1. 36. V. Sokan nagy érdemül tulajdonitják Fridriknek, hogy maga hitetlen lévén a hitet még sem üldözte, s a vallástalanság érdekében nem proselytáskodott. >»Er verachtete den Glauben, aber er verfolgte ihn nicht; er war kein Proselytenmacher für seinen Unglauben.» Lehet hogy belátta, mikép valami uj öntetü statusegyház alakításával a régi hitet elveheti, de újat a népnek szivébe nem olthat; élte alkonyán legalább, a hamis eskü­ vések szaporodását tapasztalván, egyik minislerére rárivalgott: «Schaffe Er mir wieder Religion ins Land, o d e r ------soll Ihn holenlw Hanem olly könnyen helyrehozni azt, a mit ö ma­ ga is fejedelmi rósz példájával rontani segített, egy mínisteri parancscsal annál kevésbbé lehetett, minthogy a bibliánál egyébbel nem bírtak; pedig ennek kényszerült olvasása milly vallásos embereket teremt, a király önmagán láthatá, mivel ifjú korában egy ideig csak a szentirást volt szabad olvasnia. Megtért - e valóban utolsó perczeiben , azt nem tudom; de annyit mondhatok, hogy korántsem vala kedve ne­ velni halála óráján, ha csakugyan hü azon épen nem mosolygó, sőt inkább kétségbeesüleg szomorú alak, meliyet Berlinben a fölvilágosult fejedelcuí haldoklás! arczképe gyanánt mutogatnak. 234

XVII.

• halom, február 7. 185i.

Tellát még a jezuilákat pártoló nagy Fridriknek sem liágy ön békét? s a helyeit hogy saját embereit védené, mindig a protestáns jelességek koszorúit lépegeti? Ez már csakugyan kiállhallan helvenkedés, valódi jezuita fogás, melly engem is fölment ezután minden kiméletlöl, s arra jogosit, hogy önöknek hasonlókép leggyöngébb oldalát ostromoljam. Nyuljunk csak hozzá a darázsfészekhez, én nem félek tőle. Kezdjük el a jezui- tismus hü rajzolatát; majd meglátjuk, hogy sükerül illumi- nálni e sötét álarczokat: »Jene moralischen Ungeheuer, jene Volksvérdummer,jene confessionellenUnruhstifler, jene Störer des Familicnfriedens.« Reményiem, azt nem fogja senkiiül kívánni, hogy bármilly hatalmas társulatnak egé­ szen tisztába hozott, tagadhallan alacsonságait védelmezze. Azt is igen jól tetszik tudni, miként ama csalhatallan elv: »vox populi vox Dei« végkép tönkre teszi az elhirhedt rendet; mert a közvélemény határozottan ellene nyilatkozik. Ok nélkül bizonyosan nem vonták magokra ez általános gyűlö­ letet, melly néha más szerzetesekben is észrevehető irántok; a párizsi jeles egyetem, sorbonna-jával együtt, kezdettől fogva rósz szemmel tekinté őket. Miért nem utáljuk hát a többi barátokat annyira? Mert nem olly veszedelmesek. Sajátszerü gyanús szellemi egység s föltett ezélj okra minden ároni törekvés bélyegzi Loyola hiveit, »Ein cinziger geheimnisz- voller Gedanke beherrscht allé Gedanken. Sie treiben Dicht- 235 kunst, Astronornie, Malerci, Musik, schreibeii selbst Koinödien: alles zu einem und demselben Zvvecke.« Elrejtett sajátságos tanaik és elveik miatt nem lehet nekik soha hitelt adni. A legeszesebb fiatal embereket s legnagyobb urakat finomul hálójukba édesgetik; valljon miért lön Odescalchi bibornok 1840 körül jezuita? Hlyen elcsábilások mindig nagy figyelmet gerjesztenek, s a rósz vért növelik. De leginkábba protestánsok méltán haragusznak reájok; pedig nagyon oktalan politika e hatalmas fclekezetet folytonos bántalmaikkal in­ gerelni; s korunk műveltsége, humanitása, ki nem állhatja többé a jezuilaszagu türelmetlen vakbuzgóságot. Azért egyesült már egy­ szer az egész világ eltörlésükre, meily alkalommal tudjuk, mennyi gonoszság és összehalmozott ragadomány jött napfényre. Ha önkényt vissza nem vonulnak, e sorsot másod­ szor sem kerülik el, úgy tudom; halljuk csak, mit mond Rau H e - ribert: »Gegen dicsen Orden zu kampfen, und Alles auizu- bieteii, was seine Auílösung lierbeiführcn kann, isi rilicht eine jeden Rechllichen.« Azonban mellőzve számtalan ármányai­ kat, méreg- és gyilokra vetemült b^oszu- s fékleien uralkodás vágyukat, dato non concesso, legyen a jezuitáknak igazuk minden­ ben; látja, tiszt, barátom uram, a világban élünk, s a folyam­ ár ellen úszni nem lehet. A korszellem, hiába, nem szen­ vedheti őket, az intelligentia ellenük van; minek tehát erőltetni az illyen dolgot, holott önök magok is , más utón, szép móddal, jezuiták nélkül czélt érhetnek? Legalább az áldott béke s köz nyugalom kedvéért lávolitsák el a gyűlöletes fajt egyházunk védfalairól; meglátják, az ellenfél dühe is csökkenni fog. 236

Becs, február 10. 185i.

A folyam ellen úszni nem szándékom; de helyes irányt lehet neki adni, s gátot kell vetni romboló árjainak. Csak a gyáva, jellemlelen ember szokott mindig hódolni holmi csinált közvélemtíny változó szeleinek: »Ist es wahr, dasz die öíTent- liche Meinung dieHerrin derWelt ist, so ist es auch wahr, dasz sie ihre Herrschaft dm-ch die auíTalIendsten Grillen bezeichnet;« a kinek esze van, az uralkodó napi divat gyermekes szeszélyein fölül áll. Hlyen változékony és sokféle az úgynevezett i n t e 11 i g e n- tia is, mi alatt egyedül nehány ledér iró hi tlen nézeteit sohasem fogom érteni; szerintem az intelligenlia valódi czéljanem egyéb, az igazság ösmereténél; ha tehát valakinek igaza van, fekete ruhában vagy a nélkül, a józan értelmiség mellette kell hogy álljon. Nem kívánhatom, nem is kívánom soha bárkitől, hogy azt, a mi valóban rósz, kedvemért pártolja; hanem azt követelem minden embertől, mielőtt egy világhírű társulat fölött kárhozatot mondjon, vizsgálja meg Ítéletének alapjait, s ne vegyüljön oktalanul az esztelen tömeg lármájába, »Das laute Tőben, die evvigc Wíederholung, die Zahl dér Larmenden sind keine Gründe.« Korántsem szükséges vakon dicsérni vagy védeni mindent, a mit egyes jezuiták valaha tehettek, vagy magún vélemény gyanánt taníthattak; de még kevésbé lehet tagadni megbecsülhetlen érdemeiket, mellyek állal az emberi­ ség évkönyveiben szerzetüknek halhatlan emléket vívtak ki. Mint tudósok és tanárok, mint lelkíatyák, szónokok és nevelők, egyszersmind Amerika rengeteg erdeiben és Ázsia sivatag pusztáin fáradhatlanul működő, vad népeket polgárosító hittérítők rendkívüli szolgálatokat teltek az egyháznak: »Sío habén die erzíehcndc Thátigkeit dér Ben ed í étin er, das seel- sorgerliche Wirken dér Franciscaner, den Predigerberuf dér Dominicaner in sich vereinigt.« H ú r tér. Csak az a baj, hogy Hlyen tapogathallan és súly­ 237

tál an szellemi dolgokra némeily ember keveset ád ; sőt épen azt veszi nekik rósz neven, miért terjeszlék oliy buzgalommal s minden irányban Isten országát. Talán még a csöndes im a vagy jámbor tanulgatás ellen nem volna kifogásuk; hanem azért boszankodnak leginkább, hogy Loyola tanilványi kiléptek a világ szinterére, s olt az egyház elleneinek, a tévelyt és bűnt leküzdve, bátran útját álloUák: »Dasz sie dem Le ben so nahe standén, dasz sie auf dia Welt einen sichtiichcn Einflusz übten, dasz sie nieiit blosz hinter vier Mauern beteten und studirten, sondern heraustraten, dcn Gegnern dér Kirche den Wcg versperrten, dasz sie die Irrlehre und das Laster aufsuchten und bekampíten, das war dér Grund warum mán gerade sie anfeindele, wálirend mán dem beschaulichen Leben ergebene Orden unangefochten liesz« * * 3. Még világo­ sabban szólva, fövétkük a z, miszerint a protestantismus s abból eredő antáchristianismus ellen egy üdéig megtör- hellen védfalat képeztek. Hogy a katholikusok ősi vallásukat egészen elnyomatni s magokat templomaik birtokából m in ­ denütt kihányatni nem engedék; hogy általában az inkább erőszak, mint meggyőződés utján haladó hitújítással szembe régi jogaikat néhol férfiasan oltalmazák: e hallatlan gonoszságot merőben a jezuitáknak tulajdonítják. Nem esett ugyan el közülök egy sem a csatában Zwingliként vezérkedve; annak sincs nyoma, hogy olly vérszomjas hadiparancsokat adtak volna ki, mint Luther Márton az őshitiiek és az általa föllázasztott pórnép ellen; ész és toll vala egyedüli fegyverők. Hanem elég rósz volt az, hogy a szépen virágzásnak indult reformatio folyamát itt ott föltartóztaták, az uj evangélium gyöngeségeit kímélet­ lenül felfödözvén, komoly tudományos munkák- vagy könnyed

*) Es gibtLeule, die auf in ne re Uinwandlung, die Macht dcs Gebe les und derartige Iniponderabilien niciils gében; denn sie könnon ihrer Natúr nach nicht betastét, gegriffeu werden, ja nicht einmal Tabollen lassen sich darüber aiisfertigon. Probst. * * ) Die Gesellschaft Jesu, von Ferdinand Probst. Tübingen, 1851. 238

röpiratokban élesen ostronilúk, s Europa nagy részét a szakadás örvényének széléről visszaránlák. Hinc iliae lacrimae! Tehát a hitlenség méltán haragszik rajok; az ő cngesz- telhetlen gyíilölelét nagyon megérdemlik, mivel a vallás érde­ kében korömszakadtáig vivnak. »Nicht sowohl die offensi ve Maciit, als viclmehr die defensive Kraft wird in ihnen verfolgt.« Hogy a deisták- és atheistáknak már egyszer föláldozott szerzet egyedüli bűne a katholicismus iránti lángbuzgalom, azt azon felötlö körülmény is bizonyítja, miszerint ellenségei rendesen ugyanazok az egyházéival; protestánsok, jansenistákés pogány philosophusok. Miből ránk nézve Montalembert azt a tanul­ ságot merili, hogy nekünk épen e m i a 11 kell iránta különös von-f zalmat érezni. Őket érik majd mindig a hit ostromlóinak első, s legkeményebb csapásai; azért elösereg és testőrök gyanánt tiszteltetnek a jámbor hivektől. »Les mömes souffrances unissent miile fois plus que les mémes joies.« Annyi különböző rósz irányoknak elszánt összehatása megdöntésükre, valami kitűnő jót és jelességet sejdittet bennök; s a közös gyűlölet élesenlátó finom ösztöne arra mutat, hogy mindnyájan e nyilast tartják legegyenesebbnek, mellyen keresztül a mérges tört egyhá­ zunk szivébe döfjék. Leroux Péter a «Revue Indépen- dante«-ban aránylag becsületes nyíltsággal megvallja, mikép: a jezuitismus mai nap csak egy régi formula, mellynek az az érdeme, hogy az elfajult kereszténység elleni összes nép­ haragot röviden kifejezi *). H ú r té r jó észrevétele szerint, ma holnap a kinek valamije van, mind jezuita lesz: »Jeder, dér Etvi-as hat, wird bald als Jesuit gellen müssen.« Milly szomorú vakság tehát az, ha némellykor úgynevezett jó gondolkodású férfiak is con amore becsmérlik a kikiáltott fekete ruhát; még sajnosabb volna másrendü szerzetesekben a közromlást okozó nemtelen irigység, niellyböl nagyon is kiviláglanék, hogy igen gyarló

* ) V. ö. Montalembert híres beszédét a szerzetes rendekről, 18'ti-ben. 239

emberek vagyunk. Hasonló sz ép indulatból fejti meg a fontisztcll gróf Párizs fötanodájának üsmerctes ellenszenvét is: »A régi egyetem, úgymond, épen olly halálos ellene volt minden v e r - seny ez esnek, mini a mostani; s azért ufasitá el a jezuitákat, miként 300 évvel előbb aquinoi sz. Tamást, kitCousin ur a maga korához képest eminens férfiúnak méltóztatott nevezni, utóbb pedig Descartcsl, kit egykorú ellenei frakkos jezui- tának csúfoltak.« Ezekből gyaníthatja kegyed, hogy a fönforgó kérdést leg­ jobb egyszerűen történeti föladatnak tekinteni, melly utón legbiztosabban elérünk annak megoldásához. A mi rósz igazán be van bizonyítva, teljesen napfényre hozva, tessék velem együtt nyiltan kárhoztatni; de a mi nincs hitelesen megmutatva, az rá - fogás, alacson rágalom, habár a protest. iralom minden Convers. Lexiconai- és novelláiban, meg Frankhon minden »Vaudeville« je i- és regényeiben harsogtalják is. llly eredeti forrásokbul meriti az ujabb nemzedék mód nélküli jezuita-gyülöletét, s azon nagy mestertől tanulja, kiről a »Revue des deux Mondes» is megvallá, hogy: »az erkölcsi világ anathema-jávali megbé- lyegeztetésre méltó, és hogy müveinek szerfölötti kapóssága korunk irodalmi sülyedésének szomorú jelzete.« Mindamellett sem szégyenli az evangel. sajtó színleli vagy buta komolyság­ gal históriai kútfő gyanánt idézni Sue Jenő kedves «bolygó zsidóját® s a költői történetész és gunyiró Ouinet ma­ gas tekintélyére hivatkozni. Hogy is ne ragadnák meg két kézzel e kedvező alkalmat olcsó népszerűségük s erszényük növelésére? Hiszen minél több hazugságot nyújt Duller ur válo­ gatott közönségének történetek helyett, s minél jobban duzzad a nevét pénzért eladófirkász E 11 e n d o r f hitvány könyve rágalmaktól: annál szívesebben veszik, s mohon kapják a fűszeres eledelt. B o u- cher legalább már czimév cl elárulja, mit várhatni tőle: «Dr a - malische und romantische Geschichte dér Jesuiten. Tübingen, 1846.« De hál mit csináljunK az olly emberrel, kinek kedve telik benne, a históriát ezektől tanulni, s önalkotta torzképet 240 tenni a valóság helyébe ? nSoIche blinde Widersacher dér Je- suiten sind durch keinerlei Deinonslrationen zu bekehren.« Inkább lehetne sajnálni azokat, kik a folytonos ániilús követ­ keztében oda jutottak, hova egy különben épeszű protest. ifjú ; ki azon kérdésre, tulajdonképen mit képzel magának egy jezuita alatt? akadozva feleié, hogy igazán nem tudná megmondani, de annyi bizonyos, miszerint e név hallatára, titkos borzalom fut egész testén végig. Histor. polit. Blátter. VI. 39. Szegényke, hihetőleg olly vérből származott, melly a Jesuitenhasz-t még N i­ colai tői, Biestertöl és Vosztul öröklötté. Lám, mit használt az, hogy Biestér ur élte végén töredelmesen bevallá, mikép a »Jesuitenriecherei« - bán egykor nagyon is messze ment? Azért egy csöppet sem orvoslá a mételyt, mellyet felei közt elterjeszteni hiven segitett. 0 Századok óta dühöng e ragály köztük, s nem fog egy könnyen kihalni azon együgyüek magva, kiket a meghalt romai generalis Rothaan borzasztó neve megreszkettétett. Ezek szerint talán még avizözönnekis jezuiták az okai, mega betlehemi mészárlásnak. Hurter beszéli, hogy 1784-ben egy kópé könyvet adott ki e czim alatt: »Augenfalliger Beweis, dasz die Jesuiten an dem Erdbeben in Calabrien Schuld sind;« mire megjegyzi, ha valaki azt mondaná, hogy a jezuiták éjjel Notre Dame tornyait ellopván zsebükbe rejték, bizonyosan akadna hívője. Párizsban egykor azt suttogák, hogy II. Fridrik sileziai jezuilákat küldött a király meggyilkolására; Németországban sokun eUiitték, hogy az úgy nevezett Illuminatusok rendjét alattomban ők igaz­ gatják; sőt volt ollyan bolond is , ki a franczia forradalmat nekik tulajdonitá. Jót mondta Görres 1846-ban a «Jesuiten- furcht«-ról: »Die Tollheit gehl von Lissabon bisPeters- burg!« De nem is csoda; mert ha Taylor, a hires drámairó, Sz. Dunstant jezuitának rajzolja, hát más alsóbb rangú firkász hogy ne tenné ? Hiszen egy ösmeretes történetész nagy bölcsen Tillyt is a fekete sz«rzelliez tartozónak gyanitá. Szóval mindent annak keresztelnek, a mi nekik nem tetszik; mint p. o. a hohen- 241

zollern - sigmariiigeiii nagy országgyűlésen az irgalmas u é- nékel; s Freiburgban és St. Gallenban a »daines du sacró coeur« cziinü apáczákat. Nincs egyéb halra, csak hogy a bur­ gonya- vagy szcHürothadásl, nicg a nagy kivándorlási is azokra fogják a frankfurti hírlapként. »Nach dem Frankf. Journal ist die Entwerlhung dér Grundstücke, dió Láhmung dér Indu­ strie , und d a s T r e i b e n d e r U 11 r a in o n t a n e n Schuld an dfer groszen Aiisvvanderung in Siiddeutschland. Bald wird cs heiszen: das nasse W eller und die Jesuiteu sind Schuld an dér Trau b enkrankhei l!« Elég az hozzá, napjainkban annyira elhatalmasodtak, hogy L e r o u x szerint korunknak csak a socialismus és josuitismus küzt lehet választani; mit azonban Montalemberl iigy igazilott k i: a socialismus és katechismus kö­ zött. Mikor még a S a n d w i c h szigeteken is háborgatni merik a közbékét: »Das Getriebe dér Jesuiten hindert das gute Ein- vernehmen zwischen Katholiken und Protcstanteu!» Pedig ott emezek olly viszonyban állanak a pápistákhoz, mint a mesebeli farkas a bárányhoz. Csakugyan végvcszede- lem fenyegeti a világot, ha dr. Groszmarin junior urnák a Guslav Adolf egylet w i e s 1) a d e n i gyűlésén hallatott siralmas panaszain elindulhatunk; mert, úgymond, a j e z u i t á k , valamint az angolok, semmitsem tesznek félig. »Eines hátten die Jesuiten mit den Engliindern gémein , námlich die Eigenschaft, dasz sie nichts halb tháten.« Azért olly fontos kérdés az, miért lön Odescalchi herczeg bibornok véletlenül jezuita? Mellyre nem lehetvén okosan egyebet felelni, mint hogy neki úgy tetszett, ez egyszerű megoldás által a dolog még gya- nusabb lesz. Hasonló válaszszal némitá el egykor IV. Henrik a vádat, miszerint kiszemelik s magokhoz vonják a legjobb ifjakat: »hát mi, úgymond, ka tonának nem a javát válogatjuk?« A ki egy kevéssé fönebb áll ész és szív dolgában, lehetet­ len hogy keresztül ne törjön azon ármányszötte fátyolon, mclly alá rejtezve működnek a hit ellenei. »Was mán nicht direct gegen die Kirche und die llirigen auszulassen wagt, das beför- 16 242 dert mán unter dér A d r e s s e dér Jesuiten an die, welche es angehen mag.« Önmagát teszi nevetség tárgyává, ki e kézzel­ fogható fortélyt át nem látván, utczai gyerekként szalad a rá­ galom hírnökei után. Tessék elhinni, az antijezuiták titokban örülnek és szörnyen kaczagnak a müveit olvasó közönség hiszékenységén; mert ez ostoba félelem igen jó fegyverül szol­ gál nekik a borzadalmas czim alatt utálatossá tenni mindazt, a mi nincs inyökre, hosszú vagy rövid öltönyben egyaránt. Ilí*y nemes czélból hirdető nemrég a berlini «Voszische Zcitung« hogy ma már a jeznitismus nagyrészt világi hivatalnokok, ta­ nárok, katonák, és korántsem kizárólag katholikusok dolga: »Dasz dér Jesuitismus in neuerer Zeit beinahc ausschlieszend Sache dér Laicn geworden ist. Mán hat ihn aus den Klö- stern gejagt, und er hat sich in die Bureaux, auf die Katheder, hinter die Musketen geflüchtet; mán hat ihin den Priesterrock ausgezogen, und cr triigt Schnurbart und Degen. Endlich ist hervorzuheben, dasz dér Jesuitismus des XIX. .lahrbunderts nicht ausschlieszend an eine Glaubensnorm gebunden ist.« Vosz. Zeit. 14. .luni 1838. Stahl és Gerlach nekik épen olly je - zuiták, mint p. o. M on ta lem b é r t, Veuillot, Flórén court. Vannak e szerint lutherán, kálvinista, orosz, porosz, berlini, hallei, zsidó, török, buddhista, s ki tudja még miféle jezuiták is e világon; és némelly protest. kormányok eljárása kathol. alaflvaldik irányában aligha nem jezuita-politika rósz értelem­ ben ! Ki birná tehát sok ember fijjéböl kiverni ama bölcs gondolatot, mikép Loyola hivei valamelly titkos eredetű, messze terjedő rendet képeznek, mellybe, mint például a »Freimaurerek« egyletébe, min­ denki beléphet, ha elég ügyesnek és rokonelvünek találtatik? E kép­ telen eszmezavar alkotói, magok a nagy mesterek, igen jól tudják a gyanú alaptalanságát; deannál szorgosabban élesztik sfölhasz­ nálják azt istentelen czéljaikra. Hét év előtt is ök boriták az egész Schweizot lángba, azon ürügy alatt, hogy Luzernbehét jezuita jö n ; pedig a szerzet azelőtt már 25 évig tanított F re ib u rg b a n , Bern és Waadtland mellett, a nélkül hogy valakinek ártott volna. 343

»Ha Luzern hét atheistát Iiivandolt papjainak nevelésére, köz örömmel üdvözlendők a remek ölletet.« Ilurter. Keserű mosolyra kell az igazságszerető embernek fakadni 0 tapasztalásokon; mert a nevetséges elfogultságnak igen ko­ moly oldala is van, és következményei sajnosak. Szomorú vi­ gasztalás az, mit Lamartine mond: »Les époques ont leurs sacrifices!« Miért legyen épen egy kathol. szerzet áldozata min­ dig a kor esztelen dühének? mellyet a rósz akarat folytonosan lázas állapotban tart, jói ludván, hogy a fölingerlett tömegnek okvetlenül szüksége van valamelly gyűlölendő tárgyra: »Le peuple soulevé a besoin de hair (niel([uun;« királyt vagy bará­ tot kell neki odadobni. Vorgniaud mondott volt egy híres beszédet, mellyben minden bajt és veszélyt és boszut szegény XVI. Lajos fejére háritott: »Ce discours, 6u tous les périls et toutes les calamités dii temps étaient si arlificieusement rejetés sur le roi seul;« a jezuiták elleneinek is ez alacson fogás szolgál örök előképül. Szemtelen vakmerőséggel találják föl vagy elferdítik a tényeket, hogy úgy nevezett történeti rajzaikba tökéletesen beilljenek. Számba sem véve a protestán­ sokat, magok a jansenisták és u. n. phílosophusok annyi hazug irományt készítenek és hamis oklevelet gyáriának, hogy utódaik e gazdag örökségbül századokig élősködlietnek. Hanem én még sem merném a nekik hitelt adókat olly könnyen men­ teni, mint a derék Riffel: «Wir können es sogar ent- schuldigen, dasz selbst bessere, edeldenkende Mánner durch das Geschrei sich beírren lassen; weil sic hier, vvíe kaum bei einer andorn geschichllichen Thatsache, mit einer entsetz- lich schlauen Taktik und unermüdlichen Ausdauer hinter’s Licht gefülwt werden.«^0 Gyermekeket lehet így elámitani vagy elijeszteni, megengedem; a mint gróf M on tá l embert önmagáról beszéli, hogy ifjú korában vallástalan tanuló társai

*) Die Aufliebung (les -tesuiten-Ordens; von Dr. Oaspar Riffel. Mainz, 1845 72. I. Ifi 244

elölt jámbor keresztény hitét a jezuiták iránti nagy ellen­ szenv mögé rejtette. Vagy nem bánom, azelőtt talán érettebb embert is tévútra vezethetett ollykor az általános; fe­ szítsd meg. De mióta szebbnél szebb és jobbnál jobb munkák teljesen földerítek a százados rágalmak posványos eredetét, azokon elindulni lelkiösmeret és józan ész elleni bűn; mert a tények elfogulatlan szemlélete azon egyszerű igazságra tanit mindenkit, hogy: a jozuita rend kathol. egyházunknak olly szer­ zete, melly neki az eretnekség és hitlenség ellen lé ­ nyeges szolgálatokat tön, s épen ez által voná magára mind a kettőnek halálos gyűlöletét, folytonos ocsárlását, dühös üldözéseit. Hasonló meggyőződést szerezhet magának kegyed Busz vagy Crétineau-Joly könyvéből épen úgy, mint gróf S a in t- Priest vagy az angol Esquire Dallas-éból, ki protestáns volt és Lord Byron jó barátja, tehát bizonyosan nem rész­ rehajló a pápista barátok iránt. Birotteau még Voltaire és társainak leveleiből is tudott ügyes védiratot készíteni a jezui­ ták érdekében. De legkönnyebben megkapható s legközelebb áll hozzánk Riffel idézett remek munkája, melly a legélesebb irodalmi fegyvereknek tárháza lévén, egyszersmind evangel. tudósoktul eredő szép bizonyságokkal szolgál az illetők becsü­ let-mentségére, Részletesen ki van benfte tüntetve, hogy a szerzel örökké szilárd védfala volt a katholicismusnak egy­ részről a protestantismus-, más oldalról az álliberalismussal szembe; s hogy a hazugság és rágalom minden eszközeinek fölhasználásával állitólag ellene folytatott viadal csak az ős egyház és pösitiv kereszténység romlására czélzó nagy küzde­ lem átlátszó takarójául szolgált.®) Mintegy tükörben szem­ lélteti velünk a három elhirhedt országiár; Pombal, Aranda, Choiseul, e mérges trifolium, valódi arczképét s ördögi szövetségét, mellynek akkor fájdalom! még Roma sem mert ellentállani. Egy megsértett kéjhöÍgy szárnyai alatt hitetlen minis terek egyesülnek a gyűlölt rend megbuktatására, s a 245 pápák leggyöngébbike annak föloszlatásával akarja inegvásárlani a Bourbonok, vagy is inkább udvaronczaik drága kegyét. Elmésen és igazán mondja H ú r tér: «Despotie, Unsittliclikeit, Lüge, Habsucht und Religlonsiiasz habén sich zűr Vernichtung des Ordens gleicbsam in einen Minister-Congresz ver- einigt.« De Maistre szerint: »Une détestable Coalition de ministres pervers, de magistrals en délire et d’ ignobles sec- taires a pii, de nos jours, détruiro cette merveilleuse institu- tion.M ügy tettek, mint a bolond az órára hágva: »Je t’ empé- cherai bien de fairé du brult.« Mi több maga II. Fridrik is azt irá D’Alembertna k: »Ha talán a philosophia győzelmé­ nek tartaná valaki a rend megdöntését, én megmutathatom neki, miként sajátlag hiúság, titkos boszuvágy, ármány s fökép haszonlesés dolgozott rajta.» Mindenesetre még a vak is átláthatja, hogy, ha már roszat akarnánk érteni e név alatt, sokkal nagyobb jezuiták valának az ö elleneik, Europa szerte meg tudván buktatni az állitólag olly hatalmas szerzetet. Ezeknek alattomos gonoszsága jött igazán nap­ fényre az alkalommal; nem pedig ártatlan áldozataiké: »Das Gewebe dér i n f e r n a 1 e n Proceduren, cin riesenhaftes N e t z von Schurkereien ausgesponnen, dessen Schamlosigkeit selbst prot. Englánder entrüstet.o Ugyanazon emberek, kiknek bevallott szándékuk volt, a trónt az egyház romjai alá temet­ ni, s kik az oltárt csak azért akarák mindenek elölt lerom­ bolni, mivel a trónu sok erre támaszkodtak, nem szégyenlék a fejedelmi korlátlan hatalom iránti forró buzgalom álarczát föl­ venni; és magán gyülekezeteikben alig várhatván az időpon­ tot, mellyben az utolsó királyt az utolsó pap beleivel megfoj­ tsák: »Des boyaux du dernier des prötres étranglons le dernier des rois« — Diderot — nyilván arról vádolgaták a kathol. szerzetet, hogy gonosz terveket forral az Urnák fölkentjei ellen. Minden szerep és alacson eszköz jó volt fönséges czéljokra, t. i. «minden tekintély elófalának« ledöntésére. Az egyház és világ történetrajzának egyik legtanulságosabb 240

czikke az, melly a jezuilák eltörlését híven ábrázolja; k i és m ik épen buktatá meg ükét, ennek tudása legszebb apologla mellettük. A példa nélküli elnyomásban müködíl személyek, indokok, segédszerek s a kivitel modora égbekiáltólag gyalázatosak; a kor maga, mellyben a lialiatlan merény süke- rült, undorító: >>Le régne de Mad. de Pompadour et de són adulateur Voltaire.« Nagyon kedvez a becsmérlett szerzetnek minden becsületes ember előtt azon körülmény, hogy mindig szálka volt a feslett encyclopac (listák szemében, kikkel tudjuk Aranda Párizsban szoros barátságot kötött; elleneinek épületes lajstroma legjobban kezeskedik ártatlanságáról. Egész terjedelmében kitárni a nagy összeesküvés óriási hálóját s rész­ letesen közleni az ember vadászai szörnyű folyamát ez úttal lehetetlen; de nehány felötlöbb jelenet és adat érintése is eléggé beavat mindenkit az ösmeretes rugótollak finom szerve­ zetébe. Igen nagy részök volt benne, legalább elvileg, azon franczia bölcseknek, kik jelszavai: »Écrasez Tinfame» s vezérül a »Mon cher Antichrist«- et ellogadák. Ok az emberi törvé­ nyeknek a i>Bastillc« és rendőrség iránti különös tiszteletből hódolván, Istenről úgy gondolkodtak, hogy: »a világ addig nem boldogulhat, mig athcistává nem lesz.« La Mettvie. A ke­ reszténység elleni harczban pedig azzal biztaták egymást: »hogy ne ronthatná le 5-G derék legény azt, a mit egykor 12 hitvány fici?kó épített ?« E czélra II. Frídrik »a hivök atyjával» Voltaire- ral egy egész tervet közlött, mully szerint legelőbb a szerzetes rendek és zárdák lévén eltörlendők, a többi azután magától me- nend. Ugyanazért figyelniezteté D’Alembert: »No gátoljuk, kér­ lek, a jansenista póliokat a jezuilák fölfalásában, majd ki hal e söpredék is velők együtt.» S a bolond és gonosz jansenisták milly egyenes ulon járlak, egyik elvrokonuk Rolland elnök 1781-ben dicsekedve hirdető: »a jezuilák dolga, úgymond, neki saját erszényéből (50 ezer fontnál többe korült; s nem buktak volna meg, ha ő idejét, egészségét és vagyonát ez ügynekföl nem áldozza.« Nicole alapított egy »Üdvezilő-pénzlárt«, mellynek évi jőve- 247 delme a 40 ezer fontot meghaladta; ebből ajánlottak nyilván se­ gedelmet Diderotnak a tudós jezuita Berthierrel folytatott pőrében. “) Mások is adtak ki tetemes öszvegeket e vegre, p. o. P o m- b a 1 ur egyszerre 3 milliót; de b ö aratás meghiúsult remé­ nyében. Az ö vad gyűlöletét ösmeretes pénzszomja is erősen éleszté, mellynek 9 ezer ember lön áldozata. A szerencséjét je - zuitáknak köszönő hálátlan minister korlátlan befolyását a gyönge fejedelemre jőtevüi ellen használá. Először is azzal gyanúsítván őket, hogy D óm Pedrónak, a király testvérének, baráti, az udvartól hamar eltávolitá. Azután két gazembert fogadott föl a jezuiták rovására szerkesztendő hazug iratok készítése végett, mellyek ma is hiteles forrásul szolgálnak a pimaszoknál. Ibaguez és Parisot, apostata barátok, valóban alkalmatosak is voltak illyes- mire; kivált az utóbbi P. Norbertból előbb szonyegárus-, azu­ tán Piter csapiáros-, végre Abbé Platellá változván, egész Európát bebarangoló tapasztalt egyén lehetett. Azonban P o m - b a l maga is elég ügyes volt egy brevét gyártani, mellyben önmagát a legnagyobb teljhatalommal ruházza föl; azonkívül a portugall inquisitiot is neki uszitá a királygyilkolásról vádolt szerzetnek. József Manuelt t. i. 1758-iki septemb. 3 -ik á n éjjel valami baj érte; valljon elesés, vagy házasságtörő kalandérti megfenyités, vagy pedig igazán éltére törekvő merény következ««k tében, nem tudatik. De mindegy; jezuitáknak kellett a bűnösöknek lenni, mert: nálok vak engedelmesség, s nézeteik és magokviselete közt teljes összehangzat uralkodik I Tehát rajta, száműzessenek meg Keletindlából is. A lissaboni patri­ archa hiába kezeskedett érettök; annál iszonyúbb kegyetlenséggel hajták végre az önkényes ítéletet, mivel az ohajtott kincseket nem találó ministert e csalatkozás féktelen dühösségre ingerlé. Cár­ vái ho nehány százat kirakatott a pápai állam partjaira «ajándékul sz. Péternek;« a többi, a java, olly börtönben senyvedett, mclly- ről a parancsnok is azt monda: «minden megromlik, elrohad, elvész benne, csak a foglyok nem;» de azért igen sok elhalt 248

közülök. EljöU ugyan az idő, mikor 1781-bcn birói halározat ártatlanoknak nyilvánitá mind azokat, kik az emlitett gyil- kolási kísérlet ürügye alatt szenvedlek; Marquis de Pombal a legfül)b törvényszék által gonosztevőnek ítéltetett; az ellene indított pör folytában érkezett meg Indiából í) láda, lelve a xa- veri sz, Ferencz sirjáról elrablóit ezüsttel és drága kövekkel. Hanem az elhunytak- vagy élve nyomorgóknak ez szomorú elég­ tétel volt. Frankhonban a szerzet ellenei hasonlókép egy minden­ ható minister s egy veletartó királyi kéjhölgy védszárnyai alatt áskálódtak. Bizonyos, hogy a jámbor D e Sacy e rósz sze­ mélyt, valamint PerusseauésDesmaretsa fejedelmet, fölol- dozni álllialatosan vonakodtak, míg a förtelmes viszony larlandott. E papi erény büntetlen nem maradhatott. Choiseul, a boszu eszköze, arra termett ügyes férfiú vala; mert közönségesen azt hitték róla, hogy a jezuilákat kedvelő dauphint is nejével együtt ü veszté el méreggel. Lord Walpole irá Convay tábornagynak, hogy a trónörökös közel halála roppant örömre ger­ jeszti a philosophusokat. Nem lévén többé kitől tartani, bátran hozzá láttak a nagy munkához. A Portiigalliából eredő röpiratok lefordításán kívül, eredeti rágalmak és gunyíratok elterjesztésével is ápolák a gyűlöletet; mert a franczía minister, Coxe Willíam angol tapasztalása szerint, olly könnyed lelkíösmeretü egyén volt, hogy^jezuita főnökök neve alatt álleveleket koholni és közzétenni, legkisebb véteknek sem tartá. Szerencséjére a jansenista mételylyel tölt parlamentok Roll and féle elnökei- s ülnökeiben majd minde­ nütt kész emberekre talált. Rípert de MoncIar aixi állam- ügyvéd Párizsból kapta meg a jezuiták ellen fölterjesztendö hivatalos jelentés kész példányát, előmenetelét biztosító ígérettel egyült; miként halálos ágyán, mindent visszavonva, bevallá. Eguillés elnök 27 tagtársával fogságba jutott a szerzet pártolása miatt; Toulouseban ármányosan zárák ki jóaka­ róit a tanácskozásból. Mindamellett az országban több parlament a király leghívebb alattvalóinak nyilvánitá a vádlottakat; 249

pedig ezeknek nem volt szabad magokat védelmezni j mitől a könyv-nyomók és kereskedők is eltiitaltak. Olly iratok miatt akarák most őket kárhoztatni, mellyek egy század előtt jelen­ vén meg, s akkor megvizsgáltatván feddhetleneknek találtattak. A párizsi parlament 1762-ben itéletileg hallatlan dolgokat s világos képtelenségeket fogott reájok: p, o. hogy a vallástalanságot minden alakban terjesztik, a deisták isten- telenségét, s Luther, Calvin és más hitujitok tévelyeit pár­ tolják, a hierarchiát illető dogmák erejét csökkentik, az egyház és apostoli szék tekintélyét aláásák, epicuraeismusra s baromi életre tanítják az embereket, sat. Mindnyájan minden vétkek részeseinek mondattak; s épen e túlzás rontja meg az egésznek hitelét: quod multum stultum. Mégis esküre kény- szeritették a szerzet tagjait, melly által annak veszélyes és gyalázatos voltát ösmerték volna e l; de czélt nem érvén, irgalom nélkül számüzék őket, s vagyonukat elvesztegeték vagy elsik- kaszták. Hiába nyilatkozott a király szavára összegyűlt franczia püspöki kar, valamint az alsóbbrendű papság is, a jezuiták mellett; hasztalan i’ödözé föl Beaumont, párizsi érsek, remek pász- torilevelében az ellenök fölhasznált alacson eszközöket. Ötét is elkergették, s javaitól megfoszták; a püspökök védiratát, sőt a pápai brevét is közhelyen elégették; mi több B rest ben egy jezuitát, Párizsban meg egy világi papot akasztottak föl a par­ lament végzése fölötti bátor nyilatkozatért. Helyesen nevezi tehát Lali y-T ölen dal ez elnyomást: »a birói hatalom boszut lehelő diadalának az egyházi, sőt a királyi tekintély fölött, s korántsem az igazság, hanem pártos részrehajlás müvének. A támokok, úgy­ mond, nyomatéktalanok, s a porbul elé vont gyanús könyvek olly korbul valók, midőn a casuislák mind egyenlő tanokat hirdettek.« Mercur,jan. 25. 1800. A gyászos emlékű forradalomban kitört következések megnuitatták, kinek volt igaza: »Nach Aufhebung des Ordens eilte dér irreligiöse Geist mit Riesenschritten seinem letzten Ziele entgegen, bis er über dem Leichname des Königs dér Göttin Vernunft einen Altar errichtete, um vor ihm 250

die ticfste Erniedrigung der Menschheit zu feiern.» RiffeI, i. tn. 172. 1. Talán még undorítóbb ke'pet nyújt a rendnek Spanyol- országból vad durvasággal s a jognak minden árnyéka nélkül történt száműzetése. Áthatlan homályba takará ugyan terveit a ravasz Aranda, kiről Condorcet dicsoitve hirdeté, hogy a papság-, nemesség- és királyságnak elszánt ellene; s a helyes­ lést vagy gáncsot egyaránt kizáró föltétlen hallgatásba szerette volna fojtani a kedvetlen esemény emlékét; de idő jártával némelly fortélyai mégis átszivárogtak. III. Károlynak az úgy nevezett philosophusoktul fönnen magasztalt kormánya pokolbéli ármánynyal működött a jó kathol. spanyolok vallástalanitásán Grimaldi és Squillace már ez utón járlak; s esztelen és igazságtalan rendeleteikkel a népet fölingerclvén, az elégedet­ lenség okát másokra háriták. Hanem sokkal jobban értett e mesterséghez Aranda, ki azt is a jezuilák romlására tudá for­ dítani, hogy a zendülések lecsillapitásán sükeresen törekedtek, .lelesen azon Madridban 1766-iki Virágvasárnapján kitörő láza­ dást, mellyet elődjének megbuktatása végett alattomos bujtoga- tásaival kétségkívül ö maga okozott, egészen nekik lulajdonitá, mivel a népet ők csöndesiték le. Olly fejedelem alatt lehete hasonló csineket lenni, ki a gyermekkorában liasznált játék­ szert élte végéig zsebében hordozá, s ki, az idegen követek elötfr dicsekedve beszélé, mekkora hasznot hajtott ő alattvalóinak azzal, hogy 539 farkast és 5323 rókát elejtett. A bölcs minister drága urát jól ösmervén, saját teremlményei által koholt leveleket szokott a titkos rendőrség kezébe juttatni, s a va­ dászatról haza térő királynak clőnmlatni. E körülmény teljesen kiderült a későbbi vizsgálatból, mellynek eszközlésében B r a s c h i bibornok, utóbb VI. Pius pápa, buzgó tevékenységet fejteit ki. Képzelhetjük, miként illy okmányokkal mindent be tudtak bizonyí­ tani, de csak III. Károlynak; p. o. hogy az ő törvénytelen szár- mazásáróli hir, miszerint Alberoni fiának mondatik. Romából

■") fi’Rspagne soiis les rois He In maison

Reményiem, már most észre tetszik vciim', minő szép világ egyesült vala jeles szerzetünk romlására, s mellyik félnek gonoszsága és ragadománya jött az alkalommal napfényre. Szegény XIV. Kelemen is a világi áldott béke skoznyu- ga 10m kedvéért takard el, vizsgálat nélkül kiadott breve- jével, az öt unszoló udvarok förtelmes erőszakoskodásait; és tudjuk, milly csöndes áldott idők következtek be nem sokára Europa szerte kormányok- és népekre. Ártatlanok föláldozásával elleneink kegyét hiába vadászszuk. Okos ember előtt az illy utálatos módon kicsikart eltörlés korántsem gyalázatára, hanem örökké becsületére fog válni a letiproltaknak; annál inkább, minthogy rövid idő múlva dicsőségesen igazolva fölemelkedt- k a meg­ szabadult egyház karjain. Isten csodálatos rendelete szerint addig is két akathol. fejedelem s a chinai császár nyújtott menedékhelyet az üldözötteknek! Az u. n. mennyei birodalom ura P o m b a 1 nak azt válaszolá, hogy: ő részéről nem panaszkodhatik az orszá­ gaiban tartózkodó jezuiták ellen. II. Fridrik nem csak romai ügynökének Abbé Colombininak irá, hogy jobb papokat sohasem talált azoknál: »Je n’ ai jamais trouvé de meilleurs prétres á leur égards;« hanem Voltairehoz intézett bizodalmas soraiban is dicséré tudományosságukat. II. Katalin nem csak követe Stackelberg által, hanem külön levélben is meleg szószó­ lójuk volta varsói n u n ciu sn ál, s utóbb VI. Fiúsnál "Hossza vége nem volna, ha terjedelmesen közleném azon kedvező nyilatkozatokat, mellyek a szerzet és egyes tagjai felől vélt megsemmisítésekor épen úgy, mint azelőtt és azután teljes hitelű férfiak, sőt elleneik ajkairól is hallattak. HugoGrotius Belgium évkönyveiben, és történetében nehány tollvonással gyö­ nyörűen rajzolja őket: «Mores inculpati, bonae artes, magna in vulgus auctoritas ob vitae sanctimoniam. Sapienter imperant, fideliter parent. Novissimi omnium sectas priores fama vicere, hoc ipso caeteris invisi. Medii foedum inter obsequium et tristem arrogantiam, nec fugiunt hominum vitia, nec sequuntur.« Baco rájok alkalmazott óhajtása ösmeretcs: »Tales cum sitis, iitinam 253

uostri essetis.« A protesl. Baldcus India történetében xaveri sz. Ferenczröl irja: ha vallása megegyeznék az övékkel, második Pál apostol gyanánt kellene öt tisztelniük. A Quarterly Review szerint: kedvező eredménye a jezuita-missioknak leg­ inkább azon körülménynek tulajdonítható, hogy a keresztény szeretet leghösiebb példáival tündöklőitek. La la n de boszankodva kiálta föl: Két egyén, Carvalho és Choiseul, pusztitá el a legdiesöbb intézetet, mellyhez hasonló emberi alapítvány nem létezett, az én csodálatom, hálám és sajnálatom örök tárgyát! Voltaire saját tanítójáról így nyilatkozik: »So- hasein fogom feledni Porée atyát, kinek emléke tanítványai elölt mindig becses marad. Soha ember az erényt és tudományt szeretetre méltóbbá tenni nem képes, mint ö levé.« Álta­ lános ítélete a szerzetről nem kevésbbé liizelgö: »Hét esztendeig laktam, úgymond, jezuita-házban; s mit láttam nálok? A leg- munkás abb és lég m é r t é k 1 e t o s ebb életmódot. Nincs nagyobb képtelenség, mint erkölcsi puhaságról vádolni azon férfiakat, kik Európában a legszigorúbban élnek, s Ázsia és Amerika halárain a halált keresik!« Descartes vallomása ez; «Régi oktatóim mellett ezennel bizonyságot kell tennem, hogy a böl­ cseletet e világon sehol sem tanítják olly jól, mint nálok La Flöcheben.w Daru avelenczei köztársaság történe­ tében mások rovására dicsérte ugyan őket; míndazáltal hadd álljanak itt szavai: »Le clergé vénitíen est corrompu au delá de tout ce qu’ on peut d ire , sur-tout depuis 1’ expulsíon des Jésui- tes.« IV. Henrik Harlay elnök előterjesztésére adott remek válaszában, mellyel egészen ide kellene igtatnom, a többi közt azon észrevételt teszi; «Valahányszor a jezuiták visszahívásáról beszéltem, mindig az emberek két osztálya volt ellenök, t. i. a reformátusok és a rósz papok; én pedig épen ezért annál inkább becsülöm öket.« Müller János mondá, hogy: nminden tekintély közös védfala dőlt le velők együtt.» Chateaubriand szerint: »az európai tudomány e szerzet eltörlése által kípótolhatlan kárt szenvedett, s a nevelés e 254

csapás után nem bir füléledni.« Na polcon is: »azt érezé, hogy ez esemény a közoktatásra nézve nagy hiányt okozott.« Goethe iigy tapasztala, hogy: semmit sem hanyagoltak el, minek az ifjuüágra hatása lehetett, és szerető figyelemmel tudtak mindent fölhasználni’). Legújabban Macaulay állítja, hogy: annyi jeles férliut egy vallási társulat sem mutathat föl, tevé^ kenysége olly messze tájakra egyiknek sem terjedett, s a hősi szellem még nem halt ki belőle. Maga Hengstcn- berg azon pillanatban, midőn feleit biztatja, no féljenek a mostani jezuitáktol annyira, hiszen nem birnak ezek a hajdani műveltséggel és befolyással, kénytelen megvallani, hogy : »a régi buzgalom nem hiányzik bennök, és meggyőződ és tik van, mig némelly protestánsnak véleménye sincs.« Ez a hitbeli szilárdság és tökéletes összehangzás, mellyet a világ gyanús egységnek nevez, legszebb dicséret a szerzetre nézve, mert a kathol. egyháznak is épen ez egyik legkitűnőbb jellege. »Toute pensée, qui n’ est pás une, se détruit ellc-meme.« Képzelt titkos és sajátszerü tanait s elveit a jezuitáknak e váddal bajos meg­ egyeztetni ; én legalább nem tudok azokrul semmit.

XVIII.

« halom, február 13. i8 5 i.

Magam is gondoltam én azt gyakran, hogy a sátán nem olly csúnya, mint festik; nekem is túlságosnak tetszett némellykor ama kíméletlen hajtóvadászat a fekete csuha ellen. Hanem egészen tisztában még sem vagyok a gyanús szerzet iránt. Szívesen hin­ nék valami jobbat felőle, ha lehetne; de Sue Jenő hiteles idé­ 255

zetekkel bizonyilja be rósz elveit és gonosz ármányait. Mi több Pascal bires levelei két század előtt teljesen megegyező képet nyújtanak a jezuiták világi befolyásáról, mellynek akkori széles kiterjedését s általános ura 1 má t tagadni lehe­ tetlen. i^élamerika belsejében alapított nagy birodalmuk, Mi ki (5 s király udvara, s a vert arany pénzek ösmeretes dolgok. Lavalette nagyszerű kereskedelmi vállalatait, babár az egyház és rend törvényeibe ülközőket, csak nem titkolhatják; hiszen ezeknek bukással végződő szerencsétlen kimenetele dönté meg az egész társulatot. Hogy no volt volna minden államra nézve veszedelmes a szerzet, melly : 233 év alatt, 37 tartomány­ ban, 612 collegiiimot, 340 residentiát, 50 ujonczbázat, 24 föla- vatottak-lakát, s 200 missioi állomást alapítván, 22,000 tagtársra szaporodott ? Illy nagy számú, ritka műveltségű, mindenre kész, elszánt férfiakból álló hatalmas egylet a romai generális kezé­ ben, ki megint vakon engedelmeskedett a szent szék paran­ csainak, mindenesetre félelmes külföldi hadsereg leendett a legjobb szándék mellett is. Pedig ki tudja, mi volt végczéljok? miért játszottak világ .szerte olly különböző szerepet? »In China sind sic als Mandarinén, in Paraguay als Usurpá­ teren, in Goa als Inquisitoren, in den Antillen als Kauf- leute aufgetreten.w Angliában meg 1 őporösszeesküvéseket forraltak. Hihetőleg a romai pápa folesküdt testőrei valának, vele szoros egyetértésben működők az emberi nem leigázásán; azért legyezgeté őket minden alkalommal, s atyailag türé napfényre került szarvas hibáikat. Igen, mert ezek segélyével akará megsemmisiteni a protestantismust, s középkori kor­ látlan felsöbbségét a törvényes fejedelmek rovására vissza­ nyerni. Ezt bölcsen átlátták a Bourbonok, s rögtön véget vetettek a csalfa játéknak. Mire czéloztak ők tulajdonképen, véletlenül kitűnt Paraguay-bóli elüzelésiik alkalmával; midőn iszonyú lázadásra ingerlék a szegény indiánokat. Hát a véres franczia forradalom nem az ő növendékeik drága műve? Mai napig sem szűnt meg politikai fondorkodásuk vészes hatása; 25tí

talán még X. Károlyt is ok buktaták meg 183ü-l)aii, mivel egy pár évvel korábban kénytelenségböl némileg háladallan volt irántuk. Ellenben Napoleon Lajos zsarnoki trónját valószinüleg ok tartják főn, mert föltétlenül pártolja terveiket. Egyébiránt is kár önöknek e gyűlölt szerzetet olly szinben tüntetni elő, mintha elkerülhetlenül szükséges volna gyönge lábon álló kaiból, hitünk föntartására. XV. századig élt és ural­ kodott egyházunk egyetlenegy jezuita nélkül; vesztek volna cslrájokban! Okos embertől haliám, miként e gyanús barátok opportuni tás áról idő- s helyhez mérve a legjobb pápista is táplálhat cllonkezö véleményt. Már első szerzőjük, Loyola, különös szent lehetett; szeretném tudni, milly eredeti for­ rásból merité ama szörnyű constitutiot, melly szerint az elöljáró, horrendum dictu! bűnre is kötelezhet, s az egyes tagok önmagokat föloldozhatják? Hát azok az elrejtett magános gyakorlatok — exercitia spiritualia — mire valók; ki tudja, miféle templariusi titkok jönnek ott elő? Azértsem kellene magunkat egészen azonitani velők, mert különben roszhirü tanaik: a probabilismus, eskü alóli fölmentés, reservata men­ tális, tá g morál, finis sanctificat media, királyölés, sat. s még roszabb telteik, a méreg és gyilok alattomos használata, egyszersmind a katholicismus gyalázatára válnak. Ganganelli hirtelen halálaérl, Mariana és Busenbaum elveiért, Cle­ in ént, Barriere, Chatel, Guignard, Ravaillac, D a - m i e n s, M a 1 a g r i d a sat. meréuyeiérl ki akar lenni felelős ? Hogy az uralkodók gyónásainak tartalmát a rend generá­ lisává! közlötték, az bizonyos; másként nem tudhatta volna Ch 0 is cu 1 Ma ria T h cres iá nak azt megírni. Továbbá világos, hogy a kathol. népeket ők láziták föl evangel. fejedelmeik ellen, azon elvnél fogva, miszerint az eretnekek iránti hűség megőrzésére nem kötelesek. Udvari hölgyekkel össze­ szövetkeztek; a megtérteknek szabadságot adtak, hogy kül­ sőleg protestánsok maradjanak; s mit én tudom, még mit nem leltek. A C h a l e 1 elleni vizsgálatkor minden gonoszságaik nap­ 257

fényre kerültek; »Monita S ecreta«-ikb aii is olvasható az egész pokolbeli gépezet. Mindezt tekintve, miután jelenleg nem is olly tudósok és erélyesek mint valaha, legla- náososabb volna szép szerével tul adni rajtok; legalább elliá- ritanók magunkról a kozgyülöletel.

IÍ»‘CS. fehruár 16. 1S54.

Ügyem igazságát semmi sem bizonyithalja jobban, mint hogy nyugodtan és békével tudom elhallgatni szárazon ismé­ telt borzasztó ráfogásait. Sokat tesz, az igaz, nálam azon meg­ győződés is, miszerint erősen hiszem, hogy azok korántsem tulajdon kebléből erednek, hanem majmoló viszhangjai a közellenség százados rágalmainak. «Ezek sohasem szűnnek meg, azt mondja Bayle, mig a historicusok egymást szenvedélyesen lemá­ solják.» B. Giovanelli meg, Giirreshez intézett levelében, igen örül rajta, hogy az ördögnek ellenszenve iilyen károm­ lásokban nyilatkozik; nem szokván ő gonoszsága soha egy- kedvüleg tekinteni a jónak gyarapodását: »So ist’s recht! denn würde nicht g é l üstért, so wáre diesz dér klare Boweis, dasz dér Teufel dabei n e u t r a 1 geblieben. Bei einem wahrhaii gutenWerke aber hat derTeulel, seit dieWelt steht, sich noch iiio in einem Zustand in d i f íe r en t e r Neutralitat erhalten.« La mar­ ti ne szerint is: »0n est prompt á caloninier ce qu’ on craint. Les deini-partis et les demi-lalents, ils n’ excitent ni iiaino ni colérc.» Haragudjék tehát a kinek tetszik, nem bánom, s alacson becsméi-lésekben öntse ki mérgét; én hideg vérrel akarom kitárni az ócsárlás eredeti forrásait. A »Mysteres du Peuple« hírhedt irója, tudjuk, szeret illyenekre hivatkozni; s e müvében is Idézget, lio g y a proletariusok jogát még Brcnnus 17 258 korából, az ö G a Húsaitól származtassa. E váratlan felfödözés természetesen a párizsi fölvilágosociott polgároknak sem tetszik, ezt ük is mystifica tionak nevezik; de a jezuilák és katlio- licismus elleni hasonértékü hamis adatait bezzeg megtapsolják, mivel közvetlenül nem bántja drága erszényüket. Midőn a bir­ tokosok érdekeit támadja meg valaki, Németországban is azt Írják: »Die Wühler suchen niclit melír ihreu Erdiclitungen aucli imr den Sebein von Glaubwürdigkeit und gesunden Meiisc'hiMiverslaiui zu gebén.» Hanem a gyűlölt baráldk irányában annál Ili t e I c s e b li, iiiiiiél nagyobb hazugságokat, minél iszonyúbb képtoleníiégekel firkái össze. Mennyit érnek néha komoly mun­ kákban is , hát még regényekben vagy a színpadon, olly általános erősítések, egy ujabb példában láthatni: midőn a protest. história lapjain olvassuk, hogy V. Vilmos, bajor her- czeg, a jezuiták niüncheni temploma- és collegiumára mi I l i okát fecsérlett; holott a részletes számadások kimutatása szerint e költség .300 ezer forintra sem ment. A «bolygó zsidó» hiteles állításainak Pascal nézeteiveli teljes megegyezésén ne tessék csodálkozni; mert ama rút idé­ zetek vele s korával sokkal nagyobb összefüggésben állanak, mint gondolná. Épen az időben s jórészt általa szülenilett, és jelenkorunknak szájról szájra híven átadatott e gyönyörű tra­ ditio Loypiaék gonosz elvei- s nagyra-törekvö ármányairól. Az íl. n. provincialis levelek ügyesen és szellemdusan ugyan, de jansenistához illő csalfasággal torzítják el a szerzet valódi arczképél, s szántszándékkal túlzott félelmes erőt tulajdonítanak neki, mellynek a valóságban nyoma sehol sincs. Erre nézve mondá valaki: Pascal jezuílái bizonyosan nem voltak azok, kik ellen Madame Pompadour Choíseullel egyesült. Ha valóban ollyanok voltak volna, minőknek rajzolja, kétségkívül elháritandották fejükről a vihart, melly őket földre terítő *).

Die .les’jiten Pascal’s waren es walirlicli nicht, gcgen welche Madame de Pompadour sich mit Choiseul verbiindete. Wiiren sie 259

Mondtam már, hogy elleneik a cselszövésben mindeneseire nagyobb mesterek valának, mert egyszerre véletlenül megbuktaták szegényeket. Az e czélra fölhasznált hosszú szövevény első fonalait és finom szálait ösmerni érdekes tanulmány; s az iroda­ lom rejtelmeit figyelemmel kísérőnek könnyű föladat. Tündöklő vezércsillagul szolgál ez alaguti vándorlás közben Calvin egyenes utasítása: »Jesnitae, qui se maxime nobis opponunt, aut necandi, aut si hoc commode iieri non potest, eji­ ciendi, aut certe mendaciis et calumniis opprimendi sunt.u A mit az ö kedves hi vei talán e részben elmulasztottak, azt, igazság okáért meg kell vallanunk, igen bőven kipotolák a janzenista rokonok; p. o. Arnauld, kinek családjáról az mondatott, hogy a jezuiták elleni gyűlölet második eredendő bűne. Korunk nem igen érti már, s nem is gondol vele, miben állott e hajdan hires vitának veleje; hanem a belőle származó szitok és gyalázat emlékét hiven megőrzi. Arnauld kötetdus munkáját »a jezuiták gyakorlati moráljáról» ugyan ki olvasná? de a benne foglalt hamis elveket regény alakba öntve két kézzel ölelik. Senkinek sem jut eszébe kérdeni, valljon igaz-e mind, a mit ez epével tölt vágytársak mondottak? Pascal lángesze s ékes tolla mindenért kezeskedik. Mivel az o «Gondolatai» benemvégzett rendetlen alakjukban is drága kincs gyanánt becsűl- tetnek, feledi a világ, hogy érintett leveleit azonnal több tudósok, Franklion püspökei, a szent szék nhazugok- és rágal- masokti-nak nyilvániták; s az államtanács is e véleményben lévén, a parlamentok nagy része azokat elégcttetni rendelé. »Lcttres écritcs pár Louis Montalte á un provinciái de ses amis« ez teljes czime a gunyiratnak, melly annyira túlságos, hogy R a ciné egyszerűen komédiának nevezte; Voltaire meg boszankodva irá felőle, hogy: nehány spanyol és ílandriai jezuita nézeteit az egész szerzetnek tidajdonitja, holott ollya-

gewesen , wie sie gcschildert wurden, sie liiilten ohne Zweifel (len íítiirm abziiwuiiden gesuclil, dér sie zu Boden risz. 17 « 260 nők domonkosi vagy ferenczrendü casuistáknál is könnyeti talál­ hatók; s még- Bayle is őszintén megvallá, miszerint nagyobb méltatlanságot egy könyv sem követett el rajtok. Hanem azért marad a torzkép teljes épségében szalma vázul a müveit jelenkornak, mikép Riffel mondja: »In Pascal’s Briofen ist die fratzenhafte Verzerrung ihrer Lehre. Aber das entworfene Bild ist einmal da, und wird aller l’rote statioii ungeachtet, als das áchtc Contréfáit zűr Ansicht ausgestellt.« *) Calumniare audacter, semper aliquid haeret: e dicső szabály alkalmazásában a kathol. egyház- és szerzeteseire nézve mások is remekeltek. Pasquier vádirata, névszerint Maidonat ellen, minden pontjaiban hamisnak találtatott a parlamentban; mégis kinyomalták s lehetőleg elterjesztek a gonoszok. Ugyanaz történt »a jezuiták katechismus«-aval, Arnauld, Dollé beszédeivel, sat. hasonló költeményekkel. És ezek szolgálnak mai nap is a rágalom fökutforrásaiul, noha egykor nyilvánosan elösmert kohol­ mányok gyanánt lüzre valának kárhoztatva világi törvényható­ ságok által. Hlyen «hazugoknak* bélyegzett s félredobott haszontalan iralokbul meritek és szerkcszték a jansenisták »Extraits dcs asser- tions des Jésuites« czimü raktárukat, mellynek válogatott szövegé­ ben nem sokára 900 hamisitás lön kimutatva. »Dieso Auszüge sind noch immer die Pandekten aller Jesuitenfeinde.» H ú r tor. D rá ^ fegyvertár volt és lesz ez mindenkor á rágalom hőseinek, hol a gyanú, vád és megtámadás elemeit szorgosan összegyűjtve, fölhalmozva találják, a nélkül hogy egy szó tétetnék azon számos kedvező bizonyságokrul, mikkel az üldözött ártatlanság elfogu­ latlan biráinak bőven szolgálhat. Még talán ennél is mocskosabb kézből származtak az 1612-ben szerző, hely és nyomda-név nélkül megjelent »Monita Secreta.« Egy elvetemedett gazember irigységből vagy jó kedvében gonosz rendelelekel készite s ördögi munkáját a szerzel »titkos utasitásai« gyanánt körözteté. Ez utón keletkezett a kétségtelenül hazug mü, mellyben minda­ mellett Frobst szerint: olly emberek is áhitatosan hisznek, kik az evangéliumokon végkép túladtak. «Dicse schandliche Ver- 261 láuindung bleibt, so lange ein Copist den andern copirt, und die Ignoranz bei dér Ignoranz in die Schule geht. Ja die­ selben Lente, dic die Evangclien für ein W erk des Belruges haltén, glauben andiichtig, vvie ein Kind, an die Monita Secreta.« Hamis eredetük akkor tüstént annyira kiviláglott, hogy a dühös parlamentek, jansenisták és jacobinusok sem merték nyilván használni; Dr. Paulus is kételkedik, valljon hitelt énlem- lenek-e. Ranke még sem átallja idézni; s elvrokoni, Dr. Berg- mann, meg egy névtelen, legújabban kétszer kinyomatták: in majorom reformationis gloriam! Hanem egy kathol. világi férfiú megadja nekik e czim alatt: »Die geheimen Verordnungen dér Gesellschaft Jcsii, ein Schanddenkma 1, vvelches die Feindo dér Jesuiten sich selbst wiederholt errichtet habén; ausführlich beleuehtet von cinem kathol. Laien.« Bintérim is külön iratban bélyegző meg: »das alté Lügcnwerk.« Aprcíbb csalásokat, egyes bullák, kir. rendelmények, pásztori levelek, hamis váltok, gaz hirek gyártásában nyilatkozó aljasságokat most nem is omlitek; meri sokkal fontosabb lárgygyal, a nagy jczuita birodalonnnal akarok foglalkozni “). Megmondja llavignan, milly szép országokkal bírtak ok c föld kerekségén. «Három négy száz különböző nép faj, kik­ nek az evangéliumot hirdették, íichány száz ezer általok képzett s velők együtt fölkonczolt vértanú, és a hitetlenek milliói, kiket egy pár század alatt megléritének: ez az o valódi birtokuk. Ázsia ])usztáiii s Pekingben a császári udvarnál egyaránt honosok valának; s mi veszély rejlett abban, hogy a keresztény­ séget Mandarin- öltönyben terjesztek? Amerika öserdeiben keresők föl a vadakat, hogy őket emberekké növeljék; a nyomor és mindennapi szükség folytonos csapásainak tevék ki magokat az Isten igéjének kedvéért. S mindezt csak pénz- ős dics vágy­ ból szenvedték volna; miként a ruganyos pamhigon teljes kénye­ lem közepette firkáló tollhosök gyanítják? »ln Europa vonallen Bequemlichkoiten umgeben, auf weich gepolstertem Sopha, hinter fein gcschlilTenem Tische’ , da kann nian solclie Tricb- 262

fedem einbilden und in Flugschriften den Jesuiten zu- schreiben, wáhrend sie in Armulh und Elend umkommen, um das Wort Golles zu veri(ündigen.« Probst. Tagadhatlan az, miszerint az uj világiján, ujonczliázaili- és collegiuinaiiion kivül, 128 jeles inissioi állomásult volt; de kétségtelenül a szegény vadnép javára, inellynek polgárosítását azon bölcs föltétel alatt vállalák magukra, hogy joguk legyen őket az o Világ zsarnoksága- s rósz példáitól egyetemben megóvni. S csakugyan a paraguayi és uruguayi köztársaságok, jámborság- és tiszta erényre tekintve, a kereszténység első hajnal korával vetekedtek. »Wer niclil sein ganzes Wesen dem Hasse überliefert und so allém Gefühle von Gerechtigkeit und jedem cdein Gedanken enlsagt hat, dér kann nicht ohne Rührung den Namen Paraguay aussprcchon.« Gyanútlan tanúként idézem Buffon szavait: »Nagy becsületökre válik, hogy e nemzeteket megszeliditvén, köztük egyedül az erény f egy v e r e ivei országot alkolának.« H is t oi re natúr. Montesquieu dicsoili őket, mivel: »azon tájakon a vallás eszmé­ jének az e m b e r i s é g é véli összeköttetését legelőször valósiták.« Esprit des lois. Raynal lelkesedve hirdeté: «miként az ottani jezuiták erkölcsi tisztasága-, nyájas szelid buzgalma- s atyai gon­ dosságának nincs párja.« Hist. phil. et polit. A hires csillagász és utiró Ulloa, továbbá Robertson, Haller és mások kedvező Ítélejpt mellőzvén, s a részletesebl) rajzot keresőt Charlevoix remek iratára «Lllistorie du Paraguay« uta.sitván. H ú r torral azt’ kérdem: Valljon jobb volt, hogy az egyszerűségében boldog népet mások rabszolgává telték, leölék vagy őserdeibe űzték? Megha- tólag fejezi ki sajntUatát e fölült a »Génie du Christianisme» szellemdus irója: »Tout cela n’ exislc plus. Les missions du Paraguay sont détruites; les Sauvages, rassemblés avec tant de faligues, sóul errants de uouveau dans les bois,- ou plongés vivants dans les entrailles de la terre. On a applaudi á la de- struclion d’ un des plus beaux ouvragos qui fiit sorli de lámáin des hommes. C’ était unc créalion du christianismo; elle ne méritait que haine cl niéprisli^ IV. P. 1. 4. c. 5. A paraguay-i 263 jezuita-király M ik ló s ru li mesét a szerzet fö ellenei sem hitték, hanem az ösmeretes két szökött barát röpiralaiban annál szor­ galmasabban terjesztgeték. Arany pénz is létezett bizonyosan; ámde itthon veretett a gyanú növelésére, miként a bűnös vég- perczeiben megvallá. Hiába czáfolák meg amerikai püspökök, sőt világi hivatalnokok is a hitvány regét; Pombal azt feleié, hogy legalább szándékuk volt független birodalmat alkotni. Ez álnok országiár hét iigy nevezett reductiot megvásárol­ ván, midőn az onnan elűzött földnépe, lelkiatyáinak kéréseit megvetve, föllázadott, a spanyol udvarnál egyenesen a jezuitákat nevezé a zendülés okozóinak, amott pedig azzal ingerlé az indiánokat régi jótevőik ellen, hogy ezek adták el őket a portugalliai kormánynak. A becsületes főnökök utóbb mindnyájan elösmerék, hogy a jó atyák őket a fölkeléstől visszatartóztatni teljes erővel ügyekeztek, sőt e miatt többször tettleges bántal- makat is szenvedének. Zevalosnak ez érdemben tett hivatalos jelentésére Spanyolhonban Carvalho fönemlitett hazug iratai hóhér-kézre kerültek; de a megrögzött előitéloteket egy kis pe le n g é r ki nem irtá. »Sie habén óin für allemal ihre Schniii- hungeii in die Jahrbücher cinregistrirt, und berufen sich darauf bei jedem Fallo als auf vvirkliche Begebenhciten ®). így vagyunk a nagy üzérkedési váddal is, miben a jezuitáknak általában nem volt több részük, mint bármellyik, ter­ ményeit eladó, egyházi birtokosnak. Egyedül a szerencsétlen Lavalette bocsátkozott M a r tini que szigetén terjedelmesebb vállalatokba, s mivel közvetlen elöljárója kezdetben elnézvén a tiltott kereskedést, utóbb nem merte bejelenteni, képzelt nyere­ ménye roppant bukással végződött. A dolog egyházi és szerzeti szabályok ellen történvén, tetemes adósságainak megtéritését az egész társulaton követelni törvényesen nem lehetőit volna; sőt illy esetben szabadalommal bírtak a nagy államtanács Ítéletére hivatkozni. De a szerzet nagylelküleg lemondott e jogáról; azért is, mert jól tudá, hogy m a r tiniquci birtoka bőven elegendő a szenvedett kár födözésére. Azon kívül íng(> vagyonuk, gazdag 264

könyvtáraik, sat. eladásából is pótolliaták, szükség esetében, a hiányt. Hanem dühös elleneik erre nem várakozván, jószágaik elfoglalásával lehetelleniték nekik a biztos visszafizetést; s ré­ szint perköltség, részint hamis váltók által az adósságot rövid idíi alatt 5 milliómra cmelék. Az államtanácsnak egy álrende- lete jegyzőkönyvbe iglalva találtatott, mellynél fogva Guy Ambrus örököseinek a jezuiták állítólag 8 millióval tartoztak. Illy alacsonságokra vetemedett a lelketlen gonoszság. Legnehezebb dolog elfogult emberek agyából azon óriási balitéletet elűzni, miszerint e társulat századokon át kezében tartotta gyeplőjét az emberi történetek forgalmának, s mind(!n köz-bonyodalmak titkos fonalait a háttérben Roma általuk igaz­ gatta. Nem gondolják meg^hogy^ ha illyen általános jezuita- befolyás vezette volna Eufopa kül és bel politicáját, akkor leg­ alább a szerzet virágzó éveiben, a kathol. hatalmak mindig együtt tartandó tlak a prolestantismus , ellensúlyozására. Igen de Frankhon Angliával Spanyolország — s a német protestánsokkal Ausztria ellen hányszor szövetkezeit! — A frakkos jezuila Uadovitz is ellene tori 1850-ben. — Históriai szomorú tények irgalmatlanul szétlépik ama divatos ábrándot; mellyhez hasonlci bolondság mai nap arról álmodni, hogy a pápa korlátlan uralomra lörekvék a világ fejedel­ me^ fölött, s magának egyetemes monarchiát, mintegy uj Iheo- cratiát akart alapítani. Valami nagy legyozgelésl sem lapasz- talánk a romai szék részéről hű testőrei iránt; mert az egyes jezuiták hibáit tudtunkra ép olly kcmétiyeu megróta, mint a jan- senisták tévelyeit. JVem kisebb tudatlanság jele azt képzelni, hogy a rend generálisa teljes önkénye szeriül uralkodott alattvalóin; hiszen ő inkább csak végrehajtó, s a tarto­ mányi főnökök gyülekezete volt a törvényhozó. Különben is (i Assistens vala folyvást mellé rendelve, kik szükség esetében le is tehették, s azonfölül egy Admonitor álla megtestesüli élő lelkiösHieret gyanánt háta mögött. Tehát a mindig jótékony ellenörködés náluk sem hiányzoll. Arról is merem kegyedet 265 biztosítani, hogy a pápánaiv ezen elszánt gránátosai vagy gár­ distái nyill sisakkal szoktak küzdeni; valami titkos végczélról semmit sem tudnak. Hanem egyedüli tudvalévő hivatásuk: a kathol. egyháznak szellemileg szolgálni, azt a hitújítás ellen sz(')val és tollal védeni, niissioikban terjeszteni, tanodáikban gya­ rapítani, annak javát dicsőségét utolsó leheletükig elömozditani. Ehhez az igaz nagyon jól értenek; s ha ezért Iiaragszik a világ rájuk olly zabolátlanul: nekünk katholikusoknak annál nagyobbra kell őket becsülnünk. Íme van elég teendőjük saját körükben, a nélkül, hogy világi ügyekkel bajlódjanak; mitől óvja is mindnyájokat a rend alkotmánya: »Ut plenius possit societas rebus spiritua­ libus juxta suum institutum vacare, a negotiis saecularibus abstineant. Const. P. (5. c. ii. A derék generalis A qua viva, kit még ü ’Alembert is dicsérni kénytelen, külön rendeletében újra szigorúan megtiltá az állam dolgaiba való avatkozást. S ne hogy az udvaroknáli gyóntató hivatal erre alkabnal nyújtson, annak el­ fogadása nekik elöljáróik által igen megnehezittetelt. Tudjuk, hogy a portugalliai király hivatá őket nmgához legelőször o czélra, s k ellen el nem fogadák a díszes állomást. Ujabb időkben is ők magok líllotlák el magoknak e kényes lisztség fölvállalását. Szinte restellem azon szerfölött undok rágalmat eiidíteni, miszerint maga­ sabb rangú személyek gyónását Ronuiba szokták volt följelenteni, névszerinl halhatlan emlékű Maria Thercsiánkat illetőleg ez alacson koholmány. A nagy uralkodónő mind végig leijes bizalmával tisz­ teié meg a szerzetet, s csak a pápa sürgetésének szomorúan en­ gedve oszlatá fül azt birodalmában; »Er machte dér Kaiserin Mar. Theresia den Gehorsam zűr I’ílicht. Sió sagte tief belrübt: Sie würde sich nieuuils habén beslimmen lassen; da aber dér I’apst die Aufhebung für uuiiingaugiicli uolliwendig halté, etc.« Uiffel. ') Politikai tekinteibeu is ligyelenu’c melló körülmény az, hogy miután a gyáva Bourbonokat kormányzó miuisterek titkos czindiorasága megdönté az érdenulus szerzetet, három teljesen önálló nionarcha; II. Fridrik, 11, Katalin s a chinai császár K j o n- 2G6

Long, vévé őket szárnyai alíí. Ezek bizonyosan nem tudlak, hogy a gyűlölt romai pápa korlátlan uralmát növelik, midőn drága test­ őreit pártolják; vagy talán azt reményiették ők is, mit jelenleg Napüleon Lajos, hogy zsarnoki trónjaikat azok tartandják főn? De szó a mi szó, én is tudnék szolgálni olly gyanús adatokkal, mikből az országok ügyeire gyakorlott hatalmas befolyásuk csalliatallanul kiviláglik. A prágai tanulók 1648-ban Placky nevű jezuita vezérlete alatt hösilegoltalmazák a várost. Mi több 17l)2-ben az oroszok és dunaiak közt létrejövő egyesség eszközlésében 2 jeznitának volt legnagyobb része; pedig ekkor már el valának tö­ rülve, mégis illy fontos dolgokat tudtak végrehajtani. Valamint egykor az angol lőpor összeesküvés, akármit mondjon L i n- gard vagy R í ffe 1, okveletlenül az ő ármányuk szüleménye v olt: úgy a franczia forradalmat is bizonyosan ökokozák; hiszen közülök vagy 25-öt az alkalommal föl is konczoltak. Hogy a restauratio alatt sem szűntek meg a népet izgatni, világos azon számtalan föliratokbul, mellyek XV III. Lajoshoz a szerzet ér­ dekében intézteitek. X. Károly megbuktatása általuk kétségen kí­ vüli lény. Sőt többet mondok, Lajos Fülöpöt is, meg egy nagy birodalom régi ministerét, csoda Iia nem ők üzék el, mivel a Schweizban őket elleneik zsákmányául esni engedték. Annyit igazán mondhatok, nekem egyik a Helvetiából száműzött jezuila- főnökök közül, Becsben 1847— 8-iki télen, egyenesen megjöven- dőlé a bekövetkező európai vihari: »Most már, úgymond, rajtatok a sor, miután a radicálok minket legyőztek.» Honnan tudnák ők a jövendő politikai zivatart megösmerni, lia nem magok gerjesztenék azt? Mások ugyan azt képzelik, hogy van ez eseményekben igen természetes kapcsolat, a nélkül hogy mindig a jezuitákra kellene fogni. A ki mint vet, úgy arat. Kevéssel a juliusi napok előtt sükerült Frankhon népámitóinak az egyház kis-noveldéiből kiűzni a jezuitákat; s nem sokára nlánok kergetek a királyt is. Illyesmi törlént 1848 folytán újra Párizsban és máshol, épen úgy mint Romában. A melly uralkodó nem képes a jogot és igazságot erélyesen védeni, annak trónja ingadozik. Most már józanabb 267 protestánsok is átlátják, hogy a kérdéses szerzet sohasem volt a törvényszerű kormányoknak veszedelmes; sőt hogy annak eisö bukása rendité meg leginkább a conservativ rendszer épületét; »diisz jene Gewaltthat gleicbsam eine Bresche in das Gebaude des conservativon Systems war.« Wachsmuth. RiíFelnek azon észrevétele sem rósz: »Welcher Jesuit hat auf die polit. An- gelegenheiten einen Einílusz geiibt, wie seiner Zeit und naeh ihm protest. Tbeologen?« Miily drága kincset bírunk mi L o y o 1 a tanítványaiban, arra közös elleneink tanítanak meg legjobban. S u r p i nak egyik levele szerint: «Legfontosabb dolog az, a jezuiták hitelét megdönteni, A ki ezt megsemmisitl, Romát teszi tönkre; pedig ha ennek egyszer vége van, akkor a vallás önmagától reformálódik.« Choiseul is megvallá: «hogy ö elolegesen csak a jezuiták elnyomását óhajtja; mert ha befolyásuk megszünend, a többi szerzetes-rendek egymás után fognak elhullani.« Egyébiránt az egyháznak elkerülhetlen szüksége Istenen kivül senkire sincs. Úgy tetszik lladovitz tábornok feleié a porosz királynak, ki a schweizi Sonderbund alkalmával ez eszmét ellenvetés gyanánt íolhozá: a katholicismus, megengedem, ellehet jezui­ ták nélkül; hanem a társadalomnak elkerülhetlenül szükséges az igazság és jogosság, melly bennök meg van sértve. A következés mcgmutatá; mert velők együtt veszité el az evan- gel. Poroszország is talán örökre Neuenburgját! Hogy a szerzet Romának nem nélkülözhetlen, azt eltörlése bizonyltja; melly esemény e tekintelben Isten rendelete volt. vGotl gab dón Jesuitcii, wie dér gesairiiiiten katliol. Welt die lieiisamo Lehre: dasz er zűr Eriialtung seiner Kircho auf Érden vveder eines, noch so goscheidcn, Menschcn, noch cines beslimmten Ordens bedürfe.» Nélkülük is kiállotta egyházunk a legborzasz­ tóbb időszakok egyikét. Hanem ez a Gondviselés dolga s érdeme lévén, elnyomóik igazságát s égbekiáltó kegyetlen el­ járását nem igazolja. Ha valami, ekkori példás magaviseletük bizonynyal képes ártatlanságukért kezeskedni; mint a mészár­ 2fi8

székre luirczolt bárány, olly nydgodtan és engedelmesen foga- dák a végcsapást. C o i m b r a baa Poinbal, Bologna bán Mal- vezzi bibornok erővel sem Indiák az ujonczokat elszakítani a többiektől; mindnyájan együtt akarának szenvedni. Helyesen kérdi H ú r tér: ha olly könnyedén szoktak bánni az esküvel, miért ragaszkodtak annyira fogadalmaiklioz? S lia méreggel és gyilokkal csak úgy játszadoztak, mint gyermek a dióval: — »Sie liáttcn mit Gift und Dolchen gespielt, wie Kinder mit Nüssenti — bogy nem tudták elleneiket legyőzni pénzzel, ár­ mánynyal, vagy öldökléssel? Riffel is azon csodálkozik, hogy a nagy földi !)irodalom urai ellentállás nélkül megadják magokat elnyomóiknak; s a titkos politikai befolyás daczára nehány mi- nisterrel sem birnak. Milly tiszta öntudattal s angyali béketü- réssel szenvedék föloszlatásukat, a többi közt üenisnek egyik úri növendékéhez intézett soraiból láthatni. Minő remek, szerény s valódi kaiból, szellemű ennek ösmcretes búdala mély esésük fölölt. Ez az ártatlan , hűkeblü, (inom lelkű, jeles műveltségit féríiu teljes boldogságát leié föl a kikiáltott társulatban, s végren­ deletében a Mindentudó szent szine elölt erősíti: »dasz er in dér Gesyliscbalt .lesu durch 2IJ Jabre nícbts als gutes gelernt und ge- nossen habé.» ~ () az a felső-auszlriai gyerek, ki 1741-ben 12 éves korában egy huszártól Ollicium Rakoczyanumol és lícmpís Tamást kapott ajándékul, miként önéletrajzában beszéli, s azon i)íllanallól fogva nagyon megszerelle a luagyarl. — Tagadbatlan lényekés lelkiösinereles emberek tanúságai elle­ nében senunilsein érnek azon állalános vádak s elkopott alaptalan gyanúsítások a rend szellemét, lelkes alapítóját s remek sza­ bályait illetőleg. Igen könnyű dolog L o y o I a nevét is i j e s z t ö váz gyanánt haználni az oktalanok előtt, úgy mini a jezuitis- musl; de a magá!)a tért bátor vitéz nemes szátulékál s tiszta buz­ galmát az ellenség is elösmeri. A berlini »Líterar. Zcilung« nem rég: »l)ic Jesuiten und ihr VerhiiUnisz zu Frankreicho czimü érlekezésébcn, azt monda; »Ohne Zweífel war er - - Loyala — von domselben Fűnkén gölllichen Feuers bcrűhrt, wío eínst Franz 269 von Assisi, und ursprüng-iich citi Organ roiner Krafte.« Nemde a Sprec mellöl elég kedvező vallomás ez a jezuiták szerzőjéről? Azt se feledj ük el, hogy sz. Ignácz körülbelül azon idő tájban készült a világ reformátorának, mikor a szász evangélista dr. Már­ ton; de tessék csak egybevetni a kettőnek eljárását. Amaz a manresai szegények közt gyakorlá magát az önmegtaga­ dásban, ez a szökött apáczával k é j elge tt; az a szent föld ön keresett lelkesítő benyomásokat, emez a fekete m ed vénél ... Cliacun á sa fapon, A szörnyűnek nevezett eonstitutiot igen egyszerű forrásból merite; mert életirója Bartoli tanúsága szerint, annak készítése alkalmával csak az evangélium és Ger- son müvei voltak cellájában. Nem sok alkotmányról mond­ hatjuk azt, hogy a jámbor szerzőn kívül tüstént 5) szentéletü féríin, koztuk 2 vértanú, annyi pápa, püspök, jeles fejedelem s a mi fődo- log az egyetemes trienti zsinat helyeslette; valamint a híres, és épen nem titkos lelki-gyakorlat okát is III. Pál különös leiratában, s egy borromei Károly, szaléziFerencz, Sailer sat. dicsé­ retekkel halmozák. »Ein Katholik kanri nicht als ín sich verwerf- licli zu haltén eininstitut, das von einerallgemeinenKírchenversannn- lung bestattiget wurdc.« A ki ezekről olly mende-mondákat hiinii képes, attól méltán kérdhetni: »Sie habon die Regein des Ordens vvahrscheinlich in dem Román von Eugen Sue studirt?« miként a nUheinischer Beobachter«-nak szemére vetetlek, ki bizonyosan tudá, hogy a jezuiták önmagokat »absolválhatják;« amit egyébiránt minden protestáns ember világ szerte megtehet. Ha csakugyan igaz volna, hogy a jezuita-főnök alattvalóját bűnre is kötelezheti, ez pedig viszont önmagát f o 1 ol d o z h a t j a, e két sza­ bály épen összeillenék, s egyik a másikai helyre ülné. De komolyan szólva íllyesmit az alapszabályok világos tartalmának ellenére vaknie- rőenállítani nagy szemtelenség; pedig úgy nevezett tudós evangelíou- sok, jelesen Ranke ur is, ezt merek tenni. A bepörölt constitu- tioban szórni szóra ez á ll: »Voluntatein ac judicium suum cum eo, quod Superior vult et sentit, in omnibus rebus, u b i p ec ca­ tum non cerneretur, omnino conformantes.» P. III.C . I. §. 23. 270

Tehát egyenesen kimondatik, hogy vétkes dologban nem szabad az elöljáróval egyetérteni; ez úgy hiszem, korántsem mutat egé­ szen vak hódolatra. A bün-parancsi rágalmat igazolandó szokott citatum bizonyítja, hogy az ember tulajdon szemeinek sem hihet a jezuiták elleneinél; mert az idézett helyen épen homlokegyenest ellenkező határozat találtatik, az t. i. hogy: a rend tagjai, szer­ zetesi fogadalmaik- s a keresztény erkölcstan általános kötelmein kivül, a többi apróbb szabályokra nézve józan szabad­ sággal birjanak, s egyéni körülményeik szerint cselekedhetnek; kivévén, ha egyes esetekben elöljárójuk az aránylag csekélységek szigorú megtartását is lelkiösmeretes kötelességükké tenné. A világ különben az engedékenységet magasztalni szokta; csak a jezuitáknál vétek az, bármilly parányi adagban. «Freilich far die Jesuiten hat mán anderes Maasz und Gewicht!« Mindig képtelen ellenmondatokra kényszerité az ellenfél vak gyűlöletét e szerzet remek alkotmánya. Portugalliában az volt a hiba, hogy: bölcs és jámbor intézetüktől eltértek; Francziaországban pedig fiz, hogy: i s tón tele nségig elfajult intézetükhöz szolgailag ragaszkodtak. Ez esetben láljidí, igen roszul játszották nehéz szerepöket a hamis tanuk. Hasonló ellenmondásokba keverik magokat az állítólag saját- szerű jezuita elvek és tanok hívatlan biráí. Probabili s m üst, való^zinüzést, vetnek a rend szemére azok, kik gyalázatos élet­ módjukban a legnagyobb i m p r obab il i s m us t követik, azaz olly elveknek hódolnak, mellyek a valószínűség árnyékától is távol esnek. T á g morált hánytorgatnak ők,a minden piszokban úszók. E vád első támasztói, a jansenisták, legalább külsőleg szigorúak voltak, hiszen Moliöre »Tartulfe«-ját ellenök intézé : »Aber was für Menschen und was für eine Zeit schimpft jetzt auf die Laxitát dér Jesuitenmoral! Wáhrend Carl von Borrom., Franz von Sales, Benedict XIV. Gönner dór Casuisten waren.« Kereken tagadjuk, hogy a szerzetnek valami különös tanitmányai voltak, eltérők a keresztény hit és erény örök szabályaitól. Általánosan igaz az minden tanról, mit IV. Henrik talpraesett válaszában mondott, 271 hogy: »a jeziiilák a pápa tekintélyériil sem többet, sem keve­ sebbet nem tanítanak mint mások, s az egész egyház ellen indítson port, a ki akar.« Sz. Ágoston elvét követék ok is: in necessariis unitas, in dubiis libertas. S valamint a szüksé- gesekbeni szoros egységnek, úgy a löbbiekbeni mérsékelt véle­ mény szabadságnak számtalan példáira találunk jeles íróiknál, miként más szerzetbeli vagy világi rendű tanároknál is. «Aber versti'ht sicb, mán hat síé den Andern nicht zum Verbrechen gemachf,die Jesuiten alléin sind die Schuldigen. Armer Escobar, du hast für Allé b('zahlt!« Kiilönczködni korántsem volt e szer­ zetnek szokása; consiílutiojában legalább azt olvassuk: «Sequan­ tur in quavis facultate securiorem et magis approbatam doctrinam et eos auctores, qui eam docent.« P. IV. c, 5. §. 4. Ha e bölcs utasítás ellenére valamellyík egyes tag szokatlan eszmékben találta kedvét, ebből azt következtetni, hogy a meg- rovott tan niíndnyájoké volt, nem becsületes okoskodás; Judás árulása mítsem bizonyít a többi apostolok ellen. Kény­ telen az ember roppant iróniának tartani, ha jelenkorunkban arról panaszkodik valaki, hogy Loyoláék nem voltak eléggé szigorú lelkiatyák; pedig jól mondja Riffel, hogy 100 anti- jezuita közül egy sem választana jansenista gyontatót. »Und doch imter hundert Gegnern dér Jesuiten würdc sich niclit einer einen jansenistischen Beicbtvater wahlen. Die Protestanten und liberalen Katholiken sehen die Beichtanstalt als ein unertrag- líches Inquísitíonstríbunal an; und doch verklagen sie die Jesuiten wegen zu groszem Laxisnnis. Die Jesuiten liier als furchtbare Inquisitionsrichter und Gewisscnspeiniger, und gleich darauf wíeder, in cinem Athem, als Laxisten verlástert. Ein gröszerer Widerspruch war nie da.« ’) Mi a rósz eszközöknek jó czél általi szentesítését s ezzel rokon tárgyakat, eskü fölbontást, kétértelműséget vagy elmebeli tartakozást, sat. illeti: azt tudjuk, hogy a XVI. századbeli refor­ matio szerencsés kivitelében, valamint a jezuita-rend eltörlésének ösmeretes történetében, azon megbélyegzett elvek tetlleges alkal- 272

iiiazása mindennapi dolog volt; hanem ópon a szerzet alávaló elleneinek ruszéről. ügy hogy, ha valami gonoszságot röviden megjelölni akarnánk, méltóbb kitételt az a n tij ez ui tismus nál nem választhatunk: »Dieá ist recht antijcsiiilisch gedaeht und gehandelt!« Ebben minden rósz, a mi csak lehetséges, benne foglaltatik; miként azon hazug Ítéletben, mellyel a párizsi parlament 1762-ben hozott, A kiithol. egyház ós hű szerzete­ seinek elnyomására, a pápa rovására minden szabad, ezt a reform hősei hirdelék. Emlékezzünk csak Luther mondataira;

hN os hic persvasi sumus, ad papa tűm decipiendum omnia licere, — dolos et mendacia nostra facile emendabimus;» meg Calvinéra: »Jesuitae aut necandi------aut certe calumniis oppri­ mendi sunt.« Ellenben nii hiába kérjük, kívánjuk, követeljük: mutassák meg, hol és mikor, mellyik könyvben lanitották valaha jezuiláink ama gyalázatos elvet ? »l)a fordern wir allé ihre Gegner abermal auf, ans ihren Schriften mis nachzuweisen, ob sieirgendwo denSatz aufgestellt habén: derZweck heiligt dieMittel?« Probst. P. Roh 1852-iki december 5-ikén Frankfurtban tartott egyházi beszédében lÖOO forinlot lett ki jutalmul, ha valaki, bármellyik prolest. jogtani kar Ítélete szerint, egy jezuita munkájából kisze­ meli e gonosz tant: finis sanctificat media mala. Mig ez be nem lesz bizonyítva, addig alacson hazugság marad az és roszlelkü rá- fogá^; melly kétszeresenboszantóazoknak ajkain, kik a liesseni Landgrafnak két feleséggel szolgáló reformátorokat azzal mente­ getik, hogy az evangélium szent ügyének szüksége volt ollyan hatalmas pártfogóra. Hál azt nem tudják, hogy dr. Márton »a kathol. egyház és vallás védelmére letett esküt vélek nélkül meg sem tarthatónaki' nyilvánitá? Lehet ennél nagyobb és csú­ nyább fülmentést képzelni? A Basler Zeitung szerint Freiburg- ban is arra hivatkoztak, hogy a jezuilák- és társaiknak adott szó nem kötelez: »Man maclite den Grund geltend, dasz mán den Jesuilen und ihren Anhangern kcine Treue schuldig sei.« Elleneik mindig és mindenütt e szempontbul indullak ki, S mivel különösen Berlinben szerelik fölmelegiteni az 273

annyiszor megczáfolt rágalmakat, kénytelen az ember rámu­ tatni azon ösmeretes, törvényes-alaku hamis esküre, melly az 1822-iki Agcndában megparancsolt, kétértelműséggel teljes, sőt csupa mentális reservatából álló, úgy név, »Ordinationseid«-daI naponként elkövettetik. E »Scheineid« túl tesz minden u. n. jezuitismuson. Az angol magas egyházi papság is azon véle­ ményben van, hogy kétértelmüleg esküdni, vagy olly hitvallást,

mellyel az ember bensöleg nem hisz, aláirni szabad. A Cam­ bridge! kir. collegium tagjai, stalutumjaik szerint, meg­ esküsznek, hogy VI. Henrik lelki nyugalmáért bizonyos szá­ mú miséket fognak elmondani; s Powell föesperes ez áles­ küt azért nem tartja véteknek, mert senkisem veszi tulajdon igazi értelemben, Dr. Balguy pedig a 39 caikkely aláírását azzal menti hogy: az angol vallás föntartására szolgáiban az egyformaság külszine szükséges; tehát a szószékről védeni kell az egyházat mindnyáj oknak, privatim bármit tegyenek. Ile y th e o l. tanár meg a genfiek példájával igazolja saját hitszegésöket: Ott is, úgymond, kénytelen a hitszolga fölvétele­ kor esküvel erősíteni a szent irás elfogadását, és hogy azt Calvin katechismusa szerint tanitandja; hanem ez utóbbi záradékot halkabban — sic? — ejti ki, vagy testállását megváltoztatva, vagy pedig észrevehetöleg későbben mondja el. «Lectures in Divinity, 1797. így altatják el a szorongó le l- kiösmeretet! Voltaire, Nicolai, Feuerbach idevágó né­ zeteit elhagyom; mert már igazán meguntam a gonoszság töm­ kelegében vándorolni, s minél előbb szabadulni törekszem. ®) Hátra van még a méreg és gyilok alattomos haszná­ lata magas személyek ellen; mire nézve megint olly vádlókkal állunk szembe, kik magok készek, a hány fejedelem van, mind kivégezni: «Derselbe Mund, dér die Jesuiten Fürstendiener nennt, schiit sie auch Königsmörder; aber gerade die Todes- feinde dér Jesuiten waren auch die Königsmörder.« Igen ügyes embereknek kellett azon barátoknak lenni, kik orgyilkosok s egyszersmind az absolutismus v a k szolgái valának, Megfog- 18 274 liallan szerzet ez, inellynek épen olly gyiikraii vélik repul)!!- c a 11 u s elveit szemére, mint a korlállan uralomra czélzó iráiiyza- lükal; de azzal vigaszlalhalja magái, hogy a kalliol. egyház is egy részről a dciiiocralia édes anyjának, más oldalrcíl a zsarnok- ság írigycsének inondaUk. Jelesen a íiirge protost. sajtó az, melly elleneit a fejedelmeknél népszerűségről, a demagógiánál pedig az absolutisninssali szövetségről vádolja. A »Monila se- erelao legújabb kiadóiban is látni e kclsziiuiséget; az crfurti dr. Bergmann a népfölség tana miatt: »mit ihrer Lehre von einer Yolkssouveranilat, Tyranncninord, etc.« ócsárolja ugyan­ azokat, kikről a münsteri névtelen irja: »Ihr Troiben ist ein Kreuzzug gegen jede polit. und relig. Freiheit.« Deppen már 182ö-ban megirla hazug könyvét; Ueber dic Domagogic dér Jesuiten; s a berlini L i t e r a r. Zeitung hivatalosan jelenté: »Bci Ranke kann mán nachlesen, dasz dic Jesuiten dic Idec dér Volkssouveran itiit in Gang gebracht habén.« Hel- vetiában pedig azt kiirtolik: »Ihre Exislenz sei unvcrtriiglich mit dér polit, Freiheit;« a jezuiták létele összeférhetlen a polit. szabadsággal. De ha kérdezzük tőlük, miért szenvedik hát meg őket Angliában, Amerikában, Belgiumban, hol elég polit. szabad­ ság uralkodik? erre nem tudnak felelni. Méltán irja tehát egy német tudós az antijezuiták képmutalásáról: »A vallásnak és tr(^inak azon őszinte baráti, kik a jezuitákat merő buzgalom-, evényszeretct- s uralkodójuk iránti mély tiszteletből űzték el, nem sokára világos jeleit adák roppant vallásosságuknak a papok fölkonczolásában, valamint XVI. Lajos megölése által a feje- delemhezi rendülctfcn hűségnek!» Hasonló szerepet játszottak a reslauralio színészei 1830-ban, s ezt folytatják a jezuita- ellenek mai napiglan. »l)io bekannten Komödiantcn dér 15 Jahrc dér französischen Reslauration habén sicli aucli für dic vvarmsten Freunde dér Throne ausgegeben.u Ezeket ostorozza Birottcau kiinéletlenül a frankhoni jezuitákról szóló remek 'müvében. Ha elvileg nem, telt lég még kevésbbé süketül a 275 jczuiták elicui legsulyosabl) vádat bcbizonyilani. Valaniiiit Buscu- baiim vagy Mariana laiiaiérl nem felelős az, a ki azokat káriiozlalla, úgy a tudvalévő inerényckcrt sem azok, kiknek történetileg semmi részök sem vala bennek. A IV. Henrik élte utáni leselkedést épen az ö különös kegyeltjeinek tulajdonitani világos eilenniondás. Még csak Voltairet sem vehették rá, hogy illycn rágalom viszhangja legyen: »a jan- senisták nyomorult majma volnék, úgymond, ha ezt mon­ danám.» Nem roszul számitó, de rég felfödözött ravaszság az, elösmert gonoszok közé egy pár egészen ártatlan jezuita nevét becsempészni, azon boldog hiedelemben: semper aliquid haeret. Mit keres a parlamenti nyilatkozat által igazolt P. G u i- gnard, vagy az angoloktul Brasilia apostolának nevezett Mala- grida egy Cl ement és a többiek undok társaságában? Hiszen azt, hogy e jó atya Portugallia királyát meg akará ételni, még a «Rheinischer Beobachter« sem hiszi. Tetszik tudni, miféle gonoszság került napfényre Chatel esetében? A z, hogy egy Lugoly nevű rendőr-tisztet a jezuiták ellenei papi ruhába öltöztettek s gyóntatoul használlak, de sükerct- lenül, a hazug vád kisülésére Ganganclli halála felől, Niebuhr és más protestánsok tanúságát mellozvo, H. Fridrik levele D’AIemberihez elég világosan szol: »Je vous prie de ne pás ajouler fői légcrement aux e a 1 o m n i e s qu’ on repand. Rien de plus faux que le bruit qui a couru de Tcm - poisonnemenl du Papé. 11 a été o u v c r t , el on n’ a pás Irouvé le moindre indice de poison. Mais il s’ est souvent reprochd la faiblesse qu’ il a eu de sacrifier un ordre tol que celui des Jésuites .t la fantaisie de scs enfans rebelles. II a été d’ une humeur chagrine et brusque les derniers temps de sa vie, ce qui a contribue á r a c c o u r c i r ses jours.« Kik szövetkeztek MadaHie Po mp adour ral, s kik szokták a népeket föllázit a ni, mai nap az egész világ ludja; illyenekkol, uieg a külsőleg protest. öltönyben marad(') ineg- tértekkel ezután csak gyermekeket ámítunk. 18^ 276

Végre, ha nem olly tudósok és erélyesek mint hajdan, annál jobb az ellenfélre nézve; hagyjon tehát nekik békét, minek gyűlöli őket? De a közharag alatt lappangó s önkénytelenül ki ki törő félelem arra mutat, hogy magok sem hiszik, a mit e szerzet hanyatlásáról mondanak. Jegyzetek.

') A franczia irodalom kitUnö munkákkal bir az emberi nem műve­ lődési türténcte fűlött; Sabatier, Siguier, Gaume, üuizot e téren maradandó emléket emeltek magoknak. Méltó vetélytársuk a spanyol Balm És jeles müvében: El protestantismo comparado con el Catolicismo. Kpen az európai civilisatiot tekintve hasonlítja üssze a két rendszert, s könyvének rövid eredménye az, hogy az ösegyház kebelén ápolá mindig a valódi pallérozottság termékeny csiráit; mi az egyént, a családot és hz államot illetőleg általa győztesen bebizonyittatik. Europa műveltsége már a protestantismus elölt egyenes és teljes kifejlődés folyamatban volt, mellynek békés, természetes továbbnienetelét a reform nem csak nem mozditá elő, hanem e g y p á r századra föltartóztalá, s az uj társadalomra megmérhetlen bajokat halmozott; úgy hogy a mai ked­ vezőbb jelenetek épen nem általa, sőt ellenére keletkeztek. A régibb találmányok és ujabb felfüdözések a XVI, század kezdetén előrehaladt föld­ részünk kezébe tevék a hatalmat stehetséget, hogy a keresztény hit egységén alapuló műveltségnek világszerte közuralmat szerezzen. De a boldog­ talan szakadás által meg lévén zsibbasztva a tevékenység s fölingerelve a szenvedélyek, 3 századon át minden erőt egymás elleni fegyveres tís szel­ lemi küzdelemben emésztettek föl, a helyett hogy az emberiség közjavára vállvetve működjenek, az európai testvér népek. Csak a romai szék be­ szennyezése, s politikailag az ausztriai ház megalázása lön a mozgalom fö- czélja. Mind a mellett a kathol. elv Europa életére olly eltorölhellen jeltnyomott, mellyet eddig semmi reformáló s forradalmi kísérletek nem voltak képesek egészen elpusztítani. Ennek föléledett s a jelen proteslantismusban is köz- vetőleg mutatkozó életerejétől függ óhajtóit viszontegyesülésünk reménye s ez által a mostani társadalom megmentésének lehetsége. — L a föndicsérl munka regensburgi német fordításának bírálatát, a tübingai évnegyedes fo­ lyóirat II. fűz. 18i7. ■?.78

^)Akathol, középkor ludallan gyalázóinak nem árt a liircs prolost. tudós Humboldt Sándor nyilatkozalail eredctil)en olvasni; legalábbncliány lüredékel halljunk. md die Erfindung einer Kunst, die dem Cédánkon FIügoi nnd lango Dauer verlieh; durch die erweiterte Kenntnisz des íistliehen Asiens, welche jMüuchsgesands chaften an die Mongolenfürston und reisende Kauf- leute verbreiteten.H — 0 természetesen leginkább kedvencz tanulmányait tartja szem elolt, s a természet-tudonuinyi érdemeket különüsen becsüli-; de hiszen a folvilágosodásnak épen ezek szolgálnak egyik elösmert hév- méröjeül. Szerinte a XIII. században, pedig ezt szokás főleg gyalázni, az ftzmék láthatára bővülni kezdett; a tanüszveges — encyclo- piidiscb — munkákat igen szerették, épen mint a XIX. században; a ter­ mészet erőinek vizsgálatát nagyon niegkedvelék, alakilag is b ö l cse­ le tibb irányt adván e tanulmánynak. Az olasz malhematicusok fénylő sorát már említők. — A XV. században minden szellemi törekvések ha­ tározott közös jellemet öltenek fö l, az egész mozgalomnak egy kitűzött czél felé fordult változatlan iránya Columbus korszakát nagygyá s maradandó fényűvé teszi. Ez a fontos perez azonban nem rögtön s vélet­ lenül álla be, hanem fokozatosan készité azt elő: nehány bátor férfiú­ nak korábbi föllépése, kik az érzéki tünemények okainak kifürkészé- sébeu fáradoztak; továbbá ama nagy hatás, mellyel n bel-élet legmélyebb forrásaira gyakorlott az Olaszhonbmi megujuIt ösmeretség Göröghon irodalmával, s azon művészetnek föltalálása, melly a gondolatnak szárnyakat és tartósságot kölcsünöz; végre keleti Ázsiának a mongol 279

fijjedclmekhez küldölt liarát-követsúgck és iilazó kereskedők általi megnyi- liísa. — És ez mind a reformatio elült, a bárdolatlan közép századok foly- lálian lürlént! Egyes katliol. férfiak és jeles müveik dicséretét iigyancsak llnniboldttul alálib olvasandjiik. Uerék törléiietirónk Ilöflor szerint: az ó világ ünnepelt lörté- ncteilien nem találhatni olly változást, melly terjedelem- s jelen­ tőségre nézve liasonló volna a népvándorlás által föUiirl mezőn igen rövid idő alatt véghez ment szellemi átalakuláshoz, Es ekkor is, miként nehány századdal előbb, fegyvertelen férfiak valának, kik, !i farkasok közé jutott bárányokhoz hasonlitva, bátran kitevék magokat a pogány népek dühének, csak hogy őket is meghívhassák Isten országába. — "Die gefeierte Geschichte dér altén Welt hat keine Veründernng nachzuweisen, die an Umfang wie an Bedeutnng

ház ajánlá Istennek tetsző s égi jutalomra méltó cselekedet gyanánt azok­ nak szabadon ereszlését. Ha tetszik, hogy az atyai pogány hatalom korlátoltatott, a »jus liberos noxae dandi« elenyészett, gondoljuk meg, ki által szelidült a keresztény atyák jelleme s a polgári törvényhozás szelle­ me? Legmélyebben hatott e vallási befolyás a házassági viszonyok nemes­ bítésére. A n ő t férjének valódi társává s igazi feleségévé a keresz­ tény hit tévé; sőt még birtokjogait tekintve is ez ulon jutott méltányosabb, egyenlőbb állásra. Nem akarom tovább taglalni, hogy szerződéseknél a lelkiösmeretesség, elévülésben a bonafides keresztény eszmék 8 föltételek; sat. De mindezt nem az az üres hang kereszténység, hanem a hit és erény szabályait életbe léptető egyház eszkozlé, melly nem nyu­ godott addig, mig a világi államot belerejével keresztül hatván, annak előbbi pogány törvényhozásába keresztény szellemet nem lehelt. Egy pro­ testáns, a Rückkehr irója, mondá felőle: hogy azon időkben a világ nagyjaitól az emberi jogok elösmerését, a mennyire lehetett, ő vivá ki, s a rabszolgasúg elterjedését meggátolá. Bantuin pedig lelkesedve kiált föl: '•Tekintsétek a középkort diizzadozó életével, virágzó szabadsá­ gai- s iljontan pezsgő államaival; ki hozá ezeket létre? Tekintsétek a mai világot, s számláljátok meg a benne uralkodó szabadságokat, minő eredetűek? Az erkölcsi szabadság mind a többinek forrása, mellyet a régi vallások fatalismusa homályba borított s a bölcselők elmélete föl nem derített, az evangélium által tisztán kimondva, s biztosan meg van alapitva. Hasonlóképen a házi szabadság, meg a nőnek s gyer­ meknek és az embernek embertársával szemközti szabadsága. A rabszolgaságot alapjaiban aláásta evangéliumunk; ámbár mint lettdolgot, s szerzett jogot eleinte nem bántá. És ez a szinleg lassú haladás, mellynek f.dőr* van szüksége s attól vár, tulajdonképen mégis a legsebesebb, mert (egbiztosabb. « °) Nagyon világos az, hogy A n g I i ú n ak egész lársadalmi s orszá­ gos szervezete a középkorban megvetett alapokon nyugszik, Kathol. szá­ zad vala, melly aMagnaCharta szabályait kimondá s biztositá; azért találjuk benne ollyszép összehangzásban a fejedelmi jogot és polgári szabadságot. Kor­ látlan uralkodókat o sötét középkor nem igen osmert. Staülnő szerint: Ce n’ est pás la liberté qui est nouvel en Europe, c'est le despotisme. Dahimann idézett történetének 64. lapján azt irja, hogy a reform után a püspökök ö n állása a parlamenlban is elenyészett, mivel a pápa védő karja hiány­ zott, Helvetia szabad megyéi hasonlólag középkori eredetűek, s százado­ kon ál szépen megférlek a kathol. egyházzal. Midőn az olaszhoni szabad városok a Hohenstaufenek zsarnoksága ellen küzdének, Koma tudjuk mellyik részen úllolt. Mindezt azonban nem valami álliberalismus vagy fór- 281

rndalmi kaczórkodús mondatja rclcm ; csak azt nem szenvedhetem, hogy tisztán kathol. elökorunkat valaki a szabadság ürügye alatt méltatlanul gáncsolja. A középkor hii jellcmrajzát bárcsak legalább »A X III. századbeli Anacharsis-i nyomán tanulnák sokan ösmerni! Jó és olcsó könyvkiadó társu­ latunktól bírjuk már i>A keresztes hadak történetét» is. ileeren tanulságos vázlata figyelemre méltó: »Versuch einer Entwickelung dér Folgen dér Kreuzziige íür Europa» apróbb történeti iratai közt. ’J Sz. Anselm, kinek egyik munkája: »Fides quaerens intel­ lectum» már jelentékeny czimével sokat mond, gyönyörű Meditatioibán platói tudományának világos nyomait hagyá hátra. Aquinoisz. Tamás­ ról még Hegel is megvallja, hogy «alapos speculativ gondolatai valának.» Egyébiránt e hires német szemlészkedö, kivel még többször lesz dolgunk, a philosophia történetét irván, kínosan vajúdik, hogyan egyeztesse meg gyalázni al<.aró szándékát az igazsággal; végre is illycn badar beszédre fakad: ..Es hilft Nichts, das Mittelalter eine barb arisehe Z e it zu nennen. Es ist eine eigenthi'unliche Art dér Barbarei, nicht dér unbefangenen, rohen, — sondern die h ü c h s t e I d e c und die h ü c h s t e B i 1 d u n g ist z ű r Barbarei geworden. Gesehiehte dér Philos. III. B. «Nem használ, úgymond, semmit a középkort barbár időnek nevezni. Sajátszerü neme ez a barbár­ ságnak, melly nem durva s együgyii, hanem a legmagasb eszme s a legfőbb műveltség lön barbársággá.» A ki hinni akarja, higye. Ugyanő «nem taná­ csolja senkinek, hogy e középkori bölcseletet saját szemeivel tanulja ösmerni, olly borzasztólag van irva;» mintha róla s müveiről sokkal nagyobb joggal nem mondhatnék ezt. De ö csakugyan nem látszik önlátomás­ ból ösmerni a gyalázott scholasticusokat; mert csupán anekdotákat és elkopott általános mondatokat tud felőlük idézni, gyakran szórni szóra kiírva Tenneman kivonatából. Különben a scholastica hiányait nem kell protestansoktul tanulnunk; kathol. írók sem tagadják, hogy igen sok jó mellett néniclly rosznak csiráját is bordá keblében. Mrgvallják, hogy túlságos fogalom-játékával — zu vici BegrilTspiel — az eszméket háttérbe szorít»; a kereszténység történeti eleven szemléletét elha- nyagolá; s A r i s t o te le ssel többet foglalkozott, mint a szentirással. De kérdem, a mai divatos philosophiának nem kell-e mindezt szemére hányni; Aristoteles helyett természetesen más írói tekintély , Hegel vagy Schelling nevét tévén? Ha továbbá azt mondják, hogy a dialecticus vitatkozás! kedv és külalakozás — Formelwesen — az akkori tudományos világ­ nak homályos foltjai valának, g az iskolákban uralkodó pártszellem és a szerzetes rendek közti vetélkedési viszályok sokat ártottak; ismét bútor vagyok kérdeni: hát Hegel és tanodája nem formulái eleget, nem 282 játsziU a fogalmakkal, iiincs-e saját fiilcsigázoU kilekert nyelve? és a mai kiiUiiibözi) rendszerek hívei egyetemekben s azokon kiviil tahin pász­ tori hőkében élnek, nem ostromolják egymást, nem viaskodnak éleire ha­ lálra? A kathol. egyházban legalálib mindig volt és van, a ki hasonló egyenet­ lenségeknek, mihelyt veszélyesek kezdenek lenni, egyszerre véget vet, süt azokat jó czélra vezérli. Mint p, o. az Adoptiannsok vitájából azon hasznos eredmény is keletkezett, hogy a spanyol és franczla hitlanárok a szent atyák és dogmalicai irodalom gazdag bányáit kiaknászván, magoknak alapos theologiai műveltséget szereztek; azonkiviil meg c kiiz- delembül a vallásos élet is megifjodva kell ki, A középkori és mostani biil- cselctnek végsükerét tekintve, bizonyosan nem érik el ennek képviselői amannak nagy hüseit; s niéllán kérdi Ilahn gróliiii; -Sind die modernen Doctorenniid Professoren derPhilosophlc weiser, tiefsinniger, erhabener,als dle h'irchenlchrer des Miltelalters?» Az egyház viszonya egyes tudósok szellemi vállalataihoz mindig bölcs, magatartása kellíUeg óvakodó, eljárása szemes lassú szokott lenni. Aristoteles physicája és metaphysieájának korábbi tilalma 1231-ben a párizsi egyetemhez irányzott pápai bulla által módosit- tatván, csak 13üG-ban jött ki a rendelet, melly a nevezett görög bölcs müveinek tanulmányozását s magyarázatát a ludori koszorú elnyerésének föltételei közé sorozá, végre 1452-ben ethicájának nyilvános ajánlata is bekövetkezett. Mindazáltal soha, de sohasem azonitá magát a katholicismus bármellyik philos. rendszerrel. “) Feszler is azt kérdezi; honnan származott annyi jeles iskolák alapítása, — p. o. F u 1 d a, C o r v e y, H i r s c h a u, S a n c t - G a 11 e n, M a i n z, Kheims, sat. falai közt, — minük a frank és német birodalmaknak majd minden székesegyházainál s a legiöbb apátságokban léteztek? Egy kis niüv(jltség és tudomány-szeretet jelének mégis csak szabad ezeket tekinteni, miként valaki niondá: "maga ez a név St. Uallen elég arra, hogy a középkori szerzetes életet henyeségröl vádoló elnémuljon. E jól ápolt sár jak nem sokára szépen kihajtottak s bö virágzásnak indultak az egymás után keletkező nagy egyetemekben, mellyek rendeltetése vala minden néposztály közös kincsévé“tenni a nemes tudományokat. Európa liü-nál többet, maga IVémethon l7 -e t számlált 1517 előtt. Ilildesheim, lleidelberg, J3écs, Köln, Erfurt, Würzburg, Lipcse, Ingolstadl, Rostock, Trier, Greifswalde, Frei- Imrg, Basel, Tübingen, Mainz, VVittenberg, Frankfurt főlauodái 13;{8— 1500 közt a buta kalhol. világban keletkeztek. A tanitványok roppant száma arról is kezeskedik, hogy nem csak a papságra készülők jelentek meg. Bologna, magashirU tűzhelye a középkori tudománynak, a X ll. és X III. században lü ezer tanulót számlált, Párizs 20 ezeret, Oxford l.'íiO-bcn 3(( ezeret, Prága l'iOÜ-ban 3(í ezeret 700 tanítóval, iSzép szabadságaik 283 közül csak nzt említem, miszerint nekik a lakást fülmondani tilos volt; ök ellenben lármás mestersége miatt p. o. a kovácsot kiűzhették. De azért a jó gyerek akkor is megbecsülte magát, Ilurter beszéli III. Inczc életirntában, I, 15. Steph. Tornác, ep. 40. 41. nyomán, hogy Párizsban egy középkori magyar tanuló meghalván, midőn a hitelezők felöl tudakozódlak: »niíc Christianus nec judaeus apparuit.Derék ifjú lehetett, s méltó hogy emlékét véreinek például e lapokon is örökitsiik. A rendes egyetemeken kivül más tudományos egyletek és nevelílintézetek is létezének jóval a re­ formatio előtt; Groote János növendékeit e tekintetben különösen dicsé­ rik. Ki hirná részletesen előadni s kimutatni az egyház részvételét e törek­ vésekben; hiszen mindennek lelke s középponija ő volt. Montalembert csak egy pár esetet emlit a száz közül, midőn állítja, hogy a párizsi egyetem léteiét Notre Dame templomának köszöni, az oxfordi és Cambridge! pedig a nemesség és kathol. barátok buzgalmának. Dahl- mann a XV. századból 3 skót egyetem fölállítását említi: St. Andrews, Glasgow és Aberdeen városokban, kétségkívül az egyház közremunkálásával. A nagy bibornok Xinienes alcalai dicső alapítványát ki ne ösmerné? Számos küzrendeletek és tények szólanak a tudományok és tudósok, vala­ mint a tanulók iránti atyai gondosságról. A 1 a t e r a n i zsinat 117i(-ben elhalározá, hogy a káptalanok és zárdák jövedelmeiből 2 egyetemi tanárt kell ellátni; a kostniczi kimondá: "Gradus Doctoratus pro quacunque nobilitate reputetur;" szerinte tehát a tudomány nemesit. V. Orbán pápa 13()2-től 1370-ig egyszerre 1000 tanulót ápolt a különböző egyetemeknél. Jellemző közmondás volt az időben: non mínus est negligere scholarem, quam corrumpere virginem. Hlyen adatok után nem csoda, hogy a protest. liaco de augm, scieut, megvallja : »A keresztény egyház őrzé meg keblében a világi tudomány maradványit, mellyek különben egészen elenyésztek volna. S hozzá teszi: utolsó években pedig a jezuiták élesztek föl s erüsiték nagyon a tudomány állapotát,u Végre nem árt valakinek azon észrevételét följegyez­ ni, hógy IV, Kudolf, sz, István magas tornyának elkezdője, egyszers­ mind a bécsi egyetem alapítója; mil)en ii az egyház és tudomány közti kapcsolatnak uj jelképét szemléli. Talán nem egészen alaptalanul, ”) Nem kell szándékosan valami zavart sötét fogalmat kötni össze a mysticával. Iladovitz röviden kimerítő jellemzése szerint: a scholastica Istenhez mint Igazsághoz az érlelem utján akara közeledni, a niystica pedig Ót mint Szeretetet az akarat által ohajtá megfogni, E két ellentét úgymond olly régi, mint a kereszténység, s c'pen olly soká fog tartani. Az egyház nagyszerű alkotványában ez alanyi irányzatok nem csak ártat­ lanok, hanem hasznosak is , és az egész egyházi életre jótékony hatással vannak, Azon kívül, a mint látjuk, j'éls zeg rationalismussá vagy rajongássá 284 szoktak fajulni. Nagy igazságtalanság leliát, a száraz scholastica ürügye alatt, azt hitetni el a világgal, Iiogy a kathol, egyház híveinek kedélyét bár­ mikor elhanyagolá, parlagon hagyá; sőt a protcst. diaconus Merz csaknem szem- rehányolag emeli ki, hogy legelőbb is a megtéritendö emberinem szivére volt különös gondja, nem fejére: hiszen, úgymond, ez nagyon is sok volt volna egyszerre a régi druidok- és W od an - imádóknak. «Das Chri- stenthum nimmt Kopf und Herz in Anspruch; das aber war zu viel tiuf einmal den altén Druiden und Wodananbetern zugemuthet. Schnell besonnen und groszartig wandte sich die Kirche vor Allém an das Herz dér zu be- kehrendcn Menschheit.« Armuth und Christenthum. a 34. lapon. ‘“) darusnál is föltaláljuk, éspedig Möhlerrel részint szórul szóra megegyezöleg, azon eszmét, hogy a classicus ókor iralmának lelkesült elfo­ gadása tetemesen előrehaladt műveltséget árul cl. »Schon die begeisterte Annahme, welche die Literatur des classischen Alterthnms so allgemein fand, setzt eine schon ansehnlich vorgcschrittene Geistesbildung voraus. Einer Barbarei, worindie gev\'ühnlichen Co mpendienschreiber uns diese Zeiten versünkön erscheinen lassen, würden diese Culturschiitze eben so vi-enig vtrillkommen als genieszbar gewesen sein.« Mikor egy protestáns, kit a spanyol i r a I o m ni a 1 i foglalkozás vllágosita föl, így ítél a középkor felö l: akkor szégyen volna müveit katholikusnak továbbá is a divatos rágalom szarujába fúni. Humboldt is csodálkozik — Kosmos, H. B. 297. — rajta, minő fontos természettan! igazságok csiráját találni föl a XV I. századból való spanyol Íróknál: «Mán erstaunt den Keim wich- tigor phy«ischer Wahrheiten in den spanischen Schriftstellern des XVI. Jnhr- hund. schon zu entdecken.» Pedig e buta spanyolok a mit tudtak, bizonyosan nem Luther- vagy Kálvintól tanulúk. ^ “ ) A XV. század vcgo felé nem csak a görög és latin classi- cusok, hanem a tcrmé s z e t - 1 u do m á n y o k rés t a u r a t i oj a is nagyban mutatkozik. Sőt egészen uj ösvények nyilnak meg c különös iparral müveit téren. Csillagászat, természetrajz, boncztan, sat. vizsgaszemü kedvelőkre talál­ tak. Érdekes felfödözések és találmányok egész seregei merülének fö l, és pedig jórészt barátok utján. Azonban mindez korábbi lassú fejlődés alapján történt, egy illetékes ahhozértő szaktudós bizonysága szerint, A Kos mos Írója különös előszeretettel viseltetik B a silius iránt, kinek egyszerű tájképi s erdei rajzaiban olly érzelem nyilvánul, melly a jelenkor érzeteivel bensőb­ ben összeolvad, nünt mind az, mi a görög és romai öskorbul ránk szállott, — ofiasilius, für den ich lange schon eine besondero Vorligbe hege. Es sprechen sich in seiner einfachen Schilderung dér Landschaft nnd des Waldlebens, Epist. 14. 223., Gefühle aus, welche sich mit denen öer moder­ nen Zeit inniger vcrsehijiclzen, als alles, was uns aus dem griochischen und 285 römischen Alterthume überkoinmcn ist.« — Nazianzi Gergely egyik szép kültemínyét is, Carm. X III., igen dicséri e tekintetben. Sz. Patricius lielyes nézetét a meleg forrúsokrul sem feledi el inegemliteni. Nagyon ma­ gasztalja továbbá az aristotelesi bölcselet és a természetüsme fölélesztésében egyiránt érdemes Albertet, kinek a kölni domonkosink zárdájában meleg növényháza volt már a XIII. században; ennek könyvében: Liber cosnio- grapbicus de natura locorum Alberti Magni, úgymond, igen meglepő szem- lélgetésekre talált. »Der fUr die Belebung dér Aristotelischen Philosophie und dér Naturkunde gleich vcrdicnlc Albertus iMagnus halté im Dominikaner- Kloster zu Köln ein warmes Treibhaus. Ich habé, in seinem Werke, Be- trachtungcn uufgefunden, die micb sehr überrascht habon. Durch Albert den Groszen und Uoger Bacon wurden die Geistesfosseln muthvoll gebrochen, — tehát nem Luther által? — die Natúr in ihre alton Rechto eingesetzt.H Pedig e dicsőített Baco egy pápának, IV. Kelemennek, volt védencze és kegyeltje; s az is figyelemre méltó, miszerint egy kathol. Baco nehány századdal korábban hires vala, mint a hasonnevű tudós angol korlátnok. Cus a M lk ló s ru l irja: »Ein deiitseher Cardinal Nicolaus do Cusz, hatte zuerst die G ei stesfreihe it und den Muth, fást 100 Jabre vor Co- pernicus, unserem Flanelen zugleich wieder die Achsendrehung und die fortschreitende Bew'egung zuzuschreiben, mit den W orten: Jam nobis mani­ festum est terrara in veritate moveri.» Egy karthauzi barátnak könyvéről: Margarita philosophica des Priors der Karthause bei Freiburg; Heidelberg, 1480. azt állitja, hogy igen nagy befolyással volt a XVI. század elejéni mathemat. és physicai ösmeretck terjesztésére. Végre saját kedvencz tanul­ mányának, a természeti földrajznak első alapját is kénytelen egy kathol. barátnak, a mi több egy jezuitának tulajdonítani; Die Grund- lage von deni, was mán heute physikalische Erdbeschreibung nennt, ist in des Jesuiten Jo sep h Acosta «Historia natural y morál de las Indias** enthalten, in dieser vortrelflichen Naturbeschreibung des Neuen Con­ tinentes, 15'J0. Pedig hihetőleg ez sem a reformatio következtében adta fejét illyen dolgokra; ha csak úgy nem okoskodunk: a reformatio szülte a jezuitákat, tehát a mi jót tettek, az mind a reform érdeme. Idézeteim bővebben olvashatók a Kosmos 1. B. 73. 74. 448. II. B, 27. 28. 31. 111.130. 140. 284. 298. 503. lapjain. Különben még sokszor találkozunk e valóban tartalomdus, érdekes mii tudós szerzőjével; mert a gyanútlan tanukat igen szeretem. ‘‘0 Cus a Miklós bibornok philos, becset s érdemeit legújabban kathol. életirói kezdik illő fénybe helyezni. A legnevezetesebb s legmé­ lyebb bölcselők egyikének tartják, ki mindig élesen megkülönbőzteté Isten változhatlan valóját a teremtett lények változékony levésé ül. — Er 286

iitUcrscIieidctscharf das uuvcrándcrlichc Scin GoUcs von dtni vcranderliclicn VV c r d on dercrsciiafl'cncn Wcscii. — () mindcnoselrc Uilünö jelcnclevala ko­ rának, mcllyről lelkesülten irjákEs (ing ansicli das U ci cli ei n c s W is sons aiiszubrciten, wclches znersl die Natúr, dann abcr in wcitcrcr Ausdchnnng das ScIiönc,denStaat, dioWcIt iiberhaiipl,und Gott vo ni S tand púnk tc d es r ci­ né n G o i s t e s ans enlweder als reine Erlahrungswissenscliafl odcr als Mcta|)liysik utnfaszte. DerTheologic ihreBlüthe, ihrScInnuckinden frühoren Jnhrlumdertcn war das sp ecnla ti veM oni en t, diePhilosophiedes Christenthnnis.Dieletztcn idecnreichen und liefgedacliten Schopfungcn des iMiltelallers in dic­ sem Gebiete, mit den Keimen dér neueren Philosophie, sind die speculativ-iheologischen Werke des genialen Nicolaus von Cusa. Sie l'anden aber, 11a 1 ie n ausgenoniinen, niclit die gebührende Wiirdigung.» Nem hiányzott tehát a legelevenebb irodalmi tevékenység s tudományos buvárint, azon lényeges különbséggel, miszerint a kathol. irók nem léplek ellenséges viszonyba egyházukhoz; mert a valódi kalholicisinus sohasem egyoldalú. A legmagasabb kérdések tárgyalásától sem tartózkodtak, és pedig olly eredménynyel, hogy a genialis Cusa mélyreható, eszmedus elméletei­ ben korunk tudósai az ujabb bölcselet első elemeit akarják föl- talábii. Zimrncrmann philos. tanár, a becsi tud. akadémia elé terjesztett értekezésében: "Ueber die Philosophie des Cardinals von Cusa, als Vor- 1 a u fér Lüib n i t ze ns« a nagy német bölcselő hirnökének tartja biborno- kiinkat, s csakugyan sok hasonlatot bir fölmutatni a két lángelme közt. Lásd: Nicolaus von Cusa; von Franz Ant. Scharpff. Mainz, tSi.'t. Giordano Bruno und Nicolaus von Cusa; von I)r. F. J. Clomons. Bonn, 1847. Amaz juste-milieut akar. ‘^) Az !ij világ felfödüzését, inelly Europa szellemi életének uj lökést ad^tt, maga Columbus őszinte alázattal az egyháznak tulajdonitá érde­ mül; minek jeléül 14!)6-ban, mint alkirály s India tengernagyja, dicsősé­ gének telőponlján, szegény kolduló barálöltönybcn tőrt vissza Spanyol­ honba, Igen, mert nem feledé e l, hogy kevéssel azelőtt igazi koldus álla­ potban érkezvén ez országba, csak a ferencziek rabídai kolostorának ajtaja nyílt meg elölte. A derék ünnepelt hős maga beszélő, hogy akkor, midőn az egész világ csulja s gunytárgya lön, csak két szerzetes maradt igazán szeretettcli s hü iránta. Aránylag igen könnyű most a széles tenger sikjára kiszállani; de kezdetben csak olly buzgó férfiaknak sükerülhetctt c nagy vállalat, kik estenként ájtatos imák s a Salve Regina mennyei dallamának zengedezése közt hajták fejüket a törékeny hajón nyugalomra; kiknek jámbor merészségét a legújabb vizsgálatok szívesen elössnerik, 8 emléküket minden ráfogások- és ócsárlásoktul egészen megtisztiták. Hogy a kathoi. egyház befolyása e tekintetben azelőtt sem szegé szárnyát a nemes 287 biUürsájTiiulí, erre Humboldt líosmosálmn, H. B. 2J0. 273. i 7 i ; régibb apró adnlokkal szolgál. Szerinte a kcreszlóny aiiachorclák éjszaki Európa hoz/.ál'érliellcii tájait kulalák fö l, s megnyiták azokat a civilisationak. Az clsii groulaiuli püspök, islandi szül ErikUpsi, H21-bcn kereszlény niissioi czciból WInlandba hajózott, mi alatt a mai Boston vagy New-York vidékitgyanilják. Midiin a normannok Island parijairakiszállónak, irlandl könyveket, ni i s e harangokat s más efféle tárgyakat találtak ott, mellyek l’apar nevű régibb jövevények állal jutottak oda. Humboldt teszi azon észrevételt is, miszerint: Imago mundi űes Cardinals Petrus de Alliaco hat mehr Einlinsz auf die Entdecknng von Amerika gehabt, als derBricfwechsel mit Toscanelli. Cohnnbus ösmeré Ázsia leírását is Aeneas Sylvius az az II. Fiústól; s hihetőleg ez is használt neki szép merényének kivitelében. " ) Csak a részletes történeti adatok és ösmerctek űzik el igazán a divatos clöiléletek sürü ködét. Nagyszerű alakok, derék jellcmü, tevékeny, tudós férfiak liinnek fül ez nlon minden európai nemzet középkori életében. A hazafias érzetü buvárlat nem engedi ükét feledékenységbe jutni. így tanulja p o. a német becsülni hildesheimi Bernwardját, s magas műveltségű korlársait: >iEr, ein Kűnstler, dessen W’erke mán noch jcizt bewundert, wetteiferte mit seinen hoebgebildcten Zeitgenossen N ő t k é r von I.űtlich, W illegis von Mainz, Jleinwerk von I’aderborn, Siegebert von Minden, Ilildew'ard und Arnulf von llalberstadt, Gero von Magde- burg, VViger von Verden, Iliidé ward von Nauniburg, etc.<- Akkor volt ez, midiin az lOOÜ-dik év eltűntével, szerencsésen túlesvén a világ jóslóit végélüli félelmen, az emberi nem egész nyugoton fris élet- és munkásságra ébredett. Ila leginkább papok voltak is az úttörők, p, o. egy Gorbert, II. Sylvcsler, az arnbs irnlom és műveltség közvctilöje földrészünk számára, kinek ártott az? süt épen ehivatásban állott az egyházi rendnek egyik legszebb érdeme s magas jelenlüsége, hogy ama századokban a tudományt és művészetet ápolva megszentelő nem csak a vallásnak, hanem az államnak is érdekében. Igen természetes vala, hogy például a szépmüvészet, melly egyedül a mono­ storok istenes csöndében fcjlüdött, a kereszlény cullus dicsőítésén kivül más rendeltetést szinte nem ösmerl, s háladó gyermekként ohajta esüggni szcretü anyjának az egyháznak tápláló kebelén. De azért a papok cs barátok elrejtett szolid működése nem gállá az anyagi világ sebes kifejlődését; kivált Kémethon akkor Európának kétségkívül első birodalma voll. Nemzeli élete, müipara, kereskedelme olly virágzásnak indult, nielly egy könnyen vissza nem tér; városai nagyok és gazdagok é.s hatalmasok valának; a régi llansa-nak ereje s terjedebnéhez képest a porosz Zollvcrein törpe vállu- lat. S a mi fődolog, a pénz embereit is magasabb czélok lelkesiték az

időben; a német Függ erek s a z o la s z M e d ici ek eredetileg tőzsérek 288

lévén, mégis a vallás, tudomány, művészet és szenvedd emberiség érdeké­ ben millioliat áldozánaic. Nem lehet egyes országokra bővebben ki­ terjeszkednem; csak némellycket érintek. Frankhonnak is megvolt szellemi gyulpontja, a keresztény tudomány régi székhelye, St. Denys apátsága; jeles egyházi fejedelmek-, irók- s jogtudósokban nem sziikíil- ködtítt, A régibb turoni Gergelyt sAlcuint mellőzve, rheimsi Hincmar, orleansi J o nas, párizsi Hugó, lyoni Florus, chartresi Fulbert és Ivó sat. nevei jó l hangzanak. Szeretné ugyan az ujabb kor félvállról nézni ez elavult századok hires embereit; do közelebbről tekintve bátran kiállják a hasonlatot azon elmés észrevétel szerint; »Dcr heiligo Anselm und dér heilige Thomas waren nicht weniger vernunft- starko und gcistesmündige Christen als Bossuet; und Abálard oder .lohannes Seotus nicht weniger gefiihriiche Sophisten als Calvin.» — Hát Olasz honban hány jeles név tűnt föl I Pedig ott csakugyan a pápák uralkodtak. Úgy látszik ma kénytelen az ellenség is elösmerni, hogy az olasz államok már szépen fölvirultak, midőn még szerinte mély álomba merült egész Europa, s hogy amazokban az iralom , művészet és tudo­ mány bimbói sokkal előbb kifejlettek, Kadovitz beszélőtársai közt a libe ralis Sielhorst ajkairól halljuk: »Was w ir besitzen und genieszen gehört Italien au: das Recht, dér Handel, die Industrie, die Kunst, die Wissenschnft; und jetxt beschimpfen w ir dús Volk , das uns aus Bar- baren zu einer gesitteten Nation gemacht.» Dante születésével kezdi Hum­ boldt is déli Europa művelődési történetének nagy korszakát. Midőn o valóban nagy költész énekelt, a deli félszigeten minden irányban vidám erős uj élet jelentkezett. Szépen írják felőle: «miként a középkori dicső szent­ hajlékok jelképeikben a természet és történet minden országait, az ég és föld^inden tüneményeit egyesitik: úgy ő magában foglalá kora értelmiségének egész öszvegét.o Óriási költeményét Ozanam: »a X III. század theolo- giája és philosophiája költői Sum m a-jának<* nevezi. Valljon e rem ekm ű­ vének nagy részét egy zárdában, — Santa Croce diFonte Avellana Gubbio-nál,— vagy pedig a tolminoi kastélyban, mint az aquilejai patriarcha kedves vendége készité, az még nincs eldöntve. De mind a két eset egyházi párt fogásra mutat, és arra , hogy természetesen azok becsülték a szellemi munkálatot akkor is, a kik magok Ls értének hozzá. Hlyen főpapok kö.?ül Campa­ nus olasz püspököt, a XV. század egyik jeles íróját, most csak azért em­ lítem, mivel mások nem igen ösmerik. — Angliában is ki pártolá a tudományt és műveltséget még a reform előtt, nehány ösmeretes név eléggé tanúsítja. Fis.her, rochesteri püspök, buzditá V III. Henrik any­ ját a cambrídgei collegium alapítására; a líncolni és wíntoni püs­ pökök Oxfordban nyitának 2 collegiumot; John Colét sz. Pál templomi 289

dókcin londoni collegiunia Lilly William igazgatóval nevezetes volt; Möh- ler még 2 classicus tanulmányokban kitűnő ferenczi szerzetest is emlit; Pólus Iteginald bibornok melló Morus Tamás korlátnokot ós Paee Ki- chardot szívesen sorozzuk. A reformatio kiütésekor is mellyik részen állottak e valóban derék, szilárd jelleniü férfiak, s hova haj­ lottak a csúszómászók, a protest. Dahimann maga megvallja: >.In Eng- land ist es ein ruchloser Fiirst, welcher das Panicr dér Reformation erhebt; die s t a r k e n C karaktere, ein More, Fisher, Pole stehen auf dér Seite dér altén Kirche, kiimpfen fiir Kirchenfreiheit gegen weltliche Tyran- nei ; die schmiegsamen an dér Seite dér neuen.» Geschichte dér engl. Uevol. a !)0 lapon. — Végre még csak a kis Portugalliát említem; I. János, Dóm Pedro, V. Alfonz ós a nagy Emmanuel korában, a keresztény hit erejével, a kuthol. egyház szárnyai alatt, hova emelkedett! Ki gyalázza tehát olly kimélctlcníil a letűnt kathol. századokat ? A tudatlan, előítéletei­ nek vakon hódoló ember; az a ki nem ösmeri, vagy szándékosan nem akarja {ismerni a lett-dolgokat. Reform és iralum czim alatt adják Görres lapjai, a XIX. kötetben, ügyes vázlatát a reformatio kártékony befolyásának Europa tu­ dományos kifejlődésére. Möhler remek értekezése; Zustand dér Kirche im XV. und zu Anfang des XVI. Jahrhunderts, hasonlóképen idevágó érdekes adatokat közöl. A ki soha életében egyebet nem olvasott, e két czíkk álnézése után önkénytes vakságnak kénytelen nyilvánítani azon hie­ delmet, mintha Luther reformja szülte volna Europa műveltségét. Azoknak, a mik eddig közölteltek kiegészitéseül s bővebb bizonyság okáért nyújtom e rövid, száraz kivonatot. Egyes tudományok- ós tanulmányokat illetőleg, a napkeleti nyelvekben i jártasságról híresek a középkorbul: Raymun- dus a Pennafoite és Raymundus Martini. V. Kelemen rendelete e tárgyban űsniereles. VV'achler ugyan ennek eredményéről semmitsom tud; de tud Tiraboschi: "Storia della Litteratura italiana.« Már Niger Péter, do- monkosi szerzetes, adott ki Utasítást a héber nyelv megtanulására; s ezt követé a híres Ueuchlín. Mindenesetro kellett valaminek történni e téren a sötét időkben is, mivel nem szállhatott egyszerre a légből alá ama híres compluti soknyelvű szentírás, Polygiotta Conipluten8Ís,mellyet a nagy bibor­ nok Ximenes 1502— 1 5 1 7 -ig kiadatott. Következő évben jelent meg a velenczei Bomberg féle biblia. Tudjuk, hogy a mi Erasmusunk adá ki, X. L eó ösztönözésére, legelső kritikai példányát az Uj-szövetségnek, Az első protest. kiadás 20 évvel később, 1542-ben látott napvilágot, s megint csak 20 év múlva lőtílí-ban lön uj nyomtatásra szükség; Erasmus munkája el­ lenben 1551-ig csupáncsak Párizsban 10 kiadást ért. A zsidó biblia Ve- lenczében 1559-ig 16-szor nyomatott újra; az első protest. héber kiadás 19 290

Wiltenbergben 158(j-ban jelent meg. Ez apró adalok szolgáljanak egyszers­ mind válaszul ama hitvány rágalomra, miszerint a hierarchia úgy fél az eredeti szövegtől, mint az ördög a szentelt viztöl. — A p hiloso p h iát, mint láttuk, talán nagyon is tüzesen fölkarolák a sötét középkorban. Igen je l­ lemző a z, hogy Luther az észt a XV I. században az ördög kéjhölgyő- nek czimezi; IV. Incze pedig a XlII-ikban óv annak elhanyagolásától, Méltán hasonlitá tehát egybe a Neue Sión Í8 i5 -ik i 49. számában: Hogy Ítél Luther és hogy a pápa a phílosophiáról ? Aristoteles könnyű rab- lánczaiból már a XV. század eleje kibontakozni készül egy (Jer són, Pierre d’A i l l y , Nieole de Clemange vezérlete alatt, ámbár e jeles férfiak a bölcselet mezején inkább csak tagadólag működtek; do Cusa Miklós nehány évtizeddel később positiv rendszerrel lép föl, melly életteli, mély és lelkesült, miként a platói speculatio. E finom görög bölcsnek iratait már egy Anseim, Abálard ösmeré; s mások is elkezdek azok tanulmányozását a reform elölt. B i e 1 Gábort se feledjük ki a józan bölcselők sorából. — A classicus ta uiilmány okbani roppant előhaladást még rsak Ha g é n is elösmeri: Deutschlands literarische Verhalt- nisse im Reformations-Zeitalter. Erlangen, 1841. Már E gin bar d remek latin nyelven rajzolá nagy Károly életét. Heloise latin irálya nem válnék szégyenére bármelly philologusnak. Dante korát megelőző olasz papok Aristoteles és Demosthenes müveit forditgaták. Humboldtnál is azt olvasom, hogy Petrarca és Boccaccio előtt 2 századdal Salisbury János, meg a platonizáló Abalard Roma s Göröghon Íróinak ösmeretét sürget­ ték. Spanyol- és Olaszhonban különös virágzásnak indult a tudományok ez ága. Ambrosius Camaldoli 1438-ban görögül alkudozott. Hölgyek is készek cs képesek valának a főiskolákban szónoklat- és classicus ira- lomrul, mellynek számára minden egyetenmél külön tanszék emeltetett, nyil­ ván értekezni. Firkheínier Charitas, nürnbergi clarissa szűz, kora legelső tudósaival remek latin leveleket váltott. De nem csoda; hiszen jóval előbb akadt egy nemet szerzetes n ő , Landsbergi Herrad, ki St. Ouilia zárdájában a Kajna mellett tudománylárt — Encyolopüdie — szerkezeit. — Könnyű volt tehát a középkor dicsőitésére megírni: Dió deuischen Frauen des Miltelalters , von Kari Weinhold. Gratz, 18.51. — Tudós társaságok p. o. a rajnai, dunai jókor egyesítek az erőket s felUiil- ték a jeles tehetségeket. Láng Mátyás, salzburgi püspök és bibornok. Celtes által a költészek atyjának neveztetett; gothai kanonok Mutianus Conradot német Cicerónak híták, Melanchthon írja: Audivi adolescens duos viros praeclaro eruditos, Georgium Simler et Conradum Helvetum. A szász evangélium fölvillanásakor m á r ragyogó fényben álló humanisták hosszú sorát nem idézhetem; csak három 291

általánosan elösmert iralmi fönököt nevezők meg: Vives Lajos spanyol,

B Ildii US Vilmos franczia, s Erasmus némelalfüldi: »Triumviri rci literariac; primus jiidicio, secundus ingenio, tortius dicendi copia excellens.» lllyencket a reformatio nem szült, nem is szülhetett ; hiszen Luther mondá, hogy Cicero a zugha bújhatott volna. Sőt közönséges a panasz, hogy a reform kiüteso után mindjárt vége volt ez egyetemes irodalmi fölkelésnek, Melanchlhon 1522-ben már azt tapasztalja, hogy a "docendi pro­ vincia sordida-" nak tartatik. Mikor Luther a zárdák s templomok kirablására szólitá föl pártfogóit, ugyancsak hiven követtek; de mikor a lopott jószágból egyházi vagy iskolai czelokra kért valninicskét, senki sem hallotta. Azért kiabála olly mérgesen: a pápa korában minden erszény nyitva állott, most pedig vas lánczokkal van mind elzárva. Angliában is Így volt Dahimann szerint: «Um so eifriger war dér Adel, um durch riünderung dér reichen Abtcieii und Kirchen seinen Geldmangel zu ersetzen. Vielo Acbtc und Prálaten tralen zum Protestantismus iiber, indem sie ihre Pfriinden in ihr weltlich Eigcnlhum umwandelten. Für das Schulwesen gesehah nichts. Dér Adel war nicht zu bowegen seine Beute heraus zu geben.« — Gesch dér engl. Revol. a Otí. 97. I. •— A tanulók száma és niagaviselote is arányban állott a szűk pártolással. E r- furt egyetemében 1520 előtt 250—350 diákot számláltak; 1525-bcn csak 21, 1527-ben pedig 14 maradt. Az iskolai élet műveltségének jellemzé­ séül szolgál az akkori verses közmondás: VVer von Wittenberg kommt mit gesundem Leib, Von Leipzig und von Tübingen ohne Weib, Von Jena und Helmstiidt ungeschlagen. Dér kann von groszem Glücke sagen. Igen mert a tiszta evangélium első tanárai nagyrészt a zárdák és káp­ talanok söpredékei voltak, kik épen nem a tudománynak, hanem más va­ laminek kedvéért futottak az uj táborba. A szerencsétlen íMelanchthon Wittenbergben kénytelen vala nekik elkészíteni, mit olvassanak föl. Hogy u reformnak eleinte örülő humanisták, illyen következéseit látván, neki csak hamar hátat fordilottak, az igen természetes volt. Sőt Erasmus, W ice- lius, Staphylus, Crotus Rubeanus, és mások irataikkal is ostromiák azirodalom- puszlitó egyházi lázadást; mellynek kártékony hálását ők tapasztalak, do mi is tisztán látjuk. Mert egyszerűen összevetve a tudományok állapo­ tát közvetlen a reform előtt és utána, e szembeszökő hanyatlás- n a k összeköttetése a hilnjilással tagadhatlan ; és igen világos az, miszerint a XVI. század második felében előálló tudósok műveliscge sokkal hátrább áll, ugyanazon század első tizedeinek pallérozotlságánál, sőt hátrább a XV. századénál is, melly vége felé a művészet és tudomány gyönyörű virágzását 1 9 * 292

lünteli fül. Ama kor eddig mcgnevezelt jeles emberoiheí csatoljuk még : Trilhe- miust, meg a lipcsei, badeni, wormsi győztes vitatkozói, E c k elönevü Maier Jánost. V. ö. Strobels Beitrügo zűr Literatur besonders dós XV I. Jahrhunderts. II. köt. Kevéssé használt, fontos közlemény. *') Egy elméncz azt nyilvánitá: «Wenn ihr Unglauben als Zei- chen dér Bildung preiset, im XV. Jahrhundert war er schon da.« Sehle- g e 1 Fridrikünk is a humanisták eredeti jellemét igy bélyegzi: «Eine h eid nisch-antiqu arische Bcgeistcrung.o A régi feslettség Hutten Ulrichnál egész meztelenségében mutatkozot. — In Ulrich von Iluttentrat die antiké L i ed erlichke il in völliger Blö sze hervor. — A görög tanulmányok, azt mondák, görög bűnöket nemzének még egy Polizian- és Muretusban is, Bembo, a mííkedvelö bibornok, Rafael barátja s tanácsadója, véteknek tartá olly szóval élni, melly Cicerónál elő nem fordul; de különben nézetei- s erkölcseiben nem vala olly szigorú. — Eszmetársulatnál fogva ide irom, hogy P. Maffei meg a pápától engedel- met kért, Breviáriumát görögül imádkozhatni; ne hogy a Vulgata rósz latinságának olvasásával stylusát elrontsa! — Justus Lipsiust legalább ingadozásról vádolák; Stephanus Henriket egészen pogány nak tárták. — Az újabbak közül a két Se aliger, kiknek egyike azt monda: Pereant, qui ante nos nostra dixere! Salmasius, Schoppius, Dániel, Heinsius, Grono- vius Jakab mérgesek; szelidebbok: Sturm, Grüvius, Cellarius, Gesner, Hederich, Ernesti, meg Wolf F. A. Pater rccentiorum Philologorum? — Csak az a kérdés, szükséges következménye vala-e az elfajulás a régi iralom föléledésének? Mire határozott nemmel válaszolunk. Egyik nagy cs szent pápánk szerint: Diabulus avocat a classica litteratura homines, ul et saecularia nesciant, et ad sublimiiatem spiritualium non pertingant. Gregor. M. 1. V. in lib. Reg. C, 3. Az egyház mindig ápolá a tudományokat egész terjedelmükben, s anyai bölcs vezérlete alatt jámbor fíai a mérges nö­ vényből is tudnak mézet szívni. A középkor második felében Tulderülö müveltseg épen nem vala eredetileg hitetlen irányú, Dante Alighieri, egyházunk elsöszülöttje a^ költészek közt, Isten Fiát s a világ Megváltóját magasztos fönséggel rajzolja; valamint Petrarcha és Torquato Tasso benső mély keresztény buzgalma is tagadhatlan. Az elnyotiiolt hazájukból nyugot- ru vándorló görögök is mind jáiubor emberek, jórészt papok és ba­ rátok valának, N ém e t h o n b a n az első humanisták Kempis Tamás iskolájából eredtek; Cusa Miklós, a heidelbergi Agricola, Lange Rudolf münsteri nagyprépost, gróf Spiegelberg, ki halni a ferencziek zárdájába vi- teté magát, mind egyház-szerető férfiak. Olasz hon első philologusai leginkább papok: Valla Lörincz, V. Miklós kegyencte, romai kanonok és szigorú theologus, Angelus Politianiis kanonok , Marsilius Ficinus esperes 293

volt; Johannes Picus do Mirandula, az öskinyilalkozlatás híve, valamint Reiichlin is nyelvészeti ösinereteiket magasabb czélokra szenlelék. Ha Marsilius Ficinus- és Erasmusban Miihlcrnek holmi nem tetszik is, egész­ ben k e r esz tény ek nek nyilvánilja ílket. Tehát a hitlenség nem vala sziikségkúp az uj tudományos irányhoz kötve; s a mi födolog, a gyeplő egyházunk kezében lévén, a bajon szász reformatio nélkül is segíthe­ tett és segitett. Mi a kihágásokat egy részről sem palástoljuk. Némelly hálátlan s gondatlan humanisták szerelték a szerzetes rendeket csipked­ ni: Crotus Rubeanus hires leveleit — Epist. obscur. viror. az 1 kütet nagyrészt tőle való — a seholasticusok és barátok ellen irá. Pedig mit tehettek volna ök, hu középkori tudósok és méh-fzorgalmu szerzetesek nem kés/.ilik számukra az utat és eszközüket! Hiszen tudjuk, hogy Har- douin a classicus irók müveinek készitését is ezeknek tulajdonítja; olly magas értelmi culturát tesz föl róluk 8 ama sötét századokrul. A piszkos Bebel Henrik is, különben derék humanista, nagy barútgunyoló v»ln; holott a zwic fa 11 e n i, görög és latin iralomban gazdag könyv­ tárral biró zárdában igen szívesen fogadák. Siraszburgban csak kolostori nyomda kctlíi volt, sat. De hogy a XVI. század elejéni barátéletben más részről nem hiányzottak holmi ostorozni-való tünemények, azt a reformatio csuklyás ujonczainak nagy száma lanusilja, S e jelenet újra bizo­ nyltja, miként a hitszakadás valamint szülője nem volt a j ó V al k or ábban kifejlett tudománynak és műveltségnek, iigy szülöttje sem lehetett; miután a valódi szilárd, alapos tudomány férfiai tőle hidegen elfordultak, g csak ollyan fesleltéletü humanisták, mint Hutten, ésféktelenséget ke­ reső rósz egyháziak szegődtek kétes zászlójához. A Cice­ rót zugba bujtató, álmysticus Luther evangéliuma bizonyosan nem eredett a linóm műveltségű nyilteszü humanismusból, mellynek homlokegyenest ellen­ kezője volt; s ha egy valóban rósz irányú, hitetlen, lázongó szellemű, meg­ romlott erkölcsű lovag-humanista hozzá csatlakozott, ez csak annyit jelent, hogy az illyen jómadarak dr. Márton uramnál sokkal jobban tudták, vég- eredniciiyeibeu hova vezet e vallási s egyházi pártütés. ''') És pedig nagyrészt egyháziak valának a Humboldt dicsérte kö­ zépkori nagy tehetségű — hochbegabt — férfiak, kiknek apróbb, nagyobb, fontos találmányai s ernyedetlen fáradalmai valamint a természettan mezején, úgy a többi tudományok, hasznos Ösmeretek, szép- és kézmű­ vészet ápolása, s terjesztése körül megbecsűlhetlenek. Orgona, óra, szemüveg, déléjtii, lőpor, bomba, távcső, sat. ide tartoznak; miként Chateaubriand remekül irja ; »Ainsi depuis quinze cents ans 1’ Église protégeait les sciences et les árts; són zéle ne s’ était ralenti á aucune époque. Si dans le hűi- 294

tiéme siücle le moine Alcuin cnscignc la grammnire li Ciiarlemagnc, dans de dix-huitiéme un autre moine industrieux ct patient Irouve un moyen de dérouler les manuscrits d’Hcrculanum; si en 740 Grégoire de Tours dccrit les antiquilés des Gaules, en 1754 le chanoine Mozzoclii explique les tnbles lúgislativcs d’Héraclée. La pliipart des découvcrtes qui ont changé le systC-me du monde civilisc ont été l'uites pár des mcmbres de l’ Eglise. L'invention de la poudre á canon, et pciU-étrc celic du télescope, sont dues au moine Roger Bacon; d’ autres attribuent la découverlo de la poudre au moine allemand Berthold Schwartz; les bombes ont été inventées pár Galen, évöque de Munster; le diacre Flavio de Gioia , IViipolilain , a irouvé la boussole ; le moine Despina les liinettes; cl Pacilicus, arcbidiacre de Vérone, ou le papé Silvestre II., 1’ borloge á roues.« Génié du Cbrist. IV. P. 1. 5. eh. C. — A hozzánk szító hircs l'ranczia mellé jó lesz egy német protest. taniit állítani, kit Mübler idéz, miután saját tapasztalásából is emlité, minó előmenetelt tön,s milly fönséges hymnusokat alkotott a keresztény költészet már a XIV. századig. Annak bebizonyítására, hogy a középkorban valamint a többi tudományok kedvelői, úgy tísztclelreméltó történetírók sem hiányzottak, L e ó Henrik szavait hozza föl: »Ist nicht Villani’s Chronik so herrlich als llerodot? Und die slcih'anischen und neapoliianischen Gesehichls- schreiber, wie anschaulich! — Wenn a bér Religion und Poesie, Philosophie und Historie herrliche Werke zu Tagé bringen braucht da dér menschliche Geist erst erneuert zu werden?-i A mit egy rendszerint őszinte protest. tndós elösmer, arról azt hiszem egy művelt katholikus .sem fog kételkedni, hogy t. i. az emberi lélek és .szel­ lemi élet minden erői már akkor termékeny működésben lévén, a szász reform általi megújulásra épen nem volt szükség.

II.

') A trienti rendeletek tisztán kimutatják, hol és miben volt a hiba, épen az által, amiről szólanak. Tárgyalta tik p, o. a papság magaviselete, papi öltöny, papnöveldék állapota, szónoklási kötelem, egyházi javadalmak halmozása, helyettesítések , alumizsna-gyüjtésbeni visszaélések , tudatlanság, babona, sat. Hlyen dolgok nyilvános megrovása, bizonyosan nem titkolódzó, palástoló, hanem javító szándékra mulat. Nincs kedvünk a múlt idők hiá­ nyait, vétkeit kétségbe vonni vagy eltagadni; de azokkal sem egyezhetünk meg, kik egyik vagy másik századot minden jó-s minden jóktul üresnek 295 hircsztelik. Akkor is midőn állitólag korom síilétség uralkodott, egy vero­ nai Ratherius, egy Atto Vercellibeu teljes erővel fölkeltek, a kor nyavalyáit szóval, Írással és tettel bátran megtámadva orvosolni. Hlyen fő­ papok mellett egy pár «Episcopus vagabundu8« annál inkább elenyészik, miiititogy az e czim alatt üsmeretes csavargók, Adalbert és Kelemen, tulaj- donkcp eretnekek valának; miként épen Seiters Bonifaciusából kitetszik, hol a két roszhirü tévelygő története, a protest. eUerditésekkel szembe, hű forrásokbul alaposan előadatik. Azért sincs oka egyházunknak elrejteni a roszat, mivel évlapjain nem csak szép szavakban, hanem erélyes tettekben is látszanak nyomai mindenkor a javitó akaratnak, A babona­ ápolást, nyerekedést tartják némellyek őshitUnk kedvencz föladatának; holott már egy laodiceai zsinat letétellel fényit minden papot, ki bűvös óvszerek — amuletum,, phiiactcrium — készitéséro vetőmül; egy romai gyűlés II. Gergely alatt, egy turoni nagy Károly idején ünnepélyesen kárhoztat minden i)abonát. Az úgynevezett vára dalinak — expectativae __ B á s e Ib a n egészen eltiUattak; V. Pius eltörle minden pénzadással járó búcsút; trienti zsinatunk a quaestorokat szünteté meg, sat. Hanem mindig az egyházra kell bizni a kellő reformokat; idővel s kitüréssel ö mindent orvosol, inig az e gyöngéd ügyekbe avatkozó hivatlan kéz csak rontani szokott Példa II. József, kinek egyházi rendeletei sokszor túrgyilag czél- és korszerűek lehettek, némellyek talán pillanatnyi hasznot is hajtottak; de vállalata egészen hamis alapon épülvén nem sUkerül- hetett, s hozzájárulván az emberek természetes ellenszenve minden jog - tiprás és vallási nyomatás irányában, neki magának csak keserű gyü­ mölcsöket termett. ’ ) Minő szellemű reformerek voltak azok, Clemange Miklós nehány szavai tanúsítják. D e stúdió theologico remekül irja: A theologus és prédikátor — mind a kettő egy — mindenekelőtt erényes életű legyen, s az isteni kegyelem és szeretet állapotában; mert a szeretet gyökeréből kell szózatának lelkesedést színi, s a ki nem barátja Istennek, igazsága titkait annak 0 ki nem nyilatkoztatja. Super materia Concilii generalis pedig ezt mondja: Valljon egy zsinatba gyűlve helyre fogják-e a békét állítani azok, kiknek keblében nincs béke? Tehát legelső legsürgetőbb szükség az erkölcsök reformálása. Egyik levelében megjóslá, hogy az egyházi és politikai rend fenyegető teljes fölbomlásának küszöbén áll az emberi nem, és csak ez általános föloszlás rázandja föl mámorából a meg­ vakult, pénzszomjas, önző világot. Ailly Péter hasonlólag a vallás tanaira

nézve szigorúan igazhitű, fegyelmi erélyes reform átor volt a kostniczi gyűlésen. Gersonrul, ki a párizsi egyetem nevében VI. Károly előtt sza­ badon meg mert róni nehány királyi hivatalnokot, képzelhetjük, hogy nem 29Ö

inulasztá el reformot sürgetni az egyház terén is. Hitbeli buzgalom és fegy- szerelö bátor föllépés együtt kell, hogy járjanak. A koslniczi zsinat is, melly Húsz Jánost kárhoztatá, s Brigittát jámborul szentnek nyilvánitá, egyik pápának azon kemény utasitást meré adni: Pergat ille prius Romam. A nagy conciliumon kivül és mellette is derék, jeles reformereink voltak, kik a hasonlatot holmi uj evangélistákkal bátran kiállják; miként a Histor. polit. lapok X X II. kötete 10. füzetében olvassuk : >.Ein walirer Refor­ mátor des XVI. Jahrhund. ist St. l’bilipp von Neri. Maii vergleiche dia sittlichen Eigenschaften, das Wesen, und die Bestrebungen eines Carl Borromaeus, Franz von Sales, Vinzenz von Paula, Camill von Lellis, und so vieler Anderer jener Zeit, mit denjenigen eines Luther, Zwingli, Bncer, Calvin, Beza und ihrer Gcnossen! Welche Verschiedenheit in Allem!i. Szalézi Ferencz olly sajátszerü, kedves buzgalinu, szelid alak, minőt n kalhol. egyházon kivül más vallás nem mutathat. B o r roméi Károly mellette az utolsó 3 század, síit az egész egyházlörlénet legnagyobb jelenetei közé tartozik. Ez óriáslelkü fJipap nagyságát az ellene emelt panaszok kisszerüségc is bizonyltja: hogy p. o. az ünnep- és vasár­ napi, mega farsangi divatos mulatságokat korlátozá, hogy n több tem­ plomon keresztül niegszokotl átjárást eltiltá, sat. P a u I a i, V i n c z e igény­ telen szavára nagyszerű kúrodák emelkedtek, s fl kinek rendszerint egy fillére sem volt, egész Frankhonban minden jók erszényével rendel­ kezett. A gályahajók, ez úszó poklok, is egészen más kinézést nyertek általa. De hiszen «Szentek életét kellene leirnoni, ha mindent akar­ nék közleni. >'Das Mittelnlter schlechthin unter die Rubrik Finsternisz nnd Todes- schutten zu stellen, gehort nicht mehr zum guten Ton.« A középkor történeti becsének ezen helyreállilására sokat tön a 'katbol. Höfler is, meg a protest. Gfrörer; ki még Gustav Adolfjában .sem mulasztja el kie­ melni; »Da Kirchű und Staat, Priesterthum und königliche Gewalt sich gegenseitig b esphrünkten, konnto im Mittelalter nie eine g e r egeit e Tyrannei aufkomnien,» Minthogy az egyház és az állam, a papság és világi halalom egymást kölcsönös.en korlátozák, rendszeres zsarnokság akkor lábra nem kaphatott. Nüscheler Dávidot is, a »Geschichte des Schweitzerlandes« szerzőjét dicsérik, hogy okosan ir a középkor szelleméről. ■'') Ha raűszeretet s milértés a culturának jele, úgy a középkort dur­ vának nevezni valóban nem lehet. A góth és mór építmények Corduba- tól Drontheimig legalább mást mondanak; Anthemins is aklor gon­ dola ki a merész boltíveket, s illy modorban emeló föl Sophia templomát. Legyen szabad hinnünk, miszerint tavíil octoberi kiállítása némelly közép­ 297 kori millái'gyaknak Crefeldben, mi olly nngy riíszvélre talált s a Csa­ ládi lapok az évi iilolió számában is leíratott, csakugyan kedvező korje­ lenség s njra fölcbredl egyházias érzelem tanúja. Egy buzgó német ez al­ kalommal arra nógntá honíiait, hogy engedjék magokat fölvilágosiltntni n sötét századok müvei által: Auf, lasset euch erleuchten, durch die Werke des f i n s t e r n Mittelalters! A k ö n y v n y o m á s föltalálása sem elikeriilt volna minden buta embernek; de tudjuk, hogy már korábban is léteztek eleven nyomdák. Grumer nagy munkájában: -A középkori művészetről" gyönyörii másolatait látjuk a legrégibb fametszetek- és nyom­ dai zsengéknek. Egyes kitilnö munkákat kiszemelni bajos. A párizsi könyv­ tár hires zsoltára X. századból való remek. A klosterneuburgi jeles Ver­ dii ni-oltár, niellynek a bécsi udvari könyvtár két fanietszetü példányát birja liHO-bói, régi vésnökét s korát dicsüiti. Biblia pauperum czimel nyertek, mivel a szegény nép tapogatható szentirása gyanánt szolgállak hajdan az illyen ábrázolalok egyházninkban. Végre ne felejtsük el a r li e i Hl s i c h r o n i c á t , kőzépkorimk egyik nevezetes dicsíl müvét ezennel megemliteni. — “) Mindazon jótékony intézetek nemei, mikre századunk olly büszke^ süt többfélék léteztek a középkorban. Püspöki föegybázak- és zárdáknál kezdődve, vagy fejedelmek, városok s egyes jótevők állal azokhoz csatolva, roppant számmal kclntkeztek mindenfelé : kórházak és ápoldák betegek és elaggottak számára, menhelyek az árvák s özvegyek javára, gyógyilhallanok és kitett kisdedek eltartására, utazók ellátására, sat. Az ősi h it teremté mindezt, s a hitújítás jó részét elpusztitá, Dahimann szerint, mikor az angol reformatio, királyi pénztárba terelvén a pápai adót — nnnata — és a tizedet, 500 klastromot és nagy szánni egyházi alapítványokat elnyelt, ezek közt 100 kór ódánál többet emészte meg. Azonban a katholicismus ápoló ereje nem csökken; termékeny földön újra kihajt: p. o. Claude Bernát 16il-ben 400,000 franknyi örökséget hagyott az ügyefogyottakaak. Mindig becsületére fog válni egyházunknak, hogy a szegény adó s koldus­ gyarmat — Armenlaxe und Armenkolonie — nem középkori találmányok. Hát az mit jelent, ba igaz, hogy Fraukhon egyik fő gyárhelyén Lille-ben a munkás néposztály soraiból Gü,000 ember van a városi-szegények lajstro­ mába iktatva? Nagy Károly alatt már jóformán kifejlődve látjuk azon szelidebb irányok és törekvések sarjait, miket az egyház csíraként beoltott a keb­ lére simuló nemzetek éleiébe. A nagy császár törvényei özvegyek és árvák, szegények és utazók javára — I, Pertz Monumenta Germaniae — mind azt mutatják, hogy a gyöngéket akkor a vallás oltalma alá helyezék; bajos is volt volna máskép megvédeni őket az erősek hatalmától. E biztos 298

védnök szárnyai födozék az idübcn a pogányságtól ürökíilt rabszolgákat is; canonok s okiratok szólanak az egyház gondos iparáról, ezeknek sorsán könnyíteni, süt az embertelen iga teljes eltörlését oszközleni. Möhler töredékei e tárgy fölött — Bruchstücke aus dér Geschiehto dér Auf- hebung dér Sklaverci — apróbb iratai 2. kötetében igen érdekesek, Zajos erőszak- s rögtöni változtatásról természetesen gondolkozni sem lehe­ tett ; de épen azon igénytelen egyszerűségben nyilatkozók tisztán a keresz­ ténység átalakitü ereje. Régenten alsóbb fajú lénynek tartaték a rab­ szolga. Platót ugyan Möhler védi e tekintetben; de Aristotelesröl Humboldt is megvallja, hogy ez állapotot természetes intézetnek tartá, s mint illyent I’oliticájában rendszeresen fejtegeié. Valóban az egyiptomi pap, indiai brah- niin, perzsa mágus, görög és romai bölcs tanulási szabad idejét s igy köz- vetílleg tudományát és műveltségét e társadalmi jármos tcremlniények léte­ iének köszönő. Nagy számukat Romában a m e g különböztető ru há­ za ttóli félelem tanúsítja, nehogy észrevegyék, hányan vannak: Apparuit, i|uantum periculum immineret, si servi nostri n u ni e r a r e nos coepissent; ezt irja Seneca de Clem. Mit a pogány Roma elrabolt, azt a megtért örökváros az embernek szépen visszaadá. Celsus szemökre veti a keresztényeknek, hogy a rabszolgákat s ezek által a házi nőket és gyermekeket téritgetik; de bármilly számosán valának, sohasem kisértók meg erővel széttörni lánczaikat. Szent atyáink az eszmék világa s a s z i v nemesítése által «ka­ rának inkább hatni ez irányban; sz. Ambrus p o. kiemeli: Quia nulla major est dignitas, quam servire Christo ; alamizsnás és aranyszáju sz, János hasonlókép erélyes védői voltak a rendszeresen elnyomottaknak. Azon­ ban bárha tudjuk, miszerint buzgó keresztények a II. századtól fogva szol­ gáikat nagy tömegekben százan-sőt ezerenként főlszabaditák; mégis a tulnjdonképení rabszolgaság teljes megszüntetésének érdeme földrészün­ kön leginkább a középkort illeti. Pedig nem vala csekély föladat ezt kivinni olly vad nemzeteknél, kik mint p. o. az ős németek foglyaikat bálványaiknak szokták föláldozni. Hanem az egyház bölcs anyaként szelíden ugyan, de minden oldalról addig ostromlá a természet ellenes állapotot, míg az szerencsésen megdőlt. Szerzetes rendeink s a papi nőtlenség hatályos eszközök valának e czélra. A zárdák rendesen szabadon ereszték szolgáikat; s e jó példát követve világi birtokosok is azt tevék számtalan esetben csupa tiszta vallási buzgalombul, miként a fönmaradt formulákban látható. Igen kedvező körülmény volt az, hogy a papság ujonczait alacáon rendűek közül szedni nem átallá; s igy történt, hogy a növeldékben királyok vérei s liaí rabszolgák gyermekeivel egyült éltek; IV. Kelemen egy ösmeretes kírálylyal szembeszállóit, mivel a szolgai származatu püspököt elfogadni nem akará. Mindenesetre nagyon enyhitó 299 sorsukat az imncp- ős vasárnapi terhes munka eltiltása; miről már n laodiceai zsinat épen a szolgákra nézve szigorúan rendelkezett. Az egy­ házi törvényhozás lépcsőnként haladt előre; p. o. eleinte csak azt monda, hogy az országlxil kivinni nem szabad a megvett rabot, a londoni gyűlés 1102-ben már egészen eltiltá az embervásárt; azarmaghi zsinat is Irhonban, valamint egyes férfiak Anselm Angliában, és Adalbert Csehországban hathatósan működtek. Az egyházi jövedelmek egy része rab­ igában sinylők kiváltására Tordittalott. Már hallottuk, az excommunicatio milly gyakran volt kimondva rabszolgák érdekében. íg y szelidlílt meg lassanként a polgári törvényhozás is, melly a betegségében elha­ gyatott szolgát szabadnak nyilvánitá. ('sak a v e i en ez e i ek kel volt nehéz boldogulni, kik a zsidókkal együtt nagyban üzék az embervásárt. *) Az akkori nép é le t é t bátran összehasonlithatni a mostanival; csakhogy nem lehel, nem is kell az egész emberi nemet soha végellcn hangyabolylyá tenni. Az a csupa haszon keresö'elit', melly a ver- saillesi kertet burgonyafölddé változtatná, s a mennyi virág nő, azt mind takarmánynak szánná, nem emberi. "Kicht immer die Blumen ausranfen, um nützliches Heu daraiis zu maciién."' Stifter, Merő ipar nem bol­ dogít; kivált miután gyárainkban is aprodonként gépi s vegykémi — chemische — erők kezdik pótolni az embert, kinek azelőtt kézmüvesi keresetét ronták meg. t.Der brodlos gcwordene Ilandvt'crker wurde Fabrikarbeite r, so sicherheitsios gegenüber dem Fabrikherrn, als es n ie dér Leibeigene im Miltclalter." Busz. Az illyen kétes állapotban tengődő g y á rmunk ás ok közt azután könnyen támadnak sajátszerű vallási és politikai eszmék, s ezekkel bíbelődő veszélyes társulatok. Az esztelen communismus kész hivei lesznek, holott az jászlon tartani törekszik az egész emberi nemet. «Der Communismus zielt auf die StallfUtterung dcr Menseidieit hin.«> Hahn. Ezt látva nem csoda, hogy az emberbarát elő­ szeretettel viseltetik a mezei munka iránt; ámbár egyházunk a gyári életet is meg tudná szentelni; állítsanak csak egy kis zárdát minden nagy gyár mellé. Annyit lármáztak a középkori hUbúres kapcsok ellen is; mintha jobb volna z á 1 o g-viszonyban élni, s tized helyett a zsidónak századbért, procentet, fizetni. "Statt des altén F e n dal- in den neuen ÍIy p 0 t he k a r V e r 1) an d mit ihrcm Glaubiger, vielleicht cinem Juden sind 9ie gctrctcn. Sie zablcn kelne Zehnten mehr, alléin mit den Früchten ilires Fleiszes műssen sie die P ro een te ablragen.» Baj mindig volt, lesz is ez árnyék-világban; de a vallás szüntelen enyhité, az egyház földerité annak zordonságát. Kadovitz mondja: -Die Kircho war des Volkes Tempel, sein Museum, seine Oper.-< Ezt tanúsítják többi közt a közép­ korban Europa szerte mindenütt elterjedctt egyházi színjátékok; valódi: 300

biblia pauperum. »Es tritt in diescn Schaiispiclen so rechi vor uns hin (las Millelaller in seiner religiüsen Innigkeit, in seiiier reincn kriiftigen Kindlichkeit, und in all seiner M i Id e und Starke.- Lásd: Scliau-

spielo des Mittelalters; von F. J. Mone. Ezeknek maradéka Baj orii onIj an az ammergaui P as s i o n s s p i el, melly dogvész utáni jámbor fogada- lunibul származván, m íg a XIX . század közepén is hasznosan épilíi müveit népmulalságul szolgál. Bizony kár volt hitszakadnssal földúlni azon kedélyen’ népegységet, mellyre támaszkodva mindenről gondoskodó egyházunk Európa jövőjét szépen k i f ej t en d e 11 e. Hiszen zsinataiban még a kelel- kezí) keres kedésiegyletek ollalinárúi s a közlekedés b i z t o s s á g á r ó 1 is rendelkezett; téritíi barátai által a foldisme láthatárát terjeszlé; s a XV. századig védszárnyai alatt aiikeriilt nagy találmányok nyomán a XVl-ból kétségkívül egyikét alakitandotta a jó lé t, s műveltség legvirágzóbb legbol­ dogabb századainak. így pedig a bivatlan reform utján mivé lön, tudjuk A q u i i l S Tamás Summa-járói azt ítélik, hogy valódi csodn- é pillét, melly az Isten felöli egyszerű tanból, egész nagysága- és szépségében, olly természetes következetességgel fejlik k i, mint egy g ó l templom a kocz kából. ■■DIeser wnhre Wunderban, dér in seiner ganzen fírosze und Schönheit aus dér einfuchen Lehre von (iott eben so naliirlich geselzmaszig borausgewachsen ist, wie aus dem Würfel dér gotliisclie Dom.'i Mattes, die alté und neue Scholaslik.

111.

‘) Az a buta kathol. iskola azt hívé, hogy a kereszténység észszerű lévén, lehet felöle okosan és józanul gondolkodni is. Ezen alapnézete olly maradandó, mint égi hitünk; s ennek tettleges bebizonyítása elveszthetlen belértéke és föérdeme a középkori bölcseletnek, mitől az a I a k i hiány ok sem* foszthatják meg. »Ihr Gr un dgc da nk e, dasz das walire Christenthum, weil es an sich selbst durch und durch v e r- nunftgemiísz istj auch ein freies wahrhaft vernünftiges Denken aus sich zu enllassen vermöge, und mit ihm in innerer E i n h e i t steha, ist so un- vergiinglich, als das Christenthum selbst; und ihn thatsSchlich be wie- sen zu habén, ist dér unverlierbare innere Gehalt dér arist. scholast. Philosophie, dér durch ihre beschrankto Form ini Wesentlichen nicht beeintrüchtigt wird.« Egyébiránt a kathol. bölcselem sz. Tamásnál, vagy az uj,abb Cartesiusnál, sokkal régibb. Alexandriai Kelemen, ürigenes, st. 301

Ágoston sat. szereltek okoskodni a vallás tartalma fölött. Cantcrbury-i A n - z e l m Icgólosebbcn s gyönyörűen jellemzi a hites értelem kellő viszonyát ösme- retes mondataiban : credo, ut intelligam; — fides praecedit intellectum; — negligentia milii videtur, si jjostquam confirmati sumus in fide, non studemus, quod credimus, intelligere. A tiibingai negyedév-irat i84tí-iki elsö füzeiében értekezik He fele: ■•Ueber die Schicksalc dér Kirche seit dem Tridentinum.- Tőle is azt tanul­ juk, hogy az ös egyházban maradt még egy kis műveltség a szász reform után is. A j ezuiták, olasz és franczia oratori anusok, meg a maurin'a congregatio rendkivüli tevékenysége bámulatos élénkséget támasztott a kathol. iratom mezején; s hogy a világi tanulmányok iizése ama sajnos esemény következtében nálunk nem csak nem csökkent, ^ t nagyobb tűzzel fülkarollatolt, arról már csak a Baco dicsérte jezuita iskolák is eléggé kezeskednek. De minket fökép a vallás ügye érdekel. Miután az éleselméjü Canus Melchior a bitczikktan ujabb eszméjét remek dolgozatában: loci thcologici valósitá, e szellemben működtek jeles utódi; p. o. a nagy B e 11a rm i n rendtársai; Valencia, Becan, I’etavius sat. A biblia magyarázatában kitűnők: Corn elius a Lapide, M a 1 d ona t, E st, Ju­ stiniani sat.; az egyházi történelemben: Baroniuson kivül Palla­ vi ci ni, meg a frankhoni nagy lürtéiietirók: Natalis Alexander, T il le­ in ont, Fleury sat. A múlt század közepétől fogva, t. i. a nemet fölvilá- gosodás korszakában sem halt ki a derék hittudósok magva: XIV. B en ez o vagy Lamberlini, a tudós domonkosi Mamaehi, Orsi bibornok, n Ballerini testvérek, Berti sz. Ágoston rendéből, Mansi érsek, Liguor Perrone, sat. ösmeretesek. Németországban: Stattler Sailcr tanítója, Bcda Mayr, — Storchenau józan bölcselő, — S c hwar z, (i a z z a- n iga, W i e s t, Frin t, Schenkl, Klüpfel, Galura , üobmayer, Geiger, Kaslner, Brenner, Waibel, Berlage, Dieringer, Buehmann, sat. a tudós világ elölt jó hirben állanak. “) Az egyházi tudományosság és kathol. öntudat emelésére fölötte jótékonyan hatottak a régibb mainzi thcolog. iskola később Gieszen- ben, meg a tübingai, freiburgi, müncheni, bonni, boroszlói, münsteri, bécsi sat. hittani karok, valamint a Frin tané um is. Fo­ lyóiratok és egyházi hírlapok utján sebesen terjedtek cl a jobb eszmék; e pályán kisértó meg az iró hivatását, s itt ősmerkedék meg a közönség utóbbi kedvenczeivel. A föndicsért intézeteknél, mindmegannyi tűzhelyek körül, összesereglö tanárok és tudorok hosszú sorából a már nevezetteken kivül még ez utlal fölemlitendők: Liebermann, Ríisz és Wcisz, Ziegler, Pletz, Zennor, Feigerle, Klein, Kohlgru- ber, Scheiner, Schlör, Kutschker, Schwetz, sat. 302

■*) Stolborg 50 eves korúban lóri a katliol. egyház kebelébe; tehát volt ideje lépését jól megfontolni, Olasz iilja s a siciliai zárdák szemlélete is niigy hatással volt reá; honnan 1794-iki egyik levelében írja: hogy a vallás titkai 0 m nélkül elvész, s hogy a pogányok polgári erénye, nielly Socrates által sem öregbedett, hiábavaló. "Unsere ganze II e- ligion ist Mystik; nimm ihr diese, sic zerfállt. — Dió Ueiücn haltén aus dér Noth Tiigond gemacht, biirgerliche Ttigend, derén sie bcdnrften. Dicse nahm diirch Socrates nicht zii; war alsó sehr nichtig Haza jővén, Münstőrben «a katholicisinus virágzó gyöpszigetén» Fürstenberg jeles országiár, s a szellemdus tiallizin herczegnö körében megbarátkozott Kater- kainppal, u 2 Drosteval, meg a gyermekileg ártatlan, mély vallásos érzetü Overberggel, s é?ek állal hitünkkel. Indokairól kedves Láva torjának irá: miszerint a bedüiésscl fenyegető protest. egyház oltár nélküli csar­ nokaiban nem jól érző magát. ••Hiitte ich auch nicht den beinahe vollende- ten Einsturz dér protest. Kirche crlebt, so waro mir doeh in ihren Hal­ len ohne Altar, ohne praesens numen, lüngor nicht wohl goworden.» A hitetlen humanismust e nagy ember elvesztése nagyon boszantá; azérlis a hánytorgatott szabad vizsgálat elvének daczára piszkolódni kezdett. A goromba Vosz sülyedésröl, jezuitaságról fecsegett, Jacobi a szándék tisztaságát voná kétségbe, Herdér kedély-betegségről ábrándozott. Csak az őszinte Lavater, ki másként is azt hivé, miszerint a kathol. egyház bukása maga után vonná az egész kereszténységei, kiváná jó barátjának; "Werde die Éhre dér kathol. Kirche.■< A protest. Nicolovius is hiven rajzolja életéi. — S chiege 1 Frid rik az, kiről Wiseman állitá, hogy nemünk többel tartozik neki, mintsem unokáink valaha meghálálhatnák. Ot is keblének azon mélyen érzett szüksége vezető'hozzánk, miszerint a posiliv* kinyilatkoztatásban az élet és tudomány egységét föltalálja. Hegel is tanitványi közé tartozott Jenában, kiről később azt mondá: "hogy nála csak egy metaphysicai hazugság akar az isteni valóság helyébe lépni." A kathol. sajtó megalapítása körüli érdemei nagyok. Véletlenül nudt ki a pillanatban, midőn nyilvános előadásra készülvén c szavakat irá ; üas ganz vollendete und vollkonimeno Verstehen sclbt aber . . . — A teljes és tökéletes megértés azonban...— Görres József ifjú korában a franczia szabadságot üdvözlő vörös lapjaVal; de a keserű eredmények, és párizsi személyes tapasztalá.sai hamar fölébreszlék. Utóbb Brentanoval és Arnimmal a német iralom őskölteményeiben kerese vigasztalást, s hóna szebb jövendője felől lervezgclctt; niignem Poroszhon a terhére váll forró hazafit elkerget*'. A kathol. Bajorhonban talált végre biztos nienbelyet, és lángeszéhez méltó pályát mint egyetemi történelemtanár. Lasaulx a Histor. polit. lapok legújabb füzeteiben saját számos irataiból szépen jellemzi. — 303

H a l i é r t , az országlan-irót, valaki R o u s s e a u v n l így hasonlitá egybe: Emez az államot mesterséges kíszllm6nynck tartja; amaz a termeszét müvének. Vele rokoncrzelmück M iiller Adám, Jár eke és Phillips, kik a katholicismus érdekeit folyóiratok- és önálló müveikben ügyesen és fényesen védelmezők. Ilo r b s t és líe c k e d o r f megtérésüket gyönyörű könyvekben igazolák: -Dic Kirclie und ihre tíegner;» és ••Worto des Friedens.- Lasaulx a régi világ leghomályosabb s legtitkosb rejtekeit derilé föl a kathol. buvárlat elenyészhotlen világu fáklyájával: nDie Sülm- opfer dér tíriechen und Ilöm cr;" és »Zur Goschichte und l’hilosophio dur Éhe bei dón Griechen.« Kadovitz remek beszélgetéseivel gerjesztő nagyobb figyelmet: -Gesprache aus dér Gcgenwart über Staat und Kirche;.. és Neue Gespriiclie etc.

für Zeit und Ewigkeit» jeles szerzője Stolz A lb a n -ig , ki legújabban spanyol útirajzokkal "Spanischcs.t kedveskedik. Do tudom, hogy a leg- szivesebb türulemnek is határa van; s különben is nehány olasz és franczia névvel és könyvezinimel tüstént szolgálnom kell. Azért hagyjunk most békét a németeknek. “j Chateaubriand Martyr-jalban a keresztény hit diadalát raj­ zolja, Je rúzsa lem i útja is jeles. Egyébiránt telötül talpig franczia. Lamennuis remek kísérlete a kUzönyösség ellen: »Essai sur r indifférence cn maliére de religione mindig becses marad; 12 év alalt 8-szor adták ki. T e r t u 1 liánh o z niéllán hasonliták e forró lelkű tévely­ gőt, ki egykor olly szépen hirdető: A kathol. hitet oltalmazni annyit tesz, mint utolsó reményeinket védeni. Túlzó haragja s boszuvágya az egyház elnyomói ellen buktatá meg. D e Maistre gróf pétervári esté­ lyeiben — Soirées do St. Petersbourg — gondolatdus, melegen érzett s ckesnyelvü apologiát irt a kereszténység mellett. Másik jeles müve: »Du Papé." Igen érdekes ez is: Essai sur le Principe Générateur des Constltutions Folitiques. Siguier e czim alatt: "Les grandeurs du catholicismo» élénk színezetű finom tollal rajzolja egyházunk nagy jeleneteit, az apostoli atyákon kezdve, jelesen az emberi nem sorsára gyakorlott befolyás szemponljából. Azt mondja magáról: '’Pour devcnir catholique, j ’ ai cherché... Sabatior kanonok és montpellieri lelkész azon szemrehányás ellen védi egyházát, mintha ez a politikai és vallási zsarnok­ ságnak kedvezne. Vedrine pedig •■Izaiás lángnyelvén szól az egyház fáj­ dalmairól és reményeiről, s Jeremiás tüzbo mártott eosclével festi azokat: «Simple coup - d’ oeil sur les douleurs cl les espé rances de I’ églíse aux prises avee les tyrans des consciences ot les vices du dixneu- viém? siéele. Csak úgy hemzsegnek éles tolla alatt az apró világi nagyságok: Sous ma plume quels petits noms viennent fourmillcr. Ozanam Danteját — Uante et la philosophio catholique au trciziünie siéele — még « protest. sajtó is, i'Jahrbücher für wissenschaflliche Kritik.. kedvesen vette. Nieolas »£tudes philos. sur le Christianisme» maholnap talán magyarul is olvashatók. E franczia békebiró és ügyész irá: a protestantlsmus és líibbi eretnek­ ségek viszonyát a socialismuchoz. Blanc és Bonnet müvéről: »De r unité spirituelle de la société, et de són bút au-dela du temps« azt mond­ ják. hogy Maistre és Bonald legjobb dolgozatai mellé teljes joggal sorol­ hatjuk. G őssel in •■üu pouvoir des Papes au nioyen-áge» jó munkát irt, ..Institut. liturg. pár G uorange r, .Abbé de Solesmes- dicsértelik. Abbé M ig n 0 roppant gyűjteményei s nagyszerű nyomtatványai, 300 köt. számítva, ösmeretesek; kívüle még Caillau és Guillot is kiadák a szent atyákat 148 kötetben; ugyanazt teszik London- és Oxfordban, s rőszszerint Berlin- 305

s Lipcsében, Mit jelent ez? hiszen azok mind katholikusok ? Még csak egyet közlök a franczia kalhol. iralom érdekében. Tudjuk, hogy Cave llistor. litcraritt-ján kivül Ceillier és Dupin tollából is eredtek ugyanazt tárgyaló munkák; s el van ösmerve, hogy ezé önállóbb, azé teljesebb Cave dolgozatánál. — Lingard, nagy történeti müvén kivül, az angol­ szász egyház régiségeit is földerilé. Moore Tamás »irlandi vándora- egész Európában nagy figyelmet gerjesztett. Welby Pugin: »a keresztény építészet valódi elveit» alapitá meg. Digby Henry lovag a h it száza­ dait irta le: «Mores catholici, or ages ol' faith- 11 kötetben. A híres Newman megtérését «a keresztény hittan kifejlésének- előadásával iga- zolá; azóta érdekes beszédeiből is közlott nehányat. — Balmés levelei egy kétkediihoz, s a protestanlisnius és katholicisnius összehasonlítása tőle, jelesek; Donoso Cortös meg a liberalismus- és socialisniussal veté egybe hitünket. Hogy a leuczett Spanyolországban is tudnak valamit irni, azt többi közt a «Biblioteca de autores espannoles» mutatja 41 kötetével. ■') A prolest. eredetű Kosmosból is tndjuk, hogy a természet ös- meretébeni nagy előmenetel Luther föllépésénél korosabb. Legalább is Cusa Miklós- és Peurbachchal kezdődik az, mit Copernicus és Galilei olly szépen kifejtettek. Humboldt egy szegény kapucinu’s érdemeit is elösmeri a távcsövek iránt; ”Das Binocular Telescop wird gewöhnlich dem in oplischen üingen sehr erfahrenen und nach Fern- röhren von 4000-maliger Vergroszerung strcbenden Capuciner Schyrleus de R beit a zugeschrieben.» Kosmos. H. 511. 1. Newton munkáinak leg­ jobb kiadása is romai, és 2 minoritától való. Plán a 3 negyedrét kötelet irt a holdrul. A szövegben enditett olasz búvárokhoz számilandók még: Tommaso Kiniguerra a réznyomás l'öltaiálója, s Marco Antonio annak tökéletesitője, Riccioli jeles csillagász, D á n ti a naptár egyik igazitója. Fontán a, Borelli,l’ oleni, Santorio, Santono, Ile d i, Lancisi, Frederigo Cosi, mind jeles természettudósok. Casalpino a vérke rengés irányát már ösmeré; Bell ingeri az idegrendszer 2 főágát a hircs angol Bell előtt kiíUrkészte. A vizépitészelben Leonardo da Vinci épen olly erős volt, mint szépmüvészelében; utána Fossom- broni lovag. Venturi, Venturoli, Guglielinini, Trisio remekel­ tek benne Bolognában ugyanazon tárgyról lU vastag negyedrél kötetnyi munka jelent meg I82í-b en . Különös is volna, épen a termeszet-tudo- mányt illetőleg vitatni a kalhol. országok sülyedcsét; midőn az olaszokon kivül, annyi nevezetes franczia tudóssal büszkélkedhetünk e téren. A többi közt valamint Newton hivő keresztény volt, úgy Caucliy korának egyik legnagyobb mathematicusa szigorú katholikus. Hát Ausztriában nin­ csenek kalhol. lÉrmészelbuvárok? Minap is egy krenismünsleri benedekrendü 20 30fi

á s V á n y I a n á t njánlá az osztrák oktatási niinisteiiiini. \V i s c m n n érin­ tett leedsi beszédének tartalmát ebben líözpontositja: >.IIa szemilgyre veszs7.iilí, hogy a kalhol. egyház befolyását leginkább érezfi olasz fííldön találák fői: n kemény és híg testek mozgalmának, meg a siíly- és hajitóerünek törvényeit; továl)l)á a fiibolygók s holdjaik pályáját, és más égi tünemények szabályait; hogy onnan kaptuk a szem- és nagyitóüvcget, a lég- és hévinérílt, a fiiggentyiit, a távcsüvet, a vízcsatornák zsilipek (ismeretét, a javított naptárt, a legjobb csillag-lajstromot, a villany elmé­ letét, a zárdákban keletkező faliérát, a Flavio Gioja tökélctesitette delejiiit, az egész bank- és kereskedelmi rendszert, miről a Lomb ar d-S tr e e t ulcza neve is tamiskodik, — azt hiszem bizton állíthatjuk: miként Olaszország magáért eleget tőn, a tudományok iránti kötelmét teljesíté, s a legnagyobb, legfontosabb találmányok- és felfödözésekliez elméletileg és gyakorlatilag igazán olly mértékben járult, mint a müveit világ bármelly más országa. ") Némelly ember legfölebb Mezzofanti nevére emlékszik Olaszor­ szág irodalmi történetébül, Az illyeneknek számára nem árt ismételni, hogy ottan a XVI. században; Pomponatius, Zabarella, Zorzi, Car- danus, Telesius, Patritius, sat. mint bölcselők, ~ jó vagy rósz értelemben, az más kérdés — Catharinus, Dominicus a Soto, Sadolet, Contareni, Cajetan, Bcllarmin, sat. mint hittudósok nevezetesek. /V X V ll-ikb en : Casalpinus, Taurellus, Cremonini, Campanella philosophiai; IVorís, liona, kit Mabillon a vetélkedésre fölhívott, S égni éri, sat. Iheologiai téren föltűnök, A X V III. században egyik hír­ neves férfiú a másikat követi: Muratori, Scipio Maffei, az Asse- manniak, Saccarelli, Selvaggio, Pellicia,. Gerdii, Denina^ De RTissí, Filangíeri, lieccaria, amaz a «Scienza della legisla- zionc" ez a ndei delitti e delle pene« hires müvek szerzője, sat. Ide tartoznak a fönebbi íi. szám alattiak is; Lambcrtini, Ballerini, sat. Ne felejtsük el: Manro Capellarit, a »Triompho della santa sede» későbben tiarás íróját. A mi korunkat illeti, lesz alkalmunk a philo­ sophia és historia teréni olasz jelességekkel bővebben megösmerkedni. Addig is a különben roszakaratu F ő rs t é r Olaszutl kézikönyvére utalok, iiol -Blick auf die Gegenwart- czim alatt a tudományok minden ágából tud a szép félszigetről hires férfiakat nevezni szép számmal. Eu most csak a tüzes szónokot és sokoldalú tudóst Ventura-t említem, Tőle valók: Le bellezze della fede, ovvero la felicitá di credere in Gesü Cristo, e di appartenere alla vera chiesa; La Madre di Dió madre degli nomini. Bibliotheca parva czim alatt sz. atyákat adott az íQuság kezébe: hogy meg- öömertesse sz. Jeromossal, kinek leveleit Cicero legszebb epistolái 307

mellé lehetjük, s é le líra la i vetekednek Cornelius Neposcival. — Azért szerkezeit már Canisius: Ilieronymiamis Thesaurust. Vagy a ho m ii iák, e halhatlan emlékei a keresztény lélekmélység-, magasztosság- és ékesszó­ lásnak, nem lennének méltó remekpéldányok a fensöbb szónoklatot tanuló növendék számára ? — Ventura •■Köz jogtant* is irt; Tapar elli jezuita pedig »Tapasztaláson alapuló természetjogot.» Tudományos gyűjtemények és üsmerettárak dolgában, s a Convers. Lexiconok kopár mezején sem maradtak olt hátra, A milánói Biblioteca Italiana száz kötetre megy; Dizionario di Erudizlone, aulore Gaetano iMoroni X X X I-dik kötetében csak a G. büliinél van. Bel tarlalmiikat a mi illeti, a velcnczei Enciclo- pedia Italiuna-ból összehasoiilitá valaki az Aulobiographiát máshol adott, ngy tetszik Brockhaus féle, hasonló lárgyu czikkel; mennyivel nagy­ szerűbb és mélyebb amaz! I’. o. sz. Ágoston páratlan Confess io iról írja: «Más illyen könyvekben szavakat, eszméket találtok; itt a sóhajt és zokogást halljuk, ilt, mondhatnám, u könnyeket látjuk. Ezek az igazi con- fessiok Isten, s nem az emberek elüti; szivböl kláradók, nem pedig csinállak; alázatból, és nem hiúság- vagy büszkeségből eredők,» Továbbá szépen mondja, hogy : Ágoston a társadalmi rendnek e földrül eltávozlával nz égbe emelkedett, s olt épité l'öl ”Civitas«-ái, A Vita nuova Dan­ iétól a szent alja Conl'essioin nyugszik; relrarca néhány müveiben is Lottera ai I’osteri, II niio secreto, Del disprezzo dcl mondo, azoknak szelleme fuvall. Olaszhon liai, úgymond a czikk, az irodalom ezen ágában is — önéletrajz — eleget lettek. Csakhogy Itenvenuiu Celliiii, Alfieri, Goldoni, Vieo sut. valamint Gibbon, Franklin, Goetlio is, inkább tanulmányaik és gondolataik, mint tetteik fölött elmélkednek. Cardano magát beesteleniti; Giacomo Casanova egészen piszokba merül. Uousseau is hálátlanság, el­ fajulás, lolvajság, rágalom és hasonló bűnökrül vádolja magát; de szive azért kevélységgel tölt, s folfuvalkodva daczosan kérdi, valljon mások jobbak-e nálánál? — Ennyi elég az Eneidopedia Italianaból annak meg­ mutatására, hogy valamelly nemzetet tudományos műveltség hiányáról vá­ dolni könnyű; de hasonló üres szemrehányások közelebbről tekintve kön­ nyen el is enyésznek. V, ö. Olasz Ut-am X LIII, 7-ik és XLIV, 5-ik jegyzetét.

IV.

') Az alak intenitése, azon elv, miszerint fődolog az miképeti, nem pedig a m i raondatik, egyik bálványa korunknak, A ki tetszeni akar, 308

ennek hútloliii kénytelen; s a h ir koszorúit ez utón nyerek el az úgyne­ vezett classica literatura ujab!) s régibb hílsel. «Schillcr’s rhetoris ebe Idealitiit und Goethe’s symbolische Naturpoesie» erre megy ki. Les- sing, Hamann, Herder más irányban ezt követik. A romantikus iskola vezérei: Schelling, Steffens, Novalis, Scblegel, Achim von Amim, Tieck Lajos sem mentek tílle. Müveikben ugyan kathol. szikrák perczegnek, s eltísmerik, hogy ez egyház életében tcibb poesis van; de az igazat elfogadni nem igen akarják. A német szépirodalom jellemzésére olvasd: Dér deutsche Román des X V III. Jnhrhund. in seinem Verhaltnisz zum Cbristenthum, von Joseph Freiberrn von EichendorfT. Leipzig, 1851. és: üie deutsche Literatur in ihrem Verbaltnisse zűr katbol. Kirche. Volksfreund, 1853. Die Poesie «les Ehebruchs ist ein neuer, reichhaltiger Zweig dér Literatur. Az angol "Theatrical Magaziné» kiszámitá, hogy 10 legünne- peltebb színműben: 8 bázasságtörö hölgy, 5 becstelen személy, C elcsábitott ni), 2 fatlyu-sziilés csaknem a nézti közönség szemei előtt, 5 éjjeli láto­ gatás, 3 anyai vérfertőzés, 11 gyilkolás szerclembül, 0 fattyú híis jön elíi. ..Das sind die Moralisten defl groszen europaischen Publicums!» A jelen­ kor hízelgői most már nem a trónok körül forognak, hanem annál szem- telcnebbül ingerlik föl a néptömeg szenvedélyeit, s fölébresztenek abban • minden szendergő vágyat és szükséget. Legszebb nz, midőn Sue Jenő "La Vigie de Koat-Veu" czimu tengerészi regényének előszavában jámbor képpel panaszkodik e baj felől, s illyen érdekes vallomásolíat tesz: •Keserű kiábrándulásnak nevezi a lelkek mostani állapotát. Nem nézvén többé az égre föl, egymást nézék meg közelebbről az emberek, s azt találák má:iban is amit önmagokban: büszkeséget, gyűlöletet és irigy­ séget. Nincsenek, úgymond, többé szent és jótékony hitágiizataink, mellj ek c természetünkhöz tapadt organicus hibákat onmegtagadás-, felcbaráti szeretet- és könyörületté változtatnák; s mivel bántolmainkat nem vagyunk hajlandók Istennek fölajánlani, vi ssza tor o Ij uk azokat niima- gunk kétszeresen. Mi leszj'gy az emberből? Sajnálatra méltó, komor, e lé ­ gedetlen lé n y , ki ha minden érzéki durva ösztöneit kiclégiteni, a hir, hatalom vagy tudomány legmagasabb csúcsát elérni fogná is, lelkében min­ dig azon borzasztó ürességet érzendi, mellyet semmi földi hiúság sem képes betölteni Ama soha kinemelégithető dicsvágy és élvszomj, táplálva s föntarlva azon eszeveszett iszonyú elv által: hogy m indny áj an m in- denl elérhetünk, a halandót vég nélkül kínozza. Könnyű volt volna neki a mennyei rendelkezést tisztelni s magát egy Istentől eredő hatalomnak alája v etn i; de ti tanitoltátok rá, hogy az nem létezik. Pedig jnj, ha egyszer az ember senkit és semmit sem ösmer maga fölött, magához hasonló ember- 309

lársún UivUl! A régi lársalomban mindenki saját körében akart boldo­ gulni, tulajdon sorsosai közt szerető kitűnni; és ez könnyebben elolt­ ható lurszoinj vala. Egyébiránt a lángész akkor is fölvergődött az egyházi, törvénykezési, katonai pályán; országiáraink nagyobb része is a középrend- bül került ki. Szégyen, gyalázat azok fejére, kik bolond- vagy gonosz- lélökre, nehány üres hangzatu szólammal, az elöhaladás, világosság, iijjászü- letés sat. nevében, Europa szerte borzasztó anarchia magvait biuték el. Csak a régi monarchicns alkotmány, a kathol. egyház tiszta vallási rend­ szerével egyesülve, fog egykor minden égető szükségeink- és sóvárgásaink­ nak h it, vigasztalás és valódi szabadság után megfelelni.- Nem újság e jajveszéklést hallani olly embertől, ki maga is egyik fíioka minden bajnak; Rousseau Emiljében olvassuk: "hogy századának iralma és tudománya többet foglalkozik rombolással, mint fölépítéssel; s hogy az akkori bölcse­ let és uralkodó rósz erkölcsök Európából nem sokára pusztaságot csinálnak « Igen, mert Lamarti ne szerint: -l'h ilos o pb i e dans les salons , elle éiait devenue révolte dans les rucs ;i> a mi a teremekben philosophia volt, az utczákon forradalommá vált, ’) Az egyház s keresztény erkölcsiség rovására gombaként tenyésző gonosz iratok a protostantismus főgyárhelyein kerülnek napvilágra. Például; •>Dcs Knaben von Neapel Gefahr und Kettung, oder Reiseabenlheuer von Rom nach Tibet. Für die Jugend, von Pastor Müller. Leipzig, 1830.<■ Szines rézmetszetén lálbató két förtelmes potrohos alak barát ruhában, hogy az olvasóban előre fölébreszsze a köteles utálat érzelmeit. Illy szelleműek rendszerint az evangel. közönség mulattatására szánt iralom terményei; s ezekből, teazem azt Bretschneider regényéből, nierili az úgynevezett müveitek nagy része gyönyörű fogalmait a katholicismusról. «Madonna und Magdalcna von Gotischall; Berlin 18V5.« olly készítmény, mellyhez képest Chenier és Greconrt versei szemérmesek. Hasonló fércz- niüvek és piszkos novellák, á la Vittoria Akorombona, egy egész korszakot megbélyegeznek. ■■Geschichlc dór Polilik, Cultur und Aufkliirung des X V III. Jahrhunderls von 15. Bauer ; Ch a rí o 11 en b u rg , 1843.“ czudar, üres, alávaló munka. Hanem azért porosz állami censura és szigorú rendőr­ ség ölében nyughatolt ez is; valamint Krause beszéde Jézus istenscgo ellen. E nagy kegyességért az istentelen feslettség s iljunémet communismus l'őhirnöke Giilzkow Tclegraphja méltán dicséré a könyvvizsgáló hivatalt. . Ha eredetit nem kapnak, legalább fordítva terjesztik a legdurvább forradalmi vallástalan müveket; p. o. Ueber den ürsprnng des Kultus. Nach dem Französ. des Akademikers Dupuis. Seitenstück zu dem Leben Jesu von Dr. Strausz. Stuttgart, im Literaturcomtoir. 1839. Okos embernek ugyan nem ártanak, sőt Bnlmis-kcnt megevősilik hitében a Volnoy és La Mettrio tanait hirdető 310 könyvek, görcsös erőlködései a tévely díiliös mcrgcnek. De annál relteiictesebben megmételyezik a hajlékony tömeget; kiváU lia leszállhaliink hozzá s c h w e i z i k é p e s n a p t á r a k , és G u b i l z féle német n é p k a- lendáriomok alakjában, mellycknél roszabbat képzelni sem lehet. A hitlenség rémitü foganatát azon iralom eszközli, mellynek lelkesedése szen­ vedély s minden élcze káromlás. ■') E franczia iskola feje Ilugo Vidor, tiilzo majmai Sue, Balzac, Dumas, Sand: «mit ihren Blut- und Unzuchtromanen.« Sajnáljuk, hogy Lainarline, kit a keresztény ügy költői védnökének, s a mai Frankhon Chateaubriandjának szoktak volt nevezni, bizonytalan irányánál fogva sokszor alkalmat ád a kételyre, valljon nem tartozik-c ujabb időben ama bélyegzett iro-csoport közé. Természetes büntetése az állhatlanságnak, hogy felőle íi németországi kathol. birálat jóakaró véleménye is ingadozó. Egyszer azt olvassuk: »Ein chrisllicher Dichter im strengen Sinne des Wortes ist er nicht; doch mit einer festen Ueberzeugung, dasz Gott das letzte Wort von Allém iít. — Zűr Poesie dér christlichen jMystik hat er sich nicht erhoben; doch bis zum Heiligthume gedrungen und Andere zu demselben hingeführl, darum aller Anerkennung wUrdig. Scin — Jocelyn schildert das an idyl- lischer Frömmigkeit reiche Leben eines Landpfarrers, Ein anderes Bild im groszen Gemalde ist: dér Fali eines Engels.» Másszor azt mondják, hogy '■a moralis és aesthetikai érzelem egyszerre kezd nála sülyedni,<> Szemére vetik: "die go tilosén Armseligkeilen seines Jocelyn und die Schiind- lichkeiten soines gefallenen Engels. Er streift imverkennbar an P a n- Iheismus; obvvohl ér, zűr Abwehr des Vorwurfa, Jocelyn sei ciné A n - klage gc^cn die Ehelosigkeit dér Priester, seiue Verehrung gegen ciné Religion bcthcuert, die er mit dér Muttermilch eingesogen habé, und dcr er alté eigene Kenntnisz hoherer Dinge verdanke.« — — A protestáns vi­ lágnak tetszeni kezdő ausztriai ujabb költészet némelly hőseiről is az a kérdés, valljon nem szépirodalmi radicalismusuak köszönik-e hiröket, Grün és Lenau telvék a katholicismus iránti gyűlölettel; s Salett-, Daumcr-, Bauer- és Feuerbachchal vetekednek a kereszténytelcnségben. Az angol P o p e-ró l Milnernél olvastam, hogy római kalholikusnak tariák. Manzonit a jeles drámairól Goethe is méltánylá. Olaszhonban a többi közt: Guarini, Guidi, Filicaja, Parini, Pindemonte, sat. lanton; Macchiavclli, Gravina, Cesarolli, Verri, Bcttinelli, sál. prózában; Malfei, Metastasio, Gozzi, Goldoni, Alfieri, Monti, sat. mint dramaticusok tűntek föl, Lengyelország két legnagyobb nemzeti költésze: Mickiewitz és Zaluki egykor legalább buzgó kalholikusok valának, A belga Conscience-t itt is kell emlitenem. Spanyolhonba sem hatott be az uj evangélium; s költői irodalma mégis gazdag a XVI, éz XV II, században, midőu épen jeles egyházi 311 haiigszerzökkel is dicsekeillielelt. Legnjabban fclütlö részvéttel kezdik vizsgálni e nép fejlődési történeiét idegen emberek: i.Gcsehichte dér schünen Lilerntur in Spanien; von George Ticknor nnj Nordamerika. Deutsch bei Brockhaus ISÖ'Í, Wolf'f adatai s közleményei sokat föl- deriteltek. Tavai illyenkor olvasám, pedig ki hitte volna, hogy e buta földön a legkisebb város sem lehet el njság és folyóirat nélkül; lám mennyire haladt a műveltség! író k , költők és művészek nem hiányzanak; p, o. Don Carlos Luis de Rivern finom ecsetéről hires. Spanyolország példája is mutatja, hogy Némelhonnak Luther nélkül is fülébredt volna, és pedig igy hamarább nemzeti költészete. Külön­ ben is egy protest. Grimm szerint a reformatiot századokkal megelőző dal­ nokok; "dér seelenvolle Wnllhcr von dér Vogelweide und dér tiefsinnige Wolfram von Esehenbaeh," már jelesek. Hogy a Goethe és társai állal képviselt classica li te ra túrában kaiból, férfiak aránylag olly gyéren vettek részt, annak föltűnő vallástalan irányából könnyen megmagyaráz­ ható. Azonban Dalberg, kinek ^Univcrsuma" positiv keresztény szellemű, többekkel ésDenis legalább Klopstoekkal összeköttetésben állott. .Másik oka pártolás hiánya, s a protest. sajtó türelmetlen zsarnoksága minden knthol. név irányában, mit némileg legyőzni csak napjainkban sükerült, Brentano Kelement, a lángcszű költőt, lidérczhez meri hasonlitani Mnndt Tivadar: eine von jenen irrwischartigen und in sich zerfiattemden Existenzen; pedig lehetetlen tagadni, miként a századunkban fölmerülő tehet­ ségek közi, képzőerő- és szcilemdas könnyedségre nézve, hozzáfogható alig >an. Emléke fölelcvenilését leginkább Görres Guidonak köszönjük, a "Marienliederu koszorús szerzőjének. Diepenbrock ■>Virágfüzérjébon-> sok kincs rejlik. Beda We b e r tői valók: ■■F'rühlieder aus Tirol." Wes- senl)crg jeles keresztény köllemények-et irt, Körner adományai: »Ma- rianischerLiederkronz" és "Passionsblumen.'i Giirtner szininüveit: i.Andreas Ilofer, Simson" az ujabb dráina-iralom kitiinöbh jeleneteihez száinitják. Zin­ gerlő irta; '.Warieu-Rosen;'" Jlarinelli: "Ein Christnachts-Tranm.'< Né­ metországban is van tehát jobbirányu költészet, csak ösmerni kell annak hőseit. Mire jelenleg szép alkalom n y ilik B rü h l «Olvasó-csarnoka-, és Kathol. iralniúo-ban; "Katholische Lesehalle. Sammiung dér vorzüglichstcn neueren kathol. Dichter und Prosaiker Deutsehlands; von Dr, J. A. Moritz Brühl, Verfasser einer Geschichle dér kathol. Literatur in kritiseh-biogra- phischen Umrissen." ’) Die Chris ti a d e von Róbert Klurke; übersetzt von VValthierer. 1S53. A XVH. századból való opus, azon korbul, niellyet Angelus Sile- EÍU3 pásztori dalaival és b. Spee Frigyes csalogányával — Trutznach- tig a ll— dicsőített. Ugyan a tájban énekli az Isar partján 2 jezuita: Qualuor 312 novissima-jnl; s Belgiumban V a n !Suk: i*Er ist durch und durch episch und plastisch. Klopstock verdankt wahrscheinlich den ersten Impuls diesem Werke, das er so ziemlich studirt zu habén srbeint, Auch Miltons verlorenes Paradies (lürfte dadurch hervorgerufen worden sein.n Hogy a régibb kathol. költé­ szet terményeit becstilní kezdik, tanúi az ollyan munkák, mint: p. o. D á ­ niel Thesaurus hymnologicus-a; Lateinische Anthologie, aus dcn fhristlichen Dichtern des Mi ttel alt ers, von J. Kehrein; Pachtlor’s llymnen dér kaiból. Kirche, in Versmaszen übersetzt; sat V. ö. a Fens. Knthol. Jegyzeteit III, 3, és IV. I.

V.

‘) Senkiseni tagadhatja, hogy legalább sz. Ágoston túl kezdve S t a u d e n ni a i e r i g kathol. philosophia létezett. Csak az a baj, hogy e bülcselet igen vallásos színezetű, s azért nem tetszik a világ fiainak. Male- branehe például, a «keresztény metaphysikai elméi,etek» írója, igazi barát módjára nem szégyenli «a teremtés czéljául az egyház ala])itását» kitlizni; Windisuhmann i)cdig a philosophia végföladatának azt tartja, hogy: eszünket a kiiijilatkozás isteni adomúnyáiiak elfojíadására készítse s fölemelje. Cartesius Príma Fbilosophíajában is azt olvassuk: itlcmoriac nostrac pro summa regula esi infigendum, ea quae nobis a Deo revelata sunt, ut omnium certissima esse credenda, quamvis lumen rationis aliud suggerat. 1. I. c. 7(i. Ez onnan ered, hogy nálunk többnyire h í ttud ósok foglalkoznak az emberi lélek legfontosabb kérdéseivel, kik a kereszténység, szent atyák és scholastícusok szelleméiül nem irtóznak. "Wenn mán den Einflusz des Christenlhums auf die Philosophio überhaupt, und dér Kírchen- vater insbesondere eínen storenden, statt cinen förderlichen nennt: so ist das einseitíg und kleingeíslíg.« Hamarjában lássunk néhányat e lelkes férfiak közül, jelesebb müveikkel s itt ott közbeszött rövid bírálattal együtt. Stattlerról kevesen tudják, hogy igen éleseszü Antikaulianus volt. 313

A bajor Zimmer s a salzburgi Tanner kitűnő philos. müvellséggel bír­ lak. Dr. Seber: -Uebcr Religion und Theologic" vallás-bölcseleti kifejlett­ ségéről hires; ■■ain iiieiitcn ittnnnuente relig.-philos. Enlwickliing.i< A lu- iajdonképeni speciil. theologia kezdőjének némellyek Genglert tartják: »Ueber das Vcrháltnisz dér Tlieol. zűr Philos.;>< er hat zuerst cinc eigent- lich specul. Theologie des Christcnthuins, d. h. christliche Pliilosophic an­ gere gt.» Güntherről nVorschule zűr specul. Theol.« Scharpff így ír: Mit freudigem Erstaunen sah die kathol, AVissenschaft von Wien hor dió ge- samnite neuere Philos. einer strengen Kritik unterworfen; den Aus- gangspunct für eine christliche Fhilosophio aufgezeigt und genial durch- gefiihrt, im Einklange mit Thomas von Aquin in dér Creationstheorie.» Papst teve át mesterét philos. prózába. Másrészről Baader F'ereucz ta- nitványi saját mesterük számára kövelelék az elsőséget, kinek egy kevéssé homályos eszméi Mcisler Erkhart, Tauler és Böhme specul. ínysticájában gyökereznek. »VorIesungen über religiose Pliilosophie» irt a «Wissensver- iichter, AVissensfrechen und Wissensscheuen« ellen. Főelve: »nur die Drei- heit führt die Zweiheit in die Einheit zuriick.n Azt mondá, hogy tanait legtisztábban fogta föl dr. Hoffmann: •■Vorhalle zűr specul. Lehre Kr. Baa- ders.o Igazhilüsége iránt némi gyanúba méltán keveredett. Kreuzhago Münsterben jól bölcselkedett. Balzer "Ueber das Seligkeitsdogma» irt vizsgálatairól hires. Sengler: MUeber das Wesen und dic Bedeutung dér specul. Philosophie und Theologie in gegenwiirtiger Zeit;» s újabban; •■Histor, specul. Entwicklung dér Idea Goltes... Deutinger: "Grundlagen einer positi ven Philos, als vorliiuliger Versuch einer Zurückführung aller Theile dér Philos. auf christliche Principiene nagy munka Némelhonnak becsülctéro válik. Seb mid; »Ucber die menschliche Erkenntnisz ,■! és "Darstellung des Geistes des Katholicismns.« Oischinger: •■Philos. und Religion, oder speculative Entwicklung ihres normalen Verhiiltnisses im Gc- gensatz zűr mythischen Aiiffassung." Drey az Apologetica eddigi alakjában a legtökéletesebb müvet nyújtotta; dór már most a specul. Dogmatica vúl- lalá uuigára, hogy a kereszténység IVÍelleuét n panlheismust megtámadja. E téren Kuhn és Stau denniaier kiilönösen remekeltek. Az első rend­ kívül élesen tudja meghatározni az eszmék körét; ő irt korábban; "Ueber Wissen und Glauben» és "Ueber Princip und Methode der specul. Theo- logie.x Staudenmaier Dogmaticáját nem győzik dicsérni; nEiu W erk von bewuudernswerther Gelchrsamkeit, reichem speculativen Gchalte, und schöner Gliederung. Terminologle und Methode sind ganz llegelisch. Die gpecul. dogmalischen Bcstrebungen dér patristischen, luittlern und neuern Zeit siud organisch aufgenommen.- Tőle való a hires ■■Philosophie des ChrisVenthums,•> mellyel M öhler Symbolikja gyönyörű kiegészítésének 20 =* 314 nioiidhalni. Uciiiie »?. lílbölcselet la t lő tlágazása s boiiyolodoll foljania napjainkig jelesen ki van mnlntva: ■•Die dcislisch-tl ii a I i s l i s c h e Ideenlelire lieginnt mit P ia lo und vollendel sich in dér Philosophia Ka nts. Die p a n- t h e is t isoh e Ideenlehre beginnl mit den Eleaten, vviederholt sich in Giordano Bnino, und vollendet sich in Spinoza, P’iehte, Schel- ling, Hegel... Philonismus az egésznek gyökere, — llly gazdag bölcse­ leti kifejlődés IVémethonban, és pedig kalhol. férfiak által képviselve, min­ denkit meggyőzhet arról, hogy nem a proteslantismnshan, hanem a német­ nek elmélkedni szerelő nemzeti jellemében rejlik a dolog valódi kul­ csa. Miért nem szemlészkedik annyit az angol protestanlismns? Olt pénzzel szeretnek sp eculálni, nem észszel; mert a nép gyakorlati sajátsága puszta elméletlel nem szivesen bajlódik, A hit és egyház forró szeretete Frankhon han is derék kalhol. bölcselőket szült Pascaltól Nicolasig és (iratryig. Bonald irta; ••Recherches philosopbi

állunk. A másik part elmélete szerint: a természclcn kivül és fölül nincfi Isten, hanem az emberiség s ennek egyetemes szelleme az Ur, ki a külvi­ lágban megteslesűlt. Az egymásra következő nemzedékek, valamint az egyes ember csak folytonosan nyilatkozó gonilolatai s fokozatos kifejlüdési korszakai ez Örökkévalónak. Mózes, Jézus, Hegel egymást szükségkép váltják fül. — Ki ne látná, hogy e nézetet az előbbitől csak egy hajszál választja el, s mind a két iránynak közös czélja egyházunkat előbb a min­ denható államba fölolvasztani; honnan a magánjog apródonkénti kiirtása mán igen könnyű lesz átmenni a következetes socialismus- és communis- musba. Egyébiránt Hegel iskolájának még ezenkívül igen sok árnyéklatai' vannak; politikai tekintetben; a korlátlan status Poroszhonbani megtes­ tesülésének imádóitól egész H u g e -ig radical társaival; vallási szenipontbul véve: a meghunyászkodó Marheinécketői egész Stranszig, még bát­ rabb utánzóival. (Jansot is az aránylag niéltányosabb hegeliauusok közé számítják. L e ó igen ellaláltau nevezé a szétszórt parányi utódokat Hege- lingeknek. Hiába, sokalakunak kell lenni a hazugságnak, mig az igazság egyszerű: '>Vielgeslaltlg ist die Lüge, einfiicli die W ahrheit; zahl- reich sind die Wege des Verderbens, nur Einer ist dér Weg des Heils,-

VI.

') Az előttem lévő forrásokbul igen könnyű volna számtalan ada­ tait idéznem az uj philosophiában nyilatkozó ész fi c z a m o dásnak. Kezdete s alapja minden képtelenségeiknek az, hogy a természet és a szel­ lem közti lényeges különbséget elméleteikben megszüntették; mig az a valóságban örökké fönmarad. »Auf den wesentlichen Untrrschied von G eis t und Natúr gründet sicb dér wesentliche Unterschied von Gott und Welt.« A kathol. bölcseletnek e főhiba megdöntését kell főkép szem előtt tartani, s e tekintetbeni érdemeit senkisem tagadhatja, «Der Annahme einer wesentlichen Gleicliheit von Natur und Geist setzt Günther mit sieg- rcicher Dialeclik die Wahrheit entgegen,« Mi sohasem kérdhetjük kétel- gőleg, valljon a természet fölvergődhetik-e annyira, hogy szellemmé vál­ jé k? "Ob die Nalur sicb zum Geiste steigern könne?» Mert a tagadó válasz (ínérzeti s h itb e li meggyőződésünk. »Der 51ensch ist Synthese von Geist und Natúr." Ellenkező esetben Isten, teremtés, lélek, szóval minden érzékfölötti eszmék összekavarodva elenyésznek, s nem marad egyéb hátra, mint a pantíieislák agyában uralkodó végtelen zavar, melly- 317 böl elvont logicai formulákkal vagy kétértelmű szójátékkal akar­ nának kimcnekedni. Lássuk nehány példában, hogy kínlódnak ezek az emberek nevetséges ábrándjaikkal: »Dio Wahrheit des Gottesbewuszt- seins ist das Bewusztsein des endlieheu Menschen um sich als unendlicben. Dieser ist das, was er jetzt ist, denkendpr Gcist, erst nach vollbracliter Schíipfung geworden, und kann daher oíTenbar im ersten Augenblicke nicht ohne weiters versichert seln, er habé damals, wo er nicht gewesen ist, ganz eben so gedacht, wie er jetzt denkt, da er ist <■ — Gegen diese Feuerbacb’sche Meinung ist zu bemerken, dasz bei derselben von einem Bewusztsein Gottes nicht die Kede sein könne; denn weil GoU, dieses A ll- genieine, im Einzcinen. a u f und untergegangcn, so könne er sich als dieses Allgemeine, als diese Monas nicht erkennen, einfach deszlialb, weil sic nicht mehr ist. — Bei Hegel auch, wo Ein Princip fiir Naliir und Geist sei, und diese Beiden gleich seicn, da transcendi re keines über das andere, sondern überall sei einfach das 1) e g r i f f i i c h e Natur- bewiisziaeiii, das Allgemeine, Besondere, Einzelne; nach ihm ist G otl: das R cal-F 0 rm a 1-Allgemeine. — Sebe 11 ing, kinek posiiiv és negaliv böl- cselete egymást kölcsünösen fölemésztik, nem kevésbé megfoghatatlan módon akarná megfejteni az ész talányait; mire azt mondják neki: Dér Philosoph soll uns erst zeigen, wie Gott einmal um sein Bewusztsein kommen könne in dér Setzung eines mit ihm identischen Wesens? Wie Gott in dér Setzung eines Dinges sein eigenes bewusztvolles Wesen auszer sich hinaus setzen könne, und zwar uls ein bewusztloses; das alles Icrnt mán nur in jener Speculation begreifen, die bei dér fixen Idee eines absoluten Erkennens jedes Wortspiel für ciné Gedanken- dialectik biilt. — A helyett, hogy szerényen elösmernék, miszerint emberi ételem sohasem képes Isten mivoltát teljesen kimenteni s tisztán belátni, miként létezik Ö önmagától, s mikép alkothat valamit semmiből; agyré­ mekkel vesződnek, s azokat csodálatos kifejezésekbe burkolják. Ezeket ha valaki magyar nyelven nem olvashatja, legyen meggyőződve róla, hogy semmit sem vesztett. i>Ihre Gedanken von Gott können nicht wahr sein, weil sie nach dem Typus des Naturlebens, und zum Theil nach dem Typus des endlichen, bedingten Geisteslebens construirt sind..* E hamis gondolatok Istenről azon pillanattól fogva keletkeznek az ön hitt ember agyában, mióta e szavakat hallá; Ollyanok lesztek, mint Isten Azóta szereti önmagát hiú képzetekkel ámítani, s ép testtel és szinleg ép lélekkel súlyo­ san beteg. •■Wer erst an sich selber glaubt und an seine eigene Autoritat durch Gottes Gnaden, dér \ielügt sich selbst mit oder ohne Wissen und W illen; weil er das nicht wirklich ist, was er zu sein glaubt, und wür’ cr auch an Leib und Seele gesund.« Volkmuth. 318

11a egyszer füllútleniil átengctii magát a bölcselő saját ki'p/.eli)- (léscinck, kiiiinycn oda jut, hova S w e (1 enb o r g , ki 57 éves korában egy londoni vendéglő tereineiben a szellemek országából hozzá küldött követ ajkairól e fontos üzenetet hallá: Isz nicht so viel! ne egyél annyit! E nagy veszély elkerülésére Icgtanácsosabb a gondolatok magas felhőiből ollykor lebocsálkozni a valóság kézzelfogható jcleneleibez, nWir sind etwns weiter als Plató; habén nicht nielír Ideen nur als solche, sondern die Idee verwirklicht..! Az okos philosophus megelégszik azzal, ha elméletileg ügyesen összefűzheti azt, a mi lettleg létezik; s örömest lemond azon elér- hetlen dicsőségről, hogy valami nj valót teremtsen. >’f)asz allé Ueberzen— gung eine Zeiigung voraussclze, dasz jené nichis Anderes sei, als eine ideelle B e c o n s t ru c t i on dcs reel (iegeheneii iind (iezeugteii.» Leg­ jobb a történet és tapasztalás teréről messze nem távozni, s mivel a ke­ reszténység niagn is nagyszerű történet, örökké legbiztosabb alapja leond a józan bölcselkedésnek. »l)as Christenlhiiin ist nur eine grosze Tbatsaeho, die vöm Ilimmel schreiet; so wie die ganze Wellgeschichte nur eine grosze Thatsache ist, die aber zum Ilimmel schreiet. Ideelle UeconstrucIion des Christenthums als ciner wellbislorischen Thatsache ist die Aufgabe dér iSpeculation. Es handelt sich um die Entdeckung eines Standpunctes auf den llöhen dér Ideenwell, von wclchem aus dcm Geist dér Ueberblick ge- wiihrt ist auf dein Boden dér fieschicbte." Nem bánom rakják össze szépen az eszmékifvilágában azt a mi való; de az örök igazságok és’ tények helyett iijakat no koholjanak -Dér iMensch kann wobi über das, was in ibm ist, Auskunft geben; nicht abcr über das, was Gott für dns Menschen- geschlecht gevvirkt hat: da musz nian vielmebr die Gcschicbtc fragen.« Kulin S eh el ling fölötti bírálatában, nagy részt e n n e k saját szavaival élve,,igen világos képét nynjlja a szükséges kapcsolatnak bit és tudonu'aiy között, - hogy emez az igazság teljes birtokába juthasson. "AVenn dér B e- griff Gottcs cntwickclt ist durch roino Vornuuft, so habén w ir sein D as c in zu glauben. Glauben w ir an den cxistcnten Gott, so crkcnnen wir wiederum durch bloszo Vernnrift die Mögllchkeit dér Weltschöitfung, um hernach die Thutsaclne dér wlrklichen Schöpfung zu glauben. Dasz Gott Schöpfer sein wollte wirklich, das kőimen wir nur dadurch wisseu, dasz cr wirklich gescbaffcn hat. Sofőrt seben w ir auf rein philoso- phiscbe Wcise zwci Möglicbkeiteu vor iins, dasz niiuilich dér Mensch das in seine Ilimd gelegte Sein entwcdcr ewig mit dem Göttlichen verb in­ det, oder es liir sicli niniml, und dcmselben entfreindet. Dasz dér Schöpfer dcm Gescböpfe die Macbt gegeben, ilim sein eignes Werk iu Zweifel zu stcllcn, das kann dic Vernunft núr zugeben nach tieferer E r- fahrung in sirb und auszor sii'Ii. Wcnn nian aber die Schöpfung und dió 319

Kalastroplie ziigihl, so isi iilles klar, D;is Ziel iiiul Eude dcs Wissens ist dalicr (lie Eiiisicht, dasz wir glnnbcn odor auf Wahrheit und tíewiszlicit vci'ziclitcii niiissen.ic Végre nióg az is lusiil, miszerint a bölcselőiben is leg­ több üigg az ember jóakaralátrtl, valljon telszik-o neki a józan elmélkedés vagy pedig szántszándékkal l)olorságokban leli kedvét. Maga Se be Iliiig inondá: Allé cigcntliclie Erkenntnisz, alles Erkennen des ^Virklichen beruht a u f 1) c n k e n und W n 11 e n z u g 1 o i c b. Igen rósz előjel volt az uj pbilosopbia vallásosságára nézve, hogy Kant a templomi levegőt — Kircbenlult — ki nem állballa. Egyébiránt biresztelt bumanilásán is nagy sebet ejt ama körülmény, miszerint a szegényebb sorsú tanulóknak ballgaló-teremében helyük nem volt, mivel a silányabb élkekkel táplálkozó emberek kigőzölgését nem szenvedheté. Törlénetesen nekünk is van egy Kanliink, s. Joannes Cautius, krakói egyetemi tanár, ki mind a kél tukintelben különbözni láltzik a königs bergilíll; mivel az egyház arra hiv föl bennünket az October 20-ikára rendelt imában: ut ojus exemplo in seicntia sanctorum pro­ ficientes, al(|ue aliis misericordiam exhibenics iudulgenliani ronsc- (junnuir. Még az a jellemző különbség is van közlük, hogy a mienk Jeru- zalembe s Romába zarándoklón, mig az ujabb bölcs szüUh árosától egy napi járásnál hosszabb iilra sohasem lávozoll; hanem puha karszékéből kényel­ mesen speculálta be magái az ég titkaiba. Állalában szereltek volna e bires bölcsészek mindent Íróasztaluk szűk köréből igazgatni, s a priori meg­ határozni; de az élet sokszor kinevelte logieájukat. Hegel p. o. örömest rendelkezett clinólclileg a csillagok hónában, a nélkül hogy a természet törvényeinek komoly vizsgálalába bocsátkoznék. E gyönge oldalánál fog\a egyszer a papiroson szigorúan bebizonyitá, hogy Mars és .lupiter közt bolygó nem létezhetik; szerencsétlenségére Piazzi ugyanazon évben födözé föl Cercst, s azóla még más 2(1 planéta jölt napvilágra .fupiler és Mars kozott. Gyakorlati hatásúi s é I e Ibölcsesógét tekintve a hit nélküli spe- culaliónak, szomorú jelenetekkel találkozunk; a lobbi közt egyik fölliiuő eset ez: mig a tiszta ész állítólag kél világ szabályzó hatalmává enielkedell, az alatt a nagy mester Hegel nő\cre vizbe fojiá magát. A lélek üressé­ gét bclölteni, örök nyiighallanságát lecsöndesiteni az elmélet nem képes: >’Uas Ich fühit diesen Widersprueh eben darin: dasz es nie zum wahrhaf- len Resultate und Erlragc des JJaseyns gelangend, dcn Gcwinn jedcs Zeit- niomenles als nichtig vor sieh selbst verliiugncn inusz, um ungesiittigt und doeh lebensbegierig ewig nach Neuein zu streben." jMásrészről a telhetlen élvvágy itt csillapilaiii, az erény sorompói közé szorítani nem lehet ott, hol niahoiiiap u véteknek fogalmát is elvesztik: »\Voher nun dieser 320

Licblingsbegi'iü' von Schwachheils- luid Temporamentssüiiden, von (lenen die hcil. Schrift nichts weis* ? wenn nichl aiis den Trcibliáuscrn dér Hör- snle.-' Rousseau is elégtelennek tarlá a száraz morál és viszonos­ ság vcdfalát. Hiszen úgymond, ki és mi kényszeril engem arra, hogy magamat másnak állásába legyem, s ahhoz mérsékeljem tetteimet; kivált mikor szinte bizonyos vagyok arról, hogy ollyan helyezetbc nem fogok jutni, mint ö? De ha én igy cselekedném is, ki áll nekem jót, hogy mások is azon igazságos elv szerint bánandanak velem? A gonosz ember mindig hasznot fog huzni a jámbornak együgyüségéböl és saját hamissá­ gából; neki nagyon fog az telszeni, ha o kivüle az egész világ becsületes emberekből álland. Bár mit mondjunk, e viszonos szerződés a jókra nézve mindig kártékony leend. Egészen másként áll a dolog, ha egy képzelt beltcirvény alanyi tekintélye helyett lelkiösmeretiink őréül és Urául a nagy Istent tekinljük; akkor az tűkre, viszhangja, öntuda­ tunkban élő tényleges bizonysága lesz az örök Igazságnak. "Dic­ sér Spiegel ist dér Geist, und dér Reflex sein Selbsibewusztsein — Nichl umsonst hal die Sprache des speculaliven Volkes in Európa jenen nor­ málén Lebensverkehr zwischen Gólt und Geist G e w i s s e n genannt, gleich- sam als wiire derselbe die Basis aller Gewiszheit von Golt und gölt- lichen Dingen. Wenn w ir die Thalsachen wohl erwiigen, so ergibt sicli ganz ungezwungen: dasz eine persönliche Mac hl dem Menschengeiste bald warnend bald rachend gegenübcrtrill, — nichl aber die blosz sub­ jective Auctoritiil und Gewalt eines inneni Gesetzes. Wie kame es auch sonsl, dasz dér Geist dieses organischen Gesetzes auf eine Weise lo s ■werden kőnnte, wie es keines andern Gesetzes, z. B. seiner erkennenden Thül^keit, los werden kann? Wie kiime es ferner; dasz gerade in dem Momente, wo dér Geist glaubt, mii dicsem Gegner fertig geworden zu seyn, dieaer gegen se inén Willen in dér Nachl seiner Seele vor ihn hin- tritt?» A lelkiösmeret kis világának kellő tanulmányozása képzelt isleni- ségük szalma-trónjáról is leszallitju bölcselőinket: ”Ein wesenhaft Gött- liches könnte nie dcn Gcdanken fassen: Gottes Gesetz zu negieren, und dadurch mit Golt und sich zugleich in Widerspruch treten.- Az antikathol. tudomány férfiait, kivált theologusaikal csúnyán bélyegzi azon kétszínű eljárás, mellyel a bitlenséget alattomosan ápolák; e jellemtelenséget elmagyarázni lehetetlen. Rajok illik igazán: Wehe jedem dér seine Sendung beuchlerisch in einem andern Sinne nimmt, als die Kirche sle nimmt, dió ihn sendet! Kein Winkelzug dcr Bxegesc wird den Schandfieck in seinem sitllichen Charakter weisz waschcn.'> Milly nyomom kifogásokho* nyúltak, hogy a kiálló ellenmondásokat némi­ leg elfödjék! Hegel egyik követője Marheinecke kínjában újra föl merd 321

lUIilani azon esztelen nézetei a kettős igazságról, — t. i, más a tlieolo- giában, más a philosophiában, — mellyet a Sorbonna megtámadott s egy­ házunk századok előtt félrevetett. Mások bálrabban kilárák keblök rejtekeit, s mcgmutaták, - ? - hogy a keresztény dogmák csak psychologiai igazságok, tehát a religio nem egyéb, mint az ember viszonya önmagához, ..Die linké Seite dér Ilegeischen Schiile ist ganz aufrichtig. Was isi Feiier- bachs ..Wesen.. Anderes, als die vermeinDiche Nachvveisung, alle christli- chen Offenbarungsthatsachen seien psychologische Thatsachen, alsó Reli- gion = Verhaltnisz des Menschen zu sich selbst?.. Az illyen nyilt ellenségtől sokat tanulhaiiink; s midőn a maga nemében következetes szélsőségei­ vel legbensőbb érzetünkben visszahatást gerjeszt, a kathol, tudo­ mány fölelevenitése- és szilárdítására is alkalmat nyújt. Illy értelemben mondhatni, hogy a leplellen panlheismus is valami jó l szült. "Dér Pan- Iheisnius hat, durch fortgesetzten AViderspruch mit dem innerstenSelbst- gefühl des Denkgeistos, dicsen zűr Aussicht und Einsichl aufgestachelt, die W ell als eine von Gottes Wesenlieit normál erfüllle zu denken, nicht als ein Sichenllassen eines Allgemcinen in seine Moniente. — Die vvahre VVissenschnft musz den Thron des auszer und überweltlichen dreipersönlichen Gottes stchen lassen; dagegen aber das Götzenbild des immanenten pantheislischen Dagon vöm Altare des Begriffes herab- stürzen. Dann mögen Stransz und Feuerbach den Sarg des von Mcn- schen gebildeten Idols begleiten, déren schStzbares Verdienst einzig darin bcsteht: dasz sie durch die Ziehung dér lelzten Consequenzen des monistischcn Standpunctcs die BegriíTsphilosophie auf den llund ge- bracht habén.»

VII.

‘) A szétágazó, egyenetlen s bizonytalan philos. rendszerek távolrul sem képesek az emberi nem számára kipótolni a kathol. egyház nagyszerű egysége- s egyetemiességében rejlő áldásokat. »Einheit und Allge- nieinheit, diese Wahrzeiohen dér göttlichen StifUing und Leitung dér kathol. Kirche, sollen fortau durch Philosophie erzielt wcrden! \Vo aber ist jemals eine wahrhaft cinige nde Kraft von ihr ausgegangen ? \vo hat sió je mehr als Seclen gestiftet? Ja die meisten Philosophieen Imben es in ihrer Imbecillital nicht einmal so weit gebraclit. Fichte’s System z. B. war so vrenig, wie jenes von Jacobi geeignet eine Schule zu biiden.» 21 322

Ha purányi fclekezeleket s iskolákat alig tudnak alkotni, Iiogy fognák egyesíteni az egész emberiséget? Szép szavak hiával ílk soha sincsenek; egyik példánl a bölcselet fogalmát így határozza meg: "Das Philosophiren ist cin Einkehrcii in sich selbst, und cin Aufmerken auf síeli selbst, nm sich selbst zii erkennen, und sich selbst zu versteben, und dadurch zum Frieden ín und mit sich selbst zu gelangen." De az a kérdés, teljesítik-e, a mit ígérnek? Nosce te ípsum: ezt a vallás is parnp.csolja, s bihetílleg hamarább eszközli, mint a merft okoskodás. Egyébiránt igen jól leszi a bölcsész, ha leikével foglalkozik, mert ebben legelőbb talál a kereszténység viszhangjára, Tér­ iül lían ösmcrctes eszméje szerint— aninia naturaliter chrístiana, — melly Pascal gyönyörű gondolatainak is alapul szolgált. "Tertullian hat den iu unscrcr Seele líegcnden Anklángen an das Christenthuni eíno Schríft gewidmet, und díe schönen Cédánkon von Pascal zelgen, dasz w ir elnc ínlcressante Theorie lüerüber von dicsem Denker erhaltcn habén vviirden, wenn nicht dér Tód ihn übereilt halté." Ez egyszersmind legbiz­ tosabb kulcs a h it és józan bölcselet kellő viszonyának meghatározásá­ ban. Mi a vallási kinyilatkoztatás elfogadására képtelenek volnánk, ha ben­ nünk clőlegesen nem fekíidnék valami hasonszerü s rokonelvU annak igazságaival; öntudatunk viszont ezek által tisztul, tágul s szűk korlá­ túin fölül emelkedik. "J)er cígentliche Inhalt dér OH'cnbarung verhiilt sich zu dcm Vcrnunftínhalt, den die Philosophíe sucht, als dessen niihere Bo- slimmung und concretere Fassung, übcrhaupt als Erweíterűng des menschlichcn Bewusztseins iiber seine Griinzen liínaus.» Volkmuth is azt mondja: "Dér Glaube isi ein Act dér S e Ibsl ver 1 augnung, denn er geht ím eigenllichen Sinne über das eígene Selbst hinaus.« A hivő ember önmagánál nagyobbá válik; azért én inkább megfordítanám ezen elvet: dasz int Glauben díe Kíchtung des forschenden Geistes nach dér Tiefe, ím Wísscii nach dér Höhe trachte. >'Der Glaube kann bcstínmit werden, als Einheil des Göttlichen und Mcnschlíchen ím Menschen.» Nem lehet eléggé óvni a vallás fölött szemlészkedőt azon balvcleménytől, hogy ő tudományával a hitet teljesebbé vagy bizonyosabbá teszi; ez elöitclet sírja volna mindkettőnek. "Es gíbt eínWissen von demlnhait des christlichen (ilaubens, Aber Ausgangspunct und Princíp díeses Wissens ist dér kírch- líche Glaube selbst, und Inhalt desselben sínd díe kírchliclien Dogmen. Nicht nur dér Inhalt des vermíttelten Gottesbewusztseins ist nicht ein anderer, als dér des unniittelbaren, sondern auch díe, die Form des Wissens betreHende, G e w í s z h e í i líegt nicht in dér Verniíttlung, sondern konimt dem unniittelbaren Wissen zu und reducirt sich auf dasselbe,.. Hit legyen az első és utolsó; 8 akkor hasznos az, a mit Staudenmaier ajánl: Die Durchführung dér üfl'eubarung durch den menschiichen Geíst, díe Katur und die Geschíchte!'* 323

’) A Ualhol. tudomány mindig szemes és óvakodó volt n divalkép változékony phil, iskolák iránt. Mikor a múlt században Aristoteles csillaga leszállt, elilrelátó férfiak a rákövelkezö Leibnitz-Wolf féle rend­ szertől nem idegenkedtek; de kikötők magoknak, hogy: elődje m ii szó tá­ r á t — Terminologie — olly igazságok kifejezésében, mellyek az egyház nyelvén már meghatároztaltak, ez is megtartsa; s hogy módszer, taní­ tási modor és szerkezet dolgában, a mennyire tetszeni fog, segélykezet nyújthasson; de ne merészelje a hillan megalapítását magának tulaj­ donítani, mintha ezelőtt minden ingadozó, bizonytalan állapotban lett volna. Most is hasonló föltételekkel találkozunk a kathol, bölcselet előcsar­ nokában; -il. Basis dér chrisllichen Philosophie ist dér Glaube; d. h. es ist davon auszugehen, dasz mán das Gegcbene annimmt, uni des kirch- lichen Zeugnisses wlllen. 2. Mán musz zum Zweíten forlschreiten, dasz mán das so Geglaubte auch zu wissen suche. Aber dics Wissen ein Wissen des Gegebenen sei, ein Erkennen dessctben so, w ie es geolfenbart, und als geoffenbart von dér Kirchc bezeugt ist. ;í. Dasz das Erkennen dér christ- lichen Wahiheiton nie ein erschöpfcndes Bögreifen werden könne. 4. Dasz dér Zweifel in dér cliristlichen Philosophie dió Bestimmung hat überwunden zu werdon, wo er sich erhebt; und dasz derselbe niclit noth- wendig sei." Az is jó jel nuaálunk, hogy elődeinket megbecsüljük; az ő általuk nyitott ösvényen akarunk tovább haladni; s a szellemi ö ssze- küttctést velők mindig meglarijuk. »Das Cartesianisehe Prineip, so wie es Wahrheit hat, mit dem wissenschaftlichen Priucip dér a 11en S eholast i k verbunden, ist dasPrincip dér N eu e n, — M al e b r a n c h e ist dér Valér dér so bezeichneten Dogmalik. — So enthiilt die ne u o Scholaslik duroh Cultur des Selbstbewusztseins eben so die Ke eh t l'o r t i gu n g dér altén, wie diese durch BegriCTsbildung die patristíscho Dognienbildung gerechtfertigt hatle.» Illy üdvös korlátok közölt nem fog ártani, ha a kathol. spcculatio ligeteiből nehány gondolat-forgácsot közlök azok számára, kik röviden akarnák hallani annak alapnézeteit. Fő dolog bciino az, hogy a szelle­ met a természettől, a testet lelkünklől lényegesen megkülönbözteti; ennél fogva a teremtést nem szükséges fejleménynek, hanem a szabad tetszés, «jóakarat eredményének tekinti Istenben, ki három személyében a nélkül is öroktül fogva kifejlett állapotban s végtelen boldogságban é l, tehát világra szüksége nincs. >.Die Natúr unler mir in gleicher Ebenbürtigkeit mit dem Geiste über ihr anzuerkennen, das kann ich nun einmal fiir allemal nicht. Dér Geist ist reale Einbeit ín formaler Entzweiung; die Physis gewinnt for­ male Einheit aus ihrer realen Entzweiung. Dér Geist erkennt selbst sich als den Ilealgrund sciner Erscheinungen; nicht aber so die Nalur, sondern ■* 324

eben wiedcr der Geisl niusz für die Erscheinungen dér Natúr den Real- grund suchen und finden. Das Sein dér Nnlnr findel sicli nichl als solches, nichl als Sein, sondern nur als Erscheinung. Die Einlieit dér Sub- stnnz für die ganze Natúr, und die Vielheit dér Subslanzen fiir die Gei- sterwelí wird poslulirt von dér Idea eines durchgefülirlen Gcgeusatzcs von Natúr- und Geislerreich. Dér Natursubstanz ist es eigen nicht blosz überzugehen in die Erscheinung, sondern auch uufziigehen in ihr, und deszhalb auch nie Uber vie hinauszugehen, uin zu sich selber zu konimen. Waruin fin Jet sich in dér Thiervyelt nirgends ciné Spur von einer E r- weckiing dér Vorstellungen nach dem Gesetze des Contrastes (wobl aher nach dcni dér Aehnlichkci!, dér Zeit und des Raunies) vor? AVcil das Naturprincip sich nie mit sich selber in Contrast selzcu kann. Des Mcn- schen ni e t a p h y s i se he r Charakler involvirt das Vermögcn: cinen Causal- nexus abzubrechcn und einen andern von vorn anzufangon. — Dcr mensch- liche Geist musz sich iin Allgemeinen erkennen als Síibslanz, (freiUiiitig), aber als geselzte Síibstanz, folglich über sich eine absolute Substanz. Und 80 ist in dein Selbstbevinsztsein des lob B ei des zuglei eh und gleich wesentlich enthalten. Dér Geist erfaszt sich als geworden, somit auch als beschriinkt, weil auf ein frenides Dasein angéwiesen, somit als etwas Relati vés. Dieses flihrt ihn auf ein aus und in sich selbst Seien- des, d. b. unbedingtes Sein. Dasz dieses nicht blos Gedankcnding, son­ dern wirklich reál sei, wird bezeugt durch die Roalitiit des Ich; denn was so wesentlich zuni Selbstbewusztsein gehiirt, musz eben so wirklich sein, wie das Selbstbewusztsein oder das Ich selbst. Ferner wie das Ich sich das Sóin nicht gibt, sondern sich als Sein findel: so gibt sein Den- ken auch dem Absolutcn nicht das Sein, sondern setzt es nothwendig voraws. Wird Gott, w eil wir, als creirte Wesen, Ihn durobaus nichl obne Creatur kennen und wissen, deszhalb auch sclion zu etwas Creatürlicben?» A nagyon távollevő csillagot csak távcsiivön keresztül látluiljuk; de azért az égi test nem lesz üveggé. »Es isi in dér Nalurwissenschaft schon lange als eine chemische Antinomie aufgestellt worden: Wie niiinlich dér ursprünglich chemiíxhe Zustand dér Natúr, da noch kein zweiter vorhanden war, um auf ihn ein- íuw irken, je eine chemische Veründernng erfahren konnto? Die ur- sprüngliche Sebeid ung dér Substanz in ihre Accidenz von Receptiviliit und Spontanciliit fiillt auch hier dem Creator auheim.— íme a lelketlen természet is Istenhez utal hennünket; mennél inkább az em ber!.— Ist Gotl vor allcr Schiipfung sich sellier olTcnbar gewescn, so knnn die secundiire Olfenbarung Goltes zuniinhst keinen andern Zweck habén, als; Wesen auszer Ihm offenbar zu werden. Golt wird sich in seinem Producte als 325 soichem nicht iinbezeugt gelnssen linben. Die Crcaliir soli die Forni (Jot- tes, das Sellislbewusztsein, nn sicli Irageii, da sio ais solclio das Wesen Golles in sioh niclit Iragen kann. Selzt Gott sein Sclbst, so creirl er niclit Siibstanzen; und creirt Gott, so setzt cr, ais Creator, niclit sein Selbst, sein Wesen, das UnorscliaiTene. Die Welt ist nicbt blosz ein Anderes ais Gott, sondern bnchstiiblich das Andere, niimlicli dio Vcikehrung, das GcgenihciI des giittiichen Wesens, dio Contraposition Gottes. Wiihrcnd Gott dem Wesen nach Einbeit, der persönliohen Existenz nacb dreifach sei, sei uin- gekehrt die Welt der personliclicn Existenz nach Einbeit, dem Wesen nacb dreifacb. Oline dreieinigcn Gott keine Creation; aber eben dicsér Goit bal niclit das Aiclits zur Voraussetiung wie der Hegelscbe, und wonn dieser schon in sein GegentheiI uniscblagt, waruni denu nicbt Jcner? An dic Stelle des Nicbts tritt der Gottcsgedanke, d. b. seine Idce von der Creatur. So lange du Gott nicbt ais den Dreieinigcn in seinein ewigen Selbstbe- wusztsein bogrifien bnst: wirst du auch das relative Sein nicbt aus Gott be- greifen. Keine Endlichkeit ist vollstiindige OíTenbarung Gottes. Vollstiindige Offenbarung Gottes kann nur da sein, wenn Gott sich einen Gegensatz gegeniiber setzt, der ziigleicb Gleicbsatz ist, d. b. dasselbe, wie das Princip war; das kann nur dann der FalI sein, wenn diese 15ciden sicb ia einem Dritten finden. Der Gegenstand für die götlliclie Thiitigkeit musz Gott selber sein; denn Er niusz in Sicb als Unendlicbeni, dér das ganze Sein ist, seine hiicbste Seligkeit, folglich aucli sein Object sein. Dazu ist die Einbeit des Wesens und die Dreibeit dér F"orni notbwen- dig, in denen das absolute Princip sicb znr absoluten Icbbeit entfallet; denn die nuineriscbc Einbeit jeder Substanz gelangt zu ibrer Wabrbeit nur durcb die vollendete Entfaltnng Ibror selbst als Lebensprincips. Dér Eine Golt entfaltet sicb in drei Personen, die abstracte Identitat ist auTgehobcn; diese drei Personen schlieszen sicb aber ziir Einlieit wieder zusaninien, die concrete Identitiit ist gesetzt. — Es ist, um inalbeiiiatiscb zu redcn, dieaes Product die absolute Einbeit in dcr dritten, wie dcrSobn sic ist in dér zweiten Potcnz, und docb nur Einbeit wie dieser. Und dieses drittc Ilealprincip'wird dcr Gcist gennnnt, ini Untcrscbiedo voni Sobne, dér durcb Zeugung des Princips cingetreten; weszbalb Es aucb als Pro­ duct dér Ueberzeugung des Vaters und des Sobnes gcnannt werden kanii, dcr Ueberzeugung niinilicb von dcin Momente des Gleicbsatzes im Gegensaize dér Subjectivitiit und Objectivitiit, Nach christlicber Betracbtung sind die göttlicben Personen als Personen auszer cinandcr, und gegen- einander selbststiindig; als göttlicho in einander und die É)ine nicht olme die Andern, Bei den Menschen fmdet nur in moralisch er Beziehung 326 etwas iihnliches stalt, z. B. durch Licbe, Gehorsam. Es ist loicht begrciflich, dusz mán jeile Vorslellung und jeden BcgrifF, die das Verhiiltnisz dér Ein- heit mr Dreiheit vollstíindig nnd ndiiquat nnsdrUcItcn wollten, als unwaiir, d. Ii. einen andern als den christliclien Inlialt in sicli schlieszcnd verwarf, — Végre jó Uét észrevétel: Günther construirt mit Sicher- lieit die Trinilal aus dem Selbslbewnszlsein; alléin er ist eben Christ. Das cliristliclio System, dieso That, diese Wirklicbkeit konntc nur ChrisUiS construiren am Kreiize. ’ ) Galilei ügyéről Olaszutam I. köt. XIX, 5-ik jegyzetében is eleget mondottam. Nem csak igazságosan, hanem a legnagyobb kimélet- és figye­ lemmel bántak vele. Romában először, K ilt-b e n , különös tisztelet- és ba­ rátsággal fogadák, Barberini bibornok iidvüzlil dalt készite számára; hy- [jothesis gyanánt előadni nézetét az lü30-iki rendelet is mcgengedé, s e mellett maradnak, ha békét hagy a tlicologiának; a későbbi tilalmat önmaga okozá, s tudós korlársai igazolák. A Ilist. polit. Blattcr VII. köt, adott érte­ kezés e tárgyról azt jegyzi meg, miszerint Galileinak csak azt kelle tagad­ nia, a mi különben sem á ll; t. i hogy a nap a világ középpontja és moz- didatlan, s hogy a föld nem középpont és mozog, miként ö goiidolá a levegőn keresztül, a levegő iránti viszonyban, physite nem astronomice, Sajátszerü jele az isteni Gondviselésnek, hogy ama formula a jövendő idők nagyszerű felfö- düzéseivel megegyezett, ámbár az azt fölállitók égtani ösmerctei hiányosak vol­ tak. A szigorú Index lassanként, de annál biztosabban engedett a földe­ rülő csillagászatnak: jnxta conimuneni modernorum astronomornm opinio­ nem; igen mert később egészen tisztán kifejtetett a korábban hiányos rend­ szer. Jelenleg a rósz hirbo keveredett párbeszédek is kimaradtak belőle Részrchajlatlanságát legalább nem lehet tagadni a romai bíráknak; hiszen minap L a m b rUSc h in i bibornok testvérének müvét is: "Sulla guida deli educatore» kárhoztaták. Egyébiránt az Index rendesen olly régióban műkö­ dik, melly a tapogatáson fölül és tuI van I 'J Lamennais-nak, ha igaz, arczán is föltűnő volt a szen­ vedély, niclly megbuktatá Betty Pa üli «Pariser Eindrücke, 1850- legalább igy ir felőle: üa ist Lamennais, cin Gesicht von groszartiger Hiisz- lichkeit, mit tiefcn Furchen auf dér vvie aus Felscn geliauenen Stirn, fin- ster zusammengezogenen Brauen und abwiirts strebenden Mundwinkoln, in denen eben so viel Bittér keit wio Hochmuth licgt, Uiesz Antlitz weisz von keiner Versöhnung; diesz Auge, wie es aus seiner tiefen Ilöhle hervorspiiht, sucht deine Seelc nur, um sie zu um kral len und in den Abgrund zu ziehen,« Hasonló képet nyújtott róla nehány év előtt az Alig eme iné párizsi levelezője is: Frankreichs Ueformator mfisztö einc Art Lamennais sein, gereinigt von allén politischen und religiösen Verirrun- 327

gén (lieses Maiines, mit seineni lief .'lufwallcnden Gefiihle, mit seiner scliar- fen Dialectik, mit scincm hocliiicrzigon Vcrstande; aber ohtie seine Bitter- U el len, oiine scinc Ungcreciiligkeilcn, ohne die ungolieucren Ucberireiliungcii seinca zugicich liindlichen iind Ti eb e r ha ft e n , aber bei allé dcni groszen und starken Geisles. Doch cin solclicr IMionix findet sích nic.ht, und allos bloibt beim alton. Mióla Spinoza Malebranclicnak Cartesiusból kiinagya- rázolt szellemdus idealisTnusút panllieismussá válloztatla, mindenütt egy hú­ ron pendül az egyházon kivüli bülcselkedís. F'rankhon divalos philoso- phiája nagyon hasonlít a német speculaliohoz, mellynek hi'i majma vala­ mint a kópzeletdus homályban, ngy a keresztény hit iránti gyűlölet­ ben, forradalmi vágyakban, s többi kihágásaiban. Coiisin cklekticis- musát valaki félénk begelianismusnak nevezte; mire ii azt feleié, hogy nem értik. Épen ez a baj; de a keresztény vallást a legutolsó j)órnö is érti. Ez a nagy — ? — bölcs is kételkedik az emberi akarat szabad­ ságáról; valamint Kant is a védvekel ez iráni p r o et contra egyen­ lőknek állitá. Ugyanő azt véli, hogy vannak ártatlan, sőt hasznos és szük­ séges ám i tások. A többiek talán még roszabbak nálánál. Damiron ha­ zájának Slrausz-a; Mié he let forradalmi kereszlénységel hirdet; Vilié­ in a in, volt oktatási minister, .luliannak nagy tiszlelíije vala, ele. St. Marc­ ii irard in is megvallja: hogy az nj irodalom homályosságával karöltve jár valami ábrándos pantheismiis, Ez a vége mindennek. “) l)r. Oischinger njabb pbilos. munkájáról; “Grundrisz zum System dér chrisllichen Fbilosopliio" kedvezöleg ítélnek : Ueberall sind christliche Gesinnung, lebendiger organischer Zusammenhang, speculativos Talont, Consequenz, ele. unverkennbar. I)r. Seb m idnek eredeti modorú dualismusát dicsérve szemére vélik, hogy elhanyagolá a történeti bizonysá­ gokat, mellyek a keresztény öntudalnak minden időbeni azonságát forrá- silag kimutatják. Zukrigl irta: Die wissenscbaflliche Rechtfertignng dér chrisllichen Trinitiitslehro, gegcn die Einwendungen ihrer neueslen Gegner, besonders Strausz.u A lélek mélyéből indul ki; «Von Tlialsacben (les Sclbst- bewusztseins gebt er aus. Auch dér geschaffene Geist hat den Beruf in dér Wissenschaft seinen Schöpfer zu bezeugen. Dualisnms, als qualilalive W e - sensverschiedenheit von Geist und Naliir isi die Grundlage. Goit kann w e - der seine Objectivirnng im Naturreiche, noch seine Snbjectivirung in dér Allheit dér Menschengeisler besitzen, alsó nnr in sicb selbst kann und musz Er seine Objectivirnng babén, wodnrch er zugleieh seine absobile Subjec- tivitfit, d. h. seine Dreipersönliclikeil gewinut. ■■ E kaiból, bölcselőknek föér- demUk, hogy a materialismus és panlheismus alaptanait sükeresen ostromol­ ják; idevág Gárlner emlilelt könyve is: >>Die W e It in ihren Gegen- 328

sülzen,Cl mellynek sokoldalú tudományossággal párosult, eleven, elmés mo­ dorát az ellenség is kénytelen magasztalni. "Gartnora W e 11 ist von den íjtiminführern dér p ro test. Thoologle mit eben solcher Auszeichnung belian- (lelt worden, wie von dér kathol. Kritik; obgleich cr sich auf sireng ortho- doxem Boden bewegt, nnd die Differenz zwiscben dér Mutterkirclie und dér Sekte aufs Schneidcnstc hinstellt..' Az elvei s okoskodása teljesen mege­ gyeznek a már tobbszíir érintett kathol. speculatio nézeteivel; »Der Men- srhengeist bedarf, um zum Selbstbewusztsein zu gelangen derAnregung durch das Miclit-Ich, alsó ist er b e d i n g t ; er musz eben erst zu sicb kommen, und kann darum niclit nus sich sein. Sein Bewusztsein ist über- dies nur ein W i s s e n von sich, kein unmittelbares S c h a u c n seiner selbst; dicses Selbslbewuszlscin ist also auch ein begrenzles, Es isi alsó im Entstehen und im Wirkon bedingt, endlicli, begrenzt. llinge- gen, weil im göttlicben Selbstbevvusztseinprozesse - - Sichanschauen, Sich- selbstdenken — keine negaliven, keine cndlichen iMomente da sind, wie beim Menschen: darum isi dieser Prozesz realponirend. Valér, Sohn, Geisl: Salz, Gegensaiz, Gleichsatz. Eine Trias von reálon Selbslsclzungen, die in einem Real-Bewuszisein Eins sind. Dér Nicblichgedanke, d. h. W ell- gedanke isi allén Dreien gemeinschaftiich, — Das subjecl-objeclive Lcben dér Natúr ist nie und ninímcr cin Ilincin- und Zurückschaiien nuf das ci- gene principielle Sein, sondern nur gcllieiltes Ilinau ssclíauen auf das figene gelheilte Daseiu W ir kennen ein Allgemeines nur in dér Natúr, aber niclit im Roiche dcs Gcislcs. VVir fassen dicses Allgenieiuc niiht als Sein, als Frincip; sondern w ir habén cs als Erscheinung des gcschíipf- lichen Absolulen orkánul, welches im Gegensaiz zuni geschalfenen Geiste die Natursnbslanz isi. Das organisirende leibliche Princip isi eine Beson- deruTig, eine Beslinimlheit, das Daseinsmonient dér ursprüuglich unbe- stimmt gcvv'esenen Natursnbslanz; gebl aber nichl in Materié auf. Die E r- zeugungcn werden als Auswirkungen dér Natursubslanz gefunden; doch sind die gcselzten unübersteiglichen ünterschiede dér Erzcugnisso anzuerkennen, — Ez üsszefüggós nélküli, szakadozott gon do lat-tö red é­ k e k közlésében csak az a czéloni, hogy tcUleg megmutassam, niilly f e l­ lengzősen tudnak kathol. németcink is speculálni. ’_) A jobbirányu bölcselet mezejéről kél érdekes jeleneire figyelmez­ tetlek volt nehány év elölt Görresék lapjai; az egyik német herczeg, a másik frauczia kapitány. »Die Thilosophie verdankl viel, sehr viel dem Erbprinzcn von Löwenslüiu. Er hal sie zuriickgeführl auf das Ge- biet de£ Lebens nnd dér Erfahrung, hat sie verlrauen gelehrt diescn von unserem Selbstbewuszlsein in dér That untrennbaren Elememen aller Erkenntnisz. — Um einen groszen Schritt weiter führt uns im raschen 329

Satué der fiann. Capilaine du Géiiie: »De 1’ intolligeuce ct de la fői, pár M. Guillemon... Das Icli enlfaltcl sich iiicht aiii abslracten Nicht-Ich, soiidern am lobond igen D ii; das Ich des Kindos an dér MuUcr, des Jlensclieii am Gotl. Es besleiit eiiie yolllioiiiiiicne Solidariliit zvvischen Golt, dér Freilieit und dér Unslcrbliclikeit," A gyermek akkur őr öntudatá­ nak kezdetéliez, mikor anyjának azt mondja: te; a/, ember akkor jut önlu- (latának teljéhez, midőn Iclkiiisiuerete Istenhez fordulva megszólal ....

VIII.

') Oibors is illy szerényen ír Hinnlioliiliiak is;i3-lian: "Ob w irk- liclie Coruscalionen des Tliierkreisliclites da waren, oder cs ganz und alléin (len obercn Sehinhten unseres Lnrikreises zugchörte, will ich nieht ent- .scbeideii. Audi weisz ich mir die so merkwiirdigen Erlicl 1 iin g en gnnzer Kiichte, die anomnlen Verstiirkungea iind Verliingcrungen dér üíimmeruiig ini .lalire 18;!1 niclit z u erkliiren,» Jobb is ot^ziiilén inegvallani, a mit az ember nem tud; magának a tudománynak többet használ vele, mint alaptalan inagyarázgatás.sal. Eljön az idii, midün más valaki talán könnyen megfejti a dolgot; non onniia possnuius omnes. Kep­ ler és Newton kiegészítik egymást; "Kepler, dér p o e t is e h e Kopf, halté sonderbar die Thatsachen und die matliematische liasis, Newton dér Physiker das Speculative geliefert... Sokan dolgoztak már élénk képzelődéssel a tények országában: »13uffons Einbildungskraft erfand zuerst die Theorie von dér allmiihligeii Abkühlung dér Erdmasse;« de nem mindeniknek sUkerül a nehéz vállalat. Gürtner érintett könyvében a józan természetphilosophia fegy­ vereivel küzd Oersted nionismnsa, Lotze mechanisticája. Okén despo- tismusa, s alkalmilag Bnrdach, Carns, Vogt, Ule, Kichors sál. nézetei elen, kik mindnyájan szellemet keresnek a lermészetbeu: »15egrün- der des Geistes in dér Nntur.

scilichllich; und vveist nach, dasz ilas Lckendige dcm Standpunkte des Alonismus ein Un e ntliü IIb arcs ist. Dann grcift cr ciné eben in letztcr Zeit zur Gellung gekomnicnc Phase iler Ph y s Iolo gie an, den mecbanistischen Standpunkt: «Dic allgemcine Pbysiologie des körper- licben Lebens, von Dr. Rúd. Her. Lotze. — Das Princip wird von ihm nicht in die Materié b i n e i n , sondern als elwas v o r ibr Gewescncs ü b o r sic binauj gelegt. Vor allcr Gravilalion und priinitivster Scbwerkraft w nr' scbou ciné Bewegung da, für wclcbe die Naturwissenscbaft kauni den IVamen, viel wcniger die materielle Begriindung bal. Die Materie durcb Veriiuszcrung gezeugi, entwickelte sicb eben zuniicbst im Wege dér Zu- sammenziebung d. i. des Zusunitneugezogcnwerdens durcb ibr Snbstnn.s zuni Molckiil. Die Scbwerkraft, Spannkrnft und Leucblkraft siud mm die drei Urkriifte dér Natúr, nnd sic verbalten sicb zu einander als: Action, Reaction und IndilTerencirung. Die auf die rcagirendo Spannung folgende Dnrcbleucbtigkcit ist das Urlicht, d. i. die Siehtbarkeit dér Materié; etc. etc. Nagyon fontos és jcllemzíl különbség az, hogy más népeknél a természet iniúdása olly általános uralomra jutott, s ez az indiai Vedak- nak is Hllartalma; mig a zsidók e nagy világegyetemet a Teremtílnek olly józanul alárendelék. »Es ist.ein cluirakteristiscbes Kennzeicben dér Naturpoesie dér Hebriier, dasz, als Rellex des Monotbcismus, sie stels das Ganzé des Weltalls in seiner Einbcit umfaszt, sowobl das Er- denleben als die Icucbtenden Himmelsriinnie. Dem bcbriiiscben Siiuger er- scbeint die Natiir inimer in Beziebung auf eine böber waltende geist ige Macbt. Benicrkenswerlb ist aucb nocb, dasz diese Poesie trotz ibrer Grüsze fást n ie maaszlos wie die indiscbe Dicblimg wird. — lm Biicbe Hiob sind viele Fragen vorgelegt, die unsere beulige Pbysik in vvisst'iftcbafllicberen Ausdrücken zu formniiren, aber nicbt befriedigend zu liisen verniag." Iluniboldt’s Kosmos. II. ;$í). in . 4(J. 48. 115. ’ ) Számtalan adatok jönnek napvilágra, mellyek a bnjdan divatos, biblián kivüli mesés régiségekbeni bitet megrendítik. A cbaldacusok legré­ gibb vizsgálatai Ptoloniaeus Alniagesta-jábaii csak 721 évvel előzik meg Urunk születését; a görög zodiacus még két századdal fiatalabb. Cbronolo- giai adatok Krisztus szül. előtt Egyptómban, ba igaz, ;{!)00 évet tanusitanak^ Cbinában 2700-at, Tyrusban 2700-at. Ind iában a kascbniiri cbronica sem képes 1200 évnél régibb történeti tért fölmutatni; Megaslbenes (ÍO— li't századról álmodozik; Argabbatta csillagász 3102 esztendőt számit, Mindez épen nem veszedelmes n szenlirásí korszámlálásra nézve; kivált miután Perron e s z e r i n t is szabad volna (i ezer éven fölül menni. »Si revera tantam bumani generis antiquitatem certa monumenta demonstrarent, nil inde religio et sacrorum codicum auctoritas detrimenti caperct... Ha meggondoljuk mióla, milly 331

üllonsógos indulattal, hányféle képen, s niilly síi keretien ül oslrom- Iiík szent kiinyveink hitelét: rendkivül meg kell szilárdulni azok igazsága iránti hizahnunknak. Mózestől sz. Jánosig 1600 éven át olly számos külön­ böző Írónak egy roppant nagy hazug rendszeren összehangzólag dol­ gozni Ichelcllon lett volna; annyira kiterjedő, nagyrészt eselleges jegyze­ teikben a tévely, vagy csalás niegösmerésére szerfölött alkalmas tért nyi­ tottak. És mégis eddigelé minden igaznak találtatott. «W ir niüssen die Ueligion betrachten als die letzte ZuHucht alles Denkens!» Erre támasz­ kodva hideg vérrel fogadjuk az ollyan apró hiteket pro et contra: mint p. 0 . "Fossile Affen sind ein weiterer indirecter Beweis des nicht sehr hohen Alters dós iVlenschengeschlechtes auf dér Erdc.« — Ehrenberg hat Infnsorien in den Minoralion entdeckt; was cino liofe geolo- gischo Bedeulung hat. S. a. t. *) A kathol. iralom ernycdetlen iparral működik a tennészetösme tág mezején is; mintha Ciceróval azt tartaná: Naiurale pabnlum ingenio­ rum est contemplatio naturae. De a biztos egyenes utón já r, mellyet Leo­ nardo da Vinci régen kitűzött: Cominciare daU'usperienza, e per niezzo di questa scoprirne la ragione. — Humboldt a Kosmos III. köt, elősza­ vában. — A megújuló természetben Terenitőnk édes mosolyát mi is örömmel szemléljük. Azonban rendszerint komolyabb szempontbul lekintjük a világ dolgait; miként Poujoulat, — Corresp. d’ Orient, l'iH. sz..— ki: H bánatot nevezi költészeti érzelmeink öszhangzatában a legfensöbb accordnak; s úgy látja, hogy a teremtésben nyilatkozó hangok mind nagyszerűen komolyak, p. o. a tenger zúgása, vihar, vizáradat sat. Szerinte nemünk az egész természettel együtt nem egyéb, mint egy szakadatlanul égbe emelkedő sóhaj. Hihetőleg illy hangulatban irá Davy is :.a természetbúvár végnapjait", utolsó s minden hiányai mellett is becses müvét. Nehány ide tartozó jobb irányú munka cziniét legalább halljuk: Fuchs, Theorie der Erdc; Schafhautel, Dió Geologie in ihrem Verháltnisz zu den übrigen Naiurwissenschaften ; Schubert, Ueber die Einlieit im Baiiplan dér Erd- veste, und Das Weltgebaude ; Dosdouits, L’homme et la crcation MutzI, Die l'rgeschichte dér Erde und des Menschengeschlechts, legin­ kább történeti és nyelvészeti adatokon épülve. A két utolsó remek dolgo- zatlal eléggé meg nem becsülhető jó és olcsó könyvkiadó társulatunk ha­ zánkat is mcgajándékozá. Mitterbacher Grátzben tavai fülolvasásokat tartóit a goognosia, goologia, összehasonlitó philologia sat. legújabb ered­ ményeinek a bibliávali cgybehangzásáról; nem megvelendő példa utánzá­ sul egyik arravaló pesti elvrokonunknak. á32

IX.

‘) Hogy a liisloriii mezőjén neni lehet elé}{g“ óvatosniik lenni, ti7,t sííiDilaliiii CBCtek kcsőbhi föUleriilcsc, világ szcrto igiizaknak hitt lények itH'gc/.áfolása vagy niódosiliísa, niéllatlan gyannk eloszlása, sat. a polilikni és egyházi történetek országában egyaránt tamisilja. Nem csak Ciirtins- ról áll az, hogy hajós tisztán niegkiilönhöztetnl, mit uieritelt igazán hiteles lorrásokhul, mit elénk Képzeletei tárházából. Ahránd, gyiilölct, dicsvágy, részrehajlás, vakbuzgnlom e téren hihotleniil garázdálkodának. Un csak apróságokat említek. A zsidóknak Egyptomhnl elmenetelét D a u m e r Ame- rikábúli kivándorlásnak hiszi. Thyanai Apolloniust a keresztények ellen gyártott gúny a laknak tartják. Hogy Constantin nővérét Con­ stant iát kivégeztette, nem igaz; pedig Alzog is azt írja. Az alexan­ driai könyvtár tartalmával 4000 fördüt fél évig csak az arab-keleti tiilzás fiittetett. Liberius pápa elcsle felől Dnmont az eddigivel ellen­ kező véleményt állit fö l; lásd az idei Relig. H. 50. s ű2-ik sz. Ujabh időkbid V. Károly zárdái életére Stirling túlterhelt de érdekes müve nj világot deritett. S le i dán munkáját az akkori köz állapotokrul ma már alig tartja valaki történeti hi'i forrásnak. Tetzölről s Albrecht muinzi érsek­ ről is igazabh nézeteket terjeszt dr, Gröne Bálint e müvében: Tetzel und Luther, oder Lebensgeschichle und Uecbtfertigung des Ablasz-Predigers und Inquisitors Dr. loh. Tetzel; Socst und Olpe, XVL Lajos szerencsét­ len neje Maria Antonia mennyire vádoltatott a politikai fondorkodásról; s leányának Angoulüme herczegnönek halálakor, — melly " O l t is köz fáj­ dalmat okozott, hol a katasirophák tömege s a történet philosophiája a sziveket megkeniényitéu — a Journal des Débats őszintén megvallja, hogy ama rósz véleménynek hamissága mindkettőjüket illetőleg tagadhiit- lun bizonyságok által meg van mutatva. Mainzról ma sem tudják igazán, hogy jutott 17U2-ben a francziák kezébe. Közönségesen ráfogják az árulást Eickcnmayer őrnagyra; pedig mások szerint a porosz követ Stein is közremunkált, hogy királyát a háború folytatására e veszteség állal fölin- dilsa. .Mindezt csak azért enditem, hogy lássuk, niilly nehéz a teljes igaz­ ságnak emberi dolgokban biztos kikutatása, *) Kivált a vallási töricnetek vizsgálatában szükséges, hogy részre- hajlatlan igazságszeretettel keresztény s egyházias érzelmet párosítsunk; .133 liíJőnben nem is értjük «züUal. »Zuiii Sluiiiimi dér Kíicliciigeschichfe nius/, mán cinen cbrisllichen Sinn und (ícist niilbringen; sonst bleibt uns Allcs cin V 0 rscli 10 3scn e 3 Gcbiet". Mőhler. — Gibbont ptMdiiul, kirttl l'anlü jól niondá, liogy "a romai naj»ysiig iránti Inlzó liámulatlal a legmcr- gcscbl) gj ülőiét ér/.elét l!Í|)liílá kcbl('l)cii a vallásnak minden neme iránt" »7, őrük város nagys/.etii roinja’'nak szemlélete ingerlé föl a7,on nuinkára mcllyben a szent bitet esztelen giinynyal akará megsemmisileni. Holott « hivő lélekben épen ama régi pogány emlékek szokták a legbuzgóbb indii- lutokiit fölébrcszteni; neki a pompás diada'ivek egyike a kereszténység gj őzeimét, másika egy nevezetes jövendí)lésnck meglepi) teljesülését hir­ deti, s a nagy ampbitheutrnniban i\ nemes vértanúink bátor kii-cdelmének dii'sö színterét szemléli. A liitellen ellenben magával viszi mindenliová Sülét szemüvegeit, s azokon át olly szinben látja ügyeinket, a minő keble éjjelének megfelel. — Bár csak igaz volna, hogy e szerencsétlen angol élte alkonyán megtért! — Hlyen színezetű leczkéket adának nem rég Micbelel és Quinct egyháztörténeti személyek és állapctoknil, a mikhez Montalembcrt jó észrevétele szerint egy csöppet sem értenek. Hasonló szcl- letnn a nagy porosz követ és tudós Hunsen "HippolytusH-a, melljnck történeti vastag tévelyeit maga Menzel Farkas föltakará, mielőtt Dőli in ­ gerünk tüzetesen megczáfolta. Egjébirrnt a csnpn kathol. n é v meg nem őriz e tévedésektől; Rotteck p. o és Schlosser egy húron pendülnek; • Kotteck’s seicliter, unwissen.sch!ifilicher Liberalismus, und Schlosser’s troikener, feindseliger Uationalismiis geht auf eins hinans.» Egy Wolff, Milbiller, Münch, Jliillcr Sándor, Ellendorf még gonoszabbak; épen azért, mivel névszerinti, rojz katholikusok, helyesebben apostaták. “) A derék schwcizi iMüller János szellemét nehány rövid nyilatkozatai, azt hiszem, eléggé elárulják. H é rd erről monda: «Ich finde alles darin, nur nirht Christum; was ist aber die Weltgeschichto ohne Ihn? lesus Clirislus ist dér Schlüssel dér Universalhistorie. Seben sie wohl zu, dasz dér Antichrist nicht bei denen enistehe, die über den chrisllicben Clauben so viel capituliren, dasz ,lesus bald — dér jüdische Socrates bleibt. Ich sebe eino so wunderbare Zubereitung dcs Christcnthums durch allé Veriinderungen dér Staatcn. In dér (ieschichte sprechen Athén, Rom und ganz Europa lant für den Gianben.'* A kereszténység világtör- téneti jelentöségéröli meggyőződése az isteni Gondvisclésbeni tántorlt- hatlan hitén alapult. Gyönyörűen fejezi ki ezt egyetemes történetének vég- .soraiban, hol a fejedelmeket tanácsosaikkal együtt a bölcseség, rend és mérséklet örök szabályaira figyelmezteti. •■Königo, Kiilhe dér Könige, Triuniphatoren, Dictatoren . . wer wart ihr? Wcrkzeuge, Ráder wart ihr, durch deron ineinandergreifendeb W erk dér Unsichtbare den Wagen 334 der VVtItrcgicrung über dcn Ocean der Zeilen Icilei! Bei jeder Schwin- gung des Rudcrs schallt von dem Geiste, der auf dcin grosicn Wasscr lebl, das Gebol der Weisheit, Maszigung und Ordniing; wer cs iiberliort, der ist gerichtct!» Halála elülti uloisú szavai voltak; Alles is t von Golt mid komin t von Goll. ') Rendkivül érdekes hallani kUlünbözö l'úrliak általános nézeteit a történet fogaimárúl, miként tínti ki mindenik szive rejtekeit annak meghatá­ rozásában. Ha egyiknek a történetírás neni egyéb, mint »az emberiségnek folytonos öntiidnta- — sokszor beh zavaros! — már tudjuk, hányadán vagyunk vele. Slásik az emberi történetekben is olly ni a t h e m a t i uus és pcriodicus törvényt akarna föltalálni, mint az égi testek forgásában; de hol marad akkor lelkünk szabadsága? Szép hasonlat, miszerint a múlt ajelcnnek kulcsa s a jövőnek lükre; de nem elég. Lacordairc is azt mondá, hogy: »mult tetteink határozzák meg a jövőt, s nincs az emberi éleiben egyetlenegy perez, mellyel igazán vissza lehetne vonni;» hanem ö keresztény bölcseletre akará inteni hiveit. Örömmel tapasztaljuk, hogy a komolyabb irók még is többnyire Isten ujját látják az idők folyamá­ ban: "in dem groszen Gotlcsurlhelle dér X c il,- Salvandy szerint: .•L’ histoire bien faite esi le tableau des juslices du ciel.- Humboldt Vilmosnak: "die Weltgeschichte ist ohne AVeltregierung nicht verstándlich.» Fesz le r azt kivánja: "die Geschichte soll soyn Epos des weltregieren- den Gelstes, Abbildung dér Thiiligkeil des Unendlichcn im Endlichun.» Hogy nekünk arra szükségünk nincs, miként ez igazságot protestansoktul, vagy hitehagyott baráttól tanuljuk, azt egy régi chronica jelentékeny czimc is bizonyiija; "Gesta D e i per Francos," Guibcrt apát müve, Szent Ágoston még korábban tudta, mit ítéljen a gyarló emberi törekvésekről, Egy ó világot összedülni, hamvaiból egy ujal föltámadiii, s az egymás ellen küzdő nemzeteket egy más után elenyészni látván így kiált föl: -Oh Uram! valóban mind semmi az, a mi nem örökké való.» Szerinte a histo­ ria nem egyéb, mint «az emberiségnek az isteni (íondviselés vezérlete alatt végbemenő kifejlődése a valódi - mennyei — szabadság élvezetére.- Illy fenséges értelemben kevesen fogják föl a történetei, s beteljesedik Stolberg Fridrik szava: -IJie Geschichte dér Völker ist lehrreich, sie hat viele Zuhörer, aber die Zabl ihrer Jünger ist kiéin.» A nemes gróf bizonyosan egyike volt a hű tanítványoknak, valamint Schlegel Fridrik is, ki a lelkiösmercles történetirót n mull kor látnokának nevezé. Boost is erre czéloz, midőn a Gondviselés utai- cs titkainak vizsgálatát tűzi ki föladatni: «Geschichte studiren heiszt nichts anderes, als dcn Gang dér Versehnng studiren; die wunderbaren Geheimnisse in dér göttliehen Regierung dér Welt aufsuchen.” Die Geschichte und die Propheten. 335

Németországban a komoly törlcneli tanulmányok elümozdilásának írdeme tőhbekcl illet Gróf Slolberg nagyszerű munkája rcntlkiviili be­ nyomást tűn, s a jobbérzésii müveit kürökben, egyházunkon kivül is, a kereszténység érdekes és tanulságos védirala gyanánt fogadtatott. Se Id e ­ g ein e k, a derék tudósnak, jótékony befolyását sem lehet tagadni. A mit fiűrres «'Ueber die Grundlage, Gliederung und Zeitenfolge dér Weltgc- fchichte» irt, az is a mestert árulja el. "Die WeltlagC" a llistor, polit. liliitter I. kötetében hasonló elmeél- s erélylyel rajzolt nagy kép; mellyben a ke­ resztény társadalmi rend megalapnlását szemléljük, "Das Christliche hat d»s ríimische und das germán ische Element in sich aufgenomnien, und so die frühere politische Ordnnng begründet. Da.s Germanischc ist mehr das liindlichc; das Homische mehr das stHdtische Element. Das ersle ist ein Gewaehsenes; dieses cin Erbautes... Kutcrkampról és M iih le rr íil a kathol. közvélemény igy nyilatkozott: "Dicse zwei Gelehrte habén sich uui die Wiedergeburt dér Kirchengeschichte als VVissen- schaft, und dadurcb nuch um die Krilfligung dcs SeIbsIgefühls dér Kirche unsterbliche Verdiensle erworben.« Möhlor történclirói jelessége azon apró törcdékekbi'il is kitetszik, miket e nemben tőle birunk. Ösmeretes bevezetési elmélkedésében a historia, jelesen az egyházi történet fogal­ máról szebbnél szebb eszméket fejt ki. Neki a történet nein egyéb, m ini az idüben magát kifejtő örök terve Istennek az emberiséggoi, hogy benne magának Krisztus által méltó tiszteletet és dicsöitést késziiscn. Az emberi önzés, melly mindent magára von, ekként száműzetik a tör­ ténetből. Szabad ugyan az ember, s ő teszi a maga tetteit, do azok, miulán véghezvitettek, Isten állal saját örök ezéijára irányoztatnak. "Christliche Geschichte ist; dér in dér Zeit sich entwiekelnde cwige Plán Gottes mit dér Menschheit, sich in ihr durch Chrislum eine vvürdige Ver- ehrung und Verherrlichung zn bereiten, hervorgegangon aus freier Hul- digung dér Menschen selbst. Sió ist: die Einführung des Geistes Christi in das gesammte Lében dér durch ihn beslimiuten Menschheit; oder auch: d e Entfultung des christlichen Geistes und seine Entwicklung in Familien, Völkern und Staaten, in Kunst und Wissenschaft, um alle diese Organe zűr Verherrlichung Gottes umzugeslalten; oder: die Reihe von Entfaltungen des von Christo der Menschheit niitgetheiiten L id it- und Lebensprincips, um sic vvieder mit GotI zu vereinigen und zu seiner Verherrlichung ge- schickt zu uiachen.x Döllinger egyháztörténete remek, melly Dr. Coxe- t*l angolra forditva, ott is nagyon tetszett s kapva kelt. Höfler "német pápáiról" azt mondják: "Die Ausfiihrung stellt die Arbeit dem Bestén, was wir über deutschc Geschichte des Mittelalter.'! besitzen, an die Seite.- Csak ösmerni kell az illyen munkákat, sok eWitélet el fog enyészni n tudatlanok 33(i agyából. Láltii fogják, hogy ii viláj[löilcncle csak héja, borilcka, leste aü egyházi, vallási eseményekben rejlő magnak és szcllenmek. Hanem erről hallani eeiii akarnak, s szántszándékkel feledik az ollyan szerzőket , mint 0 . lí ueh h 0 1 tzot, I. Kerdinand éleliróját, kiről egy Mőhlsr azt itélé: >.Eine dér griindlichslen und nnbefangensten Arbeiten linserer Literaliir über jenes /eitaller; durch eiii iinvergleichliches Qncllensludium ausgvzeichnel.» A münelieni "llistor. polit. Blütter" közleményei aíonban eddig is roppant erő-- vei oszlaták szét az őnkénytcs homály ködalakjait; s a mondva csinált tör­ ténet mezejéről nehány óriási hazugságot elűztek. 11a ma megs/.ünnénrk is, a kathol. igazság iránti érdemük halhatatlan volna. Olaszországban Cesare Cantii "egyetemes világtiirlénete« szép korszakot nyitóit. Rövid idő alatt szükségesekké vált uj kiadásai s Europa müveit nyelvein viszhangzó fordításai kezeskednek a kathol. szellemű nagy munka becséről. Miily alapnézel uralkodik benne, kiveheijük e néhány .«orbul: A kereszlénység, ugynionil, a lürlénelet ninga.sabb álláspontra emelé, midőn Istennek egységével az emberi nemét is megalapilá; az állal, hogy a mi Atyánkhoz tanita folyamodni, egyszersmind a l'elebaráti szeretet testvéri kapcsaival füze össze bennünket. Minden idők és né[)ek általános összeköttetésének nagy eszméje köztünk ebből keletkezeit, azon philosophia! és vallási szabálylyal együti, miszerint az emberiség föladata szakadatlan t o r e k v é s b e n s ha la d ás b a n áll a világ-váltság fönséges czélja, Isten uralmának e földön teljes clösmerése felé. Miként egy sz. Ágoston, Eusebius, Sulpicius Severus, Bossuet sal igazán s elmésen laniták: minden népnek az volt rendeltetése, hogy előbb a várt, később a megjelent Üdvozitő kíséretéhez csatlakozzék... Frankhonban, a többi ösmeretesebb szerzőkön kivül, Uohrbacher igen fcrjedelmes egyháztörténetet irt; Christophe a ..pápaság óv- rajzait a XIV. században., n ju jlá; Jlüllor u pápák klineritő életiratait foly­ vást közli'. Angliában Lingar dót s M oo re-t ki ne ösmerné V C h a 11 o ii e r azon hitknldnökők és más kalliolikusok emlékét idézi föl, kik ottan vallásukért kinos halált szenvedtek.

X.

') A* egyházi intjuisitio jó értelemben egykorii az apostolokkal; minden pásztor tarloíik saját juhairól gondoskodni. A polgári inquisitio Constantin megtérésével kezdődik; mivel a keresztény államnak a vallási 337

egység fiintartása érdekében fekszik. Azonban különösen e czélra szer­ vezett intézettel csak a X I. X II. században tnlálkozunk, az akkori vesze­ delmes secták adván rá alkalmat. A nagy egésztől elvpló emberi fele- kezetekbe könnyen befészkeli mngát ollyan alattomos gonoszság, minőt már a régi Basilidianiisok elve scjditlet: '-Te ösmerj mindenkit, de téged senki se ösmerjen!- Némi fogalmunk lehet azon vak gyűlöletről, mellyel a középkor eretnekei a társadalom iránt viseltettek, ha figyelmezünk a mai socialisták és communisták bőszül lehelő terveire A titkos társulatok elvég- zék, hogy ez nttal vérözon áraszlandja el a földet. Heinzen London­ ban kinyomalla: IVehány millió halála, mi az 200 millió boldogságáért? Richer Benjámin minap tulajdon anyját meggyilkolá forradalmi gyanúból. Az ujoncz taglársat megesketck, hogy a gyilkot az vagy azok ellen for- dilandja, kit vagy kiket nel i a nép és közjó nevében kijelelnek. Mégis sokan rokonszenvvel kisérik ez irányt; valamint például a történetben is az egykori lázasztó bresciai Arnoldnak pártját fogják; de hogy 11. Lucius a zendülés alkalmávali kőhajtás következtében meghalt, az nekik mindegy. Hanem az egyház- és világban! rend fontartására meghivottak nem igy gondolkozáiiak Azért olvassuk, hogy Barbarossa Fridrik III. Lu- ciussal egyesülve, az eláradó rosznak meggállására külön törvényszékeket állitott. II. Fridrik is kimondá a birodalmában hitszakadást gerjesztőkre a halálos Ítéletet. Az albigai eretnekek ügyét jól fölvilágositá Ilurter III. Incze életrajzában; meg a Ilist. polit, Bliitter II. kötete is "Ilistorischo Berichtigungen. I. Albigenser.i' czim alatt. Hogy a domonkosiak e felekezet ellenében támadtak, az igaz; de liem kiirtás, hanem megtérités végett. S általában mondhatjuk, a ..prédikátorok szerzete., szellemileg nagy diadalt aratott az albigaiak és Waud Pétert követő tévelygők fölött. Tulajdon­ képen IV. Incze alatt 1243— 1254 jutott az inquisitio kezelése nagy részt a domonkosiak kezébe; úgy hogy a püspöki hitőrszékek is lassanként rájok bizattak. Hogy lett volna összeköttetésben a spanyol állami inquisitio Ro­ mával, mikor a kormány még egy hittcvelyck miatt kárhoztatott kktechis- must is pártfogása alá vett? Máshol is szerették az inquisitiot a szentszékkel ellenkezésbe ho:.,ni. Például a volenczoi angol követ titoknoka 1H08- ban azt irja : >>Egy oda rendelt tanácsnok tartja féken az inquisitiot, kinek megegyezése nélkül scmmitsem szabad határozni; e z pedig mindig a pápa leghevesebb ellenségei közül választatik... Csak az oktalanság azonilja tehát az inquisitio rémképét Roma vagy a jezuiták nevével, miután azt is tudjuk, hogy Aquaviva generalis alig tudá kinzabaditani .M a re 0 iniust, a tartományi főnököt, többi szerzetes társaival együtt, az inquisitio fogházaiból. 22 338

A/, egyház valódi szellemét olly rendcictekböl tanuljuk ösmerni, minő a toledoi IV. zsinat 57-ik canona, nielly a zsidóknak eröveli kereszlényitésct tiltja. A niórokkali hosszas hábonik alatt is védclniezé őket a spanyol papság, miként II. Sándornak a püspökükhöz intézett dicséri) leve­ léből kitetszik. III. Honorius pártfogásával is dicsekedtek. Frankhonban ha­ sonlókép az egyház oltalmába menekültek a világi hatóságok tulszigora ellen. Hogy későbben sem egyedül erőszakos utón hajtattak az akolbá, tanú a lortosai keresztény-zsidó congressus, mellyben egy megtért ügyes orvos, Hieronymus a Sanda Fide, olly győztesen fejtegeté hitünk ind- oknil, hogy még rabbinusok is találtattak a nagy számmal megtérő héberek közt. A mi utóbb történt, annak mcgitélésébcn sohasem kell feledni, hogy ama kornak büntető jogtana általában keményebb s véresebb vala a mienknél; s hogy a kinvallatás akkor divatban volt másból is minden tör­ vényszékeknél. A mint a bünfenyilö igazság kiszolgáltatásának módja közön­ ségesen szelidült, úgy az inquisitio eljárása is, mellynél a kinszerek a X V III. század közepe táján megszűntek. .Különben sem volt e hitnyomozás modora olly embertelen, mint regélik. Börldncit maga Llorente «viUigos, száraz, boltozatos szobáknak» nevezi; foglyait láncz nem terholé. A hitör- szék csak az eretnekségről üélt, s a bűnös számára kegyelemért mindig hivatalosan folyamodott. A második nagy-inquisitor D e z a 1500-ban azt rendelé, hogy apróságok miatt senkilsem kell bántani; sőt a káromlásért sem, ha véletlenül haragjában köveié el. Nem azon törekedtek, hogy a vádlot­ tat elítéljék, hanem hogy az igaz.íágról meggyőzzék, A pör folyamában qualifica torokat és más óvszereket használlak. Az officium ügyvédei eskü niellelt oltalmazák az alperest; kinek joga volt birái ellen kifo­ gást tenni, s ez esetben nuísokal kapott. Ila tulajdon vallomása közbe nem *jött, igen nehezen lehetett az eretnekségi gyanút bebizonyitani, olly, világos adatokat követelt a biróság. Ranke is elösmeri, hogy a vádlókat és tanukat azért nem nevezék meg, bogy a sokszor gazdag és hatalmas bűnösök üldözéseitől megóvják. Nem hallgathatom el, hogy a megkeresztelt mórokkal — Moriskos fölülte szelíden bánt az inquisitio, miként az ötö­ dik nagy-inquisitor Maurique-nak l.)í!j-ben ők magok megvallják. V. Károly és II. Fülöp alatt is ez elv uralkodott irányukban; hitehagyásért egy sem végeztetett ki küzülök. Llorente hazugságait már IS'JO-ban meg- tzáfolá a tübingai ..Quartalschrift.- E jellemtclen, tudatlan, féktelen és gyű­ lölettel tölt írónak valódi arczképét II efele röviden igy ecseteli: -'Ein Mann, dér die altbegiündete Freibeit eines Volkes — dér Basken — durch Enstellang dér Geschichte im Soldc eines tyrannischen Ministers brechen hilft, ein Mann, dér an seinem Vaterlande zum Verráther wird, cin Priesler, dér sich zum Werkzeug dcs gevyaltsamsten Kirchenraubes hergibt, und su- 339 spendirt wird, — ist ein solcher vertrauenswürdig?'i Mi a romai helybeli inqiiisitiot illeti, annak szelidsógérül Vicomte de Tournon — Études sla- tistiques, Vol. II. — hiteles bizonyságot tesz; hivatalos épületében a betörő francziák nem csak semmi nyomára sem találtak a kegyetlenségnek; süt igen nagy, egészséges teremeit dicsérik.

XI.

') Nismes városának igen alkalmasnak kell lenni az illyen ember- mészárlásokra; mert az ujabb franczia forradalom alatt rárohanó 15 ezer protestáns ismét iigy remekelt benne a templomok és zárdák és kathol. polgártársak rovására. "In den Provinzen ging es gleich gcwallthiitig zu. In Kolge eines Streitos, den die Reformirten hervorgerufen, stürzten sich plützlich den l

XII.

') A -'h is tor. polit. Blatt cr« IV . kötetében áll az ide tarloz() jeles értekezés: '.Historische Berichligungeu. II. Johann Húsz und sein Ge- leilsbrief." Ebbill eleget tanulhat, a ki akar; a ki nem akar, annak vissza- torlásul s elnémitó eszközül oda kell dobni: >'Die Verbrennung Ser- vet’s in Genf durch Calvin, die Ilinrichtung des Kraut und scincr bei­ den Genossen in .Jena durch Melaneblhon, die blutlriofenden Griiuel

d e s IIu s s iten -K rie g es , die Schandliiaten dér Camisarden in Frankreich, cndlich die Sehilderung dcr Dcs-Adretp, Monlgomery, Sonoy, 340

Wilhelm von der Mark, Ciiristian von Halberstadt, etc.« Egyéb­ iránt evangel. tolerantiáról mai nap kérkedve beszélni rop[)ant szemtelen­ ség; azt látva, mi történt s történik ellenünk: a nagy Angliában és Svécziában, a kisebb Hollandiában és Hcivetiában, a legkisebb Badenbnn és a Kliefrotb ur gyönyörű beszédeiről hires parányi M eele­ ie n b ú r gban! Satis dictiiin. Ezek részint ujabb, részint mostani kínzások. Húsz János esete régi dolog; különben is ö, kivált a pápa titkos eltávo­ zása után Kosztniczbül, egészen a világi hatalom karjai közt maradt, s vég­ sorsa kétségkívül ennek tetszésétől függött. A kathol. egyház szellemét a hussiták ügyében is az jellemzi, hogy egy Capistran Jánost külde hazá­ jukba megtéritésök végett. így bánik az igazhitü anya szentegyház tévelygő juhaival.

XIII.

') A franczia ministerek otthon elnyomták. Némethonban és Német­ alfölden ápolák a prolestantismust. Ugyanazok Angliában a törvényszerű Stuart családot, máshol a lázadás főnökeit pártolák. Hlyen ez a haszon­ leső hitetlen politika, melly a világ történeteiben czélját nem, de szerepét örökké változtatja. A többi közt II. Fridrik volt egyik hű tanítványa: ki Silezíát gyöngébb szomszédjától betüszerínt elrablotta; s míg Lcngyelhont füldarabolni segített. Bajorhon épségéért hadakozott, mivel érdeke mind a két (^jelben úgy kívánta.

XIV.

') Hogy Magdcburg városát a svéd parancsnok Falkcnberg gyujiatla meg, arra uj oklevelet találtak a tepli — Teplensis — könyvtár egyik kéziratában: "Diarium, in quo 3 rebellio et excidium Cív. Magd. contín. A Ch. 1031. 20 Maji.» Mindamellett ezután is Tilly ránczo.s képén marad a vérszin azon hii történetírás szerint, melly p. o. «Liechtenstein Dragonade-«iot is szeretne csinálni a franczia mintára; noha jó! tudja: »dasz die Liechtenstein Dragoner im guten Kriege, gegen offene Rebel- íion, den Protestantismus wíe oinen erklarten politischon Feind, ohne 341

Faischheit und Ileuchelei, bekanipflen.» De a slereotyp rágalom bizo­ nyosan nem fogja Iiúborilani örök nyiigabnát a nemet Josua nevére érdemes tisztelt bajor hősnek, ki breviáriumát szorgalmasan elmondo- gatva győzött 3(í kemény csatában, s jelenleg Altüttingben várja az utolsó trombita-harsogást: «Qui post tot ultimam expectat tubam» vég szavaiban; -In te Domine speravi- nyilatkozó reménye szerint. ’) Olvasd A r é t in tói: "Bayern’s auswiirtige VerhiiUnisse» meg G in - z e l munkáját: "Legatio apostolica Petri Carafa ab lG2i— A pápai követ egyenesen azt irja Wallensteinről: ■■Auslriacae domus excidium voluit." 0 Igen fontos okai vannak a proteslantismusnak kitelbetíileg ki­ sebbíteni II, Ferdinand emlékét, Midőn a benső ausztriai rendek neki, mint egyetemi tanulónak, 1000 aranyat küldöttek ajándékul farsangi mulat­ ságra, ö a pénzt egy szép főoltár cpitésérc fordilá a jezuilák ingol- s tad ti templomában. Az illyen kis jellemvonásokat nem felejtik el a j ezuita-szaglók soha, s előttük örökre megbélyegzé magát ez állal a szegény vnkbuzgó főherczegecske. Nem is lehetett egyebet várni az olly fiútól, kinek anyja, a bajor Mari a, egyike volt a legjelesebb, legbuzgóbb kathol. fejedelmi hölgyeknek. Olvasd Hurter beszédét felőle a bécsi kathol, egylet gyűléseiben. Dr. Kaltenbiick teszi ez észrevételt, kinek talpraesett nyilat­ kozata megérdemli, hogy eredetiben ösmCrjük: ..Mán könne mit Wahrheit sagen, dasz Kaiscr Ferdinand II. dér bestverliiumdete Fürst war, und es sei gewisz selír traurig, dasz selbst Katholiken und Oesterreicher sich tiiuschen und hinreiszen lieszen Ihn, dér eben so standhaft im UnglUcke als groszmüthig im Glücke war, als grausamen Vcrfolger und Tyrannen zu verunglimpfen; den Erzfeiud Oesterreichs und Deutschlands, Gustav Adolph, hingegen als ritterlichen Vertheidiger dér lleligionsfreiheit, als Muster dér Milde und Gerechtigkeit liinzustellen. Zum Beweise, wie irrig eine solcho Auffassung sei, mögen folgendo nktenmiiszig bevviescne That- sacben dienen: Ferdinand dér Zweito verwies zwar die I’rotestanten, welche offene Rebellen waren, aus dem Lande; erlaubte ihnen jedoch ihr Vermögen mitzunehmen, und geslallete denjenigen, welche liegcnde Güter hatten, alljahrlich einmal nach Ocsterreich zu konunen, und ihrc Einkünfle in Empfang zu nehmcn, Guslav Adolph zwang dió Katholiken, die fried- liche Unterlhanen waren, aus Schweden auszuwandcrn, konfiscirie ihr Vermögen, und befahl: jene, welche je zurückkehren, auf dem niicbstcn Baume aufzuhaiigen. Auf welclier Seite ist nun dió grausame Tyrannei, und auf welchcr hingegen die Groszmulh?.. 342

XV.

‘) Erzsébet egyházi felsöségét 038G pap közül 319 ösmeré el; azért harAgudott is reájok kimondliatlaiml végperczéíg. Nem csak a misemondó, vagy gyonlaló atyának, hanem annak is megkcilett halni, ki öl hajlékába befogadá. — Olv. a hires Challoner püspöknek azon nevezetes munká­ ját, mellyel minden papnak bírni kellene: "Denkwürdigkeitcn dér Missions- priester und andcrer Katholiken, die in England wegen ihrer Keligion den Tód crlitten habcn;- az eredeti angol. — Nagyon bölcs és bibliai terve volt az Örzsinek, hogy a kathol. áldozárokat ki akará pusztítani, azdn elv szerint: Verd meg a pásztort, s a juhok elszélednek. "Ilir I’lan war, die kalhol. Geistlichkcit in England aussterben zu lassen; darum durften keine neuen Theologen gebildet, keine Priester mehr geweilit wcrden.« A spanyol kormánynak még azt is megígérte, hogy a különben kedves né­ metalföldi lázadók elöl Anglia kikölöit egészen elzárja, ha viszont az íi kedvéért dr. Allennak azon belgiumi collegíumát Douay-ban bezárják, hol az angol vértanuk növekedtek. Jobban szereile ü az ollyan reform, papokat, minők Cornwa 11 isban találkozának; midiin t. i. I.í78-ban Írás­ beli engedvényt kaplak a prédíkálhatásra, IW közül egy sem tudott szó- noklani. Hihetőleg Edvv^in Sandys nevű drága pusjiokct sem gyűlölte, ki könyvet adott ki a -vallási üldözés igazolására Legnagyobb öröme telt azonban e szelíd szűz királynénak a rabszolga-kereskedésben, melly épüle­ tes üzletnek gyakorlata végett Éjszakamorika partjaihoz közel saját köl­ tségén és saját hasznára két nagy angol hajót tartott. ■ Stríckland Ágnes irta meg az angol királynők életét igazságosan. ’) Könnyen megfogható dolog, hogy az Erzsébet alatt fölakasz­ tott, hasavágott, förnégyelt és Isten tudja míkép kinzott katholi- kusok számát az íj tisztelői lehetőleg devalválni szeretnék. D a h 1 m a tin ül áldort, 47 világi férfit s 2 nemes hölgyet említ, kiknek megöletése Lingard által nagyrészt bebizonyítva látszik. Máshol 12U meggyilkolt papról van szó, kik mindnyájan Iclkészi kölelnieik teljesítése mialt vérzettek el. A börtönökben elveszett százakat nem is számilják; annál kevésbbé a kol­ dusbotra jutás vagy számüzetési nyomor következtében elpuszlulókat. Hogy ne kínozta volna ö a pápistákat halálig, ki a Hollandiából oda menckvö protesl. szakadároknak és más angol díssidenseknek sem kcgyelmezelt! Mégsem birta évi rcllcnctcs. kormányzása folytán leiénél aláhbra szállilani az 343

öshilück számát: >>Die katholisch Gesinnlen bildetcn freilich dér Zalil nacli vielleicht immer noch die Ilá lftD dér Bevölkerung n Dahimann, i. k 123. 1. Irland nyomorának leírása kimeritlictellen: -Die uncrhörle Be- dríickung dcs knthol. Irlands, die scliauderhaften Blulgeselze, die in die Sklaverei Anierika’s verkaufle kriiftige Jugend, die tausend und tausend íren, die mit aufgeschnittenen Leibcrn und ausgerissenen Eingoweiden an Báume aufgeliüngt wurdcn, ctc... S az utódok nem is szégyenlik e ször­ nyűségek emlékét a báron éli cziniorhez tartozó véres kéz-ben fönlar- tani: -Desbalb fülűén noch jetzt allé Baronets das Wappen von U Is tér, eine blutige Hand, neben ihrem Familienwappen; weil die Baronetspa- tente die Koslen dér gewaltlhiitigen Colonisation von Ulsler in Irland decken sollten.M Hogy az irhoni ifjiiságot ezerenként kiildiitlek a west- indiai rabszolgaságba, Dahlniann sem tagadhatja; »Es ist ciné gewisse Sache, dasz tansende von irliindischcn Kindcrn nach VVestindien geführt sind, die dórt nieistens in Sclaverei geriethen. Und ungeachtet allcr die- ser Anstrengungen niachten doch die Proteslanten dér Insel nicht über '/s aus.'> Még borzasztóbb adatot kiizöl arról, hogy a kathol. gyermekeket bezárva éhhalálla veszték e l, hogy igy mint protestánsok iidviiziiljenek; s a parlanientban azzal védelmezék ez iszonyú eljárást; Periissent, nisj periissent! «Mán versiichte es im Parlamenté die Einsperrung von schuld- losen Kindern kathol. Ellem bis an ihren Tód dadurch zu rechtferti- gen, dasz diese Kinder nun dooh als Protestanten gestorben waren. Periis­ sent, spraeli mán, nisi pcriifsent." Dahlmann, i. k, I5't 15!). 23'í lap. ■') Anglia reformálásának másfél vagyis inkább három száza­ dos műve olly égbckiáltólag förtelmes, hogy protest. irók sem képesek, s a jobbak nem is hajlandók a tagadhallan tosznak elpalástolására. Tanul­ ságul lássunk Dahlmann hói nehány töredéket; a szerzft gyanutlanságának jeléül megemlékezvén azon már egyszer megrovott gonosz mondatára: «Es mag schwer sein, es cinem Cardinal an List zuvor zu thun.» V III. Henrik szép indokairól azt írja : »Es gingcn ihm auf einmnl die Augcn auf, wie er solbst nur seinos Landes Papst zu werden brauohe, vor allén Dingen um sich selbst zu dispensiren, dann aber um seine Schatzkam- mer wieder zu füllen, und um eine n ie gekannte Macht über das Parlament zu gewinnen Az angol papság ugyan oda tévé a záradékot; Quantum per Christi legem licet; de a kényur erre nem sokat hajtott’ neki csak hölgy és pénz kellett. -Die Kirchengüter waren schon unter ihm verbraucht. Ueberdies hat er alléin m e h r S t e u e rn eingenom- men, als allé seine Vorgiinger zusammengenommen. In solchem Grade wurden durch die Vereinigung dér früher getrennten Gewalteu 344

in Ileinrichs Königskrone Aller Augen geblendet, dasz er einen a b s o I ii- te n Herrn spiclen konnte." íMennyire hajlóit az angol nép e durva liitujitáshoz, folytonos lázadásai bizonyiták. >Auf zu rohcni Weg war die Reforinalion in England eingebrochen; eilf zwölf Theile dér Kation bin- gen noch atn altén Glauben. Er liesz íleiszig líetzer gegen den neuen S u- premat hinrichten. Bei dér Einführung dér ncuen Liturgic brach cin furchtbaror Aufstand aus. Es erfoigten in nichreren Grafschaílen entsetzliche llinricbtungen. Als untcr Eduard VI. — alsó unler einem Kinde — die Reíormatioii tief'er eindringen woilte, erfolgto ein Wider- stand, welcher durch Entsetzungen gestraft ward. In die Stellen dér entsetzten Biscböfe iratén englischo Geistliche dér Ilocbkirche ein.- I. Jakab alatt, kit Sully «Európában a legbölcsebb bolondnak« nevezett, egyetlen egy megyében 409 kath. család jutott tönkre a pénzbírságok által: '■In dér einen Grafschaft Hereford 40!) katliol. Familien an den Bcltel- stab gebracht, durch die Taxe von 20 Pfund. Dazu die Ilaussucliungen und Einkerkerungen; sogar einige Ilinrichtungen fanden statt.» Ha kedve lett volna is a királynak némi türelemre, a buzgó protestánsok miatt nem volt tanácsos, de nem is volt lehetséges akaratát kivinni. »\Vegen den kaiból. Unterthanen gestand Jákob zu, dasz sió künftig in friedliclier 1’ r i v a t a n- daeht nicht gchlndert werden soilten, nicht verhaftet, zu keinen Geldstra- fen angehalten. Alléin es war kaum abzusehen, wie Jákob das erfüllen konnte, ohne mit seineni Volke zu zerl'allen.» Még keserűbben tapasztala ezt 1. Károly, kit a derék skótok pénzért adtak el a vérpadra. ■•Das Parlament bat ihn, lun Vollstreckung dér gesetzlichen Strafen gegen die Recusanten. Kari und seino Statthalter mnszten allé Zusagen, für Irland's religiose Freiheit, ableugnen, daniit nur nicht in England und SchottliMd allé Partéién sich gegen die Krone vereinigen, Das Parla­ ment war jetzt dér üespot.<' Cromwell, a derék gonosztevő, — a brave wicked mán, — fütürvényszékével s pénzbírságokkal nyonior- gatá a katholikusokat. ■•Ein 0 ber ge r i c h tsho 1' wurde errichtet, welcher dér Sternkanimer nicht ganz unühniich sah. Wenn ein Katholik mit einer Buszé davon kam, die '/3 seines Verniögens verschlang, konnte er sich glück- lich preisen.o Élte utolsó évében nem tudott aludni; azzal vígasztala magát, hogy: egykor bizonyosan az Isten kegyelmében volt, tehát azt cl nem veszthető. ••Das letzte Jahr hindurch litt er an bestándiger S c h 1 aflos ig keit. Es kam unter víelcn Anfechtungen von M e 1 a n c h 0 1 i e die kirchliche Rich- tung über ihn. Nun, sagtc e r, so bin ich sicher, denn ich weisz gewisz, dasz ich einmal in dér Gnade gowesen bin.« A M o n k által, okos vára­ kozással, behelyezett II, Károly kormánya híres azon borzasztó igazszágta- lanságokrul, mellyek a hazudva született -p ápista coniplott» ürügye 345

illáit 0 gyáva fejedelem megegyezésivel elkovctteltek. Nem volt olly k é p- lelensóg a mit, és olly gazembor ii kinek ez ügyben no hittek vohiii. >'Die bcthih'tc Menge sclirieb ilan Brand dcn I’opiston zu. Uic Stral'cn gegeu kiithol, lleciisanten wurden crnenert. Es ist gewisz, Shaftesbury 7,üg dicsen win/.igen Unhold, das papist. Complolt mit wahrer V a tcr- liebe 7M solclieiii Ungeticuer auC. Níemand anders als die.Iosuiteu sind die Brandsiil'ter, sió dió alléin 700 Feuerkiigeln verbrauehlen, nni jenen Brand /,u unterhalteii. Dér llaussuchiingen uad Verliaftungen war kein Ende ; an ÍOOd Vcrdiichtigo wnrden ins (Jefiingnisz gevvorl'en. Dér Köuig, im Hcrzen Katholili: gcnehmigto .lahrelang die T o d e s u r th e i I o seiner wogcn dicsér Verscbwörung iinsclinldig vcrdamniten katliol. Untertlia- ncn. Dér wiilhcnde Religionshasz litt nicbl, dasz die 11 a b o as-Co r pu s- A (■ 1 0 dcn Martyrern des papist. Complotts zii (íiito koinuio. Auf (tus besebvvorene Zeugnisz von ancrkannt Ebrióson wurde verfabren. Ein dnrcb l(i Vcnntbciliingen vcrscbicdencr Gcricbisböfe g eb ra n d in a r k te r Biiscvvicbt, Dangeríield, war Zeiige gegen kutliol, Lords, Tbomas líovvurd war íí labrc láng iin Tower, obno jo vcriiört worden zii. sein; dann kani er aiiís SclialVot, Tricstcr aiicb, blósz vveil sie kaiból, Prie- blcr warcn, crlitten dcn Tód; dariuUcr eincr von S‘í Jabven. Olivér Pliinket, Erzliischol' von Arinagb in Irland, sollte ein Hecr von 70 Taiiscnd Manii erricbtet liabcn; er, dér keino 70 Pl'iind an Kiiikiinl'len lie- sasz. ..leli kaun ilin nicUt begnadigen, sagte dcr König, wcil icb es ni o bi wagen darC." Seine Vcrlbeidignngsinittol langten erst am Tagé nacb scincr Vcrurlbciluiig in England an. linssol und Sidney sind nach dór Meiniing Englands iMartyrer dér Kreibeit; aber liaftend lilcibt an ibrem Andcnkcn ders cli a ni 1 o s e nnd u n m en s eb 1 i c b e .11 i s z b r au c b, w el- ('licn aiicb sic mit dem Pnpislcn-Complott als p o 1 i ti se b c n Hebel Irieben.n .Mennyi égbekiáltó gyilkosság történt Angliában a törvény szine alatt — .luslizmoi'de — Morus Tamáson és Kisbér püspökön kezdve napjain­ kig! Azért irá minap a Newinan-Acbilli piir alkalmával a Times: Volt olly id(i, mikor angol esküdtek, n nyers ncptöincg tapsai közt, egy Ontcs, Qgy IJedloe, egy Dangerficld Icbetetlen s önmagokkal ellenkező val­ lomásaik alapján, ártatlan férfiakat balálra Ítéltének, s a birólul azon gyalázatos dicséretet nyerték, hogy j ó p r o t e s t a n s o kként cselekvénekl — Végre II. .Jakab kormányához érünk. E kaiból, fejedelem mindent mcgtiln az eretnekeket égetni rcnilelő törvény ellorlésérc; a a nantesi cdiclum visszavétele után PVankhonbul Angliába nienekvö protestánsokat szíve­ sen fogadá. Uo a katholikusokul börtönön kiviil szemlélni e l visel­ heti cn látvány volt a jámbor angol protesUinsoknaU; s azért gonosz leánya és még gonoszabb veje 0 r a n i a i V i 1 ni o s nógatá- 22 =<= 346

Sára, eliizck az egyeneslelkii királyt. Ö volt azon különös halandó, ki e g y niisccrl három országot odaadott.’>Die ans löszige Oclfcnt- lichkeit des papist. Cultiis, vcrbimden mit dcni vollends un ertrii gl i ch cn Anblieke, dasz ein Paar Tausend bisher eingespcrrte Katholiken und Qua­ ker jetzt plötziich l'rei henungingen, hal ihn gestiirzt. Das schollische Par­

lament verwarf mit Abscheu jode Milderung zh Gunsten dcr Kalholjl- schen. Er aber vcrordnele volle Ünldung fiir Presbylerianer, Quaker und Katholiken. Da aller Slaatszwang aufhörle, saglcn sich Unziihligo von dcr Ilochkirche los und strömten zu den Disscnters. W’ilhelm von Oranien schickte die Erkliiruiig cin, weder er noch seine Geniahlin w'iirdcn in die Aul'hebung dcr Tesla ele und dér S tra l geseIze w illi- gen. Wilhchns Gesandle, in England hin und wiederreisend, waren die Brieftráger dér Unzulriedcnen für den Haag. Dér Oranier halté von Jugend auf die Herrschaft im Auge, über edie Leichen war sein Kusz hin- weggcschrillen. All dér biendende Glanz seiner spStercn Tagé hal den Herzog von iMarlborough nichl von deni Flecken bel'rcit, selhcr vcr- rathen und zum Verralhe Verlcilet zu liaben. Jacob, ein zartlichcr Valér, wollle nichl glauben, dasz seine Tochter beabsichtige ihn vöm Throne zu sliirzcn. •>Goll stche niir bei, nieine eigeneu Kinder habén mich verlassen.- Dcr seltsanie Sterbliche, dcr 3 Königreiche für ciné Messe hingcgeben !.i Azután megint bátran kinozhaták a pápistákat. Elhatározák, hogy a trón- hozi jogot a katholikussali házasság is niegsemniisiti. A protcst. szakadárok üissenter — büntetlenséget eltürck; de a pápisták egészen védtelenek maradtak, niig elnyomóik a X V III. század vége felé a franczia forradalomtul meg nem ijedtek !

XVI.

‘) Méltó bos7.anko_dással tölti cl az igazságsxeretö embert azon vak­ merő szemtelenség, mellyel a kalholieismus rovására, elkezdve az Inqui- sition s Amerika elfoglalásánál véghezvitt embertelenségeken, II. F n - lo p és Álba, II. Férd inán d és Ti Ily kegyetlensége, párizsi vér- inenyegzö, Magdeburg elégetése, XIV. Lajos Dragonadejai, sat. sat. minduntalan üsszehalmoztatnak; s bármit mondjon és fedezzen föl az ujabb lörlénetirás, változatlanul isniéleltetnck. Hanem az angol és svéd ini|uisi- tiók, azon üldözések és száműzések, niellyek a p a la t in a tusi grófoknak Luther és Kálvin tanai közt ingadozása niialt fclszázadnál tovább tar­ tottak, a német birodalmi koronának külső fejedelmek kezébe jutta- 347 lására czélzó törekvések, luírom loIIInriiigini püspiikség elidegenítése, annyi lázndási merény, psel, evc'iszak, Iionáriilís sat. mind ártatlan események.

XVII.

') A jeznlták ellen dolgozó lollliílsök száma legio. Valami újat egjikseni mond; hanem n megrögzült előitéleleket elavult liecsniérléseikkel folyvást táplálják, Ilégehben n nyomorult ••jezuila-szaglás<.-liiin «zenvedü ■•Allgemeine deiitsclie Bil)liotliek“-I)ol, vagy n liatkötetii "Histoire de la Cunipagnie de Jesus" hazug tartalmából inerilék azokat, vagy Wolf hit­ vány munkájából; ki a társulat elleni gyűlöletét minden alkalommal elárulja s ámbár igen vastag könyvet iri, a szerzel történetében mégis járatlan Ujabb időben S u c , Q u i n c t , M i c h e 1 e t a nagy mesterek Párizsban, meg Kortüm lleidelbergben. "Die Jesuiten des XIX. Jahrhund.» dr. Rnten- bergtol régi jansenista kovászszal tölt koholmány. "Die Jloral nnd Politik dér Jesuiten- Ellendorf neve alatt Arnauld, Pascal, Nicole tisztátalan forrásaiból csergedez. Ennek kivonala: •■Jesuitenmoral. Ein Album fiir Freunde dér frommen Viiter..< Hasonló a Ouinet és Michelel leozkéihez toldalékul adott: Code des Jésuites. Lángtól való: Die (iesehichte dér .leauileii in Baycrn, mellyben egészen elferdített adatokra találunk; Uittor szemére veti: "llnvollslandigo Citalion, und Miszverstiindnisz, sogar Ver- liiumdung.x Karlsruheban nem rég jelent nieg a »bolygó zsidóhoz» illő sidellen regény: Ganganelli. Ein Charaktergcmilide fiir unsere Zeit. Von H. M. E. Uilfel ítélete róla: "Ein abgeschniaekter Román, au gefchicht- licher Treue dem ewigen Juden nicht zuriicksleliend. Még a luzerni tanár L eu is sok haszonlalanságot leírt mások után meggondolatlanul; hanem léiig meddig kijavította. Igazságszerető embertől megvárhatjuk, hogy legalább hallgassa meg mind a két részt; és ha Sue .Jenő «Juif errant«-jából a jezuitu-gyü- löletet heszivta, lessék megnézegetni: Documen te ziir Gcschichte, Beur- theilung und Vertheidigung dér Gesellschaft Jesu. Regensburg, 1S41. Gio- b ért inak, ki elmésen és csinosan ugyan, de alapos tudomány nélkül s a közingerültség befolyása alatt irt, bátran ellenébe tehetjük Crétínoau- .lolyt, a szerzet történetének ..vallási, politikai és irodalmi tekintetben., szellemdus irójál. Kölnben jelent meg: Hislor. Ehrentempel dér Gesell- schaft Jesu, hol Calvin, Bayle, Grolius, Descartes, Leibnitz, Voltaire, Uous- * 348

geaii, II. Fridrik, II. Katuliii, Ilallcr sat. bizonyságai olvaslialók. Uavignan, előbb franczia állainiigyvíd azuli'm jezuila, hircs szónok lollából való: De 1’ exislence et de I’ inslilnl dcs Jésiiites; néniéiül: Die .Icsuiten wio sie sind und wirkcn. Aachen, 1844. Birolleaii, aixi ügyész, munkájának l'orditása Pesten jött ki 1830-ban e ezini alatt: Die .lesiiilcn in Krankrcicb. Igen jelesen írja le benne az egyház és szerzel elleneinek alacson hadicse­ leit. Ezt rajzolja Stark is, darinstadti udvari szónok, érdekes müvében: Triuniph dér Pliilosophic ini 18. Jahrhunderte. Beaiunont Krlslóf, párizsi érsek, hircs ))ásztori-lcvele a jeznilák mellen olvasható o könyvben: Die Kirche, ihre Antoriliil, ilire Inslitutionen, und dér .lesuilcnordcii. Schail- hauscn, I8 i4 . Kiffel és Probst remek miinkáit a szöveg alall idézleiii. P. Rozaven irta: Die Wahrheit erwicsen diircii die ThiUsacheii: Cerntti: Apologie dér .lesnitcn; Botihonrs: Sz. Ignácz életét; Cahonr: Die ■lesniten, von cinem Jesniten. Angsburg, I 8 W. I. Prüfiing dér Tcxle. II. Piü- fnng gesehicbtlicber Thatsachcn. Monla 1 emberI, ) 8 V'l-iki szózatában, a franczia pairekel egyik eollegájnk Alex. de Sainl-Priest gróf ira­ tárit ligyelmezleté, inellyben a szerzet ellöriését körnlmétiyesen előadja. "Ez a könyv, úgymond, a jeznilák ellenétől való; de , vannak olly tudós és eszes ellenek, kiktől mindig lehet valamit tanulni. Meg fogják benne találni Pompádour asszonyság leveleit, mellyekben az állítólag udva- ronczkodó, fondor i)arálok ellen pori iiidil, mivel XV. Lajossali vétkes össze­ köttetéséi tűrni nem akaráU. Kérdem tehát, valljon a szabadság szel­ leme nyonita el ilkel a mnlt században? Talán iMadamc Pompadour vuil a szabadság képviselője?.- Hurter "GebnrI und Wicdcrgeburt"-jábau fér­ fiasán védi az oktalanul gyűlölt szerzetet. I.egiijabb ollalmuzójnk Busz; Die Gesellschaft .Icsu, ilir Zweck , , , Aufgabe und Stellung in dér Ge- genwart. Három kedvező köridményl cmlit föl Ilurlcr a jezuilák mellett: elnyomatásuk módját, helyreállitásukat, és elleneik minőségét, « I. Die Per- sonen, die Bewcggründe, die Wittel, die Formen dér Unterdrückung. 2. Ihre Erhallung und .11 e s la ú ri ru n g. !{. Ilire crLittertstcn Wider- saeher und die diametraleu Gegensiitze.” Noscitur ex sociis — et ex inimi­ cis— qui non cognoscitur ex se -iPombal, Aranda, Cboiseul, die J\lailressc Pompadour, Voltaire, Sue et t'onipagnie, das junge Dcutschiand und die rndicale Schweiz: .solche Gegner zu habén ist glorreich!' Tagadballan tények bizonyilják a régi és njahb időbül, hogy ezen enibérek czéljai és eszközei mindig egyaránt gyalázatosak. Hogy gondolkodtak ők állaláhan n vallás szolgáiról, Helvetius nyilatkozatából kitetszik: -Ha, úgymond, a papok mindnyájan kegyetlenek szokink lenni, ez onnan ered, mert egykor áldozók az az mészárosok vnlának,» A Berlhierrel vilatkozó D i d o ro t-és 349

Koiisseaiinil legalább azi niondlialni, liogy nem pénzéit dolgoztak a szerzet romlásán; de a többiek lelkűket is eladták volna. Nem ok nélkül száinitja Ifnrtei' a sznbadkfimüveseket is a jeziiiták ellenei kOzé: '■Es wnr dér Grimm dér lileiwago gegon das Kreiizeszeiclicn,.. Folard lovag bevallá, liogy íik minden törvényes halalom megbuktatásán dolgoznak. Egy nagy országiár mondá fiának; "midőn kiiztiik inaskodám, semmilscm tudtam, legény koromban hasonlóképen, mint mester, mint széknie- ster — Meister voin Slulil - - sem tudtam semmil.n Ez az igazi lilkos szö­ vetség, melly látbaliau halaluuival ma is kérkedik, s Belgiumban p. o. n niinisleríuinok sorsa lololt akar liatározni, a iiivatalbúl kiteend(Mv elkészitetl névjegyzékével ijeszigelvéu n kicsinliitiiekct. A mull század Kreimaurerjei csak azért is közreniiiködtck a szerzet ellen, hogy a felsöbi) rangú iljak nevelését egy inonarchicus érzelmű társulat kezéből kivegyék; egy­ szersmind a löbbi testületeket i.s megrellentsék, ha rejtélyes szándékuk gát­ lásáról mernének gondolkodni. Alilly jóelíire ki volt számitva és tervezve a jezuiták ellörlése, abból is látni, hogy egy vándor angol Anconában böl­ cseleti tanár Fater K a f l'ay nak, kit megszoretelt, már 175'2-ben azt lanácslá, hagyja el a szerzetei, melly vesztéhez közelgel. Hogy Nápolyban a IV. Fcrdinand lölölt uralkodó Tanucci, Pannában a kiskorú berczeg helyeit kormányzó Tillol hiven küveték a rósz példát, nem csoda. F'elötlőbb az, hogy a mallai lovagrend nagy­ mestere is olly könnyen elüzé a kaiból, szerzetet biztos szigetéről; — .de nem sokára ölet is elüzék onnan a világ urai. — Legsajnosabb azonban a szerep, mellyel ez cselben az akkori romai pápával játszattak; kinek "eniléke a türténclirásbau örökké szomorú marad.» i\Iai nap kimélet- leniil szemére hányják (ianganellinak, hogy állckinleleknél fogva, sajál meggyőződése ellenére, hálátlanul föláldozá egykori jótevőit, kiknél tanult s a kik által boldogult; pedig azelőtt úgy nyilatkozott, hogy a jezui- ták eltörlésére olly kevéssé gondolhat egy pápa, mint sz. Péter templomá­ nak lerontására. Hanem, úgy mondják, ez áron nyeré meg a tiarát; melly alkuban Bern is bibornokuak volt legnagyobb része, Ez a nagy poli­ ticus, ki 1758-ban otthon külügyi minister lévén, mivel Pompadourral szembe önállóságáról egészen lemondani nem akart, tárczáját hamar el- vcszté, s követ gyanánt Komába küldetett, maga mondá, hogy: Soha sem voltak a franczia bibornokok hatalmasabbak, mint a XIV. Kelement választó coiiclaveban, llcí'cle szerint is: -Dér Papst hatte wáhrend des Con­ clave die Anfliehung versprochen, und sic w ar dér Preis, um den er die Tiare erhielt.i. Némellyek azt állítják, hogy a spanyol királynak Írásbeli ígéretet tőn, miként egykor a leniplariusok dolgában V. Kelemen szép FülOpuek, ha ez is igaz? Mindenesetre érezni kellett neki, hogy a mit Gan- 350

ganelli bibornok igért, azt a pápának nieglartani nem olly künnyü dologi mini képzelé. A kalhol. világ püspöki kara, számos elíldci s n Iricnti köz­ zsinat által helyeslell szerzetet kárhoztatni bajos volt; s a szentszék szigorú vizsgálat nélkül Ítélni nem is azokolt; ünnepélyes bulla kiadására pedig minden bibornok tanácsának meghallgatása lelt volna szükséges. Hanem íi »Düminus ac Kedemtor noster<* kezdetű brevejével mindenen tuI esett; mint mondá: ”az áldott béke kedvéért, és hogy a különböző cabinetekkeli ,jó egyetértést lielyreállitsa." IVeni mernék pürülni Riffel- lel, ki azon észrevételt teszi; «Bald darauf wurde dér ganze Kirchensiaat verschlnngen. So olfenbar riiclite sich die Uiithal, dasz mán ans feiger Naohgiebigkeit deni Gölzen dér Zeit gehnl(liget.<' Probst hozzá adja: •■Wenige .lahre, und die Könige mit ihren Minislern folglen naoh!" X III. K e ­ lemen bezzeg nem engedett olly könnyen az erőszakos argumentum­ oknak, midőn a IVancziák véletlenül Avignonbnn termettek, s nápolyi rsapatok béke idején Benevent- és Ponte-Corvoba berohantak Legalább a kicsikart föloszlalási rendelet végrehajtásának kellet volna Romában kiniél!)bbnck lenni. Mire valé volt bebörtönözni nehány kitűnő tagot, az As sis tense két és magát a derék generálist Riccit? ki fogságban halt e l, mind végig erősítvén a szerzet ártatlanságát; "egyébiránt, úgymond, ő nem akarja, hogy Isten Ítéletét megelőzve, bűnről vádolják azokat, kik neki vagy a társulatnak ártoltak.« VI. Pius rendkívüli pompával temetteté el nyilvános elógtételiil. Valljon igaz-e, hogy Ganganelli gyóntató atyjának kezébe 1774-iki junius 29-ikén visszavonó nyilatkozatot tön le, miként M ''o lfn ál olva.shatni, nem tudjuk; de hogy lettét megbánta, s lelki nyugalmát clveszté, az bizonyos, A monda szerint, quirinali palotája szép tereiueiben bolyongva, sokszor iímételé: Compulsus feci. Hogy is no látta voijia át hibás lépését, midőn hallá a féktelen öröm zajt, mellyre brcveje fölött épen az egyház dühös ellenei fakadtak! A janzenisták külön emlékpénzt verettek e czélra. Ellenben a franczia pü.spükök meg­ tagadták a rendelet közhírré tételét; a párizsi érsek azt válaszolá, hogy az csak ő szentségének magán véleménye. Mi több, bizonyosan csupa ellen­ zéki viszketegből, a parlaniefiit sem engedte meg, hogy az cllöriesi oklevél az országban kihirdcitessék. Kik a jczuilák föloszlalását annyira szerelik ellenük szóló bizony­ ságul emlegetni, feledik, hogy a bekövetkező belyreálliiá.s rtltal aman­ nak tetszőleges ereje is elenyészett; miként Montalembert észrevevé: "Az egyház, úgymond, a trienti egyetemes gyülekezetben ünnepélyesen belyeslé a társulatot; s ha később e g y pápa, erőszak és tettetés által .szo­ rongatva, elnyomá a nélkül, hogy kárhoztatta volna: egy másik újra föle- m tlé , s li( pápa tőn mellette nyilván és hivatalosan legfényesebb bizony- 351 fágot.ii Kgy magyar primás is az-zal czáfolá meg 02 ellenzéki szónokol, hogy lia igaz volna is az, mikcp 30-szor clüzék a jczuilákat c i országból, kélsógkiviil 2!>-szer visszafogadák őket. Míg az általános lielyreállilás ideje megérkezelt, addig a (iondvisclés nekik hilelleneikböl lerenitell párlfogó- kal. 11. Fridrik arra liivalkozoll, liogy ö a horoszlói szerzüdés erejénél fogva köteles a katliolicisnuis eddigi állapotát Sileziában fő n tartani Kell ennél nagyobb ironia? S nem méltán bűnhődtek a kalhol, ndvarok? A porosz király nem akará megengedni, hogy az eltőrlö breve a rend tag­ jaival közőllessék; ők magok esedeztek előtte, hogy annak végrehajtását no gátolja. De tovább is működtek tanári minőségben, mig nem 11. Fridrik utóda javaikat elrablá "Sie wirkten fórt nls Priestcr des kőn. Schulinsti- tuts, bis sein Naelifolger die Universitiiten Ilalle und Frankrurt mit dér wohll'cilen Sehenkung ihrer Giiter bedaelite.» Ilurter. II. Katalin is azzal állott elő, hogy Fejéroroszországnak I/engyelországtóli elszakilása al­ kalmával, magát lekotelezé a kathol. vallás régi jogai és viszonyainak vé­ delmére. Azonkivüt háladalos akart lenni azon szívességért, mellyel jezuita- missionariusok a törők fog s ágba esett oroszok iránt Konstantiná- |)olyban teltleg mutattak. A hatalmas czáruő csakugyan engedékenységre bírta a pápát. M ohilew-bcn uj collegium nyílt meg hozzácsatolt njoncz- házzal együtt. Mondják, hogy a porosz és orosz uralkodók csupa szeszély­ ből tettek ezt, mintegy csúfságai a Bourbonok és a romai pápa ellen. Egyik­ nek tüllába ezen gúnyos éiczet teszik: "Mivel, iigymond, annyi különféle állatokkal bír, kedve van nehány rókát is meglarlani... Ez esetben is, ha ők talán rósz akaratból cselekedtek úgy, vak eszközei valának a Gondvise­ lésnek. V ll. Pius JöOI-ben, 1. l’ál kivánatára, egész Oroszországban visszaállitá a szerzetei; három év nmlva ugyanazt tévé Nápolyra; s 1014-ikben august. 7-ikén kiadott bullájával; "íiollicitudo omnium Eccle- siaruniM az egé.«z világra nézve, Éjszakon a koczka nem sokára meg­ fordult ; a jezuiták császári parancs állal előbb csak Petersburg- és Woskau- ból, azután meg az egész birodalombul szúmüzeltck, mivel nehány főrendü orosz u szakadárságról lemondott. “) Mindig beesiiletére fog válni a szerzetnek, hogy olly nyilt,jel- leinü erélyes fejedelem, mint IV, Henrik, különös pártfogója volt. Bírot- leau meg De 1’ llópital korlátnokot, Sullyt, Kichclieul, Colbertet sat, idézi, kik mindnyájan tisztelői s védnökei voltak a jezuiláknak; Riche- lieu általuk missiokat larlalott La Kochelle ostromlásakor. Katholikus emberre nézve elhatározó bizonyság az , hogy a világ minden részeiből és nemzetei közül 300 püspök folyamodott X lll. Kelemen pápához, hogy ves­ sen véget a jezuiták elleni gonosz rágalmaknak. Mire ö nem csak a madridi nunciusboz intézett brevejében «irigység és istentelenség szü­ 352

leményei" gyanánt kárliozlalá iizokat; hanem I7ü5-iki jnnuar 7-ikcn kiüt biillájál)an "Apostolicunn* őrük cnilókiil az egcsz keresztónység hallalt'iru liirdeté árlallanságukat, jól mondván: «miként n rágalmazók magút az egy­ házat hccstclenilik, mintha századok óta kehiében olly szennyel eltűrt vohia.» Közönségesen a k a t h o 1 ic is m u s iránti rokonszenv általános hévmérőj ének lehet tekinteni a jezuitákkali hánásmodot; s a régi Bécsre nézve például igen jó jel, hogy IMcliIer Karolina megjegyzése szerint: "nagy m eg dohh en é ss el l'ogadá a szerzet eltörlésének hirét.u Mikor egyik hajor herczegel kérdezék, mién kedvez annyira a miinilicni jeznita-collegiiimnak, azt feleié: "Mivel Isten után nekik köszöni, hogy kis országa kathol. maradt.n Jó értelemben a ..vox populi» mindig mellettök volt; csinált közvélemény az, melly ellenük dühöng — Francziaországban s Belgiumban a városi hatóságok örömest bízzák rájok a tanitóintézeteket A m 0 11 egy kisebb városban óra alatt 200 ezer frank gyűlt egybe a végre, hogy számukra lakot épitscnek, A m a i r c azt irta a szerzet elöl­ járójának : Ha nekik atyákat önkényt nem rendel, n e mz e tő r ei kc t s élükön a dobost küldik érctlök. Már valami 40 helyre meghivattak, de nincsenek elegen. Eddig is )íO-nál több virágzó iskolájuk s növeldéjiik van Magsában három év előtt nyilt meg c.ollegiumjok, s már is a növen­ dékek nagy számával bir Turin- és (ienuából is; miért a pi cm önti gonosz sajtó nagyon liaragszikT A rajn am elléki lartománygyülés tudvalévő fölirata gyönyörű védszózat a szerzet érdekében. Németországban, még Mecklfcnburgból is, nemes családok sarjai lépnek be az ujonczok közé. Népszerűségüket emeli s bizonyltja egyszersmind az itthoni missiok hatása és elterjedése, Hiába parancsolja meg a porosz minister alárendelt hivatal­ nokainak a szigorú fölügyelést c vándor szónokok előadásaira; a kiküldött k é n i* k nem Indnak azokban valami roszat találni. Még hasztalanabb evangel. demonstratio volt Poroszlóban a jozuiták daczára -lAither Mártont" a színpadon 10-szor egymás után fülléptctni. Hanem igaza van a protestantismusnak, hogy f é l az ócsárlott jezuiták megjelenésétől a nép közölt; mert t, i. ez utoii az együgyüek is át fogják látni, miszerint ezek nem meglestesűlt ördögök, minőknek őket a reformatio hitőrei, megfoghaló szent czélból, századok óla rajzolják, ’) A tudományok terjedelmes országában som szorultak véde­ lemre; önmagokat igazolják roppant müveikben, mellyek a regény-kötctkck milliardjatval hihetőleg fölérnek. Európa széji könyvtárai sok helyütt egye­ nesen jezuita réven gazdagodtak. Az összes irodalom legkitűnőbb bajnokai hivatkoztak a szerzet nagyhirü "Épületes leveleire," Történet, földleí­ rás, népösme, nyelvtan, természetrajz sál, körüli érdemeik hal- hatlanok. A nagy missionai'iiisok: Ricci, Gerbillon, Verbíest, 353

Noel, Prémare, Gaiibil, sut. egyszersmind nagy ludósoli valának. La lan de «Europa Bulletinjében azt irta: »Jegyzőket kószitck magam­ nak a csillagvizsgáló jezuitákról, s nagy számuk bámulatra gerjesztett.. A protestánsok állal üldüzütt Keppicrnek is ök voltak Griitzben támaszai; s leveleikbill kitűnik, niilly öszíutón becsülék tudományát, proselytismusi kinézcsek nélkül, Ravignan számtalan hasznos találmányaikra utal n kereskedelem, ipar, orvosi tudomány, csillagászat és természettan meze­ jén; továbbá a kir. könyvtárban találtató irataikra Ázsia küliinbözi) ncpei- r/')l Amiolnak köszöni Europa a chinai nyelv körüli ösmereteinek nagy részét. Wiseman leedsi beszédében angol tudósok vallomásaira hivatkozva dicsőíti Boscovich és De Vicc atyák terniészetösniei mély buvárlatalt az njabb idcikbül. A most is élő Fater de Smet munkáját; “iMissions do 1’ Orégon ct Voyages aux Montagnes rocheuses.. minap fordi- ták angol nyelvre. Az A l l g ém ciné szerint: .'IVach dem ürthell dér Kenner geliören sic zu den treuesten Mittheilungen iiber die nordanieri- kanischen Uothhfiute. Viele neue geographische, besonders ethnogra- phisehe Aufschliisse findet mán bei ihni. Er ist ebeiiso gelehrt als lie- benswürdig... Tehát a jó mag még nem halt ki. Birotteau pesti nemet kiadásának l^tl. lapján láthatjuk a szerzetből való franczia tudósok hosszú sorát; köztük Frater du BreuiI, a légtávlati vagy p e rs p ect i v- rajz és várerősités nagy mestere, kitől a nagy Condé is tanult. Ugyanott a VII. sz. alatti toldalékban magyar fülnek is jól hangzó ösmere- tes nevekkel találkozunk. Ilansitz Márk, a hires ..Germania Sacra>. szer­ zője is jezuita. Nem ok nélkül dicsekednek ök azzal, hogy: »Bellarmin, Lugo, Suarez és Vnsquez, kiket XIV. Benedek n hittan két világának nevezett, a theol. lángész példányai; valamint a szónoklatéi Sügneri és Bourdaloue, kiről Bossuet mondá, hogy örökre mind­ nyájunk tanitója leend; s általában a tudomány szellemének előkelő képvi­ selői: egy Petavius, Sirmond, Kireher, Clavius sat... Ez utóbbi, a XVI. század Euklydja, bambergi jezuita, tegtöbbet dolgozott a naptár javilásán; miért az augsburgi mészárosok föllázadlak, hogy a nagy­ böjtöt közelebb hozza. Egy kis fogalmunk lehet a jezuiták kitürő szorgal­ máról ha egyes iróik összes müveit kívülről megnézzük. Gretser Jakab, az ..eretnekek pőrőlye« 17 kötetet irt ivnagyságban, Suarez meg 23-at. Bcrthier, a ..Journal de Trevouxo szerkesztője 17 évig küzdött folyvást az encyciopaedisták ellen. Legóriásibb munkájuk azonban aBollan- disták neve alatt ösmeretes ..Szentek élete..; régi becses oklevelekkel tölt, fontos történeti m ii, mellyből másfél század alatt 53 kötet jelent meg ivded rétben; most a belga jezuiták folytatják. >>Zu den glorreichslen, wio zu den mühcvolisten literarischen Arbeíten, wclche dió Christen- 23 354

heit aufzuweisen hal, geliiiren unslreitig die Acta Sanctorum, jeWe grosze Sammhmg und critisch geliiulerte Zusammensiellung aller h is to ­ r i schen Denlímiiler, welclie sich auf die Geschichte dér Ileiligen Goltes bezieiien. Es iial den Tón eines wahriiaft gelehrten Wcrkes, und bű­ det durch die vielen abgcdruciilen altén Urliunden und Schriften eine sehr wichtige Quelle für die Kirchengeschichte. Holland und die übrigen arbeileten 150 Jahre daran; — so lange baute mán in dér Regei an deiv herrlichen gothischen Domen. ~ Für jeden abgehenden Mitarbeiter irat cin neuer eiu, dér unler dér Anleitung dér iilteren Collégén nach dcm gleichen Plán fortarbeitcto.” De nem csak a komoly tanulmányok görön­ gyös pályáján, hanem a kültésnet virányos mezején is kitűntek a jeles szerzet egyes tagjai. Balde-t, a keresztény Horáczot nem lehet elégszer emliteni. »Er hat den Iloraz an Feinhelt, Würde, hohen Schwung weit übertroffen. In seiner besten deutschen Uichlung: .'dér Ehrenpreis Maria.. erhob ihn die reinste Begeisterung über die Schwierigkeiten dér Form. Unbillig war es, dasz die Zweibrücker Balde nicht edirten, wahrend sie den unter ihm stehenden Sarbievius herausgaben.i> Gyakran antina- tionalis irányt hánynak a jezuiták szemére; pedig maga Denis semmivé teszi azon vádal, mintha ök a nemzetiségek elnyomásán dolgoztak volna. 0 az iralom akkori jeles embereivel, vallás különbség nélkül, tíszeküttetésben állott; még csak az íismoretes jezuita-szagló Nicolai is levelezett vele, s türelmetlenségét a jámbor férliu elolt szégyelvén, a hogy tudta mentegető magát, .lói emlékszem, hogy a prágai egyetemi könyvtár egyik őre, mikor ott voltam, keserűen panaszkodott a jezuiták kíméletlensége fölött, mellyel a hazai irodalom korábbi termékeit elpusztiták; azonban hitelesen tudjuk, miszerint sok régi cseh nyelvemlékek fönmaradását a XV II. század köze­ pén (gyedül Balbie atyának lehet tulajdonítani. Hanem igaz, hogy ök irodalmi egyleteket szoktak alapítani a hasonló antikalhol. egyletekkel szembe, mivel ezeknek kártékony hatását a népre gátolni akarják. Ezért is haragszik rajok sok indifferens ember. Ne felejtsük el, hogy a proiest. belga király 18i3-ban a namuri jezullákat épen nemzeti irá n y u k ra nézve magasztalá; némellyek azon oldalrul is dicsérik ezeket, hogy a löweni tanároknál szabadelvüebbek ! ? Mint oktatók és nevelök is hervadhatlan koszorúra méltók. E tekintetben Baco, Descartes, Voltaire, II. Fridrik, II. Kata­ lin, Napoleon, Chateaubriand, Macaulay egy véleményben van­ nak. Az Aquaviva alatt szerkezeti «ratio studiornm« mindig remekmű leend. Baco tanácsa unalomig ösmeretes: »Ad paedagogicam quod attinet, brevispimum foret dictu: Consule scholas Jesuitarum. Nihil enim, quod in usuni venil, his raelius.n De dign. et augm. scient. VI. 4. E téreni 355

érdemeiknek köszünheték a rövid ideig tarló porosz és orosz pártfogást. •>In Europa, in Indián und Amerika erhoben sicli und blühten jcne Collegien, die durcli 3 Jahriiund. die öffentlichen Asyle und Sammelplatze christlicher Erziehung waren, und neben welchen die durch Spener und Franké in einem Tlieil des prolesl. Deulschlands zu ühnlicliem Zweck hervorgerufenen pielist. Schulen wie unbedeulendc Erscheinungen vorüber- gingen.ti A XVII, századból, midőn a hitszaliadás szülte gyültílség legfőbb fokra hágott, egy protestánstól igen szép bizonyság maradt fon a d i l l i n - geni jezuita-collegiumról: "Dórt ist niclit zu befürchten, dasz die .lüng- linge vöm Peslhauche des Lasters angesteckt und verdorben werden . . . Ibre Lelirart, die Emsigkeit und den Fleisz dieser Mánner musz ich lobén und billigen.» Oenkwürdigkeiten des Fortunat von Juvalta, 1507— 1049. lm Archív für Graubiinden. I. B. — Maist re jó értelemben mondja ró luk: «Ils avaient élévé tout le siécle de Louis X1V.<- Méltán hivatkozik Ravignan is arra, hogy: >>Frankhon legszebb virágai közé tartoznak két- ségkiviil egy Corneille, Racine, Moliere, La Fontaine, Bossuet, Feneion, Bourdaloue, Condé, Turenne, Descartes és Pascal. Pedig, úgymond, e 11 nagy férfiú közül heten jezuita-iskolába jártak.» A szerzet eltörlése ulán máshol is tapasztalák azt, mit C o i m b r á bán észrevették, hogy t. i. az egyetem elhitetlenedett. Olvassuk csak Denis autobiographiá- ját, — Hist. polit. Bliitter. XVI. — s minden lehető balitéleteink elenyé- szendenek; a szerint olly ártatlanul, olly istenesen nevelék az ifjakat. Most is Így vélekedik, a ki saját tapasztalása után s nem regényekből beszél. Egy kathol. ifjú nehány óv előtt divatos előítéletekkel telve ment Frei- b u rg b a hozzájuk; azonban igen kedves, vidám, szeretetreméltó tanítókra talált: "Ich wüszte niícli keiner angenehmeren und woh Ithuende- ren Zeit meines Lebens zu erínnern, als dér 18 Monate, die ich dórt zu- gebracht, etc.<> Az ottani volt sz. Mihály Collegium Rectorának P. Drach- nak Emlékiratából is látjuk, niilly józan, biztos, atyai, valláson alapuló tan­ rendszerük van; "Erziehung und Unterrlchl gehen Iland in IIand.<< Nem csoda, hogy Angliában és Amerikában sokszor akathol. szülök is rájok bíz­ zák gyermekeiket. Prés ionhoz közel vau a híres Stonyhursti jezuita- collegíum gyönyörű új góth alakú templomával; a Lüttichből 1794-beu elűzött atyák itl telepedtek meg és szépen virágoznak. Nem rég egy utazó 20 derék pátert, 12 ujonczot, 30 semínarístát, s 170 vidor kinézésü tanu- lóifjul talált ottan. A Convers. Lexicon dér Gcgenwart, tudvalévő okok- bul, gondosan ki szokta lenni, ha valaki a jezuitáknál tanult. Nem gon­ dolja meg a jámbor, mennyire dicsőíti e tacticával a gyűlölt szerzetet: hogy t. i olly jeles, tudós férfiakat nevelt, kik, pápístaságuk daczára, — tout en étant catholíque — még a Conversalions Lexiconba is bejutnak. 350

X V llI.

') A jezuilák vilííglürtéiieli müliödését Pascal fiílszeg rajzából kife- ledó. Canada rciigetegeibo bátran behatollak, n dúlanicrikai szigetek ha- lálliozó éghajlata alatt egószscgöket szívesen fiiláldozák; űrökké fenyegető veszélynek tevék ki magokat, Angliában az akasztófa, Japanban máglya, az Irokeseknél elevenen niegsüttetés várván reájok. S mindezt csupa dics- vágyból vagy más alacson indokbul tették volna? Lehetett egyik vagy másik jezuila kelletinél büszkébb a szerzet szép birére, jeles szónokai-, tudós tanárai-, tekintélyes gyóntatói- s páratlan nevcitiire, megengedem; az is megfogható, hogy iilyenekbill támadt a legnagyobb irigység ellenük; de minden tetteiket, s nagyszerű áldozataikat illy hitvány indulatból meg­ fejteni leiietetlen. Olly tiszta erényes élelet élni tág, s(Jt erkölcstelen elvek mellett képtelenség; ha még száz Pascal mondaná is. A jeznitákat épen az szállitá a jansenistákkal szembe, mi a proteslantismussal; az emberi szabad akarat védelme. «Die Stellung dér Jesnilcn gegenüber dem Prote- stantisnius, welcher die Freiheit des Willens laugnete, halté ihnen den Platz angewiesen gegen die Jausenisten." Uíffel. Valamint a kóbor deismus és pantheismus tanai, iigy Luther ős Calvin elvei mellett sem lehetséges a valódi morál; s épen ezt veszélyezleték a szűkkeblű jansenisták is. Szalezi sz, Kerencz Reginaid és Lessius atyákat dicséri, kiket Pas­ cal s*utána Ellendorf fekete színekkel rajzol: ez egy példából is láthat­ juk, mtilyik részen vannak az igazi kaiból, elvek. Miilyen fegyverekkel küzdöttek a szigorú jansenisták, tudjuk; p. o. Arnauld azt hazudta, hogy a jezuita-generalisnak mindig spanyolnak kell lenni, kit a király nevez ki. Ez a büszke francziákra számitolt rágalom is használt a többivel együtt. Montalembert röviden jól jellemzi a jansenista szellemű hivatal­ nokok buzgalmát: "kik, úgymond, ma hóhér által égettetékel a philosophu- sok iratait; s másnap fegyveres erűvel vitelék az Ur testét elvrokonaikhoz, parlamenti parancscsal kényszeritvén a papságot arra, hogy a szentségeket kiszolgáltassa olly egyéneknek, kiket az egyház azoktul eltiltott.i- '^) A i'Monita Secrela*t szerzésének gyanúja Zavrowski Jeromos gozdziezi lelkészre háromlott. Krakóban terjesztgeték legelőször a kohol­ mányt, mellyel a szerzet főnökével együtt a lengyel püspöki kar és a romai Index kárhoztatott; ti re ts er pedig, a nagy tudomány u férfin, töké­ letesen megczáfolt. Ilasoulóképen napvilágra jöttek az antijezuiták többi 357 csalfaságal. IV. Henrik neve alall egy száműző rendelelet gyártoUak, melly szerint többször áskálódtak volna a király élete ellen; s ezt használák l<62-bcn hatalmas fegyver gyanánt. Pedig hihetőleg a roszhirü Chauve­ li n abbé készitménye; ngyanazé, kinek munkáját: "Les Jésiiites criminels de lésé majesté en theorie et en pratique« llolbach klubbjában tervezek. Pascal cs Ellen dorf nieghaniisitották Valentiát, hogy a simonin mellett szóljon. Amaz más tárgyban e kilclel helyett: «a nélkül, hogy pénzt elfogadjanak., azt teszi; -a nélkül, hogy nagy díjt vegyenek.. B u - senbaum munkáit az ellenség iszonyúan megcsonkított alakban ai!á ki. Azon tanilást is hazugul tulajdonítják a szerzetnek, hogy Isten szeretető az üdvözségre nem szükséges. A legutolsó ál-breve 18i5-ben jelent meg ellenök az elberleldi hirlapban. Cousin ur e kurta idézettel gyanusiljn íiket: •■rraetereantur quaestiones do Deo;.< mig a teljes szöveg igy hang­ zik: ..In melaphysica quaestiones de Deo et intelligentiis, quae onmino aut magnopere pendent ex veritatibus divina fide traditis, praetereantur. Inslil. Soc. Jesu. II. Montalenibert tulajdon szemeivel látá 1830-ban a küraj- zokat, mellyeken a jezuiták montrougei tanítványaikat a lövésben gya­ korolják, hogy a párizsi jó népet megtámadhassák. »Ime uraim, úgy­ mond, ekként írják a történetet nem a jezuiláknál, hanem a jezuílák ellen!» Quinet és Míchelet még a jezuiták tanítási-tervét is szörnyen elferdítek, mellyet neni is érleltek. Jól mondja Uiffel: >.l)asz nian docli den Jesni- ten nichts anhuben kann, es sei denn, mán verdrehe und verstünunele die Texte sowohl, wie die geschiclitlíchen Thatsaehen!.. Nincs tehát a jezuitáknak mitől félni a napvilágon; de bezzeg van elleneiknek. Azért tíllák meg Francziaországban a parlament és az egyetem, hogy senki se merjen valamit nyomatni a jezuiták érdekében. A spanyol kormány nagy nehezen csekély nyugpénzt ajánlott, egynek egynek ‘I p a o 1 i t naponként, n számiizötteknek; de úgy, hogy a ki legkevesebbet mer írni a szerzet igazolására, tüstént elveszítse. A híres Fater Favre tollától annyira féltek, hogy kemény esküvel gátlák annak rettegett használatát magok ellen. Még a XIV. Kelemen halála után kíszabadulóknak is meg kellett esküdni, hogy vallatásaik modorát s folyamát soha közzé nem teszik: ..VVodnrch die Unlersuehungseommíssion ihre Sehande auf ewig zu bedecken bemüiit war,.. Uiffel. Ellenben a szerzet méltatlan tagjait, ha talán fö l avatottak volának is, irgalmatlanul kiutasilá kebléből; annak jeléül, hogy a szerzetnek olly képzelt titkai korántsem voltak, meltyeket minden áron el kellet volna rejtenie. “) A paraguayi jezuilákról még Duller Ediiard is jót kénytelen mondani: -Dasz in ihrem Staate Eintracht, Keuschheit und Miiszígkeit auf- recht blieben... Hasonló gyanútlan tanú Bach, ki őket Freimaurereknek 358

tartja, s azzal gúnyolja; »dasz sie den Iiuliánern Tagelang vorgeigten iinter dér Bediiigung, dasz dicseiben sicli eln wenig Wasser auf die Köpfe gieszen lassen.« Mindamellett felölük c müvében: nDie Jesulten, von Bach, Secrelar in Bolivien. Leipzig, 1843.« így nyilatkozik: >>Müge mán sonsl über sie sagen und denken, was nian wolle, ihre Kolonien in Ame­ rika, in Paraguay, Mojos und besonders in Cbiquitos, — wo noch ' alté BUclier und Manuscripte in den Sacristeicn halb vermodert Hegen, — und ihr Wirken sind eine segensreiche Gottesgabe, ihre Vertrei- bung aber cin Unglück gevvesen, welches die ainerikanisch-indische Civilisation um Jahrhunderte zurückgeworfen hat. Die Folgen waren: 40,000 Piaster Schulden, Collegios und Kirchen, Wohnungen und Felder ini jiimmerlichen Zustande, schlechle Wege, Verminderung des Viehes, Kntáittlichung dér Einwohncr, etc.

gadá azoknak ajánlatát, kik egyedül s kizárólag a p ariahk javára szán­ ták apostoli fáradalmaikat; s a szent szók általában helyeslé a szerzet ügyes eljárását keleten. A nagyszerű siker cl sem marad, ha több más konkolyhinlök küzó a protestánsok, nóvszcrint a hollandusok nem vegyül­ nek. '«Wie viol die alljahrlich nach Canton kommenden Kaufleuto dér Ilollsinder beitrugen das Christenthiim überhaiipt ve r a eh ti i oh zu ma- chen!» Most is világszerte föláldozzák magokat jezuitáink az emberiségnek. Dr. Seherzer amerikai vándorlásainak folytán minap egy egészen elszi­ getelt niissioi állomásra — La Pointe — bukkant, hol egy ausztriai jeznita vörösbíirü híveinek buzgón hirdelé az evangéliumot. Hát P. Lavigne, a gályarabok apostolának, nevét ki nem hallja tisztelettel cm- littetni ? ■') A jezuita gyóntató-atyának rendszabályai tilták az udvarnál hívat­ lanul megjelenni, s a lelkiösmorét ügyein kívül idegen érdekekkel foglalkozni. Alit mondanak a szerzet haszonleső ármányairól álmodozók arra, hogy a jezuitának rendszerint nem is volt szabad úgy nevezett míse- díjt, stipendiumot elfogadni? Általában rútul megcsalatkoztak pénzszom­ jas várakozásaikban a szerzet ellenei annak eltörlésekor. Nem hiába mondá szegény Riceí: "hogy az összehalmozott kinosckröli gyanú alaptalanhirckböl támadott, s vagy a roszakarat koholmánya, vagy pedig egyházaik ragyogó fé­ nyéből levont hamis következtetés." Épen azért nem lehetett sok kész pénzök, mivel szebbnél szebb épületeket emeltek, a vallás és tudomány javára. Hanem ezeket legalább szerencsésen elsajátitak a föloszlást eszközlö országiá­ rok. Mire nézve Goethe idézi egy trienti közsorsu ember éles ítéletét, kinek egyszerű fogalmai lévén az enyém- és tiedről nem látta be az omnipo­ tens állam jogút a másénak elfoglalására: »Da habén sie nun die Jesuiten herausgetrieben; sie hiitten ihnen auch zahlcn sollen, was die Kirche gekostet hat und das Seminarium, wie viele Tausende!» Nem pénzt, hanem tetemes adósságot találtak a szerzet romai főpénztárában; mivel a máshon­ nan számüzöttek eltartása végeit kölcsönre szorultak. -Stalt dér gehofften Reichthümer überall die bescheidenste Einfachheit und leere Kassen gefun- den; so dasz die Feínde die Kirchengcfasze, etc,» Kíffel. A gyönyörű jezuita- tcmplomokban volt, a mi volt; onnan lehetett rabolni. Az I. Jakab alatt, kitől mint Stuart Mária fiától a katholikusok eleinte jót vártak, puritanusok részvétével forralt lőporösszeesküvés tárgyában dr. Lingard győztesen védé a jezuilákat; hiteles jegyzőköny­ vekből megmutatván, hogy; Gerard róla semmitsem tudott; Garnet tar­ tományi főnök pedig, a pápa s a romai generalis meghagyásából is, min­ denkép ügyekezett a katholíkusokat visszatartóztatní minden lázadásí merénytől; s e czélra különös b re v e t is akart kieszközleni. A kinpadra ;í60

jnloll bűnösök iniiicliiyájaii azt eríisilcU, hogy jeziiiliínak az t\ dolgukba» része nem voll; szegény tiarnetet mégis árlatlanul halálra Ítélte az nn* goi i g a z s á g. Pedig ö csak előtte való napon gyónás kíizbcn tudta meg a fortelmca szándékot, mindent elkílvelctt annak gátlására, s hihet/Ueg esz­ köze voll a Tresham állal Monteagle lordhoz intézett óvólevélnok, mellynek következtében a szörnyii szerencsétlenség elhárittatott. A zendii- lök is tudták, hogy gonosz tervük el van árulva; de kétségbeesett vakság­ gal rohanlak az örvénybe. — Hasonló álnoksággal szokták néha még a l'ranczia forradalmat is e szerzetre fogni; mivel állítólag jezuita növendé­ kek voltak az 178it-iki lázadók. Mintha 1704-től fogva, 25 év alatt, nem volt volna elég idő más szellemii nevelésre! ") Lajos Fidöpnek e büszke nyilatkozatot teszik ajakárat "A pré- scnt la royauté est une iiécussité pour iont le monde et elle a bcsoin de personno.» Azt gondolta magában, hogy ő elkcriilhetleniil szükséges a világnak, és neki senkire sincs sziisége. Bezzeg megaláztalott. .Instilia regnorum fundamentum. Ez ellen vétkeztek azon európai hatalmak, mellyek t8'47-ben a kalholicismust llclvotiában a radicalismus zsákmányaid esni en- gedék, s a kathol. szövetség elnyomatásának és a szegény jezuiták elker- getésének közvetöleg okai valániik; de nem sokára látták a szép követke­ zéseket. Méltán kérdi M o n t a 1 e m b e r t : •■Valljon erőnek vagy inkább gyávaságnak jele a z , midőn a gonoszságnak martalékul adják azon szerzetet, mellynek egycllcnegy rósz tettel vagy szót som tudnak szemére vetni?- ') A probabilismus gyannsitolt tana sajátlag nem egyéb, mint azon igen bölcs és é|)en nem erkölcstelen elvnek alkalmazása: mi.szcrint csak ^a bizonyos törvény kötelez; nem pedig' az, mellynek ereje józan, alapos okoknál fogva bizonytalan. -'Diese Lehre ist, wenn sic in den gchörigen Schranken bieibt, weilcr nichls als cin Ausdruck des ticistes dér Kreiheit und evangelischcr L i c b e. So habcn cs gclehrte Theologen ge- halten, so grosze Ifeiiigen gclehrl.c Az ember természetes szabadságának kedvez ama tan, nkcllyről világos törvény ellenében szó sem lehet; hanem csak akkor, midőn a tagadó vélemény igazán valószerü: nitens niotivo absolute et respective gravi. "Nicht das ist Wahrscheinlich, was blosz eincn Schein von Wahrheit hat." Igazán kétes esetekben a biztosabb részt kell választani: ez az egyháznak és a jeznitáknak elve, mellyel ön­ magára nézve mindig követhet és másoknak is tanácsoliiat az ember; de minden esetben kötelesség gyanánt követelni Iniszigor volna. Egyéb­ iránt csak a tudatlanság szokta kizárólag a jeznitáknak tulajdonítani e pro- babilisniust, niclly azelőlt már közönségesen taniltalott az iskolákban; s ha nehányan a szerzetből pártolák, mások annál keményebben oslromlák, p. o. 361

Comito Io Pál, kitiil Pascal és Nicole legerősebb fegyvereiket kölcsön vették. Tyrius Gonzales is régi ellene volt a probnbilismusnak, mégis megválasztatott a szerzet generálisául. Az által lesz sokaknál gyanússá e tan, hogy csak a szövegből kiszakított felötlö állitások képében, s az élet sajátszerü körülményeitől elvontan ösnierik; p. o. mikor az mon- dalik: «Licct sequi probabilem alterius opinionem rejecta propria pro­ babiliori» nem hallják a tüstént hozzá mellékelt óvatékot: seclusa tamen omni injuria et periculo proximi. Valljon nem szükséges az gyakran, hogy a beteg orvosának, az alattvaló elöljárójának érettebb nézetét kövesse ; habár saját véleménye tetszetősebb? Kivált töprengő lelkületű, scrupulo­ sus hivekre nézve igen jótékony szabályok ezek; hasznukat inkább csak meg­ történt esetek fülötli kikért Ítélet alkalmával veszik a lelkiatyák. Hogy a magában nem rósz főelvnek további kifejtésében egyes tanárok tulme- rész, veszélyes vagy nagyonis engedékeny véleményekre vetemedtek, az tagadhatlan; de a szerény tudósok az egyház első intésére fölhagylak az illyenekkel: p. o. mikor \11I. Sándor egyiknek «peccatum philosophicum»- át kárhoztatta. Busenbaum Medullajából is e sorsban részesült ne­ hány könnyen félreérthető, hibás nézet. ”Die fraglichen tírundsatze, casuis - tische Spitzfindigkeiten, sind nicht von den Jesuiten ausgegangen. W ir finden sie bei den Dominicanern, Augustinern, Franciscanern, bei den Wellgeisllichen und bei Doktorén dér Sorbonne; sie wurden noch vor E r- richtung dér (Jeselischaft gelehrt. — Sie können den Unkundigen in grosze Verlegenheit setzen; weil die Casuiten wirklich sonderbare Sátze, nach den vielfach verschlungenen Lagen des Lebcns, aufstellten, welche beim ersten Anblicke allerdings überraschen, aber durrh die Anwen- dung auís Leben und beleuchtet durch einzelne Falle als richtig er- kannt werdcn müssen. Es liegcn Entscheidungen vor, welche den U n u n - terrichteten befremden, selbst Srgern können; aber wenn nian sie gründlich beurtheilt, so sind sie annehmbar. Manche dagegen sind wirklich allzugewagt, irrig; aber auch durch verschiedene Püpsle censurirt, verdammt. Diese musz nian niso streichen. Auch solche Síitze sind zu streichen, die nicht förmlich verdammt, aber gleich allgemein widerlegt und unterdrückt wiirden.» Riffel. ®) Quidquid agunt homines, intentio judicat omnes; ez épen azt jelenti, hogy a nem tiszta szándék a különben jó tett becsét is elrontja; nem pedig azt, hogy a rósz tettet jó czéllal takarhatjuk. A «mentális reser- vati0 "-t mint életszabályt X I. Incze nyilván kárhoztatta; az eskü szentsége minden kétségen fölül áll. Azonban az életben mennyi elmebeli tár­ ták ozással találkozunk, midőn p. o. az orvos betege, a szülő gyermeke, a hivatalnok henye kiváncsiak előtt az igazságot eltitkolja. A nagy Atha- 2a =*= 362

na si US 8 C tn monda meg az, ül üldüzöknck, hogy kicsoda; liancm kilcríi választ adott. A casuislák szerint; a kinek joga van valiimit meg nem mon­ dani, s ezt hazugság nélkül elrejtheti, nem hibás. Bnsenbaum még az esküvel pecsételt Ígéret alól is föl old bennünket az esetben, ha például a rablók kényszeri tettek arra éltünk váltsága érdekében, lla vala­ kinek nz illyen nézetek nem tetszenek, ámbár a veszély idején maga is hihetőleg azok szerint tenne, vessen kűvet egyes tanárokra, de nem az egész szerzetre. Sokkal általánosabb helyeslését s gyakorlatát ta­ pasztaljuk a kétszinUségnek épen a jezuilák elleneinél. Voltaire szerint: A hazugság csak akkor bíín, ha valami rósz lámad belőle; mi­ dőn jó következményei vannak, akkor nagy erény. Nicolai Berlinből 1772-iki oetob. 17-ikén a fiatal Müller János előtt igy mentegeti ma­ gát, mivel egy őszinte nyilatkozatát az Allgem. deulsche liibliolliekban nem közlötte: »Sie hiilten alles sagen können, vvas sic sagen, nur haltén sie es auf eine nndere Weise sagen müssen. Sie hallen cinige theolog. Satze mit geweihten Worten voranschicken, hernach fein bediich- tig sprechen, einiges mchr auf Schrauben setzen sollen, ele.- Feuer- bach Aneelm, fiától kiadott irományaiban, sukerüll álnokságával ekként dicsekszik: "Dér Mann, dér das baierischc Concordat mit dem Papstc zer- rissen, dér das Religionsedict geschaíTen, dieser Mann isi kein anderer, als Vesuvius. — Az ő álneve, — Aber nicht spciond, ilamniend, tobcnd hal er dies bowirkt; sondern ganz aus tiefer Stille heraus, durch cin etwas kühnes, aber w ohIberechnetes Manőver, dcssen üperationslinic vöm Bodensee bis über das Fichlclgebirge hinausreichte, und dús ganz alléin von Vcsuv geleilel war.» A mai deniagogok is "eszközök feje- delmis^gének» nevezik, dicsőilik s használják a jézuiláknak annyiszor igazságtalanni szeniökre hányt elvet. Chcrval Gibberichct bizalmas le­ velében megdorgálja, miért írt illy czimü hírlapi czikket: Urmordc ohne M ii- leid die ganze Gcisllichkeít! “Das sind wohl Miliői uni imserc íJrundsiilzo auszuführen; alléin es isi schitdlich, wcnn wir öffentlieh von dicsen Mittein sprechen " Mindezekből az a tanulság: hogy azt, mit jezuilismus alatt akar érleni a világ, utáljuk, kárhoztassuk; de ne feledjük, hogy az tulajdonképen an t íj ezu itism us, mivel in praxi elleneik értik és szok­ ták e mesterséget legjobban gyakorolni. S ha prolest. embei meri azon rágalmat elöltünk megújítani, mondjuk meg neki harag nélkül őszintén, hogy sok helyütt e szavakat: 1 utheranisnius és lutheránus rokonér- telmü kifejezések gyanánt használják a jezuilismus és jezui'la helyeit. ’) Nagyon szerették volna az antíjezuilák e müvet: •■L’art d’ assas- (iner les rois« s annak gyakorlatát a szerzetre fogni; de nem sükerült. Hurter, a nagy történetíró, bátran állítja: »Díe Jesuiten habén noch keinen 363 einzigen König geniordet, keinen Königsmörder auf irgend eine Weise in Schutz genoninien « Mindazon egyes lények, mikre a rágalom hivatkozék’ teljesen el vannak liárilva tőlük Midőn Clenient Jakab UI. Henriket nieggyilkolá, n jezuilák ellenei örültek neki legjobban s dicsérek a gonosz teltet. IV. Henrik a szerzel érdemeit s elveinek tisztaságát méltányolván, mindig kedvezett neki. Béarni kastélyát is a jezuitáknak engedé lakul; sőt szivét is végrendelelileg nekik hagyá. L a F lé c h e -b e n i megőrzés végett Tehát csak a bolond hiheti, hogy Chat élt, BarriéretésRavail- lacot ők bérlék föl s ingerlék ellene. A jó király magára vállalá az ártat­ lanok védelmét, s a parlament elölt ünnepélyesen kimondá, hogy a két elsőnek gonosz merényében a jezuitáknak semmi részük, sőt a másodiknak szándékáról épen általok érlesillelelt. Ugyanazt bcbizonyilá az ország lörté- nelirója Matthieu. Ravaillac ügyében pedig az özvegy királyné. Medici Maria, tetileg igazolá őket, midőn nyilt levélben fölhatalinazá, hogy Párizsban uj iskolákat nyithassanak. Damiens, a XV. Lajos éleiére törekvő orgyilkos, a jezuiták elleneinél volt szolgálatban, s a királyhoz intézett le^'ele csakugyan ezekre ulal. Voltaire is épen ez esetre nézve mondá; "Ha olly bűnről vádolnám a jezuitákat, mellylől őkel Európa s maga Damiens l'öloldá, csak a janzenislák nyomoru viszhangja volnék." P Guignard felől később a parlament is megvallolta, hogy: ■pőrében a dolgot egy kevéssé elhiimarkodlák s a szokott törvényszéki formákat és szabályokat elmellőzték, állítólag csupa bódululból a király személye s nagy gondosságból az ország java iránt ; • de a vétkét bebizonyítandó le­ veleket soha senki sem láthatta. P Malagridál azon inquisitio Ítélte halálra, mellynck elnöke Pombal fivére, s ülnökei az ő teremtményei voltak Sufficit. Hogy szokták a jezuiták ellen bebizonyilani a gyilok használatát, Funder Péter esetében látjuk, ki Nassaui Móriczot állítólag meg akarta ölni; a bárgyú embert, hasztalan kinvatlalás után, kegyelem-ígérettel kecseg- teték, ha azt mondja, hogy jezuiták íogadák föl a gonosztét végbevitelére. Később látván, hogy megcsalatott, halála előtt hazug állitását visszavonta. Hanem az a baj, hogy ha talán teltleg nem is, legalább elméleti­ leg nagy barátja volt a szerzet e gyilkosságoknak; miként a Busen- baum és Mariana féle ösmeretes tanok mulatják. Mondtam már, hogy Luther ^asztali beszédeiben» a zsarnckölésről ugyanazt állilja, mit a spa­ nyol jezuita "De Rege el Regis institutione" cziniü könyvében, mellyel az udvaronezok kérésére irt s fejedelmének ajánlott: ..ad Philippum 111. Hisp Reg. Calhol... Csak hogy Mariana, ki remek lolla miatt ..Livius Hispa- nianun.. melléknévvel tisztelleték , úgy mondják, jobb logicával birl, mint dr. Márton, és valódi classicus ékesszólással. Mi azonban szívesen odaadjuk Lutherhez Máriánál, s a dolog ki van egycnlitvc. Egyébiránt tudjuk, hogy 364

az érinlclt elinélelet egyik sem Inliílla föl; ez végi pogány eredetű, s a tudományok füléledésévcl n középkorban itt olt fölmeriilvén, a koszlnitzl zsinaton az egyház által ünnepélyesen kárhoztatva Kin. Mig csak a tudósok vitatkoztak felölő pro et contra, szílrszúlhnsogató Unom megkülonbozlctések és záradékok mellett, a dolog nem volt olly veszélyes; de miután llusz és mások a nép sorai közé veték a gyulanyagot, hatalmas gátra vala szűk- - ség ellenéhen. Száraz scholasticus feszegetés volt az is, midiin Busen- b ain n a “büntelen önvédelemn eseteirül elmélkedve mondja: "Ad defen­ sionem vitae et integritatis membrorum licet etiam filio, religioso et subdito se tueri, si opus sit cimi occisione, contra ipsum parentem, ab­ batem, principem; nisi forte propter mortem hujus sccutura essent nimis magnn incommoda, ut bella, etc,.. Tizennégy jezuita közül, kik illyen tárgyró! írtak, csak egyetlenegy hágta át a kellíl mérséklet határát; s e miatt, ámbár inegrovatott, az egész szerzetet gyanúsítani, valljon igaz­ ságos-e? Hiszen protcst írók: Beza, Dumoulin, sat. még tovább mentek; s nem rég történt, hogy: »Ein berübniter protest, Theolog, unter dem en- thusiastischen Beífallsruf dér ncademischen .lugend, Sand selig pries.» Különben Mariana a «Monarchia és Haereditaria Successio» mellet küz­ dött^ s a >'lyrannicidium»-r<)l mind a két fél tárnokait elöadá: Ilaec sunt utriusque partís praesidia, et Faetí quaestio in controversia est, 'de Rege» wieder drucken und dann verbreiten lieszen.-. Az is jó észrevétel, mikép azon országban, hol a jezuiták ama gonosz elvet állitólng hirdették, az életben semmi nyoma sincs; ellen­ ben ott gyakoroltatott, hol köz elösmerés szerint bizonyosan nem ta­ nították. '°) Kik a gyilokkal' leginkább szeretnek íiánní, azok szokták a méreg használatát is hasonló joggal másokra fogni. Rutenberg s a fönnevezett Ganganeilí-regény szerzője H. M. E. «aqua tofana<‘-t emleget­ nek. Ellenben egy ujabb író: »Ganganellí, seine Bríefe und seíne Zeit. Berlin, 1847." czimü könyvében czáfolatra sem tartja méltónak a nyil­ vános rágalmat. ' Es ist bekannt, dasz mán die Jesuíten anklagta íhn ver- giftet zu habén, — eine leere Verlaumdung, die noch ím Munde von Tau- senden ist, wie die grundlose Sage dér Vergíftung Kaíser Ileínrichs von Luxemburg durch die Hostíe des Domínícaners von Montepnlciano. Die Ge- schichte verdient keíne Wideriegung mehr, und wer síé ungeachtet dér ar.5

Zeugnisse (les Beiclitvatcrs des Pnpsles, dér Acrzlc und zalilreicher Zeitgeiiossen nonh glaiilten will, mag riiliig l)ei eeincm Glaul)en l)lei- bcn.u Mivel a rég beteges pápa liolltesle liamar fíiioszlásnak indull, kétsúgleleniil méreg és épen j e zu i ta-m c re g állal mull ki; noha ezl az erüs evangol. Niebiilír sem hiszi. i>Er und andcro ehrenhafle prolesl. Schriftsteller verachlen die allé L iig e," A prolesl. oonsislorialis lanács- nok F.,e Brel — "Magazin dér SUialen- imd Kirchengeschichle,.. — világos okleveleket is kozlöll a rósz hirnek teljes alaplalanságárol. GnnganeUi gyanakodásál nem tagadjuk; hiszen azért rendelé, hogy nyaralójától a jezuiták mindig legalább (i niérföldnyi távolságra legyenek: «Er schwiichte sich ab durch Schweisz, Gegengifle und Kurdit vor’m Essen.u Hanem a lialollat folbonezolü háziorvos tiszti jelentése s a ferencziek (önökének eskü alatti bizonyságtétele többel ér, az elégedetlen ember búkóros álmainál ; hacsak azon szép elvet nem követjük: Calumniare audacter, scmper aliquid haeret!