Flora of Gerecse Mountains on the Basis of the Enumeration 578 7
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
BARINA ZOLTÁN A Gerecse hegység flórájának katalógusa Flora of the Gerecse Mountains ROSALIA A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tanulmánykötetei 1. BARINA ZOLTÁN (2006): A Gerecse hegység flórájának katalógusa. (Flora of the Gerecse Mountains.) – Magyar Természettudományi Múzeum és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 612 pp. ISBN 963 7093 91 5 A GERECSE HEGYSÉG FLÓRÁJÁNAK KATALÓGUSA Flora of the Gerecse Mountains BARINA ZOLTÁN Magyar Természettudományi Múzeum Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Budapest, 2006 A kézirat lezárva / manuscript closed: 2005. november Lektorok / Lectors: CSIKY JÁNOS, PhD Pécsi Tudományegyetem TTK Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék University of Pécs, Faculty of Sciences, Institute of Biology KIRÁLY GERGELY, PhD Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki kar, Növénytani Tanszék University of West Hungary, Department of Botany Angol fordítás / English translation: CSÓKA ANNAMÁRIA Borító terv / cover design: NÉMETH JÁNOS A Magyar Természettudományi Múzeum fenntartója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma E kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a MOL és a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (3B023-04) támogatása tette lehetővé ISBN 963 7093 91 5 ISSN 1787-825X © Barina Zoltán © Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül nem sokszorosítható, valamint elektronikus keresőrendszerekben nem tárolható és publikálható. Nyomdai előkészítés / Typeset: Pars Ltd., Budapest Nyomás / Printed by: Prospektcop Bt., Budapest Tartalom – Contents MAGYAR RÉSZ – HUNGARIAN VERSION 1. Bevezetés 7 2. A Gerecse hegység természeti adottságai 9 2.1. A hegységföldrajzi helyzete, tagolódása 9 2.2. A vizsgált terület határai 9 2.3. Geológia 10 2.4. Éghajlat 11 2.5. Vízrajz 13 3. A Gerecse hegység növényföldrajzi jellemzése 15 3.1. Vegetáció 15 3.2. Flóra 16 3.3. A hegység növényföldrajzi régiói 16 4. A Gerecse hegység kutatása 19 4.1. A hegység kutatásának története 19 4.2. A Gerecse kutatói 22 5. A Gerecse hegység földrajzi nevei 57 5.1. Bevezetés 57 5.2. A feldolgozott névanyag 57 5.3. Az „Enumerációban” szereplő földrajzi nevek 58 5.4. A Gerecse földrajzi neveinek felsorolása 60 5.5. Pontos azonosítás nélküli földrajzi nevek 94 5.6. A Gerecse földrajzi neveinek regisztere 95 6. Az enumeráció előtt 115 6.1. Általános megjegyzések 115 6.2. Szinonimok 115 6.3. Adattípusok 116 6.4. A fajok hegységbeli státuszára utaló jelzések 119 6.5. A Gerecse flórájának rövid értékelése az enumeráció alapján 119 7. Rövidítések 121 8. Enumeráció 123 9. Irodalom 503 Fajok névmutatója 583 ANGOL RÉSZ – ENGLISH VERSION 1. Introduction 513 2. The natural fundamentals of Gerecse Mountains 515 2.1. The geographical location and structure of the Mountains 515 2.2. The limits of the surveyed area 515 2.3. Geology 517 2.4. Climate 518 2.5. Hydrography 518 3. The phytogeographic description of Gerecse Mountains 521 3.1. Vegetation 521 3.2. Flora 522 3.3. The phytogeographical regions of the Mountains 522 4. The survey on Gerecse Mountains 525 4.1. The history of the survey of Gerecse 525 4.2. The researchers of Gerecse 528 5. The geographical denominations of Gerecse Mountains 565 5.1. Introduction 565 5.2. The elaborated denomination material 565 5.3. The geographical denominations indicated in ‘Enumeration’ 566 5.4. The enumeration of the geographical denominations of Gerecse 569 5.5. Geographical denominations without definite identification 569 5.6. The register of the geographical denominations of Gerecse 570 6. Prior to the enumeration 573 6.1. General notes 573 6.2. Synonyms 573 6.3. Data types 574 6.4. Marks referring to the status of the species in the Mountains 577 6.5. A short evaluation of the flora of Gerecse Mountains on the basis of the enumeration 578 7. Abbreviations 581 8. Enumeration 581 9. Literature 581 Taxon index 583 1. Bevezetés A magyar botanika mintegy 250 éves történelmében a Gerecse hegység sosem állt a fi- gyelem középpontjában. A mindvégig intenzíven kutatott Budai-hegység, Balaton-vi- dék, Bakony és Bükk mellett a Gerecse amolyan mostohagyermek volt. Sokáig el sem különítették mint hegységet a szomszédos Pilis- és Vértes hegységektől – két gerecsei község nevének előtagjában is a Vértes szerepel. A Gerecsének hegységnévként való használata csak az 1920–1930-as évektől kezdett megjelenni, korábban Gerecse név alatt pusztán magát a hegység legmagasabb csúcsát, a Gerecse-hegyet értették. Az 1990-es évektől hazánkban újjáéledő flórakutatásnak köszönhetően a Gerecse fokozatosan lekerült a botanikai „fehér foltokat” ábrázoló térképekről. A hegység terü- letéről előkerülő újabb és újabb érdekességek további ösztönzést adtak flórájának kuta- tására, és felértékelték a területet mind tudományos, mind természetvédelmi szempontból. A Gerecse flórájával való első ismerkedéseim mozgatórugója a még csak bontako- zó tudományos érdeklődés mellett elsősorban a szülőföld, a szűkebb haza megismerésé- re való törekvés volt és a kezdetekben legfeljebb titkolt vágyként jelentkezett a hegység flóra-monográfiájának terve. Később a kutatások kiteljesedésével mindinkább érződött egy összefoglaló flóramű hiánya, és az erre való többoldalú igény. Hamarosan a mono- gráfia terve is körvonalazódott, majd megszületése mind kézzelfoghatóbb közelségbe került. Ennek a közel tízéves munkának az eredményét tartja most kezében az Olvasó. Bízom benne, hogy munkámmal sikerül hiteles képet nyújtani a Gerecse flórájá- ról, flórakutatásának történetéről, és az eredményekből levont helytálló következtetések elvezetik az Olvasót a hegység növényföldrajzának minél jobb megismeréséhez. Jelen monográfia nem léphet azonban jelentősen túl annak eredeti célkitűzésein, így nem vál- lalhatta fel a hegység vegetációjának részletes feldolgozását – bízva abban, hogy más keretek között erre a jövőben még adódik lehetőség. Bár a kötet szerzője egyetlen személy, nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy elkészítése nem egy ember munkája. Lektoraim jobbító szándékú kritikus szemlé- lete nagyban hozzájárult e munka eredményeinek megfelelő színvonalú összefoglalásá- hoz, ezért elsősorban nekik tartozom köszönettel. Akarva-akaratlanul sokan segítették munkámat hozzájárulásaikkal, tanácsaikkal és bíztatásukkal. Közülük elsősorban szü- leimnek tartozom köszönettel, akik mindvégig feltétel nélkül támogattak, köszönöm ne- kik mindennemű segítségüket, megértésüket és türelmüket. Köszönöm barátaimnak, munkatársaimnak, kollégáimnak a kötetlen, de annál eredményesebb eszmecserék lehe- tőségét és tapasztalataik megosztását. Végül szeretném megköszönni mindazok segítsé- gét, akik bármilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy megszülethetett és remélhető- leg minél jobb, tartalmasabb és használhatóbb lehet munkánk eredménye. Mogyorósbánya – Budapest 2005. március A szerző 2. A Gerecse természeti adottságai 2.1. A hegység földrajzi helyzete, tagolódása A Gerecse a Dunántúli-középhegység, azon belül a Dunazug-hegyvidék tagja. Mintegy 717 km2-es területével (SCHWEITZER 1988) a Dunazug-hegyvidék legnagyobb kiterjedésű része, területe közel kétszerese a szomszédos Vértesének. Nyugat felől az Által-ér-, észak felől pedig a Duna völgye, az Almás–Táti–Duna- völgy határolja. Észak–északkelet felől a Duna völgyétől Piliscsabáig húzódó alföldi te- rületekkel szomszédos, keleti irányból pedig a Budai-hegység és a Zsámbéki-medence jelentik elmosódó határát. Délről és délnyugatról a Vértessel, és a Vértes előtereinek dombvidékével érintkezik. A két hegységet a tatabányai törés, illetve a Tatai-árok vá- lasztja el egymástól, az elkülönülés azonban nem mindenütt egyértelmű (VADÁSZ 1960). Hazánkban is az alacsonyabb hegységek közé tartozik; legmagasabb pontja, a Ge- recse 633 m-re emelkedik a tengerszint fölé; más, 600 méter fölé magasodó csúcsa nincs, és az 500 m-es magasságot is csak néhányuk haladja meg (Öreg-Kovács, Szénás-hegy, Pisznice, Eménkes, Gorba-tető). A Gerecse területét a Dunazug-hegyvidéken belül MAROSI–SOMOGYI (1990) to- vábbi 4 kistájra osztja, ezek a következők: Nyugati-Gerecse, Központi-Gerecse, Keleti- Gerecse és Gerecsei kismedencék. Ezt a felosztást alkalmazta korábban PÉCSI (1987) és SCHWEITZER (1988) is. 2.2. A vizsgált terület határai Jelen munkában a hegység korábbi lehatárolásait vettem alapul, egyes esetekben azonban szükséges a tárgyalt terület határainak pontosítása. A vizsgálati terület határait úgy választottam meg, hogy a szomszédos hegységekről esetlegesen születő monográfi- ákkal egymást értelmesen kiegészíthessék, ne legyenek indokolatlan átfedések, se olyan területek, melyek egyik feldolgozásban sem szerepelnek. A hegység alfölddel érintkező részein, tehát Tatabányától Tatán, Dunaalmáson, Neszmélyen, Süttőn, Lábatlanon, Nyergesújfalun, Tokodon, Dorogon, Leányváron, majd Pilisjászfalun keresztül az Által-ér völgyére, a Duna-völgyre, majd a Dorogi-me- dencére néző szélső dombokat tekintem a vizsgált terület határának, és nem tárgyalom a síksági területeket (1. ábra). Kivételt képez az Által-ér balpartján található tatai Kálvá- ria-domb, melyet korábban is a Gerecséhez sorolva tárgyaltak. A hely hovatartozásának megítélése nehéz, és mivel mára beépült, egy részét pedig elbányászták, eredményes növénytani vizsgálat itt nem végezhető. A vizsgált terület határa Pilisjászfalu után Piliscsabáig, majd Tinnyéig húzódik, innen délre pedig a Zsámbéki-medencére néző hegyek (Nyakas-hegy, Örsi-hegy) tar- 10 Barina Zoltán: A Gerecse hegység flórája toznak még hozzá. Tovább, dél felé a határ Mánytól keletre húzódik Bicskéig. Innen a Gerecse déli dolomithegyei képezik még jelen munka tárgyát (a Szár,