Jelképes Temetkezések a Római Császárkorban, Különös Tekintettel a Dunai Provinciákra
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2019.015 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Novotnik Ádám Jelképes temetkezések a római császárkorban, különös tekintettel a dunai provinciákra Doktori (Ph.D.) értekezés PPKE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Vezet ő: Dr. Őze Sándor DSc Eszmetörténeti M űhely Műhelyvezet ő: Dr. Fröhlich Ida DSc Témavezet ő: Dr. Kovács Péter DSc egyetemi tanár Budapest 2019 1 DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2019.015 Tartalom Bevezetés .................................................................................................................................... 3 Köszönetnyilvánítás ................................................................................................................... 9 Kenotáfiumok az írott forrásokban........................................................................................... 10 Bevezetés .............................................................................................................................. 10 Az ókori görög temetkezési szokások egyes aspektusai a homérosi kortól a hellénisztikus id őszakig ............................................................................................................................... 10 A római korra vonatkozó források ....................................................................................... 20 Mors sine spe sepulturae ...................................................................................................... 32 A zsidó hitvilág és temetkezési szokások ............................................................................ 36 A kés ő római id őszak és az ókeresztény szemlélet .............................................................. 39 Kenotáfiumok a sírfeliratok tükrében ...................................................................................... 47 Bevezetés .............................................................................................................................. 47 Kutatástörténet ..................................................................................................................... 48 A kenotáfiumokkal kapcsolatba hozható feliratok formulakincse ....................................... 53 A translatio cadaveris szerepe ............................................................................................. 71 Kenotáfiumok ....................................................................................................................... 92 1. Elveszett személyeknek állított kenotáfiumok ............................................................. 92 2. Sírral máshol rendelkez ő elhunytaknak állított kenotáfiumok (az ún. honoraria sepulcra vagy honorarii tumuli ) ...................................................................................... 96 A desideratus melléknévi igenevet használó sírfeliratok ................................................... 104 Kenotáfiumszer ű sírfeliratok .............................................................................................. 121 Kenotáfiumok régészeti kontextusban ................................................................................... 133 Bevezetés ............................................................................................................................ 133 Rövid kutatástörténet. Feliratos emlékek régészeti kontextusban...................................... 135 A vizsgálható temetkezések köre és a bolygatottság kérdése ............................................ 141 A kenotáfiumszer ű sírok jellemz ői .................................................................................... 151 A kenotáfiumszer ű sírok formája, kialakítása ................................................................ 151 A tájolás kérdése ............................................................................................................ 157 A kenotáfiumszer ű sírok temet őkön belüli helyzete ...................................................... 158 Mellékletek és azok sírbeli helyzete ............................................................................... 159 Az ún. áldozati gödrök ( „Opfergruben” ) .......................................................................... 165 Összegzés ........................................................................................................................... 168 Összefoglalás .......................................................................................................................... 172 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 184 Mellékletek ............................................................................................................................. 227 2 DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2019.015 Bevezetés A temet ők, miként az emberi civilizáció történetében szinte mindig, modern világunkban is, természetes módon és elkerülhetetlenül hozzátartoznak egy-egy település képéhez – annak ellenére, hogy a halál témája manapság gyakran tabunak számít. Néhol például a 20. század háborúi során elesett katonák tömegsírjait is megjelölték vagy éppen egy különálló katonai temet őt létesítettek. Mindazonáltal mindenki találkozott már úton-útfélen számos más jelképesen kialakított emlékkel is, amelyek valakinek a halálára emlékeztetnek, legyen szó akár a megfeszített Krisztus keresztjér ől, akár egy utcai emléktábláról, a halálos balesetek helyszínén kialakított emlékhelyekr ől, de egy távolban meghalt és eltemetett közeli hozzátartozónak szül őhelye temet őjében vagy a családi sírnál kialakított síremléke, esetleg nevének feltüntetése is ide tartozik. A példák egy része a közösségi identitással és emlékezettel, míg a többi a társadalom legkisebb és legalapvet őbb közösségével a családdal, azon belül is az egyénnel hozható összefüggésbe. Jelképes temetkezésr ől vagy kenotáfiumról beszélünk azon sírok, síremlékek esetében, amelyek nem tartalmazzák az elhunyt földi maradványait, többnyire üresek, egyes esetekben valamilyen mellékletet vagy az elhunyt személyr ől megemlékez ő feliratot (pl. sírsztélék) tartalmazhatnak. Ezeket általában azon személyek számára alakítják ki els ősorban a hozzátartozók, akik idegen földön haltak meg (keresked őként, hadjáratban katonaként), és ott is lettek eltemetve, továbbá nincsen lehet őség az elhunytak hazaszállítására, vagy holttestük elveszett (pl. hadjárat során egy csatában, folyóba, tengerbe fulladás következtében). El őfordulhat az is, hogy a közösséget korábban elhagyó, távoli földre költözöttek esetében a hozzátartozók jelképes sír készítésével kívánták kifejezésre juttatni az adott személy közösséghez való tartozását szül őföldjén, hazájában. Ezek legelterjedtebb elnevezése a kenotáfium, amely a görög κενός („üres”) és τάφος („sír”) szavak összetételéb ől alakult ki, de mint látni fogjuk, az ókorban nem jellemz ő a megnevezés tudatos használata ezekre az emlékekre; a továbbiakban a jelképes sír/temetkezés kifejezés szinonimájaként fogom használni. A jelenség, az egyén vagy egy csoport emlékének jelképes sír létesítésével történ ő fenntartása nemcsak korunkra jellemz ő; az európai történelem folyamán újra és újra el őfordul: hol az írott forrásokban, hol egy-egy megmaradt emléken, leginkább egy régi sírfeliraton vagy 3 DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2019.015 emléktáblán.1 A jelképes temetkezések kérdésével személy szerint el őször egy Tolna megyei avar temet ő anyagának feldolgozásakor foglalkoztam, 2 ahol nagy számban fordultak el ő olyan emberi maradványokat nem tartalmazó, temet ő rendjébe illeszkedő sírgödrök, amelyek esetében – több szempontot körüljárva – felmerült kenotáfiumként való értelmezésük. 3 A Kárpát-medence avar kori temetkezési szokásaira vonatkozóan nincsenek írott forrásaink, els ősorban a régészeti és néprajzi analógiákra volt lehet őségem támaszkodni. Ezzel szemben a római korra vonatkozóan (nem beszélve az ókori görögökr ől) számos írásos (köztük epigráfiai) forrással rendelkezünk nemcsak a túlvilághitre, temetkezési szokásokra és jogi hátterére, hanem a jelképes temetkezésekre vonatkozóan is. A hátramaradott családtagok, barátok mindig is kiemelt figyelmet fordítottak a távolban eltemetett vagy elveszett hozzátartozójuk emlékének ápolására vagy az ezzel kapcsolatos kegyeleti tevékenységekre. Ennek illusztrálására három, egy modern és két római kori példát idéznék. 2018 tavaszán az egyik ukrán televízió beszámolója alapján jelent meg több médiumban is a következ ő, inkább bulvár-jelleg ű hír: “Egy ukrán tudományos kutatócsoport véletlenül rátalált egy harminc évvel ezel őtt elt űnt és már halottnak hitt ukrán veteránra Afganisztánban, aki még szovjet katonaként esett hadifogságba az ázsiai országban [...] A riport szerint eredeti nevére nem emlékszik, nem beszél sem ukránul, sem oroszul, ezért tolmács segítségével beszélgettek vele [...] a vélhet ően szovjet veterán id őközben iszlám hitre tért Afganisztánban, és Amredin néven mutatkozott be nekik. [...] kiderítették, hogy valóban harminc éve elt űntnek nyilvánítottak egy fiatal férfit, aki Voliny megye Nova Hlusa nev ű aprócska falvában született, és szovjet katonaként az afganisztáni háborúban hadifogságba esett. Sorsáról azóta sem tudtak semmit, holtteste nem került el ő. [...] Édesanyja húsz évig várta vissza fiát Afganisztánból. Tíz évvel ezel őtt viszont beletör ődött abba, hogy minden bizonnyal már nem él, ezért síremléket állíttatott neki a falu temet őjében.” 4 1 Pl. David J. Stewart számos nagy-britanniai és amerikai egyesült államokbeli példát