Sándor Szabolcs: Puccini Egyéni Stílusának Kialakulása 2 Valamilyen Vallásos Vagy Mitológiai Témát Ábrázoltak Inkább Emberléptékű, Mintsem Monumentális Módon
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
SÁNDOR SZABOLCS GIACOMO PUCCINI EGYÉNI STÍLUSÁNAK KIALAKULÁSA ÉS A MANON LESCAUT ELEMZÉSE DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2017 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola GIACOMO PUCCINI EGYÉNI STÍLUSÁNAK KIALAKULÁSA ÉS A MANON LESCAUT ELEMZÉSE SÁNDOR SZABOLCS TÉMAVEZETŐ: VAJDA JÁNOS DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2017 iii Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás .................................................................................................................. iv Előszó ......................................................................................................................................... v I. FEJEZET ................................................................................................................................. 1 1. Befolyásoló tényezők ............................................................................................................. 1 1.1. A 19. századi korszellem ................................................................................................. 1 1.2. Száz év operái és stílusirányzatai ................................................................................... 17 1.3. Közvetlen hatások, és az egyéni stílus különös ismertetőjegyei .................................... 29 1.4. Az első kompozíciók elemzése a fordulópontig, 1893-ig .............................................. 42 II. FEJEZET ............................................................................................................................. 82 2. A Manon Lescaut című opera elemzése ............................................................................... 82 2.1. Az inspiráló Manon ........................................................................................................ 82 2.2. Első felvonás .................................................................................................................. 87 2.3. Második felvonás ......................................................................................................... 100 2.4. Intermezzo és a harmadik felvonás .............................................................................. 111 2.5. Negyedik felvonás ....................................................................................................... 117 Függelék ................................................................................................................................. 122 Bibliográfia ............................................................................................................................. 123 Köszönetnyilvánítás Munkám és tanulmányaim során sokan segítettek, akiknek köszönettel tartozom a támogatásért, tudásukért és szeretetükért. Elsőként családomnak, akik türelme, szeretete és toleranciája nélkül nem tudtam volna kutatásaimat elvégezni és a doktori értekezésre felkészülni. Kitüntetett köszönet illeti Prof.Em.Ks. Marton Éva művésznőt, aki elsőként támogatott e tudományos fokozat megszerzéséhez szükséges munkám elindításában és rendszeresen nyomon követte felkészültségem periódusait. Köszönöm Vajda János Kossuth- díjas zeneszerző bátorítását és szakmai kontrollját, továbbá Dr. Fekete Gyula zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár és rektor-helyettes személyes bíztatását és rokonszenvét, valamint Dr. Almási Tóth András az Opera szak vezetőjének, rendező-tanárának szakmai segítségét, mellyel sok esetben rávilágított a dramaturgiai alapelvekre és a rendezői gondolkodás szabályaira. Köszönettel tartozom karmester tanáromnak, Maestro Donato Renzettinek, aki olaszországi tanulmányaim során felhívta figyelmemet az olasz hagyományokra, mind karmester-technikai, mind pedig a 18. század olasz és francia operáinak és egyéb zeneműveinek stilisztikai, előadóművészeti mesterfogásainak gyakorlati alkalmazására. Továbbá Mesterházi Máténak, aki készséges ajánlásaival hozzájárult a kutatásaim elvégzéséhez. Soha nem felejtem azt a tudást, amit egyetemi tanáraimtól kaptam. Köszönöm Földes Imre zenetörténet tanáromnak, Várjon Dénes tanáromnak, Schweitzer Katalin tanárnőmnek, továbbá a Hittudományi karról Dr.Prof.Em. Rózsa Hubának, Dr. Bolberitz Pál filozófia tanáromnak és Dr. Dávid Katalin művészettörténet tanáromnak, akik részletező és átfogó tudása segített jobban átlátni ennek az igen fontos évszázadnak a jelentőségét. Sándor Szabolcs Budapest, 2017. április 27. v Előszó A soron következő első fejezetben felvázolom, hogy milyen fontos hatások jellemezték a 19. századi, európai művészeti irányzatokat a történelmi események és a filozófiai gondolatrendszerek befolyása következtében. A korszellem bemutatását csak abból az elgondolásból tartom fontosnak, hogy látni lehessen, milyen korba született Giacomo Puccini (1858-1924), azaz a század második felében milyen társadalom vette őt körül. Tanulmányai során megszerzett tudás és tapasztalat abból a múltból táplálkozott, amely egy fejlődési folyamatban értékelhető csak, és amely korszellem az azt megelőző kor történelmi, filozófiai és művészeti hatásainak leképezése. Pusztán azokat a közvetlen előzményeket veszem szemügyre, melyek a 19. században történtek és Puccini születése idején, 1858-ban még aktívak voltak, illetve közvetlen hatással rendelkeztek. Puccini operái ma is az egyik legszívesebben hallgatott, és a legtöbbet játszott művek közé tartozik a világ operaházaiban és hangversenytermeiben. A professzionális komolyzenészek is, sőt a zenekritikusok is jobbára a Manon Lescaut-t és az utána következő operákat ismerik vagy játszák. Figyelmem részben az első világsikere ― az 1893-ban bemutatott Manon Lescaut ― előtti időre fókuszál, egészen 1875-ig visszatekintve. Ami ebben a tizennyolc évben történt valószínűleg nagyon lényeges lehet, hiszen a Manon Lescaut volt az egyetlen operája, ami soha nem okozott csalódást számára, és a bemutató előadást is beleszámítva mind a közönség, mind pedig a zenekritikusok részéről egyöntetű sikerként értékelik. A felkészülést és a kutatást már 2005 után elkezdtem, amikor még olaszországi karmestertanulmányaimat folytattam. Ellátogattam Luccába, Torre del Lagoba, Viareggioba és Milánóba is. Több régi, egyetemi jegyzetemet elővettem, és a rengeteg adatot igyekeztem rendszerezni. Azokban az adatolásokban, melyek pontatlanságuk miatt nem voltak használhatóak, az idegen nyelvű internetes oldalak segítettek. Továbbá megemlítek négy írót, akiknek átfogó munkája segített az egyes alfejezetek kibontásában. Artner Tivadar a középkori és a reneszánsz művészetről szóló könyvei, Fekete Sándor a francia forradalomról írt átfogó munkája, Jónás Ilona Európa születését részletező könyve és Lajta Edit ismertetője a korai francia festészetről fontos ismeretekkel láttak el, de műveik nem szerepelnek a lábjegyzetekben. Számomra az volt a legnagyobb reveláció ― megnézvén ennek a fentebb említett első tizennyolc évnek alkotásait −, hogy rátaláltam azokra a stílusjegyekre, amik Puccini későbbi operáiban is lépten-nyomon, szembeötlően megjelennek, mint egyfajta ismertetőjegy, rá jellemző „Puccini-pecsét”. Annyira lázba hozott, hogy elkezdtem feltérképezni azokat a témákat, akkordokat, dallamíveket, amik megjelennek itt-ott, bárhol az egész életművön belül. Számtalan ilyenre akadtam, és ezek csírájukban vagy akár teljes megnyilvánulásukban már a pályaszakasz elején feltűnnek. A Manon Lescaut-t csak egy-két külföldi tanulmány elemzi kevés részletességgel, dacára sikere nagyságának. Legjelentősebb Deborah Burton: Recondite Harmony című tanulmánya, ami interneten érhető el. A többi, későbbi operáival jóval több elemzés foglalkozik, ezért amikor utalok rájuk csak a teljesség igénye nélkül teszem, hiszen ez nem tárgya ennek a doktori értekezésnek. Ellenben elemzésem aprólékos volta remélem, megelégedettségükre lesz majd és lelkesedésem − ahogy az olaszok mondják: „pucciniano” − átszüremkedik a sorok közül és rajongásom tüze újabb híveket fog szerezni ennek a varázslatos kaleidoszkópszerűen mindig más-más arcát mutató, intim muzsikának. 1 I. FEJEZET 1. Befolyásoló tényezők 1.1. A 19. századi korszellem Tekintettel arra, hogy az egész 19. századra a romantika és a realizmus − e két alapvető stílusirányzat − jellemző leginkább, melyek legnagyobbrészt egymás mellett, párhuzamosan jelentek meg, kialakulásukat és ismertetőjegyeiket mutatom be elsőként. Meglátásom szerint erre azért van szükség, hogy látni és mindenekelőtt érteni lehessen, milyen közvetlen hatásokkal kell számolni, amikor Puccinit, és általában a romantikus zeneműveket próbáljuk megérteni. Az 1800-as évek történelme Bonaparte Napóleonnal indul, ám ennek előzménye, a francia forradalom indította el azt a folyamatot, amit a történészek a „hosszú 19. század” névvel láttak el. Az abszolutista önkényuralom, mely a 18. századi francia királyságot jellemezte, és benne XIV., XV., és XVI. Lajost, a pénzügyi és morális csőd állapotába taszította az országot. A nyomor, a céltalanság és az elkeseredettség kirobbantotta a forradalmat, mely tíz kerek évig lázban tartotta az országot, főleg a meghirdetett eszmék tartottak pillért az esetlegesen csüggedőknek. A szabadság és egyenlőség, mint az akkor kialakuló új eszmeirányzat − a liberalizmus − két fő irányelve megbabonázta és új erővel töltötte meg a társadalmat. Bár a római mintára megalakult hármas uralkodói rendszer − a királyság, köztársaság és a császárság − nem tudta megoldani a súlyos problémákat. A liberalizmus eszméje egyre erősödött és szellemileg átformálta az akkori Európát. A jobb és igazságosabb élet reményében harcolóknak be kellett látni az évtizednyi küzdés után, hogy helyzetük nem változik.