A Nemapogon Fungivorella

e ● Acta Naturalia Pannonica e–Acta Nat. Pannon. 2 (1): 49–52. (2011) 49

A Nemapogon fungivorella (Benander, 1939) és a Coleophora squamella Constant, 1885 új fajok Magyarországon Nemapogon fungivorella (Benander, 1939) and Coleophora squamella Constant, 1885 new species in Hungary (Lepidoptera: Tineidae, Coleophoridae)

Pastorális Gábor & Ivan Richter

Abstract – The authors announces the presence of előkerült kettő, a magyar faunára új molylepke is: Nemapogon fungivorella (Benander, 1939) and Coleophora a Nemapogon fungivorella (Benander, 1939) és a squamella Constant, 1885 in Hungary, the first record of Coleophora squamella Constant, 1885. Saját the taxa in Pannonian biogeographical region. példányainkhoz Jan Liška (Praha, CZ) cseh Describtions of the Hungarian distribution and lepkész kollégánk is hozzájárult két adattal. phenology are given, with detailed information about flight period, biology including foodplants and habitat Nemapogon fungivorella (Benander, 1939) Erdei gombamoly including the altitudinal range. The adult, genitalia and Paranemapogon fungivorellus Benander, 1939 distribution map are illustrated in colour. Adult of Opusc. Ent. 4: 117 (Tinea). Taf. 17, Fig. 8 Nemapogon fungivorella occur in May at an altitude of

250 m; xerothermophilous, preferring slope and rock Diagnózis – Diagnosis: A szárnyak fesztávolsága steppes in the Vértes Mountains. Adults of Coleophora 16‐19 mm, feje világos sárgásszürke. Elülső squamella are found in May, a typical xerophilous szárnya fehéres alapú, sűrűn sárgásvörös pik‐ species in dolomite steppes. Rare and local in Vértes kelyekkel mintázva. A felső szegélyen hat sötét Mountains at in altitude 250 m. folt látható, a legnagyobb a szegély közepén helyezkedik el. Hasonlít a Triaxomera parasitella Key words – Lepidoptera, Tineidae, Coleophoridae, Hb. fajra, de a nagy folt a felső szegélyen kisebb és Nemapogon fungivorella, Coleophora squamella, new az alsó szegélyen hiányzik. records, Hungary. ♂ ivarszervek: A gnathos S‐alakú, a valva A szerzők címe – Author’s addresses rövid, distálisan elhegyesedik, az aedeagus Pastorális Gábor, Košická 22/39, Komárno, Slovakia, egyenes és rövid (Hannemann, 1977). e‐mail: [email protected] ♀ ivarszervek: A subgenitális lemez caudálisan Ivan Richter, Na Karasíny, 19/14, Prievidza, Slovakia, kiszélesedik, középen apró hegyben kihúzott. e‐mail: [email protected] Biológia – Biology: A hernyó fenyő‐ és lombosfák Bevezetés – Introduction gombáiban él (IX‐V.) és telel át. Néha az elpusztult, korhadásnak indult tölgyfamarad‐ A Vértes‐hegység molylepkéinek jegyzékét fel‐ ványokban is előfordulnak. A lepkék V–VIII. dolgozó összegző tanulmány (Pastorális & Szeőke hónapban repülnek. 2011) előkészítése során több külföldi lepkész is rendelkezésünkre bocsájtotta a saját, Vértesben Elterjedés – Distribution: Jellemzően észak‐kelet gyűjtött lepkefajok lelőhelycéduláinak adatait. európai faj, fő előfordulási areája Dél‐Skandinávia Számos más ritka faj és értékes adat mellett és Németországtól kelet felé Lengyelországon és

2 1b

1. ábra. Nemapogon fungivorella : a) imágó, b) ♂‐ genitália, c) ♀‐genitália (fotó: Ignác Richter)

Fig. 1. Nemapogon fungivorella : a) adult, b) ♂‐ genitalia, c) ♀‐genitalia (photo: Ignác Richter) a balti államokon keresztül Oroszországig terjed. Közép‐Európában Ausztriából és Szlovákiából származik a legdélibb ismert adata. 2. ábra. A Nemapogon fungivorella habitatja: erdei (Lásd www.faunaeur.org). tisztás a Csákberény feletti dombon Új adatok – New data of distribution: (fotó: Z. Tokár) Csákberény, 250 m t. m., 1♂ , 30.V.2008, Ivan Fig. 2. Habitat of Nemapogon fungivorella: Richter leg. et coll., gen. prep. 16223, Ignác Richter Vértes Mts, Csákberény (photo: Z. Tokár) det. A lepke a Csákberény feletti molyhos‐tölgyes erdő egyik rétje szélén (2. ábra) repült a fényre, a lámpázáshoz 150 W‐os higanygőz égőt Diagnózis – Diagnosis: Az elülső szárnyak használtunk. fesztávolsága 12‐14 mm, alapszíne aranysárga, a csúcshoz közelítve enyhén barnásodik. A csáp‐ ostorán fehér‐fekete gyűrűzés látható. A csáptőízt Coleophora squamella Constant, 1885 és a csápostor első három ízét sárga pikkelyek Pikkelyes zsákosmoly fedik. Közép és ráncvonala vékony, a fehér sávok Coleophora squamella Constant, 1885 – Annales de ezüstösen csillognak, főleg a szárny felső la Société entom. de la France (6. ser.) 5: 5‐16. szegélyének sávja. A hátulsó szárnyak feltűnően Syn.: Coleophora paragenistae Kasy, 1964 sötétszürkék, ennek alapján könnyen elkülö‐ níthetőek a habituálisan hasonló fajoktól. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 51

3 4a

3. ábra. Coleophora squamella habitat a csákberényi 4b Bucka‐hegyen (fotó: F. Slamka) Fig. 3. Habitat of Coleophora squamella in Csákberény (Bucka‐hegy), (photo: F. Slamka)

4. ábra. Coleophora squamella: a) imágó, b) ♂‐genitália, Csákberény (fotó: Ignác Richter) Fig. 4. Coleophora squamella: a) adult, b) ♂‐genitalia from Csákberény (photo: Ignác Richter)

Biológia – Biology: A faj bionómiája körül még vannak tisztázatlan részletek. A lepkék májusban repülnek, de később előfordulnak júliusban, sőt augusztusban is. Ez arra a következtetésre adott okot a csoport néhány külföldi szakértőjének, hogy a faj kétnemzedékes, ami a zsákos molyoknál felettébb szokatlan. 5 A hernyó zsákját is kétféle képen ábrázolták. 5. ábra. Coleophora squamella hernyózsákja (Toll 1962) Hering (1957), Suire (1961) és Toll (1962) rajza Fig. 5. Larval case of Coleophora squamella (Toll 1962) nagyjából megegyezett (5. ábra). Ezzel szemben Kasy (1964, 6. ábra) a C. paragenistae leírásánál [amely a későbbiekben Baldizzone & al. (2006) katalógusban a C. squamella szinonimjaként van feltüntetve] jelentősen eltért a zsákot alkotó részecskék horizontális és vertikális elhelyezését illetően. Az európai szakirodalomban a hernyók tápnövényeként a Dorycnium pentaphyllum, D. pentaphyllum ssp. germanicum, Lotus corniculatus, L. cytisoides, L. tenuis és a L. uliginosus vannak említve. Valószínűleg oligofág faj. 6 A faj preimaginális stádiumainak vizsgálata még nincs befejezve, sok a megválaszolatlan 6. ábra. A Coleophora paragenistae hernyózsákja kérdés, ezért a kutatás továbbra is folytatódik. (Kasy 1964) A lepkék napfényes, meleg, sziklagyepes dolomit Fig. 6. Larval case of Coleophora paragenistae lejtőn repültek, de csak alkonyatkor lehetett őket (Kasy 1964) felzavarni. 52 Pastorális & Richter: Nemapogon fungivorella, Coleophora squamella,

7. ábra. A Nemapogon fungivorella és Coleophora squamella előfordulása Magyarországon (rajz: Fazekas I.) Fig. 7. Distribution of Nemapogon fungivorella and Coleophora squamella in Hungary (drawing: I. Fazekas)

Elterjedés – Distribution: A palearktikus faj Mittelmeerbeckens und der Kanarischen Inseln Európában Közép‐Európában, Olaszországban és [in 3 volumes]. – Dr. W. Junk, ʹsGravenhage. Franciaországban ismert (Baldizzone et al. 2006; Band I, pp. 1–648; Band II, pp. [649]–1185; Band www.faunaeur.org). Magyarországi előfordulása III, 221 pp. nem meglepő, a szomszédos országok közül csak Karsholt, O. & Nieukerken, E. J. van (eds.) 2010. Szerbiából és Ukrajnából nincs kimutatva. Lepidoptera, Moths. – Fauna Europaea, Ver‐ sion 2.3, http://www.faunaeur.org (visited Új adatok – New data of distribution: 28.XII.2010). Gánt, 1♂, 7. V. 1995; Csákberény, Bucka‐hegy, 250 Kasy, F. 1964: Eine neue an Dorycnium gebundene m t. m., 1♂ , 5. V. 2000, Liška leg., det. et coll.; 1 Coleophora aus dem östlichen Niederösterreich ♂ , 11–12. V. 2007, Ivan Richter leg. et coll., gen. (Lepid., Coleophoridae). – Annalen des Natur‐ prep. 12580, Ignác Richter det.; 1♂ , 2008. V. 30., historischen Museums in Wien 67(1963): 447– Pastorális leg., det. et coll. 452. Köszönet – Acknowledgements Pastorális, G. & Szeőke, K. 2011: A Vértes‐hegység molylepke kutatásának eddigi eredményei. Ez úton fejezzük ki köszönetünket Ignác Richter‐ [The summary of the research results of the nek (Prievidza, SK), Zdenko Tokár‐nak (Šal’a, SK) micro‐moths of Vértes Mountains] (Lepidop‐ és František Slamka‐nak (Bratislava, SK) a fény‐ képek elkészítéséért, Jan Liška‐nak az adatok tera, Microlepidoptera). – e–Acta Naturalia átadásáért valamint Fazekas Imrének szakmai‐, Pannonica 2 (1): 53–100. nyelvi tanácsaiért és nem utolsó sorban a tanul‐ Suire, J. 1961: Contribution à lʹétude des premi‐ mány megjelentetéséért. ersétats du genre Eupista. – Annales de lʹÉcole

nationale dʹagriculture de Montpellier (Nouv. Irodalom – References Sér.) 30, fasc. III: 5–186 + 31 pls. Baldizzone, G., van der Wolf, H. W. & Landry J.‐F. Toll, S. 1962: Materialien zur Kenntnis der palä‐ 2006: Coleophoridae, Coleophorinae (Lepidop‐ arktischen Arten der Familie Coleophoridae tera). – In: World Catalogue of Insects 5. Apol‐ (Lepidoptera). – Acta Zoologica Cracoviensia lo Books, Stenstrup, 215 pp. 7: 577–720 + 133 pls. Hannemann, H.‐J. 1977: Kleinschmetterlinge oder Microlepidoptera III. Federmotten (Pteropho‐

ridae), Gespinstmotten (Yponomeutidae), Ech‐

te Motten (Tineidae). – VEB Gustav Fischer Verlag Jena, pp. 197–199. Hering, E. M. 1957: Bestimmungstabellen der Blattminen von Europa einschliesslich des