Földtani Közlöny
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Földtani Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA БЮЛЛЕТЕНЬ ВЕНГЕРСКОГО ГЕОЛОГИЧЕСКОГО ОБШЕСТВА BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQ DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGARIAN GEOLOGICAL SOCIETY 101. kötet ELSŐ SZÁM FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 101. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK — СОДЕРЖАНИЕ - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - НАУЧНЫЕ СТАТЬИ - MÉMOIRES JUHÁSZ Â.: A Duna—Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai — Tertiäre Vulkáni te des Donau-Theiss- Zwischenstromlandes 1—12 RÓZSAVÖLGYI J.—SAJGÓ CS.: Néhány paleozóos és raezozóos üledékes kőzet bitumentartalmának vizsgá lata — Untersuchung des Gehaltes an organischer Substanz in einigen paläozoischen und mesozoischen Sedimentgesteinen 13—25 BÉRCZiNÉ, MAKK ANIKÓ: A bácskai paleo-mezozóos rögvonulat folytatása az öttömösi területen — Exten sion of the subsurface grab en-and-hörst range of the Bácska into the Öttöraös area, South Hungary 26—33 MOLNÁR В.: A dunaújvárosi felsópannóniai és pleisztocén képződmények üledéktani vizsgálata — Litho- logische Untersuchung der oberpannonischen und pleistozänen Ablagerungen von Dunaújváros 34—43 Da. SIDÓ MÁRIA: A bakonyi és vértesi rotalliporás-turriliteszes márgaösszlet Foraminifera-társulásai — Les associations de Eorammifères de l'ensemble de la marne à Rotalipores et Turrilites, dans Jles Monta gnes du Bakony et de Vértes ". 44—54 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - КРАТКИЕ СООБЩЕНИЯ - NOTICES DU. KLEB В.: Kőzetminősítés Schmidt kalapáccsal építésföldtani térképezés keretében — Einschätzung von Gesteinen mit Schmidt'schein Hammer im Rahmen von ingenieurgeologischen Kartierung 55—61 NAGY В.: A mátra-hegységi földtani képződmények áttekintő geokémiai vizsgálata — Regional survey of the Mátra mountains geological formations from the point of view of geochemistry 62—68 DR. VIÖZIÁN L: A dioktaéderes kloritok nevezéktanának egy magyar vonatkozása — Ein ungarischer Bei trag zur Nomenklatur dioktaedrischer Chlorite 69—70 CZAKÓ T.: Cholnoky Jenő születésének 100. évfordulójára 71 — 72 HÍREK, ISMERTETÉSEK—СООБЩЕНИЯ, РЕЦЕНЗИИ—NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 72-82 TÁRSULATI "ÜGYEK - ДЕЛА ОБЩЕСТВА - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 83-84 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of. the Hungarian Geol. Soc. (1971) 101. 1-12. A Duna—Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai Juhász Árpád* (2 ábrával, 7 táblázattal) összefoglalás: 1. Á harmad id ŐK zaki vulkanizmust eocén, oligocén, helvéti, tortonai, szarmata korú, uralkodóan közeli kitörési centrumokból származó szórt vulkánitok képviselik, a lávakőzetek alárendeltek. A vulkánitok korát üledékes közbetelepülések rögzítik, mégpedig az eocént Cinkota, Tóalmás, Sári, Űjhartyán, az oligocént Bugyi, Sári, Tóalmás, a helvétit Jászberény, a tor- tonai-szarmatát Kerekegyháza, Lajozsmizse, Nagykörös térségében. 2. A vulkánitok térbelileg a Duna—Tisza köze É-i térfelére koncentrálódtuk, főleg egy DNY — ÉK irányú gravitációs minimum zónában szeizmikus,' és] földmágneses maximumokkal jelentkező vonulatban (Örkény, Táborfalva, Farmos). Ez a vonulat a Dunántúlon átlósan húzódó miocén vulkáni vonulat folytatása (Mezőcsokonya, Tolna, Sárszentmiklós, Dunaújváros, Kulcs), több önálló ki törési centrummal. ÉK-felé az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatához csatlakozik. Eddig maximálisan 900 m vastagságban harántolták fúrásokkal a vulkáni Összletet, a vastagság azonban a geofizikai adatok alapján 2—3 km is lehet. 3. A vulkánitok többnyire mezozóos aljzaton törtek át, mégpedig közel a Duna—Tisza köze felső harmadában futó, az uralkodóan kristályos, illetve uralkodóan mezozóos aljzatú teriileteket elválasztó nagyszerkezeti vonalhoz. 4. A vulkánitok általában nagy SiO..-tartalmúak, uralkodóan plagioklászriolit, riodácit, savanyú andezit, illetve ezek tufa-agglomerátum variánsai, a mágneses anomáliák alapján azonban a mély ten bázisosabb differenciátumok is valószínűsíthetők. A riolittufa-összletekben ignimbrites szövetrész letek, összesült tuf a változatok a kitörési centrum közelségét bizonyítják. 5. A vulkánitokban a színes elegyrészek (biotit, amfibol, augit) alárendeltek. A földpátok között aplagíoklász (általában bázisos plagioklász) uralkodik.*A K-fÖldpátokat rendszerint szanidin képviseli. Az ásványos összetétellel egyezően a kémiai Összetételben — a karbonát tartalomból adódó CaO le számítása után — általában kiegyensúlyozott K20 —Ka20 arány és a CaO javára tolódó N;uO — CaO arány figyelhető meg. 6. A tengeri vagy szárazföldi lerakodás szerint а vulkánitok változatosan bontottak (hidro-, karbo-, sziliko-vulkanit változatok) kaolinit, montmorillonit, illit, kalcit, tridimit, krisztobalit, opál, heulandit-klinoptilolit ásványokkal. A Duna—Tisza köze harmadidőszaki vulkáni képződményeiről összefoglaló munka eddig nem jelent meg. A szénhidrogénkutató fúrások vulkáni kőzet mintáit CSONGRÁDI BÉLÁNÉ, SZEPESHÁZY K. és JUHÁSZ Ä. vizsgálta. Ezek adatairól az irodalomban csak szórványosan esik említés. A vulkánitokat a továbbiakban időrendi sorrendben, fúrási területenként ismertetem. Eocén vulkánitok U j h a r t y á n Az 1. fúrásban 955,5—1403,5 m között felsőeocén agyagmárga és aleurolit rétegekkel váltakozva több szintben harántolták tufát, illetve tufitot. A tufa dácitos összetételű (I. táblázat), utólagos karbonátosodással, kovásodással. A színes elegyrészek közül csak biotitot, a földpátok közt uralkodóan bázisos plagioklászt és kevesebb szanidint, kvarc fenokristályt csak alárendelten tartalmaz. A fúrás andezit és riolit vulkáni törmeléket tartalmazó agglo merátumban állt meg. "Előadta a M FT Ásványtan-Geokémia Szakosztályának 1968. V. 20-i előadóülésén 2 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet Cjhartyán Sári /. táblázat — Tabelli I. Az 1. fúrásban 1126 m körüli mély 1. fúrás 1. fúrás ségben felsőeocén agyagmárga, homok 955,5—960,0 m 1121,5—1125,0 Kovásodott, kő, tufás homokkőrétegek közé tele kalcitosodott Kovásodott pült összesült dácittufa vált ismertté. dácittufa dácittufa • (eocén), (eocén), Fenokristályai 0,1 mm nagyságrendű Verkieselter, Verkieselter plagiokl ász -kristályok, albitikerleme kalzitisierter Dazituff Dazittuff (Eozän) zes és zónás kifejlődéssel, gyakran (Eozän) kalcitosodtak. Kvarc a fenokristá- ! % ° lyok között nincs, az összesült por s», 66,61 69,99 anyagban gyakori. Az üvegtörme Ti08 0,49 0,38 Л1гОа 15,39 14,18 lék nagyrészt átkristályosodott, egy Ге,03 0,48 0,82 EeO 2,81 2,03 mással össze is olvadt. Színes elegy MnO 0,22 0,12 részek nincsenek. CaO 1,97 2,85 MgO 0,76 0,44 K„0 1,23 1,46 Na,0 5,41 3,42 Tóalmás _H20 0,31 1,06 0,91 2,41 +нго СОг 3,48 0,59 Az 1. fúrásban 2579—2581,5 m kö 0,14 0,06 zött finomszemű meszes, szórtan el mosódott körvonalú plagioklász töre Elemezte TOIKAY V. is GtzY К.-né. dékeket tartalmazó, bontott tufa figyelhető meg, felsőeocén agyag, finomhomokos márga, ill. agyagmárga és homokkőrétegösszletben. С i n к о t a A 2. fúrásban 1426,5—1465 m között a középsőeocén felső részébe sorolt csökkentsósvízi összletben vulkáni tufanyomok ismer te. Az újhartyáni és sárii fúrásokkal harántolt eocén tufaösszlet a szöveti jelle gek alapján nem származhat nagy távolságból, ismert dunántúli kitörési centrumból. Az uralkodóan amfibolandezit összetételű dunántúli eocén vulkánitoknál savanyúbb is. Genetikailag azonban kétségtelenül az Észak- és Délzalai-medence határvonalától a Velencei-hegység felé húzódó, önálló centrumokkal jellemzett, DNY—ÉK irányú elrendeződést mutató vulkáni sorhoz csatlakozik, amelyik a középsőeocén felső részében megindult, paroxiz- musát a felsőeocénben elért, a harmadidőszaki vulkanizmust bevezető tevé kenység eredménye. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a Tiszántúlon, a Szolnok közelében levő Kengyel 1. fúrásban enyhén palás, ritmikusan réteg zett eocén flis-jellegű üledékösszlet sötétszürke, kőzetlisztes agyagmárga rétegeiben 1960—1962 m között vékony karboandezit közbetelepülés is van, ennek a bezáró üledékhez való viszonya a mintából nem állapítható meg. Oligocén vulkánitok A paleogén határ közelében, annak É-i oldalán az oligocén rétegek közül csak a rupéli emelet üledékeit találjuk meg. A Bugyi 3. fúrás 825 —965 m között a Bugyi 2. fúrás 881—1156,2 m között, a Sári 1. fúrás 708—1040 m között, a Sári 2. fúrás 690—1030 m között harántolt rupéli rétegeket, amelyek 400 m körüli vastagságú egyhangú pélites kifejlődése a partszegélyi kifejlődést kizárja. J uh ász: A Duna—Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai 3 Az itt talált rupéli rétegek 30—60° körüli dőlésűek, csúszási síkokkal, helyenként kalciterekkel átjártak, anyaguk dacitoandezittufa közbetelepülé seket tartalmazó agyagmárga, agyag, finomhomokos agyagmárga, gazdag Foraminifera faunával. Az agyag- agyagmárgarétegekkel kapcsolatban alárendelten finomszemű hornokkő rétegek is előfordulnak, amelyekhez rendszerint vulkáni tufaanyag is keveredik. A homok kövek kemények, tömöttek, porozitásúk 7 — 12% között változik. KŐRŐSSY L. szerint a vulkáni tufák az agyag- agyagmárgarétegekkel sűrűn váltakozva fordulnak elő. Réteg vastagságuk néhány decimétertől 10 —30 m-ig terjed. A rétegsorozat alján a tufarétegek általában vékonyabbak és finomszeműek, bontott, bentonitosodott és kovásodott álla potúak. Felsőbb szintbeli tufarétegek többnyire vastagabbak és durvábbszeműek, horzsaköves-agglomerátumos szerkezetűek és nem annyira elváltozottak. A középsőoligoeén agyagmárga közé települt vulkáni tufarétegek összetétele savanyú biotitandezitnek, részben bázisos dácitnak felel meg. Tóalmás Az 1. fúrásban az oligocén rétegek több szintben tartalmaznak vulkáni tufabetelepülést. 2425—2428 m között a lattorfi 5. szintben homokos agyag rétegek közé települ uralkodóan finom