AZ ARANYOSI CSÁRDA

BÉKÉSINÉ CSÁKI CSILLA és BÉKÉSI GÁBOR

BÜKKARANYOS 2016 ADATOK AZ ARANYOSI CSÁRDA TÖRTÉNETÉHEZ

Az Aranyos (1904-től Bükkaranyos) község nyugati határában álló csárdaépület méltatlanul elfeledett műemléke a falunak, ugyanakkor e kis közösség múltjának érdekes és izgalmas mementója. Meglepően kevés adatot ismertetnek vele kapcsolatban a falu történetével foglalkozó amatőr szakmunkák1, aminek elsődleges oka a forráshiány: az idők során elpusztult vagy lappangó, csak hosszas kutatómunkával feltárható dokumentumok is alig-alig emlékeznek meg a csárdáról. Szinte csak információmorzsákat szórnak el róla, amit a jelen kor történésze bajosan tud kerek egész történetté összeállítani. Nem meglepő ez a forráshiány, hiszen általában a falu története sem bővelkedik írásos emlékekben – s az is inkább csak a birtokló családok (Perényi, Balassa, Gagyi, Vendéghy, Rákóczi, Fáy, Erdődy stb.) és intézmények (diósgyőri vár, egri káptalan, diósgyőri koronauradalom stb.) történetével azonos. Jelenlegi ismereteink szerint a 18. század végétől mintegy száz éven át működött csárdaként, közvetlenül a pest–kassai országút mentén: a földszintjén vendégfogadó, az emeleten szálláshelyek szolgálták az utazókat, és esetenként a bükki betyárokat. Tulajdonosa, a diósgyőri koronauradalom haszonbérletben működtette: mindig a legmagasabb licitet ígérő csárdabérlő vehette árendába, többnyire 3 évre. A körülmények megváltozásával funkciótlanná vált épületbe a 19. század végén az erdészet (későbbi nevén a Borsod Megyei Erdő- és Fagazdaság) költözött. 1983-ban a megyei munkásőrparancsnokság kapta meg a környező területtel és lőtérrel, hogy kiképző bázist létesíthessen ott. A rendszerváltozással a fegyveres testület megszűnt, a csárda a Magyar Államkincstár jóvoltából előbb önkormányzati, majd magántulajdonba került. Jóval bizonytalanabb a 18. századi története: a hagyomány szerint szerzeteseké volt, de kilétükre csak az újabb levéltári kutatások kezdenek fényt deríteni. Az épület É–D-i tájolású, egyszerű téglalap alaprajzú, amit csupán az udvar felé nyíló főbejáratához csatlakozó, négyzet alakú kis kilépőterasz tör meg. Felmenő falai rendkívül vaskosak (kb. 70 cm), anyaguk – sajnos – könnyen málló, közelben bányászott tufakő. A ház teljes hosszában alápincézett, aminek két végét a 20. század során elfalazták – ez a tény azóta legendák szárnyra kelésének adott alapot. Legjellegzetesebb dísze a barokkos hatású kettős manzárdtető, amit az 1980-as években átépítettek: a jelenlegi csupán nagy vonalakban emlékeztet az eredeti, fazsindelyes, de az idők során tönkrement elődjére. Ekkor cserélték nagyobb teherbírású vasbetonra a régi fa födémgerendákat, amelyek egyikébe állítólag Patkó Bandi is bevéste a nevét. Ablakai kicsik, zömökek, jellegzetesek eredetinek tűnő belső boltozatai. A legnagyobb földszinti helyiségben, az ivóban viszonylag épségben megőrződött egy legalább százéves zöld mázas cserépkályha, a csárdaépületek tipikus fűtőberendezése. Az emeleten – ahová az északi falon nyíló külön bejáraton keresztül is el lehet jutni – kisebb szobák, alvóhelyiségek kaptak helyet, ezek egy részét az említett átalakítás során összenyitották. Sokáig az egyetlen, valamennyire hiteles, bár nem teljesen szakszerű ábrázolásaként az a vázlatrajz élt a köztudatban, amely a Borsod-Miskolci Múzeum egykori muzeológusa, Megay Géza (1904–1963) tollából származik. A muzeológus szakember 1956 áprilisában kiszállt az épülethez és egy viszonylag rövid, egyedisége ellenére azonban jelentős hiányérzetet keltő leírást adott róla: gyakorlatilag hiányzik belőle a beltér részletes leírása, fénykép-dokumentáció helyett pedig csak a külső homlokzatok vázlatrajzára szorítkozik, de ez utóbbi is hiányos2, sőt

1 SZÉKELY Viktor: Bükkaranyos története, gépirat, 1975.; RÉTI Gabriella: Bükkaranyos 700 éves története, Istvánffy Gyula Honismereti Gyűjtőpályázat, 1993.; MUNKÁCSI Szilvia: Múltunk emlékei I–XV. = Aranyosi Hírmondó (Bükkaranyos lapja), 2004–2007. 2 A keleti homlokzathoz toldott alacsonyabb épületrésznek három nézetből kellene látszania, de csak kettőből látszik, a kémény pedig rossz oldalra került az északi homlokzat felől nézve (2. rajz). még az égtájakat sem tüntette fel rajta.3 A rajz tájolása azért lett volna fontos, mivel az épületet szerkezetileg is átalakították a későbbi tulajdonosai, így az általa rögzített állapottól ma már jelentős mértékben eltérő épülethomlokzatok alig ismerhetők fel. Sajnos mi már azt az állapotát sem ismerhetjük, ami Megay számára még dokumentálható lett volna. Csak találgathatunk, milyen motiváció szülte nála az érdeklődést az egykori aranyosi csárda, az akkori erdészház iránt4, és miért csak egy sietős, nem túl szakszerű leírást készített róla. Leírását kiegészítő történeti adatait a nagy monográfiákból, a „Szendreyből”, a „Borovszkyból” illetve a „Csíkváriból” szemezgeti, de megkérdez helybéli lakosokat is, noha közléseik információtartalma meglehetősen bizonytalan. Az épületet leíró rész Megay Géza jelentésében tehát a következő:

Az aranyosi csárda (korcsma) falán márvány emléktábla őrzi emlékét az aranyosi (harsányi) 1848–1849-es csatának. Maga az épület kettes „Mansard”-tetős épület, melynek derékszögben épülettoldása van a bejárati részénél, s egy kisebb, alacsonyabb későbbi keletű toldaléka is van. Az emeleti rész XVIII–XIX. szd.-beli lehet, a földszinti része ellenben sokkal régibb, ezt bizonyítják a rendkívüli vastagságú falak, a primitív, vastag és alacsony boltozatú pincéje, a homlokzaton elhelyezett kisméretű ablakok. Tüzetesebb vizsgálat bizonyára többet derítene ki műemléki szempontból. Jelenleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez az egyedüli teljesen épségben megmaradt régi csárdaépület. A hagyomány szerint ez az épület még a szerzeteseké volt, később csárda lett, majd 1893-ban (Kadocsa Oszkár ny. pedagógus szerint kinek apja ebben az épületben erdész volt) erdészlak lett belőle, ebben az időben az épülettel szemben az országút másik oldalán nagy állás (átutazó kocsik pihenője), egy gémeskút és egy nagyobb épület maradványai voltak láthatóak. 55 évvel ezelőtt a tetőzet két végén vasbádogból készült elég nagy kettős apostoli kereszt volt, melynek maradványai még pár ével ezelőtt megvoltak. A fentiekből következtetve az épület földszinti része valószínűleg XVII. szd.-i esetleg korábbi is lehet. Tekintettel arra, hogy a XV. szd.-ban Diósgyőr tartozékaként említik a levéltári adatok, nem lehetetlen, hogy az épület, mely a községtől cca. egy km.-re fekszik a diósgyőri pálosoké esetleg az Egri Káptalané volt, vagy más egyházi célokra használhatták, mielőtt csárda lett belőle. Az épület vázlatos rajza a következő:

3 A Herman Ottó Múzeum Történeti Tára, ltsz.: HTD. 69.147.5. 4 Egy 1947. október 27-én kelt jelentése (HTD. 73.484.17.) szerint Megay Borsod megye járási főjegyzősége megkeresésére a múzeum megbízásából szállt ki „az aranyosi csárdánál lévő állítólagos 48-as orosz tábornok síremléke ügyében”. Valószínűleg az 1848-as forradalom és szabadságharc 100 éves évfordulójának közelgő megünneplésére készülve a megye felmérette a területén lévő ’48-as emlékeket – Megay így kerülhetett kapcsolatba először az aranyosi csárdával, de nem ismert, 1956 tavaszán miért kell jelentést tennie róla. (1932- ben a református templom régi edényeit, ón- és cserépkupáit fotózta: HTD. 88.294.5.)

Miskolc, 1956. ápr. 25. Megay Géza muzeológus Különös szerencse, hogy a Herman Ottó Múzeum Történeti Tárának helytörténeti dokumentáció-gyűjteménye (HTD.) megőrzött számunkra három fényképfelvételt a csárdáról!5 Bekerülési körülményükről annyit tud csupán a korabeli leltárkönyv – a leltári szám ilyenkor nem irányadó –, hogy Saád Andor (Miskolc, Győri kapu 82.) adományozta azokat a múzeumnak, készítésük ideje pedig 1962/63-ra tehető. A fotók valószínűleg részét képezték annak a hagyatékának, amit Saád 1973-ban adott át a múzeum régészeti adattárának. Nem kétséges, hogy a képeket maga Saád Andor (orvos, régész, 1904–1977) készítette: erről árulkodik, hogy a csárdával együtt lefotózta az aranyosi földvárat is mint régészeti lelőhelyet.

5 HOM HTD. 74.1.15.1.; 74.1.15.2.; 74.1.15.10.

Az ábrázolt állapotból – a harsányi út még rendezetlen, burkolatlan, poros kocsiút – ítélve valóban az 1960-as évek elején keletkezhettek a képek, valamikor a Megay halála körüli időszakban. A harmadik kép hátoldalán a következő gépelt szöveg szerepel: „Aranyosi csárda. Pálosoké volt. majd csárda lett, most erdészlak.” Feltűnő, hogy a magyarázó szöveg szerzője (Saád?) átveszi Megay Géza korábbi megállapítását: tudomása van róla, hogy szerzetesi célokat szolgáló épület volt, de azt a pálosokhoz köti. A képek jól érzékeltetik, hogy a helyenként már javításra szoruló épület valamikor szebb napokat látott: észrevehető a fazsindelyek sérülése, hiányossága, illetve a tetőablakok rossz állapota. A legérdekesebb részlet azonban az, hogy a Megay által lerajzolt „kisebb, alacsonyabb toldalék” teljes egészében hiányzik a keleti homlokzatról, ehelyett a földvár felé eső oldalon – a három kép egyértelműen segít a tájolásban –, a jelenlegi bejárat helyén a maihoz nagyon hasonló esőbeálló, kis terasz van csupán mellétoldva. A sokkal nagyobb és díszesebb – ez idáig ismeretlen funkciójú – toldást tehát valamikor 1956 és 1962 között már elbontották. Mint ahogy azoknak a melléképületeknek sincs jelenleg semmi nyoma, amelyek a fényképeken még felfedezhetőek: félig kontyolt nyeregtető és kémény látszik, tehát nem istálló vagy kocsiszín, hanem valamilyen fűthető, állandó emberi tartózkodásra szánt épület lehetett. Amíg a fotográfust inkább a szomszédos régészeti lelőhely érdekli inkább, s a csárdára legfeljebb kuriózumként tekint, addig Megay kifejezetten az épületre koncentrál. Hiányosságai ellenére megdöbbentő információkat is tartalmaz a leírása. Mindenekelőtt azt, hogy megyénkben „ez az egyedüli, teljesen épségben megmaradt régi csárdaépület”. Habár ez az állítás csupán Megay életében, és talán – amint erre később még visszatérünk – 1983-ig volt igaz, valóban könnyen szerezhetünk bizonyítékot arra nézve, hogy a megyénkben is kiterjedt „csárdahálózat” létezett a 19. század folyamán. Legtöbbjük azonban – ha nem éppen mind is – nyom nélkül eltűnt, mint az a korszak, amelyben fontos szolgáltatói szerepet töltött be ez az infrastrukturális hálózat. Esztétikai élményt is nyújtó, kézzel rajzolt 19. századi térképek őrzik rég megsemmisült csárdaépületek nyomát, egyeseknek még a nevét is megtudjuk: Kutyakaparó néven állt egy ilyen „műintézmény” Felső-Zsoltza és Onga között, a Miskolcról Sajókazinc felé tartó utazó pedig a Czifra csárdában frissíthette fel magát. De szintén szép rajzolatú a Folyás mellett vagy a Maklár–Andornaktálya határában, illetve a településként is megszűnt Tilaj pusztán (Egerlövő–Borsodivánka–Szentistván közös határában) álló csárdát feltüntető térkép is6:

6 Az 5 db térkép címe és jelzete sorrendben a következő: 1. Miskoltzról F. Zsóltzánn, Ongánn, Gesztelyenn Tokaj felé menő Ország utnak Rajzolatya, MNL OL, S 12 – Div. XIII. – No. 440.; 2. Conspectus viae commertialis Miskolczino usque ad fines i. Cottus. Borsodiensis, versus opp. Putnok protensae…, MNL OL, S 12 – Div. XVIII. – No. 92.; 3. Tisza átnézeti térkép Szederkénytől T. Füredig, MNL OL, S 12 – Div. XIX. – No. 168.; 4. Mappa episcopalis boni Nagy Tállya una cum horto phasianorum…, Heves Megyei Levéltár, Heves Érs gazd It 7.; 5. Tilajszög puszta (Borsod m.) felmérési térképe, Heves Megyei Levéltár, Heves Fktp mlt 65. https://maps.hungaricana.hu/hu/

Az aranyosi csárda épülete – habár önellentmondásnak tűnik – valószínűleg épp a sorozatos újrahasznosításoknak köszönhette viszonylagos épségét, annak, hogy folyamatosan használatban volt, olyan funkcióval, amelyre az adott időszakban épp szükség volt, de eközben ezek a hasznosítások sokáig nem tették tönkre az épület szerkezetét, állagát. Megítélésem szerint a megőrződést segítette elő az a különös helyzet is, hogy az aranyosi csárda melletti országút jelentősége – a 19. század végén, a 20. század elején – megváltozott, pontosabban megszűnt. A Kutyakaparó mellett elhaladó Miskolc–Kassa illetve Miskolc–Sátoraljaújhely közötti országút nyomvonala az elmúlt 100-200 évben csak kevéssé változott; a Czifra csárda melletti Miskolc–Rozsnyó útvonal sem változhatott sokat, lévén a Sajó-völgy geometriája és az út által érintett települések erősen meghatározták az irányát. Egészen más a helyzet azonban Aranyossal: a pest–miskolci országút (Miskolcról tovább Kassa illetve Lemberg felé folytatódóan – elvégre Miskolc, a közepes méretű mezőváros csupán köztes állomás volt a gazdaságilag és stratégiailag jelentősebb városok felé) itt vezetett, éppen a csárda tövében. Görög Demeter (1760–1833) Magyar Atlaszának Borsod vármegyéről készített térképe (1810) már jól érzékelhetően tünteti fel az országos főútvonal megyénkre eső szakaszát7:

7 GÖRÖG Demeter: Magyar Átlás[!] az, az Magyar, Horvát, és Tót országok vármegyéji, s szabad kerületi ... táblái / Görög [Demeter] ; folytatta ... Márton Jósef, Viennae, Junker, 1802–1811. Lásd még: SZOMOLÁNYI Antal: Utak: B.-A.-Z. megye, Miskolc, 1988.

116 évvel később, egy 1926-ból származó térkép is egyértelműen elsődleges útként tünteti fel a mai harsányi utat, és csak másodlagosnak az Emőd–Nyék–Mályi vonalat8:

8 Magyarország helységnévtára 1926, szerk. és kiad. A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Globus Nyomdai Műintézet Rt., Bp., Kókai Lajos bizománya, 1926, VI. számú térképmelléklet

A fenti két térképről egyértelműen leolvasható, hogy Vatta után két útvonal közül választhattak a Miskolc felé közlekedők: mehettek a hosszabb és valószínűleg rosszabb minőségű, ugyanakkor nyitott, sík terepen futó mellékúton – Emődön keresztül –, ami csaknem érinti Hejőkeresztúrt, és csak ezután fordul észak, azaz Miskolc felé; míg a főközlekedési út Harsány és az aranyosi csárda érintésével, a mai Pingyom tetőn keresztül érte el Görömbölyt, amelynek határában egyesült az előbbi úttal, s így ért Csabára majd Mindszentre, végül pedig Miskolcra. Rövidebb, logikusabb választás ez utóbbi, ugyanakkor a környező erdők, a beláthatatlan kanyarok és a fárasztó emelkedők több veszélyt rejtegethettek az utazóra. Mindez megváltozott, amikor az országút „délebbre költözött”, követve a vasút és a vasúttal fellendülő szomszédos települések (Emőd, Mezőnyék, Ládháza, Mályi) vonalát. Az aranyosi csárda valószínűleg ekkor veszíthette el jelentőségét és szolgáltatói funkcióját, de szerencsére kapott cserébe más feladatot, ami megőrizte az épületet, míg a környező csárdák nyomtalanul eltűntek. A történeti dokumentumok digitalizálásának előrehaladtával – illetve a Hungaricana és a Mapire projekt résztvevőinek jóvoltából – egyre több, csodálatosan gazdag forrásanyag válik másolatban elérhetővé és kutathatóvá a nagyközönség számára. Közülük az egyik leglátványosabb forrástípust, a történeti térképeket emelném ki, amelyek segítségével ma már az aranyosi csárdára is rátekinthetünk a 18–19. századi térképkészítők szemszögéből. A Hungaricana térképtárában jelen pillanatban 4 db olyan térképet lehet találni, amin jól kivehetően szerepel a csárda valamilyen vonatkozásban.9 Az első Andreas Kneidinger kamarai mérnök munkája 1776-ból, és Aranyos falut ábrázolja színesben, 33x50 cm-es méretben. A térképről két nagyítást mutatok be: egyik a falumagra, másik az attól távolabb eső csárdára és

9 Charten von ka[mmer]al Dorf Arranyos…, MNL OL, S 11 – No. 830:57. (1776.); Übersichts Karte über die langst Str. Pest Kaschau befindlichen Schatter- und Stein Brüche im Borsoder Comitate, MNL OL, S 101 – No. 82/4. (1853.); No. 896. A Tisza folyó Tiszafüredtől Kesznyétenig terjedő kétoldali partsávjának, azonkívül Borsod megye egy része, MNL OL, S 101 – No. 896. (1857.); Aranyos, MNL OL, S 78 – 073. téka – Bükkaranyos – 3-8. (1860.). https://maps.hungaricana.hu/hu/ környékére összpontosít. Legkorábbi elérhető ilyen dokumentum lévén önmagában is értékes, számunkra azonban még jelentősebbé teszi az a tény, hogy alig 3 évvel a jezsuita rend megszüntetése és a háznak a szerzetesek általi felhagyása után keletkezett, tehát még az elsődleges, egyházi hasznosítás állapotának lenne sematikus pillanatfelvétele. Az épület nemrég került kincstári tulajdonba, a térképész nem is tünteti fel a csárda megnevezést: lehet, hogy átmenetileg még hasznosítatlanul áll. Az mindenesetre jól megfigyelhető, hogy az út túloldalán, a Hővíz-völgy bejáratában két négyszög alaprajzú melléképület kapcsolódik a csárdához, azzal együtt 3 tagú épületegyüttest képez. A második térkép inkább útvonalrajz. Szerzője bizonyos Johann Újházy, és „A pest- kassai út Borsod megyei Szihalom és Arnót között és az út közelében lévő kő- és kavicsbányák”-at ábrázolja 1853-ban. Örömmel fedezhetjük fel rajta a csárda nevét, de az útvonalrajz is egyértelművé teszi, hogy az aranyosi csárda mellett haladt el a pest–kassai országút, amelynek utazói – elsősorban a vásározók – tartották életben az intézményt. A harmadik térképünk egy részlet egy 1857-es helyszínrajzból, amely elsősorban a Tiszát és Borsod vármegye déli részét ábrázolja, de az északi szélén még helyet kapott a csárda is. Szerzője Friedrich Boros, mérete meglehetősen nagy, 169,5x138.5 cm, s emiatt meglepően részletes. Még mindig az eredeti hármas épületcsoport látszik rajta, de itt a csárda már érzékelhetően nem szabályos téglalap alaprajzú: keleti, a földvár felé néző homlokzatán kis kiszögellés látszik – hasonlóan a mai állapotához. Az utolsó egy 6 részből álló kataszteri térkép egyik, a csárdát is tartalmazó részlete 1860-ból, mérete 79x61 cm. Méretaránya (1:5760) miatt is sokkal részletesebb, mint az előzők, emiatt azt is megmutatja, hogy a melléképületek egyike eltűnt a miskolci út bal oldaláról, és talán pont a nagyobbik. A csárda főbejárata egyértelműen keleti tájolású, az északi homlokzaton nyíló másik bejáratot nem jelöli semmi. A helyrajzi számok valamilyen korai előde azonban már megfigyelhető a képen.

A katonai felmérések által készített térképek – mint ahogy a szöveges leírások is – másra koncentrálnak, mint ami a történészt érdekli: a hadsereg számára fontosabbak a terepviszonyok, az akadályok, hadászati objektumok, ezért bár érdekes kordokumentációk, valójában kevésbé használhatók ezek a képek. A három nagy katonai felmérés alapján készült felvételezés, a Magyar Királyság 19. század végi térképe és az 1941-es felmérés is – elnagyoltsága ellenére – valósághűen ábrázolja a csárda fekvését, ezért mindegyikről mutatok egy átnézeti és egy közeli részletet. Ezek a térképek is megerősítik, hogy a Miskolc felé tartó út jobb oldalán a csárdaépület magányosan áll, a hozzá tartozó melléképületek az út túlsó oldalán figyelhetők meg:

Első katonai felmérés (1767–1787):

Második katonai felmérés (1806–1869):

Harmadik katonai felmérés (1869–1887):

Magyar Királyság (1869–1887) [1:25000]:

Magyarország katonai felmérése 1941.:

A regionális térképeink tehát azt a feltételezést látszanak megerősíteni, hogy a vasút Borsodba érkezésének kulcsszerepe volt abban, hogy a harsányi út a 19. század utolsó negyedében elveszítette jelentőségét és a mellette álló aranyosi csárda is fő funkcióját: az utazók kiszolgálását. A Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely vasútvonal, a MÁV 80-as számú, részben kétvágányú főútvonala a nemzetközi törzshálózat tagja. Hozzátartozik a Szerencs–Nyíregyháza vasútvonal, a volt 100c számú vonal is. A Wikipédia a következőképpen foglalja össze építésének történetét: „A Magyar Északi Vasút 1867-ben építtette meg a Pesttel közvetlen összeköttetést biztosító hatvani vasútvonalat és a Hatvan–Salgótarján vasútvonalat. A Budapest–Hatvan vonalat Gödöllőn is átvezették: a cél a Salgótarján környéki érc- és szénbányák voltak.10 A király és a felségek kedvéért megépült a kőbányán a 100-as vonalból elágazó „Királyvágány” és Gödöllőn a királyi váróterem is. A következő években a Hatvan és Miskolc (1869–70-ben), valamint a Hatvan és Szolnok közötti vasútvonalak (1873-ban) is megépültek, így a vonal egyik jelentős állomása, Hatvan vasúti csomóponttá vált. Miskolcra

10 A legkorábbi vasútvonalunk, az 1846. július 26-án átadott Pest–Vác vonal (amin még Petőfi is utazott) valójában a Pest–Bécs között tervezett vasútvonal részét képezte; az 1847. szeptember 1-jén felavatott Pest– Cegléd pedig (amin 1849-ben a forradalmi magyar kormány is menekült) Arad, Temesvár, végső soron pedig Bukarest és Isztambul felé jelentett kapcsolatot – a híres Orient Express egyik útvonala is volt története során. már 1859-ben megérkezett a vasút Szerencs irányából, majd 1860-ban megépült a Kassa felé vezető vasútvonal is, így vasúti összeköttetésbe került Kassával. 1871-ben adták át a gömöri vonalat, ami közlekedési szempontból lényeges ugrás volt. 1871-ben a Magyar Északkeleti Vasút megnyitotta Szerencs–Sátoraljaújhely vonalát. A vonal legnagyobb állomása Miskolc- Tiszai pályaudvar, melynek fogadóépülete – noha maga az állomás 1859-ben létesült – 1901- ben épült Pfaff Ferenc tervei alapján, eklektikus stílusban. Nevét onnan kapta, hogy Miskolcot a Tiszavidéki Vasút pályája kötötte be az országos hálózatba.”11 A pályán 1963-ig még alapvetően gőzmozdonyos üzemet kellett folytatni, mert bár 1956–1962 között szakaszosan kiépült a villamosítása, a MÁV-nál nem állt rendelkezésre megfelelő számú villanymozdony, s a hiányt csak ezt követően orvosolták. A Szerencs–Nyíregyháza vonal elkészülte egy jó évtizeddel megelőzte a Hatvan– Miskolc közöttit: a Tiszavidéki Vasúttársaság sokkal sikeresebben építkezett, mint az állami. „A vonalat három évnyi építés után, 1859 májusában adták át a Debrecen–Nyíregyháza–Tokaj– Szerencs–Miskolc Tiszavidéki Vasút Szolnok–Debrecen–Miskolc vonalának részeként – írja róla a Wikipédia. Átadása után a vidék társadalmi-gazdasági viszonyai megváltoztak: a korábbi vármegyeszékhely, Nagykálló háttérbe szorult Nyíregyháza ellenében, mert a vasútvonal elkerülte. Az eleinte magánvasútként működő társaság államosításáról 1880-ban írták alá a szerződést. Az első világháborút a vonal – a Galícia és Oroszország felé lebonyolított jelentős katonai szállítások ellenére – használható állapotban vészelte át, ám a román csapatok 1919. június 3-án felrobbantották a tokaji Tisza-hidat, így a közlekedés egészen 1921-ig, a híd újjáépítéséig szünetelt. 1944. szeptember 6-án a Nyíregyházát ért bombatámadás során az állomásépület és az állomási vágányhálózat megsemmisült, így a vonalon napokra megszűnt a közlekedés. A német csapatok 1944 novemberében felrobbantották a tokaji Tisza-hidat, amelyet csak 1949-re sikerült újjáépíteni. A vonal villamosítása 1967-ben fejeződött be. A gőzvontatás egészen az 1980-as évek elejéig alkalomszerűen előfordult a vonalon.”12 A pesti (1873-tól budapesti) Keleti pályaudvart Hatvanon keresztül Miskolccal összekötő (18. és 33. számú) szakaszt tehát 1870. január 9-én adták át a forgalomnak. A vonal végcélja a galíciai Lemberg volt, de ezt az állomást csak 1887. április 5-én érte el a vasút és kapcsolta be az országos hálózatba.13 Az aranyosi csárda történetében tehát valószínűleg ez az 1870-es esemény jelentette a fordulópontot. Ezt érdekes módon megerősíteni látszik egy ritka és különös erdészettörténeti tanulmány, ami mintegy mellékesen megemlékezik az egykori aranyosi csárdáról is:

„Bár az eddig elmondottakkal különösebb kapcsolatban nincsen, időszerű megemlékezni a több mint egy évszázada kerületvezetői erdészlakás céljára szolgáló Aranyosi csárdáról. Ez a bükkhegységi állami erdő délkeleti sarkában, Bükkaranyos község határában fekvő épület a XVIII. és XIX. században a Miskolc–Budapest kőzött közlekedő postakocsi járat egy utaspihenő és lóváltó állomása volt. A műemléknek nyilvánított épület falán elhelyezett tábla hirdeti, hogy itt arattak fényes győzelmet az 1849. évben vörössapkás honvédeink a szabadságharc leverésére idevezényelt orosz cári haderő egy erős egysége felett. Fél évszázaddal ezelőtt újból honvédelmi szintérré vált a csárda. Ebben állomásozott a Tanácsköztársaság vörös hadseregének egy parancsnoksága, amely a diósgyőri vasgyár munkásaiból toborzott, s a bükki erdőkön át ide özönlő harcosokat szerelte fel. Innen

11https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatvan%E2%80%93Miskolc%E2%80%93Szerencs%E2%80%93S%C3%A1tora lja%C3%BAjhely/Ny%C3%ADregyh%C3%A1za-vas%C3%BAtvonal 12 U.o. 13 GYALAY Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységlexikon. 1723–1918 között; továbbá a későbbi államkeretek-be osztott területek részletes adataival kiegészítve, általában 1989-ig, Bp., 1989, 288. kk. (különösen a 290. p.) irányitották a Nyékládháza és Miskolc között harcoló 12. sz. páncélvonat menetének biztositására bevetett járőröket is.”14

Szilas Géza 1972-ben tehát azt állítja, hogy több mint egy évszázada szolgál erdészlakásként az egykori csárda. Visszaszámolva tehát éppen 1870 környékén szűnt meg a vendéglátás az épületben, ami kísértetiesen egybeesik a hatvan–miskolci vasútvonal átadásának időpontjával. Sajnos az egybeesés nem mindig ilyen egyértelmű: Megay Géza – egy helybéli adatközlő személyes emlékezetére hivatkozva – az 1893-as dátumot adja meg, amely évben állítólag erdészlakássá alakították a korábbi csárdát. A visszaemlékezők szerint tehát Kadocsa Oszkár apja lehetett az egyik legkorábbi, életvitelszerűen itt tartózkodó erdész, míg Faragó Barnabás az egyik legutolsó – csaknem 100 évvel később. Annak ellenére azonban, hogy egy évszázadig birtokolta az erdészet (mielőtt Mocsolyásra költöztek volna innen), ezidáig semmiféle hivatalos dokumentum, fotó stb. nem került elő sem a Délbükki Erdészeti Igazgatóság (Mocsolyás), sem annak felettes szerve, az Északerdő Zrt. (Miskolc, Deák tér 1.) archívumából. Csak remélni lehet, hogy a további kutatások (vagy a vak szerencse?) talán egyszer további adatokat fednek fel az épület ezen korszakáról. 15 Ha megemlékeztünk a vasút közvetett hatásáról az aranyosi csárdára, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közúti viszonyok közvetlen befolyását sem, miután Szilas Géza is említést tesz róla idézett szövegében. Már Szendrei János, Miskolc monográfusa is felfigyelt rá, hogy a város és környéke milyen kedvező helyzeti energiákkal rendelkezett a kezdetek óta: „A Sajó, valamint a Hernád völgye és a Hegyalja felé vezető utak már a legrégibb időben léteztek. A három főútvonal Miskolc környékén fonódott eggyé, mely aztán Buda felé folytatódott. Az első útra vonatkozó okleveles adat, a csaba–szihalmi útról 1067-ből való, a következő adatok már a XIV. századból erednek, ilyenek a diósgyőr–dédesi (1315), a miskolc–bábonyi (1325), és a miskolc–mezőcsáti (1332) utak. A diósgyőri várnak Nagy Lajos lengyel királysága idején betöltött fontos szerepét elsősorban az indokolja, hogy a Lengyelország felé vezető főútvonal közvetlen szomszédságában feküdt. Borbély Andor kutatása szerint a buda–lengyelországi út, a tatárjárás és Mohács között, már Miskolc környékén vezetett.” Ennek ellenére a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc postahálózata elkerüli Miskolcot illetve Harsány környékét: „egészen a miskolci postaállomás megnyitásáig (1790) a buda–kassai, illetve tokaji posta nem Miskolc, hanem Ónod érintésével haladt, amit indokolt az, hogy a sík vidéken gyorsabb volt a közlekedés.”16 A postahálózatról Kamody Miklós rajzolt térképet a korabeli adatok felhasználásával: 17

14 SZILAS Géza: A bükki állami erdők történetéből, Erdészettörténeti Közlemények 5–7. sz. (1972), 5–16. http://epa.oszk.hu/02400/02451/00006/pdf/EPA02451_Erdeszettorteneti_Kozlemenyek_05-07_1972_005- 016.pdf 15 Szilas Géza tanulmányában forrásként hivatkozik az alábbi dokumentumukra: A bányabükki, nagysomi, lillafüredi, szentléleki, gyertyánvölgyi, parasznyai és mocsonyástelepi [!] erdőhivatalok 1929–1935 évi erdőgazdasági üzemtervei. Ezek az üzemtervek 1972-ben minden bizonnyal léteztek, tehát akár a mai napig is fellelhetők lehetnek valahol… 16 Idézi: ZSADÁNYI Guidó: Az utak szerepe a mai Miskolc kialakításában, HOM Közl., 1., Miskolc, 1955 28. 17 Szerkesztette Kamody M., rajzolta Antalóczy L. In: KAMODY Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története, Miskolc, 1985, 13. kép, 31. (Borsodi Kismonográfiák 22.)

A XVIII. századtól kezdve azonban már teljesen Miskolc fogja össze a három irányból érkező és Pest felé tartó forgalmat. A század végén a Hegyalját is bekapcsolják a postaforgalomba, ezt követően postakocsi kötötte össze Budát Sátoraljaújhellyel: „Az útvonalon az 1750-es években rendszeresített négy lóval vontatott kilencüléses nehéz útibatár közlekedett, mely éjjel pihenőt tartott a kijelölt postaállomáson, mialatt utasai az állomás fogadójában vagy csárdákban pihentek, hogy a postakocsis kürtszavára folytathassák útjukat. Miskolc a 6. sz. útvonal 9. állomásaként hetenként vasárnap délben és csütörtökön délelőtt fogadta a Bécsből Budán át érkező menetrendszerű postakocsi-járatot és kedden, szombaton reggel indította vissza. Észak-Magyarország területe a kassai és kis részben a budai posta prefektúra hatáskörébe tartozott.”18 A 6. számú delizsánsz-útvonal szerencsésen fennmaradt és Kamody Miklós által közölt menetrendjében könnyen felfedezhetjük Harsány nevét, amiből egyenesen következik, hogy a postakocsi az aranyosi csárda mellett haladt el Miskolc felé, majd vissza is. Noha a csárda nem szerepel a listában hivatalos megállóhelyként, nem lehetetlen, hogy mégis megpihentek itt időnként az utasok.

18 KAMODY Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története, Miskolc, 1985, 48. (Borsodi Kismonográfiák 22.)

Azt nem vitathatjuk el Megay Gézától, hogy jó szeme volt az épület építési szakaszainak elkülönítéséhez: stílusa alapján a földszinti részt nevezi az épület magjának, legarchaikusabb részének (a pince durvaságára egyenesen a „primitív” szót használja), ezt a részt 17. századinak vagy még korábbinak becsüli. Jóval fiatalabbnak találja az emeleti részt, amit 18. vagy 19. századinak vél, noha erre utaló építészeti jegyei nem feltűnőek. A „kettes Mansard-tető” azonban, amit a rajzán is megörökít, egyértelműen a barokk (Magyarországon az ún. „úri barokk”) jellegzetessége. Egyebek között éppen a klasszicista stílus nagy mesterének, Kazinczy Ferencnek a széphalmi kúriáján tűnik fel az aranyosi csárdáéhoz hasonló kettős manzárd tető – egy egyszerű timpanonos főhomlokzati kiegészítéssel.

Valószínűleg nemcsak divatossága miatt kedvelt a korban ez a tetőtípus, hanem praktikussága következtében is, mivel viszonylag nagy hasznos tér keletkezik alatta a padlástérben, ami egy csárda esetében nem utolsó szempont. Ugyanezt a jellegzetességet kapta meg a forrói postaállomás és csárda, a későbbi Kakas csárda is, amely híres volt kényelméről és jó kosztjáról. Érdemes megfigyelni, mennyire hasonlít – nagyobb méretekben – az architektúrája az aranyosi csárdáéra, valószínűleg nem véletlenül19:

19 KAMODY Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története, Miskolc, 1985, 53. (Borsodi Kismonográfiák 22.)

Ha nem számítjuk, hogy a nyílászárók jelenlegi száma és elhelyezkedése látványosan nem felel meg az 1956-ban lerajzolt állapotnak, a Megay által rögzített tények közül jelenleg kétségtelenül az a legizgalmasabb, miszerint a csárdaépületnek „derékszögben épülettoldása van a bejárati részénél, s egy kisebb, alacsonyabb későbbi keletű toldaléka is van”. Mivel le is rajzolta, nem lehet kétségünk, hogy 1956-ban még mindenképpen létezett ez a jellegzetes épülettoldás, méghozzá valószínűleg a jelenleg is használt, keleti homlokzaton nyíló főbejárat körül. Megépítése bizonyára egybeesik az emeleti rész ráépítésével, tehát 19. századi lehet, ennél egzaktabb időpont egyelőre nem igazán rendelhető hozzá. Funkciójára nézve csak találgathatunk, mint ahogy az is bizonytalan, pontosan mikor és miért vált szükségessé az elbontása. Lehetséges, hogy egészen az 1984-es nagy átépítésig állt ez a toldalék, de egyelőre konkrét bizonyítékot nem találtam rá. Megay azt ugyan nem vizsgálta közelebbről, milyen szerzetesek használták (építették?) eredetileg az épületet, megelégszik a „hagyomány” emlegetésével, és Diósgyőr (valamint Sajólád) közelsége miatt a pálosokra, esetleg az egri káptalanra gyanakszik.20 Ez azért is fölöttébb furcsa, mert a Vármegyei szociográfiák kötetéből ő maga jegyzi ki: „a következő évszázadban a jezsuiták birtoka”. Csíkvári Antal monográfiája az alábbi módon foglalja össze Aranyos történetét – különös tekintettel a török hódoltság utáni időszakra:

20 Az egyházi birtokosok közül az egri püspök uradalmához tartoztak vármegyénkben: Felső-Tárkány, Harsány (kassai püspökség), Tiszakürt (kassai püspökség), Keresztespüspöki (kassai püspökség), Szirák (kassai püspökség). Az egri káptalan birtokai voltak: Ároktő, Alsó-Ábrány, Bábolna, Bogács, Csokva, Galgócz, Kis- Tálya, Palkonya, Szihalom, Szomolya és Várkony. A Telekessy István püspöktől alapított egri papnevelő intézetnek birtokai is voltak az 1700. október 17-iki királyi adománylevél alapján. A bélháromkúti apátság birtokai: Apátfalva, Bán-Horvát, Bóta, Királd, Mercse és Ostoros. A sajóládi pálosoké volt: Sajólád, a sajószentpéteri kúria, a miskolci malom, a csabai szőlő stb. A jezsuitáknak Aranyoson volt birtokuk. BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története, II. rész , I–V. fejezete (III. Károly uralkodása), kézirat, BAZm. Levéltár, Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, 1909 után, 95. (Ltsz.: HOMKvt. 36179.)

Bükkaranyos. [...] De a XIV. század elején már Szent Erzsébet tiszteletére épített egyháza is van, vagyis a községnek jóval előbb kellett keletkeznie. XIV. századbeli birtokosa a Perényi-család és az Egri Káptalan. [...] A XV. században Diósgyőr tartozékaként említik, jóllehet a Gagyi-család továbbra is birtokos. A török többször elpusztította Aranyost s ez mint hódoltsági terület 1568-ig hatvanhoz fizette a török adót. Az adót a török mindig feljebb verte s a 125 forintból 150, majd ennél is több lett, azonfelül emelte a vaj, méz és egyéb szolgáltatások mértékét is és a portapénzt olykor egy évben kétszer is megvette, azonfelül számos más szolgáltatást is követelt. Az egri káptalan, amely kezdettől fogva birtokos volt, Aranyost megtartotta a XVII. században is... A következő évszázadban a jezsuiták birtoka s a nagyszombati rendház beleegyezésével az egri jezsuitákra száll. Ebből aztán sok kellemetlenség lett, mert a jezsuiták folyton háborgatták a község nemeseit, úgy hogy a megye is kénytelen beavatkozni az ügybe.21 A jezsuiták nem tűrték, hogy az egész falu protestáns és a megye felhívására azt válaszolták, hogy az aranyosiak az ő alattvalóik s így a megye megkeresését figyelembe nem veszik22, sőt a templomot is elfoglalták és az oroszoknak (görög-katolikusoknak) adták, de azok papja is elszaladt. A protestánsoktól 1704- ben az úrvacsorai edényeket is elvették. Lakossága ebben az időben vegyes volt, mivel a pusztult helyekre szlávokat telepítettek, de már igen erős magyarosodás mutatkozik. Ezt a folyamatot elősegítette az a körülmény is, hogy a bírói tisztségre szlávokat is megválasztottak. A kamara a koronauradalomhoz szerette volna csatolni, de nem sikerült, sőt a jezsuiták birtokát is a Vendéghy-családnak ítélték. Minthogy valamikor zálog címén a Rákóczyak is birtokosok voltak, a kamara ezt a birtokot is le akarta foglalni, Aspremont gróf azonban felesége jogán igényt emelt rá és meg is kapta. Mellette még a Fáyak birtokos voltáról tudunk. A Fáyak a következő században is birtokosok, az Aspremont rész a gróf Erdődy-család birtokába ment át, a Vendéghy- ágon a Garas-család lesz birtokos és még a királyi kamara birtokában is marad egy rész. Bükkaranyoson a protestantizmus igen hamar elterjedt és 1577-ben már önálló egyház volt. A jezsuiták idejében kezd terjedni a katolikus vallás is, a görög katolikusok ellenben jórészt felszívódnak. Protestáns színezetét meg is őrizte a község és lakosainak többsége református. [...] Két iskolája van, 1 ref. és 1 rk., 1-1 tanteremmel és 1-1 tanerővel. Az iskolán kívüli népművelés előadásai igen látogatottak. A községben két egyház is van, ref. és rk.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a jezsuiták csupán a 18. században kerülnek kegyúri kapcsolatba a településsel, ami azonban ellentmondásban áll az épület földszinti és föld alatti részének archaikus építési stílusával: Megay ezért is nem jelentheti ki egyértelműen, hogy a jezsuita atyák voltak a későbbi csárdaépület építtetői (lásd: „a hagyomány szerint ez az épület még a szerzeteseké volt”), de mindenképpen birtokolták azt. A falu 18. századi történelmére vonatkozóan már elég jó forrásaink vannak. Ezek egyik típusa a megyeleírás, a történeti topográfia elődje. A csoportba tartozó legkorábbi ilyen munka a pozsonyi evangélikus lelkész, Bél Mátyás leírása Borsod vármegyéről, a 18. század első felében. Sajnos a sokkötetes, grandiózus, latin nyelvű művének a Borsoddal foglalkozó része ezidáig lefordítatlan és kiadatlan, egyik kézirata az Országos Széchenyi Könyvtárban található.23 (Megjelenéséig azonban mindenképpen érdemes lenne átnézni, milyen információkkal bír Aranyos faluról.) Nem a szigorú értelemben vett történeti topográfia műfajába tartozik, de sokban hasonló adatokat szolgáltatnak a falu 18. századi világáról a Mária Terézia-kori (1770) úrbérrendezés ún. kilenc kérdőpontos vizsgálatára adott válaszok. A borsodi települések fennmaradt válaszait

21 CSÍKVÁRI Antal szerk.: Borsod vármegye, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Bp., 1939, IV. rész, 30. [Levéltári jelzet: Borsod megye levéltára XIV. Jkv. 892.] 22 CSÍKVÁRI Antal szerk.: Borsod vármegye, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Bp., 1939, IV. rész, 30. [Levéltári jelzet: Borsod megye levéltára XIV. Jkv. 914.] 23 BÉL, Mathias, Descriptio comitatus Borsodiensis, OSzK Kézirattát, Fol. Lat., 3369. a levéltár kötetben jelentette meg.24 Egyben idézem ebből a kérdéseket és az aranyosiak válaszait:

1mo Vagyon-é mostanság Urbarioma ezen helységnek? ha vagyon, minémü az? mennyi időtül fogva hozattatott bé? 2do Ha Urbarioma nintsen aʼ Jobbágyi kötelességet teszik é Contractus szerént mind aʼ Jobbágyok, mind aʼ Zsellérek? mennyi ideje már annak, hogy azon bé-vett szokás kezdödet? avagy Contractusra lépet ezen Helység az Földes Urasággal? nem de nem ezen mostani Urbariom, avagy Contractusnak tétele elött-is voltak mások, és ha vóltak? minémüek, és mikor kezdödet ezen mostani szokásban lévö kötelességnek praestatioja. 3tio Az hol Urbariomok, avagy Contractusok nintsenek, mibül álló aʼ Jobbágyságnak, és zselléreknek adózása, és kötelessége, aʼ ki mostanság szokásban vagyon? mikor és mi módon hozattatott-bé azon kötteleség, és adózás? 4to Minémü haszon vételei vannak ezen helységnek, és Határjának? avagy ellenben minémü Károk szokták közönségesen érni ötet, és Határját? 5to Hány, és minémü hold szántó földje, és rétje vagyon egy egész ház-helyes Gazdának, és hány Posonyi méröt vetthet egyik egyik hold szántó földjében? nem de nem aʼ Rétjein sarjut-is kaszálhaté? 6to Minémü, es hány napi munkát vitt egy egy Gazda eddig végben, és hány vonyó marhával? és aʼ midön aʼ Robotra mentek, és visza jöttek, bé-számláltattott-é azon jarás-kelésnek ideje-is aʼ napi számhoz? 7mo Adnak é az itt való lakossok az Földes Uraságnak kilenczedet? ha adnak minémü termésbül, és javakbúl adgyák azt? ʼs mennyi idötül fogva? és vagyon-é aʼ kilenczedbéli adózás ezen N. Vármegyében más földes uraságnális-bé-vett szokásban? ezen kivül más adozás fejében mit szokott ekkoráig egy egy Jobbágy adni esztendönként az uraságnak, jelessül pedig ollyatin akár kész pénzbül, akár más egyébbül adatott adózás, és ajándék mibül áló volt? 8vo Hány Puszta hely vagyon ezen Helységben? mennyi idötül fogva? mi okbúl pusztúltak-el? és azon hellyeket appertinentiajval együtt kik birjak? 9no Ezen helységnek Lakosi örökös Jobbágyok-é, vagy nem?

[BÜKK]ARANYOS

I. Tisztelendő egri pater jésuiták taxásainak, se jobbágyainak, úgy nem külömben szendrei méltóságos Török Jósef úr és két tekintetes Fáy urak részén való embereinek sem urbariumok, se contractusok nintsenek. II. In anno 1752. egri collegiumának fő tisztelendő rectora, Kunizs Ferencz urunk minékünk 12 esztendőre irásban contractust kiadni méltóztatott vólt eképpen: úgy mint aʼ kinek akár 8, 6 vagy kevesebb számú vonó marhája is van, esztendő által 10 napokon, azon kivül 4 napi kaszállásból álló szolgálatot megtenni tartoztunk vólna, és aranyosi szüreti munkát, akár meddig is tartott vólna, kelletett közönségesen akár marhás, akár pedig gyalog, véghez vinnünk, az uraság akkori malmának is árkát aʼ mennyiszer kivántatott, ki-tisztitanunk, és ugyan aʼ kilenczedet in natura Egerbe beszolgáltatnunk. Mint hogy ezekre kötelesek voltunk, de miglen aʼ 12 esztendő el nem múlt is, tsak igen hamar nagyobb szolgálatokra hajtogattattunk, gyalog vagy marhás egy, egy zsákot dézmában adott és aʼ majorságbeli procreatiót az uraság általunk be hordotta az ide való udvarhoz. Méltóságos Török taxássai pedig, miglen bizonyos accordára aʼ dominiummal nem léptek vólna, kiki közzülök 12 napi kézi munkával vagy 4 vonás forintokkal tartoztak, azon kivül 2 forint 33 krajcárral, de tsak kevés ideig vólt az aʼ szokás, annak utánna 1769. aʼ 4 forintokon kivül 3 napi búza hordában alku szerént aʼ méltóságos dominiumot meg segitvén. Aʼ tekintetes Fáy urak marhás emberei egy darabig 12 napi szántást meg tenni, és aʼ hová menni kévántatott, küldődött. 1769. aʼ 12 napi szántáson kivül 12 vonás forintokat is adni kelletett.

24 TÓTH Péter szerk.: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vm (1770), Miskolc, 1991, BAZmLvt, 46–48. III. Akár taxás vagy jobbágy, mint egy 12 esztendőktől aʼ hova parancsoltatott, marhával vagy gyalog, de már leg kivált 5 esztendőktől fogvást száma nélkül mennünk és szolgálni kelletik. Aʼ taxás emberek, több vagy kevesebb facultással birók legyenek is, esztendőnként aʼ 3 uraságnak fizetnek 30 garasával, aʼ jobbágyok semmit sem, aʼ gyalog taxás emberek pedig 15 garasával és aʼ sellérek 8 krajcárjával taxát. IV. Aʼ szőllőhegy beneficiuma aʼ helységnek mind onnan veendő termésére nézve, item az uraságnak kegyes indultumából a 1-ma 8-bris usque ultimum Martii aʼ korcsmabeli lucrum megengedtetett, nem külömben egész határban 15 köböl alá való föld, item elegendő tűzifa és épületeknek való, és valami 30 német kocsira való széna, néha káros fogyatkozások is őszi ʼs tavaszi vetéseinkben és szőleinkben leg kivált történnek. V. Házhelyek után akármely marhás és gyalog embernek nem mindegyik nyomásban egyenlően ʼs egyaránt szántó földjök és rétjek vagyon, akár legtöbb vonó marhájú is 11 köbölnél legfelyebb el nem vethet és szekér szénát 4 kotsinál nem tsinálhat, ha tsak nem irtott, az olyan kettő vagy három alig tapasztaltatik, ellenben aʼ két marhásnak is kinek több, kinek kevesebb, az alább valónak is osztály szerént aʼ két nyomásban öt vagy két köblös földje, egy, két kotsi szénája vagyon, némelykor kevesebb is, aʼ leg alább valónak hol hat, hol kevesebb is őszi, tavaszi véka vetésnél ʼs egy kotsi szénánál, némelykor ha harmadából nem kaszálna, egy szál szénája nem vólna, vagy kepére nem menne, kenyere nem vólna, aʼ gyalog embernek is, ha kiirtotta, legfelyebb aʼ két nyomásban hat véka alá való földje, némelyiknek egy tsepp se, sarjút két, három kotsival, aʼ mikor legjobb esztendő is, kaszálni nem lehet. VI. Kivált tisztelendő pater jesuita részen akár több vagy kevesebb, annyival és száma nélkül, kivált már 5 esztendőktől mindenféle hajtogattatunk és vonón kivül is gyalog szolgálunk, melyben is aʼ jövetel, menetel ekkoráig be nem tudódott ʼs be nem tudódhatott, szabad[...]ʼs nem lévén aʼ szolgálatunknak. VII. A kilenczedet borbul és búzából nem emlékezhetünk, mióltától adunk, ez előtt egynehány esztendővel Egerbe is aʼ kilenczedet be vittük, item tisztelendő pater rector tekintetes vármegye gyűlésére aʼ mikor megyen ʼs visszajön, lovainak szénát és abrakot aʼ közönségesből, az úr kotsisának is naponkint kenyeret és italt mértékletesen ki adunk, item esztendőnként Húsvétra discretióul egy borjút nemes collégium számára Egerbe be küldünk. VIII. Puszta ház helyek mostanában nintsenek. IX. Örökös jobbágyokon kivül szabad elmenetelüek vagyunk.

Signatum Aranyos, die 25. Maii, 1770.

Primarius judex Adamus Gálya mp. legisdator Georgius Balog mp. x. Georgius Kis Tót x. Per juratum notarium Stephanum Huszár p. /LS/

BAZmLt. IV. 501/b. XXII. I. 281.

Borsod vármegye 1780-ból származó katonai leírása25 sajnos nem ad fogódzót a jezsuiták házának elképzeléséhez, leírásához. A taktikailag és stratégiailag fontos földrajzi képződményeket (patak, hidak, erdők, dombok) megemlíti, de kizárólag katonai szempontból. Ekkor már a jezsuita atyák elhagyták az aranyosi házukat, de hogy ki vagy mi költözött a helyükre, abban nem segít.

[Harsány:] Aranyos irányában a szőlőhegyek végében van egy fiatalos, sűrű tölgyerdő, amin a bejelölt utakon kívül nem lehet átkelni. Jobbra a Szoros völgyből, úgy, mint a Miskolcra vivő út mellett is, van egy magas törzsű, sűrű tölgyerdő, amin a sok meredek emelkedő miatt a bejelölt utakon kívül szekerekkel nem lehet átkelni. Aranyosra a szőlőhegyeken keresztül némileg meredek és mélyen alámosott út vezet, ami hosszantartó esők idején nagyon tönkremegy. Tovább az erdőn át és a magaslaton keresztül a

25 Borsod vármegye katonai leírása (1780-as évek), szerk. CSORBA Csaba, Miskolc, 1990, 83–84. (B.-A.-Z. Megyei Levéltári Füzetek 31.) „Ammid”-nál (?) lévő kis szőlőhegyig csúszós, de némileg jobb az út, végül a meredek hegyen keresztül a helységig ismét nagyon csúszósság [!] és elhasználttá válik, ami esős időben az átjárást megnehezíti.

Időrendben a következő (1796-ból), de számunkra túl sok használható információt továbbra sem tartalmazó művet Vályi András jegyzi: a Magyar országnak leírása26 elhelyezi a falut a térképen, de semmit nem szól korábbi birtokosairól, a jezsuitákról:

Aranyas. Vagy Aranyos, magyar, és tót falu Borsod Vármegyében, birtokosa Motsáry Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Mályi puszta, és Hársány között. Határja hegyes, völgyes, erdője sok is, szántó földgyei, ha trágyáztatnak termékenyek, piatzozásra egy mértföldnyire Miskoltzon, a’ hol mind vagyonoknak jól eladásával, mind kézi munkával pénzt kereshetnek, tűzi fája ingyen, épűletre való pedig az Uraságnak engedelmével, szőlő hegyei középszerűek, malma egy órányira van, első Osztálybéli.

1851-ben írta le Aranyost Fényes Elek.27 Immár fél évszázad választotta el a 18. századtól, ugyanakkor nagyobb rálátással, jobb módszerekkel dolgozhatott. Ő az első, aki végre megemlíti a jezsuiták aranyosi jelenlétét, de az említése meglehetősen felemásra sikeredett:

14 Aranyos, magyar falu, Borsod vgyében, egy mély völgyben, Miskolcztól /16 állomásra, 328 r. kath., 523 ref., 3 zsidó lak., reform. anya, kath. fióktemplommal. Az egész határ csupa hegy völgy; szántóföldjei közép termékenységüek; a mezeigazdaság hanyagul üzetik. Kiterjedése 2178 hold, mellyből 1128 h. szántóföld, 440 h. rét, 150 h. szőlő, 460 h. erdő, melly egyszersmind legelő. Ebből majorsági föld 347 h. szántó, 101 h. rét; kenderföld 46 h., dézsmás szőlő 121 h., 29 h. urasági. A helységet és határát egy kis patak hasitja keresztül; s a szántóföldek közt van egy kis forrás, mellynek a lakosok orvosi erőt tulajdonitnak. A határban van egy Földvár nevű omladék, mellynek most már csak árkai láthatók; hihetőleg ez is a 14-ik században elpusztult cseh favárak közé tartozott. E határon keresztülmegy a pest– miskolczi főországut, s ezen az erdők közt van egy csárda-vendégfogadó, mellynek épülete hajdan a jezsuiták mulató-helye volt. Aranyos hajdan az Ónodi várhoz tartozott; mostani birtokosai: a k. kamara, gr. Erdődy, Fáy és Garas család a Vendégi ágon.

Ma már nagyrészt kideríthetetlen, mennyi pejoratív értelmet tartalmazott „a jezsuiták mulató-helye” kifejezés, miközben tudjuk, hogy a 19. században ’időt mulatni’ jelentéssel, semleges értelemben is használták a kifejezést. A korszakban meglehetősen nagy volt az ellenállás a jezsuita elvekkel és módszerekkel szemben, amelyek éppen nem szabadosságukról voltak híresek: szigorú nevelési-oktatási, előmeneteli rendszer, önfegyelem, számonkérés, ellenőrzés: nem véletlen, hogy ezek az elvek hozták létre a magyar felsőoktatást is.28 Ugyanakkor arra is van példa – mint a kolozsvári jezsuita rendház esetében –, hogy az atyák üdülőhelyként használták a – nem véletlenül szintén a város határain kívül felépített – rendházukat.29 Akár arra a magyarázatra is gondolhatunk, hogy a helybéli adatközlők tudatában összemosódott a korábbi egyházi funkció a későbbi „mulató-hellyel”. Mindenesetre a későbbiek tükrében érdemes már itt felhívni a figyelmet, hogy Fényes Elek fogalomhasználatában – annak minden visszássága ellenére – kényesen ügyel arra, hogy ne használja a zárda vagy kolostor szavakat…

26 Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1–3. köt., Buda, 1796–1799. http://www.fszek.hu/digitdoc/valyi/; http://mek.oszk.hu/14500/14515/ 27 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára, I. kötet, Pesten, Kozma Vazulnál, (1851) Reprint, Szeged, 2012, 48–49. 28 A nagyszombati egyetemet 1635-ben alapította Pázmány Péter, majd a jezsuitákra bízta. A rend feloszlatása után, 1777-ben előbb Budára, majd 1784-ben Pestre költözött, és lett a későbbi ELTE jogelődje. 29 https://hu.wikipedia.org/wiki/Jezsuita_rendh%C3%A1z_(Kolozsv%C3%A1r) Még későbbi Pesty Frigyes Borsod vármegye leírása30, egészen pontosan 1864-ben rögzített állapotokat tükröz:

Kérdései: 1. A megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység tartozik. A terület ezen poltikai felosztásán kívül némelykot vidék, környék, táj is bir külön elnevezéssel, vagy több falvak csoportozata közös név alatt ismertetik. Ahol ilyesmi előfordul, az összeirásban figyelembe veendő, és ha lehet magyarázandó. 2. A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bir csak helybeli elterjedéssel, melyik ismeretes országszerte. 3. Volt-e hajdan a községnek más elnevezése? 4. A község mikor emlittetik legkorábban? 5. Honnan népesittetett? 6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, irott vagy nyomtatott emlékekből a név eredetéről, értelméről, mindegyik nyelvű helynévre nézve? 7. A község határában előforduló többi topographiai nevek […] ha ezen nevekben valami eredetiség lappang, vagy ha nemzeti emlékkel összekapcsolvák, és igy rólok történetileg vagy nyelvészetileg valami felderités várható.

Aranyos község, Borsodvármegye Egri Járásának kelet éjszaki határ széllén – kelet felől Nyék, délfelől Emőd, nyugat felől Harsány és Kisgyőr, éjszak felől Diósgyőr ’s Görömböly szomszéd községek határai között mint egy ezer lelket számlálva, egy igazi kellemes ’s regényes völgyben fekszik; ’s magyar ajkú nép lakja; ’s mikori alapittatása ’s népesittetése idejét, az adatok hiánya miá, homály fedi. E község ˮAranyosˮ-, hogy ezen nevezetét honnét vette, sem a korábban szülött egyénektől, sem pedig a községi irattárban léttező iratokból kivenni tudható; hihető azonban, hogy ezen elnevezését, gyönyörű fekvésétől sajátította.31 Hajdant e község a Jezsuita szerzet tulajdona volt. Most e község’ a még máig is arányositatlan határának nagyrésze a Magyar Királyi Kincstárjavait kiegészítő birtok; s az Egri Cs. Kir. Pénzügyi Igazgatóság jóváhagyás fenntartása mellett, a Királyi Koronai Diósgyőri Tiszttség által kormányoztatik. E község határának nagy része erdő, s a vadászatra – hol nem ritkán nyúl, róka, ’s őz is található, a vadászoknak igen kényelmes mulató helyül szolgál. E község határában a csehvölgyi, Hévíz és csurgó forrásokból eredő ’s hajdant Aranyos községét a Jezsuiták birta világban malmot is hajtott kis patakocska, a községet végig futja, ’s Emőd községén keresztül Szalonta nevű községnél a Hejő folyammal egyesül. E község határának nyugati részén halad keresztül a Pest-gallicziai útvonal is, mellynek keleti részén egy igen pompás hármas völgyben máig is fenn áll keresztjével díszítve Jezsuita Szerzet Kolostora; melly kolostor most már a kir: kincstár egyik regale jövedelmeit – mint utas szálloda – adja, ’s aranyosi csárda név alatt ismeretes. Jelen év előtt mintegy 35 évvel e helyet néhai Molnár Sándor kir: kor: Diósgyőri uradalmi Praefektus idejében, csakis keresztény vendéglősök lakhatták; most már azonban a többet ígérés nyomán a szent helyet Izraeliták lakják évenkint haszonbér fizetés mellett. Aranyos községet, minthogy hajdant nagy rengeteg erdőség övezte körül, régenten Makkos Aranyosnak is nevezték. Most e községet nyugat, éjszak és kelet felől keríti félkörben csak erdő; délkelet ’s délnyugati ’s nyugati része felől majd szöllőhegy, majd szántóföld ’s rét, majd ismét szöllőhegy környezi; melly szöllő hegyek nevei Varnyos, Aranygomb és Meszes név alatt ismeretesek; hogy azonban e szöllő hegyek elnevezéseiket honnét vették, az adatok rólla halgatnak, hihető hogy az Aranygomb szöllő hegy arany szinü szöllő termése után, a Meszes meszes izü bor termése után nyerhette elnevezését; mind három szöllőhegy azonban,

30 PESTY Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Tóth Péter, Miskolc, 1988, 34-35. Documentatio Borsodiensis V. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Db_05_Pesty/?pg=35&layout=s 31 A szerző nem tud a községben a középkorban állítólag itt működő aranymosó malomról. Az alább említett, a Kulcsár patakra telepített malom funkciója nem világos, különösen Vályi András megállapítása után, miszerint „malma egy órányira van”. meglehetős zamatú ’s izü fehér bort terem. A község nyugati részét még egy avas nevezetű őserdő vágás is keriti; az év Téli Szakában igen alkalmas Rókát vadászó hely. E község éghajlata tiszta ’s ekkép igen egésséges. E község határbeli szántóföldjei azonban a régmegpenditett, de a még ez ideig nem foganatosíttatott határbeli arányosítás miá végkép kisoványitottak ’s Termékenységeiket vesztették ugy annyira, hogy a legdúsabb időszakban sem dicsekedhetnek közép terméssel; Rétjei azonban, mellyek Alsó Nagyrét, Szénásvölgy, Hőviz, Nagy és Kiscsehvölgy ’s Lencsés völgy alatt isméretessek, meglehetős termékenységgel bírnak. Kelt Arany 1864 évi Május hó 30-án.

Feljegyezte Tagányi János mk. Kohányi István községi hites jegyző Biró /Külzeten: Magyarhon Borsodvarmegye Egri Járás Aranyos község Hellynevek jegyzéke 271.sz.a./

Meglepő és egyben örömteli a szöveg szerzőjének bőbeszédűsége az aranyosi csárda múltját illetően: úgy látszik, minél inkább távolodunk időben a 18. századtól, annál több információt kapunk a csárdáról. Az építésének körülményeire továbbra sem derül fény belőle – félő, hogy erről már akkor sem volt tudomásuk a helybélieknek –, ugyanakkor három alakalommal említi meg a jezsuitákat: kétszer mint a falu kollektív kegyurait, harmadszor viszont – tökéletesen mellőzve az eddigi források diplomatikusságát – egyértelműen kimondja, hogy az épület a jezsuiták kolostora volt, valószínűleg a szerzet 1773-ban történt feloszlatásáig. Ekkor az ingatlan tulajdonjoga visszaszállt a királyi kincstárra, annak diósgyőri uradalmára, amely úgy nyert belőle regálé-jövedelmet, hogy haszonbérbe kiadta azt különböző magánzóknak „utas szállodaként” való hasznosításra. Már ez is sokkal több információ, mint amit az eddigi forrásokból nyerhettünk, de Pesty Frigyes helyi adatközlői még ezt is megfejelik: láthatóan fájlalva panaszolják, hogy mintegy 35 évvel korábban (az 1830-as évekig) „csakis keresztény vendéglősök lakhatták”, később azonban ők már nem tudtak versenyre kelni licitben a zsidó haszonbérlőkkel, akik szinte kisajátították a „szent helyet”.32 Jellemző, hogy ekkor bezzeg már szent helyként emlegetik – holott korábban a „jezsuiták mulató-helye” megjelölést érdemelte csak ki… Feltűnő még, hogy a múltbeli tulajdonosok közül csak a jezsuitákat említi meg a szöveg, őket azonban háromszor: noha viszonylag rövid ideig bírhatták a jezsuiták a falut (kb. 1695– 1773 között), és akkor sem kizárólagosan, azt kell feltételeznünk, hogy a 19. század 60-as éveiben még erősen élt az aranyosiak tudatában ennek az időszaknak az emléke, jelentősége túlmutat az időszak rövidségén. A diósgyőri koronauradalom rendkívül kiterjedt birtokrendszerrel rendelkezett a 18–19. században. Felettes szerve a szepesi kamara volt, alá pedig olyan birtoktételek tartoztak, mint Diósgyőr mezőváros (ezen belül a vár, a plébániatemplom és –épület, fürdő, urasági kocsma, pálinkafőző, urasági malom, uradalmi pince, vámház, iskola, téglaégető, üveghuták stb), Miskolc mezőváros 1702-ig (ezen belül megmaradt a kezelésében a malom, korcsmák és borkimérések, pincék, mészárszék, bolt, elemi iskola stb.), Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Tiszatarján, Bábony, Radistyán, Parasznya, Varbó, Ládháza, Csaba, Sajópetri, Kápolna, Kisgyőr, Ó- és Újhuta, Mohi, Csüllő települések. 1773-tól ehhez tartozott tehát Aranyos község egy része is, legalábbis amely nem állt egyéb földesúri hatalom alatt. A csárda feltétlenül ebbe a körbe esett, bérleti viszonyairól azonban egyelőre nem találtam forrásadatokat. Egy 1786. évi összeírás Aranyosnak a majorsági földek és kaszálók után fennmaradt fizetési hátralékáról értesít, ennek összege 174 forint.33 1808–1809-ből megőrződött egy latin nyelvű fix bérletidíj-fizetési szerződés, de csupán

32 Hasonlóan járt Kazinczy Ferenc széphalmi lakhelye is: a Tompa Mihály társaságában oda látogató Arany János említi egyik levelében (1855. október 19:?), hogy zsidó bérlő tartja jószágait a „szent helyen”… 33 HOM HTD. 88.271.1. Levéltári kijegyzés: MNL OL. valamilyen termőföld-használat vonatkozásában34; 1824-ből pedig egy aratási szerződés maradt fenn a diósgyőri uradalom és az aranyosi jobbágyok között.35 Miskolc-Mindszenten állt egy híres csárda fogadó, a Zöldfa (jelenleg az ITC székház áll az egykori helyén), másokkal együtt szintén a diósgyőri koronauradalom része. Számunkra azonban attól érdekes, hogy fennmaradt a leírása egy 1832. évi összeírásban. Megjelenésében annyira hasonlíthatott az aranyosi párjára, hogy nem nehéz elképzelnünk, mintha ez utóbbiról készült volna a leírás:

„Ez az épület a Mindszent utcában áll, a város bejáratánál, az Agg-otthon táján, az ország uton, jól látható helyen, a 352. számú telken (ti. az 1817-ben készült Domby-féle városi telkes-térkép alapján). Ez is jó anyagból, szolidan épült, emeletes, jó állapotú zsindelytető alatt. – Az emeletén középen van egy négyzetes, kitéglázott csarnok, s ebből mindkét irányba szűk bejárat az utcára néző négy ablakos terembe, emellett balról két, jobbról egy szoba folytatása képen, a jobb oldaliból bejárat a konyhába, ebből pedig a csarnok folyosóra. A konyha mellett kétüléses árnyékszék, a fel járati lépcső a padlásra. – A folyosó másik oldalán is van két kis szoba, mindezek a termek is fapadlózatos mennyezetűek, fazekaskályhák, négyszárnyú ablakok zöldre festett ablakkeretben, a kapuja festetlen. A belső két szoba is mennyezetes, de téglapadlós, négyszárnyú ablakokkal, fazekas cserépkályhákkal. A folyosó is mennyezetes, meghosszabbítása boltozatos. — A földszinti részen az utcai kapubejárat jobbról, a nagyivó félmagasan festett, a borivó szép nagy terem boltozva, van négyszárnyú ablaka kívülről vasráccsal biztosítva, gömbölyű öntöttvas kályhákkal; ennek a helyiségnek az udvar felé folytatása egy keskeny folyosó, ahonnan két különálló szobácska nyílik. A bal oldali ajtóbejárat mellett két szobácska a korcsmáros lakásául, ezekben két négyszárnyú ablak, vasrácsos, mindkettőben cserépkályha. A másik szobából nyílik a konyha, ez pedig a folyosóra nyílik. A konyha mellett kétrészes árnyékszék, mellette falépcső az emeletre, s lefelé a boltozott pincébe, ahol 30 hordó gönczi bor fér el. — Az udvaron jobbra van a nagy-istálló (=állás) vakolatlanul építve zsindelytető alatt 32 ló és 10 kocsi számára, tágas kapukkal, ezekből az egyik az udvarra, a másik utcára nyílik. — Az udvar közepén kút kikövezve, kávája fa, teteje is keretes-szerkezet. Hátul van a konyhakert kőfallal kerítve az udvarral együtt. Az egész épület az udvarral 723 3/6 négyszögöl, a kert 248 5/6 négyszögöl, együtt 972 2/6-od négyszögöl, összértéke bécsi értékben 18 234 f. 24 7/8 x. forgalmi pénzben 7293 f. 46 krajcár.”36

Elég kései adatot szolgáltat 1883-ból a Budapesti Közlöny arra nézve, hogy a tulajdonos diósgyőri koronauradalom meghirdette egyes ingatlanait – köztük az aranyosi csárdát is – felújításra.37 Érdemes összehasonlítani a felújítás értékének licitmaximumát: a csárdát ebben a listában csak a diósgyőri fürdő és a mindszenti templom múlja felül:

Épitési árlejtés.38

3488/883. Az ó-budai m. kir. jószágigazgatóság részéről közhírré tétetik, miszerint a kezelése alatt álló alább felsorolt kincstári uradalmakhoz tartozó épületek helyreállítása iránt az alább megnevezett időben és helyen nyilvános árlejtés fog tartatni. A versenyző az árlejtés előtt a

34 HOM HTD. 86.122.1. Eredeti kézirat, 1809. 35 HOM HTD. 76.1354.1. Levéltári kijegyzés: MNL OL. 36 A diósgyőri koronauradalom összeírása az 1832. évben, másolat, HOM HTD. Idézi: DOBROSSY István: „Vendéglátó-házak”, fogadók Miskolc és Mindszent határán a 18–19. században, HOM Közl., 19., Miskolc, 1981, 93–101. 37 Budapesti Közlöny, 1883/5, 204. 38 ÁRLEJTÉS, (ár-lejtés) ősz. fn. Az árverés azon neme, midőn bizonyos műn kft t, vállalatot, szolgálatot, szóval kötelezettséget annak engednek által, aki azt sí kikiáltott díjon alul legolcsóbban teljesíteni ígérkezik. Árlejtés útján fölvállalni a város világítását, az iiíczák söprését. ÁRLEJTÉZ, (ár-lejtéz) ősz. áth. Az árverésben kikiáltott díjon alul kevesebbért, olcsóbbért Ígérkezik valamit tenni, magára vállalni, teljesíteni. In: Czuczor Gergely– Fogarasi János: A Magyar nyelv szótára, az MTA megbízásából, első kötet, Emich Gusztávnál, Pest,1862, 337. http://mek.oszk.hu/05800/05887/pdf/1kotet_1.pdf

bizottságnál 10% bánatpénzt köteles letenni. Az árlejtés megkezdése előtt 50 kros bélyeggel 10% bánatpénzzel ellátott irásos ajánlatok is elfogadtatnak. Az irásbeli ajánlatokban határozottan kiteendő, hogy az ajánlattevő a költségvétést és az árlejtési feltételeket ismeri és azok minden pontjának magát feltétlenül aláveti. Utó és nem hivatalos nyelven irt ajánlatok figyelembe nem vétetnek.

Tételszám Az uradalom és a Költségvetésileg Az árlejtés helyreállitandó megállapitott összeg megtartásának épület forint helye és megnevezése kr határnapja 8 A diósgyör kor. 146 – uradalomhoz tartozó varbói urad. korcsma 9 A diósgyőri kor. 102 – Az árlejtés uradalomhoz megtartatik tartozó felső győri Miskolczon a urad. korcsma magy. kir. 10 A diósgyőri kor. 1086 – urad. urad. tartozó ügyészségnél a diósgyőri fürdő 1883. évi 11 A diósgyőri kor. 386 – május hó 28-án urad. tartozó délelőtt 10 aranyosi csárda órakor. A 12 A diósgyőri kor. 132 – költségvetések uradalomhoz és a feltéttelek tartozó a diósgyőri m. mezökeresztesi k. urad. vámoshid gaszdászati 13 A diósgyőri kor. 120 – hivatalnál a uradalomhoz hivatalos órák tartozó diósgyőri r. alatt k. templom megtekinthetők. 14 A diósgyőri kor. 644 – uradalomhoz tartozó Miskolcz mintszenti r. k. templom és paplak 15 A diósgyőri kor. 33 – uradalomhoz tartozó ó hutai r. k. népiskola 16 A diósgyőri kor. 209 – uradalomhoz tartozó alsó hámori r. k. templom

A Pesty Frigyes adatközlői által említett tendencia – miszerint egyre inkább izraelita bérlők kezébe csúszott át a csárda üzemeltetése – igaz lehet, mert más esetekben ezt támasztják alá a források: a mezőkeresztesi Klein Izsák 1821–1824 között 3 évre bérletbe vette a keresztesi áruló boltot és lakóházat kerttel együtt, 240 forint megfizetése ellenében; a mezőkövesdi boltot a hozzá tartozó lakóházzal együtt pedig egy bizonyos Tacote Mojses bérelte 3 évre, 1825 és 1828 között, 105 forintért.39 Nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb a csárdával kapcsolatban is felbukkan majd hasonló konkrét adat. Kereskedelmi szempontból Mária Terézia uralkodása alatt nagyot fejlődött Borsod és Miskolc is, de „ezt a fellendülést a görög és zsidó kereskedők okozzák. Míg a görögök inkább Miskolcon élnek és csak elszórtan mennek ki a falvakba, a zsidók inkább a községeket lepik el. 1736-ban még kevés zsidó volt Borsod megyében, Mária Terézia alatt megindult a bevándorlásuk és 30 év után úgyszólván minden községnek megvan a maga zsidó családja. A zsidók bizonyos kulcsszerinti összeget tartoztak fizetni a megyének, és emellett türelmi adó is terhelte őket.40 Számuk alig érte el a kétszázat. Három év múlva már többen voltak és összeírásukból megállapítható, hogy legnagyobb részük Morvaországból vándorolt be hozzánk, de van közöttük lengyelországi is. Sokan már magyarországi születésűek. Mindenféle foglalkozást űznek, de legszívesebben vállalják a pálinka mérését és főképpen korcsmabérlők. A batyuzástól a bordélyház bérléséig mindenféle kereseti ággal megbarátkoztak. Ebben az időben kezdenek keresztényeket alkalmazni cselédségül és főképpen görögkeleti ruténeket találunk a szolgálatukban.”41 Székely Viktor, a falu történetének amatőr monográfusa nemhogy egy, de két jezsuita kolostorépületről tesz említést Aranyos községben. Sajnos az utóbbi, „kővel kerített ház” létét a faluban semmi nem igazolja, nem tudni tehát, honnan vette az erre utaló adatot a szerző:

A restauráció kora: Már a török hódoltság után megkezdődtek a betelepítések az elpusztult falvak és házak helyére, majd a pestis után erőteljesen folytatták, különösen az egri jezsuiták. Ez vallási érdekük is volt, mivel a magyarok mind protestánsok voltak. Kolostoraik a Pálinkás kútnál lévő, kővel kerített ház és a főútvonal mentén a mai erdészház, későbbiekben csárda. Terménybegyűjtő helyük a róm. kat. templom helyén volt.42

Gyenis András jezsuita atya (1901–1965), a rend történetének jó ismerője 1941-ben kötetben gyűjtötte össze a régi és újabb jezsuita rendházakat, mindegyikről rövid ismertetőt közölve.43 Jogosan várnánk az eddigiek ismeretében, hogy a kevéssé ismert aranyosi rendházról is közöl adatokat. Azonban csalódnunk kell: a magyarországi jezsuita kolostorok között nincs megemlítve Aranyos neve. Hogyan lehetséges ez? Félreértés lenne, amit Pesty Frigyes közölt? Valóban valami ilyesmire kell gyanakodnunk, noha egyelőre nem lehet megmondani, hol csúsztak félre a fogalmak. A Jézus Társaság elérhető rendtörténeti összefoglalásai közül csak néhány említi meg Aranyost, de nem mint rendház helyét, csupán mint birtokot, rezidenciát, esetleg missziót. Így egyre inkább az egri jezsuita kollégium felé kell fordítani érdeklődésünket, mivel minden jel arra mutat, hogy az egri jezsuitáknak volt valamiféle – „multifunkciós” – épületük a későbbi csárda:

Eger (Collegium Agriense) Alapítás(ok). 1687-ben Eger oszmán hódoltság alól történt felszabadulását követően a jezsuita rend megtelepedett a városban Antonio Caraffa tábornok támogatásával, a megtelepedéshez szükséges ingatlanokat pedig a Szepesi Kamarától, Fischer Mihály kamarai adminisztrátortól kapták. 1688-ban Fenesy György egri püspöktől évi 300 császári talléros jövedelmet biztosító alapot nyertek. 1689-ben Széchényi György esztergomi érsek alapítványt tett az egri jezsuiták

39 HOM HTD. 76.1361.1.; 76.1359.1. Levéltári kijegyzés: MNL OL. 40 CSÍKVÁRI Antal szerk.: Borsod vármegye, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Bp., 1939, I. rész, 54. [Levéltári jelzet: Országos Levéltár Helytartótanács Acta Jud. Lad. B. fsc. 13. no. 3. 1768. –2.] 41 CSÍKVÁRI Antal szerk.: Borsod vármegye, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Bp., 1939, I. rész, 54. [Levéltári jelzet: Országos Levéltár Helytartótanács Acta Jud. No. 139, 8.] 42 SZÉKELY Viktor: Bükkaranyos története, gépirat, 1975, 29. 43 GYENIS András S. J.: Régi jezsuita rendházak: Központi rendi kormányzat, Vác, 1941. http://mek.niif.hu/00000/00014/00014.htm részére a savniki apátság odaadományozásával. 1695-ben a püspökföldesúr és Eger városa közötti egyezség megkötése után Fenesy püspök megerősítette őket egri belső és külső telkeik birtokában, és mentesítette őket minden tehertől. Státus, intézménytörténet. Az 1688. évi katalógusban szerepel először, ekkor misszió. A katalógusok alapján 1697-től rezidencia, majd 1739-től kollégium. 1707–1710 között a Rákóczi- szabadságharc következtében a jezsuiták elhagyják Egert. Azt követően 1773-ig működésük folyamatos. 1687-ben az Eger-patak mellett, a mai Dobó téri minorita-templom közelében nyertek telket, de ehelyett hamarosan a nyugati városfal mellett kértek másik helyet, ahol egy kis mecset és tizenhét lakóház volt. Ezek helyén 1692-ben kezdődött meg a templom és kollégium tervezése. Az alapkőletétel 1700. július 31-én történt Telekessy István püspök jelenlétében. A Rákóczi- szabadságharc idején szünetel az építkezés, 1720-ra kerül a kollégium beköltözhető állapotba, az építkezés teljesen csak 1727-re fejeződött be. A templom építése 1731-ben 39 kezdődik, 1733-ban veszik használatba, 1743-ra készült el teljesen. A török mecsetből kialakított régi, kisebb templomot 1749-ben bontották el. 1688-ban Kollonics Lipót kalocsai érsek, győri püspök alapítványa révén árva- és szegényház kezdte meg működését a jezsuita atyák felügyelete alatt. 1688–1695-ig az elemi oktatást is a jezsuiták felügyelték, 1689-tól kezdődött meg a gimnáziumi oktatás. A gimnázium ma is álló épülete Foglár György püspöki helynök 1748-ban kelt alapítványa révén épült majd fel. 1713- ban Telekesy püspök 2000 forintos alapítványával gyógyszertár épül. A Telekessy által 1700- ban alapított egri szeminárium vezetését is a jezsuitákra bízták. Birtokok, rezidenciák, missziók. Az 1689-ben Széchényi György esztergomi érsek által tett alapítvány révén az egri jezsuiták megkapták a savniki apátságot és annak birtokait. Emellett az egri jezsuita kollégium kapta meg a bozóki prépostság birtokainak egy részét, így Nyárádot és Aranyost (ma Mezőnyárád és Bükkaranyos).44

Rupp Jakab 1870-ben szerkesztett, rendkívül részletes helyrajzi története45 számol be arról, milyen körülmények között indult a jezsuita kollégium Egerben, illetve milyen adományokkal segítették egyháziak és magánemberek egyaránt, hogy beteljesíthesse misszióját, és minél több lelket térítsen vissza a református egyházaktól a katolikus anyaszentegyház kebelébe. Itt, a működésüket lehetővé tévő adománybirtokok között szerepel tehát Aranyos és Nyárád (a mai Mezőnyárád) is, amit Széchényi György esztergomi érsek közbenjárására kaptak meg – a nagyszombati jezsuita kollégium közvetítésével:

Jézus társasága társodája, Borgiás sz. Ferencz emlékezetére szentelt templomával.

1578-ban Kálvin uj tanai mindinkább terjedvén Egerben, Radéczi püspök a jezsuitáktól egy áldozárt kért, a népnek az ős igaz hithezi visszatéritésére. A jezsuiták tartományi főnöke e kérés folytán Leleszi János jezsuitát küldte Egerbe, ki a népet buzgón oktatván, derekasan megfelelt hivatásának. (Schmitth. Episc. Agr. III. 119. l.) – Végre gróf Széchényi György esztergomi érsek, a törököknek kiüzése után hazánkból, 1689-ben alapitványlevelet adott ki egy Egerben állitandó jezsuita társoda és gymnasium szervezésére, s ennek értelmében a Lipót király által 60,000 forinton nevére átiratott, s általa ugyanazon összegen megváltott, Szepességben fekvő schavniki boldogságos szüz Máriáról nevezett apátságot hagyományozta végrendeletileg. Erre a jezsuiták még ugyanazon évi decemberben Egerbe menvén, s a sz. Miklós-utczában minden készületet megtevén társoda és templomépitésre, 1695-dik évi april 22-kén a nevezett apátság javai birtokát átvették. (Eccl. Cam. 48. cs. 31. sz. – Acta Jesuit. Agr. 1. cs. 21. 36.43. sz. – 7. cs. 100. sz. – Tudom. Gyűjt. 1828. IX. 21. l.)

44 Bevezetés a Jézus Társasága magyarországi rendtörténetének forrásaiba és irodalmába című kézirat-vázlat előkészítése (Szakmai beszámoló) https://d137onc96kkj3w.cloudfront.net/media/uploads/reports/2015/j%C3%A9zus_t%C3%A1rsas%C3%A1ga_ magyarorsz%C3%A1gi_rendtartom%C3%A1ny_lev%C3%A9lt%C3%A1ra_3590_00008.pdf 45 RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története, 1–3. köt., Pest (1870) Reprint, 2012., 2. köt., 34–38. A schavniki apátsághoz tartozott: Schavnik helység kastélylyal; Grönicz, vagy Hranovicza mezőváros vashámorral, melyet 1653-ban Thököly István Zsigmond fivérének a szavatolás terhével 25,000 forintban elzálogositott; de mely ennek fölségsértési bünbe esése miatt, a királyi kincstárra szállott; bedeghi Nyáry Zsigmond által azonban elfoglaltatott. Ezért a jezsuitáknak pört kellett vinni a Nyáryakkal. Az apátsághoz tartoztak továbbá Kubach, Kravjan, Vikartócz, alsó Szungava? és Vidernik helységek, Teplicze mezőváros, Ugouszka tanya, végre Olczno, Spave? és Dluchova puszták. Ezen fekvő javaknak a jezsuiták számára történt adományozását 1760-ban Mária Terézia királyné is 10,000 rénes forint lefizetése mellett megerősitette. (Acta Jesuit. Agr. 6. cs. 1. sz. 58. §. – 2. cs. 1. és 9. sz. – 1. cs 49. sz.) – Miután 1707-ben Rákóczy Ferencz fejedelem azon rendeletet adta ki, hogy a jezsuitáknak Teplicze és Vidernik helységei minden a schavniki uradalomban található gabonával, s más élelmi szerekkel együtt az Egerben ifjuságot oktató katholikus papok élelmezésére a püspöknek adassanak át, mig a Tököly családnak e helységek birtokára állitott jogai iránt nyomozás történik. Eredeti. (N. R. A. 1584. cs 30. l.) A város falain belől a jezsuiták sz. Miklós utczában kaptak tért, házat és török mecsetet, templom, társoda s gymnasium épitésre; a város falain kivül pedig Fenesy György püspök 1695- ben kelt átengedési okmánya szerint 4 szőllőt, 3 szántóföldet s kertet adott át nekik. Ez adományozást 1696-ban I. Lipót király is megerősitette, ki egyszersmind kiváltságos levelet is adott nekik ugyanakkor, melyben e nevezett telkeket minden tartozás és szolgálat, s tehertől fölmentvén, azok 1700-ban a birtokukba beiktattatott jezsuitáknak átadattak. (U. o. 2. cs. 12. sz. – 6. cs. 1. sz. 77. 78. §. – Lib. Reg. Eccl. T. III. 224. sz.) Ugyanazon évben átadta a jezsuitáknak az egri kincstári igazgató Aranyos és Nyárad helységeket is, melyek hajdan a bozóki prépostság jogos birtokához tartoztak, és a nagyszombati társodának adományoztattak, de ennek beleegyezésével, az egri jezsuitákra szállittatták át. (Act. Jesuit. Agr. 3. cs. 2. sz. O. alatt. – 5. cs. 59. sz.) 1712-ben Telekessy István püspök Borgiás sz. Ferencz iránti különös kegyeletéből az ezen szent emlékezetére épitetendő templom javadalmazásáúl Ambler Tamás atyának, az egri székház főnökének 2000 rénes forintot oly végre adott át, hogy ez összegből a székházban lassankint gyógyszertár szerveztessék, s ennek jövedelméből födöztessenek azon templom szükségletei. (U. o. 3. cs. 18. sz.) Foglár György egri kanonok, és serbiai czimzetes püspök pedig 1731-ben a jezsuiták temploma befejezésére 300 rénes forintot adott. Azonban sokkal jelentékenyebb ugyanazon Foglár Györgynek 1740-ben jogi tanfolyam fölállitására szentelt alapitványa, melyet 1740-ben, 25,000 rénes forint tőkét tevén le, 1754-ben kelt végrendeletében pedig e czélra 50,000 forintot hagyván, létesitett oly kikötéssel, hogy e tőke kamatjából egy jogtanár fizettessék, és a papneveldében 10 katholikus jogtanuló tartassék el. E czélra 1745-ben a káptalan-utczában házat is vett, és adott át a jezsuitáknak. Mivel pedig e ház tanoda-nyitásra igen szűk vala, 1749-ben más házat szánt nekik azon helyen, melyen később az oly terjedelmes, és nagyszerű érseki Lyczeum épült föl. Foglár kanonok e nagyszerű alapitványát még bővebben ismerteti az Egri Emlékkönyvben Zsendovics József a 232–236. ll. – Azonban e ház csak Foglár kanonok 1754-dik évi october 12. napján történt halála után adatott át Barkóczy Ferencz püspök által a jezsuitáknak, kik annak birtokába törvényesen 1755-ben iktattattak be oly föltétel alatt, hogy ott menhelyi, bormérési, mészárszéki, vagy más királyi haszonvételi jogot ne gyakoroljanak. Végre 1758-ban e ház tehermentessége is biztosittatott. (Act. Jesuit. Agr. 2. cs. 3. 4. 7. sz.) A többi ezen társoda által a város falain belől és kivűl szerzett ingatlan javak e következők: 1739-ben Zsuzsanna, Varga János özvegye, a czeglédi szőllőhegyen birt szőllejét adta el 170 rénes forinton a társodának. Eredeti okm. (U. o. 4. cs. 11. sz.) – 1744-ben Handler György, egri kanonok, 600 rénes forintot letevén, a káptalan Almagyari hegyen volt szőllejét iratta át a társodára. Ered. okm. (U. o. 12. sz.) – 1754-ben Wagner József egri kanonok egy a káptalan Magar nevű szőllőhegyén birt szőllejét ajándékozta a jezsuitáknak. Ered. okm. (U. o. 2. cs. 8. sz.) – 1761- ben Barkóczy Ferencz egri püspök, már mint az ország primása, a Hajduhegy nevü halom alatt feküdt tért adományozta a társodának kerttel és majorral minden polgári teher nélkül, s abba a jezsuitákat beiktattatta. (U. o. 2. cs. 2. sz.) – Végre 1763-ban Kálmán János, az egri káptalan dékánja, 120 rénes forinton eladta a társodának a káptalan földjén, az Almagyari szőllőhegyen volt szőllőt, az alatta létezett réttel együtt, a káplánok és karénekesek alapitványa részéről, hogy helyette ugyanezen alapitvány számára jobb – a Borsod vármegyei Bogács helység szőllőhegyen feküdt szőllőt vehessen. Ered. okm. (U. o. 4. cs. 7. sz.) Ezek a jezsuiták egri társodája viszonyaira vonatkozó adatok, melyeket a magyar királyi kincstár levéltárában levő irott okmányokból összegyűjthettem. Ha e viszonyok bővebb földeritésére még több kivántatnék, talán az egri jezsuita ház története (Historia domus Agriensis) 1687–1708-ig, az egri érseki levéltárban őrzött kéziratából lenne kiegészithető, s ugyanez alkalmazható a jezsuiták többi házai történetére is, melyek már régen minden téritvény nélkül kivétettek a kincstári levéltár csomóiból, és a magyar királyi Tudományegyetem könyvtárában Hevenesi kéziratai mellett őriztetnek. Az eddig elsorol történeti adatokhoz csatolható még, hogy Jézus társaságának Magyarországban 1773-ban történt megszüntetése után a középtanodábani oktatás a cziszterczi rendre bizatott, mely a jezsuiták egri társodáját Borgiás sz. Ferencz két tornyú diszes templomával együtt jelenleg is birván, a perjelen s s egyszersmind gymansium-igazgatón, és alperjelen kivül 12 áldozár által kezelteti az egri nagy gymnasiumot, 9 nevendéket neveltet egri házában.

Az egri jezsuita előbb székház főnökei, később társoda igazgatói:

1696–1700 Pethő István, székházfőnök és a schavniki birtok kormányzója. (Act. Jes. Agr. 1. cs. 1. sz. – 5. cs. 43. 47. sz. – 6. cs. 1. sz.) 1701–1702. Markievicz Jakab székházfőnök. (U. o. 4. cs. 21. sz. 4. §. – 5. cs. 43. sz.) 1712. – – Ambler Tamás székházfőnök. (U. o. 3. cs. 18. sz.) 1717. – – Havor István székházfőnök. (1. cs. 7. sz.) 1719–1723. Sigray Endre székházfőnök. (1. cs. 32. 39. sz. – 5. cs. 18. 43. sz.) 1728. – – Berzeviczy Imre székházigazgató. (U. o. 5. cs. 26. sz.) 1732–1739. Ambler Tamás székházfőnök. (U. o. 2. cs. – 3. cs. 35. 700. sz. – 5. cs. 25. 39. sz.) 1739. – – Kissóczy Mihály társodaigazgató. (U. o. 5. cs. 26. sz.) 1740. – – Görgey Kristóf társodaigazgató. (U. o. 5. cs. 16. sz.) 1748. 1749. Dzian István társodaigazgató. (U. o. 3. cs. 3. sz. – 5. cs. 11. sz.) 1749. 1752. Kunics Ferenc társodaigazgató. (U. o. 5. cs. 43. 59. sz.) 1757. 1758. Nedeczky László társodaigazgató. (U. o. 5. cs. 34. sz. – 6. cs. 29. sz.) 1760. 1762. Kövér Endre társodaigazgató. (U. o. 5. cs. 31. sz. – 7. cs. 51. sz.) 1764. 1766. Fodor Mihály társodaigazgató. (U. o. 2. cs. – 5. cs. 46. sz.)

Rupp Jakab is említi, hogy Aranyos és Nyárád a messzi Hont vármegyei bozóki prépostság birtokaiból került át az egri jezsuitákhoz, hogy jövedelmeivel a kollégium fenntartását szolgálja. Nem tudni, mikor és hogyan lett Aranyos a bozóki prépostság birtoka, mindenesetre Rupp sok értékes adatot közöl róla, többek között arról is, hogyan került a jezsuiták kezelésébe:

Bozók A sz. István királyról czímzett prémontréi prépostság

E monostort iszonyú viszontagságok érték. Ugyanis 1338-ban Leukus, Dobrakuttyai Lőrincz fia, Mihály prépostot, nem tudhatni mi okból, halálosan megsebesitette, egyik szolgáját meggyilkolván, a másikon halálos sebet ejtvén, ezért Leukust ezen iszonyú bűnténye miatt Telegdy Chanád, esztergomi érsek, a hivők köréből kiközösitette, – 1530-ban pedig, midőn a magánosok közt legiszonyúbb visszavonás, gyilkosság és rablás dúlt, Ipolygyarmati Balassa Zsigmond, kire a Huntok kihaltával szállott Bozók védurasága, a bozóki monostorba rablókat és katonákat küldött, kik a monostorba törvén, minden egyházi készletet elraboltak, s a jámbor szerzeteseket részint meggyilkolván, részint szétűzvén, a monostor majorságát elfoglalták. (E. M. S. Timoniánó). Sőt a Balassák, még mielőtt a török Gyarmat, ezután Kékkő váraikat elfoglalta, Bozók monostorát erőddé alakították át, mint most is szemlélhető. Azonban ez áterődítést, illetőleg az egyházi birtoknak világiasitását I. Ferdinand király 1540. politikai s országvédelmi tekintetből kénytelen volt jóváhagyni s Balassa Zsigmondnak engedni a véduri jogot, oly kikötéssel mindazáltal, hogy ott az ős szertartás szerinti isteni szolgálatot tartasson. De még több csapás súlyosult a prépostságra; mert a csábrági vár sáfára, Pálffy Péter parancsára, Zovary Mátyás préposton halálos sebet ejtett; de Balassa Menyhért a gonosz bitorlót nem sokára kiüzte Bozók birtokából. (U. o.) Jóllehet pedig a prágai prémontréiek 1548-ban ünnepélyesen tiltakoztak az őket illető alapitványnak más rendre szállittatása ellen: mindemellett a bozóki prépostság mégis világi kezekre jutott. Mert Fanchy Borbála, Balassa Zsigmond özvegye, 1559-ben elhalt férje végrendelete nyomán, Bozók birtokába jutván, azt, mint tulajdonát, fivérének, Fanchy Györgynek ajándékozta, ki a várrá átalakittatott, s jól megerősittetett prépostságot Tapolcsányi Tamás fia, János, nevére iratta át, mi ellen a sághi prépost tiltakozott. Végre a prépostság birtoka Fanchy János és Pálra szállván, Szelepcsényi György esztergomi érsek, kinek a prépostság adományoztatott, Fanchy János birtokrészét visszaváltotta, másik Fanchy Pál által 1657ben neki adományozott részét, Fanchy Pál neje, Balassa Sidónia szándéka szerint, 1678-ban kelt alapitványi okmánya, és I. Leopold királynak az erre következett évben kiadott helybenhagyási rendelete szerint, Jézus társasága nagyszombati társodája és az ottani szűz Mária papnevelde alapitványára forditotta. Erre következett Kollonich bibornok, esztergomi érsek, és Jézus társasága közt 1685-ben jött Egyezkedés, meghagyatván a jezsuitáknak joga a prépostságnak vagy a törvény barátságos egyezkedés utjáni keresetére. A pör a jezsuitáknak eltöröltetése után, minthogy ezeknek ottani jogigényeiben a m. k. Tudomány-Egyetem budai nyomdája örökösödött, a Mária papnevelde, és az és az egyetem közt folytattatott, s az esztergomi káptalan, mint a Mária papnevelde vagyona kezelője, jelenleg is 7000 váltó forint haszonbért fizet az egyetemi nyomdának. Hit. alak. (Act. Colleg. Soc. Jes Tyrn. 1780. eszt.) A várrá átalakittatott prépostság négyszögletű emeletes épület, mely mindegyik oldalán 45 öl hosszú, egy- egy toronnyal és sánczaival, némely részében laknak, a másik magtárúl használtatik. A négyszög udvar közepén van a kápolna, melyben kegyúri alapitvány szerint havonkint két szentmise mutattatik be az Istennek, de melynek négyszögletes tornya közel van az összeomláshoz, a várkastély közelében 3 halastó nyoma látszik; ugyanannak alacsony és sötét nagy teremében öt nagy kép függ, úgymint az alapitó Lambert grófé 1262-ből,; Zsófia nejéé, és Miklós fiájé: ezek átellenében pedig Fanchy Pálé és Balassa Sidóniájé. (Magy. Sion. IV. 829. l.)

A bozóki prépostok névsora:

[...] 1686 – – Hanula Jakab, a nagyszomb. Jézus társasági társoda igazgatója, mint a prépostság kormányzója. (Act. Coll. S. J. Tyrn.) 1690 – – Vizocsányi Ferencz, mint az előbbi (U. o.) 1692. 1693. Pahy János, a nagyszombati papnevelde igazgatója, mint kormányzó. (U. o.) 1700 – – Markievich Jakab, társoda-igazg., mint kormányzó. (U. o.) 1702 – – Czanger János, mint az előbbi (U. o.) 1707 – – Mérey Mihály, szegszárdi apát, prépost. (Eccl. Cam. irreg. inter praeposituralia.) 1716 – – Sigray Endre és Szürény Sándor, jezsuita kormányzók. (Act. Coll. S. J. Tyrn.)

Mihalik Béla, a budapesti Jezsuita Levéltár tudományos munkatársa, értő kutatója az egri egyházmegye történetének.46 Levélben kerestem meg azzal a kérdéssel, ismer-e adatokat az aranyosi jezsuita rendházról. Válaszában egyértelműen cáfolta, hogy jezsuita rendház létezett volna Aranyoson:

Bükkaranyos tehát elsősorban az egri jezsuita rendház birtoka volt, nem pedig önálló missziós állomás, emiatt sem szerepel Gyenis említett munkájában. Természetesen a rendtagok időről- időre végeztek pasztorális tevékenységet a községben. Ez amiatt is elkerülhetetlen volt, mivel a község temploma református kézen volt, a katolikus hívek így pedig Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly püspökök vizitációja szerint a jezsuita épületben berendezett kis házikápolnát használták (Eszterházy Borsod megyei 1768. évi vizitációját 1998-ban az egri érseki levéltár ki is adta). Véleményem szerint tehát a kérdéses épületnek kettős funkciója lehetett: egyrészt gazdasági-adminisztratív funkciók ellátásában kaphatott szerepet, másfelől az időről-időre Egerből érkező jezsuita atyák szállása is lehetett.

A források és a szakértő egyháztörténészek tehát egybehangzóan arra mutatnak, hogy a köznyelvben zárdának nevezett későbbi csárdaépület valójában nem zárda, csupán uradalmi épület lehetett a 18. században. A jezsuita atyák bizonyára gyakran végeztek itt és a környéken

46 MIHALIK Béla: Katolikus megújulás az egri egyházmegyében (1649–1699) = SZABÓ Irén szerk.: Katolikus megújulás Északkelet-Magyarországon, Sárospatak, 2014, 40–62. térítő tevékenységet, vagy ellenőrizték birtokaikat, s mivel Aranyos legalább egy napi járásra van Egertől, szükségessé vált egy szálláshely felépítése. Így jöhetett létre a mai csárdánk őse, egy amolyan uradalmi gazdasági épület, amely egyúttal az átutazó vagy itt időző jezsuitáknak szálláshelyül is szolgált. Ezek után könnyen ráragaszthatta a köznyelv a zárda, illetve kolostor elnevezést, hiszen szerzetesek laktak benne, még ha ideiglenesen is. Így már logikus és érthető Megay Géza megfigyelése, miszerint markáns stiláris különbség érzékelhető a földszinti részt és az emelet architektúrája között: ő a vaskosabb, primitívebb hatású földszinti (és föld alatti) részt legalább 17. századinak becsülte, az emeletet 18–19. századi ráépítésként értelmezte. Ennek alapján az emelettel bővítés egyidős kell legyen a csárda kialakításával (sőt mi több, éppen azért bővíthették emelettel, hogy csárdaként üzemelhessen), ezt megelőzően egyházi célokat szolgáló, a maitól teljesen különböző, földszintes kőépület lehetett. Amíg azonban hitelt érdemlő bizonyítékok nem cáfolják, addig mégsem vetném el azt a Megay által felvetett lehetőséget, hogy az épület korábbi is lehet a 18. század elejénél, s akkor nem a jezsuiták építették, csupán beköltöztek, használták, esetleg átalakították azt. A Hungaricana építészeti terveket bemutató ún. tervtárában egyre gyarapodik az oda feltöltött, mások mellett a jezsuiták által építtetett zárdák, gazdasági és egyéb épületek tervrajza.47 Ezeket böngészve nem találni olyan zömök, kezdetleges építési vonásokat felmutató épületeket, mint az aranyosi csárda legkorábbi részei: a jezsuiták sokkal szellősebben építkeztek, és lehetőség szerint a kor divatja szerint barokk vagy copf-rokokó stílusban díszítették a fontosabb épületeiket. A funkcionalitás vezérelte építményeik kialakítását, de ez a túlzott puritanizmus legkevésbé sem volt jellemző rájuk. Amikor lassan kialakítanánk egy végleges képet az egri jezsuiták aranyosi házáról és létrejöttének céljáról, Soós Imre, az egri püspökség tekintélyes monográfusa a feje tetejére állítja az egészet azzal, hogy következetesen a jezsuiták zárdájának nevezi az épületet.48 Sőt még tovább megy: az 1746-os és 1768-as canonica visitatiókra hivatkozva azt állítja, hogy – katolikus templom nem lévén a faluban – a jezsuita atyák az itteni „rendházuk” szűkös házikápolnájában tartottak rendszeresen misét a híveiknek, akiknek száma valószínűleg épp az ő térítő munkájuk következtében jelentősen megnőtt. Nagyon hasonló rekatolizációs folyamatok zajlottak a szomszédos Miskolcon is, csakhogy ott nem a jezsuiták, hanem a minoriták terjeszkedése váltott ki ellenérzéseket a református többségű városban. Már Petrik András egri kanonok is feldühítette a polgárokat agresszív viselkedésével, miután „1711-ben a miskolci templomot azon a címen követelte már vissza a reformátusoktól, mert az nincs az artikuláris helyek közt felsorolva.”49 Amikor pedig a mindszenti közösségből mozgalom indul el annak érdekében, hogy „a régi Boldogasszony telke s a körülötte fekvő piacterület a minorita atyáknak adományoztassék templom és klastrom építésére”, a városi tanács 1725. szeptember 20-án határozatot hoz: „hogy ha a katholikus uraimék őkegyelmük Miskolc városa Újváros nevű utcájában levő templomhelyen akármi névvel nevezendő épület-tételt kívánnak avagy kívánnának most avagy következendő időben tenni vagy tétetni, azt akkori bíró uram őkegyelme semmiképpen meg ne engedje, sőt hogy ha valami keresztet felállítani szándékoznának is, azt is őkegyelme kiásatván, illendő becsülettel vitesse az abbaciához.”50 Hiába küldötte a város 1727-ben a királyi kamarához Szentpéteri Jánost, hogy akadályozza meg a puszta templom odaadományozását a pater minoritáknak.

47https://maps.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJGRUpaPShcIlQgXHUyMDEzIFRlcnZ0 XHUwMGUxclwiKSJ9 48 SOÓS Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése, Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 1985, 93. 49 BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története, II. rész , I–V. fejezete (III. Károly uralkodása), kézirat, BAZm. Levéltár, Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, 1909 után, 72. Ltsz.: HOMKvt. 36179 [Jk. XVI. köt. 683.] 50 BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története, II. rész , I–V. fejezete (III. Károly uralkodása), kézirat, BAZm. Levéltár, Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, 1909 után, 79. Ltsz.: HOMKvt. 36179 [Mjk. II. köt. 22.] Ezek 1728-ban királyi adománylevelet kaptak a városi területre, ahol néhány év alatt felépítették klastromukat és templomukat, sőt ezt az építést maga a vármegye is hathatósan előmozdította.

Bükkaranyos filia neve, az Aranyos nevű hely 1275-ben tűnik fel. A XIV. század elején Szent Erzsébet tiszteletére szentelt temploma volt, 1544-ben a török felégette. 1577-ben református lelkész működött a faluban, mely részben köznemeseknek, részben az egri káptalannak birtoka volt, majd amikor a jezsuiták 1688-ban betelepedtek a töröktől visszafoglalt Egerbe, akkor az egri jezsuita rendház és kollégium birtoka lett. 1696-ban a reformátusok használták a régi kőtemplomot51, de annak katolikus eredetét tanúsító sekrestyéjét 1744-ben lebontották, a három régi oltár kőfundamentumát kiszedték. 1746-ban 370 a reformátusok és 1414 [!]52 a katolikusok lélekszáma. Utóbbiak számára a jezsuita rendház itteni szűkös házikápolnájában szoktak istentiszteletet tartani.53 A jezsuita rend eltörlése – 1773 – után a kir. kamara diósgyőri uradalma lett a főbirtokos és kegyúr. 1776-ban a katolikus hívek az őseik által épített régi templom visszaadását, vagy új templom és plébánia létesítését kérték, miután a harsányi plébániához tartozó 275 katolikus lélek nem fért be a kis házikápolnába. Eszterházy pártolta kérésüket, de a diósgyőri kamarai uradalom vezetősége kitért a teljesítés elől.54 1809-ben a volt rendház kápolnája összedőlés előtt állt, 1814-ben be kellett zárni. A kamara 1811-ben elkészíttette egy új templom tervrajzát, de ennek felépítését a francia háborúk miatt elhalasztották. 1815-ben az uralkodó engedélyezte az építési költségeket, 1816 novemberéig a szentély elkészült, 1819 és 1822 között a belső felszerelés is megtörtént.55 A templom titulusa: Szent László.

Aranyoson a jezsuiták a 18. század közepén lehettek a legerősebbek. Sok a panasz ellenük – ezt láttuk korábban Csíkvári monográfiájában is –, önkényeskedéseik természetesen ellenszenvet ébresztenek a károsultakban. A Sárospataki Kollégium Levéltárában több panaszlevél is megmaradt, amelyek a parókiális földek használatában zavarják igazságtalanul a reformátusokat.56 Most pedig Soós Imrénél is felfigyelhetünk a protestánsok kapkodó ellenintézkedéseire: ilyen a reformátussá tett egykori katolikus templom sekrestyéjének meglehetősen kései lebontása (1744). Sőt a három régi oltárnak még az alapfalait is kiásták a földből. – Ehhez rendkívüli motiváció volt szükséges, ami nem lehetett más, mint a félelem attól, hogy az egyre erősödő jezsuiták esetleg visszaveszik a templomot a katolikus híveik számára! Erre azonban már nem került sor: 1773-ban pápai rendelettel megszűnt a rend. Egri ingatlanaik a cisztercitákra, aranyosi házuk és birtokuk a diósgyőri koronauradalomra szállt. Érdekesebb azonban az a – canonica visitatiókban leírt – megfigyelés, hogy a jezsuita szerzetesek istentiszteleti célokra is használták az itteni (rend)házuk szűkös házikápolnáját. Gyakorlatilag közel száz évig itt volt az aranyosiak katolikus temploma – legalábbis azoknak, akik nem tudtak vagy nem akartak átmenni a harsányi anyaegyházhoz misére. Ez az alig 20–30

51 A nép vallásosságának legékesebben szóló bizonyítékai a templomok; de ezek szomorú képet tártak elő Borsod vármegyében. Telekessi István egri püspök még 1700-ban, tehát a Rákóczi-forradalom előtt, összeíratta a vármegye templomait s ezek közt legtöbb volt a fából épült vagy romokban heverő templom. Íme az összeírás szomorú adatai: Miskolc városának tágas temploma van, melyet a kálvinisták bírnak; egy puszta temploma hajdan a remete barátoké volt. A katholikusok jelenleg magánházakban gyűlnek össze istentiszteletre. A város közelében láthatók a tapolcai Szent Péter monostor és templom romjai. [...] Aranyoson kálvinista fatemplom. BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története, II. rész , I–V. fejezete (III. Károly uralkodása), kézirat, BAZm. Levéltár, Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, 1909 után, 66–67. Ltsz.: HOMKvt. 36179 52 Ez az adat egészen biztosan téves. Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787), szerk DANYI Dezső– DÁVID Zoltán, Bp., 1960. c. forrásmű 736 fős népességet számol össze Aranyoson a 18. század vége felé. 53 Canonica Visitatio, Harsány, 1746 és 1768, Egri Főegyházmegyei Levéltár. 54 Művészettörténeti Dokumentációs Központ kiadványa, V., Acta Cassae Parochorum, Egri egyházmegye, 1–2. füzet, Bp., 1969, Eger, I., 15–16.; Protocollum Consistoriale: 1772:96; 1776:31; 1786:254; 1787:593. Egri Főegyházmegyei Levéltár. 55 Parochialia acta, Harsány. Egri Főegyházmegyei Levéltár 56 Egyházközségi dokumentumok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában, szerk. GYÖRGY KOSZTIK Gábor, Sárospatak, 2000, 68. (Acta Patakina 2.) ember befogadására képes kápolna azonban nem a „rendház” falai között állhatott fenn, mint ahogy Mihalik Béla említi, hanem valahol közvetlenül mellette foglalhatott helyet, mivel a jezsuita rend feloszlatása (1773) után, 1814-ben – életveszélyessé válása miatt – le kellett bontani azt. A házikápolna nem lehetett tehát azonos a Megay által lerajzolt „toldalékkal” sem, az jóval későbbi bővítés lehetett. Alig három évvel a jezsuiták távozása után, 1776-ban az aranyosi katolikus közösség levélben fordul az egri püspökhöz, Eszterházy Károlyhoz, felpanaszolva áldatlan állapotukat és kérve segítségét.57 A református templom visszavételéről ekkor már szó sem lehetett, a „pater Jesoviták” háza pedig – a harsányi plébános által még továbbra is használatban van ugyan, de – egyre szűkebbnek bizonyul. Az egri Főegyházmegyei Levéltárban fennmaradt korabeli levélváltás némely részlete rendkívül tanulságos. „Míg fent állott pater Jesoviták szerzete, s azoknak földes uri birtokában volt helységünk, tartottak ők házokban egy szobátskát, a’hol midőn ide kívül voltak, magok különösen Szent Misét mondottak, a’hol, ha némellykor ki jön is hozzánk tisztelendő Harsányi plébános urunk, az Isteni szolgálaton nem lehetünk, mivel azon szobátskában alig fér 20 vagy 30 ember” – írják az aranyosiak Egerbe, itt megint nem egyértelmű, pontosan hol is helyezkedik el az a „szobácska”. A püspök azonban már nem földesúr a faluban, mint korábban a jezsuiták: ő nem kerülheti meg a koronauradalom akaratát, sőt mindenben annak van kiszolgáltatva. Amíg el nem hárultak az akadályok a Szent Lászlónak szentelt új templom felépítése (1815–16) útjából, addig „a püspök javasolja, hogy az elhagyott jezsuita rendházat rendezzék be parochiának. Ha ezt a tervet a Kamara nem helyeselné, ugy a püspök egy uradalmi épületet ajánl, melynek emelete magtár volt” – fogalmaz a levél:

Eger Heves m.

I. Ibidem patrum Societatis Jesu collegii unus tractus trium contignationum jam est perfectus, templum etiam actu aedificant, cujus sanctuarium stabit jam sub tecto. Divina adhuc pro hic et nuncs perficiunt in Turcico Moschaea, scholas praeter humaniores usque ad rhetoricam… docent.

N f. 377

Aranyos xx Borsod m.

I. Templum lapideum indubie fuisse catholicum, videtur. N f. 386 III. Spectat ad patres Societatis Jesu residentiae Agriensis. KK f. 738.

A közönség lakósai 1776-ban kérelemmel fordulnak az egri püspökhöz, s azon keresztül a felsőbb hatóságokhoz, hogy visszakaphassák templomukat, melyet a reformátusok elvettek, vagy uj templomot épithessenek. A Kamara az ügyet a földesur hatáskörébe utalja. Aranyos község kérelme az egri püspökhöz, 1776-ban: …„Keresztény igaz hitünknek alkotásából tudgyuk, azért alkottattunk a’ Mindenható Teremtő Istentül, hogy az életben ő neki hiven szolgálván a Mennyei örökkén tartandó életnek örökösei legyünk: ezen teremtésbeli

57 Acta Cassae Parochorum. Egyházmegyék szerint besorolt iratok. Egri egyházmegye, 1733–1779, 1. füzet, szerk. HENSZLMANN Lilla, s.a.r. BÓNISNÉ WALLON Emma–SPRENGER Mária, Bp., 1969, 14–16, 96. kötelességünket szüntelen szemünk előtt visellyük ugyan, de egyszersmindt sok szivbéli szomoru fohászkodásokkal kesergünk, látván, hogy azon keresztényi kötelességünknek gyakorlására és véghez vitelére módunk és alkalmatosságunk nintsen; mivel Oseas Próféta siralmas, s valóban reánk illő panasza szerint már sok napokig ülünk áldozat nélkül és oltár nélkül: minden lelki vigasztalásoktól meg fosztva lévén. Mely szivbeli keserüségünket minden nap ujitja és nagyobbitja az, hogy midőn mi a lelki dolgokban ily szomoru és elhagyattatott állapotban sóhajtunk, a kalvinista valláson levők édes katholikus eleinktül hajdanában épittetett kő templomunkat, plébánia házunkat s ezekhez tartozó javakat, a mostoha háborgó időkben törvénytelenül el foglalván, mai napig is kezeknél tarttyák. Holott azoknak száma minket felyül nem hallad…” … …„Eddig ugyan, mint filialisták, Harsányi plébániához hallgattunk, de mind ez helységnek onnét messze létele, mind helységünk hegyektől környülvétetvén, az utaknak kiváltképpen téli, esős, sáros időkben szörnyü alkalmatlansága miatt az odajárástul meg gátoltatván, nagyobb része szegény népünknek, főképpen az öregebbeknek, és gyermekeinknek majd egész esztendő által isteni szolgálat, de legfőképen Isten igéjének hallgatása és lelki tanitások nélkül tudatlanul élnek és nevekednek. Míg fent állott pater Jesoviták szerzete, s azoknak földes uri birtokában volt helységünk, tartottak ők házokban egy szobátskát, a’hol midőn ide kívül voltak, magok különösen Szent Misét mondottak, a’hol, ha némellykor ki jön is hozzánk tisztelendő Harsányi plébános urunk, az Isteni szolgálaton nem lehetünk, mivel azon szobátskában alig fér 20 vagy 30 ember.”…

/Kéri a község, hogy a püspök küldjön ki plébános hozzájuk, fizetést tudnak neki adni, élelmet, tüzelőfát is./

…„Minthogy pedig, a mindt fellyebb emliténk, templomunk, a’hoz tartozandó plébánia ház a kálvinista vallásuak kezénél vannak, hasonlóképpen mély alázatossággal esedezünk Excellentiád előtt, méltóztassék hathatós munkáját a’ Felséges Instantiák előtt kézben vetni, hogy vagy azon édes eleinktől rmai szent hitünk szerint való Isteni szent szolgálatokra, hajdan épittetett és felszenteltetett templomunkhoz és a’hoz tartozandókhoz juthassunk, vagy Felséges Asszonyunknak kegyelmes rendelésébül más templomot, plébániai házat s a’hoz tartozandókat nyerhessünk, Olly reménységben vagyunk, megindul elhagyatott szomoru lelki állapotunkon Felséges Asszonyunknak anyai, apostoli, buzgó szive”… /Aláirások/ és egész Catholicus Aranyosi község.

No 44. f. 181–182.

A püspök 1776, jan. 16.-án a Helytt.-hoz intézett feliratában tolmácsolja ezt a kérelmet. – A jezsuita szerzetesek eltávozása óta a katholikus hivők lelki vigasztalás nélkül maradtak, szentségekben nem részesülhetnek, misét, Isten igéjét nem hallgathatják. A reformátusoknak viszont ezen az elvett templomon kívül több oratoriumuk is van… „ex speciali sua clementia Caesareo-Regio novorum aedificiorum ponendorum facultatem concedendo Ecclesiam veteram indubie per catholicos aedificatam, út forma catholica loquitur, catholicis restitui, S. M. S. mandare dignaretur…” A püspök javasolja, hogy az elhagyott jezsuita rendházat rendezzék be parochiának. Ha ezt a tervet a Kamara nem helyeselné, ugy a püspök egy uradalmi épületet ajánl, melynek emelete magtár volt;… Locus his cum amplus sit, repurgatus et inalbatus decenterque accomodandus posset pro loco servandorum Divinorum interea adaptari, dum benedicente Deo nova Ecclesia in eadem possessione assurgeret, susciperet Deus vota fidelium suorum etiam in loco illo, qui olim in stabulo masci et per Magos adorari dignatus est… /ez a földszinti helyiség ugyanis az adminisztrator lovainak istállója volt./ – Locus tamen hunc propono tantummodo ita, si altiori S.V. Regiae et E. Consilii judicio inconveniens non videretur, quia meo sensu utique convenientius videretur: si ecclesia olim catholica, catholicis restitueretur, et potius acatholicis facultas nova oratorii erigendi concederetur…

Agriae, 16-a Januarii 1776 Carolus Episcopus Agriensis Comes Esterházy

No 44. f. 184–185

A Helytt. 1776. jan. 30.-án továbbitotta az egri püspök fenti levelét a Kamarához, – utóbbi 1776. febr. 16-án adja meg a választ „Regiae Apostolicae Majestatis Nomine” a Helytt.-nak, mely válasz utal arra, hogy a földesur, /ez esetben a jezsuiták után a Diósgyőri Kamara/ – is vegye ki részét az alapitásban: …in casu incumberet…

No 44. f. 179–183

A kutatást nem mindig a tudatos adatkeresés határozza meg, néha a vak szerencse vezérli jó irányba. Így esett, hogy Tóvári Judit műemléki bibliográfiáját felütve Bükkaranyosnál rábukkantam az egykori „zárdaépületre”58. Egészen pontosan az alábbi szöveg szerepel a kötetben:

609. Zárdaépület. = GERECZE: A műemlékek helyrajzi jegyzéke. 240. l. Vö. 52.

A bibliográfiai tételben hivatkozott monumentális mű pedig a következő:

Magyarország műemlékei. szerk. FORSTER Gyula. Bp. Franklin. Kiad. a Müemlékek Orsz. Bizottsága. – (Műemlékek Országos Bizottságának kiadványai 1–4.) 1. köt. GERECZE Péter: A Műemlékeit Országos Bizottsága rajztárának jegyzéke. Bp. 1905. 603. l., Borsod vm.: 231-238. 2. köt. GERECZE Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Bp. 1906. 1411, 8 1. 10 t. 3. köt. Magyarország műemlékei. 1913. 314 1. 18 t. 4. köt. Magyarország műemlékei. 1915. 277 1. 12 t.

Visszafelé felgöngyölítve a történetet megkerestem a Gerecze Péter által szerkesztett helyrajzi jegyzéket59, amelyben az említett 240. oldalon találjuk Borsod vármegye műemlékeinek szakirodalmát, és a települések sorában Aranyost, a következőképpen:

A megye általános irodalma: 1. Lukáts István: Némely Borsodban létező régiségekről. Akad. Ért. 1847. 88–9. 2. Szendrei János: Borsod vm. őstelepei. (Csőrszárok, földvárak stb.) Arch. Ért. III. 1884. 109– 121. 3. Szendrei János: Borsod vm. műemlékei. M. Biz. 1903. 376. 4. Kandra Kabos: A borsodi főesperesség (Régészeti jegyzetek.) Egri Egyházm. Közl. 1885. s köv. sz.

Aranyos. Egy emeletes zárda-épület az Állomás-út mentén, jelenleg csárda.60 Határában földvár nyoma. Borsod-Miskolczi Közm. és Múz. Egylet jel. M. Biz. 1901. 213.

58 TÓVÁRI Judit szerk.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye műemléki bibliográfiája (Anyaggyűjtés lezárva 1982. december 31-én), Miskolc, 1983, 88. (Építészeti Archívum II.) http://mek.oszk.hu/15300/15339/15339.pdf 59 Báró FORSTER Gyula szerk.: Magyarország műemlékei, 2. kötet, Dr. Gerecze Péter szerk.: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma, Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, Bp., 1906, 240. (A Műemlékek Országos Bizottságának Kiadványai), 239–252: Borsod vármegye műemlékei, https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Sk_1905_Gerecze_2/?pg=137&layout=s 60 A műemlék azonosítása egyértelmű, ennek ellenére az Állomás út megjelölés egyelőre nem tisztázott. Mire következtethetünk a fenti lakonikus megjegyzésekből? Mindenekelőtt arra, hogy az egykori „zárda-épület” legkésőbb 1906-ban – a kötet megjelenésével – elméletileg műemléképületi besorolást kapott, amihez már akkor is bizonyos törvényi garanciák kapcsolódtak. Szólni kell röviden arról, miféle szervezet volt a századfordulón a Műemlékek Országos Bizottsága. A Pallas Nagylexikona a következőket írja róla: „az a véleményező testület, melynek feladata a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a műemlékek fentartásáról szóló 1881. XXXIX. t.-c. értelmében teendő intézkedéseit szakszerü tanácsadással támogatni. A bizottság egy elnökből, egy előadóból, egy titkárból, egy építészből s több rendes és levelező tagból áll, kiket a vallás- és közoktatási miniszter nevez ki. A műemlékek feletti szakszerü felügyeletet a bizottság rendszerint vidéki (levelező) tagjai által gyakorolja, s amenyiben a felügyelete körében közigazgatási intézkedések szükségét látja, az illető törvényhatóság közigazgatási bizottságához, illetve a közoktatási miniszterhez fordul.”61 Az 1881-től 1949-ig fennálló szervezet céljait és küldetését Varga Orsolya foglalja össze legtömörebben62:

1902-ben először rögzítették a működési szabályzatát, ami 1904-ben Berzeviczy Albert minisztersége alatt hatályba is lépett. A szabályzat leírja a MOB jogállását, feladatait és munkakörét, a tagok és tisztségviselők kinevezési módját, hatáskörét és kötelezettségét, valamint az ülések lebonyolításának mikéntjét. A bizottság hivatásával összefüggő feladatnak tartja „oly emlékeknek a nyilvántartását és «társadalmi úton való megóvását is», amelyekre a törvény nem terjed ki”. Főbb feladataiként a bizottság a műemlékek felkutatását, összeírását, felvételét, osztályozását, felügyeletét, a helyreállítási tervek elkészítését, a munkálatok felügyeletét, kiadványokban való megismertetését jelöli meg. A szabályzat leszögezi, hogy a MOB „működése kiterjed a földben vagy a föld felett lévő minden olyan építményre és annak társművészeti tartozékaira, mely «történeti vagy művészeti emlék becsével bírnak és így» a törvény oltalma és a miniszter felügyelete alá tartoznak, a történelem előtti időktől a 19. század elejéig.” A szabályzatnak ez a része újra előtérbe helyezi a műemlékvédelmi törvény hiányosságait és bizonytalanságait, hiszen ennek értelmében minden „történeti vagy művészeti emlék” a hatálya alá esik, ugyanakkor a műemlékek nyilvántartásáról szóló fejezet három kategóriát különböztet meg: „1. Azok, amelyek a vallás és a közoktatásügyi miniszter fenntartandónak nyilvánított 2. Azok az emlékek, melyekre nézve kimondotta, hogy a törvényben említett fenntartási kötelezettség rájok ki nem terjed 3. Azok az emlékek, melyek tekintetében a fenntartási kötelezettségre nézve határozat még nem hozatott.” […] A Műemlékek Országos Bizottságának hármas feladatából a műemlékek felkutatása és jegyzékbe szedése volt a legmeghatározóbb tevékenység ebben az időszakban. 1896-ban a Bizottság elfogadta Forster Gyulának a műemlékek nyilvántartására és törzskönyvezésére vonatkozó kezdeményezését. A topográfiai rendszerű munkálatok 1899-ben kezdődtek meg. Gerecze Pétert bízták meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye jegyzékének elkészítésével, Szendrei Jánost Borsod vármegyével, Divald Kornélt pedig a felső magyarországi vármegyékkel. Bár a kezdeményezés igen dicséretes volt, sajnos nem jutott túl sok eredményre, mivel az egyetlen elkészült munka Divald Kornél jegyzéke is csupán kéziratos formában maradt fenn. Mindezek tudatában még nagyobb horderejű az az elhatározás, miszerint egy újabb ideiglenes jegyzéket kell létrehozni, amit 1900 szeptemberében meg is szavazott a bizottság. Ez a jegyzék Gerecze Péter kiegészítéseivel egy olyan hatalmas kézikönyv kiadását tette lehetővé, ami összefoglalta az összes műemléket, tartozékaikkal és a hozzájuk kapcsolódó irodalomjegyzéket is, amelyek mindaddig különböző helyeken, akár csupán kéziratos formában léteztek. Ez a munka A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma címet viseli, aminek első kötetéhez csatolva jelent meg a Magyarország régi falképeinek jegyzéke és irodalma, valamint a Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke, ami magában foglalta 1847-től a bizottság saját gyűjteményben

61 http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/073/pc007316.html#8 62 http://oroksegfigyelo.blog.hu/2013/12/10/a_muemlekek_orszagos_bizottsaga_az_i_vilaghaboru_vegeig és az Akadémia Archeológiai Bizottságának birtokában lévő rajzokat, freskómásolatokat és a fényképanyag jegyzékét is.

Érdemes felfigyelni arra az aprócska tényre, hogy az országos hatókörű bizottság a felügyeletet a vidéki (levelező) tagokon keresztül gyakorolja. Ha tehát tovább szeretnénk követni a nyomokat és megtudni, honnan szerzett tudomást a bizottság a zárdáról, illetve milyen megfontolásból és ki terjesztette fel azt műemléki rangra, egyértelműen Szendrei Jánosra kell gondolnunk. Gerecze művének irodalomjegyzékében is hivatkozik Szendrei 1903-ban készített Borsod vm. műemlékei című munkájára, amit megelőzött egy 1901-re datált hasonló témájú jelentése a Borsod-Miskolczi Közm. és Múz. Egylet számára. Sajnos ezen a ponton a nyomozás elakad: sem az egyik, sem a másik munkájára nem lehet rátalálni sem a múzeum Történeti Tárában, sem Szendrei életművének bibliográfiájában.63 Utóbbiban Verses László egyik munkája kecsegtetne további eredményekkel a címéből ítélve64, azonban Aranyos nem kerül benne megemlítésre. Egy másik tanulmányból az is kiderül, hogy nem csak én nem találtam Szendrei hivatkozott műemléki jelentéseit: Horler Miklós – Forster Gyula hatalmas vállalkozásáról szólva – megjegyzi, hogy nem tudott nyomára akadni Szendrei kéziratának. 65 A terepbejárásokról készített feljegyzéseinek az összegzése vagy megsemmisült, vagy el sem készült, más lehetőség nincs. A Történeti Tár HTD. 73.33. leltári szám alatt tárolja Szendrei János 1902–1903. évi műemléki felméréseinek kéziratos jegyzeteit. Ezek többnyire a megye nevezetesebb várait, kastélyait, templomait és zárdáit említik meg, Aranyos nevére csupán egyetlen helyen bukkantam az anyagban, a „már jegyzékbe vett de felülvizsgálandó műemlékek” sorában.66 Itt olvasható tisztán, hogy „Aranyos földvár és zárda”.

63 KOPASZ Erzsébet: Szendrei János bibliográfia (Documentatio Borsodiensis 4.), Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1982. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Db_04_Szendrei/?pg=84&layout=s&query=m%C3%BA eml%C3%A9k 64 VERES László: Szendrei János XX. század eleji műemléki felmérései Borsod megyében = Borsodi történelmi évkönyv 6., szerk. DOBROSSY István, Miskolc, 1979, 165–174. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Db_04_Szendrei/?pg=84&layout=s&query=m%C3%BA eml%C3%A9k 65 HORLER Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872–1922) = BARDOLY István– HARIS Andrea szerk.: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Bp., 1996, 79–144, lásd a 136. oldalon a 90. számú jegyzetet. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Mm_09_muemlekvedelem/?pg=137&layout=s 66 HTD. 73.33.45.

Ha a kész jelentést nem is találjuk, a bizonyítékok egyértelműen arra mutatnak, hogy Szendrei János, a Műemlékek Országos Bizottságának borsodi levelező tagja talált rá az aranyosi zárdaépületre terepbejáró utazásai során, esetleg hallott róla valaki mástól, és javasolta azt felvételre az országos műemlékjegyzékbe. 1903-ban, tehát még Megay Géza születése előtt! Szendrei adatait hasznosította először Gerecze Péter 1906-ban, amit 1961-ben továbbvitt Genthon István Magyarország művészeti emlékeiről írt munkájában67:

Zárdaépület, egyemeletes, 3 ablakos, boltozott szobákkal, az Állomás út mentén, később csárda, ma erdészlakás. XVIII. század. (Gerecze Péter: Magyarország műemlékei, Bp., 1906, 240. l. – Derencsényi István, 1955.)

Így került bele az adat Tóvári Judit említett műemléki bibliográfiájába is 1982–1983-ban. A többi, általam elérhető műemlékjegyzék68 azonban még csak meg sem említi a zárdát, némelyik Aranyost sem. Ha mégis felveszik a települést az adattárukba, a református templomot vagy a Petőfi út 64. szám alatti népi lakóházat jelölik meg műemléképületként, a zárdát nem. Hiábavaló volt tehát Szendrei János munkája: az aranyosi csárda – régisége ellenére – soha nem kapott hivatalos műemléki védettséget. Ezért is vált lehetségessé a későbbi tulajdonosok számára, hogy felújítás címén alapvető és stílusidegen szerkezeti változtatásokat vigyenek végbe az épületen – következmények nélkül. Azzal együtt, hogy mégis csak része lehetett a köztudatnak bizonyos mértékben, hogy a csárda műemléki vagy legalább műemlék jellegű épület, már az 1980-as évek előtt is több jelentős átalakítást élt meg az épület. Utalhatunk itt a földszintes „zárda” emeletes csárdává alakítására (amelynek dokumentációja esetleg még megőrződhetett valahol a diósgyőri koronauradalom hagyatékában), vagy a Megay által lerajzolt épülettoldás eltűnésére, nem is szólva a csárdával egy építészeti egységet alkotó lóállások, itatók, kocsiszínek, kutak stb. eltűnéséről, megsemmisüléséről. A Munkásőrség szakszerűtlen 1984-es „felújítása” azonban önmagában legalább annyi kárt okozott, mint amennyi problémát megoldott. Az épület ugyan megmenekült a teljes enyészettől, és új tetőzettel illetve emeleti szinttel tovább folytathatta megváltozott életét. Ezzel együtt azonban eltűntek a hangulatos mestergerendák, a fa lépcsőt beton szörnyeteggel próbálták lemásolni, acél I-tartókkal közfalakat váltottak ki, teljes tetőszerkezet-cserét hajtottak végre, a tető korábbi burkolatát, a fazsindelyt piros palára cserélték. Befalazták a kétágú pincék végeit, illetve ijesztően giccses munkásőr-emblémát raktak ki apró mozaikból a bejárat előtt. Nem tudjuk, mi történt a Saád Andor fotóin még felfedezhető melléképületekkel (egyikük mindenképpen ebédlő- és társalgóépületté alakult át), és a sövénykerítést is betonfal váltotta körben a telekhatáron. Pech, hogy épp a legjelentősebb

67 GENTHON István: Magyarország művészeti emlékei 2.: Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Felsővidék, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1961, 46. 68 Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc megyei város műemlékjegyzéke, Miskolc, 1972. Kézirat.; TILINGER István szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke. Összeáll. az Országos Műemléki Felügyelőség és a Fővárosi Műemléki Felügyelőség, Bp., 1976.; TILINGER István szerk.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye műemlékjegyzéke, Bp., 1976. Építésügyi Tájékoztatási Központ; IKFALVI DÉNES Virág szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke, 1– 2. köt., Országos Műemléki Felügyelőség, Bp., 1990.; DÉNES Virág szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke. Változások a műemlékjegyzékben, 1990, Országos Műemléki Felügyelőség, Bp., 1991.; SZABADFALVI József– CSERI Miklós szerk.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke, I. kötet, Miskolc és környéke, Miskolc, 1992, 42–43. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Kmj_01/?pg=43&layout=s; DÉNES Virág szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke. Változások a műemlékjegyzékben, 1992, Országos Műemléki Felügyelőség, Bp., 1993.; DÉNES Virág szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke. Változások a műemlékjegyzékben, 1994, Országos Műemléki Felügyelőség, Bp., 1995.; B.-A.-Z. megye műemlékvédelmi, régészeti hírmondója (honlap, 2014. évi állapot) http://www.koh7.hu/; http://www.koh7.hu/1_muemlek/00- muemlekek/mlek01.html; http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=2706 (2014. október 25.) A lista a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) által nyilvántartott műemlékadatbázis kivonata, kiegészítve a helyi védettségekkel). átalakítások kivitelezői, a munkásőrök élvezhették legrövidebb ideig (1983–1989) a csárda vendégszeretetét, és az sem túl szerencsés, hogy épp munkásőrségnek maradt fenn a legkevesebb dokumentációs anyaga, így az átalakításaik tervrajzai is megsemmisülhettek vagy lappanganak valahol.69 Időnként elcsodálkozom az épület elnevezésén is: aranyosi csárda. Annyi minden volt hosszú története során, oly sokan birtokolták, mégsem a munkásőrlaktanyára vagy az erdészlakásra emlékezik a köznyelv az elnevezésében, sőt még a rövid, de annál jelentősebb jezsuita időszak nevezéktana sem ragadt rajta. Ma, amikor csárdaként már lassan 150 éve nem funkcionál, amikor már sem uradalmi épület, sem Isten háza, sem erdészház vagy kiképző parancsnokság, hanem csak egy omladozó rom maradt, még mindig aranyosi csárdának ismerjük, a körülötte létrejött külterületi településrészt pedig Csárdaaranyosnak.70 Az aranyosi csárda két alkalommal került a történelmi események és a harcok forgatagába: 1849-ben és 1919-ben. Réti Gabriella 1993-ban még le tudta fotózni az aranyosi csárda falán azt az emléktáblát71, ami az 1849. július 23-án itt zajlott ütközetnek állít emléket:

A táblát 2000-ben a csárdával szemközt felállított Pöltenberg-emlékmű hátoldalára helyezték át. Bal alsó sarka közben megsérült, de ma is ott látható:72

69 A B..-A.-Z. Megyei Levéltár Alsózsolcai Fióklevéltárában legalábbis biztosan nincs tőlük, róluk semmi, és a megyei földhivatal hagyományos tulajdoni lapja sem „lát” vissza az 1980-as évekre. 70 Magyarország 1973-as és 1985-ös történeti helységnévtára – egyedülálló módon – „Csárda erdészház”-nak nevezi, és a korábbi évben 14, a későbbiben 13 fő állandó lakost közöl a statisztikákban. [RFMLib Helytört. 350 M 16] 71 RÉTI Gabriella: Bükkaranyos 700 éves története, 1993, 18. 72 https://www.kozterkep.hu/~/25996/Poltenberg_Erno_emlekmu_Bukkaranyos_2000.html

Az „aranyosi csata” egyik legtömörebb összegzője Gracza Györgynek a századfordulón készült monográfiája, ugyanakkor a hadi helyzetet kevéssé képes érzékletesen szemléltetni: 73

„Cheodaeff előnyomul. Mindenekelőtt azonban seregeink állását szeretné kipuhatolni. Egy csatabiró 9000 főnyi dandárt küld tehát Mezőkövesd felé. A sereg vezetője Kousnetzow kozák hetman. Ugyanekkor a Vll-ik hadtest egy részével: 4000 emberrel Görömbölyből Pöltenberg tábornok is szemleútra indul. A két czirkáló sereg jul. 23-ikán déli egy órakor Harsány mögött véletlenül összetalálkozik, s birokra kel. Az aranyosi csárda előtt, majd a szomszédos erdőben közel öt óra hosszáig tart a viaskodás. Csak az alkony vet véget a küzdelemnek. Estefelé tikkadtan, kifáradva mindakét sereg visszahúzódik; Pöltenberg Görömbölyre, Kousnetzow Vattára. Veszteségünk 20 halott, 80 sebesült, 35 fogoly. Az oroszoké, ha ugyan titkolózó jelentéseiknek hinni lehet, 3 halott és 5 sebesült.”

Hasonló szöveget találunk Csíkvárinál, némileg jobban érzékeltetve az előzményeket és a következményeket: 74 Az osztrákok látták, hogy a diadalmas magyar sereggel nem bírnak és igénybevették a kezdettől fogva tervbe vett orosz segítséget. A hatalmas orosz sereg előtt a magyar csapatok minden hősiességük mellett is hátrálni kényszerültek, nyugatról pedig az osztrákok indultak meg. Június 26-án már ismét üldözött sereg van Miskolcon. Június 30-án bevonultak az oroszok és júliusban megindultak Pest felé. Görgey nem érhette el a déli hadsereget, Vácnál észak felől kisiklott az

73 GRACZA György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, Budapest, Lampel Róbert Kiadása, 1898, 614. http://mek.oszk.hu/06900/06972/pdf/06972_5.pdf 74 CSÍKVÁRI Antal szerk.: Borsod vármegye, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala, Bp., 1939, I. rész, 67. [STEIER: Haynau és Paskievics I. 211.] oroszok kezéből és a Sajó völgyén át eljutott Miskolcig. Paskievics meg akarta támadni Görgeyt, de időre volt szüksége, míg átkel a Tiszán, Cseodajeffel foglalkoztatta. Július 23-án és 24-én Görömböly és Bükkaranyos határában ütközetre került a sor Pöltenberg és Cseodajeff tábornokok között. Július 25-én megtörtént a híres zsolcai csata, mely biztosította a honvédsereg visszavonulását, azután a gesztelyi győzelem volt az utolsó lobbanás. A visszavonuló honvédek nyomában mindenütt oroszok voltak, akik Csáton egyesítették két hadtestüket. Az oroszok trénjének [utánpótlás, hadtápot szállító katonai oszlop] elpusztítása miatt Mezőcsát lángok martaléka lett. A visszavonulás közeledett utolsó felvonásához és augusztus 13-án megtörtént a világosi fegyverletétel.

Adatbázis hiányában véletlen szerencsével sikerült rábukkanni Hajdu Imre újságcikkére, amely az emléktábla és a csárda mementójával idézi fel az 1849-es eseményeket.75 (Figyelemre méltó, hogy bevezetésképpen dicsérő megjegyzést tesz a munkásőrség épülethelyreállító munkájára is.)

75 ÉM, XLI. évf., 109. szám, 1985. május 11., p. 12. Mindenképp elismerést érdemel minden bátor katonai összeütközés az 1849-ben Magyarország területére benyomuló és nyomasztó túlerőben lévő orosz hadsereggel szemben. Vác, Aranyos, Felsőzsolca, Gesztely, Debrecen, Arad: alig néhány állomás csupán a világosi fegyverletételig. Az általam fellelhető szakirodalomban Dobrossy István részletezi leginkább az eseményeket, helyezi ezáltal érthető környezetbe az aranyosi összeütközést:

Miskolc és Borsod megye települései, lakói számára 1849. június elején elkezdődött a szabadságharc harmadik, közel két hónapig tartó befejező szakasza, amely a császári megszállás helyett orosz megszállást jelentett, a környék pedig a várostól keletre és nyugatra felvonulási területből hadszíntér lett. Az orosz beavatkozás rémképe 1849 februárjától kísértett, de az osztrák-orosz szövetségre csak májusban került pecsét. Ferenc József május 1-jén kért hivatalosan segítséget Miklós cártól, aki Lengyelország alkirályát, Ivan Paszkevicset utasította a szükséges előkészületek megtételére. 1849. május 21-én Varsóban amikor Ferenc József térdre borulva kezet csókolt Miklós cárnak, a magyar szabadságharc ügye (ha addig még voltak is illúziók) véglegesen megpecsételődött. A szerződés megkötését követő napokban Miskolcon is megjelentek a hirdetmények, falragaszok, hogy „a muszka ellen keresztes háború rendeltetik”, de a fáradtság és a félelem már nagyobb volt, mint a lelkesedés. Wysocki József a szabadságharcban honvéd tábornok, korábban a krakkói nemzetőrség tisztje mintegy háromezer főre tehető lengyel légiójával a városban lelkesedést váltott ki, ami az oroszokat viszont dühítette. Szendrei János írja Miskolc monográfiája IV. kötetében, hogy a lengyel légió „városunkban igen nagy élénkséget adott. Tábornokuk volt Visóczky. Ezen seregnél nagy fényűzés uralkodott, itt tavasztól kezdve szinte az orosz sereg bejöveteléig időzött.” Paszkevics 1849. június 6–15-e között az orosz fősereg zömével átlépte Dukla tájékán a határt, s Eperjes–Kassa–Miskolc fontosabb települések elfoglalását célul tűzve nyomult előre. Az intervenciós sereg nagyobb volt, mint a júliustól Haynau báró főparancsnoksága alatt álló osztrák haderő. A 200.000 fős sereg 3 hadtestből és más egységekből állt, a gyalogságot 600 ágyú erősítette. 2 hadtest pedig Erdélyben támogatta az osztrákokat, de még egy hadosztálynyi „segítséget” kapott Haynau is. Fontos tudnunk, hogy a szabadságharc idején az északi front, az északi határ mindig gyenge pontja volt a védekezésnek. 1848 végén, 1849 elején Mészáros, majd Dembinszky is vesztett Schlick altábornagy ellen. A Dembinszky helyét június közepén átvállaló Wysoczky tábornok „serege” vagy „légiója” a lengyeleken kívül magyarokból, szlovákokból, ruténekből, románokból és magyar szolgálatba állt osztrák hadifoglyokból állt. Amikor a jó szándék és lelkesedés, valamint a területellenőrzés és rendfenntartás helyett a szervezett fegyveres ütközetek felvállalására lett volna szükség, szinte természetesnek kell tartanunk a folyamatos visszavonulásukat. Előbb Miskolcig, majd Hatvan térségéig hátrált a légió. A fel-dunai hadtest Görgey irányításával ekkor még Komáromban volt, így az oroszok ellenállás nélkül szállták meg Görömböly–Miskolc–Forró térségét. A fősereg Miskolc környékén vesztegelt június 29. és július 7. között, amelynek fő oka a magukkal hurcolt, de itt dühöngve kitört kolerajárvány. (A járvány közel 5.000 embert érintett.) Az oroszok elővéd egységei tovább vonultak, s Rüdiger tábornok, hadtestparancsnok vezetésével július 7-én elérték Mezőkövesdet. Miskolcon helyőrség maradt az osztrák Karl von Roth vezérőrnagy irányítása alatt. (Ez a korabeli leírás és számbavétel szerint egy orosz ezredet, egy osztrák zászlóaljat, két dzsidás századot, fél század kozákot jelentett, valamint hat ágyút. Elsődleges feladatuk a mintegy kétezer kolerás beteg védelme és Kassára szállítása, valamint a nyugati irányba mozgó csapatestek hátterének biztosítása volt.) Ezt a helyőrséget erősíti meg Paszkevics úgy, hogy 1 hadtestét (Cseodajev tábornok vezetésével) Debrecenen és Tokajon át július 6–13. között (Bükk)Ábrány térségébe irányítja, s csak a tartalékot telepíti Miskolcra. Az oroszok első megszállása Miskolcon így június 29-től július 20- igy tartott. A felmentést Görgey csapatai hozták, akik most ismét északi irányból jöttek Miskolcra. Miskolc orosz megszállása kezdetén Görgey még Komáromnál volt, ahol július 2-án megsebesült (ekkor kapta legendássá váló fejsebét, koponyasérülését). A csatába bocsátkozó Klapka tábornok 11-én súlyos vereséget szenved Haynau csapataitól. 1849. július 8-án a kormány elhagyja Pestet és Szegedre vonul, s az észak felől támadó oroszok és a nyugat felől előrenyomuló császáriak bekerítését elkerülendő, a magyar haderő Szeged térségében való koncentrálása mellett dönt. A fel-dunai hadseregből Klapka tábornok vezetésével így marad két hadtest Komárom védelmére, három hadtesttel pedig Görgey útba indul Szeged irányába. Így ütközik Vácnál 1849. július 15-én Grabbe altábornagy, a 6. orosz hadosztály parancsnokának seregeivel. Keletre Grabbe altábornagy, délkeletre Paszkevics-Erivanszkij tábornagy állja el útját, ezért kényszerül északkeleti irányba megismételni januári útját. Görgey, Pöltemberg és Nagysándor a VII., a III. és az I. hadtestekkel július 21-ére érkezik meg Rimaszombat–Rimaszécs és Dubicsány térségébe. Csapatai elnyúlva, másnap Miskolc–Sajószentpéter–Vadna térségében állomásoznak, míg július 23-án Miskolc központtal Diósgyőrt–Görömbölyt–Csabát, Alsózsolcát, Sajóládot szállják meg. Hadtápja Ongán át Szerencs felé vonul a menekülőkkel. Cél a tiszai átkelés, majd Debrecenen keresztül Szeged irányába vonulás, illetve egyesülés az itt összevont magyar hadsereggel. A magyarok és oroszok nem tudják, hogy milyen nagyságú erők állnak szemben egymással (Görgey azt hiszi, hogy a főerőkkel ütközik). Így kerül sor Vatta–Harsány–(Bükk)Aranyos térségében, majd július 25–26-án Felsőzsolcán ütközetre. A miskolciak mindkét csatának szemlélői.76

Valójában hogy mi is történt Görömböly–Bükkábrány–Harsány térségében, azt egy részt vevő tüzérhadnagy, Sáfrány Mihály visszaemlékezéséből (is) ismerjük. Eszerint „Görgey serege – ti. a VII. hadtest viszonylag elnyúló és nagy területet elfoglaló három hadosztálya – 1849. július 22- én Diósgyőr alatt állott, s előörseit Harsányig tolta előre. A magyar sereg – észak felől – nagy utat tett meg. Egyhuzamban 25 mérföldet gyalogolt anélkül, hogy csak egy percre is megpihent volna. A fáradtságtól elcsigázott honvéd úton-útfélen összeesett, mint egy üres zsák. Képtelen volt tovább gyalogolni. A magyar vezér nagyon sietett. Már július 23-án tovább akart indulni Miskolcról. Cseodajev oroszai már elállták a magyarok útját. Paskievics pedig hátban készül a magyar hadat megtámadni, hogy Görgey seregének egyesülését a Szeged–Arad vidéken lévő magyar hadtesttel meggátolja. Cseodajev orosz tábornok Ábrányban lévő orosz előhadával, mely összesen kilenc gyalog zászlóaljból és 24 lovas századból állott, július hó 23-án erőszakolt szemlét kísérelt meg. A sajátságos véletlen játéka akarta, hogy a magyar sereg fővezére, Görgey Artúr, ugyan e napra parancsolta meg Pöltemberg tábornoknak, hogy intézzen szemlét Mezőkövesd felé. A két felderítő különítmény Harsány környékén akadt egymásra július 24-én déltájban. Az orosz sereg ötszörte nagyobb volt, mint a magyar. Cseodajev azonban, népünk dicséretére legyen mondva, nem volt tájékozva a magyar sereg állásáról és számáról. Az orosz vezér azt hitte, hogy Harsánynál Görgey egész serege áll vele szemben. Ez volt az oka, hogy az oroszok nem mertek komoly összeütközésbe bocsájtkozni, hanem ütközet helyett az országúttól jobbra és balra fekvő erdőket szállták meg. A kozákok erre rohamot intéztek a magyar sereg ellen, de a magyarok ezt könnyűszerrel visszaverték. A magyar sereg célja sem verekedés, hanem csak kémszemle volt, a kozákok visszaűzése után tehát teljes rendben kezdtek visszavonulni.” Görgey sem volt biztos abban, hogy a várható orosz hadműveleteknek mi a célpontja: Tiszafüred vagy Miskolc ellen irányulnak-e? (Ti. ha az oroszok Tiszafürednél átkelnek a folyó bal oldalára, sokkal közelebb állva Debrecenhez elvágják a még Sajó vonalánál tartó, a Tisza jobb oldalán álló Görgey-sereg útját, amelynek Miskolcról Tokajba, innen Debrecenen keresztül Nagyvárad volt a visszavonulási útvonala.). Erről a dilemmáról ő maga így ír: „…Miskolcznak volt orosz őrsége már július 20-án ezt a pontot odahagyta, a mikor elővédünk még 10 mérföldnyi távolban volt ezen város felé közeledőben. (A) VII. hadtestünk járőrei pedig már július 22-én megtudták azt, hogy Harsány mellett (két mérföldnyire Miskolczhoz a gyöngyösi úton délnek) orosz előörsök állnak, – nyilván a volt miskolczi őrségei. Hogy ez a gyönge hadoszlop nem tartotta többé szükségesnek 10 mérföldre kitérni előlünk: ez a körülmény arra engedett következetni, hogy van már minek megvetni a hátát. Már most: hogy az orosz főhadsereg maga-e ez a háti támasz, vagy csak egy oldalvéd-csapatja, az talán éppen Tisza-Füred ellen előnyomulóban lévő zömnek: ezt kideríteni volt Pöltemberg tábornok föladata, mikor megkapta a parancsot, hogy július 23-án Nyék és Harsány irányában előrenyomuljon. …Előcsapatai Vatta felől keményen megtámadtattak s az országút mentén a Görömbölytől délnyugatra emelkedő magaslatig visszaszoríttattak. Itt

76 DOBROSSY István: Miskolc írásban és képekben 5, Miskolc, 1998, 30–32. aztán az ellenség a VII. hadtest zömétől előre küldött erősbítésre talált és a harcz elöl kitérvén, menten visszafordult Vattáig. …Másnapra, július 24-ikére valószínű volt, hogy VII. hadtestünk állása ellen komoly támadást forral.” Harsány és Görömböly között az aranyosi csárdánál került sor a csatára. Az aranyosi csata egyébként sem a korabeli naplóíróknál nem szerepel, sem Görgey, sem pedig Sáfrány Mihály tüzértiszt nem tesz róla említést. Annyi ismeretes, hogy az orosz Kuznyecov altábornagy egy kozák ezrede, lovas századok és tüzérek vettek részt a csatában, míg magyar részről huszárok, gyalogság és tüzérség fejtett ki ellenállást, illetve fokozatosan vonult vissza mintegy 4 órás csata után. (A harcoló egységek létszámadatai Szendreinél megbízhatatlanok.) Pöltemberg tehát a gyöngyösi úton visszavonult Miskolcig, Miskolcon és Csabán át pedig a kassai országúton folytatta útját át a Sajó bal partjára, illetve Felső Zsolcára. A VII. hadtest (Pöltemberg) a Sajó vonalán Alsózsolcától Ónodig, a III. hadtest (Leiningen-Westerburg) Alsózsolcától fel Arnótig, az I. hadtest (Nagysándor) Arnóttól Sajóvámosig foglalt hadállást. Görgey a főhadiszállással Sajószentpéterről Ongára költözött. Ilyen körülmények között és felállással került sor a zsolcai csatára.77 Ugyancsak Dobrossy István gyűjtötte össze azokat a naplóbejegyzéseket, visszaemlékezés-részleteket, amelyek a Borsod megyei hadszíntérhez kapcsolódó eseményeket írnak le a szemtanú hitelességével. Ezekből a szövegekből szemezgettem ki az aranyosi csatára vonatkozó részeket:78 Lichtenstein József (1837–1914) Görgey rövid ideig is időzött Miskolcon és Borsod megyében, hanem seregével igyekezett, hogy minél előbb Tokajnál a Tiszán átkelhessen. Hátrahagyott egy kisebb hadoszlopot Pöltenberg és Nagy Sándor vezetése mellett, mely Borsod vármegye területén július 23.-án Harsány, július 24. Görömböly, július 25. és 26.-án Miskolcz és Felső-Zsolcza között július 27-én Ónodnál csatázott az oroszokkal, hogy ezeket, ha csak rövid időre is feltartóztassa és védje a fősereg további elvonulását a Tisza felé. Szűcs Sámuel (1819–1889) Jul. 23. […]Az aranyosi csárdánál pedig, a’ mieink, és oroszok közt, eggy kis összvecsapás kerekedett, mellyben, az ellen’ túlnyomó száma miatt, a’ magyarok veszítettek. […] Ugyancsak 23-n az aranyosi csárdánál összvecsapás történt, 24-n, a’ bukkancz, vagy is inkább Görömböly’ vidéke lőn csatahellyé, honnét, a’ mieink visszavonúltak, ez azon nevezetes nap, mellyen utoljára láttuk, a’ magyar sereget. Szűcs Miklós (1820–1886) 23-án […]– Estve fele öszve ütközés volt a’ muszkával az aranyosi csárda közelében, hol a’ mieink vorpostíroztak, a’ mieinkből sok megsebesűlt. Szűcs Lajos (1828–1904) De alig hagyta el Miskolczot, midőn a délutáni órákban előbb szakadozottan, majd mindig sűrűbben lehetett hallani a városunk közelében eső Görömböly község határában össze ütközött ellenfelek ágyuinak dörejét. Ugyanis a Görgey által az orosz hadsereg állásának megfigyelésére kiküldött Pöltenberg tábornok VII-ik hadtestét Tscheodajew orosz tábornok hadosztálya megtámadván, a Görömböly és Mályi községek között elterülő fensikon, de kiválólag a Harsány felé vezető országút magaslatán kifejlett erős közdelemben Pöltenberg az erdő szélén megjelent oroszokat igen élénk lövegtűzzel már vissza riasztotta, de midőn a kozákok a magyarok állását két oldalról bekeríteni akarták – Pöltemberg elérkezettnek látta az időt, hogy a külömben is túlnyomó erővel rendelkező orosz sereg elől hadtestét visszavonulásra vezényelje, mit annyival inkább teljesíteni kellett, mert Görgeytől épen az ütközet hevében vette azon parancsot, hogy hadtestével a tulnyomó muszkahaderő elől vonuljon vissza. Én ezen pár óráig tartó heves harczot a »Veresrák« szomszédságában – a most Nádpataky László földbirtokos tulajdonát képező tanyaház melletti földdel felhányt pincze tetejéről néztem,

77 DOBROSSY István: Miskolc írásban és képekben 5, Miskolc, 1998, 57–61. 78 DOBROSSY István: Borsod és Miskolc 1848–1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések, Miskolc, 1998, 33–149. szomorúan látva, miként vonul át a Hejő vizén, Szirma és Kistokaj felé a magyar sereg nagyrésze, míg a másik rész Miskolcz felé húzódik vissza.

Érdemes itt még egy árulkodó apróságra felhívni a figyelmet az emléktáblánk szövegében: „Állította a 80. évfordúlón a Hadimúzeum kezdésére Bükkaranyos község közönsége”. Nem nehéz megfejteni a táblaállítás időpontját, de ez az 1929-es, meglehetősen korai dátum beszédes lehet, csakúgy, mint a Hadimúzeum kifejezés. Ekkor ugyanis a hadtörténeti múzeumunkat Magyar Királyi Hadtörténelmi Múzeumnak hívták, de a még fiatal intézmény nem igazán foglalkozott vidéki hadi események megjelölésével. Kevesen tudják azonban, hogy az 1920-as években létezett egy Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület nevű szervezet, „melyet az alig néhány évvel korábban alakult m. kir. Hadtörténelmi Múzeum szellemi és anyagi támogatására, valamint a magyar és a magyar vonatkozású hadtörténelem tárgyi és szellemi értékeinek megmentése érdekében hoztak létre 1924-ben” – írja róla Babucsné Tóth Orsolya79, majd így folytatja:

„Az 1920-as években létrejött, új feladatkörű társaságok sorába illeszkedik a Hadimúzeum egyesülete, mely vállalta a Múzeum működéséhez és munkájához szükséges erkölcsi, szellemi és anyagi támogatás megszervezését és irányítását. Pénzadományokat gyűjtött, alapítványának egy bizonyos hányadát, befektetéseinek jövedelmét a Múzeum támogatására fordította. Vidéki fiókegyesülete révén közösségi keret lehetőségét nyújtotta a magyar hadtörténelem iránt érdeklődők számára, akik saját régiójukban ismertté tették a Hadimúzeumot. Közösen megszervezték az intézet külső munkatársainak körét, akiknek közreműködésével lehetőség nyílt az országban fellelhető muzeális és jelenkori (akkori) tárgyak feltérképezésére. Az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület alakuló közgyűlését 1924. szeptember 27-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartották. Ekkor szavazták meg a megjelentek a társulat feladatát és működési feltételeit rögzítő alapszabályt, melynek belügyminiszteri láttamozását követően, november 10. után kezdte meg valós tevékenységét az egyesület. A szervezet működési körét az alábbi öt pontban foglalták össze: „1. A Hadtörténelmi Múzeum érdekeinek minden téren és alkalommal való felkarolása. 2. A Hadtörténelmi Múzeum anyaggyűjtési körébe tartozó tárgyak, ábrázolatok vagy adatok felkutatása, ilyeneknek a Hadtörténelmi Múzeum részére való megszerzése és e célra pártoló, tudósító vagy gyűjtőtársak és körök szervezése. 3. A hadtörténelem tudományos művelése, ennek elősegítésére előadások, kiállítások rendezése, tudományos, művészeti pályázatok hirdetése. 4. A hadiesemények, személyek stb. emlékének megörökítése, az ezzel kapcsolatos ünnepélyek és teendők szervezése és rendezése. 5. Az erkölcsi alapon nyugvó, minden olyan társadalmi tevékenység, mely az egyesület céljának előmozdítása érdekében hasznos és kívánatos, így különösebben a tagok társadalmi érintkezésének előmozdítására és az egyesület tudományos, művészeti stb. tevékenységének kifejtésére egyesületi helyiség létesítése.” Az egyesület egyik alelnöke volt dr. Szendrey János, akinek 1927-ben bekövetkezett halála után az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület igazgatósága 1927. december 7-én gyászülést tartott emléke előtt tisztelegve, és határozatban kimondták, hogy a társulat tudományos pályadíját róla nevezik el. (Hadimúzeumi Lapok, 1927. 5-8. sz. 3. p.)”

Tehát itt is, csakúgy, mint a csárdaépület műemlékké nyilvánítása körül, újra Szendrei János kulturális szervező munkájával találkozunk: valamiért mintha szívügyének tekintette volna az általa zárdaként ismert épületet. A bükkaranyosi csatából éppúgy ismerünk legendákat, mint a felsőzsolcai ütközetből – írja Dobrossy István. 1947-ben [a száz éves évfordulóra] készült egy „múzeumi terepbejárás”, amelynek jegyzőkönyve a bükkaranyosi csárdánál lévő „állítólagos 48-as orosz tábornok síremlékének” felkutatásáról készült: „Az emlékkő az országút mellett 18 lépésnyire van, – írja

79 BABUCSNÉ TÓTH Orsolya: Az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület, A Hadtörténeti Múzeum értesítője 6., Acta Musei Militaris in Hungaria, szerk. HAUSNER Gábor, Hadtörténeti Múzeum, Bp., 2003, 43–78. Megay Géza restaurátor – az aranyosi csárdától pedig pontosan északi irányban 120 lépésnyire fekszik. A két darab szürke homokkőből álló emlékoszlop az erdőszélen, a fák alatt van jelenleg felborítva mindkét darabjával, tehát már nem az eredeti helyén. Az erősen bemohásodott feliratot sikerült kitisztítanom annyira, hogy annak feliratát teljesen olvashatóvá tudtam tenni. Felirata az emlékkő felső, tehát obeliszk alakú részén egy erősen domborúan kifaragott koszorú közepén van, mélyített betűkkel bevésve.” Megay Géza rajzot és felmérési dokumentációt is említ, amelyek azóta elkeveredtek a kéziratától. „A községben többféle legenda van a kőoszlopról – írja jelentése más részében. Legtöbben azt állítják, hogy a Kutyavacok nevű helyen ütköztek meg 48-ban az oroszok a magyar sereggel és ott esett el egy orosz fő, illetve törzstiszt, vagy tábornok és annak a sírköve lenne a kérdéses emlék. Mondják még azt is, hogy egy orosz futáré, aki az aranyosi csárdánál esett el.”80 A rajz azóta szerencsére előkerült81, és újdonsággal szolgál a csárda és korának történetéhez. A Megay által még tisztábban olvasható felirata és az egész „emlékkő” alakja ugyanis nem síremléket sejtet, sokkal inkább egy kereszt vagy feszület talapzatát. A szöveg nagyon nehezen, és csak részleteiben értelmezhető, nem utolsósorban az alkalmazott, szinte archaikusnak mondható rövidítések miatt, illetve az sem tesz jót a megőrződésének, hogy könnyen málló homokkőből készült: „Mind ki erre jársz, te [?] a kereszt fára függ […]; Az érettünk szenv[edett] Názáreti Jézus […]”. Semmi jele sírfeliratnak, elhunytak nevének, egyáltalán semmi olyasminek, ami síremlékre jellemző. A „Tizal, Léna és Jana 1867” feliratot illetve a halálfejet egyelőre nem tudom értelmezni, elképzelhető az is, hogy későbbi rávésés, ami nincs kapcsolatban az eredeti szöveggel. A szöveget övező babérkoszorú jellegzetesen 19. századi minta, de ennél érdekesebb a kereszttel ötvözött IHS monogram, amely a 18. század óta a jezsuiták címerének közismert része, (Iesus Humilis Societas ’Jézus alázatos társasága’) sőt egyenesen a jezsuiták jele lett. Vajon mit keres egy ilyen jel egy 19. századi kereszttalapzaton (archaikus rövidítésekkel), amikor a jezsuiták már 1773 óta elhagyták ezt a helyet?

80 DOBROSSY István: Miskolc írásban és képekben 5, Miskolc, 1998, 30–32. 81 HOM HTD. 69.5.121.1.

Ha már hiányos kereszttalapzatnál járunk, nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a miskolci út mellett álló másik „csonka kereszttel”, amit a csárdánál állóval ellentétben eleve ezen a néven ismer a hagyomány (talán mert később, a 20. század folyamán döntötték le?). A csonka kereszt talapzata is ugyanabból a könnyen málló homokkőből készült, mint a „testvéréé”, ami szinte lehetetlenné teszi a feliratának kibetűzését. Az egyetlen, általam elolvasható értelmes szó a felirat közepén a „várad” szó: elgondolkodtató, mit keres itt ez a szó, Miskolc mellett, a mai Pingyom tetőn.

A másik, időben hozzánk közelebb álló történelmi esemény, amelynek a kellős közepébe kerül az aranyosi csárda, Miskolc visszafoglalása a csehektől 1919-ben. Ehhez már elsőrangú forrásaink vannak: közzétett hadosztályparancsnoki jelentések és korabeli újságcikkek. Ezekből kiderül, hogy a harcokkal együtt vonuló parancsnokság ideiglenesen az aranyosi csárdában rendezkedett be, amíg a környéken folytak a harcok:

1919. május 17. (délután 6 óra) INTÉZKEDÉS MÁJUS HÓ 18.-RA82

1. Az ellenség helyzete: kettő szd. kettő ágyúval Alsó Hámoron, egy szakasz Diósgyőrön, egy szd. a Diósgyőri Vasgyárban, egy zlj. Csabán, egy szd. Görömbölyön, egy szd. Mályin, egy szk. Kis-Tokajban, egy szk. Alsó Zsolcán, egy szd. Felső Zsolczán, 3–4 zlj. 2 üteggel Miskolcon. 2. Az 1. h. o. csapatai f. hó 18-án Kis Győr, Aranyos, Ládháza vonalában felzárkóznak, a 10. dandár csapatait leváltják, zárt előőrsi felállítást vesznek fel s a felderítést bevezetik. 3. A következő eltolások foganatosítandók: 1/8. zlj. Harsányból Kis Győrre, II., III/8. zlj. Aranyosra meneteljen, ezredparság Aranyos. Az egész 7. ezred Borsod Nyék és Ládházán egyesüljön. A 9. ezred Felső Ábrányból Harsányba, a 32. ezred és az árkász zlj. Mezőkeresztesről Ernődre meneteljen. A 31. dandárparság Harsányba kerül. A h. o. tüzérsége állva marad. A 7. ezredparság és 1. zlja Emődről, a 8. ezred Harsányból reggel 7 h induljon el, a 32. ezred és árkász zlj. indulási idejét, valamint a 9. ezred indulási idejét az ezredparság határozza meg. 4. A 8. ezredparság szakaszainak Kis Győr, illetve Aranyosra való beérkezte után, Borsod Nyéken pedig még a hajnali órákban a 10. dandár csapatainak leváltása haladéktalanul megkezdendő. A 10. ddrparság a holnapi nap folyamán az összes leváltott csapatait, kivéve a Latorut psz-nál álló szakaszát, valamint a ddr-nak Harsányban és Emődön levő részeit, f. hó 18.- án Heő Keresztúr, Heő Szalontán egyesítse. Dandárparság Heő Keresztúr. Huszár szakasza a 32. ddrparság rendelkezésére Emődön visszamarad. 5. Biztosítás: a h. o. csapatai zárt előőrsi felállítást vegyenek fel. A tábori őrsök vonala a következő: (részletes térkép alapján) Sajópetri, Ládházi tanya, 174. magaslat (Borsod Nyék írás felett,) 219. magaslat, (Kakasnyílás, Lencsés, Ravaszkatető, Nyálas gálya vonala. Sajó Petriből a Ládház-i tanyáig kizárólag az előőrsöket a 10. dandár csapatai, onnan a Hideg völgyig (bezárólag) a 7. ezred, onnan a Ravaszka tetőig bezárólag a 8. ezrednek Aranyoson levő része, onnan nyugatra a 8. ezrednek Kis Győrön levő zlj-a állítja fel. Az előőrsök a Sajótól a Ládházi tanyáig a 10., onnan a Hidegvölgyig a 32., onnan nyugatra a Nyálas gályáig a 31. ddr-parságnak lesznek alárendelve. A Tisza és Sajó vonal biztosítása, úgy mint eddig, továbbra is megmarad a 10. ddrparságia alatt. 6. Felderítés: a felderítés haladéktalanul megszervezendő és (foganatosítandó a 10. ddrparság által az Emőd–Miskolczi vasútvonaltól keletre fekvő területen, iránnyal Miskolc és Tisza Lucz felé, a 32. ddr. felderít a Borsod Nyék–Miskolczi út mindkét oldalán, a 31. ddr. Aranyos, Görömböly, Miskolcz, Kis Győr, Új Huta, Alsóhámor községek által határolt területen. Erősebb gyalog járőrök és felderítő osztagokkal f. hó 18.án és 19.én igyekezzenek a ddr. parságok Alsóhámor, Diósgyőr, Miskolc, Felső Zsolca vonalából délre fekvő területet intensiven felderíteni, a h. o. parság a tüzér felderítést külön paranccsal szabályozza. 7. Felvételezés: f. hó 18.án déltől kezdve az összes csapatok részére az Emődi vasúti állomáson eszközölhető.

82 A miskolci csata dokumentumaiból, közzéteszi SZÍJJ Jolán, Hadtörténelmi Közlemények, 1969/1, 139–161. 8. Betegek egyelőre az ezredek által az elhelyezési körletekben felállítandó gyengélkedő szobákban hagyandók. 9. Az összeköttetésekről a ddr. parságig, illetve Vattára a tüzérséghez a h. o. parság gondoskodik, onnan a csapatokhoz az összeköttetésről a ddr. parságoknak lesz a kötelessége. További rendeletig a 32. ezred távbeszélő szakasza a 32. ddr. parságnak rendeltetik alá, a 31. ddr. parságnak innen lesz egy távb. szakasz f. hó 18.án rendelkezésére bocsájtva. Az ütegek részére távíró anyag f. hó 18.án lesz kiutalva. 10. A holnapi nap folyamán a h. o. csapatai részére szükséges térképek ki lesznek küldve. 11. Jelen intézkedés kiadatik: a 10., 31. és 32. ddrparságnak, az 1/32. tüzérosztályparságnak a Vattán levő össztüzérség értesítése végett és a 32. ezredparságnak az árkász zlj. értesítése végett közvetlenül. Az Emődön levő tüzérek a 32. ddrparság által értesítendők. 1919. V/17, dut. 6 h. 1. h. o. parság 517/8. hdm. HL. MTK. III. hadtest 518/15. hdm. sz. 81. doboz. – Eredeti tisztázat.

1919. május 19. INTÉZKEDÉS MÁJUS HÓ 20-RA

1. Az ellenségről eddig ismeretes: Tisza Lucon két zászlóalj román gyalogság, ebből egy különítmény (240 fő, 2 gp., 24 lovas) a Sarkad puszta előretolva. Románok éjjelenként Girincs, Köröm, Sajóhidvég és a Hernád vonaláig járőröket tolnak előre. Alsó Zsolcán, Felső Zsolcán, Kistokajban, Mályin, Görömbölyön egy-egy ellenséges cseh század, Csabán, Diósgyőrön állítólag egy-egy zászlóalj. Alsóhámoron két század, és Újhután felderítő osztagok. Miskolcon négy-öt zászlóalj, állítólag a 31., 32., 35. cseh légiós és 96. toborzott tót ezredekből. Az ellenséges tüzérség helyzete a beérkezett hírek szerint a következő: a Felső Zsolcáról Miskolcra vezető műút mentén a 114. magaslattól 3 ágyú, Csaba északi kijáratától 200 méterre északra három ágyú, az Örömhegytől északra a Kol. Pocogó írás második „o” betűjénél, a teknőben egy ágyú, a Diósgyőri vasgyárnál 3 ágyú. Egy üteg a Rangier bahnhoftól nyugatra fekvő kórház írás alatt, a szőlő délkeleti sarkánál, egy üteg az Avashegy 234. magaslattól nyugatra fekvő temető jelzések közepén. Állítólag Görömböly község mellett fekvő 120. magaslat mellett levő hídnál szintén lenne néhány ágyú. A miskolci Rangier bahnhofon egy cseh páncélvonat áll, mely vonat Szirma magasságáig szokott csak előre jönni, Szirma és Mályi között a vasúti sínek több helyütt fel vannak szedve. Hírek szerint a csehek Miskolc kiürítését előkészítették. 2. Az 1. hadosztály csapatai a 10. dandárral és a Cserépfalun levő különítménnyel (két zászlóalj) együtt folyó hó 20.án Miskolcot elfoglalja. 3. Mályi községben levő izoláltan előretolt cseh század lekapcsolására a következőket rendelem: A 7. m. ezred reggel 7 órakor Borsodnyék, északi kijáratától egy zászlóaljjal Mályit arcban, egy zászlóaljjal a vasúti töltés mentén oldalba támadja meg. Ezen zászlóalj Kistokaj felé a jobb szárny biztosításáról gondoskodjék. A 32. dandár parancsnokság ezt a támadást, ha szükséges, Borsodnyék környékéről a neki alárendelt két üteggel támogassa. A ho. parancsnokság a 12. sz. páncélvonatot az akcióban való részvételre utasította, az érintkezés a dandár parság részéről a páncélvonattal felveendő. A 8. m. ezrednek II. és III. zászlóalja reggel 7 órakor Aranyosról Felsőtanyán át Rókalyuk magaslatra menetel és utasítatott, hogy a 221. illetve 203 magassági pontok környékéről a Mályin levő ellenséget oldalba és hátba támadja meg. A 9. m. ezred, mögötte a Vattán elhelyezett összes tüzérség Harsányból reggel 7 órakor indul és a műúton a Dongótető magasságáig menetel. A 32. gyalog ezred Emődről reggel 6 órakor indulva Aranyoson át ezen oszlop mögé zárkózzék fel. Sajópetri, Rókalyuk, Dongótető vonalából a hadosztály csapatai délelőtt 9 órakor a Miskolc felé való további előnyomulást következő csoportosításban kezdjék meg: 32. dandár, 7. munkás ezred, árkászszázad, páncélvonat, H/32., III/19. üteggel a Heő pataktól keletre eső területen általános iránnyal Kistokaj, Szirmán át, a 31. dandár a 8. ezredi II., III. zászlóaljával a Rókalyuk magaslatról Csosnatető, Lenyászótető, Benedek hegyen át az Avas hegyre, 9. ezredével a Dongótetőről Meleghegyen, Tapolczán át a Magashegyre. A 38. tüzér ezred 4 ütege a 31. ddr. parságnak alárendeltetik. A 32. gyalog ezred a műúton további parancsomig, mint ho. tartalék állva marad. A ho. támadó előnyomulását a jobb oldalban a 10. ddr. csapatai biztosítják, illetve a 32. ddr. esetleges harcait támogatják. A 10. dandár a Tisza és Sajó vonal biztosításának további fenntartása mellett délelőtt 9 órakor Ónod északi kijáratától indulva Sajópetrin, Sajóntúlpusztán, Új-Jenke psz. felé lépcsőzetes viszonyban nyomul elő. A Kisgyőrön levő 1/8. zászlóalj a neki alárendelt 1/38. üteggel Kisgyőrről reggel 7 órakor indul, Nagykőmázsán át Poklostető magasságáig nyomul elő, fedezi ott a ho. balszárnyát és lesállásból Miskolctól délre fekvő magaslatokon esetleg felfejlődő ellenséges erőket szárnyba és hátba támadja meg. A diósgyőri vasgyár felé az ott jelzett ellenséges erők lekötésére és foglalkoztatására legalább egy század kikülönítendő. Cserépfaluról egyidejűleg két zászlóalj Répáshután át külön intézkedés szerint Alsóhámor felé támad. 4. A ho. parság reggel 8 órától kezdődőleg az aranyosi csárdánál, később dél felé a Csosna tetőn. 5. Az összeköttetés fenntartására Borsodnyék, Aranyos, Aranyosi csárda között külön távíró vezeték van kiépítve. A 32. és 31. dandár előnyomulása alatt a Borsodnyék, illetve aranyosi csárdánál levő állomásba kapcsoljon be és a telefon összeköttetés állandó fenntartásáról a két dandár parság gondoskodjék. A 10. dandár parság részben meglevő állami vezetékeken, részben a saját maga által kiépített telefonján a Mezőnyárádon levő ho. telefon központon át, esetleg Nyéken át jelent. A Kisgyőri zászlóalj előnyomulási útján küldöncállomásokat létesítsen és lovasküldöncökkel jelentsen. A viszonyokhoz mérten a Kisgyőri zászlóalj és a 9. m. ezred balszárnya az erdei utakon át egymással a kölcsönös összeköttetést keressék. Folyó hó 20-ára és 21-ére a 31. a 32. dandárhoz és Kisgyőri zászlóaljhoz 6–6 lovast osztok be, ezek ma délután beérkeznek. 6. Folyó hó 20.-án saját harci repülők Miskolcot külön parancs szerint támadják, jelzésük piros-fehér-zöld szárny. 7. Lőszerrel a csapatok el vannak látva. Esetleges szükségletre egy lőszervonat Emőd vasúti állomáson készen áll. Lőszer ott csapatok által direkt felvételezhető. 8. A sebesültek elszállítására a dandár parancsnokságok a községi direktóriumoktól előfogatokat igényeljenek, azokat Ónod, Borsodnyék, Aranyoson helyezzék készenlétbe, az emődi vasútállomáson egy betegszállító vonat lesz. 9. A csapatok f. hó 20.-án egy tartalék adagot kenyérrel fogyasztanak. A kulacsok megtöltésére 20.-án reggel kétszeres kávékonserv kiméret adandó. 10. A csapatok vonata a jelenlegi élelmezési állomásokon menetkészültségben visszahagyandók. A csapatot csak az követheti, ami a harchoz okvetlen szükséges. (Konyhák nem!) 11. Esetleges foglyok Harsány községben gyűjtendők. 12. Jelen intézkedés kiadatik: A három dandár parancsnokságnak, 1/8. zászlóalj, árkászszázad, 12. páncélvonat parancsnokságnak, 1–1 példányban, az ezredeknek annyi példányban, hogy vele a zászlóalj parancsnokságok is elláthatók legyenek, 38. tüzér ezred részére 7. 32. tüzér ezred részére 3 példányban, tudomásulvételre IlI/hadtest parancsnokságnak egy-egy példányban.

Kerekes s. k. ho. parancsnok HL. MTK. III. hadtest 519/14. hdm. sz. 81. doboz. – Eredeti másolat (Julier Ferenc kézjegyével).

A Népszava 1919. évfolyamában egy lelkes harctéri tudósító számol be az események forgatagáról, a magyar (vörös) hadsereg diadalútjáról Emődről Miskolcra. A beszámolóban Aranyos és a falu határának ismerős részletei is felvillannak.83

83 Népszava, 1919. május 22., 3–4. Miskolc visszavétele. Gyönyörűség nézni a kifogástalanul fölszerelt, ** teljesen modern trénoszlopokat és ütegeket. Harcvonalban a hadseregfőparancsnokkal. Amikor észreveszik Landler elvtársat és fölismerik a hadseregfőparancsnok elvtársat, lelkes éljenzéssel üdvözlik őket. Sajtóhadiszállás, május 21. (A Népszava Amikor az aranyosi csárda felé kiküldött saját tudósítójától.) közeledünk, a kanyargó ut egyik magaslatáról Miskolc a miénk! Minden benne van nagyszerű kép tárul elénk a csárda mellett ebben [a] három szóban és benne van különösen elhuzódó domb alján táborozó az a biztos igéret hogy a Vörös Hadsereg hadosztálytartalék csapatokról. A 32-esek nagyszerű proletárkatonái diadalmaskodni vannak ott hosszu vonalban, századonként fognak a Tanácsköztársaság minden belső és egymás mellett táboroznak, nagyrészben fekve külső ellenségein és meghalnak inkább, de nem pihennek. engedik leverni a maguk megváltó, szent Bent a csárdában, forradalmát. ahol a hadosztályparancsnokaiig müködik, mozgalmas élet van. Állandóan szól a tábori Kedden volt a nagy nap, telefon, amelyet nyomban épitenek a mozgó a Vörös Hadsereg egyik diadalának a napja. csapatok után és állandó összeköttetést tart fönn Hajnalban már kész minden a harcra, az a parancsnokság és a harcoló rajvonalak között. elszánt és biztos eredményt igérő támadásra Küldöncök, futárok jönnek és mennek Miskolc irányában. A cél nemcsak Miskolc egymás nyomában, leadják a jelentéseiket és visszafoglalása, hanem alapos leckét adni a viszik az uj utasitásokat. cseheknek a magyar proletárságnak mindenre Fiatal civil foglyot hoznak, aki elszántságáról, vasfegyelmezettségéről. kitünő Miskolcról Pestre akar menni. Igazolni fölszereltségéről és komoly, nagy erejéről. szabályszerüen nem tudja magát, kikérdezik, Éjszaka van még, amikor elindulunk elveszik tőle a magával hozott lapokat – Böhm elvtárs hadseregfőparancsnokkal a amelyekben képtelennél képtelenebb főhadiszállásról. Kíséretében van Morgari hazugságok vannak – azután ott tartják és elvtárs, a világhirü szocialista tudós, olasz megmondják neki, hogy a csapatokkal vissza szocialista képviselő, aki az olasz kapitalisták és kell majd mennie Miskolcra. imperialisták üldözése elől Svájcba menekült és Végigjárjuk a táborozó 32-eseket, akik most eljött hozzánk, hogy a külföldön terjesztett elégedetlenkedve durcáskodnak, hazug, aljas hiresztelésekkel szemben mert nem őket küldték a legelső vonalba meggyőződést szerezzen a magyar és hogy tartalékban kell várniok türelmetlenül a proletárforradalom szilárdságáról és a pillanatot, amikor bebizonyithassák, hogy ők is Tanácsköztársaságról. Társaságában vannak I. mind olyan nagyszerü elszánt proletárkatonák, M. Sehweide svájci újságíró és Valerin Marcu mint akár az Északi főmühelyiek vagy az román szocialista ujságiró elvtársak is. Istvántelkiek, a Máv.-gépgyáriak és a többiek. Mezőkövesden csatlakoztak Böhm Reggel 7 órakor indul meg a támadás, elvtárshoz Landler elvtárs, a kedd reggeli legelől az Északi főmühely proletárkatonáival és támadást vezető 3. hadtest parancsnoka, már délelőtt 10 órakor jött a jelentés, hogy az azonkivül Fiedler és Jancsik elvtársak. Északi főmühelyiek a cseheket erőteljes Ernődről kocsikkal megyünk tovább rohammal kivetették állásaikból, több mint Harsány és Aranyos felé, ahonnan csapataink félszázad csehet foglyul ejtettek és határtalan kiindultak a terv szerint jól és pontosan lelkesedéssel, kivédhetetlen erővel folytatják a elrendezett támadás megkezdésére. Amikor ide támadást, nyomon követve a visszaszaladó érünk, már gyérebben halljuk az ágyudörgést, cseheket. mert a tüzérségi előkészités, amely elsőrangu Nem sokkal ezután jött a másik jelentés, volt, már a kora hajnali órákban lezajlott. Most hogy a csehek a front, távolabbi részein már ott elöl ebben a pillanatban a hadtest tehermentesités céljából ellentámadást kezdtek, rajvonalai ugranak talán föl födözékeikből, de csuful pórul jártak, mert az éber vörös hogy rohamra menjenek. katonák visszaverték őket, ők is elfogtak egy Aranyosban érjük utól az előrevonuló század csehet és Kisterennéből messzire, üzték csapattestek trénoszlopait és tartalékütegeit. a cseh bandákat. Ugyanez a sors érte a többi helyen támadó cseh seregrészeket is.

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS

Délfelé indultunk két kocsin előre a vezetésével az egyik hegy tetejére megyünk föl, harcban álló csapataink felé. ahonnan egyszerre elébünk tárul Miskolc sok Ott vannak mind gyárkéményeivel, tornyaival és házaival. Az idő a legnagyszerübb munkászászlóaljak: világos, napfényes és mindent jól lehet látni. az Északi főmühely proletárjai, közöttük 48–50 Néhány pillanatig elfeledkezve a veszélyről, éves, őszbajuszu, fehérhaju, idős emberek, akik állva, az ellenségnek teljes célt mutatva törődött, öreg koruk ellenére is a legnagyobb szemléljük, azután lefekszünk a buzatáblában lelkesedéssel sorakoztak a Vörös Hadsereg és ugy figyeljük a körülöttünk és előttünk piros lobogója alá – ott vannak az istvántelkiek, tomboló harcot. Tőlünk jobbra mind sürübben a Máv.-gépgyár nagyszerü gárdája, a postások, süvitenek a csehek ágyulövedékei. Sok ágyujuk a diósgyőri vasasok, a festőmunkások és a M. É. azonban nem lehet, amint ez a lövések számából M. O. Sz. gárdája, valamint a pincérek bátor, megállapitható. fegyelmezett zászlóalja. Lelapulva, óvatosan előrekuszva Hamar elérjük az országut mentén a jönnek föl utánunk Morgari elvtárs és két harcban lévő tüzérség kisérője is, akik csodálkozva élik át az ütegeit, amelyeknek harcoló katonái épp oly eseményt, aminőben még sohasem volt részük. nagy szeretettel és lelkes éljenzéssel köszöntik Egyszerre alattunk a sikon. tőlünk a hadtest parancsnokát, Landler elvtársat, mint jobbra, ahol a vasuti sinek futnak be Miskolcra az egész utvonalon menetelő csapatok és ahova a cseh tüzérség már néhány percre ijedt mindenütt. hevességgel lő, előtünik egy rövid, gyorsan Az ütegek – kitűnően fölszereltek s mozgó fekete alkotmány, olyan, mintha óriási erősek – nagyszerüen dolgoznak. A cseh ágyuk fekete hernyó volna: gyér és gyönge lövéseire sokszoros és hatalmas a páncélvonatunk. feleletet adnak. Erre lő hát olyan kétségbeesetten a – Gyurjuk őket – mondja az egyik vörös csehek tüzérsége. tüzér –, hogy örökre elmenjen a kedvük a Feszült, izgalmas pillanatok miskolci kocsonyától. következnek. És dörög sorban az ütegek minden A páncélvonat gyorsan kuszik előre, ágyuja, hogy reng ott a föld és a kilőtt srapnelek körülötte pedig mind sürübben és mind süvöltő hangjai töltik meg a levegőt. közelebb hozzá vágódnak le és robbannak a Szinte döntő jelentőségü az a cseh srapnelek, rozsdabarna füstfellegeket közremüködés, amellyel a kitünő tüzérség hagyva maguk után, ha korain, rosszul támogatja a harcoló gyalogságunkat. irányzottan a levegőben pukkannak szét. Amikor elhagyjuk a tüzérséget, már Amikor a lövedékek már-már a biztos csak gyalog és óvatosan mehetünk előre, telitalálat közelségével robbannak körülötte, messzire szétszóródva egymástól. egyszerre megáll egy pillanatra – ugylátszik, Fölöttünk állandóan bug és dörög a megtalálta a célt, amelyet keresett – és az első levegő a csehek felé és onnan küldözgetett kocsijából előrenyuló ágyujával lázasan gyors srapnelek üvöltésétől. egymásutánban lőni kezd a csehek felé, Megfigyelőhelyhez érünk, ahonnan miközben lassan visszafelé indult, állandóan állványra szerelt távcsővel már láthatjuk az müködtetve az ágyuját, amig csak a födözéke egyik völgykatlan fölött kinyuló miskolci mögött el nem tűnik. gyárkéményeket és templomtornyokat. Amig ez a páratlan párbaj tartott, a cseh Innen még tovább megyünk és most tüzérség minden lövését kénytelen volt ide már bent is vagyunk összpontositani és a mi csapataink bátran a harcoló vonalban. tehettek mozdulatokat előre. Jobbra is, balra is az országut mentén és Később tudtuk meg, hogy ez a fönt a hegytetőkön a bokrok, cserjék között páncélvonat bátor parancsnokával és lapulva és gyorsan mozgó vörös katonákat proletárkatonáival ma reggel egy izben már látunk, akik folyton erősödő kézi és meglepetésszerüen és vakmerően gépfegyvertüzet zuditanak a csehek felé. befutott egészen Miskolcra, Azoknak a gépfegyverei is erősen kattognak. ahol tájékozódást szerezve a cseh csapatot Böhm elvtárs Miskolcot akarja látni és a elhelyezéséről, sértetlenül visszatért. vállalkozás minden vakmerősége és Amig lent a harc igy váltakozó veszedelmessége ellenére Préger elvtárs hevességgel tombolt, messzire hangzó

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS mótorzugással megjelent a fejünk fölött egy Késő délután volt, amikor visszatértünk óriási gépmadár: a harcvonalból és azzal a biztos, diadalmas a mi repülőgépünk, tudattal, hogy a Miskolcért. folyó csatát körülkeringett a harc szinhelye fölött, azután megnyertük, visszatértünk a főhadiszállásra, továbbröpült végig az egész frontszakaszon. elbucsuzva Landler elvtárstól és kiséretétől. Amint később – amikor visszatértünk a Morgari elvtárs el volt ragadtatva vonatunkhoz – elmondották nekünk, a mindattól, amit látott, különösen pedig a röpülőgép visszatérve a harcvonal fölül, magyar proletárkatonák nagyszerű egészen leereszkedett, figyelmeztetésül fegyelmezettségétől, fölszereltségétől és bátor, háromszor körülkeringett és sulyra kötve, rettenthetetlen harcától. ledobta, a jelentést a vonathoz a Gyetvai János. hadseregfőparancsnok elvtárs számára, a másik jelentést a Landler hadtestparancsnok elvtárs és vezérkara számára.

Végére hagytam a talán legszebb esszét, egy olyan újságcikket 1930-ból, amely a régi (19. század második fele) betyárvilágot eleveníti fel, ráadásul az aranyosi csárdával a főszerepben. Kevés forrásszövegünk van, ami az Alföldön túli, jelen esetben a bükki betyárok és pandúrok életébe ad rövid betekintést – enyhe romantikus mázzal.84

A csendbiztosvilágból virtus és becsület tiltotta a pisztoly használatát. Irta Kazay László Némelyik vármegyében pisztoly helyett régi szerkezetű puskákat használtak, amelyeket Fiatal szolgabiró voltam, amikor egy elölről töltöttek meg. Pontosan meglévén vacsora után kitünő csendőrségünk tisztjeivel állapitva a puskapornak, a serétnek, vagy a arról beszélgettünk, hogy mennyivel nehezebb golyónak, a papirfojtásnak, meg a gyutacsnak a helyzetben voltak a csendbiztosok és mennyisége. Olyankor golyó, vagy nagyszemü pandurjaink a mai csendőrségünkkel szemben a serét helyett apró vasdarabkákat használtak és bünügyi nyomozatok és a büntetések üldözése az egész töltést elölről a puskavesszővel vertek terén. le a csőbe. A modernebb hátultöltő és gyorsismétlő fegyverek, ekkor még ritkaságszámba mentek. A manlichernek a katonaságnál még hire hamva sem volt, akkor kezdték rebesgetni, hogy valami Kropacsek nevü magasrangu katona talált fel egy gyorsanismétlő hátultöltő fegyvert. Kropacsek, Werndl, Manlicher a csendbiztosok fegyvertárában nem szerepelt s ha pandurjai kilőtték puskájuk vagy pisztolyuk két csövét, igen veszélyes helyzetbe juthattak, mert mire ujra tölthettek volna, akkorra esetleg már késő volt. A legtöbb lovaspandur felszerelése nem Mert virtusnak tartották a csendbiztost állott egyébből, mint egy – a vállán keresztül és a pandurját még egy nagyobb vásár, vagy vetett – karikásból, egy hosszu kardból, egy bucsu alkalmával is megszoritani. A duhajkodó, kétcsövű pisztolyból. De a pisztolyt a virtuskodó, verekedő legények addig nem legeslegritkább esetben használták, csak akkor, nyugodtak, mig egy-egy uj csendbiztost ki nem ha igazán tulnyomó erő vette körül őket és próbáltak. Sokszor megtörtént, hogy a legények életük a legkomolyabb veszélyben forgott. két pártra szakadva verekedtek egymással, s Kisebb életveszélyek esetén a csendbiztosi amikor a pandurok megjelentek, hogy rendet

84 Ujság, VI. évf., 89. szám, 1930. április 18., 2–3.

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS teremtsenek, hát mindkét csoport egyesült fogtak a delikvens sokszor már a hetedik erővel a panduroknak támadt, bekeritve őket. A vármegyében járt, pedig lókötéssel abban az végén azért rendszerint a legények huzták a időben nemcsak szegénylegények foglalkoztak. rövidebbet. Erről sokat tudnék irni. A szegénylegények kiváltképpen a Borsodban az aranyosi, meg a kácsi Bakonyban, a Bükkben, meg a Mátrában csárdának volt különösen veszedelmes hirük, tanyáztak, vagy az Ecsedi lápok ingoványaiban mindkettő a Bükk lábainál feküdt. A huzódtak meg. Ügyesség, leleményesség, de szegénylegények a Bükkből le-lerándultak e főként nagy bátorság, sőt sokszor vakmerőség csárdába, hogy orgazdáikkal, titkos besugóikkal kellett akkoriban még a közbiztonsági, de szót váltsanak, hogy egyet mulassanak, hogy főkent a csendbiztosi feladatok ellátásához. adjanak, vegyenek, csereberéljenek, hogy Borsodnak két rendkivül hires kivessék az adót a közeli földbirtokosokra csendbiztosa volt a mult század hetvenes természetbeni járandóságokban, különösen éveiben s a nyolcvanas éveinek elején.85 Az malacban, birgében, sonkában, kenyérben, egyik K. Bertalan, a másik N. Barna volt, oldalszalonnákban, lisztben, főzelékben, mindkettő kitünő lovas, jó céllövő, nagyerejű, a tarhonyában, no meg dohányban, lőporban és vakmerőségig bátor ember volt. Sokszor sóban is. A megadóztatottak legnagyobb része hetekig nem feküdtek ágyban, mikor nyomon jónak látta a rá kiróttakat szépen beliferálni a voltak a Bükkben, vagy a felső borsodi csárdába, mint csendbiztosért kiabálni, mert hegyekben. Váltott lovakon harminchat, akkor a veres kakas könnyen felrepül, nemcsak negyven, negyvennyolc órát nemegyszer ültek a kuriájára, de az asztagaira is. Viszont, aki a nyeregben, de sokszor három napot is szegénylegényeknek megadta pontosan, amit eltöltöttek egyhelyben lesben, ha érdemes volt. követeltek, annak egy polturás malaca sem Amint a duhajkodó, vagy az elkeseredett hiányzott soha, s nagyobb biztonságban volt szegénylegények virtust csináltak abból, ha a egész háznépével és cselédségével együtt, csendbiztosukat megszorithatták, azonképpen mintha egy ezred katonaság őrizte volna. sportot és virtust csináltak a csendbiztosok is Azután volt a szegénylegényekben egy-egy szegénylegény kézrekeritéséből. bizonyos fokú gavalléria, romantika és Csendbiztosnak a vármegyék legjobb méltányosság is. Akik respektálták a családjainak virtuskodó, verekedni szerető jó kivánságaikat, azokkal és hozzátartozóikkal, de lovas fiai mentek, akik magasabb egyetemi különösen női hozzátartozóikkal szemben a tanulmányokra nem áhitoztak, a vármegye leggavallérosabban bántak el. Sokszor maguk kalamárisa és porzótartója mellett meg nem kisérték el a hölgyeket a hegyeken és erdőkön tudtak volna görnyedni. Volt köztük sok, aki át, hogy legkisebb bántódásuk se essek. Ha nyakára hágott már az ősi vagyonkájának, vagy pedig valamely cudar, nem céhükbeli követte el kicsuszott a lába alól a föld. Volt köztük olyan, a lopást, kinyomozták, kézre adtak az illetőt, s akiét elvitte már a hideg ász, a váltó, meg a ha ezt nem tudták megtenni, hát ők kárpótolták cigány, de azért szabad mozgáshoz volt szokva, a meglopottat, amiért ilyen szégyen esett rajtuk, inkább csendbiztosnak ment, mint hogy patronátusuk területén lopták meg az ludtollfaragó, porzótartót rázó tintanyalónak, illetőt. lévén az itatós akkor meg ismeretlen a K. Bertalan tekintetes csendbiztos ur vármegyék irodai rekvizitumai között. keménykezű ember lévén, igen pályáztak rá a Telefon, rádió, ujjnyomat, bűnügyi szegénylegények, mert nem egyszer meglepte nyilvántartó, vegyészeti állomások, gépkocsik őket az aranyosi csárdában, vagy a Bükk egyik- és sok tömérdek modern eszköze a mai bűnügyi másik barlangjában. Egy alkalommal régi hires eljárásnak még ismeretlen volt, s a pandurjának, Berecz Gyurinak a társaságában csendbiztosok munkáját az is nagyon másodmagával ügetett a Harsányi partokon az megnehezitette, hogy csak a saját vármegyéjük aranyosi csárda felé. Titkos jelekből megtudta, határáig üldözhették a futó betyárt, tovább nem. hogy a csárdában öt legény mulat. Délben A szomszéd vármegye csendbiztosai tizenkét óra tájban efféle rajtaütések nem kezdhették a nyomozást elől, de mire hozzá szoktak előfordulni, s igy a négy szegénylegény

85 Ha hinni lehet az erdészettörténeti közleménynek, informátorának volt igaza, akkor csak kb. 1893-tól a csárda már az 1870-es évek legelejétől alakították erdészházzá a korábbi csárdát. erdészházként üzemelt. Ha viszont Megay Géza

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS teljesen biztonságban érezte magát annyival is nem fotografáltatta magát, azt a választ adta a inkább, mert a hatodik társukat óvatosságból fénykép ügyében a nála közbenjárt kiállitották a domb melletti vastag eperfa mögé főszolgabirájának, hogy: Jelentsd uramnak és őrszemnek. Az őrszem azonban szintén annyira királyomnak, hogy hüséges alattvalója vagyok, biztonságban érezte magát, hogy elszunnyadt, ha parancsolja, a világ végéig is elkisérem észre sem vette, amikor Gyuri pandur a lóháton, de magamat le nem fotografáltatom, vaskarperecet a kezére rátette. mert én oda nem állok az elé a masina elé, nem csinálok magamból majmot még az ő kedvéért sem. Az alattvalói hüsege azonban nem gátolta meg abban, hogy egy mulatós, fiatal főhercegnek és társaságának hajnalban el ne huzassa Tiszakesziben azt, hogy: „Jaj de huncut a nemet”, ami rendkivül tetszett az egész főhercegi társaságnak, s többször is megismételtették, nem is setjvén, hogy miről is szól az a nóta. Nem élte ő sem tul a csendbiztosi világ kimulását. 1885-ben amikor a csendőrséget – Egy mukkot se testvér, mert a halál fia életbe léptették, legkedvesebb hátaslova, a vagy! Igy tisztelte meg Gyuri a felébredt őrszemet. Erre K. Bertalan hirtelen felrántotta a Kedves, hirtelen kimult. Nagyon sajnálta, de mert a hires Dobrik állatorvos sem tudta kocsmaajtót, azt teljes erejéből kivágta s az ajtó megállapitani, hogy mi baja volt a Kedvesnek, mögött meghuzódó, s őt egy husánggal leütni hát forró kánikulában felboncoltatta a akaró Kesely Jóskát ugy a falhoz szoritotta az háromnapos dögöt. K. Bertalant egy légy, ajtóval, hogy az megmoccanni sem birt. Ez a hirtelen vakmerő fellépés annyira meglepte a amely a Kedvesről rá szállott, a nyakán megcsipte. Ügyet se vetett rá, pedig másnap már többi négy legényt, hogy puskájukat is gyorsan kezdett dagadni a nyaka. Nem tudták elfelejtették használni, s mire a puskájuk után mi a baja, ki akarták hozatni a vármegye hires kapadoztak, Gyuri akkorrára már a mellüknek két orvosát, dr. Markót és dr. Dolleschallt, de szegezte a kétcsövűt, a csendbiztos meg a balkezében tartott pisztollyal vette őket célba. nem engedte. – Csak nem fogom magamat hagyni Egy lövés, egy kardvágás, egy holmi felcserekkel pepecseltetni, hiszen karikáscsapás nélkül szállitották be mind a tudjátok, hogy ötvenöt éves vagyok, de hozzám hatot, akik közül kettő akasztófára került, a felcser még nem nyult és nem is fog. többi öttől-tiz évi fegyházat kapott. Igen sok bűn nyomta a lelküket. Kesely Jóska is Illavára Ilyen vad magyar volt, mire pedig a nagy láz ágybadöntötte, s negyednapra, amikor került, akinek más tisztességes családi neve is volt, ez csak a betyárneve volt, amelyhez azért már ellenkezni sem tudott, megoperálták, akkor már késő volt. A vérmérgezés hamarosan jutott, mert a jobb lábán egy tenyérnagyságu folt végzett vele. volt. K. Bertalanról beszélik, hogy mikor 1880-ban Ferenc József a borsodi nagygyakorlaton volt, Miskolctól a Tiszáig K. Bertalan lovagolt a kocsija mellett. Rendkivül megtetszett a királynak a lovát negyvenöt kilométeren át pompásan ülő csendbiztos, akinél jobb lovas messze földön nem volt, s hadisegéde utján azon óhajának adott kifejezést, hogy szeretne egy fényképet, amely K. Bertalan csendbiztost szolgálatban lóháton ábrázolja. K. Bertalan tekintetes csendbiztos ur azonban igen régi s kemény fából faragott ember volt, ezért régi szokásaiból nem engedett, s mivel ekkor ép ötven éves volt és meg soha le

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS

Egy haszontalan légycsipés ölte meg az élete legteljesebb erejében lévő kitünő lovast, vakmerő embert és hires csendbiztost. A régi vármegye egyik legderekabb és legvakmerőbb csendbiztosa költözött el vele a másvilágba.

Az eddig elmondottakkal, az alapvető tények és adatok felsorakoztatásával valamint az ellentmondások kiemelésével csak jelen írásomnak van vége, a tényleges kutatás még most kezdődik. A további tájékozódás lehetséges irányait a jezsuita történeti anyagok lelőhelyei jelölik ki számunkra. Sajnos a budapesti Jezsuita Levéltárnak nagyon gyér az 1773 előtti iratanyaga, az egri rendházra csak elszórt adataik vannak, ebben Bükkaranyosra nem található említés. Viszont az egri Főegyházmegyei Levéltár illetve a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára olyan értékes – ámbár latin nyelvű – anyagokat tartalmaz, amelyekben még bármit találhat a kutató az aranyosi csárda múltjáról. Sőt a reformátusok szemszögéből is kapunk bizonyos szempontokat az aranyosi jezsuiták történetére vonatkozóan, mivel vitás ügyeiknek maradtak fenn nyomai a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában is. A B.-A.-Z. Megyei Levéltár elsősorban urbáriális ügyekben, tagosítási vitákban keletkezett iratokat őriz Bükkaranyos fondjában, de néhány 18–19. századi kéziratos térkép is kapcsolódik az anyagához. Lehet még reménykednünk abban is, hogy az erdészeti igazgatóságoknál találhatóak még nem ismert forrásanyagok az aranyosi csárda-erdészházzal kapcsolatban is. Végül de nem utolsósorban a regionális napilapok (Észak-Magyarország, Déli Hírlap) átnézése kecsegtet apróbb sikerekkel: itt elsősorban a munkásőrségi éra élesebb megvilágítását remélhetjük. A legfontosabb forrás az egri jezsuiták Historia Domusa bővebb adatokkal szolgál az aranyosi lelkipásztori működésre is, a két kötetet ma az Egri Érsekség Levéltára őrzi nr. 3346- 3347. szám alatt. A Historia Domust mikrofilmre is felvették, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Mikrofilmtárában az 1691 sz. filmen található. Az egri jezsuita kollégium gazdasági és jogbiztosító iratait szintén a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi az E152 Acta Jesuitica fondban, a Regestrata rész 1–4. és az Irregestrata rész 197. dobozában. Itt is számos adat található az aranyosi birtokukra. Érdekes lehet még az egri rendház háromhavi számadáskönyve az 1693–1719 közötti időszakra, ezt a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár őrzi, jelzete Ab 80. Az egri jezsuita kollégium és rendház (Collegium Agriense) történetét számos régebbi és újabb irodalom feldolgozta vagy érinti: Bárdos Kornél: Eger zenéje (1687–1887). Budapest, 1987. (a jezsuita gimnázium zenei élete és kulturája: 129–138.) Bozsik Pál: Az egri papnevelés története a XVIII. században 1780-ig. Eger, 1910. Deáky Honór: A savniki apátság története. Pécs, 1937. (Ciszterci doktori értekezések 81.) Heves megye műemlékei. II. köt. Szerk. Dercsényi Dezső–Voit Pál. Budapest,

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG – BÜKKARANYOS

1972. (a templom és kollégium leírása: 528–550; a gimnázium leírása: 553–555.) Kassuba Domonkos: Az egri gimnázium története. In: Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi rend. Szerk.: Békefi Remig. Bp. 1896. 91–180. (különösen 98–112.) Kilián István: Az egri jezsuita iskola színjátszásának adatai (1692–1772). In: Kétszáz éves az egri főegyházmegyei könyvtár (1793–1993). Szerk.: Antalóczy Lajos. Eger, 1993. (Az Egri Főegyházmegye sematizmusa VI.) 185–225. Löffler Erzsébet: A Telekessy patikamúzeum. In: Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve, 25–26. (1989–1990), 675–688. Sugár István: Az egri jezsuita könyvtár 1774-ben, a rend feloszlatásakor. In: Magyar Könyvszemle 97. (1981) 328–332. Az elérhető történeti források száma is igen gazdag és szerteágazó, de kutatásuk mindenképpen biztos latintudást igényel: Historia domus Agriensis Societatis Jesu I–II. köt. 1687– 1772. Egri Érsekség Levéltára 3346– 3347. kötet. (MNL OL Mikrofilmtár: 1691. filmdoboz) MNL OL MKA E 152, Acta Iesuitica, 1–4. d. (Collegium Agriense, Regestrata) MNL OL MKA E 152, Acta Iesuitica, 197. d. (Collegium Agriense, Irregestrata) Jesuitas Agrienses (1715–1773). Egri Érsekség Levéltára, Archivum Vetus, nr. 1271. Jesuitas et eorum abolitionem tangentia (1665–1780). Egri Érsekség Levéltára, Archivum Vetus, nr. 149. Liber rationum missionis societatis Jesu Agriae. Rationes trimestres. Anno 1693-1719. ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Ab 80. Memoriale R. P. Provincialium Soc. Jes. Memoriale pro Residentia Agriensi a R. P. Ferdinando Acatio Provinciali post visitationem anno 1688. die 19. Decembris relictum, et usque annum 1774… Batthyáneum Kézirattára (Gyulafehérvár / Alba Julia), nr. 330. Liber rationum Congregationis BMV Elisabetham visitantis Agriae erectae a partu Virginis 1698. (1697–1772). Ugyanebben a kötetben: Historia seu annuae res gestae Sodalitatis BMV sub titulo Elisabetham visitantis in Archi-Episcopo SI Gymnasio Agriae erectae et confirmatae anno a partu Virginis 1698. (1698–1772). JTMRL I. (1773 előtti iratok), 2. d. Album Congregationis Agoniae Christi (1690–1771). Egri Érsekség Levéltára, 3344. kötet.