Zalai Múzeum 13. Zalaegerszeg, 2004. Németh József

NÉMETH JÓZSEF 70 ÉVES 13

2004 ZALAEGERSZEG

2004 ZALAEGERSZEG Közlemények Zala megye múzeumaiból Mitteilungen der Museen des Komitates Zala Publications of the museums of Zala County

Szerkesztõbizottság: HORVÁTH LÁSZLÓ, MÜLLER RÓBERT, NÉMETH JÓZSEF, VÁNDOR LÁSZLÓ

Sorozatszerkesztõ: VÁNDOR LÁSZLÓ

Szerkesztõ: FRANKOVICS TIBOR

Nyomdai elõkészítés: TÖRÖKNÉ MIHÁLYFI IZABELLA, BICSKEI JÓZSEF

KÉSZÜLT A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL

Kiadja a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága

Felelõs kiadó: Vándor László Szerkesztõség: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, H-8900 Zalaegerszeg, Batthyány u. 2. Telefon: 36 (92) 314-537 e-mail: [email protected] HU-ISSN 0238-5139 NÉMETH JÓZSEF 70 ÉVES

TARTALOMJEGYZÉK:

VÁNDOR LÁSZLÓ: Elõszó ...... 5 BÁNFFY ESZTER: Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében (Neolithic and chalcolithic settling in the Kerka valley Abstract) ...... 7 P. BARNA JUDIT: Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján (Some data to Late Neolithic costume according to new finds of the Lengyel culture) ...... 29 LÁSZLÓ ANDRÁS HORVÁTH - Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ KATALIN H. SIMON: (Rézkori települések Dobri-Alsó-mezõ lelõhelyen) ...... 55 KVASSAY JUDIT - KISS VIKTÓRIA - Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza BONDÁR MÁRIA: lelõhelyen (Prähistorische und mittelalterliche Siedlungsreste von Zalaegerszeg- Ságod-Bekeháza) ...... 119 SZÕKE BÉLA MIKLÓS: A határ fogalmának változásai a korai középkorban [Adatok a Kerka-vidék kora középkori településtörténetéhez] (Changes in the concept of border in Early Medieval Period [Some data to the settlement history of the Kerka region]) ...... 177 MÜLLER RÓBERT: A keszthelyi Fõ tér ...... 193 BENCZE GÉZA: Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására [1814 - 1821] ...... 207 MEGYERI ANNA: A zalaegerszegi zsinagóga [ma hangverseny- és kiállítóterem] építéstörténete (The history of the Synagogue of Zalaegerszeg [Presently concert - and exhibition hall]) ...... 219 BÉRES KATALIN: Egy legenda nyomában (In a footstep of a legend) ...... 249 PETÁNOVICS KATALIN: A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai ...... 255 MARX MÁRIA: A kustánszegi kanászház berendezése (Einrichtung des Schweinehirtenhauses im Dorf) ...... 269 KOSTYÁL LÁSZLÓ: Zala megye képzõmûvészete a két világháború között ...... 281

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Elõszó

Hogy rohan az idõ! Németh József már hetven tanulta meg annak gyakorlatát. Nem sok idõ kellett éves… ahhoz, hogy tapasztaljam, helyre vetett a sors Németh József mellé. Õ volt az, aki pár év alatt Zalában igazi múzeumi szervezetet hozott létre. Szentmihályi Imre utódaként valóban múzeumot csinált abból a kis gyûj- teménybõl, melyet Göcseji Múzeumnak hívtak. Fõ célja volt a több évtizedes elmaradás felszámolása, szakembereket toborzott, gyûjtött, kutatott, publi- kált… Szerényen irodalomtörténésznek nevezte magát, pedig ennél sokkal több volt, talán az utolsó polihisztorok egyike a magyar muzeológiában… Nagyon messzirõl indult, egy kis Vas megyei faluból, Nyõgérrõl, egyszerû parasztcsaládból. A szombathelyi gimnáziumi évek alatt hihetetlen szorgalmával Együtt kezdtünk itt, egy átépítés alatt álló felállvá- összes hátrányát le tudta dolgozni, s egyenes útja nyozott épületben, malterosládák között botorkálva, vezetett a pesti tudományegyetemre, magyar nyelv és ahol különbözõ festékszagú termek sarkaiban felhal- irodalom szakra. Tehetsége révén akár fõvárosi karriert mozott dobozokban volt a „múzeum”. is kezdhetett volna, de egy akkori rendelkezés folytán, Szinte most történt, hogy két hét eltéréssel megér- – Zala megye szerencséjére – ide vetõdött, s végleg itt keztünk a Göcseji Múzeumba. Õ igazgatóként másfél is maradt. Húsz évet dolgozott a múzeumban, idehozott évtizednyi tanári, közigazgatási gyakorlat után, én és felnevelt egy muzeológus generációt. Megépítette az meg az egyetem padjaiból jõve kezdõ régészként. Mi elsõ Zala megye történetét teljességében bemutató ketten voltunk a nagy üres épületben a szakma. állandó kiállítást. Furcsállva, talán kicsit gyanakodva méregettem az Az irodalomtörténet csak egy szegmense volt általam akkor megismert „tanácsról jött embert”, aki pályafutásának, e témában Zala sajnos kissé elfeledett nem volt se régész, se néprajzos, vagyis ahogyan én sokoldalú írójáról, Pálóczi Horváth Ádámról írta tanultam, nem volt muzeológus. doktori disszertációját. Valójában azonban a mûvelõ- Aztán egyre jobban megismertem. Együtt építet- déstörténet az igazi terepe, annak szinte minden szeg- tünk polcokat, cipeltük a raktárakba a régészeti, letében a mai napig otthon van. Szûkebb pátriánkban e néprajzi, történeti és képzõmûvészeti anyagokat. témában a legegyszerûbb, ha õt keresi meg elõször az Egyszóval elkezdtünk múzeumot csinálni. Kiderült, ifjú kutató… S úgy mellékesen feldolgozta a megye hogy nekem van muzeológus diplomám, õ pedig mûemlékeit, mely két kiadást is megért, összegyûjtötte nagyon sokat tud. Fantasztikusan sokoldalú ember, aki Zalaegerszeg város örökségét, teljes emlékanyagát. otthonosan mozog nemcsak szûkebb szakmájában, az Publikációinak száma meghaladja a másfélszázat. irodalomban, hanem ismeri a történelmet, a néprajzot, S ami a legfontosabb, a szülõföldön mindenki isme- a mûvészeteket és a tárgyakat is, amelyek átmentek a ri és elismeri. A város, melynek a múzeumot csinálta, kezünkön. Ismerte azt a világot, ahonnan ezek a tár- 2000 óta díszpolgáraként tiszteli. gyak származtak, a megyét, a várost, s fõleg azokat az Csak papíron ment nyugdíjba. Mindennap itt van a embereket, akik segíteni tudták munkánkat. Általa kollégák között és segít. Kérés nélkül tud segíteni, ismertem meg, fedeztem fel Zalaegerszeget, melynek tanácsot adni, lelkesíteni, bátorítani. Ma is aktívan én akkor lettem lakója. dolgozik, ír, szervez, elõadást tart. Sejthetõ volt, hogy e tanárember régóta, tudatosan készült ide a múzeum világába, ahol széles mûvelt- Isten éltessen körünkben még sokáig, jó egész- sége, elméleti felkészültsége segítségével gyorsan ségben, Németh Jóska!

dr. Vándor László Zalaegerszeg, 2005. január 26. megyei múzeumigazgató

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Bánffy Eszter Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében

A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatás a nyugat- túlról rendelkezésre álló újkõkorról és rézkorról szóló dunántúli, célzottan és szervezetten folyó település- ismereteink megsokszorozódtak. Ezen kívül azonban történeti programok sorában már a harmadik volt, minden korszaknak megvan a maga segítsége, amelyre amelyre 1995 és 1998 között került sor.1 a bronzkor, vaskor, római kor, népvándorláskor és A korábbi, Kis-Balaton-vidéki és a Hahóti-meden- középkor településtörténeti összefoglaló értékelésében cében végzett vizsgálatok mind módszertani szem- a szerzõk több esetben kitérnek. pontból, mind pedig azok eredményeit tekintve pél- Meg kell még említeni két olyan munkát, amely az daként és az összehasonlítás alapjául szolgáltak. Igen összehasonlítást a Kerka-völgytõl nyugatra, illetve hasznos volt figyelembevenni a terepbejárási és délnyugatra is lehetõvé teszi. Irena Šavel muraszom- településtörténeti tapasztalatokat, amelyeket a Nyugat- bati muzeológus lelõhelykatasztere a Murán túli, attól Dunántúl szomszédos vidékein két korábbi mikro- északra esõ területekrõl (Prekmurje-vidék), illetve egy régiós kutatásaink alapján gyûjtöttünk. A Kerka-völgyi osztrák kutatási program, az A. Lippert vezette pollen- Mikrorégiós programban dolgozó régészek mind- vizsgálati eredmények összegzése a Kerka völgyében egyike ugyanis résztvett a Kis-Balatoni és a Hahót- és attól északra magyar területen, a magyar határ völgyében végzett mikroregionális kutatásokban. mentén Stájerországban és a már említett Prekmurje- Településtörténeti következtetések levonásánál mind a vidéken mind igen jól kiegészítik a Kerka völgyében mikro-terület sajátosságai, mind pedig egy nagyobb terepbejárások alapján tapasztaltakat.3 területen végzett összehasonlító elemzés további Említére méltó végül Makkay János hasonló szempontokkal gazdagíthatják az értékelést. munkája, amelyet a szarvasi járásban végzett terepbe- A Lenti-medence északi részén végzett kutatási járások alapján végzett el.4 Településtörténete program célja, értelme természetesen a minél több számomra példát nyújtott arra, hogyan lehet kevés adattal alátámasztott, minél részletesebb település- felszíni adat alapján több ezer évrõl érvényes történeti, történeti kép felvázolása volt. A tavaszi és õszi terep- településtörténeti következtetéseket – tudományos bejárások során talált lelõhelyek alapján azonban e igénnyel! – levonni. Õ figyelmeztet arra is, hogy ezek vázlat igen csak fehér foltokkal teli maradt volna. a terepbejárásokra alapozott kutatások a 24. órában Szerencsére a néhány szondázó és két nagyobb ásatás történnek,5 hiszen a mezõgazdasági munkálatok, a segített az egyes korszakok megtelepedésének jobb meliorizáció nagyon gyorsan és végérvényesen megismerésében is. elpusztít, illetve legalábbis a felszínrõl észreve- Ez utóbbi, nagyobb terület települési viszonyaival hetetlenné teszi a legtöbb lelõhelyet.6 Mindezek a való összehasonlítás azonban nemcsak a mi saját szomorú megállapítások növelik a Kerka-völgyében korábbi kutatási eredményeinkkel lehetséges. Magam végzett munka jelentõségét, de egyúttal a ránk korábban Korek József, majd Müller Róbert Zala nehezedõ felelõsséget is, hiszen lehetséges, hogy megyei õskori lelõhelyekrõl írt rövid munkája, illetve többé nem megismételhetõ, újra nem elvégezhetõ ez a a göcseji „szegek“ vidékén végzett fontos topográfiai kutatás. kutatásai mellett elsõsorban H. Simon Katalin és Jelen tanulmányban röviden összegzem a Kerka- Horváth László, egy évtizeden át Zalaegerszegen völgyi mikroregionális kutatások alapján rekon- dolgozó régész kollegáim adataira támaszkodhattam.2 struálható újkõkori és rézkori megtelepedés Az õ rendszerezõ munkájuk nyomán a Nyugat-Dunán- történetét.7 8 Bánffy Eszter

Mezolithikus elõzmények? lankás dombhátak között terepet járva azt tapasztaltuk, hogy az egyik helyen egyáltalán semmilyen nyomát A Kárpát-medence legtöbb vidékéhez hasonlóan, nem találjuk a vonaldíszesek megtelepedésének, a sajnos, egyelõre nem áll rendelkezésre semmilyen másik helyen pedig olyan sûrûn fekszenek egymás közvetlen bizonyíték a Kerka-völgy és a környezõ mellett a lelõhelyek, hogy két tanya lakói valószínûleg dombvidék újkõkort megelõzõ lakottságára vonat- átláttak egymás házatájára. Mindennek lehetnek kozóan. Sem a Jászságban talált mezolit telepnyomok- finomabb, mai prospekciós eszközökkel nem mérhetõ hoz hasonló jelenségeket nem fedeztünk fel,8 sem okai is, azonban balkáni területeken elõfordult hasonló legalább jelenlétükre utaló jellegzetes kõeszközöket a viszonyok alapján valószínû, hogy a délrõl érkezõ felszínen, mint pl. a dél-dunántúli Kaposhomok földmûvesek mozaikos megtelepedését õslakos esetében.9 Mindebbõl azonban elhamarkodott volna vadászó és gyûjtögetõ népcsoportok jelenléte is okoz- azt a következtetést levonni, hogy a Kerka-vidék ta: egyszerûen kikerülték egymás szállásterületét.10 lakatlan volt ebben a korban. Elegendõ tanulsággal Feltûnõ jelenség, hogy a Dunántúl nyugati és déli szolgáltak a hasonló, lakatlanságot feltételezõ vélemé- részén megtelepült korai földmûvelõ lakosság a leletek nyek az Alföldön, amelynek bizonyos vidékeirõl ma tanúsága szerint szinte kizárólag egyfajta kõanyagot már számos mezolit települést ismerünk, és nincs ok használt pattintott eszközeinek elkészítésére. Ez a azt feltételezni, hogy más, hasonló természeti nyersanyag a Bakony hegységben, Veszprémtõl észak- adottságú területeket kikerültek volna e korszak nyugatra, a Szentgál mellett található külszíni vadászó-gyûjtögetõ népcsoportjai. Még akkor sem, ha bányából származik. Vagyis meglehetõsen messze a abból indulunk ki, hogy az újkõkorban bekövetkezett dél-dunántúli Starèevo-kultúra északi és nyugati határ- népességnövekedés elõtt mind a Kárpát-medence, vidékétõl. Ugyanakkor a szentgáli bánya közelében a mind Közép-Európa legnagyobb része csak gyéren Balaton-Felvidéken számos igen korai lelõhely lakott terület volt. Az alábbiakban reményeim szerint felszíni nyomait gyûjtötték össze a topográfiai munká- kiviláglik majd, milyen közvetett régészeti és latokat végzõ régészek.11 Mindebbõl arra lehet követ- környezeti nyomok utalnak a terület középsõ kõkor keztetni, hogy kellett lenni olyan népcsoportoknak, végi betelepültségére. amelyek egyrészt a szentgáli bánya környékét ellenõrzésük alatt tartották, másrészt ellátták a tõlük Korai neolithikum - a legidõsebb távol akár több mint kétszáz km-re megtelepült késõ településnyomok Starèevo és legkorábbi vonaldíszes kultúra embereit az értékes kõ nyersanyaggal, amelyet aztán helyben A Kerka völgyét övezõ dombhátakon és alacsony munkáltak meg a korai földmûvelõk. Feltételezhetõen folyóteraszokon a legkorábbi települések a Dunántúli a dunántúli késõ mezolit õslakosság csoportjai lehettek Vonaldíszes Kerámia (DVK) kultúrájához tartoznak. e kereskedõk. Hasonlóképpen a Balaton déli partjára Olyan szerencsés helyzetben vagyunk azonban, hogy e minden bizonnyal vízi úton, a helyi lakosság közve- kultúra legidõsebb fázisának lelõhelyén olyan jelen- títésére kerültek azok a hatalmas megmunkált ségekre és leletekre bukkantunk, amelyek más metamorf kõzetdarabok, amelyek Balatonszemesen kultúrájú népcsoportok hagyatékával való keveredésre egy vonaldíszes lelõhelyen találtak nemrégiben.12 utalnak, és e jelekbõl történeti következtetéseket is le Végül az utóbbi években feltárt kései Starèevo és lehet vonni. A keveredés kétféle kultúra, kétféle élet- korai vonaldíszes települések leletanyagában érdekes mód és gazdaság jelenlétét tükrözi, a legidõsebb vo- különbségeket lehet felfedezni az északi határvidéken, naldíszes kultúra jellegzetes vonásai ezen a vidéken tehár nagyjából a Balaton partjai mentén és attól igen valószínûen éppen ebbõl formálódtak, alakultak ki. nyugatra. Itt elsõsorban a Vörs-Máriaasszonyszigeten Három fõ tényezõ utal közvetett módon a vadászó- és a Gellénháza-Városréten feltárt kései Starèevo- gyûjtögetõ helyi lakosság jelenlétére és részvételére a lelõhelyekre gondolok, melyhez jó ellenpontot nyújt a kialakuló vonaldíszes kultúrában. Az egyik a vonaldí- kultúra legfiatalabb (Spiraloid B) fázisának új, dél- szes lakosság megtelepedésével kapcsolatos, a másik a dunántúli lelõhelyének leletanyaga Babarcról, segít- Starèevo-kultúra északi peremvidékének kerámiájában ségével élesebben meghatározhatók a kultúra lelhetõ fel, a harmadik pedig mindkét kultúra települé- kerámiáján belüli különbségek a két területrõl.13 seivel fennálló kereskedelmi kapcsolatokra utal. A kései Starèevo-kultúra jellegzetességeit találjuk A Balaton nyugati partjától nyugati irányban azonban a legidõsebb vonaldíszes településeken is, haladva az elõzõ mikroregionális kutatások fontos legalábbis azon a kettõn, amelyet a legutóbbi években megfigyelése volt a vonaldíszes lelõhelyek egyenetlen lehetett megismerni: a Kerka-völgyi Szentgyörgy- elõfordulása. Mind talajtani, mind klimatikus szem- völgy-Pityerdombról van szó, és a Zalaegerszeg pontból igen hasonló, nedves völgyekkel szabdalt melletti Andráshida-Gébárti-tó lelõhelyrõl.14 Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 9

Hozzátehetünk még ehhez az érveléshez egy lankás, észak-déli dombhátak szinte teljesen mege- környezetrégészeti megfigyelést is: Sümegi Pál és gyeznek a Kis-Balaton vidékének környezeti viszo- Kertész Róbert adatát is a Kárpát-medence õskori nyaival. Annál nagyobb volt a megrökönyödésünk a erdõirtásainak vizsgálatáról. A szerzõk szerint a 6. Hahóti-medencénél kb. ötvenöt km-rel még nyu- évezred elsõ felének végén az általunk vizsgált gatabbra elterülõ Kerka-völgyi terepbejárások vidéken komolyabb égetéses erdõirtás nyomai összegzésekor: ötvenkilenc új lelõhely közül tíz (!) találhatók a talajban.15 Lehet éppenséggel ezt a vonaldíszes telepnyom! Különösen fontossá teszi ezt a tevékenységet a korai földmûves közösségek munká- nagy számú lelõhelyet az ún. off-site megfigyelések jának tulajdonítani, de mai tudásunk szerint az elsõ sora: szinte minden szántott táblán találtunk egy-két idõkben egyáltalán nem számolhatunk intenzív föld- apró, pelyvás soványítású kerámia-töredéket és mûveléssel, inkább az állatok számára szakítottak így elszórtan pattintott szentgáli vörös radiolarit több legelõt az erdõs vidékbõl. Ugyanakkor tudomá- kõpengéket. Ezeket a szórványos lelet-elõfordulásokat sunk van arról is, hogy Közép-Európa több vidékén nem tekinthettük lelõhelynek, annál inkább arra utaló már a kései mezolit lakosság is kismértékben irtott beszédes jelnek, hogy ezeket a földeket a DVK erdõt, mégpedig azért, hogy egyes vadon nõtt, de emberei használták, talán mûvelték és a trágyával napfényt kedvelõ gyümölcsfák számára jobb körül- került ki e néhány lelet a földekre. Figyelemreméltó, ményeket teremtsenek, és gazdagabb termést gyûjt- hogy „off-site“ jelenségeket általában nem maga- hessenek.16 Elsõsorban a tápláló és télre is eltehetõ sabban fekvõ dombokon, hanem a vizekhez közeli mogyoró ekkori gyors elterjedését tulajdonítják e öntéstalajú szántóföldeken figyeltünk meg. Nem tevékenységnek, és téma kutatói egyben a földmûve- lehetetlen tehát, hogy míg a folyóteraszokat és magas- lést megelõzõ lokális „kertgazdaság“, hortikultúra latokat lakták, az alacsonyabban fekvõ nedves és kialakulása fõ bizonyítékát látják e megfigyelésben. kevésbé agyagos, kevert földet mûvelték. Ezt a Valószínû tehát, hogy alaposabb kutatások nyomán mûvelés azonban sem a Kerka-völgyben észlelt ki fog rajzolódni egyfajta dunántúli határvidék, nyomok alapján, sem más legidõsebb vonaldíszes amelyet a Közép-Európa felé irányuló neolithizációs telepek körüli vizsgálatok alapján nem lehet nagy folyamatok egyik legfõbb, ha ugyan nem a legfõbb mértékûnek nevezni.17 kiindulópontjának kell tartanunk. Ebben a folyamat- Ugyanígy lehetséges azonban, hogy a legelõk, ban még igen sok a tisztázatlan elem, azonban már ösvények használatakor elvesztett leletekrõl van szó. most feltételezhetjük, hogy az élelemtermelés kezdete- Mindenesetre az off-site leletsûrûsödés a vonaldíszes kor a Nyugat-Dunántúlon nem csak a délrõl érkezett, lelõhelyek között még erõsebben kiemeli a nyil- balkáni eredetû népességgel, hanem helyi halász- vánvaló tényt: a vonaldíszes kultúra elterjedésének vadász-gyûjtögetõ népcsoportokkal is számolni kell, nyugati határán, sõt talán azon kívül is rendkívül akik nem bevándorlóként, hanem életmódváltással intenzív korai neolit megtelepedésrõl kell beszélnünk járultak hozzá a formálódó élelemtermelõ közösségek a Kerka völgyében. arculatához. Ez utóbbi közösségeket ma a vonaldíszes A lelõhelyeket elhelyezkedésük szerint két fõ típus- kerámia kultúrájával azonosítjuk. ba sorolhatjuk: egy részük lapos folyóteraszokon, ám azoknak nem a folyóhoz közel esõ részén, más részük A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia a beléfutó patakok fölötti dombok oldalában, gyakran Kultúrájának telephálózata magaslatokon találhatók. Mindkét élõhely megfelel a korai neolithikum jellemzõ településformáinak.18 A Kis-Balaton vidékén végzett mikroregionális A legintenzívebb vonaldíszes településnek a Kerka- kutatások során rögzített csaknem kétszáz lelõhely barabás-Barabási háromszög lelõhely tûnik. A Zala- közül öt keltezhetõ a legidõsebb vonaldíszes, és hu- baksa és Kerkabarabás közötti, Nagybereknek neve- szonkettõ a kultúra klasszikus vagy kései (zselizi zett terület mélyebben kevõ részei valamikori patak- fázisába). E sûrû megtelepedés után csalódással meder vonalát rajzolják ki. Fölötte mindössze 3-4 m vegyes meglepetést okozott, hogy a Kis-Balatontól magas az a terasz, amelyen a települést találtuk. Az nyugatra fekvõ észak-déli Hahóti-medencében het- egykori víz partjától kb. 250 m-re, 6-7 szürkés foltot vennyolc új lelõhely közül egyetlen egy sem tartozott figyeltünk meg, a vízpartra merõlegesen. A másik tele- a késõ neolithikumot megelõzõ idõszakba. Annak pülési típusra a legjobb példa maga a Pityerdomb idején ezt a tényt úgy értékeltük, hogy a kultúra elter- magaslatán fekvõ telep, vagy szintén Szentgyörgyvöl- jedésének nyugati határához, illetve azon kívül gyön a Haraszti-erdõ lelõhely, amely a Szentgyörgy- kerültünk. Mással semmiképpen nem magyarázhattuk patak másik oldalán, de szintén a víztõl messze, ezt a hiányt, tekintve, hogy a Principális-csatorna ala- magasan fekszik. csonyan fekvõ, mocsaras mezõi és a körülötte elterülõ 10 Bánffy Eszter

Természetesen az is lehetséges, hogy e települések hálózatot jelentené e korszakban.21 Mindenesetre e nem ennyi kisebb embercsoportot jelentenek, hanem korszak települési hálózatát még a Kerka-völgyihez inkább egy lassan mozgó, a friss szántóföldet és új le- hasonló betelepültség esetében is inkább a német- gelõket követõ lakosság települési viszonyait tükrözik. országi analógiák alapján képzelhetjük el, vagyis 2-3 Magam ez utóbbi feltételezést tartom valószínûnek. generációnál nem hosszabb életû majorságok, tanyák Erre utal mind a Szentgyörgyvölgy-Pityerdombon laza füzérének.22 feltárt két házból álló, egyrétegû település, másrészt pedig a terepbejárások során talált vonaldíszes telepek A fiatalabb neolithikum kis, kevéssé intenzív foltja. Végül ezt a feltételezést támasztja alá az a Pityerdombon megfigyelt néhány A terepbejárások során és Pityerdombon is tehát klasszikus (Keszthelyi) fázisba keltezhetõ edény- megtaláltuk a vonaldíszes kerámia fiatalabb, ún. töredék is, amely szórványként az egyébként is Keszthelyi fázisának leleteit is.23 Ezzel azonban a magasan fekvõ korai telepobjektumok omladékának neolithikus településtörténeti összefoglalónk végére felsõ részével keveredett.19 Ezek alapján néhány értünk, mert ennél késõbbi neolit telepnyomra nem erodálódott kis objektumot, vagyis kisméretû, ideig- akadtunk a Kerka völgyében. Egyetlen zselizi, sem Sé lenes klasszikus vonaldíszes szállást, települést típusú (esetleg a délnyugati földrajzi elhelyezkedés feltételezhetünk. Az utódok tehát minden bizonnyal miatt feltételezhetõ „Brezovljani“-típusú) korai néhány generáció elteltével visszatértek az egykor Lengyeli, sem a kultúra fehér festésû vagy kései, ún. leégett házak helyszínére. Az erõs mértékû erózió festetlen fázisába tartozó cserepet sem találtunk. miatt azonban nem válaszolhatjuk meg azt a fontos Ez a furcsa hiány ugyanúgy magyarázatra szorul, kérdést, vajon véletlenül települtek-e meg a késõbbi mint a vonaldíszes lelõhelysûrûség. Tágabb összefüg- vonaldíszesek az alkalmas helyszínnek tûnõ domb- gésekbõl ugyanis világosan kiderül, hogy a Kis- tetõn, vagy emlékeztek a korábban elhagyott telepre, Balaton vidékétõl a Mura partjáig az intenzíven netán látszott-e még a leégett házak élénkvörös patics- vizsgált területek között egyedül a Kerka völgy lelõ- omladéka. Mindhárom magyarázat elképzelhetõ. helymentes e korszakban! Németországi hasonló korú településeken végzett A Lengyeli-kultúra minden fázisában többé-kevés- feltárások alapján újabban inkább arra hajlanak a bé lakták a Kis-Balaton mocsaraiból kiemelkedõ korszak kutatói, hogy erõs, több generáción át is szigeteket és észak-déli dombokat. Különös jelen- továbbélõ családi hagyományt feltételezzenek, amely tõségû a kultúra legkésõbbi szakaszában épített ovális nemcsak távolról származó tárgytípusok, kõ nyers- körárok, amelynek valószínûleg nem védelmi szerepet anyagok és a díszítésmód iránti ragaszkodásban szántak építõik, hiszen belül majdnem teljesen üres nyilvánul meg, hanem az elõdök települési helyének volt.24 Körülötte nagy kiterjedésû, oszlopos szerkezetû emlékezetben tartásában is.20 házakból és gödrökbõl álló település terült el, a A Kerka-völgyet övezõ lapos dombhátak ma Ma- dombtetõtõl egészen a mocsaras vízpartig. Ettõl vala- gyarország legnagyobb összefüggõ erdõs területét mivel északra is hasonló jelentõs Lengyeli települést alkotják. Nincs olyan természetföldrajzi, klimatikus és ismerünk.25 A Hahóti-medencében a legkorábbi régészeti ok, amely alapján azt feltételezhetnénk, hogy Lengyeli-kultúra több lelõhelyét is megtaláltuk, de itt a neolithikum kezdetén kisebb lett volna az erdõs került feltárásra a Nyugat-Dunántúl eddig ismert leg- terület, illetve, hogy intenzív erdõirtás folyt volna jelentõsebb kései Lengyeli telepe is.26 Szinte minden abban az idõben. Ez a táj-rekonstrukció kérdésessé dombháton megtelepültek hosszabb-rövidebb ideig. teszi egyrészt, vajon tényleg átláthattak-e a lakók a Hasonlóan intenzív településhálózatot figyelt meg szemközti dombon fekvõ vonaldíszes településre I. Šavel a Murától északra Szlovéniában. Ott a legtöbb (amely ma, a szántott földeken át valóban jól látszik), információt az Alsólendvához (Lendava) közeli másrészt például azt is, vajon a pityerdombi két ház Bukovnicán feltárt Lengyeli település szolgáltatta, között üres terület vajon nem annak köszönhetõ-e, amely a kultúra klasszikus (II.) és kései (III.) fázisába hogy a házakat is erdõ-sáv választotta el egymástól. keltezhetõ.27 Mindezekhez hozzá kell fûzni, hogy a Ugyanakkor nem lehet kizárni, éppen a mai viszonylag Délnyugat-Dunántúl más vidékein és a Kerka-völgytõl magas beerdõsültség miatt, hogy a Kr. e. 6. évezred északra szintén sûrûn megtelepültek a késõ újkõkori közepén éppen a mai erdõ helyén irtottak egy-egy folt- Lengyeli-kultúra emberei.28 ban, illetve, hogy a mai erdõk helyén is megtelepedtek A fenti adatok után érthetetlen, miért nem kedvelték (ld. a Kerka-völgyi Mikrorégió térképét a feltüntetett a Lenti-medence északi részét, a Kerka folyó és patak- erdõs területekkel! 1. kép). Ha ebbõl indulunk ki, a jainak völgyét a körülötte elterülõ lapos dombhá- mai 12 vonaldíszes lelõhely akár kétszeresét is feltéte- takkal. A hiányt jelenlegi ismereteink szerint semmi lezhetjük, amely már valóban a legsûrûbb telep- sem indokolja. Szélsõséges esetben elképzelhetõ, hogy Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 11 minden lengyeli korú telepnyom olyan helyen fekszik, A fenti két mikroregionális kutatási terület lelõhely- amelyet ma erdõ borít és emiatt nem találtuk meg: ez gazdagságához nem mérhetõ a Kerka-völgyi java- azonban kevéssé valószínû. Annál is kevésbé, mert a rézkori lelõhelyek száma, de nem is kevés. Elõfordul, rézkori Balaton-Lasinja-kultúra telepnyomai számos hogy valóban igen közel fekszik egymáshoz két helyen elõkerültek, és eddigi tudásunk szerint a két lelõhelyük, mint pl. Szentgyögyvölgyön a Pityerdomb kultúra igen hasonló élõhelyeket kedvelt, telepeik nyugati végében két kis, elpusztult telepobjektum, tõle sokszor egymás mellett fekszenek.29 Kénytelenek kb. 250 m-re pedig a Katolikus templomdombon vagyunk tehát az egyelõre nem megértett, nem feltárt hasonlóan kis telepét regisztrálhattuk. Mindegyikük a jelenségek körébe utalni a késõ neolithikus települések Balaton-Lasinja-kultúra kis, ideiglenes, valószínûleg teljes hiányát mikrorégiónk területén. néhány gödörbõl álló teleptípusába tartozik, talán egy lelõhely, Zalabaksa-Zsidótemetõ kivételével, ahol A rézkor Bondár Mária végzett szondázó ásatásokat, és egy helyütt mély cölöplyukra bukkant. Ez utóbbi település A Lengyeli-kultúra fiatalabb szakaszának említé- biztosan javarézkori, de itt a Balaton-Lasinja-kultúrára sekor már tulajdonképpen a korai rézkor településvi- jellemzõ edénytöredékek mellett már megjelenik az szonyainak taglalása is megkezdõdött, hiszen a ún. Furchenstich-technikával díszített kerámia is, ez a Lengyeli kultúra legkésõbbi szakaszának idején Kelet- középsõ rézkor kései fázisába keltezi a lelõhelyet.37 Magyarországon már megtörténtek azok a gazdasági, Ebbõl önmagában még nem lehetne épületre követ- társadalmi átalakulások, amelyek a tell-települések keztetni. Tekintve azonban, hogy pl. a Kis-Balaton elhagyását és a mozgékony, kis ideiglenes települé- területén feltárt Zalavár-Basasziget38 hasonló korú seket létrehozó rézkori Tiszapolgári-kultúra kialaku- településén egymástól igen messze kerültek elõ cölöp- lását eredményezték.30 E változások okai között jelen- lyukak, amelyekbõl a nagy felületû ásatás végül tõs szerepet játszott az a klimatikus változás, melyek lehetõvé tette a hatalmas épület rekonstrukcióját, nem során a szárazabb és melegedõ éghajlat az addigi lehetetlen, hogy Zalabaksán is volt épület. Értékes helyhez kötött földmûvelõ népcsoportokat alkalmaz- lelet ebbõl a korszakból a Szentgyörgyvölgy-katolikus kodásra, addigi életmódjuk megváltoztatására ösztö- templomdombon talált kis égetett agyag állatfigura nözte. Hasonló változásokat, bár a kevésbé szélsõsé- töredéke, amely valószínûleg szintén nagyon kis ges, kiegyenlítettebb klíma miatt kisebb mértékben és teleprõl, talán csak táborhelyrõl származott. rejtettebb formában, de egyértelmûen ki lehet mutatni A Lengyeli-kultúra és a Balaton-Lasinja-kultúra a Dunántúl újkõkori fejlõdésének végén, elsõsorban a történeti és kulturális kapcsolatairól korábban már Lengyeli-kultúra életének kései szakaszában.31 részletes értékelést végeztem és közöltem,39 ezért erre Mind a Kis-Balaton, mind a Hahóti Mikrorégiós itt nem térek ki. Különösen, minthogy a Kerka-völgyi kutatások területén megfigyelhetõ, hogy a nagykiter- mikrorégiós kutatások során a lengyeli megtelepülés jedésû állandó települések több kisebb telepmagra hiányát tapasztaltuk és a Balaton-Lasinja-kultúra bonthatók, majd számos ideiglenes, néhány gödörbõl igazán jelentõs lelõhelyét sem találtuk. Két, e kor- álló kis telepnyom váltja fel a korábbi nagy falvak szakkal kapcsolatos jelenségre azonban felhívnám a helyét. Ilyen váltás figyelhetõ meg Balatonmagyaród- figyelmet: mindkettõ terepbejárásaink során merült Hídvégpusztán, ahol a Lengyeli-kultúra legkésõbbi fel, és mindkettõ tisztázása természetesen rendszeres fázisának leletanyaga a körárok betöltésébõl került ásatásokat, alaposabb további kutatást érdemel. elõ,32 tõle alig egy km-re pedig a valószínûleg nem Az egyik érdekes jelenség a Nyugat-Dunántúli sokkal késõbbi Balatonmagyaród-Homoki dûlõi lelet- Balaton-Lasinja-kultúrához tartozó kerámia-anyag együttes került napvilágra, amely a Balaton-Lasinja- különös jellegzetessége. A kultúra jellegzetes, kissé kultúrába keltezhetõ és egy unikális, építési áldozatnak durvított felületû, barnás, finom homokos soványítású is értelmezhetõ kultuszgödröt tartalmazott, benne kerámiájától ugyanis csakis Zalaegerszegtõl nyugatra, gyermek csontvázával.33 Hasonló jelenségekrõl de a Mura völgyig nem terjedõen felbukkan egyfajta számol be a zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyûjtõte- helyi házikerámia. Míg a formák jellegzetesen a rületérõl H. Simon Katalin is,34 és a Veszprém megyei Balaton-Lasinja típusokba sorolhatók, a kerámia anya- lelõhelyek leírásakor is a két kultúra lelõhelyeinek ga feltûnõen durva, a homokos soványítást érdes ka- gyakori együttes elõfordulását tapasztalhatjuk.35 vicsdarabkák egészítik ki. Színe is kissé eltérõ, világos Ugyanígy a Zalaszentbalázs-Szõlõhegyi mezõn szürkés krémszínû. Míg a Hahót-völgyi lelõhelyeken feltárt nagy késõ lengyeli telep körül igen sok Balaton- nem bukkant elõ ez a fajta kerámia, H. Simon Katalin Lasinja-kultúrába tartozó kisebb, ideiglenes telep- és Horváth László ugyanilyen szórvány leleteket talált nyomra bukkantunk a terepbejárások során. Kettõt terepbejárások során Zala megye nyugati részén.40 közülük részben fel tudtunk tárni.36 Ugyanezt a kevéssé tetszetõs Balaton-Lasinja cserép- 12 Bánffy Eszter anyagot azonosítottam Zalalövõrõl, ahol a Zala folyó és fõként ásatási eredmények alapján. Ebben a átkelõhelyén számos õskori kultúra leletanyaga keve- munkában minden apró helyi jellegzetesség megfi- redett.41 A Szombathely melletti javarézkori lelõhe- gyelése fontos lehet. lyek hasonló kerámiájáról Károlyi Mária tesz emlí- A másik megfigyelés még inkább zavarbaejtõ, és tést,42 de a Körmend-Várkert lelõhelyen legújabban végleges álláspontot semmiképpen nem lehet ezzel feltárt Balaton-Lasinja lelõhely leletanyagáról ismét kapcsolatban kialakítani: a Balaton-Lasinja-kultúra és személyesen gyõzõdhettem meg: az is ebbe a helyi a tûzdelt barázdás (Furchenstich) kerámia idõrendi csoportba tartozik.43 helyzetérõl van szó. A Csesztreg-Sarjas-kertek-Déli Egyáltalán nem bizonyos, hogy valóban ilyen, vég lelõhelyen talált elsõ rézkori cserepek között akadt ennyire durva volt ezeknek az edényeknek a felszíne, tûzdelt barázdás díszû is, ennek alapján a Balaton- néhol bizonytalanul valamiféle bevonat nyomai Lasinja-kultúrát követõ ún. Furchenstich-horizontba figyelhetõk meg a külsõ felületen. Az sem állítható, soroltuk. Zalabaksa-Zsidótemetõ lelõhelyet viszont a hogy egyetlen ilyen megfigyelés alapján a Balaton- terpbejárások idején egyértelmûen a Balaton- Lasinja- Lasinja-kultúrán belül bármiféle helyi csoportot kultúrába soroltuk, míg Bondár Mária ásatásakor próbálnánk elkülöníteni. Azonban hiba lenne nem onnan is tûzdelt barázdás, „Furchenstich“-kerámiatöre- észrevenni, nem regisztrálni ezt a területi sajátosságot dékek kerültek napvilágra. Semmi nem utal arra, hogy a kerámiakészítésben, hiszen késõbb más jellegze- ezeket a lelõhelyeket két korszakba lehessen sorolni. tességek mellett csakugyan fontosságot nyerhet. A Dunántúl javarézkorának idõrendjét és tipoló- Ruttkay Erzsébet hívta fel egyszer a figyelmemet arra giáját Kalicz Nándor dolgozta ki. Elõször 1969-ben a tényre, hogy a Balaton-Lasinja-kultúra helyi cso- közölt ide tartozó leleteket,49 majd saját eredményeit portjai annak függvényében alakultak ki, milyen volt az új és új kutatások, többnyire saját munkái alapján az adott terület Lengyeli alapnépessége.44 Csakhogy a többször is finomította, módosította.50 A korszak így a Dunántúl területén ilyen, egymástól elhatárolható cso- balkáni elemeket is magában foglaló Balaton-Lasinja- portokat még nem sikerült elkülöníteni! Az egyetlen kultúrával kezdõdik, ezt felváltja a meglepõ módon ilyen kísérlet eddig tudomásom szerint az a feltéte- Közép-Európa felõl érkezõ Furchenstich kerámia lezés volt, hogy a korarézkor végi Lengyeli-kultúra kultúrája, majd pedig a Proto-Bolerázi jellegû kerámia olyan mértékben formálódott Balaton-Lasinja- különíthetõ el a javarézkor végén, amely már átvezet a kultúrává, amilyen mértékben elérték a Közép- késõ rézkori nagy kulturális átrendezõdés idõszakába. Balkánról érkezõ kulturális hatások. Vagyis a Dél- A legutóbbi években azonban néhány új leletössze- nyugat-Dunántúlon a legnagyobb mértékben, Buda- függés alapján kétségessé vált a Furchenstich kerámia pest környékén már kevésbé, a Kisalföldön még Salzburg környéki, Retz vidéki eredete a Dunántúlon. kisebb fokban és végül pl. a Nyitrai-medencében Ruttkay Erzsébet véleménye szerint a Retz-típusú le- egyáltalán nem.45 Ennek megfelelõen nevezi az õskor- letanyag világosan elkülönül valahol Alsó-Ausztria kutatás a javarézkorban továbbélõ Lengyeli népesség területén egy onnan keletre elterülõ ún „kevert cso- hagyatékát Balaton-Lasinja vagy Ludanice, sõt porttól“ (gemischte Gruppe), amelyhez az elõbbit Lengyeli V. - kultúrának! Párhuzamos jelenségként közvetlen kapcsolat nem fûzi.51 Egy másik munka a fogható fel, hogy az ún. Kanzianiberg-kultúra, amelyet tûzdelt barázdás díszítés kelet-magyarországi elter- korábban a Lengyeli-kultúra alpesi faziesének nevez- jedését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az tek, hasonló okokból különíthetõ el leletanyaga nem valódi nyugatról származó import, hanem alapján is.46 Továbbmenve, az sem kizárható, hogy az mindössze egy díszítési technika, amely, mint ilyen, Északi-középhegységbe húzódott Lengyeli-kultúrához nem feltétlenül kultúraspecifikus jelenség.52 Ha tartozó népcsoportok, amelyek meghatározását Kalicz alaposan megvizsgáljuk a Kalicz N. által közölt Nándornak köszönhetjük,47 késõbb egészen a java- „Balaton II“ (azaz késõbb Furchenstich-nek nevezett) rézkor végéig sajátos elzárt kulturális formációt õrzött leleteket,53 azokon világosan észlelhetõk a Balaton- meg, amelynek köszönhetõen a Mátra és Bükk hegyei Lasinja-kultúra jellegzetességei. Anélkül, hogy néhány közé sem a javarézkor végi Furchenstich (tûzdelt terepbejárási adat alapján mélyebb következtetést barázdás kerámia kultúrája), sem kelet felõl a mernék levonni a Balaton-Lasinja- és a Furchenstich- Bodrogkeresztúri-kultúrát követõ Hunyadihalmi fázis cserepek együttes elõfordulásából, további kutatásokat népessége nem jutott el, így mintegy retardálódva sürgetve e kérdésben, csupán munkahipotézisként õrzõdtek meg a Lengyeli-Ludanice jellemvonások a vetném fel: nem lehetséges, hogy Kalicz N. elõzõ helyi kerámiában - egészen a javarézkor végén meg- definíciója, a „Balaton II“ közelebb járt az igazsághoz, jelent Proto-Bolerázi idõszakig!48 Nem elképzel- és a Balaton-Lasinja-kultúra fiatalabb fázisáról van hetetlen, hogy a jövõben ennél finomabb megkülön- szó, amelyben megjelent egy akkoriban divatos böztetést is lehet majd tenni, éppen az új terepbejárási díszítési technika? Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 13

Egyetlen lelõhelyet sem találtunk a Kerka völ- azonban már csupán egyetlen lelõhelyet találtunk, gyében, amelyet a késõ rézkorba, vagyis az azt kitöltõ igaz, ott háznyomokat is sikerült rögzíteni.55 Ennek Badeni-kultúrába lehetne sorolni. Ezt a hiányt ellenére ez a telep nem nevezhetõ jelentõsnek. Nyu- azonban érthetõnek nevezhetjük. gatabbra azonban fehér foltot jelez mind a Kerka- Zala megye egész területérõl kb. harminc késõ völgyi, mind a délkelet-steiermarki, mind pedig a rézkori lelõhelyet tart eddig számon a kutatás, amelyek prekmurjei szlovén kutatás.56 Mindebbõl joggal között olyan jelentõs is akad, mint a vörsi temetõ, következtethetünk arra, hogy a késõ rézkori Badeni- amelybõl az ismert réz diadém származik. A Kis- kultúra esetében talán valóban az elterjedési terület Balaton területén is több telepmaradványt sikerült nyugati határán kívülre jutottunk. feltárni e korszakból.54 A hahóti mikrorégió területén

Függelék:

A Kerka-völgyi Mikrorégiós Kutatások során leleteket a kultúra klasszikus fázisába keltezhetjük, elõkerült újkõkori és rézkori lelõhelyek amely az észak-dunántúli kottafejes típussal egyidõ- ben élt ezen a területen (BÁNFFY – BONDÁR – Újkõkor (2. kép) REDÕ 1995; BÁNFFY – SOMOGYI – HAVASI 1996).

1. Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb (újkõkor)57 4. Nemesnép-Külsõ-micske (újkõkor)59 A Szentgyörgy-pataktól délre esõ Pityerdombon, A falu belterületétõl keletre, a Külsõ-micske, és annak is az északnyugati végén emelkedõ kúpján, kisebb részben az Elsõ-tag dûlõben, az egykor Szentgyörgyvölgy és Márokföld határában, mindkét vizenyõs, ma árkokkal és alagcsövezéssel vízmente- falu területén két különálló foltban, egyenként kb. sített területbõl szigetszerûen kissé kiemelkedõ észak- 20×15, ill. 20×20 m-es területen a dunántúli vonal- déli irányú háton, a hajdani TSZ-istállóktól északke- díszes kultúra intenzív lelõhelyét találtuk. A nagy- letre egy 400×250 m-es területen igen sok edénytöre- méretû edénytöredékek a szántás által megbolygatott déket lehetett gyûjteni. A kerámián kívül pattintott objektumokat jeleznek. Épület nyomára utal a sok kõeszközöket és õrlõkõ darabot, valamint patics- égett paticsrög. Nagyobb mennyiségû pattintott rögöket is találtunk. A leletek többsége a dunántúli kõeszközt, ill. magkövet is találtunk a két foltban, vonaldíszes kerámia kultúrába, egy-két töredék a késõ valamennyi vörös radiolarit. A lelõhelyen elszórtan a neolitikus Lengyeli-kultúrába sorolható, néhány rézkori Balaton-Lasinja-kultúra néhány edénytöre- cserép pedig római korinak, illetve késõ középkorinak dékét is megtaláltuk (BÁNFFY – BONDÁR 1995; határozható meg (FRANKOVICS – KVASSAY – BÁNFFY – BONDÁR – LIPPERT 1995; BÁNFFY – SIRAKI – TÓTH 1997). BONDÁR – HAVASI 1996; BÁNFFY – SOMOGYI – ROEDER 1997). 5. Ramocsa-Tölgyeserdei dûlõ (újkõkor)60 A Ramocsát Kerkaújfaluval (ma Csesztreggel) 2. Márokföld-Pityerdomb (újkõkor) összekötõ út mentén, az úttól délre, a Tölgyeserdõ és a A leírást ld. az 1. lelõhelynél Vadas-út közötti szántóföldön a víztõl messzebb, elszór- tan a dunántúli vonaldíszes kerámia kopott cserép- 3. Szentgyörgyvölgy-Haraszti erdõ (újkõkor)58 darabjait és néhány vörös radiolarit kõeszközt találtunk A Szentgyörgy-patak, a Cilinkón át Magyarföldre (BÁNFFY – BONDÁR – REDÕ – VÁNDOR 1996). vezetõ út és a felsõszenterzsébeti erdõség által határolt dombháton, a tetõ közelében, az erdõ szélétõl nem 6. Kerkafalva-Agyag (újkõkor)61 messze egy koncentrált, kb. 20×15 m-es foltban a Kerkafalva és Csesztreg (korábban Kerkaújfalu) dunántúli vonaldíszes kultúra leleteit találtuk: között a Kerka bal partján, az országúttól északra esõ cserepeket és pattintott kõeszközöket vörös radio- szántóföldek és a Válicka-patak közötti részen, a 17. laritból. A díszített kerámiatöredékek alapján a km-kõnél egy 20×30 méteres területen a dunántúli 14 Bánffy Eszter vonaldíszes kerámia kultúrájának klasszikus, keszthe- Rézkor (3. kép) lyi csoportjához tartozó cserepeket és kõeszközöket találtunk. Tovább haladva, Csesztreg felé kb. 400 m-en 1. Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb (rézkor) át elszórtan, koncentrált területhez nem köthetõen késõ A leírást ld. Az újkõkori 1. lelõhelynél középkori cserepeket gyûjtöttünk (BÁNFFY – BONDÁR – HAVASI 1997). 2. Márokföld-Pityerdomb (rézkor) A leírást ld. Az újkõkori 2. lelõhelynél 7. Csesztreg-Felsõerdei dûlõ (újkõkor) A Kerkaújfalutól Csesztreg felé vezetõ mûúton, az 3. Szentgyörgyvölgy-Katolikus templomdomb úttól nyugatra a Felsõ-erdõ felé, elszórtan a dunántúli I. (rézkor)65 vonaldíszes kerámia kb. 25, igen apró edénytöredékét A falu keleti részén, a Szentgyörgy-pataktól délre és 8 kõeszközét gyûjtöttük (BÁNFFY – BONDÁR – emelkedõ domb északi része lankás, a patakra nézõ REDÕ – VÁNDOR 1996). oldala azonban meredek, kúpszerû. Többször meg- vizsgálva sem találtunk erõdítésre utaló nyomokat. 8. Zalabaksa-Cupi patak partja (újkõkor)62 A domb északi, patakra nézõ oldalában, egy kisebb A középkori Cup falu házainak helyétõl nem területen igen kisméretû, kopott õskori cserepeket messze a patak fölött emelkedõ partrészen, az úttól találtunk. A kevés és kisméretû, kopott, homokos északra vörös folt mutatkozott, esetleg kemence soványítású, barnás-sárgás töredékekbõl csupán annyit maradványa. Ettõl nyugatra, a patakparttól alig 50 m- lehet megállapítani, hogy vagy a Lengyeli-kultúra re egy viszonylag kis területen középkori cserepekkel végsõ fázisához, vagy pedig a Balaton-Lasinja- alig keverten õskori leletanyag volt a szántásban: kultúrához sorolhatók. A lelõhelyen többször is jártunk újkõkorinak tûnõ, pelyvás soványítású töredékek mind tavasszal, mind õsszel, azonban a magánosított (REDÕ 1997). szántóföldet osztrák tulajdonosa parlagon hagyta. Ezért a gyaníthatóan még a domb teteje felé húzódó 9. Zalabaksa-Gyõrfa (újkõkor)63 rézkori telepnyomokat nem tudtuk alaposabban A község északi szélénél, a Gyõrfa elnevezésû megvizsgálni. A leletek között akadt egy miniatûr falurész északi széle melletti szántásokban, észak- állatfigura is (BÁNFFY – BONDÁR – LIPPERT – kelet-délnyugati irányban húzódik a kb. 400×80-150 SZÕKE – VÁNDOR 1995; BÁNFFY – SOMOGYI – méteres kiterjedésû lelõhely. A Kerka jobb oldali BERNHARD 1996; BÁNFFY – PÁLFAY 1996; magas-partján, egy 50-80 méteres sávban igen sok BÁNFFY – BONDÁR – VÁNDOR 1997). edénytöredéket lehetett gyûjteni. A leletek délnyugat felé haladva ritkulnak, de elszórtan még a Zalabaksát 4. Nemesnép-Kövecses dûlõ (rézkor)66 Csesztreggel összekötõ országút mentén is elõfor- A községtõl délre, ahol a lapos dombhát a Jakabfai- dulnak. A lelõhely délnyugati széle, a domborzatot erdõvel találkozik, egy kis területen a javarézkori figyelembevéve, Gyõrfa legszélsõ háza alá húzódik Balaton-Lasinja-kultúra edénytöredékei feküdtek (FRANKOVICS – KVASSAY – SIRAKI – TÓTH (FRANKOVICS – REDÕ 1997). 1997). 5. Nemesnép-Harmadik dûlõ (rézkor)67 10. Kerkabarabás-Barabási háromszög (újkõkor)64 A falutól keletre, a Völgyi-patak nyugati partjára Kerkabarabástól nyugatra, a 86-os út és a Cseszt- enyhén lejtõ dombon, kb. 400×150 m-es területen, reget Lentivel összekötõ alsóbbrendû út között, a Falu- szántatlan földön, a megfigyelést rendkívül nehezítõ pataknak nevezett értõl nyugatra párhuzamosan egy körülmények ellenére számos jellegzetes edénytöre- alacsony, mintegy két és fél méter magas teraszos déket találtunk, amelyek részben a javarézkorba és a kiemelkedésen a dunántúli vonaldíszes kultúra leleteit késõ bronzkorba, részben a római korba keltezhetõk. találtuk. A díszített kerámiatöredékek alapján a A leletek a lelõhely északi harmadában sûrûsödtek, dél leleteket a kultúra klasszikus fázisába keltezhetjük, felé már csak elszórtan lehetett cserepeket találni amely az észak-dunántúli kottafejes típussal egyidõ- (FRANKOVICS – KVASSAY – SIRAKI – TÓTH 1997). ben élt ezen a területen. A cserepek mellett több vörös radiolarit kõeszköz is hevert e felszínen (BÁNFFY – 6. Ramocsa-Cikkelyes (rézkor)68 BONDÁR – SZÕKE – VÁNDOR 1995; BÁNFFY – A községtõl délkeletre, a Kerka bal partja fölött LIPPERT – BERNHARD 1996; BÁNFFY – emelkedõ alacsony teraszon, a Malomi-út és a Rétaljai BONDÁR – HAVASI 1996; BÁNFFY – SOMOGYI út által határolt területen egy foltban a javarézkori –HAVASI – ROEDER 1998). Balaton-Lasinja-kultúra cserepeit találtuk (BÁNFFY – BONDÁR – REDÕ – VÁNDOR 1996). Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 15

7. Csesztreg-Sarjas-kertek-déli vég (rézkor)69 kultúra edénytöredékei feküdtek (FRANKOVICS – Csesztreg és Kerkaújfalu között, a Kerka és a Cupi REDÕ 1997). patak által határolt lapos földnyelv déli kiemel- kedésén, egy kb. 10 m sugarú körben, kopott rézkori 9. Zalabaksa-Zsidótemetõ (rézkor)71 cserepeket találtunk, amelyek egy díszített töredék A 86-os út mentén, Zalabaksa északi részén, az alapján a javarézkori Furchenstich-csoportba sorol- elhagyott zsidó temetõtõl kb. 100 m-rel délre, a keletre hatók. Emellett néhány késõ középkori edénytöre- nézõ domboldalban, a dombgerinchez közel egy kb. déket is gyûjtöttünk (BÁNFFY – BONDÁR – REDÕ 10×10 m-es hamus, szürke foltot figyeltünk meg. – VÁNDOR 1996; BÁNFFY – BONDÁR – HAVASI A foltból javarézkori edénytöredékek kerültek elõ. 1997; BÁNFFY – SOMOGYI – ROEDER 1997). Szórványosan középkori cserepek is feküdtek a lelõhely területén (BÁNFFY – BONDÁR – SZÕKE – 8. Kerkakutas-Cupi patak partja (rézkor)70 VÁNDOR 1995; BÁNFFY – BONDÁR – REDÕ A községtõl délkeletre, a Cupi-patak partja köze- 1996). lében egy kis területen a javarézkori Balaton-Lasinja-

Jegyzetek:

1 A terepbejárásokban és a feltárásokban résztvettek: 7 A terepbejárások, az ásatások és a természettudo- dr. Bánffy Eszter, CandCs., témavezetõ (MTA Régé- mányos vizsgálatok részletes közlése Bánffy E. szeti Intézet), dr. Bondár Mária, CandSc. (MTA szerkesztésében az Antaeus 28. számában, angol Régészeti Intézet), Frankovics Tibor (Göcseji nyelven jelenik meg, 2005-ben. Múzeum), dr. Kvassay Judit (Göcseji Múzeum), 8 KERTÉSZ 1994; KERTÉSZ 1996; KERTÉSZ et al. dr. Redõ Ferenc, CandSc. (MTA Régészeti Intézet) 1994. dr. Szõke Béla Miklós, CandSc. (MTA Régészeti 9 PUSZTAI 1957. Intézet), dr. Vándor László, CandSc (Göcseji Múzeum); 10 WHITTLE 1996, 150; KERTÉSZ – SÜMEGI 1999, 16. továbbá Prof. Dr. Andreas Lippert (Institut für Ur- und 11 MRT 2; KALICZ 1995b Frühgeschichte, Universität Wien), dr. Manfred Roeder 12 Németh Péter Gergely ásatása az M7-es autópálya (Freie Universität Berlin), Andreas Bernhard egy. hallg. megelõzõ feltárási munkái keretében. A kõanyagot (Institut für Ur- und Frühgeschichte, Universität Wien), T. Biró Katalin fogja feldolgozni. Köszönet mindket- Forró László egy. hallg. (ELTE, Budapest), Havasi tõjüknek, hogy az érdekes leletegyüttest a helyszínen Bálint egy. hallg. (JATE, Szeged), Kodolányi Judit egy. tanulmányozhattam. hallg. (ELTE, Budapest), Magyar Dorottya egy. hallg. 13 KALICZ – M. VIRÁG – T. BIRÓ 1998; H. SIMON (JPTE, Pécs), Somogyi Krisztina egy. hallg. (ELTE, 1994; uõ 1996. A babarci leletek közlése: BÁNFFY Budapest), Fenyvesi Róbert fotográfus (MTA Régészeti 2001. Intézet), Pálfay Krisztina fotográfus (Budapest), 14 BÁNFFY 2000a; uõ 2000b; uõ 2000c; uõ 2002; uõ 2003; valamint Siraki Sándor és Tóth István polgári szol- uõ 2002; HORVÁTH – H. SIMON 1997; uõk 2003. gálatos katonák (Göcseji Múzeum). 15 KERTÉSZ – SÜMEGI 1999, 18. 2 KOREK 1960; MÜLLER 1971; H. SIMON 1990 és 16 Ilyen nyomokra akadtak a Zürichi-tó partján: ERNY – HORVÁTH – H. SIMON 2003. RODMAN 1997, 38–40; GRONENBORN 1999, 138. 3 ŠAVEL 1991; DRAXLER – LIPPERT et al. 1999. 17 Lenneis in: LENNEIS – LÜNING 2002 (2001), 4 MAKKAY 1989. 270–275. 5 Ezt a figyelmeztetést 1980-ban tette. Azóta a helyzet 18 KNEIPP 1998, 14; LENNEIS 1982, 2-5; SCHIER tovább romlott, bár talán a Dunántúlon kevésbé, mint az 2000, 167. Alföldön, éppen a sekélyebb szántásnak köszönhetõen 19 Hasonló jelenségrõl számolt be H. Simon Katalin saját 6 MAKKAY 1989, 16–21. Zala megyei korai vonaldíszes ásatásaiból: mindenütt 16 Bánffy Eszter

akadt a korai omladék tetején néhány késõbbi vonal- 39 Legrészletesebben: BÁNFFY 1996c. díszes szórvány edénytöredék, amely késõbbi, 40 Szíves szóbeli közlésük és HORVÁTH – H. SIMON elpusztult objektumokból származhatott. H. Simon 2003. Katalin szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm. 41 Redõ Ferenc feltárása, a feldolgozást is õ végzi. 20 FRIRDICH 1994; LÜNING 2000, 15. Kérésére az õskori leletek besorolását végeztem csak el. 21 Még az E. Lenneis által közölt Alsó-ausztriai „nis“-nél 42 KÁROLYI 1992. is sûrûbb lenne ez a betelepültség. (LENNEIS 1982, 2. 43 Ilon G. feltárása. A feldolgozás Oross Krisztián szak- térkép; 1989, 1. kép) Ld. még: SCHIER 2000, 13. dolgozata (OROSS 2002). 22 LÜNING 1988; SCHIER 2000, 168. 44 RUTTKAY 1983 és szíves szóbeli közlése. 23 KALICZ 1991. 45 BÁNFFY 1994a; uõ 1996c; M. VIRÁG 1995; 24 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, Déli rév. BÁNFFY T. NÉMETH G. 1994; M. EGRY 1999; LICHARDUS 1992; uõ 1996e. – VLADÁR 1964. 25 M. VIRÁG 1996, 18. 46 PEDROTTI 1990. 26 Zalaszentbalázs-Pusztatetõ I., Hahót-Szartóri I. és 47 KALICZ 1994 Zalaszentbalázs-Szõlõhegyi mezõ. (BÁNFFY 1996a; 48 BÁNFFY – BIRÓ – VADAY 1997; Bánffy Kompolt 15 uõ 1996b; uõ 1996c; uõ 1996d; BONDÁR 1996). rézkori leletanyagáról a lelõhelyrõl szóló monográ- 27 ŠAVEL 1991; uõ 1992. fiában, in press. 28 KÁROLYI 1983–84; uõ 1983-84, újabban Ilon Gábor 49 KALICZ 1969. ásatása Szombathely külterületén, amely valószínûleg a 50 KALICZ 1973; uõ 1980; uõ 1995a. késõ Lengyeli-kultúrába keltezhetõ, valamint számos 51 RUTTKAY 1998. Délnyugat-Dunántúli lelõhely, amelyeket részben az 52 HORVÁTH 1994a; uõ 1994b; uõ 1994c. M7-es autópálya megelõzõ feltárásainak keretében 53 Pl. KALICZ 1973. ismerhetünk meg jobban: (P. BARNA 2000) és a 54 BONDÁR 1987; uõ 1991; uõ 1996, 34–36. Petrivente határában elõkerült kori lengyeli körárok 55 BÁNFFY 1996a; uõ 1996b. érdemel említést – Horváth L. ásatása. 56 DRAXLER – LIPPERT et al. 1999, 344–345; ŠAVEL 29 BÁNFFY 1995, 13; uõ 1994b, 81. 1991. 30 BÁNFFY 1994a. 57 Ltsz.: 2000.45.1–15; 2000. 45.16–52. 31 BÁNFFY 1996c, 160–166. 58 Ltsz.: 2000.2.1–26. 32 Horváth L. ásatása. Az objektumokat az ásató, a lengye- 59 Ltsz.: 2000.15.1–13. li leletanyagot jelen szerzõ dolgozza fel a megegyezés 60 Ltsz.: 2000.23.1–8. szerint. Az ásatás kezdetétõl az 1985-ös leletekig 61 Ltsz.: 2000.25.1–10. megtörtént a feldolgozás. Az 1986-ban napvilágra ke- 62 Ltsz.: 2000.35.1–9. rült leletanyag Horváth L. elmondása szerint azóta is (!) 63 Ltsz.: 2000.41.1–9. leltározás alatt áll, hozzáférni nem lehet. 64 Ltsz.: 2000.33.1–31. 33 BÁNFFY 1985, 1986. 65 Ltsz.: 2000.4.1–2; 2000.4.13–16. 34 H. SIMON 1990. 66 Ltsz.: 2000.9.1–3. 35 MRT 1969. 67 Ltsz.: 2000.17.1–4. 36 BÁNFFY 1996 a; BÁNFFY 1996b. 68 Ltsz.: 2000.24.1–4. 37 Bondár in press, a Balaton-Lasinja- és a tûzdelt 69 Ltsz.: 2000.32.16–25; 2000.32.37–40. barázdás kerámia idõrendi kérdéseirõl ld. alább. 70 Ltsz.: 2000.26.1–4. 38 M. VIRÁG 1986. 71 Ltsz.: 2000.37.1–14. Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 17

Irodalom:

BÁNFFY 1985 BÁNFFY 1996e Bánffy, E.: Kultikus rendeltetésû leletegyüttes a Kis- Bánffy, E.: Kora rézkori körárok Balatonmagyaród- Balaton középsõ rézkorából (A Middle Copper Age Hídvégpusztáról. In: Költõ, L. – Vándor, L. (eds): cult assemblage from the Little Balaton Region) Évezredek üzenete a láp világából. Kapos- ArchÉrt 112/2, 187–192. vár–Zalaegerszeg, pp. 21–22. BÁNFFY 1986 BÁNFFY 2000a Bánffy, E.: Cultic finds from the Middle Copper Age Bánffy, E.: The late Starèevo and the earliest Linear of Hungary – connections to South East Europe. In: Pottery groups in Western Transdanubia. In: M. Budja Archaeology and fertility cult in the Ancient Mediter- (ed.): 7th Neolithic Studies. DocPraehist 27, (2000): ranean. Papers presented at the first international con- 173–185. ference on „Archaeology of the Ancient Mediter- BÁNFFY 2000b ranean“, Malta, 2-5 Sept. 1985. Ed.: A. Bonanno. Bánffy, E.: Neue Daten zur Entstehung der Band- Amsterdam, 69–77. keramik. In: St. Hiller – V. Nikolov (eds.): Karanovo BÁNFFY 1992 III: Beiträge zum Neolithikum in Südosteuropa. Bánffy, E.: Funde der späten Lengyel- und frühen Wien, 2000: 375–382. Balaton-Lasinja-Kultur aus dem Kleinbalaton-Gebiet. BÁNFFY 2000c Probleme des Übergangs. In: Die Rolle des Bánffy, E.: Starèevo und/oder LBK? In: H.-J. Beier Scharzen Meeres in der Urgeschichte Mittel- und (ed.): Varia Neolithica I. Beiträge zur Ur- und Früh- Südosteuropas. Tolbuchin (Bulgaria), 20.-26. 1988. geschichte Mitteleuropas 22. Weissbach 2000: 47–60. Studia Praehistorica 11–12, 308–312. BÁNFFY 2002 BÁNFFY 1994a Bánffy, E.: Eine Tierfigur aus der Entstehungsphase Bánffy, E.: Transdanubia and Eastern Hungary in the der Bandkeramik. In: E. Bánffy (ed.): Prehistoric Early Copper Age. JAMÉ 36, (1995), 291–296. Studies. In memoriam Ida Bognár-Kutzián. Antaeus BÁNFFY 1994b 25 (2002): 205–219. Bánffy, E.: Kupferzeitliche Probleme in Westungarn. BÁNFFY 2001 In: Die Rössener Horizont. Ed.: H.-J. Beier, Bánffy, E.: Neue Funde der Starèevo-Kultur in Süd- Wilkau–Hasslau, 73–84. transdanubien. In: F. Draºovean (ed.): Festschrift für BÁNFFY 1995 Gheorghe Lazarovici. Timiºoara 2001: 41–58. Bánffy, E.: Über den Ausklang der Lengyel-Kultur in BÁNFFY 2003 Transdanubien. In: Neuere Daten zur Siedlungs- Bánffy, E.: Die balkanischen und lokalen (?) Wurzeln geschichte und Chronologie der Kupferzeit des der Glaubenswelt der mitteleuropäischen Linearband- Karpatenbeckens. IPH 7. Budapest, pp. 11–28. keramik-Gruppen. ActaArchHung 54: 1–25. BÁNFFY 1996a BÁNFFY IN PRESS Bánffy, E.: Újkõkori és rézkori települések Zalaszent- Bánffy, E.: Kompolt 15 – neolit és rézkori leletek. In: balázs határában (Neusteinzeitliche und kupfer- Vaday et al. in press Vaday, A. – Bánffy, E. – zeitliche Siedlungen in der Gemarkungen von Hahót T. Biró, K. et al.: Kompolt 15: neolitikus, rézkori, und Zalaszentbalázs) Zalai Múzeum 6, pp. 97–148. szarmata és avar település az M3 autópálya BÁNFFY 1996b nyomvonalán. (szerk.: Vaday A.) Bánffy, E.: Neolithic and copper age settlements at BÁNFFY – BÍRÓ – VADAY 1997 Hahót and Zalaszentbalázs. In: Archaeology and sett- Bánffy, E. – Bíró, K. – Vaday, A.: Újkõkori és rézkori lement history in the Hahót Basin SW-Hungary. telepnyomok Kompolt 15. sz. lelõhelyen (Neolithic Antaeus 22, pp. 35–50. and Chalcolithic finds from Kompolt, site Nr. 15). BÁNFFY 1996c Agria 23, 1997, 19–57. Bánffy, E.: South West Transdanubia as a mediating BONDÁR 1987 area. On the cultural history of the Early and Middle Bondár, M.: Újabb adatok a Badeni-kultúra temet- Chalcolithic. In: Archaeology and settlement history kezéseihez. Zalai Múzeum 1: 47–58. in the Hahót Basin, South West Hungary. Antaeus 22, BONDÁR 1991 157–196. Bondár, M.: A badeni kultúra telepe Balatonma- BÁNFFY 1996d gyaródon. Zalai Múzeum 3: 137–154. Bánffy, E.: Early Chalcolithic settlement at Zalaszent- BONDÁR 1996 balázs-Szõlõhegyi mezõ. In: Archaeology and Bondár, M.: Késõ rézkor. In: Költõ, L. – Vándor, L. settlement history in the Hahót Basin, South West (eds): Évezredek üzenete a láp világából. Kaposvár- Hungary. Antaeus 22, 71–108. Zalaegerszeg, 34–40. 18 Bánffy Eszter

BONDÁR in press Von der Steinzeit bis zum Mittelalter. Studien zum Bondár, M.: Chalcolithic settlement at Zalabaksa- Geburtstag von O. Trogmayer. (ed.: G. Lõrinczy), Zsidótemetõ. In: Bánffy, E. (ed.): Archaeology and 53–65. Settlement History of the Kerka valley – SW- H. SIMON 1996 Hungary. Antaeus 28. H. Simon, K.: Ein neuer Fundort der Starèevo-Kultur DRAXLER – LIPPERT et al. 1999 bei Gellénháza (Kom. Zala, Ungarn) und seine I. Draxler – A. Lippert et al.: Pollenanalytische Daten südliche Beziehungen. In: The Vinèa culture, its role und eine archäologische Bestandaufnahme zur frühen and cultural connections. Timiºoara, 59–92. Siedlungsgeschichte im Gebiet zwischen Raab und H. SIMON 2002 Mur (Österreich, Slowenien, Ungarn). In: Abhand- H. Simon, K.: Das Fundmaterial der frühesten Phase lungen der geologischen Bundesanstalt 56/1: 337–396. der Transdanubischen Linienbandkeramik auf dem ERNY – RODMAN et al 1997 Fundort Zalaegerszeg–Andráshida, Gébárti-tó, Erny – Rodman, C. – Gross-Klee, E. – Haas, J. N. – Arbeitsplatz III. In: E. Bánffy (ed.): Prehistoric Jacomet, S. – Zoller, H.: Früher „human impact“ und Studies. In memoriam I. Bognár-Kutzián. Antaeus 25 Ackerbau im Übergangsbereich Spätmesolithikum- (2002): 189–203. Frühneolithikum im schweizerischen Mittelland. Jb. KALICZ 1969 der Schweizerischen Gesellschaft für Ur- und Kalicz, N.: A rézkori Balatoni-csoport Veszprém Frühgesch. 80: 27–56. megyében. VMMK 8 83–90. FRIRDICH 1994 KALICZ 1973 Frirdich, Chr.: Kulturgeschichtliche Betrachtungen Kalicz, N.: Über die chronologische Stellung der zur Bandkeramik im Merzbachtal. In: (J. Lüning – P. Balaton-Gruppe in Ungarn. In: Symposium über die Stehli, eds): Boehlicke, U. – Frirdich, Chr. – Gaffrey, Entstehung und Chronologie der Badener Kultur, J.: Lüning, J. – Stehli, P. – Vaughan, P. – Zimmer- Bratislava, 131–166. mann, A.: Die Bandkeramik im Merzbachtal auf der KALICZ 1980 Aldenhovener Platte Rheinische Ausgrabungen 36, Kalicz, N.: The Balaton- Lasinja culture groups in Bonn 56. Western Hungary, Austria and Northwestern GRONENBORN 1999 Yugoslavia concerning their distribution and origin. Gronenborn, D.: A variation on a basic theme: The Journal of Indoueuropean Studies 8: 245–271. transition to farming in Southern Central Europe. KALICZ 1983-84 Journal of World Prehistory 13/2, 123–210. Kalicz, N.: Übersicht über den Forschungsstand der HORVÁTH 1994a Entwicklung der Lengyel-Kultur und die ältesten Horváth, L. A.: Beiträge zur Chronologie der mitt- „Wehranlagen“ in Ungarn. Mitt.d.ÖA für Ur- und leren Kupferzeit in der Grossen Ungarischen Frühgeschichte 33-34: 281–293. Tiefebene. ActaArchHung 46, pp. 73–105. KALICZ 1991 HORVÁTH 1994b Kalicz, N.: Die Keszthely-Gruppe der Transdanu- Horváth, L. A.: A Kárpát-medence középsõ rézkorá- bischen (mitteleuropäischen) Linienbandkeramik im nak történeti és kronológiai kérdései (A tûzdelt Lichte der Ausgrabung in Kustánszeg (Westungarn). barázdás kerámia helyzete az Alföldön) Kandidátusi CommArchHung, 5–32. értekezés. Kézirat. KALICZ 1994 HORVÁTH 1994c Kalicz N.: Wenden des Spätneolithikums im Oberen Horváth, L. A.: Eine kupferzeitliche Kultstätte in der Theißgebiet. JAMÉ 36, 263–290. Gemarkung von Bak (Angaben zur Religion und KALICZ 1995a Chronologie der mitteleuropäischen Furchenstich- Kalicz, N.: Die Balaton-Lasinja-Kultur in der Kupfer- keramik). ActaArchHung 42, 1990: 21-44. zeit Südost- und Mitteleuropas. In: Neuere Daten zur HORVÁTH – H. SIMON 1997 Siedlungsgeschichte und Chronologie der Kupferzeit Horváth, L. A. – H. Simon, K.: Zalaegerszeg évszáza- des Karpatenbecken. IPH 7. Budapest, 37–50. dai (Várostörténeti tanulmányok) (Neolithic and KALICZ 1995b Copper Age in Zalaegerszeg and its environs). Kalicz, N.: Die Älteste transdanubische (mitteleu- Zalaegerszeg. ropäische) Linienbandkeramik. Aspekte zur Ur- HORVÁTH – H. SIMON 2003 sprung, Chronologie und Beziehungen. L. A. Horváth – K. H. Simon: Das Neolithikum und ActaArchHung 47, 23–59. die Kupferzeit in Südwesttransdanubien (Siedlungs- KALICZ – KALICZ – SCHREIBER 1992 geschichte und Forschungsstand). IPH 9. Budapest. Kalicz, N. – Kalicz – Schreiber, R.: Die erste H. SIMON 1990 neolithische Fundstelle in Budapest. Hommage a H. Simon, K.: Der Stand und die Aufgaben der Nikola Tasiæ. Balcanica 23, 47–76. Neolithikum- und Kupferzeitforschung im Komitat KALICZ – M. VIRÁG – T. BIRÓ 1998 Zala. Zalai Múzeum 2. 47–66. Kalicz, N. – M. Virág, Zs. – T. Biró, K.: The northern H. SIMON 1994 periphery of the early neolithic Starèevo culture in H. Simon, K.: Frühneolithische Kultgegenstände bei south-western Hungary: a case study of an excavation Gellénháza, Kom. Zala. In: A kõkortól a középkorig. at Lake Balaton. Dokumenta Praehistorica Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 19

(Poroèilo...) 25, 151–187. LÜNING 1988 KÁROLYI 1983-84 Lüning, J.: Frühe Bauern in Mitteleuropa im 6. und 5. Károlyi, M.: Ergebnisse der Ausgrabungen bis 1980 Jahrtausend v. Chr. Jb. RGZM 35, 27–93. in der befestigten Ansiedlung von Sé, Westungarn. LÜNING 2000 Mitt. d. ÖA für Ur- und Frühgeschichte 33–34: Lüning, J.: Steinzeitliche Bauern in Deutschland. Die 293–307. Landwirtschaft im Neolithikum. UPA 58, Bonn. KÁROLYI 1992 MAKKAY 1989 Károlyi, M.: A korai rézkor emlékei Vas megyében Makkay J. – Jankovich B. D. – Szõke B. M.: Békés (The Early Copper Age in County Vas). Szombathely. megye régészeti topográfiája. A Szarvasi járás. MRT KERTÉSZ 1993 8, Budapest. Kertész, R.: Data to the Mesolithic of the Great Hun- M. EGRY 1999 garian Plain. Tisicum 8: 81–104. M. Egry, I.: Javarézkori település Ménfõcsanak KERTÉSZ 1994 határában (Siedlungsspuren der Kupferzeit auf dem Kertész, R.: Late Mesolithic chipped stone industry Terra-in des Einkaufzentrums Ménfõcsanak). from the site Jásztelek I. (Hungary). In: Lõrinczy, G. Arrabona 37: 11–64. (ed.): Von der Steinzeit bis zum Mitterlalter. Studien MRT 1969 zum 60. Geburtstag von Otto Trogmayer. Szeged: I. Éri – M. Kelemen – I. Torma: Magyarország 23–44. régészeti topográfiája (Archaeological Topography of KERTÉSZ 1996 Hungary) 2. A veszprémi járás. Budapest. Kertész, R.: The mesolithic in the Great Hungarian MÜLLER 1971 Plain: A survey of evidence. In: At the fringes of three R. Müller: Régészeti terepbejárások a göcseji „szegek“ worlds. Hunters-gatherers in the Middle Tisza valley. vidékén és településtörténeti tanulságaik. Zalaegerszeg. Szolnok 1996, 5–39. M. VIRÁG 1986 KERTÉSZ et al. 1994 M. Virág, Zs.: Javarézkori leletek Zalavár- Kertész, R. – Sümegi, P. – Kozák, M. – Braun, M. – Basaszigetrõl (Middle Copper Age finds from Félegyházi, E.: Mesolithikum im nördlichen Teil der Zalavár-Basasziget). ArchÉrt 113, 3–14. ungarischen Tiefebene. JAMÉ 36, 15–61. M. VIRÁG 1996 KERTÉSZ – SÜMEGI 1999 M. Virág, Zs.: Újkõkor és korai rézkor. In: Költõ, L. Kertész, R. – Sümegi, P.: Teóriák, kritika és egy – Vándor L. (eds): Évezredek a láp világából modell: miért állt meg a Körös-Starèevo kultúra ter- (Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979- jedése a Kárpát-medence centrumában? (Theories, 1992). Kaposvár-Zalaegerszeg, 16–20. critiques and a model: why did the expansion of the M. VIRÁG 1995 Körös-Starèevo culture stop in the centre of the M. Virág, Zs.: Die Hochkupferzeit in der Umgebung Carpathian Basin? Tisicum (Szolnok) 11, 9–23. von Budapest und in NO-Transdanubien (Das KNEIPP 1998 Ludanice-Problem). ActaArchHung 47, 61–94. Kneipp, J.: Bandkeramik zwischen Rhein, Weser und OROSS 2002 Main. UPA 47, Bonn. Oross, K.: Funde der Balaton-Lasinja-Kultur bei Sé- KOREK 1960 Doberdó und Körmend-Várkert. In: Bánffy, E. (ed.). Korek J.: Adatok Zala megye õskorához. A Göcseji Prehistoric studies. In memoriam Ida Bognár – Múzeum Közleményei 4. Zalaegerszeg, 67–82. Kutzián. Antaeus 25: 283–324. LENNEIS 1982 P. BARNA 2000 Lenneis, E.: Die Siedlungsverteilung der Linearband- P. Barna, J.: A neolithic clay object of unknown keramik in Österreich. Arch. Austriaca 66, 1–19. function from Becsehely (Ismeretlen rendeltetésû LENNEIS 1989 neolitikus agyagtárgy Becsehelyrõl). Õstörténeti Lenneis, E.: Zum Forschungsstand der ältesten Band- levelek - Prehistoric Newsletter 2. 17–18. keramik in Österreich. Arch Korr 19: 23–36. PEDROTTI 1990 LENNEIS – LÜNING (2002 [2001]) Pedrotti, A.: L` insediamento di Kanzianiberg: Lenneis, E. – Lüning, J.: Die altbandkeramischen rapporti culturali fra Carinzia ed Italia Settentrionale Siedlungen von Neckenmarkt und Strögen. UPA 82. durante il neolitico. In: The Neolithisation of the Bonn 2002 [2001]. Alpine Region. Monografie di „Natura Bresciane“. LICHARDUS – VLADÁR 1964 (ed.: P. Biagi) Brescia, 213–226. Lichardus, J. – Vladár, J.: Zu Problemen der Luda- PUSZTAI 1957 nice-Gruppe in der Slowakei. SlovArch XII, 69–157. Pusztai, R.: Mezolitikus leletek Somogyból. JPMÉ, LÜNING 1982 95–105. Lüning, J.: Forschungen zur bandkeramischen RUTTKAY 1983 Besiedlung der Aldenhovener Platte im Rheinland. Ruttkay, E.: Das Neolithikum in Niederösterreich. In: J. Pavúk (ed.): Siedlungen der Kultur mit Linear- Forschungsberichte...12, Wien. keramik in Europa. Kolloquium Nové Vozokany. RUTTKAY 1998 Nitra, 125–156. Ruttkay, E.: Zur jungneolithischen Furchenstichkera- mik im östlichen Mitteleuropa. Die Fazies Gajary. In: 20 Bánffy Eszter

Becker, C. et al (eds.): Chronos. Beiträge zur prähisto- SCHIER 2000 rischen Archäologie zwischen Nord- und Südosteuropa. Schier, W.: Vorgeschichtliche Besiedlung südliches Festschrift für Bernhard Hänsel. Espelkamp, 165–180. Maindreieck. Materialhefte zur Bayerischen ŠAVEL 1991 Vorgeschichte A, 60. Nürnberg-München. Šavel I. Arheološka Topografija Slovenije. Topog- T. NÉMETH 1994 rafsko Podrosje XX (Prekmurje) Ljubljana. G. T. Németh: Neolithikus település Lébény határá- ŠAVEL 1992 ban. JAMÉ 36: 241–26.1 Šavel, I.: Bukovnica – rezultati terenskih raziskav v WHITTLE 1996 letih 1987-88 (Bukovnica – Resultat der Ausgrabun- Whittle, A.: Europe in the Neolithic. The creation of gen in den Jahren 1987-1988) Poroèilo... v Sloveniji new worlds. Cambridge World Archaeology, Cam- XX, 57–86. bridge.

Neolithic and chalcolithic settling in the Kerka valley Abstract

The Kerka valley microregional research pro- sites at the formulation period of the Linear Pottery gramme, carried out between 1995 and 1998, has been culture, showing various Balkanic early neolithic and already the third such investigation in Western Trans- possibly some local late mesolithic elements; also the danubia. In the course of the field survey, sondages, „niche”-like settling in the Linear Pottery period, and larger scale excavations and scientific analyses, a the entire lacking of any late neolithic (Lengyel series of new prehistoric sites could be found and culture) traces. Similarities with the two earlier pro- processed. The full research results are to be published grammes can also be documented, such as the rela- in a monographic form: (E. Bánffy, ed.): Archaeology tively large number of small, provisional Balaton- and Settlement History of the Kerka valley – SW- Lasinja settlements and the lack of Baden sites, due to Hungary. Antaeus 28. In this study, the dense neolithic the westerly location of the Kerka valley. and chalcolithic settlement history of the study area is In this way, the comparison of several „micro- discussed. regions” can lead to some general inferences about a As compared to the earlier, Little Balaton and larger, „macro-region”, Zala County and Western Hahót valley programmes, some remarkable dif- Transdanubia. ferences can be observed, regarding the transitional Translated by Eszter Bánffy Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 21

1. kép: A Kerka-völgyi mikroregionális kutatások területe 22 Bánffy Eszter

2. kép: Újkõkori régészeti lelõhelyek Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 23

3. kép: Rézkori régészeti lelõhelyek 24 Bánffy Eszter

4. kép: Szentgyörgyvölgy - Pityerdomb, kerámia leletek Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 25

1 2

3 45

7 0 3 cm

5. kép: Szentgyörgyvölgy - Pityerdomb, kerámia leletek 26 Bánffy Eszter

12 34

6 7 89

05 cm

6. kép: Kerkabarabás, Barabási háromszög, kerámia leletek Újkõkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 27

1 234

5 67 8

910111213

14 15 16 17 18

19 20 21 22

27 23 25 26 24 05 cm

7. kép: Zalabaksa - Zsidótemetõ, kerámia leletek 28 Bánffy Eszter

1 23

4 5

9 0 3 cm

8. kép: Csesztreg - Sarjas kertek, kerámia leletek ZALAI MÚZEUM 13 2004

P. Barna Judit Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján

Bevezetés és kevesebb szín fordul elõ, mint Sében. Uralkodó a vörös és a sárga szín; alkalmazták önállóan is, de fõként Az M7 autópálya Zala megyei szakasza (1. kép 1) egymással kombinálva. Ezeken kívül csak elvétve több jelentõs neolitikus telepet érintett, melyek közül fordul elõ fehér, rózsaszín, barna és fekete festés. kettõn a lengyeli kultúra emlékanyaga is elõkerült: Sormás – Mántai-dûlõ lelõhelyen összesen 25 000 m2 Sormás – Török-földek lelõhely (M 79) egy É–D-i nagyságú felületen 554 objektum került feltárásra; irányú dombhát déli végén fekszik, melyet K felõl a ebbõl mintegy 450 újkõkori; ennek nagy hányadát Mántai-patak határol. A patak egyben közös határt középsõ neolitikus (DVK) objektumok teszik ki, tehát alkot a K-i partján elterülõ Mántai-dûlõi lelõhellyel kb. 100 késõ neolit objektummal számolhatunk. Ezek (M 710) (1. kép 2). többsége a Sopot-kultúrába tartozik. Kis arányban Sormás – Török-földek lelõhelyen 2002. és 2003. ugyan, de ezen a lelõhelyen is képviselve van a folyamán közel 28 000 m2-t tártunk fel1. Szórványos lengyeli kultúra legkorábbi horizontjának leletanyaga. telepnyomok tanúsága szerint a lelõhely már a neoli- A feltárt telepobjektumok közt sok a cölöplyuk, tikum korai szakaszában is lakott volt (Starèevo- ezekbõl több házalap is kirajzolódik, melyek egy része kultúra), a középsõ neolit betelepültséget néhány DVK a DVK korszakába, minimum két ház a Sopot- objektum jelzi. A feltárt 460 objektum többsége a kultúrába tartozik. A lelõhely legmarkánsabb lengyeli kultúra korai, ún. séi horizontjába tartozik, de objektuma azonban itt is a körárok, melynek egy kapu- a megelõzõ Sopot-kultúra települése is jelentõsnek val (földhíddal) megszakított részlete esett a nyomvo- mondható. A középsõ rézkori Balaton – Lasinja és a nalba. Ez egy egyszeres, V-metszetû árok. A telep- tûzdelt barázdás kerámia kultúrája, valamint a késõ objektumok nem illeszkednek hozzá, azaz az árok bronzkori halomsíros kultúra népessége átmeneti jel- használata rövidebb idõt ölelt fel, mint a telep élete2. leggel szintén megtelepedett a dombháton. Kiemel- Sormás – Török-földek lelõhely kisplasztikája kedõ fontosságú a két késõ neolitikus körárok-rend- különösen gazdag, de a Mántai-dûlõben is szép szer. A leletanyag feldolgozása folyamatban van, ezért számmal kerültek elõ idoltöredékek, állatszobrocskák, az egyes objektumok – így a körárkok – pontos datá- oltárok, stb… A következõkben a lengyeli kultúra azon lása sem végleges még. A leletek elsõdleges felmérése leleteit közlöm, melyeken viseleti elemeket ábrá- alapján a két körárok-rendszer egymáshoz viszonyított zoltak. A 19 db lelet egy kivételével a Sormás – Török- idõrendi helyzete nem állapítható meg teljes bizton- földekrõl származik (1–18. számú), a Mántai-dûlõbõl sággal. mindössze 1 db (19. sz.). Ez az arány megfelel a korai A lengyeli kultúra legkorábbi horizontját (Sé – lengyeli kultúra eltérõ arányú jelenlétének a két Lužianky – Unterpullendorf kör) képviselõ leletanyag lelõhelyen. Ezek a változatos, szépen díszített idolok mind a kerámiaformák, mind pedig a díszítések jól elemezhetõ forráscsoportot alkotnak. Az õskori (festés, karcolás) tekintetében rendkívül közel áll a öltözék rekonstrukciójának legfõbb forrásai általában Sé – Malomi dûlõi lelõhelyrõl megismert leletegyüt- a temetkezések3, melyekben a viselet idõtálló teshez (KALICZ 1983–84; KALICZ – KÁROLYI 1977, anyagból készült részei többé-kevésbé megõrzõdnek. 1978–79; KÁROLYI 1992; KALICZ 1998: 62–70, A lengyeli kultúra temetõi azonban szinte kivétel Abb. 22–23.). A festésnél valamivel egyszerûbb minták nélkül a kultúra keleti elterjedési csoportjából ismertek 30 P. Barna Judit

(KALICZ 1985, 1998: 56; ZALA-GAÁL 2002), a 4. sz. (2. kép 4; 3. kép 4) nyugati csoport4 magyarországi területérõl, ahová Hengeres testû idol felsõtestének töredéke. Feje, Zala megye is tartozik, ez idáig csak egy-egy, több- karjai és alsó teste letört, melleit két dudor jelzi. A tes- nyire különlegesnek tartható temetkezést ismerünk: tet összefüggõ sárga festés borítja, melyen nyomokban Keszthely – Halászrét (M. VIRÁG 1986: 17), vörös festés maradványai látszanak. Ma = 3,8 cm, sz = Veszprém – Felszabadulás út (RACZKY 1974), 1,8 cm. Ltsz.: 79.39.1.1. Elõkerülési körülmények: Szentgál – Füzikút, Városlõd (REGENYE 1993–94: 39. objektum (gödör), DNy-i negyed, 4. bontási szint. 76), Veszprém – Jutasi út5. Így a nyugati csoportban a viselet rekonstruálásához jelenleg a leggazdagabb for- 5. sz. (4. kép 1; 5. kép 1) ráscsoportot az emberábrázolások, s azokon belül is Objektumszám: 52. fõként az idolok alkotják. Barna, szürke foltos, homokkal soványított anyagú, üreges csizma-modell. A lábfejnél töredékes, a talp Leletkataszter egyenes. A szár felsõ részét, a perem alatt egymástól nagyjából egyforma távolságra elhelyezett 8 lyuk töri át. 1. sz. (2. kép 1; 3. kép 1) Ma = 5,8 cm, sz = 2,9 cm. Ltsz.: 79. 52.4.16. Elõkerü- Barna, szürke foltos, homokkal soványított anyagú lési körülmények: 52. objektum (gödör), 2. bontási szint. idol felsõ testének töredéke. A kart hegyes csonk, a mellet kerek dudor jelzi. A fej hiányzik, a nyakon apró 6. sz. (4. kép 2; 5. kép 2) rovátkolások sora fut körbe. Ma = 3,7 cm, sz = 2,7 cm. Szürkésfekete, homokkal soványított anyagú idol Ltsz.: 79.17.1.16. Elõkerülési körülmények: 17. objek- alsó testének töredéke. A törzs hengeres, a fenék tum (gödör) foltjának nyesésébõl. kidomborodó és eltúlzottan nagy méretû (steatopyg), középen egy karcolás két részre osztja. A külön meg- 2. sz. (2. kép 2; 3. kép 2) formált lábak a szélesen indított comboktól a bokák Szürkésfekete, barna foltos, homokkal soványított felé elkeskenyednek; a lábfejek elõre nyúlnak. A deré- anyagú idol alsó testének töredéke. Az idolt eredetileg kon öt (helyenként hat), párhuzamosan futó bekarcolás két félbõl formálták meg, az összeillesztés helyén tört több soros övet jelez. Az öv elõl két oldalt két-két ágra el. A fenék kidomborodó és eltúlzottan nagy méretû bomlik és hosszan lelóg. Az övet a derékon hat füg- (steatopyg), a láb oszlopszerû. A derékon négy párhu- gõleges tag hét rövidebb szakaszra osztja. A vízszintes zamos bekarcolás fut, melyeket egy függõleges tag két szakaszokkal ellentétben ezeket a függõleges tagokat vízszintes szakaszra oszt. Ma = 6,3 cm, sz= 3,7 cm. nem karcolással, hanem vörös festéssel jelezték. Vörös Ltsz.: 79.23.18.6. Elõkerülési körülmények: 23. objek- festéknyomok az övtõl lefelé az idol testén több tum (gödör) ÉK-i negyed, 9. bontási szint. foltban is megfigyelhetõk. Ma = 9,0 cm, sz = 4,6 cm. Ltsz.: 79. 66.4.26. Elõkerülési körülmények: 66. 3. sz. (2. kép 3; 3. kép 3) objektum (gödör), 4. bontási szint, K-i fél. Szürkésfekete, barna foltos, homokkal soványított anyagú idol fejtöredéke. A fej kerek, az orr egy hosszú- 7. sz. (4. kép 3; 5. kép 3) kás dudor által plasztikusan megformált. A többi rész- Barna színû, homokkal soványított anyagú, kis letet karcolásokkal ábrázolták. A homlokot karcolás méretû idol alsó testének töredéke. Az idolt eredetileg keretezi, melynek alsó vonala egyben a szemöldököt, két félbõl formálták meg, az összeillesztés helyén tört felsõ és oldalsó vonalai pedig a hajas fejbõr szélét el. A törzs hosszú, félkörös átmetszetû, a fenék kidom- jelölik. A szemeket két ferdén karcolt vonal ábrázolja, borodó és eltúlzottan nagy méretû (steatopyg), a láb a közvetlenül az orr alatt elhelyezett rövid, vízszintes szintén félkörös átmetszetû. A derékon öt párhuzamo- bekarcolás nem a szájat, hanem az orrlyukakat jelzi. san futó bekarcolás több soros övet jelez. A láb és a A füleket nem jelölték. A haj részletesen megjelenített: törzs felöli vége is töredékes. Ma = 5,6 cm, sz = 2,1 cm. a függõleges lefutású, sûrû cikkcakk-vonalakba ren- Ltsz.: 79.81.2.2. Elõkerülési körülmények: 81. objek- dezett rövid karcolások vékony fonatokat esetleg tum (gödör), 2. bontási szint. göndör tincseket ábrázolnak. A frizura a fejtetõn egy középsõ választékkal két részre oszlik. A nyakat három 8. sz. (4. kép 4; 5. kép 4) sorban apró bekarcolások sorozata díszíti. Az idolt Vörösesbarna, homokkal és szitált kaviccsal eredetileg vörös festés borította, mely csak nyomok- soványított, kis méretû idoltöredék. Eredetileg két ban maradt meg. Ma = 3,9 cm, sz = 2,8 cm. Ltsz.: félbõl illesztették össze, az összeillesztés mentén tört 79.29.22.5. Elõkerülési körülmények: I. körárok- el. Deréktól felfelé hiányzik. A nagyon kopott felület rendszer külsõ árok, A0 szakasz, 2. bontási szint. ellenére a karcolással ábrázolt többsoros öv felis- merhetõ, de a részletek nem azonosíthatóak. A fenék Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 31 eltúlzott méretû, a lábat rövid csonk jelzi. Ma= 4,5 cm, két félbõl formálták meg, az összeillesztés helyén tört sz= 2,5 cm. Ltsz.: 79.91.2.11. Elõkerülési körülmé- el. Mindkét félnél a törzs félkörös átmetszetû, a fenék nyek: 91. objektum (gödör), 2. bontási szint. kidomborodó és eltúlzottan nagy méretû (steatopyg). A fej hiányzik. Szembõl nézve a jobb félnél a felsõ test 9. sz. (6. kép 1; 7. kép 1) is megmaradt; a kart vízszintesen oldalra nyúló csonk, Barna, szürke foltos, homokkal soványított anyagú a mellet kis dudor alakjában formálták meg. A nõalak idol fejtöredéke. A fej nyomott gömb alakú, az orr kötényt vagy ágyékkötõt visel, melyet négy- (esetleg plasztikusan megformált; kicsi, hegyes dudor jelzi. öt) soros öv rögzít a derekán. A ruhadarab földig ér, A többi részletet karcolásokkal ábrázolták. A homlokot mintázatát váltakozó irányú és szélességû, ferde vonal- karcolás keretezi, melynek alsó vonala egyben a kötegek alkotják. A vonalkötegek sûrûn karcoltak. Az szemöldököt, felsõ és oldalsó vonalai pedig a hajas öv nem folyamatos; a megszakítások több, rövid sza- fejbõr szélét jelölik. A szemeket két beszúrás jelzi. A kaszt jelölnek. Ma = 7,4 és 4,2 cm, sz = 2,9 és 2,8 cm. füleket nem jelölték. A hajviselet részletei függõleges Ltsz.: 79.177.17.15. Elõkerülési körülmények: 177. lefutású, sûrû karcolt cikkcakk-vonalak formájában objektum (árok), B. és C. szakasz közti tanufal 1–2. jelennek meg. A nyakat sakktábla-mintába rendezett, bontási szint. négy-négy apró bekarcolásból álló motívum díszíti. Ma = 2,6 cm, sz = 1,7 cm. Ltsz.: 79.92.1.5. Elõkerülési 14. sz. (10. kép 1; 11. kép 1) körülmények: 92. objektum (gödör), 1. bontási szint. Barna, szürke foltos, homokkal soványított anyagú idol fejtöredéke. A fej kissé nyomott gömb alakú, az 10. sz. (6. kép 2; 7. kép 2) orr eredetileg plasztikus volt; a dudor azonban nagyon Sárgásvörös, homokkal és kavicszúzalékkal sová- lekopott. A többi részletet karcolásokkal ábrázolták. nyított anyagú, két félbõl formált idol töredéke, mely A homlokot karcolás keretezi, melynek alsó vonala az összeillesztés mentén tört el. Felsõ teste melltõl egyben a szemöldököt, felsõ és oldalsó vonalai pedig a felfelé hiányzik. Ruházatára egy karcolással ábrázolt hajas fejbõr szélét jelölik. A homlokot keretezõ felsõ kötény vagy ágyékkötõ utal. Lábujjait bekarcolások vonalon rövid, keresztirányú sûrû rovátkolás van. jelzik. Ltsz.: 79.126.4.20. Elõkerülési körülmények: A szemeket egy-egy nagy kör ábrázolja, ezeken belül 126. ob-jektum (gödör), 4. bontási szint. Ma = 5,3 cm, halvány vonal sejteti a pupillákat. A füleket nem sz = 2,7 cm. jelölték. A haj részletesen megjelenített: a függõleges lefutású, sûrû cikkcakk-vonalakba rendezett rövid kar- 11. sz. (6. kép 3; 7. kép 3) colások vékony fonatokat esetleg göndör tincseket Vörösesbarna, fekete foltos, csillámos homokkal ábrázolnak. A frizura a fejtetõn egy középsõ válasz- soványított anyagú idol töredéke. Az idolt eredetileg tékkal két részre oszlik. A fejet eredetileg vörös festés két félbõl formálták meg, az összeillesztés helyén tört borította, mely a karcolt barázdákban nyomokban el. A felsõ test teljes egészében letört, a fenék kidom- maradt csak meg. Ma = 4,1 cm, sz = 3,6 cm. Ltsz.: borodó és eltúlzottan nagy méretû (steatopyg). Az idolt 79.296.1.17. Elõkerülési körülmények: II. körárok- eredetileg sárga festés borította, mely kis nyomokban rendszer, B. szakasz, 1. bontási szint. maradt csak meg. Ma = 8,3 cm, sz = 4,3 cm. Ltsz.: 79.126.5.28. Elõkerülési körülmények: 126. objektum 15. sz. (10. kép 2; 11. kép 2) (gödör), 5. bontási szint, Ny-i fél. Barna, szürke foltos, homokkal soványított anyagú idol, deréktól lefelé. A fenék kidomborodó, de nem 12. sz. (6. kép 4; 7. kép 4) túlzó méretû. A nõalak hosszú kötényt vagy ágyék- Fekete, barna foltos, törésfelületén szürke, homok- kötõt visel, melyet négy-, ill ötsoros öv rögzít a dere- kal soványított anyagú idol töredéke. A test deréktól kán. Az övet a derékon négy függõleges tag három lefelé esõ, szembõl nézve jobb fele maradt meg térdig, rövidebb szakaszra osztja. A kötény földig ér, mintá- a többi hiányzik. A megmaradt töredéken karcolással zatát lefelé mutató, ék alakban összefutó, ferde jelzett többsoros öv és kötény vagy ággyékkötõ rész- vonalak alkotják. Az idol fenekét, combját és lábait a letei ismerhetõk fel. A kötény mintáját ferde vonal- hátoldalon egy mélyen karcolt barázda jobb, ill. bal kötegek alkotják, melyek iránya változó. Ma = 3,2 cm, félre osztja, mely nagyjából a bokák fölött megszakad. sz = 2,2 cm. Ltsz.: 79.128.1.5. Elõkerülési körülmé- A lábfejek nincsenek külön megformálva, a talp nyek: 128. objektum (gödör), 1–2. bontási szint. enyhén omphaloszos. A ruhadarab sávjaiban vörös festés nyomai látszanak. Ma = 6,4 cm, sz = 2,5 cm. 13. sz. (8. kép 1–2; 9. kép 1–2) Ltsz.: 79.312.3.22. Elõkerülési körülmények: 312. Vörösesbarna, szürke foltos, csillámos homokkal objektum (gödör), 3. bontási szint. soványított anyagú idol töredékei. Az idolt eredetileg 32 P. Barna Judit

16. sz. (10. kép 3; 11. kép 3) ismerhetünk. Mivel a Sé – Unterpullendorf-i típusú Szürkésbarna, törésfelületén vörös és világos- idolok egyik szembeötlõ jellemzõje éppen a ruházat szürke, homokkal soványított anyagú idol felsõ ábrázolása, a karcoláson túl joggal tarthatjuk a festést testének töredéke. A törzs hengeres. Az egyik kart is a viselet megjelenítésének, még akkor is, ha hegyes csonk jelzi, a másik letört. A mellek eredetileg tisztában vagyunk a festés – fõként a vörös szín – plasztikusak voltak, de letörtek. A fej hiányzik, a közismert szakrális jelentésével. Bizonyos esetekben nyaon apró rovátkolásokból álló ruha szegélye látszik, azonban valószínû, hogy az idol testének festésével a mely elõl V-kivágású, hátul pedig kerek. Ma = 3,9 cm, ruhát, inget, szoknyát jelezték. Leleteinken a festés két sz = 3,0 cm. Ltsz.: 79.325.2.16. Elõkerülési körülmé- esetben (6. és 15. sz. töredékek) vörös színû (4. kép 2; nyek: 325. objektum (gödör), 3–4. bontási szint. 5. kép 2; 10. kép 2; 11. kép 2). A 4. sz. torzón a ruha, tunika vagy ing színe sárga, a kis foltokban fenn- 17. sz. (12. kép 1; 13. kép 1) maradt vörös festés mintát ábrázolhatott (2. kép 4; 3. Sárga, homokkal soványított anyagú elnagyolt kép 4). Podborský egy Krepice-i idol altestét borító, megmunkálású, karcolt díszítésû idol fejtöredéke. mintás festés kapcsán felveti, hogy a festés ez esetben A fej nyomott gömb alakú, a nyak – a fej méretéhez akár az öltözetet, akár tetoválást, testfestést is jelölhet viszonyítva – vastag. A fejen mindössze a homlokot (1985: 211). Szintén sárga festéssel jelezték a 11. sz. keretezõ vonalat jelezték. Ma = 3,2 cm, sz = 3,1 cm. idol öltözetét (6. kép 3; 7. kép 3). A 6. sz. idolon Ltsz.: 79.395.1.12. Elõkerülési körülmények: 395. (4. kép 2; 5. kép 2) nyomokban fellelhetõ vörös festés objektum (gödör), 1. bontási szint. a nõalak alsó testén – a festéknyomok helyzete alap- ján – hosszú szoknyára utal. A ruha vagy szoknya 18. sz. (12. kép 2; 13. kép 2) hossza – a festés alapján – feltehetõleg a lábfejig ért. Vörösesbarna, szürke foltos, csillámos homokkal A lengyeli kultúra temetõiben több esetben megfigyelt soványított anyagú idol töredéke, deréktól lefelé. Az jelenség szerint a halottak alkarját és alsó lábszárát idolt eredetileg két félbõl formálták meg, az össze- (azaz a ruházattól szabadon maradt testrészeket) vörös illesztés helyén tört el. A fenék kidomborodó és eltúl- okkerrel fedték be, amibõl arra lehet következtetni, zottan nagy méretû (steatopyg). A lábujjakat bekar- hogy a ruha csak térdig ért (KALICZ 1985: 72). Ennek colásokkal jelezték. Az öv ábrázolásából két rövid, az ellentmondásnak egyik lehetséges magyarázata, párhuzamos karcolás maradt meg, nagy része a hogy az idolok nem a temetkezésekbõl megismert felület sérülése miatt megsemmisült. Ma = 6,6 cm, köznépi személyeket ábrázolnak hétköznapi vise- sz = 3,8 cm Ltsz.: 79.432.1.19. Elõkerülési körülmé- letben, hanem istennõket – esetleg papnõket – rituális, nyek: 432. objektum (gödör), K-i fél, 2. bontási szint. szertartási öltözékben (GIMBUTAS 1974: 44–56). Mint már szó volt róla, a festés további, a mai 19. sz. (12. kép 3; 13. kép 3) szemlélõ számára már nem érthetõ, átvitt értelmet is Szürkésbarna, homokkal soványított anyagú, hordozhatott. Erre fõként az olyan leletek figyelmez- karcolt díszítésû idol fejtöredéke. A töredék nagyon tetnek, melyeken a vörös festés az idolok arcán vagy kopott, a fej részleteibõl csak a frizura sûrûn karcolt homlokán jelenik meg (3. és 14. sz., 2. kép 3; 3. kép 3; cikkcakk-vonalai ismerhetõk fel. 10. kép 1; 11. kép 1). Ugyanakkor még ezekben az Elõkerülési körülmények: Sormás – Mántai-dûlõ, esetekben is gondolhatunk viseleti elemekre: az arc 55. objektum, kelta ház betöltésébõl, másodlagos festésére, ill. a haj vörös festékkel való fedésére. helyzetben. Ltsz.: 710.55.1.8. A ruhák alapanyagára nézve a sormási lelõhelyek egyetlen konkrét adatot szolgáltattak: az I. árok-rend- Ábrázolt viseleti elemek. A fentiekben bemutatott szer külsõ árkából kerültek elõ egy agyagnehezék korai lengyeli kisplasztikák a következõ viseleti töredékei6, melyeken laza szövésû szövet lenyomatai elemek azonosításához szolgáltatnak adatokat: 1. Fel- õrzõdtek meg 9. kép 3). A nehezéken egyszerû vá- sõruha, mely ing, tunika, ruha, ill. szoknya formájában szonkötésû, mintázat nélküli szövet nyoma látszik. képzelhetõ el. 2. Kötény vagy ágyékkötõ, melyet több A több példányban elõkerült orsógombok7 szintén soros öv rögzít. 3. Lábbeli: csizma. 4. Ékszerek: bizonyítják a szövés-fonás gyakorlatát. A ruházkodás- nyaklánc ill. nyakék, testfestés vagy tetoválás. 5. Vá- hoz nyilvánvalóan az állati bõröket és prémeket is fel- lasztékkal tagolt frizura. használták. Irodalmi adatok nyomán kender-, len- eset- leg gyapjúfonalból szõtt textil használatával számol- Ruházat. Ha elfogadjuk, hogy a fenti plasztikák a hatunk (KALICZ 1985: 85. kép 3; KALICZ 2003: 11). lengyeli kultúra népének hajdan élt asszonyait legalábbis megközelítõleg valósághûen mintázták Kiegészítõk. Minden, a már említett, a felsõ meg, az ábrázolások részleteiben a viselet elemeire ruházat részét képezõ darabokhoz másodlagosan kap- Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 33 csolódó kiegészítõt, úgy, mint a nyakban viselt Sé – Malomi dûlõ lelõhelyen is több példányban ékszert, a ruha szegélyét, az övet és a kötényt, kerültek elõ ugyanilyen övet viselõ idolok (KALICZ valamint a frizurát az idolok készítõi karcolással 1998: Abb. 32, 4, 6–9.). jelezték. Ide sorolhatjuk a test egyéb díszítését, pl.: a Az ábrázolásokban olyasmi több soros övet ismer- testfestést és a tetoválást is. hetünk fel, mely gyöngyökbõl fûzött változatát Bics- kérõl, a Sopot-kultúra temetkezésébõl (MAKKAY ET Ékszer. Egyes idolok nyakán a karcolások ékszert AL. 1996: Fig. 6.), valamint a tiszai kultúrából ábrázolnak. Az 1. és 3. sz. töredékeken (2. kép 1,3; ismerjünk: Tápé – Lebõ, Alsó-halom, 6. sír (KOREK 3. kép 1,3) rövid, a nyakat szorosan körülfonó, több 1973: 278), s a már említett gorzsai 29. sírból soros nyaklánc látható. A 9. sz. fejtöredék (6. kép 1; (HORVÁTH 1987: 15). A Polgár-csõszhalmi telepen 7. kép 1) nyakán ábrázolt ékszer bonyolultabb több nõi sírban is volt Spondylus-, ill. márvány szerkezetû, s ezért inkább geometrikus mintába ren- gyöngyökbõl fûzött több soros öv (RACZKY ET. AL. dezett nyakéknek tûnik, melyet pl. gyöngyök és 1997: 39). Olyan több soros öv azonban, amelyiken az állatfogak kombinációjából fûzhettek. Éppen a szokat- idolokon ábrázolt függõleges elemek is megtalálhatók lan elrendezés miatt nem zárható ki az sem, hogy a lennének, temetkezésbõl nem ismert. Ez talán arra karcolások nem ékszert, hanem sajátos testdíszt, vezethetõ vissza, hogy ezek a tagok nem idõtálló tetoválást, testfestést jeleznek. Nyakban viselt éksze- anyagból készültek. rek a leggyakrabban gyöngybõl készültek (pl. rézbõl, A 6. sz. idol övének részletes ábrázolása felvet egy ritka kagylóból, csontból, kõbõl, agyagból), de elõ- lehetséges elképzelést arra, hogy mik lehetnek ezek a fordul csiga, állatfog, állatfog utánzata kõbõl, stb… függõleges tagok. A nõi alakon megmintázott ötsoros A 16. sz. töredék (10. kép 3; 11. kép 3) nyakán öv köldök tájékon záródik, s két szára elõl, a két látható karcolások a ruha szegélyét jelzik, mivel a combon lóg le (4. kép 2; 5. kép 2). Ez az egyetlen kivágás elõl jól felismerhetõen V-alakú, míg hátul olyan idol, amelyen a függõleges elemeket más tech- kerek. Ugyanilyen ábrázolással találkozunk egy séi nikával mintázták meg, mint a vízszintes tagokat: idolon, amelyen azonban a ruha szegélyén kívül a ezeket ugyanis nem karcolással, hanem vörös festéssel nyakláncot is ábrázolták, s ott határozottan elkülönül hangsúlyozott negatív mintával jelezték. Éppen ez a az ékszer, ill. a V-alakú ruhakivágás (KALICZ 1998: tény segít bennünket az értelmezésében. Az idol Abb. 35. 3.). Ez a hangsúlyos, részletezõ megjelenítés testén, az övtõl lefelé több helyen figyelhetõ meg arra utal, hogy a ruha szegélyét pl. gyöngyökkel, vörös festék nyoma, melyek a bokáig érõ szoknyára esetleg állatfogakkal, kagylókkal, stb varrták ki. Ilyen utalnak. Az azonos technika alapján arra gondol- ruhadarabot Horváth F. tárt fel a tiszai kultúra gorzsai hatunk, hogy a ruha és az öv szálait összetartó füg- telljén, a Proto-tiszapolgári idõszak kezdetére datált, gõleges tagok azonos anyagból (textilbõl? bõrbõl?) gazdag nõi temetkezést tartalmazó 29. sírban készülhettek, így elképzelhetõ, hogy ez utóbbiak tulaj- (HORVÁTH 1987: 15–16). donképpen az övbújtatókat jelenítik meg. Az övbújtató legegyszerûbb formája a szoknya szabályos helyen- Öv. Részletesebb elemzésre érdemes az öv, mely ként történõ bevágásával képzelhetõ el. Így tehát ezek összesen nyolc idolon jelenik meg: 2, 6, 7, 8, 12, 13, a tagok nem csak az öv szálait fogták össze, hanem 15. és 18. sz. (2. kép 2; 3. kép 2; 4. kép 2, 3, 4; 5. kép egyúttal a nyílván szabás nélküli szoknya derekát is, 2, 3, 4; 6. kép 4; 7. kép 4; 8. kép 1–2; 9. kép 1–2; 10. rögzítve azt. Az övbújtatók e kettõs funkciója magya- kép 2; 11. kép 2; 12. kép 2; 13. kép 2). Az öv összetett rázat lehet arra, hogy miért tartották fontosnak szerkezetû, négy vagy öt, vízszintes, egymással ábrázolni õket, anyaguk (textil) pedig arra, hogy miért párhuzamosan futó sorból és az ezeket helyenkét nem maradt nyomuk a temetkezésekben. Ha ez a megszakító függõleges elemekbõl áll. Ez utóbbiak a feltételezés helytálló, akkor az ábrázolásokon látszólag többsoros öv egyes szálait összetartó, nyilvánvalóan az öv részeként megjelenõ függõleges elemek szerkezeti (funkcionális?) egységek, mivel még a valójában nem az öv, hanem az alatta viselt ruha vagy legkevésbé gondosan megmunkált példányokon is szoknya részei. A 6. sz. töredék pontos formai analógi- felismerhetõ. Az egyszerûbb megformálású idolokon ája a bakonycsernyei idolban ismerhetõ fel, azzal az (7, 8. és 15. sz.) az övet csak szaggatott vonalakkal eltéréssel, hogy az a darab díszítetlen (KALICZ 1998: jelezték (4. kép 3–4; 5. kép 3–4; 10. kép 2; 11. kép 2), Abb. 40). Az öv két szárát (övcsüngõt?) két-két sorban ezeknél a függõleges tagokra a negatív minta utal. Az futó ferde karcolások jelölik, melyek fonás benyo- aprólékosabban kimunkált idolokon (2, 6. és 15. sz.) mását keltik. Ugyanez az övcsüngõ Sén, egy nõi nem csak a vízszintes, hanem a függõleges elemeket is viseletet ábrázoló, anthropomorf edényen is feltûnik: ábrázolták (2. kép 2; 3. kép 2; 4. kép 2; 5. kép 2; 10. itt az övcsüngõ egyik szára lelóg, a másik vissza van kép 2; 11. kép 2). bujtatva az övbe, az öv maga egyébként részleteiben is 34 P. Barna Judit megfelel annak, amely a sormási 6. sz. idolon látható 50 cm hosszan mutatkozó, fehér szerves anyag korha- (KÁROLYI 2003: 280). Ennek a sajátos szerkezetû dásából származó csík mutatkozott. A jelenséget az övtípusnak két különbözõ, de egyaránt a szakrális ásató kötény vagy övcsüngõ maradványaként szférához kapcsolódó tárgytípuson való következetes értelmezte (HEGEDÛS 1977). megjelenítése arra enged következtetni, hogy ezek az A 15. sz. idolon (10. kép 2; 11. kép 2) ábrázolt övek nem a mindennapi viselet részét képezték, hanem kötény vagy ágyékkötõ mintájában ék alakú az idolok ill. az anthropomorf edények által megje- sávolyminta ismerhetõ fel. Felvetõdik a kérdés, hogy lenített istennõk (papnõk) attribútumai. mibõl készült ez a ruhadarab? Míg gyékénylenyo- Az öv mágikus-rituális karakterét további adatok is matok, valamint a tiszai kultúra szõttes-jellegû megerõsítik: a Közép – európai vonaldíszes kerámia motívumainak elemzése bizonyítja, hogy a gyékény- kultúrájában a nagy Spondylus-kagylóhéjak a fonásban már korábban jelen voltak a különbözõ temetkezésekben mindig a csontváz medencéjénél sávolyminták a neolitikum idején (CSALOG 1956, kerülnek elõ, ami alapján feltehetõ, hogy az öv RICHTER 2003), addig a megõrzõdött textillenyoma- zárására, mintegy övcsatként, esetleg övcsüngõként tokban mindig csak a legegyszerûbb, minta nélküli szolgáltak (WILLMS 1985: 336). A Spondylus- vászonkötés ismerhetõ fel (RICHTER 2003: 105). ékszerek elemzése kapcsán vált világossá, hogy a Richter Éva ebbõl arra következtet, hogy a neolitikum kagylóhéjaknak rituális-mágikus szerepük is lehetett idején még csak az egyszerû, egy nyüstös nehezékes (KALICZ – SZÉNÁSZKY 2001: 37, 50), s ez a jelleg szövõszék használatával lehet számolni, amely csak az övre is kiterjedhetett, mintegy szakralizálva azt. homogén felületû textil szövésére volt alkalmas. A sá- Arra a tényre, hogy a lengyeli kultúra Nyugat- volyszövést csak több nyüstös szövõszéken lehet elké- dunántúli területérõl ilyen Spondylus-lelet nem ismert, szíteni, melynek használatáról legkorábbra a bronzkor kellõ magyarázat a nagy temetõk már említett hiánya, végérõl van adat (RICHTER 2003). Ennek ellent valamint a talajtani viszonyok, melyek nem csupán a mond, hogy a Kalicz Nándor által Aszódról közölt Spondylus-, de az állatcsont leletek megmaradásának textillenyomatos edény (KALICZ 1985: Abb. 50) sem kedveznek (KALICZ 2003: 8). Az, hogy ezen a lenyomatában Marton Erzsébet sávolykötést ismert fel vidéken is ismerték és használták a Spondylus-ék- (MARTON 2001: Fig.8.). szereket, már csak azért is valószínû, mert az Adriai – Újabb adatok hiányában nem célunk állást foglalni tengerpartról induló Spondylus-kereskedelem lebo- a kérdésben. A fentieket figyelembe véve a 15. sz. idol nyolításában jelentõs szerepet játszó Butmir-kultúra kötényén látható ék alakú sávolyminta értelmezésére népességével fennálló lengyeli kapcsolatokat számos két lehetõség adódik. Egyrészt elképzelhetõ, hogy lelet bizonyítja, s a két területet forgalmas kereske- ugyanúgy, ahogyan az edények díszítésében is fel- delmi út is összekapcsolta (KALICZ 1983–84: 273 , használták a lefont motívumokat, az egyszerû vászon- KÁROLYI 2003: 272). Így aztán nem zárható ki az kötésû textilt is festhették több színnel sávolymintásra. sem, hogy az idolokon ábrázolt övek egyes elemi akár Ez a technika az edényfestésben oly nagy tapasztala- Spondylus-gyöngyökbõl is készülhettek. A Spondylus- tokkal rendelkezõ lengyeli népességtõl biztosan nem ékszerek a késõi neolitikumban csaknem kizárólag a lehetett idegen, ezen kívül a kötény sávjait jelölõ kar- nõi és gyermek (kislány?) viselethez tartoztak colások közt is megfigyelhetõk vörös festék marad- (SIKLÓSI 2004: 21), pl. a lengyeli kultúra mórágyi ványai. Másrészt készíthették az említett ruhadarabot temetõjében Spondylus-öv csak nõi sírban, Inf. II. és gyékényfonással is, növényi alapanyagból, pl.: háncs- Jung. korúak temetkezéseiben fordul elõ (ZALAI- ból, fûszálakból, levelekbõl. GAÁL 2000: 19-20). A 15. sz. idolétól eltérõ, egymással viszont gyakorlatilag megegyezõ a 12. és 13. sz. idolok kötényének Kötény. Négy idol (10, 12, 13. és 15. sz.) kötényt mintázata (6. kép 4; 7. kép 4; 8. kép 1–2; 9. kép 1–2): visel (6. kép 2, 4; 7. kép 2, 4; 8. kép 1–2; 9. kép 1–2; a váltakozó irányú, ferdén karcolt vonalkötegek 10. kép 2; 11. kép 2). A lengyeli kultúra idoljain a különbözõ színekbõl kialakított sávos mintát jelöl- kötény a nõi viselet része, a séi idolokon is az egyik hetnek, ez a minta azonban szabálytalanabb, mint a leggyakrabban megjelenõ, változatos díszítésekkel szövésnél a szállebegésbõl adódó sávolyminták. ellátott ruhadarab (KALICZ 1998: 68, KÁROLYI Annak a köténynek az ábrázolása, mely több lengyeli 2003: 276). Legutóbb Oross K. közölt ugyancsak lelõhelyrõl (pl. Villánykövesd, Sé) is ismert, s mely Sérõl új idollelelet, mely szintén kötényt visel nagy valószínûséggel csomózással készült (MARTON (OROSS 2003). Temetkezésbõl, a késõi neolitikum 2001: Fig. 7.), a sormási anyagból nem került elõ. idõszakából Vésztõ – Mágor lelõhelyrõl van adat A kötényeket nem egyszerû kötõ, hanem a fentebb már kötényszerû ruhadarabról: egy 35–40 éves férfi részletesen tárgyalt többsoros öv rögzíti a derékon. sírjában8 lelt, a váz elõtt kb. 10 cm szélességben és Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 35

Lábbeli. A lábfejek az idolokon nem jelennek meg részletek nincsenek feltüntetve. Ezek akár csizma- különösebb részletezéssel, két kivételt a 10. és 18. sz. modellként, s egyúttal a sormási lelet közeli párhuza- idolok jelentenek, melyek lábujjait rövid bemetszések maiként is értékelhetõk (PODBORSKÝ 1985: T. 119. formájában jelezték (6. kép 2; 7. kép 2; 12. kép 2; 13. 1–2, 7, T. 120. 2, 7, T. 122. 2, T. 123. 6). kép 2). A lábfejek sérülése miatt nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy eredetileg hány bemetszés Hajviselet. Öt fejtöredéken figyelhetõk meg a volt rajtuk. A lábujjak ábrázolása vagy mezítlábas hajviselet részletei: 3, 9, 14, 17. és 19. sz. (2. kép 3; 3. viseletre, vagy a csupasz lábfejet láttató, saru-szerû kép 3; 6. kép 1; 7. kép 1; 10. kép 1; 11. kép 1; 12. kép lábbelire utal. A lábbelire vonatkozó egyetlen adatunk 1, 3; 13. kép 1; 3). A sûrû, halszálka-mintát idézõ kar- a csizma-modell (5. sz., 4. kép 1; 5. kép 1). Az agyag- colások vállra leomló, félhosszú göndör tincseket ból megformált, üreges modell szinte ép, csak orrából (KALICZ 1998: 67) vagy sok vékony fonatból tört le egy kis darab. Lábszár középig érõ, lefelé kialakított frizurát (ENGELBRECHT – KÜHLT- szûkülõ szárú, sarok nélküli, lapos talpú csizmát RUNK – RAMMINGER 2003) mutatnak. A frizura ábrázol, melynek szárát felül, a perem alatt lyukak részleteit minden esetben karcolások jelzik, két törik át. A lyukakban hajdanán bõr vagy más szerves fejtöredéken (3. és 14. sz.) figyelhetõ meg részben a anyagból sodort, illetve font fûzõ lehetett bujtatva, hajat jelzõ karcolások barázdáiban vörös festés mellyel a csizma merevítés nélküli szárát erõsítették a maradványa (2. kép 3; 3. kép 3; 10. kép 1; 11. kép 1). lábszárra. Ha a csizma-modell esetében is feltesszük, A fejtetõt és a halántékot díszítõ karcolások minden hogy az egyazon tárgyon különbözõ technikai esetben frizurát ábrázolnak, nem pártát vagy egyéb megoldások alkalmazása eltérõ alapanyagra utal, fejfedõt, mint az néhány DVK idol esetében feltehetõ. megállapíthatjuk, hogy a fûzõ más anyagból készült, A Sé – Unterpullendorf-i típusú idolok egyik markáns mint maga a csizma. A csizma szárának dõlésszöge az jellemvonása, hogy a homlokot felülrõl három ülõ figurák lábtartását idézi, ld pl. egy késõ lengyeli egymásba kapcsolódó ívelt vonal (KALICZ 1998: 67), ülõ idol lábtöredékét, amely Zalaszentbalázs – Pusz- vagy a hajas fejbõr szélét jelölõ, M-szerû jel tahegyi mezõ lelõhelyrõl származik, s mely megfor- (RUTTKAY 1992: 514) zárja le, míg alulról az málást tekintve nagyon emlékeztet a csizma-modellre erõteljes megfogalmazású ívelt összenõtt szemöldök. (BONDÁR 1995: 58, Fig. 194). A lábbeli ábrázolása A két vonal sok esetben összeér, így tulajdonképpen a újkõkori környezetben nagyon ritka, a kevés kivételt homlok körül egy zárt keret alakul ki. A 17. sz. karcolt ábrázolások vagy modellek jelentik. A lengyeli elnagyolt kivitelezésû idolon pl. csak ezt ábrázolták, kultúrából ez idáig közölt egyetlen modell az ausztriai mintegy ezzel utalva a kanonizált hajviseletre (12. kép Grafenbergbõl származik: égetett agyagból készült, 1; 13. kép 1). A lengyeli kultúra legkorábbi horizont- fûzõs cipõt ábrázol, melyen a cipõ fûzését három, jának idoljain a hajviselet ábrázolása nagyon közeli a egymás alá elhelyezett lyukpár jelzi (BERG – Butmir-kultúra idoljain megjelenõ megformáláshoz, MAUER 1998: 64, Abb. 93.). A Gumelniþa-kultúrából annak ellenére, hogy a Sé – Unterpullendorf-i típusú említhetõ néhány eset, ahol anthropomorf edényen idolok kanonizált formáival szöges ellentétben a vagy idol lábán valószínûleg bõrbõl készített, díszített Butmir-kultúra idoljai többnyire egyediek, s natura- cipõt ábrázoltak (GIMBUTAS 1974: 51, Fig. 12; lisztikus jegyekkel bírnak (BENAC 1979: 412 ff. Taf. NIÞU 1979: Fig. 1.1; Fig. 2.4.). A csupasz emberi láb 46.2,3,5; HÖCKMANN 1968/I: 88; RUTTKAY 1992: önálló plasztikai megformálása9 gyakoribb: a vonal- 518). Az MBK-ban a Sé – Unterpullendorf-i idoltí- díszes kultúrától kezdve (BERG – MAUER 1998: pushoz mind korban, mind tipológiájukat tekintve Abb. 9, 37, 69; HORVÁTH – KALICZ 2003: 4. kép 5.) legközelebb álló Støelice-, ill. Malomìøice-típusokon a Vinèa-kultúrán át (VASIÈ 1933–1936, 1/3: T. XXIV/ (MBK Ia, ill. Ib fázis) a haj ábrázolása eltérõ: az elõb- 123, T. LIII./ 244, 245, stb) a lengyeli kultúráig bieken halszálka-mintába rendezett bekarcolások, ez (DOMBAY 1960: Taf. XC. 1–3, NOVOTNÝ 1962: T. utóbbiakon rövid, szaggatott vonalak jelzik a frizurát XVII. 5a–b, T. XXI:. 1a–b; BERG – MAUER 1998: (RUTTKAY 1992: 514, 518; PODBORSKÝ 1985: Abb. 91.) számos példa említhetõ. Az MBK-ban kife- 209, T. 3. 2,3; T. 8. 1–4, T. 9. 3; T. 10. 3, 5–6; stb…). jezetten gyakorinak mondható a láb alakú plasztika A Lužianky-csoportban viszont még egy formailag (PODBORSKÝ 1985: T. 119. 1–8, T. 120. 1–7, T. 122. meglehetõsen eltérõ idolon is halszálka-mintás a haj 1–4, T. 123. 1–8.). Ezek egy része biztosan meztelen ábrázolása (NOVOTNÝ 1962: Tab. XXXIX. 1. c). A lábat ábrázol, ezt a többnyire karcolások ill. barázdák halszálka-mintás hajábrázolást Ruttkay E. protolen- által jelölt lábujjak, valamint a bütykök formájában gyeli örökségnek tartja. Morvaországban ennek hiánya megjelenített boka- és térdízületek jelzése teszi eredményezhette az eltérõ ábrázolásmódot, mely az egyértelmûvé. Ismert azonban néhány olyan üreges eredeti utánzatának tûnik. A sormási idolok közül a kiképzésû töredék is, melyeken az említett anatómiai 3. és a 19. sz. darabokon látható a szigorú halszálka- 36 P. Barna Judit minta (2. kép 3; 3. kép 3; 12. kép 3; 13. kép 3). A másik késõbbi, nagy ókori vallások körébõl ismertek11 két töredéken (9. és 14. sz.) a minta némiképp fellazul, (KÁROLYI 2003: 277–278). de az eredeti rendezõelv még felismerhetõ (6. kép 1; Az idolok anyagánál szembetûnõ a kétféle – 7. kép 1; 10. kép 1; 11. kép 1). nagyon finom és nagyon durva – kerámiaminõség Ahogyan az öltözettel, úgy a hajviselettel kapcso- alkalmazása, példaként elég a 6. és 8. sz. idolok latban is feltehetjük a kérdést, hogy vajon a minden- soványításában, felületkezelésében és égetésében napok (profán) öltözetéhez tartozott-e, vagy viselete a megmutatkozó különbséget említeni (4. kép 2, 4; 5. megkülönböztetett (szakrális) idõszakra korlátozó- kép 2, 4). Ez a kettõség az edénykészítés gyakorlatánál dott? Megilletett-e minden nõt vagy csak bizonyos általános, s már a lengyeli kultúrát megelõzõ személyeket? Más szerzõkkel egyetértve úgy gondo- idõszakban is jellemzõ, mind a DVK-ban, mind pedig lom, hogy az idolokon való ábrázolás miatt inkább a a Sopot-kultúránál (KALICZ 1998: 34). A Közép- és szakrális meghatározást valószínûsíthetjük (ENGEL- DK-európai neolitikum és rézkor idõszakában BRECHT – KÜHLTRUNK – RAMMINGER 2003: általánosnak mondható, hogy – temetkezési áldozatok 320–321). kivételével – nincs összefüggés az idolok minõsége és a használatuk, ill. az elõkerülés kontexusa közt, azaz Értékelés készítõik és használóik számára a mûvészi érték nem játszott szerepet (BÁNFFY 1991: 204). Kalicz Nándor a séi idolok közt két típust különített Az öltözék részletes ábrázolása déli örökség a el (KALICZ 1998: 66); a sormási darabok ezek szerint lengyeli kultúra idol-plasztikájában. A hagyomány a – egy darab kivételével – mind az 1. típusba tartozik. Vinèa-kultúrából eredeztethetõ, ahol még a séi típusú A túlhangsúlyozott idomok, a steatopygia a nõi nemi idolokon megfigyelhetõnél is részletesebb az öltözék jelleget hangsúlyozzák, csak a fejtöredékek esetében megjelenítése, gyakran ékszerekkel kiegészítve lehet kérdéses a nemi hovatartozás. A szob-rokat két (VASIÈ 1933–1936, HÖCKMANN 1968/I.: 50–88; részbõl illesztették össze, a lábak stilizáltak, a felsõtest BÁNFFY 1986). A lengyeli kör távolabbi területein ez hosszúkás, karcsú, lapos, a karokat vízszin-tesen a szokás egyre jobban elhalványult, a morvaországi oldalra nyúló csonkok jelzik. A fej gömb alakú, lengyeli kultúrában (MBK) – noha idolplasztikája nyomott, esetleg félgömbös. Az orrot plasztikus nagyon jelentõs – már nem, vagy csak nagyon ritkán bütyök, a szemeket és a szemöldököket karcolt körök, és sematikusan ábrázolták az öltözéket (MAREŠOVÁ ill. vonalak jelzik. A szájat nem ábrázolják. A hajvi- 1971; PODBORSK 1985). A séi 1. típusú idolok nagy selet részletesen kidolgozott. A legtöbb esetben ábrá- fokú hasonlóságot mutatnak a Podborský által az zolják, de legalábbis sejtetik az öltözetet. MBK-leletanyagban Støelice-típusként elkülönített, A séi 2. típus, azaz az egyszerû, többnyire asexu- vízszintes karcsonkokkal jellemezhetõ idolokkal ális, hengeres testû egy darabból megformált idolok (PODBORSKÝ 1985: 210). A szinte egyezõ megfor- nem jellemzõek a sormási leletegyüttesre, talán a 4. sz. málás mellett eltérések – a már említett hajviseleten túl idol sorolható ide, ám töredékessége miatt ezt nem – éppen az öltözék, valamint a száj ábrázolásában lehet biztosan megítélni (2. kép 4; 3. kép 4). tapasztalhatók. Az idolok közt egyetlen ép példány sem került elõ, A lengyeli kultúra nyugati területi csoportját a tehát Sormáson is megfigyelhetõ a már jól ismert kisplasztika gyakori és nagy számú elõfordulása jel- törvényszerûség, hogy az idolok szinte mindig lemzi, szemben a keleti csoporttal, ahol fõleg egyedi összetörve kerülnek a földbe (HÖCKMANN 1967: 4, és kevésbé gondosan megformált idolokat találunk, KALICZ 1998: 66; BÁNFFY 1991: 202–203). A 177. jóval szerényebb mennyiségben (DOMBAY 1960: Taf. objektumban egy helyen tártuk fel egyazon szobor két LXXXVII/ 1,3, 5–8, Taf. CXIV/1, 3–5, 7–8; KALICZ felét; ez az általános gyakorlattal ellentétes, nagyon 1985, 1998, ZALAI-GAÁL 1996 b; PAVÚK 2003). ritka jelenség. Gyakoribb eset, amikor egy idol össze- Egy jellemzõ példa a két területi csoport eltérésére: míg tartozó töredékei különbözõ, nem ritkán egymástól a lengyeli kultúra DK-dunántúli területi csoportjában távoli objektumokból kerülnek napvilágra. Erre a Zalai-Gaál I. összesen 38 db emberábrázolást12 Mántai-dûlõben is volt példa: a Sopot-kultúra egy gyûjtött össze (1996: 61), addig csak Sormás – Török- idoljának törzstöredéke és a hozzá tartozó fej két külön földek lelõhelyen 33 db ilyen került elõ. gödörbõl10 került elõ. A törés szándékosságára utaló A sormási lelõhelyek idol-plasztikája rendkívül nyomot több séi idolon is megfigyeltek (KÁROLYI szoros kapcsolatot mutat Sével: nem csupán hason- 1983: 1298), a sormási leleteken ilyet nem fedeztünk lóságról, de több esetben tulajdonképpen azonosságról fel. Károlyi M. szerint a kialakult rítus alapján fel- lehet beszélni. Gyakorlatilag nincs olyan darab, darabolt és szétszórt idolok olyan agrár rítusok, ter- amellyel megegyezõ vagy nagyon hasonló idol ne mékenységi szertartások meglétére utalnak, melyek a fordult volna elõ Sében. A Kalicz N. által a viseletei Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 37 elemek ábrázolása szerint elkülönített négy csoport a idolok szállításának kézenfekvõ útja lehetett a sormási idoloknál is megfigyelhetõ (KALICZ 1998: borostyán út õskori elõzménye, mely egyaránt elhaladt 67–68). A Sormás – Török-földeken elõkerült több, Sé és Sormás körzetében (KALICZ 1983–84: 273, mint 30 db idoltöredék13 ugyan nem mérhetõ a séi 130 KÁROLYI 2003: 272). Közép – Duna-medencei darabhoz, de mégis jóval több, mint a nyugati területi eredetû, egyértelmûen import idoltöredékek még oly csoport hasonló korú lelõhelyein szokványosan elõ- távoli területekre is eljutottak, mint a csehországi forduló egy-két darab, nem is beszélve a keleti cso- Syneè (VAVRA1986: Abb. 1.) és a bajorországi Ober- portra jellemzõ gyakoriságról (KALICZ 1998: 103, pöring lelõhelyek (REINECKE 1977–78: 21 ff). PAVÚK 2003: 311). A leletek nagy száma valószínû- leg a Török-földeken is a körárkokkal mutatkozó, rész- Összefoglalás leteiben egyelõre még meg nem határozható összefüg- géssel magyarázható. Ahogyan Sében és a morva- A fentiekben bemutatott és elemzett sormási országi Tìšetice – Kyjovice lelõhelyén is megfi- kisplasztikákon felismerhetõ viseleti elemek nagy gyelték, az idolok (figurális plasztika) koncentrációja része, azaz a felsõruha (ing vagy tunika, ruha, ill. mutatható ki a körárkok körzetében (KALICZ 1998: szoknya), kötény, ékszerek (nyaklánc és nyakék) és 65; PODBORSKÝ 1985: 210). Ugyanez a koncent- választékkal tagolt frizura szakirodalmi adatok alapján ráció Sormás – Török-földeken 91 %-os arányt jelent, jól ismert. Az itt közölt leletek két új adattal gyara- mivel a 33 db idoltöredékbõl 30 db a körárkok által pítják eddigi ismereteinket: 1. A csizma-modell övezett területrõl, vagy magából valamelyik árokból alapján egy újkõkori környezetbõl korábban nem származik.14 Ha e két tényhez még hozzávesszük azt ismert lábbeli rekonstruálható szinte teljes pon- is, hogy Sé és Unterpullendorf (OHRENBERGER tossággal. 2. Az összesen nyolc idol töredéken meg- 1969: 306; Abb. 5, KALICZ 1998:69, 74) térségében figyelt több soros, tagolt öv a nõi viselet, s ezen belül esetlegesen olyan készítési központot feltételezhetünk, is nagy valószínûséggel a szertartási öltözet része. ahonnan kiindulva az idolok a lengyeli kultúra Ábrázolása csak idolokról, valamint egy séi anthro- nagyobb területeire terjedtek szét, felvetõdhet a pomorf edényrõl ismert (KÁROLYI 2003: 208); kérdés, hogy – a sormási idoloknak legalábbis egy használata is valószínûleg a szakrális szférához kap- része – nem származhat-e közvetlenül Sérõl? Az csolódott, istennõi (papnõi) attribútum lehetett.

Jegyzetek:

1 Fekete Csanád 2002 tavaszán végzett szondázó ásatása 6 Ltsz.: 79.29.44.9. Elõkerülési körülmények: 29. objek- nyomán indult 2002. júniusában a teljes felületû feltárás tum (árok), A4 szakasz, 6. bontási szint (az árok feneke). elõször az én irányításommal, majd Száraz Csilla vette 7 Közel 40 db orsógomb került elõ különbözõ objek- át az ásatás vezetését. Száraz Csillának köszönetet tumokból, melyek döntõ többsége biztosan a korai mondok munkájáért és a leletek közlési jogának áten- lengyeli kultúrához köthetõ. gedéséért. A fotókat Bicskei József, a rajzokat Nemes 8 Vésztõ – Mágor IX. blokk + K-i rábontás, 44. sír. Donát készítette. Technikai munkatársként mûködtek 9 Tehát nem idol részeként, legfeljebb edénnyel kom- Gönye András, Horváth Krisztián és Kónya Bence. binálva. Munkájukat ezúton is köszönöm! 10 710. 292. és 710. 335. objektumok. 2 A feltárást Straub Péter vezette, az újkõkori leletek fel- 11 Ozirisz, Dionüszosz, Démétér és Perszephoné kultusza dolgozásra való átengedését e helyen is köszönöm neki. (FRASER 1995: 239–267). 3 Nem számítva az olyan kivételes eseteket, mint a glecs- 12 Az emberábrázolások közé ez esetben Zalai-Gaál I. az cser- vagy mocsári múmiák, melyekre azonban a emberfigurákat és töredékeiket sorolta, ill. egy relief- Kárpát-medencei neolitikumból nem ismerünk példát. szerû ábrázolást (Zalai-Gaál 1996: 61). 4 Alsó-Ausztriából több temetkezés ismert, pl.: Friebritz, 13 Fontos hangsúlyozni, hogy ebbe a számba csak az Friebritz – Süd, Kamegg, Mödling – Leinerrinnen, önálló anthropomorf plasztikák tartoznak bele, tehát Bisamberg – Parkring, Reichersdorf (NEUGEBAUER – nem soroljuk ide az egyéb emberábrázolásokat (pl. MARESCH 1995: 93–104). ember alakú edény). 5 2003 õszén Regenye Judit (Laczkó Dezsõ Múzeum, 14 A három kivételt a 12, 17. és 18. sz. idolok képezik, Veszprém) leletmentõ ásatás során a lengyeli kultúra kis melyek az I. körárok-rendszertõl K-re esõ gödrökbõl sírszámú temetõjét tárta fel Veszprém – Jutasi (volt Fel- származnak. szabadulás) út lelõhelyen. Közöletlen. Az ásató szíves szóbeli közlése. 38 P. Barna Judit

Irodalom:

BÁNFFY 1986 HÖCKMANN 1967 Bánnfy, E.: A Vinèa-kultúra újabb leletei az Antik Höckmann, O.: Menschendarstellungen in der band- Gyûjteményben. Bulletin du Musée Hongrois (85) keramischen Kultur. Jahrb. RGZM 12, 1965 (1967), 115–122 1–34 BÁNFFY 1991 HÖCKMANN 1968 Bánnfy, E.: Cult and Archaeological Context in Höckmann, Olaf: Die Menschengestaltige Figural- Central and Southeastern Europe in the Neolithic and plastik der südosteuropäischen Jungsteinzeit und the Chalcolithic. Antaeus 19–20, (1990–91) (1991), Steinkupferzeit. I-II. August Lax Verlagsbuchhand- 183–250 lung, Hildesheim, 1968. (Münstersche Beiträge zur BENAC 1979 Vorgeschichtsforschung. Veröffentlichungen des Benac, A.: Mlade neolitsko doba. Butmirska Kultúra Seminars für Vor- und Frühgeschichte der Grupa. In: Praistorija jugoslavenskih zemelja 2 Universität; Band 3-4.) (1979), 412 ff. IDOLE. Berg – Maurer (Hrsg.) BERG – MAUER 1998 Idole – Kunst und Kult im Waldviertel vor 7000 Ber, F. – Mauer, H.: Idole – Kunst und Kult im Wald- Jahren, Ausstellungskatalog Höbarthmuseum der viertel vor 7000 Jahren, Ausstellungskatalog Höbarth- Stadt Horn, Horn, 1998 museum der Stadt Horn, Horn, 1998 KALICZ 1983–84 BONDÁR 1995 Kalicz, N.: Übersicht über den Forschungsstand der Bondár, M.: The settlement of the Lengyel Culture at Entwicklung der Lengyel – Kultur und die älteste Zalaszentbalázs. ANTEUS 22 (1995), 51–70 „Wehranlangen” in Ungarn, MÖAG 33–34, Wien, CSALOG 1956 1983–84, 271–293 Csalog J.: Újkõkori gyékénylenyomat Kökény- KALICZ 1985 dombról. Imprints of matting on neolthic wares from Kalicz N.: Kõkori falu Aszódon. Aszód, 1985 Kökénydomb. ArchÉrt 83 (1956) 183–185 KALICZ 1998 DOMBAY 1960 Kalicz N.: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus Dombay, J.: Die Siedlung und das Gräberfeld in dem Neolithikum Westungarns. Archaeolingua. Zengõvárkony. Budapest, 1960 Series Minor 10. ENGELBRECHT – KÜHLTRUNK – RAMMINGER 2003 KALICZ 2003 Neolithische Haartracht – Alte köpfe? Rekonstruk- Kalicz N.: Az újkõkor végi és rézkori megtelepedés tionsversuch einer altestbandkeramishen Frauenfrisur. maradványai a nagykanizsai Inkey – kápolna mellett Arch Korres 33 (2003) 317–323 (Kr.e. 5. évezred elsõ harmadától a 3. évezred elsõ FRASER 1995 feléig). ZALAI MÚZEUM 12 (2003), 7–47 Fraser, J.G.: Az Aranyág. Ozirisz – Századvég, KALICZ – KÁROLYI 1977 Budapest, 1995 Kalicz, N. – Károlyi, M.: Sé-Malomi dûlõ. Mitt- GIMBUTAS 1974 ArchInst 7 (1977), 122– 123 Gimbutas, M.: The Gods and Goddesses of Old KALICZ – KÁROLYI 1978–79 Europe. London, 1974 Kalicz, N. – Károlyi, M.: Sé-Malomi dûlõ. Mitt- HEGEDÛS 1977 ArchInst 8–9, 215–217 Hegedûs K.: A Vésztõ – mágordombi újkõkori és KALICZ – SZÉNÁSZKY 2001 rézkori temetkezések (The Neolithic and Copper Age Kalicz, N. – G. Szénászky, J.: Spondylus- Schmuck burials of Vésztõ – Mágordomb). Kézirat. Budapest, im Neolithikum des Komitats Békés, Südostungarn. 1977 PZ 75. Band, S. 24–54, 2001 HORVÁTH 1987 KÁROLYI 1983 Horváth L.: Hódmezõvásárhely – Gorzsa. A tisza Károlyi M.: 6000 éves gabonaanya, gabonalány. – kultúra települése. In: Tálas L. – Raczky P. (szerk): 6000 Jahre Getreidemutter, Getreidetochter. Élet és A Tisza-vidék késõi neolitikuma. Szolnok, 1987, 13–16 Tudomány 41 /10, 1296–98 HORVÁTH – KALICZ 2003 KÁROLYI 1992 Horváth, L. – Kalicz, N.: Újkõkori település feltárása Károlyi M.: A korai rézkor emlékei Vas megyében. Petriventén. Excavation of a Neolithic site at Petri- Szombathely, 1992. vente. Régészeti Kutatások Magyarországon 2001. KÁROLYI 2003 Archaeological Investigations in Hungary 2001. Károlyi M.: Savaria földjének õskori kultúrái a (2003), 5–29 rómaiak elõtt. Vasi Szemle LVII/3, 271–288 Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 39

KOREK 1973 lenium B.C. In: Utak a múltba. Paths into the Past. Korek J.: A tiszai kultúra (Die Theiss-Kultur). [Dis- (Budapest, 1997), 34–43 sertation.] Budapest, 1973 REGENYE 1993–94 MAKKAY ET AL. 1996 Regenye J.: Elõzetes jelentés a lengyeli kultúra Makkay, J. – Starnini, E. – Tulok, M.: Excavations at szentgáli telepének kutatásáról. Vorläufiger Bericht Bicske – Galagonyás (Part III). The Notenkopf and über die Ausgrabung der Siedlung der Lengyel-Kultur Sopot-Bicske Cultural Phases. Trieste, 1996 in Szentgál, Füzi-kút. VMMK 19–20 (1993–94), 69–88 MARTON 2001 REINECKE 1977–78 Marton, E.: New Approaches to the artefacts related Reinecke, K.: Neue figürliche Darstellungen der with textile of the Lengyel culture. In: Sites and Stones: Jungsteinzeit aus Niederbayern. Jahresber. Hist. Ver. Lengyel Culture in Western Hungary and Beyond. Straubing 80 (1977–78), 21 ff. A review of the current research (2001), 131–142. RICHTER 2003: MAREŠOVA 1971 Richter É.: A tiszai kultúra szõttes-jellegû díszítésvi- Marešová, K.: Neolitická plastika na Morave. lágának kapcsolata a szövés- és gyékényfonás motí- Neolithische Plastik in Mähren. Èasopis moravského vumaival. ÕSRÉGÉSZETI LEVELEK 2003. 98–106 musea 56 (1971) 53–78 RUTTKAY 1992 NEUGEBAUER – MARESCH 1995 Ruttkay, E.: Beiträge zur Idolplastik der Lengyel- Mittelneolthikum: Die Bemaltkeramik. In: Kultur. Festschr. 50 J. Bestehen Inst. Ur- u. Neugebauer, J – W. (Hrsg) 1995: Die Junsteinzeit im Frühgesch. Leopold-Franzens-Univ. Innsbruck, Univ. osten Österreichs. St. Pölten – Wien (1995), 57–107 Forsch. Prähist. Arch. 8 (1992), 511–522 NIÞU 1979 SIKLÓSI 2004 Niþu, A.: Reprezentâri anthropomorfe pe ceramica de Siklósi, Zs.: Prestige Goods in he Neolithic of the tip Gumelniþa A. Danubius 2–3 (1969), 21–43 Carpathian Basin. Material Manifestations of Social NOVOTNÝ 1962 Differentiation. Acta ArchHung 55 (2004), 1–62 Novotný, B.: Lužianska skupina a poèiatky VAVRA 1986 mal´ovanej keramiky na Slovensku. Bratislava, 1962 Vávra, M.: Die Anfänge der Lengyel – Kultur in OHRENBERGER 1969 Böhmen und ihre Interpretation. In: Internationales Ohrenberger, A. J.: Die Lengyel-Kultur in Bur- Symposium über die Lengyel Kultur. Nitra – Wien genland. ŠtZ 17 (1969) 301–313 (1986), 297– 304 OROSS 2003 VASIÈ 1933–1936 Oross K.: A lengyeli kultúra újabb idoltöredékei Vasiè, N.: Preistoriska Vinèa I – IV. Beograd Sébõl. Studia Archaeologica IX. (2003), 65–70 M. VIRÁG 1986 PAVÚK 2003 M. Virág Zs.: Keszthely – Fenékpuszta. Rég Füz Ser. 1. Pavúk, J.: Menschliche Tonfiguren der Lengyel- No. 39. 17 Kultur aus der Slowakei. In: Morgenrot der Kulturen. WILLMS 1985 Frühe Etappen der Menscheitsgeschichte in Mittel- Willms, Chr.: Neolithischer Spondylusschmuck. und Südeuropa. Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Hundert Jahre Forschung. Germania 63 (1985) 2, Geburstag. E. Jerem and P. Raczky (Hrsg). Archaeo- 331–343 lingua 2003 ZALAI-GAÁL 1996 a PODBORSK 1985 Zalai-Gaál, I.: Die Kupferfunde der Lengyel-Kultur Podborský, V.: Tìšetice – Kyjovice 2. Figuralni im Südlichen Transdanubien. Acta ArchHung 48, plastika lidu s moravskou malovanou keramikou. 1996, 1 - 34 Brno 1985 ZALAI-GAÁL 1996 b RACZKY 1974 Zalai-Gaál, I.: Neuefunde der neolithischen anthropo- Raczky P.: A lengyeli kultúra legkésõbbi szakaszának morphen Idolplastik im südlichem Transdanubien. leletei a Dunántúlon. Arch Ért 101 (1974), 185–210 WMMÉ 19 (1996) 57–87 RACZKY ET. AL. 1997. ZALAI-GAÁL 2000 Raczky P. - Anders A. - Nagy E. - Kurucz K. - Hajdú Zalai-Gaál I.: A györei neolitikus anthropomorf Zs. - Meier - Arendt, W.: Polgár - Csõszhalom dûlõ. edény. – Die neoltihischen anthropomorphen Gefäße Újkõkor végi telep és sírok a kr.e. V.évezredbõl. Late der Lengyel-Kultur.WMMÉ 22 (2000) 7–38 Neolithic Settlement and Graves from the 5th Nil- 40 P. Barna Judit

Some data to Late Neolithic costume according to new finds of the Lengyel culture

During the M7 motorway excavations many Neolithic features belong to the Sopot culture. important Neolithic settlements were revealed in Zala Although the Earliest phase of the Lengyel culture is county (Fig. 1:1). Two of these settlements represent present it is not characteristic for this settlement. Many the material remains of the Lengyel culture. Sormás – of the excavated features at this site are postholes. The Török – földek (M 79) is situated on the southern side spatial distribution of the postholes (positioned in lines of a N-S oriented natural elevation. This elevation is forming rectangles) suggest that they belong to houses. bordered by the Mántai stream from the east. The The majority of the building structures represent the eastern side of the stream is bordered by the archaeo- TLPC period although at least two structures belong to logical site of Mánati-dûlõ (M 710) (Fig. 1: 2). the Sopot period. The most prominent feature of the During the excavations in 2002 and 2003 at Sormás – settlement is the circular ditch system. It needs to be Török – földek an area of almost 28 000 m2 was inves- mentioned that the gate structure (earthen bridge) of tigated. Some finds suggest that the settlement was the ditch system was also found within the excavated inhabited in the Early Neolithic (Starèevo culture) and area. Opposed to the previous ditch system where two during the Transdanubian Linear Pottery Culture ditches run parallel to each other, in this case only one (TLPC). At Sormás – Török – földek 460 archaeo- ‘V’ profiled ditch surrounds the settlement. The logical features were excavated the majority of which features of the settlement do not complement the area belong to the early phase of the Lengyel culture (Sé enclosed by the ditch system. Thus archaeological phase). The antecedent Sopot culture phase of the set- features belong to the same period can be found both tlement also bears considerable importance. The inside and outside of the enclosed area. This implies material culture of the Middle Copper Age Balaton- that the ditch system was used for a shorter period than Lasinja, Furchenstich and the Late Bronze Age the actual life span of the settlement. Tumulus cultures can also be found on the settlement. The figurative representations from Sormás – Two Late Neolithic circular ditch systems bear Török– földek are especially rich, although Mántai- exceptional importance. The excavated material is dûlõ also exhibits considerable number of anthropo- being processed and the relative dating of the archaeo- morphic and zoomorphic figurines and altars. logical features and the ditch system is yet to be This paper considers human figurines of the Len- determined. The smaller one is situated east from the gyel culture that exhibit recognisable costume. Eigh- bigger one and the smaller ditch system exhibits two teen finds are considered (No 1-18) from Sormás – circular ditches run parallel to each other. Török – földek (Figs. 2-11; 12: 1-2; 13: 1-2) and one According to previous researches the material (No 19) from Mántai-dûlõ (Figs. 12: 3; 13: 3). The culture of the site represents the earliest phase of the proportion of the number of figurines between the two Lengyel culture (Sé – Lužianky – Unterpullendorf sites well represents the different extent of existence of horizon) and shows considerable similarity with the the Lengyel culture on the two settlements. Thus on material culture of Sé – Malomi – dûlõ in terms of Sormás – Török – földek the presence of the Lengyel vessel shape and decoration (painting, incision). In the culture was more intensive than on Mántai-dûlõ. It is case of paintings the variety of motives and the considered that these diverse and meticulously de- number of colours used are smaller than at Sé. Red and corated figurines are ideal media for analysis. yellow colours are characteristic either alone or in On the majority of the discussed figurines the combination with each other. White, pink, brown and clothing is well recognisable. Items of costume such as black although present they are not characteristic for shirt, tunic, dress or skirt, apron, jewellery (necklace, this settlement. pendant) can often be recognised. Moreover, body The excavated area at Sormás – Mántai – dûlõ was painting, tattooing, and typical hairstyle - with parting 25 000 m2 and 554 archaeological features were on the top of the head - are also common features on found. From these 450 belong to the Neolithic. The figurines. Similar self-adornments and dress items are majority of the features exhibit finds from the TLPC well discussed by researchers. period and approximately 100 features represent the The discussed data enriched our knowledge on the Late Neolithic period. The majority of the Late subject with two elements: 1. Model of high boots. Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 41

High boots have not been observed previously from anthropomorphic vessel from Sé, thus on those finds the Neolithic. 2. On eight women figurines multi- which can not be considered as profane findings. This layered vertically divided belt can be observed that paraphernalia may have been used in ritual practice may be part of a dress that was used in a ceremony. and belonged to a goddess or priestess. The representation of this paraphernalia is only known from idols (Sé – Malomi – dûlõ) and also from an Translated by Eszter Kreiter

2 1. kép: 1: Az M7 autópálya nyomvonala Nagykanizsa és Letenye között a kutatott régészeti lelõhelyekkel; 2: (79) Sormás – Török-földek és (710) Sormás – Mántai-dûlõ lelõhelyek 42 P. Barna Judit

2. kép: 1-4: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 43

3. kép: 1-4: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl 44 P. Barna Judit

4. kép: 1: Csizma-modell Sormás – Török-földek lelõhelyrõl, 2-4: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 45

5. kép: 1: Csizma-modell Sormás – Török-földek lelõhelyrõl, 2-4: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl 46 P. Barna Judit

6. kép: 1-4: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 47

7. kép: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl 48 P. Barna Judit

8. kép: 1-2: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 49

9. kép: 1-2: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl, 3: Agyagnehezék, szövetlenyomattal Sormás – Török-földek lelõhelyrõl 50 P. Barna Judit

10. kép: 1-3: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 51

11. kép: 1-3: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl 52 P. Barna Judit

12. kép: 1-2: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl, 3: A lengyeli kultúra idoltöredéke Sormás – Mántai-dûlõ lelõhelyrõl Adatok a késõ neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 53

13. kép: 1-2: A lengyeli kultúra idoltöredékei Sormás – Török-földek lelõhelyrõl, 3: A lengyeli kultúra idoltöredéke Sormás – Mántai-dûlõ lelõhelyrõl

ZALAI MÚZEUM 13 2004

László András Horváth – Katalin H. Simon Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri – Alsó-mezõ

1.0 Einleitung 2.0 Befundsituation

Auf der Trasse der Autobahn M70 wurde vom 23. Das kleine Objekt 22 enthielt das Fundmaterial der August bis 30. September 1999 eine archäologische frühkupferzeitlichen Spätlengyel-Kultur (Abb. 2. 9). Freilegung auf dem Fundort Dobri – Alsó-mezõ (FoNr. Unter den Funden des Objektes 25 der Balaton- 7012) durchgeführt. An den früheren Geländebege- Lasinja-Kultur kamen noch die Fragmente der hungen (1998–1999) wurden an den beiden Seiten der frühkupferzeitlichen Spätlengyel-Kultur vor. Landstraße auf einer Fläche von 150 x 120 m Die Siedlungsobjekte der Balaton-Lasinja-Kultur urzeitliche (neolithische und kupferzeitliche), sowie konnten in Dobri – Alsó-mezõ in zwei Arealen des einige römerzeitliche und mittelalterliche Keramik- Fundortes beobachtet werden. Auf dem südlichen Teil bruchstücke gesammelt.1 der Fundstelle befanden sich zwei Objekte, der Der Fundort befand sich etwa 3 km nördlich der Grubenkomplex 20 und das viel kleinere, aber Mur, zwischen Dobri und Kerkaszentkirály auf der ebenfalls aus verschiedenen eingegrabenen Gruben östlichen Terrasse des „toten“ Armes der Kerka, in der entstandene Objekt 21. Etwa 30 m nördlich von dieser Flur Alsó-mezõ. Er fällt in den Kilometerabschnitt Stelle begann ein anderer Siedlungsabschnitt. Hier gab 15+980 – 16+120 der Autobahntrasse Letenye – es sechs Objekte der Balaton-Lasinja-Kultur, die eine Tornyiszentmiklós (Abb. 1). Die geplante Trasse L-Form bildeten. Außer den Objekten 23, 26, 31 und berührt eine Fläche von 120 x 80-100 m des Fund- 29 befanden sich die 170 cm tiefe zylindrische Grube ortes, wodurch hier die Rettung von Siedlungsspuren (Objekt 28) und der 10,6 m lange, aus unzähligen mehrerer Epochen notwendig wurde (VÁNDOR – Gruben entstandene Grubenkomplex 25 in diesem PUSZTA 2002, 195). Areal. Ganz allein, 35 m südlich vom Objekt 20 wurde Das Freilegungsgelände betrug 11 000 m2 (SIMON das relativ kleine, 2,9 m lange Objekt 17 eingegraben. 2002, 195–196).2 Unmittelbar an der östlichen Seite Die meisten Objekte (Nr. 17, 20, 21, 23, 25, 26, 28, 29 der Straße, auf einem etwas höher liegenden Gelände und 31) waren mit Ausnahme des Objektes 28 zeichneten sich schon die ersten Siedlungsobjekte ab. Abfallgruben, von denen die Größe der Objekte 20, 25 An der Grabung wurden ur- und früharpadenzeitli- und 31 die der anderen bedeutend überragte: Sie waren che Objekte, größtenteils Abfallgruben freigelegt. Die nämlich aus mehreren ineinandergegrabenen Gruben Urzeit war durch drei kupferzeitliche Kulturen (deren bestehende Grubenkomplexe. Auch an Keramikfun- Fundmaterial – mit besonderer Rücksicht auf die den waren sie viel reicher als die anderen. Es wurden Balaton-Lasinja-Kultur – diesmal behandelt wird) und keine Objekte gefunden, die auf oberirdische Bauten eine spätbronzezeiliche Periode vertreten. Die im hätten hinweisen können. südöstlichen Teil des Freilegungsgebietes registrierten Die etwas spätere, aber noch hochkupferzeitliche Objekte (Obj. 34–42) enthielten kein archäologisches Periode, nämlich die Furchenstichkeramikkultur, war Material. Als Arbeitsmethode wurde maschinelle durch die Objekte 18 und 33 vertreten. Die beiden Erdentnahme, wie auch an den anderen Autobahn- Objekte der Furchenstichkeramikkultur befanden sich grabungen, angewandt. Dabei wurde die Humus- separat vom Areal der Balaton-Lasinja-Kultur, das schicht entfernt, wodurch der obere Teil der Objekte Objekt 18 6 m südlich vom Objekt 17 und das Objekt und die hiesigen Funde vernichtet wurden. 33 33 m östlich vom Objekt 25.3 56 László András Horváth – Katalin H. Simon

2.1 Die Objekte Phänomen konnte im Objekt 28 registriert werden. In einer Tiefe von 10-15 cm kamen schon die ersten Objekt 17 (Abb. 26. 1; Abb. 28. 1) Keramikfunde, d. h. die aneinander passenden Bruch- Das Objekt 17 zeichnete sich als eine holzkohlen- stücke von mehreren Gefäßen vor. Eines der Gefäße haltige Verfärbung ab. Die Längsachse war 2,9 m und war ursprünglich unbeschädigt, aber infolge der von NO-SW-Richtung, die größte Tiefe betrug 60 cm. maschinellen Erdarbeit zerbrach es. Der südwestliche Teil der Grube war etwa „stufen- Die Skala des zwischen 10 und 40 cm tief vorge- artig“ ausgebildet, die Sohle war flach. Es handelt sich kommenen reichen Keramikmaterials reicht von den augenscheinlich um den unteren Teil eines größeren, Tonlöffeln bis die Bruchstücke von großen Spei- sich aus mehreren selbständigen Gruben bestehenden chergefäßen (Abb. 3. 1–17, Abb. 4. 1–16,4 Abb. 5. Objektes. Relativ wenige Keramikfunde der Balaton- 1–12, Abb. 6. 1–10, Abb. 7. 1–16, Abb. 8. 1–15, Abb. 9. Lasinja-Kultur kamen hier vor. Der überwiegende Teil 1–15, Abb. 10. 1–19, Abb. 11. 1–12, Abb. 12. 1–6, Abb. der Keramik ist hauptsächlich mittelmäßig gut ge- 13. 1–11; Abb. 25. 1, 3–4).5 Erwähnenswert ist ein brannt, mit Keramikgrus und/oder Quarzit gemagert. Prunkgefäß, ein brauner Henkelkrug (Abb. 8. 13; Abb. Unter den Funden gibt es einige dünnwandige Frag- 25. 4) und ein Gefäßfragment mit Pechüberzug. Unter mente mit schwarzem Überzug (Abb. 2. 5–8, 10, den Funden ist eine bruchstückhafte grünliche Steinaxt 13–14). Nicht abgebildet wurde das Bruchstück eines und ein kleines Steingerät (Klinge?) zu finden. Gefäßdeckels. Unter den Keramikfunden konnten neun Waren- gruppen der Tonqualität nach unterschieden werden. Objekt 18 (Abb. 26. 2) 1: Braun, mit Keramikgrus und Quarz gemagert, Kleine und seichte – etwa 20 cm tiefe – Grube von gutgebrannt; 2: Grau, mit Keramik und Quarz gema- unregelmäßiger Dreieckform. Es hatte eine N-S-Läng- gert, gutgebrannt; 3: Braun, mit Sand und Ke- sachse von 2,5 m. Die Grubensohle war flach. In der ramikgrus gemagert, gutgebrannt; 4: Mit grobkör- Ausfüllung gab es wenige Holzkohlenstücke, über- nigem Sand gemagert, außen ein brauner Slip, innen wiegend auf dem Niveau des Abzeichnens. Die Farbe ein dünner, grauer Überzug, gutgebrannt; 5: Rötlich- der Ausfüllung wich von der des gewachsenen Bodens braun mit grobkörnigem Sand gemagert, außen kaum ab. Nach der Erdabtragung blieb nur der unterste schwarzbrauner Slip; 6: Rötlichbrauner Ton, innen und Teil des Objektes erhalten. Demgemäß bestand das außen dunkelgrauer Überzug, hartgebrannt; 7: Innen archäologische Material aus wenigen Funden: über- und außen dunkelgrau, sandgemagert, hartgebrannt; wiegend aus braunen und grauen, mit Sand, manchmal 8: Braun, mit grobkörnigem Sand gemagert, Bruch mit Keramikgrus gemagerten Keramikbruchstücken, dunkelgrau, Oberfläche geglättet, gutgebrannt; 9: aus einem bruchstückhaften Mahlstein und einem Braun, sandgemagert, innen und außen brauner Slip, Steingerät. Dazu gesellten sich einige dickwandige Bruch schwarz, hartgebrannt. Gefäßbruchstücke mit aufgerauhter Oberfläche. Die erwähnenswerten Funde waren eine gut ausgebrannte, Objekt 21 (Abb. 26. 4) hellbraune, sandgemagerte Henkelschale und eine Das Objekt der Balaton-Lasinja-Kultur zeichnete hellbraune, sandgemagerte halbkugelige Schale. Die sich als eine rote, sich in W-O-Richtung ziehende Keramik datiert in die Zeit der transdanubischen Verfärbung ab. Das freigelegte Objekt war von Furchenstichkeramikkultur (Abb. 24. 6, 18, 20). amorphem, unregelmäßig ovalem Umriss und unebe- ner Sohle, 3,5 m lang, 30-35 cm tief und mit gelb- Objekt 20 (Abb. 26. 3; Abb. 28. 2) brauner Erde ausgefüllt. Hier handelt es sich wieder Ein, aus vielen Einzelgruben entstandenes großes, um den untersten Teil eines größeren Objektes. Es amorphes Objekt der Balaton-Lasinja-Kultur. Die enthielt ausgebrannte Lehmbewurf- und Lehmstücke N-S-Achse war 6,4 m, die W-O-Achse 4,6 m lang. Die in bedeutender Menge, ferner Holzkohle und das Tiefe schwankte zwischen 22-110 cm. Die gräuliche bedeutende Keramikmaterial der Balaton-Lasinja- Auffüllung der Grube enthielt Holzkohlen- und Lehm- Kultur. Ein Teil der Keramikscherben wurde sekundär bewurfstücke. Im unteren Teil des Objektes war die durchgebrannt. Füllerde gelbbraun-braun, in der Mitte grau, aschig, Unter den wenigen Keramikfunden konnten drei mit Holzkohlen- und Lehmbewurfstücken. Unter -40 Warengruppen der Tonqualität nach unterschieden cm fanden wir Funde in immer kleinerer Menge, und werden. 1: Hellbraun, sandgemagert, mittelmäßig gut- unter -90 cm enthielt die braune, lockere Füllerde kein gebrannt; 2: Grau, mit Keramikgrus und Sand Fundmaterial mehr. In diesem Objekt gab es einen gemagert, Bruch dunkelbraun; 3: Grau, mit Steinchen kleineren, aus winzigen Kieseln bestehenden massiven gemagert, dunkelgrauer bis schwarzen Überzug, gut- Haufen unbestimmbarer Funktion – ein ähnliches gebrannt. (Funde nicht abgebildet.) Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 57

Objekt 22 mit Asche, Holzkohle und gebrannten Lehmbewurf- Ein kleines, rundliches Objekt östlich vom Objekt stücken gemischt und auch die Funddichte war recht 20. Es zeichnete sich als eine rötlich-schwärzliche Ver- ungleichmäßig. An der Grenze der Grabung, in einer färbung ab. Es enthielt viel Holzkohle und winzige Tiefe von 45 cm lag eine 2-5 cm dicke schwarze, Lehmbewurfstücke. Ihre Form – kreisförmiger Umriss, rußige Schicht unbekannter Funktion. Die Länge der gerade, senkrechte Wand und flacher Boden – und ihre N-S-Achse war 10,6 m, die größte Tiefe 1,1 m. Größenangaben – Länge ca. 70 cm, Breite 60 cm, Von den nichtkeramischen Funden sind zwei Tiefe 25 cm – machen die Funktion des Pfostenloches Schleifsteine, zwei Silecis, das Bruchstück einer grün- wahrscheinlich. Die hellbraun-graue Füllung enthielt lichen und einer anderen Steinaxt hervorzuheben nur spärliche Funde, die alle die Scherben eines (Abb. 15. 1–20,6 Abb. 16. 1–17, Abb. 17. 1–17, Abb. einzigen Gefäßes, eines trichterhalsigen Henkeltopfes 18. 1–20, Abb. 19. 1–16, Abb. 20. 1–14, Abb. 21. der Spätlengyel-Kultur waren (Abb. 2. 9). 1–11, Abb. 22. 1–11). Die Hauptmenge der Funde gehört zur Balaton- Objekt 23 (Abb. 26. 5; Abb. 28. 3) Lasinja-Kultur, aus der viele Keramikbruchstücke der Das Objekt 23 wurde als eine rote Verfärbung mit späten Lengyel-Kultur ausgeklammert werden Lehmbewurf- und Holzkohlenbruchstücken registriert. konnten. Diese konnten zur Füllung einer selb- In der rotbraunen Erdausfüllung fanden wir außer ständigen, aber durch die späteren, balatonzeitlichen Lehmbewurf- und Holzkohlenstücke das reiche, Objekte völlig zerstörten frühkupferzeitlichen Grube charakteristische Fundmaterial der Balaton-Lasinja- gehören. Von ihnen sollen die kalottenförmige Kultur. Es ist zu erwähnen, dass winzige Kiesel in der Schüssel mit einer typischen Schnabelhenkel der nordwestlichen und südöstlichen Hälfte des Objektes Lengyel IIIb-Periode (Abb. 15. 11)7 und ein zweihen- in kleinen Haufen in der Ausfüllung zu finden waren. keliger Trichterhalstopf derselben Zeit (Abb. 19. 4) Die durchschnittliche Tiefe dieses Objektes erwähnt werden. schwankte zwischen 35 und 45 cm. Auf diesem Im reichen Fundbestand der Balaton-Lasinja- Niveau lagen nur einige Keramik- und Lehmbewurf- Kultur konnten der Tonqualität nach 16 Warengruppen bruchstücke. In die nordwestliche Hälfte des Objektes unterschieden werden. 1: Hellbraun, sandgemagert, wurde später eine Grube gegraben, die keine selb- hartgebrannt und geglättet; 2: Ziegelrot, mit ständige Verfärbung hatte und nur innerhalb des Keramikgrus oder Sand gemagert, gutgebrannt, außen Objektes 23 erfasst werden konnte: Sie hatte nämlich schwarzgrauer Slip; 3: Hellgrau, gutgebrannt, eine graubraune, dann schichtenweise gelb- und dun- sandgemagert, mit schwarzgrauem Slip; 4: Eine hart- kelbraune Erdausfüllung ohne archäologisches Fund- gebrannte, schwarze, sandgemagerte Keramik (nur bei material. Von der heutigen Oberfläche gemessen war Krügen); 5: Grau, mit feinkörnigem Keramikgrus dieser Teil des, zu der Balaton-Lasinja-Kultur gemagert, innen brauner Slip, gutgebrannt; 6: gehörenden Objektes 145 cm tief. Die in der Grube Ziegelrot, sandgemagert, gutgebrannt, Bruch schwarz; gefundenen fragmentarisch erhalten gebliebenen 7: Gelbbraun bis hellbraun, mit grobkörnigem Sand, Gefäße wurden aus ziegelrotem Ton gefertigt. Zur bzw. mittelgrob mit Steinchen gemagert, gutgebrannt. Magerung benutzte man Sand, Quarz, manchmal Innen brauner Slip, Oberfläche grob; 8: Braun, mit Keramikgrus und kleine Kiesel, dies letzte nur bei den feinkörnigem Keramikgrus gemagert, außen dunkel- Großgefäßen. 10-15% der Funde wurde mit einem grauer Slip, gutgebrannt, Bruch grau; 9: Ziegelrot, mit dunkelbraun-schwarzen Slip überzogen. Auffällig war Keramikgrus gemagert, gutgebrannt, innen und außen die große Zahl der tönernen Löffel. Außer den geglättet, Bruch wie Oberfläche; 10: Grau, außen Keramikfunden kamen das Bruchstück einer Steinaxt, braun, innen schwarz überzogen, sandgemagert, hart- ein Steingerät und vier bruchstückhafte Tonlöffel zum gebrannt; 11: Braun, mit Keramikgrus und Sand Vorschein (Abb. 14. 1–21; Abb. 25. 5a–b). gemagert, gute Qualität, Bruch schwarz; 12: Grau, mit Quarz gemagert, außen grau überzogen, gute Qualität; Objekt 25 (Abb. 26. 6; Abb. 28. 4) 13: Dunkelgrau-schwarz, mit Keramikgrus gemagert, Ein großes, aus mehreren Gruben bestehendes außen brauner Slip, mäßig gute Qualität; 14: Objekt. Die östliche Hälfte des Komplexes konnte Hellbraun, mit Keramikgrus gemagert, innen nicht freigelegt werden, weil er sich außerhalb des schwarzer Slip, gutgebrannt; 15: Grau, mit Freilegungsgeländes fortsetzte. Die Ausfüllung des Keramikgrus und Sand gemagert, außen brauner und Objektes war eben wegen der unterschiedlichen, dunkelgrauer Slip, gutgebrannt; 16: Außen und innen voneinander unabhängig entstandenen Teilgruben braun, mit grobkörnigem Keramikgrus gemagert, recht verschieden – einmal dunkel-, bzw. gelbbraun, Bruch dunkelgrau (nur bei Großgefäßen). an anderen Stellen schwarz, bzw. rot durchgebrannt, 58 László András Horváth – Katalin H. Simon

Objekt 26 holzkohlenhaltiger Streifen unmittelbar unter der Ton- Das Objekt 26 unregelmäßiger Form lag westlich platte, unter 150 cm, unter die erwähnte 30 cm dicke von dem Objekt 23. Es erstreckte sich in N-S-Richtung gelbe Lehmbänkchen zieht. Die holzkohlenhaltige und zeichnete sich als eine rötliche Verfärbung auf Schicht lief an der, in der südlichen Hälfte zylind- dem gelben gewachsenen Boden ab. Die obere 6-8 cm rischen Grubenwand herum. Darunter zog sich eine dicke Ausfüllung enthielt rot ausgebrannte Lehmbe- 5-12 cm dicke gelbe Lehmschicht mit den Bruch- wurfstücke, darunter war die Ausfüllung graubraun stücken von großen Gefäßen guter Qualität, ferner mit und sehr nass, und sie enthielt winzige Lehm- einigen winzigen Kieseln und größeren, rot ausge- bewurf- und Holzkohlenstücke. Die NW-SO-Achse brannten Lehmbewurfstücken. In der Mitte des Objek- war 2,9 m. Die Sohle des Objektes 26 weist auf meh- tes, wo die holzkohlenhaltige Schicht nicht mehr rere Grubenteile hin, seine erhalten gebliebene Tiefe vorkam, bestand die 8-18 cm dicke Ausfüllung (in der schwankte zwischen 25-65 cm. Mitte 8 cm, nach der Grubenwand 18 cm dick) aus Außer dem in kleiner Menge vorgekommenen brauner Erde mit winzigen roten Lehmbewurf-, bzw. Keramikmaterial der Balaton-Lasinja-Kultur kamen mit Holzkohlenstückchen und weniger Keramik.10 nur einige größere Lehmbewurfstücke und Kiesel vor. Auf die gerade Sohle des Objektes stießen wir bei Im Fundbestand konnten der Tonqualität nach 4 Wa- -170 cm. Der 1,7 m breite Durchmesser und die vom rengruppen unterschieden werden: 1: Braun, mit Quarz Baggerplanum (d. h. vom gewachsenen Boden) und Sand gemagert, gutgebrannt; 2: Hellbraun, grau gemessene Tiefe von 1,7 m geben eine spezielle gefleckt, mit feinkörnigem Quarz gemagert; 3: Dasselbe Zylinderform für die Grube aus. Die Einfüllung und mit schwarzem Überzug;8 4: Braun, außen dunkelgrau- das Fundmaterial dieses Objektes sprechen für eine schwarz überzogen, grob quarzgemagert. Die Grube Funktion als Kultgrube, deren Bearbeitung aber enthielt keine, der Publizierung werten Funde. Gegenstand einer künftigen Studie wird. Im Fundbestand konnten fünf Warengruppen der Objekt 28 (Abb. 27. 1; Abb. 28. 5) Tonqualität nach unterschieden werden: 1: Braun, Als eine kleine, auch Lehmbewurfstücke innen mit dunkelgrauem Slip überzogen, mit enthaltende Verfärbung zeichnete sich dieses Objekt grobkörnigem Sand gemagert, gutgebrannt; 2: Braun, ab. Im Laufe der Grabung konnte es festgestellt mit grobkörnigem Sand gemagert, gutgebrannt; werden, dass die Grube schichtenweise aufgefüllt 3: Braun, sandgemagert, gutgebrannt, außen dicker wurde. In den ersten 25-30 cm enthielt die braune Aus- dunkelbrauner Slip; 4: Ziegelrot-hellbraun, mit füllung außer wenigen balatonzeitlichen Keramik- Keramikgrus gemagert, mittelmäßig bis gutge- bruchstücken einige größere Lehmbewurfstücke und brannt.11 5: Außen braun, innen dunkelgrau größere, zerbrochene Kiesel. In der nächsten 30 cm (Überzug?), mit grobkörnigem Sand gemagert, gutge- dicken Schicht fanden wir in der braunen Füllung vie- brannt. Auf einem Bruchstück fanden wir einen aufge- le gebrannte Lehmbewurfstücke, Holzkohlenpartikeln tragenen groben Überzug aus Ton. und hauptsächlich in der Mitte des Objektes eine Außer den erwähnten Funden (Abb. 2. 1–2, 12, bedeutende Menge von Asche. In einer Tiefe ca. von 17–19) gab es kein anderes archäologisches Material 60 cm stießen wir auf einen, aus winzigen Kieseln in diesem Objekt. bestehenden massiven Haufen in der NO-Hälfte des Objektes, ähnlich dem im Objekt 20 Beobachteten. In Objekt 29 (Abb. 27. 2; Abb. 28. 6) dieser Schicht und noch bis -85 cm fanden wir nur Auf dem gewachsenen Boden konnte man auch wenige Gefäßfragmente der Balaton-Lasinja-Kultur. dieses Objekt südlich vom Objekt 25 als eine Lehm- Zwischen 120 und 150 cm lag ein 30 cm dickes gelbes bewurf- und Holzkohlenstücke enthaltende Ver- Lehmbänkchen in der nördlichen Hälfte des Objektes, färbung registrieren. Für die braune Ausfüllung war während in der Mitte, neben diesem Bänkchen, in der dieser Charakter im ganzen Objekt kennzeichnend. ton- und holzkohlenhaltigen Ausfüllung zwischen Die Verfärbung des Objektes war länglich rund und 140-150 cm große Keramikbruchstücke der Balaton- hatte annähernd eine N-S-Achse. An der nördlichen Lasinja-Kultur gefunden wurden.9 Auf der Sohle und südlichen Seite gab es je einen Ausläufer, die dieser Schicht, in einer Tiefe von -150 cm, lag eine südliche Grubenwand war „stufenartig“ ausgebildet, 2-3 cm dicke, oben rot ausgebrannte, harte Lehm- während die westliche und östliche steil. Die Gruben- platte. Diese Platte lag in einer lehmigen, mit vielen sohle war etwa muldenförmig. Die N-S-Achse entlang Holzkohlenpartikeln vermischten, 5-10 cm dicken war die Länge 3,1 m, die Tiefe des Objektes betrug Ausfüllung. 95-100 cm. Nach der Aufräumung der Tonplatte konnten wir Das Keramikmaterial der Balaton-Lasinja-Kultur beobachten, dass sich ein 5-6 cm dicker, schwarzer, kam in kleiner Menge in Begleitung einiger Stein- und Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 59

Steingerätbruchstücke vor. Im Fundbestand konnten Objektes freilegen, da sich die anderen Teile außerhalb der Tonqualität nach drei Warengruppen unterschieden des Suchgrabens, zugleich des Freilegungsgeländes werden: 1: Hellbraun, mit grobkörnigem Sand befanden. Der westliche Teil wurde sonst wahr- gemagert, mittelmäßig gebrannt; 2: Dasselbe mit scheinlich früher, beim Ausheben des Grabens die dünnem, schwarzem Überzug; 3: Ziegelrot, sandge- Straße entlang vernichtet. magert, gutgebrannt, mit scharzem Überzug (Löffel). Im Objekt 33 kamen wenige Keramikbruchstücke Erwähnenswert ist, dass es unter den Keramikbruch- ans Tageslicht (Abb. 24. 1–5, 7–17, 19). stücken mehrere Exemplare gab, auf deren Oberfläche die verkohlten Reste von organischen Materialien 3.0 Funde der Balaton-Lasinja-Kultur erhalten blieben (Abb. 2. 3–4, 11, 15–16). 3.1 Allgemeines Objekt 31 (Abb. 27. 3; Abb. 28. 7) Das große, vom Objekt 28 nördlich liegende Objekt Wegen der ungünstigen Bodenverhältnisse im 31 hatte eine 5,9 m lange W-O-Achse. Für die braune Komitat Zala – wegen des hohen Säureanteiles des Ausfüllung waren die winzigen Lehmbewurfstücke Bodens – bleiben weder Knochen noch organische kennzeichnend. In der östlichen Hälfte des Objektes – Stoffe in der Erde aus den frühen Epochen der Urzeit12 die auch tiefer an Keramikfunden reich war – kamen erhalten. Nur einige geschliffene und geschlagene mehrere große Gefäße und Gefäßbruchstücke der Ba- Steingeräte kamen ans Tageslicht. Das spärliche Stein- laton-Lasinja-Kultur in einer Tiefe von 40-50 cm material wird Katalin T. Biró bearbeiten, diesmal wird nebeneinander vor. Auch in der Mitte, wo das Objekt ein einziges Axtbruchstück abgebildet (Abb. 13. 7). 31 am tiefsten (-82 cm) war, und besonders in deren Die Keramikfunde machten den überwiegenden nördlichem Teil, kamen andere, ähnlich große Gefäße Teil des Fundmaterials aus. Acht kleine Keramikge- und Gefäßbruchstücke ans Tageslicht. Im Fundbestand genstände und etwa 30 urzeitliche Gefäße ver- konnten der Tonqualität nach fünf Warengruppen un- schiedener Größe konnten ergänzt werden. terschieden werden: 1: Hellbraun, mit Quarz und Sand Wie es bei den Siedlungsfunden der Balaton- gemagert, mittelmäßig gebrannt; 2: Braun, sandgema- Lasinja-Kultur allgemein ist, bestand der überwiegen- gert, mit scharzem Überzug, gutgebrannt; 3: Braun, de Teil des Fundmaterials aus tönernen Gegenständen, mit Quarz und feinkörnigem Quarz gemagert, gutge- hauptsächlich Fragmenten von Tongefäßen und Ton- brannt; 4: Hellbraun, mit Keramikgrus und feinkörni- löffeln. Dazu kommen noch in unserem Fall einige gem Quarz gemagert, mittelmäßig bis gutgebrannt; Gefäßdeckel und sonstige Funde. Einen großen Verlust 5: Braun, sandgemagert, gutgebrannt, leicht geglättet an Funden (und Befunden) verursachte die Methode (Abb. 23. 1–9; Abb. 25. 2, 6). der Entnahme der oberen Humusschicht. Mit diesem maschinellen Verfahren verloren wir den Großteil der Objekt 33 (Abb. 27. 4; Abb. 28. 8) urzeitlichen Gegenstände und teils die Möglichkeit, In der nördlichen Hälfte des Freilegungsgeländes, ihre Zusammenhänge zu beobachten. Zu diesem senkrecht auf die Straße befand sich der Suchgraben 2, Umstand kommt noch, dass keine naturwis- in dessen westlichem Ende die Keramikbruchstücke senschaftlichen Untersuchungen gemacht werden der Furchenstichkeramikkultur in einem Haufen konnten, und das verminderte die analysierbaren vorkamen. Die Verfärbung des Objektes konnte auf Stützpunkte weiter. Das wird zum Teil durch die Tatsa- dem gewachsenen Boden nicht beobachtet werden, che kompensiert, dass alle, hier publizierten Gegen- obwohl der Suchgraben in N-S-Richtung ausgebreitet stände aus gut befundeten, sog. ’geschlossenen’ Ob- wurde. Die da gefundenen Keramikbruchstücke jekten, überwiegend aus Gruben, ferner aus einem wurden als die Funde des Objektes 33 bezeichnet. Pfostenloch und einem Suchgraben stammen. Der Suchgraben wurde auch in dem noch nicht Zu der Analyse wollten wir nach Möglichkeit alle durchforschten Humus ausgebreitet, aber man konnte bewertbaren Gegenstände heranziehen, um die Zufäl- den Umriss des Objektes 33 von dem lösshaltigen ligkeit auf das Minimum reduzieren und die, sich aus gelben Boden nur schwer unterscheiden: Die Ver- der willkürlichen Auswahl ergebenden Fehler ver- färbung selbst war ebenfalls graugelb, mit sehr meiden zu können. wenigen Holzkohlen- und noch wenigeren roten Drei Gefäßbruchstücke der Spätlengyel-, 324 Ke- Lehmbewurfstücken. Einige Keramikscherben be- ramikbruchstücke der Balaton-Lasinja- und 20 der zeichneten noch das Objekt. 20-40 cm hoch über der Furchenstichkeramikkultur wurden abgebildet. Grubensohle befand sich eine 18-20 cm dicke, mehr Mit Rücksicht auf die zahlreichen Typen werden Holzkohle enthaltende Ausfüllung. Analogien – aus Platzmangel – diesmal überwiegend Wir konnten leider nur den östlichen Teil des aus dem Balaton-Lasinja-Kreis erwähnt. Eine aus- 60 László András Horváth – Katalin H. Simon führliche geschichtliche Typologie kann Gegenstand ebenfalls unverziert und hat einen Munddurchmesser einer späteren umfassenden Studie sein. ca. von 12,0 cm (Abb. 21. 11). Genaue Parallelen Die Gefäße werden in sechs Gefäßklassen können zu ihnen von ungarischen Fundorten, haupt- (Haupttypen) eingereiht wie folgt: sächlich aus Südwestungarn erwähnt werden.14 Dort - Becher (3.2.1) tragen sie manchmal eine kannelierte Verzierung aus - Schale (3.2.2) Linienbündeln. - Krug (3.2.3) Typ B2: Becher mit langgezogenem S-Profil. Eine - Schüssel (3.2.4) der vorigen sehr ähnelnde Form, der Unterschied - Topf (3.2.6) besteht in der Gestaltung des Mundes. Ein unverzier- - Vorratsgefäß (3.2.8) tes, dünnwandiges Stück kam in Dobri (Abb. 10. 8) im Die Deckel (3.2.7) werden bei den Töpfen, die Objekt 20 vor. Mdm: 10,0 cm. Andere Exemplare mit Hohlfüße (3.2.5) bei den Schüsseln behandelt. Da die offener Gestalt fanden wir im Objekt 20 (Abb. 10. 14). Hohlfüße keine selbständigen Gefäßtypen unserer Keine ganz genauen Parallelen sind bekannt, vielleicht Meinung nach vertreten, werden sie nicht in Typen, der Zweihenkelbecher von Gellénháza-Városrét steht sondern in Formen eingeteilt. Die Löffel (3.2.9.1) und ihm am nächsten (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. die Tondüse (3.2.9.2) werden unter den ’Sonstigen 21. 7). Keramikgegenständen’ erörtert. Typ B3: Becher mit langem, zylindrischem Hals Ein Haupttyp besteht aus verschiedenen Typen, die und leicht gewölbtem Bauch. In Dobri nur durch ein nach den auffälligsten Formmerkmalen – Randform, einziges Exemplar vertreten (Objekt 20, Abb. 9. 2).15 Gestalt, usw. – definiert werden. Die Untertypen sind Mdm: 6,0 cm. Mit schrägen, parallelen Einritzungen konkrete Erscheinungsformen innerhalb der Typen. und sie begleitenden Punktreihen verziert. Von den Sie spielen in großen Zügen die Rolle der Typen wenigen formellen Entsprechungen können die Hen- anderer typologischer Systeme. Innerhalb unseres kelbecher von Gellénháza-Városrét (HORVÁTH – Systems folgt danach nur mehr die Kategorie ’Varian- SIMON 2003, Abb. 22. 3, Abb. 23. 7) erwähnt werden. te’, die auf Grund der kleineren Abweichungen Typ B4: Becher mit S-Profil und leicht gewölbtem innerhalb der Untertypen entsteht. Ausnahmen bilden Bauch. Das Gefäß von Dobri stammt aus dem Objekt die Kategorien, innerhalb deren noch keine Typen 20. Die Form ist unsicher. Der rekonstruierbaren Form bestimmt werden konnten (Situlen und Löffel). Hier nach kann dieser Typ mit einigen Töpfen der mittleren wird nur auf die örtichen Unterschiede zwischen den Kupferzeit im Karpatenbecken in Verbindung gebracht einzelnen Gegenständen hingewiesen. werden (Abb. 9. 4). Wegen seiner Größe (Mdm: 9,0 cm) Beim Aufbau des typologischen Systems werden ist er aber eindeutig ein Becher. Ähnliche kleine außer anderen Typologien (KALICZ 1969-70, 81 = Exemplare sind im Lasinja-Kreis16 unbekannt, einen KALICZ 1973, 134–136; KALICZ 1991, Taf. Abb. Horizont früher treten aber Gefäße dieses Typs im 3–9; PARZINGER 1984, 14–15), vor allem unsere nördlichen Teil des Karpatenbeckens auf.17 früheren derartigen Versuche (HORVÁTH L. 1991, Typ B5: Becher mit S-Profil und kugeligem Bauch. 118–121; HORVÁTH L. 2002, 256–268; HORVÁTH Diese Form ist der vorigen sehr ähnlich, der Unter- – SIMON 2003, 110–115) in Betracht gezogen, wobei schied besteht darin, dass der Rand gerade steht und sie verbessert, bzw. den hiesigen Umständen angepasst der Bauch größer ist. In Dobri ist dieser Typ nur durch werden. Bei der Bezeichnung der einzelnen Typen und ein einziges Exemplar im Objekt 20 vertreten (Mdm: Untertypen werden der Einfachkeit halber Kodes 10,0 cm, Abb. 9. 9). Es hat eine ganz genaue Parallele benutzt. Jeder Haupttyp wurde mit seinem Anfangs- in der Siedlung von Nagykapornak-Padárer Abzwei- buchstaben bezeichnet, dahinten stehen die Zahl des gung, dort mit breiten, schrägen Kanneluren verziert Types (1…n), ferner die Ziffer des Untertyps.13 (HORVÁTH L. 1991, Abb. 3. 4). Typ B6: Becher mit gerader Wand. Die Form hat 3.2 Keramikgegenstände eher einen neolithischen Charakter. Die kupferzeitliche Zeitstellung des Exemplares aus dem Objekt 20 3.2.1 Becher (B) von Dobri ist aber durch die in Randnähe liegende, aus zwei, bzw. drei eingeritzten, parallelen Linien beste- Typ B1: Kugelbecher mit geradem kurzem Hals hende Verzierung gesichert. Die Wand ist relativ dick und leicht gewölbtem Bauch. In Dobri ist dieser Typ (0,8 cm), der Munddurchmesser beträgt 8,0 cm. Die durch zwei Exemplare vertreten. Das eine ist ein genaue Gestalt des einzelnen Stückes von Dobri unverziertes Exemplar aus dem Objekt 20 mit einem konnte aus dem kleinen Fragment gänzlich nicht Munddurchmesser ca. von 10 cm (Abb. 8. 1). Das rekonstruiert werden (Abb. 9. 1). In der Balaton-Lasin- andere Stück stammt aus dem Objekt 25, es ist ja-Kultur können wir nur eine ähnliche Entsprechung Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 61 erwähnen,18 dagegen liefert die Ludanice-Kultur aus der bruchstückhaften Form zu beurteilen ist – den der Umgebung von Budapest das beste Gegenstück Exemplaren der Lasinja-Kultur nahe, was sich (VIRÁG 1997, Abb. 8. 12). aufgrund der geographischen Lage des Fundortes von Typ B7: Becher mit leicht eingezogenem Mund und selbst versteht. Die Verbindung dieses Gefäßtypes mit profiliertem Unterteil. Wieder eine Gefäßform dem Kult war von den kroatischen Kollegen schon neolithischen Charakters. In Dobri ist auch dieser Typ früher vermutet (MARKOVIÆ – HOMEN 1990, 82). nur durch ein einziges Exemplar im Objekt 25 ver- Dieser Befund von Dobri verstärkt ihre Vermutung, treten (Abb. 19. 7). Der Mund ist 7 cm breit, die Form sogar dient er schon als Beweis für ihre Funktion. des Bodens unsicher. Typ B8: Becher mit U-Profil. Eine einzigartige 3.2.2 Schale (S) Form (Objekt 20) mit unebenen Seiten (Abb. 9. 13). Zu diesem Typ dürfte in Dobri auch ein anderes Typ S1: Schale mit leicht ausladendem Rand und Exemplar (Objekt 25) mit gebogenem Unterteil ge- kugeligem Körper. In Dobri ist sie nur durch ein hören (Abb. 19. 15). Kleinformatige Gefäße mit einziges Exemplar vertreten (Objekt 25). Ungefähr in gerader Wandung kamen in der Bisamberg-Oberpul- der Mittellinie des Gefäßes sitzt eine kleine lendorf-Gruppe (Bisamberg, Grube 1933) (RUTT- abgerundete Knubbe (Abb. 19. 3). Das kleine Gefäß KAY 1976, Abb. 2. 1; RUTTKAY 1991, Abb. 2. 8–9, (Mdm: 7,0 cm) hat sowohl in Ungarn23 als auch in Abb. 7. 5–6) unter gut befundeten Umständen vor. Slowenien24 relativ gute Entspechungen, aber es kann Typ B9: Becher mit nach innen geknicktem Rand keinesfalls als eine allgemeine Form betrachtet und senkrechter Wand. Aus dem kleinen Bruchstück werden. ist die genaue Form nicht zu bestimmen. Der Rand Typ S2: Schale mit breit ausladendem Rand und wurde mit seichten, schrägen und gegeneinan- profiliertem Unterteil. Wieder eine eigenartige Form dergestellten Kanneluren verziert. Ihre Zugehörigkeit (Abb. 19. 6), die bis heute keine Parallelen innerhalb dieser Kultur wird durch die charakteristische des Lasinja-Kreises hat. Das im Objekt 25 Verzierungsart gesichert (Objekt 25, Abb. 22. 2). In vorgekommene Gefäß hat eine auffällig dünne Wand der Balaton-Lasinja-Kultur war diese Becherform bis und einen Munddurchmesser von 8,5 cm. dahin unbekannt. Ein einziges Beispiel kann da aus der Typ S3: Seichte,25 niedrige Schale mit flachem steirischen Lasinja-Kultur erwähnt werden.19 Später Boden, relativ dicker Wand und leicht gewölbten Sei- tritt dieselbe Gestalt auf einem situlenähnlichen Topf- ten. Sie wurde im Objekt 29 gefunden (Abb. 2. 15). typ im Protoboleráz-Horizont des östlichen Karpaten- Auch hier können nur ähnliche Entsprechungen beckens mit guten ägäischen Entsprechungen vor.20 erwähnt werden.26 In Dobri-Alsó-mezõ kam noch das Bodenstück Typ S4: Zweihenkelschale mit unterrandständigen, eines Gefäßes mit massivem Unterteil vor (Objekt 23, weitlichtigen Henkeln. Die Form ist aus dem erhalten Abb. 14. 18), das ebenfalls der Teil eines Bechers sein gebliebenen, kleinen Fragment genau nicht zu be- muss. Die genaue Form ist aber nicht feststellbar. Ein stimmen. Unter dem Rand, parallel mit dem oberen Gefäß mit gleichem Unterteil wurde von Š. Batoviæ in Henkelansatz befindet sich ein aus eingreritzten Linien die 2, (BATOVIÆ 1973, Taf. 19. 9), von St. Di- und eingestochenen Punkten bestehendes zusam- mitrijeviæ in die erste Stufe der Lasinja-Kultur datiert mengesetztes Muster. Der Munddurchmesser ist 13,0 (DIMITRIJEVIÆ 1979, Sl. 5. 3). cm. Es ist zu bemerken, dass dieses Gefäßbruchstück Obwohl es eher eine Flaschenform ist, wird ein aus dem als Kultgrube definierten Objekt 28 stammt besonderes Gefäß von Dobri-Alsó-mezõ bei den (Abb. 2. 1). Dieses Gefäß, seine Verzierung abge- Bechern behandelt. Die genaue Form lässt sich aus rechnet, weicht in vielen Hinsichten von den Zwei- dem kleinen Bruchstück nicht rekonstruieren, soviel henkelschalen der Balaton-Lasinja-Kultur ab. Eine ist aber zweifellos, dass es sich bei diesem besonderen ähnliche Form, mit besonderer Rücksicht auf die Stelle Gefäßtyp um ein Miniaturgefäß handelt (Abb. 2. 12). der Henkel, ist in der Keramik der späten Phase der Es ist in der zweiten Schicht des Objektes 28 vorge- Cernavodã I-Kultur im unteren Donaugebiet bekannt kommen. Wie oben gesehen, war dieses Objekt aller (MORINTZ – ROMAN 1968, Abb. 15. 3; Abb. 18. 1; Wahrscheinlichkeit nach eine Kultgrube und das MORINTZ – ROMAN 1973, Abb. 1. 11). verleiht eine besondere Wichtigkeit unserem Typ S5: Kegelstumpfförmige, unverzierte Zwei- Gegenstand. Solche Gefäße kommen im Fundbestand henkelschale. Eine Schale mit zwei überrandständigen der Lasinja-Kultur in relativ großer Zahl vor,21 aber Henkeln kam im Objekt 25 vor. Munddurchmesser bis dahin kannten wir in Ungarn in der Balaton-La- 14,0 cm (Abb. 21. 8). sinja-Kultur nur die Exemplare von Gellénháza- Typ S6: Rundbauchige Zweihenkelschale mit über- Városrét.22 Unser Miniaturgefäß steht – soweit es aus randständigen Henkeln aus dem Objekt 25. Mund- 62 László András Horváth – Katalin H. Simon durchmesser 7,5 cm. Parallel mit dem unteren Ansatz eigen, in anderen Gebieten des Lasinja-Kreises sind der Henkel laufen zwei aus eingestochenen Punkten ähnliche Stücke unbekannt. Unter den birnenförmigen bestehende Linien (Abb. 19. 1). In der Balaton- Krügen müssen noch zwei Bruchstücke von Dobri, Lasinja-Kultur ist eine ähnliche Schale mit größeren beide aus dem Objekt 25, behandelt werden. Das eine Henkeln aus der Grube 1 von Nagykapornak-Padárer (Abb. 20. 2) ist ein Gefäß länglich kugeligen Körpers. Abzweigung bekannt (HORVÁTH L. 1991, Abb. 3. 5). Unter der Linie der abgebrochenen Bandhenkel laufen Typ S7: Kleine und tiefe Schale mit eingezogenem drei oder vier aus kurzen Strichen unregelmäßiger An- Oberteil und zwei überrandständigen Bandhenkeln. In ordnung bestehende Linien. Diegleiche Form hat der Dobri kann diesem Typ sicher nur ein Stück zuge- Krug auf Abb. 20. 10. Dieses Gefäß wurde mit einem, ordnet werden (Objekt 25, Abb. 21. 5).27 Ein ähnliches mit schrägen Linienbündeln ausgefüllten Streifen Stück fand man in Galatin-Èukata28. Nach dem Hen- verziert. Das wichtigste ist der nach oben stehende kelfragment beurteilt, könnte auch noch ein anderes Ausgussrohr auf dem Bauch des Gefäßes. Eine sehr Stück diesem Typ zugeordnet werden (Objekt 25, Abb. ähnliche Form weist ein, mit Linienbündeln 21. 10). geschmückter Krug aus der Grube 2 von Bukovnica. Trotz des unbestreitbaren Formunterschiedes können 3.2.3 Krug (K) diese Gefäße mit Recht in Parallele gestellt werden. Typ K3: Gedrückt kugeliger Krug. In Dobri durch Typ K1: Krug mit gewölbter Schulter. Die drei Exemplare (Abb. 2. 11, Abb. 22. 6, Abb. 23. 3) wichtigsten Merkmale dieses Types sind der sich ver- vertreten (Objekt 29, 25 und 31), die gewisse For- engernde Mund, die hohe Schulter und der konkave munterschiede aufweisen.32 Ganz genaue Parallelen Unterteil. Im Objekt 20 fanden wir ein fast voll- können nicht aufgereiht werden. Die Krugfragmente ständiges Exemplar, das zugleich das schönste Gefäß von Zalaegerszeg-Andráshida (HORVÁTH L. 2002, dieses Fundortes ist. Der braune, sandgemagerte, hart- 258, Abb. 2. 7; HORVÁTH – SIMON 1997, Taf. II/5) gebrannte Krug wurde mit seichten, schrägen und und Becsvölgye-Töllesalja (HORVÁTH – SIMON gegeneinandergestellten Kanneluren verziert. Die 2003, Abb. 27. 5) können hier erwähnt werden. Oberfläche ist poliert und glänzend (Abb. 8. 13, Abb. Typ K4: Bikonischer Krug. In Dobri – Alsó-mezõ 25. 4). Die Höhe des unteren Teiles ist ungewiss, gehören viele Gefäße zu diesem Typ. Wegen der aufgrund der Parallelen konnte er sowohl länger als großen Formenvielfalt kann diese Kategorie der Krüge auch kürzer sein.29 Weitere, diesem Typ gehörende nur als Sammelbegriff gelten, der weiter unterteilt Exemplare stammen in unserem Fudmaterial aus dem werden muss. Objekt 25 (Abb. 20. 11–12). Beide sind mit rahmenhaft Untertyp K4.1: Eine lange Form mit fast zylind- angeordneten parallelen Linien und die Linien beglei- rischem Hals und verdicktem Bauchknick. Der tenden Punktreihen verziert. Zwischen den erwähnten Schwerpunkt liegt im unteren Teil des Gefäßes (Objekt Beispielen gibt es einen bedeutenden Größenunter- 25) (Abb. 19. 2, Abb. 20. 1).33 Parallelen können schied (Badm: 12,5 cm und 25,0 cm). Hier sei noch hauptsächlich in Transdanubien34 und aus der der obere Teil des Kruges auf Abb. 21. 4 (Objekt 25) Steiermark35 erwähnt werden. Die kroatische erwähnt. Dieser Typ ist eine der charakteristischsten Entsprechung stammt aus einer früheren Periode.36 Formen der Balaton-Lasinja-Kultur.30 Die genaue Form ist unbekannt. Typ K2: Birnenförmiger Krug. Ein Typ mit Untertyp K4.2: Dem vorigen Untertyp ähnlich, aber zahlreichen bruchstückhaften Exemplaren, aber bis die Bauchlinie läuft in der Mitte des Gefäßes und heute ohne ein vollständiges Stück. Auch in Dobri dadurch ist auch der Hals nicht so hoch (Objekt 25) kennen wir nur ein einziges Fragment (Objekt 25, (Abb. 20. 3, 4). Einer der Krüge (Abb. 20. 3) wurde Abb. 21. 8), einen unverzierten Krug von durchschnitt- unter der Bauchlinie mit schrägen Kannelurenbündeln licher Größe (Badm: ca: 16,5 cm). Es ist aber zu verziert. Gute Parallelen stammen aus dem Komitat erwähnen, dass seine Parallelen, alle aus Trans- Zala mit der gleichen Verzierungsart.37 Ein mit Linien- danubien, praktisch ausnahmsweise verziert wurden.31 bündeln und Punktreihen verziertes Stück kam Aus Mangel an vollständigen Exemplaren können wir ebenfalls im Objekt 25 vor (Abb. 20. 13). Auf einen die annähernde Beschreibung dieses Typs angeben: Er hohen Henkel weist ein Krugfragment ähnlicher Art hat einen runden Bauch und der Hals verengert sich. von Graz-Raababerg hin.38 Die vollständige Form Die vollständige Gestalt kann vielleicht anhand der kann aufgrund eines Kruges von Bukovnica Gefäßfragmente von Nagykanizsa-Sánc und Letenye- vorgestellt werden.39 Szentkeresztdomb, Gr. 16 (KALICZ 1992, Abb. 1. 2, Untertyp K4.3: Bikonische Form mit scharfem, Abb. 2. 3; KALICZ 1995b, Abb. 10. 7a–b) vorgestellt leicht verdicktem Bauchknick. In Dobri wurde dieser werden. Diese Form ist der Balaton-Lasinja-Kultur Untertyp durch zwei Exemplare im Objekt 20 Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 63 vertreten, von denen der eine mit einer eingestochenen 9. 3, Abb. 10. 9, 15, 16, Abb. 14. 9, Abb. 19. 11, Abb. Punktreihe verziert wurde (Abb. 8. 4, Abb. 9. 8). Die 20. 6, Abb. 22. 1, 4, 8, Abb. 23. 4). Auch die Boden- Parallelen40 lassen vermuten, dass diese Krüge niedrig fragmente der Krüge weisen auf die Vielfältigkeit und scharf bikonisch gewesen sein könnten. dieses Gefäßtypes hin. Aus Mangel an vollständigen Untertyp K4.4: Breiter, bikonischer Krug. Die voll- Exemplaren ist aber ihre Zuordnung konkreten Typen ständige Gestalt ist unsicher, aber es ist anzunehmen, schwierig. Die Stücke auf der Abb. 9. 15 (Objekt 20) dass sie einen trichterförmigen Hals und konkaven und Abb. 18. 10 (Objekt 25) können zu einer breiteren Unterteil hatten. Das Bruchstück auf der Abb. 21. 3 oder kugeligen, die anderen (Abb. 8. 15; Abb. 9. 6–7, aus dem Objekt 25 trägt eine durch eingritzte Linien 14, alle aus dem Objekt 20 und Abb. 2. 14 (Objekt 17) und sie begleitende Punktreihen gebildete Verzierung. zu einer längeren Form gehören. Ihre formellen Parallelen stammen aus Ungarn41 Kroatien42 und Slowenien.43 Ein weiteres Exemplar 3.2.4 Schüssel (SL) aus demselben Objekt ist wegen seiner Verzierung eine besondere Aufmerksamkeit wert. Die Form ist Typ SL1: Schüssel mit kurzem, zylindrischem dieselbe wie oben, aber auf der Bauchlinie, neben dem Oberteil und sich verengerndem Unterteil. Henkel ist ein, aus auf die Spitze gestellten Rhomben Untertyp SL1.1: Breite Form mit senkrecht ste- bestehendes Netzmuster zu sehen (Abb. 21. 6). Auf der hendem Tropfenbuckel auf dem Schulterknick und gleichen Krugform wurde eine ähnliche Verzierung leicht eingezogenem Unterteil. In Dobri vertreten vier angewandt, die Repräsentanten kamen in der Grube 1 Gefäßbruchstücke diesen Untertyp. Es ist unbedingt zu von Nagykapornak-Padárer Abzweigung (HORVÁTH bemerken, dass alle im Objekt 25 zum Vorschein L. 1991, 119, Abb. 3. 6) und in Bukovnica vor (ŠA- kamen. Ihre Breite schwankt zwischen 26,0-38 cm, der VEL 1992, Taf. 11. 7). Auf den Ursprung dieser B/T-Index aber zwischen 3,8 und 4,5. Zwei von ihnen, Verzierungart können die mitteleuropäischen Paral- die größeren Exemplare, sind verziert. Der Rand und lelen aus der Jordansmühl-44 und Schussenried-Kul- der Schulterknick wurden mit kurzen Einschnitten tur,45 bzw. aus der Lutzengüetle-Gruppe46 hindeuten. versehen (Abb. 16. 14–15). Der Rand des ersten von Typ K5: Krug mit abgerundetem Bauch. Wegen der den zwei anderen Stücken (Abb. 15. 18; Abb. 16. 13) kleinen Bruchstücke und des Mangels an voll- wurde am Schulterknick leicht verdickt. Dieser ständigen Exemplaren ist auch diese Kategorie eher Untertyp kann in Transdanubien51 und Nordostslo- ein Sammelbegriff. Viele Exemplare vertreten diesen wenien52 als allgemein betrachtet werden, aber er ist Typ in Dobri. Unter ihnen sind schmälere (Abb. 8. 3, auch in der Kanzianiberg-Lasinja-Gruppe bekannt.53 Abb. 9. 5, Abb. 20. 5), mittelmäßig große (Abb. 14. 10; Ihrer Größe54 und Form nach soll noch das Gefäß auf Abb. 20. 9, 14; Abb. 21. 2) und breitere Formen (Abb. der Abb. 16. 12, dessen Rand und Schulterknick eben- 2. 8, 10, Abb. 20. 7, Abb. 21. 9)47 zu unterscheiden. falls verziert wurden, zu diesem Untertyp gehören. Die genaue Form ist auch bei ihnen nicht bestimmbar, Noch interessanter ist die geographische Verteilung zu dem gedrückten Körper konnten ein hoher Hals und der verzierten Schüsseln dieses Untertypes. Der mit konkaver Boden gehören.48 Die einzelnen Kategorien kurzen Einschnitten verzierte Rand ist in der Lasinja-55 knüpfen sich zugleich an bestimmte Objekte.49 Viele und der Kanzianiberg-Lasinja-Kultur56 ebenfalls von ihnen sind verziert. Die am häufigsten auftre- bekannt. In vielen Fällen wurden auch der Schul- tenden Zierarten sind eingeritze Linien, Linienbündel terknick und/oder der Zapfenbuckel außer dem Rand und eingestochene Punktreihen. Einmal kommen aus verziert. Neben den vielen Beispielen aus Kroatien kurzen Einstichen bestehende Linienbündel vor (Abb. und der Steiermark57 sind noch die entsprechenden 21. 9). Von chronologischer Bedeutung kann die Schüsseln der Münchshöfen-Kultur in Bayern und Tatsache sein, wonach die kombinierte Verzierung Ostösterreich zu erwähnen, wo diese Verzierungsart in (durch Punktreihen begleitete Linienbündel) außer äußerst großer Anzahl, praktisch auf allen Schüsselfor- dem Objekt 25 (Abb. 19. 14) auch im Objekt 23 (Abb. men58 vorkommt. Die so verzierten Exemplare fehlen 14. 10) erscheint. Zu den wenigen Parallelen aus Un- dagegen im Gebiet der Balaton-Lasinja-Kultur in garn gehört das Exemplar von Nagykapornak-Padárer Transdanubien vollkommen, auch noch in der nahe Abzweigung, Grube 2 (HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. liegenden Balaton-Lasinja-Siedlung von Letenye- 9. 13). Eine ähnliche Krugform kannte die Polling- Szentkeresztdomb (KALICZ 1995b). Gruppe in Bayern.50 Untertyp SL1.2: Tiefe Schüssel mit niedrigem, Schließlich sollen die Gefäßbruchstücke behandelt zylindrischem Hals und konkavem Unterteil. Ein dem werden, die in keinen konkreten Typ einzuordnen sind, vorigen ähnelnder Untertyp ohne Zapfenbuckel. Der obzwar sie nach ihrer Form sicher zu Krügen gehören. andere, wesentliche Unterschied besteht im B/T-Index Sie sind wie folgt: Halsbruchstücke (Abb. 8. 2, 5, Abb. (2,0; 2,142, bzw. 2,8). Hier handelt es sich also um 64 László András Horváth – Katalin H. Simon eine viel tiefere Form. Zwei Exemplare stammen aus in Süddeutschland in der Schussenrieder Kultur64 vor. dem Objekt 31 (Abb. 23. 1 und Abb. 25. 2 = Abb. 23. 8), Die beiden Schüsseln dieses Types mit verdicktem das dritte aber aus dem Objekt 20 (Abb. 25. 1 = Abb. Rand (Abb. 15. 19; Abb. 16. 7) haben dagegen ihre 5. 6). Wir erwähnen hier das Stück auf der Abb. 5. 4, Gegenstücke ausschließlich im südlichen Teil des der eine ähnliche Form mit einem einfacheren, Lasinja-Kreises.65 weniger profiliertem Rand aufweist. Von den sehr Typ SL5: Tiefe Schüssel mit leicht ausladendem wenigen Parallelen sollen hier einige Gefäße erwähnt Mund und scharfem Randknick. Dieser Typ ist für die werden.59 tiefe Variante des vorigen Typs zu halten. Von diesen Typ SL2: Bikonische Schüssel mit leicht ein- Gefäßen wurden sechs Stücke in Dobri gefunden, vier biegendem Rand. In Dobri ist es nur durch drei Stücke im Objekt 20 (Abb. 3. 2; Abb. 5. 9, 12; Abb. 7. 9) und vertreten. Das erste stammt aus dem Objekt 23 (Abb. je eins im Objekt 17 (Abb. 2. 6), bzw. im Objekt 25 14. 1) und ähnelt sehr dem Typ SL1.1. Die nen- (Abb. 16. 10). Verziert wurden das Exemplar des Ob- nenswerten Unterschiede zwischen dem ersten und jektes 17 – auf dem Rand sind kleine eingestochene zweiten Exemplar aus dem Objekt 25 (Abb. 16. 11)60 Punkte zu sehen – und ein Fragment aus dem Objekt sind der einbiegende Rand und die Stellung des 20 (Abb. 3. 2). Das wurde mit schräg eingeritzen Zapfenbuckels. Das dritte Stück ist ein ganz kleines Linien auf dem verdickten Teil des Randes Gefäß mit einem Munddurchmesser von 12,0 cm geschmückt. Dem Munddurchmesser nach sind sie in (Abb. 23. 4). Ganz genaue Parallelen können u. a. eine zwei Gruppen einzuordnen. Die erste Gruppe ist 21-25 Schüssel von Zalaegerszeg-Andráshida (HORVÁTH – cm- breit, die zweite schwankt zwischen 31-42 cm. SIMON 1997, Taf. I. 1 = HORVÁTH L. 2002, 259, Nach Objekten gibt es in dieser Hinsicht keine Unter- Abb. 1. 4) und ein Schüsselfund von Puch bei schiede. Das Stück auf der Abb. 5. 12 (Objekt 20) ist Hollabrunn in Niederösterreich61 erwähnt werden. Als eine gehenkelte Schüssel, aber das kann auch bei den eine ganz einfache Form ist sie eine der am häufigsten anderen nicht ausgeschlossen werden. Die meisten vorkommenden Schüsseln des Lasinja-Kreises.62 Parallelen stammen von Transdanubien66 oder aus Typ SL3: Breite und seichte Schüssel mit aus- Lasinja-Siedlungen.67 Das Stück aus der Münchs- ladendem Rand und sich stark einziehendem, fast höfener Kultur ist eher eine ferne Entsprechung.68 Ein waagrechtem Unterteil. In Dobri kennen wir neun wenig weicht das Stück auf der Abb. 7. 9 (Objekt 20) Exemplare dieses Types. Bei allen Exemplaren ist die mit seinem kurzen Hals und spitzem Rand von diesem seichte Gestalt – die B/T-Indezis schwanken zwischen Typ ab. Er hat ebenfalls zwei Bandhenkel unmittelbar 4,2 und 6,7! – ein gemeinsames Merkmal. Anhand ih- unter dem Rand. Ganz genaue Parallelen können nicht rer Form müssten sie auf einem Hohlfuß gestanden erwähnt werden, vielleicht ein Schüsselfragment aus haben. Sechs Stücke kamen im Objekt 25 vor (Abb. Kroatien69 und die kleine Henkelschüssel von Gel- 15. 3, 7, 13–14, 17; Abb. 16. 5), zwei wurden im lénháza-Városrét70 können erwähnt werden. Objekt 23 (Abb. 14. 2–3) ein Stück im Objekt 20 Typ SL6: Wieder ein Typ, der verschiedene Formen (Abb. 3. 15) gefunden. Zwei davon wurden verziert. in sich fasst. Hierher gehören Gefäße, die einen Eine Schüssel trägt ein aus Linienbündeln bestehendes geknickten und konkaven Hals und leicht gewölbten Muster (Abb. 15. 7), auf der anderen ist eine doppelte Unterteil haben. Sie konnten trotz der wenigen Punktreihe zu sehen (Abb. 15. 17). Beide kamen im Exemplare in drei Untertypen eingeordnet werden. Objekt 25 vor. Schöne, verzierte Stücke aus Zalaszent- Untertyp SL6.1: Der Hals ist niedrig und steht balázs-Pusztatetõ, Objekt 6 (BÁNFFY 1995b, Pl. 30. aufrecht, der Mund ist leicht eingezogen. In Dobri 123 = BÁNFFY 1996, Abb. 22) und von Bukovnica, wird er durch zwei Stücke vertreten. Trotz des Grube 1 (ŠAVEL 1992, Taf. 8. 1) können als nahe Größenunterschiedes – das größere Exemplar ist 32,0 Parallelen erwähnt werden. cm, das kleinere nur 22,0 cm breit – haben sie fast die Typ SL4: Breite Schüssel mit leicht ausladendem gleiche Tiefe.71 Eine der Schüsseln kam im Objekt 20 Mund, scharfem Randknick und konischem Unterteil. (Abb. 4. 5), die andere im Objekt 25 vor (Abb. 16. 4). In Dobri wird dieser Typ durch zehn Exemplare Beide sind unverziert. Im ersten Augenblick kann die vertreten. Der Munddurchmesser schwankt zwischen Existenz eines konkaven Randes innerhalb des La- 20,0-28,0 cm, in einem Fall beträgt er aber 33,0 cm. sinja-Kreises überraschend sein, weil solche Gegen- Der kleinste B/T-Index ist 2,8, der größte 4,6. Alle stände in den bisherigen Typologien nicht aufgenom- Fragmente sind unverziert. Sieben Bruchstücke stammen wurden (KALICZ 1991, Abb. 3–9; KALICZ men aus dem Objekt 25 (Abb. 15. 5, 15–16, 19; Abb. 1992, Taf. 1–7; DIMITRIJEVIÆ 1979, Sl. 5; BUDJA 16. 1, 3, 7), und je eins aus dem Objekt 20 (Abb. 3. 3), 1994, fig. 9; BUDJA 1995, fig. 4). Ihre relativ vielen bzw. Objekt 23 (Abb. 14. 6). Ähnliche Exemplare Parallelen, die aus Transdanubien und Kroatien kommen nicht nur in Transdanubien,63 sondern auch stammen, zeugen von dem Gegenteil. Eine ganz Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 65 genaue Entsprechung unserer Schüssel ist in der Grube dem Objekt 25, bzw. 28. Sie unterscheiden sich in der 14 von Letenye-Szentkeresztdomb bekannt (KALICZ Verdickung des Randes. Eines der Stücke ist mit ein- 1995b, Abb. 25. 5). Die anderen Parallelen sind zwar geritzten Linienbündeln reich verziert (Abb. 19. 9). nur ’ähnlich’,72 drücken sie aber dasgleiche Konstruk- Das andere Stück (Abb. 2. 2) ist unverziert und 10,5 tionsprinzip aus. cm breit. Eine praktisch genaue Analogie wurde in Untertyp SL6.2: Bei dieser tiefen Form73 ist der Resnikov-Prekop (Slowenien) in der der Balaton-La- konkave und gebogene Hals hoch, er macht die Hälfte sinja-Kultur vorangehenden Periode (Äneolithikum, der ganzen Höhe aus, während der Unterteil konisch alpine Fazies I) gefunden (BATOVIÆ 1973, Taf. 13. 3). ist. Unser einziges Exemplar in Dobri (Objekt 25, Abb. Untertyp SL7.3: Kalottenförmige Schüssel mit 19. 5) ist mit einer doppelten Punktreihe auf dem kurzem, leicht ausladendem und profiliertem Rand Bauch verziert. Eine fast genaue Analogie dieser (Abb. 19. 12). Eine eigenartige Form in der mittleren Schüssel ist von Graz-Raababerg bekannt (OBER- Kupferzeit des Karpatenbeckens. Die kleine (Mdm: EDER 1989, Taf. 14. 146 = RUTTKAY 1993-94, Abb. 15,0 cm) und seichte (B/T-Index: 5,0) Schüssel fanden 2. 6). Ihre ferneren Parallelen stammen aus der dem wir im Objekt 25. In der slowenischen Kupferzeit gibt Lasinja-Horizont vorangehenden Periode.74 es einige Parallelen,84 sonst unbekannt. Untertyp SL6.3: Schüssel mit stark ausladendem Untertyp SL7.4: Kalottenförmige Schüssel mit Mund, scharfem Randknick und konischem Unterteil. beidseitig verdicktem und gerade abgeschnittenem In Dobri ist je ein Exemplar aus dem Objekt 20 (Abb. Rand. In Dobri ist sie durch ein einziges, unverziertes 3. 16), Objekt 23 (Abb. 14. 4) und Objekt 25 (Abb. 15. 6) Stück vertreten (Objekt 25, Abb. 19. 13). Die Rand- bekannt. Alle sind unverziert. Trotz des bedeutenden bildung erinnert an die sog. T-förmigen Ränder, die in Größenunterschiedes – die Munddurchmesser Südosteuropa eine sehr wichtige Rolle gespielt hatten, schwanken zwischen 22,0 und 44,0 cm – haben sie die aber in Mitteleuropa gar keine häufige Erscheinung gleiche Tiefe und Form.75 Obwohl diese „Schweden- der hiesigen Kupferzeit waren. Ähnliche Formen sind helmschüsseln“ nicht die bekanntesten im Lasinja- im Karpatenbecken schon zur Zeit der dem Lasinja- Kreis sind, kommen sie an mehreren Stellen vor. Auf Horizont unmittelbar vorangehenden Lengyel IIIb- dem Fundort Andrenci ist diese Form in verschiedenen Kultur in Transdanubien vorhanden (KÁROLYI 1992, Schichten vertreten.76 In Slowenien77 und Kroatien78 Taf. 22. 5; Taf. 25. 8). Zur Zeit unseres Fundortes gibt wird sie als am häufigsten vorkommende Form es in der Grube 1 von Bukovnica und in Lasinja erwähnt. Sie ist sehr langlebig, sie lebt auch in der (BATOVIÆ 1973, Taf. 21. 9) je eine relativ gute Ent- transdanubischen Furchenstichkeramikkultur79 weiter sprechung.85 und wird dadurch eine der Grundformen des Badener Typ SL8: Halbkugelige Schüssel mit ausladendem Komplexes.80 Rand. Sehr viele Bruchstücke von Dobri – Alsó-mezõ Typ SL7: Kalottenförmige Schüsseln, die in drei gehören zu diesem Typ. Nach den Merkmalen konnten Untertypen gegliedert werden konnten. sie in drei Untertypen eingeordnet werden. Untertyp SL7.1: Einfache und seichte kalotten- Untertyp SL8.1: Eine breitere Form mit einem B/T- förmige Schüssel. In Dobri durch zehn Exemplare Index von 2,30 bis 3,94. Dieser Untertyp ist auf vertreten, die aus zwei Objekten – Objekt 20 (Abb. 3. unserem Fundort durch sechs Exemplare vertreten. 1, 10–11, 13, 17; Abb. 6. 8) und Objekt 25 (Abb. 15. 2, Davon sind vier Stücke im Objekt 20 (Abb. 3. 5, Abb. 8–10) – stammen. Der Munddurchmesser schwankt 4. 13; Abb. 6. 9; Abb. 7. 8) und je eins im Objekt 17, zwischen 20,0 und 40,0 cm. Sie sind seichte Formen,81 bzw. 25 bekannt (Abb. 2. 7; Abb. 15. 12). Alle sind un- alle sind unverziert. Erwähnenswert ist das Stück auf verziert. Erwähnenswert ist das Bruchstück auf Abb. 3. der Abb. 3. 17 (Objekt 20) mit dem waagrechten Band- 5 (Objekt 20), das unter dem Rand einen spitzen henkel.82 Die Form tritt von Zeit und Raum unab- Knubben aufweist. Auch die anderen Gefäße konnten hängig auf. wahrscheinlich solche Knubben tragen. Her- Untertyp SL7.2: Einfache und tiefe83 kalottenför- vorzuheben sind die Schüsseln mit unterrandständi- mige Schüssel. In Dobri durch ein einziges Exemplar gem waagrechtem Bandhenkel, beide aus dem vertreten. Auf dem unverzierten Fragment aus dem Objekt 20 (Abb. 4. 13; Abb. 7. 8). Alle sind große Objekt 25 befindet sich ein kleiner und runder Knubbe Gefäße, der Munddurchmesser schwankt zwischen (Abb. 15. 4). Trotz der einfachen Gestalt besitzt sie 25,0 und 30,0 cm. Ihre Parallelen sind in Ungarn86 und wenige Entsprechungen. Die beste Parallele dieses Ge- Slowenien87 bekannt. fäßes stammt aus der Grube 1 von Nagykapornak-Padá- Untertyp SL8.2: Eine schmälere Form mit einem rer Abzweigung (HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 1. 5). B/T-Index zwischen 2,03 und 3,0. Hierher gehören SL 7.2.1: Variante dieses Untertypes: Zwei kleine relativ kleine (Munddurchmesser zwischen 14,0– Schüsseln, eine tiefere und eine seichtere Form aus 24,0 cm) und tiefe Gefäße. In Dobri ist dieser Untertyp 66 László András Horváth – Katalin H. Simon durch 10 Stücke vertreten, davon stammen sieben aus sie nicht unbekannt. In Alleshausen-Hartöschle dem Objekt 20 (Abb. 6. 1–5, 7, 10) und drei aus dem (STROBEL 2000, Taf. 18. 154) kam diese Form in Objekt 25 (Abb. 15. 1; Abb. 16. 2, 9). Alle Fragmente einer Schussenrieder Siedlung zu Tage. sind unverziert. Das Stück mit Knopfansatz auf dem Typ SL11: Tiefe Schüssel mit leicht gewölbter Rand (Abb. 6. 5) ist hervorzuheben. Ganz genaue Ana- Seite. Zwei Gefäße gehören in Dobri dazu. Obwohl sie logien stammen aus den Objekten 15/91 und 44/92 gewisse Formunterschiede96 aufweisen, reihen die von Gellénháza-Városrét (HORVÁTH – SIMON B/T-Indezis97 sie in einen Untertyp. Beide sind unver- 2003, Abb. 24. 2; Abb. 27. 13), aus Graz-Raababerg ziert (Objekt 20, Abb. 9. 12; Objekt 25, Abb. 16. 16). (OBEREDER 1989, Taf. 15. 148–149, 151–154) und Ihre Form hat einen neolithischen Charakter, in der Bukovnica (ŠAVEL 1994, Abb. 21. 13).88 Diese einfa- Kupferzeit kommen solche Gefäße sehr selten vor. che geometrische Form kommt unter den kupferzeit- Typ SL12: Kegelstumpfförmige Schüssel. Ein lichen Schüsseln in einer recht großen Zahl vor. Hier relativ kleiner, aber eine große Variationsbreite erwähnen wir nur einige Repräsentanten der Lasinja- aufweisender Typ, der in drei Untertypen gegliedert Kultur.89 werden konnte. Untertyp SL8.3: Eine große und tiefe Form. In Untertyp SL12.1: Einfache Kegelstumpfform. In Dobri sind insgesamt acht Vertreter dieses Untertyps Dobri gehören die folgenden Gefäße hierher. 1. Ein bekannt, sechs im Objekt 20 (Abb. 3. 6; Abb. 4. 7, 9; niedriger ’Blumentopf’ mit gewelltem (?) Rand und Abb. 5. 10; Abb. 7. 15) und drei im Objekt 17 (Abb. 2. 13), einem Randdurchmesser von 16,0 cm (Objekt 31, Abb. bzw. im Objekt 25 (Abb. 15. 12, 20). Der Munddurch- 23. 7). Trotz der einfachen Form ist dieser Typ eine messer schwankt zwischen 32-43 cm. Erwähnenswert sehr seltene Erscheinung im südlichen Teil des ist das Bruchstück auf Abb. 15. 20 (Objekt 25), das Lasinja-Kreises. Parallelen können im Norden er- unter dem Rand einen spitzen Knubben hat. wähnt werden, in der slowakischen Ludanice-Kultur Innerhalb des Untertyps SL8.3 kommt eine Zwei- fanden wir Analogien.98 Als Fußschüsseln bilden sie henkelschüssel vor (Abb. 4. 9), mit zwei waagrechten einen der Haupttypen der Jordansmühl-Kultur in Süd- Bandhenkeln unter dem Rand (Objekt 20). Der auffal- und Mittelmähren (PODBORSKÝ 1970, Abb. 15, 4, 8, lendste Fund ist die Schüssel mit einer, einem men- 13). Erwähnt werden kann noch eine fernere schlichen Fuß ähnlichen Applike an der Wand. Die Entsprechung aus dem böhmischen Spätlengyel-Ho- vier kurzen Einschnitte können die Zehen bezeichnen rizont.99 2-4. Konische Gefäße ähnlicher Form, aber (Objekt 20) (Abb. 7. 15). Das ist die einzige applizierte mit je einem Scheibenbuckel am bzw. unter dem Rand. Dekoration im Fundmaterial von Dobri – Alsó-mezõ. Zwei davon fanden wir im Objekt 20 (Abb. 5. 8; Abb. Schöne Analogien können in der BOG auf den Fund- 7. 13) und ein im Objekt 25 (Abb. 17. 14). Zwischen orten Bisamberg und Würnitz erwähnt werden ihnen besteht ein großer Größenunterschied.100 (RUTTKAY 1976, Abb. 5. 1, Abb. 6. 9, Abb. 7. 4, Abb. Ähnliche Buckel traten, auf anderen Gefäßformen, in 8. 7; RUTTKAY 1995, Abb. 6. 6). Die Bearbeitung der Graz-Raababerg (OBEREDER 1989, Taf. 9. 95, 98) Schüsseln dieser Art steht noch aus, darum können und Andrenci, obere Schicht (PAHIÆ 1976, Taf. 3. auch diesmal nur einige Beispiele aufgezählt werden.90 16–18) auf. 5. Eine Zweihenkelschüssel ähnlicher Typ SL9: Halbkugelige, tiefe Schüssel mit geradem Form und mit einer Breite von 22,0 cm (Objekt 25, Rand. Zwei große Exemplare (Objekt 20, Abb. 4. 11 Abb. 17. 16). Im Lasinja-Kreis unbekannte Form. Par- und Objekt 25, Abb. 16. 17) und ein kleines (Objekt allelen können aus der slowakischen Nitra-Brodzany- 20, Abb. 6. 6) sind in Dobri vorhanden. Die Größen- Gruppe101 und aus dem spätlengyelzeitlichen Fund- verhältnisse sind aber fast diegleichen.91 Die halb- bestand vom transdanubischen Tekenye-Öcse102 kugeligen Schüsseln sind selten publiziert,92 sie erwähnt werden. 6. Unverzierte, kegelstumpfförmige erscheinen meistens auch auf den Typentafeln nicht. Schüssel mit zwei waagrechten, unterrandständigen Typ SL10: Tiefe Schüssel mit leicht eingezogenem Bandhenkeln. Breite: 21,0 cm (Objekt 23, Abb. 14. Rand, kugeliger Schulter und konischem Unterteil. In 12). Die Form selbst ist in dem Lasinja-Kreis Dobri wurden drei Bruchstücke gefunden, die zu unbekannt. Das einzige, was sie daran knüpft, ist der diesem Untertyp gehören, alle drei fanden wir im waagrechte Henkel. 7. Unverzierte, kegelstumpfför- Objekt 25. Sie sind große Gefäße – Munddurchmesser mige Schüssel mit zwei senkrechten, unterrandstän- zwischen 29,0 und 38,0 cm –, aber ihre B/T-Indezis digen Bandhenkeln. Breite: 25,6 cm (Objekt 20, Abb. (2,8 – 3,4) beweisen die gleiche Form. Solche Gefäße 5. 5). Wie bei dem vorigen Stück, ist es schwer, für wurden schon in viel größerer Zahl publiziert als die dieses Gefäß zur Zeit der Balaton-Lasinja-Kultur Pa- vorigen. Schöne, genaue Analogien stammen aus rallelen zu finden. Ihre Entsprechungen stammen aus Transdanubien.93 Diese Form hat das Prunkgefäß von früheren Perioden.103 Jelšovce94 und unter den Jordansmühl-Gefäßen95 ist Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 67

Untertyp SL12.2: Einfache Kegelstumpfform mit senkrechte Linien auf dem zweiten Stück zu sehen verdicktem Rand und einem kleinen randständigen sind. Beide sind die Scherben von großen Gefäßen mit Höcker. Das einzige Exemplar von Dobri kam im Randdurchmessern von 34,0 und 38,0 cm. Das dritte Objekt 28 mit einem Munddurchmesser von 32,0 cm Exemplar – ein Seitenbruchstück mit dem Ansatz des vor (Abb. 2. 18). Analogien hat sie in der Balaton- Bandhenkels – konnte der Teil einer unverzierten, 25 Lasinja-Kultur.104 cm breiten Schüssel sein (Objekt 20, Abb. 4. 14). Viel- Typ SL13: Kegelhalsschüssel mit niedrigem, leicht gehören noch drei weitere Bruchstücke in Dobri eingeknicktem Rand und stark verkürzter Schulter. zu diesem Untertyp.112 Diese Gefäßform ist zur Zeit Unter dem Rand, auf dem Randknick des unverzierten der Balaton-Lasinja-Kultur in Mitteleuropa und im Exemplares von Dobri sitzt eine kleine, spitzige Karpatenbecken völlig unbekannt. In Bulgarien Knubbe. Das ist eine tiefe Form mit einer Breite von können ähnliche, aber nicht genaue, zwar zeitgleiche 24,0 cm und mit einem B/T-Index ca. von 2 (Objekt 20, Parallelen erwähnt werden.113 Überraschende Ver- Abb. 5. 2). In demselben Objekt kam noch das Bruch- gleichsstücke wurden aber in einer Protoboleráz-Sied- stück eines sehr ähnlichen Gefäßes vor (Abb. 5. 3).105 lung in der Großen Ungarischen Tiefebene gefunden.114 In den zeitgleichen Kulturen haben wir keine Parallelen gefunden. Eine relativ genaue Entsprechung kann aber 3.2.5 Hohlfuß (HF) aus einer späteren Periode erwähnt werden.106 Typ SL14: Konische Schüssel mit kurzem, Form HF1: Schmaler Glockenfuß mit länglichem senkrechtem Rand, innerer Profilierung und einem Oberteil. In Dobri fanden wir ein nahezu vollständiges kleinen unterrandständigen Henkel. Das Stück von Exemplar (Abb. 7. 10) und zwei Bruchstücke (Abb. 7. Dobri aus dem Objekt 20 ist ein breites Gefäß mit 7; Abb. 11. 3) im Objekt 20, die dieser Form zuzuord- einem Durchmesser von 38,0 cm (Abb. 7. 11). Die nen sind. Aus dem Mittelteil der Fußgefäße ist es nur eigenartige Profilierung des Randes lässt uns schwer zu beurteilen, ob sie welcher Form zugeordnet vermuten, dass er für einen Gefäßdeckel ausgebildet werden können. Aufgrund der Richtung des Randes wurde.107 Auffällig wenige genaue Parallelen gibt es reihen wir, obzwar nur bedingungsweise, die fol- im Lasinja-Kreis. Die wichtigste davon ist die Gefäß- genden Fragmente (Abb. 3. 14 = Objekt 20 und Abb. form in der ersten äneolithischen Schicht (Phase 6) 17. 2, 5, 10 = Objekt 25) in diese Formkategorie ein. von Moverna vas in Slowenien.108 Eine fernere Pa- Die Breite der abgebildeten Exemplare schwankt rallele kann aus der Grube 1 von Ludbreški Ivanac- zwischen 13-15 cm. Dieser Typ der Füße war schon in Polje in einem spät-Lasinja-Zusammenhang erwähnt der spätesten (IIIb-)Phase der Lengyel-Kultur in werden (MARKOVIÆ 1983, Taf. 1. 1). Transdanubien115 und in der Brodzany-Phase in der Typ SL15: Tiefe Schüssel mit verdicktem, profi- Slowakei bekannt (PAVÚK 2000, Abb. 1. 13). Diese liertem Bauch. In Dobri kam ein einziges Stück vor. sind längliche, fast gerade Füße ähnlich den voll- Aus dem kleinen, mit waagrechten Linien umrahmten, ständigen Stücken von Luleè aus der Jordansmühl- aus mehreren eingeritzten Linien bestehenden Kultur (PAVÚK 2000, Abb. 7) und den aus der frühen Dreieckmuster verzierten Bruchstück kann das Gefäß Phase der Ludanice-Kultur in Jelšovce (PAVÚK 2000, nur teilweiese rekonstruiert werden (Objekt 25, Abb. Abb. 4. 18).116 Später treten sie in der Balaton- 20. 8). Analogien können schon in der Sopot-Kutur in Lasinja-Kultur in Transdanubien auf. 117 Kroatien (MARKOVIÆ 1985, Taf. 10. 6), ferner von Form HF2: Breiter Glockenfuß mit stark Transdanubien – Zalaegerszeg-Andráshida (HOR- gewölbtem Ober- und breit ausladendem Unterteil. Fü- VÁTH – SIMON 1997, Taf. I. 2; HORVÁTH L. 2002, ße dieser Form sind in Dobri nur in Bruchstücken 261, Abb. 1. 10) und Nagykapornak-Padárer Abzwei- vorhanden. Hier handelt es sich um fünf unverzierte gung, Grube 1109 – aus der Balaton-Lasinja-Kultur Exemplare und ein mit einem kombinierten Muster erwähnt werden. Diese Form war auch in den nörd- (Punkte und Linien) versehenes Stück, die aus ver- lichen Kulturen des Lasinja-Kreises, d. h. in der Jor- schiedenen Objekten stammen.118 Parallelen sind dansmühl-,110 bzw. Münchshöfener Kultur111 bekannt. reichlich zu dieser Form aufzuzählen. Vor allem soll Typ SL16: Tiefe Schüssel mit leichtem S-Profil und hier die wohlbekannte Fußschüssel von Jakšiæ (DI- zwei randständigen Bandhenkeln. Drei Gefäße können MITRIJEVIÆ 1961, Taf. VII. 1; DIMITRIJEVIÆ sicher aus dem Fundbestand von Dobri in diesen 1979, Sl. 5. 20; DIMITRIJEVIÆ 1976, Taf. VII. 1) als Untertyp eingeordnet werden. Zwei davon kamen im Musterbeispiel erwähnt werden. Die übrigen Pa- Objekt 25 vor (Abb. 17. 4, 6), beide Bruchstücke sind rallelen119 könnten lange aufgezählt werden.120 verziert. Auf dem Erstgenannten bilden Linienbündel Form HF3: Langer konischer Fuß mit leicht aus- und die sie begleitenden Punktreihen die Verzierung, ladendem Unterteil und einer hohen Trapezform. In während von eingestochenen Punkten ausgehende Dobri fanden wir sieben Repräsentanten dieser Form. 68 László András Horváth – Katalin H. Simon

Vier Stücke, unter ihnen der Mittelteil eines 25 (Abb. 17. 11, 12) gefunden. Sie sind 15-18,5 cm Fußgefäßes (Abb. 3. 9), stammen aus dem Objekt 20 breit und weisen gewisse Formunterschiede auf. Das (Abb. 4. 12; Abb. 5. 11; Abb. 7. 12) und je zwei Stücke Exemplar auf der Abb. 17. 11 (Objekt 25) wurde in der aus dem Objekt 23 (Abb. 14. 17, 19) und Objekt 25 Nähe der Gefäßsohle mit waagrechten Punktreihen (Abb. 17. 8–9). Der Fuß auf Abb. 17. 8 (Objekt 25) verziert. Diese Verzierung war in den Lasinja-Sied- wurde mit eingeritzten Linien und mit, sie beglei- lungen Kroatiens beliebt.123 Kleine eingestochene tenden Punkreihen verziert. Diese Fußform ist eine Punkte sind auf dem Rand des Stückes auf Abb. 4. 8 relativ häufig vorkommende Erscheinung in der (Objekt 20) sichtbar. Die zylindrischen, hohen Füße Balaton-Lasinja-Kultur.121 St. Dimitrijeviæ datierte sie waren schon in der späten Lengyel-Kultur in Trans- in die 1. Phase der kroatischen Lasinja-Kultur (DI- danubien,124 in der Wolfsbach-Gruppe in Niederöster- MITRIJEVIÆ 1979, Sl. 5. 4–5), während solche auch reich125 und in der frühen Münchshöfener Kultur in noch in der frühklassischen Periode in Benutzung Süddeutschland anwesend.126 Sie treten also in der der waren.122 Dieselbe Form kannte auch die Münchs- Lasinja-Zeit vorangehenden Frühkupferzeit – der höfener Kultur in Bayern (SÜß 1976, Taf. 11. 6). ungarischen Terminologie nach – auf. Form HF4: Langer konischer Fuß mit gerader Seite. Form HF7: Breiter und niedriger Fuß mit stark aus- In Dobri wurden sechs Exemplare dieser Form ladendem Unterteil. In Dobri ist diese Form nur durch gefunden, alle im Objekt 20 (Abb. 4. 2, 4, 16; Abb. 7. ein einziges Stück vertreten. Das kleine, unverzierte 1, 14, 16). Es gibt schmälere und breitere Stücke. Alle Fragment gehört zu einem 30 cm breiten Hohlfuß. sind unverziert. Das Bruchstück eines Mittelteiles, das Ähnliche Gefäßfüße wurden in Zalaegerszeg- ebenfalls zu dieser Form gehören kann, wurde noch im Andráshida, (HORVÁTH L. 2002, Abb. 2. 26) und Objekt 25 gefunden (Abb. 17. 7). Die Breite der re- Graz-Raababerg (OBEREDER 1989, Taf. 7. 1) konstruierbaren Füße schwankte zwischen 13,5 und gefunden. Es scheint in den Kulturen des Lasinja- 21,5 cm. Kreises ein selten auftauchender Typ zu sein. Form HF5: Niedriger, trapezförmiger Fuß, Form HF8: Schmaler und niedriger Fuß mit aus- manchmal mit leicht gewölbter Seite. Im Objekt 20 ladendem Unterteil und verdickter Wand. Das in Dobri fanden wir vier (Abb. 4. 6; Abb. 7. 2, 4, 6), im Objekt gefundene Exemplar ist ein 10 cm breites, massives 25 zwei Gefäßbruchstücke (Abb. 18. 17, 20), die Fragment eines näher nicht bestimmbaren Gefäßes. sicher dieser Form zuzuordnen sind. Die Breite Das ist ein Einzelstück, es hat nicht nur an unserem schwankt zwischen 13,5 und 33,0 cm. Ein schönes Fundort, sondern in dem ganzen Lasinja-Kreis keine Beispiel dieser Fußform vertritt das Fragment mit Parallelen (Objekt 20, Abb. 9. 10). Als am nächsten leicht gewölbter Außenseite aus dem Objekt 28, auf stehendes Gegenstück unseres Fundes kann ein dem auch der Ansatz des Mittelteiles erhalten blieb. Fußbruchstück aus Graz-Raababerg (OBEREDER Dieses Stück zeigt dadurch die angenommenen Pro- 1989, Taf. 7. 75) erwähnt werden. Das Bruchstück von portionen zwischen Breite und Höhe dieser Gegen- Zalaegerszeg-Andráshida (HORVÁTH L. 2002, Abb. stände (Abb. 2. 17). Soweit es aus den kleinen Bruch- 2. 23) ist nur mehr eine weit stehende Parallele. stücken beurteilen lässt, können auch weitere Form HF9: Becherförmiger Fuß. Dem vorigen Typ Gefäßfragmente dazu gezählt werden (Objekt 20: Abb. ähnlich steht diese Fußform in der Balaton-Lasinja- 3. 12, Abb. 7. 3; Objekt 25: Abb. 17. 7). Einfache Kultur ebenfalls allein. Das Bruchstück aus dem kegelstumpfförmige Füße kommen in der Balaton-La- Objekt 20 von Dobri gehört zu einem 15 cm breiten sinja-Kultur häufig vor, schmälere und breitere unverzierten Hohlfuß (Abb. 11. 11). Keine ganz Varianten sind ebenfalls bekannt. Das Stück auf Abb. genauen Parallelen können auch in diesem Fall 4. 6 hat Parallelen in Zalaegerszeg-Andráshida erwähnt werden, einen ähnlichen, aber länglichen Fuß (HORVÁTH L. 2002, Abb. 2. 24), während ein kannte die Münchshöfener Kultur.127 Gegenstück aus dem Objekt 35/92 von Gellénháza- Városrét (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 22. 13) 3.2.6 Topf (T) dem Fuß aus dem Objekt 28 entspricht. Niedrige trapezförmige Hohlfüße wurden in der Jordansmühl- Typ T1: Topf mit niedrigem Hals und ausladendem Kultur (LICHARDUS 1997/98, Taf. 6. 7), aber vor Rand. Das unverzierte Fragment aus dem Objekt 31 allem in der BOG (RUTTKAY 1995, Abb. 4. 4, 5, 7) (Abb. 23. 2) gehört zu einem Gefäß ca. mit 16,0 cm gefertigt. Munddurchmesser. Die vollständige Form ist aus Form HF6: Langer, zylindrischer Fuß mit leicht diesem kleinen Stück nicht rekonstruierbar. Es war ausladendem Unterteil. Vier Fragmente verschiedener vielleicht ein kugeliger Topf. Ähnliche Exemplare, die Gefäßfüße ordneten wir in diese Form ein. Zwei davon diese Bestimmung unterstützen können, stammen z. B. wurden im Objekt 20 (Abb. 4. 8, 10), zwei im Objekt aus der Grube 2 von Nagykapornak-Padárer Abzwei- Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 69 gung (HORVÁTH L. 1991, 120, Abb. 4. 9–10.) und beachtlich kleineren Winkel, in dem die Seiten an die Hahót-Szartóri II, Objekt 3 (BÁNFFY 1995b, Pl. 38. Mündungsebene laufen. Alle Exemplare sind 161; BÁNFFY 1996, Abb. 32. 6). Weitere Parallelen unverziert. Der Munddurchmesser schwankt zwischen kamen in Transdanubien im Objekt 21 von Tekenye- 12-21 cm (Objekt 20, Abb. 10. 1, 4, 6–7, 10, 12). Öcse (SIMON 1987, Abb. 13. 8), Andocs-Nagytoldi- Untertyp T6.2: Ein Gefäß mit leicht gebogenem puszta (SOMOGYI 2000, Abb. 3. 3) und im Objekt oberem Teil. In einem Fall (Objekt 20, Abb. 10. 19) 672 von Ménfõcsanak-Einkaufszentrum vor (EGRY handelt es sich um ein engmundiges Exemplar mit 1999, Taf. 12. 1). einem Durchmesser von 14 cm und zwei kleinen Typ T2: Topf mit trapezförmigem Hals. In Dobri senkrechten Henkeln. Die anderen Stücke sind größer durch ein einziges Exemplar vertreten. Dieses Bruch- (Mdm: 17-25 cm) und ebenfalls unverziert. Mit stück ist unverziert und stammt aus dem Objekt 20 Ausnahme des kleinen Bruchstückes auf Abb. 22. 7 (Abb. 10. 13). Ähnliche Gefäße waren schon in der (Objekt 25) wurden alle Stücke im Objekt 20 Seèe-Kultur in Kroatien bekannt.128 Später wurde gefunden. Höchstwahrscheinlich gehören die im diese Form in der Balaton-Lasinja-Kultur129 und in Objekt 20 vorgekommenen Unterteile zu kleinen Ge- der ungarischen Ludanice-Kultur in relativ großer fäßen (Abb. 8. 8, 12) und das fast vollständig erhalten Zahl angewandt.130 Die genaue Form ist unbekannt. gebliebene Gefäß im Objekt 28 (Abb. 2. 19) zu diesem Typ T3: Großer Kugeltopf. Das ist ein fast voll- Untertyp. Die meisten Parallelen können von Trans- ständig rekonstruierbares Exemplar aus dem Objekt 31 danubien erwähnt werden,132 in der Lasinja-Kultur ist von Dobri. Es ist unverziert und trägt kleine senk- dieser Typ eine selten auftauchende Erscheinung.133 In rechte unterrandständige Wulsthenkel. Mit seinem der benachbarten Ludanice-Kultur, besonders in Un- Bauchdurchmesser von 40,0 cm ist es funktionell eher garn, kamen dagegen tonnenförmige Gefäße in recht ein Speichergefäß (Abb. 25. 6). Eine genaue Parallele großer Zahl vor, sie konnten ebenfalls in verschiedene dieses Gefäßes kann vom Fundort Zalaegerszeg-And- Untertypen eingeordnet werden (VIRÁG 1995, 74; ráshida mit waagrechten Henkeln erwähnt werden VIRÁG 1997, 9; VIRÁG 2002, 98). (HORVÁTH – SIMON 1997, Taf. II. 10 = HORVÁTH Typ T7: Siebgefäß. Da Bruchstücke von L. 2002, Abb. 5. 14). Im Objekt 20 wurde ein anderes Siebgefäßen in Dobri ausschließlich auf Topfformen Gefäß ähnlicher Art mit einem Munddurchmesser von beobachtet werden konnten, werden sie da erörtert. Es 21 cm gefunden (Abb. 10. 5). Ein weiteres Stück handelt sich um zwei Gefäßböden. Eines der Bruch- dieses Types fanden wir ebenfalls im Objekt 20 (Abb. stücke mit einem Bodenduchmesser von 11 cm stammt 12. 1). Die Parallele dieses Gefäßes kam in Nagyka- aus dem Objekt 20 (Abb. 11. 2), während das andere pornak, Grube 1 mit eingeritzter Verzierung vor aus dem Objekt 31 (Abb. 23. 5). Wegen seines kleinen (HORVÁTH L. 1991, Abb. 4. 8). Von Dobri – Alsó- Bodendurchmessers von 7,5 cm kann dieses Stück mezõ ist noch das kleine Fragment eines Kugelgefäßes auch zu einem Krug gehören. Auch in Nagykapornak- mit einem Munddurchmesser von 26 cm und fast Padárer Abzweigung, Grube 1 gab es einen Krug mit senkrechten Seiten aus dem Objekt 23 bekannt (Abb. durchlöchertem Boden (HORVÁTH L. 1991, 120, 14. 7). Keine andere Parallele ist zur Zeit im Lasinja- Abb. 4. 3). Siebgefäße kommen in den Siedlungen der Kreis bekannt. Balaton-Lasinja-Kultur häufig vor.134 Typ T4: Tiefes Gefäß mit senkrechten Wänden. Die genaue Form ist ungewiss, es soll aber wegen seiner 3.2.7 Deckel (D) Größe ein Topf sein (Objekt 20, Abb. 8. 6). Typ T5: Niedriges Töpfchen bikonischer Form und Untertyp D1: Flacher Deckel mit geradem Boden mit zwei unterrandständigen senkrechten Bandhenkeln und mehrmals durchlochtem langem Griff. In Dobri (Objekt 23, Abb. 25. 5a–b). Nicht nur in der Balaton- gibt es zwei Exemplare, beide stammen aus dem Lasinja-Kultur, sondern auch im ganzen Lasinja-Kreis Objekt 25 (Abb. 18. 6, 11). fanden wir keine Analogie zu diesem Gefäß. Ein ähn- Untertyp D2: Flacher Deckel mit leicht konkavem licher Topf, aber mit einer deutlich anderen Mundform Boden und einem kurzen oder kleinen Griff, eventuell wurde von Újperint-Kavicsbánya (Kiesgrube) (Kom. Bandhenkel. Von den fünf hierher gehörenden Exem- Vas) aus einer Balaton-Lasinja-Siedlung publiziert plaren kamen drei (Abb. 13. 1–3) im Objekt 20 und je (KÁROLYI 1992, Taf. 34. 1). eins im Objekt 17 (Abb. 2. 5), bzw. 25 vor (Abb. 18. Typ T6: Tonnenförmiges Gefäß. Es ist einer der von 10). Wenige Entsprechungen kann man zu unseren Anfang an bekannten Gefäßtypen der Balaton-Lasinja- Deckeln finden. Das Exemplar aus dem Objekt 25 hat Kultur.131 eine Parallele im kupferzeitlichen Objekt von Gel- Untertyp T6.1: Eine Form mit trapezförmigem lénháza-Városrét (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. Hals. Der Unterschied vom Typ 4 besteht in dem 26. 11). Die in Dobri in Beziehung mit den Deckeln 70 László András Horváth – Katalin H. Simon beobachtete Regelmäßigkeit ist desto mehr über- alle Stücke aus dem Objekt 20 (Abb. 5. 7, Abb. 11. 10, raschend, da wir recht verschiedene Formen der Ge- 12, Abb. 12. 2–3). Den gehenkelten und mit dichten fäßdeckel, die nur schwer in Typen eingeordnet wer- Linienbündeln dekorierten Mittelteil dieses Ampho- den können,135 in den anderen Siedlungen der Bala- rentyps fanden wir im Objekt 25 (Abb. 22. 11). Erwäh- ton-Lasinja-Kultur kennen. Entweder handelt es sich nenswert ist das Exemplar auf Abb. 5. 7, das zwei hier also um sehr viele Typen, die bis dahin nur durch senkrecht stehende, spitz ausgezogene Henkel hat. Die je ein Stück vertreten sind, oder die strengen Regeln, genaue Parallele des Henkels auf derselben Form ist die sonst in der Keramikherstellung (auch) der mitt- von Nagykanizsa-Sánc bekannt (KALICZ 1992, Abb. leren Kupferzeit Transdanubiens zu bestimmen sind, 7. 3 = KALICZ 1991, Abb. 9. 3). hatten sich auf die Deckeln aus einem unbekannten Typ V1.3: Kleine, amphorenförmige Gefäße mit Grund nicht bezogen. relativ großen Bandhenkeln über dem Bauch. Nur Bauchfragmente sind erhalten geblieben, so ist die 3.2.8 Vorratsgefäß (V) genaue Form nicht bestimmbar. Die Bauch- durchmesser schwanken zwischen 12,0–14,0 cm mit Unserer früheren Übung entsprechend fassen wir einer Ausnahme aus dem Objekt 25 (Abb. 19. 16), die unter dem Sammelbegriff ’Vorratsgefäß’ mehrere 19,0 cm breit war. Je zwei von ihnen (Abb. 8. 7, 9) Gefäßtypen zusammen, alle, die ihrer Form und/oder wurden im Objekt 20, bzw. Objekt 25 (Abb. 19. 16; Größe nach weder beim Kochen noch als Tafelgeschirr Abb. 22. 5) und ein Stück im Objekt 23 (Abb. 14. 14) benutzt werden konnten. Unter ihnen konnten wir gefunden. Ein wenig größere Parallelen können aus Amphoren, Situlen und Speicher näher nicht be- dem Objekt 6 von Zalaszentbalázs-Pusztatetõ stimmbarer Form und Funktion unterscheiden. (BÁNFFY 1995b, Pl. 32. 129 = BÁNFFY 1996, Abb. 26. 2), Gellénháza-Városrét, Objekt 35/92 und Teke- 3.2.8.1. Amphore (V1) nye-Öcse (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 21. 12 und Abb. 27. 15) erwähnt werden. Diese Form ist ein Typ V1.1: Lange, ovale Amphore mit englichtigen guter Beweis, dass Speichergefäße nicht unbedingt Bandhenkeln über dem Bauch. Der Hals ist zylindrisch groß sein müssen. oder leicht eingezogen. Alle hierher gehörenden Typ V1.4: Milchtopf. Eigentlich eine zwei- Gefäße von Dobri wurden im Objekt 20 gefunden. Wir henkelige Amphore mit randständigen, manchmal verfügen über ein ergänzbares Exemplar: Abb. 25. 3. überrandständigen Henkeln. Das Exemplar aus dem Man kann beobachten, dass die zwei Henkel nicht die Objekt 23 von Dobri ist ein kleines Gefäß mit einem gleiche Form haben, der linke Henkel ist rund, Munddurchmesser von 12,0 cm (Abb. 14. 16). Viel- während der rechte in einer Spitze endet (Abb. 25. 3). leicht gehört noch das Randfragment aus dem Objekt Von den übrigen Gefäßen blieben Bauch- (Abb. 10. 25 zu diesem Typ (Abb. 21, 11). Die Milchtöpfe sind 18; Abb. 11. 7–8), sowie Halsfragmente (Abb. 8. 14; vor allem aus der Bodrogkeresztúr-Kultur bekannt Abb. 10. 17; Abb. 11. 4) erhalten. Bei der Kör- (PATAY 1974, 20–21), aber sie kommen in abweichen- pergestalt dieser Gefäße sind kleinere Formunter- den Formen und in sehr großer Zahl auch in der schiede zu beobachten. Eine ähnliche Form hat das Ludanice-Kultur, besonders in ihrem ungarischen Ver- Gefäß von Pórszombat-Medes, aber mit kürzerem breitungsgebiet vor (VIRÁG 1995, 71; VIRÁG 1997, Hals (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 27. 16). In 11; VIRÁG 2002, 97–98). In den letzten Jahren Letenye-Szentkeresztdomb sind mehrere Parallelen zu wurden aber immer mehrere Exemplare auch in erwähnen (KALICZ 1995b, Abb. 5. 9; Abb. 6. 2, 4–5, Balaton-Lasinja-Siedlungen bekannt. Diese weisen 7, 15; Abb. 8. 15). Das Stück auf der Abb. 8. 14 trägt eine Verwandtschaft eher mit den Exemplaren der einen Schnabelhenkel. Alle Exemplare sind unverziert. Ludanice-, als mit denen der Bodrogkeresztúr-Kultur Die Munddurchmesser schwanken zwischen 16,0 auf. 138 –20,0 cm, die Bauchdurchmesser aber zwischen Unter den Funden ist noch eine näher nicht be- 18,0–22,0 cm. Eine Ausnahme bildet das Fragment, stimmbare Amphore von bikonischer Form und zwei das 29,0 cm breit war (Abb. 11. 9). Gefäße ähnlicher Henkeln zu finden. Ihre genaue Form ist ungewiss. Form und Größe sind in verschiedenen Siedlungen der Vielleicht das Gefäßbruchstück von Ménfõcsanak- Balaton-Lasinja-136 und Lasinja-Kultur137 bekannt. Einkaufszentrum kann als Parallele erwähnt werden Typ V1.2: Breite, leicht gedrungene Amphore mit (EGRY 1999, Taf. 11. 2). Ihrer Form und Größe nach Bandhenkeln auf dem Bauch. Aus diesen Gefäßen gehören die Gefäßunterteile auf den Abb. 11. 5–6 blieben nur Bauchfragmente erhalten. Die Bauch- (Objekt 20) zu einer Amphore. durchmesser schwanken zwischen 26,0-38,0 cm. Mit zwei Ausnahmen (Objekt 25, Abb. 22. 3, 11) stammen Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 71

3.2.8.2. Situlenförmige Gefäße (V2) wurden zahlreiche Exemplare gefunden. Tonlöffel, bzw. deren Fragmente kamen in fünf Objekten vor: im Sie vertreten eine relativ junge Gefäßform, die von Objekt 20 sieben (Abb. 13. 4–6, 8–11), im Objekt 23 den tiefen Schüsseln ausgeklammert werden konn- fünf (Abb. 14. 5, 8, 11, 13, 15), im Objekt 25 elf te.139 Sie unterscheidet sich von den tiefen Schüsseln Stücke (Abb. 18. 1–5, 7–9, 12–14) und im Objekt 29 ähnlicher Form darin, dass ihre Mundbreite immer ein Stück. Eine konsequente, für alle Exemplare kleiner als die Gefäßhöhe ist, also ihr B/T-Index gültige Typologie der mittelkupferzeitlichen Tonlöffel kleiner als 1 ist. Die Gefäßform selbst tritt schon in im Karpatenbecken steht noch aus, darum müssen wir der, dem Lasinja-Horizont vorangehenden Lengyel uns diesmal allein auf unsere hiesigen Angaben III-Seèe-Periode auf.140 In Dobri ist sie durch drei stützen. Die Löffel können nach verschiedenen Gefäßfragmente vertreten. Zwei Randbruchstücke Gesichtspunkten typologisiert werden. Nach der stammen aus dem Objekt 20 (Abb. 4. 1, 3). Der gehen- Größe der Tülle können wir Löffel unterscheiden, die kelte und mit Linienbündeln dekorierte Mittelteil a/ eine breite und kurze (Abb. 13. 9; Abb. 14. 5, 8; wurde dagegen im Objekt 25 gefunden (Abb. 22. 11). Abb. 18. 3, 8, 9), b/ eine halblange und konische (Abb. Noch ein Bodenfragment konnte diesem Typ der Spei- 14. 15; Abb. 18. 3, 4, 12), bzw. c/ halblange und chergefäße gehören (Abb. 22. 9). Sie sind nicht im zylindrische (Abb. 13. 6, 8; Abb. 18. 5) Tülle haben. In ganzen Lasinja-Kreis bekannt, sie fehlen u. a. in der einigen Fällen d/ verjüngt sich die kurze oder halb- Münchshöfener und Jordansmühl-Kultur. Dagegen lange Tülle (Abb. 14. 11; Abb. 18. 1, 3, 7, 13, 14). Bei treten sie von Niederösterreich141 durch die Steier- der Form a/ kann die Tülle auch so kurz sein, dass sie mark142 und Transdanubien143 bis Slowenien144 recht im Durchschnitt in die Löffelwand hineinschmiegt häufig auf. Aufgrund der bisher bekannten Exemplare (Abb. 18. 13).145 Ob sie absichtlich so ausgeformt ist eine detaillierte Typologie noch nicht möglich. wurden, oder diese Gestalt als die Folge der Benutzung zu betrachten ist, kann aus Mangel an 3.2.8.3. Vorratsgefäße näher nicht bestimmbarer zweckdienlichen Analysen nicht entschieden werden. Form (V3) Die Tülle führt in zehn Fällen horizontal zur Löf- felwand (Abb. 2. 4; Abb. 13. 4, 6; Abb. 14. 5, 8, 15; Sechs Stücke gehören in diese Kategorie der Gefä- Abb. 18. 3, 4, 9, 14), andermal wird sie über den Rand ße von Dobri: vier trichterförmige Gefäßhälse von des Löffels hochgezogen (Abb. 14. 11; Abb. 18. 1, 7), großformatigen Gefäßen (Objekt 20: Abb. 11. 1; Abb. oder sie führt ein wenig nach unten (Abb. 18. 5). 12, 5–6 und Objekt 29: Abb. 2. 3) und ein Randbruch- Nach der Form der Löffelbehälter können tiefe stück eines Speichers mit leicht eingezogenem Mund (Abb. 13. 4, 6, 8, 10–11; Abb. 14. 11, 13, 15; Abb. 18. (Objekt 20: Abb. 12. 4). Die Munddurchmesser schwan- 1, 5, 14) und flache (Abb. 14. 5, 8; Abb. 18. 3, 4, 7, 9) ken zwischen 28,0-40,0 cm. In diesen Typ soll noch Löffel unterschieden werden. Es gibt auch Über- der Gefäßboden mit einem Bodendurchmesser von gangsformen oder Bruchstücke, die sich nur schwer in 18,0 cm aus dem Objekt 31 eingeordnet werden (Abb. die eine oder andere Kategorie einordnen lassen. Der 23. 9). Die Typologie dieser Gefäße ist eben wegen der Löffelbehälter kann in der Draufsicht rund (Abb. 14. 5, wenigen Anhaltspunkte nicht ausgearbeitet. Über 13, 15; Abb. 18. 1, 3, 4, 5, 7, 9, 14) oder leicht oval Speichergefäße wird von Balatonmagyaród-Homoki- (Abb. 13. 4, 6; Abb. 14. 11) sein. Unter den Stiel- dûlõ (BÁNFFY 1994a, 239, Abb. 8) und Hahót- löchern sind zylindrische (Abb. 13. 5, 6, 9; Abb. 14. 5, Szartóri II (BÁNFFY 1996, 100, Abb. 32. 1–5, 8–12, 15; Abb. 18. 14) und konische (Abb. 13. 4, 8; Abb. 14. Abb. 33. 3–7, 9) berichtet, aber die Bruchstücke mehre- 8, 11, 13; Abb. 18. 1, 4, 7–9) Formen zu finden. Die rer Speichergefäße kamen auch in der Grube 1 von angeführten Angaben weisen nur spärliche Regelmä- Nagykapornak-Padárer Abzweigung (HORVÁTH L. ßigkeiten auf, so können wir wenige und gleichzeitig 1991, Abb. 5. 5, 13–14) und von Zalaegerszeg-And- nicht unbedingt wesentliche Folgerungen ziehen.146 ráshida (HORVÁTH L. 2002, 266, Abb. 4, 1–3, 7–8) Die in Betracht genommenen Charakteristika bilden zum Vorschein. also miteinander so zahlreiche Variationen, wodurch eine Typenbildung innerhalb der Löffel zur Zeit wesentlich erschwert wird. 3.2.9 Sonstige Keramikgegenstände Ähnlich geformte Tonlöffel kommen von der Zeit der frühen Lengyel-Kultur an von Bayern bis zum 3.2.9.1 Löffel Karpatenbecken in großer Zahl vor.147 Besonders reich sind sie in den Kulturen des Lasinja-Kreises Tönerne Löffel treten in der Balaton-Lasinja-Kultur vertreten.148 Bemerkenswert ist, dass sie aber in so in allen Siedlungen häufig auf und auch in Dobri wichtigen Gliedern dieses Kreises, wie die Jor- 72 László András Horváth – Katalin H. Simon dansmühl- und die Ludanice-Kultur, bzw. der der vorangehenden Balaton-Lasinja – Bodrogkeresz- Bisamberg-Oberpullendorf-Gruppe, fehlen. túr – Ludanice-Periode nicht abgeleitet werden (KALICZ 1991, 372). Sie sind in dem Milieu ent- 3.2.9.2. Tondüse standen, in dem sich auch die neue, mit furchenstich- verzierten Gefäßen charakterisierbare Kultur der mitt- Ein 6,2 cm langer, konischer Tongegenstand kam leren Kupferzeit in Transdanubien entwickelte. Ihre im Objekt 25 (Abb. 18. 16) vor. Im Körper befindet Exemplare sind im ganzen Verbreitungsgebiet reich- sich eine zylindrische Aushöhlung. Im Durchschnitt ist lich zu finden.151 Eine sehr ähnliche Gefäßgattung er rund, am Ende mit einem Durchmesser von 2,0 cm. vertritt der Henkelnapf. Das Exemplar von Dobri ist Eine, in allen Einzelheiten gleiche Entsprechung braun, sandgemagert und gut ausgebrannt (Abb. 24. 6). unseres Gegenstandes stammt aus Brixlegg-Mariahilf- In Ungarn sind eher fernere Parallelen zu finden,152 bergl, von einer tirolischen Siedlungsstelle der frühen, dagegen kann die Schale des Depots von Hlinsko für oder mittleren Bronzezeit (KRAUß – HUIJSMANS eine genaue Parallele gehalten werden,153 wie auch 1996, Abb. 2. 9). Weitere, zwar ebenfalls bronzezeit- andere Gegenstücke aus Kroatien und Österreich.154 liche Parallelen können aus Rußland, Ungarn, der Aus dem Objekt 18 haben wir das vollständige Exem- Slowakei, Norditalien und Tirol erwähnt werden plar einer hellbraunen, sandgemagerten, gut aus- (HUNDT 1982, Abb. 3; BÁTORA 2002, 45). Ihre gebrannten Schale mit Halbkugelform (Abb. 24. 18). Benutzungszeit dauert etwa bis 1000 v. u. Z., als ihre Das ist ein sehr allgemeiner Typ, er kommt von Zeit Rolle die Blasebälgen übernahmen (FASNACHT und Ort unabhängig vor. 1996, 452).149 Im furchenstichkeramischen Fundbestand von Dobri befindet sich nur ein einziges Stück, das die 4.0 Funde der Furchenstichkeramikkultur Schüsseln vertreten kann. Es ist eine runde Form mit leicht eingezogenem Rand (Abb. 24. 12). Das ist ein Die transdanubische Furchenstichkeramikkultur trat zu dieser Zeit selten auftretendes Gefäß. Vielleicht ein in Dobri – Alsó-mezõ nur mit einem sehr spärlichen Bruchstück von Budapest-Pesthidegkút (KALICZ Material auf. Es kam in zwei Objekten (Nr. 18 und 33) 1991, Abb. 14. 11) kann hierher eingereiht werden. vor, die ausschließlich Keramikfragmente enthielten. Eine spezielle Form weist die tiefe, konische Schüssel Für die Funde des Objektes 18 war die braune und mit zwei randständigen Tunnenhenkeln (Abb. 24. 13). graue, mit Sand gemagerte Keramik charakteristisch, Eine gute Parallele kennen wir von Bak-Felrétbak.155 es gab aber auch noch einige dickwandige Gefäßfrag- Zu Schüsseln konnten die Bruchstücke von Hohl- mente mit aufgerauhter Oberfläche. Unter den nicht- füßen mit breit ausladendem Unterteil gehören (Abb. keramischen Gegenständen müssen wir einen 24. 8, 16). Die breiten Gefäßfüße sind allgemeine Mahlstein und eine Klinge mit dreieckigem Quer- Glieder der transdanubischen Furchenstichkeramik- schnitt erwähnen. Im Objekt 33 fanden wir Gefäßfrag- kultur.156 mente mit geglätteter oder leicht polierter Oberfläche, Die Krüge, die sonst in dieser Kultur häufig während rauhe Bruchstücke ebenfalls vorhanden auftreten,157 sind in Dobri durch ein einziges Exem- waren. Zu den nicht abgebildeten Funden gehört noch plar repräsentiert (Abb. 24. 10). Das ist vielleicht ein ein weitlichtiger, breiter Bandhenkel. birnenförmiger (?) Krug, soweit es das kleine Von den Schalen können wir drei Exemplare Bruchstück bestimmen läßt. Nach den größeren Exem- erwähnen. Die einfachen, halbkugeligen oder Kalot- plaren158 könnte unser Stück ein Einhenkelkrug mit tenschalen (Abb. 24. 2, 5) sind in jeder Kultur großem, langem Henkel gewesen sein. vorhanden, so sind sie auch in diesem Kreis üblich.150 Die Töpfe, die die höchste Variabilität unter den Die andere Form ist die S-profilierte Einhenkelschale Gefäßarten aufweisen, sind an allen Fundstellen der mit überrandständigem Henkel und Furchenstich- transdanubischen Furchenstichkeramikkultur reich verzierung (Abb. 24. 3). Sie wurde aus grauem Ton vertreten (HORVÁTH – SIMON 2003, 129). In Dobri gefertigt und mittelmäßig gut ausgebrannt. Die ein- können fünf Randbruchstücke zu Töpfen gezählt wer- henkeligen Gefäße waren im Karpatenbecken in den den. Das eine ist der Topf mit S-Profil (Abb. 24. 11), spätneolithischen Kulturen (Theiß-, Herpály-, Len- der eine führende Rolle in der Keramik dieser Kultur gyel-, Sopot-Kultur) unbekannt. Sie treten dagegen in spielt.159 Mitteleuropa zur Zeit der ungarischen Frühkupferzeit Eine andere Form der Töpfe dieser Kultur ist der (Bischheim-, Schwieberdingen-, Gatersleben-Kultur) Typ mit leicht ausladendem Rand. In Dobri gehören auf (KALICZ 1991, 371). Die einhenkeligen Schalen die folgenden Exemplare hierher: große Töpfe mit der Furchenstichkeramikkultur stehen dagegen ohne bikonischem Oberteil und ausladender Randlippe Vorläufer, aber mindestens können sie aus den Schalen (Abb. 24. 4, 14). Am Rand des zweiten Gefäßes läuft Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 73 eine plastische, mit Fingereindrücken geteilte Rippe. Zweiffellos ist der Tondüsenfund von Dobri von Der Größe nach (Mdm: ca. 32,0 cm) konnte es sogar außerordentlicher Bedeutung. Die metallenen Gegen- ein Vorratsgefäß sein. Parallelen können eher aus dem stände – vor Allem die Goldscheiben vom Typ nachfolgenden Protoboleráz-Horizont erwähnt werden Stollhof-Csáford – waren im Gebiet der Balaton- (KALICZ 1991, Abb. 20. 3, 5, 6). Keine Parallelen hat Lasinja-Kultur seit langem bekannt und sie wurden die dritte Topfform dieses Fundmaterials mit seinen mehrmals ausführlich erörtert (PATAY 1958, 44–45; senkrechten Wänden und mit Fingereindrücken geteil- MAKKAY 1976, 286–288; MAKKAY 1985; MAKKAY ter Randleiste (Abb. 24. 14). Zu den Töpfen konnte 1989; PAVELÈÍK 1979; BÓNA 1987; KALICZ 1991, noch ein Bodenbruchstück in dieser Grube gehören 361–362). Aufgrund der zunehmenden Anzahl von (Abb. 24. 7). Noch drei Gefäße behandeln wir (Abb. Kupfergerätetypen, die in Transdanubien, also im 24. 17, 19, 20). Unsere Bruchstücke gehören zu Vor- Stammgebiet der Balaton-Lasinja-Kultur verbreitet ratsgefäßen, vielleicht zu Amphoren, aber die genaue worden waren (PATAY 1984; VIRÁG 1986; VIRÁG Form kann anhand der kleinen Bruchstücke nicht 1987, VIRÁG 1990), konnte schon eine örtliche Me- bestimmt werden.160 Hier soll noch das Fragment ei- tallurgie vermutet werden,162 bis dahin verfügten wir nes rundbauchigen Gefäßes (Abb. 24. 9) erwähnt aber über keinen direkten Nachweis. In Kenntnis des werden. Es gehört seiner Punktverzierung nach zur Tongegenstandes von Dobri, der eindeutig eine Balaton-Lasinja-Kultur, in dieser Grube befand es sich tönerne Blasdüse ist, kann die Existenz einer selb- also in sekundärer Lage. ständigen Metallurgie während der transdanubischen Mittelkupferzeit nicht mehr in Abrede gestellt werden. 5.0 Auswertung Heute sind zahlreiche Siedlungen der Balaton- Lasinja-Kultur in Südwestungarn bekannt und teils Keramikmachart. Bisher versuchten wir mehrmals, veröffentlicht. Von ihnen ist für uns der etwa 20 km die kennzeichnende Keramikmachart in der Balaton- östlich liegende Fundort Letenye-Szentkeresztdomb Lasinja-Kultur im Komitat Zala zu skizzieren. Als von Interesse. Im Laufe der Analyse fanden wir Ergebnis konnten vier Keramikgattungen (A-D) mehrere Berührungspunkte im Fundmaterial von bestimmt werden (HORVÁTH – SIMON 2003, 111). Dobri. Von den 67 typologischen Einheiten waren nur Nach der Analyse des Keramikmaterials von Dobri zehn in beiden Siedlungen nachweisbar, aber auch sie wurde es aber klar, dass man mit einem viel breiteren waren entweder allgemeine Formen wie die Amphore Spektrum der Keramikgattungen in der Wirklichkeit Typ V1.1, die Schüssel Sl1.1, die Krüge K2 und K4.4, rechnen muss. In dieser Hinsicht war das Objekt 25 das überall auftretende Siebgefäß, bzw. die Situlen besonders reich, in dem 16 Warengruppen nachge- oder ungewiss bestimmbare Formen wie der Krug wiesen werden konnten. Den zweiten Platz nahm das K4.1. Es ist unbedingt hervorzuheben, dass diese Pa- Objekt 20 mit neun Gattungen ein. Als recht homogen rallelstücke alle aus dem Objekt 25 von Dobri erwiesen sich dagegen die Objekte 28 und 31, die stammen. Was die Verzierungen betrifft, konnten miteinander zugleich gut vergleichbar waren. Die ebenfalls große Unterschiede beobachtet werden. In überwiegend braune, mit Sand, Quarz und manchmal Letenye-Szentkeresztdomb herrschte die kannelierte Keramikgrus gemagerte, gut ausgebrannte Keramik, Verzierung vor, während nur zwei Bruchstücke in die nur sehr selten mit einem Slip überzogen wurde, Dobri mit dieser Verzierungsart vorkamen. Dagegen entspricht grob unserer Warengruppe C. Der größte war die in Dobri in großer Zahl auftretende sog. kom- Unterschied zeigte sich zwischen den Objekten 20 und binierte Verzierung in Letenye durch kein einziges 25. Von den insgesamt 25, in diesen Objekten fest- Stück vertreten. stellbaren Warengruppen gab es nur zwei – die Waren- gruppe 1161 des Objektes 20 und die Warengruppe 11 Verzierungen. Von den vier, in der Balaton-Lasinja- des Objektes 25 –, die miteinander in Parallele gestellt Kultur üblichen eingetieften Verzierungsarten (Ein- werden konnten. Die Macharten im Objekt 20 stich, Einritzung, Kannelur und Fingertupfeindruck) entsprachen unserer Warengruppe B, während mehrere kamen drei in Dobri vor, aber es gab auch weitere Gattungen mit dunklen Überzügen im Objekt 25 der Verzierungsarten. Warengruppe A ähnlich waren. Andere, im Gruben- 1.Kurze Striche. Diese Verzierungsart kommt auf komplex 25 vorhandenen Gattungen konnten mit den Schüsseln (Abb. 16. 12, 14, 15; Objekt 17: Warengruppen C und D verglichen werden. Abb. 2. 6), auf einem Krug (Abb. 20. 9) und auf Noch präzisere Ergebnisse können nur durch eine einer Amphore vor (Abb. 20. 2). Mit einer umfassende Computeranalyse aller zur Verfügung ste- Ausnahme (Abb. 2. 6) wurden sie im Objekt 25 henden Bruchstücke erzielt werden. gefunden. Sie bilden einfache parallele Linien und kurvolineare Muster. 74 László András Horváth – Katalin H. Simon

2.Einfache eingeritzte Linien, die auf unserem Die zwei, auf den Keramikfunden von Dobri am Fundort selten auftreten. Auf den mit dieser Technik häufigsten angewandten Verzierungen waren die aus verzierten Gefäßen wurden schräge Linien an- eingestochenen Punkten bestehenden Linien (4) und gewandt. Sie kamen auf einem Becher (Abb. 9. 2), das sog. kombinierte Muster (5). Vor Allem muss es auf Krügen (Abb. 2. 10, Abb. 8. 3) und auf zwei erwähnt werden, dass sie mit einer Ausnahme im Schüsseln vor (Abb. 3. 2, 8). Mit der Ausnahme des Objekt 25 vorkamen. Etwas Ähnliches kann über die Kruges auf Abb. 2. 10 (Objekt 17) waren sie alle die Strichverzierung (1) gesagt werden. Die Muster aus Funde des Objektes 20. schrägen, gegeneinandergestellten Linienbündeln (3) 3.Schräge, bzw. gegeneinandergestellte eingeritzte konnten meistens ebenfalls im Objekt 25 registriert Linienbündel. Auf dem Rand und Bauch von Be- werden. Dagegen fehlten die einfachen eingeritzten chern (Abb. 9. 1, Abb. 22. 2), Krügen (Abb. 2. 8, 11, Linien (2) im Objekt 25, sie kamen überwiegend im Abb. 9. 5, Abb. 20. 10, Abb. 21. 2), Schüsseln (Abb. Objekt 20 vor. Die kannelierte Verzierung (6) spielte in 15. 7, Abb. 19. 9) und einer Amphore (Abb. 22. 11) Dobri eine untergeordnete Rolle. konnten sie im Fundmaterial von Dobri beobachtet Die Punktverzierungen sind im südlichen Teil des werden. Überwiegend kamen sie im Objekt 25 zum Lasinja-Kreises in der mittleren und späten Phase der Vorschein, aber zwei Stücke fand man (Abb. 9. 1, 5) Lasinja-Kultur allgemein kennzeichnend.163 Etwa die im Objekt 20 und andere zwei (Abb. 2. 8, 11) im gleiche Zeitstellung weisen die sog. kombinierten Objekt 17 und 29. Muster auf. In Slowenien tauchen sie in der Phase 4 4.Eingestochene Punkte. Auf dem Rand und Bauch von Moverna vas auf, aber die genauen Parallelen sind von Schalen (Abb. 19. 1, Abb. 21. 10), Krügen in der Phase 7 zu finden (BUDJA 1994, fig. 9; BUDJA (Abb. 8. 4, Abb. 20. 4, 7), Schüsseln (Abb. 15. 17, 1995, fig. 4). Während sie in Transdanubien nur im Abb. 19. 5) tauchen sie im Keramikmaterial von südlichen Teil und auch dort in kleiner Zahl aufkom- Dobri auf. Außerdem wurden drei Hohlfüße (Abb. men,164 treten sie in Slowenien165 und Kroatien166 4. 8, Abb. 17. 11, 17) auf diese Weise dekoriert. massenhaft auf. Den in Dobri Beobachteten überra- Ausgenommen zwei Stücke aus dem Objekt 20 schend ähnliche Verzierungen tauchen in der bulga- (Abb. 4. 8, Abb. 8. 4) fanden wir sie wieder im rischen Galatin-Kultur auf, die von dem Verfasser in Objekt 25. die protobronzezeitliche Periode datiert wurden 5.Kombinierte Muster aus eingestochenen Punkten (VAJSOV 1992, Abb. 2 oben). und eingeritzten Linien. Sie kamen auf dem Bauch einer Schale (Abb. 2. 1), von Krügen (Abb. 14. 10, Henkel. Unter den Henkeln konnten in Dobri Band- Abb. 16. 6, Abb. 17. 4, Abb. 19. 14, Abb. 20. 9, und Wulsthenkel abgesondert werden. Die Bandhenkel 11–14, Abb. 21. 3, Abb. 22. 6), bzw. von Schüsseln wurden waagrecht, bzw. senkrecht auf den Gefäßen (Abb. 17. 6, Abb. 20. 8) und auf einem Hohlfuß angewandt. Es gab drei waagrecht stehende Band- (Abb. 17. 8) vor. Die mit eingestochenen Punkten henkel. Sie befanden sich in den Objekten 20 und 25 begleiteten Linien und Linienbündel bilden in den und sie kamen auf einer Amphore (Abb. 11. 12), auf meisten Fällen ein Rahmenmuster. einer Situle Abb. 22. 11) und einer Schüssel vor (Abb. 6.Kannelierte Linien. Die in der Balaton-Lasinja- 7. 11). Sie wurden auf dem Bauch und unter dem Rand Kultur sonst am häufigsten vorkommende Verzie- appliziert. Das Stück auf Abb. 22. 11 (Objekt 25) war rung (KALICZ 1992, 324; HORVÁTH L. 1991, ein sog. Schnabelhenkel. Die senkrecht stehenden 118; HORVÁTH L. 2002, 256; HORVÁTH – Bandhenkel kamen in viel größerer Zahl vor. Die SIMON 2003, 115) taucht in Dobri nur zweimal, in schmale Variante trat auf allen Gefäßformen in den einer seichten Form, auf dem Prunkgefäß im Objekt Objekten 20 und 25 auf. Auf den Amphoren befanden 20 (Abb. 8. 13 = Abb. 25. 4) und auf einem Krug im sie sich auf dem Bauch, auf den Schüsseln waren sie Objekt 25 (Abb. 20. 3) auf. rand-, oder unterrandständig, während die Krüge über- 7.Außer den Aufgezählten kennen wir noch zwei randständige Henkel hatten (Abb. 8. 10, 13; Abb. 19. Verzierungen im Fundmaterial von Dobri. Auf 16; Abb. 20. 14). Die breite Variante kam außer dem einem Krug (Objekt 25: Abb. 20. 6) ist ein aus einzelnen Milchtopf nur mehr auf Amphoren, Schüs- Rhomben bestehendes eingeritztes Gittermuster zu seln und Krügen vor. Sie wurden in den Objekten 20, sehen. Hier soll noch die oben schon behandelte, 23 und 25 gefunden. Auf den Gefäßen wurden sie wie einem Menschenfuß ähnliche Applike (Objekt 20: bei der ersten Variante angeordnet (Abb. 8. 7, 10, Abb. Abb. 7. 15) erwähnt werden. Plastische Verzie- 14. 16, Abb. 17. 6; Abb. 19. 16; Abb. 20. 13, 14; Abb. rungen, die auch in anderen Siedlungen selten 21. 6, 10; Abb. 22. 4–5). aufzufinden sind, kamen in Dobri außer dem oben Die Wulsthenkel kamen in Dobri ebenfalls in behandelten Stück nicht vor. großer Zahl vor. Sie traten überwiegend auf Amphoren Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 75

(Abb. 8. 9; Abb. 10. 18; Abb. 11. 8, 10; Abb. 12. 2–3; fachen Linien, ein anderer mit schrägen Kanneluren Abb. 20. 2) ferner auf Schüsseln (Abb. 5. 5; Abb. 7. 9), geschmückt. Schalen (Abb. 19. 1; Abb. 21. 7) und Tonnengefäßen (Abb. 2. 19; Abb. 14. 14) und einem Topf (Abb. 25. 6) Schalen werden die kleinformatigen Gefäße der vor. Erwähnenswert ist, dass Schüsseln und Amphoren Schüsselform genannt. Einige Typen unterscheiden im Objekt 20, während Schalen und eine Amphore im sich von den Schüsseln nur aufgrund ihrer Größe. Objekt 25 mit solchen Henkeln versehen wurden. Ein Dieser Haupttyp – der einen der einfachsten Trinkge- völlig anderes Bild zeigen die waagrecht stehenden fäßtypen vertritt – kam in Dobri nicht in großer Zahl Wulsthenkel im Fundmaterial von Dobri. Von den vor. Er konnte in sieben Typen, die 10,4 % aller acht, auf den verschiedenen Teilen167 von Schüsseln Gefäßformen vertreten, eingeordnet werden. Sie applizierten waagrechten Wulsthenkeln lagen sieben kamen in den Objekten 28, 29, aber vor Allem im Exemplare im Objekt 20 (Abb. 3. 17, Abb. 4. 9, 13; Objekt 25 vor. Fünf Typen konnten ausschließlich an Abb. 7. 8, Abb. 8. 14; Abb. 11. 7) und ein Fragment im das Letztgenannte geknüpft werden. Im Objekt 20 Objekt 23 (Abb. 14. 12), während im Objekt 25 kein fehlte dagegen diese Gefäßgattung völlig. Über ihre einziges Stück gefunden wurde. Parallelen kann das Ähnliche als über die der Becher gesagt werden. Die in Dobri auftretenden Formen sind Handhaben, Buckel. Von den in der Urzeit üblichen meistens Einzelstücke, zu ihnen sind nur wenige, Handhaben wurden in Dobri Zungenbuckel und runde, manchmal geographisch ferne Parallelen,170 oder gar flache Scheibenbuckel angewandt. Die spitzen Zun- keine Analogien zu finden. Nur einige Exemplare genbuckel, die im Objekt 20 unterrandständig, in den wurden verziert: Hier kamen einfache Punktreihen und Objekten 23 und 25 mit einer Ausnahme168 auf dem damit kombinierte Linien vor. Zweihenkelschalen mit Bauch oder auf der Schulter zu finden waren, knüpften großen, überrandständigen und bis zum Gefäßboden sich an Schüsseln (Abb. 3. 5; Abb. 5. 2; Abb. 14. 1, 3, reichenden Henkeln treten in der Ludanice-Kultur 20; Abb. 15. 4, 20; Abb. 19. 2). Die flache Variante häufig vor. Dort ist der Rand meistens gewölbt. Wegen derselben Buckelform zeigt dagegen eine überra- der kleinen erhalten gebliebenen Bruchstücke gibt es schend einheitliches Bild auf. Alle acht rand- und auch unter ihnen viele ungewisse Formen (VIRÁG unterrandständigen Exemplare fanden wir im Objekt 1997, Abb. 8. 2–5; VIRÁG 2002, fig. 2. 5, 8, 10). 25 (Abb. 15. 13, 17, 18; Abb. 16. 11, 13–15; Abb. 23. 4). Dagegen ist diese Gefäßform für die Lasinja-Kultur Die zweite Art der Handhaben, der runde, flache gar nicht kennzeichnend. Sie fehlen von den Lasinja- Buckel, war durch drei Exemplare in Dobri vertreten. Typentafeln (DIMITRIJEVIÆ 1979, Sl. 5; BUDJA Alle wurden auf den Stücken des Types SL12.1 1994, fig. 9). Die in Lasinja-Fundbeständen vorge- angewandt (Abb. 5. 8; Abb. 7. 13; Abb. 17. 14). Sie kommenen Exemplare sind Erzeugnisse der Sãlcuþa- sind einfache Formen und dienten eindeutig zu prak- Kultur (DIMITRIJEVIÆ 1976, Taf. I. 1–4, 7 = DIMIT- tischen Zwecken. RIJEVIÆ 1982, Abb. 3. 1–4, 7; ŠAVEL 1994, Abb. Hier soll noch die einem menschlichen Fuß ähnli- 10–14, 18–21). che Applike erwähnt werden, die – obzwar sie in dem Lasinja-Kreis Parallelen hatte – in jedem Fundzusam- Der Krug ist eine der am häufigsten vorkom- menhang als ein Kuriosum gilt (Abb. 7. 15).169 Es menden Gefäßformen der transdanubischen und mit- könnte außer der praktischen Funktion auch eine teleuropäischen Kupferzeit. In Dobri machen sie 11,9 verzierende Rolle gespielt haben. % aller Gefäße aus. In der Balaton-Lasinja-Kultur zählt er zu den sog. ’südlichen Elementen’ (KALICZ Becher. Die neun Typen der Becher vertreten 1992; HORVÁTH L. 1996). Der Krug ist von den An- 13,4 % aller typologischen Einheiten von Dobri. Sechs fängen der Forschung der Balaton-Lasinja-Kultur be- Typen davon stammen aus dem Objekt 20, vier kamen kannt (KALICZ 1969-70, 81; KALICZ 1969, Abb. 6; nur in diesem Objekt vor. Sie vertreten recht eigen- DIMITRIJEVIÆ 1961, Taf. VI. 45/c). Dank der regen artige Formen. In den meisten Fällen gelten sie als Publikationstätigkeit, kennen wir heute schon recht Einzelstücke und haben nur sehr wenige Parallelen, viele Typen und Untertypen dieser Gefäßform. Bruch- die überwiegend in Transdanubien zu finden sind. Es stücke von Krügen kamen manchmal in überraschend scheint, dass die Becher in der Balaton-Lasinja-Kultur großer Zahl in den Siedlungen vor. In Zalaegerszeg- nicht so streng standardisiert wurden als die übrigen Andráshida (Komitat Zala, Südwestungarn) war z. B. Gefäßformen. Der Typ B9 hatte gar keine Analogien in ihr prozentualer Anteil ca. 10 % im Gesamtmaterial den Nachbarkulturen und zu zwei Typen konnten nur (HORVÁTH L. 2002, 257). ferne Entsprechungen gefunden werden. Die meisten Die Krüge von Dobri konnten acht Typen, bzw. Exemplare waren unverziert, ein Typ wurde mit ein- Untertypen zugeordnet werden. Es war eindeutig fest- 76 László András Horváth – Katalin H. Simon stellbar, dass der überwiegende Teil der Krüge im mit verschiedenen Formen der Töpfe rechnen muß Objekt 25 gefunden wurde. Vier Typen (K2, K4.1, (BÁNFFY, 1994a, 239; BÁNFFY 1995b, 42; BÁNFFY K4.2 und K4.4) kamen ausschließlich da zum 1996, 100; HORVÁTH L. 1991, 120; HORVÁTH L. Vorschein. Der Typ K4.3 tauchte nur im Objekt 20 auf. 2002, 264–266).174 Die Tatsache, wonach nur kleine Die bestimmbaren Parallelen stammen überwiegend Bruchstücke dieser Gefäße in den meisten Fällen zur aus den Siedlungen der Balaton-Lasinja- und Lasinja- Rekonstruierung zur Verfügung stehen, erschwert die Kultur. Im nördlichen Teil des Lasinja-Kreises sind typologische Einstufung dieses Haupttypes. Im praktisch keine Gegenstücke bekannt. Verziert wurden Gegensatz zu den vorerwähnten Siedlungen fanden sie mit gegeneinandergestellten Linienbündeln, mit wir in Dobri recht wenige Fragmente von Töpfen, sie einfachen Ritzlinien und mehrmals mit doppelten machen aber 11,9 % der Gefäße aus. Die sechs Punktreihen. Das aus Rhomben bestehende Netz- Topftypen werden meistens nur durch je ein einziges muster hatte auch in Norden deutliche Analogien. Bruchstück vertreten. Die meisten Topfformen und Bruchstücke kamen im Objekt 20 zum Vorschein. Die Schüssel ist der am häufigsten auftretende Einige wurden noch im Objekt 23 gefunden. Über- Gefäßtyp des ganzen Lasinja-Kreises, Schüsseln raschend ist, dass der riesige Grubenkomplex 25 nur kommen in jeder Kultur in der größten Zahl vor. Die ein einziges, den Typ T6.2 vertretendes Topffragment Schüsseln von Dobri – Alsó-mezõ konnten in 26 Typen enthielt. Die Parallelen der Töpfe von Dobri kamen und Untertypen eingeordnet werden. Das erste, was in ausschließlich im Karpatenbecken vor. die Augen fällt, ist die Vielfältigkeit dieser Gefäße. Die Bei den Töpfen müssen die, in der Balaton-Lasinja- herrschende Auffassung, nach der für die Balaton- Kultur immer häufiger beobachteten, tönernen Lasinja-Kultur in erster Reihe die Schüsseln mit einge- Gefäßdeckel erwähnt werden. Eine ausführliche zogenem Mund und (scharfem) Randknick charakte- Typologie der Deckel steht noch aus, so können wir ristisch wären,171 wurde durch das Fundmaterial von uns gegenwärtig nur auf unsere Gegenstände stützen. Dobri nicht bestätigt. Das ist auch vom Gesichtspunkt In Dobri fanden wir die Bruchstücke von sieben ihres Ursprungs aus von außerordentlicher Bedeu- Deckeln, die in zwei voneinander gut trennbaren tung.172 Die geschlossenen Gefäße sind in Dobri Untertypen eingeordnet werden konnten. Der Typ D1 durch drei, eventuell vier Typen (Typ SL2, Typ SL6.1 kam ausschließlich im Objekt 25 vor, während die und Typ SL13) vertreten.173 Das Übergewicht der Mehrzahl des Typs D2 im Objekt 20. Obwohl man in offenen Schüsseln ist eindeutig. Die Verteilung dieser Dobri, aber auch auf anderen Fundorten, recht wenige Gefäße war in den einzelnen Objekten gleichmäßig. Gefäßdeckel kennt, ist die Vielfältigkeit bei diesen Ge- Im Objekt 25 befanden sich fast alle (22) Schüssel- genständen in der behandelten Siedlung auffallend. typen, während im Objekt 20 stießen wir nur auf 16 Die Frage, zu welchen Gefäßtypen die Deckel gehört der Typen. Drei Typen (SL1.2, SL 13, SL14) kamen haben könnten, steht noch offen. Die Zahl der Gefäße, ausschließlich im Objekt 20 vor, dagegen wurden die mit diesen Deckeln zugedeckt werden konnten und sieben Einheiten (SL1.1, SL2, SL6.2, SL7.2, SL7.4, ihrer Größe nach nur engmündige Gefäße – vor Allem SL10, SL15) nur im Objekt 25 gefunden. Es ist Krüge und Töpfchen – gewesen sein könnten, ist mit unbedingt erwähnenswert, dass nur etwa die Hälfte der Größenordnungen höher als die der Deckel. Typen und Untertypen der Schüsseln in Transdanubien ihre Entsprechungen hatten, der Typ SL16 war früher Vorratsgefäße. Wie mehrmals erwähnt wurde, in diesem Horizont unbekannt und ein Typ (SL10) können wir in der Kupferzeit über Vorratsgefäße neo- wies auf eindeutige nördliche Verbindungen hin. lithischer Art nicht mehr sprechen. Das hängt mit aller Gewissheit mit den durch Klimawandel ausgelösten Der Begriff des Topfes ist in der Typologie der Änderungen in der Wirtschaft und Nahrungsmittelpro- Balaton-Lasinja-Kultur keine problemlose Er- duktion zusammen. Das bedeutet aber nicht, dass die scheinung. Obwohl Gefäße solcher Art schon in den kupferzeitlichen Kulturen in Europa keine zur Spei- ersten typologischen Versuchen abgebildet wurden cherung dienenden Gefäße gehabt hätten. Hier soll (KALICZ 1969, Abb. 7. oben rechts; KALICZ 1973, aber gleich ein allgemeines Missverständnis beseitigt Abb. 1. 6–7; Abb. 3. 1), wurde die Erwähnung der werden, nämlich, dass die Speichergefäße zugleich Bezeichnung ’Topf’ vermieden. Es ist aber klar, dass immer auch Großgefäße sein müssen. Für die Aufbe- sowohl die sog. „faßförmigen Gefäße“ als auch die wahrung von speziellen Flüssigkeiten – wie z. B. der „länglich doppelkonischen Gefäße mit zwei dicken Honig – oder für einige Früchte u. a., reichten auch Henkeln“ (KALICZ 1973, 136) nicht nur typologisch, kleinere Behälter aus. sondern auch funktionell Töpfe sind. Aus den ausführ- Unter den Vorratsgefäßen von Dobri konnten sechs lichen Analysen stellte es sich klar heraus, dass man Typen, bzw. Untertypen nachgewiesen werden, die Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 77

8,9 % aller Gefäßarten bedeuteten. Auch in dieser Ka- sonst in anderen Siedlungen der mittleren Kupferzeit tegorie zeigten sich die in der Verteilung der einzelnen Transdanubiens häufig zu finden waren. In Dobri ist Gefäßarten feststellbaren Differenzen. das Fehlen solcher, anderswo häufig auftretenden Die Amphore, diese speziell zu Wasserspeicherung Gefäßarten wie das Buttengefäß und die schon dienende Form ist einer der kennzeichnendsten erwähnten konischen Schüsseln feststellbar. Gefäßtypen der Balaton-Lasinja-Kultur, sogar des Trotz der vielen, aus Transdanubien stammenden ganzen Lasinja-Kreises. Obwohl meistens in Bruch- Parallelen binden aber die formellen Ähnlichkeiten stücken, kommt sie in jeder Siedlung in großer Zahl und das Verzierungssystem die mittelkupferzeitliche vor. In Dobri kennen wir so viele Exemplare, dass sie Siedlung von Dobri in so hohem Grad an die Lasinja- diesmal – im Gegensatz zu den früheren Analysen Kultur Sloweniens und Kroatiens,176 dass es sich auf (HORVÁTH L. 1991; HORVÁTH L. 2002; HOR- unserem Fundort nicht mehr um eine Balaton-Lasinja-, VÁTH – SIMON 2003) – mehreren Typen zugeordnet sondern um eine Lasinja-Siedlung handeln kann.177 werden konnten. Die ersten zwei Untertypen der Die Richtigkeit dieser Annahme wird durch die zu- Amphoren (Typ V1.1 und Typ V1.2) kamen mit einer künftigen Forschungen, vor Allem durch die Analyse einzigen Ausnahme im Objekt 20 vor und auch die der heute noch unpublizierten Fundmaterialien bestä- Bruchstücke von großen Behältern wurden ausschließ- tigt oder widerlegt. lich in diesem Grubenkomplex gefunden. Dagegen Im Laufe der Analyse behandelten wir die lagen die Fragmente des einzelnen Milchtopfes im einzelnen typologischen Einheiten nach Objekten, so Objekt 23 (Abb. 14. 16), während der große Gruben- hatten wir die Möglichkeit, die innere Chronologie des komplex Objekt 25 keine Vorratsgefäßfunde enthielt. Fundortes aufzustellen. Zwei Grubenkomplexe, die Ihre Parallelen fanden sich vorwiegend im südlichen Objekte 20 und 25, ergaben das Gros der Funde. Nach Lasinja-Gebiet, aber man soll darauf hinweisen, dass der Untersuchung der proportionalen Verteilung der dieses Bild wegen der recht wenigen Zahl der veröf- Typen und Untertypen kamen wir zu einem über- fentlichten Vorratsgefäßbruchstücke auch irreführend raschenden Ergebnis. Innerhalb des einheitlich schei- sein kann. nenden Materials ergaben sich markante Unterschiede. Fünfzehn von den 67 Typen und Untertypen – 22% Löffel. Wie schon oben angedeutet, konnten wir aller Einheiten – wurden ausschließlich im Objekt 20 trotz der hohen Zahl der Exemplare die exakte Ty- gefunden,178 während 20 Typen (29%) nur im Objekt pologie der Tonlöffel im üblichen Sinne nicht 25179 aufzufinden waren. Vielleicht ist die Tatsache schaffen. Ein großes und bis heute ungelöstes Problem noch interessanter, dass vier von den fünf im Objekt 28 ist die Bestimmung der Funktion dieser Gegenstände. gefundenen Gefäßarten nur in diesem Objekt in Dobri Zu dieser Frage gibt es mehrere Theorien. Man bringt anwesend waren. Die Objekte 20 und 25 enthielten mit die Löffel einerseits mit der Metallverarbeitung in Ver- den Objekten 17 und 23 nur in den Fällen – insgesamt bindung, anderseits stellt man sie als Lampen vor, oder viermal – gemeinsame Typen, als diese in allen drei sie werden als spezielle Trinkgefäße betrachtet.175 (Objekt 20–25–17/23) vorhanden waren. Diese sind Außer einer formellen Typologie braucht man zur allgemeine Formen ohne bedeutende Datierungskraft. Lösung dieses Problems unbedingt naturwis- Ähnliches war bei den Objekten 29 und 31 zu senschaftliche Untersuchungen, wobei auch das Her- beobachten. Ohne auf die Einzelheiten einzugehen, anziehen der lengyelzeitlichen Exemplare unver- erwähnen wir hier, dass die Bechertypen überwiegend meidlich zu sein scheint. Unserer Meinung nach ist es für das Objekt 20 charakteristisch waren, aber die am wahrscheinlichsten, dass bestimmte Funktionen Schalen in den Objekten 25, 28 und 29 gefunden wur- mit bestimmten Löffeltypen in Verbindung standen. den, während sie im Grubenkomplex 20 fehlten. Die Mehrheit der Krugtypen befand sich im Objekt 25, Aufgrund der Bearbeitung der Materialien von während keine Töpfe ebenda vorhanden waren. mehreren zeitgleichen Siedlungen können wir im All- Nicht nur die Gefäßformen, sondern auch die gemeinen sagen, dass die Zahl der Gefäßtypen Gefäßteile zeigten dieselbe Verteilung. Mit senkrecht wesentlich höher ist, als früher gedacht wurde. Auch stehenden Wulsthenkeln wurden im Objekt 20 die einzelnen Fundorten wiesen nicht diegleichen Schüsseln und Amphoren versehen, während im Typen auf. Es gibt viele Einzelstücke oder Formen, die Objekt 25 Schalen und eine Amphore. Während in in einigen Siedlungen durch mehrere Exemplare zwei Objekten (20 und 23) insgesamt acht waagrechte vertreten sind, aber an anderen Fundstellen fehlen. In Wulsthenkel gefunden wurden, enthielt das Objekt 25 Dobri kamen zahlreiche Gefäßtypen vor, die an ande- keine davon. ren Fundorten der Balaton-Lasinja-Kultur unbekannt Wie gesehen, zeigen auch die Keramikmacharten waren und umgekehrt: es fehlten hier viele Typen, die wesentliche Unterschiede auf. Von den 25 Waren- 78 László András Horváth – Katalin H. Simon gruppen, die in den Objekten 20 und 25 anwesend stelle fällt in die Zeit der Spätlengyel-Kultur. Sie ist waren, fanden wir nur zwei, einander entsprechende nur durch ein Siedlungsobjekt und einige sekundär Gattungen. liegende Gefäßfragmente vertreten. Über die Siedlung Die Verzierungsarten analysierend fiel es schon im kann nichts Näheres gesagt werden. ersten Augenblick auf, dass die Tongegenstände des Nach der Spätlengyel-Periode wurde der Fundort Objektes 25 viel häufiger als die anderen verziert durch die Bevölkerung der Balaton-Lasinja-Kultur wurden. Noch wesentlicher ist, dass gewisse besiedelt. Die meisten kupferzeitlichen Objekte Verzierungsformen ausschließlich in dem einen, oder stammen aus dieser Periode. Im Laufe der Grabung in dem anderen Objekt auftauchten. Im Objekt 20 konnten nur Gruben verschiedener Funktion erschlos- kamen nur die einfacheren Dekorationen – einfache sen werden, die Spuren von Häusern oder anderen schräge Linien und Punktverzierung – vor. Dagegen Bauten wurden nicht beobachtet. Die zwei, sich terri- fanden wir die entwickelteren Formen – gegeneinan- torial trenneden Areale gehörten zu zwei, einander fol- dergestellte Linienbündel und das sog. kombinierte genden Perioden der ersten Hälfte der mittleren Muster – überwiegend im Objekt 25,180 während sie Kupferzeit Transdanubiens. im Objekt 20 fehlten. Nehmen wir hierzu, dass – wie Als eines der wichtigsten Objekte erwies sich das oben gesehen – die letzten zwei Verzierungen nur in Objekt 28, das aufgrund seiner Funde und der Ein- der zweiten und dritten Phase der Lasinja-Kultur in füllung eine Kultgrube war. Den eindeutigen Beweis Gebrauch waren. Also wir müssen mindestens die drei der örtlichen Metallerzeugung lieferte die kleine damit in Verbindung gebrachten Objekte (23, 25, 28) Tondüse im Objekt 25. in diese Perioden der Kultur datieren. Es konnte also Durch die Materialanalyse wurde es wieder nachgewiesen werden, dass die zwei in der Siedlung bestätigt, dass man zu dieser Zeit mit einer, an Formen von Dobri beobachteten Areale nicht nur territorial, und Techniken viel reicheren Kultur rechnen soll, wie sondern auch zeitlich voneinander klar getrennt es früher angenommen wurde. Die strengen Regeln, werden konnten. nach den die urzeitlichen Gegenstände gefertigt wurden, konnten sich nur auf einigen Typen, auf die 7.0 Zusammenfassung sog. Leittypen bezogen, bei der Formung anderer Gefäße und Werkzeuge hatten die Handwerker eine Im letzten Jahrzehnt erhöhte sich die Zahl der viel größere Freiheit. Dieser Tatsache ist die uner- veröffentlichten Balaton-Lasinja-Siedlungen be- wartete Vielfältigkeit der Gegenstände zuzuschreiben, deutend (KALICZ 1995b; KALICZ 2003; BÁNFFY die auch in Dobri beobachtet werden konnte. 1995b; NÉMETH 1994; VIRÁG 1990; VIRÁG 2002; Die nächste kupferzeitliche Epoche – die Kultur der EGRY 1999; EGRY 2001; OROSS 2002; HORVÁTH transdanubischen Furchenstichkeramik – war an die- L. 1991; HORVÁTH L. 2002). Die Größe der freige- sem Ort durch zwei Objekte vertreten. Für die hiesige legten Gebiete zeigt einen großen Unterschied, aber Gleichzeitigkeit der beiden letzten Kulturen gab es alle liefern weitere Kenntnisse zur inneren Struktur der (auch) da keine Beweise. mittelkupferzeitlichen Siedlungen Transdanubiens. Durch die Bearbeitung des auf dem Fundort Dobri Der Fundort Dobri – Alsó-mezõ passt sich mit der freigelegten archäologischen Materials wurde das Bild erschlossenen Fläche von 11.000 m2 und mit dem der südwesttransdanubischen Kupferzeit weiter be- reichen Material der Objekte gut in diese Reihe hinein. reichert. Wir hoffen, dass die vorliegende Studie die Die erste urzeitliche Besiedlungsphase der Fund- Fachleute zu weiteren Forschungen bewegen wird.181 Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 79

Anmerkungen:

1 Geländebegehungen von L. A. Horváth, K. H. Simon, Ein schönes Photo über diese Keramikgattung ist bei J. Kvassay und T. Frankovics. KÁROLYI 1992, Abb. 3. zu sehen! 16 2 Die Ausgrabungstechniker Tünde Talabér und Zoltán Unter ’Lasinja-Kreis’ verstehen wir außer der Lasinja- Tóth nahmen an der Freilegung teil. Auch diesmal Kultur Nordbosniens, Kroatiens und Sloweniens die danken wir ihnen für die Arbeit. Kulturen in Mitteleuropa und im westlichen Karpaten- 3 Die Objekte 27 und 30 enthielten kein Keramikmaterial, becken, die mit der namengebenden Kultur in Verwandt- nur einige durchgebrannte Lehmbewurfstücke kamen schaft standen. Wir zählen mehrere Einheiten der hier vor. mittleren Kupferzeit des erwähnten Gebietes (der unga- Das Fundmaterial einiger Objekte (Obj. 2, 9 und 24) rischen Terminologie nach) hierher wie folgt: die konnte nur urzeitlich bestimmt werden, eine genaue Balaton-Lasinja-Kultur in Ungarn, die Kanzianiberg- Datierung war nicht möglich. Lasinja-Kultur in der Steiermark, die Bisamberg-Ober- Spätbronzezeitliche Funde kamen in den Objekten 1, 3, pullendorf-Gruppe (BOG) in Niederösterreich und 4, 5, 7, 8, 10, 11, 14, 15 und 16 vor. Burgenland, die Münchshöfen-Kultur in Österreich und Im Objekt 19 kam ein charakteristisches früharpaden- Bayern. Wir sind der Meinung, dass wir die slo- zeitliches Fundmaterial zum Vorschein. wakische und ungarische Ludanice-Kultur hierher ein- 4 Abb. 4. 13 = Abb. 5. 1. reihen müssen. Über die geographische Lage dieser 5 Abb. 8. 13 = Abb. 25. 4. Kulturen siehe: KALICZ 1982, 2. kép! 17 6 Abb. 15. 6 = Abb. 15. 15. Ein Beispiel aus der Nitra-Brodzany-Gruppe: PAVÚK 7 Parallelen dazu u. a. in Kisunyom-Nádasi tábla: 2000, Abb. 13. 12. 18 KÁROLYI 1992, Taf. 14. 2, 4, 6. Der Becher von Zalaegerszeg, Andráshida – früher 8 Da der schwarze Überzug von der Oberfläche leicht noch Kugelnapf genannt – hat leicht gebogene Seiten absplittert, ist es nicht auszuschließen, dass die (HORVÁTH L. 2002, 257, Abb. 2. 17). 19 Fragmente der Gruppe 2 ursprünglich auch überzogen Außer dem erwähnten Bruchstück (KRAMER – waren. In diesem Fall können wir hier natürlich nur über FUCHS 1980, Abb. auf der Seite 218, oben) kommen in drei Materialgruppen sprechen. der ’Dietenberggruppe’ viele Keramikfragmente vor, 9 Von hier stammen die Gefäße auf der Abb. 2. 18–19, die mit dem Fundmaterial von Dobri – besonders mit ferner die verzierte Henkelschale auf Abb. 2. 1 und ein dem des Objektes 25 – in Parallele gestellt werden kleines Hängegefäß (Abb. 2. 12). können. 20 10 Hier wurden u. a. die Gefäße auf Abb. 2. 2 und die auf HORVÁTH L. 2001, 468, Abb. 4. 14. 21 Abb. 2. 17 gefunden. Zusammenfassend siehe: HORVÁTH L. 1996, 11 Heute ohne Überzug, aber wegen der groben Ober- 337–338. Dazu noch PAHIÆ 1956 und KOROŠEC fläche ist es vorstellbar, dass sie ehemals überzogen 1958–59. 22 wurden. Sie stammen aus verschiedenen Objekten dieses Fund- 12 Die ersten Knochenfunde stammen aus der Spät- platzes (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 22. 1–2; bronzezeit, alle früheren Stücke gingen während der Abb. 26. 7–8. 23 Jahrtausende wegen der erwähnten Verhältnisse Gellénháza-Városrét, Objekt 44/94: HORVÁTH – zugrunde. Eine Ausnahme bilden die aschenhaltigen SIMON 2003, Abb. 25. 14. 24 Grubenfüllungen wie z. B. die Grube 9/b von Bak- Spodnji Duplek: PAHIÆ 1976, t. 7. 2. 25 Felrétbak (HORVÁTH L. 1990). In Beziehung mit einigen Gefäßarten werden die 13 Ein Beispiel dazu: mit SL12.1 wird der erste Untertyp Attribute ’seicht’ und ’tief’ benutzt. Da aber diese, als des Types 12 der Schüsseln bezeichnet. jedes Attribut, sehr subjektiv sind, möchten wir diesem 14 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: HOR- Begriff eine Maßeinheit geben, mit deren Hilfe auch die VÁTH L. 1991, Abb. 3. 3; ebenda Grube 2: HORVÁTH Einordnung der Gegenstände leichter wird. Dieser L. 1991, 120, Abb. 6. 10; Zalaegerszeg, Andráshida: Index zeigt das Verhältnis der Breite und Tiefe der HORVÁTH L. 2002, Abb. 2. 13; Zalavár-Basasziget, Gefäße. Die Breite kann auf den Abbilungen abgelesen Obj. 33: VIRÁG 2002, fig. 3, 5–6; Letenye-Szent- werden, die Tiefenangaben wurden entweder von den keresztdomb, Grube 7: KALICZ 1995b, Abb. 2–3a-b. vollständigen Exemplaren entnommen oder aufgrund Das einzelne, aus dem Komitat Gyõr-Moson-Sopron der bekannten Beispielen kalkuliert. ’Tief’ werden die stammende Stück wurde in Lébény-Kaszásdomb Gefäße genannt, deren Breite-Tiefe-Index (im Weiteren gefunden: NÉMETH 1994, Abb. 7. 8. B/T-Index) unter 2 steht. Der B/T-Index ist in diesem 15 Das Gefäß gehört zur Warengruppe 5 des Objektes 20. Fall: 2,15. 80 László András Horváth – Katalin H. Simon

26 Auf dem slowensichen Fundort Bukovnica (Grube 2) 40 Ungarn: Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: fand I. Šavel eine Schale mit anders profiliertem Unter- HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 2. 13; Zalaegerszeg- teil (ŠAVEL 1992, Taf. 11. 4). Die Exemplare von Andráshida: HORVÁTH – SIMON 1997, Taf. II/4; Graz-Raababerg bedeuten nur weite Parallelen (OBER- HORVÁTH L. 2002, 258, Abb. 2. 19. Slowenien: EDER 1989, Taf. 8. 85, 87, 88). Bukovnica: ŠAVEL 1992, Taf. 7. 5 = ŠAVEL 1994, 27 Munddurchmesser ca. 10,0 cm; B/T-Index: 1,5. Abb. 19. 14; Drulovka: KOROŠEC 1956, Taf. 7. 2. 28 Bulgarien, Galatin-Kultur: GEORGIEVA 1988, Abb. 41 Gellénháza-Városrét, Obj. 44/92: HORVÁTH – 18. 12. SIMON 2003, Abb. 25. 5; Zalaegerszeg-Andráshida, 29 Die längeren Exemplare: Ajdovo-Höhle, BENAC 1979, HORVÁTH 2002, Abb. 2. 9, 14; Nagykapornak- Taf. XIX. 4., das kürzere Beispiel: Modran, Vis, BE- Padárer Abzweigung, Grube 1: HORVÁTH L. 1991, NAC 1979, Taf. XVIII. 5 (alle in die frühklassische Abb. 3. 7, 9. Letenye-Szentkeresztdomb, KALICZ oder IIA-Phase der Lasinja-Kultur nach St. Dimitrijeviæ 1995b, Abb. 10. 12. datiert). 42 Aus einem früheren Horizont: Koprivnicki Bregi, Seèe: 30 Entsprechungen aus Ungarn: Nagykapornak-Padárer MARKOVIÆ 1985, Taf. 3. 1. Abzweigung, Grube 1: HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 43 Zbelovo, PAHIÆ 1973, Taf. 4/A, Z. 1535. 3. 14; Abb. 4. 5; ebenda Grube 2: HORVÁTH L. 1991, 44 Böhmen, Valov: LICHARDUS 1997/98, Taf. 9. 4. 119, Abb. 7. 9, 11, 12; Gellénháza-Városrét, Obj. 35/92: 45 Alleshausen-Hartöschle: STROBEL 2000, Taf. 1. 111 HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 21. 3; Nagykanizsa- und 231. Sánc, KALICZ 1991, Abb. 4. 4–10; KALICZ 1995a, 46 Eschen-Lutzengüetle: MÜLLER 2000, Abb. 36. 22. Abb. 3. 1–2; Kroatien: außer den obenerwähnten 47 Der Bauchdurchmesser der schmäleren Stücke Beispielen: Vinkovci, Marktplatz/Hotel, Horizont A-3: schwankt zwischen 9,0-11,0 cm, der der mittelmäßigen DIMITRIJEVIÆ 1976, Taf. II. 3; DIMITRIJEVIÆ 1982, zwischen 13,0-14,0 und der der breiteren zwischen Abb. 6. 3, Jakšiæ: DIMITRIJEVIÆ 1961, Taf. VII. 1; 16,0-18,0 cm. DIMITRIJEVIÆ 1976, Taf. VII. 3. (Alle aus der 48 Darauf weist vor allem die Form des Kruges auf der Lasinja-Kultur, Stufe IIB). Slowenien: Bukovnica, Abb. 20. 14 hin. Quadr. 175: ŠAVEL 1994, Abb. 20. 7. 49 Schmälere Krüge: Objekt 20 (Abb. 8. 3, Abb. 9. 5), 31 Auch unter den Parallelen gab es einen Unterschied. In Objekt 25 (Abb. 20. 5), mittelmäßig große Krüge: der Siedlung von Nagykapornak-Padárer Abzweigung Objekt 23 (Abb. 14. 10), Objekt 25 (Abb. 20. 9, 14, kamen kleinere, Grube 1: HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 21. 2), breitere Exemplare: Objekt 17 (Abb. 2. 8, Abb. 3. 8, 12, 13; Grube 2: HORVÁTH L. 1991, 119, 10), Objekt 25 (Abb. 20. 7, Abb. 21. 9). Abb. 7. 8), während in Gellénháza-Városrét, kupfer- 50 Aus dem Graben des Erdwerks von Rinkam mit einge- zeitliches Obj.: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 26. ritzten Leitermustern (ENGELHARDT 1995, Abb. 8. 5). 6; Quadr. 22: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 26, 4) 51 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 2: größere Exemplare vor. Weitere Entsprechungen: HORVÁTH L. 1991, 118, Abb. 6. 4; Tekenye-Öcse: Zalaszentbalázs-Pusztatetõ, Obj. 6. BÁNFFY 1995b, SIMON 1987, Abb. 27. 8; Gellénháza-Városrét, Obj. Pl. 29. 121–122 = BÁNFFY 1996, Pl. 22. 1–2; Komlód- 35/93 und 44/92: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 21. Szõlõhegy (Weinberg), SOMOGYI 2000, Abb. 14. 6. 9 und Abb. 24. 3; Nagykanizsa-Sánc, KALICZ 1991, 32 Das Stück auf Abb. 2. 1 wurde – abgesehen von dem Abb. 6. 8 = KALICZ 1992, Abb. 4. 8) (alle unverziert!); formellen Unterschied – mit gegeneinandergestellten 52 Bukovnica, ŠAVEL 1992, Taf. 11. 2. Linienbündeln verziert. 53 St. Stefan ob Stainz: RUTTKAY 1993-94, Abb. 5. 4; 33 Badm in beiden Fällen 10,5 cm. Graz-Raababerg: OBEREDER 1989, Taf. 11. 114 34 Zalaegerszeg-Andráshida, HORVÁTH L. 2002, 258, 54 Rdm: 22,0 cm, B/T-Index: 3,43. Abb. 2. 6; HORVÁTH – SIMON 1997, Taf. II/7; Gel- 55 Voloderski bregi: MARKOVIÆ 1985, Taf. 10. 9. Die lénháza-Városrét, Obj. 44/92: HORVÁTH – SIMON genaue Parallele unseres Gefäßbruchstückes auf Abb. 2003, Abb. 25. 12; Letenye-Szentkeresztdomb, Gr. 2. 16. 14. KALICZ 1995b, 1, 14a-b; Ménfõcsanak-Einkaufs- 56 Graz-Raababerg: OBEREDER 1989, Taf. 10. 99–101, zentrum Obj. 772: EGRY 1999, Taf. 15. 1; Obj. 774: 104–105, 107; Taf. 12. 123, 126–127, usw. EGRY 1999, Taf. 15. 2. 57 Kroatien, Voloderski bregi: MARKOVIÆ 1985, Taf. 35 Kanzianiberg-Lasinja-Gruppe: OBEREDER 1989, Taf. 9–10; Gradac-Pašnjak: TEŽAK–GREGL 1981, Abb. 3; 24. 258. DIMITRIJEVIÆ 1961, Taf. XII. 76; Steiermark: Graz- 36 Koprovnicki Bregi-Seèe: MARKOVIÆ 1985, Taf. 9. 3; Raababerg: OBEREDER 1989, Taf. 10. 107; St. Stefan 37 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: ob Stainz: RUTTKAY 1993-94, Abb. 5. 4; Kulm bei HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 3. 7, 9. Weiz: KRAMER – FUCHS 1980, Abb. auf der Seite 218. 38 OBEREDER 1989, Taf. 24. 258. Ein weiteres Beispiel 58 SÜß 1976, Taf. 7. 1, 2, 4, 6, 10, 12, 13, 15; Taf. 10. 1, ohne Henkel von hier: OBEREDER 1989, Taf. 23. 247. 3–4, 8–10, 12, 14, 15–17. Hier gibt es aber auch sehr 39 ŠAVEL 1992, Taf. 10. 8. ähnliche Beispiele auf Schüsseln mit hängenden Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 81

Zapfenbuckel: SÜß 1976, Taf. 7. 10; Taf. 9. 3, 12; Taf. 76 PAHIÆ 1976, Taf. 2. 9 und 3. 3. 12. 1. Mit eingestochenen Punkten verzierte Zapfen- 77 TURK – VUGA 1984, Abb. 5. 2. buckel in Österreich, Pölshals: SÜß 1969, Abb. 14; 78 DIMITRIJEVIÆ 1961, C/3, 5–6. Buchkogl, SÜß 1969, Abb. 19. 79 Bak-Felrétbak: HORVÁTH L. 1990, Abb. 4. 5; 59 Lasinja-Kultur Stufe IIB nach Dimitirijeviæ, im Keszthely-Fenékpuszta: KALICZ 1991, Abb. 19. 6, 8, 10. Horizont I in der Ajdowa-Höhle: DIMITRIJEVIÆ 1976, 80 NÌMEJCOVÁ–PAVÚKOVÁ 1981, 263, bzw. Abb. J. Taf. VI. 8. Ähnliche Formen sind in Moverna vas in den 1–2. Die ’Geschichte’ und die geographische Verteilung Phasen 4–6 (BUDJA 1994, fig. 9) und von Letenye- dieses Gefäßtypes siehe: HORVÁTH L. 2001, 464. Szentkeresztdomb bekannt (KALICZ 1991, Abb. 5. 9; 81 Die B/T-Indezis schwanken zwischen 3,7 und 5,6, aber KALICZ 1995 a, Abb. 3. 6). die meisten Stücke stehen zwischen 4,5 und 5,0. 60 Randbreite: ca. 23,0 cm, B/T-Index: 3,6. 82 Das war zugleich mit seinem Munddurchmesser von 61 RUTTKAY 1997, Abb. 2. 7. Diesen Fundort reihte 40,0 cm das größte Exemplar dieses Types. E. Ruttkay in ihre gemischte Gruppe mit Furchenstich- 83 Mdm: ca: 21,0 cm, B/T-Index: 2,88. keramik ein. 84 Resnikov-Prekop (BATOVIÆ 1973, Taf. 13. 1), 62 Ihre Entsprechungen siehe zusammenfassend: Zbelovo (PAHIÆ 1973, Taf. 3/B). HORVÁTH L. 2002, 259, Anm. 32–34. 85 Hier handelt es sich eher um einen nach innen 63 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: HOR- verdickten Rand (ŠAVEL 1992, Taf. 3. 8). VÁTH L. 1991, 19, Abb. 1. 4, 7; ebenda Grube 86 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 2: 2: HORVÁTH L. 1991, 118, Abb. 6. 5; Ménfõcsanak- HORVÁTH L. 1991, Abb. 6. 3; Zalaegerszeg- Einkaufszentrum, Obj. 618: EGRY 1999, Taf. 2. 2. Andráshida: HORVÁTH L. 2002, Abb. 1. 8. 64 STROBEL 2000, Taf. 18. 1. 87 Bukovnica: ŠAVEL 1994, Abb. 18. 12. 65 Zalaegerszeg-Andráshida, HORVÁTH L. 2002, 261, 88 Über ihre südlichen Parallelen siehe: HORVÁTH L. Abb. 5. 13; Dubranec, BALEN 1997-98, Taf. 2. 4; 1996, 338–339. Bukovnica, ŠAVEL 1992, Taf. 8. 89 Andrenci, untere Schicht (PAHIÆ 1976, Taf. 2. 10), 66 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: ebenda obere Schicht (PAHIÆ 1976, Taf. 3. 20); HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 1. 3. Drulovka (KOROŠEC 1956, Taf. VIII. 1–4); Šafarsko 67 Andrenci, mittlere Schicht: PAHIÆ 1976, Taf. 2. 15; (ŠAVEL 1985, Taf. 1. 6). ebenda obere Schicht: PAHIÆ 1976, Taf. 5. 22. St. Di- 90 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 2 mitrijeviæ nahm auf die Typentafel der Lasinja-Kultur (HORVÁTH L. 1991, 118, Abb. 6. 3); Gellénháza- eine ähnliche Form bei der III. Phase auf (DIMITRIJE- Városrét, Objekt 35/1992 (HORVÁTH – SIMON 2003, VIÆ 1979, Sl. 5. 15). Abb. 21. 4); Vinkovci, Marktplatz/Hotel (Lasinja IIb- 68 Riekofen, Grube 2: SÜß 1976, Taf. 28. 13. Periode (DIMITRIJEVIÆ 1976, Taf. III. 2). 69 Beketinec-Imbralovec: MARKOVIÆ 1985, Taf. 10. 13 91 Neben den Munddurchmessern von 38,0 cm und 70 Aus dem Objekt 35/92: HORVÁTH – SIMON 2003, 15,0 cm sind die B/T-Indezis: 2,2 und 2,7! Abb. 21. 10. 92 Ungarn: Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 71 B/T-Index 2,025 und 1,964. 1: HORVÁTH L. 1991, 118, Abb. 1, 6, 8, 11; 72 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube, 1: Slowenien: ŠAVEL 1994, Abb. 10, 2; Andrenci, HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 1. 12. In Balatonboglár- PAHIÆ 1976, Taf. 1. 22–23, Taf. 2. 10; Kroatien, Zinger-Flur wurde eine Reihe solcher Schüssel- Èakovac: BATOVIÆ 1973, Taf. 20. 7; Österreich, fragmente gefunden (SOMOGYI 2000, Abb. 6. 2–5, 7). KRAMER 1988, Abb. 48, links, oben; Graz-Raababerg: Weitere Stücke dieses Untertypes sind von Graz- OBEREDER 1989, Taf. 8. 88. Raababerg (OBEREDER 1989, Taf. 13. 131) und ein 93 Nagykanizsa-Sánc: KALICZ 1991, Abb. 7. 7; Letenye- Stück in der „Epilengyel“-Siedlung von Schleinbach- Szentkeresztdomb, Grube 20: KALICZ 1995b, Abb. 21. Zieglei (Niederösterreich) (SCHWAMMENHÖFER 6; Tekenye-Öcse, Objekt 21: SIMON 1987, Abb. 13. 3; 1983, Taf. 19. 13) bekannt. Diese Schüsselform datierte Zalaegerszeg-Andráshida: HORVÁTH L. 2002, 260, St. Di-mitrijeviæ in die I. Phase der Lasinja-Kultur Abb. 1. 13; Ménfõcsanak-Einkaufszentrum, Objekt (DIMITRIJEVIÆ 1979, Sl. 5. 1). 734: EGRY 1999, Taf. 5. 1. 73 Mdm: 20,0 cm, B/T-Index: 1,1! 94 PAVÚK 2000, Abb. 4. 19. 74 Spät-Sopot, Oravac-Weinberg: MARKOVIÆ 1985, Taf. 95 LICHARDUS 1997/98, Taf. 6. 10; PAVÚK 2000, Abb. 1. 9; Beketinec-Imbralovec, Wohngrube: MARKOVIÆ 7. 7. 1983, Taf. 4. 1; Kevderc, Jungäneolithisches-Äneo- 96 Das Gefäß auf Abb. 9. 12 ist z. B. mit seinem Mund- lithikum, alpine Fazies I.: (BATOVIÆ 1973, Abb. 15. durchmesser von 13,0 cm viel kleiner als beide andere, 2). Ebenfalls früher muss die Gefäßform von Moverna die 26,0-28,0 cm breit sind. vas, 3. neolithische Schicht datiert werden (BUDJA 97 Ihr B/T-Wert ist: 1,4 – 1,5. 1994, fig. 9). 98 U. a.: S¾ažany-Horné S¾ažany, Obj. 1: RUTTKAY M., 75 B/T-Index: 3,05; 3,928; 3,928. 1991, Abb. 6. 7. 82 László András Horváth – Katalin H. Simon

99 Pøedmìøice, Grab 1/1894: LICHARDUS 1997/98, Taf. Zalavár-Basasziget, Obj. 101: VIRÁG 2003, fig. 4. 4; 2. 4. In der dem Lasinja-Horizont folgenden transdanu- Sé-Doberdó: OROSS 2002, Abb. 5. 1. bischen Furchenstichkeramikkultur tritt ein gleich- 118 Objekt 20: Abb. 4. 15; Abb. 7. 5; Objekt 23: Abb. 14. förmiges Gefäß auf (KALICZ 1973, Abb. 6. 10; Abb. 21; Objekt 25: Abb. 18. 15, 18; Abb. 17. 13. 12. 1; HORVÁTH L. 1990, Abb. 10. 8), aber aus dieser 119 Eine Auswahl aus dem reichen Repertoir: Ungarn: einfachen Form dürfen keine kulturgeschichtlichen Nagykanizsa-Sánc: KALICZ 1992, Abb. 6. 17; Gellén- Schlüsse gezogen werden. háza-Városrét, Objekt 39/92: HORVÁTH – SIMON 100 Die erste (Abb. 5, 8) ist 20,0 cm, die zweite (Abb. 7. 13) 2003, Abb. 22. 17; Nagykapornak-Padárer Abzwei- 32,0 cm und die dritte 24,0 cm (Abb. 17. 14) breit. gung, Grube 2: HORVÁTH L. 1991, 120, Abb. 8. 9; 101 PAVÚK 2000, Abb. 1. 4; Abb. 3. 4. Es ist nicht aus- Zalaegerszeg-Andráshida, HORVÁTH – SIMON 1997, geschlossen, dass auch dieser Gegenstand zu dem spät- Taf. II. 18; HORVÁTH L. 2002, 263, Abb. 2. 21; lengyelzeitlichen Grubenteil des Objektes 25 gehörte. Zalavár-Basasziget, Objekt 143: VIRÁG 2002, fig. 4. 4 102 SIMON 1987: Abb. 23. 10; Abb. 26. 10. und fig. 5. 5; Österreich: Graz-Raababerg: OBEREDER 103 Aus der Vinèa B2/C-Periode, Slatino (Bulgarien): 1989, Taf. 76; Slowenien: Ptujski grad: BATOVIÆ COCHADŽIEV 1986, Abb. 2. 7; aus der slowakischen 1973, Taf. 17. 1; Spodnji Porèiè: PAHIÆ 1976, Taf. 7. 15. Lengyel II-Zeit: Komjatice-Tomasové: TOÈÍK 1986, 120 In der Balaton-Lasinja-Kultur sind die stark aus- Abb. 4. 13. ladenden Füße fast immer Bestandteile der Gefäße mit 104 Balaton-Lasinja-Kultur: Nagykapornak-Padárer Ab- Glockenfuß. Die Exemplare von Graz-Raababerg zweigung, Grube 2: HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 6. (OBEREDER 1989, Taf. 7. 77) und einige Gefäße der 8; Lasinja-Kultur: Andrenci, Siedlungsraum A, obere Jordansmühl-Kultur (Praha-Štresovice: PAVÚK 2000, Schicht: PAHIÆ 1976, Taf. 4. 24; Šafarsko, ŠAVEL Abb. 7. 12 und Držonice: PAVÚK 2000, Abb. 7. 13) 1994, Abb. 10. 7; Leticani-Bukvik: MARKOVIÆ 1985, machen aber uns darauf aufmerksam, dass sie auch zu Taf. 6. 8, 10; Ludanice-Kultur, Nagykovácsi, Remete- geraden, zylindrischen Füßen gehören können. Höhle: VIRÁG 1997, Abb. 2. 12. 121 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: HOR- 105 Das ist ein viel größeres Gefäß fast mit demgleichen VÁTH L. 1991, 120, Abb. 5. 3, 8; ebenda Grube 2: B/T-Index. HORVÁTH L. 1991, 120, Abb. 8. 6; Tekenye-Öcse, 106 Ravliæa Peæina IIIA (Herzegovina). In den boleráz- Obj. 21: SIMON 1987, Abb. 13. 6; Gellénháza-Városrét, zeitlichen Horizont 10 von Parzinger datiert Obj. 35/92: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 22. 14. (PARZINGER 1993, 52 und Taf. 35. 27). 122 Modran vis: DIMITRIJEVIÆ 1979, Taf. XVIII. 5. 107 Vielleicht hatte das Randprofil, das in Graz-Raababerg 123 Auf dem Mittelteil eines Gefäßfußes: Ludbreški Ivanac- auf Topfformen auftrat (OBEREDER 1989, Taf. 37. Polje, Grube 1: MARKOVIÆ 1983, Taf. 1. 8. Auf der 374, 379, 380), die gleiche Rolle. Sohle eines Fußes: Beketinec: DIMITRIJEVIÆ 1979, 108 BUDJA 1994, fig. 9. Taf. XX. 6; Beketinec-Imbralovec: MARKOVIÆ 1983, 109 In Nagykapornak kam dieser Typ auf einer kleinen, mit Taf. 3. 11. Beide in die späte Lasinja-Kultur datiert. schrägen Kanneluren verzierten (HORVÁTH L. 1991, 124 Zalaszentbalázs-Szõlõhegyi mezõ, Quadrant 13: 119, Abb. 2. 9), bzw. auf einer breiten, unverzierten BONDÁR 1995, Pl. 69. 173. Variante vor (HORVÁTH L. 1991, 119, Abb. 2. 11). 125 Ursprung: RUTTKAY 1995, Abb. 3. 12. 110 Radèice, Grube II: LÜNING 1976, Taf. 74. 7, 19. 126 Kothingeneichendorf: SÜß 1976, Taf. 11. 5. 111 Rinkam, Graben des Erdwerkes: ENGELHARDT 1995, 127 L. Süß veröffentlichte ein analoges, mit Rautenmuster Abb. 8. 1. verziertes Exemplar vom namengebenden Fundort 112 Alle drei sind mit unterschiedlichen Mustern verziert (SÜß 1976, Taf. 11. 11). (Objekt 25: Abb. 16. 6; Abb. 22. 6; Objekt 20: Abb. 3. 8). 128 Koprivnicki bregi, Seèe: MARKOVIÆ 1985, Taf. 3. 9. 113 Galatin-Èukata: GEORGIEVA 1988, Abb. 18. 10–13. 129 Zalaegerszeg-Andráshida: HORVÁTH L. 2002, 264, 114 Csongrád-Bokros, Bokrospuszta (Kom. Csongrád): Abb. 3. 8, 16; Becsvölgye-Töllesalja, Grube 1: HORVÁTH L. 1993, Taf. 3. 9; Taf. 23. 4; Taf. 24. 7; HORVÁTH L. 1994, Abb. 3. oben; HORVÁTH – HORVÁTH L. 1990, Abb. 3. 7. SIMON 2003, Abb. 27. 7; Hahót-Szartóri II. Objekt 3: 115 Zalaszentbalázs-Szõlõhegyi mezõ: BÁNFFY 1995c, Pl. BÁNFFY 1995b, Pl. 38, 170 = BÁNFFY 1996, Abb. 97. 165; BÁNFFY 1995a, fig. 9, unten; PAVÚK 2000, 32. 15. Abb. 5. 21. 130 Nagykovácsi, Remete-Höhle: VIRÁG 1995, Abb. 13. 2. 116 Eine Analogie des Hohlfußes von Jelšovce stammt aus 131 KALICZ 1969, Abb. 7, oben rechts; KALICZ 1969-70, dem Objekt 15/91 von Gellénháza-Városrét 81, Taf. I. 4–5; KALICZ 1973, 134, 136, Abb. 3. 1–7, (HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 27. 17). Abb. 4. 6–7, 9. 117 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: HOR- 132 Keszthely-Gátidomb: KALICZ 1973, Abb. 1. 7; VÁTH L. 1991, 120, Abb. 5. 6; Tekenye-Öcse, Obj. Keszthely-Fenékpuszta-Zollhaus: KALICZ 1973, Abb. 7: SIMON 1987, Abb. 6. 2; Gellénháza-Városrét, Obj. 4. 12; Gellénháza-Városrét, Objekt 35/92: HORVÁTH 35/92: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 22. 16; – SIMON 2003, Abb. 21. 12; Zalaegerszeg-Andráshida: Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 83

HORVÁTH L. 2002, Abb. 2. 18; Nagykapornak- BÁNFFY 1996, Abb. 25. Ludanice-Kultur: Budapest, Padárer Abzweigung, Grube 2, HORVÁTH L. 1991, Budafoki-Str.: VIRÁG 1995, Abb. 3. 7. Abb. 7. 3–4; Zalaszentbalázs-Pusztatetõ, Objekt 6: 144 Zbelovo, PAHIÆ 1973, Taf. 5/A, Z. 1577, 1496; BÁNFFY 1995b, pl. 32. 128 = BÁNFFY 1996, Abb. Drulovka: KOROŠEC 1956, Taf. I. 8; Taf. VII. 1. N.B: 26. 1. Drulovka wurde in HORVÁTH L. 2002, 266, Anm. 129 133 Lasinja-Kanzianiberg-Gruppe: Graz-Raababerg: fälschlich als kroatischer Fundort erwähnt. OBEREDER 1989, Taf. 38. 390; Lasinja-Kultur in Slo- 145 Diese Gegenstände nannten wir früher ’Schaft- wenien: Drulovka: KOROŠEC 1956, Taf. I. 3; lochlöffel’ (HORVÁTH L. 2002, 266–267). Šafarsko: ŠAVEL 1996, Taf. 6. 1. 146 So kommen sich verjüngende Tüllen im Objekt 20 nicht 134 Ungarn, Balaton-Lasinja-Kultur: Letenye-Szentkereszt- vor, während sie im Objekt 25 häufig auftreten. Alle fla- domb, Grube 16: KALICZ 1995b, Abb. 13. 7; Nagyka- chen Löffelbehälter wurden im Objekt 25 gefunden, nizsa-Sánc: KALICZ 1975, Taf. 13. 14; Sávoly- und ausschließlich das Objekt 20 enthielt die in der Babócsa: SOMOGYI 2000, Abb. 16. 5; Niederöster- Draufsicht runden Formen. reich, BOG: Oberpullendorf: RUTTKAY 1976, Abb. 9. 147 RIEDMEIER–FISCHER 1997, 56. 4; Slowenien, Lasinja-Kultur: Bukovnica: ŠAVEL 148 Weitere ausführliche Angaben wurden in dieser 1992, Taf. 5. 18. Hinsicht in HORVÁTH L. 2002, 267–268 angeführt. 135 N. Kalicz publizierte von Alsópáhok z. B. einen 149 Das verstärkt auch die Zeitstellung unseres Gegen- viereckigen Deckel (KALICZ 1973, 136, Abb. 1. 4), der standes, da er keinesfalls durch eine spätbronzezeitliche bis heute keine Analogie hat. In Gellénháza-Városrét Störung des balatonzeitlichen Objektes 25 in die Grube kamen ferner zwei Deckel völlig anders gestalteter gelangen konnte. Form in demselben Objekt zum Vorschein (HORVÁTH 150 Bak-Felrétbak, HORVÁTH L. 1990, Abb. 11. 4. – SIMON 2003, Abb. 26. 11, 15). 151 Ungarn, Bak-Felrétbak: HORVÁTH L. 1990, Abb. 4. 136 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: 2–4, Abb. 6. 1–2, Abb. 7. 1, Abb. 9. 3; Zalaegerszeg- HORVÁTH L. 1991, Abb. 5. 11; Zalaegerszeg- Gébárter See, Quadrant VI/3.: HORVÁTH – SIMON Andráshida, HORVÁTH L. 2002: Abb. 2. 8; Abb. 3. 15; 2003, Abb. 30. 1–6; Zebegény und Kaposvár: KALICZ Tekenye-Öcse, Obj. 21: SIMON 1987, Abb. 14. 2; 1991, Abb. 11. 2, 4; Nagykanizsa-Sánc: KALICZ 1975, Letenye-Szentkeresztdomb, Grube 13: KALICZ 1995b, Taf. 10. 3, 7, 9–10; Kroatien, Hrnjevac, Brdo: DIMIT- Abb. 5. 11a-b = KALICZ 1973, Abb. 19. 6; ebenda RIJEVIÆ 1961, Taf. V. 30–38; DIMITRIJEVIÆ 1979, Grube 15: KALICZ 1995b, Abb. 8. 1, 3, 15; Ságvár- Taf. XLVII. 2, 4–5; MARKOVIÆ 1994, Taf. 27. 6–13; Alirét, SOMOGYI 2000, Abb. 15. 5. Višnica, große Höhle: DIMITRIJEVIÆ 1979, Taf. 137 Graz-Raababerg: OBEREDER 1989, Taf. 36. 364, 367; XLVI. 1–5; Slowenien: Bukovnica, ŠAVEL 1994, Pr. Zbelovo: PAHIÆ 1973, Taf. 4/B, Z. 1605; Bukovnica: 23. 2; Steiermark, Waltra-Höhle: RUTTKAY 1997, ŠAVEL 1992, Taf. 16. 1. Abb. 1. 1; RUTTKAY 1995, Abb. 11. 5; KRAMER 138 Nagykapornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: 1988, Abb. 52. HORVÁTH L. 1991, Abb. 2. 12; Gellénháza-Városrét, 152 Bak-Felrétbak: HORVÁTH L. 1990, Abb. 11. 1; Objekt 35/92: HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 22. Zalaegerszeg-Gébárter See, Quadrant VI/3: HOR- 12; Abb. 24. 11; Abb. 26. 3. VÁTH – SIMON 2003, Abb. 28. 2, Abb. 29. 4–5. 139 Zuerst wurden sie als ’bikonische Speichergefäße’ 153 PAVELÈÍK 1979, Abb. 3. 1. Hier mit einem anderen erwähnt (HORVÁTH L. 1991, 120, 126). In Exemplar aus dem Objekt 154 (PAVELÈÍK 1979, Abb. HORVÁTH – SIMON 2003, 112 wurden diese Gefäße 3. 2.) erstmals, damals noch innerhalb der ’tiefen Schüsseln’, 154 Hrnjevac, Brdo: DIMITRIJEVIÆ 1979, Taf. XLVII. 2, „den Situlen ähnlich“ genannt. 4–5. Retz (der namengebende Fundort): RUTTKAY 140 Koprovnièki-bregi-Seèe, MARKOVIÆ 1985, Taf. 7. 8; 1995, Abb. 10. 6; MARKOVIÆ 1994, Taf. 19b, 4. 155 Dort mit einem Henkel abgebildet: HORVÁTH L. 141 BOG, Sommerein: RUTTKAY 1991, Abb. 3. 8; Abb. 6. 1990, Abb. 10. 8. 3; RUTTKAY 1995, Abb. 5. 7. 156 Bak-Felrétbak: HORVÁTH L. 1990, Abb. 7. 10; 142 Graz-Raababerg: OBEREDER 1989, Taf. 13. 136. Zalavár-Mekenye und Neszmély: KALICZ 1991, Abb. 143 Balaton-Lasinja-Kultur: Körmend-Várkert (Burggar- 11. 18–19. Zalaegerszeg-Gébárter See, Quadrant VI/3.: ten), Gr. 1: KÁROLYI 1992, Taf.. 48. 4; Taf. 50. 1, 6; HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 30. 18; Pusz- Taf. 56. 10; Gellénháza-Városrét, Objekt 44/92: taszentlászló-Deák-sûrû: HORVÁTH – SIMON 2003, HORVÁTH – SIMON 2003, Abb. 24. 9; Nagyka- Abb. 31. 7. pornak-Padárer Abzweigung, Grube 1: HORVÁTH L. 157 Sie gehören ebenfalls zu den ’Urformen’ der transdanu- 1991, Abb. 2. 8, Abb. 5. 7; Letenye-Szentkeresztdomb, bischen Furchenstichkeramikkultur. N. Kalicz hielt den Grube 15: KALICZ 1995b, Abb. 8. 6; Nagykanizsa- Krug für einen der Leitformen (KALICZ 1969-70, 83; Sánc: KALICZ 1991, Abb. 7. 4; Zalaszentbalázs-Pusz- KALICZ 1973, 140). tatetõ, Grube 6: BÁNFFY 1995b, pl. 31. 127 = 158 KALICZ 1991, Abb. 11. 6, 8–9. Eine weitere Parallele 84 László András Horváth – Katalin H. Simon

kam in der Grube 9/b von Bak-Felrétbak vor: randständigem Zungenbuckel. HORVÁTH L. 1990, Abb. 8. 9. 169 Die ausführliche Behandlung dieses Types siehe beim 159 N. Kalicz maß eine große Rolle schon bei den ersten Typ SL8.3! Besprechungen der ungarischen Furchenstichkeramik- 170 S. bei den Typen S4 und S7! kultur diesem Gefäßtyp bei (KALICZ 1969, Abb. 8. 2, 171 N. Kalicz bildete ausschließlich doppelkonische 8, 9, Abb. 3. 7; KALICZ 1969–70, 83; KALICZ 1973, Schüsseln auf den Typentafeln der Kultur (KALICZ 136, 140 und Abb. 7. 10, 13, 15, 16). Bak-Felrétbak, 1991, Abb. 5–7 = KALICZ 1992, Abb. 3–5) ab. Er hat HORVÁTH L. 1990, Abb. 12. 3; Zalaegerszeg-Gé- die Schüsseln der Balaton-Lasinja-Kultur auch zuletzt bárter See, Quadrant VI/3: HORVÁTH – SIMON 2003, so definiert, dass sie eine bikonische Form und einen Abb. 29. 10. scharfen Bauchknick haben (KALICZ 2003, 14), 160 Das Vorratsgefäß ist eine der am wenigsten bekannten obwohl auch Exemplare anderer Typen unter den abge- Gefäßarten der transdanubischen Furchenstichkeramik- bildeten Gefäßen (KALICZ 2003, Abb. 10. 2, 3; Abb. kultur. 11. 5, 9; Abb. 14. 13) vorhanden sind. 161 Die Beschreibung der Warengruppen s. bei der 172 Eben die doppelkonischen Gefäße, vor Allem die Behandlung der Objekte! Schüsseln, waren die Typen, die als Nachweise der Ein- 162 Hier handelt es sich vor Allem um das Kupferbeil vom wirkungen der Lengyel-Kultur bei der Entstehung der Typ Felsõgalla, um die Keszthely-Variante des Szakál- Balaton-Lasinja-Kultur betrachtet wurden (KALICZ hát-Typs (PATAY 1984, 28, 38) und um die Kladari- 1991, 355; BÁNFFY 1993, Abb. 4. 6; Abb. 6. 3; Abb. Äxte, die F. Schubert an Transdanubien zu knüpfen ver- 7. 8; BÁNFFY 1994b, 293. suchte (SCHUBERT 1965, 292). Aufgrund der Ver- 173 Dazu können noch vielleicht die Schüsseln des Typs breitung der Goldscheiben vom Typ Stollhof-Csáford SL10 gerechnet werden. war es schon früher sicher, dass sie nicht nur die 174 Bei der Analyse von Letenye-Szentkeresztdomb wurde Schmuckgegenstände, sondern zugleich auch die schon, obzwar als eine Eigentümlichkeit der Siedlung, eigenen Erzeugnisse der Balaton-Lasinja-Kultur sind. ein Gefäßtyp unter dem Namen „Topf oder tiefe Im Falle der oben erwähnten Kupferschwergeräte Schüssel“ erwähnt (KALICZ 1995b, 76). konnte dasselbe nachgewiesen werden. 175 Zusammenfassend s. RIEDMEIER–FISCHER 1997, 55! 163 Slowenien: Šafarsko (ŠAVEL 1985, Taf. 1. 9, 12); 176 Wie oben schon angedeutet, halten wir die Lasinja-, und Kroatien: Lasinja IIA-Stufe: Ludbreški Ivanac, Polje die Balaton-Lasinja-Kultur für zwei eng verwandte, (MARKOVIÆ 1983, Taf. 1. 8–9); Lasinja III-Stufe: aber verschiedene Kulturen desselben Kulturkreises. Beketinec-Imbralovec (MARKOVIÆ 1983, Taf. 4. 3, Siehe die Anmerkung 16 in der vorliegenden Studie! 6); Ungarn: Zók-Várhegy (KALICZ 1992, Abb. 7. 8; 177 Die Grenze zwischen den beiden Gliedern des Lasinja- Letenye-Szentkeresztdomb (KALICZ 1995b, Abb. 1. 6, Kreises ist heute noch nicht genügend geklärt. Soviel Abb. 10. 2a–b, 8). steht nur fest, dass die slowenische und kroatische For- 164 Komitat Somogy, Csurgó, Kaposvár-Simongáti-dûlõ und schung südlich der Mur und Drau gewöhnlich den Komlósd (SOMOGYI 2000, Abb. 12. 1, Abb. 13.7 Abb. Begriff ’Lasinja’-, während die ungarischen Forscher in 14. 1–2, 4); Komitat Zala: Nagykapornak-Padárer Ab- Transdanubien den Begriff ’Balaton-Lasinja’-Kultur zweigung, Grube 1 (HORVÁTH L. 1991, Abb. 4. 1, 5), benutzen. Eine Trennung kann vielleicht eben dadurch Zalaszentbalázs-Pusztatetõ, Objekt 6 (BÁNFFY 1995b, unterstützt werden, dass die erwähnten Kulturen nörd- Pl. 25. 97=Pl. 30. 123 = BÁNFFY 1996, Abb. 18. 5). lich und südlich der Drau verschiedene kulturelle 165 Drulovka (KOROŠEC 1956, Taf. 1. 4, 7, Taf. 2. 2, 5), Grundlagen – Lengyel- und Sopot-Kultur – hatten Bukovnica (ŠAVEL 1992, Taf. 7. 3, 7, Taf. 8. 1, Taf. (KALICZ 1991, 355). 10. 1). 178 Siehe die Typen: B2, B3, B4, B5, K4.3, SL1.2, SL9, 166 Ludbreški Ivanac, Polje (MARKOVIÆ 1983, Taf. 1. 4), SL13, SL14, T2, T3, T4, T6.1, D2, V3! Beketinec-Imbralovec (MARKOVIÆ 1983, Taf. 3. 12, 179 Siehe die Typen B7, S1, S2, S5, S6, S7, K2, K4.1, K4.2, 15; DIMITRIJEVIÆ 1979, Taf. XXX. 3). K4.4, SL1.1, SL2, SL6.2, SL7.2.1, SL7.3, SL7.4, SL10, 167 Sie kamen auf dem Bauch, der Schulter, am bzw. unter SL 15, D1! dem Rand der Schüsseln vor. 180 Ausnahmen waren je ein Gefäß im Objekt 23 und 28. 168 Die Schüssel auf der Abb. 15. 4 (Objekt 25) mit unter- 181 Manuskript abgeschlossen am 31. 01. 2004.

Sonstige Abkürzungen:

Badm: Bauchdurchmesser Bdm: Bodendurchmesser BOG: Bisamberg-Oberpullendorf-Gruppe Rdm: Randdurchmesser Mdm: Munddurchmesser Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 85

Literatur:

Baden Symposium 1973 BÓNA 1987 Symposium über die Entstehung und Chronologie der Bóna, I.: Javarézkori aranyleleteinkrõl. Fejezetek a Badener Kultur (Bratislava 1969). Hrsg.: Chro- magyar õsrégészet múltszázadi-századeleji történe- povský, B. Bratislava 1973. tébõl (Über Goldfunde aus der Hochkupferzeit). BALEN 1997–98 VMMK 18 (1986) [1987] 21–81. Balen, J.: Nalazište Lasinjske Kulture u Dubrancu BUDJA 1994 (Fundort der Lasinja-Kultur in Dubranec). VAMZ Budja, M.: Neolithic Studies in Slovenia: An 30–30 (1997/1998) 13–32. Owerview. ASPP 8 (1993) [1994] 7–28. BATOVIÆ 1973 BUDJA 1995 Batoviæ, S.: Odnos Jadranskogprimorja prema Budja, M.: Neolithic and Eneolithic settlement podruèju jugoistoènih Alpa (Die Beziehungen des patterns in the Bela krajina Region of Slovenia. In: adriatischen Küstenlandes zum Gebiet der südlichen Lazise 1995, 119–127. Alpen im Neolithikum und Äneolithikum). AV 24 ÈOCHADŽIEV 1986 (1973) 6–127. Èochadžiev, S. D.: Untersuchungen des frühen Äneo- BÁNFFY 1993 lithikums im südwestlichen Bulgarien. In: Bánffy, E.: Kupferzeitliche Probleme in Westungarn. Nitra–Wien 1986, 45–50. In: Rössen 1994, 73–84. DIMITRIJEVIÆ 1961 BÁNFFY 1994a Dimitrijeviæ, St.: Problem neolita i eneolita u sjevero- Bánffy, E.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletei Balaton- zapadnoj Jugoslavii (Problem des Neolithikums und magyaród-Homoki-dûlõrõl (Funde der Balaton- Aeneolitikums in Nordwestjugoslawien). OpArch 5 Lasinja-Kultur in Balatonmagyaród-Homoki-Flur). (1961) 5–85. Zalai Múzeum 5 (1994) 239–249. DIMITRIJEVIÆ 1976 BÁNFFY 1994b Dimitrijeviæ, St.: O nekim kontroverznim pitanjima u Bánffy, E.: Transdanubia and Eastern Hungary in the kronologiji eneolita južnih podruèja Karpatska Early Copper Age. JAMÉ 36 (1994) 291–296. Kotline (Über einige kontroverse Fragen in der Chro- BÁNFFY 1995a nologie des Äneolithikums der südlichen Regionen Bánffy, E.: South-West Transdanubia as a mediating des Karpatenbeckens). Osijecki Zbornik 17 (1976) area. On the cultural history of the Early and Middle 35–78. Chalcolithic. Antaeus 22 (1995) 157–198. DIMITRIJEVIÆ 1979 BÁNFFY 1995b Dimitrijeviæ, St.: Sjevernaja Zona. In: Benac 1979, Bánffy, E.: Neolithic and Copper Age settlements at 229–360. Hahót and Zalaszentbalázs (Zalaszentbalázs-Pusz- DIMITRIJEVIÆ 1982 tatetõ, Hahót Szartóri I–II.). Antaeus 22 (1995) 35–50. Dimitrijeviæ, St.: Zu einigen chronologischen Fragen BÁNFFY 1995c des pannonischen Äneolithikums. Germania 60 Bánffy, E.: Early Chalcolithic settlement at Zalaszent- (1982) 425–458. balázs-Szõlõhegyi mezõ. Antaeus 22 (1995) 71–102. Dobriè 1992 BÁNFFY 1996 Internationales Symposium über die Rolle des Bánffy, E.: Újkõkori és rézkori települések Hahót és Schwarzen Meeres in der Urgeschichte Europas. Zalaszentbalázs határában (Neolithische und kupfer- Dobriè 1988, StudPraeh 11–12 (1992). zeitliche Siedlungen in der Gemarkung von Hahót EGRY 1999 und Zalaszentbalázs). Zalai Múzeum 6 (1996) 97–147. M. Egry, I.: Javarézkori település nyomai Mén- BÁTORA 2002 fõcsanak határában (Siedlungsspuren der Kupferzeit Bátora, J: K hrobom metalurgov z obdobia eneolitu v auf dem Terrain des Einkaufszentrums Ménfõcsanak). Srtednej, Západnej a Východnej Europe (Zu Gräbern Arrabona 37 (1999) 11–64. von Metallurgen aus der Epoche des Äneolithikums in EGRY 2001 Mittel-, West- und Osteuropa). In: Cheben, I. – M. Egry, I.: Beszámoló a Gyõr-Marcalváros-bevásár- Kuzma, I. (ed.): Otázky neolitu a eneolitu nasich lóközpont területén végzett megelõzõ feltárásokról krajín 2001. Nitra 2002, 35–46. (Bericht über vorausgehende Freilegungen auf dem BENAC 1979 Terrain des Einkaufszentrums Gyõr–Marcalváros). Praistorija jugoslavenskih zemalja Band III: Bakarno Arrabona 39 (2001) 57–78. doba. Hrsg.: Benac, A. Sarajevo 1979. ENGELHARDT 1995 BONDÁR 1995 Engelhardt, B.: Ein neolithisches Erdwerk bei Bondár, M.: The Settlement of the Lengyel Culture at Rinkam. Das archäologische Jahr in Bayern. 1995, Zalaszentbalázs. Antaeus 22 (1995) 51–70. 34–37. 86 László András Horváth – Katalin H. Simon

FASNACHT 1996 KALICZ 1969 Fasnacht, W.: Die Metallurgie der schweizerischen Kalicz, N.: A rézkori balatoni csoport Veszprém Frühbronzezeit in Experiment. Reports of Prehistoric megyében (Die kupferzeitliche Balaton-Gruppe im Research Project. Vol. 1. Nos. 2–4, 1995 (1996) Komitat Veszprém). VMMK 8 (1969) 83–89. 447–457. KALICZ 1969–70 GEORGIEVA 1988 Kalicz, N.: A balatoni csoport emlékei a Dél- Georgieva, P.: Die prähistorische Siedlung in der Dunántúlon (Funde der Balaton-Gruppe in Südtrans- Gegend Èukata beim Dorf Galatin bei Vraca danubien). JPMÉ 9–10 (1969–70) 75–89. (Bulgarien). SP 9 (1988) 111–146. KALICZ 1973 HORVÁTH L. 1990 Kalicz, N.: Über die chronologische Stellung der Horváth, L. A.: Eine kupferzeitliche Kultstätte in der Balaton-Gruppe. In: Baden Symposium 1973, Gemarkung von Bak. ActaArchHung 42 (1990) 21–44. 131–165. HORVÁTH L. 1991 KALICZ 1975 Horváth, L. A.: Rézkori település Nagykapornakon Kalicz, N.: Siedlungsfunde der Balaton-Gruppe in (Die kupferzeitliche Siedlung bei Nagykapornak). Nagykanizsa (Vorbericht). MittArchInst 4 (1973) Zalai Múzeum 3 (1991) 113–135. [1975] 19–24. HORVÁTH L. 1993 KALICZ 1982 Horváth, L. A.: A Kárpát-medence középsõ-rézko- Kalicz, N.: A Balaton-Lasinja kultúra történeti rának történeti és kronológiai kérdései (A tûzdelt kérdései és fémleletei (The historical Problems of the barázdás keramika helyzete az Alföldön). [Die ge- Balaton-Lasinja Culture and its Metal Finds). ArchÉrt schichtlichen und chronologischen Fragen der 109 (1982) 3–17. Hochkupferzeit im Karpatenbecken. Die Lage der KALICZ 1991 Furchenstichkeramik in der Ungarischen Tiefebene. Kalicz, N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im Dissertation zur Erlangung des CsC. Manuskript]. ungarischen Transdanubien. In: Saarbrücken 1991, Zalaegerszeg, 1993. 347–387. HORVÁTH L. 1994 KALICZ 1992 Horváth, L. A.: Beiträge zur Chronologie der mittle- Kalicz, N.: Die Balaton-Lasinja-Kultur und ihre ren Kupferzeit in der Grossen Ungarischen Tiefebene. südlichen Beziehungen. In: Dobriè 1992, 313–333. ActaArchHung 46 (1994) 73–105. KALICZ 1995a HORVÁTH L. 1996 Kalicz, N.: Die Balaton-Lasinja-Kultur in der Horváth, L. A.: Die Balaton-Lasinja-Kultur und ihre Kupferzeit Südost- und Mitteleuropas. In: Veszprém südlichen Beziehungen. In: Vinèa 1996, 335–350. 1995, 37–49. HORVÁTH L. 2001 KALICZ 1995b Horváth, L. A.: Die relativchronologische Position Kalicz, N.: Letenye-Szentkeresztdomb: Ein Sied- des Protoboleráz-Horizontes aufgrund seiner süd- lungsplatz der Balaton-Lasinja-Kultur. In: Veszprém lichen Komponenten. In: Mangalia 2001, 459–515. 1995, 61–106. HORVÁTH L. 2002 KALICZ 2003 Horváth, L. A.: Die Siedlung der Balaton-Lasinja- Kalicz, N.: Az újkõkorvégi és rézkori megtelepedés Kultur in Zalaegerszeg-Andráshida, Friedhof maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett (Komitat Zala, Ungarn). Antaeus 25 (2002) 255–282. (Endneolithische und kupferzeitliche Besiedlung bei HORVÁTH – SIMON 1997 Nagykanizsa, Inkey-Kapelle). Zalai Múzeum 12 Horváth, L. A. – H. Simon, K.: A neolitikum és rézkor (2003) 7–47. Zalaegerszeg környékén (Neolithic and Copper Age KÁROLYI 1992 in Zalaegerszeg and in its Environs). In: Zalaegerszeg Károlyi, M.: A korai rézkor emlékei Vas megyében évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. Zalaeger- (The Early Aeneolithic in County Vas). Õskorunk 1. szeg, 1997. 7–48. Szombathely 1992. HORVÁTH – SIMON 2003 KOROŠEC 1956 Horváth, L. A. – H. Simon, K.: Das Neolithikum und Korošec, J.: Neolitièna naselbina v Drulovki pri die Kupferzeit in Südwesttransdanubien (Siedlungs- Kranju (Eine neolithische Siedlung in Drulovka bei geschichte und Forschungsstand). IPH 9 (2003). Kranj). AV 7 (1956) 3–27. HUNDT 1982 KOROŠEC 1958-59 Hundt, H-J.: Einige technologisch-chronologische Korošec, J.: Miniaturne steklenice v neolitu Bemerkungen zu den Schaftlochäxten. In: Lazise Jugoslavije (Vases en miniature ressemblant aux 1982, 207–223. flacons dans la période néolithique) AV 9–10 Jungsteinzeit 1995 (1958–59) 3–12. Lenneis, E. – Neugebauer-Maresch,Ch. – Ruttkay, E.: KRAMER 1988 Jungsteinzeit im Osten Österreichs. Mit Beiträgen von Kramer, D.: Frühe Bauernkulturen in der Steiermark. Christian Mayer, Johannes–Wolfgang Neugebauer Feldbacher Beiträge zur Heimatkunde der Südost- und Peter Stadler. St.Pölten–Wien 1995. steiermark. Doppelheft 2/3 (1987/88). Feldbach 1988. Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 87

KRAMER – FUCHS 1980 MARKOVIÆ 1994 Kramer, D. – Fuchs, G.: Archäologische Unter- Markoviæ, Z.: Sjeverna Hrvatska od neolita do suchungen am Kulm bei Weiz. Ein Vorbericht. In: bronèanog doba (Nordkroatien vom Neolithikum bis Land um den Kulm. Weiz. Geschichte und Landschaft zur Anfang der Bronzezeit). Veröffentlichungen des in Einzeldarstellungen 10/VI. Weiz, 1980. 216–224. Museums der Stadt Koprivnica. Koprivnica 1994. KRAUß – HUIJSMANS 1996 MARKOVIÆ – HOMEN 1990 Krauß, R. – Huijsmans, M.: Die ertse Fundstelle der Markoviæ, Z. – Homen, Z.: Nekoliko novijih Münchshöfener Kultur in Nordtirol. Ein Vorbericht. momenta u istraživanju neolita i eneolita sjeverne ArchKorr 26 (1996) 43–51. Hrvatske (Einige neuere Momente in der Erforschung Lazise 1982 des Neolithikums und Äneolithikums Nordkroatiens). Il passagio dal neolitico all’eta del bronzo nell’ Poroèilo 18 (1990) 61–82. Europa centrale e nella regione Alpina Problemi MORINTZ – ROMAN 1968 cronologici e terminologici. Atti del X Simposio Morintz, S. – Roman, P.: Aspekte des Ausganges des Internationale sulla fine del Neolitico e gli inizi Äneolithikums und der Übergangsstufe zur dell’etá del Bronzo in Europa. Lazise-Verona 8–12 Bronzezeit im Raum der Niederdonau. Dacia 12 aprile 1980. Hrsg.: Aspes, A. Verona 1982. (1968) 45–128. Lazise 1995 MORINTZ – ROMAN 1973 Symposium Settlement Patterns between the Alps and Morintz, S. – Roman, P.: Über die Übergangsperiode the Black See 5th to 2nd Millenium B.C. Atti del vom Äneolithikum zur Bronzezeit in Rumänien. In: Simposio Internazionale. Verona-Lazise 1992. Baden Symposium 1973, 259–295. Memorie del Museo Civico Storia Naturale di Verona MÜLLER 2000 (IIa Serie). Sezione Science dell’Uomo, No.4. 1995 Müller, K.: Die Station Henauhof I im südlichen Fe- (Hrsg.) Aspes, A. Verona 1995. derseemoor und die Kulturgruppen am Übergang vom LICHARDUS 1997/98 Mittel- zum Jungneolithikum im südwestdeutschen Lichardus, J.: Die Frühkupferzeit in Böhmen und ihre Alpenvorland. Sondagen 1988 und 1989. Materialhef- Verbindungen zu den westlichen und südlichen te zur Archäologie in Baden-Württemberg. Heft 52. Nachbarn. Probleme der chronologischen und kul- Stuttgart 2000, 9–108. turellen Deutung. SASTUMA 6–7 (1997–98) 9–89. NÌMEJCOVÁ–PAVÚKOVÁ 1981 LÜNING 1976 Nìmejcová–Pavúková, V.: Náèrt periodizácie Lüning, J.: Schussenried und Jordansmühl. Fun- badenskej kultúry a jej chronologických vztahow k damenta A3. Vb: Westliches Mitteleuropa. 122–187. juhovýchodnej Europe (An outline of the periodical Köln–Wien 1976. system of the Baden culture and its chronological MAKKAY 1976 relations to Southeast Europe). SlA 29 (1981) 261–296. Makkay, J.: Problems concerning Copper Age NÉMETH 1994 Chronology in the Carpathian Basin (Copper Age T. Németh, G.: Vorbericht über spätneolithische und Gold Pendants and gold Discs in Central and South- frühkupferzeitliche Siedlungsspuren bei Lébény East Europe). ActaArchHung 28 (1976) 254–300. (Westungarn) (Késõ neolit és rézkori településnyo- MAKKAY 1985 mok Lébény határában). JAMÉ 36 (1994) 241–261. Makkay, J.: A tiszaszõlõsi kincs. Nyomozás egy Nitra–Wien 1986 rézkori fejedelem ügyében [Der Schatz von Tisza- Nitra–Wien 1986 = Internationales Symposium über szõlõs. Verfolgung des Falles eines kupferzeitlichen die Lengyel-Kultur. Nové Vozokany 5.– 9. November Fürsten]. Budapest. 1985. 1984. Hrsg.: Chropovský, B. – H. Friesinger. MAKKAY 1989 Nitra–Wien 1986. Makkay, J.: Pannónia vagy Dácia? (Pannonien oder OBEREDER 1989 Dazien?). Veszprémi Történelmi Tár 1 (1989) 73–84. Obereder, J.: Die jungneolithische Siedlung Raaba- Mangalia 2001 berg bei Graz. Manuskript. (Diplomarbeit zur Cernavodä III – Boleráz. Ein vorgeschichtliches Erlangung des Magistergrades der Philosophie). Wien Phänomen zwischen dem Oberrhein und der unteren 1989. Donau. Mangalia/Neptun (18–24. Oktober 1999). OROSS 2002 Studia Danubiana Series Symposia II. Hrsg.: Oross, K.: Funde der Balaton-Lasinja-Kultur aus Sé- Roman, P. – Diamandi, S. Bucureºti 2001. Doberdó und Körmend-Várkert. Antaeus 25 (2002) MARKOVIÆ 1983 283–324. Markoviæ, Z.: Prilog poznavanju razvijene i kasne las- PAHIÆ 1956 injske kulture u sjeverozapadnoj Hrvatskoj (Ein Beitrag Pahiæ, S.: Neolitske jame v brezju pri Zreèah zur Kenntnis der entwickelten und späten Lasinja- (Neolithische Siedlungsreste in Brezje bei Zreèe). AV Kultur in Nordwestkroatien). PZb 1983, 251–262. 7 (1956) 227–238. MARKOVIÆ 1985 PAHIÆ 1973 Markoviæ, Z.: Problem ranog eneolita u sjeveroza- Pahiæ, S.: Nastarejše selišène najdbe u severovzhodni padnoj Hrvatskoj (Zum Problem des frühen Äneoli- Sloveniji (Die ältesten Siedlungsfunde in Nordwest- thikums in Nordwestkroatien). VAMZ 18 (1985) 1–34. slowenien). AV 24(1973) 12–30. 88 László András Horváth – Katalin H. Simon

PAHIÆ 1976 RUTTKAY 1995 Pahiæ, S.: Selišène najdbe v zahodnih Slovenskih Ruttkay, E.: (mit einem Beitrag von Chr. Mayer): goricah – Andrenci, Spodnji Duplek, Spodnji Porèiè, Spätneolithikum. In: Jungsteinzeit 1995, 108–209. Vumpah (Siedlungsfunde in den westlichen RUTTKAY 1997 Slovenske gorice – Andrenci, Spodnji Duplek, Ruttkay, E.: Zur jungneolithischen Furchenstich- Spodnji Porèiè, Vumpah). Poroèilo 5 (1976) 29–83. keramik im östlichen Mitteleuropa. Die Fazies PARZINGER 1984 Gajary. In: Chrónos. Beiträge zur prähistorischen Parzinger, H.: Die Stellung der Uferrandsiedlungen Archäologie zwischen Nord- und Südosteuropa. bei Ljubljana im äneolithischen und frühbronze- Festschrift für Bernhard Hänsel. Hrsg.: Becker, C. – zeitlichen Kultursystem der mittleren Donauländer. Dunkelmann, M. L. – Metzner – Nebelsick, C. – Peter AV 35 (1984) 13–75. – Röcher, H. – Roeder, M. – Teržan, B. Espelkamp PARZINGER 1993 1997. 165–180. Parzinger, H.: Studien zur Chronologie und Kul- RUTTKAY M. 1991 turgeschichte der Jungstein-, Kupfer- und Früh- Ruttkay, M.: Dva objekty ludanickej skupiny v bronzezeit zwischen Karpaten und Mittlerem Taurus. S¾ažanoch (Zwei Objekte der Ludanice-Kultur in I–II. Mainz am Rhein 1993. S¾ažany). ŠtZ 27 (1991) 115–127. PATAY 1958 Saarbrücken 1991 Patay, P.: Rézkori aranyleletek (Kupferzeitliche Die Kupferzeit als historische Epoche. Symposium Goldfunde). ArchÉrt 85 (1958) 37–46. Saarbrücken und Otzenhausen 6.– 13. 11. 1988. Saar- PATAY 1974 brücker Beiträge zur Altertumskunde 55. Hrsg.: Patay, P.: Die hochkupferzeitliche Bodrogkeresztúr- Lichardus, J. Bonn 1991. Kultur. BRGK 55 (1974) 1–71. ŠAVEL 1985 PATAY 1984 Horvat-Šavel, I.: Raziskovanje v Šafarskem od leta Patay, P.: Kupferzeitliche Meißel, Beile und Äxte in 1984 do 1985 (Die Forschungen in Šafarsko in den Ungarn. PBF IX.15. München 1984. Jahren 1984 und 1985). Poroèilo 13 (1985) 17–27. PAVELÈÍK 1979 ŠAVEL 1992 Pavelèík, J.: Depot medenych sperku z Hlinska u Šavel, I.: Bukovnica – Rezultati terenskih raziskav v Hlipníku N./BEC. (Hortfund des Kupferschmucks aus letih 1987-1988 (Bukovnica – Resultate der Aus- Hlinsko bei Lipník A.D. Beæva). PA 70 (1979) grabungen in den Jahren 1987-1988). Poroèilo 20 319–339. (1992) 57–85. PAVÚK 2000 ŠAVEL 1994 Pavúk, J.: Das Epilengyel/Lengyel IV als kulturhis- Šavel, I.: Prazgodovinske naselbine v Pomurju (Pre- torische Einheit. SlA 48 (2000) 1–26. historic Settlements in Pomurje). Murska Sobota PODBORSKÝ 1970 1994. Podborský, V.: Souèasný stav výzkumu kultury s ŠAVEL 1996 moravskom malovanom keramikou (Der gegen- Šavel, I.: Kulturni vplivi v Prazgodovini v Pokrajini wärtige Forschungsstand der Kultur mit mährischer ob Muri (Cultural influences during prehistory in the bemalter Keramik). SlA 18 (1970) 235–303. country on the river Mura). In: Ljudje ob Muri - RIEDMEIER–FISCHER 1997 Népek a Mura mentén. Zbornik referatov mednarodne Riedmeier–Fischer, E.: Tonlöffel - eine Innovation znanstvene konference v Lendavi, 10.– 12. Maj 1995. am Ende des südostbayerischen Mittelneolithikums. Red.: Balažic, J. and Vándor, L. Murska Sobota– In: Prähistorische Archäologie als historische Wissen- Zalaegerszeg 1996, 13–21. schaft. Festschrift für Christian Strahm. Hrsg.: SCHUBERT 1965 Fritsch, B., Maute, M., Matuschik, I., Müller, J. und Schubert, F.: Zu den südosteuropäischen Wolf, C. Rahden/Westf. 1997, 51–62. Kupferäxten. Germania 43 (1965) 274–295. Rössen 1994 SCHWAMMENHÖFER 1983 Der Rössener Horizont in Mitteleuropa. Beiträge zur Schwammenhöfer, H.: Eine Gehöftgruppe der Epi- Ur- und Frühgeschichte Mitteleuropas 6. Hrsg.: lengyelzeit in der Ziegelei Schleinbach, NÖ. FÖ 22 Beier, H. – J. Wilkau–Hasslau 1994. (1983) 169–202. RUTTKAY 1976 SIMON 1987 Ruttkay, E.: Beitrag zum Problem des Epi-Lengyel- H. Simon, K.: Neolit és rézkori települések Tekenye Horizontes in Österreich. ArchA Beiheft 13 (1976) határában (Neolithische und kupferzeitliche Sied- 285–319. lungen in der Gemarkung von Tekenye). Zalai RUTTKAY 1991 Múzeum 1 (1987) 7–46. Ruttkay, E.: Das Ende der Donauländischen Welt. SIMON 2002 MAGW 121 (1991) 159–181. H. Simon, K.: Dobri, Alsó-mezõ (7012. számú RUTTKAY 1993-94 lelõhely). Régészeti kutatások Magyarországon 1999 Ruttkay, E.: Neue Tonstempel der Kanzianiberg-Lasin- (2002), 195–196. ja-Gruppe. MAGW 123/124 (1993/94) 221–238. SOMOGYI 2000 Somogyi, K.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 89

Somogy megyében (Die Funde der Balaton-Lasinja- and cultural connections. Timiºoara, Romania, Kultur im Komitat Somogy). CommArchHung 2000, october 1995. Bibliotheca historica et archaeologica 5–48. Banatica. Tomus secundus. Ed.: Draºovean, F. Timi- STROBEL 2000 ºoara 1996. Strobel, M.: Alleshausen-Hartöschle – eine Siedlung VIRÁG 1986 der Schussenrieder Kultur im nördlichen Feder- M. Virág, Zs.: Javarézkori leletek Zalavár- seemoor (Kr. Biberach). Die Ausgrabungen 1984, Basaszigetrõl (Middle Copper Age Finds at Zalavár- 1992 und 1993. Materialhefte zur Archäologie in Basasziget). ArchÉrt 113 (1986) 3–14. Baden-Württemberg. Heft 52. Stuttgart 2000, VIRÁG 1987 123–285. M. Virág, Zs.: Adatok a Balaton-Lasinja I. kultúra SÜß 1969 fémmûvességéhez (Angaben über die Metallurgie der Süß, L.: Zum Problem der zeitlichen Stellung der Balaton-Lasinja I. Kultur). Zalai Gyûjtemény 26 Münchshöfener Gruppe. ŠtZ 17 (1969) 393–414. (1987) 3–20. SÜß 1976 VIRÁG 1990 Süß, L.: Zur Münchshöfener Gruppe in Bayern. Fun- M. Virág, Zs.: Vorbericht über die Ergebnisse der damenta A 3, Vb. Westliches Mitteleuropa. 1–121. Freilegung der kupferzeitlichen Siedlung von Köln–Wien 1976. Zalavár-Basasziget (Angaben zur Siedlungsstruktur TEŽAK–GREGL 1981 und Wirtschaft der Balaton-Lasinja(I.)-Kultur). Zalai Težak–Gregl, T.: Die Funde der Lasinja-Kultur im Múzeum 2 (1990) 71–77. Becken von Slavonska Požega. AI, 20–21 VIRÁG 1995 (1980–1981) 1981. 33–36. M. Virág, Zs.: Die Hochkupferzeit in der Umgebung TOCÍK 1986 von Budapest und in NO-Transdanubien (Das Toèík, A.: Offene Siedlung der Lengyel Kultur in Ludanice-Problem). ActaArchHung 47 (1995) 61–94. Komjatice. Bez. Nové Zámky (Vorbericht). In: VIRÁG 1997 Nitra–Wien 1986, 271–280. M. Virág, Zs.: Adatok Budapest középsõ rézkorához. TURK – VUGA 1984 A Remete-barlang középsõ rézkori leletegyüttese Turk, I. – Vuga, D.: Zamedvedica eneolitska neselje (Angaben zur mittleren Kupferzeit von Budapest. Der na Ljubljanskem barju. AV 35 (1984) 76–89. mitteläneolithische Fundkomplex aus der Remete- VAJSOV 1992 Höhle). BudRég 31 (1997) 5–40. Vajsov, I.: Problemi na Prehodnija period ot eneolita VIRÁG 2002 k’m bronzovata epocha v B’lgarija. Archeologija, M. Virág, Zs.: Data on the Middle Copper Age 1992/2, 45–49. archaeological topography of Budapest Environs VÁNDOR – PUSZTA 2002 (sites of the Ludanice Culture). BudRég 36 (2002) Vándor, L. – Puszta, S.: Dobri, Alsó-mezõ. Régészeti 93–113. kutatások Magyarországon 1999 (2002), 195. VIRÁG 2003 Veszprém 1995 M. Virág, Zs.: Settlement historical in Transdanubia Neuere Daten zur Siedlungsgeschichte und Chrono- in the first half of the Middle Copper Age. In: Mor- logie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. IPH 7 genrot der Kulturen. Frühe Etappen der Mensch- (1995). heitsgeschichte in Mittel- und Südosteuropa. Vinèa 1996 Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Geburtstag. The Vinèa culture, its role and cultural connections. Hrsg.: Jerem, E. – Raczky, P. Archaeolingua 15. International Symposium on the Vinca culture its role Budapest 2003. 375–400. 90 László András Horváth – Katalin H. Simon

Rézkori települések Dobri–Alsó-mezõ lelõhelyen

A szerzõk 15 éven keresztül voltak a Göcseji latainak vázolása adta. Elemzésünk során az edények Múzeum régész-munkatársai és hosszú éveken hat fõ típusát különböztettük meg, ú. m. kelyhek, keresztül dr. Németh József igazgató úr vezetése alatt csészék, korsók, tálak, fazekak és tárolóedények. végezték munkájukat. Jelen dolgozatukkal köszöntik Külön egységként kezeltük az edényfedõket és a Bala- õt 70. születésnapján. ton-Lasinja-kultúrában igen gyakori nyeles kanalakat. Az M70 autóút 15+980 – 16+120 km.szelvénye Leletegyüttesünk kiemelkedõ darabjának tekintettük a között, a Dobri és Kerkaszentkirály közötti szakaszon mindössze 6,2 cm hosszú, kúpos agyagfúvókát, amely az útépítést megelõzõ régészeti feltárás vált szük- a helyben végzett fémmûves tevékenység kézzel ségessé. A lelõhely a Kerka holtágának K-i teraszán az fogható bizonyítéka. Alsó-mezõ-dûlõben terült el. A tervezett szakasz lelõ- A kerámiaformák, -díszítések és -technikák elem- helyünknek 120 x 80-100 m-es felületét érintette. Az zése során kapott eredmények egy irányba mutattak. így keletkezett 11.000 m2 nagyságú területen több Az elemzés egyértelmû bizonyítékát adta annak, hogy korszak emlékeit tártuk fel. Az ásatás során õs- és kora a Dobriban feltárt középsõ rézkor eleji objektumok Árpád-kori objektumokat, nagyobbrészt ezen idõsza- leleteinek kapcsolatai dél felé, a horvátországi Lasinja- kok hulladékgödreit találtuk meg. kultúra irányába mutatnak. A kulturális egyezések Munkánkban három rézkori kultúra itteni telepje- nagy száma arra a következtetésre vezetett minket, lenségeit és leleteit dolgoztuk fel. A leletanyag hogy a Dobriban feltárt leletekben akár a Lasinja- túlnyomó többségét kerámialeletek tették ki. A ked- kultúra megjelenését láthatjuk. Mindezt azonban még vezõtlen talajviszonyok miatt az állatcsontok az további telepfeltárások leletanyagának alapos elemzé- évezredek során elpusztultak, így az égetett agyagtár- sei erõsíthetik majd meg. A lelõhely területileg is gyakon kívül csupán néhány csiszolt és pattintott elkülönülõ, a 20. és 25. objektum körül kialakult két kõeszköz került napvilágra. objektumcsoportja idõrendi szempontból is külön- A feldolgozás során tizenkét rézkori objektumot bözõnek bizonyult. A 25. objektumot és annak környé- elemeztünk, közülük egy tartozott a késõ lengyeli kén fekvõ gödröket elsõsorban a kerámia jellegzetes kultúrához, kettõ pedig a középsõ rézkor végi tûzdelt díszítései alapján a Lasinja-kultúra 2. fázisához barázdás kerámia kultúrájához. A Balaton-Lasinja- köthetjük. Az ettõl délebbre fekvõ 20. gödörkomp- kultúra objektumai közül két gödörkomplexum (20. és lexum és a körülötte feltárt objektumok ennél idõseb- 25. sz.) nagyságával és leletgazdagságával, egy bek lehettek, bár a leletanyag pontos korhatározásukat objektum pedig (28. sz.) hengeres alakjával, betöltésé- nem engedte meg. vel és különleges leleteivel érdemel figyelmet. Ez Dolgozatunkkal hozzá kívántunk járulni Délnyugat- utóbbi objektumot az õskorban gyakori kultusz- Magyarország rézkori történetének jobb megisme- gödörnek tartjuk. réséhez. Reményeink szerint jelen munkánk további Dolgozatunk gerincét az edények és más égetett kutatások kiindulópontjául szolgálhat a késõbbiekben. agyagtárgyak osztályozása és kulturális kapcso- Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 91

Abb. 1: Der Fundort Dobri-Alsó-mezõ (Komitat Zala) 1. kép: Dobri-Alsó-mezõ, lelõhely (Zala megye) 92 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2 3

4 5

6 7

8 9

10 11 12

13 14 15

16 17

18 19

Abb. 2: 1-2, 12, 17-19: Objekt 28; 3-4, 11, 15-16: Objekt 29; 5-8, 10, 13-14: Objekt 17; 9: Objekt 22 2. kép: 1-2, 12, 17-19: 28. objektum; 3-4, 11, 15-16: 29. objektum; 5-8, 10, 13-14: 17. objektum; 9: 22. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 93

1 2

6 7

8 9

14 13

Abb. 3: 1-17: Objekt 20 3.kép: 1-17: 20. objektum 94 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2

3 4

5 6

8 7

910

11 12

13 14

15 16

Abb. 4: 1-16: Objekt 20 4. kép: 1-16: 20. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 95

3 4

7 9

10 11

Abb. 5: 1-12: Objekt 20 5. kép: 1-12: 20. objektum 96 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2

5 6

Abb. 6: 1-10: Objekt 20 6. kép: 1-10: 20. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 97

4 3

11 12

15 16

Abb. 7: 1-16: Objekt 20 7. kép: 1-16: 20. objektum 98 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 23

45 6

7 8 9

10 11 12

13 15

Abb. 8: 1-15: Objekt 20 8. kép: 1-15: 20. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 99

4 5

6 78

9 10

11 12

13 14 15

Abb. 9: 1-15: Objekt 20 9. kép: 1-15: 20. objektum 100 László András Horváth – Katalin H. Simon

4 3

9 8 10

11 13

14 15

16 17

19 18

Abb. 10: 1-19: Objekt 20 10. kép: 1-19: 20. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 101

8 9

10 11

Abb. 11: 1-12: Objekt 20 11. kép: 1-12: 20. objektum 102 László András Horváth – Katalin H. Simon

Abb. 12: 1-6: Objekt 20 12. kép: 1-6: 20. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 103

2 3

5 6 4

8 9

10 11

Abb. 13: 1-11: Objekt 20 13. kép: 1-11: 20. objektum 104 László András Horváth – Katalin H. Simon

2 1

3 4

9 10

8 11

13 15 16

17 18 19

20 21

Abb. 14: 1-21: Objekt 23 14. kép: 1-21: 23. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 105

1 2

3 4

5 6

7 8

9 10

12 13

14 15

16 17

18 19

Abb. 15: 1-20: Objekt 25 15. kép: 1-20: 25. objektum 106 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2

3 4

5 6

9 10

11 12

Abb. 16: 1-17: Objekt 25 16. kép: 1-17: 25. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 107

2 3

5 4

7 6

8 910

11 12 13

Abb. 17: 1-17: Objekt 25 17. kép: 1-17: 25. objektum 108 László András Horváth – Katalin H. Simon

12 3 45

7 89

6 10

11 12 13 14

15 16

17 18

19 20

Abb. 18: 1-20: Objekt 25 18. kép: 1-20: 25. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 109

3 1

4 5

6 78

9 10

14 13

15 16

Abb. 19: 1-16: Objekt 25 19. kép: 1-16: 25. objektum 110 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2 3

4 56

7 8

9 10

11 12

13 14

Abb. 20: 1-14: Objekt 25 20. kép: 1-14: 25. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 111

2 1

3 4

5 6

10 11

Abb. 21: 1-11: Objekt 25 21. kép: 1-11: 25. objektum 112 László András Horváth – Katalin H. Simon

4 5

7 8

910

Abb. 22: 1-11: Objekt 25 22. kép: 1-11: 25. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 113

3 2

7 8

Abb. 23: 1-9: Objekt 31 23. kép: 1-9: 31. objektum 114 László András Horváth – Katalin H. Simon

3 1 2

4 5 6

7 8

9 10

12 13

15 16

Abb. 24: 1-5, 7-17, 19: Objekt 33; 6, 18, 20: Objekt 18 24. kép: 1-5, 7-17, 19: 33. objektum; 6, 18, 20: 18. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 115

1 2

Abb. 25: 1, 3, 4: Objekt 20; 2, 6: Objekt 31; 5a-b: Objekt 23 25. kép: 1, 3, 4: 20. objektum; 2, 6: 31. objektum; 5a-b: 23. objektum 116 László András Horváth – Katalin H. Simon

Abb. 26: 1: Objekt 17; 2: Objekt 18; 3: Objekt 20; 4: Objekt 21; 5: Objekt 23; 6: Objekt 25 26. kép: 1: 17. objektum; 2: 18. objektum; 3: 20. objektum; 4: 21. objektum; 5: 23. objektum; 6: 25. objektum Kupferzeitliche Siedlungen auf dem Fundort Dobri - Alsó-mezõ 117

Abb. 27: 1: Objekt 28; 2: Objekt 29; 3: Objekt 31; 4: Objekt 33 27. kép: 1: 28. objektum; 2: 29. objektum; 3: 31. objektum; 4: 33. objektum 118 László András Horváth – Katalin H. Simon

1 2

3 4

7 8

Abb. 28: 1: Objekt 17; 2: Objekt 20; 3: Objekt 23; 4: Objekt 25; 5: Objekt 28; 6: Objekt 29; 7: Objekt 31; 8: Objekt 33 28. kép: 1: 17. objektum; 2: 20. objektum; 3: 23. objektum; 4: 25. objektum; 5: 28. objektum; 6: 29. objektum; 7: 31. objektum; 8: 33. objektum ZALAI MÚZEUM 13 2004

Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod–Bekeháza lelõhelyen

1. A lelõhely és kutatása a korszaknak jellegzetes építménye a külsõ kemence (Kvassay Judit) maradványa (1, 15, 19, 20. objektum). A számos cö- löplyuk közül 10, a kisebb gödrök közül pedig 3 darab Zalaegerszeg határának északi szélén, Ságod tele- jellegzetes, korhatározó leletet nem tartalmazott, így pülésrész belterületétõl nyugatra, Bekeháza-puszta ezek bármelyik idõszak településéhez tartozhattak. déli végében, a Szentmártoni-patak bal partján fekszik Egy gödörben (31. objektum) csak kovapattinték volt, a 76 sz. fõút Zalaegerszeg északi elkerülõ nyomvonala ami alapján akár a rézkori, akár a bronzkori település- által érintett lelõhely. A patakra enyhén lejtõ dombolda- jelenségekhez sorolható. lon, az elõzetes terepbejárás alkalmával (HORVÁTH – A nagy kiterjedésû, a napvilágra került leletanyag H. SIMON – KVASSAY 1999) egy észak- alapján igen izgalmasnak tekinthetõ lelõhelynek nyugat–délkeleti hossztengelyû, 350×150–180 méteres valamivel kevesebb, mint egy tizedét érintette az területen, elszórtan lehetett õskori (Lengyeli kultúra) és ásatás. Így, a feltárt felület alapján, az egyes kultúrák középkori edénytöredékeket gyûjteni (1. kép 1–2.). tekintetében, településtörténeti következtetéseket, Az útépítés a lelõhely középsõ részét érintette, ahol sajnos, nem lehet levonni. A Balaton-Lasinja kultúra 2002. április 10. és május 10. között Kvassay Judit1 leletei alátámasztják, hogy ez a középsõ rézkori népes- vezette a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága meg- ség rendkívül sûrûn lakta megyénk vidékét. A Badeni elõzõ régészeti feltárását (KVASSAY 2003). A feltá- kultúra anyagának elõkerülése segít abban, hogy a rásra kijelölt terület északkeleti harmadában, a domb kultúra Zala megyei elterjedését jobban megismerjük. tetején húzott 1, 2, 3, 8. kutatóárkokban objektum nem A Veteøov kultúra emlékeinek megjelenése vidékün- jelentkezett, csak a humusz aljában bukkant elõ kevés, kön fontos új adatot szolgáltat a Délnyugat-Dunántúl apró, õskori és Árpád-kori edénytöredék, egy kis középsõ bronzkori történetéhez. Az Árpád-kori leletek kovakõ eszköz, valamint pattinték. Hasonlóképp nega- pedig Zalaegerszeg és környéke középkori topográ- tívnak bizonyult a terület délnyugati szélén, a domb fiájának finomítását teszik lehetõvé. aljában nyitott 4. kutatóárkunk (1. kép 3.), ahol mind- A leletanyag a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Ré- össze 1-1 bronzkori, illetve Árpád-kori kerámia- gészeti Gyûjteményében található (ltsz.: M.2003.7.1.1– darabot találtunk. A domb derekán, 1700 m2 felületen, M.2003.7.27.1.). teljes feltárásra került sor, aminek keretében több korszaknak, közvetlenül a 30 cm vastag humuszréteg alatt 2. Objektumleírások jelentkezõ, elszórtan elhelyezkedõ településnyomai (Kvassay Judit) bukkantak napvilágra (2. kép). A kibontott 31 objektum közül egy gödör (23. objektum) a középsõ rézkori A feltárás során napvilágra került leletek részletes Balaton-Lasinja kultúra, egy másik (2. objektum) a ismertetése és értékelése az objektumleírások után, késõ rézkori Badeni kultúra leleteit tartalmazta. Hat koronként különválasztva található. gödörbõl (7, 8, 11, 14, 22, 28. objektum) és két cölöp- lyukból (13, 29. objektum) a középsõ bronzkori 1. objektum: Árpád-kori külsõ kemence (3. kép) Veteøov kultúrához sorolható anyag került elõ. Árpád- Az 5. kutatóárok déli végében, kerek gödör (1. ob- kori kerámiát két gödörben (3, 25. objektum) és egy jektum) sötétszürke, paticsos foltja jelentkezett, cölöplyukban (24. objektum) találtunk, és ugyanennek amelybõl már humuszolása során is kerültek elõ 120 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária edénytöredékek. A sekély, mindössze 7–8 cm mély objektum észak–déli hossztengelyû, tojásdad alakú, objektum keményre tömörült, barna betöltésében 140×94 cm-es, a bontási szinttõl 20 cm mély kis foltokban sûrûsödve sok faszénszemcsét és patics- gödörnek bizonyult. Oldalai egyenesen szûkültek, alja darabot lehetett megfigyelni. Északi szélébe ástak egy észak felé emelkedõen ívelt volt (4. kép 1.). ívelt oldalú, kerek, 38 cm átmérõjû cölöplyukat Betöltésében a Badeni kultúrára jellemzõ edény- (20. objektum), amely 14 cm-re mélyedt a gödör töredékeket (ltsz.: M.2003.7.10.1–30; 10. kép) és egy aljába. A bontás során déli irányban nagyobbnak, kõbalta töredéket (ltsz.: M.2003.7.10.31; 22. kép 4.) oválisnak, és mélyebbnek bizonyult a gödör találtunk. (hossztengely: észak–dél; hosszúság 426 cm; szé- lesség: 280 cm; mélység: 60 cm). A sekély északi szél 3. objektum: gödör, Árpád-kor után menetelesen mélyül, oldalai íveltek. Déli szélén Az 5. kutatóárok középsõ részén jelentkezett az kemence (15. objektum) maradványai bukkantak elõ. északnyugati részen sötét, határozott, paticsos, a többi A délnyugati és északi szélén bolygatott kemencének részen elmosódó szélû foltja. Betöltése barna, az elõtér szerepét betöltõ gödör felé lejtõ sütõfelülete humuszos, keményre tömörült, erõsen paticsos volt. 4 cm vastagon égett át. Boltozatának indítását nem Kibontás után észak-északkelet–dél-délnyugati hossz- lehetett megfigyelni, mert a kemence déli felét egy tengelyû, tojásdad alakú, 280×260 cm-es, a bontási sekély, lelet nélküli beásás bolygatta meg, amely csak szinttõl 38 cm mély gödörnek bizonyult (4. kép 2.). a sütõfelület alatti, foltokban átégett agyagot hagyta Oldalai egyenesen szûkültek, alja ívelt volt. érintetlenül. A kemence megmaradt része kelet–nyugat Betöltésében a nagymennyiségû paticsdarabon és hossztengelyû, ovális, 84×78 cm, a bontási szinttõl kavicson kívül két, a Veteøov kultúrához tartozó 12 cm mély. A kemence elõtt egy északnyugat– oldaltöredéket (ltsz.: M.2003.7.11.1–2.) és néhány délkeleti hossztengelyû, 220×120 cm-es, ovális alakú, Árpád-kori edénytöredéket (ltsz.: M.2003.7.11.3–4.) meredek oldalú, 70 cm mély, erõsen faszenes betöltésû találtunk. gödör (19. objektum) helyezkedett el. Ez a meredek oldalú beásás megbolygatta a kemence száját és az 4. objektum: cölöplyuk elõtér gödrének délkeleti szélét. A beásás korát a A 6. kutatóárok északi felében jelentkezett barna, betöltésbõl elõkerült ívelt szárú, 14. századi sarkantyú határozott foltja. Sárgásbarna, humuszos, keményre határozza meg. A jelentõs mennyiségben talált rézkori tömörült betöltésében leletet nem találtunk. A 30 cm és bronzkori kerámia arra mutat, hogy a középkori átmérõjû, a bontási szinttõl 32 cm mély, kerek objek- objektumokkal õskori gödröket bolygathattak meg. tum kihegyezett végû cölöp helye volt (4. kép 3.). Leletek az objektum foltjából: a Balaton-Lasinja (ltsz.: M.2003.7.8.2, 4.) és a Veteøov kultúrába 5. objektum: gödör sorolható edénytöredékek (ltsz.: M.2003.7.8.1, 3, 5.), A 6. kutatóárok déli felében jelentkezett sötét, kovakõ eszköz és pattinték (ltsz.: M.2003.7.8.8–9.), határozott foltja. Barna, humuszos, keményre tömö- továbbá jellegzetes Árpád-kori fazékdarabok (ltsz.: rült, enyhén faszenes betöltésében leletet nem M.2003.7.8.6–7.). Az objektum betöltésébõl: néhány találtunk. Az északkelet–délnyugati hossztengelyû, Balaton-Lasinja cserép (ltsz.: M.2003.7.9.9–10.) mel- 80×64 cm-es, amorf gödör a bontási szinttõl mind- lett sok Veteøov edénytöredék (ltsz.: M.2003.7.9.1– 8; össze 8 cm-re mélyedt az altalajba. Északi oldala M. 2003.7.18.1–2; 18. kép 6.) és egy bronz karika egyenesen szûkült, déli oldala ívelt, alja pedig lapos (ltsz.: M.2003.7.9.12.), egy apró római kori edény- volt (4. kép 4.). töredék (ltsz.: M.2003.7.9.11.), Árpád-kori edénytöre- dékek (ltsz.: M.2003.7.9.13–36; M.2003.7.18.3; 20. 6. objektum: cölöplyuk kép 1–7.), agyaggolyók töredékei (ltsz.: M.2003.7.9.37– A 6. kutatóárok déli felében jelentkezett barna, 38.), töredékes kovácsoltvas szög (ltsz.: M.2003.7.9.39.), határozott foltja. Világosbarna-sárga kevert betöltésé- õrlõkõdarabok (ltsz.: M.2003.7.9.41–43.) és kvarcit ben leletet nem találtunk. A kelet–nyugati hosszten- kavicsok (ltsz.: M.2003.7.9.44.), továbbá a 19. gödör gelyû, 44×38 cm-es, tojásdad alakú cölöplyuk a betöltésébõl egy töredékes sarkantyú (ltsz.: bontási szinttõl 14 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala M.2003.7.9.40; 21. kép 7.). és alja ívelt volt (4. kép 5.).

2. objektum: gödör, Badeni kultúra 7. objektum: gödör, Veteøov kultúra Az 5. kutatóárok közepén, elmosódó szélû, barna A 7. kutatóárok középsõ részén jelentkezett sötét, folt jelentkezett, amelynek humuszolásakor már paticsos, elmosódó szélû foltja, amelybõl már a humu- edénytöredékek is kerültek elõ. Betöltése keményre szolása során kerültek elõ edénytöredékek. Betölté- tömörült, morzsalékos, barna volt. A kibontott sében sárga, lelet nélküli, valamint barna, kevés leletet Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 121 tartalmazó agyag és szürke, faszenes, paticsos, sok 12. objektum: gödör leletet tartalmazó rétegek váltakoztak. A kelet–nyugati A 14. szelvény déli felében jelentkezett barna, hossztengelyû, 300×240 cm-es, ovális gödör alját a enyhén paticsos, határozott foltja (nyugati szélét a bontási szinttõl 112 cm-re találtuk meg. Oldalai humuszoláskor elnyeste a gép). Sötétbarna, enyhén egyenesen szûkültek, alja lépcsõs volt (5. kép 1.). paticsos, laza betöltésében leletet nem találtunk. Betöltésében a Veteøov kultúra edénytöredékeit A kelet–nyugati hossztengelyû, ovális, 60×45 cm-es (ltsz.: M.2003.7.12.1–M.2003.7.13.54; 11–17. kép, gödör mindössze 8 cm-re mélyedt az altalajba a 18. kép 1–5, 9–10.), kovakõ eszközöket és pattin- bontási szinttõl. Oldala ívelt, alja lapos volt (5. kép 5.). tékokat (ltsz.: M.2003.7.13.55–60; 22. kép 5–10.), valamint eszközként használt kavicsokat (ltsz.: 13. objektum: cölöplyuk, Veteøov kultúra M.2003.7.13.61–64.) találtunk. A néhány, apró, A 14. szelvény közepén jelentkezett elmosódó jellegzetes vonal- és rádlis díszítésû fazékoldal szélû, barna foltja. Betöltése sötétbarna, keményre (ltsz.: M.2003.7.13.54.) minden bizonnyal a szom- tömörült volt. Az észak–déli hossztengelyû, tojásdad, szédos, 24. sz. Árpád-kori objektumból került a 52×57 cm-es cölöplyuk a bontási szinttõl 12 cm-re bronzkori gödör betöltésébe. mélyedt az altalajba. Oldala ívelt, alja lapos volt (6. kép2.). Foltjának nyesésekor találtunk egy Veteøov 8. objektum: gödör, Veteøov kultúra edénytöredéket (ltsz.: M.2003.7.16.1.). A 7. kutatóárok északi felében, a 24. cölöplyukkal és a 25. gödörrel egybemosódva jelentkezett foltja, 14. objektum: gödör, Veteøov kultúra amely az északi oldalon barna, elmosódó, a déli olda- A 14. szelvény északi felében jelentkezett lon sötét, faszenes-paticsos, határozott volt. Az észak- határozott, barna, enyhén paticsos foltja. Betöltése nyugat–délkeleti hossztengelyû, tojásdad, 80×70 cm- sötétbarna, keményre tömörült volt. A kelet–nyugati es, a bontási szinttõl 19 cm mély objektum oldala hossztengelyû, ovális, 86×60 cm-es gödör a bontási egyenesen szûkült, alja lépcsõzetes volt (5. kép 2.). szinttõl mindössze 6 cm-re mélyedt az altalajba. Betöltésében mindössze egyetlen, apró Veteøov Oldala egyenesen szûkült, alja lapos volt (6. kép 3.). edénytöredék (ltsz.: M.2003.7.14.1.) volt. Foltjának nyesésekor találtunk néhány Veteøov edénytöredéket (ltsz.: M.2003.7.17.1–2.). 9. objektum: cölöplyuk A 9. szelvény délkeleti sarkában jelentkezett barna, 15. objektum leírását ld. az 1. objektumnál. határozott, faszenes-paticsos foltja. Sötétbarna, laza, faszenes-paticsos betöltésében leletet nem találtunk. 16. objektum: cölöplyuk A kelet–nyugati hossztengelyû, ovális, 50×40 cm-es A 14. szelvény déli felében jelentkezett elmosódó objektum a bontási szinttõl 14 cm-re mélyedt az szélû, barna foltja, északkeleti negyedében egy 15 cm altalajba. Oldala és alja ívelt volt (5. kép 3.). átmérõjû, erõsen faszenes résszel. Sötétbarna, keményre tömörült betöltésében leletet nem találtunk. 10. objektum: cölöplyuk A kelet–nyugati hossztengelyû, tojásdad alakú, A 9. szelvény keleti szélénél jelentkezett határozott, 45×40 cm-es, a bontási szinttõl 16 cm mély cölöplyuk barna, faszenes-paticsos foltja. Sötétbarna, keményre oldala egyenesen szûkült, alja lapos volt (6. kép 4.). tömörült, erõsen faszenes-paticsos betöltésében leletet nem találtunk. A 40 cm átmérõjû, kerek, a bontási 17. objektum: cölöplyuk szinttõl 10 cm mély cölöplyuk oldala és alja ívelt volt A 13. szelvény nyugati felében jelentkezett hatá- (5. kép 4.). rozott, szürke foltja. Sötétbarna, keményre tömörült betöltésében leletet nem találtunk. A 20 cm átmérõjû, 11. objektum: gödör, Veteøov kultúra kerek cölöplyuk a bontási szinttõl mindössze 7 cm-re A 12. szelvényben jelentkezett barna, paticsos, mélyedt az altalajba. Oldala és alja ívelt volt (6. kép 5.). elmosódó szélû foltja. Sötét barnásszürke, erõsen faszenes, paticsos, laza betöltésében sok edény- 18. objektum: gödör töredéket találtunk. A 130×135 cm átmérõjû, kerek A 14. szelvény északi felében jelentkezett sötét, gödör a bontási szinttõl 45 cm-re mélyedt az altalajba. határozott foltja. Sötétbarna, laza betöltésében leletet Oldala függõleges, alja egyenetlen volt (6. kép 1.). nem találtunk. Az északnyugat–délkeleti hosszten- Betöltésében a Veteøov kultúra edénytöredékeit gelyû, ovális, 126×80 cm-es gödör a bontási szinttõl (ltsz.: M.2003.7.15.1–18; 19. kép 1–5, 7–8.), õrlõkõtö- 42 cm-re mélyedt az altalajba. Északi felén oldala redéket (ltsz.: M.2003.7.15.19.) és eszközként használt egyenesen szûkült, déli felén enyhén ívelt. Alja is íves kavicsokat (ltsz.: M.2003.7.15.19–21.) találtunk. volt (6. kép 6.). 122 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

19. objektum leírását ld. az 1. objektumnál. északi része határozatlan szélû, barna, déli része sötét, faszenes-paticsos, határozott szélû volt. Humuszo- 20. objektum leírását ld. az 1. objektumnál. láskor foltjában egy kis kõeszköz bukkant elõ. Betöltése sötétbarna, faszenes-paticsos, morzsalékos 21. objektum: cölöplyuk volt. Az objektum középsõ részén, erõsen faszenes A 13. szelvény keleti felében jelentkezett határo- közegben igen sok edénytöredék és állatcsont feküdt zott, szürke foltja. Betöltésének felsõ 3 cm-e barna, egy kupacban, keleti részén viszont foltokban gyengén enyhén faszenes, alsó 4 cm-e világossárga agyag volt. átégett paticsdarabokat lehetett megfigyelni. A kelet– Bennük leletet nem találtunk. A 22 cm átmérõjû, kerek nyugati hossztengelyû, amorf, 210×140 cm-es gödör a cölöplyuk mindössze 7 cm-re mélyedt az altalajba a bontási szinttõl 32 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala bontási szinttõl. Oldala és alja ívelt volt (6. kép 7.). egyenesen szûkült, alja ívelt volt (5. kép 2.). Foltjának nyesésekor egy kis kovakõ pattintékot 22. objektum: gödör, Veteøov kultúra (ltsz.: M.2003.7.25.17.), betöltésében három Veteøov A 16. szelvényben jelentkezett elmosódó szélû, cserép (ltsz.: M.2003.7.25.1–3.) és eszközként hasz- barna, faszenes-paticsos foltja, melynek humuszolása nált kavicsok (ltsz.: M.2003.7.25.18–20.) mellett jel- során már találtunk edénytöredékeket. Betöltése sötét legzetes Árpád-kori edénytöredékeket (ltsz.: szürkésbarna, enyhén faszenes-paticsos, laza volt. M.2003.7.25.4–16; 21. kép 1–6.) találtunk. Az északkelet–délnyugati hossztengelyû, amorf, 170×150 cm-es gödör a bontási szinttõl 40 cm-re 26. objektum: cölöplyuk mélyedt az altalajba. Oldala egyenesen szûkült, alja A 21. szelvényben jelentkezett határozott, világos egyenetlen volt (7. kép 1.). szürkésbarna, enyhén paticsos foltja. Keményre tömö- Betöltésében a Veteøov kultúra edénytöredékeit rült, világos szürkésbarna betöltésében leletet nem (ltsz.: M.2003.7.20.1–13; 18. kép 8, 12; 19. kép 6, találtunk. A 20 cm átmérõjû, kerek cölöplyuk a bontási 9–10.), kovakõ eszközöket és szilánkokat (ltsz.: szinttõl 10 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala és alja M.2003.7.20.14–16; 22. kép 11–12.), valamint eszköz- ívelt volt (7. kép 3.). ként használt kavicsot (ltsz.: M.2003.7.20.17.) találtuk. 27. objektum: cölöplyuk 23. objektum: gödör, Balaton-Lasinja kultúra A 22. szelvény északi felében jelentkezett határo- A 15. és a 16. szelvény határán jelentkezett elmosó- zott, világos szürkésbarna, enyhén faszenes foltja. dó szélû, barna, paticsos foltja, amelynek már humu- Keményre tömörült, világos szürkésbarna betölté- szolása során találtunk edénytöredékeket. Laza betöl- sében leletet nem találtunk. A 18 cm átmérõjû, kerek tése barna, paticsos volt. A 180 cm átmérõjû, kerek cölöplyuk a bontási szinttõl mindössze 6 cm-re mé- gödör a bontási szinttõl 75 cm-re mélyedt az altalajba. lyedt az altalajba. Oldala és alja íves volt (7. kép 4.). Oldala egyenesen szûkült, alja lapos volt (7. kép 2.). Betöltésében a Balaton-Lasinja kultúra jellegzetes 28. objektum: gödör, Veteøov kultúra edénytöredékeit (ltsz.: M.2003.7.21.1–19; 8–9. kép.) A 22. szelvény déli felében jelentkezett elmosódó és kovakõ eszközöket (ltsz.: M.2003.7.21.20–22; 22. szélû, apró kerámia- és paticsdarabokkal pettyezett kép 1–3.) találtunk. foltja. Keményre tömörült, világos sárgásbarna betölté- sében csak néhány edénytöredék került elõ. Az észak- 24. objektum: cölöplyuk, Árpád-kor kelet–délnyugati hossztengelyû, tojásdad, 70×48 cm-es A 7. kutatóárok északi felében, a 8. cölöplyukkal és gödör mindössze 2 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala a 25. gödörrel egybemosódva jelentkezett határozatlan függõleges, alja lapos volt (7. kép 5.). szélû, barna foltja. Keményre tömörült betöltése barna, Betöltésében három Veteøov edénytöredék (ltsz.: faszenes-paticsos volt. A kelet–nyugati hossztengelyû, M.2003.7.23.1–3.) mellett egy apró Árpád-kori tojásdad, 50×38 cm-es cölöplyuk a bontási szinttõl cserepet (ltsz.: M.2003.7.23.4.) találtunk. 19 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala egyenesen szûkült, alja ívelt volt (5. kép 2.). 29. objektum: cölöplyuk, Veteøov kultúra Betöltésében 2 Árpád-kori edénytöredék (ltsz.: A 6. kutatóárok északkeleti sarkában jelentkezett M.2003.7.22.2–3.) mellett a Veteøov kultúra 1 apró elmosódó szélû, barna, faszenes foltja. Laza, barna, edénytöredéke (ltsz.: M.2003.7.22.1.) került elõ. kissé faszenes betöltésében néhány apró edénytöre- déket találtunk. A 35 cm átmérõjû, kerek cölöplyuk a 25. objektum: gödör, Árpád-kor bontási szinttõl mindössze 6 cm-re mélyedt az A 7. kutatóárok északi felében, a 8. és a 24. cölöp- altalajba. Oldala és alja ívelt volt (7. kép 6.). lyukkal egybemosódva jelentkezett foltja, amelynek Betöltésében mindössze egy megõrzésre alkalmas Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 123

Veteøov cserepet (ltsz.: M.2003.7.24.1; 18. kép 7.) M. VIRÁG 2003; Somogy megyérõl legújabban: találtunk. HONTI et al. 2002, 2004). A kis telepeken néhány nagy méretû, alapárkos ház körül szórtan helyezkedtek 30. objektum: cölöplyuk el a földbe ásott, különbözõ funkciójú gödrök. Hosz- A 10. szelvény északkeleti sarkában jelentkezett szabb idejû helybenmaradásra csak néhány esetben elmosódó szélû, barna, enyhén faszenes-paticsos foltja. utal a házak megújítása, a legtöbb lelõhelyen azonban Barna, laza betöltésében leletet nem találtunk. A kelet– csak néhány gödör tanúskodik a rövidéletû, tanyaszerû nyugati hossztengelyû, tojásdad alakú, 38×32 cm-es településrõl (KALICZ 2003, 13; M. VIRÁG – cölöplyuk a bontási szinttõl 12 cm-re mélyedt az BONDÁR 2003, 128). Ennek ismeretében nem altalajba. Oldala és alja íves volt (7. kép 7.). meglepõ, hogy mindössze egy középsõ rézkori objektum került elõ a Bekeházán feltárt területen. 31. objektum: gödör, õskor A lelõhely és az ásatási felület viszonyából, illetve a A 10. szelvény északkeleti sarkában jelentkezett 23. gödör elhelyezkedésébõl (1. kép 1, 3) talán arra is elmosódó szélû, szürkésbarna, faszenes-paticsos következtethetünk, hogy a Balaton-Lasinja kultúra foltja. Keményre tömörült, barna, enyhén faszenes településének súlypontja a domboldalon északkele- betöltésében csak nagyobb paticsdarabokat találtunk. tebbre esik és a feltárás csak a telep délnyugati szélét Az északkelet–délnyugati hossztengelyû, ovális, érintette. 124×90 cm-es gödör 30 cm-re mélyedt a bontási A kultúra leletanyagát – a számos, Zala megyébõl szinttõl az altalajba. Oldala egyenesen szûkült, alja ismert településhez hasonlóan (H. SIMON 1990, Abb. 5; lapos volt (7. kép 8.). HORVÁTH – H. SIMON 2003, Karte 6; KALICZ 2003, Foltjának nyesésekor egy kovakõ pattinték (ltsz.: 13; M. VIRÁG 2003, 380) – lelõhelyünkön is fõként a M.2003.7.26.1.) került elõ. kerámiatöredékek alkotják. Az edények többségére a kerámia-, kisebbrészt a kavicszúzalékos soványítás jellemzõ. A kerámia zöme redukciós égetésû; a felület 3. A feltárt objektumok és leletek erõsen kopott, az eredetileg fényezett edényfelszín értékelése kevés esetben maradt meg. Az elõkerült edények díszítetlenek, a tálakon és korsókon gyakran elõfordu- 3.1. Középsõ rézkor, Balaton-Lasinja kultúra ló, besimított kannelúrával vagy bekarcolt dísszel nem (Kiss Viktória) találkozunk; csak a bögréken és a tálakon van apró vagy kissé nagyobb bütyökdísz. Az egyik bronzkori Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza lelõhelyen egy gödörbõl származó, besimításszerû függõleges gödör (23. objektum: M.2003.7.21.1–22) tartozott a vonalmintával díszített, vékonyfalú bögre vagy kisebb Balaton-Lasinja kultúra településrészletéhez (7. kép 2). korsó töredékeivel (19. kép 7–8) kapcsolatban esetleg Emellett felszíni szórványként és a késõbbi objektu- felmerülhet, hogy a középsõ rézkori leletek közé kell mokból is elõkerült néhány középsõ rézkori edénytö- sorolni (vö. KALICZ 1995a, Abb. 16. 8, 12, Abb. 19; redék: az 1–2. és 5–6. kutatóárok, illetve a 9–12. szel- BÁNFFY 1996, 21. kép 1). vények területérõl (M.2003.7.1.1, M.2003.7.3.1–2, 4, M.2003.7.5.1–7, M.2003.7.6.1–4, M.2003.7.7.1, 3–5), Tálak és az 1. (Árpád-kori) objektumból (M.2003.7.8.2, 4, A kultúra leggyakrabban elõforduló edényformája, M.2003.7.9.9–10). A 11. (bronzkori) gödörbõl egy melyet a vállkiképzés profiláltsága alapján osztályoz a szürkésbarna, homokkal soványított, erõsen kopott felü- kutatás (KALICZ 1995, Abb. 3. 9–10, 13–14; vö. még letû, vastagfalú edény oldaltöredéke, továbbá egy ket- SOMOGYI 2000, 35, HORVÁTH 2002, 258–263, tõskónikus tál lefelé álló fogóbütyke (M.2003.7.15.18) Abb. 1). A megtört profilú, kettõskónikus táltípuson sorolható a Balaton-Lasinja kultúra leletei közé. A kerá- belül a felsõ rész alakja határozza meg az altípusokat. mia mellett a 23. objektumból pattintott kõeszközök is A bekeházai gödör tálformáinak egyike a hengeres napvilágot láttak (leírásukat és értékelésüket ld. Horváth (8. kép 2), néhány pedig a kónikus felsõ részû ket- Tünde tanulmányában, a Függelékben). tõskónikus tálak közé sorolható (8. kép 1, 3). A leg- Az utóbbi évtizedekben a kis-balatoni, illetve a nagyobb részben megmaradt tál törésvonalán a kultúra Gyõr-Moson-Sopron, Zala és Somogy megyei, nagy jellegzetes, enyhén lefelé álló (csepp alakúnak is felületû leletmentõ ásatásokon feltárt lelõhelyek azt nevezett) bütyökdísze is megtalálható (8. kép 1). mutatják, hogy a Balaton-Lasinja kultúra népessége A hasonló, de kissé kiszélesedõ, nyelvszerû bütyök többnyire kisebb falvakból álló, sûrû települési (8. kép 6) is tálhoz tartozhatott. Az említett, hálózatot hozott létre (M. VIRÁG 1996, 22; BÁNFFY bütyökdíszes tál alsó része enyhén homorúan ívelt 1998, 12; M. VIRÁG – BONDÁR 2003, 128; (konkáv), míg a hengeres felsõ részû darab alsó har- 124 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária madának fala egyenesen szûkül össze. A kónikus felsõ A típus a késõ lengyeli kultúra fazéktípusára részû tálak párhuzamait bütyök nélkül, díszített és emlékeztet (KALICZ 1991, Abb. 2. 11). díszítetlen formában megtaláljuk Nagykapornak (HORVÁTH 1991, 118–119, 1. kép 1–2) vagy Zala- Korsók, bögrék szentbalázs (BÁNFFY 1996, 99, 18. kép) anyagában. A Balaton-Lasinja kultúra jellegzetes, gyakran Lelógó bütyökmintával például Nagykapornakon díszített típusa a vastag hurkafüllel ellátott, rendszerint (HORVÁTH 1991, 118–119, 1. kép 9), Balatonma- kettõskónikus testû, egyfülû korsó (pl. HORVÁTH gyaródon (BÁNFFY 1994, 239, 6. kép 3), illetve a 1991, 119; SOMOGYI 2000, 37; KALICZ 2003, lelõhelyünk szomszédságában fekvõ zalaegerszeg- 13–14). Hasonló edényhez tartozhatott számos, véko- andráshidai lelõhelyen (HORVÁTH 2002, Abb. 1. 4). nyabb falú, nagyobb méretû oldal-, illetve fültöredék Somogy megyében Sávolyon és Vörsön fordul elõ (9. kép 5). (SOMOGYI 2000, 35, 16. kép 2, 6). A füles korsókhoz hasonló alakú, hengeres vagy Két táltöredék az ívelt profilú tálak közé sorolható ívelt nyakú, kettõskónikus testû, kisebb méretû (8. kép 4–5). Az egyik darab pereme hengeres és meg- egyfülû bögrék vagy poharak is elõfordulnak a vastagodó. Hasonlót Nagykapornakról és Zala- településen (9. kép 8–9, 12). Ezeket gyakran az éles egerszeg-Andráshidáról mutat be Horváth L. A. hasi törésen ülõ bütykök díszítik (9. kép 10–11). (HORVÁTH 1991, 118–119, 2. kép 3; HORVÁTH Párhuzamukat Ménfõcsanakról (M. EGRY 1999, 30, 2002, Abb. 1. 5). A másik befelé ívelt és a peremszél 15. t. 1–2), több Somogy megyei lelõhelyrõl felé elvékonyodik, ezt behúzott peremû tálként is (BONDÁR – HONTI – KISS 2000, IX. t. 2; említik; párhuzamát szintén Nagykapornakról és HORVÁTH – JUHÁSZ – KÖHLER 2003, Abb. 6.1),2 Zalaegerszegrõl idézhetjük (HORVÁTH 1991, vagy Körmend-Várkertbõl idézhetjük (KÁROLYI 118–119, 1. kép 8, 2. kép 6; HORVÁTH 2002, 260, 1992, 51. t. 5). Abb. 1. 14). Bekeházán egy csõtalpas tál töredékébõl a csõtalp Agyagkanalak tálhoz csatlakozó része maradt meg (8. kép 7), de a A nyélcsöves agyagkanalak a kultúra számos töredék kis mérete miatt sem a tál, sem a csõtalp lelõhelyén megtalálhatók (vö. HORVÁTH 1991, 121, eredeti (harangos vagy egyenes) alakja nem állapítható 9. kép 1–3; BÁNFFY 1996, 19. kép, 34. kép 8–12; meg (vö. HORVÁTH 1991, 120; BÁNFFY 1994, 240; HORVÁTH 2002, 267–268, Abb. 5. 1–6). A bekeházai BÁNFFY 1996, 100; SOMOGYI 2000, 36–37; kanáltöredékek hengeres illetve kónikus nyélcsõvel KALICZ 2003, 14; HORVÁTH – H. SIMON 2003, rendelkeznek (9. kép 13–15). Abb. 22). Két további csõtalp-töredék egyenes, alja felé kissé ívelt, széles átmérõjû csõtalphoz tartozott A Zalaegerszeg-Ságod-Bekeházán elõkerült edény- (8. kép 8–9). Hasonlóan széles, nagy méretû csõtalpak típusok alapján a település emlékanyaga jól illeszkedik töredékeit közölte Horváth L. A. Zalaegerszeg- a Balaton-Lasinja kultúra Zala megyébõl ismert leletei Andráshidáról (HORVÁTH 2002, Abb. 2. 24–27). közé (Zalaegerszeg környékéhez vö. még HORVÁTH – H. SIMON 1997; HORVÁTH 2000, 11; HORVÁTH Fazekak, tárolóedények 2002). A kutatás e kultúra megjelenését a középsõ A hengeres nyakú, olykor szûkülõ illetve enyhén rézkorban az Észak-Balkánról érkezõ kulturális kifelé ívelt peremû fazekak perem- és oldaltöredékei, hatással és új népelemekkel hozta kapcsolatba illetve vastagfalú, széles és lapos fenéktöredékek (KALICZ 1969, 87–88; 1969–1970, 87; 1982). sorolhatók ide (9. kép 1–2, 6–7). Az edények eredeti A Kárpát-medence nyugati részén élõ helyi, korai formája a Zalaszentbalázsról vagy Gellénházáról rézkori népesség, a lengyeli kultúra fontos szerepe a elõkerült, kiegészíthetõ füles fazekak alapján képzel- Balaton-Lasinja kultúra emlékanyagát és életmódját hetõ el (BÁNFFY 1996, 26. kép 1–2; HORVÁTH – illetõen a késõbbiekben vált egyre egyértemûbbé H. SIMON 1997, Abb. 23. 8), töredékekben számos (összefoglalóan BÁNFFY 1996a; HORVÁTH – más lelõhelyen is elõfordul (HORVÁTH 1991, 120, 4. H. SIMON 1997, 25; KALICZ 2003, 14–15). Emiatt a kép 9–12; SOMOGYI 2000, 38, 16. kép 4). lengyeli kultúra fazéktípusára emlékeztetõ edényfor- Kisebb méretû változata is megtalálható a 23. ma nem meglepõ a bekeházai telepen, de különösebb gödörben (9. kép 3–4). Az egyik töredéken a fül kronológiai jelentõséget sem tulajdoníthatunk neki, közvetlenül a perem alól indul és a nyakat íveli át. hiszen a lengyeli kultúrával való kapcsolat éppen a Hasonló formákat Gellénháza-Városrét anyagából kerámiatípusok illetve az életmód rokonsága alapján közöltek (HORVÁTH – H. SIMON 2003, 113, Abb. volt megállapítható. Emellett meg kell jegyezni, hogy 22. 12), egy változat a lébény-kaszási telepen elõkerült a Balaton-Lasinja kultúra fiatal, alig fél évszázados sírból származik (T. NÉMETH 1994, 242, Abb. 9. 1). kutatása során eddig megismert edénytípusok skálája Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 125

(vö. KÁROLYI 1992, 55–56. tábla; KALICZ 1991, rátett borda helye látszik, a borda hiányzik (10. kép 9.). Abb. 3–10; KALICZ 1995, Abb. 3) a nagyobb Néhány oldaltöredéken kis hegyesedõ bütyök van. feltárások közlése nyomán minden bizonnyal még A fazekak egy másik típusa a fordított csonkakúp bõvülni fog (vö. M. VIRÁG 2003, Fig. 3–5; alakú, alacsony fazék, amelynek pereme kissé befelé HORVÁTH – JUHÁSZ – KÖHLER 2003, Abb. 5. 1). ívelõ (10. kép 8.). Vélhetõen a településünkön talált, kis számú lelettel hozható összefüggésbe az edények díszítetlensége, Hombárok hiszen a kultúra délnyugat-dunántúli (Zala megyei és A hombárok nyaka hengeres, simított (10. kép 4.), az újabb adatok szerint az ehhez csatlakozó dél- hasa nagyon enyhén durvított. Az értékelhetõ töredé- somogyi, Dráva menti) területére a bemélyített kekbõl 18–22 cm átmérõjû edényekre következ- mintákkal gazdagon díszített kerámia a jellemzõ tethetünk. (összefoglalóan SOMOGYI 2000, 41). A már említett balkáni kultúrhatásokkal kapcsolatban az Adria- Tálak vidéken át az Alpok elõteréig nyúló, észak-észak- A tálak tölcséresnyakúak, különbözõ méretben for- nyugatra tartó útvonal is kirajzolódik, amely a korai dulnak elõ (10. kép 1, 3, 5.). Átmérõjük 18–40 cm rézkorban már biztosan használatban volt, és között változik. Valamennyi töredék díszítetlen, sem amelynek a részét képezte nemcsak a Mura és a Rába kannelúra nyomokat, sem benyomott pontokat vagy mente, hanem a Zala folyó vonala is (KÁROLYI 1992, bekarcolt vonaldíszt nem találtunk a töredékeken. 79, 1. t. 2; BÁNFFY 1998, 10–11; BÁNFFY Hiányoznak a plasztikus elemek is, nem volt alagútfül, 1998–1999, 52–53, Fig. 1; BÁNFFY 2001, Abb. 2; bütyökdísz sem. Mindössze egy olyan táltöredék van, LIPPERT 2001; HEBERT – WENEDIG 2001, 40–41; amelyen vízszintes alagútfület találunk (10. kép 11.). KALICZ 2003, 12, 15). Utóbbi útvonal a bronzkorban is fontos kultúrhatásokat közvetített – ahogyan azt a Kancsó bekeházai középsõ bronzkori leletekkel kapcsolatban Egy hosszú, nagyobb szalagfül kancsóból maradt látni fogjuk. A térség késõbbi történetébõl ismert meg (10. kép 6.). borostyánút is nagyrészt ezen az útvonalon haladt. Korsó és bögre 3.2. Késõ rézkor, Badeni kultúra Kevés a korsó- illetve bögretöredék. Mindkét (Bondár Mária) edénytípusból vékony falú, fõként díszítetlen darabok kerültek elõ a lelõhelyen. Egy korsóból származó Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza lelõhelyen egy töredéken a teljesen lekopott kannelúra nyomai gödörbõl (2. objektum) került elõ a Badeni kultúra figyelhetõk meg. anyaga.3 A sekély, mindössze 20 cm mély gödörbõl edény- A kevés és jellegtelen leletanyag alapján a töredékek, egy kõbalta, patics és állatcsontok kerültek lelõhelyen feltárt egyetlen késõ rézkori gödör a Badeni elõ. A kerámia felülete mára már erõsen lekopott, az kultúra korai idõszakára keltezhetõ. Ennél közelebbi eredeti simított vagy fényezett felszínnek nyoma sincs. korhatározás sajnos, nem lehetséges, mert az anyag Az agyagot összetört kavicsokkal, kerámiazúzalékkal kopottsága miatt nem lehetünk biztosak abban, hogy soványították. Az edények vöröses barna, foltokban valóban ennyire díszítetlen volt-e a kerámia, így a szürkés színûek, ami a redukciós égetésre utal. következtetések sem biztos, hogy helytállóak lenné- A töredékek legtöbbje fazékból származik (32 db), nek.5 Egyetlen gödör esetében nem lehet a település néhány hombárokhoz köthetõ (4 db), több darab tálak szerkezetére, használatának idõtartamára sem követ- maradványa (10 db), egy szalagfül jelzi a kancsók keztetni. meglétét, s alig néhány vékony falú töredék maradt A mai Zala megye egészét vizsgálva azt tapasz- meg korsóból (4 db), bögrébõl (2 db) valamint egy taljuk, hogy kevés a Badeni kultúra lelõhelye. A kuta- palából készített trapéz alakú kõbalta foktöredéke. tás sokáig „fehér foltnak” tekintette a térséget, ahol – a Különleges tárgy nem került elõ. lelõhelyek hiánya miatt – úgy vélték, hogy nem települt meg a Badeni kultúra népe. Fazekak Ma már bizonyított, hogy ez a terület is folyama- A fazekak nyújtott S profilú, kis illetve közepes tosan lakott volt a rézkorban is, a korai rézkortól a méretû edények, átmérõjük 25–32 cm között változik. késõ rézkorig. A települések sûrûsége eltérõ képet Peremük alatt egysoros, ujjbenyomkodással tagolt mutat. A Balaton-Lasinja kultúrát sûrû lelõhelyhálózat borda fut körbe (10. kép4 2, 7.), alsó részük simára jellemzi, mintegy 8–10-szer annyi lelõhelye van, mint kopott (10. kép 10.). Több peremtöredéknél csak a a Badeni kultúrának. Az ún. tûzdelt barázdás díszû 126 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária kerámia (Furchenstich) népének telepnyomai már nem 3.3. Középsõ bronzkor, Veteøov kultúra annyira intenzívek, de jelenlétük a megye csaknem (Kiss Viktória) egész területén kimutatható. A Badeni kultúra elterjedési térképe is újabb és Objektumok6 újabb lelõhelyekkel gyarapodott az elmúlt évtize- A bronzkorba sorolható leletek hat gödörbõl dekben. A szisztematikus kutatások (topográfiai terep- (7. obj.: M.2003.7.12.1–3, M.2003.7.13.1–53, 55–64; bejárások, Kis-Balatoni leletmentések, Hahót-környé- 8. obj.: M.2003.7.14.1; 11. obj.: M.2003.7.15.1–21; ki mikrorégiós kutatások, a Kerka-völgyi mikrorégió 14. obj.: M.2003.7.17.1–2; 22. obj.: M.2003.7.20. feltérképezése és napjaink nagy beruházásokat mege- 1–17; 28. obj.: M.2003.7.23.1–3) és két cölöplyukból lõzõ régészeti feltárásai) megcáfolták a korábbi felté- (13. és 29. obj.: M.2003.7.16.1; M.2003.7.24.1) telezéseket. Ha csekély számban is, de elõkerültek a kerültek elõ (5. kép 1–2, 6. kép 1–3, 7. kép 1, 5–6). Badeni kultúra telepmaradványai. Hasonló edénytöredékek elõfordultak még az A megye keleti felében, a Balaton északi partjának 1–15–19–20. számú, Árpád-kori kemence és gödör- közelében (korábban Veszprém megyéhez tartozó együttes anyagában (M.2003.7.8.1, 3, 5, M.2003.7.9. terület) sûrûbb a késõ rézkori településhálózat – 18 1–8, 12, M.2003.7.18.1–2, M.2003.7.19.1); a nagyobb lelõhely (MRT 1, térkép) –, mint a Keszthelyi-öböltõl mennyiségû õskori kerámiából következõen feltéte- nyugatra (HORVÁTH – H. SIMON 2003, Karte 7 19 lezhetõ, hogy ez az objektumcsoport egy bronzkori lelõhely). A telepmaradványok felszíni gyûjtésbõl gödröt bolygatott meg illetve pusztított el. Bronzkori illetve ásatásokon elõkerült egy-két gödörbõl ismer- kerámia került elõ még a 3., 24. és 25. (szintén Árpád- tek. A megye déli része, Nagykanizsa környéke sem kori) gödrökbõl és cölöplyukból (M.2003.7.11.1–2, mutat intenzívebb megtelepedést, innen 12 lelõhelyet M.2003.7.22.1, M.2003.7.25.1–3) és felszíni szór- ismerünk (HORVÁTH 1994, 7. kép; P. BARNA 2003). ványként a 2., 4. és 5. kutatóárok területérõl A lelõhely tágabb térségében, Zalaegerszeg környé- (M.2003.7.2.1–2, M.2003.7.3.3, M.2003.7.4.1, kén a Badeni kultúrának csak kevés települése ismert. M.2003.7.5.8–14). Feltehetõen korszakunkhoz sorol- A bolerázi csoport lelõhelye megtalálható Zalaeger- ható az 1. gödörbõl, bronzkori és Árpád-kori kerámi- szeg-Andráshidán, Zalaszentgróton és Zalaszentivá- ával együtt talált, vékony drótból hajlított bronzkarika- non (HORVÁTH – H. SIMON 2003, 138–140.), ahol töredék (M.2003.7.9.12; h: 2,5 cm; átm: 0,2 cm). felszíni leletek vagy kisebb ásatásokon feltárt egy-egy A bronzkori objektumokból pattintott és csiszolt gödör bizonyítja a késõ rézkori ember megtelepedését. kõeszközök is elõkerültek, vizsgálatukat Horváth A Badeni kultúra ún. klasszikus idõszakából mind- Tünde végezte el (ld. a Függelékben). össze két lelõhely ismert a környékrõl, Zalaszentmi- hályról (HORVÁTH – H. SIMON 2003, 145.). Leletanyag Feltételezhetnénk, hogy a késõ rézkori lelõhelyek A leletanyag korát elsõsorban a jellegzetes hiánya bizonyos területeken a kutatási módszerek, álzsinór(Litzen)-díszes7 bögre- és táltöredékek (18. kutatási lehetõségek számlájára írható. Ennek ellent- kép 8–12) alapján lehetett a magyarországi középsõ mond az a tény, hogy napjaink nagyfelületû ásatásai bronzkorra keltezni (a Litzenkerámia leletanyagának (nagyberuházások, útépítések) során sem változott keltezésérõl részletesen ld. alább). A legtöbb formánál meg jelentõsen az egykori településhálózatról alkotott általánosan jellemzõ durvított-fröcskölt és ujjbe- kép, maradtak településmentes területek. húzkodással tagolt felületkezelés (pl. 12–14. kép) Az okok tehát nem a kutatás hiányában vagy mód- alapján elsõ látásra a Somogyvár-Vinkovci kultúrával szerében keresendõk, hanem földrajzi, éghajlati, (esetleg a Badeni kultúrával), illetve a halomsíros környezeti és életmódbeli tényezõkben. A térség kultúra korai idõszakának kerámiájával való rokonság talajtani adottságai, erdõi és csak idõszakosan bõvizû is felmerülhetne, de a zárt gödrökbõl származó, patakjai erõsen meghatározták azt az „életteret”, konzekvensen elõforduló, zömében díszítetlen edény- amelyben a kisebb létszámú közösségek biztosítani típusok együttese a mai Magyarország területérõl tudták fennmaradásukat. Az elterjedési térképeken jól eddig ismert régészeti kultúrák anyagában párhuzam követhetõ, hogy csak a nagyobb vízhozamú tó nélkül áll.8 Emiatt a bekeházai bronzkori leletek kul- (Balaton, Kis-Balaton), a Zala folyó és nagyobb pata- turális azonosításához a tágabb térség korai és középsõ kok (Principális, Szévíz, Válicka) nyújtottak megfe- bronzkori kultúrái között kerestem rokon típusokat. lelõ környezetet a telepek életéhez. Mivel az említett idõszakban a területtõl keletre elter- Az ugyancsak patak mellett elhelyezkedõ lelõhely, jedt kisapostagi kultúra illetve a mészbetétes kerámia Bekeháza egyetlen Badeni gödre a késõ rézkori kultúrája emlékanyagában nem számíthatunk hasonló településhálózat egy újabb településével gazdagítja az edényformákra, ezért a lelõhelytõl észak-északnyu- elterjedési térképet. gatra, nyugatra illetve délre fekvõ régiók régészeti mû- Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 127 velõdéseinek keramikájára kell figyelmet fordítanunk. 155, Abb. 6). Figyelemre méltó, hogy D. Kramer Wil- A bekeházai leletegyüttes legjellegzetesebb típusá- donból a Litzenkerámia gazdag lelet-anyagát említi hoz, az álzsinórdíszes kerámiához sorolható edények9 (KRAMER 1989, 28–29; KRAMER 1996, 9), és egy Ausztriából, Magyarországról, Horvátországból és további adat szerint Riegersburgból is hasonló leletek Szlovéniából eddig ismert példái szinte kivétel nélkül láttak napvilágot (LIPPERT 1999, 345, Tab. 3. 73).12 a díszedények közé tartoznak; az ezekhez társuló Ez arra utal, hogy a régió kulturálisan a szlovéniai házikerámia-formákról csak bizonytalan sejtésekkel területhez kapcsolódhatott. rendelkezett a kutatás (Horvátországban: A Délnyugat-Magyarországtól észak-északnyu- MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976, 99). Ausztriában gatra elterülõ vidékrõl ismert régészeti anyag tanúsága Z. Benkovsky-Pivovarová az – általa önálló szerint a magyarországi korai bronzkor végén és a kultúrának tartott – álzsinórdíszes kerámia mellett elõ- középsõ bronzkorban az Alpokalján és Kelet-Ausztria forduló kísérõkerámiát a Veteøov illetve a magyarádi a Dunától délre esõ – alsó-ausztriai és észak-bur- kultúra és a mészbetétes kerámia kultúrája házi- genlandi – területén a gátai (Wieselburg) és az Unter- kerámia-formáihoz kötötte (BENKOVSKY-PIVO- wölbling kultúra, késõbb a Veteøov kultúra VAROVÁ 1972, 204–208; 1981, 29–31).10 Ezzel Böheimkirchen csoportja terjedt el. A Dunától északra összefüggésben azonban J.-W. Neugebauer megkérdõ- esõ ausztriai térség az aunjetitzi kultúra, majd az ebbõl jelezte a Litzenkerámia kulturális önállóságát kialakult Veteøov kultúra elterjedéséhez tartozott (NEUGEBAUER 1977, 1977a; BENKOVSKY-PIVO- (vö. NEUGEBAUER 1994, Abb. 4; BENKOVSKY- VAROVÁ 1981, 33; részletesen ld. alább), és a PIVOVAROVÁ 1995, Abb. 4). E kultúrák házikerá- különbözõ kultúrák területén megjelenõ, interkul- miájában megtalálható a már említett, fröcskölt-durví- turális díszítõmódnak tartotta az álzsinórdíszítést. tott felületkezelés. Az éles hasi törésû, kihajló peremû Újabban, a szlovéniai autópálya-építésekhez kap- táltípus és a füles bögrék szintén jellemzõk az aunjetit- csolódó régészeti leletmentések során olyan telepü- zi és a Veteøov kultúra anyagában (összefoglalóan: léseket tártak fel (Slivnica, Murska Sobota–Nova NEUGEBAUER 1994, Abb. 58, Abb. 62). Az álzsinór- tabla: STRMNÈIK-GULIÆ 2001; GUŠTIN – díszes edénytöredékek azonban inkább a fiatalabb kel- TIEFENGRABER 2001, 109; TIEFENGRABER tezést erõsítik meg. A bekeházai kerámiaformák alábbi 2001, 80), amelyek a Litzenkerámia önálló kultúraként elemzése szerint leletanyagunk a Veteøov kultúra való értelmezését igazolják – legalábbis Szlovénia és a Dunától északra fekvõ ausztriai és morvaországi anya- szomszédos Észak-Horvátország területén. A Mura- gával, illetve a Dunától délre elterülõ térségben elkü- szombatnál (Murska Sobota) feltárt telepen az álzsi- lönített Böheimkirchen csoport leleteivel mutatja a nórdíszes kerámia mellett olyan vonalkötegdíszes legtöbb rokon vonást. A térségben korábban ismeretlen fazekak11 fordulnak elõ nagy számban, amelyek a leletanyag közlése indokolja a tanulmányunk többi Dunántúlon, a mészbetétes kerámia kultúrája telepü- részétõl eltérõ, részletes edényleírást.13 lésein használt házikerámiával rokoníthatók. Hasonló, vonalkötegdíszes, kihajló peremû fazekak és hordó- Amforák, urnaalakú edények alakú edények kerültek elõ álzsinórdíszes kerámiával A közép-európai kutatás által amforának nevezett – együtt Horvátországban, a Dráva-Száva közötti terü- a magyar terminológia szerint inkább az urnaalakú leten feltárt településeken is (Koprivnica–Cerine III.: edények közé sorolható –, két- vagy négyfülû MARKOVIÆ 1986, T. 3. 7–8; MARKOVIÆ edényekhez tartozó töredékek két különbözõ formát 1993–1994, T. 3; Grabrovac: MARTINEC 2002, T. IX). képviselnek. Az egyik egy ívelten kihajló peremû, A Grabrovacról közölt töredékek némelyike távolról szûk szájú, ívelten kiöblösödõ hasú, kétfülû edény talán a bekeházai formákkal is rokonítható (11. kép 1), míg a másik (csak néhány peremtöredék (MARTINEC 2002, T. X), a legtöbb edény azonban által jelzett) típus szélesebb szájú, profilált nyakú, ahol eltér telepünk kerámiatípusaitól. a nyakhaj-latot olykor borda is hangsúlyozza (19. kép A Zala megyével nyugatról szomszédos dél-bur- 1–2). genlandi és dél-stájerországi, illetve karinthiai korai és A Veteøov kultúra Böheimkirchen csoportja edény- középsõ bronzkori (vagyis a rézkor véginek tartott formái között elõforduló, hasonló amforákat J.-W. Vuèedol kultúra és az urnamezõs kultúra idõszaka Neugebauer a kultúra kerámiatipológiájában a C közötti, vö. LIPPERT 1999, Tab. 2) régészeti mûvelt- típusba sorolta (NEUGEBAUER 1979, Abb. 2. C). ségekrõl jelenleg is kevés információ áll rendelkezésre Ezek közé általában szélesebb szájú, zömében henge- (MODRIJAN 1973, 133–134; MODRIJAN 1973a, res és profiláltabb nyakú változatok tartoznak, a klasz- 142; LIPPERT 1999, 345, Karte 2, Tab. 3; szikus Veteøov területen és a Böheimkirchen csoport- DRESCHER-SCHNEIDER – WICK 2001, 18–20, 23; nál is (Gossweikersdorf: NEUGEBAUER 1975, Taf. 12. HEBERT – WENEDIG 2001, 41; RUTTKAY 2002, 17; Böheimkirchen: NEUGEBAUER 1977, Taf. 82. 2; 128 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

Unterstockstall: NEUGEBAUER 1978, Abb. 4. 2; nagyméretû hombár töredékei; felsõ része simított, Waidendorf: HAHNEL 1988, Taf. 15. 5, 16. 1, 37. 4), vállán egy vízszintesen elhelyezett fül maradt meg; amelyekkel a bekeházai második típus rokonítható. 15 db. A fül magasságában enyhe vállkiképzéssel Az 1. típusba sorolt, kisméretû, viszonylag épen meg- (12. kép 1). Valószínûleg e hombár alsó részeként maradt amfora ívelten kialakított nyaka a Veteøov kul- azonosíthatók a hasonlóan narancsszínû, vastagfalú, túra morvaországi anyagának egyik edényformájához durvított-fröcskölt felületû oldaltöredékek és az eny- áll közelebb (PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 166. 26). hén profilált alj töredékei. M: kb. 47 cm, pá: kb. 40 cm, Utóbbi, bekeházai edény oldalról összenyomott fá: 16 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.11. (12. kép 2). fülkialakításához Böheimkirchenbõl idézhetünk egy Vörös ill. barna, kerámiazúzalékkal soványított, párhuzamot (NEUGEBAUER 1977, Taf. 64. 5). fröcskölt-durvított felszínû, vastagfalú fazekak perem- 1. típus: illetve oldaltöredéke, 2 db. A peremtöredék széle esz- Sötétbarna, kavicszúzalékkal soványított, simított közzel ferdén bevagdosott, TM: 10 ill. 5cm, pá: 30 cm. felületû, ívelten kihajló peremû, szûk szájú, öblöshasú, Az oldaltöredéket ujjbenyomkodásos borda díszíti; kétfülû edény felsõ kétharmad részének összeillõ 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.38. (12. kép 3). töredékei. A fülek felsõ részét oldalról összenyomták, Világosbarna és vörösesbarna, kerámia- és kavics- ezzel szarv-szerû kimagasodást alakítottak ki. A két fül zúzalékkal soványított edények peremtöredékei; között a vállon, a fülek magasságában bütyökdísz van. 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.39. Hasonló edények TM: 19 cm, pá: 14,7 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.10. plasztikus bordákkal díszített oldaltöredékei; 7. gödör, (11. kép 1). ltsz.: M.2003.7.13.42. Hasonló edény fültöredéke; 7. gödör, a 2003.7.13.40. Hasonló hombárok vörösesbarna- ill. narancsszínû, leltári számú edényfül-töredékek között (11. kép 2). kihajló peremtöredékei és simított felületû ill. 2. típus: fröcskölt-durvított felszínû és vastagfalú oldal- és Szürkésbarna, csillámos homokkal soványított, aljtöredékei, 43 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.13–14. kihajló peremû, urnaalakú edény peremtöredéke; Szürkésbarna és vörösesbarna színû, homokkal 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.37. soványított, fröcskölt-durvított felületû fazekak Hasonló, szürke ill. vörös, homokkal soványított, oldaltöredékei, 46 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.50. kihajló peremû, urnaalakú edények simított felszínû (12. kép 4). peremtöredékei, 11 db. Az egyik töredéknél a nyakhaj- Világosbarna, homokkal soványított és vörö- latban rovátkolással tagolt borda részlete látszik; sesbarna, kavicszúzalékkal soványított, és nagyméretû 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.1–3. (19. kép 1–2). tárolóedények letört fülei. M: 3,1 cm; sz: 2,6 cm; Szürkésbarna, vörösesbarna és sötétbarna színû, v: 0,7 cm; 22. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.6. M: 10,2 cm; kerámia- ill. kavicszúzalékkal soványított, kihajló sz: 3,5 cm; v: 2 cm; 22. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.8. peremû edények peremtöredékei, 12 db; 22. gödör, Hasonló tárolóedények oldaltöredékei, 4 db; 22. ltsz.: M.2003.7.20.3. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.10. (19. kép 9).

Tárolóedények Fazekak A bekeházai hombárokhoz hasonló edényeket Bekeházán talán a legnagyobb számban képviselt kevés esetben találtam a közölt anyagokban, ennek edényforma az enyhén kihajló peremû, hengeres vagy oka talán az lehet, hogy a hatalmas méretû tároló- kónikus testû, fogóbütykös fazéktípus (13. kép 1–6, edények eredeti formáját ritkán lehet a töredékek 14. kép 1–6, 18. kép 6–7, 19. kép 3–6). Profilja enyhén alapján meghatározni. A telepünkön legjobban rekon- ívelt vagy egyenes kialakítású; felülete legtöbbször struálható, kettõskónikus testû, vízszintes füllel ellátott fröcs-költ és ujjbehúzkodással tagolt. E fazekakat formához (12. kép 1–2) részleteikben hasonló rendsze-rint 2-4 darab, ujjbenyomással durván tagolt, edényeket Böheimkirchen és Waidendorf telepérõl szinte „összegyûrt” fogóbütyökkel látták el. A na- idézhetünk (NEUGEBAUER 1977, Taf. 12; HAHNEL gyobbrészt rekonstruálható edényeknél megfigyelhetõ 1988, Taf. 30. 10, 35. 5). A bekeházai, ívelt peremû, volt, hogy a négy bütyökfogót az ujjbenyomások segít- bevagdosott peremszélû vagy bordázott nyakú ségével, eltérõ módon tagolták (három illetve egy (12. kép 3), durvított felszínû töredékek (12. kép 4, 19. ujjbenyomással), az egymással szemköztiek szim- kép 9) szélesszájú, tojástestû hombárokhoz is tar- metrikusak. Olykor füllel is elõfordul (19. kép 3). tozhatnak (PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 167. 11; vö. E formát nem találjuk meg a Veteøov kultúra vagy a még NEUGEBAUER 1975, Taf. 18. 2–7; HAHNEL Böheimkirchen csoport típustábláin, legjobb párhu- 1988, Taf. 33. 12). zama egy burgenlandi lelõhelyrõl, Grosshöflein- Narancsszínû, kerámia- és kavicszúzalékkal sová- Föllikrõl ismert (Fundstelle III.: BENKOVSKY- nyított, ívelten kihajló peremû, kettõskónikus testû, PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 2. 8) és hasonló fordul elõ Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 129

Guntramsdorfon is (NEUGEBAUER 1978, Abb. 7. 3). simítatlan és durvított felületû oldal- és profilált Ilyesféle bütyökfogók a böheimkircheni telepen is aljtöredékei; 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.6, 14–16. megtalálhatók, de itt szûkebb szájú fazéktípushoz tar- Hasonló, vörösesbarna, kavicszúzalékkal soványí- toznak (NEUGEBAUER 1977, Taf. 54. 5, 60. 10, 63. tott fazék oldaltöredéke, ujjbenyomkodással tagolt 10, 66. 10). fogóbütyökkel. M: 3,3 cm; sz: 7,9 cm; v: 1 cm; Vörösesbarna, homokkal és kavicszúzalékkal a 15. (Árpád-kori) gödörbõl, ltsz.: M.2003.7.18.1. soványított, enyhén kihajló peremû, kónikus testû, (18. kép 6). ujjbehúzkodással tagolt, durvított felületû fazék felsõ Világosbarna, homokkal soványított, hengeres testû részének összeillõ töredékei, 5 db. Vállán négy, ujjbe- fazék oldaltöredéke, ujjbenyomkodással tagolt nyomással tagolt bütyökfogó helyezkedett el, ezek fogóbütyökkel. M: 4,7 cm; sz: 4,5 cm; v: 1,7 cm; közül az egymással szemköztiek szimmetrikusak 22. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.5. (19. kép 6). (három illetve egy tagolással). TM: 12,5 cm, pá: Szürkésbarna, vörösesbarna és sötétbarna, kerámia- 25 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.16. (13. kép 1). és kavicszúzalékkal soványított, hengerestestû fazekak Vörösesbarna, kerámiazúzalékkal soványított, kopott felületû oldal- és aljtördékei 48 db; 22. gödör, enyhén kihajló peremû, hengeres testû, ujjbe- ltsz.: M.2003.7.20.11–12. húzkodással tagolt, durvított felületû fazék felsõ Szürkésvörös, kavicszúzalékkal soványított fazék részének töredékei, 3 db. Bütyökfogója ujjbenyo- oldaltöredéke, ujjbenyomással tagolt fogóbütyökkel. mással tagolt. TM: 15 cm, pá: 18 cm; 7. gödör, ltsz.: M: 3 cm; sz: 6,8 cm; v: 0,8 cm; 29. cölöplyuk, ltsz.: M.2003.7.13.18. (13. kép 2). M.2003.7.24.1. (18. kép 7). Vörösesbarna, homokkal soványított, enyhén kihajló peremû, hengeres testû, ujjbehúzkodással Tálak tagolt, durvított felületû fazék peremtöredéke. Bütyök- Telepünkön három különbözõ táltípust különít- fogója ujjbenyomással tagolt. TM: 11 cm, pá: 20 cm; hetünk el. Az elsõbe az ívelten kihajló peremû, élesen 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.19. (13. kép 3). profilált vállú, kónikus testû, simított-fényezett Hasonló, vörösesbarna és szürkésbarna, homokkal felületû tálak tartoznak (16. kép 1–8). A 2. típus az vagy kerámiazúzalékkal soványított fazekak perem- és elõzõ mélyebb, és csak a peremen simított-fényezett, oldaltöredékei, 42 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.20– bütyökfogókkal ellátott változata, teste alsó kéthar- 21. (13. kép 4–6, 14. kép 2–6). mada simítatlan vagy durvított-fröcskölt felületkeze- Sárgásbarna, kavicszúzalékkal soványított, kihajló lést kapott (17. kép 1–2). Ennek leegyszerûsített, ívelt peremû, hengeres testû fazék peremtöredéke peremû variánsa is van (17. kép 3), amely kisebb töre- hosszúkás, ujjbenyomkodással tagolt fogóbütyökkel. dékek esetében néha nehezen elválasztható a fenti M: 7,4 cm, pá: 16 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.36. fazéktípus egyszerû változatától (vö. 14. kép 2, 19. kép (14. kép 1). 10). A 3. típusba az egyenesen elvágott peremû, Vörösesszürke, kavicszúzalékkal soványított, kónikus vagy gömbszeletalakú tálakat sorolhatjuk vékonyfalú fazék alsó harmadának töredékei, 7 db; (14. kép 7, 15. kép 1–4). Gyakran ezeken is bütyök- hasonló, barna és vörösesbarna fazekak alsó részének fogók vannak. A simított-fényezett, ívelt profilú tálak töredékei, 59 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.48–49. alsó része ívelten csatlakozik (16. kép 4, 8) a néha Szürkésbarna és vörösesbarna színû, homokkal omphaloszos kialakítású fenékhez, a durvított felszínû vagy kerámiazúzalékkal soványított edények oldaltö- formáknál szélesebb fenékkiképzéssel találkozunk redékei, 149 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.51. (14. kép 7, 15. kép 1, 4, 17. kép 4–6). Vörös, kerámiazúzalékkal soványított, hen- Az élesen profilált vállú, kihajló peremû, simított- geresnyakú fazék peremtöredéke, letört füllel. fényezett felületû táltípus (16. kép 1–7) a Veteøov M: 9,8 cm; pá: 16 cm; 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.4. kultúra egyik fontos edényformája (Morvaországban: (19. kép 3). PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 167. 2). A Böheim- Szürkésbarna ill. szürkésvörös, homokkal soványí- kirchen csoport típustábláján nem szerepel a tálak tott, hengeresnyakú fazekak peremtöredékei, ujjbe- között (NEUGEBAUER 1979, Abb. 3. E), de a telepe- nyomkodással tagolt fogóbütyökkel a perem alatt, ken gyakori (Grossweikersdorf: NEUGEBAUER 1975, 2 db; 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.5. (19. kép 5). Taf. 16. 4–5, 17. 6; Grosshöflein: BENKOVSKY- Vörös ill. barna, kavicszúzalékkal soványított PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 2. 1; Waidendorf: edények ujjbenyomkodással tagolt fogóbütykei. 2 db. HAHNEL 1988, Taf. 23. 1, 41. 14, 56. 4). Füle a Az egyik töredék hasátmérõje: 22 cm; 11. gödör, ltsz.: perembõl vagy a perem alól indul (16. kép 6–7), utóbbi M.2003.7.15.13. (19. kép 4). esetben kissé a perem fölé is emelkedhet (16. kép 7; Világosbarna, szürke és vörösesbarna színû, HAHNEL 1988, Taf. 90. 7). A forma a magyarádi kultú- homokkal ill. kavicszúzalékkal soványított fazekak ránál is jellemzõ, de a kárpát-medencei tell-kultúrák 130 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária profilált táltípusához is hasonlít (pl. vatyai kultúra, per- 3 db. TM: 4,5 cm, pá: 20 cm; 7. gödör, ltsz.: jámosi kultúra: BÓNA 1975, Taf. 29. 8, Taf. 100. 18). M.2003.7.13.30. (16. kép 5). A bekeházai anyag másik legjellegzetesebb edény- Valószínûleg profilált vállú tál szürke, homokkal fomájának, a mélyebb, durvított aljú, profilált táltí- soványított, fényezett felületû, nyomott gömbös testû pusnak (17. kép 1–2) a párhuzamait – a Veteøov alsó harmadrésze, omphaloszos aljjal. Fá: 5,5 cm; kultúra területén fekvõ – Grossweikersdorf (NEUGE- 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.44. BAUER 1975, Taf. 16. 6, Taf. 17. 7), Poysbrunn Hasonló, szürkésbarna, homokkal soványított, (NEUGEBAUER 1979a, Abb. 10, Grube 8. 4) és nyomott gömbös testû tálak simított felületû oldal- Waidendorf telepein (HAHNEL 1988, Taf. 94. 5) töredékei, 9 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.45–47. találjuk meg és Morvaországban is jellemzõ forma Hasonló, vörösesbarna, kavicszúzalékkal soványí- (PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 167. 1). A böheim- tott tálhoz tartozhatott az M.2003.7.13.53. leltári kircheni telepen és Guntramsdorfon is elõfordul számú fenéktöredékek között szereplõ, több összeillõ (NEUGEBAUER 1977, Taf. 31. 7, 47. 6, 78. 2–3; darabból ragasztott edényalj; 7. gödör (16. kép 8). NEUGEBAUER 1979, Abb. 10. 7). E táltípus Hasonló, barna és sötétbarna színû, homokkal ill. egyszerûbb, ívelt oldalú (17. kép 3) változata szintén kerámiazúzalékkal soványított, simított felületû, Poysbrunnban (NEUGEBAUER 1979a, Abb. 7, Grube gömbös testû edények oldaltöredékei, 59 db; 7. gödör, 1. 1–3), illetve Haussteinben (DAIM – RUTTKAY ltsz.: M.2003.7.13.49. 1981, Abb. 12. 4, 7) található meg. Sötétbarna, csillámos homokkal soványított, Az egyenesen elvágott peremû, kónikus vagy fényezett felületû tál perem- és oldaltöredékei, 7 db; gömbszelet alakú tálak (14. kép 7, 15. kép 1–4) több 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.9. változata is megtalálható a Veteøov kultúránál és a 2. típus: Böheimkirchen csoportnál, rendszerint a perembõl Szürkésbarna-vörösesbarna foltos, kopott felületû, vízszintesen kinyúló bütyökdísszel (BENKOVSKY- kavicszúzalékkal soványított tál perem- és válltöre- PIVOVAROVÁ 1972, Abb. 6. 2–4; NEUGEBAUER dékei, 6 db. Vállán középen kettéosztott bütykök 1977, Taf. 15. 10–11, Taf. 19. 3–4; NEUGEBAUER találhatók. A kihajló perem simított, a vállkiképzéstõl 1979, Abb. 3. E, Abb. 6. 8). A peremen elhelyezett lefelé a tál felületét ferdén tagolt durvítással látták el. bütyök a bekeházai tálakon nem fordul elõ, helyette a TM: 11,5 cm, pá: 33 cm; 7. gödör, ltsz.: perem alatt találunk ujjbenyomással tagolt bütyök- M.2003.7.13.8. (17. kép 1). fogókat (14. kép 7, 15. kép 2–3). Bütyök nélküli vál- Szürke ill. szürkésbarna, kerámia- és kavicszúza- tozatra is találunk példát Böheimkirchenben lékkal soványított, kihajló peremû, profilált vállú tálak (NEUGEBAUER 1977, Taf. 68. 1–5), Drassburgban, peremtöredékei, 3 db. Peremük simított, testük durví- Guntramsdorfban (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ tott felületû; az egyik táltöredék vállkiképzésén 1972, Abb. 3. 10), vagy a klasszikus Veteøov területen eszközbenyomkodással díszített, hosszúkás, vízszintes (Grossweikersdorf: NEUGEBAUER 1975, Taf. 13. 7). bütyök található. TM: 9,5 ill. 10 cm, pá: kb. 30 cm; 1. típus: 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.9. (17. kép 2). Barna, homokkal soványított, kihajló peremû, Kihajló peremû, ívelt vállú, kónikus tál perem- ívelten kónikus testû, kisméretû füles tál töredéke. töredékei. TM: 6,8 cm, pá: kb. 29,4 cm; 7. gödör, az M: 6,4 cm; pá: 12 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.3. M.2003.7.13.21. leltári számú töredékek között. (16. kép 6). (17. kép 3). Sötétbarna, fényezett, homokkal soványított, kihaj- Hasonló, különbözõ színû táltöredékek; 7. gödör, ló peremû, profilált vállú tál töredéke. M: 7,2 cm; pá: ltsz.: M.2003.7.13.32–34. 18,4 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.6. (16. kép 4). Hasonló, vörösesbarna, kerámiazúzalékkal sová- Barna ill. szürkésbarna, homokkal ill. kavicszúza- nyított, gömbszeletalakú és kónikus tálak perem- és lékkal soványított, kihajló peremû, profilált vállú tálak oldaltöredékei; 11. gödör, ltsz.: M.2003.7.15.7–8. perem- és oldaltöredékei, 5 db. TM: 5 cm, pá: 27 cm; Vörösesbarna, kerámiazúzalékkal soványított, TM: 5,5 cm, pá: 27 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.7. kihajló peremû, kónikus testû, durva felszínû tál felsõ (16. kép 1–3). harmadának töredéke. M: 10 cm; pá: 30 cm; 22. gödör, Szürkésbarna, simított felületû, kavicszúzalékkal ltsz.: M.2003.7.20.2. (19. kép 10). soványított, kihajló peremû, profilált vállú tál vagy 3. típus: csésze peremtöredéke füllel. A fül enyhén a perem fölé Vörösesbarna, foltos, kerámiazúzalékkal soványí- magasodik. TM: 6,9 cm, pá: 10 cm; 7. gödör, ltsz.: tott, egyenesen elvágott peremû, gömbszelet alakú tál M.2003.7.13.29. (16. kép 7). töredéke profilált fenékkiképzéssel. Vállán 11 cm hosz- Szürke ill. barna, homokkal soványított, fényezett szú, ujjbenyomkodással tagolt fogóbütyök. M: 11 cm; felületû, profilált vállú, kisméretû tál peremtöredékei, pá: 32 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.15. (14. kép 7). Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 131

Vörösesbarna, apró kaviccsal és kerámiazúzalékkal felületû, nyomott gömbös testû bögre töredéke letört soványított, egyenesen elvágott peremû, ívelten füllel. M: 6,3 cm; sz: 7,6 cm; v: 0,6 cm; 7. gödör, ltsz.: kónikus tál töredéke profilált fenékkiképzéssel. M: 2003.7.13.35. 15,7 cm; pá: 37,6 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.12. Ívelt peremû bögre felsõ harmadának töredéke (15. kép 1). füllel. M: 6 cm, sz:4 cm, v: 0,6 cm; 7. gödör, az Vörösesbarna, homokkal soványított, egyenesen M.2003.7.13.40. leltári számú töredékek között elvágott peremû, gömbszelet alakú tál perem- és (11. kép 3). oldaltöredéke. Felülete durvított. TM: 11,5 cm, pá: Szürkésbarna, homokkal soványított, kihajló 30 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.17. (15. kép 2). peremû, fényezett felületû, vékonyfalú edények Szürkésbarna, homokkal és kerámiazúzalékkal peremtöredékei, 3 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.31. soványított, egyenesen elvágott peremû, gömbszelet- Valószínûleg hasonló, vékonyfalú, simított felületû alakú tál perem- és oldaltöredékei, letört bütyökfogó bögrék szürke ill. szürkésvörös színû, homokkal ill. nyomával, 3 db. TM: 12 cm, pá: 30 cm; 7. gödör, ltsz.: kavicszúzalékkal soványított aljtöredékei, 6 db. Fá: M.2003.7.13.22. (15. kép 3). 2,5 cm, 5 cm, 6 cm ill. 8 cm; 7. gödör, ltsz.: Vörösesbarna, kerámiazúzalékkal soványított, M.2003.7.13.52. (11. kép 5–7). egyenesen elvágott peremû, ívelten kónikus tálak Sötétbarna, csillámos homokkal soványított, peremtöredékei, 8 db. Pá: 28, 20 ill. 12 cm; 7. gödör, nyomott gömbös testû, vékonyfalú bögrék oldal- ltsz.: M.2003.7.13.23. töredékei, 5 db; 22. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.7. Kisméretû, vörösesbarna, kavicszúzalékkal sová- Fekete, homokkal soványított, gömbös testû bögre nyított, egyenesen elvágott peremû, ívelten kónikus tál oldaltöredékei, 2 db; 22. gödör, ltsz.: M.2003.7.20.9. töredékei, 3 db. M: 5 cm, pá: 14 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.24. (15. kép 4). Díszített edénytöredékek Hasonló, szürkésbarna, kisebb tálak perem- Nagyobb méretû, vastagfalú tálakhoz és faze- töredékei, 5 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.25. kakhoz tartozhatott néhány bemélyített vonalmin- A 2. és 3. táltípushoz egyaránt tartozhatnak a vörö- tákkal díszített oldaltöredék (18. kép 3–4). A mélyen sesbarna, kavics- ill. kerámiazúzalékkal soványított, bekarcolt, vízszintes, párhuzamos vonalminta jó durva felületû tálak aljtöredékei, több esetben profilált párhuzamát láthatjuk egy böheimkircheni töredéken aljkiképzéssel, 23 db. Fá: 7 ill. 8 és 9 cm;. 7. gödör, (NEUGEBAUER 1977, Taf. 14. 5). A függõleges, ltsz.: M.2003.7.13.53. (17. kép 4–6). párhuzamos vonalkötegminta durvább kialakítással Hasonló, profilált aljkiképzésû, vörösesbarna színû, amforákon is elõfordul Böheimkirchen-Hochfeld kavicszúzalékkal soványított tálak vagy fazekak oldal- anyagában (pl. NEUGEBAUER 1977, Taf. 17. 9). és aljtöredékei, 3 db; 7. gödör foltjából, ltsz.: Sûrûbb, vékonyabb függõleges vonalmintákkal ki- M.2003.7.12.1–3. sebb méretû edénykéket díszítettek (NEUGEBAUER 1977, Taf. 89. 6–7; HAHNEL 1988, Taf. 69. 14). Ívelt Bögrék nyakú, profilált vállú bögréhez, esetleg kisebb tálhoz A bekeházai telepen elõforduló példányok tartozhattak az elõzõeknél vékonyabb falú, vízszintes egyszerû, ívelt profilú, kihajló peremû, nyomott és ferdén bekarcolt vonalmintás oldaltöredékek gömbös testû, egyfülû bögrék (11. kép 3–4) ívelt vagy (18. kép 1–2); az egyik töredéken a minta fület vagy kissé profiláltabb fenékrésszel (11. kép 5–7), amelyek bütyökdíszt keretez (18. kép 2; vö. BENKOVSKY- a közép-európai korai bronzkori kultúrákban általá- PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 1. 2, 12). Sûrû, függõ- nosak (pl. PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 166. 14; legesen bemélyített díszítéssel találkozunk egy nagyon NEUGEBAUER 1979, Abb. 3. F). A díszített változa- vékonyfalú edényke két töredékekén (19. kép 7–8). tokra csak apró, vékonyfalú töredékek utalnak (18. kép Utóbbi, besimításszerûen sekély kannelúramintás 1–2, 19. kép 7–8; leírásukat ld. a díszített edény- edénytöredékek esetében az sem zárható ki, hogy a töredékeknél). lelõhely középsõ rézkori anyagából keveredtek a Sötétbarna, fényezett felületû, homokkal sová- bronzkori gödrökbe. nyított, ívelten kihajló peremû, töredékes, gömbös Az egymás melletti sorokban vagy többsoros testû bögre. M: 8,4 cm; pá: 9 cm; 7. gödör, ltsz.: sávokban az edény felületére tapasztott plasztikus M.2003.7.13.2. (11. kép 4). bütykökkel való díszítés (18. kép 5) nem idegen a Barna, csillámos homokkal soványított, ívelten Veteøov kultúra és a Böheimkirchen csoport kerami- kihajló peremû bögre peremtöredéke fül töredékével. kájában (NEUGEBAUER 1977, Taf. 55. 2), hasonló TM: 2,4 cm; sz: 4,5 cm; v: 0,4 cm; 7. gödör, ltsz.: módon alakították ki a jellegzetes bütyöklábakat is. M.2003.7.13.5. Szürkésbarna, kerámiazúzalékkal soványított, Sötétszürke, homokkal soványított, fényezett fényezett felületû, profilált vállú bögre töredékei, 2 db. 132 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

Vékony, vízszintes és ebbõl kiinduló ferdén bekarcolt, Az álzsinórdíszes kerámia másik alaptípusa az a párhuzamos vonalakkal díszített (4–4 vonal), az egyik fekete, csillámos homokkal soványított, kívül-belül töredéken letört bütyök vagy fül nyomával. M: 2 ill. gondosan fényezett felületû, tölcséresnyakú, nyomott 2,5 cm, sz: 5,6 ill. 2,5 cm; v: 0,5 cm; 7. gödör, ltsz.: gömbös testû tál, amelynek perem- és válltöredékei a M.2003.7.13.26. (18. kép 1–2). 22. gödörbõl láttak napvilágot, egy további, hasonlóan Szürkésbarna, apró kavicsokkal soványított edény- díszített fültöredékkel együtt (utóbbinál a fül két szélét töredék, mélyen bekarcolt, vízszintes, párhuzamos hat-hat soros zsinórlenyomat díszíti; 18. kép 12). A tál vonalmintával díszítve. M: 4 cm; sz: 3,9 cm; v: 1,1 cm; nyakán hullámvonalban nyolcsoros álzsinórdísz 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.27. (18. kép 3). található (18. kép 8), és nyolcsoros minta van az 5. Vörös, kerámiazúzalékkal soványított, vastagfalú kutatóárok mélyítésekor, 0–30 cm-nél talált szórvány edény töredéke, függõleges, párhuzamos bekarcolt táltöredéken is (18. kép 11). Hasonló, tölcséresnyakú, vonalakkal díszítve. M: 2,6 cm; sz: 5 cm; v: 1,1 cm; álzsinórdíszes tálat szlovéniai és horvátországi lelõhe- 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.28. (18. kép 4). lyekrõl, illetve néhány magyarországi leletegyüttesbõl Vörös, homokkal és apró kavicsokkal soványított ismerünk: hullámvonalalakú Litzen-mintával Ig edények töredékei, plasztikus bütykökkel (esetleg (KOROŠEC 1957, T. I. 1), hullámos és egyenes sávval bütyöklábakkal?), 4 db; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.43. Koprivnièki Ivanec-Piškornica telepérõl (MARKOVIÆ (18. kép 5). 1993–1994, T. 9. 3), továbbá Slivnicáról (STRMNÈIK- Sötétbarna, vékonyfalú, ívelt oldalú edény töre- GULIÆ 2001, Fig. 6) és Vörsrõl (HONTI 1994, Abb. dékei, sûrûn egymás mellé helyezett, keskeny, füg- 8. 4). Egyenes sávos mintával díszített, hasonló tálakat gõleges kannelúramintával, 3 db. Felülete erõsen Notranje goricén (KOROŠEC 1957, T. III. 1; DULAR kopott. M: 3 cm; sz: 7 cm; v: 0,2 cm; 11. gödör, ltsz.: 1999, Abb. 2. 1), Podgoraèon (MAJNARIÆ- M.2003.7.15.10. (19. kép 7–8). Hasonló került elõ a PANDŽIÆ 1976a, Tab. 2. 6), Somogyváron (HONTI 22. gödörbõl is; ltsz.: M.2003.7.20.13. 1994a, V. t. 4, VII. t. 14) és Koroncón (MITHAY 1942, IV. t. 1) találtak. Az ausztriai leletek között egyelõre Álzsinór(Litzen)-díszes kerámia csak egyenes mintasávval díszített tálakra van adat: A 7. objektumból elõkerült, fekete, fényezett Drassburgból (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, felületû, homokkal soványított, tölcséresnyakú, nyo- Abb. 3. 2), Böheimkirchenbõl, Guntramsdorfról mott gömbös testû, töredékes füles bögre (18. kép 9) (NEUGEBAUER 1978, Abb. 6. 12). A bekeházai, illetve egy hasonló peremtöredéke (18. kép 10) for- erõsen tölcséres nyakú és a perem szélességénél jóval májához és díszítéséhez elsõsorban Alsó-Ausztriában keskenyebb vállú tálhoz formailag a Koprivnièki és Burgenlandban (Guntramsdorf: PITTIONI 1954, Ivanec-Piškornicáról említett, továbbá talán a Abb. 169. 4–5; Grosshöflein-Föllik: BENKOVSKY- koroncói példány áll a legközelebb. PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 1. 9, 16), illetve Észak- Fekete, fényezett felületû, homokkal soványított, Horvátország területén (Vindija barlang: ŠIMEK tölcséresnyakú, nyomott gömbös testû, töredékes füles 1975, T. I. 1) találunk jó párhuzamokat. A bekeházai bögre. Peremén, egymás alatt két sávban hatsoros ál- bögrék peremén két, illetve három egymás alatti zsinór(Litzen)-dísz látható. Füle letörött. M: 8,5 cm; pá: vízszintes sávban bemélyített, sávonként hat-hatsoros 6,2 cm; 7. gödör, ltsz.: M.2003.7.13.1. (18. kép 9a–b). zsinórlenyomat-dísz (Litzen-minta vagy álzsinórdísz) Fekete, fényezett felületû, homokkal soványított, látható. A párhuzamként felsorolt példányokon tölcséresnyakú, nyomott gömbös testû bögre perem- (továbbá a Golling-Salzach, Dürnkrut és Hausstein töredékei és oldaltöredéke, 3 db. A peremen egymás lelõhelyen elõkerült bögréken, vö. HELL 1944–1950, alatt három sorban álzsinór(Litzen)-dísz, a felsõ kettõ 173–175, Abb. 1–2; NEUGEBAUER 1976, 24–25, hatsoros, az alsó öt. Pá: 12 cm; 7. gödör, ltsz.: Taf. 5. 1–3; DAIM – RUTTKAY 1981, Abb. 12. 1) M.2003.7.13.4. (18. kép 10). szintén hatsoros zsinórlenyomatból alakították ki a Fekete, csillámos homokkal soványított, kívül- mintasávokat. A podgoraèi, hasonló bögretöredékeket belül gondosan fényezett felületû, tölcséresnyakú, zömmel hétsoros álzsinórminta díszíti, de itt is elõ- nyomott gömbös testû tál perem- és válltöredékei, fordul hatsoros sáv (MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976a, 2 db. A nyakon hullámvonalban nyolcsoros Tab. 5. 7). A bekeházai töredékeken a párhuzamként álzsinór(Litzen)-dísz található. Pá: 34 cm; 22. gödör, említett álzsinórdíszes bögrék fontos jellemzõje, a ltsz.: M.2003.7.20.1. (18. kép 8a–b). nyakhajlatban, a füllel szemközti oldalon elhelyezett Sötétbarna, homokkal soványított edény fültöre- lapos bütyökminta hiányzik, de a kissé nyomottabb déke, a fül két szélén hat-hat soros álzsinór(Litzen)- testû, soproni bögrén sincs ilyen bütyök (BEN- dísszel. M: 3,5 cm; sz: 5 cm; v: 0,9 cm; 22. gödör, ltsz.: KOVSKY-PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS M.2003.7.20.4. (18. kép 12). 1982–1983, 1. kép 1). Sötétszürke, homokkal soványított, finoman Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 133 iszapolt, fényezett felületû edény peremtöredéke. régióban a Somogyvár-Vinkovci kultúra kora utáni A perem alatt nyolcsoros álzsinór(Litzen)-dísz. M: idõszak „sötét kornak” tûnt egészen a halomsíros 3,1 cm; sz: 3,4 cm; v: 0,8 cm; 5. kutatóárok, 0–30 cm, kultúra legkorábbi fázisának idõszakáig (KOVÁCS ltsz.: M.2003.7.5.11. (18. kép 11). 1984, 383; KOVÁCS 1994, 119; HORVÁTH 1994a, 219; SZÕKE 1995, 23; ŠAVEL 1996, 20; BONDÁR Felületkezelés, készítéstechnika 1998a, 21–23; legújabban HORVÁTH 2000, 13). A bekeházai bronzkori leletanyag fontos jellem- A térség bronzkori idõrendjében tapasztalt zõje, hogy az edények nyersanyagába az elõkészítés „vákuumot” a kutatók úgy próbálták kitölteni, hogy a során, soványítóanyagként legtöbbször kavicszúza- Zala megyébõl megismert legkorábbi halomsíros lékot, ritkábban apróra tört kerámiát vagy mindkettõt leleteket – néhány hasonló, Vas, Gyõr-Moson-Sopron kevertek. A gödrökbõl nagyszámban elõkerült és Veszprém megye nyugati részébõl származó lelete- kavicsot és kavicstörmeléket ebbõl következõen, vél- gyüttessel együtt – a középsõ bronzkor utolsó fázisára, hetõen a soványítóanyag elõállításához is használták. a koszideri korra keltezték (BÓNA 1992, 40; Csak a legvékonyabb falú, kisméretû bögrék egy HORVÁTH 1994a, 219; HONTI 1994a, 11; KISS része, illetve a profilált (dísz-) tálak soványítására 1997, 47; ILON 1998–1999, 258; H. SIMON – használtak homokot. Utóbbi kerámia közül is kitûnnek HORVÁTH 1998–1999, 202; KISS 2000, 27; KISS az álzsinórdíszes bögre- és táltöredékek, amelyek 2002, 491–492). Így elfogadható magyarázatnak tûnt csillámos soványítású, gondosan simított-fényezett az, hogy a Dunántúl legnyugatabbi részein egy felte- anyaga élesen eltér a többi bekeházai edénytõl. Ebbõl hetõen nyugat-északnyugat, a mai Alsó-Ausztria felõl következõen – az alábbi, kulturális elemzéssel beszivárgó népesség jelent meg a koszideri korszak- összhangban – felmerül annak lehetõsége, hogy az ban. Ez a korai halomsíros csoport okozhatta, hogy a álzsinórdíszes edényeket (vagyis a Litzenkerámiát) középsõ bronzkorban a Kis-Balatontól keletre élõ lelõhelyünkön importkerámiaként értelmezzük. mészbetétes kerámia kultúrája népességének zöme Ugyanezt figyelte meg korábban Honti Sz. a mész- elköltözött törzsterületérõl (ld. a tolnanémedi betétes kerámia kultúrája vörsi és somogyvári telepén kincseket), a helyben maradt, kései mészbetétes cso- talált álzsinórdíszes kerámiával kapcsolatban. So- portok viszont az új népesség szomszédságában éltek mogyváron a finomszemcsés soványítású, álzsinór- – így elterjedési területeik kiegészítik egymást. díszes, eredeti import edények töredékei mellett olyan A bekeházai településrészlet tehát a Délnyugat- kerámiát is el tudott különíteni, amelyek az import Dunántúl eddig ismeretlen bronzkori népességének darabok helyi utánzataként értékelhetõk: utóbbiaknál anyagi mûveltségébe enged bepillantást; egyben a az álzsinórdíszt kevésbé gondosan alakították ki, és az halomsíros kultúra legkorábbi csoportjainak kel- edények anyaga a mészbetétes kerámia anyagával tezésével kapcsolatban is adalékot nyújt. Ahhoz, hogy megegyezõ volt (HONTI 1994, 174–176; 1994a, 8). a Veteøov kultúra leletanyagának feltûnését értelmez- A Bekeházán elõkerült házikerámia-formák hessük a térségben, az alábbiakban az alsó-ausztriai, (fazekak és durvább felszínû tálak, hombárok) burgenlandi és az északnyugat-dunántúli kutatási ered- készítéstechnikájának jellegzetes eleme, hogy az ményeket is át kell tekintenünk. edény felszínét egyes esetekben simítatlanul hagyták, de gyakrabban egy további agyagréteget kentek-fröcs- A térség középsõ bronzkori kulturális képének költek fel rá, amit olykor szabálytalan vagy szabályos, vázlata egy irányba rendezett ujjbehúzkodással tagoltak (12. kép 2–4, 13–14. kép, 17. kép). Ezzel a felületke- A Veteøov kultúra zeléssel függ össze az edények aljának profilált A Veteøov kultúra morvaországi leletanyagának kialakítása is: a fenékrész felé az említett agyagréteget összefoglalását követõen a Dunától északra fekvõ nem simították el, sõt, ujjbehúzkodással kissé alsó-ausztriai területen is elkülönítették a mûvelt- kiszélesedõ fenékkiképzést hoztak létre (pl. 14. kép 7, séghez sorolható lelõhelyeket (TIHELKA 1961, 1962; 15. kép 1, 17. kép 4–6). Ez utóbbi készítéstechnikai SCHEIBENREITER 1964). A Dunától délre e kultúra elem a Veteøov kultúra és a Böheimkirchen csoport leleteivel nem számolt a kutatás, Burgenlandban a házikerámiáján is gyakran megfigyelhetõ. Veteøov kultúrával egy idõben Z. Benkovsky-Pivo- A fentiek alapján a Zalaegerszeg-Ságod-Bekeházán varová szerint a Mistelbach-Regelsbrunn típus anyaga feltárt bronzkori településrészletet a Veteøov kultú- figyelhetõ meg, melyet a közép-európai kronológia rához köthetjük. E mûveltség azonosítása a térségben szerinti középsõ bronzkor (RBB1 fázis) kezdetére, a azért fontos, mivel a Délnyugat-Dunántúl középsõ koszideri korszaknak megfelelõ idõre keltezett bronzkori népességérõl mindeddig alig állt rendel- (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, 348–349, Abb. kezésre információ. A Kis-Balatontól nyugatra fekvõ 5; 1976a, Abb. 3). Az ezt megelõzõ (közép-európai, 134 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

RBA) korai bronzkorban Burgenland térségében a WILLVONSEDER 1937, 24–25; PITTIONI 1954, gátai (Wieselburg) kultúra élt, amelynek elterjedési 239–246; a korai kutatástörténetrõl ld. még területét (legutóbb ld. LEEB 1987, Abb. 1; MOZSOLICS 1942, 34–36; BENKOVSKY- NEUGEBAUER 1994, Abb. 4; BENKOVSKY-PIVO- PIVOVAROVÁ 1972, 198–199). Ezzel összefüg- VAROVÁ 1995, Abb. 4) Z. Benkovsky-Pivovarová gésben a magyar kutatók is a kisapostagi kultúra megfigyelései szerint nem fedik az álzsinór-díszes illetve a gátai kultúra elõzmé-nyeként értelmezték a kerámia burgenlandi lelõhelyei. A két utóbb említett Litzenkerámiát vagy a Guntramsdorf–Drassburg cso- népesség eszerint azonos idõszakban, egymás mellett portot (MOZSOLICS 1942, 33–35; BÁNDI 1972, élt (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 209, 41–42; BÓNA 1960, 53; BÓNA 1975, 247–248; Abb. 9; 1981, 33, Taf. 4). BÓNA 1992, 16: Frühe Bronzezeit III). Ugyanebbõl Az alsó-ausztriai térség egykori történetének következett, hogy a középsõ bronzkor végére vagy a tisztázásában fontos momentum volt, amikor J.-W. korai halomsíros idõszakra keltezhetõ leletegyütte- Neugebauer kimutatta, hogy a Veteøov kultúra sekben megjelenõ, ugyanilyen technikával díszített lelõhelyei nemcsak a Dunától északra találhatók meg, edényeket a magyar kutatásban „pseudo-Litzen” hanem a Dunától délre fekvõ ausztriai területen is. kerámia elnevezéssel tárgyalták (részletesen: A legfontosabb lelõhely, a Böheimkirchen-Hochfelden VÉKONY 2000, 176). feltárt nagy telep alapján Neugebauer Alsó-Ausztria A kutatás Z. Benkovsky-Pivovarová megfigyelései déli részén a Veteøov kultúra Böheimkirchen csoportját nyomán fogadta el az álzsinórdíszes kerámia közép- különítette el (NEUGEBAUER 1977, 1979). Ugyan- európai kronológia szerinti korai bronzkor 2. felére akkor – Benkovsky-Pivovarovával szemben – az ál- illetve a középsõ bronzkorra (RBA2–RBB1) való kel- zsinórdíszes kerámiát nem tartotta önálló kultúrának; tezését és az ausztriai leletek összefoglalása is neki ezzel összefüggésben azokat az alsó-ausztriai lelõhe- köszönhetõ (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, lyeket, ahol az álzsinórdíszes kerámia a Veteøov 203–208; 1981). A néhány Salzburg környékén és kultúra edényeivel együtt került elõ (pl. Gunt- zömmel a Lajta mentén feltérképezett Litzenkerámiát ramsdorf: NEUGEBAUER 1977a, 1978), a Veteøov önálló kultúraként értékelte. Emellett az álzsinórdíszes kultúra lelõhelyeiként közölte. Utóbbi kultúra elter- kerámia teljes – horvátországi, szlovéniai, ausztriai, jedési területének tárgyalásakor azonban a burgenlandi szlovákiai, nyugat-magyarországi illetve a Vajdaságba leleteket14 nem említette: a Dunától északra a Veteøov esõ – elterjedését vizsgálva, három idõrendi fázist kultúra magterületérõl beszélt, a Böheimkirchen különített el. A legkorábbi fázisba a hullámos csoport területét pedig a Dunától délre, a Sötétkõ-erdõ mintasávos álzsinórdíszes kerámiát sorolta – e fázis (Dunkelsteinerwald) és a Bécsi-erdõ közötti területen anyaga fõként Szlovénia és Horvátország területén jelölte meg (PITTIONI 1954, 367, Karte 8; fordul elõ – és az edényformákat és a díszítést tekintve SCHEIBENREITER 1964, Abb. 1; SCHUBERT 1973, a kisapostagi kultúrával való idõrendi és talán Karte 2; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. genetikai kapcsolatot állapított meg. Az ausztriai 5; NEUGEBAUER 1979, 50; NEUGEBAUER 1994, leletek zömét, amelyekre az egyenes sávban elhe- 123–125, 133–134, 140). Neugebauer eredményei lyezett álzsinórdísz jellemzõ, a következõ fázisba nyomán vetette fel Z. Benkovsky-Pivovarová, hogy a sorolta. Az edényformák kapcsolatai illetve a vegyes gátai kultúra területét a korai és középsõ bronzkor leletegyüttesek alapján e fázist a Veteøov és a magya- határán vélhetõen a délre terjeszkedõ „Maïarovce– rádi kultúrával, illetve a dunántúli mészbetétes Veteøov–Böheimkirchen” kultúrkör szállta meg kerámia kultúrájával párhuzamosította. A legfiatalabb (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 34–35; 1996, leleteken az álzsinórdísz felkunkorodó (ún. Schnörkel- 157). E felvetés ellenére a feldolgozások továbbra sem artige) mintában jelenik meg, és zömmel a korai kár- ábrázolják a Bécsi-erdõtõl keletre a Veteøov kultúra pátvidéki halomsíros kultúra szlovákiai anyagában lelõhelyeit (legutóbb BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ (vö. Dolný Peter), néhány ausztriai és dunántúli 1995, Abb. 4). lelõhelyen, illetve a Belegiš kultúra kerámiáján fordul elõ. Az ausztriai csoport relatív idõrendjével kapcso- Az álzsinórdíszes vagy Litzenkerámia latban azt állapította meg, hogy az álzsinórdíszes Az álzsinórdíszes kerámiával foglalkozó elsõ pub- kerámia lelõhelyei nagyjából kikerülik a gátai kultúra likációk a bronzkort megelõzõ idõszakra illetve a elterjedését – vagyis feltételezhetõ egykorúságuk. bronzkor kezdetére keltezték e leleteket. A leg- A tárgyalt kerámiát használó népesség életének végét a gyakrabban elõforduló bögreformát a gátai kultúra koszideri korra keltezett Mistelbach-Regelsbrunn bögréi illetve a Kisapostagról ismert „pannon” mész- típussal hozta kapcsolatba, amelynek elterjedése betétes kerámia bögreformája és díszítése elõzmé- benyúlik az álzsinórdíszes kerámia önálló elterjedési nyének tartották (PITTIONI – WURTH 1935; területére is, tehát vélhetõen késõbbi (BENKOVSKY- Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 135

PIVOVAROVÁ 1972, 208–209; 1981, 32–33, Taf. 2). Horvátországban, kezdetben nem volt lehetõség e A Böheimkirchen csoport elkülönítését követõen leletek kulturális önállóságának meghatározására (NEUGEBAUER 1977; vö. fentebb) vita alakult ki (MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976, 1976a; TERŽAN az álzsinórdíszes kerámia önállóságát illetõen. 1983, Abb. 4; VINSKI-GASPARINI 1983, T. LXX), Z. Benkovsky-Pivovarová kitartott az önálló Litzen- újabban azonban Z. Markoviæ önálló Litzenkerámiás kerámiás csoport léte mellett, de J.-W. Neugebauer és elterjedési területet körvonalazott a Dráva-Száva más kutatók eredményeit felhasználva, 1981-ben már közötti térségben (MARKOVIÆ 1988–1989, 419, csak a Bécsi-erdõtõl keletre fekvõ alsó-ausztriai és Abb. 4; vö. még P. FISCHL – KISS 2002, 135–139). burgenlandi lelõhelyeket sorolta az önálló kultúrcso- Említettem, hogy az e területhez nyugatról kap- porthoz; a Salzburg környéki, a böheim-kircheni és a csolódódó szlovéniai régióban nemrégiben szintén a Dunától északra elõkerült dürnkruti leletek impor- kultúra önállóságát bizonyító adatok láttak napvilágot tok.15 A késõbbiekben J.-W. Neugebauer is átvette a (TIEFENGRABER 2001). E települések közlése Litzenkerámia önálló kultúraként való meghatározását remélhetõleg a Ljubljana környéki cölöpfalvakban és a Z. Benkovsky-Pivovarová által javasolt elõkerült hasonló leletekkel kapcsolatos problémák „Drassburg kultúra” elnevezést (BENKOVSKY- (KOROŠEC 1957; GABROVEC 1983, 24, 26–27, PIVOVAROVÁ 1972, 210; NEUGEBAUER 1994, T. I. 1–4, 14–15; PARZINGER 1983, 45, Tab. 4; 141, Abb. 4: idõrendi tábla). DULAR 1999, 83, Abb. 2) tisztázásában is elõrelépést Az álzsinórdíszes kerámia magyarországi kutatá- jelent majd.17 sára két momentum volt nagy hatással: egyrészt a A Magyarországon elõkerült álzsinórdíszes kerámi- kisapostagi kultúra önállóságának egyértelmûvé tétele ával kapcsolatban a legszembetûnõbb jelenség, hogy és emlékanyagának világos különválasztása a – a csak Litzenkerámiával jellemezhetõ lelõhelyek Litzenkerámiától (TORMA 1972, 22, 24; VADÁSZ – mellett – a legtöbb ilyen edénytöredéket a mészbetétes VÉKONY 1978, 61, 82. j.),16 másrészt a szlovákiai kerámia kultúrája lelõhelyeirõl ismerjük. Ezeket az Dolný Peter fázis meghatározása (DUŠEK 1969; adatokat az alsószentpéteri (Dolný Peter, SK) temetõ KOVÁCS 1975, 309, 312–314). A tárgyalt kerami- anyagával összefüggésbe hozva Vékony G. a dunán- kával összefoglalóan Kovács T. és Vékony G. túli mészbetétes kerámia és a korai halomsíros kultúra foglalkozott, mindketten a legkorábbi halomsíros kapcsolata bizonyítékaként értékeli (VÉKONY 2000, népcsoportok emlékanyagával hozták kapcsolatba. 178). Véleményem szerint azonban a szlovákiai, Kovács T. Benkovsky-Pivovarová adatait fel- horvátországi és a szlovéniai újabb adatok ettõl eltérõ használva, az álzsinórdíszes kerámia terjedését a következtetések levonására nyújtanak lehetõséget. halomsíros kultúra hatásának tulajdonítható, „észak- Láthattuk, hogy Ausztriában és Magyarországon nyugat–délkelet irányú hatásmechanizmussal” hozta (vö. fentebb Z. Benkovsky-Pivovarová és Kovács T. összefüggésbe – ld. a lelõhelyek zárt csoportját a Fertõ megállapításait),18 továbbá Szlovákiában (OŽÏANI vidékén és a vajdasági Belegiš kultúra területén 1998: a magyarádi és a füzesabonyi/Otomani kultúra, (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, Taf. 1), illetve a Dolný Peter fázis leleteivel együtt) korai továbbá a két terület között szóródott leleleteket a bronzkori (RBA2; a magyarországi kronológia szerint halomsíros kultúra legkorábbi magyarországi lelet- középsõ bronzkori) és középsõ bronzkori (RBB1) együtteseiben: Székesfehérvár-Nyúldomb, Siklós- környezetben is elõfordulnak álzsinórdíszes kerámia- Téglagyár, Bag, Tiszafüred-Majoroshalom (KOVÁCS leletek. Ebbõl azonban nem az következik, hogy 1975, 312–314; KOVÁCS 1984, 383; KOVÁCS 1994a, (Neugebauer és Ožïani véleményét követve) el 161–162; KOVÁCS 1997, 299–300). Vékony G. a kellene vetni a Litzenkerámia önálló kultúraként való Komárom megyei leletek összefoglalása után értelmezését, hanem világosan körül kell határolni, (VÉKONY 1988, 74) legutóbb „a korai halomsíros mely területeken értékelhetõ önálló kultúraként az kultúrától elválaszthatatlan” Litzenkeramik teljes álzsinórdíszes kerámia, és mely területekre jutott elterjedését áttekintette (VÉKONY 2000, 177). csupán import díszedényként. A Horvátországban kör- A környezõ országok kutatói is sorra összefoglalták vonalazott Litzenkerámiás csoport létét elfogadva és az álzsinórdíszes kerámiával kapcsolatba hozható az edények anyagában megfigyelt eltérések alapján a leleteket (a lelõhelyek száma immár 100 fölött van; a Dél-Dunántúlon talált álzsinórdíszes edények (HONTI részletes katalógust ld. KISS 2004). A tárgyalt 1994, 1994a) a Dráva túloldalán élõ népcsoport keramika értékelésével kapcsolatos vita jelenleg sem területérõl érkezett importokként értelmezhetõk jutott nyugvópontra – ennek oka a változatlanul kis (P. FISCHL – KISS 2002, 136; KISS 2002, 488–489; számban rendelkezésre álló zárt leletanyagban kere- ld. még KISS 2004). Eszerint a Balatontól délre sendõ. Az újabb adatokat figyelembe véve azonban, elõkerült, álzsinórdíszes technikával díszített kerámia ma már valamelyest tisztább kép körvonalazható. többségének nem idõrendi jelentõséget tulajdonít- 136 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária hatunk, vagyis e kerámia nem csupán a koszideri bele, vagyis a temetkezés fiatalabb a Veteøov kultúra korszak vagy a korai halomsíros idõszak „ujjlenyo- idõszakánál – így a Litzenkerámia a korai halomsíros mata”, hanem a Dráván túli területekkel folytatott kultúrához kapcsolható (VÉKONY 2000, 176–177). kapcsolatrendszer emléke (az Észak-Dunántúlon A Dunától északra fekvõ Waidendorf-Buhuberg elõkerült álzsinórdíszes kerámiáról ld. alább). Ezzel telepérõl B. Hahnel szintén több álzsinórdíszes kapcsolatban érdemes visszatérnünk a Veteøov kultúra edénytöredéket közölt a Veteøov kultúra rétegébõl leleteinek tárgyalására. (HAHNEL 1988, 71–71). A Litzenkerámia és a Veteøov kultúra egykorúságát tehát számos lelet- A Burgenland és Alsó-Ausztria területén elõkerült együttes bizonyítja nemcsak a Dunától északra és álzsinórdíszes kerámia értelmezéséhez a zárt lelet- délre esõ alsó-ausztriai területeken, de Burgenlandban együttesekbõl származó leletek nyújthatnak segítséget is. A bizonytalan lelõkörülmények ellenére talán (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 33, Taf. 2): ugyanezt erõsíti meg a fölliki sír is, amennyiben azt ezek a Veteøov kultúra, illetve a Böheimkirchen feltételezzük, hogy a tetemeket egy még nem teljesen csoport anyagával együtt kerültek elõ. A Böheim- feltöltõdött telepgödörben helyezték el. E feltételezést kirchen-Hochfelden, a Veteøov kultúra névadó telepén alátámasztja, hogy a nagyhöflányi lelõhely egy másik zárt objektumokból elõkerült álzsinórdíszes kerámia részén is a Veteøov kultúra kerámiájával együtt (NEUGEBAUER 1977, Taf. 40. 1, Taf. 65. 1, 7, Taf. kerültek elõ Litzen-díszes edények (Grosshöflein- 67. 1–3, Taf. 74. 1, Taf. 84. 1, Taf. 86. 1–2) alapján Föllik, Fundstelle III: BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ J.-W. Neugebauer az elsõként elõkerült, hasonló díszû 1977, Abb. 1–2), továbbá, hogy a Veteøov kultúra mor- edény, a dürnkruti bögre (korábban aunjetitziként leírt vaországi telepeirõl számos ilyen gödörtemetkezés kísérõkerámiáját) szintén a Veteøov kultúrához sorolta ismert (STUCHLÍK 1992, 20–22). Pinkaóvár (Burg) (NEUGEBAUER 1976; BENKOVSKY-PIVO- lelõhelyet telepként említik: itt a Litzenkerámia VAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS 1982–1983, 14). töredékei egy 50 cm vastag kultúrrétegbõl szár- További adalék, hogy Guntramsdorf lelõhelyen, maznak, míg a felette elõkerült, 10 cm-es, középkori csatornaépítés során, több alkalommal is feltártak kerámiával kevert rétegbõl a Veteøov kultúra olyan telepjelenségeket, amelyekben a két lelettípus edénytöredékei is napvilágot láttak (MITSCHA- együtt volt megtalálható (BENKOVSKY-PIVO- MÄRHEIM – OHRENBERGER – SARIA 1954, VAROVÁ 1972, Abb. 2; NEUGEBAUER 1977a, 188–189, Taf. 12–13; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ NEUGEBAUER 1978).19 Darufalván (Drassburg- 1981, 30).20 Taborac) szintén több, álzsinórdíszes kerámiát tar- E térségtõl keletebbre, az Északnyugat-Dunántúlon talmazó gödör került elõ. Ezek egyikébõl (I. gödör) elterjedt középsõ bronzkori mûveltség a már említett díszítetlen, a Veteøov kultúrához köthetõ edénytöre- gátai kultúra volt. Emlékanyagát Bóna I. foglalta dékeket, egy másikból (4. gödör) négy bütyöklábon össze; a kultúra végét – a halomsíros kultúra álló edény töredékét is említik (BENKOVSKY-PIVO- támadásával összefüggésben – a középsõ bronzkor 2. VAROVÁ 1972, 201, Abb. 3; 1981, 31, Abb. 3; fázisára tette (BÓNA 1975, 247–248; BÓNA 1992, BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS 34; vö. még KISS 2000, 16; KISS 2002, 478). Ebbõl 1982–1983, 13). Nagyhöflány (Grosshöflein-Föllik) következõen Károlyi M. a halomsíros kultúra lelõhelyen Tömördy F. által feltárt kettõs temet- hegyfalui településén elõkerült, idõsebb emlékanyagot kezésben az álzsinórdíszes edények mellett szintén a gátai kultúrához kapcsolta (KÁROLYI 1979–1980, megtalálták a Veteøov kultúra kerámiatöredékeit 136–138). Hozzá kell azonban tenni, hogy a korábbi (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – kutatás a magyarádi kultúrával is számolt a KAUS 1982–1983, 8–12, 2–5. kép). Utóbbiak a Kisalföldön (PATAY 1938, 68–69; MITHAY 1942, lelõkörülményekrõl fennmaradt feljegyzések szerint a 12–14). Kovács T. hívta fel a figyelmet arra, hogy gödör alját borító 30 cm-es rétegbõl származtak, ebbõl Északnyugat-Magyarország koszideri kori kulturális Z. Benkovsky-Pivovarová arra a következtetésre képének meghatározását nehezíti az a tény, hogy a jutott, hogy az ember- és állattetemeket a Veteøov Benkovsky-Pivovarová által a koszideri korra keltezett kultúra gödrébe ásták bele (BENKOVSKY-PIVO- Mistelbach-Regelsbrunn típus illetve a vitatott kelte- VAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS 1982–1983, 8–9, 15). zésû álzsinórdíszes kerámia Fertõ-tó környéki elterje- Vékony G. Tömördy eddig figyelmen kívül hagyott dési területe egybeesik. Így – bár továbbra is nagyon megfigyelését – az „átvágott gátai rétegrõl” – a mai kevés leletanyag volt ismert –, három kultúrcsoport is kronológia adatai szerint értelmezve hasonló felmerült a térség koszideri kori kulturális hovatarto- véleményt fogalmazott meg. Eszerint az álzsinórdíszes zásával kapcsolatban. A korábbi magyar kutatás ered- kerámiát használó emberek a sírt (vagy inkább ményeit is figyelembe véve, Kovács T. véleménye áldozati gödröt?) a Veteøov kultúra teleprétegébe ásták szerint Délnyugat-Szlovákiában, Északkelet-Ausztriá- Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 137 ban és az Észak-Dunántúl egyes részein a koszideri Veteøov kultúra és az álzsinórdíszes kerámia leletei korszakban olyan lakosság élt, amelynek anyagi mû- együtt kerültek elõ, illetve a térség néhány, a magya- veltsége a késõ magyarádi kultúrával azonosítható. A rádi illetve a korai halomsíros kultúrához kötött lelete- szlovákiai területtõl különbözõ jellemzõk nyugati hatá- gyüttesét a Veteøov kultúrához soroljuk. Az említett soknak tulajdoníthatók, a területi különbségek az eltérõ területen a Veteøov kultúrával kapcsolatba hozható alaplakosságból adódhatnak (KOVÁCS 1984, 382). lelõhelyek ÉNy-ról DK felé haladva a következõk: A késõbbiekben a Veteøov kultúra szerepét vagy Schwechat-Wien Umgebung (RUTTKAY 1971; hatását Marton E. vetette fel a középsõ bronzkor végén NEUGEBAUER 1977a, Anm. 25), Baden- a velemi Szent Vid-hegyen elsõként megtelepedõ né- Königshöhle (LADENBAUER – OREL 1954, Taf. III. pességgel kapcsolatban (MARTON 1996, 250, I. t. 8). 3, Taf. IV), Guntramsdorf (BENKOVSKY-PIVO- Ugyanerrõl a lelõhelyrõl Ilon G. közölt egy bütyök- VAROVÁ 1972, Abb. 2; NEUGEBAUER 1977a, lábas bögrét (ILON – KÖLTÕ 2000, IV. t. 1), mely a NEUGEBAUER 1978), Darufalva/Drassburg-Taborac korai halomsíros kultúra, vagy esetleg a Veteøov (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 201, Abb. 3; kultúra emléke lehet. Legutóbb a magyarádi és a korai 1981, 31, Abb. 3), Nagyhöflány/Grosshöflein-Föllik halomsíros kultúra északnyugat-magyarországi emlék- (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 1-2; anyagával szintén Ilon G. foglalkozott (ILON BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS 1998–1999). A magyarádi és a Veteøov kultúra elter- 1982–1983, 8–12, 2–5. kép), Oka/Oggau (PITTIONI jedési területének határa a Morva folyó mentén, tehát 1954, Abb. 213. 5–8, Abb. 214. 1–2; HICKE 1987, 63, a Fertõ-tó közelében találkozik. A két kultúra anyagi Abb. 44, Taf. XI.3, XV.9, XVI.11, XXI.26), Man- mûveltségének szoros rokonsága miatt a kutatók nersdorf (MELZER 1984, 241, Abb. 311; gyakran Maïarovce-Veteøov-Böheimkirchen kultúrá- NEUGEBAUER 1994, 61), Védeny/Weiden am See ról beszélnek (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, (OHRENBERGER 1957, Taf. I. 10–14), 34; RUTTKAY 1988–1989, 140–145; STUCHLÍK Pinkaóvár/Burg (MITSCHA-MÄRHEIM – OHREN- 1992, 16) – ez egyben azt is kifejezi, hogy a tárgyalt BERGER – SARIA 1954, 188–189, Taf. 12–13), nyugat-magyarországi térségben, egy-két szórványos Velem (KÁROLYI 1979–1980, 154, 13. kép 4; edény esetében nehéz a pontos kulturális hovatartozás MARTON 1996, 250, I. t. 8; ILON 1998–1999, 256, megállapítása. Stufe 1, Fundort 18), Gyöngyösfalu (KÁROLYI Néhány újabban ismertté vált Vas megyei lelet- 1979–1980, 143–146, 6–8. kép), Hegyfalu (KÁROLYI együttes, továbbá az álzsinórdíszes kerámia és a 1979–1980, 136–138, 3. kép 1–3), Kenyeri Veteøov kultúra viszonyának fenti áttekintése nyomán (KÁROLYI 1996–1997, 12, 3. kép 1, 4. kép); Sárvár- mégis megkísérlelhetõ az északnyugat-magyarországi Móka és -Szaput (közöletlen, ld. fentebb), Rádóc- és északkelet-ausztriai térség anyagának az eddigitõl kölked, Nagymizdó (ILON – RASZTOVICS 2000, eltérõ értelmezése. Legfontosabb a Sárváron feltárt, 157, 56/1. lh., XXXII.t.2; 56/2. lh., XLIV.t.3–5; 184, több gödörbõl álló településrészlet, amelynek kerámi- 43/2. lh., XLV.t.). aanyagában a Veteøov kultúra jellegzetes formáit és A Lajta és a Rába-Rábca mentérõl említett adatok díszítéseit ismerhetjük fel.21 Emellett a Bekeházáról fenti értelmezése nyomán a Zala megyébõl bemutatott bemutatott, bütyökfogós fazékformához hasonló bekeházai anyag már nem áll egyedül, hozzákap- darabok és két álzsinórdíszes edénytöredék is elõ- csolható a Veteøov kultúra elterjedéséhez. További fordul a leletek között. A kissé délebbre, Körmend adalék, hogy a lelõhelyünk szomszédságában található környékén végzett terepbejárások során két további Zalaszentiván-Kisfaludi hegyrõl több alkalommal mú- lelõhelyen is hasonló kerámiát találtak (Rádóckölked- zemba került szórványos leletek részletes áttekintése Felsõ mezõ, Nagymizdó-Várdomb: ILON – RASZ- alapján Száraz Cs. a Veteøov kultúra kerámiáját külö- TOVICS 2000, 157: 56/1. lh., 56/2. lh., 184: 43/2. lh.); nítette el (SZÁRAZ 2002, 517–519, Fig. 1. 1, 1. 3).22 ugyanitt álzsinórdíszes kerámia is megtalálható. E le- Ugyaninnen koszideri korú bronzkincs is ismert letek alapján a korábban a magyarádi kultúrával kap- (BÓNA 1958, 218, Taf. VI). Ezek szerint, csolatba hozott emlékanyag egy része (ILON Z. Benkovsky-Pivovarová felvetésével és Kovács T. 1998–1999, Stufe 1, Fundort 18, 20) és néhány véleményével (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, további, a halomsíros kultúra legkorábbi, nyugat- 34; KOVÁCS 1984, 382; BENKOVSKY-PIVO- dunántúli népességéhez kötött lelõhely anyaga VAROVÁ 1996, 157) összhangban megállapítható, (KÁROLYI 1979–1980) talán szintén a Veteøov hogy a Veteøov kultúra a Böheimkirchen csoport eddig kultúrához sorolható. E Vas megyei lelõhelyek és a körülhatárolt területétõl keletre, a Fertõ-tóig, továbbá a burgenlandi leletek fenti elemzése indokolja a felté- Répce és a Rába középsõ folyásvidékéig (a korábbi telezést, hogy azokat a Bécsi-erdõ és a Rábaköz gátai terület keleti széléig; vö. KÁROLYI 1971–1972; mocsarai között feltérképezett lelõhelyeket, ahol a BÓNA 1975, 249; KÁROLYI 1978–1979, 136; LEEB 138 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

1987, Abb. 1)23 is kiterjeszkedett. Ez a (talán kisebb nyek (Waidendorf: HAHNEL 1988, 71–72; NEUGE- migrációval is kapcso-latba hozható) kulturális BAUER 1994, 123; Dürnkrut: NEUGEBAUER 1976; változás okozhatta a gátai kultúra végét – ebbõl Böheimkirchen: NEUGEBAUER 1979, Abb. 4) pedig következõen a Veteøov kultúra keleti elterjedésének e térséggel való kapcsolatot jelzik-e? Vagy egy olyan idejét a középsõ bronzkor 2. végére tehetjük. A gátai kultúrcsoport importjaiként kerültek a Bécsi-erdõtõl kultúra temetõiben elõkerült, koszideri bronztárgyak keletre, nyugatra és a Dunától északra is, amelynek által keltezett, kerámia nélküli síregyüttesek, ame- emlékanyaga egyelõre kevéssé ismert? E problé- lyeket a halomsíros kultúrához vagy újabban a gátai makörrel függ össze a mészbetétes kerámia kultúrája kultúra feltételezett legkésõbbi idõszakába soroltak leleteivel együtt, az Észak-Dunántúlon (Iža, Moson- (Oggau, Mannersdorf: PITTIONI 1954, Abb. szentmiklós, Süttõ; részletesen, irodalommal: KISS 213–214; BÓNA 1975, 247; NEUGEBAUER 1994, 2004) illetve a magyarádi kultúra délkelet-szlovákiai 61; vö. fentebb), így szintén a Veteøov kultúra lelõhelyein talált álzsinórdíszes edények eredetének emlékanyagához köthetõk. Utóbbi kultúra a koszideri meghatározása is. korszakban, a Rábaköz mocsarainak keleti oldalán, a Az a terület, ahol a jelenlegi kevés adat alapján Kisalföldön élõ kései észak-dunántúli mészbetétes egyre biztosabban számolhatunk az önálló Litzen- kerámiás népesség közvetlen szomszédjává vált. kerámia csoportjaival, Észak-Horvátország (Varasd/ A szomszédos kultúrák közötti kapcsolattartást jelzi a Varaždin és Kapronca/Koprivnica környéke, Gušæe, Böheimkirchen-Hochfelden, a 28. gödörbõl (Litzen- továbbá a Ðakovo környéki lelõhelyek) és az ehhez kerámiával együtt) elõkerült fiatal dunántúli mész- nyugatról csatlakozó szlovéniai térség (Ljubljana betétes korsótöredék, Waidendorf-Buhuberg dunántúli illetve Maribor környéke, északabbra Muraszom- importleletei (NEUGEBAUER 1977, Taf. 40. 1; bat/Murska Sobota). Egyelõre csupán a Wildonból em- HAHNEL 1988, Taf. 14. 6, Taf. 49. 7, Taf. 51. 1, 4; lített, nagyobb számú álzsinórdíszes kerámia utal arra, KISS 2000, 30–31; KISS 2002, 486, Taf. 6. 9–11), és hogy az e régióval északról szomszédos dél-stájeror- a Neusiedl am See mellett, Védeny (Weiden am See) szági–dél-burgenlandi területen is ugyanezen mûvelt- lelõhelyen 1947-ben, a Veteøov kultúra edénytöre- ség elterjedése mutatható ki a Mura és a Rába találko- dékeivel együtt, gödörbõl elõkerült dunántúli mész- zásának zónájáig. Innen a Mura és a Rába mellékfolyói betétes korsó darabja is (OHRENBERGER 1957, 58, mentén könnyen kapcsolatba léphettek a Veteøov Taf. I. 9–14). A Vörs-Papkertrõl, a mészbetétes kultúra északra fekvõ, Böheimkirchen csoportja és az kerámia kultúrája települési gödrébõl közölt északkeletre elterülõ, (fent körvonalazott) Lajta-Rába bütyöklábas bögrét (HONTI 1994a, 2. kép) a fentiek menti csoportja területével. Ebbõl következõen – nyomán inkább a Veteøov (mint a magyarádi) kultúra egyelõre csak hipotézisként – felvethetõ az a magya- import edényeként magyarázhatjuk (a formához vö. rázat, hogy a nagyobb mennyiségû import álzsinór- PODBORSKÝ et al. 1993, Taf. 166. 10, 15, 21; díszes edény észak-burgenlandi és észak-dunántúli NEUGEBAUER 1994, Abb. 62a). Utóbbi kultúra jelenléte a magyarországi középsõ bronzkornak megfe- Zalaegerszeg környéki elterjedésének feltételezésével lelõ idõszakban (RBA2–RBB1) ugyanúgy a Száva- ez szintén a szomszédos népek között fennálló mikro- Dráva-Mura mentén elterjedt Litzenkerámiás cso- regionális kapcsolatokat jelzi. porttal való regionális kapcsolatnak tulajdonítható, A körvonalazott elmélet szerint a Veteøov kultúra ahogyan a Dél-Dunántúlon is. Az továbbra is kérdéses, elterjedési területének keleti határa a koszideri hogy az ugyanezen a burgenlandi, nyugat-magyaror- korszakban, az említett lelõhelyekkel kiegészítve, a szági és délnyugat-szlovákiai területen a halomsíros Rábca-Répce és a Rába lehetett. Délkeleti irányban kultúra korai fázisát képviselõ Mistelbach-Regelsbrunn Zalaegerszegig megtalálható a kultúra emlékanyaga. típus, továbbá a Dolný Peter fázis (RBB1 korú) A bekeházai telep korát eszerint a középsõ bronzkor 3. anyagában gyakori álzsinórdíszes kerámia24 hasonlóan fázisára, a koszideri korszakra tehetjük (RBB1). Arra a importként értékelhetõ-e, vagy a korábbi kapcsolatok késõbbi, részletesebb elemzés adhat választ, hogy a eredményeként már a korai halomsíros csoportok Lajta és Rába menti leletek a Veteøov kultúra edénymûvességének részévé vált a térségben? törzsterületének anyagához vagy a Böheimkirchen Anélkül, hogy az álzsinórdíszes kerámia kialaku- csoport jellemzõihez állnak-e közelebb. lását elemzõ elméletekre (BENKOVSKY-PIVO- Ugyancsak késõbb lesz megválaszolható, hogy a VAROVÁ 1981, 32; MARKOVIÆ 1984, 23; Fertõ-tó környékén gyakrabban megjelenõ álzsinórdí- MARKOVIÆ 1988–1989, 417-418, Abb. 3; szes kerámia használata a Veteøov kultúra Lajta menti MARKOVIÆ 1990, 48; MARTINEC 2002, 282) itt csoportja helyi sajátosságának tulajdonítható-e, és a kitérnénk, megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt kerámia Dunától északra, a kultúra magterületére, továbbá a utóbb említett horvátországi-szlovéniai-stájerországi Böheimkirchen csoporthoz eljutott álzsinórdíszes edé- önálló elterjedése, illetve az e térséggel a Mura, a Rába Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 139

és a Zala mentén kapcsolatba került északkelet- Cetina kultúrával fennálló kapcsolatokra Kovács T. ausztriai és nyugat-magyarországi régió ugyanazt már korábban felhívta a figyelmet. A Délkelet- a – Kárpát-medence nyugati részét délnyugatról és Dunántúlon, Kóróson, tolnanémedi típusú kincs- nyugatról érintõ – kommunikációs útvonalat jelzi, leletben elõkerült balta pontos párhuzamát Èitlukról, a amelynek létezését már a korai rézkortól kimutatta a Cetina kultúra sírjából idézte és a magyarországi kutatás (BÁNFFY 1998–1999, 52–53; ld. még a darabot az említett kultúra területérõl eredeztette fentebb, a Balaton-Lasinja kultúrával kapcsolatban, (KOVÁCS 1996, 121–122; vö. MAROVIÆ – ÈOVIÆ további irodalommal). Az önálló Litzenkerámia kel- 1983, 209, T. 34. 9; MAROVIÆ 1984, Sl. 19. 6; tezésének pontosítását a régió új feltárásainak közlé- GOVEDARICA 1989, XXXVI. t. 3: a èitluki baltát a sétõl várhatjuk. Jelenleg kérdéses, hogy a Benkovsky- Dinara kultúrához sorolta). A déli eredetet erõsíti meg, Pivovarová által megállapított (és a horvát kutatók hogy egy további, hasonló baltát Vedrina-Rarina gomi- által is használt), kizárólag az álzsinórdíszes mintasáv la halomsírjából közöltek (MILOSEVIÆ 1984, Sl. 2. 2). alakjára támaszkodó kronológia megállja-e a helyét, A Kemenesháttól délre, illetve a Zala folyótól hiszen a mészbetétes kerámia kultúrája leleteivel északra elterülõ térség tehát a Veteøov kultúra elter- együtt elõkerült Litzen-díszes edényeken hullámvo- jedésének déli határzónájaként írható le, ahol – a nalalakú és egyenes sávokba rendezett minták korábbi idõszakokhoz hasonlóan – élénken élt a egyaránt elõfordulnak (HONTI 1994, 174-175; 1994a, Kárpát-medencét délnyugat és nyugat felõl érintõ 8, 10), és ugyanezt tapasztalhattuk a bekeházai telep kapcsolatrendszer; emellett a távolabbi, adriai és alpi leletei között is.25 korai bronzkor végi kultúrákkal fenntartott kommu- Vélhetõen a peremterületi helyzet, illetve a vi- nikáció hatása is érzékelhetõ volt. A kultúra megje- szonylag kis mennyiségû leletanyag ad magyarázatot lenése a Nyugat-Dunántúlon a koszideri korszakra arra, hogy a bekeházai anyagban a Veteøov kultúra leg- tehetõ, ami a legkorábbi halomsíros csoportok kel- jellegzetesebb edényei, a bütyöklábas bögre- és tezéséhez is információt nyújt. A késõbbiekben remél- csészetípusok nem találhatók meg. Ugyanakkor hetõleg további adatok támasztják alá a Délkelet- néhány olyan jellemzõ is megfigyelhetõ, amelynek Dunántúl sûrûbb betelepültségét és a fent vázolt kul- párhuzama a Veteøov kultúra anyagában kevésbé turális képet. Erre utal a Zalaegerszegtõl délre, ismert. Bár az is igaz, hogy az egyelõre meglehetõsen Pölöske térségében, tõzeges területen végzett talaj- kevés közölt burgenlandi telepanyag alapján levont fúrás-minták elemzése alapján készített környezet- következtetések a késõbbiekben számos ponton módo- rekonstrukció. A radiokarbon dátumok szerint a Kr. e. sulhatnak. 1890–1520 közé keltezhetõ idõszakban27 a pol- A Veteøov kultúrára kevésbé jellemzõ formai lenadatok erdõirtást és fejlett mezõgazdaságot jelez- elemek elõfordulási helyét kutatva, az ujjbenyomással nek: a zárt lomboserdõ (tölgy, gyertyán, bükk) vissza- tagolt, helyenként szinte „felgyûrt” fogóbütykök és a szorulása mellett másodlagos nyír- és mogyoró erdõ, hengerestestû fazekak távoli rokonait a Salzburg illetve páfrányfélék, továbbá gabonafélék, gyomok és környékén az utóbbi évtizedekben körülhatárolt a legeltetést jelzõ fajok jelentek meg. A fúrás- Klinglberg csoport (RBA2–RBB1 korú) anyagában mintákban megfigyelt mikropernye darabok alapján a találjuk meg (SHENNAN 1989, Fig. 8, Fig. 10; középsõ bronzkor második felében-végén a környéken LIPPERT 1992, 54–58, Abb. 11–12; SHENNAN élt emberek a természetes erdõtakaró helyén égetéses 1995, 281; LIPPERT 1999a, 143–145). Az említett irtással alakították ki a legeltetés és gabonatermesztés térséggel, vagyis a mitterbergi rézbányák vidékén számára megfelelõ nyílt területeket (JUHÁSZ et al. élõkkel fenntartott kapcsolatokat már korábban fel- 2001, 32, 35–36; JUHÁSZ 2002, 27–28). vetette kutatásunk az egykorú dunántúli népek által használt bronztárgyak réz-nyersanyagának eredetét 3.4. Árpád-kor illetõen (BÓNA 1975, 218, 222; KOVÁCS 1995, 38). (Kvassay Judit) A kétfülû urna vagy amfora füléhez (11. kép 1) hasonló, oldalról összenyomott és felfelé „csücskö- Objektumok södõ” edényfülek a közép-adriai térségben elterjedt Két sekély gödör, egy nagyméretû cölöplyuk és egy Cetina kultúra fiatalabb idõszakának (RBA2–RBB1), külsõ kemence sorolható az Árpád-kori településje- B. Govedarica által már a Dinara kultúrához sorolt lenségek közé. Ezek két helyen, a feltárt objektumcso- edénymûvességében, illetve az egykorú szomszéd, portok délkeleti és északnyugati szélén, egymástól bosznia-hercegovinai Posušje kultúra anyagában for- mintegy 45 méterre kerültek elõ (2. kép). A 3. számú dulnak elõ (MAROVIÆ – ÈOVIÆ 1983, Sl. 14. 8, 11; gödröt (4. kép 2.) minden bizonnyal a bronzkorban ÈOVIÆ 1989, 107, T. IX. 5; GOVEDARICA 1989, ásták, és a közeli külsõ kemence készítésekor boly- 263–264, T. XXXIX.5).26 Az adriai partvidékkel, a gathatták meg. Így kerülhetett erõsen paticsos betöl- 140 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária tésébe a Veteøov kultúra cserepei mellé két darab Fazekak Árpád-kori fazékoldal. A 25. számú hulladékgödör A fazekakat durva szemcsés, csillámos homokkal, (5. kép 2.) nagy mennyiségben tartalmazott jellegzetes sok esetben apró kavicsokkal soványított agyagból ké- Árpád-kori kerámiát, erõsen faszenes betöltésében sok szítették, zömmel. Két esetben apróra tört edénydarab- állatcsont is volt. Az amorf objektum eredeti rendel- kákat is elegyítettek a soványító anyaghoz. Hat töre- tetését nem lehetett meghatározni. (A foltjának nyesé- déknél lehetett finom szemcsés homokot megfigyelni. sekor napvilágra került kovakõ pattinték és a betöl- Valamennyi fazekat hurkatechnikával, kézikorongon tésben talált eszközként használt kavicsok minden építették fel. A töredékek belsõ oldalán több helyen is bizonnyal a közeli bronzkori gödörhöz tartozó leletek.) látszik a hurkák egyenetlen összedolgozásának A gödör mellett kibontott 24. számú nagyméretû nyoma. Az edények kidolgozása, az anyaghoz hason- cölöplyuk (esetleg kisebb gödör alja) betöltésébe az lóan meglehetõsen durva, mindössze három darab Árpád-kori edénytöredékek közé szintén keveredett felületét simították gondosan. A fazekak 70 százaléka egy apró Veteøov kerámia. A külsõ kemence (3. kép) a egyenetlenül égett ki, azaz a külsõ és a belsõ felületek feltárás egyetlen jellegzetes Árpád-kori objektuma. eltérõ színûre, gyakran foltosra égtek. A maradék a Sajnos, a kemencét és elõterét is késõbbi beásások barna és a szürke árnyalatait nyerte a készítés során. bolygatták, így pontos alakját és méreteit nem lehetett A kiegészített edény (durva szemcsés, erõsen megfigyelni (ld. az 1. objektum leírását). A külsõ csillámos homokkal soványított anyagú, kézikorongon kemencék használata megyénkben, mint az Árpád- felépített, törésfelületében barna-szürke-barnára égett. korban az ország egész területén, általános volt. Ilyen A tölcséres perem széle a nyak fele lejtõen ferdén kemencék kerültek elõ például Kustánszeg határában, levágott. A nyak ívelt, a váll mérsékelten domború. a középkori Gyertyánág falu helyén végzett kutatások Díszítés: a vállon két sorban laza ívekkel, sekélyen alkalmával (MÜLLER 1971, 27–29.), Keszthely– bekarcolt hullámvonal. M: 26 cm; pá: 24,8 cm; fá: Fenékpusztán, a középkori Fenék falu területén 13,5 cm; 1. külsõ kemence betöltése, M.2003.7.9.13.) (JANKOVICH 1991, 190.), vagy Bakon, a középkori (20 kép 7.), valamint a peremtöredékek méretei Felszerbak település helyén (HORVÁTH 1997, alapján a bekeházi fazekak 20–32 cm magas fõzõ- 161–162.). edények lehettek, mindössze két kisebb, talán asztali A bekeházi külsõ kemence, a beásások következ- edény került elõ. A kiegészített edény, továbbá a váll- tében, nem a szokásos alakot mutatja: a kemence elé és az oldaltöredékek ívelése alapján felté-telezhetõ, ásott 19. gödör miatt, a száj és az elõtér közt általános hogy a településen használt fazekak nyúlánkak szûk nyak eltûnt. A kemence körüli bolygatás miatt lehettek, azaz legnagyobb kiszélesedésük a magasság pedig az egész objektum egy nagy, ovális gödörnek fele fölé esett. Az edények peremének 70 százalékát tûnik, a megszokott halhólyagforma helyett. Sajnála- készítették tölcséresen kifele álló, és függõlegesen, tos módon, a sütõfelületbe nem tapasztottak edénytö- illetve kifele vagy a nyak fele lejtõen ferdére levágott redékeket, így a kemence korát csak az elõtér földjé- széllel (20. kép 1, 3, 5, 7; 21. kép 2, 4.). Két kihajló, de ben talált kerámiák alapján lehet meghatározni. A fel- más-más szélkialakítású (21. kép 3.), és három, egyedi tárás során Árpád-korinál fiatalabb lelet, egy 14. szá- kiképzésû darab (20. kép 4; 21. kép 1.) található. zadi, töredékes sarkantyú, csupán a 19. gödör olda- A peremek belsõ oldalának kialakításánál – a szél for- lának bontásakor került elõ, jelezve a bolygatás idejét. májától függetlenül – a tagolatlantól az erõsen tagoltig mindenféle variáció megfigyelhetõ (20. kép 1, 3, 5, 7; Leletanyag 21. kép 1–5.). A fazekak nyaka erõsen ívelt, többnyire A leletanyag – az Árpád-kori településekre jellemzõ rövid, a válla mérsékelten domború. módon – szinte kizárólag kerámiából áll. (Ezek az 1. Díszítés: a válltöredékek egy kivétellel – amelyen külsõ kemencébõl és a 25. gödörbõl származnak. csak vízszintes vonalak láthatók (21. kép 1.) – mind A humuszolásból, a 3, 4, 7, 24. és 28. objektumokból hullámvonallal (20. kép 5.) vagy több hullámvonallal elõkerült töredékek olyan aprók, hogy elemzésre alkal- (20. kép 3, 7; 21. kép 2–3.) díszítettek, néhány alatt matlanok.) A feltárás során elõkerült edénytöredékek, a hullámvonal vízszintes vonalban folytatódik egy bordás nyakú edény perem- és nyaktöredékének (20. kép 1.). Egy-egy darabot díszítettek három sorban kivételével, a korszak tipikus fazekaihoz tartoznak. ferdén bevágott vonalkákkal, illetve bebökött pon- A töredékekbõl mindössze egy edényt lehetett össze- tokkal (21. kép 4.). Egy perem- és válltöredéken együtt rakni és kiegészíteni. Így, az Árpád-kori kerámia pon- fordul elõ a bebökött pont, a hullámvonal és a tosabb kormeghatározásához egy fontos adat, az edé- vízszintes vonal (21. kép 5.). Szintén egy edényhez nyek alakja, sajnos, csak korlátozottan áll rendel- tartozó oldaltöredékeket díszítettek fogaskerékkel kezésre. vízszintes sorokban benyomott mintával. A vonalas motívumokat, a kor szokása szerint, valószínûleg az Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 141 edény egész testén spirálisan körbefutóan karcolták be. Árpád-kori lelõhelyekrõl ismert. Leggyakrabban olyan A lelõhelyen napvilágra került fazéktöredékek környezetben kerül elõ, ahol vasfeldolgozás folyt. anyaguk, készítésmódjuk, arányaik, peremkiképzésük (A Bekeházán feltárt Árpád-kori településrészleten és díszítésük alapján a 11–12. század fordulója és a ennek nyomát, sajnos nem lehetett megtalálni.) 12. század elsõ fele közti idõszakban készülhettek. Az agyaggolyók pontos rendeltetését még nem sikerült (Hasonló darabok származnak a középkori Kanizsa meghatározni (KVASSAY 2003a, 146–147; hasonló, területérõl: KVASSAY 2003a, 143–146., 2–3. kép.) ép darabok ábrázolásával: 3. kép 2.). A fazekak nyulánk alakja a 12–13. századra utaló forma. Az edények díszítése – a vállon hullámvonal- Fémleletek ban kezdõdõ, majd az edény testén vízszintes vonalban Fémleletekben szegény volt a feltárás. Mindössze folytatódó, spirálisan körbefutóan bekarcolt minta – egy töredékes, téglalap keresztmetszetû rúdvasból viszont a 10–11. századi kerámiák legjellegzetesebb kovácsolt, T-fejû szög (töredékes h: 5,2 cm; kereszt- díszítésmódját idézi, hasonlóképp a bebökött pontok metszet: 0,5×0,2 cm; ltsz.: M.2003.7.9.39.) került elõ (KVASSAY 1984, 176.). A ferdén bevágott vonal- a külsõ kemence elõterének (1. objektum) betölté- kákból álló, illetve a fogaskerékkel benyomott díszítés sébõl, valamint egy szintén töredékes, kovácsoltvas a 11. századtól kezdve tûnik fel az edényeken. Ehhez, sarkantyú (21. kép 7.), a 19. gödörbõl. A rossz meg- a túlnyomórészt archaikusnak mondható díszítéshez tartású sarkantyú erõsen ívelt szárú. A szárak végén a változatos szélkiképzésû perem járul, szemben a felkötõ fülecsek nem vehetõk ki. Viszonylag vastag 10–11. századra jellemzõ lekerekített vagy elkeske- nyaka törött (töredékes h.: 110; szárh.: 94 mm; ltsz.: nyedõ szélû peremekhez (KVASSAY 1984, 185.). M.2003.7.9.40.). Az ívelt szár alapján a 14. századra Fenékbélyeg nyomát mindössze egy aljtöredéken keltezhetõ, a pontosabb meghatározást lehetõvé tevõ lehetett megfigyelni (21. kép 6.). A kisalföldi Árpád- taraj nyaka végérõl letört. kori kerámiaanyag elemzése során Takács Miklós is arra a következtetésre jutott, hogy az archaikus díszítés A feltárás alapján levonható településtörténeti eltûnése és a változatos peremszélkialakítás megje- következtetések lenése a 11–12. század fordulója tájára tehetõ, a fenék- bélyeg használata pedig általában a 12. század A kerámialeletek alapján településünk a 11–12. közepéig megszûnik az általa vizsgált területen század fordulója és a 12. század elsõ fele közti idõ- (TAKÁCS 1996, 156–158.). szakban létezhetett. Valószínûleg azonos a középkori Bekeháza faluval, amelynek helyén ma Zalaegerszeg Bordás nyakú edény (20. kép 6.) Ságod városrészéhez tartozó, néhány házból álló kül- Enyhén csillámos homokkal és apró kavicsokkal területi lakott település található, Bekeháza-puszta soványított anyagú, kézikorongon felépített, barna- néven. A forrásokban nemesi névben szerepel szürke foltosra égett bordás nyakú fazék perem- és Bekeháza. Mindössze két említése ismert: elsõ ízben nyaktöredéke. A perem széle az edény belseje fele 1495-ben, Bekeházi Imre, majd 1516-ban Bekeházi levágott és megduzzadó. A hengeres nyakat két Beke László fordul elõ (HOLUB 1933, 81.). A 17. határozott, háromszög metszetû borda tagolja. TM: században elpusztulhatott, mert hosszabb idõn 5 cm; pá. kb. 8–9 cm lehetett; 1. külsõ kemence keresztül nem történt róla említés, és csak a 18. század betöltése, ltsz.: M.2003.7.9.26. közepén települt újra. Lelõhelyünk jól példázza, A perem állása és a határozott bordák alapján nem milyen fontos adalékokkal szolgálhat a régészet a palackhoz, hanem kisméretû, hengeres nyakú középkori településtörténethez. A Zalaegerszeg határá- fazékhoz tartozhatott. A töredék oly apró, hogy az ban található középkori települések zömérõl a ren- edény egészére nem lehet következtetéseket levonni. delkezésre álló elsõ forrásadatok a 14–15. századból Azt azonban jól mutatja, hogy a 10–11. században maradtak fenn, így ezeknek a falvaknak korábbi megjelenõ edénytípus az Árpád-korban is továbbél. keletkezésérõl csupán a régészeti leletek tanúskodnak (KVASSAY 1997, 52–58.). A szomszédos falvak közül Agyaggolyók Ságod 1336-ban szerepel elõször oklevélben, az A külsõ kemence elõterének betöltésében két elkerülõ út építését megelõzõ feltáráson, a mai bel- töredékes agyaggolyó került elõ. Mindkettõt csillámos terület északnyugati szélén, a Kutasi-dûlõben, a beke- homokkal soványított agyagból, kézzel formálták. házihoz hasonló kora Árpád-kori településnyomok Barnára égtek, felületük rücskös. Az egyik egy átlagos, kerültek felszínre (KVASSAY 2003b); Szentmárton a másik egy nagyméretû, lapított gömb alakú agyag- elsõ említése 1431-bõl való, a ma már csak golyó töredéke. Ez a különleges tárgytípus – eddigi dûlõnévben élõ, elpusztult középkori falu helyén a ismereteink szerint – kizárólag Zala megyei, kora topográfiai terepbejárásokon Árpád-kori edénytöredé- 142 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária keket lehetett gyûjteni (HORVÁTH – H. SIMON említése 1211-bõl származik, és a terepbejáráson is 1995); Neszele 1340-ben szerepel elsõ ízben a forrá- hasonló korú edénytöredékeket lehetett találni sokban, a mai település nyugati szélén, a Hatódi- (HORVÁTH 1989). A megkutatott helyszíneken, dûlõben végzett megelõzõ régészeti feltáráson szintén beleértve Bekeházát is, a feltárás a lelõhelynek kis kora Árpád-kori objektumok kerültek elõ (KVASSAY részét érintette, ahol csak néhány Árpád-kori objektum 2003c). Kivétel az egykor a Szentmártoni-patak került elõ, így az egykori települések szerkezetére nyugati partján kialakult Gébárt falu, amelynek elsõ vagy házaira vonatkozó adatokkal nem szolgáltak.28

Függelék

Zalaegerszeg Ságod-Bekeháza lelõhely Dunántúlra jellemzõ: vörösesbarna radiolarit és szürke õskori településeinek kõanyagáról (teveli vagy sümegi) kova. Ilyen kis mennyiségben (Horváth Tünde) elõkerült leletanyagnál, megfelelõ összehasonlító- anyag hiányában azonban részletesebben körvonalazni az ipart egyelõre nem lehetséges. A Zalaegerszeg Ságod-Bekeháza lelõhelyen feltárt A középsõ bronzkor végét jellemzõ kulturális/ õskori településrészletek anyagában és szórványként is etnikai sokszínûség és a különbözõ datálási problémák elõkerült néhány pattintott kõeszköz, továbbá õrlõkõ nem kedveztek a kisebb, nem feltûnõ és kulturális, töredékek és számos simítókavics, illetve kavics- datálási szempontból sem mérvadó tartományt képvi- töredék. selõ pattintott kõeszközök kutatásának. A településünk A 23. gödörben a középsõ rézkori Balaton-Lasinja bronzkori anyagával kapcsolatba hozható, a Veteøov kultúrához köthetõ kerámia mellett pattintott kõesz- kultúrához illetve az álzsinórdíszes kerámiához sorolt, közöket is találtak (22. kép 1–3). A Balaton-Lasinja ausztriai és horvátországi lelõhelyek anyagában né- kultúra kõeszköz-készletét még nem ismerjük, néhány hány pattintott kõeszközt közölnek (NEUGEBAUER lelõhely nem szakszerû közlésére és egy nagyobb, ám 1975, Taf. 11.14, Taf. 19. 1, 2, Taf. 25. 27, Taf. 26. 6, felszíni gyûjtésbõl származó, ezért csak szórványként 7; NEUGEBAUER 1979, Abb. 4.J; NEUGEBAUER értékelhetõ, feldolgozott kollekcióra (Tömörd, 1979a, Abb. 7.1, Abb. 10.1; MARTINEC 2002, T. XII; MARTON 2000) kell hagyatkoznunk. A bekeházai MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976a, T. 15). A közölt gödörbõl származó 3 db pattintott kõeszköz leginkább eszközök között pengéket, fûrészéles kaparópen- a tömördi anyaghoz illeszthetõ: a magasvakaró géket, ívelt élû szilánkvakarót, Krummesser-szerû (22. kép 1; MARTON 2000, IX. T/7, 9.), az ívelt, kaparókést, körkaparót találunk. Az eszköztípusok vakarószerû éllel ellátott kaparó (22. kép 2; MARTON némileg hasonlóak és megtalálhatók a bekeházai 2000, X. T/1, 3, 4.), és a mikropenge-magkõ (22. kép 3) leletek között is, ám mintavételre, általánosításra a is jellegzetes típust képvisel. publikációkból ismert kevés kõeszköz és az itt bemu- A késõ rézkori Badeni kultúrához köthetõ 2. gödör- tatott leletanyag összességében sem alkalmas. bõl egy palából csiszolt kõbalta foktöredéke látott nap- A 11. bronzkori objektumokból való õrlõkövet a világot, amelyet másodlagosan ütõ- és csiszolókõnek csiszolt kõeszközök közé sorolhatjuk. Az 1. objek- használtak (22. kép 4). tumból származó kisméretû õrlõkõ-töredékekrõl nem A középsõ bronzkori Veteøov kultúra települési dönthetõ el, hogy a bronzkori edénytöredékekkel objektumaiból származó eszközök között csonkított és együtt kerültek-e a betöltésbe vagy az Árpád-korban teljes pengéket, háromszögletû szilánkon kialakított készültek-e? A fõként a bronzkori gödrökbõl elõkerült, fúrókat, vaskosabb szilánkon készült kaparót, egysze- nagy mennyiségû kvarcit kavicsot simítóeszközként rû vágóélt adó késszerû eszközt, trapéz alakú szilán- (pl. a kerámia fényezésénél, felületmegmunkáláshoz), kokon fûrészeket, mikropenge-magköveket, pattinté- de egy festéknyomos darab alapján vörös földfesték kokat és gyártási hulladékokat találunk (22. kép 5-12). finomításához, elõkészítéséhez is használták. Emellett Az apró, forgácsszerû pattintékok és kimerült – a számos kavicszúzalékkal soványított edénytöredék magkövek a helyi gyártást valószínûsítik. Az ipar alapján – elsõsorban a bronzkorban, de a rézkorban is mikroméretû pengéket és szilánkokat, pattintékokat is a kerámia soványító anyagaként is alkalmazták. felhasznál az eszközgyártás alapjául. A nyersanyag a Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 143

Jegyzetek:

1 Ez úton is szeretnék köszönetet mondani a feltárást és a a kutatástörténeti hagyományt követve (Willvonseder feldolgozást segítõ kollégáimnak. Az ásatáson részt nyomán) a „Litzenkeramik” elnevezéssel találkozunk. vett, a dokumentáció rajzainak számítógépes feldol- Willvonseder (1937) ugyanis úgy gondolta, hogy a gozását végezte, a leltározásban közremûködött: Fullár díszítés elõállítása során olyasmi, keskeny szövet- Zoltán egyetemi hallgató. Tárgyfotó: Bicskei József. pántokat nyomkodtak a puha agyagba, mint a mai Tárgyrajz: Soós Gábor. Restaurálás: Hajdu Beáta, cipõfûzõ (die Litze). J.-W. Neugebauer kísérleti Hóbor Szabina, Molnár Eszter, Tóth Annamária, Varga régészeti adatokkal bizonyította, hogy e díszítést nem Ildikó (kerámia), Kóta Veronika (fém). Képtáblák szövetpánttal, hanem egymás mellé fogott vékony számítógépes szerkesztése: Kámán Bea. zsinórokkal készítették (NEUGEBAUER 1976a). Ezt 2 A törött fülû, magányosan elõkerült balatonszemesi követõen Benkovsky-Pivovarová (BENKOVSKY- edénykét korábban bizonytalanul és tévesen a Sopot PIVOVAROVÁ 1981, 30) már „litzen-szerû zsinórbe- kultúrához vagy a lengyeli kultúra 3. fázisába soroltuk. nyomkodásként” említi a díszítést, a kultúra elnevezése A lelõhely késõbbi kutatása során két további, ép azonban változatlan maradt. példány is napvilágot látott, egyértelmû középsõ rézkori 8 Horváth László szívességének köszönhetõen a halom- környezetben (revideált keltezéssel: KISS 2000a, 41). síros kultúra legkorábbi idõszakára keltezhetõ Zala 3 Ezúton is köszönetet mondok Kvassay Juditnak a lelet- megyei település, Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta anyag közlési jogának átadásáért. Köszönöm csak részben közölt leletanyagába is lehetõségem volt Frankovics Tibor segítségét a szállításért és türelmét a betekinteni. E település (és a hasonló korú, Ordacse- határidõ csúszásáért. hiben feltárt korai halomsíros telep – vö. HONTI et al. 4 A képtáblán szereplõ tárgyfotókat Kádas Tibor, a pro- 2002, 15; KISS 2004, Fig. 5) emlékanyagának ismereté- filokat a szerzõ, a számítógépes szkennelést, táblaraj- ben zártam ki azt a lehetõséget, hogy a bekeházai zolást Réti Zsolt készítette, köszönet munkájukért. lelõhely a halomsíros kultúra nyugat-magyarországi 5 A nagyon kopott és jellegtelen, elsõsorban házikerámiát telepeinek sorába illeszkedne. tartalmazó edénykészlet alapján a finomabb belsõ kro- 9 A Litzenkerámiával kapcsolatba hozható leletek legú- nológiai meghatározást nem kockáztatom meg, mert ez jabb gyûjtését, részletes katalógussal ld. KISS 2004. nagyon messzire vezetne. Érinteni kellene a manapság 10 A tárgyalt idõszakot a magyarországi bronzkori idõrend protobolerázinak nevezett horizont problematikáját, a (vö. BRONZEZEIT IN UNGARN, 40: Zeittabelle) a protoboleráz-boleráz kapcsolatát, jellegzetes elemeit, középsõ bronzkorba, míg a közép-európai bronzkori bizonyos diszítõelemek és formák meglétének illetve kronológia a fejlett korai bronzkorba (RBA2) sorolja. A hiányának jelentõségét. Mindez aránytévesztéshez két idõrend párhuzamosításához és abszolút datálásához vezetne egyetlen gödör kapcsán, így ezzel itt nem fog- vö. LIPPERT 1999, Tab. 2; ld. még KISS 2002, Abb. 8. lalkozom. A téma részletesebb kifejtése több munkám- 11 Prof. Mitja Guštin szívességébõl betekinthettem a ban megtalálható (BONDÁR 1998, BONDÁR 2001, muraszombati telep anyagának publikálás elõtt álló kép- BONDÁR 2002, BONDÁR 2003). tábláiba, amiért köszönettel tartozom. 6 Ezúton is szeretném megköszönni Kvassay Juditnak és 12 Az A. Lippert által hivatkozott riegersburgi alapközlés Horváth Lászlónak a bronzkori leletanyag feldolgo- (HEBERT – LEHNER – SCHMIDT 1991, 202, Abb. 7. zásának lehetõségét. Az objektumokkal kapcsolatos 25–34) Litzenkerámiát nem említ. kiegészítés, hogy a 6. kutatóárok, illetve a 13–14. 13 A mérhetõ profilú vagy kiegészíthetõ edényeknél az szelvény területén elõkerült, lelet nélküli cölöplyukakat edény magassága (vagy mérhetõ, töredékes magassága) a bronzkori kerámiát tartalmazókkal együtt szemlélve és átmérõje, a töredékeknél pedig a darab magassága, felmerül a lehetõség, hogy a gödrök mellett a néhány szélessége és falvastagsága (M, Sz, V) szerepel a ausztriai lelõhelyrõl már ismert, cölöpszerkezetes leírásban. (NEUGEBAUER 1994, Abb. 57), esetünkben ÉNy–DK 14 Egy alkalommal utalt néhány, a Bécsi erdõtõl keletre tájolású házat is feltételezzünk a bronzkori településen. fekvõ Veteøov lelõhelyre (pl. Schwechat–Wien- 7 A tanulmányban a magyar nyelvû publikációkban leg- Umgebung: RUTTKAY 1971) és ezek értékelésének gyakrabban szereplõ álzsinórdíszes kerámia nevet problematikájára (NEUGEBAUER 1977a, Anm. 25). használom (MRT 7, 191; vö. még BENKOVSKY- 15 A Salzburg környékén feltérképezett több lelõhelyet PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS 1982–1983: (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, Abb. 1) a „álzsinegdíszes”; HONTI 1994a, 8–9: „álzsinórtechni- kutatás egy kivétellel (Golling) ma már a zsinórdíszes kás díszítésû” kerámia). A német nyelven íródott cikkek- kerámia (Schnurkeramik) körébe sorolja (részletesen, ben és Vékony G. tanulmányában (VÉKONY 2000) irodalommal: KISS 2004). 144 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

16 Bándi G. álláspontjáról legutóbb: BÁNDI 1984. A mai 24 A halomsíros kultúrával kapcsolatba hozható álzsinór- kutatás Torma I. nyomán a kisapostagi kultúra önálló díszes kerámia lelõhelyeihez Ausztriában vö. 20. voltát fogadja el (pl. HONTI 1996). jegyzet; Szlovákiában: Budmerice, Dolný Peter, Mužla, 17 Bosznia-Hercegovinában szintén nemrégiben körvona- Šturovo (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1992; lazódott az az új kultúrcsoport (Posušje kultúra), amely OŽÏANI 1998). A Dunántúl nyugati és északi részén klasszikus fázisában az álzsinórdíszhez hasonló díszí- hasonlóan keltezhetõ lelõhelyek: Ménfõcsanak téstechnikát alkalmazott edényein (ÈOVIÆ 1989, 107, (KOVÁCS 1997; az ugyanitt talált további sírokra T. X-XI). vonatkozó adatokról ILON 1998–1999; KISS 2004), 18 Ausztriában a Veteøov kultúra anyagával együtt elõke- Pomáz (MRT 7, 191, 23/7. lh.); talán ugyanerre az rült álzsinórdíszes kerámia mellett a korai halomsíros idõszakra tehetõ néhány önállóan, kísérõleletek nélkül fázisnak megfelelõ Mistelbach-Regelsbrunn típusú elõkerült álzsinórdíszes kerámiás lelõhely (Koroncó, anyaggal együtt is megtalálható az álzsinórdíszes Rábacsécsény, Sopron, Tata-Ferencmajor, Csolnok, kerámia (Deutschkreutz, Pitten: BENKOVSKY-PIVO- Kesztölc; ld. KISS 2004, katalógus). VAROVÁ 1981, 30, 32–33; HAMPL – KECHLER – 25 A Litzenkerámia Dráva-Száva közi önálló csoportját BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, Taf. 205: Grab elfogadva – mely kapcsolatba került a Vattina kultúra 41. 12-13, Taf. 218: Grab 116. 12; BENKOVSKY- nyugatra terjedõ csoportjaival – a délszláv kutatás a PIVOVAROVÁ 1992, 343; KOVÁCS 1994a, 123; Belegiš kultúra kialakulását is egyszerûbben magya- újabban Müllendorf, Purbach). A két utóbbi bur- rázza (MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1984; BENKOVSKY- genlandi lelõhelyen települési rétegbõl illetve PIVOVAROVÁ 1992, 344, Abb. 3; TASIÆ 2001, 314; gödrökbõl elõkerült leletanyagot C. Ranseder dolgozta P. FISCHL – KISS 2002, 136). Ezzel és az emlí-tett, a fel (RANSEDER 1990). A közöletlen szakdolgozatra Kárpát-medencét nyugatról és délrõl körülölelõ kapcso- Prof. Gerhard Trnka hívta fel a figyelmemet, amiért, és latrendszerrel összefüggésben a RBB1–RBB2 korú a dolgozatba való betekintés engedélyezéséért álzsinórdíszes kerámia „terjedési útvonalából” nagy köszönettel tartozom. valószínûséggel kizárhatjuk a Dunántúlt. A Dráva- 19 Pittioni is említ a lelõhelyrõl a díszedények mellett elõ- Száva-Mura térségébõl északnyugatra (Mistelbach- forduló, ujjbehúzkodásos durvítással ellátott kerámiát, Regelsbrunn típus, Dolný Peter fázis), illetve keletre amelyhez hasonlót az aunjetitzi kultúra területérõl idéz (Belegiš kultúra) terjedve juthatott el a halomsíros (PITTIONI – WURTH 1935, 164). kultúra csoportjainak anyagába a kacskaringós 20 Az álzsinórdíszes kerámia további, ausztriai lelõhelyei (Schnörkelartige) mintás álzsinórdíszû kerámia, melyet szórványleletek és közöletlenek, csak említésbõl Benkovsky-Pivovarová a Litzenkerámia 3. fázisába ismertek – újabb összefoglalásukat Benkovsky-Pivo- sorolt (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981; 1992). A varová munkái illetve RANSEDER 1990 alapján, Kárpát-medencében élõ halomsíros népcsoportoknál kiegészítésekkel ld. KISS 2004. (az észak-dunántúli lelõhelyek kivételével) ez a kerámia 21 A sárvári leletek helyes értelmezésére Vékony Gábor zárt tömbben nem fordul elõ, az elszórtan elõkerült világított rá a bozsoki konferencián (Az Õskor darabok (pl. Siklós-Téglagyár telep; Tiszafüred- Kutatóinak III. Országos Összejövetele. Szombathely- Majoroshalom 58. sír: KOVÁCS 1975a, 13, Pl. 5: 58. 3; Bozsok, 2002. október 7–9), ahol, egy kis kiállítás KOVÁCS 1984, 383; VÉKONY 2000, 177) valószí- keretében e lelõhelyrõl is bemutatásra került néhány nûleg importként értékelhetõk. edénytöredék; a szóbeli közlésért köszönettel tartozom. 26 Utóbbi bosznia-hercegovinai kultúra és a Litzenkerámia Sárvár-Móka és -Szaput lelõhelyeken Kiss Péter és kapcsolatához. ld. 17. jegyzet. Pap Ildikó Katalin tárta fel az említett teleprészletet 27 A pölöskei adatok elsõ elemzésében túl fiatalnak tar- 2002-ben, a Szombathely-elkerülõ út (84. sz. fõút) tották az említett dátumot, a késõbbi felülvizsgálat nyomvonalán végzett megelõzõ ásatások során. (JUHÁSZ 2002, 27) azonban elfogadta a középsõ A bronzkori telep leletanyagát Békei László dolgozza bronzkor végének megfelelõ keltezést és a halomsíros fel szakdolgozatában (ELTE), a leletek megtekin- kultúra képviselõivel hozta összefüggésbe az említett tésének lehetõségét ezúton is köszönöm. emberi tevékenységet. A fenti dátum jól megfeleltethetõ 22 Bár meg kell jegyezni, hogy a tipológiai alapon a a Veteøov kultúra illetve a közép-európai fejlett korai Veteøov kultúrához sorolt bögrék (SZÁRAZ 2002, bronzkor keltezésével is: vö. BUCK – LITTON – 517–519, Fig. 1.1, 3) a halomsíros kultúra korai idõsza- SHENNAN 1994; SHENNAN 1995, 281; LIPPERT kának burgenlandi anyagával is kapcsolatba hozhatók 1999, 345, Tab. 2. Ezúton is köszönöm Juhász (vö. Mannersdorf: NEUGEBAUER 1980, Abb. 6. 1, Imolának, hogy közöletlen PhD értekezését rendel- Abb. 22. 92). Ugyanez igaz a fentebb említett velemi kezésemre bocsátotta. bögrére is (ILON – KÖLTÕ 2000, IV. t. 1). 28 A rövidítések feloldását ld. TULOK 1984. 23 A gátai kultúra elterjedési területének délkeleti részét jelzi a legújabban, Zsennyén feltárt temetõ; az adatért az ásatónak, Ilon Gábornak tartozom köszönettel. Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 145

Irodalom:

BÁNDI 1972 Litzenkeramik in Ostösterreich. PZ 47 (1972) Bándi G.: A mészbetétes edények népe észak- 198–212. dunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976 (Die Entstehung und Verbreitung der nord-transdanu- Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zur Enddatierung des bischen Gruppe des Volkes der inkrustierten Kulturkreises Maïarovce-Veteøov-Böheimkirchen. Keramik). VMMK 11 (1972) 41–57. Germania 54 (1976) 341–359. BÁNDI 1984 BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976A Bándi, G.: Die „Kisapostag-Problematik“. In: Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zur kulturellen Stellung Kulturen der Frühbronzezeit des Karpatenbeckens des „Rollerfundes” von Mistelbach im Rahmen der und Nordbalkans. Hrsg. Tasiæ, N. Beograd 1984, entstehenden Hügelgräberkultur. In: Symposium über 257–266. das Spätäneolithikum und die Frühbronzezeit im BÁNFFY 1994 Donaugebiet. Red. Brukner, B. Istraživanja 5 (1976) Bánffy E.: A Balaton-Lasinja kultúra leletei Balaton- 17–25. magyaród-Homoki dûlõrõl (Funde der Balaton- BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1977 Lasinja-Kultur in Balatonmagyaród-Homoki-Flur). Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zum „Brotlaibidol” von Zalai Múzeum 5 (1994) 239–249. Föllik, Gemeinde Grosshöflein, Burgenland. BHBl 39 BÁNFFY 1996 (1977) 1–11. Bánffy E.: Újkõkori és rézkori települések Hahót és BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981 Zalaszentbalázs határában (Zalaszentbalázs-Puszta- Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zum neuesten Forsch- tetõ, Hahót-Szartóri I-II.) (Neolitische und kupfer- ungsstand über die Litzenkeramik in Österreich. In: zeitliche Siedlungen in der Gemarkung von Hahót Die Frühbronzezeit im Karpatenbecken und in den und Zalaszentbalázs. Zalaszentbalázs-Puszta-tetõ, Nachbargebieten. Hrsg. Kalicz, N. – Kalicz – Hahót-Szartóri I-II.). Zalai Múzeum 6 (1996) 97–148. Schreiber, R. MittArchInst Beiheft 2 (1981) 29–38. BÁNFFY 1996a BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1992 Bánffy, E.: South West Transdanubia as a mediating Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zum Beginn der Belegiš- area. On the cultural history of the Early and Middle Kultur. Balcanica 23 (1992) 341–348. Chalcolithic. Antaeus 22 (1996) 159–196. BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1995 BÁNFFY 1998 Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zum Verhältnis der Kul- Bánffy E.: A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási turgruppen Unterwölbling und Veteøov im Lichte der program elsõ eredményei (Die ersten Ergebnisse Grabfunde. ArchA 79 (1995) 187–195. des mikroregionalen Forschungsprogrammes im BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1996 Kerkatal). In: Népek a Mura mentén 2. Völker an der Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zu Erkennungs-möglich- Mur 2. Szerk. H. Simon, K. Zalaegerszeg 1998, 9–17. keiten von Migrationen am Beginn der mittleren BÁNFFY 1998–1999 Bronzezeit im mittleren Donauraum. ArchA 80 Bánffy E.: Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl õskorá- (1996) 157–164. nak kereskedelmi és kulturális útvonalaihoz (Data to BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ – GÖMÖRI – KAUS the trade and cultural routes of prehistoric Western 1982–1983 Transdanubia). Savaria 24/3 (1998–1999) 51–64. Benkovsky-Pivovarová, Z., – Gömöri J., – Kaus, K.: BÁNFFY 2001 Az álzsinegdíszes (Litzen-) kerámia kultúrájához Bánffy, E.: Siedlungsgeschichte Südwesstrans- tartozó sírleletek Nyugat-Magyarországon és Kelet- danubiens im Neolithikum und Chalkolithikum Ausztriában (Finds from burials belonging to the (The settlement history of Southwest Transdanubia in Litzenkeramik culture in Western Hungary and the Neolithic and Chalcolithic period). In: Mensch Eastern Austria). Arrabona 1982–1983, 4–19. und Umwelt während des Neolithikums und der Früh- BÓNA 1958 bronzezeit in Mitteleuropa. Hrsg. Lippert, A. et al. Bóna, I.: Chronologie der Hortfunde vom Koszider- Internationale Archäologie 2, Rahden/Westf. 2001, Typus. ActaArchHung 9 (1958) 211–243. 171–179. BÓNA 1960 P. BARNA 2003 Bóna I.: A korai és középsõ bronzkor története P. Barna J.: Késõ rézkori település Nagykanizsa-Billa Magyarországon és a Kárpát-medencében (Tézisek). lelõhelyen. In: 50 éves a nagykanizsai Thúry György DissArch 2 (1960) 45–66. Múzeum. (szerk.: Horváth L.). Zalai Múzeum 12 BÓNA 1975 (2003) 97–142. Bóna, I.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972 südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49, Budapest Benkovsky-Pivovarová, Z.: Zur Problematik der 1975. 146 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

BÓNA 1992 Hampl am „Hausstein” bei Grünbach am Schneeberg. Bóna, I.: Bronzezeitliche Tell-Kulturen. In: ArchA 65 (1981) 35–51. Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Sied- DRESCHER-SCHNEIDER – WICK 2001 lungen an Donau und Theiss. Hrsg. Meier-Arendt, W. Drescher-Schneider, R., – Wick, L.: Neue Pollen- Frankfurt am Main 1992, 9–39. analysen aus der Südoststeiermark und dem Burgen- BONDÁR 1998 land und ihre siedlungsgeschichtliche Aussagen. In: Bondár M. – D. Matuz E. – Sabó J. J.: Rézkori és Die Drau-, Mur- und Raab-Region im 1. vorchrist- bronzkori településnyomok Battonya határában. – lichen Jahrthausend. Akten des Internationalen und Kupfer- und bronzezeitliche Siedlungsspuren in der Interdisziplinären Symposiums vom 26. bis 29. April Gemarkung von Battonya. MFMÉ–Studia Archaeo- 2000 in Bad Radkersburg. Hrsg. Lippert, A. UPA 78, logica IV (1998) 7–31. Bonn 2001, 15–27. BONDÁR 1998a DULAR 1999 Bondár M.: Rézkori és kora bronzkori kutatási Dular, J.: Ältere, mittlere und jüngere Bronzezeit in problémák a Délnyugat-Dunántúlon (Probleme der Slawonien–Forschungsstand und Probleme. AV 50 Kupfer- und Frühbronzezeitforschung im südwest- (1999) 82–96. lichen Transdanubien). In: Népek a Mura mentén 2. DUŠEK 1969 Völker an der Mur 2. Szerk. H. Simon K. Zala- Dušek, M.: Birituelles Gräberfelder der Karpaten- egerszeg 1998, 19–30. ländischen Hügelgräberkultur in Dolný Peter. In: BONDÁR 2001 Bronzezeitliche Gräberfelder in der Südwestlowakei. Bondár, M.: L’état des recherches sur la culture de ASC 4, Bratislava 1969, 50–81. Baden en Hongrie. (Les découvertes récentes con- M. EGRY 1999 cernant la période ancienne) In: Cernavodã III- M. Egry I.: Javarézkori település nyomai Ménfõ- Boleráz Finds in North West Romania. In: Cernavodã csanak határában (Siedlungspuren der Kupferzeit auf III-Boleráz. Ein vorgeschichtliches Phänoman dem Terrain des Einkaufszentrums Ménfõcsanak). zwischen dem Oberrhein und unteren Donau. Sym- Arrabona 37 (1999) 11–64. posium Mangalia/Neptun (18.-24. Oktober 1999). P. FISCHL – KISS 2002 (Hrsg. Roman, P. – Diamandi, S.) Bucureºti 2001 P. Fischl K., – Kiss V.: A Vattina-kultúra kutatása és [2002] 437–458. északi kapcsolatai (Die Forschung der Vattina-Kultur BONDÁR 2002 und die Frage ehrer nordischen Verbindungen). Bondár M.: A Badeni kultúra kutatási helyzete MFMÉ–StudArch 8 (2002) 125–145. Magyarországon (Vázlat). – Der Forschungsstand der GABROVEC 1983 Badener Kultur in Ungarn (Abriss). MFMÉ–Studia Gabrovec, S.: Rano bronèano doba u Jugoistoè- Archaeologica VIII (2002) 7–30. noalpska regija. In: Praistorija jugoslavenskih zemalja BONDÁR 2003 IV. Hrsg. Èoviæ, B. Sarajevo 1983, 21–38. Bondár M.: A Badeni kultúra telepe Nagyút-Göböly- GOVEDARICA 1989 járás II. (M3) lelõhelyen. Kézirat 2003, 160. oldal, Govedarica, B.: Rano bronzano doba na podruèju 33. kép ictoènog Jadrana (L’âge du bronze ancien dans la BONDÁR – HONTI – KISS 2000 région de l’Adriatique de l’est). Centar za balkano- Bondár M., – Honti Sz., – Kiss V.: A tervezett M7-es loška istipavanja knjiga 7. Sarajevo 1989. autópálya Somogy megyei szakaszának megelõzõ GUŠTIN – TIEFENGRABER 2001 régészeti feltárása (1992-1999). Elõzetes jelentés I. Guštin, M., – Tiefengraber, G.: Prazgovodinske (The preceding archaeological excavation of the najdbe z avtocestnega odseka Murska Sobota-Nova planning M7 highway in County Somogy (1992- tabla (Vorgeschichtliche Funde aus dem Autobahn- 1994) Preliminary report I.). SMK 14 (2000) 93–114. abschnitt bei Murska Sobota-Nova tabla). AV 52 BRONZEZEIT IN UNGARN (2001) 107–116. Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Sied- HAHNEL 1988 lungen an Donau und Theiss. Hrsg. Meier-Arendt, W. Hahnel, B.: Waidendorf-Buhuberg. Siedlung der Frankfurt am Main 1992. Veteøov-Kultur. FiST 8 (1988) 7–187. BUCK – LITTON – SHENNAN 1994 HAMPL – KECHLER – BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981 Buck, C. E., – Litton, C. D., – Shennan, S. J.: A case Hampl, F., – Kechler, H., – Benkovsky-Pivovarová, study in combining radiocarbon and archaeological Z.: Das bronzezeitliche Gräberfeld von Pitten in information: the early Bronze Age settlement of Niederösterreich. MPK 19–20, Wien 1981. St. Veit-Klinglberg, Land Salzburg, Austria. HEBERT – LEHNER – SCHMIDT 1991 Germania 72 (1994) 427–447. Hebert, B., – Lehner, M., – Schmidt, W. E.: Der ÈOVIÆ 1989 „Kranzlgarten“ als Geschichtsquelle. Ergebnisse einer Èoviæ, B.: Posuška kultura (Posušje-Kultur). GZM 44 archäologischen Untersuchung auf der Riegersburg. (1989) 61–128. Mitteilungsblatt der Korrespondenten der Historichen DAIM – RUTTKAY 1981 Landeskommission für Steiermark 4 (1991) 193–216. Daim, F., – Ruttkay, E.: Die Grabungen von Franz Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 147

HEBERT – WENEDIG 2001 HORVÁTH 1994 Hebert, B., – Wenedig, R.: Ergäbnisse der Archäolo- Horváth L.: Nagykanizsa és környékének története az gischen Landesaufnahme in der Oststeiermark auf újkõkortól a római kor végéig. In: Nagykanizsa Grundlage der Arbeiten von Kurt Kojalek. In: Die története I. (szerk.: Rózsa Gy.) Nagykanizsa 1994. Drau-, Mur- und Raab-Region im 1. vorchristlichen 85–141. Jahrthausend. Akten des Internationalen und Inter- HORVÁTH 1994a disziplinären Symposiums vom 26. bis 29. April 2000 Horváth L.: Adatok Délnyugat-Dunántúl késõbronz- in Bad Radkersburg. Hrsg. Lippert, A. UPA 78, Bonn korának történetéhez (Angaben zur Geschichte der 2001, 39–47. Spätbronzezeit in SW-Transdanubien). Zalai HELL 1944–1950 Múzeum 5 (1994) 219–235. Hell, M.: Ein Litzenkeramisches Gefässbruchstück HORVÁTH 2000 aus Salzburg. Germania 28 (1944/50) 173–175. Horváth L.: Zala megye õskora. In: Zala megye ezer HICKE 1987 éve. Fõszerk. Vándor L. Szombathely 2000, 9–16. Hicke, W.: Hügel- und Flachgräber der Früh- HORVÁTH 1989 bronzezeit aus Jois und Oggau. WissArbBurgenl. 75 Horváth L. A.: 4/7. lelõhely: Andráshida–Gébárti-tó (1987) 24–230. és 4/10. lelõhely: Andráshida–Rét u. Terepbejárási HOLUB 1933 dokumentáció, 1994–1995. Zalaegerszegi Göcseji Holub J.: Zala megye története a középkorban. Múzeum Adattára 2304–2001 II. kötet. A községek története. Kézirat. Pécs, 1933. HORVÁTH 1991 HONTI 1994 Horváth L. A.: Rézkori település Nagykapornakon Honti, Sz.: Neue Angaben zur Geschichte der Kultur (Die kupferzeitliche Siedlung bei Nagykapornak). der transdanubischen Inkrustierten Keramik im Zalai Múzeum 3 (1991) 113–135. Komitat Somogy. Zalai Múzeum 5 (1994) 173–188. HORVÁTH 1997 HONTI 1994a Horváth L. A.: Árpád-kori településnyomok Bak Honti Sz.: A mészbetétes kerámia kultúrája leletei határában. Zalai Múzeum 8 (1997) 161–176. Somogyvárról (Funde der Kultur der inkrustierten HORVÁTH 2002 Keramik aus Somogyvár). SMK 10 (1994) 5–20. Horváth, L. A.: Die Siedlung der Balaton-Lasinja- HONTI 1996 Kultur in Zalaegerszeg-Andráshida, Friedhof Honti Sz.: A kisapostagi kultúra. A mészbetétes (Komitat Zala, Ungarn). In: Prehistoric Studies in kerámia kultúrája. In: Évezredek üzenete a láp memoriam Ida Bognár – Kutzián. Ed. Bánffy, E. világából. Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén Antaeus 25 (2002) 255–282. 1979–1992. Szerk. Költõ, L. – Vándor, L. Kaposvár- HORVÁTH – H. SIMON 1995 Zalaegerszeg 1996, 47–56. Horváth L. A., – H. Simon K.: 4/1. lelõhely: András- HONTI – BELÉNYESY – GALLINA – KISS – KULCSÁR – hida–Szentmártoni-dûlõ és 4/3. lelõhely: Szentmárton MARTON – NAGY† – NÉMETH – OROSS – SEBÕK – puszta. Terepbejárási dokumentáció, 1994–1995. SOMOGYI 2002 Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattára 2304–2001 Honti Sz., – Belényesy K., – Gallina Zs., – Kiss V., – HORVÁTH – H. SIMON 1997 Kulcsár G., – Marton T., – Nagy Á.†, – Németh P. G., Horváth L. A., – H. Simon K.: A neolitikum és rézkor – Oross K., – Sebõk K., – Somogyi K.: A tervezett Zala-egerszeg környékén (Neolithic and Copper Age in M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000- Zalaegerszeg and its Environs). In: Zalaegerszeg 2001-ben végzett megelõzõ régészeti feltárások. évszázadai. Szerk. Kapiller I. Zalaegerszeg 1997, 7–48. Elõzetes jelentés II. (Rescue excavations in 2000- HORVÁTH – H. SIMON 2003 2001 on the planned route of the M7 motorway in Horváth, L. A., – H. Simon, K.: Das Neolithikum und Somogy County. Preliminary report II.). SMK 15 Kupferzeit in Südwesttransdanubien. Siedlungs- (2002) 3–36. geschichte und Forschungsstand. Budapest 2003. HONTI – BELÉNYESY – FÁBIÁN – GALLINA – HAJDÚ – (IPH 9) HANSEL – HORVÁTH – KISS – KOÓS – MARTON – HORVÁTH – H. SIMON – KVASSAY 1999 NÉMETH – OROSS – OSZTÁS – SERLEGI – SIKLÓSI – Horváth L. A., – H. Simon K., – Kvassay J.: Régészeti SÓFALVI 2004 lelõhelyek a 76. sz. fõút Zalaegerszeget elkerülõ sza- Honti Sz., – Belényesy K., – Fábián Sz., – Gallina Zs., – kaszán. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattára Hajdú Á. D., – Hansel B., – Horváth T., – Kiss V., – 2192–99 Koós I., – Marton T., – Németh P. G., – Oross K., – HORVÁTH – JUHÁSZ – KÖHLER 2003 Osztás A., – Serlegi G., – Siklósi Zs., – Sófalvi A.: A ter- Horváth, T., – Juhász, I., – Köhler, K.: Zwei Brunnen vezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán der Balaton-Lasinja Kultur von Balatonõszöd. 2000-2001-ben végzett megelõzõ régészeti feltárások. Antaeus 26 (2003) 265–300. Elõzetes jelentés III. (Rescue excavations in 2000- ILON 1998–1999 2001 on the planned route of the M7 motorway in Ilon G.: A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Somogy County. Preliminary report III.). SMK 16 Nagydém-Középrépáspusztán és a hegykõi edény- (2004) in print. depot. A késõ magyarádi és a korai halomsíros kultúra 148 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

leletei az Észak- és Nyugat-Dunántúlon. (Die Bestat- KALICZ 1995a tungen der bronzezeitlichen Hügelgräberkultur in Kalicz, N.: Letenye-Szentkeresztdomb. Ein Sied- Nagydém-Középrépáspuszta und das Gefässdepot lungsplatz der Balaton-Lasinja Kultur. In: Neuere von Hegykõ). Savaria 24/3 (1998–1999) 239–276. Daten zur Siedlungsgeschichte und Chronologie der ILON – KÖLTÕ 2000 Kupferzeit des Karpatenbeckens. Hrsg. Kovács T. Ilon G. – Költõ L.: Középsõ bronzkori emlékek a ve- IPH 7, Budapest 1995, 61–106. lemi Szt.Vidrõl. Egy tolnanémedi típusú (VII. velemi) KALICZ 2003 kincslelet? (Middle Bronze Age artifacts from Szent Kalicz N.: Az újkõkorvégi és rézkori megtelepedés Vid of Velem. Another of the Tolnanémedi-type (VII. maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett Velem) artifact sortiment?) KMK 7 (2000) 69–95. (Endneolitische und kupferzeitliche Besiedlung bei ILON – RASZTOVICS 2000 Nagykanizsa (Inkey-Kapelle)). Zalai Múzeum 12 Ilon G. – Rasztovics J.: Õskori lelõhelyek Vas megyé- (2003) 7–47. ben. Elõmunkálatok Vas megye régészeti topográ- KÁROLYI 1971–1972 fiájához. Õskor I. (Prehistoric sites in Vas County. Károlyi M.: Adatok a Nyugat-Dunántúl kora- és Preparations for the archaeological topography of középsõ bronzkori történetéhez (Beiträge zur County Vas. Prehistory No. 1.). Panniculus Ser. B. Geschichte der Früh- und Mittelbronzezeit von West- No. 5, Szombathely 2000, 145–235. transdanubien). Savaria 5–6 (1971–1972) 167–194. JANKOVICH 1991 KÁROLYI 1979–1980 Jankovich B. D.: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu Károlyi M.: Késõbronzkori településnyomok Hegy- területén 1976–1978. Zalai Múzeum 3 (1991) 185–210. falu határában (Spätbronzezeitliche Siedlungsspuren JUHÁSZ – DRESCHER-SCHNEIDER – ANDRIEU – in der nähe von Hegyfalu. Neuere Funde der Hügel- PONEL – DE BEAULIEU 2001 gräberkultur im Komitat Vas). Savaria 13–14 Juhász, I., – Drescher-Schneider, R., – Andrieu – (1979–80) 133–170. Ponel, V., – de Beaulieu, J.-L.: Anthropogenetic indi- KÁROLYI 1992 cators in a palynological record from Pölöske, Zala Károlyi M.: A korai rézkor emlékei Vas megyében Region, Western Hungary. In: Die Drau-, Mur- und (The Early Copper Age in County Vas). Szombathely Raab-Region im 1. vorchristlichen Jahrthausend. Ak- 1992. ten des Internationalen und Interdisziplinären Sympo- KÁROLYI 1996–1997 siums vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Károlyi M.: Bronzkori kenyéridol Kenyeri községbõl Hrsg. Lippert, A. UPA 78, Bonn 2001, 29–38. (Ein bronzezeitliches Brotlaibidol aus der Gemeinde JUHÁSZ 2002 Kenyeri). Savaria 23/3 (1996–1997) 11–18. Juhász I. E.: A Zalai-dombság negyedkori vegetá- KISS 1997 ciótörténete palinológiai vizsgálatok alapján. Közö- Kiss V.: A mészbetétes kerámia kultúrája késõi letlen PhD disszertáció, Budapest–Marseille 2002. fázisának sírlelete Veszprémbõl (Die Grabfunde aus KALICZ 1969 der Spätphase der Inkrustierten Keramik von Kalicz N.: A rézkori Balatoni csoport Veszprém Veszprém). CommArchHung 1997, 39–49. megyében (Die Kupferzeitliche Balaton-Gruppe im KISS 2000 Komitat Veszprém). VMMK 8 (1969) 83–90. Kiss V.: A mészbetétes kerámia kultúrája kapcsolatai KALICZ 1969–1970 a Kárpát-medence nyugati területeivel és a közép- Kalicz N.: A balatoni csoport emlékei a Dél- európai kultúrákkal a középsõ bronzkorban (Die Dunántúlon (Funde der Balaton-Gruppe in Südtrans- Beziehungen der Kultur der inkrustierten Keramik in danubien). JPMÉ 14–15 (1969–1970) 75–96. der westlichen Gebieten des Karpatenbeckens und zur KALICZ 1982 mitteleuropäischen Kulturen in der mittleren Kalicz N.: A Balaton-Lasinja kultúra történeti Bronzezeit). KMK 7 (2000) 15–55. kérdései és fémleletei (The historical problems of the KISS 2000a Balaton-Lasinja culture and the metal finds). ArchÉrt Kiss V.: Elõzetes jelentés a Balatonszemes-Bagódom- 109 (1982) 3–17. bon végzett megelõzõ feltárásról (Somogy megye). KALICZ 1991 Régészeti kutatások Magyarországon 2000, 39–46. Kalicz, N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im KISS 2002 ungarischen Transdanibie. In: Die Kupferzeit als his- Kiss, V.: Anknüpfungspunkte zwischen Mitteleuropa torische Epoche. Hrsg. Lichardus, J. Saarbrücker und Transdanubien in der mittleren Bronzezeit. In: Beiträge zur Altertumskunde 55, Bonn 1991, Prehistoric Studies in memoriam Ida Bognár-Kutzián. 347–387. Ed. Bánffy, E. Antaeus 25 (2002) 477–511. KALICZ 1995 KISS 2004 Kalicz, N.: Die Balaton-Lasinja Kultur in der Kiss, V.: Questions of the Koszideri-period in Kupferzeit Südost- und Mitteleuropas. In: Neuere Western Hungary. In: Oppinions on the Koszider- Daten zur Siedlungsgeschichte und Chronologie der period. Eds. Poroszlai, I. – Vicze, M. Budapest- Kupferzeit des Karpatenbeckens. Hrsg. Kovács T. Százhalombatta 2004, in print. IPH 7, Budapest 1995, 37–50. Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 149

KOROŠEC 1957 KVASSAY 1997 Korošec, P.: Keramika z licensko ornamentiko Kvassay J.: A város területén napvilágra került (Litzenkeramik) na Ljubljanskem barju (Litzenkera- középkori kerámialeleltek tanulságai. In: Zala- mik am Laibacher Moor-Ljubljana). AV 8 (1957) 9–18. egerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. KOVÁCS 1975 Zalaegerszeg 1997, 49–66. Kovács, T.: Historische und chronologische Fragen KVASSAY 2003 des Überganges von der Mittleren- zur Spätbronzezeit Kvassay J.: Megelõzõ régészeti feltárás a 76. sz. fõút in Ungarn. ActaArchHung 27 (1975) 297–317. Zalaegerszeg északi elkerülõ nyomvonalán, 2002. KOVÁCS 1975a 763: Zalaegerszeg-Ságod–Bekeháza. Ásatási doku- Kovács, T.: Tumulus culture cemeteries of Tisza- mentáció. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattára füred. RégFüz. Ser. II. 17, Budapest 1975. 2527–2003. KOVÁCS 1984 KVASSAY 2003a Kovács, T.: Die Koszider-Metallkunst und einige kul- Kvassay Judit: Árpád-kori leletek Nagykanizsa–Billa turelle und chronologische Frage der Koszider- lelõhelyen (Egy különleges tárgytípus: az agyag- Periode. In: Kulturen der Frühbronzezeit des golyók Zala megyei lelõhelyei). Zalai Múzeum 12 Karpatenbeckens und Nordbalkans. Hrsg. Tasiæ, N. (2003) 143–153. Beograd 1984, 377–388. KVASSAY 2003b KOVÁCS 1994 Kvassay Judit: Megelõzõ régészeti feltárás a 76. sz. Kovács T.: Újabb adatok a mészbetétes kerámia fõút Zalaegerszeg északi elkerülõ nyomvonalán, kultúrájának fémmûvességéhez (Neuere Beiträge zur 2002. 762: Zalaegerszeg-Ságod–Kutasi-dûlõ. Ásatási Metallkunst der Kultur der inkrustierten Keramik). dokumentáció. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum VMMK 28 (1994) 119–132. Adattára 2526–2003. KOVÁCS 1994a KVASSAY 2003c Kovács, T.: Chronologische Fragen des Überganges Kvassay J.: Megelõzõ régészeti feltárás a 63/6: von der mittleren- zur Spätbronzezeit in Trans- Zalaegerszeg-Neszele–Hatódi-dûlõ lelõhelyen, 2003. danubien. Zalai Múzeum 5 (1994) 159–172. Ásatási dokumentáció. Zalaegerszegi Göcseji Múze- KOVÁCS 1995 um Adattára 2526–2003. Kovács T.: Bronzmûvesek, harcosok, kincsleletek. In: LADENBAUER – OREL 1954 A bronzkor kincsei Magyarországon. Szerk. Maráz B. Ladenbauer – Orel, H.: Die jungneolitische Keramik Pécs 1995, 37–44. aus der Königshöhle von Baden bei Wien. ArchA 16 KOVÁCS 1996 (1954) 67–99. Kovács, T.: Anknüpfungspunkte in der bronze- LEEB 1987 zeitlichen Metallkunst zwischen den südlichen und Leeb, A.: Überblick über Chorologie, Typologie und nördlichen Regionen des Karpatenbeckens. In: The Chronologie der Wieselburgkultur. WissArbBurgenl. Yugoslav Banat and the neighbouring regions in the 75 (1987) 231–375. 2nd millennium B.C. Hrsg. N. Tasiæ. Belgrade 1996, LIPPERT 1992 115–125. Lippert, A.: Der Götschenberg bei Bischofshofen. KOVÁCS 1997 Eine ur- und frühgeschichtliche Höhensiedlung im Kovács, T.: Das Grab von Ménfõcsanak. In: Khronos. Salzachpongau. MPK 27, Wien 1992. Festschrift für Bernhard Hänsel. Studia Honoraria – LIPPERT 1999 Band 1. Hrsg. Becker, C. et al. Espelkamp 1997, Lippert, A.: Die archäologischen Grundlagen. In: 297–301. Pollenanalytische Daten und eine archäologische KRAMER 1989 Bestandsaufnahme zur frühen Siedlungsgeschichte im Kramer, D.: Aus der Ur- und Frühgeschichte von Gebiet zwischen Raab und Mur (Österreich, Wildon. Mitteilungsblatt der Korrespondenten der Slowenien, Ungarn). Hrsg. Draxler, I. – Lippert, A. Historichen Landeskommission für Steiermark 2 Abhandlungen der Geologischen Bundesanstalt 56 (1989) 10–36. (1999) 341–373. KRAMER 1996 LIPPERT 1999a Kramer, D.: Neue Aspekte zur älteren steirischen Lippert, A.: Die urzeitliche Siedlungsentwicklung im Siedlungsgeschichte (New Aspects of the Early Pongau (Salzburg, Österreich) seit dem Neolithikum. In: History of Styrian Settlements). In: Népek a Mura Prehistoric alpine environment, society, and economy. mentén 1. Völker an der Mur 1. Ed. Balažic, J. – Ed. Della Casa, Ph. UPA 55, Bonn 1999, 141–149. Vándor, L. Murska Sobota–Zalaegerszeg 1996, 9–11. LIPPERT 2001 KVASSAY 1984 Lippert, A.: Interdisciplinäre Siedlungsforschungen Kvassay, J.: Keramikbeigaben in den Gräbern des 10. zur Kupfer- und Bronzezeit im Gebiet zwischen Mur und 11. Jahrhunderts im Karpatenbecken. In: Inter- und Raab (Interdisciplinary settlement investigations aktionen der mitteleuropäischen Slawen und anderen in the area of the Mur und Raab rivers in the Copper Ethnika im 6.-10. Jahrhundert. Symposium Nové and Bronze Age). In: Mensch und Umwelt während Vozokany 3.-7. Oktober 1983. Nitra 1984, 173–178. des Neolithikums und der Frühbronzezeit in Mittel- 150 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

europa. Hrsg. Lippert, A. et al. Internationale teries and objects made of clay in Velem St. Vid). Archäologie 2, Rahden/Westf. 2001, 89–93. Pápai Múzeumi Értesítõ 6 (1996) 249–263. MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976 MARTON 2000 Majnariæ-Pandiæ, N.: Die Litzenkeramik in Sla- Marton T.: Pattintott kõeszközök Tömördrõl. wonien. In: Symposium über das Spätäneolithikum Feuersteinindustrie aus Tömörd. Panniculus Ser. B. und die Frühbronzezeit im Donaugebiet. Red. No. 5, Szombathely 2000, 9–73. Brukner, B. Istraživanja 5 (1976) 97–103. MELZER 1984 MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1976a Melzer, G.: Mannersdorf am Leithagebirge, NÖ. FÖ Majnariæ-Pandiæ, N.: Prilog problematici licenske 23 (1984) 241. keramike u sjevernoj Jugoslaviji (Contribution a la MILOŠEVIÆ 1984 problématique de la céramique de Litzen dans la Miloševiæ, A.: Pregled arheoloških istraživanja Yougoslavie du Nord). AV 27 (1976) 68–96. Cetinskoj krajini (Aperçu des recherches archéo- MAJNARIÆ-PANDŽIÆ 1984 logiques pratiquées de la Cetina). Cetinska krajina od Majnariæ-Pandiæ, N.: Srednje bronèano doba u prethistorije do dolaska turaka. IHAD 8, Split 1984, istoènoj Slavoniji (Die mittlere Bronzezeit in Ost- 9–26. slavonien). In: Arheološka istraživanja u Istoènoj MITHAY 1942 Slavoniji i Baranji. IHAD 9. Zagreb 1984, 63–90. Mithay S.: Bronzkori kultúrák Gyõr környékén. Gyõr MARKOVIÆ 1984 1942. Markoviæ, Z. 1984: Neka pitanja neolitika, eneolitika MITSCHA-MÄRHEIM – OHRENBERGER – SARIA 1954 i bronèanog doba našièkog kraja i Ðakovštine (Zu Mitscha-Märheim, H., – Ohrenberger, A. J., – Saria, einigen Fragen des Neolithikums, Äneolithikums und B.: Bericht über eine Probegrabung in der mitteralter- der Bronzezeit im Gebiet von Našice und Ðakovo). lichen Burganlage von Burg. In: Ulreich, K.–Ratz, A.: In: Arheološka istraživanja u Istoènoj Slavoniji i Die Wehranlagen von Burg. Burgenländische Baranji. IHAD 9, Zagreb 1984, 13–30. Forschungen 25 (1954) 184-196. MARKOVIÆ 1986 MODRIJAN 1973 Markoviæ, Z.: Poèetna istraživanja lokaliteta Cerine Modrijan, W.: Die kulturelle und chronologische III. PZb 86 (1986) 152–160. Einordnung des Neo- und Äneolithikums in Kärnten. MARKOVIÆ 1988–1989 AV 24 (1973) 128–136. Markoviæ, Z.: Kronologija i geneza ranobronèano- MODRIJAN 1973a dobnih kultura sjeverne Hrvatske (Die Chronologie Modrijan, W.: Die kulturelle und chronologische und die Genese für frühbronzezeitlichen Kulturen in Einordnung des Neo- und Äneolithikums in der Nordkroatien). AV 39–40 (1988–1989) 413–424. Steiermark. AV 24 (1973) 137–144. MARKOVIÆ 1990 MOZSOLICS 1942 Markoviæ, Z.: Problem geneze i razvoja eneolitièkih i Mozsolics A.: A kisapostagi korabronzkori urna- ranobronèanodobnih kultura sjeverozapadne Hrvatske temetõ (Der frühbronzezeitliche Urnenfriedhof von (Das Problem der Genesis unt Entwicklung der Kisapostag). ArchHung 26, Budapest 1942. Kulturen des Eneolithikums und der frühen MRT 1 Bronzezeit in Nordwestkroatien). In: Arheološka Bakay K. – Kalicz N. – Sági K.: Veszprém megye istraživanja u Podravini i Kalnièko-Bilogorskoj regiji. régészeti topográfiája. Magyarország régészeti topog- IHAD 14, Zagreb 1990, 39–50. ráfiája 1. A keszthelyi és tapolcai járás. Bp. 1966. MARKOVIÆ 1993–1994 MRT 7 Markoviæ, Z.: Koprivnica i najbliža okolica od pret- Dinnyés I. – Kõvári K. – Lovag Zs. – Tettamanti S. – povijesti do kasnoga srednjeg vijeka. PZb 1993–94, Topál J. – Torma I.: Magyarország régészeti 107–127. topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. MAROVIÆ 1984 Budai és szentendrei járás. Budapest 1986. Maroviæ, I.: Sinjska regija u prahistoriji (La région de MÜLLER 1971 Sinj la préhistoire). In: Cetinska krajina od prethisto- Müller R.: Régészeti terepbejárások a göcseji rije do dolanska turaka. IHAD 8, Split 1984, 25–63. „szegek” vidékén és településtörténeti tanulságaik. A MAROVIÆ – ÈOVIÆ 1983 Göcseji Múzeum Kiadványai 30. Zalaegerszeg 1971. Maroviæ, I. – Èoviæ, B.: Èetinska kultura. In: Prais- T. NÉMETH 1994 torija jugoslavenskih zemalja IV. Hrsg. Èoviæ, B. T. Németh, G.: Vorbericht über spätneolitische und Sarajevo 1983, 191–231. frühkupferzeitliche Siedlungsspuren bei Lébény MARTINEC 2002 (Westungarn). JAMÉ 36 (1994) 241–261. Martinec, M.: Bronèanodobna naseobinska jama s NEUGEBAUER 1975 lokaliteta Grabrovac (The Bronze Age pit dwelling Neugebauer, J.-W.: Bronzezeitliche Ansiedlungen in from the site of Grabrovac). OpArch 26 (2002) Grossweikersdorf, p. B. Tulln, NÖ. Ein Beitrag zur 275–321. Gliederung der Veteøov-Kultur in Niederösterreich. MARTON 1996 ArchA 58 (1975) 5–74. Marton E.: Agyagtárgyak a velemi Szent Vidrõl (Pot- Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 151

NEUGEBAUER 1976 PODBORSKÝ et al. 1993 Neugebauer, J.-W.: Das „Litzenverzierte” Krüglein von Podborský, V. et al.: Praveké dejiny Moravy 3 (Die Dürnkrut, p. B. Gänsendorf, NÖ. FiST 2 (1976) 24-29. Vorgeschichte Mährens 3). Brno 1993. NEUGEBAUER 1976a RANSEDER 1990 Neugebauer, J.-W.: Ein weiterer Beitrag zur Proble- Ranseder, C.: Siedlungsfunde der mittleren matik der sog. „Litzenkeramik” AKorr 6 (1976) 21–23. Bronzezeit auf Purbach und Müllendorf, Burgenland. NEUGEBAUER 1977 Ein Beitrag zur Stufe Bronzezeit B1 in Österreich. Neugebauer, J.-W.: Böheimkirchen. Monographie des Unpubl. Diplomarbeit. Wien 1990. namengebenden Fundortes der Böheimkirchnergruppe RUTTKAY 1971 der Veteøov-Kultur. ArchA 61–62 (1977) 31–207. Ruttkay, E.: Neolitische und bronzezeitliche Sied- NEUGEBAUER 1977a lungsreste in Schwechat, p. B. Wien-Umgebung, NÖ. Neugebauer, J.-W.: Ein neuer bronzezeitlicher Sied- ArchA 50 (1971) 21–63. lungsfund mit „Litzenkeramik” und einem Knochen- RUTTKAY 1988–1989 objekt mit „mykenischen” Ornamenten von Gunt- Ruttkay, E.: Zwei verzierte Goldplättchen aus dem ramsdorf. FÖ 16 (1977) 199–206. frühbronzezeitlichen Gräberfeld von Hainburg- NEUGEBAUER 1978 Teichtal. MAGW 118–119 (1988–89) 135–145. Neugebauer, J.-W.: Neue Funde der Veteøov-Kultur RUTTKAY 2002 in Niederösterreich. FÖ 17 (1978) 185–196. Ruttkay, E.: Das endneolitische Hügelgrab von NEUGEBAUER 1979 Neusiedl am See, Burgenland. Zweite Vorlage–Teil I. Neugebauer, J.-W.: Die Stellung der Veteøov-Kultur Die Fazies Neusiedl (Egy késõneolitikus halomsír und ihre Böheimkirchner Gruppe am Übergang von Nezsiderbõl (Neusiedl am See-Burgenland)). In: der frühen zur mittleren Bronzezeit in Nieder- Festschrift für Rózsa Kalicz-Schreiber. BudRég 36 österreich. AKorr 9 (1979) 35–52. (2002) 145–170. NEUGEBAUER 1979a ŠAVEL 1996 Neugebauer, J.-W.: Eine Ansiedlung der Veteøov- Šavel, I.: Kulturni vplivi v prazgodovini v pokrajini Kultur bei Poysbrunn, NÖ. FÖ 18 (1979) 187–213. ob Muri (Cultural influences during the Prehistory in NEUGEBAUER 1980 the Counry on the river Mura). In: Népek a Mura Neugebauer, J.-W.: Fundmaterialien aus der ältesten mentén 1. Völker an der Mur 1. Ed. Balažic, J. – Stufe der Hügelgräberbronzezeit auf dem Raume von Vándor, L. Murska Sobota–Zalaegerszeg 1996, Mannersdorf am Leithagebirge, NÖ. FÖ 19 (1980) 13–43. 157–201. SCHEIBENREITER 1964 NEUGEBAUER 1994 Scheibenreiter, F.: Beiträge zur Kenntnis der Typus Neugebauer, J.-W.: Die Bronzezeit in Ostösterreich. Witterschau in Niederösterreich. ArchA 36 (1964) Wien 1994. 24–38. OHRENBERGER 1957 SCHUBERT 1973 Ohrenberger, A. J.: Kleinere Beiträge zur mittleren Schubert, Eckehart: Studien zur frühen Bronzezeit an Bronzezeit in Burgenland (Funde aus Eisenstadt, der mittleren Donau. BRGK 54 (1973) 3–105. Oggau, Drassburg und Weiden). BHBl 19 (1957) SHENNAN 1989 49–60. Shennan, S. J.: The excavation of an Early Bronze OŽÏANI 1998 Age settlement at St. Veit-Klinglberg. Land Salzburg, Ožïani, O.: Einige Anmerkungen zum Vorkommen Austria: an interim report. The Antiquaries Journal 69 der „Litzen”-Verzierung im Milieu der Otomani- (1989) 205–224. Kultur und ihr chronologischer Aspekt. VyP 5 (1998) SHENNAN 1995 51–58. Shennan, S. J: Bronze Age copper producers of the PARZINGER 1983 Eastern-Alps. Excavation at St. Veit-Klinglberg. UPA Parzinger, H.: Die Stellung der Uferrandsiedlungen 27, Bonn 1995. bei Ljubljana im äneolitischen und frühbronze- ŠIMEK 1975: zeitlichen Kultursystem der mittleren Donauländer. Šimek, M.: Licenska Keramika u Gradskom muzeju AV 35 (1983) 13–63. Varaždin (Litzenkeramik im Stadtmuseum Varaždin). PATAY 1938 GGMV 5 (1975) 113-24. Patay P.: Korai bronzkori kultúrák Magyarországon H. SIMON 1990 (Frühbronzezeitliche Kulturen in Ungarn). DissPann H. Simon K.: Der Stand und die Aufgaben der II/13, Budapest 1938. Neolithikum- und Kupferzeitforschung im Komitat PITTIONI 1954 Zala (A neolitikum és rézkor kutatásának helyzete és Pittioni, R.: Urgeschichte des Österreichischen feladatai Zala megyében). Zalai Múzeum 2 (1990) Raumes. Wien 1954. 47–65. PITTIONI – WURTH 1935 H. SIMON – HORVÁTH 1998–1999 Pittioni, R. – Wurth, E.: Funde aus Guntramsdorf, H. Simon K., – Horváth L. A.: Középsõ bronzkori NÖ. MAG 65 (1935) 158–168. leletek Gellénháza-Budai szer II. lelõhelyen (Zala 152 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

megye) (Mittelbronzezeitliche Funde in Gellénháza- Mähren. Kommission für das Äneolithikum und die Budai szer II. (Komitat Zala). Savaria 24/3 ältere Bronzezeit. Nitra 1958 (Bratislava 1961) (1998–1999) 193–214. 77–109. SOMOGYI 2000 TIHELKA 1962 Somogyi K.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga Tihelka, K.: Moravský Vìteøovský typ – II. èast Somogy megyében (Die Funde der Balaton-Lasinja- (materiál) (Der mährische Vìteøov (Wieterschauer) Kultur im Komitat Somogy). CommArchHung 2000, Typus. II. Teil (Material)). ŠtZ 8 (1962) 7–173. 5–48. TORMA 1972 STRMNÈIK-GULIÆ 2001 Torma, I.: A kisapostagi kultúra telepe Balaton- Strmnèik-Guliæ, M.: The First Millennium BC györökön (Eine Siedlung der Kisapostag-Kultur in between Drava and Pohorje: Some of newly disco- Balatongyörök). VMMK 11 (1972) 15–34. vered Settlement Sites. In: Die Drau-, Mur- und Raab- TULOK 1984 Region im 1. vorchristlichen Jahrthausend. Akten des Tulok, M.: Abbreviations of periodicals and series of Internationalen und Interdisziplinären Symposiums archeological and auxiliary sciences. ActaArchHung vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Hrsg. 36 (1984) 333–384. Lippert, A. UPA 78, Bonn 2001, 103–120. V. VADÁSZ – VÉKONY 1978 STUCHLÍK 1992 V. Vadász É. – Vékony G.: Tata története a Stuchlík, S.: Die Veteøov-Gruppe und die Entstehung jégkorszak végétõl a római foglalásig. in: Tata der Hügelgräberkultur in Mähren. PZ 67 (1992) 15–42. története. Szerk.: Bíró E. Tata é.n. (1978), 49–77. SZÁRAZ 2002 VÉKONY 1988 Száraz, Cs.: Zalaszentiván-Kisfaludi hill. The pre- Vékony G.: Õskori népek Komárom megyében a historic material of the hillfort. In: Prehistoric Studies jégkorszak után. In: Komárom megye története I. in memoriam Ida Bognár – Kutzián. Ed. Bánffy E. Szerk.: Bíró, E. – Szathmári, S. Komárom 1988, 67–78. Antaeus 25 (2002) 513–546. VÉKONY 2000 SZÕKE 1995 Vékony G.: A koszideri korszak a Dunántúlon (Die Szõke, B. M.: Borderland of cultures. Settlement Koszider-Periode in Transdanubien). KMK 7 (2000) history research in the Hahót Basin (Aims, methods, 173–186. results). Antaeus 22 (1995) 13–34. VINSKI-GASPARINI 1983 TAKÁCS 1996 Vinski-Gasparini, K.: Litzen-keramika savsko- Takács, M.: Formschatz und Chronologie der dravskog meðurijeèja. In: Praistorija jugoslavenskih Tongefässe des 10.-14. Jahrhunderts der Kleinen zemalja IV. Hrsg. Èoviæ, B. Sarajevo 1983, 484–492. Tiefebene. AAH 48 (1996) 135–195. M. VIRÁG 1996 TASIÆ 2001 M. Virág Zs.: Középsõ rézkor. A Balaton-Lasinja- Tasiæ, N.: The problem of the Belegiš (Belegiš – kultúra. In: Évezredek üzenete a láp világából. Cruceni, Belegiš – Bobda) culture. Genesis, duration Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén and periodization. In: Festschrift für G. Lazarovici. 1979–1992. Szerk. Költõ L. – Vándor L. Kaposvár – Red.: Draºovean, F. Bibliotheca Historica et Archae- Zalaegerszeg 1996, 22–23. ologica Banatica 30. Timiºoara 2001, 311-321 M. VIRÁG 2003 TERŽAN 1983 M. Virág, Zs.: Settlement historical research in Trans- Teran, B.: Das Pohorje–ein vorgeschichtliches danubia in the first half of the Middle Copper Age. In: Erzrevier? AV 34 (1983) 51–83. Morgenrot der Kulturen. Frühen Etappen der TIEFENGRABER 2001 Menscheitsgeschichte in Mittel- und Südosteuropa. Tiefengraber, G.: Vorbericht über die Ausgrabungen Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Geburtstag. 1999 und 2001 in Murska Sobota/Nova tabla unter Hrsg. Jerem, E. – Raczky, P. Budapest 2003, besonderer Berücksichtigung der spätbronze- und 375–400. eisenzeitlichen Funde. In: Die Drau-, Mur- und Raab- M. VIRÁG – BONDÁR 2003 Region im 1. vorchristlichen Jahrthausend. Akten des M. Virág Zs. – Bondár M.: A rézkor. Települések. In: Internationalen und Interdisziplinären Symposiums Magyar régészet az ezredfordulón. Fõszerk. Visy Zs. vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Hrsg. Budapest 2003, 127–129. Lippert, A. UPA 78, Bonn 2001, 77–101. WILLVONSEDER 1937 TIHELKA 1961 Willvonseder, K. 7: Die mittlere Bronzezeit in Tihelka, K.: Der Vìteøov- (Witterschauer-) Typus in Österreich. Wien 1937. Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 153

Prähistorische und mittelalterliche Siedlungsreste von Zalaegerszeg- Ságod–Bekeháza

Am Fundort Zalaegrszeg-Ságod–Bekeháza wurden von Südwesttransdanubien gab. Gemäß der im Jahr 2000 entlang der geplanten Autobahnstrecke, Forschungsergebnisse von Niederösterreich, Bur- Hauptstrasse 76, Nordumfahrung von Zalaegerszeg genland und Nordwesttransdanubien gibt es Fundorte, vorangehenden archäologischen Grabungen durchge- deren Fundmaterial mit der Veteøov-Kultur in führt. Mitten auf dem zum Szentmártoni-Bach sanft Verbindung gebracht werden kann, vom Gebiet östlich abfallenden Hügelhang sind weit verstreute Sied- des Wienerwaldes bis zum Neusiedler See und bis zum lungsreste verschiedenen Zeitalters – insgesamt 31 Sumpfgebiet der Raab. Die Veteøov Kultur folgte in Objekte – zum Vorschein gekommen. diesem Raum der Wieselburg-Kultur, das bedeutet Funde der Balaton–Lasinja-Kultur sind nur in eine Datierung nach Phase 2 der Mittelbronzezeit, auf einer einzigen Grube gefunden worden. Die ver- die Koszider-Periode (Ende RBA2–Anfang RBB1). mutlich kleine, Gehöftähnliche Siedlung passt gut zum Eine spätere, detaillierte Analyse könnte zeigen, ob die dichten mittelkupferzeitlichen Siedlungssystem, das Funde entlang der Leitha und der Raab dem Material vom Komitat Zala gekannt ist. des Veteøov-Stammgebietes oder den Eigenheiten der In Zalaegerszeg-Ságod–Bekeháza gab es in einer Böheimkirchen-Gruppe näher stehen. Die Siedlung, Gruben Funde der Badener Kultur (Objekt 2). In der die in Zalaegerszeg-Ságod–Bekeháza entdeckt wurde, niedrigen, nur 20 cm tiefen Grube kamen Keramik- liegt im Randgebiet dieser der Kultur. Das erklärt ver- fragmente, eine Steinaxt, durchgebrannte Schlamm- mutlich das Fehlen von Keramiktypen wie Topf oder stücke und Tierknochen ans Tageslicht. Die Ober- Napf mit Zapfenfüßen. Etliche Formelemente stehen fläche der Keramik war stark abgeschliffen, es gab dagegen der Cetina-Kultur (adriatisches Küstengebiet) keine Spuren der ursprünglichen geglätterten oder bzw der in den letzten Jahrzehnten in der Umgebung polierten Oberfläche. Aufgrund des wenigen und atyp- von Salzburg umgrenzten Klingenberg-Gruppe ischen Fundmaterials kann die einzige spätkupfer- (RBA2–RBB1 Periode) nahe. Bruchstücke von zeitliche Grube der frühen Phase der Badener Kultur Litzenkeramik sind in den bronzezeitlichen Gruben zugeordnet werden, eine genauere Zeitbestimmung ist zum Vorschein gekommen. Diese Stücke werden leider nicht möglich. Die Autorin gibt einen Überblick sowohl an unserem Grabungsort als auch im gesamten über die Verteilung der spätkupferzeitlichen Fundorte Verbreitungsebiet der Veteøov-Kultur – mit Rücksicht im Komitat Zala. Man kann feststellen dass – dank der auf das abweichendes Keramikmaterial und die systematischen Forschungen der letzten Jahrzehnte – geschilderten kulturellen Eigenheiten der Region – als in diesem früher für unbewohnt gehaltenen Gebiet Importkeramik betrachtet. Die Litzenkeramik immer mehr Fundorte auftauchen, unbewohnte Gefäßfragmente könnten von der selbständigen Flächen bleiben aber. Die Ursache davon ist, wie die Litzekeramik-Gruppe stammen, deren Verbreitungs- Autorin meint, nicht die mangelnde Erforschung oder areal gegenwärtig entlang der Flüsse Save–Drau–Mur unvollkommene Methoden, sondern geographische, (Slowenien: Bezirk Ljubljana, Maribor und Murska klimatische, ökologische Faktoren sowie die Sobota; Kroatien: Die Gegend von Koprivinca, Lebensweise der Menschen damals. Bodenkundliche Podgoraè; Steiermark: Wildon) vermutet wird. Gegebenheiten, Wälder und periodisch stärker wasser- Funde aus der Arpadenzeit sind in 2 Gruben, 1 führende Bäche bestimmten den Lebensraum, wo Pfostenloch und bei einem im Freien stehenden Ofen kleinere Gemeinschaften sich erhalten konnten. Die zum Vorschein gekommen. Die typischen Keramik- Verbreitungskarten zeigen klar, dass nur größere Seen bruchstücke datieren die Siedlung auf die Periode (Plattensee, Klein-Plattensee), der Fluss Zala und die zwischen 1100 und der 1. Hälfte des 12. Jahrhunderts. größeren Bäche (Principális, Széviz und Válicka) eine Diese früh-arpadenzeitlichen Funde ermöglichen es, geeignete Umgebung für die Siedlungen darstellten. die mittelalterliche Siedlungstopographie von Zala- Der aus 6 Gruben und 2 Pfostenlöchern bestehende egerszeg und Umgebung zu verfeinern. bronzezeitliche Siedlungsteil kann der Veteøov- Kultur zugeordnet werden. Die Identifizierung dieser Kultur ist deswegen wichtig, weil es bisher wohl keine Übersetzt von Judit Kvassay Informationen über die spätbronzezeitliche Population 154 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

1. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza lelõhely feltárása 1: Helyszínrajz; 2: A lelõhely délkeletrõl; 3: A feltárás összesítõ alaprajza Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 155 2. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza lelõhely feltárása, az összesítõ alaprajz részlete objektumokkal 156 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

3. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, feltárt objektumok 1, 15, 19, 20. objektum, Árpád-kori szabadonálló kemence Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 157

3 45

4. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, feltárt objektumok 1: 2. objektum, a Badeni kultúra gödre; 2: 3. objektum, Árpád-kori gödör; 3: 4. objektum, cölöplyuk; 4: 5. objektum, cölöplyuk; 5: 6. objektum, cölöplyuk 158 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

345

5. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, feltárt objektumok 1: 7. objektum, a Veteøov kultúra gödre; 2: 8. objektum, a Veteøov kultúra cölöplyuka, 24. objektum, Árpád-kori cölöplyuk, 25. objektum, Árpád-kori gödör 3: 9. objektum, cölöplyuk; 4: 10. objektum, cölöplyuk; 5: 12. objektum, gödör Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 159

23 4

567

6. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, feltárt objektumok 1: 11. objektum, a Veteøov kultúra gödre; 2: 13. objektum, a Veteøov kultúra cölöplyuka; 3: 14. objektum, a Veteøov kultúra cölöplyuka; 4: 16. objektum, cölöplyuk; 5: 17. objektum, cölöplyuk; 6: 18. objektum, cölöplyuk; 7: 21. objektum, cölöplyuk 160 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

345

67 8

7. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, feltárt objektumok 1: 22. objektum, a Veteøov kultúra gödre; 2: 23. objektum, a Balaton-Lasinja kultúra gödre; 3: 26. objektum,cölöplyuk; 4: 27. objektum, cölöplyuk; 5: 28. objektum, a Veteøov kultúra cölöplyuka; 6: 29. objektum, a Veteøov kultúra cölöplyuka; 7: 30. objektum, cölöplyuk; 8: 31. objektum, õskori cölöplyuk Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 161

3 45

8. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–9: 23. objektum, Balaton-Lasinja kultúra leletei 162 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

1 2

6 7

8 9 10 11

12 13

14 15

9. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–15: 23. objektum, Balaton-Lasinja kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 163

1 2

5 6

9 8 7

10 11

10. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–7: 20. objektum, Badeni kultúra leletei 164 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

2 3

5 6

4 7

11. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–7: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 165

3 4

12. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–4: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei 166 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

13. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–6: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 167

5 6

14. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–7: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei 168 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

15. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–4: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 169

16. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–8: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei 170 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

17. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–6: 7. objektum, Veteøov kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 171

1 2 3 4

6 7

9a 9b 8b

18. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–5, 9–10: 7. objektum; 6: 15. objektum; 7: 29. objektum, 8, 12: 22. objektum; 11: 5. kutatóárok, Veteøov kultúra leletei 172 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

1 23

456

8 9

19. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, 1–5, 7–8: 11. objektum; 6, 9–10: 22. objektum, Veteøov kultúra leletei Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 173

1 2

6 7

20. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, Árpád-kori leletek az 1. külsõ kemencébõl, 1–5: fazéktöredékek; 6: bordás nyakú edény töredéke; 7: kiegészített fazék 174 Kvassay Judit – Kiss Viktória – Bondár Mária

2 3

6 7

21. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, Árpád-kori és 14. századi leletek, 1–6: Árpád-kori fazéktöredékek a 25. gödörbõl; 7: 14. századi sarkantyú töredéke a 19. gödörbõl Õskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod – Bekeháza lelõhelyen 175

3 4

56 7

89 10

11 12

22. kép: Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, kõeszközök 1–3: 23. objektum, Balaton-Lasinja kultúra; 4: 20. objektum, Badeni kultúra; 5–10: 7. objektum; 11–12: 22. objektum, Veteøov kultúra

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Szõke Béla Miklós A határ fogalmának változásai a korai középkorban (Adatok a Kerka-vidék kora középkori településtörténetéhez)

Bevezetés megismerhették a vonzáskörzetében lakók. Az észak- ról betörõ barbárok már a 160–180 közötti marko- A Kerka völgyének az 1990-es évek közepén, mann–kvád–szarmata háborúk idején gyorsan és második felében elvégzett igen alapos régészeti terep- akadály nélkül jutottak el a Borostyánkõ úton egészen bejárása és szondázó ásatásai megerõsítették azt a Itáliáig. A fallal körülvett városok, mint Sava- korábbi sejtésünket, hogy vidékünk a római kor vége ria/Szombathely vagy Scarbantia/Sopron sokáig biz- és a korai Árpád-kor közötti idõszakban (ca. Kr. u. tonságot nyújtottak, de a kisebb települések, mint a 400-tól 1100 tájáig), több mint fél évezreden át 4. századra már csak útállomásként (mansio) mûködõ lakatlan volt (SZÕKE 1996a). municipium Aelium Salla/Zalalövõ (REDÕ 2002), A jelenséget túlságosan egyszerû lenne azzal ma- vagy a vonzáskörzetében létesült villagazdaságok, gyarázni, hogy a térség adottságai nem igazán jók a mint pl. Alsórajk (REDÕ 1995; 1996) nem tudták el- mezõgazdasági termeléshez, gyenge minõségû, agya- kerülni, hogy a római kor végére áldozatul ne essenek gos a talaj, sok a lápos, magas vízállású terület, kiter- a fosztogatóknak. A kereskedelem fõ ütõerévé egyre jedtek az erdõk. Hiszen mind a megelõzõ, római kor- inkább az Aquileia–Aquincum útvonal vált (A Boros- ban létesültek itt mezõvárosok és villagazdaságok, tyánkõ út és az Aquileia–Aquincum út viszonyáról, mind pedig az ezt követõ, középkori és kora újkori jelentõségének változásairól részletesen értekezik idõszakban viszonylag sûrû a településhálózat, azaz a PÓCZY 1999, 49–56). vidék – ha nem is kiemelkedõen magas szinten, de – A 4. század végén, 5. század elején Alatheus és tisztességesen el tudta tartani a rajta megtelepülõket. Saphrax gót–alán–hun szövetsége még csak vidékünk Sõt az itt áthaladó Borostyánkõ út – amelynek keres- települési képét rajzolták át – ld. ebbõl az idõszakból a kedelmi forgalma Kr.u. 70-166 között érte el csúcs- kilimáni családi temetõt (SZÕKE 1996b, 35–45; pontját – még növelte is jelentõségét és vonzerejét. SZÕKE 1996c, 29–59) – az õket gyors ütemben Ez az õsi kereskedelmi út kiemelkedõ szerepet követõ gót törzsek, majd Attila hunjai és a hozzájuk játszott Pannonia meghódításában. Ennek is köszön- csatlakozott germán törzsek azonban már egész hetõ, hogy a Kr. u. 2. század elején, amikor a tar- Európa politikai térképét szerkesztették át tományt két részre osztották, Pannonia Superior hely- (WOLFRAM 19903; BÓNA 1993). A 456 szept. 7.-én tartója a Borostyánkõ út dunai átkelõjénél fekvõ Car- bekövetkezett földrengés nemcsak Savaria épületeit nuntum/Petronellt választotta a katonai igazgatás (TÓTH 1999, 62–81), de képletesen az egész tar- központjának és a tartomány székhelyének, míg a tományt romba döntötte – a tartomány végleg elveszett polgári igazgatási központja a szárazföldi utak egyik a birodalom számára, a polgári lakosság maradéka a legfontosabb csomópontja, Savaria/Szombathely lett. belsõbb tartományokba, biztonságosabb tájakra, az A 4. század elejétõl, Diocletianus császár (284–305) Alpok és a Karszt hegyei közé menekült, s Karintiában reformjainak köszönhetõen Savaria újra közigazgatási és Krajnában, a Steyer- és a Júliai-Alpokban hozott szerephez jutott, ez idõtõl kezdve többször még a létre nehezen megközelíthetõ, jól védett magaslati császár is megfordult itt (WIELOWIEJSKI 1999, településeket. Az ott megtelepült késõ antik romani 135–137; MÓCSY – FITZ 1990, 189). népesség sikerrel õrizte meg késõ antik–keresztény Ám a jól kiépített és gondozott út nemcsak mûveltsége maradványait, amit egyházi építészeti elõnyökkel járt; háborús idõkben ennek hátrányait is emlékek sora bizonyít (PETRU – ULBERT 1975; 178 Szõke Béla Miklós

CIGLENEÈKI 1987; GLASER 1991). Vidékünk a egész medence egyetlen Karoling-kori lelõhelye, attól Dunántúlon idõlegesen megtelepedett germán tör- nyugatabbra pedig már egyetlen egy sincs (SZÕKE zsek, a gótok, szvébek, langobardok szállásterületein 1996d). Az alsórajki temetõ pogány temetkezési kívülre került, bár a Borostyánkõ utat, mint az egyik szokásai, a halotthamvasztás gyakorlása is azt erõsítik, legfontosabb, Itália felé vezetõ kereskedelmi – és mind hogy itt a központ ellenõrzése már igencsak gyenge és inkább hadi – utat, továbbra is használhatták, s így itt esetleges volt, a lelõhely erõsen perifériás helyzetû. is gyakran áthaladtak (SZÕKE 1994a, 145–214). A honfoglaló magyarok megjelenése véget vetett a Az egész Kárpát-medencét egységes politikai- mosaburgi grófság virágzásának. A világi és egyházi hatalmi keretbe foglaló avar kaganátus több évszáza- elõkelõségek nyugatra távozásával a szolgálónépek don át (568-811) uralta a térséget. Az avar „kalan- egy része is velük tartott, más része az újonnan dozások korának“ befejeztével kialakult a végleges kialakult központok oltalmába húzódott, kis hányaduk szállásterület, amit a 7. század végén széles, lakatlan pedig a mosaburgi központban és annak körzetében sávokkal biztosítottak a váratlan külsõ támadásokkal maradt. A magyar államalapítással rögzültek a határok, szemben. A dél, délnyugat felé, az itáliai langobard elõterükben széles, lakatlan sáv létesült. A térség újra királysággal és a karantán szlávokkal összekötõ utakat határvidékké vált, bár a Zala völgye szolgálónépi fal- azonban már a 7. század elejétõl ellenõrzi egy, a Zala vainak sûrû településhálózatával már legkorábbi völgyében megtelepült, kevert etnikumú és kultúrájú okleveleinkben elõkelõ helyen szerepelt. avar–szláv népesség (ún. Pókaszepetk–Zalakomár A kora középkori Kerka-vidék teljes elnépte- csoport – SZÕKE 1994b; Cs. SÓS – SALAMON lenedésének, határzónává alakulásának tágabb össze- 1995; SZÕKE 2000a, 477–505). függéseit – mind magát a folyamatot, mind pedig a Az avar kaganátus szétdúlt maradványaiból a 9. ’határ’ jelentéstartalmának módosulásait – is érdemes század elsõ felére egy sor, a Karoling birodalomtól megvizsgálnunk, mivel általánosabb érvényû tanul- közvetve vagy közvetlenül függõ hûbéres alakulatok ságokra juthatunk. jött létre. A 840-es évek elejétõl a Zala folyónál és a Balaton vidékén Mosaburg/Zalavár központtal a A római limestõl a foederati rendszer Nyitráról elûzött Priwina, majd fia, Kocel lett egy kialakulásáig Karoling grófság vezetõje, míg a mosaburgi grófságtól ÉNy-ra, a Rábáig és Savaria környékéig Rihharius, A római birodalom határvédelme a Duna mentén tovább a Dunáig pedig Ratpod grófságai terültek el. kiépült erõdrendszerre, a Vindobona/Wien és Singid- A grófi székhelyeken és a grófok kíséretéhez tartozó unum/Beograd között a Duna jobb partján húzódó nemesek birtokain udvarházak, bennük templomok limesre, és az azon túli térségek védelmi építményeire épültek fel, a térítõ szerzetesek és a birodalom más alapult. Közismert azonban, hogy a limes menti részeibõl ide vándorolt katonák, kézmûvesek, parasz- táborokban szétszórtan állomásozó katonaság a barbár tok pedig a kora feudális gazdálkodás és életvitel betöréseknek gyakorlatilag soha nem tudott ellenállni, ismeretét hozták magukkal. és mivel sokáig semmiféle belsõ védelmi rendszer Semmi nem korlátozta a mosaburgi grófság ter- nem létezett, védtelenné vált a birodalom belseje, a jeszkedését, a régészeti lelõhelyek alapján mégis azt Dunán átkelõ barbár seregek akadálytalanul juthattak tapasztaljuk, hogy a nemesi udvarházak, szolgálónépi el az Adriai tenger partvidékéig vagy egészen Itáliáig. települések részben a Mosaburg/zalavári központtól A Duna menti erõdsor és a késõbb kiépülõ kis északra, a Zala völgyében létesültek, s legalább a burgusok sora tehát sokkal kevésbé védelmi célú, mint zalabéri folyókanyarulatig elhúzódtak (ld. Salapiugin politikai vagy még inkább adminisztratív feladatú lokalizálási kísérletét), részben a Balaton nyugati (WHITTAKER 1994, 175). A rómaiak a Dunát inkább partvidékén, Balatonszentgyörgy – Keszthely–Fenék- egyfajta adminisztratív határnak, megerõdített ellátási puszta környékéig, ill. a dél-zalai síkságon, Nagy- vonalnak – a limes részének, de nem a határnak tekin- kanizsa – Letenye vonaláig népesítik be a vidéket tették, ami egy sokkal szélesebb és összetettebb kon- (H. KERECSÉNYI 1973; SZÕKE 1992a; SZÕKE cepció. S amikor végül ez a határ összeomlik, akkor 1994a, 189–193; a 9. századi lelõhelyek jegyzékét és sem annyira a külsõ katonai nyomás erõssége, mint elterjedési térképét ld. SZÕKE 1992b, 33–39, Abb. 1). inkább a belsõ politikai status instabilitása miatt Ugyanakkor ezeknél a tájegységeknél jóval közelebb, történik ez. a Zala folyó völgyével párhuzamosan, attól Ny-ra futó 294-bõl származik az elsõ híradás a Duna bal parti Szévíz–Kanizsa patakok medencéjében (hahóti erõdökrõl, melyek a magyar Alföldön és a Duna és medence) már csak a zalavári központ felé összekötõ Tisza között épültek fel (MÓCSY 1972; MÓCSY – út nyugati végénél, Alsórajknál ismert egy kis sír- GABLER 1983), bár a leglátványosabb limesen túli számú, birituális Karoling-kori családi temetõ, ami az építmény az „Ördögárok” (BALÁS 1963; SOPRONI A határ fogalmának változásai a korai középkorban 179

1969a; FIEDLER 1986), ami 700 km hosszan, néha seregben. A Limesvorfeld ellenõrzésére megvalósított hármas vonalban öleli körbe a szarmata földet Aquin- római politika sokáig sikeres volt, még ha a végén a cumtól (Budapest–Óbuda) Viminaciumig (Kostolac). szvébek, vandálok és gótok egyre nehezedõ nyomását A régészeti kutatások alapján a limes Sarmatiae-t a már nem is bírta el. 3. század végén – 4. század elején létesítették, legkésõbb a 322. évi szarmata hadjárat után A foederati a határvédelemben (HOREDT 1974; SOPRONI 1969b; SOPRONI 1974. – Hasonló határelem lehetett az árkok másik sorozata, A receptio nélkül szövetségesi státuszt nyert az ún. Brazda lui Novac, ami a Vaskaputól a Kárpátok gótokat fegyveresen és nagy népi tömbjeikben a lába elõtt 300 km hosszan futott kelet felé). Mind- balkáni provinciákban letelepítõ császári rendelettel azonáltal nincs okunk feltételezni, hogy a rómaiak (376), majd a Hadrianopolisnál ennek következmé- legénységgel látták el, s hogy közvetlen kapcsolat volt nyeként (is) elszenvedett katasztrofális vereséggel közte és az olyan késõ római erõdök között, mint pl. a (378) új fejezet kezdõdött a római birodalom és a Hatvan–gombospusztai erõdítés vagy a felsõgödi nagy határait ostromló barbár törzsek viszonyában tábor, amelyek az árok közelében feküdtek (NAGY (VÁRADY 1961, 40–41). A hadrianopolisi csatában 1972, 27–37). Az árok- és sáncrendszer inkább kulcsszerepet játszó, Alatheus és Saphrax vezette egyfajta politikai határvonal, a római ellenõrzés jele, greutungi gót–hun–alán csoport 379-tõl Pannonia hogy megkülönböztesse a rómaiak „állandó klienseit, provinciában portyázott, s egészen a mai Burgenland a szarmatákat” (Amm. Marc. 17. 12.15) a tõlük északra és Steiermark határáig hatolt, hogy aztán Gratianus és keletre lévõ vandáloktól, taifaloktól, gepidáktól és császárnál foedus megkötését kierõszakolva – pon- gótoktól (MÓCSY 1974, 271). Jellemzõ, hogy amikor tosabban nem meghatározhatóan, de – feltehetõen a gótok és gepidák erõteljesebben szorongatni kezdték jórészt a Dunántúlon telepedjen le (ld. Amantius a szarmatákat, a limes Sarmatiae semmiféle katonai püspök sírkövét CIL 5. 1623; WOLFRAM 19903 szerepet nem játszott a küzdelmekben, ugyanakkor 252–257). Településterületük központjának a történeti Aquincumtól délre az egész szektort õrtornyokkal és adatok inkább Pannonia secunda és Savia tar- erõdökkel erõsítették meg. I. Valentinianus uralko- tományokat (VÁRADI 1969, 36, 519–522), míg a dásának vége felé pedig a Dunakanyarban, ahol a régészeti tények a kelet-dunántúli települési területet szarmaták és a kvádok territóriuma találkozott, építet- valószínûsítik. (SOPRONI 1985, 86. szerint a barbár tek nagy számú burgust, s létesítettek belsõ erõdítése- kerámialeletek alapján leginkább Valeria és Pannonia ket vagy már meglévõket korszerûsítettek, egyes prima provincia jöhet szóba). limes-táborokat pedig átépítettek (A belsõ erõdök 402-ben a nyugati gótok Alarich vezetésével, aki funkciójának és keltezésének kérdésérõl: TÓTH 1985; ekkor már magister militum per Illyricum, Dél-Pan- TÓTH 1987-88). noniában telepedtek le, egy másik csoportjuk pedig A limes és a Limesvorfeld kapcsolatát különösen jól sógora, Athaulf vezetésével Nyugat-Pannoniában. jellemzik azok a római stílusban épült, néha fürdõvel Végül 405-ben Radagaisus vonult át vegyes összeté- is felszerelt, római árukkal teli villák, amelyek Car- telû barbár seregével Pannonián, hogy Itáliába törjön. nuntum/Petronell és Brigetio/Ószõny között, a Dunába S bár 408-ban a nyugati gótok is továbbvonultak Itália torkolló folyók völgyében, a mai Dél-Morvaország és felé, a tartomány nem tudta visszaállítani hajdani Szlovákia tág térségében, a markomannok és kvádok szervezettségét, már nemcsak a katonai védelem, de a territóriumán feküdtek (KOLNÍK 1990; KOLNÍK közigazgatás sem mûködött (MÓCSY 1974, 353–354: 1991; PITTS 1989, 45–58). A legkorábbi épületek a 2. 408-ra keltezi a római lakosság elsõ s legnagyobb századi markomann háborúk után, Commodus (180- elvándorlását). A menekülõ, kivándorló csoportok 190) alatt felépültek már, de mindegyiket használták lehetõleg magukkal vitték a helyi mártírok ereklyéit is, még (vagy újra) a 3. és 4. században. Közülük a amelyektõl vándorlásuk alatt és új hazájukban Borostyánkõút mentén fekvõkben feltehetõen inkább védelmet vártak. (MÓCSY 1974, 353; ALFÖLDI római kereskedõk laktak, míg mások római katonai 1938, 162–163; NAGY 1939, 68 skk.). 433-tól biztosok házai vagy erõdjei lehettek, Mušovhoz Pannonia Prima közvetlen hun fennhatóság alá került, hasonlóan, amiben római fegyvereket is találtak, amit Attila halála után, 455-ben már eredménytelenül megint mások pedig, mint Cífer-Pác, a helyi hercegek kísérelt meg visszahódítani Avitus császár. székhelyeiként mûködhettek. A római építkezések és a A 4. század második felében – 5. század elején nagy számú kereskedelmi árú a rómaiakkal tartott történtek tehát egyértelmûvé tették, hogy a statikus szoros és általában békés kapcsolatot példázzák, mint dunai limes egyre kevésbé jelent hatásos ellenõrzést a ahogy az is, hogy a kvádok, szarmaták és jazigok re- barbár törzsek felett. Ezért mindinkább a rugalmasabb guláris etnikai egységekben szolgáltak a római területvédelemre tértek át: elõbb a belsõ erõdök 180 Szõke Béla Miklós rendszere épült ki, majd pedig szerzõdésben rögzített lakatlan területre költöztek volna be, a régészeti emlék- módon a beletelepült szövetséges barbár népcsopor- anyag egyelõre ezt a benyomást erõsíti. TÓTH 1987). tokra bízták az általuk elfoglalt szállásterület (ellen)õr- A császár azonban nem mondott le Pannóniáról. zését. Ebben a védelmi rendszerben az egyre fogyó Bizánc fenntartotta jogigényét a Dráván túli terüle- romanizált helyi lakosság mindinkább a fallal kerített tekre is, ezeket a 6. században sem szûnt meg római városokba és belsõ erõdökbe húzódott, míg a termõ- földnek tekinteni, a felette való rendelkezés joga – föld és a paraszti gazdaságok védelmét mind hatéko- bizánci felfogás szerint – továbbra is az imperium nyabban látták el a foederati barbár törzsek mindig Romanum örökösét, Bizáncot illette meg. Ezt példázta fegyverbe hívható tagjai. Az új védelmi stratégiát a langobardokkal kötött szerzõdés 546/547-ben, jelenítik meg a korábbi katonai táborok sarkába épített, amikor I. Iustinianos császár (527–565) Audoin új típusú katonai erõdítések (ld. pl. Carnuntum), királynak adományozta Pannonia Secunda és Savia amiket azután építettek, hogy a reguláris limitanei tartományok és a hozzá csatlakozó noricumi rész csapatokról áttértek a comitatenses és az ezeket pótló városait és erõdített helyeit (Procopius, De bello szövetségesek alkalmazására (SOPRONI 1986). gothico III. 33. 7–13; BÓNA 1974, 24; MENGHIN A foederati pontos statusát eléggé bizonytalanul 1985, 34; NAGY 1948, 139. 14. jegyzet), s cserébe lehet csak körülhatárolni. A közvetlen katonai, poli- már nem e területek védelmét, hanem a langobard tikai érdekek világosak: a birodalomnak olyan, bár- harcosok haderejét igényelte, hogy megbirkózzon az mely részén bevethetõ fegyverforgató tömegekre volt itáliai ostrogótokkal és a tiszántúli gepidákkal. És ezt szüksége, akiknek az utánpótlását már nem lehetett példázta az a szerzõdéstervezet is, ami II. Justinos sem a különféle kedvezményekkel katonaállításra teljhatalommal felruházott képviselõje, Tiberios és a sarkallt veterán családokból, sem a kényszersorozással vele egyenrangú avar fél, Apsich között született 570- hadra fogott határ-menti törzsekbõl megoldani. De ben. Azzal, hogy e tervezet szerint Baján kagán ekkor nem tudjuk, hogy bizonyos szövetségi enklávéknak Pannonia tartomány nem bizánci kézen fekvõ, azaz a milyen volt a kapcsolata a határral, amit kontrollálniuk Sirmiumon és környékén kívüli területnek a megszál- és õrizniük kellett, aktuálisan mekkora határrészt felü- lásához a császár hozzájárulását kérte, nemcsak a gyeltek és tartottak kézben, s azt sem, hogy mikor bizánci álláspontot ismerte el, hanem azt is, hogy az a voltak a reguláris sereg részei és mikor – ami frekven- szerzõdés, amit a langobardok kivonulása elõtt táltabbnak látszik – toborozták be õket irregulális Alboinnal kötött, érvénytelen (NAGY 1948, 138–140. erõként speciális hadjáratokba. Bár a béke- és szerzõdéskötés II. Justinos-szal meghiú- A hun – gót periódus után, az 5. század végére, 6. sult, a kagán elfoglalta Pannoniának a langobardoktól század elejére Pannonia kapcsolata a birodalom elhagyott területeit, amivel a váratlan nyugati táma- központi részeivel egyre virtuálisabbá vált. A germán dások elõl is biztosítani igyekezett szállásbirtokait). népvándorlás utolsó törzseit, a langobardokat és Az így elõkészített szerzõdés megkötése ekkor ugyan gepidákat a kelet-római birodalomhoz kötõ szerzõdés még megtört a császár ellenállásán, ám három év már inkább csak egyfajta „használatbavételi enge- múlva a bizánciak már nemcsak a langobardok délyt” jelentett. Hiszen a tartomány romanizált, elhagyta Pannonia, de a Szávától északra fekvõ keresztény népessége részben elvándorolt, részben Pannonia Secunda feletti jogot is átengedték a pedig kicserélõdött a régebb óta a szomszédságban kagánnak (NAGY 1948, 141). Ellentételként, a lango- élõ, s mind nagyobb tömegben a tartomány belsejébe bardokhoz hasonlóan az avarok is megígérték, Hogy beszivárgó romanizált barbárok, szvébek (CASTRI- alkalmanként katonai támogatást adnak a biro- TIUS 1995) és más dunai germán és szarmata népcso- dalomnak, így pl. õk is küldtek zsoldosokat a perzsák portok tagjaival. A langobardok már nem egy virágzó elleni háborúba (575). római tartomány lakossága közé/fölé, hanem azok A foederati betelepedéssel olyan új fejezet kezdõ- helyére települtek. (A kutatás máig megoldatlan dött a provincia életében, amit még századokkal feladata a helyben maradt, továbbélõ romanizált késõbb is cezúrának tekintettek: így pl. a 870 táján lakosság összetételének, számarányának vizsgálata. íródott Conversio Bagoariorum et Carantanorum c. 6- A közvetlenül szomszédos déli és nyugati tartományok ban – feltehetõen Marcellinus comes Chronicaja romanizált lakosságának a 7. század elejéig régészeti- alapján – azt olvashatjuk, hogy „az Úr születésének leg is dokumentálható jelenlétével szemben Pannonia 377. évében és késõbb elhagyták a hunok a Dunától provincia területén eddig fõként az újonnan betelepült északra fekvõ lakhelyeiket, ahol elhagyatott barbár törzsek régészeti hagyatékának vizsgálatára területeken laktak, átkeltek a Dunán és elûzték a fordítottak gondot. Annak ellenére, hogy a források rómaiakat, a gótokat és a gepidákat,” azaz a salzburgi sehol sem szólnak a provincia teljes elnéptelenedé- szerzõ is az elsõ foederati megtelepedéstõl számította sérõl, vagy arról, hogy a gótok, langobardok, gepidák a római kor végét (MÓCSY – FITZ 1990, 50; A határ fogalmának változásai a korai középkorban 181

WOLFRAM 1979, 104. – bár a Conversio szerzõje leginkább akadály nélkül eljutni az avar lakta egybemossa a hunokat az általa ugyancsak hunoknak területekre. A Zala folyó és Graz térsége között, nevezett avarokkal, ezért sorolja a „hunok” által továbbá a Muraközben pedig a karantán fejedelemség, elûzött népek közé a gótokon kívül a gepidákat is). s az észak-itáliai langobárd királyság felé jött létre egy Joggal tekintette ezt idõhatárnak, hiszen a barbárok hasonló gyepûsáv. Tovább délen és keleten azonban betelepítése csak látszólag járt haszonnal, s ígért új, már jóval bizonytalanabbul mutatható ki a mesterséges hathatósabb védelmi formát, valójában azokat a cent- határ megléte. Bár Asparuch dunai bolgár fejedelem az ripetális mozgásokat erõsítette fel, amelyek a birodal- Al-Dunától északra és délre, Dobrudzsában és mat összetartó erõk és értékek ellen hatottak. Ráadásul Besszarábia déli felén szintén ez idõ táján, a 680-as nem váltotta be azokat a reményeket sem, amelyeket a években építtet sáncokat, hogy törzsterületét nagyobb betelepítésektõl reméltek. Ennek legfõbb oka a germán biztonságban tudja, azok az avar szállásterület keleti törzsek sajátos politikai szervezeti formája, a szemé- határától még igencsak messze húzódtak. Az avarok lyes kötelékekre épülõ „állam”, amit a történetírás irányába csak jóval késõbb, a 8. század végén Personenverbandstaatnak nevez. Ennek szubsztrátu- rögzítették a bolgár határt, a Timok és Iskãr folyóknál ma pedig még nem a terület, hanem személyek (ld. a Timok menti szláv törzs, a timoèánok 9. század köteléke, elsõsorban egy nép, azaz lényegében tekin- eleji történetét FIEDLER 1992, 21–24, 26, Abb. 2). télyen és alárendeltségen, vezetésen és kíséreten Az avar kaganátusnak egyedül északon nincs mester- alapul, az államhatalmat pedig a király és nép, király ségesen kialakított határa – nyilván azért, mert ott a és nemesség közötti sokoldalú kapcsolat pótolja Kárpátok bércei természetes határt alkottak. (GYÖRFFY 1983, 382–383. további irodalommal). A gyepû (Grenzverhau, indago) és gyepûelve (Grenzödland, vastus, solitudo) azonban – a közhie- Az avar kaganátus határvédelme - a gyepû delemmel ellentétben – egyáltalán nem a nomádokra jellemzõ védelmi rendszer, sõt a települetlen és 582-re Sirmium, a kelet római birodalom északi lakatlanná tett határsávval való védekezés a történeti kapuja is avar kézre jutott, ezzel a hajdani Pannonia és néprajzi adatok alapján inkább a megtelepült, provincia maradéktalanul avar fennhatóság alá került. földmûves népeknél jelenik meg (VÉKONY 1983). Az avar kagán ettõl az idõtõl fogva a Kárpát-medencét Megvan ez a keltáknál és a germán törzseknél, akik a egységbe foglaló politikai hatalom fejeként végképp dicsõség jelének tartották a határszomszédok elván- lerázta magáról a szövetségi viszony amúgy is egyre dorlását, s ha a szomszédukban senki sem mert formálisabb, egyre vékonyodó jogi burkát. Az megtelepedni (Caesar, De bello gallico VI. 23, 1–2), „évpénz” már nem a szövetségi szolgáltatások, hanem nincs meg azonban pl. a „nomád” szkítáknál. Jellem- – a maga nyers valóságában – a béke ellenértéke. zõ, hogy a nomád besenyõkkel szemben határvédõ A kaganátus ebben a korai fázisban külsõ jegyeiben, várak és az ország „körülárkolása” mellett puszta megjelenésében ekkor még a nomád és nem-nomád határsávot alkalmaztak a megtelepült kazárok, törzsek változatos személyi kapcsolatokra épülõ olyan méghozzá sikerrel, miként késõbb az oroszok a képlékeny szövetségi rendszere, ami természetszerû- kunokkal szemben. Ezt a kazár típusú határvédelmi leg nem rendelkezett rögzült határokkal – sok vonat- rendszert találjuk meg a kései avaroknál, majd a hon- kozásban tehát a népvándorlás kori germán törzsek foglaló magyaroknál is, utóbbiak ugyanis szinte vál- Personenverbandstaatjához hasonlóan szervezõdött. toztatás nélkül felújították az avarok gyepû – Csak miután a 7. század második felében hatalmi gyepûelve rendszerét. (A határvédelemmel kapcso- krízisek során ment át, s az általa uralt területet végleg latban érdemes felfigyelnünk CZEGLÉDY 1967, 86 a Kárpátok koszorúja övezte, kezdett el a kaganátus azon adatára, hogy a „kazárok a nekik meghódolt egy, a kora feudális szervezõdésnek megfelelõ, terüle- népeket, ugyanúgy, mint a nyugati türkök,… egy-egy tileg is határozottabban körvonalazható, európai nor- iltbär és egy-egy tudun vezetése alá helyezték,” ami mákhoz jobban igazodó hatalmi formációként alapján VÉKONY 1983, 223 egyenesen kazár hatásra mûködni. vezeti vissza a késõ avar kori tudun méltóságot.) A történeti és régészeti források egybehangzó Az avar szállásterület védelmének legsérüléke- adatai alapján az avarok csak a 7. század végén, 8. nyebb része a Duna-völgy kelet felé szélesre kitáruló század elején gondoltak elõször arra, hogy szál- kapuja. Az avarok ezért a Duna mentén mélyen elõre- lásterületüket lakatlanul hagyott széles határsávval tolták a határt, egészen a bajor települési tömb keleti védjék. Ezt különösen nyugaton, a bajor hercegséggel, határáig, ami – ahogy ezt a régészeti adatok is alátá- és a mögötte egyre erõsödõ Karoling-birodalommal masztják – a Traun folyónál, a Duna déli mellékfolyója szemben, a Duna felsõ szakaszánál építették ki, hiszen nyugati partjánál húzódott, kis elõrenyúlt ékkel Lau- az itt áthaladó, õsidõk óta használt utakon lehetett a riacum/Lorch felé (PERTLWIESER 1980, Abb. 13), 182 Szõke Béla Miklós míg északon, Linztõl egészen Regensburg környékéig A határ a kései avar korban (ld. pl. Regensburg-Harting, templom körüli nemesi temetõ lovas (!) sírjának avar kengyelpárját – A gyepû – gyepûelve rendszert alkalmazó népeknél RIECKHOFF – PAULI 1987, 86; Abb. 67, 126; Abb. meglehetõsen elterjedt jelenség, hogy a határra idegen 103. 1–2). A Duna tehát nemcsak az avarok és szlávok, népcsoportokat telepítenek, a puszta határvidék pedig de a bajorok és szlávok között is határfolyóként egyfajta politikai refugiumként szolgál, amit vagy a viselkedett (MENKE 1988, Abb. 36). A bajorok és fenntartó hatalom menekültjei, vagy (felszámolás avarok közti, hivatalosan kijelölt határnak (limes után) annak telepesei, esetleg – az illetõ hatalom meg- certus) – mivel a Dunától északra ilyennek nem sok gyengülésekor – idegen, új etnikai elemek népesítenek értelme lett volna – a Duna kelet felé következõ déli be (VÉKONY 1983, 228–229; 235–236). mellékfolyóját, az Enns folyót tekintették. Amikor Nem mindenütt volt azonban így. A térséggel tehát Nagy Károly 791 õszén seregeivel Regens- foglalkozó régészek és történészek jelentõs része burgból az avarok ellen indult, elsõ táborát az Enns egyetért abban, hogy a Duna völgyének felsõ szakasza folyónál (castra super Anesum posita), azaz felte- az Enns és a Bécsi medence között a 8. században hetõen Lauriacum/Lorchnál verte fel és három napot jórészt lakatlan, gyepûõrök kis lélekszámú telepeivel imádkozással és böjtöléssel töltött itt el, … nam is õrzött terület volt. Mihelyt azonban a 9. század elején fluvius inter Baioariorum atque Hunorum terminos megszûnt a Duna-völgy védelmi funkciója, a ter- medius currens certus duorum regnorum limes mékeny folyóvölgyet alig egy évtized alatt újra sûrûn habebatur („mivel ez a folyó, ami a bajorok és avarok benépesítik a keletrõl és nyugatról egyaránt érkezõ határterületei között folyt, a két birodalom közti biztos telepesek. A Karoling-birodalom lassú, de szívós ter- határként szolgált” – Ann. qui dicuntur Einhardi a. jeszkedésével együtt zajlott a népesség kulturális, 791, MMFH I. 1966 38 – magyarul: SZÁDECZKY – szellemi átalakulása, viseletének, ízlésvilágának, KARDOSS 1998, 277). értékrendjének a változása. Arról azonban, hogy ez Az Enns folyót már legkésõbb a 7. század végétõl mennyi idõ alatt és hogyan történt, megoszlanak a határfolyónak tekintették az avarok.1 Ebben az idõben vélemények. történt ugyanis, hogy Szt. Emmerám az avarok közt A fentiekkel szemben gyökeresen más nézetet téríteni akart, Theodo (ca. 680–ca. 716) bajor herceg képvisel Erik Szameit (SZAMEIT 2000). Szerinte azonban megakadályozta ebben, mondván, az Enns- ugyanis a Felsõ-Dunavölgy már a 8. században is határnál éppen ellenségeskedések és harci cselekmé- legalább olyan sûrûn lakott volt, mint a korábbi, majd nyek zajlanak. Az avarok ugyanis „…a városokat, a késõbbi századokban, mivel az alapjában véve késõ amelyek a határfolyót jelentõ Ennsnél feküdtek, antik romani alapnépesség az egész korai középkorban elpusztították; azokat szinte teljesen elhagyták, mintha folyamatosan és jóval jelentõsebb lélekszámmal volt vad állatokra hagyott erdõk lennének…” (Arbeo: Vita jelen a Duna mentén és a Kelet-Alpokvidéken, mint et passio Sancti Haimhrammi Martyris, 5–10. Über- azt korábban gondolták. Erre az alapnépességre setzung von Bischoff, B. München 19852, 12). Ezért települtek rá – annak mûveltségét, tradícióit, szokásait, Emmeram Regensburgban maradt, és 685–690 táján részben viseletét is átvéve – a szláv törzsek, akik ott fejtette ki reform-egyházi tevékenységét (WOLF- ugyanakkor az egész térség mûveltségét meghatározó RAM 1975, 57–58). Egy évtized múlva javulni látszott avarság tradícióit is követték. A kevert jelleg miatt a helyzet az avar-bajor határnál. Szt. Rupert (– ca. etnikailag teljesen meghatározhatatlan, karakter 715/16) wormsi püspök, a Karoling-ellenes nemesi nélküli népesség alakult ki, aminek legfeljebb idõben ellenzék prominens tagja (WOLFRAM 1972) bajor változó mûveltségét lehet periodizálni. Ennek érdeké- földre érkezve térítõ tevékenységét elõdjéhez hasonló- ben egy sajátos kronológiát alkot, hogy a Felsõ Duna- an az avar földre is ki akarta (?) terjeszteni (Conversio völgy valójában csak a Karoling hadjáratok (791–811 Bagoariorum et Carantanorum c. 1. = Gesta között) után megnövekedett népességének emlék- Hrodberti (LOŠEK 1997). Rupert döntésének helyes- anyagát a teljes 8.–9. század mintegy kétszáz évére ségét, hogy Lauriacumot (Lorch) választotta térítõ egyenletesen széthúzhassa. Úgy véli ugyanis, hogy ez munkája bázisának, a régészeti adatok is igazolni lát- egy olyan a népesség, amelynek régészeti mûveltsége szanak. A római kori, korai keresztény- és Karoling- késõ Merowing-kori bajor és kései avar elemekbõl kori építési fázisok azt mutatják, hogy a Laurentius- építkezett, temetkezési szokásaiban avar tradíciókat templomnak erõs települési és kultuszkontinuitása követett, s nyelvében szláv maradt, temetõit pedig a 8. volt, ami alapján valóban „megfelelõ helynek” (locus század elejétõl folyamatosan használta a 9. században, aptus) látszott a térítés feladatának elkezdéséhez tehát a Karoling fennhatóság alatt is, némelyiket (ECKHART 1975; ECKHART 1981). egészen a 10. századig. Ezt, az eredetileg csak a Duna völgyi népességre rekonstruált képletet kiterjeszti A határ fogalmának változásai a korai középkorban 183 azután egész Ausztria területére, s érvényesnek tartja telepesek emlékanyaga és a Dunántúl késõ avar – az eltérõ történeti fejlõdés ellenére – a többi régióra korban végig használt temetõinek avar kor végi fázisá- is, legyen szó akár Karinthiáról, Krajnáról, Felsõ- vagy ból származó, vagy a csak ebben az utolsó fázisban Alsó-Ausztriáról, esetleg Steiermarkról. nyitott temetõk leletanyaga között mutatkozik. Ld. Szameit rekonstrukcióját régészetileg olyan bázisra errõl SZÕKE 1992c). Az avar kaganátus megszûnése építi, aminek az „építõkövei” ma még gyakran alak- és a térség Karoling érdekszférába vonása több talanok, felületeik csak részlegesen összecsiszoltak, évtizeden keresztül zajló, területenként eltérõ módon sokszor hiányosak. Így pl. egyelõre csak igen héza- lejátszódó, más-más kihatásokkal járó, lassú folyamat gosan érintkezik a 8. század elején, elsõ felében a lehetett. Mai ismereteink alapján úgy látszik, hogy kereszténység terjedése miatt a nyugat-európai azok a Duna-völgyi temetõk, ahol a Karoling perem- temetõkbõl egyre inkább eltûnõ (és ezért láthatatlanná vidék más térségeinek jellegzetes „nyugati” emlék- váló) késõ Merowing-kori viselet (ld. STEIN 1967) a anyaga együtt kerül elõ az avar kor legvégének század végén, 9. század elején a Karoling-korban egyénien sokszínû „keleti” hagyatékával, nagy bizton- – éppen a peremvidékek pogány népcsoportjai által – sággal tehetõk a frank-avar háborúkat követõ újra láthatóvá tett viselettel. Mert bár a Karoling biro- idõszakra, azaz a 9. század elsõ harmadára, elsõ felére. dalomban a 8. század második felében már teljesen felhagytak a pogány rítusokkal, temetkezési szoká- A sopronkõhidai temetõ – határõrök vagy sokkal, s általánossá vált a keresztény vallás puritán új telepesek közösségének temetõje a elõírásait követõ templom köré temetkezés (Tájékozó- Karoling kor kezdetén? dáshoz ld. STEIN 1967; a Karoling birodalom belsejének kisleleteirõl: HASELOFF 1990; WAMERS Magyar földön elõször Sopronkõhidán sikerült egy 1994; LENNARTSSON 1997-98), a birodalom határa- olyan közösség temetõjét teljesen feltárni, amelynek in kívüli térségekben, így a szászok, frízek, thüringek anyagi mûveltsége már egyértelmûen a Karoling- (KLEEMANN 2002) és a nyugati szláv törzsek korhoz kötõdik. A temetõ elsõ 11 sírját Szõke Béla földjén (BRATHER 1996a; BRATHER 1996b), vagy a mentette meg 1951-ben (SZÕKE 1955), majd 1956- „Landesausbau” révén ekkor bekebelezett ÉK-Bajor- 1960 között Török Gyula folytatta és fejezte be az országban (SCHWARZ 1984; PÖLLATH 2002) még a ásatást, további 134 sírt hozva napvilágra (TÖRÖK 9. század elején is szokás maradt a pogány módra, 1973). Az összesen 145 Ny-K tájolású sír egy É-D díszes öltözékben, felékszerezve temetés, s jól nyo- tengely mentén három nagyobb csoportba rendezõdött mon követhetõk változásaik is. Ezeknek az eredmé- (a temetõ részletes elemzését ld. SZÕKE 2000b). nyeknek a visszacsatolása a Duna-völgyi térség A rituális mellékletek közül a temetõ legjellegzetesebb régészeti emlékanyagához ma még éppen csak lelete a szarvcsapos csonkolt marhakoponya. Míg a elkezdõdött. marhakoponya a korábbi, avar kori halotti állatáldozat Ám a térség másik oldalán is hiányoznak egyelõre szokásának egyfajta pars pro toto változataként került az avar kori emlékanyag abszolút kronológiai keretei; sírba (SZÕKE 1979, 80–95), a többi állatcsont (fõként fõként a megszûnés idõpontja nyugszik még bizony- házityúk, ritkábban juh/kecske és sertés) és/vagy talan alapokon. Ennek ellenére bizonyos, hogy a frank edény a halott útravalóját jelképezte. A fazekak egy háborúk a késõ avar kaganátus kulturális megjelenését része a késõ avar kor nyúlánk, tojásdad formáit sem hagyhatták érintetlenül. Azok a kézmûves mutatja, másik, nagyobb része már széles szájú és erõs mûhelyek, amelyek egy-egy térséget láttak el ter- vállú, mély tálra emlékeztetõ edény, egy új, jelleg- mékeikkel, különbözõképpen reagálhattak a változá- zetesen Karoling-típust képviselt. sokra. Egy részük minden bizonnyal megszûnt, más A nõk ékszeranyagában egyetlen késõ avar kori részük azonban a változásokra rugalmasan reagálva, ékszer volt, egy kislány sírjában (120. sír) talált, erõ- az új igényekhez, elvárásokhoz, viseleti szokásokhoz sen elhasznált állapotú, gúla alakú üveggyöngycsün- alkalmazkodhatott. Jelentõs területek maradhattak gõs fülkarika. A többi ékszer kizárólag olyan típusok- tehát magukra a megszokott szolgáltatások nélkül. hoz tartozott, amelyek vagy a volt kaganátus nyugati S persze a népesség sem egyformán reagált az új felének avar kor végi nõi viseletét jellemzik, így a helyzetre. Másként viselkedett az a faluközösség, drótékszerek sorozata (bár a legkorábbi típusok amely helyben maradt, s talán még ura sem változott hiányoznak már), a lemezgyöngycsüngõs fülkarikák, a meg, s másként az, amelyik esetleg addig is csak for- pánt- és kis pajzsos fejû gyûrûk és az – egyébként málisan, vagy még úgy sem követte az avar kulturális Karoling mûhelyekbõl származó gyöngyökbõl fûzött – magatartást. (A fentiek alapján érdemes újra felhívni a üveggyöngynyakláncok, vagy attól idegen, karantán- figyelmet arra a feltûnõ párhuzamosságra, ami a Felsõ és morva szláv környezetre jellemzõk (pl. lengõ Dunavölgy addig lakatlan területét benépesítõ drótfonat- és dróttekercs-csüngõs függõk). A Morva- 184 Szõke Béla Miklós völgy és DNy-Szlovákia morva-szláv népessége felé a írnak róla, a késõ avar övdíszek a 9. század közepéig kétpántos, öntött dróttekercs-csüngõs függõk (2, 41, bizonyosan forgalomban voltak – még ha az ezeket 61. sírok), a Kelet-Alpokvidék folyóvölgyeit benépesí- elõállító mûhelyek már bizonyosan nem is mûködtek. tõ karantán szlávokhoz pedig a lengõ drótfonatcsün- Egyértelmûen Karoling viseleti elem már a csatban gõvel díszített függõk mutatnak kapcsolatot. Utóbbi- és szíjvégben végzõdõ bõr lábszártekercs (30. sír), és akhoz sorolható a hurkosan tekert aljú, lefelé szélesedõ még inkább a sarkantyú (1, 92, 100. sírok). A sarkan- spirálcsüngõs drótékszer (54, 129. sírok), a hurkos- tyúk ún. lemezes szíjbefogós példányok, azon belül – kampós záródású, egy lemezgömb-csüngõs karika- Vilém Hrubý és Boøivoj Dostál tipológiája (HRUBÝ ékszer (101, 119. sírok) (Az ún. vor-Köttlach és 1955, 182–190; DOSTÁL 1966, 75) szerint – a II. Köttlach I. horizonthoz köthetõ ékszerekrõl bõvebben típusba tartoznak, amit az egész 9. században, ld. GIESLER 1980), míg késõ-Merowing emlékeket leginkább a század utolsó harmadában használtak. Ám idéz a hasonló záródású, de alsó karikaívén szélesre a sarkantyúk és a lábszártekercses lábbelik, feltehetõen kalapált és a lengõcsüngõk részére három helyen átfúrt az eltérõ keleti nomád viseleti tradíciók miatt, nem ékszer (111. sír – BOTT 1952, 142). Végül a Felsõ- tudtak igazán meggyökerezni a hajdani avar kaganá- Dunavölgy és Dunántúl korai Karoling idõszakából tusban (nem is véletlen, hogy a temetõ utolsó sír- származó, jellegzetes ékszer a változatos formára sorában fekszenek). préselt lemezgyöngycsüngõs fülkarika (bordázott, Feltûnõen sok sírba tettek fegyvert. Egy sírban bikónikus csüngõ: 111. sír, „amfora” alakú csüngõ: 59, egyélû kard (Langsax – 37. sír), háromban szárnyas 62, 65. sírok – SZÕKE 1992a, 859–860). Jellegzetesek lándzsa adja a leletanyag viszonylag korai, a 9. század a többtagú rúdgyöngyökbõl, fújt, üreges gyöngyökbõl, elsõ harmadának végéig terjedõ részét, további ki- színes szemes mozaikgyöngyökbõl és kék szemes lenc (!) sírban egyszerû köpûjû, keskeny, fûzfa- vagy gyöngyökbõl összeállított gyöngysorok (ANDRAE babérlevél pengéjû lándzsa (a típusokról legutóbb 1973), melyekben a korábbi, avar idõszak gyöngyei TOMKA 2000, 194–195), egy sírban ún. szakállas már elvétve sem bukkannak fel. A felsõruhát csak balta (52. sír), végül háromban köpûs nyílhegyek (18, egyetlen esetben fogták össze vasfülû üveggombbal 20, 33. sírok) feküdtek. Használati eszköz egy (80. sír). Speciálisan a sopronkõhidai típusú temetõk agancsból díszesen faragott „sótartón” kívül nem térséghez kötõdik az agancsnyelû vaskés (11, 25, 59, került férfi sírjába. 62, 103. sírok – SZÕKE 1982). A nõi sírokban gyakori A mintegy fél évszázada feltárt temetõ keltezése, melléklet az orsógomb (10 sírban), a madárcsontból etnikai-kulturális kapcsolatainak kérdése kezdettõl (25, 79, 80. sírok) s a 9. század elsõ harmadára jellem- fogva élénken foglalkoztatta a kutatókat. Az elsõ sírok zõ, nyugati mintára fémlemezbõl készített tûtartó (129. alapján Szõke Béla avar kultúrájú, de elszlávosodott sír) (a párhuzamokhoz ld. SZÕKE 1992b 142–149). (morva-szlovák etnikumú) népességet tételezett fel, A férfiak viseletét még inkább a puritán egyszerû- akik halottaikat a 9. század utolsó harmadában ség jellemezte. A már csak egyszerû vascsattal össze- temették el itt (SZÕKE 1955). Török Gyula a temetõ fogott övön gyakran egy falemezzel merevített bõr használatát az egész 9. századra kiterjesztette azzal a tokban tartották a vaskést, bõrtarsolyban pedig a megkötéssel, hogy a magyar honfoglalás elõtt már fel- tûzacélt és tûzköveket (8 sírban), de néha borotvát, árt, hagyták (mivel a jellegzetesen magyar leletek római pénzt, stb. is tettek bele. Bár három sírban (16, hiányoztak a sírokból). Úgy vélte, a frankok két avar 60. és 134. sírok) is leltek késõ avar kori, öntött bronz nagycsaládot telepítettek itt le, hogy a Rába-Duna szíjvéget, egyikrõl sem bizonyítható, hogy az öv vonaltól keletre élõ avarokkal szemben védjék a szerelékéhez tartozott. Puszta jelenlétük mégis azt határt: az egyik családot a kisalföldi avar, a másikat a jelzi, hogy idõben nem távolodhatunk el túlságosan az nyugati, délnyugati avar-szláv határterületek lakosai avar kor végétõl. Hogy ez abszolút idõben mégis közül verbuválták, azon egymás között is viszálykodó eléggé tágas idõhatárokat jelent, azt a mosaburg/zala- avarok közül, akik „a nyugat-európai politikához iga- vári ásatások hasonló késõ avar szíjvég leletei jelzik: zodtak” (TÖRÖK 1973, 59, 62). Cs. Sós Ágnes pedig ilyenek kerültek elõ a Vársziget északi szélénél, az egy, a limes Saxoniaehez hasonlóan limes Pannonicus- erõdítés feltárásakor Cs. Sós Ágnes ásatásán szórvány- nak nevezett, a Lajtától a Balatonig húzódó frank véd- ként (Cs. SÓS 1994, 90), s a Hadrianus mártír tiszte- vonalat tételezett fel, melynek a védelmét olyan, letére szentelt zarándoktemplom körüli temetõ egyik „részben idegen, frank szolgálatban álló harcosok” gyermeksírjában, csüngõnek átalakítva (19/98. sír). látták el, mint a sopronkõhidai temetõben nyugvók Mivel Mosaburgot Priwina a 840-es évek elején (Cs. SÓS 1973, 160. 138. jegyzet). alapítja, a zarándoktemplom építését pedig a 850-es Bóna István volt az elsõ, aki a temetõ tágabb össze- évek elsõ felében kezdik el, s bár felszentelési dátuma függéseit is felismerte. Úgy vélte, ez a leletanyag az ismeretlen, 870 táján azonban már kész templomként egész keleti Karoling „peremkultúrára” jellemzõ, A határ fogalmának változásai a korai középkorban 185

„ezért önálló régészeti egységként fogható fel, amely a foglalkoztam a kérdéssel (SZÕKE 1979, 76–80). Dunántúl egyre nagyobb területein igazolni látszik, A temetõ relatív használati idejét mintegy 40-45 évre hogy a griffes-indás késõ avar kultúra a 9. század szûkítettem, amit azután Szõke Béla keltezési javaslata elején valóban véget ért, hiszen ilyen mértékben és Tomka Péter Sopron-présháztelepi temetõelemzése különbözõ két régészeti kultúra nem képzelhetõ el egy (TOMKA 1969, 86–89) alapján abszolút idõben a és ugyanazon területen és népnél.… Ez egy új 9. század második felére helyeztem (SZÕKE 1982, régészeti kultúra, mellyel a kutatás korábban nem szá- 26–33). Az idõközben ismertté vált új leletegyüttesek molhatott” (BÓNA 1971, 129). és az avar kor végi, korai Karoling-kori nõi ékszerek Herwig Friesinger nevet is adott ennek a kultúrá- elmélyültebb elemzése azonban ma már árnyaltabb nak. Az azonos leletanyag és temetkezési mód alapján fogalmazásra késztetnek (SZÕKE 1992c). összetartozó temetõket „Sopronkõhida-Pitten-Potten- Miként a leletanyag fenti, rövid jellemzés is brunn” típusúnak nevezte el (FRIESINGER é. n. 15). mutatja, a temetõ régészeti leleteinek döntõ része az Ez a csoport a Duna déli oldalán az Ennstõl a dunántúli avar emlékanyag legkésõbbi, ún. avar kor végi területekig nyúlik, és jól elkülönül a Dunától északra fázisához tartozik (fõleg ékszerek), ill. a Karoling fekvõ másik két csoporttól: egyrészt a halomsíros birodalomban készült, s a 8.-9. század fordulójára, a 9. temetkezési szokást követõ felsõ-ausztriai Waldviertel század elsõ harmadára jellemzõ (fegyverek, gyön- és Mühlviertel, másrészt a morva jellegû Weinviertel gyök, használati tárgyak egy része). A legkésõbbi lele- temetõitõl. A „Sopronkõhida-Pitten-Pottenbrunn” cso- tek körét azok alkotják, amelyek a század közepéig, portot szerinte olyan „dunai szlávok” hozták létre, akik második harmadának végéig voltak használatban részben még az avar fennhatóság alatt itt élt – vagy ekkor kezdték õket viselni (pl. sarkantyú, népességbõl kerültek ki, részben a dél-morva és karantán és morva típusú ékszerek, bizonyos szlovákiai területekrõl költöztek ide. A temetkezések gyöngyök). Mindezek alapján a sopronkõhidai temetõ kezdetének idejét még az avar jellegû leletanyag a 9. század elejétõl a század második harmadának határozza meg, a végét pedig olyan nyugati eredetû végéig lehetett használatban. Az embertani adatok viseleti jellegzetességek, mint a fém csattal és szíjvég- szerint a relatív használat ideje azonban még gel ellátott lábszártekercs (Wadenbindengarnitur), valamivel rövidebb, mintegy 40-45 év lehetett, ezért vagy a nyugati fegyverek, nyílhegyek. Úgy véli, hogy igen valószínû, hogy a temetkezéseket csak a 9. század a 9. század közepétõl a kereszténység terjedésének tízes éveiben kezdték el, és az ötvenes-hatvanas hatására megszûnik az étel-ital mellékletadás években hagytak fel velük. (Ezt a számítást látszanak (agyagedény, állatcsont, tojás) szokása, és a temp- megerõsíteni a Mosaburg/Zalavár környéki, hasonló lomépítések megkezdésével a temetõk is átköltöznek nagycsaládi temetõk klasszikus antropológiai és azok köré (A Dunától északra és délre, Alsó- és Felsõ- biokémiai vizsgálatai: SZÕKE 1992e, 159–178). Ausztriában feltárt Karoling-kori temetõket teljes A sopronkõhidai temetõ feltárása után megélénkült dokumentációval közzé is tette: FRIESINGER 1965; kutatásnak és a jelentõsen felszaporodott szakiro- 1971; 1972a; 1972b; 1971-74; 1975-77; 1984). dalomnak köszönhetõen mára egyértelmûen beigazo- Tomka Péter a „Sopronkõhida-Pitten-Pottenbrunn” lódott Bóna megállapítása, hogy a sopronkõhidai csoportot a földrajzi határok után inkább „kelet-alpi temetõ nem magányos jelenség, hanem egy olyan Lajta-Fertõ vidéki”-nek nevezi, de Páli-Dombok önálló mûveltségi csoport tagja, ami két karakterisz- (TOMKA 2000) mellett hozzá sorolja még a Kisalföld tikus kultúra, a morva fejedelemség (DOSTÁL 1965; közepérõl a Gyõr-sáráspusztai, 60 év alatt teljesen 1966) és az Alpok-vidéki karantán szlávok mûvelt- elpusztult temetõt is (TOMKA 1994, 103–104). A sége, az ún. Köttlach-kultúra (KOROŠEC 1979; csoport etnikai, kulturális vonatkozásában elegen- GIESLER 1980) közötti térséget tölti ki. dõnek véli a Karoling-kori peremkultúra jelleget A csoport pontosabb földrajzi határait néhány, hangsúlyozni, s azt, hogy „a kultúra változása nem jár elõször éppen a sopronkõhidai temetõben ismertté vált szükségszerûen együtt a genetikai állomány drasztikus temetkezési szokás és tárgytípus segít meghatározni. változásával vagy nyelvváltással” (u.o. 106). A kel- Ezek egyike a csonkolt marhakoponyás temetkezési tezésben egyensúlyt próbál teremteni a különbözõ szokás, ami – mivel a rítusok, temetkezési szokások vélemények között. Sopronkõhida és „rokonai” egy közösséget mint kulturális csoportot jóval valósá- vonatkozásában inkább a 9. század második felére, 10. gosabban fogják össze, mint egy-egy általa használt század elejére gondol, míg Pitten esetében meg- ékszer vagy tárgy – a tradíciót ápoló népességet, s fontolandónak tartja, hogy akár már a 8. században is ezáltal annak szállásterületét is meghatározza. Ez a elkezdõdhetett a temetkezés (u.o. 104). terület a Felsõ-Duna medencének az Ybbstõl (a cson- Magam elõször a csonkolt marhakoponyás kolt marhakoponyás temetkezések legnyugatibb temetkezés kor- és térbeli elterjedését vizsgálva lelõhelyei Mühling-Hart és Wimm), a Fertõ-tó 186 Szõke Béla Miklós környékéig terjedõ szakasza. Keleti irányban nem emlékcsoport, ami ezzel a telepítéssel összefüggésbe olyan markáns a határvonal, szórványosan ugyanis a hozható. A forráshely lehetõségei azonban ezzel még Dunától északra fekvõ Kisalföldön, illetve Mosa- nem merültek ki. burg/Zalavár környékén is felbukkan ez a temetkezési A sopronkõhidai temetõ ugyanis egy olyan kulturá- mód. Ugyanezt mondhatjuk el a speciális használat lis csoport reprezentánsa, amelynek elterjedési területe miatt kulturálisan az átlagosnál érzékenyebb agancs- éppen a Sopronkõhidát is magába foglaló Savaria/ nyelû vaskésekrõl is, amelyek nyugaton valamivel Szombathely – Carnuntum/Petronell vonaltól nyugat- messzebb, az Enns környékén, északon a Morva völ- ra kezdõdik, s a Felsõ Duna völgyben az Ybbs-ig gyében, délen pedig Mosaburg/Zalaváron is meg-meg- terjed. Ez a terület azonos a korábbi gyepûvel, amit az jelennek (SZÕKE 1982). írott források Avaria néven emlegetnek, amely megne- Kezdetben, amíg a sopronkõhidai temetõ párhuzam vezéssel 805-806 tájáig még tág értelemben, az egész nélküli, magányos jelenség volt, az inter Sabariam et avar kaganátus területét, 808 és 836 között azonban Carnuntum telepítés 805. évi dátumát hívták segít- már csak szûkebb értelemben, a volt gyepû területét ségül, hogy ezt az új, még avar jegyeket is felmutató, jelölték. de alapvetõen már Karoling mûveltséget a szlávok Amikor tehát a capcan, aki már „keresztény volt és zaklatásai elõl ide telepített avar népességgel kössék Theodornak hívták” (Ann. regni Francorum a. 805), össze. A hasonló temetõk sokasodásával, elterjedési 805 elsõ felében Nagy Károlytól maga és népe területük növekedésével s mind nyugatabbra tolódá- számára a szlávok zaklatásai miatt új területet kért, a sával azonban egyre nehezebben lehetett azt a nézetet császár inter Sabariam et Carnuntum jelölte ki azt. Ezt megvédeni, hogy a sopronkõhidai temetõben egy a vidéket Károly jól ismerte, hiszen 791-ben szemé- Szombathely–Petronell közti vonaltól keletre letele- lyesen is járt itt. A határpontokkal annak a termékeny pült, határvédõ avar foederati – mi több, üldözött Duna völgynek a keleti határát jelölte ki, amit a „sámán”-családokból (TÖRÖK 1962) verbuválódott – közelmúltig az avarok határvédelmi okokból lakatlan népesség halottai nyugszanak. gyepûnek használtak, de amit az új lakosok miatt (is) Ahogy a sopronkõhidai típusú temetõk elterjedési hamarosan Avaria néven kezdenek emlegetni. területe mind határozottabban körvonalazódott, úgy Arra a kérdésre, hogy honnan is települhetett ide a nyert egyre inkább jelentõséget egy másik történeti capcan és népe, már sokkal nehezebb válaszolni. adat, miszerint a Nagy Károly vezette 791. évi had- Viseletük, kultúrájuk tárgyi emlékei az Ennstõl DNy- járatig lakatlan gyepû Felsõ-Dunavölgyet a hadjáratot Dunántúlig az avar kor végi – korai Karoling köznépre követõen fokozatosan benépesítik, sõt a volt gyepût és általánosan jellemzõ. Egyedül mélyebb összetartozást gyepûelvét hamarosan külön névvel is megkülön- kifejezõ temetkezési szokásuk, az áldozati állatot böztetik (Avaria [808/836] – Sclavinia [799/837] jelképezõ csonkolt marhakoponya sírba tétele foglalja BÓNA 1985, 154–156). Tanulságos, s a véletlen egy- õket külön csoportba. Ez Avaria területén belül beesésnél többet jelenthet, hogy a sopronkõhidai feltûnõen egységes szokás, míg határain kívül csak típusú temetkezések pontosan azt az Ybbs és Fertõ-tó egyedi jelenségként mutatható ki, de a szokás erede- közti Felsõ Duna-medenceszakaszt, azaz a hajdan tének kiderítéséhez egyelõre nincs kellõen bizton- lakatlan avar gyepû térségét lepik el, ami a 9. század ságos támpontunk. elején Avaria néven a Karoling-birodalom formálódó A szokás hiányának egyfajta lehetséges magya- új keleti tartományának egyik önálló területi egysége- rázata lehet, ha feltételezzük, hogy a sopronkõhidai ként bukkant fel az írott forrásokban. (Késõbb ugyan- típusú temetkezések egy olyan népcsoportot reprezen- ezt a területet foglalja el Ratpod, Oriens tartomány tálnak, amely korábban elhamvasztotta halottait. A 8.- praefectusának grófsága, amit Dominicus, Priwina 9. század fordulóján ugyanis nemcsak a morva- késõbbi elsõ udvari papjának a Zöbernbach melletti szlávok, de délen az óhorvátok, s a szórványos adatok Lebenbrunnra lokalizálható birtoka választ el Rih- alapján feltehetõen ún. szórt hamvasztással temetkezõ harius grófságától: WOLFRAM 1979, 131–132.) (s ezért régészetileg szinte megfoghatatlan) alpesi Ennek fényében érdemes még egyszer megvizs- szlávok is végleg áttértek a hamvasztásról a korhasz- gálni a 805. évi inter Sabariam et Carnuntum telepítés tásos (=csontvázas) temetkezésre (A hamvasztásról kérdését. A petõházi Cundpald-kehely történeti forrás- való áttérés módozatairól: ZOLL - ADAMIKOWA értékének újraértékelése révén (SZÕKE 2000b 1979; ZOLL - ADAMIKOWA 1988; SZÕKE 1996d, 316–320) bizonyossá vált, hogy Petõháza környékén 105-124). Nem kizárt, hogy ezek egyik csoportja a semmiféle vazallus fejedelmi vagy kagáni székhely több évszázados avar együttélésnek köszönhetõen az és/vagy püspöki központ nem jött létre, s az is, hogy a állatáldozatot is átvette – s ennek egy általuk Savaria/Szombathely – Carnuntum/Petronell közötti kialakított válfaja most, a csontvázas temetkezésre vonaltól keletre nem mutatható ki olyan régészeti áttérés után láthatóvá vált. A népcsoportnak e sajátos A határ fogalmának változásai a korai középkorban 187

„avaros” különállása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy még éppen csak megkezdõdtek, s a kaganátus sorsa üldözni kezdték õket; bár rögtön hozzáfûzném, hogy a sem dõlt el – csak egy Kelet Alpok-vidéki, vagy egy frank birodalmi évkönyv egyetlen szót sem szól arról, Felsõ Duna-völgyi népcsoportot érhettek el a térítõk. hogy a capcan és népe „avar” volta miatt menekült a Ezért tehát könnyen elképzelhetõ, hogy az Alpok szlávok zaklatásai elõl. Tény emellett, hogy a capcan folyóvölgyeinek egyikében megtelepült, addig avar már keresztény volt, népének eredeti szállásterülete fennhatóság alatt élt szlávok közül származott a tehát nem lehetett túl messzi a nyugati határtól, hiszen capcan inter Sabariam et Carnuntum letelepített népe. ebben a korai idõben, 805-ben(!) – amikor a térítések

Jegyzet:

1 Bár Erich Szameit szerint már a 6. század végén írásos jelölésen túl közelebbit nem mond. De valószínûleg forrásokban említett bajor-szláv ellenségeskedések és ugyanott zajlik ez az ütközet is, mint ahol 610-615 táján az ebbe beavatkozó avar kagán harca is az Ennstõl Tassilo fia és utóda, II. Garibald a szlávokkal szemben keletre zajlott és nem a belsõ-noricumi Dráva völgyben, vereséget szenved, azaz in Agunto (Paulus Diaconus, mivel „az avar lovasok felvonulásához a Duna topográ- Historia Langobardorum, IV 39, p. 133), a Puster völ- fiailag alkalmasabb lehetett, mint a karintiai Dráva- gyében fekvõ Lienz melletti Aguntumnál. Ez a vidék völgy” (SZAMEIT 2000, 515). Pedig másutt maga szerepel majd Odilo idejében is a karantán szláv Szameit bizonyítja, hogy a 6. század végén, 7. fejedelemség központjaként, aligha hihetõ tehát, hogy században a szlávok egyrészt csak a Dunától északra, az ugyanezen szlávok érdekében vívott ütközet az másrészt pedig a Dráva völgyében mutathatók ki (u.o. avarok és bajorok között ettõl a vidéktõl jóval távolibb, 512–513). Igaz ugyan, hogy amikor a szlávok a az ekkor számukra még teljesen érdektelen Ennsnél bajorokkal elõször megütköznek, akkor Paulus zajlott volna le (FRITZE 1980, 537–539, és 170. Diaconus az „in Sclavorum partiam” (Paulus Diaconus, jegyzet). Historia Langobardorum, IV 7, p. 118) helymeg-

Irodalom:

ALFÖLDI 1938 BOTT 1952 Alföldi, A.: A kereszténység nyomai Pannoniában a Bott, H.: Bajuwarischer Schmuck der Agilolfinger- népvándorlás korában. in: Szent István Emlékkönyv I. zeit. Formenkunde und Deutung. Schriftenreihe zur Budapest, 1938. 151–170. bayerischen Landesgeschichte Bd. 46. München, ANDRAE 1973 1952. Andrae, R.: Mosaikaugenperlen. Acta Praehistorica et BRATHER 1996a Archaeologica 4 (1973) 101–198. Brather, S.: Feldberger Keramik und frühe Slawen. BALÁS 1963 Studien zur nordwestslawischen Keramik der Balás, V.: Die Erdwälle der Ungarischen Tiefebene. Karolingerzeit. Universitätsforschungen zur prä- ActaArchHung 15 (1963) 309–336. hitorischen Archäologie. Band 34. Bonn, 1996. BÓNA 1971 BRATHER 1996b Bóna I.: Magyarország régészete és története a római Brather, S.: Merowinger- und karolingerzeitliches uralom végétõl a honfoglalásig. Doktori értekezés „Fremdgut” bei den Nordwestslawen. Gebrauchsgut (manuscript) 1971. und Elitenkultur im südwestlichen Ostseeraum. BÓNA 1974 Prähistorische Zeitschrift 71 (1996) 46–84. Bóna, I.: A középkor hajnala. A gepidák és lango- CASTRITIUS 1995 bardok a Kárpát-medencében. Budapest, 1974. Castritius, H.: Barbari – antiqui barbari. Zur Besied- BÓNA 1985 lungsgeschichte Südnorikums und Südpannoniens in Bóna, I.: Die Verwaltung und die Bevölkerung des der Spätantike (Ende des 4. bis Mitte des 6. karolingischen Pannoniens im Spiegel der zeitgenös- Jahrhunderts n. Chr.) Frühmittelalterliche Studien 29 sischen Quellen. MittArchInst 14 (1985) 149–160. (1995) 72–85. BÓNA 1993 CIGLENEÈKI 1987 Bóna, I.: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993. Cigleneèki, S.: Höhenbefestigungen aus der Zeit vom 188 Szõke Béla Miklós

3. bis 6. Jh. im Ostalpenraum. Ljubljana, 1987. Wissenschaften Wien 15–16 (1971–74). CZEGLÉDY 1967 FRIESINGER 1975-77 Czeglédy, K.: Megjegyzések a honfoglalás elõtti Friesinger, H.: Studien zur Archäologie der Slawen in magyar királyság intézményéhez. in: Imre, S. – Szath- Niederösterreich I. Mitteilungen der Prähistorischen mári, I. (szerk.): A magyar nyelv története és Kommission der Österreichischen Akademie der rendszere. NyelvtÉrt 58 (1967) 86–87. Wissenschaften Wien II. 17–18 (1975–77). CS. SÓS – SALAMON 1995 FRIESINGER 1984 Cs. Sós, Á. – Salamon, Á.: Cemeteries of the Early Friesinger, H.: Das slawische Gräberfeld von Wimm, Middle Ages (6th – 9th c.) at Pókaszepetk. Budapest, Gem. Maria Taferl, Niederösterreich. Ein Katalog. 1995. Mit Beiträgen von Szameit, E. und Stadler, P. CS. SÓS 1973 ArchAustr 68 (1984) 203–277. Cs. Sós Á.: Die slawische Bevölkerung Westungarns FRIESINGER é.n. im 9. Jahrhundert. Münchner Beiträge zur Vor- und Friesinger, H.: Die Slawen in Niederösterreich. Frühgeschichte. Bd. 22. München, 1973. Wissenschaftliche Schriftenreihe Niederösterreich 15. CS. SÓS 1994 St. Pölten-Wien, é. n. Cs. Sós, Á.: Zalavár az újabb ásatások tükrében. in: FRITZE 1980 Honfoglalás és régészet. szerk. Kovács L. Budapest, Fritze, W. H.: Zur Bedeutung der Awaren für die 1994. 85–90. slawische Ausdehnungsbewegung im frühen Mittel- DOSTÁL 1965 alter. in: Mildenberger, G. (hrsg.): Studien zur Völ- Dostál, B.: Das Vordringen der großmährischen kerwanderungszeit im östlichen Mitteleuropa. materiellen Kultur in die Nachbarländer. in: Magna Marburg/Lahn 1980. 498–545. Moravia, Sborník k 1100. výroèí pøíchodu byzantské GIESLER 1980 mise na Moravu. Praha, 1965. 361–416. Giesler, J.: Zur Archäologie des Ostalpenraumes vom DOSTÁL 1966 8. bis 11. Jahrhundert. ArchKorrbl 10 (1980) 85–98. Dostál, B.: Slovanská pohøebište ze støední doby GLASER 1991 hradištní na Moravì. Brno, 1966. Glaser, F.: Das frühchristliche Pilgerheiligtum auf ECKHART 1975 dem Hemmaberg. Klagenfurt, 1991. Eckhart, L.: Die St. Laurentius-Kirche zu Lauria- GYÖRFFY 1983 cum–Lorch/Enns in Geschichte und Wissenschaft. Györffy, Gy.: A magyar állam félnomád elõzményei. JbOÖMvereins 120 (1975) 37–55. in: Tõkei F. (szerk.): Nomád társadalmak és állam- ECKHART 1981 alakulatok (Körösi Csoma kiskönyvtár 18.) Budapest, Eckhart, L.: Die Stadtpfarrkirche und Friedhofskirche 1983. 365–390. St. Laurentius von Enns–Lorch–Lauriacum in Ober- H. KERECSÉNYI 1973 österreich. Die archäologischen Ausgrabungen 1960- H. Kerecsényi, E.: IX. századi sírok Letenyén. 1966. Teil I. Dokumentation und Analyse. Linz, 1981. (Gräber aus dem 9. Jahrhundert in Letenye). FolArch FIEDLER 1986 24 (1973) 135–151. Fiedler, U.: Zur Datierung der Langwälle an der mitt- HASELOFF 1990 leren und unteren Donau. ArchKorrbl 16 (1986) Haseloff, G.: Email im frühen Mittelalter. 457–465. Frühchristliche Kunst von der Spätantike bis zu den FIEDLER 1992 Karolingern. Marburger Studien zur Vor- und Fiedler, U.: Studien zu Gräberfeldern des 6. bis 9. Frühgeschichte, Sondernband 1. Marburg, 1990. Jahrhunderts an der unteren Donau. Universitäts- HOREDT 1974 forschungen zu Prähistorischen Archäologie, Band Horedt, K.: Die siebenbürgische Limesstrecke 11. Aus dem Seminar für Ur- und Frühgeschichte der Dakiens. in: Studien zu den Militärgrenzen Roms II. Freien Universität Berlin, Bonn, 1992. Vorträge des 10. internationalen Limeskongresses in FRIESINGER 1965 der Germania Inferior. Köln, 1974. 331–338. Friesinger, H.: Beiträge zur Besiedlungsgeschichte HRUBÝ 1955 des nördlichen Niederösterreichs im 9. bis 11. Hrubý, V.: Staré Mìsto, velkomoravské pohøebište Jahrhundert I. ArchAustr 37 (1965) 79–114; II. 38 „Na valách” Monumenta Archaeologica III. Praha, (1965) 44–85. 1955. FRIESINGER 1971 KLEEMANN 2002 Friesinger, H.: Frühmittelalterliche Körpergräber in Kleemann, J.: Sachsen und Friesen im 8. und 9. Tulln, NÖ. ArchAustr 50 (1971) 197–267. Jahrhundert. Eine archäologisch-historische Analyse FRIESINGER 1972a der Grabfunde. Veröffentlichungen der urgeschicht- Friesinger, H.: Waffenfunde des neunten und zehnten lichen Sammlungen des Landesmuseums zu Hanno- Jahrhunderts aus Niederösterreich. ArchAustr 52 ver. Bd. 50. Oldenbur, 2002. (1972) 43–64. KOLNÍK 1990 FRIESINGER 1972b Kolník, T.: Villa rusticae in nordpannonischen Friesinger, H.: Frühmittelalterliche Körpergräber aus Limesvorland? in: Akten des 14. internationalen Pottenbrunn, Stadtgemeinde St. Pölten, NÖ. Limeskongressus in Bad Deutsch-Altenburg/Car- ArchAustr 51 (1972) 113–190. nuntum. Wien, 1990. 779–787. FRIESINGER 1974-74 KOLNÍK 1991 Friesinger, H.: Studien zur Archäologie der Slawen in Kolník, T.: Römer und Barbaren im nördlichen Niederösterreich I. Mitteilungen der Prähistorischen Mitteldonaugebiet. in: Roman frontier studies, 1989: Kommission der Österreichischen Akademie der Proceedings of the fifteenth international congress of A határ fogalmának változásai a korai középkorban 189

Roman Frontier studies. Exeter 1991. 432–434. „kings“ on the middle Danube in the first to fourth KOROŠEC 1979 centuries A.D. JRS 7 (1989) 45–58. Korošec, P.: Zgodnjesrednjaveska arheološka slika PÓCZY 1999 karantanskih slovanov. I–III. Ljubljana, 1979. Póczy, K.: A „via Postumia” meghosszabbítása a LENNARTSSON 1997-98 dunai átkelõhelyekig (Die Verlängerung der „Via Lennartsson, M.: Karolingische Metallarbeiten mit Postumia” bis zur Donau). in: Landscapes and Mo- Pflanzenornamentik. Offa 54–55 (1997–98) 431–619. numents along the Amber Road. (A Borostyánkõ út LOŠEK 1997 tájai és emlékei) ed. Gömöri, J. Sopron, 1999. 49–56. Lošek, F.: Die Conversio Bagoariorum et Carantano- PÖLLATH 2002 rum und der Brief des Erzbischofs Theotmar von Pöllath, R.: Karolingerzeitliche Gräberfelder in Nord- Salzburg. MGH Studien und Texte Band 15. ostbayern. Eine archäologisch-historische Interpre- Hannover, 1997. tation mit der Vorlage der Ausgrabungen von K. MENGHIN 1985 Schwarz in Weismain und Thurnau-Alladorf. Menghin, W.: Die Langobarden. Archäologie und München, 2002. Geschichte. Stuttgart, 1985. REDÕ 1995 MENKE 1988 Redõ, F. Roman villa at Alsórajk – Kastélydomb Menke, M.: Die bairisch besiedelten Landschaften im 1987-1993, Antaeus 22 (1995) 269–305. 6. und 7. Jahrhundert nach den archäologischen REDÕ 1996 Quellen. in: Dannheimer, H. – Dopsch, H. (hrsg.): Die Redõ, F.: Az alsórajki római villa fõépülete és Bajuwaren von Severin bis Tassilo 488–788. mozaikjai. CommArchHung (1996) 93–114. Rosenheim–Mattsee 1988. 70–78. REDÕ 2002 MMFH I–V 1966-1977 Redõ, F.: Salla, a római kori központ. in: Központok Havlik, L. (ed.): Magnae Moraviae Fontes Historici a Zala mentén. A Göcseji Múzeum állandó kiállítása. tom I–V. Brno, 1966–1977. Katalógus. Zalaegerszeg, 2002. 25–63. MÓCSY – FITZ 1990 RIECKHOFF – PAULI 1987 Mócsy, A. – Fitz, J. (szerk.): Pannonia régészeti Rieckhoff – Pauli, S.: Archäologisches Museum im kézikönyve. Budapest, 1990. BMW Werk Regensburg. Katalog, Regensburg, 1987. MÓCSY – GABLER 1983 SCHWARZ 1984 Mócsy, A. – Gabler, D.: Alte und neue Probleme am Schwarz, K.: Frühmittelalterlicher Landesausbau im Limes von Pannonien. in: Studien zu den Militär- östlichen Franken zwischen Steigerwald, grenzen Roms III. 13. internationalen Limeskongres- Frankenwald und Oberpfälzer Wald. Römisch-Ger- ses. Aalen 1983. 369–376. manisches Zentralmuseum, Forschungsinstitut für MÓCSY 1972 Vor- und Frühgeschichte, Band 5. Mainz, 1984. Mócsy, A.: Ein spätantiker Festigungstyp am linken SOPRONI 1969a Donau. in: Actes du IXe congres international Soproni, S.: Limes Sarmatiae. ArchÉrt 96 (1969) 43–52. d’études sur les frontieres romaines. Mamaia 1972. SOPRONI 1969b 191–196. Soproni, S.: Eine spätrömische Militärstation in sar- MÓCSY 1974 matischen Gebiet. in: Roman frontier studies: Eighth Mócsy, A.: Pannonia and Upper Moesia. A History of international congress of Limesforschung, Cardiff, the Middle Danube Provinces of the Roman Empire. 1969. 197–203. London and Boston, 1974. SOPRONI 1974 NAGY 1939 Soproni, S.: Contra Acinco e Bononia: Bemerkungen Nagy, T.: A pannoniai kereszténység története a zu den Fasti des Hydatius. Studien zu den Militär- római védõrendszer összeomlásáig. DissPann Ser. II. grenzen Roms II. Vorträge des 10. internationalen 12. Budapest, 1939. Limeskongresses in der Germania Inferior. Köln, NAGY 1948 1974. 393–397. Nagy, T.: Studia Avarica II. Az avar-bizánci kapcso- SOPRONI 1985 latok 2. szakaszának (567–82) idõrendjéhez. Soproni, S.: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Antiquitas Hungarica 2 (1948) 131–149. Limes. Münchner Beiträge zur Vor- und NAGY 1972 Frühgeschichte 38. München, 1985. Nagy, T.: Drei Jahre Limesforschungen in Ungarn. in: SOPRONI 1986 Actes du IXe congres international d’études sur les Soproni, S.: Nachvalentinianische Festungen am frontieres romaines. Mamaia 1972. 27–37. Donaulimes. in: Studien zu den Militärgrenzen Roms PERTLWIESER 1980 III, 13. internationalen Limeskongresses, Aalen 1983, Pertlwieser, M.: Die frühmittelalterlichen Gräberfeld- Stuttgart, 1986. 409–415. Grabungen des OÖ. Landesmuseums. in: Holter, K. STEIN 1967 (red.): Baiern und Slawen in Oberösterreich. Stein, F.: Adelsgräber des achten Jahrhunderts in Probleme der Landnahme und Besiedlung. Linz, Deutschland. Germanische Denkmäler der Völker- 1980. 43–80. wanderungszeit Ser. A. Bd. 9. Berlin, 1967. PETRU – ULBERT 1975 SZÁDECZKY – KARDOSS 1998 Petru, P. – Ulbert, T.: Vranje bei Sevnica, Szádeczky – Kardoss, S.: Az avar történelem forrásai frühchristliche Kirchenanlagen auf dem Ajdovski 557-tõl 806-ig. Budapest, 1998. gradec. Ljubljana, 1975. SZAMEIT 2000 PITTS 1989 Szameit, E.: Zum archäologischen Bild der frühen Pitts, L.F.: Relations between Rome and erman Slawen in Österreich, mit Fragen zur ethnischen Be- 190 Szõke Béla Miklós

stimmung karolingerzeitlichen Gräberfelder im Gräberfeld von Kilimán-Felsõ major. in: Szõke, B. M. Ostalpenraum. in: Bratož, R. (hrsg.): Slowenien und (hrsg.): Archäologie und Siedlungsgeschichte im die Nachbarländer zwischen Antike und karo- Hahóter Becken, Südwest-Ungarn. Von der Völker- lingischer Epoche. Anfänge der slowenischen Ethno- wanderungszeit bis zum Mittelalter. Antaeus 23 genese. Ljubljana, 2000. Band I. 507–547. (Budapest) 1996. 29–59. SZÕKE 1955 SZÕKE 1996d Szõke B.: IX. századi sírok Sopronkõhidán. Soproni Szõke, B. M.: Das birituelle Gräberfeld aus der Szemle 9 (1955) 55–68. Karolingerzeit von Alsórajk-Határi tábla. in: Szõke, SZÕKE 1979 B. M. (hrsg.): Archäologie und Siedlungsgeschichte Szõke, B. M.: Zur Problematik des Bestattungsritus im Hahóter Becken, Südwest-Ungarn. Von der Völ- mit verstümmelten Rinderschädel des Typs von kerwanderungszeit bis zum Mittelalter. Antaeus 23 Sopronkõhida. ActaArchHung 31 (1979) 51–103. (Budapest) 1996. 61–146. SZÕKE 1982 SZÕKE 2000a Szõke, B.M.: Ein charakteristischer Gebrauchsgegen- Szõke, B. M.: Das archäologische Bild der Slawen in stand des ostfränkischen Grenzgebietes: das Eisen- Südwestungarn. in: Bratož, R. (hrsg.): Slowenien und messer mit Knochengriff. ActaArchHung 34 (1982) die Nachbarländer zwischen Antike und karo- 23–39. lingischer Epoche. Anfänge der slowenischen Ethno- SZÕKE 1992a genese (Slovenija in sosednje dežele med antiko in Szõke, B. M.: 7. és 9. századi településmaradványok karolinško dobo. Zaèetki slovenske etnogeneze). Nagykanizsán (Siedlungsreste aus dem 7. und 9. Ljubljana, 2000. Bd. I. 477–505. Jahrhundert in Nagykanizsa, SW-Ungarn). Zalai SZÕKE 2000b Múzeum 4 (1992) 129–167. Szõke, B.M.: A keresztény térítés kezdetei Pan- SZÕKE 1992b nóniában a Karoling korban (A petõházi Cundpald Szõke, B. M.: Die landschaftsgeschichtlichen Ver- kehely és a sopronkõhidai temetõ helye és szerepe). hältnisse im unteren Zalatal. in: Szõke, B. M. et al.: Soproni Szemle 2000/4. 310–342. Die Karolingerzeit im Unteren Zalatal. Gräberfelder TOMKA 1969 und Siedlungsreste von Garabonc I – II und Zalasza- Tomka, P.: A Sopron-présháztelepi IX. századi bar-Dezsõsziget. Antaeus 21. Budapest, 1992 33–39. temetõ. Arrabona 11 (1969) 59–91. SZÕKE 1992c TOMKA 1994 Szõke, B. M.: Die Beziehungen zwischen dem oberen Tomka, P.: 9. századi népesség a Kisalföldön. in: Donautal und Westungarn in der ersten Hälfte des 9. Honfoglalás és régészet. szerk. Kovács L. Budapes, Jahrhunderts (Frauentrachtzubehör und Schmuck). in: 1994. 99–107. Daim, F. (hrsg.): Awarenforschungen II. Wien, 1992. TOMKA 2000 841–968. Tomka, P.: Gräberfeld aus dem 9. Jh. in Páli-Dombok. SZÕKE 1992d CommArchHung 2000. 177–210. Szõke, B. M.: Das karolingerzeitliche Gräberfeld von TÓTH 1985 Sárvár-Végh malom. CommArchHung 1992 Tóth, E.: Zur Chronologie der militärischen 125–158. Bautätigkeiten des 4. Jahrhunderts in Pannonien. Mit- SZÕKE 1992e teilungen des Archäologischen Instituts der Szõke, B. M.: Karolingerzeitliche Gräberfelder I-II Ungarischen Akademie der Wissenschaften 14 (1985) von Garabonc–Ófalu. in: Szõke, B. M. et al.: Die 121–136. Karolingerzeit im Unteren Zalatal. Gräberfelder und TÓTH 1987 Siedlungsreste von Garabonc I – II und Zalaszabar- Tóth, E.: Bemerkungen zur Kontinuität der römischen Dezsõsziget. Antaeus 21. Budapest, 1992. 41-203. Provinzialbevölkerung in Transdanubien (Nordpan- SZÕKE 1994a nonien). in: Hänsel, B. (hrsg.): Die Völker Südost- Szõke, B. M.: A népvándorláskor és a korai középkor europas im 6. bis 8. Jahrhundert. Südosteuropa története Nagykanizsán és környékén in: Béli, J., Jahrbuch Bd. 17. Berlin, 1987. 251–264. Rózsa, M. és Rózsa-Lendvai, A. (szerk.): Nagykani- TÓTH 1987-88 zsa, városi monográfia I. Nagykanizsa, 1994. 145–214. Tóth, E.: Az alsóhetényi 4. századi erõd és temetõ SZÕKE 1994b kutatása 1981-1986. Eredmények és vitás kérdések. Szõke, B. M.: Awaren und Slawen in Südwest- ArchÉrt 114–115 (1987-1988) 22–61. Ungarn. Sonderausstellung Gäubodenmuseum TÓTH 1999 Straubing, 1994. Tóth, E.: Adatok Savaria történetéhez (A Review of SZÕKE 1996a the History of Savaria). in: Gömöri, J. (ed.): Landsca- Szõke, B. M.: A Kerka völgye a Krisztus utáni elsõ pes and Monuments along the Amber Road (A Boros- évezredben (Csesztreg és környékének település- tyánkõ út tájai és emlékei). Sopron, 1999. 62–81. történeti kérdései a római megszállástól a magyar TÖRÖK 1962 államalapításig). in: Fejezetek Csesztreg történetébõl. Török, Gy.: Pogány kultusz emléke a sopronkõhidai Zalai Kismonográfiák 2. Zalaegerszeg, 1996. 21–32. temetõben. FolArch 14 (1962) 83–93. SZÕKE 1996b TÖRÖK 1973 Szõke, B. M.: Das völkerwanderungszeitliche Török, Gy.: Sopronkõhida IX. századi temetõje. Fon- Gräberfeld von Kilimán-Felsõ major, Kom. Zala tesArchHung Budapest, 1973. (SW-Ungarn). Zalai Múzeum 6 (1996) 35–45. VÁRADY 1961 SZÕKE 1996c Várady, L.: Késõ római hadügyek és társadalmi Szõke, B. M.: Das völkerwanderungszeitliche alapjaik. A római birodalom utolsó évszázada A határ fogalmának változásai a korai középkorban 191

(376–476). Budapest, 1961. WOLFRAM 1975 VÁRADY 1969 Wolfram, H.: Grenze und Mission. Salzburg vom Várady, L.: Das letzte Jahrhundert Pannoniens heiligen Rupert zum heiligen Virgil. Mitteilungen der (376–476). Amsterdam, 1969. Gesellschaft der Salzburger Landeskunde 115 (1975) VÉKONY 1983 51–79. Vékony, G.: A gyepû szerepe az etnikai és politikai WOLFRAM 1979 átalakulásokban. in: Tõkei F. (szerk.): Nomád tár- Wolfram, H.: Conversio Bagoariorum et Caran- sadalmak és államalakulatok (Kõrösi Csoma kis- tanorum. Das Weißbuch der Salzburger Kirche über könyvtár 18) Budapest, 1983. 215–236. die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pan- WAMERS 1994 nonien. Wien–Köln– Graz, 1979. Wamers, E.: Die frühmittelalterlichen Lesefunde aus WOLFRAM 19903 der Löhrstrasse (Baustelle Hilton II) in Mainz. Mainz, Wolfram, H.: Die Goten. Von den Anfängen bis zur 1994. Mitte des sechsten Jahrhunderts. München, 1990.3 WHITTAKER 1994 ZOLL – ADAMIKOWA 1979 Whittaker, C.R.: Frontiers of the Roman Empire. Zoll – Adamikowa, H.: Die Verwendbarkeit der A Social and Economic Study. Baltimore and Grabfunde aus dem 6.–10. Jahrhundert für die Aus- London, 1994. sonderung der Stammesgruppen bei den Westslawen. WIELOWIEJSKI 1999 in: Rapports du IIIe Congres International d’ Wielowiejski, J.: Die Bernsteinstrasse Adria–Ostsee Archéologie Slave. I. Bratislava, 1979. 941–952. in archäologischer und touristischer Sicht. in: Gömöri, ZOLL – ADAMIKOWA 1988 J. (ed.): Landscapes and Monuments along the Amber Zoll – Adamikowa, H.: Przyczny i formy recepcji Road. (A Borostyánkõ út tájai és emlékei). Sopron, ritualu szkieletowego u slowian nadbaltyckich we 1999. 135–137. wczesnym sredniowieczu. Prêglad Archeologiczny 35 WOLFRAM 1972 (1988) 183–229. Wolfram, H.: Der heilige Rupert und die anti- karolingische Adelsopposition. MIÖG 80 (1972) 4–34.

Changes in the concept of border in Early Medieval Period (Some data to the settlement history of the Kerka region)

Comprehensive fieldwalkings and test excavations army that defended the border could not keep back the in the valley of the Kerka have revealed that the area barbarians effectively. There was no internal defence had been uninhabited from the end of the Roman era system apart form the limes and once the limes was until the Early Medieval Period (Árpádian period) broken through the heart of the empire was more or (ca. from 400 AD to 1100 AD). The area was unpopu- less undefended. Once the barbarians came across the lated for more than half a millennia, although in the Danube they could easily reach the shores of the previous Roman period market-towns and villa Adriatic Sea or even Italy. The Danube was seen more economies flourished. In the Medieval and Early like an administrative border than a real defence Modern Age the area was also relatively densely pop- system. The limes also functioned as a reinforced ulated. This suggests that the area could support the supply system. The Danube was considered to be part population in terms of fertile arable lands. Moreover, of the limes but not the actual border of the empire. For the Amber Route increased the signifacance of the area these reasons it is considered that the notion of the bor- and attracted settlers. The Kerka region was unin- der is a more complex concept and the changes in the habited during the Early Medieval period and it is con- meaning of the border need to be investigated. When sidered that the possible reasons for this process can be the limes has broken down it has not been because of best explained in terms of a historical process. It is an external pressure but rather the break down has considered that the population was purposefully been caused by the fragility of internal politics. relocated from the investigated area in order to be able By the second half of 4th and beginning of 5th to use it as a border zone. In the following section this century it become increasingly apparent that the limes process is outlined and the changes in the meaning of was not an effective means against the barbarian the ‘border’ are investigated. tribes. For this reason, the defence mechanism to be The defence system of the Roman Empire was effective had to be more flexible. As a result, a system established along the Danube and the limes ran from of fortification was built. Then, the contracts with the Vindobona/Wien to Singidunum/Beograd on the right ally barbarian tribes commissioned them to defend the side of the Danube. It is well known that a Roman territories that they occupied. Within this defence 192 Szõke Béla Miklós system the decreased number of Romanised popu- yearly contribution was not to maintain the allience but lation retracted to reinforced towns and fortifications, rather the money was provided in order to keep peace. menawhile arable lands and peasant economies were Both historic and archaeological sources suggest efficiently protected by barbarians in a status of that the Avars defended the uninhabited land around foederati who could always be called to arms. their occupied territory with an establishment of an The status of foederati is difficult to specify. The extensive borderline (határsáv). The borderline was offer of this status was driven by the empire’s needs established sometimes around the end of 7th and for political and military defence. The empire needed beginning of 8th century. The extensive borderline was soldiers who could be launched anywhere and anytime first established on the western borders. This border within the empire. The supply of this army could not was crucial because the neighbouring Bavarian duke be maintained by traditional means. Thus, the supply with the backing of the Carolingian empire was a could neither be maintained by giving various threat to the Avars. The trading routes at the upper allowances, nor forcing people into the army from the Danube lead directly to Avar settlements and in the tribes that lived along the borders. The relationship case of war the enemy could reach these settlements between the ally tribes with the border that they had to without any obstacles that also made the defence defend, and the extent of the border that they had to system necessary. control is unknown. It is not known either when they The march gyepû (Grenzverhau, indago, an were part of a permanent force, and when they were extensive uninhabited area that surrounds the occupied recuited for military campaings as irregulars. territory) and the marchland gyepûelve (Grenzödland, The settling of the barbarians within the empire was vastus, solitudo, defence system connected to this only seemengly advantageous but it did not offer a territory) are not characteristic for the nomads as more secure defence system. In fact, it loosened the previously was assumed but rather historic and political forces and Roman cultural values that main- ethnographic data suggest that defence with unin- tained the strength and integrity of the empire for cen- habited land is more characteristic of settled agri- turies. Moreover, the relocations of the barbarians did cultural populations. The Danube valley between the not meet the reguirements. The main reason for this is Enns and the Viennese basin was mostly uninhabited the political organisation of the Germanic tribes. The in the 8th century and was defended by a small number political power among the Germanic tribes was based of people. By the beginning of 9th century when the on personal relationships that historiography calls Per- defence role of the Danube was ceased to an end the sonenverbandstaat. The political power was not based fertile river valley became densely populated and people on land ownership but rather on personal relationships migrated there from the east and west within a decade. between individuals. Thus, power relations depended This has been the first time that in Hungary a on personal influence and subordination and leader- cemetery was excavated that can be assigned to the ship and escort. The political power of the state Carolingian period. The cemetery is situated at depended on the entangled relationship between the Sopronkõhida. The material culture of the cemetery king and people, and between the king and nobles. suggests that it was used from the beginnig of 9th until By the end of 5th and beginning of 6th century after the end of the second third of the 9th century. The the Hun and Gothic periods the relationship between human osteological data suggests that the cemetery Pannonia and the centre of the Roman empire became has been used for about 40-45 years. Thus the disposal less controlled. Two of the last tribes of the Germanic of the dead in the cemetery began in the 10s of the 9th migration were the Langobards and Gepids. Their con- century and came to an end in 50s or 60s of the 9th tracts with the Eastern Roman empire allowed them to century. The cemetery of Sopronkõhida characterises a use the territory that they occupied. These agreements cultural group that occupied a territory west from were more like permissions to occupy lands rather Savaria/Szombathely – Carnuntum/Petronell line to than strict contracts. The romanised Christian popu- Ybbs in the upper Danube valley. It is interesting and lation partly moved out of the province, and also probably more than a coincidence that in the first half of merged with romanised barbarians such as Svebs and 805 a capcan, who was “Christian and called Theodor” other Germanic tribes along the Danube, and Sar- asked for a new territory from Charles the Great because matians who infiltrated the province. The Langobards his people were harassed by the Slavs. The emperor did not move into a flourishing province where they assigned the territory for him and his people of inter could have excercised their political power, but rather Sabariam et Carnuntum that he knew well since he they replaced the previous population that moved out. visited the place in 791. This land used to be part of the By 582 Sirmium, which was the northern gate of borderline (gyepû) that written sources mention as the Eastern Roman Empire was captured by the Avars. Avaria. This name characterised the territory of the Avar This meant that the entire province of Pannonia was kaganat in a wider sense until about 805 and 806. controlled by the Avars. The Avar kagan became inde- Between 808 and 836, however what the name Avaria pendent from the Roman Empire and he controlled the meant was only the territory of the borderline. political power of the Carpathian basin. This process changed the political landscape of the province and the Translated by Eszter Kreiter ZALAI MÚZEUM 13 2004

Müller Róbert A keszthelyi Fõ tér*

A Fõ tér a települések központjában helyezkedik el. összekötõ távolsági út nem a fenéki, hanem a ked- Kialakulása, változásai az egész település történetét vezõbb helyzetû és szûkebb hídvégi átkelõn haladt át. tükrözik vissza. Ez a megállapítás különösen érvényes Középkori forrásaink via regia vagy magna via néven Keszthelyre. Fõ terének létrejötte, térbeli változásai, emlegetik ezt az utat (GLASER 1929–30, 144–145). elnevezései, és a teret díszítõ mûvészeti alkotások nem Sági K. joggal feltételezte, hogy ennek az útnak a csak a város, de az ország történetének, társadalmi vál- kialakulása következtében veszítette el korábbi jelen- tozásainak is hû tükrei. tõségét a fenékpusztai erõd, és vált 630 után a fontos A keszthelyi Fõ térre vonatkozóan a 18. század utak találkozásánál a környék központjává a mai második feléig alig vannak közvetlen forrásaink. A ré- Keszthely õse (SÁGI 1968, 43–44. és 12. kép). Ennek gészeti leletekbõl, közvetett írásos adatokból, késõbbi a településnek, kisebb telepjelenségeken kívül, eddig térképekbõl következtethetünk kialakulására, mére- csak egy 630 táján megnyitott, és a 9. század elejéig teire. Jellemzõ, hogy az angol Simon Clements használt, több ezer síros temetõjét ismerjük a belváros- Keszthelyrõl szóló 1715-ös szûkszavú leírásából ból, amit a régészeti irodalomban sörházkerti- vagy Oppel J. arra következtetett, hogy a 18. század elején városi temetõ néven emlegetnek (MÜLLER 2000, 65). nem a mai helyén, hanem a kastély elõtti szökõkút Sajnos Keszthely kora Árpád-kori történetérõl még helyén 1880-ban lebontott Szt. Márton templom ennyi adatunk sincs. A kontinuitást jelzi, hogy a tele- mellett volt a város fõtere (OPPEL 1923, 9). pülés elnevezése a szláv kostel közvetítésével a latin A mai település kialakulásában és felemelke- castellumra vezethetõ vissza (PAIS 1949). Ez alapján désében az utak meghatározó szerepet játszottak. Már talán folyamatos lakottságot is feltételezhetünk. A te- az õskorban létezett az a távolsági kereskedelmi út, rület minden bizonnyal felértékelõdött a 11. század amely a Balaton egyik természetes átkelõjétõl, a fenéki végétõl, amikor Horvátország és Szlavónia meghódí- révtõl vezetett észak felé, a keszthelyi hát keleti tásával a Budáról és Fehérvárról az Adria partjára peremén. Ez az út a kastély körönd 1883-as kialakítása vezetõ út a Dunántúl egyik legfontosabb kereskedelmi és a Szt. Miklós temetõ 1911-es bõvítése elõtt szinte és hadi útja lett. A különbözõ földmunkák során nyíl egyenesen vezetett a mai Festetics, Kossuth, véletlenszerûen elõkerült Árpád-kori telepjelenségek Kastély és Sopron utcák nyomvonalán. Eszes L. alapján úgy tûnik, hogy Keszthely helyén egy nagy szerint a 4. században, a fenékpusztai erõd építéséhez kiterjedésû, széttagolt, nagyon lazán beépített halmaz- a Vári völgybõl is szállítottak homokkövet, a mai Zsidi település állt, amelyben az egyes lakóházak – nyilván út, Vásártér, Rákóczi tér, Bem utca nyomvonalán félig földbe mélyített, felmenõ fal nélküli, ágasfás- (ESZES 1985, 7). Ez az út a Fõ téren csatlakozott a szelemenes tetõszerkezetû építmények – kisebb- már említett észak-dél irányú fõúthoz. A harmadik út a nagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. A késõ legfiatalabb, de a középkorban a legfontosabb: a kelet- Árpád-korra két ill. három gócpont alakult ki, vala- nyugat irányú út a mai Tapolcai, Szalasztó és mennyi az észak-dél irányú út mentén (MÜLLER Georgikon utcák nyomvonalán haladt. A 7. századra 2000, 72, 82). Legalábbis erre utal, hogy amikor tõzegesedett el annyira a hévíz-keszthelyi berek, hogy 1247-ben elsõ ízben említi oklevél Keszthelyt a mai Mosóház- és Nagyszigeten – a középkori Páh- (Mon. Rom. 66), a település két egyházzal rendel- szigeten – keresztül dorongúton át lehetett kelni a kezett. A plébánia templom a már említett Szt. Márton Zalavári hátra. Így a Duna-könyököt és az Adriát templom volt, a mai kastély elõtti területen, a * Barátsággal köszöntöm Dr. Németh Józsefet 70. születésnapján. A tiszteletére megjelenõ kötetbe nem szûkebb szak- területemrõl, hanem a várostörténetbõl választottam témát, ahogyan õ is „kirándult” a megye mûemlékeinek bemutatására, és „Zala megye mûemlékei” címû kötetében röviden ismertette is a keszthelyi Fõ tér mûemlékeit. 194 Müller Róbert

Szt. Lõrinc kápolna pedig a mai Várkert területén állt, hatott, míg délrõl a várkerti Szt. Lõrinc kápolna és az és egy rotunda (körtemplom) volt, amelynek alapfalait azt övezõ temetõ határolhatta, ill. elképzelhetõ, hogy a 1957-ben tárták fel, majd konzerválták (V. GERVERS kápolna maga is már a téren állt. Kialakulásakor csak 1972, 33). A harmadik települési góc ettõl jó egy kilo- a Szt. Lõrinc kápolna volt kõbõl építve a Fõ tér méterre délre a mai Szt. Miklós temetõ területén mentén. A többi épület minden bizonnyal agyaggal alakult ki, ahol a Szt. Miklós kápolna állt. Írott forrás tapasztott falú, zsúpszalmával vagy náddal fedett csupán 1443-ban említi elõször, de a temetõkápolna lakóház lehetett, mint amilyet 1954-ben, csatornázás 1775-ös átépítési tervrajza egy egyenes szentélyzáró- során a Kossuth és a Fejér Gy. utca sarkán találtak dású, román kori, tehát feltehetõen még a 13. század- (MÜLLER 2000, 82). ban felépült kis kápolnát mutat (KOPPÁNY 1993, A nagyon kedvezõ fekvésû Keszthely a környék 170; MÜLLER 2000, 134. 34. kép). Ezt megerõsítik a legnépesebb települése volt. Erre utal, hogy az 1332- kápolna 2001. évi felújítása során a szentély külsõ 37 között készült pápai tizedjegyzék szerint Jakab, a falán, majd a belsejében is megtalált freskó marad- keszthelyi plébános 100 széles dénárt fizetett. Az írott ványok, amelyek valószínûleg még a 13. században forrásokban a jobbágyok mellett feltûntek a hospesek készültek. (a betelepült vendégek), így a település népessége Ez a laza beépítésû, hosszan elnyúló település felte- folyamatosan nõtt. A 14. század közepe táján Keszt- hetõen valamikor a 13-14. század fordulóján vagy a hely újra királyi birtok lett. Károly Róbert király ugyan 14. század elején teljesen átalakult, új szerkezetûvé 1340-ben a tátikai uradalmat Keszthellyel együtt el- vált. Ez összefügghet azzal, hogy 1291 elõtt Keszthely cserélte Mesko veszprémi püspökkel, de ezt követõen királyi birtokból a Péc nembeli Marcali család tulaj- ismét a királyé lett. Nagy Lajos király 1359. augusztus donába került (Hazai Okmánytár VII. 244.). A feu- 31-én, Visegrádon kelt oklevelében utasította Bánd fia dalizmus alapja a jobbágytelek-rendszer, amelyben István, hegyesdi várnagyot, hogy a keszthelyi királyi minden jobbágytelekhez meghatározott nagyságú jobbágyokat és hospeseket a vállusi erdõ használa- belsõ telek tartozott, és a belsõ telek nagyságával ará- tában ne akadályozza (NAGY – VÉGHELYI – NAGY, nyos rész illette meg a jobbágyot a település határában I. 601–602). Keszthely mezõváros privilégiumait nem lévõ szántókból, illetve a közös kezelésben maradt ismerjük, de 1398-ban, amikor három keszthelyi legelõk és erdõk használatából. Az egész telekhez polgár – Literátus Péter, Kámbor János és Kozma tartozó belsõ telek (sessio, fundus) nagysága változó Mátyás – panasszal fordult Zsigmond királyhoz, az volt, legáltalánosabban 1 hold, amit ha a körülmények április 26-27-én három oklevelet bocsátott ki a engedték – 2.9 m-es királyi öllel számolva – 12 öl keszthelyi polgárok ügyeiben: Felsõlendvai Herceg széles és 72 öl hosszú területen mértek ki (SZABÓ Péternek és hegyesdi várnagyainak megtiltotta, hogy a 1969, 21). Keszthely a 14-15. században gyakorlatilag keszthelyieket a vállusi erdõben, a favágásban akadá- egy észak-dél irányú, egyutcás településsé vált. A mai lyozzák, Rezi várának várnagyait utasította, hogy a Kastély- és Kossuth utca két oldalán mérhették ki a keszthelyi polgárokat és hospeseket a Nagy Lajos jobbágyok belsõ telkeit. Véleményünk szerint az király által adott szabadalmak ellenére szokatlan 1858-as kataszteri térkép telekbeosztása a Kossuth- és adókkal ne terheljék, végül elrendelte, hogy Keszthely a Deák utca között, a Georgikon utcától a Sörház utcá- lakóival szemben mindenki az illetékes keszthelyi ig megõrizte a középkori telekrendszert (MÜLLER hatóság elõtt keresheti az igazát (NAGY – VÉGHELYI 2000a, 176). (Azért csak ezen a területen rekonstruál- – NAGY, II. 276–279). Joggal feltételezhetjük, hogy a ható ez, mert erre a területre szûkült a város kiterjedése város Nagy Lajostól nyert privilégiumai közé tartozott a törökkorban.) E telekrendszer kialakításával egyide- az országos vásár megrendezésének joga, aminek jûleg jelölhettek ki a Szt. Márton plébánia templom- minden bizonnyal a Fõ tér adott otthont. Ezt ugyanis mal szemben, az út nyugati oldalán egy nagyobb augusztus 10-én, Lõrinc napján tartották, vagyis egybe területet a földesúr részére, hisz a 15. században írott esett a tér délkeleti részén álló kápolna búcsújával. forrás tudósít arról, hogy a földesúri kúriához 20 hold Ez egyben azt is jelenti, hogy a vásártartás jogát még szántó és rét tartozott (KOPPÁNY – PÉCZELY – 1368 elõtt nyerte el a város. 1359 után ugyanis királyi SÁGI 1962, 26). Ugyanekkor jelölhették ki a mai Fõ adományként Lackfi II. Istváné, a késõbbi nádoré lett tér területét, amely a késõbb megépített ferences temp- a rezi váruradalom és Keszthely. A városiasodás jele, lom és kolostor, ill. az 1892-ben emelt gimnáziumi hogy az új földesúr 1367-1368 táján betelepítette a épület területe nélkül egy legalább 120x120 m-es, ferences rendi szerzeteseket.1 (A koldulórend általá- mintegy másfél hektáros, négyszögletes szabad térség ban olyan helyeken telepedett meg, ahol a helység volt. Feltételezhetjük, hogy északi és nyugati oldala mérete és lakóinak tehetõssége biztosította számára a megegyezett a mai Fõ tér északi és nyugati oldalával, fennmaradást, így a ferences rend megjelenése Keszt- keleten a mai „Átrium üzletház” vonalában zárul- helyen a városiasodás biztos jeleként értékelhetõ.) A keszthelyi Fõ tér 195

Betelepedésük bizonyítéka, hogy 1368-ban András városi polgárok is építhettek maguknak maradandó keszthelyi plébános panasszal fordult V. Orbán pápá- anyagból házat. Erre utal, hogy 1520-ban Pethõ Ferenc hoz, hogy a ferencesek elfoglalták a Szt. Lõrinc kápol- emberei Méhes Márton jobbágyot – a mezõvárosi nát, és szentségeket szolgáltattak ki a népnek, kárt polgárok jogilag továbbra is jobbágyok maradtak – okozva így a plébánosnak (Mon. Rom. 199.) A kolos- curia-jában támadták meg (OL Dl 93820–1.). Felté- tor és a templom évtizedekig épült. 1386-ban – ugyan telezhetjük, hogy a curia kõbõl épített házat jelent. ideiglenes fedéssel – már állt a szentély. Ide temették A törökkor elõestéjén tehát a környék legnépesebb 1397-ben a Zsigmond király által kivégeztetett Lackfi települése, Keszthely, a gyakori hatalmaskodások elle- Istvánt. 1400 körül készült el a hajó, amit a szentéllyel nére folyamatosan gyarapodott. A központjában lévõ együtt boltoztak be (CSEMEGI 1941, 24–25). Ekkor nagyobb térség, a mai Fõ tér meghatározó szerepet készülhettek a szentélyben 1974-ben felfedezett fres- játszott a település életében. Ez adott otthont az orszá- kók (M. ANDA 1986, 4). A templom északi oldalán gos és helyi vásároknak, de a hétköznapokon is élénk pedig felépítették a kétszintes kolostort. Ez az épület- élet lehetett itt, ahol a mezõváros polgárai találkoz- együttes hosszú ideig a város legnagyobb építménye hattak egymással, megvitathatták közös ügyeiket. A tér volt, tömege meghatározta a Fõ tér külsõ megjelené- arculatát a ferences kolostor és templom határozta sét. A kolostor ill. a lebontott Szt. Lõrinc kápolna és meg, de feltételezhetjük, hogy a tér mentén más közvetlen környéke feltehetõen kolostorkertként fog- kõházak is álltak már. lalta el a tér délkeleti részét. A tér délnyugaton tovább- A 16. század közepén a török megjelenésével a ra is valószínûleg a mai Kossuth-köznél ért véget. város fejlõdése megtorpant, és néhány évtized alatt Keszthely tehát már a 14. század második felében külsõ képe is alapvetõ változáson ment át. Ez termé- mezõvárosias jellegû település volt, de csak 1403-tól szetesen vonatkozik a Fõ térre is. A környék 1532-ben nevezik a források mezõvárosnak (oppidum) (OL Dl. szenvedett elõször a törököktõl, amikor a török sereg 200390.). 1427-ben Gersei Pethõ János fiai László és nem a Duna-völgyön át, hanem a Dunántúlon keresz- Péter a rezi uradalommal együtt Keszthelyt is megkap- tül vonult Bécs ostromára. Keszthelyt és a szomszédos ták a királytól. A város csaknem három évszázadon át Faludot 1548 nyarán támadta meg és égette fel a török. maradt a kiterjedt család birtokában, amelynek tagjai A ferences Historia Domus szerint egy török támadás, az idõk folyamán megépítették saját házaikat a és a kolostort is elpusztító tûzvész után hagyták el a településen, nyilvánvalóan maradandó építõanyagból. szerzetesek Keszthelyt. Helyüket 1552. június 1-je, Az írott források szerint a kastély helyén már 1421 Veszprém várának eleste után foglalták el az ifjabb elõtt állt egy földesúri kúria, de feltételezhetjük, hogy Pethõ János által fizetett katonák (VÉGH 2002, 12–16). már Lackfi István birtoklása idején állt itt egy épület. Ekkor csak árokkal övezték a kolostort és a templo- 1520-ban Pethõ Antalt és Györgyöt „a keszthelyi mot. Az objektum végvárrá alakítására 1566 telén, utcában” lévõ házukban támadta meg Pethõ János és 1567 elsõ felében, a Dél-Dunántúl legfontosabb Ferenc (ESZES 1984, 253). Ez az épület a mai Pethõ- várának, Szigetvárnak elestét követõen került sor. vagy Goldmark-házzal lehet azonos. De tudjuk, hogy Giulio Turco, olasz hadmérnök 1571/72-ben készített Pethõ Miklós özvegye 1503-ban keszthelyi házában váralaprajza és egy a 17. század elején leírásra került fogadta a fehérvári konvent embereit (TÓTH 1990, memorialis alapján (VÉGH 2002, 62–65) viszonylag 160. 64.j.). Fia Ferenc 1513-ban a Szt. Miklós város- pontos képet alkothatunk arról, hogyan nézett ki a részben épített magának házat (KOPPÁNY – keszthelyi végvár. A Turco-féle alaprajz bizonyára PÉCZELY – SÁGI 1962, 26). Nem bizonyítható, de torzít, hisz azon a templomot övezõ palánkfal alig feltételezhetõ, hogy Pethõ Miklós özvegye, Margit 10 m-re húzódott a templom déli falától, így az azon asszony háza a Fõ tér délnyugati végében állt. A Fõ tér kívül megásott széles árok tönkre tette volna a Szt. és a mai Kossuth köz északi oldalán lévõ telek földes- Lõrinc kápolna alapfalait. Az árok északi szélét a úri fundus volt. Pethõ László javainak 1687-es templomtól mintegy 30 m-re, 2001-ben, a II. világ- összeírásából ugyan az derül ki, hogy õ épített újonnan háborús emlékmû helyén végzett megelõzõ feltárás itt egy alápincézett kõházat, de joggal feltételezhetõ, során találtuk meg. A Fõ tér a várépítés következtében hogy a város központjában lévõ területen ezt meg- jelentõsen beszûkült, hisz nyugatról és északról is elõzõen is állt már a város egyik birtokosának, talán széles árok védte. Ez utóbbi bizonyítéka, hogy a mai éppen Margit asszonynak a háza. gimnázium építésekor az egykorú feljegyzések szerint A középkori oklevelek többsége birtokadomá- csak 5-6 m mélységben érték el a szûztalajt nyozások, osztozkodások vagy hatalmaskodások (DORNYAY 1941, 28). Feltételezhetõ, hogy a kapcsán született. Ezért a békés építkezéseknek alig kolostorépület keleti oldalán sem közvetlenül a van írásos nyoma. Keszthelyen azonban nemcsak a falakhoz kapcsolódott az árok. Itt is lehetett egy birtokos Pethõ család tagjai, de a gazdagodó mezõ- szabad térség. 196 Müller Róbert

A megváltozott Fõ tér még fontosabb szerepet csökkentett létszámú katonaság 1701. õszén hagyhatta játszott a város életében, hisz a török támadások ellen el végleg a várat (VÉGH 2002, 53). A Rákóczi szabad- a vár nyújtott menedéket, amely egyben a városlakók ságharc idején, bár 1706-ban Bercsényi generális jelentõs részének – a végvári katonáknak – adott seregszemlét tartott Keszthelyen, és itt volt 1707 no- kenyeret. 80 évvel Turco után, 1651-ben Oktavian vemberében Bottyán János fõhadiszállása (ESZES Leukhard hadmérnök készített egy alap- és látvány- 1984, 276), a vár nem játszott katonai szerepet. A véd- rajzot a keszthelyi végvárról (ZÁKONYI 1966, mûvek elbontására és a várárok betemetésére sokkal 140–141). Ennek érdekessége, hogy a kolostort és a késõbb került sor. Erre utal, hogy 1723-ban a feren- templomot közvetlenül övezõ árkon kívül külsõ cesek visszatértét elõkészítõ szerzetesek nem a romos palánkfalakat is jelöl, amelyek a mai Fõ tér területét is kolostorban, hanem Bakacs Lukácsné házában húzták magukba foglalták. Kérdéses, hogy ezek a palánkfalak meg magukat, ami a várkaputól 20 lépésnyire, a kõ- már a 16. században álltak-e, vagy csak a 17. század- falon kívül, de a várat övezõ palánkon belül állt ban készültek el? Az elõbbire utal, hogy 1589. júniu- (VÉGH 2002, 57). A Fõ tér tehát csak fokozatosan sában, a keszthelyi úrnapi vásár elõestéjén végrehajtott nyerte vissza korábbi formáját és funkcióját. A kolos- török rajtaütés során fogságba esett pápai kereske- torépület tulajdonosai a Pethõ örökösök és Esterházy dõkrõl tudjuk, hogy a várkapitány többszöri figyel- Pál herceg maradt. Az épület állaga nagyon siralmas meztetése ellenére sem húzódtak a biztonságot jelentõ képet mutatott, csak az Esterházy birtokában lévõ „palánk mellé a sertéles kertbe” (VÉGH 2002, 37. épületrész karbantartásáról gondoskodtak. 20.j.). Ez az adat úgy is értelmezhetõ, hogy a tulaj- Simon Clements angol utazó 1715-ben fordult meg donképpeni várhoz tartozó, de azon kívül elhelyez- Keszthelyen. Augusztus 13-án délután érkezett, és 14- kedõ gazdasági területet is palánkfal övezte. Ezen a én már tovább is utazott Kanizsára (OPPEL 1923, 6). területen kaphatott helyet a várõrséghez tartozó lovas Keszthelyrõl, akárcsak a többi, általa felkeresett katonák lovainak egy része is. Hisz 1576-tól a király magyar településrõl felettébb elnagyolt, és pontatlan által fizetett õrség védte a várat (PÁLFFY 1995, 150), képet rajzolt. Szerinte a városban 2-300 ház volt, és ezek közt kezdetben 50, majd a 17. század második amihez hozzátette, hogy „ha ugyan ebben az ország- negyedétõl 100 lovas is található.2 A Fõ tér palánkkal ban található tapasztott és szalmával fedett, föld- való bekerítése, és ezen belül létesített gazdasági szintes viskókat házaknak lehet nevezni.” Két kõépü- funkció alapján felételezhetjük, hogy a nagy vásárokat letrõl tudott, egy jó templomról, és Eszterházy herceg immár nem a Fõ téren, hanem a térben összeszûkült régi, javítást igénylõ kastélyáról. Oppel J. a templomot településen kívül, talán a Fõ tértõl délre keletkezett a Szt. Márton egyházzal, Esterházy kastélyát a mai szabad térségen rendezték meg.3 Erre utal az 1589-es Pethõ- vagy Goldmark-házzal azonosította (OPPEL adat is, amely azt is bizonyítja, hogy Keszthely gaz- 1923, 8), ami tévedés. Esterházy Pál keszthelyi bir- dasági jelentõsége nem csökkent a törökkorban. Ez tokainak összeírása során következetesen „palotának” abból adódhatott, hogy a királyi és a hódoltsági terület nevezték várbeli részét, amit 1715 június 24-én vil- határán a gyakori portyák és a háborúskodás dacára, lámcsapás ért. Ezt ugyan sikerült gyorsan eloltani, de élénk kereskedelem folyt. Rams Dániel 1632-es jelen- a helyreállítás még augusztusban, Clements látogatása tésében említi, hogy többek között Keszthelyen sokan idején is váratott magára (VÉGH 2002, 53-56), ezért vannak, akik török árucikkekkel kereskednek, ezért is tarthatta az épületet javításra szorulónak. A templom a javasolta, hogy létesítsenek itt harmincad vámszedõ ferences templommal lehetett azonos. A Szt. Márton helyet. (ESZES 1984, 274). Meg kell még jegyezni, templom állapotáról nincsenek adataink, de a törökkor hogy a ferencesek temploma a végvári idõkben csak után bizonyára felújításra szorult. De ugyanez mond- részben veszítette el egyházi funkcióját. A templom ható el a ferencesek templomáról is. A gótikus boltozat hajóját raktárként használták, de a szentély rendel- állt, de a tetõhéjazat a kolostor nagyobbik részéhez tetése megmaradt. Ennek bizonyítéka, hogy ide hasonlóan rossz állapotban lehetett. A ferencesek 1723 temették el az 1599-ben Kaposvár ostroma során virágvasárnapján vehették újra birtokba a kolostort és meghalt Joan de Overbroek tüzér kapitány holttestét templomát. A barokk stílusú újjá- és átépítés 1748-ig (VÉGH 2002, 36). A Szt. Osvald tiszteletére szentelt elhúzódott.4 Clements leírása tehát pontatlan, hisz fõoltár 1647-ben készült, 1678-ban pedig a veszprémi legalább két kõtemplom volt a városban, mindkettõ püspök állíttatott egy oltárt Szt. Antal tiszteletére viszonylag rossz állapotban, és a világi rendeltetésû (BONTZ 1896, 216). A várban halt meg 1659-ben egykori kolostoron kívül bizonyosan állt a Fõ tér dél- Komáromi Akkurzius ferences barát, aki Sümegrõl járt nyugati sarkában a Pethõ László által épített ház, ill. a át igét hirdetni (DORNYAY 1935, 15). Kossuth utcai Pethõ ház is. Az épületek többsége A keszthelyi végvár Kanizsa 1690. áprilisi vissza- Clements leírásának megfelelõen természetesen foglalásával elveszítette katonai jelentõségét. A le- tapasztott falú lehetett. Ilyen építõanyagból készül- A keszthelyi Fõ tér 197 hetett a Fõ téri kocsma is, amelyet már a törökkorban alkotást a szakirodalom szerint 1770-ben állították is említenek alsó kocsmaként, amit a várkapitány és a (GENTHON 1959, 158; KOPPÁNY – PÉCZELY – „vitézlõ rend” mûködtetett. Eszes L. úgy vélte, hogy a SÁGI 1962, 126; KOPPÁNY 1993, 166), de ezek sze- Fõ téren, a mai Iskola u. sarkán állt (ESZES 1984, rint már 1769-ben is állt. Éppen fordított a helyzet a 288). Bontz J. a templomhoz közelebb vélte a helyét mai Városházával. Ezt Hofstedter Kristóf tervei (BONTZ 1896, 210), mert így érthetõ, hogy az ivóban alapján 1669-ben épült megyei szállásházként tartják duhajkodók zaja zavarta a templomban ájtatos- nyilván egyes kutatók,5 de térképünkön nem szerepel. kodókat. Az emiatt felháborodott hívõk 1726 egyik Valószínû, hogy az épületet csak 1770-ben vagy azt napján kijõve a templomból földig rombolták az követõen emelték, hisz ha némileg rövidebb is volt, épületet. Ez a kocsma Bakacs Benedek özvegyének mint a mai épület – ma 10, eredetileg 7 osztása volt a telkén állt, ezért a család beperelte a ferenceseket, mint Fõ téri homlokzatnak – ezt az emeletes épületet felbujtókat. A per végén kompromisszum született, a minden bizonnyal külön jelölte volna a térképrajzoló. kocsmát nem építették fel újra, helyette a rendnek Mint ahogy Kiskastélynak (Klein Castel) nevezte a tér kellett egy kálváriát a helyére építenie, és a Bakacs északkeleti sarkán álló épületet, ami a mai római család lelki üdvéért meghatározott számú misét katolikus plébániával azonos. Ez az épület eredetileg mondania. (BONTZ 1896, 210). A kocsma helyét katonai kvártélyháznak épült. (Keszthelyen 1720-tól illetõen valószínûleg Bontz Józsefnek volt igaza, hisz tartózkodott katonaság, amit magánházaknál szállá- az Esterházy javak 1715-ös leírása szerint „mely korcs- soltak el.) Az épületet Festetics György vásárolta meg maház a vár árkán vagyon építve” (idézi VÉGH 2002, plébánialaknak, amikor 1799-ben a ferences templom 57. 20. j.), tehát a várat övezõ árkon belül állt. lett a város plébánia temploma. A vásártéren bizonyára A Bakacs család itt lakóházzal is rendelkezhetett, mert volt kocsma, ami az Iskola utca sarkán állhatott.6 1723-ban Dominkovics Albert gvárdián – aki az Késõbbi adatok nem szólnak errõl az „intézményrõl”, újjáalakult kolostor elsõ apátja lett – társaival Bakacs feltehetõen azért mert megszûnt, amikor a közelben, a Lukácsné házában szállt meg, amely „a kõfalon kívül késõbbi zárda helyén lévõ majorságban rendeztek be ugyan, de palánkon vagy földhányáson belül, a várbeli egy kocsmát. Ezt keresztelték át aztán 1846-ban, a kaputól mintegy 20 lépésnyire” állt. A kocsma telkét Kisfaludy gõzös keszthelyi kikötésének emlékére már 1728 márciusában megkapták a ferencesek, de a „Gõzös kocsmának” (ESZES 1984, 287). Írott forrá- kálvária Festetics Kristóf udvarmesterének adománya sokból tudunk az „alsó mészárszékrõl”, amely talán a révén csak 1760-ban készült el (ESZES 1984, 288). tér keleti oldalán lehetett (ESZES 1984, 289). A teret A Fõ térrõl az elsõ hiteles képet egy 1769-ben övezõ többi épület minden bizonnyal földszintes, nye- készített, a várost ábrázoló térkép alapján rajzolhatjuk regtetõs, szalmával vagy náddal fedett lakóház volt, meg, amelyet Klempa K. tett közzé (KLEMPA 1940). amelyek többnyire homlokzatukkal néztek a térre. A német nyelvû térkép némileg torzítva ábrázolja a Sok változást az elsõ pontos város térkép, az város úthálózatát, a nevezetesebb épületek helyét és 1821-ben készült „Mappa fundorum intravillanorum rendeltetését, és kis négyzetekkel vagy téglalapokkal Oppidi Keszthely” sem mutat. Ekkor Szentháromság a jelölte ki a házsorokat. Az aránytalanul nagy, ere- tér neve. Mai L alakú formáját már ekkor elnyerte, detileg négyszögletes Fõ tér visszanyerte eredeti mert a kolostortól északra egy kerítéssel határolt funkcióját, hisz a neve „Marktplatz” vagyis Vásár- udvart alakítottak ki. Az „Öreg” – ma Kossuth utca – vagy Piac tér. Délkeleti részét a ferences templom, a sarkán már állt a mai városháza helyén az emeletes kolostor és díszkertje foglalja el. A kerttel szemben megyei szállásház. A kálvária domb nincs feltüntetve, volt a Pethõ László féle ház, amit kissé délebbre rajzolt valószínûleg már elbontották.7 Tõle délre továbbra is a térkép készítõje, és tulajdonosáról Horváth-háznak megtalálható a kõkerítéssel övezett kert, amely egybe- nevezett. Ezt a épületet 1775-ben Festetics Pál vásá- függött a templom és a rendház mögötti kerttel. A tér- rolta meg Zalabéri Horváth Judittól (ESZES 1984, 281). képrõl nem olvasható le, hogy egyes épületek funkci- A 18. század közepe után megkezdõdött a Fõ tér ója megváltozott. Festetics Pál 1771-ben három „feldíszítése”, szobrok, emlékmûvek állítása. Ezek osztályos gimnáziumot alapított Keszthelyen. Az okta- közül a legkorábbi a már említett Kálvária a templom tást a ferencesek végezték, a rendházzal szemben álló bejáratának közelében. Errõl a térkép rajza alapján uradalmi épületben, amit a keszthelyiek tégla hom- megtudjuk, hogy stációkat nem tartalmazott, egy lokzatáról „piros iskolának” neveztek. A téglából mesterségesen emelt dombon Krisztus és a két lator épült, eredetileg bizonyára földszintes és a hossz- keresztjét állították fel. A feltehetõen fából faragott oldalával a térre nézõ épület közepén volt a kapualj. Krisztus figura aranyozott volt (ESZES 1984, 288). 1788-ban II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. A Fõ tér közepén állt a Szentháromság-oszlop. Ez A ferencesek azonban csak 1796-ban hagyták el azért érdekes, mert a mûemléki védettséget élvezõ végleg a rendházukat, amit a templommal együtt 198 Müller Róbert

1798-ban szerzett meg Festetics György. 1799-ben lett területen, a Fõ utca keleti oldalán állt a régi templom- a ferences templom a város plébániatemploma, torony. Ennek lebontásához, és a „Kastély-körönd” amelyen 1799 és 1802 között belsõ átalakításokat is kialakításához csak azzal a feltétellel járul hozzá a végeztek, mindenek elõtt kialakítottak egy keresztelõ város, hogy a plébániatemplom elé új torony épül. kápolnát. A kolostor épületét is átalakíttatta és egy Ezért azt követõen, hogy 1878-ban lebontották a épületszárnnyal bõvíttette Festetics György (BONTZ templom homlokzata fölötti kis tornyot, és a bejárati 1896, 254), majd 1800. március 4-tõl ide helyezte át a elõcsarnokot, 1878–1879-ben Geisl Mór tervei alapján gimnáziumot. Annak helyére a Ratio educationis Laskai Ferenc, keszthelyi építõmester megépítette az nyomán 1780-ban létrehozott elemi iskola költözött. új tornyot, amelybe beépítették a ferences templom A ferencesek távozása után a gimnáziumban világi homlokzatát ékesítõ rózsaablakot. Miután 1879-ben tanárok oktattak, majd 1808-ban a csornai premontrei áthozták a régi toronyból a harangokat, azt 1880-ban rend vette át az intézményt, és mûködtette azt az lebontották (BONTZ 1896, 219–220). Az új torony államosításig. máig meghatározza a Fõ tér látványát. Az építményrõl Az 1858-as kataszteri térképen is alig fedezhetõk a legélesebb kritikát éppen a plébánia káplánja mondta fel változások. A teret továbbra is döntõen homlokza- ki: „A toronyról mûvészeti tekintetben semmi tukkal a térre nézõ, földszintes épületek vették körül. kielégítõt nem lehet mondani. A mi különbség van a Új épületeket a mai Széchenyi u. bejáratánál fedez- mûvészet és mesterség közt, az a különbség van a hetünk fel: északról a késõbbi Korona Szálló helyén templom teste és a torony közt.” (BONTZ 1896, 345). már vendéglátó funkciója lehetett a nagyobb A millennium évében a templombelsõt is „restau- épületnek, a déli oldalon pedig felépült az az emeletes rálták”, Sztehló Ottó tervei alapján. Ennek során ház, amelynek földszintjén különbözõ üzletek kaptak kidobták az értékes barokk fõoltárt, és a többi beren- helyet. Változást mutat, feltehetõen bõvítették a „piros dezést. A felújítás során középkori köveket faragtak át, iskolát”, a templom bejárata elé pedig egy elõ- Lackfi nádor sírkövét a templom külsõ falán helyezték csarnokot építettek, amit 1878-ban bontottak el el (csak 1933-ban került vissza a templomba). (CSEMEGI 1941, 21). (KOPPÁNY – PÉCZELY – SÁGI 1962, 88–91) Ma a Komolyabb változások játszódtak le a 19. század Fõ tér másik meghatározó téreleme a gimnázium utolsó harmadában és a 20. század elején. Mindenek kétemeletes épülettömbje. Kemény politikai harcok, elõtt megemlítendõ, hogy megváltozott a tér funkciója, ma úgy mondanánk lobbizás árán sikerült a városnak és külsõ képe. A kiegyezést követõ gazdasági fel- megtartania a gimnáziumot, amelynek 1892-ben adták lendüléssel együtt járt a piacok, vásárok forgalmának át az új épületet, és ezzel egyidejûleg nyolc osztályos növekedése, amit a tér már nem tudott befogadni. fõgimnáziummá szervezték át. A Fõ tér harmadik Keszthelyen szerdán és pénteken volt heti piac, és meghatározó épületét, a mai Városházát az 1860-as évente hatszor – vízkereszt, húsvét, úrnap, Lõrinc-, évek közepén bõvítették, amikor 1865-ben, az Máté- és Márton nap után – országos vásár (TAR országban elsõként itt alapítottak Gazdasági Tanin- 2000, 25). Ezzel magyarázható, hogy a piac átkerült a tézetet, az agrár szakember képzés elõsegítésére. Ezzel Kossuth u. északi részére, a mai sétálóutcára, az az alap-, a közép- és a felsõ fokú oktatás is jelen volt a országos vásárokat pedig a város keleti széle és a Fõ téren. Az intézmény 1897-ig maradt itt, amikor a Szt. Mihály temetõ közötti szabad térségen, a Vásár- Georgikon alapításának centenáriumára felépített téren rendezték meg. Ezt követõen, a meginduló ide- Deák Ferenc utcai új épületbe költözött. Helyére több genforgalomnak is köszönhetõen a tér nagyobbik, intézmény és vállalkozás került. Az épület keleti nyugati fele sétatér lett, amit fákkal ültették be.8 A tér oldalán kapott helyet a postahivatal és távírda, a elnevezése is megváltozott. Keszthelyen 1880-ban nyugati felén nyitotta meg kapuit az 1898-ban alapított kaptak az utcák hivatalos elnevezést, és a Fõ tér Balatoni Múzeum elsõ kiállítása 1899-ben, a sarkon továbbra is Szentháromság tér maradt. Bontz említi gyógyszertár nyílott, a Kossuth utcai fronton pedig a meg, hogy gróf Andrássy Gyula tiszteletére új nevet – Sujánszky féle papírbolt és nyomda kapott helyet. Andrássy tér – kapott (BONTZ 1896,19). Erre nyilván A tér északnyugati sarkában a Korona Szállót a neves politikus halála (1890) után került sor. A tér 1905-ben átépítették (TAR 2000, 23). Ekkor kapta a külsõ képének megváltozásához hozzájárult a teret Hungária nevet. Vele szemben a földszinten Goldbaum övezõ épületek átépítése, új épületek megjelenése. János borbély- és fodrász üzlete, középen elõkerttel Ezek közül a legjelentõsebb a ferences templom elé Zitterbarth Kálmán cukrászdája, déli végében Pler épített neogót torony. A Szt. Márton templomot még Lipót üzlete volt. Az épületet az 1910-es években 1800-ban megvásárolta Festetics György, és 1816-ban építették át, bõvítették, és ezt követõen került ide az a hajót le is bontatta. Festetics Tasziló nemcsak a Ivanics féle gyógyszertár. Ettõl az épülettõl délre ma kastélyt, de parkját is bõvítette. A kastély elõtti az Anker bolt van. Ennek helyén még 1910-ben is, a A keszthelyi Fõ tér 199 hagyományokat õrizve egy földszintes, nádfedeles traumáját követõen infláció és gazdasági válság ház állt, homlokzatával a tér felé. Utána egy újabb, a sújtotta az országot. A pengõ bevezetését követõ kon- 20. század elején épített emeletes épület következett, szolidációt a világgazdasági válság szakította félbe. földszintjén üzletekkel (divatház, Treffler féle papír Alig lett úrrá ezen az ország, következett a háborús bolt és könyvkötészet, trafik). A mai Zala Volán épület felkészülés, és maga a második világégés. Keszthelyen (Kossuth u. 43.) még földszintes volt, mellette a piros az országos átlag feletti fejlõdés figyelhetõ meg. iskola emeletes épülete állt, de az Iskola utca délkeleti Ebben bizonyára döntõ szerepet játszott, hogy a meg- sarkán egy újabb földszintes lakóház következett. A tér csonkított ország határain kívülre került a népszerû és egy részén tehát földszintes lakóházak, és a földszinten nemzetközi hírû fürdõhelyek többsége. Így a Balaton, üzletekkel rendelkezõ emeletes épületek váltották és a balatoni üdülés felértékelõdött, és ezt a kormány- egymást. Kivételt képezett a tér déli és északkeleti zat propagandája is segítette. A városban a két világ- része. A déli oldalon, ahol most a használaton kívüli háború között számos kulturális, oktatási, egészség- szökõkút és a parkoló van, kõfallal volt elkerítve a ügyi, egyházi épületet emeltek vagy bõvítettek. Új rendházhoz tartozó kert. Ettõl délre, a Kossuth-köz szállodák, vendéglátóhelyek épültek. A Fõ téren is meghosszabbításában egy keskeny utca következett, megfigyelhetõk változások. A földszintes épületek egy amely a Helikon utcára fordult rá. Az utca déli oldalán, része helyére emeletes ház épült. A tér nyugati oldalán ahol most az OTP Bank épülete áll, két földszintes ház elõször a mai Anker bolt (Kossuth u. 39.) épült át eme- állt. A Balatoni Múzeum Fotótára õriz egy felvételt, letessé úgy, hogy homlokzata hátrébb került, majd a amely 1910-ben a „Dunántúli Daloskörök Találko- Zala Volán épülete (Kossuth u. 43.), amelynek a ’30-as zója” felvonulásán készült (Ltsz.: 622). Ezen jól évek divatját idézõ homlokzatát az 1980-as évek látszik, hogy a mai Városházától keletre földszintes végén csúfították el. Végül a tér délnyugati sarkánál, házak álltak, akárcsak a mai Átrium üzletház helyén. hosszú vajúdás után felépült az Ipartestület új szék- Feltûnik azonban ezen a felvételen a Szentháromság háza, amit 1938. december 18-án avattak fel ünnepé- szobor mai helyén egy közegészségügyi szempontból lyesen.9 Így a tér nyugati oldalán csak az Iskola utca fontos létesítmény, az artézi kút, deszkából emelt, déli sarka (Kossuth u. 47.) maradt földszintes. Az észak- csúcsos tetejû, zöldre festett háza, amely nemigen vált keleti sarokra (Fõ tér 4.) is emeletes lakóház épült. a tér díszére. Akárcsak a kor nagy technikai vívmánya, A téren a fákat kivágták, helyükre gyep és virágá- az elektromos áram, amelynek megjelenését a fából gyások kerültek. A tér kivilágítása is korszerûsödött, készített villanyoszlopok jelzik a Fõ téren is. Az 1910- 9-9 opálüveg gömbbõl álló kandelábereket szereltek es évek elején aztán két szép szecessziós épülettel fel. A vízvezetékrendszer kiépítése feleslegessé tette az gazdagodott a tér, amikor a mai színház helyén felépült artézi kutat. Nyílását eltömték, és a helyére került a tér az Uránia Mozgókép Színház, amely nemcsak filmve- nyugati részérõl a Szentháromság szobor. A tér déli títéseknek, de színpadi produkcióknak és ismeretter- vége is gazdagodott. A bécsi döntéseknek köszönhetõ jesztõ elõadásoknak is otthont adott. Az I. világháború országgyarapodás emlékére minden jelentõsebb tele- küszöbén Keszthely Fõ tere egy folyamatosan változó, pülésen, így Keszthelyen is felállították az Ország- dinamikusan fejlõdõ kisváros központi terének zászlót. A fehér márvány talapzat és a hatalmas zászló- látványát nyújtotta. rúd a templom bejáratától északnyugatra kapott helyet. A tér 20. századi történetének külön fejezetét Az épületek funkciója is változott. Ezek közül a legje- képezik az itt felállított szobrok, emlékmûvek. A sort lentõsebb, hogy a Fõ tér 1. sz. épületbõl a mai Fõposta Festetics György szobra nyitotta meg. 1897-ben, a épületének elkészültét követõen 1931-ben kiköltözött Georgikon alapításának centenáriumi ünnepségén a postahivatal (ESZES 1979, 118–120), majd a vetette fel Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter, Balatoni Múzeum építésének elõrehaladtával 1935- hogy az alapítónak állítsanak emléket, és erre ezer ben a múzeum által használt helyiségek is felszaba- koronát ajánlott fel. Országos gyûjtés kezdõdött, dultak (SÁGI 1969, 28). Helyükre a városi admi- amelynek keretében több száz gazda, intézmény és nisztráció költözött, azóta van itt a Városháza. önkormányzat adakozott (Festetits-Album, 23–36). Említésre érdemes, hogy az Erzsébet királyné útján új A szobrot Strobl Alajos felügyelete mellett Lukácsy filmszínház épült, és az Urániából garázs lett. Lajos mintázta meg. A felállításra, és az ünnepélyes A II. világháború, 1944 õszétõl a bombázások, avatásra 1902. június 8-án került sor. Ehhez a tér majd a front átvonulása Keszthelyen is veszteségekkel növényzetét is át kellett alakítani. A közben járt. A Fõ téren a legjelentõsebb kárt a templom szen- megerõsödött fák egy részét kiirtották, a szobor körül vedte el. A torony 1945. március 30-án gránát találatot egy rondót létesítettek, a zöld terület korábbi egyszerû kapott, és felsõ szintjei kiégtek. Ennek során sérült léckerítését sodrott fémszalagok váltották fel. meg az 1509-ben öntött régi harang (PATAY é.n., 22). A világháborút, a forradalmakat és Trianon A tornyot némi átépítéssel rövidesen helyreállították. 200 Müller Róbert

A teret övezõ épületek külsõ megjelenésében sokáig Az Iskola utca déli sarkán (Kossuth u. 47.) 1960-ban csak az államosítások következtében lecserélt feliratok felépített emeletes lakóházzal a tér nyugati oldaláról jelentettek változást, a karbantartásra, felújításra nem eltûnt az utolsó földszintes ház. A ’60-as években a volt pénz. Ebben bizonyára szerepet játszott, hogy a kandeláberek helyére „modern”, a tér hangulatához közigazgatási átszervezés következtében Keszthely is nem illõ „ostornyeles” közvilágítás került. A tér Veszprém megyéhez került, amely a fejlesztési eszkö- „nyitott” déli és keleti vége csak 1979, a Zala zöket a munkásvárosokra, és a megyeszékhelyhez megyéhez történt visszacsatolást követõen alakult át. közelebb esõ Balaton-partra költötte, a „reakciós” A Helikon utca és a tér közötti földszintes házak Keszthely a megye egyik mostoha gyermeke lett. lebontása után épült fel a keszthelyiek által „pago- A teret délrõl lezáró kõfalat lebontották, a premontrei dának” csúfolt, nem igazán szerencsés külsõ megje- kert területét a térhez csatolták. Az emlékmûvek annál lenésû étterem és presszó. Ezt a tér hangulatához inkább változtak. Elõször az internacionalizmus illeszkedõ homlokzattal 1994–95-ben építették át bank jegyében az országzászlót bontották le, majd a épületté. A tér keleti oldalán már 1983-ban lebontották „fordulat évét” követõen a jobbágyokat sanyargató a korábbi tulajdonosa után a keszthelyiek által csak feudális földesúr, Festetics György szobra került a „Simon-bolt”-nak nevezett élelmiszer üzletet. Helyére Balatoni Múzeum alagsorába. Helyén a felszabadulás parkoló került. Majd a szomszédos épületek lebontását 7. évfordulójára, 1952. április 4-ére készült el a szovjet követõen 1989-ben felépült az „Átrium üzletház”. hõsi emlékmû. Természetesen a tér elnevezése is meg- A Fõ tér külsõ megjelenésén súlyos sebet ejtett, hogy változott, a bölcs vezér, J. V. Sztálin generalisszimusz 1963-ben lebontották az életveszélyessé vált Urániát, nevét vette fel. és helyére egy, a tértõl teljesen idegen „beton kockát” A Budapesten 1956. október 23-án kitört forrada- építettek, az 1965-ben átadott színházat. Ezt alig két lom híre futótûzként terjedt el Keszthelyen. A fellel- évtizednyi mûködés után 1986-ban a beázások és a kesült keszthelyiek 24-én ledöntötték a szovjet korszerûtlen színpadtechnika miatt be kellett zárni. emlékmûvet, és romjaira még aznap felállították Átépítve, a régi Uránia homlokzatát idézõ külsõ meg- Festetics György szobrát. (Nem sikerült ellenõriznem jelenéssel 2002-ben nyitotta meg kapuit a „Balaton azt az információt, hogy 1956 novemberében vagy Kongresszusi Központ és Színház”. decemberében valamelyik szovjet központi lapban Szólnunk kell még a szobrokról. A szovjet megjelent a ledöntött szovjet emlékmûrõl, és az eléje emlékmû csúcsáról már 1989 szilveszter éjszakáján állított Festetics szoborról egy fotó, annak bizonyíté- eltûnt a vörös csillag, a következõ évben aztán az egé- kául, hogy Magyarországon valóban ellenforradalom szet lebontották. Az immár hivatalosan is újra Fõ volt, hisz „a felszabadítók emlékmûvének helyére a térnek nevezett tér ékessége az államalapítás millenni- kizsákmányoló földesúr szobra került”.) Egyedülálló umi ünnepsége keretében, 2000-ben felavatott lovas egész Magyarországon, hogy november 1-jén emlék- szobor, amely Lackfi István, nádort, a városalapítót mûvet állítottak a forradalom és szabadságharc ábrázolja. (Kalmár Katalin alkotása.) Nem kis harc áldozatainak. A Hévízen tartózkodó Marinkay István, árán sikerült elérni, hogy a mûvészi megfogalmazá- amatõr szobrász, gipszbõl készült alkotását, az elõre sában és kivitelezésében félresikerült II. világháborús dõlve, zászlót tartó „fehér embert” magas tégla emlékmû ne rontsa el a Fõ tér látványát. (Hunyady oszlopra helyezték. Elõtte egy talapzaton örökmécses László alkotása egy kevésbé exponált helyen, a Fõ égett, a felirat szövege pedig a következõ volt: 1956. térrel szomszédos Várkertben kapott helyet.) október, az elesetteknek az élõk, akik talán holnap A Fõ tért övezõ épületek egy része a rendszerváltást halnak meg a szabadságért. (TAR é.n., 14) Pontos követõen külsõleg is megújult, de a tér még nem helyét is ismerjük, mert a Lackfi szobor felállítása elõtt „kész”. Déli részén még ott csúfosodik a ’60-as végzett megelõzõ feltárás során ennek a talapzatnak az években készített szökõkút beton medencéje. Mellette alapozását találtuk meg. Ez az alkotás állt a legrö- befejezetlen a templom elõtti, a ’80-as évek végén videbb ideig a Fõ téren, hisz 1957. január 23-ára lerakott díszburkolat. Többszöri „nekifutásra” sem virradó éjjel elbontották. (A szobor, az összetört felirat sikerült a Szentháromság szobrot a korábbi helyére, a és az örökmécses elkerülte a pusztulást, a bontást tér tengelyébe visszahelyezni. Talán nem hiú remény, végzõ munkások titokban a Balatoni Múzeumba szál- hogy egyszer majd sikerül a gépjármû forgalmat lították.) 1957. április 4-ére a régi helyén újra állt, az kitiltani a Fõ térrõl, és olyan funkciót kap, ami egy immár vörös bazaltkõbõl emelt szovjet hõsi emlékmû. fürdõvároshoz méltó. Esztétikus zöldfelületekkel, és A desztalinizáció következményeként a tér új nevet díszburkolattal, a helybeliek és az idelátogatók kedvelt kapott: Március 8. tér (nemzetközi nõnap). sétaterévé válhat. Az 1960-as évektõl – a fellendülõ idegenforga- lomnak is köszönhetõen – figyelhetõk meg változások. A keszthelyi Fõ tér 201

Jegyzetek:

1 Máig makacsul tartja magát az a nézet, hogy a feren- A Leukhard féle térkép alapján a külsõ palánk szinte az cesek 1386-ban jelentek meg a városban. Ezt Bontz J. egész Fõ teret övezte. (BONTZ 1896, 207) állapította meg elõször, méghozzá 4 Bontz J. úgy vélte, hogy a templom felújítása 1730-ban a Historia Domus azon adatából, hogy a ferencesek 166 befejezõdött (BONTZ 1896, 210), de a diadalív külsõ évig birtokolták a kolostort, mielõtt azt végvárrá alakí- oldalán lévõ kronosztikon szerint a munka 1748-ig tották volna. Tekintve, hogy szerinte a ferencesek 1552- elhúzódott (CSEMEGI 1941, 20). ben hagyták el Keszthelyt, a kivonásból 1386-os 5 KOPPÁNY – PÉCZELY – SÁGI 1962, 126; évszám adódott. A diadalív 18. századi kronosztikonja KOPPÁNY 1993, 166. Ezzel szemben Genthon I. szerint a szerzetesek úgy tudták, hogy már 1534-ben (GENTHON 1959, 158–159) szerint 1790. körül épült elmenekültek Keszthelyrõl, ebbõl levonva a 166-ot, a copf stílusban, míg az országos mûemlékjegyzék a 18. helyes 1368-as évszámra juthatunk. Genthon I. század második felében épült késõ barokk épületnek (GENTHON 1959, 158) szerint is 1386-ban, Koppány – határozta meg (MÛEMLÉKJEGYZÉK 708). Péczely – Sági (KOPPÁNY – PÉCZELY – SÁGI 1962, 6 Az eredeti térkép és a hozzá tartozó kommentár a 23 és 75) és Koppány T. (KOPPÁNY 1993, 164) szerint II. világháború végén elveszett. Klempa K. szerint 1385 körül jelentek meg a ferencesek. Elõbbi munka (KLEMPA 1940, 8) 14-essel jelölte a térképrajzoló a (KOPPÁNY – PÉCZELY – SÁGI 1962, 23) még kocsmákat, amelybõl három volt a városban. Az általa András, keszthelyi plébános V. Orbánhoz írott levelét is közölt nem túl éles térképen azonban csak a mai 1386-ra keltezte 1368 helyett, pedig V. Orbán pápa Georgikon és Deák F. utcák sarkán, és a Pethõ háztól 1362-tõl 1370-ig uralkodott. Már Dornyay – Vigyázó délre találtunk 14-est, ezért feltételezzük, hogy az Iskola (DORNYAY – VIGYÁZÓ 1934, 240), majd a templom u. sarkán 24-essel jelölt kis épület, helyesen 14-es, és a építéstörténetének részletes feldolgozója, Csemegi J. templom mellett lerombolt kocsma helyett létesítették. (CSEMEGI 1941, 1. 2. j.) egyértelmûen leírták, hogy Dornyay B. 1940-ben pontos másolatot készített a 1367-68 táján kell számolnunk a ferencesek térképrõl, és õ is 24-est írt ehhez az épülethez. betelepítésével. M. Anda J. (M. ANDA 1986, 1) öszvér 7 Bontz J. (BONTZ 1896, 218. 1. j.) úgy tudta, hogy csak megoldást választott, szerinte a már korábban pár évtizede hordták el a kálvária mesterséges dombját, betelepített szerzetesek 1386-ban kezdték el építeni de sem ez a térkép, sem az 1858-as kataszteri térkép templomukat. A keszthelyi plébános panasza egyértel- nem ábrázolja a kálváriát, ami feltehetõen csak a 19. mûvé teszi, hogy 1368-ban már Keszthelyen tartóz- század elejéig állt a helyén. kodtak a ferencesek. 8 Bontz J. monográfiájának térképén (BONTZ 1896, 18) 2 Végh F. úgy vélte, hogy a lovas katonaság állatállo- már a mai helyén szerepel a Vásártér, a Fõ tér nyugati mányának várbeli elhelyezésére nem volt mód (VÉGH felét pedig „befásított sétatérnek” nevezi (BONTZ 2002, 40–41. 2. j.). Bár magában a várban is lehetett 1896, 210). istálló, amint Esterházy Pál várbeli részeinek 1705-ös 9 A Kossuth u. 67. (ma 69.) sz. földszintes épületet 1907- összeírása is említ egy 12 ló befogadására alkalmas ben vásárolta meg az Ipartestület, de a beruházás mindig istállót (VÉGH 2002, 54). Ha a külsõ palánkon belül elhúzódott. Amikor végre nekiláttak, akkor viszont tartották a sertéseket, ezt a lovakról is feltételezhetjük. gyorsan elkészült, hisz az ünnepélyes alapkõletételre 3 Eszes L. az 1821-es térkép „Piacz” feliratából tévesen július 7-én került sor, öt hónap múlva pedig már következtet arra, hogy a törökkorban is a mai Fõ téren felavatták a székházat (OROSZLÁN 1936, 59–63; rendezték meg a vásárokat (ESZES 1984, 289). CSÉBY 1996, 44–46). 202 Müller Róbert

Irodalom:

BONTZ 1896 Dunántúli Dolgozatok, C/3. Pécs, 1991. 145–148. Bontz J.: Keszthely város monográfiája. Keszthely, 1896. MÜLLER 2000 CSÉBY 1996 Müller R.: Keszthely története az õskortól a törökkor Cséby G.: Száztíz esztendõ. Adatok a Keszthelyi végéig. Keszthely története I. Keszthely, 2000. Ipartestület történetéhez. Keszthely, 1996. MÜLLER 2000A CSEMEGI 1941 Müller, R.: Die Entfaltung des Straßensystems und Csemegi J.: Keszthely egykori ferences templomának die räumliche Entwicklung der Stadt Keszthely bis építéstörténete. Dunántúli Szemle Könyvei 178. Ende der Türkenzeit. Varia Arch. Hung. 9 (2000) Szombathely, 1941. 175–181. DORNYAY 1935 MON. ROM Dornyay B.: Keszthely-végvár a törökvilágban. Monumenta Romana Episcopatus Vespremiensis, Keszthely, 1935. Bp. 1899. DORNYAY 1941 NAGY – VÉGHELYI – NAGY I. és II. Dornyay B.: Keszthely és egykori vára múltjából. Nagy I. – Véghelyi D. – Nagy Gy.: Zala vármegye Keszthely, 1941. története. Oklevéltár I. Bp. 1886., II. Bp. 1890. DORNYAY – VIGYÁZÓ 1934 OPPEL 1923 Dornyay B. – Vigyázó L.: A Balaton és környéke Oppel J.: Keszthely 1715-ben. Keszthely, 1923. részletes kalauza. Bp. 1934, 240. OROSZLÁN 1936 ESZES 1979 Oroszlán I.: A Keszthelyi Ipartestület 50 éves Eszes L.: A keszthelyi posta története. Kézirat. KBM történetébõl. Keszthely, 1936. Adattár 1486. 96. PAIS 1949 ESZES 1984 Pais D.: A római castellum szláv-magyar folytatása. Eszes L.: Keszthely mezõváros és végvár. Építés- MNy 45 (1949) 109–115. Építészettudomány, 16 (1984) 249–293. PATAY é.n ESZES 1985 Patay P.: Corpus campanarum antiquarum Hungariae. Eszes L.: Feledésbe ment utcanevek Keszthelyen. Bp. é.n. Keszthely, 1985. SÁGI 1968 FESTETITS–ALBUM Sági K.: A Balaton szerepe Fenékpuszta, Keszthely és Festetits–Album néhai tolnai Gróf Festetits György Zalavár IV–IX. századi történetének alakulásában. szobrának 1902. június hó 8-án Keszthelyen végbe- Antik Tan. 15 (1968) 15–46. menõ leleplezési ünnepélyének emlékére. Bp. 1902. SÁGI 1969 FÜGEDI 1972 Sági K.: Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum. Fügedi E.: Koldulórendek és városfejlõdés Magyar- VMMK 8 (1969) 11–38. országon. SZ 106 (1972) 69–95. SZABÓ 1969 GENTHON 1959 Szabó I.: A középkori magyar falu. Bp. 1969. Genthon I.: Magyarország mûvészeti emlékei 1. TAR 2000 Dunántúl. Bp. 1959. Tar F.: Keszthely története III. Keszthely, 2000. GLASER 1929-30 TAR é.n. Glaser L.: Dunántúl középkori úthálózata. SZ 63–64 Tar F.: Szobrok a keszthelyi Fõ téren. Keszthely, 1956 (1929-30) 138–167., 257–285. Adalékok Keszthely történetéhez. Keszthely, é.n. 14. KLEMPA 1940 TÓTH 1990 Klempa K.: II. József látogatása Keszthelyen. Tóth S.: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori Keszthely, 1940. kõtára. Zalai Múzeum 2 (1990) 147–187. KOPPÁNY 1993 VÁNDOR 1983 Koppány T.: A Balaton környékének mûemlékei. Bp. Vándor L.: Keszthely, Plébániatemplom. RF 1/36. 1993. Bp. 1983, 103. KOPPÁNY – PÉCZELY – SÁGI 1962 VÉGH 2002 Koppány T. – Péczely P. – Sági K.: Keszthely. Bp. 1962. Végh F.: A keszthelyi végvár építéstörténete M. ANDA 1986 (XVI–XVII. Század). Pécs, 2002. M. Anda J.: Keszthely Plébániatemplom. TKM V. GERVERS 1972 Kiskönyvtár 225. Bp. 1986. V. Gervers V.: A középkori Magyarország rotundái. MÛEMLÉKJEGYZÉK Bp. 1972. Magyarország mûemlékjegyzéke. Bp. 1976. ZÁKONYI 1966 MÜLLER 1991 Zákonyi F.: Balatoni várak hiteles rajzai 1651-bõl. Müller R.: Keszthely középkori topográfiája. Mûemlékvédelem 10 (1966) 137–141. A keszthelyi Fõ tér 203

1 2

3 4

1.kép: 1: G. Turco felmérése a keszthelyi végvárról (1571-72); 2: a Fõ tér az 1769-es térképen (Dornyay B. rajza); 3: a Fõ tér az 1858-as kataszteri térképen; 4: a Fõ tér ma 204 Müller Róbert

1 2

3 4

5 6

7 8

2. kép: 1: az egykori ferences templom és kolostor 1892 elõtt (KBM F.16879.); 2: a fõgimnázium és a plébániatemplom 1900-ban (KBM K.92.16.27.); 3: a Fõ tér északnyugati része 1905 körül (KBM K.92.21.4.); 4: a Fõ tér északkeleti része, 1900 (KBM K.92.21.3.); 5: a Fõ tér déli része, 1900 (KBM K.92.24.1.); 6: a Fõ tér északi oldala az artézi kúttal, 1920 körül (KBM F.27064.); 7: a Festetics szobor, 1905 körül (KBM K.92.23.8.); 8: a Fõ tér északnyugati része, 1930-as évek (KBM F.16540.) A keszthelyi Fõ tér 205

1 2

3 4

5 6

7 8

3. kép: 1: a Fõ tér délnyugati része, 1940-es évek eleje (KBM K.92.24.32.); 2: az országzászló, 1941 (KBM F.18131.); 3: a szovjet hõsi emlékmû avatása, 1952 (KBM F.15429.); 4: az 1956-os forradalom áldozatainak emlékmûve (KBM. T. ltszn.); 5: a ledöntött szovjet emlékmû, elõtte Festetics György szobra, 1956 (KBM F.31700.); 6: a II. szovjet hõsi emlékmû, 1958 (KBM F.20291.); 7: a szovjet hõsi emlékmû lebontása, 1990 (KBM F.31697.); 8: a „Pagoda“, 1990 (KBM F.16556.)

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Bencze Géza Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 – 1821)

Az elmúlt negyedszázadnyi idõben ismét sok szó A Zala-Somogyi Határárok és melléke geomorfoló- esett a Kis-Balatonról, annak az utóbb elmúlt negyed- giáját tekintve a Zalaapáti-hát és a Marcali-hát közötti, évezrednyi történetérõl, a vizének „rendezései”-rõl és folyóvízi üledékkel feltöltött, s még azon belül is a ma is folyó „helyreállítás”-áról. A Balaton vízmi- É-D-i irányú párhuzamos völgyekkel szabdalt süllye- nõségének védelme érdekében megtett mûszaki dék közepén helyezkedik el, a balatonmagyaródi- és a megoldások elsõ lépcsõfokaként 1985-ben megkezdte sávolyi alacsonyabb, löszös-homokos dombhátak mûködését a Zala Zalahídvég feletti egykori alsó között. Az Ormánd-pusztától kis esésû, holocén-kori könyökének vidékén kialakított Felsõ Tározó, az ún. homokos, iszapos, tõzeges üledékkel kitöltött lapos és Hídvégi-tó. A második ütemén, az egykori Kis-Bala- alacsonyfekvésû völgytalpba a fiatalabb földtörténeti ton és melléköblözetei helyén kialakításra kerülõ Alsó idõk folyamán a Balaton mélyen benyomulva alakí- Tározó – a Fenéki-tó – kialakításán jelenleg is dol- totta ki az egykori Kis-Balatont. goznak. A Zalától északra fekvõ részeinek – az egykori Az állandóan vízzel borított területének egykori Barna-tó és az Ingói-berek – elárasztása 1992-ben határa délen egészen a Kápolna-puszta és Komárváros kezdõdött meg. között, Szõkedencs magasságig húzódott, s legna- A Fenéki-tó Zalától délre esõ területén jelenleg is gyobb kiterjedésekor nagyjából a 109 m A. f. magas- folynak a rendszer kiépítését célzó mûszaki munká- ságú szintvonallal határolt területeket érintette. A latok. Ma a délre, a Kápolna-pusztáig húzódó terület Balaton idõnkénti magasabb vízállásakor a lapos újbóli vízzel történõ elárasztásán, a mocsárvilág újra- völgybe még ennél mélyebben is benyomulhatott és teremtésén dolgoznak, ugyanott, ahol majd’ kétszáz nagyobb területeket is boríthatott idõszakosan víz, s esztendõvel ezelõtt az elsõ szervezett mocsár-lecsapo- ehhez jelentõs mértékben hozzájárulhatott a Kis- lási és vízrendezési kísérletek történtek. Balaton felé irányuló vízfolyások – a Balaton maga- Ma a Zala Balatonhídvég alatti szakaszától délre a sabb vízállásától függõ – természetes, de nem utolsó 7-es számú fõútig, vagy tovább egészen Ormánd- sorban az elmúlt századokban az e kis vizekre telepí- pusztáig tartó lapos, csatornákkal és árkokkal szabdalt tett malomgátak mesterséges víz-visszaduzzasztása is. területnek összefoglaló neve nincsen, minden telepü- Az elmocsarasodott völgy lehúzódott így egészen lés saját (olykor mesterségesen képzett) néven nevezi Ormánd-pusztáig. a határában fekvõ berkét, berkes rétjeit. Az egykori A legújabb-kori kis-balatoni vízrendezések elõké- Kis-Balatonhoz délrõl csatlakozó, egykor egységesen szítõ munkálatai során kibontakozott és a mai napig vízborította vagy alkalmanként és idõszakosan vízjárta hullámokat verõ hidrológia-történeti polémiában itt völgyet a XIX. század elején Ormándi-berek, vagy nem kívánunk állást foglalni. A vonatkozó – elsõ- késõbb Kápolnai-ormándi-berek névvel illették. sorban is a Balaton vízszintjeivel, vízállásaival kap- A két földrajzi tájegység, a Zalai-dombság és a csolatos – szakirodalom lassan könyvtárnyi polcot is Belsõ-Somogy elválasztó vonalát képezi az a hosszan megtöltõ.1 A vitatott kérdések ellenére abban azonban elnyúló, lapos völgy, amelynek a közepén fut a Zala- valamennyien egyet értettek, hogy a Balaton vízszintje Somogyi Határárok. A 24 km hosszúságú, szinte pon- a jelenleginél jelentõsen magasabb volt és alapvetõen tosan D-É futású vízfolyás ma szinte egész hosszában ez vezetett a kapcsolódó alacsony fekvésû völgyek és csatornázott, s az Ormándpuszta-Somogysimonyi a mai Nagyberek elmocsarasodásához. vonaltól északra egészen a Zalába történõ befolyásáig A fel-felelevenedõ vita azonban nagyban hozzá- Zala és Somogy megyék között a megyehatárt is jelenti. járult a kis-balatoni területek térképhistográfiájának, 208 Bencze Géza vízrendezés-történetének, általános kultúrtörténetének grótról induló és Balatonhídvégnél a Zala akkori tor- érdemi mélységû feltáráshoz és eredményeinek köz- kolatánál lévõ hosszú töltésen és egy nagy fahídon zétételéhez. A víztározók jelenkori kialakításának elõ- áthaladó és Ormánd-pusztáig menõ – Császár Útnak is munkálataihoz kapcsolódó alapos régészeti kutatások nevezett – kereskedõút, amely hangzatos neve ellenére a Kis-Balaton vidékét régészeti szempontból a legfel- sem volt kiépítve; „tsak föld van földre hányva”.5 tártabb hazai kistájak közé emelték.2 A kijelöletlen és árkolatlan földút a balatonhidvégi Az azonban bizonyos, hogy a XVIII. századi, XIX. töltéstõl a kápolnai-pusztai berek bal oldalán minde- század-eleji magasabb vízállás során a Balaton víz- nütt csak a szabad legelõn ill. a kiskomáromi és az szintje a mainál lényegesen magasabb, általában a ormándpusztai (ahogy akkor mondták: ormányhídi) 107 m A. f. magasság körüli volt. A minden vitában erdõkön át haladt a somogyi határig, az Ormánd-pusz- kiindulópontnak tekintett Krieger Sámuel-féle, vízszin- ta határában folyó és ott malmot hajtó Patihíd-folyás tezési adatokkal alátámasztott – ám illuzórikus – Bala- (ez idõtájt gyakran a Csernec névvel illetett patak) ton-lecsapolási terv térképe ennél valamivel alacso- hídjáig. nyabb vízállásokat jelez, de a kis-balatoni déli öblözet A somogyi oldalon a Nagyberket messze délrõl nagyjából Kápolna-pusztáig akkor is vízzel borított volt. kerülõ Buda-kanizsai kereskedõ-, majd postaút közelí- Az évszázadokon át vízborította és vízjárta terület tette meg a berek alsó végét Nemesvidnél, ahonnan az talán elsõ leírása, az akkori állapotok megõrzése Bél elõzõkhöz hasonló minõségû kapcsolat létezett So- Mátyás (1684–1749) nevéhez fûzõdik, aki Festetics mogysimonyin keresztül – át a Vörös-folyás hídján – Kristóf meghívására 1731 végén több hónapot töltött Ormánd-pusztáig. A vízállásos, mocsaras völgy keleti az uradalom balatonkeresztúri központjában.3 A Bala- oldalán fekvõ településeket Vörstõl délnek haladó ton tanulmányozása során beutazta a vidéket és rész- összekötõ kiépítetlen földút – a zalai oldalhoz hason- letesen írt az ormándi berekrõl is somogyi megye- lóan – nem a berek felõli oldalon haladt, hanem a monográfiájában: Fõnyed-nemesvidi homokos hátság keleti oldalán. „Az ormándi víz folytonos választóvonalat alkot Egyetlen út mégis volt a berken át, Zalából megyénk és Zala megye között. Széltében és hosszá- Somogyba. A II. József-kori I. katonai térképfelvétel ban árasztja szét habjait, mindkét oldalon sûrû nádasok 1783-ban felvett illetõ lapján (Col. VI. Sectio 22.) egy növik be. Helyenként az egy mérföld szélességet és bizonytalan vonalvezetésû gyalogút szeli át a berket a meghaladja, különösen, ahogy a tóhoz közelebb kerül. környezeténél valamivel magasabban fekvõ Kápolna- Ideérve, amint Bottyán és Hidvég között szétterül, pusztától kiindulva Sávoly irányába. Minden bizony- könnyen két mérföldet is eláraszt. És mivel ugyanitt a nyal gátút, töltésút lehetett, amelynek részbeni feladata Szala mocsaraival is összefolyik, majdnem, hogy a a kápolna-pusztai vízimalom részére történõ vízbiz- tenger alakját ölti föl. Nehéz erre az utazás és csakis a tosítás volt. (A gát déli irányba kissé kihasasodó ívû hellyel ismerõsök tudnak e tájon közlekedni. Idegenek vonala ma is létezik, ezen fut a tõzegtelepi, vagy ahogy könnyen rejtett mélységekbe esnek, vagy úgyszólván Sávolyban nevezik, a Kápolnai út.) járhatatlan ingoványba vesznek. Az egész vidék ugya- A nagy kiterjedésû berek térképezését vezetõ Dyke nis mélyen át van nedvesedve és végeláthatatlan náda- kadét számára olyannyira érdektelen és haszonve- sokkal beárnyékolva… néhol a mély és iszapos helyen hetetlen volt a terület, hogy a berek két partja között az átkelést a nádas is akadályozza… Itt kezdõdik a mindössze az említett gyalogutat ábrázolta, valamint Balaton tava.”4 néhány névtelen szigetet jelölt be a balatonmagyaródi Az állapotok a késõbbi idõkben sem javultak; a ill. a fõnyedi berekben. A két megye – ekkoriban még Kis-Balaton medencéjében és a hozzá csatlakozó ber- a berekben kijelöletlen – határát jelentõ vastagabb kekben a vízállás a Balaton mindenkori vízállásától vonalat is nagyjából a berek közepébe rajzolták, abba függött. A magasabb vizek idején nem csak a völgy a berekbe, amelynek a helyi lakosoktól hallott nevét legmélyebb részén szinte teljesen szétterülõ Zala, két helyen is beírták a felvételi lapra: „Ormány”, s tõle hanem a lejtõs oldalakról a völgybe torkoló patakok – nem távolra „Ormányság”.6 Úgy tûnik, hogy ekkor akár a hóolvadások, akár a záporok, nagyobb esõzések csak ez az egy neve létezett a bereknek, s a Balatonhoz idején – jóformán mindig kiöntöttek, s a terület lapos közelebb esõ részhez a „kápolnai” jelzõ csak késõbb volta következtében onnan le- ill. elfolyni nem tudtak. tapadt. A nagy kiterjedésû völgy legnagyobb része még a A korban valamivel késõbbi, a XVIII-XIX. század Balaton alacsonyabb vízállásai idõszakában is legfel- fordulója körüli megyetérképek nem rendelkeznek jebb a szárazabb nyári hónapokban volt valamire is érdemi információval a két megye határán fekvõ használható, nyílt mód valamelyes haszonvételre. berekrõl. Tomasich János zalai megyei mérnök 1792- Az utak messze kikerülték a mocsaras berket még a es megyetérképén a valóságosnál keskenyebb, szalag- XIX. század elején is. Nyugatról kísérte a Zalaszent- szerûen ábrázolt berek nagyjából egységesen mocsaras Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 209 területet jelez. Mindössze a balatonmagyaródi határ- A Kis-Balatonnal, az Ormándi-berekkel kapcsola- ban fekvõ szigeteken, illetve a már magasabban fekvõ tos vidéken elõször a Széchényiek balatonmagyaródi ormánd-pusztai határban találhatók fás-bokros terüle- uradalmában hoztak intézkedéseket az 1800-as évek tek. A Ormánd-pusztától Balatonhidvégig szinte legelején a berek szélén elterülõ vizenyõs földek és egyenes vonalú megyehatárt a zalai oldalon az ekkor rétek víztelenítésére, viszonylag egyszerû módon tör- Ormándi-víznek nevezett folyás kíséri, valóságosnál ténõ csatornázására, a nyert területek intenzívebb talán kissé határozottabb vonalvezetéssel. A térkép hasznosítására. Az uradalmi tiszttartó feladatai közé szerint ekkor Ormánd-pusztán nem található – a tartozott a már elkészült csatornák tisztítása, jó karban késõbbi idõkben többször említett – vízimalom, tartása, sõt a kisebb csatornák elkészíttetése is. 1806- egyedül Kápolna-pusztánál hajtotta malom kerekét az ban az uradalom szerzõdést kötött egy helyi árokásó- itt már ekkoriban is csatornára vett és gáttal val és alkalmazottaival (valamennyien jobbágyok) az elrekesztett patak. Nagy József somogyi megyei uradalmi rétek mellett ásandó csatornára. Az 1813-ra mérnök 1802-es megyetérképén még ennyi információ elkészült vízlevezetõ árok egyben a határt is képezte sem található, talán egyedül a berek alakhelyesebb Balatonmagyaród és Garabonc között.8 rajza emelhetõ ki az amúgy nagyszerû alkotásból. A Dunántúl-szerte végzett hasonló kisebb-nagyobb, E megyetérképeken kívül a két megye levéltárában ám ritkán összehangolt és így gyakran eredménytelen sajnos egyetlen olyan községi úrbéri térkép sem vízrendezések késõbbi sikerét nagyban elõsegítette az található, amelyen a berek valamely érdemi részlete 1807:XVII. tc., amely lehetõvé tette a magánosok megjelent volna. (értsd birtokosok) költségén végzett vízimunkálatok Bármelyik megyetérképet vesszük kézbe, szembe- társulati szervezetben történõ végzését.9 A törvény tûnik a tavak, a folyók, a patakok elmocsarasodott lehetõvé tette akár a megyehatárokon is átnyúló melléke. Somogy vármegye 1802. évi közgyûlési vízrendezési társulások alakítását. Ennek nyomán jegyzõkönyvében olvasható is, hogy „…Somogy 1810-ben megalakult az elsõ hazai vízszabályozó vármegyében nincsen oly terület, melynek valamely társulás, a – végsõ soron a távoli Ormándi-berekkel része, vagy a Dráva és Balaton vagy a megyei elsáro- egy vízrendszeren lévõ – Sárvízi Csatorna Társulat. sodott folyóknak (milyenek a Kapos, Rinya, Almás, Mind Zalában, mind Somogyban már ezt megelõ- Okor, Sió, Kanizsnica és számtalan más, azon helyek zõen is történtek kisebb – többnyire a vízimalmok után elnevezettek, melyeken keresztül folynak) gyako- vízellátását biztosító, vagy a vizek kártételeit csökken- ri kiöntései vagy végre a lehulló csapadék s a völgyek- tõ ill. azokat megelõzõ – vízrendezések és szabályo- bõl kiömlõ vizek miatt sáros, mocsaras ne volna…”7 zások, de ezek elszigeteltek maradtak, soha nem álltak Nem volt ez másképpen a szomszédos Zala megyé- össze rendszerré még egyetlen vízfolyás mentén sem. ben sem. Hatalmas területeket foglaltak el a balaton- Somogyban az Eszterházy-uradalmak, a mernyei melléki lápok és berkek, az elmocsarasodott és elva- piarista uradalom, majd a Kapos-menti birtokosok dult folyóvizek olykor hatalmas, feliszapolódott jártak elõl a példával, Zala megyében elsõsorban a árterei. A víz, a mocsár alapvetõ tájalkotó tényezõ a Zala vizének és a mellékberkeinek lefolyását elõsegítõ XVIII. század végén is. A vizek évszakos és idõszakos munkák folytak már az 1700-as évek utolsó har- változásainak, de fõleg az áradásoknak kártételeit csak madától. nehéz és megfeszített munkával lehetett helyrehozni, A Zala-menti elmocsarasodott, idõszakosan vízzel fõleg ahol a több évtizedes gondozatlanság már a ter- borított völgyek közül is az egyik legkiterjedtebb az mészetnek adta át a vizek mellékeit. Ormándi-berek volt. A Balaton magas vízállásaikor A XVIII. század második felétõl a népesség és a járhatatlanná váló mocsár szinte megkülönböztethe- megmûvelt földterületek gyarapodásával, de elsõsor- tetlenül egybeolvadt a Kis-Balatonnal. Megkapó képet ban is az uradalmi gazdálkodás térnyerésével párhuza- rajzolt errõl Vályi András, a pesti egyetem professzora mosan vidékünkön is megfigyelhetõ az addig megmû- az elsõ magyar nyelvû ország leírásában: „Hidvégnél veletlen, vagy haszonvételt alig nyújtó területeknek a Szala pataka egyesül e tóval (a Balatonnal), ahol nagy mezõgazdasági termelésbe történõ bevonása. A mûve- nádas helyeket foglalván el, úgy látszik, mintha e lés tekintetében addig érintetlen, nagykiterjedésû, folyóvíztõl származna, mely bellyebb nagyobbra ter- posványos-mocsaras területekre mindaddig nem gon- jedvén annyira nevekszik, hogy hidasokon kell rajta doltak, amíg elegendõ mûvelhetõ, vagy irtás útján vi- által járni... Sok farkasok lakták e környéket, mivel az szonylag könnyen termõvé tehetõ föld állott rendel- említett nádasokban alkalmatos tanyájuk vala, kivált, kezésre. A majorsági gazdálkodás növekvõ földigé- midõn a Szala folyó Ormánd vizével eggyé válik, nyének kielégítése kapcsán vetõdött fel a vízviszonyok nagyon messze terjed“.10 rendezésének a kérdése, a vízborította és vízjárta Az „Ormánd vize” itt már nem igazán folyóvizet, területek árvédelmi és vízhasznosítási újjászervezése. hanem a széles, lapos, szinte már esés nélküli völgy- 210 Bencze Géza ben szétterült pangó vizeket, mocsaras-lápos sík ormánd-pusztai malomtól a Balatonig, készítsen térké- területet jelentett, amelyet csak néhol tört meg egy-egy pet a javasolt csatornákkal és számítsa ki a várható fás-bokros, szigetnek nevezett magasabb szárazulat. költségeket. Elrendelték, hogy a szerzõdött árokásók- A területet is jól ismerõ Farkas László Zala megyei kal kivitelezendõ fõcsatorna lehetõleg a két megye alszolgabíró egy 1817. márciusában Széchenyi Pál addig soha ki nem jelölt határvonala is legyen egyben. balatonmagyaródi birtokosnak írott hivatalos leve- Kimondták továbbá, hogy az újbóli elmocsarasodás lében igencsak szemléletesen rajzolta le a község megelõzésre az elkészült fõcsatornára sem malmot, határának jelentõs hányadát elfoglaló berket: „Eddig a sem pedig gátat nem lehet majd építeni. Vidi, Vörösfolyási és Ormándi vizek több mellékes A mérnöki tervek és költségszámítások remélt egyenetlen Víz Csatornyákon és Motsárokon las- gyors elkészültében bízva már 1815 elején tervezték sandan a’ Balaton felé folydogálván, még a’ Magya- az ásási munkálatok megkezdését, mivel az érdekelt ródi Határt el-érték volna, több apró tavakba és birtokosoknak akkorra már be kellett fizetniük a Zsombékos Tó Fenekekbe ell-széllednek; ezen Vizek- kivetett összegek elsõ harmadát a társulás felállítandó nek leg nagyobb mennyisége tehát rész szerént azon közös pénztárába. Mocsárok el nyelése, rész szerént ki gõzölgése által, A vármegye hivatalának sietségét nem követték az minekelõtte a Magyaródi Határba jöhetnek, nagyobb azonnali tettek. Nem tudni miért, de közel két évig szerint elenyészik, sõt a Nemes Vidi és Vörös folyási szinte semmi nem történt. 1816. júliusában a somogyi Vizeknek mintegy fele a’ Sávolyi Határban két felé közgyûlésnek újólag utasítania kellett Jankovich ágazván, egyike Fönyed és Vörs felé adja magát és a Xavér Ferencet és kiküldött-társait az elõmunkálatok Magyaródi Határt elkerüli.”11 folytatására, amirõl most már beszámoló jelentést is Az ilyen állapotok megszüntetése, a mocsár lecsa- kértek. Sürgetésükre Török Ferenc befejezte a berek polása és nem utolsó sorban a berek leendõ hasznos- felmérését és a rendezhetõségérõl szóló mûszaki leí- sága érdekében is a „Kápolnai, Ormánhidi és Dentsi rást a hozzá csatolt térképpel együtt tapsonyi lakóhe- Földes Uraságok” (nevezetesen a kápolna-pusztai lyérõl 1816. december 27-ei keltezéssel megküldte a pesti szemináriumi uradalom, Somssich Pongrác és a vármegyének. A késésben közrejátszhatott az a nagy – Véssey familia) folyamodvánnyal fordultak az ekkor valószínûleg heves esõzések okozta – „áradás” is, már több vízrendezési munkálattal is foglalatoskodó aminek következtében a berek menti falvak egy Somogy vármegye közgyûléséhez. A vármegye 1814. részében – Vörs, Fõnyed, Sávoly, vagy távolabb Bala- augusztus 17-ei közgyûlésén megtárgyalta és helyben tonkeresztúr, Tikos – a termés elpusztultával éhínség hagyta a beadványt. A kérdést már csak azért is lépett fel.15 fontosnak tartották, mivel az eleddig legfeljebb csak Török mûszaki leírása alapvetõen a berek rendez- néha kaszálható és többnyire haszonvehetetlen berek hetõségébõl indult ki. A széles, lapos völgynek a Bala- Zala és Somogy megyék között a soha pontosan ki nem tonhoz közeli részein mérései szerint alig talált érdemi jelölt megyehatárt is jelentette. Ez ügyben át is írtak esést, a balatonmagyaródi határban ez mindössze egy Zala megyének, hogy a tél folyamán a berek befagy- láb és két hüvelyk (0,37 m), a kápolna–pusztai határ tával a jégre menve Somogysimonyitól a Balatonig hosszában, nagyjából arányos völgytalp-emelkedés közösen jelöljék ki a megyehatárt.12 mellett viszont a tekintélyesnek tekinthetõ 3 öl és 1 3 Zala kedvezõen fogadta a kérést és még az év de- láb (6,25 m) volt. Az igencsak ellaposodó ormándi cemberében elrendelte, hogy a megyei kiküldöttek határban ismét igen alacsony értéket, 9 hüvelyknyi (Csertán Károly alispán és Farkas László alszolgabíró) (0,24 m) szintkülönbséget mért. Ez azt jelentette, a feladatot a háromtagú somogyi kiküldöttel egyeztet- hogy a mintegy 4,5 km-es balatonmagyaródi sza- ve, velük egyetértésben mihamarább végezzék is el.13 kaszon a vízszint esése kb. 8 cm volt kilométerenként, Zala megye ekkorra már elkötelezte magát az azaz szinte állt a víz. A 11,2 km hosszú, lejtõsebb Ormándi-berekkel összefüggõ Zala és a Balaton kápolna-pusztai határban közel 56 cm volt az egy kilo- vízrendezése mellett, ugyanis éppen 1814. október méterre számítható esés, s az ormánd-pusztai három 12-én folyamodott a Helytartótanácshoz, hogy a Mura kilométernyi szakaszon ismét szinte csak állt a vízi- menti szabályozásokhoz királyi biztosnak kinevezett malom gátja alól elfolyó víz az itt is kb. 8 cm/kilo- gr. Amadé Antal vasi fõispán hatáskörét a Zalára és a méter lejtés mellett. Balatonra is terjesszék ki.14 A terv a balatonmagyaródi, a fõnyedi és a vörsi ber- Somogy megye is igen fontosnak tartotta a berek ket csak a Balaton vízszintjének érdemi csökkentése rendezésének a kérdését. Már az 1814. augusztusában után tartotta sikeresen kiszáríthatónak. A tervezet tér- tartott megyegyûlésbõl utasították Török Ferenc képén ennek ellenére a Balatonmagyaród és Fõnyed megyei mérnököt, hogy térképezze fel a berket és között vezetendõ középsõ fõcsatorna – a fõnyedi környékét, végezze el a vízszintezési méréseket az határban tervezett két villás elágazású mellék- Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 211 csatornájával – egészen a Kis-Balatonig tart. A rész- – Véssey család; Csákány – közbirtokosság; Nemesvid letes községi, úrbéri térképek hiánya miatt pontos – közbirtokosság; Somogysimonyi és Gárdos-puszta – területszámítások nem készültek, de a mérnök becslése gr. Festetics Imre; Ormánd-puszta – Somssich szerint a szabályozással a két megyében kb. fele-fele Pongrác; Kápolna-puszta – pesti Központi Szemi- arányban összesen 5690 hold területet lehet haszonve- nárium kiskomáromi uradalma; Balatonmagyaród – hetõvé alakítani. gr. Széchényi Pál), valamint Zala megye részérõl Póka Török a maradéktalan ár- és vízmentesítés, a majda- Antal, Somogyból pedig Török Ferenc megyei tiszti ni vízhasznosítás érdekében a fõ- vagy szárító csatorna mérnökök. mellett a völgytalp két szélén övcsatornákat tervezett, A megjelentek elfogadták Török részletesen alkalmazva a jeles Sárvíz-szabályozó mér-nök, Böhm ismertetett és hat példányban szétosztott lecsapolási Ferenc e korban már másutt is felhasznált ún. „vízfél- tervezetét és határoztak a munkálatok mielõbbi reszorítás elvé”-t.16 A két mellékárkot a berken kívül, elkezdésérõl is. Igazából csupán gr. Festetics Imre a völgytalp már szárazabb szegélyén kívánta kiásatni, fogalmazta meg aggályait a tervek vízszintezési méré- hogy azok a völgy közepén húzandó fõcsatornánál seinek pontosságát illetõn. Kérte a döntés elhalasztását magasabban haladva, – az egyébként nem nagy számú mindaddig, amíg kellõen át nem tanulmányozták a és jelentéktelen – befolyó mellék-vizeket összegyûjt- terveket és megfontoltan nem döntöttek, mivel szerinte sék. Érdekessége a tervnek, hogy a völgyfõnél az a berekbeli földjeinek vízmentesítése aránytalanul ormánd-pusztai malom két vízgyûjtõ tavát tápláló két nagy költségekkel jár és biztos benne, hogy csak patakot eltávolította egymástól, s az Ormándi víz- gyenge hasznot fog hozni.18 folyást (másutt Csernec-nek is nevezik) a zalai, a Festetics levele megbontotta a terv melletti addigi Vörös folyást pedig ezután a somogyi oldali mellék- egységes kiállást. Elsõnek – az egyébként a leghosz- csatornába kívánta belevezetni. A két öl (kb. 3,8 m) szabb berekszakasszal rendelkezõ – kiskomáromi szélességû somogyi oldali árok a fõnyedi határban szemináriumi uradalom kérte, hogy a lecsapolási költ- beleveszett az állandóan vízborította berekbe, a kisebb ségeket ne a kiásandó csatorna hossza szerint osszák esése és lassúbb vízlevezetése miatt két és fél öl fel, hanem a kiszárításra kerülõ és majdan haszonve- (kb. 4,75 m) szélesre tervezett zalai oldalcsatorna hetõvé fordítható terület nagysága szerint. A Kis-Bala- pedig az egykori kápolna-pusztai malomcsatorna fel- tonnal közvetlenül határos Vörs, Fõnyed és Balaton- használásával csatlakozott a fõcsatornába, még Bala- magyaród birtokosainak képviselõi pedig aggályukat tonmagyaród határa alatt. Valamennyi csatorna ter- fejezték ki, hogy vajon a kiásandó csatornák nagyobb vezett négy és fél láb (kb. 1,45 m) mélységét ele- esõzések idején be tudják-e fogadni a felülrõl jövõ gendõnek tartotta még a hirtelen hóolvadások, vagy vizeket, s ha igen, azt a Kis-Balaton magas vízál- lezúduló nagyobb záporok vízinek elvezetésére is.17 lásakor hová fogják vezetni? Egyértelmûen támo- Költségbecslése csupán a két oldalcsatornára vo- gatnák a tervet, ha az összefüggene a Balaton magas natkozott, ezek költségeit összesen 64.425 forintra vízszintjének lejjebb szállításával, hisz’ ekkor akár számolta, valamint emellé a kor szokásának megfele- tízezer holddal is több területet nyerhetnének a lõen az árokásók természetbeni juttatásai: további 522 legalacsonyabb fekvésû fõnyedi és vörsi határban.19 pozsonyi mérõ gabona és 400 akó bor. A berek köze- A két hónappal késõbb tartott újabb kiskomáromi pén vezetendõ fõcsatorna nyomvonalát Balatonma- érdekeltségi tanácskozáson csaptak össze elõször az gyaródig ugyan berajzolta Török a térképre, de az egymástól jelentõsen különbözõ érdekek. Meghall- érdekeltek úgy döntöttek, hogy arról, annak munka- és gatták a másik szakember, a területet Festetics- költségigényérõl mindaddig ne essen szó, amíg – az év uradalmi mérnöki mûködése idején jól megismerõ, nagy részében járhatatlan a berekben – a két megye egyébként meg a somogyi Nemesviden ekkor is közti elhatárolást meg nem ejtik. közbirtokos Póka Antal zalai tiszti mérnök vélemé- A munkálatok lendítése érdekében Somogy várme- nyét, aki kétségeit fogalmazta meg somogyi kollégája gye 1817. február 10-ére a pesti Központi Szeminá- vízszintezési méréseinek pontosságát illetõen. Helyte- rium kiskomáromi uradalmi központjába hívta össze a lennek tartotta a tervezett fõcsatornának nem a berek két megye küldötteit a határjárás megejtésére és a meghosszabbított középvonalában, hanem a Balaton- megyehatár véglegesítése. A határnapon a zalai hídvéghez közel tervezett bevezetését a Kis-Balaton- küldöttek az enyhe idõjárásra hivatkozva nem jelentek ba. Hangsúlyozta, hogy a berek felsõ és középsõ meg, mondván a gyenge jégen úgy sem lehet a járha- részének a kiszárítása a tervek szerint az alsó tatlan berekbe bemenni. A hiánytalan létszámban meg- települések – Balatonmagyaród, Fõnyed és Vörs – jelentek viszont a somogyi küldöttek és a települések kárára fog történni, mivel a felülrõl jövõ vizek ezek ill. birtokosaik képviselõi (Vörs – gr. Saller Judit; határait tovább mocsarasítják. Fõnyed és Sávoly – gr. Festetics György; Szõkedencs Ugyanezen okból gr. Széchényi Pál balatonmagya- 212 Bencze Géza ródi birtokos mindaddig nem is támogatja a lecsa- elfoglaltságai miatt is a feladattal azonban csak 1818 polást, amíg a mindhárom tervezett csatornát bele nem nyarára készült el, de jelentésükben a korábbi vezetik a Balatonba úgy, hogy a fõcsatorna egészen a véleményüket erõsítették meg. A Helytartótanácsnak torkolatáig a határ legyen a két megye között. A leghe- azt az utasítását, hogy a fõcsatornát a Kis-Balatonba vesebb vitát – a terveket már a kezdetektõl ellenzõ – való bevezetésig tervezzék meg, feleslegesnek tar- gr. Festetics Imre, Somogysimonyi és Gárdos-puszta tották. A tapasztalatok alapján tudták, hogy a tartósabb földesura váltotta ki, aki továbbra is ellene mondott az keleti és északi szelek a Balaton vízét a Kis-Bala- egész lecsapolásnak. Képviselõje által felolvasott le- tonban 40-50 cm-rel is megemelik, azaz semmi esélyt velében – a tanácskozás jegyzõkönyve szerint – „olyan nem láttak a Balaton magas vízállása mellett a Kis- dicstelen kifejezéseket” használt, hogy a küldöttség azt Balatonnal közvetlen összeköttetésben lévõ balaton- nem is mellékelte a jegyzõkönyv irományaihoz. magyaródi, vörsi, valamint a fõnyedi lápok és berkek A nemesvidi közbirtokosság jelen lévõ képviselõje víztelenítésére.24 pedig egyszerûen kijelentette, hogy a fõcsatorna Az uradalmi gazdálkodás megteremtésében a vidé- kiásásának költségeihez nem járulnak hozzá. ken talán leginkább elõl járó és a nagyhatárú kápolna- Mindezek ellenére a két megye jelenlévõ küldött- pusztai mocsaras területek lecsapolásában és haszon- sége megalakultnak tekintette az Ormándi-berek vehetõvé tételében leginkább érdekelt kiskomáromi szabályozásában érdekelt társaságot, igazgatókká uradalom a társulás tehetetlenségét is látva, maga cse- Somssich Pongrácot és Stephaits Józsefet, a mérnöki lekedett. A mérnöki rajz alapján a teljes határa hosszá- munka igazgatójává pedig Török Ferencet nevezték ban megásatta a tervezett oldalcsatornát a volt ki.20 A túl laza, lényegében a kiküldött vármegyei kápolna-pusztai malomtól felfelé az ormánd-pusztai bizottságok alkalmi munkáján alapuló társulás nem határig. A költségszámítások nagy bizonytalanságát teremtett olyan szervezeti kereteket a munkának, jelzi, hogy a munkálatok 23 ezer forintra rúgó összege amelyek akár a Sárvíz, akár a más folyóvizek szabá- jelentõsen, mintegy 50 %-kal felülmúlta az uradalom- lyozásánál létrehozott királyi biztosságokat jelle- nak a tervekben szereplõ hozzájárulása mértékét. Az mezték. Zalának eddig ilyen tapasztalata nem is volt, üzemterv szerint gazdálkodó uradalom azonban nem Somogy megye pedig nem tanult a saját kárán sem, sokallta a befektetett pénzt, mivel tapasztalataik mivel a hasonló laza szervezeti keretek, vagy éppen a szerint a kiásott új csatornaszakaszon a víz esése – az nem kellõ eltökéltség miatt ekkoriban már egy eredeti Török-féle méréseket igazolva – olyan jelentõs évtizede veszõdtek a Kapos somogyi szakasza – volt, hogy azt akár két malom mûködtetéséhez is ele- egyébként ekkor sikertelen – szabályozásával.21 gendõnek találták.25 A csatornaásás munkájának végzésére már 1817. Az 1818. július 27-én – társulás otthonának te- nyarán szerzõdést kötöttek bizonyos Teifl (Taiffel) kintett – Kiskomáromban megjelent küldöttségek a Tamás kiskomáromi illetékességû (jobbágy) árok- még alig megkezdett munkák felgyorsítása érdekében, metszõ bandagazdával, aki „elegendõ legényekkel” de azért is, hogy egyes birtokosok ellenérdekeltségét együtt vállalta, hogy megássa a két oldalcsatornát oszlassák, kimentek a berekbe, megkezdeni a megye- Ormánd-pusztától kiindulva a somogyi oldalon a határ már évtizedekkel azelõtt elhatározott kijelölését. fõnyedi határig, a zalain pedig az elbontott kápolna- Eddig az idõpontig nem volt kijelölt megyehatár a Kis- pusztai vízimalom helyéig. A két csatorna munkadí- Balaton és a völgyfõn fekvõ Ormánd-pusztai malom- jaként az eredeti tervek számításánál jóval kisebb gát között. A korábbi térképeken tetszõlegesen, de összegben, készpénzben fizetendõ 57.183 forintban, többnyire a berek középvonalában húzták meg a valamint a még kevesebb 220 pozsonyi mérõ vonalat. Az 1818. július 27-ei elsõ határjárás gabonában és 73 akó borban állapodtak meg. jegyzõkönyvében rögzítették, hogy addig a határvonal A szabályozásban érdekelt birtokosoknak az összeg soha nem volt egyenes, de kijelölve sem volt. egyharmadát szinte azonnal, második harmadát pedig A szokásos határjárások mintájára kétszerre még az év augusztusában be kellett volna fizetni a bejárták és lemérték, ki- és megjelölték a megnevezett felállított közös pénztárba. A fennmaradó egyharmad- tereptárgyak egymáshoz viszonyított irányát, távolsá- nyi összeget elegendõnek vélték a fõcsatorna kiásá- gát és mindezeket jegyzõkönyvbe mondták. A korban sára.22 Nem hamarkodták el azonban még az összegek szokásos száz ölenkénti (kb. 190 m) határcövekeket községenkénti felosztását sem, mivel vártak a Somogy csak 1818 õszétõl verték le a berek 1,5-2 m vastag- megye által a Helytartótanácshoz felküldött szabá- ságú, hol tõzeges, hol ingoványos talajába. Török lyozás tervek jóváhagyására. Helyette 1817.decem- Ferenc somogyi mérnök errõl szóló térképét és a berében a kiegészítések sorának bekérése érkezett a határjárás jegyzõkönyvét – hozzátéve a szabályozási megyéhez, amit továbbküldtek Zala megyének is.23 terv kért kiegészítéseit is – a két megye jóváhagyás A munkával megbízott két megyei mérnök egyéb végett megküldte a Helytartótanácsnak. Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 213

A Helytartótanács Építési Fõigazgatósága a lecsa- – az Ormándi-berek lecsapolásához nagyban hasonló – polás tervét a kiegészítésekkel elfogadta és a jóváha- terve, de az itteni vízrendezési munkák ekkori végzé- gyó döntést a Somogy megyének visszaküldött térkép sérõl nincsen tudomás.28 felsõ szegélyre rá is vezették, a megyehatárt kijelölõ A két megye 1820 elején tett még egy utolsó térképet pedig – az abban foglaltakat ugyancsak jóvá- kísérletet a szabályozási munkák feltámasztása hagyva – a helytartótanácsi levéltárba helyezték.26 érdekében. Új megyei küldöttségeket neveztek, de Az Ormándi-berek vízrendezésének felsõleg történt ezek érdemi munkát már nem végezhettek.29 Minden jóváhagyása azonban csak a megyehatárt is jelentõ abbéli igyekezetük, hogy a munka folytatására ráve- középsõ fõcsatorna megásásáról szólt, felszólítva az gyék az érdekelt birtokosokat, kárba veszett. Hiába érdekelt Zala és Somogy megyéket, hogy a feladat készített 1821 nyarán Póka és Vörös mérnök egy megoldásán „egyetértõleg munkálkodjanak.” újólag átdolgozott tervet, a minimálisra zsugorodott A helytartótanácsi leirat, amely elõírta, hogy a fõ- program sem kellett már az érdekelteknek. A somogyi csatornát a Balatonmagyaród-kápolnai határtól egé- küldöttségvezetõ, Tallián Boldizsár másodalispán is szen a Kis-Balatonig kell kiépíteni, végleg megosz- azon a véleményen volt, hogy felesleges már tovább totta a birtokosokat. A késlekedve, csak 1819. május „az idõt és a forspontot pazarolni”, az Ormándi-berek 24-én Ormánd-pusztára összehívott küldöttségi érte- kiszárítására megkezdett munkálatoknak vége szakadt. kezleten egyöntetûen amellett foglaltak állást, hogy az Véleménye szerint is majd csak a Balaton vízszint- elõírt csatornaszakaszt semmiképpen nem ásatják ki jének végleges csökkentése után lehetséges a folytatás, addig, amíg a Helytartótanács az eredeti elképzelé- amikor is a berek felsõbb részei maguktól kiszáradnak, süket jóvá nem hagyja.27 s ekkor már a Kis-Balatonnal közvetlen kapcsolatban A zalai küldöttek ekkor már amúgy sem erõltették álló mélyebb területeken is mód nyílhat az érdemi az ügyet, mivel alig voltak érdekelve a lecsapolásban: hasznot eredményezõ vízrendezésre.30 a kiskomáromi uradalom már megásatta kápolna- Így ért véget az Ormándi-berek kevés sikert, de pusztai határában a számára fontos oldalcsatornát; annál több kudarcot eredményezett, közel hét eszten- Balatonmagyaród szóba sem jöhetett a balatoni deig tartott vízrendezési kísérlete. Járatlan úton jártak vízszint-csökkentésig; a legfelül fekvõ ormánd-pusztai a megyehatáron átnyúló, közös munka társulati jellegû uradalomban meg amúgy is a somogyi Somssich szervezésében, még járatlanabbon az ilyen munkák Pongrác volt a birtokos. Zala figyelme ekkor a nyugat- végzésében. Céljuk és szándékuk megfogalmazása felõl szomszédos Miháldi-patak berkének, valamint azonban számos tanulsággal szolgált az ezt követõen vele összefüggésben a Zala alsó kanyarulatának röviddel meginduló Zala szabályozási munkálatok tár- elmocsarasodott területeinek rendezése felé fordult. sulati jellegû végzéséhez, majd utóbb a folyót kísérõ 1819-re el is készült Póka Antal zalai megyei mérnök mocsaras völgyek sikeresebb vízrendezéséhez.

Jegyzetek:

1 A teljesség igénye nélkül: Sági Károly: A Balaton vízál- rajzi Értesítõ XXI. 1972. 3. füzet 335–358. old.; Lotz lástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok Gyula: A Balaton vízszintje a XIX. század elsõ felében. tükrében. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. Vízügyi Közlemények, 1973. 3. sz., 337–341. old.; Uõ: Veszprém, 1968. 441–468. old.; Dr. Bendefy László – A Zala elsõ rendezési tervének mérési adatai a Balaton Dr. V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalvál- 1840 elõtti vízszintjeire. Földrajzi Értesítõ XXIII. 1974. tozásai. Bp., 1969.; Bendefy László: Egy természet- 2. füzet 263–274. old.; Uõ: A Kis-Balaton múltja és tudományi vonatkozású régészeti vita margójára (Hoz- jövõje. Zalai Gyûjtemény 8., Zalaegerszeg, 1978. zászólás dr. Sági Károly írásához). Földrajzi Értesítõ 159–174. old.; vagy legújabban Virág Árpád: A Balaton XIX. 1970. 3. füzet 365–368. old.; Uõ: Természeti és múltja és jelene. Bp., 1998. 394–416. old. antropogén tényezõk hatása a Balaton vízállására. Föld- 214 Bencze Géza

2 Évezredek üzenete a láp világából (Régészeti kutatások Xavér Ferenc táblabírónak, 1815. február 17. a Kis-Balaton területén 1979-1992). Szerk.: Költõ László 14 Hertelendy Béla: A Zala Vízlecsapoló Társulat és Vándor László. Kaposvár-Zalaegerszeg, 1996. története. Nagykanizsa, 1897. 12. old. 3 Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei - 15 Süle Gábor: A keszthelyi Georgikon 1797-1848. Bp., különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kézirattárá- 1967. 14. old. nak Mikoviny-térképeire. 1. köt. Bp. 1976. 196–197. old. 16 Vizeink Krónikája. Szerk.: Fejér László. Bp., 2001. 41. 4 Lukács Károly: A Balatonvidék földrajza kétszáz év old. elõtt. Bél Mátyás „Notitai Comitatuum Veszprimiensis, 17 Török gondosan kivitelezett, széprajzú és színezett Simighiensis et Szaladiensis” c. kéziratának fordítása és térképlapja ma nem áll rendelkezésre, nem fellelhetõ, ismertetése. Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái csupán a somogyi fõmérnökrõl szóló írás gyenge 15., Tihany, 1943., 219–300. old. - Idézi: Csupor Tibor: nyomású mellékleteként tanulmányozható: Bencze Kis-Balaton. Bp., 1983. 45. old. Géza: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1779- 5 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban - két 1832) Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 6. korabeli forrás alapján. Zalai Gyûjtemény 23. Zala- Kaposvár, 1975. 91. old. egerszeg, 1986. 93. old. 18 SML Uo. – gr. Festetics Imre levele. Kõszeg, 1817. 6 Zala Megyei Levéltár XV/6/B - A II. József-féle I. február 2. katonai térképfelvétel másolati lapjai 19 SML Uo. – Jankovich Xavér Ferenc és a somogyi 7 Melhárd Gyula: Somogyvármegye a rendi országgyûlé- küldöttség jelentése, 1817. március 17. seken. I. 1661–1812. Veszprém, 1906. 270–271. old. 20 SML Uo. – Kiskomáromi tanácskozás jegyzõkönyve, 8 Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke. Somogyi 1817. március 30–31. Almanach 27–29. sz. Kaposvár, 1978. 17–18. old. 21 Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés elsõ 9 1807. évi XVII. törvénycikk – „A magánosok költségén idõszakához (1807-1819). Somogy megye múltjából. létesitendõ vizmüvekrõl – A magánosok költségén léte- Levéltári évkönyv 1. Kaposvár, 1970. 101–112. old. sitendõ vizmüvekre nézve, Õ szent felsége kegyes 22 SML Uo. – Ormánd-pusztai jegyzõkönyv, 1817. május jóváhagyásával, rendeltetik, hogy ha az együttesen 12. érdekeltek többsége a folyók ártalmas kiáradásainak 23 Zala Megyei Levéltár, Közgyûlési iratok, 1812. 202. sz. elháritására szükséges vizi müveknek saját költségükön 24 SML Uo. – Póka Antal és Török Ferenc jelentése a leendõ elkészitését elhatározza: az ezen munkálat társu- megyei küldöttségeknek. Kiskomárom, 1818. július 27. latába belépni nem akaró birtokosokat ugyan a rájok esõ 25 SML Uo. – Bélik József kanonok, uradalmi kormányzó költségek hordozására kényszeritni nem lehet: szabad- levele, 1818. május 26. ságukban álland azonban a többi földesuraknak ily 26 Mint korábban említõdött, a visszaküldött térkép munkálatokat, az illetõ törvényhatóság elõleges bele- jelenleg nem fellelhetõ a Somogy Megyei Levéltárban. egyezésével s Õ felségének a királyi helytartó-tanács A helytartótanácsi levéltárban elhelyezett térkép ma a utján arra néve kinyert kegyelmes határozatának hoz- Magyar Országos Levéltár S 12 Div. XI. 131. sz. alatt zájárulásával és az érdekelt felek elõleges teljes kárta- található: „Rajzolatja azon Bereknek, melly az lanitása mellett, saját költségükön végeztetni és ha a Ormándhidi Malom Tájátul a’ Magyarodi határig, Tttes munkálat sikerül, azoknak az uj mûbõl eredõ hasznait, a Nemes Zala és Somogy Vármegye közt kiterjed...” kik annak létesitéséhez a rájok esõ részben járulni nem Török Ferenc, 1818. akartak, mindaddig zár alatt tarthatják, mig a zár alá vett 27 SML Uo. – Ormánd-pusztai gyûlés jegyzõkönyve, jövedelmek a ráforditott költségeket ki nem egyen- 1919. május 24. litették.” 28 Póka Antal széprajzú kéziratos térképe a Somogy 10 Vályi András: Magyar országnak leírása. I–III. köt. Megyei Levéltárban található, T 141 szám alatt Buda, 1796-1799. 29 Zala Megyei Levéltár Közgyûlési iratok 1820. 204. sz. 11 Idézi Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke... 9.old. – Zala megye levele Somogyhoz. 1820. február 21. 12 Somogy Megyei Levéltár, Fonyódi töltés (bozótle- 30 SML Uo. – Tallián Boldizsár jelentése a vármegyének, csapolás) 1813-1820. (kigyûjtött iratcsomó - a továb- 1821. augusztus 13. biakban: SML Uo.) - Közgyûlési iratok 1814. 1183. sz. 31 A magyar vízszabályozás története. Szerk.: Ihrig Dénes. Az 1814. augusztus 17-i közgyûlés határozata. Bp., 1973. 250. old. 13 SML Uo. – Mérey László fõszolgabíró levele Jankovich Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 215

1. kép: Az ormándi-berek rekonstruált térképe a II. József-féle katonai felvétel alapján31 216 Bencze Géza

2. kép: Tomasich János 1792-es megyetérképének részlete Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 217 3. kép: Az Ormándi-berek részlete a Zala és Somogy megyék közötti határt kijelölõ térképbõl, 1818.

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Megyeri Anna A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete

1982. február 21-én adott hírt a Zalai Hírlap arról, stagnálás után a 19. század elsõ felében ismét hogy az egykori zalaegerszegi zsinagóga felújításakor lendületet vett, s a század közepén felgyorsult. 1770- az elõtérben szükségessé vált falbontás közben egy ben az adóösszeírás még csak kilenc családot vett erõsen rozsdás fémhengert találtak. Benne helyezték el számba 47 lélekkel, de ekkor már rendelkeztek sak- az építkezéssel, valamint az izraelita hitközséggel terrel, kialakult szervezetük. A II. József féle nép- kapcsolatos dokumentumokat el az épület zárókövébe. számlálás szerint 52 férfi élt itt, 1793-ban 83, 1803- Ma a Göcseji Múzeum õrzi ezeket a töredékesen fenn- ban 88, 1828-ban 318 fõt vettek számba.5 maradt emlékeket, köztük az 1904. szeptember 1-én, a Az izraelita hitközség létrejöttének pontos ideje templom felavatása alkalmából tartott díszközgyûlés ismeretlen, a Magyar Zsidó Lexikon adatai szerint a jegyzõkönyvét.1 Tanulmányunk végén közöljük az Graner, Rosenthal, Boschan és Kaiser családok alapí- erõsen fakult, nehezen olvasható jegyzõkönyv és a tották6,kiknek emlékét a szépen gondozott zsidó többi dokumentum szövegét és leírását. Ezt akkor is temetõ sírkövei is õrzik. 1808-ban vásárolták a telket fontosnak találjuk, ha tudjuk, hogy 1904-ben hírt adott temetõjük számára.7 Az 1820-as években a hitközség az avatásról a két zalaegerszegi hetilap2, részben elemi iskolát mûködtetett egy tanítóval, melyben 20 év közölve az ünnepi megemlékezés jegyzõkönyvének múltán három tanerõ oktatott. Iskolájukat 1869-ben szövegét. Közülük a „Zalamegye” szellemiségében is egyesítették a katolikus iskolával, amikor a közös, közel állt az asszimilálódó zalai zsidósághoz, rend- „hitfelekezeti különbség nélküli” községi iskolát szeresen hozott híradásokat az izraelita hitközség köz- megszervezték, majd azt 1897-ben az állam vette át. 8 gyûléseirõl, beszámolt rendezvényeirõl, tudósított a Míg 1840-ben 449 izraelita vallású lakosa volt a zsinagóga építésének alakulásáról is, hiszen szerzõje városnak, az összlakosság 11,1 %-a, 1880-ban már volt a hitközség több tagja is. 1005 fõ élt itt, (14,9 %), 1910-ben pedig 1359 fõ Száz év telt el azóta, hogy e dokumentumok a földbe (12,1 %).9 1900-ban, amikor az új zsinagóga építését kerültek, s izraelita vallású polgártársaival együtt, végleg elhatározták, Zalaegerszegen 9782-en éltek, örömmel ünnepelt a város. Örömmel, mert Zalaeger- közülük 8114 római katolikus, 1333 izraelita, 191 szeg ismét egy szép épülettel gazdagodott. Az izraelita evangélikus, 126 református, 18 fõ egyéb más vallást hitközség jelentõs irattára õrizte a zsidó közösség gyakorolt.10 történetét, mûködését dokumentáló iratokat az építkezés 1868-ban a hitközség a kongresszusi párthoz csat- során készült több száz levéllel, megállapodással és lakozott, annak IX. községkerületéhez tartozott.11 A szerzõdéssel, melyek eltûntek, megsemmisültek hitközségnek 1870 óta magyar nyelvû ügykezelése azokkal az emberekkel együtt, akikrõl szóltak.3 volt.12 Az idõk folyamán több jótékony egyesületet Közülük csak a zárókõben elhelyezett töredékek õrzik a hozott létre, melyek a közösség társadalmi csoporto- nagy vállalkozás, a templomépítés emlékét. sulásaiként a jótékonykodás mellett természetesen a vallási élet színterei is voltak. 1800-ban jött létre a A zsidóság szerepe a város történetében „Chevra Kadisa”,13 1836-ban „Bikur Cholim”,14 „Talmud-Tóra”,15 1882-ben Nõegylet16 és „Chanukka Zalaegerszegre a 18. század elsõ harmadában Egylet”,17 1885-ben a „Maskil el dal”,18 1892-ben települtek be a zsidó lakosok,4 számukban a 70-es, 80- Kenyéregylet19 alakult.20 as években fellendülés következett be, majd rövid 220 Megyeri Anna

A régi zsinagóga keletkezésérõl írásbeli feljegyzés gyár tulajdonosa, dr. Gráner Adolf községi orvos, nem maradt fenn, a szájhagyomány szerint a 19. szá- Fischer Pál kereskedõ, Öszterreicher Samu építész zad negyvenes éveiben a szombathelyi püspökség által közremûködtek ebben a városi középítészeti bizottság adományozott telken, a mai Arany Bárány szálló tagjaiként is. A Várhidy Lajos polgármestersége alatt helyén álló egykori fogadó szomszédságában épült fel, 1901-ben újjá alakuló Szépítõ Egyesület alapító tagja ahol elsõ imaházuk is állt.21 Ezért a telekért 1848-ig Faragó Béla, dr. Gráner Adolf és Boschán Gyula.29 jelképes összeget, évi egy aranyat fizettek bérletként. Késõbb, István Vilmos püspök (1901 – 1910)22 idején A templom építésének tervezése a telket átíratták a hitközség nevére. A zsidó lakosok legtöbbje a kereskedelemben tevé- Az idõközben megerõsödött zalaegerszegi izraelita kenykedett, többen gyorsan gyarapodó vagyonnal hitközségnek nagyobb templomra volt szüksége. Régi büszkélkedhettek, gyermekeiket taníttatták. Társadal- épületük bõvítésére már 1872-ben gondoltak. A mi megbecsültségüket növelte az 1848-as szabadság- hitközség akkori választmányának elnöke, Boschán harc idején tanúsított lelkes hazafiasságuk.23 Igaz József felkérte a szombathelyi püspököt, hogy az ugyan, hogy a város vezetõsége akkor a zsidókra imaházuk közvetlen szomszédságába tervezett, a vonatkozóan még nem vette figyelembe a forradalom templom méltóságát veszélyeztetõ építkezést ne egyik fontos követelését, miszerint: „Óhajtjuk minden engedélyezze, hanem a szomszédos telek egy részét vallási és polgári tekintet nélkül, minden honlakosra engedje át a hitközségnek, hogy imaházukat megna- nézve a törvény elõtti egyenlõséget”. A zalaegerszegi gyobbíthassák. Erre azonban mégsem került sor, s állandó nemzetõrség elzárkózott az elõl, hogy soraikba 1883-ban már nagyon rossz állapotba került az épület, zsidók kerüljenek, de ugyanakkor a városban toborzott ezért elkészíttették egy új templom tervét, melynek honvédek közé szép számmal jelentkeztek önkéntesek, költségvetését is elfogadták. Az költségeket a helybeli s a hadsereg felszerelésében is nagy szerepe volt a takarékpénztártól és a segélyegylettõl felvett kölcsön- zsidó vaskereskedõknek és szabóknak. bõl, az imaülések értékesítésébõl, valamint egy esetle- Fényes Elek geográfus 1851-ben szintén jelentõs ges építési költség címén kirótt adóból szándékoztak zsidó közösségrõl számolt be a megye székhelyének fedezni. Télen azonban tovább romlott a régi épület bemutatásakor: „…mostan ékességére szolgálnak a állaga, sürgõsen dúcoltatni kellett. E kiadás, valamint roppant vármegyeház, a kath. kéttornyú templom. az iskolával és a fürdõházzal kapcsolatos építkezések Lakja 4000 lakos, kik 500 hébert kivéve r. katho- kimerítették a hitközség anyagi erejét, egyelõre likusok, s fõleg gazdászatból, aztán mesterségekbõl elnapolták az új templom építését. táplálják magukat. …Van itt synagóga, kórház, gyógy- 1890 novemberében a hitközség elöljárósága ismét szertár, és 9 országos vásárt tart.”24 kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy „a hitközség Társadalmi elfogadottságukat, megbecsültségüket létezése a mai kor ízlése szerint újból építendõ, vagy a jelzi, hogy 1857-ben a 12 tagú községtanácsba bevá- régibõl átalakítandó templom által nyerjen méltó kife- lasztottak két kereskedõt, Mayer Jakabot és Kaiser jezést.” A templomépítés elsõ alaptõkéjét az izraelita Zsigmondot, aki az izraelita hitközség elnöke volt.25 fiatalok által rendezett téli mulatság jövedelme A 19. század második felétõl kedvezõbb, majd az képezte. Az építést azonban késleltette a hitközség emancipációs törvénynek (1867: XVII tc.). köszön- tulajdonában lévõ a Zöldfa szálló30 felújítása és hetõ szabadabb légkörben fiaik egyre jelentõsebb bõvítése. szerepet töltöttek be Zalaegerszeg társadalmi életében, Miközben kisebb adományok érkeztek a templom- a város vezetésében.26 A városi képviselõtestület építési alap javára, jelentõsebb segítséget jelentett a legtöbb adót fizetõ és választott tagjai, az 1869-ben Chevra Kadisa által 1894-ben rendezett díszvacsora alapított elsõ takarékpénztár fõ részvényesei.27 hétezer forintos bevétele. Az ünnepi lakomát a A 19-20. század fordulója Zalaegerszegen is az Kaszaházi vendéglõ emeleti helyiségében tartották.31 építkezések, a város fejlesztésének idõszaka. A község A beszámoló leírja, hogy régen háromévente tartottak 1885-ben nyerte el a rendezett tanácsú város rangot, ilyen, a jótékonykodásra is alkalmat adó ünnepélyt, de vezetõi erejükön felüli, a költségvetés lehetõségeit ekkor már 34. éve nem rendeztek hasonlót. Éppen meghaladó erõfeszítéseket tettek, hogy városukat ezért a különös ünnep napjául március 15-ét, a küllemében, kulturáltságában is egy megyeszék- szabadság, testvériség, egyenlõség szent napját válasz- helyhez méltó szintre emeljék. Ebben segítették õket tották. A díszlakoma reggelén a zsinagógában hálaadó izraelita vallású polgártársaik, akik részben magán- istentiszteletre került sor, majd a temetõbe vonultak, építkezéseik folytán járultak hozzá a településkép28 hogy – a rendezõ egyesület nevéhez méltóan – urbanizáltabbá tételéhez, másrészt a századfordulón kegyelettel adózzanak a halottak emléke elõtt. Délután Boschán Gyula ügyvéd, Faragó Béla, a magpergetõ négykor ismét összegyûltek a zsinagógában, ahol A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 221

Engelsmann Izrael fõrabbi megható beszédben Gyula35 (ma Ady Endre) utcában, a régi utca foly- ismertette az ünnep jelentõségét és fontosságát, majd a tatásaként ekkor kiépülõ területen néztek ki telket, vendéglõbe vonultak. A köszöntések sorát Rechnitzer melyet Grünbaum Ferenc és Miszori uraktól szándé- Lipót, a temetkezési egylet elnöke nyitott meg. Fischer koztak megvásárolni László hitközségi elnök és Fenyvesi Miksa, az Ekkor a tervezett kivitelezési összegnek alig több ünnepség indítványozói felszólalásukban hangsú- mint fele állott rendelkezésükre. 1898 végén ezt gyara- lyozták, hogy ily ünnepélyek alkalmával a hitközségi pította a Gráner család nagylelkû adománya, kiknek tagok vallási célra szoktak adakozni, s felkérték a tagjai Gráner Jakab és Gráner Teréz emlékére a jelenlévõket, hogy ez alkalommal adományaikkal a templom építéséhez 2000 koronát ajánlottak fel. zsinagóga felépítési költségeihez járuljanak hozzá. Az újságban közölt adatok szerint ekkor a 84 családfõ öt A hitközség újjászervezése, a templom és ötszáz forint közötti összegeket ajánlott fel. Többen építése természetbeni felajánlást tettek: Fürst Benedek 10.000 téglát, Weisz Ede 10.000 cserépzsindelyt, Singer 1899-ben új fejezet kezdõdött a hitközség életében. Sándor és társa 50 métermázsa meszet, Ritscher Gyula Megújult vezetõsége, az elnök Boschán Gyula36 és az 100 szekér homokot, Boschán Ödön 200 kilogramm alelnök Büchler Jakab elhatározta, hogy a hitközség vasat ígért. Március 17-én a „Chevra Khadisa intézményeit és ügykezelését modernebbé teszik, egyesület hölgyrendezõ bizottsága” zártkörû tánccal valamint felépítik a templomot. egybekötött családias estélyt rendezett, ahol Stern Ismét kerestek egy építkezésre alkalmasabb, Farkas ismét 500 forintot ajánlott fel a zsinagóga nagyobb telket, de ez most sem sikerült. Az 1900. évi építésére. Példáját követve Fischer Miksa és a zalabéri rendes közgyûlés megbízta az építési bizottságot, hogy Mayer János 100–100 forintot adományoztak. A elkészíttesse, felülvizsgáltassa a terveket és a költ- templom berendezéséhez „Rosenberger Zsigmondné ségvetést, valamint intézkedjék a legjobb belátása és Ragendorfer Jakabné 1–1 thora köpenyt, Fenyvesi szerint. A bizottság 1901 januárjában tette közzé Miksáné 1 oltárterítõt, Ritscher Gyuláné oltár pályázati hirdetményét az immár 80.000 korona költ- szõnyeget” ajánlottak fel. A nagylelkû adományok egy séggel építendõ templom tervrajzának és költ- része valóban csak felajánlás volt, mert mint az 1904- ségvetésének elkészítésére a következõ feltételekkel: a es jegyzõkönyvbõl kiderül, a késõbb aktuálissá vált pályamûveket 1901. március 1-ig az építõbizottság gyûjtés során jóval kevesebben adakoztak elnökéhez kell eljuttatni jeligés, zárt borítékban; a A rendezvény után a képviselõtestület megbízta legjobb pályamûvet 1000 korona pályadíjjal jutal- Rauscher Miksa32 neves szombathelyi építészt a mazzák; a pályázaton csak magyar honpolgár vehet templom átalakítási terveinek elkészítésével. Az 1895. részt.37 febr. 7-én tartott ülésükön elfogadták az elkészült Még ez évben a hitközség az 1868. évi kong- tervet, s az építési alapból hatszáz koronával hon- resszusi statutum38 szellemében átalakította alapsza- orálták. A költségeket ekkor 46.800 koronában állapí- bályait39. Így a „status quo ante”40 állapotból kilépett tották meg, a hiányzó összeg elõteremtése érdekében és a „haladó hazai zsidóság sorába állott”, írta a helyi megbecsülték a templomüléseket, kölcsön felvételét Zalamegye hetilap újságírója. Közgyûlését már e tervezték, s a hitközségi adóra templomépítési pótadót szellemben tartotta 1901. március 3-án. Ekkor válasz- szándékoztak kivetni. tották meg a hitközség elnökéül Boschán Gyula 1898-ban már újabb, hatvanezer korona költségen ügyvédet, aki a régi alapszabályok szerint mûködõ történõ átalakítás mellett döntöttek, s a költségek fede- hitközségnek egy évig már elnöke volt, s „ez idõ alatt zésére a községi takarékpénztártól valóban felvettek oly osztatlan elismerésre talált hitfelei részérõl, hogy negyvenezer korona kölcsönt.33 A ügyek intézésére még jelölni sem akartak mást mellette.” Boschán Gráner Géza, Büchler Jakab, Dr. Obersohn Mór és Gyula megválasztása alkalmával kifejtette, hogy Schütz Sándor urakat, az építés fõfelügyelõjéül Lányi mindent el fog követni, hogy a hitközség ügyeit Kálmán királyi mérnök urat kérték fel, aki régóta nagy felvirágoztassa, mert kortársai megbecsülését hû figyelemmel kísérte a templomépítés körüli vitát. sáfárkodással, céltudatos vezetéssel és áldozatkész Az átalakítás tervét hamarosan végleg elvetették, szolgálattal szeretné kivívni. Mivel tudta, hogy a mert a régi templom házakkal körülvett telkét nem tar- hitközség nagy feladatok megoldása elõtt áll, ezért a tották alkalmasnak arra, hogy ott egy „díszes, monu- hitközség tagjaitól nemcsak szellemi, hanem anyagi mentális templom kellõképpen érvényesülhessen.”34 segítséget is kért. Megválasztották a hitközség Sok fejtörést okozott, hevesen vitatkoztak arról, hol adókivetõ bizottságát Weisz Ármin, Fürst Salamon, találhatnának megfelelõ építési telket. Végül a Fischer Pál, Ragendorfer Samu, Mondschein Samu, városközponttól távolabb, a Temetõ, 1903-tól Wlassics Heinrich Pál, Garai Lipót, Faragó Béla, Rechnitzer 222 Megyeri Anna

Miksa személyében. A hitközségi képviselet részérõl a felolvasását Weisz Ilonka „Bál után” címû magánje- következõket: Schütz Sándor, dr. Grünwald Samu, dr. lenete követte. Kiss József: Tüzek címû költeményét Fürst Béla, Pfeifer Henrik, dr. Rosenthal Jenõ, Fuchs Lachenbach Pál szavalta, zárszót Balassa Benõ ren- Samu, Kohn Jakab, Heinrich Vilmos, Schwarcz Mór, dezõbizottsági tag tartott.48 Breisach Samu, Rosenberger Zsigmond, Grünbaum Ferenc. A számvizsgáló bizottság tagjai: Mondschein Az építési pályázatra, bár többen is érdeklõdtek, Samu, Weisz Ármin, Rosenthal Gyula, Balassa Benõ mindössze öt pályamû érkezett. Közülük Stern és Pataki Gusztáv. Egyházkerületi képviselõ Boschán József49 budapesti mûépítész tervét találták a legalkal- Gyula és dr. Obersohn Mór lettek. masabbnak. Az építész két elképzelésének tervrajzait Ekkor látta el záradékkal a Chanuka Egylet is elküldte. A hitközség kényszerûségbõl, bár elõször módosított alapszabályát a belügyminiszter bemutatási ragaszkodtak a nagyobbhoz, a kisebb költségvetésû záradékkal,41 s újult meg a Nõegylet alapszabálya is építési tervet választotta, apróbb javításokat is kérve a 1902-ben.42 tervezõtõl. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Az izraelita hitközség elöljárósága a megújulás középítészeti szakosztálya 1901. november 4-i ülésén szellemében kérte fel Sebõk Samut, a zalaegerszegi a „zalaegerszegi imaházra „Jehova” jelige alatt állami fõgimnázium tanárát, hogy a hitközség irattárát beérkezett pályamûvet Komor Marcell, Kõrösi Albert rendezze, szerkessze meg a megõrzendõ okmányok és és Jablonszky Ferenc építészekbõl álló bíráló bizottság iratok kezelési rendszerét. E feladatot az új templom bírálta meg.”50 A bírálók építészek egyike, Komor építése elõtt különösen fontosnak találták. A ren- Marcell Jakab Dezsõvel tervezte az 1900-1902-ben dezésrõl készült jelentés nyomtatásban is megjelent.43 épült szabadkai zsinagógát. Az irattár rendezése azért is szükséges volt, mert A bírálatot követõen a hitközség a pályatervet már 1870-ben panaszolták, hogy az irattár „ren- végleg elfogadta, ám még mindig voltak ellenzõi az dezetlenségénél fogva” a szükséges iratokat nem építkezésnek, akik úgy gondolták, a régi épület51 reno- lelték, s attól féltek, hogy az oda elhelyezett értékes válása is elegendõ. Az új vezetõség azonban ragasz- tárgyak is eltûnhetnek. Az akkor megbízott háromtagú kodott elképzeléséhez, meggyõzõen érveltek: a hitköz- bizottmány munkájáról feljegyzés nem maradt, az ségnek fel kell építenie új, szép, monumentális, a mai irattár sem lett használhatóbb. Az 1901-es rendezésrõl kor követelményeinek megfelelõ templomát, ahol a készült ismertetés címszavai jól bemutatják a hitélet belépõ hívõt áhítat szállja meg, mely elég tágas a hívek sokszínûségét, a hitközség közigazgatásának szerte- befogadására, ne legyenek kénytelenek a nagy ünnepe- ágazó feladatait, bevételi forrásait is.44 Sebõk Samu ken bérházban tartani az istentiszteletet. Egy hitközség tanár úr alapos munkát végzett. „Ha netalán a jövõben soha nem lehet annyira szegény, hogy a vallásosság valaki a magyar zsidóság kimerítõ történetét megírja, terjesztésére ne áldozhatna, hangsúlyozták.52 ez iratok számára nagy értékûek lesznek.” – írta, s nem A hiányzó költségek elõteremtéséhez nagy segít- tudhatta, hogy munkája hiábavaló, s a jövõbe vetett séget kaptak a város választókerületének ország- reményei szertefoszlanak. gyûlési képviselõjétõl, Farkas Józseftõl, akinek közbe- járására a kormány lehetõvé tette számukra, hogy az A templomépítés mindinkább közüggyé vált. 1901- országos tanítói nyugdíjintézet és gyámalapból egy ben a 150 tagú Chanuka Egylet nemcsak a szegény hosszúlejáratú, 120000 koronás kölcsönt vegyenek fel gyerekek téli ruházatára, hanem a templom építésére is a község tulajdonát képezõ ingatlanok és a „Gabella” gyûjtött a Kummer kávéház két kedélyes termében jövedelem lekötése mellett. Kérésüket támogatta a tartott jótékony célra rendezett „ozsonnáján.”45 A zalaegerszegi születésû Wlassics Gyula kultuszminisz- kereskedõ ifjak egyesülete az építendõ templom ter is. 1902-ben a nyugdíjalaptól kapott kölcsönbõl a orgonája javára rendezte újabb téli mulatságát, mely takarékpénztártól felvett kölcsönt azonnal vissza- 1000 forint bevételt hozott.46 fizették, s így lekötött ingatlanaik tehermentessé váltak. 1901. március 2-án a zsidó ifjúság az Arany Bárány A templom építésére négy vállalkozó jelentkezett. szálló emeletei nagytermében felolvasással egy- Közülük Morandini Tamás53 zalaegerszegi vállalkozót bekötött táncestélyt rendezett azzal a szándékkal, hogy bízták meg, aki a belsõ berendezéssel együtt 100000 bevételét az épülõ új templom berendezésére fordítsa. koronáért elvállalta a munkálatokat. Morandini építész A belépõjegy ára két korona, a családi jegyé öt korona nemcsak a legkedvezõbb ajánlatot tette, hanem a volt. A mulatság 2087 korona 86 fillért jövedelmezett. hitközség bizalmát is bírta, mert már a korábbiakban A mûsor Sebõk Samu tudományos felolvasása nyitotta többször ingyenes tanáccsal látta el az építési meg „Jesurun”47 címmel, a „Váratlan fordulat” címû bizottságot. Oszlopos tagja volt a Zalaegerszegi jelenetet Fürst Hermina és Eisner József adták elõ. Kereskedelmi Körnek is, ahol 1902-ben megválasz- Berger József humoros és sok derültséget okozó tották a számvizsgáló bizottság tagjának.54 A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 223

Azért, hogy a templom tágasabb téren állhasson, miatt nem emelkednek ki. Egyébként teljes egészében megvásárolták a már tulajdonukban lévõ két telek ízlésesen épült gyönyörû épület, amely bármely nagy mellett fekvõ területet Dr. Czinder István ügyvédtõl. városnak díszére válnék.”58 Így az építkezést a három részbõl kialakult 104.244 A megnyitóra elkészült téglalábazaton álló, négyszögöles telken kezdhették meg 1903. március téglapillérek közé foglalt kovácsoltvas kerítés is, mely 19-én. A munkálatokat folyamatosan ellenõrizték a 12 az utcafronton szépen határolta az impozáns épület tagú építési bizottság mérnök tagjai, Frank Márkus elõtti teret. Augusztus végére a templom teljesen vasúti mérnök, Wimmer Lipót királyi fõmérnök, Weisz elkészült. Az utolsó héten szerelték fel a „díszes, Ignác királyi mérnök, valamint Gráner Géza, a remek orgonát”, melyet a pécsi Angster59 gyárból hitközség megbízottja. A hitközség irattárába, mint hozattak. már említettük, 30 jegyzõkönyv és több száz, az építkezéssel kapcsolatos levél került, melyek a A templom felavatása és fogadtatása megrendelõ, valamint a tervezõ és a vállalkozó közötti, a templom berendezését és díszítését Az izraelita hitközség azzal a kérelemmel fordult a meghatározó elvi és gyakorlati megállapodásokat is kereskedõkhöz, hogy az ünnepi alkalomra tekintettel rögzítették. üzleteiket szeptember 1-én fél háromtól a felavatási A templom avatását 1904 májusára tervezték, de a szertartás befejezéséig tartsák zárva. munkálatokat az idõjárás, valamint az építõipari Az ünnepség délelõtt kezdõdött a városháza tanács- munkások február végén és áprilisban zajló bérharca termében tartott díszközgyûléssel. Boschán Gyula és sztrájkja miatt kénytelenek voltak többször megsza- elnök megnyitója után a templomépítkezés történetét kítani. E sztrájk emlékét nemcsak az újságok olvasta fel Schlesinger Ármin, a hitközség titkára. „Az beszámolói, hanem egy érdekes fotográfia is új templom többféle motívumokból összeállított stílus megõrizte. 75 építõmunkás állt lencse elé a Grünwald szerint készült, de az uralkodó és fõ motívumok a vendéglõ udvarán, amit a szervezkedõ munkások tiszta román és gót stílus szerint vannak kiképezve” – sztrájktanyájuknak neveztek ki. Morandini Tamás te- értékelték. „Az épület túlnyomó részben zalaegerszegi kintélyének köszönhetõen a munkások és a vállal- munkások dicsõsége, …kizárólag magyar munka.” kozók hamar megegyeztek, feltehetõen ennek örömére Kiemelték az arannyal ékes, színes falfestések készült a vidám hangulatú felvétel a csapra ütött készítõit, valamint Pfeiffer Henrik60 mûbádogos söröshordókkal.55 nevét, aki a toronykupolák „választékos ízlésû, finom Közben a hitközség tavaszi közgyûlésén arról technikával” készített burkolatát és az összes bádogos határozott, hogy a templom mellé egy mellékhe- munkát készítette. lyiséget is építtet, melynek költsége 3500 koronára A templom berendezéséhez Weisz Ármin segít- rúgott.56 ségével gyûlt össze 1624 korona hatvan hazai és 1904 májusában a sajtó tudósított Rosenberg külhoni – holland, angol, amerikai adományozóktól, Zsigmond nagylelkû ajánlatáról, aki boldogult szülõi akiket a hitközséghez csupán baráti vagy rokoni szálak emlékére a Chevra Kadisában tett már egy-egy ezer kapcsoltak. Többen templomi felszerelési tárgyakat koronás alapítványt, most ismét 2500 koronás ajándékoztak: Epinger Lázár díszes tóraszéket,61 alapítványt hozott létre, mellyel szabadon ren- Fischer Pál és neje62 szentélyfüggönyt, Freisager delkezhetett a hitközség, s a templom építése körül Gizella saját kezûleg hímzett tóraasztal terítõt, dr. felmerült, elõre nem látható kiadásokra fordíthatta. Az Rosenthal Jenõ és neje két kötet remek kötésû újságíró költõi túlzással megjegyezte: ha többen lettek imakönyvet, Weinberger Hermin díszes tóraköpenyt, volna ilyen nagylelkûek, akkor nem kellett volna az Lengyel Irénke kisasszony és a Grünwald nõvérek építésre akkora kölcsönt felvenni, hogy azt az unokák egy-egy csinos „micevánkost”63 unokái is törleszteni fogják.57 1904. júniusában befejezéséhez közeledett az A zsinagóga zárókövében elhelyezett jegyzõkönyv építkezés. Kívülrõl már teljesen befejezték a munká- az ünnep pillanatában készült. Ezt tükrözi Boschán latokat, csak a kerítésen dolgoztak még. Bent serényen Gyula beszédének lejegyzett részlete: „Új temp- folyt a munka. „A festés, amely olasz mûvészek tervei lomunk felépült, annak megünneplése miatt gyûltünk után készül, remek munka s Mauthner és Léránt ma egybe, ormai fennen hirdetik, hogy e szent föld, zalaegerszegi festõk szakértelmét dicséri. Az épület melyben elõdeink csontjai porladoznak, immár külsõ nézete, eltekintve egyes kisebb építészeti nekünk is szeretõ édes anyánk. A vallásszabadság, az hibától, impozáns.” A hatást csak a szerencsétlenül isteni szeretetnek egy része, hazánk alaptörvényei elhelyezett szolgálati lakás rontotta. Kár, írta a tudó- közé lett iktatva, meg lettek testesítve azon nagy sító, hogy a „homlokzat szépségei az utca szûk volta eszmék, melyek az embert az Istenséghez közelebb 224 Megyeri Anna hozzák. A magyar törvényhozás megvalósítani hiányosságait sem hallgatta el. „A monumentális igyekezett a földön az Isten utolérhetetlen és tökéletes épület kívülrõl és belülrõl is impozáns benyomást lényébõl származó ezen két elvet a szeretetet és gyakorol a nézõre. Külsõ pompája és szép vonalai, igazságot. izléses tagozatai jól érvényesülnek a fallal és vas- A sorompók, melyek a hazában élõ vallás- ráccsal körülvett téren.” Sajnálja, hogy az épület költ- felekezetek közt léteztek, lehullottak, és ha már ségkímélésbõl nem az elsõ, hanem a második terv harcznak, versengésnek lennie kell, legyen az az alapján épült fel. A templom karaktere ugyan megfelel eszmék harcza, és küzdjük azt végig az erkölcs az eredeti tervnek s a részletek nagyobb része szintén fegyverével. Ne ismerjünk ezentúl más végczélt, más érintetlenül maradt, de a második terv szerint néhány pályabért, mint a haza boldogságát.” méterrel rövidebb lett, s ez a külsõ oldalnézet har- A jegyzõkönyvben megörökítették „a város móniáját kissé zavarja, s a szentélyt nyomottá teszi. közéletének egyik büszkesége”, Boschán Gyula (A korabeli képeslapok azt mutatják, hogy a templom érdemeit. „A hitközség hálájának jeléül a templom méreteihez képest mégis kis telekre épült, ezt elõcsarnokának falába illesztett emléktáblára örök szûkítette délrõl a téglából épült bástyakerítés, majd az idõkre márványba vésette nevét az utókor számára. Az 1920-as években mellé épült lakóház megakadályozta õ elnöki mûködését hálásan fogják mindenkor a rálátást, s valójában a homlokzat tömege nem utódaink említeni. Áldani fogják õt, a miért méltó érvényesülhetett.) hajlékot emeltetett Isten dicsõségére, mely a mai „A tervezõ azonban olyan szépen alkotta meg a naptól kezdve a hazaszeretet iskolája, a szenvedõk belsõ tagozatokat, hogy a külsõleg észrevehetõ hiba vigasztalója, az engesztelõdés imaháza, a felebaráti nem esik a belsõ harmónia rovására…A templom szeretet melegágya lesz hitközségünk számára.” nemcsak zsidó polgártársaink gyönyörûsége, hanem Délután háromkor zárókõünnepélyt tartottak az új Zalaegerszeg város legszebb épülete. A hitközség nagy templomban. Ennek programját a Zalamegye is áldozattal építette fel […], de ez gyümölcsözõ lesz a közölte64 a zárókõben is elhelyezett meghívó alapján, városra nézve is. Mert bizonyos, hogy az új templom a melyet itt is közreadunk: „1. Héber ének. Énekli a Wlassics utca teljes kiépítését, egy szép városrész fõkántor és az énekkar. 2. Hitszónoklat a zárókõ szer- keletkezését vonja maga után.”68 Valóban, 1907-re a tartás jelentõségérõl. Szertartási ima. Tartja: zsinagógával szemben felépült a Stotka Péter városi Engelsmann Izrael zalaegerszegi fõrabbi. 3. Héber építész tervezte polgári leányiskola téglasávokkal, ének. Énekli a fõkántor és az énekkar. 4. Építész jelenti stukkódíszekkel ékesített emeletes épülete. a hitközség elnökének, hogy az építést befejezte és kéri az elnököt, hogy a zárókövet helyezze el. Elnök Az avató ünnepen részt vett a város „mindenik röviden válaszol és felkéri a hitközség titkárát, hogy a osztálya valláskülönbség nélkül.”69 Farkas József zárókõbe helyezendõ okmányt olvassa fel. A titkár országgyûlési képviselõ, Csertán Károly alispán, felolvassa, egy tokba helyezi. 5. (Héber ének) Énekli a Árvay Lajos fõjegyzõ, Thassy Kristóf vármegyei fõkántor és a kar. Ezen ének kisérete mellett a fõrabbi, fõügyész, Várhidy Lajos polgármester, Németh Elek a hitközségi elnök, díszelnök, alelnök, jegyzõ, a szer- fõjegyzõ, Szaniszlovszky Adolf törvényszéki elnök, tartást végzõ másik fõrabbi, a vidéki izr. hitközségek Schneider Gábor ügyész, dr. Fritz József, Rohonczy vezetõi, a jelenlevõ összes rabbik a templom elõcsar- István törvényszéki bírák, Tresztyánszky Ödön nokában vonulnak, ahol az elnök elhelyezi a záró- árvaszáki elnök, dr. Zarka Zsigmond árvaszéki követ, amelyre az elõsoroltak kalapács ütést tesznek. helyettes elnök, Medgyesi Lajos fõgimnáziumi, Ennek megtörténtével bevonulnak a templomba, Udvardy Ignácz felsõkeredelmi iskolai, Kászonyi elfoglalják helyeiket. 6. Körmenet a thorákkal. A fõ- Mihály polgári iskolai, Paukovich György elemi kántor és a kar ezalatt a héber éneket énekli. A szentély iskolai igazgatók, Hajik István, Szigethy Elemér, dr. ajtaja nyitva áll, elõtte a szertartást végzõ papok Kele Antal ügyvédek, Szupits Antal járásbíró, Ódor átveszik a thorákat és elhelyezik a szentélyben. 7. A Géza pénzügy igazgató, Porkoláb Gyula ág.ev. lelkész, zalaegerszegi fõrabbi meggyújtja az örök-mécset. 8. Kováts László ipartestületi elnök stb. A honvédséget Mincha (héber) ima. 9. Felavató beszéd. Ima a Boer Sándor õrnagy képviselte. Legáth Kálmán helyi királyért. Tartja dr. Büchler Sándor65 keszthelyi apátplébános levélben mentette ki távolmaradását. fõrabbi. 10. Hymnus. Énekli a fõkántor és az énekkar. A szertaráson részt vett dr. Bernstein Béla szom- Az énekszámokat Guttmann Béla66 bécsi és Leichner bathelyi, dr. Neumann Ede nagykanizsai, Schwarz Herman zalaegerszegi fõkántorok látják el.” Jakab csáktornyai, dr. Büchler Sándor keszthelyi, dr. Mint már utaltunk rá, az avató ünnepségrõl rész- Winkler Sándor csabrendeki és dr. Radolfer Antal letes beszámolót közölt a két Zalaegerszegen meg- alsólendvai fõrabbi. Borbély György gimnáziumi tanár jelenõ hetilap. A Zalamegye67 újságírója az épület Látó néven írt cikkében70 kiemeli az ifjú keszthelyi A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 225 fõrabbi nagyszabású, nagy tudással és gonddal A hitközség tagjai az ünnepet követõen ezüst készített, költõi szárnyalású felszentelõ beszédét, serleget ajándékoztak az agg fõrabbinak a következõ Gutmann Béla bécsi fõkántor hangját, kinek éneke felirattal: „Az új imaház felavatási ünnepének emlé- nagymértékben emelte az ünnepet. kére, Engelsmann Izrael fõrabbi úrnak, a zalaegerszegi Este nyolc órakor ünnepi lakomát tartottak az zsidó hitközség, 1904. szeptember 1-én 5664. elul hó Arany Bárány vendéglõben. Boschán elnök elsõként 21-én.”74 felköszöntötte a királyt, majd köszöntések hosszú sora következett. „Kiemelkedõ volt Porkoláb Gyula ág. ev. A zsinagóga lelkész beszéde, ki a zsidók magyarságát üdvözölte, és kérte. Guttmann Béla bécsi fõkántor az õt ért Az elkészült épület az eklektikus zsinagóga- felköszöntõre nem beszéddel, hanem három magyar építészet szép példája. Az 1870-es években épült zsidó népdallal felelt. A Zalamegye újságírója erre úgy templomok jellegzetes stílusjegyei késõbb a his- emlékezett, hogy Kauffmann Mátyás megyei aljegyzõ torizmus és századelõ épületein is megjelentek. A (késõb Czobor Mátyás néven a város közkedvelt pol- nyílásaik többnyire félkörívesek, e tekintetben gármestere) tósztjára válaszolt. „Guttmann szerény elõképüknek a romantika „Rundbogenstíl” irányza- ember, s azt állítja magáról, hogy nem szónok. De tával álltak rokonságban, a vakolt falsíkokat téglából azért válaszolt úgy, hogy mindenki feszült készült felületek, mintázat élénkítette.„A lakó- és figyelemmel hallgatta. Magyar nótákat énekelt, s bebi- üzletházak mellett a zsidó közösség legfõbb épületei, a zonyította, hogy bár apáinak nyelvén, héberül dicséri zsinagógák építészeti megoldásában megtalálható a az Istent, bár németek közt él, de szíve magyar maradt zsidóság emancipációs törekvéseinek hatása. Ebbõl s azokhoz az emlékekhez, amelyek a magyar hazához, következik, hogy a fokozódó magyarságtudat és a Zalavármegyéhez, annak egy kis falujához köti.” kortársi szellem hatására ezek az épületek nemcsak a Felolvasták az ünnepi alaklomra érkezett távi- zsidó mûvelõdéstörténet integráns részei, hanem ratokat és üdvözlõ leveleket. Makfalvy Géza egyben meghatározó elemei lettek városaink központ- államtitkár levélben küldött üdvözletet; Koller István, jának, s habár építészeti funkciójuk a második a Zalamegyei Gazdasági Egyesület alelnöke családi világháború során a zsidóságra mért megsemmisítõ ügyei miatt nem tudott megjelenni. Ekkor olvasták fel csapás folytán mára a legtöbb még megmarad épület Legáth Kálmán apátplébános levelét is. Berzeviczy esetében is megváltozott, városképi szempontból még Albert vallás- és közoktatási miniszter, zalai Fenyvesy ma is érvényesül környezetformáló szerepük.”75 Adolf, dr. Herzog Manó kaposvári fõrabbi, Dr. Szüllõ A szabadon álló épület hossztengelyével az utca Géza és Dr. Darányi Ferenc országgyûlési képviselõk, tengelyére K-Ny-i irányban merõlegesen helyezkedik Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, Kunffy Adolf el. Négy, pillérekkel tagolt homlokzata közül a keleti nagybirtokos, gelsei Guttmann Vilmos, mint a IX. oldal kevésbé hangsúlyos. Nyugati oldalának oromzat- községkerület elnöke, a tapolcai, zalaszentgróti, kör- csúcsa a két torony párkányainak magasságáig nyúlik. mendi, kaposvári, veszprémi és keszthelyi hitközségek Kétoldalt felettük csegelyes kiképzésû alapra nyolc- üdvözlõ táviratot küldtek. szögformájú, félköríves ablakokkal áttört, csúcsdíszes Adja Isten – sóhajtotta végül a beszámoló írója –, gömbsisakkal koronázott tornyok kerültek, alul-felül hogy mindig úgy megértsük egymást, mint szeptember körbefutó, Dávid-csillagot mintázó, négyzetes tégla- elsején. sorral. A torony76 alatti félköríves homlokzati orom- A nagykanizsai újság tudósítója rendkívül mezõben kört körülölelõ indás vakolatdíszek voltak. díszesnek és modernnek értékelte az izraelita temp- Mellettük négy oldalt posztamensen ülõ fiatornyok. lomot.71 A homlokzati síkokat tagoló falpillérek közötti Az elsõ pénteki istentiszteletet72 szeptember 2-án mezõket sárga klinkertégla borítja, a pillérek és fal- tartották. „A felavatás ünnepének kellemes hatása keretek vakoltak. A három fõoromzatot a mózesi alatt” zsúfolásig megtöltötték a látogatók az új temp- kõtáblák koronázták. A fõhomlokzatot két támfal lomot, hogy az istentiszteletnek tanúi lehessenek. osztja három részre, díszítõ eleme két szélén architek- „Részt vett azon a város intelligenciájának – vallási és tonikus ívelt tégla keretbe foglalt körablak, alatta társadalmi állásra tekintet nélkül – jó része s örömmel hármas, középütt ötös ikerablakkal. A középtengely gyönyörködtek Leichner Herman fõkántor vonzóan Dávid-csillag osztással hangsúlyozott ablaka alatt ötös szép énekében, valamint Mátrai Ferenc székesfe- ikerablak jelenik meg. Az orommezõ élét a gótikából hérvári tanárnak elragadó orgonajátékában.” – vett kõcsipke, szélét vakolt geometrikus ornamentika, olvashatjuk az újságban. Fájlalták, hogy a templom közepét háromkaréjos ablak díszíti. nem volt kellõképpen megvilágítva, s ez sokat levont A kevésbé hangsúlyos keleti oldal záródása az az istentisztelet szépségébõl.73 oldalhajók szélességében szabályos nyolcszögû, egy- 226 Megyeri Anna egy csúcsos tetõvel záródik. A homlokzati ablakok érvényesülni a keleti homlokzat rózsaablakát. A teret szerkezete, a rózsaablakok osztásai, az oszlop-pillérek jobbról és balról az orgona szekrénye és sípjai töltötték lábazatai és fejezetei, a ferde ablakkönyöklõk valamint be. Itt volt hely a neológ templomokban közremûködõ az oromfalak, fedése, a lábazat szürke mûkõ. Az kórus számára is. A korlát középsõ részén a három- egyrétegû ablakok profil- acél szerkezetûek. Tetejét karéjos faragásokat, a két oszlop elõlapját, a korlát hornyolt cseréppel, a gömbsisakjának fedése és a rajta alatti keskeny sávot festett virágmotívumok díszí- ülõ gombbal remekmívû bádogos munka volt, két tették. A frigyszekrény fölötti sávban az e helyütt csúcsos tetejét palával fedték. szokásosan megjelenõ héber felirat állott, esetünkben: A fõhomlokzat fõbejáratának oszlopokkal tagolt „Az Örökkévalót mindig magam elõtt tartottam” hármas kapuzata fölött csúcsos orommezõk középsõ (Zsoltárok 16, 8.)81 A frigyszekrény mellett jobbról és részén félkörívben elhelyezett bibliai idézet állt: balról egy-egy pad állt, balról a rabbi, jobbról a kántor „…mert az én házam az imádság házának neveztetik számára. minden nép számára.”77 Az avatásról készült fotón jól A szentély alacsony dobogóval emelkedett ki a látható, hogy fõbejárata mellett két kovácsolt karos templom terébõl, ennek közepén állott a díszes lámpa, valamint a bejáratok szélein egy-egy álló kan- takaróval borított tóraállvány. Ide helyezték szer- deláber is volt.78 tartások idején a tórát. A szentély rész emelvényét Földszintjét a három ajtón keresztül megközelíthetõ míves kovácsoltvas korlát választotta el a padsoroktól, elõtér, az abból nyíló templomtér, a mögötte lévõ közvetlen mögötte ferde lapú olvasóállvány állott.82 elõtér és két csatlakozó helyiség, valamint az épület A zsinagógában 226 férfi és 152 nõ számára volt négy sarkában elhelyezkedõ karzat-feljáró lépcsõk ülõhely. A padokat lábtartó tette kényelmessé, fölsõ foglalták el. A zsinagógai tér háromhajós, oldalhajói részükben zárható tároló részek voltak. kétszintesek, nagysága 15,34×30,01 méter. E teret és a frigyszekrény elõtti emelvényt a keleti hátsó hom- A templom átalakítása lokzaton lévõ ajtón is meg lehetett közelíteni. Az épület határoló falai mentén körbefutó karzatot, 1944-ben a történelem kereke száz esztendõt valamint a födémet az akkor korszerûnek számító acél fordult vissza.83 Sorstársaikkal együtt elhurcolták, szerkezetek és karcsú öntöttvas oszlopok tartják, a haláltáborokba vitték a zalaegerszegi zsidókat is. földszinten három-három, a karzaton 2-2 oszlop áll. Kevesen tértek vissza, nem volt, aki fenntartsa, Az emeleti karzat körbefutó korlátja fából készült, gondozza a magára maradt épületet. elegáns, háromkaréjos faragott díszítéssel. Megköze- 1960-ban a Magyar Izraeliták Országos Szövetsége lítését a fõhomlokzaton lévõ két oldalbejáraton kívül úgy döntött, hogy eladja a Magyar Államnak 400000 az északi és déli oldalhomlokzatok hátsó részében forintos vételárért. Az ingatlan kezelõje a Zalaeger- elhelyezkedõ két bejárat tette lehetõvé. A földszinti szegi Városi Tanács VB lett. Megállapodtak abban, helyiségeket domború ornamentikával ellátott klinker hogy a templomon lévõ vallásos tartalmú feliratokat lappal burkolták. A karzaton hajópadló volt.79 eltávolítják, az ablakokban lévõ csillagokat átalakítják. A boltozatok hevederíveit, az emeleti áthidalókat Az elõcsarnokban elhelyezett emléktáblát teljesen gazdag gipszornamentika, a teret konzolok, bordák, épségben leszerelik és felhelyezik a zalaegerszegi fejezetek díszítették. A belsõ falsíkokon vakolatra izraelita temetõben lévõ emlékmûre. A szerzõdést az felvitt enyves festés volt kváderes mintázattal, a fal- Állami Egyházügyi Hivatal ellenjegyezte.84 síkokon és a boltozatokon lévõ ornamentális díszek, a Az épület berendezésének felszámolását az hozzájuk kapcsolódó növényi-és indamotívumok eladónak kellett lebonyolítani, ebbe beleértették a festése szintén e technikával készült. szerzõdés szerint „súlyosan megrongálódott”, használ- A zsinagógai teret lezáró szentély rész kétszintes, hatatlanná vált orgonát, amely végül is a Mária osztott tér volt. A keleti fal hármas nyílását Magdolna plébániatemplomba került, ahol karban- hangsúlyos, architektonikus keretbe foglalt gazdag tartás mellett még hosszú ideig mûködött. festett stukkódíszítés, indák, körbe foglalt Dávid- Az épületet raktárnak használták, fõként belsõ csillagok övezték. A középsõ nyílás mögött rejtõzött a állapota egyre romlott. 1973-ban gondozója a tórákat õrzõ frigyszekrény, melyet szokás szerint a zalaegerszegi Ingatlankezelõ és Közvetítõ Vállalat lett. jeruzsálemi szentélyt idézõ két oszlop keretezett, s A zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó hímzett, súlyos, bársony vagy selyemdrapéria füg- Bizottsága 1975-ben döntötte el, hogy „az izraelita gönyözte. Felette a korlátot két festett oszlop tagolta templom zenei célra való felhasználásához” az három részre. Ezek fejezetük keleties formájával épületet felújítja, átalakítja.85 1976. augusztus 18-án szintén a szentélyre emlékeztetnek.80 A korlát középsõ rendelte meg felhasználói programjavaslatát. Lombár részét ívelten alakították ki, így messzirõl hagyta Pál építész két változatot is tervezett, 1977-ben és A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 227

1979-ben.86 1977-ben készültek azok a fekete-fehér 1987. november 29-ére elkészült hangversenyor- fotográfiák a zsinagóga belsejérõl, melyek szörnyû gonája, melynek diszpozícióit és menzúráit a tér állapota ellenére is megmutatják a belsõ tér egykori adottságainak figyelembevételével Tajtler Gábor org- szépségét.87 onamûvész tervezte: 3 manuállal, 28 regiszterrel, A megvalósított átalakítás terveit végül Pelényi mechanikus traktúrával. Az orgonába 2107 sípot Gyula zalaegerszegi építészmérnök készítette, aki építettek be, melyek közül a leghosszabb hat méter, a törekedett arra, hogy a régi formákat, anyagokat legkisebb 5 milliméter hosszú.91. A keleti falat uraló lehetõség szerint az új rendeltetésének – hang- stilizált virág, a lágyan ívelt, tagolt, nemes anyagú és versenyterem és több funkciójú rendezvénytér – mintázatú falemezzel burkolt hangszertestbe foglalt megfelelõen megõrizze. A keleti oldal mögé került a méltóságteljes sípok harmonikusan illeszkednek a bel- bõvítmény, szabályos nyolcszög alaprajzra szer- sõ térbe. Az orgonaszekrényt tervezõ Pelényi Gyula kesztett, „kápolnakoszorút” jelzõ megoldással.88 A megfogalmazása szerint a szecesszió ihlette koszorút szentélyrész kétszintes, osztott terét teljes egészében font a rózsaablak köré. Hálós díszburkolatán a korlát lebontották, helyére került a színpad, alatta tároló- háromkaréjos motívuma köszön vissza. A játszóasztal terekkel. A bõvített részben helyezték el az intézmény feletti falburkolatra Zalaegerszeg város címere került.92 kiszolgáló helyiségeit. Lebontották a tornyok alatti 1993-ban a Béke-Shalom Baráti Társaság kezde- lépcsõteret, ahová a ruhatárak kerültek, valamint ményezésére nyugati oromzatára visszakerült a két átépítették a nyugati fõbejárat elõtti lépcsõt is. A kõtábla (fémbõl), valamint a bejárat feletti hármas kegyelet folyamatosságát biztosítandó az elõtérben oromfalra elosztva az egykor is olvasható bibliai lévõ márványtáblát az emeleti foyer falfülkéjében idézet, Németh János keramikusmûvész betûivel. helyezték el. Ez a nagyméretû, öntött mûkõ keretbe Béres János szobrászmûvész készítette a városból foglalt szép márványtábla az elsõ világháború izraelita 1944-ben elhurcolt zsidó áldozatokra emlékezõ bronz áldozatainak emlékére készült 1923-ban, Wapper dombormûvet, mely az emeleti fogadótérben kapott Ignác kõfaragó munkája.89 helyet. Bár az átépítés során a belsõ tér megõrizte eredeti Nincs olyan Zalaegerszegrõl megjelenõ ismertetõ, elrendezést, ám a keleti fal architektúrája és a belsõ amely a város szimbólumává vált barokk, kéttornyú festés többé már nem rekonstruálható, fogalmazta meg katolikus templom mellett ne mutatná be e korának lemondóan Gazda Anikó.90 A díszes falfestések jellegzetes stílusában épült, mégis egyedi építészeti helyreállítása rossz állapotuk miatt nem volt lehet- emléket. séges – ezt akkor nem is tartották szükségesnek –, Az Isten dicsõségére emelt épület ma a kultúra ezért a belsõ falfelületeket fehér, a tagozatok barna temploma, a „hazaszeretet iskolája”, „felebaráti sze- színezést kaptak. Az elõcsarnokot, az emeleti társalgót, retet” hajléka lehet, de mindenképpen az emlékezésé a belsõ lépcsõt fehér rózsaszínû erezetû kubai marad. Hálával és kegyelettel tartozunk mindazoknak, márványlappal burkolták. akik építették, s akik e falak között dicsérték az Úr A világítótesteket – hatalmas, ívelt, aranyszínû nevét. fémkarok végén ülõ fehér üveggömbökbõl álló men- nyezeti lámpákat és az egyszerûbb falikarokat – Bokor A zsinagóga zárókövébõl elõkerült József iparmûvész tervezte. dokumentumok93

A zenei és képzõmûvészeti élet új reprezentatív 1. Jegyzõkönyv otthonát1983-ban adták át. Avató ünnepségére 23-án került sor Kocsis Zoltán zongoramûvész hang- Kézzel írt, erõsen fakult versenyével, s megnyitották a Zalaegerszegen született Címlapján felirat: „Jegyzõkönyv a zalaegerszegi Vajda Lajos életmûvét bemutató kiállítást. Az épület izraelita hitközségnek 1904. szeptember hó 1-én, az új mértéktartó, míves átalakításáért a tervezõ és templom felavatása alkalmából a városháza nagy- kivitelezõ megkapta az Építésügyi és Városfejlesztési termében tartott közgyûlésérõl.” Alatta az építés Minisztérium Nívó-díját. évszáma: 94, valamint a Zala Egerszegi Késõbb az emeleti fehér üvegablakokat színesre Izraelita Hitközség bélyegzõje. 18 oldala teleírt, az cserélték. Többen vitatták ennek szükségességét, utolsó két lap üres, az eredeti fedlap külsején mondván, a színes üvegablakokon átszûrõdõ napfény a viaszpecsét maradványa látható felismerhetetlen kiállítótérben elõnytelenül befolyásolja a mûalkotások nyomatrajzzal. A papíríveken vízlej: középen az angol színét. Mégis megtörtént a csere; a Blaski János fes- királyi korona, alatta ENGLISH/DOUBLE tõmûvész által tervezett színes üvegablakok varázs- RACHMENT/G.P.G.L./ LONDON felirat. A restau- latos hangulatot kölcsönöznek a belsõ térnek. rálás során vászonkötést kapott. 228 Megyeri Anna

Mérete: (tovább M): 20,6 cm×33,9 cm, 12 lap az épület nyugati, bejárati részét ábrázolja. Leltári száma (tovább: Ltsz.): 2004.1.1. Fekete tintával rajzolt, a fal vastagságát piros festékkel jelölték. 2. Oklevél M: 36 cm×35,5 cm Ltsz. 2004.1.3. Díszes emlékirat a zárókõ ünnep tiszteletére. Kartonpapírra tollal rajzolt, kézzel írt. A zsidó temetõk 4. Meghívó sírköveit idézõ ábra szélén körbefutó díszítés: keretbe foglalt Dávid-csillagok és körök. Tetején félkör alakú Nyomtatvány, töredék lezárás, felette palmetták töredékei, benne az ívet „[A zalaegersze]gi izr. hitközség Elöljárósága követõ, elmosódott héber felirat, mely a középre tisztelettel meghívja” a címzettet az újonnan épült helyezett építési évszám alatt folytatódik. templomának avatására, mely szeptember hó 1-én 11 órakor kezdõdik. Az érdeklõdõt felkérik, hogy augusz- 95 tus 18-ig jelezze részvételi szándékát, mert hivatalos Szövege: belépõ nélkül „a templomba bejutni nem lehet. „Mi, Zalaegerszeg rendezett tanácsú városban élõ „Bemenet a templomba d.u. 2 órától 3 óráig. 3 órakor [izraeliták] gyülekezete adjuk tudtára a késõ utódok- a kapuk bezáratnak és többé senki be nem bo- nak, akik ezen írásunkat nyugvó helyibõl ki fogják csáttatik” emelni, hogy Istennek kedvezõ kegyelmébõl a M: 23, 2 cm×19,7 cm Teremtés 5664. évében Elul hó 21-én […] hóján új Ltsz. 2004.1.6. templomunkat befejezvén annak zárókövét a [...] fala közepének aljában elhelyeztük. Gyülekezetünk kelet- 5. A templom avatásának programja96 kezésének írásbeli hiánya [folytán] elõttünk ismeretlen. Szájhagyomány útján csak annyit tudunk, hogy Nyomtatvány, töredékes [a gyülekezet] elsõ imaháza ugyanazon a helyen állott, „Közgyûlés a városháza tanácstermében. melyen a múlt század negyvenes éveiben a szom- […]Tartja Boschán Gyula hitk. elnök. bathelyi püspök által adományozott telken temp- Az építkezés története. Felolvassa Schlesinger Armin…. lomunk felépült. A gyülekezet tagjainak megsza- Zárókõ-ünnepély az új templomban. porodása és a régi templomunk tetõzetének megrom- 1. 97 Énekli a fõkántor és az énekkar lása folytán alkalmatlanná vált. Hitközségünk elõjáró- 2. Hitszónoklat a zárókõ szertartás jelentõségérõl. sága már 21 évvel ezelõtt foglalkozott azon gondo- Szertartási ima. Tartja: Engelsmann Izrael lattal, hogy új imaház építtessék. Ezen óhaj azonban zalaeger-szegi fõrabbi. csak két évvel ezelõtt volt megvalósítható, midõn a 3. 98 Énekli a fõkántor és az énekkar magas kormány […] támogatása mellett sikerült az 4. Építész jelenti s hitközség elnökének, hogy a országos tanítói nyugdíjalapból 120 000 korona [munkát] befejezte és kéri az elnököt, hogy a kölcsönt kieszközölni. Ezen új templom kiépítése zárókövet helyezze el. …… Stern József budapesti mûépítész tervei alapján 1903. 5. 99 Énekli a fõkán[tor] […az] elõ- évi március 19-én kezdõdött és tizenhét hónap alatt csarnokba vonulnak.100 elkészült és mai napon adatik át a szent rendeltetésnek. 6. Körmenet a thorákkal. A fõkántor és a kar ezalatt Az immár befejezett mûvet a mennyei Gondviselésnek -t101 énekli. A szentély ajtaja nyitva oltalmába ajánljuk, óhajtván, hogy kései unokáink áll, elõtte a szertartást végzõ papok, átveszik a olyan hitbuzgósággal szolgálják […] õseik hitét, thorákat és elhelyezik a szentélyben. aminõ ragaszkodással o[ttho]nuk vallásához mi 7. A zalaegerszegi fõrabbi meggyújtja az örök- Istennek e hajlékát megalkottuk. Maradjon mindig a mécset. vallásosság és a [ho]nszeretet melegágya. Készült a 8. Mincha102 ( ) ima zárókõ ünnep […]. Délután 3 egész½ órakor a fent 9. Felavató beszéd. Ima a királyért. Tartja dr. Büchler kitett napon. …A rabbi, az elnök és a titkár felirat felett Sándor keszthelyi fõrabbi. olvashatatlan aláírások. 10. Hymnus. Énekli a fõkántor és az énekkar. M: 33,4 cm×46,7 cm Az ének számokat Guttmann Béla bécsi és Leichner Ltsz. 2004.1.2. Herman zalaegerszegi fõkántorok látják el. Ünnepi lakoma esti nyolcz órakor.” 3. Alaprajz M: 23,2 cm × 19,32 cm Ltsz. 2004.1.7. A zsinagóga kartonra készült tervrajzának töredéke: A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 229

6. Névsor talanul kell fölkelni. Az állva végzendõ imák közben mindenkinek állani, de máskor A zalaegerszegi izraelita hitközség tagjai a templom- mi[ndenki]nek ülnie kell. avatás idején. [14.] § Az istentiszteleti funktiók folyamán különösen Kartonra kézzel írt, hasábokba rendezett lista, töredék. a hitszónok [...] érdekében tiltva van a zajos M: 35,8 cm ×36 cm felállás és leülés mások helyeinek elfoglalása vagy Ltsz.2004.1.4. az utak elállása nehogy az által az ájtato[sság] [a]latt a hallgatóság ülve marad, amikor azonban a 7. Kivonat a zalaegerszegi izraelita hitközség hitszónok az im[át] mondja mindenki felállni templomi rendszabályából tartozik. Szónoklat alkalmával a késõn érkezõk […] elsõ sorban lévõ üléseiket fel ne keressék, Litografált, töredékes hanem a szónoklat végéig k[özel] a bejárathoz 9 paragrafust sorol fel. maradjanak. „5. §. Isten házának látogatása alkalmával különösen 19. § A templomból való tömeges kivonulás csak az szombat és ünnepnapokon ünneplõruházat istentisztelet befejezése után [lehetséges] a viselése kívánatos. távozásnak a legnagyobb csendben kell történnie.” 7. § A belépõ köteles ülését azonnal zajtalanul M: 42 cm × 33,6 cm elfoglalni és csendben maradni. A hangos üdvöz- Ltsz: 2004.1.5. lés, a szomszéddal való leghalkabb társalgás is valamint általában az istentisztelet áhitatát és 8.Jegyzõkönyv kivonat méltóságát zavaró viselet így az újságolvasás, helycserélés a legszigorúbban t[iltva v]an. Nyomtatvány töredéke 8. § Egy ülésre csak egy személy mehet, botokat, A zalaegerszegi izraelita hitközség 1904. július 11.-én esernyõket, vagy az isteni tisztelethez nem tartozó tartott közgyûlésének jegyzõkönyvi kivonata a tárgyakat szombaton és ünnepen a templomba templomi üléshelyek értékesítésérõl. lehetõleg senki be ne vigyen és ha bevitte, úgy M: 20,4 cm × 29,1 cm, 2 lap helyezze el, hogy azzal zajt ne üssön. Ltsz. 2004.1.8. 9. § A járkálás és az utakon való álldogálás szigorúan tilos. A lépcsõházak valamint a karzati bejárók és 9. Szavazólap a karzati utak szabadon hagyandók. A karzatokra széket vagy zsámolyt felvinni nem szabad. Az Nyomtatvány töredéke üléseket nem szabad bevonni sem odaerõsített A zalaegerszegi izraelita hitközség 1903. évi december párnázással ellátni. 20-ára kitûzött tisztújítására készült. Rajta az elöl- 10. § Az istentisztelet megkezdésétõl fogva kötelesek járók, a jelöltek névsora, valamint 24 rubrika a a hívek a hangos imádkozástól tartózkodni. Egyál- szavazatok számára. talában elvárja az elöljáróság mindenegyes temp- M: 19,5 cm × 27,8 cm lomlátogatótól, hogy imádságait – nehogy mások Ltsz. 2004.1.9. zavartassanak – halkan a legkisebb zaj nélkül végezze. 10. Szavazati jegy 12. § Senkinek sincs megengedve a kántor vagy elõimádkozót functiója közben esetleg elkövetett Nyomtatvány hibáira figyelmezteti különösen tiltva van a kán- „[…] úr számára a zalaegerszegi izr. Hitközségnek torral együtt való éneklés, – kivételt képeznek a 1903. évi deczember 20-ára kitûzött tisztújításnál hagyományos dallamok, ezeknél az együtténeklés leendõ használatára.” kívánatos. M: 15,8 cm × 9,8 cm 13. § Ha a tóraszekrény nyitva áll, valamint a hívek Ltsz. 2004.1.10. által állva [végz]endõ imáknál az ülésekrõl zaj- 230 Megyeri Anna

1. dokumentum Ha szabad kicsinyt naggyal összehasonlítani – a hitközség vezetõsége akkoriban olyan helyzetben volt, Jegyzõkönyv mint Bonaparte tábornok, midõn a Direktórium õt egy mindent nélkülözõ hadsereg élén Italia ellen [küldte]. Azonban az Alpok örök hófedte bérceirõl katonáinak Felvétettet a zalaegerszegi izr. Hitközségnek 1904. Felsõ Olaszország gazdag viránnyal mulattatta és azon évi szeptember 1-én az új templom felavatása alkal- reménnyel kecsegtette ezeket: a hitközségnek azonban mából a Városháza nagytermében tartott dísz- harczra vágyó és harczra kész hadserege nem volt, és gyûlésérõl. így erkölcsi feladatainak megvalósítására a sarczolás, a zsákmányolás bizonyára nem megfelelõ eszköz lett Elnök: Boschán Gyula volna. Rendelkezésre állott azonban ami egy had- sereggel is felért, az Önök vallásos érzülete, mely Elnök megnyitván a közgyûlést és azt alapsza- minden szép, nemes és jóért lelkesülni tud, ren- bályaink értelmében határozatképesnek nyilvánítja; a delkezésére állott az Önök áldozatkészsége, mely a hitközség hálás köszönetét fejezi ki a nagyszámban nagy és nemes czélok megvalósulás érdekében a megjelent díszes vendégeknek, kik megjelenésükkel a legsúlyosabb terhek elvállalásától sem riad vissza; ren- hitközséget megtisztelték, és a díszközgyûlésnek delkezésére állott úgy a hatóságok, mint egyes – ezáltal fényt kölcsönöztek, nem különben a városi hitközségünk kötelékén kívül álló – nemeslelkû hatóságnak azon elõzékenységéért, mellyel a termet egyéneknek erkölcsi támogatása, mely az elibénk rendelkezésünkre bocsátani szíves volt. gördülõ nehézségeket nem eléggé méltányolható jóin- dulattal elhárítani igyekezett. A közgyûlés lefolyásáról felveendõ jegyzõkönyv Hogy ezen vallásos érzületre, ezen áldoza- hitelesítésére tkészségre az elöljáróság biztosan számíthatott, arról Dr. Obersohn Mór engemet a múltból merített tapasztalatok gyõztek meg. és Schwarcz Mór Hiszen több mint egy félszázadon át a zalaegerszegi hitk. tag urakat kéri fel. hitközség meg tudott felelni feladatainak a nélkül, hogy a fenntartáshoz szükséges eszközök beszer- Elnök ezután a következõ magvas és gyönyörû zésével a hatóságok segélyét igénybe vehette volna és vallásos érzéstõl, emberszeretettõl és hazafiságtól a nélkül, hogy hatóságilag jóváhagyott szabályai lettek áthatott beszédet mondta el: volna! Ezen patriarchális állapot azonban csak addig volt „Tisztelt Közgyûlés! fenntartható, míg a hitközség ügyei a régi évtizedek óta megszokott mederben mozogtak. Abban a Öt éve annak, hogy megtisztelõ bizalmuk engemet perczben, amelyben a hitközség a mederbõl kiemel- e díszes, és felelõsségteljes állásra emelt. Ismerve kedett, amidõn a haladás, szabadság magasztos erõm gyengeségét és tehetségem fogyatékosságát, eszméinek megfelelõ új irányok jelöltettek ki számára bizonyára szerénytelenség volt részemrõl, hogy a – az esetleges súrlódások elkerülése a haladás bennem is élõ hiúságnak engedve a reám várakozó követelte nagyobb szükségletek beszerzése végett az nagy feladatok kezdeményezésére, megoldására és államhatalom által jóváhagyott, szentesített szabályok megvalósítására habozás nélkül vállalkoztam. Nem többé nélkülözhetõek nem voltak. – – – Az Önök böl- képezheti ma felszólalásomat, hogy hitközségünk csessége, ügybuzgósága, hazafias érzülete által akkori állapotát ecseteljem, meg mindnyájunknak támogatva az alapszabályok meg lettek alkotva élénk emlékezetében van, hogy hitoktatásunk sok és hitközségünk a congressusi alapon nyugvó hitközsé- alapos panaszra szolgáltatott okot; nagyon jól tudják, gek sorába lépett, és a haladás, a nemzeti irányba való hogy volt titkárunk súlyos és hosszú betegsége miatt fejlõdés alapja le lett fektetve: – Ügykezelésünk nyel- irodánk ügymeneti könyveink rendszeres vezetése is a ve ugyan már a múlt század hetvenes évei óta magyar szó teljes értelmében szünetelt; de a pénzügyi helyzet volt - de csak újjászervezkedésünk óta egyengettetett sem volt kielégítõ és megnyugtató, mert habár az útja a mindnyájunk által hõn óhajtott czél meg- takarékpénztári bevételben 18000 korona állott ren- valósításának, hogy szeretett anyanyelvünk a hitok- delkezésünkre 4000 jelzálog tartozás mellett még 14- tatás és liturgiában is minél tágasb tért foglaljon el. 15000 korona terhes függõ adósságunk volt. E mellett A pénzügyi helyzet rendezésével a legszigorúbb imaházunk szûk volta és roskadozó állapota miatt ellenõrzés honosíttatott meg; a közterhek kivetésénél annak megépítését a közvélemény mind hangosabban pedig az igazságos és arányos megosztás volt az követelte. irányadó elv és ma már önérzettel szerénytelenség A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 231 nélkül állíthatom, hogy hitközségünk az iroda kezelése anyagiság korszakában is a nagy eszményi czélok tekintetében a legrendezettebb hitközségek mellé megvalósulására irányuló törekvések az emberi sorakozhatik. Megkezdettek [sic!] ugyan a hitoktatás szívben élénk viszhangra találnak, érzem, hogy a nagy javítása és reformálódása is, de e téren még mindig britt költõ és szabadsághõs lord Byron egy régen letûnt csak a kezdetnek kezdetén állunk. Mindnyájan kor ecsetelt, midõn mélabús dalaiban szemrehányás- érezzük, tudjuk, hogy minden törekvésünket oda kell képen mondá: irányítanunk, hogy a tiszta igaz vallásosság emeltessék fokoztassék terjesztessék, mert ez a nép erkölcsös- „Oh vándorlábú, fáradtkeblû nép te ségének, a nemzet boldogságának a legerõsebb, leg- Hová kerûlsz, hol fogsz pihenni végre? biztosabb támasza. Szándékosan hangsúlyozom a Népnek hona van, fészkén ül a gerle, tiszta vallásosságot, annak mentnek kell lenni minden Rókára odva vár - - - sír Izraelre!” zelotizmus fanatizmus és Zionizmustól, csak úgy lesz képes nemzeti irányban fejlesztõleg hatni. Kell, hogy a Ugyan képzelhetnek-e Önök szívszaggatóbb érzést, tiszta erkölcs képezze támaszát és talpkövét, mely ha mint azt, mely a gyermek keblét szétmarczangolja, ha elvész Róma ledõl s rabigába görnyed. Az erkölcsi a rajongva szeretett édes anya iránt táplált érzelmeket kötelékeket pedig azon mérvben kell szilárdítanunk s sem szabad nyilvánítania. De félre ezen szomorú gon- szorosabbra fûznünk a milyenben a szabadság dolatokkal!! Új templomunk felépült, annak megün- mûködése által a külsõ kényszer eszközök, a melyek neplése miatt gyûltünk ma egybe, ormai fennen hirde- eddig bennünket összetartottak, megingattatnak, vagy tik, hogy e szent föld, melyben elõdeink csontjai por- épen egészen meglazulnak. ladoznak, immár nekünk is szeretõ édes anyánk. A val- Kétségtelen, hogy a vallásos és erkölcsi érzület lásszabadság, az isteni szeretetnek egy része, hazánk fejlõdését, megszilárdulását és terjedését nagyon alaptörvényei közé lett iktatva, meg lettek testesítve hathatósan mozdítja elõ a szép és lélekemelõ isten- azon nagy eszmék, melyek az embert az Istenséghez tisztelet berendezése és az annak szolgáló díszes közelebb hozzák. A magyar törvényhozás meg- imaház felállítása. Ezeknek megvalósítása azonban valósítani igyekezett a földön az Isten utolérhetetlen és tetemes anyagi eszközöket igényel, de ezen eszközök tökéletes lényébõl származó ezen két elvet a szeretetet beszerzésérõl csak akkor lehetett gondoskodni, midõn és igazságot. a hitközség ügykezelése rendbe lett hozva. A magas A sorompók, melyek a hazában élõ vallásfele- kormány jóakaró támogatása folytán az orsz. tanítói kezetek közt léteztek, lehullottak, és ha már harcznak, gyám és nyugdíjalapja e czélból 120000 korona tör- versengésnek lennie kell, legyen az az eszmék harcza, lesztéses kölcsönt bocsátott a hitközség rendel- és küzdjük azt végig az erkölcs fegyverével. Ne kezésére… Kedves kötelességet teljesítek, midõn ma e ismerjünk ezentúl más végczélt, más pályabért, mint a helyütt hálás köszönettel emlékezem meg városunk haza boldogságát. Törekedjünk mindannyian a hazát nagy szülöttjérõl Dr. Wlassics Gyula úr õ Excellenczi- minél jobban szeretni és mindenikünk a saját templo- ájáról, Nsg. Zalai Fenyvesi Adolf, Dr. Simon József és mában szándékozzék a haza jólétéért. kerületünk képviselõjérõl Farkas József úrról, kik Véssük be szívünk legbelsõbb rejtekébe kiolthatat- imaházunk felépíttetése körül elévülhetetlen érdeme- lan érczbetûkkel koszorús költõnk e vers szavait: ket szereztek maguknak. Így tehát a Mindenható segítségével elérkeztünk A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, azon mindnyájunknak oly fontos pillanathoz, hogy Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!! Isten dicsõségére szánt díszes imaházunk felépítése Stern József mûépítész tervei szerint tiszta román A közgyûlés szûnni nem akaró nagy éljenzéssel izlésben Morandini Tamás építész vezetése alatt fogadta ezen ünnepi beszédet, mire elnök felkérte a helybeli iparosaink lelkes közremûködése mellett vég- hitk. titkárát, hogy a templomépítésre vonatkozó törté- befejezéséhez közeledik, és daczára a rendelkezé- neti adatokat olvassa fel. sünkre állott szerény eszközöknek városunk egyik Titkár e felhívásnak eleget téve a templomépítés díszét fogja képezni és hirdetni fogja a magyar ipar és történetére vonatkozó adatokat magában foglaló a helybeli ipar fejlettségét. következõ elõljárósági jelentést olvasta fel: E fontos pillanatban, ha végigtekintek sorainkon és látom a tiszta öröm kifejezését, mely szemeinkbõl Mélyen Tisztelt Közgyûlés! sugárzik, midõn szinte hallani vélem nemes izgalomtól dobogó szíveik lüktetését; kimondhatatlan öröm fog el A mai nap a zalaegerszegi díszes és monumentális engemet és keblem mélyébõl érzem, hogy fáradozá- új zsidó templom felavató ünnepe – kiválóan fontos és sainkat a várt siker koronázza – érzem, hogy az nevezetes eseményt képez a zalaegerszegi izraelita 232 Megyeri Anna hitközség életében – egy korszakalkotó eseményt, pedig, melybe hetenkénti 25 frtnyi törzsbelõli mely lángbetûkkel lesz feljegyezve hitközségünk részvénnyel tagul belép 4000 frt elõleget vesz fel, a történetében. A midõn tehát a mai ünnepnap folyamán hiányzó 1000 frtot pedig imaülések értékesítésébõl, városunk egyik legszebb ékességét, új templomunkat adományokból és esetleg építési költség czimén át fogják adni szent és magasztos rendeltetésének, kivetendõ általános megadóztatás útján szándékoztak kedves kötelességet teljesít hitközségünk elöljárósága fedezni. Azonban az épület veszélyes állapota a azzal, hogy e jelentés keretében közli a tisztelt köz- rendõrség beavatkozását provokálta – tél lévén – más gyûléssel templomépítésünk történetét. Mai ünnepé- ájtatossági helyiséget rögtönözni nem lehetett, a lyünk jelentõségét teljesen átélni és átérezni csak úgy templom azonnali duczoltatására kellett szorítkozni. A tudjuk, ha visszapillantunk templomépítésünk keletke- templomépítési ügy ezen – és miután a volt hitközségi zésére és megismerkedünk az építkezésre vonatkozó iskola és fürdõházzal kapcsolatos építkezések hitköz- lényegesebb adatokkal. Hitközségünk hálával és elis- ségünk anyagi erejét eléggé kimerítették – hajótörést meréssel tartozik mindazoknak, kik templomépítésünk szenvedett. 1899 és 1890 a templomépítés kérdése magasztos mûvének létrehozásához akár kérges tenye- újból elérkezett, foglalkoztatta a kedélyeket ami az rük vagy elméjük munkásságával, akár fillérekre vagy 1890. évi nov. 11-én tartott képviselõtestületi ülésen jelentékeny összegekre rugó adományaikkal hozzájá- Fischer László hitk. elnöknek következõ elõter- rultak. Köszönetünket és elismerésünket ezek iránt jesztésében jutott kifejezésre: „Midõn látjuk, hogy méltóbban nem nyilváníthatjuk, mint azzal, hogy e Zalaegerszeg városának hivatott férfiai a város felvirá- közgyûlésen hálával említjük meg ügybuzgósággal goztatása körül eréllyel és áldozatkészséggel munkál- kifejtett munkásságukat és a szent czélra felajánlott kodtak a hitközségre nézve is elérkezett az idõ, hogy adományaikat. szerény anyagi erejéhez mérten megtegyen annyit, Régi templomunk keletkezésérõl írásbeli feljegy- hogy a hitközség létezése a mai kor izlése szerint újból zéseink nincsenek, szájhagyomány útján csak annyit építendõ vagy a régibõl átalakítandó templom által tudunk, hogy ezen templomunk a múlt század negyve- nyerjen méltó kifejezést.” A képviselõtestület javas- nes éveiben a szombathelyi püspökség nagylelkûsé- latára ezen indítvány az 1890. nov. 23-án tartott köz- gébõl adományozott azon telken épült fel, amelyen a gyûlésen tárgyaltatott, a régi templom átalakításának zalaegerszegi zsidók elsõ imaháza létezett. Ennek a eszméjét a hely alkalmatlan volta miatt teljesen templomnak átalakítására és megnagyobbítására már elvetette, és egy alkalmas más helyen teljesen új a kor az 1872. évben gondoltak, amidõn a hitközség akkori igényeinek megfelelõ új templom építését határozta el választmánya boldog emlékû néhai Boschán József elvben. A teendõk és részletes javaslatok elõterjesz- elnöklete alatt a szombathelyi püspökséghez azon tésére pedig egy 17 tagú építõ bizottságot küldtek ki. kérelmet intézte, hogy az imaház közvetlen szomszéd- Nemsokára ezután már beérkezett a templomépítés ságában a templom méltóságát veszélyeztetõ tervbe vett czéljára 174 frt 71 k adomány, mely a zalaegerszegi építést ne engedje meg, hanem ezen szomszédos telek izr. ifjúság által rendezett téli mulatság tiszta egy részét megfelelõ árért az imaház esetleges meg- jövedelme volt. Az elöljáróság ezen adományt az nagyobbításának czéljára engedje át a hitközségnek. ifjúságtól köszönettel és elismeréssel elfogadta és azt a Az új templom építésének eszméje komolyabban templomépítés elsõ alaptõkéjének nyilvánította. csak az 1883. évben merült fel legelõszõr, a midõn a A templomépítés ügye ismét pihent az 1894. évig, templom több alkotó részén a közbiztonságot aminthogy a hitközség tulajdonát képezõ „Zöldfa komolyan veszélyeztetõ korhadtság és rozzantság jelei szálló” átalakíttatása és megnagyobbíttatása újból mutatkoztak, amiért a szakértõk véleménye alapján a jelentékeny terheket okozott a hitközségnek. A temp- templom [biztonságát fenyegették]. Ezen körülmény a lomépítési alap javára tettek ugyan kisebb-nagyobb hitközség tagjainak szívében kivétel nélkül azon adományokat, de az alap jelentékenyen csak akkor vallásos óhajt ébresztette, miszerint lelkesedéssel gyarapodott, a midõn a helybeli „chevra kadisa” szent követelték a hitközség akkori vezetõitõl: „Hajlékot egylet az 1894. évi február havában tartott évi köz- vallásunk ápolására és Isten dicsõségére”. A képviselõ gyûlésén a templomépítési alap javára Rechnitzer testület, melynek élén már akkor hitközségünk örökös Lipót úrnak, a chevra kadisa érdemekben gazdag tiszteletbeli elnöke, érdemekben gazdag Fischer elnökének indítványára egy díszebéd megtartását László úr állott, mûködését ez irányban meg is rendelte el, melynek eredménye az lett, hogy a szent indította, és Findeisen103 József építésznek templom- ügy iránti lelkesedés fokának megfelelõleg közel 7000 építési terveit és költségvetését a kivitelre el is fogadta. forintot ajánlottak fel a megtartott lakoma alkalmával A költségeket 10000 frtra irányozták elõ. Ezen a templomépítés czéljára. összegnek fedezését akként tervezték, hogy a helybeli Ennek alapján a képviselõ testület a templomépítési takarékpénztártól 4000 frt kölcsönt, a segélyegylettõl ügy elejtett fonalát 1894. évi május 20-án újból A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 233 felvette, és beható tárgyalás után elhatározták, hogy család, melynek tagjai néhai Gráner Jakab és Gráner egy mûépítészt bíznak meg azzal, hogy régi temp- Teréz emlékére a templomépítés czéljára 2000 koronát lomunk állapotát, helyzetét megvizsgálván a czélba adományoztak. vett átalakítási munkálatokat, esetleg az odaépítendõ A templomépítési ügy ezután ismét szünetelt egy új templomról a terveket, és költségvetéseket készítse évig. Fordulópontot képez azonban templomépítésünk el. A képviselõtestület intézkedése folytán Rauscher történetében az 1899. évi okt. hó. 1-én tartott köz- Miksa szombathelyi mûépítész úr készített is gyûlés, mely Fischer László hitk. elnök lemondása templom-átalakítási terveket, melyet a képviselõ- folytán elnökké Boschán Gyula és alelnökké Büchler testület az 1895. évi február 7-én tartott ülésén a Jakab urakat választotta meg. kivitelre elfogadott, és az építési alapból 600 koro- Az újonnan választott elnökség a hitközség nával honorált. Az építkezés folyamatosítása czéljából, intézményeinek és ügykezelésének teljesen újjá, abban a tudatban, hogy a költségek jelentékeny részét modernné tételét vette fel programjába, és különösen az ülések értékesítésébõl kell elõteremteni, a templom- az istentiszteletnek szebbé és a kor igényeinek is üléseket megbecsülték. A költségeket ekkor már megfelelõbbé tétele képezte gondoskodásának legfõbb 46.800 koronában irányozták elõ. Ezzel szemben az tárgyát. Programjába vette továbbá a templomépítés elnöki jelentés szerint a templom építési alap csak végleges keresztülvitelét, és elhatározta, hogy ezen 14.484 korona volt, 8250 koronát az imaülésekre ügyet mindaddig napirenden tartja, míg azt teljesen ráfizetendõ összegekbõl remélték bevételezni a hiány- meg nem oldja. zó 24.166 koronát amortisációs kölcsön útján tervez- Az építési bizottság most már egy a Grünbaum-féle ték fedezni, és hogy a kölcsön törlesztését biztosítsák, telken 80-85 ezer korona költségen emelendõ templom a hitközségi tagokra az osztályonként kivetett felépítését javasolta az 1900. évi rendes közgyûlésnek, hitközségi adó alapján 110–50% százalék között vál- mely a javaslatot azzal a hozzáadással fogadta el, hogy takozó templomépítési pótlékot szándékoztak kivetni. a két hónapi határidõn belül a bizottság a Wlassics A templomépítés ügyét ezután napirenden tartották utczában lévõ teleknél alkalmasabb helyet szemeljen ugyan, de haladás az ügy megvalósítása felé alig kis az új templom helyéül, és ha ilyet nem talál, akkor történt. 1897. évi szeptember 12-én a Svastics féle a templom a bizottság által javasolt helyen építtessék háznak tervbevett alkalomszerû megvásárlása folytán fel. Egyben az építési bizottságot azzal a joggal ismét elejtik a régi templom átalakításának tervét, és ruházta fel, hogy a terveket és költségvetést elkészí- újból élénken foglalkoztatja a hitközség közvélemé- tesse, azokat felülvizsgáltassa, és a kivitelre nézve a nyét a templomnak az említett telken való felépítése. legjobb belátása szerint intézkedjék. A Wlassics utczai Azonban a Svastics féle ház megvételére mások egy teleknél czélszerûbb helyet a bizottság nem találván kedvezõbb utóajánlatot tettek, és így a régi templom- ezen telket a közgyûlés határozata értelmében 8500 nak már 60000 korona költségen leendõ átalakítása koronáért a képviselõtestület jóváhagyása után megvá- mellett döntött az 1898. évi január hó 16-án megtartott sárolta, azt az új templom helyéül végleg kiszemelte. évi rendes közgyûlés. A költségek fedezésére 40000 Mielõtt még az építés pénzügyi része megoldást korona kölcsönt a községi takarékpénztártól tényleg nyert volna, a templomépítési bizottság már is fel is vettek és a templomépítési ügyek elintézésére serényen dolgozott a templomépítés technikai egy Gráner Géza, Büchler Jakab, Dr. Obersohn Mór és részének megoldásán. Részletesen kidolgozta a Schütz Sándor urakból álló szûkebb bizottságot tervezés programját, melynek alapján 1901. év január küldtek ki, az építés fõ felügyelõéül pedig Lányi hóban közzé tette a templom tervrajzának és költ- Kálmán kir. mérnök urat kérték fel, ki templom- ségvetésének elkészítésére a pályázati hirdetményét. építésünk ügye iránt mindenkor meleg érdeklõdést A pályázat iránt az érdeklõdés oly nagyfokú volt, tanusított. A Rauscher féle terv kivitelére azonban nem amennyiben mintegy húsz mûépítész kérte a tervezési került sor, mert a szakértõk nem tartották érdemesnek programot és a telek helyrajzát. Mindössze azonban egy átalakításra 60000 koronát fordítani. De a régi csak öt pályamû érkezett be. Ezeket a bizottság templomnak házakkal körülvett telkét különben sem mérnök tagjai alaposan átvizsgálták, és minthogy a vélték alkalmasnak, aminthogy ezen a helyen egy feltételeknek teljesen egyik sem felelt meg a bizottság díszes, monumentális templom méretei kellõen nem azokat, mint meg nem felelõket a pályázóknak vissza- érvényesülhetnek. A képviselõtestület tehát az új küldte. A „Jehova” jeligével ellátott pályamû azonban templom felépítését a Grünbaum Ferenc és Miszori a bizottság tetszését megnyerte, és azt a hiányok uraktól megvásárlandó és a Wlassich utczában lévõ pótlása mellett a kivitelre elfogadhatónak találta. telken javasolta a közgyûlésnek. A rendelkezésre álló Felkérte tehát ezen terv készítõjét, Stern József összeg azonban csak 33376 korona volt. Jelentékenyen budapesti mûépítész urat, hogy egy újabb a pályázati szaporította ezt az összeget az 1898. év végén a Gráner feltételeknek megfelelõ tervet készítsen el. 234 Megyeri Anna

Stern József mûépítész úr újabb terveit a bizottság meg a vállalat odaitélését, mert eltekintve, hogy felülvizsgáltatta az építészeti és mérnök egyesület Morandini Tamás úr helybeli, de közelismert szakte- által, és minthogy ezen második terv minden tekin- hetsége már eleve garantiát nyújtott a teljes sikerre. tetben megfelelt a pályázati feltételeknek, a bizottság Templomépítésünk ügyében már évekkel ezelõtt is az 1000 korona pályadíjat a tervezõnek odaítélte, és a gyakran kérte ki hitközségünk az õ tanácsát és õ min- pályatervet kivitelezésre elfogadhatónak találta. denkor a legnagyobb készséggel, minden díjazás A templomépítés pénzügyi része várt tehát még nélkül állt a hitközség rendelkezésére. megoldásra. A templom épülési alap ugyan ismét A vállalati szerzõdés megköttetvén, a templom gyarapodott 2100 koronával, melyet Balassa Benõ helyéül kiszemelt telkekhez, annak négyszögûvé tétele tanár úr vezetése alatt a templomépítés javára a czéljából, és hogy a templom körül tágas udvar legyen, fiatalság által rendezett mulatság tiszta jövedelme volt, a bizottság 3350 koronáért megvásárolta Tek. Dr. azonban a költségek tetemesen meghaladták a ren- Czinder István úr tulajdonát képezõ 112 négyszögöles delkezésre álló összeget Az 1901. évi elnöki jelentés a szomszéd telket. Az igy összesen 104244 négyszögöl költségek fedezésére tett egy konkrét javaslatot, nagyságú telken a templom alapozási munkálatait melynek kivitelére nem került sor, minthogy a költsé- 1903. március 19-én megkezdték. gek fedezésére egy oly módozatot talált az elõljáróság, Õszinte elismeréssel kell e helyütt adóznunk az mely hitközségünk méltóságának a leginkább felelt építési bizottságnak, mely a templom építését lelkiis- meg. Boschán Gyula hitk. elnök ugyanis örömmel meretes buzgósággal intézte. jelentette az elöljáróságnak, hogy Zalaegerszeg város választókerületének országgyûlési képviselõje, nagys. A bizottság a következõ hitközségi tag urakból állott. Farkas N. úr közbenjárása folytán a magas kormány Boschán Gyula hitk. elnök templomépítésünk czéljára az orsz. tanítói nyugdíj- 1. Büchler Jakab alelnök intézet és gyámalapból egy negyven év alatt vissza- 2. Fischer László fizetendõ 120000 koronás kölcsön engedélyezését 3. Frank Márkus v. mérnök helyezte kilátásba. Az elõljáróság a kölcsön kieszköz- 4. Dr. Gráner Adolf lésére a kellõ lépéseket eredménnyel megtette, és a 5. Gráner Géza 12000 [sic!] korona kölcsön felvételét az 1902. évi 6. Dr. Grünwald Samu rendes közgyûlésen a hitközség el is határozta. A 7. Dr. Obersohn Mór templomépítés iránt az érdeklõdés mindinkább foko- 8. Sándor Zsigmond kir. mérnök zódott, amit dokumentált leginkább azon tény, hogy a 9. Schütz Sándor kereskedõ ifjak egyesülete által az építendõ új temp- 10. Wimmer Ignácz lomban felállítandó orgona javára rendezett téli mu- 11. Weisz Ignácz latság 1000 korona tiszta jövedelmet hozott. A temp- 12. Weinberger Jakab lomépítésre engedélyezett 120000 korona kölcsön elsõ részét, 40 ezer koronát 1902. szept. hó 30-án a magas Különös elismeréssel tartozunk a bizottság szakértõ kormány folyósította, mellyel a községi takarék- mérnök tagjainak, Frank Márkus vasuti mérnök és pénztárnál fennálló 40 ezer korona kötvénytartozását Wimmer Lipót királyi fõmérnök és Weisz Ignácz kir. fizette ki, hogy azáltal a kölcsön kötött ingatlanok mérnök uraknak, kik a templomépítés ügyében tehermentesek legyenek. Az építési bizottság a temp- nélkülözhetetlen szakszerû tanácsokat adtak és az lomépítés ügyét újból a közgyûlés elé terjesztette, építést a leglelkiismeretesebben ellenõrizték. Az mely Stern József budapesti mûépítész két terve közül ellenõrzés tekintetében elismerés illeti Gráner Géza a kisebb méretû és kevesebb költséggel járó tervet urat is, ki a bizottság felkérésére az építést állandóan fogadta el a kivitelre, a költségekre 115 ezer koronát ellenõrizte. A templom külsõ díszítése és belsõ beren- szavazott meg, mely összeg erejéig az építõ bizott- dezésének kivitelében jó részben az õ és Weisz Ignácz ságot azon joggal ruházta fel, hogy az építéssel kap- mérnök úr praktikus ideái érvényesültek. A bizottság csolatos kiadásokat eszközölje és minden tekintetben a figyelme kiterjedt az építéssel összefüggõ minden legjobb belátása szerint intézkedjék. pénzügyi és technikai részletre. Tanúskodik errõl a Ennek alapján a templomépítés vállalatára köz- bizottság üléseirõl felvett és a hitközség irattárában zétették az árlejtési hirdetményt amelyre beérkezett elhelyezett 30 jegyzõkönyv és a több százra menõ négy ajánlat közül Morandini Tamás zalaegerszegi levél, melyet a bizottság a templomépítés ügyében vállalkozó építész úr ajánlatát fogadta el, ki az elintézett. A bizottság mindenkivel elõzetesen elõirányzott 103348 korona helyett 100000 koronáért állapodott meg, tervezõvel és vállalkozóval a templom vállalta el az épités rendes munkáit a belsõ beren- berendezésére és diszitésére, valamint az építésnek dezéssel együtt. A bizottság nagyon helyesen oldotta minden elvi és gyakorlati kérdésére nézve. A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 235

Az új templom befejezése és felavatása 1904. évi Ellenõrzési költségek 600 május hónapra volt tervezve, de a munkát részint az Orgona 7200 idõjárás, részint a kõmûves sztrájk következtében Nyomtatvány, többször kénytelenek voltak megszakítani, és így a postahirdetés 400 templom teljesen csak augusztus 20.ára készülhetett 136 697 korona 10 fillér el. Ezen késés azonban csak elõnyére vált az új épületnek, mert így új templomunk sokkal szilárdabb és maradandóbb alkotás, mintha azt lázas sietséggel E költségekre az állam által folyósított 120000 már az eredetileg tervbevett idõre készítették volna el. korona kölcsönbõl csak 80000 korona állott ren- A közönség állandóan nagy érdeklõdéssel kisérte az delkezésre, amennyiben 40000 koronát a már említett építés folyamatát és feszült várakozással néztek elébe jelzálog kölcsön visszafizetésére kellett fordítani. A a nagy napnak, amelyen az új templomot a rendel- hiányzó 36747 kor. 10 fillér a templomépítési alap és a kezésének [sic!] átadják. Új monumentális templo- régi templomülések tulajdonosai által az új ülésekre munk kivülrõl és belülrõl egyaránt impozáns benyo- fizetendõ összegekbõl fedeztük. Az új templomülések mást gyakorol a nézõre. Gyönyörûen érvényesülnek értékesítésébõl k.b. 50000 korona van biztosítva, a külsõ méretei a kõbástya kerítéssel körülvett négy- mely összegbõl k.b. 22000 koronát már az ülésvá- szögletes téren. De nemcsak közelrõl hat az épület, sárlók készpénzben befizettek. hanem hat jó messzirõl is jellegezetes két tornyával, Nagy fontosságú és a templomépítéssel szorosan mely a város távlatának új karaktert ad. Az új templom összefüggõ volt azon módozatok és szabályzók megál- többféle motívumokból összeállított stílus szerint lapítása, melyek szerint az új imaülések értékesíttettek. épült, de az uralkodó és fõ motívumok a tiszta román E munkálatokat elismerésre méltó ügybuzgalommal és és gót stílus szerint vannak kiképezve. Az aranyozott szakértelemmel nagyrészt a különben is nemes falfestés, a díszítés a mellvéd a szentély kiképzése, a ambitioju Dr. Berger Béla úr, templomi szakosztá- méretek és térségek arányai kellemes összhangban lyunk új elnöke személyesen dolgozta ki. Az ülések vannak egymással. Az épület túlnyomó részben értékesítésének kedvezõ megoldása lehetõvé tette azt, zalaegerszegi munkások dicsõsége, kisebb számban hogy egyrészt a templomépítés költségeihez még teljesítettek munkát más helyiségekben lakó iparosok, hiányzó összeg teljesen fedezve van, másrészt a de a munka kizárólag magyar munka. E monumentális hitközség összes függõ adóságait is ki fogjuk fizetni, építkezés megmutatta, hogy derék zalaegerszegi iparo- de esetleg állandóan jelentékeny tõke fölött fogunk sainkban milyen szakképzettség lakozik. Dicsérettel rendelkezni, amire minden rendezett viszonyok közt kell kiemelnünk különösen Léránd és Mauthner lévõ hitközségnek föltétlen szüksége van. urakat, kik a festési és aranyozási munkákat végezték, Hálás elismeréssel említjük meg mindazokat, kik új továbbá Pfeiffer Henrik mûbádogos mester urat, ki egy templomunk felépítését lehetõvé tették, és megadták választékos izlésû mûiparos, finom technikájával hitközségünknek az ehhez szükséges eszközöket. készítette a toronykupolákat s az összes bádogos Örök hálára kötelezte hitközségünket nagyméltóságú munkákat. Az orgona is, mely Angster pécsi czég or- Wlassics Gyula volt közoktatásügyi miniszter úr, gonagyárából került ki – a hazai orgonaipar egyik városunk nagy szülöttje, ki templomépítési ügyünket remekbe készült példánya. felkarolta, és a 120.000 korona kölcsönt az orsz. tanító nyugdíjintézet és gyámalapból engedélyezte, a miáltal Templomunk felépítésére fordított költségeket a meg adta nekünk a templomépítéshez azon eszközt, következõkben csoportosítjuk. melynek hiánya folytán kellett az új templomépítés kérdésének évtizeden át vajúdni. Hálatelt szívvel Az összes megszerzett tolmácsoljuk köszönetünket Nagyságos Farkas József telkekért fizettünk 12364 korona 80 fillért úrnak, városunk választókerületi országgyûlési képvi- Az építési vállalkozónak selõjének, Nagys. Zalai Fenyvesy Adolfnak, kit minden munkáért 100000 városunk büszkén val [sic!] szülöttjének, és Nagys. Többlet 3394 50 Simon József kir. tanácsos úrnak az országos izr. iroda A szolgalakásért 3575 72 igazgatójának azért a jóakaratú támogatásért, mellyel Kõbástya kerítésért 5080 60 ügyünket felkarolták, és a magas kormány párt- Tervek és elbírálásuk 1200 fogásába ajánlották. A hála érzelemeit fejezzük ki Tervek és részletrajzokért 1000 Zalaegerszeg városa közönségének azon tényért, hogy Telek bekebelezési illeték 976 68 a város templomépítési törekvésünket két rendbeli Tiszteletdíjak a munkások jelentékeny pénzösszegnek megfelelõ intézkedésével jutalmazására 900 támogatta. A város ugyanis az épületekhez felhasznált 236 Megyeri Anna k.b. 600000 fültéglát az elõállítási árban számította, a Deutsch Ferencz 100 mi által 1800 koronát takarítottunk meg. Továbbá az új Eppinger és Reich 40 templom elõtti utczarész rendezését és csatornázását Breisach Samu 40 saját költségén eszközöltette. Köszönettel soroljuk fel dr. Gráner Mihályné 40 itt a nyilvánosság elõtt mindazokat, kik áldozatkész- Weinberger Herman és fia 50 ségre valló jelentékeny adományokkal hozzájárultak Dr. Hajós Ignác 60 új templomunk költségeihez. A nagyobb adományok a következõk: Hitközségünk egyik buzgó tagjának, Weisz Ármin Stern Farkas 1000 korona úrnak is köszönettel tartozunk. Az õ érdeme, hogy Dr. Gráner Adolf 1000 ’’ templomfelszerelés és berendezés czéljára összesen Gráner család alapítványa 2000 ’’ 1624 koronát adományoztak oly egyének, kik hitköz- Gráner Géza 1960 ’’ ségünknek nem tagjai, de kiket ismeretség, illetõség Zalaegerszeg ker. ifj. 1901. évi r. mulatság vagy rokonság révén hitközségünkhöz némi kötelékek jövedelme 2100 ’’ fûznek. Ez adományozók, kiknek e helyütt újból hálás Fischer Pál 400 ’’ köszönetünket nyilvánítjuk, a következõk: Wellesz Béla Bécs 20 korona E nagyobb adományokkal kapcsolatosan kell Garai Gyula Sopron 5 felemlítenünk Rosenberg Zsigmond 1903. évi július Fischer Sándor N.Kanizsa 30 hó l-én tett 2500 koronás szegény alapítványát, Kohn Samu Csáktornya 30 melynek rendeltetése ugyan más irányú, de az alapít- Holczer Gusztáv N. Kanizsa 10 ványi tõkét a nemes alapítványozó beleegyezésével Schapringer Gusztáv Pécs 20 szintén a templomépítés czéljára fordítottuk. dr. Viola Ödön Szombathely 10 A chevra kadisa által 1894. évben rendezett lako- Weisz Berthold Bpest 20 mán a templomépítés czéljára felajánlott adományok Szekeres Ármin 20 biztosítása körül az érdem Breisach Samu, Fenyvesi Jámbor Adolf Vép 26 Miksa és Fuchs Samu uraké, ez adományok jelenté- Sommer Mór Vámos Mikola 4 keny részét azonban csak az idén, a templomépítés dr. Nyári Sándor Bpest 20 megvalósítása alkalmával gyûjtötte össze a hitközség Schneller Gyuláné Budapest 10 elnöke. A gyûjtés eredménye összesen 5150 korona, a Weinberger Jaav Bécs 30 nemeslelkû adományozók névsora, a következõ: Kluger Ignáczné Szt Iván 4 Boschán Gyula 200 korona Gráner Ernõ dr. Bpest 225 Dr. Rosenthal Jenõ 50 Ország Adolf Kõrösmezõ gyûjtése 30 Faragó Béla 200 Goldner Testvérek Obuliu 20 Weisz Ármin 200 Elek Lipót Nkanizsa 20 Löbl Dávid 20 Ebenspanger Leó Nkanizsa 20 Fischer Miksa utódai 200 Blau Lázár Bpest 20 Dr. Fürst Béla 40 Blau Arnold Bpest 20 Mondschein Samu 30 Fürst Izidor Krakó 40 Löwinger Simon 20 Kaiser János Bécs 20 Löwenstein Jakab 50 J[s]agwes Swarcz Antwerpen 50 Dr. Obesrsohn Mór 200 Ruska Schisa Becsehely 10 Dr. Berger Béla 100 Rosenberg Richárd Nagy Kanizsa 20 Gráner Béla Bpest 20 Boschán Gusztáv Kis-Czell 20 Rosenberg Zsigmond 200 Ferenczy János Szeged 40 Schütz Sándor 100 Nyári Pál Szerencs 5 Reisinger és Eisner 50 Sándor Mór Bécs 25 Komlós Miksa 50 Fenyvesi Aranka Sopron 20 Altstadter Mór 60 König Arthur Bpest 10 Pfeifer Henrik 60 Stern Markusz Bpest 10 Grünbaum Ferenc 30 dr. Kõnig Gyula Bpest 10 Botfai Hüvös Ármin, Botfa 100 dr. Fürst Henrik Sziszek 10 Garai Lipót 20 Weisz Samu London 100 Heinrich 50 Faragó Ödön Bpest 25 Büchler Jakab 200 Kõnig Samu N. Kanizsa 6 A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 237

Schütz Szelin Szombathely 20 Hitközségünk tagjainak nagy áldozatkészsége biz- Erdélyi Jenõ N. Kanizsa 10 tosítja a jövõben is azt, hogy a templomépítésbõl dr. Engl Gyula Budapest 10 kifolyó kötelezettségeinket teljesíteni bírjuk. Ez Gelsei Gutmann Vilmos Bpest 50 áldozatból kivonni magát hitközségünk egyik tagjának Székely Tivadar Bpest 10 sem szabad, a szentírás szerint a szentély felépítéséhez Justus Izidor Zala Lövõ 100 mindenkinek egyaránt kellett hozzájárulni, a „gazdag Fischer Ferdinánd Triest 10 ne adjon többet, a szegény ne adjon kevesebbet”. Gelsei Gutman László Z.Bér 50 A templomépítése folytán mintegy 7000 koronával dr. Wizteleki Frigyes Sz. Fehérvár 25 emelkedett hitközségünk évi kiadása. Ennyi összeggel Geiczinger Vilmos Szombathely 5 kellett immár harmadik éve a régi megszokott adónál Fenyvesi Albert Bufaló, 49 kor. 3 fillér 10 dollár többet fizetni. Tevékeny másod elnökünknek Büchler Molnár Lajos Bpest 50 Jakab úrnak érdeme, hogy a templomépítkezésbõl Rozenbaum Zsigmond Körmend 10 kifolyólag mintegy 10-11 koronára emelkedett hitk. Ritzer [?] Gyula Bécs 20 adót a múlthoz viszonyítva hitk. tagjaink elég ponto- Guth Arnold N. Kanizsa 20 san fizetik. Templomépítési ügyünknek nagy szolgá- Rechnitz Mór Poprád 20 latot tett õ, midõn a régi és már elveszettnek hitt adó- Kocsis Ernõ [?] Bpest 30 hátralékokat rendezte és így mintegy 4000 koronával dr. Mayer Ignácz Marczali 10 többet fordíthattunk új templomunk felépítésére. Bali Béla Egerszeg 10 És most még meg kell emlékeznünk azon férfiúról, kinek érdeme e nagy szabású alkotás létesítése körül Köszönettel és elismeréssel említem meg továbbá kimagaslólag domborodnak ki. E férfiú neve min- mindazok nevét, kik új templomunk belsõ fényét és denkorra egybe van forrva monumentális templomunk díszét az általuk természetben adományozott templomi létesítésével. Az õ önzetlen támogatásának köszönhetõ felszerelési tárgyakkal növelték. a zalaegerszegi zsidó hitközség vallásos életének a modern irányban való haladása, a hitközség belsõ 1. Epinger Lázár budapesti lakos, ki különben tízezre- megerõsödése, és új templomának felépítése. A temp- ket áldozott emberbaráti és jótékony czélokra, volt lomépítés ügyének szentelte szabad idejének minden tanítójának, a zalaegerszegi izr, hitközség volt nagy perczét. A legmesszebb menõ körültekintéssel, figye- rabbijának bold. Meisels Sámuel emlékének és lemmel irányította templomépítés minden legapróbb templomunkban való méltó megörökítésére a hála, részletét. Gyûjtött és agitált mindenütt, és minden kegyelet, vallásosság érzésétõl indítva egy díszes, irányban, csakhogy elõteremtsük a templomépítéshez értékes és izléses tóraszéket adományozott. még hiányzó összeget. Az õ tapintatával és aranyos, 2. Fischer Pál és neje házasságuk 10 évfordulója higgadt modorával, nemes, fennkölt gondolkodásával alkalmára egy gyönyörû szentélyfüggönyt. mindig elhárította az ellentéteteket, melyek ilyen nagy 3. Freisager Gizella kisasszony bold. atyja Freisager szabású alkotás létesítésénél fel szoktak merülni. Az õ Zsigmond emlékére egy sajátkezûleg készített kedves, lebilincselõ egyénisége teremtette meg mûvészi kivitelû arany hímzésû tóraasztal terítõt. hitközségünkben a békét és egységet. E férfiú Zala- 4. Dr. Rosenthal Jenõ és neje két kötet nagy imaköny- egerszeg városa közéletének is egyik büszkesége, vet, mely nem csak régiségszámba menõ ritkasá- hitközségünk szerte tisztelt elnöke, Boschán Gyula. gával, de remek és izléses kötésével is megragadja A hitközség hálájának jeléül új templomunk elõ- a szemlélõ figyelmét. csarnokának falába illesztett emléktáblára örök idõkre 5. Weinberger Hermin egy díszes tóraköpenyt márványba vésette nevét az utókor számára. 6. Lengyel Irénke kisasszony és Grünwald nõvérek Az õ elnöki mûködését hálásan fogják mindenkor egy-egy csinos micevánkost. utódaink említeni. Áldani fogják õt, a miért méltó hajlékot emeltetett Isten dicsõségére, mely a mai nap- És most õszinte megelégedéssel kell konstatálnunk, tól kezdve a hazaszeretet iskolája, a szenvedõk vigasz- hogy a templomépítés gondterhes nehéz munkája talója, az engesztelõdés imaháza, a felebaráti szeretet megoldást nyert. Igaz, hogy új templomunk felépítése melegágya lesz hitközségünk számára. Jelentésünket folytán hitközségünk tagjai nagy terheket vállalt[ak] azzal a forró kivánsággal fejezzük be, hogy az a nagy magára, de a templom építésnek épen ez a körülmé- áldozat, melyet hitközségünk a ma felavatandó mû nye, az melyre büszkén mutathatunk: ime ez a díszes létesítésével a vallásnak hozott, abban találja jutalmát, új templom hangosan hirdeti, hogy egyesült erõvel és hogy a hitközség ezen alkotásához fûzött nemes és testvéri szertettel mire képes egy aránylag maroknyi fennkölt czélok a legteljesebb sikerrel megvaló- hitfelekezet. suljanak. 238 Megyeri Anna

A tetszéssel fogadott felolvasás után Dr. Rosenthal gyûlésnek más tárgya nem lévén a közgyûlést befe- Jenõ indítványára ugy az elnök gyönyörû beszéde, jezettnek nyilvánítja. valamint a felolvasott elöljárósági jelentés teljes Kelt Zalaegerszegen, 1904. évi szept. hó 1.én a szövegükben a díszközgyûlés jegyzõkönyvébe szó zalaegerszegi izr. új templom felavatása napján.. szerint fölvétetni, az eredetiben kiállítandó és hite- lesítendõ jegyzõ könyv két példány közül az egyik a Schlesinger Ármin Boschán Gyula hitközség irattárába, a másik a többi okmányokkal hitk. titkár hitk. elnök együtt a felavatás alkalmával a templom zárókövébe Dr. Obersonh Mór, helyeztetve egyhangulag elhatároztatik. Elnök, miután Schwarz Mór az uj templomot a város oltalmába ajánlotta, a díszköz- jegyzõkönyv hitelesítõk

Jegyzetek:

1 A dokumentumokat Cserhalmi Henriette, a Deák idézett híradásával, miszerint a hitközség 1901-ben Ferenc Megyei Könyvtár papírrestaurátora konzerválta lépett át a státusquo ante állapotból a kongresszusi és restaurálta. A dokumentációt lásd: Göcseji Múzeum hitközségek sorába. Feltehetõen itt a lexikon szerkesz- adattára: 1581-92. A fémhengert már nem lehetett meg- tõje tévedett, vagy a hitközség változtatta idõközben menteni. státusát. 2 Zalamegye, 1904. szeptember 4.; Magyar Paizs 1904. 12 Az 1904. szeptember 1-i jegyzõkönyv adatai. szeptember 8. 13 Szent Egylet, a zsidóság egyik legõsibb intézménye. Fõ 3 Lásd a témát részletesen feldolgozó dokumentum- feladata késõbbi alapszabályuk szerint a szegény kötetet: Németh László – Paksy Zoltán: Együttélés és betegek ápolása, segélyezése és gyógykezelése; az kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919 – elhunytak eltemetése és az izraelita sírkert önálló 1945. Zalaegerszeg, 2004. (Zalai Gyûjtemény 58.) ügyvezetése; az elhunytak lelki üdvéért tartandó ima; 4 A témához lásd: Németh László: Zsidók Zalában a 18. jótékony céljai a hagyatékok és kegyes alapítványok század elsõ felében. In: Zalai Gyûjtemény 35. Zala- kezelése. egerszeg, 1994. 17–32. 14 A betegek látogatása, gondozása vallási parancs volt, 5 Simonffy Emil: Bevezetés In: Dokumentumok ennek teljesítésére alakultak meg az egyletek. Zalaegerszeg történetébõl. Zalaegerszeg, 1985. 25. 15 A zsidó tudományok, vallási tanok és a zsidó erkölcsök 6 Zsidó Lexikon. Szerk. Ujváry Péter. A Zsidó Lexikon ápolására létrehozott egyesület. Ujváry, 879. kiad., Budapest, 1929. [Az 1929-es Zsidó Lexikon 16 A templom építése idején elõkelõ helyet foglalt el a reprint kiad., 1987.] 968. Zala megyei jótékony egyesületek sorában. Elnöknõje 7 Zala Megyei Levéltár. Zala Egerszegh Város Proto- 1870-tõl Rosenberg Henriette, aki 1887-ben nép- colluma Külsõ és Belsõ Fundusok ell adásáról és konyhát létesített az éhezõ szegények számára. 1876- Vevésérõl. Anno 1800. Zalaegerszeg város régi levél- ban ugyancsak õ alapította a szegény gyermekeket fel- tára. 735. 358. jgyk. sz. ruházó un. krajczár egyletet. In: Zalavármegyei Évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa, 1896. 267-268. 8 Degré Alajos – Simonffy Emil: A zalaegerszegi 17 Központi Elemi Iskola Története (1690 – 1949). Szegény gyermekek felruházásra ügyelõ egylet. Zalaegerszegi Füzetek 1. Zalaegerszeg, 1975. 8., 16. Adományaival fõként a hanuka ünnepén szerzett örömet a gyerekeknek. Zalamegye, 1907. december 14. 9 A zsidó népesség száma településenként (1840–1941) 18 Szerk. Kepecs József. Központi Statisztikai Hivatal. A szegényekre figyelõ jótékonysági egylet. Budapest, 1992. 362. A késõbbi években így alakult a 19 A szegény gyermekek megsegítésére létrehozott zsidóság létszáma és arányszáma a város lakosságához egyesület. A Zalamegye 1901. április 14-i számában így képest: 1920-ban 1659 (12,1 %), 1930-ban 1047 számolt be az egylet mûködésérõl: „ …az elmúlt télen (7,7 %), 1941-ben 873 fõ,( 6,3 % ), ugyanekkor zsidó, 1554 db kenyeret osztott szét a szegények között 621 de nem izraelita 97 fõ (0,7 %) korona 60 fillér értékben. Az egyesület az évi számadás 10 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. lezárásával 1.332 korona 49 fillér tõkével rendelkezik.” Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Magyar 20 Ujváry 1929. (1987) 968. Statisztikai Közlemények. Új sorozat I. Budapest, 1902. 21 Az 1904. szeptember 1-i jegyzõkönyv megfogalmazása. 11 Ujváry 1929 (1987) 968. Ez a megállapítás ellent- 22 Dr. Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye mondásban áll a Zalamegye hetilap 1901. évi, késõbb története I–III., Szombathely, 1929-1935. A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 239

23 Molnár András: Zalaegerszeg 1848-49-ben. Zalaeger- megõszült 97 éves aggastyán számára sem volt szegi Füzetek 6. Zalaegerszeg, 1998. 23, 38, 50, 71, 72. kegyelem, 1944-ben deportálták. 24 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851. 37 E hirdetmény a Zalamegye hetilapban már 1900. 298. december 23-án megjelent. 25 Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850–1860. A város igaz- 38 A zsidó kongresszus által létrehozott szervezet országos gatási szervezete és tisztviselõi az abszolutizmus idején. szabályzattal, melyet az ortodoxok nem fogadtak el. Zalaegerszeg, 2000. Zalaegerszegi Füzetek 6. A magyar és erdélyi izraeliták 1868. december10-i 26 Szabadságuk azonban nem volt zavartalan. Lásd: Foki gyûlése által hozott szabályzatot (kongresszusi Ibolya: Az 1883-as zsidóellenes zavargások Zala statutum) a király szentesítette, s a kormány elismerte, megyében. Zalai Gyûjtemény 25. Zalaegerszeg, 1986. hogy a statutum csak azokra vonatkozik, akik ezt elfo- 217 –241. gadják. A szervezet négyes tagolású: a legalsó egységet a hitközségek képezik, felettük a községkerületek 27 Megyeri Anna: A Göcseji Múzeum – az egykori állnak, egybefoglaló szervük a kerületi elnökök gyûlése, takarékpénztár építésének története. Adalékok Zala- akik felett az Izraelita Egyetemes Gyûlés (Országos egerszeg elsõ pénzintézetének történetéhez. In: Zalai Kongresszus) állt. Ez azonban nem gyûlésezett, hanem Múzeum 10. Zalaegerszeg 2001. 237. helyette az Izraeliták Országos Irodája pótolta szerepét, 28 1901-ben egy városi közgyûlésen a rendõrkapitány így s vált a hitközségek képviseleti szervévé. Ujváry 1929 mutatta be Zalaegerszeget: „… hosszkiterjedésében a (1987) 3 km-t majdnem eléri, …a fõ közlekedési vonalakon 39 A zalaegerszegi izr. hitközség közgyûlése. Zalamegye kívül 57 utcája, 2 sétatere, 1 nyári fürdõhelye van, 1901. március 10. továbbá a külrészeken 2 téglagyár, 2 égetõkemence, 40 5 vízimalom, 1 magpergetõ, a vasúti állomás és a Zala Az izraelita hitközségek egy része az 1868-69. évi folyó.” Zalamegye, 1900. április 29. országos egyetemes gyûlés után nem csatlakozott sem a kongresszusi, sem az 1871-ben megalakult ortodox 29 MP 1901. július 11.5. szervezetekhez, hanem abban a jogállapotban maradt, 30 Ma a Kazinczy tér 11-es számú iroda- és üzletház. melyben elõtte volt. Nem volt központi képviseleti Egykori Zöldfa, majd Korona szálló, késõbb KISZÖV szervük. E hitközségekkel a kormányhatóságok a székház. Tartotta itt összejöveteleit a zalaegerszegi Tár- közigazgatósági hatóságok útján érintkeztek, s válasz- saskör, a Kereskedelmi Kör és a Kaszinó is. tott bíróságok híján e hatóságok döntöttek a hitközségek 31 A zala-egerszegi Chevra Khadisa ünnepélye. Zalame- vitás ügyeiben is. Ujváry 1929 (1987) gye 1894. március 25. 41 MP 190l. október 17.5. 32 Õ tervezte az alispáni hivatal, a megyei levéltár és köz- 42 ZML Letét 324. gyûlési terem 1891-ben átadott új épületét. 43 Sebõk Samu: A Zalaegerszegi Izr. Hitk. Irattár rendezé- 33 A zalaegerszegi takarékpénztár fõ részvényesei között sére felkért -- jelentése. 1902. Zalaegerszeg, 1902. (12) nagy számban voltak a hitközség tagjai is. 44 Sebõk Samu az iratokat hét fõcsoportba sorolta, az al- 34 A kevéssé elegáns, nehezen megközelíthetõ épület csoportokat csomóba helyezte, ezeken belül az iratokat sokáig nem talált gazdára. A hitközség szerette volna idõrendbe rakta. Mindezekrõl pontos lajstromot és eladni a városnak, de az végül, bár voltak tervei, 1910- betûrendes mutatót készített. ben végleg visszautasította a vásárlást. 1911-ben mozi „I. Gazdasági ügyiratok: 1. költségvetések 2. gabella [az mûködött benne, ekkor jelentek meg mozi-hirdetések az ételek ellenõrzése után fizetett adó] 3. hitfelek adói újságokban. Elõször a Ganz cég tartott benne hetente 4. húsvéti liszt 5. ingatlanok 6. számvizsgálatok, kétszer elõadást, aztán Gábor Béla (a neves színész, 7. kóser bormérés 8. egyesületek 9. Thóra kölcsönügyek Gábor Miklós édesapja) bérelte, majd vásárolta meg, s 10. pénztár kulcs 11. pénztári értékek leltárai 12 köl- mûködött benne hosszú ideig mozi. csönügyek 13 régi váltók 14. aszfalt-társaság száma- 35 Benczéné Nagy Eszter – Fülöp István – Markó Imre dásai 15. Korona szálló Lehel: Zalaegerszeg utcanevei. Zalaegerszegi füzetek II. Szertartási ügyiratok: 1. templomülési számadások III. Zalaegerszeg 1977. 23. és templomülés bérleti rendszabálya 2. templomülések 36 Boschán Gyula ügyvéd 1847. április 24-én született tulajdonjoga 3. metszési ügy 4. körülmetélési ügy 5. ri- Zalaegerszegen. Középiskoláit a soproni evangélikus tuális fürdõ 6. templomi rendtartás 7. templomépítés. líceumban végezte, utána két évig Párizsban a III. Alapítványi ügyiratok: kegyes alapítványok, Sorbonne-t, az École de Droit-t és a College de France-t ajándékok és végrendeletek látogatta, majd Budapesten szerzett jogi diplomát. IV. Szervezeti ügyiratok: 1. anyakönyvi ügyek 2. a Szigethy Antal ügyvéd hívására jött ismét szülõvá- zalaegerszegi szervezetre vonatkozóak 3. az országos rosába, ügyvédi gyakorlatát az õ irodájában kezdte. szervezetre vonatkozóak Negyedszázadon át volt a zalaegerszegi izraelita V. Tanügyi iratok hitközség elnöke, majd díszelnöke. A zsinagóga VI. Jótékonysági ügyiratok, „melyek a jótékonyság építésekor a Zalaegerszegi Ügyvédi Kamara titkára, a gyakorlásában intéztettek hitközségünkhöz”. Ezekbõl vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, e mellett nyilvánvaló lesz egykor „Izrael hagyományos ember- számos társadalmi tisztséget töltött be. A tisztességben szeretete és változatos múltjának minden küzdelme. Ha 240 Megyeri Anna

netalán a jövõben valaki a magyar zsidóság kimerítõ Zalaegerszeg, 1985. (Az építõiparos segédek bérharca történetét megírja, ez iratok számára nagy értékûek megszûnt. Zalamegye 1904. április 24.5.) lesznek.” 56 Zalamegye 1904. április 3.4. Ebben az egyszerû VII. Históriai ügyiratok: „felölelik mindazokat, melyek épületben lakott a templomszolga, s valóban itt volt a számot adnak azokról a különös mozzanatokról, melyek mellékhelyiség is. hitközségünk és az egyetemes zsidóság életében elõfor- 57 Zalamegye, 1904. május 14.7. dultak, az egyesekre vonatkozó adatokat épúgy, mint a 58 Zalamegye, 1904. június 26.5. közt érdeklõ eseményeket.” 59 A pénztári mellékletek külön kezelésben részesültek, Angster József és Fia Orgona– és Harmóniumgyár. Az tûzbiztos helyen tartották. Ezek a következõk: bizto- 1867-ben alapított pécsi mûhely készítette Magyar- sítás, templomalapi nyugták, betétkönyvek alapítvány- országon a legtöbb orgonát. Tõlük rendelték az 1907- ról, közalap, törlesztett váltók, posta vevények, ben felavatott evangélikus templom mechanikus különféle nyugták és utalások. E pénztári mellékletek orgonáját is. érvényüket vesztve megsemmisíthetõk. 60 Ez évben Pfeiffer Henrik zalaegerszegi bádogosmester 45 Zalamegye 1901. március 31. az országos iparegyesület díszoklevéllel és éremmel is kitüntette. Zalamegye, 1904. június 5.6. 46 Az 1904. szeptember 1-i jegyzõkönyvbõl 61 Feltehetõen a Tóra-olvasó asztal melletti Tóra tartó 47 Izráel költõi elnevezése, négyszer fordul elõ a bibliában. padot értik rajta, melybe a szertartás idején a Tóra 48 Jótékonycélú táncestély. Zalamegye 1901. márc.10. díszeit helyezik. 49 A dolgozathoz folytatott adatgyûjtés során próbáltam 62 Fischer Pál takarékpénztári igazgató és neje született megtudni valamit Stern József építészrõl. Az iro- Wilhelm Olga házasságuk 10-ik évfordulója alkalmából dalomban, levéltárakban, könyvtárakban, személyes az építés alatt levõ új zsinagóga számára díszes és érdeklõdések során sem akadtam nyomára. Egyetlen értékes, a frigyszekrényen alkalmazandó függönyt adatot találtam, ezt Gajáry István levéltárosnak ajándékoztak. Zalamegye, 1904. május 15.7. köszönöm. A Budapesti lak és címjegyzék 1898-as X. 63 A jegyzõkönyv írója itt javította a szöveget, feltehetõen kötetében szerepel egy Stern József nevezetû építési „micve-vánkos”-ról van szó, melyen a körülmetélés rajzoló, mely szerint a VI. kerület, Eötvös u. 8. szám szertartására viszik a fiúgyermekeket. A magyarázatot alatt lakik. A többi kötetben és a lakcímnyilvántartóban dr. Bányai Viktóriának köszönöm. már nem található. Gazda Anikó összefoglaló 64 munkájából ismerjük, hogy a zsinagógákat tervezõ Zalamegye, 1904. augusztus 14. építészek közül Baumhorn Lipót tervezte a legtöbbet, 65 Büchler Sándor (Fülek, 1870 – Auschwitz, 1944) 1888- 27-et. A többi építész nevéhez általában egy-egy 1894 között a budapesti rabbiképzõ növendéke volt, a épületet fûzõdik. A zalaegerszegi zsinagóga különösen budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet is homlokzati részleteinek kialakításában emlékeztet szerzett. Rabbivá 1895-ben avatták. 1897-tõl volt Baumhorn épületeire, bizonyos, hogy Stern József keszthelyi fõrabbi, mellette a Pázmány Péter Tudo- ismerte munkáit, s esetleg valamelyik jelentõsebb mányegyetem magántanára, a zsidóság magyarországi építész irodájában dolgozhatott. További kutatások történetének kutatója. során talán fény derül a titokzatos mûépítész 66 Guttmann Béla Bucsuszentlászlón született 1873. személyére. március 10-én. Elemi iskoláit Pápán végezte, majd 50 Vállalkozók Közlönye, 1901. november 5. 4. Jánosházán a „Lau álmon Jiszroel” talmud-egylet isko- 51 A zalaegerszegi izraelita hitközség tagjainak körülbelül lájába járt. Kismartonba, Nagyszombatba került, Ko- fele tiltakozik az új templom építése ellen. Zalamegye, lozsvárott és Prágában, majd 1900-tól Bécsben fõkán- 1902. március 23.4. tor. „Idegen földön is magyar maradt” írták róla a Ma- gyar Zsidó Nõ címû folyóiratban. (1900. október 26.6.) 52 Az izr. hitközség közgyûlése. Zalamegye 1902. március 16. 67 Zalamegye, 1904. szeptember 4. 53 Az olasz származású Morandini Tamás (1869–1921) 68 építész oklevelét Zürichben, a Technische Hochschule- Zalamegye, 1904. szeptember 4. ban szerezte. Rokonsága Csáktornyán és Nagykanizsán 69 Magyar Paizs, 1904. szeptember 8. vitt ismert építési vállalatokat. Elõször Morandini 70 Magyar Paizs, 1904. szeptember 8. Román nagykanizsai vállalkozó társa lett, majd 71 Zala, 1904. szeptember 4. Zalaegerszegen telepedett le, tervezést, szakvélemé- 72 A péntek esti szertartás nyitja meg a hét legfõbb nyezést, építõmesterként kivitelezést egyaránt vállalt. ünnepét, a szombatot. Magyar állampolgárságot 1901-ben kapott. A 20. 73 század elején meghatározó szerepe volt a városkép Zalamegye, 1904. szeptember 11.4. alakításában. 74 Zalamegye, 1904. október 9.4; Elul: a zsinagógai év 54 Zalamegye,1902. december 28.4. 6. hónapja 75 55 Göcseji Múzeum történeti dokumentációs gyûjte- Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó községek Magyar- ménye,84.16.1.; Utcák, terek, emberek – Zalaegerszeg országon. Térképek, rajzok, adatok. Szerk. Komoróczi régi képeken. Szerk. Megyeri Anna. Zalaegerszeg, Géza. MTA Judaisztikai kutatóközpont, Budapest, 1997. 54.,98.; Baranyai György: Tudósítás a múltból. 1991. (Hungaria Judaica; 1.) 42. A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 241

76 A tornyok, akárcsak az elõképnek számító Ludwig 89 A táblán Kiss József verse olvasható. „Imádkozzunk! Förster (1797 – 1863) által tervezett Dohány utcai zsi- Jiszgadalt dobogjon / Minden szív a magyar hazában/ nagógán is látható hagymaszerû gömbbel koronázott És minden még Tinéktek gyulladjon / Szegény és tornyok – eredetileg arra a két oszlopra utaltak, melyek gazdag néma asztalán / Mert értünk ontott, érettünk egykor Salamon jeruzsálemi temploma elõtt álltak. patakzott / A Ti drága, ifju véretek/ A vérrózsák, miket 77 Ézsaiás 56. 7. a harcz fakasztott/ Teremnek nekik örök életet./ 78 Göcseji Múzeum történeti dokumentációs gyûjteménye, 90 Magyarországi zsinagógák. Irták: Gazda Anikó – leltári szám: 95.16.7. Kubinyi András – Pamer Nóra – Póczy Klára – Vörös 79 Lombár Pál tervezõ leírása az épületrõl, 1978. VÁTI. Károly. Szerk. Gerõ László. Budapest, 1989. 43. KÖH Tervtára 15.313. 91 Orgonaavató ünnepség Zalaegerszegen. Zalai Hírlap 80 Ennek az oszlopnak mindkét darabja fennmaradt, 1987. november 30. 1. dr. Mike János jóvoltából hiányos részeit pótolták, s a 92 Az orgonát a Fõvárosi Mûvészi Kézmûves Vállalat zalaegerszegi izraelita hitközség helyiségében õrzik. Aquincum Orgonaüzeme és Zalaegerszegi Ingatlan- 81 Gazda, 1991.16. kezelõ és Közvetítõ Vállalat munkatársai készítették. 93 82 Az állványról, melyet szószéknek nevezett, Lengyel Az idézett szövegeket betûhíven közöljük. Az olvas- Lajos számolt be. hatatlan szövegrészeket szögletes zárójellel jelöltük, az értelmezhetõ hiányokat a zárójelben kiírtuk. A héber 83 Kapiller Imre – Németh László: Dokumentumok a feliratok értelmezésében dr. Bányai Viktória, az MTA zsidóság üldöztetésének történetéhez. /Iratok a Zala Judaisztikai Kutatóközpontjának tudományos munka- Megyei Levéltárból/ (SÁGVÁRI Ágnes szerk.) társa volt segítségemre. Köszönet érte. Budapest, 1994. 94 A kis idõszámítás szerint 664. 84 ZML Telekkönyvi iratok. Az I. világháború hõsi halot- 95 tainak emléktábláját végül az átalakításig nem mozdí- Zsoltárok 27,4. vers. tották el, de a jegyzõkönyvben említett, Boschán Gyula 96 Az avatás elõzetes programját a Zalamegye c. újság is nevét megörökítõ emléktáblának nincs nyoma. Az közölte, dolgozatunkban idézzük. elõtérben ma is látható egy kis márványtábla a tervezõ 97 Beköszöntõ ima: „Ma tovu” (Mily szépek). és a kivitelezõ építészek neveivel; szembe az átalakítás 98 Halleluja tervezõjének és kivitelezõjének (a Zalaegerszegi Ingat- 99 „Adon olam” (A világ ura) ima. lankezelõ és Közvetítõ Vállalt) neve került. 100 Az avatás mozzanatainak leírását a Zalamegye c. újság 85 Tanácsi Évkönyv. Zalaegerszeg. 1975–76. Zalaeger- közli, dolgozatunkban idézzük. szeg, 1976.58. 101 „Le-David mizmor” (Dávid zsoltára, 24. zsoltár). 86 KÖH Tervtára: 14027; 16494. Lombár Pál tervei a 102 Minha (a teljes délutáni liturgiára vonatkozik). Városépítészeti Tudományos és Tervezõ Intézetben 103 készültek. Rosszul olvasható, esetleg Tindeisen József. Az építésszel kapcsolatos adatot nem találtam. 87 KÖH tervtára: 15.313. 88 Pelényi Gyula mûszaki leírása és terve az épület áta- lakítása elõtt, 1982. szeptember 23. 242 Megyeri Anna

Irodalom:

Baumhorn Lipót építész/architekt 1860 – 1932. és dokumentumok alapján sajtó alá rendezte: Froj- Szerk. Hadik András, Szegõ György, Budapest, 1999. movics Kinga. MTA Judaisztikai Kutatócsoport. BENCZÉNÉ NAGY ESZTER – FÜLÖP ISTVÁN – (MZSHK) Budapest, 1994. MARKÓ IMRE LEHEL MEGYERI ANNA Zalaegerszeg utcanevei. Zalaegerszegi füzetek III. A Göcseji Múzeum – az egykori takarékpénztár Zalaegerszeg 1977. 23. építésének története. Adalékok Zalaegerszeg elsõ BARANYAI GYÖRGY pénzintézetének történetéhez. In: Zalai Múzeum 10. Tudósítás a múltból. Dokumentumok Zalaegerszeg Zalaegerszeg, 2001. 237. város munkásainak szervezkedéseirõl 1903-1914. MEGYERI ANNA Zalaegerszeg, 1985. 312. Építkezések Zalaegerszegen a dualizmus idején. In: DEGRÉ ALAJOS – SIMONFFY EMIL Struktúra és városkép. A polgári társadalom a A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története dualizmus korában. Szerk. Tóth G. Péter. Laczkó (1690 – 1949). Zalaegerszegi Füzetek 1. Zalaeger- Dezsõ Múzeum, Veszprém, 2002. 325-345. szeg, 1975. MOLNÁR ANDRÁS DURANCI, BELA Zalaegerszeg 1848-49-ben. Zalaegerszegi Füzetek 6. A vajdasági építészeti szecesszió. Fórum Kiadó. Zalaegerszeg, 1998. 23, 38, 50, 71, 72. Újvidék, 1983. MORAVÁNSZKY ÁKOS A zsidó népesség száma településenként (1840–1941) Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina. Szerk. Kepecs József. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1988. Budapest, 1992. NÉMETH LÁSZLÓ FOKI IBOLYA Zsidók Zalában a 18. század elsõ felében. In: Zalai Zalaegerszeg 1850–1860. A város igazgatási Gyûjtemény 35. Zalaegerszeg, 1994. 17–32. szervezete és tisztviselõi az abszolutizmus idején. NÉMETH LÁSZLÓ – PAKSY ZOLTÁN Zalaegerszeg, 2000. Zalaegerszegi Füzetek 6. Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye tár- FOKI IBOLYA sadalmában 1919 – 1945. Zalaegerszeg, 2004. (Zalai Az 1883-as zsidóellenes zavargások Zala megyében. Gyûjtemény 58.) Zalai Gyûjtemény 25. Zalaegerszeg, 1986. 217 –241. POLLÁK MIKSA DR. GÉFIN GYULA Zsidó templomépítés Magyarországon a XIX. A szombathelyi egyházmegye története I–III., Szom- századtól a mai napig. In: Az Izraelita Magyar bathely, 1929-1935. Irodalmi Társulat kiadványa. Budapest. LVI. 1934. GAZDA ANIKÓ SEBÕK SAMU Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon. A Zalaegerszegi Izr. Hitközség Irattár rendezésére Térképek, rajzok, adatok. Szerk. Komoróczi Géza. felkért -- áll. fõgimn. tanár jelentése, Zalaegerszeg, MTA Judaisztikai kutatóközpont, Budapest, 1991. 1902.(12) p. (Hungaria Judaica; 1.) VENETIANER LAJOS GERLE JÁNOS – KOVÁCS ATTILA – MAKOVECZ A magyar zsidóság története. Budapest, 1986. IMRE Utcák, Terek, Emberek – Zalaegerszeg régi képeken A századforduló magyar építészete, Budapest, 1990. Szerk. Megyeri Anna. Zalaegerszeg, 1997. KAPILLER IMRE – NÉMETH LÁSZLÓ RAJ TAMÁS – SZELÉNYI KÁROLY Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történeté- Zsidó tárgyak mûvészete. Makkabi, Budapest, 2002. hez. /Iratok a Zala Megyei Levéltárból/ (SÁGVÁRI RICZU ZOLTÁN Ágnes szerk.) Budapest, 1994. Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. Nyíregy- Magyarországi zsinagógák háza, 1992. Irták: Gazda Anikó – Kubinyi András – Pamer Nóra – SIMONFFY EMIL Póczy Klára – Vörös Károly. Szerk. Gerõ László. Bevezetés. In: Zalaegerszeg. Dokumentumok a város Budapest, 1989. történetébõl. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Magyar Zsidó Lexikon 1985. 691 p.p.7-46. Szerk. Újvári Péter. Budapest, 1929. Zalavármegyei Évkönyv a millenniumra Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április Nagykanizsa, 1896. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa összeírása a A zsidó Budapest német hatóságok nyomán. I. rész. Adattár A, B kötet. Emlékek, szertartások, történelem. Szerk. Komoróczi Közzéteszi: Schweitzer József. Az eredeti kérdõívek Géza. Budapest, 1995. (Hungaria Judaica; 7.) A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 243

The history of the Synagogue of Zalaegerszeg (Presently concert - and exhibition hall)

In 1982 during the renovation of the Synagogue a Moreover, many Jewish citizens were members of the rusty, cylindrical metal container was found. The metal city’s Architectural Committee and the association of container was deposited there in 1904 when the last ‘Szépítõ Egyesület’ which aimed to increase the city’s building blocks of the building were put into place. image. The metal container enclosed all the paper work about The old Synagogue was built in the city centre in the construction of the Synagogue and about the the 1840s on a land that was given by the bishop of Jewish Community. The original archives of the Szombathely. The Synagogue was built next to a pub, Jewish Community perished and the only information this pub was in the same place as the present Arany we have about the Community was found in the above Bárány Hotel. mentioned metal container. This paper gives an In 1873 the alteration of the Synagogue was already account of the contents of these texts. planned, although the Jewish Community needed a Jewish occupants moved to Zalaegerszeg in the first bigger Synagogue. In 1899 the leaders of the com- third of the 18th century. In 1770 according to a tax munity with the new president Gyula Boschán who inventory only nine families lived in Zalaegerszeg was determined to modernize the institution and the with a total number of 47 people. By 1828 the number administration of the Jewish Community, the Com- of Jewish citizens was 318. The precise time and munity decided to build a new Synagogue. In 1900 manner of the establishment of the Jewish Community when the building of the new Synagogue was finally is unknown, however according to the Hungarian decided, the city comprised of 9782 citizens from Jewish Encyclopaedia the Graner, Rosenthal, Boschan which 1333 were Jewish, 8114 were Roman Catholic, and Kaiser families played crucial role in the estab- 191 were Lutheran (evangelistic), 126 were Calvinist lishment of the Community. The memory of these (reformed) and 18 belonged to other religions. In 1901 families is still well preserved in the Jewish cemetery. the Jewish Community was raised from the condition In 1880 1005 Jewish citizens lived in Zalaegerszeg who of status quo ante to the level of the Communities of comprised of 14,9 % of the total population of the city. the Congress. The majority of the Jewish citizens worked in mer- In 1901 the elected Architectural Committee chandry, which was constitutive towards their quickly announced a tender to design a new synagogue. The growing fortune. Their children received good edu- costs that were allocated to the building project were cation and some of them became lawyers or doctors. 80.000 crown. Five applications were received for the As a result the new citizens become respected tender. The Committee agreed that from the two archi- members of the society of Zalaegerszeg. This newly tectural plans of József Stern a cheaper one would be founded respect is well represented by the fact that in the most suitable for the Community. The building 1857 two merchants, Jakab Mayer and Zsigmond tender was won by Tamás Morandini, a building Kaiser were elected to be members of the local council. constructor who was a well respected member of the From the second half of the 19th century forwards and Jewish Community. from the Act of Emancipation (1867. XVII) the Jewish The building project was commenced on the 19th of community played an important role in a social life of March 1903 in the then developing Gyula Wlassics Zalaegerszeg and in governing the city. street (today’s Mártírok street). The opening of the The turn of the 19th-20th century can be character- Synagogue was planned to be held in May 1904, but ised by extensive building projects that were consti- because of the unfavourable weather and the builders’ tutive towards the wide-ranging development of demonstration for better wages the works had to be Zalaegerszeg. In 1885 the leaders of Zalaegerszeg stopped several times. The building construction was made considerable efforts to increase the appearance finally finished during the summer, and the opening and cultural and intellectual life of the city so that it ceremony was held on the 1st of September 1904. The would adequately characterise a capital of a county. intellectuals of the city took part in the opening Jewish citizens had an important role in increasing ceremony irrelevant of their religion. the city’s image. Private projects of the Jewish Com- The new, two towered, brick and plaster designed munity created a more metropolitan look in the city. building was a good example of the eclectic Synago- 244 Megyeri Anna gue architecture and the inner paintings and the tin- its condition was deteriorating gradually. In 1976 it works represented the skilled work of the craftsmen of was decided that in order to be able to maintain the Zalaegerszeg. Synagogue it has to be assigned to a new function. In In 1944 the majority of the Jewish population of 1983 according to the plans of architect Gyula Petényi Zalaegerszeg were taken to concentration camps from the reconstruction of the Synagogue with the preser- which only a few returned. The Synagogue became vation of the inner building structure was finished. unused and in 1960 it became the property of the Hun- garian Government and was maintained by the Town Council. The building was used as a storage space, and Translated by Eszter Kreiter

1. kép: A zárókõbõl elõkerült oklevél A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 245

2. kép: A zalaegerszegi építõmunkások 1904-ben, a Grünwald vendéglõben „Az épület túlnyomó részben zalaegerszegi munkások dicsõsége, ...kizárólag magyar munka.“ Jegyzõkönyv, 1904.

3. kép: Morandini Tamás, 4. kép: A templom avatása. Antal Béla felvétele Morandini az építkezés kivitelezõje 1905 körül Tamás hagyatékából, 1904. „Új monumentális templomunk kívülrõl és belülrõl egyaránt impozáns benyomást gyakorol a nézõre.“ Jegyzõkönyv, 1904. 246 Megyeri Anna

5. kép: „...nemcsak közelrõl hat az épület, hanem hat jó messzirõl is jellegzetes két tornyával, mely a város távlatának karaktert ad.“ Jegyzõkönyv, 1904. (Képeslap, 1910 körül, az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona)

6. kép: A zsinagóga belsõ tere egy képeslapon, 1930 körül (Kovács András tulajdona) A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete 247

7. kép: Zalaegerszeg rendezett tanácsú város átnézeti térképe, 8. kép: „Gyönyörûen érvényesülnek külsõ méretei a kõbástya részlet a zsinagógával, 1903 Göcseji Múzeum 94.39.2. kerítéssel körülvett négyszögletes téren“ Jegyzõkönyv, 1904. (Képeslap, 1910 körül, Göcseji Múzeum)

9. kép: A keleti fal, 1978. (KÖH Tervtár) 10. kép: A belsõ részlete, 1978. (KÖH Tervtár)

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Béres Katalin Egy legenda nyomában*

Az alábbi történet egy, a muzeológusi gyakorlatban Ruzsa Károly Batyk története címû könyvében is sem mindennapos eset, amely talán jól érzékelteti megemlékezett az elásott harcjármûrõl.2 munkánk szépségeit, izgalmait és olykor kudarcait is. A tank kiemelése és külföldre szállítása magán- Az állampolgárok bizonyos körében nagy kultusza személyek által nem jelentett reális veszélyt, hiszen van manapság a hadtörténelmi emlékeknek, különösen törvény mondja ki, hogy minden a földben található a második világháborús relikviáknak. Az érdeklõdõk mûtárgy a magyar államot illeti, feltárása csak szak- egy része nem elégszik meg a múzeumi kiállításokon, hatóságai engedélyével és szakemberek közremûkö- haditechnikai parkokban látható fegyverek, doku- désével lehetséges.3 Továbbá a feltételezett tankot mentumok, fotográfiák stb. megtekintésével, hanem rejtõ földterület közlekedési útvonal mellett és magas- maga is gyûjti, keresi, – néha a legalitás és az ille- feszültségû villamosvezeték alatt található, ezért galitás határán egyensúlyozva – adja-veszi az e körbe esetleges kiemelése – óriási súlya és mérete miatt4 – tartozó emlékeket, kisebb magángyûjteményeket csak hatalmas munkagépekkel és toronydaruval hozva létre lezuhant repülõgépek maradványaiból, történhet, felvonulásuk és a munka ideje alatt a for- lõszerhüvelyekbõl, különféle felszerelési tárgyakból, galmat el kellene terelni, a villamosvezeték egy sza- egyenruha tartozékokból, dögcédulákból stb. E ma- kaszát le kellene bontani, mindehhez számtalan gángyûjtõk rendszeresen felkeresik a levéltárakat, engedély beszerzése szükséges. könyvtárakat, ahol korabeli forrásokat olvasgatva A bejelentés azonban felkeltette érdeklõdésünket a ötleteket merítenek további kutatásaikhoz, illetve történet iránt, ezért igyekeztünk kideríteni, van-e igyekeznek felderíteni az általuk megtalált relikviák alapja a „batyki Tigris” legendájának. A kert tulaj- történeti hátterét. donosával, egy, a 70-es éveit taposó ma is aktív 2001 tavaszán a Göcseji Múzeumban felkeresett kútásóval készített interjúból az alábbi történet bon- egy megyénkbéli magángyûjtõ, aki beszámolt arról, takozott ki.5 1971-ben költözött 7 tagú családjával a hogy Batykon, az egyik családi ház kertjében a máso- Vas megyei Csipkerekrõl Batykra, az alsó faluvégi dik világháború után eltemetett német tank – Tigris, házba, amelyet Koller Máténétól, az eredeti tulajdonos vagy Királytigris – található. Nemcsak a magyarok, özvegyétõl vásárolt meg. Mivel a házhoz tartozó kertet hanem egy sok pénzzel rendelkezõ német magángyûj- kicsinek találta, bõvíteni szerette volna, ezért az tõ is érdeklõdik iránta, szeretné kiemelni és megvenni. épülettõl délre esõ út menti talajvizes, gazos, Arra kért, akadályozzuk meg, hogy ez a kuriózumnak elhanyagolt területen kiirtotta az un. eleven gyepût, a számító harci eszköz – Magyarországon egy darab fûzfákat, bokrokat, és felásta a földet. Ásás közben, sincs belõle (!) – kikerüljön az országból. egy ásónyom mélyen akadt rá a tankra, tetejét Az elásott tankról szóló történet nem volt ismeret- kibontotta, leszórta róla a rádobált alkatrészeket, len elõttünk sem. Régész kollégáinktól hallottunk már lánctalp darabokat, láncmeghajtó kereket, kinyitotta a róla, akik terepbejárásaik során számtalan hasonló toronytetõt, kimerte belõle a felgyülemlett talajvizet, – elrejtett harangokról, kincsekrõl és egyebekrõl szóló, majd egy tyúklétrán lemászott a harckocsi belsejébe. rendszerint valótlannak bizonyult – történettel talál- Elmondása szerint a szerszámosládát szerette volna koztak, nemcsak Batykon, hanem szerte a megyében. megtalálni, az azonban nem volt meg. Helyette két 1995-ben, a Zalai Hírlapban egy interjú jelent meg a 1,2 m-es lövedéket talált és megállapította, hogy a tank kert tulajdonosával,1 sõt egy zárójeles mondat erejéig belsejét kézigránáttal felrobbantották, mert mindenütt 250 Béres Katalin

összeégett vezetékek lógtak benne. Egy horgas végû variációk további kutatásra ösztönzött bennünket, drót segítségével megmérte a csõ hosszát, ami szerinte igyekeztünk kideríteni valóban elásták-e a tankot a 4,2 m volt. Kiemelte és szétszedte a lövedékeket, kertben, s ha igen, milyen körülmények között? amelynek színes puskaporát gyermekei „tûzijátékra” Batyk a II. világháború végén a Rába folyótól használták el, kapszliját pedig a kerítés beton alapjába keletre, a Vasvártól Gyõrig húzódó utolsó magyar- öntötte. A toronytetõt kamasz fia sokáig súlyemelõnek országi megerõsített védelmi vonal, a „Zsuzsanna használta. (Ezt egyébként a ma középkorú fiú is meg- vonal” Vasvártól Zalavégen át a Zala folyóig húzódó erõsítette, sõt egyik lánytestvére is.) Mivel a nyitott reteszállásának körzetébe tartozott. A rendelkezésre tankot gyermekeire nézve veszélyesnek ítélte, ezért két álló adatok szerint a térségben kiépített állásokat a ZlL teherautónyi murva követ öntetett bele, majd a magyar katonaság, közöttük a Szent László gyalog- területet kb. másfél méterrel feltöltötte és veteményes hadosztály, valamint a német 6. Hadsereg III. páncélos kertet alakított ki rajta. A leszedett alkatrészeket sokáig hadtestének jobb szár-nya, a 99/II. hegyizászlóalj, az õrizgette, egy részébõl, pl. a lánctalp csapszegébõl I. és a III. páncéloshadosztály egy tábori kiképzõ zász- szerszámot készített, a többit azonban a batyki úttörõk lóalja, a 303. Rohamlövegdandár, az 509. Tigris vitték el egy vasgyûjtés alkalmával. Szemben lakó nehézharckocsiosztály megmaradt 3 harckocsija, a 17. szomszédjától, a ma már elhunyt Török Istvántól tudta és a 19. népi sorozat-vetõ dandár, az 5. SS Wiking meg a tank történetét. Eszerint 1945. márc. 28-án az páncéloshadosztály maradéka és az I. Lovashadsereg orosz csapatok elõl visszavonuló német tanknak a néhány hadosztályának maradéka védte.8 Batyk faluvégen elfogyott az üzemanyaga. Legénysége, hogy környékét a kelet felõl támadó szovjet 27. hadsereg a tank használható állapotban ne kerüljön az oroszok egységei – a 33., 35. és 37. lövész- és a 18. harckocsi kezére, belehajtott a Kollerék háza mellett tátongó hadtest – 1945. március 27-én délután érték el.9 hatalmas méretû tömésgödörbe, (ahonnan a házukat Másnap reggel indítottak támadást a falu elfoglalására, építették), majd lerobbantotta a láncmeghajtó kereket, s még a délelõtt során bevették azt. A harcok során és a harckocsi belsejébe is kézigránátot dobott, így heves tüzérségi tûzpárbaj keletkezett, találat érte a tette mûködésképtelenné. templom tornyát is, teteje leszakadt. (A torony déli Azt, hogy a tankot elásták, megerõsítette Koller oldalán ma is látható egy a falba fúródott 10,5 cm-es György nyugdíjas vonyarcvashegyi pedagógus, az lövedék orrkúpja.) Több lakóház leégett, némelyiknek eredeti tulajdonos fia is.6 Igaz, a történetet õ sem megrepedt az alapja, tûzfala összeomlott, lakhatat- szemtanúként ismeri, mert azokban a vészterhes lanná vált. Találat ért két szovjet T 34-es harckocsit, de napokban leventeként Németországban tartózkodott. az út mentén német tankok is égtek, melyeket saját 1945 augusztusában tért haza, akkor már a tankot nem, legénységük tett használhatatlanná, mivel elfogyott az csak az elföldelés nyomait látta, a történetet édes- üzemanyaguk. Az egyik éppen a falu déli végén égett, apjától tudta meg. Õ a mai napig is õriz a tankról azon a környéken, ahol most az elásott harckocsit származó alkatrészeket. Elbeszélése szerint a harcjár- feltételeztük. A kerttel szemben, az utca másik oldalán mû akadályozta a Zalabér felé vezetõ út forgalmát, abban az idõben egy kocsma mûködött, meleg ezért az oroszok „málenkij robotra” vezényelték ki a konyhával, kellemes kerthelyiséggel, fedett tekepá- falu népét, akik ökrökkel, lovakkal és saját erejükkel lyával, ahova rendszeresen eljártak a zalabéri vontatták a hatalmas jármûvet az úttól jóval mélyeb- Neumann kastélyba elszállásolt lengyel menekült ben fekvõ – a közeli patak miatt – meglehetõsen tisztek, a front közeledtével pedig a német katonák is ingoványos talajú területre, ahol elföldelték. (Koller gyakran ott vacsoráztak. A tulajdonos – Németh György cáfolta, hogy tömésgödör lett volna a kertben.) Ferenc – leánya, Németh Rózsa, ma 85 éves idõs Sikerült felgyûjteni a történet harmadik variációját asszony szemtanúként idézte fel március 28-a is. Egy Zalaegerszegen élõ batyki származású nyugdí- eseményeit.10 Elmondása szerint kora reggel heves jas mérnök szerint7 – aki szintén csak hallomásból ágyúdörgésre ébredt. Felébresztette akkor 15 éves ismeri a történteket – miután az oroszok bekerítették a öccsét, aki elõzõ este még kiszolgálta a német falut, a német tank nem az úton, hanem a patakon tiszteket, majd biciklivel szüleik után küldte, akik már keresztül próbált elmenekülni. Mivel éppen megáradt az elõzõ nap kiköltöztek a szõlõhegyre (oda mene- a patak, az egyébként is ingoványos területen a páncé- kültek). Õ maga nem menekült, mert nagyon beteg los nem tudott átjutni, belesüllyedt a mocsárba. volt. Néhány nappal korábban érkezett haza a zala- Mivel a Göcseji Múzeum nem illetékes harcjár- egerszegi kórházból, ahonnan a front közeledtének mûvek gyûjtésére, a tulajdonossal készült interjú kivo- hírére hazaküldték a betegeket. Állítása szerint a natát elküldtük a budapesti Hadtörténeti Múzeumnak, németek elvonultak Zalabér felé, az utolsó tankjuk ahol azonnal nagy érdeklõdést tanúsítottak a tank iránt. pedig éppen az õ házuk elõtt állt meg, amelynek Az érdekes történet, a visszaemlékezõk által elmondott fedezékébõl lõtte a Türje felõl érkezõ oroszokat. Egy legenda nyomában 251

A tankot az oroszok heves tûz alá vették, igyekeztek a lakosság leszerelte”.12 Fõispáni felszólításra dob- kilõni. A lövöldözés következtében kigyulladtak a szóval figyelmeztették a lakosságot, hogy hozzák Kollerék udvarában álló melléképületek, s szétlõtték vissza az eltulajdonított tárgyakat, de a házkutatással Némethék baromfi- és disznóólait is. A német tanknak és internálással való fenyegetés ellenére sem szállí- elfogyott az üzemanyaga, tovább menni nem tudott. tottak vissza semmit. 1945. máj. 25-én Barcza Béla, a Kéttagú legénysége közül az idõsebbik robbantással zalaszentgróti járás fõszolgabírája utasította a körjegy- használhatatlanná tette a harckocsit, aminek követ- zõt, hogy az elhagyott tárgyaknak „az utak mellõl való keztében a ház ablakai betörtek. A fiatalabbik katona eltávolítása iránt haladéktalanul intézkedjék. Azokat a bement Némethékhez és figyelmeztette az ott talált községben gyûjtse össze és kevésbé forgalmas helyen lányt, hogy meneküljön az oroszok elõl. Ezek után a helyeztesse el”.13 A körjegyzõ jún. 2-án kelt válaszá- katonák gyalog indultak tovább Zalabér felé. Németh ban jelentette, hogy a „hadmûveletek következtében Rózsa tudomása szerint a fiatalabbiknak sikerült a megsemmisült autó és egyéb jármûroncsok a közle- szökés, az idõsebbiket a zalabéri kocsma éléskam- kedést sehol sem akadályozzák, mivel az árokban rájában fogták el az orosz katonák, kivégezték, s fekszenek.” Egy helyre nem lehet összegyûjteni õket, valahol a kocsma környékén földelték el. mert nagy súlyuk miatt nagyobb távolságra nem Németh Rózsa még a lövöldözés közben átkúszott a vontathatók.14 szomszédba, Törökékhez, az õ krumplis verembõl kia- Hogy ezeknek a lecsupaszított hadieszközöknek lakított bunkerjükben vészelte át a front átvonulását. végül mi lett a sorsa, csak feltételezzük. Minden Az úton hagyott, kiégett tank azonban akadályozta a bizonnyal az orosz és a magyar hadsereg össze- forgalmat, ezért az oroszok a következõ napokban a gyûjtötte, egy részüket hadizsákmányként a Szovjet- lakosságot, köztük õt is kivezényelték, és feltöltették, unióba szállították, illetve itthon beolvasztották, ezzel többek között a vendéglõ tekepályájáról leszedett alapozva meg a háború utáni magyar acélgyártást. Azt cseréppel, felvágatlan tûzifával a Némethék felõli út vélelmeztük, hogy a faluvégi „Tigrist” az oroszok menti árkot, hogy ki tudják kerülni a hatalmas harc- valóban levontattatták az útról, (mint ahogy azt Koller kocsit. Ennek következtében, a házuk alapja meg- György is állította), amelyet aztán a roncsok össze- repedt, tûzfala kidõlt. gyûjtése idején hatalmas mérete miatt már nem tudtak A tank további sorsáról azonban Németh Rózsának kihúzni a mély gödörbõl vagy árokból, ezért inkább nincsenek információi, mivel a következõ napok elföldelték. A „mikor” kérdésre nincs pontos vála- egyikén felköltözött a faluban élõ nagybátyjához, ott is szunk. A faluvégi tank – Koller György elmondása maradt a helyi viszonyok konszolidálódásáig. Amikor szerint – 1945 augusztusában már nem volt az úton, õ visszatért szülõházába, a tank már nem volt az úton. ugyanis ekkor érkezett haza Németországból, csak az Azt, hogy Batykon több kilõtt, elpusztult harcjármû elásás nyomait látta, édesapjától hallotta a történteket. volt található az orosz megszállást követõ hetekben, Szemtanukat azonban, akik látták, vagy részesei lettek hónapokban, nemcsak a visszaemlékezõk, hanem volna az elföldelésnek, nem találtunk. Ennek részben levéltári források is igazolják. A batyki körjegyzõség az az oka, hogy a háború idején a faluban tartózkodó iratanyagának dokumentumai szerint 1945 máj. 14-én idõsebb nemzedék mára már meghalt, a ma 70 év a megye fõispánja körlevélben utasította a fõszol- körüliek akkor katonák vagy leventék voltak, több- gabírókat és polgármestereket, hogy településeiken ségük nem tartózkodott otthon, a nõk és gyermekek írják össze a hadseregek által elhagyott különféle tár- legtöbbje pedig a környezõ szõlõhegyekben bujkálva gyakat, alkatrészeket, autóroncsokat, benzineshor- töltötte 1945 nyarát. Egyikük így fogalmazott: „Az dókat, stb, „mivel az ország jelenlegi állapotában nem életünk a félelemrõl és a menekülésrõl szólt, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a legkisebb értünk rá arra figyelni, hogy mi történt az út menti értékek is veszendõbe menjenek”.11 Így gondolta ezt a roncsokkal.”15 A megkérdezettek többsége azonban polgári lakosság is, mert ezeket a gazdátlan jár- késõbb hallott az elásott tankról. mûveket a vázig szétszerelték, minden mozdíthatót Mindezek után, mivel a fentiek alapján hihetõnek elvittek és felhasználtak belõlük, pl. a nagyobb lemez- véltük a történetet, október közepén a Hadtörténeti darabokkal pótolták ki a harcok során megrongálódott Múzeum munkatársával és a keceli Pintér Mûvek kép- gazdasági épületeiket. Ilyen tank alkatrészeket õriz viselõjével három kutatóárkos próbafeltárást végez- Koller György, de ilyen lemezdarabokat találtunk a tünk a helyszínen, ott, ahol a tulajdonos a tank helyét környezõ házakban is. Kósa Károly batyki körjegyzõ a mutatta. (Pintér József vállalta, hogy amennyiben felhívásra máj. 31-én azt jelentette, hogy a községben valóban egy német Tigris vagy Királytigris típusú tank „elhagyott tárgyak csupán a kilõtt vagy felgyújtott található a batyki kertben, fedezi a kiemelés, a keceli páncélkocsik és autók maradványaiból állnak, ott hadiparkba történõ szállítás és a restaurálás költségeit.) hevernek, ahol kilõtték õket, mozdítható alkatrészeiket Legnagyobb meglepetésünkre nem találtuk meg a 252 Béres Katalin harckocsit. A másfél méteres feltöltés nyoma azonban history csak másodlagos, kiegészítõ forrása lehet a láthatóvá vált. Néhány nappal késõbb egy harci eszköz történeti kutatásnak, mert a szóbeli visszaemlékezés felderítéssel foglakozó cég emberei járták végig a nélkülözhetetlen, de más források nélkül rendkívül kertet és a ház környékét (nemcsak azt a területet, ahol megbízhatatlan kútfeje munkánknak. a tulajdonos a tankot vélelmezte) mûszeres lelõhely- A muzeológus feladata itt véget ért, a történet és leletfelderítést végezve, sajnos, azonban az õ érzé- azonban még nem. A tank esetleges kiemelése nagy keny mûszerük sem jelezte nagyobb tömegû fémtárgy izgalmat keltett a honi fegyvergyûjtõk, roncskutatók jelenlétét. körében. A hivatalos kutatás kudarca után is állandó Értetlenül álltunk a történtek felett, hiszen azt gon- témája maradt internetes csevegõ fórumaiknak.16 dolhatnánk, hogy 30 esztendõ nem oly nagy idõ, hogy Mivel a kert tulajdonosa továbbra is meggyõzõdéssel az emberi emlékezet rostáján kihulljanak ilyen izgal- állítja, hogy a tank ott van valahol, hozzájárulásával az mas, rendkívüli dolgok, mint egy tank megtalálása egy elmúlt években több alkalommal is megpróbálták jól körülhatárolható területen. Ha a történet azonban megkeresni a harcjármûvet. Mindeddig eredmény- csak a képzelet játéka, mi motivál egy embert arra, telenül. A legenda tehát tovább él, ha mégis meg- hogy a hiteltelenné, nevetségessé válást is vállalva találnák a „Tigrist”, gazdagabbak leszünk egy szen- ragaszkodjon állításához? Tanulságul megerõsítést zációs hadi relikviával, ha nem, egy szép történettel. nyertünk abbéli meggyõzõdésünkben, hogy az oral

Jegyzetek:

* A kézirat lezárásának idõpontja: 2004. május 13. 5 Hodvogner János visszaemlékezése. Göcseji Múzeum 1 Sinkovics Eta: A múlt kísértései – avagy Tigris tank a Adattára: 2375–2001. kertben. Zalai Hírlap, 1995. május 25. 6 Koller György szóbeli közlése. 2 Ruzsa Károly: Batyk története. Zalaegerszeg, 1998. 7 Németh Vilmos szóbeli közlése. (Zalai Kismonográfiák 5.) 118.p. 8 Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája 1944 3 1997.évi CXL törvény a kulturális javak védelmérõl és –1945. Bp. Zrínyi Katonai Kiadó, 1984. 316.p. a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári 9 Ruzsa Károly i.m. 118.p. ellátásról és a közmûvelõdésrõl. IV. fejezet: Régészeti 10 Karancz Lajosné szül. Németh Rózsa visszaemlékezése. védelem, régészeti feltárás 26.§ 1. bekezdés Göcseji Múzeum Adattára: 2399–2001. Továbbá: 2001. évi LXIV törvény a kulturális örökség 11 Zala Megyei Levéltár (továbbiakban: ZML) V.1818 védelmérõl. II. rész: A régészeti örökség védelme A Batyki Körjegyzõség iratai: Zalavármegye fõispán- 1. fejezet 8.§ 1. bekezdés jának körlevele a fõszolgabíróknak és polgármeste- 4 A Tigris (Panzer VI Tiger I.) technikai adatai: hossza: reknek, 1945. máj. 14. 8,24 m, szélessége: 3,73 m, magassága: 2,86 m, súlya: 12 ZML. V.1818 A Batyki Körjegyzõség iratai: 526/1945. 56 t. 13 ZML. V.1818 A Batyki Körjegyzõség iratai: 537/1945. A Királytigris (Panzer VI B Königstiger) technikai 14 ZML. V.1818 A Batyki Körjegyzõség iratai: 537/1945. adatai: hossza: 10,28 m, szélessége: 3,76 m, magassága: 15 Mihályi Margit szóbeli közlése. 3,08 m, súlya: 69,7 t. 16 Ld. In: Ford, Roger: A Tigris harckocsi. (2000) A hozzá- http://www.fabulis.hu/f_forum_template.php?forumid=34 férés módja: URL cím: http://www.bibl.u-szeged.hu /bibl/mil/ww2/konyv/f/bibJAT00367699.html Egy legenda nyomában 253

In a footstep of a legend

In the spring of 2001 the Göcsej Museum was actual burial of the tank. We found sources in the informed that a German tank, called “Tiger or King archive and in rural district reports, which mention that Tiger” that was buried after the second world war, can after the war many tanks lied on the streets of the be found in the backyard of a family house in Batyk, a village. Many of them were collected to a depot except small village situated in the northern part of Zala the heavy ones that could not be taken in tow. county. Hungarian and German collectors were The above accounts on the existence of the tank interested in unearthing and buying the tank. made us believe that the story was true. For this reason The information about the tank attracted our three trial trenches were opened in the garden where attention, and we attempted to find out the validity of the owner showed the assumed place of the tank. Sur- the legend of the Tiger. We interviewed the owner of prisingly the tank was not there. A few days later a the property, where the tank was said to be found. The team specialised in surveying and locating war owner said that in the beginning of the 1970s – when instruments, searched the garden and the surrounding he moved to the house – he discovered the tank while area of the house. Unfortunately their sensitive he was digging in his backyard. He gave account on apparatus did not show the presence of a considerable opening the tank and climbing into it. Then he filled amount of metal in the ground. the tank up with gravel, and levelled up the backyard The task of a museologist ends here, but the story with approximately 1,5 meters thick soil and altered does not. The owner of the property is still convinced the backyard into a garden. that the tank must be there somewhere and in the last He was informed by his neighbour that in 1945 a few years, with his approval, many collectors and fleeing German tank ran out of fuel, and its crew wreck-detectives tried to find the tank. Until now disabled the tank and pushed it into a big pit next to the without any success. The legend goes on, and if road and left it there. After the war the owners of the someone finds the “Tiger” we will be richer with a house buried the enormous and immobile combat unique military machine, if not, we will be richer with vehicle. We eagerly continued our research and we a glamorous story. found more informants who confirmed the story, however we did not find any witnesses who saw the Translated by Eszter Kreiter

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Petánovics Katalin A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai1

I. szönhetõ, hogy az önkormányzat - élén Huszti Zoltán Ferenc polgármesterrel, aki egyben a falu Honismereti Az 1950-es – 1960-as években a hagyományos Egyesületének elnöke is - közel húsz épületre terjesz- paraszti falu életformájában s ezzel együtt külsõ- tette ki a helyi védettséget. Ennek az a lényege, hogy a ségeiben is végképpen megváltozott, befejezõdött az lakók belül átalakíthatják a házukat, de a külsejét nem az átalakulás, amely valójában már az 1930-as évektõl változtathatják meg, s nem bonthatják le.4 (1-2. kép) megkezdõdött. Egymás után bontották le a régi lakó- A tájházak egy része a falvak legszebb - s ebbõl házakat, hogy helyettük egyen-sátortetõs, kocka következõen a legmódosabbak - épületeit képviselik. házakat építsenek, amelyek kétségtelenül egészsége- Talán valamivel kevesebb helyen gondoltak a szegé- sebbek és kényelmesebbek voltak, csak éppen semmit nyekre, pedig mindenütt õk voltak többen, s megér- sem õriztek meg a korábbi épületek tájba illõ szép for- demlik, hogy az utókor õket se feledje már csak azért máiból, építészeti értékeibõl. sem, mert házaik igen régies építészeti elemeket A pusztulás gyorsasága arra ösztönözte a szakem- õriztek meg, hiszen nem volt módjuk gyökeres áta- bereket - építészeket, néprajzkutatókat - hogy mentsék lakításra.5 meg, ami még megmenthetõ. Országos méretû feltáró A zalaszántói tájház sorsa akár példaként is szol- munka indult meg, amely tíz-tizenkét éven át tartott, s gálhat részben arra, hogy nem könnyû feladat egy ház felmérhetetlen jelentõségû dokumentációs anyagot hiteles rekonstrukciója még akkor sem, ha õrzi régi eredményezett. (FÜZES 1997) Ekkor születtek meg a formáját, részben arra, hogy egy tájház megfelelõ regionális szabadtéri néprajzi múzeumok tervei, üzemeltetése milyen gondokkal, feladatokkal és buk- amelyek közül elsõként a zalaegerszegi Göcseji tatókkal járhat. Falumúzeum készült el Szentmihályi Imre, Barabás Jenõ és Tóth János tervei alapján.2 II. A szakemberek arra is törekedtek, hogy a megõr- zésre méltó házak eredeti helyükön, valódi falusi kör- Zalaszántó Keszthelytõl 18 kilométerre, a szántó- nyezetükben maradjanak meg, ahol élõben tárják a zsidi medence nyugati szélén helyezkedik el. látogatók elé a régi magyar falvak építészeti örökségét, Az ide utazókat számos látnivaló fogadja: legis- gazdálkodásának és a lakáskultúrájának emlékeit. E mertebb a Tátika vár, amelyet a 13. század közepén célkitûzéseket az OMF-en és a megyei múzeumi igaz- építtetett a veszprémi püspök. A felépült várat 1257- gatóságokon kívül többnyire a falu vezetõsége is ben említik elõször. 1589-ben a törökök elpusztították. támogatta, segítséget nyújtva a házak hiteles beren- (SZATLÓCZKI 2002, 140) A késõbbi források már dezéséhez és fenntartásához, mert úgy vélték, hogy a romként említik és ma is így látható, bár régészeti tájház rangot ad a településnek.3 kutatása és konzerválása folyik.6 Késõbb alábbhagyott mind a hivatalos, mind a Kisfaludy Sándor hosszan hömpölygõ romantikus helybéli lelkesedés, mert az öreg, folytonos karban- történeteket - regéket - álmodott a balatonfelvidéki tartásra, felügyeletre szoruló házak rengeteg pénzt várromok hajdani boldogtalan lakóiról, köztük Tátika emésztettek fel. „vércse lakta váráról. S két fiatal magyar szívnek - Zalaszántó azon települések közé tartozik, amelyek Szerencsétlen sorsáról.” (KISFALUDY s. 1902, 19) fontosnak tartják régi örökségük védelmét. Ennek kö- E történeteket feldolgozta Kovács J.: A Balaton múltja 256 Petánovics Katalin

és regevilága c. könyvében is, amely a nép közé kerül- A lakóházak helyiségei a 19. századtól a 20. század ve folklorizálódva tovább él. (PETÁNOVICS 1991) elsõ feléig egymás után - sorosan - épültek az A várhoz más, derûsebb monda is fûzõdik: a istállóval, ólakkal, a módosabbaknál a pajtával együtt. várnagy béna lánya meggyógyul Hévíz csodás erejû A pajtákat néha az udvar végén - mintegy lezárva azt - vizétõl és boldog lesz. - A nép a várhegy barlangját keresztben helyezték el. A 19. században a gazda- borospincének képzeli, s úgy tudja, hogy az évszá- gabbak háza négy osztatú volt: szoba - füstöskonyha - zadok alatt ugyan a hordók elkorhadtak, de a bort egy szoba -kamra. A szegényebbeknél: szoba - füstös- különleges hártyaburok fogja össze, és az megmaradt.7 konyha - kamra. Az õ portájukon pajta csak ritkán Templomukat Szt. Kozma és Damján tiszteletére fordult elõ. szentelték.8 A régészeti kutatások tisztázták a templom A füstöskonyhás házak minden helyiségének az román és gót részeit, amelyek részben a 13. részben a ajtaja a szabadba, vagy egy nyitott tornácba torkollott, 14-15. századból valók. (KOZÁK 1962) A faluban amelyet itt és Dunántúl nagy részén pitarnak összesen 16 útszéli kereszt és szobor van, közülük neveznek. Ezzel akadályozták meg, hogy a kemen- kettõt amerikás-magyarok emlékére emeltek. cébõl, a nyílt tûzrõl, vagy egyéb tûzhelyrõl felszálló, s (RÉTHELYI 1984) (3. kép) a konyhában szabadon terjengõ füst bejusson a lakás A templomtól északra fekvõ zömök kis kápolna többi helyiségébe is.12 Országszerte - s így Zala pontos korát nem ismerjük. Formája szerint középkori megyében is - a 19. század vége felé készült házakat a eredetû lehet. (NÉMETH 1979) A 19. században átépí- gyakori tûzesetek megelõzése miatt többnyire kémé- tették és Szt. Vendelt választották védõszentjéül. nyesre építették már, de a hatósági tiltó rendelkezések (KRASZNAY 1989) Az állatok oltalmazójának külön dacára még a 20. század elején is készültek füstös- szobrot is állítottak a falu végén.9 Szt. Donát párt- konyhás házak.13 A biztonságosabb kémények fogásába ajánlották a szõlõiket s az 1914-ben épült hatására azonban a régi házak átalakítása a 20. század hegyi kápolnát, amelyet az augusztusi búcsú napjára elsõ évtizedeiben mégis fölgyorsult, csak a szegények szõlõfürtökkel díszítenek fel, és ünnepélyes kül- laktak továbbra is kéménytelen házakban.14 sõségek között ülik meg a napját.10 A legújabb, s e A konyhák füsttelenítésének a megoldásával áta- vidéken különleges látnivaló a község melletti Vilá- lakult a lakótér. A kemencéket a legtöbb helyen lebon- gosváron 1992-ben épült buddhista szentély, a sztúpa, tották, és a kamrában vagy másutt építették fel ismét, a legrégibb pedig a falu határában lévõ közel száz a fûtést és a fõzést különbözõ technikákkal (téglából, tatárhalom, vagy ahogy a faluban nevezik, török- vályogból rakott, késõbb fémbõl) készült tûzhelyekkel hagyás, ami valójában a bronzkorvégi-koravaskori oldották meg. Ezentúl a konyha lett a család nappali, urnasíros temetkezés maradványa. (BAKAY – sokszor éjjeli tartózkodási helye is. A többi helyiség KALICZ – SÁGI 1966) számára pedig a konyhából ajtókat nyitottak. A települést 1236-ban említik elõször, ekkor a Az 1960-as évekre Zalaszántón megfogyatkozott a veszprémi püspök birtokolja. Többszöri tulajdonos- zsúpos házak száma. Addigra a többség igyekezett váltás után az 1740-es évektõl Festetics Kristóf szerzi cseréppel vagy náddal pótolni a nehezen beszerezhetõ meg, és egészen 1945-ig a család kezén marad. zsúpot. Lebontották a falu legöregebbnek tartott (KOVACSICS 1991) füstöskonyhás házát, a legendás boszorkányházat is, A falu - a környék községeihez hasonlóan - ere- amelybõl - a hagyomány szerint - alagút vezetett detileg egyutcás volt, ma is ez adja a karakterét. A mel- Tátika várába.15 lékutcák késõbb, a 20. században alakultak ki, s ezen Csupán egyetlen ház maradt, amely - véleményem az sem változtat, hogy egy-egy mellékutcában néhány szerint - megépülése óta alig változott. (7. kép). régi épület már a 19. században is állt. (4-5. kép) A Vadász utca déli házsorának legszélsõ házát két idõs Az 1900-ban végzett összeírások szerint a község ember lakta, apa és lánya, akiknek sem ereje, sem 375 lakóházából 350 tömés- vagy kõfalú, nádas vagy lehetõsége nem volt a komolyabb változtatásra. zsúpos tetejû.11 Zalaszántón és a környékén elsõ- Mindig is szegényen és szerényen éltek. Vagyonuk sorban a helyben található terméskõbõl építkeztek, de szõlõbõl, 800 négyszögöl földbõl, a házhoz tartozó a korábbi századokban borona- és sövényfonásos falú telekbõl és egy hold juttatott földbõl állt.16 Két házak, és a földbõl (különféle módszerrel) rakott falak igástehén, sertés és baromfiak egészítették ki a gaz- sem voltak ritkák. (JANKÓ, 1902 – VAJKAI, 1964) daságukat. A nyeregtetõs házakat a keskeny telkek egyik szé- A ház észak-déli irányban helyezkedik el a telken. lére, és közvetlenül az utcaszintre építették. A sza- Homlokzatának folytatásaként épült két kõ kapuosz- badon hagyott homlokzatokat gyakran élére rakott lophoz deszkából készült kétszárnyú kapu tartozik. téglacsipke keretezte, középen pedig stukkó díszítette. A három osztatú épület a nyugat-dunántúli (6. kép) füstöskonyhás-kályhás háztípusba tartozik. Mindhá- A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 257 rom helyisége, - a szoba - a volt füstöskonyha - és a elrendezés is változott. Az épületszerkezetbõl és a kamra ajtaja az ún. lopott tornácba, vagy ahogy itt hasonló épületeknél szerzett tapasztalataimból nevezik a félköríves tornácbejáratra utalva, a bótha- adódóan feltételezem, hogy korábban a ház két, jtásos pitarba nyílik. (8. kép). A lakóház végorom- nagyjából egyforma nagy helyiségbõl állt, a 470 x falához toldották az istállót, ennek falához csatlakozik 484-es szoba után volt egy 420 x 484-es, valóban az 1960-as években épült tégla tyúk- és disznóól, majd füstöskonyha. Erre vallanak az épület második a fáskamra és az árnyékszék következik. (9. kép). részében lévõ szokatlanul vékony osztófalak,21 Az épületegyüttestõl kicsit távolabb állt a gerenda továbbá az is, hogy a szoba jelenlegi, elõtérbõl alapra rakott, deszkaoldalú, nádtetõs hidas, - korábban nyíló ajtaja új, esetleg másodlagos elhelyezésû. Így ezt használták disznóólként - amelynek padlásán volt tehát korábban (az építéskor?) kéthelyiséges volt a akkoriban a tyúkok helye is. Közelében áll a ház, mindkettõnek a szabadba nyílt az ajtaja…” galambdúc. 4. A második… helyiségnél (vagyis a konyhánál) az A lakóház fala sárba rakott, tapasztott terméskõ. Ez sem kizárt, hogy födéme sem volt, vagy legalább is a falazási technika a paraszti gyakorlatban a 18. egy részén lepadlásolatlan volt. Erre vall, hogy a századtól a 20. századig nyomon követhetõ. mai kamrában az épület egész szélességét átéri … a (BARABÁS – GILYÉN 1979, 42) Egyedül a hom- keresztgerenda, míg a jelenlegi konyhában csak... a lokzat csipkézete készült téglából a faluban gyakori vékony keresztfalig nyúlik a keresztgerenda”. oromdíszekhez hasonlóan. Az épület nyeregtetõs, Sajnos, a ház eredeti tulajdonosai közül már senki szelemenes, szarufás szerkezetû. Szelemengerendája sem él, aki az épület múltjával kapcsolatosan bármi- az oromfalra és a véghomlokzatra támaszkodik. Héja- lyen felvilágosítást adhatott volna, ezért födém- és fal- zata eredetileg zsúp volt, nádtetõt a termelõszövet- kutatás híján, amely kétséget kizáróan eldönthetné a kezet megalakulása után kapott, amikor nem tudtak felmerült problémákat, csak a táji-történeti házformák már zsúphoz jutni. A héjazat gerincét szegésnek összehasonlítására támaszkodhatunk saját - a fenti nevezik. megítéléssel nem mindenben egyezõ - feltételezésünk A helyiségek mennyezete gyalult deszkaborítású. bizonyítására. Minden második deszka két-három centiméter A szoba-konyha-kamra beosztású - soros elren- szélesen ráfekszik a mellette lévõre. A szobában négy dezésû - parasztház a 19. században a Kárpát medence keresztgerenda van - egyikre késtartót szegeztek - a szinte minden táján általánosan elterjedt. (ZENTAI konyhában és a kamrában egy-egy keresztgerenda 1997, 139.) A Vadász u. 20. számú ház ezt az alaptípust tartja a födémet. A deszkákat a padlás felõl vastagon képviseli. Errõl a típusról adnak hírt a közép-, a lesározták és elsimították.17 (10. kép) nyugat- és dél -dunántúli - zalai - házfelmérések, ahol A szoba, konyha, kamra, pitvar padlózata döngölt számos községben és szõlõhegyen fényképezték és agyag. Egyedül az istálló kapott kõlap burkolatot. rajzolták le a régi házakat a kutatók a 20. század 1993-ban építészhallgatók és tanáraik számos régi folyamán.22 zalaszántói házat felmértek, többek között a Ferenczi E dunántúli házak egyik jellegzetessége a sokféle portát is.18 (11. kép) Ezt követõen 1999-ben Kerner tornác-változat - közülük is leggyakoribb az udvari Gábor építész készített egy rekonstrukciós tervet, homlokzatot szegélyezõ oldaltornác - de igen széles amelynek célja a meglévõ állapot szakszerû konzer- körben alkalmazták a 19. században a lopott tornác válása, illetve a megnagyobbított homlokzati ablak néven ismert nyitott elõteret is.23 helyett egy vagy két eredeti kisméretû ablak visszaál- A fent leírtakból egyértelmû, hogy átlagos és lítása volt.19 (12. kép) 2003-ban a Zalaszántói Önkor- általános háztípusról van szó, amelyet aligha másod- mányzat felkérte Balassa M. Ivánt, az ICOMOS Népi lagosan alakítottak ilyenné egy kéthelyiséges házból Építészeti Bizottsága elnökét, hogy írjon egy részletes annál is inkább, mert különálló udvari kamra híján az szakvéleményt az épületrõl, ami el is készült 2003. építtetõknek a tárolást is meg kellett oldaniuk. május 20-án.20 Véleményét, feltételezéseit röviden Másodikként vizsgáljuk meg Balassa M. Ivánnak idézem. azt a hipotézisét, hogy a konyhának eredetileg 1. A ház építésének idõpontját a 19. századra, de egyáltalán nem-, vagy csak részlegesen volt mennye- inkább a század közepére datálja. zete. A mennyezet nélküli konyha szórványosan még a 2. Úgy véli, hogy az épület „a helyszíni szemlén is 20. század elején is elõfordult Somogyban és megállapíthatóan több átalakításon esett át.” Baranyában, de valójában a Dunántúlon a 19.század (Kiemelés a továbbiakban is a szerzõtõl.) Legszem- elején már nem építettek ilyeneket. Helyette a lepad- beötlõbb az utcai ablak megnagyobbítása, amely lásolt füstöskonyhák terjedtek el, ahonnét a füst csak helyett eredetileg egy vagy két kis ablak lehetett. az ajtón vagy egyéb, e célra készített nyíláson távozott 3. Az átalakítások miatt - mint írja -„az alaprajzi el. (BARABÁS 1969, 342 – Uõ. 1970, 279) 258 Petánovics Katalin

A zalaszántói ház építésének az ideje - tágabban a szárnyúra nagyobbították. (13. kép) Ugyanakkor a 19. század, szûkítve és valószínûbben a század közepe szoba hasonló méretû udvarra nézõ kis ablakát érin- - mindenképpen a füstöskonyhák uralkodóvá válá- tetlenül hagyták.25 (14. kép) sának korszakába esik. Ezen a vidéken pedig egyál- Az építkezés alkalmával kéményt rakat-tak, s a talán nem szólnak sem a korabeli, sem a késõbbi konyhából kidobták a négyszögletes kemencét. leírások mennyezet nélküli konyhákról. Ezek után úgy Egyébként minden maradt a régiben. A konyhaajtó vélem, hogy a konyha mennyezetének késõbbi beépí- feletti sarokban meghagyták a füstnyílást, és nem tését az sem bizonyíthatja, hogy az egyetlen kereszt- cserélték ki a füstöskonyhák jellegzetes, alsó és felsõ gerenda csak „a vékony keresztfalig nyúlik.” Éppen részbõl álló kettes- vagy másként felezett ajtaját sem. ellenkezõleg szerintem azt mutatja, hogy a konyha ere- A felsõ ajtó kinyitásával ugyanis nemcsak a füst szállt detileg is a mostani alapterülettel épült. Eleve rövidebb ki a szabadba, de a fényt is onnét kapta az ablaktalan volt a mellette lévõ két helyiségnél (a szobánál és a konyha, s világosságra a kémény megépítése után is kamránál - ez egyúttal megmagyarázza a kamra hosz- szükség volt, mert ha az idõjárás engedte, nem szabb keresztgerendáját is) mert - ahogy az alaprajzon pazarolták a villanyt.26 is jól látszik - belõle „lopták el” a pitart, tehát a A ház falát kívülrõl átlagosan 40 cm széles, az födémet és a gerendát is hozzá méretezték. A kis elõtér udvar felé lejtõ döngölt agyagszegély - vízvetõ domb - mennyezetét tartógerenda nélkül deszkázták be. övezi, amely a fal alját védi a beázástól. Mindezek ellenére tegyük fel, hogy utólag válasz- Az épületet a régi és az új tulajdonosok egyaránt tották le a konyhából a kamrát. Ez esetben a legkézen- gondosan karban tartották. Minden évben kétszer - fekvõbb és a legegyszerûbb megoldás az lett volna, ha húsvétra és az õszi búcsúra - javították, sározták a az új helyiség ajtaját a szabadba nyitják, ahogy ez a fagytól, nedvességtõl leomlott tapasztást. A jól füstöskonyhák esetében szokásos volt. Itt azonban összedolgozott, megtaposott pelyvás sarat a megned- nem ez történt, hanem a szoba, a konyha és a kamra vesített falra rácsapták, vizes kézzel egyenletesre simí- ajtaja a lopott tornácból nyílik. tották, majd száradni hagyták. Amikor megszikkadt - Ha a ház eredetileg nem lopott tornácosra épült megfókodott - de még nem volt száraz, akkor volna, hanem kéthelyiséges, nagyjából azonos méretû, bemeszelték, hogy a mész megköthessen a falon, s udvarra nyíló ajtajú szoba-konyhásra, akkor a tulaj- ezáltal megakadályozza a sározás megrepedezését. donosoknak igen nagy átalakítást kellett volna Fekete por, víz és mész keverékébõl a fal alját kb. 50 végezniük (konyhába hosszirányú válaszfal építése, centiméteres sávban kékesszürkére meszelték, a fal ami elválasztja a tornáctól; a tornác ívelt bejáratának tövét pedig mintegy négyujjnyi szélesen híg sárga kialakítása; az ajtók áthelyezése) csak azért, hogy a agyaggal húzták el. három helyiség ajtaja egy elõtérbe kerüljön. Más okot A házat belülrõl évente szintén kétszer fehérre nem látunk, mert a konyha továbbra is füstös maradt, meszelték, javították, s itt is sárga csíkot festettek a fal lényegi változás nem történt a ház mûködésében. aljára. Egyedül a füstöskonyhát szokták évente Úgy gondolom, hogy a leírtak alátámasztják a többször meszelni, de nemcsak a falakat, hanem a lakóház mai alaprajzának eredetiségét. deszkás, gerendás mennyezetet is.27 A szobában a fa Számos, hozzá hasonló ház volt korábban födémet meghagyták eredeti, az idõk folyamán Zalaszántón és a környezõ falvakban is. A konyha megsötétedett színében, amelyet valamivel le is ken- kettõs vagy másként felezett ajtaja nagyon régi, s ere- hettek, de a falhoz csatlakozó felületét kb. 20 cm széle- detinek tûnik a kamra kisméretû (80 x 145 cm-es) sen mintegy „keretként”mindig fehérre meszelték. ajtaja is.24 Egyedül a szobaajtó látszik újabbnak az A pitvar, a konyha, a szoba és a kamra agyagpadló- elõbbi kettõnél. ját vízzel tejfölsûrûre elkevert sárga agyagos masszá- A Ferenczi család a 19. század közepe óta ebben a val sikálták föl szombatonként egy nyeletlen meszelõ- házban élt a 20. századi lakásigényekhez képest vel. Ferenczi Aranka a szoba földjét rongyszõnyegek- ugyancsak szokatlanul régies körülmények között. kel borította be, hogy ritkábban kelljen mázolnia. A velük egy utcában lakó rokonaik és szomszédaik A ház berendezése is meglehetõsen régies és szerint Zalaszántón az övék volt az utolsó szegényes. Az utcabeli szomszédok és rokonok, akik füstöskonyhás ház. Úgy emlékeznek, hogy a ter- szinte naponta megfordultak a lakásban, egészen melõszövetkezet megalakulása után öt-hat évvel, tehát pontos leírást adtak nemcsak a bútorokról, hanem azok az 1960-as évek közepén alakították át, mert a ház elrendezésérõl, helyérõl is. utcai oromfalának egy része kidõlt. Ezt téglával újra A szobában közvetlenül az ajtó mögött egy kétajtós falazták, majd az addig fehérre meszelt utcai hom- szekrény volt. Tetején színes poharak sorakoztak, lokzat sötétszürke kõporos vakolatot kapott, és felette lógott a falra függesztett tálas, mintás tányérok- egyúttal a kisméretû hat szemes utcai ablakot is két- kal. Az udvarra nézõ kisablak elõtt volt a Singer varró- A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 259 gép, azután egy vetett ágy következett, amelyben az új A ház elõtt, a kiskapu falazott kapubálványához és a használaton kívüli ágynemûket halmozták föl. Az támasztva egy kb. 40-50 cm magas, simára metszett ajtóval szembe - az utcai ablak mellé - helyezték el az tetejû nagy kõ volt valaha. Rajta szokott üldögélni alacsony, kétajtós szekrényt, a kászlit. Tetejét hímzett Ferenczi Aranka anyai nagyapja, az öreg Nagy Vendel. terítõvel takarták le, s arra porcelán poharakat, A kõ eltûnt, senki sem tudja, hova lett. egymásba rakott szép tányérokat, ovális talpas tükröt Ferenczi Aranka (1920-1992) egyedül élt. Beteges és egyéb csecsebecséket raktak. Aljában fehérnemût lévén eltartási szerzõdést kötött a vele szemben lakó tartottak. Az ablak másik oldala mellett lévõ sezlonon Nagy Józsefékkel, akik halála után megörökölték az aludt Ferenczi Aranka, azután ismét egy kétajtós ingatlant. szekrény jött, majd a sort az idõs apa régies ágya zárta A falu képviselõtestülete - a polgármester indítvá- be. A szoba konyhával közös falát egy, a padlózatra nyára - szerette volna a házat megmenteni, s tájházként épített négyzet alakú (42 x 42 x 17 cm, fehérre bemutatni. Az új tulajdonosok beleegyeztek. 1993-ban meszelt, alján sárga csíkkal elhúzott) tégla talapzaton a mûemléki védettség kérelmezése elõtt területileg álló öntöttvas kályha és a vasvázas mosdóállvány illetékes néprajzkutatóként kikérték a véleményemet a foglalta el.28 A szoba közepét a négy székkel körülvett házzal, s a berendezéssel kapcsolatban. Mivel az épü- régi nagy fiókos asztal uralta. A szabad falrészeken let -koránál s építészeti értékeinél fogva megfelelt a olajnyomatos keretezett szentképek lógtak. népi mûemléki védettség feltételeinek - azt javasoltam, A konyha szoba felé esõ belsõ sarkát - és részben a hogy semmi lényeges változást ne csináljanak se az szobával közös falát - a négyszögletes kemence épületen, sem a berendezésben. Egyedül a házhoz nem foglalta el. Ebben az 1950-es évekig kenyeret sütöttek. illõ sötétszürke kõporos homlokzati vakolást kellene Mellette volt a zománcos asztali sparhelt, ezen fõztek, eltávolítani, s helyette visszaállítani az eredeti fehér s ezzel fûtötték a konyhát. A konyha nyugati falához meszelést. A szomszédok szerint a tulajdonos csak támaszkodott a vizespad két vödörrel, majd követ- azért vakoltatta erre a sötét színre, mert betegsége kezett a hastók (bontószék) amelyet disznóvágáskor miatt szabadulni akart az évenkénti meszelés bontószékként, egyébként asztalként használtak. A ki- gondjától, és nem azért, mert tetszett neki. Az utcára dobott kemence helyére konyhaasztal, a tönkrement nézõ ablakot sem nagyították meg annyira, hogy sparhelt helyére egyszerû kis gáztûzhely került. feltûnõen zavaró lenne, ezért azt indítványoztam, hogy A konyha díszét a falba vert szegekre aggatott nagy hagyják meg mostani állapotában annál is inkább, mert zománcos fazekak, lábasok, vejlingek, fedõkkel jelzi azt a törekvést, hogy legalább az utcafront legyen megrakott fedõtartó, tésztaszaggató formák és egyéb, a 20. század igényének megfelelõ. ritkán használatos edények alkották. Ugyanez az álláspontom a szoba jelenlegi álla- A kamrában az ajtóval szemben öreg kászli állt, potáról is. Ha visszaállítanának egy hagyományosnak tetején befõttes üvegek, savanyúság, a konyhával tartott ún. sarkos berendezést, - amint ez fölmerült közös fala mellett a lisztesláda, a kamra sarkában a egyesek részérõl - meghamisítanák a valóságot, s egy kenyérsütés eszközei kaptak helyet. mesterkélt, talán sohasemvolt életteret teremtenének a A pitvarból létrával jutottak a padlásra a mennye- szobában. Hasonlóan foglaltam állást a kemence újbóli zetbe vágott, deszkával fedett nyíláson át. Minden megépítésével szemben is - amelyet a mûemléki terményt - kukoricát, gabonát, babot, diót - , és minden hivatal javasolt - mert a kemence a füstöskonyha része húsfélét - sonkát, kolbászt, szalonnát - ott tároltak, volt, most pedig a háznak van kéménye. Valósághûbb mert a padlás szellõs volt, hõmérsékletét a kitûnõen megoldásnak tartom, ha következetesen megmaradnak szigetelõ vastag zsúp-, késõbb a nádtetõ biztosította. a ház mostani állapotánál. Az emberek körülményei az Az istálló padlásán volt a tehenek szénája, oda is élettel s az évekkel együtt változnak, s ezt a változást létrával jutottak fel kívülrõl, az oromfalba helyezett egy szegény család szerény lehetõségein keresztül ajtón át. A szalmát kazalba rakták az udvaron, a ké- most módunk van bemutatni. vékbe kötött kukoricaszárat gúla alakban szintén az Szabadtéri Néprajzi Múzeumaink és tájházaink udvaron tartották. Ez utóbbit télen a régi disznóól lakásbelsõi többnyire a 20. század eleji hangulatot mellé támogatták, hogy megvédjék az állatokat a õrzik, s a látogató mindenütt hasonló sémával talál- deszkák résein beáramló hideg ellen. kozik egy-egy tájon belül. Most éljünk a lehetõséggel, A ház udvari homlokzatával szemben volt a mutassunk be eredeti helyén egy olyan házat, tulipánnal, dáliával beültetett kiskert, amelyet élére amelynek korát építési sajátságainál fogva a 19. század rakott téglasor szegélyezett. Az udvari ablak elõtt álló közepére datálhatunk, s amely tipikus példája a egyszerû virágpadon kimustrált zománcos edényekben dunántúli füstöskonyhás paraszti építészetnek - s végül muskátlit ültettek. A veteményeskert az udvar végén, a amelyik terméskõ falazási anyagánál fogva a Balaton sertésól és a galambdúc mögött kapott helyet. északi feléhez kötõdik. 260 Petánovics Katalin

A képviselõtestület a fenti vélemény szerint ter- - önmagában nem jelent vonzerõt.30 Ezért ide illõ jesztette fel az épületet a mûemléki védettségre, programokat kell szervezni. A tájház tágas, gyönyörû amelyet 1994-ben megkapott.29 panorámával keretezett telkén folklórmûsorokat, nép- Az örökösök minden igyekezete ellenére, a tájház mûvészeti bemutatókat, gyermekfoglalkozásokat, szerény egymagában, reklám nélkül nem vonzotta a falunapot lehetne tartani. látogatókat, ezért megváltak tõle. A faluban lakó A tájház mûködtetése érdekében bizonyos enged- német állampolgár vállalkozása felkarolta a hamvába mények elkerülhetetlenek, másként a tervezett prog- holt kezdeményezést és 1999-ben életjáradék fizetése ramokat nem lehet megvalósítani. Ez az engedmény ellenében megvette a házat a hozzátartozó telekkel egy pajta felépítése lenne. Korábban szóltunk róla, együtt. Igazi parasztudvart akart létrehozni, állatokkal, hogy a szegény embereknek általában nem volt kerti növényekkel, virágokkal, hogy élõvé és ter- pajtájuk, bár kivétel akadt. Ezen a portán sem volt. Az mészetessé tegye a környezetet. Elképzelését a elõadások, a népi mesterség-bemutatói (rossz idõ mûemléki hivatal is támogatta, kikötve az épület esetén a vendégek) számára mindenképpen szükség szakszerû felújítását, s az üzemeltetéshez szükséges lenne egy hajlékra. Javasoltam hogy építsenek egy vizesblokk megépítését. olyan - a házhoz igazodóan szerény méretû s a faluban Sajnos, az új tulajdonos minden szakismeret és hoz- ismert - (téglaoszlopokon álló, nyitott vagy deszkás záértés nélkül átformálta az udvart: lebontotta és oldalú) lábas pajtát, ahol a simára döngölt agyagpad- elégette a régi deszkából épült hidast (sertésólat), lón táncolni is lehet, vagy dobogókból álló, könnyen minden engedélyt mellõzve takarmánytárolókat és szétszedhetõ színpadot is felállíthatnak benne, amelyet ólakat épített a hagyományos paraszti élettõl idegen a pajtában tárolhatnak, ha nincs rá szükség. állatok (õz, szarvas, vaddisznó, póni és különbözõ A hagyományos formában épült pajta tehát jól szárnyasok) számára. illeszkedne az udvar épületeihez, miközben több A lakóház berendezését is átformálta. Részben feladatot is ellátna. A háború elõtt a falusi fiatalok elvitt tárgyakat belõle, részben más helyekrõl rendszeresen rendeztek táncmulatságokat - batyus- származó, régiségpiacon vásárolt eszközökkel akarta bálokat - a pajtákban, tehát ez a másodfunkció sem „gazdagítani” a lakásbelsõt, tönkre téve a házban lakó idegen a gazdasági épülettõl. nemzedékek által használt és megõrzött tárgye- A tervek szerint a tájház mintegy centrumként gyüttest. Reményeiben csalódott, mert a magas mûködne. Innét indulnának a turisták a bevezetõben belépõdíj visszariasztotta a látogatókat, s egy év múlva említett látnivalók megtekintésére, vagy éppen itt bezárta a tájházat. A ház örököseivel szemben sem tel- fejeznék be, pihennék ki a kirándulás jólesõ jesítette a kötelességeit, ezért megtámadták a vele fáradalmait. kötött szerzõdést, s három év múlva - megnyervén a Hogy mindez megvalósuljon, még sok tennivaló pert - felbontották azt. Az épület most már az önkor- vár a tulajdonos önkormányzatra: meg kell erõsíteni a mányzat tulajdonába került, s kötelezték a német tetõszerkezetet, helyre kell állítani a homlokzatot, a állampolgárt, hogy az eredeti állapotnak megfelelõen lakásbelsõt, a kertet, a kerítést, s meg kell építeni adja át mind az udvart, mind a ház berendezését. Ez azokat a kommunális létesítményeket, amelyek a megtörtént, de az épület megsínylette az évekig tartó turisták fogadásához szükségesek. És meg kell bezártságot. szervezni a tájház folyamatos és színvonalas Az önkormányzat szeretné ismét - most már szak- mûködtetését is. A képviselõ testület tisztában van a szerûen - mûködtetni a tájházat, visszaállítva az udvar, feladatokkal, a tettre kész akarat nem hiányzik s azon a kert hajdani állapotát, és a konzervált, megjavított fáradoznak, hogy a már ismert látnivalók mellett egy bútorokkal helyreállítani a lakóház ápolt rendjét. újabbal is meglepjék az idelátogatókat, remélve, hogy Tapasztalatból tudjuk, hogy egy egyszerû kis majd jól érzik magukat abban az életre keltett lakóház - bármilyen helytörténeti jelentõsége legyen is környezetben, ahol valójában megállt az idõ.31 A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 261

Jegyzetek:

1 Dr. Németh József elsõsorban irodalomtörténész, de tonparti falvak házainak egyharmadán nincs kémény, a mint minden iránt nyitott kutató, más témák is füst az ajtón tolul ki. (JANKÓ 1902, 189) - Keszthelyen érdekelték, többek között Zala megye mûemlékeivel is a Balaton utcában és a Hajdu (ma Bem József) utcában foglalkozott. E kis tanulmánnyal - amely újabb az 1900-as évek elején még volt füstöskonyhás ház. adalékkal egészíti ki a meglévõ zalai népi mûemlékek (MALONYAI IV. 1912, 262) sorát - kívánok belsõ békességgel, egészséggel és 13 Kerecsényi E. gyûjtõútjainak tapasztalata alapján írja, lankadatlan alkotókedvvel megáldott hosszú éveket hogy Dél-Zala nagy részén a 19. század végén is a fa- õszinte szeretettel és nagyrabecsüléssel. vázas-füstöskonyhás építkezés volt az uralkodó. 2 1966-ban kezdték építeni, és 1968-ban nyílt meg a (KERECSÉNYI 1991, 257) Ugyanezt támasztja alá Tóth látogatók elõtt. A Falumúzeum az építészeti emlékekkel János is, aki mûemléki felmérései során Göcsejben talált együtt megõrizte a hagyományos göcseji paraszti 1903-ban épült füstöskonyhás házat, s 1960-ban még gazdálkodás és életmód tárgyi emlékeit is. számos kémény nélküli házat látott. (TÓTH 1965, 31) 3 Tájházak Zala megyében: Kávás, Zalalövõ, Csesztreg, 14 Vajkai A. 1937-44 között 80 balatonmelléki községben Galambok, Gyenesdiás, Zalaszántó. 200 füstöskonyhás házat mért fel. (VAJKAI 1973, 82) 4 Az önkormányzat évente meghatározott összeget utal ki 15 Csaknem minden várhoz fûzõdik titkos alagutakról számukra, hogy ösztönözzék õket a házak rendbetar- szóló monda. A közeli Szentgyörgyvárról MÜLLER – tására, s hogy ne érezzék tehernek a megkötöttségeket. SZATLÓCZKI – HAÁSZ – PETÁNOVICS 2002, 202 Helyi védettségû házak: Fõ u.: 75/240; 79/224; 91/219; - A várromok titkos alagútjairól ír VAJKAI 1968, XII. 85/218; 97/209; Keszthelyi u.: 2/4; 8/6; 35/296; 11 a veszprémi Naplóban. Szabadság u.: 7/33; 11/335; 19/339; 22/406; 28/403; 16 Nagy József jelenlegi tulajdonos elmondása szerint a 31/347; Zrínyi u.: 42/431. Ezen kívül mûemléki védett- házhoz tartozó 4198 m2 belterület felét Ferencziék a séget élvez még Bordács Attila Fõ u. 97. sz. háza. leégett szomszédos ház tulajdonosától vették meg még Törzsszáma OMF 1/VK- 10847. régen. 5 Zala megyében ilyen házak a galamboki, a gyenesdiási 17 A népi építkezésben leggyakoribb a deszkafödém. Nem pásztorház és a zalaszántói tájház. tudjuk, hogy mikor honosodott meg, de a 19. században 6 Huszti Zoltán Ferenc polgármester tájékoztatása szerint már gyakori volt. (BARABÁS – GILYÉN 1979, 47) a távlati tervekben szerepel a palotaszárny két földszinti 18 A felmérést készítette: Kassai Istvánné, Kassai Máté, termének a helyrellítása, ahol a vár történetével kap- Bederna Mónika, Juhász Ilona, Nagy László és csolatos kiállítást rendeznének be. Krasznai Juliánna 1993. júniusában. Méréseik szerint a 7 Bálint Imre 1989, 15–37 szoba: 22,94 m2, belmagassága 2 méter. Konyha: 8,5 m2, 8 Ünnepük szeptember 17-e. Kozma és Damján a keleti és belmagassága 2,4 m; kamra: 8,5 m2, belmagassága 2,4 a nyugati egyházban egyaránt tisztelt vértanú testvérpár. méter; elõtér 3,1 m2. Istálló: 13,5 m2, belmagassága Kozmát inkább az orvosok, Damjánt a patikusok 2,05 méter. tisztelték. (Bálint Sándor 1977, II. 302–303) A temp- 19 A tervet a „Tátika-Rezi” Kereskedelmi, Szolgáltató, lomban látható a két szentrõl készült festmény, Szállítási és Turisztikai Betéti Társaság számára H. Bauer bécsi festõ 1893-ban készült mûve. készítette, akinek képviselõje Karl Schimpel. (KRASZNAY 1989, 10) 20 Zalaszántó, Vadász u. 20. Népi mûemlék és tájház. 9 (Ünnepe október 20-a. Padányi Bíró Márton (1696-1763) Szakvélemény. Készítette Balassa M. Iván veszprémi püspök Vendel tiszteletet szorgalmazó tevé- 21 A tartó falak vastagsága 52-54 cm, a válaszfalaké 18-20 kenységének eredményeként a veszprémi egyházmegye cm. -A fõfalak és a közfalak nemcsak méretben, de igen gazdag Vendel emlékekben. (BÁLINT S. 1977, II. anyagban is eltérhetnek egymástól, hiszen más a 386–387) - A szobrot 1906-ban állíttatta a község. feladatuk. Vajkai hoz példát arra, hogy a fõfalat 56 cm- 10 Ünnepe augusztus 7-e. A villámcsapás és a jégesõ es kõfal alkotja, míg a szoba falát 25 cm-es sövény- távoltartásáért könyörögnek hozzá. Legtöbb kápolnája a falból készítették. (VAJKAI 1973, 86) -A pölöskefõi 18-19. században épült, de az újabb korban is, amint azt Pálffy kúria a 19. sz. végén épült. Fõfala tégla, a válasz- a zalaszántói példa mutatja. (VAJKAI 1958, 12) falak karók közé vert sárfal. G. SZABÓ 1995, 435–36 - 11 1876-ban azt írják a Keszthely környéki építkezésekrõl, BARABÁS 1979, 120 is arra figyelmeztet, hogy egyes hogy „a házak mind terméskõbõl s ritkán téglából helyiségek eltérõ anyagú és technikával épített falai nádtetõvel épültek.” Bátorfi tudósítását idézi VAJKAI eleve nem bizonyítják a más-más idejû építést. 1973, 96 22 JANKÓ J. 1902; GÖNCZI F. 1914; VAJKAI A. 1940; 12 A 20. század elején Jankó János úgy látta, hogy a bala- KERECSÉNYI 1991; G. SZABÓ 1995. 262 Petánovics Katalin

23 ZENTAI 1997, 153.; G.SZABÓ 1995. 437; KERE- fényt és levegõt egészen a 19. század végéig. (ZENTAI CSÉNYI 1991, 228, 243 1977, 174–75) 24 Ilyen alacsony ajtókat csináltak - ritkán - a füstöskonyha 27 A kamra és a lopott tornác deszkás mennyezetét szintén és a szoba között, mert a magasabban szálló füst így fehérre meszelték. nem juthatott a szobába. Vö. KERECSÉNYI 1991, 228 28 A legtöbb füstöskonyhás ház szobájában cserépkályha egy bucsutai ház felmérésénél 120 cm-es ajtót talált. állt. Késõbb a helyükre takaréktûzhelyeket raktak, s VAJKAI 1973, 85 egy nemesvámosi házban egy 155 azon fõztek is. Öntöttvas kályhákat csak elvétve cm-es ajtóra bukkant. Megjegyzi, hogy a kezdetleges használtak Dél-Zalában-írja KERECSÉNYI 1991, 255 épületekre általában is jellemzõk a kis méretek. - A visszaemlékezések szerint Zalaszántón a módosab- 25 Ez is jelzi, hogy mindig csak a legszükségesebb újítá- baknak volt cserépkályhája, de a szegényeknek nem. Õk sokat végezték el a házban -pl. a villanyt beszerelték, öntöttvas kályhával fûtötték a szobát. Ferencziék a vas- kéményt építettek -egyébként semmi máshoz nem kályha csövét a füstöskonyhába vezették. nyúltak. - Elég általános gyakorlat volt, hogyha a 29 MJ 9725 Törzsszám 10847 szobának két ablaka volt, akkor egyik az utcafrontra 30 A szabadtéri néprajzi múzeumok is folyamatos és vál- nézett, a másik az udvarra. A szomszédok állítják, hogy tozatos programajánlatokkal igyekeznek a látogatott- a Ferenczi háznak az utcára csak egy ablaka nézett. ságukat megtartani. 26 Ausztriából terjedt a felezett konyhaajtó hozzánk, és a 31 2003-ban restaurálták a 200 éves ún. Pethõ Ház utca- 19. században népszerû lett a Dunántúlon. Az ablak- frontját, s hamarosan elkezdik az oldalszárny renoválását. talan konyhák tulajdonképpen csak az ajtón át kaptak

Irodalom:

BAKAY – KALICZ – SÁGI 1966 BARABÁS – GILYÉN 1979 Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Barabás Jenõ – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi építészetünk kutatásához. Budapest, 1979. és a tapolcai járás. Budapest, 1966. BÍRÓ 1988 BALASSA M.. 1977 Bíró Friderika: Göcsej. Budapest, 1988. Balassa M. Iván: A magyar népi építészet táji BÍRÓ 1987 tagolódása a 18-20. században. In: Magyar Néprajz Bíró Friderika: Göcseji Falumúzeum. Zalaegerszeg, III. Budapest, 1997. 266–288. 1987. BÁLINT 1989 DÉDTSHY – SEDLMAYR 1958 Bálint Imre: Barangolás a 750 éves Zalaszántón és Dédtshy Mihály – Sedlmayr János: A zalaszántói környékén. Tátika I. Zalaszántó, 1989. 15–37. plébániatemplom restaurálása. Mûemlékvédelem, BÁLINT 1977 1958. 84–87. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I–II. Budapest, FÜZES 1997 1977. Füzes Endre: Népi építészeti emlékek védelme. BARABÁS 1969 In: Magyar Néprajz III. Budapest, 1997. 309–325. Barabás Jenõ: Füstösház Zalában. Ethn. 1969. LXXX. JANKÓ 1902 333–346. Jankó János: A balatonmelléki lakosság néprajza. BARABÁS 1970 Budapest, 1902. Barabás Jenõ: A lakóház füsttelenítésérõl. Ethn. 1970. KERECSÉNYI 1991 LXXXI. 276–287. Kerecsényi Edit: A tüzelõberendezések változása Dél- BARABÁS 1991 Zalában a 19. században. In: Dél-Dunántúl népi Barabás Jenõ: Népi építészeti régiók a Dunántúlon. építészete Szentendre–Pécs, 1991. (Szerk.) Cseri In: Dél Dunántúl népi építészete. Szentendre–Pécs, Miklós. 225–270. 1991. (Szerk.) Cseri Miklós 31–44. KISFALUDY 1902 BARABÁS 1997 Kisfaludy Sándor: Regék a magyar elõidõbõl. Barabás Jenõ: A magyar népi építészet történetének Csobáncz–Tátika–Somló, 1902. H. n. 19–62. korszakai. In: Magyar Néprajz III. Budapest, 1997. KOVACSICS 1991 289–308. Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 263

Keszthely és környéke. Budapest, 1991. lésen. In: A Nyugat-Dunántúl népi építészete. (Szerk.) KOVÁCS 1944 Cseri Miklós. Szentendre–Szombathely, 1995. Kovács József: A Baltonvidék múltja és regevilága. 423–450. Budapest, 1944. SZATLÓCZKI 2002 KOZÁK 1962 Szatlóczki Gábor: A Gersei Pethõ család és a tátikai Kozák Károly: A zalaszántói templom feltárása és váruradalmuk története. Zalaszántó, 2002. környékének középkori története. Arch. Ért. 1962. SZENTMIHÁLYI é. n. 220–235. Szentmihályi Imre: Göcseji Falumúzeum. Zala- KRASZNAY 1989 egerszeg, é. n. Krasznay József: Zalaszántó templomai. Tátika I. TÓTH 1960 Zalaszántó, 1989. 3–11. Tóth János: A magyar skanzen és a göcseji Szabadtéri MALONYAI 1912 Múzeum. In: Göcseji Múzeum Jubileumi Emlék- Malonyai Dezsõ: A magyar nép mûvészete. IV. könyve. (Szerk.) Szentmihályi Imre. Zalaegerszeg, Budapest, 1912. 1960. 289–302. MÜLLER – SZATLÓCZKI – HAÁSZ – PETÁNOVICS 2002 TÓTH 1965 Müller Róbert – Szatlóczki Gábor – Haász Gabriella – Tóth János: Göcsej népi építészete. Budapest, 1965. Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár története. Zala- VAJKAI 1940 egerszeg, 2002. Vajkai Aurél: Veszprém megye népi építkezése. NÉMETH 1979 Népr. Ért. 1940. 32. 1–22; 310–344. Németh József: Zala megye mûemlékei. Zala- VAJKAI 1964 egerszeg, 1979. Vajkai Aurél: Balatonmellék. Budapest, 1964. PETÁNOVICS 1991 VAJKAI 1968 Petánovics Katalin: Az elfeledett örökség. (Vállus Vajkai Aurél: A várromok titkos alagútjai. Napló, summásfalu népköltészete.) Budapest, 1991. 1968. XII. 11. PINTÉR é. n. VAJKAI 1973 Pintér István: Népi mûemlékházak Zala megyében. Vajkai Aurél: Füstöskonyhás házak a Balaton Zalaegerszeg, é. n. környékén. Ethn. 1973. LXXXIV. 82–96. RÉTHELYI 1984 WINKLER 1979 Réthelyi Jenõ: Útszéli keresztek Keszthely környé- Winkler Ferenc: Zalaegerszeg, Göcseji Falumúzeum. kén. Ethn. 1984. XVC. 53–79. Veszprém, 1979. G. SZABÓ 1995 ZENTAI 1977 G. Szabó Zoltán: „Pitar - kódisállás - forház.” Egy Zentai Tünde: A lakóház. In: Magyar Néprajz IV. építészeti elem átalakulása három Dél-zalai telepü- Budapest, 1977. 139–155. 264 Petánovics Katalin

1. kép 2. kép Zalaszántó, Fõ u. 97., Bordács Attila mûemlék háza felújítás elõtt és felújítás után (fotó: Bordács Attila)

3. kép: Amerikás kereszt (fotó: Petánovics Katalin) 4. kép: Zalaszántó, Vadász utca térképe A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 265

5. kép: Vadász utca (fotó: Petánovics Katalin) 6. kép: Régi házak a Vadász utcában (fotó: Petánovics Katalin)

7. kép: A tájház udvari homlokzata (fotó: Petánovics Katalin) 8. kép: Pitvarbejárat (fotó: Balassa M. Iván) 266 Petánovics Katalin

9. kép: Melléképületek (fotó: Petánovics Katalin) 10. kép: A szoba deszkaborítású gerendás mennyezete (fotó: Balassa M. Iván)

11. kép: Az 1993-ban készült házalaprajz A zalaszántói tájház - egy népi mûemlék viszontagságai 267

12. kép: Kerner Gábor egy- és kétablakos rekonstrukciós terve

14. kép: A szoba udvarra nézõ ablaka 13. kép: A ház homlokzata (fotó: Petánovics Katalin) (fotó: Balassa M. Iván)

ZALAI MÚZEUM 13 2004

Marx Mária A kustánszegi kanászház berendezése

Elõzmények Innen azonban helyhiány miatt a polgármesteri hivatal hátulsó helyiségeibe került, és meglehetõsen viharvert 2003 májusában Kustánszeg polgármestere, állapotban várta sorsának jobbra fordulását. A gyûjte- illetõleg önkormányzata azzal a kéréssel kereste meg a mény elhelyezésére most kiváló lehetõség nyílott a Göcseji Múzeumot, hogy nyújtson szakmai segítséget megörökölt épületben. a termelõszövetkezet feloszlatásakor megörökölt régi ház „múzeummá” alakításához, a néprajzi-helytörté- A ház leírása neti gyûjtemény méltó bemutatásához. Egy múzeum – vagy mondjuk inkább kiállítás – Az „alsó-falusi” kanászház a Kossuth utca (a falu létrehozása tulajdonképpen logikus lépése a falu hosz- fõutcája) és patakvölgybe tartó Petõfi utca sarkán áll. szú idõre visszatekintõ hagyományõrzõ törekvéseinek. (ld. 1. kép) Falai téglából épültek. A tégla egy helybeli Kustánszeg a két világháború között igen aktívan és testvérpár: Szabó Gyula és Szabó János téglagyárából nagy sikerrel kapcsolódott be a Gyöngyösbokréta származik.5 Tetejét cserép fedi, esõcsatornája nincs. mozgalomba. A Kustánszegi Bokréta megalakulása Egyetlen kéményébe a szobai kályha és a konyhai 1935-ben Paulini Béla, a szövetség alapítója és Czobor fûtõberendezés csatlakozhat (a helyszín felmérésekor Mátyás zalaegerszegi polgármester, valamint Gönczi mindkettõ hiányzott). Utcai falán sárgára, másutt szür- Ferenc néprajztudós ösztönzésére jött létre, elsõ kére festett a vakolat, amelyet a sarkokon és a tetõ alatt nyilvános szereplése a Zalaegerszegen rendezett kb. 20 cm széles, világosabb sáv díszít. A nyugati orom- Göcseji Hét keretében zajlott. Késõbb meghívásra há- fal vakolatába 1947-es építési évszámot karcoltak. rom alkalommal is részt vett a budapesti Szent István Belseje eredetileg három részre osztott: szoba – Hét rendezvényein.1 Az 1950-ben megalakult Göcseji konyha – kamra, a konyha elõtt kisméretû ún. „lopott Múzeum, majd az 1968-ban megnyílt Falumúzeum tornác”, amelynek nyílásait egy késõbbi idõpontban megteremtõi számára is jó terepnek bizonyult a köz- két ablakkal és bejárati ajtóval zárták le. A tornác ség. Az egykor jellemzõ, de a Falumúzeum építésekor (helyi meghatározás szerint nyitott „pitar”)6 nyílá- már elpusztult tárolóépület, a kástu rekonstrukciója az sainak élén a vakolat 45 fokos szögben le volt szedve, egyetlen még meglévõ paraszai2 példány alapján ez a sík a felsõ végen derékszögben, alul éles szögben készült. Az 1960-as és 70-es években a múzeum eldolgozva zárul, az átépítés után is jól látható. (ld. 3. néprajzi gyûjteményébe is jelentõs tárgymennyiség kép) Ezzel a megoldással Kustánszegen általánosan került a kustánszegi iskolások jóvoltából. éltek kis elõszobát alakítva ki a konyha elõtt, amely A késõbbiekben a hagyományápolás a Honismereti növelte a rakodási lehetõségeket, és megkímélte a ház Falukörben és az iskolásokból szervezett História lakóit attól, hogy télen a kinti hidegbe kelljen kilépni a Körben folytatódott.3 A helyi népszokások: maskurá- szoba és konyha, illetve a konyha és a kamra között zás, langalisütés, dramatikus játékok: „malmozás” stb. közlekedve. Ma is több hasonlóan átalakított ház van a felélesztése mellett Dr. Balogh Miklós tanító – a kör faluban. Itt tartják a cipõket, csizmákat, kerti ruhát, elnöke – vezetése alatt mintegy száz tárgyat gyûjtöttek újságot, esetenként a vizespadot vödrökkel, télen össze,4 amelyet a régi iskola épületében helyeztek el. pedig ide állítják be a fagy elõl a virágokat. A be nem 270 Marx Mária

épített tornácokat több helyen lécrácsos félkapuval legtöbb tárgyat az iskolában összegyûjtöttek közül. Ezt lehetett elzárni, hogy az állatok be ne mehessenek. a megoldást azonban semmiképpen nem támogatta a A kanászházon azonban nem volt ilyen.7 késõi építési dátum és a további korszerûsítéssel elért Ma a ház minden helyisége gerendás deszka- állapot, amit az épület állagának romlása és használ- födémmel rendelkezik, de a kamra gerendái és födém- hatóságának jelentõs csökkenése nélkül nem lehetett deszkái nyersek, gyalulatlanok, jóval késõbbiek a volna megszüntetni. Másrészt a település idegen- többinél. Az ablakok kettõsek, öt-öt részre osztott forgalma a mesterséges tó, a megfelelõ szálláskö- üveges szárnyakkal. A két szobai és a kamrai ablak az rülmények és nem utolsó sorban a táj szépsége miatt utcára, a konyhai ablak a tornácra nyílik. Az utcára örvendetesen nagy, célszerû minél több látnivalóról nyíló ablakok parapetjeit keményfa könyöklõ zárja le. gondoskodni az ide nyaralni jövõk és az átutazók Eredetileg a konyhán is két ablak volt, s így a tornác számára is. szimmetrikusnak épült, de a szoba felõli ablakba vil- Az utóbbi évek múzeumi tapasztalatai azt mutatják, lanyórát építettek be. A nyílászárók tokjain látható hogy az életvitel és kultúra rohamos változásával az kopások mutatták, hogy eredeti festésük sötétokker és emberek érdeklõdése ugyanúgy fordult a közelmúlt sötétbarna színû volt. Régebbi fényképek és az adat- divatja, az elõzõ egy vagy két generáció életmódja közlõk elbeszélése alapján tudható, hogy sok helyütt felé, mint korábban csak a régen letûnt korszakokéhoz. voltak ugyanilyen okker-sötétbarna színösszeállítású Ugyanakkor éppen a közelmúlt tárgyi anyaga az, ablakok és ajtók. A szoba festett, hengerezett mintáza- amelyet sokszor nehezebb az enyészettõl megmenteni, tú, többször újítva, mindig más-más (kék, drapp, zöld) hiszen a gyors lecserélésre készült gyári termék az színnel. Korábban ilyen volt a tornácból lett elõszoba otthonokban könnyen válik kidobásra szánt kacattá. is, de azt késõbb fehérre meszelték ugyanúgy, mint a Legfeljebb a használóhoz fûzõdõ emlékek miatt õrzik konyhát és a kamrát. A szoba földjét keskeny hajópad- meg ideig-óráig. Egy másik, a berendezés kiállítás-jel- ló, a konyhát és az elõszobát 20×20 cm-es mûkõ lapok legéhez kapcsolódó szempont volt az is, hogy a falu (vagy cementlapok), a kamrát beton borítja. A házba lakói – bár pontosan tudják, hogy a szegénység és a villany, és az elõszoba belsõ faláig víz van bevezetve. korábbi, a lakásra keveset vagy egyáltalán nem adó, a Az épület állapota változatos képet mutat, összessé- pénzt inkább a gazdaságra áldozó szemlélet miatt – a gében azonban kielégítõ. A terep a ház háta mögött a berendezés sokkal puritánabb, „vegyesebb” volt – patak felé erõsen lejt, és valószínûleg az agyagos talaj nagyon idegenkedtek a „teljesen hiteles”, pl. függöny, egyenetlen vízfelvétele miatt megcsúszott. Ennek terítõ, stb. nélküli berendezés képétõl. Inkább egy következtében a ház hátsó fala kezd elválni az épület kissé a mai mértéknek megfelelõ, idealizált-polgáro- többi részétõl. A repedés mértéke még nem túlságosan sult lakásbelsõt kívántak látni-láttatni. A talán kissé nagy, de mindhárom helyiségben jól látható. Építész és nosztalgikus érvek és ellenérvek figyelembe vétele statikus szakemberek véleménye szerint az alapozást, után elhatároztuk, hogy a megújult házban a korának amely megfelelõ mélységû és állapotú, a hátsó oldalon valamennyire megfelelõ, tehát az 1950-es, 60-as évek betonnal kellene megerõsíteni. Mivel azonban a Kustánszegének lakáskultúrájával ismertetjük meg az felújítás megoldja a vízelvezetést, és a házat ez idõtõl idelátogató közönséget. kezdve folyamatosan figyelik és karbantartják, elkép- Voltak persze olyan változtatások az épületen, ame- zelhetõ, hogy a süllyedés és ezzel a repedés megáll. lyektõl nem lehetett eltekinteni. Mindenképpen le A falak az ÉNy-i sarokban enyhén vizesednek, a kellett venni és téglával helyettesíteni a kémény rendszeres fûtés ezen is javíthat. A falak szigeteltek. betonkoszorúját, kibontani a tornácot, és a meglévõ A kamra födémjén szuvasodás jelei észlelhetõk.8 régi kamrai ajtó mintájára a szobára is az eredetihez hasonló betétes ajtót csináltatni. Ezt az ajtót sikerült A felújítás szempontjai egy, azóta lebontott régi házból megszerezni, csak az ajtótokot készítette újonnan az asztalos. Az utcai hom- A munkák megkezdése elõtt el kellett döntenünk, lokzaton a tetõt javítás után bádog csatornával látták milyen céllal és milyen elvek szerint történjen a ház el. Ez eredetileg ugyan nem volt a házon, de a falak felújítása. Mivel az épület – részben mert nagyon fia- vizesedését elkerülendõ, szükséges volt valamiféle tal, részben pedig azért, mert nem képvisel különleges megoldást találni. Ugyancsak ilyen praktikus okok típust vagy értéket a környék építészetében – nem áll indokolták a fal mellett lerakott téglajárda elkészítését. semmiféle védelem alatt, meglehetõsen szabadon Sajnos a villanyórát, bár az összképet zavarja, helyén dönthettünk felhasználása felõl. A falu kezdetben azt kellett hagynunk, az áthelyezés ugyanis meghaladta szerette volna, ha a „régi kanászház” a zalaegerszegi volna a község anyagi lehetõségeit. falumúzeumból is ismert, 19-20. század fordulóját Az épület mögötti elöregedett gyümölcsöst sok idézõ berendezést kap, így tudtuk volna felhasználni a munkával kitisztították, és az utca felõl a régen A kustánszegi kanászház berendezése 271 gyakran ültetett bokrokkal: orgonával, labdarózsával, 96 fillér. A költségek nagyságát érzékelteti, hogy jázminnal, aranyesõvel zárták le az önkéntes falubeli 1937-ben és 38-ban a körjegyzõi lak renoválására munkások. 6.416 Pengõt, a körjegyzõi iroda építésére 10.716 A kanászháznak annak idején nem volt kerítése. Pengõt fizettek ki, a tûzoltószertár renoválása 1940- Késõbb, amikor a ház italboltként szolgált, akkor ben 650 Pengõbe, a hullaház építése pedig 536 keríthették be faoszlopokra szögezett dróthálóval, de Pengõbe került.11 az idõpontra senki nem emlékezett már. A drótkerítést A pásztorok, különösen a kanászok a falusi tár- rozoga állapota miatt elbontották. Az itt lakók sadalom peremén élõ, többnyire igen szegény emberek határozott kívánsága volt a telek utca felõli oldalának közül kerültek ki, fizetésük túlnyomó részét ter- elkerítése, hogy a parkoló autók tönkre ne tegyék a mészetben kapták meg, s ez legföljebb a szûkös frissen ültetett növényzetet. Reméljük, hogy a ház megélhetést biztosította,12 s ha egy község „szolgálati elõtti kis tér végleges kialakítása után ez a felajánlott lakást” épített számukra, az csakis a kor általános anyagból és közös munkával épített, de kissé túlmére- építkezési lehetõségeinek minimumát jelentette.13 Bár tezett kerítés feleslegessé válik, és az épület teljes a mi esetünkben a képviselõtestület egy államilag szépségében érvényesülhet. (ld. 4. kép) jóváhagyott megoldást választott, ami Kustánszeg mai Csak a szobát és a konyhát rendeztük be a szoká- épületállományát is figyelembe véve valószínûleg nem soknak megfelelõen, a kamrába pedig – régi, és más, volt erõsen átlag alatti, tudjuk, hogy minden helyiség reprezentatív használatból kikerült bútordarabok döngölt agyagpadlós meszelt falú volt, kerítés nem (rozoga „sifoner”, „kászli”, láda, stb.) helyett – a mai vette körül, s a gazdasági épületeket is csak egy „spájzokban” használatos polcokat állítottunk, ame- fáskamra képviselte az udvarban az árnyékszék lyeken a Honismereti Falukör gyûjteményének darab- mellett, sõt kútja sem lévén a kanász felesége a szom- jait – edényeket, szerszámokat, háztartási és gazdasági szédba járt vízért.14 A villanyt pedig csak jóval az eszközöket – mint egy kiállítást helyeztük el. (ld. 5. kép) épület elkészülte után vezették be a faluba,15 tehát ez idõ tájt a többi család is petróleumlámpával, ill. Az épület története maximlámpával, gyertyával, méccsel világított.16 A falubeliek mondják, hogy három pásztorház is Kanászház volt a faluban: egyik a fölsõ-faluban (a Temetõ utcában), másik az alsó-faluban, (de nem a mostani A ház története jól követhetõ, részben a levéltári helyen, hanem a Táncsics utca végén), a harmadik meg anyag, részben pedig a szomszédok, illetve a benne Paraszán. Szentmihályi Imre 1963-as gyûjtése szerint lakók vagy dolgozók emlékei segítségével. a községben egykor jelentõs volt a juhtartás, a régi, Kustánszeg község képviselõtestületének jegyzõ- jómódú nemes családok nagyban tartottak birkát, könyveit olvasva kiderül, hogy az 1930-as évek köze- késõbb maguk a juhászok is.17 A másik adat Kustán pétõl szinte azonos idõben romlik le a községi tulaj- Gábor Kis18 visszaemlékezése, amely szerint a 20. donú épületek állaga. Évrõl-évre kerülnek használha- század elején még könnyû volt állatot tartani a sok és tatlan állapotba a körjegyzõségi iroda és lakás, (amely jó minõségû legelõn, meg sertést makkoltatni az közös a szomszédos Csonkahegyháttal), a tûzoltó- erdõn. A pásztorok általában máshonnan költöztek be szertár, a ravatalozó, a kovácsmûhely, a körorvosi ren- Kustánszegre, de sokan itt maradtak közülük. Leírja a delõ, de sürgõs javításra szorul a jégverem és a dögkert juhászok, kanászok, gulyások különbözõ viseletét is, kerítése, valamint a dûlõutakon átvezetõ gyaloghidak de már úgy, mint ami megszûnt, véglegesen a múlté, is.9 A jegyzõkönyvek leírásaiból képet nyerhetünk a nem hozható vissza.19 Ma már nem emlékeznek arra, régi, szigeteletlen, dohos épületek, düledezõ kerítések hogy a házakban más-más állattal foglalkozó pásztor lepusztultságáról. A falu a háborús körülmények lakott volna, csak kanászokra emlékeznek. „Itt se között, erején felül, sokéves adósságot vállalva építi falubeli volt a kanász, de aztán itt maradt, itt halt újjá középületeit, halasztva, ami halasztható, apránkint meg.”20 – mondja adatközlõm, aki a szomszédságban megvitatva a mindig felmerülõ többletköltségeket. egy 1943-ban épült, a kanászházhoz igen hasonló A kanászház építésérõl az 1941. július 22-i köz- beosztású, és késõbb is hasonlóan átalakított épületben gyûlésen hozott határozatot a képviselõtestület,10 lakik, amelyet édesapjától örökölt. A telek nagysága és „mivel a községnek sertés pásztor lakásra nélkülöz- a portán álló gazdasági épületek: istálló, szín, kamra, hetetlenül szüksége van” (ld. 6. kép). Az elõterjesztõ ólak azonban mutatják, hogy bár õk is a szegényebbek körjegyzõ a M. Kir. Áll. Építészeti Hivatal által közé tartoztak, mégis egy fokkal följebb voltak a tár- felülvizsgált kész tervrajzot és költségvetést javasolta sadalmi „ranglétrán”. elfogadásra. Eszerint a ház „egy szoba konyha, kamra Szentmihályi Imre 1963-ban már csak egy folyosó és padlásból áll”, építési költsége 7.380 Pengõ füstöskonyhás házat talált Kustánszegen a Kossuth 272 Marx Mária utcában, azt is lakatlanul, romokban, ezen kívül még különbözõ helyekrõl kellett összeszedni. A folyóbort a két régi, zsúptetõs épület volt, összedûlve a faluban.21 zalaegerszegi központból hozták, keretre adták ki, Az 1920-as években még mindig épültek zsúpos amelyet a MESZÖV állapított meg. A különféle boronaházak, de már kéményesek, takaréktûzhellyel. kommersz szeszesitalokat Nagykanizsáról, a palacko- Ezek utolsó példányai mostani gyûjtésünk idején zott borokat Budatéténybõl rendelték. Volt a faluban vannak hasonló állapotban, mint a század közepén a pálinkafõzõ, Nagy József Kas tulajdona. Természetesen kemencések voltak. Az 1940-es években „porhel- azt is be kellett vinni a tsz-be, de onnan nem rendel- tesek” a konyhák, és a szobában is csikótûzhellyel hettek, csak az elõírt helyekrõl az elõírt mennyiséget. vagy vaskályhával fûtöttek. A kemence – ahol volt – a Czuppon Istvántól 1958-ban felesége, Kustán Irma külsõ kamrában kapott helyet, vagy az udvarban vette át az italbolt vezetését, utána Kovács Jenõ Tito, szabadon állt. végül Gerencsér Lajos Fazekas volt a kocsmáros. Kustánszegen 1960. december 17-én alakult meg a Közben 1960-ban, a falu többi épületével együtt az termelõszövetkezet, amely aztán 1968. január 1-jén egykori kanászházba is bevezették a villanyt, s a (a községi tanácshoz hasonlóan) egyesült a becsvöl- gyertyafényes esti beszélgetések a nosztalgikus emlé- gyivel. A kanászház a község tulajdonából a szövet- kek sorába emelkedtek. kezeté lett.

Italbolt Szolgálati lakás

Az ötvenes években egy kocsma volt a helységben. A kanászház történetében újabb változást az 1971- Hadnagy Lajos volt a kocsmáros, az õ házának egyik es év hozott. Ekkor alkalmazott a tsz elõször magasabb szobáját bérelte ki az ÁFÉSz erre a célra. Hadnagy iskolát végzett agronómust. Siklósi Vilmos – ifjú Lajos nyugdíjba menetele után, 1956 tavaszán házasként, várandós feleségével – Budapestrõl Czuppon István vette át tõle a kocsmárosságot, de költözködött Kustánszegre.25 A termelõszövetkezet a továbbra is ott jöttek össze délutánonként-esténként, házat a lehetõségekhez mérten komfortosította, hogy az udvaron kugliztak, bent gyertyafénynél kártyáztak, legalább valamilyen szinten kielégíthesse egy fiatal vagy beszélgettek, persze a kötelezõ poharazás értelmiségi család szükségleteit, addig is, amíg mellett. 1956. október 23-án szesztilalmat vezettek be, végleges lakásmegoldást találnak. Ekkor került sor de a helyiség természetesen ekkor sem volt üres. azokra az apróbb-nagyobb változtatásokra, amelyeket 1957-ben Hadnagy Lajos felmondta a kocsma- a hasonló házban lakó falubeliek is megtettek ezekben bérletet, így költözött át az italbolt az ekkor már üresen az években, vagy anyagi lehetõségeik jobbak lévén, álló kanászházba. 1957. március 23-án nyitottak.22 már korábban is: a lopott tornác nyílásait lezárták két Elõtte volt egy kevés felújítás: mindenhol kimeszeltek, ablakot és középen betétes szerkezetû bejárati ajtót a szoba padlóját megcsinálták és az akkor szokásos építve be, a helyiségeket pedig funkciójuknak padlóolajjal felkenték, a konyha szürke cementlapos, a megfelelõ burkolattal látták el. Ez a szobában fenyõfa pitvar betonozott burkolatot kapott, a kamra pedig deszkapadló, amely már nem olajos, hanem viaszolt, a földpadlós, és ekkor még valószínûleg deszkafödém tornácból lett elõszobában a konyhához hasonló fekete nélküli maradt. szemcsés cementlap lefektetését jelentette, míg a A söntés a szobában volt, bútorzata pultból, kamrában csak beton aljzatot. (A vezetékes vizet csak állványból, három kis asztalból és székekbõl állt, meg késõbb26 vitték be a házba, amikor is nem törték át a egy rex-asztalból. Természetesen a kinti kugli konyha falát, hanem az elõszoba belsõ oldalára szerel- továbbra is a legények fõ szórakozása volt, elõfordult, ték fel az egyetlen csapot.) A szoba és az elõszoba falát hogy csak másnap reggel értek haza. Srágli Bözsi néni halványkék, illetve zöld enyves falfestékkel festették így emlékszik vissza: „Régen a fiatalság micsoda le, amelyre hasonló színû, de sötétebb árnyalatú mintát nótákat vágtak kü, miko jöttek a kocsmábol, az egész hengereztek. A konyha és a kamra falai meszeltek falu küállt hagatnyi!”23 maradtak. A kamrában, amelynek ablakára vasrácsot szerel- A Siklósi házaspár csak másfél-két évig lakott az tek, az ászokfán voltak a hordók: 100-300 literesek, a épületben, amelyet továbbra is a tsz használt szolgálati konyhában meg a sört, élelmiszereket, égetett szeszt lakásnak 1992-es megszûnéséig. 1994-ben a kanász- tároltak, késõbb rekeszekben meg szalma között ház visszakerült eredeti tulajdonosához a falu közössé- palackos borokat és üveges sört is.24 Ételek közül csak géhez.27 Funkció híján évekig üresen állt, hogy e a nem romlandó árut tartották, amire jól lehetett inni, közösség tagjainak kívánságára most emlékeket idézõ konzerveket, ruszlit, üveges cseresznyepaprikát, stb. látnivaló, a falu ünnepi pillanatainak egyik megbecsült meg szendvicseket készítettek. A szeszféléket helyszíne legyen. A kustánszegi kanászház berendezése 273

A kanászház berendezése nála akár egy évszázaddal is régebbi elõdjénél, beosztását és méreteit32 tekintve semmivel sem különb Eredeti annál. Az ablakok nagyságát viszont jelentõsen meg- növelték. A korábbi hatrészes helyett tíz, egyenként Az alsó-falu kanászháza 1945 elõtt a Táncsics kb. 30×20 cm-es szembõl álló kétszárnyú ablakok utcában volt. Ebben a házban élt Tamás János Landi a engedték be a fényt. Az egységes utcai homlokzat családjával. Az 1920-as, 30-as években õk voltak a kialakítása miatt még a kamrára is ilyen szokatlan falu kanászai. Tamásék beköltözõk voltak, de Kustán- nagyságú nyílás került. A pitvarra nézõ konyhai ablak szegen maradtak a szolgálat lejárta után is, mint sok ugyan kisebb valamivel, de az üvegezett felsõ felû társuk. Feladataik közé tartozott a házaknál a disz- konyhaajtóval együtt így is elegendõ világosságot nókat herélni, ezt mindig Landi János bácsi végezte. engedett be. A más helyen ekkor már általánosan Azt mondják róla, hogy igen szép kort ért meg: 95 meglévõ zsalugáter azonban hiányzott az ablakokról. évesen temették el. A régi kanászház még boronafalú, Az új házban már nem épített takaréktûzhely, zsúptetõs, döngölt agyagpadlós épület volt, állapota hanem csikótûzhely (helyi meghatározás szerint nyilván nagyon leromlott, ha már a háború alatt újat „csikólábas porhelt”, vagy egyszerûen csak „lábas akartak építeni helyette. Ez arra is utal, hogy a porhelt”) szolgált fõzésre, s a szobában is nagyobb, kanászék igen szegények lehettek. Szintén ennek a kétrészes öntöttvas kályhával fûtöttek, amelynek jele, hogy házuknál egy kecskét tartottak, amit mindkét fele hasáb alakú volt. igénytelensége, könnyû felnevelhetõsége miatt a Evvel aztán végére is értünk a különbségeknek. „szegények tehenének” neveznek.28 A szobában még A döngölt, sikált agyagpadló, a gerendás deszkafödém, régi, nagyfiókos asztal állt, felvetett ágy, a falon szent- ill. a kamra nyitott volta már ismerõs a korábbi épület- képek, mert a Landik katolikusok voltak. Sifonerjuk bõl is. Voltak, akik úgy emlékeztek, hogy az új pász- nem volt, csak egy háromfiókos sublat, épített torházhoz ól is tartozott, de errõl megoszlottak a kályhájuk (szemeskályha) sem, csak egy kis hatos vélemények. vaskályha. Bölcsõ minden háznál akadt. De õk nem a Még szomorúbb a kép, ha a berendezést vizsgáljuk, szobában aludtak, hanem a konyhában, a gyerekek noha az ezen a téren mutatkozó lemaradás nem a meg az istállóban. helység általános lakáskultúrájának, sokkal inkább a A konyhában falba rakott tûzhely volt magas volt a Magai család periferikus társadalmi és vagyoni küszöb, és csak egy picike ablak nézett a pitarba. helyzetének következménye. Onnan balra nyílt a szoba, jobbra pedig a kamra. A szomszédságban lakó Srágli Bözsi néni, aki a A konyhában padok voltak, azon tartották az edényt.29 gyerekekkel együtt járt iskolába, így jellemzi a Az elõzõekben csak nagyon vázlatosan leírtak – kanászék anyagi viszonyait: nem volt sok bútoruk hiszen az adatközlõk gyermekkorukban jártak a szom- nekik, sublótjuk volt, meg ládák, amiben a ruhákat szédságukban lévõ régi kanászházban – nagyjából tartották. Az ágyat szép ágytakaró helyett „lópakróc” megfelelnek a 19. század közepén, vagy második födte. Az asztalon semmi, az ablakon semmi. Fehér felében uralkodó DNy-magyarországi lakásviszo- tányérok se voltak [náluk] csak cseréptányérok, meg nyoknak, pontosabban azok még egyszerûbb, egy padforma, azon voltak a nagyobb edények. Fa szegényesebb formáját képviselik.30 vödörben hordták a vizet. Ide tartozik még Geráth Lászlóné megjegyzése is: minden konyhában volt ágy, Új de náluk nem „sezlony” volt, hanem régi formájú parasztágy. Volt hokedli meg vizespad, ezek egyikén A Tamások után a Magaiak lettek Kustánszeg disz- tartották a lavort a mosakodáshoz, meg a padon volt a nópásztorai: „Az öreg, a Magai János (sírfelirata mosogatómelence. A konyhában tartották a mosó- és a szerint 1888-1944 között élt) volt fölül, a Zsiga fia sütõteknõt meg néhány egyéb gyakran szükséges meg lent az újban, a Gábor meg Paraszán. Gyula nevû konyhai eszközt, míg a ritkábban használtaknak, mint fia pedig kéményseprõ volt.”31 Az elmondottak szerint pl. a káposztagyalu, a kamrában volt a helye. tehát Magai Zsigmond volt az elsõ, aki az újonnan Megállapíthatjuk, hogy a pásztorház bútorzata, épített kanászházban lakott. Reformátusok voltak, amely már a század elején szegényesebb, elmara- mint ekkor még a falu többsége. dottabb volt, nemcsak a gazdagabb, és korábban pol- Ha két házat és berendezésüket összehasonlítjuk, gárosodott õrségi házak, hanem az átlagos tehetségû érdekes megállapításokat tehetünk. A legfeltûnõbb az, kustánszegi családok lakásának berendezésénél is, a hogy bár az új, államilag ajánlott tervek szerint készült huszadik század közepére végleg leszakadt még faluja pásztorház építõanyagait tekintve jóval korszerûbb a szegényebb rétegének lakáskultúrájától is. 274 Marx Mária

Mai házaknál járva kiválogattuk, majd a helyszínre szállí- tás után, lelkes önkéntesek segítségével megtisztí- Az elõzõekbõl kiderülhet, miért nem látta volna tottuk és nagyjából berendeztük vele a szobát és a szívesen a mai Kustánszeg lakossága a pásztorház konyhát. „eredeti” bútorzatát (vagy ahhoz lényegében hasonlót) A munka igazán élvezetes része azonban csak a frissen rendbetett épületben. Az 1950-es évek után, ezután következett. A mûködésünket figyelemmel fõként pedig a téeszesítés óta ugyanis gyökeresen kísérõ helyben lévõ, vagy zalaegerszegi munkahelyük- megváltozott a lakásbelsõvel kapcsolatos szemlélet, rõl hazafelé igyekvõ kustánszegiek rendre benéztek átalakultak, megnõttek a berendezésre vonatkozó felmérni az elõhaladást. Amint meglátták a szépen igények. A föld és az alapvetõ gépek, szerszámok alakuló enteriõrt, mindegyikükben felidézõdött az megvásárlási lehetõségétõl megfosztott parasztok idõben többé vagy kevésbé távoli otthon szobájának, gyarapodó pénzüket tartós használati cikkekre, elsõ- konyhájának belseje. Szinte mindenkinek eszébe jutott sorban bútorokra, nagyobb értékû háztartási eszkö- valami, a korra vagy az akkori körülményekre jellem- zökre kezdték költeni, ezek lettek az új presztizs- zõ darab, amit szorgalmasan elõ is kerítettek valame- tárgyak. A falu elõtt már az 1920-as években ott volt a lyik ház egy szem elõtt nem lévõ sarkából. Így került a tiszteletes úrék polgári bútorzatának, a toalett-tükrös gyûjteménybe, és ezzel együtt a szoba falára a szép hálógarnitúrának, vagy a szalonbútoroknak és a zon- Vilma néni fiatalkori, színezett fotográfiája, vagy az gorának a példája.33 Ettõl kezdve pedig egyre jobban éjjeliszekrénykére a „kõkutya” (kb. 25 centi magas hasonlítottak egymásra a falusi és városi bútordarabok, keménycserép szobor, „nipp”). késõbb már a berendezés módja is, míg napjainkra A hokedli formájú, fedeles mosdóállvány, amely gyakorlatilag eltûnt a különbség falu és város lakás- teljesen kiszorította a korábban vásárolt öntöttvas vál- kultúrája között. Ezt a folyamatot az anyagi eszközök tozatot, sok háznál még ma is használatban van, igaz, falu és város közötti nivellálódása és a hírközlõ ma már csak az állatok körüli, vagy kerti, esetleg eszközök befolyása csak gyorsította. mûhelybéli piszkos munka nyomait öblítik le benne, Mivel a Balogh Miklós által vezetett História Kör mielõtt a lakásba bemennek. A lavorok és vödrök és a Honismereti Falukör mûködése alig két évtizeddel együttesében is a lehetõségekhez képest megtartották a esett késõbbre a kanászházban bemutatni szándékozott régebbi virágos festésûeket, ugyanúgy, mint a berendezés koránál, nem lehet csodálkozni azon, hogy zománcos tûzhely, a „porhelt” virágos változatát. Az az általuk összegyûjtött anyagban nemigen találtunk asszonyok úgy tudják, hogy „ a Tamás Gáboroknál mostani munkánkhoz felhasználható tárgyakat, hiszen benn volt a szobában egy kék-kockás asztali porhelt, azok a gyûjtemény összeállításakor még használatban 45-ben már megvolt nekik, ez volt az elsõ a faluban, de lehettek. Így nem maradt más lehetõség, mint hogy nem használták, csak volt.”35 újra gyûjtést hirdessünk a faluban. Az ügy nehézsége A berendezés igyekszik bemutatni egyes korábbi abban mutatkozott, hogy Kustánszeg lakói számára a darabok továbbélését, folyamatos használatát. Sokáig „régi bútor”, „régi edény”, egyáltalán bármi, ami régi, õrizték a színes gyári gobelinszövésû ágytakaró-asz- az legalábbis anyáinak, de méginkább nagy- vagy déd- talterítõ garnitúrát, vagy a hasonló technikával készült, szüleinek használati tárgyait, azaz a 19/20. század for- de késõbbi „szarvasos falvédõt”, (még az 1956-os dulójáról, vagy annál korábbról származó dolgokat születésû fiúgyermek is kapott ilyent a keresztanyjától, jelentette, de semmi esetre sem újabbakat az 1920-as amikor megnõsült!), a száröltéssel hímzett konyhai éveknek a városihoz egyre inkább hasonuló darab- falvédõket, amelyek itt-ott még ma is láthatók, esetleg jainál. Eleinte általában negatív válaszokat kaptunk, felújított változatban, vagy az általában szintén násza- senki sem tartott „régiségeket” az otthonában. Sokan jándékba kapott, csiszolt, vagy maratott mintájú fejüket csóválva, hitetlenül hallgatták, hogy saját, pohárkészletet. korábban kidobott, vagy még ma is használt, éppen Sajnos a tárgyak összegyûjtése során kiderült, hogy csak a nyári konyhába, hegyre, vagy mûhelybe nem tudjuk maradéktalanul megvalósítani eredeti ter- „kitelepített” bútoraikra, lábasaikra, tányéraikra, vünket, összeállítani az 50-es, 60-as évek beren- poharaikra, stb. lenne szükségünk.34 Néhányan azt is dezését. Az ötvenes években még jórészt a korábbi kétségbe vonták, hogy ezekre a nemrég számûzött bútorok voltak használatban, némileg másféle elren- eszközökre egyáltalán kíváncsi lesz valaki. dezésben, mint a megelõzõ korszakban. Az úgyneve- Végül összeállítottunk egy meglehetõsen terjedel- zett „páros ágy” ekkor már általánosan elterjedt, az mes listát a szóba jöhetõ bútorokról és egyebekrõl, egymás mellé állított ágyak végébe elõbb az asztal amelyet a lelkesedésébõl az egész felújítás alatt került három székkel, késõbb a „sezlony”. Ehhez az semmit sem veszítõ polgármester asszony eljuttatott a elrendezéshez már ruhásszekrény tartozott, esetenként falu minden családjához. A bejelentett holmit azután a kettõ is. A rendelkezésünkre álló tárgyak tehát kissé A kustánszegi kanászház berendezése 275 régebbi korszak berendezését mutatják: két különbözõ Összefoglalás formájú, egy díszesebb és egy egyszerûbb ágy párhu- zamos elrendezésben, egyetlen szekrénnyel, kávás szerkezetû puhafa asztal, Thonet-székek ülõkéjükön Kustánszeg községben a huszadik században három domború mintázattal, házi szövésû rongyszõnyegek, kanászház volt: a fölsõ-faluban, az alsó-faluban és falra akasztható „fali ige,”36 stb. Igaz több házban Paraszán. A II. világháború idejére a falu középületei – sokáig megmaradtak a régi stílusnak megfelelõ szo- köztük az alsó-falusi kanászház is – erõsen leromlottak, bák, az így létrejött belsõ kép azonban szegényesebbre renoválni kellett õket, illetõleg újakat kellett építeni sikerült az általunk elképzeltnél. (ld. 7. és 8. kép) Az helyettük. Az új “disznópásztorház” építésére egy ajándékba kapott konyhabútorok azonban, – noha az 1941-es képviselõtestületi döntés nyomán 1947-ben egyes darabok más-más házból kerültek oda – „gar- került sor. nitúra jellegük” miatt, ami jórészt az átfestés következ- A helyi téglagyár termékébõl épült háromosztatú, ménye, tulajdonképpen jó tíz évvel késõbbi állapotot nyitott pitvaros, földpadlós ház egy évtizedig a kanász tükröznek, mint a szobaberendezés. (ld. 9. és 10. kép) és családja lakásául szolgált, akik igen szegény anyagi Korábban is voltak hasonló kinézetû és funkciójú da- körülmények között éltek, kevés, nagyjából még 19. rabok, de egy-egy konyhába csak kevés jutott belõlük, századi típust képviselõ bútordarabbal rendelkeztek. s mellettük megmaradtak a régebben használt padok, 1957-ben az akkor már üresen álló kanászházban a polcok, stelázsi, stb. is.37 Ezen az állapoton a késõb- helyi ÁFÉSZ italboltot nyitott. A szoba hajópadló bur- biek során úgy tudunk segíteni, hogy a szobát, kissé kolatot kapott, itt alakították ki a söntést, a konyha és átrendezve, „tovább lökjük az idõben”. A hatvanas a kamra raktárként szolgált. Az épületbe 1960-ban ve- évek kredences konyhabútorához az akkori idõk zették be a villanyt, 1989-ben pedig a vezetékes vizet. „Béke” hálógarnitúrája lenne igazán megfelelõ, de ter- Az 1970-es évek elejétõl az immár tsz tulajdonú mészetesen beérhetjük kevésbé „elegáns” változa- házat szolgálati lakásként hasznosították. Ezzel kap- tokkal is. csolatban ablakokkal és ajtóval zárták le a pitvar A berendezés tehát nem egy konkrét ház, különösen nyílásait, és felújították a belsõ burkolatokat. nem az átlagosnál szegényebb kanász családét van A termelõszövetkezet megszûnése után az egykor hivatva reprezentálni, hanem a falu által általánosnak, kanászházat Kustánszeg önkormányzata kapta vissza, és mint ilyen, hitelesnek tekinthetõ típust, amit az amely tervbe vette az épület felújítását, és benne a egyes tárgyak személyekhez kötött volta mindenki meglévõ helytörténeti gyûjteményt anyagát kívánta számára elfogadhatóvá tesz. méltó körülmények között elhelyezni. Ha ezt a képet összehasonlítjuk a szomszédos táj- A ház külsõ homlokzatát a régi formájára, nyitott egységek hasonló korszakának lakáskultúrájával, tornácosra állítottuk vissza, a szobát és a konyhát az tapasztalhatjuk, hogy a lemaradás, amely Göcsej vidé- 1950-es, 60-as évek stílusában rendeztük be, a kamrá- két és népét hosszú idõn át végigkísérte, a huszadik ban pedig polcrendszert állítottunk fel, amelyen a falu század közepén is több évtizedes volt még. Mára azon- meglévõ helytörténeti gyûjteményények – korban a ban eltûnt a megkésettség, sõt bizonyos értelemben berendezéshez nem illõ – tárgyai kaptak helyet. még elõnyre is fordult. A hetvenes évek falusi kocka- A kanászház megújulásához, látnivalóvá alakulá- házai Kustánszegen szerencsére csak elenyészõ sához a falu lakói és polgármestere nem csekély számban épültek. A falukép nagyjából változatlan anyagi eszközzel, régi berendezési tárgyakkal, sok-sok maradt, és a téglából épült régi gazdasági épületek munkával, fõképpen igen lelkes hozzáállásával járult érdekes színfoltjai a festõi fekvésû községnek. hozzá. Köszönet érte. 276 Marx Mária

Jegyzetek:

1 Kustánszegi Kalendárium. Kustánszeg, 1992. 43. 21 GMA 739–80. 11. valamint NÉMETH Edit: A Kustánszegi Gyöngyös- 22 A kocsma-italboltra vonatkozó adatok elsõsorban Czup- bokréta története. Göcseji Múzeum Adattára (a továb- pon Istvántól (Zalaegerszeg, 1933) és feleségétõl szár- biakban GMA) 1525–91 maznak, de a különbözõ beszélgetések alkalmával más 2 Parasza: Kustánszegtõl délnyugatra, kb. 1 kilométerre falubeliek is megerõsítették õket. Gyn. 2004.09.07. 1–2. fekvõ lakott hely, közigazgatásilag Kustánszeg része. 23 Gyn. 2003.06.03. 3 Kustánszegi Kalendárium. Kustánszeg, 1992. 38–42. 24 Czuppon Istvánné Kustán Irma (Kustánszeg, 1935) 4 u.o. 53–56. közlése. Gyn. 2004.09.07. 1. 5 Ez az információ Szabó János leányától, a most 71 éves 25 Siklósi Vilmosné szíves közlése. Fischer Antalné Szabó Rozáliától származik, aki a 26 1989-ben téglagyár fennállása alatt mint téglavetõ dolgozott a 27 Németh Edit polgármester közlése nyomán. családi vállalkozásban. A gyár 1940-ben épült (ld. 2. 28 „A Tamásoknak volt egy bökõs kecskéjük.” Gyn. kép), és a tsz megalakulásakor szövetkezeti tulajdonba 2004.09.07. 2–3. került, amely mintegy másfél-kétéves mûködés után fel- 29 A bútorzatról és egyebekrõl Geráth László és felesége számolta. Kustánszegen ebben a két évtizedben nagyon szül.: Simon Piroska (Kustánszeg, 1937) adatai u.o. sok család bontotta szét régi boronaházát, és épített a A nagyfiókos asztal valószínûleg 19.század elsõ felére helyben készült jó vasas, kemény és nem törékeny jellemzõ, keményfából készült X-lábú, bárdolt asztalt, a téglából családi házat, gazdasági épületet. magas küszöb pedig a talpgerendát jelöl. 6 Hogy a magam idézõjeles kifejezéseitõl megkülön- 30 BÍRÓ Friderika: Az Õrség ház- és lakáskultúrája a 18. böztessem, az úgynevezett népi neveket kurziváltam. század végétõl napjainkig. Szombathely 1972. 90–111. 7 Adatközlõ: Srágli Józsefné Bödei Erzsébet (Kustán- 31 A Magai családról a Geráth házaspár, az új szeg, 1922). kanászházról Srágli Józsefné közölt adatokat. Gyûjtõ- 8 Ezúton köszönöm meg Zámbó Ágnes és Baratta Egon naplókat ld. a korábbi jegyzetekben. szíves segítségét, amelyet az épület megtekintésével és 32 A már lassan fél évszázada szétbontott korábbi ház szakmai tanácsaikkal nyújtottak. pontos méreteit természetesen nem ismerhetjük, 2003. 9 Kustánszeg község képviselõtestületének jegyzõ- nyarán azonban még állt a Táncsics utcában egy könyve. Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban ZML) boronaház, amely a falubeliek szerint teljesen hasonló V. 1714 B volt hozzá. Ennek, valamint egy Kossuth utcai, félig- 10 2189/941. számú határozat u.o. 175–176. meddig összedõlt tömésháznak a méreteit megbecsülve 11 u.o. 64–65; 104–106; 141; 178. bátran tehetjük a fenti kijelentést. 12 BENCSIK János: A pásztorház. In: HOMÉ (XXV–XXVI) 33 Az adatot Márkus Gyuláné Kustán Ilonka nénitõl kap- 1988. 610; 616. és 613. tam, aki több városi családnál, és a kustánszegi refor- 13 H. CSUKÁS Györgyi: Pásztorházak, csõszházak. Magyar mátus lelkészéknél is volt cseléd. Gyn. 2004.09.07. 4. néprajz IV. Életmód Bp. 1997. 239. 34 Hasonló tapasztalataim rendszeresen vannak közel- 14 „A Gyulai Sanyik kuttyárol horták a vizet fa vödörbe” múltunk egyre gyorsabban avuló tárgykultúrájának Srágli Józsefné közlése. Gyûjtõnapló (Gyn.) gyûjtése kapcsán. Néha hosszasan és részletesen kell 2003.07.03. leírni egy-egy – még öt-tíz évvel ezelõtt általánosan 15 Táj és történelem. In: Kustánszegi kalendárium. használt – tárgyat, hogy azután „Ja, azt! azt most Kustánszeg, 1992. 36. égettem el/dobtam ki a tavasszal.” sajnálkozó felkiáltás 16 Geráth László közlése Gyn. 2004.09.07. 3. után csalódottan távozzam. 17 GMA 702–80. 2. 35 Márkus Gyuláné közlése. Gyn. 2004.09.04. 3. 18 A faluban a sok azonos családnév miatt mindmáig rend- 36 A reformátusok lakásában kemény lapra nyomtatott és a szeres a ragadványnevek használata. falra akasztott bibliai mondás. 19 GMA 117. 23–24. 37 Geráth Lászlóné Piri néni által elmondottakból 20 Srágli Józsefné Bödei Erzsébet közlése Gyn. összeállítva. 2003.07.03. A kustánszegi kanászház berendezése 277

Einrichtung des Schweinehirtenhauses im Dorf

Es gab drei Schweinehirtenhäuser im Dorf diesem Zweck wurde das offene Vorhaus mit einer Kustánszeg (Komitat Zala) währed des zwanzigsten Eingangstür und zwei Fenstern zugeschlossen, der Jahrhunderts: im Ober- und im Unterdorf sowie im Fußboden und der Wandanstrich in jedem Raum Dorfteil Parasza. Zur Zeit des II. Weltkieges sind alle erneuert. gemeindeeigenen Gebäuden des Dorfes in sehr Nach der Auflösung der Produktionsgenossenschaft schlechten Zustand geraten, sodaß sie renoviert oder ging das ehemalige Hirtenhaus wieder in Besitz des gar gänzlich neu gebaut werden mußten. Zu dem Dorfes Kustánszeg zurück. Der Gemeinderat hatte die Neubau des Schweinehirtenhauses im Unterdorf kam Renovierung des Hauses vor, um die lokalgeschicht- es nach einem Beschluß des Dorfrates von 1941 erst liche Sammlung einen guten und würdigen Schauplatz im Jahre 1947. zu sichern. Das aus örtlichen Ziegelsteinen erbaute dreiteilige Die Straßenfront wurde wiederhergestellt, das Haus mit offenem Vorhaus und mit gestampftem heißt, die Fenster und die Tür wurden von den Öff- Lehmfußboden diente ein Jahrzehnt lang als nungen des Vorhauses entfernt, die Stube und die Wohnhaus des Schweinehirten und seiner Familie, die Küche wurden im Stil der 1950-en und 60-en Jahren unter armseligen Umständen lebten und nur wenige eingerichtet. In der Kammer wurden aber nur Regale großenteils noch für das 19 Jahrhundert typische aufgestellt, wo die verschiedene Gegenstände der Möbelstücke besaßen. lokalgeschichtlichen Sammlung – die zu der Ein- 1957 öffnete die örtliche Allgemeine Konsum- und richtung des Hauses zeitgeschichtlich nicht passen – Verkaufsgenossenschaft (AFESz) in dem damals ihr als eine Ausstellung gezeigt werden. gehörenden und lehr stehenden Haus eine Kneipe. In Zu der Erneuerung des Schweinehirtenhauses und der Stube wurde Holzfußboden verlegt und die zu seiner Umwandlung aus einem verlassenen Schenke ausgestaltet, während die Küche und die Gebäude in eine Sehenswürdigkeit des Dorfes trugen Kammer als Lagerräume dienten. Das Gebäude bekam sowohl die Einwohner als auch die Frau Bürgermeister 1960 den Strohmanschluss und 1989 wurde es an die mit nicht wenig Geld, mit alten Möbeln und Wasserleitung angeschlossen. Haushaltsmitteln, mit sehr viel Arbeit und vor allem Ab der 1970-en Jahren wurde das Hirtenhasus (seit mit Begeisterung bei. Vielen Dank dafür. 1960 Eigentum der lanwirtschaftlichen Produktion- sgenossenschaft) als Dienstwohnung benutzt. Zu Übersetz von Mária Marx 278 Marx Mária

1. kép: A kanászház felújítás elõtt a Kossuth utca felõl 2. kép: A Szabó testvérek téglagyára a kémény építése nézve (amatõr felvétel, 2003.) közben (amatõr felvétel, 1940.)

3. kép: A pitvar nyílásaiba beépített ablakok és ajtó (amatõr felvétel, 2003.) A kustánszegi kanászház berendezése 279

4. kép: Az épület felújított homlokzata (amatõr felvétel, 2003.)

5. kép: A kamra belseje a felújítás után 6. kép: A kanászház építésérõl szóló községi határozat. (Mazur Ildikó felvétele, 2004.) Részlet az 1941. július 22-én készült jegyzõkönyvbõl 280 Marx Mária

7. kép: Szobabelsõ a felújítás után 8. kép: Szobabelsõ a felújítás után (Mazur Ildikó felvétele, 2004.) (Mazur Ildikó felvétele, 2004.)

9. kép: A konyha berendezése a felújítás után 10. kép: A konyha berendezése a felújítás után (Mazur Ildikó felvétele, 2004.) (Mazur Ildikó felvétele, 2004.) ZALAI MÚZEUM 13 2004

Kostyál László Zala megye képzõmûvészete a két világháború között

A számottevõ vérveszteséggel járó elsõ világháború keltett izgalmat és pezsgést. A mûvészek stilárisan a utáni trianoni döntés Zala megye jelentõs területének 19. századi akadémikus, naturalisztikus hagyomá- – a teljes csáktornyai és perlaki járás, illetve a nagyka- nyokból indultak ki, melyeken a nagybányai mûvész- nizsai és az alsólendvai járás egy része – kihasítását, és telep immár szintén akadémikussá váló, frissebb szem- a szomszédos Jugoszláviához csatolását eredményez- lélete lazított egy kissé. A fõiskoláról kikerülve stílus- te. A trauma, miként a magyarság körében mindenhol, fejlõdésük lezárult, hisz mûvészileg kevéssé iskolázott Zalában is meglehetõsen mély volt, s jelentõs szellemi közönségük és megrendelõik nem is tolerálták volna a válságot idézett elõ, amihez a mûvészeti életben a továbblépést. Erre az értetlenségre jó példa a zseniális három polgárosodó kisváros elvesztésének közvetlen Egry esete, akinek alkotásai a megyében visszhang- kulturális hatása társult. A változatlan keretek és a vál- talanok maradtak. A langyosnak tekintett középszernél tozatlannak tûnõ külsõ formák mögött megváltozott a kvalitásuknál – Zala György, Kisfaludi Strobl mûvészeti alkotások hangsúlya és hangvétele, a tema- Zsigmond, Boldogfai Farkas Sándor – vagy/és stiláris tikának egyik központi elemévé vált a nemzeti tragé- igényességüknél – Schadl János, Szobotka Imre, Vajda dia. Az újabb európai mûvészeti áramlatok iránti Lajos – fogva többre vágyó alkotók tanulmányaikat megkésett és óvatos tájékozódás elõtt is bezárultak a követõen lehetõségek hiányában nem tértek haza. korábban a vidéki Magyarországon is meg- megtalált Az itt alkotó mûvészek többnyire az iskolák rajz- kiskapuk. E felszín alatti, s nem elsõsorban a stiláris tanárai közül kerültek ki, a mûvészpályával megél- változások teszik indokolttá, hogy az 1920-1945 hetési forrásként próbálkozó kevesek (Pataky Andor, közötti negyedszázadot önálló korszakként kezeljük, Sass Brunner Ferenc) mûtermi alkotásaik mellett elsõ- s így próbáljuk meg a mûvészeti életben zajló folya- sorban közösségi megbízások – pl. hõsi emlékmûvek – matokat figyelemmel kísérni. és portrémegrendelések révén jutottak bevételhez. A 20. század elsõ felének általános jelzõjeként – a A másik oldalról viszont nem ritkán derék iparosok képzõmûvészet terén – „a provinciális naturalizmus (szobafestõk,2 kõfaragók3) kaptak komolyabb mûvé- korszaká”-nak fogalmát vezette be néhány évvel szi felkészültséget igénylõ (hasonló jellegû) munká- ezelõtt jelen sorok írója.1 Bár a jelzõ kicsit sommás, és kat. A mûvészet és a kézmûvesség közötti határ célszerûnek tûnik árnyalni, alapvetõ megváltoztatására számos esetben igen rugalmasnak bizonyult. Akár nincs szükség. A Zala megyében élõ mûvészekre büszkén ki is húzhatnánk persze magunkat, hiszen – talán az egyetlen Egry Józsefet leszámítva – illik a ugyanebben az idõben a dessaui BAUHAUS hangadói provinciális kifejezés, legalábbis ha ezt „vidékies” éppen eme határ eltörlésén fáradoztak, azonban értelemben, degradáló felhang nélkül használjuk. Nem Nyugat-Magyarország itteni szegletében e jelenség tartoztak a magyar mûvészet élvonalába, nem látha- mögött összehasonlíthatatlanul más hátteret kell tunk itt merész újításokat, karakterisztikusan egyéni látnunk, hisz éppen a kétféle tevékenység karakterisz- megnyilvánulásokat, sem a korszakban második hullá- tikus szétválasztására lett volna szükség. mával kibontakozó európai avantgárd jellegzetes Az elsõ megközelítésre kevés izgalmat sejtetõ kép attitûdjeit. A mûvészeti élet hûen tükrözte a csupán hû tükre a vidéki kisvárosok világának, jellemzõnek is vékony értelmiségi réteggel bíró, elmaradott megye mondható Magyarországnak azokon a részein, ame- szellemi életét, amelynek megbízható, szürke konzer- lyekre éppen a fentebb felsoroltak miatt mûvészet- vativizmusa nem is igényelte az új törekvések által történet-írásunk kevéssé fordít figyelmet. Fejlõdése, 282 Kostyál László megnyilvánulásai, alkotói mégsem tekinthetõk indif- szinten kommunikálni óhajtó, vagy neki szellemi él- ferensnek a kutatás szempontjából, mert azt a csaknem ményt kínáló, a kommercialitást háttérbe szorító men- mindenkor árnyékban maradó pólust képviseli, amely- talitás ritka, csupán egy-két nagy, igen sok alkotót hez képest a napfény, azaz a figyelem ráirányul a másik- felvonultató, földrajzilag jelentõsebb (legalább ra, de amely nélkül az a másik sem lenne az, ami. megyényi) területet átfogó kiállítás (mint az 1925-ös zalaegerszegi [általános jellegû] nagy kiállítás, az I. A mûvészeti élet keretei 1936-os, szintén megyeszékhelyi Göcseji Hét kereté- ben rendezett tárlat, vagy az 1934-es keszthelyi képzõ- A mûvészeti élet általános keretei jórészt hiányoz- mûvészeti kiállítás) esetén merült fel, de ott is inkább tak. A mûvészetre való közösségi odafigyelés nem a kiállítás, mint a bemutatott anyag jellegébõl fakadt. terjedt túl egy-egy megyei vagy városi ösztöndíj odaí- Ebbõl következõen a mûvészet szerepe is más volt, télésén, vagy néhány kiállításnak a közgyûlési terembe mint napjainkban: a díszítõ és a felhalmozási – közte- történõ befogadásán. A mûpártolás meglehetõsen reken a propagandisztikus – funkció domináns jel- esetleges volt. Bár 1924 nyarán Göbel Árpád zalaeger- leggel bírt a szellemi érték-közvetítéssel, ízlés-for- szegi és Pfeifer Elek nagykanizsai rajztanár kísérletet málással szemben. tett a zalai Mûbarátok Körének felállítására4 – ennek A mûvészeti oktatást az iskolákban mûvész-rajz- feladata a zalai mûvésztehetségek felkutatása, pár- tanárok végezték, a nagyobb középiskolákban – így tolása és a képzõmûvészetek megkedveltetése lett Zalaegerszegen vagy Sümegen – ketten is, akik volna –, a szervezetrõl a késõbbiekben nem hallani, azonban nem csak szabadkézi, hanem mûszaki rajzot így a próbálkozás alighanem sikertelen maradt. Pfeifer is tanítottak. A képzõmûvészetnek gyakorlatilag õk õsztõl már a szegedi fõreáliskola tanára volt, s érkezé- voltak a letéteményesei. Tanítottak, festettek, kiállí- sét követõen – szinte azonnal – megalapította a város- tásokat rendeztek, elõadásokat tartottak, szakértõi ban a festõiskolát (óhatatlanul az az érzésünk támad, véleményeket formáltak, megbecsült és elismert tagjai hogy a végig nem vitt zalai próbálkozás valamiféle voltak városuk intelligenciájának. A felsõbb iskolai kompenzálásaként).5 A mûvészeknek a megyében – rajztanárok esetében természetesnek tûnt a mûvészi egészen 1943-ig6 – nem volt helyi szervezetük, elõfor- tevékenység. Nevüket a helyi sajtó leplezetlen büszke- dult azonban, hogy más város mûvészegyesületének séggel emlegeti, hisz máshol kiállított képeikkel kiállításán léptek fel.7 Az országos szervezetekben városuk hírnevét is öregbítették. Így írt például a való esetleges aktívabb közremûködésükrõl nem Zalamegyei Újság emelkedett hangvételû tudósítást a tudunk8. A kiállításoknak nem volt állandó helyszíne, Zalaegerszegrõl 1927-ben Gyõrbe távozott Kássa mondhatni, hogy azok szervezése ad hoc jelleggel Gábor mûvésztanár új állomáshelyén nyitott bemu- történt. Kevés erre alkalmas tér volt még a megyében, tatkozó kiállításának sikerérõl.9 a közgyûlési termek mellett elsõsorban a szállodák és A mûvészeti oktatás másik formáját a szabad- éttermek dísztermei. Zalaegerszegen az Arany Bárány, iskolák képezték. A legnagyobb hírnévre Sass Brunner Nagykanizsán a Centrál és a Kaszinó, Keszthelyen az Ferenc még 1908-ban alapított nagykanizsai szabad- Amazon és a Hungária Szálló rendezte a legtöbb tárla- iskolája tett szert. Érdekessége, hogy a mester ennek tot. Vándorkiállítások gyakran éppen használaton keretei között ismerkedett meg késõbbi feleségével, kívüli bolthelyiségekben nyertek elhelyezést. Elsõ- Farkas Böskével, akivel számos közös kiállítást ren- sorban növendékeiknek, ritkábban tanáraiknak rendez- deztek. Sassné Farkas Böske 1929-ben lányával együtt tek kiállításokat a középiskolák, egy-egy termüket kiü- Indiába költözött, ahol képeivel komoly elismertséget rítve erre a célra. A korszak utolsó éveiben az újonnan szerzett. Sass Brunner több dunántúli városban is épült keszthelyi Balatoni Múzeum számított a megye „állított fel” „festõmûvészeti iskolákat”,10 amelyek a legrangosabb és legalkalmasabb kiállítóhelyének. gyakorlatban alighanem az általuk késõbb Keszthe- A tárlatok döntõ többsége kereskedelmi jellegû lyen meghirdetett, hathetes festészeti és iparmûvészeti volt, céljuk a kiállított alkotások eladása. Ismert mûvé- tanfolyamhoz11 lehettek hasonlók. szek (leggyakrabban, több-kevesebb rendszeresség- Az ilyen jellegû magántanfolyamok azonban veszé- gel Hénel Gusztáv és lánya, Margit fordult meg elsõ- lyeket is rejtettek magukban. 1926 év elején Radocza sorban Egerszegen és Kanizsán, de jártak itt Pettes Lajos zalaegerszegi iparmûvész a helyi sajtóban és József, Vastagh Gyula, Czencz János, Pécsi Pilch utcai plakátokon hirdette itteni iparmûvészeti tan- Dezsõ és mások is) hozták el és kínálták képeiket, folyamát, melyet a Tompa utcai iskolában tartott. Szép máskor vándorkereskedõk vagy mûvészházak rendez- számú hallgatóságától egy idõ után pénzt szedett tek tárlatokat, gyakran neves festõk alkotásaiból. össze, hogy Bécsbe utazva nyersanyagot és szer- A mûvek a közönség ízléséhez igazodtak, leggyako- számokat szerezzen be az oktatáshoz. Hoppon maradt ribbak a táj- és a zsánerképek. A közönséggel mélyebb tanítványai azután hiába várták vissza a „mestert”, õ Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 283 csak a nemzetközi körözés hatására foganatosított folklorisztikus jellegzetességei) mégis megengedik, letartóztatását követõen, rendõri kísérettel tért haza.12 hogy így tekintsünk rájuk. A csoportból Muhoray és A mûvészetre fogékony fiatalság körében nem Némethy dolgozott talán a legtöbbet a Göcsejben, maradtak visszhang nélkül a rajztanárok erõfeszítései. elõbbi 1937-ben már a negyedik kiállítását rendezte A Zala megye által kibocsátott tehetségek száma a Zalaegerszegen.20 késõbb valóban mûvésszé érõknél nagyobb volt, közü- lük többen a Képzõmûvészeti Fõiskolára is eljutottak. Róluk egy-egy kiállításra, rövid pihenésre szóló haza- térésük kapcsán írt a korabeli sajtó, nagy részük késõbbi sorsát nem ismerjük. Ilyen esemény volt a sümegi Guzsik Ödön és Laczkó Géza 1924-ben elõbb Sümegen, majd Zalaegerszegen megrendezett kiállí- tása.13 A képzõmûvészeti akadémiára járó nagykanizsai növendék, Kozák Béla terveirõl ugyancsak az újságból lehetett értesülni,14 akárcsak a „zalai õstehet- ségként” említett, gazdasági cselédbõl festõvé avan- zsált Buti Istvánnak az alispánhoz írt, mûvészeti tanulmányai támogatását kérõ levelérõl.15 A képzõmûvészet népszerûsítéséhez, az ízlés fejlesztéséhez nem csekély mértékben járult hozzá a megyében eltérõ helyen és idõben, más-más jelleggel jelentkezõ két mûvésztelepi kezdeményezés. Sümegen a nagymûveltségû polihisztor és múzeumigazgató, Darnay Kálmán indított akciót a Képzõmûvészeti Fõiskola növendékeinek nyaraltatására.16 A mûvész- 1. kép: Muhoray Mihály: Göcseji dobos, 1930, olaj, hallgatók megérkezését követõen a szervezõk – a vászon, ltsz. GM.54.2. Dunántúli Közmûvelõdési Egyesület vezetõi – már lényegesen merészebb terveket szövögettek: telket kértek a várostól és támogatást a kultuszminiszté- riumtól, hogy három, mûteremmel ellátott mûvész- házat és egy nagyobb, „internátus-szerû” épületet emelhessenek, amelyekbõl az ország határain kívülre került Nagybányai Mûvésztelep utódját alakítanák ki.17 Bár a telket megkapták, a merész elképzelés vé- gül anyagi okokból nem valósulhatott meg, a fõiskola hallgatói (Rudnay Gyula, majd Glatz Oszkár, Csók István növendékei) azonban éveken keresztül szívesen fogadott, visszatérõ vendégei voltak a városnak. A fiatalok itt készült mûveiket rendszeresen kiállították Sümeg mellett a megyeszékhelyen is. Elsõ ízben 1934-ben, kultuszminiszteri ösztön- 2. kép: Némethy Béla: Göcseji utcakép, 1935, olaj, vászon, díjjal,18 a nemzeti tematikára és formavilágra a koráb- Gm.ltsz.n. binál is nagyobb hangsúlyt helyezõ törekvés keretében érkeztek a Göcsej településeire a Magyar Képírók Tár- saságának tagjai (Boromissza Tibor, Muhoray Mihály, A mûvészeti élet szervezésének legfontosabb Antal József, Némethy Béla, Hangai Szabó Miklós, eszköze a sajtó volt, ezen belül azonban a különbözõ Littkey György, Fáy Aladár, Büky Béla stb.), akik orgánumok eltérõ affinitást tanúsítottak a kultúra iránt. közül többen az itt töltött heteket, majd a A mai értelemben vett megyei lap még nem volt, bár a zalaegerszegi göcseji kiállításon való nagysikerû Zalamegyei Újság vagy a Zalai Hírlap címébõl követ- bemutatkozást19 követõen rendszeresen visszajártak kezõen is megpróbált a városinál szélesebb kite- festeni a zalai dombok közé. Bár esetükben szoros kintést nyújtani. Elõbbi meglehetõs rendszerességgel értelemben véve nem beszélhetünk mûvészteleprõl, a tudósított a nem túl nagy gyakorisággal rendezett kiál- csoport rendszeres (nyarankénti) itteni tevékenysége lításokról, igyekezvén közönséget is toborozni. és egységes tematikája (a Göcsej táji szépségei és Az ismertetõk arra utalnak, hogy azok a mûvészethez 284 Kostyál László felszínesen értõ újságírók tollából származnak. A kiál- lítások bemutatása mellett mûtermi riportok, új épüle- tekrõl, azok nagyobb freskóiról szóló ismertetõk, mûvészeti elõadásokról szóló tudósítások is szí- nesítették a lapot. Az országos sajtó tudósításai között a zalai mûvészeti események érthetõ módon nem ját- szottak vezetõ szerepet, azonban a jelentõsebb tárla- tokról egy-két eldugott ismertetés helyet kapott.21

II. A mûvészek

Mint már utaltunk rá, a két világháború között Zalában dolgozó mûvészeket stiláris megfontolások alapján elkülöníteni meglehetõsen problematikus. Ebben a már ismertetett homogenizáló körülményeken túl az ekkor készült mûvészeti alkotások nagy részé- nek pusztulása, de legalábbis az õket vizslató utókor látómezejébõl történõ kikerülése is közrejátszik. Múzeumba sajnos igen kis hányaduk került, ennek, a néhány köztéri alkotásnak és a sajtó híradásainak révén összeállítható kép nyilvánvalóan nem lehet teljes. Múzeumi közgyûjtemény korszakunk nagy részében csupán Sümegen volt, a Darnay Múzeum révén. A keszthelyi Balatoni Múzeum tényleges mûködését csak 1936-ban kezdte meg (s vette át a 3. kép: Egry József: Kávéházban, 1930-as évek, papír, akvarell és tus, ltsz. BM.58.305. helyhiánnyal küzdõ elõbbi anyagát). A Sümegrõl Keszthelyre kerülõ gyûjtemény a zalai festõk közül csupán Egry József alkotásait õrzi ebbõl az idõszakból. Bár jelentõségében nem mérhetõ Egryhez, nála A zalaújlaki születésû Egry 1918-ban, házasság- korszakunkban nagyobb volt a kisugárzása Sass kötését követõen költözött Keszthelyre. Itt és Bada- Brunner Ferencnek. Hollóssy-tanítvány volt Mün- csonytomajon bontakozott ki balatoni ihletésû, a ter- chenben, s mesterét a nagybányai, majd a técsõi mészeti jelenségeket mint médiumot felhasználó, mûvésztelepre is követte. Szabadiskoláival sokat tett a fénytõl izzó, zseniálisan egyéni piktúrája. Magányos mûvészeti kultúra terjesztéséért. Bár fiatalabb korában óriásként élt, barátai voltak, követõi azonban nem.22 a szecesszió is megérintette (Két nõalak szobában), a Konzervatív ízlésû környezete nem volt elég érett pan- portréfestés mellett alapvetõen a Hollóssy-körben teisztikus, a napfény és az atmoszféra vibrálását, a magába szívott plein air jellegû tájfestés dominál pillanat lényegét megragadó s azt a belsõ líra kifeje- képein. Mûvészi pályájának ívében cezúrát jelentett az zésének szolgálatába állító képeihez. „Egry József a I. világháborút követõen az általa szívvel-lélekkel modern magyar festõmûvészet egyik legértékesebb, támogatott forradalmak bukása, majd a békeszer- élenjáró mestere… csodálatra méltó képeinek nagyré- zõdés.24 Bár 1921-ben elsõsorban korábbi képeibõl szén a Balaton fényei dominálnak. És ezeket a képeket rendezett gyûjteményes kiállítást a Nemzeti Szalon- Egry külföldi nagy sikerének színhelyén: Berlinben, ban, piktúrájában ekkor már nagyobb hangsúlyt Párizsban szeretik legjobban. Itt nálunk még mindig kaptak a moralizáló témák (Ádám álma 1924,25 Öreg nem értik meg eléggé.” – írta a Zalai Hírlap a festõ koldus 1928, Csendélet koponyával). Komor, a barnás 1936-ban, a budapesti Mária Valéria utcában rendezett tónusokra épülõ színvilága a húszas évek közepén kiállítása kapcsán.23 Valóban Egry gondolatvilága, kezdett oldódni, s ekkor ismét nagyobb szerepet kap- mûvészi elvei, elvonatkoztató hajlama, sommázó figu- tak a tájképek.26 Felesége és leánya Indiába távozását ra-felfogása az 1920-as évek elsõ felében párhuzam- (1929) követõen elhagyta Nagykanizsát, és Sümegen ban álltak az Európa vezetõ galériáiban látható legú- telepedett le. A korábban családjával közösen rend- jabb törekvések egy részével, de a zalai embereket még szeresen kiállító mûvész ekkortól visszavonultan élt másfél évtizeddel késõbb sem érintették meg. Igaz, (bár hazalátogató feleségével még szerepelt közös legalább a sajtó felfigyelt tárlatára, de a megyében élõ kiállításokon27), e korszakából elsõsorban portréi (e mûvészekre gyakorolt hatása csak jóval késõbb, már a mûfajt már korábban is kedvelte) ismertek (Festetics mester halála (1951) után mutatható ki. Tasziló 1934, Tabódy Tibor fõispán 1937.28). Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 285

5. kép: Sass-Brunner Erzsébet: Esti Balaton Gyenesdiás felõl, 1934, olaj, vászon, ltsz. TGyM.87.8.

kiállítása volt az Iparmûvészeti Múzeumban és a Nemzeti Szalonban.34 A korabeli (helyi) sajtó az ország jelentõs mûvészei között emlegeti. Tevékeny részese volt a mûvészeti közéletnek, egyik szervezõje 1925-ben a zalaegerszegi kiállítás mûvészeti szek- ciójának. Itt bemutatott alkotásait a Zalamegyei Újság 35 4. kép: Sass (Brunner) Ferenc: Két nõalak szobában, 1920 tudósítója a tárlat legértékesebb részének tartotta. körül, olaj, vászon, ltsz. TGyM.2001.34.2. Ugyancsak lelkendezve (s ami talán fontosabb: mély intuícióval) írt Fára József levéltár-igazgató Patakynak három másik mûvésszel közösen, 1926-ban rendezett Sass felesége, Farkas Böske (1889-1950) mû- zalaegerszegi kiállításáról: „Pataky a falu szobrásza. vészete férje nyomdokain indult. Alkotói pályájának a Csak a falu mûvésze teremthette meg a fõvárosban is tájképek és a portrék mellett jelentõs részét képezték feltûnést keltett Hegybírót. Pompás alak, amelyre azt az iparmûvészeti alkotások (batikolt képek, lakás- mondta az egyik látogató „Hisz ez a szobor be van díszek).29 A háború utáni válság új utak keresésére, csípve“… Pataky általában a falusi élet derûsebbik önnönmaga megtalálására sarkallta.30 Festményein a oldalát látja mûveiben… Állatszobrai…kitûnõ megfi- húszas években kiemelkedõ szerepet játszott a gyelõ képességérõl tanúskodnak… Szobrai és kera- balatoni táj, e képei – üdítõ kivételként – Egry mû- mikai tárgyai mellett komoly figyelmet érdemelnek vészetének ismeretérõl tanúskodnak. Erre utal, hogy akvarelljei, amik közül több tájképe, de különösen fi- õ is felfedezte a fény képi szerepét, és képi eszközként gurális tárgyú képei igen sikerültek”36 való felhasználásának lehetõségét.31 Balatoni képeibõl 1927-ben – férjével együtt – Nagykanizsa és Zalaegerszeg után a Dunántúl több városában is bemutatott kiállítást rendezett.32 Mûvészete, s ezzel együtt a fényhatások festõi megragadása és értelmezése már Indiában teljesedett ki, azonban a balatoni tematika távozását követõen is fel-felbukkan képein (Esti Balaton Gyenesdiás felõl, 1934.).33 Zala megye mûvészeti életének jellegzetes alakja volt a két világháború között Pataky Andor (1891- 1945). Rajztanári képesítése volt ugyan – ezt még Bécsben szerezte 1912-ben, ahol a Wiener Werk- stättében önálló kiállítást is rendezett –, de csak két évet tanított fiatal korában a fõvárosban. Ezt követõen, 1923 körül költözött Türjére, ahol inkább szobrokat 6. kép: Pataky Andor: Vasútállomás, 1920, papír, akvarell, készített, festett, keramikuskodott. A húszas években magántulajdon 286 Kostyál László

Keramikusként népies, erõteljes színû díszítõ A rajztanárok közül a mûvészeti közéletben a motívumokat használt edényein37 és kis fajansz zalaegerszegi reálgimnázium tanára, Göbel Árpád szobrain egyaránt.38 Egy, a mûtermérõl megjelent (1886-1931) volt a legaktívabb. A jelek szerint igazi fényképen39 többek között egy feltehetõen ebbõl az misszióként élte meg hivatását, tanított, szervezett, anyagból készült juhász-szobor látszik. A cifra szû- kiállított. Oltárokat tervezett (a zalaszentiváni temp- rében, kalapos fejét lehajtva, erõteljes léptekkel lomba, a válickapusztai kápolnába, az egerszegi kato- ballagó juhászt két játékos bárány követi. Merészségét likus házba),41 városi megbízásból portrét festett a az adja, hogy a juhász nem a kompozíció középpontja városháza közgyûlési termébe,42 tankönyvet illuszt- felé, hanem attól távolodva halad. Egy másik kis rált,43 máskor Nagykanizsán tartott elõadásáról szobor elefántot mintáz, egy harmadik turulmadarat, olvashatunk.44 Képein többnyire városát és környe- egy relief pedig két lófejet. Pataky mûvészetének zetét örökítette meg (Zalaegerszeg látképe a csácsi legfõbb vonulatát azonban nem a kisplasztikák, hanem hegyrõl,45 Zalaistvándi látkép, Zalapartján, A Balaton a nagyméretû szobrok képezték. Révfülöp mellett stb.), azok igazi krónikásának bizo- A korszak legfontosabb feladatát a köztéri szob- nyult. A helyi újság igen nagyra tartotta alkotásait.46 rászat terén a hõsi emlékmûvek állítása jelentette. Zala Az 1925. évi zalaegerszegi nagy kiállításon – melyen megye falvaiban e megbízások oroszlánrésze Pataky a mûvészeti szekció szervezõje és az itteni (rész)ki- Andornak jutott.40 Emlékmûvei a szobrász keresett- állítás rendezõje is volt47 – Pataky mellett õ kapta a sége ellenére nem mutatnak kiemelkedõ kvalitást, s másik arany érmet.48 1930-ban egyéves ösztöndíjat egyben elárulják képességeinek határait is. E szobrok kapott a Kultuszminisztériumtól a római Collegium egyik vonulata trófeákat markoló turulmadarat, a Hungaricumba. Ebben az idõben mûvészete a római másik akció közben lévõ katonákat ábrázol. Hiányos- magyar kultúrintézet támogatottjai által kialakított új ságai elsõsorban a felnagyított csavarodó testek és a irányzat, az olaszországi novocentoval rokonságot mozgás ábrázolásakor ütköznek ki, azonban a vidéki mutató római iskolához tartozott. Itáliából az Örök körülmények között nem különösebben igényes mûfaj Város részleteit megörökítõ, reneszánsz ihletésû mesterségbeli átlagát feltétlenül meghaladják. vásznakat küldött haza. Részt vett a csoport 1931-es Nemzeti Szalon-beli kiállításán is,49 röviddel haza- térése elõtt azonban tragikus hirtelenséggel elhunyt.50

7. kép: Pataky Andor: Az I. világháborús emlékmû részlete 8. kép: Göbel Árpád: Római palota, 1931, olaj, farost, ltsz. Mihályfán, 1934. GM.81.4. Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 287

1921-tõl hat évig tanított Zalaegerszegen, Göbel Nemzeti Szövetsége sümegi iparmûvészeti kiállításán kollégájaként a nagy tehetségû Kássa Gábor (1893- sümegi és balatoni tájképeit mutatta be.59 Römer a fes- 1961), Edvi Illés Aladár, Bosznay István, majd a tészet több ágában is jeleskedett. Ismertek voltak pla- kecskeméti mûvésztelepen Révész Imre tanítványa, a kátjai,60 korpuszt festett a dörögdi Bogyay-birtokon Magyar Akvarell- és Pasztellfestõk Egyesületének állított keresztre,61 utóbb (1944) a kõszegi városházán késõbbi titkára, az Állami Akvarell-díj 1943. évi lévõ uralkodó-portrék restaurálására is vállalkozott.62 nyertese. Tanártársánál kisebb intenzitással vett részt a 1929-ben komoly sikert aratott a kaposvári Berzsenyi közéletben. Képei közül különösen akvarelljeivel Dániel Mûvészeti Társaságnak a Nemzeti Szalonban aratott sikereket, melyek fõleg táj- és zsánerképek rendezett kiállításán, amelyen mintegy húsz dunántúli (Esti hangulat, Szénagyûjtéskor, Õszi erdõrészlet, festõ vett részt.63 Göbel Árpád balatoni tájképe mellett Sajtvásár Hollandiában stb.) voltak. Rendszeresen Römernek a sümegi várról festett akvarelljét válasz- szerepelt közös tárlatokon Göbellel és Patakyval, elsõ- totta ki a szerkesztõ az 1928-ban megjelent (a sorozat sorban persze Zalaegerszegen.51 1926-ban állami folytatására nem került sor) Zalai Évkönyvbe a megye ösztöndíjjal nagy jelentõségû, egyéni stílusának képzõmûvészetének reprezentálására.64 A kép elõte- alakulására meghatározó hatást eredményezõ tanul- rében Sümeg fõutcájának földszintes házai láthatók, a mányutat tett Münchenbe, Nürnbergbe, majd a hol- háttérben a vár romjaival. A biztos kézzel komponált, landiai Rothenburgba. Útja során Rotterdamban ered- a részletek helyett a folthatásra törekvõ alkotás nem ményes kiállítást rendezett kint készült képeibõl.52 Ezt árul el túl sokat alkotójáról, mégis ritka tanúbizony- megelõzõen két portrét is festett a vármegyeháza sága Römer tehetségének. dísztermébe, ezek azonban nem tartoznak sikerült Sümeg legjelentõsebb festõje e korszakban alkotásai közé.53 Kássa igazán jelentõs mûvésszé már azonban nem a két mûvésztanár, nem is a felesége Gyõrben, Sopronban, majd Budapesten érett, habár távozását követõen ide költözõ Sass (Brunner) Ferenc, zalaegerszegi évei során is kapott meghívásokat a hanem Bakoss Tibor (1868-1950), az 1912. évi állami fõváros és más városok tárlataira.54 nagy akvarell díj nyertese. Egyetlen, a sümegi Nagykanizsán Pfeifer Elek (1882-1944 után) 1905- reáliskola tanáraként eltöltött tanév (1889/90) 1924 között volt a piarista gimnázium tanára, a Sass elegendõ volt ahhoz, hogy Bakosst végérvényesen el- házaspár mellett a város mûvészetének másik megha- jegyezze magával a sümegi táj szépsége. Vissza-visza- tározó alakja. A Sipeki Balás Béla fõispánról festett tért alkotni a festõi kisvárosba, amely nyugdíjba színvonalas arcképe (1918) a vármegyeháza egykori menetelét (1921, ekkor retrospektív kiállítást rendezett reprezentatív portrégalériájának az elsõ, zalai festõtõl a Nemzeti Szalonban, majd 1926-ban ismét) követõen megrendelt darabja.55 Zalai tevékenységének csupán második otthonává vált. Rendszeresen itt töltötte a utolsó évei érintik korszakunkat. A megyei Mûbarátok késõ õszi és a téli hónapokat, s csak az idõ jobbra for- Körének Göbellel közösen tervezett megszervezése dultával tért haza, a somogyi Porrogra. Sümegen elõremutató kezdeményezés volt, amennyiben sikerrel festett képeit itt, Keszthelyen, Zalaegerszegen, Szom- jár, elõször jöhetett volna létre egy megyei kitekintésû, bathelyen rendezett tárlatain mutatta be.65 A legjobb az egyes helyi központok (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, angol akvarellfestõk munkáival egy szinten emlegetett Sümeg) mûvészeti törekvései között koordinációs vízfestményeinek fõ témáit a parasztházak környéke, a lehetõséget kínáló egyesülés. Pfeifer festõi stílusáról baromfiudvarok, a poros vidéki utak képezték. Mes- kevés információ áll rendelkezésünkre. Egy 1908-as terien tudta megfesteni a tyúkok, libák jellegzetes kanizsai kiállításon tájábrázolásokkal jelentkezett, egy mozdulatait, tollazatuk rajzát.66 Az egyszerû, vidéki szegedi oltárképének (1935) ismertetõje festészetét emberek élete iránt mutatkozó érzékenysége alapján realisztikusnak, anyagszerûnek és akadémikusnak Bakoss rokonságba állítható az alföldi festõkkel, mondja.56 Említett fõispán-portréja alapján a jelzõket azonban rá a sík pusztai tájnál (ahol nagykõrösi, majd találónak mondhatjuk, s hozzátehetjük még ecsetjének debreceni tanárként három évtizedet töltött) nagyobb finom érzékenységét. hatással voltak a Dunántúl szeszélyes dombjai. Zalaegerszeg és Nagykanizsa mellett viszonylag Az 1920-as és 1930-as évek fordulója jelentõs vál- pezsgõ mûvészeti élet zajlott Sümegen is. Ennek köz- tozásokat hozott Zala megye képzõmûvészeti életé- ponti alakjai közé tartozott a gimnázium két rajztanára, ben. A még 1924-ben Szegedre kinevezett Pfeifer Elek Fischer Ferenc (?–?, 1908-1932 között tanított után néhány év leforgása alatt eltávozott a megyébõl Sümegen) és Römer Camilló (?–?, Sümegen 1922- Kássa Gábor (1927), Sassné Farkas Böske (1929), 1930 közt).57 Mindketten rendszeres kiállítók voltak. Göbel Árpád (1930), Römer Camilló (1930), Fischer A Pécsett született, és Sümegrõl ide is távozó Fischer Ferenc (1932), vagyis azok a festõk, akik az ekkor „színpompás” akvarellekkel vett részt az 1925-ös nagy záruló évtizedben a vezetõ szerepet játszották. egerszegi kiállításon.58 1932-ben a Magyar Asszonyok Bár távozásukban az 1927-31-es gazdasági válság 288 Kostyál László gyaníthatóan nem játszott elsõrendû szerepet, annak rászként említik, s elsõ országos bemutatkozásán, az negatív hatásai felnagyították azt az ûrt, amelyet ma- 1935-ben megrendezett „A nõ a mûvészetben” c. guk mögött hagytak. Az újonnan kinevezett rajztaná- budapesti kiállításon is egy kisplasztikával (Csók) rokat (mint Zalaegerszegen Kaposi Antal, vagy az szerepelt. Korai képein az erdõs-dombos zalai tájat és évtized közepén Tapolcáról ide érkezõ Frimmel Gyula) lakóinak életét örökítette meg (Zalai táj a Tátikával, elsõsorban pedagógusi hivatásuk kötötte le. A helyi Delelõ csorda, Nyár). A Halottasmenet c. képe a Mû- mûvészeknek az elõzõ évtizedben a késõbbiekhez csarnok 1939-es Téli Tárlatán nagy feltûnést keltve képest feltétlenül intenzívnek mondható kiállítási Halmos Izidor Életkép-díjat kapott. E kép témája hajlama az 1930-as években erõteljesen meggyengült. (a hóviharral küszködõ koporsóvivõk) Szõnyi A tárlatokat vendég mûvészek vagy galériák rendez- Zebegényi temetés-ére emlékeztet, megközelítése és ték. Üdítõ kivételnek számított 1934-ben a keszthelyi V alakra épülõ kompozíciója azonban merész és ünnepi hetek keretében, a Balatoni Múzeum egészen újszerû, harmonizál a drámai hangvétellel. Szinte pár- még el sem készült épületében megrendezett képzõ- darabja az erõteljes fény-árnyék kontrasztokra építõ mûvészeti kiállítás. Tanulságos rátekinteni az itt Utolsó kenet. Kiváló komponáló készsége tükrözõdik oklevéllel kitüntetett zalai képzõmûvészek névsorára. vissza az atmoszferikus hatásokat érzékeltetõ, olykor a A Balatoni Szövetség oklevelét nyerte a türjei Pataky posztimpresszionizmushoz közelítõ tájképein is. Andor, a zalaszántói Mikus Gyula, a keszthelyi 1941-ben Keszthelyre helyezték át, mûvészeti elszige- mûvésztanár Korcsmáros János, a szintén keszthelyi teltsége ekkortól megszûnt, s rendre aratta sikereit a Csík Jolán, a sümegi Sass (Brunner) Ferenc, az fõvárosi tárlatokon. 1943-ban alapító tagja volt a Indiában élõ Sassné Farkas Böske és leánya, Sass- Balatoni Múzeumban megalakult Mészöly Géza Tár- Brunner Erzsébet, a sümegi Járossy Gyula. Keszthely saságnak.68 Ekkortól vált igazán a Balaton festõjévé, város elismerõ oklevelét kapta többek között a pályájának e szakasza azonban már kívül esik a jelen tapolcai Frimmel Gyula és a lórántházi Vörös János.67 dolgozat témáján. Érdekes, hogy zalaegerszegi vagy nagykanizsai alkotó Csík Jolán (1887-?) mûvészi pályafutása rosszul nincs közöttük, s szembetûnõ Keszthelynek és környé- adatolt. A Képzõmûvészeti Fõiskolán Nádler Róbert, kének a túlsúlya. Ez arra enged következtetni, hogy a Glatz Oszkár, Deák Ébner Lajos tanítványa volt. megyén belül az elõzõ idõszak prominenseinek Tanulmányait követõen (valószínûleg 1917-ben) távozásával a mûvészeti életben jóval nagyobb Kaposvárra telepedett. 1915-ben szerepelt elõször a hangsúly esett a Balaton-parti városra. Mûcsarnokban egy akvarellel, akkortól rendszeres Elõször találkozunk az elismertek között Mikus kiállítója volt a rangos intézménynek, s ugyanígy a Gyula (1905-1996) nevével. Az õstehetségû, mûvésze- Nemzeti Szalonnak is. Az elõbbi 1934-es Téli Tárlatán tileg iskolázatlan zalaszántói tanító egy új mûvész- a Téli udvar c. képével vett részt, ekkor már bizo- nemzedéket képvisel Zalában (Károly Gyula, Léránt nyosan keszthelyi lakos volt, s itt élt még 1951-ben is. Zoltán, Sándor Mátyás stb.), amelynek tagjai a Elsõsorban csendéleteket és tájképeket festett. harmincas évek közepétõl jelentkeznek egyre erõtelje- 1918-ban, a nõmûvészek Nemzeti Szalonban ren- sebben. Mikus polgári iskolai tanulmányait Tapolcán dezett kiállítása kapcsán A Hét kritikusa a tehet- végezte, s a keszthelyi elismerést egykori rajztaná- ségesek között emelte ki.69 Zalai tevékenységérõl a rával, Frimmel Gyulával együtt kapta. Itt még szob- keszthelyi kiállítást leszámítva nem tudunk.70

9. kép: Mikus Gyula: Balatoni táj, 1948, papír, akvarell, ltsz. BM.54.51. Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 289

Ugyancsak a Balaton-parti város festõje volt Mûterem csoportkiállításán három képpel vett részt. Károly Gyula (1910-1989). Kandó László és Nagy Falusi udvart ábrázoló, 1940-ben készült krétarajza Sándor tanítványaként, 1939-ben fejezte be a fõisko- (Rada Mari háza tája) biztos kézzel készült, hangula- lát. Mûvészetét az akadémikus stílus mellett mély val- tos alkotás,72 jól illeszkedik a magyar piktúra szellemi lásossága határozta meg. Alapvetõen egyházi meg- megújulását a falusi élet körülményeinek és minden- bízásra dolgozott a veszprémi egyházmegye területén, napjainak bemutatásával összekapcsoló, e korban freskókat és oltárképeket festett, a templomok korábbi nagy hangsúlyt kapó törekvéshez, amelynek Zalában a berendezését restaurálta. 1935-ben készítette a bala- Göcsej-kultusz elõtérbe kerülése is köszönhetõ. tonakali, 1936-ban (a fõiskolán kihagyta az 1936/37- Portréfestõ-vénáját mutatja Rózsahegyi Kálmánról es tanévet) és 1939-ben a dörgicsei templom fal- és festett arcképe.73 1947 után emigrált, Amerikában mennyezetképeit. E korai mûveit historizáló hajlam és telepedett le, ahol folytatta itteni tevékenységét, visszafogott kolorit jellemzi. Különösen jól sikerült szabadiskolát szervezett, portréfestéssel foglalkozott, s balatonakali Szent Család-képe, ahol a kis Jézust tartó számos kiállítás résztvevõje volt.74 Szent József és a rokkája mellett ülõ Szûzanya anti- kizáló épületrom elõtt jelenik meg, derûs, árkádiai békességet sugárzó táji környezetben. A reneszánsz ihletésû kompozíció az akkor még fõiskolás Károly mély elhivatottságáról és tehetségérõl tanúskodik. Mûvészetének legtermékenyebb idõszaka az 1960-as és 70-es évekre esett, vallásos indíttatása miatt azonban méltatlanul kevés megbecsülést kapott.71

11. kép: Sándor Mátyás: Rada Mari háza tája, 1940, papír, akvarell, ltsz. TGyM.2001.16.

A visszahúzódó, csendes természetû Kaposi Antal (1908-1978) Göbel Árpád utódjaként érkezett Zala- egerszegre. Kiállításokon nem vett részt, azonban vizslató szemmel járta a várost és az azt övezõ dombokat, s a látottakat többnyire akvarell technikával készült munkáin örökítette meg. Finom képeinek egymásba mosódó színei nem a részletek, inkább a pillanat hangulatának rögzítésére törekednek. Kaposi ismeretterjesztõ elõadásain is a mûvészeti tájékozott- ság mélyítésére törekedett.75 Az iskolában keze alatt ismerkedett meg az agyagból való mintázás alapjaival a késõbb keramikusmûvésszé érõ Németh János, Zala megye mûvészetének emblematikus alakja.76 Kaposi tanártársa volt a Tapolcáról 1935-ben a megyeszék- 10. kép: Károly Gyula: Zalavári lányok, 1930-as évek, olaj, helyre került Frimmel Gyula (1894-1979), aki egy vászon, magántulajdon fiatalkori nõi portréja tanúsága szerint az art decoval is kacérkodott. Portrékat, csendéleteket, tájképeket A harmincas évek második felében induló, fiatal festett, ecsetje alól került ki a tapolcai evangélikus mûvészek generációjához tartozott a nagykanizsai templom Jó Pásztor-oltárképe (1933).77 A tapolcai, Sándor Mátyás (1905-1971) is. Mûvészeti iskolát nem késõbb a zalaegerszegi utcákat, kerteket a krónikás végzett ugyan (Márton Ferenc tanítványa volt, majd hûségével és precizitásával, a részletekre is hangsúlyt Párizsban járt tanulmányúton), de 1947-ben mûvészeti helyezõ felfogásban festette meg. (A tapolcai malom- szabadiskolát nyitott Nagykanizsán. 1937-ben a tó, Régi egerszegi temetõ stb.) 290 Kostyál László

Tragikus sorsú, fiatalon elhunyt mûvész volt a Nemzeti Szalonban már 1926-ban bemutatkozó megyeszékhelyi Léránt Zoltán (1902-1936). Tehet- ségét szoba- és templomfestõként mûködõ apjától örökölte. Az Iparmûvészeti Fõiskolát 1921-1924 között végezte, a Képzõmûvészeti Fõiskolát – Bosznai István és Csók István növendékeként – azonban 1926- ban, két év után, betegsége miatt abba kellett hagynia. Ezt követõen visszavonultan, csak a festészetnek élt, meglehetõsen nyomorúságos körülmények között.78 Akvarell technikájú, igényes tájképei sokszor megle- põen nagy méretûek. Télen-nyáron fáradhatatlanul járta Zalaegerszeg környékét és a göcseji szõlõhegye- ket, hogy gyors ecsetvonásokkal papírra vesse azok szépségét, és idõjárás okozta változásait. Erõteljes színhasználata és a látszólagos spontaneitás mögött is észrevehetõ biztos komponáló készsége ellenére igazi sikert csak a halála után két évvel, a mûveibõl a budapesti Mûteremben megrendezett kiállítással aratott. Zala megyének két olyan mûvésze is volt, akik korszakunk nagy részében ugyan távol éltek, de pályájukat a sajtó nyomon követte, s a világháború utolsó éveiben mindkettõjüket hazavetette a sors vihara, bár mûvészi hatást már csak a következõ években gyakorolhattak. Az idõsebbik Udvardi Ignác Ödön zalaegerszegi festõ (1877-1961), akit a trianoni békeszerzõdést követõen a nagyváradi premontrei 12. kép: Kaposi Antal: Egerszegi házak a templom szenté- gimnáziumból nyugdíjaztak, majd ezt követõen – lyével, 1930-as évek, papír, akvarell, magántulajdon 1924-tõl – tizennégy évet töltött a nagybányai mûvésztelepen. 1940-ben Budapestre, majd 1943-ban Zalaegerszegre költözött. Nagybányán a plein air fes- tésmódot a német expresszionizmus tájfelfogásával vegyítõ második generáció, a neósok csoportjához tartozott. A talán hazatérte után készült, mindenesetre itteni témát feldolgozó A zalai Baumgartner-malom c. képén homogén, dekoratív színfoltok uralkodnak,79 melyek az art deco hatásáról árulkodnak, és a mûvé- szetében a nagybányai impulzusok lezárulta utáni vál- tozásokat tükrözik. Udvardinál húsz évvel volt fiatalabb a nagy tehet- ségû, expresszív izzástól fûtött szobrász, Vörös János (1897-1963). Az igen szegény családból származó Vörös a Képzõmûvészeti Fõiskolát – itt Bory Jenõ és Sidló Ferenc magán-növendéke volt – követõen a fõvárosban maradt, majd 1934-ben Sopronba költözött. Az 1934-es keszthelyi kiállításon még „lórántházi”-ként tartották számon. A „leghûségesebb város”-ban öntötte ki – Bory hatására betonból – a méltán feltûnést keltõ Attila-szobrát, amelyre a zalai sajtó is felfigyelt.80 Soproni évei alatt is tartotta a kapcsolatot Zala megyével, így például elkészítette a Szûzanya szobrát a Zalaegerszeg melletti ún. 81 13. kép: Frimmel Gyula: Nõi portré, 1920-as évek, olaj, Csurgókútra, Páduai Szent Antal szobrát az eger- vászon, magántulajdon szegi ferences zárda számára. 1942-ben Lentiben Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 291

Bécsben és Münchenben tanult festeni, négy évig Svájcban is dolgozott. 1914-ben jött haza Zalaeger- szegre.83 Tevékenységi köre az újságban feladott hirdetése alapján84 meglehetõsen szerteágazó volt, s azt még kiegészíthetjük a templomi restaurálással. Az 1925-ös zalaegerszegi nagy kiállításon a zsûri ezüstérmet ítélt neki, de nem a mûvészek között, hanem a „festõipar” szekciójában.85 Azt sajnos nem említi a tudósítás, hogy az elismerést milyen kiállított produktummal érte el, egyértelmû azonban, hogy elsõ- sorban iparosnak, és nem mûvésznek tekintették. Mindazonáltal komolyabb egyházi megbízásokat is kapott. A zalaszentiváni plébániatemplom szenté- lyének mennyezetére 1923-ban festette Mária megko- ronázásának jelenetét.86 A kicsit barokkos ízû, hideg, akadémikus stílusban készült, érzelmeket nem tükrözõ, mereven szimmetrikus kompozíció nyil- 14. kép: Vörös János: Kislány mellszobra, vánvaló elõképét még nem tudjuk azonosítani. Hason- 1939, gipsz, ltsz. TGyM.99.34. ló merevséget tükröz, ennek ellenére impozáns megje- lenésû (már csak sokalakos volta miatt is) a zalaeger- vállalt – a szobrászattól távol álló – munkát. 1943. szegi evangélikus parókián látható „Luther a birodal- december 20-án a zalaegerszegi városházán megala- mi gyûlés elõtt” c. nagyméretû kompozíciója (1935) kuló Deák Ferenc Irodalmi és Mûvészeti Kör örökös is, amelynek önálló invenciója szintén valószínûtlen. tagjává, és a képzõmûvészeti szakosztály elnökévé Kaszaházi kisebb képei és akvarelljei gyors ecsetvoná- választotta. Az akkor veszprémi püspök Mindszenty sokról, és egy-egy becsúszó rajzbeli hibáról tanúskod- Józsefrõl készített, kisméretû portréja igen jó jellem- nak. A festés nem hozott elegendõ jövedelmet számára ábrázoló készségérõl tanúskodik. 1946-ban készítette (a katolikus egyháztól kapott megrendelések kis el a zalaegerszegi munkás-mártírok emlékmûvének számában állítólag a két világháború között Zalaeger- rendkívül igényes plasztikájú dombor-mûvét.82 szegen plébános Mindszenty-nek az evangélikus festõ Érdekes alakja volt a zalaegerszegi mûvészetnek iránti averziója is megmutatkozott), ezért azt egy Kaszaházi (Lacher) Antal (1883-1954). Sopronban, ecetgyár létesítésével egészítette ki.

15. kép: Kaszaházy (Lacher) Antal: Luther a birodalmi gyûlés elõtt, 1935, olaj, vászon, a Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség tulajdona 292 Kostyál László

Kaszaházi nem egyedül kacérkodott a „festõ- zeumi gyûjteményekben véletlenszerûen megõrzött – iparból” a „nagy mûvészet” területére tett kirándulá- többnyire – festmények kevés kivételtõl eltekintve sokkal. A csatári és a sárhidai templomba falképeket nem sorolhatók a fõ mûvek közé. A jelenleg megraj- készítõ Tornyos Ernõ szobafestõrõl már tettünk zolható kép azonban így is jóval színesebbnek említést.87 Templomi (feltehetõen díszítõ-) festéssel, mutatkozik az eddig sejtettnél. Az érdeklõdõk elõtt továbbá – hirdetése (1934) szerint – képkeretezéssel, olyan mûvészpályák bontakoznak ki, amelyekre eddig keretjavítással és -aranyozással, üvegezéssel, kisebb méltánytalanul kevés figyelem irányult. Zala megye az képek festésével egyaránt foglalkozott Léránt János. itt élõ mûvészekkel, azok kapcsolataival, kiállítá- A válickapusztai kápolna általa készített festõ-dekorá- saival, az innen elszármazott, de a szülõfölddel kap- cióját (1923) fia, az akkor az Iparmûvészeti Fõiskolán csolatot tartó, maguknak komoly hírnevet szerzett tanuló Léránt Zoltán egészítette ki a Szent Család és alkotókkal – bár változó intenzitással – jelen volt a Szent Erzsébet freskójával.88 magyar mûvészeti közéletben, kimutathatóan leképezve annak konzervatív törekvéseit. A megyébõl eltávozó, erõteljesebb reflektorfénybe kerülõ mûvé- Zala megye két világháború közötti mûvészetének a szek új környezetüknek hamarosan megbecsült, és kutatása még csak a kezdeténél tart. Számos alkotóról talán szélesebb sajtónyilvánossághoz is jutó tagjai a nevén kívül semmit nem tudunk. A kiállítási lettek. Mindezek alapján remélni lehet, hogy a tudósításokban említett, gyakran felettébb dicsért választott negyedszázad vázlatosan ismertetett zalai alkotások döntõ többsége elveszett, megsemmisült, mûvészetérõl elmondottak szélesebb körben is fel vagy lappang. Gyakran maguk a tudósítók sem tartoz- fogják kelteni az érdeklõdést a magyar vidék tak a mûvészethez magas fokon értõk sorába. A mú- kultúrájának e jellegzetes szegmense iránt.

Jegyzetek:

1 Kostyál László: Zala megye képzõmûvészete a 20. szá- tosított) templom falképeit. Zalamegyei Újság, 1923. zadban. In: Zala megye ezer éve. Tanulmánykötet a aug. 5. és szept. 6. (Rudnyánszky Miklós tudósításai) magyar államalapítás millenniumának tiszteletére. 3 A keszthelyi sírkõfaragó, Kutasi Imre mûhelyében Fõszerk. Vándor László. Zalaegerszeg, 2000, 342–348; köztéri szobrok is készültek, így hõsi emlékmû 342. és u.õ: Zala megye képzõmûvészete a 20. század- (legalábbis a terve) Gógánfára, „fájdalmas vallási cso- ban, különös tekintettel a századvégre. In: ZALA’ART portozat” Zalagyömörõre. Keszthelyi Hírek, 1926. ápr. 2000. Szerk. Boncz Barnabás – Dr. Kostyál László, 25; 2. A zalaegerszegi Siposs Dezsõ kõfaragó a jelek Zalaegerszeg, 2000, 4–10; 4. szerint önállóan készítette a söjtöri és a pusz- 2 Önmagáért beszél a következõ újsághirdetés szövege: taszentlászlói hõsi emlékmûvet, míg másokat Pataky „Lacher Antal festõipari mûhelye, Zalaegerszeg, Andor segítõjeként. Rákóczi u. 38. Vállal szoba, templom, címfestést, a 4 Zalamegyei Újság, 1924. aug. 23; 2. legdíszesebb kivitelig, úgyszintén épület- és bútormá- 5 Szegedi Új Nemzedék, 1934. máj. 20, a festõiskola tíz zolást. Tanulókat felvesz.” Zalamegyei Újság, 1925. esztendõs jubileuma kapcsán tudósít. márc. 12; 4. Lacher egyébként a festõje a zalaszentiváni 6 1943. december 20-án alakult meg Zalaegerszegen a (1923), a zalaszentlászlói (1923) és a szentpéterúri Deák Ferenc Irodalmi és Mûvészeti Kör (minden (1931) katolikus templom freskóinak, a nemesrádói valószínûség szerint a 7. jegyzetben említett kaposvári katolikus egyik (jobboldali), és a lenti evangélikus Berzsenyi Társaság mintájára). Ld. Kostyál László: templom oltárképének is. A korabeli sajtóban Elfelejtett zalai mûvészekrõl. Udvardi Ignác Ödön, szobafestõnek titulált Tornyos Ferenc festette a csatári Vörös János, Károly Gyula. Zalai Kalendárium 1996, és a sárhidai (valamint egy harmadik, itt nem pon- 239–247; 245. Zala megye képzõmûvészete a két világháború között 293

7 Példaként említhetõ a jóval élénkebb kulturális élettel 30 India varázsa. Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsé- bíró somogyi megyeszékhely. A már 1904-ben megala- bet kiállítása. Thúry György Múzeum – Nagykanizsa kult kaposvári Berzsenyi Dániel Mûvészeti Társaság 1988. Katalógus. Bethlenfalvy Géza bevezetõje. 1929. évi kiállításán a Nemzeti Szalonban komoly 31 Zalai Közlöny, 1927. nov. 9; 2. sikert aratott a sümegi mûvész-tanár, Römer Camilló, s 32 Zalai Közlöny, 1927. nov. 20; 6. részt vett kollégája, Fischer Ferenc is. Nemzeti Újság, 33 Kanizsai Enciklopédia. Szerk. Rikli Ferenc. 1929. máj. 12. és máj. 30, valamint Képzõmûvészet, Nagykanizsa, 1999, 283. (a szerzõ szócikke) 1929. 21. sz. 143. A Berzsenyi Társaságról ld. Géger 34 Békássy Jenõ: Zala vármegye feltámadása Trianon után Melinda: Képzõmûvészet Somogyban 1945-1990. (Zalai fejek). Budapest, 1930, 450. Kaposvár 1998, 14. 35 Zalamegyei Újság, 1925. szept. 1; 2. 8 Bár e kérdésrõl nincsenek közvetlen forrásaink, az 36 Zalamegyei Újság, 1926. dec. 19, 3. Dr. Fára József: országos szervezetek által szervezett budapesti nagy Kássa – Pataky kiállítás. csoportos kiállításokon nem vettek részt, ugyanakkor a 37 Népies törekvések az iparmûvészetben. In: Magyar Nemzeti Szalon és a Mûcsarnok általános tárlataira Mûvészet 1919-1945. Fõszerk. Aradi Nóra. Bp. 1985, el-eljutottak. 311–325; 314. 9 Zalamegyei Újság, 1927. nov. 4; 3, a Gyõri Hírlapot 38 Zalamegyei Újság, 1924. dec. 11; 2. Zalai festõk kiál- idézve. lítása Zalaegerszegen. 10 Zalamegyei Újság, 1924. március 18; 2. Benedek 39 Zalai évkönyv 1928. évre (Zalamegyei almanach). Szerk. Rezsõ: Sass Ferenc festõmûvész otthonában N. Szabó Gyula. Zalaegerszeg, 1928, XXXVIII. kép. 11 Keszthelyi Hírek, 1926. júl. 25; 2. 40 Ma a következõ hõsi emlékmûveirõl tudunk: Zalalövõ 12 Zalai Közlöny 1927. szept. 3; 3. 1920, Mihályfa 1934, Zalaistvánd 1935, Hottó 1936, 13 Zalamegyei Újság, 1924. szept. 4; 2. Talán csak véletlen Pacsa 1936, Söjtör 1937, Zalaszentgrót 1937, Kávás névegyezés, hogy 1937-es zalaegerszegi kiállítása 1938, Zalaboldogfa 1938, Gyepükaján, Kisgörbõ, kapcsán a Bakon élõ festõmûvészrõl, Laczkó Gyuláról Vindornyaszõlõs. olvashatunk. Zalamegyei Újság, 1937. dec. 19; 2. 41 Zalamegyei Újság, 1923. nov. 22; 2. Koósz József 14 Látogatás egy fiatal kanizsai festõnél. Zalai Közlöny, faszobrásznál. Göbel historizáló jellegû oltárterveit a 1928. júl. 8; 2–3. fafaragó Koósz vitelezte ki. 15 Egy zalai õstehetség levele az alispánhoz. Zalamegyei 42 Hertelendy Ferenc, a Zalavármegyei Gazdasági Újság, 1935. máj. 4; 2. Egyesület elhunyt elnökének arcképe, sorsa ismeretlen. 16 Sümeg és Szentgrót, 1925. máj. 17; 2. és 1925. jún. 7; 3. Zalamegyei Újság, 1925. dec. 22; 1. 17 Sümeg és Szentgrót, 1925. júl. 5; 1. 43 Zalamegyei Újság, 1925. szept. 1; 2. 18 Zalamegyei Újság, 1935. 1; 2. 44 Zalamegyei Újság, 1929. dec. 24; 3. 19 Zalamegyei Újság, 1935. szept. 8; 2. 45 E kép szerepelt Göbel 1929. okt. 26-án, a zalaegerszegi 20 Zalamegyei Újság, 1937. dec. 17; 2. Ördög Margit – „volt Báthori-féle üzlethelyiségben” megnyílt kiállí- Muhoray György – Velkeiné Pócz Ilona: Muhoray tásán, jelenleg a Göcseji Múzeum gyûjteményében van Mihály (1898-1969), Budapest 1995, 20–23. (ltsz. K.81.2.). Ld. Zalamegyei Újság, 1929. okt. 25; 2. 21 Így a helyi mûvészek 1926-os zalaegerszegi kiállí- 46 Zalamegyei Újság 1924. jún. 15; 3, 1924. dec. 11; 2. stb. tásáról a Nemzeti Újság dec. 18-án, a Budapesti Hírlap 47 Zalamegyei Újság, 1925. aug. 28; 1. dec. 19-én tudósított. A Pesti Hírlap 1927. okt. 4-én 48 Zalamegyei Újság, 1925. okt. 24; 3. Göbel Árpádnak a zalaegerszegi szõnyeg- és ipari 49 Tóth Antal: Külföldi magyar intézetek. In: Magyar kiállítás keretében tartott tárlatáról ír elismerõen. Mûvészet 1919-1945. Fõszerk. Aradi Nóra. Bp. 1985, 22 Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980. 98–101; 100. 23 Zalai Hírlap, 1936. ápr. 5; 3. 50 A zalaegerszegi M. Kir. Állami Deák Ferenc reálgim- 24 Kanizsai Enciklopédia. Szerk. Rikli Ferenc. názium XXXV. értesítõje az 1930-31. iskolai évrõl. Nagykanizsa, 1999, 283. (a szerzõ szócikke) Szerk. Péterffy Béla. Zalaegerszeg 1931, 3–4. Nekrológ 25 Zalamegyei Újság, 1924. márc. 18; 2. Benedek Rezsõ: a szerzõ feltüntetése nélkül. Sass Ferenc festõmûvész otthonában 51 Így 1924 júniusában a gimnáziumban (Zalamegyei 26 Zalai Közlöny, 1927. nov. 8; 3. Újság, 1924. jún. 15; 3.), 1924 decemberében a Bárány 27 Zalai Hírlap, 1936. febr. 9; 2. Sass Ferenc és világjáró kávéházban (Zalamegyei Újság, 1924. dec. 11; 2.), az családja nagysikerû kiállítása 1925-ös nagy egerszegi kiállításon (Zalamegyei Újság 28 Elõbbi a Helikon Kastélymúzeumban, utóbbi a Göcseji 1925. aug. 28; 2–3. és szept 1; 2.), 1926 decemberében Múzeum gyûjteményében található, ltsz. K.54.19. a vármegyeháza dísztermében (Zalamegyei Újság, Kostyál László: „Árpád hõs magzatjai…” Zalai 1926. dec. 19; 2–3.) stb. Múzeum 10 (2001), 257–275; 266. és 274, 24. kép 52 Becht Rezsõ: Kássa Gábor 1893-1961. Soproni Szemle 29 Zalamegyei Újság, 1924. márc. 18; 2. Benedek Rezsõ: XVI. évf. 1962/1, 84–86. Zalamegyei Újság, 1926. okt Sass Ferenc festõmûvész otthonában 3; 1–2. 294 Kostyál László

53 Bosnyák Géza (1923, GM. ltsz. K.54.22.) és Kolbensch- 69 A Hét, 1918. ápr. 28, 267. lag Béla (1925, GM. ltsz. K.54.28.) Kostyál László: 70 A MTA Mûvészettörténeti Kutatóintézet magyar „Árpád hõs magzatjai…” i.m. 265. és 273–274, 20–21. mûvészeti lexikon-adattára alapján. kép. 71 Kostyál László: Károly Gyula emlékezete. Zalaeger- 54 1923-ban Gyász c. képével vett részt a Mûcsarnok szeg, évszám nélkül. Magánkiadás. Kostyál László: Tavaszi Tárlatán. 1927-ben nagyobb, részben Hollan- Elfelejtett zalai … i.m. 246–247. diában készült anyagot mutatott be a Soproni Képzõ- 72 Thúry György Múzeum ltsz. K.2001.16. mûvészeti Kör kiállításán. 1928-ban a Nemzeti 73 Színházi Magazin, 1941. dec. 3; 9. A MTA Szalonban három képpel részt vett Képzõmûvészek Mûvészettörténeti Kutatóintézet magyar mûvészeti Vidéki Szövetségének kiállításán, így a soproni lexikon-adattára alapján. egyesület mellett tagja lehetett e tömörülésnek. Azt nem 74 Dr. Szabó Ákos András: Magyar festõk és grafikusok tudhatjuk, hogy okkal feltételezett tagságai egerszegi életrajzi lexikona I. Nyíregyháza 2002, 353. éveibõl, esetleg még korábbról datálódnak-e? 75 Borbás György: Kaposi Antal 1908-1978. In: A zala- Ugyancsak a katalógus tanúsága szerint a Nemzeti egerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium évkönyve az 1994- Szalon 1928-ban rendezett, 59. csoportkiállításán is 95. tanévrõl. Zalaegerszeg 1995, 64; Kortárs Magyar bemutatta képeit. A Salamon Nándor által összeállított Mûvészeti Lexikon 2. Fõszerk. Fitz Péter. Budapest Kisalföldi mûvészek lexikona (Gyõr, 1998, 146–147. p.) 200, 282–283. Wehner Tibor szócikke. viszonylag bõséges életrajzot közöl Kássáról, a 76 Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, Zalaegerszegen töltött hat évrõl azonban érdekes módon mesterségrõl, mûvészetrõl. Zalaegerszeg 2002, 27. semmit nem tud, igaz, életének ez a szakasza mindeddig 77 Kertész Károly: Tapolcai életrajzi lexikon, Tapolca, a legkevésbé dokumentált. 2000, 75. 55 Ma a Göcseji Múzeum gyûjteményében, ltsz. K.54.23. 78 A mûvész életrajzát öccse, Léránt Károly állította össze Kostyál László: „Árpád hõs magzatjai…” i.m. 265. és s küldte el a mûvész tervezett emlékkiállítása kapcsán 273, 18. kép. Pfeifer megfestette IV. Károly portréját a az akkori Zala Megyei Tanács VB. Mûvelõdési Osztá- Szombathelyi Püspökség megrendelésére, emellett több lyára. A kézirat ma a Göcseji Múzeum Adattárában polgármester arcképét. Talán nem ok nélkül található. Életkörülményeinek hû tükre, hogy vízfest- feltételezzük, hogy utóbbiak egyike vagy másika a ményei nem egyszer csomagolópapírra készültek. kanizsai városháza számára készült. ld. Gaál Dezsõ: 79 Kostyál László: Egy csaknem elfelejtett nagybányai Pfeifer Elek oltárképe a szegedi Jézus Társaság tem- festõrõl: Udvardy Ignác Ödön. IN: Nagybánya mûvé- plomában. Szegedi Új Nemzedék, 1935. febr. 20. szete. Kiállítás a nagybányai mûvésztelep alapításának 56 Magyar Paizs 1908. jún. 11. és Gaál Dezsõ: Pfeiffer 100. évfordulója alkalmából. Katalógus, Budapest Elek… i.m. MNG 1996, 326–333. 57 A sümegi m. kir. áll. Kisfaludy Sándor Reálgimnázium 80 Zalamegyei Újság 1935. júl. 31; 1–2. Vörös János újabb értesítõje 1930, 4. és 1932, 6–7. nagyszabású alkotáson dolgozik. 58 Zalamegyei Újság, 1925. aug. 28; 2. 81 Zalamegyei Újság, 1934. okt. 4; 2–3. 59 Nemzeti Újság, 1931. nov. 2. 82 Kostyál László: Elfelejtett zalai… i.m. 244–246. 60 Sümeg és Szentgrót, 1925. ápr. 5, 1–2. A Mindszenty-portrét a nagykanizsai Thúry György 61 Sümeg és Szentgrót, 1926. máj. 12, 2. Múzeum õrzi, ltsz. K. 99.15. 62 Pesti Hírlap, 1944. szept. 24, 5. 83 Kaszaházi életrajzi adatait lánya, Illés Józsefné adatköz- 63 Sümeg és Szentgrót, 1929. jún. 2; 3. Ld. a 6. jegyzetet is. lésébõl ismerjük. A festõ iskoláinak jellegérõl nem 64 Zalai évkönyv 1928. évre (Zalamegyei almanach). tudunk. GM Adattár 2186–99. Szerk. N. Szabó Gyula. Zalaegerszeg, 1928, XXXVII. 84 Ld. 2. jegyzet (az aláírásban tévesen XLVII.) kép. 85 Zalamegyei Újság, 1925. szept. 8; 2. 65 Tóth Ervin: Szemtõl szembe Bakoss Tibor képzõmûvé- 86 Zalamegyei Újság, 1923. jún. 24; 2. F.J: A zalaszent- szeti hagyatékával (1868-1950). Alföld 1961/1; 92–94. iváni templom. 66 Dr. Szabó Ákos András: Magyar festõk és grafikusok 87 Ld. 3. jegyzet életrajzi lexikona I. Nyíregyháza 2002, 45–46. 88 Zalamegyei Újság, 1923. szept. 25; 2, újsághirdetése 67 Zalamegyei Újság, 1934. szept. 28; 2. Zalamegyei Újság, 1934. nov. 23; 5. és dec. 16; 8. 68 Körmendi Erika: Keszthely, Mikus Gyula Emlék- kiállítás. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 585. Bp. 1998.