DOCSLIB.ORG

Az Ősvilági Élet

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Az Ősvilági Élet AZ ŐSVILÁGI ÉLET ÍRTA DR LAMBRECHT KÁLMÁN 38 KÉPPEL FRANKLIN-TÁRSULAT BUDAPEST FRANKLIN TÁRSULAT NYOMDÁJA. 1938 TARTALOM AZ ÉLET TÖRTÉNETE. AZ ELSŐ ÉLETNYOMOK. A FÖLDTÖRTÉNETI ÓKOR ÉLETE. ROBERT DICK, THURSÓI PÉKMESTER ÉS KÖVÜLETVADÁSZ. HUGH MILLER, CROMARTYI KŐMÍVES ÉS ÍRÓ. MARIE ROUAULT, A RENNESI PÁSZTOR-BORBÉLY: GEOLÓGUSSÁ LESZ. A SPITZBERGÁK ELEKTROMOS HALAI. A KŐSZÉNKOR ŐSERDEJÉBEN. A PERM-KOR NAGY ELJEGESEDÉSE. A FÖLDTÖRTÉNET KÖZÉPKORA. HERMANN VON MEYER. A JURA- ÉS KRÉTA IDŐSZAK. LÁTOGATÁS KÉT KÖVÜLETVADÁSZ-DINASZTIÁNÁL. A SOLNHOFENI PALABÁNYÁBAN. KÉT RIVÁLIS: MARSH ÉS COPE. A FÖLDTÖRTÉNET ÚJKORA. GEORGE CUVIER. OWEN - ÚJ ZÉLAND ÓRIÁSAI. ZITTEL - A NAGY RENDSZEREZŐ. KOWALEWSKY - A LÁNGELME TRAGÉDIÁJA. L. DOLLO - ÚJ ÖSVÉNYEKEN. ABEL PALEOBIOLÓGIAI ISKOLÁJA. BÁRÓ NOPCSA FERENC. H. F. OSBORN. 2 AZ ÉLET TÖRTÉNETE. Mindannyian, akik ma életünk delén járunk és az élettudományok széles mezejének valamelyik pásztáját munkáljuk, a lyelli geológia és a darwini biológia iskolájának tanításait szívtuk magunkba. Lyelltől, a nagy angol geológustól megtanultuk, mit jelent a «gutta cavat lapidem» elve: a szünetlenül ható, apró, parányi események folytonos, egymást követő hatása. Nagy kortársától és honfitársától, Darwintól megtanultuk, hogy az egész élet, minden vonat- kozásában és egész kifejlődésében, mai teljességében fokozatos, lassú fejlődés, evolúció eredménye. Ennek a két elvnek a pórázán indultunk neki a magunk részletkutató munkájának és szol- gáltuk azt több-kevesebb eredménnyel. Cuvier katasztrófaelméletén mosolyogva tértünk napirendre és a pályakezdő fiatal emberek öntudatos magabízásával elindultunk azon a vágányon, amelyet helyesnek, sőt ennél több: csalhatatlannak tartottunk. Nem tudom, kortársaim és kartársaim ma hol tartanak, megváltozott-e felfogásuk, revideál- ták-e azt az alapot, amelyen elindultak. Csak azt tudom, hogy a magam biológiai és geológiai világszemléletét nehány olvasmányélményem alaposan megtépázta. Először a kezembe került Karl Diener néhai bécsi paleontológus-professzor remekbe szabott kis Göschen-kötete: Paläontologie und Abstammungslehre. Ebből látnom kellett, hogy az alap, amelyet szilárdnak véltem, nem is olyan szilárd és sok dolgok vagynak égen és földön, amelyeket a lyelli és darwini geológiai-biológiai szemlélet nem vett figyelembe. Azután végigélveztem egy nyáron Bernhard Bavink hatalmas szintézisét: Ergebnisse und Probleme der Naturwissenschaften. Eine Einführung in die heutige Naturphilosophie (4. kiadás), amely megtanított arra, hogy bizony, bizony negyedszázad múlt el azóta, amikor magam az egyetem padsoraiban ültem. És megtanított arra, hogy élet- és földtudományokat, fizikát és kémiát újra kell tanulnom, annyira más a ma természettudománya, mint az 1910-es éveké volt. A legvégén pedig kezembe került Otto H. Schindewolf berlini barátom, a legélesebb szemű német őséletbúvárok egyikének nehány lapos kis értekezése. Olvastára úgy éreztem, hogy minden, amit tudok, alapjaiban ingott meg. Az elvek, amelyek alapján útra keltem, szikla- szilárdságukból ingoványos talajjá lettek. A tények, amelyeket megrendíthetetleneknek vallottam, gyökerükben módosultak. Éreznem kellett, hogy bizony az az iskola, amelynek tanításait vallottam, skolasztikussá merevedett. A ma tudománya messze túl jár már azokon a kezdeteken, amelyeket mi annak idején végnek láttunk. Mint aki életem felét az ősélettudománynak, másik felét a néprajznak szenteltem, két világszemléletet kellett revideálnom. Nemcsak természettudományi világszemléletem szorult alapos revízióra, de ethnológiai szemléletem is. Ebben a könyvben azonban csak az elsőről esik szó, annak is csupán szorosan vett ősélettudományi és élettudományi vonatkozásaiban. Őséletbúvári pályám kezdetén éreztem, hogy az a klasszikus paleontológia, amelyet egyetemi éveim alatt a külföldi tankönyvek és kézikönyvek képviseltek, nem kielégítő és nem lehet az. Éreztem, hogy a paleontológia csak a geológia járszalagján tipeg a maga kibontakozóban levő célja felé. Áldom sorsomat, hogy szemtanúja lehettem e tudomány öncélúvá válásának és ennek két nagy herosához, Othenio Abel bécsi, 1934 óta göttingeni őséletbúvárhoz és a 3 magyar Nopcsa Ferenc báróhoz, akiknek oroszlánrésze van a paleontológia öncélúvá válásában, szorosabb kapcsolatok fűztek. Olvasom Schindewolf tanulmányában (Neuere Ergebnisse der Paläontologie; Die Natur- wissenschaften 1931): «A paleontológia ifjú és nagyra törő tudománya évtizedeken át részben a geológia, részben a biológia szele alatt vitorlázott. Amikor a származástant megalapították, alig ismertünk még említésre méltó paleontológiai leleteket, amelyeket a leszármazás kérdésé- nek átfogó gondolatrendszeréhez ki lehetett volna használni. Innen van, hogy az akkoriban fölvázolt nagyvonalú törzsfakísérletek tényleges történeti bizonyítékok figyelembevétele nélkül úgy öltöttek testet, mint az élő szervezetek egyszerű, törzsfaszerű interpretációi. A fejlődésmenetet magát is a fajok manapság megfigyelhető fluktuáló változékonyságából következtették: föltették, hogy a törzsfejlődés apró és parányi fejlődési lépések summázatából, folytonos és általános átgyúródásából áll. A régibb paleontológus-nemzedék habozás nélkül ennek a biológiai alapfelfogásnak alapjára helyezkedett, keresett és talált hozzá bizonyí- tékokat. Ahol azonban a vizsgálandó anyag nem illett bele ebbe a felfogásba, ott egyszerűen a leletek hézagosságára hivatkoztak és azzal kendőzték az ellentmondásokat. Azóta a paleontológia rengeteg új anyagot és új ismereteket gyüjtött s egyre jobban tisztába jött azzal a roppant előnyével, hogy időrendben egymást követő anyag áll rendelkezésére, nem úgy, mint a biológiának, és végül függetlenítette magát ennek tanaitól. Most már önállóan, saját elméletei alapján és saját történeti oklevelei alapján próbálja kihámozni a nagy szár- mazástani törvényszerűségeket. Emellett saját eredményei és a kísérleti örökléskutatás eredményei között éles ellentétek mutatkoztak meg. Tisztítólag hat ezen a téren Karl Beurlen kitűnő tanulmánya: «Vergleichende Stammesgeschichte», amelynek szerzője rámutat arra, milyen képzetekre kényszerít a paleontológiai anyag és ezeket zárt összképpé próbálja egyesíteni. Lényeges eredménye pl. az, hogy a törzsfejlődésben - és pedig úgy a nagy törzsek, mint az egyes részletsorok fejlődésében - két fázis különböztethető meg: egy explozív fázis, amelyben labilisan bontakoznak ki ugrásszerűen a típusok, és a másik, kizárólag nyugodt, stabilis továbbfejlődése a megadott típusoknak, miközben a fejlődési szélesség egyre szűkebbre szorul. Erre az eredményre jutottak Charles Depéret és R. Douvillé francia, Edwin Hennig, K. Hummel, Ernst Koken német és Rudolf Ruedemann amerikai őséletbúvárok, elsősorban azonban R. Wedekind marburgi paleontológus, aki tanításait «Über Virenzperioden (Blüteperioden)» című tanulmányában foglalta össze. A stabilis fejlődés szakában folytonos, igen gyakran sok, szorosan egymáshoz csatlakozó formákkal bizonyított orthogenetikus, egye- nes irányú átalakulási folyamat figyelhető meg, amely úgy ment végbe, amint azt a biológia a maga jelenkori anyagán következtette. A viharos, labilis kibontakozás megelőző fázisában merőben mást látunk: új szerkezeti elvek és típusok közvetlen, ugrásszerű képződését. Ezek az új szerkezeti elvek és típusok rendszerint egyidejűleg többes számban lépnek föl egymás mellett. Új szervezetek hirtelen lépnek fel, a nélkül, hogy a megelőző alakokkal átmeneti formák kötnék őket össze. Így valamennyi állattörzsünk kryptogen, gyökereiket nem ismerjük, illetőleg reális átmeneti típusokkal nem követhetjük őket a gyökerekig. Az ízeltlábúak pl. kezdettől fogva a rákok, légcsövesek (Tracheaták) és pókok három törzsére tagolódtak, amelyek között semmiféle összekötő kapcsot nem ismerünk. Ugyanígy a rákok is már korán tagolódnak a Trilobiták, kacslábúak (Cirrhipediák), Eucrustaceák és Entomostracák osztályaira, amelyek Beurlen szerint semmi módon sincsenek közti formákkal áthidalva. A puhatestűek nyomban fellépésük elején hat különböző szerkezetben lépnek fel, amelyek lineárisan nem vezethetők le egymásból, hanem egymással párhuzamosan állanak. Nem ismerjük a kagylók, a lábasfejűek 4 stb. gyökereit. A legősibb, legprimitívebb alsó-kambri-kori lábasfejűek (Volborthella), amelyeket ismerünk, már kész, befejezett, tipikus lábasfejűek, összes jellemző vonásaikkal, de minden olyan jelleg nélkül, amely átmenetre vallana más puhatestű csoportokhoz. Az egyes törzsek eredetére vonatkozólag lehetnek ugyan képzeteink és gyanításaink, van rá okunk, hogy az ízeltlábúakat, puhatestűeket, Molluscoideákat stb. a férgekből vezessük le, az egyes rákosztályok gyökereit pedig a Trilobitákban keressük, átmeneti alakokat azonban, amelyek bizonyítanák a beállott átalakulást, egyik esetben sem ismerünk. Ugyanígy vagyunk a külön- böző gerinces típusokkal. A biológia tehát rendszerint csalódottan fordult el a paleontoló- giától, mert az egyes állattörzsek eredetére és keletkezésére vonatkozólag nem tud biztosat mondani. Ezt a körülményt régebben a maradványok hézagosságával akarták magyarázni és föltették, hogy minden esetben éppen a várható összekötő kapcsok nem maradtak meg. Ez az inkább elhomályosító, mint magyarázó jelszó azonban ma már nem lehet érvényes. Ha manapság az egyes rák-, puhatestű-, gerinces- és egyéb sorok fejlődését összes fővonásaikban csaknem hiánytalanul és bőséges anyag alapján át tudjuk is tekinteni, de valamennyinek kezdeténél, ott, ahol várható volna az illető szerkezeti elv kialakulása és betorkollása valamely ősibb elvbe, sehol sem tudjuk a döntő átmeneti alakokat kimutatni, akkor már nem tehetjük a kövült
Load more

Recommended publications
  • A Graveyard of Titans
    A graveyard of titans Gerhard Maier. 2003. African Dinosaurs Unearthed: The Tenda− prominent scientists—or those who would later rise to prominence— guru Expeditions. Indiana University Press, Bloomington and Indi− participated in the Tendaguru projects, among them Eberhard Fraas, anapolis, USA. 380 pages (hardcover). EUR 43, USD 49.95. Werner Janensch, Edwin Hennig, Hans Reck, Louis Leakey, and Rex Parrington. Of more general interest, though, is the uniquely long, deep Most paleontologists can appreciate the fact that public fascination with entwinement of Tendaguru dinosaurs with 20th century geopolitics. dinosaurs brings needed visibility to their discipline. Far fewer, how− Field investigations tookplace during the colonial period, and their his − ever, have cause to follow—let alone read—the rapidly proliferating tory provides insight into European–native interactions at that time. number of “specialty” books aimed at one of a dwindling number of un− Within the paleontological realm, the Tendaguru projects were occupied niches in the existing literature on dinosaurs. Though it does uniquely and dramatically affected by the two world wars. During the contain much for the dinosaur enthusiast, this is not such a specialty first, German operations were abruptly terminated (Hans Reck, in the book—which is why I recommend it as a “must read” for anyone inter− field at the onset of hostilities, was captured and imprisoned for two ested in the history of paleontology and of science in general. years), a large number of fossils lost, and colonial rule was handed over In African Dinosaurs Unearthed, Maier chronicles the discovery, ex− to England—thereby enabling the British Museum to exploit Tenda− cavation, exhibition, and study of dinosaurs from and around Tendaguru guru’s fossil beds in following years.
    [Show full text]
  • The Taphonomy of Dinosaurs from the Upper Jurassic of Tendaguru (Tanzania) Based on Field Sketches of the German Tendaguru Expedition (1909-1913)1
    Mitt . Mus. Nat.kd. Berl., Geowiss. Reihe 2 (1999) 25-61 19 .10.1999 The Taphonomy of Dinosaurs from the Upper Jurassic of Tendaguru (Tanzania) Based on Field Sketches of the German Tendaguru Expedition (1909-1913)1 Wolf-Dieter Heinriche With 23 figures and 2 tables Abstract Tendaguru is one of the most important dinosaur localities in Africa . The Tendaguru Beds have produced a diverse Late Jurassic (Kimmeridgian to Tithonian) dinosaur assemblage, including sauropods (Brachiosaurus, Barosaurus, Dicraeosaurus, Janenschia), theropods (e.g., Elaphrosaurus, Ceratosaurus, Allosaurus), and ornithischians (Kentrosaurus, Dryosaurus) . Con- trary to the well studied skeletal anatomy of the Tendaguru dinosaurs, the available taphonomic information is rather limited, and a generally accepted taphonomic model has not yet been established . Assessment of unpublished excavation sketches by the German Tendaguru expedition (1909-1913) document bone assemblages of sauropod and ornithischian dinosaurs from the Middle Saurian Bed, Upper Saurian Bed, and the Transitional Sands above the Trigonia smeei Bed, and shed some light on the taphonomy of the Tendaguru dinosaurs. Stages of disarticulation range from incomplete skeletons to solitary bones, and strongly argue for carcass decay and post-mortem transport prior to burial . The sauropod bone accumulations are domi- nated by adult individuals, and juveniles are rare or missing . The occurrence of bones in different superimposed dinosaur- bearing horizons indicates that skeletal remains were accumulated over a long time span during the Late Jurassic, and the majority of the bone accumulations are probably attritional. These accumulations are likely to have resulted from long-term bone imput due to normal mortality events caused by starvation, seasonal drought, disease, old age and weakness.
    [Show full text]
  • Zur Geschichte Der Geowissenschaften Im Museum Fur Naturkunde Zu Berlin
    Mitt. Mus. Nat.kd. Berl., Geowiss. Reihe 6 (2003) 3-51 10.11.2003 Zur Geschichte der Geowissenschaften im Museum fur Naturkunde zu Berlin. Teil 5: Vom Mineralogischen Museum im Hauptgebaude der Universitat zu den zwei geowissenschaftlichen Institutionen im Museum fur Naturkunde - 1856 bis 1910 Gunter Hoppel Mit 17 Abbildungen und 1 Tabelle Zusammenfassung Im vorhergehenden 4. Teil der Artikelserie wurde die Zeit behandelt, in der das Gesamtgebiet der Geowissenschaften von dem Mineralogen und Kristallographen Christian Samuel Weiss im Mineralogischen Museum vertreten wurde und in der sich die Spezialisierung in Teilgebiete durch auftretende weitere Lehrkrafte zeigte. Nach dem Tod von Weiss im Jahre 1856 wirkte sich diese Entwicklung auch auf die Leitung des Mineralogischen Museums aus und fuhrte schlieBlich zur Teilung in zwei Institutionen. Der vorliegende Artikel, der bis zum 100jahrigen Jubilaum der Universitat im Jahre 1910 reicht, behandelt dies in folgenden Kapiteln: 1) das Mineralogische Museum unter dem Mineralogen Gustav Rose als Direktor und dem Geologen und Palaontologen Ernst Beyrich in der Zeit von 1856 bis 1873, 2) das Mineralogische Museum unter Ernst Beyrich als Direktor, dem Mineralogen Martin Websky und dem Geologen und Petrographen Justus Roth in den Jahren von 1873 bis 1888 nebst Aufteilung in zwei Institutionen, 3) die Projektierung und den Bau des Museums fur Naturkunde in den Jahren von 1873 his 1889, 4) die beiden geowissenschaftlichen Institutionen in den Jahren 1888 bis 1910, 4a) das Geologisch-Palaon- tologische Institut und Museum unter den Geologen und Palaontologen Ernst Beyrich, Wilhelm Dames und Wilhelm Branco (Branca) nacheinander als Direktoren und 4b) das Mineralogisch-Petrographische Institut und Museum unter dem Mineralo- gen und Petrographen Carl Klein und danach dem Mineralogen und Kristallographen Theodor Liebisch als Direktoren.
    [Show full text]
  • L-G-0011965815-0035250806.Pdf
    DINOSAURIER FRAGMENTE 1 2 Ina Heumann, Holger Stoecker, Marco Tamborini, Mareike Vennen DINOSAURIER FRAGMENTE ZUR GESCHICHTE DER TENDAGURU-EXPEDITION UND IHRER OBJEKTE · 1906 – 2018 Wallstein 3 DINOSAURIERFRAGMENTE ZUR GESCHICHTE DER TENDAGURU-EXPEDITION UND IHRER OBJEKTE · 1906–2018 Entstanden im Rahmen des Verbundprojekts „Dinosaurier in Berlin. Brachiosaurus brancai – eine politische, wissenschaftliche und populäre Ikone“ in Kooperation zwischen dem Museum für Naturkunde Berlin, der Humboldt- Universität zu Berlin und der Technischen Universität Berlin, 2015–2018 Gefördert durch das Bundesministerium für Bildung und Forschung Titelbilder: Vordergrund: Historische Fotografe des aufgestellten Skeletts des Brachiosaurus brancai, 1937, in: MfN, HBSB, Pal. Mus. B III 132. Hintergrund: Frachtbrief der Tendaguru-Expedition aus dem Jahr 1911, in: MfN, HBSB, Pal. Mus. S II, Tendaguru-Expedition 6.4, Bl. 240. Lektorat: Kristina Vaillant Koordination: Yvonne Reimers Gestaltung, Satz, Reinzeichnung: Thomas Schmid-Dankward Fotografie: Hwa Ja Götz, Carola Radke Papier: LuxoArt Samt Schrift: Trade Gothik und Sabon © 2018 Wallstein Verlag GmbH, Göttingen Herstellung: Westermann Druck Zwickau GmbH Alle Rechte vorbehalten ISBN (Print) 978-3-8353-3253-9 ISBN (E-Book, pdf) 978-3-8353-4305-4 4 INHALT Fragmentieren. Dinosaurier und Geschichte | Ina Heumann und Mareike Vennen 6 ANEIGNEN Maji-Maji-Krieg und Mineralien. Zur Vorgeschichte der Ausgrabung von Dinosaurier-Fossilien am Tendaguru in Deutsch-Ostafrika | Holger Stoecker 24 Koloniales Kronland und Ausfuhrverbot. Wie die Fossilienfunde für die deutsche Wissenschaft gesichert wurden | Holger Stoecker 38 Arbeitsbilder – Bilderarbeit. Die Herstellung und Zirkulation von Fotografen der Tendaguru-Expedition | Mareike Vennen 56 MOBILISIEREN Über Spenden und Sponsoren. Zur Finanzierung der „Deutschen Tendaguru- Expedition“ | Holger Stoecker 78 Big in Japan. Brachiosaurus brancai in Tokio, 1984 | Ina Heumann 94 KONKURRIEREN Die Vermarktung der Tiefenzeit.
    [Show full text]
  • L'africa Ha Un Ricco Record Fossile Di Dinosauri, Ma Gli Affioramenti Sono Sparsi E Ci Sono Lacune Stratigrafiche. Si Conoscon
    19/05/2011 L’Africa ha un ricco record fossile di dinosauri, ma gli affioramenti sono sparsi e ci sono lacune stratigrafiche. Si conoscono molti dinosauri triassici e del Giurassico inferiore, dal Giurassico medio si hanno scarsi dati (solo un sauropode affine al Cetiosaurus inglese), al Giurassico superiore risale la spettacolare località di Tendaguru (Tanzania). Fino agli anni ‘90 l’Africa era nota solo per poche località a Dinosauri, scoperte da spedizioni tedesche in Egitto eTanzania; spedizioni francesi in Marocco, italo- francesi in Niger e in Madagascar, e ricerche in Sud Africa avevano dato risultati promettenti, ma molti dati e materiale soprattutto delle ricerche anteguerra erano andati perduti. 1 19/05/2011 Negli anni ’90 iniziarono estese ricerche da parte degli Statunitensi, che riesaminarono alcune delle località precedentemente scoperte e ne individuarono di nuove. Particolarmente attivo è stato il team di Paul Sereno. TENDAGURU o la Morrison africana. Gli strati della Tendaguru Formation che affiora in Tanzania sono considerati I più ricchi giacimenti a Vertebrati terrestri del Giurassico Superiore Africano. Benchè ai tempi si trovasse nell’emisfero Sud, le somiglianze faunstiche con la Morrison Formation sono notevoli, a parte alcune intercalazioni marine esclusive della Tendaguru. 2 19/05/2011 Ad esempio in entrambe le formazioni sono presenti Dryosaurus e altri gruppi con generi o specie affini. Nella Morrison si hanno Brachiosaurus e Stegosaurus , di cui (Brachiosaurus)Giraffatitan e Kentrosaurus rappresentano i corrispettivi della Tendaguru I giacimenti dellaTendaguru furono scoperti nel 1906, dal farmacista, chimico analitico ed ingegnere minerario tedesco Bernhard Wilhelm Sattler, mentre si recava ad una miniera a sud del fiume Mbemkure nell’allora Africa Orientale Tedesca (l’attuale Tanzania).
    [Show full text]
  • Annals of the History and Philosophy of Biology
    he name DGGTB (Deutsche Gesellschaft für Geschichte und Deutsche Gesellschaft für Theorie der Biologie; German Society for the History and Philosophy of BioT logy) refl ects recent history as well as German traditi- Geschichte und Theorie der Biologie on. The Society is a relatively late addition to a series of German societies of science and medicine that began with the „Deutsche Gesellschaft für Geschichte der Medizin und der Naturwissenschaften“, Annals of the History founded in 1910 by Leipzig University‘s Karl Sudhoff (1853-1938), who wrote: „We want to establish a ‚German‘ society in order to gather Ger- and Philosophy of Biology man-speaking historians together in our special disciplines so that they form the core of an international society…“. Yet Sudhoff, at this Volume 11 (2006) time of burgeoning academic internationalism, was „quite willing“ to accommodate the wishes of a number of founding members and formerly Jahrbuch für „drop the word German in the title of the Society and have it merge Geschichte und Theorie der Biologie with an international society“. The founding and naming of the Society at that time derived from a specifi c set of histori- cal circumstances, and the same was true some 80 years later when in 1991, in the wake of German reunifi cation, the „Deutsche Gesellschaft für Geschichte und Theorie der Biologie“ was founded. From the start, the Society has been committed to bringing stu- dies in the history and philosophy of biology to a wide audience, using for this purpose its Jahrbuch für Geschichte und Theorie der Biologie. Parallel to the Jahrbuch, the Verhandlungen zur Geschichte und Theorie der Biologie has become the by now traditional medi- (2006) 11 Vol.
    [Show full text]
  • Zur Geschichte Der Geowissenschaften Im Museum Für
    Mitt. Mus. Nat.kd. Berl., Geowiss. Reihe 7 (2004) 5-43 10.10.2004 Zur Geschichte der Geowissenschaften im Museum fur Naturkunde zu Berlin. Teil 6: Geschichte des Geologisch-Palaontologischen Instituts und Museums der Universitat Berlin 1910-2004 Walter Gross i- & Hans-Peter Schultze' Mit 14 Abbildungen und 1 Tabelle Zusammenfassung Die Entwicklung des Geologisch-PalaontologischenInstituts und Museums der Universitat Berlin von einer Institution, die Geologie zusammen mit Palaontologie als eine Einheit vertrat, uber eine Institution, die eine geotektonische Ausrichtung hatte, zu einer auf Palaontologie konzentrierten Institution wird nachvollzogen. Die beiden Institutsdirektoren am Anfang des 20sten Jahrhunderts waren Vertreter der allumfassenden Geologie des 19ten Jahrhunderts, wahrend die beiden folgenden Direktoren eine Geologie ohne Palaontologie vertraten. Das fuhrte zu einer Trennung der beiden Richtungen, und nach der 111. Hochschulreform der DDR 1968 verblieb allein die sammlungsbezogene Palaontologie am Museum. Nach der Wiederver- einigung wurde ein Institut fur Palaontologie mit biologischer Ausrichtung mit zwei Professuren, einer fur Palaozoologie und einer fur Palaobotanik, eingerichtet. Schliisselworter: Museum fur Naturkunde, Berlin, Geschichte, 20tes Jahrhundert, Geologie, Palaontologie, Deutschland. Abstract The development of the Geologisch-PalaontologischesInstitut und Museum of the Museum fiir Naturkunde at the Humboldt University (formerly Friedrich-Wilhelm-Universitat) in Berlin from a geology-paleontology institution to a pure paleontology instution is described. The first two directors of the department in the beginning of the 20th century, Prof. von Branca and Prof. Pompeckj, represented a 19th century concept of a geology, which included paleontology, even vertebrate paleontology as the crown jewel of geology. They fought sometimes vigorously against a separation of paleontology from geology. The next two directors, Pro€ Stille and Prof.
    [Show full text]
  • Newsletter Number 56
    The Palaeontology Newsletter Contents 56 Association Business 2 Association Meetings 15 News 21 Obituaries Sir Alwyn Williams 26 Robert Milsom Appleby 28 Jake Hancock 32 PalAss vs. Paxman 36 From our correspondents Button counting, advanced 40 Epigenetics: context of development 44 Historical imagination … 50 Palaeo-math 101: Regression 2 60 Correspondence with correspondents 72 Meeting Reports 82 Mystery Fossil 5 85 Future meetings of other bodies 86 Sylvester-Bradley Awards & Reports 96 Book Reviews 123 Discounts for PalAss members 146 Palaeontologia Electronica 147 Palaeontology vol 47 parts 4 & 5 148–149 Reminder: The deadline for copy for Issue no 57 is 8th October 2004 On the Web: <http://www.palass.org/> Newsletter 56 2 Newsletter 56 3 Grants from general funds to external organisations, for the support of palaeontological projects, Association Business totalled £12,573. Publications. Volume 46 of Palaeontology, comprising six issues and 1,318 pages in total, was 47TH ANNUAL GENERAL MEETING AND published at a cost of £72,291. Special Paper in Palaeontology 69 on the “Interrelationships ANNUAL ADDRESS and evolution of theropod Dinosaurs” was published in June and Special Paper in Palaeontology 70, papers from the International Trilobite Symposium, was published in October. These Special Papers were published at a cost of £18,275 and totalled 609 pages. A new series “Fold Saturday 16th December 2004 Out Fossils” was initiated with the publication of Lower Carbonifierous echinoderms of north- west England. The Association published the joint venture book Telling the Evolutionary Time: University of Lille Molecular clocks and the fossil record with the Systematics Association. AGENDA The Association is grateful to the National Museum of Wales and the Lapworth Museum, University of Birmingham for providing storage facilities for publication back-stock and 1.
    [Show full text]
  • Research History, Taphonomy, and Age Structure of a Mass Accumulation of the Ornithopod Dinosaur Dysalotosaurus Lettowvorbecki from the Upper Jurassic of Tanzania
    Editors' choice Research history, taphonomy, and age structure of a mass accumulation of the ornithopod dinosaur Dysalotosaurus lettowvorbecki from the Upper Jurassic of Tanzania TOM R. HÜBNER, CHRISTIAN FOTH, WOLF-DIETER HEINRICH, DANIELA SCHWARZ, and ROBERT BUSSERT Hübner, T.R., Foth, C., Heinrich, W.-D., Schwarz, D., and Bussert, R. 2021. Research history, taphonomy, and age structure of a mass accumulation of the ornithopod dinosaur Dysalotosaurus lettowvorbecki from the Upper Jurassic of Tanzania. Acta Palaeontologica Polonica 66 (2): 275–300. The region around Tendaguru Hill in southeastern Tanzania has provided a rich, Late Jurassic dinosaur fauna. Among them, thousands of bones of the basal iguanodontian ornithopod Dysalotosaurus lettowvorbecki have been excavated in the Ig/WJ-quarry northwest of the Tendaguru Hill. The incomplete record of the taphonomic information from the exca- vation is the main reason for the still inconclusive interpretation of the assemblage as either catastrophic or attritional in origin. In this study, all available historical notes, sketches and field catalogues were analysed and combined with data from CT scans, new taphonomic observations and from bone histological as well as demographic analyses. According to these combined results, the mass accumulation of remains of D. lettowvorbecki consists of four closely associated bonebeds in at least three different stratigraphic levels. The bonebeds are classified as mixed, multitaxic, and monodom- inant. There is no evidence of abrasion and preburial weathering on the bones suggesting minimal transport distances and duration as well as short preburial exposure times. Although the size/age distributions are bimodally U-shaped, the bonebeds are interpreted as catastrophic in origin due to the restricted spatial extent and the overall uniform preservation of the bones.
    [Show full text]
  • From Local Patriotism to a Planetary Perspective Science, Technology and Culture, 1700–1945
    FROM LOCAL PATRIOTISM TO A PLANETARY PERSPECTIVE Science, Technology and Culture, 1700–1945 Series Editors David M. Knight University of Durham and Trevor Levere University of Toronto Science, Technology and Culture, 1700–1945 focuses on the social, cultural, industrial and economic contexts of science and technology from the ‘scientific revolution’ up to the Second World War. It explores the agricultural and industrial revolutions of the eighteenth century, the coffee-house culture of the Enlightenment, the spread of museums, botanic gardens and expositions in the nineteenth century, to the Franco-Prussian war of 1870, seen as a victory for German science. It also addresses the dependence of society on science and technology in the twentieth century. Science, Technology and Culture, 1700–1945 addresses issues of the interaction of science, technology and culture in the period from 1700 to 1945, at the same time as including new research within the field of the history of science. Also in the series Acid Rain and the Rise of the Environmental Chemist in Nineteenth-Century Britain Peter Reed Matter and Method in the Long Chemical Revolution Laws of Another Order Victor D. Boantza Jesse Ramsden (1735–1800) London’s Leading Scientific Instrument Maker Anita McConnell Making Scientific Instruments in the Industrial Revolution A.D. Morrison-Low From Local Patriotism to a Planetary Perspective Impact Crater Research in Germany, 1930s–1970s MARTINA KÖlbl-EbERT Jura-Museum Eichstätt, Germany © Martina Kölbl-Ebert 2015 All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system or transmitted in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise without the prior permission of the publisher.
    [Show full text]
  • Holger Stoecker Ein Afrikanischer Dinosaurier in Berlin Der Brachiosaurus Brancai Als Deutscher Und Tansanischer Erinnerungsort
    THEMA ■ Holger Stoecker Ein afrikanischer Dinosaurier in Berlin Der Brachiosaurus brancai als deutscher und tansanischer Erinnerungsort Im Museum für Naturkunde in Berlin werden die Besucherinnen und Besucher seit 1937 von dem mehr als zwölf Meter hohen Brachiosaurus brancai, dem weltweit größten aufgestellten Dinosaurierskelett empfangen. Das Skelett des spätjurassischen Sauriers steht als pars pro toto 65 für die Ausbeute einer paläontologischen Expedition im Zentrum des folgenden Beitrages. Ausgegraben wurden dieses und weitere Skelette am Tendaguru, einem Berg im Süden der damaligen Kolonie Deutsch-Ostafrika während einer Grabung von 1909 bis 1913. Zuvor hatte 1906 ein deutscher Minenprospektor, der von ansässigen afrikanischen Mitarbeitern zu frei liegenden, riesigen Knochenfossilien geführt worden war, den sensationellen Fund nach Deutschland gemeldet. Die Fossilien wurden nach der Bergung zum Zwecke von Forschung und Bildung in das Berliner Museum für Naturkunde transferiert und zur kolonialen und na- tionalen Propaganda sowie für wissenschafts- und museumspolitische Ökonomien genutzt. Als beeindruckende Schauobjekte in der Saurierhalle des Museums für Naturkunde demons- trieren seither die aus versteinerten Knochen montierten Skelette zum einen faszinierende Ausprägungen des Lebens in einer urzeitlichen Welt und verdeutlichen die Vergänglichkeit und das Aussterben einer einst das Festlandleben dominierenden Wirbeltiergruppe. Zum anderen gelten die Präparate als Zeugnisse für die Leistungen des Berliner Naturkundemuse- ums, der
    [Show full text]
  • Prehistoric Times Issue 136 Winter 2021.Pdf
    Writers in This Issue: John R. Lavas Darren H Tanke Mike Fredericks Robert Telleria Esther van Hulsen Tracy Ford Allen Debus John Tuttle om Randy Knol Dougal Dixon David Bengel imes.c torict issue: Phil Hore Jordan C Mallon prehis in this www. Artists PT staff collecting all the elements that make Mike Fredericks Roz Gibson Esther Van Hulson up the new issue of Prehistoric Times magazine Tracy Ford Sergey Avtushenko Andreas Forrer Raul Martin Jacob Micallef John Sibbick Sergey Krasovskiy Aaron Marsh Mark Hallett Hugo Cafasso Cody Zaiser Bob Nicholls Anthony Hutchings Anders Bang Robert Telleria Raul Ramos Wade Carmen Kevin Hedgpeth Joanna Kobierska Jac Conte Chuck Egnaczak Steven Bellettini Quentin Brendel David Bengel Nick Papadimitriou Jacob Micallef Robert T Bakker Jaime Martinez Arthur Machabee Jeff Slack Ray Troll Markus Burkhardt M. Elliot Massion Franco Tempesta Giovanni De Benedictis Joseph Ritzer Phil Wilson Mike Landry Aaliyah Oxner Dougal Dixon Subscribe Today! John F. Davies Joseph Serrano-Olguin Subscribe Today! Visit our web site to subscribe, resubscribe or buy back issues www.prehistorictimes.com Join the Prehistoric Times group for free on Facebook All payments in U.S. funds. Credit card payment is Okay Or mail your check/MO/cash to our address. Subscription Information below: Prehistoric Times • 145 Bayline Circle • Folsom, CA • 95630-8077 Prehistoric Times No. 136 Winter 2021 Table of Contents Mesozoic Mail . 6 $35 U.S. Only (one year, 4 issues) third class postage. Burian’s Sauropods . Lavas . 9 $40 U. S. first class postage and Canada Sauropelta . Hore . 14 $50 South of the border & across the Atlantic $55 Across the Pacific How to Draw Dinosaurs .
    [Show full text]