A Tiszántúli Körös- Berettyó, Álmosdi Egységek Metamorf
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Általános Földtani Szemle No 2 1. p. 79 - 1 1 5 General Geological Review B udapest, 1985. A TISZÁNTÚLI KÖRÖS - BERETTYÓ, ÁLMOSDI EGYSEGEK METAMORF KÉPZŐDMÉNYEINEK KŐZETTANI JELLEMZÉSE SZÉNIIIDROGÉNKUTATÓ FÚRÁSOK ALAPJÁN Szili Györgyné + M ots-clés BRGM-CNRS tárgyszavak: roche métamorphique, lithostratigraphie, formation, Grand.e Plaine-Hongrie. A premezozóos alaphegysóg szénhidrogénf öld.tani szempontból az utóbbi években lett kiemelt kutatási objektum a benne talált kőolaj és földgáztelepek alapján /pl. Sarkadkeresz- túr, Álmosd, Koinádi, Biharkoresztes, Szeghalom, stb./, A kőolajkutatási gyakorlatban kialakult szakaszos mintavé telezés - amely az utóbbi időben erősen redukált mértékben került kivitelezésre - ellenére az Egységek területén lemé- lyiibett jelentős számú kutatófúrás maganyagának részletes vizsgálata lehetővé tette,hogy nagyvonásokban jellemző ké pet kap jvunk az alaphegységet felépítő metamorf kőzetfóle- ségekről, beleértve azok összetételét, területi elhelyez kedését, a párhuzamosítás lehetőségét a szomszédos terüle tekkel. A vizsgált területen kőzettanilag a következő két Egységet sikerült elkülöníteni. + Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának 1985. m árcius 6- i szakülésén. Kézirat beérkezett : 1 9 8 5 . jú n iu s 17- 79 1. Álmosdi Egység: itt a pala van túlsúlyban és eddig a migmatitosodás jelenségét nem észleltük. A metamorfózis BarroW-tipusú (kis gradiensű),közepes hőmérséklettel, jellemezhető" két hely kivételével, amelyek közül az egyiken magas fokozatú, a másikon zöldpala fáciesű me tamorfózis figyelhető meg. A zöldpala fáciesű retrográd és a kataklasztos metamorfózis általánosan elterjedt. K-felé a Bihari Autochtonnal mutat hasonlóságot. 2. Körös-Berettyó Egység:ahol a gneisz, migmatit az ural kodó kőzet. A metamorfózis Barrow tip u sú (k is gradien sű ), közepes, gyakran magas hőmérséklettel, ill. a magas meta morfózis során végbement migmatitosodással, gránitosodás- sal jellemezhető. A retrográd és kataklasztos metamorfózis általánosan elterjedt. Valószínűleg NY-felé a Szanki Egy ségben, K-felé a Kodru(Codru) takarórendszerben folytató dik. Ezeket az anyagokat elsőként az olajiparban dolgozó szak emberek Írták l e , m agvizsgálati jelen tésekben , vagy terü le ti- földtani összefoglalókban:- Gsiky Gábor, Szepesházy Kálmán, Juhász Árpád, Csongrádi Béláné, Matyók Ilona, Cserepesné Meszéna Bernadetté, Szili Györgyné, Nusszer András, kisebb részben külső szakértőket; Árkai Péter, Szederkényi Tibor- kértek fel újravizsgálatra vagy más módszerrel történő feldolgozásra. E munka keretén belül a korábbi anyagokat újravizsgáltuk, valamint az utóbbi időben lemélyült nagyszámú fúrás anya gának vizsgálati eredményével bővült az értelmezésre ke rült adathalmaz. 230 kutatófúrás 430 magmintája került vizsgálatra, elsősor ban vékonycsiszolati értékeléssel és részben teljes kémi ai elemzés alapján. Az Öcsöd, Kismarja, Komádi, Körössze gapáti, Biharugra, Mezőgyán, Sáránd magmintáinak makrosz kópos, mikroszkópos ujravizsgálátát Nusszer András végez te e l . 80 Ár; Egységek köze tanya gát nem lehetett egyformán újra v iz s gálni , mivel egyes régi fúrások anyagai nem álltak kellő mennyiségben rendelkezésünkre. Különösen vonatkozik ez olyan rekonstruálhatatlan fúrásokra, mint Hajdúszoboszló, Ebes, Püspökladány, Túrke ve, Biliarnagy bajom, Körösszegapá- l;i, Furta-Zsáka, Ártund, Innen legfeljebb csak a meglevő vékonycsiszolatokat lehetett újravizsgálni, A metamorf kőzetek eredetének kémiai összetétel alapján történő meghatározását Winkler /.19?6/ ACP-AKP diagram al kalmazásával végeztem el, amelyhez a számítógépes prog ramot a 8ZKFI IIP 9830 típusú gépére Bessenyei Irén k é s z íte t te el, A granltoidok osztályozását a ötreckeisen /1976/ módszerrel próbáltam elvégezni, amely - mint közismert - a világos elegyrészek eloszlásán alapul. A'granltoidok kata- normás ásványos ö s s z e té te lé t Geiger János szám ította k i a SZKPI 'IPA MH típusú gépén, Mucsi Anikó programja alapján, A ká 1 "iföldputokut festési módszerrel, nátrium hexanitro- kobaltát /111',/ reagensoldat alkalmazásé.val határoztam meg a módölis ásványos összetétel kiszámításához, E. nagy kiterjedésű, több kutatási körzetet magába foglaló Egységekről külön publikáció nem jelent meg eddig, a meg előző kutató sóit során kapott kis szánni adat, ill, megfi gyelés az égés::. Alföldre vonatkozó munkákba került beépí tésre, többek között: Vadász E, 1935* Szurovy G, 1947* Síi mé ghy Jé 1947s Szepealiázy K. 19%, Körössy L, 1956, 1963, 1964, Völgyi L. 1959, fízadecsky K, E, 1967, Danlc V,-Bodzay I. 1970, Patrülius 1971. stb. A közelmúltban az Alföld metamorf képződményeiről legin kább Szépésházi K, /1973, 1978, 1979*/ publikált összefog laló munkákat, amelyek a kőzettani bemutatáson túlme nően elsőként ismertetik a konkrét párhuzamosítás! lehe tőségeket az Erdélyi Középhegységgel, A szerző az akkori feltártságnak megfelelően Túrke ve, Biharnagybajom, Füzes- gyarmat, Endrőd, Kismarja, Álmosd, Komád!, Körösszegapáti, Sarkadlceresztúr metamorf képződméyneit a Bihari Autóehtan hoz ,sorolja. Szederkényi T, /1982, 1983#/ az Alföld és Dől- -Dunántúl kristályos aljzatával foglalkozó tanulmányában Sarkadkeresztúr metamorf képződményeit ICodru/Godru/ taka- regrendszerbez sorolja és lényegében Dimitrescu /1981/ né zetév el megegyezően, a Kodru /G odru/ takarórendszer északi határát Sarkadkeresztárnál vezeti be .Alföldünk területére, igy a Sarkadkereszt úri területet a Délmagyarországi Taka róövbe, a tőle északra lévő területeket a Középmagyaror szági "Autochton"-ba sorolja. KÖRÜS - BERETTYÓ EGYSÉG Földrajzilag a Körös -Berettyó folyók vidékén elhelyezkedő szénhidrogénkutatási területeket foglalja magába /ld .l.áb ra/, A nyugati részének É-i határán az aljzat kifejlődés nem is mert a feltártság /kutatófúrás/ hiánya miatt, valószínűleg a flis aljzatú medencerósz húzódik ott, a keleti részének E-x határa az Álmosai Egység, nyugat-relé feltehetően a Szarik! Egységben folytatódik,de a két Egység közötti terü leten nincs feltárva a metamorf alaphegység. Szalay A, /1977/ a jászszentlászlói kőzetek folytatását a közép - /és észak/ Tiszántúl metamorfltjaiban vélte felis merni. Déli határa a Pusztaföldvári Egység felé feltártság hiányában ugyancsak bizonytalan. Kelet felé feltehetően a hasonló kőzetkifejlődésü Kodru /Godru/ takarérendszerben folytatódik. Az Egységben előforduló metamorf kőzettípusok magszám sze rinti százalékos megoszlását és előfordulási helyeit a 2. ábra szemlélteti. 82 GNEISZ A legelterjedtebb képződmény: o 20 íí-nál nagyobb földpát- tartalmú kőzetek tartoznak ide,amelyekben kisebb a csil- láiutartalom. Színe általában a szürke különféle árnyalatai, /néhol a nagy kvarc és föIdpáttartalom miatt világos fehéres szürke, máshol barnásszürke, ill. a diaftorézis mértékének megfelelően zöldes árnyalatú/, finom - és középszemcsés, ritkán durvaszemcsés, makroszkóposán gyakran alig különít hetek el az ásványi elegyrészek, tömött szövetű, többé - -kevésbé határozott palásságot, irányított szövetet mutat nak, amelyeknek a dőlése egyes mintában gyakran erősen el térő. A tektonlzáltság miatt bonyolult, kaotikus szövet is megfigyelhető. A füIdpátok, plagioklászok és vagy ikerleme- zességet nem mutató, pontosan nem meghatározható kristályok gyakran képeznek több mm-es, cm-es méretet is elérő porfi- roblasztokat, amelyek helyenként felszaporodnak és enyhe migmr ’ itosodásra utalnak. Az üde biotitok sötétbarna, vilá gos sárgásbarna pleokroizmuot mutatnak, A csillámtartalom növekedésével, a foldpáttartalom csökkenésével csillámpa lákba mennek át. Az amfibólos gneiszekben a kvarc, föld- pát mellett a hornblende a lényeges elegyrész, járuléko san zoizitet tartalmaznak. Az ilyen kőzeteknél gyakori az átmeneti típus az amfibolitok felé. A csillámdús gneiszek néinelyikében megfigyelhető staurolit a Winkler /1976/kri- !a rinmok szerin t Barrov/ típusú közepes liőm érséklettarto- mdnyúi met.amorfé)r.ist j e l ö l . Ártánd. terü leten gneiszben e lő forduló dja- téa a hasadások, repedések mentén kissé szeri- citesedett. A biotitos /ruuszkovitos/ gneiszek egy részében inegj'ábnő, c s i l i ámbél k ife jlő d ö tt szillim an .it magas fo k o - zalai me ; amorféi:zirt je lé 51., Gránát ess Ci punban >: c !i / l d . 1 t á b la /. A diafteír e s is ];lövet kézilétKm néhol a * altek, kar bős i'jitosodtat- ? sta u ro li tok 83 biotitok kloritosodtak, opacitosodtak, gránátoknak gyak ran csak a külső szegélyük van meg, belsejüket biotit, kloritosodott biotit, muszkovit tölti ki* Helyenként az erősen repedezett kristályok a psaeudomorf óza képződésig átkristályosodtak. A gneisz és csillámpala eredetét a Winkler /1976/diagram /3* ábra/szemlélteti, amely grau- v/acke és alárendelten pelites kiindulási kőzetet valószi- nüsit* íülPIBOLIT Általában a gneiszekhez kapcsolódik és azokkal váltakozva fordul elő. Különféle árnyalatú zöldszinü, de gyakran sö tétzöld, tömött szövetű, a gneiszhez hasonlóan általában finomszemcsés, a palásság nem mindig észlelhető jó l, kü lönösen ott, ahol az ásványi elegyrészek szabadszemmel nem különíthetők el /ld . II.tábla/. Ásványos összetétele hóm- blende, plagioklász, titanit, zoizit,gránát, apatit /ld . I.tábla/. Az amfiból és földpát a palásság irányában meg nyúlt kristályai kb. azonos mennyiségben észlelhetők. A kőzetek többsége diafioritosodott, az amfibólok helyén többnyire már csak kloritból, karbonátból, néha epidotból, limonitból, valamint apró kvarcszemcsékből álló pszeudo- morfózák figyelhetők meg, csak az amfiból alakja, szerke zete maradt meg. A földpátok szericitesedtek, karbonáto-