OSSERVAtORIO LEttERARIO *** Ferrara e l'Altrove ***

ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOVEMBRE-DICEMBRE/GENNAIO-FEBBRAIO 2012/2013 FERRARA

Rassegna di poesia, narrativa, saggistica, critica letteraria - cinematografica - pittorica e di altre Muse

Periodico Bimestrale di Cultura ISSN: 2036-2412

Osservatorio Letterario – Ferrara e l’Altrove EDIZIONE CULTURALE O.L.F.A.

proclamazione degli stessi autori, Edizione O.L.F.A.,

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara, 24 Luglio 2012 Illustrazione © di Enikő Sivák, Foto © di Melinda B. Tamás-Tarr *** Ferrara e l'Altrove ***

Fondato e realizzato nell'Ottobre 1997 dalla Dr.ssa/Prof.ssa Melinda B. Tamás-Tarr SEGNALATO DA RADIO RAI 1 IL 25 MARZO 2001 ISSN: 2036-2412

ANNO XVI/XVII - NN. 89/90 NOVEMBRE-DICEMBRE/GENNAIO-FEBBRAIO 2012/2013

Rassegna di poesia, narrativa, saggistica, critica letteraria-cinematografica-pittorica e di altre Muse

O.L.F.A. Periodico Bimestrale di Cultura Registrazione Tribunale di Ferrara n. 6/98 del 14/04/1998

Direttore Resp. & Edit./Caporedattore/Titolare:

Melinda B. Tamás-Tarr Copertina posteriore (interno): Le nove Muse (disegno) di Corrispondenti: Miklós Borsos (artista ungherese), La Musa musicante Mario Alinei (I), Gábor Czakó (H), Imre Gyöngyös (Nuova (superficie di una coppa etrusca della metà del sec. V Zelanda), Americo Olah (U.S.A.), Michelangelo Naddeo (I), a.C.), La pastorella o: «L’inizio delle Arti» (scultura) di Gyula Paczolay (H), Emilio Spedicato (I), Fernando István Ferenczy (artista ungherese), Le nove Muse Sorrentino (Ar) (pavimento a mosaico della Villa Romana di Trier del II

sec.).

Collaboratori fissi ed occasionali: Imre Madarász (H), Umberto Pasqui, Enrico Pietrangeli, ABBONAMENTO

Giorgia Scaffidi (I), László Tusnády (H) Enzo Vignoli (I), Persone fisiche/Természetes személyek: Autori selezionati per il presente fascicolo € 41 in caso di spedizione piego libro ordinario; € 43 in

caso di spedizione piego libro Racc.; € 45 in caso di Direzione, Redazione, Segreteria spedizione piego libro Racc. A.R. (Italia); Viale XXV Aprile, 16/A - 44121 FERRARA (FE) - ITALY € 80 (tutti i Paesi dell’Europa - spese di spedizione Tel./Segr.: 0039/349.1248731 Fax: 0039/0532.3731154 inclusa),

E-Mail: € 95 (Paesi dell'Africa, dell'Asia, Americhe - spese di Redazione: [email protected] spedizione inclusa) € 108 (Oceania - spese di spedizione inclusa) [email protected]

Siti WEB: Costo di un fascicolo di numero doppio per l’Italia: € Home Page: http://www.osservatorioletterario.net 16,78 spedizione tramite piego libro ordinario, € 19,33 http://www.osservatorioletterario.it spedizione tramite piego libro Racc., € 19.93 spedizione http://www.osservatorioletterario.eu tramite piego libro Racc. A.R., imballo incluso Sostenitore/Támogató: € 65 (Italia) http://www.osservatorioletterario.org

Galleria Letteraria Ungherese: Persone giuridiche/Jogi személyek: http://xoomer.virgilio.it/bellelettere1/ € 60 in caso di spedizione piego libro ordinario; € 63 in caso di spedizione piego libro Racc.; € 65 in caso di Home Page ungherese: spedizione piego libro Racc. A.R. (Italia); http://xoomer.virgilio.it/bellelettere/ € 90 (tutti i Paesi dell’Europa - spese di spedizione inclusa), Portale supplementare ungherese: € 105 (Paesi dell'Africa, dell'Asia, Americhe - spese di http://www.testvermuzsak.gportal.hu/ spedizione inclusa) € 130 (Oceania - spese di spedizione Qualche pagina dimostrativa sul WEB del presente inclusa) numero: Costo di un fascicolo di numero doppio per l’Italia: € http://www.osservatorioletterario.net/osservatorio89-90indice.pdf 16,78 spedizione tramite piego libro ordinario, € 19,33 spedizione tramite piego libro Racc., € 19.93 spedizione ARCHIVIO TELEMATICO http://www.osservatorioletterario.net/archiviofascicoli.htm tramite piego libro Racc. A.R., imballo incluso

Sostenitore/Támogató: € 150 (Italia)

Stampa in proprio L'abbonamento può decorrere da qualsiasi mese e vale Moltiplicazione: Stampa Digitale a Zero, Via Luca Della per i sei numeri singoli o per tre numeri doppi. Si deve Robbia, 3 36063 MAROSTICA (VI) allegare sempre la fotocopia della ricevuta del versamento. Distribuzione Intestare a MELINDA TAMÁS-TARR sul C.C.P. N. Tramite abbonamento annuo come contributo di piccolo 10164440 Le coordinate bancarie per il pagamento sostegno ed invio a chi ne fa richiesta. Non si invia copia dall’estero: IBAN: IT 11 K 07601 13000 000010164440 saggio! Codice BIC/SWIFT: BPPIITRRXXX Info dettagliate: http://www.osservatorioletterario.net/abb.htm © EDIZIONE CULTURALE O.L.F.A. - La collaborazione è libera e per invito. Il materiale cartaceo inviato, anche se non pubblicato, non sarà restituito. Tutte le prestazioni fornite a questo periodico sotto qualunque forma e a qualsiasi livello, sono a titolo gratuito.

Questa testata, il 31 ottobre 1998, è stata scelta UNA DELLE «MILLE MIGLIORI IDEE IMPRENDITORIALI»

dall'iniziativa promossa dalla Banca Popolare di Milano e dal Corriere della Sera - Corriere Lavoro. Copertina anteriore: Copertina di CD delle poesie La redazione della rivista è terminata e chiusa alle ore 24 selezionate di Maxim e Jean Tábory con la del 07 settembre 2012. 2 SOMMARIO 18 settembre 2012)/Il concerto di Ornella Fiorini: Fiüma; Gastronomia ferrarese...56 APPENDICE/FÜGGELÉK —

VEZÉRCIKK: Lectori salutem! (Bttm)...65 LÍRIKA — EDITORIALE — Lectori salutem! – di Melinda B. Tamás- Aszalós Imre (Megcsókolni téged), Bodosi György (Azt a Tarr…5 POESIE & RACCONTI — Poesie di: Luca Gilioli tollat hullató madár, Síp nem szól feleslegesen; Kő, kerék, (L’ora d’aria, Falla, Sapore speciale), Vincenzo Latrofa víz), Gyöngyös Imre (Shakespeare-sorozat XVI./18. (Poesia di Natale), Simone Magli (La luce..., szonett; Lélek munkája, Kósza magyaroknak, Ajándék Accatastato..., Parole mute..., Ad ogni battito..., Io sono Aggoknak), Hollóssy-Tóth Klára (Eleve elrendelés, Drága quel bambino...), Umberto Pasqui (La chiave semplice), Ivan Pozzoni (Poesie ad un trans, Palcoscenici quotidiani), Budapestem!, Az ember hitritmusa), Horváth Sándor (A Federico Lorenzo Ramaioli (Rime delle Szent Korona, Magyar holokauszt, Üzenet a sorsnak), Stagioni/Dall’autunno XXXIV-XXXV.), Giovanna Romanin Szirmay Endre (Áldozatvállalás; Olyan, mint a másik, Nem volt hiába, Verona, Perugia, Ravenna), Tolnai Bíró Ábel (Chimica surreale)...7 Racconti di: Gianfranco Bosio (November, December, Üvegszilánk)... (Dialogo fra un pianetino e la Terra), Giuseppe Pantegini 67 PRÓZA — (L’udienza), Umberto Pasqui (Il canto di mezzanotte, Nel Mester Györgyi (Őrangyal, Szellemes), Szitányi György (Bimm), Tormay Cécile (A régi ház X., Assisi Szt. Ferenc giardino degli iperborei, Il principe degli asteroidi)...9 kis virágai IX.), Tusnády László (Tükör által).... Grandi tracce — Vittorio Alfieri: Vita 1) Italo Svevo: La 71 ESSZÉ— Elbert Anita: Téli éjszaka (József Attila: Téli novella del buon vecchio e della bella fancioulla 8)…16 éjszaka), Madarász Imre: Manzoni Napóleon-verse és DIARIO DI LETTURA & PRESENTAZIONI — Galleria magyar fordításai, Tusnády László: Ötvenhatodik év, A Letteraria & Culturale Ungherese: Lirica ungherese — jégkorszak vége...... Attila József: Con cuore puro, [Tiszta szívvel] (Traduzione 85 O.L.F.A.-ajánlat: Péter Erika, di Melinda B. Tamás-Tarr), Piccola raccolta estratta dal KÖNYVESPOLC — Hollós(s)y-Tóth Klára, Tusnády László művei; Legutóbbi CD «Árny és Fény» [Ombra e Luce] di Maxim Tábory: O.L.F.A.-kiadványok (Könyvek és CD)...... Nelle Montagne [A Hegyekben], L’alba di dicembre 104 [Decemberi hajnal], I nostri batticuori [Együtt dobogó HÍREK-VÉLEMÉNYEK-ESEMÉNYEK//NOTIZIE OPINIO- Gyöngyös Imre: Egy újságcikk szívünk], La Nave [A Hajó]: I carpentieri [Az ácsok] (I° NI-EVENTI: — nyomán...... ciclo), The Wind/Il Vento [A Szél], Danza d’inverno [Téli 107 Lettere d’Auto- tánc]; Dell’attività di Maxim e Jean Tábory (Traduzioni di POSTALÁDA – BUCA POSTALE— re&Lettore//Szerzői&Olvavasói levelek: Le rispettive Melinda B. Tamás-Tarr), László Tusnády: La missione di traduzioni di alcune lettere pubblicate nel precedente Kazinczy/Canto III: Luci all’ombra della morte [Kazinczy fascicolo (Traduzioni di Mariann Nagy) // Néhány előző küldetése/III. Ének: Fények a halál árnyékában] (epopea in számunkban publikált levél fordítása (Nagy Mariann bilingue; versione italiana dell’Autore stesso)...19 Prosa fordításai); ALMANACH dell’O.L.F.A...... 108 ungherese—Cécile Tormay: La vecchia casa X. (Traduzione riveduta di Melinda B. Tamás-Tarr); L’angolo dei bambini: La favola della sera…(Selezione a cura di Melinda B. Tamás-Tarr) — La piccola stella (Dal vol. «100 favole» raccolte da Piroska Tábori; Traduzione di Filippo Faber)...30 Saggistica ungherese — Imre Madarász: Benedetto Croce biografo e critico di se stesso…34 Recensioni & Segnalazioni — Italo Toni: I Segreti del Cuore (Recensione di Giorgia Scaffidi), Ivan Pozzoni: Mostri. Poveri diavoli, chimere e altre storie, Cristina Canovi: Sangue, sapone e camicie di forza (Recensioni di Lorenzo Spurio)…40 TRADURRE-TRADIRE-INTER- PRETARE-TRAMANDARE — Margit Fáy Samu: Alimenta il fuoco [Éleszd a tüzet] (Traduzione di Melinda B. Tamás- Tarr), Maxim Tábory: Luce del fuoco [Tűzfény], (Traduzione di Melinda B. Tamás-Tarr), Simone Magli:

Zivago/Zsivágó, Eterno/Örök (Traduzioni in ungherese di Olga Erdős)…43 L'Arcobaleno—Rubrica degli immigrati stranieri ed autori d'altrove scriventi in

italiano: László Tusnády: 1990 márciusa/Il marzo 1990,

Modern lidérc/Incubo moderno, A csönd/Il silenzio

(Traduzioni/Elaborazioni dell’Autore stesso)… 45

COCKTAIL DELLE MUSE GEMELLE — PAROLA & IMMAGINE — La felicità di Dante (Dante-Béla Gy. Szabó - László Tusnády); Umberto Pasqui: Il principe della musica:

Giovanni Pierluigi da Palestrina…46 SAGGISTICA

GENERALE — Emilio Spedicato: Panis, puni e origine dell’alfabeto; Tucci, Vinci, Alinei; Vincenzo Latrofa: La relazione comunicativa fra Dio e l’uomo nel Corano…48 «IL CINEMA È CINEMA» — «La guerra dichiarata» film di Valérie Donzelli e «Pollo alle prugne» film di Vincent Paronnaud - Marjane Satrapi – servizi di Enzo Vignoli...55 L'ECO & RIFLESSIONI ossia FORUM AUCTORIS — Árpád Papp: Sassolini di parole siciliani (Traduzione di Giorgia Scaffidi); Intervista a Jean Flaminien – A cura di Vincenza Fava con premessa di Enrico Pietrangeli; Il tour dell’amore e dei libri nella poesia della bicicletta; Mazara del Vallo, 79° Congresso di Esperanto Persone con persone: l’intuizione multietnica di Zamenhof – di Amerigo Iannacone, Festa del paesaggio fluviale: Vivere il Po (14- 3

4 E d i t o r i a l e

____di Melinda B. Tamás-Tarr____

Lectori salutem! dell’Appendice, nell’unico piccolo spazio

rimasto ancora libero [cfr. p. 102.]), che riporto Non è facile riprendersi e ritornare sulla un po’ da lui modificato dando ai versi un consueta strada della normale quotidianità giusto rilievo, in memoria di quell’evento dopo la spaventosa esperienza degli eventi incancellabile dalla nostra anima e mente:

sismici del 20, 29 maggio, del 3 giugno scorso e delle successive scosse minori LA SFIDA DEL TERREMOTO continue e percepibili che durano ancora oggi. Queste scosse sismiche hanno colpito — le Paure perdono, pesantemente la gente della nostra zona, il Coraggio vince: dell’Emilia Romagna portando lutti, perdita di trovate il Coraggio — case, di aziende, di posti di lavoro e cancellando o danneggiando irreparabilmente numerosi beni artistici noi, giocatori inesperti, e culturali. Il terremoto, il Mostro ha annullato l’identità, siamo oggi forzati al la storia, le aspirazioni, i sogni degli abitanti fortemente tavolo delle tre carte. colpiti. Nulla sarà come prima e purtroppo le vittime il banco, spietato, non possono più tornare tra noi. trema per confondere, Anche se la zona, in cui svolgo la mia attività per intimidire… ma professionale ed ove vivo, è fortunatamente rimasta noi non ci abbatteremo, incolume, l’esperienza vissuta, sentendo ogni scossa e con sguardo fermo sulla propria pelle, tutto ciò ha segnato fortemente la punteremo sulla giusta nostra esistenza quotidiana. Lo shock e lo stress carta: saremo noi a continuo hanno condizionato e condizionano ancora rientrare a casa vincitori. l’andamento della nostra vita. Non è facile convivere E d ora ecco i terremoti del passato tramite un altra con lo stress, con la paura inseminati dal terremoto poesia e gli aforismi - alcune frasi significative di nella nostra anima… Però nonostante tutto ciò che scienziati ed uomini di cultura sul terremoto – e abbiamo subìto abbiamo cercato di reagire, di quest’ultimi possono e devono farci riflettere: riprenderci e continuare a vivere, a lavorare anche in condizioni disagiate, anche se la paura del terremoto è «Ai terremoti non v’è rimedio alcuno. Se il cielo ci enorme, inconfrontabile ed insuperabile. In quei giorni minaccia con le folgori, pure si trova scampo nelle paurosi dopo i primi tre di rifugio dai parenti nel caverne… Ma contro i terremoti non vale la fuga, non Veneto, ho trascorso i giorni delle settimane giovano nascondigli…» (Francesco Petrarca , successive, fino alle ore quindici dei venerdì, a Secretum, dialogo 91, dopo il terremoto del 1349) Ferrara e mi sono trasferita con la mia famigliola a Lido «Il piano è inteso a drizzar le strade, allargare i piani Spina fino al rientro mattutino del lunedì per poter ed ogni altro che, tanto in qualità tanto in formalità, almeno dormire un po’ meglio e raccogliere le forze e il potessero offrire una soda sicurezza per evitare le coraggio per i giorni ferraresi. Pendolando tra Ferrara rovine che potessero cagionare li terremoti. Da quali, e Spina, sono riuscita a continuare, poi, a terminare il benché preghiamo la Bontà Divina che ci liberi, nostro fascicolo precedente e pure a concludere nondimeno si conosce per mani essere questo l’edizione del CD intitolato «Árny és Fény» [Ombra e suolo allidetti scuotimenti totalmente soggetto, avendo Luce], poesie scelte dell’omonimo libro di Maxim in tante replicate volte distrutto la città.» ( Atto notarile Tábory, in cui le liriche, nella maggior parte in 28 giugno 1694, stipulato a Catania dopo il terremoto ungherese, vengono declamate dallo stesso Maxim del 1693) Tábory con alta professionalità artistica - con la sua «Dopotutto, non è la natura che ha ammucchiato là voce straordinariamente giovanile – e della sua ventimila case di sei-sette piani» (J.J. Rousseau, 1756 consorte Jean, deceduta improvvisamente nel gennaio dopo il terremoto di Lisbona) dell’anno scorso. Tra i 200 CD usciti, una dozzina è «Molte volte codeste calamità distruggono le nazioni stata spedita in omaggio negli U.S.A. e le rimanenti – senza risorgimento… [ma] la calamità offre il campo a salvo le copie del deposito legale e dell’archivio poter spaziosamente formare un nuovo sistema di d’obbligo di conservazione per tre anni – secondo il cose rispetto ad esso. Bisogna quindi approfittare del desiderio dello stesso Autore, sono stati distribuiti pure momento per formare un piano generale gratuitamente tra le biblioteche dell’Ungheria. Alcune di ristoramento.» (Abate Ferdinando Galiani , in liriche di questa raccolta contenute nel CD le potete «Pensieri sul terremoto calabrese del 1783») leggere all’interno del presente fascicolo. In quei giorni «È crudele ed umiliante constatare che le opere tremendi durante il perdurare delle scosse sismiche, il umane, costate tanti anni di lavoro e sacrificio, nostro giovane Autore modenese, Luca Gilioli, anche possano venir distrutte in pochi secondi… la terra, lui interessato dal terremoto, ha immortalato così quei simbolo stesso di solidità, può muoversi sotto i nostri momenti tragici, cercando di dare coraggio e speranza piedi come una sottile pellicola su un liquido.» (Charles a tutti noi interessati (come avete già potuto leggerlo Darwin , dopo il terremoto cileno del 1835) nel nostro fascicolo precedente, inviato ed inserito «Il rimedio, secondo me, non sta nel prevedere la all’ultimo momento sulla pagina antecedente catastrofe per fuggirla, ma nell’evitarla dal bel principio, 5

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

studiando il terreno sul quale edificare e facendosi È il resoconto realizzato dal Servizio geologico sismico guidare nella scelta dall’esperienza e dalla scienza.» dei suoli della Regione Emilia-Romagna grazie alla (Prof. Luigi Palmieri, su «Il Corriere del Mattino» del 27 collaborazione, a titolo volontario, di oltre 2.600 agosto 1883) tecnici (ingegneri, architetti e geometri) provenienti da «La sismologia non sa dire quando, ma sa dire dove tutt’Italia e coordinati dagli ordini professionali. avverranno terremoti rovinosi, e sa pure graduare la Hanno inoltre partecipato ai rilievi i tecnici provenienti sismicità delle diverse province italiane, quindi da quasi tutte le Regioni italiane, i tecnici dell’Esercito, saprebbe indicare al governo dove sarebbero dei Vigili del Fuoco, delle Università e del Nucleo di necessari regolamenti edilizi più e dove meno rigorosi, valutazione regionale. senza aspettare che prima il terremoto distrugga quei Grazie a quest’iniziativa, realizzata per la prima volta in paesi che si vogliono salvare.» (Giuseppe Mercalli, su occasione di un evento sismico di proporzioni rilevanti, Rassegna nazionale, dopo il terremoto del 1908) è a disposizione una banca dati dettagliata degli Di questo terremoto Umberto Saba (1883-1957) ha edifici danneggiati e del loro grado di lesione, che scritto il seguente sonetto: servirà agli enti locali per le prossime attività legate al

ripristino degli immobili colpiti dal sisma. MESSINA (1908) I dati raccolti sono relativi a 38.734 sopralluoghi già Io non la vidi mai, che d’essa noto informatizzati (sui 39.502 effettuati): di questi, 24.564 n’era il nome e non più. Nel mio pensiero, sono edifici ad uso abitativo (ogni scheda AeDES quanto vedevo immaginando il vero, riguarda un edificio, che può anche ospitare più unità è quello che distrusse il terremoto. d’uso), 963 edifici ad uso scolastico, 2.075 edifici ad uso produttivo, 2.697 le unità ad uso commerciale, Vedea uno stretto da varcarsi a nuoto; 1.139 le unità ad uso ufficio, 11.311 le unità ad uso di cupe frondi un dondolio leggero: deposito (in gran parte agricolo), 174 le unità ad uso col porto di vocianti uomini nero, turistico-ricettivo. sotto un meriggio eternalmente immoto, I rilievi effettuati dal 20 maggio al 4 agosto hanno visto biancheggiar la città, vasta aranciera, impegnate ogni giorno circa 450 persone e ora veggo macerie, onde la fiamma contemporaneamente si è proceduto con esce, o un lungo sottil braccio di cera. l’informatizzazione delle schede relative ai sopraluoghi e alla creazione del relativo database. Vagano cani ritornati fiere: Tra i 57 Comuni, quello che conta il maggior numero mentre al bimbo che piange e chiede mamma di sopralluoghi è Mirandola, con 4.393, seguito da canta la ninna-nanna un bersagliere.

Finale Emilia (3.355), San Felice sul Panaro (2.645),

«C’era, nella vecchia legislazione borbonica, una Novi di Modena (2.380) e Bondeno (2.357). provvida legge edilizia… che imponeva uno speciale Nel dettaglio delle abitazioni, i 24.564 edifici oggetto tipo di casa… Le case costrutte secondo questo tipo di sopralluogo comprendevano 64.680 unità abitative hanno resistito mirabilmente anche in questo nuovo (appartamenti). Di queste 7.684 in provincia di disastro; noi abbiamo potuto constatarlo in ogni Bologna, 14.597 in provincia di Ferrara, 39.184 in paese.» (Olindo Malagodi su «La Tribuna», dopo il provincia di Modena, 3.215 in provincia di Reggio terremoto calabro del 1905) Emilia. Il totale degli occupanti degli edifici analizzati «Non si può imprecare contro il destino… spesso erano oltre 150mila. fabbrichiamo con il fango su terreni mobili e molli… e Delle oltre 64mila unità immobiliari ad uso abitativo quando poi un terremoto getta a terra gli abituri, analizzate, 32.031 sono risultate agibili (A), 12.959 imprechiamo agli inferi e supplichiamo i superi.» (Prof. temporaneamente inagibili (B) (ma agibili con Giuseppe De Lorenzo, su «La Gerarchia», dopo il provvedimenti di pronto intervento), 3.059 terremoto del 1930) temporaneamente inagibili (C) (da rivedere con approfondimento), 338 parzialmente agibili (D) (veniva «Strategie di prevenzione più efficaci farebbero richiesto un ulteriore sopralluogo più approfondito del non solo risparmiare decine di miliardi di dollari primo). 13.665 inagibili (E) e 2.628 inagibili per “rischio ma salverebbero decine di migliaia di vite. esterno” (F). Costruire una cultura di prevenzione non è facile. Per quanto riguarda le , i sopralluoghi hanno Mentre i costi della prevenzione debbono essere scuole riguardato 963 edifici nelle quattro province di Bologna pagati nel presente, i suoi benefici si avvertono in (120), Ferrara (340), Modena (396) e Reggio Emilia un futuro distante. Per di più, i benefici non sono (107). Di queste, 430 sono risultate agibili, 272 tangibili: temporaneamente inagibili (B), 62 temporaneamente ESSI SONO I DISASTRI CHE NON SONO inagibili (C), 18 parzialmente inagibili (D), 155 inagibili ACCADUTI.» (Ex-segretario generale dell’ONU Kofi Annan, WSSD 2002) (E) e 26 inagibili per rischio esterno. Sono invece 2.075 gli edifici privati ad uso Ora torniamo alle notizie e fatti attuali di post- produttivo analizzati: di questi 556 sono risultati terremoto: dei sopralluoghi di agibilità degli edifici… agibili, 401 temporaneamente inagibili (B), 90 Sul portale della Regione Emilia Romagna il seguente temporaneamente inagibili (C), 15 parzialmente agibili resoconto si legge: (D), 924 inagibili (E) e 89 inagibili per “rischio esterno”

(F)

« Oltre 39mila i sopralluoghi di agibilità già disponibili per tutti i Comuni colpiti dal sisma e raccolti, [Nota: A - Edificio AGIBILE L’edificio può essere utilizzato in attraverso le schede AeDES, dal 20 maggio al 4 tutte le sue parti senza pericolo per la vita dei residenti, anche agosto 2012. senza effettuare alcun provvedimento di pronto intervento. B - 6

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Edificio TEMPORANEAMENTE INAGIBILE (tutto o in parte) Vincenzo Latrofa (1990) — Venezia ma AGIBILE con provvedimenti di pronto intervento. L’edificio, POESIA DI NATALE nello stato in cui si trova, è almeno in parte inagibile, ma è sufficiente eseguire alcuni provvedimenti di pronto intervento per poterlo utilizzare in tutte le sue parti, senza pericolo per i Piegano nell’aere tetre le stelle residenti. C - Edificio TEMPORANEAMENTE INAGIBILE da E il cielo si deflora, rivedere con approfondimento - Lo stato di porzioni limitate Mentre una luna inumata da felle dell’edificio può essere giudicato tale da comportare elevato Con lume acre al paese dà dimora. rischio per i loro occupanti e quindi da indirizzare verso un Un tintinnio quelle giudizio di inagibilità. D - Edificio PARZIALMENTE INAGIBILE - Strade sale, a me il bercio sincero. L’edificio presenta caratteristiche tali da rendere incerto il giudizio di agibilità da parte del rilevatore. Viene richiesto un Di libagioni è mesto il pensiero ulteriore sopralluogo più approfondito del primo e/o condotto da E nefanda baldoria m’addolora. tecnici più esperti. Fino al momento del nuovo sopralluogo Temo che sia il vero: l’edificio viene considerato inagibile. E - Edificio INAGIBILE F - Il Natale affiora. Edificio INAGIBILE per rischio esterno Per esigenze di organizzazione viene distinto il caso di inagibilità Magion di cenere il cielo, com fosse effettiva dell’edificio per rischio strutturale, non strutturale o geotecnico (E) dall’inagibilità per grave rischio esterno (F), in Profuso di una rifiorita quiete, assenza di danni consistenti all’edificio.]» E le case son mosse

Da gioia che ripete, Ora termino quest’’editoriale. Un affettuoso saluto, E vivido di rosse buona lettura ed in prossimità delle festività invernali Cere il focolar lesto s’adorna, auguro a Voi ed a Vostri Cari Buon Santo Natale, Di canti soffuso egli ritorna, migliore e felice anno nuovo, pace, salute ed ogni Fra presepi e comete gaudio avete. bene! A tutte le popolazioni terremotate forza, fiducia Ogni fin d’anno il Natale si sforna ed una veloce ripresa! Alla prossima! (27.08.2012) E per questo godete.

(- Mttb - ) Io talor lasciando le fiacche membra

Ove lo sguardo avvolge POESIE & RACCONTI Insane distese, ove a me sembra Poesie______L’immensità sospesa, ove si volge

Luca Gilioli (1984) — Modena L’orizzonte, ove il senno rimembra L’ORA D’ARIA Ogni tempo lasciato Abulico, il passato dell’ora d’aria godevo in gioventù. Che annoso si svolge. adesso, adulto, quell’ora non ho più. Crollerà il teatrino malato Ch’ora attori simulati vi scorge.

FALLA Scruto tramite le finestre accese I vostri ammantati Champagne dall’alto su Lumi da finte attese una piramide umana: E animi emaciati Pel bacio vile del tempo cortese. un astemio fa crollare Scartato ogni pacchetto il delicato equilibrio. Sfumerà melodia del negletto Natal, ch’ormai è alba di significati!

Ogni emozione è colma di belletto,

SAPORE SPECIALE Pur il mio scaracchio può farvi grati?

Ai frutti pian piano maturati Schiavi del logorio si brinda alla tavola frugale. Delle ore e dei giorni, Si apprezza il distillato del tempo, Taciti e fieri complici del rio il suo spirito… al termine di Tempo e folli di fumo adorni, un’annata di sacrifici culminata Sol soldo vale il brio? con un’abbondante vendemmia. Che resterà dei doni? Vorrei che un nuovo eco risuoni! Ai frutti pian piano maturati Vorrei che l’uomo se medesmo torni, si brinda alla tavola frugale: Vorrei l’etere privata d’aloni... si beve vino, dal sapore di un Ma son chimere destinate a storni! principato conquistato con virtù. Seguitate a bearvi Del vuoto e dell’animo vostro grezzo,

Seguitate a umiliarvi L’ULTIMO ISTANTE Che l’alma si pervade di ribrezzo!

Seguitate e disfarvi parte il conteggio, seguo col fiatone… Di questa dignità fatta a brandelli, sono il decimo: mi resta un istante Non trarrò l’arme pei vostri fardelli! sulla riga per la decimazione. Sardonico il mio riso prende vezzo, 7

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Perché ho capito orbo da velli che confonde, smarrisce e finisce, E accetto con disprezzo. rumina nel ventre molle e si diffonde.

Da Canzoni della passione (Poesie), Libroitaliano World, Testimoni capaci di salvare anime Ragusa 2009. e confortare cuori: ecco la chiave semplice

per uscire dal mediocre ruminare, per rendere servizio all’uomo, al suo naturale privilegio d’immagine divina, Simone Magli — Pistoia (Pt) per rendere esempio della vera legge, La luce in fondo al cunicolo legge per l’uomo e non viceversa. ogni giorno s’allontana Dispersa la folla mediocre, mentre fuori crescono vite la speranza accoglierà anch’essa, inconsapevoli del nostro silente guidandola verso l’Altrove. martirio. Poesia scelta per la “Giornata della legalità” svoltasi il 19 luglio 2012 a Milena (CL) ***

Accatastato in un angolo sento il silenzio della vita: Ivan Pozzoni (1976) — Monza è un panico di tomba, POESIE AD UN TRANS una notte strangolata. Dedicare dieci ore inutili *** ad una scrivania

Parole mute in cerca di differenze inventariali, toccano silenzi fermi arbitrare incontri stanchi di incidendo attimi agonizzanti pugilato nell’eterno tremore tra coniugi scoppiati, che è la mia vita. tentare di dar un senso ai frammenti di un autore colofonio morto da secoli, *** non è meno perverso che mandare

poesie ad un trans. Ad ogni battito del tempo la paura m’inabissa. Partita a scopa col demonio; Pioggia di morte perversione di denari, di spade, bagna la mia mente di coppe, e di bastoni. stanca. I sospiri del cuore alzano lentamente gli occhi PALCOSCENICI QUOTIDIANI affidando al loro sguardo la speranza di ottenere Gli attimi devastanti d'ogni giorno Pietà. ci segnano vite, menti, narici come fiancate d'asfalto rigate da strisce arancione disabile IO SONO QUEL BAMBINO o azzurro miraggio posteggio a pagamento. Non c'è scampo alla malinconia di mattini attoniti, Prendi un bambino storditi, illusioni di gabbiano bianco e buttalo nel mondo dei grandi. che sogna mari di carta stagnola Crescerà, ma i suoi occhi nella necessità di montagne di spazzatura; saranno condannati all’eterna paura. non c'è scampo alla disorganizzazione Io sono quel bambino. dei nostri responsabili ortofrutta o alla insensata severità nazista di un impiego da amministrativa.

Umberto Pasqui (1978) — Forlì Ridiamo, signori, e ci inchiniamo, LA CHIAVE SEMPLICE con visi beffardi, davanti alla banalità incantevole, o alla vuota severità dei vostri sguardi. Intenzioni, parole: ne siamo

[pervasi. Federico Lorenzo Ramaioli (1989) — Milano Confusi, smarriti, ottusi finiamo le RIME DELLE STAGIONI [scuse. Collusi, ruminando vuote tiritere, DELL’INVERNO

avvinti e mai convinti da scialbe XXXIV [condotte, Secondo sonetto d’Inverno

proseguiamo il cammino mediocre. Ma mediocre è aggettivo del male Freddo calore è quel che il cor che avvince anche se non convince, m’ingombra che pervade col vuoto, Ed infuocato pianto è il pianto mio, 8

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Schivo il mio bene e vo’ quel che m’è rio di serpe. Tanto l’amor d’ogni ragion mi sgombra. L’uno sempre in bilico di vento, istantaneo stupore di bimbo. Né quando più arda il Sol né pur nell’ombra L’altro pesante come piombo, Mai posso abbandonare il mio desio, insaziabile aspira oro e dimora Che pianga o rida sempre il porto io in sepolture di cinese mandarino. Ed Eco quasi m’assomiglia e adombra. Triste dualismo di Helio e Mercurio, Donna cortese, se a perpetuo Inverno troppo leggero e troppo pesante, Amor m’elesse ed a perpetua sera, fra loro H(idrogeno) e O (ossigeno) Prigion da che non posso ormai fuggire, lasciano in sconforto, con quel C (carbonio) di nerofumo, di diamante Per il vostro valor tanto superno che più ci assomiglia. Egli vi doni eterna Primavera Né vi dispiaccia, amica, il mio languire. Racconti______

XXXV Gianfranco Bosio — Milano DIALOGO FRA UN PIANETINO E LA TERRA Ode – la tempesta PROLOGO

Del ciel l’irato spirito È cosa ben risaputa che la Terra nei suoi dialoghi con Il proprio sdegno accusa altri corpi celesti non ci ha mai fatto una bella figura. E ne la notte chiusa Nel “Dialogo fra la Terra e la Luna” di un grande poeta Brandisce l’armi e vien. italiano di quasi due secoli fa la Terra appare curiosa, vanitosa e capace soltanto di fare alla Luna domande Madre del tuon, la folgore stupide di cui essa alla fine non si cura affatto e Sovrasta i neri monti nemmeno si preoccupa più di rispondere. E non è E i celestiali fonti migliore la figuraccia che la Terra ci offre in un suo Disperde a l’auree in sen. dialogo con una cometa di un altro grande scrittore italiano del secolo scorso, morto suicida in Tace il paese e tacciono giovanissima età. Udite ora un nuovo dialogo un po’ Gli spaventati armenti più lungo e certo meno affascinante ma forse un Mentre gli arlanti venti alquanto più complesso, tenuto nell’anno 2012 fra la S’insinuano qua e là. Terra e un pianetino sconosciuto che ha incrociato per poco tempo la sua orbita. Lo ha captato un Dispersi, erranti i popoli radioastronomo dilettante, non molto noto alla Stupiscono a l’impresa, cosiddetta “comunità scientifica” che mai lo aveva visto Ma in fiduciosa attesa di buon occhio. Questo scienziato, con l’aiuto di D’un giorno che verrà. validissimi collaboratori, era riuscito a mettere a punto un rilevatore di radioonde cosmiche capace di captare segnali celesti di ogni genere e tipo e che, collegato ad Tratto dall’antologia giubilare Altro non faccio… dalle un computer enormemente sofisticato decodificava i pp. 452-453 (A cura di Melinda B. Tamás-Tarr), segnali e li traduceva in tutte le lingue parlate dagli Edizione O.L.F.A., Ferrara, settembre 2011 pp. 640. umani della Terra. Sì, nel Cielo immenso, tra uno spazio stellare muto e gelato, ci sono infinite isola di vita e di parola, persino Giovanna Romanin (1958) — Roveredo in Piano (PN) di suoni e di musica che gli umani non possono udire, CHIMICA SURREALE e non potendoli sono convinti che tutto l’infinito universo sia muto, come fosse soltanto morto e A metallo liquido Me (mercurio) stecchito. si contrappone volatilità di He (elio) umanizzazione di elementi DIALOGO

che assomiglia. TERRA: Che mai succede? E che ci fai tu qui, inaspettato, sfuggito a tutti i calcoli e a tutte le più He (elio) s’invola leggero, esatte previsioni? Come mai stai incrociando la mia senza appiglio, palloncino sfuggente, orbita? E come ti chiami? Come osi violare la maestà cattura d’intruso. della mia traiettoria? Entità anoressica levitante,aspirante PIANETINO: Oh, Terra arrogante, supponente e incontri vacui di sole permalosa! E sei pure ignorante delle vicende celesti! che disperde in luce. Che ti credi che sia la tua “traiettoria”? Sei solo la

schiava del sole e della sua attrazione. Innanzitutto Contrappunto pesante fardello Me (mercurio) permettimi di presentarmi: non ho un nome speciale è amalgama d’archivio, perché nessuno scienziato mi ha previsto e perciò dissolve metalli, invagina elementi, nemmeno mi ha nominato. Come vedi, sono piccolo in quella sua scorrevolezza viscida, 9

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

piccolo, più della luna e perciò posso incrociare la tua tali da convincermi che in tutto l’universo non ci sia orbita e poi fuggir via senza caderti addosso. assolutamente nulla di eguale. E te ne darò subito Altrimenti, sai che disastro per te: in pochi secondi, qualche assaggio affinché tu sappia davvero chi sono. dopo intensi gemiti e spaventosi fragori saresti Innanzitutto io sono viva, vivente. Sono la sola incenerita e ammutolita. Ma non starà molto tempo. creatura di tutto il sistema solare che respira, alberga e Un’altra forza di attrazione mi svellerà presto dalla tua nutre una varietà immensa di viventi. Il mio cielo è in orbita e vagherò non so nemmeno dove e quanto, per alcune parti di un azzurro meravigliosamente gli immensi, desolati e gelati spazi siderali. Non mi sfolgorante, in altre nero ed oscurissimo per mesi e rivedrai più né sentirai più parlare di me. mesi. Ho luoghi di sabbie roventi dove il calore del sole TERRA: Pianetino, pianetino! Che sorpresa! Che sbriciola i sassi e fa persino fondere le materie più meravigliosa apparizione sei per me! Approfitterò del leggere e inconsistenti. Altri luoghi li ho così freddi e poco, anzi pochissimo tempo che ci resta, per un ghiacciati da immobilizzare ogni cosa in un rigore di dialogo. Certamente verrai da molto lontano e potrai morte quale c’è pure nei cieli e negli astri più freddi e raccontarmi tante belle cose di remotissimi angoli più lontani. Le mie terre solide escono dall’acqua e dell’universo che non conosco e non potrò mai salgono al cielo elevandosi in montagne così alte tanto conoscere. che qualcuna di esse rivaleggia quasi con l’altezza dei PIANETINO: Oh! Così va già un po’ meglio. Vedo che picchi della mia ancella, la Luna. Nevi e ghiacci li hai dimesso un po’ la boria e l’arroganza con cui mi hai coprono perpetuamente. Le mie acque che circondano accolto e apostrofato appena mi sono presentato. le terre emerse ora sussurrano placide e sommesse Sembra che tu ignori che giorno è oggi: il 21 dicembre armonie, ora esplodono in rombi e in boati spaventosi 2012. Ti dice qualcosa questa data? e abbattono con la loro potenza tutto ciò che TERRA; No, proprio niente. incontrano. Il mio cuore profondo è tanto caldo e tanto PIANETINO: Bene. Ora te lo dico io. Questo è il vivo che a volte si riversa, spaccando la crosta, in fiumi grande giorno in cui si conclude il “Grande Anno” di cui e in torrenti incandescenti che inceneriscono campi e hanno parlato gli antichi che ti abitarono ben prima dei pianure mentre le esplosioni innalzano colonne di vanesi e stolti abitatori che oggi, numerosissimi, cenere e fumo che oscurano il sole. E quando tremano affollano la tua superficie. Alcuni tra essi che le mie viscere profonde tutto viene squassato sulla mia appartenevano ad un popolo sfortunato che non si superficie. Si spaccano zolle, monti e colline rovinano curava affatto di creare imperi né di assoggettare la al suolo, immense moltitudini di viventi gemono, urlano terra, un popolo che non si preoccupava affatto della e muoiono; ma io non me ne curo affatto, anzi mi Storia perché la sua fondamentale occupazione era esalto anche dei loro dolori e dei loro terrori. Tutto in quella di scrutare e di leggere il cielo stellato, i me canta, suona, sussurra, rimbomba. Io, Terra sono movimenti dei soli, dei pianeti, delle galassie, viva, sono musicista, sono poeta, e mi beo di tutto determinarono a seguito di pazienti ed esatti calcoli questo, ne godo con una gioia che mai si interrompe e che oggi 21 dicembre 2012 si compie il “Grande mai finisce. E il bello del mio essere non termina qui: io Anno”. Si tratta del giorno dell’allineamento dell’asse nutro e allevo miriadi sterminate di viventi, piccolissimi terrestre nella direzione del centro della nostra e grandissimi, dai sensi finissimi e dai manti galassia. E quando si compie il “Grande Anno” che è variamente colorati. Moltissimi sono quelli leggeri che fatto di 5125 anni solari succedono cose stranissime e volano e fendono l’aria veloci e sicuri. Tanti ancora meravigliose. Un grande poeta italiano di poco meno di quelli che nuotano nei mari e nei fiumi e tanti altri duecento anni fa ha riferito un dialogo di un naturalista abitano il mio suolo fermo e sicuro, correndo, olandese con le sue mummie, che erano dei poveri camminando o strisciando. E faccio crescere erbe ed morti imbalsamati che per 15 minuti si sono messi a alberi, piccolissimi e grandissimi, ricchi di ombra, di parlare con lui, dicendogli poche cose su ciò che era verde e di frescura. E tra le erbe e sugli alberi loro accaduto nel momento della loro morte e sul spuntano gemme stupende: i fiori. Immensa è la loro periodo trascorso fra quell’istante e il loro breve varietà, tanto diversi sono i miei cieli e i miei climi. E a risveglio. E vuoi sapere che cosa era accaduto? Nulla, volte il loro profumo è inebriante, a volte tanto delicato proprio nulla che potessero ricordare. Questo poeta è da essere riposante. I fiori sono le mie pietre preziose lo stesso che ha riferito il tuo dialogo con la Luna, la viventi. Dove trovi tutto questo nel cosmo immenso? tua ancella di cui tanto ti vanti e che assai malvolentieri PIANETINO: Non sono proprio all’oscuro di tutto. rappresenta questa parte. E tante altre cose Qualcosa in questi brevi attimi l’ho intravisto. Ma nel succedono nel Grande Anno che non le so neppure mio viaggio fortunato ho udito voci e suoni in altri corpi io. celesti e ho visto accendersi delle luci. Sicuro: sono TERRA: Sicuramente in questo tragitto che certamente tanti altri i mondi abitati, ma non so né posso dirti se lo neppure tu hai voluto, ti sei conquistato una scienza siano da altre creature simili alle tue oppure molto meravigliosa di luoghi e siti dell’universo. Sono molto diverse. E meno ancora se siano esseri intelligenti curiosa di saperne qualcosa perché in fondo io sono come quella specie particolare che vive su di te oppure obbligata a percorrere lo stesso cammino, per chissà no. E ancora più difficile e fino ad ora a me pare quanti milioni e milioni di anni, e di tutto il resto non so impossibile predire se i tuoi e i loro si incontreranno nulla. Ma mi sento autorizzata a credere di essere la mai, tanta è la grandezza del cosmo e la brevità della parte migliore: ci sono parti dell’universo cosmico vita mortale. Ed ogni vita finita lo è. Ma c’è qualcosa paragonabili a me? So poco del cosmo, ma sono che tu non mi dici e che io voglio domandarti con sicura di no. Tu saprai tante cose dei cieli ma non sai urgenza e con passione. Chi sono quegli esseri niente di me perché mi vedi solo ora. Io, per quello che speciali, nati da te tanti e tanti millenni fa, quando forse posso sapere guardandomi intorno, sono sicura di io mi ero appena formato, quegli animali che sembrano albergare nel mio seno immense bellezze e meraviglie nati per un caso strabiliante e che ora ti popolano in 10

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

sovrannumero e sembra che addirittura ti stiano TERRA: Pianetino, pianetino! Aspetta ancora un poco, devastando e demolendo? Parlo degli uomini. un istante soltanto! Dimmi altro ancora! TERRA: Ah! Gli uomini! Non me ne curo molto. Non credono più che io sia una vivente. C’è oggi uno Ma il pianetino con un sospiro e con un lamento scienziato che si va affannando a dimostrarlo in tutti i accelerò improvvisamente la sua corsa e si allontanò modi, ma sono ben pochi quelli che gli credono. Alla nel vuoto immenso degli spazi siderali. Del suo dialogo mia realtà di creatura viva e vivente credettero solo gli con la Terra nessuna traccia restò più tra gli umani. antichi che ci imbastirono su molti miti e racconti in tutte le parti del mondo. Ma quelli erano poeti come lo Fonti e riferimenti: sono io. Questi di oggi invece…E non sanno né si G. Leopardi, Dialogo della Terra e della Luna, in “Operette immaginano che potrei schiacciarli come pidocchi ed Morali” Id. Dialogo di Federico Ruysch e delle sue mummie, estirparli dalla mia faccia! ivi. Carlo Michelstaedter, Dialogo di una cometa e della Terra, in PIANETINO: Sei sempre la stessa, vanagloriosa e “Dialoghi”, Milano, Adelphi ed., 1988. tracotante. Sì, sei vivente e sei anche un po’ artista; James Lovelock, Omaggio a Gaia, Torino, Bollati Boringhieri ed., 1980. ma poco, molto poco è merito tuo. Ti attribuisci e ti Id., Gaia. Nuove idee sull’ecologia, ivi, 1981. arroghi poteri che non hai. Sei viva, ma sei senza Id., Le nuove età di Gaia, ivi, 1991. testa. Oh, non capisci tu forse che c’è una Mente Id., La rivolta di Gaia, Milano, Rizzoli ed., 2006. nell’Universo, dappertutto e che essa è pure in questi viventi così numerosi; non ne sai nulla, e pochissimo ne sanno anche loro. Sei viva sì, ma sei tutta senso e Giuseppe Panteghini — [email protected] non percepisci le vibrazioni più profonde del pensiero; L’UDIENZA e sono proprio quelle alle quali sei sorda e che vanno in alto e si diffondono ben al di là della tua palla “Renato Ossuri, 17 anni, accusato di furto con conclusa con tutta la sua boria e della tua atmosfera. E scasso e detenzione abusiva di stupefacenti....” La così non sai quasi niente degli uomini. E veramente voce del magistrato, giudice del tribunale minorile, queste creature hanno fatto cose strabilianti in tutto. monotona ed arrochita da un fastidioso Ne vedo i segni persino dall’alto, e i loro pianeti raffreddamento, completava il quadro dimesso e artificiali ogni tanto mi sfiorano e mi fanno venire i lugubre dell'udienza. brividi. Ma quello che tu sai ancor meno è che sono Si trattava di un caso giudiziario di ordinaria capaci di efferatezze e di perversità senza limiti, di amministrazione, per questo l'uditorio era ridotto ai stupidità e di idiozie spaventose. E inoltre quanto folli e diretti interessati, a pochi curiosi perditempo ed ad incomprensibili, sciagurate sono le malattie dolorose e alcune dame di carità venute chissà come a le morti di molti di loro! E quante pretese si arrogano conoscenza del caso in corso. nelle loro pazzie! Alcuni arrivano addirittura a illudersi Pallido, davanti al giudice, stava un ragazzo che di poter essere immortali, e non genericamente, ma poteva essere considerato attraente osservando i proprio come individui assoluti! Tu, altera e filistea lineamenti regolari di un viso delicato e quasi dolce, in Terra non puoi avere fatto da sola una specie del cui lo stravolgimento della fase adolescenziale non genere perché, pur con tutto quello che generi, allevi e aveva lasciato segno, in netto contrasto, però con uno nutri non hai una mente capace di andare così lontano. sguardo freddo e duro. Osservava distaccato lo Forse ti fidi troppo del verbo degli scienziati che sparuto uditorio con aria beffarda e sprezzante ed un giurano e spergiurano sulla cosiddetta “evoluzione” e alone di cattiveria genuina emanava da quello ci imbastiscono sopra filosofemi assai poco credibili. sguardo. Poggiando i gomiti sul banco, fissava Sicché te ne sei appropriata perché così ti convinci di svogliatamente i presenti, scompigliandosi a tratti i avere fatto tutto da sola. Ma, te lo ripeto ancora una capelli nerissimi e lisci. Con regolarità cronometrica si volta, non sei poi così intelligente come vuoi far pizzicava il naso, tipicamente greco, tenendo serrate le credere. La tua mente non viene da te ma dall’alto del labbra sottili ed esangui. Dava subito nell'occhio, a chi cosmo che ti circonda e ti abbraccia, e perciò di quanto osservava il ragazzo, il contrasto tra la giovane età e su di te discende qualche luce si affievolisce e si quell'espressione vissuta che gli conferiva un ché di spegne. Tutto è vivo, tutto è mente e pensiero, ma non prematuramente invecchiato. Persino il giudice, che ne allo stesso modo in cui pensano e credono gli umani aveva visti di malavitosi, incrociandone lo sguardo che altro non possono vedere se non meccanismi ed provò una sensazione di inquietudine ed avvertì un elettromagnetismi. E io stesso che forse so qualcosa di leggero brivido, cosa che gli capitava quando aveva più di loro non so certo tutto e non so che cosa questa l'impressione di trovarsi di fronte a qualcosa di Mente sia. Tra i mondi di luce che ho intravisto tu mostruoso. sembri certo il più vario e il più strano anche se forse Ne fecero le spese ben presto le pie donne dalla non unico. Ma tu dipendi misteriosamente da questo pietà facile che con ripetuti rumori e colpetti di tosse Tutto. Non sei perfetta e non sei il culmine della tentavano di attirare su di loro l'interesse dell'imputato: creazione come non lo è nemmeno la creatura più lo scherno che lessero in quegli occhi le lasciò allibite. complicata, la più difficile di tutte che ora corrode e Il giudice tossì ancora una volta e qualche altro colpo minaccia la tua stessa vita. Questa creatura non è di tosse ne seguì per l'effetto contagioso che ancora il punto e il momento più alto dell’Universo; si manifestazioni quali gli sbadigli hanno in un gruppo. estinguerà e sarà oltrepassato. Ma ora non so né Renato Ossuri si accorse di avere freddo in quello posso dirti altro. La stessa forza che mi ha portato qui stanzone mal illuminato e poco riscaldato. Si rese vicino a te ora mi spinge via e mi fa schizzare lontano. anche conto che quel freddo lo aveva avvertito Addio, Terra! 11

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

posando lo sguardo sulla madre affidataria che lo ben conosceva l'imputato, essendo stato educatore aveva trattato ed a volte accudito come un figlio a tutti nell'istituto per ragazzi caratteriali, prima di laurearsi in gli effetti negli ultimi cinque anni. Sembrava che il vero psicologia. imputato nell'aula di tribunale fosse lei a giudicare “ Dottor Bruni, la sua testimonianza può servire a dall'espressione avvilita che le si leggeva in volto. capire meglio la personalità di Ossuri e quindi mi “Ha paura per me - si sorprese a pensare il ragazzo aiuterebbe a motivare la sentenza che dovrò scacciando quella strisciante sensazione di pietà che emettere, nei limiti che la legge mi prescrive ma che tanto detestava; - ma io non ho paura, neanche della non sono del tutto rigidi”. prigione” si ripeté ancora una volta, quasi per sentirsi Prese la parola un uomo basso e tarchiato, rassicurato.” perennemente abbronzato anche per la carnagione “ Prima di procedere vorrei sentire se l'imputato ha naturalmente scura, che era ben lontano dal cliché qualcosa da dirci che possa chiarire la situazione dello psicologo esile, pallido ed un po' nevrotico. senza l'intervento degli avvocati”. Bruni parlava a scatti, lasciando però inalterata la Il giudice stava per dire “l'ingombro” degli avvocati, mimica facciale ed il giudice, che era un attento categoria che lui detestava e che considerava solo osservatore dei comportamenti delle persone, degli intralci alla comprensione dei casi da risolvere. cominciò ad inquadrarlo tra i collerici calcolatori. Per questo aveva l'abitudine di far parlare le persone “ In qualità di ex educatore di Renato - Bruni preferiva interessate, prima dei loro difensori o accusatori. chiamarlo per nome come aveva sempre fatto negli Erano quasi sempre avvocati d'ufficio, e raramente anni in cui era stato educatore - ho cercato di seguirlo prendevano a cuore le persone che rischiavano il anche dopo l'affidamento alla famiglia Serrati, carcere, magari a causa della loro indifferenza o affidamento che peraltro avevo caldeggiato io stesso, incompetenza. visti gli effetti deleteri dell'istituto da cui proveniva sulla Il giovane sembrava non avere alcuna fretta di condotta di Renato.” Il dottor Bruni, dopo le prime rispondere alla richiesta del giudice. Cominciò con lo esitazioni si stava accalorando e l'ex educando serrò i stiracchiarsi ed a sbadigliare senza coprirsi la bocca denti ripensando a quell'uomo dalla parola facile ma con la mano, infine concesse al giudice un sorriso che dalla mano pesante che sorridendo era capace di sembrava molto di più un ghigno ironico. umiliare e picchiare senza ombra di pietà. Il giudice non era impreparato alle pantomime degli “ Il ragazzo possiede doti intellettive di livello medio- imputati irriducibili ed aspettò tranquillo il seguito della superiore benché il suo rendimento scolastico sia messinscena che, come previsto, voleva essere una sempre stato scadente. Si sa che nei ragazzi provocazione. Renato Ossuri alzò una mano caratteriali l'intelligenza verbale risulta più bassa divaricando l'indice ed il medio. rispetto ad altri tipi di intelligenza. D'altronde spesso “ Posso? Ma se preferite potrei farla qui, tanto il denotano una maturazione affettiva ed un'età mentale posto è quello giusto.” inferiore rispetto a quella cronologica...” L'avvocato d'ufficio si chinò e disse qualcosa Il giudice interruppe bruscamente la dissertazione all'orecchio dell'imputato ma quello si limitò a scrollare poco attinente al caso specifico invitando lo psicologo le spalle, poi continuò: “È urgente... poi forse mi a fornire informazioni personali e non teorie, di cui, scappa... l'idea, voglio dire”. Infine si alzò platealmente peraltro, era già edotto. ed assunse una postura eretta e sicura: evidentemente “ Dal punto di vista disciplinare ha dato spesso dei voleva parodiare l'atteggiamento di un avvocato grattacapi agli educatori, non perché tenesse un ridicolizzandolo con qualche buffonata ma il giudice, comportamento aggressivo, anzi: tendeva ad evitare pur avendo capito perfettamente le intenzioni gli scontri con tipacci più tosti di lui ma si trovava dell'imputato lo lasciò fare: ogni reazione era pur implicato in quasi tutte le bravate che venivano sempre meglio di un silenzio ostile. scoperte ed io penso che ne fosse lui l'ispiratore. “ Vostro disonore - esordì enfaticamente -… Mi scusi, Comunque era particolarmente abile a discolparsi ed il disonore è tutto mio...” Seguì un silenzio pesante era difficile trovarlo con le mani nel sacco ed in questi perché tutti si aspettavano una reazione stizzita del casi assumeva un atteggiamento derisorio. Si tratta di magistrato che invece rimase impassibile ad aspettare una reazione difensiva molto efficace in quanto l'evolversi della farsa. costringe l'educatore a prendere provvedimenti punitivi “Lei ha mai provato la paglia, la maria, la neve... le ed in questo modo l'inconscia tendenza a delinquere chiami come le pare. rimane protetta, non esposta alla possibilità di Ah, non sa allora che cosa si perde. Se cambia idea confrontarsi con un atteggiamento comprensivo o gliela posso fargliela avere a prezzo di favore,... e di leale da parte dell'educatore, e non c'è nulla che la me può fidarsi!” tendenza delinquenziale tema di più.” Il giudice si rammaricò di non avere il dono della L'oratore stava dando di nuovo sfoggio di battuta pronta come alcuni suoi colleghi ma questi, competenza ed il giudice fu costretto a raccomandare poi, 'battevano' anche troppo sugli imputati, cosa che la concisione. Nella sua lunga carriera il giudice aveva a lui non era mai andata a genio. Allora, per evitare conosciuto migliaia di persone nelle aule di tribunale che la situazione degenerasse, si decise ad ed aveva imparato a difendersi da preconcetti e interrompere la recita ma si limitò a chiedere: “Che classificazioni che avrebbero condizionato la sua cosa pensa di ottenere con questa messinscena? imparzialità. Usava, tuttavia un modo singolare per Forse potrebbe peggiorare una situazione già distaccarsi dagli stereotipi e dai preconcetti: prendeva compromessa.” qualche appunto, collocava l'individuo in una La pacata reazione del giudice spiazzò Renato Ossuri categoria, la definiva e poi accartocciava il foglio e lo che rimase perplesso in silenzio ed il giudice ne buttava nel cestino. Era infatti convinto che il miglior approfittò per sentire l'opinione di una persona che modo per non essere vittime dei pregiudizi era quello 12

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

di portarli a galla per poi disfarsene. Lo psicologo era “ Faceva la puttana, voleva dire” - esplose una voce stato classificato, oltre che tra i collerici calcolatori, tra i secca e sgradevole rivelatrice che l'imputato era fuori boriosi egocentrici, spesso manipolatori dell'uditorio, a controllo. lui particolarmente odiosi. Considerando conclusa la Infatti era diventato ancora più pallido e le labbra sua ristretta classificazione del dottor Bruni, il giudice avevano perso colore. come sempre se ne era liberato buttando il foglietto nel “ Forse voleva dire 'signora che dona le sue grazie cestino che voleva sempre alla sua destra. solo per denaro'; l'ho sentita anch'io in qualche film “… In tutto 8 polli, due tacchini e tre anitre, trucidati idiota.” per puro divertimento. Naturalmente nel gruppo c'era Senza aver chiesto la parola, l'imputato continuò a anche Renato, cosa strana visto che non aveva mai parlare, ma ormai aveva ripreso il controllo. Sembrava maltrattato animali ed anzi aveva accudito un gattino quasi timido, ora, e lanciava occhiate di sfuggita alla per mesi prima che morisse nonostante le sue cure. madre affidataria. Il magistrato aveva sempre avuto L'aveva persino seppellito e difeso da eventuali l'hobby del disegno e se ne serviva per distrarsi o per profanatori.” allentare la tensione. Ora stava immaginando la madre “I polli li ho presi a calci perché quel porco naturale dell'imputato e ne tracciava uno schizzo con proprietario della fattoria confinante col nostro campo rapidi tratti di matita. Poco prima aveva tratteggiato da pallone continuava a bucare i palloni che finivano una delle dame di carità, quella che gli era più nella sua proprietà. Ho fatto male... avrei dovuto antipatica a colpo d'occhio, ed aveva apposto il titolo: prendere lui a calci.” La rabbia aveva preso il posto “umanità del coccodrillo” ma poi, come sempre aveva della solita espressione di scherno con cui l'imputato buttato lo schizzo nel cestino. aveva sempre fissato l'odiato oratore e tutti si “ ...Quel giorno eravamo in libera uscita, si fa per dire, stupirono per questa reazione eccessiva per un e stavo seduto su una panchina dei giardini pubblici. episodio apparentemente marginale. La mia attenzione fu attirata da un giornale sgualcito. Il giudice starnutì e tirò fuori di tasca un fazzoletto Lo presi in mano e subito mi colpì la foto in bianco e ed il vecchio orologio a catena che lui continuava a nero di una donna trovata strangolata. L'avevano preferire agli orologi da polso. Raffreddore a parte, era trovata nel lago ma non era morta annegata. contento che qualcosa si muovesse e che ci fosse Somigliava troppo a mia madre nonostante la morte in stata una reazione sincera da parte dell'imputato. faccia... Sono rimasto rintronato finché un mio amico Renato Ossuri, però, si riprese subito e tornò al suo mi ha strattonato per dirmi che dovevamo rientrare. Ho abituale atteggiamento di torpore annoiato, nascosto il ritaglio di giornale in tasca. E lo conservo inframezzato da sorrisi di scherno. Di nuovo la voce ancora. Donna di vita, l'avevano definita, e poi se ne morbida e suasiva dell'oratore, nonostante il ritmo a erano dimenticati.” scatti. Bruni si guardò intorno per sondar l'umore del Seguì una lunga pausa che permise allo psicologo di piccolo uditorio poi continuò. intervenire. “Nei caratteriali i freni inibitori sono carenti e di “Per alcuni giorni Renato si comportò come se nulla conseguenza cedono facilmente all'impulsività. Ciò fosse accaduto. Poi venni a sapere che voleva non vuol dire che non abbiano vincoli morali, anche se vendicarsi su un assistente educatore che somigliava è difficile precisare i vincoli morali in questi ragazzi. un po' all'accompagnatore abituale della madre. Non Può quindi succedere che si pentano amaramente per fece nulla, invece, e si limitò ad assentarsi per mezze qualcosa che hanno appena commesso.” giornate, rintanato nella capanna costruita su un Bruni sembrava deliziarsi della propria voce e era grande cedro del bellissimo parco in dotazione convinto di star ammaliando ed ipnotizzando il dell'istituto. A volte non veniva neanche ai pasti ma pubblico. sapevamo dov'era. Poi, gradualmente, tornò quello di Renato Ossuri intanto rivedeva l'ammaliatore che lo sempre.” schiaffeggiava ripetutamente e con calma mentre “ Mia madre - riprese Renato - non si era quasi mai ripeteva: “Non è una punizione la lezione che ti sto occupata di me. Però ogni tanto veniva a trovarmi, la dando. È per il tuo bene ed un giorno forse mi domenica pomeriggio. Mi squadrava e storceva il naso ringrazierai.” A volte, ridendo, si vantava di conoscere per come ero vestito. Mi chiedeva se mangiavo benissimo il metodo educativo 'pestalossi'. Da lui, abbastanza e, se era allegra, mi asfissiava di baci. Ma però, aveva imparato molto, o meglio: il peggio. le sue visite duravano poco... troppo poco. Io a volte “...Inoltre i caratteriali sono particolarmente esposti al mi nascondevo sugli alberi quando la vedevo da pericolo del contagio collettivo, per cui può accadere lontano. Mi piaceva che mi cercasse e che si che facciano in gruppo cose di cui poi si pentono...” arrabbiasse con gli assistenti perché non sapevano “Chissà dove saranno gli altri” - pensava intanto dov'ero. Poi un giorno le ho urlato che non volevo più Renato Ossuri. In fondo aveva anche dei bei ricordi vederla. Lei c'è rimasta male per qualche minuto e se del periodo trascorso in istituto. l'è presa con gli assistenti che mi mettevano contro di “Venga al dunque - sbottò il giudice -! Il tempo stringe lei ed ha aggiunto che lei, certi stronzetti non li avrebbe e non abbiamo tempo per le conferenze”. toccati neppure se l'avessero pagata a peso d'oro. “... Abbiamo sì delle schede anamnestiche ma le Intanto quel bellimbusto del suo accompagnatore mi informazioni sono spesso imprecise per svariati motivi, guardava come una cacca di cane.... Ma quanto mi magari solo per giustificare lo spostamento di un piaceva quando mi stringeva a sé e mi strofinavo sulla soggetto da un istituto all'altro. E questo vale anche sua pelliccia di visone. Dopo quella scenata ho per Renato. Sembra che la madre conducesse una smesso di nascondermi sugli alberi per farmi cercare. vita... come posso dire...” Ma perché vi sto raccontando queste cose? Andate al diavolo!”

13

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Il giudice fece una smorfia vedendo una delle 'dame Glielo doveva, anche a costo di pagare caro il suo di carità' prendere un fazzoletto ed asciugarsi gli gesto. occhi: quella sorta di pietà lo nauseava. Terminata l'udienza l'unico che gli concesse uno “È ora che affrontiamo il caso - disse il giudice sguardo benevolo fu il giudice; allora Renato Ossuri rompendo quel silenzio denso che impregnava l'aula finalmente sorrise, un sorriso pulito ed innocente, e -. Sentiamo la signora Serrati, tutrice dell'imputato con un filo di voce disse al giudice: “Alla prossima assieme al marito e parte lesa.” recita!” “ Mio marito non c'é - disse la donna con un filo di voce, intimidita da un ambiente che non conosceva e di cui aveva un timore riverenziale -. È all'ospedale per Umberto Pasqui (1978) — Forlì un infarto.” IL CANTO DI MEZZANOTTE Era una donna spenta, sui 45 anni e ne dimostrava di più. Si era messa un vestito nuovo ma l'abito Aveva già dato segni di malessere nuovo indossato da lei sembrava usato. Guardava nel passaggio tra ora legale e ora Renato di sottecchi, quasi che la colpevole fosse lei. solare. Tra sabato 29 e domenica “ Leggo nella querela che le sono stati sottratti 460 € 30 ottobre, alle tre di notte, le in contanti ed oggetti di valore per una cifra notevole. lancette furono spostate indietro Certamente non si tratta del primo furto. Ma perché si alle 2 per ripristinare l’ora solare. è decisa solo ora a sporgere denuncia?” Un piccolo sfasamento temporaneo che gli cagionò “ È vero - rispose l'interrogata - ma le altre volte dopo non poca irritazione: perché quando si va a toccare il sembrava pentito e chiedeva scusa - le dita meccanismo poi non è facile riprendere il ritmo di tormentavano i bordi della borsetta che teneva sulle lavoro. Si mise l’animo in pace e, ormai abituato, ginocchia e deglutiva in continuazione -. E poi erano sapeva che il prossimo cambio sarebbe avvenuto il 25 sempre pochi soldi. Questa volta ha preso tutto quello marzo. Un mestiere duro il suo, ogni ora doveva che avevamo di valore in casa. Per prendere le gridare e scandire, senza margine di errore, il tempo collane e gli anelli ha spaccato il cofanetto di ceramica. che passa. Non sentiva crisi, né si preoccupava per il Non si è neppure degnato di aprirlo.” futuro: il presente conta, e per il presente doveva Rispondendo ad una domanda del magistrato, la essere sempre all’erta, mai lo scoccare dell’ora doveva donna continuò: “Io e mio marito non abbiamo più figli coglierlo impreparato. Il sonno e il riposo erano e dopo che ci è morto il nostro unico figlio di consentiti dalle 21.01 alle 5.59. Mai un giorno di poliomielite non siamo più riusciti ad averne un altro. vacanza, mai un giorno di ferie. Nonostante tutto e Così, quando ci hanno proposto Renato in affidamento tutto sommato se la passava bene. Era un cucù di un l’abbiamo accettato. …Sì sapevamo che era un orologio in legno smaltato, attrezzo costoso, delicato e ragazzino difficile ma speravamo di conquistarlo col prezioso. Anno dopo anno aveva acquisito una certa nostro affetto. Renato non è cattivo, sono le esperienza: sapeva come dosare i trilli, come scandire compagnie che lo rovinano. ….La denuncia l'ha fatta la voce, come uscire sbattendo le alette senza mio marito senza neppure dirmelo ma mi ha detto che apparire goffo o ripetitivo. Nessuno gli aveva mai dato era per il suo bene. Qualche volta prendeva i soldi per un nome e di questo era piuttosto dispiaciuto perché darli a qualche suo amico ma adesso c'è di mezzo la era persuaso di essere più che un amico per gli droga.” abitanti della casa. Forse non era più amato da quella Il giudice sospese il suo disegno e, osservando famiglia come quando fu acquistato nell’occasione di quegli occhi da colpevole, mormorò: “Non avete nulla un mercatino di Natale in un paese incorniciato dalle da rimproverarvi”. montagne. Il suo profumo di resina di larice era quasi “ Mio marito sperava di passargli la sua officina, del tutto svanito, l’incanto del suo lavoro era appena appena avesse imparato il lavoro, ma adesso ha appena tollerato, i fanciulli erano cresciuti e non si capito che era solo un sogno e c'è rimasto davvero soffermavano più a contemplarne l’esatta meticolosità. male...” Per questo ebbe un’idea decisamente ardita. Perché L'imputato fissava la donna a tratti ma appena ne non prospettarsi un anno completamente diverso? incrociava lo sguardo assumeva quell'aria spezzante Perché non sperare in un futuro senza la schiavitù di che dava tanto fastidio ai suoi tutori. Infine, senza aver un lavoro oppressivo e ossessivo? Non poteva chiesto la parola, interruppe il discorso. pensare per più di 59 minuti consecutivi, a parte la “ C'era il rischio che buttaste via i soldi per darli a notte, dolce per i sogni, quindi per tutto dicembre ogni qualche prete. Avevate sempre detto che quello che è congettura rimase al palo. Aveva immaginato una vostro è anche mio, e per una volta che vi ho presi in specie di sciopero, forse solo così si sarebbero di parola, guarda un po' cosa mi è successo. Son stufo nuovo accorti di lui. Aveva pensato di sbagliare di angeli custodi!” - concluse con voce irritata. apposta le ore, invertendone il senso. Aveva ideato di Solo il giudice si era accorto della tensione nervosa cambiare voce e renderla più acuta, o più alta, o più e dello sforzo che queste parole erano costate fastidiosa, o più delicata. Progetti senza senso, senza all'imputato che di fronte al pianto della donna, seguito percorso, che poi, come prevedibile, rimasero nella a queste ciniche parole era ulteriormente impallidito, i testolina di legno del cucù. Nel giorno del pranzo di suoi lineamenti si erano irrigiditi in una smorfia penosa. Natale si accorse di essere gradito specialmente dagli Renato Ossuri sapeva di essersi giocato ogni ospiti, soprattutto dai bambini che ammiravano con possibilità di ottenere attenuanti alla sua pena ma stupore le uscite canterine dall’orologio prezioso. E lui doveva farsi ripudiare, una volta per tutte: solo così gonfiava il suo petto ligneo e, inorgoglito, cantava con quella povera donna avrebbe smesso di soffrire per lui. vigore e maestria. Due signore, forse maestre, si divertivano a elencare un catalogo d’altri tempi con i 14

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

verbi che si riferiscono ai versi di alcuni uccelli. Così dissolsero. La ragazza toccò la mano dei due e l’allodola trilla, l’usignolo gorgheggia, la colomba tuba, sorrise, indicando loro la pianta delle risposte, quella la civetta stridisce, il pulcino pigola, il tacchino goglotta, che fa dire o sì o no, senza mezze misure. Mostrò loro il fringuello chioccola, il merlo zirla, il pavone paupula, anche il vivaio delle felci estinte. Avvicinatisi ad una l’oca starnazza, il gufo bubbola, l’alzavola cigola, selva rada si sedettero a contemplare degli alberi l’aquila grida, l’assiolo chiurla, la capinera cinguetta, la giganteschi, dalla corteccia dura come la pietra. Dopo cornacchia gracchia, la rondine garrisce, la gallina poco, tuttavia, i due escursionisti udirono un grido schiamazza, il gallo chicchiricchia, il pappagallo soffocato della ragazza che poi cominciò a lacrimare. Il ciangotta, il passero pispiglia, il piccione gruga, lo sole si eclissò, l’aria si tinse di color turchese e gli storno fischia... Il cucù non si annoiava per nulla e uccelli con le fiere cessarono di emettere rumori. Il ascoltava con attenzione tali lunghe dissertazioni, silenzio regnava incontrastato. Nel tronco di un grosso chiuso nella sua casetta e fiero della propria albero la corteccia si squarciò e ne uscì una faccia insostituibile presenza. A ridosso del capodanno però spaventosa. Un mostro dalle sembianze umane, simile tornò a farsi vivo il suo malessere. Il canto del mattino ad un vecchio coi capelli scuri, ruggiva. I suoi occhi era particolarmente sgradito, tanto che si sentì erano insanguinati, i denti affilati e sporchi. Nessuno imprecare contro. Percepiva che il suo lavoro era sa se i due escursionisti si salvarono o si fecero diventato un disturbo nei giorni di festa: nessuno aveva vincere, avvinti nelle proprie paure, dall’incubo che bisogno di alzarsi con sollecitudine e la precisione stavano vivendo. Nessuno sa se si risvegliarono in dell’ora scandita non era più di interesse comune. E tempo, o se il giardino inviolabile era vera realtà. allora meditò il proposito definitivo per l’anno 2012. Il Questa storia fu raccontata ad un vegliardo da una suo pensiero doveva diventare azione, le sue delle lucertole bianche volanti. intenzioni dovevano essere realtà. Si prodigò di coraggio e, con il becco, durante i minuti di reclusione nella sua casetta, iniziò a colpire con determinazione IL PRINCIPE DEGLI ASTEROIDI la sottile asta di balsa che lo collegava all’orologio Chiacchiere da bar. Sul tavolino stava seduto per trascinandolo avanti e indietro ogni sessanta minuti. buona parte del giorno un signore distinto. Leggeva, Sapeva, infatti, che di solito la famiglia che abitava la guardava la gente che passava; non parlava mai con sua casa regolava il meccanismo per destare dal nessuno. I clienti del locale, sempre più incuriositi dalla sonno il cucù in occasione del canto di mezzanotte che sua abitudine bizzarra, già da tempo avevano fa da spartiacque tra anno vecchio e nuovo. Poteva cominciato a porre domande al gestore. “Non per farmi essere una ghiotta occasione per un anno gli affari degli altri - chiedevano - ma che mestiere fa decisamente nuovo. Venne il 31 dicembre, come al quello lì?”. In effetti, appariva benestante, ma c’era chi solito gravido di aspettative e di programmi come se giurava che altro non faceva di stare seduto tutto il da quella sera dipendessero i dodici mesi successivi. giorno. “È il principe degli asteroidi – raccontava il In genere non è così, ma per il cucù quel capodanno fu barista – so che sembra una storia assurda, ma è speciale. Dieci, nove, otto, sette, sei, cinque, quattro, veramente così”. La risposta creava più imbarazzo tre, due, uno… Esplosione di spumante e di fuochi della domanda. Scuotevano la testa gli avventori, d’artificio, sospensione di polvere da sparo dall’odore alcuni si irritavano, convinti di essere stati burlati. I più acre nella foschia illuminata di ambra dei lampioni rinunciavano ad approfondire, per reprimere il lato della città. Scambio di auguri e di baci. E lui, il cucù, al femminino e curioso che sentivano serpeggiare dentro dodicesimo trillo del canto di mezzanotte prese lo di loro. “Non parla perché non può parlare – suggeriva slancio e spiccò il volo uscendo dalla finestra. Iniziò il barista – ma di notte può comunicare in un modo così il suo anno nuovo o, meglio, la sua vita nuova. strepitoso”. I temerari, a questo punto, tra un crodino e una cedrata, osavano scoprire ciò che si celava dietro al signore misterioso. “Il principe degli asteroidi parla di NEL GIARDINO DEGLI IPERBOREI notte – rivelava il barista - indica il cielo con un dito, Si narra che due escursionisti si avventurarono nel punta una stella, e disegna nel Firmamento le lettere o giardino degli Iperborei, là dove il sole d’estate non le cose che vuole comunicare”. Una simile tramonta mai, là dove d’inverno è sempre gelida affermazione, benché narrata nei modi e nei toni tenebra. Un bosco fitto e ombroso faceva spazio a una convincenti, tipici dell’uomo dietro il bancone, nei più radura con pini mughi e ginepri dalle bacche rosate. Vi suscitava grasse risate. Ma il dubbio che ciò fosse trovarono una casa, una casa normale, con stanze vero in molti persisteva come un tarlo. “Che senso normali. Si stesero su un letto matrimoniale, ma si avrebbe questo racconto se non fosse vero?” Si sentivano troppo vulnerabili e si alzarono di scatto. La chiedevano i clienti nel segreto, per non dare a vedere casa era proprio vuota, la esplorarono piano per piano, che erano turbati dal signore distinto. Chiacchiere da stufatisi ne uscirono. Fuori videro volare lucertole bar? Erano solo chiacchiere da bar oppure davvero il bianche. Questi rettili erano dotati di un’ala fissa che cielo notturno, per il principe degli asteroidi, era una cingeva il loro corpo a guisa di salvagente, mentre lavagna senza fine? Le domande e i dubbi dei più altre due paia d’ali si muovevano come le pale di un avveduti dei clienti affezionati del locale erano ogni elicottero. Le strane creature accompagnavano una giorno più insistenti. Finché un paio di loro, puntata la donna dalla straordinaria bellezza. Era talmente bella sveglia nel cuore della notte, fu testimone che quanto che non fu mai descritta. La figura angelica si avvicinò detto dal barista era la verità. ai due escursionisti. Le lucertole volanti formavano una specie di scudo, gli uomini si trassero subito indietro arrossendo ma lei schioccò le dita e gli strani animali si

15

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

…Grandi Tracce… Grandi Tracce… Grandi Tracce... esaminatomi e conosciutomi bene, ho ritrovato, o mi pare, essere in me di alcun poco maggiore la somma Vittorio Alfieri (1749-1803) del bene a quella del male. Onde, se io non avrò forse VITA il coraggio o l'indiscrezione di dir di me tutto il vero, Parte prima non avrò certamente la viltà di dir cosa che vera non sia. INTRODUZIONE Quanto poi al metodo, affine di tediar meno il lettore, Plerique suam ipsi vitam narrare, fiduciam e dargli qualche riposo e anche i mezzi di potius morum, quam arrogantiam, arbitrati abbreviarsela col tralasciare quegli anni di essa che gli sunt. parranno meno curiosi; io mi propongo di ripartirla in Tacito, Vita di Agricola cinque Epoche, corrispondenti alle cinque età dell'uomo e da esse intitolarne le divisioni: puerizia, Il parlare, e molto piú lo scrivere di sé stesso, nasce adolescenza, giovinezza, virilità e vecchiaia. Ma già senza alcun dubbio dal molto amor di sé stesso. Io dal modo con cui le tre prime parti e piú che mezza la dunque non voglio a questa mia Vita far precedere né quarta mi son venute scritte, non mi lusingo piú oramai deboli scuse, né false o illusorie ragioni, le quali non mi di venire a capo di tutta l'opera con quella brevità, che verrebbero a ogni modo punto credute da altri; e della piú d'ogni altra cosa ho sempre nelle altre mie opere mia futura veracità in questo mio scritto assai mal adottata o tentata; e che tanto piú lodevole e saggio darebbero. Io perciò ingenuamente confesso, necessaria forse sarebbe stata nell'atto, di parlar di me che allo stendere la mia propria vita inducevami, misto stesso. Onde tanto piú, temo che nella quinta parte forse ad alcune altre ragioni, ma vie piú gagliardo (ove pure il mio destino mi voglia lasciar invecchiare) d'ogni altra, l'amore di me medesimo: quel dono cioè, io non abbia di soverchio a cader nelle chiacchiere, che la natura in maggiore o minor dose concede agli che sono l'ultimo patrimonio di quella debole età. Se uomini tutti, ed in soverchia dose agli scrittori, dunque, pagando io in ciò, come tutti, il suo diritto a principalissimamente poi ai poeti, od a quelli che tali si natura, venissi nel fine a dilungarmi indiscretamente, tengono. Ed è questo dono una preziosissima cosa; prego anticipatamente il lettore di perdonarmelo, sí; poiché da esso ogni alto operare dell'uomo proviene, ma, di castigarmene a un tempo stesso, col non allor quando all'amor di sé stesso congiunge una leggere quell'ultima parte. ragionata cognizione dei propri suoi mezzi, ed un Aggiungerò, nondimeno, che nel dire io che non mi illuminato trasporto pel vero ed bello, che non son se lusingo di essere breve anche nelle quattro prime parti, non uno. quanto il dovrei e vorrei, non intendo perciò di Senza proemizzare dunque piú a lungo sui generali, permettermi delle risibili lungaggini accennando ogni io passo ad assegnare le ragioni per cui questo mio minuzia; ma intendo di estendermi su molte di quelle amor di me stesso mi trasse a ciò fare: e accennerò particolarità, che, sapute, contribuir potranno allo quindi il modo con cui mi propongo di eseguir questo studio dell'uomo in genere; della qual pianta non assunto. possiamo mai individuare meglio i segreti che Avendo io oramai scritto molto, e troppo piú forse osservando ciascuno sé stesso. che non avrei dovuto, è cosa assai naturale che alcuni Non ho intenzione di dar luogo a nessuna di quelle di quei pochi a chi non saranno dispiaciute le mie altre particolarità che potranno risguandare altre opere (se non tra' miei contemporanei tra quelli persone, le di cui peripezie si ritrovassero, per cosí almeno che vivran dopo) avranno qualche curiosità di dire, intarsiate con le mie: stante che i fatti miei bensí, sapere qual io mi fossi. Io ben posso ciò credere, ma non già gli altrui, mi propongo di scrivere. Non senza neppur troppo lusingarmi, poichè, di ogni altro nominerò dunque quasi mai nessuno individuandone il autore anche minimo quanto al valore, ma voluminoso nome, se non se nelle cose indifferenti o lodevoli. quanto all'opere, si vede ogni giorno e scrivere e Allo studio dunque dell'uomo in genere è leggere, o vendere almeno la vita. Onde quand'anche principalmente diretto lo scopo di quest'opera. E di nessun'altra ragione vi fosse, è certo pur sempre che, qual uomo si può egli meglio e piú dottamente parlare, morto io, un qualche libraio per cavare alcuni piú soldi che di sé stesso? quale altro ci vien egli venuto fatto di da una nuova edizione delle mie opere, ci farà maggiormente studiare? di piú addentro conoscere? di premettere una qualunque mia vita. E quella, verrà piú esattamente pesare? essendo, per cosí dire, nelle verisimilmente scritta da uno che non mi aveva o piú intime di lui viscere vissuto tanti anni? niente o mal conosciuto, e che avrà radunato le Quanto poi allo stile, io penso di lasciar fare alla materie di essa da fonti o dubbi o parziali; onde penna, e di pochissimo lasciarlo scostarsi da quella codesta vita per certo verrà ad essere, se non altro, triviale e spontanea naturalezza, con cui ho scritto alquanto meno verace di quella che posso dar io questa opera, dettata dal cuore e non dall'ingegno; e stesso. E ciò tanto piú, perché lo scrittore a soldo che sola può convenire a cosí umile tema. dell'editore suol sempre fare uno stolto panegirico Epoca Prima dell'autore che si ristampa, stimando amendue di dare cosí piú ampio smercio alla loro comune mercanzia. PUERIZIA

Affinchè questa mia vita venga dunque tenuta per Abbraccia i primi nove anni nella casa materna meno cattiva e alquanto piú vera, e non meno CAPITOLO PRIMO imparziale di qualunque altra, verrebbe scritta da altri dopo di me; io, che assai piú largo mantenitore che Nascita e parenti

non promettitore fui sempre, m'impegno qui con me stesso, e con chi vorrà leggermi, di disappassionarmi Nella città d'Asti in Piemonte, il dí 17 di gennaio per quanto all'uomo sia dato; e mi vi impegno, perché dell'anno 1749, io nacqui di nobili, agiati ed onesti 16

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

parenti. E queste tre loro qualità ho espressamente vita in età di anni quarantuno. Onde da piú di 37 anni individuate, e a gran ventura mia le ascrivo per le vivono questi due coniugi vivo esempio di ogni virtú seguenti ragioni. Il nascere della classe dei nobili, mi domestica, amati, rispettati, e ammirati da tutti i loro giovò appunto moltissimo per poter poi, senza la taccia concittadini; e massimamente mia madre, per la sua di invidioso e di vile, dispregiare la nobiltà di per sé ardentissima eroica pietà con cui si è assolutamente sola, svelarne le ridicolezze, gli abusi ed i vizi; ma nel consecrata al sollievo e servizio dei poveri. tempo stesso mi giovò non poco la utile e sana Ella ha successivamente in questo decorso di tempo influenza di essa, per non contaminare mai in nulla la perduti e il primo maschio del primo marito e la nobiltà dell'arte ch'io professava. Il nascere agiato, mi seconda femmina; cosí pure i due soli maschi del fece libero e puro; né mi lasciò servire ad altri che al terzo, onde nella sua ultima età io solo di maschi le vero. L'onestà, dei parenti fece sí, che non ho dovuto rimango; e per le fatali mie circostanze non posso star mai arrossire dell'esser io nobile. Onde, qualunque di presso di lei; cosa di cui mi rammarico spessissimo: queste tre cose fosse mancata ai miei natali, ne ma assai piú mi dorrebbe, ed a nessun conto ne vorrei sarebbe di necessità venuto assai minoramento alle stare continuamente lontano, se non fossi ben certo diverse mie opere; a sarei quindi stato per avventura o ch'ella e nel suo forte e sublime carattere, e nella sua peggior filosofo, o peggior uomo, di quello che forse vera pietà ha ritrovato un amplissimo compenso a non sarò stato. questa sua privazione dei figli. Mi si perdoni questa Il mio padre chiamavasi Antonio Alfieri; la madre, forse inutile digressione, in favor di una madre Monica Maillard di Tournon. Era questa di origine stimabilissima. savoiarda, come i barbari di lei cognomi dimostrano: 1) Continua ma i suoi erano già da gran tempo stabiliti in Torino. Il mio padre era un uomo purissimo di costumi, vissuto sempre senza impiego nessuno, e non contaminato da Italo Svevo (alias Áron Ettore Schmitz [1861 – 1928]) alcuna ambizione; secondo che ho inteso dir sempre LA NOVELLA DEL BUON VECCHIO E DELLA da chi l'avea conosciuto. Provveduto di beni di fortuna BELLA FANCIOULLA (1926) sufficienti al suo grado, e di una giusta moderazione Cap. VIII nei desideri, egli visse bastantemente felice. In età di

oltre cinquantacinque anni invaghitosi di mia madre, la La giovinetta, come sempre, fu quale, benchè giovanissima, era allora già vedova del puntuale all'appuntamento. Nel marchese di Cacherano, gentiluomo astigiano, la vecchio non c'era stata quell'ansietà sposò. Una figlia femmina che avea di quasi due anni nell'attesa come in passato. Da ciò preceduto il mio nascimento, avea piú che mai egli ebbe conforto: se il sogno aveva invogliato e insperanzito il mio buon genitore di aver simulato eccitazioni sessuali, la realtà prole maschia: onde fu oltre modo festeggiato il mio - ora ne aveva la certezza - era fatta arrivo. Non so se egli si rallegrasse di questo come tutt'altrimenti. Ma una grande sorpresa gli diede padre attempato, o come cavaliere assai tenero del l'enorme emozione da cui fu preso al rivedere il caro nome suo e della perpetuità di sua stirpe: crederei che viso della giovinetta. Ora s'avvedeva ch'era escluso di questi due affetti si componesse in parte eguale la di ch'egli assumesse con lei, come s'era proposto, le arie lui gioia. Fatto si è, che datomi ad allattare in un di un capo ufficio. Quasi sveniva. Come era borghetto distante circa due miglia da Asti, chiamato incantevole quella faccina dai grandi occhi, di cui Rovigliasco, egli quasi ogni giorno ci veniva a piedi e sapeva ogni linea per averla baciata, e come era vedermivi, essendo uomo alla buona e di armoniosa quella voce udita da lui quando semplicissime maniere. Ma ritrovandosi già oltre l'anno commentava atti di cui provava rimorso. Non trovava sessagesimo di sua età, ancorchè fosse vegeto e parole per salutarla e lungamente tenne la piccola robusto, tuttavia quello strapazzo continuo, non manina inguantata nelle proprie. Era tanto bello di badando egli né a rigor di stagione né ad altro, fe’ sí voler bene. Sorgeva per lui una nuova, un'ultima che riscaldatosi un giorno oltre modo in quella sua gioventù? Una nuova cura più efficace di tutte? periodica visita che mi faceva, si prese una puntura di Poi la guardò. Il volto gli parve meno fresco. Attorno cui in pochi giorni morí. Io non compiva allora per anco alla bocca che cinque mesi prima gli era sembrata un il primo anno della mia vita. Rimase mia madre incinta fiore appena sbocciato, qualche linea s'era spostata. di un altro figlio maschio, il quale morí poi nella sua Orizzontalmente la bocca s'era un poco allungata e le prima età. Le restavano dunque un maschio e una labbra sembravano meno alte. Qualche cosa d'amaro? femmina di mio padre, e due femmine ed un maschio Un rancore per lui, forse? Perché - ora soltanto lo del di lei primo marito, marchese di Cacherano. Ma ricordava - egli aveva promesso amore e protezione, e essa, benchè vedova due volte, trovandosi pure assai improvvisamente s'era sottratto a qualunque impegno giovine ancora, passò alle terze nozze col cavaliere che avesse avuto con lei. Perciò le sue prime parole Giacinto Alfieri di Magliano, cadetto di una casa dello furono dette per domandare perdono. Le raccontò che stesso nome della mia, ma di altro ramo. Questo quella volta quando le aveva scritto di dover lasciare la cavaliere Giacinto, per la morte poi del di lui città, s'era invece ammalato. Descrisse la grande primogenito che non lasciò figli, divenne col tempo angina, che pur giaceva tanto lontano da lui, come se erede di tutto il suo, e si ritrovò agiatissimo. La mia ne avesse sofferto fino alla vigilia. In certo modo, ottima madre trovò una perfetta felicità con questo perciò, mentì, ma solo per essere sicuro di ottenere cavalier Giacinto, che era di età all'incirca alla sua, di subito il perdono. bellissimo aspetto, di signorili ed illibati costumi: onde Essa, però, non ci pensava di serbargli rancore. ella visse in una beatissima ed esemplare unione con Tutt'altro! Aveva subito fatto atto di baciarlo addirittura lui; e ancora dura, mentre io sto scrivendo questa mia 17

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

sulla bocca. Egli porse la guancia e sfiorò la sua con le Essa si mise a mangiare, ma molto compostamente. proprie labbra. - Che peccato! - essa disse - sarebbe Il coltello e la forchetta lavoravano con grande stato pur meglio che tu fossi partito piuttosto che sicurezza e alla boccuccia arrivavano i bocconi nella ammalare. giusta misura mentre alle cene cui egli l'aveva Egli, per vederla meglio, la fece sedere all'altro capo convitata prima anche i ditini avevano dovuto del tavolo. Dev'essere stato coordinato da madre collaborare al frazionamento del cibo e al suo natura il fatto che i vecchi vedono meno bene da vicino trasporto. Al vecchio parve di dover compiacersi di con quello che non c'è scopo per essi di avere gli trovarla tanto affinata. oggetti a portata di mano. Egli era titubante sempre. Se continuava a ridere e Subito osservò stupito che i riccioli che il giorno sorridere con lei, dove sarebbe arrivato? Per non prima egli aveva visto svolazzare liberi all'aria, erano offenderla volle parlare solo della propria colpa: - Se ora coperti da un cappello elegante adorno di piume quel giorno mi fossi avvicinato a te solo per consigliarti dai colori fini e sobrii. Perché quella metamorfosi come per il tuo meglio… si poteva dirla a Trieste, ove il cappello delle donne Il buon senso semplice della giovinetta ebbe qui una designa addirittura la classe cui esse appartengono? obbiezione che doveva occupare il vecchio anche più Veniva da lui in cappello e non lo portava per tardi: - Ma se tu non ti fossi innamorato di me non ti camminare le vie? Strano! E com'era mutata nel modo saresti neppure avvicinato. - Infatti egli riconobbe di vestire! Quella non era più una fanciulla del popolo, subito che se egli non fosse stato tenuto su quella ma apparteneva alla borghesia per il cappellino, e per piattaforma del tramway dal suo desiderio, sarebbe il vestito dal taglio elegante e dalle stoffe abbondanti disceso al Tergesteo senza neppur avvedersi che la come si usava allora quando le stoffe mancavano. giovinetta avrebbe potuto aver bisogno di lui. Appartenevano pure alla borghesia, ma un po' Essa non aveva preso molto sul serio le sue parole degenere, quelle calze di seta trasparenti che perché subito gli disse: - Ero carina su quel proteggevano poco le gambe dal freddo, e gli scarpini carrozzone? Di' la verità! Ti piacevo molto! - Si levò, laccati. Non solo per affetto il vecchio non seppe andò da lui e gli fece una carezza sulla guancia che assumere l'aria burbera che aveva premeditata, ma quel giorno era stata rasata. Egli non poté fare a meno anche per un po' di soggezione. Essa era di corrispondere alla carezza poggiandole la mano indubbiamente la persona più elegante con la quale sotto il mento. egli da lungo tempo avesse conversato. Egli, invece, Egli volle riprendere il filo del suo discorso: - Io ero era vestito ben comodo e non portava neppure il troppo vecchio per te e avrei dovuto saperlo. colletto perché lo affannava. Con gesto istintivo portò - Vecchio! - essa protestò. - Io ti volevo bene perché le mai al collo per accertarsi di aver abbottonata la mi piacevi con quel tuo aspetto distinto! - Al camicia. complimento egli dovette sorridere davvero contento. Donde potevano essere venuti tutti i denari che Egli sapeva di avere anche da vecchio una figura occorrevano per acquistare tutte quelle belle cose? distinta e se ne compiaceva tuttavia. Anziché pensare a quello che aveva da dire il vecchio - Se poi - essa aggiunse mangiando - tu volessi si perdette in calcoli. Quanti denari le aveva rimessi lui adottarmi da figlia, bada che siamo ancora in tempo. cinque mesi prima? Potevano bastare i denari dati da Non sarei forse una bella figlia? lui per spiegare tanto lusso? Trapelava una grande presunzione da ogni parola Essa lo guardava sorridendo e pareva aspettasse. ch'essa diceva e a lui sembrava che la fanciulla del Egli aveva già deciso di non assumere per il momento popolo fosse stata differente. Nei cenci, proprio l'aspetto di un mentore tanto più che gli pareva di quando lo aveva sedotto, essa era stata tanto più ammonire abbastanza dando un esempio di virtù. Fu morale. Mangiando essa trovava il tempo di stendersi proprio perché non sapeva che altro dire che le sulla poltrona e sporgere alla vista del vecchio le domandò: - Sei tuttavia al tramway? gambe elegantemente calzate. Adottarla? Una donna Dapprima sembrò ch'essa non avesse bene sentito: che gli faceva vedere delle gambe che non - Al tramway? - Poi parve ricordasse. Non era un posto gl'importavano? adatto per una giovine. Lo aveva lasciato da parecchio L'ira lo rese più eloquente. - Già quel giorno io tempo. m'avvicinai a te per farti del bene e avviarti ad una vita Egli l'invitò a mangiare. Era un modo di guadagnare migliore. Ricordi che ti parlai d'impieghi e studii? Lo tempo perché in lui c'era il dubbio se non avesse ricordi? Poi la passione ebbe il sopravvento. Ma ricordi dovuto farle un rimprovero per l'abbandono del lavoro. che subito la prima sera volli riparlare di lavoro eppoi Mentre essa s'accingeva a mangiare levandosi ne parlai la seconda e sempre ogni volta che ti vidi? lentamente i guanti, egli le domandò: - E che cosa fai Poi ti dissi anche di stare attenta e di non lasciarti ora? trascinare ad altri amori disordinati. Ricordi? - Aveva - Ora? - domandò la giovinetta anch'essa esitante. così detto e senz'alcuno sforzo che anche il proprio Poi sorrise: - Ora sto cercando un impiego e dovresti amore era stato disordinato. procurarmene tu uno. E respirò. Visto che la giovinetta ricordava tutto - Ben volentieri, - disse il vecchio. - Non appena sarò quello ch'egli voleva e nient'altro, respirò. Gli pareva guarito ti prendo con me in ufficio. Hai studiato un po' d'essere nettato da ogni rimprovero e credeva che di tedesco? adesso avrebbe potuto dedicarsi ad insegnare la - Bravo! Il tedesco! - disse essa ridendo di cuore. - morale alla giovinetta senza trovare impedimento Noi due abbiamo cominciato a volerci bene col nell'esempio ch'egli stesso aveva dato. Con la propria tedesco e si potrebbe continuare a studiarlo insieme. - infermiera egli era stato più sincero ed aveva scusati Era una proposta che egli finse di non intendere. gli antichi trascorsi con la propria gioventù. Con la

18

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

giovinetta, invece, tendeva a cancellare quei trascorsi grato. - Gli sembrava di aver fatto molto in quel primo con le parole con le quali li aveva accompagnati. abboccamento. Il resto si poteva riservarlo al giorno Pareva che ci fosse riuscito e ne provò una gioia appresso dopo di essersi preso il tempo necessario indicibile. Credette di poter guardare il mondo intero alla riflessione. Tuttavia non seppe cambiar discorso e oggettivamente trovandosi finalmente fuori di tutte le non solo perché i vecchi sono un po' come i coccodrilli compromissioni cui tutti son spinti dalle proprie che non cambiano facilmente direzione, ma anche debolezze. Se fosse stato veramente l'osservatore perché oramai con la giovinetta egli non aveva che un oggettivo che credeva, avrebbe potuto accorgersi che legame. In fondo più di uno con lei non aveva mai nella fanciulla sussisteva tuttavia qualche cosa di avuto, solo che non era più lo stesso. - E quel popolare, di semplice e d'ingenuo, e averne gioia. giovinotto, col quale passasti ieri sotto le mie finestre? Essa continuava a mangiare di buon appetito e diceva Essa non subito ricordò di essere passata per quella di ricordare tutto quello ch'egli non voleva. Non aveva via. Lo ricordò dopo uno sforzo di memoria anzi di affatto capito perché egli parlasse a quel modo, ma ragionamento: doveva essere passata per quella via non si sorprendeva delle sue parole. Non si sarebbe essendo giunta a quell'altra da casa sua. Il giovinotto affatto meravigliata se egli si fosse poi messo a era un suo cugino ritornato dagli studii. Un ragazzo cui baciarla ed abbracciarla come in passato. Poteva cioè non bisognava dare importanza. essere che in passato egli avesse usato di fare a Di nuovo egli non le credette, ma gli parve per il l'amore prima e predicare poi, mentre, dopo la sua momento di non dover insistere. Prima di congedarla - grave malattia, avesse deciso di cominciare dalla pretestò una grande stanchezza - le diede del denaro, predica; e non era suo il compito di intendere la questa volta non chiuso in una busta, ma contato ragione di tale nuovo aspetto. accuratamente sul tavolo. Guardò la fanciulla per poter Però essa asserì di aver sempre tenuto conto delle gioire della sua riconoscenza. Non ne vide molta. sue raccomandazioni. Non le aveva mai dimenticate e Prima di tutto a lei ripugnava sempre di parlare di mai s'era abbandonata ad amori disordinati. Lo diceva denaro e il vecchio dovette più volte invitarla di serenamente, continuando a masticare e senza assistere a quel computo perché essa guardava via; studiare affatto la faccia del suo interlocutore per poi la somma non era grande in verità perché allora vedere se lui ci credesse. con quei denari si potevano comperare tutt'al più gli Egli non le credette, ma si sentiva in obbligo di stivali che la giovinetta portava. dimostrarle un poco di riconoscenza perché era stata Essa se ne andò dopo di avergli dato un gran tanto accondiscendente con lui. - Brava, - le disse, - bacione e certamente pensò che l'amore veniva sono molto contento di te. Mi fai un vero regalo riservato al secondo abboccamento. conservandoti onesta e vedrai che te ne sarò molto 6) Continua

DIARIO DI LETTURA & PRESENTAZIONI

______Galleria Letteraria & Culturale Ungherese______Lirica ungherese

József Attila (1905-1937) Attila József (1905-1937) TISZTA SZÍVVEL CON CUORE PURO

Nincsen apám, se anyám, Non ho padre, né madre se istenem, se hazám, né Dio, né patria, se bölcsőm, se szemfedőm, né culla, né coltre, se csókom, se szeretőm. né bacio, né amore.

Harmadnapja nem eszek, Da tre giorni che non mangio se sokat, se keveset. né poco, né tanto, Húsz esztendőm hatalom, i miei vent'anni sono potere, húsz esztendőm eladom. i miei vent'anni li voglio vendere.

Hogyha nem kell senkinek, Se nessun altro li vorrà, hát az ördög veszi meg. il demonio li prenderà, Tiszta szívvel betörök, con cuore puro scardino, ha kell, embert is ölök. dovendo uccido pure l’uomo.

Elfognak és felkötnek, Mi catturano e m'impiccano, áldott földdel elfödnek con la terra benedetta m’interrano s halált hozó fű terem e dal mio cuore meraviglioso gyönyörűszép szívemen. sorgerà l’erbaggio velenoso.

marzo 1925 1925. márc.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr 19

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Piccola raccolta estratta dal CD intitolato «Árny és Fény» [Ombra e Luce] di Maxim Tábory (1924) — Kinston. NC – U.S.A.

44 poesie selezionate dall’omonimo volume di Maxim Tábory, poesie proprie declamate da Maxim e Jean Tábory Edizione O.L.F.A., Ferrara, 24 luglio 2012 - CD Made in Italy

A HEGYEKBEN NELLE MONTAGNE

Szeretett Hegyem! Mia amata Montagna! Sugárözönnel Il Sole col fiume di raggi kelt és köszönt fel ti sveglia e saluta. a nap. Virágillattal, víg madárdallal Col profumo dei fiori, völgy-barázdáid elárasztja a hajnal, i canti d’uccelli, l’alba invade i solchi fényben füröszti az erdőt; delle valli, con luce i boschi inonda; a sziklaszirt peremén nőtt dolcemente avvolge l’albero solitario, magányos fát is oly szeretettel öleli át, nato sull’orlo della roccia, hogy az eddig éjbe che la fronda velata nell’oscurità rejtőzött lomb lángra gyúl, della notte infiamma s reszketve, hangtalanul, e tremando, senza rumore, minden levél mélyre ogni foglia a fondo inspira szívja a hajnali ébredés misztériumát. misterioso risveglio dell'albore.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

DECEMBERI HAJNAL L’ALBA DI DICEMBRE

Jókai Annának Ad Anna Jókai*

Ma derült a december. Dicembre è sereno nel primo albore E telt téli nap a szívünk. E pieno d’inverno è il nostro cuore. A csönd megáld és szentel. Il silenzio ci benedice e santifica, Szemünkből lelkünk sugárzik. L’anima s’irradia dai nostri occhi.

Hideg, határtalan, kék Tisztaság, Il cielo dispensa un immane freddo, Az égbolt tárul felettünk. Azzurro Chiarore in alto si distende. Bennünk egyesültek nyelvek, hazák. Lingue e patrie divengono tutt’uno Szellemünk Magasba szárnyal. E il nostro spirito, elevato, volteggia.

Most egy vággyal sóhajtunk és az eget Con anelito sospiriamo e scrutiamo Nézzük mindenütt, a Jövő elé, Ovunque il cielo, davanti al Venturo; Vagy mélyünkbe merült bánatunk megett. Oppure, dietro lo strazio interiore, Vele leszünk - Beteljesülésben. Con esso saremo nell’Adempimento.

És megszűntünk én lenni, Come l’io cessati infine noi siamo Mert millió él Belőlük Bennünk. Poiché un milione di Entità in Noi vive. Mind a szívünkből leng ki, Tutto questo aleggia dal nostro cuore Mint éj-ágyból ébredő porszemek. Di notte, al risveglio, in granelli di polvere.

Ezer helyen, bár köddel van hintve, In mille luoghi, anche se dalla nebbia avvolti, Néha, ha fellángol életünk La nostra vita talvolta s’aggroviglia, A Végtelent érezzük és szinte Avvertiamo l’Infinito e, in quel momento, Magunk fölé növünk olyankor. Diveniamo quasi più grandi di noi.

Nem ismerjük egymást, de este, vagy hajnalban Non ci conosciamo ma, alba o sera, Áthat minket közös küldetésünk. Una comune missione ci conduce. Együtt, értük, csak értük imádkozunk halkan... Insieme, solo per loro preghiamo, a bassa voce... Távoli szívükhöz szárnyal imánk. Vola un’orazione verso il lontano cuore. 20

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

* N.d.T. Anna Jókai (Budapest, 24 novembre 1932. – ) nota scrittrice e poetessa insignita dai più prestigiosi Premi di Stato (ad es.

«Lajos Kossuth», «La medaglia della Repubblica d’Ungheria», etc.) membro fondatore dell’Accademia Letteraria Digitale.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

EGYÜTT DOBOGÓ SZÍVÜNK I NOSTRI BATTICUORI

A Jean Tábory Jean Táborynak

Egyedül érkezünk Da soli arriviamo e rejtélyes létbe, in questa misteriosa esistenza, majd távozunk egyedül. poi, sempre soli, ci allontaniamo.

A végtelenség csendjét Il silenzio dell’infinità együtt dobogó szívünk delle nostre trepidazioni zenéje zendíti meg. emette melodie. Mosollyal sugározza be a magányt, Col sorriso indora la solitudine s az értelem határait e, sorpassando túlszárnyalva i confini della ragione, a szépség virágaival coi fiori della bellezza ékesíti életünk. adorna la vita.

Szívünk összhangja L’armonia del nostro cuore mélyebbre hat penetra più profonda, mint minden más közelség. come tutte le altre prossima. Lelassítja a percek rohanását, Rallenta la corsa dei minuti, s feledésbe múló hétköznapjainkat la quotidianità di giorni ad oblio destinati kirakja az emlékek gyémántjaival. coi diamanti dei ricordi vengono qui decorati.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

A HAJÓ LA NAVE

Ajánlás: Dedicatoria:

Mindazoknak A tutti coloro che, akik békésen pacificamente, törekszenek nella fratellanza az emberek ambiscono all’unione egyesülésére delle genti, testvériségben, poiché son beati mert áldottak i costruttori a Hajó della Nave! építői.

I carpentieri Az ácsok: Ascolta Halld, come picchia hogy kopog a il martello, kalapács, la placida, szelíd callosa mano; kérges kezünk con amore ma apás paterno, quest’oggi szeretettel carezza il suo dédelgeti manufatto in legno. fa-fiát. Questi leggeri colpi E könnyű sono solo baci, ütések dei slanci, csak csókok, preghiere szabadba innalzate felremegett nell’aria aperta. hő imák.

Mentre attraverso Míg a tiszta l’etere più pura, légen izzva il torrido cielo a forró ég 21

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

mereng át, trasogna ardendo. dübörögnek a Rombano le travi, gerendák, stringono la bietta, szorítják az tirano i ganci; ékeket, volano canti húzzák a dalle fenditure, kapcsokat, mentre l’ascia szállnak il legno dischiude. szilánk énekek, Il lavoro ci spinge s bárdunk a prima conseguire, háncsot schioccano faville, hasogat. sotto la pialla, sfarfallano trucioli, Hajt a munka vibrando hevesebben, rimbomba szikra pattan, la massiccia colonna, gyalunk alatt scricchiola szertefoszlott a distanza di metri, forgács reppen, oltrepassando döng remegve il capo spacca. ― tömör oszlop, megroppan és Forza, allora! méterekre Cantiamo szétreped allegri canti, fejünk felett mentre al ritmo hajtva át. ― dei colpi la volontà Rajta hát! non raggiunge lo scopo Daloljunk di creare víg éneket, la bella forma míg ütésünk e, come nel frutto ütemére del nostro lavoro, akaratunk non s’innalza l’albero célba érve con la vela bianca kialakul che pare un fermaglio. a szép forma, s munkánk fölé (I. Ciklus / I° Ciclo) nem tornyosul az árboc, Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr s fehér brossul a vitorla.

THE WIND

First, flitting lightly recklessly hustle I probe your world; through the forest, on tiptoes I slip uproot trees, blow apart into your garden cottage and castle, to kiss to kiss to kiss the flood the plain flowers and sing sensual love tender and relentlessly force into the petals until they surrender the seas to me, the gentle, gentle breeze — — with all my hurricanes' thundering cries to cease to obey But in icy blows I can freeze His command and follow Mine! the lake and No one dares me, and is lost if he tries. lead warm waters at an express The Wind: rate Storm borne nearer to ill molecular motionlessness. will — In my rage this I blame is you! I wage I. war on earth and its dwellers, Oftentimes, when 22

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

all is quiet, I destroy and win; lingering in the silence as the Lord of Sin I scheme. the eternal Phoenix In the silent stillness spreading furious wings, I regenerate anywhere my endless might, anytime and on the spur-of-the-moment I can die, I am ready and be resurrected! for a new raid: I mix despair with desire I the WIND -— — ice with flaming fire,

Questa lirica é stata composta originariamente in lingua inglese.

A SZÉL IL VENTO

Először könnyedén lelibbenve Prima, volteggiando alla leggera, vizsgálom világodat; osservo il tuo mondo, lábujjhegyen besurranok kertedbe, poi, in punta di piedi, mi nascondo nel tuo giardino hogy csókolgatva csókoljam e, baciando a virágokat i fiori, és érzéki szerelmet sussurro l’amore sensuale suttogjak a szirmokba, amíg ai petali, fintantoché odaadják magukat nekem, a me, nell’esile venticello, a gyöngéd, gyöngéd szellőnek. ― ― infine si donino. ― ―

De jeges fuvallatokkal Però, con gelidi soffi, meg tudom fagyasztani a tavat posso ghiacciare il lago, sebesen lehűtve langyos vizét raffreddando in fretta le tiepide acque, közel molekuláris mozdulatlanságig. rendendolo così immobile, molecolare. Dühömben téged okollak! Ti accuso di rabbia! Háborúzok a földdel és lakóival, Faccio guerra alla terra e agli abitanti, vakmerőn száguldok arditamente galoppo az erdőn keresztül, attraversando il bosco, gyökerestől tépek ki fákat, strappo alberi con le radici, szétrombolok viskót és villát distruggo capanni e ville, elárasztom a síkot inondo le pianure, addig kényszerítve a tengereket costringo i mari, hurrikánaim mennydörgő robajával, con tuoni rombanti dei miei uragani, amíg megtagadják az Ő parancsát a cedere il Suo potere és követik az Enyémet! per ubbidire al Mio! Senki sem mer ellenállni. Nessuno ha coraggio di opporsi. Elpusztul, aki megkísérli. Si distrugga colui che lo tenta.

A Szél: Il Vento Szélvész-szülte è la maligna creatura rosszakarat, dalla burrasca partorita. Ez vagyok Questo ÉN! IO sono!

Ámde gyakran, Però spesso, mikor csönd honol, quando la quiete regna nesztelenül tétlenkedve oziosamente senza rumore, már szövöm intreccio la ragnatela titkos terveim dei segreti progetti és a néma csöndben e nel muto silenzio fölújítom rinnovo végtelen erőmet, la mia infinita forza hogy kész legyek per un nuovo attacco újabb rohamokra. che mi veda pronto. Elkeseredést keverek vágyakba, Unisco sconforto a desideri, jégesőt zúdítok le rovescio pioggia di ghiaccio villámok tüzével, con fuoco di lampi; őrjöngő szárnyaim tárom allargo le mie deliranti ali. Én, a Bűn Ura, Io, il Signore del Peccato, 23

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

az örök Phoenix Fenice eterna, bárhol meghalhatok, morir posso ovunque, de mindenkor, mindenütt ma altrove, sempre, feltámadok! risorgerò!

ÉN, A SZÉL ― ― IO, IL VENTO — ―

© Traduzione/(Ri)elaborazione in ungherese dell’Autore stesso Traduzione dall’ungherese di © Melinda B. Tamás-Tarr

Illustrazione della lirica «Il Vento» © di Enikő Sivák e della «Danza d’inverno © di Patricia Hawkins Hiss Fonte: Tábory Maxim, «OMBRA E LUCE», Edizione O.L.F.A., Ferrara , Gennaio 2011 e «Árny és Fény», Edizione O.L.F.A., Ferrara, Gennaio 2012.

TÉLI TÁNC DANZA D’INVERNO

Első találkozásunk emlékére In ricordo del nostro primo incontro

Mikor hó öleli a tájat, Quando la neve avvolge il paesaggio S a csend jégvirágokban e il silenzio degli arabeschi di ghiaccio tavaszi kertekről álmodik, sogna giardini in primavera, quando a kopár bozótok árnyék-ágai rami ombreggianti dai cespugli disadorni ágaskodnak a magasba, s’innalzano hogy kusza ujj-vonalaikkal per tracciare scarabocchi in cielo, barázdálják keresztül-kasul az eget, il fruscio d’ali d’uccelli madarak szárnycsapásai sem borzolják non scompiglia a kósza szellők taraját, le creste delle vaganti nubi, csak a hűs holdvilág szitál le megpihenni solo il fresco e chiaro piovigginar di luna a fenyőgallyak tűin; sugli aghi di pino s’adagia. az estbe boruló tájon Col mantello confusopassano a fák mögül tra gli alberi le ombre árny-alakok mozdulnak; e, lentamente, si staccano lassan kiválnak a homályból, dall’offuscamento hogy az erdőszélt átlengve per raggiungere, volteggiando, il prato; a rétre érjenek. passano e vanno: oltre il bosco. 24

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Tarka ruhájuk lebben a szélben. Sventolano variopinto vestito, Könnyű, ritmikus léptekkel közelednek con leggeri passi ritmici s’avvicinano egy nagy magános tölgy felé. ad una grande, solitaria quercia. Egyikük homlokát-ajkát-szívét érinti kezével, Tocca la fronte una mano, le labbra e il cuore: amott egy száriba öltözött nő namaste-t 1 suttogva là c’è una donna vestita col sari, összetett kezére hajtja fejét, china il capo sulle mani incrociate a pregare, egy férfi áldásra emelt karokkal hajlik meg... mentre un uomo si piega con braccia tese. Szeretet és kölcsönös tisztelet jelei ezek, Questi sono i segni d’amore e rispetto, szavakon túli érzés és értelem: sentimento e ragione oltre ogni parola, egymást üdvözlő testvérek solo una semplice cerimonia egyszerű ceremóniája. per due congedanti fratelli.

Most kar a karban haladnak előre. Ora, che sottobraccio vengono avanti Kört formálnak a tölgy körül. formando un cerchio intorno alla quercia, Halk zene kíséri: confusi tra mille strumenti, az ezer nyelven dúdolt in mille lingue cantano: közös melódiát. una quieta melodia risuona Táncos lábuk fürgén lép. un’armonia accomunante Nézem őket és áldásra tárul karom, in rapidi passi di danza. táncuk ritmusára dobog szívem, Li guardo ed apro le braccia per la benedizione, gondolatom csókjai feléjük szállnak. ― ― batte il cuore al ritmo del suono, volano pensieri di baci. ― ― Így megy, megy a tánc, Incessante procede il movimento amíg a hajnal parazsat nem szít a láthatáron. finché l’alba non accende brace all’orizzonte. Éjjelente, mint akkor is, a szélrózsa Ogni notte, come allora, ci si raccoglie a lato minden irányából gyűlnek össze ― ― dei sette venti. ― ―

Mostanában gyakran, ha nem Látom az erdőt, a tölgyet, Quest’oggi non sempre Vedo il bosco, la quercia, s a hűs holdsugár sem simogatja arcom, né il fresco raggio di luna che mi carezza il volto. akkor ők kiválnak a Közömbösségből Si emerge dall’Indifferenza a föld minden tájáról uscendo dall’Infinito s az időtlen Végtelenségből is kilépve in ogni parte della terra. egyre jönnek és közelednek felém, Andirivieni senza sosta s’avvicina szótlan szeretettel köszöntenek, salutando con amore, senza parole, majd keresztülhatolva testem burkán poi, penetrando la corteccia del tronco, legmélyemre érve járják tovább táncukat. si continua, nel profondo, a danzare.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

Illustrazione delle copertine © di Enikő Sivák

1 «Namaste» ― hindu köszöntés. Az üdvözlő lehajtja fejét szívmagasságban tartott, imára összetett kezeire, mondva: „Namaste”. Az üdvözölt ugyanúgy válaszol. Jelentése: az Örök Lélek bennem köszönti az Örök Lelket benned. (Isten Szent Tüzéből lelkünkben lakozó szikrák üdvözlik egymást.)// «Namaste» ― saluto degli Indu. Colui che saluta chinando il capo sopra le mani portate all’altezza del cuore per la preghiera e pronuncia «Namaste». Chi riceve il saluto risponde con la stessa parola che significa: l’Eterna Anima in me saluta l’Eterna Anima in te (Le scintille presenti nella nostra anima donate dal Sacro Fuoco di Dio si salutano).

Queste liriche riportate sono state incise in lingua ungherese sul CD sopraccitato. Fonti: Tábory Maxim, «Árny és Fény» Edizione O.L.F.A., Ferrara , Gennaio 2012, pp.162, ISBN 978-88-905111-6-5, € 24,50 «OMBRA E LUCE» Edizione Trad. di Melinda B. Tamás-Tarr, O.L.F.A., Ferrara, Gennaio 2011, ISBN 978-88-905111-1-0, € 23,00 25

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Tábory Maxim e Jean Tábory irodalmi munkásságáról Dell’attività letteraria di Maxim Tábory e Jean Tábory

Tábory Maxim (sz. 1924.), könyvtáros (B.Sc.), média Maxim Tábory, bibliotecario (B. Sc.), Media specialista specialista (M. L. S.), természetgyógyász (ND) (M. L. S.), poeta e traduttore letterario, nonché naturopata [Naturopathic Doctor] költő és műfordító. (ND [Naturopathic Doctor]). Jean Tábory († 2011. január eleje), az angol nyelv és Jean Tábory, docente della lingua e letteratura inglese irodalom tanára (M. A.), pszichológus (M. Ed.), költő és (M. A.), psicologa (M. Ed.), poetessa e traduttrice műfordító. letteraria. Tábory Maxim verseiből és fordításaiból amerikai Alcune liriche e traduzioni di Maxim Tábory sono state magyar és amerikai lapok, folyóiratok publikáltak. A 90-es pubblicate su quotidiani e riviste ungheresi ed americane. években a debreceni egyetem könyvtárában tartott Negli anni ’90, alla biblioteca dell’Università degli Studi di előadást Watson Kirkconnell professzor fordító Debrecen (Ungheria), si tenne un simposio sull’attività munkásságáról és felesége, Jean Tábory olvasott föl W. della traduttrice del professor Watson Kirkconnell e sua Kirkconnell a The Hungarian Helicon - A Magyar Helikon moglie. Jean Tábory lesse alcuni brani dall’antologia di c. 800 oldalas antológiájából, ami 500 év magyar ottocento pagine, intitolata L’Helicon Ungherese [The költészetéből tartalmaz egy gazdag válogatást. T. M. és Hungarian Helicon – A Magyar Helikon] di Kirkconnell, három más fordító a fordítások nagy részében contenente una ricca selezione di poesie ungheresi di együttműködtek W. K.-lel. Kiadók: A Széchenyi Társaság, cinquecento anni. Maxim Tábory ed altri tre traduttori Calgary és az Acadia Egyetem, Nova Scotia, Canada hanno collaborato con Kirkconnell alla gran parte delle (1985). traduzioni di questo volume. Gli editori sono: La Az Arizona State University Critical Languages Institute Compagnia Széchenyi, Calgary e l’Università Acadia in meghívására T. M. és J. T. angol verseikből és Nova Scotia, Canada (1985). fordításaikból olvastak föl (2003). Su invito dell’Istituto di Linguistica Critica dell’Università A szegedi egyetem angol tanszékén W. Kirkconnellról és dello Stato di Arizona [Arizona State University Critical a „The Hungarian Helicon”-ról tartott előadást és egy Languages Institute] M. T. e J. T. hanno declamato delle műhelyt az egyetem haladó műfordító hallgatói loro poesie in inglese con le relative traduzioni (2003). részvételével. A Somogyi Károly Városi és Megyei Maxim Tábory tenne un simposio di Kirkconnell e del Könyvtárban olvasott föl magyar verseiből és L’Helicon Ungherese alla facoltà di Lingua e Letteratura hangszalagra fölvett megzenésített angol verseit mutatta Inglese nell’Università degli Studi di Szeged (Ungheria), be. Tiszteletbeli doktorátust kapott „a költészet és conducendo un laboratorio per gli studenti dell’indirizzo di műfordítás terén végzett kiváló eredményeiért” a The traduzione avanzata. Nella Biblioteca Comunale Károly World Academy of Arts and Culture-tól (1990). Díjat nyert Somogyi e nella Biblioteca Regionale Maxim e Jean a Kanadai Magyar Írók Szövetsége által hirdetett Tábory condussero anche un simposio poetico sulle versenyen, a „Köd a tavon” c. verse megnyerte a Magyar poesie inglesi di Maxim Tábory, per l’occasione musicate Baráti Közösség (ITT-OTT) pályadíját. e riprodotte con registrazione. Frost and Fire: összegyűjtött angol versek és fordítások Laurea Honoris Causa dall’Accademia Mondiale delle (1986). Dér és tűz: összegyűjtött magyar versek (1988). Arti e della Cultura [The World Academy of Arts and Mindkét könyvet az American Hungarian Review adta ki. Culture] «per i risultati ottenuti nelle attività poetiche e Jean Tábory a „Winter” c. versével díjat nyert a North nella traduzione letteraria» (1990), ha ricevuto il Premio Carolina Roundtable Writers-től. „North Carolina 400 del Concorso dell’Associazione degli Scrittori Ungheresi in Years: Signs Along the Way” c. kötet Jean T. és más N. Canada. La sua poesia intitolata Nebbia sul lago ha C. költők verseit tartalmazza. Acorn Press - The N. C. ottenuto il Premio della Comunità degli Amici Ungheresi Poetry Society, 1986. (Qua-Là [Itt-Ott]). Six English Versions of „Párizsban járt az ősz” by Endre Frost and Fire: raccolta di poesie inglesi e traduzioni Ady, by Maxim Tábory (Összehasonlító tanulmány), (1986), Edizione American Hungarian Review. Translation Review 1988, The University of Texas at Brina e Fuoco [Dér és Tűz]: raccolta di poesie ungheresi Dallas. (1988), Edizione American Hungarian Review. Ocean at the Window, Hungarian Prose and Poetry Jean Tábory, con la poesia L’inverno [Winter], ha vinto il since 1945. Albert Tezla, editor. Premio della Tavola Rotonda degli Scrittori della Nord- The University of Minnesota Press, (1980). Ebben az Carolina [North Carolina Roundtable Writers]. Il volume antológiában több fordító vett részt, köztük T. M. Basa Nord-Carolina 400 anni: Segni lungo il cammino [North Molnár Enikővel közösen, számos fordítással Nemes Carolina 400 Years: Signs Along the Way] contiene le Nagy Ágnes verseiből. poesie di Jean Tábory e di altri poeti della Nord-Carolina. Domokos Sándor verseiből fordítások: T. M. és J. Edizione Acorn Press – The N. C. Poetry Society, 1986. Fáy Ferenc verseiből. Fordítók: T.M. és J. Oceano alle finestre, dai narratori e poeti ungheresi Faludy György: „Az ambivalencia balladája”, „A júdeai [Ocean at the Windows, Hungarian Prose ed Poetry helytartó”, „Michelangelo utolsó imája” Fordító: T. M., since] Editore Albert Tezla, 1945. „Haláltánc” (Aero perennius More Lasting Then Bronze) Press dell’Università di Minnesota [The University of „Monológ életre-halálra” (Monolog For Life and Death) Minnesota Press] (1980). In quest’antologia Maxim stb. Fordítók: T. M. és J. Tábory assieme a Enikő Basa Molnár e a tanti altri Kerecsendi Kiss Márton „Rőzseparázs” c. könyvében traduttori ha partecipato anche alla traduzione di versfordítások: T. M. és J. numerose poesie di Ágnes Nemes Nagy. Karinthy Frigyes. Versfordítások az Így írtok ti-ból. Lo scritto sulla guerra per la libertà del ’56 di Sándor Fordítók: T.M. és J. Domokos si trova sotto il titolo Un anello della catena [A Kosztolányi Dezső. Két versfordítás A szegény Link in the Chain], Canadian Fiction Magazine. Traduttori: kisgyermek panaszai-ból; a teljes Kártya ciklus verseinek Maxim e Jean Tábory. 26

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

fordítása. Fordítók: T.M. és J. Tibor Tollas: Nel ciclone [Forgószélben – In Whirlwind], Domokos Sándor írása az 56-os Szabadságharcból: „A è il primo volume delle poesie inglesi ed ungheresi Link in the Chain” cím alatt. Canadian Fiction Magazine. selezionate da Tibor Tollas Editore: Fondazione Ladányi I Fordítók: T. M. és J. e I [I. és I. Ladányi Alap], Chicago (1990). Tollas Tibor: Forgószélben In Whirl i nd. Tollas Tibor Redattore: Maxim Tábory ha contribuito anche con le első magyar-angol válogatott verseinek kötete. traduzioni. Szerkesztő: T. M. Kiadó: Az I. és I. Ladányi Alap, Eclissi solare [Solar Eclipse]: Poesie di Irén Négyessy Chicago (1990). E kötetbe foglalt kórházi verseinek (1990), con traduzioni di Maxim e Jean Tábory. fordítása: T. M. és J. Solar Eclipse. Négyessy Irén versei (1990). T. M. és J. fordításaival. Tábory Maxim: Tűzfény — Firelight című kétnyelvű illusztrált verskötet. Kiadó: Széphalom Könyvműhely, Budapest 2008. Tábory Maxim: Összehasonlító interpretáció (T. M. az Osservatorio Letterario 2011. 79/80. dupla száma 79. oldalán, a Tradurre-Tradire-Interpretare-Tramandare [Fordítani-Ferdíteni-Interpretálni-Átadni] c. rovatban megjelent Dante Alighieri La Vita Nuova XXVI. szonettjének két fordítását tárgyalta szakaszonként Babits Mihály és B. Tamás-Tarr Melinda műfordítóktól a tanárnő javára, amelyet szöveghűbbnek és finomságban is gazdagabbnak ítélt.) Osservatorio Letterario 2011. 81/82. sz. 171-173. old. A műfordítások és az elemzés internetes elérhetőségei: http://www.osservatorioletterario.net/osservatorio79- 80tradurre-tradire.pdf http://www.osservatorioletterario.net/osszehasonlito_inter pretacio_majus_2011.pdf http://www.osservatorioletterario.net/Osservatorio79- 80boritos.pdf

Fonti del testo: Tábory Maxim, «Árny és Fény», Edizione O.L.F.A., Ferrara, Gennaio 2012 e «OMBRA E LUCE», Edizione O.L.F.A., Ferrara, Gennaio 2011

Tusnády László (1940) — Sátoraljaújhely (H) László Tusnády (1940) — Sátoraljaújhely (H) KAZINCZY KÜLDETÉSE LA MISSIONE DI KAZINCZY

III. ÉNEK CANTO III

FÉNYEK A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN LUCI ALL’OMBRA DELLA MORTE

Hazánkban egyre nőtt a nép keserve. La nostra tensione era accumulata. Gyógyírt hiába áhított a lélek. Per l’anima mancò la medicina. A nyelvtükörben bú van – visszaverve. Divenne specchio triste la parlata.

Bessenyei jól látta, mily veszélyek Bessenyei vide che era vicina robognak ránk. A megoldást kereste. la tragedia. Cercò un programma Mentsvárunk ős-művészete a népnek, per salvarci. L’arte contadina paraszt-dalokban láng ég felrepesve. rimase per noi, come ultima fiamma. Minden nemzet csak úgy győz a viszályon, Ogni nazione può vincere le rivali ha nyelvét őrzi. Így zeng dráma-verse. con la sua lingua. Lui scrisse dramma.

Ő tudta jól, hogy a remény ne málljon Sapeva ben che le opere originali eredeti mű kell, s lelünk erőre. ci davano la speranza, la forza. Rab népnek szárny kell, lelke szállva szálljon. La gente oppressa deve avere le ali.

A magasabb minőségtől a dőre La qualità maggiore ammorza bú elkopik, és a kihunyt remények la disperazione, e le voglie spente új létre kelnek, szív gyúl ösztönözve. rinascono, ed il cuore si rafforza.

Bölcsességet saját nyelv ad a népnek. In lingua propria è dotta ogni gente. 27

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Fegyvertelen küzd. Oly nagy a nyugalma. Lui lottò senza armi. Tutto parve quieto. Egy áramlás nagy izzást ad a légnek. Da una corrente l’aria era rovente.

A szellem itt a Hamletet akarja, Divenne troppo attuale l’Amleto. Kazinczy fordítást ad a magyarnak. Kazinczy lo tradusse in ungherese. Úgy gondolta, küzd, s annak nincs tilalma. Pensò di lottare senza divieto.

Szívrezzenések templomot takarnak: Palpiti di cuori, belle chiese test-, lélek-szentély híre sose fárad dell’anima, oh corpi venerati a múltnak, az ugaron vér a harmat. degli avi, già sa di sangue il maggese.

Idő-futam, hangját hallom agárnak. Corro nel tempo, sentendo i latrati. Szép a tett, de mily bánatos a vége. Il fatto è bello, ma il finale è triste. Minden felől az élet vágya árad. La voglia di vita s’espande da tutti i lati.

Hiány kiált itt, nagy a szövedéke, La mancanza qui fu grande, che liste az ember vággyal, óhajjal betelten infinite l’elencarono. Fu la voglia már látja, lapra, könyvre van igénye. di pubblicare libri buoni e riviste.

Küszöb az irodalom lét-keretben, La letteratura è la buona soglia művel, mint ahogy a többi müvészet. con le altre arti per avere cultura. Az ember nem lehet mindig lepelben La gente non può stare sotto la soglia. tudatlanul. A vad viszály se éled, dell’ignoranza. La scissura dura ha az embernek a remény a tápja, non c’è mai, se si nutre la speranza, ha fény mutatja, vár reá az élet, se sono lumi di vita futura,

és a köz törtet, s felfakad virága. se la società fiorisce ed avanza. A felvilágosult császár lobogva L’imperatore illuminato resse tíz évet számlált. Rózsák illatárja, per dieci anni. Si sentì la fragranza mint hercegnők. Lét vak odva di rose odorose, come principesse mesét idéz, de szép az eszme benne, di fiabe, le idee furono belle s mint hogyha a köz, íme, gyarapodna: come se già la società crescesse.

„Szeretet mozgat a vággyal betelve”, „L’Amor volgeva il disio e ’l velle”, úgy látszott, hogy egy új kor érkezett el. sembrava che fosse una nuova era, Reménnyel néztünk a csillag-seregre. pieni di speme guardammo le stelle.

Előbb a szám egy imát rebegett el, Qui prima ho descritto una preghiera élet nagyságú abban ott a bőség, essa è un riassunto di una vita, eszmék sora van benne szép sereggel. le idee ci sono in una schiera.

Egy tiszta főről szólok, mily erősség, Parlo di una mente pura e schiarita, oly forró vágy ég mindig a szivében, che vuole sempre che l’anima cresca, hogy néki végtelen a lehetőség. la possibilità sia infinita.

Így lobban a tapló a tűz hevében. Quel talento piglia fuoco come l’esca. Sok a munkája, így jut egyre többre. Lavora molto per essere perfetto. A német nyelvet megtanulja szépen. Impara bene la lingua tedesca.

Latin és francia – sok drága könyve, Anche in latino, in francese ha già letto a görög s angol is tudás patakja, molto; conobbe il greco e l’inglese, olaszt tanulva lel sok-sok örömre. studiare l’italiano è un gran diletto.

Rokonszenvét világosan mutatja. Mostra la sua simpatia in palese. Piloti tagja bécsi társaságnak, Essendo a Vienna conosce Piloti, hogy milyen a magyar, ő azt kutatja, che vuole sapere com’è l’Ungherese, hogyan szeretjük igazán hazánkat, come siamo noi veri patrioti, a túl sima már nem lehet a mérték, la vita dei nobili la capisce, csak az érdekli, miből jellem árad. ma i nostri contadini non sono noti.

Az ismeretlen mint veti a fényét. È importante come sono le strisce Eredeti nyomokat elemeztet. di luci originali e sconosciute. Közöny-örvényben elrepül az érték. Nell’indolenza il tesoro sparisce. 28

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Mind az adat, ha már előtte hemzseg, Ci può conoscere intus et in cute, megvan a válasz teljes tartománya. se riceve una risposta completa. Hagyomány nélkül néma mind a nemzet. Senza tradizioni le nazioni sono mute.

Kazinczy előtt kinccsel telt a bánya, Kazinczy onora molto questa meta, a nevelésnek titkait kiássa, si occupa molto dell’educazione, ismerni egész bolygónkat kivánja. lo interessa tutto il nostro pianeta.

Jól tudja, ki nem ad az oktatásra, Sa bene, chi è contro l’istruzione szégyennel tölt meg teremtett világot. è gran vergogna del mondo creato, gonosz az, s vágyik a lét-koptatásra. ed è empio, vuole la distruzione.

Dörzsölt lehet az, mint a liba, gágog. Può essere un uomo navigato. Tehetség-szárnyat metsz le – csecsemőit, Taglia le ali dei bimbi geniali, az ugatásból is halljon csak átkot! lo maledice sempre ogni latrato.

Kazinczy menti a lét fő erőit, Kazinczy salva le forze vitali, Népét vinné magas szellem-világba, per il popolo cerca le alte vette, nyilat kerül el, rosszat, cselvetőit. vuole evitare i malvagi strali.

Ír, dolgozik, sok töprengésben égve, Scrive, lavora, e spesso riflette. A béke kora szorgalmát fokozza. Aprofitta il bel tempo di pace. Szép lett az idő. Fény szökött az égre. È già bonaccia. Il cielo rimette.

Eszméihez hű, dac is ezt okozza, Lui nelle sue idee è tenace, s a jobb jövőért lendül küzdelembe, e lotta per il futuro migliore: az megvalósul. Majd délszínre hozza. lo realizza! Ne sarà capace!

Biztos, segíti az Isten kegyelme, Tiene per certo, l’aiuta il Signore, hisz a népben, és bízik magában, crede in popolo, crede in se stesso, boldog, s a szíve örvend felrepesve. da molta gioia brilla il suo cuore,

Nem égnek ám az országlók a vágyban, ma non è desiderato l’amplesso mert ő e szent ölelés-célt kitűzte, da parte dei responsabili del regno, egy az ország, akárhány tartomány van, per loro il grand’impero è un complesso csak hangya a nép benne, semmi, szürke. in cui un popolo è un grigio segno, Hogy eljött Második József halála, e quando morì Giuseppe Secondo, már nem termő fa, való csak a tűzre. il suo albero verde divenne legno.

Villám lobban fel, pír szállt lét-határra: Scintillavano i lampi nello sfondo: nagy változást várt, sokból jut kevésre, lui volle troppo, un gran cambiamento, törvényeinek ólom-súly az ára. dopo le sue leggi rimase un pondo.

Hunyó érzésnek újraszületése – Rinacque il sopito bel semtimento. szabadságeszmék tisztán megjelennek, Ci volle già liberarsi dal tiranno. hallom, dalokban ott a zendülése. I bei canti di libertà li sento.

A nemeseink büszkén Bécsbe mennek. I nostri nobili a Vienna ci vanno, Koronát hoz haza hősök menetje, e portano con loro la corona, csapását nem sejtik e vész-jelennek. ma non sanno che s’avvicina il danno.

Magunkra hagy minket a jó szerencse, La buona fortuna ci abbandona. Kazinczy társaival meg se retten, Kazinczy con gli amici non teme: szívük visszhangját tiszta dal jelentse! nei loro cuori il bel canto suona.

Jövőn tűnődnek együtt döbbenetben. Meditano sull’avvenire insieme. Mit tett? A gyanú vak homályba bágyad. - Che aveva fatto? – c’era solo il sospetto. Az űrbe hull szegény mag elvetetlen. Cadde in Niente il povero seme.

Halál készített nékik durva ágyat. La morte preparò per loro il letto. Kik terveiket bízva szövögették, Chi prese parte alla congiura hogy tag legyen, ilyet sose kivántak, come membro, non l’aveva eletto. de zord tömlöcbe őt mégis vetették, Ma chiusero anche lui le dure mura. veszélyes ugrás jellemzé e táncot: Era pericoloso questo salto. 29

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

a jövő életünket sírba tették. Si mise in tomba la vita futura.

A végzetünkön láttok egy zománcot, Sul nostro fato vedete uno smalto, dicsőség-pálmáinkat eltakarják. ci si nasconde ogni meritata palma. Rohammal vernek a jogokra ráncot. contro i nostri diritti c’è l’assalto.

Kazinczyt nézem, lelke nagy hatalmát, Ferenc Kazinczy, oh anima alma, előtte a szép célok felfakadtak: guardò i begli scopi finalmente: „A küldetésem, látom a nyugalmát.” – „Ecco la mia missione – la mia calma!” szólt, s az éj-órák lassan elhaladtak. - disse, e passaron le buie ore lente. Ó, küldetés! A sorsát elfogadta. Oh, missione! Accettò la sua sorte. A hont szerette, s mind, ki népe annak. Amò la Patria, la sua gente,

Halál árnyéka hullt a tiszta lapra. e dovette essere all’ombra della morte.

La versione italiana è opera dello stesso Autore.

Prosa ungherese

Cécile Tormay (1876 – 1937) borghese. Ella era stata cantante del teatro tedesco e LA VECCHIA CASA* questo, certo, non si poteva dimenticare dai (Budapest, 1914) benpensanti. A tavola Anna si trovò vicino al giovane Ádám Walter. La sala da pranzo gremita di gente, era avvolto da X. grande caldo emanante l’odore di cibi. Nel centro della

tavola si ergeva una colossale croque-en-bouche, la

torta tradizionale. Nel centro della città si Lo sguardo di Anna casualmente si fermò su Kristóf; il preparavano per la festa centenaria della farmacia volto del giovane pareva notevolmente pallido fra gli chiamata «Santissima Trinità». Vi erano invitati anche altri visi arrossati. In fondo alla tavola Zsófi sedeva gli abitanti altolocati degli altri quartieri. muta e assorta; due volte aveva portato il bicchiere alla In Piazza dei Serviti, dinanzi all’abitazione del bocca senza accorgersi che era vuoto. Ignác Hold, farmacista Müller si era affollata molta gente a l’assistente di laboratorio della farmacia della curiosare nelle carrozze che arrivavano. Per la casa si Santissima Trinità, si chinava sovente, un po' audace, sentiva un lieve odore di medicinali, sulla scala era verso di lei. Ma la ragazza non gli rispondeva. I suoi stato disteso un lungo tappeto e questo aveva fatto una tristi occhi implorando d’aiuto cercavano di captare lo bella impressione festiva agli ospiti. Il negoziante di vini sguardo di János Hubert che era seduto accanto alla Gál e sua moglie, che vivevano in grande discordia, per signora Müller a capotavola mentre sistemava effetto del tappeto ora salivano le scale a braccetto. In nervosamente la sua bianca cravatta. Frattanto Ádám quel mentre la vettura degli Ulwing si fermò dinanzi al Walter guardava Anna con muta curiosità. La trovava portone. Il farmacista riceveva gli ospiti sulla porta, con estranea a quell'ambiente. Nel sottile volto della un inchino. fanciulla si percepiva un'inquietante calma primaverile e Nel salone, sulla consolle a specchiera, ardevano al giovane parve che l'oro caldo e ombroso dei suoi delle lampade ad olio di nuovo modello. La sala pareva capelli si diffondesse sotto la sua pelle e corresse giù stretta per le molte crinoline e la gente, un po' rossa in pel suo collo commuovemente verginale. Il suo mento volto, chiacchierava a bassa voce, solennemente. pareva testardo; era il mento stesso degli Ulwing, ma La moglie del sindaco, seduta sul divano, odorava di più delicato; il naso era dritto e corto, il sorriso rialzava lavanda. La parrucca andata di Sztawiarsky era un po' graziosamente l'angolo delle labbra. Walter guardò la verde alla luce dei lampadari ad olio. Arrivarono gli sua fronte; le belle sopracciglia sembravano rigide. Hosszú. Zsófi era dimagrita e portava un abito di tre — A che cosa pensa? — chiese invlontariamente. anni fa. Kristóf riconosceva quel vestito, e senza saper La fanciulla lo guardò stupita. Gli occhi del giovane perché si sentì triste. Con uno sforzo volse il capo e erano scuri e irrequieti come quelli della sua bella non guardò la fanciulla, ma sapeva che essa era là e mamma, la fronte bassa e larga, le ossa delle tempia questo gli faceva piacere. sporgenti. Anna lo conosceva dall'infanzia ma mai Le tre sorelle Münster entrarono in ordine della aveva parlato con lui. Sapeva solo che si era trovato misura al seguito dei loro genitori; erano grasse e nella stessa classe di scuola con Kristóf, che studiava pallide. Sulla cuffia della signora Münster svolazzavano poco e suonava bene il violino. dei larghi nastri color viola. Per ultimo arrivò il mercante — Crede lei che si possa dire ad un estraneo quello di filati Walter con la moglie, e alla loro entrata per un che si pensa? attimo si fece un gran silenzio. La bella signora Walter — Una persona di coraggio lo può fare — disse il era invitata di rado in società e da un ristretto cerchio di giovane —. A me piace di esprimere quel che mi viene gente, perché si sapeva che suo marito l'aveva raccolta in mente. Per esempio ora direi che tutta questa gente dal palcoscenico per collocarla nella sua vita di distinto che ci sta d'attorno è insopportabilmente noiosa. Non 30

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

se ne accorge? Nessuno di costoro dice qualcosa che lei e nessuno la sente ! Mio padre nasconde quella non abbia già detto le mille volte, né fa un gesto che il voce bella e fugace sotto il mucchio delle sue tele. E padre e la madre non abbian già ripetuto. questa è la vostra società borghese. Essi non Ádám Walter, sentendo che attirava l'attenzione della capiscono che quello che si misura col metro e con la fanciulla, divenne più audace. bilancia! Come fa male un simile pensiero! — Gente priva assolutamente di senno. Chi fra di Angosciato, alzò lo sguardo. loro è più alto di statura deve curvarsi perché gli altri — Ha detto qualcosa? No? Ebbene, le dico, provi a non se ne accorgano anzi tempo, altrimenti, per amore immaginarlo: egli nasconde a tutti quella meravigliosa dell’ordine, gli taglieranno il capo o i piedi. Agli voce. O forse lei non sa che mia madre era cantante di strombazzatori occorrono verità strombazzate, teatro? grandezze già celebrate. La prego di non ridere perché Anna si sentì in imbarazzo. Anche lei aveva creduto è così. Poco fa il vecchio Münster ha detto a finora che ci si dovesse vergognare di una simile cosa. Sztawianrszky che il Vampiro e Roberto il Diavolo sono Walter chiese all’improvviso: la più bella musica che esista al mondo; e los tesso — Anche lei, vero, canta? Lo ha detto Sztawiarsky, dicasi di Mrschner e di Meyerbeer e Rossini poi è il più me lo ricordo. Fra tutte le sue allieve quella che ha più grande e persino il povero Schubert. È comodo. Si senso artistico è lei. Vuole diventare cantante? possono magnificare con sicurezza. Ormai quelli hanno Nella coscienza della fanciulla qualcosa respinse già ricevuto il marchio della celebrità. Purtroppo la loro quella domanda quasi come una protesta. non è che musica da fiera, e Schubert una pioggerella — E perché no? — la voce di Ádám era turbata. primaverile; tante piccole gocce tiepide, soffici. Oppure Anna non si ricordava della sua risposta, quando il no? Perché scuote il capo? Lei ama Schubert? Mi suo sguardo incontrò la bella signora Walter, quella dispiace, mi dispiace tanto. Io ho soltanto parlato per creatura dissimile dagli altri che viveva bandita dalla dimostrare che... società. Si fermò e guardò in alto. — Capisco — disse il giovane ironico — , lei è forse «Esagera», pensò Anna e serrò nel suo intimo un largamente indulgente con gli altri, ma per la vita di se pensiero che avrebbe voluto uscire libero. Rammentava stessa è ristretta. il nonno che aveva tanto edificato, mentre questo Anna sapeva che questo era vero. Solamente il suo giovane... Le sue parole demolivano tutto quello che pensiero oggi si era fatto libero, ma qualcosa toccavano. incantandola metteva ancora freni alle sue azioni. Era — Lei esagera — disse forte —, a me fu insegnato forse l'invisibile forza delle cose vecchie e degli uomini che bisogna rispettare l'età e coloro che ci hanno passati che aveva presa su di lei? preceduti. Improvvisamente un gran silenzio si fece nella sala; — Non è vero — disse Ádám Walter d’impulso, qualcuno si alzò alla lunga tavola. Era il dottor Gárdos, senza riflettere —! Io odio i tempi passati, perché pre- il rugoso, grinzoso protomedico che coseguentemente cludono la via ai miei tempi. Tutto quello che fu è un ordinava ai suoi malati nient'altro che compresse peso; ciò che sarà, questo è l'ala. Voglio volare. d'arnica e noce vomica. Voleva parlare. Ferdinánd Anna seguiva timorosa le sue parole. Quello che Müller, mentre soddisfatto ondulava la sua barba con udiva nello stesso momento l'attraeva e lo respingeva. le sue dita bianche, socchiuse gli occhi come se si Quand'era piccina, se le veniva in mente un pensiero aspettasse una carezza. Gli uomini raschiavano la gola, che fosse in contraddizione col rispetto dovuto alle cose le signore tiravano fuori i ventagli. e alle genti, essa l'allontanava da sé, come una Ádám Walter s’inchinò verso Anna dicendole: disobbedienza. E questo sconosciuto ora, ad un tratto, — Salutiamoci, questo discorso durerà a lungo! le diceva cose che nel suo intimo aveva sentite anche La moglie del farmacista Müller captò queste parole. lei, ma un po' confusamente e sempre con un certo A lungo, preoccupata guardava verso le stenze interiori timore. e minacciosamente si raddrizzava esclamando: Ádám Walter ora parlava dei suoi progetti. Voleva — Oh, Ferdinánd! Le lampade! andare all'estero, a Weimar, e diventare concertista. Il farmacista si è scosso e di scatto spalancò gli occhi: Sognava il successo. E voleva scrivere le sue sonate, — Le lampade…— lo sussurrò e con un movimento un'opera grande. I suoi occhi inquietanti brillavano in veloce spinse dietro la sedia facendo cenno all’oratore modo particolare. e corse nella stanza accanto in cui rimase a lungo. Nel — Quello che è successo finora non conta, quello che silenzio dell’attesa si sentiva il rumore dell’accensione è stato fatto è brutto perché è già stato fatto. Bisogna delle lampade ad olio. creare, come Iddio ha creato, proprio così. Si deve Nel suo ritorno Gárdos ancora teneva il suo discorso ricreare anche l’argilla. Perché no? L'artista deve tra- e tutti fecero un cenno d’accordo. Anna non fece sformarsi in un dio, altrimenti... meglio fare il mercante attenzione al discorso, del protomedico che parlò della di filati. farmacia della Santissima Trinità e della storia I suoi occhi irrequieti brillavano stranamente, ed Anna centenaria della famiglia Müller, non s’interessava di si rammentò di due occhi ardenti di febbre, ormai tutto ciò. Ella si trastullava coi suoi pensieri, come un spenti, e di una parola che pareva aver lo stesso fanciullo al quale han posto fra le mani dei giocattoli da meraviglioso significato di un'altra egualmente tanto tempo agognati che stanno per solito rinchiusi squillante: giovinezza. E per quella parola, a un tratto, nello stipo. ella si sentì più libera e più audace. Si volse ad Ádám Dopo il dottor Gárdos parlarono degli altri. La punta Walter. Ma il giovane era già lontano col pensiero e della torta croque-en-bouche frattanto si era inclinata; la corrugava stizzosamente la fronte. cena era terminata. — Lo sa che papa si vergogna che mia madre fosse Nella camera vicina due asuliari del farmacia un'artista? Eppure come canta quando sono solo con allestirono un oggetto ricoperto, mentre Sztawiarsky 31

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

incominciava a suonare una marcia col pianoforte e gli — Mi ama? ospiti si schierarono tutti in circolo. Ferdinánd Müller — L'ho amata sempre — disse il giovane piano, e scoprì l’oggetto misterioso e sorsero lodi e ammirazioni. nella sua voce si spezzò un singhiozzo. — Che affascinante pensiero!... Zsófi lo accarezzò come si accarezza un fanciullo che Gli occhi del farmacista si riempirono di lagrime. I si vuol consolare. familiari assieme agli impiegati di farmacia, gli avevano — Povero piccolo Kristó... siamo così miseri sorpreso regalandogli un'insegna nuova che portava entrambi... incise in oro due date scintillanti, fra le quali c'era un Ad un tratto la mano di lei si fermò sulla fine fronte del intero secolo. Sotto la data una grossa e bianca testa giovane, proprio là dove i suoi capelli, come quelli del d'Esculapio che riproduceva i tratti del volto del padre, si dividevano formando una bella piega. Egli, farmacista Müller, con la barba quadrata e la verruca con un'arrendevolezza femminea, lasciò che Zsófi sulla guancia sinistra. Mancavano soltanto gli occhiali. facesse di lui ciò che voleva. La fanciulla si piegò sul Anna e Walter si guardarono in faccia e giovane, lo guardò a lungo con espressione triste, come un'irrefrenabile voglia di ridere li prese entrambi e fu in se stesse per lasciarlo, poi... lo baciò sulla bocca. questo modo che si strinse la loro amicizia. Era un bacio destinato ad un altro, per molto tempo Sztawiarsky suonava la marcia con foga ognora negato e trattenuto, e segnava la liberazione dolorosa crescente e le crinoline cominciarono ad ondeggiare di un'età, il termine della fanciullezza. torno torno alla sala; svolazzanti, ondulati cerchi di Il giovane mandò un lamento come se fosse stato tarlatati: rosa, gialli, azzurri. Ballavano fin vicino al ferito, e col primo gesto d'uomo attirò la fanciulla fra le pianoforte. sue braccia. Zsófi stava appoggiata a una parete accanto János Zsófi lo respinse, ma sulla soglia si volse ancora e lo Hubert e lo guardava coi grandi occhi ombrati come se guardò coi grandi occhi pieni d'ombra. Gli lanciò volesse interrogarlo. Ma nello sguardo di lui c'era nell’aria un bacio misterioro, poi scomparve. Kristóf qualcosa di freddo e di ormai inesorabile. La fanciulla ebbe la sensazione come se si fosse portata via la sua se ne avvide e gli volse le spalle. Allora il suo sguardo vita. cadde per caso su Kristóf. Il ragazzo altro e gradevole Egli la seguì e giunto presso la tavola verde si ebbe la sensazione di una carezza e guardò la raddrizzò per sembrare più alto e cercando di darsi un giovanetta attentamente, profondamente, ma Zsófi atteggiamento più virile. Bisognava sorridere poiché tornò a prendere quell'espressione spietatamente quelli non sapevano nulla; nessuno sapeva nulla, solo indifferente di prima. Kristóf uscì dalla sala, abbattuto. lui e Zsófi; ed egli sentì come se ella e lui si tenessero Attorno al tavolo verde alcuni uomini e delle signore abbracciati in mezzo alla gente che non vedeva. attempate stavano giocando alle carte. Kristóf Nel salone ritrovò Zsófi che ballava con Ignác Hold. attraversò anche lo studio del farmacista Müller e Kristóf non capì come mai essa potesse ballare in quel capitò in una piccola stanzetta tranquilla dove non c'era momento e si meravigliò di vederla così calma; anzi, nessuno e nell'alta specchiera si rifletteva la palla di dall'espressione del suo volto si sarebbe detto ch'ella vetro opaco della lampada ad olio. avesse tutto dimencato. Graziose commedianti, le Egli si buttò su una poltrona e appoggiò il capo alle donne! palme delle mani. La musica del pianoforte risonava Kristóf posò il suo sguardo sull’Hold, assistente di penetrante tutta nella sua testa e all’inizio gli faceva laboratorio. Egli si rigirava in un cerchio ristretto, male. Poi pensò che quel walzer aveva toccato Zsófi, i trascinandosi dietro la sua dama; il suo nasetto tondo suoi capelli, le sue labbra, il suo petto. L'aveva sfiorata, era tutto lucido ed egli respirava con la bocca. Vide la veniva da lei col suo svolazzante triplice ritmo, nel punta delle sue scarpe piegate in sù e il panciotto sul quale si celava il ritmo stesso dell'amore. Veniva da lei quale ballonzolava un ciondolo che rappresentava una e portava qualcosa di lei. testa di cavallo, e che ad ogni suo passo picchiava su Kristóf chinò il capo come se volesse appoggiare la un enorme bottone. Quello se lo sbottona di sotto la bocca sulle note per baciarle. Egli sentiva la musica di salvietta quand'è a tavola. Kristóf aveva una gran voglia quel walzer ripetersi nel suo infinito desiderio. Quel di ridere. Ma poi improvvisamente si mise a pensare ad ritmo lungo, cadenzato, era in lui stesso quando la notte altro. Qualcuno parlava dietro a lui; egli si mise in immaginava che Zsófi gli venisse vicino per amarlo. ascolto. Ecco i suoi passi, il suo caldo respiro... Il suo petto si — Anch'io gli darei mia figlia — disse Ferdinánd alzava, si gonfiava, toccava già il volto di lui. La visione Müller —, è un giovane ricco e timorato di Dio. Sono era deliziosa ed egli non osava muoversi ed aprire gli fortunati gli Hosszú; se si pensa che sono andati occhi perché temeva di sentir svanire l’incantesimo. proprio del tutto in rovina... e Zsófi poi non è più tanto «Piccolo Kristó...» — Zsófi così lo chiamò, proprio giovane. così. «Ora sto sognando — sussurro con la voce rauca Kristóf emise un riso sprezzante e orgoglioso: quelli —, non respirare, altrimenti tutto finirà.» E l'immagina- non sapevano nulla. Egli cercò lo sguardo di Zsófi per zione continuava ad accarezzarlo. provare la sensazione di quel legame che li univa — Piccolo Kristó... segretamente l'uno all'altro e che sfuggiva alla gente; Si scosse. Ma era dunque vero. Era la voce di Zsófi, il ma la fanciulla non era più tra le coppie danzanti, ed suo alito... era il suo petto vivo che gli toccava il volto. egli smarrì il senso delle cose: del ballo, della — Mi vuol sempre bene? — chiese la fanciulla. musica,della gente. Tutto si confuse con le decorazioni La disperazione apparve negli occhi spossati di delle pareti. Ricordò la quieta stanzetta appartata, la Kristóf. Ma lo sapeva? Dunque aveva sempre «nostra stanzetta» e si avviò per ritrovarla. Ma giunto conosciuto quella pena che egli credeva di tenere così sulla soglia si arrestò di colpo. celata nel cuore? Ma allora perché non era stata più Zsófi era là, proprio nel punto preciso di prima, e buona con lui? Perché lo aveva lasciato tanto soffrire? davanti a lei stava il piccolo assistente Hold. Kristóf lo 32

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

vedeva chiaramente, vedeva anche il grosso bottone e Tornò a fuggire verso il Danubio. Nella corsa strofinò la testa di cavallo sul ventre di lui, eppure tutto gli la sua mano sul muro, come per cancellare quel calore pareva un'orribile menzogna. Il ciondolo ballonzolava, molle che era rimasto aderente alle sue palme. Sotto un toccava Zsófi. Ignác Hold si alzò in punta di piedi e lampione, all'incrocio della via si fermò di botto, e di baciò la fanciulla sulla bocca… nuovo tutto gli tornò in mente. Emise un urlo e corse Kristóf sentì vacillare il suo cervello; volle gridare, ma indietro. Voleva ancora una volta picchiare la ragazza, la voce gli rimase soffocata in un singhiozzo. Il batterla forte con il suo disgusto, col suo desiderio di pavimento sprofondava sotto i suoi piedi, poi lo vendetta. Brutalità incredibili gli vennero in mente, quali respinse in alto. Sentiva nausea, come se con pugni gli finora non avrebbe neppur saputo di conoscere; parole avessero compresso lo stomaco. A passi rigidi e incerti impure, quelle che solamente la gente volgare urla per egli uscì dalla stanza e nel suo comportamento c'era le vie. Parole che erano pure delle mazzate con le quali qualcosa che rammentava il disperato gesto avrebbe voluto colpire tutte le donne. dell'annegato. Il suo sguaro rea identico a quello nel La ragazza stava ancora sotto il portone; col corpo passato da fanciullo quando suo nonno gridando gli buttato all'indietro e le braccia rialzate, attorcigliava rivelasse inesistenza delle fate. Nel salone cercò di attorno al capo i capelli scomposti dalla caduta, e si sorridere, ma era un sorriso che sembrava piuttosto muoveva con lenta pigrizia. una contrazione della bocca, e si sentì prendere da una Kristóf la guardò con gli occhi spalancati di demente, stanchezza infinita. guardò quel gesto d'invito come un morto che risuscita — Ho mal di testa — disse per scusarsi al farmacista e torna piano alla vita. Come si espandeva il suo petto Müller che incontrò nell'anticamera. sotto le braccia rialzate !... Barcollò e con un gemito Uscì e si mise a correre. Voleva fuggire, avviarsi tese le braccia. La ragazza gli afferrò la mano e se lo verso il Danubio, e, a caso, infilò un vicolo stretto. Sott'o tirò dietro sotto il portone, ed egli sentì che qualcosa un lampione, all'angolo della strada, urtò in un corpo s'impadroniva della sua volontà, qualcosa da cui non gli soffice e caldo e il cappello cadde dalla testa. era più possibile liberarsi. — Sei tu ? — strillò una voce femminile che si mise a A fianco del buio e lungo sudicio cortile stavano tante bestemmiare. porticine. Dietro ad una si udirono delle risa — Per chi mi prende? — Kristóf sentì una sofferenza spezzettate, spaventose. Una luce rossastra trapelava al contatto morbido del corpo muliebre. Indietreggiò e dalle connessure. alzò il cappello. Kristóf camminava malsicuro sulle lastre sporgenti, La ragazza rideva sgangheratamente ed esaminò scivolò in un canale puzzolente e fu preso da un tremito Kristóf con curiosità. L'abito di quel giovane era di stoffa di nausea. Aveva il senso di un'attesa terribile, di un costosa, lindo il suo colletto, bianca la cravatta, ed essa raccapricciante orrore, e lagrime e indicibile dolore. sùbito volle sembrargli più distinta. La ragazza non rilasciava la sua mano, lo trascinava — Aspetto mio fratello — disse a mezza voce —. ormai come una preda. In fondo al cortile una porta Abito qui, vicino al mercato del Pesce. Forse il signorino cigolò. E l'oscurità di una camera afosa li ingoiò en- mi accompagnerebbe a casa? trambi. — E suo fratello allora? N.d.R.: Il testo originale si legge nella rubrica «Appendice». La ragazza crollò le spalle. Camminavano vicini per la viuzza stretta. Sotto i radi lampioni le loro ombre si Traduzione riveduta © di Melinda B. Tamás-Tarr alzavano come se si impennassero verso la luce, poi tornavano ad accosciarsi nelle tenebre. Tra i tetti delle 10) Continua case il ciclo stretto e le stelle innumerevoli erano come una profondità azzurra rovesciata. Delle piccole luci alle L’ANGOLO DEI BAMBINI: LA FAVOLA DELLA SERA... finestre guardavano qua e là, sconosciute, indifferenti a - Selezione a cura di Melinda B. Tamás-Tarr - tutto, proprio come gli uomini, quando fra le pareti solide e tranquille guardano coloro che da esse furono esclusi. LA PICCOLA STELLA Kristóf si sentì infinitamente solo. Neppure il risuonare dei passi della ragazza apparteneva a lui; l'oscurità era C'era una volta una piccola stella molto curiosa. un vuoto pauroso, la menzogna si appiattava dietro ad Avrebbe voluto sapere che cosa ci fosse, laggiù, nella ogni finestra a ogni porta: purezza, gentilezza, baci... terra, verso la quale gli angeli e le stelle, attraverso Lacrime corsero giù dalle sue guance. un'apertura fra le nuvole, volgevan spesso lo sguardo. Ad un tratto la ragazza si fermò sotto il basso portone Ma da quell'altezza non si vedeva che ben poco. Un di una casa. Coi suoi grossi occhi animaleschi guardò giorno siccome San Pietro aveva, per dimenticanza, Kristóf e vide che piangeva. Conosceva questo. «Le lasciato aperta la porta del ciclo la piccola stella fuggì e prime volte piangono e sono umili come cani, ma poi le discese sulla terra. Si tirò sugli occhi la sua cuffietta cose cambiano». bianca affinchè nessuno potesse riconoscerla: chiuse Si mise a dondolare i fianchi, poi improvvisamente bene la sua mantellina, perché bisogna dire che in quel appoggiò le sue umide labbra alla bocca di lui. tempo sulla terra faceva molto freddo. Grandi fiocchi di Kristóf, preso da disgusto, la respinse così neve cadevano dal cielo e gli uomini si preparavano per brutalmente che essa ruzzolò a terra sotto la porta, il Natale. dove andò a battere il capo. Ma il giovane non vi badò La piccola stella attraversò una grande città, affatto e si strinse con orrore le mani sulla bocca. Là... guardando nelle case. Dappertutto incontrò la gioia, proprio là... dove aveva avuto poco prima il bacio di l'allegria. Gli uomini ornavano l'albero di Natale, Zsófi! Ecco, ora non ne rimaneva più nulla, più nulla del distribuivan tanti bei regali e da ogni casa usciva un suo contatto, ma qualcos'altro c'era a quel posto... buon profumo di dolci freschi. Soltanto una stanza 33

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

sotterranea era talmente buia da sembrare disabitata. che di simili ne hanno soltanto gli angeli e le stelle. Ma dopo che la stellina ebbe guardato meglio vide una Quando la povera donna fu di ritorno trovò pronta la donna pallida e triste seduta davanti alla tavola; nel piccola mantellina. La vendette al negoziante più vicino letto, sotto una coperta sottile e logora, c'era un bimbo e da essa ricavò tanto da poter vivere per un anno. malato. La piccola stella che era di buon cuore entrò e La piccola stella tornò poi in cielo. Credeva che domandò alla donna perché fosse così triste proprio la nessuno si fosse accorto della sua assenza, ma notte di Natale. La donna guardò con meraviglia la quando fu illuminato nel cielo il grande albero di Natale piccola ospite poi raccontò che da più d'un mese non e tutte le stelle ebbero un dono, il più bello l'ebbe la aveva lavoro; che erano molto poveri e che non poteva piccola viaggiatrice. Le fu regalata la più bella comprare al suo bimbo malato né una coperta pesante mantellina e la più bella cuffia che mai siano state viste; né una medicina. Queste parole fecero molto male al le fu posata poi in fronte una grande stella che in- cuore compassionevole della piccola stella. Immedia- grandendosi sempre più, mutò la stellina in un grande tamente si tolse dalle spalle il mantello e con esso coprì astro luminoso. E Dio le diede il permesso di far una il bambino, si tolse anche la cuffia e diede alla povera scappatina sulla terra, una volta all'anno, nel giorno di donna la stella d'oro che le brillava in fronte, perché Natale. potesse comprare delle medicine e della legna. La donna s'allontanò felice e la piccola stella si mise al lavoro. Voleva lasciare un altro ricordo di sé ai poveretti: colse i fiocchi di neve e come aveva imparato Fonte: «100 favole», raccolte da Piroska Tábori, S. A. Editrice in cielo, fece con essi una mantellina così splendida Genio, Milano 1934, pp. 220. Traduzione di Filippo Faber

Saggistica ungherese

Imre Madarász (1962) — Debrecen/Budapest “Ciò che non si troverà e ciò che si troverà in queste BENEDETTO CROCE BIOGRAFO E pagine”, cioè del Contributo, viene chiarito dal Croce CRITICO DI SE STESSO stesso subito nel primo capitolo. “Io non traccerò né confessioni, né ricordi, né memorie della mia vita”5 – I motivi principali che avevano reso premette, e spiega anche il perché, definendo e Benedetto Croce uno dei massimi valutando con precisione, degna di un filosofo dell’arte, rappresentanti della cultura italiana ed i generi letterari sopra nominati. europea del ventesimo secolo erano la “Confessioni, ossia esame morale di se stesso no”, molteplicità e il livello altissimo delle perché gli pare “inutile esercitare un giudizio universale discipline e dei “generi letterari” da lui sulla propria vita”. Il che sarebbe una “vanità coltivati. Come filosofo, teorico dell’arte, critico e storico dell’individuo” che “si pencola sempre nella duplice 6 aveva creato capolavori di prim’ordine: è comprensibile opposta vicenda dell’adularsi o del calunniarsi” . E che questi siano diventati i “pilastri” della sua opera, questi estremismi opposti nascono da un eccessivo nonchè le tematiche principali delle ricerche intorno ad soggettivismo che significa dimenticare “che l’individuo essa e anche del nostro convegno. È difficile inserire in è poca cosa per sé, fuori del tutto” e anche “la maggior queste tematiche – almeno a “prima vista” – il parte degli atti da lui compiuti e dei sentimenti che li Contributo alla critica di me stesso 1, definito dal Croce mossero”, difetto questo che lo scrittore in genere vuole stesso uno “scritto autobiografico”. Facilita un po’ il correggere con la propria fantasia che facilmente nostro compito il fatto che il Croce aveva pubblicato colorisce il passato “alla luce del suo sentire presente” 7 quest’opera nel volume Etica e politica come terza o, addirittura, ne forma “una immagine fantastica” . parte (o “libro”) avente evidentemente dei forti legami “E ricordi nemmeno” vuole scrivere “perché il passato lo con le tematiche dell’etica e della politica delle altre due riempie bensì di affetti e di malinconia” e lo “fa sovente parti. Ma non solo con esse. Il titolo di Contributo allude sognare”, non presumendosi però “poeta”, potrebbe, all’attività critica dell’autore, il suo motto, che è una con i suoi ricordi, facilmente commettere una certa citazione tratta da Goethe – indiscrezione nei confronti di “Perché ciò che lo storico ha se stesso simile a quella “delle 8 fatto agli altri, non dovrebbe fare vane e vanitose confessioni” . a se stesso?” 2 – allude invece al “E, infine, non memorie, – suo operato di storico: il Croce, scrive il Croce – perché le fedele alla sua filosofia, identifica memorie sono cronache della anche questa volta le due attività nostra vita e di quella degli (“la critica e perciò la storia”) 3, uomini coi quali abbiamo così come anche nella sua opera collaborato o che sono stati da dal titolo “mazziniano” La storia noi osservati e conosciuti, e come pensiero e come azione degli avvenimenti ai quali (1938) voleva sottolineare, anche abbiamo partecipato; e si con l’uso di parole tedesche, scrivono quando si reputa di hegeliane, l’identità della “storia poter serbare ai posteri alcune del mondo” e del “tribunale del importanti notizie che altrimenti mondo” (“die Weltgeschichte, das Weltgericht”) 4. andrebbero perdute. Ma la cronaca della mia vita, in ciò che può presentare di ricordevole, è tutta nella 34

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

cronologia e nella bibliografia dei miei lavori letterari; e, autobiografia filosofica lo dimostra il fatto che anche non avendo partecipato né da attore né da testimone quando il Croce parla della sua infanzia e adolescenza ad avvenimenti di altra sorta, non ho nulla o ben poco si concentra non sulle vicende esteriori, ma su quelle da dire sugli uomini da me conosciuti o sulle cose che interiori, e anche fra queste insiste non sui momenti ho viste”9. È strana quest’ultima affermazione, del 1915, sentimentali, ma su quelli intellettuali. O più se si pensa che il Croce era allora senatore da cinque esattamente sulle esperienze spirituali che avevano anni (e cinque anni più tardi sarebbe diventato ministro suscitato le più vive emozioni in lui negli anni della Pubblica Istruzione, per la prima volta). dell’infanzia, “perfino l’odore di carta stampata dava una “Che cosa scriverà dunque” il Croce, per usare le sue dolce voluttà”17 al Croce bambino nella casa parole? “Un saggio su se stesso, sulla sua vocazione o abruzzese e, dall’età di nove anni nel collegio missione” con il quale vuole dare informazioni solo da napoletano “cattolico, non gesuitico”18. Fra le sue lui conosciute ad altri, agli studiosi posteriori. E che letture quella ricordata con le parole più calde è il libro sarà – come è già stato accennato – inevitabilmente del Pellico Le mie prigioni “le cui pagine talvolta, in certi anche una critica del suo passato visto dal presente10. rapimenti di gioia, baciò per gratitudine”19. Occorre fare qui qualche osservazione sui rapporti Questo entusiasmo per l’autore delle Mie prigioni è singolari fra la genesi, la struttura e la varietà dei generi significativo per vari aspetti. Il Pellico apparteneva a letterari e degli stili del Contributo. Quest’opera, infatti, quell’ala della letteratura italiana romantico- non può essere definita omogenea da nessuno di risorgimentale che possiamo definire con il termine questi punti di vista. desanctisiano “cattolico-liberale”. Ora, per quanto Il “testo base” è del 191511, quando il Croce aveva già riguarda il liberalismo, il liberalismo nazionale del creato il suo sistema filosofico – vale a dire le opere Risorgimento, su di esso il Croce poteva sentire giudizi fondamentali che lo riassumono: la grande “triade” dei non proprio lusinghieri dai suoi genitori “galantuomini” trattati Estetica come scienza dell’espressione e che pronunciavano “i nomi degli uomini del linguistica generale (1902), Logica come scienza del Risorgimento… accompagnati da parole di riserbo, di concetto puro (1909) e Filosofia della pratica. Economia diffidenza e talvolta di satira pei liberali chiacchieroni e ed etica (1909) (che sarà poi completata dalla Storia pei ‘patrioti’ affaristi” (e con tanto maggiore rispetto come pensiero e come azione) – ma non era ancora quelli dei Borboni da essi vinti: del “buon re” e della diventato un punto di riferimento nella vita politica “santa” regina)20. Dall’ideologia dei padri, e del collegio italiana. Questo suo ruolo politico spiega il moltiplicarsi “neoguelfo”, proprio il Pellico, e gli scrittori a lui affini per delle allusioni politiche nei due supplementi o appendici parentela spirituale, allontanavano il giovane Croce, successivi intitolati Note autobiografiche dei quali il divenuto più tardi uno dei personaggi più importanti del primo porta la data del 1934 e il secondo quella del liberalismo italiano. 194112, inoltre nell’ultimo capitolo intitolato Agli amici Diversamente si formavano i rapporti del Croce col che cercano il trascendente che porta la data dell’8 cattolicesimo, nel quale il Pellico poteva solo rafforzare maggio 1945 (giorno della capitolazione senza l’influenza esercitata su di lui dalla casa paterna e dal condizioni del Terzo Reich, cioè della fine della collegio. Nel suo entusiasmo religioso aveva addirittura seconda guerra mondiale)13. Questi ultimi capitoli sono “impeti di ascetismo”21 e “propositi di vita devota”, necessariamente – si potrebbe dire sotto la costruzione sebbene “piuttosto brevi”22. Una “crisi religiosa” lo della situazione storica – più “memorialistici” dei aveva poi convinto che era “fuori affatto dalle credenze precedenti. I brani di carattere memorialistico sono qui religiose”23. curiosamente mescolati con quelli prettamente Insomma, per quel che riguarda la tradizione “cattolico- autobiografici, “sentimentali”, filosofici ecc.; mentre nel liberale” pellicoviana (o manzoniana), l’ala moderata “testo base” del 1915 gli altri tre capitoli intitolati Casi della cultura risorgimentale, il Croce ne continua il filone della vita e vita interiore14, Svolgimento intellettuale15 e liberale laicizzandola, e rinnovando il liberalismo Sguardo intorno e innanzi a me16 questi toni – quello nazionale, unendola in sintesi con la filosofia privato-sentimentale, quello filosofico-scientifico e dell’idealismo europeo. quello politico-storiografico – trovavano la loro Della “filosofia della religione”, studiata nel collegio, era espressione separatemente, determinando il carattere la “filosofia” che attirava sempre maggiormente il dei singoli capitoli, senza però mettere in discussione il giovane Croce24. Su questa strada, per un crudele “genere” fondamentale del Contributo promesso paradosso della sorte, ricevette una “spinta” molto forte all’inizio, quello cioè di un saggio storico-critico da un tragico evento familiare. Nel 1883 un terribile sull’autore medesimo. terremoto distrusse la casa e la famiglia dei Croce. Il titolo stesso del secondo capitolo, Casi della vita e Benedetto, “sepolto per ore sotto le macerie e vita interiore, indica che questo è il capitolo più fracassato in più parti del corpo”25, sopravvisse alla “letterario” del Contributo, quello più autobiografico nel catastrofe, ma rimase orfano. Lo prese in casa Silvio senso tradizionale e generale della parola. Il che è Spaventa, “sebbene non fosse stato in relazioni cordiali naturale prendendo in considerazione il fatto che con suo padre”26, e diventò suo tutore. Un nuovo questo capitolo è dedicato dal Croce alla descrizione mondo si aprì davanti al giovane: l’Urbe, dove abitò lo dei suoi anni di infanzia e di studio (“Lehrjahre”, per Spaventa, la vita politica, alla quale partecipò usare l’espressione del suo amato Goethe). Qui si vede attivamente, e la “vera” filosofia nel quale il giovane in modo chiarissimo quanto sia errato dire che in Croce fece i primi passi con l’aiuto del fratello di Spaventa, “è andato perduto un grande scrittore”. Il grande Bertrando. Sebbene il Croce non lo dicesse scrittore non è andato perduto in lui, ma si manifesta esplicitamente, in Bertrando Spaventa vide indirettamente dovunque nelle sue opere e direttamente l’incarnazione dai contorni precisi delle proprie vaghe in alcune come per esempio in questa che stiamo aspirazioni e possibilità: il prete di una volta diventò uno esaminando. Ma che qui si tratti di una vera dei rappresentanti più notevoli della filosofia laica in 35

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Italia. Anche più tardi il Croce lo stimava come colui che ossia l’umanità”35. Oggi, nel 1992, nessuno può dire aveva richiamato l’attenzione sui prallelismi della che il Croce aveva confuso i suoi desideri con i fatti: filosofia italiana e tedesca e nella vita filosofica italiana anche se, indubbiamente, la sua “profezia” si sarebbe del tardo Ottocento, diventata piuttosto provinciale, avverata – non storicamente, ma “umanamente” – tardi, aveva aperto le finestre all’Europa; e lo sentiva il suo molto tardi. immediato precursore nella lotta condotta contro il Ma torniamo al Contributo, in cui una soluzione positivismo, all’insegna dell’idealismo hegeliano. strutturale mostra chiaramente quali erano i rapporti del Nonostante tutto questo a Bertrando Spaventa dedica Croce col marxismo, trattati nel capitolo dedicato alla uno spazio piuttosto stretto. sua “preistoria” autobiografica e non in quello dedicato Assai più ampio è, invece, lo spazio dedicato all’allievo allo svolgimento intellettuale, facendo emergere anche di Bertrando Spaventa, Antonio Labriola il primo in questo modo che – pur avendo appreso da Marx importante fautore del marxismo nella filosofia italiana. l’importanza del “momento economico” – da filosofo Il Croce, pur non seguendo degli studi universitari maturo si era definitivamente allontanato dal marxismo. regolari, “si risolse ad ascoltare le lezioni di filosofia Il terzo capitolo (Svolgimento intellettuale) mostra nel morale di Antonio Labriola”27. Sotto l’influenza di queste modo più chiaro il carattere di “romanzo d’evoluzione” lezioni, egli, attratto fino ad allora dal “lavoro letterario filosofica (per dirlo sempre col Goethe: ed erudito”28, “acquistò coscienza della sua vocazione “Ent i cklungsroman” o “Bildungsroman”) del filosofica”29. Il marxismo di Labriola esercitò una Contributo. Il Croce sapeva che per chi lo conosceva, lo influenza anche politica sul giovane Croce che leggeva ed amava, egli era, in primo luogo e allontanatosi dal cattolicesimo e, in genere, dalla soprattutto, un pensatore – di filosofia, di estetica, di religiosità, credette di scoprire nel marxismo una specie critica e di storia – e, quindi, anche al lettore della sua di surrogato della religione. “Ma quell’appassionamento autobiografia interessava principalmente la storia politico e quella fede non durarono – scrive il Croce – dell’evoluzione del suo pensiero. corrosa la fede dalla critica che venni facendo dei “Leitmotiv” di questa evoluzione filosofica sono i concetti del marxismo, critica tanto più grave in quanto rapporti del Croce con lo hegelismo. Ha fatto i primi voleva essere una difesa e una rettificazione, e che si passi verso Hegel con l’aiuto di Labriola e Bertrando manifestò in una serie di saggi composti tra il 1895 e il Spaventa. I commenti di quest’ultimo su Hegel in 1900, raccolti poi nel volume Materialismo storico ed principio lo avevano spaventato: “Giacchè (ragionavo io economia marxistica”30. Questo volume, apparso nel allora), se l’espositore e l’interprete è così oscuro, che 1900, è la prima importante opera filosofica del Croce, cosa sarà mai il testo originale? – scrive il Croce – E ci e la prima critica significativa del marxismo. E vollero anni di esperienze per persuadermi che i conseguenza ne fu l’allontanamento, dal Croce, del commentatori e gli espositori sono per solito di gran Labriola che non risparmiava le freccie del suo lunga più oscuri dell’autore commentato”36. “E quando sarcasmo contro l’ottusità borghese, la “debolezza (e fu nel 1905) m’immersi nella lettura dei libri di Hegel, morale” e l’“edonismo intellettuale” del suo ex-allievo. A mettendo al bando scolari e commentatori, mi parve tutti questi attacchi il Croce, laico, anzi, definito dal d’immergermi in me stesso e di dibattermi con la mia Gramsci addirittura un “papa laico”31, reagiva in modo stessa coscienza”37. Da questa esperienza il Croce davvero cristiano: dopo la morte del Labriola, nel 1906 “ebbe una nuova conferma che i libri rimangono inerti e curava l’edizione degli scritti postumi di filosofia e misteriosi quando sono letti senza che si sia già per politica dell’ex amico, collega e maestro. E qui è proprio conto compiuto un lavorìo che confluisca col importante non solo il fatto che il Croce già nel suo contenuto di quei libri; e diventano efficaci quando primo serio libro di filosofia criticava il marxismo, ma intervengono a dialogare con noi per aiutarci a portare anche la data di questa critica: quando il comunismo a chiarezza pensieri da noi abbozzati, a mutare in non era ancora divenuto realtà con tutta la sua concetti i nostri presentimenti di concetti, a confortarci assurdità. Alla luce della esperienza del “socialismo nella vita che abbiamo presa da noi stessi o presso la reale” la critica crociana nei confronti del comunismo, quale siamo pervenuti”38. Questo hegelismo crociano come teoria e pratica, si era fatta molto più dura. Nella non aveva ormai nulla del marxiano “hegelismo” alla Storia d’Europa nel secolo decimonono (1932) afferma rovescia, ma traeva ispirazione direttamente dalla non solo che “il comunismo… ha tolto al popolo russo sorgente, vale a dire dagli scritti di Hegel. anche quel non molto respiro mentale e di libertà che All’insegna della riforma dello hegelismo elaborava il pur possedeva o si procacciava sotto il coraggio di Croce il suo sistema filosofico, che non aveva mai calpestare… religione e pensiero e poesia, tutto quanto considerato chiuso per sempre, perché “la verità non si riveriamo come sacro, tutto quanto amiamo come lascia legare una volta per tutte”39. Anche altrove gentile”32 (e qui si rivela manifestamente che il Croce, osserva che “nessun sistema filosofico è definitivo, pur essendosi allontanato dalla religiosità confessionale perché la vita, essa, non è mai definitiva”40. Per questo e istituzionalizzata, accettava però e difendeva, come promette che “continuerà a filosofare”41, finché vivrà, suoi, tutti i valori morali e culturali del cristianesimo), ma perché finché uno vive, cambia, impara e si perfeziona. mostra anche l’insostenibilità del “fondamento “E quando si sa senza più poter imparare, quando si è materialistico della costruzione”33 del comunismo, in educati senza possibilità di meglio educarsi, la vita si pieno accordo con il proprio idealismo. Due anni più arresta e non si chiama più vita ma morte”42. tardi in Etica e politica che, non dimentichiamo, Il Croce non dice di voler sempre occuparsi di “quella comprende anche il Contributo, dà una definizione che si suol chiamare filosofia in senso stretto o violentemente sarcastica dello stesso Marx34. Sempre scolastico” nelle forme “del trattato, della dissertazione, nella Storia d’Europa il Croce predice che il comunismo della disputa, dell’esame storico delle dottrine dei esportato anche “in altre parti d’Europa” perderà in “un cosiddetti filosofi”, perché filosofare non significa tempo più o meno lungo” la sua guerra contro “la libertà soltanto queste attività: infatti, come scrive, “si filosofa 36

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

sempre che si pensa, e qualsiasi cosa e in qualsiasi vedeva, quindi, una continuità fra la violenza della forma si pensi. Anzi, la perfezione del filosofare sta (per “grande guerra” e la violenza del fascismo. quel che mi vuol parere) nell’aver superato la forma Era questa violenza storica che lo costringeva al ruolo provvisoria dell’astratta ‘teoria’ e nel pensare la filosofia politico, proprio lui, che da bambino era stato educato a dei fatti particolari, narrando la storia, la storia “badare alla propria famiglia e alle proprie faccende, pensata”43. Anche questa idea – similmente a quella tenendosi lungi dagli imbrogli della politica”51, e che dello sviluppo continuo del pensiero – rende più aperto definiva gli anni più “fecondi” e più tranquilli della sua il suo sistema filosofico. vita quelli della redazione, insieme col Gentile, della I rapporti di Croce con Hegel o lo hegelismo “vivo”44 Critica, a partire dal 190352. sono paralleli e simili a quelli col De Sanctis, nel La vera attività politica era iniziata nella vita del Croce pensiero del quale lo stesso storicismo hegeliano non nel 1910, anno della sua nomina a senatore, ma un giocava un ruolo determinante. Il “ritorno al De decennio dopo, quando il primo ministro Giolitti, che Sanctis”45 inizia non col Gramsci, che lo aveva aveva completato l’opera del liberalismo italiano, gli formulato programmaticamente con queste parole, ma aveva offerto il portafoglio della Pubblica Istruzione “per col Croce. tentare (furono le sue parole) di salvare dalla rovina – e Anche il Vico viene riscoperto dal Croce all’insegna del non so se vi riusciremo (aggiunse) – la nostra patria”53. suo hegelismo come punto di incontro fra la cultura La preoccupazione del “vecchio uomo di stato”54 era europea e quella nazionale: il Vico, nel quale già lo motivata: non riuscivano a salvare la patria dalla Spaventa aveva visto uno Hegel “ante litteram”46 e sul “rovina”; il liberalismo giolittiano veniva travolto dalla quale il Croce aveva scritto il suo famoso libro cinque dittatura fascista. Da quel momento il Croce, come anni prima del “testo base” del Contributo47. un’istituzione politica, era diventato la guida, il maestro Il ricollegarsi del Croce a Hegel e alla tradizione ed il simbolo della resistenza spirituale liberale nella cui dell’idealismo tedesco, al De Sanctis e alla tradizione lotta le sue armi erano i suoi libri e La Critica. del Risorgimento, significava una presa di posizione Il Croce considerava “il cosiddetto fascismo”55 come evidente contro le idee dominanti del suo tempo. Il l’ultima stazione dell’allontanamento dalla ragione, dalla Croce combatteva sia il positivismo sia l’irrazionalismo tradizione culturale dell’Illuminismo razionalistico, del come due estremismi opposti, ma ugualmente lontani processo iniziato molto prima della “distruzione della dal “mesotes”. Ma come se avesse avuto il ragione”, ma non nel senso lukácsiano del termine. presentimento che rispetto allo scientismo positivistico, Infatti, contrariamente al Lukács, il Croce non che metteva in dubbio l’autonomia delle “humanae contrapponeva all’irrazionalismo filosofico dell’inizio del litterae”, sarebbe diventato un nemico più pericoloso secolo la dottrina ugualmente irrazionale e antirazionale l’irrazionalismo che negava qualsiasi tipo di razionalità del marxismo–leninismo–stalinismo; alla dittatura e che formava la base ideologica anche del dell’estrema destra egli non contrapponeva il decadentismo. Lo dimostra la sua dura critica nei totalitarismo dell’estrema sinistra, ma la tredizione del confronti del simbolo vivente del decadentismo italiano, liberalismo europeo e nazionale. Ecco perché, rispetto il D’Annunzio contrapposto da lui polemicamente agli insulti lukácsiani, lanciati contro Heidegger, ha una all’amato. Carducci, il poeta classico del Risorgimento e credibilità assai maggiore l’opposizione del Croce a del classicismo. Pur essendo il D’Annunzio un suo Giovanni Gentile, suo ex-amico e collega nel lavoro di “quasi coetaneo e corregionale” non è però anche suo redattore e filosofo, dal quale si era allontanato ancora “correligionario” perché, come scrive, “Il D’Annunzio ed precedentemente, proprio per il suo attualismo ritenuto io siamo spiritualmente di diversa razza”48. Come se il irrazionalistico. (Sui rapporti fra Croce e Gentile dà Croce avesse avuto il presentimento del futuro, informazioni assai interessanti il bellissimo libro di Jader neanche tanto lontano, in cui il poeta abruzzese, Jacobelli.)56 Giustamente scrive il Croce che aveva mettendosi la camicia nera, sarebbe diventato suo iniziato la lotta contro “il tradimento dei chierici” assai avversario anche in politica. prima della comparsa del famoso libro omonimo di L’ultimo e più breve capitolo del “testo base” del Julien Benda57 (presentato al pubblico ungherese dal Contributo mostra, anche qui già nel titolo (Sguardo grande poeta, scrittore, traduttore e saggista Mihály intorno e innanzi a me), che nella vita e nella biografia Babits58)59. del Croce – come in quella di Hans Castorp nella Il Croce parla ben poco dei suoi rapporti col Gentile, la Montagna incantata di Thomas Mann, lo scrittore da lui qual cosa, conoscendo la loro collaborazione durata preferito fra i contemporanei – entrava, o meglio due decenni, sorprende più che la sua laconicità irrompeva con la prima guerra mondiale il mondo riguardo allo Spaventa. Non può certo essere accusato “esterno”, “extra-spirituale”: cioè la politica. Come La di eccessiva cautela nei confronti dell’ideologo del montagna incantata, dopo mille pagine dedicate alla fascismo, esprimendo, infatti, con grande chiarezza e vita del sanatorio svizzero, finisce bruscamente con una coraggio il proprio antifascismo. Racconta come era scena di guerra, così il Croce chiude la prima parte nato il Manifesto, da lui redatto, degli intellettuali principale della sua autobiografia con queste parole: antifascisti, nel 1925, in risposta al Manifesto degli “Ma io scrivo queste pagine mentre rugge intorno la intellettuali fascisti di Gentile, e come “fece quanto guerra, che assai probabilmente investirà anche ancora si poteva fare nelle ultime manifestazioni dei l’Italia”49. La continuazione, del 1934, la prima parte partiti e del parlamento, nei consigli e nei congressi del delle Note autobiografiche comincia così: “Chiudevo partito liberale (al quale si iscrisse e che fu poi quelle pagine con l’accenno alla tempesta che era disciolto), nella stampa ancora semilibera per qualche scatenata nel mondo e all’oscuro avvenire: ora, da venti tempo, e nel Senato, dove votò contro le leggi che anni, siamo dentro a questa a non c’è ancora barlume sopprimevano le libertà di associazione e di stampa, di speranza che ne prometta l’uscita”50. Il Croce contro quelle del tribunale speciale e della pena di morte e le altre simili, contro la cosiddetta riforma 37

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

elettorale che distruggeva l’elettorato, e, infine, anche puramente letterari e filosofici, dalle scuole e pronunziò l’unico discorso che si fosse udito nel dalle biblioteche scolastiche; divieti o paure di parlamento italiano di critica alla conciliazione e al menzionare il suo nome, e accenni nebulosi fatti talora concordato con la chiesa di Roma”60. da coloro che, per ragioni di studio, non possono Quando, insieme col parlamentarismo, cessavano tutte tacerlo, e frequente ricorso alla sua forma aggettivale (il queste possibilità, il Croce conduceva la sua “migliore “pensiero crociano”, la “teoria crociana”, ecc.) per la opposizione”61 continuando, fra circostanze quale è possibile l’uso della minuscola, “sicché – scrive tragicamente mutate, ciò che aveva iniziato prima il Croce con amara ironia – io dico ridendo che per gli dell’“era nuova”, ma rafforzando la voce della “religione italiani sono passato da ‘sostantivo’ ad ‘aggettivo’” e della libertà”62 che trovava la sua espressione più pura possiamo anche leggere di “divieti o paure di lasciarsi e piena nella Storia come pensiero e come azione e vedere in sua compagnia, per modo che gli accade nella Storia d’Europa nel secolo decimonono. E non è talvolta di raccogliere premurosi e calorosi omaggi negli un puro caso che proprio questi libri, già col loro titolo, incontri in vicoli deserti e in corridoi appartati; e così rievochino il Risorgimento, il glorioso Ottocento. Era via”73. proprio il secolo decimonono che il Croce Alla luce di tutto ciò rievocano quasi l’eroismo del “Son contrapponeva polemicamente al ventesimo, caduto qui, non posso fare diversamente” luteriano le parole nella barbarie, come ammonimento ed esempio. conclusive del capitolo scritto nel 1934: “Non posso far Il “conservatorismo” tanto criticato del Croce è assai altro e debbo far questo”74. simile a quello di Mihály Babits, espresso nella poesia Il Considerate le dimensioni, il Contributo appartiene alle padrone recinge la propria casa (A gazda bekeríti “opere minori” del Croce: non riempie nemmeno cento házát) – dove il “padrone” (il poeta stesso) difende i pagine stampate. L’accusa spesso ripetuta sulla suoi “vecchi libri” dai nuovi barbari “iconoclasti”63 – ed al “prolissità” dello stile crociano75 non può certo essere saggio già accennato Il tradimento dei chierici, in cui mossa al Contributo, per la sua concisione sostiene che “il vero conservatorismo significa “fedeltà” paragonabile solo alla Aesthetica in nuce. Ciò che alla grande tradizione europea del razionalismo e altrove (anche nelle altre parti dell’Etica e politica) viene dell’idealismo64. A coloro che accusavano l’idea esposta esaurientemente, qui è solo accennata o crociana di libertà, di essere antiquata e formale65, e riassunta in poche frasi. che volevano convincerlo di darle un contenuto “nuovo”, Eppure questa “piccola” opera è grande – anche per il “materiale” – e queste critiche gli venivano mosse non suo valore stilistico. Il giudizio di Renato Serra su Croce solo dalla destra ma anche dalla sinistra – il Croce scrittore è qui quanto mai motivato: “Eccellente rispondeva con fermezza nella sua autobiografia: “Il scrittore, classicamente misurato e composto, nutrito di concetto della libertà ha per contenuto unicamente la reminiscenze e di citazioni che sostituiscono in lui, libertà”66. E aggiungeva: “L’infermità dei nostri tempi, come in tanti classici e classicisti, il pittoresco l’infermità da risanare, è proprio questa: che non si dell’immaginazione, ricco di pathos e di calore sincero, riesce ad infiammare per le idee pure, come in altri che riscalda e manda luce anche”76. tempi per la redenzione cristiana, per la Ragione o per Dalle pagine del Contributo ci guarda lo stesso viso la Libertà; e perciò la crisi salutare della società serio ma non privo di ironia e autoironia, delle altre moderna dovrà essere, presto o tardi, di carattere opere del Croce. La modestia del grande filosofo si profondamente religioso”67. rivela anche nel fatto che tace sul successo mondiale Alla sua epoca malata il Croce mostrava l’esempio dei delle sue opere e sull’ammirazione universale che lo santi della “religione della libertà” – Alfieri, Mazzini, circondava. Parimenti sobrio si dimostra nel modo in cui Cavour e Carducci –, rievocava e difendeva “la trascura gli eventi della sua vita privata tranne quando tradizione degli studi e il costume e i concetti morali che sono proprio indispensabili per capire il suo furono quelli degli uomini a cui dobbiamo il risorgimento “svolgimento intellettuale”. d’Italia”68, ed esaltava altresì l’ethos dell’Illuminismo: “Di Il Contributo nonostante la sua piccola mole, e pur non desideri e di speranze non ho provato mai fortemente essendo citato fra le opere fondamentali del Croce, è altri (mi sia permesso dirlo, perché è vero) che quelli di tuttavia uno dei suoi scritti più importanti. Grazie al suo uscir fuori dalle tenebre alla luce”69. Similmente esortava “genere letterario”, occupandoci di questo lavoro ci la Germania, la cui storia politica e culturale mostrava occupiamo di tutto l’operato del Croce. Inoltre è proprio non poche affinità con quella dell’Italia, e verso la quale il qui che il più grande personaggio della cultura italiana Croce aveva sempre nutrito “ammirazione e stima”70, al del ventesimo secolo disegna il suo autoritratto con i ritorno alla tradizione goethiana, kantiana e hegeliana. contorni più precisi. Questo ritratto non poteva esser Il Croce era in quel periodo travagliato come quel “faro” deformato nemmeno dai grandi cataclismi storici, che, di cui parla Babits nel suo famoso saggio: mostrava la anzi, lo avevano reso ancor più nobile. In un mondo in “diritta via” anche in mezzo alla tempesta, anche se pieno sfacelo il Croce è rimasto fermo come una statua nessuno badava, o soltanto pochi, ai suoi “segnali”71. di marmo. E purtroppo statua è rimasto, un po’, anche Egli stesso non può spiegare, se non per la sua fama per i posteri77. Proprio i Contributo ci può aiutare a europea, il fatto eccezionale che la censura fascista vedere, oltre la statua, l’uomo vivo. non lo faceva tacere. Rievoca che “il capo del fascismo Il Contributo è un’opera significativa anche nella addusse a documento della rispettata libertà di stampa letteratura autobiografica italiana. Continua e rinnova in Italia la pubblicazione senza ostacoli della Storia anzitutto la tradizione delle autobiografie filosofiche che d’Italia”72. Ma racconta anche “la devastazione della proprio nella patria più stretta del Croce, cioè nell’Italia sua casa” ad opera degli squadristi, la sua “esclusione meridionale ebbero una grande fioritura nel Settecento da ogni incarico pubblico e dagli stessi istituti scientifici, quando gli illuministi napoletani raccontarono il loro ai quali da lunghi anni appartenevo ed ai quali solevo cammino verso la verità e la lotta per essa: basta dare assidua collaborazione”; esclusione dei suoi libri, pensare alle autobiografie o vite del Vico, del Giannone 38

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

o del Genovesi. Il Contributo è un pezzo importante 29. Ivi, p. 324. anche della memorialistica italiana, fiorita soprattutto 30. Ivi, p. 330. durante il Risorgimento con le memorie di Mazzini, 31. A. Gramsci, Il materialismo storico e la filosofia di Benedetto Garibaldi, Settembrini e D’Azeglio, che hanno avuto Croce, Torino, 1974, p. 250. eredi non indegni in quelle del Giolitti. E, infine, fra le 32. B. Croce, Storia d’Europa nel secolo decimonono, Bari, “antenate” del Contributo troviamo le grandi 1965, p. 312. autobiografie nel senso stretto del termine, massima fra 33. Ivi. le quali è la Vita dell’Alfieri. Il Croce sapeva arricchire 34. Etica e politica, p. 195. 35. Storia d’Europa nel secolo decimonono, p. 313. tutti questi generi letterari rinnovandoli in una sintesi 36. Etica e politica, p. 343. originale. 37. Ivi, p. 345. Scrisse il Mazzini: “Guardiamo alle forme come a 38. Ivi. fenomeni secondari e destinati a perire: l’idea sola ci è 39. Ivi, p. 348. sacra come quella che ha battesimo di vita 78 40. J. Jacobelli, Croce Gentile: Dal sodalizio al dramma, immortale” , anzi, perfino le idee hanno una parte Milano, 1989, p. 363. esterna caduca, ma è eterna la loro essenza, il loro 41. Etica e politica, p. 351. 79 cuore, ciò che le anima: la fede . 42. Ivi, p. 337. La confessione di fede del Croce è riassunta nel modo 43. Ivi, p. 351. più bello e conciso, come in una specie di testamento 44. B. Croce, Ciò che è vivo e ciò che è morto nella filosofia di spirituale, nel capitolo dedicato “agli amici che cercano Hegel, Bari, 1907. il ‘trascendente’”: “Il momento della gioia ci viene dalla 45. A. Gramsci, Letteratura e vita nazionale, Roma, 1975, p. coscienza che col nostro atto noi abbiamo di poco o di 19. molto migliorato e accresciuto il mondo intorno a noi, e 46. B. Spaventa, Prolusione e introduzione delle lezioni di che questo miglioramento e accrescimento si filosofia, Napoli, 1862 – La filosofia italiana nelle sue propagherà e penetrerà tra le forze vitali, tra le aride relazioni con la filosofia europea, Napoli, 1926. lotte degli uomini, e vi eserciterà la sua virtù 47. B. Croce, La filosofia di G. B. Vico, Bari, 1911. fecondatrice e produrrà le età di splendore che, col 48. Etica e politica, p. 341. mero moto dei fatti bruti, coi guadagni economici e con 49. Ivi, p. 354. le vittorie delle armi, non sono mai nate se altre forze 50. Ivi, p. 357. 51. Ivi, p. 317. più generose non intervengano a indirizzare i cuori 80 52. Ivi, p. 336. verso l’alto” . 53. Ivi, p. 366. 54. Ivi. 55. Ivi, p. 368. Note 56. J. Jacobelli, op. cit. – I. Madarász, Két filozófus, két út, két könyv. Croce és Gentile kapcsolatáról in Világosság, 1. B. Croce, Etica e politica, Bari, 1973, pp. 309–384. 1991/1. 2. Ivi, p. 309. 57. J. Benda, La trahison des clercs, Paris 1927. 3. Ivi, p. 314. 58. M. Babits, Az írástudók árulása in Nyugat, 1928/2. 4. B. Croce, La storia come pensiore e come azione, Bari, 59. Etica e politica, p. 365. 1939, p. 205. 60. Ivi, p. 369. 5. Etica e politica, p. 313. 61. Ivi. 6. Ivi. 62. Ivi, p. 370. 7. Ivi, pp. 313–314. 63. M. Babits, “A gazda bekeríti házát” (1925) in Összegyűjtött 8. Ivi, p. 314. versei, Budapest, 1982, pp. 364–365. 9. Ivi. 64. M. Babits, Az írástudók…, p. 44. 10. Ivi, p. 315. 65. Etica e politica, p. 370. 11. Ivi, pp. 311, 356. 66. Ivi. 12. Ivi, pp. 373, 377. 67. Ivi, pp. 370–371. 13. Ivi, p. 384. 68. Ivi, p. 373. 14. Ivi, p. 316. 69. Ivi, p. 354. 15. Ivi, p. 338. 70. Ivi, p. 364. 16. Ivi, p. 352. 71. M. Babits, Az írástudók…, p. 51. 17. Ivi, p. 316. 72. Etica e politica, pp. 371–372. 18. Ivi, p. 318. 73. Ivi, p. 371. 19. Ivi, p. 320. 74. Ivi, p. 373. 20. Ivi, p. 317. 75. A. Szerb, A világirodalom története, Budapest, 1980, p. 21. Ivi, p. 318. 772. 22. Ivi. 76. Dizionario della letteratura italiana, Milano 1977, p. 142. 23. Ivi, p. 320. 77. I. Madarász, “Az élő Croce” in Hitel, 1992/9. 24. Ivi, p. 321. 78. G. Mazzini, Pagine vive, Milano, 1937, p. 49. 25. Ivi. 79. Ivi, p. 56. 26. Ivi. 80. Etica e politica, p. 383. 27. Ivi, p. 322. 28. Ivi, p. 323.

39

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

______Recensioni & Segnalazioni______

Italo Toni sempre in agguato” scrive: « Metto mano nella fonte, il I SEGRETI DEL CUORE demonio non mi incontra né per strada né per via, neanche fin la morte mia». Prefazione di Antonio Brundu Il percorso umano, avvalorato dal talento del Nostro, si Print Service, Messina, 2009, pp. snoda attraverso una serie di eventi, di incontri, di 148, 13,00 € situazioni che toccano il profondo dell’anima e non solo dei personaggi ma anche dei lettori, che Dall’intreccio tra reale attraverso queste pagine drammatiche e e fantastico nasce il intense, sobrie e interessanti, vedono l’atto penultimo romanzo di d’amore più significativo di Toni verso la Italo Toni “I Segreti propria terra. del Cuore”, un’opera Interessante è anche l’equilibrio interiore che punta sul continuo bisogno di conoscere, dell’Autore, il quale non dimentica le persone sulla semplicità lessicale che, attraverso la importanti della sua vita, come gli amici a cui forza della penna incantano il lettore e lo è dedicata l’opera, Graziella Crisà e Santoro trascinano all’interno del racconto, egli, infatti, Paino, in memoria del quale scrive: non trascura la descrizione dei luoghi e neppure «Ricorderò sempre quel giorno d’estate: il tuo sguardo l’atmosfera che ruota attorno ai sentimenti dei perso in quel tramonto, e quei pochi raggi ma intensi protagonisti. che ti illuminavano il volto». L’Autore – come si legge nella prefazione di Antonio Non manca, inoltre, la centralità dell’uomo che riesce Brundu - «Dalle Eolie, dalla natia isola di Lipari, a bordo ad osservare quanto lo circonda, ed è proprio questa di una barchetta intraprende un’esplorazione verso sua centralità che costringe lo scrittore, pur con mete ignote, per un viaggio immaginario e reale, evidente sofferenza, ad andare avanti senza timore nell’immensità del mare e nell’infinità del cielo. Dal alcuno. A latere, quasi come una parallela, la visione vulcano Stromboli raggiunge, dapprima, il cuore della realistica della vita che trascorre, del divenire ormai ciò terra e, dopo, le sommità delle sette montagne più alte che è oggi nella speranza. Partendo appunto da queste del mondo, da dove si prepara a librarsi in volo, con la riflessioni il lungo viaggio effettuato dal protagonista- guida di un angelo, per raggiungere il cielo ed entrare autore si presenta come una testimonianza carica di nei suoi angoli più reconditi». vita, di sogni da realizzare, di speranze. Nel romanzo il pathos, la descrizione del paesaggio Ma “I segreti del Cuore” è anche un viaggio all’interno agreste di Lipari, la fede dell’Autore non smettono mai del paesaggio siciliano, vengono descritti, ad esempio, di stupire pagina dopo pagina il lettore. Infatti, Italo Toni il Santuario di Quattropani nell’isola di Lipari, il appare come un torrente impetuoso che riesce a Santuario di Val di Chiesa nell’isola di Salina, il culto trasfigurare in una storia gli eventi della propria vita e, della Madonna della Provvidenza a Montalbano attraverso una trasparente personalità, ad affrontare il Elicona, il tutto è giostrato con magistrale vena fantastico e il sentimentale, il passato e l’attualità. narrativa. Così, i luoghi da lui percorsi diventano luoghi L’amore e la fede si intersecano in un gioco di luce e dell’anima: sono questi l’unica certezza che per il ombra, che ne fortificano il dire dell’autore. La religiosità protagonista-autore contano davvero in quanto gli per Italo Toni non è fatta di retorica, ma piuttosto dal consentono di trovare il conforto di Dio, l’unico che desiderio di voler ricercare la verità affidando i propri possa placare il dolore del nostro vivere. A queste si pensieri a Dio. Sant’Agostino diceva che se l’uomo non aggiungono molte altre tematiche che vengono cerca se stesso non può conoscere Dio. E questa ampiamente trattate nel libro come: il rapporto tra sembra essere la chiave di lettura di tutto il romanzo l’uomo e l’uomo (Ossia i rapporti interpersonali), l’uomo che si proietta verso quel credo religioso, verso la fede, e la famiglia, l’uomo e la natura, l’uomo e le tradizioni, che fa da supporto affinché l’uomo possa tendere al le usanze, i culti, tutti dominati dal ricordo di epoche bene supremo e quindi a Dio. Aleggia, infatti, una trascorse. continua preghiera che accompagna il protagonista in Tra l’altro è da far presente che l’Autore ha già dato questo doloroso percorso umano, un protagonista che alle stampe altri romanzi che sono stati recensiti da ha il coraggio di guardare avanti perché riesce a trovare autorevoli critici letterari e quest’opera rappresenta una sempre nuove motivazioni per non cedere, per non conferma e una garanzia delle sue indiscusse doti di cadere nell’oblio e affrontare tutto questo con la poeta e scrittore che ormai si prolungano nel corso del consapevolezza di poter contare sull’aiuto divino e tempo. giungere (soprattutto nell’ultima parte) alla scoperta che tutti hanno bisogno di quel Dio che, secondo Italo Toni scrittore e Alessandro Manzoni, «atterra e suscita, affanna e poeta è originario e consola». Convinzione che si amalgama con la visione risiede nell’isola di del mondo che non è solo ristretta al proprio quotidiano, Lipari. Lavora presso il ma si allarga nel momento in cui la propria vita si tribunale di Barcellona confronta con quella di altri simili. A conferma di P.G. sezione un’anima sensibile e delicata, quale si rivela quella di distaccata di Lipari. Ha Italo Toni, che si ribella sì al dolore, ma che non perde già pubblicato più di mai, pur nelle circostanze più avverse, né la propria dieci libri. Quest'anno, dignità né la speranza dell’umano riscatto, è quella il suo dodicesimo libro quando nelle “Preghiere per difendersi dal male che sta dal titolo "Vicino al Settimo Cielo", che sarebbe la 40

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

continuazione del volume "I segreti del Cielo" stampato inconsueta. È tutto questo allo stesso tempo. Risiede nel 2009. È in fase di preparazione il tredicesimo proprio in ciò la ricchezza espressiva di Pozzoni e la volume sulla Marineria Eoliana, che sarà presentato nel sua continua capacità di rinnovarsi, di riscriversi, di 2013. osservare il mondo da un’altra prospettiva. L’autore ha organizzato, in collaborazione con In “Per me, scrivo!” è chiarito il destinatario delle sue l’Associazione “Real Quattropani”, numerosi incontri liriche: non il mondo esterno, non la natura, non la culturali (specie con gli alunni delle scuole), nelle isole donna amata. Il poeta scrive per se stesso, di Lipari e di Salina, a Montalbano Elicona (ME), a egoisticamente: “Per me, scrivo/ immergendo/ i miei Roma e a Firenze, dove Italo Toni ha presentato le sue mille incubi/ nell’acido muriatico,/ dissodando sogni,/ opere letterarie e poetiche. scaricando rogne,/ disinnescandomi” (p. 26). Giorgia Scaffidi Evidente l’intento polemico e critico della poesia di - Montalbano Elicona (ME) - Pozzoni, quasi “elettrica” come quella dei futuristi della prima stagione: rifugge il passatismo, il manierismo e la costumanza retorica e classica che anche i nuovi poeti Ivan Pozzoni continuano a esprimere con le loro liriche: “denuncio MOSTRI poetiche/ copiate su carta carbone,/ sempre uguali, mansuete,/ innocue, stampate in/ catena di montaggio/ POVERI DIAVOLI, CHIMERE E ALTRE STORIE dai nostri giovani letterati”(p. 27). Pozzoni sta dicendo che nella poesia contemporanea non c’è originalità, né Limina Mentis Editore, sperimentazione e che i nuovi poeti (o quelli che si Villasanta (MB), 2009 auto-nominano così), in fondo non sono che copie Collana: Ardeur sbiadite di altri poeti che in altri tempi furono grandi ma ISBN: 9788895881126 la cui poetica, ormai, non è più attuale e conforme alle pp. 112 15,00 € inclinazioni dell’uomo d’oggi. È una denuncia, è una critica, ma è anche una perorazione a cambiare, a «Pozzoni non ci sta a svegliarsi, a rinnovarsi, a crearsi un proprio stile. Ecco questo gioco all'ipocrisia perché lui stesso osserva “Nei miei versi/ da coyote collettiva che va di moda arrabbiato/ non dominano interessi/ a stili coerenti” (p. nel nostro paese, dove si parla di: crisi non-crisi, poesia 27). E ancora, l’affondo di Pozzoni: “non me ne/ frega etica, poesia mitica, fine del realismo, poesia del un ca…o” (in “Cinico e bastardo”, p. 33) dove a questi quotidiano, autobiologia in poesia etc. e chi più ne ha versi segue una lista di cose che al poeta non più ne metta. Siamo nella confusione babelica di tutte le interessano più o che forse non l’hanno mai interessato. lingue e di tutte le maniere.» (Giorgio Linguaglossa) Il suo è un percorso caotico e convulso, un fuggire dalle semplici cose. C’è posto anche al ricordo in questa silloge: “Felice adolescenza,/ consumata in risate,/ Ivan Pozzoni è un uomo che ha scherzi e battute/ […] nelle notti insalubri/ di vodka e poesia nel cuore e che si dedica a bestemmie” (in “Roaccutan”, p. 29) questo genere da vari anni. Ma la poesia di Pozzoni è un panegirico d’analisi critica Numerose le sue pubblicazioni di e polemica dei nostri tempi, imbevuta di un leggero sillogi poetiche e le curatele ad drammatismo. Non c’è un modo particolare per altrettante antologie di poesia. accostarsi ad essa perché il poeta non ha una forma, Collaboratore instancabile di varie né un genere “tipo” dal quale parte: la sua, in effetti, è riviste letterarie e poetiche una continua sperimentazione dalla quale nascono nazionali e internazionali, è anche costruzioni atipiche e difficili da immaginare: Direttore Culturale della Limina “tasso/alcolico di nuvole” (p. 37), stridenti: “camminando Mentis Editore. Sono qui oggi a scalzo/ tra rose, e carcasse/ di tonni” (p. 42), che hanno parlare della sua silloge Mostri, edita dalla Limina perduto un’identità: “iene senza coglioni” (p. 46) o Mentis nel 2009. La poesia non invecchia mai e quindi addirittura che usa a suo modo l’isotopia del sessuale: non ha senso dire che di norma si recensiscono le “Ca…o,/ sabbia di luna/ sodomizzata/ dall’asta immota/ pubblicazioni più recenti, dato che ne sono seguite d’una bandiera” (p. 50) che ci obbligano a domandarci diverse dopo questa. se, leggendo queste poesie, manteniamo ancora saldi i Mi sono trovato in difficoltà nell’articolare un discorso piedi su questa Terra. Pozzoni ci fornisce in alcuni tratti critico su questa ampia silloge di poesie che l’autore ha un’immagine dissacrante del mondo d’oggi, fondato voluto dedicare ai “Mostri”; niente di supernaturale o di sulla religione dell’egoismo e del consumismo: “la eroico, tutt’altro. I mostri che “zitti zitti/ s’avvicinano” (pp. società del disimpegno/ tenuta insieme, tenuta a bada/ 23-24) a cui fa riferimento Pozzoni, mi pare di capire, da litri e litri/ di crema abbronzante e di collagene” (p. sono nella nostra contemporaneità, celati, dietro 47). È una società narcisistica che si copre di una l’angolo e si concretizzano nelle paure, nelle ossessioni patina protettiva e che pure utilizza la medicina e nella spregiudicatezza dell’oggi dove le uniche ricostruttiva per cercar di mantenere una certa religioni sono il narcisismo e il consumismo. parvenza e di rifuggire l’invecchiamento. La poesia di Pozzoni è vivida, materica, viscerale. Nella lunga poesia “Apocalisse” che chiude la seconda Rifugge la retorica, gli orpelli, per descrivere in maniera sezione della silloge dal titolo “Chimere”, incontriamo un quanto mai metaforica e analogica una realtà Pozzoni irruento e sfiduciato, ma anche debole e privo preoccupante, spersonalizzante, che ha perduto ormai i di speranza che lancia una minaccia che allo stesso valori. Ma è anche una poesia altamente evocativa e tempo è un desiderio: “Quando tutto sarà/ finito poliedrica: pessimista, utopica, delirante, grottesca, manderemo all’aria/ ‘sto mondo di merda,/ e tutti i 41

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

bastardi/ che ci stanno dentro,/ con la nostra Editore, Villasanta, 2008), ritorna con un nuovo libro di soddisfazione.” (p. 82). Vedremo se Pozzoni ha intuito difficile catalogazione in un genere particolare: Sangue, correttamente quello che sarà il nostro ultimo destino. sapone e camicie di forza. È un romanzo, è una raccolta di frammenti, è un’agenda, ma è anche un Chi è l’autore? saggio di carattere storico-sociologico e un’attenta Ivan Pozzoni è nato a Monza nel 1976. Si è laureato in diritto analisi su un tema molto caro a branche quali la con una tesi sul filosofo ferrarese Mario Calderoni. Ha diffuso Psicologia, la Psichiatria, il Diritto: la pazzia umana. molti articoli dedicati a filosofi italiani dell’Ottocento e del Il libro racconta in maniera liberamente adattata –come Novecento, e diversi contributi su etica e teoria del diritto del mondo antico. osserva la scrittrice al termine del romanzo- la storia Collabora con numerose riviste italiane e internazionali. Tra della saponificatrice di Correggio, nome d’arte di 2007 e 2012 sono uscite varie sue raccolte di versi: Leonarda Cianciulli (1893-1970), che a causa della Underground e Riserva Indiana, con A&B Editrice, Versi cattiva infanzia vissuta tra dolori, solitudini, Introversi, Androgini, Mostri, Galata morente e Carmina non maltrattamenti fisici e psicologici si trasforma in strega e dant damen con Limina mentis, Lame da rasoi, con Joker. in potente maga. Non solo. La sua cattiveria nei Tra 2009 e 2012 ha curato le antologie poetiche Retroguardie confronti del Mondo – forse una vendetta per i torti e i (Limina mentis), Demokratika, (Limina mentis), Tutti tranne te! dolori subiti- si fa totalizzante e si trasforma in una (Limina mentis), Frammenti ossei (Limina mentis) e Labyrinthi spietata assassina: killer di persone deboli e facilmente (Limina mentis) e nel 2010 ha curato la raccolta interattiva Triumvirati (Limina Mentis). Tra 2008 e 2012 ha curato i assoggettabili, gente del popolo, e poi si diletta a volumi: Grecità marginale e nascita della cultura occidentale produrre saponi di varia natura con le carcasse sciolte (Limina mentis), Cent’anni di Giovanni Vailati (Limina mentis), in appositi liquidi corrosivi. Il sangue, invece, lasciato I Milesii (Limina mentis), Voci dall’Ottocento I II e III (Limina condensare e unito ad altri ingredienti “naturali” diventa mentis), Benedetto Croce (Limina mentis), Voci dal la base per la produzione di pasticcini da mangiare e da Novecento I II III e IV (Limina mentis), Voci di filosofi italiani far mangiare, analogamente al personaggio di Mrs. del Novecento (IF Press), La fortuna della Schola Pythagorica Lovett in Sweeney Todd. Ma la Canovi è attenta a (Limina mentis) e Pragmata. Per una ricostruzione chiarire in più punti del libro la causa principale di tanta storiografica dei Pragmatismi (IF Press); come monografie sono usciti i suoi: Il pragmatismo analitico italiano di Mario spietatezza nella donna: sua madre aveva previsto per Calderoni (IF Press, 2009), L’ontologia civica di Eraclito lei un determinato uomo da sposare, ma lei rifiutò e d’Efeso (Limina mentis, 2009) e Grecità marginale e sposò un uomo di sua scelta e così sua madre – suggestioni etico/giuridiche. I Presocratici (IF Press, 2012). anch’essa una sorta di strega- la maledette È direttore culturale della Limina mentis Editore; è direttore de annunciandole la morte di tutti i suoi figli. In realtà molti L’arrivista - Quaderni democratici. In un’azienda della D. O. è dei figli di Leonarda Cianculli morirono e, per mettere logistico. fine a questa strage innocente causata dalla magia e Lorenzo Spurio dalla maledizione di sua madre, decise di uccidere gli altri. Cristina Canovi L’intero racconto viene fatto da Argilia, la serva della SANGUE, SAPONE E CAMICIE maga di Correggio, che affetta da pazzia incontenibile – DI FORZA complice le tragiche immagini che ha dovuto sopportare

Prefazione a cura di Luca Milasi stando alle dipendenze della potente assassina – viene rinchiusa in un manicomio, quelli che oggi definiamo Limina Mentis Editore, Villasanta “ospedali psichiatrici”, anche se non è propriamente la (MB), 2010 stessa cosa. È proprio qui che il libro da romanzo si Collana: Rêverie ISBN: 978-88- trasforma in saggio: la Canovi affronta un discorso di 95881-28-7 carattere storico particolarmente importante – già nel pp. 126, 11,00 € preambolo- facendo riferimento alla Legge Basaglia che, oltre alla chiusura dei manicomi e alla abolizione di Dracula, Sweeney Todd, Jack lo Squartatore, Burke e questo genere di strutture, portò a una serie di novità Hare, personaggi terribili, scaltri omicidi, assassini importanti: “[La legge] ha finalmente chiarito che instancabili che hanno occupato le pagine di testi l’obiettivo della psichiatria non è la difesa della società letterari e adattamenti anche per la tv. In realtà più che dei folli, troppo spesso equiparati ad elemento di di “personaggi” si dovrebbe parlare di “persone” dato disordine e di pericolo, ma la cura dei disturbi mentali, che tutti gli illustri citati sono veri e che la storia ce li ha attraverso una prassi corretta, etica e scientifica” (p. 8) tramandati attraverso il racconto popolare, ma anche la Nella parte conclusiva la Canovi riporta la storia reale di letteratura. Esistenze al limite tra il reale e un mondo Leonarda Cianciulli, soffermandosi sulle vicende che torbido, difficile da indagare, come nel caso di Jack lo contribuirono a trasformarla in un mostro e al suo Squartatore della Londra vittoriana come pure i processo che si tenne a Reggio Emilia nel 1946. Segue dissacranti “ladri di cadaveri” Burke e Hare nella Scozia un apparato bibliografico sulla figura di questa terribile ottocentesca. La lista ovviamente sarebbe troppo lunga assassina – segno evidente che la critica si è molto e per chi fosse interessato a conoscere qualcosa di più occupata di questo caso – e sugli istituti psichiatrici su alcuni di questi efferati serial killer, può leggere un dove spiccano, tra le varie opere, due libri della mio articolo su Sweeney Todd, portato sulle scene dalla poetessa milanese Alda Merini. magistrale interpretazione di Johnny Depp, e uno su Se da una parte la Canovi ci consegna una storia Burke & Hare. Mi sento di aggiungere però un serial realmente accaduta e poco conosciuta, quella di una killer tutto nostrano, forse poco conosciuto: la sadica, di una assassina spietata della provincia saponificatrice di Correggio. emiliana, dall’altra ci fornisce però anche il metodo Cristina Canovi, con alle spalle la pubblicazione di correttivo (non per lei, ma per la sua serva Argilia). Si narrativa breve dal titolo Favole crudeli (Limina Mentis tratta, però, come spesso accade di un sistema 42

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

correttivo insufficiente, incapace a far fronte ai reali in Psicologia a Cesena, attualmente insegna materie problemi psichici della donna che, dal momento del suo umanistiche nelle scuole medie. Ha esordito nella collana arrivo alla struttura, verrà imbottita, placata e alimentata Revêrie edita da Limina Mentis con la raccolta di racconti di medicinali che la terranno vigile ma che Favole crudeli, di cui ho scritto una recensione disponibile qui. Appassionata lettrice e cinefila, cita tra i suoi scrittori preferiti contribuiranno a deprimerla ulteriormente. Roal Dahl, Richard Matheson, Joe R. Lansdale, Philip Dick, Ringrazio Cristina Canovi perché con questo libro è Rod Sterling, Milan Kundera, Stephen King, Raymond riuscita a farmi riflettere su vari elementi. Credo, infatti, Queneau, Georges Perec, Daniel Pennac, Oscar Wilde, Ray che sia questo il compito di Bradbury, Dino Buzzati, Carlo Lucarelli, Eraldo Baldini. Tra i ciascun libro. registi più amati: Tim Burton, Quentin Tarantino, Woody Allen, Sam Raimi, Peter Jackson. Chi è l’autrice? Lorenzo Spurio Cristina Canovi è nata a Reggio Emilia. Laureata in Lettere Moderne a Bologna e

TRADURRE – TRADIRE – INTERPRETARE – TRAMANDARE

– A cura di Meta Tabon –

Fáy Samu Margit Margit Fáy Samu ÉLESZD A TÜZET ALIMENTA IL FUOCO

Tábory Maximnak A Maxim Tábory

Te csak dalolj lelkek dalnoka. Canta solo, tu cantore delle anime. Öleld magadhoz a napot. Abbraccia il sole. Ne fázzon benned az anyád-adta szeretet. In te l’amore donato dalla madre non abbia freddo. Röpülj a végtelen erdejében. Vola nella foresta dell’infinito. Muzsíkálj a szíveknek, hátha Suona ai cuori e forse Megértenek és megszeretnek. Ti comprenderanno e ti vorranno bene. Ne haljon ki a tűz, mely lelkedben ég. Nella tua anima non lasciar spegnere il fuoco rovente, Tanítsd meg őket egymást úgy szeretni, Educali ad amarsi reciprocamente Mint Te szereted őket, Tanto, quanto tu ami loro, S világítson minden parányi tűz, Ed ogni piccolo fuoco illumini in tal modo, Hogy egyesülve vulkánként lángoljon Fino ad avvampare come un vulcano A kihülni készülő szívekben. I cuori che per ghiacciarsi stanno.

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

LUCE DEL FUOCO TŰZFÉNY Ai ballerini della danza folcloristica Néptáncosoknak I nostri occhi hanno rubato la luce dal fuoco, Szemünk a tűzből fényt lopott Ora avvampa dentro e in alto... Most benn lobog és fenn lobog... Stasera sarò contento! Ma este örülni fogok! Il canto, le braccia che abbracciano, mentre i tuoi occhi Ölel a dal, a kar és csillog a szemed, [splendono, Mert mindenki örül, mert mindenki nevet... Poiché tutti contenti sono, tutti ridono. Már táncolok és táncolnak velem. Sto già danzando e con me loro ballano. Izzó parázs Forró kezünk, Brace ardente, S lánggá leszünk Mano bollente, Itt mindannyian. Saremo una fiamma Arcunkra ki van Noi tutti. Terítve Sul volto Mint piros kendő a láng. La vampa Az egész város, ki lát Stesa come un fazzoletto rosso. Ily csodát és a világ Tutta la città e coloro A hamuba hull alánk! Che vedono tale miracolo col mondo Minden bűne, hamis fénye Sotto le ceneri presto cadranno! Fakul tüzünknek füstjébe’. Tutti i peccati, le false luci Sbiadiscono in fumo di fuoco. 43

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Daloljatok egyre, egyre jobban! Cantate pure, sempre meglio!

Kacajunk villámként belelobban Le nostre risate, come un lampo, A tábortűzbe. Si alimentano nel fuoco. A szemekre kiül a szívek titka lopva... I misteri dei cuori covano negli occhi... Ölelő árny omlik a fiúkra s lányokra. Un’ombra avvolge maschi e femmine.

Csillogó szemünkben Nei radiosi Occhi Egy Szebb Jövő sugarát látjuk. Vediamo raggi d’un Futuro Migliore. A tűz heve testünkön át jut Il calore del fuoco, dal corpo, Lelkünkig, Ci avvicina all’animo, S mi nézzük egymás kitárt szívét. percepiamo cuori l’un l’altro aperti. Most mindenki jó, mindenki szép. Ora tutti sono più virtuosi.

A láng s lángunk összefonva Il fuoco della fiamma intreccia – Tűz-tenger, lobogó pompa – ― Mare di vampe, pompa fiammeggiante ― Szikra úton lengnek fel. Sulla via delle scintille s’accendono Velünk zümmögnek a csillagok. Le stelle che intorno a noi stanno.

A lángra kapó parázs felett Sopra le braci accese Újra fellobban a Szeretet Sfiamma ancora l’Amore Mit a gyűlölet majd kioltott. Quasi soffocato dall’odio. E Tűz körül mindnyájunk boldog: Attorno a questo Fuoco siamo tutti felici: Szeretetben eggyé válva Nel calore ci uniamo, Szívem szíved megtalálja, Il mio cuore ritrova il tuo e Bennünk örök öröm örül In noi si rallegra l’eterna gioia Látva tekints körös-körül: Che fissando guarda intorno:

A láng tűz-harmat-álmot Sparge la fiamma Hint a Il sogno pregno di fuoco Mezőre Sul prato S a tarló úgy csillog E il campo luccica Mint a Come una pelliccia Bárányok eső mosta szőre. Bagnata dalla pioggia Szél-ültetett Degli agnelli. Friss fű felett, Sopra l’erba fresca Hogy vérünkbe vessen lobot Piantata dal vento Szívünk a tűzből fényt lopott. I cuori hanno rubato la luce al fuoco Most benn lobog és fenn lobog! Che ora divampa, dentro e in alto!

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

NOTA: Anche queste liriche qui riportate sono state incise in lingua ungherese sul CD sopraccitato. Fonti: Tábory Maxim, «Árny és Fény» Edizione O.L.F.A., Ferrara , Gennaio 2012, pp.162, ISBN 978-88-905111-6-5, € 24,50 «OMBRA E LUCE» Edizione Trad. di Melinda B. Tamás-Tarr, O.L.F.A., Ferrara, Gennaio 2011, ISBN 978-88-905111-1-0, € 23,00

Simone Magli— Pistoia (Pt) Simone Magli — Pistoia (Pt) ZIVAGO ZSIVÁGÓ

Occhi pieni di dolore, e amore Szemei fájdalommal és szerelemmel telve attraversano la steppa siberiana kelnek át a szibériai sztyeppén guidati da una fiamma imprendibile olthatatlan láng hajtja, che brucia e scoppia nell'animo: lelkét égeti, szétszakítja: la speranza. ez a remény. A cavallo del tempo, delle guerre, degli stenti, Az idő, a háborúk, a nehézségek hátán lovagolva un uomo, un poeta, scrive i suoi passi. egy férfi, egy költő rója lépteit. Alla ricerca di quel tram dove, salendo, Keresvén, hol az a villamos, s felszállva rá, per la prima volta non sentì most először nem érezte il peso di se stesso. önön maga súlyát.

ETERNO ÖRÖK

Camminerò al buio sui tuoi passi Lépteid nyomában járok majd a sötétben, fino a che non si volterà il tuo sorriso míg felém nem fordul mosolyod, a confermarmi che non è stato tutto vano. hogy megerősítsen, nem volt minden hiábavaló.

Fonte/Forrás: Osservatorio Letterario NN. 85/86. Traduzioni in ungherese/Fordította: Erdős Olga © 44

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

______L’Arcobaleno______Rubrica degli Immigrati Stranieri in Italia oppure Autori Stranieri d’altrove che scrivono e traducono in italiano

Tusnády László (1940) — Sátoraljaújhely (H) László Tusnády (1940) — Sátoraljaújhely (H) 1990 MÁRCIUSÁBAN IL MARZO 1990

Sütő Andrásnak A Sütő András

Éj-víz moraja zúg fülembe mindig, Sento sempre i tonfi delle acque nere, kínoktól izzik, kinek szíve tiszta. gli stridi infiniti degli innocenti, Kedves testvérek, sorsotok megindít. oh fratelli e sorelle care e vere.

Gyötröttet látok, a föld hullni hívja. E vedo come cadono i dolenti, A csőcselék mily őrülten üvöltöz. ed urla terribilmente la masnada; Ó, szívem, álmom ezt zokogja vissza. oh cuore mio, anche in sogno la senti.

Országutat itt tiszták vére öntöz. Il puro sangue corre sulla strada, Bőszült tömeg vad hangja száll mohogva. la folla furiosa raglia e raglia. Kitől terül ránk jó védelmi köntös? Oh dov’è chi ci difende e ci bada?

Nem ember, ámde szörnyeteg ki dobja Non uomo, ma mostro è chi scaglia a követ a kedves testvérek ellen. la pietra contro i gentili fratelli. Meddig győz itt az önkény? Kapja, fogja Da quando vince l’ingiustizia? Canaglia kötegből botját – vad káini szellem; di Caino ha grandi manganelli, a bőszben itt az irgalom nem érik, la misericordia la chiede invano ki földre hullt a haja szerterebben, chi è caduto, ed ha sparsi i capelli, s a kéz könyörgőn nyúl fel a nagy égig. e verso il cielo si leva la mano.

Alla Bottega. Milano. Anno XXX. n – 5, settembre-ottobre 1992. 39-40 p.

MODERN LIDÉRC INCUBO MODERNO

Az életünkből minket már kiűznek. Dalla vita ci cacciano fuori. Kalapálhat-e? – sors kutatva kóstol, Se siamo duttili – la sorte gusta csontunkat nézi – nagy gúnnyal szívünket. le nostre ossa, con smorfia guarda i cuori.

Kinek maradt ünnep, mentes gonosztól? Chi può averci festa augusta? Süket, mert a végszót se veszi észre: Non sente la decisione finale: legyen egy pénz, s hozzá elég egy ostor? che siano un denaro, una frusta?

Ilyen a vég-karnevál érkezése? Così ci arriva l’ultimo carnevale?

A CSÖND IL SILENZIO

A csönd az idő moháján érkezik. Il silenzio arriva sul muschio del tempo. A harangok hó-hangon Le campane con la voce nivea hosszabbítják meg a búcsú pillanatát. allungano il momento di addio. Egy szelíd, kedves csengés Un soave tintinnio makacsul megmarad a fülben, rimane ostinato negli orecchi minden mozgás örök tanújaként. perenne testimone di ogni movenza. Rejtett utakon jő el a csend. Il silenzio arriva nelle nascoste vie. Az évszakok virágköpenyben, Le stagioni fanno la loro corsa halott levelekkel, con manto di fiori, hókristályokkal con giallo delle spighe, végzik futásukat. con foglie morte, Az életfán virágok fakadnak, con cristalli di neve. de a legszebb bimbók zárva maradnak Sull’albero della vita s’aprono fiori, a csend köpönyege alatt. ma i bocci più belli restano chiusi sotto il manto del silenzio.

Alla Bottega. Milano. Anno XXXI – n. 5 . 1993. 33 p. 45

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

COCKTAIL DELLE MUSE GEMELLE Lirica – Musica – Pittura ed altre Muse

PAROLA & IMMAGINE

La felicità di Dante – A boldog Dante

A l'alta fantasia qui mancò possa; ma già volgeva il mio disio e 'l velle, sì come rota ch'igualmente è mossa,

l'amor che move il sole e l'altre stelle.

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, De folyton-gyors kerékként forgatott Vágyat és célt bennem a Szeretet, mely

Mozgat napot és minden csillagot.

Stampa dell’incisione in legno di Béla Gy. Szabó [Da «La divina commedia», stampe in legno di Béla Gy. Szabó] e Dante, Divina commedia; Paradiso, Canto XXXIII. 142-145 pittura di Miha Nándor (Fonte: Copertina del libro di saggistica «A boldog Dante» di László Tusnády) Fordította/Trad. di Babits Mihály

«[…] Ha Dantéról beszél az ember, egyszerre kötődik «[…] Se si parla di Dante, nello stesso momento si egy óriási költő korához, létezésének állomásaihoz, egy viene legati all’epoca del grande poeta, ai traguardi olyan életműhöz, amely renkívüli erővel mutatja meg della sua esistenza ed a un opera di vita la quale con igazi emberi méltóságunkat. Ezzel a művészettel és forza straordinaria dimostra la nostra autentica dignità magával az alkotóval együtt hajol ki az idő-ablakokon, umana. Assieme a quest’arte ed allo stesso autore és megérzi a végtelen igézetét. Mégpedig úgy, hogy a accingiamo alla finestra del tempo e percepiamo legnagyobb szenvedés, a legnagyobb veszélyek l’incanto dell’Infinito tramite le sofferenze e i più grandi ellenére is tud hinni a jövőben, a szeretet mindenséget pericoli e ciò nonostante si crede nel venturo, nella mozgató erejében. Épp ennek az élménynek a forza dell’amore che fa muovere l’universo. Grazie hatására töretlen hittel hiszi, hogy az ember célja a proprio all’effetto di quest’esperienza si crede boldogság, nem az önös, másokat eltipró öröm, hanem immutabilmente che lo scopo dell’uomo sia la felicità, másokban is az isteni fényt kell keresni, a szépséget, ma non quella egocentrica e quella che opprime gli altri azt a lényeget, amely több annál, mint amit egy adott ma quella felicità con la quale si deve cercare la luce pillanat hozhat és felmutathat. divina negli altri, la bellezza, l’essenza che è di più Dante életműve az emberiség nagy reménye. […] a rispetto a quello che un determinato momento può nagy mű mértani rendjében, a létigazságokat hirdető portare e far(ci) vedere. gondolatokban jelen van a tökéletesebb, az igazibb L’opera di vita di Dante è la grande speranza létünk. […]» (László Tusnády: A boldog Dante, 12. l.) dell’umanità. […] La nostra più perfetta e più vera esistenza è presente nell’ordine geometrico di questa grande opera e nei suoi pensieri che annunciano la verità dell’esistere. […]» (Da «A boldog Dante» [La felicità di Dante] di László Tusnády; v. pag. 12.)

Traduzione © di Melinda B. Tamás-Tarr

Le rappresentazioni precoci di Santa Elisabetta d’Ungheria in Italia*

Santa Elisabetta d’Ungheria è una delle sante medievali più conosciute in Europa. Nel 2008 è stato festeggiato l’ottavo centenario della sua nascita. Dopo ottocento anni la sua personalità è ancora presente nella cultura europea la sua figura è tanto complessa ed era così rilevante per lunghi secolo che se ne occupano ricercatori interessati in vari campi della scienza: si può osservare la sua presenza nella società dal punto di vista teologico, artistico, storico, linguistico, letterario e musicale. In questo breve studio l’Autrice tratterà le sue rappresentazioni nate nell’Italia trecentesca.

Non vorrei soffermarmi a lungo né sulla biografia di Elisabetta è morta nel 1231. È presto diventata una Elisabetta né sulla formazione del suo culto, santa emblematica dell'ordine francescano: solo largamente diffuso anche in Italia, ma ci sono alcuni qualche anno dopo la sua canonizzazione, avvenuta fattori che meritano di essere menzionati. nel 1235, se ne parla come patrona del Terzo Ordine 46

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Francescano (ormai Ordine Francescano Secolare e TlROLO

Terzo Ordine Regolare). Ha incarnato la donna perfetta Nel castello del Tirolo troviamo una cappella dedicata a secondo l'insegnamento francescano: liberandosi dai Santa Elisabetta d'Ungheria. La fondazione è legata al legami mondani, rinunciando alla sua posizione sociale nome di Mainardo II, signore del castello e conte del e al suo patrimonio, si è prontamente dedicata ai Tirolo, che nel 1270 ha fatto sopraelevare un piano bisognosi e così, aiutando loro, è diventata una vera 4 sopra la cappella originaria dedicata a San Pancrazio. discepola di Cristo . Questa nuova cappella era riservata alla nobiltà. L'abito Proprio all'inizio del quattordicesimo secolo, nel 1307, della santa, rappresentata da un affresco fatto a metà Caroberto [N.d.R. o Carloroberto], figlio di Carlo del Trecento, è rosso, e sopra il capo indossa un velo Martello della dinastia Angioina di Napoli, fu bianco10. Anche se non si trova la corona, è riconosciuto sovrano del Regno Ungherese. Questo inequivocabile l'accentuazione della sua nobiltà. C'è poi procedimento è stato fortemente appoggiato dall'attività un altro motivo per cui il conte avrà scelto Elisabetta: un diplomatica di sua nonna, Maria, regina di Napoli. Lei, cugino di lei aveva sposato sua figlia. L'attributo, oltre Maria, era nata come figlia del re unherese Stefano V. all'iscrizione sopra il capo, questa volta è il pane che la Ha passato la sua giovinezza in Ungheria, conosceva santa sta tagliando: un segno caratteristico della pittura personalmente la futura santa domenicana, Margherita settentrionale. d'Ungheria. Dopo le sue nozze, cercava di promuovere il culto dei santi regali ungheresi, prima di tutto nella FIGLINE DI VALDARNO corte napoletana. Questi santi, oltre alla loro funzione spirituale, servivano come dimostrazione dei legami Presso la Collegiata di Santa che legalizzavano la continuità tra la dinastia Arpadiana Maria di Valdarno si trova e quella Angioina5. una tavola del Maestro di Fi- A prima vista, l'iconografia di Santa Elisabetta gline. Purtroppo non abbiamo d'Ungheria sembra abbastanza semplice: credo che date precise né sul commit- ognuno di noi conosca bene il suo attributo più tente, né sulla collocazione popolare: le rose in grembo. Se però vogliamo fare originale del quadro. Il pittore un'analisi più approfondita delle sue rappresentazioni, avrà eseguito questo dipinto raramente la troviamo sotto lo stesso aspetto. Questa particolare e prezioso tra il volta mi concentrerò sulla relazione tra la committente e 1317 e il 1330. Le figure sono il modo in cui Elisabetta veniva raffigurata. Solo il molto elaborate, Elisabetta catalogo aggiornato di Florio Banfi6 menziona una sembra giovane e graziosa. ventina di dipinti riguardanti il nostro argomento: e, La vediamo in un abito naturalmente, questo elenco non è affatto completo. francescanamente bruno,

con velo bianco sopra il capo. Nel grembo tiene le rose FIRENZE rosse e bianche, molto

La chiesa di Santa Croce ha un ruolo rilevante raffinate. Niente allude alla nell'ambito dell'ordine francescano. La cosiddetta corte ungherese. È un fatto Cappella dei Bardi si trova subito a destra della interessante perché, dall'altro lato della Madonna, cappella maggiore. La famiglia Bardi era ricca e potente vediamo un suo parente, Ludovico di Tolosa, che calca da secoli. All'inizio della loro presenza nella città una corona, mentre un angelo tiene la sua mitra sopra il 11 svolgevano un'attività mercantile, poi bancaria e, col capo . È un fatto che ci lascia pensare ad un passare del tempo, la loro compagnia è diventata una committente non tanto interessato nella discendenza di delle più ricche d'Europa. Grazie al loro contributo alla Elilsabetta. È invece molto più forte l'aspetto spirituale: costruzione della chiesa, una delle cappelle principali il Bambino comunica con lei, ed è solo con lei nel serviva loro come cappella familiare7. dipinto. Elisabetta, come se gli rispondesse, ha la

bocca mezz'aperta. Abbiamo l'impressione che il miracolo succeda davanti ai nostri occhi. Siamo anche noi invitati ad essere testimoni dell'avvenimento.

FIRENZE

Ritorniamo a Firenze per esaminare una pala dell'al- tare di Giovanni del Biondo, originariamente dipinta nel 1380 per la chiesa di Santa Maria Novella. La commit- tente è Andrea o Andreola del fu lacopo di Donato degli Acciaiuoli, vedova di Mainar- do Cavalcanti. La sua famiglia è potente e ricca come quella dei Bardi, che alla prima metà del Trecento era

banchiera degli Angioini napoletani. La pala ornava l'altare della Cappella dell'Annunciazione, che ora 47

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

funziona come sagrestia. Il dipinto oggi si trova nella «La fama della beatissima serva di Dio Elisabetta si era Galleria delle Belle Arti di Firenze. Si tratta di una pala diffusa e risplendeva in lungo e in largo. Risuonavano di grande misura12: i santi, a livello spirituale, sempre di più nel mondo le straordinarie virtù che il rappresentano il regno celeste. Elisabetta si trova a Signore aveva compiuto meravigliosamente per opera destra, nella fila superiore. Si vede solamente la sua di Elisabetta.»15 testa, coperta da un velo nero. Il pittore probabilmente Le rappresentazioni presentate sopra ne sono l'ha dipinta seguendo la tradizione secondo cui, autentiche testimonianze. nell'antica Toscana, vedove e donne sante venivano spesso rappresentate in un abito simile a quello delle BIBLIOGRAFIA monache. Il suo nome è scritto sulla striscia sopra la predella. Sebbene Elisabetta fosse una santa AA. W, Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Florio rappresentativa dei francescani, la sua canonizzazione Banfi: Ricordi Ungheresi in Italia, a cura di P. Sárközy, Róma- Szeged 2005. è avvenuta in una chiesa domenicana, a Perugia. KAFTAL G., Iconography ofthe Saints in Tuscan Painting, Inoltre, nella cappella si trovava anche una Casa Editrice Le Lettere, Firenze 1986. La Bibbia di rappresentazione dell'incontro di San Francesco e San Gerusalemme, Centro Editoriale Dehoniano, Bologna 1991. Domenico. PROKOPP M., «Magyar szentek az itáliai Trecento

festészetében», in: AA. W., Magyar szentek tisztelete és ereklyéi, a cura di P. Cséfalvay - I. Kontsek, Keresztény VENEZIA Múzeum, Esztergom 2000, pp. 25-35.

È un dipinto votivo M. PROKOPP –L. GOLARITS, Árpád-házi Szent Erzsébet, Tertia, Budapest 2003. del doge Francesco TEMPERINI l., Santa Elisabettad'Ungheria secondo le fonti Dandolo e di sua storiche, Editrice Francescanum, Roma, 2006. moglie Elisabetta fatto da Paolo Vene- ziano, probabilmen- FONTI INTERNET

te nel 1339. Si trova http://www.schlosstirol.it/content.php?id=2070&lang=l nella chiesa di Santa http://rinascimentovaldarno.it/ita/opere/opere/figline.html Maria Gloriosa dei Frarì, nella sala del capitolo, sopra il se- NOTE

polcro della coppia. 1 L'apertura dell'anno centenario è avvenuta a Roma il 17 La misura delle fi- novembre 2006, nella Basilica Ss. Cosma e Damiano, con gure rappresenta u- l'Eucaristia presieduta da S. Em. il Card. Péter Erdő, na specie di gerar- arcivescovo di Esztergom-Budapest, Primate d'Ungheria. 2 chia spirituale. Santa Sempre nel Chiostro Ss. Cosma e Damiano, il 24 febbraio Elisabetta appare come protettrice celeste della moglie, 2007, è avvenuta l'inaugurazione di una mostra iconografica e il suo nome si legge sopra le mani. L'abito ha un tono su Santa Elisabetta d'Ungheria. 3 Un esemplare convegno era quello tenuto a Roma, il 23 scuro, e il velo è da terziaria. Qui la santa non sembra febbraio 2007, all'Università Antonianum. tanto giovane. Confrontando il volto delle due donne, i 4 Cfr. il Vangelo secondo Matteo, 25:34-36, 40. 5 tratti ci paiono abbastanza simili, e questo può essere Per capire meglio l'attività della regina cfr. M. PROKOPP, un segno della somiglianza interna delle due persone. «Magyar szentek az itáliai Trecento festészetében», in: AA. La santa affida la moglie di Dandolo alla protezione di W, Magyar szentek tisztelete és ereklyéi, a cura di E Maria. Lei, mostrandola a suo figlio, promette che sarà Cséfalvay -1. Kontsek, Keresztény Múzeum, Esztergom 2000, pp. 25-35. mediatrice. In questo caso, è evidentemente sottoli- 6 neato il suo carattere francescano. Cfr. AA. W, Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Florio Banfi: Ricordi Ungheresi in Italia, a cura di P. Sárközy, Róma-Szeged 2005. 7 La costruzione della basilica risale al 1294. ASSISI 8 L'aspetto mistico aveva un ruolo rilevante nella religiosità

Nella Basilica Inferiore di San Francesco d'Assisi si della gente italiana dell'epoca. È un motivo per cui l'attributo poteva diventare così popolare. trovano levanti, che sono opere di Simone Martini, e 9 che conservano i tratti della regina Maria di Napoli, L'opera caritativa era una via attraverso cui speravano di accostarsi alla salvezza. personaggio già menzionato prima. È lei la committente 10 La rappresentazione evoca in un certo senso quella di di queste rappresentazioni, nei primi decenni del Ciotto. Trecento. Santa Elisabetta è presentata come donna 11 Lodovico, dopo aver rifiutato la corona del regno di Napoli, giovane, bella ed elegante. La sua figura ne mette in fu consacrato vescovo. risalto la nobiltà: infatti, è presente anche la corona. In 12 404 cmx 38 lem tutte e due i casi, indossa un vestito raffinato e pre- 13 È un legame di parentela con cui viene sottolineata la sua zioso. È senza attributo, e in questo senso non c'è origine ungherese e reale. 14 È un legame spirituale, francescano. alcuna traccia del suo carattere francescano. Sta in 15 conversazione con altre persone: con Santa Margherita L. TEMPERINI, Santa Elisabetta d'Ungheria secondo le 13 14 fonti storiche, Editrice Francescanum, Roma 2006, p. 52. d'Ungheria e Santa Chiara d'Assisi .

Vorrei concludere la mia relazione con una citazione Éva Gyertyános del Processo di canonizzazione di Elisabetta d'Ungheria:

* Fonte: Nuova Corvina, Rivista di italianistica N. 21/2009,

pp.146-151. 48

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Il principe della musica: Giovanni di vitto e alloggio. Il secondo dei sei bambini, indicati per anzianità, è “Ioannem de pelestrina”. Venivano Pierluigi da Palestrina ammessi a tale ruolo giovani fra i 14 e i 16 anni, per questo si crede che il suo ingresso tra i pueri cantores Giovanni Pierluigi da soto la guida di Rubino Mallapert e Firmin Le Bel, ebbe Palestrina, considerato luogo nel 1533 e proseguì nel 1544 come organista e già in vita quale “Princeps maestro di canto nella Cattedrale della sua cittadina musicae”, s’inserisce nel natale. È del 1554 il primo libro di Messe a quattro voci dibattito sulla musica (Missarum Liber Primus) dedicato al pontefice, per il sacra suscitato nel quale scrisse anche il mottetto Ecce Sacerdos Magnus: Concilio di Trento nella nel successivo mese di gennaio il Papa lo ricompensò veste di salvatore della con l'assunzione a cantore della Cappella Sistina, a polifonia da chiesa. dispetto delle norme che regolavano tale istituzione Allievo degli ultimi consentendo l'accesso ai soli consacrati e dopo il rampolli della “Ars Nova” superamento di un severo concorso. Nell'aprile 1555, di matrice transalpina, deceduto Giulio III, gli succedette Marcello II, che già irradiò la sua creatività cardinale aveva ammirato Palestrina ma che regnò solo compositiva, plasmata tre settimane: a lui alcuni anni dopo sarebbe stata dall'eredità fiamminga e dedicata la Missa Papae Marcelli. Il brevissimo trascinata dalla spiritualità di San Filippo Neri, fino a pontificato diede una svolta alla carriera di Palestrina. Il diventare l'incarnazione musicale dello spirito della 12 aprile 1555, Venerdì Santo, si stavano svolgendo le Controriforma. La difesa promossa dal Palestrina vanta cerimonie per l’elezione di Marcello II al soglio di Pietro. un paradigma: la Missa Papae Marcelli eseguita il 19 I cantori della Cappella apostolica, fra i quali c’era giugno 1565 davanti a Papa e cardinali. Ma facciamo Palestrina, misero in secondo piano il tema della un passo indietro. Salito sul soglio pontificio Giovanni Passione per dare una brillante dimostrazione delle loro Maria del Monte, vescovo di Palestrina, scelse il nome virtù. Lo stile franco-fiammingo conferiva un’elaborata di Giulio III. Nel settembre del 1551, a un anno preziosità alla musica. Il nuovo pontefice espresse dall’incoronazione, indica un suo conterraneo come disapprovazione, così il suo segretario Angelo maestro dei cantori e, in seguito, come maestro della Massarelli riferisce: “In questo Venerdì Santo il Cappella Giulia in Vaticano. Si trattava di un incarico Pontefice scese per ascoltare le funzioni sacre. Ma particolarmente prestigioso, secondo solo all’analogo poiché quelle stesse preghiere non erano recitate dai presso il coro personal del Pontefice, la Cappella cantori con quella riverenza che conviene, ma Pontificia o di Nostro Signore, detto in tempi più recenti sembrava piuttosto che essi traessero canti di letizia Cappella Sistina, riservato solo a chierici. Giovanni con le loro costruzioni musicali, pareva del tutto Pierluigi (Petraloysio), questo il nome del giovane inadatto che in quei giorni in cui per ricordare la maestro della Cappella Giulia, era un laico nato da una passione del Signore ci conveniva essere mesti e famiglia contadina del basso Lazio. Difficile stabilire l’anno di nascita, in quanto i documenti coevi conservati nell’archivio di Palestrina sono andati perduti per le incursioni dei soldati spagnoli sotto il comando del Duca d’Alba nel 1557. Le biografie oscillano tra il 1514 e il 1529, mentre Baini è convinto che Giovanni venne indubitatamente alla luce nel 1524. Il luogo di nascita pare essere Palestrina, cittadina laziale sorta sulle rovine dell’antica Praeneste. La sua origine umile non ostacolò la carriera musicale che, secondo le principali fonti storiche del tempo, pare essere sorta per un incontro fortuito. Mentre la Cappella Giulia era strettamente legata alla liturgia che si svolgeva nella Basilica di San Pietro, la Cappella Pontificia era legata alla sola persona del Papa: essa lo seguiva a discrezione dello stesso. Da questo momento Giovanni Pierluigi inizia la sua carriera d’artista e di qui ha luogo anche la sua vita di uomo, sposo e padre. Dalla moglie Lucrezia Gori, infatti, ebbe tre figli. Sulla sua vocazione musicale una tradizione vuole che il ragazzo fu notato dal maestro del coro della chiesa di Santa Maria Maggiore mentre cantava nelle strade di Roma vendendo gli ortaggi coltivati dai genitori. Andrea Della Valle, questo il nome del futuro cardinale suo pigmalione, rimase impressionato dalla bellezza della voce del ragazzo e del suo talento musicale. Di sicuro il 15 ottobre 1537 si stipula un contratto tra i rappresentanti della Basilica di Santa Maria Maggiore e il cappellano cantore Giacomo Coppola perché si impegni ad accudire sei “pueri cantantes” naturalmente Missa Papae Marcelli 49

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

cancellare con le lacrime i nostri peccati, si esprimesse Accademia di Santa Cecilia e, tra il 1581 e il 1594, grandissima gioia sia con le voci che con le musiche, pubblicò 17 volumi di opere. Nel 1589 fu stampato il soprattutto in quel luogo in cui stavano il capo della Libro degli Inni, dedicato a papa Sisto V, con il Chiesa (…). Il Pontefice stesso, chiamati a sé gli stessi capolavoro a otto voci Stabat Mater e la grandiosa cantori, ingiunse loro che cantassero con voci adatte alla circostanza quei canti che dovevano essere recitati in quei giorni, nei misteri della passione e morte di Cristo, e li cantassero in modo tale che si potesse udire e comprendere ciò che veniva cantato”. L’ammonimento di Marcello II: audiri atque percipi posset, colpì profondamente i cantori che presto misero in pratica il desiderio del Pontefice che di lì a meno di un mese sarebbe morto. Giovanni Pierluigi da Palestrina, probabilmente, prese spunto da questo invito per iniziare a lavorare alla musica di quella che oggi è nota come Missa Papae Marcelli. Tra il 1560 e il 1570 Palestrina intensifica i rapporti con il cardinale Ippolito II d'Este, per il quale compose musiche sacre e profane; nel 1567 completò il secondo libro di Messe (Missarum Liber Secundus, contenente la già accennata Missa Papae Marcelli), dedicato a Filippo II di Spagna così come il Terzo Libro di Messe del 1570. Nel 1571 gli venne offerta dal Papa la direzione della Cappella Giulia. Pochi mesi dopo Giovanni Animuccia, maestro del coro a San Pietro, morì e Palestrina divenne il suo successore, perciò collaborando contemporaneamente con il coro papale e con San Pietro. Seguirono anni luttuosi per la morte del fratello e di due figli. Un importante incarico lo sollevò dai brutti pensieri, senza però entusiasmarlo: nel 1578 papa Gregorio XIII lo aveva incaricato di effettuare la revisione dell'Antiphonarium e del Graduale, allo scopo di emendarli degli errori che nel corso dei secoli le melodie gregoriane avevano accumulato. Il lavoro, iniziato insieme a Annibale Zoilo, però non fu mai terminato perché ostacolato da Filippo II di Spagna che non avrebbe ammesso una “corruzione” della musica antica. Secondo Gregorio XIII, invece, i testi musicali dovevano essere revidendi, purgandi, corrigendi et reformandi. Doveva trattarsi, dunque, di un adattamento del “canto piano” ai gusti e alle abitudini del tempo, per ridurre a un sentire più moderno le peculiarità melismatiche delle partiture gregoriane. Colpito profondamente dalla morte della moglie, nel 1580, produsse alcune composizioni, tra cui il salmo 136: Super flumina Babylonis, con cui intendeva chiudere la sua attività creativa. Pensò a se stesso, si regalò un periodo di riflessione su una propria vocazione religiosa. Nel novembre del 1580, infatti, Giovanni Pierluigi da Palestrina chiese con umile supplica al pontefice Gregorio XIII di essere promosso agli ordini clericali e al sacerdozio. Il pontefice acconsentì e il 7 dicembre 1580 ricevette gli ordini minori nella chiesa di San Silvestro al Quirinale. Poco più di un mese dopo è nominato chierico perpetuo beneficiato della cattedrale di Ferentino, in Ciociaria. Ma di lì a poco (il 28 marzo 1581) sceglie di sposare Virginia Dormoli, vedova del pellicciaio pontificio Giuliano Guerrazzi. Questo matrimonio gli frutterà anche importanti retribuzioni come socio nel commercio delle pellicce. Fu quindi nominato direttore di musica messa Assumpta est Maria, eseguita ancora oggi in del principe Buoncompagni, nipote di Gregorio XIII e Vaticano nelle maggiori solennità religiose. Oltre a sacri riprese l'attività di composizione. Da quegli anni madrigali, mottetti, salmi, inni in onore della Beata Palestrina fu un autore famosissimo, il più eseguito Vergine, e Messe, egli produsse l'opera che gli portò il nelle cappelle del Vaticano. Fu tra i fondatori della titolo di Principe della musica: 29 mottetti sulle parole Virtuosa compagnia dei Musici di Roma, ora nota come 50

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

del Cantico dei Cantici. Scrisse ancora le sue grandi colse nel 1594 e gli impedì di completare l'edizione del Lamentationes, oltre alle impostazioni degli inni liturgici Settimo Libro delle Messe. e agli offertori per l'anno ecclesiastico. La morte lo Umberto Pasqui - Forlì -

SAGGISTICA GENERALE

Emilio Spedicato (1945) — Milano PANIS, PUNI E ORIGINE DELL’ALFABETO

Abbiamo altrove riflettuto sulla saggezza di semplificata, usando tanti segni quanti i Salomone, individuata nella sua tolleranza verso singoli suoni identificabili, ovvero le popoli e religioni straniere e nella sua decisione di consonanti e le vocali? Osservazione solo riportare alle famiglie originarie le mogli avute in apparentemente banale, in quanto la varietà tributo dai re che gli si assoggettavano, e sulla dei suoni è invero assai elevata (noi italiani sua gloria, cui fa riferimento anche Gesù, abbiamo due tipi di e di o, ma non li caratterizzata da un impero esteso dal Nilo differenziamo come lettere) e una singola all’Indo, ottenuto, come fu il caso poi con parola tende a essere pronunziata l’imperatore Indiano Ashoka e cinese Yu, senza diversamente, specie a livello vocalico, guerre ma per adesione alla sua autorità. Abbiamo poi anche da comunità geograficamente vicine, come suggerito che morisse in Nepal, forse presso la reggia ancora avviene con i dialetti. della regina di Saba, vicinissimo a dove fu poi il Si noti però come nel sanscrito, dove Salomone dovette palazzo di Budda, che potrebbe essere stato ispirato certo misurarsi perché certo lingua conosciuta dalla dai suoi pensieri. regina di Saba, esistano 29 lettere, esattamente tante E ora alcune considerazioni sulla sua scienza, la quante i diversi suoni! A parte questo problema, una terza delle doti in cui giganteggiò, stando a Giuseppe scoperta che semplificando la scrittura e mettendola Flavio, mentre la Bibbia ne tace, come tipico in tante facilmente a disposizione degli utenti, avrebbe fatto occasioni riguardo a situazioni e persone non perdere clientela agli scribi. E è ben noto nella storia, e approvate dall’ autore biblico. Taceremo delle la cosa vale ancora oggi, come nel caso delle auto che affermazioni in vari testi successivi, dal carattere potrebbero fare 40-100 km con un litro, che certe spesso favolistico, come la capacità di parlare con gli scoperte, utili alla maggioranza ma dannose per una animali (riscontrabile in guru Indiani e in San potente minoranza, sono malviste e vanno soppresse, Francesco) e la sua disponibilità di una macchina anche a costo della vita dell’inventore (la storia romana volante. Consideriamo come possa avere interagito ne presenta vari casi). Quindi un altro motivo per cui culturalmente con la regina di Saba, con la quale i Salomone è stato censurato nella Bibbia. rapporti non furono certo solo a livello erotico. Se la Ma la praticità della sua scoperta non sfuggì agli regina proveniva dall’India scivaitica doveva essere amici navigatori che con il re Hiram gli avevano portato, persona di conoscenze approfondite in settori “magici” fra l’altro, prezioso materiale per la costruzione del come il tantrismo, lo yoga, la medicina ayurveica. È tempio. Il cedro quasi certamente non era cedrus probabile che conoscesse parte almeno della lebanotica dell’attuale Libano, poco atto alle costruzioni letteratura in sanscrito (il Rg Veda era già formato nel causa lo sviluppo più orizzontale che verticale dovuto ai quarto millennio AC) e tamil, nonché nella cosiddetta grandi nodosi rami, ma il cedrus deodara del Kashmir, lingua della Vallindia, la terra civilizzata dell’Indo- dal tronco eretto, lunghissimo, rami sottili, legno Sarasvati, il cui decadimento dopo l’ essiccamento della rossastro e inattaccabile dagli insetti, legno usato in Sarasvati un migliaio di anni prima di Salomone non Asia per le statue sacre e le costruzioni nei templi. I implicava necessariamente la perdita del patrimonio biblisti che hanno sempre pensato al Libano ignorano la culturale. E qui va detto che il cosiddetto mistero di botanica, la storia delle costruzioni sacre in India e questa lingua è stato risolto da poco, con i risultati quanto scrive Tucci. Hiram era un re dei Fenici, parola convergenti del filologo tedesco Schieldman, che l’ha greca che significa Rossi, e che chiaramente si riferisce identificata come antico sanscrito-prakrito, e del al Mar Rosso da cui provenivano, ovvero l’odierno matematico Subhash Kak, stessa conclusione. Oceano Indiano. Quest’oceano era detto Rosso per la Dobbiamo quindi pensare che Salomone, cui dovevano presenza occasionale d’isole galleggianti di pomice essere note le scritture basata sui geroglifici egiziani, rossa proveniente dalle eruzioni vulcaniche nella sulla tecnica cuneiforme dei sumeri, e a base sillabica Dancalia, depressione nel Corno d’Africa. Qui la del lineare A e B, dovesse essere esposto da parte pomice, di colore grigio-rosa usualmente, diventava della sua visitatrice anche alla scrittura antichissima rosso sangue quando emessa attraverso le acque indiana, di tipo sillabico (e qui si potrebbe anche salate che in passato esistevano nella depressione. I ipotizzare, ma il discorso porterebbe lontano, che il Fenici erano anche detti Punici o Puni, parola che lineare A e B, pur basati su un greco antico, fossero di corrisponde al sanscrito Pani (termine che significa, in origine indiana, conseguenza di contatti con i Pani di sanscrito e ancora oggi ad esempio in bengali, acqua), cui sotto). Perché allora non ipotizzare che Salomone, nome indicante i grandi navigatori dell’India, che grazie alla sua straordinaria intelligenza, non si sia viaggiavano su gran parte dei mari del globo, sfruttando accorto che una scrittura sillabica potesse essere i monsoni per raggiungere Africa e le isole della Sonda. 51

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Quindi è probabile che l’alfabeto inventato da ingegnere nucleare impegnato in una società ex Enel Salomone sia passato ai Fenici, cui Salomone forse finalizzata alla dismissione delle centrali nucleari donò anche basi permanenti sulla costa libanese, in inattive (40.000 anni uomo di pensamenti non ancora particolare Tiro. Ricordiamo che Tiro possedeva una terminati), ebbe tutto il tempo di meditare su uno dei più grande biblioteca ai tempi di Alessandro e che Tiro studiati problemi della cultura occidentale, ovvero la secondo Solino era stato fondato da persone questione omerica. Grande conoscitore dei testi (li ha provenienti dal Mar Rosso. Alessandro bruciò la letti una ventina di volte, utilizzando la versione di Rosa biblioteca di Tiro, come fece con quella di Persepoli. E Calzecchi Onesti, teologa e grecista, novantenne nipote anche ricordiamo che a Tiro operò il primo storico noto di Temistocle Calzecchi Onesti, con Augusto Righi della storia, Sanchoniaton, la cui opera sopravvive in scopritore della radio... non Marconi !), e dell’era del frammenti. Sanchoniaton forse visse all’epoca di bronzo, Vinci ha assolto Omero dall’ accusa di ignorare Salomone, e si potrebbe quindi ipotizzare che scrivesse la geografia. Infatti la geografia omerica nel sotto suo invito. Quindi a Salomone anche l’onore di Mediterraneo da inaccettabili errori, definiti dai avere ispirato la prima opera storica. E con la scoperta commentatori libertà poetiche. Notando quindi che gli dell’alfabeto, è forse lui il numero uno nella scienza aspetti climatici in Omero (nevicate, mare plumbeo, umana, prima di Ne ton e di Von Neumann… camini accesi e matrone impellicciate) non si accordano con il Mediterraneo, Vinci ha arguito in una sostanziosa monografia che la geografia omerica è quella del TUCCI, VINCI E ALINEI Baltico e l’epoca quella dell’ottimo climatico, quando la vite cresceva in Svezia meridionale. Da tale zona gli Parlerò di tre studiosi italiani, che considero fra i Achei, i Danai e altri popoli citati da Omero sarebbero grandi della cultura italiana del Novecento, il primo poi emigrati verso il Mediterraneo usando i fiumi della morto da una ventina di anni, gli altri ancora attivi, Russia. Gli antenati degli Achei sarebbero vissuti in anche se Alinei ha superato gli ottanta: ma sappiamo di Danimarca e Svezia meridionale, quelli dei Troiani in studiosi le cui opere maggiori sono uscite a oltre 90 Finlandia. Il libro è stato tradotto in inglese, russo, anni, come Kurt Schildmann, il decifratore della estone ed è lettura obbligatoria in vari corsi universitari misteriosa lingua della Vallindia, e il grande biologo in USA (ovviamente non in Italia, nemo propheta in Ernst Mayr, il cui opus magnum è uscito quando aveva patria). Chi scrive aggiungerebbe che l’evento che ha oltre novantanni. mutato il clima e prodotto la migrazione fu l’esplosione Gi useppe Tucci, indologo, tibetologo, conoscitore di di Fetonte sopra la Germania del Nord nel 1447 AC. E molte lingue (Fosco Maraini era affascinato dalla che altre guerre fra Achei e Troiani si ripeterono poi naturalezza con cui Tucci passava dal sanscrito all’urdu nello scenario del Mediterraneo. L’ultima probabilmente al tibetano…) fu studioso dell’India e del Tibet. Viaggiò si svolse fra l’809 e il 799 AC, quando visse Omero, in territori mai visitati da occidentali, raccolse documenti che per tenere insieme i combattenti greci provenienti sconosciuti che fotografava se non poteva portare con da città spesso fra loro ostili, cantò eventi avvenuti 700 sé (asportarli dal Tibet era allora facile, dato il degrado anni prima… Durante la guerra di liberazione culturale e morale dei monaci, facilmente comprabili), e dell’Arabia dai turchi verso il 1920 cantori arabi si fu scrittore affascinante. Nei suoi numerosi viaggi, comportarono nello stesso modo, vedasi il libro I sette accompagnato da un’infermiera che poi sposò e che pilastri della saggezza di Laurence d’ Arabia. vive ritirata in un piccolo paese di montagna del Lazio, fu per un certo periodo accompagnato dal giovane Mario Alinei è stato professore a Utrecht e ora lavora Fosco Maraini. Questi da lui ebbe lo stimolo per la nella sua trecentesca villa vicino a Firenze. È uno dei successiva carriera di antropologo in Giappone, dove si maggiori studiosi del secolo di dialetti e indoeuropeo. recò accompagnato dalla famiglia e dove durante la Sostiene l’inesistenza di un’invasione indoeuropea, tesi guerra fu rinchiuso in un campo di concentramento ora anche di vari studiosi indiani, fra cui Subhash Kak. (vedasi La nave di Kobe di Dacia Maraini, per me il più E in una straordinaria monografia, usando la sua bello dei suoi libri). Maraini aveva risposto all’annuncio conoscenza delle lingue del gruppo ugro finnico, di ricerca di un fotografo definendosi tale pur senza sostiene che l’etrusco sia antico magiaro. Qui aggiungo averne alcuna seria esperienza. Le sue foto nel libro mie considerazioni relative all’origine geografica degli Tibet segreto sono straordinarie, in meraviglioso Etruschi. I magiari, localizzati fra Pamir e Altai, furono la bianco e nero. I rapporti fra i due si deteriorarono tribù, o insieme di tribù, che per prima forse sviluppò la tuttavia perché, essendo entrambi donnaioli, Maraini tecnologia dei metalli e la lavorazione dell’oro. Il loro spesso aveva più successo. In particolare fu lui a nome può derivarsi da MAGI=NAGY=grandi e conquistare la bellissima principessa del Sikkim, che gli ARI=ARANI=oro, i grandi nel lavorare l’oro. fece capire la sua disponibilità facendo cadere un Probabilmente lavoravano anche l’oro della miniera di profumato fazzoletto di seta rossa. Altri tempi, come Ophir, sul Kailash, la sacra montagna nel Tibet, trono di quelli in cui Claudia Muzio, il soprano che Montale Shiva. Un loro gruppo lavorava in India, nella città di chiamò divina, si recava alla Scala su una carrozza Tharsis (nome derivabile da altra parola per oro, trainata da cavalli bianchi e coperta di rose THARASA), producendo gioielli sia per uso locale che bianche…ed fu facilmente conquistata da Onassis, per esportazione. Alcuni dovevano essere al seguito, primo grande soprano preda dell’avventuriero che per come specialisti nelle lavorazioni metalliche, dei Pani, i fare pubblicità alle sue sigarette voleva farsi fotografare grandi navigatori dell’India, nelle loro mete verso Egitto con una diva della lirica... e Mediterraneo. Quando gli Assiri con Nino e Felice Vinci è giunto alla mia attenzione grazie al prof Semiramide conquistarono il bacino dell’Indo, gli Federico Di Trocchio, storico della scienza. Vinci, specialisti magiari da Tharsis mossero verso il Mediterraneo, nella zona di Tarso e Tursa….da cui 52

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

fuggirono in Toscana, con il greco nome di Tursenoi, da le cause di ogni rivelazione hanno permesso di cui il nostro Etruschi, quando gli Assiri conquistarono tracciare il contesto del loro contenuto. Siria ed Anatolia. Gli assiri amavano scuoiare vivi i Secondo la tradizione, il profeta Muhammad le ricevette rappresentati dell’ élite e appenderne le pelli sulle mura tramite un inviato divino, l’arcangelo Gabriele, tra il 610 della città. Onore non a tutti gradito. Un arrivo quindi in e il 632 e.c. . Secondo la tradizione musulmana Italia dall’oriente, come affermato dagli antichi, iniziato Maometto non sapeva né leggere né scrivere quindi dalla regione dell’alto Jenisei, via India e costa semplicemente recitava ciò che gli veniva rivelato mediterranea fra attuale Siria e Turchia. Si noti che i affinché i suoi compagni lo scrivessero e Magiari solo in parte arrivarono in Ungheria nel nono memorizzassero. Essi furono coloro che iniziarono a secolo, erano ancora presenti nella regione originaria al registrare le sure in modo ordinato dopo la morte del tempo di Gengis Khan. profeta Muhammad nel 632 e.c. Emilio Spedicato Tradizionalmente distinguiamo due periodi della - Milano - produzione letteraria delle sure: il periodo Meccano (610 – 622 e.c.) e il periodo Medinese (622 – 632 e.c.). Le prime rivelazioni, le più brevi, si produssero durante Vincenzo Latrofa (1990) — Venezia il periodo Meccano. Queste sure evocano il cielo e LA RELAZIONE COMUNICATIVA l’inferno in previsione del giorno del giudizio; chiamano i FRA DIO E L’UOMO NEL CORANO politeisti a adorare il Dio unico e inoltre chiamano gli Ebrei e i Cristiani a riconoscere Muhammad come “il (The communicative relationship sigillo dei profeti”, che compie per gli Arabi e per between God and Man in the Koran) l’umanità la missione profetica iniziata dai profeti 2 anteriori . Le rivelazioni posteriori si conoscono come capitoli del periodo Medinese, poiché si produssero dopo l’ègira, la .fuga di Muhammad da La Mecca a Medina عنوان وموضوع البحث لثانوية العامة: التوصيل بني اهلل واألُناس يف Le sure Meccane presentano l’Islam come forma Araba ّ della religione eterna, come conferma di ciò che è stato القرآن rivelato precedentemente. Nelle sure Meccane si dice ّالمقدمة che i “figli di Israele” sono divisi, però si invita Maometto a seguire la Bibbia. Fin dal principio, l’Islam si presenta هذا البحث ناقش يُالعالقة التواصلية بني اهلل ناسواألُ يف القرآن والصالت بينهم. يف منظر nel Corano come religione Biblica, però in seguito a القرآن فاهلل يُ رعتَب الكائن األعظم يف الكون ويف نظام الكون إنّه يُ فِشر على العامل من Medina, dopo essersi fatte evidenti le differenze fra السماء. comunità Islamica e le altre comunità presenti in loco, ِ l’Islam si propone come riforma del giudaismo e del من حيث األُناس, مع ّأّنم ُوقعوا فوق األرض ّوأّنم أقل عظمةًمن اهلل فهم يُ رعتَبون cristianesimo. L’Islam, da allora, dichiara di essere il املخلوقات الواحدات اجلردراء حبباهلل. .ritorno alla purezza della religione di Abramo ُ ّ L’insegnamento Coranico del periodo Meccano si بالرغم من اإلختالف بينهم, ّفإّنم يُبلِّغون بعضهم البعض وباإلضافة إىل اهلل riferisce soprattutto all’annuncio del giorno del giudizio له تأثري كبري على األُناس. اهلل يتّصل من السماء ناس باألُمن خالل أيات اهلل والوحي يف e dichiara l’unicità di Dio, che durante il giorno del .giudizio sarà l’unico giudice حني األُناس يتصلون ّمن األرض باهلل من خالل الصالة والدعاء. Queste sure, le più antiche del Corano, contengono هدف هذا البحث هو الَبهنة ّ أنالتوصيل بني اهلل و األُناس يف القرآن هو passaggi formati da frasi corte che terminano sempre ِمتبدل ويقع بصورة ناطقة وغريناطقة وأحيانا من الضروري أن يتدخل فيه يبالن حممد. .con la stessa sillaba e producono un effetto assonante ً ْ ّ ّ Come i poeti di quell’epoca il Corano utilizza un نظرية البحث هي ّأن يب النّحممد يتدخل عندما اهلل يتّصل باألُناس بصورة ناطقة, بدال من linguaggio ritmico e per questo gli avversari di ِ 3 أنّه ليس ضرورياً ُّتدخله عندما اهلل يُرسل رسائل بصورة غري ناطقة لألُناس وعلى العكس Muhammad lo accusarono di essere un poeta. Nelle sure del periodo Meccano lo stile è più يب النّحممد يتدخل يف اإلتِّصال من ض األرإىل السماء عندما األُناس يتّصلون باهلل بصورة appassionato, le frasi più brevi e, poiché i versi غري ناطقة فقط. terminano con una sillaba che rima con le altre, il ritmo INTRODUZIONE: IL CORANO, LE SURE MECCANE delle frasi si fa sentire di più. Lo stile eloquente e unico E LE SURE MEDINESI delle sure Meccane racchiude una forza indiscutibile. Nelle sure del periodo Meccano il ritmo e la rima sono Il Corano è il libro sacro dell’Islam che per i musulmani chiare. Lo stile è ellittico, ardente e deprecatorio mentre contiene la parola del Dio unico. Secondo alcune altre sure di questo periodo presentano la forma di interpretazioni la parola “Corano” deriva dalla radice un’omelia. e significa “orazione”; secondo altre I temi predominanti delle sure del periodo Meccano "קרא“ semitica interpretazioni deriva dalla radice siriaca “Q-R-N” che sono: significa “riunire”, quindi il termine “Corano” incorpora il 1 significato di “riunione di testi” . Il Corano si formò in 1- La bontà e il potere di Dio. Questo è visibile Arabia e ha un nucleo Arabo. Nel 610 e.c. un attraverso vari fenomeni naturali e soprattutto nella commerciante di La Mecca mentre meditava in una formazione degli esseri umani. Il passaggio caverna in alto su una montagna, sentì una voce che lo tradizionalmente considerato come il primo rivelato invitava a diventare messaggero. Il testo attuale del (LXXX; 17-22) parla della creazione dell’uomo a partire Corano nelle edizioni ufficiali si divide in 114 capitoli o da un coagulo di sangue. Nelle sure di questo periodo sure. Le rivelazioni sono ordinate in capitoli e versetti, e 53

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

ci sono molti riferimenti alla concezione, alla nascita e lunghe che mostrano frequentemente elementi ebraici alla crescita degli esseri umani. nel lessico e nel contenuto. 2- Il secondo tema è il ritorno a Dio attraverso il Le sure del periodo Medinese perdono importanza per giudizio: ci sono, per iniziare, le descrizioni del terrore ritmo e rima; la sura si sviluppa secondo uno stile dovuto al giorno del giudizio. La descrizione più prosaico, si continua a usare solo l’artificio poetico completa del giorno del giudizio fra le prime sure dell’allitterazione. Le frasi delle sure sono molto più rivelate si trova in LXXXIV; 1-12 e ciò che si può lunghe, le assonanze utilizzano i suoni delle concludere è che la dottrina di una resurrezione nel terminazioni dei plurali maschili sani. giorno del giudizio, seguita da un castigo o da una Le sure trattano vari aspetti della vita sociale e delle ricompensa, è presente dalla nascita dell’Islam, tuttavia fasi della vita dell’uomo. In questo periodo la figura di questa paura per il castigo non sembra essere stata il Muhammad passa in primo piano poiché a Medina motivo principale della sua nascita. diventò il capo di una comunità religiosa. Ci sono molti 3- Il terzo tema è la risposta che l’uomo deve a testi legislativi concernenti lo statuto personale, il Dio come gratitudine e adorazione: poiché Dio è così matrimonio, l’eredità, la liceità della guerra in alcune buono e poderoso, l’uomo è obbligato ad adorarlo. Per circostanze e le proibizioni alimentari. Si trovano anche gratitudine intendiamo qui il riconoscimento intimo che allusioni agli avvenimenti del momento, sebbene il l’uomo deve a Dio per essere stato da lui creato, e Corano non raggiunga mai lo stile puramente storico: l’adorazione è l’espressione formale di questa non menziona mai i fatti in maniera fine a se stessa, ma gratitudine. Il Corano invita gli uomini ad esprimere la solo nella misura in cui offrono una lezione morale. loro gratitudine davanti a Dio compiendo gli atti di adorazione, è Dio colui al quale gli uomini devono la loro prosperità e per tanto è giusto che lo servano. LA RELAZIONE COMUNICATIVA FRA DIO E GLI 4- La generosità che l’uomo deve ai suoi simili: UOMINI NEL CORANO credere nel potere e nella bontà di Dio non spinge solo alla gratitudine e all’adorazione, ma conduce anche ad La visione del mondo offerta dal Corano è una certa attitudine o modo di comportarsi nella vita essenzialmente teocentrica e ovviamente in questo corrente con gli altri uomini, in questo senso sistema la figura di Allàh regna su tutto dall’alto, il Dio riscontriamo in XCIII; 9-11 un ordine dato a Muhammad Coranico non vive nella sua autosufficiente solitudine su come comportarsi con i suoi discepoli. Appare anche mantenendosi a distanza dagli uomini, ma coinvolge chiaramente l’importanza della generosità per chi profondamente se stesso negli affari umani esercitando proviene da una condizione di ricchezza (CIV; 1 e una chiara influenza nella struttura dialettica della successivi) e si stabilisce un contrasto tra i due modi di comunicazione fra genere umano e divinità. vita del ricco e del povero (XCII; 5-11). In un altro Secondo il Corano, Allàh, oltre ad essere il supremo è passaggio (LXVIII; 17-33) leggiamo una critica diretta l’unico degno di essere chiamato Essere nel pieno all’avarizia e inoltre in LXIX; 33-35 si afferma che senso della parola; tuttavia, non sembra sbagliato questa mancanza conduce al castigo eterno. considerare l’uomo quale polo opposto a Dio visto che 5- La vocazione di Muhammad: il tema all’interno del creato l’uomo è l’unico soggetto a cui è dell’importanza dell’opera di Muhammad e della sua associata grande importanza: il fulcro del pensiero vocazione pur trovandosi fra uno dei primi passaggi Coranico è relazionato col problema della salvazione rivelati (LXXIV; 2) non è molto enfatizzato nelle altre degli essere umani, se non fosse stato per questo sure del periodo Meccano. problema, il Corano non sarebbe stato “fatto scendere”. 6- La resurrezione dei morti. Il Corano non si Proprio perché il messaggio Coranico è indirizzato interessa alla resurrezione dei morti in maniera astratta, esclusivamente agli uomini, la figura dell’uomo è per il Corano la resurrezione è un tema insito importante a tal punto da formare il secondo maggior nell’insegnamento e nella speculazione circa il giorno polo stante in opposizione al polo principale, ovvero del giudizio. I pagani di La Mecca, considerando il Allàh. corpo come parte essenziale dell’uomo, non erano Dunque, il mondo presentato nel Corano dovrebbe capaci di concepire l’idea che un corpo potesse tornare essere focalizzato come un cerchio sulla cui alla vita dopo essere diventato polvere nella tomba e circonferenza giacciono due punti, uno opposto all’altro, per questo attaccavano ciò che il Corano affermava uno in alto (Allàh) e uno in basso (gli uomini) 5. circa la resurrezione (si vedano IV, 29 e XLV, 23-24). Il Fra questi due punti rappresentanti due poli si crea, Corano affronta questa critica richiamando l’attenzione parlando in termini Hegeliani, una tensione spirituale e sui “segni” del potere e dell’attività di Dio e alcuni una mutua e multipla relazione che può essere passaggi si interessano esplicitamente del suo potere analizzata concettualmente attraverso la relazione di resuscitare i morti (LXXV; 36-40). comunicativa che interviene tra questi due poli. 7- I capitoli che fanno riferimento ai personaggi Nella loro relazione comunicativa gli uomini e Dio sono Biblici. Il Corano prende molti personaggi Biblici che portati ad una stretta correlazione. appaiono nei libri sacri del giudaismo e del Due diversi tipi di comunicazione possono essere cristianesimo e nei libri apocrifi, però lo fa osservati e devono essere distinti: comunicazione modificandone molti aspetti e dettagli. Personaggi del verbale e non verbale. Il canale comunicativo che mondo ebraico e cristiano appaiono menzionati come procede dall’alto verso il basso, da Dio agli uomini, si 4 profeti Islamici . concretizza non verbalmente attraverso i “segni di Dio” Il .وحي ”e verbalmente attraverso la “rivelazione آيات هللا Le sure del periodo Medinese presentano uno stile canale comunicativo che procede dal basso verso l’alto, pesante, reiterato e diffuso, con versi lunghi e sure cioè dagli uomini verso Dio, si esprime verbalmente

54

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

3 e non verbalmente Tor Andrae; Mahoma; 1980, Madrid; casa Alianza الدعاء ”attraverso la “invocazione 4 ;Tratto da Lawrence Bruce ; La historia del Coràn ; 2007 .ال الة ”attraverso “la preghiera casa Debate; Barcelona, trad. Ricard Martìnez 5 ______Tratto da Toshihiko Izutsu; Semantics of the Koranic

1 Weltanschauung; Tokyo; 1964 Tratto da Watt W.M; Mahoma, profeta y hombre de estado; 1967; casa Labor; Barcelona; trad. de Leonor Martinez 2 Theodor Nöldeke ; Geschichte des Qorâns ; 1860; Tratto dalla Tesi di Laurea A.A. 2011/2012. Gottingen; Dieterich

CINEMA CINEMA CINEMA CINEMA CINEMA

CINEMA CINEMA CINEMA CINEMA CINEMA

IL CINEMA È CINEMA

______Servizi cinematografici ______

A cura dell’inviato cinematografico Enzo Vignoli

LA GUERRA È DICHIARATA

Una voce fuori campo ci guida per non consiste nella mancata tutto l’arco del film. Chi parla già sa, realizzazione di un amore, ma manipola la nostra attenzione e sa nella fatalità di eventi tenerci col fiato sospeso. Si imponderabili e avversi, e, esprime in terza persona, ma non soprattutto, nella totale cecità perché riferisca avvenimenti che le dell’uomo. sono da sempre estranei, bensì Una prova ben più grave, infatti, perché si sente ormai distaccata, attende al varco l’esistenza dei neutra, quasi resa insensibile da due. Alcune situazioni anomale quei dati che la vita le ha imposto. Il portano alla rapida scoperta che il tono è didascalico, forse bimbo ha un tumore. rassegnato e, sulle prime, la Di grande efficacia – e senza sensazione può essere che si sia paura di essere ricattatoria – la presa a pretesto una storia lunga sequenza in cui Juliette realmente accaduta per farne un telefona a Romeo per archetipo. comunicargli la terribile notizia. Il Ma che cosa importa, dato che freddo, il gelo avvolge in un rapido quella cronaca di un amore che è tam-tam tutti i personaggi della La guerra è dichiarata sa vicenda, che cadono a terra come funzionare, convince e avvince lo birilli al ritmo teso dell’Inverno di spettatore? Antonio Vivaldi. Nascita, apogeo e declino di una La regista, riesce a mettere bene passione. A seguire il filo di questo discorso, tutto va in contatto l’angustia della vicenda, la strettoia secondo copione. Ma l’agguato di una tragedia esistenziale con l’ansia inarrestabile del fluire della vita. convoglia le nostre attenzioni verso un differente Da lì in poi a Romeo e Juliette spetterà un presente approdo. Valérie Donzelli, regista, interprete del film e – senza respiro, a sperare di non disperare. Presi nella insieme al compagno e al figlio – anche protagonista morsa della paura e del cinismo riescono solo a reale nella vita, inserisce una trappola formidabile per difendersi con un artificioso ottimismo che li possa depistare gli spettatori dai suoi intenti narrativi. preservare dal disfacimento. Romeo e Juliette s’incontrano ad una festa, Alla fine, la ‘voce’ c’informa della loro distruzione in s’innamorano e mettono al mondo Adam. Il rapido quanto coppia, ma anche di come ognuno dei due sia svolgersi di questi avvenimenti basterebbe già a diventato molto più forte. segnare la storia di La guerre est déclarée (questo il Oltre a Valérie Donzelli, Jérémie Elkaïm e Gabriel titolo originale del film) secondo i crismi e gli schemi Elkaïm sono gli altri reali protagonisti, nella vita, di che vogliono il logico tramonto di ogni facile illusione. quanto narrato nel film. Pur non sapendo che pesci La scelta dei nomi dei protagonisti a noi è parso un pigliare, non ci trova d’accordo la definizione di malinconico atto d’accusa fatto a posteriori dai “Commedia drammatica” data al film. protagonisti a se stessi o, forse, un semplice Enzo Vignoli ammonimento. Quasi a volerci ricordare – ammesso 16 agosto 2012. che ce ne sia bisogno – che la tragedia di Shakespeare - Conselice (Ra)

55

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

POLLO ALLE PRUGNE

Fra le numerose considerazioni sul suo film fatte da insieme da un linguaggio fra l’ironico, il sarcastico e il Marjane Satrapi (alla regia con Vincent Paronnaud) surreale. Nella seconda parte si attua una mutazione quella che ci ha maggiormente colpito è che Pollo alle genetica che coglie di sorpresa. La storia gira da una prugne parli del caos. situazione talora caricaturale, diciamo pure Noi, più semplicemente, abbiamo macchiettistica, a momenti di ricevuto la sensazione che si tratti di notevole intensità drammatica. La un film caotico, che è una cosa consequenzialità logica degli diversa. La storia disorienta lo avvenimenti si dispiega davanti al spettatore e va benessimo. Ma non pubblico. La morte di Nasser riesce a tirare le fila di quel caos acquista spessore umano, la nella sua conclusione. meschinità dei figli trova una Tutto gira sulla condanna morale motivazione nella decadenza morale, della contaminazione ideologica tutto va a rotoli come da copione e dell’occidente sull’Islam. Nella con pezze giustificative. Tehran del 1958 - quando l’Iran è Che dire? Nel film c’è molto altro. ancora chiamato Persia, regna lo Citazioni e luoghi cinematografici che scia ‘modernizzatore’ Reza Pahlavi ricordano anche Fellini e si riesce a e la rivoluzione degli ayatollah è di là tirare in ballo persino Sofia Loren. da venire - scoppia un amore Viene utilizzata la tecnica della improvviso tra Nasser Ali (Mathieu graphic novel, a tratti i due registi si Almaric) e Irane (Golshifteh sintonizzano col magico mondo delle Farahani). Il padre di lei non vuole Mille e una notte. C’è il maestro di dare la figlia in moglie ad un violino, una sorta di santone che musicista che non saprà neanche sembra abitare il Monte Olimpo. come sbarcare il lunario. Nasser Ali si porterà dentro Abbiamo letto che la Satrapi ha citato fra le ascendenze quell’amore per tutta la vita e quel sentimento lo farà del suo film anche Le fabouleux destin d’Amélie (Jean- maturare definitivamente come violinista. Al suo ritorno Pierre Jeunet, 2001), probabilmente per via della figura in patria, dopo una trionfale tournée all’estero durata della moglie di Nasser. Anche questo, a nostro avviso, anni, la madre lo spinge al matrimonio con una donna non è un elemento che giochi a favore di Pollo alle per lui insignificante, con la rassicurazione che “l’amore prugne. verrà in seguito”. Mutatis mutandis, a noi è piuttosto venuto alla mente Da qui il caos o, meglio, la rovina morale. Figli petulanti Tree of life (Malick, 2010), film complicato senza essere ed insensibili, destinati ad una vita breve e squilibrata: complesso e che un montaggio anche casuale non l’infelicità assicurata per tutti. L’appiattimento e il avrebbe saputo complicare di più. desiderio di morire che prenderà Nasser saranno Alla fine, la mole ponderosa di dati presente in Poulet l’inevitabile conseguenza, soprattutto dopo che la aux prunes (titolo originale del film), ai nostri occhi non moglie, esasperata dall’abulia dell’uomo, gli avrà riesce a mascherare la sua vocazione di essere una fracassato il violino. storia moralistica con accenti catastrofici e deterministi.

Questa è - a grandissime linee - la ricostruzione cronologica degli avvenimenti. Nel film, però, regna il Enzo Vignoli disordine temporale e non solo. Nel primo tempo lo 27 agosto 2012 - Conselice (Ra) - spettatore è assalito da atmosfere fiabesche tenute

L’ECO & RIFLESSIONI ossia FORUM AUCTORIS

Árpád Papp (1937-2010) 1 SASSOLINI DI PAROLE SICILIANI

In qualità di ungherese, qui, in Sicilia, battaglie di Garibaldi appoggiate dalla dovrebbe essere mio dovere discutere legione ungherese e, sicuramente, saprete dettagliatamente sui rapporti che si sono che a Palermo esiste il corso Tüköry, la sviluppati tra le due nazioni nel corso dei Piazza del ’56 ungherese, la strada Maléter, secoli e, in un’altra occasione, porterò a che a Catania esisteva il Circolo Petőfi, che termine anche questo mio dovere. la poesia Puszta télen [La pianura d’inverno] Ma già ieri uno scrittore rumeno, nostro del nostro poeta nazionale è stata tradotta in compagno, ha parlato delle trincee della italiano dallo stesso premio Nobel Salvatore prima guerra mondiale, dentro le quali i Quasimodo, nato in questa terra – ovvero soldati austro-ungarici mandavano il esistono delle tracce profonde e comuni con fraterno popolo rumeno ed italiano; io, la travagliata e dura terra siciliana – e a noi, invece, vorrei brevemente esporre le conviene seguire soltanto queste. 56

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

E adesso mi concentro sulla domanda principale della appoggio. Dopo la sconfitta storica delle generazioni conferenza. Cosa significa oggi essere un poeta? Devo del cosiddetto “Autunno di Budapest”, che fra l’altro è la confessarvi, cari amici, che, se adesso balbetto, non è mia generazione, dico che sono approdato come un perché l’italiano non è la mia lingua madre. Balbetto marinaio solitario sulle coste della Sicilia e di Creta, non anche quando nella mia lingua madre devo parlare del come Odisseo che vincitore ritorna nella sua patria, ma significato, del ruolo e della responsabilità che ha la piuttosto come Enea che fugge da Troia, dopo grandi poesia. Per me ogni parola è come una roccia, solo con progetti e grandi delusioni, con amari ricordi della mia strazio la mia lingua riesce a spostarla avanti. Ai nostri giovinezza bruciati e calpestati dalle ruote dei carri giorni ci sono numerosi Demostene1 – i quali hanno armati stranieri, cercando la mia nuova patria spirituale imparato a tenere discorsi pubblici in maniera sono arrivato qua … (Trapani, 1990). eccellente, ma essi sono superficiali e inefficaci. Queste persone dovrebbero imparare a balbettare di Traduzione © di Giorgia Scaffidi nuovo, in maniera tale da avere un po’ di tempo per riflettere su ciò che dicono, posando sotto la propria N.d.R.: lingua gli scabrosi sassolini di parole dei nostri giorni: 1 Fonte: Papp Árpád, Szicíliai szókavicsok IN Osservatorio pace, pane, amicizia, amore… ( 1984). Letterario NN. 87/88 2012, pp. 139. 2 Per la prima volta sono venuto in Sicilia nel 1975 per Celebri furono i sassolini di Demostene (384-322 a.C.), il studiare nell’Istituto di Studi Bizantini e Neoellenici grande oratore ateniese che fosse affetto da balbuzie e che, “Bruno Lavagnini” . Nella primavera del 1976 insieme a per nasconderla, portasse dei sassolini in bocca che gli scrittori trapanesi, palermitani e a quelli di Mazzarà, sollevavano la lingua correggendo il suo difetto; si racconta allo stesso modo che usasse declamare le sue prime orazioni anch’io ho tenuto delle letture serali. di fronte al mare in tempesta per vincere il timore della folla. Da allora sono ritornato due, tre volte per poco tempo, Tutto questo secondo lo storico Plutarco, mentre Demostene sempre come un marinaio solitario, perché la mia stesso affermò di esser stato rettificato dagli esercizi proposta di instaurare ufficialmente dei rapporti culturali respiratori di Satiro, professore di declamazione. con gli scrittori siciliani e greci non ha avuto alcun

Intervista a Jean Flaminien (A cura di Vincenza Fava con premessa di Enrico Pietrangeli)

Premessa

qualche appunto preparato da Vincenza e copia del Lo scorso 21 aprile, in occasione del convegno comunicato stampa per poi, strada facendo, redigere “Preservare la luce”, Jean Flaminien è stato ospite ai uno schema per l’incontro. Spero di essere stato un Castelli Romani. Il poeta, arrivato a Roma da Milano in buon sostituto e all’altezza della situazione. treno accompagnato dalla traduttrice Marica Larocchi, è Naturalmente ho registrato il tutto e passato le bobine stato così accolto e intervistato in una caffetteria dell’incontro a Vincenza che ha realizzato e firmato il prossima alla stazione Termini attraverso precedenti lavoro. Resta il ricordo di una piacevole conversazione, accordi presi con l’organizzazione. L’intervista, a dire il sia pure vissuto nello stress dell’imprevisto che vero, pur essendo stata indirizzata alla mia persona, sia comunque getta nello scompiglio, ma con tutta la per coincidenze d’impegni che per una più opportuna e familiarità e il calore di cui è capace una figura approfondita conoscenza della lingua francese, l’ho autenticamente poetica come lo è Flaminien. Sta di subito girata a Vincenza Fava. Purtroppo, come si sa, fatto che i circa quaranta minuti trascorsi insieme mi gli imprevisti sono sempre in agguato. Pertanto hanno in qualche modo distratto dalle quotidiane all’ultimo momento sono stato io a dovermi recare in incombenze per portarmi in un mondo senza tempo, tutta fretta ad effettuare l’intervista portandomi dietro quel mondo di cui solo la poesia è capace. Altrettanto 57

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

generoso e disponibile è stato l’apporto a interloquire di dimostrato che la poesia è un’altra cosa. Partendo da Marica Larocchi nel dare ulteriori commenti e studi scientifici si è scoperto che esiste un’evoluzione spiegazioni a entrambi tanto in italiano quanto in del pensiero, che l’uomo vive sfruttando solo il trenta francese. Di fondo resta il rammarico di non aver per cento delle sue effettive possibilità, in particolare le condotto questa intervista in lingua spagnola, attraverso possibilità del nostro spirito, quindi il nostro spirito non è la quale, soltanto alla fine, con Flaminien ci siamo resi ancora risvegliato e penso che oggi la poesia valga conto che avremmo potuto condurre un dialogo più molto di più di quello che potevamo immaginare un diretto. Eravamo comunque già ai saluti e agli scambi tempo sul risveglio dell’uomo perché non solo ha dei relativi biglietti da visita con un arrivederci alla sua qualità proprie, che ancora non conosciamo del tutto,

Madrid, città dove attualmente risiede. ma vive anche grazie all’eredità della filosofia. Negli

ultimi testi Wittgenstein scrive, ad esempio, che talvolta Enrico Pietrangeli la filosofia non dovrebbe essere scritta come poesia,

ossia tutto quello che è troppo razionale è totalmente Intervista escluso dalla poesia ed incluso invece nella filosofia Un’area come i Castelli Romani è, a tutt’oggi, perché, ciò che è troppo razionale, fa scomparire la caratterizzata di una vivida natura, ricca di storia e poesia. Questo accade per dare più forza e risalto alla tradizioni misteriche. Non è un caso, dunque, che si sensibilità di ogni essere umano e la sensibilità più effettui qui il suo convegno? naturale resta la poesia. Sono già stato a Roma, ma è la prima volta che vengo Tutto ciò che è troppo razionale esclude la poesia, ai Castelli Romani. Sì, è vero, ho un rapporto molto ma c’è comunque una connessione tra filosofia e particolare col mistero ed in particolare con la poesia poesia, c’è sensibilità, spiritualità e, sempre a italiana che mi ha sempre affascinato, è quella a cui mi proposito di natura, c’è una visione panteistica, sento più vicino. Infatti non è un caso che io mi trovi sciamanica per alcuni aspetti, da ricondurre come qui… La mia famiglia ha abitato in Italia a Rimini filo conduttore di una certa poetica? nell’Ottocento. E non è un caso che Rimini sia Ci sono poeti che hanno lavorato essenzialmente su collegata a Roma dalla via Flaminia e io mi chiamo questo. In Francia, ad esempio, Henri Michaux si Flaminien … dedicò allo studio sciamanico degli allucinogeni in una La sua è un’esistenza a contatto con l’ambiente clinica, in particolare alla mescalina per esaminare fluviale e la foresta. La natura è, pertanto, da scientificamente la reazione dei neuroni e le loro considerarsi parte integrante nella sua poesia? funzioni condizionate dall’assunzione controllata di Sì, è vero. La poesia è venuta a me per osmosi. Ho droghe. Evidentemente una gran parte dello vissuto molto in solitudine, soprattutto nel periodo sciamanesimo è legato all’uso di tutto ciò che c’è in adolescenziale che ho trascorso tra il fiume e la foresta. natura anche con risvolti estremamente pericolosi, ma i Esiste ancora una poetica possibile nell’epoca del riti sciamanici sono stati pilastri fondamentali per la catastrofismo ecologico? poesia. La catastrofe esiste dall’origine dei tempi così come la Mi viene in mente un cliché, i Paradisi artificiali di poesia, quindi vivono insieme. Catastrofe e poesia Baudelaire, progenitore dei tempi moderni … sono strettamente collegate, convivono e giustamente Sì, certamente. In un certo periodo storico scompare la questa convivenza può essere vista in un modo nuovo Musa. La Musa che aveva accompagnato la poesia per e diverso. Heidegger diceva “perché i poeti attendono tanti secoli ad un certo punto scompare e viene impazienti?” e lui rispondeva “perché inseguono la sostituita dalla poesia come compagna, come fosse traccia degli dei in fuga” ed è esattamente questa la una persona innamorata, come qualcuno che è poi l’io nostra più grande problematica: reintegrare il cuore nascosto, qualcuno nascosto dentro di noi, e quindi nella realtà umana. diventa più difficile scoprire la poesia e farla parlare. La “Preservare la luce” è dunque, al di là dei tempi, poesia è un processo ed è per questo che è totalmente qualcosa di ancora possibile e attuale? in divenire e in questo momento più che mai. Adesso è Ognuno di noi lo fa individualmente, io come gli altri più che mai trascurata e abbandonata, la si impronta a sono una persona che si fonde nell’io universale; il mio qualcosa d’altro tanto che non si sa cosa sia oggi, io, il vostro io è lo stesso, il mondo intero delle cose quindi nella società attuale è completamente passa attraverso di noi, bisogna quindi ora avvicinarsi il minimizzata. Ebbene è proprio adesso che potrebbe più possibile a tutte le qualità encomiabili della poesia essere più efficace, perché nella vita dello spirito è per imparare semplicemente a vivere con gli altri e con sempre stato così, è nel momento della negazione che l’umanità. si può trovare alla fine una luce, una verità. Luce come caos primordiale e concetto di La società attuale appartiene sempre più ad una epurazione… creazione come divenire… Come matrice materialista, in questa realtà, al di là della interporre la poesia tra evoluzionismo e poesia, c’è un divenire ulteriore che porterà ad un creazionismo? concreto cambiamento? Questo è un altro problema perché sono teorie e la Mi viene da pensare a questo periodo di narcisismo poesia sfugge ad ogni teoria, ma d’altra parte la poesia collettivo come qualcosa di molto lontano dall’assoluto, stessa ha un processo storico. In un certo momento direi che è impossibile in un narcisismo collettivo della storia la poesia era la Natura oppure in un altro rivolgersi verso un assoluto, qualunque esso sia. Ma la periodo apparteneva all’organizzazione prodigiosa del poesia lo può fare, con i suoi strumenti che sono i più mondo, quindi si definiva in rapporto a un’idea di Dio poveri, i più fragili e proprio perché sono i più poveri e i stabilita dalla Chiesa facendo sì che il mondo fosse più fragili saranno i più forti. Oggi non si dice mai che ci rivolto interamente o al cielo o alla terra e il resto non sono parecchi lettori di poesia, lettori molto attenti. In era che puro “fenomeno”. La scienza e il tempo hanno realtà ce ne sono tanti. Sicuramente non si può fare un 58

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

paragone con i grandi romanzieri che vendono molto e R. Char a Saint-John Perse, da Michaux a Cioran, da Bonne- sono molto letti. Ma c’è gente molto sensibile alla foy a Borges. (Nicola Vacca/Lankelot)………………………….. poesia in tutto il mondo. Jean Flaminien, coltiva il giardino della parola e ricerca nel Come conciliare la poesia con la carriera suo senso una poesia di pensiero e di spirito. Scrive in stato di grazia e le sue contemplazioni sono assolute pennellate di diplomatica? sublime eternità. Anche in "Preservare la luce" (Book editore) C’è un mistero nella poesia. Ci sono momenti della il poeta si sofferma a meditare sull`impercettibile nostra vita in cui non si è sempre del tutto permeabili dell`interiorità che rivela infiniti mondi. Nella grande oscurità la alla poesia. Senza dubbio, il periodo dell’infanzia per luce della parola va preservata per colmare le inquietudini del me è stato il momento in cui avevo un legame totale vuoto che assale. Poesia epifanica che si avvale di un con la poesia senza saperlo, ed era talmente forte che efficace simbolismo contemporaneo, questa di Flaminien non me ne rendevo conto, ma l’ho scoperto più tardi. arriva al cuore dell`essenza delle cose, dove è importante Quindi ho trascorso molti anni della mia vita ad avere sentire il flusso della vita che ci appartiene. Una meravigliosa un’idea falsa della poesia come la maggior parte della metafisica dell`infinito si coniuga con la dirompente forza di quella parola che sa accogliere le molteplici diversità del reale gente. Continuavo a leggere poemi ma con delle tare che tendono all`impercettibile.Flaminien inventa con la sua molto grandi. Non ho fatto carriera perché detesto poesia un mondo nuovo che ha nell’impegno spirituale una entrare direttamente in una dimensione per poi restarvi. ragione valida per scommettere ancora nella vita davanti agli Completati gli studi ho fatto il diplomatico, è vero, ma è scenari inquieti di una modernità senza alcuna idee che tende stato per un periodo, una parentesi della mia vita, mai a svuotare tutto. (mappacastelli.it) avrei voluto restare ingabbiato in qualche cosa. Ed è così che ho ripensato alla lezione dell’infanzia, alla meditazione inconscia che ho avuto sull’acqua e che mi ha portato a non volermi sentire prigioniero di nessuno … ed è così che sentendomi libero per molto tempo ho scoperto ed ho incontrato la poesia. L’ho incontrata da piccolo senza saperlo e l’ho incontrata molto più tardi sapendolo … E questo penso che sia un incoraggiamento per tutti … perché tutti, leggendo, possono scoprire il rapporto profondo che possono avere con la poesia anche senza saperlo. Bisogna sicuramente leggere molto, restare in rapporto con lo stupore, bisogna restare nel silenzio per essere in meditazione. E ciò ci riporta a tutta la tradizione orientale che è fatta anche per noi, è stata lontana e separata per molto tempo dal nostro pensiero, ma è parte integrante della nostra vita. Credo quindi che questa integrazione del pensiero orientale con il pensiero contemporaneo stia creando un’apertura completamente nuova del pensiero. Quali rapporti ha avuto con altri poeti e, in particolare, con la poesia e la filosofia orientale? La maggior parte dei rapporti che ho avuto è stata con gli occidentali, con grandi poeti francesi e anche con grandi poeti italiani come Zanzotto, Augusto Blotto, Cesare Greppi ed Antonio Rossi. Con gli artisti orientali non ho avuto legami diretti. Ho frequentato seminari dove ho imparato a respirare e a restare solo con me stesso per intere giornate, cosa molto difficile per il nostro corpo occidentale che, dopo alcune ore, comincia a percepire la stanchezza. Ma nel momento della debolezza si deve annullare l’idea della fatica e cercare di entrare in un altro campo che è quello spirituale. La meditazione per ore e giorni ci permette di entrare in un’altra realtà in cui si supera la dimensione del tempo. Ho conosciuto e sperimentato quindi la meditazione sul piano personale, ma non ho mai avuto rapporti diretti con filosofi o poeti orientali se non attraverso la lettura. Vincenza Fava

N.d.R. Jean Flaminien è uno dei più importanti poeti di lingua francese. Personaggio appartato e misterioso, la sua poesia è pura fedeltà all’assoluto, francese delle Lande guasconi, attualmente vive in Spagna. Ha svolto attività diplomatica in varie parti del mondo e si è a lungo dedicato alla riflessione in un isolamento però costellato da incontri importantissimi: da Book Editore 59

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Il tour dell’amore e dei libri nella poesia della bicicletta

Love, Peace and Bike è il flusso della parola che orientamenti a partire dalla sua denominazione. Una prende corpo lungo la strada e si svilupperà in più coscienza in viaggio, nella fattispecie tanto metaforico tappe e fasi nel corso di un’intera stagione toccando più quanto letterale, per tentare di rendere materia creativa punti dal Nord al Sud e le Isole. È un tour che vedrà e plasmabile, abbrivio ideativo per un mondo che, da interagire presentazioni di libri con inserti teatrali troppo tempo, tende a serialità e omologazione. Dalle itineranti di prosa e poesia insieme ad uno stimolante tradizioni degli spazi attraversati all’incontro e la confronto al dibattito che verrà aperto in ogni luogo confluenza di più artisti e libri, come pure di quanti all’insegna della riappropriazione d’identità, sentimenti scritti che verranno poi raccolti ed editati, i percorsi e percorsi nella società della globalizzazione. intrapresi saranno, di volta in volta, contraddistinti da Dall’esperienza amorosa ai rapporti sociali viaggia un più ampie occasioni d’intrattenimento culturale. La tentativo di sopperire al vuoto di valori e riferimenti, nascente CicloInVerso Edizioni sarà parte integrante viaggia in bicicletta consapevole di un riappropriarsi di del tour insieme ad altri libri ospiti itineranti e a tutte tempi e luoghi, ma soprattutto ponendo precisi

quelle realtà dei luoghi raggiunti con la forza dei pedali differita a seguire sempre da Ciclopoetica TV e la passione del cuore. www.ustream.tv/channel/ciclopoetica, il canale nato per Il promo del tour si è svolto tra il 17 e il 19 agosto con raccogliere i materiali di cinque anni di attività ciclo- happening on the road ed è stato caratterizzato da poetiche ed il relativo Giro ad esse associato. alcune performance relative all’uscita del libro La L’Associazione Culturale CicloInVerso, che cura ragione nell’amore di Vincenza Fava ed Enrico Pietrangeli con la CLEUP di Padova. Le riprese l’iniziativa, è nata realizzando un progetto stagionale realizzate sono state in parte trasmesse in diretta per un’edizione del Giro ciclo-poetico su Roma e il streaming il giorno 19 alle ore 20, con la presentazione Lazio e un progetto eco-agrituristico stanziale dell’iniziativa Love, Peace and Bike e le relative denominato AgroTusciaItinerante lo scorso marzo, interazioni programmate per la prossima stagione, ed specializzandosi con giornalisti, educational e addetti altre verranno montate in video e poi trasmesse in alla cultura nonché attraverso l’esperienza maturata nel 60

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

corso degli anni con la poesia in bicicletta ambientata in al Primo Congresso Universale di Esperanto tenuto in tappe poetico-culturali associata ad eventi, format Francia, a Boulogne-sur-Mer, nel 1905. ideato nel 2007 ricollegandolo alla figura di Olindo «Ni konsciu bone – disse allora tra l’altro Zamenhof Guerrini e realizzato in collaborazione con più persone, – la tutan gravecon de la hodiaŭa tago, ĉar hodiaŭ inter tutte aventi ruolo di co-organizzatori, nel corso degli la gastamaj muroj de Bulonjo-sur-Maro kunvenis ne ultimi cinque anni (2008 e 2009 – Sicilia Poetry Bike, francoj kun angloj, ne rusoj kun poloj, sed homoj kun 2010 – CicloPoEtica, 2011 – CicloInVersoRoMagna, homoj.» (Dobbiamo essere ben coscienti di tutta 2012 – CicloInVersoEmilia). Informazioni, adesioni e l’importanza della giornata odierna, perché oggi tra le riferimenti all’iniziativa sono disponibili andando su ospitali mura di Boulogne-sur-Mer sono convenuti non www.cicloinverso.com e interagendo nella relativa francesi con inglesi, non russi con polacchi, ma Pagina di FB www.facebook.com/cicloinverso. persone con persone.) A Mazara, fin dai primi contatti, il comitato organizzatore del Congresso ha trovato nel Sindaco Mazara del Vallo Nicolò Cristaldi non solo grande disponibilità, ma un’adesione entusiasta agli ideali esperantisti, che ben 79° Congresso di Esperanto si sposano con le caratteristiche di una città multietnica Persone con persone: l’intuizione e multiculturale, ospitale e aperta, come Mazara del Vallo. Una città che il Sindaco stesso auspica possa multietnica di Zamenhof diventare città-simbolo dell’esperanto.

Tra le attività, collegate al Congresso o da esso suscitate, corsi di esperanto tenuti in tutte le scuole di Mazara, cui hanno partecipato piú di 500 studenti, ai quali sono stati consegnati gli attestati di primo grado in occasione del Congresso. Nuovi corsi sono programmati per l’anno scolastico 2012/2013. È stata anche pubblicata una bella, puntuale guida turistica in esperanto. Numerose le attività congressuali (relazioni, corsi di lingua per principianti e corsi avanzati, spettacoli teatrali, concerti, relazioni su vari temi, convegni, ecc.), ma non sono mancate escursioni nelle bellissime località della Sicilia occidentale, da Marsala ad Agrigento. L’80° Congresso Italiano di Esperanto, si terrà a Castellaro (IM), nei pressi di Sanremo, nell’agosto 2013. Amerigo Iannacone

CONCERTO DI ORNELLA FIORINI: 16 SETTEMBRE 2012

Storia, arte, mare, sole, ospitalità, buona cucina. Siamo a Mazara del Vallo per il 79° Congresso Italiano di Esperanto che si è svolto dal 17 al 25 agosto, con 328 partecipanti. Congresso italiano, ma almeno la metà dei congressisti proveniva dall’estero e non solo dall’Europa ma tutti e cinque i continenti, perfino dal Brasile, dal Canada, dal Madagascar, dall’Australia, dalla Russia, dalla Corea del Sud, dall’Angola, dal Costa Rica, ecc. Tema del Congresso “Sed homoj kun homoj: la pluretna intuicio de Zamenhof” (ma persone con persone: l’intuizione multietnica di Zamenhof). L’espressione è una citazione dal discorso inaugurale di Lud ik Lejzer Zamenhof, l’iniziatore dell’esperanto,

61

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

GASTRONOMIA FERRARESE Primi piatti: Il gusto per i cibi di un certo tipo era caratteristico della corte degli Estensi di Ferrara e dei Gonzaga di

La cucina ferrarese

Mantova, ed è probabile che i frequenti contatti tra le Un po’ di stuzzica appetito… due città abbiano portato influenze reciproche oltre che nei costumi anche nelle abitudini culinarie. Le minestre Il mestiere dello scalco, o cuoco, a Ferrara è una vera più tipiche della nostra città sono nate in un clima che arte dal 1500, da quando i cibi preparati alla corte sta tra il miracolo e la fuga di notizie. Esse erano degli estensi venivano degustati da principi e duchi; contese tra scalchi, nozze tra nobili, discussioni e una corte dove il piacere della tavola era curato con dissensi in special modo tra i ferraresi ed i vicini abitanti amorosa passione. Senz'altro fra gli scalchi più famosi di Bologna. ci fu Cristoforo da Messisbugo, morto nel 1548, e La sfoglia ricca di uova, farina, e lavorata Cristoforo da Zeffirano, scalco molto conteso tra gli pazientemente dalle massaie, è tipica della cucina Estensi e i Bentivoglio di Bologna. Giambattista ferrarese. Rossetti non era un cuoco ma un acuto cronista dei Tagliatelle: classico piatto della tradizione emiliana, è banchetti ducali che ci ha lasciato un libro "dello scalco" costituito da "striscie" dalla forma allungata e piatta, (stampato a Ferrara nel 1584) in cui si descrivono i derivate dal sapiente taglio a mano della pasta sfoglia. banchetti propiziatori iniziati nel 1460 allestiti per Sono condite nei modi più diversi, ma la tradizione le festeggiare le nozze tra Alfonso II e Lucrezia Medici. vuole con il ragù di carne "alla bolognese". Ercole I° si distinse dai suoi predecessori per l'amore di Pare che il miracolo delle tagliatelle si sia verificato il 29 circondarsi dei migliori cuochi del tempo: ogni maggio 1503, presso la Delizia Belriguardo, in occasione era buona per imbandire una tavola, ma occasione del matrimonio tra Alfonso II d'Este e anche il popolo pareva gioire della prodigalità della Lucrezia Borgia per merito dello scalco Cristoforo da corte, al punto che uno storico imolese scrisse che i Zeffirano, create forse a ricordo dei capelli biondi di ferraresi erano nemici del vivere malinconico. Lucrezia al suo arrivo a Ferrara; ricetta poi tramandata Dalle antiche ricette delle corte estense ancora oggi da Messisbugo. viene tramandata la salama da sugo, un insaccato di Cappellacci (capplàzz): grossi tortelli pieni di zucca, maiale arricchito di spezie e vino e fatto stagionare, il realizzati con qualche variante rispetto alla ricetta dei pasticcio di maccheroni, il pampepato ferrarese, dolce noti "cugini" mantovani. Questo piatto tipicamente creato nel Seicento dalle monache del convento locale pare abbia avuto le origini nel Centese e nel Corpus Domini per la corte e i prelati. La cucina a Bondesano, per poi diffondersi esclusivamente nella Ferrara mescola il grasso fondo padano a delicatezze nostra provincia. Le origini di questo piatto risalgono al francesi provenienti da ricette che Renata di Francia tempo degli estensi, tra l'altro ricetta del 1584 di importò quando venne sposa. Giambattista Rossetti, scalco di Lucreazia d'Este. Cappelletti ferraresi: si differenziano da quelli bolognesi (i cosidetti "tortellini") e da quelli romagnoli per il loro ripieno meno grasso, ovvero con la goletta di maiale fresca. La leggenda vuole che essi siano stati ricavati dal calco dell'ombelico di Venere. Lasagne: specie quelle pasticciate, hanno origine prettamente ferrarese; più larghe e servite cosparse di grana e ragù, servite anche verdi se impastate con spinaci tritati.Le lasagne hanno dato vita e fortuna ad un personaggio del teatro dialettale "lasagnin" e di "Tabalori". Pasticcio di maccheroni: sontuoso piatto tipico di Ferrara del periodo di Carnevale, composto da maccheroni conditi con ragù di carni miste, funghi, tartufo e besciamella contenuti in un involucro di pasta frolla indorato al forno. Definita come un capolavoro di talento gastronomico, un piatto che è insieme dolce e Il pane di Ferrara, definito da Riccardo Bacchelli il salato, gustoso e sostanzioso; la forma può essere migliore del mondo, è sempre stato un gioiello della paragonata al cappello di un prete. produzione culinaria ferrarese; un sapore unico che ha come ingrediente segreto l'acqua e l'aria e quindi la Secondi piatti lievitazione. La famosa "ciupèta" (coppia) forse nasce - Insaccati: da un carnevale del 1536 durante il quale fu presentato La salamina da sugo :bandiera gastronomica e tipico un pane ritorto che a noi piace pensare nei famosi piatto natalizio di Ferrara; è un isaccato di carni suine "grustin"(crostini). macinate e condite con vino, aglio e spezie. Stagionata Comunque, nelle generazioni future, si continuò a dai 6 ai 12 mesi, richiede una preparazione particolare rispettare l'arte della gastronomia sfruttando le tante e una lunga bollitura prima di consumarla a cucchiaiate ricchezze della terra, così i ferraresi si sono tramandati sul classico letto di purè di patate. Le prime notizie di ricette e tradizione, piatti poveri e gustosi insieme a questo succulento piatto risalgono al XV secolo, eleborate ricette di pesci e selvaggina, che si possono quando un tale Domenico venne accusato di aver usato ritrovare nelle proposte dei nostri ristoranti. (*Tratto dalla sale di contrabbando per fare "salami alla ferrarese".Il "Cucina e folclore ferrarese" ed. Ferrara Libro 1985) merito della salama da sugo sta proprio nella sua 62

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

materia prima, ovvero la carne di porco. Letterati e ideale di numerose specie ittiche e, in particolare, di storiografi hanno ricordato questa specialità nei loro vongole e cozze. Il paese di Goro, antico borgo di scritti. pescatori, è diventato in poco tempo il punto di Salame all'aglio: ha origini ataviche ed è certamente riferimento in Italia per la produzione di questo un tipico prodotto ferrarese. La data di nascita risale al mollusco, il cui corpo morbido e carnoso ben si presta a 1383. Gli ingredienti principali sono le parti migliori del diverse preparazioni in cucina. La cottura che esalta al maiale (lombi, prosciutti); sale; pepe; aglio e vino. meglio il loro gusto particolare è quella più semplice: in Salama da tai: di forma sferica proprio come la padella rovente con olio, aglio schiacciato ed una salamina da sugo,deve stagionare parecchio in un manciata di prezzemolo, con una cottura velocissima. ambiente umido e vecchio; da mangiare cruda e quindi Pesce azzurro: calamarèt", "canocia", "capasenta", non necessita di cotture particolari. Tipico salame "sardoun" sono solo alcune delle specie ittiche che proveniente dai paesi vicino al fiume Po. popolano l’Adriatico. Salame "Zia Ferrarese": si distingue dal salame con Dolci: l'aglio per l'impasto utilizzato, ovvero un budello più quali amanti tradizionali del "mangiar ben", i ferraresi tondeggiante e di calibro maggiore per ottenere la dispongono di una vasta gamma di dessert, da pezzatura classica da 3 Kg. Esistono anche altre due preparare a seconda delle occasioni. La pasticceria fu pezzature, ovvero qulla da 5 Kg e quella da 1 Kg. molto curata a Ferrara durante il periodo ducale, ma Cotechino: è una tipica creazione ferrarese come il anche durante il periodo pontificio. Ci sono i dolci salame all'aglio e la celebre salama da sugo. Il "Frizzi" cosidetti "ricchi" e quelli invece "poveri".. eccone alcuni! e il "Cittadella" ne danno ampia documentazione Pampepato: fa parte dei dolci "ricchi" ed è il dolce attorno al 1400. tipico di Natale. È apparso nel corso del 1600 e pare - Cacciagione:la caccia è sempre stata molto praticata, sia stato prodotto dalle monache di clausura del sia al tempo dei marchesi, poi duchi d'Este, sia nel convento del Corpus Domini. Viene preparato con periodo pontificio. Nel Palazzo Schifanoia si può oggi farina, zucchero, cacao, canditi, caffè e mandorle. Dopo ammirare uno splendido dipinto "Partenza per la la cottura in forno viene bagnato con un liquore caccia", che raffigura il Duca Borso durante una partita particolare e poi ricoperto di cioccolato fondente. di caccia.La cacciagione rivestiva un posto d'onore nei Ciambella:detta anche "brazadèla" fa parte dei dolci grandiosi banchetti. La selvaggina è ancora tutt'oggi "ricchi" e tradizionalmente viene preparato in occasione cucinata nella zona di Ferrara in modo tale da esaltarne della Pasqua. Classica torta col buco della tradizione il sapore particolare delle carni: anatra, faggiano, lepre. emiliano - romagnola, di preparazione molto semplice: Risotto all'anatrita selvatica:la migliore preparazione un impasto di farina, burro, zucchero, uova, latte e di questo speciale risotto viene fatta nel ferrarese, data lievito, messo a cuocere in forno nella classica teglia ad la vicinanza delle valli di Comacchio. anello imburrata. Ottima da intingere nel vino passito. Altri piatti: lepre arrosto alla ferrarese, lepre alla birra, Mandorlini del ponte:tipico dolcetto della località di faggiano al burro, anatra ripiena. Pontelagoscuro, sulle rive del Po nelle vicinanze di - Pesce: se Ferrara è sinonimo di "salama", Comacchio Ferrara, ralizzati con mandorle intere. Antica ricetta di lo è di "anguilla", preparata in modi infiniti, con la Pontelagoscuro, ore la preparazione di questi dolcetti è consapevolezza che quella di Comacchio è l'anguilla conosciuta solo da famiglie di eccezionali tradizioni. più famosa d'Italia, sia per la sua grandezza, sia per la »Raviole: tipico dolcetto "a sacchettino" ripieno di delicatezza del suo sapore. Erano i "lavorieri" fatti di marmellata casalinga, derivante da una sfoglia carni palustri piantate nel limo, sotenute da grossi pali realizzata con farina, uova, burro, zucchero e lievito. che formavano la "sacca", nella quale le anguille si Spennellate di alchermes con un po' di granella di imprigionavano. Oggi i "lavorieri" sono stati sostituiti con zucchero, le raviole vengono poi cotte in forno. i più moderni serragli in cemento e acciaio. Piovene, »Topino: tipico biscotto ferrarese della ricorrenza di Artusi, gli Estensi e i buongustai consideravano la Ognissanti a forma di topino, fatto con il classico anguille di Comacchio le migliori d'Italia, tanto da impasto della ciambella e due chicchi di uva sultanina essere ancora oggi cucinata seguendo le antiche per definire gli occhi. Viene realizzato in diverse ricette. varianti, ricoperto al cioccolato oppure alle mandorle. Acquadella Marinata: detta anche "latterino", è una Torta alle tagliatelle: dolce da forno diffuso nel conserva ittica del ferrarese a base dell'omonimo ferrarese e nel bolognese a base di pasta frolla con piccolo pesce di mare o di acqua dolce, dal mandorle, limone, liquore di mandorle amare e le caratteristico colore argenteo. Questi pesciolini classiche tagliatelline (taglierini) di pasta sfoglia fatta vengono marinati tra novembre e dicembre, non oltre con uova e farina. altrimenti la testa del pesce risulta amara. Torta tenerina o "tacolenta": la torta tenerina è una Anguilla: detta la "regina delle valli", è da secoli uno specialità e un vanto della città di Ferrara. Preparata dei principali alimenti della gastronomia ferrarese che, con una base di cioccolato fondente, burro, zucchero, si dice, possa essere cucinata in sedici modi diversi fra uova e pochissima farina, una volta sfornata è zuppe, la graticola e lo spiedo. Senza dimenticare sormontata da una croccante crosticina ed ha la l'anguilla marinata, al centro di una fiorente attività particolarità di rimanere bassa e con un cuore conserviera nella zona di Comacchio, nota come la tenerissimo e umido. "Patria dell'Anguilla". Un tempo, era usanza donare, La persicata: fette sottili di pesche, caramellate e come ringraziamento e in occasione del Natale, un messe al forno, che erano le specialità della pasticceria cestello pieno di anguille e cefali. "Finzi". La "Persicata" nacque tra le mura del Vongole: all'estremo lembo della provincia di Ferrara, monastero di Sant'Antonio in Polesine, dalle mani si trova la Sacca di Goro, che rappresenta l'habitat sapienti di quelle suore benedettine - che al tempo degli 63

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Estensi si erano distinte per il canto - che si mostrarono Gratìn: sono piccolissimi cubetti ricavati dal pastone abilissime nel preparare le pesche caramellate per i per fare la soglia, oppure avanzi della sfoglia stessa. È forestieri e per gli ammalati. una minestra usata, in brodo, per bambini e malati, perché si possono ingoiare senza masticare. Cucina Povera - cucina popolare: Strichetti: è uno dei più tradizionali tipi di pasta fatta in oltre ai fastosi pranzi durante i banchetti estensi, casa; gli strichetti sono ottimi sia in brodo sia asciutti. regnava un tempo un sapere sconosciuto anche ai più Zuppa di Ortica: le "cittadine" che erano giovani prima noti scalchi dell'epoca, ovvero quell'arte culinaria della guerra andavano a Baura in bicicletta a popolare, che soltanto le persone più povere raccogliere le ortiche per la zuppa. conoscevano. Sicuramente quei piatti, non saranno Risotto all'ortica: ricetta antica ferrarese in cui stati ricchi come quelli serviti ai duchi estensi, ma oggi l'ingrediente principale è la parsimonia. meritano un approfondimento per loro varietà, »Panà: è una delle ricette più semplici e famigliari della prelibatezza e per dar modo di conoscere anche le cucina emiliana, molto conosciuto specialmente nelle tradizioni più popolari e antiche di Ferrara. campagne ferraresi. Gli ingredienti base sono pane La polenta: anche se la polenta è un piatto raffermo, brodo di carne, foglia di salvia e burro. tradizionalmente veneto, è molto conosciuta tra i Maccheroni di patate;: detti anche "gnocchi ferraresi" ferraresi ed in special modo nel basso ferrarese e nelle il cui ingrediente principale è ovviamente la patata; zone costiere del Po. Si diversifica un poco da quella particolare la forma rotonda e piatta che viene data veneta, in quanto i ferraresi preparano la polenta un po' manualmente ai gnocchi. più solida. Ci sono tantissime ricette fatte appunto con Cucina Ebraica: la polenta come ad es. la polenta pasticciata; quella Per secoli la comunità ebraica ha costituito una con i ciccioli; la crostata di polenta; polenta con i fichi, la componente fondamentale della società ferrarese. La polenta fritta ed infine polenta con puntine di maiale. tendenza alla conservazione della propria autonomia Le lumache: richiede una lunga preparazione prima etnica è stata accentuata nel ferrarese dal lungo della cottura; pare che i primi a mangiare lumache periodo di ghettizzazione della comunità imposta dal fossero stati i monaci, per motici di economia e di dominio pontificio. austerità, durante la Quaresima. Le famiglie ferraresi Nella zona di Via Mazzini, Via Vignatagliata, Via usavano cibarsi di questo mollusco soprattutto nei mesi Vittoria, isolata da cancelli di ferro che venivano chiusi estivi, quando era più facile trovarne, data la ,oro ogni sera, gli ebrei vivevano all'interno del loro mondo abbondanza in tale periodo e particolramente pregiate di atteggiamenti, riti religiosi, feste. Qui di seguito sono quelle provenienti dalle vigne. vengono proposte alcune delle tante ricette della I pinzini (pinzìn): impasto di farina, acqua, olio, sale e "cucina ebraica ferrarese"(Casher). lievito di birra, fritti all'ultimo momento, un tempo nello Salame d'oca strutto, serviti solitamente con i salumi. Caviale di uova di storione Paparùcia: passato di fagioli, farina gialla e servire con Prosciutto d'oca una manciata di formaggio parmigiano a fine cottura. Polpettone di tacchino Passatelli: impasto di grana, uova e pane raffermo, Burriche ferraresi contraddistinta dalla forma della pasta " a vermicelli". Cedrini di Purin Mariconda: esisitono diverse ricette, quella del Minestra di Farro Messisbugo e quella mantovana; nelle campagne Zuccherini di Pesach ferraresi è ancora vivo il ricordo di una mariconda, il cui Ricciolini per il Kippur ingrediente base è il brodo di fagioli. Due sono le aree caratteristiche di questo piatto: quella della zona di Fonte: Internet/Servizi in rete, Comune di Ferrara Cona, Cocomaro, Focomorto e Quartesana; quella http://servizi.comune.fe.it della zona di Coronella, Poggiorenatico e Vigarano.

Il pane ferrarese: la coppia, cappelletti (tortellini) in brodo, cappellacci di zucca, pasticcio di maccheroni alla ferrarese,

la salama da sugo (salamina da sugo): specialità tipica di Ferrara, pampepato ferrarese, torta tenerina, le bontá dell’Agriturismo

64

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

APPENDICE/FÜGGELÉK

____Rubrica delle opere della letteratura e della pubblicistica ungherese in lingua originale e traduzioni in ungherese ____

hattam – magyar és olasz nyelven egyaránt – a főét- VEZÉRCIKK kezéseket leszámítva reggeltől estig, estétől késő éjszakáig... Volt időm, ahogy már hosszú évek óta nem, Lectori salutem! elmerülten olvasni és elmélkedni. Volt is mit és min, hiszen mindig, most is a szokásomhoz híven felvértez- A május 20-i, 29-i, a június 3-i nagy tem magam könyvekkel – sosem utazom el otthonról földrengések után és az állandó, mai könyvek nélkül még a legkisebb távolságra sem –, de napig is tartó kisebb-nagyobb földmoz- az idén a szokásosnál még több könyvvel tömtem meg gások tragikus élményeiből nem a böröndeimet, sőt még a tengerparti, esti vásáros könnyű visszatérni a mindennapok napokon újabbakkal gyarapodtam... A tengerparti stran- megszokott életviteléhez. A pánik, don, a kora délelőtti vízparti, hullámokkal kísért és ijedtség, félelem, stressz mély nyomot nyaldosott gyaloglások után a napernyő alatti árnyék- hagyott mindnyájunkban, még bennünk szerencséseb- ban anyanyelvemen – mert így sikerült kissé kirekesz- bekben is, akiknek semmiféle kára nem keletkezett. tenem a sok felületes, semmitmondó, üres frázisokat, Megyénket, Emilia-Romagnát nagyon súlyosan közhelyeket pufogtató, másokat kipletykáló és idétlen károsították a földrengések: gyászt hoztak, otthonokat, cseverészéseket –, a kis nyaralónkban pedig olaszul – üzemeket töröltek el a föld színéről, vagy délután és a haszontalan, értelmetlen éjszakai, ola- helyrehozhatatlanul megrongáltak középületeket és szokra jellemző harsogó riviérás csatangolások helyett műemlékeket. Az olasz nyelvű vezércikkembe – – élvezettel elmerülhettem az olvasás gyönyörűségé- amelytől ezen magyar nyelvű eltérő, nem a fordítása – ben. Részben az alábbi kötetek kellemes társaságában beleékeltem két földrengéssel kapcsolatos költeményt töltöttem el a tengerparton a kényszerűség-, majd és néhány elgondolkoztató aforizmát, majd beszá- szabadság alatti időmet: Mester Györgyi birtokomban moltam a polgárvédelem által végzett épületellenőrzé- lévő hat könyvéből a 2011-ben megjelent ötödik, rövid sek számszerinti eredményeiről, amelyekből informá- prózákat tartalmazó kötete – az előző ötöt már lódhatunk az épületek állagáról, lakhatóságukról avagy korábban elolvastam –: „Vízió”, az orvosíró Bodosi lakhatatlanságukról. Az áldozatok mellett ijesztő a György (Dr. Józsa Tivadar): „Szép álmok vesztőhelye” földrengések okozta anyagi kár is... Nem szólva arról, (novellák), „Tivadar apja Tivadar és egy legendás hogy emberek tömegei veszítették el ennek követ- szerelem története”; Tusnády László: „A boldog Dante” keztében munkahelyüket, az élet fenntartásához szük- (monográfia), „Sziget a szélben” (mesék), Tollas Tibor: séges kenyérkeresetüket. Ez borzalmas, felejthetetlen „Forgószélben” (versek), Czuczor Gergely válogatott élmény, ami egy életre a lelkünkbe véste magát. A művei (versek és mesék), Natalia Ginzburg: „Lessico földrengéstől való állandó félelem, stressz a famigliare” (Családi szótár, regény), Milan Kundera: bensőnkbe ékelődött kitörölhetetlenül. Nagyon nehéz „L’insostenibile leggerezza dell’essere” (A lét elviselhe- így élni, de mindennek ellenére mindannyiunkban a tetlen könnyűsége, regény). A nemrég elhunyt Varga tenniakarás, az újrakezdés kerekedett felül s igye- Csabától régen kapott „A kőkor élő nyelve” monográfia) keztünk a lábunk alatt rengő talajjal dacolva folytatni és Vittorio Alfieri „Vita” (Élet[em]) c. könyvét mindennapi életünket, tevékenységünket avagy mások, felelevenítőleg fellapoztam és elkezdtem, de még nem szerencsétlenebbül járt földrengéses társaink újra kez- tudtam befejezni Tusnády Mára bűbájos meseregényét, deni. amely a „Hópelyhecske” címet viseli s ezzel párhuza- E drámai időszakban, a rokonoknál töltött első három mosan olvastam és olvasom Wesselényi Polixénia nap után augusztus 26-ig Ferrara és Spina között „Olaszhoni és schweizi utazás” c. 1842-ből való ingáztam kis családommal, s ahogy lehetett igyekeztem útleírását..., s még mindig adós maradtam számtalan minél előbb tető alá hozni a periodikánk nyári-őszi hazai- és olasz kötet elolvasásával... Az árral szemben, 87/88-as dupla számát. Sőt, szabadságra menetelem irodalmi ízlésem szempontjából, számos értéke előtt sikerült megjelentetni és szétküldeni Tábory ellenére sem voltam elragadtatva a világhírű Kundera- Maxim «Árny és Fény» c. nyomtatott verseskötetéből regénytől. Olvasás közben az az érzésem támadt, hogy készült CD-s versválogatását, amelyen ő és nemrég a szereplők 1968-as prágai tavasz idején zajló elhunyt feleségének művészi előadásában hallhatók a történetei közé beékelt széleskörű tudáshalmazt rögzített költeményeik. 180 hazai megyei-, városi-, és bizonyító filozófiai-politikai-társadalmi értekezéseivel községi könyvtárban az olvasók rendelkezésére áll. E tarkított könyvet a szereplők szexuális bonyodalmalmai- számunkban a 20-25. és 43-44. oldalakon mindkét val akarta olvashatóbbá, megemészthetőbbé, kereske- nyelven olvashatnak a CD-n megjelent összeállításból delmileg is fogyaszthatóvá tenni. Zavartak az imott- egy kis válogatást. amott felbukkanó vulgáris kifejezések alkalmazásai is. A fenti kiadói programok megvalósítása után végre Ezzel szemben különösen ki kell emelnem „A boldog szabadságra mehettem Ferrarán kívülre. Igaz, hogy az Dante” monográfiát, amelynek olvasása olyan élve- adriai rivierán, a ferrarai lídókon való tartózkodásból zetes volt, mintha csak egy szépirodalmi alkotást olvas- három nap után, a megszokott, rendszeres szellemi- és tam volna. Eddig még nem találkoztam így, „étvágyger- alkotó munka hiánya miatt már elegem van s jesztően” megírt esszékötettel, tudományosan megírt fárasztóbb nekem az ottani lét a munkában eltöltött na- alkotással. Mint ahogy a kötet olvasása felén – akkor a poknál. De most az egyszer, a földrengéseknek 104. oldali 9. „A szív és az ész egysége” c. fejezetnél köszönhetően, 29 év alatt először élveztem igazán a tartottam, a július 16-i levelemben a szerzőnek tengerparti jelenlétet: mivel szerkesztői munkálatokkal említettem, most itt is megismétlem megerősítésként, már nem kellett foglalkoznom, végre kedvemre olvas- hiszen azóta már régen befejeztem a kötet olvasását: 65

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

mondhatom, hogy ilyen fantasztikus, szívvel-lélekkel és egyetlen szép- és szakirodalmi könyvet nem láttam – sokoldalú megvilágításban írt „Divina Commediá”-val nemhogy könyvespolcot –, még nyári szabadidejében kapcsolatos tudományos munkákat, elemzéseket még sem láttam könyvet lapozni... Olvasás nélkül, általam nem olvastam sem olaszul, sem magyarul! A korábbiak jelzett történelmi témájú könyveket ajánlott olvasásra olvasása szinte kínszenvedés volt, annak ellenére, tanítványainak... Nem félt attól, ha netán kapva kapván hogy nagyon is érdeklődve tanulmányoztam az ilyen az alkalmon a jelzett könyveket valaki mégiscsak tanulmányokat mindkét nyelven. Ezek inkább kínzó elolvasta volna és rákérdezett volna a benne szellemi keresztúthoz hasonlítottak, mint remekművek foglaltakra? Hogy tudta volna kivédeni ezzel által előidézett szellemi-, lelki- és szeretetlakomához. E kapcsolatos tájékozatlanságát?... De ennek ellenére ő könyv minden sorát szinte faltam, ráadásul az az legalább Dantét szereti és szívesen tanítja, bár nekem érzésem támadt, mintha nem kívülállóként, hanem sosem beszélt róla, az ezzel kapcsolatos kérdéseim szinte magában benne a szövegben találtam volna felett elsiklott, nem reagált rá, pedig szívesen magam s amelynek szavai, üzenetei szívem, lelkem meghallgattam volna mi módon, milyen oktatási húrjait egyenként megpengették, megrezegtették: módszereket alkalmazva oktatja a «Divina Commediá»- szinte túlvilági üzenetként hatottak... Isteni kegyelem t, Tusnády László elnevezésével ezen „eposzkatedrá- által vezérelt remekműve, valóban a Nagy Dantéhez lis”-t, azaz az «Isteni Színjátékot», amelyről „A boldog méltó nagyszerű munka. A mostani egyetemisták Dante” c. monográfia utolsó fejezetében az alábbi záró boldogok lehetnek, hogy Dante-tanulmányaik során godolatokat olvashatjuk, s ezzel kívánom befejezni ezen kötet lapjait forgathatják, olvashatják. Mennyivel ezen hosszúra nyúlt vezércikkemet és az elkövetkező más lenne az itteni, olaszországi „Divina Commedia” ünnepek alkalmából kívánni szeretetteljes karácsonyt oktatása is, ha ezen sorokat olvashatnák az itteniek! és jobb, valóban boldog új esztendőt, valamint kellemes Nagyon hálás vagyok, hogy a Szerző megajándékozott olvasást: vele és ismételten nagyon-nagyon köszönöm! Sajnos, «Boldogok a tiszta szívűek — Úgy érzem, nagyon is mint néhány olasz irodalomtanár által is unalmasnak illik Dante világához ez az evangéliumi gondolat. Hogy tartott Alfieri esetében, Dantéért sem repesnek az olasz lehet a tisztaságot megőrizni egy fenékig romlott diákok, de még a felnőttek sem, Dantét „rompiscatole”-, korban? Ki kell zárni a gonoszt az életünkből. A sátán is „rompiballe”-, „rompipalle”-ként emlegetik. Szinte – fél, főképpen attól az istenitől, mely lelkünkben lakozik. sok más olasz irodalmi nagyság mellett – utálják Dante kora uralkodó eszméit kifejezte, mérlegre tette, a Dantét is. Ennek okát a szívtelenül és lélektelenül firenzei hatalmasságok kapcsán elmondhatta volna: oktató, alkalmatlan irodalomtanárok – természetesen „ellenükre élek”. Szinte utolsó percéig a hatalmas tisztelet a kivételnek – kutyaütő oktatómunkájában eposzán dolgozott. Velencéből visszatérve, Comacchio látom. (Akik Olaszhonban tanítanak, oktatnak, környékén kapta meg a maláriát. Földi léte oly tevékenységük kezdetén azt sem tudják, mi fáról terem váratlanul szakadt meg, hogy külön csoda az, hogy az oktatómunka, a tanítás: itt nincsenek olyan nagy művét egyáltalában be tudta fejezni, és hogy az tanárképzések, mint nálunk voltak/vannak: nincsenek elveszettnek hitt énekek előkerültek, hiszen egyetlen gyakorlóiskolák, ahol oktatói gyakorlatot végezhetnek a eredeti kézirata sem maradt meg. Ily módon térhetünk tanárpalánták... Erről most, az általános krízis vissza a korábbi fejezet fő gondolatához. „Ki ezen a eredményeként és következményeként kezdik pedze- világon vet, az öröklétben arat.” Vetés és aratás az getni a tanárképzés ilyen jellegű megreformálását ... emberiség olyan ősképei, melyekre büszkén és Egyébként, úgy összességében – ismétlem, tisztelet a reménykedve tekinthetünk. Ha korunk tömény, túl dús kivételnek – csapnivaló az olasz oktatás, ezt már 29 és fölöttébb burjánzó búvetésére gondolunk, akkor éve meggyőződéssel állítom... Minden felsőfokú méltán retteghetünk attól, hogy könnyaratás lesz, diplomás, ha más munkahelyet nem talált, elmehetett mégpedig tengernyi méretű. Ám derűsen és bátran tanítani, ha szerencséje volt és alkalmazták az mondhatom, hogy ez nem lehet, már csak azért sem, iskolákban oktatói/tanítási gyakorlat és képesítés mert élt itt ezen a földön Dante is. Ő épp elég világosan nélkül. (Munkaviszonya kezdetén még a friss hirdette azt, hogy a Jót nem lehet és nem szabad mérnökdiplomás férjem is tanított tanári képesítés összemosni a Rosszal. Van felelősség, és létezik nélkül négy esztendeig...) Eddigi tapasztalataim szerint, erkölcs. Az embernek nem csupán joga van, hanem kevés kivétellel, a tanároknak nevezett egyének szinte kötelessége is. Ez egyformán igaz a megalázottakra és megutáltatják a tantárgyakat, így az irodalmat, megnyomorítottakra és a hatalmaskodókra is. történelmet és egyéb tantárgyakat a diákokkal, ahelyett, Dante a világirodalom tündöklő csillaga. Fizikai valója hogy serkentenék őket, a tudásszomjukat növelnék, az – a nagy költeményben megörökített - úgy tűnik el ellenkezőt érik el: sokan hallani sem akarnak a plusz előlünk, hogy lelke velünk marad, így vezet minket földi továbbtanulásról. (Ez alól sajnos nem kivétel a szép poklon és tisztítótűzön át a teljességbe, az időtlenbe, a eredménnyel – 2011. december 14-én – végzett, még boldogságba. Aki részesül remekműve áldásaiból, átjut friss diplomásnak számító [köz]gazdászdoktor leányom egy magasabb minőségbe. Ha egy-egy költő lelkében sem...) Nem is tudom, hogy tulajdonképpen miért is megjelenne, sok mindent megtalálhatna abban, ami az csodálkozom még ennyi idő után is, hiszen ő szívét is hevítette, és azzal is találkozna, ami oly sok hozzászokhattam volna majdnem három évtizedes keserűséggel töltötte el őt is. Az olvasók szívében olaszhoni létem alatt, hogy még egy korombeli, hasonló örökre meglelte otthonát. Azt is tapasztalhatná, hogy szakos – olaszt, történelmet, latint tanító – gimnáziumi vannak olyanok, akik a verset épülethez hasonlítják – kolléganővel egynéhány perc után képtelenség egy az ő nagy eposzát katedrálishoz. mélyebb beszélgetést lefolytatni, akinek a társalgási Milyen épület ma egy-egy vers? Veszélyes témáinak középpontjában csak az időjárás, a főzés, eltévelyedéssel járhat a válasz, hiszen korunk épületeit vasalás, takarítás és a pletyka áll, akinek otthonában – a legriasztóbbakat is, az utcára görnyedőket, az emberre ránehezedőket is lehet vers-testvérekkel 66

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

összehozni. Ily vélemény alapján a költő úgy hagy Kelj fel, Ő el nem hagyott, nyomot maga után, mint az építész. Van, aki olykor fájni fog a világ s az álom, elborzad a furcsa, képtelen alakzatoktól. Elmenekül s végül sóhajtasz egy nagyot. tőlük örökre, mert a lélek otthonosságát keresi. Fél kimenni a szobájából, mert emberidegen környezet Kelj fel, Ember, Ő itt van veled, veszi körül, fél modern verseskönyvet venni a kezébe, kínjaidért utad végén mert cseberből vederbe juthat. Valóban nincs már jelen cseresznyefát ültetett. az a teremtő lélek, az a csodálatos áramlást sugalló verszene, amely Dante nagyszerű ihletése, boldogító Indulj, időd egy perc csupán, öröksége? Hány és hány értékes modern vers van, de léted csak egy cseppnyi harmat a rossz beidegződések, az elidegenedés keserve az égi cseresznyefán.” ezektől is távol tart sok-sok, irodalmat szerető embert. Van, aki esetleg joggal borzad el olykor a „tömbös”, Azóta megyek, meg nem állok, képtelen alakzatoktól, de végül valami megfogja, télbe hajló örök ősz van: valamire rácsodálkozik. Ha épületet látna, szívesen s én új tavaszra várok. beleköltözne, és csak lassan veszi észre, hogy a vers már benne lakik. A költészet igazi erőforrás. Mindig is Magányom felett az égbolt megfagyott, ez volt a küldetése, de ezt a tényt Dante tercinái de messzi szelek hozzák hozzám hallatlan erővel vésték bele az emberiség tudatába. A a cseresznye-illatot. világ művészi megközelítése sokféle lehet, de ki vitathatná, hogy a leglényegesebb a boldogság Közben felrepedt ajkamról imák peregnek megmutatása, ennek az egyedüli nagyszerű érzésnek a süket csöndem szakadt rózsaláncán: létrehozása az emberi szívben. szent hangjai nevednek. Nemzedékek jönnek, mennek. Időkaptatókon elhaladnak. Az élet tengerárjának részei. Mivel S újra kínoz, lángol, emészt éget, találkoznak? Mit élnek meg? A Sommo Poétát ma is a nem múló, az örök vágy: ugyanúgy érdekelné a sorsuk, mint ahogy a hajdani megcsókolni téged. időutasoké. Az anya álma folytatódik. A csodálatos fa alatt ott ül Savigliano, 2012.09.01. ragyogó külsővel az egykori gyermek. Zengi énekét, és aki azt hallja, megérti az égi üzenetet. Boldog lesz, mert az élet magasabb minősége sejlik fel előtte.» (2012. Bodosi György (1925) ― Pécsely szeptember 04. - Bttm -) AZ A TOLLÁT HULLATÓ MADÁR

Az a tollát hullató madár

Az a villámvágta fa LÍRIKA Az a kivágott erdő

Az a hosszanhangzó trombitahang

Az a túlságosan magasan kezdődő ének Aszalós Imre (1989) ― Savigliano

MEGCSÓKOLNI TÉGED Az a katona Úgy kínoz, lángol, emészt, éget Az a vak ló az egy, az örök vágy: Az az összebilincselt kéz megcsókolni téged. Az a vályúbefagyott víz Az a két összeakaszkodott bogár Felrepedt ajkamról imák peregnek év-gyöngyök szakadt rózsaláncán: Az az eldobott kő szent betűi nevednek. Az a kiapadt kút Az az elvágott fonál Édenből kivert, bűnös Ádám vagyok, Az a kimondhatatlanul kínos szó Isten eldobott, árva fia, Az az elveszett világ. de csókjaim oly szépek, oly nagyok.

Lábam erős, de a sivatag végtelen, e síkon nem terem meg semmi, SÍP NEM SZÓL FELESLEGESEN de a föld beszél velem. Magának képzeli a napot Fél-élőn, fél-holtan, leroskadva, fázva, A minden ágat megülő madár. így ringat, így suttog földem némasága: Reszkető karjaikat a fák Belefúrják az ég kékjébe. „Virágos erdődből messze vitt az élet, de könnyeidből virág sarjad: Hullámokat vág - először - a szél megismerlek téged. A már lábnyi vetésben.

67

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Harang nem kong unalmasan Gyöngyös Imre fordítása Síp nem szól feleslegesen. Egy nyári naphoz hasonlítsalak?

Legyőzi azt nyugalmad s kellemed. KŐ, KERÉK, VÍZ Rossz szélben drága májusrügy fakad S a nyár sem kapott hosszú bérletet. Kő a fogástól Az ég szeméből néha láng tüzel Kerék a forgástól És arany színe gyakran elfakul, Víz a folyástól Minden szép olykor így hanyatlik el Tűz a lobogástól A rend által vagy akaratlanul. Nehezebb, igazabb, szabadabb, Örök nyarad nem halványul soha, Kenyér a darabolástól, Ragyogásod is biztos birtokod. Test az odaadástól Nem követelhet halál nyomdoka, Lélek a találkozástól Ha nőttöd őrzik így örök sorok.

Teljesebb, boldogabb.

Míg emberek látnak s lélegzenek,

A Kő, kerék, víz c. kötetből ( Magvető,1968) A dalom él és éltet ad neked.

Gyöngyös Imre (1932) ― Wellington (Új – Zéland) Gy.I. megjegyzése: SHAKESPEARE-SOROZAT XVI. Ez a szonett adta a címét a nyolcvanas években egy angol „sitcom” TV-sorozatnak, amelyben David Jason volt a főszereplő és kezdő színészi szerződésben volt Catherine Zeta Jones, Michael Douglas felesége, aki azóta Holly o odban ugyancsak kinőtte magát. A szóban forgó sorozat címe: „The darling buds of May” („Május drága rügyei”) volt és az angol falusi élet társadalmi keveredésének rusztikusabb történeteivel foglalkozott. De ezt mégsem ezért fordítottam le. Szabó Lőrinc fordítását helyenként komplikáltnak éreztem és

William Shakespeare (1564 – 1616) mert a Bárd nyelve lényegesen egyszerűbb. Hogy Shakespeare 18 Sonnet egyszerűbben sikerült-e megoldanom, azt döntse el az olvasó! Shall I compere thee to a summer's day? Thou art more lovely and more temperate. Rough winds do shake the darling buds of May, Gyöngyös Imre (1932) ― Wellington (Új – Zéland) And summer's lease has all too short a date: LÉLEK MUNKÁJA Sometimes too hot the eye of heaves shines, And often is his gold complexion dimm'd; Álomgyárból, ha ébred, munkája végeztével And every fair from fair some time declines, nyújtózkodik a lélek, érzéseket fon át. By chance or nature’s changing course, untrimm'd Hatalmában temérdek, teremtő érzés fér el But thy eternal summer shall not fade beszőni minden szívet, a szeretet honát. Nor lose possession of that fair thou ow'st; Nor shall death brag thou wand'rest in his shade Jutalmaként a lélek leckéje arra érlel, When in eternal lines to times thou gro'st. hogy halhatatlansággal elnyerje otthonát. So long as men can breath or eyes can see, A példás tisztasága oly üdvösséggel ér fel, So long lives this, and this gives life to thee. mely önmagának díja s visszája sem fonák.

Szánt szándékkal dacolva száz torz és furcsa álmot

Szabó Lőrinc fordítása a lélek ördögével bizarr képsorba gyártott, hogy zaklassa üdvödként nyert egyensúlyodat. Mondjam: társad, másod a nyári nap? Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde, Rendeltetés szerint úgy kell emberré válnod, Hisz május méz-bimbaira vad hogy gyarlóságoddal kell örökre harcba szállnod, Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete. míg üdvöd mennybe térít s ott örökbe fogad. Az ég szeme néha gyújtva ragyog Wellington, 2O12. júl. 15. S arany arca máskor tű fátyolos

S mind válik a széptől szép, ahogy

Rútítja rendre vagy vakon a rossz. KÓSZA MAGYAROKNAK (13 hexa) De a te örök nyarad nem fakul

S nem veszíti szépséged birtokát, Hogyha vihar volt, szélcsendért zokogott a dalunk, és Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: hogyha nyugodt szélcsend volt, vad viharért esedeztünk. Örök dalokban nősz időkön át. Vérverítékes erő rabigát darabolt repeszekre, Míg él ember szeme s lélegzete, forradalom fröcsögött sunyi zsarnokainkra dacunkból. Mindaddig él versem, s élsz benne te. Bátor tiltakozás, ha a szó a "megállj!"-t kiabálja. 68

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Költők éneke hangja akár csak a láng, ha felizzik, , feszített íj minden idegszála, s mint szent tűz harapódzon a Fölkent lépte nyomában! sorsa az eleve elrendelés. Ős-jogként hat a szellem erélye s akár a futótűz, Mi az élet? Folytonos harc, küzdelem, terjed: A népet örömre deríti a lángkoronája. hittel, akarattal átitatva, Forradalomn viharára csiholt pici szikra-sziporka gondolkodás segít, s az önfegyelem, pisla zsarátnoka lángba borult s leckéztet azóta ha e világra van kárhoztatva. minden kósza magyart, hogy az áldozat elkötelezte Győr, 2010. október 15. minden gondolatunk és áhitatunk a Hazáért!

Wellington, 2O12. júl. DRÁGA BUDAPESTEM!

AJÁNDÉK AGGOKNAK Drága Budapestem, volt gyönyörű város, rólad zeng imát a szívdobbanás! Honnan tudnánk, hogy sorsunk még hány napot szabott? Te fényvarázs, te szép hidakkal határos, Ajándékunk a nem-várt felébredés naponta érted sír a Dunán a csobbanás. s így felköszöntünk minden új, ébredő napot, mi életünkre oly rég energiáit ontja . A te imádatodról szólt minden nóta, A rózsval és borral díszített, szép napok Duna-part, Csepel, Margit-szigetem! csillámát óvjuk egyre, hogy sosem legyen tompa, Nem vigyáz rád senki évtizedek óta, mely emlékünkben égve, tündöklőn felragyog pusztulást látok csillagszemeden. és létörömmel együtt virul vidám valónkba! Nem törődnek veled Drága Budapestem! Mi más ajándék lenne aggastyánokra jobb, Ily elhagyott még nem voltál soha! míg napjaink évekké torlódnának halomba. Te szép időt megért, elfáradt Szerelmem, Nagy idő-ajándékot vénen, ki így kapott, ez a kor hozzád mért ily mostoha? az emlékképeit perc-sziporkákra bontja, hogy ifjúsága kapjon szép új varázslatot. Hogy bánhat így saját házával az ember? Érzem erődet, ahogy parázslik, Ha sok szép pillanattal mögéd került az Élet, simogat a nap, de rád ragyogni sem mer, engedd, hogy igazgasson arcod mögött a Lélek! félt, veled együtt hamuvá válik.

Wellington, 2O12. máj. 15. Csak hunyorognak a fények, a remények, reszket a lélek, mint a falevél, tán nem fojtnak meg önző,sziszegő fékek Hollóssy-Tóth Klára(1949) ― Győr élted, erőd egyszer még visszatér. ELEVE ELRENDELÉS 2010. nov. 20.

Honnan jön az ember, vajon mi célból? AZ EMBER HITRITMUSA mélyebbről talán, mint a gyökerek, mily’ elrendelés, földöntúli téboly Létünk titkát meg, sehol sem találni, hívta életre és alkotta meg? valaki Őrző szüntelen vigyázza, Semmiből kigondolva, megteremtve, az embernek nem kell tudóssá válni, életbe lökve, időbe zárva, elég, ha Istent messziről csodálja. koncnak kitéve, pellengérre vetve, hogy nevelődjön, érjen az árva! Maradjon meg tudatlanságba zárva, nem illeti meg az isteni tudás, Magába mélyen, ahogyan az erek, a végzet hozzá, ha kezessé válna, és mint a világ élőlényei, követné a többi meghasonulás. magára hagyva, elzárva didereg, nem akar, s nem is tud elrejtőzni! Istentől megváltást vár, s kap csak vágyat, Hiába szeretné a jót, bárhogyan majd sírig kíséri e buzgó remény, küzd a hitéért, harcol, kínlódik, az ember beleun, hite alábbhagy, minden jóért megfizet kamatosan, szenved magában, fogat csikordít. míg mereng a lét kusza egyenletén. S ha új forrásra lel, mely szerteárad, Magát nem megadva várja kárhozatát, újból megszületik benn a csodálat. mert nem tud a vésznek szegni gátat, valaki mintha emelné ábrázatát, Győr, 2010. december 6. kezdjen neki újabb lázadásnak.

Emberek közt, az embertelenségben Horváth Sándor (1940) ― Kaposvár tengődik, s nem tudja okát, miért? A SZENT KORONA idegei folyton felbomló félben, azt keresi, mi az, mit félreért? Szent kartusod köt már kétezer éve Hű magyarjaidhoz ékes talizmán. Ha fárad, sem fárad, soha nem támad, Hiába tört éj, balsors nemzetünkre, puszta léte okozza vesztét, Nélküled, bitorló, nem lett itt király. 69

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Benned ég még az ősi hit visszfénye, ÜZENET A SORSNAK Mély titok zár körül és száz legenda. somogyi kesergő Mikor, hol készült szerencsénk edénye? (In memoriam Szabó Dezső) Hő-, glóriás vágyak attribútuma. lopják a kedvemet Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet lopják a szavakat Költészete, szépsége jött el veled, lopják a fényemet Bő örökséggel, távoli Szkítia. idegen hatalmak gazul kiforgatnak Ahol megszületett szittya nemzeted, földemből hazámból S lettél immár magyarok híres fia, házamból imámból Levédi, Magna-Hungária ura… balognak csúfolnak - szesszel joggal droggal Atilla, Buda, Szent Arimátia mindenütt becsapnak Szellemi delejét őrzi még a pánt… sanda aljas trükkel Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát! garasért eladnak most már szolgálni kell MAGYAR HOLOKAUSZT száz és ezer jajjal 1849–1919–1956 fogat csikorgatván mindenféle bajjal - Omló testek alá hullnak, fiai a Napnak szemek fényén nap cikázik, árvái a sorsnak fosztogatnak mohó ujjak, minden ősi jussnak puskacsőből vér virágzik. székelynek magyarnak szabad puszták népe Virágillat orgonája a Kárpátok alatt: ömlik el a délutánra, ne légy ellensége ájult eső karikája magyar a magyarnak! mossa arcát mindhiába.

Ím a halott kiterítve – Szirmay Endre (1920) ― Kaposvár vége! többé nem beszélhet, ÁLDOZATVÁLLALÁS hideg költözik a tájra, költögetik ám hiába. Dalol a szél, bús barmok a jászol előtt. dús ajándékkal biztat a várakozás, Isten áldjon Jóbarátom! elnémít az idő, ha most nem cselekszel, sötét gyász lebeg a fákon, reményednek mikor születik messiás…? itt fekszik mind kiterítve az aradi tizenhárom. Ének és jászol és betlehemi csillag az üldözöttek megváltásához kevés, Kardlappal ver a diktatúra, ha nem vállalod az áldozat keresztjét, nem csillapul a bosszú szomja, nincs többé megváltás, nincs újjászületés.

Magyar Isten ne hagyj magunkra! 1998 karácsonyán

hogy ne jussunk mind Habsburg zsoldra! Forrás: Szirmay Endre: Válogatott versek 1994-1999, Kapos- Omló testek alábuknak, vár, 2000 szemek mélyén jaj csírázik, születnek hősök és halottak, a koponyákból fű virágzik. OLYAN, MINT A MÁSIK

Isten veled Jóbarátom! Akik még tanúnak megmaradtunk néma gyász lebeg a tájon, tudjuk, hogy a tisztesség, a hit itt fekszik a temetetlen, többet jelent, mint ha valamit ezeréves magyar álom. aranyba öntenek; a néma kőzetek Trianonnal ver Európa, megcsillannak az idő fényében nem csillapul a bosszú szomja: és szótlanul őrzik a múltat Magyar Isten ne hagyj magunkra, amiről később ritkán szólnak hogy ne keljünk mind vándorútra! teljesen igazat; aki még itt maradt Isten veled Jóbarátom! látja, hogy váltanak színt a tények sötét gyász ül a határon, hogy születnek árnyból erények itt zokog a milliónyi, - s a tévedés igaznak látszik Trianoni, 56-os Tizenhárom… bizony, bizony… az egyik olyan, mint a másik.

70

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

NEM VOLT HIÁBA Titkokat lobogtat a szálló idő, – elámul minden ide érkező, Emlékezz s arany fényben ragyog a történelem. mikor még együtt lobogtunk a szabadságunkért lelkesedve RAVENNA és bátran hittük, hogy az ember

jóra és szépre van teremtve; Róma, Bizánc, gótok és longobárdok

emelték fényes híre büszke tornyát, Emlékezz a mozaikok ma is tüzes pompát mikor még sután, botladozva villogtatnak, míg új csodákra várok. az árny gödrein arcra bukva

fölemeltük sorsunk fölé a szépet A lagúnákat elöntötte a bús iszap, csonka napjainkból a reménységet; Teodóra koronája sápadt,

de Belizár vívja a vad csatákat, Emlékezz a szenvedély lángja újra csak kicsap. végül semmi sem volt hiába

átmentettük a lángoló mába Templomok, paloták, mauzóleumok, a jövőt formáló nemzedéknek vallások, háborúk, mártíriumok örökségül a teljességet; őrzik, és míg dúl az erők csatája,

Emlékezz áll az ősi város – szemben az idővel, biztosan lesznek majd mások falai közt szenttel, császárral, hőssel később is, akik szenvedélyesen – a történelmi korszakok kriptája. hiszik és élik majd őszintén

a szabadságot!

Forrás: Szirmay Endre: Válogatott versek 1994-1999, Kapos-

Forrás: Szirmay Endre: Megváltó remények, Versek és vár, 2000 versfordítások, Kaposvár 1997.

Tolnai Bíró Ábel (1928) ― Veszprém VERONA NOVEMBER

Paloták, templomok, türelmes kövek, Vasárnap van, az utca zsong. a nyílt színen gazdag történelmi tárlat, A fényes nap, mint a nagy korong, a tűnő idő ködös egén a távlat Vagy mint cégér, fenn az égen, tobzódó színek pompájával ölel. S gyönyörködik Ősz mezében.

A signoriák terén Dante csak mereng, Őszbe megyünk ― szól az erdő ― Rómeó sírjánál még virraszt Júlia, S leveleink, mint a csengő, tudja, szerelméért százszor kell halnia, Csilingelnek, csengenek, bonganak, a titkok fehér emlékfátyola leng. Mint a harang a halottnak.

A honi táj szinte ideköltözött, A Föld szíve nem dobog már, tán Tihany temploma ködlik a hegy fölött, S nedvre a fű hiába vár. az Adige túlsó partján a Badacsony... Cseres vére besűrűsödött, S minden virág szívszélhűdött. Örök művészet és örök szerelem, vezérelj, biztass és ünnepelj velem, Fordul a Föld csikorogva. Verona szelleme csillogva ránk ragyog. Lépés zörög az avarba’... S korzókon a zaj elhalkul, Jő az est, mint álmos kandur. PERUGIA Dombóvár, 1951. november 19. A guelf oroszlán a fényben lustán léptet, Perugia büszke griffje kéken szárnyal, DECEMBER zsivaj pöröl a kongató magánnyal, múltak varázsa ragyogtat minden szépet. Rorátés December bujkál A kertek alján. Az Etruszk kapun Augustus neve fénylik, Hó borít utat, tetőt, fát Pisanóék kútja hűsítő zene, – Mint hamva a leányorcát – talán így sugallja Dante szelleme, Fehéren, tisztán. hogy zengjen ezüstje századokon végig. Csend… Csak a hó ropog alattam. Vágyak, szerelmek, szenvedélyek tornya A táj nyugodtan árnyékot vet hűvös völgyszorosra, Szendereg és sóhaja száll – hajdan volt népek emlékeznek velem, Havas fővel az Éj után. Halk szellő suhan. 71

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Hidegen vág a szemembe, selyemruhájában vasárnaponként a templomba menet Halkan, nevetve… megnézte magát a tükörben, nem azért, hogy a És elindul az úton… szépségében gyönyörködjön, hanem hogy ellenőrizze, Nincs visszaút, nincsen «pardon»… tökéletesen rendben van-e a ruházata. Okosságáért De hova? Merre? mindenki tisztelte, de én különösen felnéztem rá, számomra minden szava szent volt, és igaz. A tőle Dombóvár, 1950. december 1. kapott útravaló jó tanácsok betartását nem szigorú

ÜVEGSZILÁNK szabálynak, hanem a szeretetből fakadó kötelességnek, az életem során az egyetlen járható Üvegcserép hever a földön útnak tekintettem. Ha anya azt mondta, tüsszentéskor – Kicsi volt – tegyem a kezem a szám elé, akkor annak úgy kellett És visszanézett belőle a Hold. lennie. Esetenként magam is figyelmeztettem rá gyerektársaimat, mert az úgy volt helyes. Amikor pedig Óriás árnyak ágaskodtak anyám a mosakodás, az étkezés előtti, szükség szerint Szerteszét az étkezés utáni kézmosás jelentőségére hívta fel a Manók pengettek gitáron halk figyelmemet, arról többé sohasem feledkeztem meg. Zenét. Ügyelj a ruhád tisztaságára, mondta, de arra is, hogy mindig rend legyen körülötted. Hiszen már iskolás vagy. Szép volt az est: nagyszerűen Vigyázz az úttesten való átkelésnél is, csak a zöld Csodás. jelzésen mehetsz át. Nem élném túl, ha valami történne Ketten az Istennel szép volt az veled! Ne verekedj, hiszen lány vagy, ne rosszalkodj, Álmodás. fogadj szót a tanító néniknek, ne hozz rám szégyent! Nem is hoztam. Aztán anyám meghalt, abban a szép, Ő álmodta ami lesz, én amit fekete selyemruhájában temettük el. És én holtában se Szeretnék. hoztam rá szégyent. Továbbra is szófogadó, példás „Úgy lesz” – szólt – és eltűnt itt hagyva e magaviseletű gyerek, kitűnő tanuló maradtam. Cserépkét. Azon a bizonyos napon - már amennyire emlékszem, Dombóvár, 1950. április 5. vagy ami erről, a sokszori elbeszélés alapján, bennem megmaradt -, derűs volt a reggel, én is nyugodt Forrás: Tolnai Bíró Ábel, Vita Hungarica, Edizione O.L.F.A., hangulatban ébredtem. Az iskolában is, szokás szerint, Ferrara 2011 remekül szerepeltem. Eljött a nagyszünet ideje. A folyosón állva ettem meg a tízóraimat, és csak amikor befejeztem, vettem észre, hogy a kezem zsíros lett. PRÓZA Már csak két-három perc maradt az órakezdésig, de bennem felötlött anyám figyelmeztetése: mosd meg a Mester Györgyi (1954)― Budakeszi kezed, ha bepiszkolódott! Csak egy pillanatig AZ ŐRANGYAL haboztam, inkább az óráról késsek el, minthogy megszegjem drága halottam szabályát! Épp csak New York-i utam során, újsütetű elértem a mosdó ajtaját, amikor mögöttem hatalmas barátom, egy szimpatikus, robajjal leszakadt a mennyezetről egy asztallap csokoládébarna bőrű, elismert nagyságú darab! Mivel előzőleg csak én álltam az ajtó egyetemi oktató, meghívott a lakására, ismerném már közvetlen közelében, mint afféle jó diák, hogy elsőnek meg a hozzátartozóit, na meg, hogy ízelítőt kapjak, érjek be az osztályterembe, szerencsére senki nem milyen körülmények között is él manapság egy sérült meg. Én pedig - túléltem, hála néhai anyám Alabamából elszármazott, néger család a intelmének. világvárosban. Alighogy túltettük magunkat az átélt izgalmakon, már Egy felhőkarcoló harmadik emeletén, ízlésesen, de mehettünk is ebédelni. A hodály nagyságú teremben, nem kihívóan berendezett modern lakásban fogadott, én a konyhához legközelebb eső hosszú asztalnál barátságos, csinos feleségével, bemutatva szoktam helyet foglalni, hetedmagammal, hasonló korú cipőgombszemű, göndörfürtű, virgonc ikerfiait, valamint társnőimmel. Ebben részemről talán volt valami kis meglepetésemre, idős édesanyját, Rustyt, akiről számítás is, mivel így mindig mi kaptuk meg elsőnek az kiderült, hosszú évek óta velük él. ételt, még melegen, frissen. Amíg vártuk, hogy A vacsora után lehetőségem nyílott, hogy beszédbe kihozzák a levest, halkan beszélgettünk, fecsegtünk. Én elegyedjek a nyolcvan körüli hölggyel, akit életéről és épp akkor vettem észre, hogy a teríték mellé nem gyerekkoráról tapintatosan, de kíváncsian faggattam. kaptam villát, amikor a felszolgáló feltűnt a Őszinte érdeklődésemet látva, a matróna a konyhaajtóban. Felálltam, hiszen, ha valami nincs következőket mesélte el. rendben, akkor ott rendet kell tenni, vagyis el kell „A családi történetírásunk külön fejezetet szentelt egy mennem egy villáért. Már léptem is egyet-kettőt, amikor különleges napnak, melyet tízéves gyerekként éltem a nagy tál, tele a gőzölgő, forró levessel, a székemen meg, és amely így örökre emlékezetes maradt landolt. A felszolgáló a földön guggolva, fájós térdét számomra. Azon a bizonyos napon ugyanis, háromszor dörzsölgette, amellett rémült arcot vágott, mert azonnal is megkísértett a halál. átlátta, mi lehetett volna a botlása következménye. Azt tudni kell, hogy nagyon szófogadó, engedelmes, Mármint, hogy leforráz a levessel! szorgalmas gyerek voltam. Édesanyámat nem csak Mire véget ért a nap, kicsit mindnyájan zaklatottak szerettem, valósággal rajongtam érte. Számomra ő volt voltunk, ennyi szörnyűség nem történt az elmúlt a legszebb asszony, amint suhogó, fekete 72

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

években együttvéve sem a mi iskolánkban. SZELLEMES Elbúcsúztam a lányoktól, és hazafelé indultam. A közelben laktunk, egyetlen nagyobb A függöny meglibbent, amikor becsukta a teraszajtót a útkereszteződésen kellett csak átmennem, de ott is szokásos esti, lefekvés előtti szellőztetés után. A lámpa vigyázta a gyalogosok épségét. A nap kulcsot még nem fordította rá, mit lehet tudni, nem esik- eseményein elgondolkodva, egyedül várakoztam a e be hozzá egy kései látogató. járda szélén - mint aki a szülői okításokat mindig Miközben a konyha irányába haladva azon járt az esze, észben tartja -, hogy a lámpa zöldre váltson. Végre mit fog vacsorázni, a keze ügyébe eső dolgokon színt váltott, és én léptem volna le az úttestre, amikor automatikusan babrált valamit. A hamutartót egy hatalmas, szárnyas valami - talán madár?! - húzott szimmetrikusan az asztal középére tolta, a vázában el az arcom előtt. Hátrahőköltem, de szerencsémre, lévő virágcsokrot lazábbra igazította, egy kép sarka se mert abban a pillanatban szélsebesen, egy sportkocsi tűnt vízszintesnek, és a csipketerítőn is muszáj volt száguldott keresztül a zebrán! simítani egyet. Végül is, ő precíz nő. És mivel egyedül Míg kapkodtam a levegőt, egyszer csak egy nagy, él, a gyerekek már kiröpültek otthonról, nem szükséges fekete toll hullott a lábam elé. Lehajoltam érte, és máshoz alkalmazkodnia, miért ne vehetné körül magát felvettem a földről. Mintha egy hatalmas madár olyan tökéletes renddel, amilyent csak megkíván? szárnyatolla lett volna, de mégsem kemény, hanem Gondolati síkon felrémlett előtte a hűtőszekrény selymes volt a tapintása, mint a legdrágább kelméké. tartalma, mit is enne legszívesebben? Talán egy szelet Otthon, látva zaklatott állapotomat, apám alaposan rozskenyeret, zöldfűszeres sajtkrémmel megkenve, kifaggatott. Elmeséltem, hogy aznap háromszor hozzá meleg teát ihatna. Esetleg egy-két szelet kísértett meg a halál, de mindháromszor baromfipárizsit, mert momentán nem volt biztos abban, dolgavégezetlenül kellett távoznia. Csak a tollról nem maradt-e még az ominózus sajtkrémből. beszéltem. Azt már korábban elrejtettem a szobámban. A konyhába érve, meglepetéssel tapasztalta, hogy Azt csak én tudtam, hogy nem madáré volt, hanem az terítve van a vacsorához. Az asztalon, a tányér mellett, őrangyalomé……az én szépséges, fekete selyemruhás szép rendben ott sorakoztak a kés, a szalvéta, na meg őrangyalomé.” a kedvenc csészéje. A vaj is oda volt készítve a keze A történet bája igen megfogott. Meghatódtam, ügyébe, és bontatlan, nejlon fóliában a párizsi. mindamellett, persze csak magamban, egy kicsit el is Úgy látszik, a precízségem mit sem változik, továbbra mosolyodtam. Az idős hölgy bizonyára értesült arról, is, következetesen előrelátó vagyok, mint amilyen hogy „irogatok”, és talán azért mondta el nekem ezt a mindig is voltam. Csupán a memóriámmal lehet valami szép mesét, hogy ihletet adjon. baj – gondolta. Nem emlékezett ugyanis, hogy előzőleg Vendéglátóimmal beszélgettünk még egy kicsit, aztán, már döntött a vacsorájáról, és meg is terített. Ez nyilván mivel későre járt, szedelőzködni kezdtem. Az előszoba még az esti kertlocsolás előtt lehetett – futott át az falán, ami érkezésemkor fel se tűnt, üveg alatt, agyán. Továbbszőve a gondolatot, arra a bekeretezve, jókora fekete madártollat vettem észre. következtetésre jutott, hogy a rövidtávú memóriája már Feketén, selymesen csillogott, mint a legdrágább nem működik olyan jól, mint fiatal korában. kelme. Kérdésemre barátom azt mondta, családi A tűzhelyhez lépve, újabb meglepetés érte: a tea még ereklye, az édesanyja hozta magával, még egészen meleg volt, mintha csak akkor vették volna le a Alabamából. Hozzátette, hogy tudomása szerint, ő is az forró lapról, bár a tűzhely nem volt bekapcsolva. Pedig édesanyjától kapta. Nagyon régen, még arra biztosan emlékezett, hogy ebéd után főzte, és kisgyerekkorában… azóta órák teltek el. Kiváló hőszigetelése lehet ennek

az edénynek – konstatálta elégedetten. Amikor étkezés után visszatette a vajat, a szemébe tűnt, hogy a fridzsider ajtajára tűzött cetlin, a vásárlandók között, a legalsó tétel a zöldfűszeres sajtkrém. Na, ezt se ellenőrizte le, hogy maradt-e még a sajtkrémből. De legalább korábban, az eszében volt, és mivel - ezek szerint - elfogyott, jó előre felírta, hogy el ne felejtse. A vacsoraedényt hol elmosta, hol meg eltette másnapra, most ez utóbbi mellett döntött. Nagyon vágyott már egy meleg zuhanyra, ezért egyenesen felment az emeleti hálószobába. Az ágyán kiterítve feküdt a hálóinge, mellé odakészítve egy törölköző a köntössel, és a papucs is rendben ott állt az ágy előtt. Hát igen, az én közismert precízségem – gondolta. Egészen meg volt elégedve önmagával. Cipőt váltott, és karján a hálóinggel meg a törölközővel, a fürdőszoba felé indult. A zuhany nagyon jólesett, mint ahogy várta. Csak amikor megtörölközött, gondolt arra, hogy hol is a köntöse, mintha az ágyon maradt volna. Csak megszokásból nyúlt a fogas felé, és lám, a köntöse ott lógott. Hát én még magamnak is tudok meglepetést szerezni – mormogta fennhangon. Minek suttogna, hiszen egyedül van az egész házban. Leült a televízió elé a kanapéra, lábait maga alá húzta Keglovich T. Milán illusztrációja és ráborította a fürdőköpenyt. Ha így aludnék el a tévé 73

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

előtt, reggelre megfáznék - futott át az agyán -, de mivel A Mama megégett, mutatta kezét, hogy látod-e, apró egyelőre érdekelte a műsor, hát nem akaródzott neki fiam, de nem láttam semmit, mert nagyon ráncos volt. felkelni egy takaró miatt. Sosem járt manikűrösnél, pedig mehetett volna, amikor Aztán fokról-fokra álmosabb lett, már a műsor sem apám a tőzsdén üzletelt a húszas években, és egy nap kötötte le a figyelmét, és lassan eldőlt a kanapén. A azzal állított be, anyám, veszek nektek egy házat. készüléken egy darabig még futott az adás, aztán az A házzal ugyanúgy volt a Mama, mint a manikűrössel, üres, fényes képernyő sisteregni kezdett… nem köll a flanc. Amikor apám belátta, hogy hiába Reggel a kanapén ébredt, pedig nem állt szándékában beszél, az öregasszony hajthatatlan, elment hazulról, az ágya helyett, ott aludni. Viszont a takaró remekül és egyetlen éjszaka elmulatta a házat. melegítette, biztosan nem fázott meg. A tévé is Ötvenhét januárjában a gimnáziumunkba került tanár- kikapcsolva, lám, milyen figyelmes és gondos is ő. ként egy magas fickó, és az osztályfőnökünk azt A konyhába úgy ment le, hogy egyetlen gondolata se mondta az osztálynak, hogy pofa be, ha a közelben forgott a reggeli körül. Nem érezte, hogy éhes lenne. A van, mert a forradalomig ávós volt. vacsoraedénynek hűlt helye volt, ennek örült, hogy Hittant is tanultunk, de a következő beiratkozáskor, előző este mégiscsak elmosogatott. Amikor a teraszajtó amikor az osztályfőnök kérdésére azt mondtam, akarok zárjában a kulcsot elfordította, magában megint hittant tanulni, elkékült a dühtől, és rám förmedt, hogy konstatálta, hogy azért a biztonságról soha sem akkor nem ír be, mert ő köteles jelenteni, hogy ki megy feledkezik meg, legyen bármilyen késő, hiszen az este hittanra, és nem tűri, hogy tönkretegyem a szüleimet. nem is egyre, kettőre zárta az ajtót. Apámnak két nagybátyja elhajtott a kocsmába, ahol Kilépett a teraszra, hogy a friss levegőből egy jó nagyot sokan voltak. Kipofozták onnan a falut, nagyot mulattak, kortyolhasson. hazamentek. Anyjuk másnap megeskette a két A hálószobában közben a következő különös szégyenteljes korhelyt, hogy abba kocsmába többé párbeszéd hangzott el: nem teszik be a lábukat. Nem is tették: a családban - Én ezt már nem bírom tovább! A jó szellemnek is hagyomány a szótartás. Felültek a kocsira, behajtották elege lehet egyszer! a két lovat a kocsmaajtón, és attól kezdve az ablakon - Mesélj, mert mindjárt mennem kell, csak egy percre kellett nekik kiadni az italt. röpültem be hozzád. Apámnak elképesztő fizikai ereje volt. Mégis meghalt, - Mert csak mindig magát dicséri! Hogy milyen precíz, mielőtt a húszadik század véget ért volna, de ez milyen előrelátó. Már rég ellopták volna a feje felől a rendben is van, nem jellemző, hogy aki átél két tetőt, ha nem zárom be minden este a teraszajtót. világháborút és két kommünt, biológiailag is Odébb rakom a széket az útjából, amikor sötétben halhatatlanná lesz. Pláne, ha nótás a kedve. Mégis a tapogatózik a villanykapcsoló után. A ház is leégett nyolcvannegyedikben járt, amikor a szíve elvitte. volna, ha nem kapcsolom ki a villanyfőző lapját. Nem Anyám is elillant a századvéggel. A család labanc lenne itthon egy falat étel sem, ha nem írnám fel, mi ága vele szűnt meg. A térdemet az ő halála után öt fogyott el, mit kell vásárolni. Már százszor is hónappal ugyanabban a kórházban műtötték, ahol ő tüdőgyulladást kapott volna, de én folyton betakarom, meghalt. Anyám szórakozott művészlélek volt, azt amikor elalszik a tévé előtt. Na, de a készülék is híresztelték róla, hogy számos betegsége ellenére tönkremenne, az örökös éjszakai üzemeléstől! azért élt viszonylag sokáig, mert elfelejtett meghalni. - Mit akarsz tenni? Én azt felejtettem el, hogy némely dolgokhoz már - Felmondok! Nem bírom, hogy semmin nem lepődik hiányzik ifjúságom csillogó hímpora. Ez nem lep meg, meg, mindenben csak a saját precízségét, előrelátását de az igen, hogy ha jön valami, az olyan természetesen értékeli. sikerül, mintha harminccal fiatalabb volnék, kissé Ezzel a csukott ablakon, a vendégét előre engedve, maradi vagyok, nem érdekel a módi, hogy újabban kisuhant a jó szellem. Köntöse utána tekergőző, milyen változatos lett annak a nőiruha-kiegészítőnek hosszan elnyúló vége beleakadt a párkányon biztosan divatja, aminek meghatározása szőrméből készült, álló virágládába, és leverte azt. A teraszon levegőző vattázott kézmelegítő. Jókai idejében még asszonynak éppen a fejére esett, de azt a jó szellem karmantyúnak mondták, később német neve terjedt el. nem látta. Messze járt már, hogy másutt, másokkal, Nekem egy kissé hiányzik az eredeti meghatározás sok, hasonló jót cselekedjen… lényege: szőrméből készült. Kínos, hogy odakint éppen süt a Nap. Mit sütsz, kis szűcs? Kire sütsz, csillag?

Szitányi György (1941) — Gödöllő Akik kedvelik a zavarost, azért kedvelik, mert mindig BIMM ők vannak a felszínen. Szól az éjféli harang: bimm – bimm – bimm – bimm… Pápai rendeletre egy évvel Isten, áldd meg a magyart, és forrassz eggyé előbb kezdődött, de a huszadik békességben minden népet s nemzetet. század becsülete nem rajta Ez az évezred jól kezdődött. múlt, ez ismeretes. Dicséretes, Ha elkezdődött. Mert most is hallom még: bimm – mondta Pali bácsi, amikor Hongot elvittem a pincéjébe, bimm, boldog új évet, évszázadot, évezredet, és soha és meghallotta a vietnami lányt magyarul beszélni. többé háborút. Kisgyerek voltam, amikor utoljára láttam Hong dicséretes, Károly tiszteletes, Jézus pedig bombázógépeket bevetésre repülni. Most újra: ragyogó dicsértessék. óriások a fejem fölött, Dél felé húznak, békét teremteni. Egy évvel korábban kezdődött a század, nagyanyám Bumm. a századelőn benzinben mosott valami összeolajozott Kórogy, Szentlászló, Lándorfejirvár, Hirosima és holmit, és a petróleumlámpa miatt felrobbant mindenük. Bagdad másodszor is. Felszabadítunk, hahó! Dobó István is eldobta a kockát: alea iacta est, konzervált 74

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

század, felmelegített háború, elrohadt évezred. A Eljön a két apai nagybácsi duhaj országa, kipofozzuk a végén csattan az οсвобождение. A huszonegyedik kocsmából az idegeneket, és berúgunk. Hetedhétor- század a béke százada, a harmadik évezredben béke szágra szólunk, és színről színre megmutatjuk, mi a lesz. Élethez és önigazgatáshoz való jog. virtus, nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok Vége a huszadik századnak, de a huszonegyedik éjszakát, és rúgjuk a port, maga Rácz Béla húzza majd nem kezdődött el. Ez a semennyi földje. Ha majd megint, és éjfélkor hirtelen csend lesz, mert romantikus minden rabszolga nép felfogja, hogy a rombolás az apámnak egy hajdani ígéretét kell teljesítenie, és Béla újjáépítésért folyik, visszatér a betlehemi csillag, és eljő bácsi hegedűjéből életre kél az örökre őrzött titkos a mennyei Jeruzsálem. A zsidók hallelujázni fognak, asszony emléke: érik a hajlik a búzakalász, nálamnál mert magától felépül az ősi templom a Szentföldön, hűbb szeretőt nem találsz. eljön a zsidó Messiás, a keresztények pedig allelujázni Éjfélt kongat a harang, vége, jön az új évezred, a fognak, mert színről színre látják majd a bűneikért Lélek Országa száll a Földre. megfeszítettet, a visszatérő Messiást. Amikor béke lesz. Békesség földön az embernek. A harang nem hallgat el. Apám akkor megszólít, és én felismerem, anyám Mostantól mindig éjfél lesz? visszajön, csodálkozik, mint ötvenhatban, hogy Bimm – bimm, és a tizenegyedik kondulás után nem micsoda felfordulás van az utcákon. szólal meg a tizenkettedik, hanem újra kezdődik az első Minden út New-Yorkba vezet. bimmtől, miként a súlyosan skizofrének ismételgetnek Újra találkozom az osztálytársammal, aki valami értelmetlen szöveget naphosszat. kézilabdázott, és talpról átlőve az osztály fölött, úgy találta pofán az ávóst, amikor sorakoztatta az elsőéves Forrás: Szitányi György: Héterdő, Novellák, Edizione gimnazistákat, hogy a súlygolyónyi alma molekulákká O.L.F.A., Ferrara 2005. spriccelt a fején. Az ávósnak a kivételes méretű ütéstől fogalma sem volt, mi történt. Egységben voltunk: senki sem tudta, ki a tettes, és nem is láttuk, mi történt. Tormay Cécile (1876 – 1937) Az alma feltámad, és színről színre fogjuk látni. A RÉGI HÁZ (Budapest, 1914) A húgom nem merte megfogni anyánk kezét, és azt sem tűrte, hogy az anyai nagyanyánktól hátramaradt X. rózsafüzért én tegyem a jegelt csuklóra. Apám színről színre: mindent a megfelelő iparos végezzen. Én nem A belsovárosban a Szentháromság- vagyok ravatalozó, nem adhatom anyám kezébe- gyógyszertár száz éves fennállásá- csuklójára az olvasót, amit talán sosem használt. Majd nak az ünnepére készültek. A többi városnegyed színről színre megkérdezem, tudja-e annak titkait. előkelő polgársága is hivatalos volt. Ha csak tetszhalott, kikéri magának. Ha igaziból jön A Szervita-téren, Müller apothekárius háza előtt, vissza, mint a terhüket ledobott repülők Dél felől, akkor emberek álltak és benéztek az érkező kocsikba. bevallja, hogy már a halála előtt évtizedekkel A házban gyönge orvosságszag érzett mindenütt. A elfelejtette. lépcsőre szőnyeg volt terítve. Ez ünnepélyesen hatott a Színről színre a tiszta igazat. vendégekre. Gál borkereskedő és a felesége, akik Hong elmenekült a hazájából, mielőtt szülővárosát nagyon rosszul éltek egymással, a szőnyeg hatása alatt felszabadították az északiak a déliek demokráciája alól: karonfogva mentek fel a lépcsőn. Az Ul ing-kocsi épp оккупацие. akkor állt meg a kapu előtt. Ne mondja, hogy Gönczy Pál él, tanultam róla az Az apothekárius hajlongva fogadta az ajtóban a egyetemen, valamikor a múlt században élt, horkant az vendégeit. agrárminisztériumi hölgy Tokajban, de másnap este A szalonban újmódis, felhúzós olajlámpák álltak a hálát rebegett, hogy segítettem neki megtalálni Pali tükrös consoleokon. A sok krinolintól szűk volt a szoba. bácsi pincéjét, és Pali bácsi tényleg megvan. Majd Az emberek arca kissé kivörösödött. Halkan, színről színre megkérdezem, Pali bácsit, hogyan ünnepélyesen beszélgettek egymással. tovább. Megállapodtunk, amikor kilencvenkétéves volt, A polgármesterné asszonyság erős lavendulaszagot hogy ezt kétezerben megbeszéljük. Amikor a terjesztett a dívány körül. Sztaviarszky elnyűtt parókája kilencvennegyediken koccintottunk, már úgy üvöltöttem zöld volt a moderateur olajlámpa fényében. vele, hogy este nem tudtam énekelni, de hiába, Pali Hosszúék érkeztek. Zsófi megsoványodott és három év bácsi csak Lenkének, a lányának hangját hallotta már. előtti ruháját viselte. Kristóf ráismert a ruhára. Maga se Engem kizárólag telefonon keresztül, mert a géphang a tudta miért, szomorú lett. Erőlködve elfordította a fejét. süketnek hallhatóbb. Pali bácsi mint az ágyú, de a gépi Nem nézett Zsófira, csak érezte, hogy ott van, és még halál leugatja a müezzint is. ez is olyan jó volt. Allah hatalmas. Az ajtón, nagyság szerint, a három Münster De ezzel a századvéggel nem lehet bírni, kisasszony lépegetett be. Kövérek és vérszegények gyógyíthatatlan. voltak. Münster Márton Györgyné asszony fejkötőjén Az Apokalipszis a Tigris és az Eufrátesz közéből széles, lila szalagok lebegtek. Utolsónak Walter indul. Ott van egy város, ahol idegenek vászonnagykereskedőék jöttek. Egy pillanatra csend erőszakoskodnak, hogy olyan legyen a demokrácia, lett. A szép Walternét csak szűk körbe szokták amilyen a Mammonnak tetszik. meghívni, mert a vászonnagykereskedő színpadról vitte Aki a Tigrist akarja megfejni, nem olajat fakaszt. tisztes polgári házába. Valamikor énekesnő volt a Éljen a magyar szabadság, éljen az olaj! Soha többé német komédiában és ézt mégsem lehetett elfelejteni. háborút! Anna szomszédja a vacsora alatt a fiatal Walter Ádám

75

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

volt. A zsúfolt ebédlőt megülte az ételszagú meleg. Az — Nem igaz! — Walter Ádám gondolkodás nélkül, asztalon a hagyományos croque-en-bouche torta állt. hirtelen felelt. — Gyűlölök minden előző kort, mert Anna tekintete Kristófra tévedt. Feltünően sápadtnak útjában áll az én koromnak. Ami volt, az súly. Ami lesz, látszott a kihevült, nehéz arcok között. Az asztal végén az szárny. Repülni akarok. egészen némán, összeesve ült Zsófi. Már kétszer Anna félénken követte a szavait. Vonzotta és emelte szájához a poharat. Nem vette észre, hogy visszataszította az, amit hallott. Gyerekkora óta, ha üres. Hold Ignác, a Szentháromság gyógyszertár első valami eszébe jutott, ami ellentmondásban volt az laboránsa tolakodón hajolt feléje. De a leány nem felelt emberek és dolgok tiszteletével, eltolta magától, mintha neki. Szomorú szeme segélytkérőn kereste Hubert engedetlenséget követne el. És ez az idegen most János tekintetét, aki Müller Ferdinándné asszonyság egyszerre sok mindent kimondott, amit magányában ő mellett ült az asztalfőn és idegesen igazgatta is érzett, homályosan, ijedten. kifogástalan habfehér nyakkendőjét. Walter Ádám a terveiről beszélt. Külföldre megy, Walter Ádám ezalatt szótlanul, kíváncsian figyelte Weimarba. Hangversenyek, sikerek. Megírja a Annát. Idegenszerűnek találta ebben a környezetben. szonátáit, a nagy operát. Keskeny arcában valaminő nyugtalanító tavaszi — Ami eddig történt, az semmi. Amit csinálnak, az nyugalom volt. A fiatal embernek úgy tűnt fel, mintha a rossz, mert csinálják. Teremteni kell. Úgy, mint az Isten. hajának meleg, árnyékos aranya szétáradna a bőre Egészen úgy. Még agyagot is újat kell teremteni!... alatt, lefutna megindítóan ártatlan nyakára. Az álla Vagy nem? A művésznek Istenné kell válnia, akaratosnak látszott: ez az Ulwingok megfinomodott különben... menjünk vászonkereskedőknek. álla volt. Az orra egyenes és rövid. A mosolya csinosan Nyugtalan szeme sajátságosan fénylett. Annának emelte fel az ajka szegletét. hirtelen eszébe jutott két messze lázas szem és egy A homlokára nézett. Szép szemöldöke szinte szó, mely úgy hangzott, mintha azt mondták volna: keménynek látszott. ifjúság. Egyszerre szabadabbnak érezte magát. Walter — Mire gondol? — kérdezte önkénytelenül. Ádám felé fordult. De a fiatalember már másra A leány meglepetten pillantott rá. Walter Ádámnak a gondolhatott, mert dühösen húzta fel alacsony szeme éppen olyan barna és nyugtalan volt, mint szép homlokát. édesanyjáé. A homloka alacsony és széles, — Tudja-e, hogy az atyám szégyenli az anyám halántékcsontja kiülő. Anna gyerekkora óta ismerte őt, művészetét? Pedig hogy énekel, mikor csak ketten de eddig sohasem beszélt vele. Csak annyit tudott róla, vagyunk, ő, meg én. Mikor senki se hallja. Az atyám hogy valamikor Kristóffal járt egy osztályba, rosszul eldugja azt a szép, mulandó hangot a vásznai mögé. tanult és jól hegedült. És ez a maguk polgári társadalma. Csak az legyen — Azt hiszi, hogy az ember idegeneknek is érték, amit rőffel és lattal lehet megmérni. Úgy fáj az megmondja, amit gondol? ilyesmi. — A bátor ember igen — mondotta a fiatal Walter. Én Aggodalmasan pillantott fel: mindent meg akarok mondani, ami az eszembe jut. Azt — Mondott valamit? Nem? Hát, kérem, képzelje el: is, hogy ezek itt körülöttünk tűrhetetlenül unalmasak. egyszerűen eldugja a hangját. Vagy talán nem tudja? Nem vette észre? Senki se mer közülök olyant Az anyám énekesnő volt. mondani, amit még nem mondtak. Egyik se tesz olyat, Anna zavarba jött. Eddig ő is szégyennek tartotta ezt. amit az atyja és anyja ne tett volna. Walter hirtelen kérdezte: Walter Ádám érezte, hogy megfogta a leány — Úgy-e, maga is énekel? Sztaviarszky mondta. figyelmét, merészebb lett. Igen. Emlékezem. Minden tanítványa között a — Ezeknek nincs semmi értelmük. Aki közülök legművészibb. Énekesnő lesz? magasabb növésű, annak hajlottan kell tartani magát, A fiatal leány bensejében valami szinte tiltakozva hogy idő előtt észre ne vegyék, különben a rend utasította el ezt a kérdést. kedvéért levágják a fejét vagy lábát. Kitaposott — De hát miért nem? — Walter Ádám hangja levert igazságok taposói kellenek. Kinevezett nagyságok. volt. Kérem ne nevessen. Így van. Az előbb az öreg Münster Anna nem tudta, hogy felelt, mikor Walternéra tévedt azt mondta Sztaviarszkynak, hogy a Vampir és az a tekintete, aki mindig kiközösítve élt a többiek között. Ördög Róbert a legszebb zene a világon. És Marschner — Értem — mondotta a fiatalember gúnyosan —, a és Mayerbeer. És Rossini a legnagyobb. Meg a maga elnézése csupán a mások élete számára tág, a szegény Schubert. Ez kényelmes. Ezeket biztonságban saját életével szemben határolt. lehet bámulni. Le vannak bélyegezve. Sajnos, vásári Anna tudta, hogy igazat mond. Csak a gondolkozása muzsika az egész. És Schubert, ő szelíd tavaszi eső. lett ma szabad. Egyéni mozgását lenyűgözte és fogva Sok apró csepp. Langyos, lágy csepp. Vagy nem? Miért tartotta valami. Talán a régi dolgoknak és régi rázza a fejét? Szereti Schubertet? Sajnálom, nagyon embereknek a láthatatlan ereje. sajnálom. Hiszen csak azért mondtam, hogy Hirtelen csend lett a szobában. Valaki felállt a hosszú bebizonyítsam... asztalnál. Gárdos doktor volt, a ráncos protomedikus, Abbahagyta. A levegőbe bámult. aki következetesen arnikaborítást és Nux vomicát Túloz, gondolta Anna és visszaszorította magába, rendelt a betegeinek. Beszélni akart. ami fel akart szabadulni benne. A nagyatyja jutott Müller Ferdinánd hosszú, fehér ujjaival önelégülten eszébe, aki annyit épített. És ez a fiatal ember... A bodrozta fel a pofaszakállát és félig lehunyta a szemét, szava ledönti azt, amihez hozzáér. mintha cirógatásra várna. A férfiak a torkukat — Túloz — mondotta fennhangon —, engem arra köszörülték, az asszonyságok előszedték legyezőjüket. tanítottak, hogy tisztelni kell a kort és azokat, akik Walter Ádám Annához hajolt: előttünk voltak. — Búcsúzzunk el, ez soká fog tartani. Müller apothekáriusné meghallotta. — Soká... 76

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Aggodalmasan pillantott a belső szobák felé és Zsófi jön hozzá az éjszakán át és szeretni akarja őt. A vésztjóslóan kiegyenesedett: lépése hallszik. A lehelete meleg. A melle száll és — Ó, Ferdinánd! A lámpák... emelkedik és mikor emelkedik, mindig az ő arcához ér. Az apothekárius felrezzent. Hirtelen egészen Nem mert megmozdulni. Félt, hogy szétesik a bűvölet, kinyitotta a szemét. ha kinyitja a szemét. — A lámpák... Gyors mozdulattal hátratolta a székét, „Kis Kristó...” így mondta Zsófi akkor, régen. intett az ünnepi szónoknak és beszaladt a szomszédos Egészen így. Most álmodom — suttogta rekedten. Nem ülőszobába. Aztán sokáig ott maradt és a várakozás szabad lélegzeni, mert akkor vége. csendjében hallatszott, amint sorra felhúzta az A képzelete újra és újra megsimogatta őt. olajlámpákat. — Kis Kristó... Mikor visszatért Gárdos doktor folytatta a dikcióját és Összerázkódott. Ez valóság volt. A Zsófi hangja. A mindenki bólintgatott és helyeselt. lehelete. És a melle élt és az arcához ért. Anna nem figyelt oda. Nem érdekelte, hogyan mondja — Még mindig szeret? — kérdezte a leány. el a protomedikus a Szentháromság-gyógyszertár és a Kristóf bágyadt szemében kétségbeesés tükröződött. Müller család százéves történetét. A saját gondolataival Hát tudja? Hát tudta mindig, amit ő annyi kín között játszott, mint a gyerek, aki kezébe kapja az rejtegetett? De hát akkor miért nem volt jobb hozzá? üvegszekrénybe zárt, régen vágyott játékokat. Miért hagyta annyit szenvedni? Gárdos doktor után mások beszéltek. A croque-en- — Szeret?... bouche torta sipkája elferdült. A vacsorának vége volt. — Mindig szerettem — mondotta halkan a fiú és A szomszéd szobában egy letakart táblát állított fel két hangja veszedelmesen hasonlított a zokogáshoz. gyógyszerészsegéd. Sztaviarszky valaminő indulót Zsófi megsimogatta, mint egy gyereket, akit vígasztali kezdett játszani a zongorán. A vendégek félkörben akarna. álltak és Müller Ferdinánd leleplezte a rejtélyes táblát. — Szegény kis Kristó... és ilyen szegények vagyunk Az elragadtatás hangjai hallatszottak. mi mind. — Milyen charmant figyelem... Dédelgető keze egyszerre megállt a fiú tiszta Az apothekárius szeme könnybelábadt. Családjának homlokán, ott, ahol a haja, mint az édesatyjáé, szép tisztelői és a gyógyszertár alkalmazottai új cégtáblával hajlással nőtt bele a homlokába. Hátranyomta a fejét és lepték meg. Ott ragyogott a két aranyozott évszám. ő szinte, leányos odaengedéssel hagyta, hogy történjék Közöttük egy század. Alattuk nagy fehér Aesculap-fej, vele, amit Zsófi akar. A leány fölé hajolt és soká, mely Müller Ferdinánd apothekárius arcvonásait viselte szomorúan nézte, mintha búcsúznék. Aztán magán. A pofaszakálláról sem feledkezett meg a piktor megcsókolta a száját. és a szemölcs is ott volt a balképén. Csak a Másnak szánt, régen visszatartott csók volt ez. És szemüvege hiányzott. mégis egy egész gyerekélet feloldozása. Anna és Walter Ádám összenézett. Leküzdhetetlen A fiú felnyögött, mintha megsebesült volna és két nevetési vágyat éreztek mind a ketten és az emberek karjának első férfias mozdulatával magához ragadta a feje felett barátok lettek. leányt. Sztaviarszky egyre gyorsabban játszotta az indulót. A Zsófi tiltakozva tolta el magától, de azért a küszöbről krinolinok forogni kezdtek. Lebegő, fodros mégis visszanézett rá nagy, árnyékos szemével. Egy tarlatankerekek: rózsaszínek, sárgák, kékek. A zongora rejtélyes csókot csókolt felé a levegőbe, aztán nem volt körül már táncoltak. ott többé. Kristófnak az az érzése támadt, hogy Zsófi egy pillanatra a falhoz szorult Hubert János magával vitte az életét. mellett. Ránézett nagy, árnyékos szemével, mintha Utána ment. A L'Hombre játékosok asztala mellett kérdezne. De Hubert János tekintetében valami hideg hirtelen kihúzta magát, hogy még magasabbnak és és végleges volt. A leány elfordult. Pillantása Kristófon férfiasabbnak lássék. Mosolyognia kellett; ők nem akadt meg. tudnak semmit. Senki sem tud semmit. Egyedül van A csinos, magasranőtt fiúnak úgy rémlett, hogy Zsófi Zsófival a tudásban, és ez éppen olyan, mintha átölelve a szobán keresztül megsímogatja az arcát. Erősebben tartanák egymást az emberek között, akik nem látnak. odanézett. A leány megint szívtelenül közömbösnek A szalonban még mindig táncoltak. Zsófi Hold Ignáccal látszott. Kristóf fáradtan kifordult az ajtón. Egy zöld táncolt. Kristóf nem egészen értette, hogyan bírja ezt asztal körül öreg urak és fejkötős asszonyságok most tenni. És közben úgy tesz, mintha mindent L'Hombret játszottak. Átment Müller apothekárius elfelejtett volna. És az arcán semmi sem látszik, a dolgozószobáján is. Aztán egy csendes kis szoba szeme semmit sem árul el. Kedves komédiások az következett. Itt nem volt senki. A moderateur olajlámpa asszonyok... tejfehér üveggolyója megismétlődött a tükörben. Hold laboránsra nézett. Közönséges kicsiny körben Belevetette magát az egyik karosszékbe és két kezébe forgott a leánnyal. Apró, gömbölyű orra fénylett. A temette az arcát. A zongora hangja éles szilánkokban száján keresztül vett lélegzetet. A cipője hegye ütődött a homlokához. Eleinte fájdalmat okozott neki. fölhajlott. A mellényén nagy carneol-lófej himbálódzott, Aztán eszébe jutott, hogy ez a keringő hozzáért épp ott, ahol egy gomb erősen feszült. Ezt bizonyosan Zsófihoz, a hajához, az ajkához, a melléhez. Átsuhant kigombolja az asztalkendő alatt. Kristóf nevetni felette, tőle jött, lengő hármas ritmusával, melyben szeretett volna. Aztán hirtelen másra gondolt. Beszédet rejtélyesen benne van a szerelem ritmusa. Tőle jött és hallott a háta mögött. Figyelni kezdett. hozott belőle valamit. — Én is odaadnám neki a leányomat — mondotta Kristóf feje előrehajolt, mintha rá akarná támasztani Müller Ferdinánd —, vagyonos és istenfélő férfiú. Idővel száját a zenére, hogy megcsókolja. Igen, ilyen kerengő még provizor is lehet belőle. Szerencséjük van zenét érzett ő végtelen vágyódásában. Ilyen nagy, Hosszúéknak. Hiszen egészen tönkrementek. hármas lüktetés volt a belsejében, ha elképzelte, hogy Demoiselle Sophie pedig már nem fiatal. 77

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Kristóf büszke megvetéssel mosolygott. Ezek nem Kristóf undorodva lökte el magától. A leány a kapunak tudnak semmit. Zsófi tekintetét kereste: az esett; a feje koppant. De a fiú nem törődött vele. összefüggést, az egymáshoz tartozást, amelyből a Kétségbeesetten kapott a szájához. Ott, éppen ott, ahol többiek ki voltak zárva. az előbb Zsófi csókját érezte... Most már nem maradt De a leány már nem volt a táncolók között. Egyszerre belőle semmi: még az ajkán is elmúlt. Valami más jött a minden elvesztette az értelmét, a tánc, a zene, az helyébe... emberek. És minden bele lapult a falba, mintha csak a Eszeveszetten rohanni kezdett a Duna felé. Futtában papírkárpit mozgolódó mintája lenne. A csöndes kis a házak falához súrolta a kezét, mintha le akarta volna szobára kellett gondolnia. A mi szobánk... és elindult törölni róla a puha melegséget, amely a tenyeréhez arra felé. ragadt. A küszöbön megakadt a lépte. A szegletlámpa alatt hirtelen megállt. Megint az Zsófi most is ott állt, ahol az előbb állt, ugyanott... és eszébe tódult minden. Felordított és visszaszaladt. Még előtte a laboráns. Kristóf egészen világosan látta. A egyszer meg akarta ütni a leányt, erősen, az undorodás feszülő gombot is, a lófejet is látta a hasán. És mindez bosszújával. Hihetetlen durvaságok jutottak az eszébe, mégis úgy hatott rá, mint egy rettenetes hazugság. A amelyekről eddig nem tudta, hogy tudja őket. lófej meghimbálódzott és Zsófihoz ért. Hold Ignác Tisztátalan szavak, amelyeket közönséges férfiak lábujjhegyre ágaskodott. Megcsókolta a leány száját... kiabáltak az utcán. Szavak! Ezek is ütések voltak, Kristóf agyában megbillent valami. Kiáltani akart, de a ütések valamennyi asszonyra. hangja nevetséges fuldoklás maradt. A padló egy kissé A leány még mindig a kapunál állt. Felsőteste besüppedt és hirtelen lökéssel megint fölemelkedett. hátrahajlott, két karját emelve tartotta és lustán Émelygést érzett, mintha ököllel ütöttek volna a csavarta a feje köré a lökéstől lebomlott haját. gyomrába. Merev, töredezett lépéssel ment át a Kristóf tágranyitott, őrült szemmel nézett rá. A szobákon és tekintetében volt valami a vízbefúlók mozdulatát nézte, mint egy halottat, amely kapkodó kézmozdulatából. Úgy nézett, egészen úgy, megelevenült és visszajött... Hogy kifeszül a melle az mint régen, kisfiú korában, mikor a nagyatyja rákiáltott emelt karok alatt... Tántorogni kezdett és nyöszörögve és megmondta, hogy nincsenek tündérek... A nyújtotta ki kezét a levegőbe. szalonban elferdült szájjal mosolygott. Aztán nagyon A leány megragadta a kinyújtott kezet és behúzta fáradt volt. Kristófot a kapun. A fiú csak annyit érzett, hogy valami — A fejem fáj — mondotta Müller apothekáriusnak az elkapta a szabad akaratát, valami, ami elől nincs előszobában. menekülés. Mikor az utcára ért, futni kezdett. A Dunához akart A szennyes, hosszú udvarban, kétoldalt sok alacsony kijutni. Ösztönösen rohant végig egy szűk sikátoron. A ajtó sötétlett. Az egyik mögül darabos, ijesztő nevetés szögletlámpa alatt beleütődött valamibe: puha, meleg hallatszott. Egy ajtórepedésen vörhenyes világosság testnek szaladt neki. A kalapja leesett. szűrődött át. — Te vagy? — rikácsolta egy női hang és Kristóf járása bizonytalan volt a kiálló köveken. szitkozódni kezdett. Belelépett a bűzös, nyitott csatornába. Összerázkódott. — Kinek tart? — Kristóf kínosan érezte a puha test Bensejében rettentő várakozás volt minden és feszült közelségét. Visszalépett és fölemelte a kalapját. félelem és könnyek és kimondhatatlan fájdalom. A leány arcátlanul kezdett nevetni. Egy ideig kíváncsian A leány nem eresztette el többé a kezét. Vonszolta, vizsgálta Kristófot. A fiú ruhája drága szövetből volt. A mint egy zsákmányt. Az udvar legvégében nyikorgott az gallérja tiszta. A nyakkendője fehér. Egyszerre ajtó. És egy fülledt szoba sötétje felszívta őket magába. finomnak akart látszani ő is. 10.) Folytatjuk — A bátyámra vártam — mondotta félhangon. — Itt lakom a Hal-piacnál. Talán haza kísérne a fiatal úr?

— Hát a bátyja? ASSISI SZENT FERENC KIS VIRÁGAI A leány vállat vont és már egymás mellett mentek a Fioretti di San Francesco szűk sikátorban. Az elvétett utcalámpák gyér fénye olykor kiemelte az alakjukat, mintha dombos Fordította: Tormay Cécile világosságokra kapaszkodtak volna föl. Aztán megint (Budapest, 1926.) visszasülyedtek a sötétbe. A háztetők között felfordult kék mélység volt az ég és keskeny csíkjának a fenekén ragyogtak a csillagok. Az ablakokban itt-ott idegenül, közömbösen hunyorgatott valami kis világ. Éppenúgy, Nádudvaron, 1926-ban, nyáridőben. mint ahogy az emberek néznek jó, biztos falak közül a kizártakra. KILENCEDIK FEJEZET Kristóf végtelenül egyedül érezte magát. Még a leány lépésének a kongása sem tartozott hozzá. A sötétség egészen üres volt. Minden hazugság az ablakok és az Tanítá Szent Ferenc Lione testvért, miképpen feleljen ajtók mögött. A tisztaság, a finom hajlongás, a csókok... hajnali zsolozsmán, és Lione testvér mindég az Könnyek folytak végig az arcán. ellenkezőjét mondotta annak, mit néki Szent Ferenc A leány megállt egy alacsony ház kapuja előtt. Tompa tanított. állatszemével egyenesen belenézett Kristóf szemébe. Látta, hogy sír. Ismerte ezt. „Eleinte sírnak és Mikoriban Szent Ferenc egyszer a Rend alapításának alázatosak, mint a kutyák. Később minden más lesz.” kezdetén Lione testvérrel olyan kolostorhelyen volt, hol Lassan ringatni kezdte a csípőjét és mint egy ragadozó, könyvük nem lévén szolgálatukra, melyből a szent hirtelen a fiú szájára szorította nedves ajkát. zsolozsmát olvashatták volna, mikoron a zsolozsma 78

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

órája elkövetkezett, mondá Szent Ferenc Lione között és lelki vigasztalásban virrasztottak napkeltéig. A testvérnek1: „Drágalátosom, nincs breviáriumunk, Krisztusnak dícséretére. Amen. melyből zsolozsmát mondhatnánk; de hogy az időt mégis Isten dícséretére fordítsuk, én majd mondom, és 1 Ez a fejezet, melyet fráter Lione jegyzett fel, te, miképpen téged tanítalak, azonképpen mondjad. Én magában foglalja a krisztusi hit isteni ezenképpen mondom: „Ó fráter Ferenc, te e világban ötvösművészének, Szent Ferencnek egyik legszebb remekét. annyi rosszat cselekedtél és annyi bűnt tettél, hogy 2 méltó vagy a pokolra; és te fráter Lione, felelni fogsz: Máté, XXIII. 12.

Bizony, mélységes poklot érdemeltél” És Lione testvér a galambok szelídségével felelé: „Örömest atyám, (1940) — Sátoraljaújhely kezdjed hát Isten nevében”. Ekkor Szent Ferenc kezdé Tusnády László TÜKÖR ÁLTAL mondani: „Ó fráter Ferenc, te e világban annyi rosszat

és annyi bűnt tettél, hogy méltó vagy a pokolra”. Mire Ertum Şimşek, az alaçahöyüki fráter Lione felelé: „Isten annyi jót művel általad, hogy ásatások új feltárási területének ezért a paradicsomba mégy”. Mondja ekkor Szent vezetője, tudós kutatója Ferenc: „Ne mondj ilyent fráter Lione, de mikor mondani szórakozottan fogyasztotta el fogom: Ó fráter Ferenc, annyi gonoszat míveltél Isten ebédjét. A munkálatok helyét ponyvával takarták le. Az ellen, hogy méltó vagy az ő átkára, te felelj így, ilyen állapotban ősi, nomád településre ezenképpen: Valóban méltó vagy, hogy az átkozottak emlékeztetett. A feltárás kezdete óta egyre gyarapodott közé vettessél”. És fráter Lione felelé: „Örömest atyám”. a fedett terület. Bizonyos fényhatás közepette nem Ekkor Szent Ferenc sok könnyek hullatásával és régészeti ásatás jutott róla az ember eszébe, hanem sóhajtásokkal mellét verdesve, nagy kiáltásokkal olyan volt, mintha gazdagon támogatott filmes csoport mondotta: „Ó uram én Istenem, mennynek és földnek akarna a múltról felvételt készíteni, és a bőségesen Ura, annyi bűnt és gonoszságot tettem ellened, hogy csordogáló pénzforrás fölöslegessé tenne minden mindenestül méltó vagyok átkodra”. És fráter Lione trükköt, ezért óriási területet lehetne beépíteni. felelé: „Isten felemel téged, hogy áldottak között lész A leletek száma nőtt, ám a pénzforrás apadozott. Az kiváltképpen áldott”. Ekkor Szent Ferenc csodálkozván, ankarai illetőségű Műemlékvédelmi Központ igazgatója hogy fráter Lione mindíg az ellenkezőjét mondja annak, többszörös leiratban figyelmeztette a munkálatok mit ő meghagyott néki, megfeddvén őt, mondá: „Miért vezetőjét, hangsúlyozván azt, hogy már eddig is ez volt nem felelsz, miképpen tanítottalak? Parancsolom a legnagyobb mennyiségű pénz, amelyet egyszerre az néked a szent engedelmességnek miatta, hogy alaçahöyüki feltárásra kiadtak. Következésképpen tanításom szerint felelj. Ime én ezenképpen mondom: összegezze munkája eredményét, és a sokat Ó rosszacska fráter Ferenc, gondolod, hogy Isten emlegetett titokról ne fecsegjen többet, se a hozzá könyörülettel lészen hozzád, holott annyit vétkeztél az vezető útról vagy a megfejtést segítő kulcsról. Érje be irgalmasság Atyja és minden vigasztalások Istene ellen, részeredményekkel! Elvégre, nagyhírű elődei sem te, aki nem vagy méltó, hogy könyörületet lelj? És te kergettek délibábot. Jól tudták, hogy addig fráter Lione, én juhocskám, felelni fogsz: Semmiképpen nyújtózkodhattak, míg a takarójuk ért. A levél írója sem vagy méltó, hogy könyörületet lelj.” De mikor Szent Şimşeknek az egyetemi társa volt. Ő volt a csoportban Ferenc mondá: „Ó rosszacska fráter Ferenc, és a helyezkedés egyedüli nagymestere. Harmad annyit ezenképpen tovább,” Lione testvér felelé: „Atyai Isten, olvasott a szakma kapcsán, mint Şimşek, de amint kinek végezetlen irgalmassága nagyobb, mint sem a te olvasni kezdett valamit, futott az idős és jó lelkű bűneid, irgalmasságot teszen veled és ennek felette professzorhoz, és beszámolt neki, hogy ő ennek a temérdek kegyelmet”. Erre a feleletre Szent Ferenc területnek lesz a kutatója. édesen haragvón és türelmetesen háborodottan mondá Şimşek azért olvasott, jegyzetelt oly sokat, mert a föld fráter Lionenek: „Miért voltál olyan kevély, hogy az titoklapjait akarta forgatni mielőbb, tehát arra készült, engedelmességnek ellene cselekedtél és amit most is végzett, és éppen az keserítette el, hogy számtalanszor az ellenkezőjét mondottad annak, amit most a nagy cél előtt épp az a Mehmet Gömrük állja az én feladtam?” Felelte ekkor nagy alázatosan és útját, aki már az egyetemen őt választotta fő tisztességgel Lione testvér: „Isten látja lelkemet én vetélytársául. atyám, szívemben mindannyiszor eltökéltem, hogy Ő ezt akkor nem vette észre. Neki is természetes volt, azonképpen akarok felelni, miképpen te azt nékem hogy végzéskor Dergi professzor Gömrüköt szerette parancsoltad, de engem Isten olyan szavakkal volna tanársegéddé tenni, de erre éppen akkor nem szólaltatott meg, amelyek néki tetszenek”. volt keret, ezért bizonyos várakozási időre volt szükség, Elcsodálkozott ezen Szent Ferenc és mondá Lione hiszen a nagy tekintélyű Dergi professzor kérését testvérnek: „Kérlek szeretettel, mostantól kezdve hosszú távon illik teljesíteni. Így vélték az ügyek feleljél, miképpen azt néked mondottam”. Felelé Lione országos irányítói, ám a nyolcvanadik életéve felé testvér: „Mondjad tehát Isten nevében, mert most bandukoló professzor ezt tekintélye elleni támadásnak bizonnyal azonképpen fogok felelni, miképpen akarod”. vélte, és mindent megtett azért, hogy kedvencét sínre És Szent Ferenc könnyezésekkel mondá: „Ó tegye, és elintézte, hogy a kiváló tanítványa az rosszacska fráter Ferenc, hiszed-e, hogy az Isten alaçahöyüki ásatásokon olyan munkát végezzen, mint könyörületes lészen hozzád?” Felelé Lione testvér: amilyet eddig még – kezdő létére senki sem kapott – „Sőt, nagy kegyelmet veszesz Istentől és felmagasztal bizony azóta sem, amióta itt az első kutatók elkezdték és megdicsőít örökről-örökre; mert, aki magát 2 ásóval, csákánnyal forgatni az emberiség évezredeinek megalázza, felmagasztaltatik és én nem mondhatok földanya testébe zárt titok-lapjait. egyebet, mivelhogy Isten szól az én ajkammal”. És így emez alázatos vetélkedésben sok könnyek 79

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Tikkasztó hőség. Hűsölnek a munkások. Megérdemlik az erő, és ránk vicsorognak a cápafellegek. De ez a a déli pihenést. A kutatótársakat is lebunkózta a hír, vicsorgás még nem az igazi, mert recehártyánk, tudták, hogy szeretett vezetőjük vigasztalhatatlan. Azt szemünk, agyunk rögzítő elemei még őrzik a fényt. is tudták, hogy áltató szavakkal, üres remény- Kedves volt ez a derű az alvó parasztok láttán. csillámokkal csak bosszantanák. Hagyták tehát „Negyven évben egyszer…” Na, hiszen, ezek az asztalánál tűnődni. Az egész környezete olyan volt, édesdeden alvó emberek mondták-e valaha az mintha nem is lakóterületről lenne szó, hanem asszonyuknak ezt a közmondást? Mindegyik képes csillagászati megfigyelőhelyről. Stonehenge méretei, lenne ölni gyermekeik anyjáért. Mily furcsa lenne, ha arányai is feltűntek. Baskíriában hasonló rejtélyes egyszer, majd jó öregkorban egyikük, másikuk így csillagvizsgáló romjai maradtak meg, de itt, ezen a szólna „Hé, asszony, gyere ide! Letelt a negyven év. helyen mindez képtelenség. Az a két híres, mély tudást Mondd meg, mit akarsz tőlem tulajdonképpen!” Oly hirdető emlékkövület ötezer éves. Az itteni hihetetlen volt Ertum Şimşek számára ez a képzeletbeli karbonvizsgálatok a nyolcezer évet igazolták. A jelenet, hogy mint valami huncut játékon, kutatóárkok az egész ősi létesítmény elképzelhetetlenül elmosolyodott. Bizony jó lett volna, ha ez folytatódik, de nagy méreteire derítettek fényt. Bizonyos elemek valamilyen áloműző, gonosz manó így változtatta meg előkerültek, de ezeket titok vette körül. Csak az volt a mondatot. „Negyven évben egyszer a vetélytárs nyilvánvaló, hogy abban a pokoli mély időkútban a szavát is meg kell hallgatni.” tudásnak több fénye lehetett, mint amennyit a jóval Ettől lett komor, végtelen fanyar Şimşek régész arca. későbbi alkotásokból, bimbózó feljegyzésekből eddig ki Ez telibe talált. Gonosz manó lőtte a szívébe ezt a lehetett deríteni. Lehet, hogy az ember több fénnyel fájdalmas mondat-nyilat. Vetélytárs! Ki gondolt erre hagyta el az Édent, mint amennyivel később valaha is ötévi egyetemi együttlét alatt? Mehmet Gömrük Dergi rendelkezett. Lehet, hogy ezt a fényt azóta is egyre professzort ügyesen „étette”, becsapta, de az öregúr inkább veszíti, és józan értelmének a teljes igazi, becsületes, régi vágású tanár volt, és szeretettel napfogyatkozása felé tart, ha elhiszi, hogy az Isten követte minden tanítványa sorsát, Şimşekét is. Sőt, helyett irányíthatja a világot. amikor a többiek végzés után már elég segítséget A halálból kövek bukkannak elő, a múlt kútjába hullt kaptak az agg mestertől, akkor úgy tettek, mintha a évek elevenednek meg újra, szinte hallatszik ismét az tartozástól félnének, így aztán szinte kereket oldottak örökre kilobbant ének, valami állandó, ami megmarad a előle; semmi életjelet sem adtak magukról. Ám kivétel sivatag homokja, a tenger hullámtarajlása alatt. De ha is volt: ha a Van-tó melletti munkahelyéről Şimşek azt az eredendő fényt elveszítjük, mire jut az ember? kimozdult, nagy ritkán megfordult Ankarában, akkor Halad menthetetlenül a halál felé. Nem a lélek örökbe felkereste egyre magányosabbá váló, régi professzorát. röppenő szárnyaira kíváncsi, hanem a haláltáncra. Az ilyenkor érdeklődött a kámforrá vált, régi tanítványok Izzó nap. Áporodott levegő. Fáradt emberek. iránt, nagyapai – gyermekes szeretettel. Ő jó ember Földnélkülivé lett, munkanélküliség elől idemenekült, volt, nem ismerte a haragot, a hálátlanságot még keserves sorsú parasztok. Hamar kiesik a kezükből az kevésbé tudta elképzelni. ásó, a csákány. Mi lesz a gyermekeikkel? Mi lesz a Ertum Şimşek iránt sem érdeklődtek a nagyra törő feleségekkel? Oly békésen és nyugodtan szunnyadnak társak. Ám ő épp a professzor miatt gyűjtötte az a földön, egy öreg, csapzott ágú fa árnyékában, mintha adataikat. Nem szerette volna, ha a legkedvesebbnek kisgyermekek lennének. Vajon tudják-e, hisznek-e becézgetett csoportról kiderült volna, hogy széthullott, abban, hogy minden bizonytalanság véges, csak az mint az oldott kéve. A professzor a halála előtt ezt írta élet hite határtalan? Vajon a feleségek is így pihennek- Şimşeknek: „Te voltál a leghűségesebb tanítványom, e, ily derűsen, nyugodtan ebben a tikkasztó hőségben? az, aki sohasem felejtett el”. „Negyven évben egyszer az asszony szavát is meg Kezdetben Mehmet Gömrüköt is felkereste Şimşek kell hallgatni” – mondta magában Şimşek régész minden ankarai látogatása idején. Ilyenkor sokat teljesen érthetetlenül, gondolatai hullámzásához tréfálkoztak: az öt év derűs óráit idézték fel. A végképp nem illő módon. Talán elbóbiskolt? Munkája professzorról a magas rangra felkapaszkodott Gömrük gyakran emlékeztetett az erőltetett menetre, és kézlegyintés közben beszélt: „Mit akarsz még megtudni számtalanszor tapasztalta, hogy ilyenkor az agy átveszi attól az aggastyántól? Menj az óvodába, és ott is akaratunkat, független lesz személyi létünktől, és hallhatsz annyi bölcsességet, mint őtőle!” közbeiktat olyan mondatokat, amelyek végképp nem Şimşek a kirohanás hallatán csak szomorú volt. Nem illenek bele a tudatos gondolkodás menetébe. Ez az ítélte meg barátját, csak érezte a falat. „Ha nem tudjuk elalvás kezdete. De a tudós biztosra vette, hogy most megjavítani a falat, azért még nem kell ledönteni” – ilyen állapotban nem fog elaludni. Min is töprengett az villant agyába kedvenc arab közmondása, ennek a imént? Na, igen: „Negyven évben egyszer…” Lám, a képtelensége is, hiszen a társa és közte lévő falat szavak és az emlékek játéka! Az iménti komor arc ledönteni sem lehetett, de megjavítani sem, mert annak féktelen mosolyra derült. az alapja, lényege mindkettejük szabadsága volt, Az álom-pillangó incselegve csábította ezzel a szabad egyéniségük. Bármilyen változtatási szándék negyvenes számmal. Csalfa és fürge volt, mint a túl durva, erőszakos fellépés lett volna – véget nem érő óvatos százlábú, a törököknél „kirkayak” – „negyven- vita, annak pedig semmi értelme sem volt. Persze, lábú”. Hát igen: „Negyven évben egyszer az asszony bizonyos értelemben Gömrüknek is lehetett igaza. „Az szavát is meg kell hallgatni” – súgta a régész fülébe ” a ész a fejben és nem a korban van” – hirdeti népük pajkos álom-lény a közmondást, és ez a gondoktól bölcsessége. Azt viszont Şimşek szomorúan tudta, gyötört, igazságtalanság-görgeteg alatt vergődő ember hogy nem ilyen megfontolásból utálja régi mosolyra fakadt. Úgy volt, mint amikor a viharfelhők professzorukat a hajdani kedvenc tanítvány, hanem mögül kipillant a nap. A sugár a sötétet nem érzékeli: egyszerűen azért, mert úgy képzeli, hogy eleve égi fény, erő és önmaga. Ha eltűnik, vele száll el a fény, mesternek született, és senkinek sem tartozik hálával, 80

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

még népének sem: örüljön az, vegye az tudott egymásról. Valami taszító erő Ertumra is hatott, megtiszteltetésnek, hogy ilyen nagy fia van. Bár ennek de ő úgy volt a megélt idővel, hogy abban a jót kereste. a népnek az ősi bölcsei, a hajdani lét-karavánút egykori Mehmet gyarlóságai eltörpültek az ifjúkor derűje mellett. igazi utasai épp ezt kérdezték: „Ustad kim doğar?” (Ki Annyira nem volt irigy, hogy határozottan örült annak, születik mesternek?) Ezzel épp azt hangsúlyozták, amikor értesült arról, hogy Mehmet az Egyesült hogy szerintük senki sem. Államokba került – fontos művelődési megbízást kapott. Negyven évre visszatekintve Ertum Şimşek előtt épp A Kızıl-ügy keltette rossz hatás is elmúlt már, hiszen az volt a fő rejtély, hogy mennyire nem vette észre, mindenféle támogatás nélkül, Ertum előtt is megnyílt a hogy Gömrük épp benne látja a fő vetélytársát. Több közlési lehetőség. Hosszú ideig nem gondolt arra, hogy szomorú jel kapcsán sem akarta azt tudomásul venni. tudományos fokozatot szerez. Családja gyarapodása Hasonlóképpen kiváló tanulók voltak, az egyre viszont rákényszerítette arra, hogy ezen kezdjen gyérülőbb találkozások, együttlétek idő-korlátokat fáradozni. Oly sok területen kutatott, hogy azt hitte, ledöntő varázsát még az ilyen furcsa gyanú vagy tény könnyű lesz témavezetőt találnia. Csak épp azt nem sem ronthatja el. Még élt a professzor, amikor több tudta, hogy kihez lenne jó fordulnia; ki az, akinek az olyan írással lett kész Ertum Şimşek, amelyet közölni irányításával értékes összegezést, kutatómunkát tudna szeretett volna, de tudta jól, hogy a fővárosban maradt végezni. A ramazán ünnepe közelgett éppen. Ertum társai a Van-tó partján tanítókra úgy néztek, mint boldogan vette észre a „Rádió- és Televízióújság”-ban olyanokra, akik önkéntes száműzetésbe mentek, hát Mehmet Gömrük nevét. Egy riporter beszélgetett a régi ilyen fogyatékosoktól tudományos munkát józan ember diáktárssal. Ertum örült a rég hallott hangnak. Igen, a nem vár. diákkor! Évtizedek idő-függönyén át! Mehmet Gömrük Épp ezért bízott Ertum Şimşek Mehmet Gömrükben, munkássága. Szép az is. Valóban nem tud mindent róla mert az tudta róla, hogy a tanítás iránti szenvedélye és Ertum. De földbe gyökerezett a lába, amikor az a érdeklődése vitte arra a távoli helyre. Jóllehet a kettős kijelentés hangzott el, hogy az ő egyetemista korukban munka – a tanítás és a régészeti feltárás – egy darabig jött létre az ankarai régészeti iskola. Ismail Dergi fékezte a tudományos munkát, de Ertum egyre inkább professzor a legkedvesebb csoportjából toborozta megérezte azt a titokzatos áramlást, amely a azokat az ifjú tudósjelölteket, akikről megállapította, tanításban van. Ettől fogva úgy vélte, hogy régészként biztosra vette, hogy életfogytiglan buzog majd bennük a is teljesen más lett: a tanításban oly örök erő lakozik, kutatási kedv. Őt tüntette ki azzal is, hogy olyan hogy képessé teszi a régészt arra, hogy a hajdaniak munkára tartotta alkalmasnak, amilyet még kezdő arcát is meglássa, nem csupán idő rágta csontok régész ott sohasem kapott. egymás mellé rakásából áll a munkája. A professzort Forgott a világ Ertum körül. Tudta, hogy barátja békén hagyja – gondolta Ertum, de Mehmet minden végtelenül okos és ravasz ember. Most sem hazudott bizonnyal örülni fog annak, hogy erről a távoli területről igazán, de olyasmivel dicsekedett, ami miatt inkább kap tudományos munkát, és talán még ahhoz is lesz szégyellnie kellett volna magát. Ismail Dergi professzor kedve, hogy valamelyik országos folyóiratban közli. valóban szerette ezt a csoportot. Talán a többit is. Ertum szíve nagyot dobbant, amikor a régi barátja Nehéz róla elhinni, hogy bármilyen tanítványt utált nevét meglátta a borítékon. Lám, milyen rendes, volna. Az ő természete ezt kizárta. Nilufer Güneş egészen jó időben válaszolt! Gyorsan „felpattant” a tanársegédnőtől származik a „legkedvesebb csoport” boríték, és egy fura válasz bújt elő: elnevezés. Hogy ezt a professzor mondta-e valaha, azt ma már nem lehet tudni. Az idő mindezt Kedves, jó Barátom! megszépíthette. Annyi kiváló tanuló se korábban, se Megkaptam a leveledet és a tanulmányokat. Az később nem volt Dergi professzor csoportjaiban, de a véleményem, hogy barátaim írásairól nem közlök amit ők csináltak, arról eddig egyikük sem tudta, hogy véleményt: más a barátság, és más az írás. azt ankarai régészeti iskolának nevezik. Vajon más Mindazonáltal a tanulmányokat átadtam Nuri Kızıl évfolyamokon mást tanított, mást „művelt” ez a kiváló főszerkesztő barátomnak. Majd ő ír neked bírálatot tudós? Mások előtt elhallgatta azt, amit nekik átadott? róluk, ő dönti el, hogy alkalmasak-e közlésre, vagy Vajon miért? sem. Ami még cifrább volt a dologban Mehmet Gömrük Baráti szeretettel ölel: gyönyörűen vallott a barátságról, mondván, hogy az Mehmet Gömrük egyívású emberek mily szeretettel olvassák egymás munkáját. Életük legboldogabb pillanatait hozzák ezek Ertum körül kicsit forgott a világ, mert nem ezt várta, az olvasmányok; és következtek a nevek: abból a de lassan-lassan meggyőzte magát arról, hogy Mehmet legkedvesebb csoportból – Gömrük kivételével – egy a legtermészetesebben járt el. Nagy hatalommal sem. A nagy baráti gárda névsora viszont sokat elárult. rendelkezik, de mi lenne, ha minden csoporttárs Mélységesen igaz és eredeti volt: azok csapata vonult ugródeszkának tekintené, és fércművek tömeges fel, akik karöltve segítették fel egymást az uborkafára. közlése rontaná a tudományos vagy művészeti életet. Hát ez lenne az ankarai régészeti iskola? Ertum bezzeg megértően, tisztelettel olvasta Mehmet Abban a csoportban csak egy tanuló nem gondolt verseit. Sőt, szorgalmasan gratulált neki, ha ebben arra, hogy régész lesz, noha megszerzi a régészeti vagy abban az újságban vagy folyóiratban találkozott diplomát: ő művész lesz, koszorús költő: Mehmet velük. Hajdan a csoportban mindenki szeretettel Gömrük. Ankarában is ezért maradt. A csoport épp elfogadta Mehmet művészetét. együtt volt, amikor Nilufer Güneş tanárnő sugárzó Az évek teltek-múltak. Nuri Kızıl válasza pedig arccal betoppant a terembe, és szinte Mehmet nyakába elmaradt. Az bizony a mai napig nem érkezett meg. A borult, boldogan hírül adván a nagy kitüntetés hírét: második levélre sem jött felelet. Ennek az emléke pírt kiváló állást, óriási lehetőséget kap az alaçahöyüki lobbantott Ertum arcára. A két régi diáktárs évekig nem ásatásokon. 81

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Ertum sohasem felejti el azt a vigyort, amely ekkor — Milyen levelet, milyen levelet, te ős-ostoba! Egy megjelent Mehmet arcán, a mondatot sem, amely ekkor szép levelet a kedves Mehmednek, amelyben felidézed kicsattant belőle: „Menjen Alaçahöyükbe Dergi ankarai közös múltatokat. Kifejted, hogy milyen professzor, ha kedve van hozzá!” A szépséges Nilufer hatással volt rád az amerikai nyilatkozata. Hivatkozol Güneş tanárnő elsápadt, és sarkon fordult. Kiment. szellemi közelségetekre, lelki rokonságotokra, és Nem lehet tudni, hogy sírt-e valahol, valamilyen szelíden és csendben — ahogyan azt levélben zugban, mert az ifjú titán ilyen tőrdöfésére nem egyáltalában lehet — elmondod, hogy te sem mulatod számított. Egy harcedzett nagy tudós ment Mehmet semmittevéssel az Isten áldott napját, és már megérett helyett Alaçahöyükbe. Húsz évig várt erre a küldetésre. a helyzet — jóllehet elég későn, hogy te is tudományos Csodálatos dolgokat művelt ott, tőle vette át a munkát fórum elé állj, mert értéket akarsz hagyni népünk Ertum Şimşek – szintén húszévi várakozás után. számára. Alaçahöyükben kísértetek járhattak éjszakánként, mert Lelkem teljesen kilendült nyugalmi állapotából. Annyi a bölcs Mehmet Gömrük egyetlen éjszakát sem töltött józan eszem még maradt, hogy csak azt méricskéltem ott. Olykor oklevelet adott át. Új kutatási terület magamban, hogy a bolondság valóban ragályos-e, megnyitóünnepségén szónokolt, de a szent humuszig vagy sem, mert az még természetes, hogy én nem hajolt le. „Lehet, hogy ez az ő baja. Épp ettől lett ő kizökkenhetek akkor, ha ifjúi álmaim felsejlenek ilyen” – gondolta magában Ertum. Annyira a saját előttem, de ha egy ilyen „katalizátor” lép közbe, attól emlékeibe gubózott, hogy a nagy ívű, világra szóló még a feleségem is elveszti az eszét, arra igazán nem terveket hirdető szavakat nem igazán követte. Szólt a gondoltam. rádió, de ő a nyilatkozó társa múltját látta maga előtt, a Szorult a húrok. Visszatért a múltam: idő-kaland volt, jelenét, hangzatos nyilatkozatát csak hézagosan de valamiért Mehmet ügyét lezártnak tekintettem, de követte. tévedtem. A levél gyönyörűen és szépen megszületett. A törökök nem ismerik a mi húsvét előtti böjtünket, de A feleségem is nagyon elégedett volt vele. Így hát megközelítően hasonló időben náluk is óriási, viharos elküldtük az óceánon túlra. Az évek jöttek, mentek, de szelek tombolnak. Ezt az időjárási jelenséget „kırlangıç válasz nem érkezett. Ettől függetlenül meglett a cím, fırtınası”-nak – „fecskevihar”-nak nevezik. Ilyen jellegű sőt ez az egyedüli és rendkívüli élményekkel gazdagító vihar dúlt Şimşek lelkében az amerikai műsor alaçahöyüki állás is, és ma ez a levél, ez az igazi fekete meghallgatása után. Úgy érezte, hogy olyan az ember leves. lelke, mint a kutya szőre. Minden bogáncs beleragad, Családom van. Mennyi és mennyi tisztességes, és fáj, ha ki akarjuk venni. Ha más akarja ezt megtenni, rendes barátom. Miért kell ezzel a mocsokkal, a rá kell vicsorognunk. régészet hiénájával foglalkoznom? Miért érdekel az, Ennyi lenne, csak ennyi a mi örök küldetésű emberi hogy költői létét végzés után hamar megtagadta? Miért lelkünk? Ó, nem a közmondás a nagy vigasztaló: „Iyi olyan lényeges ő a számomra? Mióta az a durva levél yap, denize at, balık bilmezse, Allah bilir”. (Tégy jót, megjött a gyermekeimre nem is gondoltam igazán. Hol dobd a tengerbe, hogyha a hal nem tud róla, Isten a van az én eszem? Alaçahöyük életem egy része, de ők tudója) Miért jutott ez az eszembe? Munkám, külön-külön és együtt is életem teljességei. tanításom, kutatásom valóban jótett, de kikért ezt Azok a piramiskövek! Legalább azoknak a titkát elvégeztem, azok tudnak róla. Dergi professzor pedig tudnám! Egyiptom még egyszerűség-őshomályban épp azt hirdette, hogy a munka maga a fő jutalom. szunnyadt, és itt már piramiskövek készültek, szépen Mehmet díszcserje. Paloták ablakaiból nézi le a világot, megfaragták őket, és mintha valami kozmikus robbanás de nem érzi a mezők illatát. Nem fogná fel sohasem, történt volna egy központi helyről kiindulva, mértani hogy az imént miért mosolyogtam ezeken a déli pontossággal, nagy területen szerteszét szóródtak. álmukban hortyogó parasztokon. Nekem az az élmény, Valami ős-tunguzrakéta érkezett. Mindenütt csupa ami itt van. Neki az, amit ott csinál. fantázia, képzelgés, és mégis kézzel fogható tárgyak, Ertum gondolatai szinte fél álomban surrantak végig a emlékek iszonyú zűrzavara. Tudományosan nincs mit múlt vizein, mint a fecske, ha a tó vagy a folyó fölött jelenteni, mert a tárgyak rögvest átvisznek az abszurd szúnyogot fog. Így szálldosták körül a múlt emlékei, és világába. újra átélte azt, hogy egyetlen éjszakai alvás után A munkások szelíden hortyogtak változatlanul. Az ifjú mennyire hirtelen tűnt el minden rossz érzése Mehmet munkatársak, gyakornokok meghitt duruzsolással kapcsán. Egykedvűen folytatta tovább tűnődését. beszéltek egymással. A küldetésükben teljesen biztos Másnap örömmel számoltam be a feleségemnek az fiatalok egykedvűségével fogadták az új fejleményeket. éteri találkozásról. Mindazt kihagytam, ami bosszantott. Most a világ a számukra a feje tetejére állt, de az nem Így, aztán valóban szívet dobogtató történet kerekedett lehet örökké így, és az érem szebbik felét nézték: ki az egészből. Ennek a hatására így szólt a feleségem: egymás közt suttogva azt beszélték, hogy itt aránylag —A tudományos fokozatod ott van már a rövid idő alatt többet tanultak, mint az egyetemen öt év tarsolyodban, de fogalmad sincs arról, hogy ki áll veled során, hála ennek a derék és valóban jobb sorsot szóba, ki foglalkozik a munkáddal szívesen, ki hajlandó érdemlő Şimşek professzornak. azt elolvasni, minősíteni, esetleg tanácsot adni, hogy a „Ne ítéljük meg az embereket!” – tűnődött Şimşek címhez, a fokozathoz mi szükséges. Ám ne feledd el, régész. „Bizonyos keretek között mindenki maga dönti hogy az egész tudományos életünk Mehmet kezében el, hogy mennyi a kötelessége. Egy biztos: Mehmet van! Ő aztán tudja, hogy kihez kell fordulnod, mert az Gömrük az ajánlott küldeményemet Amerikában már valóban nem mehet tovább, hogy melletted, itt megkapta. Olvasta-e tanulmányaimat, vagy sem? Ma mindnyájan gürcölünk, sorvadunk, és te meg egy már teljesen lényegtelen. A magam lelkiismeretével levelet sem tudsz megírni. törődjem, ne az övével! —Milyen levelet?—ocsúdtam fel nagy elbambultsá- Ő csapja-e be magát, vagy én? Nézőpont kérdése. gomból. Vajon mit szólnának ehhez a szulhalk nép fiai? Őket 82

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

kutatom. Volt-e köztük olyan, akinek az volt a fő célja, „Mi lett veled, Ertum, lélekben megöregedtél? Nem hogy hírt szerezzen a nyolcezer évvel korábban élt tudod, hogy az emberiség önismerete mennyire emberekről? Vagy inkább a Gömrük-félék sétáltak fel- lényeges?” alá itt ezek között a frissen feltárt falak között. Muris „Igen, igen, de most kellemetlen dolgok történtek.” megoldással, eredménnyel szolgálhatna egy időgép. „Gömrük már megint? Gondolod, hogy nekem örömet Visszatérnék ezekhez a derék régiekhez, de vinném a szerzett azzal, amikor megalázott a kollégáim előtt? tanulmányaimat. Odaadnám őket egy Gömrük- Felejtsed el! Ne fecséreljük rá a drága időnket!” szerűnek, és várnám a választ. Várhatnék újabb „Mit ír a professzor úr?” nyolcezer évet. Hát ezért éltem? Nem! Bizony a „Írok, de nem magamtól. Másolok csupán, vagyis Gömrük-félékért nem! Hát akkor miért haragszom átírom a régi kőtáblák ismeretlen jeleit a már általatok is rájuk? Győzzenek meg arról, hogy ők pedig a Şimşek- ismert ékírásos formába.” szerűekért élnek? „Nagyszerű!” A nap nem kérdezi, hogy süssön-e, mert jó-e ez „Bizony az, de térjünk a lényegre! Már vártalak. Nem minden lénynek. Hajnalban az énekesmadarak kórusa maradhatok sokáig itt. Mindent itt hagyok neked, de a köszönti. A bagoly pedig elbújik előle a kéménybe. Ez lényeget elmagyarázom. Nehogy homályos pont legyen az élet rendje. Nap, szellő, eső. Ez az utóbbi hiányzik előtted! itt. Mégis ez a halk beszéd, folytonos duruzsolás, Látod ezeket az átírásaimat? A régi íráshoz ütemes hortyogás oly nyugalmat áraszt, hogy a jelentős megfejtési kulcsot is készítettem. Mindent és a jelentéktelen körvonalai teljesen elmosódnak. A ellenőrizhetsz. Az írást nem, de azon túl sok mindent tárgyak sem a régiek. Ezt a szobrot itt a közelben sose megfejtettél. Ezért jár most neked ez a jutalom, láttam. Furcsa figura; oly modern, szinte absztrakt, segítség. Kiderítetted azt, hogy ezt a területet a hogy remek csalásnak vélném, ha nem mi szedtük szulhalk nép lakta. Azt is helyesen gondoltad, hogy ez volna ki abból a mélyrétegből, ahol nyolcezer évig nem a település csillagvizsgáló is volt egyúttal. Régen a kotorászott az ember. szellemi „összkomfortra” nagyobb súlyt fektettek az Szép nagy idő! – mondják a laikusok, de nem állnak emberek, mint ma. Tudták, hogy a fajfenntartásukhoz, meg egy pillanatra sem, hogy tűnődjenek azon, hogy az megmaradásukhoz ez óhatatlanul szükséges, és azt a kor a hajdani, az akkor létezőnek ugyanolyan parancsnak tekintették, hogy meg kell maradniuk. természetes volt, mint a mostani minekünk. Igaz, a Szerintük ez isteni parancs, rendelés volt. De térjünk a szemlélet változik, de a megélt idő nem. Ki hogyan tárgyra! Amit az imént mondtam, az a szulhalk népre érzékelte létidejét nyolcezer évvel ezelőtt? Hát volt érvényes, a többiekre nem. Mint ahogy azt te is bizonyos mértékig úgy, ahogyan mi. Sőt az a kiderítetted, tőlük nyugatra az „Il-Báb” nevű hatalmas legegyszerűbb, ha magunkba nézünk, és képzeletben birodalom terült el, keletre pedig a „Báb-Il”. Ez is átlépjük létezésünk kereteit, és arra gondolunk, hogy hatalmas birodalom volt. Kicsit hihetetlenül és profánul egy ugyanilyen tűnődés hogyan lesz jelen egy kései hat, ha azt állítom, hogy a nyugati ország neve ily utódunkban. módon a Kapu Istene (Il-Báb) volt, és a másik az Isten Szép és időtlen az a szobor. Mutatóujját oly Kapuja (Báb-Il) volt. határozottan tartja, mintha tájékoztatni akarna Szulhalkország nyugati területére lassan-lassan egy valamiről. Ezt eddig nem figyeltem meg. Lássuk csak magát „alkumak”-nak nevező nép szivárgott be. Egy azt az irányt! Pontosan egy nagy kő van ott. Olyan, mint darabig minden csendben és nyugodtan történt, hiszen egy fedőlap. Ezt nem láttam eddig. Nézzük csak! a béke népe eleve tisztelte az idegeneket. Csak épp Odamegyek. Megpróbálom felemelni. Jó nehéz lesz. ezek a bevándorlók nem tisztelték az őslakosságot. De nem! Pehelykönnyű. Az áldóját! Még jó, hogy nem Homály borítja azt, hogy ezek az idegenek honnan veselkedtem neki túlságosan, mert a nagy lendülettől bújtak elő. Annyi rögtön világos volt, hogy ezek nem még hasra estem volna. azokat a munkákat kedvelték, mint amelyeket az Ezzel megvagyok. Lépcső vezet lefelé egy őslakosok, de színes, érdekes világuk volt, így homályban szunnyadó barlangba. Ez aztán a élénkítették az őshonos, munkaszerető nép életét. Nem felfedezés! Az izgalomtól izzadságcsepp gyöngyözik a szerették a nyílt harcot, viszont jól tudtak áskálódni. homlokomon. Olyan ez, mintha valamilyen másik világ Mindent úgy csűrtek-csavartak, hogy a számukra lenne. Távoli pisla fény. Mécsvilága. Egy tisztes öregúr legyen hasznos. Agyafúrt módon elérték azt, hogy mind nagy buzgalommal dolgozik valamin. Ismail Degi a keleti és mind a nyugati birodalom vezetői, illetékesei professzor! Ez aztán a meglepetés! Míg mi ott fent szemet vetettek Szulhalkországra és egymás területére ástunk, ásókáztunk, sőt volt, aki áskálódott, ő itt lenn is. dolgozik. Azt hittem, hogy meghalt. Hál’ Istennek Darázsfészekké vált a világ. Először a Nagy Nyugati tévedtem. Csak eljött ide dolgozni. A béke és a szeretet Birodalom katonái indultak világhódító hadjáratra. szavával köszöntöm. Boldogan rám tekint: „Tudtam, Elsőnek esett áldozatul szulhalk népe. Iszonyú világ hogy eljössz, fiam” – így köszöntött az én szellemi következett. A hódítók gátlástalanul fogdosták össze a atyám. harcra fogható férfiakat. Egy szóval sem kérdezték „Min dolgozik a professzor úr?” – kérdeztem tőle tőlük, hogy van-e kedvük harcba menni. hivatalos hangon, esetlenül, félszegen. A Béke Oltárát védő papok tiltakoztak vadállati „Ne vedd sértésnek, kedves Ertum, én most épp cselekedetek ellen. Épp kapóra jött, hogy a féktelen azzal a munkával bíbelődöm, amelyet neked kellene pazarlás, az új kutak fúrása a legszebb oázis gyönyörű elvégezned. Se baj! Nem az a lényeges, hogy ki erdejét kiszárította. A könyörtelen nyugati hadak cselekszi a jót, hanem az, hogy ez a jó valóban vezetői ideterelték a szulhalkok összefogdosott papjait. meglegyen.” Sunyi módon azt kérték tőlük, hogy az erdő közepén „Csakugyan annyira lényeges? – csúszik elő ajkamról mutassanak be áldozatot. Magukra hagyták őket, hadd az ostoba kérdés. imádkozzanak ott, és rájuk gyújtották az erdőt. 83

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

A harc változó szerencsével, és féktelen haraggal ugyanúgy állt ott, a fedőlap is ugyanott volt, ahova folyt Il-Báb és Báb-Il között. A szulhalk föld hadszíntér Ertum Şimşek helyezte. lett. Az Il-Báb-beliek teljesen bekebelezték, és iszonyú irtó hadjáratot intéztek minden becsületes, leigázott Még mindig hétágról sütött nap, amikor felébredt. ember ellen. Örültek a munkatársai, tanítványai annak, hogy képes Innen származik a szétszórt óriáskövek története. volt olyan ormótlan levél után az igazak álmát aludni. Ezek a vad hódítók valamilyen sugallatra megsejtették, Oly nyugodtnak látszott, hogy nem tartották hogy szép a piramis, csak odáig nem jutottak, mint az ünneprontónak, ha a levél kapcsán érdeklődnek. egyiptomiak, hogy valami megrendítő, igazi kultuszt is Ertum Şimşek derűsen válaszolt a legkényesebb fűzzenek hozzá. Persze bizonyos pótcselekvéseivel így kérdésekre. A legkedvesebbik, legigyekvőbb tanítvány, van ezzel a mai ember is. Neked nem kell Ahmet Küçük ekkor hozakodott elő a következőkkel: magyaráznom korunk történelmét és azt a jelenséget, — Csakugyan postafordultával elmegy majd az a hogy az ősi gyökerek fő szaggatói olykor furcsa válasz? jelvényeket raknak magukra, ősi mozdulatokat idéznek — A leggyorsabban —felelte Şimşek professzor kicsit fel – bizonyos formát majmolnak, csak épp a hintázva a székén. tartalommal, a jelenség mélyén szunnyadó lényeggel — De mi lesz az? nincsenek tisztában. — Egy kérdőjel! Kultusz volt ez is, de józan ésszel alig lehet — Egy kérdőjel — hüledezett néhány tanítvány. megmagyarázni: követ faragtattak, piramist emeltettek — Igen, az. a békés ország rabjaival. Azok megfelelő étel, ital — Értem! — mondta Küçük okos tekintettel, és a nélkül hamar elpusztultak. Újabb „szállítmány” érkezett. kérdőjel kapcsán két hivatalos értelmezési lehetőséget Velük szétszedették a nagy építményt, szétszóratták a is vázolta: miért e gyors félbeszakítás, és a jelenlegi köveket. Az áldozatok koponyájából piramist emeltek. állapotot, annak tudományos lehetőségeit, végső A háború felemésztette az anyagi javakat. Békekötés lényegét is csak ez a jel fejezi ki. következett. Az ilbáb és a bábil nép egyformán sok — Remek! — örvendezett Şimşek professzor, hiszen erőt, értéket vesztett, de egyik se tudta megtörni a tökéletes választ kapott. Erre gondolt ő is. Az írásjel másik hatalmát. Hadisarc viszont kellett. Ezt magánjellegét, egyéb értelmét a tanítvány nem természetesen a szulhalk nép fiai és lányai fizették találhatta ki. meg. Furcsa volt az indok. Embertelenül emberi. Ekkor szólalt meg a szintén gyakorlatát végző Nurer Szulhalk az isteni béke népe képtelen volt a feladatát Nehir. teljesíteni: az istenek ezért büntették meg háborúval az — Nem biztos, hogy Mehmet Gömrük professzor úr ártatlan embereket. Fizessen a vétkes! Szulhalkország rájön ugyanarra, amire az én kiváló munkatársam. Nem különben az ilbáb nép fennhatósága alá került. akarom csúfolni szellemi életünk nagyjait, de Gömrük Mivel ez az állapot egyre tűrhetetlenebbé vált, a úr nem cselekedte volna ezt velünk, ha felfogta volna papok – tudósok elkezdték készíteni ennek a városnak munkánk igazi értelmét, lényegét. Egyszer a pápa a terveit. Igen nagy titokban kellett tartani ezt, mert ha küldöncöket menesztett egy jó hírű olasz festőhöz. az igazi szándék kitudódik, kiderül, hamar megtiltották Mintarajzot kért tőle. A művész elővett egy tiszta lapot, volna a kivitelezést. Ezért csak a tetszetős rajzokat egy szempillantás alatt egy teljesen szabályos kört tárták a kívülállók elé. Ezek sandán már azt hitték, hogy kanyarintott arra, és azt mondta: „Itt van. Ezt vigyétek a nekik készül az egész palota, vagy ha nem, jó ötlettel, pápának!” A küldöncök szinte sóbálvánnyá váltak, de agyafúrt csellel megszerzik maguknak. Módszerük nem volt mit tenniük, ezzel a körrel tértek vissza a eddig még mindig bevált. Ma is páratlan tudásról vall ez pápához, és nagy szégyenkezve, rémüldözve adták az építmény azon a téren, hogy talán utoljára sikerült elő, hogy mi történt. A pápa megnézte a kört, jót különválasztani itt, a földön a jót a rossztól. A Föld, a nevetett, és meghívta a villámgyorsan kört rajzoló Hold, a Nap és a csillagok titkos sugárzását úgy festőt, és igen fontos alkotás elkészítésére kérte fel, és egyesítették itt ezek a derék csillagászok, hogy itt csak nem kellett csalódnia a mester munkájában. azok érezték jól magukat, akiknek a szívében béke — Igen, az a pápa volt, és nem a mi Gömrükünk – lakozott. Még arra is képesek voltak, hogy külön mondták többen is, mosolyogva a történeten, és kimutatták azt, ha valakinek a lelke mélyén a gyűlölet különösen azon, hogy egy réges-régi egyházfő, egy lángja lobogott. Ezt nagyon különös módon érték el. A örök értékeket maga után hagyó festőművész meg a többféle égi és földi sugárzás fő erőterében egy tükröt hozzájuk semmiben sem hasonlító Gömrük úr a beszéd helyeztek el. Jöttek a kíváncsiskodók, a szerzés-vágytól fonalán ily furcsa módon találkozott. csábítottak. Jöttek bizony az alkumakok is, de Ertum Şimşek derűsen, jóleső érzéssel hallgatta borzalmas látvány fogadta őket, mert nem csupán tanítványai lendületes beszédét. Úgy érezte, hogy becses képüket látták, hanem azt is, hogy két vállukból kívülállóként szemléli az eseményeket. Neki aztán két förtelmes kígyó nő ki. Ez oly szörnyű volt, oly teljesen mindegy, hogy kérdőjelet vagy kört küldenek ijesztő, hogy a kiváló társaságnak elment a kedve attól, annak a nagy elszámoltatónak, akár egy üres borítékot hogy tovább lábatlankodjon ebben a szent is. Nem ártana, ha negyven év után az az illető is békepalotában. Így ódalogtak el, tova. elgondolkozna egy kicsit, de nem fog, úgyse fog. Ám az A szulhalkok pedig behúzódtak csodálatos városukba, is mindegy. és úgy érezték, hogy végre mégis csak van igazság a Látszott rajta, hogy töpreng, de mint a sakkozó, aki földön. Ertum, ez az, amit én átadhatok neked. Itt van élvezi a játékot, és azt is, hogy társai érdeklődéssel az átírás. Itt vannak az agyagtáblák. Vedd magadhoz figyelik az arcát, hogyan tükröződik ott a gondolatok mindet!” játéka. „Megvan” — mondta még csak magában, de a A boldog régész átölelte kedves professzorát. Elindult megoldást már fennhangon hirdette. felfelé az irdatlan hosszú lépcsőkön. A szobor 84

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

— Nem kör és nem kérdőjel lesz, hanem részletes és volna harang pontos jelentés. Majd meglátjátok, majd megmutatom s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. nektek: új értesülésekhez jutottam… S a szív a hang. Hüledezve figyelték a tanítványai professzoruk titokzatos arcát, és ő akkor már elhatározta, hogy Csengés emléke száll. Az elme hallja: töviről hegyire leírja Mehmet Gömrüknek azt, amit az Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja imént Dergi professzortól hallott. a pántos égbolt lógó ajtaját, Lesz-e válasz erre a harmadik, részben magánjellegű melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, levélre? Nem valószínű. Érdemben biztos, hogy nem, csak dőlt a nyáron át. de ez nem is lényeges. A tanítványait nézte. Tekintete végigsiklott a nagy Tündöklik, mint a gondolat maga, kutatási területen. Szívében végtelen nyugalom és a téli éjszaka. béke honolt. Ő teljesítette a küldetését. Ilyen az élet. Nem minden munka ér véget egy-egy nemzedékkel. Ez itt most töredék marad, de az biztos, hogy folytatás Ezüst sötétség némasága következik. holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át ESSZÉ s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Elbert Anita (1985) — Székesfehérvár TÉLI ÉJSZAKA Milyen vitrinben csillognak

ily téli éjszakák? József Attila (1905-1937) : Téli éjszaka A fagyra tőrt emel az ág Légy fegyelmezett! s a pusztaság fekete sóhaja lebben - - A nyár varjúcsapat ing-leng a ködben. ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett Téli éjszaka. Benne, egy kevés könnyű hamu remeg. mint külön kis téli éj, Csendes vidék. egy tehervonat a síkságra ér. A lég Füstjében, tengve finom üvegét egy ölnyi végtelenbe, megkarcolja pár hegyes cserjeág. keringenek, kihúnynak csillagok. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, A teherkocsik fagyos tetején, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad mint kis egérke, surran át a fény, a világ ág-bogán. a téli éjszaka fénye.

A távolban a bütykös vén hegyek, A városok fölött mint elnehezült kezek, a tél még gőzölög. meg-megrebbenve tartogatják De villogó vágányokon, az alkonyi tüzet, városba fut a kék fagyon a párolgó tanyát, a sárga éjszaka fénye. völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. A városban felüti műhelyét, Hazatér a földmíves. Nehéz, gyártja a kínok szúró fegyverét minden tagja a földre néz. a merev éjszaka fénye. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. A város peremén, Mintha a létből ballagna haza mint lucskos szalma, hull a lámpafény, egyre nehezebb tagjaival, kissé odább egyre nehezebb szerszámaival. a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, összehúzódik, mint a föld, hiába, szikrázó csillagaival. rálép a lábára a tél...

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve Hol a homályból előhajol lassudad harangkondulás. egy rozsdalevelű fa, És mintha a szív örökről-örökre mérem a téli éjszakát. állna s valami más, Mint birtokát talán a táj lüktetne, nem az elmúlás. a tulajdonosa. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc 85

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Egy paranccsal indul meg a vers kezdete, ami nem a hazafelé, ki a fizikai létből, egy magasabb, szellemi külvilághoz szóló felszólítás, hanem az egyén önnön, létbe. Közben „egyre nehezebb szerszámai” lesznek, belső lelkére vonatkoztatva jelenik meg egy ugyanis ahányszor nem képes a karmáját teljesíteni, önfelszólítás, ami abban tematizálható, hogy „légy újra le kell születnie a földre. „A kék, vas éjszakába” fegyelmezett!” Egy ehhez hasonló parancs máshol nem majd beleszűrődik a szenvedő vas, az élet fájdalma. Az tud megnyilvánulni, csak ott, amikor nincs sok ideje az éjszaka már nem napszak, hanem a földműves embernek, és várja talán a halált, vagy egy eszközének analógiájára, a szenvedés letéteményese. feszélyezettebb időszakot. A fegyelem, mint parancs Hogyha a téli éjszakában a „téli” helyére „vas” kerül, nem másra tevődik át, hanem az embert akarja próbára akkor az a szenvedést okozza, s majd a vers végén a tenni, ugyanis az éberség egész emberre irányuló „téli” fogja adni magának az éjszakának a nyugalmát, magánvaló tevékenység formája ez. Véget ért egy az elmúlást és a halált. A „harangkondulás” egy életszakasz: „A nyár ellobant már.” Helyére egy másabb irányt fog elindítani, ugyanis a csendbe nehézkesebb, csendbe olvadó téli éjszaka jelentkezik. beleszűrődik valami fentiség, transzcendencia, és a Tar a táj, és mindenütt csend van. A nyelv már egy kapán lévő vér, a szenvedés egy időre felfüggesztődik, világon túli szerepkörbe helyeződik narratív szinten, és a figyelem a hangra tevődik át. A szív ritmusára metanarratív szinten pedig a csönd, a fájdalom és a téli íródik át a harangszó, ugyanis ez az egy, ami örökké éjszaka demonstrálódik a lexémák kontextusában. áll, a szívverés, ami a vers ritmusát is szervezi Eltűnt az ember: „Szép embertelenség” lakozik, nyoma metanyelvi szinten, de ez a szívdobogás majd áttevődik maradt már csak ott. Olyan a vers, mintha egy a tájra, ahol elmúlik az elmúlás. A szív törvényei szerint nyomolvasás volna, a szenes göröngyök a fa nyomára ugyanis az ember örökké él, s mikor a harangszó utalnak, a hamu pedig az ember jeleként van jelen. A beszüremlik a csendbe, mintha a csendben gyökerező nyelv külvilágra vonatkoztatva megszűnik, és helyette elmúlás helyére a szívdobogás kerülne, és a lüktetés „csendes vidék” jelentkezik, s a nyelv már nem elmúlás, hanem a csöndből feltámadt hanggá felfüggesztésének taktikája köré szerveződik a válna. A „téli éj, a téli ég, a téli érc” haranggá vált, mely költemény. A légben a hang nem tud éteri nyomot a csendet megtörve dolgozni kezdett az emberben. A hagyni, helyébe az ember nélküliségben egy cserjeág nyelv pedig a „kovácsolt föld” lesz, ami a költészet lesz cselekvő. „A lég finom üvegét megkarcolja pár egyik szimbólumaként fogható fel, ugyanis maga a hegyes cserjeág.” A bokrokon megkezdődik a kovácsolás régi metódus alapján maga a művészet szöveggenerálás folyamata, egy „vékony ezüstrongy”, kiteljesítőjeként tekinthető. „valami szalag” szőni kezdi a bokrot, részben nyelvi Mivé vált a téli éjszaka? Először csend volt, és tényezőkkel, részben pedig nem–nyelvi elmúlás, majd átalakult haranggá, és megtörött a szegmensekkel, mint „mosoly, ölelés”. Ugyanis József csend, a „szív a hang” benne, nem nyelvi már a Attila a költemény első strófájában felfüggeszti a megképződés, hanem a föld, mint a nyelv metaforizáció nyelvet, s helyébe a csendet és a nem–nyelvi jeleket által, a kapa révén művelve van, de ami örökkévaló a helyezi előtérbe. A természet megéled, és mintegy versben, az nem a szó, hanem a befogadó szívében megszemélyesítődik, a hegyeknek kezei lesznek, megérő hang, szólam. A szó kevés, a szívmegértés egyfajta szemantikai innovációban a hegy lába szükséges hozzá, hiába a kovácsolt föld, ha azt csak frazémával szemben. Akár Atlasz, aki a vállain tartotta „az elme hallja”. Ide több kell. Tovább kell olvasni a a Földet, megelevenedik a nyelv ősi magja, és a költeményt. Amikor már a nyelv nem elegendő, és az mitológiai textus implicite megszólal a csendben. „A elmével való megértés, van egy másik mód, a „gondolat távolban a bütykös vén hegyek, // mint elnehezült maga, a téli éjszaka.” A gondolkodásra íródik át a téli kezek, // meg–megrebbenve tartogatják// az alkonyi éjszaka. A gondolat csak kifelé csend, befelé annál tüzet // a párolgó tanyát…”. Eddig tartott a „szép elevenebb mozgás letéteményese. József Attila úgy embertelenség. A mitológiai ősképek megelevenítették fejezi ki, hogy „Ezüst sötétség némasága // holdat magát a hegyet, és a tájat. lakatol a világra.” A némaság és a hold összefüggését „Hazatér a földmíves.” Miképp a tékozló fiú is kell figyelembe venni, ugyanis az éjszaka gondolkodik, hazatért, csönd van mindkét esetben. Csakhogy míg a nem nyelvel, befelé érez, és néma. Egy újabb tékozló fiúban a bűnbánat indította a csendet, addig a intertextus szövődik be a kulminációs ponton, a holló. Téli éjszaka című versben a fájdalom. A szenvedés Amikor Noé kiengedte a bárkából az első madarat, az a azonban nem a földművesen, hanem a szerszámain holló volt, de nem is tért vissza, a második madár, a mutatkozik meg. Az ember a fájdalomtól, és a galamb jött csak vissza olajággal a csőrében. „A hideg fáradtságtól néma marad. Valami mégis megszólal a űrön holló repül át // s a csönd kihűl.” Az űrben már csendben, a kapa. A tárgyak, amikor a műalkotásba nincsenek reális élőlények, ez esetben már egyfajta érnek, és mozgásba lendülnek, már eszközökké fikcionális vetületre tér át József Attila, hogy az éjszaka válnak, és konstituens tényezőként eszközlésükben hűsét átengedje annak megnyilvánulásmódjára is, a funkcionálnak. Az ember megnyilvánul az eszközön: csöndre, hogy így a táj és a megnyilvánulás, narratív és „vérzik a nyele, vérzik a vasa.” Az ember nem teljesen metanarratív szintek egyesülhessenek. Talán az egyik nyilvánul meg, csak indexe révén, a tárgyban, a vér legtöbbet emlegetett sor a következő: „Hallod–e, csont, által, ami a szövetség jele is, de ebben az esetben a csöndet?” A test érzékeli–e még kissé maradandóbb átformálódik az emberi szenvedés egyetemes részével, a csonttal magát a nyelv felfüggesztését, a szimbólumává. A földműves visszavágyik a földbe, csöndet? Nincsenek egészleges felfogásmódú dolgok a ahonnan érkezett, ugyanis por és hamu az ember, világban, csak részek. Maga az ember is millió részre „nehéz, minden tagja a földre néz”, mintha már nem is szakadt. „Összekoccannak a molekulák.” Folytonos akarna továbbmenni, csak újra földdé válni, és harc és küzdelem van a világban, egyik részecske a visszaadnia magát a föld egyetemességének. Átalakul másik ellen, nincsen nyugalom, folytonos mozgás van a földműves útja, az út maga a lét lesz, és megy mind nyelvben, mind csöndben egyaránt. Az ág még 86

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

karcolta a lég üvegét az első strófában, majd „fagyra már a nyelv nem gyógyít, hanem inkább a küzdelem tőrt emel az ág s a pusztaság”, egyre inkább eltolódik a kiteljesedésének eszközeként szolgál. hangsúly az ösztönszféra irányába, a mozdulatlanság A középpontot nem tapasztalhatja meg az ember, a és a csend pozitív konnotációi egyfajta negatív decentrálás pedig nyilvánvaló a posztmodern korban, a értékfestés irányába mozdulnak el. A holló „város peremén”, a periférián történnek az események. varjúcsapattá cserélődik fel, és „fekete sóhaj”, halál „A város peremén, // mint lucskos szalma, hull a követi megjelenésüket. Egyfajta intertextusként a téli lámpafény”, ami már nem a költészet fénye, hanem a éjszaka mása is elkészül, a „tehervonat”, „mint külön kis mesterséges megvilágításé, vagyis: a természettől téli éj”. A füstjében, mint indexben egy „ölnyi eltávolodott ember éppen azért szenvedett annyit, mert végtelenben” „keringenek, kihúnynak a csillagok.” A téli a gépiesítést helyezte előtérbe. Mindig az éleken, az éjszaka egészlegességébe egy hasonló ábrázatú téli eszmélődési pontokon „sarkon” fog végbemenni maga éjszaka vonódik. a fordulat. Ebben az esetben a szövegképzési folyamat Átalakul a téli éjszaka már a teherkocsikban érezhető fog döntő sorsfordulatot venni, és az eddigi csönd, csak a mindenség, az éj végtelenje, de „mint egy kis metanyelvi jelzés, és a szívdobogás ritmusát imitáló egérke, surran át a fény, // a téli éjszaka fénye”. Az harangkondulás helyébe, az artikulációs bázis egér Apollónhoz rendelhető, ő volt a Musagétesz, a megszüntetése következik. A saját hang Múzsák vezetője, s maga a költészet patrónája is. Az megszüntetése azonban sémákra, szövegekre irányul, éjszakához, a halálhoz, a sötétséghez, és a csendhez „a sarkon reszket egy zörgő kabát, // egy ember”, maga tartozik még valami, a fény, amely a művészetnek ad az ember már nem élőlény, hanem egy tárgy. Ezután hont. A téli éjszakába, mint a mindenségbe, egy az ember földdé válik, a materiális médium lesz, ahol fénysugárban feltűnik a művészi csoda, amely már az esztétikai megjelenésmód demonstrálhatóvá válik. A nemcsak csönd, hanem a harangkondulás által hangot zörgő kabát, vagyis az ember összehúzódik, ha „rálép a vet a puszta elmúlásba. A kék, vas éjszaka képe tél”, az elmúlás. A szöveggenerálás és az ember visszajön szegmentálva, vagyis: a fájdalmas éjszaka elválaszthatatlan marad, a nyelv terrénuma, a kovácsolt kibővül a „kék fagyon” képpel, és a fagyos, hűs téli földre már nem ereszkedik más, mint a „kínok szúró tájon egyedül a „sárga éjszaka fénye”, a költészet az, fegyvere”, vagyis nem a művészetekre helyeződik a ami írt adhat. A nyomkeresésben a „gőzölgés” átíródik hangsúly, a „sárga éjszaka fényére”, hanem egy az éjszakáról a vonatra, és felcserélődnek a képek, a robotoizált társadalmi formára, amelyből hiányzik a tél és a vonat konstituens, intextuális szövődésben, a teremtés, és a kreativitás. A gondolkodás is kivonódik vonat már a tél egyetemes szimbólumává válik. „A már, csak a diszpozíció, a szenvedés marad meg. Majd városok fölött // a tél még gőzölög.” Már nem a vonat egy impresszionista zárást lehet tematizálni: „Hol a gőzölög, hanem a tél, az elmúlás. A vonat így válik az homályból előhajol // egy rozsdalevelű fa, // mérem a elmúlás szimbólumává. A vers elején ez áll: „Már téli éjszakát.” Amikor a létből ballag haza az ember, és fölszáll az éj, mint kéményből a füst, // szikrázó megszűnik a nyelv, akkor a csöndben két dolog marad, csillagaival.” Az éjnek indexe a füst, melyből, mint e két szegmenst ábrázolja József Attila is, melyet végtelenből kirepülnek a csillagok, ám a füst már maga Heidegger fejtett ki, az egyik a mérték, a másik a indexikális, és másra implikálódik, nem a csillagokra, lakozás. A téli éjszakát mérni, mit is jelent ez, keretbe hanem előreutal, és a vonatot helyettesíti. A vonat és kell illeszteni magát a fájdalmat, a végtelenséget, a az éj egyazonossá válik, a vers közepén már a fagyot, és a diszpozíciót. A „rozsdalevelű fa” pedig már tehervonatra van használva a csillag keringése és nem a vas éjszaka szenvedésteli aspektusát kihúnyása, vagyis a mű elején az éj vetítette előre a szolgáltatja, hanem a szenvedés közepette füst révén, indexikálisan, hogy egyazonos a elhasználódott életre hívja fel a figyelmet, és ebből a tehervonattal, a mű közepén pedig a tehervonat utal a nézőpontból kezdi újrastruktúrálni József Attila az csillag által, hogy az éjhez tartozik. életet. Amikor az élet szenvedés nélküli aspektusa Az éj és a tehervonat között ugyanis holisztikus köszönt be, a harangkondulásnál, könnyű kovácsolt kapcsolat áll fenn. Az éj, mint egész magában hordozza földbe szívből hangot vetni. De amint már az élet a részt, a tehervonat indexét, ám maga a rész, a megrozsdásodik, a fáradtságból egy újabb diszpozíció tehervonat is egész azáltal, hogy magán viseli az éj kerül előtérbe. Az utolsó versszak az egész életet kezdi jellegzetességeit. S az átszövődés minden irányból mérni, visszaemlékezéssel, és magába vonulással. meghatározható. Maga az éj egész is, de annak „Mint birtokát a tulajdonosa.” Az utolsó sor nem egy részeként is kifejezésre juthat, a csillagok által, ám a egyszerű birtoklást vetít a befogadó elé, nem tehervonat is lehet részként egész, s erre utal, hogy az szubjektum–objektum kapcsolatban kell szemlélni, akár egésznek, az éjnek egy részét, a csillagokat metanyelvi a földműves és a kapa kontextusát, hanem egy jóval szinten hordozhatja. Összegződik majd a téli éjszaka szorosabb bennelét keretei között. A birtok: az élet, a fájdalma, s a szín által utal az észlelési metódusban, tulajdonos: az ember. Azonban az emberhez az élet mely nyelv által konstituálódik, a fagyra, ez elsőként a nem külsőleg kapcsolódik hozzá, hanem kék, vas éjszaka képben, később pedig explicite a kék elválaszthatatlan attól, így ez már nem birtoklás, hanem fagyon keresztül tematizálható. Az éjszaka visszatér lakozás a létben. S maga a létesülés aktusa is, az majd a költészet generálási folyamatához, miszerint a életben való lakozás, a legfőbb akarást foglalja kovácsolt föld maga a materiális hordozó, mely magát magában, az élet akarását. Ebből a szempontból a „téli az esztétikai élményt is okozza Dilthey szerint. S ekkor éjszaka” sorsdöntő, szenvedésekkel teli időszakából a ritmusra alapozódó kovácsolás mestersége a teljes annyi állapítható meg, hogy az emlékezéshez, és egy költészeti genezist is meghatározni képes a szív révén, bölcs életösszegzéshez két dolog kell csupán: a most mégsem ez történik, hanem a kín erősödik, és a csöndben lévő mérték és lakozás. „sárga éjszaka fénye” átalakul „merev éjszaka fényévé”. Elbert Anita A „kínok szúró fegyvere” kezdi felütni műhelyét, ahol Székesfehérvár, 2008. május 12. 87

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Madarász Imre (1962) — Debrecen/Budapest kimutatható befolyást a szakirodalomra. De Sanctis

zseniálisan ismerte föl, hogy a Május Ötödike Manzoni Napóleon-verse alaphangja, vezérszólama (kissé talán túlzó szavaival: és magyar fordításai „egyedüli húrja”) a csoda, a „csodálatos” (maraviglioso) motívuma, de ezt a csodá(latos)t lényegében, szinte „Napóleon az a személyiség, akiről a kizárólagosan a földi, történelmi, emberi, immanens legtöbbet írtak: sokkal többet, mint „nagy valóság” értelmében látta művészileg Jézus Krisztusról és Julius Caesarról” – megvalósítottnak, vallási értelemben nem, holott a jelentette ki 1995-ben, a tengernyi költői szándék szerinte egy „keresztény epopeia” (epopea cristiana) megírása volt: ahogy olvasatában az Napóleon-irodalmat újabb olasz nyelvű életrajzzal epika, úgy maga az elemzése is megszakad (a gyarapító művében Guido Gerosa, meghökkentő második, a zürichi leckénél teljesen, az első, a nápolyi egybevetését nem kevésbé megdöbbentő becslésekkel előadásban néhány előreutaló rövid idézetet egészítve ki: „Több millió nyomtatott oldalt és cikket, leszámítva) ott, ahol a száműzött óriás halál előtti 1 talán félmillió könyvet.” – Különösen ez utóbbi adat megtérése következik.5 A De Sanctis-i hatástól tűnik, pontatlanságában is, hihetetlenül, felfoghatatlanul korántsem függetlenül Croce is úgy gondolta, hogy a elrugaszkodottnak – legalábbis addig, amíg eszünkbe 16. versszakig tart a tisztán „költői ábrázolás”, ő még nem jut, hogy a Bonapartéról írott legrészletesebb és azt sem habozott kimondani, hogy „a költemény talán leglelkesültebb magyar karrierrajz szerzője, Feleki jobban ért volna végett, ha megállt volna ezeknél a László már 1976-ban „a világtörténelem legtöbbet verssoroknál” („E l’avviò pei floridi / sentier…”), mivel „az utolsó strófákban a vallási magasztalás és buzdítás emlegetett alakjá”-val foglalkozó bibliográfiát egyszer nyílt szándéka és túltengő hangsúlyozása megrontja a „közel háromszázezer könyv”-re, másszor „több mint 2 kompozíció irodalmi arányait” (mely szentencia jóval háromszázezer könyv”-re becsülte. E túlzás nélkül keményebb volt, mint szintén Croce kerek negyed könyvtárnyinak nevezhető – méghozzá nagy könyvtárat évszázaddal korábbi véleménye).6 Hasonlóképp De megtöltő – irodalomnak mind mennyiségileg, mind Sanctistól Crocén át öröklődő kritikai önellentmondás a minőségileg jelentős része szépirodalmi alkotás: Napóleonhoz méltó, páratlan költő-zseni és versének Bonaparte Napóleon – akit mindenki másnál többször népi-népszerű (popolare), a De Sanctis-i neveztek a világ(történelem) legnagyobb emberének – értelmezésben egyenesen „a népi költészetet megteremtő”, az „első népi” és „Itáliában a olyan klasszikusokat ihletett meg, mint Goethe, Byron, 7 Shelley, Foscolo, Berzsenyi, Béranger, Stendhal, legnépszerűbb” vers kettőssége. Noha ez az ellentmondásosság is jól illik – De Sanctist idézve – „a Balzac, Victor Hugo, Vörösmarty, Sło acki, Heine, Ler- történelem egyik legösszetettebb személyiségé”-hez, a montov, Jókai, Vajda János, Tolsztoj, Merezskovszkij versértelmezésnek következetességre kell törekednie. „és még sokan mások”, oly sokan, hogy jelzésértékű Tanulmányunk erre tesz kísérletet: megpróbálja feltárni, felsorolásuk is lehetetlen volna, hisz nincs olyan hogyan látta és láttatta Manzoni Napóleont, s főként (európai) nemzet, amelynek nagy írója, költője ne írt, ne azt, hogyan ítélte meg, választ keresve arra a zengett volna „Róla”. kérdésfelvetésre, mely a vers talán legsúlyosabb A Bonaparte-Panasszuson megkülönböztetett hely illeti mondatában fogalmazódik meg s amelyet ezért is meg Alessandro Manzonit (1785–1873). Napóleon választottunk írásunk címéül. Ám az „igaz dicsőség” halálára, 1821-ben írott Május Ötödike (Il Cinque kérdését magának a költeménynek, érték(elés)ének Maggio) című ódája a „legnagyobbról” szóló vonatkozásában is feltesszük és igyekszünk legnagyobb versek egyike, világirodalmi viszonylatban megválaszolni, főleg egyedisége és egységessége is: még az sem kizárt, hogy a legnagyobb. szempontjából, vagyis a tekintetben, egyrészt hogy Napóleonhoz illő szóhasználattal akár végzetszerűnek miért foglal el különleges helyet a Napóleon-irodalom- is nevezhetnénk, hogy a világhódítóról – akit még a ban, az olasz költészetben és szerzője életművében, programszerűen, már-már elfogultan antiromantikus másrészt hogy ez a többszörösen szintézis-jellegű történész, Georges Lefebvre is romantikusnak alkotás mennyiben ellentmondásos és mennyiben minősített, sőt, „a romantikus költők par excellence következetes. hősé”-nek (aki „csak műveltségét, intellektusának Az utóbbi vizsgálódást a vers úgyszólván ránk formáit tekintve volt klasszikus, cselekvésének rugója a kényszeríti tökéletes szerkezeti felépítésével, melynek képzelőerő volt, a vérmérséklet legyőzhetetlen harmóniája elejétől végéig ellentmondásokon, lendülete”)3 – az érett olasz romantikus irodalom oppozíciókon, ellenerők egyensúlyán nyugszik. A 108 (Leopardi mellett) legnagyobb klasszikusa írta meg soros óda 18 (hatsoros) versszaka („sestina”-ja) saját lírájának bizonyosan, a kritika úgyszólván voltaképpen kilenc strófapárt alkot, három híján egybehangzó véleménye szerint legkiemelkedőbb, s az ugyanannyi körmondattal, mint kérdés-felelet, állítás- olasz romantikus költészetnek is egyik legjelentősebb tagadás, egyrészt-másrészt, is-is stb. megannyi versét. A remekmű legfrappánsabb méltatását az olasz egysége. A rövid, pergő „settenario” verssorok irodalomtörténet-írás első számú klasszikusának, lüktetése újfent a napóleoni hódításokhoz illő gyors Francesco De Sanctisnak köszönhetjük: „egy géniusz tempót és valami harci zajra, lovasrohamra vagy története, egy géniusz által megírva”.4 dobpergésre emlékeztető különös, antimelodikus De Sanctis alapvető (két) verselemzésének és - zeneiséget ad ennek a versnek (amelynek első strófája, értelmezésének termékeny belső ellentmondásai éppen szaggatottságában is ellenállhatatlan sodrásával, feloldatlanságuk révén gyakoroltak – nem kis rendre rendhagyó hangsúlyaival igencsak próbára teszi mértékben Benedetto Croce közvetítésével – máig még az olaszt anyanyelvi szinten tudók kiejtési képességeit is, úgyhogy felolvastatásuk az egyik 88

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

legkegyetlenebb feladat, melyet nyelvtanár a tragedie, Mondadori, Milano) szerint –, hanem a tanítványaira mérhet). legkifejezőbb is: „nagybetűsítéssel” emeli az időpontot A zeneiség a versnek nemcsak formaművészetében az időtlenségbe, érzékeltetve a dátum már-már meghatározó elem: az volt keletkezéstörténetében is, s mágikus-misztikus jelentőségét. Annak ellenére, hogy a e két tényező közül aligha hiányzott az oksági magyar fordítások a második szónál – a Rónai-kötet kapcsolat. Ezzel már rátértünk a mű genezisére, kivételével – következetesen a kisbetűs írásmódot melynek ismerete mindenképpen elősegítheti a alkalmazzák, amihez korábban mi is tartottuk verselemzést. Manzoni – mai szemmel nézvést, persze magunkat, a mostani elemzésben a fenti okból a Május – meglehetős késéssel, csak 1821. július 18-án értesült Ötödike címjelölést használjuk. a száműzött Bonaparte Napóleon május 5-én, Szent Nagyobb problémát jelent, hogy egy magyar Ilona szigetén bekövetkezett haláláról. A Gazzetta di olvasóknak, magyar nyelven íródott verselemzés nem Milano című újság aznapi számából szerzett tudomást nélkülözheti a magyar fordítást – s ennél az elemzőnek róla, s még azt is hasonló pontossággal tudjuk, hogy egyszerre kell megküzdenie a bőség és a szükség hol: brusugliói birtokán, az anyja, Giulia Beccaria zavarával. A Május Ötödikének nem kevesebb, mint hat élettársától és ifjúkori mesterétől, Carlo Imbonatitól magyar fordítása ismeretes (e sorok írója által és örökölt villája általa rendbetett és átalakított parkjának eleddig). Ezek – a több kiadásból is hiányzó évszámok egyik padján üldögélve. A halálhír, vallotta, „megrázott, bizonytalansága miatt csak valószínűsíthető mintha a világ elvesztette volna egy lényegi sorrendben – a következők: Radó Antal két alkotóelemét; heves vágy fogott el, hogy beszéljek róla, tolmácsolása, Horváth Béla, Bóka László, Rónai Mihály és papírra kellett vetnem az ódát, az egyedülit, amelyet András és Csorba Győző átültetései. A magyarítások úgyszólván improvizáltam, három nap alatt”.8 Az száma mindenképp örvendetes: mutatja, hogy „improvizálás” három – vagy, fia, Pietro műfordítás-irodalmunk milyen nagy becsben tartotta e visszaemlékezése szerint, négy – napja során a költő versremeket. Színvonal – költőiség és hűség frigye – „a lelkesedéstől szinte őrültnek látszott”.9 Ennek talán tekintetében azonban egyik sem éri el, többségük meg oka, talán következménye volt, hogy „arra kérte sem közelíti, „olaszos” versfordításaink élvonalát (közeli feleségét, egyfolytában zongorázzon közben, mert ez példánál maradva, Berczeli Anzelm Károly Sepolcri- elősegítette ihletét”. Nem tudjuk, mit játszott zongoráján magyarítását). A régebbi magyar versszövegekből csak Manzoniné Enrichetta (Henriette) Blondel, mivel fokozta az első strófapárt idézzük, hangulatuk és nívójuk a megrázó hír, az alkotásláz és a júliusi forróság érzékeltetése céljából, a Rónai- és a Csorba-fordítást versérlelő hevületét: a magunk részéről – mint viszont teljes terjedelmükben, mivel másképp és korábban írtuk már – e költemény megfelelő zenei máshol szépek (vagy csúnyák) és hűségesek (vagy aláfestésének, méltó kísérőzenéjének, helyesebben hűtlenek), mindig egybevetve azokat az olasz konzseniális társzenéjének csakis Beethoven Napóleon eredetivel és, amikor szükséges, az elődök ihlette III. (Eroica) – vagy V. (Sors) – szimfóniáját variánsaival, illetve saját prózai („szó szerinti”) érezzük (elveszett Verdi a Manzoni-ódára komponált fordításunkkal is. ifjúkori zeneműve).10 Ne feledjük az Eroica teljes olasz Radó Antal, a szorgalmas italianista első fordítás- címét – Sinfonia eroica, composta per festeggiare il változata, 1886-ból, így kezdődik: Sovvenire di un grande uomo –: a benne található, nagybetűvel nyomatékosított „Sovvenire” szó („sovve- Csak volt. A milyen mozdulatlan nir” formában) visszatér a nagy ódában (mely Feküdt a test, végsőt lehelve, egybeesés jelentősége elkerülte azon kritikusok – Midőn, melyet már elfelejtett köztük maga Croce – figyelmét, akik a kifejezés Fölszállott óriási lelke: költőiségét vitatták).11 Igy állt a föld, nagy rémületbe’, Amiképp Beethovennek, úgy Manzoninak is számolnia Hogy ím a hír hozzá jutott. kellett a cenzúrával. hasonlatosan a német zeneszerző remekéhez, az olasz poétáé sem tüntethette föl S némán a végzet emberének Napóleon nevét a címben (és másutt sem). Azonban a Gondol utolsó nappalára, kézirat kinyomtatása a Restauráció, a Szent Szövetség S nem tudja még, más századokban korában még így is a preventív engedélyeztetés Ilyen nyomot halandó lába tilalomfájába ütközött, amelyet a szerző – állítólag Hagy é megint a föld porába’, magának a jóindulatú cenzornak tanácsára – trükkös A melyet vér boríta el?13 „húzással” (két szöveg benyújtásával) került ki. Cenzoriális huzavonák és kéziratos sokszorosítványok Látván a kudarcot, Radó nem átdolgozta, hanem után a vers csak a következő évben, 1822-ben (más újraírta fordítását. Mondhatni, mindent megváltoztatott adatok szerint ’23-ban) látott napvilágot Torinóban, a (még az eredeti strófaképletet is), csak a művészi Mariotti kiadónál.12 Hatása elementáris, drámai, eredményt nem: megrázó volt, olyan, mint a megírására ihlető halálhíré első két strófájában. De még nem tartunk ott. Csak volt. S meredten, mint a teste, Előbb a címről. A filológus olvasó megütközve Midőn ütött a gyászos óra, tapasztalja, hogy az, úgymond, „eredeti” címet az olasz S árván maradt, nem tudva többé, kiadások hányféleképpen írják: hol csak a névelő Hogy mily nagy lélek volt lakója: nagybetűs, hol az azt követő mindkét szó, hol pedig Úgy áll a föld, villám-ütötten egyik sem. Az Il Cinque Maggio nemcsak a A hírnek hallatán. legkorrektebb írásmód – az 1957-es Alberto Chiari és S némán a végzet emberének Fausto Ghisalberti gondozta kritikai kiadás (Tutte le Utolsó percein tünődve, opere di Alessandro Manzoni, I. kötet, Poesie e Nem tudja azt, hogy ily halandó 89

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Tapossa-é majd más időkbe’, emlék, lehellet megszegik Ilyen nyomot véres porában és mozdulatlan hever ő – Ki hágy maga után?14 így áll a megrettent világ a hírnek hallatán. Horváth Béla sem kapott homlokára nagyobb csókot a műfordítói múzsától 1943-ban: Gondolja némán: Sors Fia, minő végórád lehetett! Csak volt. Ahogy megdermedetten S nem tudja, mikor lép megint Halálos sóhaját lihegte, halandó láb oly nehezet, S holtan hevert, semmit se tudva hogy megőrizze lábnyomát S kihűlt porát elhagyta lelke, a Föld, véres porán.18 Épp így a föld a hírre Megrendült, belekábult. Csorba Győző 1966-os műfordításában: Döbbenve megdobbant utolsó Napján a végzet emberének; Csak volt. S ahogy megdermedett Nem sejtve, lesz-e más időkön a test, végsőt lehelve, Ilyen halandó lesz-e még egy, s hevert emléktelen, mivel Ki majd nyomába nyargal elszállott ritka lelke: S véres porába száguld.15 úgy vált kővé e hírre a döbbent-riadt világ. Ugyanezen időkben Bóka László – aki később, az ötvenes években irodalomtörténészként, egyetemi Töprengett búcsú-percein tanárként és kultúrfunkcionáriusként is elhíresült – a Végzet emberének; ekként gyürkőzött neki fordítási kísérletének: nem tudva: hozzá vethető mikor jön újra még egy, Csak volt. S már moccanástalan, s tapossa majd, mint tette ő, sóhaj se száll felőle, a föld véres porát.19 elhulltak mind emlékei, nagy lelke elszállt tőle, A kétszer két betűt tartalmazó mondat („Ei fu.”) az olasz s megdermedt szívvel hallgatá irodalom legtömörebb (a világirodalomban is kivételes a föld a hírhozót: tömörségű), egyik legerőteljesebb és leghíresebb versnyitánya. A kezdő szó, az „ei” (az „egli” rövidebb és végpercéig némán meredt régiesebb alakja: ő) nem csupán a már említett cenzúra a végzet emberére: miatt helyettesíti a tulajdonnevet személyes névmással hátán vajjon mikor tapos (a Restauráció idején széles körben – élőszóban is – halandó, kinek lépte elterjedt gyakorlatot követve20), s nem is elsősorban mégegyszer így tiporja szét azért, mert a Napóleon haláláról készült első híradást a a véres földi port?16 száműzött Szent Ilona-i brit rabtartója, fő-őre, Sir Hudson Lo e így kezdte: „Ő már nincs többé.”21 Az „ő” Ennyi (többnyire ízetlen) ízelítő után – amelyek – nyilvánvalóságán, egyértelműségén, vagyis azon túl, remélhetőleg nem vették el az olvasó kedvét a hogy mindenki tudja, kire vonatkozik – nemcsak a „lakomától” – lássuk az eredetit a maga politikai okokból kiejthetetlen névre utal, de a misztikus, nagyszerűségében s abban a két magyar már-már vallási értelemben vett Kimondhatatlanra is, közvetítésben, amely egyedül – helyesebben együtt, akár valami istenség nevére: „őt” tehát nem szabad, de egymással kiegészítve – alkalmas (ha nem is ideális) a nem is kell megnevezni. A „fu” (volt) sem pusztán a nyelvünkön való olvasatra. jellegzetes latin sírfelirat („fuit”), még kevésbé a nyelvi anekdota szerint legrövidebb latin levél („Eo rus.”) Ei fu. Siccome immobile, tömörségének reminiszcenciája. Az igeidővel (passato dato il mortal sospiro, remoto) arra utal, ami – és főleg aki – stette la spoglia immemore visszavonhatatlanul múlttá, végérvényesen orba di tanto spiro, történelmivé lett, eltávolítva (a mától), egyúttal föl(é) is così percossa, attonita emelve azt; (a magyar fordítások majd’ mindegyikében la terra al nunzio sta, szereplő „csak”, s még inkább Rónai „nincs” szava mást – hiányt – fejez ki, kisebb erővel.) A vers későbbi muta pensando all’ultima hasonlatával élve, villámcsapás erejű és gyorsaságú ora dell’uom fatale; indítás után a költő, azzal, hogy párhuzamot von a né sa quando una simile meghalt személyiség testének és a halálhírre orma di piè mortale megdöbbent emberiségnek dermedtsége közé, azt la sua cruenta polvere sugallja, amit a kortárs filozófus, Hegel is költői a calpestar verrà.17 metaforával fejezett ki („a világ szelleme lovon”): Napóleonban az emberiség, annak történelme (a Rónai Mihály András 1957-es átköltésében: Manzoni-regény első szavában megnevezett „Historia”) testesült meg. A holttest, a porhüvely és a „nagy lélek” Már nincs. És mint a holttetem, (tanto spiro) szembeállítása a vers végének vallási, melyben megállt a levegő, keresztény mondandóját előlegezi. A „végzetes ember” 90

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

(uom fatale) szerkezet pedig egyszerre utal Napóleon ellensúlyozza, a Manzonira mindig oly jellemző – s az nagyságára és rettenetességére – az utóbbit a „véres évek múlásával egyre eltökéltebb – ragaszkodás a por” (cruenta polvere), a még iszamos harcmezők, a valósághoz, a történelmi igazsághoz, a véráztatta föld képével nyomatékosítja –, újfent a hadúr tárgyilagossághoz, tartózkodás a szertelen túlzásoktól emberfölötti voltát érzékeltetve azzal is, hogy hasonló és a pártos indulatoktól, kivált az udvaronci, rangkórság ember nem „támad” egyhamar. vagy pénzéhség, de mindenképp az Alfieri emlegette „mesterséges késztetés” hatására írott Lui folgorante in solio dicshimnuszoktól és rágalomódáktól, legfőképpen vide il mio genio e tacque pedig attól a köpönyegforgatástól, amelyre épp a fiatal, quando, con vece assidua, pályakezdő Alessandro egyik példaképe és mestere, cadde, risorse e giacque, Vincenzo Monti mutatott elszomorító példát.23 Manzoni di mille voci al sonito joggal volt büszke arra, hogy – jóllehet ifjúkorában őt is mista la sua non ha: magával ragadta a francia forradalom itáliai „kardjának” egyedülálló sikersorozata (lásd A szabadság diadala vergin di servo encomio című, 1801-ben, tizenhat esztendős korában költött e di codardo oltraggio, „poemetto”-ját) – a hízelgés, a talpnyalás sosem sorge or commosso al subito kísértette meg.24 A költő rendíthetetlensége éles sparir di tanto raggio; ellentétben áll a napóleoni „csodálatos kaland” e scioglie all’urna un cantico hullámzásaival: a „cadde, risorse e giacque”, a che forse non morrà. tömörítés újabb mesterpéldájaként, három szóba sűríti a világhódító győzelemsorozatát követő első bukását Rónai Mihály Andrásnál: és száműzetését Elba szigetére, az onnan való bámulatos visszatérést, a „száz nap” csodáját és végét, Szellemem látta trónusán a waterlooi vereséget, amely után az életfogytig tartó ragyogni – s dalra nem hevült; számkivettetés következett. Az ige-triászt mindkét míg forgó viszontság alatt magyar fordítás érzékletesen adja vissza: „elesett, elesett, feltört, elterült – feltört, elterült”, „zuhant, kelt, lent maradt”. A Rónai- szavam mindvégig néma volt tolmácsolás, ahogy az első versszakban („lehellet ezer hang dallamán. megszegik”) Arany János-, úgy itt, a „vece assidua” magyarítására Berzsenyi-reminiszcenciát használ („for- Ki szűz valék a szolga-dal- gó viszontság”), annyiban indokoltan, hogy magyar s hitvány gúnydaltól egyaránt – nyelven Berzsenyi írta a legmélyebb és legtávlatosabb most megrendülve látlak én verset Bonapartéról (Napoleonhoz, 1814). egyszerre húnyni, ritka Láng! és hamvad, ím, egy dalra gyújt, Dall’Alpi alle Piramidi mely nem hal meg talán. dal Manzanarre al Reno, di quel securo il fulmine tenea dietro al baleno; Csorba Győzőnél: scoppiò da Scilla al Tanai, dall’uno all’altro mar. Láttam ragyogni trónusán s – hallgattam; s váltakozva Fu vera gloria? Ai posteri láttam: zuhant, kelt, lent maradt, l’ardua sentenza: nui amint fordult a sorsa; chiniam la fronte al Massimo ezernyi száj zengett, s az én Fattor, che volle in lui számon csak némaság. del creator suo spirito più vasta orma stampar. Ki hízelgő magasztalást, de hitvány gúnyt se mondtam: Rónai Mihály Andrásnál: megrendülök, hogy ennyi fény ily váratlan kilobbant, Követte gúlán s Alpokon s nyelvem sírjánál tán soha a Rajnától Manzanaresig nem-múló dalba vág. villám a szikrát, pattogott s fényívet írt le mindenik; A regényíró, a történetíró s az értekező Manzoni Scylla szirtjéről Donba hullt, szerénységének ismeretében („az én huszonöt s tengertől tengerig. olvasóm” stb.) meglephet ez a „váratlan autobiografikus megnyilvánulás”, amellyel – Giorgio Petrocchi szerint – Igaz dicsőség volt? Te majd a költői én az előtérbe, a fénybe lép22, mintegy a döntsd el, utókor. Őbelé „legnagyobb ember” mellé, az övéhez hasonló az Úr – s meghajtjuk homlokunk – halhatatlanságot jósolva önnön „dalának”, melyet a teremtő elvét helyhezé, dantei „cantica”-ra emlékeztető „cantico” szóval is mit hatalmasabban viselt, megemel. „Az én géniuszom” (il mio genio) – noha a mint bárki ember itt. költő ihletére, nem zsenialitására, lángelméjére utal – sem szemlesütő alázatról tanúskodik. A poétai öntudatot, büszkeséget az ars poetica „realizmusa” Csorba Győzőnél: 91

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Egyiptomtól az Alpokig, serve pensando al regno; a Rajna s Manzanáresz e il giunge; e tiene un premio között zuhogva csapkodott ch’era follia sperar; villámcsapás gyanánt ez. Szillától a Donig nyilallt, tutto ei provò: la gloria tengertől tengerig. maggior dopo il periglio, la fuga e la vittorioa, Igaz dicsőség volt-e? A la reggia e il tristo esiglio: jövő majd megmutatja. due volte nella polvere, Mit főt hajtunk a Legnagyobb due volte sull’altar. előtt, ki úgy akarta, Rónai Mihály Andrásnál: hogy benne testesítse meg teremtő elveit. Egy roppant tervnek féktelen és irtóztató örömét Az idő rövidségét a tér kiterjedtsége ellenpontozza: a egy engedetlen szívbe’, mely pár esztendő alatt meghódított földek távolsága, szorongva űzi örökét nagysága révén magasztosult hódítás és hódító uralkodásnak – őrület! valósággal természeti tüneménnyé. Innen a villám- betölté terveid. hasonlat, mely éppúgy kedvence a romantikus költészetnek és jelképe a romantika fenség-ideájának, Ő végigpróbált glóriát mint maga Napóleon. A látszólag tetszőleges, csupán – mely drága volt, hát nagyszerűbb –, az érzékletesség kedvéért csapongó felsorolás futást, diadalt s trón után valójában bámulatosan kidolgozott: Manzoni itt is számkivetést is, keserűt: következetesen érvényesíti „kontrapunkt”-technikáját, kit kétszer tett oltárra sors felváltva említi Napóleon győzelmeit és kudarcait. A s kétszer porba vitt. vezér világraszóló dicsőségét megalapozó, sokak szerint legzseniálisabb hadjárattal, az Alpok Csorba Győzőnél: hegyláncán keresztül megindított itáliai expedícióval szemben az egyiptomi sivatagi kampány Egy roppant álom reszkető katonapolitikailag meddőnek bizonyult; a Madrid menti és boldog bolydulása, folyócska nevével jelölt spanyolországi háborúskodás a háborgó szív aggálya, míg napóleoni diadalmenet első súlyos buktatójává vált, míg csábítja trón varázsa; a francia győzelmekkel kikényszerített Rajnai tört és sikerrel tört felé, Szövetség a napóleoni Európa egyik szimbóluma lett; a – ilyent őrült se hitt. földrészünk délvidékén található calabriai Scilla („Szkülla”, az olasz csizma orrában, a Messinai- Mindent kipróbált: jutott neki szorosnál) Bonaparte egész Itálián végigsöprő dicsfény, veszél-növelte, lendületét szimbolizálja, ellenben a Don az trón, győzelem, gyászos futás, oroszországi hadjárás katasztrófáját, a Nagy Hadsereg száműzetés keserve; pusztulását az északi tél gyilkos hidegében. A hatodik kétszer hágott oltárra, majd versszak elején olvasható kérdés („Fu vera gloria?”) az bukott alá megint. egész költemény s az egész napóleoni meteor-lét alapkérdését summázza. A kétségtelenül nagy Íme, a Legnagyobb Karrier legtömörebb és legköltőibb dicsőség vajon „igaz” dicsőség is volt? Napóleon leírása: Manzoni aforisztikus, lapidáris stílusművészete Franciaország hadistenéből Európa sorsistenévé vált – itt ér zenitjére, ahol két versszakba koncentráltan követi de milyen áron? „Katonai szakírók szerint 1800 és 1815 Napóleon üstökös-útját, emelkedését korzikai között, tehát Marengótól Waterlooig 15 000 francia tiszt tüzértisztből Európa urává, Balzactól De Gaulle-ig, esett el vagy sebesült meg. Ebből kiszámították, hogy a Julien Soreltől Raszkolnyikovig minden ambíciózus legénység vesztesége halottakban és sebesültekben ember példaképévé, bálványává. De az oppozíciós- 400 000 körül mozgott… (A nem francia veszteségekről binominális kifejezésmódnak is ez talán a legvirtuózabb még becslések sem maradtak fenn.)” Mások szerint példája. A vers tizenhatodik sorából („cadde, risorse e csak az Oroszországi hadjáratban „mindent egybevéve giacque”) visszaköszönő „kétszer a porban, kétszer a körülbelül egymillió ember halt meg, a két fél között trónon” (szó szerint az oltáron: „due volte nella polvere, nagyjából egyenlő megoszlásban”. „Borogyinónál az / due volte sull’altar”) nyomatékosítja, hogy a költő írott történelem legnagyobb mészárlása zajlott le, hősét nem sikerszériájában csodálja leginkább, hanem amelyet az 1916-os somme-i csata első napjáig semmi azért az antaeusi képességéért, hogy a (lipcsei) sem múlt felül, az elesettek száma megközelítette a vereségből is talpra tudott állni (értsd: Elbáról száztízezret.”25 Megérdemelt ennyi emberáldozatot „a visszatérni Párizsba, a hatalomba, hadai élére). világ legnagyobb embere”, megért ekkora véráldozatot Sajnálatos, hogy ezt, a legnagyobb magasságokat és a történelem legnagyobb karrierje? Az utalás Istenre, mélységeket egybefogó sort a magyar műfordítók nem akinek s a Gondviselésre, melynek eszköze volt tudták hasonlóan kecses sűrűséggel tolmácsolni. (A Napóleon, ismét a költemény végkifejlete felé mutat. korábbiak még kevésbé. Radó: „Kétszer feküdt a porba mélyen, / Oltárra kétszer helyhezék.” Horváth: „Kétszer La procellosa e trepida volt ő az oltár / S a porba kétszer ő dűlt.”) Jobban gioia d’un gran disegno, sikerült a „la fuga e la vittoria, / la reggia e il tristo l’ansia d’un cor che indocile esiglio” tolmácsolása (ez még Bókánál sem hangzik 92

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

rosszul: „dicsfényt, futást, a trónt, a bajt / a bús kísérletét – szükségszerűen követte a nemzis. „Ez az számkivetésben”). ember oly túlságosan rásúlyosodott az emberiség sorsára, hogy zavarta az egyensúlyt – írta Victor Hugo. Ei si nomò: due secoli, – Ez az egyéniség egymaga többet számított, mint az l’un contro l’altro armato, egész világ… Útjában volt az Istennek. – Waterloo nem sommessi a lui si volsero, csupán ütközet; Waterloo a világegyetem arcvonalának come aspettando il fato; megváltozása.”26 A Waterloo harc- és gyászterén ei fe’ silenzio, ed arbitro lesújtott gigász Szent Ilona-i száműzetése s’assise in mezzo a lor. szenvedéseiben átlényegült, visszaváltozott emberré, imádott és rettegett sorsistenségből szerethető és E sparve, e i dì nell’ozio szánható embertárssá, esendő, gyarló felebaráttá, akit chiuse in sì breve sponda, immár meg lehet érteni s akivel most már együtt lehet segno d’immensa invidia érezni. Akit ezért innentől kezdve a költő sem távolról e di pietà profonda, csodál és kívülről ítél meg, hanem közelről fürkész és d’inestinguibil odio mintegy belülről fejez ki. e d’indomato amor. Come sul capo al naufrago l’onda s’avvolve e pesa, Rónai Mihály Andrásnál: l’onda su cui del misero,

alta pur dianzi e tesa, Nevét kimondta – s két komor, scorrea la vista a scernere tusázó, vértes századok prode remote invan; eresztették le kardjaik; leste a Kor, mit rászabott. tal su quell’alma il cumulo Ő csendet intett, s közepütt delle memorie scese! leült bíró gyanánt. Oh quante volte ai posteri

narrar se stesso imprese, S letünt. Elvégzé napjait e sull’eterne pagine pihenve keskeny partokon: cadde la stanca man! irígység s részvét habjai tajtékzottak a partfokon – az olthatatlan gyűlölet Rónai Mihály Andrásnál: s rajongás egyaránt. Hajótörött fejét a víz nyomhatja így – a víz, melyen Csorba Győzőnél: boldogtalan tekintete

száguldott nemrég: hol legyen Nevére két egymást ölő a part, mit fürkész hasztalan, évszázad megjuházott, a part, mely messze még – s hozzá fordult, szavára mint

a Végzetére várt ott: hát lelkét néki nyomta így ő csöndre intett s kettejük emlékeinek terhe, mit közé bírának ült. hányszor próbált leszórni úgy,

hogy majd leírja tetteit! – Majd eltűnt; s kongó napjait s örök lapokra lankadón szűk partok börtönözték, ejtette két kezét. roppant irigység habjai,

mély részvété övezték: forró imádat s gyűlölet Csorba Győzőnél: lobogta volt körül. Ahogy hajótörött fején A nyolcadik sorban említett „végzetes ember” itt maga a hullám zúgva átcsap, lesz a „végzet” (fato), a hegeli „lovas világszellem” a melyről szegény kissé előbb szintén Hegel (név)rokonította „világtörténelem” (Welt- für készte még a tájat, geschichte) és „világbíróság” (Weltgericht) együttes s a messzi földet – hasztalan – megtestesítője. Senki ilyen velősen nem jellemezte nem látta meg szeme: Napóleon köztes – összekötő és elválasztó – szerepét a XVIII. és a XIX. század között: a napóleoni úgy tornyosult lelkére az háborúkban csakugyan, a szó szoros értelmében emlékek áradatja! fegyveresen szembesült és csapott össze (két Ó, hányszor benne vágy, békekötés között) újra meg újra a Forradalom hogy a jövőre hagyja, vívmányait (is) „exportáló” egyetemes-világpolgári és az örök lapokra hullt eszme és a honi hagyományokat védő nemzeti érzés. el -elfáradt keze. (Ámbár köztük Bonaparte aligha volt elfogulatlan ítész, tárgyilagos kívülálló, törvényhozótól elkülönített A költeménynek ezt az egyik legintenzívebb jelkép- jogalkalmazó…) A legfőbb hadúrból és sorsintézőből, erejű antitézisét is az élet, a történelem „találta ki”: a ím, világbírává lett Napóleon hübriszét – önistenítési „nagy lélek”, a világméretű egyéniség a „kicsiny 93

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

szigeten”. (Szó szerint „parton”; a „sì breve sponda” a szétlőtt völgyi sáncok, mintha magának a Száműzöttnek panaszát idézné fel: mének hullámzó hátai „Ó, milyen kicsi az én szigetem!”27) Akinek nemrég s a fegyver-csillogások, Európa is kevés volt, annak most e csekélyke földdarab a sok-sok izgatott, s hamar jutott az Atlanti-óceán közepén. A Napóleon-kultusz beteljesült parancs. híveinek képzeletét és hitét éppen ez, a cselekvés után a szenvedés heroizmusa lobbantotta föl minden Hérosznak, (fél)istennek – ha legyőzöttnek, ha korábbinál hevesebb lángolásra; istenüket a sziklához bukottnak is – szobor jár: Bonaparte Szent Ilona-i láncolt Prométheuszhoz, ha nem épp – tisztesség ne rabságában merevedett-magasztosult abba a essék, szólván – a Golgotán szenvedő Krisztushoz jellegzetesen „napóleoni” pózba – „mellén összefont hasonlították (lásd Heine furcsa-profán krédóját, karokkal” (le braccia al sen conserte) –, amelyben az hiszekegy-parafrázisát: „kínzaték Hudson Lo e alatt”, utókor képzeletében él s amelyben Manzoni is vagy a – talán eredetéül szolgáló – napóleoni megörökíti. Így nézte az óceánt, tudván, hogy Szent felkiáltást: „Üldöztetésem a szabadság Messiásává Ilonáról – Elbával ellentétben – „nincsen visszatérés”. tett!”28) S hogy a „Messiás” mellől a „Szentírás” se Szoborszerű, néma mozdulatlansága szomorú hiányozzék, a Napóleon-vallás bibliája a Szent Ilonai ellenképe az életére – s a versre is – korábban jellemző Emlékiratok (vagy Szent Ilonai Napló ) lett: a Vörös és harsány dinamizmusnak, amely itt és most emlékképek feketében ezt az inkább lediktált, mint leírt művet formájában tér vissza még egyszer, az elégikus véghez olvassa Julien Sorel, amikor elénk tűnik, miatta kapja az közeledve. („Ön beszél bánatról, ön? – kérdezte atyai pofont, mely elindítja – másképp – végzetes állítólag egy világfájdalmas ifjútól a Számkivetett. – Hát karrierjét. A szentségtörő párhuzamot a bonapartisták én? Mit képzel, nekem nincsenek rossz pillanataim, ami- talán annyiban vélhették indokoltnak, hogy a császár kor éjszaka felébredek, és arra gondolok, hogy mi tetteiről is elmondhatták: „ha valaki mind le akarná írni, voltam és most mi vagyok?”29) annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni” (János 21, 24). Ahi! fase a tanto strazio cadde lo spirito anelo, oh quante volte, al tacito e disperò; ma valida morir d’un giorno inerte, venne una man dal cielo, chinati i rai fulminei, e in più spirabil aere le braccia al sen conserte, pietosa il trasportò; stette, e dei dì che furono l’assalse il sovvenir! e l’avviò, pei floridi sentier della speranza, e ripensò le mobili ai campi eterni, al premio tende, e i percossi valli, che i desideri avanza, e il lampo de’ manipoli, dov’ è silenzio e tenebre e l’onda dei cavalli, la gloria che passò. e il concitato imperio, e il celere ubbidir. Rónai Mihály Andrásnál:

Rónai Mihály Andrásnál: Ah! ennyi kíntól lelke már inog talán, alélni kész – Ó, hányszor szegzé földre bősz ha akkor nem ragadja meg szemét, tétlen nap alkonyán! erős, kegyelmes égi kéz: s keresztbe font karokkal így, az vonja tisztább honba fel ostromlott hősként, várfokán s üdítőbb légbe ma – álta emlékek, múlt napok rohamát emberül: vezérli őt a szép remény a mozgó sátortáborok! virágos útján fölfelé, a szétlőtt völgyi barikád! örök mezőkre, hol diját a fény, dandárok fegyverén! minden kivánság föllelé, vágtában fújó paripák! s hol csöndbe vész és elfakul s a kurta, ingerült parancs, az elmúlt glória. legott mely teljesül! Csorba Győzőnél:

Haj! ennyi kín után a tört Csorba Győzőnél: lélek kétségbeesve

már-már alélt, de égi kéz Ó, hányszor állt meddő napok nyúlt érte, hogy kimentse, csöndes nyugtán borongva, s emelte tisztább régiók villám-szemét lesütve, két felé kegyelmesen. karját keresztbe fonva,

s föltámadt szívéből ami S előtte járt viráglepett emlékként élt alant: útján a jó reménynek,

örök mezők iránt, ahol a könnyű harci sátrak és 94

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

a vágyak célhoz érnek, a mennyországban zárul, az örök élettel, hanem csönd van, s a régi glórián idelenn, a halálos ágyon. árnyak sötétje leng. Bella Immortal! benefica „De profundis”, a mélységekből történik ez a végső fede ai trionfi avezza! felemelkedés is, csakhogy egészen másképp, mint scrivi ancor questo, allegrati; azon a másik szigeten. A veszedelem itt a ché più superba altezza kétségbeesés, a segedelem az égi vigasz. Széles al disonor del Golgota körben elterjedt, hogy Napóleon élete végén megtért, s giammai non si chinò. akit egykor Antikrisztusnak bélyegeztek ellenségei – élükön I. Sándor cárral –, az keresztényként halt meg. Tu dalle stanche ceneri A történettudomány erről kevés biztosat tud, az sperdi ogni ria parola: életrajzokból homályos, ellentmondásos kép rajzolódik il Dio che atterra e suscita, ki, olykor egyazon művön belül is, hát még ha che affanna e che consola, „összeolvassuk” őket; s e káosz oka részint a sulla deserta coltrice bizonyítékok szűkössége, illetve hiánya, részint a acconto a lui posò. történész-biográfusok világnézeti elfogultsága. Auguste Fournier vallástagadó kijelentések sorát idézi Rónai Mihály Andrásnál: Napóleontól, de egy olyan (papi) szemtanú vallomását is, aki szerint, a halálra készülődvén, „szívében a 30 Szép Halhatatlan! jótevő, legvallásosabb érzések támadtak”. A német Ph. ki győzni szoktál, Hit! Nosza, Bouhler szerint Bonaparte ifjúkori katolikus hitét jegyezd fel ezt is – és vigadj: elvesztette, „s ha Napóleon katholikus maradt, az csak 31 kevélyebb fenségnek soha a tradíciók miatt történt”. Nemcsak a szovjet J. Tarle a gúny, a Golgota előtt és A. Z. Manfred, de Lefebvre, Gerosa és Fekete nem hajlott meg nyaka. Sándor is hallgat a témáról. André Castelot idézi „a

Császár” sajátkezű „testamentumát, vagyis Verd vissza fáradt csontiról végakaratát”: „Az apostoli és római hitben halok meg, 32 gonoszság minden gúnyszavát! amelyben születtem több mint ötven évvel ezelőtt.” S Isten, ki sújt és fölemel, Feleki László más idézetekkel és adalékokkal is ki bút is küld, vigaszt is ád, alátámasztja, hogy Napóleon – kétségei dacára – „újra a puszta ágyra, hol hever, keresztény lett” és katolikus módon távozott a földi 33 leül mellé maga. világból. Ki láthat bele az emberi lélekbe? A költő. A

Május Ötödike megtérési történetét sem a kutató, a (majdani) történész írta, hanem a költő, aki hívő – Csorba Győzőnél: megtért – katolikus volt: katolikus ember és katolikus költő, akinek megtérése (visszatérése) a római Szép Halhatatlan! Ó, te szent, anyaszentegyházhoz – bő tíz évvel az óda megírása te győzelem-szülő Hit! előtt – életútját és életművét két jól elkülönülő részre Írd föl még azt is boldogan, osztotta, emberi és költői alapélménye maradt, forrása hogy más ily büszke fő itt sírig tartó vallásosságának és olyan irodalmi meg nem hajolt a Golgota remekléseknek, mint a Névtelen katarzisának leírása A előtt eddig sosem. jegyesekben.34 A versbéli konverzió emberi, lelki, erkölcsi, vallási és – bizony – költői megítélését illetően És védd e fáradt hamvakat, a kritika sokkal megosztottabb, mint a regénybeli hogy léha szó ne érje. Névtelené tekintetében: a Manzoni-szakirodalom ebben S Isten, ki sújt és fölsegít, a kérdésben nem kevésbé zavarba ejtő összképet bánt és békít cserélve, mutat, mint amilyet a történet- és életírók produkáltak, melléje dől majd társaként Bonaparte keresztényi haláláról vitázva.35 Napóleon az árva fekhelyen. megtérése megváltás is? „A vágyakat felülmúló jutalom” (premio che i desideri avanza) a derűs halál „Az egész történet tanulsága” (il sugo di tutta la storia), avagy az örök élet? Az „örök mezőkre” csak az ahogy A jegyesek végén olvasható, az emberisten odaveszettnek hitt remény jut fel, avagy a halandó lelke leborulása az Istenember előtt; a földi istenség hódolata is? Azé, aki a „ne ölj” parancsolatát milliószorosan az igaz Istennek, a megfeszített Krisztusnak; az hogy megszegte? A világuralom „elmúlt dicsőségé”-ért (la „soli Deo Gloria”, csak Istené a dicsőség; azé az Istené, gloria che passò, vö. „Sic transit gloria mundi”) cserébe aki bár „lesújtja” (atterra) és „megrémíti” (affanna) a föld Napóleon a halhatatlan hírnév dicsfénye mellé hatalmasait, megmutatva nekik, így emlékeztetve őket magasabb glóriát is kaphatott, a legmagasabbat, az is, hogy „minden hatalom Tőle való” („non est potestas egyedülit, amelyet önerőből nem szerezhetett meg, nisi a Deo”, Szent Pál a rómaiakhoz, 13, 1), mégis nem rakhatott fejére úgy, mint császárrá koronázásakor inkább „fölemel” (suscita) és „vigasztal” (consola): a a pápa kezéből kivett fejedelmi fejéket? – Manzoni, aki magára maradt, mindenkitől elhagyatott és mindenét az „igaz dicsőség volt?” súlyos kérdésére ott és akkor elvesztett, mélységekből némaságával is kiáltó nem akart és nem tudott válaszolni, a „nehéz ítéletet” embernek végső nyughelyén mint magányban (ardua sentenza) magasabb fórumra bízta, a megkínzott, megalázott Krisztus adja meg az életében „Legnagyobb Alkotó” (Massimo Fattor), a Legfelső Bíra végső nyugalmat, „a harcok urának” – ahogy szentenciáját nem ismerheti („scire nefas”). A vers nem Vörösmarty nevezte a Világzajban – a békét. 95

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Bonaparte Napóleon, a magánember talán végnapjain olasz hazafi főhajtása a német nemzeti hős előtt: ám csakugyan megnyugvásra, lelki békére lelt a katolikus míg a dalnok szükségszerűen együttérzett és vallásban. A történelmi személyiség örök emlékezetét rokonszenvezett a türtaioszi pályatárssal, az olasz bizonyosan nem a békesség élteti, hanem a „harc”, patrióta pozitívabban ítélte meg az Itáliát felszabadító csatái emlékén túl a róla folytatott viták („osztozás”) és felébresztő, a Risorgimentóhoz vezető úton elindító nem szűnő és nem csillapuló „viszálya” és „vihara” korzikai, olasz–francia B(u)onapartét, mint a német (hogy ismételten a Vörösmarty-epigrammát citáljuk). katonaköltő a hazáját leigázó idegen-ősellenség Mintha Marengo, Austerlitz, Jéna, Eylau, Wagram, „zsarnokot”. Borogyino, Lipcse, Waterloo harci „világzaja” ma is „Igaz dicsőség volt” az „igazi”, a történelmi Napóleoné? fülünkben csengene. Manzoni verse ebben is illő-méltó A népszerűsítő életrajz-író, Gerosa könyve végén lett hőséhez. Úgy klasszicizálódott tananyaggá, magabiztosan jelenti ki: „Igen, igaz dicsőség volt.” kanonizálódott kötelező olvasmánnyá, hogy nem lepte (Mert, indokolja, „Napóleon olyan tábornok, aki be (arany)por vagy (nemes) penész. Az ellenpólusok megváltoztatta a világot és mindegyre közt feszülő, szélsőségek szikráztatta költemény (a megváltoztatja…”38) Manzoni, a történész-író, a „napoleoni hősköltemény” De Sanctis emlegette történelem tudós költője nem mondja ki a szentenciát. „keresztény epopeiája”) maga is nagy mértékben a róla Ránk, utódokra („ai posteri”) hagyja feladatát, mintegy folyó kritikai polémiáknak köszönheti lüktető örökségként, a feleletnek. Nekünk kell válaszolnunk, elevenségét. Helyes volt a világtörténelmi hős életútját nem mint nemzeteknek, nemzedékeknek, egy olyan személyes élményre „futtatni ki”, amely osztályoknak, céheknek, közösségeknek, hanem kinek- ráadásul a történelmi hitelesség – Manzoni a Május kinek egyénileg, erkölcsfilozófiája, emberképe, Ötödikével nagyjából egy időben írt és publikált történelemszemlélete, világnézete szerint. A költő vitairatát (Lettre á M. Chauvet sur l’unité de temps et de figyelmeztetett: „nehéz” (ardua) lesz. lieu dans la tragédie) idézve: „a végre tudománnyá váló Sokkal könnyebb arra felelni, megérdemelt-e magának történelem”36 – szempontjából bizonytalan, kérdéses? a versnek dicsősége. Hisz nem is kérdéses, senki Csakugyan nagyobb „glória” volt térdet hajtani a érdemben nem vonta kétségbe, hogy a Május Ötödike Kereszt előtt, mint legyőzni Austerlitznél az egyesített „capolavoro”. A lírikus Manzoni legnagyobb alkotása, osztrák–porosz–orosz haderőt? A versben oly hatalmas az egész Manzoni-oeuvre A jegyesek után s az Adelchi művészi erővel ábrázolt ellentmondások valóban tragédia mellett legbecsesebb darabja, az olasz feloldódnak, feloldódhatnak, a megtérés-megváltás irodalom „kevélységeinek” (Kölcsey) egyike. A Manzoni- kegyelmi aktusában? A förgeteges, tündökletes líra szintézisének azért is tekinthető, mert noha a történelmi parabola után nem hat ájtatos toltalékként, Polgári ódák (Odi civili) közé tartozik hivatalosan, didaktikus hozzáírásként a vallásos példázat? Nem névlegesen és lényegileg, Gino Tellini szavával erről árulkodik (mint De Sanctis, Croce és mások látták) „politikai óda”39, egyszersmind „szent himnusz” is, a költői kifejezőerő némi megcsappanása, olyan habár másképpen, mint az e cím alatt (Inni Sacri) (eredetiben) rosszul hangzó (a magyar fordítások nagy közzétett versek a katolikus egyház ünnepeiről. Itt is részében óvatosan elkerült) sűrítésekkel, mint „disonor megtaláljuk a bűnbeesett ember megváltásvágyát, del Golgota” (szó szerint: „Golgota szégyene”, Radó akárcsak a Karácsonyban (Il Natale), az emberi második verziójában: „szégyenfája Golgotának”, szenvedést, miként a Passióban (La Passione), a hit Bókánál: „Golgota szégyenjele”) és oly bőbeszédű által való újjászületést, mint a Feltámadásban (La retorikával, mint a „Halhatatlan Hitet” megszólító Risurrezione) s a gondolatot, hogy a Szentlélek-Isten zárószózat? megvigasztalja a boldogtalant és megrémíti az Ezek a kérdések nem költőiek, nem szónokiak, hanem erőszakost, hasonlatosan a Pünkösdhöz (La valódiak, amelyekről sokáig lehet és minden bizonnyal Pentecoste)… A megtérési példázat himnusz „ad fognak is még vitázni az értő és hivatásos olvasók, maiorem Dei gloriam”, Isten nagyobb dicsőségére, a mivel az irodalomtudomány jelen állása szerint éppoly történeti-epikai karrierrajz óda az emberi nagysághoz. nyitottak maradnak, mint Napóleon „igaz dicsőségének” Noha a költői szándék vélhetően ezzel ellentétes volt, a kérdése. Annak a Napóleonnak a dicsőségéé, aki a tragikus bukásában is heroikus egyéniség apoteózisa nagy francia forradalmat „exportálva”, európaivá- lett költőileg erőteljesebb és – kimondhatjuk? – egyetemessé tette, ugyanakkor megszelidítette, majd „istenibb”. monarchiába fordította – inkább át, mint vissza, mivel Napóleon és Manzoni találkoztak az öröklétben: a felvilágosult uralkodóként részben megőrizte, részben vezér a lírikusnak, a költőfejedelem a császárnak gazdagította a Revolúció hagyatékát; s akire halhatatlanságához, „gloriá”-jához járult hozzá. államcsínye, parancsuralma és vérzivatarai ellenére is Manzoni kívánságnak és jövendölésnek egyként rajongva emlékeztek a szabadság hívei és dalnokai, a olvasható szavait ama „talán” (forse) nélkül legkülönbözőbb nemzetek fiai és hazafiai, mert beteljesültnek mondhatjuk: a Május Ötödike olyan „dal”, „zseniális despotaként”37 hőssé magasztosult a rajta amely „nem fog meghalni”. diadalmaskodó hitvány és retrográd kényurak sokkal zsarnokibb elnyomásával összehasonlítva. Manzoni nem (csak) „bonapartista” jóindulatból hallgat a Jegyzetek bonapartista zsarnokságról, hanem (főleg) mert látta, mennyivel fojtogatóbb a Szent Szövetség restaurált 1. Guido Gerosa: Napoleone. Un rivoluzionario alla rendszere. S ne feledjük a Napóleon elleni harc német conquista di un impero, Milano, 1996, 525. o. vértanúja, Theodor Körner emlékének ajánlotta másik 2. Feleki László: Napoleon „a csodálatos kaland”, Budapest, „polgári ódáját”, az ugyanazon esztendőben, pár 1976, 1. kötet, 7. o., 3. kötet, 671. o. hónappal korábban komponált 1821 márciusát (Marzo 3. Georges Lefebvre: Napóleon, Budapest, 1975, 690–691. 1821). A költő tisztelgése volt ez a költőtársnak, az o. Józsa Péter fordítása. 96

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

4. Francesco De Sanctis: Storia della letteratura italiana, Niederhauser Emil: Borogyino 1812, Budapest, 1980, Milano, 1978, 843. o. 216. o. 5. Francesco De Sanctis: Storia della letteratura italiana nel 26. Victor Hugo: A nyomorultak, Budapest, 1975, 1. kötet, secolo XIX. Manzoni, Milano, 1958, 145–160., 321–330. 326. o. Révay József fordítása. o. 27. Feleki 3., 188. o. 6. Benedetto Croce: Manzoni, Bari, 1969, 111–125. (120.) o. 28. Feleki 3., 448., 451–452., 560., 658. o. Vö. 226. o. és Benedetto Croce: Poesia e non poesia, Roma–Bari, jelen tanulmány, 20. jegyzet. 1974, 139. o. Vö. J. Tarle: Napóleon, Budapest, 1967, 401., 403. o. 7. De Sanctis: Manzoni, 150., 159–160. o. 29. Feleki 3. 581. o. Croce: Manzoni, 117., 124–125. o. 30. Fournier Ágoston: I. Napoleon életrajza, Budapest, 1920, 8. Immagini manzoniane. Immagini della vita e dei tempi di III. kötet, 487. o. Supka Géza fordítása. Alessandro Manzoni raccolte e illustrate da Mario 31. Ph. Bouhler: Napoleon, Budapest, 1943, 302–309. o. Parenti, Firenze, 1973, 111. o. 32. André Castelot: Napóleon, Budapest, 1972, 855. o. 9. Giorgio Petrocchi: Manzoni. Letteratura e vita, Milano, 33. Feleki 3., 614., 629., 641., 642. o. 1971, 27. o. 34. Madarász Imre: Manzoni, Budapest, 1991, 18–23. o. 10. Parenti, 111. o. Madarász Imre: Olasz váteszek. Alfieri, Manzoni, 11. Madarász Imre: Az Alpokon innen és túl… A francia Mazzini, Budapest, 1996, 139–141. o. forradalom hatása az olasz irodalomra, Budapest, 1995, 35. Elvira Gianazza: Manzoni poeta, Rocca San Casciano, 83–88. o. 1951, 40–44. o. Massimo Mila: Breve storia della musica, Milano, 1952, Alberto Giordano: Manzoni, Milano, 1973, 150–174. o. 172–174. o. Mario Miccinesi: Invito alla lettura di Manzoni, Milano, Barabás Tibor: Beethoven, Budapest, 1956, 92–94., 1985, 117–121. o. 110–115., 128. o. 36. Alessandro Manzoni: Scritti di teoria letteraria, Milano, Szabolcsi Bence: Beethoven, Budapest, 1960, 204–218., 1981, 148. o. 295–298. o. 37. Benedetto Croce: Storia d’Europa nel secolo decimonono, Julian Budden: Verdi, Budapest, 2007, 21. o. Bari, 1965, 7. o. Croce: Manzoni, 123. o. 38. Gerosa, 524. o. 12. Parenti, 110–113. (51–55.) o. 39. Gino Tellini: Manzoni, Roma, 2007, 134., 138–143. o. Vö. Rosolino Guastalla: La vita e le opere di Alessandro

Manzoni, Livorno, 1923, 43–44. o. Luigi Tonelli: Manzoni, Milano, 1984, 219. o. Tusnády László (1940) — Sátoraljaújhely Ferruccio Ulivi: Manzoni, Milano, 1985, 214–216. o. Ötvenhatodik év Alessandro Manzoni: Liriche e tragedie a cura di (Forradalmunk az irodalomban) Lanfranco Caretti, Milano, 1979, 50. o. 13. Olasz költőkből. Fordította Radó Antal, Budapest, 1886, „Mire elérte a krisztusi kort, 107. o. rá hány hazugság undok mérge forrt, 14. Olasz költők. Fordította és bevezetéssel ellátta Radó és sok-sok zsarnok folyton rátiport.” Antal, h. n. (Franklin Társulat), é. n., 141. o. 15. Horváth Béla: Húsz olasz költő, Budapest, 1943, 17. o. Harminchárom évig kellett várni arra, hogy hazánk 16. Ruzicska Pál (szerk.): Az olasz irodalom kincsesháza, rendkívüli, tiszta, nagy eseménye itthon is, hivatalosan Budapest, é. n., 280. o. is az legyen, ami volt. „Az legyen” – mondom, és rögtön 17. Manzoni: Liriche e tragedie, 51. o. (A továbbiakban is megkérdezem valóban az lett-e, mi több, úgy is ebből a kiadásból idézve.) fogalmazhatok, hogy valóban az lehetett-e, azzá tud-e 18. Rónai Mihály András: Nyolc évszázad olasz költészete, lenni, ami hajdan volt, abban az elsuhant, Budapest, 1957, 292. o. (A továbbiakban is ebből a megvalósulása közben sírba zuhant, egyszeri időben. kiadásból idézve.) Huszonharmadik éve annak, hogy Tamási Lajos híres 19. Olasz költő antológiája. Válogatta, az előszót és az versét nem akarta felolvasni, mert az eredeti hangját életrajzokat írta Rába György, Budapest, 1966, 250. o. szerette volna hallani, ugyanazt, amely akkor, az (A továbbiakban is ebből a kiadásból idézve.) események forgatagában elhangzott a Szabad Kossuth 20. Vö. Feleki 3., 226., 250. o. Rádióban. A hiteles hang nagyon lényeges. Akkor a 21. Feleki 3., 651. o. halál torkából az élet fakadt fel. Erről szóltak ezek a 22. Petrocchi, 26. o. versek, de most ki mit lát bennük? Más helyett nincs 23. Madarász: Az Alpokon innen és túl…, 41–49. o. jogom nyilatkozni. Csak egy kérdést járok körül. Így Vö. Ugo Bellocchi: Il Tricolore: duecento anni 1797– tűnődöm. Mást is hasonló elmélkedésre szeretnék 1997, Modena, 1996, 63–65. o. késztetni, serkenteni. Gianni Rocca: Il piccolo caporale. Napoleone alla A bioáram jut az eszembe. Ha egy őserdő conquista dell’Italia 1796–97 e 1800, Milano, 1997. kivágásába kezdenek, bioáram keletkezik, és a fák, az Guglielmo Ferrero: Kaland. Bonaparte Itáliában 1796– 1797, Budapest, 2000. egész ottani növényvilág valamilyen titokzatos áramlás 24. Madarász: Az Alpokon innen és túl…, 81–82. o. következtében „értesül” a közelgő katasztrófáról, és Alessandro Manzoni: Tutte le poesie, Milano, 1951, 53– valamilyen módon védekezni igyekszik. Ily módon 74. o. Tasso elvarázsolt erdeje szinte folyton jelen van a mi 25. Feleki 3., 610. o. szegény bolygónkon, csakhogy nem démonok védik Adam Zamoyski: 1812. Napóleon végzetes oroszországi ezeket az erdőket, hanem az élet legnagyobb és hadjárata, Budapest, 2008, 471., 263. o. legszentebb akarása. Áramlás az életet védő őserdőkben, valami hasonló az emberi lelkekben. Tamási Lajos verse ezt a 97

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

hangulatot, tényt, jelenséget közvetlenül, nagyon hamar az valójában azt kívánja, hogy higgyenek neki, kimondta ötvenhat októberében. tekintsék igaznak azt, amit ő állít, mert ezzel a „kezeléssel”, félrevezetéssel elképzelése szerint többet „Megyünk s valami láthatatlan érhet el, mint különben. A saját szándékát ássa alá, ha áramlás szívünket befutja, teljesen elveszti a fejét. A hazug „rend” a hamisság, a akadozva száll még az ének, megtévesztés folytonosságát „igényli”. Másképp nem de már mienk a pesti utca.” létezhet. Hazugságsorozatra tud építeni. Arra a hazug

(Piros a vér a pesti utcán) emberre hasonlít, aki már nem emlékszik arra, hogy mikor mondott igazat, és mikor nem, éppen ezért Ez a vers a forradalmi lánggal szinte mindenüvé valóban könnyebb elfogni, mint a sánta kutyát. A hamis eljutott, és amikor a megtorlás hamuesője igyekezett centenáriumi ünnepségek nem voltak méltók Petőfi, maga alá temetni az áldozatok legbecsesebb emlékeit Kossuth és Széchenyi nevéhez. Nyolc évvel később is, akkor a diktatórikus rend fő képviselői is sejtették, mi testesült meg az egykori ige. több, tudva tudták, hogy ezzel a verssel már nincs mit Illyés Gyula jóval korábban írta az „Egy mondat a kezdeniük. Persze, hivatalosan, a csöndkövület, az zsarnokságról” című versét. A szovjet fegyverek által agyonhallgatás (olaszul „congiura del silenzio”, szó biztosított hatalom képviselői szerették volna, ha ez a szerint a csönd összeesküvése) ennek a versnek is tény kiszivárog. Ám a költő ezt nem akarta. A kijárt, ám a korra jellemző türelmetlenség nem lett volna forradalom alatt jelent meg a vers, akkor terjedt el, és igazi a nagy „rendteremtők” részéről, ha egy-két sokan gondolták azt, hogy a nagy események szülötte, csúfondáros megjegyzés erejéig nem hivatkoztak volna de épp ezek az események zárják ki, hogy épp azok rá, illetve a költőjére. Mintegy elrettentő példaként, hogy ihlető bűvöletében zuhant volna bele a költő oly mélyen ily hamis és „színvonaltalan” alkotások is hódíthattak a zsarnokság vermébe, annak az átélésébe. Nem az akkor. A hajdani, kemény diktatúrának jellemzője a alkotás értékeit vitatom, hanem épp ezek az értékei teljes kisajátítás, a legszélsőségesebb hazugság volt. mutattatják meg azt a szörnyűséget, amely a Tankönyvekben az élet minden területén azt hirdették zsarnokság lényege: az elérhet olyan szintet, amelyben hivatalosan, hogy az a kor érkezett el, amelyről Petőfi megszűnik az egyéniség, és helyette mindent maga a Sándor, Ady Endre és József Attila álmodott. Találós zsarnok hirdet. Annak az arca sötétlik elő minden kérdésnek is érdekesek lehet a következő mondat: „A tükörből. Maga a „kizökkent idő”, az a kor, amely az felszabadult magyar nemzet hálás szívvel rója le a erkölcs teljes pusztulását, „halálát” kívánja kegyelet és elismerés adóját azokkal a hősökkel véglegesíteni, tehát az időképzethez kötődő igazi és szemben, akik 1848-ban és 49-ben kibontották a emberi haladást is feneketlen szakadékba taszítja. szabadság és a függetlenség zászlaját”. Legfeljebb a Ötvenhat épp ennek volt a nagyszerű tagadása. Az „felszabadult” jelző lehet gyanús, de különben március önkényuralom óriási lehetőségét biztosították a tizenötödike centenáriumán sokféle, eltérő rettenetes tömegpusztító fegyverek. Illyés ezeket nem gondolkodású ember beszélhetett volna így. A említi, de fölösleges is lett volna, hiszen mindenki tudott nyomozást az könnyíti meg, ha elárulom, hogy az róluk. Ily módon egy mamut-birodalom mellett egy kis iskolában a nyolcéves gyermeknek is meg kellett nép szabadságkívánása, emberi méltóságának a vágya tanulnia ezt a mondatot, vissza kellett mondania szép és nemes szándék lehetett volna, de a zsarnok emlékezetből, mert ez bizony Rákosi Mátyás ajkáról egy kézlegyintéssel mindent a semmibe küldhetett – így hangzott el. vélhették sokan, de azok az emberek, akik a Kónya Lajos két évtizeddel később azzal utasította el „láthatatlan áramlás”-sal a szívükben mindezt nem egy tanítványom kérdését, hogy ő társaival együtt fogadták el, a magasabb minőséget, az igazibb lelkesedett az eszméért, és ők legalább hittek emberiséget képviselték. Ezt a verset mindenféle- valamiben, „nem úgy, mint a mai fiatalok, akik már képpen csend vette körül. Kéziratban, titokban mégis semmiben sem hisznek”. Íme, a centenáriumi terjedt, és épp ez a tiltakozás az újmódi zsarnokság költeményéből pár sor. (Az egész verset „frissiben” meg idején még inkább ötvenhathoz kötötte. kellett tanulni. „Megsárgult könyveket lapozva” volt a A forradalom napjai alatt a lehető legpezsgőbb volt az címe.). „Hogy nem élhetett korábban, / a költő dicső irodalmi életünk, mindazt, ami akkor történt élénk korában, / azon is sajnálkozzon egy kicsit.” A költő a művészi figyelem kísérte. Lengyel, koreai, olasz, török száz évvel korábbi lapokat forgatja, és azon tűnődik, és sok más nyelven magasztalták a hősies hogy mi lesz száz évvel később. Szerinte 1948-ra is szabadságvágyunkat, cselekedeteinket. Mégis, kíváncsi lesz a kései utód, és irigyelni fogja azt, aki mindazt, ami akkor alkotásként megszületett, még a abban a dicső korban élt, vagyis Kónya jelenében. A mai nap is sok szempontból fehérfoltnak lehet tekinteni tanítványom ártatlan kérdése író-olvasó találkozón úgy a nemzet tudatában, mi több, a hitelesen rögzített hangzott el, hogy a költő hogyan értékeli a személyi irodalmi életben is. Buda Ferenc és mások börtönben kultuszos verseit. Közvetlenül támadt az ifjúnak ez az született verseit, az alkotó emlékezetében őrizte hosszú ötlete, ezért fájt neki a durva elutasítás, mi több ideig, mert a körülmények hatalma még azt is kioktatás. Én valóban nem ezt vártam, hiszen Kónya megakadályozta, hogy akár a saját vérükkel írják, ötvenhatban „megtért”, a forradalmat elfogadó, dicsőítő rögzítsék őket, mint ahogyan azt Kazinczy cselekedte verseket írt. Úgy látszik tizenkét évvel később újra feljegyzéseivel hosszú rabsága idején. A fenti „megtért” – ellentétes irányban. jelenséget talán sikerül élőbbé, meggyőzőbbé tenni, ha „H azugságot mértékkel mondj!” (Yalanı oran ile a szabadságról szóló verssorokat említek, és próbáljuk söyle!) – hirdeti a török. Ezzel nem az igazmondás magunkban szerzőhöz, időhöz és helyhez kötni a költeményeket. Íme, az idézetek: teljes eltörlését javasolja, hiszen Allah kilencvenkilenc nevéből az első a „Hakk”, az „Igazság”. Ám aki hazudik, 1. „Tíz nap szabadság? Tizenegy! 98

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Csók, szívre, minden pillanat! bajuk is volt annál, minthogy a Holt-tengerbe süllyesz- És nem volt többé szégyen az, tett katedrális orgonájának a futamait idézzék. Épp hogy a magyar nép fia vagy”. ezért kútba nézésünk következő állomása legyen az, hogy néhány jelszót idézek abból az áldott emlékezetű 2. „Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt a múltból: [legszebb küldetést, „Azt kérdezik Pesten, Budán, mert a szabadság a legtöbb, amit adhat önmagá- hova lett a magyar urán.” [nak az emberiség!” „Oltsák el a csillagot! 3. „Ahol a szabadság a rend, Fogyasztja az áramot.” mindig érzem a végtelent.” „Földet, gyárat vissza nem adunk.” „Azt hiszik, hogy hülyék vagyunk.” Egy kiállítás képeihez sem biztos, hogy csak úgy „Márciusban újrakezdünk.” jutunk közelebb, ha a többféle alkotó nevét közöljük, Íme, az újrakezdés! Van-e valamilyen kapcsolata a legfontosabb adatait előre tanulmányozzuk. József jelszónak az egyik fenti idézettel? Erre azt kell Attila töredéke (3.) látszólag nem illik bele a sorba válaszolnom: nem tudom. Legfeljebb a „hatás” irányáról (hiszen jóval ötvenhat előtt született), pedig ez mondhatok valamit. Csak annyit tudhatok róla, hogy általános tétel, gyönyörű művészi megfogalmazásban. nem ihlette Juhász Ferencet, mert ő Dózsa-eposzában, Egy általános és nagyon fontos tény, törvény szerepel „A tékozló ország”-ban ezt már 1954-ben leírta. Ha nem benne: a szabadság, a rend és a végtelen szerves így volna éppen József Attila („Munkát, kenyeret!”), összefüggése, ráadásul úgy, hogy az érzésnek vagy akár Brecht példája is sugallhatná azt, hogy a meghatározó szerepe van. Ezt József Attila hirdette, az jelszó hatott a költőre. A fenti dátum miatt ez lehetetlen. a költőnk, aki a legmesszebbre ment az eszmélet Az viszont tény, hogy csak harminchárom évvel a nagy művészi megragadásában. történelmi esemény után lehetett hivatalosan is Irodalom, művészet fűződik nagy történelmi beszélni arról, hogy Juhász Ferenc ezzel ötvenhatot eseményeinkhez. A szív fogja fel igazán őket. A rideg érezte meg, jövendölte meg, hiszen az már benne volt ész könnyen ismeri fel, hogy az események gyökere is a levegőben. Különösen abban a bűncselekmény- képtelenség volt. A fanyar ajak biggyesztve hirdetheti, sorozatban, amelyet a magyar paraszt és a magyar föld hogy lehetetlenség, elvarázsoltság volt. – Azok a ellen elkövettek nem magyar szívű emberek, és éppen hajdani lelkesedők nem gondolkoztak? Nem tudták azt, ez ellen a szörnyű láncreakció ellen lépett fel Nagy Imre hogy ennek és annak a szabad rohanásnak bukás a 1953-ban. Talán nem véletlen, hogy a Dózsa-eposzt vége? Hogy nem világosodott meg a tudatukban az, ekkoriban írta Juhász Ferenc. A magyar föld sorsa hogy annak a láthatatlan áramlásnak nem szabad kulcskérdés volt akkor is, mint most is. A vizünk sorsa engedelmeskedni? – kérdezheti az ilyen gondolkodó. az uránéra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy az Igen, a tömegpusztító fegyverek rendkívüli lehetősége az első (a víz) sokkal fontosabb a jövő számára. Ám befagyasztotta az erőviszonyokat. Az egyik oldalon a mind a két kincsünk olyan érték, amelyre az újmódi szocialista rend a maga „igazát” történelmi ténynek hódítók nagyon kitartóan pályáznak. Az egyik amerikai minősíthette. Ily módon bármelyik utópia kerülhetett tudósunk különösen félt attól, hogy az afrikai volna (a saját szempontjából) olyan szerencsés uránbányákat Hitler hívei szerzik meg. Az urán a helyzetbe, hogy óriási tömegeken teljhatalmat későbbiek során is elengedhetetlenül szükséges volt a gyakorolhatott volna. Ugyanakkor az egyoldalúan világhatalom megszállottainak, és erről nem illett pénzalapú társadalom is a katonai hatalma alapján beszélni. Ezért volt lényeges ez a jelszó. bízhatott abban, hogy szilárd és megváltoztathatatlan a A politikai tréfák is sokat elárulnak a közérzetből. Az rendje. Az emberibb engedmények épp a szemben- ötvenes években bőségesen teremtek. Van, aki ízlés állásból fakadhattak, de jobbára a hidegháború után. A dolgának tekinti, hogy ezeket mennyire lehet mi ötvenhatunk épp a hidegháború fogaskerekei között irodalomnak tartani. Jelen esetben nem az a lényeges, mutatta meg a világ új rendjét. A szabadságról – a hogy milyen szintet érnek el, hiszen névtelenségük, a remények világába utasított eszméről távolította el a kor közlés módja a népművészet világához viszi közel az hordalékát. Bebizonyította, hogy nincs igaza Beckett- embert. Annak kései változatai. A népi lélek állapotát nek. Az ember sohasem válhat olyanná, mint a szeizmográf-szerűen mutatják. Ha nem léteznek – kukában vergődő féreg, mert van lelke, melyben fény elhalnak, csökken a közösségi érzés. 1956. november lakik. A világ új rendje sejlett fel: az a remény, hogy a 4 után Kádár János neve és tette rákszerűen nőtte be a fegyverek és a pénz hatalma nem a végső érv a létre, jövőnket. Ez nem lehet igaz, repeste a szív: honnan nincs tovább. Tévedés volt azt hinni, hogy a két „visszarendeződés” már nem lehet. A „Város nagy diktatórikus rend mellett minden demokrácia megváltotta magát” – így tett hitet Vas István 1957 életképtelen. Nem! Van demokrácia, van szabadság, februárjában a forradalom mellett. Hiába a korom, a de ahhoz méltónak kell lenni: meg kell tisztulni lelkileg, füst, a sok rom, a lelkek lerombolt katedrálisa, a mert csak úgy érdemeljük meg az emberi létet, a tiszta megváltás műve folytatódik, végleges és örök, se a vizet, üde, egészséges levegőt, termékeny földet és az tankok, se a hazugságáradatok le nem dönthetik. áldott napfényt. A mi őszünkben így született meg az Mindezt a mély és szent áhítatot a tréfa a maga emberiség tavasza. könnyedségével profánul úgy közelítette meg, hogy a A töprengés, az elmélkedés azért is jó, mert közben a légkört nem zavarta, hanem igyekezett könnyed saját élményeink is előjöhetnek a múltból. A számomra derűvel megragadni a lényeget. Az egyik ilyen szellemi nagyon különös az, hogy az ötvenhatos jelszavakat villanás az említett „fő névre” kérdezett rá. Végső soron általában nem említik a visszaemlékezők. Lehet, hogy arra kereste a magyarázatot a kérdező, hogy miért ez egyszerűen csak életkori sajátság. Nem hallották emlegetik folyton Kádárt az események fő őket, akik tudtak róluk vagy elfelejtették, vagy nagyobb 99

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

mozgatójaként. A válasz így hangzott: „Mert a Hruscsov Kabdebó Lóránt „Németh László emlékezete” című nevet nehéz kiejteni.” írásában a mi ötvenhatunk kapcsán nagyon tömören Albert Camus, Italo Calvino, Supervielle, Cummings ragadja meg a lényeget: „A magyar műhely egyetemes, és mily sokan mások - a világ szellemi életének a bartóki méretezettsége abban a pillanatban azt a nagyjai tettek hitet mellettünk. A magasabb minőséget történelmi jelenvalóságot tudósíthatta, amely kihívta a látták meg a mi forradalmunkban: világtörténelmi világ figyelmét, és hozzátársította a méltóságot, amely eseményt. Ennek a fönséges felismerésének a művészi érzékeli, hogy erre a figyelemre méltót alkotott éppen összegezését adta meg Szabó Lőrinc: akkor éppen ez a nép. Bartók a művészetben, az 1956- os forradalmárok a történelemben.” Üstökösök „Tíz nap szabadság? Tizenegy! tündökölték be az éjszaka sötétjét. Többnyire fehérfolt Csók, szívre, minden pillanat! marad örökre azoknak az eseményeknek egy része, És nem volt többé szégyen az, amelyeket ez a nagy fényesség megihletett. A hogy a magyar nép fia vagy.” csíkszeredai diákok lelkes költeményeiről Demes Zoltán tanító úr beszélt nekem ötven évvel ezelőtt. Igen, lemostuk a gyalázatot. Legnagyobbjaink folyton Azok a versek román rendőrség érdeklődését is ezt teszik, de ellenségeink ördögi erővel, iszonyú felkeltették. A többi néma csend. Bartis Ferenc a gyűlölettel a legtündöklőbb ragyogást is igyekeznek Házsongárdi temetőben szavalta ötvenhatos versét. A elhomályosítani – eltakarni. Ám „A fényt az égről nem kínok útját kellett ezért járnia: börtönévek következtek. lehet lemarni,…” (Tóth Árpád fordítása) – hirdette Így maradt nyoma annak, amit akkor tett. Vidékünk Lenau. Ez igaz, de a lelket a zsarnokság elzárhatja a hasonló eseményeiről is lehetne szó. A sátoraljaújhelyi naptól. Ez történt Szabó Lőrinc „Meglepetések” című felvonulás 1956. október 26-án volt. Józsa Györgyöt versével, Vas István „Pesti elégiá”-jával és sok-sok más 1957. április 12-én akasztották fel Miskolcon. Bihari alkotással, mint ahogyan azt már a bevezetőmben Sándor egy halálra ítélt cellatársa énekét hallotta egész említettem. Ugyanez zajlott le az események kapcsán. éjszaka. A kivégzés előtt a zene volt az utolsó Ezért mondhatom szomorúan, hogy különböző szintű lehetőség, némi vigasz. Az újhelyi mártír kórházban fehérfoltok veszik körül a mi ötvenhatunkat. Ezeket volt. Onnan vitték a bitó alá. Tehát a költő sorjázni szinte lehetetlen. Kisebb-nagyobb semmiféleképpen sem lehetett az ő közelében. Czigány településeknek megvolt a maguk ötvenhatja. Néhány Lóránd megígérte, hogy a mártír ifjúról szóló méltatlan bevonult az irodalomba, így például Kehida Sánta sorait kijavítja. Erre sok év állt a rendelkezésére, de ezt Ferenc jóvoltából (Húsz óra). Egy kicsi falu belső örökre elmulasztotta. Lám, még a nyugati eredetű ellentmondása és a nagy történelmi esemény úgy prózánk is sántán követi a líránkat! kapcsolódott össze, hogy a művészi és a tényszerinti A „Kohó” majd a „Széphalom” volt Miskolcnak az az igazság sehol sem sérült. A nagyobb városok irodalmi fóruma, amely a nagy változások művészi eseményeiről már nem lehetett így beszélni. A líra visszhangját szólaltatta meg. Az utóbbi külön hallgatott, mert az nyílt „ellenforradalom” volt – azzá rovataként jelent meg a „Kilátó” négy száma 1956. tette magát a rendőri adminisztráció szintjén. A próza szeptember 23. és október 23. között. A Széphalom óriási prizmatöréssel „dolgozott”. Bárdos Pál „Zűrzavar” utolsó számát még az októberi események előtt című regénye enyhén szólva méltatlan Szeged szerkesztették, és később jelent meg – a szovjet ötvenhatos fényéhez, ragyogásához. Berkesi András városparancsnok engedélyével. Szekrényesi Lajos volt „Októberi vihar”-ának a „társa”. Különös a vers és a a „Kilátó” felelős szerkesztője és kiadója. Bihari Sándor, próza ellentéte, „mássága” ezen a téren. Versben nem Feledy Gyula, Holdi János és Kordos László lehet hazudni (volt, aki megkísérelte korábban, így lett szerkesztőbizottsági tagok voltak. Kabdebó Lóránt a „A hűség és hála éneké”-ből nagyon korán „Széphalom”-ról a következőket írta: „Soha annyira „nyelvemlék”), a költőből (Zelk Zoltánból) bűnbánó, miskolci folyóirat még nem szerkesztődött tájunkon, majd őszinte megtérése, erkölcsi tisztulása miatt mint az volt.” A magyar glóbuszon, ahol csak volt börtönben sínylődő, de végre igaz ember…Nagyon valamilyen felrepesése a szabadságnak, Petőfi messzire vezetne, ha a fenti gondolatot folytatnám, szellemét idézték. Nem volt véletlen ez, hiszen 1948 akár csak vázlatosan is szándékoznék kifejteni. Vers és hamis, centenáriumi hangjai, mint fentebb láthattuk, próza – ötvenhat tükrében, a művészi (és attól nem süketítették meg az embereket, hanem a független, politikai érdek motiválta) megvalósulásnak hallásukat élesítették. mily nagyon eltérő lehetősége, útja! Ezen az úton itt A miskolci forradalmi események az Avasi kávéházból most nem haladhatok tovább, mint ahogyan a indultak, így kapta meg az akkor a Pilvax nevet. fehérfoltok különböző szintjét is csak villanásnyira A jelszavak kapcsán többnyire nem lehet tudni, hogy idézhetem fel. kiktől származnak. A verses forma irodalmi igényt – Vas István említett verse 1972-ben a forrást sejtet. A viharosan zajló események nem tették „Kimondhatatlanul” című kötetben jelent meg, de az lehetővé, hogy minden lényeges közlendő újságban, utóbbi huszonhárom év is kevés volt ahhoz, hogy folyóiratban jelenjen meg. Miskolcról röppent fel a hír, valamilyen „hivatalos fórumon” találkozzam vele. Szabó mely szerint a kivont szovjet csapatok után nem a Lőrinc versét sem hallhattam ünnepélyen. Bár ez megbékélés, a nyugalom következett, hanem végtelen véletlen is lehet, hiszen mindenütt nem lehet jelen az tömegben újabb szovjet katonai erők zúdultak ember, minden rádió-, vagy televízió-műsort nem hazánkra. Mindez Beregsuránynál történt. Röplapok a hallgathat meg, nem láthat. A két költő vidékünkhöz forradalmi események során szép számban születtek, visz közel. Vas István Sárospatak rajongója volt, Szabó de a szovjet beözönléstől fogva, már csak ez volt az Lőrinc miskolci kötődését pedig mindnyájan jól egyedüli és végső lehetőség bármilyen hazai ismerjük. tájékoztatásra, színvallásra. A „Magyar Függetlenség” című röplapot részben Ságvári Gál Imre szerkesztette. 100

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

A tragédia bekövetkezte után elhagyta hazánkat. Az készülhetett fel igazán, és most a röpke idő megadta Egyesült Államokban félszáz verseskötete jelent meg. neki ezt a nagy kegyelmet. „Gloria victis” (Dicsőség a legyőzötteknek) – hirdették Bihari Sándor a levert forradalom után elsők között sokan a nyugatiak közül, de ez a kiáltó hang nehezen vonult a börtönbe, de Szabó Lőrinc egykori miskolci jutott el hozzánk. emléke, hajdani látogatása kitörülhetetlen nyomot Annál inkább jelen volt abban a rövid időben, amely a hagyott a lelkében: „nem tudtam, hogy az utolsó / valóságban „Tíz nap szabadság? Tizenegy!” (esetleg alkalom hazajönnie, mert elmegyünk / mind a ketten, / ő tizenkettő) korlátai közé szorult, vagyis az óra araszoló a halálba én a börtönbe, mégis hazahívtam és most / járása szerint kétszáznegyven vagy kétszáznyolcvan- boldog vagyok, hogy sikerült szülőföldjét / utolszor nyolc óra volt, és mégis a szabadság végtelenét visszaadnom neki és hogy egyszer / az asztalnál vele mutatta meg. A kizökkent idő helyreállt. A megszegett, ülhettem. / Úgy ment a Széchenyi utcán, hogy szinte a megtorpedózott erkölcsi rend helyett a világ olyan botja lettem, / akire roskadtan támaszkodott és sírt a csodát látott, amelyet a két szörnyeszme iszonyata, vállam fölött, mert köröttünk a történelem történt.” fegyverarzenálja sem tudott közömbösíteni. A miskolci Bihari Sándort hamar bebörtönözték. A nagy rádióshírek, a rendezvények, a zajló események szinte megtorlás áldozatai ott meneteltek egy szörnyeteg- azt mutatták, hogy nemes párviadal csírája is sarjad, piramis előtt, mint Canova síremlékének a halálba életre kel, a történelemben először és utoljára Budapest vonulói. A mi megszomorítottainknak a szószólói és Miskolc között. Hiszen Miskolc saját hite szerint ugyanúgy elsőként vonultak börtönbe, mint Hitler magasabbra emelte a fejét, és túllátott a szovjet rémuralma ellen tiltakozó katolikus papok a halálba - a ármányon. Míg Nagy Imre és Maléter Pál még elhitte a minden idők legszörnyűbb táborába. Az első csapás fondorlatos cselt, mint hajdan a törökökét Török Bálint, nagy „fegyverténye” volt, hogy tüstént, amikor csak addig a miskolciak a párbizottság autóján a határ lehetett Biharit a társai követték: Szekrényesi Lajos, környékét járták, és hírül adták a szovjet beözönlés Holdi János, Juhász József és Kuzmányi Gusztáv. rettenetét, és számon kérték, hogy miért nem tesz A forradalom alatt született művek a megtorlás lépéseket a hivatalos hatalom. A magyar miniszterelnök éveiben tilalom alá estek. Ha kötetekben megjelentek hitt a világ urainak a szavában, de a miskolci látók már is, nem illett róluk beszélni. Izgatásnak számított volna, észlelték a magyar végzetet. Innen üvöltött a világba ha valaki bármilyen módon fel akarta volna hívni rájuk először az ember tragédiájának első döbbenete, mások figyelmét. Az ideológiai cenzúra oly erős volt, rettenete, szörnyűséges felismerése: nincs remény. hogy még a szavalóversenyeken is jelen volt. Nem Budapest november negyediki szovjet tankkavalkád- kellett ötvenhat „provokatív” említése. Elég volt szerenádját, annak a közeledését ebből a városból bármilyen ideológiai „letérés”. Így történt egy megyei jelezték előre. „Ez nem lehet igaz” – vélték a jóhiszemű versmondó versenyen, hogy három szavaló diák Babits emberek, és nem hitték el, hogy nem csupán az Mihály „Balázsolás” című versét választotta. A zsűri Istennél nincs lehetetlen; ez így van a sátánnál is. elnöke világnézeti okok miatt marasztalta el a A Miskolci Szabad Rádió híradásai, irodalmi műsorai versválasztást. az űrbe szálltak. Talán ezek az elektromos hullámok Munkám elején a néhány idézet felvillantásával azt most értek el egy másik naprendszer olyan bolygójának akartam érzékeltetni, hogy szerintem óriási különbség a közelébe, amelyen értelmes lények élnek. Az is van azon a téren, hogy ha egy mű már a nagy előfordulhat, hogy ezek a lények oly okosak, hogy a mi történelmi események ható, eleven részese volt, vagy nyelvünkre nem mondják, hogy érthetetlen, s ezért nem hosszú ideig hevert az asztalfiókban, és csak később érdemes vele foglalkozni, hanem tudják, hogy a világ jelenhetett meg. Vannak költőink, akiknek egész szíve dobog benne, s így megértik a Föld szívének életében nem tudtuk meg, hogy mit éltek át 1956-ban. legszentebb híradását, akkor most tudják meg, hogy Csak világuk, jellemük ismeretében sejthettük, hogy glóbuszunkon igen nagy baj van, mert a fegyverek és a nem a hatalom szemüvegén szemlélték a nagy pénz diktálta lét nem szabadulhat meg szörnyű történéseket. Képes Géza budapesti léte előtt két kényszerétől. A fegyveres szocializmus és a pénzes városhoz kötődött főképpen Mátészalkához (itt (pénzéhes kapitalizmus) nem igényli a magasabb született) és Sárospatakhoz (évekig itt tanult, és itt volt minőséget. Így hát a nagy tudatú, de magát elemésztő tanár). A forradalmat a fővárosban élte át. Ötvenhat a emberiségre ezek az eddig érdeklődő lények épp ezek következő verseit ihlette: „Tank-parádé”, „Novemberi miatt a hírek miatt immáron sohasem lesznek éj”, „Hajnali dobajok”, „A gondolat szabad”. kíváncsiak. A forradalom elvei többnyire búvópatakszerűen Miskolc arcát tíz éven át csodálattal néztem – bukkantak elő a megtorlás éveiben, a hó és halál folyamatosan, közvetlen közelről, de nem tudtam eltakarta lapokról. A rendelkezésre álló tíz-tizenegy olyannak látni, mint hajdan Szabó Lőrinc láthatta 1956. (legfeljebb tizenkét) nap nem volt elég összegező október 23-án. Mily különös véletlen, hogy amikor a filozófiai, társadalomtudományi művek létrehozására. város szülötte a történelmi magasabb minőség létre Az 1848-49-es szabadságharcunkat a reformkor repesésének a pillanatában, itt, ebben a városban volt, készítette elő. A huszonhárom év alaposan érlelhette a ő, a költő lelkében már hordozta a nagy változás haza és haladás kérdését. Ötvenhat hősei sok esetben jövendölését (Meglepetések), és éppen Bihari Sándor követték a nagy elődök példáját, de markánsan csakis költő, a Magyar Írószövetség tagja (1951 óta) haza függetlenségére figyelhettek, összpontosították köszöntötte őt. Ez a város a csúcson volt, és örökre teljes erejüket. Másra nem volt idő. legyőzte azt a félszegségét, amelyet a nem kívánt E kor igazi üzenete a lelki egység. A megtorlás, a szerep rárótt (erre az eredetileg kisvárosra) 1920. hazugságáradat ellenére a csodálatos áramlás nem június 4 után. Kassa történelmi szerepét kellett múlt el, ott volt a lelkekben. Meddig éreztette lobogó vállalnia, átvennie, olyan szerepet, amelyre sohasem erővel csodálatos jelenlétét? A nemzedékek váltják egymást, és a víz cseppenként kivájja a követ. Az 101

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

viszont tény, hogy a fényt az égről nem lehet lemarni. A jégkorszak vége Nem az áldozatoknak van szükségük ránk, hanem nekünk van szükségünk arra a szellemiségre, Lehet, hogy szokatlan a cím, de az a kor, amelyről láthatatlan áramlásra, amely őket áthatotta. Az éveken írok, a hidegháború sugallja is ezt, mint ahogy a át jelen volt az emberekben. Ez volt az a lelki egység, kristályosodás fogalmát is felidézheti. Ám ez amelynek jó volna, ha egyre nagyobb újjáéledését megtéveszthetné az embert, mert a kristályhoz a tiszta tapasztalhatnánk. Hiszen nélküle kizökkenhet az rend, a szabályosság képzete társul. A hideg- időnk… háborúban, az egymás ellen feszülő tömegpusztító A hatvanas évek elején egy évfolyamtársamat fegyverek vetélkedésében csakis a sátáni erőt, a erkölcsi botlása miatt kizárták a Szegedi Egyetemről. pusztítást láthatjuk – annak a lehetőségét, és ez a Budapesten véletlenül találkoztam vele. Elmondta, kémiai szertárak szép és örök alakzataitól nagyon hogy az egyszerű gyári munkások félénk tisztelettel messze van. Pedig az aggódó, a gondolkodó emberek voltak kíváncsiak arra, hogy egyetemista létére miért valóban azt élték meg, hogy a halál kristályosodik, és került közéjük segédmunkásnak. A fiú hallgatott, és egy-egy államnak a fő költségvetése ezt a folyamatot ekkor a munkások a politikát, ötvenhatot pedzegették, szolgálta. mint okot. A gyenge jellemű ember továbbra is Senkit sem akarok hihetetlen történetekkel untatni, de hallgatott, ezért ezek a derék emberek biztosra vették, a tények olykor a legképtelenebbek, és abban nincs is hogy igazi áldozat van közöttük, ettől fogva semmi rendkívüli, hogy Vorosilov marsall lánya megkülönböztetett tisztelettel, szeretettel vették körül. Budapesten tanított. Így hát azt is meg kellett élnie, Előttem rejtélyes volt, hogy miért mondta el nekem ilyen hogy tanítványai – épp a Budapesti Műszaki őszintén ezt a történetet ez a hajdani egyetemista Egyetemen nem a legnagyobb kedvvel tanulták az társam. Úgy láttam, hogy ez az eset kőként nyomta a oroszt, különösképpen ötvenhat után. Nagyobb lelkét, és megkönnyebbült azzal, hogy ezt nekem érdeklődést várt tőlük a nyelve iránt, és akkor az egyik elmondhatta. Különösen az volt magasztos a számára, diák hirtelenében így szólt: „Örülünk, hogy élünk.” Úgy ahogy a munkások ötvenhatot tisztelték, ahogyan az látták ekkor ezek a nemrég még lelkesedők, hogy bennük élt. valamit örökre elvesztettek, hiány, fekete lyuk Egy, sokak számára kötelező brossurával felesel ez a keletkezett az életükben, de legalább ennek, ami sarkalatos, nem egyedüli tény. Nem egyes megmaradt örülni kell, mégis kell örülni. A tanárnő rendszerellenes elemek készítették elő ezeket az tovább semmit sem firtatott. Az órák peregtek a maguk eseményeket, hanem a magyarság általános lehetséges menetrendje szerint. életakarása volt a legnagyobb, minőségileg minden „Örülünk, hogy élünk” – ezt élték meg azok a másnál fontosabb, lényegesebb ok. Vannak, akik azt gondolkodók, töprengők, emberi létet féltők jóformán hiszik, hogy mindaz, ami hajdan megdobogtatta a világ világszerte, hiszen Szentgyörgyi Albert azt mondta, szívét, kortörténeti, szürke adat csupán. Nem, s hogy a modern technika egy nagy faluvá alakította a ezerszer nem! A szabadság örök és tiszta eszméje számunkra az egész világot. Bárhol történik valamilyen tündökölt fel egy sötét korban. Úgy vélem, hogy a esemény, a következményeit akár tízezer kilometer- magyarság addig marad hű önmagához, addig nincs nyire is rögtön megérezhetik az emberek, a igazán veszélyben, amíg abból a hajdani áramlásból gyanútlanok, akiknek valójában semmi közük sincs az őriz valamit, amíg annak a megélt, megálmodott eredeti cselekményhez, mégis fizetnek érte, bűntelenül szabadságnak a boldog igézetéből marad valami a is. Holott egy boldogabb, régi időben az egészről sem- lelkekben. Kiszárításra ítélt életforrásunk fakadt fel mit sem tudtak volna meg. akkor: tiszta víz, üde levegő, tavasz fényei az őszben. Az élet, mint egyetlen öröm, még ihlető forrás is „Ab-ü hava” a régi törökben „víz és levegő” de lehetett volna, ám a mellé társuló tudat, hogy ez valójában átvitt értelme van: egy ország egészségi minden másodpercben iszonyú veszélyben van, felhőt állapotát jelenti. A mi életvizünk (ab-i-hajat - perzsául) vont az ember homlokára, barázdát szántott. Ráadásul ötvenhatban fakadt fel. „Hol akadt el a jövőnk végleg?” senki sem mondhatta, hogy mindez csak borúlátás, – kérdezhetné bárki, de az ilyen kérdésre még modern dekadens érzés. Hiszen ott volt a két irtóztató válaszolni sem szabad, hiszen bármilyen válasz esetén világháború mindennél beszédesebb, meggyőzőbb elismerjük, hogy a jövőnk elakadt. Ez nem igaz! ténye. „A bizonytalanság a pokol” – írta Madách, és Küldetésünk volt akkor is, és van a továbbiakban is. ebből a léthelyzetből kivergődni fölöttébb nehéz volt, Döccenők lehetnek, de elakadás, végleges megállás mert a sokat emlegetett béke sem a megnyugvással, a nincs, mert volt ötvenhatunk. természetes lét lehetőségével kecsegtetett, hiszen a Atlantiszi az a hajdani kor. Mélyen elsüllyedt. hivatalos politikai zsargon „békeharcot” zengett, s ez Szigetek emelkednek ki a hullámokból. Én a mi magában is fából vaskarika volt. Bizonyosság maga a szellemi Galápagos-szigetünket keresem. Az igazi, a haláltánc lehetett. Ezt kellett megtölteni munkadalokkal, teljesebb létre vagyok kíváncsi. Láthattuk, hogy volt politikai jelszavakkal, csasztuskákkal, a győzelem olyan olyan költőnk, aki annyira hitt szabadságunkban, hogy hitével, amelynek igazi alapja azért sem volt, mert a vaspaták terhe alatt is hirdette a százszoros maga az osztályharc oly sok irányban zajlott – kint és újrakezdés szépségét, nagyszerűségét. Volt költőnk, de bent, hogy az egész végkicsengése lehetett csupán nem a MUK kétértelművé tett, megtorlásos idején világos, mégpedig a gyűlölet. (Márciusban újra kezdünk – Minden uszítónak kötelet), Arzenálokban szunnyadt a halál – tettre készen. Épp hanem korábban, mint ahogyan a próféták beszéltek, ez a körülmény hozta magával azt, hogy se a írtak Jézus Krisztusról. pénzalapú társadalom urai nem érezték azt, hogy „Ha kell, hát százszor újra kezdjük, vállalva ezt a hatalmukat bármi veszélyeztetné, sem a közösségi legszebb küldetést, mert a szabadság a legtöbb, amit társadalom megszállottai, hiszen kockáztatni nem lehet, adhat önmagának az emberiség.” 102

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

mert bármilyen „felelőtlen” mozdulatot a halál végső ezzel a rabságba görnyesztett nép lelki erejét is tobzódása követheti. Ebben a szellemi jégkorszakban igyekeztek megtörni. Valóban a szellemi támaszt is csendült fel a szabadság boldog himnusza. Ez az bekebelezték. Talán épp ötvenhat tanulsága jár azzal, elidegenedett világ tagadása volt, minden zsarnokságé. hogy akik később léptek fel ellenünk, minden Nem szavatolhatta a folytatást, a világ teljes értékünket iparkodnak „lenullázni”. megtisztulását, gyógyulását, de reményt öntött azoknak A történelemben ez a két út van. Válogatás utáni a szívében, akik azt hitték, hogy az emberi kisajátítása a szellemi kincsnek – a hatalom eszmei szabadságot már végképp maga alá tiporta a két szolgálatába állítása, vagy a teljes tagadás. Ennek elszánt világhatalom. gyökere a félelem. Azt legyőzni csak a Szellemi pezsgés előzte meg a nagy eseményt, de megsemmisítéssel lehet. Hát így állunk mi ezzel. Abdul mindenféle előkészítésről úgy beszélni, ahogy a szovjet Hamid török szultán különös módon félt az irodalomban szuronyok árnyékában a hatalom képviselői tették, rejlő szellemi erőtől, ezért egy évszázaddal ezelőtt eleve nem lehet. Óriási a Petőfi Kör szerepe. A bűnbe Konstantinápolyban betiltotta az egyetemen ennek a esett magyar írók is igyekeztek lemosni magukról a művészeti ágnak a tanítását. gyalázatot, a visszaszorítottak is igyekeztek szolgálni „Jaj, a szabadság ege-kékje / nem tud magyarul hazájukat: teljesítették küldetésüket, de nem ők kiderülni?” – kérdezte Tamási Lajos 1956 irányították a tömegeket, különösen az érzéseiket – szeptemberében („Keserves fáklya”), és ugyanebben a eredendően nem. Elébb volt az érzés, az elkeseredés, versében panaszolja a hajdani forradalmak lángjának a kollektív bűnösség ránk ragasztott szégyene. Ez végleges eltűntét. Üszök, hamu maradt mindegyik után. történelmi „szemléltető oktatás” volt, igazi nagy Létük annyira élt a tankönyvekben, a hivatalosan ébren társadalmi gyakorlat. Ezt a felismerést erősítették meg tartott emlékezetben, amennyit a zsarnoki rendszer az írók, ilyen szempontból fontos a szerepük: „Ők is önigazolása szempontjából fontosnak tartott, tehát az velünk vannak” – mondhatta bárki e hazában. igazi magyar ember csak azt érezhette, hogy abban Sejtette azt Rákosi – társaival együtt, hogy óriási lelki nincs semmi köszönet. erő áll nemzetünk rendelkezésére. Ezért igyekezett Ötvenhat katartikus létét nem tagadja az ember, ha minden lehetséges nagy és közösen elfogadott szellemi olyan modellt képzel maga elé, amelyben ez a erőt kisajátítani. Petőfi kultuszáról csak hosszan hegycsúcs úgy jelenik meg, hogy előtte és utána lehetne beszélni. Révai József, az ateista ideológus hasonló mélypontokat, szakadékokat, iszonyú mélybe odáig ment, hogy olyan gondolatokkal játszott, hogy mit zuhanásokat lát. Hosszú éveken át volt kötelező tenne Petőfi, ha most itt lehetne közöttünk. Rájönne jegyzet a szegedi és több más egyetemen Ágoston arra, hogy még nem lépett be a Magyar Dolgozók György munkája. Oktatásunk, tanításunk, nevelésünk Pártjába, hát ezért első lépése az lenne, hogy fő elveként ebben három lényeges pont szerepelt: a kommunista párttagsági könyvet kérne. Szovjetunió, a népi demokráciák és hazánk szeretetére Egy kifosztott, megalázott ország lakosai össze- való nevelés. Persze szeretni mindenkit, kell még szorított foggal tűrnek, és a szellemi élet egyik ellenségeinket is, de itt nem erről volt szó. A irányítója vég nélkül képzeleg. Mindenben a tömeg proletárinternacionalizmus bűvöletében ez nem rokonszenvére igyekezett építeni. Ami valóban különös, udvariassági sorrend volt, hanem beleillett abba a az megdöbbenti az embert: nem csupán a rendbe, amely alapján az 1979-ben megjelent „reakciósoknak” minősített alkotóknak ment neki, gimnáziumi magyar irodalmi tankönyv éléről eltűnt a hanem igazi esztétára valóban nem jellemző módon „magyar” jelző. Ugyanis a nem egészen boldog összekavarta a műértéket és a befogadók színvonalát. emlékezetű hét szerző úgy vélte, hogy a világirodalom Megesik ez később is, mikor egy divatos, de művészi több mint a magyar, ami igaz is, de elfelejtették, hogy értékkel nem rendelkező alkotás rajongóinak a nem a világ számára írtak tankönyvet, hanem magyar számából határozzák meg az „igazi és méltó” sikert. Ezt diákoknak, és a népünket jelölő jelző a tantárgyban az utóbbi esetet menti az a körülmény, hogy a minősítő még megmaradt. önmagát értékeli, és ezt legalább meg lehet mondani. Tamási Lajos fenti versében ezt a felemás létet Révai kijelentései az adott korban, az adott körül- panaszolta jóval korábban: mények közepette megfellebbezhetetlenek voltak. Így mérgezhette a művelődésre éhes emberek tudatát „Felemás ég, felemás ének. azzal az elvével, amely szerint nekünk nem olyan Forradalmak szemétre lökve. művészekre van szükségünk, mint Bartók Béla, aki pár Milyen parancs ez: megmaradni tízezer emberhez szól, nem olyanokra, mint Kodály felemás népnek mindörökre?” Zoltán, akinek a zenéje pár százezer embert érint meg, hanem olyan proletár zsenikre, akik milliókhoz szólnak. A felemás állapot valóban hibridjelenség. Voltak, akik A dologban az a furcsa, hogy még Petőfi, Ady és úgy vélték, hogy a levert forradalommal a magyarság József Attila kisajátításában is volt különbségtevés. utolsó kívánsága, a végakarata is az űrbe szállt. Soros Példakép ez a hármasság volt, de kiemelten Petőfi György ilyen alapon tiltakozott a rendszerváltozás után követését hirdette a nagy ideológus. a magyar hagyományokra épülő új rendünk ellen. Lám, minden út Petőfihez vezet, és még ez az Fasiszta fordulatról vizionált. A felemás állapot nem arcátlan és hazug kisajátítás sem tudta az ő szellemi csupán a hazafiakat zavarta. Úgy látszik, azt senki sem ragyogását elhomályosítani, még egy pillanatra sem. tekintette véglegesnek. Akinek csak egy mákszemnyi jó Pedig nagy költőnk miskolci szobrának a felállítása érzése volt ötvenhat kapcsán, az nem vehette kapcsán is Rákosi ötletéről beszéltek. komolyan, hogy az a világtörténelmi esemény a bankok Mindez nem új. A Római Birodalom urai a leigázott „jóvoltából” lenullázódik. országok hitét, annak jelvényeit, anyagi megnyilvánulá- Goethe szerint szabadság csak azoknak jár, akik sát befogadták. Az istenszobrokat Rómába vitték, és naponta megküzdenek érte. Bizony ez a mi 103

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

ötvenhatunk kapcsán is nagyon igaz. Benke László KÖNYVESPOLC O.L.F.A.-AJÁNLAT „Ezredvégi játékok” című versében a bankok nemzeteket, reményeket elnyelő világát villantja elénk: Péter Erika önálló kötetei:

„Hol van a pénzed, milyen kamatra

fektetted bankba leértékelt öklöd, Poznan, Budapest, Prága, Gdansk! Azért döntögettél falakat, hogy a pénz láthatatlan függönyén fáradt légyként fennakadj?”

Nazim Hikmet évtizedeket töltött börtönben meggyőződése miatt. Az iszonyú csalódás Moszkvában érte. Látta, hogy a megálmodott új rend züllött és beteg. Látta a mi tragédiánkat is. Hogy ne keseredett volna el, ha a saját győztes függetlenségi háborújuk után húsz évvel a csalódást, a meghasonlást hangsúlyozta. Erről szóló eposza („A függetlenség háborúja”) így zárul:

„Igen, az eposz véget ért. De szívem ébred bánatára, mialatt szabadon és bátran futottunk, máris léptünk a csapdába:”

Esetünkben mártírjaink hatalmas menete, a körülmények hatalma ezt a típusú csalódást kizárja. Életáldozatuk figyelmeztet a küldetésünkre: annak folytatódnia kell, mert a „visszarendezők” óriási jéghegyeket emeltek a jövőnk elé. Mindaz, ami a magyarság ellen történik, szinte nap mint nap, oly következetesen, a Nagy László-i „fejbelőtt mének szédületét” juttatja eszünkbe.

Az ártatlanul szenvedő ember egy határon túl megérzi a szenvedésben is a küldetést, a krisztusi sorsot. Ha akarja, ha nem ez adatott meg neki. Ezt a sorsot látta meg Márai Sándor 1956 karácsonyán:

„Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák. Népek Krisztusa, Magyarország.”

(Mennyből az angyal)

Bárki bármit mond, gyűlöl vagy szeret minket, elébb- utóbb rá kell jönnie arra, hogy az emberiség megváltásának a műve általunk is folytatódott. A történelmi poklok jege, a modern Kocitusé olvadni kezdett. Az egész emberiség számára a szabadság magasztos földre szállásával megjelent a magasabb minőség. Ki mit tud vele kezdeni? Tagadja-e vagy szereti? Az ember szabadon dönt, szabadon választ Jó és Rossz között. Ezen múlik a Jövő.

104

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Hollós(s)y-Tóth Klára verseiből: Legutóbbi O.L.F.A.-kiadványok (könyvek és CD):

Tusnády László kötetei:

105

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

106

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

HÍREK –VÉLEMÉNYEK – ESEMÉNYEK // NOTIZIE – OPINIONI – EVENTI

EGY ÚJSÁGCIKK NYOMÁN meghökkentő -- írta a statisztikus, Jotan Hein Természet című kiadványában megjelent kutatásaik A napokban megjelent újságcikk az eredményéről szóló tanulmányban. emberiség történetéről olyan Ha belépnél egy 3OOO év előtti faluba, az első meglepő igazságokat bizonyított, ember, akivel találkoznál az ősöd lehetne! Ez hogy elhatároztam mindenképpen természetesen annyit is jelent, hogy mindenféle színű utána fogok nézni a szóban forgó és fajtájú elődeink vannak! Ennélfogva minden újságíró szavahihetőségének. A cikk palesztinai öngyilkos robbantónak vannak zsidó ősei, szerzője egy bizonyos Matt Crenson, akinek írását az minden Sunni muzulmán Irakban legalább egy Shiítától új-zélandi Dominion című fő napilap leközölte. származik és minden Ku Klux Klan családjában van Könyvtári böngészéseim a cikkben idézett Steve néger. Olson kutató könyve: az Emberiség Történetének Hogy létezik ez? Egyszerű matemetika. Feltérképezése és a "Nature" című szaklap kiadványa Minden embernek két szüleje van, négy nagyszüleje, után hasztalan keresése eredményeképpen a nyolc ükszüleje. Ha az emberiséget ily módon leginkább bizonyítható szöveg Matt Censon cikke volt, megduplázzulk időben hátra haladva, az egy-két amelynek címe: The Tie, that binds us all! „A kötelék, évszázad előtti ősök száma ezrekre duzzad. Ez a mely mindnyájunkat összeköt!” és amelynek egyenes hatványozott növekedés már a 15. században egy fordítását tartom a legfelvilágosítóbbnak arra, hogy a milliónál több elődöt mutatna és a 13. században már meghökkentő tényeket feltárjam. Íme a fordítás: több, mint egy billiót! (USA billió egyenlő a magyar milliárddal azaz ezermillióval, 1O-nek a 9. hatványával) „A kötelék, mely mindnyájunkat összeköt és a 9. században már több, mint egy trillió (1O¹²!) őst Az emberiség családfájának gyökere nagyon sekély, jelölhetne meg. (Akkor összesen nem volt annyi ember olyannyira, hogy az egész ma élő emberiség egyetlen a világon!) ősapától (vagy ősanyától) eredhet, aki nem régebben, Ha elképzelünk egy embert 12OO évvel ezelőtt, mint két- háromezer évvel ezelőtt élt! Aki valahol Kelet- akinek leánya harminchatod izigleni ősanyja és akinek Ázsiában, Taiwanban, Malaysiában, esetleg a fia harminchetedizigleni ősapja volt egy ma élőnek, Szibériában élhetett! A szóban forgó ősünk — nő vagy akkor ezt csak két teljesen különálló családfával férfi — semmi mást nem tett, mint született, élt, lehetne kimutatni. Az igazság az, hogy, akik 12OO gyermekeket nemzett vagy szült és meghalt. És mégis évvel ezelőtt éltek többezerszeresen szerepelnének a ez volt az őse minden embernek, aki ma él a földön, ma élők családfáján, mert abban az időben az a föld tehát hat és félmilliárdnyi embernek! össznépessége nem haladta meg a kétszázmilliót. Ez annyit is jelent, hogy minden kortársunk egy Egyszerű osztás: trillió osztva kétszázmillióval embertől származik, aki időben olyan közel van megmutatja, hogy egy ma élő ember családfáján azok hozzánk, mint Tutenkamen uralkodása vagy akár az ó- az 12OO évvel ezelőtti családfatagok átlagosan 5OOO- görög aranykor, sőt a legvalószínűbb, hogy Krisztus szer ismétlődhettek. Azért írom, hogy családfatagokról előtti első században élt! — jelentette ki Steve Olson, van szó, mert az akkor élők nem mindegyikének voltak akinek a könyve: Az Emberiség Történetének leszármazottai és így azok a mai emberek családfáin Feltérképezése nyomon követi fajtánk, a Homo Sapiens nem szerepelhetnek. Másfelől a családok szaporulata fejlődését afrikai eredetünktől kezdve több, mint nem volt egyforma! Voltak sokkal népesebb családok százezer évvel ezelőtt. is! Ezért van olyan mai élő, akinek a családjában Az emberi természet által adva van, hogy eltűnődjön 5OOO-nél sokkal többször is ismétlődhettek! elődein, kik voltak, hol éltek, milyenek voltak? Honnan Amint időben visszalépkedünk, azt találjuk, hogy ered az a tulajdonságuk, hogy szívesen nyomozzák mindig kevesebb ág ismétlődik és mindig kevesebb nemzetségük családfáját, antik emlékműveket ember, mígnem egy emberre csökken az egyre gyűjtsenek és híresebb történelmi helyeket szívesen vékonyodó családfa! látogassanak, hogy bepillanthassanak az előttük élők Matematikailag elkerülhetetlen, hogy eljussunk egy életébe, az emberiség életének szövevényes hálójába. pontig, ahol már csak egy ember ismétlődik minden ma Azonban nagyon kevés ember jön rá arra, hogy ez a élő ember családfáján! Ez az egyén ősapja vagy háló milyen bonyolultan köt össze minden embert, aki ősanyja minden ma élő embernek! valaha is élt. Az is logikus, hogy még tovább visszafelé haladva az Egy szuperszámítógép, egy statisztikus és egy ŐS családfájának minden egyes tagja a mi ősünk is, számítógépszakértő segítségével Olsonék minden ma élőnek vérrokona! kiszámították, hogy milyen szorosan összefügg az Amikor átsétálsz egy egyiptomi műkiállításon, a emberiség családfája. Mindössze 2OOO és 5OOO év piramisoktól keletre bármilyen más műkincs készítője közötti időbe kellett visszavezetni a számítást (és a lehetett egyik ősöd, sőt a múmia, aki ott fekszik legvalószínűbb 2OOO év!) hogy annak az embernek a középen a legvalószínűbb elődöd, mert családja létezését bizonyítsák, akitől minden ember származik! számossága és biztonsága továbbélésre biztosítva volt. Sőt Olson és társai kimutatták, hogy ha egy kicsit Ez azt is jelenti, hogy amikor mozlemek, zsidók, ha arra tovább visszavezetik számításaikat 5 -7 ezer évvel hivatkoznak, hogy mind Ábrahám gyermekei, ezelőtti időkre, akkor a ma élő emberek mindegyikének bizonyosan igazat beszélnek! teljesen egyforma családfájának az a része, amely a Nem számít milyen színűek vagyunk, milyen nyelvet közös ős előtt létezett. Ez a felfedezés különösen beszélünk, őseink, akik a Jang-ce partján rizst

107

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

termeltek, akik először lovakat szelídítettek az Ukrajna Un nuovo postino sconosciuto mi ha consegnato sztyeppéin vagy akik lajhárokra vadásztak Észak- vagy sorridendo il nuovo numero dell’”Osservatorio Dél-Amerika őserdeiben vagy akár, akik Kufu nagy Letterario”. Con una voce particolare e gioiosa mi ha piramisát építették, őseink voltak — írják Olson detto: “È arrivato dall’Italia” – e se ne è andato in fretta. kollégái a Nature című kiadványukban. Io, colto di sorpresa, gli ho risposto: “La ringrazio per la Hogy lehetnek ilyen biztosak? sua gentilezza”. Tutto si è svolto in un arco di tempo Steve Olson és társai egy hatalmas così breve di questa giornata, che a buon diritto mi szuperszámítógépes színlelt megjelenítést készítettek potete rimproverare per il fatto che chiacchiero di cose az emberiség történetéről, amint születtek, vándoroltak insignificanti. Ma io, al contrario, vedo una forza helyről helyre, szaporodtak és meghaltak. A modellnek particolare in questo sorriso: in un mondo così estraneo tartalmaznia kellett tehát a népvándorlásokat, esiste anche questo. Certamente anche il caso ha történetírók, antropológusok, archeológusok giocato la sua parte, visto che nessuno può sospettare kutatásainak eredménye alapján, hogy milyen il contenuto di un pacco confezionato. Ma anche tömegben cserélődtek a kontinensek között. quell’uomo che faceva soltanto il suo dovere sapeva di Nagyon kevés vándorlást megengedve a consegnare qualcosa dall’Italia e questa particolare szuperszámító kihozott egy Krisztus előtti 3OOO éves simpatia non poteva di certo essere casuale proprio dátumot az emberiség közös ősének életidejére. Egy ora, prima del 15 marzo, qui a Sátoraljaúhely, città magasabb népvándorlási számot alkalmazva, amely amata da Kossuth Lajos. Io, nella sopradetta scena, azonban még mindig a valóságnál korlátozottabb, a vedo un qualcosa che ha sfumature simboliche. Credo, gép a meglepően közeli Krisztus előtti első századot cioè, che se qualcuno venga colpito, in qualche modo, jelölte meg közös ősünk életidejének! dallo spirito dell’”Osservatorio Letterario”, riesce ad A sok betáplált adat közül a népvándorlás volt a intuire quel fascino che contenuto in questo periodico kulcstényező. Amikor az emberek ivadékot hagynak così straordinario. Come scrive Csorba Győző: “ La távol szülőföldjüktől, azok bevezetik teljes vérvonalukat festa è la più grande ricchezza del cuore” e, secondo fogadott, új környezetük családfájába. uno scritto meraviglioso di Torquato Tasso, posso dire Emberek hajlamosak azt hinni, hogy a történelem előtti che la festa è il passaggio dalla caducità dell’essere időkben ez ritkán fordult elő és az emberek nagy all’eternità: la stessa felicità. Auguro a Lei e a tutti i többsége születési helyük közelében élt és halt meg. A suoi collaboratori di prendere parte a questa gioia történelem azonban tele van olyan példákkal, amely sublime. Per me è un giorno particolare quest’oggi. meghazudtolja ezt az elképzelést. Questo giorno è l’apice delle buone speranze. Le Példa erre Nagy Sándor, aki hódításai idejében elérte auguro buon lavoro e buona salute. Indiát is: két gyermekkel is gazdagította nemzedékét, La saluto con affetto: akiket egy perzsa anya szült neki. A mongolok, a Dr. László Tusnády vikingek, a hunok teljes nemzedékeket hagytak Dr. Madarász Imre – Budapest 17.03.2012 hódításaik mögött, Dzsingisz kán határainak Gentile Caporedattrice! vérhagyatékáról nem is beszélve. Ho ricevuto il nuovo numero (doppio) dell’”Osservatorio Természetesen sokkal békésebb embercsoportok is Letterario”, La ringrazio. Ha accresciuto la mia gioia il vándoroltak eleget: A cigányok Indiából Európába. fatto che anche questa volta i miei scritti sono stati Kelet-Ázsiából áradtak a néptömegek a Csendes pubblicati accanto a importanti autori e tra i testi di Oceán déli részeire. Egyetlen vérkapocs az egész rilievo. Mi ha reso particolarmente felice la significativa csoportot a fővonalba zárhatja. presenza dell’amico e collega, a me caro, László A vándorlók közül bárkinek utódja volt: A tengerész, Tusnády; con il professore di Sátoraljaúhely ci lega una akit rossz szelek idegenbe fújtak, fiatal férfi vagy nő, aki sì forte amicizia e collaborazione professionale che jobb sorsot remélve vándorbotot fogott, a dura ormai da 17 anni, sarebbe difficile elencare su testvériségnek ezt a bonyolult hálóját segített quante riviste abbiamo lavorato e siamo stati megszőni, amelynek mindnyájan részesei vagyunk.” menzionati insieme. Allo stesso modo gioisco per la sistematica pubblicazione dei testi di due miei allievi, Eddig szól a cikk, ami szerintem nincs nagyon Jakab Zalánffly Eszter e Aszalós Imre, in questa rivista, helyesen összeállítva és abban reménykedtem,, hogy o meglio in questa serie di libri. Quest’ultimi sono egy kis adatbeszerzéssel javítást tudok alkalmazni, de particolarmente pregevoli visto che presentano in új adat hiányában talán helyesebb, ha az eredeti cikk maniera autentica ai lettori italiani la letteratura e la fordításával elégszem meg. cultura ungherese, il passato e il presente dei rapporti Gyöngyös Imre italo-ungheresi, in un periodo in cui particolarmente Wellington, 2OO6. Júl. 5 importante dare un’immagine reale all’Unione Europea, al posto di dare delle disinformazioni e dire delle bugie POSTALÁDA – BUCA POSTALE propagandistiche. Lei è più di 15 anni che lavora per

questo riuscendo a raggiungere risultati degni dei più Qui si riportano le traduzioni di alcune lettere pubblicate grandi riconoscimenti, anche se (come si legge nel nostro precedente fascicolo all’opera di Marianna nell’editoriale) non proprio in circostanze favorevoli. Nagy e la ringrazio per questa sua gentile collaborazione. (Mttb) – Itt pubblikáljuk a múlt számunkban megjelent Eppure oggi, tutti quelli che sono impegnati nel néhány levél fordítását, amelyet Nagy Marianna végzett conservare le culture e le tradizioni europee e nazionali és hálás köszönet ezért a kedves közreműködéséért! continuano a navigare controcorrente. Sballottati ma – (Bttm) speranzosi – di non affondare. Con la stima di sempre per il suo operato La saluto con ferrea amicizia, Le Dr.Tusnády László –Sátoraljaújhely 13.03.2012 auguro di ottenere lo stesso successo anche in futuro Egregia Caporedattrice, Cara Melinda! 108

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

per Lei e per il suo periodico, con la speranza di poter della natura. Spero che presto ritornerete continuare il nostro rapporto di collaborazione: tranquillamente nelle vostre case.

Imre Madarász Con amicizia:

OSZK/KISS László – Budapest 12.05.2012 Maxim Cara Melinda Tamás-Tarr! H. S. – Kaposvár 23.05.2012 Ho ricevuto con la posta di oggi il libro “Le straordinarie Cara Melinda, avventure di Sandy”. Ho dovuto guardarlo a lungo La cosa importante è che a nessuno di voi sia accaduto prima di capire che il libro è un prodotto ungherese per qualcosa. È spaventosa la sensazione di insicurezza e le illustrazioni contenute, ma anche per l’autore, anche di sentirsi abbandonati. Le auguro che presto la vita di se già dall’inizio il nome era sospetto. È un fatto prima riprenda il suo vecchio cammino. interessante il metodo di studio di una lingua straniera, Con affetto, cordialmente: l’insegnamento della grammatica, il bilinguismo e Sándor l’appartenenza a due culture diverse. Mi congratulo per Dr. Judit Józsa – Pécs 25.05.2012 questo libro ben riuscito! Colgo l’occasione per salutarla Cara Melinda! perché io ho temporaneamente sostituito nel settore Sono andata a casa, a Pécsely, per un po’ di giorni. Mio neo-latino il mio collega, da gennaio ci sarà un nuovo padre si è preoccupato parecchio per Te, ma adesso referente: lui si occuperà delle corrispondenze italiane. che ho ricevuto la tua lettera lo posso rassicurare. […] […] Le auguro ulteriori successi per il suo generoso lavoro State attenti per quanto potete! che svolge nei rapporti culturali italo-ungheresi. Judit Con cordialità: Kálló László 27.05.2012 László Kiss Cara Melinda! Biblioteca Nazionale Széchényi Sono contento che non vi sia successo niente, a parte Olga Erdős – Hódmezővásárhely 20.05.2012 lo spavento… Anche se, purtroppo, molti non sono stati Cara Melinda! così fortunati. Anche io ho vissuto alcuni terremoti, ma Ho letto adesso la notizia sul terremoto che ha colpito quelli, a confronto, sono stati di minore intensità. l’Italia settentrionale nella zona di Bologna. Spero che […] da Lei si sia avvertito di meno e che tutto sia apposto. Cordialmente: […] László Kálló Spero ancora una volta che da Lei il terremoto non Maxim Tábory – Kinston, NC U.S.A. 28.05.2012 abbia causato danni. Cara Melinda! La abbraccio,con affetto Mi fa preoccupare il fatto che ancora adesso, a volte, la Olga terra continua a tremare sotto i vostri piedi. L’uomo non Dr. Szitányi György – Gödöllő 20.05.2012 può evitare questo fatto, si può solo pregare e io da qui Cara Melinda! sto facendo proprio questo per voi. Voi fortunatamente Ho saputo che anche a Ferrara i letti hanno tremato. È abitate in un palazzo sicuro, siccome molte case a tutto apposto? Ferrara si sono danneggiate. […] La tua influenza, secondo me, ti è venuta perché avete Poi mi farò sentire quando scrivo. Non voglio passato una notte accovacciati in macchina e, in disturbarti. secondo luogo, è stata causata dal fatto che siete molto Con affetto: provati anche nell’animo. Gyuri […] Gál Csaba – Székesfehérvár 21.05.2012 Con amicizia: Cara Melinda! Maxim Spero che il terremoto non vi abbia colpito; anche la Havas Petra/ Oszk – Budapest 30.05.2012 Signora Klára si preoccupa, quindi ti prego di Cara Melinda! rassicurarla e di dirle che tutto va bene! Le notizie mi stringono il cuore, mi dispiace che dovete Cordialmente: affrontare queste prove così grandi. Speriamo che Csaba Gál presto finisca questo periodo così difficile! Aszalós Imre – Savigliano 22.05.2012 Vi auguro costanza e molta forza. Cara Signora Direttrice! Un saluto amichevole: Ho saputo del terremoto che ha colpito la zona Petra Havas dell’Emilia e di Ferrara. Sta bene? Non Le è successo Maxim Tábory – Kinston, NC U.S.A. 30.05.2012 niente? […] Melinda, leggo con preoccupazione le tue righe, non Con rispetto e affetto: sono riuscito a telefonarti. Grazie per avermi mandato Imre Aszalós la copia della tua risposta a Imre in cui descrivi la Maxim Tábory – Kinston, NC U.S.A. 22.05.2012 terribile situazione […]. Cara Melinda! Tutte le mattine prego per i miei amici e per i Grazie a Dio siete tutti sani e salvi, per fortuna conoscenti che sono malati. Poiché siete anche voi in nemmeno la vostra casa ha subito alcun danno. Questa pericolo includo Te e la Tua famiglia (qual è il nome di è stata una terribile esperienza! L’ho saputo per prima tua figlia e di tuo marito?). da te, infatti, ultimamente non ho acceso nemmeno la In pensiero, il tuo amico: ______Maxim ______TV, sono molto impegnato. […]

Precedentemente ho visto molte immagini veramente INFO: Questa volta di nuovo ho potuto realizzare l’edizione a terribili sui danni causati dal terremoto… Questo colori. (Mttb) // Ez alkalommal ismét megvalósíthattam ezen dimostra la totale impotenza dell’uomo contro le forze színes kiadást. (Bttm) 109

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

Alcune immagini della pianura padana terremotata: Néhány felvétel a földrengéses Pó-síkságról (Fonte: Internet e Osservatorio Letterario NN. 87/88 2012

Foto di G.O.B. delle torri del Castello Estense, Chiesa di S.

Paolo di Ferrara)

110

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

I fascicoli dell'Osservatorio Letterario (75/76 2010 - 87/88 2012) in tre volumi con copertina morbida ed in tre volumi con copertina rigida...>> // Az Osservatorio Letterario utolsó két év számai három puha- és három keménytáblás kötetben (75/76 2010 - 87/88 2012)... >>

NN. 75/76 2010 – 77/78 2011:

NN. 83/84 2011 – 87/88 2012:

NN. 79/80-81/82 2011:

111

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

SONO ORDINABILI ANCHE SUL http://ilmiolibro.kataweb.it/communit

y.asp?id=74180&page=1&pageR=1

SITO:

112

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

113

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XVI/XVII – NN. 89/90 NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2012/2013

EDIZIONI O.L.F.A.

Poesie Racconti Saggi

Antologie, CD & volumi individuali ISBN 978-88-906928-2-6