Általános Földtani Szemle No 2 1. p. 79 - 1 1 5 General Geological Review B udapest, 1985. A TISZÁNTÚLI KÖRÖS - BERETTYÓ, ÁLMOSDI EGYSEGEK METAMORF KÉPZŐDMÉNYEINEK KŐZETTANI JELLEMZÉSE SZÉNIIIDROGÉNKUTATÓ FÚRÁSOK ALAPJÁN Szili Györgyné + M ots-clés BRGM-CNRS tárgyszavak: roche métamorphique, lithostratigraphie, formation, Grand.e Plaine-Hongrie. A premezozóos alaphegysóg szénhidrogénf öld.tani szempontból az utóbbi években lett kiemelt kutatási objektum a benne talált kőolaj és földgáztelepek alapján /pl. Sarkadkeresz- túr, Álmosd, Koinádi, Biharkoresztes, Szeghalom, stb./, A kőolajkutatási gyakorlatban kialakult szakaszos mintavé­ telezés - amely az utóbbi időben erősen redukált mértékben került kivitelezésre - ellenére az Egységek területén lemé- lyiibett jelentős számú kutatófúrás maganyagának részletes vizsgálata lehetővé tette,hogy nagyvonásokban jellemző ké­ pet kap jvunk az alaphegységet felépítő metamorf kőzetfóle- ségekről, beleértve azok összetételét, területi elhelyez­ kedését, a párhuzamosítás lehetőségét a szomszédos terüle­ tekkel. A vizsgált területen kőzettanilag a következő két Egységet sikerült elkülöníteni. + Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának 1985. m árcius 6- i szakülésén. Kézirat beérkezett : 1 9 8 5 . jú n iu s 17- 79 1. Álmosdi Egység: itt a pala van túlsúlyban és eddig a migmatitosodás jelenségét nem észleltük. A metamorfózis BarroW-tipusú (kis gradiensű),közepes hőmérséklettel, jellemezhető" két hely kivételével, amelyek közül az egyiken magas fokozatú, a másikon zöldpala fáciesű me­ tamorfózis figyelhető meg. A zöldpala fáciesű retrográd és a kataklasztos metamorfózis általánosan elterjedt. K-felé a Bihari Autochtonnal mutat hasonlóságot. 2. Körös-Berettyó Egység:ahol a gneisz, migmatit az ural­ kodó kőzet. A metamorfózis Barrow tip u sú (k is gradien sű ), közepes, gyakran magas hőmérséklettel, ill. a magas meta­ morfózis során végbement migmatitosodással, gránitosodás- sal jellemezhető. A retrográd és kataklasztos metamorfózis általánosan elterjedt. Valószínűleg NY-felé a Szanki Egy­ ségben, K-felé a Kodru(Codru) takarórendszerben folytató­ dik. Ezeket az anyagokat elsőként az olajiparban dolgozó szak­ emberek Írták l e , m agvizsgálati jelen tésekben , vagy terü­ le ti- földtani összefoglalókban:- Gsiky Gábor, Szepesházy Kálmán, Juhász Árpád, Csongrádi Béláné, Matyók Ilona, Cserepesné Meszéna Bernadetté, Szili Györgyné, Nusszer András, kisebb részben külső szakértőket; Árkai Péter, Szederkényi Tibor- kértek fel újravizsgálatra vagy más módszerrel történő feldolgozásra. E munka keretén belül a korábbi anyagokat újravizsgáltuk, valamint az utóbbi időben lemélyült nagyszámú fúrás anya­ gának vizsgálati eredményével bővült az értelmezésre ke­ rült adathalmaz. 230 kutatófúrás 430 magmintája került vizsgálatra, elsősor­ ban vékonycsiszolati értékeléssel és részben teljes kémi­ ai elemzés alapján. Az Öcsöd, Kismarja, Komádi, Körössze­ gapáti, Biharugra, Mezőgyán, Sáránd magmintáinak makrosz­ kópos, mikroszkópos ujravizsgálátát Nusszer András végez­ te e l . 80 Ár; Egységek köze tanya gát nem lehetett egyformán újra v iz s­ gálni , mivel egyes régi fúrások anyagai nem álltak kellő mennyiségben rendelkezésünkre. Különösen vonatkozik ez olyan rekonstruálhatatlan fúrásokra, mint Hajdúszoboszló, Ebes, Püspökladány, Túrke ve, Biliarnagy bajom, Körösszegapá- l;i, Furta-Zsáka, Ártund, Innen legfeljebb csak a meglevő vékonycsiszolatokat lehetett újravizsgálni, A metamorf kőzetek eredetének kémiai összetétel alapján történő meghatározását Winkler /.19?6/ ACP-AKP diagram al­ kalmazásával végeztem el, amelyhez a számítógépes prog­ ramot a 8ZKFI IIP 9830 típusú gépére Bessenyei Irén k é s z íte t­ te el, A granltoidok osztályozását a ötreckeisen /1976/ módszerrel próbáltam elvégezni, amely - mint közismert - a világos elegyrészek eloszlásán alapul. A'granltoidok kata- normás ásványos ö s s z e té te lé t Geiger János szám ította k i a SZKPI 'IPA MH típusú gépén, Mucsi Anikó programja alapján, A ká 1 "iföldputokut festési módszerrel, nátrium hexanitro- kobaltát /111',/ reagensoldat alkalmazásé.val határoztam meg a módölis ásványos összetétel kiszámításához, E. nagy kiterjedésű, több kutatási körzetet magába foglaló Egységekről külön publikáció nem jelent meg eddig, a meg­ előző kutató sóit során kapott kis szánni adat, ill, megfi­ gyelés az égés::. Alföldre vonatkozó munkákba került beépí­ tésre, többek között: Vadász E, 1935* Szurovy G, 1947* Síi­ mé ghy Jé 1947s Szepealiázy K. 19%, Körössy L, 1956, 1963, 1964, Völgyi L. 1959, fízadecsky K, E, 1967, Danlc V,-Bodzay I. 1970, Patrülius 1971. stb. A közelmúltban az Alföld metamorf képződményeiről legin­ kább Szépésházi K, /1973, 1978, 1979*/ publikált összefog­ laló munkákat, amelyek a kőzettani bemutatáson túlme­ nően elsőként ismertetik a konkrét párhuzamosítás! lehe­ tőségeket az Erdélyi Középhegységgel, A szerző az akkori feltártságnak megfelelően Túrke ve, Biharnagybajom, Füzes- gyarmat, Endrőd, Kismarja, Álmosd, Komád!, Körösszegapáti, Sarkadlceresztúr metamorf képződméyneit a Bihari Autóehtan­ hoz ,sorolja. Szederkényi T, /1982, 1983#/ az Alföld és Dől- -Dunántúl kristályos aljzatával foglalkozó tanulmányában Sarkadkeresztúr metamorf képződményeit ICodru/Godru/ taka- regrendszerbez sorolja és lényegében Dimitrescu /1981/ né­ zetév el megegyezően, a Kodru /G odru/ takarórendszer északi határát Sarkadkeresztárnál vezeti be .Alföldünk területére, igy a Sarkadkereszt úri területet a Délmagyarországi Taka­ róövbe, a tőle északra lévő területeket a Középmagyaror­ szági "Autochton"-ba sorolja. KÖRÜS - BERETTYÓ EGYSÉG Földrajzilag a Körös -Berettyó folyók vidékén elhelyezkedő szénhidrogénkutatási területeket foglalja magába /ld .l.áb ra/, A nyugati részének É-i határán az aljzat kifejlődés nem is­ mert a feltártság /kutatófúrás/ hiánya miatt, valószínűleg a flis aljzatú medencerósz húzódik ott, a keleti részének E-x határa az Álmosai Egység, nyugat-relé feltehetően a Szarik! Egységben folytatódik,de a két Egység közötti terü­ leten nincs feltárva a metamorf alaphegység. Szalay A, /1977/ a jászszentlászlói kőzetek folytatását a közép - /és észak/ Tiszántúl metamorfltjaiban vélte felis­ merni. Déli határa a Pusztaföldvári Egység felé feltártság hiányában ugyancsak bizonytalan. Kelet felé feltehetően a hasonló kőzetkifejlődésü Kodru /Godru/ takarérendszerben folytatódik. Az Egységben előforduló metamorf kőzettípusok magszám sze­ rinti százalékos megoszlását és előfordulási helyeit a 2. ábra szemlélteti. 82 GNEISZ A legelterjedtebb képződmény: o 20 íí-nál nagyobb földpát- tartalmú kőzetek tartoznak ide,amelyekben kisebb a csil- láiutartalom. Színe általában a szürke különféle árnyalatai, /néhol a nagy kvarc és föIdpáttartalom miatt világos fehéres szürke, máshol barnásszürke, ill. a diaftorézis mértékének megfelelően zöldes árnyalatú/, finom - és középszemcsés, ritkán durvaszemcsés, makroszkóposán gyakran alig különít hetek el az ásványi elegyrészek, tömött szövetű, többé - -kevésbé határozott palásságot, irányított szövetet mutat­ nak, amelyeknek a dőlése egyes mintában gyakran erősen el­ térő. A tektonlzáltság miatt bonyolult, kaotikus szövet is megfigyelhető. A füIdpátok, plagioklászok és vagy ikerleme- zességet nem mutató, pontosan nem meghatározható kristályok gyakran képeznek több mm-es, cm-es méretet is elérő porfi- roblasztokat, amelyek helyenként felszaporodnak és enyhe migmr ’ itosodásra utalnak. Az üde biotitok sötétbarna, vilá­ gos sárgásbarna pleokroizmuot mutatnak, A csillámtartalom növekedésével, a foldpáttartalom csökkenésével csillámpa­ lákba mennek át. Az amfibólos gneiszekben a kvarc, föld- pát mellett a hornblende a lényeges elegyrész, járuléko­ san zoizitet tartalmaznak. Az ilyen kőzeteknél gyakori az átmeneti típus az amfibolitok felé. A csillámdús gneiszek néinelyikében megfigyelhető staurolit a Winkler /1976/kri- !a rinmok szerin t Barrov/ típusú közepes liőm érséklettarto- mdnyúi met.amorfé)r.ist j e l ö l . Ártánd. terü leten gneiszben e lő ­ forduló dja- téa a hasadások, repedések mentén kissé szeri- citesedett. A biotitos /ruuszkovitos/ gneiszek egy részében inegj'ábnő, c s i l i ámbél k ife jlő d ö tt szillim an .it magas fo k o - zalai me ; amorféi:zirt je lé 51., Gránát ess Ci punban >: c !i / l d . 1 t á b la /. A diafteír e s is ];lövet kézilétKm néhol a * altek, kar bős i'jitosodtat- ? sta u ro li tok 83 biotitok kloritosodtak, opacitosodtak, gránátoknak gyak­ ran csak a külső szegélyük van meg, belsejüket biotit, kloritosodott biotit, muszkovit tölti ki* Helyenként az erősen repedezett kristályok a psaeudomorf óza képződésig átkristályosodtak. A gneisz és csillámpala eredetét a Winkler /1976/diagram /3* ábra/szemlélteti, amely grau- v/acke és alárendelten pelites kiindulási kőzetet valószi- nüsit* íülPIBOLIT Általában a gneiszekhez kapcsolódik és azokkal váltakozva fordul elő. Különféle árnyalatú zöldszinü, de gyakran sö­ tétzöld, tömött szövetű, a gneiszhez hasonlóan általában finomszemcsés, a palásság nem mindig észlelhető jó l, kü­ lönösen ott, ahol az ásványi elegyrészek szabadszemmel nem különíthetők el /ld . II.tábla/. Ásványos összetétele hóm- blende, plagioklász, titanit, zoizit,gránát, apatit /ld . I.tábla/. Az amfiból és földpát a palásság irányában meg­ nyúlt kristályai kb. azonos mennyiségben észlelhetők. A kőzetek többsége diafioritosodott, az amfibólok helyén többnyire már csak kloritból, karbonátból, néha epidotból, limonitból, valamint apró kvarcszemcsékből álló pszeudo- morfózák figyelhetők meg, csak az amfiból alakja, szerke­ zete maradt meg. A földpátok szericitesedtek, karbonáto-