Doktori Értekezés (Phd Disertation)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Doktori értekezés (PhD Disertation) Heka László A horvát-magyar közjogi viszony, különös tekintettel a horvátországi 1868:1. törvénycikkre és a magyarországi 1868: XXX. törvénycikkre Konzulens: Dr. Ruszoly József DSc, egyetemi tanár Szegedi Tudományegyetem r Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék 2004. TARTALOMJEGYZÉK Bevezető 4 I. RÉSZ 5 A HORVÁT-MAGYAR ÁLLAMKÖZÖSSÉG 5 A"horvát kérdés" 8 Az 1848. évi Szábor választási rendje 31 H. RÉSZ 37 A HORVÁT-MAGYAR KIEGYEZÉS ELŐZMÉNYEI 37 AZ 1865-1867. ÉVI SZÁBOR 55 A SZERB KÉRDÉS HORVÁT-SZLAVONORSZÁGBAN 72 Hl. RÉSZ 77 A HORVÁT-MAGYAR KIEGYEZÉS LÉTREHOZÁSA 77 A FEHÉR LAP LEGENDÁJA 92 A REGNICOLÁRIS DEPUTÁTIÓK1868. ÉVI TÁRGYALÁSAI 96 Horvát-szlavón képviselők a magyar országgyűlésen 134 A HORVÁT-MAGYAR KIEGYEZÉS ÉRTELMEZÉSE 139 Az 1868:XXX. és az 1868:1. törvénycikk 141 A kiegyezési törvénycikk elemzése 154 AZ 1868:XXX. TC. REVÍZIÓJA 167 HORVÁTORSZÁG POLITIKAI PÁRTJAI (1848-1918 KÖZÖTT) 180 A MAGYAR-HORVÁT KIEGYEZÉS UTÓÉLETE 184 IV. RÉSZ 190 A "HORVÁT FÖLDEK" (RAGUZA, KATONAI HATÁRŐRVIDÉK, DALMÁCIA, ISZTRIA) ALKOTMÁNYTÖRTÉNETE 190 2 V. RÉSZ 204 HORVÁTORSZÁG 1918 UTÁN 204 Melléklet 208 A horvát regnicolaris deputatio munkálata a Magyarország, s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok közti államjogi kiegyezés iránt 208 A horvát regnicolaris deputatio munkálata ^ 219 IRODALOM 225 Bevezető A horvát történelem éppúgy a magyar történetírás része, mint ahogy a magyar történelem is része a horvátnak. Ebben a doktori értékezésben, amely immár egy évtizedig tartó munka eredménye, a magyar-horvát jogtörténet egyik legvitatottabb kérdését, a magyar-horvát kiegyezésről szóló magyarországi 1868:XXX. törvénycikket és a horvátországi 1868:1. törvénycikket tárgyalom, elemzem és értékelem . Az értekezésem legnagyobb részében - a magyar és a horvát országgyűlések nyomtatványait, valamint a két ország sajtóját figyelembe véve, bemutattam a két ország "regnicolaris deputatiói "-nak a tárgyalásait, és a kiegyezési törvénycikk létrehozásának előzményeit, valamint annak megszületését. Jelentős forrásokat jelentettek a bizottságok tagjainak emlékezései, a levéltári anyagok, levelek, stb. Részletesen tárgyalom a a törvénycikk szövegét, a horvát és a magyar változatát, az ellenzéknek a kiegyezéshez tett javaslatait. Szót ejtettem az 1868: XXX., és 1868:1. tc. utóéletéről, a törvénycikk végrehajtásáról Horvátországban és az 1873-ban történt módosításáról. Tulajdonképpen "új tényeket" tárok fel, hiszen a nézeteim igen eltérnek a korábbi horvát történészek kiegyezési törvénycikkre vonatkozó álláspontjaitól. Ugyanakkor a véleményem nem mindig egyezik meg a magyar szerzők álláspontjaival sem. Röviden foglalkozom a 20. századi horvát jogtörténettel is, a Monarchia széthullásával, a délszláv állam keletkezésével és bukásával, valamint a független horvát állam 1992-ben történt nemzetközi elismerésével. 4 I. RÉSZ A HORVÁT-MAGYAR ÁLLAMKÖZÖSSÉG Az 1790-1848 közötti magyar országgyűlési viták szabadságharcot, annak leverését, majd abszolutizmust hoztak Magyarországnak és Horvátországnak egyaránt. Az alkotmányos élet visszaállításával a bécsi kormány, Magyarország és Horvátország között politikai tárgyalások zajlottak, amelyek eredményeként megszületett az osztrák-magyar és a horvát-magyar kiegyezés. Ezek értékelése számos monarchiabeli történészt és jogtörténészt foglalkoztatott. A 19. század közepétől a 20. század elejéig a közjogi kérdésekről vita zajlott le horvát és magyar történészek között. A Vjekoslav Klaic és Pesty Frigyes, valamint Izidor Krsnjavi és Pauler Gyula, Ferdo Sisic és Karácsonyi János közötti viták - amelyekben Sisic (aki egyébként a mai napig a legtekintélyesebb horvát történésznek számít) oldalán Rudolf Horvát és Nikola Tomasic Karácsonyival szemben foglalt állást - akörül forogtak, hogy László és Kálmán magyar királyok hogyan és milyen jogcímen foglalták el Horvátországot. Ez a kérdés a magyar nemzeti mozgalom kezdetekor az 1790. évi magyar országgyűlésen mint "horvát kérdés" jelentkezett, és válaszként a horvát nemzeti eszme ébredését, a délszláv állam gondolatának a megszületését eredményezte. Kevés hasonló példát találunk a magyar, és horvát historiográfiában, amely, ilyen heves vitát okozott volna, mint a horvát-magyar államközösség kezdeteiről szóló nézetek. A 11. század végén és a 12. század elején történtekről kialakult véleményeket három kategóriába csoportosíthatjuk. A magyar szerzők közül Karácsonyi János, Pauler Gyula és Horvát István azt állították, hogy miután Kálmán király fegyverrel meghódította Horvátországot, a horvátok elveszítették az államiságukat, és mint Magyarország "meghódított részei" (partes subjectae), az állam részei lettek.1 E véleménnyel szemben állt az a nézet, miszerint Kálmán király azután koronáztatta meg magát horvát-dalmát királlyá, hogy szerződést kötött (Qualiter, Pacta conventa) a tizenkét horvát törzs fejeivel. A Pacta conventa elmélet szerint a horvátok saját akarata alapján vált Kálmán horvát-dalmát királlyá. 1 Horvát S.: Über Kroatien als eine durch Uníerjochung erworbene ungarische Provinz und des Königsreichs Ungarns wirklicher Theil, Leipzig (Lipcse), 1844. Idézi Ferdo Culinovié: Drzavnopravna historija jugoslavenskih zemaljaXÜC. i XX. vijeka (A délszláv országok állam- és jogtörténete a 19. és a 20. században), Zágráb, 1953, 38. 5 Az e felfogást támogatók azt állítják, hogy Horvátország és Magyarország perszonálunióban álltak és a két államot csupán a közös király személye kötötte össze. Tehát Horvátország megtartotta az államiságát és nemzeti önállóságát. A horvátok/é^nézet elfogadásával egyben tagadták a magyar felfogást a fegyveres hódításról. A fíácta convlntát Eugen Kvaternik, Tadija Smiciklas, Franjo Racki, Vjekoslav Klaic és még jó néhány horvát szerző hiteles forrásnak tekintette. A horvát szerzők közül a jogtörténészek, Marko Kostrencic2, Ferdo Culinovic,3 valamint Oleg Mandic4 bizonyos értelemben nem vetették el a Qualitert. így Marko Kostrencic szerint "a Qualiter egy 14. századi okirat, amely az 1102-ben történtekről szól".5 Ő azonban e szerződésben nem látott semmilyen nemzetközi szerződést vagy perszonáluniót Magyarország és Horvátország között, hanem feudális paktumot a magyar király mint senior és a tizenkét törzs fejei mint vazallusok közt. Az említett forrás hitelességét a magyar szerzők mellett egyes horvát (Nada Klaic),6 és szlovén szerzők, mint Ljudmil "7 fi Hauptmann és Bogo Grafenauer is kétségbe vonták. Az autentikus források szerint megállapítható, hogy a Pacta conventa lényege nem hamis. A tizenkét horvát nemes törzs tényleg mentes volt az adó, vagyis a tribus fizetése alól. Valószínű, hogy a katonai kötelességük szempontjából is kedvezményeket élveztek, tehát nem kellett a nemes község minden tagjának háborúba vonulni, hanem egy községből tíz lovas katonát kellett küldeni a nemes törzsnek. A Pacta conventa valóban egy 14. századból eredő dokumentum, amely azonban sem nemzetközi szerződésnek, sem államjogi okiratnak nem minősül9. Nada Klaic szerint ezen okirat azt a célt szolgálta, hogy a horvát kisnemesség korábbi időszakra vezethesse vissza a nemességét. Ő ugyanis az eredeti forrásokra hivatkozva igyekezett bebizonyítani azt, hogy a tizenkét nemesi törzs intézménye (nobiles duodecim generacionum regni Croacie) csak 1350 körül keletkezett, és ezért lehetetlen, hogy ilyen intézmény létezett volna már 1102-ben is. Az Árpád-házi, majd az Anjou királyok uralma Horvátországban - Szlavóniától eltérően - csak 1347 után erősödött meg, tehát a kisnemesség keletkezése is 2 Marko Kostrenéic: Nacrt historije hrvatske drzave i hrvatskog prava (A horvát állam- és a horvát jogtörténet vázlata) I. köt, Universitas Studiorum Zagrabiensis, 1936,13. 3 Ferdo Őulinovié i. m. 38-39. 4 Oleg Mandié: "Pacta Conventa" i "dvanaest" hrvatskih bratstava ("Pacta Conventa" és a "tizenkét" horvát testvériség), Historijski zbornik, Zágráb, 1958-59,165-től. 5 M. Kostrenéic i. m. 149. 6 N. Klaié: Povijest Hrvata u ranom srednjem vijeku (A horvátok korai középkori története), Zágráb, 1974. 32- 33,73-81. 7 Ljudmil Hauptmann: Hrvatsko praplemstvo (A horvát ősnemesség), Slovenska akademija znanosti in umetnosti (Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia), Ljubljana, Rasprave (Viták), I. köt, 1950. V. ö. N. Klaié i. m. 73. 8 Bogo Grafenauer: Pomembnejsi novi rezultati v starejsi zgodovini jugoslovanskih narodov (Fontosabb új eredmények a jugoszláv népek korai történetéhez), Zgodovinski éasopis, Ljubljana, XVIII. köt, 201-től. 9 Heka László: Horvát alkotmány- és jogtörténet (jegyzet) I. rész (1848-ig), JATE Press, Szeged, 2000., 45. 6 ekkorra vezethető vissza. Ebből Nada Kláic arra a következtetésre jutott, hogy "a horvát történelem Kálmán királynak akkora hatalmat tulajdonít, amekkorát ő ténylegesen Horvátországban soha sem birtokolt. "10 A magyar-horvát államjog kezdetének harmadik álláspontja szerint László és Kálmán királyok a horvát trónt az örökösödési joguk alapján foglalták el. Horvát részről Ferdo Sisic, Iso Krsnjavi, részben Vjekoslav Klaic, valamint Nada Klaic képviselték ezt az álláspontot. Magam is e nézetet tartom valószínűnek, de hozzáteszem azt is, hogy az örökösödési jogukat László és Kálmán királyok tényleg fegyverrel 11 19 érvényesítették. Magyar részről ezen álláspont felé hajlik talán Szalay László, sőt Hóman Bálint is. Ez utóbbi azt állította, hogy Kálmánnak ugyan volt nagy serege, de ő mégsem mint hódító, hanem mint örökös uralkodó lépett föl, és Horvátországra való jogát a pápa is elismerte. Ezért Kálmán királlyá koronáztatta magát "weil diese Krönung am besten und verständlichsten die Gesetztmässigkeit seiner Regierung und die tatsächliche