Közös Munka Erkel Ferenc Színpadi Műveiben (1840–1857)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori iskola (6.8 Művészeti és művelődéstörténeti tudományok: zenetudomány) AZ ERKEL–MŰHELY KÖZÖS MUNKA ERKEL FERENC SZÍNPADI MŰVEIBEN (1840–1857) Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori iskola (6.8 Művészeti és művelődéstörténeti tudományok: zenetudomány) AZ ERKEL–MŰHELY KÖZÖS MUNKA ERKEL FERENC SZÍNPADI MŰVEIBEN (1840–1857) SZACSVAI KIM KATALIN DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉMAVEZETŐ: DR. TALLIÁN TIBOR 2012 TARTALOMJEGYZÉK Rövidítések jegyzéke . 6 Köszönetnyilvánítás . 9 I. BEVEZETÉS I.1 Előzmények . 11 I.2 A disszertáció felépítése . 18 II. A KOMPOZÍCIÓS FOLYAMAT ELSŐDLEGES DOKUMENTUMAI – 23 SZERZŐI KÉZIRATOK III. KÖZÖS MUNKA AZ ERZSÉBET ELŐTT Bevezetés . 29 III.1 Bátori Mária (1840) 1.1 Források . 33 1.2 Szerzőség A premieren elhangzott műalak . 42 Az első befejezett műalak (1841) . 50 Felújítások (1852, 1858) . 55 III.2 Hunyadi László (1844) 2.1 Szerzőség . 61 2.2 Források . 79 III.3 Erkel és a népszínmű (1844–1846) 3.1 A népszínmű . 89 3.2 Erkel népszínmű-betéteinek dallamai . 97 3.3 Többszörösen felhasznált zenei betétek . 102 A kalandor Debreceni rüpők – A rab – Egy szekrény rejtelme 3.4 Idegen betétek az Erkel által szerkesztett népszínművekben . 110 A zsidó, A rab és a Két pisztoly 3.5 Közös komponálás a népszínművekben . 115 3.6 Erkel népszínműbetét dallamainak eredete – Incipites forrásjegyzék . 124 III.4 Salvator Rosa (1855) . 141 IV. ERZSÉBET (1857) Az opera számai . 145 Az Erzsébet szereplői . 148 Az Erzsébet tartalmi kivonata . 149 IV.1 Recepció . 151 IV.2 Források – Előadástörténet 2.1 Autográfok, nemzeti színházi játszópéldányok . 159 2.2 Előadástörténet. Összefoglalás . 177 IV.3 Kompozíciós módszer – Közös komponálás 3.1 A kompozíciós folyamat primer dokumentumai . 186 3.2 No. 6 Koldusok kara . 194 3.3 No. 7 Duetto. Scena (1–50. ü.) . 199 3.4 No. 7 Duetto. Cantabile (51–134. ü.) . 206 3.5 No. 7 Duetto. Cabaletta (134–199. ü.) . 213 3.6 No. 8 Duetto – No. 9 Coro ed Aria con coro . 223 V. UTÓSZÓ. ÖSSZEGZÉS . 262 VI. BIBLIOGRÁFIA . 273 VII. ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE . 303 VII. FÜGGELÉK (DVD melléklet) 7.1 Az Erzsébet elemzett számainak autográf partitúrája 7.2 A Hunyadi László kritikai közreadásának partitúrája és szövegkönyve RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Ábrányi/Erkel Id. Ábrányi Kornél. Erkel Ferenc élete és működése (Kulturtörténelmi korrajz). Budapest: Schunda V. József, 1895. Ábrányi/ A magyar zene Id. Ábrányi Kornél. A magyar zene a 19. században. Budapest: Rózsavölgyi, 1900. Barna/ Erkel első operái Barna István. „Erkel Ferenc első operái az egykorú sajtó tükrében”. In: Szabolcsi Bence – Bartha Dénes (szerk.). Erkel Ferenc és Bartók Béla emlékére. Budapest: Akadémiai, 1954, 175–218. (= Zenetudományi Tanulmányok 2.) Fabó/ Erkel Emlékkönyv Fabó Bertalan (szerk.). Erkel Ferencz Emlékkönyv. Születésének századik évfordulójára. Budapest: Pátria, 1910. Isoz/ Erkel Isoz Kálmán. „Erkel Ferenc”. Budapesti Szemle 1910, 38/408 (különlenyomat), 446–454. Legánÿ mj. Legánÿ Dezső. Erkel Ferenc művei és korabeli történetük. Budapest: Zeneműkiadó, 1975. Major mj.1 Major Ervin. „Erkel Ferenc műveinek jegyzéke. Bibliográfiai kísérlet”. Zenei Szemle 1947, 2–3. sz. (különlenyomat), 11. 6 Major mj.2 Major Ervin. „Erkel Ferenc műveinek jegyzéke. Második bibliográfiai kísérlet”. In Bónis Ferenc (szerk.). Írások Erkel Ferencről és a magyar zene korábbi századairól. Budapest: Zeneműkiadó, 1968, 11–43. ( = Magyar Zenetörténeti Tanulmányok) Németh/ Erkel Németh Amadé. Erkel. Budapest: Gondolat, 1979 (2., javított, bővített kiadás). ( = Zenei Kiskönyvtár) Németh/ Erkel napról napra Németh Amadé. Erkel Ferenc életének krónikája. Budapest: Zeneműkiadó, 1973. (= Napról napra... Nagy muzsikusok életének krónikája 10.) Németh/ A magyar opera története Németh Amadé. A magyar opera története kezdetektől az Operaház megnyitásáig. Budapest: Zeneműkiadó, 1987. OSZK Országos Széchényi Könyvtár, Budapest Pukánszkyné/ Nemzeti Színház II. Pukánszkyné Kádár Jolán (szerk. és közr.). A Nemzeti Színház százéves története II. Iratok a Nemzeti Színház történetéhez. Budapest: Magyar Történelmi Társulat, 1938. Somfai/ Erkel-kéziratok Somfai László. „Az Erkel-kéziratok problémái”. In Szabolcsi Bence – Bartha Dénes (szerk.). Az opera történetéből. Budapest: Akadémiai, 1961, 81–158. ( = Zenetudományi Tanulmányok 9) Szacsvai Kim/ Közös munka az Erzsébet előtt Szacsvai Kim Katalin. „Az Erkel-műhely kezdetei. Közös munka az Erzsébet előtti színpadi zenékben”. In Kiss Gábor (szerk.). Zenetudományi dolgozatok 2009. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2009, 191–244. 7 Szacsvai Kim/ „Bátori Mária” Szacsvai Kim Katalin. „Bátori Mária”. Források és változatok”. In Gupcsó Ágnes (szerk.), Erkel Ferenc első három operája. Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán. Szövegkönyvek, tanulmányok. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2011, 147–178. Sziklavári/ Erkel Múzeum adatbázis Sziklavári Károly: A gyulai Erkel Múzeum zenei vagy közvetlenül zenei vonatkozású kéziratai. CD ROM, 2004. Hozzáférhető: OSzK Zeneműtár. Sziklavári/ Erkel-művek Sziklavári Károly. „Erkel-művek keletkezése nyomában”. In Bónis Ferenc (szerk.). Erkel Ferencről, Kodály Zoltánról és korukról. Budapest: Püski, 2001, 49–73. (= Magyar Zenetörténeti Tanulmányok) 8 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Disszertációm az Erkel Ferenc Operák kritikai összkiadásnak köszönheti létrejöttét, és így mindenekelőtt Tallián Tibornak, az MTA Zenetudományi Intézet akkori igazgatójának tartozom hálás köszönettel, aki a sorozat elindítójaként és főszerkesztőjeként 1999-ben felkért a Bátori Mária közreadási munkálataiban való részvételre, majd rám bízta a Hunyadi László kritikai közreadását. E két munka lezárását követően magam sem hittem volna, hogy – akár időlegesen is – hűtlenné válok eredeti kutatási és egyben disszertáció-témámhoz, a magyarországi 18. századi vokális–hangszeres repertoár feldolgozásához. A Hunyadi László azonban alkalmat adott arra, hogy szembesüljek az Erkel-műhely körüli problémákkal, az újonnan előkerült kompozíciós források pedig kíváncsivá tettek, és egyre kevésbé tudtam elengedni a szerzőség kérdését. Tallián Tibor, immár témavezetőmként is, türelmesen kivárt. Türelméért és megelőlegezett bizalmáért külön köszönettel tartozom, akárcsak fenntartott figyelméért, tanácsaiért, és néha élces kritikai megjegyzéseiért. A visszajelzéseket akár éveken át nélkülöző magányos forráskritikai és közreadási munka során a fáradni hajlamos, máskor túlzásokba eső önkritika megfelelő szinten tartásában jelenlétével az elengedhetetlen kontrollt biztosította, biztonságot adott. A szerzőség vizsgálatához a kritikai közreadáson át vezetett az út, mely során számos lelkes munkatársam volt. A partitúrák többszöri korrektúrázását Szvoren Edina, a partitúrák és a jegyzetek egybevetését Halász Péter (Bátori Mária), Kerékffy Márton és Horváth Balázs (Hunyadi László), a bevezető tanulmányok szerkesztését Gupcsó Ágnes végezte el, a munkapartitúrák készítésében Németh G. István, a sajtókutatásban szintén két említett kolléganőm volt segítségemre. A források digitalizálását Gurmai Éva vezette le. Mindannyiuk közreműködését és támogatását ezúttal is köszönöm. Hálás vagyok továbbá mindazon intézmények munkatársainak, akikkel forráskutatásaim során kapcsolatba kerültem. Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Könyvtára mellett első helyen kell említenem az OSzK Zeneműtárát és Színháztörténeti Tárát, Erkel Ferenc hagyatékának és a Nemzeti Színház korabeli anyagának elsődleges lelőhelyét, ahol ideális munkakörülményeket teremtő empatikus, odaadó kollégákra találtam. Munkámat nagyban megkönnyítette, hogy együttműködő munkatársak fogadtak a Magyar Állami Operaház Kottaarchívumában és Emlékgyűjteményében, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetörténeti Kutatókönyvtárában, a gyulai Erkel Múzeumban, a kolozsvári Állami Magyar Opera Archívumában és az aradi Szépművészeti Múzeumban. Nem utolsó sorban pedig köszönettel tartozom családtagjaimnak, akik mindezen évek alatt segítettek, és elviselték, hogy papírhalmaim mögé temetkezem talán olyankor is, amikor aktívabb jelenlétemre lett volna szükségük. 9 Erkel Ferenc: Begleitungs Stimmen zu den Csel Variationen (1839?). Autográf kézirat, Erkel Sándor évtizedekkel későbbi ceruzás kiegészítésével. Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára 10 I. BEVEZETÉS I.1 ELŐZMÉNYEK „A rövidítés nagyon kevés volt. A tánc-divertissement ma is egész untató hosszadalmasságában adatott, noha még zenéje (Erkel Sándortól) sem bír valami különös értékkel.” – írta a kritikus a Bánk bán második előadásáról a Hölgyfutár 1861. március 14-i számában.1 A Pester Lloyd egy évvel később a Sarolta 2–3. felvonásának egyes mellékszólamait kidolgozó, Erkelhez minden bizonnyal közel álló segítők személyére hívta fel a figyelmet.2 Érdektelenségük folytán, pár évtizeddel korábban hasonló feltevések talán nyomdafestékig sem jutottak volna. Idegen táncok felhasználása hozzátartozott az operai üzem mindennapos gyakorlatához, és tudott volt, hogy a színpadi művek hangszerelését az operatársulatok meglehetős szabadsággal kezelik. 1839-es „első színpadi próbájaként” maga Erkel egy hangszerelési feladattal, Mercadante Esküjének – Kirchlehner Ferenccel közösen végzett – instrumentációjával kezdte zeneszerzői ténykedését a Pesti Magyar Színházban.3 A két évtized alatt azonban a helyzet lassan bár, de változott. A Honderű már 1847-ben felrótta, hogy az Esküt még mindig a sok évvel korábbi házi hangszerelésben adatják elő,4 s a Bánk bán és a Sarolta két kritikusa is hiányosságokat emlegetve hozta fel az idegenkezűséget. A Hölgyfutár a Bánk bán-premier március 12-i kritikájában nem foglalkozott a szerzőséggel, 1 Hölgyfutár, 1861. március 14., 256.