A Szolgáltató Tevékenységek Jelenléte És Területi Koncentrációja Heves Megyében the Presence and Regional Concentration of Service Activities in Heves County

Koncz Gábor1 – Szűcs Antónia2 A szolgáltató tevékenységek jelenléte és területi koncentrációja Heves megyében The presence and regional concentration of service activities in Heves County

[email protected] 1Eszterházy Károly Egyetem, főiskolai docens 2 Eszterházy Károly Egyetem, adjunktus

Bevezetés A tanulmány az igen szerteágazó szolgáltató szektor ágazati bontásban történő bemutatására vállalkozik Heves megye településein, amelyre terjedelmi korlátok miatt természetesen csak részlegesen kerülhet sor néhány érdekesebb kutatási eredményt kiragadva. Az ismertetett alágazatoknak az elemzésére egyrészről széles körű szekunder adatbázisok álltak a rendelkezésre, ami alapot biztosított az elemzésekhez. Másrészről ezek a tevékenységek a településközi kapcsolatok alakulását, a vonzáskörzetek formálódását napjainkban is alapvetően befolyásolják. A tanulmány egyaránt kitér egyes közszsolgáltatások és üzleti szolgáltatások ismertetésére is, amelyeket a települések fejlődése szempontjából fontos elkülöníteni egymástól. Miközben a nagyvárosokban a gazdasági élet szereplőinek tevékenységét megalapozó szolgáltatásoknak különösen nagy jelentősége van, addig a közszolgáltatások gyakran az elmaradott települések utolsó mentsvárát jelentik a helyi foglalkoztatás fenntartásában (Koncz, 2010). Választásunk az ágazat nehéz kezelhetősége miatt azért esett mégis a szolgáltató szektorra, mert az utóbbi évtizedekben a gazdaság fő ágazatai közül a gazdasági teljesítménye és foglalkoztatásban betöltött szerepe a leggyorsabban bővült, ami nagymértékben oldotta a társadalom és a gazdaság telephelyválasztásának kötöttségeit (Illés, 2003). A központi funkciókat lefedő tevékenységek pedig szinte kivétel nélkül a szolgáltatások körébe taroznak, ami elengedhetetlenné teszi a szolgáltatások földrajzi struktúráját kialakító folyamatok törvényszerűségeinek megismerését, különös tekintettel a megye speciális adottságaira. A szolgáltató tevékenységek meghatározó tereinek a városok, a magasabb hierarchiaszintű szolgáltatások esetén egyértelműen a nagyvárosok tekinthetők (Hall, 2002). A városok nagyságát és szerepkörét tekintve jelentős különbségeket tapasztalhatunk, azonban közös bennük, hogy a területi munkamegosztásban meghatározó funkcionális térszervező elemek. A településföldrajz megközelítése alapján a város a központi funkciók gyűjtőhelye, ezek révén különböztethető meg a falvaktól, amelyeknek lakói a városokba kénytelenek utazni azok igénybe vételéhez. A szolgáltatások többsége, a minden településen jelenlévő alapszolgáltatásokat leszámítva ebbe a körbe tartozik (Beluszky, 1967). A népesedési folyamatok alapvetően a városokat is kedvezőtlenül érintik Magyarországon azonban a helyenként csökkenő városi népességarány mellett is megfigyelhető, hogy a társadalmi-gazdasági erőforrások alapvetően a városokban, urbanizált területeken koncentrálódnak. A hálózatba szerveződő, a magukat a településhierarchia több szintjén is képviseltető szolgáltató cégek tevékenységüket általában úgy bontják meg, hogy legjövedelmezőbb profilú tevékenységeiket a nagyvárosi központokba koncentrálják, míg a perifériának tekinthető kisebb településeken csak a kevésbé jövedelmező tevékenységek vannak jelen. A perifériák számára ugyanakkor a stratégiailag kevésbé jelentős szolgáltató tevékenységek is értékesek lehetnek, amennyiben munkahelyeket teremtenek, és új munkakultúrát honosítanak meg (Raffay – Sári, 2003; Földi, 2008). Amellett, hogy kíváncsiak voltunk arra, hogy a megye hagyományosan meghatározó jelentőségű városközpontjainak (Eger, Gyöngyös, Hatvan) szerepköre hogyan változott meg az ezredfordulót követően, azt is szerettük volna megvizsgálni, hogy az utóbbi időszakban térségközpontként kijelölt, illetve városi rangot kapó településeknek mennyire sikerült bővíteniük a szolgáltatásaiknak a körét és volumenét, valamint mekkorra

272

szervező erővel bírnak a szomszédos települések számára. A települések fejlődési ütemét ugynakkor alapvetően befolyásolja térszerkezeti pozíciója is, így könnyen előfordulhat, hogy egy nagyobb város közelében elhelyezkedő alközpont jobban teljesít, mint egy járásközpontnak éppen a periférikus fekvés miatt kijelölt centrumtelepülés, amelytől azt várják, hogy idővel egyre növekvő térségformáló erőre tegyen szert (Nemes Nagy, 2004; Szörényiné Kukorelli, 2014).

Anyag és módszer A szolgáltató szektor egy olyan gyűjtőfogalomként kezelhető kategória, amelyet rendkívül polarizált struktúra és sokszínűség jellemez, bármely szempont alapján is közelítjük meg azokat a tevékenységeket, amelyek eredményét ebbe a csoportba soroljuk. E tevékenységek csoportosítására számos eltérő lehetőség nyílik, a vizsgálatunk során mi a Browning–Singelmann szerzőpáros által a felhasználó, a szolgáltató és a gazdaságban betöltött funkció alapján történő csoportosítások kombinációjaként kialíkott kategóriákat vettük alapul (Browning–Singelmann 1975). E csoportosítás négy fő kategóriáját az elosztó, az üzleti, a társadalmi és a személyi szolgáltatások jelentik. Vizsgálatunk során igyekeztünk mindegyikre példát hozni, az alábbi táblázatban félkövér betűtípussal szerepelnek az érintett tevékenységek (1. táblázat).

1. táblázat: A szolgáltató tevékenységek kategorizálása Browning és Singelmann alapján

Elosztó Üzleti Társadalmi Személyi szolgáltatások szolgáltatások szolgáltatások szolgáltatások • Szállítás és raktározás • Bank, hitel, egyéb • Egészségügyi • Háztartási • Távközlés pénzügyek szolgáltatások szolgáltatások • Nagykereskedelem • Biztosítás • Oktatás • Vendéglátás és • Kiskereskedelem • Ingatlanügyek • Jóléti, kulturális és szálláshely (élelmiszer és ital • Engineering és vallási szolgáltatások szolgáltatás részben) építészeti • Nonprofit • Javítás • Postai szolgáltatások szervezetek • Mosoda és szolgáltatások • Számlázás és tevékenysége vegytisztítás könyvelés • Kormányzás • Fodrászat és • Egyéb üzleti • Szakértői kozmetika szolgáltatások tevékenységek • Szórakoztatás • Jogi szolgáltatások • Egyéb személyi szolgáltatások Forrás: Browning, H.–Singelmann, J. 1975 alapján, módosítva.

A vizsgálat célterületéül Heves megyét választottuk, ami Magyarország negyedik legkisebb területű (3637 km2) és hatodik legkisebb népességszámú (299 121 fő 2015-ben) megyéjét jelenti. Népsűrűsége (82 fő/km2) a vidéki megyék sorában közepesnek mondható. A megye közigazgatási területe hét járásra és 121 településre oszlik. A városi jogállású települések száma 11. Központja Eger, amely az alacsonyabb népességszámú megyeszékhelyek közé tartozik (csak Szekszárd és Salgótarján marad el attól), és a megye keleti peremén helyezkedik el. Ez a körülmény a megye kisebb városai számára lehetőséget biztosít erősebb vonzáskörzet központi szerepkör kialakítására, különösen a megye Egertől távol eső nyugati részén. A megye fejlődését alapvetően befolyásolja a főváros relatív közelsége, fő térszerkezeti vonalát a Hatvan–Gyöngyös–Eger gazdasági tengely jelenti, amelyet a

273

főbb közlekedési útvonalak is támogatnak. A tengelytől északra és délre elhelyezkedő térségek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, ami részben annak köszönhető, hogy nem rendelkeznek erős központi szerepkörű településsel, emellet azonban a vidéki települések átlagos népességszáma is alacsonyaabb, mint a gazdasági tengely mentén (1. ábra). Ennek megfelelően szűkreszabott piacot jelentenek a szolgáltató szektor számára.

1. ábra: Heves megye településeinek népességszáma Forrás: TeIR adatbázis (2015) alapján saját szerkesztés.

A települések (és központi szerepkör esetén a vonzáskörzetük) népességszáma és annak változása alapvetően befolyásolja, hogy mely szolgáltató funkciók megjelenésére van lehetőség, és az egyes szolgáltató tevékenységek mennyire diverzifikáltan jelenhetnek meg. A kisebb falvakban általában csak az alapvető szolgáltatások vannak jelen, amelyekkel alig tudnak bekapcsolódni a települések közötti munkamegosztásba. A népességszám további csökkenése pedig annak lehetőségét veti fel, hogy idővel a jelenlegi szolgáltatások sem maradnak rentábilisak, így

274

felszámolják azokat, s a helyi lakosoknak más településeken nyílik csak lehetősége a szolgáltatások igénybe vételére. A kutatás időbeli kereteit a 2000-es ezredforduló és a legutolsó rendelkezésre álló adatok jelentik, ami a legtöbb esetben a 2015-ös év volt. Ettől csak adatok hiányában tértünk el, ilyenkor az ezekhez legközelebb eső, feldolgozható adatbázissal bíró időpontot választottuk. A megnevezett 15 év alatt a megye népességszáma 8,7%- kal csökkent. A csökkenés a települések minden méretkategóriájára érvényes, igaz, különböző mértékben. A leggyorsabb ütemben az ezer főnél kisebb népességszámú falvak népességszáma csökkent (-14,4%), azonban átlag feletti volt a veszteség a megye kis- és középvárosaiban is (2. táblázat).

2. táblázat: Népességszám változás a települések különböző méretkategóriáiban (2000-2015) Népességszám Települések Népességszám Népességszám Változás 2000- kategóriák száma (2000)* (fő), 2000 (fő), 2015 2015 (%) 1 - 1000 37 23 305 19 951 -14,4 1001 - 2000 36 53 890 49 825 -7,5 2001 – 5000 39 109 248 99 952 -8,5 5001 – 20000 3 25 959 23 448 - 9,3 20001 – 50000 2 57 084 51 121 - 10,4 50001 – 1 58 247 54 824 -5,9 Összesen 118 327 733 299 121 -8,7 * A 2000 óta levált településeket az anyatelepülések adatainál vettük figyelembe. Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés.

A szolgáltató tevékenységek területi megoszlásának, illetve települési szintű koncentrációjának mérésére a koncentrációs, vagy más néven Hirschmann-Herfindahl indexet használtuk, amely valamely naturális jellemző területegységek közötti koncentráltságának mértékét számszerűsíti. A mutatószám a vizsgált megoszlást az egyenleteshez viszonyítja. Értéke a társadalmi-gazdasági jelenségek egyenletes eloszlása esetén a nullához közelít (de azt nem érheti el), míg maximális értéke 1 lehet, amennyiben az adott funkció egyetlen vizsgálati egységre összpontosul. Az index 0,6 feletti értéke esetén már igen erős koncentrációról, kvázi monopolhelyzetről beszélhetünk (Németh, 2005).

Eredmények A szolgáltatások jelentősége a foglalkoztatásban A 2011. évi Népszámlálás adataira támaszkodva elsőként a tercier szektor foglalkoztatásban betöltött szerepét vizsgáltuk meg Heves megye 121 településén. Az ágazatban dolgozók abszolút száma alapján elmondhatjuk, hogy a megye nagyobb népeségszámú városaiban fokozott ezekenek a munkahelyeknek a koncentrációja. A listát vezető megyeszékhely és az 5. helyen szereplő Füzesabony között azonban szinte már egy nagyságrendbeli különbség figyelhető meg. A szolgáltatásban foglalkoztatottak száma mindössze hat településen haladta meg az ezer főt, a járásközpontoik közül nem szerepel itt sem Bélapátfalva, sem Pétervására. Ezeket a kisebb városi jogállású településeket olyan városkörnyéki községek előzik meg, mint Felsőtárkány, Andornaktálya, Gyöngyössolymos, vagy Ostoros (3. táblázat).

275

A szolgáltatások foglalkoztatottakon belüli részarányának vizsgálata olykor csalóka lehet, hiszen szélsőséges esetben olyan települések is feltűnhetnek a lista élmezőnyében, ahol a mezőgazdaság és az ipar hiánya okozza a szolgáltató ágazat kiemelkedő jelentőségét. Ez jelen esetben a tíz legmagasabb részesedéssel bíró településen kevésbé érvényesült, a legjelentősebb városközpontok mellé a megye kiemelt turisztikai célpontjai sorakoztak fel, úgymint Mátraszentimre, Szilvásvárad, Parádsasvár, Egerszalók.

3. táblázat: A szolgáltató szektor foglalkoztatásban betöltött szerepe Heves megye településein – a 10 legmagasabb érték (2011) Rangsor Település Foglalkoztatotti Rangsor Település Szolgáltatások létszám (fő) részaránya (%) 1. Eger 18 318 1. Mátraszentimre 80,8 2. Gyöngyös 9 251 2. Eger 80,8 3. Hatvan 5 887 3. Szarvaskő 79,8 4. Heves 2 320 4. Gyöngyös 72,0 5. Füzesabony 1 963 5. Hevesaranyos 71,8 6. Lőrinci 1 234 6. Szilvásvárad 71,7 7. Felsőtárkány 976 7. Noszvaj 71,4 8. Andornaktálya 871 8. Felsőtárkány 70,2 9. Gyöngyössolymos 827 9. Parádsasvár 69,9 10. Ostoros 810 10. Egerszalók 69,7 Forrás: KSH Népszámlálási adatok (2011) alapján saját szerkesztés.

Elosztó szolgáltatások Az elosztó szolgáltatások közül a kis- és nagykereskedelmi egységek számát, valamint az üzemanyagtöltő állomások és a posták települési jelenlétét vizsgáltuk meg. A kiskereskedelmi üzletek vizsgálata nagy múltra tekint vissza a város-falu kapcsolatok kutatásában Magyarországon, jelentőségét az adja, hogy igen széleskörű tevékenységi kört ölel át, másrészről pedig e szolgáltatások igénybe vétele nem ellátási körzetekhez kötött, hanem a vásárlók egyedi szempontok alapján meghozott döntésének következménye. Így meghatározó hatása van a vonzáskörzetek formálódásában. A kereskedelmi funkciók gazdaságföldrajzi és vidékfejlesztési aspektusait többen vizsgálták az utóbbi években is (Bujdosó–Remenyik, 2009; Kiss–Nagyné Demeter, 2016). A kiskereskedelmi üzletek száma 2000 és 2014 között 4956-ról 4292-re csökkent, ami részben a csökkenő népességszám, részben az ágazatban végbement koncentrációs folyamatok következménye. A csökkenés vagy stagnálás települési szinten is általános jelenség, mintegy 30 településen a felére vagy még annál is nagyobb mértékben csökkent a kiskereskedelmi egységek száma. A legjelentősebb növekedést Egerszalók könyvelhette el, ahol a turizmus kiépülésének köszönhetően újabb boltokat nyitottak, s a számuk több mint kétszeresére emelkedett. A megyének 2014-ben három olyan kistelepülése volt, ahol egyáltalán nem volt kiskereskedelmi üzlet, Pálosvörösmart, Szúcs és Terpes. A 2014. évi adatok szerint a települések közötti vezető pozíciót Eger (1341 üzlet) foglalja el közel kétszer annyi egységgel, mint amennyi Gyöngyösön (725 üzlet) található. Hatvan lemaradása Gyöngyöshöz képest ebben az esetben hasonló mértékő, mint Gyöngyösé Egerhez képest, míg a hevesi üzletek száma a hatvaniakénak már a felét sem éri el. Az 5. legjelentősebb központtal, vagyis Füzesabonnyal együtt a legmeghatározóbb városok részaránya a megyei üzlethálózatnak megközelítőleg a kétharmadát fedi le (2. ábra). A kiskereskedelem egy alapvető települési funkciónak tekinthető, azonban a szakboltok és az áruházak miatt jelentős mértékben a

276

városokra koncentrálódik a megyében. A koncentrációs folyamatok az utóbb időben felerősödtek, aminek köszönhetően a mutató koncentrációs indexe 0,109-ről 0,141-re emelkedett. Szorosan kapcsolódik a közlekedésföldrajzi pozícióhoz az üzemanyagtöltő állomások jelenléte a településeken, vagyis a népességszám mellett ebben az esetben a térszerkezeti összefüggések is meghatározóak. Néhány kevésbé frekventált településről eltűnt a benzinkút 2002 és 2014 között, azonban az új telepítéseknek köszönhetően így is kettővel nőtt az érintett települések száma.

2. ábra: Kiskereskedelmi üzletek száma Heves megyében (2015) Forrás: TeIR adatbázis (2015) alapján saját szerkesztés.

A nagykereskedelmi raktárak száma 2002 és 2014 között 241 egységről 296-ra növekedett. A funkció 2014-ben 42 településen volt jelen, hasonló mértékben és sorrendben összepontosult e tevékenység a megye nagyobb

277

városaira, mint a kiskereskedelem, azt leszámítva, hogy kedvezőbb közlekedésföldrajzi pozíciójának köszönhetően Füzesabony megelőzte Hevest. A Központi Statisztikai Hivatal a 2002-es és a 2014-es évről közölt adatokat a postai szolgáltatóhelyek létére vonatkozóan. A postával rendelkező települések száma e 12 év allatt 113-ról 107-re csökkent, miközben két településen (Bükkszenterzsébet, Nagytálya) újonnan jelent meg ez a funkció. A szolgáltatás eredendő hiánya, illetve megszűnése azokat az 1000 fő alatti településeket érintette, ahol még a turizmus sem számottevő.

Üzleti szolgáltatások A banki szolgáltatások jelenlétét két szinten vizsgálhatjuk meg. Kereskedelmi bankok fiókjai alapvetően csak városokban, azokon belül is inkább a jelentősebb térségi központokban vannak jelen, a településhierarchia magasabb szintjeire fókuszálnak. Számottevő bankfiókhálózattal Eger mellett csak Gyöngyös és Hatvan rendelkezik. A takarékszövetkezetek a megyei településhálózat mintegy kétharmadában (82 település) rendelkeznek fiókokkal. Annak ellenére, hogy az ezredfordulót követően számos kistelepülésen hoztak létre bankfiókot, az érintett települések száma nem változott jelentősen, mivel az egyik szövetkezet fiókhálózatát felszámolták. Az igazságszolgáltatási funkciók földrajzi jellemzőit leginkább a bíróságok és hozzájuk kapcsolódó ügyészségek elhelyezkedése határozza meg, az ügyvédi irodák földrajzi pozíciója is alapvetően ezekhez igazodik, s nagyfokú koncentrációt mutat. A Heves Megyei Területi Ügyvédi Kamara 2017 nyarán összesen 184 ügyvédet tartott számon, amelynek 61,2%-a Egerben, 26,6%-a Gyöngyösön, 8,0%-a Hatvanban és további 2,1-2,1%-a Hevesen és Hatvanban praktizált. Elmondható tehát ebben az esetben, hogy a funkció a községekben egyáltalán nincs jelen, és még a városokon belül is erősen összpontosul. A koncentrációs index értéke ennek megfelelően kifejezetten magas: K=0,45.

Társadalmi szolgáltatások A társadalmi szolgáltatások közül elsőként az egészségügyet vizsgáltuk meg, amelyen belül jelen terjedelmi korlátok között kizárólag a kórházi szolgltatások ismertetésére szorítkozunk. A megyében a működő kórházi ágyak száma 2000 és 2015 között 2614-ről 2179-re csökkent, amelyek három település között oszlottak meg. A mátrai gyógyhelyeknek köszönhetően Gyöngyösön kisebb volt a visszaeseés mértéke, mint Egerben vagy Hatvanban, sőt, a kórházakban teljesített ápolási napok számát tekintve megelőzte a megyeszékhelyt is. Gyöngyös „erősödésének” köszönhetően a koncentrációs index értéke 0,356-ről 0,391-re növekedett. Az oktatáson belül az általános iskolai és középiskolai tanulók számának a változását vizsgáltuk meg a 2001 és 2015 közötti időszakban. Az általános iskolai tanulók száma a megyében a két vizsgált időpont között 29 797 főről 23 484 főre csökkent. Amíg 2001-ben még csak 13 településen hiányzott ez a funkció, a későbbi összevonásoknak köszönhetően 2015-ben már 32 Heves megyei településen nem volt iskola (3. ábra). Az átszervezéseknek és a viszonylag kedvezőbb demográfiai folyamatoknak köszönhetően 20 községben növekedett az általános iskolások száma, azonban a koncentrációs index értéke összességében növekedett 0,062-ről 0,072-re. Középiskolai oktatás nappali tagozaton mindössze a megye hét településén valósult meg 2001-ben és 2015-ben egyaránt. A tanulók létszáma ebben az esetben 13 744 főről 11 786 főre csökkent, a legnagyobb csökkenés a leginkább periférikus fekvésű Pétervásárán (-57,3%) volt megfigyelhető, miközben Füzesabonyban növekedett a diákok száma. A koncentrációs index értéke ebben az esetben alig változott (2001-ben K=0,407 és 2015-ben K=0,406). Heves megyében a nonprofit szervezetek száma 2010 és 2015 között enyhe emelkedést követően 2054-ről 2007- re csökkent. Mindössze két olyan településről beszélhetünk, ahol egyáltalán nem működött ilyen szervezet

278

(Terpes és Egerbocs). A nonprofit szervezetek aránya természetesen a megyeszékhelyen (29,4%) és a nagyobb városokban (Gyöngyös – 12,7% és Hatvan – 6%) a legmagasabb, azonban a térségközpontok jelentősége nem nevezhető annyira kiemelkedőnek, a nonprofit szervezetek száma több mint 40 településen haladja meg a tízet. Néhány városkörnyéki község (pl. Felsőtárkány, Gyöngyössolymos, Abasár, Andornaktálya) adata a rangsorban beékelődik a kisebb térségközpontok közé. Ennek megfelelően a koncentrációs index értéke alacsony: K=0,11.

3. ábra: Általános iskolai tanulók száma Heves megye településein (2015) Forrás: TeIR adatbázis (2015) alapján saját szerkesztés.

Személyi szolgáltatások A szálláshely-szolgáltatások esetében egy kifejezetten olyan ágazatról beszélhetünk, amely a térségfejlesztő szakemberek reményei szerint hozzájárulhat a vidéki települések felzárkózásához. A szolgáltató ágazatban foglalkoztatottak arányának vizsgálatánál tapasztalhattuk, hogy több, a megye turizmusáról ismert települése is az

279

élmezőnyben foglal helyet. Emellett az ágazati mutatók vizsgálata arra is lehetőséget biztosít, hogy ne csak a szolgáltató funkciók jelenlétét, hanem azok kihasználtságát is megvizsgáljuk a vendégéjszakák számán keresztül. Így mindkét mutatószám esetében elvégeztük a koncentrációs index kiszámítását, amelynek során a kereskedelmi és egyéb szálláshelyek adatait összegezve vettük figyelembe. A megyében a szállásférőhely szolgáltatásba bekapcsolódott települések száma 2000 és 2014 között 27-ről 66-ra növekedett, miközben a szállásférőhelyek összesített száma 14 400-ról 24 778-ra bővült. A vendégforgalom bővülése ennél is nagyobb volumenű volt, a vendégéjszakák száma 762 444-ről 1 438 847-re emelkedett. A megye turizmusának továbbra is Eger a zászlóshajója, azonban arányaiban a jelentősége csökkent (a vendégéjszakák számát tekintve 43%-ról 32%-ra). A megye számos településén épültek új szállodák, azonban a leglátványosabb fejlődést kétségkívül Egerszalók, Demjén és Poroszló könyvelhette el, amelyek néhány év alatt a megye élmezőnyébe kerültek. Az újonnan megvalósult vidéki fejlesztéseknek köszönhetően a turizmusban egyértelműen dekoncentrációs folyamatok zajlottak le a vizsgált időszakban. A szállásférőhelyek (0,23-ról 0,14-re) és a vendégájszakák (0,24-ről 0,16-ra) esetében hasonló mértékű volt a csökkenés a koncentrációs index értékében. Mindkét esetben vendégéjszakák területi koncentrációja volt nagyobb, vagyis a turisztikai központok egységei összességében jobb kihasználtsággal üzemelnek, azonban azt nem mondhatjuk, hogy a turizmusba újonnan bekapcsolódó települések adatai sokkal rosszabbak lennének.

Következtetések Heves megye szolgáltató szektorának területi mintázatát alapvetően meghatározzák a városi jogállású települések, azonban ez nem jelenthető ki mind a 11 városra vonatkozóan. Eger, a megyeszékhely településhálózati szerepköre nem csak a megyeközponti funkciók esetében meghatározó. Esetében érvényesül, hogy eggyel magasabb hierarchiaszintet képvisel a városok rangsorában, mint potenciális vetélytársai, Gyöngyös és Hatvan. Így azok hiába vannak kedvezőbb térszerkezeti pozícióban (autópálya mellett, illetve a megye mértani középpontjához közelebb), csak néhány speciális funkció esetében tudják a megyeszékhely mutatóit megközelíteni. A következő lépcsőfokot a városok szolgáltatások által meghatározott képzeletbeli hiererchiarendjében jelentősebb elmaradással Heves és Füzesabony képviselik. Lőrinci fejlődésében az ipar játszott meghatározó szerepet, szolgáltató szektorának további bővülését pedig Hatvan közelsége is korlátozza, azonban a szolgáltató funkciókban egyértelműen megmutatkozik negyed évszázados városi múltja. A városhálózat további tagjait egyes szolgáltatások esetében több városi jogállással nem rendelkező település is megelőzi. Ez leginkább a nagyobb városok szomszédságában fekvő, nagyobb népességszámmal rendelkező községeket jelenti (pl. Felsőtárkány, Gyöngyössolymos, Hort), ahol szuburbanizációs hatások érvényesülnek. A periférikus helyzetű kisebb népességszámú járási (Pétervására, Bélapátfalva), illetve mikrotérségi (Kisköre) központok szolgáltató szektorának kiépültsége egyaránt elmarad attól, hogy számottevő térségformáló erőként számolhassunk velük. Ebben az értelemben nem csak a település mérete, sokkal inkább a kedvezőtlen térszerkezeti pozíciója (ez természetesen a vonzáskörzetükre is igaz) hátráltatja a települések fejlődését. A települések életében a megyehatárnak is inkább csak a periférikus területeken van jelentősége, míg az M3-as autópálya menbtén alig. A szolgáltató szektor általánosan megfigyelhető térszerkezeti sajátosságaitól a turizmus mutat egyedül jelentősebb eltérést, amely a lakosságszám és a térszerkezeti pozíció helyett sokkal inkább a helyi vonzerők és kiépült infrastruktúra függvénye. Miközben a legtöbb szolgáltatás esetében fokozódó vagy stagnáló koncentráció volt tapasztalható az ezredforduló óta, addig a szálláshelyszolgáltatást csökkenő mutatószám jellemezte. A kiemelkedő turizmussal rendelkező településeken a foglalkoztatásban meghatározó a szolgáltatások jelentősége és általában

280

további szolgáltató tevékenységek jelenléte is nagyobb településeknek megfelelő, azonban ezek a kisebb népességszámú települések ezzel együtt sem közelítik meg a megye szolgáltató központjainak adatait.

Irodalomjegyzék Beluszky P. (1967): A magyar városok központi szerepköre. = Statisztikai Szemle, 6. sz. pp. 543–563. Browning, H.–Singelmann, J. (1975): The Emergence of a Service Society: Demographic and Sociological Aspects of the Sectoral Transformation of the Labor Force in the U.S.A. National Technical Information Service, Springfield. Bujdosó Z. – Remenyik B. (2009): Kereskedelmi vonzáskörzetkutatás elmélete és gyakorlata Heves megyei példákon keresztül. In: Pajtókné Tari I, Tóth A (szerk.) Változó Föld, változó társadalom, változó ismeretszerzés: tudományos konferencia az EKF Földrajz Tanszék 60 éves jubileumához kapcsolódva. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, pp. 175-180. Hall, P. (2002): Christaller for a Global Age: Redrawing the Urban Hierarchy. In: A. Mayr, M. Maurer, J. Vogt (Eds.) Stadt und Region: Dynamik von Lebenswelten, Tagungsbericht und wissenschaftliche Abhandlungen, 53.. Leipzig, Deutsche Gesellschaft für Geographie, pp. 110–128. Földi K. (2008): Növekvő koncentráció, élesebb verseny a kínálatban. = Economica 1(1), pp. 38-45. Illés I. (2003): A tercier szektor jellege, társadalmi-gazdasági szerepe, fejlődési sajátosságai. In: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza (Szerk. Perczel Gy.) ELTE Eötvös Kiadó. pp. 373–382. Kiss K. – Nagyné Demeter D. (2016): Helyi piacok összehasonlító vizsgálata Heves és Pest megyében. = Acta Carolus Robertus 6(2), pp. 198-213. Koncz G. (2010): A szolgáltató szektor és a városhálózat kapcsolatának vizsgálata az Észak-alföldi régióban. Doktori értekezés, De TTk, Debrecen, 191 p. Nemes Nagy J. (2004): Új kistérségek, új városok. Új versenyzők? In: Térségi és települési növekedési pályák Magyarországon – Regionális Tudományi Tanulmányok 9. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTE- ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp. 5–42. Németh N. (2005): Területi megsozlások eltérést mérő indexek. In: Nemes Nagy J. (szerk.) Regionális elemzési módszerek – Regionális tudományi Tanulmányok (11), ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, pp. 111-117. Raffay Z.–Sári L. (2003): A rurális térségek gazdasági versenyképességének növelése a szolgáltatások fejlesztésével. In: A vidéki Magyarország az EUcsatlakozás előtt. VI. Falukonferencia. (Szerk.: Kovács T.) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. pp. 190–200. Szörényiné Kukorelli I. (2014): Város és vidéke - térkapcsolatok elemzése Győr térségében. In: Lados M. (szerk.) A gazdaságszerkezet és a vonzáskörzet alakulása. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, pp. 22-48.

281