UJABB Levelek A Fensöbb KAT110LI€18imJ8R0L. Dieu s’ oxplique pár són premier mi- nistre au départcment de ce monde, le temps. _ Maislre. I. B e c s b e n ScbWeiget Antal nyomdájában 1855. H a töredékes leveleimből a figyelmes olvasó csak azon egyszerű meggyőződést meriti, mikép a sajnos em­ lékű hilujitás türelem és műveltség dolgában egy fokkal sem áll fölebb ösegyházunknál, elölegesen ez is elég nyeremény; mert ekkor, fonák elöitéleteitöl menten s elfogultság nélkül, a szemközt álló két vallási rendszer­ nek egyedül belérlékét vizsgálandja, mitől az igaz ügy mindig csak jót várhat. Ez iij kötet tartalma leginkább történeti szemé­ lyek és események körül forog, mikről átöröklött ferde nézeteivel az irodalmi rágalom fölhagyni nem akar. Hlyen kérdések nyugodt ismétlése, harag és kedvezés nélkül, miért ne történhetnék? Nekem legalább bizonyosan nem szándékom ingerelni; a mire, tudom, sem az egy­ háznak, sem a fejedelemnek és hazának nincs szüksége. Pedig én egyiknek úgy mint a másiknak örök hive maradok. T a r t a l o m . I. Indokok és eredmények. — Botrányos idők. — A* alma fája. — Bor­ zasztó sötétség, — Kényszerült avatkozás. — Spittler Oroszhonrul. — Szalma cséplés. — IV, Incze bullája. — Nép embere. — Gyalázott iralom. — Lőpor és nyomda. — Europa ébren. — Fölvilágosult barátok. — A középkor vállai. II. Kedves félhomály. — Csiga haladás. — Igazi reform. — Tövis irtók. — Régi curia. — Baglyok és szárnyasegerek. — Elkopott aprópénz. — Önzetlen korszak. — Roppant nagy háló. — Kénytelen segéd. — Társulati jog. — Üdvös menhelyek. — Vidor népélet. — Négy jeles emlék. III. A műveltség zászlósai. — Betöltött hivatás. — Irodalmi rőf. — Csilla­ gászat és exorcismus. — Három főnök. — A bolond franczia. — Sok irka- lirka. — Törhetlen gát. — Udvarias vilahős — Világhirü férfiak. — Két nagy Fridrik. — Első rendű csillagok. — Rajnán túl. — A szép félsziget. IV. Poros könyv. — Fűszeres eledel. — Hibátlan versek. — Ahriman es Or- muzd___Hajfodros múza. — Német Voltaire. — Szellemi torkosság. — Regény ostrom. — Égett bor és rajnai. — Két búzaszem. — Nyugoti mákony. — Helyet kérünk. — Spanyol dalfüzér. — Racine hóna. — Pyrker versei. — Karthauzi Virgil. y V. ^ Észgyakorló fejtörés. — Ágymeleg és zárt ablak. — Egy olasz, két német. — Romok és fellegvárak. — Mindig előlrül. — Rendszeres gyűlölet. — Régi tévely, uj ruha. — Göttingai szerencse. — Tévesztő csere. — Ipse dixit. — Finomabb rendőrség. — Kölcsönös tömjénfüst. — Értelmi düh. — Hivatalos védnök, — Az okos atyafi VI VI. Magasb egység. — Emészthcllen vegyület. — Csak várni kell. — Uj (iklan, — Elme-tánczoltalás. — Henye ábránd. — Ész és képzelem. — Elvont semmi. — Eszeveszett káromlások. — Önislenités. — A lélek álom. — Fátyol- szaggatók. — Küszünjük a bókot. — Végtelen távolság. TIl. Istenfélő szerep. — Velö-böség. — Csupa terminologia. — Jobbra ka­ nyarodás. — Érdekes nyíltság. — Megbukott roham, — Gondolat-forgácsok.— Nevekkel ijeszteni. — Giordano Bruno. — Galilei poré. — Hallei index. — Hermes és Günthcr. — Drága monopolium. — Két szélsőség — Üdvös mozga­ lom. — Egy kis levonás. VIII. Vége a csodáknak. — Föltárt codex. — Természet-csinálók. — Szol­ gaság jele. — Ritka állkapocs. — Láva-rétegek. — Humboldt vallomásai, — lljabb tömkelegek. — Az empiria fönnbéjázása. — Puszta elnevezés. — Esz­ meszülő vilió. — Okén sírja fölött. — Ragyogó cosmogoniák. — Kiállott ostrom. — Mesés régiség. — Nyelvészeti bölcselem, — Előleges bizlositás. IX. A történet mezeje. — Követelt nimbus. — Kávéházi nézetek. — Papir fegyvertár. — A regetan hősei. — Pro domo sua. — Magdebnrgi századok. — Scbiller zsebkönyve. — H. Fridrik brevéje. — Lipcsei váltóbank — Raiimer jó kereszténye. — Ranke mint bűvész. — Kis franczia levél. — Hnme kia­ dója. — Józanabb protestánsok. — Hangya, pók és méh. — Saját embereink. X. Inquisitioi borzalmak. — Kilenoz mea culpa. — Llorente és Hefele. -* Allam-intézet. — Európai közveszély. — Zsidók és maurok. — Roma s a hit- nyomozók. — Politikai gép. — Alaptalan számilás. — Szent ministerelnök. — Mi az Autó da Fé? — Ciírpzov és Torqnemada. — Csillagkanvara. — Lassú kinzás. — A kincstár hajdún, — Dr. Huber a spanyol népről. XI. Párizsi vérmenyegző. — Rendszeres gyilkosság. — Romai Te Deum. — Szörnyű visszafizetés. — Hiénái szenvedély. — Briquemaut nyakkötője. — Más vérfördők, — Párvonal az atyafiakkal. — Vallási álarcz. — Horczegi verseny- VII gcs. — Slaliis in stiitu. — Coligny és Medici. — üragoiinade meg Crom- welliade, — llavaillac és Poltrot, — Miliőn fenyegetése, — Purilnnus bárd. — Sand esete. — Szelidebl) jelenliorunk. XII. Húsz máglyája. — fíyönge liileliinli, — Csupa ironia. — .Jámbor papunk jelleme, — Elszánt önhittség. — A menlevél ereje — Elv- és fökérdés, — lljnbb kihágások. — Gieseler dccretunia. — Szabadalmas rágalom. — Es- kiiszegés a szomszédban. — Holíert és a sűrű fiist, — Kégi pörfolyam. — (üenf és Koszlnicz. — forradalmi szinezet. XIII. Delvalvátio. — Annyi vérontás — Gusztáv Adolf meggyüzödése. - Uugótollak ösmerete. — Öröklött koholmányok. — Tartsd a hátad. — Szép területek. — Megeredö szélvész. — Világi czélok. — Nyugoti fuvalom. — Letépett koszorú. — Hazafias iiszinleség. — Richelieu protest. érdemei. — Pénz és vér, — A ravasz király. — Scopus principalis. — Nemes indokok. — Toronygombi oklevél. — Fejedelmi kalandor, — Evangel, szeretet. — Német­ hon siralmai. XIV. Magdeburg lángjai, — A bajor Miksa. — 11. Ferdinand a jezuita. — Pró- kátori fogás, — A bitorlók babérjai.— Levéltári titkok. — A svédek érdeke. — Tilly és kortársai. — Hetedik ég. — Heidelbergi könyvtár. — Kathol. liga. — Wallenstein és a kapucinusok. — Keleti kőszikla. — A véres öltöny. — Min­ dent maga olvas. — Lázadási ürügy, — A császár kíméletlensége, — Hol a nagyobb önkény? — Jus reformandi. — Hurter és Menzel, XV. A szűz királynő. — Regényes erény. — Bűnös szentek. — Boleyn Anna leánya. — Valódi gyümölcs. — Raumer pótléka. — Udvari enyelgé- sek. — Hazug ima. — Stuart Mária vétkei. — Mérgében elájult. — Szikra- elesztök, — Harang s örömtűz. — Örzse vérszomjas előde, — Cranmer a niartyr, — Nero nővére. — Jámbor családok. — Magas gallér, — Parla­ menti függetlenség. — Börtön-hiány. — Pénzügyi forrás. — Szép me­ sterség XVI. Fulöp és Álba. — Oraniai Vilmos. — Antwerpeni fosztogatás. — Két lator kímélve. — Melanchthon gyakorlata. — Kényurak otthon. — Neve- VIII zetes érvágás. — Az átkozolt faj, — IV. Fridrili éljen! — Sziléziai fran- ciscanus, -- Kurfniig és sekrestye. — Pénz és ujonczok. — A nagy Frilzi kéz Hlall. — Ultima ratio regis. — Uj macliiavellismus. — Szigoru pn- rancs. — Keserű végmosoly. XVII. Vox populi. — Mennyi gonoszság! — Divati szeszély, — Hallatlan nagy bűn. — Méltó harag. — Százados ragály. — Semmit félig. — Protest, jczuiták, — A kor áldozati, — Átlátszó takaró. — Mi jött napfényre? — Legszebb apologia. — .lansenisla pókok. — Két gazember vagy három. — Minister és kéjhölgy. — A hasznos uralkodó. — Titkos csomó. — Áldott idük. — Független tanuk. XVIII. Világi befolyás. — Az ördög ellenszenve. — Pascal meg a bolygó zsidó. — Monita secreta. — Pamlag és vértanú. — Paraguay titkai. — Nagy üzérkedés. — Korlátlan uralom. — Gyanús adatok. — Loyoláék valódi becse. — A régi huszár. — Két nagy reformátor. — Szörnyű alkotmány. — Tág morál. — Finis et média. — Porosz áleskü. — Cambridge! misék. — Genfi szokás. — Méreg és gyilok. — Népfölség tanári. — A restauratio színészei. — Gyóntató rendőr, — Ganganelli halála. — Közharag és félelem. ♦ halom, Hovemb. 2. 185S. Nagyon Jól cscU a inozcí gazdászat földicscrcso, mellyel iLszl, Barátom utolsó levelét ;bozárá, s mondhatom, ez gyakran enyliité a nyári hőség lankasztó súlyát. Azonban Márton napja közelgőt, s kis családommal esténként a meleg kandalló körül időzvén, annak szelíd világa s ollykor ollykor kipattogó szikrája kikelettel félbeszakadt barátságos vitánkra emlékeztet. Van-e kedve megint rám vesztegetni drága pcrczeit? Ha igen, akkor talán engedékenyebb ellenfélre, vagy meglehet fogékonyabb tanít­ ványra talál bennem, mint tavai illyenkor. Képzelje csak, már azt is be kezdem látni, hogy a katholicismus igazolásának egyik legrö­ videbb, kézzelfogható módja épen a vele szemközt álló protestan- lismus szemlélete; nem veszem tehát ezután rósz nevén, ha ön erre is kiterjeszkedik; hiszen magam sem igen tudom jobban ostromlani Romát, mint ha folyvást visszatérek a vallási nagy reform előnyeinek magasztalására. Meglehet, abban talán hil)áz- lam, hogy olly nemes, magas czélzatokat keresők a XVI. századi mozgalom hőseibenj de hátha mégis következményei leg­ alább azok voltak a hitujilásuak, miket én indokainak álliték? A patak és folyam lehet azért tiszta, egészséges, ha eredeti for­ rását talán mocsár és mérges füvek környezik is. Nem tudok védeni sokai, a mi kezdetben történt; mindamellett civilisatio, műveltség, fölvilágosodás, béke, türelem, szabadság, humanitas, tudvágy, sat, 1 mindenesetre nagyrészt a reformationak eredményei közöttünk; ezt már csak még sem fogja tagadni, iia visszagondui a Luther föllépését megelőző tudatlan, szomorú, botrányos időkre. Az a bárdolatlan sötét kor, buta vadságával, hasztalan dühös keresztes hadaival, világi dolgokba avatkozó büszke pápáival, üres mysticismusa - s érthetlen száraz schola- s t i c á j á v a 1 val()di philosophia nélkül, hitvány theol. veszeke­ déseivel, még csak prédikálni sem tudó neveletlen papjaival, i?igy henye szerzeteseivel, sat. olly leveröleg nehezedik Jel- kemre; csak azt lehetne kitörleni egyházunk történetéből, sokért nem adnám. Minő nyomom szolgaság lehetett az, midőn a romai szentszék alatt minden meggörnyedett, parancsára halál­ szomjazó lovagrendek figyelének, s egy intése