Afrikai Citerák
afrikai zene AFRIKAI CITERÁK BRAUER-BENKE JÓZSEF A romantika időszakában Kelet-Európa népeinek a népdal, majd idővel a hangszeres népzene is ősi autentikus forrást jelentett, amit napjaink neofolklorizmusa is kincs- ként őriz és próbál megőrizni, továbbadni – illetve, amiből mindenkor merítve lehet a modern feldolgozásokat is „hitelesíteni”. Ezzel párhuzamosan a modern nyugati társadalmak – hagyományos népi kultúrájuk már nem lévén – felfedezték az álta- luk leigázott és korábban lenézett szubszaharai Afrika népcsoportjai hagyományos kultúrájának a modern élethez leginkább adaptálható szeletét, a zenét és annak hangszereit. Afrikával kapcsolatban elmaradhatatlan bevezető gondolat, miszerint az afrikaiak számára a zene a születéstől kezdve az élet elhagyhatatlan része, mert szinte valamennyi hétköznapi tevékenységet, legyen az vallásos szertartás, ünnep, munka vagy gyász, de még a harcot is autentikus zene kíséri. Szintén hozzájárult az „Afrika és a zene” gondolattársításhoz, hogy az afrikai zene szerteágazó hatásai különféle zenei műfajokban, ún. world music, black music, afroamerikai és afrolatin zene, stb. fúziókban is megnyilvánulnak. Emiatt – habár mára már egyre nyilván- valóbb, hogy Afrikában sem zenélt mindenki, mert ott is adott népcsoport vagy társadalmi csoport specialistái foglalkoztak a zenei jellegű szolgáltatásokkal és a többiek csak hallgatták vagy táncoltak –, a még mindig dominánsan afrocentrikus világzene hatásának következményeként általánosan elterjedt nézet, miszerint az afrikaiaknak „vérükben van a zene”. Mindebből
[Show full text]