DOCSLIB.ORG

Hereditas Graeco-Latinitatis VII. Miraculum

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Hereditas Graeco-Latinitatis VII. Miraculum HEREDITASHEREDITAS GRAECO-LATINITATIS RAECO-LATINITATIS VII. VII. M I R A C U L U M A CSODÁK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE AZ EURÓPAI KULTÚRTÖRTÉNETBEN DebrecenDebrecen 20182018 HEREDITAS GRAECO-LATINITATIS VII. MIRACULUM A CSODÁK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE AZ EURÓPAI KULTÚRTÖRTÉNETBEN A DEBRECENI EGYETEM KLASSZIKA-FILOLÓGIAI ÉS ÓKORTÖRTÉNETI TANSZÉKÉNEK KIADVÁNYA A kiadvány támogatója: MTA TABT Debreceni Területi Bizottsága Sorozatszerkeszt ők TAKÁCS LÁSZLÓ ‒ TÓTH ORSOLYA A jelen kötetet szerkesztette TÓTH ORSOLYA Lektorálták ÓBIS HAJNALKA CSÍZY KATALIN Szerkeszt őmunkatárs KÁLNY BEATRIX ISSN 2064-9754 ISBN 978-963-473-985-2 HEREDITAS GRAECO-LATINITATIS VII. MIRACULUM A CSODÁK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE AZ EURÓPAI KULTÚRTÖRTÉNETBEN DEBRECEN 2018 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ 7 MARÓTH MIKLÓS : A csoda Aristotelés Poétiká jában 9 BAJNOK DÁNIEL : Terata rhétorika . „Csodák” az attikai szónoklásban 17 NÉMETH GYÖRGY : Vasev ő egerek 30 HAMVAS ENDRE ÁDÁM : Az isteni Zósimos: A kivá- lóságról, avagy a vizek megalkotásáról. Els ő gyakorlat 41 GRADVOHL EDINA : Egy folyékony „csodaszer” 59 SCHILLER VERA : A világot rendbe hozó csodák a görög- római vallásgyakorlatban 68 TAKÁCS LÁSZLÓ : A csoda (miraculum ) a korai császárkor irodalomkritikájában 79 CZEROVSZKI MARIANN : „Omnia iam fient, fieri quae pos- se negabam”. Az adynaton Ovidius szám űzetési elégiáiban 89 GESZTELYI TAMÁS : Opera mirabilia az Idősebb Pliniusnál 103 DARAB ÁGNES : Az él ővilág csodálatos élete. A delfin- 113 materia NAGYILLÉS JÁNOS : „a superis demissa putant.” Lucanus és a csoda 132 CSÍZY KATALIN : Iulianus életének csodás eseményei 144 ÓBIS HAJNALKA : „Fiunt ergo etiam nunc multa mira- cula”. Csoda, nyilvánosság, emlékezet Augustinusnál 156 BOROS ISTVÁN : A csoda „új teremtés”. Adalék a csoda teológiai értelmezéséhez Nyssai Szent Gergely nyomán 169 PATAKI ELVIRA : A kettészelt köpenyen túl: Szent Már- ton ruhacsodái és a szövet poétikája Venantius Fortunatus eposzában 178 M. NAGY ILONA ‒ BÉNYEI ÁGNES : A keresztény mira- culum leírásának középkori latin kifejezései és magyar recepciójuk (az Árpád-házi Szent Margitra vonatkozó források alapján) 218 SIMON LAJOS ZOLTÁN : Édenkertleírások a neolatin költészetben 246 LÁZÁR ISTVÁN DÁVID : A csodák szerepe Szántó (Arator) István írásaiban 265 SESZTÁK ISTVÁN : A csoda kérdése a katolikus teológiában 275 FÖLDVÁRI KATALIN : „…Ihme niemand zu helffen gewust” Toposzok és a csodák igazolása osztrák mirákulumos könyvekben 282 IVANCSÓ ISTVÁN : A „Krisztus-eseménynek” mint emberi szemmel a legnagyobb csodának megjelenítése a görög katolikus egyház liturgikus szövegeiben 298 A KÖTET SZERZ ŐI 315 EL ŐSZÓ 2017 tavaszán ismét összegy űltünk Debrecenben. Konferenciánk középpontjába egyetlen fogalmat állítottunk, a miraculum ét. Így, latinul adtuk meg el őzetesen, hogy mi is az, amit a kétnapos tanács- kozás keretében körül szeretnénk járni, de a vizsgálódás tárgyát nem kívántuk sem a pogány rómaiakra, se az ókorra korlátozni. El őadóink pontosan értették a szándékot, s ebb ől született meg ez a tanulmány- kötet, amely ennek a konferenciának az el őadásait adja közre. Terítékre kerül itt a görögség csoda és csodálatos felfogása mellett a kereszténység miraculum felfogása, s annak hatása az európai gon- dolkodásra, amint a megközelítési módok is rendkívül változatosak. Filozófiai, irodalmi, történeti, eszmetörténeti, mentalitástörténeti néz őpontú tanulmányok követik egymást, ami már önmagában is bizonyítja a miraculum fogalom rétegzettségét, s azt, hogyan válto- zott korok és m űfajok szerint e szó jelentéstartalma. Ezzel a konferenciával egy ötéves kutatási programot kívántunk lezárni, de semmiképpen sem befejezni. Azt a munkát, amelyet Havas László tanár úr elkezdett, a továbbiakban is folytatni kívánjuk abban a szellemben, ahogy ő eltervezte és elkezdte. Ez az el őszó így nemcsak ennek a kötetnek, hanem a folytatásnak is beharangozója. 2018-ban is folytatódnak a Hereditas Graeco-Latinitatis -konferenciák Debrecenben, s bízunk benne, hogy a közös eszmecseréhez mind több kollégánk csatlakozik majd a jöv őben. Debrecen, 2018. április 10. Tóth Orsolya és Takács László 7 A CSODA ARISTOTELÉS POÉTIKÁ JÁBAN MARÓTH MIKLÓS Aristotelés a Poétiká ban a következ őket írja: Kell azután a tragédiákban is csodálatosat költeni, de az eposz jobban elbírja az ésszer űtlenséget (ἄλογον ), amib ől legtöbbször következik a csodálatos, mivel a cselekv ő itt nem szemmel látha- tó – hiszen Hektór üldözésének körülményeit színpadon nevetsé- gesnek tartanók, amint csak állnak és nem üldözik, Akhilleusz meg visszainti őket, az eposzban viszont ez nem t űnik fel –, már pedig a csodálatos gyönyörködtet. Bizonyítéka ennek, hogy min- denki, mikor mesél, még hozzátold valamit, abban a meggy őző- désben, hogy ezzel örömet szerez. 1 Kevéssel ez után, a most idézett szöveg kiegészítéseként a következ őket olvashatjuk: Inkább kell választani azt, ami lehetetlen, de valószín ű (ἀδύνατα εἰκότα ), mint ami lehetséges, de hihetetlen (δυνατὰ ἀπίθανα ). Az elbeszéléseket azonban nem szabad ésszer űtlen (ὰλόγων ) ele- mekb ől felépíteni, sőt, lehet őleg ne is tartalmazzanak semmi ésszer űtlent (ἄλογον ), vagy ha mégis, a mesén kívül –, mint aho- gyan az Oidipusz azt, hogy nem tudja, hogyan halt meg Laiosz – nem pedig magában a drámában, mint az Élektrá ban a püthói játékokról beszámolók, vagy a Müszök ban az, aki némán ért Tegeából Müsziába. Nevetséges tehát az az állítás, hogy külön- ben odalett volna a mese, mert eleve nem szabad ilyen meséket szerkeszteni. 1 Arisztotelész, Poétika , ford. Ritoók Zsigmond, Budapest (PannonKlett Kiadó), 1997, p. 101=1460a 11–18. 9 MARÓTH MIKLÓS Ha azonban a költ ő mégis megteszi, és a hihet ő benyomást kelti, a képtelenség ( ἄτοπον ) is elfogadható. Az Odüsszeiá ban a partratevéssel kapcsolatos, a józan ésszel ellenkező dolgokról is kiderülne, hogy elviselhetetlenek, ha egy gyenge költ ő alkotta volna azokat, így azonban a költ ő, más jó dolgokkal megédesít- ve, észrevehetetlenné teszi a képtelenséget. 2 A két idézet között, bár a szövegben egymást követik, ellentmondást vélhetünk fölfedezni, jóllehet valódi ellentmondásnak két majdnem egymás melletti passzusban a mindig racionálisan érvel ő Aristotelés szövegében vajmi kevés a valószín űsége. Mégis az els ő idézetben a csodálatos fogalmát összekötötte az ésszer űtlennel , ugyanakkor a második idézetben arról beszél, hogy a lehetetlen, de valószín ű dolgot el őnyben kell részesíteni a lehetetlen, de hihetetlen dologgal szemben. Azaz a csodálatos nem azonos a hihetetlennel , ahogyan ma értenénk a terminust, hanem el kell tudnunk hinni, hogy megtörténhet, bár megtör- ténte észérvekkel indokolhatatlan. A két idézet közti ellentét feloldásának irányát megmutatja azonban a kettejük között található rövid néhány mondat, amelyekben a követke- zőket olvashatjuk: Els ősorban Homérosz tanította meg a többieket is arra, hogy miképpen kell valótlanságot (ψευδῆ) mondani. Ez pedig a hamis következtetés. Az emberek ugyanis azt gondolják, hogy ha vala- minek a megléte vagy megtörténte esetén egy másik valami is megvan vagy megtörténik, akkor az utóbbi megléte vagy megtör- ténte esetén az el őbbi is megvan vagy megtörténik. Ez azonban nem igaz (ψεῦδος ). Ezért, ha az el őzmény nem igaz ugyan, de ha megvolna, úgy valami más is szükségképpen megvolna vagy megtörténnék, ez utóbbit kell odaf űzni. Annak tudatában ugyan- is, hogy ez valóság, lelkünk arra a téves következtetésre jut, hogy az el őzmény is az. 3 2 Arisztotelész, Poétika , pp. 101–103=1460a 26–1460b 1. 3 Arisztotelész, Poétika , p. 101=1460a 19–126. 10 A CSODA ARISTOTELÉS POÉTIKÁ JÁBAN A több, közel hasonló fogalmat fölvonultató szövegben akkor tudunk rendet csinálni, ha részletesen megvizsgáljuk az egyes fogalmak tar- talmát. Az ἄλογον szó jelentését kihámozhatjuk a Fizika egy releváns mondatából, ahol Aristotelés Empedoklés tanát kritizálva a következ őket mondja: az embernek, ha a mozgások egy sorozatáról beszél, akkor nem elég megállapítania a mozgások megsz űntének majd újra indu- lásának tényét, hanem annak okát is meg kell adnia, de nem úgy, hogy valamilyen alaptalan axiómát ( ἀξίωμα ἄλογον ) fogalmaz meg, nem adva hozzá indukciót vagy bizonyítást.4 Tehát alogos , azaz ésszer űtlen dolog az, aminek az okát nem ismerjük, bár egyáltalán nincs kizárva, hogy van oka. Ugyanez a jelentés állapítható meg abban a mondatában is, amelyben egy elméletr ől azt állítja, hogy ésszer űtlen és koholmányhoz hasonló ( τοῦτο δὲ παντελῶς ἄλογον καὶ πλάσματι ὅμοιον ). 5 Az ésszer űtlen jelz ő itt is csak annyit akar mondani, hogy a dolog miértjére nem ismerjük a választ, azaz a kérdéses állítás nélkülözhet minden racionális alapot. E terminus jelentése a most idézett helyek alapján egybevág mindaz- zal, amit Aristotelés a Metafizikában mond, ahol ezt olvashatjuk: Ha tehát ezt a tudományt megszereztük, épp az ellenkez ő álla- potba kell bennünket juttatnia, mint amilyenbe a kutatás kezdetén szokott. Mert, mint mondottuk, az ember rendszerint azon kezdi, hogy csodálkozik ( ἀπὸ τοῦ θαυμάζειν πάντες ), hogy valami úgy van, ahogy van. Így csodálatosak az automaták mindazok el őtt, akik még nem ismerik az okaikat, ‒ hasonlóképp a napnak fordu- lói, vagy az, hogy a négyzet átmér ője nem mérhet ő össze az olda- lakkal, stb. 6 4 Aristotelés, Physica , 252a 20–26. 5 Aristotelés, Physica , 289a 6–7. 6 Arisztotelész, Metafizika , ford. Halasy Nagy József, Budapest, 1959, p. 9=983a 10–21. 11 MARÓTH MIKLÓS Majd a szöveg azzal folytatódik, hogy a tudással rendelkez ő ember viszont már nem azon csodálkozik, hogy a dolgok így állnak, hanem az okok ismeretében azon csodálkoznék, ha nem így állnának.
Load more

Recommended publications
  • Introduction and Notes by Catharine Edwards Excerpt More Information
    Cambridge University Press 978-0-521-46011-8 — Seneca: Selected Letters Seneca , Edited with Introduction and Notes by Catharine Edwards Excerpt More Information INTRODUCTION 1 SENECA’S LIFE AND WORKS Born at Corduba (modern Córdoba in southern Spain) between 4 bce and 1 ce into a wealthy equestrian family, Seneca the Younger (hereafter S) was the second son of Seneca the Elder, an acclaimed rhetorician who wrote treatises on declamation, and of Helvia (addressee of Ad Heluiam matrem, written during S’s exile). Though little is known of his life before 41 ce, he studied rhetoric at Rome and claims to have been attracted to philosophy at an early age, citing as his teachers the Stoic Attalus, as well as Sotion and Papirius Fabianus. After a period in Egypt, S returned to Rome in 31 ce, where some time later he secured election to the quaestorship (thus entering the senate), and established a reputation as a brilliant orator. After eight years in exile on the island of Corsica for alleged involvement in the adultery of Gaius’ sister Livilla (Dio 60.8), he was recalled to Rome on the initiative of Claudius’ new wife Agrippina to serve as tutor to her 12-year-old son, the future emperor Nero.1 S was closely associated with Nero for more than a decade, going on to serve, when Nero succeeded Claudius in 54 ce, as his adviser and speech- writer. S’s treatise De clementia, addressed to the new emperor, dates from soon after his accession and offers the young emperor a philosophically informed model of the proper relationship between ruler and subjects.2 A powerful igure at the imperial court, S held the suffect consulship in 56 ce.
    [Show full text]
  • De Otio De Brevitate Vitae
    SENECA DE OTIO DE BREVITATE VITAE G. D. WILLIAMS Associate Professor of Classics, Columbia University, New York The Pitt Building, Trumpington Street, Cambridge , United Kingdom The Edinburgh Building, Cambridge, ,UK West th Street, New York, -, USA Williamstown Road, Port Melbourne, , Australia Ruiz de Alarc´on , Madrid, Spain Dock House, The Waterfront, Cape Town , South Africa http://www.cambridge.org C Cambridge University Press This book is in copyright. Subject to statutory exception and to the provisions of relevant collective licensing agreements, no reproduction of any part may take place without the written permission of Cambridge University Press. First published Printed in the United Kingdom at the University Press, Cambridge Typefaces Baskerville / pt and New Hellenic System LATEX ε [] A catalogue record for this book is available from the British Library hardback paperback CONTENTS Preface page vii Conventions and abbreviations viii Introduction Author and date: initial problems The Dialogues in context (a) The Stoicbackground (b) The Roman philosophical tradition (c) From Republicto Empire De otio (a) The view from above (b) Date, addressee and related problems De breuitate uitae (a) Preliminaries (b) Date and addressee (c) Theme and interpretation Style and language (a) Senecan style: context and general tendency (b) Senecan mannerism, vocabulary, wordplay The transmission of the text L. ANNAEI SENECAE DE OTIO; DE BREVITATE VITAE Commentary Bibliography Indexes General Latin words Greek words v INTRODUCTION . AUTHOR AND DATE: INITIAL PROBLEMS Born into a provincial equestrian family of Italian extraction at Corduba (modern C´ordoba) in southern Spain, Lucius Annaeus Seneca (c. – ) wasraisedand educated from an early age at Rome.
    [Show full text]
  • Cover Next Page > Cover Next Page >
    cover cover next page > title : History in Ovid author : Syme, Ronald. publisher : Oxford University Press isbn10 | asin : 0198148259 print isbn13 : 9780198148258 ebook isbn13 : 9780585220840 language : English subject Ovid,--43 B.C.-17 or 18 A.D, Historical poetry, Latin-- History and criticism, Rome--Social life and customs, Literature and history--Rome. publication date : 1978 lcc : PA6537.S9eb ddc : 937/.07 subject : Ovid,--43 B.C.-17 or 18 A.D, Historical poetry, Latin-- History and criticism, Rome--Social life and customs, Literature and history--Rome. cover next page > file:///C|/Documents%20and%20Settings/Nidia%20San...O-PRENDA%20DE%20NATAL/0198148259/files/cover.html [23-12-2008 0:03:08] page_iii < previous page page_iii next page > Page iii History in Ovid Ronald Syme OXFORD AT THE CLARENDON PRESS < previous page page_iii next page > file:///C|/Documents%20and%20Settings/Nidia%20Sant...PRENDA%20DE%20NATAL/0198148259/files/page_iii.html [23-12-2008 0:03:08] page_iv < previous page page_iv next page > Page iv Oxford University Press, Great Clarendon Street, Oxford OX2 6DP Oxford New York Athens Auckland Bangkok Bogota Bombay Buenos Aires Calcutta Cape Town Dar es Salaam Delhi Florence Hong Kong Istanbul Karachi Kuala Lumpur Madras Madrid Melbourne Mexico City Nairobi Paris Singapore Taipei Tokyo Toronto Warsaw and associated companies in Berlin Ibadan Oxford is a trade mark of Oxford University Press Published in the United States by Oxford University Press Inc., New York © Sir Ronald Syme 1978 Special edition for Sandpiper Books Ltd., 1997 All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the prior permission in writing of Oxford University Press.
    [Show full text]
  • Apocalypses and the Sage. Different Endings of the World in Seneca
    ARTÍCULOS Gerión. Revista de Historia Antigua ISSN: 0213-0181 http://dx.doi.org/10.5209/GERI.63869 Apocalypses and the Sage. Different Endings of the World in Seneca Francesca Romana Berno1 Recibido: 9 de abril 2018 / Aceptado: 29 de octubre de 2018 Abstract. This paper deals with apocalypse, intended as a revelation or prediction related to the end of the world, in Seneca’s prose work. The descriptions and readings of this event appear to be quite different from each other. My analysis will follow two main directions. Firstly, I will show the human side of the question, focussing on the condition of the sage facing the universal ruin in the context of the macroscopic narrative structure of most passages, and on the differences between the Epicurean and the Stoic view on this point. Secondly, I will turn to the descriptions of the end of the world which we can find in the Naturales Quaestiones. I will argue that Seneca’s choice of flood or conflagration as representations for the apocalypse are not haphazard, but may be motivated by a subtle political narrative, and thus linked to the Stoic struggle for taking part in the governing of the state. In particular, the end of book three represents a flood which probably alludes toTiber’s floods. Keywords: Seneca; Final flood;ekpyrosis ; End of the world; Fire of Rome; Tiber’s flood. [esp] El sabio y los apocalipsis. Diferentes fines del mundo en Séneca Resumen. Este artículo trata del apocalipsis, entendido como una revelación o predicción relacionada con el fin del mundo, en las obras en prosa de Séneca.
    [Show full text]
  • BIBLIOGRAPHISCHE ABKÜRZUNGEN 771 Bibliographische Abkürzungen
    BIBLIOGRAPHISCHE ABKÜRZUNGEN 771 Bibliographische Abkürzungen ANRW Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, ed. H. Temporini/ W Haase. Berlin, NewYork 1972ff. AP Anthologia Palatina, ed. H. Beckby. 4 Bde. München 21965-67 BKV Bibliothek der Kirchenväter. 1869-88, 2. Auflage München 1911-3 1 CChrL Corpus Christianorum. Series Latina, Turnholt 1953 ff. CGF Comicorum Graecorum Fragmenta I, 1, ed. G. Kaibel, Berlin 1899 (Nd. 1958) CIL Corpus Inscriptionum Latinarum. Berlin 1862 ff. CMG Corpus Medicorum Graecorum, Leipzig, Berlin 1908 ff. CML Corpus Medicorum Latinorum, Leipzig, Berlin 1915 ff. CSEL Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum, Wien 1866ff. FC Fontes Christiani. Zweisprachige Neuausgaben christlicher Quel­ lentexte aus Altertum und Mittelalter, ed. N. Brox u. a. Freiburg i.Br. FGrHist Die Fragmente der griechischen Historiker, ed. E Jacoby. 3 Teile in 15 Bänden. Berlin 1923-Leiden 1958 (wird nach Autorennummern zitiert) FPL Fragmenta Poetarum Latinorum Epicorum et Lyricorum, ed. W MorellK. Büchner/]. Blänsdorf. Stuttgart, Leipzig 1995 GCS Die griechischen christlichen Schriftsteller der ersten Jahrhunderte, Leipzig, Berlin 1897 ff. GRF Grammaticae Romanae Fragmenta, ed. H. Funaioli, Leipzig 1907 HLL Handbuch der lateinischen Literatur der Antike, ed. R. Herzog/ p.L. Schmidt. 8 Bde., München 1989ff. HLL 4: Die Literatur des Umbruchs. Von der römischen zur christlichen Literatur 117-283 n.Chr., ed. K. Sallmann. München 1997 HLL 5: Restauration und Erneuerung 284-374 n.Chr., ed. R. Herzog. München 1989 HRR Historicorum Romanorum Reliquiae, ed. H. Peter. Bd. I: Leipzig 2 1914; Bd. 2: 1906 (Nd. mit BibI. ed. ]. Kroymann, Stuttgart 1967) ILS Inscriptiones Latinae Selectae, ed. H. Dessau. 3 Bde. in 5 Teilen, Berlin 1892-1916 (Nd.
    [Show full text]
  • [Type the Document Title]
    AUGUSTUS AND THE ROMAN PROVINCES OF IBERIA Thesis submitted in accordance with the requirements of the University of Liverpool for the degree of Doctor in Philosophy by David Griffiths September 2013 To my parents. Table of Contents List of figures ........................................................................................................................... iii Abstract ...................................................................................................................................... v Acknowledgements .................................................................................................................. vii Introduction ................................................................................................................................ 1 Chapter 1: Militarism and the princeps: The Cantabrian War and its meaning for Augustus ... 6 1.1 The campaigns ................................................................................................................. 6 1.2 The motives for the campaigns ...................................................................................... 13 1.3 The political context of the war ..................................................................................... 18 1.4 The contemporary literary treatment of the war ............................................................ 27 1.5 The ghost of Antonius .................................................................................................... 33 1.6 The autobiography ........................................................................................................
    [Show full text]
  • Fecunditas, Sterilitas, and the Politics of Reproduction at Rome Angela Grace
    FECUNDITAS, STERILITAS, AND THE POLITICS OF REPRODUCTION AT ROME ANGELA GRACE HUG A DISSERTATION SUBMITTED TO THE FACULTY OF GRADUATE STUDIES IN PARTIAL FULFILLMENT OF THE REQUIREMENTS FOR THE DEGREE OF DOCTOR OF PHILOSOPHY GRADUATE PROGRAM IN HISTORY YORK UNIVERSITY TORONTO, ONTARIO DECEMBER 2014 © ANGELA GRACE HUG, 2014 Abstract This dissertation is a cultural history of the role of human fertility – fecunditas – in Ancient Roman society c. 200 B.C. – A.D. 250. I ask how the Romans chose to understand human fertility, how they sought to preserve and encourage it, and how the absence of fertility affected their marriages, their families and their political careers. It is an investigation of the place of fertility in the Roman cultural consciousness. Using a wide range of sources – literary, epigraphic, papyrological, juridical, and numismatic – I argue that the Romans conceptualized fecunditas (fertility) not just as a generic female quality, but as one of the cardinal virtues that all married women were expected to embody. A woman’s fecunditas could be evaluated and judged according to how many children she bore, how often she became pregnant, and how many of her children survived into adulthood. Although fecunditas was constructed as a female responsibility, élite Roman men were able to take advantage of having a fertile wife. Official benefits, such as those accrued by law under the ius trium liberorum, the rights of three children, brought one level of honour. An élite man could also exploit the fecunditas of his wife to increase his own social capital. In return, women of proven fertility were thought to deserve conjugal loyalty from their husbands and ought not to be divorced.
    [Show full text]
  • On the Latin Language
    m m THE LIBRARY of VICTORIA UNIVERSITY Toronto THE LOEB CLASSICAL LIBRARY FOUNDED BV JAMES I.OEB, I.I.. D. EDITED BV t T. E. PAGE, C.H., LITT.D. E. CAPPS, PH.D., LL.D. W. H. D. ROUSE, litt.d. VARRO ON THE LATIN LANGUAGE II VAREO ON THE LATIN LANGUAGE WITH AN ENGLISH TRANSLATION BY ROLAND G. KENT, Ph.D. PBOFESSOR OF COMPARATIVE PHILOLOGY IX THE UKIVEBSITY OF PENNSYLVANIA IN TWO VOLUMES II BOOKS VIII.-X. FRAGMENTS CAMBRIDGE, MASSACHUSETTS HARVARD UNIVERSITY PRESS LONDON WILLIAM HEINEMANN LTD MCMXXXVIII Printed in Great Britain CONTENTS PAOB De Lingua Latina, Text and Translation Book Vm. ...... 370 Book IX. ....... 440 BookX 534 Fragments ...... 598 Comparative Table of the Fragment Numbers 630 Indexes Index of Authors and . Works . .631 Index of Latin Words and Phrases . 634 Index of Greek Words .... 675 VARRO VOL. n B 369 M. TERENTI VARRONIS DE LINGUA LATINA LIBER Vll EXPLICIT ; INCIPIT LIBER VIII QUAE DICANTUR CUR NON SIT ANALOGIA LIBER I I. 1. QuoM oratio natura tripartita esset, ut su- perioribus libris ostendi, cuius prima pars, quemad- modum vocabula rebus essent imposita, secunda, quo pacto de his declinata in discrimina iermt,^ tertia, ut ea inter se ratione coniuncta sententiam efFerant, prima parte exposita de secunda incipiam hinc. Ut propago omnis natura secunda, quod prius illud rectum, unde ea, sic declinata : itaque declinatur in verbis : rectum homo, obliquum hominis, quod de- clinatum a recto. § 1. ^ Sciop.,/or ierunt. § 1. " That is, bent aside and downward, from the vertical. The Greeks conceived the paradigm of the noun as the upper right quadrant of a circle : the nominative was the vertical radius, and the other cases were radii which ' declined ' to the right, and were therefore called irraxjeis ' fallings,' which the Romans translated literalh' by casus.
    [Show full text]
  • Analysis of the Philosophy of Lucius Annaeus Seneca
    Loyola University Chicago Loyola eCommons Master's Theses Theses and Dissertations 1941 Analysis of the Philosophy of Lucius Annaeus Seneca Gabriel Connery Loyola University Chicago Follow this and additional works at: https://ecommons.luc.edu/luc_theses Part of the Classical Literature and Philology Commons Recommended Citation Connery, Gabriel, "Analysis of the Philosophy of Lucius Annaeus Seneca" (1941). Master's Theses. 111. https://ecommons.luc.edu/luc_theses/111 This Thesis is brought to you for free and open access by the Theses and Dissertations at Loyola eCommons. It has been accepted for inclusion in Master's Theses by an authorized administrator of Loyola eCommons. For more information, please contact [email protected]. This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 3.0 License. Copyright © 1941 Gabriel Connery .ANALYSIS OF THE PHILOSOPHY .OF LUCIUS ANNA:EUS SENECA .BY BROTHER GABRIEL CONNERY, F. S.C. A Thesis Submitted in Partial Ful~illment o~ the Requirements ~or the Degree o~ Master o~ Arts at LOYOLA UNIVERSITY APPRECIATION The writer gratefully acknowledges his indebtedness to Brother Julius Hugh, F.s.c., Ph.D., Brother Leo of Mary, Ph.D., and Brother Dennis, F.s.c., M.A., whose thorough understanding and efficient teach­ ing of the principles of Scholastic Philo­ sophy and Classical Latin were of invalu­ able aid in the development of this study. TABLE OF CONTENTS INTRODUCTION • • • • • • • • • PAGE 1 CHAPTER I Seneca: Education and Political Back- ground • • • • • • • • 4
    [Show full text]
  • Masters of Eloquence and Masters of Empire: Quintilian in Context
    Masters of Eloquence and Masters of Empire: Quintilian in Context A dissertation submitted to the Graduate School of the University of Cincinnati in partial fulfillment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy in the Department of Classics of the College of Arts and Sciences by Kyle Helms A.A. Santa Fe Community College B.A. University of Florida M.A. University of Iowa M.A. University of Cincinnati April 2016 Committee Chair: Daniel Marković, Ph.D. Abstract This dissertation focuses on the curious situation of the Latin rhetor Marcus Fabius Quintilianus (b. ca. 35 CE). In the early 70s CE, Quintilian received an annual salarium of 100,000 HS from the emperor Vespasian. As a result, Quintilian is commonly cited in classical scholarship as Rome’s “first public professor of rhetoric” or “first state professor.” But while this feature of Quintilian’s biography is often repeated, it is seldom explained. Essentially, previous scholarship has offered two interpretations of Quintilian’s situation, either creating a genealogy for public higher education in the first century CE, or emphasizing imperial euergetism and liberalitas. While the latter approach is on the right track, it does not explain why a Latin rhetor in particular should have been the object of such benevolence, and nearly all scholarship on the topic emphasizes the novelty of Quintilian’s situation, but without sustained inquiry into historical precedents. This study reconsiders this problem by examining the relationship between Latin rhetorical education and Roman political power diachronically, beginning with the advent of Latin rhetors in the 90s BCE and concluding with Quintilian himself.
    [Show full text]
  • Éloquence Déclamatoire Et Éloquence Philosophique Au Ier Siècle Ap
    Ítaca. Quaderns Catalans de Cultura Clàssica DOI: 10.2436/20.2501.01.38 Societat Catalana d’Estudis Clàssics Núm. 28-29 (2012-2013), p. 21-43 Intempestiua philosophia? Éloquence déclamatoire et éloquence philosophique au Ier siècle ap. J.-C Charles Guérin Université Paul Valéry - Montpellier III Institut universitaire de France ABSTRACT Whereas Cicero and Seneca the younger always argued in favor of a rigid stylistic distinction between philosophy and oratory, this conceptual barrier does not seem to have been as widely accepted as they would both have wanted: besides their philosophical virtues, philosophers could also be praised for qualities of expression that Cicero or Seneca would have thought entirely irrelevant to the philosophical sermones or disputationes. As Pliny’s letters would later show, philosophical and oratorical styles could be min- gled, or could at least influence each other. This article analyzes these two tendencies —rejection or influence— by taking into account the point of view of the declamatory tradition from the 1st century CE onward and by fo- cusing on Seneca the Elder’s approach to the problem. Using Seneca’s com- mentaries on Albucius Silus and Papirius Fabianus’ declamations, it tries to show that while he boldly rejected any kind of philosophical influence, Sen- eca regarded the declamatory way of speaking as the perfect path to achieve an effective philosophical style. The scholastici thus tried to assert their prac- tice as a training equally fit for any genre of prose expression. KEYWORDS: déclamation, philosophie, éloquence, rhétorique, stylistique 001-000 Itaca 28-29.indd 21 04/10/2013 8:48:45 22 Charles Guérin 1.
    [Show full text]
  • Tacitus, Germanicus and the Kings of Egypt. (Tac
    TACITUS, GERMANICUS AND THE KINGS OF EGYPT. (TAC. ANN. 2.59-61)* ‘My name is Ozymandias, king of kings: Look on my works, ye Mighty, and despair!’ Nothing beside remains. Round the decay Of that colossal wreck, boundless and bare The lone and level sands stretch far away.1 In Book Two of Tacitus’ Annals, Germanicus visits Alexandria and then tours the Egyptian chora. On leaving Alexandria he journeys first to Canopus and a nearby mouth of the Nile, then to the ruins of ancient Thebes. Various other sites arrest his attention: the colossus of Memnon; the pyramids west of Memphis; Lake Moeris; and finally the deeps in the Nile near Syene and Elephantine. The episode is rather odd. Tacitus reports several of Germanicus’ other touristic diversions, but this is by far the most detailed account of the young prince’s sight-seeing activities. Yet the narrative of what Germanicus saw outside of Alexandria has no obvious implications for the general flow of events in Book Two. One could accuse Tacitus of having slipped into the mindless compilation of facts, but there is clear selectivity and artistic arrangement in the account: Tacitus chooses to mention only a few of the sites Germanicus visited; he gives special emphasis to Thebes; and he presents the stops after Thebes out of geographical order.2 This is more than an antiquarian account of a journey. The * A version of this paper was read in May 2008 at the Annual General Meeting of the Classical Association of Canada in Montréal. I thank all those present on that occasion who offered constructive comments.
    [Show full text]