Az Érett Kor Ígérete Letöltés
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
VT VÁMBÉRY TANULMÁNYOK ÖSSZEÁLLÍTOTTA DOBROVITS MIHÁLY AZ ÉRETT KOR ÍTÉLETE IX. Nemzetközi Vámbéry Konferencia Lilium Aurum Dunaszerdahely 2012 A Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó kft. tagja az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének A könyv megjelenését a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. Realizované s finančnou podporou Úradu vládySR – program Kultúra národnostných menšín 2012 © Lilium Aurum, 2012 ISBN 978-80-8062-462-0 ELőSZÓ 2011 szeptember 30-án és október 1-én tartottuk a IX. Nemzetközi Vámbéry Konferenciát Dunaszerdahelyen. Munkánk során számos előadást hallgattunk meg, s ülé- sezett a Vámbéry Tudományos Kollégium is. A változatos tematikájú írásokra nem tudok most részletesen kitérni, igaz, az olvasó már a kötet tartalomjegyzékéből is tájéko- zódhat erről. Előadásaink közül a Vámbéryval kapcsolatos legmegdöbbentőbb felfedezéset Sárközy Miklós tette. Ku- tatásainak hála előkerült ugyanis egy, az élete alkonyát élő Vámbéry saját kezével papírra vetett, perzsa nyelvű levél, amelyben a szerő lényegében csatlakozott, vagy csatlakoz- ni kívánt az általa korábban nem különösebben kedvelt, iráni eredetű, s az iszlám síita ágából kinőtt bahá’í közösség- hez. Ennek eredeti dokumentumát a haifai Bahá’í Központ szívességéből közölhetjük is. Előadásainkat méltatandó, ki kell emelnünk Kakuk Zsu- zsa professzor asszony nevét ís. ő Mikes munkájának tö- rök szókincsét dolgozta fel, s teszi közzé, nem csak a tőle megszokott alapossággal, de tekintélyesnek számító ter- jedelemben is. Munkája egyúttal jól illeszkedik Kiss László doktor úr, Mikes leveleinek kultúrtörténeti vonatkozásait taglaló munkájához. Szintén eredeti forrást, Imám Gazálíj (kövessük most a szerzői írásmódot) egy szövegét tette közzé magyar nyel- ven Németh Pál lelkész úr, s ezzel örvendetesen gyarapo- dott a magyarra fordított arab nyelvű művelődéstörténeti források száma. Elnökünk, Hazai professzor úr pedig Szil- ágyi Dániel könyvgyűjtői tevékenységének méltatásával gyarapította művelődéstörténeti imereteinket. Munkánk során már hagyománnyá vált, hogy idő- ről időre helyt adunk olyan szerzőknek is, akik számára Dunaszerdahely a szárpróbálgatás lehetőségét jelenti. A IX. 5 Konferencia során Egeresi Zoltán és főképp Szálkai Kinga számára adatott me a lehetőség, hogy tudományát először csillogtassa meg értő közönség előtt. Akadnak sajnálatos hiányaink is. Tudományos Kollégiu- munk elnöke, Vásáry István professzor úr eleve jelezte, hogy előadását megtartja ugyan, de távol kényszerül maradni a kötettől. Zsigmond Ártemisz pedig, aki egy hallatlanul iz- galmas orosz nyelvű forrásanyagot ismertetett, családi körülményeinek örvendetes változása okán mondott le a közlés lehetőségéről. Bár őszinte örömmel számítottunk rá, végül Kovács Attila írását is nélkülöznünk kellett. A Tudományos Kollégium ülésén szervezeti és pályá- zati kárdéseket tárgyaltunk meg először, majd rátértünk Vámbéry halálának kzelgő centenáriuma kapcsán esedékes feladataink taglalására is. Különös súllyal esett latba, hogy időközben, egy magyar államfői vizit kapcsán, hivatalosan is felmerült egy Vámbéry emlékév meghirdetésének gon- dolata. E kezdeményzetés kapcsán, Dunaszerdahely veze- tősége és a Vámbéry Tudományos Kollégium grémiuma kü- lön tanácskozást is tartott késő ősszel Dunaszerdahelyen. Ülésünk protokolláris fényét emelte, hogy a megynyitón részt vettek, Hájos Zoltán polgármester úr mellett, dr. Ba- logh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Yüksel Yücekal török ügyvivő úr is. Évek óta hagyományunk, hogy a Vámbéry Konferenciák igazi csúcspontja a Vámbéry-díj átadása. 2011-ben e díjat az arra illetékesek Xenia Celnarova professzor asszonynak, a szlovák turkológia kiemelkedő személyiségének ítélték oda. ő e díjat örömmel fogadta, s reméljük, jövőben is kö- zösségünk tagja, munkánk résztvevője marad. November és december amúgy is borongós napjait to- vábbi szomorúsággal töltötte el, hogy már tudtuk, 2012. január elsejével befejezi munkáját az MTA-ELTE Közép-ázsi- ai Kutatócsoportja, amely számos személyes és partneri 6 szállal kötődött a Vámbéry Polgári Társuláshoz, különösen annak Tudományos Kollégiumához. Természetesen egy kutatóhely megszűnése még nem jelenti egy egyész tudo- mányág megszűntét, így a magyarországi kutatások épp- úgy tovább folynak, akár a szlovákiai munkánk. Másfajta, de mégiscsak egyfajta búcsú volt, hogy ez volt az utolsó olyan konferencia, amelyen Alföldi Andrea játszotta a háziasszony szerepét. A Vámbéry év előkészítésének eseményei január- ban is folytatódtak, s a márciusi nap első sugarai ismét Dunaszerdahelyen találtak minket. A X. Vámbéry Napok rendezvényeinek fényét tovább emelte, hogy a szokásos koszorúzáson részt vettek Magyarország, Törökország és Kirgizia Szlovákiába akkreditált nagykövetei is. Többen közülük kifejtették reményüket, hogy a kapcsolatok meg- teremtése egyúttal egy további gyümölcsöző együttmű- ködés kezdete is lesz. A magyarországi külügyérek külön delegációval képviseltették magukat. Nem véletlenül. Amikor – reményeink szerint 2012 szeptemberének vé- gén – e szerény tanulmánygyűjtemény az olvasó kezébe kerül, egyúttal a Vámbéry Év munkálatai is a kezdetüket ve- szik. Jelenleg még csak a lelkes és többirányú tervezgetés korszakát éljük, de őszintén reméljük, hogy a Tudonmányos Kollégium következő ülésén erről rézletesebben is beszá- molhatunk már. Budapest, 2012. szeptember 6. 7 I. „EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL…” Dalkó Jenő: Konstantinos Porphyrogennetos „De administrando imperio” című munkája az újabb kutatások tükrében A bíborbanszületett császár „A birodalom kormányzása” című munkája újabb irodalmának áttekintésekor sem feledhetjük R. J. H. Jenkins-nek a kutatás mai állapotára is jellemző szavait: „a DAI egyes fejezeteivel vagy szakaszaival foglalkozó tanulmányok száma zavarba ejtően sok…”. Ugyanakkor kevesellte azoknak a tanulmá- nyoknak a számát, amelyek „a mű, mint egész eredetét, összetételét és időrendjét érintik …”. 1 A munka egészével foglalkozó kutatók közül külön kiemelte J. B. Bury,2 G. Manojlović,3 Moravcsik Gyu- la4 és C. A. Macartney5 munkásságát. Amint azt Béatrice Beaud6 hangsúlyozza: először „ forrásunkat a maga egészében J. B. Bury vette vizsgálat alá, rekonstruálta a munkát a források csoportjai, a kompozíció és a szöveg szerkezete szempontjából.”7 J. B. Bury rámu- tatott – továbbá – arra, hogy az egyes híradások helyenként még- is túlmutatnak a hivatalos és diplomáciai csatornákon, és helyt adnak olyan értesüléseknek, mint például Velence alapításának története esetében, amelyek velencei kereskedőktől származnak, hasonló még a lombardok dél-itáliai berendezkedésével kapcso- latos előadás, ami közvetlen capuai és benventumi értesülésre támaszkodik.8 Ezeknek a szóbeli közléseken alapuló elbeszélések- nek a megléte főként az itáliai és a délszláv fejezetekre igazak. 11 C. A. Macartney megállapítása summásan összegzi a konstantinoszi mű vizsgálatának nehézségeit: „A DAI a legválo- gatottabb forrásokból származó jegyzetek sora, gyakran ismétlő- dő, gyakran egymásnak ellentmondó tartalommal, amelyeket igen kezdetleges szerkesztéssel fűztek össze, s ahol a fő fejezetek nem mu- tatnak biztos eligazítást ahhoz, hogy a különböző történeteket meg lehessen különböztetni egymástól.” 9 A mű magyarokkal és a bese- nyőkkel foglalkozó fejezetei (cc. 37, 38, 39) különösen összetettek. A császári szerzőnek köszönhetően egymás mellett találunk egy- mástól eltérő forrásból és eltérő időpontból származó értesülése- ket, amelyek nagyon gyakran ugyanarra a személyre, ugyanarra a népre, és ugyanarra az eseményre vonatkoznak, anélkül, hogy a ’szerző’ és általában a mai olvasó tudatában lenne annak, hogy ezek „doublet”-k (ismétlődések). (…) Gyakran ezeket a tudósítá- sokat (Berichte) egymást követően ιστέον̉ ότι̒ szavak vezetik be.10 Dolgozatában Fehér Géza is elismerte, hogy „a De administrando imperionak a magyar föld határaira vonatkozó adatait (…) Bury próbálta először megmagyarázni. Ő veti fel először a kérdést, hogy miért találunk Konstantinos munkájában két határleírást.”11 Henrie Grégoire szerint a műben számos ismétlődés (doublet) van, amit a kompillátor nem vett észre.12 Az 1611-ben, nyomtatásban is megjelent „De administrando imperio” címen emlegetett munka13 egyik, ha nem a legfontosabb munkája a X. században élt, és műveltségéről híres császári szer- zőnek, VII. (Bíborbanszületett) Konstantinosznak (913/944-959). A mű első kiadójától, Meursius-tól14 származó cím (De administrando imperi) nem teljesen fedi a munka tartalmát. Csak a kézirat címe: „Konstantín a rómaiak - Krisztusban, az örök királyban való - császá- ra fiához, Romanoszhoz, az Istenkoronázta - bíborbanszületett - csá- szárhoz”15 utal arra, hogy művét a császári szerző fiához és egyben társuralkodójához intézte. Romanosz 945. április 6-tól megkoro- názott uralkodó. 16 Feltehetően 14. születésnapjára (952 közepe) szánta a császári szerző a munkát.17 A „De administrando imperio”, a „De cerimoniis”-szal és a „De thematibus”-szal együtt különösen értékes forrása a birodalom egykori külpolitkájának, diplomáciai tevékenységének, közigaz- gatásának és végső soron a bizánci kultúrhistóriának. A munka – feltehetően – 948 és 952 között keletkezett. A császári szerző 12 fiának, II. Romanosznak ajánlja ezt a népismereti-földrajzi, dip- lomáciai kézikönyvet. A mű jól beilleszthető abba a nagy vállal- kozásba, amelynek eredményeként megszülettek a ma is ismert szöveggyűjtemények. Ennek a hatalmas munkának kétségtelen, hogy a 930-as évektől kezdve maga a Bíborbanszületett Kons- tantinos volt a kezdeményezője és a munka megszervezője.