DOCSLIB.ORG

Védett Nagygombafajok Magyarországon

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Védett Nagygombafajok Magyarországon Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(2): 165–186. (2007) TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK RESEARCH ARTICLES A GYROMITRA NEMZETSÉG ÉRTELMEZÉSE NAPJAINKBAN LUKÁCS Zoltán 1071 Budapest, Damjanich u. 54; [email protected] A Gyromitra nemzetség értelmezése napjainkban. – A publikáció egy segédanyag a Gy- romitra nemzetség taxonjainak könnyebb azonosításához és további kutatásához, mely részletes ismertetést, élőhelyi adatokat, elterjedést, számos irodalmi érdekességet és határo- zókulcsot is tartalmaz. Recent interpretation of the genus Gyromitra. – This publication is a guide for an easier identification and further research of taxa of Gyromitra. Characterisation, ecology, distribu- tion are described in detail, and several interest of literature and an identification key are also added. Kulcsszavak: papsapkagombák, tömlősgombák Key words: Ascomycota, Gyromitra BEVEZETÉS A Gyromitra Fr. nemzetség (redőgombák) az Euascomycetes osztály Pezizales rendjében a Helvellaceae családba sorolt gombák csoportja KORF (1972, 1973) és DENNIS (2000) szerint. GOMBOCZ (1927) iratában a sima felszínű, visszahajtott ka- réjú süveges gombákat Helvella-ként, a redőseket Gyromitra-ként nevezte. ECKBLAD (1968) már a Bonorden szerinti Rhizinaceae Bonord. 1851 családban helyezte el az ide tartozó taxonokat. Egy másik jelentős rendszerező, az amerikai KORF (1972) a Helvellaceae családban Gyromitreae Nannf. ex S. Imai 1954 és Discineae (Bene- dix) Dissing 1966 tribuszokba rendezte írásunk tárgyait. Mint ECKBLAD-nál (1968) olvashatjuk négy sejtmagvú az érett spóra, míg a Morchellaceae családban a sejt- magszám 15 és 60 közé esik, és ott a spórák nem tartalmaznak olajcseppet sem. A csésze alakúak könnyen elválaszthatók a Peziza csoporttól, mivel jóddal nem kékül az aszkusz fala, továbbá a Gyromitra nemzetség esetében nem képződik szabályos paliszád, mint a Helvella nemzetségnél. A Gyromitra nemzetséget Fries írta le 1849-ben (FRIES 1849). A nemzetség né- hány faját PERSOON (1824) Gyrocephalus név alatt ugyan korábban leírta, de olyan gombákkal közösen, melyek miatt el kellett vetni az utóbbi nevet. A rendszerezők a termőtest formáit, a spórák alakját és díszítettségét, a spórák olajcseppjeinek nagy- ságát és számát tartották a legfontosabb besorolási jellegeknek. Az eltérések ered- ményeként többen új nemzetségek felállítását tartották szükségesnek, így BOUDIER (1907) a Physomitra, IMAI (1932) a Neogyromitra, DENNIS (1968), ECKBLAD (1968) a Pseudorhizina, HARMAJA (1969a) és IMAI (1954) a Helvellula, SEAVER (1928) az Elvela, BENEDIX (1969) a Fastigiella, Paradiscina, HERTER (1950) a Maublan- comyces nemzetségeket hozta létre. A gömbölyű spórás Gyromitra sphaerospora Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(2), 2007 Magyar Mikológiai Társaság, Budapest 166 LUKÁCS Z. sajátosságai miatt állítottak fel új, sokszor rövid életű nemzetségelnevezéseket: Gy- romitrodes Vassilkov, Helvellula S. Imai, Ochromitra Velen., Pseudorhizina Jacz. = Helvellula, derül ki POUZAR (1961) dolgozatából. BENEDIX (1962) a spórák mor- fológiáját alapul véve különböző halmazokat hozott létre, így a díszített és orsó ala- kú típust Maublancomyces-típusnak (Discina, Maublancomyces, Rhizina) nevezi, míg a Gyromitra-típusba (Gyromitra, Pseudorhizina) azokat a sima spórás nemzet- ségeket helyezte, melyeknél a spóra kis olajcseppeket tartalmaz, központi csepp nél- kül. A Helvella-típusba (Helvella) sorolta azokat a sima spórás fajokat, melyeknél egy nagy központi olajcsepp van és a Morchella-típusba (Disciotis, Mitrophora, Morchella, Ptychoverpa, Verpa) az olajcseppek nélküli, díszítetlen spórás nemzet- ségek kerültek. Sokáig a tönkkel nem rendelkező, díszített spórás fajokat a Discina genusba, a sima spórás fajokat a Gyromitra nemzetségbe helyezték. HARMAJA (1969a, b, 1973, 1976a, b, c, 1979, 1986) volt az a kutató, aki a tönkkel rendelkező süveges és a tönk nélküli, csésze alakú gombákat közös nemzetségbe helyezte. MCKNIGHT (1969) és RAITVIIR (1970) is publikálta számos gyűjtemény vizsgála- tát, de a faji szintű meghatározásoknak sokszor volt gátja az a tényező, hogy a régi anyagok már nem álltak rendelkezésre. „Krombholz után anyag nem maradt” – írta BENEDIX (1968). „Bosc után se” – írta RAITVIIR (1970). MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI ELNEVEZÉSEK LORINSER (1877) redőgombának nevezi az akkor még fogyaszthatónak vélt Gy- romitra esculenta gombát. SZEMERE (1926) ezt a közönséges papsapkagomba alatt ismerteti, míg a G. infula, a püspöksüveggomba alatt van, a G. gigas pedig az óriás papsapkagomba néven fut, melyre CSEREY-nél (1902) előzőleg egy betű eltéréssel, óriás papsipkagombaként találunk. GOMBOCZ (1927) a kucsmagombák nevet hasz- nálja a teljes Helvellaceae családra. MOESZ (1943) ezt követve írja: „A kucsma- gombák közül egyedül a Gyromitra esculenta igényel óvatosságot.” Később BOHUS és KALMÁR (1956) redőgombák alatt közönséges redőgombának említi. A hetvenes évek elején SZEMERE (1973) is már ezt alkalmazza. URAI (1983) a Gombanévjegy- zékben, valamint PRISZTER és mtsai (1988) a redős-, óriás-, csúcsos papsapkagom- bákat gyűjtötték össze. KALMÁR és MAKARA (1973) a nagy papsapkagomba alá Neogyromitra caroliniana nevet ír, később, 1978-ban, a kucsmagombafélék alatt a G. gigas-t is, mint nagy papsapkagomba szerepeltetik (KALMÁR és MAKARA 1978), amit LÉVAI (1981) is átvett kisebb keveredést okozva ezzel. KALMÁR (1986), KRÉ- BECZ (1988) és VERESS (1982) a G. fastigiata gombát még nagy-, majd KALMÁR és mtsai (1989), RIMÓCZI (1984) már vörösbarna papsapkagombának hívja, miáltal a zavar megszűnt. TÓTH (1991) visszahozza a régi redőgomba elnevezést, ahogy Barabás Zoltán az Élet és Tudományban (1998/39) tájékoztatott. PÁZMÁNY (1998) szintén hű ehhez a névhez (közönséges-, vörösbarna-, csúcsos-, óriás redőgomba). Különböző országok elnevezései (több esetben a G. esculenta nevei) Bonete, Bolet de greix (Spanyolország), False Morel (Nagy-Britannia, Ameri- ka), Flatmorkel (Norvégia), Gyromitre (Franciaország), Kluifjeszvam (Hollandia), Mikol. Közlem., Clusiana 46(2), 2007 A Gyromitra nemzetség értelmezése napjainkban 167 Korvasienet (Finnország), Lorchel (Németország), papsapkagomba, redőgomba (Magyarország), Spongino, Falsa spugnola (Olaszország), Stenmorkel (Dánia), Stenmurkla, Murklor (Svédország), Ucháč (Csehország). HAZAI ADATOK A FOGYASZTHATÓSÁGRÓL VERESS (1982) könyvében az alábbiakat olvashatjuk a redős papsapkagombá- ról: „A századfordulón még nálunk is az árusításra engedélyezett gombák közé so- rolták, s Istvánffi Gyula 1899-ben … azt írja róla: „Egyike a legkedvesebb éti gom- báknak … de sok esetben a forrázás ellenére is okoztak többé-kevésbé súlyos mér- gezéseket. Méreganyagukra különösen a gyermekek, az idősek és a gyengébb szer- vezetű egyének érzékenyek.” A magyar könyvek a hetvenes évek óta egységesek abban, hogy a Gyromitra esculenta mérgező gomba. KALMÁR és MAKARA (1978): „a nagy papsapkagomba (G. gigas) … adataink szerint hasonlóan mérgező (mint a G. esculenta), leforrázás nélkül fogyasztva falloid típusú mérgezést okoz”. LÉVAI (1981): „a nagy papsapka- gomba (G. gigas) fogyasztása a redős papsapkagombáéhoz hasonló mérgezést okoz”. RIMÓCZI (1984): „a vörösbarna papsapkagomba súlyos mérgezést okoz még akkor is, ha leforrázzák”. KALMÁR és mtsai (1989): „vörösbarna papsapkagomba … kis- sé mérgező”. ALBERT és mtsai (1995, 1997) szerint három (G. esculenta, G. fasti- giata, G. gigas) mérgező, a G. perlata ehető. HAZAI VÉDELMI JAVASLAT RIMÓCZI (1997), valamint RIMÓCZI és mtsai (1999) a teljes nemzetséget a 2-es – erősen veszélyeztetett fajok halmazába illesztették. KALMÁR és MAKARA (1973) a Gyromitra fastigiata kapcsán, az alábbiakat közli: „Nálunk az összes tölgyesben és vegyes erdőkben, még az alföldi erdőtelepítésekben is helyenként elég gyakori”. ALBERT és mtsai (1995) szerint a G. perlata gyakori. A határozói létszám bővülése, a megfigyelések, begyűjtések megsokszorozása ad majd lehetőséget a pontosabb, már faji védelmi érték megállapítására. A NEMZETSÉG FELOSZTÁSA Két nagyobb részre bontható a nemzetség. A külsődleges jellegek alapján: csésze alakú, illetve papsapka formájú (tönk és süveg van), a mikroszkópi jellegeket figye- lembe véve: a spóra sima, nyúlvány nélküli, illetve felszínén díszített, végein nyúl- vánnyal. Miután átfedések vannak a szabad szemmel is látható és a mikroszkóppal vizs- gált határozó elemeken, ezért nem kaptak még állandó helyet a különböző fajok ezekben a csoportokban, illetve jelen ismeretek szerint nem sikerült még olyan al- egységeket felállítani, mely taxonómiai értelemben kielégítő volna. A rendszerezők mégis felosztották a nemzetséget. Szerintük az első (I.) csoportba helyezhetők a fiatalon csésze formájú, majd kiterülve tárcsa, korong alakúak, az agyvelőszerűen tekervényes és tönkkel ellátottak, valamint a barna, vörösbarna, Mikol. Közlem., Clusiana 46(2), 2007 168 LUKÁCS Z. lilásbarna árnyalattól egészen a feketésig vagy sárga, narancsos színű, rendszerint jól- vagy kevésbé fejlett nyélen ülő, többnyire göröngyös, olykor sima termőrétegű, nyúlványos spórájú gombák, melyek talajon vagy faanyagon, sokszor fatuskók mellett, illetve a tuskókon jelennek meg, tavasztól nyárig. A második (II.) csoport- ba azok a süveggel ellátott gombák illeszthetők, ahol sárgásbarnás-vörösbarnás, oly- kor lilás tónusú a süveg, nyereg alakútól az agyvelőszerűen tekervényesig, van tönk- jük, spórájuk sima vagy díszített, de nincs hosszúkás nyúlvány azok pólusain. Ám a legújabb munkák is ellenkező állásponton vannak, hogy ezek a csoportok képviselhetnek-e egy önálló nemzetséget. MEDARDI (2006) szerint igen, míg a taxo- nómus ERIKSSON-nál (2006) a Discinaceae Benedix családban a Gyromitra
Load more

Recommended publications
  • Vědecká Společnost Pro Mykologií
    Č eskoslovenská VĚDECKÁ SPOLEČNOST PRO MYKOLOGIÍ ■ ■ I I ACADEMIA/PRAHA I / ČESKÁ MYKOLOGIE časopis Cs. vědecké společnosti pro mykologii pro šíření znalosti hub po stránce vědecké i praktické Ročník 28 Číslo 2 Květen 1974 Vydává Čs. vědecká společnost pro mykologii v Nakladatelství Československé akademie věd Vedoucí redaktor: člen korespondent ČSAV Albert Pilát, doktor biologických věd Redakční rada: akademik Ctibor Blattný, doktor zemědělských věd, univ. prof. Karel Cejp, doktor biologických věd, dr. Petr Fragner, MUDr. Josef Herink, dr. František Kotlaba, kan­ didát biologických věd, inž. Karel Kříž, prom. biol. Zdeněk Pouzar, dr. František Šmarda, doc. dr. Zdeněk Urban, kandidát biologických věd. Výkonný redaktor: dr. Mirko Svrček, kandidát biologických věd Příspěvky zasílejte na adresu výkonného redaktora: 115 79 Praha 1, Václavské nám. 68, Národní muzeum, telefon 269451 — 59, linka 49. 1. sešit vyšel 5. ú n o ra 1974 OBSAH Z. Hubálek: Síření hub čeledi Chaetomiaceae volně žijícími ptáky. I. Pře­ hled nálezů .................................................................................................................................... 65 Z. Urban: O taxonomickém pojetí a nomenklatuře některých obilních rzí 80 F. Kotlaba a Z. Pouzar: Další lokality ucháče svazčitého — Gyro- mitra fastigiata (Krombh.) Rehm — v Čechách s poznámkami k rodové příslušnosti ucháčů a d e štic ............................................................................................... 84 G. Juhásová: Cylindrospóriová skvrnitost listov gaštana jedlého na Slo­ v en sk u 96 M. Hejtmánek a Z. Urban: V. celostátní mykologická konference (Olomouc 25.—27. IX . 1 9 7 3 ) ......................................................................................... 99 Souhrny referátů z V. celostátní mykologické konference v Olomouci 2 5 . - 2 7 . září 1973 104 Referáty o literatuře: J. Brčák, Vztahy rostlinných virů k přenašečům (J. Špaček, str. 83); F. Šmarda, Die Pilzgesellschaften einiger Fichten­ wälder Mährens (M.
    [Show full text]
  • 2. Typification of Gyromitra Fastigiata and Helvella Grandis
    Preliminary phylogenetic and morphological studies in the Gyromitra gigas lineage (Pezizales). 2. Typification of Gyromitra fastigiata and Helvella grandis Nicolas VAN VOOREN Abstract: Helvella fastigiata and H. grandis are epitypified with material collected in the original area. Matteo CARBONE Gyromitra grandis is proposed as a new combination and regarded as a priority synonym of G. fastigiata. The status of Gyromitra slonevskii is also discussed. photographs of fresh specimens and original plates illustrate the article. Keywords: ascomycota, phylogeny, taxonomy, four new typifications. Ascomycete.org, 11 (3) : 69–74 Mise en ligne le 08/05/2019 Résumé : Helvella fastigiata et H. grandis sont épitypifiés avec du matériel récolté dans la région d’origine. 10.25664/ART-0261 Gyromitra grandis est proposé comme combinaison nouvelle et regardé comme synonyme prioritaire de G. fastigiata. le statut de Gyromitra slonevskii est également discuté. Des photographies de spécimens frais et des planches originales illustrent cet article. Riassunto: Helvella fastigiata e H. grandis vengono epitipificate con materiale raccolto nelle rispettive zone d’origine. Gyromitra grandis viene proposta come nuova combinazione e ritenuta sinonimo prioritario di G. fastigiata. Viene inoltre discusso lo status di Gyromitra slonevskii. l’articolo viene corredato da foto di esem- plari freschi e delle tavole originali. Introduction paul-de-Varces, alt. 1160 m, 45.07999° n 5.627088° e, in a mixed for- est, 11 May 2004, leg. e. Mazet, pers. herb. n.V. 2004.05.01. During a preliminary morphological and phylogenetic study in the subgenus Discina (Fr.) Harmaja (Carbone et al., 2018), especially Results the group of species close to Gyromitra gigas (Krombh.) Quél., we sequenced collections of G.
    [Show full text]
  • Fungal Planet Description Sheets: 716–784 By: P.W
    Fungal Planet description sheets: 716–784 By: P.W. Crous, M.J. Wingfield, T.I. Burgess, G.E.St.J. Hardy, J. Gené, J. Guarro, I.G. Baseia, D. García, L.F.P. Gusmão, C.M. Souza-Motta, R. Thangavel, S. Adamčík, A. Barili, C.W. Barnes, J.D.P. Bezerra, J.J. Bordallo, J.F. Cano-Lira, R.J.V. de Oliveira, E. Ercole, V. Hubka, I. Iturrieta-González, A. Kubátová, M.P. Martín, P.-A. Moreau, A. Morte, M.E. Ordoñez, A. Rodríguez, A.M. Stchigel, A. Vizzini, J. Abdollahzadeh, V.P. Abreu, K. Adamčíková, G.M.R. Albuquerque, A.V. Alexandrova, E. Álvarez Duarte, C. Armstrong-Cho, S. Banniza, R.N. Barbosa, J.-M. Bellanger, J.L. Bezerra, T.S. Cabral, M. Caboň, E. Caicedo, T. Cantillo, A.J. Carnegie, L.T. Carmo, R.F. Castañeda-Ruiz, C.R. Clement, A. Čmoková, L.B. Conceição, R.H.S.F. Cruz, U. Damm, B.D.B. da Silva, G.A. da Silva, R.M.F. da Silva, A.L.C.M. de A. Santiago, L.F. de Oliveira, C.A.F. de Souza, F. Déniel, B. Dima, G. Dong, J. Edwards, C.R. Félix, J. Fournier, T.B. Gibertoni, K. Hosaka, T. Iturriaga, M. Jadan, J.-L. Jany, Ž. Jurjević, M. Kolařík, I. Kušan, M.F. Landell, T.R. Leite Cordeiro, D.X. Lima, M. Loizides, S. Luo, A.R. Machado, H. Madrid, O.M.C. Magalhães, P. Marinho, N. Matočec, A. Mešić, A.N. Miller, O.V. Morozova, R.P. Neves, K. Nonaka, A. Nováková, N.H.
    [Show full text]
  • Complete References List
    Aanen, D. K. & T. W. Kuyper (1999). Intercompatibility tests in the Hebeloma crustuliniforme complex in northwestern Europe. Mycologia 91: 783-795. Aanen, D. K., T. W. Kuyper, T. Boekhout & R. F. Hoekstra (2000). Phylogenetic relationships in the genus Hebeloma based on ITS1 and 2 sequences, with special emphasis on the Hebeloma crustuliniforme complex. Mycologia 92: 269-281. Aanen, D. K. & T. W. Kuyper (2004). A comparison of the application of a biological and phenetic species concept in the Hebeloma crustuliniforme complex within a phylogenetic framework. Persoonia 18: 285-316. Abbott, S. O. & Currah, R. S. (1997). The Helvellaceae: Systematic revision and occurrence in northern and northwestern North America. Mycotaxon 62: 1-125. Abesha, E., G. Caetano-Anollés & K. Høiland (2003). Population genetics and spatial structure of the fairy ring fungus Marasmius oreades in a Norwegian sand dune ecosystem. Mycologia 95: 1021-1031. Abraham, S. P. & A. R. Loeblich III (1995). Gymnopilus palmicola a lignicolous Basidiomycete, growing on the adventitious roots of the palm sabal palmetto in Texas. Principes 39: 84-88. Abrar, S., S. Swapna & M. Krishnappa (2012). Development and morphology of Lysurus cruciatus--an addition to the Indian mycobiota. Mycotaxon 122: 217-282. Accioly, T., R. H. S. F. Cruz, N. M. Assis, N. K. Ishikawa, K. Hosaka, M. P. Martín & I. G. Baseia (2018). Amazonian bird's nest fungi (Basidiomycota): Current knowledge and novelties on Cyathus species. Mycoscience 59: 331-342. Acharya, K., P. Pradhan, N. Chakraborty, A. K. Dutta, S. Saha, S. Sarkar & S. Giri (2010). Two species of Lysurus Fr.: addition to the macrofungi of West Bengal.
    [Show full text]
  • Distribution and Ecology of the Morels and False Morels of Iowa
    Journal of the Iowa Academy of Science: JIAS Volume 105 Number Article 3 1998 Distribution and Ecology of the Morels and False Morels of Iowa L. H. Tiffany Iowa State University G. Knaphus Iowa State Universtiy D. M. Huffman Central College Let us know how access to this document benefits ouy Copyright © Copyright 1998 by the Iowa Academy of Science, Inc. Follow this and additional works at: https://scholarworks.uni.edu/jias Part of the Anthropology Commons, Life Sciences Commons, Physical Sciences and Mathematics Commons, and the Science and Mathematics Education Commons Recommended Citation Tiffany, L. H.; Knaphus, G.; and Huffman, D. M. (1998) "Distribution and Ecology of the Morels and False Morels of Iowa," Journal of the Iowa Academy of Science: JIAS, 105(1), 1-15. Available at: https://scholarworks.uni.edu/jias/vol105/iss1/3 This Research is brought to you for free and open access by the Iowa Academy of Science at UNI ScholarWorks. It has been accepted for inclusion in Journal of the Iowa Academy of Science: JIAS by an authorized editor of UNI ScholarWorks. For more information, please contact [email protected]. JAN 2 3 2002 Jour. Iowa Acad. Sci. 105(1):1-15, 1998 Distribution and Ecology of the Morels and False Morels of Iowa L. H. TIFFANY1, G. KNAPHUS1, and D. M. HUFFMAN2 1Department of Botany, Iowa State University, Ames, Iowa 50011-1020 2Department of Biology, Central College, Pella, Iowa 50219-1901 The distribution, time of fruiting and habitats of morels and false morels in Iowa were documented during a 10 year survey (1984- 1993).
    [Show full text]
  • Membership Just Got a Whole Lot Better. the Website Redesign Is
    VOLUME 55: 3 MAY-JUNE 2015 www.namyco.org Membership just got a whole lot better. The website redesign is finally here! As you’ve heard, we contracted with Vieth Consulting this year to makeover the website, install a member management system, and add new member-friendly benefits. In the Members Area behind this basic platform are many new features including forums, calendars, surveys, and ways to communicate news. We designed the NAMA website for you, our members. The member management package includes many perks and more ways to connect to the larger mycological community. For example, instead of Mycophile Editor Dianna Smith laboring over the “send” button for hours, you'll see the newest issue of the newsletter as soon as it’s posted through a web email blast. If you’re curious about the most recent books and field guides to add to your mycological library, you’ll find a section with more than a dozen of the latest book reviews. We’ll be able to let you know about more national and local mycological events through a calendar feature. We will periodically add new stories about our affiliated clubs. We have updated the popular section on mushroom toxins and created a new report form for the Poison Case Registry. Log in to register for the NAMA 2015 Blue Ridge Foray! Our signature annual event, this year hosted by the Asheville Mushroom Club and the Mushroom Club of Georgia, features Alan Bessette as chief mycologist, along with a team of cutting edge scientists and field mycologists. This will be the first year that NAMA has run online registration on our own website (See pages 3-7).
    [Show full text]
  • Československá Védecka Společnost Pro Mykologii I
    ČESKOSLOVENSKÁ VÉDECKA SPOLEČNOST PRO MYKOLOGII . ; v-«7::' i I I ACADEMIA/PRAHA I _________ ČESKÁ MYKOLOGIE i Časopis Os. vědecko společnosti pro mykologii pro šířeni znalosti hub po stránce vědecké i praktické ; Ročník 26 Č íslol Leden 1972 Vydává Cl. vědecká společnost pro mykologii v Nakladatelství Československé akademie věd ; Vedoucí redaktor: člen korespondent ČSAV Albert Pilát, doktor biologických věd ‘ Redakční rada: akadem ik Ctibor Blattný, doktor zemědělských věd, univ. prof. Karel Cejp, doktor biologických věd, dr. Petr Fragner, MUDr. Josef Herink, dr. František Kotlaba, kan­ didát biologických věd, inž. Karel Kříž, prom. biol. Zdeněk Pouzar, dr. František Šmarda, doc. dr. Zdeněk Urban, kandidát biologických věd. | Výkonný redaktor: dr. Mirko Svrček, kandidát biologických věd Příspěvky zasílejte na adresu výkonného redaktora: Praha 1, Václavské nám. 68, Národní muzeum, telefon 261441 — 5, linka 87. ■ 4. sešit 25. ročníku vyšel liS. října 1971 OBSAH M. Svrček a J. Moravec: O druhu Helvella fasligiata Krombholz. (S barevnou tabulí č. 8 1 ) ............................................................................................................................................................................................1 J. Ondráčková a Z. Urban: K poznání hnědé rzi pýrové, Puccmia perplexans Plow. v var. triticina (Eriks.) Urban f. sp persistens v Č e c h á c h ...............................................................................9 R. K o ď o u s e k a M. Hejtmánek: Enzymatická aktivita sferul Emmonsia crescens
    [Show full text]
  • Pdf-Open-Access
    Österr. Z. Pilzk. 28 („2019“, 2021) – Austrian J. Mycol. 28 („2019“, 2021) 93 Gyromitra inflata, die Wiederenteckung einer verschollenen oder fehlinterpretierten Art Gyromitra inflata, the rediscovery of a lost or misinterpreted species WOLFGANG KLOFAC Mayerhöfen 28 3074 Michelbach, Austria E-mail: [email protected] IRMGARD KRISAI-GREILHUBER Dept. für Botanik und Biodiversität der Universität Wien Rennweg 14 1030 Wien, Austria E-mail: [email protected] Angenommen am 25. 11. 2019 © Austrian Mycological Society, published online 7. January 2021 KLOFAC, W., KRISAI-GREILHUBER, I., („2019“) 2021: Gyromitra inflata, die Wiederenteckung einer verschollenen oder fehlinterpretierten Art. Gyromitra inflata, the rediscovery of a lost or misinter- preted species. – Austrian J. Mycol. 28: 93–106. Key words: Ascomycota, Pezizales, Discinaceae, taxonomy, species concept. – Funga of Europe. – 1 new form. Abstract: Gyromitra inflata, a nowadays almost unknown species that does not appear anywhere in recent literature, is discussed and illustrated based on recent collections from Austria. It was identi- fied by studying macroscopic and microscopic features with subsequent ITS sequencing and phylo- genetic placement. It differs from G. esculenta in its larger and 2–4 lobed pileus, as well as by blue- ish-purple tones on the stipe. Delimitation from further similar species is added. Gyromitra esculenta forma rubiformis, which is characterized by blackberry-shaped, only slightly brain-like convoluted and often apically compressed pileus, is described. Zusammenfassung: Gyromitra inflata, eine heute so gut wie unbekannte Art, die nirgendwo in der neueren Literatur aufscheint, wird an Hand rezenter österreichischer Aufsammlungen diskutiert und illustriert. Die Bestimmung wurde durch das Studium makro- und mikroskopischer Merkmale vor- genommen mit nachfolgender ITS-Sequenzierung und phylogenetischer Einordnung.
    [Show full text]
  • Epitypification of Gyromitra Gigas and G. Ticiniana
    Preliminary phylogenetic and morphological studies in the Gyromitra gigas lineage (Pezizales): Epitypification of Gyromitra gigas and G. ticiniana Matteo CARBONE Abstract: Gyromitra gigas and G. ticiniana are epitypified with modern collections with known genetic data. Nicolas VAN VOOREN The taxonomy of both species is revisited on the basis of new morphological studies and phylogenetic re- Vavřinec KLENER construction based on molecular data. results suggest that Gyromitra korfii could be a prioritary name for Pablo ALVARADO G. ticiniana. The replacement of the name Gyromitra littiniana with G. ticiniana is also discussed. Color images of fresh material and microscopical features are provided. Keywords: ascomycota, Discina, Discinaceae, iTS, lSu rDna, phylogeny, Pseudogyromitrae, taxonomy. Ascomycete.org, 10 (5) : 187–199 Mise en ligne le 04/11/2018 Résumé : Gyromitra gigas et G. ticiniana sont épitypifiés par des récoltes récentes, accompagnées de données 10.25664/ART-0241 génétiques. la taxinomie des deux espèces est revisitée sur la base de nouvelles études morphologiques et d’une reconstruction phylogénétique basée sur des données moléculaires. les résultats suggèrent que G. kor- fii pourrait être un nom prioritaire pour G. ticiniana. l’abandon du nom G. littiniana au profit de G. ticiniana est également discuté. Des images en couleur du matériel frais et des caractères microscopiques sont four- nies. Riassunto: Gyromitra gigas e G. ticiniana vengono tipificate con raccolte recenti. la loro tassonomia viene revisionata sia morfologicamente che filogeneticamente. i risultati preliminari suggeriscono che Gyromitra korfii potrebbe essere sinonimo di G. ticiniana. Viene proposta anche una discussione sull’abbandono di Gyromitra littiniana in favore di G. ticiniana. Vengono formite foto a colori di materiale fresco e dei caratteri microscopici.
    [Show full text]
  • Diptera Associated with Fungi in the Czech Republic and Slovakia
    Diptera associated with fungi in the Czech and Slovak Republics Jan Ševčík Slezské zemské muzeum Opava D i p t e r a a s s o c i a t e d w i t h f u n g i i n t h e C z e c h a n d S l o v a k R e p u b l i c s Čas. Slez. Muz. Opava (A), 55, suppl.2: 1-84, 2006. Jan Ševčík A b s t r a c t: This work summarizes data on 188 species of Diptera belonging to 26 families reared by the author from 189 species of macrofungi and myxomycetes collected in the Czech and Slovak Republics in the years 1998 – 2006. Most species recorded belong to the family Mycetophilidae (84 species), followed by the families Phoridae (16 spp.), Drosophilidae (12 spp.), Cecidomyiidae (11 spp.), Bolitophilidae (9 spp.), Muscidae (8 spp.) and Platypezidae (8 spp.). The other families were represented by less than 5 species. For each species a list of hitherto known fungus hosts in the Czech and Slovak Republic is given, including the previous literature records. A systematic list of host fungi with associated insect species is also provided. A new species of Phoridae, Megaselia sevciki Disney sp. n., reared from the fungus Bovista pusilla, is described. First record of host fungus is given for Discobola parvispinula (Alexander, 1947), Mycetophila morosa Winnertz, 1863 and Trichonta icenica Edwards, 1925. Two species of Mycetophilidae, Mycetophila estonica Kurina, 1992 and Exechia lundstroemi Landrock, 1923, are for the first time recorded from the Czech Republic and two species, Allodia (B.) czernyi (Landrock, 1912) and Exechia repanda Johannsen, 1912, from Slovakia.
    [Show full text]
  • An Inventory of Fungal Diversity in Ohio Research Thesis Presented In
    An Inventory of Fungal Diversity in Ohio Research Thesis Presented in partial fulfillment of the requirements for graduation with research distinction in the undergraduate colleges of The Ohio State University by Django Grootmyers The Ohio State University April 2021 1 ABSTRACT Fungi are a large and diverse group of eukaryotic organisms that play important roles in nutrient cycling in ecosystems worldwide. Fungi are poorly documented compared to plants in Ohio despite 197 years of collecting activity, and an attempt to compile all the species of fungi known from Ohio has not been completed since 1894. This paper compiles the species of fungi currently known from Ohio based on vouchered fungal collections available in digitized form at the Mycology Collections Portal (MyCoPortal) and other online collections databases and new collections by the author. All groups of fungi are treated, including lichens and microfungi. 69,795 total records of Ohio fungi were processed, resulting in a list of 4,865 total species-level taxa. 250 of these taxa are newly reported from Ohio in this work. 229 of the taxa known from Ohio are species that were originally described from Ohio. A number of potentially novel fungal species were discovered over the course of this study and will be described in future publications. The insights gained from this work will be useful in facilitating future research on Ohio fungi, developing more comprehensive and modern guides to Ohio fungi, and beginning to investigate the possibility of fungal conservation in Ohio. INTRODUCTION Fungi are a large and very diverse group of organisms that play a variety of vital roles in natural and agricultural ecosystems: as decomposers (Lindahl, Taylor and Finlay 2002), mycorrhizal partners of plant species (Van Der Heijden et al.
    [Show full text]
  • Weber Department of Forest Science Oregon State University
    Report on Pezizales (Eumycota, Ascomycotina) of the portion of the Columbia River Basin in the United States By: Nancy S. Weber Department of Forest Science Oregon State University December 14,1994 Interior Columbia Basin Ecosystem Management Project Science Integration Team - Terrestrial Staff LITERATURE REVIEW AND GENERAL DISCUSSION 1 .o. INTRoD~~CTION. The first new species in the Pezizales described from the Columbia River Basin appears to’ be Peziza vulcanalis Peck, (Peck, 1873) from material co1 lected in eastern Idaho in 1872 on a U.S. Geological Survey Expedition (Hayden, 1873). Coulter (1873, p. 753), the expedition botanist, presented some observations on the challenges and rewards of studying the fungi of the region that are pertinent today: Fungi occurred in considerable abundance, but as no conveniences for preserving them were provided, but a small collection could be made. They were sent to Charles H. Peck, Albany, New York, who has done more than could be expected with the very indifferent material sent to him. The fleshy fungi are hard subjects to deal with in the field, and several expedients were resorted to for preserving them....The list of fungi therefore is rather small, although containing two new species. This is a group that has never been thoroughly examined in the West, and I have no doubt that a close scientific investigation would disclose hundreds of species new to science. A wide and interesting field is here laid open to the mycologist. The Pezizales in their broadest interpretation (Trappe, 1979) are a group of.fungi of diverse appearance, nutritional strategies, and habitats that have caught the interest of many’ workers over the years but remain poorly documented in much of North America including the Columbia River Basin.
    [Show full text]