2018.  VI .

XX a Jász-Nagykun- megyei múzeumok évkönyve XXVI.  TISICUMa Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XX. yve n ok megyei múzeumok évkö múzeumok megyei ok n zol S - n a Jász-Nagyku 

2011 SzoSZOLNOKLnok 2018. tisicum TISICUM a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XXVI. TISICUM XXVI.

ANNUAL OF THE JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK COUNTY MUSEUMS

JAHRBUCH DER MUSEEN DES KOMITATS JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK

szolnok 2018 aTISICUM Jásza Jász-Nagykun-Szolnok-Nagykun-Szolnok megyeimegyei múzeumokmúzeumok évkönyve évkönyve XX. XXVI.

2011 szolnokSZOLNOK 2018 Tisicum – a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XXVI.

Szerkesztőbizottság: Gulyás Katalin Horváth László Kaposvári Gyöngyi Tárnoki Judit

Fordítások: Darabont Dezső

Tipográfia és tördelés: Tímár Tamás - TT Play Kft.

A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

Béres Gyógyszergyár Zrt.

© Damjanich János Múzeum

ISSN 1217-4165

Felelős kiadó: dr. Horváth László múzeumigazgató Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft., Debrecen Felelős vezető: ifj. Kapusi József Készült 250 példányban + 20 separatum, 33 ív terjedelemben, A/4 méretben Szerkesztőség: Szolnok, Kossuth tér 4. Tel.: 56/421-602; Fax: 36-56/510-151; E-mail: : [email protected]; [email protected] tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék - Contents - Inhalt TISICUM XXVI.

Horváth László: Cseh János köszöntése...... 7 Cseh János: Kelta és gepida megtelepedés emlékei a szajoli Tenyőhalomtól délnyugatra eső magasparton (-föld, kutatások 2015-2017 között)...... 9 Cseh János: Településrégészeti adatok a Tinóka-ér mentének (Szajol és Törökszentmiklós határa) gepida korához...... 23 Cseh János bibliográfiája...... 57

Régészeti tanulmányok

Gulyás András Zoltán: Őskori leletek Jászfényszaru-Kozmaparton...... 69 Csányi Marietta: Kultikus tárgy Tószeg-Laposhalomról...... 77 Mali Péter: Bronzkori temetkezés Kengyelről...... 85 F. Kovács Péter: La Tène-kori település részletek a Közép-Tisza-védékről Tiszapüspöki – Holt-Tisza-part, Túrkeve-Burkus halom, Szolnok-Vegyiművek körzet...... 93 Szeniczey Tamás – Hajdu Tamás: A Túrkeve-Burkus halom környéke – MOL 3. lelőhelyen feltárt kelta kori nő embertani vizsgálatának eredményei...... 115 Ottományi Katalin: Késő római kerámia Visegrád-Gizellamajor erődjének É/I. helyiségében...... 119 Prohászka Péter: V. századi sírok Sommereinból (Niederösterreich, Ausztria)...... 145 Török Béla – Kovács Árpád – Benke Márton – Sepsi Máté: Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata...... 157 Prohászka Péter: Adalékok a tiszai gáti avar lelőhelyek kutatástörténetéhez...... 173 Kertész Róbert – Pálóczi Horváth András – Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása...... 183 Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása...... 213 Ádám Márk: A szolnoki vár szórvány kályhaszem anyagának vizsgálata...... 229 Szentpéteri József: ADAM és ÁRPÁD. A Kárpát-medence kora középkori lelőhelykatasztere (VI–XIII. század)...... 243 F. Kovács Péter – Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között...... 265

Történelem

Veresegyházi Béla: Jász-Nagykun-Szolnok megye középkor végi központi helyei – Kubinyi András nyomán...... 281 Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából...... 293 Berta Ferenc: Szolnoki fényképverzók ...... 307

5 tartalomjegyzék

Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai...... 323 Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?...... 351 Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között...... 369 Vadász István: A Tiszafüredi Spartacus időszaka: 1963–1971...... 385

Néprajz

Benedek Csaba: Református klenódiumok Jász-Nagykun-Szolnok megyében...... 411

Kultúrtörténet

Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján...... 423 Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél – a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja...... 445 Szigeti Csaba: Egri (Chiovini) Antal népregéje, a Sinka halma...... 477 Szecskó Károly: Foltin János, Kracker János Lukács első magyar kutatója...... 487 Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához...... 497

Szerzőink...... 515

6 Kertész Róbert – Pálóczi Horváth András – Ádám Márk A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása

Jász-Nagykun-Szolnok megye területén nyolc középkori monostor is- Meg kell említenünk a kenderesi kolostort, amely ugyan nem mo- mert. Szolnok térségében kettő helyezkedett el: az egyik a Tisza bal nostor volt, hanem a pálosok rendháza. egyik birtokosa, partján, a mai szajoli határhoz tartozó Tenyőmonostora,1 a másik a Kóvári Pál nádori ítélőmester birtokrészének egyharmadát 1411-ben a szőke folyó jobb partján, Paládics2 szomszédságában, Tétmonostora.3 budaszentlőrinci pálosoknak adta. Ettől kezdve a XVII. század végéig Ezektől némiképp távolabb, Nagyrév közelében található a következő, számos adat van a pálosok kenderesi birtoklásáról és gazdálkodásáról. Sáp (Monostorossáp), amely azonban már korábban, a tatárjáráskor 1453-ban egy bői birtokrész beiktatásánál a szomszédok között jelen elnéptelenedett,4 hasonlóképpen az akkor Heves megyéhez tartozó, ta- voltak a pálosok kenderesi kolostorában élő remete testvérek (…fratrum lán bazilita Körűmonostorához (Nagykörű).5 A III. Béla király által 1186- heremitarum … in claustro Kenderes degentium). 1465-ben János per- ban alapított, időlegesen Pest és Heves megyéhez, 1401-ben pedig jelt és Márk szerzetest említik. A helytörténeti kutatások szerint a pálos Külső-Szolnok megyéhez számított jánoshidai premontrei prépostság kolostor Kenderes belterületének déli részén, az ún. Pálosrészen állt.10 ellenben 1541-ig működött.6 Tomajmonostoráról7 és Papmonostoráról ()8 is egyre több információ áll rendelkezésre az utóbbi Jelen dolgozatunk középpontjában a középkori Tenyő falu és mo- évek régészeti terepbejárásainak köszönhetően. A legkésőbbi alapítá- nostora régészeti azonosítása áll. A Tenyő, Tényő helynév puszta sú, Mátyás-kori a jászberényi ferences kolostor.9 A középkor folyamán személynévből keletkezett magyar névadással, a személynév alapjá- 11 csaknem valamennyi nyomtalanul elpusztult, mi több, egy részük nap- ul valószínűleg a tinó főnév szolgált. Tenyő a garamszentbenedeki jainkban is azonosításra vár. Egyedül a jánoshidai kolostor temploma és apátságnak 1075-ben adományozott, nagy kiterjedésű, Pél vagy Pelő a jászberényi ferences épületegyüttes maradtak fenn, fontos középkori nevű birtok északi részén alakult ki. A Pél(y) ~ Pelő helynév etimológi- 12 részletekkel, barokkizált formában. ája bizonytalan, lehetséges, hogy puszta személynévből származik. A Tenyőmonostora helynév az itt épült monostorra utal, amelyet a for- rások először 1299-ben említenek. Az 1075. évi oklevélben ugyan nem 1 RUPP Jakab 1870. 724–726.; CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 670.; szerepel a Tenyő helynév, a határleírás azonban azon a határrészen KURECSKÓ Mihály – STOSSEK Balázs 1998. 100.; F. ROMHÁNYI Beatrix kezdődik, amely a középkori Tenyő falu területe volt, és miután a XIV– 2008. Adattár. XV. században Tenyő a garamszentbenedeki apátság birtoka, nincs 2 Ma puszta Szolnoktól délnyugatra. Lásd: CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 669. okunk kételkedni abban, hogy ez a birtoklás folytonos, és a tenyői határ 3 Egyetlen említése 1380-ból ismert, amely ekkor már csupán helynév. Nagy a XI. századi, nagy kiterjedésű Pelő birtokból vált ki.13 Lajos király 1380-ban felszólítja a budai káptalant, hogy (propter bonum pa- cis et concordie) határait a király szolnoki földjei felől járassa meg. Kegyurai Ha az 1440-es években ott élő tenyői kunok állítása igaz, a Vesenyiek (CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 670.; BÁRTFAI SZABÓ László Csunegyházáról ide költözött elődeik a XIV. század végén vették bér- 1938. 519.; BENEDEK Gyula 1991. 317–318.; HERVAY F. Levente 2001. 547.; BENEDEK Gyula 2007. 29–32.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. Adattár). F. be Tenyőt a garamszentbenedeki apátságtól – az erről szóló oklevelet Romhányi Beatrix szerint a monostor Tószeg területén keresendő, ám elne- az 1379-ben és 1388-ban szereplő István tenyői prépost állította ki –, vezése alapján éppen a szomszédos településsel, Tetétlennel (Kőröstetétlen) hozható kapcsolatba. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2015. 256–257. 111. jegyzet. 4 CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 31.; HERVAY F. Levente 2001. 545.; RÁCZ 10 1411: MNL OL DL 9805.; MÁLYUSZ Elemér – BORSA Iván 1951–2001. Miklós – LASZLOVSZKY József 2005.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. Adattár. III. 823. sz. 239.; FEJÉR György 1829–1844. X/5. 188.; 1453: MNL OL DL 5 1212 előtt alapította talán a Gutkeled nem Keresztelő Szent János tiszteleté- 14709.; CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 64.; BENEDEK Gyula 1996. 315–317.; re. Két apátját ismerjük: 1219-ben Basilius apátot, 1235-ben Gergely apátot. RÁCZ György 2003.; 1465: MNL OL DL 99697.; GÉRESI Kálmán 1882–1897. Lásd: CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 66.; GULYÁS Katalin – SOÓS Imre 1989. II. 224. sz. 366–369.; KORMOS László 1987. 12. – F. Romhányi Beatrix a 38–39.; HERVAY F. Levente 2001. 532–533.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. kenderesi pálosokat ugyan felvette a magyarországi középkori kolostorok Adattár. adattárába, de bizonytalannak tartja, hogy Kenderesen volt pálos kolostor. 6 CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 29.; KOZÁK Károly 1972.; KOZÁK Károly F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. 1974.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. Adattár; D. MEZEY Alice 2015. 257–258. 11 KISS Lajos 1978. 638., 648. 1–3. kép. 12 SZŐKE Melinda 2015. 189. 7 CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 73.; GYÖRFFY György 1963–1998. III. 142.; 13 LASZLOVSZKY József 1986. 20. Az 1075. évi határleírás szerint a föld első KOVÁCS Béla 1969.; HERVAY F. Levente 2001. 522.; F. ROMHÁNYI Beatrix részét a szolnoki várnépekkel osztják meg, majd a határ a várnépek faluja 2008. Adattár. A monostor topográfiai azonosítását 2016 őszén Kertész Ró- és Szent Benedek faluja között a mezőn fut. A határjárással érintett „mező” bert és D. Mezey Alice végezte el. E helyen is köszönjük Kovács Bélának, ettől a ponttól keletre fekszik. – A garamszentbenedeki apátság folyamatos a tomajmonostorai általános iskola nyugalmazott igazgatójának, hogy meg- birtoklását igazolja egy 1436. évi oklevél, amelyben Miklós barát az apátság mutatta a monostor általa feltételezett helyét. nevében a váci káptalan előtt kijelenti, hogy a Pelő, más néven - 8 CSÁNKI Dezső 1890–1913. I. 68.; GYÖRFFY György 1963–1998. III. 121.; szállás birtok [vagyis Pelő déli része] I. Géza király adományozása óta a HERVAY F. Levente 2001. 545.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. Adattár. garamszentbenedeki apátság birtoka. MNL OL DL 12903.; Csánki Dezső 9 SZÁNTÓ Konrád 1974. 1890–1913. I. 670.; Benedek Gyula 1999. 254–256.

183 tisicum xxVI. mindenesetre ott laktak és gazdálkodtak még a XV. század közepén is. 1299. július 12-én III. András király megparancsolja a budai kápta- A közülük való Boda János kun valószínűleg rokona volt Kolbaz előkelő lannak, hogy iktassa be a váci püspököt Tiborc fiai Péter és Tamás kun leszármazottainak, mivel az ő nevükben járt el a királynál. A XV. Nógrád birtokon levő részébe, Pétert és Tamást pedig a tenyői Szent század közepén azonban megjelentek itt a délvidéki Krassó és Keve Péter-monostor birtokát képező Nógrád vármegyei Halász falu bir- vármegyéből származó délszlávok, s a XVI. századi összeírásokban tokába, amelyet a püspöktől cserébe kaptak. 1299. július 22-én a a kun lakosság már nem mutatható ki. Az 1571. évi defterben a falu budai káptalan jelenti, hogy mind Nógrád, mind Halász birtok határát Tinoka neve szláv hatást mutat,14 ezt a nevet kapta a Tiszából leágazó, megjárták, a váci püspököt beiktatták Nógrád birtokába, Pétert és a határ Szajol felőli részén kanyargó Tinóka-ér is (az I. katonai felméré- Tamást pedig Pál tenyői prépost személyes hozzájárulása mellett Ha- sen Tinukabach).15 A késő középkori Tenyő falu a XVII. század végéig lász birtokába.19 1303. január 13-án Pál Thenew-i prépost jelen volt, lakott volt, a XVIII. század elején néptelenedett el. A XIX. században amikor a váci káptalan előtt Herenchen-i Jakab fiai János, István és nagy határrész és több földrajzi név őrizte a középkori falu nevét: a II. Péter a Harasty István fia Tamásnak elzálogosított Herenchen földet katonai felmérésen Tenyőpuszta, Puszta Tenyő, Nagy tenyői halom, Kis a zálogösszegért és még fél ezüst márkáért eladják a zálogbirtokos- tenyői halom, Nagy tenyői tanya; a III. katonai felmérésen NagyTenyő, nak.20 1329. április 1-én a váci káptalan Harasty-i Tamás kérésére Tenyő puszta, Tenyői halom.16 Az egykori nagy tenyői puszta egyik ré- privilegiális formában átírja saját, 1322. október 6-án kiadott okle- szén alakult meg szervezett telepítéssel 1950-ben az önálló Tiszatenyő velét egy Herenchen-i birtokrész Tamás tulajdonába kerüléséről a község.17 felsorolt egyházi emberek, köztük Thenew-i Miklós prépost jelenlété- ben.21 1330. augusztus 1-jén a váci káptalan előtt Chita fia Tamás és rokonai kinyilvánítják, hogy a Nógrád megyei Valt birtokukat eladták Pál comes fia Leustachius-nak, akinek a káptalan privilegiális okle- 1. Történeti adatok velet állít ki többek között Miklós Theneu-i prépost jelenlétében.22 1331-ben a váci káptalan Bethlem fia Olivér kérésére átírja saját, I. Géza királynak a garamszentbenedeki apátság számára 1075-ben ki- adott alapítólevelében a Tiszán túl adományozott birtokként szerepel a Pelu nevű föld a Kengelu víz révje fölött. Az oklevél leírja a birtok határait. Ferenc – THOROCZKAY Gábor 2006. 51–69. – A garamszentbenedeki A haladás irányában az égtájakat Laszlovszky József állapította meg, alapítólevél további átírásai: 1075/1124/1217/1328: MNL OL DF 238483; 1075/1124/1217/1503: MNL OL DF 235996. Lásd: RÁCZ György 2003.– Az az ő elemzését követjük. A leírás északon kezdődik, ott, ahol a birtok a oklevél régi kiadásai: FEJÉR György 1829–1844. I. 436.; KNAUZ Nándor Zounuk-i (szolnoki) várnépek földjével érintkezik. Ezután egy Zecu (Szék) 1890. 28–32. Az oklevél kritikai kiadásai: MARSINA, Richard 1971. 53–58.; nevű hely van, utána a határ a mező közepén fut Szent Benedek faluja és GYÖRFFY György 1992. 204–218. A forrásrészlet számos tévedést tartal- a szolnoki várnépek faluja között. Ezután Szent Benedek faluja és a fe- mazó fordítása: BENEDEK Gyula 2011. 17–19. – A határleírás értelmezé- hérváriak faluja között (inter… villam Albensium) szintén a mező közepén sével Laszlovszky József foglalkozott, megállapította, hogy az interpolált van egy árok, amelyet Andreas bíró ásott ki; innen a szentbenedekiek oklevélnek ez a része az archaikus helynevek és birtokviszonyok alapján Lughta nevű földjei következnek, amelyeket a fehérváriak falujába veze- XI. századinak tartható; egyes helynevek azonosíthatók (Kengyel víz, Var- tő út határol; majd a fák mellett, azoknak az elválasztására, akiket Cehti- sány, Szanda), a határjárás útvonala rekonstruálható. LASZLOVSZKY nek (csejtieknek) neveznek, szintén van egy határárok. [Tovább haladva József 1986. 17–23. A Meler a Zagyva torkolatától keletre a Tiszába ömlő ér, ez a II. katonai felmérésen a Mély ér, a III. katonai felmérésen a dél felé] a Kengelu (Kengyel) víz révje mellett, ugyanazon Cehti-ek között Millér. Aufnahmskarte 1819–1869. Col. XXXVII, Sect. 53.; Spezialkarte húzódik a határ, ahol Szent Benedek népe a szénát kaszálja. A Kengyel 1869–1887. (1883.) Zone 17, Col. XXII, Sect. NO. (= 5164/2.) Lásd még: vizét [vagyis az általa körbezárt területet] egy út vágja félbe, ahol Szent GYÖRFFY György 1963–1998. III. 41., 21. jegyzet; KERTÉSZ Róbert 2015. Benedeknek szintén van egy árka [ez talán egy út menti árok]. Az árok 252., 58. jegyzet – Kartográfiai és régészeti terepbejárási adatok segítsé- fölött azok felé, akiket Wossciani-nak (varsányoknak) neveznek [nyugat gével Selmeczi Lászlónak sikerült meghatároznia Pelu határleírásának felé] az elhatárolás miatt van egy másik árok, ez az aruch ugyanis a egyes helyeit és településeit: Zebeli völgy, Uetcudi sírja, esetleg Csejt falu. varsányok és Unuri részétől egészen Zunde (Szanda) földig [észak felé] Az általa rekonstruált határjárás kiindulópontja és iránya azonban eltér körbeveszi az egész földet. Azután egy dombon Unuri föld határa követ- Laszlovszkyétól, és a forrás szövegével nem minden ponton egyeztethető. kezik, majd Uetcudi sírja van a Zebeli völgyben, végül Szent Benedek SELMECZI László 2013. 365–366. – A Szolnok Árpád-kori történetében is fontos forrás eddig azonosított helyneveit újra elemezte, régészeti magyará- határárka van. Szolnok mellett, a Meler nevű (Mélyér, Millér), saját ha- zatot fűzött hozzá és térképre vitte: KERTÉSZ Róbert 2014. 22–25., 2. ábra. táraival határolt víz felett, ennek nagy [kiterjedésű] földjével együtt 15 19 1299/1299/1411/1413: …ecclesia beati Petri de Tenew, …permissione Pauli 18 háznépnyi szolgát adott I. Géza király, a vizet pedig halászatra. prepositi de Tenew. MNL OL DL 69368.; KUBÍNYI Ferencz 1867. 200., 204. sz., 169–170., 174–177.; SZENTPÉTERY Imre – BORSA Iván 1961–1987. II/4. 4251. sz., 224.; GYÖRFFY György 1963–1998. IV. 248., 278., 280.; BE- 14 GYÖRFFY Lajos 1956. 18. NEDEK Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 266.; BENEDEK Gyula 15 Jos. Aufn. 1763–1785. Col. XIX, Sect. 21. 2011. 27–30. – Bagi Gábor a budai káptalan jelentését nem III. Andráshoz, 16 Aufnahmskarte 1819–1869. Col. XXXVII, Sect. 53.; Col. XXXVIII, Sect. 53.; hanem tévesen III. Béla királyhoz kapcsolja. Lásd: BAGI Gábor 2016. 349. Spezialkarte 1869–1887. (1883.) Zone 17, Col. XXII, Sect. NO. (=5164/2.); 20 1303/1494: Paulo preposito de Thenew. GYÖRFFY György 1963–1998. IV. Zone 17, Col. XXIII, Sect. NW. (= 5165/1.). 250., 312., 315.; KRISTÓ Gyula 1990. 349. sz. 195. 17 BAGI Gábor 1989. 661. 21 ALMÁSI Tibor 2003. 163. sz. 103.; KUBÍNYI Ferencz 1888. 66. sz. 93–94. 18 MNL OL DF 235997. Fenti leírásunk az oklevél magyar fordítása (SZŐKE Kubínyi Ferenc közlése szerint a váci káptalan 1494. évi átiratában fennma- Melinda 2015. 48., 54–55.) alapján készült, értelmezett szöveg, amelynek radt oklevél. értelmezéséhez felhasználtuk a 2006-ban publikált fordítást is: MAKK 22 MNL OL DL 69209.; ALMÁSI Tibor – KŐFALVI Tamás 2004. 458. sz. 278.

184 Kertész Róbert – Pálóczi Horváth András – Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása

1329. február 4-én kiadott oklevelét többek között Miklós Theneu-i határosok jelenlétében megjárták a határt a másik féllel, Malah-i Cynege prépost jelenlétében.23 Miklóssal egyetértésben.29 1347. május 19-én a váci káptalan oklevelet ad ki egy surányi birtokrész adományozásáról, jelen van többek között 1339. május 8-án a budai káptalan jelenti, hogy Tamás erdélyi vajda Péter Tenő-i prépost.30 1347. június 17-én a váci káptalan előtt megjelent és szolnoki ispán kérésére határjárást végeztetett Tenyőmonostora Miklós fia András, az ő fia Mihály, valamint Tamás fia Imre liptói nemesek, (Thenewmonostora) Szajol felőli oldalán a birtokhatárok megállapí- bemutatták III. András király oklevelét, és kérték annak átírását, mivel tására és elkülönítésére. Ják fia Domokos, a vajda embere a kápta- nem merik azt magukkal vinni az utak veszélyei miatt. A káptalan a ké- lan emberével a helyszínen a szomszédok jelenlétében megjárta Pé- rést teljesítette, többek között Péter tenyői prépost jelenlétében.31 1379- ter mester, a tenyői (Thenew) egyház prépostja birtokának a határait, ben Hont megye Hídvég falu mellett tartott közgyűlésén Treutel János amelyeket szajoli nemesek, Iván fia István, Tamás fia Gergely, Ágoston mester Hont megyei ispán, volt szörényi bán, királyi ember és a szolga- fia István és Benedek fia István mutattak meg. A határjárás a tenyői bírák bizonyítják, hogy István Tenw-i prépost jelenlétében Gyarmath-i Szent Péter-monostor szentélyétől indult észak felé, kissé nyugat felé Péter fia György jobbágya Pál fia János panaszt tett Keresken-i Leukus kanyarodva egy régi, nagy árokhoz ért, ahol földből való határjel volt. fia Istvánra azért, mert tőle két ökröt elvett.32 1388. augusztus 16-án a Innen ugyanabban az irányban egy szántóföldön levő határjelig, majd váci káptalan megbízottjaként István kanonok, Thenew-i prépost a király tovább északnyugat felé az Érvize (Erwyze) nevű vízfolyás előtt egy bi- kiküldöttjeivel, Zechen-i Konya bán fia Frank mesterrel, zólyomi, honti és zonyos árokhoz jutott el, ahol földből való határjel volt. Ezután egy árkot nógrádi ispánnal, valamint Kaza-i Desew mester udvari lovaggal korábbi keresztezett, és egy rekettyéshez ért, végül a Tisza folyóhoz, ahol a ha- oklevelek alapján megállapították a Hont megyei Beel királyi birtok és tárjárás végződött. A szajoli nemesek és Péter prépost megegyeztek, az esztergomi káptalan Zebehleb (Szebelléb) birtoka közt a határt, a ha- hogy a Szajol és Tenyőmonostora közötti legelőjüket közösen fogják tár leírását registrumba foglalták, azt a királyi megbízottak pecsétjeikkel használni. Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán 1339. május 23-án megerősítették, a káptalani kiküldött pedig bemutatta a királynak, aki Péter mester tenyői prépost, az ő választott káplánja kérésére a budai elrendelte írásba foglalását.33 káptalan oklevelét nyílt oklevélben átírja, és megígéri, hogy privilégium formájában kiadja.24 1439: Thenew aliter Pelew in comitatu Zolnok exteriori. 1439. január 16- án a Külső-Szolnok megyei alispánok, Farnosi Mihály és Szajoli Vértesi 1341. február 7-én a váci káptalan előtt Zalustia-i Mykow fia Péter fiai László bizonyítják, hogy a megyei törvényszék ülésén megjelent előttük Domokos és János a Zaluthna folyó melletti birtokrészüket örökjogon Hydaga-i Bálint literatus, a garamszentbenedeki apátság sági birtoká- átadták Walth-i Pál fia Lestáknak, minthogy ennek fejében Zalustia-i nak officiálisa, és a monostor apátja, István testvér és az egész konvent Domokos fia Gergelytől egyenlő birtokrészt kaptak. A kanonokok között nevében panaszt tett, hogy az utóbbi években a Chuna-i kunok kapitá- 25 jelen volt Péter Thenew-i prépost. 1341. szeptember 27-én a váci káp- nyai, Boda-nak mondott Simon és János, továbbá Chirke-nek mondott talan előtt Keykku-i (Kékkői) Byther fiai Miklós, György és János mes- Miklós és György, más hozzájuk hasonló kunokkal együtt megszállták terek a Hont megyei Chaab (Csáb) birtokukat elcserélik Lythua-i Nagy a nevezett monostor Külső-Szolnok megyei Thenew, más néven Pelew Mihály fia István fiaival a Hont megyei Lythua (Litva), Lyzkou és Therpen birtokát, és annak jövedelméből és hasznából élnek. Ennél fogva Bálint 26 birtokért. Jelen van Péter Theneu-i prépost. 1342-ben a váci káptalan literatus a saját maga és a monostor nevében tiltotta Boda-nak mondott előtt megjelent egyrészről Gurky-i Ugrin fia Deseu, fivére János nevében Simont és Jánost, továbbá Chirke-nek mondott Miklóst és Györgyöt, és is, másrészről Gurky-i Elek fia Tamás; Deseu elmondta, hogy a Hont másokat is, akár kunok, akár nem, Thenew, másképp Pelew birtok meg- megyei Gurky birtokon levő részük harmadát, amelyet korábban Tamás- szállásától és javainak használatától, tervbe vett vagy már megvalósított nak elzálogosítottak, 25 márkáért átadja Tamásnak és örököseinek. A elbirtoklásától.34 kanonokok között jelen volt Péter Theneu-i prépost.27 1442. október 28-án I. Ulászló király tudatja Külső-Szolnok vármegye 1347. március 15-én a váci káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy And- ispánjával, alispánjával vagy szolgabíráival, valamint Berzevici Pohár- rás fia Herbordus királyi emberrel kanonoktársát, Péter tenyői prépos- nok Istvánnal, a királyi kunok és jászok ispánjával, hogy Hydaga-i Bálint 28 tot küldte ki Esztergomba egy gyilkosság nyomozására. 1347. május deák, a garamszentbenedeki monostor István apátjának Csány, Ság és 13-án a váci káptalan jelenti Miklós nádornak, hogy Scharsy-i János fia Alpár birtokaiba állított officiálisa bejelentette, hogy bár a nyáron tőle el- László nádori emberrel Péter Theneu-i prépostot küldte ki Kata-i Mik- lopott négy ökör ügyében a korábban Alpáron, most Tenyőn, más néven lós fia János részére Várfölde és Kesző birtokra, ahol a szomszédok és Pelőn (in Thenew alio nomine Pelw) lakó rácok vajdája Jakab, valamint

23 1329/1331:MNL OL DF 275876.; ALMÁSI Tibor 2003. 62. sz. 43–44.; TÓTH Ildikó 2004. 492. sz. 287. 29 1347/1347: MNL OL DL 999999* (valószínűleg elpusztult oklevél: RÁCZ 24 1339/1339: MNL OL DL 40802.; 1339/1640: DF 288344.; CSÁNKI Dezső György 2003.).; AO. V. 31. sz. 86–87.; BORSA Iván – ILA Bálint 1993. 50. sz. 1890–1913. I. 670.; BENEDEK Gyula 1991. 301–303.; PITI Ferenc 1999. 41.; SEBŐK Ferenc 2007. 419., 489. sz. 236–237., 270. 224., 263., 300. sz. 115., 133., 151.; BENEDEK Gyula 2011. 33–35. 30 1347/XVIII. sz.: MNL OL DL 86576.; SEBŐK Ferenc 2007. 442. sz. 246–247. 25 MNL OL DL 69219.; SEBŐK Ferenc 2004. 102. sz. 53. 31 MNL OL DF 285728.; SEBŐK Ferenc 2007. 563. sz. 301. 26 MNL OL DL 65752.; BORSA Iván – FEKETE NAGY Antal 1990. 99. sz. 42.; 32 MNL OL DL 65797.; BORSA Iván – FEKETE NAGY Antal 1990. 162. sz. 60. SEBŐK Ferenc 2004. 682. sz. 325. 33 MNL OL DF 238586.; MNL OL DF 238587.; MÁLYUSZ Elemér – BORSA 27 PITI Ferenc 2007. 442. sz. 311–312. Iván 1951–2001. I. 703. sz. 70–71.; BENEDEK Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS 28 MNL OL DF 248364.; BENEDEK Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. Mária 1998. 267. 266–267.; SEBŐK Ferenc 2007. 218. sz. 139.; BENEDEK Gyula 2011. 45– 34 MNL OL DL 13298.; CSÁNKI Dezső1890–1913. I. 670.; BÁRTFAI SZABÓ 46. (hibás DF jelzettel) László 1938. 519.; BENEDEK Gyula 1994. 267–268.; RÁCZ György 2003.

185 tisicum xxVI.

György, Pál és Radiszló kapitányok vagy bírák Ság birtokon kezeseket 1504. augusztus 5-én Perényi Imre nádor előtt Csulai Móré György nán- vettek az akkor Alpárban lakó Tóth Miklós és két társa [a tettesek] után, dorfehérvári bán egyrészről, Csulai Móré Fülöp, a bácsi egyház nagy- azóta sem gondoskodnak neki elégtételt adni és igazságot szolgáltatni, prépostja és Csulai Móré János, a néhai Csulai Wladul fiai másrészről sem Tóth Miklós és társai, sem a kezesek részéből. A király megparan- megegyeztek egymással ingó és ingatlan javaik osztályáról, nevezete- csolja Külső-Szolnok vármegye tisztségviselőinek, hogy idézzék maguk sen a Heves és Külső-Szolnok megyei Balaszentmiklós, Szenttamás, elé György, Pál és Radiszló bírákat és Jakab vajdát, és ha nem tudják Nagypó, Kispó, Alcs(i), Szentiván, Szászberek, Fokoro, Zeeg, Bala bir- magukat tisztázni, akkor igazságtétel elmulasztása miatt az ő részükből tok, valamint Erdélyben levő más birtokaik szabályos és egyenlő elosz- adjanak elégtételt a panaszosnak.35 tásáról. Csulai Móré Fülöp és János a maguk Külső-Szolnok megyei Tenyő birtokát Móré Györgynek és családjának örökjogon átadták.39 1442. november 6-án I. Ulászló király utasítja Berzevici Pohárnok 1528-ban Szapolyai János király a Móré család hűtlensége miatt Pös- Istvánt, a királyi kunok és jászok ispánját vagy az alispánt, hogy a tyéni Gergely országbírónak adományozta Tenyőt.40 1551. szeptember garamszentbenedeki apátság Tenyő, más néven Pelő (Thenew ali- 6-án I. Ferdinánd király jóváhagyja, hogy Pöstyéni András, Pöstyéni as Pelw) nevű birtokán lakó Csirke (Cyrke) György kunt kötelezze a Gergely és Pakosi Paxi Anna fia a Tenyőn található öt jobbágytelkét, királyi jelenléti bíróság előtti megjelenésre és a néhai Preposth-nak Reva-i Ferenc pedig Kakat falu részét Nagy Péternek, a csanádi vár nevezett István váci kanonok által kiállított, nála lévő oklevél bemuta- jószágigazgatójának és feleségének, Kenderessy Annának ajándékoz- tására, amely arról szól, hogy Henrik garamszentbenedeki apát hozzá- ta.41 1551-ben I. Ferdinánd adományozása folytán Tenyő Csulai Móré járulásával a kunok bérbe vették Tenyő, másképp Pelő birtokot, István Kataliné, Feledi Leustach feleségéé lett, a beiktatásnak azonban többen garamszentbenedeki apátnak ugyanis szüksége van az oklevél másola- ellentmondtak.42 1559. december 6-án I. Ferdinánd király csömöri Zay 36 tára. Ha Csirke György ezt önként nem tenné, kényszerítsék rá. 1443. Ferencnek, a naszádosok kapitányának adományozta a Külső-Szolnok szeptember 7-én Újlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdák megpa- megyei Balaszentmiklós, Szenttamás, Nagypó és Kispó birtokok fe- rancsolják a délvidéki Haram és Tornistye környékéről jött, most Tenyőn, lét, a teljes Tenyő és Alcsi falut, a Heves megyei Hegyesbort, továbbá másképp Pelőn (in facie possessionis Tenew alias Pelew) tartózkodó más Heves, Nógrád, Tolna, Csanád és Csongrád megyei birtokokat, a embereknek, hogy ne merészeljenek újból Alpárra szállni, ahol István megnevezett birtokok másik felét pedig Viczmándy Mátyásnak, Zemp- garamszentbenedeki apát és Hydaga-i Bálint deák apátsági tiszttartó lén megye főispáni helytartójának, valamint Liszthy János kancelláriai szerint korábban, amikor Alpáron szállást bírtak, nekik igen nagy kárt titkárnak. A király az egri káptalant utasította a megadományozottak 37 okoztak. bevezetésére a birtokokba. Az egri káptalan 1560. május 16-i jelentése szerint a beiktatást ellentmondás miatt nem tudták elvégezni.43 1459. március 31-én kelt oklevelében Mátyás király elrendeli, hogy Hegyesegyházi Lajos kun azonnal adja vissza Pálnak és Mártonnak, a 1608. június 19-én Báthori Gábor erdélyi fejedelem a Külső-Szolnok kolbázszállási Kolbaz negyed- és ötödízigleni leszármazottainak azokat vármegyei Balaszentmiklós, Tiszabala és Tenyő faluban levő birtokré- a hegyesegyházi részbirtokokat, amelyeket erőszakkal elfoglalt Kolbaz szeket, amelyeket korábban néhai Kende Péter birtokolt, Szabó Lász- testvére, Aboska fia Pál fia András halála után, és amelyek eredetileg lónak, Szabó Mihálynak és Király Boldizsárnak adományozta.44 1611. Kolbaz fiainak, Istvánnak és Miklósnak a birtokai voltak, ezért örökö- november 12-én Viczmándy Kristóf megbízólevelet adott jobbágyának, södési jogon Pált és Mártont illetik. Az ő nevükben Boda János kun Kőrös Lukácsnak, hogy alföldi birtokait, többek között Alcsit, Tenyőt, Tenyőről tett panaszt a királynál, felmutatta Parlagh László királyi udvari Ballát, Szenttamást, Szentmiklóst, Kispót, Nagypót, Hegyesbort, Ken- tiszttartónak, a kunok és a jászok bírájának Hegyesegyházi Lajos erő- gyelt gondozza, a morotvákat őriztesse, és számára halásztasson.45 Az szakos birtokfoglalásáról szóló levelét. Mátyás király a nevezett Lajos 1613. és 1633. közötti timár defterekben Tenyő néven fordul elő a te- kunnak meghagyja, hogy amennyiben jogot formál a követelt birtokra, a lepülés.46 Az 1629-ben Nagyszombatban tartott egyházi zsinat jegyző- legközelebbi Szent György napi nyolcados törvényszéken személyesen könyvében Tenyő is szerepel az esztergomi érsekséghez tartozó plébá- 38 jelenjen meg, és mutassa be a birtoklását igazoló iratokat. niák között.47 1654-ben Czeglédi György református lelkészt iktatják be Tenyőn.48 1662. december 4-én Borsod vármegye alispánja, szolgabírái

35 MNL OL DL 13691.; GYÁRFÁS István 1870–1885. III. 613–614.; BENEDEK Gyula 1990. 260–261.; BENEDEK Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 39 MNL OL DL 21324.; THALLÓCZY Lajos – HORVÁTH Sándor 1915. Okle- 1998. 267.; BENEDEK Gyula 2011. 54–55. – Az oklevél dátuma az idézett ki- véltár 193–196.; BAGI Gábor 1989. 659.; BENEDEK Gyula – ZÁDORNÉ adásokban 1442. november 4., a helyes keltezés október 28.: RÁCZ György ZSOLDOS Mária 1998. 13., 268.; BENEDEK Gyula 2000. 162–163. 2003. 40 BAGI Gábor 1989. 659. 36 MNL OL DL 13693.; GYÁRFÁS István 1870–1885. III. 614–615.; BENEDEK 41 BENEDEK Gyula 2011. 118–119. Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 267.; RÁCZ György 2003. 42 BAGI Gábor 1989. 659. 37 MNL OL DL 13745.; BENEDEK Gyula – ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 43 BAGI Gábor 1989. 659.; BENEDEK Gyula 2011. 138–143., 145–147. Sugár 267.; BENEDEK Gyula 2011. 56–57. István megállapítása szerint az adományozott települések – Tenyő, Alcsi, 38 GYÁRFÁS István 1870–1885. III. 271. Gyárfás csak magyar nyelvű tartalmi Nagypó, Kispó – a balaszentmiklósi castellumhoz tartoztak. Lásd: SUGÁR kivonatot közöl az oklevélről, mivel tudomása szerint az a Károlyi család István 1985. 262. oklevéltárában van megjelenés alatt. A Károlyi-oklevéltár 1883-ban meg- 44 BENEDEK Gyula 2001. 205.; BENEDEK Gyula 2011. 219. jelent II. kötete ezt az oklevelet sajnos nem tartalmazza: GÉRESI Kálmán 45 BENEDEK Gyula 2011. 220–221. 1882–1897. II. – Az ügyben itt eljáró Boda János kun bizonyára azonos azzal 46 GYÖRFFY Lajos 1956. 18., 27. jegyzet. az 1439-ben említett Boda Jánossal, a Csuna-i kunok kapitányával, aki tár- 47 BENEDEK Gyula 2002. 112–113. saival akkor illetéktelenül elfoglalta Tenyőt. Lásd fentebb. 48 BAGI Gábor 1989. 665.

186 Kertész Róbert – Pálóczi Horváth András – Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása

és esküdtjei előtt néhai Széky Péter szendrői kapitány özvegye, Terczy 26 lovat és 14 méhkast vettek számba. A jobbágyok összesen 13 forint Zsuzsanna és első házasságából született gyermekei, György, Kata és földbért fizetnek. A legtehetősebb két gazda Tóth Balázs és Tóth Ger- János megegyeztek, hogy a kengyeli és tenyői birtokrészeket, továb- gely, akiknek 8–8 ökrük, 8–8 tehenük, 20–20 sertésük, 200–200 juhuk, bá a kispói és nagypói pusztán bírt részeket az özvegy átengedi Széky három, illetve négy lovuk volt, és még méheket is tartottak. Megjegyzik, Györgynek, Katának és Jánosnak.49 1665. október 28-án Tenyő falu la- hogy a falu határa tágas, szántóföldjeik és rétjeik két falura is elegendők, kosai Wesselényi Ferenc nádorhoz panaszlevelet intéztek a végváriak az erdős helyen füzesük van. A falu másik fele a szendrői Széky György garázdálkodásai miatt. A név szerint bepanaszolt végvári magyar kato- birtoka.60 1679-ben, mielőtt a kincstár Danka Balázs ónodi provisor nák rendszeresen hajtottak el a faluból ökröket és lovakat, és legfeljebb kezelésébe adta, ismét készült egy összeírás Szuhai Mátyás elkobzott váltságdíj ellenében adták vissza. Egyesek jelentős pénzösszegekkel tenyői javairól, ez lényegében megegyezik az előzővel, csak a sertések sarcolták meg a tenyőieket, azonkívül megverték és kínozták is az em- (50) és a lovak száma (23) valamivel kevesebb.61 1683-ban a tenyői la- bereket. Hat esztendő alatt több mint ezer tallér kárt okoztak.50 kosok bérelték az egyházi tizedet 12 forintért.62 A XVII. század folyamán csökkent lakossággal továbbélt a település, majd a Rákóczi-szabadság- harc idején végleg elnéptelenedett, és Törökszentmiklós pusztája lett.63 2. A XVI–XVII. századi összeírások adatai

Külső-Szolnok megye 1561. évi rovásadó összeírása szerint Tenyőn özv. 3. Vita Pöstyéni Gergelynének 13 portája van.51 Az 1563. évi báránytized-jegy- zék szerint a tenyőiek mentesültek a tized alól, mivel a gyulai várkapitány F. Romhányi Beatrix szerint a tenyői monostor a XIV. században levelével igazolni tudták, hogy ők kunok.52 társaskáptalan volt, prépostja váci kanonok, aki gyakran szerepel a hiteleshelyi oklevelekben. F. Romhányinak az a véleménye, hogy A szolnoki szandzsák 1571. évi adóösszeírása szerint a szolnoki náhijébe a monostor 1388-ban már nem működött, és a birtok ekkor lett a 53 tartozó Tinoka (Tenyő) faluban 33 ház volt, 34 családfőt sorolnak fel. Az garamszentbenedeki apátság tulajdona.64 A monostor megszűnésére 1591–1592. évi török adóösszeírás Teneve (Tenyő) faluban 35 családot valójában nincs közvetlen adat, az 1388. évi oklevélben prépostja még vett jegyzékbe, az összeírt férfiak száma 97, közülük 11 szolga és három szerepel, és az oklevél szövegéből nem következik, hogy ekkor már nem 54 vándor. működött. Az lehetséges, hogy a megszűnés kapcsolatba hozható az- zal, hogy ez idő tájt adta bérbe az apátság a birtokot a kunoknak. A Zelky család utólag, 1617-ben összeállított számadáskönyve az 1592– 1593. évben Tenyőn 16 jobbágycsaládot tüntet fel; az 1610. évben négy Bagi Gábor tévesen állítja, hogy az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék 55 jobbágy nevét említi. A váci püspökség 1628. évi jövedelem-összeírá- feltünteti a tenyői Szent Péter egyházat, melynek Mária Magdolna oltára sában Tenyő prédium az árendába adott tizedet fizető helységek között volt, és István nevű papja 1336-ban 5 garas tizedet fizetett.65 Az Item 56 szerepel. Az 1640-es években két Nógrád megyei nemes bérelte a váci Stephanus sacerdos magister are Beate Magdalene de Sancto Petro 57 püspöktől Tenyő és Kengyel egyházi tizedét. Heves és Külső-Szolnok solvit V. bejegyzés az 1335. évnél, a kemeji főesperesség utolsó sorá- vármegye 1647. évi portaösszeírása Tenyőn három jobbágyportát és ban szerepel,66 de ez az adat az egri Szent Péter-templomra vonatkozik, egytelkes nemeseket említ; az 1686. évi portaösszeírás egy jobbágy- amelynek Szent Magdolna oltáránál a plébános társa szolgált.67 portát vett jegyzékbe.58 1673-ban 11 telkes jobbágyot, két zsellért és öt üres telket találtak az összeírók Tenyőn, amikor Szuhai Mátyástól a Wes- selényi összeesküvésben való részvétele miatt elkobozták a birtokot.59 1676-ban a szendrői vár javai között összeírták Szuhai Mátyás elkobzott tenyői birtokát, ahol 11 egész telkes jobbágycsalád és két házas zsellér élt, öt elhagyott egész telek és négy pusztán álló féltelek volt található; 68 ökröt, 48 tehenet, 60 sertést (öt gazdánál), 530 juhot (négy gazdánál),

49 BENEDEK Gyula 2011. 247–248. 60 BENEDEK Gyula 2011. 259–260. Benedek Gyula ugyanezt az összeírást (U. 50 BENEDEK Gyula 1987. 269–270.; BENEDEK Gyula 2011. 249–250. et C. Fasc. 57, No. 18.) tévesen 1576-os dátummal is közli: i. m. 170–171. 51 MAKSAY Ferenc 1990. I. 449. 61 BENEDEK Gyula 2011. 265–267. Az itt közölt dátum (1679. április 20.) és 52 BENEDEK Gyula 2011. 153–154. a forrás jelzete (U. et C. Fasc. 90, No. 45.) hibás, valószínű, hogy a helyes 53 GYÖRFFY Lajos 1956. 18. keltezés 1678. április 20., mivel az U. et C. Fasc. 90, No. 46. jelzet alatt 54 ÁGOSTON Gábor 1988. 266. A nevek alapján 3–4 délszláv eredetű család található egy erre a napra keltezett irat, amelyet ugyancsak Draheim Vilmos lehetett a faluban. készített, és a konfiskált Thököly-, Csáky- és Szuhay-birtokok összeírását 55 BENEDEK Gyula 2011. 222–227. tartalmazza. Lásd: FÜLÖP Éva – SOÓS István 2004. 56 MNL OL U. et C. Fasc. 62. No. 33 (l).; FÜLÖP Éva – SOÓS István 2004. 62 BENEDEK Gyula 1970. 53. 57 BAGI Gábor 1989. 660. 63 BAGI Gábor 1989. 660., 665. 58 BENEDEK Gyula 2011. 244–245.; SZEDERKÉNYI Nándor 1890–1893. III. 64 F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. 445. A korabeli törvények szerint egy adózó portát 4–8, igával rendelkező 65 BAGI Gábor 1989. 665. jobbágyháztartás tett ki. 66 Mon. Vat. Hun. I/1. 372. 59 BAGI Gábor 1989. 660., 664. 67 GYÖRFFY György 1963–1998. III. 84., 88.

187 tisicum xxVI.

4. A falu és monostorának azonosítása hogy az első határ indul ugyanabban a Tenyőben levő Szent Péter apos- tol nevű monostor szentélyétől és tart észak felé, enyhén nyugat felé haladva és megy egy régi, nagy árokhoz, ahol az árok tetején van egy A monostor hollétéről elsőként Bagi Gábor foglalt állást, aki Szajol ha- földből való határjel; tárának délkeleti részén prognosztizálta felbukkanását.68 Nem sokkal később Benedek Gyula – bár sem a monostor, sem a falu helyét nem ezután ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] fut egy földből való tudta meghatározni – az 1339. évi határjárás adataiból azt gyanította, határjelig, amely egy szántóföldben van; hogy nem a mai Tiszatenyő belterületén lehetett a monostor, és még csak nem is Szajol délkeleti határában, ahol Bagi gondolta, hanem va- innen ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] megy egy bizonyos lahol Szajoltól délre.69 A monostort Selmeczi László ugyancsak a mai árokhoz, amely az Érvize[Erwyze] nevű vízfolyás előtt van, ahol egy föld- Szajol határában sejtette, a Tenyőhalmon.70 A témáról legutóbb ismét ből való határjel található; Bagi Gábor osztotta meg elképzeléseit a Tisicum előző számában: Egy továbbá az árkon át fut egyenesen egy bozóthoz, népies nevén rekettye- Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása bokorhoz [ad unum dumetum, vulgariter Rakatyabokor]; történeti források alapján címmel,71 ami alapján joggal gondolhattunk volna arra, hogy a szerzőnek végre sikerült bizonyítékokat felsorakoz- Ezután esik a Tisza [Thycia] folyóba, és ott végződnek az előbb mondott 72 tatnia az általa „rejtélyes”-nek titulált tenyői monostor lokalizációjához. határok;” (Benedek Gyula fordításának Piti Ferenc regesztája alapján Ám aki ezt feltételezte, annak csalódnia kellett, ugyanis a tanulmányban javított szövege).74 sem új érvekről, sem új megközelítésről, elemzésről nem olvashatunk, csak igazolhatatlan találgatásokról. Bagi ugyan a számításba vehető le- A tenyői Szent Péter-monostor topográfiai azonosításában fordulatot je- hetőségeket áttekintette, ám ezeket továbbra sem tudta semmivel sem lentett, amikor Urbán László szajoli lakos 2013 tavaszán a település déli alátámasztani. Mi több, a bizonytalanságot még azzal is fokozta, hogy határában erősen sérült, roncsolt, eredeti alakjukat vesztett, díszített dolgozatának egyes fejezetcímeit kérdésként fogalmazta meg: „A meg- fémtárgyak kisebb-nagyobb töredékeire bukkant.75 A leletanyagról kide- oldás a régi tenyői határban? A tenyői monostor – vagy valami más?” rült, hogy előkerülési helyük a Damjanich János Múzeumban korábban (sic!).73 Munkája egyedüli eredményének mindössze annyi könyvelhető már nyilvántartásba vett Szajol–Szajol széle dűlő elnevezésű régészeti el, hogy exponálta azt a nyilvánvaló, a terepkutató régészek körében lelőhelyhez kapcsolható. A tárgyakról megállapítást nyert, hogy három már régóta ismert tényt, mely szerint a középkori Tenyő falu és a monos- darab bizonyosan egy vörösréz lemezből készített, gazdagon aranyozott tor azonosításához a rendelkezésre álló történeti források önmagukban körmeneti kereszthez tartozott. (1–2. kép) A töredékek restaurálása még elégtelenek. várat magára. Annyi mindenesetre elmondható, hogy a kereszt előoldala díszítetlen, erre rögzítették szegeccsel a corpust, amelynek helyét a ke- A tanulmányunk első részében hivatkozott forrásokat áttekintve megál- resztszárak találkozásánál egyetlen kis átfúrt lyuk mutatja. Az előoldalt lapítható, hogy a budai káptalannak a Tenyőmonostora és Szajol közötti körbefutó, kiemelkedő, közepén vonallal tagolt szalagperem kereteli, határvonalat leíró, 1339. május 8-án kelt jelentése kiinduló pontot ad amit forrasztással erősítettek fel. A szárvégződések íveltek, kétoldalt az azonosításhoz. Emiatt a Széchenyi Tamás erdélyi vajda és szolnoki fecskefarkszerűen szétnyílnak. A feszület hátoldalát teljesen beborítja ispán kérésére végeztetett határjárás vonatkozó részletét teljes terjede- a vésett (trambulírozott) ornamentika,76 (3. kép) a széleken pedig körbe- lemben közöljük: futó, osztott szalagkeret van. A keresztszárak találkozását egy rombusz alakú díszítmény tagolja, amelynek sarkaiból egyenes vonal fut végig a „[…] midőn ők [az Úrnak 1339-dik évében] Szent György mártírom- szárak közepén, kettéválasztva azok részben eltérő motívumait. A geo- sága ünnepének a nyolcadán [május 1-én], az említett Péter mester, metrikus (lépcsős) minta ugyan mindkét keresztszáron megegyezik, ám tenyői [Thenew] prépost Szolnok megyében [in Comitatu de Zonuk] bírt ezenkívül az egyiken indadísz látható palmettákkal, (1. kép) a másikon Tenyőmonostora [Theneumonostora ~ Thenewmonostora] nevű birtoká- kétágú szalagfonat. (2. kép) nak a helyszínére érkeztek és azt a régi és igaz határai szerint megjárták – amelyeket Iván fia István, Tamás fia Gergely, Ágoston [?] fia István, nem- Mivel a körmeneti keresztet az eke szakította ki az eredeti kontextusá- különben Benedek [?] fia István szajoli nemesek, azon Tenyőmonostora ból, emiatt deformált, jelentős része pedig hiányzik, így csupán néhány község határszomszédai mutattak meg – annak a Tenyőmonostornak az adat megadására van lehetőség: összes összehívott mesgye- és határszomszédja jelenlétében és a mon- dott mesgye- és határszomszédos Szajol [Zayl] községtől elválasztották - a lemez vastagsága: 0,95–1,2 mm; és elhatárolták, valamint a fentjelzett Péter mesternek és az ő említett - a keret vastagsága a keresztszáron: 2,75 mm, a szárvégződésnél: egyházának örökös birtoklásra átadták, amely határokat, amint beszá- 2,4 mm; moltak róla, ezen rendben választották el; - a keret szélessége: 3,5–3,9 mm; - keresztszár hosszúsága: 50,55 mm;

68 BAGI Gábor 1989. 658. 69 BENEDEK Gyula 1991. 302. 2. jegyzet, 303. 74 BENEDEK Gyula 1991. 302.; Piti Ferenc 1999. 263. sz. 133–134. 70 SELMECZI László 2013. 365.; Lásd még: KERTÉSZ Róbert 2014. 7., 2/6. 75 Urbán Lászlónak ezúton is köszönetünket fejezzük ki, hogy a leletet eljuttat- ábra; KERTÉSZ Róbert 2015. 250., 5/6. kép. ta a szolnoki Damjanich János Múzeumba. 71 BAGI Gábor 2016. 76 A kereszt mikroszkopikus fotójának elkészítéséért kedves kollégánknak, 72 BAGI Gábor 2016. 350. a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársának, Szabó Melinda 73 BAGI Gábor 2016. 349–350. restaurátor hallgatónak tartozunk köszönettel.

188 Kertész Róbert – Pálóczi Horváth András – Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása

1. kép – A Szajol–Szajol széle dűlő lelőhelyen előkerült körmeneti kereszt töredékei (fotó: Kozma Károly fotóművész)

2. kép – A körmeneti kereszt hátlapjának fonatdíszes töredéke (Szajol–Szajol széle dűlő, fotó: Kozma Károly fotóművész)

189 tisicum xxVI.

3. kép – A feszület hátoldalának részlete, 10x nagyítású mikroszkopikus felvételen (Szajol–Szajol széle dűlő, fotó: Szabó Melinda)

- keresztszár szélessége: 28,7 mm; - a fecskefarkszerűen kinyíló szárvégződés szélessége: 7,8 mm; - a szárvégződések egymáshoz mért legnagyobb távolsága: 43,5 mm.

A tenyői feszület legközelebbi analógiája a balatonfüredi kézi kovácso- lással készített, vésett, poncolt, aranyozott vörösréz körmeneti kereszt, hegyikristály berakással, amelynek keresztformája bizánci eredetű.77 (4–5. kép) Az anyagvizsgálatot az ELTE Természettudományi Karának Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék professzora, dr. Zimmer Károly végezte, emissziós színképelemzéssel. A több helyről vett minták alap- ján egyértelműen kijelenthető, hogy a kereszt alapanyaga réz.78 A lele- tet elsőként közlő Valter Ilonától eltérően Lovag Zsuzsa a füredi kereszt anyagát nem vörösréznek, hanem bronznak tartja.79 Mivel Valter Ilona megállapítását részletes anyagvizsgálattal támasztotta alá, emiatt nincs kétségünk annak hitelességéről.

A tenyői és a balatonfüredi keresztek esetében az alapanyagon, va- lamint a díszítetlen előoldalon, illetőleg a hátoldal díszítésén, továbbá a ráforrasztott kereten túl további feltűnő hasonlóságot mutat, hogy a corpus kezei és lábai nincsenek átütve, tehát a keresztszárakon is hi- ányoznak a felerősítésre szolgáló szegecsek nyomai.80 A tenyői kereszt

4. kép – A balatonfüredi körmeneti kereszt előlapja 77 VALTER Ilona 1972.; VALTER Ilona 1972a. (fotó: Oszkó Zsuzsa, RAINER Pál 2009. 75.) 78 VALTER Ilona 1972. 166., 184–185.; VALTER Ilona 1972a. 233–235. 79 LOVAG Zsuzsa 1994. 198. ívelt szárvégződéseinek legjobb párhuzama a Magyar Nemzeti Múze- 80 A Tenyőhöz közeli Szolnokon, a Tisza Szálló építéséhez kapcsolódó föld- umban őrzött, 71/1897.3. leltári számú, ismeretlen lelőhelyről származó munkák során 1926-ban megtalált, a XIII. század közepére keltezhető, ara- körmeneti kereszt, amelynek előlapjára ugyancsak kidomborodó keretet nyozott vörösréz kereszt corpusát a kézfejeknél és a lábfejeknél egy-egy, 81 összesen három, négykarmos végű szegecs rögzíti a kereszthez, amelyek forrasztottak. A balatonfüredi kereszt Valter Ilona szerint a XI. század eredetileg ékkövet (vagy üveget) tartalmaztak. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2016. 85., 89. 81 VALTER Ilona 1972. 171., 41–42. kép; VALTER Ilona 1972a. 224–225., Pl.

190